s Q t r W k XI. évfolyam 5. szám
KÜRTÖS Közéleti havilap
2 0 1 3 . május
Ára 0,40 EUR 150,- Ft
Csak egyetlen parancsnak engedelmeskedett, a lelkiismeretének Furcsa játéka az életnek, hogy Esterházy János felvidéki mártírpolitikusnak május 15én, azon a napon avatják fel egész alakos szobrát, amikor nemet mondott a zsidók kitelepítésére egyedüli magyar képviselõként a szlovák parlamentben. A szavazás ugyan 71 évvel korábban, 1942-ben volt, mégis a legbátrabb tette volt egy embernek, aki ezt a törvényt, melyet a szlovák törvényhozók beterjesztettek, embertelennek és istentelennek minõsítette. A történetnek most úgy kellene folytatódnia, hogy a szlovák közjogi méltóságok és az Európai Unió, Magyarország, valamint Izrael állam képviselõi jelenlétében felavatták Esterházy János szobrát Pozsony valamelyik közterületén, de sajnos nem ez történt, mert a szobrot, melyet Nagy János felvidéki szobrászmûvész készített, Budapesten a XII. kerületben lévõ Gesztenyéskertben avatták fel Áder János köztársasági elnök és más kormánytagok jelenlétében. Hallgatom a beszédeket, és gondolatban keresem Esterházy János mai helyét Európában. Vajon hogyan érezné magát ebben a szétzilált, sokszor embertelen és istentelen világban? Rosszul. Meggyõzõdésem, hogy nem értenék õt a brüsszeli apparatcsikok, mint ahogyan nem értik Magyarországot sem, vagy éppen hogy értik, és most hirtelen nem is tudom, melyik a roszszabb verzió. Nézem a koszorúkat. Ott vannak a hálás lengyelek, a büszke felvidékiek, a felvállaló anyaországiak. De hol a többi? Hiszen szlovákokat, cseheket és zsidókat is bújtatott s mentett meg a biztos haláltól. Talán majd máskor, egy jobb korban, jobb idõben, jobb helyen. Nem szabad felednünk, sem nekünk, sem
a megmentetteknek! Oly korban volt európai, amikor még Európa sem tudta, mi az európainak lenni. Olyan korban tudott ember maradni, amikor emberségbõl volt a legkevesebb, amikor behódolni egyszerûbb volt, mint nemet mondani, amikor ha már nem volt senki, hát Istenhez fordult. Ugye ezeket leírhatnánk ma is. Pedig eltelt több mint 70 év. Hallgatom Áder János beszédét, érzem mekkora súlyuk van a szavaknak, mondatonként és egyenként is: „A mai napon rá emlékezve ki kell mondanunk, hogy nemzetünk belsõ kiegyezését az szolgálja, ha nemcsak köré gyûlünk, hanem mellé is állunk“. Igen, mellé kellene állnunk, tettekkel, hittel, emberséggel, az igazság feltétlen kimondásával, a nem megalkuvásainkkal. Ehelyett sárdobálódzunk a kis szlovákiai magyar szemétEsterházy-Malfatti dombon, miközben elfelejtünk Alice lassan mindent, ami megmaradásunk csíráit hordozza magában. Áder Jánost idézem: „Polgári demokráciánk csöndes ünnepe, hogy ennek az embernek az emléke mostantól itt lesz velünk a Gesztenyéskertben. Mutassuk meg neki, hogy nem élt és nem halt meg hiába. Hozzuk el hozzá gyermekeinket és unokáinkat! És mondjuk el, ha majd itt, a gesztenyefák árnyékában fogócskázó gyerekek megkérdezik tõlünk, kinek a szobra ez? Mondjuk el nekik, hogy ez a szobor egy igaz magyar emberé, aki sokakat mentett meg, és még többeknek mutatott példát. Aki csak egyetlen parancsnak engedelmeskedett: a lelkiismeretének.“ Palócz
„A legnagyobb baj az, hogy sohasem tudjuk egymásról biztosan, ki kicsoda. Az emberek összejönnek, összetársulnak, széjjelmennek, kava− rognak, és sohasem tudják biztosan, hogy ki az, aki mellettük van. Ki az? Igen, ez a legnagyobb baj, látod, a világon. Csak néha tudják meg egymásról az igazat. Néha. És csak akkor, ha már késő.“
Közélet
2 Kürtös
2013. május
Az MKP nagykürtösi járási konferenciájáról
Jámbor László az MKP megyei képviselõjelöltje A Nagykürtösi járásban a Magyar Közösség Pártja helyi szervezeteinek küldöttei április 19-én Nagycsalomján tanácskoztak. Pásztor Angelika általános iskolai tanuló alkalomhoz illõ szavalata után a település polgármestere, Nagy Mihály köszöntötte a konferencia résztvevõit, és ezt követõen röviden bemutatta a település múltját és jelenét. Balík László járási elnök megnyitójában üdvözölte a küldötteket, majd a vendégek sorában Csúsz Pétert, a párt Országos Elnökségének tagját, a Kerületi Tanács elnökét, megyei képviselõt, Auxt Ferenc országos elnökségi tagot, megyei képviselõt, Jámbor Lászlót, a járás egyetlen MKP-s megyei képviselõjét és nem utolsó sorban az MKP polgármestereit. Ezután átadta a szót Gömöry Lórántnak, a párt járási alelnökének a tanácskozás elnöklõjének. Miután ismertette az egyhangúlag elfogadott napirendi pontokat, következett az egyes munkabizottságokba javaslatot személyek megválasztása. Ennek zökkenõmentes lefolyása után kezdetét vehette az érdemi munka. Tevékenységi beszámolójának elsõ részében a járási elnök a járási testületnek az öt hónappal ezelõtt megtartott tisztújító járási konferencia óta eltelt idõszakban végzett munkájáról adott számot. Külön kitért a Most-Híd vegyespárt járási és kerületi vezetõivel folytatott tárgyalásaik menetére és témájára, a megállapodás aláírásának elõzményeire. Tudatosítva a magyar közösség érdekeiért való összefogás fontosságát, a két párt megegyezett az együttmûködés kereteirõl. Ennek alapján a nagykürtösi választási körzetben a lehetséges három jelöltbõl az MKP és a Most-Híd is 1-1 jelöltet indít a megyei választásokon. Beszédének második felében pedig nagy vonalakban ismertette az õsszel esedékes megyei önkormányzati választásokra való felkészüléssel járó legfontosabb teendõket. Jámbor László megyei képviselõ a 2009-2013-as választási idõszakban Besztercebánya megye önkormányzatában végzett munkájáról számolt be a hallgatóságnak. A járás egyedüli MKP-s megyei képviselõjének referátumát jól kiegészítették Csúsz Péter és Auxt Ferenc, akik ismertették a megye többi déli járásában elért eredményeket, természetesen a gondokról, a megoldásra váró problémákról is szóltak. Miként Csúsz Péter fogalmazott, ahhoz, hogy a mostaninál valamivel több magyar képviselõ
foglalhasson helyet a megyei parlamentben, a választási kampány során minden eddiginél hatékonyabban kell megszólítani a magyar választókat. Várható volt, hogy a tanácskozás általános vitájában a figyelem középpontjába kerülnek a vegyespárttal való együttmûködés körüli pro és kontra hozzászólások. Bár a küldöttek zöme elfogadhatónak, támogathatónak találta a két párt között megyei szinten létrejött egyezséget, de néhányan nehezményezték a képviselõjelöltek számának arányát. Egyesek azzal érveltek, hogy az MKP járási szinten nagyobb választóbázissal rendelkezik, mint a Most-Híd, s ennél fogva 2:1 arányban kellett volna elfogadtatni a jelöltek számát, hogy a magyar választók, élve a három karikázási lehetõséggel, a szavazólapon három magyar jelölt nevét karikázhatták volna be. Balík László járási elnök igyekezett higgadtan elmagyarázni a küldötteknek, hogy a felvetett 2:1 arány eleve elfogadhatatlannak bizonyult a vegyespárt részére, különben is a járási testület szentesítette a megegyezésben található egy plusz egyet, ugyanakkor felmerült egy harmadik, független közös magyar jelölt indítása is, amenynyiben az illetõ mind a két párt részére elfogadható lesz. Mint utalt rá, éppen azért került az egyezség egyik pontjába annak megfogalmazása, hogy a megegyezést módosítani a szerzõdõ felek kölcsönös belegyezésével írásban lehet. Vagyis még nem lefutott dolog közös magyar jelölt indítása, csak meg kell találni azt az embert, akit az MKP és a Most-Híd is fenntartások nélkül támogatni tud. Az általános vita keretében került sor képviselõjelöltek állítására. A javasló bizottság elnöke ismertette a helyi szervezetek részérõl érkezett jelöléseket, és kérte a küldötteket, tegyenek javaslatot további személyekre. Mivel nem hangzottak el újabb nevek, a szavazólapra annak a három személynek került a neve, akik vállalták a megmérettetést. Mivel mind a három jelölt esélyesnek bizonyult, szinte mindenki biztosra vette, hogy az elsõ fordulóban egyikük sem szerez majd minõsített többséget. Igen, a második forduló hozta meg a végeredményt, s ennek alapján Jámbor László jelenleg is megyei képviselõ, Apátújfalu polgármestere lett a Nagykürtösi járásban a Magyar Közösség Pártja megyei képviselõjelöltje. A tanácskozás zárszava elõtt került egyhangúlag elfogadásra a járási konferencia határozata. A tanácskozás finom vacsorával ért véget, melynek ideje alatt Rimóci Gábor, a Csemadok Nagycsalomjai Alapszervezetének kiváló citerása szórakoztatta a jelenlevõket. /B.Gy./
2013. május
Közélet
Kürtös 3
II. HÍDI VÁSÁR - PÉLDAÉRTÉKÛ ÖSSZEFOGÁS Rangos eseménynek adott otthon Ipolyvarbó és Õrhalom község 2013. május 11-én. Idén második alkalommal került sor a Hídi vásár megrendezésére, amelyet minden évben más-más olyan településre szervezünk, ahol szükséges a híd megépítése az Ipolyon. A rendezvény szervezõje a KözépsõIpoly Mente Regionális Fejlesztési Ügynökség volt együttmûködve az Ipolyhidak Újjépítéséért Polgári Társulással és természetesen a vendéglátó településekkel, Ipolyvarbó és Õrhalom önkormányzatával. Nagy örömünkre szolgált, hogy a HATÁRTALAN „Partnerség“
EURÓPAI hálózata c. pályázat az Európa a Polgárokért Program által támogatott esemény védnökségét elvállalta Dr. Balogh Csaba, Magyarország pozsonyi nagykövete. A pályázat fõ partnere a balassagyarmati székhelyû Határmenti Régió Fejlesztéséért Alapítvány. Már napokkal a Hídi vásár elõtt nagy erõkkel folyt a készülõdés. Csodálatra méltó, önzetlen munkának voltunk tanúi, ahol a helyi Csemadok-szervezet égisze alatt a családok elõkészítették a palóc ételek és italok kóstolóját, és három helyszínen mutatták be hagyományos szõtteseiket, viseletüket, használati tárgyaikat. A két település vezetése és lakossága nagy erõkkel készítette elõ a terepet, ügyelve arra, hogy a rendezvényig minden a helyére kerüljön. Maga a program a Feltámadási menet fogadásával kezdõdött, majd szentmisével folytatódott. Zolcer György atya szentbeszédében megemlékezett Molnár Katalinról, akinek tenni vágyását mindnyájunk számára példaként említette. A mise végén több település - Ipolyvarbó, Bussa, Inám, Bátorfalu, Óvár, Apátújfalu képviselõi tûzték fel szalagjukat a többi szalag közé, amit nagy örömünkre idén is a palócföldiek vihetnek magukkal a csíksomlyói búcsúba. A terényi asszonyok éneke a szívünkig hatolva erõsítette meg
bennünk az együvé tartozás érzését. Ezután a két település által szépen helyreállított fahídon át a trianoni keresztnél folytatódott az ünnepség. Szeredy Krisztina és Ocsko Aladár csodálatos elõadása már a kezdetektõl megteremtette az ünnepi hangulatot. Nagy örömünkre elfogadta a meghívásunkat Dr. Harmati Zsolt, a magyar nagykövetség I. tanácsosa és Érsek Árpád parlamenti képviselõ, akiket körünkben köszönthettünk. Ugyanúgy megtisztelték jelenlétükkel rendezvényünket a határtérség polgármesterei, különbözõ társadalmi szervezetek és intézmények vezetõi is, akiket mint társszervezõ köszöntött Ipolyvarbó és Õrhalom község polgármestere. A bussai Melódia énekcsoport bizony sokunk szemébe könnyet csalt a Molnár Katalinról való megemlékezõ elõadásával. Ezután a finom palóc kalácsok kóstolója és kiállítás elsõ megál-
lóján az újjáéledt Ipolyvarbói Hagyományõrzõ Csoport helyi népdalokat adott elõ, és a kisbíró dobszó mellett adta tudtul kicsiknek és nagyoknak, hogy a Hídi vásár megkezdõdött. A második megállónál becsatlakoztak az õrhalmiak is, ahol mindkét község népi kultúráját bemutató gazdag kiállítás várt sok-sok finom falat kíséretében. A jó hangulatról a terényi Kalácska asszonykórus gondoskodott. A következõ helyszín is tartogatott még meglepetéseket. A malomkalács és a házi bor mellett életnagyságú bábokon mutatták be a helyi viselet sokszínûségét az ipolykéri asszonyok éneke mellett. A délutáni program a szabadtéri színpadon folytatódott, ahol elõször a már említett hagyományõrzõ csoportok kaptak teret, majd a Paprika Jancsi paravános bábszínházi elõadást tekinthették meg a kicsik és a nagyok. Közben a kirakodóvásár és kézmûves-kiállítást csodálhattuk meg, ahol fafaragások, szõttesek
és sok más gyönyörû holmi várta a vendégeket. A miskolci gólyalábasok produkciójukkal igazi vásári hangulatot teremtettek, majd kisebb szünet után a látványtáncosok bemutatója következett.
