104-105. szám. 2015.01.30 és 02.15.
H.G. Mahatma prabhu – Az ál-japa formái - 2. rész. 13. Prajalpa Japa Pár mantrát elmondasz, aztán néhány szó prajalpa a barátaiddal. Még néhány mantra, aztán te is meghallgatod az ő prajalpájukat. Erre te egy még zaftosabb pletykával válaszolsz. Ez a folyamat gyakran a teljes japaidőt kitölti. 14. Kérdezz felelek japa
17.
Rágó japa
Úgy japázol, hogy hangzásra olyan, mintha rágóznál a Hare Krisna éneklése közben. 18. Új mantra japa A Hare Krisna mantra olyan új formáit mutatod be, mint “háré kitty, kitty, háré kitty, kitty,” or “nish, nish, ram, ram, ari, ari.”
(És a Krisna tudatos videók nézése japa közben szintén ebbe a kategóriába tartozik.) 20.
Internet Japa
Egy pár mantra, aztán pár email. Néha egyszerre japázol és olvasol. Elkerülhetelen, hogy végül a japát az asztalra teszed és a jobb kezed is a billentyűzeten végzi. 21. japa
Kirakat
Kirakat nézegetés közben japázol. (Ez általában akkor történik, mikor szeretnél néhány kört lenyomni bevásárlás közben.)
-
Beszélgetsz valakivel, s amíg téged hallgat, japázik. Amikor válaszol, te hallgatod őt, és te japázol.
22.
Unalom japa
Annyira unod magadat japázás közben, hogy szinte meghalsz az unalomtól.
15. Olvasó japa Egyszerre japázol és olvasol. (Megjegyzés: Ez nem lenne probléma, ha két fejed volna.)
Forrás: www.dandavats.com
16.
Melléklet:
Balkezes japa
Japázol, miközben bal kézzel valamit csinálsz (takarítás, főzés barkácsolsz, szervezel, autót mosol stb). Ez nagyon hasznos a bal kezed erősítésében.
néző
19.
Szórakoztató japa
TV vagy mozi nézése közben japázol. Megjegyzés: TV-t nézni, de a film alatt nem japázni, csak a reklámszünetekben, szintén teljesen hamis dolog!
H.G. Madhava prabhu – Mumbai Kirtan Mela 2013 http://www.lepnikell.hu/downloads /3.%20Lokanath%20Swami%20%20Saturday%2016th%20Februa ry.mp3
H.G. Madhavananda pr. Az Úr Jagannátha rejtett azonossága - 2. rész. A Pancha-sakhá-k
hogy az Úr Jagannátha a hare krsna mahá-mantra tárgya. Azt mondja továbbá, hogy a mantra tizenhat nevéből a nyolc hare Balabhadrára vonatkozik, a négy krsna Jagannáthával kapcsolatos,
Az Úr Caitanya Maháprabhu orisszai társai, a panca-sakhák más szempontból fogadták el az Úr Jagannáthot. A panca-sakhák követői szerint az öt személy, Acyutananda Das, Jaganatha Das, Balarama Das, Ananta és Yasovanta Krisna örök társainak – név szerint Sudama, Srivatsa, Subal, Sridama és Subahu – inkarnációi. A panca-sakha szekta szerint az Úr Jagannátha a legfelsőbb személy, Krisna pedig az ő részleges inkarnációja. A Bhágavata oriyai verziójában Jagannath Das ezt írja:
Krisna
Jagannátha tizenhat kalája (része vagy kiterjedése) közül Krisna az egyik. Vrajában a gopik imádják ezt a kiterjedést, az ember-szerű Krisnát.
a négy ráma pedig Subhadrára utal. A panca-sakhák teológiája igen bonyolult, többek között azt tartják, hogy a legfelsőbb valódi és végső formája „nem rendelkezik személyiséggel”. Azt is mondják, hogy az Úr akkor veszi fel a Jagannátha formát, amikor vágyik a teremtés megnyilvánulására, és e forma fekete színét a nirákara, a tulajdonságok nélküliség megnyilvánulásának tekintik.
