HELYI TERMÉK - HAGYOMÁNY, HÁLÓZAT AVAGY FIATAL KUTATÓK VIDÉKEN - KONFERENCIA PUBLIKÁCIÓS KIADVÁNYA

HELYI TERMÉK - HAGYOMÁNY, HÁLÓZAT AVAGY FIATAL KUTATÓK VIDÉKEN - KONFERENCIA PUBLIKÁCIÓS KIADVÁNYA Felelős szerkesztő: Dr. Kozma Gábor János rektor

Szerkesztőbizottság: Dr. Seregi János egyetemi tanár Dr. Dávidházy Gábor főiskola tanár Dr. Paszternák Ferenc ny. mestertanár Dr. Barancsi Ágnes főiskolai docens Gazsó Tibor innovációs igazgató

Felelős kiadó: © Gál Ferenc Főiskola Szerkesztőség címe: Gál Ferenc Főiskola – Mezőtúr 5400 Mezőtúr, Petőfi tér 1.

A folyóirat borítója és grafikai arculata Hernyák Gábor munkája Szerkesztette és tördelte: Hernyák Gábor Nyomdai munkálatok: ACTOR Kft. Gonda Károly ügyvezető ISBN 978-615-5256-17-2

A kiadvány a LEADER térségek közötti együttműködés keretében induló „Helyi termékekre, helyi szolgáltatásokra alapozott jó gyakorlatok feltérképezése és hálózatba szervezése Jász-NagykunSzolnok megyében" projekt keretében valósult meg.

LEADER térségek közötti együttműködés keretében induló „Helyi termékekre, helyi szolgáltatásokra alapozott jó gyakorlatok eltérképezése és hálózatba szervezése Jász-Nagykun-Szolnok megyében” című projekt

ELŐSZÓ ...................................................................................................................................... 3. BARCZA Gábor Helyi termékek piacnövelési lehetőségei Tiszaföldváron ................................................................ 4. Commerce increasing opportunites of local products in Tiszaföldvár ...............................................4. BENK Ákos Küllemi tulajdonságok vizsgálata kendermagos magyar tyúk és kendermagos erdélyi kopasznyakú tyúk tenyészetekben ..................................................................................... 11. The examination of appearance characteristics of the speckled hungarian hen and the speckled transylvanian naked neck hen stocks ......................................... 11. CZIMBALMOS Ágnes A tájnemesítés jelentősége ............................................................................................................ 16. Importance of region-specific plant breeding ................................................................................ 16. FARKAS Péter A mezei nyúl (lepus europaeus, pallas,1758.) Populációdinamikáját befolyásoló tényezők vizsgálata (irodalmi áttekintés) ............................... 21. Affecting factors monitoring of the population dynamics by european brown hare (lepus europaeus, pallas,1758.)(literature) .................................................................................... 21. JÓVÉR János, SERES Emese, BUDAI Júlia, CZIMBALMOS Ágnes Különböző kölesfajták keményítőtartalmának értékelése ............................................................. 30. Assessment of starch content of different proso millet varieties ................................................... 30. JÓVÉR János, KOVÁCS Györgyi, CZIMBALMOS Ágnes, FITOSNÉ HORNOK Mária A kölestermesztés és néhány klimatikus tényező összefüggéseinek vizsgálata a Nagykunságban ............................................................................................................................ 35. Evaluation of the correlation between millet growing and some climatic factors in Great Cumania ............................................................................................................................ 35. KOVÁCS Ádám, FITOSNÉ HORNOK Mária, JÓVÉR János, CZIMBALMOS Ágnes Az évjárat és a tőszámsűrítés hatása a pannon bükköny termésmennyiségére Karcag térségében .......................................................................................................................... 41. Effect of annual weather and plant density on the yiled of hungarian vetch in the region of Karcag ................................................................................................................... 41. KÖTELES Lajos A harsányi káposzta ........................................................................................................................ 46. The cabbage of harsány village ...................................................................................................... 46. LENDVAI Edina, FERENCZI Tamás A szegedi Mars téri piac vásárlóinak vizsgálata egy kvantitatív felmérés tükrében ...................... 51. A quantitative survey of the customers of the market in szeged ................................................... 51. SZERZŐINK ............................................................................................................................... 57.

1


2


ELŐSZÓ 2015 A HELYI TERMÉK ÉVE, FOGYASSZUNK MINÉL TÖBB HELYBEN KÉSZÜLT ÉLELMISZERT! A helyben előállított, ellenőrzött termékek iránt egyre növekszik a magyar vásárlók érdeklődése. A Földművelésügyi Minisztérium ezt a pozitív folyamatot erősítve a 2015. évet a HELYI TERMÉK ÉVÉNEK nyilvánította. A Gál Ferenc Főiskola a LEADER térségek közötti együttműködés keretében induló „Helyi termékekre, helyi szolgáltatásokra alapozott jó gyakorlatok feltérképezése és hálózatba szervezése Jász-Nagykun-Szolnok megyében” projekt keretén belül meghirdette a „HELYI TERMÉK-HAGYOMÁNY, HÁLÓZAT AVAGY FIATAL KUTATÓK VIDÉKEN” című tudományos konferenciát. E publikációs kiadványban a rendezvényen elhangzott előadások anyaga olvasható.

Dr. Barancsi Ágnes főiskolai docens

3


HELYI TERMÉKEK PIACNÖVELÉSI LEHETŐSÉGEI TISZAFÖLDVÁRON COMMERCE INCREASING OPPORTUNITES OF LOCAL PRODUCTS IN TISZAFÖLDVÁR. BARCZA Gábor Révay György Speciális Szakiskola, 5430. Tiszaföldvár, Beniczky G. út 5. e-mail: [email protected] Összefoglalás A dolgozat témája a helyi termékek piacnövelési lehetőségei Tiszaföldváron. Az alapprobléma a város déli, kertvárosi jellegű részén lévő, nagyszámú elhagyott, műveletlen ingatlan. Ezzel kapcsolatos, hogy azok, akik termelnek, értékesítési problémákkal küzdenek. A legtöbb helyi lakos azzal indokolja, hogy műveletlen az ingatlana, nem termel semmit, hogy úgy sem tudja eladni azt. A dolgozat célkitűzése, hogy megoldást találjon, adott településen a helyben készült, előállított termékek piacának növelésére. Ezen cél elérése közben megoldást ad a munkanélküliség csökkentésére, területrendezésre, turizmusfejlesztésre és a közbiztonság javítására Summary The world is one holistic unit, whose every part and component are coherent, and they are in connection with each other. The change of one part would lead to changes in every other part too. The rural development is an important starting point. In the centre of the rural delvelopment always the people and the human communities take place. The aim of the dissertation is that, to find a solution for increasing the market of the local made products. Achieving this goal would give a solution for the reduction of unemployment, for spatial planning, for the improvement of tourism and public security. The applied methodology uses local and foreign experts' statements, analyzes local and foreign examples. During the creation of the dissertation, a Producers’ Forum and Market have been organised, interviews have been made, the experience of abroad study trips have been analyzed, and a survey measurement have been made.

Kulcsszavak HELYI TERMÉK, VIDÉK, HELYI PIAC, FEJLESZTÉS, ÉRTÉKESÍTÉS Keywords LOCAL PRODUCT, RURAL, LOCAL MARKET, DEVELOPMENT, SALE „A vidékfejlesztéshez nem csak népességmegtartó képességre van szükség, hanem képességmegtartó népességre is.” (Kemény Bertalan) Kutatásom során megoldást szeretnék találni a nem új keletű, esetenként több évtizedes problémák megoldására Tiszaföldváron. A legfontosabb megoldandó feladatok a következők: népességmegtartás, a munkanélküliség csökkentése, a helyi értékek és termékek megőrzése, táj rehabilitáció, a település általános kulturális és gazdasági fejlesztése. Nagy kihívást jelent a település speciális helyzete. A település jogilag húsz éve város, de a város belterülete kivételével nagyon is falusias jellegű, különös tekintettel a déli része: Ószőlő és Homok. 4


Kutatásom célja, megoldást találni arra, hogyan lehet növelni a helyi termékek értékesítési potenciálját, miként kell és lehet a területrendezést végrehajtani. Madarász Imre szerint a világ egyetlen holisztikus egység, melynek részei összefüggenek, és kölcsönös kapcsolatban állnak egymással. Bármilyen részének változása módosulásokat okoz a többi részben is. A vidékfejlesztés egyik nagyon fontos kiinduló pontja, hogy érdeklődésének középpontjában mindig az emberek, az emberi közösségek vannak. Megváltozik az agrárvilág társadalmi beágyazódottsága is: gazdálkodóként felelősséget kell vállalnunk a természeti és társadalmi környezetért, az esélyegyenlőségért.1 A speciális, tájjellegű termékek előállítása, azok helyben, illetve a régióban történő értékesítése, a helyi jellegzetességekre alapuló turizmus fejlesztése szinte minden ország kormányának támogatási céljaiban megjelennek. A „mélyítés” és „szélesítés” együttesen a vidéket, ezen belül a mezőgazdasági vállalkozást, egy olyan komplex gazdasággá alakítja, amely újfajta növénytermesztéssel és szolgáltatásokkal több piacot von be az értékesítésbe.2 Kocsis Anikó szerint, a fenntartható fejlődés biztosítja a környezeti forrástér tartalmas használatát. A holisztikus megközelítés elve szerint a fenntartható fejlődés alapja az a felismerés, hogy a problémák rendszer jellegűek, összefonódtak. Bármely egyedi kérdést rendszerszemléletben vizsgálva felismerjük közvetlen és közvetett kapcsolatait a probléma más komponenseivel. A holisztikus megközelítés elvéből adódó másik fontos felismerés, hogy a helyi kihívásokra adandó válaszokat nem lehet megfogalmazni a tágabb környezet és globális folyamatok ismerete nélkül.3 Nagyon fontosnak tűnik azonban az, hogy ennek a folyamatnak a helyi közösségekből kell kiindulnia, a helyi kezdeményezéseken kell alapulnia, s ezeket kell állami eszközökkel és segítő célú vállalkozói tőke ideirányításával, a megfelelő szabályzórendszer kialakításával az államnak támogatnia. Néhány évtizede a magyar parasztember számára még természetes volt, hogy találkozott mezőgazdasági termékeinek fogyasztóival, bemutathatta a gazdaságát a vevőinek, és személyesen tájékozódhatott a vásárlók igényeiről. Az intézményes kereskedelem kiépülésével azonban a termelő és a fogyasztó egyre jobban eltávolodtak egymástól, sőt a fölösleges köztes elemek (lánc-kereskedelem) a haszon egy részét is elvitték. A nyugati szomszédoknál listát kaphat az érdeklődő azokról a környékbeli gazdaságokról, ahol friss terményeket vásárolhat. Tiszaföldvár agrármúltját a mai nap is jól visszatükrözi a település utcaszerkezete. A déli területeknek a tágas, nagy telekméretek kertvárosi jelleget kölcsönöznek. Az 1950 es évek politikai és ideológiai alapon elkezdett iparosodás nem kedvezett a településnek. Leépült a mezőgazdaság, és az ipar sem tudta megvetni a lábát. A település erőforrása a rendkívül jó minőségű talaj és nagy számban rendelkezésre álló művelhető belterületi telkek.

1

Vidékfejlesztés ,szerk. Nagy Géza, Debrecen , 2007, 28.p. Vidékfejlesztés ,szerk. Nagy Géza, Debrecen , 2007, 61.p. 3 Gondolatok az ökologikus vidékfejlesztésről , szerk. Kocsis Anikó, Budapest,2001, 9.-11.p. 2

5


forrás: Tiszaföldvári Múzeum adattára 1. ábra. Tiszaföldvár térképe, kiemelve a Homoki terület Tiszaföldvár területének kb 50%-át különbféle csernozjom talajok borítják. Kitűnő víz- és tápanyag gazdálkodásuk miatt különböző szántóföldi kultúrák termesztésére alkalmasak. A meszes, humuszos homoktalajok, humusztartalmuk miatt kitűnő szőlő- és gyümölcstermelő helyek.

forrás: Tiszaföldvár Múzeumi Adattár 2. ábra. Talajtípusok Tiszaföldváron Az egyik legkiemelkedőbb gond magas munkanélküliség. Ennek okai a kilencvenes évek elejére vezethetőek vissza, amikor is a nagyszámú, képzetlen munkaerőt foglalkoztató üzemek megszűntek (TSZ, Cipőgyár ) 6


Jellemző az aluliskolázottság, képzetlenség. A rendelkezésre álló munkaerő főként betanított munkás, segédmunkás. A képzett iskolázott emberek többsége elvándorol. A településen nagy számban található műveletlen, elhanyagolt belterületi telek. Az ingatlanok átlagosan négyezer négyzetméteresek.

forrás: Saját fotó 3. ábra. Egy a sok elhanyagolt belterületi ingatlan közül, Homokon. A nyolcvanas évek elején a szőlő és gyümölcsös területek, a paraszti gazdák kezéből a városi emberek kezébe kerültek, akik hobbi célokra vették meg, szaktudás és minden egyéb ismeret nélkül ezeket, majd a kilencvenes évek elején elhagyták ezeket gazdátlanul, műveletlenül. Sok esetben rendezetlen tulajdonviszonyokkal. Az elhagyott gazdátlan ingatlanokat pedig újabb bevándorlók vették meg, vagy csak egyszerűen beköltöztek az elhagyott ingatlanba. Ez a réteg azonban már nem is akarja művelni a területét. Rekultiválni kell az elhanyagolt szőlős területeket. A mai kornak és a mai keresletnek megfelelően újra meg kell honosítani a szőlő- gyümölcs- és kertkultúrát. Tudniillik a szóban forgó terület talaj és éghajlati viszonyai erre alkalmasak a leginkább. Mindezt tudatos, tervszerű telepítésekkel, gondosan válogatott, a tájadottságoknak megfelelő piacképes fajták kiválasztásával kell elvégezni. A növénytermesztésnél már a telepítés során gondolni kell a kisgépekkel való művelésre, és az ültetvényeket ennek megfelelően kell kialakítani. A gazdálkodóknak fórumokat, szakképzéseket kell szervezni, hogy szaktudásuk minél elmélyültebb legyen. Az egyik legtöbbször felvetődő probléma, amit fórumokon, interjúkon elmondtak nekem, a rossz közbiztonság. A lakosság egy része úgy gondolja nem érdemes termelni, mert úgy is ellopják a termést. Ezen probléma kiküszöbölésére, létre kell hozni mezőőrséget. Ezzel párhuzamosan a frekventált pontokra ki kell építeni a térfigyelő kamerarendszert, és a kamerarendszer létét propagálni is kell. Az egész program koordinálására, létre kell hozni a Helyi Termelők Szövetségét. Információt kell gyűjteni, adatbázist kell létrehozni, a következő részletességgel. Hány őstermelő van a településen, mit termelnek, elérhetőségük (lakcím, telefon, e- mail), ugyanilyen módon az egyéb termelőket, kézműveseket, kosárfonókat, seprűkötőket, gyógynövény feldolgozókat, borászokat, stb. Ezeket utána jól elkülöníthető szakágakra, csoportokra kell lebontani. Az emberekkel tudatosítani kell az igazi szövetkezés előnyeit, s azt, hogy itt szó sincs kolhozosításról. El kell mondani az adatbázis létrehozásának fontosságát, hiszen még sok esetben egymásról sem tudnak a termelők, nem beszélve a leendő vásárlőerőről. Az a

