HÍRADÓ 56-OS SZÖVETSÉG LAPJA
2007. SZEPTEMBER ― DECEMBER
A HŐKÖLÉS NÉPE Ady Endre
EZ A HŐKÖLŐ HARCOK NÉPE S MOSTANI LAPULÁSA IS RÁVALL, HOGY AZ ÚRI KÍMÉLETLENSÉG RÁSUHINTOTT SZÍJOSTORÁVAL. MINDIG ILYEN VOLT: APRÓ KHÁNOK RÉVÉN MINDEN IGÁNAK BARMA, SOHSE HARCOLT MÉG HARCOT VÉGIG, CSAK LÉHÁN ÉS GYÁVÁN KAVARTA. ERŐT MUTATTAK, ERŐT LÁTOTT, VERTNEK SZÜLETETT, NEM VERŐNEK. ÖNEREJÉT FELEDTE MINDIG, SOHSE SZEGZETT ERŐT ERŐNEK. BETYÁR URAI ÍGY NEVELTÉK, NEM RÚG VISSZA, CSAK BÚSAN ÁTKOZ, S KI EGYSZER RUGOTT A MAGYARBA, SZINTE KEDVET KAP A RUGÁSHOZ. MA IS ITT ÜL LOMHÁN, PETYHÜDTEN, FEJÉT, JUSSÁT, SZIVÉT KOBOZZÁK S HA NEHÁNYAN NEM KIÁLTOZNÁNK, AZT SEM TUDNÁ, HOGY ŐT POFOZZÁK. CSAK A CSODÁK-URA MEGLÁTNÁ VÉGRE EZT A SZÁNALMAS NÉPET, ADNA NEKI CSAK EGY DÁRDÁNYI, ÚRI KIS KÍMÉLETLENSÉGET. HOGY NÉHÁNY MARADT SEREGHAJTÓ TÖRÖTTEN, FOGYVA AZT NE VALLJA: EZÉRT A NÉPÉRT ÚGYIS MINDEGY, EBSORSOT AKAR, HÁT – AKARJA.
EMLÉKEZZÜNK SZEPTEMBER-DECEMBER
ANGYAL ISTVÁN-1958.12.01. ÁCS LAJOS 1959. 09. 08. BALLA PÁL 1957. 11. 25. BAKOS GYULÁNÉ 1958. 11. 28. BÁN RÓBERT 1957. 11. 29. BARABÁS TIBOR 1959. 10. 28. BOKOR JÁNOS 1958. 11. 06. BURGERMEISZTER JÓZSEF 1958. 11. 28.
CZIMER TIBOR 1957. 11. 29. CSÁNYI SÁNDOR 1959. 10. 28. CSERMÁK JÁNOS 1959. 10. 28. CSIZMADIA FERENC 1958. 11. 12. DÓCZI DÉNES 1958. 10. 07. EKREM KEMÁL 1957. 11. 29. ERŐS ISTVÁN 1958. 10. 10. FUTÓ JÁNOS 1959. 10. 28. GALGÓCZI ZOLTÁN 1958. 11. 28. GÉCZI JÓZSEF 1958. 11. 11. GOMBOS LÁSZLÓ 1959. 10. 10. GROSSZMANN FRIGYES 1959. 10. 28. GULYÁS LAJOS-1957. 12.31. GYULAI LAJOS-1958.12.03. HANGODI ISTVÁN-1957.01.06. HARMINCZ ISTVÁN 1957. 10. 25. HUSZÁR LÁSZLÓ 1959. 11. 21. HUZIÁN ISTVÁN-1957.12.30. HUSZÁR LÁSZLÓ 1959-11-21 IVÁN KOVÁCS LÁSZLÓ-1957. 12.30. KÁLMÁN DEZSŐ 1958. 11. 15. KELLER KÁROLY 1959. 10. 28. KICSKA JÁNOS 1958. 11. 15. KIS ISTVÁN 1958. 10. 16. KISS ANTAL- 1957. 12.31. KLENOVSZKY ISTVÁN 1958. 10. 04. KOCSIS SÁNDOR 1957. 09. 04. KOLOMPÁR MÁTYÁS 1957. 10. 10. KOLOZSI ISTVÁN 1958. 10. 22. KONDOROSI IMRE 1959. 10. 28. KOVÁCS DEZSŐ 1958. 10. 07. KOVÁCS JÓZSEF 1958. 10. 07. KOVÁCS IMRE 1958. 10. 06.
KRAUSZ GYULA 1959. 10. 28. LACHKY ALBERT 1958. 11. 28. LAKOS JÁNOS 1957. 10. 25. LAURINYECZ ANDRÁS 1957. 11. 29. LOSONCZI GÉZA-1957.12. 21. MAGORI MÁRIA 1959. 10. 28. MAGYAR JÁNOS 1958. 11. 15. MAGYAR ZOLTÁN 1958. 10. 22. MECSÉRI JÁNOS 1958. 11. 15. MINCZÉR JÓZSEF-1956.12.20. MODORI SÁNDOR 1958. 10. 07. MOLNÁR IMRE 1957. 10. 03. NAGY JÓZSEF 1958. 11. 28. NAGY LAJOS 1957. 10. 01. NÉMETH JÓZSEF 1959. 10. 28. ONESTYÁK LÁSZLÓ 1958. 11. 22. PANCZER FERENC 1958. 10. 23. PATYI ISTVÁN 1957. 10. 10. PÁLINKÁS-PALLAVICHI ANTAL-1957.12.10. PEKÓ ISTVÁN 1957. 10. 10. PRESZMAJER ÁGOSTON 1957. 11. 07. RÉMIÁS PÁL 1958. 11. 15. RUSZNYÁK LÁSZLÓ 1957. 11. 29. SILYE SÁMUEL 1959. 11. 21. SIMON GÁBOR 1958. 11. 28. SPAMBERGER GYÖRGY 1957. 11. 08. SZABÓ PÁL 1958. 11. 15. SZEGEDI FARKAS BÉLA-1958. 12.29. SZEGEDI FLÓRIÁN 1958. 09. 03. SZELEPCSÉNYI ISTVÁN 1959. 09. 08. SZENDI DEZSŐ 1958. 11. 15. SZIVÁK ISTVÁN 1959. 10. 28. SZMREK BENJÁMIN 1957. 09. 05. SZOBOLYA ZOLTÁN DR. 1958. 09. 29. SZÖRTSEY ISTVÁN 1957. 11. 21. TAKÁCS KÁLMÁN 1958. 11. 06. TORACZ SÁNDOR 1958. 09. 03. TÓTH GYÖRGY 1957. 09. 03. TUSCH JÓZSEF 1959. 09. 24. VARGA PÉTER 1958. 10. 22. VASS LAJOS 1958. 11. 28. VERÉB LÁSZLÓ 1959, 10. 06. VISKOVICS JÁNOS 1958. 11. 12. ZÓDOR JÁNOS 1958. 10. 24. (EÖRSI LÁSZLÓ ÖSSZEÁLLÍTÁSA ALAPJÁN)
IMÁDKOZZUNK MAGUNKÉRT, HAZÁNKÉRT, A FELTÁMADÁSÉRT! HISZEK EGY ISTENBEN, MINDENHATÓ ATYÁBAN, MENNYNEK ÉS FÖLDNEK TEREMTŐJÉBEN ÉS JÉZUS KRISZTUSBAN, AZ Ő EGYSZÜLÖTT FIÁBAN, A MI URUNKBAN; AKI FOGANTATOTT SZENTLÉLEKTŐL, SZÜLETETT SZŰZ MÁRIÁTÓL; SZENVEDETT PONCIUS PILÁTUS ALATT; MEGFESZÍTETTÉK, MEGHALT ÉS ELTEMETTÉK. ALÁSZÁLLT A POKLOKRA, HARMADNAPON FELTÁMADT A HALOTTAK KÖZÜL; FÖLMENT A MENNYBE, OTT ÜL A MINDENHATÓ ATYAISTEN JOBBJÁN; ONNAN JÖN EL ÍTÉLNI ÉLŐKET ÉS HOLTAKAT. HISZEK SZENTLÉLEKBEN. HISZEM A KATOLIKUS ANYASZENTEGYHÁZAT; A SZENTEK KÖZÖSSÉGÉT, A BŰNÖK BOCSÁNATÁT; A TEST FELTÁMADÁSÁT ÉS AZ ÖRÖK ÉLETET, ÁMEN.