A panca-sakhák abban hisznek, hogy Jagannátha formája azért jelenik meg India minden szegletében, mert az ő különleges formája az eredeti svarúpa, Visnu forma. Acyutananda Das a Súnyasamhitában (8. fejezet) azt írja,
Habár Devakinandan Das Vaisnava-vandanájában megtaláljuk Balaram Das és Jagannáth Das neveit, az Úr Caitanya Maháprabhu Gaudiya Vaisnava hívőinek egyetlen más írásában sem történik említés róluk. Ugyanígy a panca-sakhák,
Jagannátha ye sola kalá, tahun kaláe nandabalá Kaláku sola kalá kari, gope varile narahari
és követőik oriyai írásaiban kevés említés történik (gyakran semmi) a Gaudiya bhaktákról. Még azokról sem találunk említést, akik Orisszából származnak, mint például Ramananda Ray, Sikhi Mahiti és Madhavi Devi. Ahogy Madhavi Deviről szóló írásunkban megemlítettük ennek oka minden bizonnyal a Gaudiya bhakták és a panca-sakhák komoly filozófiai eltéréséből ered.
A Skanda, Brahma, Padma és Nárada Puránák mindegyikében vannak olyan fejezetek, amelyekben Purit és az Úr Jagannáthát dicsőítik. Ezek a Puránák a legtöbbször Krisnaként azonosítják Jagannáthát, míg esetenként Visnuként utalnak rá. Jagannáthát az oriyai irodalomban nagyon sokszor Visnuként és Krisnaként is megemlítik. Egyes vaisnavák szerint nincs semmilyen különbség Visnu és Krisna között, mások szerint Visnut tartják az Úr legfelsőbb formájának, és Krisnát az ő kiterjedésének. A Puri-i templomban Jagannáthot Krisnaként imádják. A pújá-paddhatikban, az Úr Jagannátha imádatának részleteit taglaló szentírásokban, a nap minden egyes szakaszában más és más utasítást olvashatunk a Krisnára való meditációval kapcsolatban.
Reggel (prátah): Jagannátha a gyermek Krisnaként jelenik meg, tenyere, talpa nagyon puha, vöröses színű, és végtagjait arany ékszerek díszítik. Négykézláb mászkál Nanda Maharája palotájában elbűvölő, mosolygó arccal, kezében egy darab vajjal. Délben (madhyáhna): úgy kell meditálni Jagannáthon, mint Krisna, aki egy isteni, nyolcszirmú lótuszon felállított drágaköves trónuson ül Vrindávanban egy kívánságot teljesítő fa alatt. Gopik csoportjai és tehénpásztor barátai veszik körül, és távolabb szentek, yogik, gandharvák és apsarák állnak.
Bakasurát és Aghasurát. Máshol épp Mathurába indul, és a hintón ül Balaráma oldalán, vagy Kaliya kígyó csuklyáin táncol, stb. Az imádat során lényeges szerepet betöltő múla-mantrából jól meg lehet érteni egy hívő felfogását. Minden imádandó formának saját, egyedi múlamantrája van. Puriban évszázadok óta egészen napjainkig kétféle múla-mantrát alkalmaznak Jagannátha imádatánál: a tíz szótagból álló „gopí-jana-vallabháya sváha” és a tizennyolc szótagból álló „klím krsnáya govindáya gopí-janavallabháya sváha” mantrákat – Jagannáthot mindkettő Krisnaként szólítja meg a gopík körében.
Alkonyatkor (sandhyá): úgy kell Jagannáthra gondolni, mint aki Dvárakában egy palota kertjében őzbőrön ül társai körében, és filozófiáról beszélget Nárada Munival.