A hangulatot az õrhalmi hastáncosok produkciója emelte a sztárvendég, KállaySaunders András fellépése elõtt. Sötétedés után fergeteges tûzzsonglõr produkciót láthattunk. Este a szórakozni vágyók számára DJ biztosította a zenét. Meggyõzõdésem, hogy olyan települések, mint Ipolyvarbó és Õrhalom, ahol kézzelfogható a szoros együttmûködési szándék, ahol nemcsak az önkormányzatok, de maguk a falvak lakosai is önzetlenül tudnak és akarnak tenni az elõbbre
jutásért, megérdemlik, hogy a sokéves szétszakítottság után ismét szoros kapcsolatban élhessenek egymással az Ipolyhídon keresztül. Hálásan köszönöm mindazoknak, akik szívvel-lélekkel dolgoztak a rendezvény sikeréért, és el kell hogy mondjam, nagyon jó volt részese lenni egy ilyen példaértékû összefogásnak. Irigylésre méltó az a meggyõzõdés, hogy bár lehet más-más a véleményük az embereknek, tartozhatnak esetleg különbözõ politikai párthoz, de a fontos dolgokban, azokban, amelyek elõrevisznek és élhetõbbé, jobbá teszik a falvak mindennapjait, eredményt csak együttmûködve, egymást támogatva lehet elérni. Lõrincz Mária, igazgató Középsõ-Ipoly Mente Regionális Fejlesztési Ügynökség
4 Kürtös
Közélet
2013. május
Az igazi lengyel−magyar barátságról, Szczawnicán
A lengyel-magyar kapcsolatok elmélyítésérõl már sokat értekeztünk e lap hasábjain az elmúlt években különbözõ konferenciák, táblaavatások, koszorúzások, de baráti találkozók okán is. Ezen események sorába illeszkedik az a meghívás, melynek a Palócföld eme kis régióját képviselõ küldöttség tett eleget május elsõ napjaiban. A csodálatos fekvésû Dunajec-parti városkában, Szczawnicán a Szent György Lovagrend Felvidéki Priorátusának tagjai Dr. Csámpai Ottó, Hrubík Béla, Balogh Gábor, Molnár László, György Ferenc és Kevi Farkas Zsolt személyében részt vettek a város kulturális intézménye által immár harmadik alkalommal megrendezésre kerülõ Lengyel-Magyar Barátság Napjain, ahol nemcsak tartalmas programmal, de meglepetésekkel és igazi barátsággal fogadták az ideérkezõ magyar vendégeket mind a Felvidékrõl, mind az anyaországból. Május elsején kora délelõtt a városka fõterének egyik patinás kiállítótermében került sor a Pozsonyi Magyar Galéria tulajdonában lévõ Esterházy János gyûjteményes kiállítására. A kiállítást Gyurcsík Iván, Magyarország varsói nagykövete, valamint Grzegorz Niezgoga, Szczawnica város polgármestere nyitott meg. Az emelkedett hangulatról Lõrincz Aranka, ipolybalogi népdalénekes gondoskodott lengyel és magyar dalok tolmácsolásával. Ünnepi beszédet mondott Dr. Martényi Árpád, a Rákóczi Szövetség mellette mûködõ Esterházy Emlékbizottság elnöke, valamint Csehi József emlékbizottsági tag. A kiállítást követõen a jelenlévõ küldöttségek, valamint a város elöljárói megkoszorúzták Szalay József szobrát, akirõl tudni kell, hogy egykoron, a 19. században õ fedezte fel a városka gyógyvizeinek jelentõségét, és alapította meg a hírnevét, szanatóriu-
mait, és építette ki a turizmusát. A város elsõ vendégei a felvidéki nemesség soraiból kerültek ki, de mára már kevesen tudják, hogy a tutajozás megindítás a Dunajec folyón is az õ nevéhez fûzõdik, hiszen jól érzett rá, hogy a folyó adottságai nemcsak a kitermelt fa vízi úton történõ szállítására, hanem személyszállítás-
ra is alkalmasak. Szalay József szobrának megkoszorúzása után a kora délutáni órákban jelentõs eseményre került sor a Dunajec partján húzódó promenádon, hiszen Lengyelországban második helyszínen, Varsó után Szczawnicán kerülhetett sor gróf Esterházy János mártírpolitikus kétnyelvû emléktáblájának felavatására. Az emléktáblát Magyarország varsói nagykövetsége, valamint a város közösen állította a félig - édesanyja lévén - lengyel származású nemesnek, aki életével és halálával is hitet tett a kereszténység és az emberség megtartása mellett, aki kiemelkedõ közös történelmi alakja a két nemzetnek, megtestesítõje a lengyel-magyar barátságnak. Az emléktábla-avatás után a folyóparti sétányon került sor a magyar borok és ételek fesztiváljára, ahol a baranyai és a mohácsi borok mellett természetesen jelen voltak a híres ipolynyéki borok is, a Zsigmond Pincészet jóvoltából, és a lengyel barátaink hosszú sorokban állva kóstolgatták a finom nedût. Az esti órákban, az euró-
pai uniós támogatással felújított gyönyörû, magánkézben lévõ színházteremben káprázatos emlékmûsor keretén belül lépett fel a zselízi Kincsõ néptánccsoport és a Gereben zenekar, a Hollóének, valamint a magyarországi harkányi BigBand rézfúvós zenekar. A magyarországi Harkány fürdõváros egyébként testvértelepülése Szczawnica városának. A mûsorok szüneteiben rangos állami és közösségi kitüntetések átvételére, ill. átadására került sor. Piotr Gasienica, a helyi kulturális központ igazgatója a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a város polgármestere Grzegorz Niezgoda pedig a Magyar Köztársaság tisztikeresztjét vehette át Gyurcsík Iván nagykövettõl. Dr. Martényi Árpád a Rákóczi Szövetség nevében Rákóczi Emlékérmet adományozott a városnak Esterházy János szellemi örökségének ápolásáért. Hrubík Béla, Ipolynyék polgármestere, a lengyel-magyar barátság, a népi hagyományok megtartása, valamint a Palócföld és Ipolynyék község nevének, kultúrájának és hírének népszerûsítéséért Polgármesteri Díjban részesítette a város polgármesterét, és a kultúrközpont igazgatóját, valamint Dr. Molnár Imrét, követségi tanácsost, aki öt éven keresztül, immár második megbízatási idõszakában fûzte szorosra a lengyelmagyar baráti kapcsolatokat és mozgatórugója volt gyakorlatilag az elmúlt években az összes megrendezésre kerülõ
lengyel és felvidéki vonatkozású eseménynek, emlékünnepségnek, táblaavatásnak, beleértve Esterházy János szellemi örökségének ápolását Lengyelhonban. Molnár Imre áldásos tevékenységét Szczawnica város elöljárósága is Ezüst Gyöngy emlékszoborral jutalmazta. A késõ esti órákban a folyó parti promenádon felállított szabadtéri színpadon az ipolyfödémesi Hippolit rockzenekar közel másfél órás koncertjét élvezhettük. Folytatás az 5. oldalon
2013. május
Közélet
Kürtös 5
Az igazi lengyel−magyar barátságról, Szczawnicán A következõ napot a Dunajec folyón való, közel kétórás tutajozás tette felejthetetlenné, hiszen a Pieninek hegység csodálatos, érintetlen természetvédelmi területén keresztül vezetõ vadvízi út igazi
lengyel-magyar barátság. Másnap, május 3-án, Lengyelország állami ünnepén, a szczawnicaiak szent hegyén, a helyi „Jasná Gorán“ egy szabadtéri szentmise keretén belül a zarándokok a Szent György Lovagrend Felvidéki lovagjainak jelenlétében tekinthették meg az ipolybalogi Szent Korona hiteles mását, mely a lovagrend zászlajának és a Hollóének dudásai középkori dallamainak kíséretében került az oltár elé. A néha kísértetiesen felhõkbe burkolódzó hegygerincen, ahol ötpercenként záporesõ és napsütés váltotta egymást, mindenki türelmesen, átszellemülten hallgatta
meglepetésekkel szolgált. A sebes zúgók mellett az érdekes alakú hegyek, a három nõvér - a Mara, Kata és a Bora - története a gural tutajos tolmácsolásában, a szerzetesekrõl elnevezett sziklák, a parti hódvárak és barlangok, valamint az igazi gural viccek és történetek ragadtak el
minket egy olyan világba, amit egy magyar nemes álmodott meg valamikor a XIX. században. A legfontosabb ismeretek egyike, amire a tutajozás alatt szert tettünk, az az volt, hogy minden gural tutajos agglegény. A mi tutajosunk is az volt, és állítása szerint nemcsak õ, de már az apja és a nagyapja is agglegény volt. Az esõ sajnos elmosta a délutáni, estéli szabadtéri programot, de így sem keseregtünk, mert egy hangulatos kávéház belsõ kisszínpadán nagyon frappáns, rögtönzött szervezésnek köszönhetõen meglehetõsen családias körülmények között, mintegy százfõs közönség elõtt mégiscsak lezajlott a mûsor. A Kincsõ kiemelkedõ teljesítményéhez hozzájárult a Gereben zenekarban cimbalmozó Juhász Bence szólójátéka is. Este egy alkalmi borkóstoló tette felejthetetlenné a napot, ami az ipolynyéki boroknak volt leginkább köszönhetõ. A kóstoló végeztével elõkerültek a hangszerek, a dudák és egy csodálatos zenei világ, õsi kincs került elõ a lelkek mélyérõl. Az alkalmi koncerthez csatlakoztak a lengyel szállóvendégek is. Valahogyan így erõsödik a
a lengyelül és magyarul is elhangzó imákat, szentleckét a lengyel-magyar közös történelemrõl, barátságról, segítségrõl. A mise végeztével egy korosodó, lengyel katonaruhát viselõ férfi lépett hozzám. Mint kiderült, édesapja katonaruhája volt rajta, melyben menekültként itt tartózkodott az Ipoly mentén 1939ben. Megköszönte, hogy befogadták a
A Csemadok Csábi Alapszervezete és a Csábi Szeder Fábián Dalegylet 2013-ban is folytatja kezdeményezését, és megrendezi a rendhagyó Csábi ORGONAest harmadik évadát, ahol egyórás koncert keretében egy elismert orgonamûvész mutatja be repertoárját, mely korokon és mûfajokon átívelve ismerteti meg a hallgatókat a hangszerek királynõjeként is emlegetett zeneszerszámmal. Bár a koncerten az orgona játssza a fõszerepet, ugyanakkor a meghívott elõadómûvész énekes szólistákkal, az énekkarral, illetve idén fúvós hangszerekkel együtt is elõad mûveket. A zenészek Szlovákiából és Romániából érkeznek. A felcsendülõ darabokhoz rövid kommentárok is elhangzanak majd, melyek segítik a mûvek megértését, illetve érdekesebbé teszik a darabok követését felnõtteknek és gyerekeknek egyaránt. Újdonság a harmadik évadban, hogy az orgonamûvész játékát, aki a karzaton játszik, most már a közönség is láthatja kamerák és kivetítõ segítségével. Reményeink szerint így még nagyobb élmény lesz a koncert.