7


véleményem, hogy össze kell gyűjteni ki, mit termel, milyen mennyiségben, milyen turisztikai szolgáltatást, programot tud nyújtani. Rendkívül fontos a megtermelt áruk mielőbbi értékesítése, és ehhez napjainkban az internet adta lehetőségek megkerülhetetlenek. Helyi termelői oldalt kell kialakítani a város honlapján, ahová bárki díjmentesen felteheti, meghirdetheti a termékeit. Ezen belül lehet fokozni a vásárlói kedvet házhoz szállítással, különböző termékek csomagban való értékesítésével is. Megkerülhetetlenek világhálón működő közösségi oldalak, mint marketing felületek. A helyi termelői piac létrehozása rendkívül fontos feladat. A Vidékfejlesztési Minisztérium is fontosnak tartja a helyi piacok kialakítását. Programjában ezt meg is jeleníti „Helyi termelői piacot minden településre!”címen. A helyi termelői piacon csak kistermelők értékesíthetik a saját gazdaságukból származó mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeiket. Miután a helyi termelő saját termékét árulja, ezért az áru nyomon követhetősége, minősége, a termelés módja felőli tájékoztatás biztosított, ha pedig beválik egy termék, a személyes kapcsolat és közelség miatt könnyen vásárolható belőle újra. Miután a termék előállítása, árusítása a településen történik, a bevétel is helyben marad, ezáltal erősödik a helyi gazdaság, erősödnek a termelő-vevő kapcsolatok. A közvetlen értékesítésnek köszönhetően csökken a szállítási, tárolási, hűtési költség, ebből következően a környezet terhelése is. Mindemellett nő az élelmiszer, illetve ellátásbiztonság. A friss helyi termék szezonális, nagyobb élőmunkával előállított termék. Különleges íz világú, egyedi termék kapható vásárlásukkor, amivel támogatjuk a „kiskerti”, háztáji termesztést, táj és őshonos fajták fennmaradását és a hagyományos, házi elkészítési módokat is. A helyi termelői piac értékes közösségi élmény színtere is, ahol erősödhet a közösségi összetartozás, az egymás iránti bizalom. Legyenek kapcsolódó programok, így élmény lesz a bevásárlás a piacon. Az ábra jól mutatja, hogy a virtuális és a paraszt piac bevezetésével, ki lehet kerülni a nagykereskedőt, kiskereskedőt, viszonteladókat. Így az ő hasznuk egy része a termelőnél maradhat, a másik rész pedig a vásárlónál jelentkezhet megtakarításként.

forrás: saját szerkesztés 4. ábra: Javasolt termék út További lehetőségként vethető fel, hogy a termelő ingatlanja kapujában is árusíthatja termékeit, megállító táblák, transzparensek kihelyezésével fokozhatja a forgalmát. 8


A helyi termék vásárlása előnyösen hat a helyi, települési gazdaságra. A gazdálkodó családoknak pótlólagos jövedelmet, bevételt jelent, a vásárlóknak pedig nem kell beutazni a városokba a termékekért (vagyis megmarad az utazásra szánt költség). nyújtani nekünk, fogyasztóknak. Ebből is következik, hogy a helyi élelmiszernek jobb az íze. A helyi termékben a helyi talaj és a helyi napsugár íze, zamata is benne van, ami páratlan az egész világon. Ha mód van rá, akkor érdemes bevezetni a szedd magad mozgalmat is. A Helyi termék védjegy bevezetése nem jár jelentős költséggel, de több szempontból is fontos. Előnyei: egységes arculat, helyi identitás fokozása, turisztikai érték. A védjegyhasználók helyben termelt alapanyagokból kiváló minőségű termékeket előállító helyi termelők. A védjegy egyúttal azt is garantálja, hogy a minőségi termék környezetbarát, hiszen a kedvező előállítási technológiák mellett a csomagolás is minimális terhelést jelent csak a környezet számára. A védjeggyel ellátott termékek iránt nő a fogyasztók bizalma, a termelő értékesítési lehetőségei bővülnek. Mi is az a helyi termék, mellyel dolgozatomban kiemelten foglalkozom? Általános esetben elmondható, hogy a helyi termék olyan termék, ami helyben készül, nem az ország egyik feléből szállítják a másikba, nem külföldről importálják, és 40-50 km-en belül értékesítik. Nem tömegáru, hanem helyi specialitás. Legalább 51%-ban helyi hozzáadott értéket tartalmazza helyi alapanyag vagy helyi munkaerő tekintetében. A helyi termék átvitt értelemben : - Munkahelyteremtés és munkahely megtartás - Hagyományok fenntartása, megőrzése és újjászületése - Az élhető vidék megteremtése és fenntartása Jól működő lehet, ha a termelő a betakarításba is bevonja a turistát. Komplett szüreti programot kínál (szállás, termőterület bemutatása, szőlőfajták ismertetése, helyi bortörténelem ismertetése, étkeztetés, kisebb nóta est, borkóstoló), szilvaszedés (szállás, gyümölcsszedés, termő terület bemutatása, lekvár főzés, azonnali kóstolás, cefre készítés bemutatása, pálinkakóstolás). ilyen lehet még a disznótor, amely a városi ember számára nagy élményt nyújthat. Kutatásom célkitűzése, hogy megoldást találjon, adott településen a helyben készült, előállított termékek piacának növelésére. Ezen cél elérése közben megoldást ad a munkanélküliség csökkentésére, területrendezésre, turizmusfejlesztésre és a közbiztonság javítására. Az alkalmazott módszertan felhasználja a hazai és külföldi szakértők megállapításait, hazai és külföldi példákat elemez. A dolgozat készítése folyamán sor került termelői fórum és vásár megszervezésére. Interjút készítettem egy vállalkozóval, összegeztem egy külföldi tanulmányút tapasztalatait és kérdőíves felmérést készítettem. Minden ágazatnak megvannak az előzményei, csírái, ugyanakkor törekedni kell az innovációk minél jelentősebb hasznosítására. 2013 tavaszán részt vettem egy vidékfejlesztési konferencián, Szolnokon, ahol meghallgathattam Németh Sándor professzor úr előadását. A tanár úr előadását az alábbi gondolattal kezdte: „Tisztelt hölgyeim és uraim, a következő előadás az egy koncepcióról fog szólni, tulajdonképpen minden, ami a fenntarthatósággal kapcsolatos, egy kicsit a kerék újra felfedezéséről szól, az érdekes dolog az, hogy erre valójában szükség is van” 9


Kutatásom során beigazolódtak számomra a professzor úr gondolatai, amikor a kerék újra felfedezéséről szólt. Hiszen többnyire nem új dolgokat kell kitalálni, hanem régi dolgokat újra megtanítani, megreformált változatban A vidékfejlesztés egyik nagyon fontos kiinduló pontja, hogy a vidékfejlesztés érdeklődésének középpontjában mindig az emberek, az emberi közösségek vannak. Munkám során többen is kérdezték mivel lehet meggyőzni a kétkedő embereket, hogy kezdjenek mezőgazdasági termelést? A válasz egyszerű. Nincs más út! Az elmúlt évtizedek arról szóltak, hogy majd az ipar ide fog települni, és egy csapásra megoldódik a térség minden gondja. Esztendők múltak, de ipar nem jött, vagy ha jött, csak rövid ideig maradt, adót nem fizetett, minimálbérért dolgoztatott, majd néhány hónap múlva megszűnt, esetenként ki sem fizetve az ott dolgozókat. Munkámban a helyi termékek helyzetét, piacát növeltem. Mivel azonban a helyi termék kölcsönkapcsolatban áll több résszel, összetevővel, így hatással van más részekre is. Ezáltal a helyi terméken kívül fejlődik a turizmus, a falusi vendéglátás, javul a településrész összképe, megszűnik az ingatlanok elértéktelenedése, csökken a munkanélküliség. IRODALOMJEGYZÉK [1.]

[2.] [3.] [4.] [5.] [6.] [7.] [8.] [9.] [10.]

Hegedűs Krisztián – Kovácsné Kaposvári Györgyi – Pusztai Gabriella – Pusztai Zsolt ( szerk.) Peremlétben? Félúton, A Tiszazug néprajzi , történeti, földrajzi kutatása az ezredfordulón, - Gecse Annabella :Esély és esélytelenség a mai tiszazugi családi gazdaságban (101p-129p) – Kavecsánszki Máté : Közelítések Tiszazug turisztikai rendszerének szociokulturális vizsgálatához. A turizmus és a falusi szállásadás épített környezetének relációja (275p-299p) Szolnok, 2010 , Jász – Nagykun – Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága http://www.tiszafoldvar.lap.hu/2013.08.04. http://www.ingatlannet.hu/statisztika/Tiszafoldvár , 2013.09.19. http:// www.orszagoshelyitermek.hu/helyi_termek, 2013.07.01. http://www:// videkstrategia.kormany.hu, 2013.09.22. Kelemen Éva - Pató Mária – Szlankó István (szerk.)Tiszaföldvár , Fejezetek a város történetéből, Tiszaföldvár, 2002, Tiszazugi Földrajzi Múzeum, Kocsis Anikó(szerk.) Gondolatok az ökológikus vidékfejlesztésről, Budapest, 2001, Agroinform Kiadóház Madarász Imre, Mezőgazdaság és vidékfejlesztés, Mezőtúr , 2004, Tessedik Sámuel Főiskola Mezőgazdasági Főiskolai Kar Simon Béla (szerk.) Szülőföldem, a Jászkunság ,Jász-Nagykun-Szolnok megye településeinek története , Szolnok, 1992,Axel Springer – Magyarország Kiadói Kft Tiszaföldvári Földrajzi Múzeum adattára

10


KÜLLEMI TULAJDONSÁGOK VIZSGÁLATA KENDERMAGOS MAGYAR TYÚK ÉS KENDERMAGOS ERDÉLYI KOPASZNYAKÚ TYÚK TENYÉSZETEKBEN THE EXAMINATION OF APPEARANCE CHARACTERISTICS OF THE SPECKLED HUNGARIAN HEN AND THE SPECKLED TRANSYLVANIAN NAKED NECK HEN STOCKS BENK Ákos Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kar, 6800 Hódmezővásárhely, Andrássy út 15. e-mail: [email protected] Összefoglalás Gazdasági haszonállatainknál a küllem megítélése elsősorban az őshonos és régen honosult fajtáknál fontos tényező. Az általunk fenntartott magyar kendermagos tyúk és a kendermagos erdélyi kopasznyakú tyúkállományt tenyésztési eljárás szerint, relaxált szelekcióval tenyésztjük. Az állományoknál napos kortól rendszeresen végzünk küllemi tulajdonságokra történő szelekciót. A küllemi tulajdonságok, amelyeket egyedenként vizsgálunk, a következők: testnagyság, fejlettség, tollazat, bőrképletek, bőrszín. Célunk a fajtajelleg megőrzése és alkalmassá tétele a genotípusoknak, a szabadtartásra és ökogazdálkodásra. Céljaink megvalósulását mind a küllemben, mind a tartásban számos elismerés bizonyítja. A génmegőrzés mellett figyelmet fordítunk a fajták gazdasági hasznosítására is. A fajtafenntartás mellett törekszünk a keresztezések kipróbálására, ahol nyomon tudjuk követni az egyes küllemi bélyegek öröklődés-menetét. Ehhez kapcsolni kívánjuk mind fajtatisztán, mind pedig keresztezésben a kulináris értékek megjelenítését. Summary The judgement of the appearance in our poultry livestock is an important factor primarily in the indigenous varieties. The maintened Hungarian speckled hen and Speckled Transylvanian naked neck hen stock have been bred with relaxed selection. We regularly make selections at the appearance characteristics of stocks from oneday-old age. The appearance characteristics that we examine individually are the following: body size, development, plumage, leather formulae and skin colour. Our aim is to conserve the type characters and make suitable the genotypes for free range keeping and ecological farming. The fruition of our aims both in appearance, all in keeping are certified with several acknowledgements. Beside gene conservation we also pay attention to the economic utilisation of the types. Beside the type maintenance we aspire to test the hybrids, where we can track the inheritance procession of the appearance signs. To this we wish to join the representation of culinary values both in purebred and in hybrid types.

Kulcsszavak: magyar kendermagos tyúk, kendermagos erdélyi kopasznyakú tyúk, génmegőrzés, küllemi tulajdonságok Keywords: Speckled Hungarian hen, Speckled Transylvanian naked neck hen, gene preservation, appearance characteristics Gazdasági haszonállatoknál több évezredre tekint vissza a küllem alapján történő szelekció. Napjainkban a küllemformáló képesség több ágazatra oszlik. A küllem megítélésében egyik orientáció a formalizmus. A másik szélsőségesnek mondható irányzat a küllemi megítélésében a funkcionalizmus, amely elsősorban a primer kvantitatív tulajdonságokat helyezi előtérbe, másodlagos, szekunder tulajdonságnak ítélve a küllemet. 11


A jelenlegi megítélés szerint a küllemtanban követendő irányzat az oknyomozó küllemtan, amely összefüggéseket keres a kvantitatív értékmérők és a küllemi tulajdonságok között. Az állatnemesítés során, egy meghatározott, gazdaságilag előnyös tulajdonságra történő szelekció következtében, számos fontos tulajdonság, mint a szervezeti szilárdság, az ellenálló képesség, az alkalmazkodó képesség, a változékonysága eltűnnek (SZABÓNÉ WILLIN, 1996). A védett, őshonos fajták jelentős genetikai értéket képviselnek. A tyúkfaj teljes génállományának megóvása érdekében fenn kell tartani a Kárpát-medencében tenyésztett és tartott fajtákat, melyek közé tartozik a kendermagos magyar tyúk is. Az őshonos (régen honosult, helyi) fajták degradációja, visszaszorulása, vélekedik BÖGRE – DOHY (1991), majd eltűnése annak a folyamatnak drasztikus formája, amikor végeredményben veszendőbe megy az adott fajta (genotípuscsoport) teljes génkészlete. Fontos azon leírások összegzése, amelyek rögzítik az egyes fajták küllemi standardjait. Különös jelentőséggel bír ez az őshonos, régen honosult fajták körében. Vizsgálatunkban a magyar kendermagos tyúk és az erdélyi kopasznyakú tyúk kendermagos változatának küllemformáló képességét vizsgáltuk. Ezek a vizsgálatok kiterjedtek a testnagyságra, fejlettségre (testtömeg tábla), tollazatra, bőrképletekre (taréj, állebeny, füllebeny), valamint a bőrszínre. Leírtuk azon fenotípusos szelekció folyamatát, amely során értékeljük a felsorolt tulajdonságokat. A szelekció alapfázisaiban egyedenként értékeljük az említett paramétereket. A tradicionális fajták akkor is értéket jelentenek, ha ez pillanatnyilag nem rendelkeznek gazdasági jelentőséggel. A magyar kendermagos tyúk, a magyar nemesített tyúk egyik változata, amely a magyar parlagi tyúkból alakult ki, számos külföldi fajtával történő keresztezés, majd ezt követő fajtatiszta tenyésztés eredményeként (MÁRTHA, 1962). A kopasznyakú magyar tyúkot TÓTH (1956) szerint erdélyi kopasznyakú tyúknak is nevezik. A feltevés szerint kis-ázsiai eredetű, s a török hódoltsága idején jutott Erdélybe, és a hajdani Jugoszlávia területére is. Vizsgálatainkat a SZTE Tangazdaság Kft.-ben fenntartott őshonos kendermagos állományunkban végeztük. A tyúkállomány 1977-ben került az üzembe és azóta két változatban (fedett tollazatú és kopasznyakú) tenyésztjük. A fedett nyakú változatot magyar kendermagos tyúkként, míg a kopasznyakú változatot erdélyi kopasznyakú tyúk kendermagos változataként tartjuk nyilván. Célunk a két fajta fenntartása, a fajtajellegek megőrzése. A fedett tollazatú változatból 4 vonalat, a kopasznyakúból 1 vonalat tartunk fenn. A fedett nyakú vonalakat 21, 22, 24, 28-as kóddal, a kopasznyakú vonalat a 26-os kóddal vesszük nyilvántartásba Az üzemben az öt vonal 38 fülkében kerül elhelyezésre. A keltetés április hónapban történik, amit egy 7-10 napos tenyésztojás-gyűjtési időszak előz meg. Ebből a keltetésből származó növendék állomány 20 hetes korban kerül beólazásra. Fülkénként 20-25 db jérce és 2-3 kakas. A beltenyésztéses leromlás kiküszöbölése érdekében a kakasokat rotációs szisztéma szerint alkalmazzuk a különböző vonalakra. Ezt lehetővé teszi, az ellenőrzött tojásgyűjtés, a naposkori szárnyjelzőzés, valamint a beólazáskori egyedi megjelölés. A kendermagos állományokat 10, 15 és 20 hetes korban átvizsgáljuk, küllemi tulajdonságaik alapján selejtezzük. Tenyésztési programunkat mind a magyar kendermagos tyúk, mind a kendermagos erdélyi kopasznyakú tyúk vonatkozásában Dr. Sófalvy Ferenc munkássága folytatásaként végezzük. Vizsgálataink során azon fajtaleírásokat vettük figyelembe, amelyek közlik a vizsgált fajták standard küllemi tulajdonságait. Így irodalmi források alapján értékeltük és vizsgáltuk a szeremlei tyúk 19. században leírt változatát. 12