Náná-tírthesu desesu ksetresáyatanesu ca Amsávatáras tasyaiva má bhút te samsayo ’nyathá Más tartományokban és városokban, zarándokhelyeken, az ő részleges inkarnációit imádják, efelől ne legyen kétséged Ó király. Sríla Sanatan Goswami Brhadbhágavatámrtájában (2.5.211) Narada Muni tanítja Gopa Kumart az Úr Jagannátha helyzetéről Puriban: Sarvávatáraika-nidhánarúpas Tat-tac-caritráni ca santanoti Yasmai ca roceta yad asya rúpam Bhaktáya tasmai khalu darsayet tat
Késő éjjel (rátri): Jagannátha a gopik szeretője, aki Vrindávanban a Yamuna partján rása-líla kedvteléseinek él. A Jagannátha templom külső falának faragott képein is látható, ahogy Jagannáthot Krisnaként ábrázolják Vraja-i kedvtelései közben. Ezek között megtaláljuk Krisna rása-líláját a gópikkal, amikor felemeli a Govardhan hegyet, és ahogy megöli a démonokat, Dhenukasurát,
Jagannáthát sok helyen említik úgy, mint avatárí. A Skanda Purána (2.2.15.33) lejegyezte Nárada Muni szavait, amikor Indradyumna királynak magyarázta el az Úr Jagannátha rendkívüli tulajdonságait:
Minden inkarnáció forrása A Srímad Bhágavatam (1.3.28) szerint Krisnát tekintik a svayam-rúpának, vagy avatárínak, az Úr eredeti formájának, aki az összes visnutattva kiterjedés forrása. Az Úr
Transzcendentális formája minden inkarnáció forrása, így terjeszti ki magát számos kedvtelése érdekében. Ha egy bhakta valamelyik formájához vonzódik, az Úr azt a formáját nyilvánítja ki előtte. Ehhez hasonló, ahogy Srila Lochan Das Thakur ír a Srí Caitanya-mangalában (sutrakhanda, 487): yatra avatára, tára ásraya-sadana – az Úr
Jagannátha minden isteni inkarnáció nyugvóhelye”. Jagannátha avatárí helyzete számos öltözetében (vesa) is megjelenik. Sokszor látjuk, ahogy különböző visnuavatárként és svayam-rúpa Krisnaként öltöztetik fel. Élő példája annak, hogy Jagannátha avatárí, amikor a Jagannátha templom területén az ősi tánc, zene és szobor kompozíciókban jelenik meg. Egy másik cikkben részletesen lesz szó „Gitagovinda Thakur”-ról. Jagannátha már Mahaprabhu ideje előtt is élvezte Srila Jayadev Goswami Gíta-govinda című művét, amelynek egyik részét alkotja a Dasávatára-stotra. Ahogy arról már történt említés, a Puri-i templom számos részén találunk Krisna tíz fő inkarnációjáról faragott képeket.
’dáru’-jala-rúpe krsna prakata samprati ’darasana’-’snáne ’kare jívera mukati Ebben a Kali korban Krisna két formában jelenik meg, faként és vízként. A feltételekhez kötött élőlények számára lehetővé teszi, hogy lássák a fát és fürödjenek a vízben, amivel segít nekik elérni a felszabadulást. ’dáru-brahma’-rúpe – sáksát srípurusottama Bhágírathí hana sáksát ’jalabrahma’-sama
Mahabhava Prakash
A jelen korszak Múrtija A Máhá-purusa-vidyá szentírás alapján az Úr Jagannátha e kor fő múrtija. Az állítást alátámasztja a Padma Purána is: catváras te kalau bhávyá hy utkale purusottamát – „A Kali korszakban a négy vaisnava tanítványi láncolat Utkalban fog megjelenni, a forrásuk pedig a Legfelsőbb Úr, Purusottam Jagannátha lesz.” Ugyanezt jelentette ki Gauranga Mahaprabhu is (Caitanyacaritámrta madhya 15.134-135):
a Gítában (4.11), ye yathá mám prapadyante táms tathaiva bhajámi aham – „Mindenkivel aszerint viszonyulok, ahogy nekem meghódol.” Sríla Vrindavan Das Thakur a Caitanya-bhágavata című könyvében (madhya 23.465), ye rúpa cintycintye dáse seí rúpa haya – „Annak megfelelően nyilvánul meg az Úr, ahogy a bhakta viszonyul hozzá. Az Úr Jagannátha hangulatát a Padma Purána írja le (5.2.2.23.67): dharmi-gráha-pramánena yádrg drstah sa eva sah – Az úr épp formában annak megfelelő jelenik meg, amilyen a bhakta hajlama, hogy imádja őt.