magyarok az édesapját és a lengyeleket abban a nehéz idõkben, mert õ is ennek köszönheti az életét, és sok sikert kívánt a magyar nemzetnek ahhoz a harchoz, amit az Európai Unióban vállalunk a kereszténységért és a nemzeti megmaradásért. Könnyek között küszködve öleltük meg egymást. Nem találtunk szavakat. Csak álltunk ott, a szent hegyen, néztük egymást hálás tekintettel, és éreztük, hogy ez a barátság a két nép között olyan mély, és olyan igaz, mint a sorsunk. Jó volt itt is magyarnak lenni, otthon, a lengyel barátaink között. Hrubík Béla
Idén május 19-én a Debrecenbõl érkezõ Elischer Balázs orgonamûvész szólaltatja meg a templom orgonáját. Mindenkit nagy szeretettel várunk 2013. május 19-én vasárnap 17 órakor Csábra, a római katolikus templomba! Bõvebb információk a www.dalegylet.com weboldalon. A rendezvény fõ támogatója a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala.
6 Kürtös
Közélet
2013. május
NYUGDÍJASÉVZÁRÓ Április 7-én, vasárnap tartotta évzáró közgyûlését a nyugdíjasszervezet Ipolynyéken. A vendégeket és a tagokat, akik szép számban megjelentek, Balík Margit alelnök köszöntötte. Gömöry Mária Magdaléna értékelte a 2012-es évi tevékenységet, amely szépnek és gazdagnak mondható. Csak röviden ismertetnék belõle: Magyarnándorban uniós támogatással felújították a kultúrházat, amely gyönyörû szép lett. Ennek kapcsán minket is meghívtak, fellépett a kis énekkarunk, szólóénekeseink, süteményeket sütöttünk és verset mondtunk, na és egy
jót beszélgettünk. Az elnök asszony immár hagyományszerûen kirándulást szervezett Egerbe. Mindenki jól érezte magát. A férjével felléptek Gyürkiben a falunapon. Megszervezték újra az énekkart, kibõvítve új tagokkal: Buris Piroska, Jakab Gábor és Csinger Károly személyében. Októberben Hrubík Béla polgármester az idõsek hónapja alkalmából mûsoros megvendégelést szervezett, amelyre a 70-80 és 90 éves polgáraink meghívót is kaptak. Virággal és vásárlási utalvánnyal köszöntötték õket. A mûsort Csinger Gabriella, Cseri Ilona és Balázs Ottó szolgáltatták. Én mindnyájuk nevében megköszönöm ezt a szép gesztust mondta az elnök asszony. Bekapcsolódtak a szüreti felvonulásba is, és fõztek finom gulyást. Kocsidíszítõk: Gömöry Imre és Csernus Károly voltak, a katlan körül Cservócs Margit, Gömöry Imre, Valent Jarmila, Gömöry Mária és Sztranyovszky Margit szorgoskodtak. Akik november 15-én elmentek a könyvtárba, megismerkedhettek Gágyor József falunkból elszármazott pedagógussal, verskötetével és helytörténeti kiadásaival, és meg is vásárolhatták azokat. Még több mindenrõl szó esett, de ezeket egy késõbbi idõben ismertetem majd. A vitában felszólalt falunk polgármestere,
aki több mindenre felhívta a tagság figyelmét. Szót kért még a Nagykürtösi Járási Nyugdíjasszervezet elnöknõje is, Mgr. Mária Hroncová, aki elégedettségét fejezte ki az elnök asszony vezetésével mûködõ helyi szervezet munkájával kapcsolatban. Köszönetét fejezte ki a sokéves helytállásért. Így a szervezetnek az idõs emberek javára végzett önkéntes
munkáért III. fokú kitüntetést adományozta, Gömöry Mária elnök asszonynak pedig KÖSZÖNÕLEVELET adományozott a hosszú éves önfeláldozó mun-
kájáért, önkéntes tevékenységéért, a Szlovákiai Nyugdíjasszervezet felvirágoztatásáért, az idõsebb generáció javát szolgáló segítségéért és együttmûködéséért. Szívbõl gratulálok neki! A hivatalos rész után a jól megszervezett kultúrmûsor következett. Az áprilisi, illetve a márciusi télben zajlottak a próbák. De mindenki megjelent a próbán a rossz idõjárás ellenére is. Elsõként a Kondorosi csárda
mellett c. nóta hangzott el, énekelte Gömöry Imre, utána Csernus Károly szavalta el saját versét: Apám sírjánál, majd két szóló következett Gömöry Mária Magdolna és Gömöry Imre elõadásában. Majd megemlékezés következett Petõfi Sándor születésének 190. évfordulója alkalmából Gömöry Mária, Balík Margit (Szeptember végén), Buris Piroska és Jakab Gábor (Rózsabokor a... - szóló) énekcsoport (Távolból, Befordultam a), Csernus Károly (vers), Gömöry Imre (Borkóstoló tudományos alapon). Ezután magyarnándori vendégeink mûsora következett, amely tréfás-
dalos összeállítás volt. Mindkét mûsor elnyerte a közönség tetszését. Utána finom gulyás következett és a sütemények. A délután ünnepélyes hangulatát emelte, hogy 20 évvel a szervezet megalakulása után a szervezet és elnök asszonya elismerésben részesült. Örömüket még tetézte az is, hogy körükben üdvözölhették a 98 éves Dombi Ferenc kanonok urat és Parák József plébános urat is. A járási elnök asszony és mások is nagyon színvonalasnak ítélték meg a mûsort. - Elnök asszony mit szeretne még hozzáfûzni? - Annyit, hogy nem a fecsegés, hanem a kitartó, komoly munka hozza meg a gyümölcsét, amelyben sok türelem és alázat szükséges. A tagságtól több erkölcsi támogatást és megértést kérünk. Akik mostanáig is így álltak a dolgokhoz, azoknak szívembõl köszönöm. Örülök, hogy több a tagunk, mint tavaly volt. A szereplõinknek köszönöm a lelkes hozzáállást, Cseri Gábornak pedig a sikeres felvételt. Gömöry Mária
2013. május
Kultúra
Kürtös 7
XXI. Szent-Iványi Ferencz Országbíró Emléknap
Az Ipolyvarbón immáron két évtizede hagyománnyá vált tavaszi ünnepkör egyik kiemelkedõ regionális rendezvénye a Szent-Iványi Ferenczrõl (1731- 1823) megemlékezni hivatott emléknap, aki nem csak e község római katolikus templomának megálmodója és építtetõje (1798), de neves államférfiként is beírta magát a történelembe. Tanulmányait a jezsuiták által fenntartott iskolákban végezte, közel került hozzá az egyházi pálya, õ mégis a politikát választotta. Mérhetetlen szorgalmának, hazaszeretetének és hûségének köszönhetõen egyre feljebb került a ranglétrán. Belsõ titkos tanácsos lett, 1797-
ben királyi fõtárnokmester, majd 1802ben a rendi Magyarországon országbíróvá nevezték ki. Az országbíró valóságosan is bíró volt. A nádort helyettesítette annak távollétében a Hétszemélyes tábla elnöki székében. Másodelnöke volt a helytartó tanácsnak, és ugyancsak elnöke volt a rendi országgyûlés felsõ táblájának a nádor távollétében, hiszen az nem lehetett ott minden fórumon. SzentIványi az országbíró hivatal után igazi „báró“ volt, személyében fõúrnak számított. Helyi földbirtokosként az Ipoly mindkét partján rendelkezett földterületekkel, így ünnepnapjára a határon túlról is érkeznek vendégek minden alkalommal, hogy tisztelegjenek e neves férfiú emléke elõtt. Az idén április 28-án gyûlt össze újra az „országbíró közösség“ hogy tagjai az ünnepi szentmisét követõen melyet, Mgr. Zolcer György helyi plébános celebrált, részt vehessenek a templomkertben sorra kerülõ koszorúzási ünnepségen, ahol magyarságversek és népdalok hangzottak
el, közben szívhez szóló ünnepi beszédet mondott Szigeti László, az MKP országos tanácsának elnöke, rámutatva megmaradásunk érdekében a kitartás és összetartás erejének fontosságára. Csernyík Tibor, Ipolyvarbó polgármestere szintén üdvözölte a koszorúzási ünnepség résztvevõit, beszédében méltatva Szent-Iványi Ferencz munkásságát és életét, majd az ipolyvarbói asszonykórus elõadását követõen a kegyelet koszorúinak elhelyezésére került sor a templom alatti sírboltban.
