Heveny leptospirosis kölyökkutyában

Heveny leptospirosis kölyökkutyában

136 . 157–166.

Esetismertetés

2014/3

R. E. Kovács-Kozák – I. Bogár – Á. Sproch – L. Szeredi: Acute leptospirosis in a puppy. Case report

Kovács-Kozák Réka Erzsébet1, Bogár István1, Sproch Ágnes2, Szeredi Levente2* 1] Kisállat-szakrendelõ. Gerecse u. 15. H–2800 Tatabánya 2] NÉBIH Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság. Budapest. *E-mail: szeredil@nebih. gov.hu

Összefoglalás. Egy 8 hetes nõstény labrador kutya, háromnapos betegséget követõen, epileptiform görcsök kíséretében elhullott. Az elsõ napon csak emésztõszervi panaszokban szenvedõ állat (nyomásra fájdalmas has, hányás, hasmenés, étvágytalanság) a következõ naptól már sárgaságot, gennyes orrfolyást, a hasi fájdalom fokozódását, anuriát, valamint izomremegést és izomgörcsöket is mutatott. A testhõmérséklet mindvégig normális maradt. A vér kémiai vizsgálatával a hematokritérték csökkenését és a fehérvérsejtszám, valamint az alkalikus foszfatáz aktivitásának emelkedését mutatták ki. Az antibiotikum adása, valamint a kiegészítõ kezelés ellenére a kutya állapota folyamatosan romlott, és a 3. napon elhullott. A kórbonctani és kórszövettani vizsgálattal a hasmenés jelei és a kifejezett sárgaság mellett számos szervben friss keletû vérzéseket, heveny máj- és veseelfajulást, lymphohistiocytás interstitialis szívizom- és tüdõgyulladást, lymphohistiocytás agyburok- és agyvelõgyulladást, az agytörzsben pedig, számos gócban, friss keletû vérzéses elhalást lehetett megfigyelni. Az ezüstimpregnációs eljárással csak a vesében találtak Leptospira-alakot, míg az immunhisztokémiai vizsgálattal, a húgyhólyag kivételével valamennyi vizsgált szervben kimutatták a leptospirákat. A kutyák parvovírusát, a szopornyicavírust és az 1-es szerotípusú kutya adenovírust nem mutatták ki. A klinikai tünetek és a laboratóriumi vizsgálatok alapján heveny leptospirosist állapítottak meg. Summary. An 8 weeks old female Labrador dog died after 3 days of illness, presenting epileptic fit. On the first day of illness only signs of gastrointestinal disease were evident (abdominal pain, vomiting, diarrhoea, anorexia). Icterus, purulent nasal discharge, increasing abdominal pain, anuria, muscle tremor and muscle spasms were observed, as well from the next day. The body temperature remained normal during the course of the disease. The hematologic examination indicated low haematocrit and increased white blood cell count and alkaline phosphatase activities. The clinical symptoms became more severe in spite of the use of antibiotic and supportive therapy and the dog died on the third day of illness. The pathological and histological examination revealed diarrhoea, severe icterus, acute haemorrhages in the different organs, acute hepatic and renal degeneration, lympho-histiocytic interstitial inflammation in the heart muscle and lungs, lympho-histiocytic meningitis and encephalitis, and the presence of several foci of haemorrhagic necrosis in the brainstem. Leptospira was found only in the kidney with the silver staining, while leptospiral antigens were detected in each organ samples except the urinary bladder with immunohistochemistry. Canine parvovirus, canine adenovirus type 1 and distemper virus were not detected. Acute leptospirosis was diagnosed according to the clinical symptoms and the results of laboratory examinations.

A leptospirosis világszerte elterjedt fertõzõ betegség, amely számos állatfaj A leptospirosis világszerte, számos fajban elõforduló zoonosis

mellett az emberben is elõfordul. Az eddig megismert Leptospira-törzseket hagyományosan két fajba sorolják. Az L. biflexa az apatogén, míg az L. interrogans a patogén szerotípusokat (szerovariánsokat) foglalja magába. Az L. interrogans fajba több mint 250 szerotípus tartozik, amelyek megközelítõleg 24 szerocsoportba sorolhatók (7, 13). Az utóbbi években számos Leptospira-törzset PCR-módszerrel is sikerült már elemezni, amelynek eredményeként mintegy 20 genomfajt írtak le. Az ezen alapuló besorolás a gyakorlatban azonban még nem terjedt el, mivel Heveny leptospirosis kölyökkutyában

