Híradó. Ligeti György zenei Nobel-díjas. Svenska sidan sid.2. In memoriam Elhunyt Mervel Ferenc nyelvész, esszéista, mûfordító

Híradó A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja

XXIII. évf. 92. szám 2004. június

Ungerska Riksförbundets medlemstidning

Svenska sidan sid.2

In memoriam Elhunyt Mervel Ferenc nyelvész, esszéista, mûfordító 4.old.

Vállalt identitás Magyar az, akit azzá nevelnek. Jó magyar az, aki elsősorban ember 5.old.

A Deáky-portán Sikeres faluturizmus munkát ad az embereknek Gyímesbükkön 11.old.

Fotó: Kimmo Mántylá, 2000.

Mihály Ferenc

Ligeti György zenei Nobel-díjas

60 éves a Magyar Ház és az árvák lovagja 16.old.

HÍRADÓ

2

Ligeti – En gränslös musiker Polar Music Prize för 2004 tilldelas den ungerskfödde tonsättaren György Ligeti för att han med nyfikenhet och fantasi vidgat gränserna för det musikaliskt tänkbara, från sinnesutvidgande klanger till nya förbluffande processer i en helt igenom personlig form. Priset delades ut den 24 maj av Hans Majestät Konungen för trettonde året i rad. På grund av sjukdom kunde inte György Ligeti närvara vid prisutdelningen. Han hade skickat en hälsning inspelad på band och representerades på plats av Dr. Louise Duchesneau. olar Music Prize är ett internationellt pris som sätter musiken i fokus och delas ut till personer, grupper eller institutioner vars exceptionella prestationer främjar musiken i världen. Polar Music Prize instiftades 1989 av Stig Anderson, en stor personlighet inom svensk musik som förläggare, textskrivare och manager för ABBA. Stig Anderson donerade en stor summa pengar till den Kungliga Musikaliska Akademien med syfte att skapa det som kom att kallas The Polar Music Prize. Varje enskild vinnare mottar en summa av en miljon svenska kronor. örgy Ligeti flydde från Ungern 1956 och oerhört snabbt tillägnade han sig det väst-europeiska avantgardets kompositionstekniker som han dittills varit helt okunnig om. Så först i 30-årsåldern kunde han förverkliga den musik som föresvävat honom i många år. Han slog igenom med sina täta ljudmattor (clusters) som omärkligt växlar mellan brus och harmonier. De nya klangerna med de gamla instrumenten har påverkat tonsättare över hela världen. Med orkesterverket Atmosphéres från 1961 blev han världsberömd och hans utpräglat bildskapande musik tog plats i det allmänna medvetandet när Stanley Kubrick använde en del av verket i filmen 2001 – ett rymdäventyr. Andra favoritbilder

P

Gy

Foto: Ines Gellrich 2001. har varit det mekaniska urverket som löper amok och gungande spindelvävar som blir alltmer tilltrasslade (Kammarkonserten 1968). ans imaginära kortoperor utan ord men med uttrycksfyllda vokallinjer i fonetisk skrift är som komprimerade tecknade serier (Aventures 1962 och Nouvelles Aventures 1965). Rikedomen i Ligetis musik beror på bredden i hans fantasi, han är lika hemma i den svarta humorn som i den tänkvärda happeningen. (Särskilt fascinerande är Poeme symphonique för 100 metronomer.) Allt detta samlas i hans största verk, operan Le Grand Macabre som hade urpremiär i Stockholm 1978. Det är en av vår tids mest spelade operor och börjar med en uvertyr för 12 bilhorn och slutar med en smärtsamt vacker passacaglia när Döden dött i världsundergången och alla andra tycks överleva... å 80-talet förnyar han sitt tonspråk. Parallella tonmönster i olika tempi (polymetrik) blir basen i hans skapande. Med den utformar han stora illusionsnummer av musikaliska fraktaler så att lyssnaren blir osäker om musiken är snabb eller långsam. Han kan också göra rytmiska orgier som om ”Balkan låg någonstans

H

P

mellan Afrika och Karibien”. Han inspireras av afrikanska trumrytmer, amerikansk minimalism och Conlon Nancarrows musik för själv-spelande pianon. Huvudverket är en stor samling pianoetyder i tre böcker där nummer 18 är den senaste. En storartad, mångfacetterad serie verk som placerar Ligeti bland de stora pianotonsättarna: Chopin, Liszt och Debussy. Ett av hans kraftfullaste verk är Pianokonserten från 1987 som kombinerar virtuositet, nostalgi och rytmiskt driv. örgy Ligeti, som kommer från en assimilerad judisk familj, överlevde både nazismen och stalinismen som en följd av lyckliga tillfälligheter. Han tror på en musik som stiliserar och destillerar de stora känslorna till en väv av toner som både känns, luktar och förvränger perspektiven. Hans humanism skyr mondän pessimism och grumlig problematisering. Ligetis nyfikenhet på världen är intakt. ”Verkligheten är förfärlig och underbar, både och.” György Ligeti, föddes 28 maj 1923 i Dicsöszentmárton/Tîrnaveni i Transsylvanien, Rumänien och utbildades på konservatoriet i Budapest. Sedan han flytt 1956 har han bott i Österrike och Tyskland. 

Gy

HÍRADÓ

3

Ligeti György Polar-díjas

Híradó

A zene Nobel-díjaként emlegetett Polar-díjjal tüntették ki Ligeti György zeneszerzõt és karmestert. Az egymillió korona pénzjutalommal járó díjat XVI. Károly Gusztáv svéd király adta át a zeneakadémia hangversenytermében. Az ünnepélyes díjátadáson a magyar zeneszerző gyengélkedése miatt nem vehetett részt. A Polar-díjjal a kor legkiemelkedőbb zenei teljesítményeit jutalmazza a svéd akadémia. Évente mindig két díjat adnak át: a klasszikus zene, és a valamelyik népszerű könnyűzenei műfaj képviselőinek. Az utóbbi elismerést az idén B. B. King amerikai blueszenész kapta. Az indoklás szerint a 81 éves Ligeti határokon átlépő zeneszerzői alkotó tevékenységével érdemelte ki a kitüntetést. Ligeti György az erdélyi Dicsõszentmártonban született 1923-ban. – Eredetileg a tudományegyetem matematika-fizika szakán szerettem volna továbbtanulni, de a zsidótörvények miatt erre már nem volt lehetőség. Felvettek viszont a kolozsvári konzervatóriumba, ahol ebben az időben Farkas Ferenc tanított, vallja Ligeti egy Retkes Attilának adott interjúban 2000-ben. Hét évvel később a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán is Farkas Ferencnél diplomázott, 1950-től ugyanitt már tanár. Az 1956-os forradalom után Bécsbe menekült. 1973-tól 1989-es visszavonulásáig a hamburgi zeneművészeti főiskolán tanított. 1957-1969 között Bécsben él, közben a darmstadti mesterkurzusokon tanít. 1961től a Stockholmi Zeneművészeti Főiskola tanára, 1972-ben „composer in residence” a kaliforniai Stanford egyetemen, 1969-1973 között Berlinben él, napjainkban zeneszerzői munkássága révén korunk egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő zeneszerzője. Számtalan kompozíciója sokszínű, gazdag palettájú, művelt és igen tudatos zeneszerző képét vetítik elénk. Pozícióját az európai avantgarde mesterei között Atmospheres című zenekari darabjával alapozta meg, ezzel ellentétes zenei világot tár elénk Aventures és Nou-

Tartalom

velles Avantures című mimodrámája, amely újfajta hangzásképekkel, elképzelt nyelven írt szövegeivel valóban új utat jelentett a 20. századi zeneszerzésben. Ligeti sohasem állt meg egy-egy stiláris hangzáskép mellett, mindig újat és újat keres műveiben, és éppen ezért is fogadja minden egyes újabb alkotását nagy nemzetközi érdeklődés. A kritikusok is elismerik, hogy valóban nem tartozik egyik iskolához, „szektához” sem. Arról viszont megoszlanak a vélemények, hogy felfedezhetők-e darabjaiban a magyar zene stiláris jellegzetességei. – Nagyon szorosan kötődöm az anyanyelvemhez, ma is jobban beszélek magyarul, mint bármilyen más nyelven, s biztos vagyok benne, hogy ez a zenémre is hatással van. A fiatalkori népdalfeldolgozásoktól eltekintve a direkt idézetektől tartózkodtam, de a ritmika, az artikuláció, a „hanglejtés” óhatatlanul magyar. Az elmúlt korok zeneszerzői közül azok a példaképeim, akik eredeti műveket, egyetemes értéket hoztak létre, de művészetükben mégis tükröződik az a szellemi környezet, amelyben felnőttek. Ilyen számomra a cseh Janácek, a francia Debussy, az orosz Sztravinszkij vagy éppen Bartók, akinek életművéből rám leginkább az egyszerűbb darabok – hegedűduók, egynemű karok – hatottak, mondja Ligeti az említett interjúban. A jelenleg Hamburgban élő, 81 éves zeneszerző már számos díj és kitüntetés – Bach-, Beethoven-, Adorno-, Kossuthdíj – birtokosa. Saját bevallása szerint talán az 1984-ben kapott Bartók-Pásztory díjnak örült a legjobban, mert a szakma elismerése volt; az akkori „hivatalos” magyar álláspontot azonban jelezte, hogy Aczél György annak idején nem volt hajlandó kezet fogni vele a díjátadáson. 

•

•

4 4 5 6 10 11 14 15 16

Mervel Ferenc Válasz Budapestrõl Az identitástudatról Magyar könyvek Bayer Zsolt Csángó arcképek Arcképcsarnok Régiós vendégek Portré: Mihály Ferenc

 6 13

Egyesületi beszámolók Panoráma Következõ számunk lapzártája 2004. augusztus 20.

FELELÕS KIADÓ: Bihari Szabolcs SZERKESZTÕ: Újvári Tünde POSTACÍM: Híradó, c/o Újvári Tünde, Granbacksvägen 8, 178 32 Ekerö TELEFON/FAX: 08-38 48 60 E-POSTACÍM: [email protected] MEGJELENIK: negyedévenként PÉLDÁNYSZÁM: 2000 NYOMDA: Gjutarbackens Tryckeri, Söderhamn ISSN: 1103-7679

•

•

•

•

•

•

A névvel aláírt cikkek tartalmáért szerzõjük felel. Beküldött leveleket nem õrzünk meg, és nem küldünk vissza. A szerkesztõség fenntartja magának a változtatás és a rövidítés jogát. Kiadja a SMOSZ. A Híradót a tagdíjat fizetõ egyesületi tagok kapják. Az újságra elõfizetni nem lehet. Az 1976-ban megalakult Svédországi Magyarok Országos Szövetsége a svédországi magyarság civil társadalmi egyesületeinek országos szervezete. Az Országos Szövetség a magyarság közös érdekeit támogatja, ügyes-bajos dolgait intézi, valamint ellátja a tagegyesületeket a magyarságot érintõ információkkal. POSTACSEKKSZÁMLÁK: pg. 497 67 25-4 gyûjtõszámla; pg. 441 40 44-0 Duna-tv

HÍRADÓ

4

MERVEL FERENC

(Vecsés 1936 – Västerås 2004) Elhunyt Mervel Ferenc nyelvész, esszéista, mûfordító. Élete során 72 svéd, dán, norvég, izlandi és feröeri szerzõtõl fordított anyanyelvünkre és 41 magyar költõnket, prózaírónkat mutatta be az északi olvasóknak. Fordítások és szépirodalmi alkotások mellett szakcikkeket, tanulmányokat publikált. Nyelvkönyvei közül a Rendszeres svéd nyelvtan Budapesten is megjelent. A Magyar Írószövetség Mervel Ferencet munkássága elismeréseképpen felvette tagjai sorába és a Pro Cultura Hungarica díjjal tûntette ki. Mervel Ferenc egyike volt azoknak, aki öt évvel ezelõtti felhívásomra, hogy svédországi magyar mûvészeti kiadványt készülök megjelentetni, jelentkezett. Azóta rendszeresen közölt a Két évszakban, prózát, lírát egyaránt. Hol svéd, hol pedig magyar fordításaival volt jelen. Sõt, az egyik számban még egy önálló esszéjét is leközölhettem. Bibliográfiájából (a 2003. decemberi Híradó hosszabb cikket közölt Mervel Ferenc munkásságáról) kitûnik, nem igazán szorult volna rá az általam felkínált közlési lehetõségre, ám felismerte, hogy ezáltal munkája egy más közönséghez, a svédországi magyar közösséghez juthat el. Voltak olyan napok, hetek, hogy naponta beszéltünk telefonon. Vagy azért, mert megkért, hogy egy, a Magyar Naplónak

készített válogatásához én is járuljak hozzá fordítással, vagy azért, mert valamit kellett segítenem a számítógépe körül, vagy csak azért, hogy elmesélje egy-egy sikerét vagy beszélgethessen. Találkozni igazából csak egyszer találkoztunk, akkor is néhány percre csupán, mert négy svéd költõvel (akiknek õ volt a magyar fordítója) mentek bulizni egy – a fordítás lehetõségeirõl, buktatóiról tartott – elõadás után. Akkor már tudták, tudtuk, hogy csupán hetei, hónapjai vannak hátra. A diagnózis nem volt téves, a nyelõcsõrák elvitte, viszonylag fiatalon. A budapesti Eötvös József Collegium skandinavisztika szakos hallgatói által alapított Északi Fény Kulturális Társaság a skandináv programhoz tartozó könytárat Mervel Ferencrõl nevezte el. A könyvtáravatóra Ferenc még hivatalos volt ugyan, de már nem utazott; ám nagy sikernek és elismerésnek tartotta a budapesti ifjak kezdeményezését. Adósságok nélkül, irodalmi életével-munkásságával megbékélve távozhatott. Legutóbbi mûveit a Várad folyóirat közölte. Ha még egy kicsit több ideje lett volna, Móricz Árvácskáját fordította volna még le szívesen, már ki is választotta volt azt a két svéd nyelvjárást, amelyek stilárisan megfeleltek volna. Mervel Ferenc a Két évszaknak és a magyar és a svéd irodalomnak egyaránt hiányozni fog.