Az emléknap programjai a helyi mûvelõdési házban folytatódtak képkiállítással „Ipolyvarbói életképek“ címmel, majd következett a kultúrmûsor, melyben közremûködtek az Ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Magyar Tanítási Nyelvû Alapiskola diákjai, a Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság, valamint a Mikszáth Kálmán Táncegyüttes csodálatos elõadásába felejtkezhettünk bele Balassagyarmatról. A színes kultúrmûsort társadalmi fórum követte volna, fõleg a térség oktatásügyi helyzetérõl, melynek meghívott vendége Szigeti László, volt oktatásügy miniszter volt. A fórum érdeklõdés hiányában elmaradt. Kois Szilvia
Adalékok egy meg nem valósult fórumhoz A Szent-Iványi-napok keretén belül már megszokottá vált, hogy társadalmi fórumot szerveztünk, melyen belül országos vagy térségbeli társadalmi problémák felvetésével foglalkoztunk. Ehhez aktív politikusokat vagy más, a társadalmi életben szereplõ személyiségeket hívtunk meg, hogy segítsék rálátásunkat az egyes felvetésekre. Mivel járásunk nógrádi részének egyik legsúlyosabb problémája pont az oktatásügy helyzete, a szervezõbizottság úgy gondolta, hogy ezen probléma felvetésén keresztül talán majd egy átfogóbb együttmûködést is lehet összehozni az érintett falvak képviselõinek és külsõ, meghívott szakemberek bevonásá-
val. Késõbb ezt ki lehetett volna terjeszteni járásunk egész területére. Alapoztuk ezen szándékunkat egy hasonló kezdeményezés beindítása alapján, amely Zoboralján történt. Köztudott, hogy ott még súlyosabb a helyzet. Hozzáállásuk a felvetett példakörökhöz azonban merõben más volt. Elindítottak egy folyamatot, amely tényleg alapja lehet egy szorosabb összefogásnak, saját maguk és szûkebb környezetük jobb megismerésének. Felismerték, hogy állami vagy más külsõ szubjektumok helyzetüket nem tudják megoldani anélkül, hogy maguk tisztában ne lennének saját állapotukkal, lehetõségeikkel vagy a szükséges változást hozó folyamatok beindításával. Persze ehhez pozitív hozzáállású, cselekvõ emberekre, vezetõkre van szükség, akik az itt élõ emberekre befolyást tudnak gyakorolni. Egyszóval hiteles emberekre van szükség, olyanokra, akik merik és akarják felvállalni a problémák felvetését, ezek lehetséges megoldásán akarnak dolgozni. Ez többletmunkával jár. Felállítottak egy kapcsolattartó bizottságot, amely a további elképzeléseket fogja egyeztetni, és egy kerekasztalon belül
elindítani a tényleges munkát. Sajnos a mi esetünkben ez az értékegyeztetõ elsõ összejövetel kudarcba fulladt annak ellenére, hogy a megfelelõ személyek, képviseletek külön meghívót kaptak. A távolmaradók között sajnos egy sem akadt, aki ezt komolyan vette volna, vagy vette volna a fáradságot egy pardon erejéig. Lehet, hogy õk már tudják a megoldás kulcsát és ezt másokkal nem kívánják megosztani. Sok sikert. Segítõ szándékunk, ha igény van rá, továbbra is fennáll, de örülni fogunk annak is, ha mások ezt felvállalják, és sikeresen továbbviszik. Ugyanis a tét nagyobb, minthogy azt egy kézlegyintéssel el lehetne intézni. Társadalmi és politikai megosztottságunk pedig csak gyorsítja a folyamatokat, mélyíti a gödröt, amelybõl talán már együttesen sem fogunk tudni késõbb kimászni. Lesz-e folytatás? Balogh Gábor
8 Kürtös
Sírbatétel
Ez a neve Nagy János szobrászmûvész alkotásának, amelynél az ipolybalogiak minden évben megemlékeznek a háborúk borzalmairól, az azokban elesettekrõl, és elsõsorban azokról, akik
Babakocsis felvonulás A jó idõjárás is hozzájárult idén a babakocsis felvonuláshoz május 11-én
Lukanényén. 43 kis lurkó kapott meghívást immár 5. alkalommal a polgármesteri hivatal által szervezett rendezvényre. A gyülekezõ a községháza elõtti téren volt, ahonnan az iskolaudvarba vonultak a 4 éves kort még be nem töltött gyermekek családtagjaikkal.
Gondosan megterített asztalok várták az érkezõket, és mint minden esztendõben, idén is egy szál virággal és gyermekenként 20 € pénzösszeggel köszöntötte Kuzma Zoltán polgármester a megjelenteket. A délután nagy részében pedig együtt szórakozhatott gyermek, szülõ és nagyszülõ a szervezõknek köszönhetõen. B.Zs.
Közélet saját soraikból vesztek oda, haltak hõsi halált a csatamezõkön. A kis kultúrmûsor mellett a megemlékezõ beszédben elhangzott többek között az is, hogy „ma már a háborúkat ugyan nem fegyverrel vívják, de a végeredmény ugyanaz, vagy még rosszabb. A gazdasági privilégiumok, a pénz mindent elsöprõ hatalma, nemzeteket, országokat képesek pár év leforgása alatt felemelni vagy leigázni. … Tanultunk-e valamit a régmúlt eseményeibõl? Vontunk-e le valamilyen következtetést is belõlük? Olyan következtetéseket, amelyek esetleg a magunk jobb megismeréséhez, másféle hozzáállásunkhoz vezetne, mint egy folyamatos beletörõdéshez, feladáshoz és egy modern kizsákmányolás eszközeinek a meg-
M ÁJUS 1- JEI
2013. május
tûréséhez. … A közösségért tenni kell valamit, mert csak úgy válik közösséggé, ha a közös lét és az ebben való gondolkodás tudatossá válik.“ A megemlékezés az elesettekért való rövid imával ért véget. BG
FESZTIVÁL
Apátújfaluban, a Kishegy, Újhegy, Kónhegy, Stráshegy, na meg a Tyúkhegynek aljában, amelynek három kis vízfolyás csörgedezik határában: a Nagy patak (Csehi patak), Kis patak (Keszióci patak), na meg a Somosi patak (Szelényi patak); ahol öt pusztával dicsekedhet e falucska: Alsópálház, Felsõpálház és Zabuska, na meg a Zsuzdek puszta és a Csurcó puszta; itt, ebben a kicsiny faluban ez évben is - immár második alkalommal - ünnepeltük meg a május elsejét a Csemadok helyi szervezetének támogatásával. Hát, mit is mondjak, hogy is mondjam?... Most egy éve, vagyis 2012-ben elsõ ízben szerveztük meg az apátújfalui május elsejét, és úgy határoztunk, hogy ebben az évben is megszervezzük a fesztivált. A gondolatot tett követte, amelyhez a vadászszövetség is nyújtott támogatást Péter Zoltán révén, aki jó vadgulyáshoz biztosította az alapanyagot. A Csemadok nevében mindezért köszönet jár neked, Zoltán, mert az utolsó órában besegítettél a szervezetnek, hogy vacsorára egy tányér jó gulyást kóstolhassunk. Köszönet jár még Tóth Teréznek (a helyi Csemadok elnöke), aki a friss mangalicahúst biztosította, valamint Zöllei Alicának, a helyi élelmiszerbolt vezetõjének, és nem utolsósorban Kövesdi Gábornak, aki fõ indítványozója volt annak, hogy legyen gulyás vacsorára. Továbbá köszönetet kell hogy mondjunk még Péter Máriának és Oroszlány Zoltánnak, a segédszakácsoknak, meg Péter Józsefnek, a fõszakácsnak és Péter Lászlónak (Petrás) a katlan tûzmesterének. A kezdetekben voltak kis viták, mivel a fûszereket meg a nagy „varecát“ ellopták talán? De aztán jött Alica, és minden ment aztán nyugiba. Közben a népek jöttek-mentek, még a menekülttáborból is bejöttek. Többek között Olga is a pár hónapos ikrekkel. Végül a május elsejei gulyás elkészült, az illata messzire elrepült. Volt is nagy tolongás, mert mindenki kiéhezett már. Fogyott is az étel szépen, mert mindenkinek ízlett nagyon. Közben megjött polgármesterünk, Jámbor László és az önkéntes tûzoltóparancsnokunk, Kövesdi Gábor, hogy a várva várt tábortüzet meggyújtsák. És a tábortûznek lángja világított az éjbe - Apátújfalunak nem kis örömére. Mindezért, e szép május elsejei fesztiválért köszönet jár a Csemadok Apátújfalui Alapszervezetének. Péter József a Csemadok volt elnöke A fotókat Lendvay Lívia készítette
2013. május
Ipolybalog
Közélet
Anyák napi ünnepségek
Kürtös 9
Ipolyszé c sé ny k e
Óvár
A Csemadok alapszervezete és a település oktatási intézményei szervezésében május második vasárnapján zajlott az anyák napi mûsor. A megjelenteket Balogh Gábor, a Csemadok NTV elnöke köszöntötte, majd következett a helyi óvoda, az alapiskola és a mûvészeti alapiskola közös programja. Ennek keretében a falu óvodáskorú gyermekei versekkel és dalokkal köszöntötték az anyukákat, nagymamákat, õket pedig a nagyobb diákok követték szintén versekkel, énekekkel, zeneszámokkal, jelenettel. A mûsor záró részében az iskola énekkara szórakoztatta a közönséget - nagy sikert aratva, amelyet csupán a mûvészeti alapiskola vonós kamarazenekara múlt felül Szöllõsy Sándor tanár úr vezetésével, akik népdalokat, ill. a székely himnuszt játszották el a közönség nagy örömére. A kellemes hangulatú szép vasárnap délutánon méltóképp köszöntötték édesanyjukat az ipolybalogi gyerekek. -ná-
Májfaállítás
A többéves hagyományt követve Ipolybalogon május 4-én, szombaton májfát állítottak a Bukréta hagyományõrzõ csoport kultúrmûsora közremûködésével. A népviseletbe öltözött fiúk, lányok, asszonyok egy szép programot adtak elõ a falu közepén lévõ Szent Erzsébet parkban a falu lakosságának nagyszámú részvétele mellett. A színes program után a kisbukrétások pogácsával, frissítõvel kínálták a jelenlévõket. A tábortûz gyújtására felkérték az alpolgármestert és a polgármestert, aki a kolbászos paprikás krumpli elkészítõje is volt. A program a Csemadok-alapszervezet és a község együttes szervezésében valósult meg. BG
Hagyományosan május elsõ vasárnapján került sor az anyák napi ünnepségre. Vízi József polgármester meleg szavakkal köszöntötte a kultúrházban megjelent édesanyákat, és egy-egy szál virággal köszönte meg gondoskodó szeretetüket. A helyi óvodások és a Szent Erzsébet Egyházi Alapiskola tanulói szavalatokkal, énekekkel, dalokkal és táncokkal lepték meg az ünnepelteket. Idén sem maradt el a településen a májusfaállítás. A szépen feldíszített fa méreteiben más évekhez képest ugyan nem változott, viszont láthatóan csökkent a májfaállítási rendezvényen megjelentek száma. /Br/
Minden évben van egy kedves nap, amelyrõl sosem feledkezünk meg. Ekkor köszöntjük Édesanyáinkat. Ipolyszécsénykén is nagy izgalommal készülõdtünk erre a napra május második vasárnapján. A mûsort egy bécsi keringõvel kezdtük, melyet a nagyobb lányok és fiúk adtak elõ. Õket követte az óvodások dalos, verses összeállítása, majd a
Inám
Május elsõ vasárnapján a községi hivatal szervezésében nyugdíjasnappal egybekötött anyák napi ünnepséget tartottak. A kultúrházban megjelent édesanyákat és nyugdíjasokat Nagy József polgármester üdvözölte, és mondott ünnepi beszédet. A helyi óvodások is iskolások szép kultúrmûsorral kedveskedtek a megjelent anyukáknak és idõs embereknek. A polgármester egy-egy virágszállal köszöntötte az édesanyákat, a nyugdíjasok pedig ajándékban részesültek.