BÚCSÚ A SZABADSÁG HŐSÉTŐL
Hosszan tartó, súlyos betegség után, 82 éves korában elhunyt Gyalog Róza a Magyar Rádió-, és a MUOSZ örökös tagja, arany tollas újságíró, a Szabadság Hőse emlékérem kitüntetés tulajdonosa, Józsefváros kiváló polgára. Gyalog Róza az alföldön, Mezőtúron született 1925-ben, földműves családban. Húsz évesen, 1945 januárjában lett a mezőtúri Földosztó Bizottság tagja, s egyik alapítója a MADISZ-nak. Ifjú társaival három vagon búzát gyűjtöttek az éhező Budapestnek, amelynek a fővárosba szállításával őt bízták meg. az ajándékozó levelet személyesen adta át Nagy Imrének, aki ekkor földosztó miniszter volt. a Nagy Imrével kötött barátság révén 1945 szeptemberében Budapestre került a Pázmány Péter Jogtudományi Egyetem szakérettségi tanfolyamára. (UFOSZ) ment dolgozni, amelynek alapítója és tiszteletbeli elnöke ugyancsak Nagy Imre volt. 1949-ben a SZOT külügyi osztályára került, ahol a külügyi akadémia elvégzésére kívánták felkészíteni, ám mivel nehezen birkózott meg a kötelező három nyelv tanulásával, visszament a mezőgazdasági szakszervezethez szervezőnk, levelezőnek, ahol a beérkező levelekből írt intézkedési jelentéseket. Mivel a Szabad Föld szerkesztőjének, Fehér Lajosnak lapzártakor hiányzott a vezércikke, Balog Rozinak az írását az „Aratnak az országban” címmel jelentette meg s ennek alapján avanzsálódott újságíróvá, és lett a lap munkatársa. 1950-ben a Falurádió vezetőjének, Vargha Domokosnak a hívására lett rádió riporter. Javaslatára a jogi karról átment a bölcsészkar esti tagozatára, és nevét gyalog Rózáról Gyalog Rozira változtatta. 1952-ben a rádió vezetése elküldte a Népművelési Minisztérium hat hónapos újságíró-iskolájára. A rádióban a mezőgazdasági műsorok mellett olyan irodalmi jellegű műsoroknak is dolgozott, mint a Kincses Kalendárium, az Épülő szép hazánk vagy a szülőföldünk. Több mint kétezer riportja hangzott el ebben az időben a rádióban. 1953. augusztus 20-án ismét személyesen találkozott Nagy Imrével, amikor a miniszterelnök programjának nagygyűlését közvetítette Faludi Erzsébet kolléganőjével a rádiónak; majd mikrofonnal járta az országot Nagy Imre politikájának érvényesítése érdekében. 1953. március 5-én meghalt Sztálin. a Budapesten rendezett gyászünnepség napján, az esti hírműsorban Gyalog Rozi „Búcsú a Sztálin-szobornál” címmel készített riportot. 1953-ban Varga Domokos azért mondott örökre búcsút a Falurádiónak, mert Gyalog Rozi dokumentum-riportot készített egy dunántúli falu újgazdájáról, aki az eke után járva a sok éhezéstől kimerülve összeesett, és a barázdában meghalt. Tíz hold bevehetetlen földet, két girhes lovat, üres kamrát, lesepert padlást hagyott maga után. Temetésén özvegye és öt kisgyermeke siratta. a riportot Varga Domokos magába roskadva többször meghallgatta, mely meggyőzte az mezőgazdasági poli-
tika zsarnokságáról. A riportot betiltották, és Varga hiába kulcsolt vele az összes illetékesnél az igazságot keresve, senki sem foglalkozott vele. 1956. október 23-án Gyalog Rozi Burián Bélával a Falurádió szerkesztőjével, Molnár Auréllal és Varga Domokossal együtt vonult a nemzeti zászlós kőrúton a Bem szoborig, onnan pedig a Kossuth térig, hogy együtt hallgassák meg Nagy Imre beszédét. A tömeg az éjszaka folyamán ledönti az elnyomás jelképét: a Sztálin szobrot, majd darabokra törik. „Pár nappal később rádiós íróasztalomon láttam meg a szobor egy darabját. Mellette piros betűs szöveg: Rozika! Íme, most sirasd el Sztálin apádat!”
1956. október 28-án Molnár Aurél, rádiós kollégája lakásán aláírta a szabad Kossuth Rádió alapításának dekrétumát, ezután pedig húsz újságíró írta alá azt a dokumentumot. A dokumentum kimondta, hogy „… a Rádió ezután a népé, mindig csak az igazat, a forradalmat, Nagy Imre miniszterelnököt, a demokratikus szocializmust szolgálja.” A Szabad Magyar Rádió Forradalmi Munkástanácsa 1956. október 30-a kedd délelőttjén a Vidos stúdióban több száz rádiós dolgozó részvételével megtartott munkásgyűlésen jött létre, melynek első határozata értelmében birtokba vették a parlamenti stúdió berendezéseit. Mivel október 23-án kirobban ostrom során a rádió épülete többször cserélt gazdát, ezért a rádió Bródy Sándor utcai irodarészei használhatatlanok voltak. Kisebb-nagyobb károk keletkeztek a központi épülettömbben, a stúdiók nyolcvan százaléka azonban október 30-án még épek voltak, de a kábelhálózat a stúdiók és a lakihegyi adó között megrongálódtak. A Rádió Forradalmi bizottsága e napokban határozatot fogadott el, hogy „Bródy Sándor utcai bejárata fölé Kossuth-címeres transzparenst szereltet, ezzel a felirattal: „SZABAD MAGYAR RÁDIÓ”. A rádió Forradalmi Munkástanácsának lapjában, a Szabad Magyar Rádió október 31-én megjelenő első számában azt olvashatjuk, hogy „...azzal a szent meggyőződéssel teremtettük meg a Szabad Magyar Rádiót, hogy végre olyan műsorszóró állomást hozunk létre, mely megszólalásától kezdve, minden időben csak a magyar nép igazi érdekeit szolgálja, csakis a magyar nép gondolatainak, vágyainak akaratának ad hangot. A program, amit most közölhetünk rövid, de úgy hiszszük, mégis elegendő és sokatmondó: A nemzeti egység szolgálata!" Gyalog Rozi a riportjaival szolgálta a forradalmat a Szabad Kossuth Rádióban. A 16 éves, később halálra ítélt Mansfeld Péterrel és társaival a Bakáts téri klinikán készített riportot. Nagy Imrét, akinek oly sokat köszönhetett, utoljára: "...már csak 1956. november 3-a estéjén láttam egy pillanatra a parlament folyosóján." A november 5-én reggelre tervezett Falurádió indulásához Veres Péterrel készített interjúját a műsorszerkesztő Kovács Mihálynak azonban már nem adhatta le, mert azt november 4-én hajnalban, a Magyarországra törő intervenciós erők megakadályozták. A forradalom leverése után ő sem kerülhette el a megtorlást. A rádió kapujában fogták el, majd a - törvényes rendet védő - pufajkások úgy megverték, hogy elvetélt. 1956 decemberében az MSZMP intéző bizottság több rádiós kollégájával együtt örökre kitiltotta a rádió épületéből. Bosszúból pedig az Illyés Gyulával, Veres Péterrel, Erdei Ferenccel, Tamási Áronnal és a rádió óvodájában, Kodály Zoltánnal készített interjúit törölték a rádió archívumából! Kizárták a MÚOSZ-ból és az ELTE-ről is. Végül 1962-ben kaphatott megbízást a Népművészet című havilap alapításához, 1200 forintos havi fizetéssel. Az újságot otthon, a lakásán kellett egy száll magának, munkatársak nélkül szerkesztenie és írnia országos folyóiratként, de a nehéz körülmények ellenére is 40.000 példányban jelent meg mélynyomással. A rendszerváltást követően évekig ápolta beteg rádiós férjét, Kárpáti Dezsőt. 1993-ban a MÚOSZ-, később pedig a Magyar rádió örökös tagjává választották. 1995-ben „Aranytoll”-lal tüntették ki. Ötvenhatos tevékenységéért megkapta az ’56-os Emléklapot, 2006-ban pedig a Szabadság Hőse emlékérmet. Nem volt tagja semmilyen párnak, de a Nagy Imre Társaság munkáját boldogan segítette. Tette mindezt azért, mert „…szívemben őrzöm Nagy Imre emlékét.” Gyalog Rozi életútjával és helytállásával példaként szolgál az őt követő újságíró és rádiós nemzedékek előtt. (Máté András)