Sall László

A magyar kormány és a FIDESZ a kettõs állampolgárság ügyében A SMOSZ közgyûlése határozatot fogadott el, amelynek értelmében a svédországi magyar közösség levéllel fordult a Magyar Köztársaság elnökéhez, miniszterelnökéhez, a négy parlamenti párt elnökéhez valamint a Parlament Külügyi Bizottságának elnökéhez a nyugati szórványban élõ magyarság számára a megkönnyített honosítási eljárás bevezetése ügyében. Eddig a kormánypárt és a FIDESZ juttatta el válaszát a SMOSZ-hoz.

"Miniszterelnök úr megbízásából szeretném megköszönni a nyugati szórványban élő magyarság számára igényelt könnyített honosítási eljárás ügyében küldött levelét. Tájékoztatni szeretném arról, hogy Klement Kornél úr a Magyar Állandó Értekezlet állampolgársági és önkormányzati szakbizottságának december 17-én tartott ülésén a NYEOMSZ képviseletében megerősítette a Szövetség 2002. decemberi memorandumában foglalt álláspont fenntartását, illetve ismertette a nyugat-európai országokban élő magyarok sajátos jogi helyzetéről. A szakbizottsági ülésen részt vevő kormányzati szakértők a felvetésekkel kapcsolatban úgy foglaltak állást, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányából, illetve nemzetközi kötelezettségeinkből következően csak olyan jogi szabályozás képzelhető el, amely minden magyar állampolgársággal korábban rendelkező, illetve magát magyarnak valló személyre kiterjed lakóhelyétől függetlenül. Őszintén remélem, hogy a megkeresésére a Kormány szándékai tekintetében megnyugtató válasszal tudtam szolgálni."

"Tisztelt Elnök Úr! Kedves Szabolcs! Köszönettel megkaptam leveledet, amely a Magyarország határain túlról származó, ma Nyugat-Európában élõ honfitársaink magyar állampolgárságának lehetõségével foglalkozik. Azért is vettem örömmel a levelet, mert olyan kérdést érint, amelyet a Fidesz is nagyon fontosnak tart. Teljes mértékben egyetértünk abban, hogy káros és igazságtalan megkülönböztetni a nyugaton élõ magyarokat aszerint, hogy Magyarországról vagy a határon túli területekrõl származnak-e. Ezért a Fidesz síkra száll amellett, hogy minden nyugaton élõ magyar alanyi jogon, akadálymentesen meg/visszakaphassa a magyar állampolgárságot. Abban is osztjuk véleményeteket, hogy az országhatáron kívül élõ állampolgárok is gyakorolhassák szavazati jogukat. Mivel ezeknek a céloknak az elérésére olyan törvényeket kell megváltoztatni, amelyek 2/3-osak, ezért szükség van a parlamenti pártok között egyetértésre. Biztosítlak Benneteket, hogy a Fidesz ki fog állni ezek mellett az elvek mellett."

Budapest, 2004. március 26.

Budapest, 2004. március 29.

Tisztelettel: / Szabó Vilmos /

Üdvözlettel: Németh Zsolt sk.

HÍRADÓ

5

Választott/vállalt identitástudat Ez év májusában ünnepelte fönnállásának tizedik évfordulóját a Svédországi Magyar Ifjak Társasága, a SOMIT. Mint egykori alapító tagot, előadás tartására kértek föl. Ennek kapcsán fogalmazódtak meg bennem az alábbi gondolatok. A nyakatekert cím azt a tudatosságot kívánja hangsúlyozni, amelyet nélkülözhetetlennek érzek az idegen kultúrkörben felnövekvő magyar ifjak egészséges nemzeti önazonosságának kialakításához. Ezért nem mondok csupán vállalt identitást, s nem beszélek pusztán identitástudatról. Sőt, azt sem mondom, hogy ez kialakul. Mint ahogyan kialakulnak nemi, generációs, világnézeti önazonosság-jegyeink. Hogy, hogy nem, az ember „szocializálódik” , s ideális esetben huszonévei elejére-közepére tudni fogja, hol a helye a világban. Nemzeti identitástudatunkat is valahogy így sajátítjuk el saját kultúrkörben, észrevétlenül, természetesen, s ezért ezt a „spontán” jelzővel látják el a szakemberek. (Ki ne emlékezne nagyapja összeráncolt szemöldökére: „Magyar ember mikor eszik, nem beszél!”) Ezzel a spontánnak nevezett identitástudattal állítja szembe Csepeli György szociológus az ideologikus identitást, amely már ismeretek és gondolkodási modellek rendszere.( Melyik erdélyi magyar nem hallott még a dákó-román elméletről?) Amit én címként írtam, s idegen nyelvi környezetben élő magyar szülõk gyermeknevelő programjaként látni szeretnék, az egy harmadik variáns. Azt mi, felnőttek, kialakítjuk. Távol áll minden ideologikus sallangtól, de tudatos, olyannyira, hogy bármily természetes, spontánnak nem nevezhető.

Nemzeti identitás

Kezdjük ott, hogy tisztázzuk magunkban: mi is az a nemzeti identitás? A már említett Csepeli György nevű szociológus szerint „a magyar kategória a társadalmi valóság kezeléséhez nélkülözhetetlenül szükséges leegyszerűsítés eszköze, az ön- és társmeghatározás kulcsfontosságú támpontja”. Funkciója: az egyén képes legyen elhelyezni magát az ismerősség és az idegenség dimenziója mentén. Bayer Zsolt közíró szerint a legtágabb kapcsolatrendszer, amellyel mi, kis individuumok, még azonosulni tudunk. A nemzeti azonosság megélése (ismerős vagyok, tartozom valahová) roppant nagy, pozitív érzelmi töltettel bír. („...az egymásrautaltság legmagasabb fokon szervezett formája a szeretet...” – Szilágyi Domokos) Az identitástudat

egyszerre alakul ki azzal a képpel, amelyet más népekről alkotunk magunknak.

Nemzeti önazonosság?

„A gyermek egy bizonyos életkorban – rendszerint hatéves kora táján – felfedezi hovatartozását, lakóhelyét, országát, s kialakul benne a patriotizmus érzése.” – ezt az axiómaszerű mondatot Adamikné Jászó Anna írja Gyermekirodalom és nemzeti azonosságtudat című tanulmányában. Ami neki egyértelmű, az másoknak vitatható. Őket hívja a szaknyelv nemzetszkeptikusoknak. „Igazuk van-e a nemzetszkeptikusoknak, mikor azt hangoztatják, hogy nemzeti hovatartozás nélkül is van élet, s az Egyesült Államokat hozzák föl példának?” – olvasom Hunyady György érdekes tanulmányában. Az Államokban – mondják – , a kultúrnemzet fogalmát fölváltotta az állampolgár-nemzet, amely minden nemzettípus közül a legkevésbé misztifikálja az egymásrautaltság okát, mértékét, természetét. Csupán anyagi érdekre alapozva, megteremtődött óriási, más-más kultúrájú tömegek békés egymás mellett élése, ún. állampolgár-nemzetté tömörülése. Csakhogy – írja Hunyady György – Amerika népe nemzet a javából. Választottak maguknak nyelvet, s mára megszületett az amerikai életstílus: a gyorsbüfé, a végeláthatatlan autópálya, a dzsezz és a country-zene és az ajkakról le nem hervadó mosoly. Az állampolgár-nemzet tagjainak sokasága előkertjében nemzeti lobogót húz föl, és az iskola American Studies címen aprólékos műgonddal biztosítja a gyerekek jártasságát az alapító atyák élettörténetében, s a nemzeti büszkeség olyan ékességeiben, mint a partraszállás a fasiszta Itáliában. Azaz: az a spontán nemzeti identitás legalább akkora érzelmi töltettel bír, mint bármely más nemzet esetében.

Aki hazát cserél, szívet is

cserél – tartja a népi bölcsesség. Tegyük föl, hogy készek vagyunk szívet, nyelvet, életstílust, kultúrát cserélni, hisz „nem azért jöttünk Svédországba, hogy magyarok maradjunk” (egy ismerőst idézek, s le a kalappal az őszintesége előtt). Lehet-e egyik napról a másikra úgy nemzeti identitást cserélni, hogy a lélek ne sérüljön? Csepeli György külön foglalkozik a migráció kérdésével Identitás és akkulturáció című tanulmányában. A migráció, írja, elsősorban a taszítás miatt következik be (elégedetlenség az otthagyott társadalommal). (folytatása a 12. oldalon)

Kovásznay Enikõ

Hermann, Hämäläinen és társaik Riasztotta ez a nõi ” mohóság, ami egy olyan nõrõl sugárzik, sõt ordít, aki már nem hagyatkozik nõiességére, csupán egy egyszerû, negyvenes évei vége felé járó, természetes asszony” - írja Dag Solstad norvég író A mellékszereplõ pillanata címû regényében. Az ezzel a könyvvel egyszerre vásárolt következõ négy más Polarkiadvány került a stockholmi nemzetközi könyvtár (Internationella biblioteket) tulajdonába: Andrus Kivirähk: Ördöngõs idõk Helvi Hämäläinen: Az új Ádám Joni Skiftesvik: Akit állva temettek el Iselin C. Hermann: Expressz ajánlott. Ez utóbbi egy levelezés története: hogyan válik személyes és szenvedélyes barátsággá Foreur festõ és egy ismeretlen nõ kapcsolata. A tisztelõ dán, a festõ francia, s ez a kettõsség figyelhetõ meg I. C. Hermann életében is: õ maga ugyan dán, ám Franciaországban tanult akrobatának. Színész lesz és rendezõ, majd írni kezd, s ez a könyv, az Expressz ajánlott hozza meg számára a sikert; mára már tizennégy nyelvre lefordították. A Polar különben budapesti kiadó – és nemcsak kiadó, de kultúraközvetítõ, ugyanis kiállításokat is rendeznek, alkotók számára vendégszobájuk van. Akiket õk fordítanak, északiak: finnek, svédek, norvégok, izlandiak, újabban észtek. Kertész Judit szerkesztõ kezében találkoznak a szálak, õ maga skandináv nyelveket tanult, azokról fordít, de a Polar fordítói köréhez tartozik Pap Éva, Segesdi Móni például. A nemzetközi könyvtárnak már van egy sor Polar-könyve, amelyek azonnal megrendelhetõek, például: Karen Blixen: Babette lakomája August Strindberg: Hitelezõk Johan Borgen: Kislord Mika Waltari: Szerencsés Félix. Hogy milyen más magyar nyelvû könyvei vannak a könyvtárnak, amely egész Svédországot ellátja magyar könyvekkel, azt a honlapjáról lehet megtudni: www.ssb.stockholm.se A megtalált” könyveket megren” delni pedig a világ legegyszerûbb dolga: a lakásához legközelebb esõ könyvtár bárkinek megrendeli õket Stockholmból. Álljon bár az a könyvtár Gislavedben vagy Kirunában…

Gergely Tamás

HÍRADÓ

6

Egyesületek

Életet az éveknek...

Magyar Otthon a negyedik negyedévben! Jó hírekkel jelentkezünk azon idős honfitársaink számára, akik be kívánnak költözni, illetve bármilyen módon érdeklődnek egy magyar személyzettel működő idősotthon iránt.

A 26 m2-es lakás alaprajza.