A rendezvényen immár hagyományosan a nyugdíjasok képviseletében Gyurász Irén egy vers elõadásával színesítette a programot, viszont elsõ alkalommal lépett a közönség elé Buday Károly helybeli nyugdíjas esperesplébános, aki mély átéléssel szavalta el Arany János Családi kör címû költeményét. /B.Gy./
szécsénykei Rózsaszirom asszonykórus csatlakozott a köszöntéshez. A mûsor további részében az iskolások is bemutatkoztak. Oroszlány Erik, nagycsoportos óvodás egy népmesét adott elõ, melylyel nagy sikert aratott már a Kis Pacsirta hagyományõrzõ rendezvényen is. A siker itt sem maradt el. Végül az óvodások és iskolások közös tánca zárta a mûsort. A polgármester úr, Mgr. Deák József megköszönte a felkészítõknek, többek között az óvoda igazgatónõjének a tartalmas mûsort, a jelenlevõknek pedig a részvételt. Továbbá meghívott minden kedves jelenlévõt, fõleg községünk szépkorú lakóit, a nyugdíjasokat egy kis megvendégelésre és közös szórakozásra. A zenét az egegi Kanta fivérek szolgáltatták hegedûvel és harmonikával. Az idõsek és édesanyák számára ajándékok is készültek melyet Refka Icka tanító néni és Filicky Évi készített. A vasárnapi délután nótázással zárult. Nagyon jól éreztük magunkat, szeretnénk legközelebb is kedveskedni minden édesanyának, nagymamának és dédmamának. /F. A./
Tábortûz Ipolyszécsénykén
10 Kürtös
Oktatás
A Föld napja − húsmentesen
A Föld Napja Alapítvány mozgalom kezdeményezésére az idei évben a Föld napját összekötötték egy ún. húsmentes hétfõ mozgalommal, amelyhez bárki csatlakozhatott. „Minden csatlakozó a húsmentes Föld napján legalább 2 kg-mal csökkentheti a légkör széndioxid-terhelését. Ha félmillióan csatlakoznak, akkor egyetlen nap alatt 2 tonnával kevesebb szén-dioxid kerül a légkörbe. Csatlakozz, ne csak
2013. május
Együtt környezetünkért! Április 22-én a Föld napját ünnepeljük. Öreg bolygónk napja ez, ami már évezredek óta hordozza hátán az emberiséget. Ebbõl az alkalomból különféle eseményeket rendeznek, amelyekkel a Föld természeti környezetének megóvására próbálják felhívni a figyelmet. Helyi kezdeményezésre szervezõdnek, helyi igény szerint. Aktivisták, civil szervezetek fát ültetnek, parkokat takarítanak, szemetet szednek. Ipolynyéken április 21-én vasárnap délelõtt a községi hivatal, a Vadászszervezet és a helyi Balassi Bálint Alapiskola önkéntesei közösen indultak a falu határának megtisztítására. A Völgy, Zsobrák, Pacso, Kõre,
ezen az egy hétfõn! Tégy az éghajlatváltozás ellen. Te is felelõs vagy közös jövõnkért. Egészségesebb étrend = kisebb ökolábnyom!“ Ehhez a felhíváshoz kapcsolódott az Ipolyi Arnold Alapiskola is, ahol a Föld napjához kötõdõ rendezvények zajlottak április 22-e és 26-a között. A diákönkormányzat kezdeményezésére különféle programokra, eseményekre került sor az iskolában. Az egyes osztályok kitisztították, rendbe tették az iskola parkját, sportpályáit, szemetet szedtek, minden osztály fát ültetett, az alsó tagozatosok a természettel kapcsolatos témáról készítettek rajzokat, a fölsõsök pedig különféle témákat dolgoztak fel, amelyeket faliújságon mutattak be. Erre a pénteki napon került sor, amely tulajdonképpen a programsorozat záró- és egyben legfontosabb eseménye is volt. Az iskola büféje és étterme is csatlakozott a húsmentes nap felhíváshoz, s ezen a napon bizony szigorúan csak szalámi- és sonkamentes tízórait lehetett vásárolni, ill. az ebéd is hús nélkül készült. A tanulók bemutatták „alkotásaikat“, a diákönkormányzat kiértékelte és díjazta a rajzokat. Majd valamennyi felsõ tagozatos osztály képviselõje beszélt az általuk elkészített témáról, amelyek összefüggésben álltak a környezetvédelemmel, ill. az egészséggel. Több vetített képes bemutatót, videoklipet és filmet láthattak a diákok, és hallhattak arról is, miért lett valaki vegetáriánus. Remélhetõleg ez a nap is hozzájárult ahhoz, hogy felhívja a figyelmet a Föld természeti környezetének megóvására, valamint az egészséges életmód fontosságára. -ná-
Kerekdomb és a Kások dûlõiben szedték a hulladékot, kihordott szemetet. A hulladék összetételét tekintve sajnos nagyon különbözõ volt: a háztartási hulladék, ruhanemû, autóalkatrészek, építkezési törmelék, mûanyag - minden megtalálható volt. Késõ délutánra több mint 100 zsák szemét várta, hogy elvitelre kerüljön az utak szélérõl. A nap végén a helyi vadászok finom gulyással vendégelték meg a szorgalmas önkénteseket. Miért kell környezeted tisztaságára ügyelni? Az alapiskola 4. osztályos tanulói szerint: - Azért, hogy a természet ne legyen tele szeméttel. Élhetõbb és szebb a természet, ha nem szemetelünk. Híves Csongor - Szerintem azért kell ügyelni a tisztaságra, hogy legyen friss levegõ minden ember számára. Kázmér Natália - Elpusztul a föld, benne az élet és mi is, ha nem óvjuk. Fritz Laura Te hogyan próbálod védeni környezeted? - Nem szemetelek, és odahaza is szelektáljuk a hulladékot. Híves Csongor - Összeszedem a szemetet, ha látok. Jankósik Szilárd -nt-
2013. május
Hitélet
Kürtös 11
Mi, jó emberek és a szentek
A hit mint próbára tett élet
„Jézus nem jóságra, hanem szentségre hívott meg minket“- hallottam Barsi Balázs atya egyik elmélkedésében. Nagyon elgondolkodtató ez a mondat. Mi a baj velünk, jó emberekkel? A szentek nem voltak jó emberek? A jó emberekkel az a baj, hogy tudják, hogy õk jók. Azt is tudják, hogy a többi ember nem az. Segíteni szeretnének rajtuk, Nem így a szentek. Õk magukat bûnösnek tudták és vallották. Mi meg akarjuk reformálni a világot. A szentek csak magukat. De még ez sem egészen pontos fogalmazás. Ezt egyedül a Mindenható Istentõl várták és remélték. De akartak megváltozni - velünk szemben, akik azt hisszük, hogy megváltozni másoknak kell, és meg is akarjuk õket változtatni. Pedig az Úr Jézus sosem parancsolta ezt: Változtassátok meg felebarátaitokat. De azt igen: Térjetek meg! - vagyis változzatok meg. „Ugye, kedves nõvér, Ön már sok bûntõl megszabadította magát?“- kérdezte valaki egy szentéletû apácától. „Meg vagy te bolondulva? - felelte az - Én csak bûnöket szereztem magamnak. Amitõl megszabadultam, azt egyedül Isten tette“. Velünk, jó emberekkel az a baj, hogy jót akarunk adni másoknak. A szentek önmagukat adták, és ezáltal Istent adják a rászorulóknak. A jó, amit teszünk, gyakran megront minket. Valamit el akarunk érni, legtöbbször jónak mutatkozni - ha nem is valljuk be magunknak - legyezgetjük vele hiúságunkat és összehasonlítgatjuk magunkat másokkal, valamiképpen föléjük akarunk kerülni, hogy lekötelezettjeink legyenek. Meg is sértõdünk, ha nem hálásak, ha észre sem veszik a jóságunkat. „Én csak jót akarok neked!“- mondjuk, és ezzel felhatalmazva érezzük magunkat arra, hogy erõszakoskodjunk a másikkal. Ez lenne a jóság, amiben tetszelgünk? Jóság - szeretet nélkül? A szentek készek a segítségre, készen állnak rá, de tiszteletben tartják a másik szabadságát. Nem jót akarnak neki, hanem Istent, akirõl pedig tudják, hogy nincs a hatalmukban, de bíznak benne, mert tudják, hogy mindenkit üdvözíteni akar. Ezért türelmesek velünk szemben, akik mások üdvösségét akarjuk „félve és remegve“, és nem a magunkét. Mi, sajnos, állandóan magunkra figyelünk. A szentek elfeledkeznek magukról. Ez az alázat, amely belõlünk hiányzik. Helytelen kép van bennünk a jóságról is, meg a szentekrõl is. „Én csak gyarló ember vagyok“ - mondjuk az alázat látszatával, ha valaki figyelmeztet valamilyen hibánkra, amiben meg kellene változnunk. Mintha a szentek mind nem ugyanolyan emberek lettek volna, mint mi. Ezzel elidegenítjük õket magunktól, nehogy követnünk kelljen õket. Persze imádkozunk hozzájuk, de inkább velük kellene imádkoznunk, valamilyen földi bajunkban, de világért sem azért, hogy legalább egy kicsit hasonlítsunk hozzájuk. Az is helytelen képzetünk, hogy majd a jótetteink, jóvá tesznek bennünket. De az a tény, hogy a jótettek még senkit sem tettek jóvá, a szívünk ettõl még rossz maradhat. A szentek a szívüket, teljes valójukat akarták Istennek adni. Szívük megváltozása kivirágzott, meglátszott rajtuk, akkor is, ha semmit sem tettek. Mi azonban csak a jótetteinket akarjuk Istennek és másoknak adni, nem a szívünket. Ezért lehetséges és valóságos az, hogy „minden jótett elnyeri méltó büntetését“ ahogy valaki mondta. A szentek sem bûntelenek. De bûnbánóak életük végéig. A „bûntelenség vétek“ - mondja József Attila, és milyen igaza van! „Üdvözülhetnek-e a bûnösök?“ - kérdezték az egyik keleti bölcstõl. Azt felelte: „Ha a jó emberek üdvözülhetnek, mennyivel inkább a bûnösök“. Ez Jézus szavára rímel, aki meg azt mondja: „Milyen nehéz a gazdagnak bejutnia Isten országába“! Ezt csak anyagi javakra szokták érteni - tévesen -, mert lehet gazdagságunk a saját jóságunk is, amit kizárólag magunknak tulajdonítunk, a minket ért bajokat pedig a jó Istennek. „Miért sújt engem a jó Isten, amikor én mindig imádkoztam, és jártam a templomba?“ A szentek tudják, hogy lélekben szegények, hogy semmivel sem tudnak dicsekedni Isten elõtt, ezért egyedül tõle várnak mindent. Mint a szentéletû, de nagyon szegény valaki, akit egyszer megkérdeztek errõl. „Te, hogy van az, hogy Te annyira szereted Istent, és Õ mégis hagyja, hogy ilyen szegény legyél?“ „Tudjátok, úgy van az - felelte õ -, hogy Isten mindig azt adja nekem, amire a leginkább szükségem van. És Õ tudja, hogy amire a legnagyobb szükségem van, az a szegénység“. De ki szent? „A szent az, akit nem szennyez be sem a bûn, amit elkövetett, sem a jó, amit megtett“- mondja Detrich Bonhoeffer, a XX. század egyik legnagyobb teológusa. Hogyan lehetünk jó emberekbõl szentek? Csak a megtérés által. De ez nekünk nehezebb, mint bûnözõnek jó útra térni, mert azt hisszük, hogy nekünk nincs is szükségünk megtérésre. Pedig a jóról is meg kell térni a jobbra! A mennyország a szent Isten világa, és csak a szentek jutnak oda be. Ha ez számunkra reménytelennek látszik, gondoljunk a jobb latorra, akit a középkorban szentként tiszteltek. Az is volt, halála órájában lett az - az egyetlen, akit maga Jézus avatott szentté, amikor azt mondta: „Még ma velem leszel a paradicsomban“. Elmélkedésem lényege: jobban megismerjük önmagunkat. Gyönyör László, ipolyhídvégi plébános.