Felhasználtuk a SZALAY (2009) által a tenyésztési programban leírt fajtastandardot. Felhasználtuk azon képes publikációkat, amelyek segítségével állományunk összevethető „az ideál típussal”. Az első szelekció napos korban, a keltetőben történik, ahol minden egyed kézbe kerül. Megvizsgáljuk a fejlettséget, csőrformákat, életképességet. A továbbtenyésztésre szánt állomány a technológiában leírt oltási, immunizálási programban részesül, és minden egyes állat a további megkülönböztethetőség érdekében egyedi azonosítást kap. A két kendermagos fajta testalkati tulajdonságok közötti különbségek már napos korban, a keltetést követően érzékelhetők. Ezek megnyilvánulnak akár tapintásra a szárny hosszában, a szárnyredők felületének izmoltságában, valamint a mell- és combizomzat fejlettségében. A fedett tollazatú napos csirkénél a mellcsonti taréj jól kitapintható, míg az erdélyi kopasznyakúnál már izomszövet borítja. A tollasodás ütemében is különbség van a két fajta között. A szűzvedlés előbb következik be a fedett tollazatú kendermagosnál. A szelekció következő fázisa 10 hetes korban történik. Ekkor nemek szerint szétválasztásra kerülnek az egyedek és a kakas-állomány tenyésztésbe nem illő létszáma értékesítésre kerül. A 10 hetes küllem alapján történő szelekciónál egyedenként vizsgáljuk a fejlettséget, egészségi állapotot, tollazatot, bőrképleteket, csőrszínt és bőrszínt. 20 hetes korban, a bólazáskori szelekció során alakítjuk ki a törzsállomány végleges létszámát és ivararányát. Törzsállományunkba évente 1200 darabot ólazunk be. A beólazáskor minden egyed küllemének megítélésére sor kerül. Később tapasztaljuk, hogy az egyes küllemi bélyegek nem a fajtastandardnak megfelelően alakulnak. A leggyakrabban előforduló negatív változás a tollazat színében, a taréjformában és bőrszínben fordul elő. Külön vizsgáljuk és tapasztaljuk, hogy az általunk tartott fajtákban igen jelentős az ivari dimorfizmus. Ez elsősorban megnyilvánul a tollszínben, ahol érvényesül a kakasoknál az ivarhoz kötött öröklődésmenetben a világosító faktor (Barred faktor), valamint a taréjban és a szaruképletekben. A kakasok taréja és állebenye terjedelmesebb, a bőrszín a lábon a kakasoknál sárga, nőivarban előfordul a szürkés pigmentáció (1. kép). Azonban azt meg kell jegyezni, hogy ez nem csökkenti a gasztronómiai értékét, mivel a forrázás során ez a pigmentáció az úgynevezett „pogány bőrrel” leválik.

1. kép Szürkés pigmentáció a lábbőrön

2. kép: Szabályos taréjállás 3. kép: Szabálytalan, lógó taréj 13


A taréjformánál kívánatosnak tartjuk a felálló egyszerű fűrészes homlokra és tarkóra nem lenyúló bőrképletet (2. kép). A taréjformáknál előfordulnak a fajtajellegtől eltérő méretek és morfológiai eltérések (3. kép). Kizárjuk a tenyésztésből azon egyedeket amelyeknél a füllebeny fehér és az állebeny túlságosan terjedelmes. A tollazatnál szelektáljuk azon egyedeket, amelyek a kendermagos színezettől eltérőek. Tapasztalataink szerint ezek a standardtól eltérő pigmentációk előfordulnak az evező- és sarlótollakban pigment mentes, fehér formákban (4. kép), valamint a gallértollakban vörös árnyalatban (5. kép). A szigorú küllemre történő szelekció eredményeként azt tapasztaljuk, hogy a fent felsorolt küllemi hibák egyre kisebb gyakorisággal fordulnak elő.

4. kép: Fehér sarlótollak

5. kép: Vörös árnyalatú toll a gallértollazatban

Az erdélyi kopasznyakú tyúknál fokozottan törekszünk arra, hogy a „csórényakú” egyedek (6. kép) kerüljenek tenyésztésbe. Selejtezzük az örvös nyakú egyedeket (7. kép), és azokat is, amelyeknél akár egy-két tollpamacs található a nyakon.

6. kép: „Csórényakú” egyed

7. kép: Örvös nyakú egyed 14


A jövőben is vizsgálni kívánjuk a nemhez kötött küllemi tulajdonságokat. Az általunk tartott fajtákat nem szabad díszállatként kezelni, azonban szükséges, hogy felfedezzük ezen fajtákban a zootechnikai szépséget. Továbbá fontos, hogy megőrizzük a kettőshasznosítású fajták küllemi jellegét, amelyek beilleszkednek a tenyésztési programba relaxált szelekcióval, megőrizvén a tojás-hústermelő képességet. Ezek az állatok hiteles tartozékai a tanyasi udvaros szabadtartásnak. Igénytelenségük révén markáns küllemüket megőrizve extenzív takarmányozáson is tarthatók. Következtetésként elmondható, hogy: 1. A Mezőgazdasági Kar Tangazdaságában fenntartott állomány illeszkedik azon programba, amelyet az állattenyésztésről szóló törvény megszab. 2. Az állományunk a magyar kendermagos tyúk, valamint az erdélyi kopasznyakú tyúk kendermagos változata a génmegőrzés hatálya alá tartozik. Tenyésztési programunkat jellemzi a relaxált szelekció és a küllemi tulajdonságokra történő tenyész kiválasztás. 3. Állományunk fenntartásánál a tenyésztési programnak megfelelően több szelekciós fázisban végrehajtjuk a küllemi tulajdonságokra történő kiválasztást. 4. Megállapítottuk, hogy a vizsgált fajták markánsan örökítik a küllemformáló képességet. Az ettől eltérő egyedek nem kerülnek a tenyésztési programba. 5. A leggyakrabban előforduló küllemi hibák a következők: pigment mentes fehér tollazat, vörös árnyalatú tollazat, tyúkoknál a pigmentes lábbőr, lógó taréj, fehér füllebeny. 6. Az általunk végzett küllemi megítélések nem a formalizmust szolgálják, hanem a fajták hiteles küllemi megőrzését. IRODALOMJEGYZÉK [1.]

[2.] [3.] [4.]

[5.]

Bögre J. - Dohy J. (1991): Gondolatok a génerózió és az állatnemesítés néhány új aspektusáról, az „adekvát mutációk" tükrében, Állattenyésztés és Takarmányozás 40/3, 195-201. p. Mártha Zs. (1962): A magyar tyúk nemesítésének első időszaka. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, Mezőgazdasági Múzeum, Budapest. 63-83. p. Szabóné Willin E. (1996): A gazdasági állatok géntartalékainak megőrzése (in. Az állattenyésztés alapjai. Szerk.: Nagy N.). Mezőgazda Kiadó, Budapest. 276-278. p. Szalay I. (2009): http://www.mgegodollo.hu/WEBSET_DOWNLOADS /526/A%20 kendermagos%20magyar%20ty%C3%BAk_%C3%BAj%20teny%C3%A9szt%C3%A 9si%20program_MGE_2009.pdf (2010.02.12.) Tóth P. (1956): A baromfitenyésztés kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 53-68. p.

15


A TÁJNEMESÍTÉS JELENTŐSÉGE IMPORTANCE OF REGION-SPECIFIC PLANT BREEDING CZIMBALMOS Ágnes DE ATK Karcagi Kutatóintézet, H-5300 Karcag, Kisújszállási út 166. e-mail: [email protected] Összefoglalás A búzát, a világ egyik legfontosabb gabonanövényét napjainkban mintegy 218 millió hektáron termesztik, az éves megtermelt mennyiség meghaladja a 700 millió tonnát. A búzatermesztés eredményességét a betakarított termés mennyiségi és minőségi mutatói együttesen határozzák meg. A nemesítés során elengedhetetlen az értékmérő tulajdonságok ismerete, évjárattól függő változásuk. Az évjárathatás szerepe meghatározó: megfelelő agrotechnika és kedvező adottságokkal rendelkező termőhelyeken is képes jelentősen befolyásolni az értékmérő tulajdonságokat. Az egyre szélsőségesebb időjárási-, évjárati kilengésekre az agrotechnika eszköztára mellett megfelelő fajtakiválasztással és az e mögött álló növénynemesítéssel lehet válaszolni. A növénytermesztési tapasztalatok alapján az eltérő agroökológiai adottságok között nemesített növényfajták nagyobb toleranciával képesek elviselni az adott tájra jellemző kedvezőtlen tényezőket, jelentős termésstabilitást és előnyt biztosítva ezzel a gazdáknak. Summary Wheat is one of the most important cereals in the world. Nowadays wheat is grown on more than 218 million hectares; the world production of wheat is over 700 million tons per year. The efficiency of wheat production is determined by the quantitative and qualitative parameters together. The knowledge of these parameters and their changeability by the year effect is essential for breeding. The role of year effect is very significant: it can influence the quantitative and qualitative parameters of wheat production even if proper agro-techniques are used in areas with favourable conditions. Beyond the agrotechnical tools, proper variety selection based on suitable plant breeding is a good response to the increasing frequency of weather extremes. On the base of plant production experiences, plant varieties bred under different agro-ecological conditions can tolerate better the unfavourable conditions of a certain region providing higher stability and other advantages to the farmers.

Kulcsszavak: őszi búza, évjárathatás, tájnemesítés, Nagykunság, Keywords: winter wheat, year effect, region-specific plant breeding, Great Cumania BEVEZETÉS ÉS IRODALMI ÁTTEKINTÉS A búza a világ egyik legfontosabb gabonanövénye, a Föld valamennyi kontinensén biztonsággal termeszthető. Az őszi búza a mérsékelt égöv növénye, de kiváló adaptációs képességének köszönhetően az egészen szélsőséges helyeken is megél, ott biztonsággal termeszthető (SZABÓ et al., 1987; SZÁNIEL, 1973). PETERSON et al. (1992) szerint a minőségi tulajdonságok értékeinek ingadozásai vélhetően nagyobb mértékben függnek össze a környezeti hatásokkal, mint a genetikai tényezőkkel. LÁNG és BEDŐ (2003) megállapította, hogy a minőségi búza-termeltetési tapasztalatok szerint a kiváló minőség még kiemelkedően jó agrotechnikával is csak 70-75% valószínűséggel érhető el az évjárat és a termőhely minőséget módosító hatásaik miatt. PETERSON et al. (1998) megállapították, hogy az őszi búza minőségére szignifikáns hatással vannak a környezeti tényezők, azonban a különböző genotípusú őszi búzák ezekre eltérően reagálnak. 16


A búzatermesztés feltételeit nagymértékben meghatározzák a termőhelyi, ún. „talajklimatikus” viszonyok, melyek hatását nem, vagy csak kis mértékben tudjuk szabályozni, és amely hatások ugyanakkor alapvetően meghatározzák a termelés célját, a termesztendő növény faját, fajtáját, az alkalmazható agrotechnikai műveleteket és magát a tevékenység gazdaságosságát (JOLÁNKAI et al., 2004). A klimatikus változásokra való felkészülésnél elengedhetetlen a nemesítési koncepciókon való változtatás. Olyan genotípusok elérése a cél, melyek jól tolerálják a magasabb átlaghőmérsékleti értékeket, az aszályt és/vagy túlzott csapadékmennyiséget, a kórokozók új rasszait, az új kártevő fajokat/rasszokat, a megnövekedett légköri CO2-koncentrációt stb. A nemesítéshez nélkülözhetetlen az új szülőpárok felkutatása a genetikai bázis beszűkülésének elkerülése érdekében (BOROJEVIĆ et al., 1994). KAJDI et al. (2011) rámutattak arra, hogy az adott helyre történő, a helyi agroökológiai viszonyokhoz alkalmazkodó fajta kiválasztása a legfontosabb. A Karcagi Kutatóintézetben folyó nemesítési kutatások alapvető célkitűzése az Alföld északi részére (elsősorban a Nagykunságra) jellemző agroökológiai feltételeknek megfelelő, a kedvezőtlen adottságok (vízhiány, ill. többlet, rossz talajszerkezet) között is versenyképes fajták és hibridek előállítása, hasznosítása. Karcagon a télállóság és aszálytűrés tesztelése természeti adottság, így „predesztinálva vagyunk ezen tulajdonságok fejlesztésére” (CZIMBALMOS et al., 2013). ANYAG ÉS MÓDSZER Hat év átlagában összehasonlítást végeztem annak megismerésére, hogy a Karcagon és két másik magyarországi tájegységben (továbbiakban: TE-I. és TE-II.) nemesített fajták hogyan tolerálják a Nagykunság kedvezőtlen agroökológiai körülményeit (aszályos, vagy túlzottan csapadékos és/vagy kedvezőtlen csapadékeloszlású időjárás, gyenge-rossz vízelvezetésű, rossz vízgazdálkodású, magas agyagtartalmú, hideg, kötött talajok). Célul tűztem ki annak bizonyítását, hogy a tájnemesítésből – és az ebből következő tájtermesztésből – származó fajták jelentős komparatív előnyökkel rendelkeznek egy adott táj gazdaságos búzatermesztésében más termőtájakon nemesített fajtákkal szemben. Tanulmányoztam a vizsgált fajták reagálását adott termőhelyi viszonyokra, az évjárat változásaira, azok hatását az egyes értékmérő paraméterek alakulására. Jelen cikkben a nedves sikértartalom, a Zeleny-index és a Hagberg-féle esésszám vizsgálatának eredményeit közlöm. A kísérlet beállítására a DE ATK Karcagi Kutatóintézetben került sor 2008-2014. közötti években négyismétléses, véletlen-blokk elrendezésű kísérletben (parcellaméret: 10 m2). A vizsgált tenyészidőszakok csapadék- és középhőmérsékleti adatait az 1. táblázat tartalmazzák. A kiinduló adatbázis a három termőhelyen nemesített, összes vizsgálatba vont fajtájának tenyészévenkénti értékeit tartalmazza, jelen cikkben helyhiány miatt csak az átlagértékek kerültek közlésre.

