rv y zl y" ê ls} l rê hê z yn zz np ê l s s { z i hu
hêêê5êIê 55êQL>ê5 yês5I z{l±êhIê>êpBê{55êp> y
5Iꢪª©²ê¡©Â¡Ã®ê©À¡£ s>êB®êkyêy|khzêszs±êz{l±êhIê>êpBê{55êp>±ê ¦§¢ªêz±êw>êꤱêl¾®ê;
A
heveny mellkasi fájdalom gyakori panasz. A ment"khöz befutó hívások egynegyedét indokolja mellkasi fájdalom.7 A sürg"sségi ellátásban a potenciálisan életveszélyes, azonnali ellátást igényl" kórképekre koncentrálunk. Bár gyakorisága miatt els"ként mindig az akut koronária szindrómára gondolunk, nem feledkezhetünk meg a további négy ritkább, de ugyancsak veszélyes kórképr"l. E kórképek téves értelmezése és a heveny koronária szindrómák algoritmusa alapján végzett kezelése katasztrófához vezet.
Heveny aortadisszekció A mellkasi, illetve abdominális aorta intimáján keletkez" repedés a véráramlás irányában tovaterjed, és ál-lumen kialakulásához vezet. A „Stanford A” típusú disszekció az aszcendens aortán kezd"dik, s járhat a deszcendens aorta érintettségével, illetve el"fordulhat anélkül is. A „Stanford B” típusú disszekció a deszcendens aortán, a bal arteria subclavia eredése alatti szakaszon lép fel. A repedés lokalizációjától, illetve a terjedés irányától függ"en nagyon színes a klinikai kép; a mellkasi fájdalom mellett magában foglalhat egyéb kardiológiai, neurológiai és renális eredet+ tüneteket. Az A típusú disszekció ráterjedhet a koszorúér-szájadékra, s ilyenkor a klinikai kép infarktusjeleket is magában foglalhat (pl. ST-elevációs EKG-t). Az aortabillenty+re terjed" szakadás billenty+elégtelenség tüneteivel járhat, máskor betörhet a pericardiumba, s a tüneteket az akut tamponád dominálja. Az anamnézis nagyon jellemz" lehet. Amennyiben a mellkasi fájdalmat syncope, illetve neurológiai góctünetek kísérik, azonnal felmerül a disszekció lehet&sége. Maga a fájdalom
nagyon jellegzetes, a panaszok kezdetekor maximális intenzitású, tép"-szakító jelleg+, kisugározhat az interscapularis, illetve abdominális területekre.10 Fizikális vizsgálattal a betegek harmadában hallunk diasztolés regurgitációs zörejt, ötödében látunk neurológiai defektust, és 15–21%-ban találhatunk pulzusdeficitet, illetve 20 Hgmm-t meghaladó vérnyomáskülönbséget a karokon.8,10 A mellkas-rtg kiszélesedett mediastinumot igazolhat, az aortakontúr elmosódottá válhat; aortadiszlokáció, esetenként pleurális folyadék látható. A negatív rtg-lelet jelent"sen csökkenti, de nem zárja ki a disszekció lehet"ségét.10 Az ágymelletti transthoracalis echokardiográfia sok információt szolgáltató, els& lépcs&s eszköz. A biztos diagnózist a transoesophagealis echokardiográfia, a CT-angiográfia, illetve az MRI-vizsgálat hasonlóan nagy szenzitivitással és specificitással biztosítja.12
Tüd#embólia A tüd"embólia a sürg"sségi ellátásban gyakori, s egyúttal gyakran elnézett betegség. A diagnózist nehezíti számos embóliára hajlamosító társbetegség jelenléte. Azt, hogy az embólia milyen keringési következményekkel jár, az érelzáródás kiterjedtsége mellett ugyancsak dönt"en befolyásolják a társbetegségek és az életkor. Napjainkban a „masszív tüd"embólia” fogalmát nem annyira az anatómiai eltéréshez, mint inkább a keringési következményekhez kötjük.17 A tüd&embólia tünetei: a pleurális jelleg+ mellkasi fájdalom, légszomj, gyengeség nem specifikus. A fizikális jelek sem utalnak egyértelm+en a kóreredetre, leggyakoribb lelet a tachypnoe és a tachycardia. A mellkasfelvételen leírt megannyi hagyományos „embólia-