LELKIISMERET, ETIKA, TÚLÉLÉS (Széll Kálmán 2005. VAS SZEMLE) KORTÁRSI TÖPRENGÉS HAT ÉVETIZEDES BUKDÁCSOLÁSAINK NYOMÁBAN „Nem az a fontos, hogy az embert mások meg ne öljék, Hanem az, hogy a lelkiismerete meg ne ölje.” (Németh László)
Cselekedeteink állandó bírája és ellenőre a lelkiismeret, ez a furcsa, sziámi ikerként elválaszthatatlanul hozzánk nőtt, (vagy inkább bennünk lakó) rejtett, test-nélküli tudati hasonmásunk, felügyelőnk, másod-énünk, amely olykor szinte rajtunk kívülálló, néha akár megvesztegethetetlen, előkelő idegennek tűnik. Bár részben társadalmi befolyás alatt áll, mindig valamely értékrendre épül. Tetteink erkölcsi megítélését illetően elsősorban vele állunk állandó elszámolásban, ám mások tetteit is lelkiismereti mércénken keresztül szemléljük és ítéljük meg. Magatartásunk etikai fundamentuma csaknem két évezredig a valláserkölcsi alap volt, ám egyfelől a diktatúrák fogságba ejtik, vagy saját céljaikra sajátítják ki a megnyomorított etikát, másfelől a pluralista társadalomban az értékrend, s a belőle következő etikai felfogás is különböző lehet. A pluralizmus etikai zsákutcájából az egyébként gyakran valláspótlóként értelmezett tudomány sem tud kivezető utat mutatni. A tudomány önmagában nem képes etikát teremteni, jóllehet maga sem nélkülözheti az etikai mércét. Minden nézet és áramlat, sőt –paradox módon- még a terror is erkölcsi igazolást keres (igazságosság, felszabadítás, stb.) és talál. Ezért nehéz általánosan elvárható viselkedési normákat megszabni, bár mindezek ellenére létezik egy, a társadalom túlnyomó többsége által elfogadott (valláserkölcsi és természetjogi alapon álló) íratlan, közös etikai értékrend. Különösen kényes a lelkiismeret és etika (illetve ezek számon-kérhetőségének) kérdése a diktatúrákban, ahol a hatalom határozza meg a cselekvés, úgymond etikáját, a kiskorúként kezelt alattvaló pedig, engedelmesen követi. TÖRTÉNELMI ADÓSSÁGUNK, A MÚLT TÁRGYILAGOS ÉRTÉKELÉSE Nagy hiányossága volt az egyébként üdvözlendő békés „rendszerváltásnak”, hogy elmaradt a múlt történelmi, politikai és egyéni feltárása, feldolgozása, az átvilágítás és az egyes emberek megítélése, igazolása. Szemérmes hallgatás takarja ezeket a kérdéseket. Nem a bosszúállást, leszámolást, nem is a jogi következményeket hiányolom, csupán a történelemmel való igazságos és becsületes szembenézést. Az események tudatosítását, a múlttal való leszámolást (elszámolást), a bűnök megítélését, s az egyéni és össztársadalmi lelkiismeret rendezését. Nálunk sajnos úgy alakult, hogy a „rendszerváltozáskor” a múltra egyszerűen rácsaptuk az ajtót, s úgy ahogy van, sorsára hagytuk. Ám a történelmet nem lehet rendezetlenül hagyni, mert a múlt -lépten, nyomon visszaköszöngetve- követeli a rendezést, amelyet előbb-utóbb, egyéni és társadalmi síkon egyaránt mindenkinek el kell végezni. Nem utolsósorban abból a célból, hogy múltszemléletünket közelítsük egymáshoz. Mert míg ma az elmúlt diktatúrát legtöbben sötét, negatív korszakként szemlélik, egyesek egyenesen büszkék rá. (Nyilván az utóbbiak vagy nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel, vagy merőben eltérő az értékrendjük). A múlt téves interpretálása, vagy elfelejteni akarása egyfelől egyfajta történelmi vákuumot eredményez, másfelől a tévesen látott és megmagyarázott múlt hamis alapot nyújt, márpedig légüres térre vagy délibábra nem lehet sem jövőt építeni, sem etikai ítéleteket alapozni. A maihoz hasonló helyzetet még nem teremtett a történelem. A náci és fasiszta diktatúrákat háborúban döntötték meg, s ezek egy csapásra szűntek meg. Elképzelhetetlen lett volna, mondjuk Németországban egy túlélő nemzeti szocialista párt, amely némiképpen más néven, de azonos személyekkel tovább kormányozza. Nem volt megengedett, hogy a náci vezetők a régi értékeket,
eredményeket emlegetve, továbbra is vezető szerepet játszhassanak. (Ez az egyesült Németországban sem elképzelhető!) Hogy vezető sajtóorgánumaik változatlan címmel, csak éppen horogkereszt nélkül megjelenve, az olvasók zömét befolyásolják. Hogy a régi dalokat és „vonalas” filmeket továbbjátsszák, folytatódjék a náci hősök tisztelete, részben megmaradjanak a kompromittálódott utcanevek stb. Mi a békés rendszerváltást élvezve, ám ennek hátrányait is vállalva igyekeztünk a diktatúrát fokozatosa demokráciává alakítani. A rendszerváltozás szükségszerű cezúrája azonban végeredményben nálunk több folytonosságot engedett meg, mint amennyi elválasztást eredményezett. Ám minél több idő telik el a rendszerváltozás után, annál nehezebbnek tűnik az egyéni felelősség (legalább kollektív színtű) tisztázása. Érdekes, hogy a különben sok hőst, mártírt és példamutató papot is felmutató Magyar Katolikus Egyház is húzódozott a múlt személyre szabott feltárásától. A késedelem miatt ma már alighanem értelmetlen is lenne az egyes embert (a második világháború után a vesztes országokban, így hazánkban is működött hasonló) igazoló bizottságok elé állítani, hiszen a bűnök lassan elévülnek, a kompromittáltak és bűnösök egy része már nyugdíjba ment vagy meghalt. Ha a vezetőket átvilágító bírók döntése eddig is rendre pusztába kiáltott szó maradt, kisember meghurcolása, büntetése nemcsak haszontalan, de igazságtalan is lenne. Az elmúlt másfél évtizedes munkát (magatartást) sem szabad már figyelmen kívül hagyni. Most már Illyés Gyula-i mondás inkább érvényes, nevezetesen, hogy –szabadon idézve- „Ne azt kutasd, hogy honnan jöttél, hanem, hogy merre tartsz.” Ám mindez nem menti fel az egyént attól, hogy végre őszintén szembenézzen önmagával. Ez az önelszámolás csak úgy lehet eredményes, ha vele együtt a társadalmi környezetet is kritikusan értékeljük, ezért szembe kell nézni az elnyomó részben ázsiai vonásokat mutató, gyűlöletre (osztályharcra) építő párdiktatúra bűneivel, amelyek központjában uralkodó helyet foglalt el az eseményeken végigvonuló HAZUGSÁG, képmutatás, cinizmus. Várható volt, hogy ezt a negatív „erkölcsi tőkét” már a maga idejében is kikezdi az idő, a felette mondott ítélet viszont a mai kornak egyenesen kötelessége annál is inkább, mert a túlélő hazugság ma is árnyékszerű szívóssággal kíséri a közélet mindennapjait.