157 122

A különféle szerotípusokat vadon élõ gazdafajok tartják fenn

Kutyákban tízféle patogén szerotípus fordulhat elõ

Lassú folyású és álló édesvizekben a leptospirák hónapokig életképesek

Az L. canicolával fertõzött eb a kórokozót akár évekig szakaszosan ürítheti

A leggyakrabban érintett szervek a vesék és a máj

122 158

azonos genomfajban patogén és apatogén szerotípusok egyaránt megtalálhatók (7, 13). A különféle Leptospira-szerotípusok a legnagyobb számban és a legnagyobb gyakorisággal a trópusi területeken fordulnak elõ, ahol a nedves, meleg idõjárás miatt a baktérium túlélési lehetõsége különösen kedvezõ. Ettõl távolodva, a kedvezõtlenebb éghajlati körülmények miatt, a fertõzés ritkább, és az elõforduló szerotípusok száma is kisebb. Tovább árnyalja a helyzetet, hogy a hasonló éghajlatú, de eltérõ földrajzi elhelyezkedésû területeken más és más szerotípusok honosak. Egy adott földrajzi területen a különféle szerotípusok fennmaradásában egy vagy több vadon élõ, esetleg háziállatfaj játszik szerepet. Ezeket az ún. fenntartó gazdafajokat a hozzájuk adaptálódott szerotípusok többnyire nem betegítik meg, de bennük a fertõzés tartósan fennmarad, és a kórokozót ezen idõszak alatt a környezetükbe a vizelettel ürítik. A fenntartó gazdafajoktól közvetlenül vagy közvetve fertõzõdött, ún. másodlagos gazdafajok vagy tünetmentesen fertõzõdnek, vagy különbözõ súlyosságú klinikai tünetek kíséretében megbetegszenek. Ezekben a fajokban ugyanakkor a leptospirák nem képesek tartósan megtelepedni, így a fertõzés fenntartásában csak alárendelt szerepük van (4). Fogékony állatok és az ember alkalmanként azonban ezektõl a fajoktól is fertõzõdhet (7). A kutyában eddig tízféle patogén Leptospira-szerotípust mutattak ki (7). A kutyák a Leptospirával fertõzött házi- vagy vadon élõ állatok közvetítésével egyaránt fölvehetik a kórokozót. A leptospirák a környezetben ugyan nem szaporodnak, de kedvezõ körülmények között (nedves, meleg, enyhén lúgos környezet) akár hetekig, hónapokig fertõzõképesek maradnak. Ezzel magyarázható, hogy a lassú folyású vagy álló édesvizekbe (tavakba, holtágakba) beengedett kutyák különösen könnyen fertõzõdhetnek, ill. hordozóként átvihetik a fertõzést az ott fürdõzõ emberre vagy más állatfajokra. A baktérium felületes hámsérülésen vagy akár a felázott bõrön, ill. nyálkahártyán keresztül is könnyen bejut a szervezetbe. Felületi fehérjéi és jellegzetes, dugóhúzóra emlékeztetõ alakja miatt képes a sejtek között aktív mozgással tovahaladni, majd a keringésbe jutva, annak segítségével a baktérium az egész szervezetbe eljuthat. Ezután, az állat immunállapotától és az adott Leptospira-törzs kórokozó képességétõl függõen, tünetmentes fertõzés vagy különbözõ súlyosságú megbetegedés alakul ki (12). A kutya az L. canicola szerotípus fenntartó gazdája. Oltatlan kutyákban az L. canicola szeropozitivitás akár az 50–75%-ot is elérheti (4). Az L. canicola fertõzés kutyákban hónapokig, sõt évekig is fennmaradhat, ami alatt a vizeletükkel a kórokozót szakaszosan ürítik (12). A többi szerotípus esetében a kutyát csak másodlagos gazdának tekintik. Ezen szerotípusok esetében azonban célzott vizsgálatokról kutyákban eddig még nem jelent meg közlemény, így a Leptospira-ürítés pontos idõtartama sem ismert (6). A nem L. canicola szerotípussal fertõzõdött kutyák, nagy ellenanyagtiter kialakulása mellett, súlyosan megbetegedhetnek. Ennek egyik oka, hogy a fogékony állatban a baktériumtoxinok hatására gyakran alakul ki vérérfal-károsodás, ami testszerte vérzéseket és vizenyõt okoz. Súlyosabb, peracut esetben disszeminált intravasalis coagulopathia alakul ki, ami akár az állat hirtelen elhullását okozhatja. Ilyenkor a sokkra jellemzõ elváltozásokon kívül más nem látható. Heveny leptospirosisról akkor beszélünk, amikor már van idõ néhány klinikai tünet megjelenésére. Ilyenek a láz, a gyengeség, a levertség, a hányás, a vért tartalmazó híg bélsár, továbbá a nyálkahártyákon és a szemfenéken pontszerû vérzések megjelenése. Leptospirosisban megbetegedett kutyákban a leggyakrabban érintett szerv a vese, amelyben heveny interstitialis gyulladás és tubulonephrosis alakulhat ki. A második leggyakrabban megbetegedett szerv kutyákban a máj, amely, különösen a 6 hónaposnál fiatalabb egyedekben, a baktérium által termelt toxinok hatására, súlyosan károsodhat. Ha a súlyos fokú vese-, ill. a májkárosodást az állatok túl is élik, egy részükben a fertõzés megszûnése után kialakuló idült gyulladásos folyamatok vese-, ill. májelégtelenséget okoznak, és így vezetnek az állat elhullásához vagy végleges elaltatásához. A Leptospira-fertõzés kutyákban belsõszem-gyulladást és ritkán vetélést is okozhat (4, 7). Leptospirával fertõzõdött kutyákban újabban leírtak egy légzõszervi tünetegyüttest is, amely nagyban hason-

Magyar Állatorvosok Lapja 2014. március

A két hónapos korú eb tünetei: – vércsíkos hasmenés, – hányás, – étvágytalanság, – feszes, fájdalmas has, – sárgaság, – gennyes orrfolyás, – epileptiform görcsök