yês5I®êhêêê5êIê55êQL>ê5ê
9
jelr"l” (elevált hemidiaphragma, pleurális folyadék stb.) bebizonyosodott, hogy önmagában diagnosztikus érzékenysége kicsi. A jól ismert EKG-jelek (S1 Q3 T3) meger"síthetik a diagnózist, azonban hiányuk nem zárja ki a pulmonális embóliát. Hatékonyabb, ha a rendelkezésre álló anamnesztikus, illetve egyszer+ vizsgálatokkal nyerhet" adatokat együttesen vizsgáljuk. Az utóbbi években két pontozásos skálát is bevezettek a tüd"embólia el"zetes valószín+ségének megítélésére. Az egyiket Wells és munkatársai közölték (Wells-skála), a másikat Genfb"l Wicki és munkatársai publikálták („genfi pontrendszer”).14,16 A gyakorlatban nagyon jól alkalmazható skálákat az 1. táblázat szemlélteti. A véralvadás és az alvadékbontás az egészséges ¡ê5
5êhêQL
IêêIBT>>ê B>>êêê5 nê5 w5 lLê
Iê½ê>>5ê
I wêñ¡ªª½ tT>êêHR
ꦪÀ§©ê>êHH
êñ¨ªê> wjv¢êð£¦êo wjv¢ê£¦À£¨±©êoêHH whv¢ê𤨱§êo whv¢ê¤¨±§À¥©±©êoêHH whv¢ê¦ªÀ§¡±¢êoêHH whv¢ê§¡±£À¨¢±¤êoêHH h l5ê
Т С У С Т Т С Ф У Т С С С
rêIBT>®ê ®êªÀ¤êê½êH®ê¥À¨êê½ê®êó©ê ~¾5 w5 lLê
Iê½ê>>5ê
I wêñ¡ªª½ tT>½
5IêêHR
t>>5ê
Iê hêBêIê>
>êIBT±êê ê
I o pê
С±¥ С±¥ С±¥ У У С С
rêIBT>®ê ®êªÀ¡êê½êH®ê¢À¦êê½ê®êó§ê
10
szervezetben is folyamatosan zajlik. A fibrinpolimer hasításakor speciális partikulum, két összekapcsolódott fibrin D-terminálisból álló D-dimer keletkezik. ELISA, illetve turbidimetriás tesztekkel a D-dimer szintje mérhet". Bár a D-dimer érzékenyen jelzi a fibrint, a fibrin nem jelzi érzékenyen a kiterjedtebb trombotikus folyamatokat. Mindazonáltal bizonyos határérték alatt (többnyire <500 µg/ml) a D-dimer-teszt a tromboembólia valószín+ségét er"sen csökkenti.4 Az echokardiográfia nagyon fontos diagnosztikus eszköz. A transthoracalis, illetve transoesophagealis ultrahangvizsgálat a heveny jobbkamra-terhelés jelei mellett esetenként magát a mozgásban lév" („in transit”), vagy a pulmonális ágakban lovagló embólust is igazolhatja, illetve segít kizárni olyan alternatív diagnózisokat, mint az aortadisszekció, a perikardiális tamponád, illetve a szívinfarktussal összefügg" szívizom-diszfunkció. Az elmúlt években a kontrasztos pulmonális CT-angiográfia a heveny tüd&embólia diagnosztikájának pillérévé vált. A vizsgálat szenzitivitása 90–100%-os, specificitása pedig 89–94% körüli.6 Számos radiológus már nem az invazív angiográfiát, hanem az érzékenyebb CT-angiográfiát tekinti arany-standard módszernek.6 Az egyéb okokkal nem magyarázható vérnyomáseséssel (<90 Hgmm szisztolés érték, illetve >40 Hgmm nyomásesés) kísért masszív embólia kezelésében a trombolízis költséghatékony terápia, a keringésmegingással nem járó embóliákban viszont ez nem igazolódott, még a jobb kamrai diszfunkcióval járó esetekben sem.