A hit a Bibliában mindig kapcsolódik a próbatételhez. Pl. Ábrahámnak a próbatételben születik meg a hite - fiát kellett feláldozni. A próbatétel a hit erõsítõjeként van jelen életünkben. A zsoltáros is így fohászkodik Istenhez: „Vizsgálj meg, tégy próbára, vajon a jó úton jároke!“ A hitét erõsíteni vágyó ember próbatételt kér az Úrtól. Olyan próbatétel is van, amikor az ember teszi próbára az Istent - ez a hitetlenség megnyilvánulása. Amikor a teremtett lény Teremtõje ellen lázad, hogy próbára tegye - ez a hit valódi válsága. Életünk hasonlít a törékeny nádszálhoz, tudnunk kell errõl a törékenységünkrõl. Mégis a keresztény ember élete túlmutat ezen a törékeny végességen. Képesek vagyunk elbukni a próbatétel során, de mégsem az elbukás a próbatétel célja. A 20. század emberének az is nagy problémája, hogy nem látja az élet egészének problémáját. Nem tudja észrevenni, hogy az élet próbatételek sorozata, amelyek lehetõségként vannak jelen a hétköznapokban. Hogyan válaszolhatunk életünk nagy kérdéseire, amikor a próbatételekkel találkozunk? Az egyik lehetõség a felfuvalkodott szív válasza: elhitetjük magunkkal, hogy vágyainkat képesek vagyunk mi magunk beteljesíteni. Nincs szükségünk Isten közremûködésére. A beszûkült szív válasza: ez akkor következik be, amikor a végtelenbe mutató vágyaival (a hitével) nem foglalkozik az ember. Csak a „most“-tal és múlóval foglalkozik. Most olyan idõket élünk, amikor a saját végességünkbe menekülünk. Elsõ pillantásra ez felvilágosult és józan gondoskodásnak tûnik. Az ember bizalmatlanná vált - nem bízik a nagy vágyakban. Már nem hiszünk abban, hogy a jó létezik, a szeretet örök, az igazság megfogalmazható, a szép pedig önmagáért jó. A kétségbeesett szív válasza: számot vet végességével, látja a végtelent is, de megijed, és elérhetetlennek véli. Értelmetlennek látja a „próbáratettségét“ is (sziszifuszi munka az egész élet), és önmagát kezdi isteníteni. A hívõ szív válasza: a hit nem más, mint az emberi szív kinyílása. A hívõ ember számára feloldódik a végességet és a végtelenséget izzító feszültség. Ez nem abszurd helyzet, hanem ajándéklét. A hívõ ember számára a végesség a végtelenbe mutat, vagyis a halál a feltámadásban nyer értelmet. Tehát a keresztény hit az, amikor az ember átadja és rábízza magát Istenre. De ehhez az kell, hogy szeretetként ismerjük meg Istent. „Mi megismertük a szeretet, és hittünk benne.“ (vö. 1Jn). Balga Zoltán, ipolyviski plébános
12 Kürtös
Közélet
2013. május
Egy igazi kántortanító Csalárban 150 éve született Békéssy Antal 2013. április 18-án volt 150 éve, hogy megszületett Békéssy Antal kántortanító, aki 1918-tól 1933-ig tanított Csalárban. A csalári önkormányzat és a CSEMADOK alapszervezete koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott az évforduló tiszteletére a csalári temetõben. Ezen megemlékezésen részt vettek Békéssy Antal kántortanító hozzátartozói - unokái Budapestrõl, Békessy Antal nyugalmazott gépészmérnök és húga. A koszorúzást az önkormányzat nevében a helyi polgármester kezdte, utána a helyi CSEMADOK alapszervezete nevében Oláh Erika, majd Békéssy Antal unokája helyezte el koszorúját nagyapja sírján. A megemlékezést a csalári polgármester, Ádám Béla tartotta: „Tisztelettel üdvözlöm Békéssy Antal tanító úr hozzátartozóit és a többi jelenlévõt! Békessy Antal kántortanító 1863. április 18-án született Udvarnokon (Abaúj megye), felesége, Deér Ilona 1868-ban született Szendrõn (Borsod megye). Házasságukból született három fiú, Gyula, Géza és Antal és két lányuk, Margit és Mária. Sajnos az idõsebb fiúk, Gyula és Géza elestek az elsõ világháborúban. Késõbb a felesége, Deér Ilona is meghalt. Újranõsült, feleségül vette Balzsay Máriát, akitõl egy fiúgyermekük született - Ödön, aki pedig a második világháborúban vesztette életét a Don-kanyarban 1942-ben. Békéssy Antal kántortanító több helyen is tanított, mint például Szendrõn, Tornagörgõ, Szentdomonkoson, de utoljára Csalárban, ahol 1918-tól egészen 1933 júniusáig tanított. Nyugdíjba 1933. július elsején ment, de sajnos már nem sokáig élvezhette nyugdíjas napjait, mert még ebben az esztendõben, december 24-én elhunyt. Községünkben még hárman élnek a diákjai közül, Zólyomi Erzsébet, Mikula Mária és Csóri Teréz. Õk még emlékeznek a temetésére - a búcsúbeszédre, amelyet Torma Ferencz esperes úr tartott, melyben a tanító urat egy kertészhez hasonlította, aki már örökre letette az ollót és az ásót. Mások a humorérzékét emelték ki, amely feltétlen volt neki, mert még a halálos ágyán is viccelõdött. A gyóntatására érkezõ Torma esperes úr megjelenésekor a kintiek suttogták, hogy itt van már Torma, itt van már Torma…. és õ ezt meghalván azt felelte, ha már itt van, akkor együk meg! Egy igazságszeretõ, karizmatikus tanító volt, akinek hosszú éveken át folyó oktatáspolitikája nagymértékben meghatározta községünk lakosainak mûveltségét és gondolkodásmódját. Az õ oktatása alól kerültek ki azok az egyének, akik meghatározták falunk további életének és fejlõdésének sorsát. Tisztelt egybegyûltek, engedjék meg, hogy mind a késõbbi utódok, mind a saját nevemben is megköszönjem azt a kitartó és gyümölcsözõ munkát, amelyet Békéssy kántortanító úr elvégzett községünkért. Nyugodjon békében, béke poraira!“ A beszéd után Farkas Sándor, a helyi CSEMADOK elnöke egy dolgozatból olvasott fel részleteket, így idézve fel Békéssy kántortanító észrevételeit és benyomásait a községrõl és az akkori közösségrõl, aki egy 1927-ben az iskolaügyi minisztérium jóvoltából kiadott rendelet alapján mint falusi kántortanító dolgozott ki egy beszámolót a falu történetérõl, helyzetérõl és életérõl. Utána unokája, Békessy Antal gépészmérnök méltatta nagyapja tevékenységét, megjegyezve, hogy tényleg jó tanítónak kellet lennie, ha még ennyi idõ után is emlékezünk rá. Megköszönte a község lakosainak, hogy még most is ápolják nagyapja emlékét. A koszorúzás után a jelenlévõk még megtekinthették a helyi kultúrházban rendezett kiállítást Békéssy Antal kántortanító életérõl. Farkas Sándor
Tűnődés
Szomorú /édes/anyák Milyen kár, hogy anyák napja nem piros betûs ünnep a naptárban. Mi több, nincs is benne feltüntetve, ami azzal magyarázható, hogy május hónap folyamán a különbözõ országokban más és más napokon ünneplik az anyák napját. Egy biztos, anyák napja világszerte megünnepelt nap, amelyen az anyaságról emlékezünk meg. Magyar nyelvterületen május elsõ vasárnapján. Tájainkon az év legszebb hónapjának elsõ vasárnapján sokfelé tartottak anyák napi ünnepséget. Lapunkban évrõl évre tudósítunk ezekrõl a kedves rendezvényekrõl, ahol óvodások, iskolások gondosan válogatott szavalatokkal, dalokkal és egy-egy virágszállal köszöntik a jelenlevõ édesanyákat, nagymamákat. Arról viszont nem szólnak híradások, hogy otthon, a családban hány meg hány ifjú és felnõtt gyermeknek eszébe sem jut, hogy felköszöntse édesanyját, hogy egy szál virággal megköszönje áldozatos, gondoskodó szeretetét. Ez a kisebbik hiba. Ám vannak ennél jóval szívszorítóbb esetek. Amikor például a felnõtt gyermek nyomdafestéket nem tûrõ hangon beszél az anyjával, vagy kezet emel az anyjára. Vagy évek óta haragban van, vagy nem beszél az anyjával, nem látogatja a szülõi házat. Milyen szívfájdalmuk lehet azoknak az édesanyáknak, akiket gyermekeik indokolatlanul dugtak öregotthonba. És ez csak egy dolog. Ami ennél is rosszabb, hosszú hónapok telnek el úgy, hogy nem néznek feléjük. Jut eszembe egy kesernyés poén. Az újgazdag büszkén mutogatta ismerõsének új, tágas és pazarul berendezett családi házát. - Már csak azt nem tudom, mit ültessek a ház elé?tette fel a költõi kérdést. Ismerõse nem késlekedett a válasszal: - Tudod mit? Anyádat az öregotthonból. Szóljunk azokról az édesanyákról is, akiknek szeretett kicsi vagy felnõtt gyermekük betegségben vagy balesetben történt elvesztése súlyos árnyékot vet erre a szép ünnepre. És szóljunk azokról az anyákról is, akik a körülmények szorításában vagy kilátástalannak vélt helyzetükben örökre lemondtak újszülött gyermekükrõl. /bodzsár/
2013. május * 155 éve, 1858. május 1-jén született Rudnyánszky Gyula, magyar költõ és hírlapíró. (†1913) * 30 éve, 1983. május 7-én hunyt el Romhányi József író, költõ, mûfordító, érdemes mûvész, a magyar nyelv mûvésze, a „Rímhányó Romhányi“. (* 1921) * 250 éve, 1763. május 9-én született Batsányi János magyar költõ, tanulmányíró, folyóirat-szerkesztõ (†1845). * 190 éve, 1823. május 11-én halt meg báró Podmaniczky József politikus, tudományos és közíró, a londoni Royal Society elsõ magyar tagja. * 80 éve, 1933. május 12-én hunyt el szécsénykovácsi Krúdy Gyula író, hírlapíró, a modern magyar prózaírás kiváló mestere . (*1878) * 80 éve, 1933. május 18-án született P á s k á n d i G é z a író, költõ, esszéíró, drámaíró, publicista. (†1995) * 280 éve, 1733. május 20-án halt meg a Losoncon született R á d a y Pál, II. Rákóczi Ferenc kancellárja, politikai író, könyvtáralapító. (*1677) * 90 éve, 1923. május 24-én született Dénes György, szlovákiai magyar költõ, mûfordító, szerkesztõ. (†2007) * 85 éve, 1928. május 28-án született S z é c s i M a r g i t költõ, grafikus, illusztrátor, Nagy László költõ felesége. (†1990)
Üdítõ újdonság
Járásunk vegyeslakta településeit járva a községek bejáratánál a szokványos „Üdvözöljük“, vagy „Üdvözöljük községünkben“ üdvözlõ táblák láttán üdítõ újdonságnak számít a mellékelt felvételen látható tábla, amely a Galábocsba érkezõket fogadja. Nem csak a kivitelezése és szövegezése számít újdonságnak, hanem az is, hogy a község nevét rovásírással is feltüntették, sõt elsõ írásos említésének évszámát is. Mindenképpen dicséretes, sõt követendõ példa. Kép és szöveg: -bégyé-
Évfordulónaptár
Kürtös 13