„Az Úr Jagannátha mindenkinek megengedi, és mindenkitől elfogadja az imádatot. Ebben az értelemben elfogadhatóak a korábban leírt különböző Jagannátha felfogások is. Krisna ilyen, amit saját maga is kijelent
Az Úrral kapcsolatban említett azonosságok mind azon alapulnak, ahogy a különböző bhakták látják őt, de közvetlenül egyik sem szól arról, hogy az Úr maga mit gondol önmagáról. 1994ben Srí Srímad Gour Govinda Swami Maharaja először mondott el nyugaton egy kevéssé ismert orisszai történetet, ami alapján megérthetjük az Úr saját, belső hangulatát. A történet részletesen olvasható Maharája könyvében a The Embarkment of Separation-ban. Röviden összefoglalva: Amikor Krisna Dwarkában élt, annyira hiányolta szeretett vrindávanai bhaktáit, különösen a gopikat és Srímati Radharanit, hogy egyszer elájult a fájdalomtól. Nárada
Muni elkezdett a Vrindávanai kedvtelésekről énekelni, mire Krisna visszanyerte külső tudatát, és azonnal felugrott egy hintóra, hogy visszamenjen Vrajába. Megérkezése után látta, ahogy Srímati Rádharáni extatikus, ám zavarba ejtően szánalmas állapotban van, és szörnyen szenved, mert nem volt mellette Krisna. Krisna maga is extázisba esett, amikor Srímati Rádharáni iránta érzett kizárólagos szeretetének megnyilvánulását látta. Ekkor, ahogy Maharája kifejezte, miután nincs különbség a deha és a dehi, az Úr teste és maga az Úr között, Krisna belső érzése megnyilvánult a testén is. Szemei elkerekedtek, karja és lába behúzódott a testébe, szája pedig széles mosolyra nyílt – ilyen az Úr Jagannátha formája. Srí Srímad Gour Govinda Swami további részleteket mondott el az Úr Jagannátha extázisáról, a mahá-bháva-prakása-ról: Srí Jagannátha a mádhurya-rasaghanáyita-múrti, a szeretők közötti szeretett sűrített formája. Jagannátha az a Krisna, akinek nagyon hiányzik Rádha és a vraja-gopik, rádhá-virahavidhura. Gazdagság és édesség Ezen a ponton felmerülhet egy kérdés: Hogyan lehet Jagannátha
Vrajeswar Shyamasundar Krisna, Vraja elbűvölő Ura, ha nagy gazdagságban imádják? A rasa tudományát ismerő bhakták szerint ahhoz, hogy az édes hangulat megjelenjen, a jnána és aisvarya, a tudással táplált, félelemmel vegyes áhitat és pompa nem szabad, hogy előtérbe kerüljön. Kaviraj Goswami azt írja a Cc. Madhya 19.194-ben, hogy: aisvaryajnána-prádhánye sankucita príti – „Amikor a pompa előtérbe kerül, valahogy megbénul az Istenség iránti szeretet.”