Nyel#cs#-ruptura (Boerhaave-szindróma) A spontán nyel"cs"-ruptura ritka, de nagyon veszélyes kórkép, a diagnózis elvétése végzetes lehet. Ismerünk közléseket, amikor heveny koronária szindrómának diagnosztizálták, és ennek megfelel"en tévesen heparinnal kezelték a nyel"cs"-rupturás betegeket. A Boerhaave-szindróma id"sebb emberek betegsége, s elhúzódó, er"teljes hányás szöv"dményeként jelentkezik. El"fordulhat azonban nyel"cs"repedés korrozív anyagok hatására, valamint mellkasi trauma, illetve CPR (Cardio-Pulmonalis Resuscitatio) következtében is. Napjainkban a legtöbb nyel&cs&-perforáció diagnosztikus, illetve terápiás orvosi beavatkozás során keletkezik.13 Bármilyen eredet+ is a perforáció, a baktériumokban gazdag nyál és a kémiailag irritáló gyomornedv, illetve epe fulmináns mediastinalis gyulladást okoz. A mediastinum felé irányuló folyadékmozgás hipovolémiát eredményez, mely a szepszishez társulva sokkhoz vezet. Tipikus esetben az anamnézisben a hányást követ"en fellép" intenzív mellkasi fájdalom, köhögés és légszomj szerepel, azonban a hányással való összey
5Iꢪª©²ê¡©Â¡Ã®ê©À¡£
függés az esetek jó részében hiányozhat. Fizikális vizsgálattal subcutan emphysemát találhatunk, illetve a pleurális folyadéktól függ"en tompulat kopogtatható. Tizenkét órán túljelentkez"knél a klinikai képet a szepszis uralja. Bár a mellkasi rtg-vizsgálat negatív eredménnyel is járhat, a kép többnyire kóros subcutan emphysemát, pneummediastinumot, pleurális folyadékot, illetve a mediastinum kiszélesedését látjuk. A beteg kés"i orvoshoz fordulása, illetve a diagnosztikus késlekedés a fatális kimenetel meghatározó tényez"je.
Pneumothorax A primer spontán pneumothoraxban szenved" betegek rendszerint hirtelen kezd&d&, éles, pleurális jelleg) mellkasi fájdalommal és mérsékelt légszomjjal jelentkeznek. Hátterében a legtöbb szerz" szerint egy szubpleurális bulla rupturája áll.9,11 Férfiaknál gyakrabban fordul el", a dohányzás és a sovány-magas testalkat ismeret hajlamosító tényez". Kisebb pneumothoraxnál a fizikális vizsgálat negatív eredménnyel járhat, nagyobb kiterjedés+ felett a légzési hang hiányzik, a pectoralis fremitus csökkent, a kopogtatási hang pedig hiperrezonáns.11 A diagnózist az álló testhelyzet+ AP mellkasfelvétel er"síti meg. Újabban felhívják a figyelmet arra, hogy a mellkasfelvételek alapján különböz" formulákkal kalkulált ptx-kiterjedés közepes, illetve súlyos esetekben a valódi ptx-nagyságot alulbecsüli.9 A feszül" pneumothorax gyorsan romló vérnyomáseséssel, fokozódó légszomjjal, cyanosissal és tachycardiával hívja fel magára a figyelmet; fizikális vizsgálattal juguláris véna disztenziót, illetve trachea-deviációt észlelhetünk. Az els" esetben jelentkez" kis kiterjedés+ (részleges, rendszerint apikális elhelyezkedés+) ptx nem igényel kezelést, ismétl"d" esetekben kórházi kivizsgálás javasolt.11 A nagyobb kiterjedés+, illetve tünetekkel járó pneumothoraxot leveg"evakuációs eljárással kezeljük. A különböz" vezérfonalak nem egységesek a javasolt beavatkozás tekintetében. Szóba jöhet az egyszeri, illetve ismételt manuális aspiráció, Heimlich-billenty+ behelyezése, illetve az intercostalis katéter behelyezését követ" folyamatos szívó drenázs.9