A konyha. Hosszas keresés után sikerült találnunk egy nagyon szép környezetben található épületben két emeletet, összesen 18 lakással, egy kilenc emeletes ház hatodik és hetedik szintjén. Itt kívánjuk megvalósítani Svédországban az első Magyar Otthont azok számára, akik erre igényt tartanak. A beköltözésre (az ingatlan teljes felújítása után) 2004 negyedik negyedévében kerül majd sor. Az épület Stockholmban, a már jelenleg is több éve sikeresen működő Magyar Senior

számára, akik ezeket igénybe kívánják venni, illetve közös A fürdõszoba. étkeztetést akarnak. Lehetőség van mosoda használatára is. Klub közvetlen közelében, Az Otthonban magyar TVGröndalban fekszik. Autóval az E4-es autópályáról könnyen programok vételére alkalmas parabolát kívánunk felszerelni. megközelíthető, közel van a földalattihoz, ahonnan a 133-as A környék csendes, vízközeli, sok kellemes sétánnyal. busz pár perc alatt az épület A tervek szerint az alaplakbér elõtt teszi le az utast, a busz– amelyben a fűtés és a melegvíz megálló ugyanis közvetlenül is benne foglaltatik – várhatóan a ház előtt található. 3900–4600 kr között lesz, de A lakások 26 négyzetméjelenleg folynak a tárgyalások az teresek, egy szobából, idős ingatlantulajdonossal a végleges emberek számára is alkalmas árról. A villanyfogyasztást fürdőszobából és egy „minikonyhából” állnak. Ezen kívül mindenki saját maga fizeti. A közös helyiségek fenntartámindkét emeleten van közös konyha, ebédlő és társalgó azok sának és az esetleges ellátási

Kõrösi Csoma Sándor Mûvelõdési Kör

mes kérdésekkel viaskodó József Attilában talált a sajátjára. Az est második napirendi pontja is vételekkel gazdagodtak. A folyamatos munka József Attilával, illetve Attila Épp egy hónap elteltével A január 21-én megtartott részleJózseffel telt. Itt, egyesületünkges tisztújító közgyûlést követõen lépett fel szépszámú közönség ben került ugyanis sor az Ove elõtt a kecskeméti Katona Jólényegében a régi felállásban zsef Színház kis létszámú, ám Berglund által készített fordításdolgozik tovább az egyesület. magas színvonalú teljesítmény- kötet (En eld som bränner mig) A vezetõség rutinosan végzi re képes társulata. Az örökzöld õsbemutatójára (a könyvek aznap munkáját s vesz részt az ordallamok, kabaréjelenetek, ope- délelõtt kerültek ki a nyomdából). szágos rendezvényekben is. rettrészletek és virtuóz táncok Nagysikerû bemutatónak lehettek Március 18-án, a nemzeti bemutatását Hadházi László tanúi, akik ellátogattak klubünnepen, dr. Szakály Sándor, humorista fellépése szakította helyiségünkbe: Ove Berglund és a Duna-TV alelnöke mondott Palotai István felváltva olvasták meg, illetve fonta össze. beszédet. A Tavaszi szél gyera verseket magyarul és svédül. mektánccsoport rövid fellépése A név kötelez után Szirácky Katalin szabadkai Az egyesületünk nevében szereplõ Sûrû hetek színmûvésznõ ünnepi mûsorára „mûvelõdési kör” megjelölés Innen aztán már egyre sûrûbkerült sor, majd a Duna-TV kötelez. Április 11-ét, a magyar ben követték egymást az egyesvédországi szerepérõl beszélköltészet napját, illõn akartuk sületi elõadások, események. gettünk, ezúttal mûsorvezetõ megünnepelni. Kis késéssel, Május 3-án Bayer Zsolt nélkül, hiszen Barkó Judit, a április 21-én, Kovásznay Enikõ volt vendégünk. Elõadásának Duna-TV mûsorvezetõje besaját József Attilájára emlékezett. címe: Nemzet és politika. Sajszélgetõtárs volt. Sok érdekes Elõadása jól megszerkesztett, nos, az elõadás oly hosszúra dolog merült fel, s reméljük, lendületes és valóban személyes nyúlt, hogy a végén már nem a meghívottak értékes észrevolt. A transzcendens, az egyete- volt idõ érdemben megbeszélni

szolgálatnak a költségei szintén a lakókat terhelik. A szerződés megkötésekor minden leendő bérlőnek 10 000 koronát kell biztosítékként az idősotthon támogatására létrehozott Alapítvány javára befizetni. Érdeklődés és további felvilágosítás a 08-645 23 07-as telefonszámon (üzenetrögzítő is van), illetve a Senior Klub e-mailcímén kapható: [email protected]. Jelentkezési határidő, a beköltözési időpont közelisége miatt, minél előbb, de legkésőbb 2004. július 1.

Révay László, a Kuratórium elnöke közös dolgainkat... Kár. „…Tokaj szõlõvesszein/ Nektárt csepegtettél…” Május 14-én vendégünk dr. Szõke László, a Magyar Köztársaság stockholmi nagykövete, a tokaji borokról beszélt. Az estet nem – vagy nem elsõsorban – a borkóstolás tette oly hangulatossá, meleggé, hanem az elõadó hozzáértése s a vidék, termékei s az ottélõk iránti szeretõ ragaszkodása. Régi hagyománya a Kõrösi Csoma Sándor Mûvelõdési Körnek, hogy évadzáró bulit rendez. Ezúttal is Tångagärdén, a gyülekezeti otthonban kerül erre sor június 12-én. Újdonság azonban, hogy egyesületünk elnöke meghívta a norrköpingieket is, beszélgetésre, ismerkedésre, együtt ünneplésre.

Sall László

HÍRADÓ

7

10 éves a SOMIT: Szinte napra pontosan tíz évvel az alapítás után került sor a Svédországi Magyar Ifjak Társasága jubileumtáborára. Az ezúttal újra Tångagärdén megrendezett öt napos esemény rég nem látott tömegeket vonzott, olyannyira, hogy az alvóhelyek mind beteltek, és a szombat délutáni megemlékezésen mintegy 120-an vettünk részt.

előadását, Nagy Gábor segédlelkész segítségével választ kerestünk arra, hogy ki a felelős Jézus haláláért, Veress Zoltán a Peregrinus kört mutatta be. Könnyedebb szórakozásként péntek este Pál József szintetizátoros kíséretével szerveztünk zenés estet. Szombaton két tánccsoport is bemutatta tudását: előbb a László Patrícia által

Egyesületek

Jubileumtábor Tångagärdén

A SOMIT családos tagjai ez alkalommal gyermekeiket is elhozhatták a jubileumi táborba.

Anna voltak vendégeink, mindhárman a SOMIT alapítói. Bihari Szabolcs köszöntötte a SOMIT-ot, megemlékezett az alapítás körülményeiről, majd díszoklevelet nyújtott át a SMOSZ részéről. Tompa Anna családhoz hasonlította a SOMIT-ot, aki a gyermekkorban anyaként fogta kezünk, de most a dackorszak után A Tavaszi szél göteborgi néptánccsoport mûsorral szórakoztatta a beléptünk a felnőttkorba. Kovásznay Ádám külön méltáborozókat. tatta a programszervezők ráterA tábor különlegességének vezetett göteborgi Tavaszi Szél mettségét, és értékelte, hogy a számított, hogy ezúttal, rendgyermekcsoport mutatott be SOMIT egy különutas időszak hagyó módon, a SOMIT családos csodálatos néptáncokat, majd a után visszatalált a gyökereihez. tagjai elhozhatták gyermekeiket jubileumi megemlékezés után Kulich Károly, a SOMIT első is, akiknek külön foglalkozást Soós Boróka és barátai hozták elnöke, rendkívüli lehetőségnek biztosítottunk az előadások el Ljungby-bõl hozzáértésüket. nevezte a SOMIT-ban való ideje alatt. Köszönet illeti progA megemlékezést Kádár tevékenykedést önmagunk ramszervezőinket: Gerstenbrein Attila elnök nyitotta meg, aki fejlesztésére. Begazy Balázs Dórit és Köble Edithet, akik szólt az alapítás körülményeia nemzetközi táborok jelena színvonalas programok ről, az elmúlt tíz év eseményei- tőségéről szólt néhány szót. megszervezése és levezetése ről és a 30-nál több különböző Kádár Attila köszönetet mellett még a gyermekfoglaltáborról. Késõbb egy filmössze- mondott vendégeinknek a kozásokat is megtartották. állítást tekinthettünk meg az támogatásért és a Svédországi A tábor minden napja rend- első táborról. Magyar Protestáns Egyházi kívül jól telt, a programok A Svédországi Magyarok Közösségnek azért, hogy változatosak voltak: meghallOrszágos Szövetsége részéről lehetővé tette számunkra a gathattuk Kovásznay Enikő Bihari Szabolcs elnök, Kovásznay Tångagärde-i gyülekezeti ottVálasztott identitástudat című Ádám titkár valamint Tompa hon használatát. Külön köszö-

 A Hollandiai Mikes Kele-  Marosszéki népzene- és

men Kör 2004. szeptember 9–12 között rendezi meg 45. Tanulmányi Napok-konferenciáját a hollandiai Elspeet-ben. A négynapos konferencia témája: “Kultúrák térhódítása – Új világrendezõdések, magyar életmezõk”. Az eszmecseréket szakértõ elõadók vezetik be. A konferencia programja és a további részletes információ a Mikes Tanulmányi Napok honlapján olvasható. A meghívó, a jelentkezési lap és az elõadók rövid életrajza pdf-formátumban letölthetõ a honlapról: www.federatio.org/mikes3.html

néptánctábort szervez a Folk Center Alapítvány az erdélyi Jobbágytelkén (Maros megye) 2004. július 11–18 között. Az alapítvány a népmûvészeti értékek gyûjtését, ápolását és terjesztését tûzte ki céljául. Tánc- és népdaloktatás, minden este táncház, együttesek fellépése, néprajzi elõadások, népi mesterségek és falusi tevékenységek bemutatása, kézmûvesmûhely, kirándulás, meglepetések – mindez csupán néhány a tábor programpontjai közül. A részvételi díj 160 euro/fõ, amelyben minden benne van. Jelentkezni e-postán: [email protected] vagy levél-

net illette szakácsainkat, Nagy Emőt és Kopácsi Icát az évek során a SOMIT-ra fordított fáradhatatlan munkáért. Szakácsaink sem hagyták válasz nélkül köszönetünket, hatalmas születésnapi tortával leptek meg bennünket. Az ünneplés este a tábortűznél folytatódott, a hússütés mellett tombolázásra is sor került, melynek fődíja az EuroRider AB jóvoltából egy magyarországi utazás volt. Az est tûzijátékkal, majd tábortűz melletti nótázással zárult. Vasárnap délelőtt Nagy Gábor segédlelkész tartott istentiszteletet, ezt követően Gerstenbrein Dóri és Blénessy Péter búcsúszavaival zárult a tábor. Mindent egybevetve jól sikerültnek éltük meg ezt a tábort, még egyszer köszönjük támogatóinknak, szakácsainknak és nem utolsó sorban tagjainknak, hogy ehhez a sikerhez és a jó hangulathoz hozzájárultak. Reméljük, még rengetegszer táborozunk együtt az elkövetkező tíz évben is.

Bitay Zsolt

ben lehet a következõ címen: OP.2 CP.279, Ro-4300 Tirgu Mures, Románia. Részletes információ a www.hhrf.org/folkc részletes információ a www. webboldalon található. mnyknt.hu/taborok.htm honlapon  Balatoni anyanyelvi és található.

Még négy tábor

magyarságismereti tábort szervez 10-14 évesek számára Révfülöpön 2004. július 29. és augusztus 7. között a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága. A tábori program keretében a gyerekek többek között ellátogatnak a Parlamentbe, az állatkertbe és a Csodák Palotájába. A tábor díja 307 $ (kb. 2300 kr). Jelentkezés és

 Sárospatakon Nyári Kol-

légiumot szervez a fenti társaság olyan 14-18 éves külföldi fiatalok részére, akik mélyíteni akarják magyar nyelvi ismereteiket, és tájékozódni kívánnak a magyar művelődés kérdéseiben. A tábor idõpontja 2004. július 23– augusztus 12. (3 hét), és részvételi díja 710 $ (kb. 5500 kr).

HÍRADÓ

8

Egyesületek

Quo vadis Lundi Kultúrfórum? Sienkiewicz Henryk világhírű lengyel író szállóigévé vált kérdésére a válasz esetünkben közel sem olyan drámai mint a regényben, viszont a kérdés mindenképpen helyénvaló: hová tartasz, Lundi Magyar Kultúrfórum? Február 28-án tisztújító közgyűlést tartott az egyesület. Kétévenként megismétlődő esemény ez, előre meghatározott forgatókönyv alapján. Az idei mégis eltért az előzőektől, izgalmasabbra sikerült. Érdeklődés hiánya miatt ugyanis nem voltak új jelöltek a vezetőségbe, viszont a már különben is foghíjas eddigi vezetőség három tagja jó előre bejelentette, hogy át kívánja adni a váltóbotot friss erőknek. A helyzetet válságosnak éreztük, olyannyira, hogy már az egyesület feloszlatásának gyakorlati feltételeit kezdtük latolgatni. Gyötört a gondolat, hogy vajon hogy éreznék magukat az alapítók és mindazok, akik több mint negyven éven keresztül fáradoztak azon, hogy a lundi és a környékbeli magyaroknak biztosítsanak egy olyan fórumot, ahol találkozhatnak, szórakozhatnak, művelődhetnek, ha most tanúi lennének az egyesület temetésének? Idestova három hónap telt el azóta, hogy a tisztújító közgyűlésen némileg átalakult, kibővült a Lundi Magyar Kultúrfórum vezetősége. Azt is mondhatjuk, hogy helyreállt a rend, mivel végül is és mindenek ellenére ismét az alapszabály szerinti hét fős vezetőséggel dolgozunk: Boross Kálmán elnök, Tar Károly titkár, Aluuan Gabriella pénztáros. További vezetőségi tagok: Fodor Béla, Habram Antal, László Katalin, Wolf Judit.