Szécsény-kovácsi Krúdy Gyula (Nyíregyháza, 1878. október 21. - Budapest, Óbuda, 1933. május 12.) író, hírlapíró, a modern magyar prózaírás kiváló mestere. Apja, id. Krúdy Gyula dzsentri volt, anyja, Csákányi Julianna paraszti származású. Csak tizedik gyermekük születése után, 1895-ben kötöttek házasságot. Az író elsõszülöttként látta meg a napvilágot. Az elemi iskolát szülõvárosában, a gimnáziumot Szatmárnémetiben és Podolinban, majd ismét Nyíregyházán végezte. Itt érettségizett 1895 júniusában. Rövid ideig Debrecenben, majd Nagyváradon újságíró. Még nem volt húszéves, amikor elsõ novelláskötete (Üres a fészek és egyéb történetek) megjelent. Munkatársa számos folyóiratnak és a Nyugatnak is. Országos hírt és igazi közönségsikert a Szindbád-sorozat és az 1913-ban megjelent A vörös postakocsi c. regénye hozott neki. Pályája a 20. századi magyar irodalomban sajátos jelenség. Kifejezésre jut benne a késõi romantika kiteljesedése éppúgy, mint a modern, impresszionisztikus és a realizmus egy sajátos, rendkívül egyéni formájáig eljutó társadalom- és lélekábrázolás. 1892-ben diáktársaival megalapította a Nyíregyházi Sajtóirodát. Ebben az évben jelent meg elsõ novellája a Szabolcsi Szabadsajtóban. 1893-ban riportsorozatot készített a Pesti Naplóban a hipnózis-tragédiáról. 1895-ben a Debreceni Ellenõr, majd három hónap múlva a nagyváradi Szabadság munkatársa lett, riporter és korrektor. 1896 májusában elhagyta Nagyváradot, hazament, majd Budapestre költözött. Szeptemberben a Képes Családi Lapok novellapályázatán elsõ díjat nyert. 1897-ben havonta 7-8 novellája jelent meg. Az Egyetértésbe és a Fõvárosi Lapokba dolgozik. Megjelent elsõ novelláskötete, az Üres a fészek. 1899. december 27-én Budapesten, az Erzsébetvárosban feleségül vette Spiegler Bella tanítónõt (Spiegler Arabella, írói nevén Satanella). 1900-ban született Gyula fia, 1902-ben Ilona, 1907-ben Mária lánya. 1914-ben, a háború kitörésekor átmenetileg hazaköltözött családjához. Vidéken elõfizetõket próbált szerezni Összegyûjtött Mûveinek a Singer és Wolfner által tervezett kiadásához. 1916-ban megkapta a székesfõváros Ferenc József irodalmi díját. 1918-ban kiköltözött a Margitszigetre. 1919-ben nagy riportot készített a kápolnai földosztásról, s aktívan részt vett az õszirózsás forradalomban. Elvált elsõ feleségétõl, s 1919. július 12-én Budapesten, a Ferencvárosban nõül vette Rozsa Zsuzsannát. Megszületett kislánya, Zsuzsanna. 1920-21-ben, a magyar kommün bukása után a sajtóban hajsza indult ellene. Anyagi helyzete romlott, mûveit csak elvétve adták ki. 1925-ben irodalmi mûködésének 25. évfordulóját ünnepelték. Újra elõfizetõket gyûjtött, ezúttal az Athenaeumnál készülõ tízkötetes életmû-válogatására, nem sok eredménnyel, majd Hatvany Lajosnál vendégeskedett Bécsben. 1926-27-ben legalább tíz éve lappangó betegsége ledöntötte lábáról; a Liget-szanatóriumba került. Szervi szívbaj, nehéz légzés, beteg gyomor, máj, tüdõ. Le kellett szoknia a lucullusi lakomákról-ivászatokról is. Történelmi tanulmányokat gyûjtött a Három királyhoz. 1928-29-ben ötvenedik születésnapján Krúdy-estet tartottak a rádióban, tízkötetes gyûjteményt adtak ki új kiadásban. Nyáron féloldali szélütést kapott, amelybõl aránylag gyorsan felgyógyult. A világgazdasági válságra hivatkozva könyveit nem jelentették meg. 1930. január 18-án Baumgarten-díjat kapott, de akkor már nagyon el volt adósodva. Az élet álom címû kötetét saját költségén kellett kiadnia. Szigeti lakását felmondták, május 28-án családjával Óbudára költözött, szegényes körülmények között élt. Ahogyan Szép Ernõ novellájában elbeszéli, ekkoriban vívott kardpárbajt egy katonatiszttel, akit ügyes vágással örökre meg is nyomorított. (A százados ugyanis becsmérlõ, antiszemita kijelentést tett a kisdolgát éjszaka, békésen, az utcán végzõ, kapatos íróra.) 1932 júniusában hitelezõi csõdeljárást kezdeményeztek ellene, ekkor vagyontalansági esküt tett. Nyár végén megint kórházba került, sokat szenvedett, de valamennyire rendbe jött, s hazatért Óbudára. 1933 tavaszán az egészsége rosszabbodott. Lakbérhátraléka 360 pengõre rúgott. Fizetni nem tudott, végrehajtók zaklatták. Krúdy Gyula 1933. május 12-én, hajnalban hunyt el, élete 55. évében. Temetésén a hivatalos Magyarország képviselõi nem vettek részt. Krúdy Gyula dédszülei Szécsénykovácsiban laktak. Az írót gyerekkorában elbûvölte e vidék, s késõbb így idézte az õsök bölcsõhelyét: „Azon a réten kergettem én is a lepkét és a labdát, s ma is úgy látom, hogy szebb rét talán nincsen is az egész világon. Az Ipoly mentén terült el a lapos partok között, és szelíden, lágyan szaladt tovább a lehajló füzek és tömpe bokrok között, mint a nótaszó.“ (Az álmok hõse) A község központjában Krúdy-emlékoszlop található, amelyet 2004-ben állítottak Krúdy Gyula és a falu temetõjében nyugvó dédszülei emlékére. Szerk.
14 Kürtös
Kultúra
2013. május
Czinka Panna A 15. század elején, a nagy népvándorlás egyik csendes utóhullámával, Románián keresztül kisebb népcsoportok érkeztek Magyarországra. Kezdettõl fogva cigányoknak vallották magukat, de õshazájukról és arról, hogy mikor és miért indultak el a hosszú vándorútra, nem tudtak pontos választ adni. Nyelvük indiai származásukra utalt, de egyúttal azt is elárulta, hogy hosszabb ideig perzsa és örmény területeken is tartózkodtak. Zsigmond király 1423-ban menlevelet biztosított számukra. Foglalkozásukat tekintve kovácsok, teknõkészítõk, vályogvetõk és szép számmal muzsikusok. Czinka Panna /Sajógömör 1711-1772/ cigány hegedûsnõ. Gazdája, Lányi János gömöri földbirtokos, jó képességû tanítókkal taníttatta a rendkívül tehetséges kislányt. 15 éves korában férjhez ment egy nagybõgõshöz. Rövidesen zenekart alakított, késõbb gyerekei is az együttes tagjai lettek. Lányi János bõkezûen gondoskodott róluk. Házat, telket adományozott nekik, díszes egyenruhát készíttetett a zenekar számára. Czinka Panna rendszerint férfiruhában járt, és pipázott is. Mikor meghalt, hatalmas tömeg részvétele mellett helyezték örök nyugalomra. Halála után versekben énekelték meg életének fontosabb mozzanatait, emberi és muzsikusi erényeit.
Dankó Pista Muzsikus családból származott. Atyja Tollas Zsiga zenekarának segédprímása volt. Viszonylag gondtalan életük nem sokáig tartott. Apja halálos ágyán Erdélyi Nácira bízta 9 éves fia zenei nevelését, de a neves prímás nem volt túlságosan türelmes, tanítványa sem igyekezett eléggé, így hamar elváltak egymástól. A kis Dankó nagyon érdeklõdött a színház iránt. Az egyik színésznek még a csizmáját is kipucolta, hogy bejuthasson a színházba. Hogy megélhessen, vályogvetéssel foglalkozott, de közben pajtásaiból zenekart verbuvált, és a nehéz fizikai munka után a környékbeli tanyákon muzsikált. Így kerültek Joó Ferenc arcképfestõ szõlõjébe, és a 17 éves prímásnövendék beleszeretett a házigazda 14 éves Ilona nevû lányába. Érzelmeit a kislány is viszonozta, de szigorú apja hallani sem akart a fiatalok házasságáról. Így hát pár év múlva Dankó Pista egy holdvilágos éjszakán megszöktette kedvesét, és 1878. aug. 20-án a kisteleki templomban megtartották az esküvõt. Az ifjú pár anyagi helyzete hosszú ideig kilátástalannak látszott. Dankó Pista csak másodrangú muzsikus volt. A döntõ fordulat 1881-ben következett be életében, amikor megismerkedik a Szegedi Napló fiatal újságírójával, Pósa Lajossal. Dankó az õ verseibõl próbált nótát „pengetni“. Így született meg 1883. szept. 4-én a Nem jó mindig a fonóba eljárni címû csárdás. Aztán még vagy 200 nóta következett. Gárdonyi Gézával 1888-ban ismerkedett meg a Hungária étteremben. Gárdonyi így írja le a találkozót: - Dankó Pista! Tudod-e, hogy kicsoda? - fogta egybe Gárdonyi Géza kezét Dankóéval Pósa. - Szégyellném, ha nem tudnám - felelte az író. Gárdonyi vagyok, szervusz. A következõ években Pósa elhagyta Szegedet. Dankó sem találta a helyét. Nagy nehezen - Gárdonyi tanácsára - megpróbált nótát írni más költõk verseire. De hiába születtek új nóták, azok sem pótolták Pósa hiányát. Dankó 1890-ben daltársulatot szervezett, járta az országot. Egészségi állapota napról napra rosszabbodott. Barátai anyagi segítségével néhány hónapot San Remóban töltött. De nem tudott megnyugodni, hazajött, s a következõ szavakkal kérte a közönség támogatását: „Búcsúkörutat járok az országban, hogy a magyar közönséget még egyszer lássam, s elbúcsúzzam tõle.“ 1903. március 29-én délelõtt fél tízkor hunyt el. A temetésen 500 cigány hegedûjén sírt fel a Most van a nap lemenõben és az Eltörött a hegedûm címû nóta. A búcsúbeszédet Tömörkény István és Pósa Lajos mondta. 1912ben szobrot állítottak Szegeden Dankó Pista emlékére.
A cimbalom Húros ütõhangszer, megszólaltatása verõkkel történik. A népi zenekarok nélkülözhetetlen hangszere. Már a régi kínaiak, perzsák és arabok is ismerték. Az utóbbiak révén a középkorban került Európába. A 18. századtól a cigányzenekarok állandó hangszere. Kezdetben láb nélküli hangszer volt: asztalra vagy térdre helyezve játszottak rajta. Schunda V. József hangszergyáros 1875. márc. 2-án lakásán mutatta be a napjainkban is használatban lévõ, pedálos cimbalmot a Pintér testvérek közremûködésével. A bemutatón Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Állaga Géza, Ellenbogen Adolf és Langer Viktor volt jelen, s mindannyian a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak mind Schunda találmányáról, mind a Pintér testvérek játékáról. A hangszer kezelésében mások is rendkívüli ügyességre tettek szert. Feltétlenül megemlítendõ Lányi Géza, a Népszínház zenekarának cimbalmosa, valamint Állaga Géza és Kun László. A közelmúltban Rácz Aladár a legmagasabb mûvészi fokon szólaltatta meg a hangszert. Szöllõsy Sándor Az Ipolybalogi Mûvészeti Alapiskola hegedû- és gitártanára
M EGHÍVÓ A Szlovák Nemzeti Múzeum Báb- és Játékmúzeuma - Kékkõ vára és a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya tisztelettel meghívja Önt a Balassi éneke címû rendezvényre, amely 2013. június 7-én, 16.00 órakor kezdõdik a kékkõi várban Program: 1. Balassi Bálint emléktáblájának megkoszorúzása (várudvar - 16,00) 2. „Összeállítás Balassi Bálint életérõl és mûveirõl“ (a kastély Palota terme - 16,30) 3. könyvbemutató „A Balassa család a 1319. században“ (a kastély Palota terme - 17,30) 4. szünet - frissítõ
(Grófi szoba - 18,00)
5. színházi elõadás Balassi Bálint: Szép magyar komédia (Kredulus és Júlia) (várbástya - 19,00)
XIV. ÕSZIRÓZSA A Csemadok NTV 2013. október 5-6-án rendezi meg a magyarnóta-énekesek országos versenyét. A versenyzõk minõsítve lesznek (arany, ezüst, bronz). A nótaénekesek versenyébe 2013. szeptember 1-jéig azok jelentkezését várjuk, akik betöltötték 16. életévüket, felsõ korhatár nincs. A versenybe 2 magyar nótával - hallgató, csárdás - lehet jelentkezni írásban név, elérhetõség (lakhely, e-mail cím, telefonszám), valamint a nóták címének feltüntetésével a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányánál: Oblastný výbor Csemadoku, 991 28 Vinica, Cesta slobody 457 e-mail:
[email protected], A borítékra írják rá: „ÕSZIRÓZSA“ Az érdeklõdõk tájékoztatást kérhetnek a Csemadok NTV telefonszámán: 0907 85 62 96 ill. 0907 84 22 67. A jelentkezõknek részletes információt küldünk. A jelentkezési lapok letölthetõk a Csemadok honlapjáról (www.csemadok.sk) vagy beszerezhetõk a Csemadok területi választmányain.