A parancsuralmi rendszerekben az alattvalók mindig is a TÚLÉLÉSRE törekedtek. A mártíromság a történelemben mindig kevés „kiválasztott” személy ritka adománya, gyakran lelkiismereti kényszere, vagy sorsa volt. Legtöbben nem önként vállalták a börtönt, másokat csak a szerencse mentett meg tőle. Bár akadtak tiszteletre méltó szembemenetelő vakmerők, az átlagembertől nem volt elvárható (és számonkérhető) a heroikus vagy mártír magatartás. A társadalom részéről az (egyéni és családi) túlélés igénye jogos törekvés, főleg, ha az, az etikai elvek megtartásával összhangban érvényesül, ám ha a túlélés megvalósulása csak z etikai áthágása révén lehetséges, akkor az már lelkiismereti konfliktust okoz. Viszont a legtöbb ember nem úgy él, ahogy hisz, hanem úgy hisz, ahogy él, azaz megtalálja (rossz életének is, pl. a dohányzásnak) önigazoló ideológiáját. Külföldön, de idehaza is akadtak honfitársaink, akik a naponkénti, megalkuvás nélküli szembeszegülést és mártíromságot várták volna hazánkfiaitól, s volt, aki a fél országot kommunista kollaboránsnak bélyegezte. Számos „disszidens” viszont tiszteletre méltó bátorsággal vállalta az új, külföldi élet nehézségeit, kockázatait. Legtöbbjük esetében azonban arról volt szó, hogy – félve a börtöntől, kivégzéstől, vagy csupán a visszatérő diktatúrától – nem merték vállalni az itthonmaradást, a „belső” emigrációt, s maguk is a túlélés – sőt a jobban élés (?) –reményében választották a „külső” emigrációt.
Az emberek megítélésében hiba volna az általánosítás, még akkor is, ha a társadalmi viselkedés tekintetében bizonyos általánosítások elkerülhetetlenek. Minden embernek sajátos egyéni sorsa és lelkiismerete van, az egyéni motivációk és válaszok is sokfélék. A RÁKOSI-ELNYOMÁS ÉS A MAGYAR EMBER Bár a magyar (főleg a XXX: századi) történelem a magyar nép szenvedés-történeteként is értékelhető, a Rákosi-rendszer ebben is kiemelt helyet foglal el, mert egy szinte halálos sebből vérző, mentálisa a padlóra küldött népet „támadott meg”. A ma élő– korábban rendszeresen félrevezetett– aktív népesség előtt már nem nyilvánvaló, hogy a 2. világháború, benne a Mohácsot felülmúló doni katasztrófa, a német megszállás, a nyilas uralom, a holocaust, a bombázások, az egész ország hadszíntérré válása, közel egymillió hősi halott; csaknem milliónyi fogságba esett, és a Szovjetunióba robotra elhurcolt, nem egészen egymillió nyugatra menekült állampolgár. Végül a második ország-csonkító Trianon által ejtett szociális és mentális sebek mellett tömeges volt az éhezés. Sújtott bennünket a vágtató infláció, a megszálló hadsereg garázdálkodása (rablások, megbecstelenítése). Az ezekkel együtt járó etikai értékválság (értékfosztás) miatt is a letargiába süllyedt, éhező nemzet a puszta, biológiai túlélésért küzdött. A – talán a tartárjáráshoz hasonlítható fokú – pusztítás nyomán az önfeladás határához érkező, fizikailag és mentálisan is súlyosan sérült ország, különösen védtelen volt az elnyomó diktatúrával szemben. Minden diktatúrában felszínre tör a társadalom szennye. Ezt már a nyilas uralom alatt is megtapasztaltuk, de mivel de mivel szerencsére e söpredék száma korlátozott, nem csoda, ha a nagyhangú kisnyilasok (sőt keretlegények) jelentős része a kommunista diktatúra szolgálatába állt, amit sok hasonlatosságuk (közel azonos politikai frezeológiájuk) is megkönnyített. Részben ezek közül kerültek ki az első évek kiskirályai, szadista verőlegényei, a bosszúállók, a tolvajok, az önbíráskodók, az erőszakoskodók, a törvényt megkerülők, a maguk hasznára ügyeskedők, stb., akiknek kegyetlenkedései a társadalom jobbik és nagyobbik részét sújtották, keserítették meg. A Rákosi-rendszerben a gyűlöletre építő „osztályban” praktikája tulajdonképpen az ország jelentős részét ellenségként kezelte vagy kiszolgáltatta. Az egyházakat üldözték, a civil szerveződéseket felosztották, a falu hagyományos szerkezetét, szokásait, erkölcsét bűnös módon szétrombolták, miközben a hagyományőrzők mezében tetszelegtek. Csaknem az egész ország félelemben és terror alatt élt. Vitatható törvényességgel vagy önkényesen számos embert kivégeztek, bebörtönöztek, agyonvertek. Egyesek (pl. szombathelyi a Piplich János ügyvéd) nyom nélkül eltűntek, tízezreket űztek el tulajdonukból, lakóheyükről, álmos embert internáló táborokba zártak. A magyar elitet (középosztályt) lefejezték. A volt katonatiszteket és köztisztviselőket bélistázták, a nyugdíjasoktól elvették a nyugdíjat, a gyárakat kisajátították, s a régi vezetők helyére, mind a hadseregbe, mint a közhivatalokba és az üzemek élére – csakúgy, mint a 19-es kommün alatt –ún. munkáskádereket ültettek. Ez a – még ha helyenként messianisztikus célzatú, de a természetes társadalmi fejlődéssel nagyrészt ellentéte- sokkszerű, erőszakos átalakítás (= felforgatás), további közérzetet és mérhetetlen gazdasági kárt okozott. A megbízhatónak vélt munkáskáderek közt természetesen akadtak a hatalomtól elkábult, bizonyítani, sőt túlteljesíteni akaró (erre ösztönzött!) csatlósok, de sok jó szándékú embert is találtunk közöttük, akik hittel szolgálták a rendszert, vagy elégtelenségi érzésüket becsületes munkával igyekeztek kompenzálni, s közben lelkiismeretüknek megfelelően cselekedni, másokon segíteni, ám ezzel kockáztathatták saját egészségüket. (folytatjuk)
MÁRAI SÁNDOR MENNYBŐL AZ ANGYAL MENJ SIETVE AZ ÜSZKÖS, FAGYOS BUDAPESTRE. ODA, AHOL AZ OROSZ TANKOK KÖZÖTT HALLGATNAK A HARANGOK. AHOL NEM CSILLOG A KARÁCSONY, NINCSEN ARANYDIÓ A FÁKON, NINCS MÁS, CSAK FAGY, DIDERGÉS, ÉHSÉG. MOND EL NEKIK, ÚGY, HOGY MEGÉRTSÉK. SZÓLJ HANGOSAN AZ ÉJSZAKÁBÓL. ANGYAL, VIGYÉL HIRT A CSODÁRÓL.