Puriban viszont az Úr Jagannáthot rendkívüli pompa veszi körül! Az eredeti szerencse Mahá-Laksmi a istennője, felesége, a templomát pedig Srí Mandirnak, Laksmi templomának hívják. Kincsestára tele rendkívüli értékekkel, köztük fantasztikusan drága gyémántokkal és drágakövekkel, amelyekkel rendre feldíszítik a testét. Vagy ott van például az Úr Jagannátha arany ruhája, a Suná-vesá. A Bahudhá-ratha napján, a Rátha-yátra utolsó
napján, Kalia Jagannátha, az Univerzum gyönyörű feketés színű Ura visszatér a Srí Mandirba Gundicából. A három szekér ott áll a Jagannátha templom Oroszlán kapuja közelében, a Múrtikat pedig rendkívül gazdag aranyban gazdag ékszerekkel díszítik fel. A három Múrti karjai, lábai és koronája ilyenkor színaranyból van. Azt mondják, hogy az ekkor hordott, aranyból készített Sunávesa súlya több, mint egy tonna. Néhány vaisnava szerint, ez a hihetetlen gazdagság azt jelzi, hogy az Úr Jagannátha Krisna Vásudeva kiterjedése, aki Dwarkában végzi kedvteléseit. Kaviraj Goswami a Caitanyacaritámrtában (madhya 19.192193) ezt írja: Punah krsna-rati haya duita prakára Aisvarya-jnána-misrá, kevalábheda ára A Krisna iránti ragaszkodás két kategóriába helyezhető. Az egyik áhitattal és tisztelettel átitatott, a másik pedig tisztelettől mentes tiszta ragaszkodás. Gokule ’kevala’ rati – aisvaryajnána-hína Purí-dvaye, vaikunthádye – aisvarya-pravína
A tisztelettől mentes tiszta ragaszkodás Goloka Vrindávanában található meg. Az áhitattal vegyes tisztelet két városban, Mathurában és Dwarkában, valamint Vaikunthán jellemző. Ennek ellenére Srí Srímad Gour Govinda Swami szerint Jagannátha több, mint pusztán Dwáraka Urának gazdagon imádott formája. Az Elkülönülésben azt állítja, hogy „…mivel az aisvarya és a mádhurya keveredik egymással, Jagannátha aisvarya-mádhurya yugala-milana srí jagannátha”. A Brhad-bhágavatámrtában (2.5.212) Sríla Sanatan Goswami szintén ír a Puri Dhámban élő Jagannáthban egyidejűleg jelenlévő édességről és bőségről: Srí-krsnadevasya sadá priyam tat Ksetram yathá srí-mathurá tathaiva
Tat-páramaisvarya-bharaprakásaLokánusári-vyavahára-ramyam Ahogy Srí Mathura kedves az Úr Krisnadévának, ugyanúgy ez a hely is kedves a számára. Habár az Úr itt végzett kedvteléseiben kimutatja paramaisvarya, felsőbbrendű bőségét, ezzel egy időben e kedvtelések ramyam, nagyon gyönyörűek, és elbűvölőek. Habár a korábban állítottak szerint a tudás és bőség természete miatt a szeretet megbénul, príti-sankucita, Puri különlegessége abban rejlik, hogy itt a bőség és tudás kiemeli és fokozza a szeretetet. Ez a tény nyilvánul meg a Gaudiya vaisnavák viselkedésében a Rátha-yátra fesztivál idején. Puri bősége növeli a Gaudiya vaisnavák extázisát, amikor Jagannáthot a Dwarakára emlékeztető Nilachal kék Gundicha hegyeiből
Vrindávanjának Sundarachalja felé viszik.
édes
Srí Caitanya Maháprabhu számos életrajzi művében, köztük a Caitanya-caritámrtában, mely számos helyen beszél arról, ahogy Maháprabhu Jagannáthát a Vrindávanából eltávozó Krisnaként látta úton Dwarka felé. (37) Maháprabhu együtt látta Jagannáthában Krisna vrindávanai édességét és Dwarka bőségét – aisvarya-mádhurya yugala-milana srí jagannátha.
Forrás: Sri Krishna Kathamrita Magazine Issue 12 -"The Hidden Identity of Lord Jagannath" Gopal Jiu Publications, H.G. Madhavananda dasa