17


1. táblázat: A vizsgált tenyészidőszakok meteorológiai adatai (Karcag, 2008-2014) Tenyészév Hónap

2008/09

Tenyészidőszak Eltérés az átlagtól

378,2 +20,6

Tenyészidőszak Eltérés az átlagtól

8,4 +1,4

2009/10

2010/11

2011/12

2012/13

2013/14

50 éves átlag

Csapadékmennyiség (mm) 626,3 337,2 246,3 496,7 297,9 357,6 +268,7 +76,6 -111,3 +139,1 -59,7 Középhőmérséklet (°C) 8,1 7,8 7,5 8,3 9,6 7,0 +1,1 +0,8 +0,5 +1,3 +2,6 Forrás: DE ATK Karcagi Kutatóintézet

EREDMÉNYEK Nedves sikértartalom (%) A kísérleti éveket együttesen tekintve, a nedves sikér mennyisége alapján malmi I-es minőségű búza termett a hat vizsgált évből négyben. Extrém csapadékos tenyészévben (2009/2010), illetve amikor közvetlenül aratás előtt nagyobb mennyiségű csapadék érte (2010/2011) az állományt, a nedves sikértartalom jelentősen lecsökkent. A vizsgált hat évből négyben a karcagi fajták produkálták a legjobb eredményt, míg kettőben a TE-II.-ben nemesített fajták teljesítettek jobban (1. ábra). 1. ábra: A különböző tájegységekben nemesített fajták nedves sikértartalmának tenyészévenkénti alakulása 35,0

SzD5% (évek) = 6,6 % SzD5% (évek) = 6,2 %

SzD5% (évek) = 4,1 %

Nedves sikértartalom (%)

30,0

25,0 20,0 15,0 10,0 5,0

0,0 TE-I. TE-II. Karcag

2008/2009 30,7 30,6 31,6

2009/2010 21,5 22,2 25,0

2010/2011 21,0 23,3 27,7

2011/2012 29,1 32,2 30,7

2012/2013 28,0 32,1 30,1

2013/2014 28,0 28,8 30,5

Forrás: saját vizsgálatok Zeleny-index (ml) A változó klimatikus viszonyok jelentős hatással voltak a Zeleny-index értékekre, leggyengébb évjáratnak az extrém csapadékos tenyészév bizonyult, még úgy is, hogy a kedvezőtlen időjárási viszonyok mellett is voltak olyan fajták, melyek elérték a javító minőségi kategóriát. A közvetlenül a betakarítás előtt hullott csapadék – bár a nedves 18


sikértartalom mennyiségét nagyon lecsökkentette – a sikér minőségét nem rontotta le jelentős mértékben. A nemesítés helyétől függő csoportosítás esetében megfigyelhető, hogy a TE-I.ben nemesített fajták érték el a leggyengébb eredményt minden tenyészidőszakban, a TE-II.ben, illetve a Karcagon nemesített fajták pedig „felváltva” produkálták az egymáshoz viszonyított jobb eredményeket (2. ábra). 2. ábra: A különböző tájegységekben nemesített fajták Zeleny-indexének tenyészévenkénti alakulása 70,0

SzD5% (évek) = 12,3 ml SzD5% (évek) = 12,3 ml SzD5% (évek) = 12,0 ml

Zeleny-index (ml)

60,0 50,0 40,0 30,0 20,0 10,0


2008/2009 30,5 32,7 41,7

2009/2010 25,3 31,3 28,6

2010/2011 30,3 42,8 43,1

2011/2012 44,9 63,8 56,2

2012/2013 32,0 44,3 39,3

2013/2014 43,9 54,4 56,6

Forrás: saját vizsgálatok Hagberg-féle esésszám (mp) A fentebb felsorolt tulajdonságokhoz képest az esésszám is az extrém csapadékos évben alakult a legkedvezőtlenebbül. A nemesítés helyétől függő csoportosítás eredményeit elemezve megállapítható, hogy míg az eddig vizsgált minőségi paraméterek esetében a TE-II.ben nemesített fajták átlaga egy-két kivételtől eltekintve mindig jobbnak bizonyult a TE.-I.ben nemesítésű fajták átlagánál, addig az esésszám tekintetében a TE-I.-ben nemesített fajták értek el jobb eredményt. Megállapítottam, hogy a karcagi fajták átlaga a legtöbb esetben felülmúlta a más helyeken nemesített fajták átlagát. 3. ábra: A különböző tájegységekben nemesített fajták Hagberg-féle esésszámának tenyészévenkénti alakulása 400,0

SzD5% (évek) = 65,8 mp SzD5% (évek) = 98,8 mp

SzD5% (évek) = 48,9 mp

Hagberg-féle esésszám (mp)

350,0 300,0 250,0 200,0 150,0 100,0 50,0


2008/2009 314,0 271,0 330,0

2009/2010 206,0 181,0 226,0

2010/2011 310,0 302,0 356,0

2011/2012 339,0 343,0 357,0

2012/2013 359,0 342,0 362,0

2013/2014 323,0 297,0 304,0

Forrás: saját vizsgálatok 19


KÖVETKEZTETÉSEK Vizsgáltam, hogy a meteorológiai paraméterek – olykor szélsőséges alakulása – milyen hatással vannak egyes őszi búzafajták értékmérő tulajdonságaira. A vizsgálatban szereplő búzafajtákat csoportosítottam a nemesítési helyük alapján (TE-I., TE-II, Karcag). A karcagi nemesítésű fajták – adott esetben – kiemelkedően felülmúlták más fajták teljesítményét az aszályos, vagy túlzottan csapadékos és/vagy kedvezőtlen csapadékeloszlású években, amely rávilágít a helyi környezeti viszonyok közt nemesített fajták által nyújtott termésbiztonságra. A szakirodalom szerint a megfelelő fajta megválasztása mintegy 30 %-ban járul hozzá a búzatermés megfelelő minőségéhez, azonban nem csak a termesztési cél miatt fontos a fajta helyes megválasztása. A tájnemesítés eredményeképpen egy adott tájkörzetben nemesített fajta sokkal jobban alkalmazkodik az adott táj agroökológiai feltételeihez, így termesztése nagyobb biztonsággal végezhető. A tájfajták nemesítése hozzájárul többek között a környezeti fenntarthatósághoz is, ugyanis a helyi adottságokhoz alkalmazkodni képes fajták nemesítése/előállítása az adott agroökológiai, agrotechnikai viszonyok között a legkisebb környezeti terhelést jelentik, e mellett gazdaságosan és nagyfokú stabilitással termeszthetők. IRODALOMJEGYZÉK [1.] [2.]

[3.] [4.]

[5.] [6.]

[7.]

[8.]

[9.]

Borojević, S., Ivanović, M., Škorić, D., Dokić, P., Đorđević, S.: 1994. Pravci promena u oplemenjivanju bilja danas. Selekcija i semenarstvo, Novi Sad. 1.1.9-15. Czimbalmos Á., Győri Z., Jóvér J.: 2013. Búzafajták termésátlagának alakulása, különös tekintettel a genetikai haladásra. [In: Hoffmann B.-Kollaricsné H.M. (szerk.): XIX. Növénynemesítési Tudományos Nap. Összefoglalók, Keszthely]. 82. Jolánkai M., Szőllősi G., Szentpétery Zs.: 2004. Az őszi búza termésének és minőségének változása a különböző évjáratokban. Gyakorlati Agrofórum Extra 6. 6-9. Kajdi F., Polovka, M., Győri T., Schmidt R., Szakál P., Teschner-Kovács Zs., Schiller O., Beke D.: 2011. Közönséges őszi búzával (Triticum aestivum L.) végzett fajtakísérlet 2010-2011 gazdasági évi eredményei. Acta Agronomica Óváriensis különszám. Vol. 53. 105-123. Láng L., Bedő Z.: 2003. Magyarországon vetünk, az EU-ban aratunk. Az MTA Martonvásári Kutatóintézetének Közleményei, Martonvásár. 15. 2. 4-5. Peterson, C.J., Graybosch, R.A., Baezinger, P.S., Grombacher, B.W.: 1992. Genotype and environment effects on quality characteristics of hard red winter wheat. Crop Science. 32. 1. 98-103. Peterson, C.J., Graybosch, R.A., Shelton, D.R., Baezinger, P.S.: 1998. Baking quality of hard winter wheat: response of cultivars to environment in the Great Plains. Euphytica. 100.1/3. 157-162. Szabó M., Ángyán J., Forgács M., Tirczka J.: 1987. Magyarország klimatikus adottságainak biometriai elemzése az őszi búza termésátlaga és minősége szempontjából. Növénytermelés. 36. 1. 17-30. Szániel I.: 1973. A mezőgazdasági termelés területi elhelyezésének néhány kérdése napjainkban. Tudomány és Mezőgazdaság 11. 4. 20


A MEZEI NYÚL (Lepus europaeus, Pallas,1758.) POPULÁCIÓDINAMIKÁJÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK VIZSGÁLATA (IRODALMI ÁTTEKINTÉS) AFFECTING FACTORS MONITORING OF THE POPULATION DYNAMICS BY EUROPEAN BROWN HARE (Lepus europaeus, Pallas,1758.)(LITERATURE) FARKAS Péter Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet, 4032 Debrecen, Böszörményi út 138. e-mail: [email protected] Összefoglalás A vadállományunk nemcsak nemzeti kincseink egy részét képezik, hanem potenciális „hazai termékünk” is, egyben jelentős bevételi forrásunk. Ennél fogva egyáltalán nem közömbös annak nagysága és egészségi állapota. Az egyik legfontosabb apróvadfajunknak a mezei nyúlnak (Lepus europaeus, Pallas,1758.) a hazai populációi évtizedek óta fogyatkoznak. Ezen csökkenés okait vizsgáljuk olyan alföldi élőhelyeken, ahol a faj még viszonylag nagy egyedsűrűségben fordul elő. A cikk beszámol a mezei nyúl szaporodásbiológiai sajátosságairól, a betegségek és paraziták, a környezeti tényezők, a predátorok valamint az antropogén hatások létszámalakulásra gyakorolt hatásairól. A szerző megemlíti a gyakorlatban használható mintagyűjtési és feldolgozási módszereket: Az állománybecsléseket, a reprodukciós szervek vizsgálatát, az állományok ivararányának és kor összetételének, valamint az egyes egyedek kondíciójának meghatározását hazai és külföldi szerzők munkái alapján.

Summary Our stock of game is not only part of our national treasure but also one of our domestic products and economic income. Not indifferent therefore the number and the state of health of our wildlife. Population decline of the European brown hare (Lepus europaeus, Pallas,1758.) (which one of our most important small game in Hungary) takes a long time. In the course of our monitoring demographic parameters of European brown hare will be examined, particularly the factors affecting the decline of the species in Hungary. We take samples from typical habitats where the brown hare could be found in relatively high density in our Country. The article reports about reproductive characteristics, diseases, parasites of European brown hare and other factors such as climatic and anthropogenic which could be influence of the population dynamics. The author mentions sample collection and processing metods eg: population estimates, examination of reproductive organs, determining the sex ratio and the age structure, and condition following of domestic and foreign authors.

Kulcsszavak: mezei nyúl, populációdinamika, állománybecslések, mintagyűjtés, korbecslés Keywords: European brown hare, population dynamics, estimate the size of population, collecting samples, age estimation

21


Magyarországon a vadászat szó felcsendülése vegyes érzelmeket kelt társadalmunkban, abban azonban a legtöbb ember egyetért, hogy vadállományunk nemzeti kincsünk, a vele való tartamos gazdálkodás mindannyiunk közös érdeke. A mezei nyúl (Lepus europaeus Pallas,1778.) a legelterjedtebb és legfontosabb apróvadfajnak tekinthető Európában (COVAN, 2004). Nemzeti bevételeinket gyarapítja az élőnyúl exportból (1. kép), a vadásztatásból illetve a lőtt vad értékesítéséből származó jövedelem.

1. kép Az élő mezei nyúl értékesítése jelentős bevételi forrásunk. Forrás: Saját Fotó A hazai állománybecslések alapján 2013-ban a mezei nyúl becsült létszáma 479 889-re csökkent (CSÁNYI et al, 2013). A csökkenés oka többrétű, amelyeket a Kisalföldön a közelmúltban vizsgáltak (GÁL, 2006). Az Alföldön a mezei nyúl élőhely preferenciájával és szaporodásbiológiájával MAJZINGER (2008, 2013, 2014) foglalkozott behatóbban. A faj egyedsűrűségét az időjárási tényezők SPITTER (1997), a betegségek és paraziták jelenléte, a potenciális predátorok létszáma BEUKOVIĆ et al (2011), POPOVIĆ et al (1997) THOMSON és KING (1994), továbbá az élőhely és az antropogén hatások (KOVÁCS és HELTAY, 1985 és FARAGÓ és LÁSZLÓ, 2003) együttesen befolyásolják. Sokan a mezőgazdasági élőhelyekben bekövetkezett változásoknak kulcsszerepet tulajdonítanak a faj hosszú távú egyedszám csökkenésében SMITH (2005), ZELLWEGER-FISCHER (2011), SANTILLI és GALARDI (2006). Egyes vélemények szerint, ha nem változik az egyedszám csökkenése, a mezei nyúl 15 éven belül bekerül a védett fajok közé és a magyar vadgazdálkodás az egyik legjelentősebb apróvad faját veszítheti el. Vadgazdálkodási szempontból kiemelkedően fontos a faj szaporodásbiológiai mutatóinak vizsgálata továbbá a felnevelt szaporulatra vonatkozó adatok ismerete MAJZINGER (2013, 2014). A mezei nyúl szaporodási ciklusa február és október közé esik, amelyet alapvetően a fotoperiodizmus szabályoz (KOVÁCS és HELTAY (1993). BROEKHUIZEN és MAASKAMP (1981) szerint a fiatal nyulak legkorábban hat-hét hónapos korukban lesznek ivarilag érettek. GÁL (2006) említi, hogy a bak nyulak 3 hónapos korban már ivarérettek lehetnek. Ezek a példányok azonban az adott szezonban a szaporodásban elenyésző mértékben vesznek csak részt (KOVÁCS és HELTAY, 1985). Hazánkban a bakok december és szeptember között, a nőstények január és október között aktívabbak szaporodás szempontjából. A hímek heréi a szaporodási időben 10 g felettiek, inaktív időben 1 g körüliek (SZÉKY, 1973a). A nőstények a nappalhossz növekedése miatt visszaeső melatonin szint miatt válnak ivarilag aktívvá. A peteleválás indukált, a párzás váltja ki KOVÁCS és HELTAY (1993). 22


NIKODÉMUSZ et al. (1985) 183 nőstény nyúl nemi szerveinek vizsgálatainál, 39,5%-ban talált valamilyen kórbonctani elváltozást. Az általunk vizsgált alföldi élőhelyekről származó egyik mintában egy 103grammos göbös felületű daganat került elő a hasüregből (2. kép).

Forrás: Saját Fotó 2. kép Mezei nyúl hasüregéből előkerült gennyes göbös felületű karcinóma A fajra jellemző vemhességi idő 41 nap, de akár 38 naponta is képesek vemhesülni (szuperfötáció). A fialás után a placenta a méh nyálkahártyájának felületi rétegével válik le jól számlálhatóan visszamaradó tapadási helyekkel (KOVÁCS és HELTAY, 1993; GÁL és MAROSÁN, 2002). A tapadás helyén kialakult vérzések száma az adott szaporodási időszakban vetett nyúlfiak számával egyenlő (KOVÁCS és HELTAY, 1993; BRAY, 2003). Az újszülött nyúlfiak nyitott szemréssel és szőrösen jönnek a világra (FARAGÓ, 2002). Az őszi relatívan nagy állománysűrűség és a hosszú esőzések, valamint a téli tartós hó borítás a jó minőségű táplálék hiánya állománycsökkentő hatással bír (RÖDEL, 2005). A nőstények terméketlensége 35-40%-os is lehet, amelyek oka 80%-ban petevezető és méhgyulladásra vezethető vissza (KOVÁCS és HELTAY, 1993). VETÉSI (1990) a nőstények nemi szervi elváltozásai között a méh adenokarcinómáját, valamint a heveny vagy idült gennyes endometritist említ, amelyet gyakran a Pasteurella multocida és az Escherichia coli baktériumok okoznak. BENSINGER et al (2000) által kutatott szaporodásban részt nem vevő nőstény állatoknál a méhben lévő cisztát, gyulladást és méhfal elváltozást említ. A mezei nyúlnál a méhen kívüli vemhesség is előfordul (GÁL, 2006). Vírusos eredetű mortalitási okként MOCSÁRI (1993) és SUGÁR (2000) az EBHS vérzéses májdisztrófiát említi. KOVÁCS és HELTAY (1993) valamint KERSCHAGL (1965) a legjelentősebb elhullást okozó baktériumos betegségek között a pseudotuberkulozist, a pastuerellosist, a staphylococcosist a brucellózist és a tularémiát sorolja fel. SUGÁR (2000) a Staphylococcus pyogenes albus és a Staphylococcus aureus fajokat is jelentősnek tartja a megbetegedések kórokozóiként. A megszületett nyúlfiak mortalitása nagyobb mértékű, mint a méhen belüli elhullás. A fiatalok mortalitása a szomszédos vadászterületek között is nagy eltéréseket mutathat (FARAGÓ, 2002). A törzsállomány egyedeinek elpusztulása tavasztól őszig általában kisebb mértékű, mint a fiataloké. Azon állományokban, ahol alacsony az őszig felnevelt szaporulat aránya a kifejlett nyulak elhullása is alacsony (KOVÁCS és HELTAY, 1993).