MERT Ő SEM SZÓL MÁR, NEM IS VÁDOL, NÉZ, MINT KRISZTUS A KERESZTFÁRÓL. KÜLÖNÖS EZ A KARÁCSONYFA, ÖRDÖG HOZTA,VAGY ANGYAL HOZTAKIK KÖNTÖSÉRE KOCKÁT VETNEK, NEM TUDJÁK, MIT IS CSELEKSZENEK CSAK ORRONTJÁK, NYÍNAK, GYANÍTJÁK ENNEK AZ ÉJSZAKÁNAK TITKÁT, MERT EZ NAGYON FURCSA KARÁCSONY A MAGYAR NÉP LÓG MOST A FÁKON.
CSATTOGTASD SZAPORÁN A SZÁRNYAD, REPÜLJ, SUHOGJ, MERT NAGYON VÁRNAK. NE BESZÉLJ NEKIK A VILÁGRÓL, AHOL MOST GYERGYAFÉNY VILÁGOL, MELEG HÁZAKBAN TERÜL ASZTAL, A PAP ÉKES SZÓVAL VIGASZTAL, SELYEMPAPIR ZIZEG, AJÁNDÉK, BÖLCS SZÓ FONTOLGAT, OKOS SZÁNDÉK. CSILLAGSZÓRÓ VILLOG A FÁKRÓL ANGYAL, TE BESZÉLJ A CSODÁRÓL.
ÉS A VILÁG BESZÉL CSODÁRÓL, PAPOK PAPOLNAK BÁTORSÁGRÓL, AZ ÁLLAMFÉRFI PARENTÁLJA, MEGÁLDJA A SZENTSÉGES PÁPA. ÉS MINDEN RENDŰ NÉPEK, RENDEK KÉRDIK, HOGY EZ MIVÉGRE KELLETT. MÉRT NEM PUSZTULT KI,AHOGY KÉRTÉK MÉRT NEM VÁRTA CSENDBEN A VÉGÉT MIÉRT, HOGY MEGHASADT AZ ÉGBOLT, MERT EGY NÉP AZT MONDTA ,, ELÉG VOLT”
MONDD EL, MERT EZ VILÁG CSODÁJA EGY SZEGÉNY NÉP KARÁCSONYFÁJA A CSENDES ÉJBEN ÉGNI KEZDETTÉS SOKAN VETNEK MOST KERESZTET. FÖLDRÉSZEK NÉPE NÉZI, NÉZI, EGYIK ÉRTI, MÁSIK NEM ÉRTI. FEJÜK CSÓVÁLJÁK, SOK EZ, SOKNAK. IMÁDKOZNAK VAGY ISZONYODNAK,
NEM ÉRTI EZT AZ A SOK EMBER, MI ÁRADT ITT MEG, MINT A TENGER MIÉRT REMEGTEK VILÁGRENDEK EGY NÉP KIÁLTOTT. AZTÁN CSEND LETT. DE MOST SOKAN KÉRDIK MI TÖRTÉNT KI TETT ITT CSONTBÓL, HÚSBÓL TÖRVÉNYT ÉS KÉRDIK, EGYRE TÖBBEN KÉRDIK, HEBEGVE, MERT VÉGKÉP NEM ÉRTIK-
MERT MÁS LÓG A FÁN, NEM CUKORKÁK
NÉPEK KRISZTUSA, MAGYARORSZÁG. ÉS ELMEGY SOK EMBER ELÖTTE A KATONA, KI SZIVEN DÖFTE, A FARIZEUS, KI ELADTA, AKI HÁROMSZOR MEGTAGADTA. VELE MÁRTOTTT KEZET A TÁLBA, HARMINC EZÜSTPÉNZÉRT KÍNÁLTA S AMÍG GYALÁZTA, VERTE, SZIDTA TESTÉT ETTE ÉS VÉRÉT ITTAMOST ÁLL ÉS BÁMUL A SOK EMBER, DE SZÓLNI HOZZÁ SENKI NEM MER.
ŐK, AKIK ÖRÖKSÉGBE KAPTÁK-
ILYEN NAGY DOLOG A SZABADSÁG... ANGYAL, VIDD MEG A HÍRT AZ ÉGBŐL, MINDIG ÚJ ÉLET LESZ A VÉRBŐL. TALÁLKOZTAK ŐK MÁR NÉHÁNYSZOR A GYERMEK, A SZAMÁR, A PÁSZTORAZ ALOMBAN,A JÁSZOL MELLETT, HA AZ ÉLET ELEVENT ELLETT, A CSODÁT MOST IS ŐK VIGYÁZZÁK, LEHELETÜKKEL ÁLLNAK STRÁZSÁT, MERT CSILLAG ÉG, HASAD A HAJNAL, MOND MEG NEKIKMENNYBŐL AZ ANGYAL. NEW YORK, 1956
GÉRECZ ATTILA Lechner Ferenc előadása Szombathely, 2007. okt. 23. Ünnepelve és emlékezve – a forradalom hagyományait őrizve -, idézzük fel egy személy emlékét, akinek sorsát és értékeit kevésbé ismerjük. Olyan személyét – akiről még nem neveztek el utcát, középiskolákban még nem tananyag. Gérecz Attiláról van szó, a szenvedő emberről, az élsportolóról, a kimagasló tehetségű költőről, a hős szabadságharcosról, a szívbemarkolóan tragikus véget ért magyar fiatalról. Párhuzamba állítva három magyar költő nagyságot: Petőfi Sándort, Radnóti Miklóst és Gérecz Attilát, akik költői minőségükben hasonlóak, sorsukban is sok közös –hasonló – vonás van. - Petőfi Sándor, a ’48-as forradalom-és szabadságharc lánglelkű költője volt, fiatalon, csatában vesztette életét (akár így, akár úgy), egy a forradalmat leverő, idegen, elnyomó hadsereg által. - Radnóti Miklós, a II. világháború poklában a fasizmus-nácizmus áldozataként elpusztult költő. - Gérecz Attila, az ’56-os forradalmunkat leverő – ugyanazon nép -, idegen hadserege által végezte be fiatal életét. Ma már tudjuk, hogy a két XX. Századik költő: Radnóti és Gérecz közelebb áll egymáshoz abban, hogy az egyikük a nácizmus, a másikuk, pedig a bolsevizmus áldozata lett. Talán ezért nem hallani még Gérecz Attiláról eleget ma sem. A nevezett izmusok sokáig nem voltak egymás mellé állíthatók, de az ma már világos, hogy a nemzeti szocializmus és az internacionalista kommunizmus testvérek. Gérecz Attila versei rabságban, a börtönben születtek. Tiszták voltak! Élet – és – természetszeretetet, mélységes humanizmust sugároznak. 1956. október 30-án szabadították ki a váci börtönből, politikai fogságából, Gérecz Attilát. Még aznap az Írószövetséget felkeresve, Tamási Áronnal közösen megalkották a rabságból szabadult írók, költők felhívását a Nemzethez. November 4-e tragikus hajnalán csatlakozott az utcai szabadságharcosokhoz. A Rókus kórház környékén két szovjet tankot harcképtelenné tett, de egy harmadikból, egy T-34-esből leadott gépfegyversorozat kioltotta értékes, ifjú életét. Gérecz Attila a Gábor Áron tüzértiszti középiskola kadétjaként 1945-ben, 16 évesen (!) sodródott a II. világháborúban, Németországba, - majd francia fogságba került. 1946. október 23-án érkezett haza! Csepelen, esztergályosként helyezkedett el, mivel nem tanulhatott tovább felsőfokon, abban a rendszerben. A magyar Öttusa Válogatott tagja lett – kiemelkedő sportteljesítményének köszönhetően. 1950-ben, a korabeli magyar közéletre jellemzően – koholt, politikai vádak alapján – három másik volt kadét társéval együtt, letartóztatták. Összeesküvés, kémkedés, hazaárulás hamis vádjaival koncepciós pert indítottak ellenük. Attila három társát, szemrebbenés nélkül kivégezték. Attila 15 évi fegyházbüntetést kapott. A börtön rabságában sínylődő fiatal szervezet, fiatal lélek, élni akart!