lít az emberben jelentõs halálozási aránnyal járó, Leptospira okozta tüdõvérzéses szindrómához (leptospiral pulmonary haemorrhagic syndrome – LPHS) (11). Magyarországon állati leptospirosisszal elsõsorban a sertés, a szarvasmarha és ritkábban a lovak sporadikus vagy járványszerû vetélései során lehet találkozni (9, 16, 17). Ezen túl az intézeti vizsgálati anyagban alkalmanként elhullott, fiatal borjakban is megállapításra kerül heveny leptospirosis. Hazánkban kutya leptospirosisáról utoljára 1971-ben, L. canicola fertõzés nyomán megbetegedett két emberi esettel kapcsolatban számoltak be (2). Az egyik érintett személy két kutyája klinikailag ugyan tünetmentes volt, de mind a 2,5 éves, mind a 4 hónapos szuka az L. canicola szerotípus ellen magas titerben (1:1600, ill. 1:6400) szeropozitívnak bizonyult. Az idõsebb állatban idült, míg a fiatalabban heveny interstitialis vesegyulladást találtak, és a leptospirákat mindkét esetben izolálták a vesébõl, továbbá Levaditi-féle ezüstimpregnációs festéssel a spirocheatákat ki is mutatták a vese szövetében. A másik érintett személy 4 kutyája közül három bizonyult az L. canicola szerotípus szempontjából pozitívnak (1:800–1:3200). Mind a három kutyában idült, gócos interstitialis vesegyulladást állapítottak meg, és az egyik esetben a vesében a leptospirákat ki is mutatták. A jelen közlemény célja, hogy bemutassa egy heveny leptospirosisban elhullott fiatal kutya klinikai és laboratóriumi vizsgálatának eredményeit, továbbá rövid irodalmi ismertetõt kíván nyújtani a napjainkban rendelkezésre álló diagnosztikai és gyógykezelési lehetõségekrõl.

Anyag és módszer Klinikai vizsgálat Az érintett labrador fajtájú kölyökkutya Gyõr-Moson-Sopron megyében egy vadászházban született 2012 októberében, ahol az anyaállaton és házimacskákon kívül más állatot nem tartottak, és ahol állati megbetegedés az adott idõszakban nem fordult elõ. A kutya a kisvárosi kertes házban lakó új gazdájához 7 hetes korában került, ahol a megérkezése utáni 3. napon a klinikai vizsgálattal egészségesnek bizonyult, és parvovírus elleni védõoltásban, valamint féreghajtásban részesült. Az oltást követõ egy hét múlva a tulajdonos hirtelen jelentkezõ hasmenésrõl, gyakori hányásról és étvágytalanságról számolt be. Az ekkor elvégzett klinikai vizsgálat során a kiskutya élénk volt, a testhõmérséklet, a kapilláris telõdési idõ és a bõr rugalmassága normális volt. A hõmérõn látható bélsár nyálkás volt és vércsíkokat tartalmazott. A has nyomásra érzékenynek bizonyult, és a belekben folyadékfölhalmozódást lehetett kitapintani. A kutya ekkor tüneti kezelésben részesült (Algopyrin inj., Cerucal inj., NO-SPA inj., Synulox inj., Zantac inj.), de állapota másnapra romlott. A 2. napon a klinikai vizsgálattal az állat továbbra is láztalan volt, de az elõzõ napi tünetek mellett gennyes orrfolyást, sárgaságot, epileptiform görcsöket és tapintásra feszesebb, fájdalmasabb hasat lehetett megfigyelni. A vér kémiai vizsgálatával csökkent hematokritérték és emelkedett fehérvérsejtszám mellett az alkalikus foszfatáz aktivitásának kóros megnövekedése volt tapasztalható. A tulajdonos kérésére további kiegészítõ laboratóriumi vizsgálatokra nem került sor. A gyógykezelést követõen (infúzió reggel és délután, Buscopan inj., Catosal inj., Cerucal inj., Seduxen inj., Synulox inj., Zantac inj.) állapota estére kissé javult. A szájon át beadott féreghajtót ugyanakkor kihányta. A 3. nap reggelére állapota erõsen romlott, a tulajdonos elmondása szerint vizeletet nem ürített. A klinikai vizsgálat során az állat az oldalán feküdt, a folyamatos epileptiform görcsök mellett a szájából vércsíkos nyál ürült, láztalan volt, és a hõmérõn híg feketészöld színû bélsár volt látható. A feszes has áttapintása során a kutya erõs fájdalmat jelzett, a húgyhólyag nem volt kitapintható és a látható nyálkahártyák kifejezett sárgás elszínezõdése tûnt szembe. Az egyre súlyosbodó tünetekre való tekintettel a tulajdonosnak az állat végleges elaltatását javasoltuk, amelyre annak elhullása miatt már nem került sor. A tetem a NÉBIH ÁDI-ba került veszettség kizárása és kórbonctani vizsgálat céljából. Heveny leptospirosis kölyökkutyában

159 122

Kórbonctani, kórszövettani, immunhisztokémiai és bakteriológiai vizsgálat

Kórbonctani, bakteriológiai, kórszövettani és immunhisztokémiai vizsgálatokat végeztek

A veszettség kizárását követõen (az agyvelõ megfelelõ területeibõl vett lenyomati készítmények immunfluoreszcenciás vizsgálatával) makroszkópos vizsgálatot végeztünk és szövetmintát vettünk a szervekbõl (agyvelõ, tüdõ, szív, vese, máj, lép, bélfodri és hörgõkörüli nyirokcsomók, vékonybél, húgyhólyag, nyelv). Ezeket 4%-os formaldehidoldatban fixáltuk, paraffinba ágyaztuk, majd belõlük 4 µm vastag metszeteket készítettünk és hematoxilin-eozinnal megfestettük. Sorozatmetszeteken immunhisztokémiai (IH) vizsgálatokat végeztünk a kutyák parvovírusa, a szopornyicavírus, az 1-es szerotípusú kutya adenovírus és a leptospirák kimutatása céljából, a korábban már közölt módon (18). A lépbõl, a tüdõbõl, a vesébõl és a béltartalomból mintát vettünk bakteriológiai vizsgálatra. Az aerob baktériumok kimutatása 5% juhvérrel kiegészített Columbia-agar, valamint Drigalski-agar felhasználásával, 37 °C-on 48 órás inkubációval történt. A béltartalomból megkíséreltük a clostridiumok kimutatását is 5% juhvérrel kiegészített Columbia-agarra történt felkenést követõen, anaerob körülmények között 37 °C-on végzett, 48 órás inkubálással.