fordulhat pericarditis tumoros betegségek szöv"dményeként, és egyes gyógyszerek hatására is. Pericarditis társulhat aortadisszekcióhoz, a szívinfarktus heveny fázisához, illetve jelentkezhet 2-3 héttel infarktus után (Dressler-szindróma). A pericarditis és a myocarditis számos kóroki tényez"n osztozik, a két kórkép gyakran együttesen jelentkezik. A szívizom érintettségét a szérum biomarkerszintjének emelkedése jelzi. A mellkasi fájdalom a leggyakoribb panasz. Tipikus esetben a beteg éles, késszúrásszer) fájdalomról panaszkodik, mely belégzésre fokozódik, ül& testhelyzetben, el®örnyedve pedig mérsékl&dik. A kép sajnos nem mindig típusos, s a retrosternalis, hátba kisugárzó fájdalom angina pectoris gyanúját vetheti fel. Lényeges, hogy a panaszok ekkor is terhelést"l függetlenül lépnek fel, a fájdalom tartós, nitroglycerinre nem reagál. A panaszok kezdetét megel"z"en tapasztalt myalgia, gyengeség gyakori panasz, és nem utal specifikus etiológiára. A nagy lázkiugrásokkal járó h"menet bakteriális eredetre utalhat. Fizikális vizsgálattal a jellegzetes háromfázisú dörzszörejt észlelhetjük. A pericarditises EKG-ra az els" órákban-napokban, a diffúz (az aVR kivételével valamennyi elvezetésben észlelhet"), felfelé konkáv ST-eleváció a jellemz". A pitvari érintettséget az aVR elvezetésben a PR szakasz elevációja, egyéb elvezetésekben pedig (legmarkánsabban a V5-V6-ban) a PR szakasz depressziója jelzi. A zajlás során az ST és PR szakaszok elevációja megsz+nik, majd hosszabb-rövidebb ideig fennálló diffúz T-hullám-inverzió után áll helyre a normális EKG-kép.2 A pericarditis a sürg"sségi orvos számára els"sorban differenciáldiagnosztikai kihívást jelent. A perikardiális tamponád tünetek kialakulása nem csak a folyadék mennyiségét"l, hanem a felhalmozódás ütemét"l is függ. A tamponádot a juguláris vénák disztenziója, a hipotenzió és az elmosódott szívhangok együttese jellemzi. Esetenként fokozott belégzési vérnyomásesést, azaz „paradox pulzust” láthatunk. Az echokardiográfia nem csak a folyadék jelenlétét bizonyítja, hanem egyéb funkcionális rendellenességeket is, mint például a jobb pitvar szisztolés, illetve a jobb kamra diasztolés kollapszusát, valamint a vena cava inferior disztenzióját, mely a beteg légzési fázisaival nem mutat lényeges változást.
Heveny perimyocarditis Az akut pericarditis nem ritka betegség, a kórházi felvételek 0,1%-áért felel"s.2 A betegség kockázata összefügg a myocardium érintettségével, illetve az etiológiával. A suppurativ pericarditis mortalitása nagy.2 A tényleges etiológia az esetek többségében tisztázatlan marad; az ismert kóroki tényez"k közt szerepelnek a virális, a bakteriális és a gombás infekciók, a köt"szöveti betegség, a veseelégtelenség, a myxoedema; el"yês5I®ê¢ªª©5꡾Lê