23


A Zömmel az őszi időszakokban időnként járványszerűen fellépő Pasteurella haemolytica, és Pasteurella multocida fajoknál írnak le idült here, és idült gennyes méhgyulladásokat KARDEVÁN és KEMENES (1961). VETÉSI (1990) és SUGÁR (2000) a Brucella suis 1-es és 2-es biotípusával való fertőzöttség, mint idült lefolyású betegség következményeként heregyulladásról és gennyes méhgyulladás eredetű meddőségről tesz említést. KEMENES (1971) kiemeli, hogy a bakokban kialakuló heregyulladás és a nőstények pyometra meddősége összefüggésben állhat egymással. A tuberkulózis betegségét mezei nyúlnál COOKE et al. (1993) írja le először. A mezei nyúl tularémiás betegségét a Francisella tularensis var. palearctica Gram negatív baktérium okozza, amely kullancsokkal átvihető (VARGA et al., 1999; Sugár, 2000). Az említett szerzőkön kívül GÁL et al (2003) a herékben gyulladásos gócokat ír le a tularémiás betegség esetén, amely zoonózis. A paraziták is okozhatnak elhullást pl.: a galandféreg Taenia pisiformis petéinek 800-1000 db-os mennyiségének felvétele után a kikelő lárvák vándorlását következtében heveny májgyulladásban pusztul el az egyed (BABOS, 1971). A kifejlett galandférgek a mezei nyúl vékonybelében élősködnek és a talajlakó páncélosatkák a köztigazdái. Területenként igen eltérő fertőzöttséggel fordulnak elő HÖNICH et al (1978). A lárvális galandférgesség közül a Cysticercus pisiformis előfordulását a mezei nyúlban SUGÁR és MURAI (1978) 16%-osnak találta. A bőr alatti és az izmok közötti kötőszövetekben fejlődő Taenia seriális lárváinak a coenurus serialis előfordulása jóval ritkább SUGÁR és MURAI (1978) illetve HÖNICH et al (1978). A kokcídium-fajok a szabadban ritkán okoznak klinikai tüneteket, de a fogságban tartott mezei nyulak elhullásának gyakori előidézői lehetnek (KOTLÁN és KORBULEJ,1972). Érdekes adatok derülhetnek ki a belső szervekből vett minták nehézfémtartalmának meghatározása során, amely az elfogyasztott táplálékkal kerül az állatok szervezetébe (KOVÁCS és VÁNYI (1993). GÁL (2006) a zsigeri szervmintákban mért nehézfémtartalom miatt aggályosnak tartja azok - különösen a vese és a máj- fogyasztását mezei nyúl esetében. ONDERSCHEKA et al. (1992) adatai alapján a kadmium főleg a vesékben halmozódik fel. A kadmium a here tubulusainak lumen átmérőjét csökkenti, a dózistól függően, így befolyásolja a hím egyedek szaporító képességét (VAN TU és SAS, 1989). A meteorológiai faktorok jelentősen meghatározzák a szaporulat túlélési esélyeit (FARAGÓ és LÁSZLÓ, 2002). Az apróvadak a környezeti tényezők változásaira érzékenyebben reagálnak a nagyvadfajoknál. SCHNEIDER (1978) a nyári szárazságot ítéli meg kedvezőtlenül a reprodukció szempontjából, míg SPLITTER (1976) a hosszan tartó esőzések kedvezőtlen hatásait emeli ki. A mezei nyúl állomány nagyságát és dinamikáját a hőmérséklet és a csapadékviszonyok jelentősen befolyásolják. BEUKOVIĆ et al (2013) Szerbiában tíz éven keresztül kutatta a szaporodási időszak klimatikus hatásait a szaporulatra. REALE et al (2003) a tavaszi hónapokban történő hőmérséklet csökkenés pozitív hatásairól számol be a mezei nyúl populációk esetén. A nyári aszály, a nagy táblaméretek és a monokultúrák gyors betakarítása komoly táplálékhiányhoz vezethet mezei nyúl esetén, amelynek következménye a kisebb zsírtartalmú nyúltej, amely befolyásolja a szaporulat túlélési esélyeit (VALENCAK et al 2009). A mezei nyúl kultúrnövény fogyasztásának időbeli változásit vizsgálta VERES és BÍRÓ (2010) akik hullaték mintákban előforduló kultúrnövények epidermiszeinek relatív gyakoriságából próbáltak következtetni az elfogyasztott kultúrnövények tényleges gyakoriságára. A ragadozók jelenléte is jelentős hatást gyakorolhat a populációdinamikára. EDWARDS et al (2000) a ragadozók és a betegségek hosszú távú drasztikus állománycsökkentő hatását nem látja bizonyítottnak. Az antropogén hatások közül a kemikáliák felhasználása, a környezetszennyezés, a közlekedés káros hatásai 24


említhetők (KOVÁCS és HELTAY, 1985). Az ivarszervek vizsgálatának behatóbb elemzése számos információval szolgálhat a gondos vadgazdálkodónak. A mellékherékben raktározott spermiumok mennyisége alapján következtetni lehet a herék aktivitására (GÁL et al 2002). SZÉKY és LENNER (1973b.) szerint a jobb minőségű táplálékon élő bak nyulaknál előbb indul be a spermiogenezis és később is fejeződik be. Fontos információkat kaphatunk a petefészkek méretének felvétele, metszete és a sárgatestek vizsgálata során is (MAJZINGER, 2014). A sárgatestek vizsgálatához azonban sokszor nem elég a tapintás alapján történő sárgatest szám meghatározása, szükséges a petefészek metszése is (GÁL, 2006). A méh placentahegeinek vizsgálata a szaporodásban részt vevő egyedek arányának, valamint az adott szaporodási időszakban megszületett nyúlfiak számának meghatározására szolgálnak, amelyekből szaporodási együttható számítható (KOVÁCS-HELTAY, 1993; KOVÁCS, 1986). BENSINGER et al (2000) a szaporodásban részt vevő nőstények placentahegeinek számát 2 és 20 között írta le. Termékeny egyednek kell tekinteni minden olyan példányt, amelyben legalább egy db placentaheg található a méhben az adott szaporodási időszakban MAJZINGER (2014). GÁL (2006) megemlíti, hogy a placentahegek nem mindig látszanak kielégítően az endometrium macrophagjainak vándorlásai miatt, ezáltal nőhet a hibalehetőség a szaporulatra vonatkozó becslés során. A mezei nyúl esetén az állományok létszámadatai, koreloszlása, ivararánya fontos információt nyújthat a vadgazdálkodó számára (MAJZINGER, 2008). A tavaszi és őszi állománybecslések az állomány létszám adatai, fontos kiindulási alapjai az állományok hasznosításának. Amelyet minden évben az aktuális populációs adatokhoz kellene tervezni BÍRÓ és SZEMETHY, 2002). PINTUR et al (2006) horvátországi vizsgálataiban a populáció sűrűséget 13-20,3 példány/100ha-ban adta meg a becslési adatok alapján. PANEK (2009) a mezei nyúl szaporodási időszakában végzett lengyelországi vizsgálataiban mezőgazdasági területeken 5-10 példány/100, ha egyed sűrűséget alacsonynak, míg a 11-28 példány/100ha nyúl sűrűséget kifejezetten jónak írta le. Az állomány összetételének, ivararányának meghatározása szintén fontos információ a vadgazdálkodó számára (MAJZINGER, 2014). Ezen adatok megszerzésére az őszi-téli vadászatok és élőbefogások alkalmával boncolással és a nemi szervek külső vizsgálatával nyílik lehetőségünk. (HELTAY és SZÉKY, 1975). PINTUR et al (2006). BEUKOVIĆ et al (2013). A tavaszi törzsállományban csak az állomány nagyságát tudjuk becsülni, mivel ekkor nincs vadászati idény a korösszetétel és ivararány pontos elkülönítése nem lehetséges. A szaporodási időszak végén a populáció koreloszlása a hasznosítás tervezhetőséget jelentősen befolyásolja. BEUKOVIĆ et al (2011) vizsgálataiban az őszi nyúlpopuláció mintegy 50-75%-a 1 éves kor alatti volt, 25-50%-a 1-2 éves. Annak ellenére, hogy a mezei nyúl várható élettartama10-15 év is lehetne a populáció mintegy 3 %- a érte meg a 4 éves kort. BENSINGER et al (2000) a kor és a placentahegek között statisztikailag igazolható összefüggést állapított meg. Az állomány korösszetételének meghatározása az őszi vadászatok során több módszerrel történhet: A Stroh-jegy alapján, a mellső láb radius distális végének mediálisan 7 hónapos korig biztosan tapintható epifízis porca (STROH, 1931). Ez a porcdudor a 8.-9. hónapos korban eltűnik (KOVÁCS et HELTAY, 1993; KŐHALMY,1994 és1999; MAROSÁN és GÁL, 2002). Korábban, más szerzők ezt a 7-8 hónapos korra teszik (BROEKHUIZEN és MAASKAMP, 1979). Az életkor becslést végezhetjük a szemlencse száraz tömege alapján is (LORD, 1959). A szemlencse az első két életévben növekszik a legintenzívebben (SUCHENTRUNCK et al, 1991). KOVÁCS és ÖCSÉNYI (1979) a lefőzött koponya mandibula keresztmetszetét használja korbecsléshez az állkapocs periosztalis növekedési vonalai alapján, paraffinba ágyazás és Weigert-féle vagy Papolescu-féle festési 25


eljárást követően. A vadállományunk tartamos hasznosításához hasznos információval szolgálhatnak az ún. biometriai adatok gyűjtései, mint például a kondíció (SUGÁR, 2000). A testtömeg mérése önmagában nem elegendő, pontosabb adatot szolgáltatnak például a származtatott adatok, mint pl. a vesezsír-index. A kondícióbecslésre Sugár (1983) az alábbi képletet dolgozta ki: Vesezsír-index==(a két vese tömege+vesék körüli zsír tömege):(a két vese tömege). Az érték1-1,5-nél gyenge, 1,5-2 közepes és 2 feletti értékeknél jó kondíciónak felel meg. STOTT és HARRIS (2006) vizsgálataiban a bal vesét és a körülötte lévő zsírszöveteket használta kondícióbecslésre, mert az szignifikánsan nagyobb tömegű volt. A mezei nyúl indikátorfajnak tekinthető (COVAN,1993) így jelenléte vagy hiánya jelzi az élőhely minőségét. Élőhelyét tekintve a mezei nyúl a legnagyobb állománysűrűséget ott éri el, ahol a sokféleséget biztosító vetésszerkezet kisparcellákon fenntartható, jellemzők a kisparcellás gyepek, erdősávok és erdőfoltok (PIELOWSKI és RACZYNSKI, 1976). A mezei nyúl élettere viszonylag kicsi 20-50, hektár között mozog, itt kell megtalálni a számára fontos forrásokat (KOVÁCS és HELTAY, 1993). SMITH et al (2004) ezt az átlagos életteret rádióadóval felszerelt egyedek nyomon követése alapján Nagy-Britanniában 34 hektárban határozta meg, de megemlíti, hogy ez a terület télen és tavasszal nagyobb is lehet. Vizsgálataiban a legelőkön lévő nyúlsűrűséget és kondíciókat kisebbnek és gyengébbnek találta a szántóföldi élőhelyhez képest. IRODALOMJEGYZÉK: [1.]

[2.]

[3.]

[4.]

[5.] [6.]

[7.]

Babos, S. 1971): A magyarországi vadnyulak parazitás betegségei. A vadgazdálkodás fejlesztése. Vadegészségügy. MÉM Vadászati és Vadgazdálkodási Főosztálya, Budapest. BENSINGER, S., KUGELSCHAFTER, K., ESKENS, U., SOBIRAJ, A., SOBIRAJ, G. (2000): Untersuchungen zur jährlichen Reproduktionsleistung von weiblichen Feldhasen (Lepus europaeus Pallas 1778) in Deutschland. Zeitschrift für Jagdwissenschaft, 46. 73-83. BEUKOVIĆ, M., BEUKOVIĆ, D., POPOVIĆ, Z., ĐORĐEVIĆ, N., ĐORĐEVIĆ, M., (2013): Impact of climatic factors to the percentage of young in the population of brown hare (Lepus Europaeus) in the Bačka district. Acta Veterinaria (Beograd), Vol. 63, No. 1, 111-122. BEUKOVIĆ, M., ĐORĐEVIĆ, N., POPOVIĆ, Z., BEUKOVIĆ, D., ĐORĐEVIĆ, M (2011): Nutrition specificity of brown hare (Lepus europaeus) as a cause of decreased number of population. Contemporary Agriculture, 60.403-413. BÍRÓ, ZS., SZEMETHY, L. (2002): A Kovács-Heltay féle mezei nyúl gazdálkodási modell kritikája és továbbfejlesztésének lehetősége. Vadbiológia, 9.73-82. BRAY, Y., MARBOUTIN, E., PEROUX, R., FERRON, J. (2003): Reliability of stained placentalscar counts in European hares. Wildlife Society Bulletin, 31 (1). 237246. BROEKHUIZEN, S., MAASKAMP, F. (1979): Age determination in the European hare (Lepus europaeus pallas) in the Netherlands. Zeitschrift für Säugetierkunde, 44.162-175.

26


[8.]

[9.]

[10.] [11.] [12.] [13.] [14.] [15.] [16.] [17.] [18.] [19.] [20.] [21.] [22.] [23.] [24.] [25.] [26.] [27.] [28.] [29.] [30.] [31.]

COOKE, M. M., JACKSON, R., COLEMAN, J. D. (1993): Tuberculosis in freeliving brown hare (Lepus europaeus occidentalis). New Zealand Veterinary Journal, 41. 144-146. COWAN, D. (2004): An overview of the current status and protection of the Brown Hare (Lepus europaeus) in the UK. Defra report prepared for European Wildlife Division. CSÁNYI, S., TÓTH, K., SCHALLY, G. (2013): Vadgazdálkodási adattár 2012/2013 1-52. Országos Vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő. FARAGÓ, S. (2002): Vadászati állattan. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 250-259. FARAGÓ, S., LÁSZLÓ, R. (2003): Magyar vadelhullás monitoring 2000/2001. Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási Intézet, Sopron. GÁL, J. (2006): A Lajta-Hanság mezei nyúl állományának vizsgálata különös tekintettel annak egészségügyi helyzetére. PhD értekezés, Sopron. GÁL, J., MAROSÁN, M. (2002): A méhhegek alapján történő alomszám meghatározás mezei nyúlban. Vadgazda, 1 (3). 32. GÁL, J., MAROSÁN, M. (2003): A mezei nyulak pasteurellosisa. Vadgazda, (4). 9 HELTAY, I., SZÉKY, P. (1975): Populáció-dinamikai vizsgálatok mezei nyúlnál. A vadgazdálkodás fejlesztése, 7.5-31. HÖNICH, M., SUGÁR, L., KEMENES, F. (1978): A vadon élő állatok betegségei. Mezőgazda Kiadó, Budapest. KARDEVÁN, A., KEMENES, F. (1961): A mezei nyulak brucellózisa hazánkban. Magyar Állatorvosok Lapja, 16. 59-60. KEMENES, F. (1971): A mezei nyulak fertőző betegségei. Vadegészségügy. MÉM Vadászati és Vadgazdálkodási Főosztálya, Budapest, 47-56. KERSCHAGL, W. (1965): Wildkrankheiten. Österreichischer Jagd und Fischerei Verlag, Wien. KOTLÁN, S., KOBULEJ, T. (1972): Parazitológia. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. KOVÁCS, F., VÁNYI, A. (1993): Egyes nehézfémek, a nitrátok és mikotoxinok mozgása a táplálékláncban. Magyar Állatorvosok Lapja, 4. 197-201KOVÁCS, GY. (1986): A szaporodási ciklus befejező szakasza a mezei nyúlnál: mikor kezdődjön a vadászidény? Vadbiológia, 1. 23-29. KOVÁCS, GY., HELTAY, I. (1985): A mezei nyúl. Ökológia, gazdálkodás, vadászat. Mezőgazdaság Kiadó, Budapest, 177. KOVÁCS, GY., HELTAY, I. (1993): A mezei nyúl. Ökológia, gazdálkodás, vadászat. Hubertus Bt. és Magyar Mezőgazdaság Kft., Budapest, 79. p. KOVÁCS, GY., ÖCSÉNYI, M. (1979): Mezei nyúl populáció koreloszlásának meghatározása az állkapocs periosztalis növekedése alapján. Nimród Fórum, 5-7. KŐHALMY, T. (1994): Vadászati enciklopédia. Mezőgazda Kiadó, Budapest. KŐHALMY, T. (1999): Korbecslések. Szarvastól a siketfajdig. Nimród Vadászakadémia, 2.85-87. LORD, RD. (1959): The lens as an indicator of age in cottontal rabbits. Wildlife Management, 23. MAJZINGER, I. (2013): Preliminary results of reproductive parameters of the brown hare on field territories. Lucrari stiintifice seria 1 1 Managament agricol 15 (1). 13-17. MAJZINGER, I. (2014): Adatok a mezei nyúl szaporodási paramétereinek vizsgálatához és hasznosításához alföldi területeken. Vadbiológia, 16. 107-113. 27


[32.] [33.] [34.]