Eredmények Kórbonctani és bakteriológiai vizsgálat A kórbonctani vizsgálat során a látható nyálkahártyák és a belsõ szervek kifejezett, sárgás elszínezõdését lehetett megfigyelni. A szívburkon pontszerû vérzések voltak, és a lép, valamint a máj megnagyobbodott, utóbbi állománya pedig könnyen szakítható, törékeny volt. A hörgõkörüli és a bélfodri nyirokcsomók kissé megnagyobbodottak, a tüdõ sötét téglavörös területekkel tarkázott és kissé tömöttebb, továbbá a bélben híg, zöldesbarna színû tartalom volt, amely a végbélnyílás környékét is beszennyezte. A vesék és az egyéb szervek kóros elváltozást nem mutattak. A bakteriológiai vizsgálattal kórokozó baktériumot nem izoláltunk.

Kórszövettani és immunhisztokémiai vizsgálat

Leptospira-antigént majdnem minden szervben találtak

122 160

A máj szerkezete felbomlott, a szabályos májsejtsorok nem voltak felismerhetõk, és a májsejtek lekerekedtek (1. ábra). Elvétve magános májsejtelhalás és a sinusoidokban kevés lymphoid sejt, valamint neutrophil granulocyta volt látható. A vesében számos tubulushámsejt elfajult, több tubulus ürege kitágult és bennük levált hámsejtek voltak láthatók (2. ábra). A tüdõben az enyhe fokú, lymphohistiocytás, interstitialis gyulladás mellett friss keletû, kiterjedt vérzéseket, az alveolaris hámsejtek elfajulását, elhalását, az alveolusok üregében pedig kerek makrofágsejtek megjelenését, valamint fibrinkiválást lehetett megfigyelni (3. ábra). A szívizomban enyhe fokú, multifokális, lymphohistiocytás és elvétve neutrophil granulocytás infiltráció, továbbá az interstitiumban kis kiterjedésû, friss keletû vérzések fordultak elõ. A lépben lymphoid depletio, az egyik nyirokcsomóban pedig friss keletû, körülírt vérzések voltak láthatók. Az agyvelõben általános, lymphohistiocytás agyburok- és agyvelõgyulladást, az agyburokban friss keletû vérzéseket, az agytörzsben pedig számos gócban, friss keletû vérzéses elhalást lehetett megfigyelni (4., 5. és 6. ábra). A többi szervben kóros elváltozást nem találtunk. Az ezüstimpregnálással csupán egyetlen Leptospira-alakot figyeltünk meg a vesében (7. ábra), míg a többi szervben ezzel a festéssel nem találtunk leptospirákat. Az IH-módszerrel a kutyák parvovírusát, a szopornyicavírust és az 1-es szerotípusú kutya adenovírust nem mutattuk ki. A Leptospira-antigént ugyanakkor, a húgyhólyag kivételével, valamennyi vizsgált szervben megtaláltuk. A kórokozót a lépben és a nyirokcsomóban nagy, a májban és a vesében közepes, a többi szervben pedig kis mennyiségben figyeltük meg (8., 9. és 10. ábra).

Magyar Állatorvosok Lapja 2014. március

1

2

1. ábra. Leptospirosisban elhullott kutya mája A májsejtsorok felbomlottak, a májsejtek lekerekedtek, néhány májsejt citoplazmája vakuolizált, ill. a sejtmagja zsugorodott H.–E., 400X Figure 1. The liver of a dog died of leptospirosis Dissociation of hepatocytes and rounded cells are visible, vacuoles are present in the cytoplasm of some hepatocytes, and pyknotic nucleus is also evident in some hepatocytes 3

2. ábra. Leptospirosisban elhullott kutya veséje Egy-egy hámsejt elfajult, néhány tubulus ürege kitágult és benne levált hámsejtek láthatók H.–E., 200X Figure 2. The kidney of a dog died of leptospirosis Some tubular epithelial cells are degenerated, some tubuli are distended and degenerated epithelial cells are visible in their lumen

4

3. ábra. Leptospirosisban elhullott kutya tüdeje Friss vérzés, enyhe fokú interstitialis tüdõgyulladás, számos alveolaris hámsejt elfajult, elhalt és egyes alveolusok üregében fibrinkiválás, valamint kerek makrofágsejtek H.–E., 200X Figure 3. The lungs of a dog died of leptospirosis Acute haemorrhage, mild interstitial pneumonia, several alveolar epithelial cells are degenerated or necrotic and the presence of fibrin and round alveolar macrophages in some alveoli

4. ábra. Leptospirosisban elhullott kutya agytörzse Friss, vérzéses, malatiás területek az agytörzsben H.–E., 40X Figure 4. The midbrain of a dog died of leptospirosis Several acute haemorrhagic necrotic foci in the midbrain

Megvitatás A szerzõk tudomása szerint a hazai szakirodalomban ez az elsõ részletes esetismertetés, amely egy kölyökkutya heveny leptospirosisáról számol be. A talált klinikai tünetek, valamint a kórbonctani és a kiegészítõ laboratóriumi vizsgálatok eredményei lényegében megegyeztek az irodalomban heveny leptospirosisként leírt kórképpel (6, 7). A betegség megállapításával és gyógykezelésével kapcsolatban néhány sajátosságra szeretnénk fölhívni a gyakorlatban dolgozó állatorvosok figyelmét. Heveny leptospirosis kölyökkutyában

161 122

5

6

5. ábra. Leptospirosisban elhullott kutya agytörzse Közepesen súlyos fokú, lymphohistiocytás vasculitis és perivasculitis H.–E., 200X Figure 5. The midbrain of a dog died of leptospirosis Moderate severe lympho-histiocytic vasculitis and perivasculitis