Heveny koszorúér szindrómák Az akut koronária szindrómák közé azonos patomechanizmusú kórképek tartoznak. A háttérben a koronária atheroscleroticus sz+kületének súlyosbodása, illetve a koronáriaplakk rupturája, s a következményes trombotikus érelzáródás áll. Az ST-elevációval járó formában feltételezhet" az ér teljes keresztmetszetében észlelhet" teljes elzáródás. Az egyes kórké11
¢ê5
5êhê{ptpêI5 m
w
êóꦥê> hê5
Iê
ê£ê¶BIê´ ìêBê5ê> ìê>5¾
> ìê ìê
> ìêBê55 h55êê5I ñª±¥ê}êz{¾5Iêê5Iê> s
ê¢ê5êIêêRꢤêI5
hzh¾>êêRê§êê5 i¾>
¡ ¡
¡ ¡ ¡ ¡ ¡
r5®ê ®êªÀ¢êê½êH®ê£À¤êê½ê®ê¥À§ê
pek között egyébként fokozatos az átmenet, közmegegyezés alapján az alábbi definíciókat használjuk: Instabil angináról beszélünk akkor, ha a betegek ischaemiás jelleg+ mellkasi fájdalmai a korábbiakhoz viszonyítva eltér" módon jelentkeznek. N"het a fájdalom intenzitása, tartama, szaporodhat az anginás epizódok száma, illetve egyre kisebb fizikai terhelésre jelentkezhetnek a panaszok. A beteg életében el"ször jelentkez" anginás epizódot, mivel nem tudhatjuk, hogy panaszai milyen irányba alakulnak, szintén az instabil angina kategóriába soroljuk. Nem ST-elevációs miokardiális infarktusban (NSTEMI-ben) szenved" betegek prezentációjakor az EKG-felvételen nem látható ST-eleváció, a tünetek és panaszok nagyon hasonlóak ahhoz, amelyeket az instabil anginásoknál látunk, azonban a szérum biomarkerpozitivitása igazolja, hogy bizonyos mérték+ szívizomnekrózis bekövetkezett. A fokális kis nekrózisokat trombocitarögök mikroembolizációja okozza, jelezvén, hogy a koszorúérben trombotikus folyamat zajlik. ST-elevációs infarktusról (STEMI-r"l) beszélünk, amennyiben a beteg akut tüneteit két vagy több egymáshoz csatlakozó EKG-elvezetésben a küszöbértéket meghaladó ST-eleváció kíséri. ST-elevációs infarktusban az ischaemiás tünetek rendszerint súlyosabbak és hosszasabban perzisztálnak, mint instabil anginában, illetve NSTEMI-ben. A szérumbiomarkerek a panaszok
kezdetét követ" 6 órán belül pozitívak. Amennyiben az akut ischaemiával jelentkez" beteg EKG-ján új kelet+ bal Tawara-szár-blokkot látunk, illetve nincs arra bizonyítékunk, hogy a bal Tawara-szár-blokk korábban is fennállt, a beteget a STEMI ellátási szabályai szerint kezeljük. Az ST-elevációs infarktus prehospitális diagnosztikája, s a betegek „gyorsított úton” (fast track), közvetlenül a katéteres laboratóriumba történ" szállítása, amennyiben késedelem nélkül kivitelezhet", a beteg életkilátásait javítja.5 A katéteres intervenció a reinfarktus, illetve egyéb szöv"dmények gyakoriságát is csökkenti. Hasonló gyorsító út alkalmazható az egyértelm+en nagy kockázatú NSTEMI-instabil angina betegcsoportban is. A prehospitális ellátás részleteit egy csatlakozó közlemény fogja ismertetni. A sürg"sségi osztályon a NSTEMI-instabil angina csoportban a klinikai és laboratóriumi adatok alapján, nemzetközileg elfogadott pontrendszerek