[35.]

[36.]

[37.]

[38.]

[39.]

[40.]

[41.] [42.]

[43.]

[44.]

[45.]

[46.] [47.]

MAROSÁN, M., GÁL, J. (2002): A mezei nyúl (Lepus europeus) életkorbecslésének lehetőségei. Vadgazda, I/4. 23. MOCSÁRI, E. (1993): A mezei nyulak ún. „European brown hare syndrome”-ja (EBHS). Magyar Állatorvosok Lapja, 5. 267-268. NIKODEMUSZ, E., KOVÁCS, G., VETÉSI F. (1985): On the pathology of the female reproductive tract in the european hare. XVIIth Congress of the International Union of Game Biologist, Brussels, IX. 17-21, 773-775. ONDERSCHEKA, K., OBERWALDER, U., STEINECK, T., TATARUCH, F., VAVRA, I., KLANSEK, E. (1992): Untersuchungen über die Ursachen rücklaufiger Feldhasenstrecken im nördlichen Burgerland. Forschunginstitut für Wildtierkunde und Ökologie der Veterinarmedizinischen Universität, Wien. PANEK, M. (2009): Factors Affecting Predation of Red Foxes Vulpes vulpes on Brown Hares Lepus europaeus During the Breeding Season in Poland. Wildlife Biology, 15 (3):345-349. PIELOWSKI, Z., RACZYNSKI, J. (1976): Ecological conditions and rational management of hare populations. In: KOVÁCS, GY., HELTAY, I. (1993): A mezei nyúl. Ökológia, gazdálkodás, vadászat. Hubertus Bt. és Magyar Mezőgazdaság Kft., Budapest, 91. p. PINTUR, K., POPOVIĆ, N., ALEGRO, A., SEVERIN, K., SLAVICA, A., KOLIĆ, E. (2006): Selected indicators of Brown hare (Lepus europaeus Pallas, 1778) population dynamics in northwestern Croatia. Vet arhiv, 76.199-209. POPOVIĆ, Z., BOGDANOVIĆ, V., GAJIĆ, I. (1997): The influence of climatic factors on the percipitation of young in the hare’s population (Lepus europaeus Pall.). V. Kongres Ekologija Jugoslavije, Beograd.Proceedings 32.139-144. REALE, D., McADAM, A., BOUTIN, G., BERTEAUX, S. (2003): Genetic and plastic responses of northern mammal to climatic change. Proceedings of the Royal Society of London B270, 591-596. RÖDEL, HG. (2005): Winter feeding behaviour of European rabbits in a temperate zone habitat. Mammalian Biology, 70.300-306. SANTILLI, F., GALARDI, L. (2006): Factors affecting brown hare (Lepus europaeus) hunting bags in Tuscany region (Central Italy). Hystrix. The Italian Journal of Mammalogy, 17.143-153. SCHNEIDER, E. (1978): Der Feldhase. BLV. In: KOVÁCS, GY., HELTAY, I. (1993): A mezei nyúl. Ökológia, gazdálkodás, vadászat. Hubertus Bt. és Magyar Mezőgazdaság Kft., Budapest, 78. p. SMITH, RK., JENNINGS, NV., HARRIS, S. (2005): A quantitave analysis of the abundance and demography of European hares Lepus europaeus in relation to habitat type, intensity of agriculture and climate. Mammal Review, 35:(1) 1-24. SPITTLER, H.(1997): The cause of the dramatic decline in numbers of the brown hare (Lepus europaeus pallas 1778) in the years 1978 and 1979. Zeitschrift Für Jagdtwissenschaft, 33.175-184. STROH, G. (1931): Zwei sichere Altersmerkmale beim Hasen. Berliner Tierärtzliche Wochenschrift, 12.180-181. SUCHENTRUNCK, F., WILLING, F., HARTL, GB. (1991): On eye lens weights and other age criteria of the brown hare (Lepus europaeus pallas 1778). Zeitschrift für Säugetierkunde, 56.365-374. 28


[48.] [49.] [50.] [51.] [52.]

[53.] [54.]

[55.]

[56.]

[57.] [58.]

[59.] [60.]

SUGÁR, L. (1975): A mezei nyúl állomány parazitológiai vizsgálata. A vadgazdálkodás fejlesztése. MÉM, 15.43-50. SUGÁR, L. (szerk.) (2000): Vadbetegségek. Mezőgazda Kiadó, Budapest. SUGÁR, L., MURAI, É. (1978a): A mezei és az üregi nyúl endoparazitás fertőzöttségéről. Nimród Fórum, 9. 18. SZÉKY, P. (1973 a): Kutatási módszerek mezei nyúl populációk vizsgálatára. A vadgazdálkodás fejlesztése. Apróvadtenyésztés, 6. 5-21. SZÉKY, P., LENNER, L. (1973 b): Szaporodásbiológiai vizsgálatok a mezei nyúl (Lepus europaeus) hímjeinél. A vadgazdálkodás fejlesztése. Apróvadtenyésztés, 6. 517. THOMSON, HV., KING, CM. (1994):The European rabbit. History and biology of a successful colonizer. Oxford University Press, Oxford TÓTH, K., MAJZINGER, I. (2014): Módszertani javaslat egyes klimatikus tényezők mezei nyúlra (Lepus europaeus) kifejtett hatásainak vizsgálatához. Vadbiológia, 16.115-121. VALENCAK, TG., TATARUCH, F., RUFF T. (2009):Peak energy turnover in lactating European hares: The role of fat reserves. The Journal of Experimental Biology, 212. 231-237. VAN TU, P., SAS, B. (1989): A kadmium anyagforgalma és a terhelés élelmezéstoxikológiai, valamint -egészségügyi következményei. Irodalmi összefoglaló I. Magyar Állatorvosok Lapja, 44 (11). 665-668. VARGA, J., TUBOLY, S., MÉSZÁROS, J. (1999): A háziállatok fertöző betegségei. Mezőgazda Kiadó, Budapest VERES, K., BÍRÓ, ZS. (2010): A mezei nyúl kultúrnövény fogyasztásának időbeli változása intenzív mezőgazdasági élőhelyen. Animal welfare, ethology and housing systems, Volume: 6 Issue 2 Gödöllő VETÉSI, F. (1990): Házinyúl-egészségtan. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. ZELLWEGER-FISCHER, J., KÉRY, M., PASINELLI, G. (2011): Population trends of brown hares in Switzerland: the role of land-use and ecological comensation areas. Biological Conservation, 144.1364-1373.

29


KÜLÖNBÖZŐ KÖLESFAJTÁK KEMÉNYÍTŐTARTALMÁNAK ÉRTÉKELÉSE ASSESSMENT OF STARCH CONTENT OF DIFFERENT PROSO MILLET VARIETIES JÓVÉR János, SERES Emese, BUDAI Júlia, CZIMBALMOS Ágnes Debreceni Egyetem ATK Karcagi Kutatóintézet, H-5300 Karcag Kisújszállási út 166. e-mail: [email protected] Összefoglalás Vizsgálatainkban négy kölesfajta keményítőtartalmának értékelését végeztük el, melynek során az állománysűrűség, valamint bizonyos tápanyagdózisok hatásának vizsgálatát is elvégeztük. A 128 parcellás kísérletből származó minták keményítőtartalmának meghatározását polariméterrel végeztük. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a köles keményítőtartalmának alakulásában a fajtajellemzők a legmeghatározóbbak. Az értékek 41,77% és 66,9% között változtak, ezek elemzése során csak a fajták között mutatkozott szignifikáns eltérés. A vizsgált tápanyagdózisok és állománysűrűség nem befolyásolta szignifikánsan e paraméter alakulását. Amennyiben a minél magasabb keményítőtartalom – mint értékmérő tulajdonság – a cél a kölestermesztés során, úgy már az alkalmazott fajta megválasztásával is jelentős mértékben növelhetjük ezen érték várható alakulását. Summary Starch content of four millet varieties was examined taking plant density and different plant nutrition doses into account too. The millet samples were taken from an experiment of 128 plots, their starch content was determined with a polarimeter. On the base of our results it can be established that variety specifics are the main factors determining the starch content of millet. The starch contents varied between 41.77% and 66.9% showing significant correlation only with variety specific features, but not with plant density and the investigated plant nutrition doses. If higher starch content – as a measure of value – is the goal of millet production, it can be achieved by the proper selection of the produced variety.

Kulcsszavak: tájtermesztés, köles fajták, keményítő, polariméter, Keywords: region-specific plant production, proso millet varieties, starch, polarimeter, BEVEZETÉS A köles (Panicum miliaceum) termesztése igen nagy múltra tekint vissza hazánkban is, bár szántóföldi növényként gyakran csak kipusztult vetések pótlása által kerül számításba. Termése korábban fő táplálék volt a Kárpát-medencében, de ma már a reformtáplálkozásnak képezi szerves részét. A hozamok jelentős része madáreleségként jelenik meg a piacon (FAZEKAS et al., 2010). A Nagykunságnak egy perspektivikus növénye, a tájtermesztés fontos eleme lehet. Napjainkban a köles iránt egyre növekszik az érdeklődés az élelmiszerelőállítás oldaláról is, sőt szerepe a lisztérzékenyek számára, mint funkcionális élelmiszer megkérdőjelezhetetlen. Tekintettel arra, hogy kis területen termesztett növényről van szó, az ismeretek gyakran hiányosak annak vonatkozásában, hogy a különböző fajták között e tekintetében milyen variabilitás jelentkezik a beltartalmi mutatókban, illetve ezek az értékek milyen eltéréseket mutatnak a különböző agrotechnikai hatások függvényében. Az egyik ilyen paraméter a szemtermések keményítőtartalma, amely értékmérő tulajdonság lehet a 30


hasznosítás irányától függően, tekintettel arra, hogy a köles szem legnagyobb arányban keményítőt tartalmaz (YU et al., 2014). A keményítő a növényi asszimilációs folyamatok terméke. A szántóföldi növények szemterméseiben felhalmozódik, majd azok feldolgozása után számos élelmiszer alkotójaként jeleneik meg a hétköznapokban. A keményítő az emberi táplálkozás legfontosabb szénhidrátforrása, illetve fontos ipari alapanyag is lehet. Kémiai megközelítésben nem tekinthető egységes vegyületnek, tekintettel arra, hogy két glükózpolimer, az amilóz és az amilopektin építi fel. Az amilóz elágazás nélküli szénláncú, míg az amilopektin elágazó szerkezetű. Enzimes és savas hidrolízis útján mind a két keményítő komponens hidrolizálható (GASZTONYI– LÁSZTITY, 1992). ANYAG ÉS MÓDSZER Munkánk során négy kölesfajta keményítőtartalmának értékelését végeztük el, különböző műtrágyadózisok függvényében. A kísérlet 2014-ben került beállításra a Debreceni Egyetem Agrártudományi Központ Karcagi Kutatóintézet I2 jelű szántóföldi tábláján. A kísérletet kötött réti talajon volt, amelynek talajtani paramétereit az 1. táblázat részletezi. 1. táblázat: A kísérleti terület talajtani paraméterei pH (KC l)

CaC O3 (m/m %)

6,59

0,40

K A

Só (m/m %)

Hum. (m/m %)

P2O5 (mg/k g)

K2O mg/ kg

NO2-, NO3(mg/k g)

Na (mg/k g)

Mg (mg/k g)

SO4 (mg/k g)

Mn (mg/k g)

Cu (mg/k g)

Zn (mg/k g)

51

0,02

2,86

93

317

7,5

21

428

7,0

461

6,00

1,5

Forrás: DE ATK Karcagi Kutatóintézet A terület talaja mészhiányos, gyengén savanyú kémhatású, agyag textúrájú volt, amely kis sótartalommal jellemezhető. A talaj humusztartalma megfelelő, K-ellátottsága jó, a P-tartalom közepesnek ítélhető, míg a N-ellátottság gyenge. A talaj Zn-hiányos, míg a Na-tartalom a többi vizsgált tápelemmel azonos módon megfelelőnek ítélhető. A kísérlet keretein belül két állománysűrűség (70 csíra/fm, 80 csíra/fm), valamint négy tápanyagkombináció (2. táblázat) hatását vizsgáltuk négy kölesfajta esetében. A kezeléskombinációkat egy négyismétléses kísérletben vizsgáltuk, ami összesen 128 parcellát jelentett. 2. táblázat: A kísérlet során alkalmazott tápanyagdózisok N (kg/ha) P (kg/ha) 1. dózis 30 7,2 2. dózis 50 12 3. dózis 75 18 Forrás: Saját szerkesztés Tritikále elővetemény betakarítását követően a tárcsás tarlóhántást egy őszi szántásos mélyművelés követett. A szántást tavasszal fogasborona segítségével munkáltuk el. A magágy előkészítését megelőző időszakban a gyommentességet szántóföldi kultivátor segítségével biztosítottuk. A parcellánkénti tápanyag dózisok kijuttatását kézzel végeztük el, amelynek talajba dolgozása a magágykészítéssel egy menetben, kombinátorral történt. A vetést HEGE 80 típusú parcella-vetőgéppel végeztük. A 1,2 m x 16,7 m méretű parcellák vetését 2014. június 7-én végeztük el 12 cm sortávolság és 3 cm vetésmélység mellett.