1954. nyárelőn a dunai árvízkor megszökött. Börtönablaka rácsát felfeszítette, majd a vízben álló börtönudvaron a kerítésig 50 m-t úszott a víz alatt, az őrök szeme előtt eltűnve. Átúszta az áradó Dunát! A túloldalon észrevették, majd motorcsónakos üldözői elől is sikerült megmenekülnie. Budapestre érkezett, de mielőtt tovább szökhetett volna, egy árulás következtében újra elfogták. Négy év szigorított börtönt kapott. Ez alatt írta szenvedő, reszkető lélekkel, megrázó verseit.
KARÁCSONYI ÉNEK A BÖRTÖNBEN GÉRECZ ATTILA (MÁRIANOSZTRA, 1955. DECEMBER)
Szürke falakon túl, messze, gyertyák gyúlnak, Ünnepi harangok imára kondulnak. várnak. Komor szájunk szélén keserű vonások. nek. - Hallod, Názáreti, Súlyosak a láncok. Lüktető városok élete csendül, ja. Millió gyűlölet könnyekké szelídül. ra. Kiégett szívünkön már nem csordul bánat. gyermek: - Hallod, Názáret? Megtörtek a vágyak. Kacagó kicsinyek ámuló szemekkel, Derűs emberpárok zsolozsmás lélekkel. pofájok Hajlott hátunk bűnös alázatra görnyed. éjnek. - Hallod Názáreti? Vedd el életünket! Fia képe előtt leboruló asszony, ének. Drága vonásain torzul a fájdalom. lélek. Könnybefúlt hangjában mély kínok zihálnak. - Hallod Názáreti? Segíts az anyánkat!
Nedves zárkák alján összeroskadt árnyak. Fásult, néma vággyal szent csodára Vasrácsokon áthatoló halvány fényre néz- Hallod Názáreti? Peregnek az évek…. Tágult pupillákon tébolyult kín lángNégy zokogva készül a mártírhalálTorkához kap, s felsír álmában a - Hallod, Názáreti? „Apámat ne engedd!” Megtiport országon dühöng szilaj átok. Neved, rohadt dühvel ócsároló Káromolva töri csendjét a szent - Hallod, Názáreti? Megbocsátunk…- Érted! Túl a szitok zaján, felcsendül az Zúg, dagad, hömpölyög, felujjong a Megrendül a börtön, recsegnek a zárak, Rab torkok harsogják szerte a világnak: Dicsőség Istennek, békesség a népnek. - Hallod Názáreti? Hozzád száll az ének.
KÖLTŐ A FORRADALOMBAN GÉRECZ ATTILA: SZERETLEK SZERE TLEK , MER T EM BER VAGYOK , F ÁZÉ K ON Y , B Ú S, GYÁVA , MER T BETAK ARSZ, S MERT EM LÉKE ZTE TS Z E GY S ZE L Í D E L M Ú LÁ SRA .”
Csendkút. Ez a címe annak a 85 perces színes magyar filmdrámának , melyet 2007. október 4-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutattak be Pozsgai Zsolt rendezésében, Hayth Zoltán fő-, Kakasy Dóra, Kubik Anna, Dörner György, Szakácsi Sándor, Őze Áron és Sinkó László szereplésével. A film az 1956-ban mártírhalált halt forradalmár-költőnek , Gérecz Attilának (Hajth Zoltán) állít emléket. A fiatal élsportolót 1949-ben tartóztatják le közösség elleni izgatásért és k onc epciós perben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik . Társait kivégzik . Ettől kezdve Gérecz élete a börtönökben zajlik. A népi írók hoz tartozó k öltők, írók közé kerül, ak ik a kötészetbe kapaszkodva próbálják meg túlélni megpróbáltatásaikat. Tőlük tanulva kezd el lassan maga is írni, majd fordítani. A menyasszonya időközben elhagyja, és ez a csalódás még inkább arra ösztönzi, hogy problémáit a költészet eszk özeivel dolgozza fel. Nem törődik bele sorsába, több alkalommal is megszökik. Titokban meglátogatja édesanyját, felkeresi volt menyasszonyát is, aki nem várja vissza őt. Attila vak on bízik a nőben, megkéri, segítsen neki. Margit azonban elárulja, így Attila újra fogházba kerül. Az élet tartogat neki egy csodaszép meglepetést. Itt találkozik a valódi nagy szerelemmel, Klárival. Attila legszebb k ölteményeit írja meg a lánynak. Közben a k inti életben megindul a változás, készülődik a forradalom. Mik or a rabokat k iszabadítják , Attila is szabad lesz. Szerelmével együtt bekapcsolódik a forradalomba. az utcán érik a halálos lövések. Szerelmével egymásba kapaszkodva indulnak el a hajnali utcán egy ismeretlen, egy másik élet felé. (Máté András)
Idézetek a bölcsesség ek könyvéb ől 18 1800 előtt született szerzőktől T án cs ic s M i há l y 1 799 -18 84 Legyen tökéletes jogegyenlőség hazánkban – és ne legyen senki számára kiváltáság… jobbágy és földesuraság közt nincs egyenlőség, nincs, nem lehet kölcsönös bizodalom… … mindig és mindenütt maguk a polgárok, éspedig a vagyontalan munkások oltalmazták a szabadságot, vagy szerezték vissza, ha az már elveszett volna… Aki nem tanulja meg mesterségét, maga vallja kárát… A kormány az országért van, tehát fölötte a nemzet mindenkor intézkedhetik. Az egyenlő szabadság és egyenlő jogok teszik a forrást, melybül mindenki egyaránt meríthet jólétet, boldogságot, áldást. … a koronák és trónusok csak addig állhatnak fenn, míg a népek szegények, tudatlanok. Wesselényi Miklós 1796-1850 Kevés ország van, hol annyi eladósodott s birtokából elélni nem tudó lenne, mint nálunk, hol van kevesebb élemét eszével kereső, de hol több a féltudós. Mindennek lehet s van egyéb oka is, de legfőbb ugyan csak az egészséges életre való ész és s valódi műveltség hiánya. A nemzeti érzés a hazaszeretetnek – mondhatni – poézise. Rossz fejedelem csak rossz polgárok által s közt létezhetik. Istenért – ne gyanakodjunk, s ne gyanúsítsunk. Ki nem megy velünk mindig ugyanazon úton – ne tartsuk, ne hírleljük mindjárt ellenkező úton s más célra törekvőnek. Ugyanazon célra több utak is vezetnek, s ugyanazon út nem mindennek való. Nagy s szükséges polgári erény, mások iránti türelem s mások cselekvésének méltánylása. Gyanúsítás egységnek mindenütt sírt ás, de tágasabbat, s mélyebbet sehol sem, mint nálunk. Könnyen hívő, könnyen bízó s azért könnyen is csalódó s annyiszor csalatott nemzetünknek ugyanis bélyegző jelleme közé tartozik a gyanakodás. E nemzet kész valakit kis okért már felmagasztalni, de képzelt ok késszé teszi ugyanaz csakhamar sárral dobálni. Nincs szánakodásra s egyszersmind nevetségre méltóbb, mint előítéletekkel terhelt s balvélemények mellett kardoskodó fiatalember. Úgy nem illik ez korához, mint az elszánt fekete epéjű komorság, vagy a ronda fösvénység – oly rosszul áll neki, mint vénnek szerelmes ábrándozás s játszi bohóskodás. Hazafit, s polgárt s csak ezt kell minden emberből nevelni, mert aki ezzé nem válik, el van annak rendeltetése vétve. Lazsecsnyikov 1792 - 1869 A bölcs nem hódol be a tömeg meggondolatlan akaratának, hanem maga szab annak irányt.