7

6. ábra. Leptospirosisban elhullott kutya agytörzse Friss, vérzéses, malatiás góc és lymphohistiocytás vasculitis H.–E., 200X Figure 6. The midbrain of a dog died of leptospirosis Focal, acute, haemorrhagic necrosis and lympho-histiocytic vasculitis

8

7. ábra. Egyetlen Leptospira-alak a kutya veséjében (nyíl) Ezüstimpregnálás, 1000X Figure 7. A single Leptospira organism in the dog's kidney (arrow)

8. ábra. Leptospirosisban elhullott kutya nyirokcsomója Nagy mennyiségû Leptospira-antigén coccusok és nagyobb rögök formájában IH, 400X Figure 8. Lymph node of a dog died of leptospirosis Large amount of Leptospira-antigens in form of cocci and large granules

Klinikai tünetek A klinikai tünetek alapján a leptospirosist kutyákban legfeljebb csak gyanítani lehet. Egy 36 esetet elemzõ vizsgálatban a 2 hónapos és 13 éves kor között leptospirosisban megbetegedett kutyák 25–67%-ában a tulajdonosok izomfájdalomról, hasmenésrõl, levertségrõl, a testtömeg csökkenésérõl, hányásról, polyuriáról, polydipsiáról, étvágytalanságról számoltak be, míg láz csak az esetek 11%-ában jelentkezett. A klinikai vizsgálattal leggyakrabban orrfolyást, könnyezést (42%), nyomásra érzékeny hasat (33%), a testtájéki nyirokcsomók megnagyobbodását (19%) és sárgaságot (11%) tapasztaltak. A gyógykezelést követõen a 36 állat közül 28 (78%) épült fel (3). Egy másik vizsgálatban 17 leptospirosisban szenvedõ kutya esetét elemezték, ahol csökkenõ gyakorisággal levertséget (88%), hányást (70%), étvágytalanságot (65%), nyomásra érzékeny hasat (36%), izomfájdalmat és sárgaságot (24%), polyuriát és polydipsiát (18%), hasmenést 122 162

Magyar Állatorvosok Lapja 2014. március

9

10

9. ábra. Leptospirosisban elhullott kutya mája Közepes mennyiségû Leptospira-antigén néhány májsejtben IH, 200X Figure 9. The liver of a dog died of leptospirosis Moderate amount of Leptospira-antigens in some hepatocytes

1:800-at meghaladó ellenanyagszint friss fertõzésre vagy tartós hordozásra utal

10. ábra. Leptospirosisban elhullott kutya veséje Közepes mennyiségû Leptospira-antigén egy glomerulusban IH, 400X Figure 10. The kidney of a dog died of leptospirosis Moderate amount of Leptospira-antigens in a glomerulus

(6%), végül pedig egy esetben lázat figyeltek meg. A vér kémiai vizsgálatával 14 esetben vesekárosodást mutattak ki. A gyógykezelt 17 állat közül 14 élte túl a megbetegedést (8). Egy harmadik vizsgálatban 11 leptospirosisban megbetegedett kutya esetét elemezték, ahol az 1 és 10 éves kor közötti állatokban a leggyakoribb tüneteknek a levertséget (100%), az étvágytalanságot (91%), a hányást (73%) és a nyomásra érzékeny hasat (64%) találták. A 11 állat közül 10-et gyógykezeltek, amelybõl 8 felépült. Ebbõl a 8-ból 6 esetben a betegséget követõ 2–12 hónapban azonban a vérminták kémiai vizsgálatával különbözõ súlyosságú vesekárosodást mutattak ki (5). Az esetünkben megfigyelt klinikai tünetek hasonlóak voltak az említett vizsgálatokban leírtakhoz. A tulajdonos kérésére csak néhány vérérték vizsgálatának elvégzésére volt mód, amelyek a kiszáradásra, a szervezetben gyulladásos folyamatra és májkárosodásra utaltak. Bár az állat baktériumos fertõzésben betegedett meg, lázat egyik klinikai vizsgálat alkalmával sem mértünk. A mások által is megfigyelt hasi fájdalmasság már az elsõ napon, a sárgaság megjelenését megelõzõen kimutatható volt. Ennek hátterében a máj- ill. veseelváltozások, de akár a központi idegrendszer gyulladása is állhattak. Hasi fájdalmat mutató fiatal kutyák esetében a klinikus állatorvosnak fertõzõ vagy nem fertõzõ eredetû emésztõszervi megbetegedésre kell elsõsorban gondolnia. Ha a részletes vizsgálat során ezek kizárásra kerülnek, akkor indokolt a leptospirosist is számításba venni. Kórjelzés A fertõzés igazolása élõ állaton szerológiai vizsgálattal és/vagy a kórokozó közvetlen kimutatásával lehetséges. A szerológiai vizsgálatra az ún. mikroszkópos agglutinációs teszt (MAT) a legelterjedtebb. Pozitívnak az 1:100 vagy afölötti titer tekinthetõ. Az ellenanyagtiter pontos meghatározásához ilyenkor további hígításokat kell végezni. A titer nagysága a tapasztalatok alapján nem mutat összefüggést a megbetegedés súlyosságával. A kutatók többnyire megegyeznek abban, hogy ha kutyákban a Leptospirával szembeni ellenanyagtiter 1:800 alatt marad, akkor az vakcinázásra vagy egy korábbi fertõzésre utal; ha pedig a titer 1:800 vagy a fölé emelkedik, akkor friss fertõzésrõl vagy tartós hordozásról van szó. Árnyalja a képet ugyanakkor, hogy néhány esetben a vakcinázás igen magas titert (1:3200) eredményez, ami azonban 3 hónap után már 1:800 alá süllyed. Más fertõzésekhez hasonlóan a kutyák leptospirosisára is igaz, hogy a 3–4 hetes Heveny leptospirosis kölyökkutyában