31


A tenyészidőszakban a kísérlet eredményét befolyásoló növényvédelmi problémát nem észleltünk. A betakarítást Wintersteiger típusú parcellakombájn segítségével végeztük el. A betakarított minták nedvességtartalmát szárítószekrényben súlyállandóságig való szárítással határoztuk meg, majd minden parcellából 2,5 g légszáraz, finomra őrölt mintát Stochmannlombikba mértünk, majd 50 ml 1,124 m/m%-os sósavval összekevertük. 15 percre forrásban lévő vízfürdőbe helyeztük, majd hideg desztillált vízzel 85 mm-re töltöttük és csapvíz alatt hirtelen lehűtöttük a mintákat. Ezt követően 10 ml 4m/m%-os foszfor-wolfrámsavat adunk hozzá, a fehérjék kicsapása érdekében. A mintákat 15 percre állni hagytuk, majd kvalitatív szűrőpapíron száraz lombikba szűrtük. A forgatóképesség meghatározás 20 cm-es polarimétercsőben körfokskálás polariméterrel történt. Mintánként három leolvasást végeztünk, amelyek átlagát az alábbi képletbe illesztettünk a minta tömegszázalékban kifejezett keményítőtartalmának meghatározására: é

íő

ahol: α = a leolvasott forgatási szögek átlaga αD20 = a vizsgált anyag keményítőjének fajlagos forgatóképessége l = a polarimétercső hossza (dm) m = a bemért tömeg (g) A keményítőtartalom meghatározása során BRUGOVITZKY (1956) alapján 184,6 fajlagos forgatóképességgel számoltunk. A keményítőtartalmat a minták szárazanyagtartalmának százalékában fejeztük ki. A fajták és az egyes kezelések közötti különbségek megállapítására leíró statisztikát és varianciaanalízist alkalmaztunk. Az elemzéseket R szoftver segítségével R Studio felületen végeztük (R CORE TEAM, 2015). EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK Méréseink során a szemek szárazanyagtartalmára vonatkoztatott keményítőtartalmak tekintetében 41,77 % és 66,9 % közötti értékeket kaptunk. A vizsgált 128 mintát tekintve az átlagos keményítőtartalom 53,89 % volt 5,99 szórás és 35,88 varianciaértékek mellett. A fajtamegválasztás jelentős mértékben befolyásolta a keményítőtartalmak alakulását. Legjobban a Biserka nevű fajta teljesített e paraméter szempontjából, amelyet szorosan a Maxi nevezetű fajta követett (1. ábra). A legalacsonyabb keményítőtartalommal a Lovászpatonai pirosmagvú (LP) fajta volt jellemezhető, közel 48,35 % keményítőtartalom mellett. Forrás: Saját számítás 1. ábra: A fajtamegválasztás hatása a szemek keményítőtartalmára 32


A varianciaanalízis (p=0,05) a keményítőtartalom tekintetében szignifikáns különbséget mutatott a fajták között. A legkisebb szignifikáns differencia értéke 2,51 %. Ennek értelmében a Biserka és a Maxi között e tekintetben nincs szignifikáns különbség, míg a többi esetben ez szignifikáns. A vizsgálatokat elvégeztük az egyes tápanyagdózisok függvényében is. A varianciaanalízis ebben az esetben nem mutatott ki szignifikáns különbséget. Ezt jól alátámasztja a minták 95 %-os konfidencia intervallumainak alakulása, ugyanis a különböző tápanyagdózisokhoz rendelhető értéktartományok igen jelentős átfedésben vannak (2. ábra). A tápanyagdózisokhoz átlagos keményítőtartalmai egymáshoz közeli értékeket vettek fel, amelyek 52,74 % és 54,89 % között alakultak.

Forrás: Saját számítás 2. ábra: Az alkalmazott műtrágyadózisok hatása a szemek keményítőtartalmára A keményítőtartalomban a vizsgált két állománysűrűség tekintetében nem tapasztaltunk különbséget. Az átlagok egymáshoz közeli értékeket vettek fel, továbbá a 95 %-os konfidencia intervallumok is igen jelentős átfedést mutattak (3. ábra). A varianciaanalízis, nem mutatott ki szignifikáns eltérést a két vizsgálati csoport között.

Forrás: Saját számítás 3. ábra: A vizsgált állománysűrűségek hatása a szemek keményítőtartalmára

33


A szemek keményítőtartalmát illetően a vizsgált műtrágyadózisok és állománysűrűségek között nem mutatkozott szignifikáns különbség, viszont a fajtamegválasztás alapvetően meghatározta a vizsgált paraméter alakulását. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK A keményítő az emberi táplálkozás legjelentősebb szénhidrát forrása. Tekintettel arra, hogy a gabonaszemek legnagyobb része keményítő célszerű e paraméter pontosabb ismerete az adott esetben alternatívnak számító növények esetében is. A köles egy perspektivikus növénye a nagykunságnak, viszont a keményítőtartalom alakulása e növényekben eddig kevésbé volt a hazai vizsgálatok középpontjában. A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a szemek beltartalmának ez irányú alakulását döntően a fajtajellemzők határozzák meg. IRODALOMJEGYZÉK [1.] [2.]

[3.] [4.] [5.]

BURGOVITZKY E.: 1956. Növényélettani vizsgálatok. Mezőgazdasági és Erdészeti Állami Könyvkiadó. Bukarest. FAZEKAS M., KUROLI G., NÉMETH L., REISINGER P., ÁRENDÁS T., CSATHÓ P., NÉMETH T.: 2010. Köles. In: Fenntartható szemléletű szántóföldi növénytermesztéstan 1. Agroinform Kiadó. Budapest. GASZTONYI K., LÁSZTITY R.: 1992. Élelmiszer-kémia 1. Mezőgazda Kiadó. Budapest. R CORE TEAM: 2014. R: A langue and environment for statistical computing. R Foundation for Statistical Computing, Vienna, Austria URL http://www.R-project.org YU W., JIA L., XIANGYAN M., DONGXIAN Z., GUOHUA Z.: 2014. Characterization of Proso Millet starches from different geographical origins of China. Food Science and Biotechnology. 23 (5) 1371-1377.

34


A KÖLESTERMESZTÉS ÉS NÉHÁNY KLIMATIKUS TÉNYEZŐ ÖSSZEFÜGGÉSEINEK VIZSGÁLATA A NAGYKUNSÁGBAN EVALUATION OF THE CORRELATION BETWEEN MILLET GROWING AND SOME CLIMATIC FACTORS IN GREAT CUMANIA JÓVÉR János, KOVÁCS Györgyi, CZIMBALMOS Ágnes, FITOSNÉ HORNOK Mária e-mail: [email protected] Debreceni Egyetem ATK Karcagi Kutatóintézet, H-5300 Karcag Kisújszállási út 166. Összefoglalás Cikkünkben a köles (Panicum miliaceum) termesztés összefüggéseit vizsgáltuk a csapadékmennyiség és hőösszeg értékek figyelembevétele mellett. Méréseinket Karcagon, a Debreceni Egyetem Agrártudományi Központ Karcagi Kutatóintézetében (DE ATK KKI) rögzített 20 éves meteorológiai adatsor alapján végeztük. Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a köles számára a vetésidő függvényében egy 110 nap tenyészidejű fajta esetén az effektív hőösszeg tekintetében 749,4°C és 1 358,9 °C közötti értékkel kalkulálhatunk. A vizsgált periódusban a csapadékértékek 94,8 mm, illetve 419,8 mm között alakultak. A vetésidő módosításával a hőösszeg értékek kevésbé változtak, viszont a csapadék tekintetében már arányaiban véve extrém szélsőértékek illetve ennél fogva egy magasabb szórás jellemezte az adatsort. Ha a kölest másodvetésű növényként, két főnövény között termesztjük, a csapadék mennyisége meghatározó tényezőként jelentkezik, ha annak időbeli eloszlása kedvezőtlen. Summary In this study the correlation between millet (Panicum miliaceum) growing and the amount of precipitation and heat sum is evaluated using the 20-year-long meteorological data measured at the meteorological station of Karcag Research Institute of Centre for Agricultural Sciences of University of Debrecen. On the base of our examinations it could be established that effective heat sum between 749.4°C and 1,358.9°C must be considered in case of a variety with vegetation period of 110 days depending on the date of sowing. The total amount of the precipitation in the investigated periods varied between 94.8 mm and 419.8 mm. Nevertheless sowing date does not influence the heat sum values so much, especially compared to the precipitation data that can be characterised with extremes hence higher standard deviation. The amount of precipitation is especially a determining factor if its time distribution is unfavourable in case of millet produced as a catch crop between two main crops.

Kulcsszavak: tájtermesztés, köles, hőösszeg, csapadék, tenyészidőszak hossza, Keywords: region-specific plant growing, proso millet, heat sums, precipitation, length of vegetation period, BEVEZETÉS A köles termesztése több ezer éves múltra tekint vissza, s napjainkban is egy igen elterjedt gabonaféle. A világ vetésterületeit tekintve megállapítható, hogy igen jelentős szerepet tölt be a szántóföldi növénytermesztésben. Köles gyűjtőnév alatt több növény nem fajait is értjük. Egyes fajok, mint kultúrnövények váltak ismertté, míg más fajok gyomnövényként jelentkeznek a szántókon. A legjelentősebb kultúr kölesek a Panicum miliaceum, a Pennisetum glaucum, az Echinochloa frumentacea, de tágan értelmezett kölesfélék körébe sorolható a fénymag (Phalaris canariensis) is.

35


Hazánkban – mint termesztett köles – a Panicum miliaceum növényfaj terjedt el széles körben, amely növény már évszázadokkal ezelőtt is meghatározó volt a Kárpát-medencében. A hazai vetésterület az utóbbi húsz évben 5000-7000 ha között ingadozott, míg világviszonylatban a köles vetésterülete 31 millió és 37 millió hektár között változott (FAO, 2015). Termesztése hazánkban gyakran csak kipusztult vetések pótlása kapcsán kerül szóba, tekintettel arra, hogy rövid tenyészidejének köszönhetően vetése még június második felében is lehetséges. Kedvezőek a gyakorlati tapasztalatok a köles őszi árpa utáni másodvetésének; így a termelő két tenyészidőszakot is elérhet egy év alatt, ezáltal is növelve gazdasága bevételét, versenyképességét. A köles tenyészideje a többi szántóföldi gabonáéhoz viszonyítva rövid, a hazai köztermesztésben lévő fajták tenyészidejének hossza 90 és 120 nap között változik. A kölestermesztésben kiemelkedően fontos, hogy más gabonákhoz viszonyítva lényegesen nagyobb a hőigénye. A köles csírázásának minimum hőmérséklete 10°C, így hazánkban vetését általában május elejétől lehet elvégezni (BOCZ, 1992; KAMKAR et al., 2006; FAZEKAS et al., 2010). A hazai szakirodalmak jelentős része a köles hőigényességét igazolóan 1400°C hőmérsékletet jelöl meg a köles hőösszegigényeként (IZSÁKI, 2004; FAZEKAS et al., 2010). A köles jól hasznosítja a vizet, amelyből a legnagyobb mennyiséget bugahányás és virágzás idején veszi fel. Egy fővetésű kultúrában ez a június-július hónapokra koncentrálódik, így az év legaszályosabb idejét ezzel rendszerint elkerüli, de ennek ellenére is a víz a leginkább limitáló tényező a kölestermesztés során (FAZEKAS, 1997). ANYAG ÉS MÓDSZER Munkánk során, 20 éves mérési eredmények alapján, a kölestermesztés klimatikus kockázatainak feltérképezését tűztük ki célul, különös tekintettel a hőmérsékleti és csapadékviszonyokra. Méréseinket Karcagon, a Debreceni Egyetem Agrártudományi Központ Karcagi Kutatóintézetében (továbbiakban DE ATK KKI) végeztük. Karcag a Nagykunság központja és ez a térség Magyarország egyik legszárazabb, hőmérsékleti ingadozásokat tekintve legszélsőségesebb, illetve leginkább kontinentális jellegű területén található. A DE ATK KKI-ban a növénynemesítési feladatokhoz hasonlóan az alapítás óta folynak meteorológiai megfigyelések, amelyek 2004 júliusában kibővültek, egy – az Országos Meteorológiai Szolgálat hálózatába tartozó – meteorológiai állomással4. Húszéves időintervallumra (1995-2014) meghatároztuk a Karcagra jellemző hőösszeg- értékeket köles tenyészidejére (ápr. 20-aug. 07.; máj. 01.-aug. 18.; illetve másodvetésben júl. 01.-okt. 18.), majd kiszámítottuk a köles effektív hőösszegét. DORKA (2005) nyomán az effektív hőösszeg számításának hagyományos formulája a napi minimum és maximum hőmérsékleteket veszi figyelembe, ezekből számít átlaghőmérsékletet, majd értékét csökkenti az adott növényre jellemző bázishőmérséklettel, így az effektív hőösszeg értékek alapján az alábbi képlet segítségével határoztuk meg:

4

A meteorológiai paramétereket a VAISALA gyártmányú QLC-50 típusú meteorológiai mérőautomata rögzíti. 36


Ö ahol Ti,MIN: a napi minimum hőmérséklet (°C); Ti,MAX: a napi maximum hőmérséklet(°C); TB: bázishőmérséklet (köles esetén 10°C); n: a fenofázis hossza nap (110 nap). 1995 és 2014 között 20 évig vizsgáltuk a köles potenciális tenyészidőszakában hullott csapadékmennyiségeket is, figyelembe véve, hogy a köles főnövényként és másodvetésként is szerepelhet a növénytermesztésben. Az adatokat Excel segítségével grafikonon ábrázoltuk, illetve leíró statisztikát alkalmaztuk azok elemzésére. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK A köles, mint hőigényes növényünk általában május első dekádjában kerül elvetésre, de rövid tenyészideje miatt gyakran másodvetésű növényként is számításba jöhet. Főnövényként termesztve május 01-i vetésidővel és 110 napos tenyészidőszakkal számolva, átlagosan 1121°C a köles számára hasznos hőösszeget tapasztaltunk, míg ha korán lekerülő növény után másodvetésben termesztettük volna a kölest, július elsejei vetésidővel, szintén egy 110 napos tenyészidőszakot alapul véve 1008°C effektív hőösszeg mennyiség állapítható meg az elmúlt 20 évben regisztrált adatok alapján (1. ábra).

Forrás: saját számítás

1. ábra: A köles számára rendelkezésre álló effektív hőösszeg-mennyiségek alakulása az elmúlt két évtizedben, Karcagon Főnövényként termesztve nagyobb hőmennyiségre lehet számítani, de másodvetésű állomány esetén már alacsonyabb hasznos hőösszegre számíthatunk. Júliusi vetés esetén a betakarítás már október második felére időzíthető. Ilyenkor a hűvösebb időjárás már megnehezítheti az érést és a szemek vízleadását, ezért másodnövényként termesztve a rövidebb tenyészidejű fajták használata indokolt. Bár a köles vízigénye mérsékelt, a kritikus fenológiai fázisokban (kelés, virágzás-terméskötés) érzékeny az aszályra. 37


Az elmúlt 20 év csapadékmennyiségeit a köles lehetséges tenyészidejére (110 nap) vonatkozóan megvizsgálva azt tapasztaltuk, hogy májustól augusztus közepéig általában 35 mm-rel több csapadékmennyiség hullik térségünkben, mint a július elejei másodvetéssel számított időszakban. Egyéb termesztési és klimatikus körülményektől függően ez a különbség számottevő lehet, de sok esetben ez komolyabb kockázatot nem jelent (2. ábra).

Forrás: saját vizsgálatok

2. ábra: A köles számára rendelkezésre álló csapadékmennyiségek alakulása az elmúlt két évtizedben, Karcagon Karcagon április 20-a után már minden évben tartósan 10°C felett alakult a hőmérséklet a talaj felső 10 cm-es rétegében, ezért annak megvilágítását tűztük ki célul, hogy a főnövényként termesztett köles vetését elvégezhetjük-e már április 20-a körül. Ennek érdekében meghatároztuk az effektív hőösszeg mennyiségének alakulását az április 20-ai vetésidővel számolva egy 110 napos tenyészidejű fajta esetén. A statisztikai elemzés eredményéből látható (1. táblázat), hogy a május eleji vetéssel számított effektív hősszeg 93%-a így is rendelkezésre áll a termesztéshez, a csapadékmennyiségben pedig a 10 nappal korábbi vetésidő nem jelent szignifikáns eltérést. Bár egy ilyen korábbi vetésidő az effektív hőösszeg tekintetében csökkenést eredményez, a 20 éves adatsorból számított eredmények alapján még így is magasabb értékkel kalkulálhatunk, mint a másodvetés esetén. Az alacsonyabb hasznos hőösszeg és csapadékértékek esetleges kedvezőtlen hatásai a másodvetésű kultúrákban egy rövidebb tenyészidejű fajta alkalmazásával eredményesen mérsékelhetőek. Egy 90 naphoz közeli tenyészidőszakkal rendelkező fajta – koraiságából adódóan – elkerüli azokat az őszi napokat, amelyek adott esetben ilyen jellegű kockázatot (hűvös, csapadékosabb őszi napok) jelenthetnek.

38


1. táblázat: A köles rendelkezésére álló hőösszegek és csapadékmennyiségek elemzése (Karcag, 1995-2014) köles főnövény 04.20.-08.07.

köles főnövény 05.01.-08.18.