Tulajdonképpen csak” egy embert veszítettünk ”el, de ez a veszteség érzékenyen érintett bennünket, mivel nem csak az egyesület pénztárosa ment el, hanem személyében egy olyan tagunk, akinek a segítségére elfoglaltsága ellenére is mindig számíthattunk. Annak idején úgy vállalta el a pénztárosi teendőket, hogy nem rendelkezett sem szaktudással, sem ilyen jellegű tapasztalattal, de mivel más vállalkozó nem volt, valakinek csinálni kellett. Kemény munkával megtanulta a könyvelés csínját-bínját, és tisztességesen végezte a feladatát négy éven keresztül. Távozásakor kapott néhány köszönő szót és egy szál rózsát. Többet érdemelt volna. A mindig mosolygó, örökvidám Margitunk finom süteményeivel, munkakedvével, segítőkészségével hiányozni fog egészen addig, amíg vissza nem tér hozzánk. Mert vissza fog jönni; nem könnyű végleg abbahagyni olyasmit, amit szívvel-lélekkel csinálunk. Jó példa erre Gabi, aki szintén el szándékozott menni, de végül is elvállalta pénzügyeink istápolását. Ő még egy szál rózsát, köszönetet sem kapott, amiért négy évig vezette az egyesületet. Egyetlen mentségünk a közgyűlés kiélezett hangulata, amely az emberek közötti kapcsolat alapvető kívánalmait szorította a háttérbe, az egymással szembeni megbecsülést, tiszteletet. Gabi, Margit, áldozatkész munkát végeztetek. Hálás köszönet ezért így a nagy nyilvánosság előtt mindazok nevében, akikért tettétek, amit tettetek. Az új vezetőségben nem lesz hiány eltérő nézetekben, mégis azt várjuk e gárdától, hogy nem csak megállítja a

taglétszámcsökkenést, hanem a lemorzsolódott tagok visszaszerzését is sikerrel megoldja. Ehhez természetesen az kell, hogy az egyesület tevékenysége vonzó legyen, hogy a vezetőségnek jó és közvetlen kapcsolata legyen a tagsággal, s talán az is, hogy gyakrabban találkozzunk, hiszen ezzel erősíthetjük az együvétartozás érzését. Ha az új vezetőség működése nem bizonyul pünkösdi királyságnak, ha sikerül megvalósítanunk a széleskörű együttműködést az összes lundi magyar közösséggel, ha az egyesület érdekeit képesek leszünk minden esetben a saját egyéni álláspontunk fölé helyezni, akkor tiszta lelkiismerettel válaszolhatjuk meg a kérdést: jó irányba tart a Lundi Magyar Kultúrfórum. Miután kibővült vezetőségünk, az egy főre eső munkamennyiségnek kevesebbnek kellene lennie alapfokú matematika szerint. Hogy mégsem így van, annak az az oka, hogy az új emberek új munkafeladatokat hoztak magukkal. Eddig sem a helyi rádió magyarnyelvű adásával, sem a Ligettel szemben nem éreztünk felelősséget, nem vettünk részt tevékenységükben. Ráadásul a körülményeink is megváltoztak, miután fel kellett adnunk eddigi egyesületi helyiségünket. Jelenleg kénytelenek vagyunk hol az egyik, hol a másik vezetőségi tagunknál gyűlésezni, de ennek is van egy hasznos oldala: jobban megismerjük egymást. Ha visszatekintünk az eltelt 3-4 hónapra, nem csak az elvégzett munka mennyiségével lehetünk elégedettek, de némileg az elért eredményekkel is. Volt két rendezvényünk (március 15, húsvét), egy tanácskozásunk az Integrációs Hivatallal, 9 gyerekkel és két felnőttel részt vettünk

A STOCKHOLMI ÖNKÉPZÕKÖR JÚNIUS 24-27 KÖZÖTT TARTJA NYÁRI TÁBORÁT TÅNGAGÄRDÉN MEGHÍVOTTAINK: CSÁKY ZOLTÁN, a Duna Televízió munkatársa, ROSTÁS-PÉTER ISTVÁN, a Kolozsvári Rádió szerkesztõje és ROSTÁS-PÉTER EMESE, a Romániai Magyar Szó tudósítója. Elõadást tart még VERESS T. MAGDA és VERESS ZOLTÁN. Zenei vetélkedõt szervez MOKOS IMRE. Istentiszteletet tart NAGY GÁBOR. JELENTKEZNI, érdeklõdni Went Idánál lehet a 08-66 246 88-as telefonszámon vagy az [email protected] drótpostacímen lehetõleg június 17-ig. Részvételi díj felnõtteknek napi 100 korona, 12 év alatti gyermekeknek ingyenes. Minden érdeklõdõt szeretettel vár

az Önképzõkör vezetõsége

a Cimbora-táborban, valamint tartottunk négy vezetőségi gyűlést. Megjavult a kapcsolatunk a LIFS-el (Lundi Bevándorlók Egyesületeinek Együttműködési Szervezete), ahol Fodor Béla képvisel bennünket s igyekszik jó irányba terelni a történéseket. Részt veszünk a Liget (Tar Károly alapította, s azóta is vezeti) szerkesztésében, s végre létrejött a honlapunk! Már elérhető a www. lundikulturforum.se címen, bár pillanatnyilag még néhány technikai jellegű probléma megoldásra vár. Nem sikerült viszont ezidáig megoldást találni a helyi rádió magyar nyelvű adásának rendszeresítésére, színvonalának emelésére, de úgy érezzük, hogy jó úton haladunk. Nem tudtunk új egyesületi helyiséget szerezni s azt is sajnáljuk, hogy nem vettük még fel a hivatalos” kapcsola” tot az új malmöi egyesülettel. Ami az őszi terveinket illeti, szeptember 12-én részt veszünk az Integrációs Napon. Egy előadást szeretnénk beiktatni a műsorba, valamint kiállítást tervezünk a magyar népművészet bemutatására. Remélhetőleg a helyi magyar /svéd néptáncegyüttes, a Forrás fellépésére is sor kerül. S ha már a táncnál tartunk: az előző sikertelenségek dacára újra próbálkozunk táncház, illetve batyubál rendezésével. Újraindítjuk a szombati összejöveteleinket is, de ezúttal emeljük a színvonalat oly módon, hogy időnként előadókat hívunk meg. Sok magyar nagytudású, elismert szaktekintély, személyiség él és működik közvetlen környezetünkben. Ismerjük meg őket. Megérdemelnek legalább annyi tiszteletet, hogy érdeklődünk munkásságuk iránt. Természetesen nem csak ezeket a neves embereket kívánjuk bemutatni, hanem mindazokat, akik amatõr szinten bár, de elmélyülten, igényességgel foglalkoznak egy témával, amiről úgymond mindent tudnak, amit tudni érdemes. A nagyszabású tervek Magyarország svédországi bemutatkozására füstbe mentek. Hogy mégis megemlékezzünk Magyarországnak az Európai Únióhoz való csatlakozásáról, a Lundi Magyar Kultúrfórum – remélhetőleg a városi önkormányzattal karöltve – Magyar Napot tervez. Nem olyan nagyszabásút, mint a Svédületes lett volna, de megvalósíthatót.

Boross Kálmán

HÍRADÓ

9

Södertälje

Egyesületek

csorával (természetesen saját A Söderäljei Magyar Egyesület kezûleg készített) vendégeltük meg õket. A jó bor, jó egésztavaszi mûködését agy ABFtanfolyammal indította el, amely- ség, szép asszony feleség Södertäljén mindig érvényes. nek során kiderült, hogy miért Komolyabb dolgok is történis fizetünk adót. Többen is meg szokták kérdezni tõlem, hogy sok nek nálunk, március 15-ét az anyaországból érkezett illusztadót fizetek-e, én meg mindig ris vendégekkel és a gyerekek azt válaszolom, hogy sajnos, szavalásával ünnepeltük. Márkeveset. Olyankor egybõl rám támadnak az emberek, és lehü- cius 20-án megtartotta egyesületünk az évi közgyûlését, lyéznek, pedig csak arról van amelyen a vezetõségi választás szó, hogy szívesen fizetnék egy millió koronát adóba, mert is megtörtént. Ezen Jüretics akkor legalább két millió volna Istvánt ismét felkértük az elnöki tisztség betöltésére, amelyet a jövedelmem. A kurzuson õ el is vállalt. A vezetõség töbmindenesetre ábrákon és tábbi tagja Buday Gábor, Buday lázatokban láttuk, hogy hova Levente, Nagy Marika és szivárognak el a lelkesen befizeTheisz Pál. A tagság nevében tett, illetve kézhez sem kapott koronáink: 3,7 százalék puská- jó és eredményes munkát kívántunk egyesületünk vezetõinek. ra, 11 az egészségügyre, 12 az oktatásra stb. Azt a kis pénzün- Utazunk Magyarhonba ket, ami megmaradt, úgy gonHatodik alkalommal látogatunk doltuk, hogy élvezetekre költel Hévízre, a Rider kényelmes jük, ezért meg is rendeztünk és szép autóbuszával, ahol két egy jó farsangi bált, vacsorával hetet töltünk el ottani barátaink és hozzá jó magyar borral Pál kellemes társaságában. A váJózsef zenekarának a hangjaira. ros önkormányzata, Vértes A nõk napjáról sem feledÁrpád polgármesterrel az élen, keztünk meg, mert mi södertäl- vendégszeretettel fogadja 34 jei srácok tiszteljük a nõket. An- tagú pihenésre, szórakozásra nak ellenére, hogy egész évben vágyó csoportunkat. Külön futunk, gürcölünk, takarítunk, öröm számunkra, hogy finn és azért egyszer még túlteszünk svéd barátaink is elkísérnek magunkon és virággal díszített az útra, s sort keríthetnek arra, asztalhoz ültetjük õket. Jó vahogy megismerkedjenek szép

Hévízi üdvözletét küldi a södertäljei egyesület a Híradónak. Képeslap hazánk egyik nevezetességével. Még itthon büszkeség töltött el bennünket, svédországi magyarokat, a TV4-es adó egyik reggeli adása alatt, amikor is a budapesti Gundel étterem nagytudású csapatáról és nagykövetünk, dr. Szõke László színvonalas elõadásáról készült mûsor a Gundel stockholmi vendégszereplése alkalmából. Eddig is tudtuk, s most ismét bebizonyosodott, hogy a magyar ételek és borok világhírûek.

Egy kis foci Tisztelt magyar focistabarátaink, szurkolóink! Ismét lesz svéd-magyar válogatott labdarúgó mérkõzés, amelyen honfitársainknak megadatik a lehetõ-

ség, hogy a tavalyi csorbát – a vereséget – kiküszöbölhessék, és visszavágjanak. Az október 9-ét ezért már most jegyezzétek fel a naptárotokba, ugyanis azon a szombaton játszik Magyarország válogatottja a stockholmi Råsunda stadionban. Szükségük lesz a Hajrá, ” magyarok!” buzdításainkra. Kecskemét nem csak a fütyülõs barackpálinkájáról híres, hanem kulturális életérõl is. Hogy mi is részesüljünk belõle, április 22- én a kecskeméti Katona József színház vendégszereplésében gyönyörködhettünk.

Móré Imre és Jüretics István

Ha nyár, akkor tábor! Ki hallott még olyan gyermekrõl, aki máris megkezdte a visszaszámlálást a nyár végéig, holott alig a napokban kezdõdik a nyári vakáció? Pedig Rudi fiam pont ezt teszi: számolja a napokat, de nem ám az iskolakezdésig, hanem a tångagärdei anyanyelvi tábort gyõzi alig kivárni. Már nem csodálkozunk, minden évben ez a mese járja. Nem az én fiam az egyetlen, akinek ez a táborozás jelenti a nyár fénypontját. Az anyanyelvi tábor az idén hetedik alkalommal várja a magyar környezetben játszani, de lehetõleg tanulni is vágyó lurkókat. Átlagban évi 50 gyermeket okítanak anyaországi, kárpátaljai, felvidéki és erdélyi vendégtanárok magyar nyelvre, történelemre. A 2001-es év rekordot döntött: 64 tanuló töltött felejthetetlen tíz napot Tångagärdén a nyári szünetben.

kintését. A táElfogyborok tak a törtémája ténelmi Magyarkorok, ország így ezen múltja, a nyáron egy-egy témaválkorszak tás lesz történelaz anyamét ismenyelvi tárik meg, borban. fedezik fel a gyer- Löcsey Leó szenátort, Molnár Ádám török – Idén vezért alakít A beszélõ köntös dramatizált mekek új fornyaranta. változatában 2001 nyarán. mával Az indító próbáltéma az elsõ, 1998-ban megtar- kozunk, és a nyelvhasználatra tott táborban honismeret, a gyö- fektetjük a hangsúlyt, ezen bekereink megismerése volt, majd lül pedig játékokat, népdalokat sorban következett a honfogla- tanulunk, népszokásokról belás, a lovagok kora, török világ szélünk, mondja Tompa Anna, Magyarországon, a szabadság- a táborok örökös szervezõje. harc és Rákóczi kora. A tavalyi Bábszínházra és meseírásra tábor a 20.század eseményeivel is készülnek a táborrendezõk, és Erdély tanulmányozásával le- s a tervek szerint gyerekek mazárta a magyar történelem átte- guk csinálnak mindent: õk írják

a mesét, készítik a bábokat, tervezik el és festik meg a díszleteket, sõt, természetesen õk is adják majd elõ a mesedarabot a táborzárás napján. Azt mutatja a tapasztalat, hogy nem várják hiába a tábort a gyerekek, eddig még sosem csalódtak ami a színvonalat és a kellemes idõtöltést illeti. De a tanuláson túl a magyar gyermekközösség e táborok legnagyobb nyeresége. Kamaszszerelmek szövõdnek, barátságok alakulnak ki, látókörök bõvülnek. A tábort az idénre már kinõtt lányom ma is az ott megismert barátaival csettel, beszél telefonon és osztja meg tizenéves világa élményeit naponta. Az anyanyelvi tábornak köszönhetõ, hogy magyar kamasszá cseperedett.