163 122

Az ellenanyagszint ismételt mérésére van szükség

A NÉBIH-ÁDI-ban 7 szerocsoportra történik ellenanyag-vizsgálat

A PCR-módszer érzékenyebb, de a szerocsoportok elkülönítésére nem alkalmas

A biztos kórjelzéshez a kórokozók kimutatása szükséges

idõközzel végzett, ismételt vérsavóvizsgálat esetén tapasztalt négyszeres vagy annál nagyobb titeremelkedés diagnosztikus értékû. Az emelkedés azonban ennél kisebb is lehet, amennyiben a megbetegedésnek már a korai szakaszában hatékony antibiotikumos kezelést alkalmaznak. Az egyszeri vérvizsgálattal szemben az ismételt vérvizsgálatot az is indokolja, hogy heveny leptospirosis esetén a MAT eredménye sokszor negatív, amely csak a heveny szakot követõ 2–3 hét után válik pozitívvá (7). A fertõzésért felelõs Leptospira szerocsoport meghatározása a MAT segítségével elvben ugyan lehetséges, de azt a gyakorlatban számos tényezõ akadályozhatja. A különbözõ szerocsoportok egymással keresztreakciót adhatnak, ezért gyakran több, különféle szerocsoporttal szemben is találhatók egy mintában ellenanyagok. Ilyenkor a legnagyobb titert mutató szerotípust tekintik a fertõzésért felelõsnek. Ez azonban az ún. paradox reakciók miatt nem minden esetben igaz. A fertõzés korai fázisában ugyanis néha nem a fertõzést kiváltó szerocsoporttal szemben alakul ki a legnagyobb ellenanyagszint, az majd csak a fertõzés egy késõbbi szakaszában lesz domináns. Arra is tekintettel kell lenni, hogy az adott földrajzi területen elõforduló valamennyi szerocsoporttal szemben megvizsgálják a kérdéses vérsavómintákat, mert különben téves negatív szerológiai eredmény születhet (4, 7, 12). Hazai vizsgálati eredmények sajnos nem állnak rendelkezésre arról, hogy napjainkban mely szerocsoportba tartozó Leptospira-törzsek fordulnak elõ háziállatainkban, köztük a kutyákban. A mindennapos intézeti gyakorlatban jelenleg 7 szerocsoportba tartozó Leptospirával történik a MATvizsgálat (L. pomona, L. tarassovi, L. gryppothyphosa, L. icterohaemorrhagiae, L. hardjo, L. sejroe, L. canicola). A kórokozó élõ állatból történõ közvetlen kimutatására korábban az izolálást, ill. a vizelet sötét látóteres vizsgálatát alkalmazták. Napjainkban ezeket, kisfokú érzékenységük miatt már nem javasolják diagnosztika célra. Helyette egyre inkább a PCR-módszer van elterjedõben, amellyel a legkülönbözõbb mintákból is lehetséges a patogén leptospirák kimutatása. A szerológiai vizsgálattal szemben a PCR-módszerrel nem lehet a szerocsoportot meghatározni, de segítségével már a fertõzés korai szakaszában kimutathatók a patogén leptospirák. A mindennapi gyakorlatban a vér és a vizelet párhuzamos vizsgálatát javasolják, mivel eleinte az elõbbi, késõbb pedig az utóbbi tartalmaz nagyobb mennyiségû baktériumot. Téves pozitív eredményt adhatnak a tünetmentesen fertõzõdött, tartósan hordozó egyedek, míg a mintában elõforduló gátló anyagok vagy a mintavételt megelõzõ antibiotikumos kezelés a kimutatást meghiúsíthatja. A leptospirák kimutatására már számos PCR-módszert közöltek, amelyek eltérõ érzékenysége ugyancsak befolyásolhatja a PCR eredményét (7, 12). Esetünkben a megbetegedést okozó Leptospira izolálására, ill. PCR-es vizsgálatára nem volt lehetõség, így a szerotípus/ genomfaj meghatározására sem volt mód. Leptospirosisban elhullott kutyák kórbonctani vizsgálatával csak a betegség gyanúját lehet megállapítani, amelyet a szövettani elváltozások tovább erõsíthetnek. A leggyakoribb ilyen elváltozások a sárgaság, a vérzések, a heveny máj- és veseelfajulás, a heveny, ill. idült interstitialis vese- és májgyulladás, valamint a lymphohistiocytás agyvelõ- és szívizomgyulladás (7). A betegség post mortem megállapításához nélkülözhetetlen a kórokozó közvetlen kimutatása az elváltozott szervekbõl, amely esetünkben mind a hagyományos ezüstimpregnálással, mind az IH-módszerrel sikerült. Az utóbbi eljárás azonban lényegesen érzékenyebbnek bizonyult, amirõl sertés, szarvasmarha és ló leptospirosisa esetén korábban már beszámoltak (14, 16, 17, 20). Az eljárás diagnosztikai értékét mutatja, hogy a baktérium izolálásával összehasonlítva, az IH-módszer specificitását és szenzitivitását egyaránt jónak (100%, ill. 78%) találták (15). Gyógykezelés, megelõzés A kutya leptospirosisának gyanúja esetén az antibiotikum adagolását indokolt mihamarabb elkezdeni, mivel hatására a bacteriaemia és a láz már néhány óra után megszûnik. Erre a célra leginkább a penicillineket és a doxiciklint javasolják 3