ÜNNEPSÉGEK, KOSZORÚZÁSOK, EMLÉKTÁBLAAVATÁS
Újpesten, a Testnevelés Tagozatos Általános Iskola tanárai egy héten át izgalmas és érdekes programokkal hozták közelebb a diákokhoz az ötvenes éveket és az 1956-os forradalom és szabadságharc történéseit. Kiállítással, a kerületi ’56-os part látogatásával, filmvetítésekkel, ’56-os emlékkő készítésével tisztelegtek a szabadság hősei előtt. A nyolcadikosok pedig elbeszélgethettek Kósa Pálnak, a forradalom után mártírhalált hős lányával, akitől érdekes és megrendítő dolgokat tudhattak meg az”’56-os Újpesti eseményekről”, a Forradalmi Bizottság és a vérbefojtott forradalom után megtorlásokról. (Újpest, 2007. október 18. Szendiné Kósa Katalin)
Mátyásföldön, az októberi ünnepségen este 6 órakor az Erzsébet –ligetben, a Törley Mária szobrászművész által megálmodott ’56-os emlékműnél lobbant fel a forradalom jelképes lángja, több száz emlékező előtt. Kovács Péter polgármester ünnepi beszédében emlékezett a kommunizmus bűneire, ígéreteken alapuló, de azokból semmit nem teljesítő valóságára. Színvonalas műsor, majd a Szózat eléneklése után koszorúztak. Állófogadással ért véget a megemlékezés-sorozat.
Az „Erdőkertesi ’56-os emlékműnél” Pásztor Gyula területi és országos elnökségi tag koszorúzott.
„AZ ÍTÉLETET VÉGREHAJTOTTÁK!”
Az ’56-os Szövetség kezdeményezésére, a Honvédelmi Minisztérium szervezésében október 31-én, szerdán, Budapesten az Orbánhegyi út 29-es számú ház kapuján Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter, özv. Maléter Pálné és Styop Ferencné az ’56-os Szövetség országos alelnöke leplezte le Maléter Pálnak, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártír honvédelmi miniszterének emléktábláját.
A honvédelmi miniszter úr beszédében hangsúlyozta:
„Kevés olyan nép van, melynek honvédelmi miniszterét kivégezték.” Maléter Pálné emlékező szavaiban ama szívbéli reményének adott hangot, hogy a felnövő generációk emlékezetében e tábla nem hagyja Maléter Pált a feledés homályában.
M a l ét e r P ál t a z El nö ki T a n ác s 1956. október 31- én a honvéd e l m i m i nis z t e r el ső helyettesének, majd november 3- án a „nem zeti kormány kieg észítése é r d e k éb en ” , ho n v éde l m i m i n i sz t er r é n e v e z t e k i . N o v em b er 3 - n é j j el T ö k ö l ö n , a v e z et és e a l att á l l ó , a s z o v jet c s a p atki vo nás ról tár gy al ó küld ött ség et a KGB eg yko r i f őnö k e, S z ero v l et artóz tatt a. M a l ét e r P á l t a N ag y Im r e é s t á r s ai p er b e n a L eg f e l sőb b Bíróság Népbírósági T anácsa halálra ítélte. 1958. jú nius 16án hajnalban, a kozma utcai börtön udvarán az ítélet et végr e h a j t o t t ák ! (Mát é András)
„A CSÖND ERDEJE ELŐTT” RÉSZLET: ALBER CAMUS: A MAGYAROK VÉRE c. ÍRÁSÁBÓL. „Túl sok a halott már a stadionban, s az ember csak saját vérével gavalléroskodhat. A magyar vér olyan nagy értéke Európának, a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét… a ligázott, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármelyik nép a világon, az elmúlt húsz esztendőben (…) A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat.
A FORRADALMAT KÖVETŐ MEGTORLÁSOK ÁLOZATAI (Életutak a „Halottaink 1956 I.” c. könyvéből.)
ANDI JÓZSEF
1924. március 27-én, Pusztahecsén született. Paraszti családból származik. Szülei uradalmi cselédek voltak, ő is velük dolgozott. 19446-ban Budapestre jött, a Fővárosi Elektromos Műveknél laboránsként dolgozott. 1950 májusában behívták katonának, ahol letette a tiszti vizsgát, és hadnagyi rangot kapott. A HM-ben dolgozott tovább, párttitkárként. Később a mátyásföldi repülőtérre helyezték, a titkos iroda vezetőjeként dolgozott. 1956. október 23-án a bajtársai őt is beszervezték nemzetőrnek. Bár sok mindennel nem értett egyet bajtársaival, azért a nép és a nemzet érdekeit képviselte. 1956 után, egy rendelettel a tisztek egy részét leszerelték, többek között Őt is. A Cementipari Vállalatnál helyezkedett el, és innen vitték el 1957 májusában, a Kozma utcai „Gyűjtő” fogházba. Felesége három pici gyermekkel munka nélkül maradt. Sokáig nem is tudott róla, hogy a férjét hová vitték. Mindent elkövetett a kiszabadítására, de mindenütt elutasították. Nem is indokolták meg a letartóztatását. Később találkozhatott vele, de ennivalót, sem ruhaneműt nem engedtek bevinni. A vizsgálati fogság nagyon megviselte, szinte csak árnyéka volt önmagának. Több tárgyalása is volt. Minden beszélőn – a tárgyalások alkalmával – azt hangoztatta a feleségének, hogy ő ártatlannak érzi magát. Felesége ügyvédet fogadott, de ő sem tudott sokat tenni, az ismert politikai körülmények miatt. A Fő utcában, 1958. március 4-én került sor az utolsó tárgyalásra. A vádlottakat, többek között őt is, megalázó módon, láncokkal összekötözve és hatosával összefűzve vitték a tárgyalóterembe. Mivel zárt tárgyalások voltak, az ügyvéd a bíróság folyosóján ismertette a hozzátartozókkal a vádakat, melyek a következők voltak: -
A KÖZTÁRSASÁG MEGDÖNTÉSE, HAZAÁRULÁS, DEZERTÁLÁS.