Újvári Tünde

HÍRADÓ

10

Ki vagy te, Bayer Zsolt? Bayer Zsolt svédországi körúton volt május elején. Hét egyesület fogadta, pedig kevesen tudták, ki ő. Elég volt annyit mondani róla, hogy a román kormány kitiltotta Erdélyből. Három hónapig nem lépheti át a határt. Mivel sokak számára ismeretlen, engedjétek meg, hogy megosszam Veletek, ki ez a titokzatos ember – már amennyire én ezt tudhatom. A Duna-tévében figyeltünk föl rá először. Rábízták az októberi forradalom napjának ünnepi adását. Férjem, aki nálam fogékonyabb történelemre és napi politikára, csendesen megjegyezte: – Szép műsor. A legszebb, amit eddig láttunk. Van benne szív és lélek. Amerikából, Új-Mexikóból tértünk haza 2001-ben, s ezért különösen fogékonyak voltunk egy újabb televíziós élményre. Egy másik Bayer-film volt ez, a Kamaszkorunk legszebb nyara – Amerika. Szinte látom önmagam, amint tátott szájjal, nagyra nyílt szemmel, minden egyéb zajra érzéketlen füllel iszom magamba a képeket – mondatokat. Csoda történik, valami egész különleges műfaj kibontakozásának vagyok tanúja: képsorokká fogalmazott szépség, személyes élménnyé lett történelem, valami nagy-nagy tudás poézissé finomítása. Pár hónappal korábban még ott voltunk mi is. Magához ölelt a föld, ahová szívem szerint soha nem kívánkoztam, s amelyet azóta lelki újjászületésem színhelyének tekintek: a Megkövült Erdő, a Festett Sivatag, a Grand Canyon, a Fehér Homok. Álltunk és bámultunk, s indián mítoszokhoz menekültünk, hogy a száraz útleírások meg ne öljék bennünk a látványt. Aztán visszajöttünk Európába, s próbáltuk elhinni, hogy nem álmodtuk Amerikát. Hát, nem álmodtuk. Amerika pont olyan szépen, olyan fenségesen és bensőségesen tárult elénk a filmben, mint amilyennek megismertük.

  

A Grand Canyon. Sajtófotó. „Vajon hová bujdosik el meghalni a tavalyi esztendő, és hová jár pihenni az idő? Hol hallgatja magát az öreg Csend? Hol gyűlnek össze fecsegni az évezredek? Hol a hely, ahol megrémül és szárnyát szegi a sas? Hol nem ér földet soha az elhajított kő? Hol várja a megváltást a mindig meggyalázott jövő? Hol szokott pirulva játszani az Isten? Hol az a hely, ahol az ember a legnevetségesebb? Itt. A Grand Canyonban... Ha egyszer mégis lesz feltámadás, és mégis lesz végítélet, akkor majd itt kell gyülekeznünk. Csak az lesz elég nagyszabású előadás egy ilyen díszlethez. És ide áll majd az Úr, a Mather Pointra, s egyenként előszólít valamennyiünket. El fog tartani egy darabig, de legalább lesz időnk alaposan körülnézni. Akkor talán lesz időnk végiggondolni, mik is vagyunk mi a Mindenséghez képest. Mert most csak állunk itt buta némaságban, és fényképezünk, sóhajtozunk, és veszünk képeslapot a biztonság kedvéért, és azt hisszük, lehet értelmes szavunk arról, amit az Isten, vagy a Colorado folyó művelt. Ugyan...” Ezt akár csattanónak is tartogathatnám, ha Bayer Zsolt művei nem lennének tele ilyen gyönyörű mondatokkal. Gyönyörűnek minősíteni dolgokat nem szokásom. Ezúttal mégis leírom, mert ez a pontos kifejezés.

TÁBOR! TÁBOR! TÁBOR!

7-16 éves vagy? Szeretettel várunk a 2004. július 30 – augusztus 8 között Tångagärdén rendezett anyanyelvi táborba.

Az idén kétnapos óvodatáborral egészítjük ki a tanulótábort a diákok kisöccse, kishúga számára, valamelyik szülõ jelenlétével. A szervezés végett kérjük, legkésõbb június 30-ig jelentkezzetek levélben, faxon vagy e-postán a következõ címen: Tompa Anna Smedstorp 102 523 91 Ulricehamn Fax: 0321-45096 E- posta: anna _tompa @hotmail.com



Az érdeklõdõknek a tábor mûködésérõl részletes beszámlót küldünk. A tábordíj napi 100 kr, testvéreknek kedvezmény jár; ezt kérjük a következõ számlára befizetni: pg. 1667542-3 Ungerska riksförbundet/modersmål.

Tompa Anna, táborszervezõ

Mihez hasonlítsam Bayer Zsolt stílusát? Képzeljétek el a világ legszebb pirkadatát. A hajnalodó eget az óceán peremén. Gondoljatok arra a napfelkeltére, amelyet ti magatok éltetek meg valamelyik nyílt tengeren. Nézi az ember víz és ég színekben lobogó találkozását, s még mielőtt mézes érzések, röpködő gügyögés kerítené hatalmába, szemébe tűz a hullámok ragyogása, testét átjárja a friss tengeri szél, s a szemlélődő, hogy úgy mondjam, kijózanodik. Józanul veszi tudomásul a megdicsőülést, hogy tudniillik szép ez a világ, s hogy ő annak részecskéje. Maradjunk ennyiben. Na, ilyen Bayer Zsolt stílusa. Gyönyörűnek azért mondom, mert a példabeszédek kora, sajnos, lejárt. Pedagógusnak lenni Svédországban körülbelül annyira kalandor vállalkozás, mint magyarnak lenni Romániában. Ha már nagyon elegem van a kiszolgáltatottságból és a hozzám vágott székekből, akkor veszem elő A múlt kísértetei című novellagyűjteményt. Itt minden olyan, amilyennek lennie kell: a gyermekek rakoncátlanok és verekedősek, s nem sántulnak bele, ha a felnőttek pofonokat osztogatnak, s ettől még a felnőttek sem szörnyetegek, s nem veszítik el gyermekükhöz való jogukat. A múlt kísértetei-t minden tanítványa által bántalmazott pedagógusnak ajánlom. A munkahelyén vágjon jó képet, kezelje szakszerűen az incidenst, aztán menjen haza, vegye kézbe a Sebek című novellát, s olvassa hangosan: „(Pétert) később műsoron kívül is megverjük a kert végében, jó messze a szülői intelmektől, az áthatolhatatlan málnásban. Péter viszont üvölt. Szépen, cifrázva, nagy boldogságunkra minékünk, kár, hogy hangja meglepő gyorsasággal leküzdi a málnás és a ház közötti, biztonságosnak ítélt távolságot.” És a többi és a többi. A lélek lassan megnyugszik (vannak még áthatolhatatlan málnások!), s ha más nem, majd Zsolti bácsi visszaveri az idétlen kölykén, ahányszor csak akarom! Tudom, A múlt kísértetei több ennél. Azzal a többlettel is tisztában vagyok. De lássátok, milyen olvasókat nevel ez a furcsa század! S akkor még nem beszéltem a Bayer Zsolt 1100 év Európa közepén című sorozatáról, a Péntek 8-ról, a Magyar Nemzetben megjelenő írásairól. Nem baj, úgy szép a világ, ha titokzatos. „Szégyen-e nem ismerni Bayer Zsoltot?”, kérdezi Svájcban élõ barátnõm. Hát, most talán még nem. Pár év múlva már biztosan.

Kovásznay Enikõ

HÍRADÓ Csángó arcképek:

11

Deáky András

De Deáky András nem fél és nem hátrál meg. A mai napig is lelkesen és rendkívüli rátermettséggel szervezi a leksandi svédek említett segélyakcióit. Volt pedig ebbõl is elég baja. Egyet, a gyimesi kórház elpusztítását – András felesége, Pupp Mária Lujza volt az igazgatója – már részletesen elbeszéltem a Híradóban. Deáky András elvállalta a magyar igazolványok osztásának munkáját is, amiért megint csak érik támadások. Reggelente a magyar újságokat hordja önkéntesen a meredek hegyoldal patakjai mentén szétszórt csángó házakba. Szép, nagy, gondozott földjén moldvai csángó gyermekeknek szervez táborokat saját költségén. Nagy nehézségek árán megszervezte a falu parabolaantenna-ellátását, erõsítõkrõl jut el a Duna-TV a messze esõ házakhoz is.

Sikeres faluturizmus

Deáky András. A szerzõ felvételei

Szent Korona a volt magyar határon.

...Sepsiszentgyörgyre kerültem az egykori ” Mikó kollégiumba. Áldom érte a sorsot, Székely mert ez a középiskola egy életre feltarisznyált, meghatározott, lekötelezett. A nép szolgálatára való felkészülésnek – és én ki merem mondani és vallani ezt a szót – a gyökerei itt eredtek bennem.” (Deáky András – Ordasok tépte tájon) Egy hét telt el Ceausescu bukása után és Gyimesbükkön – hála Deáky András iskolaigazgató bátorságának – újra beindulhatott a magyar iskola. Azok közé a gyimesi csángók közé tartozik, aki a panaszkodás helyett mindig is tettekkel igyekezett elörelendíteni népe sorsát. A diktatúra alatt is megtalálta például a módját, hogy a faluban önerõbõl vízvezeték-hálózatot hozzanak létre. Fiókkönyvtárakat szervezett a patakok mentén, tanította az embereket olvasni. 1990-ben Andráson keresztül szerveztük meg a leksandi svédek máig is tartó segélyakcióját. Deáky András látta el svéd barátainkat személyre szóló listákkal, kik a legrászorultabbak a faluban, kinek mire van szüksége. Szomorú, de való, ” sorsom akár keresztmetszete is lehet a romániai magyar értelmiségi sorsának” – írja magáról.

Gyimesbükkön 1963-ra végleg megsemmisítették a Groza idõkben indított magyar iskolát. Frissen végzett tanárként Deáky kiharcolta, hogy legalább tanítás elõtt, napi egy órában taníthassa – fizetés nélkül – a gyermekeket magyarul. Azután visszavonták a hajnali fakultatív magyar órák kegyét” is. Akkor Deáky nyúlfarmot hozott ” létre a gyermekekkel, méhészetre, kertészkedésre, faragásra, gazdálkodásra oktatta õket.

Nagyszabású ötlete született Andrásnak néhány éve. Beindítja a faluturizmust. Két-három éve együtt vettük szemügyre azt a 150-200 éves csángó házat, amelyet le akartak bontani és eltüzelni. Megvette, feljavította és kényelmes, turistafogadásra alkalmas, hideg-meleg vízzel ellátott panziót csinált belõle. Azóta több házat is felhúztak a telkén és ragyogóan beindult a faluturizmus. Egy busznyi látogatót, 49 fõt tud immár elszállásolni, civilizált, európai igényû szobákban. A festõi szépségû táj és a szinte szomszédságban lévõ volt magyar határ maradványaival vonzza a turistákat. Kirándulásokat szerveznek a határt jelzõ Rákóczi-várhoz, (amelyet valószínûleg Bethlen Gábor építtetett 1626-ban) vagy akár fel a havasokba az esztenákhoz. Eredeti helyi zenészekkel mûsorokat rendeznek, és a látogatók helyi ételekbõl válogathatnak. Turistaforgalma nagy áldás a

Minek magyar iskola Bákóba?

Tudnivaló, hogy amikor a román hatóságok újrarajzolták a megyehatárokat, véletlenül” ” úgy sikerült, hogy a három gyimesi csángó falu – Gyimesfelsõlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk – közül az utolsó nem Hargita, hanem Bákó megyéhez csatoltatott. Hatalmasan megkeserítette ez a falu lakosságának életét: magyar iskola egyáltalán nem lehetett náluk, hiszen a hivatalos statisztika szerint Bákó megyében nem létezett magyar kisebbség. Nem kell persze ezért visszamennünk a hetvenes évekig. Tytti Isohookana-Asunmaa asszony, az Európa Tanács küldöttsége élén a moldvai csángómagyarokról kérdezte a bákói prefektust 1999-ben. Azt a választ kapta, hogy itt egyáltalán nem lakik magyar. Tytti asszony akkor megjegyezte, hogy ez meglepi, hiszen három napon keresztül magyarról fordítottak neki finnre a különbözõ falvakban. Arcvonása sem rezzent a prefektus úrnak, pedig bizonyosan elõször hazudott életében... Kifejtette, hogy azok, akik magyar oktatást kérvényeznek, egytõl-egyig szellemi fogyatékosok.