2013. május
Szabadidõ
Kürtös 15
KERTÉSZKEDÉS MÁJUSBAN
Ép lélek ép testben
1.) Az elvirágzott cserjéket tisztítsuk meg, a tavaszi hangát vágjuk vissza, hogy bokrosodjon. A bimbós vagy elnyílt, konténerben nevelt rododendront félárnyékos helyre és mészszegény, humuszos talajba ültetjük ki. Ne feledkezzünk el a gyümölcsfák kártevõi elleni védekezésrõl. Az elnyílt hagymás virágok (tulipán, nárcisz) magszárait törjük le. Az elvirágzott évelõket tisztítsuk ki. A magasra növõ évelõk (pl. szarkaláb) bokrait kössük össze, esetleg egy karót is szúrjunk melléjük. A vásárolt virágzó cserepes növények kiültethetõk a kertbe. Most kell kiültetni a dáliát, a kánnát, a fréziát és kardvirágot is. A haszonkertben igény szerint kapáljunk, öntözzünk és rendszeresen trágyázunk. A zöldség- és fûszernövények szakaszos vetése is idõszerû. A fagyosszentek után a fagyérzékeny zöldségnövények magja a szabadba vethetõ, illetve az elõnevelt palánta (paprika, paradicsom, uborka, dinnye, tök) kiültethetõ. A karfiol egy-két nagy külsõ levelét a rózsára hajtva törjük meg, ezáltal a termés szép fehér marad. A balkonon és az ablakpárkányon lévõ ládák beültetése is aktuális, ugyanígy a teraszon elhelyezett egynyári virágok, illetve a muskátli, a fukszia, a gumós begónia és az alacsony nebáncsvirágok kiültetése is. 2.) Palántát csak megbízható helyrõl vásároljunk, így nem érhet meglepetés, hogy a törpe paradicsom folyton növõ lett, vagy a tölteni való paprika helyett almapaprikánk termett. A legjobb a saját magunk által nevelt palánta, így biztosak lehetünk, hogy a lugas paradicsom a fagyokig fog teremni, vagy az édes almapaprika nem lesz csípõs. A palánták ültetésénél vigyázzunk arra, hogy a paprika- és a káposztafélék ne kerüljenek mélyebbre, mint ahogy a palántanevelõ helyükön voltak. A paradicsom könnyen hoz oldalgyökeret a szárán, így azt tehetjük mélyebbre, sõt el is fektethetjük, ha túl elnyurgult a fényhiánytól a palántánk. Babvetés: válasszunk sárga és zöldhüvelyû fajtát is. A zöldhüvelyû bokorbab nyugaton sokkal elterjedtebb, mint nálunk. Próbáljuk ki, sokkal zsengébb, nem szálkásodik olyan hamar, így nem igényel olyan gyakori szedést, mint a sárgahüvelyû fajták. Fõzeléknek és vegyes köretnek is kiváló. A karós baboknak vetés elõtt alakítsuk ki a támrendszerét. Négy karót szúrjunk le a földbe egy 0,5 x 0,5 m-es négyzet sarkain, majd kössük össze 1,5-1,7 m magasságnál. A karók mellé vessünk 2-3 szem babot. A fagyasztóba szánt babot ráérünk másodvetésben termeszteni, a korai salátafélék, retek, spenót helyére vetve június-júliusban. Az uborkát érdemes hálóra felfuttatni, így nem fertõzõdik meg a talajról a peronoszpórával, és öntözéskor száraz marad a lombja. Vegyük figyelembe locsoláskor, hogy lehetõleg csak a növények tövére jutassuk a vizet az uborkánál és a paradicsomnál is. A levélre kerülõ víz elõsegíti a gombaspórák bejutását a növénybe. Permetezéshez használjunk csalánlevet, és úgy tervezzük meg a kertünket, hogy a növénytársítások által kedvezõ kölcsönhatást biztosítsunk kiskertünkben, „öngyógyító vegyes kertet“ hozzunk létre. Például: a hagyma és a sárgarépa kölcsönösen riasztja egymás kártevõit: a hagyma- és a sárgarépalegyet. A paradicsom és az uborka mellé ültessünk fokhagymát, így kevesebb esélyt adunk a gombás betegségek kialakulásának. A paradicsom és a zeller óvják a káposztaféléket a levéltetvektõl, ezek „cserében“ a zellert megvédik a zellerrozsdától. A borsikafû (csombor) elriasztja a babról a fekete babtetveket. A körömvirág és a büdöske távol tartják a fonálférgeket. Mindig vessünk ezekbõl a zöldséges ágyások közé is! A sarkantyúka magához vonzza a levéltetveket, ezzel kevésbé károsítják azok a többi kultúrnövényt. A kapor majdnem minden zöldségnövényre elõnyös hatású. Serkenti azok csírázását, és fokozza ellenálló képességüket. A bazsalikom uborka mellé vetve óvja azt a lisztharmattól, és odavonzza a méheket a beporzáshoz. 3.) Folytassuk a fûnyírást, szükség szerint növeljük a gyakoriságot, csökkentsük a vágási magasságot a nyári szinthez közelítve. A vágás magassága magyarországi viszonyok között: 1. Veszélyes, a durva füvek elnyomják a finomabbakat 6 cm felett 2. Elsõ oszt., durvább fokozatú gyep tavasszal, õsszel vagy szárazságban 4-5 cm 3. Elsõ osztályú, durvább fokozatú gyep nyáron 3,5 cm 4. Elsõ osztályú pázsit tavasszal, õsszel és szárazságban 3 cm 5. Elsõ osztályú pázsit nyáron 2,5 cm 6. Veszélyes, tönkremegy a fû 2 cm alatt Május a legjobb hónap a gyomirtásra. Ügyeljünk arra, hogy a kezelést szép idõben végezzük, amikor száraz a fû és nedves a talaj. Ha a gyepben egynyári perje vagy here elõfordul, gereblyézzük fel a foltokat fûnyírás elõtt. A talaj általában nedves májusban, de elõfordulhatnak hosszabb szárazabb idõszakok. Ilyenkor öntözzünk bõségesen, mielõtt feltûnnének a vízhiány nyilvánvaló jelei.
Rohanó, stresszes világot élünk, ami kihat gyerekre, felnõttre egyaránt, megviseli a testet és lelket egyaránt. Amíg testünkkel napi szinten többet foglalkozunk, a lélekre viszonylag kevesebb idõt szánunk. Sajnos, amikor már érezzük, hogy egyedül nem boldogulunk problémáinkkal, vagy esetleg amikor már a lélek kikezdte a testet (pszichoszomatikus megbetegedés), gyógyszerhez nyúlunk, ami a felszínt nagyon jól eltompítja, de a probléma, sajnos, mindig mélyebben szunnyad. Sokszor egy felnõttnél az adott probléma gyökere saját gyerekkorában keresendõ. Különbözõek vagyunk, és az egyformának látszó problémát nem egyformán dolgozzuk fel, azért tudja az egyik jobban, a másik rosszabbul feldolgozni, mert minden gyerekkorban dõl el, kinek milyen volt a gyerek-szülõ (fõleg anya-gyerek) kapcsolata. Amikor családfaállítást csinálunk, sokszor rájövünk, hogy õseink fel nem oldott bûne, bûntudata milyen teherként nehezedik vállunkra. Minden nem feldolgozott gyerekkori probléma felnõttkorra valamilyen formában elõjön. Pl: lehet valaki meddõ, felnõttkori allergiás, depressziós, kedélybeteg stb. Amikor pedig egy gyerek pl. asztmás, allergiás, bepisil, tikkel, dadog stb., ezzel fel akarja hívni magára a figyelmet, hogy figyeljenek már végre rá. Az õ tudatalattija ilyen-olyan tüneteket produkál, amelyekkel arra lehet utalni, hogy a családi rendszer, szülõk nem jól mûködnek. Egy gyerek sosem beteg, mindig a környezete tüneteit hordozza. Legegyszerûbb beletömni a gyógyszert, csak hogy csendben legyen, mert lehet, hogy hiperaktív, de sokkal egyszerûbb lenne, ha megpróbálnánk megtalálni, hogy miért, mi ellen lázad. Szimbólum, rajz, firka, szóasszociációs, képkirakós és egyéb tesztekkel hamar megtalálhatjuk a probléma gyökerét. Pályaválasztás elõtt álló fiataloknak nagy segítséget nyújthat a helyes választásban egy olyan teszt, amelyen ki lehet mutatni, hogy az egyén milyen téren tudna kiteljesedni, mert nem mindegy, hogy olyan munkát végzünk, amely napi szinten feltölt, vagy lehúzza a maradék energiánkat is. Szokták mondani, ép testben ép lélek, de ha a lélek megbetegszik, az a testen keresztül kisugárzik.
A világháló nyomán
Folyt. köv. Molnár Judit
Programajánló
16 Kürtös
2013. május
JUNIÁLIS A CSEMADOK Nagykürtösi Területi Választmánya 2013. június 2-án, vasárnap 14.00 órai kezdettel rendezi meg Nagycsalomján a szabadtéri színpadon a hagyományos Járási Kulturális Ünnepélyt. Fellépnek járásunk Csemadok alapszervezetei mellett mûködõ folklórcsoportok, éneklõ- és tánccsoportok, szólisták, citerások és vendégfellépõként Mága Zoltán, a világhírû hegedûmûvész, akit a királyok hegedûseként is emlegetnek.
Mága Zoltán pályafutása során játszott már királyoknak, hercegeknek és rengeteg hírességnek, legutóbb például a francia elnök édesapjának, de a pápa kiemelt vendégeként a Vatikánban is megszólaltathatta hangszerét.
A Járási Kulturális Ünnepély támogatója a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala. Mága Zoltán fellépése a Magyar Közösség Pártja támogatásával valósul meg. A belépõdíj 2.- €, alapiskolásoknak 1.- € ÚJ - ÚJ - ÚJ ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ
E S K Ü V Ő I RU H A S Z A LO N Balassagyarmat, Kossuth Lajos u. 5 - Egyedi terv e z é s û menyasszonyi ruhák. - Áldozó, menyecske, koszorúslány, és alkalmi ruhák kölcsönzése, m é r e t r e készítése. - Egyéni elképzelés szerint is készítünk r u h á k a t .
Mindenkit szeretettel várnak a rendezõk. A CSEMADOK NAGYKÜRTÖSI TERÜLETI VÁLASZTMÁNYA tisztelettel meghív minden érdeklõdõt a XXX. MIKSZÁTH NAPOKRA
Május 24., péntek Szklabonya 16.30 - Koszorúzási ünnepség az emlékháznál Nagykürtös 17.00 - Mikszáth Kálmán emléktáblájának megkoszorúzása az evangélikus templom falán 18.00 - Városi könyvtár - Irodalmi Kávéház Vendég: Csáky Pál, közíró, politikus Május 25., szombat Ipolynyék 14.00 - Mikszáth-emléktúra A 3,5 km-es tanösvényen kelünk útra, melyen nyolc megálló megtétele alatt érintjük az Õrhegy (380 m) legmagasabb pontján elhelyezett Szent Ilona keresztet. A pihenõhelyeken Mikszáth mûveibõl olvasunk fel. A terep nem igényes, fiatal és idõs is részt vehet rajta. A túra a tájháztól indul és 3-4 óra után a kultúrháznál ér véget, ahol az Országos borverseny borkóstolóján is részt vehetünk. Zsíros kenyérrõl, hagymáról gondoskodunk. Május 26., vasárnap Apátújfalu 15.00 - kultúrház ITEFESZT - Ifjú Tehetségek Fesztiválja ének, tánc, zene, humor és egyéb kategóriában Május 28., kedd Budapest - Mikszáth Kálmán sírjának megkoszorúzása a Kerepesi temetõben.
E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap és a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala támogatta. havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail:
[email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 13363972. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.