122 164

Magyar Állatorvosok Lapja 2014. március

Antibiotikumok (penicillinek, doxiciklin) adása mellett tüneti kezelésre (hányás- és fájdalomcsillapítás, folyadékpótlás) is szükség van

Magyarországon csak bivalens vakcina van forgalomban

Az ebek rendszeres védõoltása indokolt

hetes kúra formájában (7). Az utóbbi alkalmazása azzal az elõnnyel is jár, hogy a leptospirák teljesen eltûnnek a szervezetbõl és így nem alakul ki tartós hordozás (12). Emellett elengedhetetlen a tüneti kezelés, amely a folyadék és az ásványi anyag pótlását, a hányáscsillapítást, továbbá súlyos fokú tüdõvérzés esetén rövid hatású glükokortikoidok adását foglalja magában (7, 12). Bár esetünkben a kezelést már a betegség korai szakaszában elkezdtük, sajnos az nem bizonyult hatékonynak. Ennek magyarázatául az adott Leptospira-törzs nagy kórokozó képessége, esetleg a kölyökkutya szervezetének gyenge ellenálló képessége szolgálhat. Utóbbit a néhány nappal korábban megkapott parvovírus elleni védõoltás elvben meggyengíthette és így hozzájárulhatott a tünetek súlyosbodásához. A fertõzési forrást esetünkben nem lehetett beazonosítani. Mivel a kutyát kertes házban tartották, a legvalószínûbb, hogy az eb valamilyen rágcsálótól, ill. annak vizeletétõl fertõzõdött. A betegség lappangási ideje, egyes adatok szerint, 3 és 20 nap között változhat (4), így a fertõzõdés a tenyésztõnél és az új gazdánál egyaránt bekövetkezhetett. A betegség megelõzése önmagában járványtani intézkedésekkel, a fertõzés széles körû elerjedtsége miatt, nem lehetséges, ahhoz a kutyák rendszeres vakcinázása is szükséges. A kutyák számára gyártott, L. canicola és L. icterohaemorrhagiae szerotípusokat tartalmazó bivalens vakcinák évtizedek óta tartó, széles körû használata miatt a kutyák leptospirosisa világszerte visszaszorult. Észak-Amerikában az 1980 és 1998 közötti idõszakban ugyanakkor a kutya leptospirosisos esetek gyakoribbá váltak. Ezen eseteknél többnyire a vakcinában nem található szerotípusokat (L. pomona, L. gryppotyphosa, L. autumnalis, L. bratislava, L. hardjo) azonosítottak (1, 3, 5, 8). Ebbõl egyesek arra a következtetésre jutottak, hogy a forgalomban lévõ bivalens vakcinák nem nyújtanak védelmet a heterológ szerotípusokkal szemben (1). Ennek nyomán született az a javaslat, hogy az oltóanyaggyártók a kutyák számára olyan új vakcinákat fejlesszenek ki, amelyek az eddigieken felül más patogén Leptospira szerotípusokat is tartalmaznak. Egy ilyen, 4 szerotípusból (L. canicola, L. icterohaemorrhagiae, L. gryppotyphosa, L. australis) elõállított vakcina megfelelõ hatékonyságáról nemrég már közleményben is beszámoltak (10). Hazánkban jelenleg csak bivalens Leptospira-vakcinák vannak forgalomban. Az észak-amerikai tapasztalatok alapján indokoltnak tûnik hazánkban is több figyelmet szentelni a kutya leptospirosisának, mivel a hasonló vakcinázási gyakorlat miatt az a jövõben nálunk is gyakoribbá válhat. A bivalens vakcinákkal az alapimmunitást a 12 hetes életkor után, 3 hetes idõközzel elvégzett, két oltás biztosítja, amelyet a védettség fönntartása érdekében évente egyszer ismételni kell. A védõoltás mellett ugyan kisebb mértékben, de a járványtani körülményeknek, így az idõjárási viszonyoknak is szerepe van a kutya leptospirosisának elõfordulásában. Egy, 16 év adatait feldolgozó, észak-amerikai vizsgálatban egyértelmûen igazolták, hogy szoros összefüggés van a megemelkedett átlagos csapadékmennyiség és a kutya leptospirosisos esetek elõfordulási gyakorisága között (19). A fertõzés terjedésének szempontjából ugyancsak fontos, hogy a kutyatartók és különösen a -tenyésztõk olyan körülményeket tartsanak fenn, ami nem engedi a kutyák tartózkodási helyén a rágcsálók elszaporodását és a baktérium túlélését lehetõvé tevõ pangó vizek kialakulását. A tapasztalatok alapján az ember viszonylag ritkán betegszik meg kutyák által közvetített leptospirosisban. Erre akkor van esetleg nagyobb esélye, ha olyan helyen úszik, ûz vízi sportot, ahol kutyák is fürdenek. Ennél nagyobb veszélynek van kitéve az állatorvos és a segédkezõje, amikor beteg kutyát kezel. Ezért a leptospirosisra gyanús esetekben az állattal foglalkozó szakembereknek indokolt védõfelszerelés (legalább kesztyû, esetleg arcmaszk és védõszemüveg) használata. Köszönetnyilvánítás A szerzõk köszönetüket fejezik ki MÉSZÁROS ÁGNESnek a vizsgálatokhoz nyújtott nélkülözhetetlen segítségéért.