A Deáky panzió. Óriási lépés volt tehát a magyar iskola megnyitása 1989 végén. Deáky jól tudta, amit meglépünk az euforikus forradalmi hangulatban, azt talán megtarthatjuk. Szerencse, hogy rögtön ” cselekedtünk, mert ha a felsõbbségtõl várjuk, vagy ha most kellene beindítani, soha nem lenne itt magyar nyelvû oktatás” – emlékszik vissza 1992-ben. A mai napig is mûködik az iskola, bár két román gyermek miatt román osztályt is követeltek a hatóságok. De milyen ára volt ennek a magyar iskolának! Elõször csak” a háza ” rágyújtásával és élete kioltásával fenyegették. Eljött azonban az az idõ is, amikor a román parlament hivatalosan tárgyalta azt a képtelen vádat, miszerint Deáky András és a falu katolikus papja ki akarnák kiáltani a Csángó Köztársaságot”. ” Legalább két évig tépázták e két egyenes gerincû magyar ember idegeit. Utána kaptak egy papírt, ami igazolja, hogy a vád nem bizonyult valósnak.

falunak, munkát ad a helyieknek. Több olyan falubelivel találkoztam itt, akiket annak idején elbocsátottak a gyimesi kórház bezárásakor. Immár e-postán is el lehet érni Deáky Andrást, információt lehet kérni és szobát lehet foglalni napi száz korona körüli áron: [email protected]. Ideje, hogy svéd és holland barátainkon kívül a svédországi magyarság is megismerje ezt a nagyszerû embert! Akinek a lelkében egyesül a dolgos, életrevaló gyimesi csángó és a népét féltve óvó értelmiségi. Ne kerüld el a Deáky-skanzent, a faluturizmus legeredetibb gyimesbükki végvárát, ha a Székelyföld legkeletibb tájait járod! S ha már eljut oda valaki, ne csak a táj, a folklór és a gyönyörü magyar nyelvjárás szépségében gyönyörködjön. Igyekezzen szerét ejteni, hogy elbeszélgethessen a házigazdával, Deáky Andrással. Feltöltõdött lélekkel fog visszaindulni.

Stuber György

HÍRADÓ

12 (folytatás az 5. oldalról)

Csakhogy, folytatja a szociológus, a taszítás önmagában nem elég, kell lennie egy vonzásnak is, egy olyan vonzódásnak, amelyet a migráns az új élettere iránt érez. A Csepeli által vizsgált személyek mindegyike eufórikusan élte meg a migráció tényét. A kísérő disszonanciák (elégedetlenséKányádi Sándor. Nagy Imre munkája. gek) alól azonban senki nem vonhatta ki magát. Különösen érdekesnek találom a következő megfigyelését: A migráció nem feltétlenül tekinthető megfelelő identitásfunkciónak. Minél gördülékenyebben megy az új mindennapokba való beilleszkedés, annál kínzóbban vetődik fel a kérdés: „Ki vagyok én, ha nem az vagyok többé, aki voltam?” Az embernek meghasonlottan kell elfogadnia önmagát.

Mi a teendõ?

Mit tehetünk hát, hogy utódaink kiegyensúlyozott, harmonikus egyéniségekké váljanak? Hogy nemzeti identitástudatuk egészséges maradjon? Sokat. Szerencsére nem vagyunk úttörők a migrációban, s ha szétnézünk magunk körül, láthatjuk a jó példákat. Találkozunk sok igényes emberrel, akik okosan, nagy tudással építgetik gyermekeikben a kulturális kapaszkodókat. Előadásomban beszéltem vegyes házasságokról, ahol kölcsönösen beszélik egymás nyelvét, az arany középutat követő névadásról, arról a tükörről, amelyet más kultúrák tartanak elénk, s amelyet nem kell szégyellenünk. Itt erre – hely hiányában – nem térek ki. Hangsúlyoznám viszont az olvasás, az irodalom szerepét.

Olvassunk gyermekeinknek magyarul!

Tévézés helyett inkább mesével altassuk el az emberizinket. Vigyázzunk, mit vásárolunk meg az óriási gyermekirodalomkínálatból. Nyelvileg-stilisztikailag mércét nem ismerő művek tömkelege jelenik meg ma Magyarországon. Hagyatkozzunk a mindenkori tiszta forrásra, a népmesére, s olyan becsületes, a mesterségüket értő szerzőkre, mint Benedek Elek, Janikovszky Éva, Veress Zoltán, Csukás István, Lázár Ervin. Örömmel láttam jeles svéd szerzők gyermekregényeit magyar fordításban az áruházak könyvespolcain. Juharfalvi Multikulturalizmus Emillel, Harisnyás Pipivel, Nils HolgerGyógyír-e a gondra napjaink igen divatos sonnal, a múmikkal stb. magyarul is szlogenje, a multikulturalizmus? Ha a ismeretséget köthetnek a gyerekek. Hát nemzeti identitástudatot, mint keresőszót kérem a szülőket, olvassanak jó svéd gyerüti be az ember a hálón, akkor a találatok mekirodalmat kicsinyeiknek, magyarul! 90 százalékban erről a talányos, hogy úgy Az iskolai munkát is megkönnyítené, ahol mondjam, eszperantó identitásról szól– egyelőre még – kötelező tananyag. nak. Egy sereg egyéb fogalom is társul Hitem szerint a legegészségesebb hozzá. Van multikulturális házasodási nemzeti identitástudatot úgy nevelhetjük modell, multikulturális drámajáték, multiaz ifjakba, ha magyarságukat nem idekulturális szórakozónegyed, sőt, létezik a genségként élik meg ebben a másfajta Józsefvárosi Nők Multikulturális Egylete nyelvi kultúrában. Ne a különbözőségeket is. Nem tudom, a józsefvárosi nők miként hangsúlyozzuk, mikor a két népről szót ejélik meg multikulturalitásukat, de tízéves tünk, hanem keressük a metszéspontokat. tanítványomon sokat nem segít a dolog. Vannak bőven. Ha csupán ennyit mondok: Albán szülök gyermeke. Bergsjöben élte le keresztény, európai, kisnemzet, éppúgy eddigi kis életét. Úgy definiálja magát, mint gondolhat a hallgatóság a magyarra, mint „låtsasalban” (látszat-albán), aztán elbizony- a svédre. S ez, az egyéb lehetőségeket talanodik, s kijavítja „nästan svensk”-re tekintve, nagy dolog. Milyen csodálatos (majdnem svéd). Rossz nézni a kétségbeesést lenne, ha ifjaink úgy tanulnának svéd töraz arcán. Megjegyzem, nem én kérdeztem ténelmet, irodalmat, néprajzot stb., hogy rá, hanem az iskola svéd rektora. azt állandóan párhuzamba állítanák azok Várhat-e a sokkultúrájú Svédországra magyar megfelelőivel. Ott van például a az Egyesült Államok sorsa? Elmondhatja-e svéd király, Gustav Vasa. Az ő kapcsán majd magáról kis albán tanítványom letöbbször is fölidézhető lenne saját törtészármazottja, a többi állampolgárral egye- nelmünk: Mátyás királyunk, akinek élete temben, hogy igenis, ő egy multikulturális olykor kísértetiesen ugyanolyan fordulatoskandináv? Ne felejtsük el: Svédországban kat vett, mint a svéd uralkodóé; Bethlen mégiscsak van egy svéd kultúrnemzet, Gábor, akivel Vasa sógorságban volt; a amely nem ugyanolyan feltételekkel reformáció, s arról a vallásszabadság, indítja útra ifjait, mint a Bergsjöbe szaamellyel Erdély jeleskedett, s egyedülálló kadt albánok. S az sem biztos, hogy az volt a maga korában. Vagy megemlékezhetünk éppen a tokaji borokról is, hisz amerikai utat kívánatosnak tartanák.

azzal volt tele a svéd udvari pince! A Haza a magasban című nemzetismereti tankönyv értékét egy percig sem vitatom, de hiszem és vallom, nekünk ide egy ilyen, komplexebb is kellene. És, nyilván, ilyen irányú anyanyelvi-oktató képzés. Korántsem utolsó sorban: ha nincs időnk mesére vagy Mátyás király életének taglalására, olvassunk el egy verset. Rövidségével, érzelmi telítettségével, zeneiségével pillanatok alatt részévé tud válni egy kialakulóban lévő világképnek. S minthogy most a nemzeti identitástudat a téma: nem biztos, hogy hazafias verseken nevelődnek a „jó magyarok”. Ne a magyart, az embert tápláljuk, s benne elsősorban az emberi lelket és szellemet! (Emlékezzünk Tamásira: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.”) Egészséges lelkű és szellemű gyermekünk aztán nyilván „koherens” személyiség is lesz, aki tudni fogja, hol a helye a világban. Olvassuk el neki például Kányádi Sándor szép versét, a Hallgat az erdő kezdetűt. Adjunk lehetőséget, hogy megtalálja magában szarvasok és ordasok hatalmas csöndű erdejét, ahol kujtorog és kajtat, nyüszít és prüszköl a farkas, ahol szimatol, szaglász, csendben kérődzik a szarvas. (Hol hallaná egyébként egy svédországi magyar gyermek ezeket az igéket?) Ahol a ragadozó támad, hisz remegő horpasza nem engedi a békés együttélés és az esztétika törvényeivel törődni. Szerencsére a világ több, mint éhségérzettel kínzó ordasbendő: „Zúzmara, porhó / porzik a fákról, / menti a szarvast / csillogó fátyol.” Visszaáll a rend, a béke, s a gyermek nem csak pár szóval lett gazdagabb. Lehet, hogy ráérez az élet küzdés és bízva bízás-voltára. Lehet, hogy felnőtt lelke erdejében is ott porzik majd az életmentő, reményt adó porhó. És végül lehet, hogy magyarul szólal meg benne a csend.

Ki a magyar?

Magyar az, akit azzá nevelnek. Jó magyar az, aki nem néz le más nemzeteket azért, hogy önmagát valakinek érezhesse. Jó magyar az, aki elsősorban ember; minél nagyszerűbb ember, annál kifogástalanabb magyar. Jó magyar az, aki soha nem veszi készpénznek a különféle ideológiák nyújtotta magyarságképet. Önazonos ember az, aki kiegyensúlyozottnak, harmonikusnak érezheti magát nemzeti hovatartozásában. Napról napra építgeti – tudatosan! – önmagát, s olykor el-elidőz, a maga magyarul hallgató belső erdejében.

Kovásznay Enikõ

HÍRADÓ

13

Magyarország EU-tagállam lett

• Kincsem Rádió Megkezdte kísérleti adását a Kincsem Rádió, a pannon rádió utódja. A rádió vételi lehetõségeirõl a honlapjukról, w w w. k i n c s e m r a d i o . h u lehet részletes információkat szerezni. • Elhunyt Eric Johnson 67 éves korában Katmanduban elhunyt Eric Johnson, a finn-ugor nyelvek és az ókori latin irodalom szakértõje. Az amerikai állampolgárságú izlandi és lett származású világvándor nyelvzseni maga is latin költõ volt. A hatvanas években a Magyar Rádió munkatársaként dolgozott, s a kilencvenes években a Magyar Világ Kiadó fordítója lett. A Jegyzetek az esõerdõbõl címmel magyarul is megjelent kötet társszerzõje volt, melyet Faludy Györgygyel közösen írtak. • Magyar az erdélyi kultúra Az erdélyi magyar kultúrának mielõbb az anyaországi magyar kultúra határokon túli megjelenítésének szerves részévé kell válnia – jelentette ki Vass Lajos, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai államtitkára április 1-jén Kolozsváron, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ügyvezetõ Elnökségével folytatott megbeszélésen. Április 3-án Marosvásárhelyen az erdélyi magyar mûvelõdési intézményeknek,

illetve a hivatásos mûvészeknek és íróknak nyújtott támogatások rendszerérõl folytatott megbeszélést az államtitkár Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. • Van magyar oktatás csángóföldön A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége április 4-én Bákóban tartotta közgyûlését. Bilibók Jenõ, a szövetség megbízott elnöke az eddig elért eredményekrõl számolt be, miszerint jelenleg Moldvában hét településen, kilenc csoportban folyik a magyar anyanyelvû oktatás az iskolában, ugyanakkor további tíz településen iskolán kívül oktatják a magyar nyelvet. • „Roma holocaust” Ezzel a címmel nyílt dokumentum-kiállítás Zilahon. Az ókirálysági cigányoknak a rabszolgaság volt a sorsuk mindaddig, amíg Cuza fejedelem 1865-ben el nem törölte a cigányrabszolgaságot. Antonescu diktatúrája idején sok ezer cigányt deportáltak Transznisztriába; a Kovulovjka faluba telepített 20 ezer romából 11.500 személyt az SS-esek Trihatkára szállítottak és agyonlõttek, végül mindössze 1.500 került vissza az országba. Buchenwald haláltáborban speciális barakkot állítottak fel a cigányoknak és táborokat Düsseldorf és az ausztriai Lackembach közelében.

ben, sem elmenekülni. Súlyos sérüléseket szenvedtek, a helyszínre érkezett rendõrök szállították be õket a törökkanizsai kórházba. Az újvidéki napilap közzéteszi a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) tiltakozó közleményét, amelyben a legnagyobb délvidéki magyar párt azt firtatja: minek kell még történnie ahhoz, hogy az illetékes szervek komolyan végezzék munkájukat? • MVSZ Világkongresszus A Magyarok Világszövetsége 2004. június 1-6 között tartotta VI. Világkongreszszusát Budapesten, Tápiószentmártonban. A kongreszszus keretében megrendezésre kerül a Magyarság és a Kelet õstörténeti konferencia, amely az eredettel foglalkozik régészeti, kulturális és genetikai szempontból, az In vivo orvos-konferencia, amely a magyar népbetegségekkel foglalkozik, a Magyarság és a Nyugat nemzetstratégiai konferencia, amely az EUcsatlakozás kapcsán tárgyalja nemzeti kilátásainkat, valamint az Atilla kulturális fesztivál. • Több mint százezer aláírás a kettõs állampolgárságért Május végéig több mint százezer aláírás gyûlt össze a kettõs állampolgárságról tartandó népszavazásért – közölte Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke. Nem csupán véleménynyilvánító, hanem ügydöntõ népszavazást is ki lehet majd írni, ha az aláírások száma meghaladja a kétszázezret – mondta sajtótájékoztatóján Patrubány Miklós. Az aláírásgyûjtés március 2-a óta folyik, határideje pedig július 2-án jár le. Az MVSZ elnöke kijelentette: a magyar állampolgárságnak alanyi jogon kell megilletnie minden magyart, ha erre igényt tart.