segítségével végezhetünk további kockázatfelmérést. Az egyik ismert skálát, a TIMI pontrendszert a 2. táblázat mutatja be.1 Az akut koronária szindróma a gyakorlatban a mellkasi fájdalommal jelentkez" betegek egyharmadában igazolódik. A koszorúérbetegség jelenlétét, illetve annak kockázatát még korántsem tudjuk tökéletesen felmérni. Azon betegek között, akiket akut koszorúér szindróma „kizárásával” amerikai sürg"sségi ambulanciákról engednek haza, a kibocsátást követ" 4 hét során 5–8%-ban fordul el" infarktus, illetve szívhalál.3,7 Ezen a kórházi felvételek számának válogatás nélküli növelésével nem lehet segíteni. Az USA-ban a mellkasi fájdalommal jelentkez"k 50–60%-át veszik fel koronária"rz"kbe. E betegek 70%-át azonban utóbb úgy engedik otthonukba, hogy infarktus, illetve egyéb életveszélyes betegség nem igazolódik náluk. E „felesleges” felvételek évi 1,6 millió ápolási napért, és 4 milliárd dollár kiadásért felel"sek.3 Az egyedüli járható út a sürg"sségi osztályok meger"sítése, az osztályokon belül a „chest pain unit” m+ködésének megfelel" személyi és tárgyi feltételek megteremtése. A sürg"sségi osztályok és a katéteres intervenciós osztályok fejl"dése párhuzamos. A közeljöv"ben, a diagnosztikus er" növelésére, olyan új, noninvazív eszközök állnak majd rendelkezésünkre, mint a sürg"sségi multidetektoros CT koronáriaangiográfia.15
pyvkhsvt ¡ê hêlt±êtk±êjêt±êiêwqstêê®ê{ê{ptpêyê zêê|
êh½u¾z{êlêtp®êhêtê êwêê{êkêtêqhthê ¢ªªª²ê¢¨¤®ê¨£¥¾¨¤¢
12
¢ê hê}±êzêko®êhêêkêê ê ê ê ê jê yꢪª§²ê¡¥®ê¢¤¾£ª
y
5Iꢪª©²ê¡©Â¡Ã®ê©À¡£
£ê iêyk®êjêê®êêêêê êêpêqêjꢪªª²ê§¢®ê¡ª¡¾¡¡ª ¤ê iêo±êwêh®êkêêê
®ê êêjêvêoꢪª¦²ê¡£®ê£¤¤¾£¥ª ¥ê jêz±êuênjp±êoêwzêê®êmêêê ê ê
ê ê ê ê
ê ê ê ê ê ê ê ê êêlêoêqꢪª§²ê¢¨®ê¢£¡£¾¢£¡© ¦ê jê h±ê rê lh®ê j{ê ê typê ê ê ê êêjêjêjꢪª§²ê¢£®ê¨£¥¾ ¨¥£ §ê lê s±ê oê q±ê iê sê ê ®ê {ê ê ê ê ê ê ê ê lê oê qê ¢ªª¢²ê ¢£®ê ¡¡¥£¾ ¡¡§¦ ¨ê oê w±ê u
ê jh±ê p
ê ltê ê ®ê {ê ê ê ê ê ê ê Âpyhkîê ê êêêêêqhthꢪªª²ê¢¨£®ê¨©§¾©ª£ ©ê rê ht®ê yê ê ê ê ê ê ®ê ê ê
ê ê ê ¡¥ê ê ¸ê lêtêhꢪª§²ê¡©®ê£ª£¾£ª¨ ¡ªêrê t®ê kê ê ê ê ê ê ¸ê qhthꢪª¢²ê¢¨§®ê¢¢¦¢¾¢¢§¢
¡¡ê uê t±ê kê rê {®ê wê yê ¢ªª¨²ê§¦®ê¡¢¡¾¡¢§ ¡¢ê zê {±ê ~ê ±ê hê jjê ê ®ê kê ê ê ê ±ê ê ê ±êêêêêêê êê®êêêê¾ê hêpêtꢪª¦²ê¡¦¦®ê¡£¥ª¾¡£¥¦ ¡£ê }ê jt±ê ~ê yp®ê iØê ®ê ê ê êzêjêuêhꢪª¥²ê¨¥®ê¥¡¥¾¥¢¤ ¡¤ê ~ê wz±ê hê ky±ê yê tê ê ®ê kê ê ê ê ê ê ê ê Øê
ê ê ê
®ê ê ê Øê ê ê ê zylkêk¾ê{
êoꢪªª²ê¨£®ê¤¡¦¾¤¢ª ¡¥ê ~êjz®êjêêêêêêwê ê ê ê j{ê qê {ê pê ¢ªª§²ê ¢¢®ê ¤©¾¥¥ ¡¦ê ~ê q±ê wê {}±ê qê hê ê ®ê hê ê
ê ê ê
ê ê ê ê ®ê êêêhêpêtꢪª¡²ê¡¦¡®ê©¢¾©§ ¡§ê ~ê rl® ê tê wê
ê yê ê ê ê ê ê ê ê ê ê ê ê ê
ê jê ¢ªª¢²ê¡¢¡®ê¨§§¾©ª¥
w55 hê mL5ê 5ê }5ê y
5Iê zI5ê >ê nIQLê ¢ª¢¦ê }5±ê n¾Ãê LIê55ê ìê¡êLêê>>êiI5êy
5Iêv55± ìê¢êLêê>>êt5êy
5Iêv55 w55ê>® ìêê5Rê5ê5
ê®ê
I5±êI±êI±ê>±êIê
5Iê±êê>>ê5Iê5>± ìêê£êI5êê>
êHê
B5 p>®êrq{ê>ê55ê w55êIê® ìêêê±ê¾
B5ê5 ìêêêH> ìêêvvu ìêêTH>ê>ê
B55êê5 ìêê555êê55êê
B555
ê>êLê
>ê5 w55ê
R55ê5®êê>Lê5B꣪ê hê55ê
HL®êê
B55êHLê w55ê
R5®êêRêê>êêI5êB>±êêiêrêLIê>> {5
ê5I®ê£ªÃê©¡©¾¦§¥©
yês5I®êw55ê
13