Heveny leptospirosis kölyökkutyában

165 122

IRODALOM 1. ADIN, C. A. – COWGILL, L. D.: Treatment and outcome of dogs with leptospirosis: 36 cases (1990–1998). J. Am. Vet. Med. Assoc., 2000. 216. 371–375. 2. BINDER L. – SZALKA A. – KEMENES F. – SZÉKY A.: Leptospira canicola okozta emberi megbetegedések Budapesten. Orv. Hetilap, 1975. 116. 317–319. 3. BIRNBAUM, N. – CENTER, S. A. et al.: Naturally acquired leptospirosis in 36 dogs: serological and clinicopathological features. J. Small. Anim. Pract., 1998. 39. 231–236. 4. BOLIN, C. A.: Diagnosis of leptospirosis: a reemerging disease of companion animals. Sem. Vet. Med. Surg. (Small Anim.), 1996. 11. 166–171. 5. BROWN, C. A. – ROBERTS, W. et al.: Leptospira interrogans serovar gryppotyphosa infection in dogs. J. Am. Vet. Med. Assoc., 1996. 209. 1265– 1267. 6. GREEN, C. E. – MILLER, M. A. – BROWN, C. A.: Leptospirosis. In: GREEN, C. E. (ed.): Infectious Diseases of the Dog and Cat. 2nd edition. W. B. Saunders. London, UK, 1990. 273–281. 7. GREEN, C. E. – SYKES, J. E. et al.: Leptospirosis. In: GREEN, C. E. (ed.): Infectious Diseases of the Dog and Cat. 4th edition. Elsevier. St Louis, Missouri, USA, 2012. 431– 446. 8. HARKIN, K. R. – GARTELL, C. L.: Canine leptospirosis in New Jersey and Michigan: 17 cases (1990–1995). J. Am. Anim. Hosp. Assoc., 1996. 32. 495–501. 9. K ASZANYITZKY É. – BAJMÓCZY E. – BACSADI Á. – MATIZ K.: A leptospirák okozta vetélésekrõl hasznos háziállatainkban. Magy. Állatorv. Lapja, 1997. 119. 415–419. 10. KLAASEN, H. L. B. M. – VAN DER VEEN, M. et al.: A novel tetravalent Leptospira bacterin protects against infection and shedding following challange in dogs. Vet. Rec., 2013. 172. 181 doi: 10.1136/vr.101100. 11. KLOPFLEISCH, R. – KOHN, B. et al.: An emerging pulmonary haemorrhagic syndrome in dogs: similar

to the human leptospiral pulmonary haemorrhagic syndrome? Vet. Med. Intern., 2010. http://dx.doi. org/10.4061/2010/928541. 12. KOHN, B. – WEINGART, C. et al.: Leptospirose beim Hund – aktuelle Aspekte zu Klinik, Diagnose, Therapie und Prophylaxe. Kleintierpraxis, 2012. 57. 461–474. 13. LEVETT, P. N.: Leptospirosis. Clin. Microbiol. Rev., 2001. 14. 296–326. 14. S CANZIANI, E. – S IRONI, G. – M ANDELLI, G.: Immunoperoxidase studies on leptospiral nephritis of swine. Vet. Pathol., 1989. 26. 442–444. 15. SCANZIANI, E. – LUINI, M. et al.: Comparison between specific immunoperoxidase staining and bacteriological culture in the diagnosis of renal leptospirosis of pigs. Res. Vet. Sci., 1991. 50. 229– 232. 16. SZEREDI L.: Leptospirák kimutatása immunhisztokémiai módszerrel formaldehidoldatban fixált és paraffinba ágyazott szervekben. Magy. Állatorv. Lapja, 2005. 127. 439–443. 17. SZEREDI, L. – HAAKE, A.: Immunohistochemical identification and pathological findings in natural cases of equine abortion caused by leptospiral infection. Vet. Pathol., 2006. 43. 755–761. 18. SZEREDI L. – MÉSZÁROS Á.: Az immunhisztokémiai módszer alkalmazása a fertõzõ állatbetegségek kimutatásában. Magy. Állatorv. Lapja, 2008. 130. 232–246. 19. WARD, M. P.: Saesonality of canine leptospirosis in the United States and Canada and its association with rainfall. Prev. Vet. Med., 2002. 56. 203–213. 20. YENER, Z. – K ELES, H.: Immunoperoxidase and histological examinations of leptospiral nephritis in cattle. J. Vet. Med. A, 2001. 48. 441–447. Közlésre érk.: 2013. nov. 27.

■ TALLÓZÁS Importált ebek veszélyei. Németországban mintegy 5 millió eb él. Kb. minden ötödik, újonnan bejegyzett fajtatiszta eb külföldi tenyészetbõl származik. Különösen a kistestû ebek kelendõek, amelyek nagy része kelet-európai államokból származik. De növekszik Dél-Európából és Európán kívüli területekrõl is az import. Ezekben az esetekben a veszély mind állat-, mind pedig humán-egészségügyi (zoonosisok) oldalról is nagy. A WHO adatai szerint évente a Világon több mint 50 000 ember hal meg veszettségben, amelyek fõ közvetítõi az ebek. Európában, 2012-ben több mint 2000 veszettségi eset fordult elõ háziállatok

122 166

Magyar Állatorvosok Lapja 2014. március

körében. 2001–2012 között az EU-ban és Svájcban 20 ebveszettséget állapítottak meg (Franciaországban 9, Németországban 5, Belgiumban 2, Finnországban, az Egyesült Királyságban, Hollandiában és Svájcban 1–1 esetben, mindegyiket Európán kívülrõl behozott eben). Külföldrõl származó vagy külföldön megfordult ebek körében Németországban és Svájcban a leishmaniosis fertõzöttség 3,6–47% közötti, amelyek veszélyeztetik a többi ebet és az embert is. Import- vagy külföldön járt ebekkel bekerülhetnek más veszélyes betegségek, ill. azok vektorai is. (Prakt. Tierarzt, 2014. 95. 9–12. –ViL–)