Panoráma

Magyarország május elsejétõl ismét helyet foglalt az európai határozathozók asztalánál. Közös európai kalandunk elkezdõdött, mondta dr. Szõke László magyar nagykövet Stockholmban, a Grand Hotel termeiben tartott ünnepi magyar hét megnyitóján. Ez alkalomból a budapesti Gundel étterem vendégeskedett svédhonban, s a magyar konyha színe-javából hozott ízelítõt Skandináviába. A nagykövet úr külön köszönetet mondott a svéd kormánynak és a svéd népnek azért a komoly támogatásért, amelyet Magyarország EU-csatlakozási törekvéseihez nyújtott, és egyengette az utat.

• Múzsa a hálón Elkészült az elsõ erdélyi magyar, kimondottan csak szépirodalommal, azon belül is leginkább lírával foglalkozó internetes honlap, a Múzsa.net (www.muzsa.net) – egy lelkes, fiatal marosvásárhelyi csapat munkája. A honlapon ismert erdélyi költõkkel, írókkal lehet majd interjúkat olvasni, valamint irodalmi irányzatokról, versformákról tájékozódni, s kezdõ és kevésbé kezdõ versírók közölhetik mûveiket. • Patrubány: más már a magyar egység Magyarország európai uniós tagállammá válásával a magyar nemzeti egység perspektívái drámaian megváltoztak – mondta a Magyarok Világszövetségének elnöke a szervezet VI. világkongresszusán Budapesten. Patrubány Miklós magyarázata szerint a kárpátaljai, a délvidéki magyarok schengeni szigorúságú vízummal látogathatnak csak Magyarországra. Hozzátette: a kétmilliós erdélyi magyar közösség tagjai, ha 90 napnál többet tartózkodnak egy féléven belül Magyarországon, akkor súlyos pénzbírsággal sújthatók és két évre kitilthatók az országból. • Magyarellenes incidens a Vajdaságban Ismét súlyos magyarellenes incidensrõl számol be június 2-án az újvidéki Magyar Szó címû napilap. Az újság azt írja, hogy az észak-bánáti Törökkanizsán (Novi Knezevac) súlyos utcai tömegverekedéssé fajult egy hét végi zártkörû mulatság. Magyar fiatalok szombaton zártkörû mulatságot szerveztek egy kibérelt házban. Éjfél után húszharminc szerb fiatal érkezett a helyszínre gépkocsikkal, és megtámadta a szórakozókat. A magyar fiatalok nem tudtak védekezni a túlerõvel szem-

HÍRADÓ

14

Bemutatkozik a SMOSZ vezetõsége: Markó László

Jüretics István

Amikor a szerkesztõség Már gyerekkoromban is mozgalmas életet megkért, hogy írjam le éltem. Apám a MÁV-nál az életrajzomat, azon dolgozott mint állomásgondolkodtam, hogy hol fõnök, különbözõ helyeken, is kezdjem, Attilával ezért mi, szüleim és három vagy a tatárjárással. húgom, mindig különbözõ No, ezek között is törvasútállomásokon laktunk tént valami, ami megés sokat költözködtünk. határozta életem sorát. Átéltük a háborút, emlék1934-ben a királyi szem, amikor 1939-ben Jugoszláviában születtem. egymást érték a lengyel A királyi családnak 6 menekülteket hozó vonagyermeke volt (6 tagtok, azután katonavonatok állam) de nekünk, majöttek harckocsikkal és gyaroknak, nem volt ott éneklõ katonákkal, akik helyünk. Mi csak olyan csokoládét dobáltak mostohák voltunk. 1941 nekünk, gyerekeknek. tavaszán a németekre Olvasni nagyapám ébredtünk, valahogyan tanított meg, akinek csak odatermettek az könyvesboltja volt éjszaka idején. Ezek Vácon, nagy, üvegezett eltûnte után egy szép kirakatokkal. Ott nekem mindent szabad volt olvasnom, és én mindent délelõtt jöttek a honfoglalók. Egy lovaskocsi két magyar katonával baktatott el is olvastam. 1941-tõl Bácskában laktunk, Kulán, Újverbászon majd a már régen taposott római országúton. Nem volt nagy a különbség ezek és Szabadkán. 1944 õszén lebombázták szabadkai lakásunkat, mindenünk a Feszti körképen látható honfoglalók között. De magyarok voltak. Õsszel odaveszett, de mindnyájan megmaradtunk. Vácra mentünk a nagyszükezdtem a tanulmányaimat a Magyar Királyi Állami Elemi Népiskolában. leimhez, és mi, gyerekek, ott folytattuk az iskolát. Négy év alatt meggyökeresedett bennem a magyar történeNovemberben megindult a menekülõk végeláthatatA SMOSZ 2003. februári köz- lem, ami mind máig szilárd. 1945 tavaszán beballagtak az lan áradata. A könyvesbolt a Fõútra nézett, onnan láttam oroszok, illetve a 3-ik ukrán hadsereg. De ezek nem ketten gyûlésén részben megújult az hetekig a kis lovaskocsik egymást érõ dupla sorát vonulni országos szövetség vezetõjöttek! 1945 az üldözöttek éve volt. Újra iskola, de most nyugat felé. A kocsikon családok, gyerekek és öregek kupo- sége. A jelenlegi vezetõség a nem ábécét tanultunk, hanem aböcöt. Nemigen szerettem rogtak, batyuk és pokrócok közé bújva, fázva a fagyos téli következõ tagokból áll: Bihari abba az iskolába járni. Nem szégyenlem. esõben. Kissé távolabb az a ház látszott, ahová zsidók vol- Szabolcs, Blénessy Zoltán, Az iskola után pár évig edzettem a karjaimat a nagy Jüretics István, Kalocsi Margit, tak összegyûjtve. Aztán jöttek a harcok, a könyvesboltot kihívásokra a nagyvilágban. Az elsõ az volt, mikor anyám Kovásznay Ádám, Markó és nagyszüleim lakását szétlõtték, de mi megmaradtunk azt mondta, hogy fiam, menjél el dolgozni. De hova, kérdeztem László, Maróti Beáta, Mihály a mély, középkori pincében. Öt évre Gyõrbe költöztünk, Ferenc, Molnár Gergely, Nyers tõle. Baranyában keresnek munkásokat a cukorgyárba, mondta. ott két évig a bencések próbáltak nevelni, majd apámat Jól van, mondtam anyámnak. Másnap délután indultunk a Andor, Pálmai Tibor, Sladiusz Simon, Stuber György, Szent1950-ben Budapestre helyezték, a Nyugati pályaudvarra. nagy útra. Anyám belerakott mindent egy fonott kofferba, és Nagyon megszerettem a várost, a csodaszép, hatalmas királyi Csaga, Székely Emese megkoronázta szalonnával, hagymával, kenyérrel és egy pinépületeket, a Dunát, a hidakat, a fürdõket, a budai hegyeket, és Tompa Anna. tes üveg szilvapálinkával. Így indultam a nagyvilágnak. a rengeteg embert, mindent. De az ötvenes évek elején ne- A Híradó 2003. júniusi számával A baranyavári cukorgyárban minden nyelven beszéltek, héz volt az élet. Alig volt élelem, sokakat megrágalmaztak, portrésorozatot indítottunk a valódi Babilon volt. De a fiatalok mindenhol feltalálják makilakoltattak vagy becsuktak, mindenki félt. Apámat fúrták, vezetõség tagjairól. Ma Markó gukat. 1953 tavaszán Jesenicára mentem dolgozni, az mert egyik öccse disszidált, engem meg egyszer a gim- Lászlón, Jüretics Istvánon és ország legnyugatibb részére, ahonnan a hólepte osztrák Mihály Ferencen (16. o.) a sor. názium párttitkára vallatott és fenyegetett órákig. Nem hegyormokat is láthattam. Csiklandozták a fantáziámat, értettem semmit. Csak jóval késõbb tudtam meg, hogy azzal vádolt (telés az év októberében hosszút léptem. Linz mellett egy gyûjtõtáborban, jesen alaptalanul), hogy az iskolában ellenforradalmi gócot alakítottam. egy második Babilonban éltem. Itt még oroszok, ukránok és zsidók is Már készen is voltak a papírok arról, hogy engem az ország összes iskovoltak. Aztán jöttek a svédek 1955-ben. Ki akar Svédországba kivándoláiból kitiltanak, csak osztályfõnöknõm és az iskola igazgatójának bátor rolni?! Én! Mondtam magamnak. Egy hét után Svédországban szálltam összefogása és kiállása mentett meg. 1956-ban a Mûszaki Egyetemen részt le, svéd útlevéllel, munka- és ittartózkodási engedéllyel a kezemben. vettem az október 23-i felvonulás megszervezésében. November elején a Alingsås mellett egy fonodában fontam a fonalat három hónapig. szovjet tankok szétlõtték a Nagykörútat. November 30-án hagytam el az Ezt a fonalat, amit ott fontam, megragadtam, még mindég tartom, és hála országot, és már Luca napján Möllében voltam. Isten még nem szakadt el. Ezután Nykvarnba költöztem, és gyári munkásGöteborgban szereztem meg építészmérnöki diplomámat. 1958-ban részt ként töltöttem az idõmet. Egy szakszervezeti gyûlésen kinyílt a szám, és vettem a göteborgi magyar egyesület megalapításában, egy ideig vezetõségi egybõl megválasztottak elnöknek. Tiltakoztam, hogy ”Jag inte tala bra tag is voltam. A hatvanas évek elején továbbképeztem magam a Mûvészeti svenska” (nem tudok jól svédül), de azt a választ kaptam hogy itt nem ” Akadémia építészkarán, azóta stockholmi lakos vagyok. Honvágy sohasem kell dumálni, csapd az öklödet az asztalra”. És így lett. Az ombudsman rágott, de Magyarországgal mindig megmaradt a kapcsolatom, elõször sûrû velem tartott, de csak a tudatlanságomban, mert nem én voltam a pártfolevelezéssel, majd 1964-tõl évenkénti látogatásokkal. Tíz évig a stockholmi goltja. A svéd demokrácia gyõzött. A gyûlés után mondta az ombudsman, városépítészeti hivatalban fõleg a belváros fejlesztésével foglalkoztam. Ezután hogy most járhatsz kurzusokra, hogy megtanuljad a svéd szakszervezeti egy nagy tervezõ vállalatnál volt vezetõ szerepem. Saját irodámat 1984-ben alapí- politikát. Jól van, megyek, mondtam. Brunnsvikben kezdtem a pályafutátottam. Eddigi legnagyobb munkám a stockholmi Hilton szálló és a vele együtt somat a szakszervezeti és késõbb politikai téren, és még mindég futok. épült nagy irodaház, ahol én voltam a tervezésvezetõ építész. A kilencvenes Elnök itt, elnök ott, 9 évig a södertäljei önkormányzat tanácsában rájötévekben több vasúti hidat, a stockholmi Alvik-hidat és a västeråsi vasútállo- tem, hogy itt tanulni is lehet, és hogy szeretnék. Elõször az általános iskola mást terveztem. Most lakóépületek és lakóparkok építésével foglalkozom. felsõ tagozatát végeztem el, utána a gimnáziumot, egy pár évi tanárkodás, 1995 óta vagyok a SMOSZ vezetõségi tagja. Korábban részt vettem a és végül a malmöi tanárképzõ fõiskolán fejeztem be tanulmányaimat, amestockholmi Magyar Ház megvételét megelõzõ (hosszas) tárgyalásokon, lyeket azután 20 éven át gyakoroltam egy gimnáziumban Södertäljében. majd az idõsekkel való foglalkozás beindításában. Jelenleg a fõ feladaBevallom, hogy sosem kívánkoztam valaki lenni, én csak megvoltam tom a svéd állami szervekkel és hivatalokkal való kapcsolattartás és a magamnak, és mindig meg voltam elégedve a helyzetemmel. Engem csak SMOSZ különbözõ anyagi kérelmeinek az elõkészítése. úgy lökdöstek elõre. Az anyám kilökött a házból, a Pákh Ervin pedig, Szabadidõmet népes és a világban szétszórodott családomra és bará- 50 év után, belökött a SMOSZ vezetõségébe. Öt gyermek, két feleség és tainkra fordítom. Mindnyájan szeretünk síelni, úszni, utazni, biciklizni, két villa (egyszerre csak egy) került hozzám. Nyugdíjasként Sissivel, a kártyázni, sakkozni és sokat olvasni. kutyámmal együtt élvezem azt, amit anyagi és szellemi téren szereztem.