A fenti vádak alapján, golyóáltali halálra ítélték, kegyelmi kérvényét elutasították és több csepeli társával együtt, 1958. március 6-án kivégezték. A 301-es parcella egyik jeltelen sírjába temették. Hozzátartozói a feltételezett sírhelyét azóta is folyamatosan ápolták annak ellenére, hogy még a legutóbbi időkig is sok inzultust kellett elszenvedniük. A 60-as években több alkalommal is kegyelet-gyalázó módon, lovas rendőrökkel tapostatták szét a feltételezett és felhantolt sírhelyeket. Az ott tartózkodókat igazoltatták. Jellemzés: Csendes, zárkózott természetű ember volt, családját, három gyermekét nagyon szerette, családapaként gondoskodott róluk. Munkatársaiért, környezetéért, ha csak tehette, mindent megtett és nem várt érte viszonzást. Segítőkész és probléma-érzékeny volt. ezekért a tulajdonságaiért nagyon szerették. Életfilozófiája nagyon egyszerű volt. azt szerette volna, ha a családjában is és az embereknek is egyformán meg van mindenük, boldog és elégedett arcokat lát maga körül, és ezért mindent meg is tett, hogy így legyen. (özv. Andi Józsefné)
Határozat: arról, hogy Andi József felesége nem jogosult özvegyi nyugdíjra (havi 205.forint lett volna). Gyermekei után nem kaphat árvaellátást (havi 500.- forintot), mivel férje „bírói ítélet végrehajtás következtében halt meg”, és az 1959. január 1. és június 28. között számára kiutalt pénzt vissza kell fizetnie. (folytatjuk)
A
„Recski emlékműnél” az ’56-os Szövetség képviseletében Styop Ferencné, Szabó Lajosné, Kapcsos János és Szarka Lajos koszorúztak.
PIROS A VÉR A PESTI UTCÁN Tamási Lajos
Megyünk, valami láthatatlan áramlás szívünket befutja, akadozva száll még az ének, de már mienk a pesti utca.
Kire lövettek összebújva ti, megbukott miniszterek? Sem az ÁVH, sem a tankok titeket meg nem mentenek.
Nincs más teendő: ez maradt, csak ez maradt már menedékül, valami szálló ragyogás kél, valami szent lobogás készül.
S a nép nevében, aki fegyvert vertél szívünkre, merre futsz, véres volt a kezed már régen Gerő Ernő, csak ölni tudsz?
Zászlóink föl, ujjongva csapnak, kiborulnak a széles útra, selyem-színei kidagadnak: ismét mienk a pesti utca!
Piros a vér a pesti utcán. eső esik és elveri, mossa a vért, de megmaradnak a pesti utca kövein.
Ismét mienk a bátor ének, parancsolatlan tiszta szívvel, S a fegyverek szemünkbe néznek: kire lövetsz, belügyminiszter?
Piros a vér a pesti utcán, munkások ifjak vére folyt, - a háromszín-lobogók mellé tegyetek ki gyászlobogót.
Piros a vér a pesti utcán, munkások, ifjak vére ez, piros a vér a pesti utcán, belügyminiszter, kit lövetsz?
a háromszín-lobogók mellé tegyetek három esküvést: sírásból egynek tiszta könnyet, S a zsarnokság gyűlöletét,
S fogadalmat: te kicsi ország, el ne felejtse, aki él, hogy úgy született a szabadság, hogy pesti utcán hullt a vér.
SZÖVETSÉGI TISZTSÉGVISELŐK ÉS BIZOTTSÁGOK ÜGYELETI RENDJE
FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ ELNÖK HÉTFŐ- KEDD- SZERDA DE. 10 – 12 IG
DR. FARKAS LÁSZLÓ ALELNÖK HÉTFŐ DE. 10 – 12 IG
STYOP FERENCNÉ ALELNÖK, NAGYBUDAPESTI ELNÖK HÉTFŐ – KEDD – SZERDA DE. 10-12 IG
SZOCIÁLIS ÉS KEGYELETI BIZOTTSÁG - TÓTH JÓZSEF ELNÖK HÉTFŐ – KEDD – SZERDA – CSÜTÖRTÖK DE. 10 – 12 IG
ETIKAI ÉS FELVÉTELI BIZOTTSÁG – SOROS ÜGYELETES HÉTFŐ DE. 10 – 12 IG.
KÖZPONTI PÉNZTÁR – KANTER FERENC GADASÁGI VEZETŐ HÉTFŐ – KEDD – SZERDA – DE. 10 – 12 IG
ELŐZETES IDŐPONT EGYEZTETÉS 312 -80 41 TELEFONON.
TÁJÉKOZTATJUK SZÖVETSÉGÜNK TAGJAIT, HOGY DR. GAUG KÁROLY AZ ETIKAI BIZOTTSÁG ELNÖKE BETEGSÉGÉRE VALÓ TEKINTETTEL, 2007. 11. 12-I HATÁLLYAL FELFÜGGESZTETTE TEVÉKENYSÉGÉT AZ ETIKAI BIZOTTSÁGBAN, A LEGKÖZELEBBI TISZTÚJÍTÓ KÖZGYŰLÉSIG. A SZÖVETSÉG ELNÖKÉNEK JAVASLATÁRA AZ ORSZÁGOS ELNÖKSÉG A BEJELENTÉST TUDOMÁSUL VETTE. FELKÉRTE DR. FARKAS LÁSZLÓ ORSZÁGOS ALELNÖKÖT AZ ETIKAI ÉS FELVÉTELI BIZOTTSÁG MUNKÁJÁNAK KOORDINÁLÁSÁRA ÉS ÖSSZEFOGÁSÁRA.
FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ ’56-OS SZÖVETSÉG ORSZÁGOS ELÖKE
BARÁTOM – BAJTÁRSAM
ERDŐ SZÉLÉN EZÜRT FENYŐ, HAVAS ÁGGAL BÜSZÉLKEDŐ. ŐZ ÉS NYUSZI KÖRBE JÁRJA TEKINTETÜK MEGCSODÁLJA. KÉPZELD EL, HOGY OTT ÁLLOK ÁDOTT KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ÉEVET KÍVÁNOK.
2007. SZENT KARÁCSONY NAPJÁN
H-1051 BUDAPEST, NÁDOR UTCA 36. VI. EMELET MOBIL: 06-20-449-82-33 TEL-FAX: 36-1 36-1-32-80-41-72
KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNYEK LEGYEN EZ AZ IDŐSZAKONKÉNT MEGJELENŐ KIADVÁNY ÖSSZETARTÓ, ERŐSÍTŐ, EGYMÁST SEGITŐ KAPOCS AZ ORSZÁG MINDEN ’56-OS SZÖVETSÉGI TAGJA KÖZÖTT. SZERETNÉNK, HA MEGÍRNÁTOK AZT IS, HOGY MI A VÉLEMÉNYETEK A SZÖVETSÉG MUNKÁJÁRÓL, A VÁLASZTOTT TISZTSÉGVISELŐK FELADATÁNAK VÉGZÉSÉRŐL. VÁRJUK A TERÜLETI SZERVEZETEK ÉSZREVÉTELEIT, BESZÁMOLÓIT A HELYI PROBLÉMÁKRÓL, EGYÉNI SORSOK ALAKULÁSÁRÓL. FELHÍVJUK FIGYELMETEKET, HOGY A SZERKESZTŐSÉG NEM MINDEN ESETBEN ÉRT EGYET A MEGJELENT CIKKEL. KÉRJÜK TÁMOGATÓINKAT, BARÁTAINKAT, AKTIV DOLGOZÓ TAGJAINKAT, HOZZÁTARTOZÓIKAT, HOGY JÖVEDELEMADÓJUK EGY SZÁZALÉKÁT AJÁNLJÁK FEL SZÖVETSÉGÜNK KIADÁSAINAK FEDEZÉSÉRE. BEJEGYZÉS FŐVÁROSI BIRÓSÁG 14. PK. 62. 860-1990-54 ADÓSZÁMUNK: 19637729-1-01 SZÁMLASZÁMUNK: ERSTE BANK 11600006-00000000-21528312
FELELŐS KIADÓ FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ
[email protected]
SZERKESZTŐSÉG LECHNER FERENC MÁTÉ ANDRÁS SZENDINÉ KÓSA KATALIN TELEFON, FAX. 36-1-312-80-41 1051. BUDAPEST. NÁDOR UTCA 36. VI. EMELET. szovetség56@freemail. hu
www. 56osszovetseg. hu