HÍRADÓ

15

Májusi összefoglaló az eddig elvégzett munkáról:

Csúszik a régiók bemutatkozása A ma már több mint egy éve mûködõ Svédországi Magyar vállalkozók Egyesülete, az SMVE 2003. júniusától kezdve, számosabb tagság híján, mondhatni egyetlen tervezeten dolgozott: az ez év májusára tervezett, Magyarország Úniós csatlakozásával, valamint a SMOSZ fennállásának 30. évfordulójával egybeesõ, nagyszabású vállalkozói kiállításon.

nagyon megértõk voltak, talán mégis levontak bizonyos konzekvenciákat.

Baranya és Mátészalka jön mégis

A három magyarországi régió a történtek ellenére bejelentette, hogy amennyiben részünkrõl a szándék még fennáll, õk a tervezett bemutatkozót, illetve partnerkeresést a történtek ellenére szeretnék megvalósítani. Erre mi pozitiv választ adtunk. A három régió közül aztán Gödöllõ mégis lemondta a részvételt, mert mint mondották, az A kiállítást – vagy ha úgy tetszik vásárt – anyagi feltételeket nem tudják teljesíteni. a délsvédországi Kristianstadban készülA két másik régió, Baranya és Mátészalka tünk megtartani, számításaink szerint köviszont nem lépett vissza. Mivel azonban rülbelül 80-100 magyarországi vállalkozó a dolgok a fentiek szerint alakultak, egy részvételével. A kiállítással egybekötve májusi bemutatkozóra már nem sok idõ terveztük három magyarországi régió, maradt. Ezért, közös megegyezéssel, a benevezetesen Baranya, Mátészalka és Gömutatkozót május helyett ez év októberére döllõ bemutatkozását is. Ezek számára, halasztottuk. A SMOSZ ugyanakkor szánszintúgy a kiállító vállalatok számára, dékszik megünnepelni fennállásának 30 svéd partnereket, illetve testvérrégióéves évfordulóját. kat volt szándékunkban szerezni. 2004. május 23. és 26. között a két maAz eredményes elõkészületi munkát az gyarországi régió elõkészítõ látogatást tett SMVE és a SMOSZ vezetõségi tagjaiból, nálunk. Baranyából két delegátus érkezett, valamint néhány lelkes besegítõbõl összeMatészalkáról három. A találkozót az állt csoport végezte. A tervezethez tartozó SMVE vezetõségével és a kibõvített munkaösszes résztevékenység – tehát a megfelelõ csoporttal a kristianstadi Magyar Házban, kiállítási csarnokok megszerzése, a logiszvalamint Höganäs és Osby önkormányzatika és az elszállásolás elõkészítése, a matoknál, a Region Skåne két képviselõjének gyar felekkel való tárgyalások lefolytatása, részvételével tartottuk meg. A találkozó partnerek és svédországi szponzorok felcélja részben az októberi bemutatkozók elõkeresése és megnyerése – megtörtént, az készítése, részben pedig a helyi kapcsolatok elõkészületeket 2004 elején befejezettnek megteremtése volt, azaz a magyar és svéd tekinthettük. régió egymással való megismerkedése. A magyar kormány részérõl egy, a A találkozót kellemes légkör és magas múlt év novemberében tett budapesti látoambíció jellemezte. Elõzetes elõkészítés gatásunk alkalmával, szándéknyilatkozatot után, május 25-én reggel Baranya képvikaptunk, miszerint a tervezetet támogatselõit Höganäs, Mátészalkáét pedig Osby ják. Ez késõbb részükrõl egyfajta ígéretbe városa fogadta. A fogadtatás mindkét torkollott, a kiállítás helybérét – vagy helyen pozitívnak mondható, és bár mindannak jelentõs részét – látszottak folyókét önkormányzat kijelentette, hogy nasítani a kiállító vállalatok felé. Tervünk gyobb anyagi elvállalásra részükrõl nem megvalósulása tehát reális alapokra épült. számíthatunk, bizonyos költségeket mégis magukra vállaltak. A skånei régió sem Nem lesz állami támogatás ígért anyagi támogatást, de reméljük, hogy Különbözõ okokból, amelyek mibenlétét mi csak sejteni tudjuk, az állami támogatás õk sem lesznek teljesen szûkmarkúak. A két magyarországi régió bemutatvégül is elmaradt. Ennek tudható be, kozására minden valószínûség szerint hogy a kiállításra a kitûzött határidõig, Kristianstadban kerül sor. ez év február 28-ig egyetlen magyar válSzponzori támogatást is kerestünk. A lalkozó vagy vállalat sem jelentkezett. A svéd SALA IDA intézmény, ahol ez évben határidõt ezért kitoltuk, elõször március a magyarországi kapcsolatokra bizonyos 15-ig, majd március 31-ig. Jelentkezõ, sajráfordítás van, kérvényünket elutasította. nos, így sem mutatkozott, így a végleges A minap újabb kérvényt nyújtottunk határidõ lejártával a lefoglalt helyiséget be, ezúttal az Európai Únióhoz, ahol le kellett mondanunk, a kilátásba helyea miénkhez hasonló rendezvényekre zett szponzori hozzájárulásoktól pedig van pénz. Ezen felül a svéd vállalkozók el kellett köszönnünk. Nem volt könnyû egyesületénél, a Företagarförbundet-nél feladat; svéd partnereink, akik ugyan

is jelentkeztünk, ahonnan már meg is kaptuk a pozitív választ. Pénzbeli hozzájárulásról is lehet késõbb szó részükrõl, de egyelõre arról biztosítottak, hogy a közel 200.000 példányszámban megjelenõ Fria Företagare címû hírlapjukban akár kétszer is jelezhetjük terveinket.

Az õszi tervek

Maga a program röviden a következõképpen alakul: A magyarországi régiók és üzletemberek 2004. október 6-án érkeznek. 7-én Mátészalka és kistérsége mutatkozik be Osbyben. A teljes napot igénylõ program az önkormányzatok közötti együttmûködéses megállapodás aláírásával végzõdik. Hasonló módon lesz ugyanazon a napon a Baranyai régió mûsora Höganäsben megtartva. Ezzel párhuzamosan, még mindig október 7-én, Kristianstadban találkozóra kerül sor a magyarországi üzletemberek és esetleges svéd partnereik között. Október 8-án mindkét magyarországi régió találkozik a Skåne-régió, valamint a Nordost-régió önkormányzataival. Ugyanaznap este közös gálamûsor.

• • • • • •

A régiók találkozásain történõ partnerkeresés szakmai együttmûködésre a következõ területeket érinti: gazdaság, oktatás, környezetvédelem, kultúra, turisztika és szociális kérdések. A résztvevõk közös találkozója és a gála színhelye a kristianstadi Skånehus lesz. Az eredményt nagy feszültséggel várjuk. A látogatást október 9-én a SMOSZ 30 éves évfordulójának megünneplésére tervezett, nagyszabású stockholmi gálaest zárja be. Van remény arra, hogy az egész rendezvény megvalósul, de ma még nem tudjuk biztosra ígérni, hogy az majd pontosan a fent leírtak szerint zajlik. Mint a korábbi tervezetnél, így most is elmondhatjuk, hogy a munkacsoport jó munkát végzett. A terv kimenetele nem ennek minõségétõl vagy mennyiségétõl függ.

Neufeld Róbert

Híradó

XXIII. évfolyam, 92. szám 2004. június ISSN: 1103-7679

Kiadja a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége Utges av Ungerska Riksförbundet Lövåsvägen 12 167 33 Bromma

Úgy szeretem Svédországot, hogy nem feledhetem Erdélyt Nem ugyanaz a Mihály Ferenc ünnepli a 60. születésnapját a napokban, mint aki a tavaly betöltötte az ötvenkilencet. A Magyar Ház mindeneseként közismert Mihály Ferit ugyanis tavaly Szent György napján Visegrádon, a királyi lovagteremben, lovaggá ütötték. A könyvtárszobában, ahova leültünk, hogy elmesélje lovagi törénetét, márványból faragott Szent Korona és a magyar címer társáságában beszélgetünk. Nem sokan tudják, hogy a Feri keze munkája. A lovagrendet Károly Róbert magyar király alapította 1326-ban. Jelenleg hozzávetõleg 660 tagja van, és a tagság feltétele a magyarságért végzett munka és karitatív tevékenység. Mihály Ferit a Lencse Tibor Baráti Társaság keretében végzett jótékonysági munkájáért érte a megtiszteltetés. A lovaggá ütés szertartását báró Cseke László királyi helytartó, a lovagrend fõkancellárja vezette. Az utóbbi naggyûlésen Ferit kinevezték skandináviai priornak, ami azzal jár, hogy északról õ javasolja majd az új tagokat felvételre. – Nagyon nagy megtiszteltetésnek tekintem a tagságot, és úgy érzem, kötelez. A lovagi tagság feltételezi, hogy az ember példás életet él. Azóta jobban odafigyelek arra, hogy mit mondok és hogyan viselkedem – hogy illik-e ilyet tenni vagy mondani egy lovagnak? Sok mindenben befolyásolja az életemet. De ami a munkámat illeti, azon nem változtatott semmit. Azt, amit eddig csináltam, ezután is folytatom, azzal a különbséggel, hogy most felesküdtem rá. – Hogyan jött létre az egyesület, a Lencse Tibor Baráti Társaság? – Lencse Tibor stockholmi tagtársunk volt, és jó barátom. Menekült úgy nem érkezett Stockholmba, hogy az az õ kezén át ne ment volna – megetette õket, elbeszélgetett az emberekkel. Nagyon szerette a gyerekeket; amíg élt, minden cserkésztáborban ott volt és fõzött. Képes volt felkerekedni és elmenni az üzletbe fagylaltot venni, ha valamelyik gyermek megkívánta. S ha már vett egynek, akkor vett mindeniknek. A saját pénzén, persze. Nagylelkû, önzetlen, barátságos, segítõkész ember volt, akire mindig lehetett számítani, és aki mindenkin segíteni akart. Amikor 1996-ban meghalt rákban – Kalocsi Gitta fogta a kezét a halálos ágyán –, akkor nem akartuk, hogy kárba vesszen és feledésbe merüljön az a sok jó, amit tett, így tizennyolcan megalapítottuk az egyesületet az emlékére. Hogy az árvák támogatása a fõ tevékenységünk, az valahogy természetesen alakult, mert Tibi maga árva volt, és én is részben, 12 éves koromtól, árvaházban nõttem fel. Amióta 1996-ban megalakult az egyesület, hozzávetõleg 300000 korona támogatást juttattak el különbözõ árvaházaknak – de szegény, sokgyermekes családoknak is – a történelmi Magyaroszág területén. Feri a nyári szabadságának legalább a felét minden évben azzal tölti, hogy végigjárja Kárpátalját, Budapestet, Erdélyt, és meglátogatja a gyerekeket. Mindeniket név szerint ismeri. – Nagy öröm, hogy mára már konkrétan is kezd meglátszani a munkánk eredménye, felcseperedett az elsõ generáció. Van olyan gyermek, aki banktisztviselõ lett, egy testvérpár most végzi az egyetemet Budapesten. – Szerintem mi ketten Évával erre voltunk kitalálva, állapítja meg Feri félig viccesen, de félig komolyan, és hosszasan, meleg hangon beszél a felesegérõl, akiért nagyon hálás a sorsnak.

– Mi a segítést Évával, a feleségemmel, még otthon megtanultuk, könnyû az élet Erdélyben. Valahogy úgy adta a Jó Isten, hogy nekünk általában volt mibõl. Itt Svédországban csak folytattuk, mondja Mihály Ferenc. Feri 47 évesen, 1988-ban került Svédországba, egy átmeneti magyarországi tartózkodás után. Romániából az életéért menekült, 54 kilósan és a szekusok által szétrúgott májjal. Vissza nem mehetett, de a magyar hatóságok sem a letelepedést, sem a továbbutazást nem akartak engedélyezni. Egy évi magyarországi meghurcoltatás után végül is menedékjogot kértek a svéd követségen. Egy hónappal lekésték a sorsukat – Magyarország röviddel azután, hogy Feriék megkapták a kiutazási engedélyt, menedékjogot adott az erdélyi menekülteknek. – Szentkirályi Csaga várt Stockholmban; elsõ éjszaka nála aludtunk. Másnap behozott a Magyar Házba, s azóta itt vagyok. És ez viszont nem vicc. Hogy a stockholmi Magyar Ház jó állapotban van, gondozott, és mindig pontra téve készen áll bárki fogadására és elszállásolására, az nagy mértékben a Feri érdeme, aki hosszú évek óta a ház gondnoka és mindenese, és hat éve a SMOSZ vezetõségi tagja is. Bár ebbe a szerepkörbe nem tartozik bele a márványfaragás, az viszont már a szakmája. A jövõbeni tervei között az is szerepel, hogy ha majd lehet, több idõt tudjon tölteni a Szentendrén vásárolt házában, ahol egy mûhelyt készül berendezni faragásra, és szobrászkodásra – a saját örömére.

Újvári Tünde