Hőösszeg

Effektív hőösszeg

Effektív hőösszeg

Csapadék

Hőössze g

°C 2131.9 2119.9 125.5 455.5 1888.4 2343.8

°C 1047.1 1022.0 117.3 431.8 841.4 1273.1

°C 1121.0 1106.8 121.7 469.8 889.2 1358.9

mm 239.9 236.6 84.8 317.8 102.0 419.8

°C 2108.4 2129.4 126.3 458.3 1849.4 2307.6

1995-2014

Átlag 20 év Medián Szórás Tartomány Minimum Maximum

Csapadék Hőösszeg

mm 235.5 232.3 76.9 296.7 102.4 399.1

°C 2218.3 2206.8 126.3 469.8 1989.1 2458.9

köles másodvetés 07.01.-10.18. Effektív Csapadék hőösszeg

°C 1008.4 1029.4 126.3 458.3 749.4 1207.6

mm 204.39 183.8 85.6 284.7 94.8 379.5

Forrás: saját vizsgálatok KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a köles (Panicum miliaceum) számára a vetésidő függvényében a karcagi 20 éves hőmérsékleti adatsor alapján egy 110 nap tenyészidejű fajta esetében az effektív hőösszeg várhatóan 749,4°C és 1358,9 °C között alakul. Ugyanebben a vonatkozásban a csapadék 94,8 mm és 419,8 mm között várható. A hőösszeg értékek vonatkozásában a vetésidő módosításával is viszonylag kiegyenlített értéktartományt kaptunk, de a csapadék ilyen jellegű értékelése már összetett kérdésként jelentkezett. A két évtizedet felölelő adatsor alapján, a május elsején végzett vetéshez képest 35,5 mm csapadékmennyiséggel kevesebb várható egy július elsején vetett másodvetésű állomány tenyészidőszakában. Mindezek mellett a szélsőértékek is gyakrabban jelentkeztek e paraméter vonatkozásában. Az eredmények ismeretében kijelenthető, hogy a másodvetésű állományban a hőösszegből adódó kockázatok mérséklése egy rövidebb tenyészidejű fajta megválasztásával kiküszöbölhetők, viszont a csapadék mennyisége determináló tényezőként jelentkezik, ha annak időbeli eloszlása kedvezőtlen. Irodalomjegyzék [1.] [2.] [3.]

[4.] [5.]

BOCZ E.: 1992. Szántóföldi növénytermesztés. Mezőgazda Kiadó. Budapest. DORKA D.: 2005. Különböző hőösszegszámítási módszerek vizsgálata a kukoricatermesztésben. Doktori értekezés. Debrecen. FAO, 2015: Food and Agriculture Organization of the United Nations. url: http://faostat.fao.org/site/567/DesktopDefault.aspx?PageID=567#ancor (2015.április 12.) FAZEKAS M., CHRAPPÁN GY., LAZÁNYI J., SIKLÓSINÉ RAJKI E.: 1997. Amit a cirok- és madáreleség-félékről tudni kell. Agroinform Kiadó és Nyomda Kft. FAZEKAS M., KUROLI G., NÉMETH L., REISINGER P., ÁRENDÁS T., CSATHÓ P., NÉMETH T.: 2010. Köles. In: Fenntartható szemléletű szántóföldi növénytermesztéstan 1. Agroinform Kiadó. Budapest.

39


[6.] [7.]

IZSÁKI Z.: 2004. Szántóföldi növények vetőmagtermesztése és kereskedelme. Mezőgazda Kiadó. Budapest. KAMKAR B., KOOCHEKI A., NASSIRI MAHALLATI M., REZVANI MOGHADDAM P.: 2006. Cardinal temperatures for germination in three millet species. Asian Journal of Plant Sciences 5 (2) 316-319.

40


AZ ÉVJÁRAT ÉS A TŐSZÁMSŰRÍTÉS HATÁSA A PANNON BÜKKÖNY TERMÉSMENNYISÉGÉRE KARCAG TÉRSÉGÉBEN EFFECT OF ANNUAL WEATHER AND PLANT DENSITY ON THE YILED OF HUNGARIAN VETCH IN THE REGION OF KARCAG KOVÁCS Ádám, FITOSNÉ HORNOK Mária, JÓVÉR János, CZIMBALMOS Ágnes DE ATK Karcagi Kutatóintézet, H-5300 Karcag, Kisújszállási út 166. e-mail: [email protected] Összefoglalás Az évjárat és a tőszámsűrűség hatását vizsgáltuk a pannon bükköny (Vicia pannonica, Cranz) termésmennyiségére a Debreceni Egyetem Agrártudományi Központ Karcagi Kutatóintézetében, kötött réti talajon, 2009/2010, 2010/2011 és 2013/2014-ben. A legnagyobb termést a 2013/2014-es aszályos tenyészévben kaptuk (958,8 kg/ha a tőszámok átlagában). A legkisebb termés (730 kg/ha a tőszámok átlagában) pedig a nagyon csapadékos 2009/2010-es, a bükköny számára kedvezőtlen évjáratban realizálódott. A nagymennyiségű májusi csapadék kedvezőtlen volt a terméskötés szempontjából. A tőszámsűrítés vizsgálatakor a legnagyobb termést a legkisebb alkalmazott tőszám esetén értük el (888,3 kg/ha az évjáratok átlagában); tőszámnöveléssel a termésmennyiség csökkent. Summary The effect of annual weather and plant density on the yield of Hungarian vetch (Vicia pannonica, Cranz) was examined on a heavy textured meadow soil at Karcag Research Institute of the Centre for Agricultural sciences of University of Debrecen in the years of 2009/2010, 2010/2011 and 2013/2014. The highest yield was detected in the droughty vegetation period of 2013/2014 (958.8 kg/ha in the average of the plant density treatments). We measured the lowest average yield (730 kg/ha) in the very wet vegetation period of 2009/2010 showing that year was unfavourable for the vetch. We think that the extreme rainy month of May in that year was unfavourable for the seed setting in the flowers. Regarding plant density the highest yield was detected at the lowest plant density (888.3 kg/ha in the average of the investigated years) and the higher was the plant density the lower was the yield.

Kulcsszavak: pannon bükköny, tőszám, évjárat, termés, alternatív pillangós növény Keywords: Hungarian vetch, plant density, annual weather, yield, alternative legume plant BEVEZETÉS ÉS TÉMAFELVETÉS A pannon bükköny (Vicia pannonica, Cranz) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába, a bükkönyfélék (Vicia) nemzetségébe tartozó, a Kárpát-medencében őshonos, egyéves, áttelelő, fehér virágú növényfaj. Mediterrán területeken elterjedt piros virágú alfaja Magyarországon nem termeszthető sikeresen. Hazánkban vadon a Nyírség kivételével szinte mindenütt elterjedt. Elsősorban a középkötött mezőségi vályog és a középkötött erdőtalajok növénye (MIKÓ, 2005). Mezőgazdasági kultúrába csupán bő fél évszázada vették. Nemesítését az 1920-as években Legány Ödön kezdte meg Nagytelekpusztán. A II. világháborút követően hazai és külföldi típusok szelekciójával újraindult nemesítése és Sedlmayer Kurt, valamint Csitkovics Antal irányításával Sopronhorpácson előállították a Beta nevű pannon bükköny fajtát, amely 1967ben kapott állami elismerést. 41


A fajta fenntartását 1970 óta a Nagykunsági Mezőgazdasági Kutató Intézet, majd jogutódja a Debreceni Egyetem ATK Karcagi Kutatóintézet (továbbiakban DE ATK KKI!) végzi (LAZÁNYI és PUSKÁS, 2010).

1. kép: A pannon bükköny (Vicia pannonica, Cranz) Forrás: DE ATK Karcagi Kutatóintézet Bár termesztése kissé perifériára szorult, felhasználásában vannak kiaknázatlan potenciálok. Értékes, jó étrendi hatású fehérjenövényről lévén szó, takarmány-keverékként zölden és abrakként is takarmányozható (YOLCU et al, 2009). Kalászos növényekkel (őszi búza, tritikále, rozs) társítva csökkenthető a megdőlésének kockázata, mindemellett 26-30 tonna zöldtömeg realizálható hektáronként. Ismert zöldtakarmány-keverékei a Legány-féle keverék, mely pannon bükköny, őszi kalászos gabona és bíborhere társításából áll, illetve a Landsbergi-keverék, melyet a bükköny mellett kalászos gabona és szálkás perje alkothat. Magjának fehérjetartalma 22-28%, a teljes növény szárazanyag-tartalmára vonatkoztatva a nyersfehérje tartalom 12-13%-os is lehet. További hasznaként megemlítendő, hogy kiváló mézelő növény (PUSKÁS, 2010). Jó alkalmazkodóképességű talajtakaró növény, mely talajvédelmi szempontból igen értékes tulajdonság, valamint a hómentes teleket, és a generatív fejlődési stádiumban, az aszályt is jól viseli (MIKÓ, 2005). Korán lekerülő nitrogéngyűjtő növényről lévén szó, termesztése kedvező a talajra, és a vetésforgóba is jól beilleszthető. Az aszályos évjáratok gyakoriságának növekedésével és a ,,Zöldítési Program” kapcsán termesztési területe a jövőben növekedhet. ANYAG ÉS MÓDSZER Méréseinket Karcagon, a DE ATK KKI-ben végeztük, kötött réti talajon. A város a Nagykunság központja, ugyanakkor ez a természetföldrajzi táj5 Magyarország egyik legszárazabb, hőmérsékleti ingadozásokat tekintve legszélsőségesebb területén található. A vizsgált időszak a pannon bükköny 2009/2010, 2010/2011 és 2013/2014-es tenyészidőszakára, vagyis a szeptemberi vetéstől, a júliusi betakarításáig tartó időszakra terjedt ki.

5

Karcag két természetföldrajzi táj határán fekszik: a Tiszafüred-Kunhegyesi és a Szolnok-Túri sík osztja meg a település külterületét (Magyarország kistájainak katasztere, 2010) 42


Kísérletünkben a három tenyészév során, négy különböző vetőmagdózis (80, 120, 160 és 200 g/m2), valamint az évjárat terméshozamra gyakorolt hatását vizsgáltuk négy ismétlésben, 10 m2-es parcellákon, támasztónövény nélkül. A 2009/2010-es tenyészidő alatt az 50 éves átlagtól 296 mm-rel több csapadék hullott (1. táblázat). A 2010/2011-es tenyészév csapadékmennyisége 45 mm-rel volt több, mint a sokéves átlag. 2013/2014-ben a csapadék mennyisége nem érte el a sokévi átlagot, aszályos volt. Adatainkat SPSS 13.0 statisztikai program segítségével értékeltük. 1. táblázat: Meteorológiai adatok (Karcag)

szeptember

20092010 6,0

Csapadék (mm) 201020132011 2014 77,9 21,7

október

49,7

23,1

november

116,2

december

Átlaghőmérséklet (°C) 2010201350 év 2011 2014 átlaga 14,8 15,0 15,9

50 év átlaga 40,9

20092010 19,1

42,1

31,8

11,6

7,9

12,6

10,1

56,2

48,5

43,6

7,6

8,0

7,8

4,5

41,3

93,1

0,2

39,7

1,7

-1,1

1,2

0,1

január

51,4

12,7

30

28,4

-2,0

-0,6

2,5

-2,5

február

62,3

15,0

23,5

26,5

0,5

-1,1

4,1

-0,6

március

12,1

22,0

20,0

24,9

6,0

6,0

9,3

4,9

április

63,3

18,9

46,5

37,2

11,4

13,1

12,6

10,6

május

124,8

46,9

49,3

54,2

16,1

16,9

16,1

16,3

június

105,2

49,3

37,8

71,3

19,7

20,9

20,2

19,4

július Csapadék összege a tenyészidőszakban T átlag (°C) a tenyészidőszakban

118,1

84,4

128,4

56,2

22,5

21,3

22,0

21,3

750,4

499,5

448,0

454,6 10,4

9,7

11,2

9,1

Forrás: DE ATK KKI Eredmények és értékelésük Kísérletünkben az évjárat és a tőszámsűrítés hatását vizsgáltuk a Beta pannon bükköny fajta terméseredményeire. A legnagyobb termésmennyiségeket (958,8 kg/ha a tőszámok átlagában) a 2013/2014-es aszályos évjáratban értük el, a legkevesebb termést (730 kg/ha a tőszámok átlagában) pedig a csapadékos 2009/2010-es tenyészévben takarítottunk be (2. táblázat). Mivel a pannon bükköny aszálytűrő növény, a tenyészidő alatt lehullott csapadék mennyiségének növekedésével a termésmennyiségek csökkentek (1. ábra). 2. táblázat: A tőszámsűrítés hatása a pannon bükköny terméshozamaira, 4 ismétlés átlagában (kg/ha) vetőmagnorma (g/10 m2 ill. kg/ha) 80 120 160 200

2009/2010

2010/2011

2013/2014

780 635 775 730

910 885 795 690

975 1020 925 915

43


A pannon bükköny termesztés szempontjából meghatározó a virágzáskori (május 5-25-i) csapadék mennyisége, ezért a májusi csapadékadatokat is összevetettük a terméseredményekkel. A 2. ábrán jól látható, hogy a 2009/2010-es tenyészévben májusban lehullott 124,8 mm csapadék, ami az 50 éves átlag közel két és félszerese, terméscsökkentő hatással bírt. 2013/2014

2013/2014 2010/2011

2010/2011

2009/2010

2009/2010

1.ábra A tenyészidőszakokban hullott csapadékmennyiség hatása a termésmennyiségre

2. ábra A májusi csapadék mennyiségégének hatása a termésmennyiségre

A kivetett vetőmagnorma növelésének hatására a terméseredmények csökkentek (3. ábra), amiből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a pannon bükköny nem tűri a tőszámsűrítést.

3. ábra A tőszámsűrűség-növelés hatása a pannon bükköny termésmennyiségére Az évjáratot és a tőszámot együttesen vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a nagyon csapadékos 2009/2010-es évjáratban a tőszám és a termésmennyiség között nincs összefüggés (r=0,02), ami annak tudható be, hogy a nagy mennyiségű őszi-téli (271 mm) csapadék kedvezőtlenül befolyásolta az állomány áttelelését, a nagy mennyiségű májusi csapadék (124,8 mm) visszafogta a terméskötést, a sok nyár eleji (223,3 mm) csapadék hatására pedig megdőlt az állomány, ami jelentősen megnehezítette a betakarítást. 44


Az átlagosnak mondható 2010/2011-es tenyészévben a terméshozamok és a tőszámsűrűség között igen szoros, negatív kapcsolatot (r=-0,971) tudtunk kimutatni. Az aszályos 2013/2014es évjáratban az állománysűrűség és a termés között közepesnél erősebb (r=-0,731), szintén negatív előjelű a kapcsolat. Tehát megállapítható, hogy a tőszám növelésével a betakarítható termés mennyisége csökkent és a három vizsgált tenyészév közül az aszályos év volt a legkedvezőbb a pannon bükköny terméseredményei szempontjából.

4. ábra: A tőszámsűrítés hatása a pannon bükköny termésmennyiségére a vizsgált években IRODALOMJEGYZÉK [1.] [2.] [3.] [4.]

[5.]

DÖVÉNYI Z.: 2010. Magyarország kistájainak katasztere. Szerk.: Dövényi Z. Budapest. 171-179. p. LAZÁNYI J. - PUSKÁS Á.: 2010. Pannon bükköny, In: Növénynemesítés és fajtafenntartás az Észak-Alföldi régióban. Szerk.: Lazányi J. Debrecen. 154. p. MIKÓ P.: 2005. Maghozó pannon bükköny, In: Növénytermesztéstan 2. szerk.: Antal J., Mezőgazda Kiadó, Budapest. 457-460. p. PUSKÁS Á.: 2010. Pannon bükköny. In: Az alternatív növények szerepe az Északalföldi Régióban. DE AGTC, Kutatóintézetek és Tangazdaság, Nyíregyháza. 153-158. p. YOLCU H. – POLAT M. – AKSAKAL V.: 2009. Morphologic, yield and quality parameters of some annual forages as sole crops and intercropping mixtures in dry conditions for livestock. Journal of Food, Agriculture and Environment, Vol. 7, JulyOctober, 2009.

45


A HARSÁNYI KÁPOSZTA THE CABBAGE OF HARSÁNY VILLAGE KÖTELES Lajos történelem tudomány kandidátusa (CSc) e-mail: [email protected] Összefoglalás A harsányi káposzta a bihari táj egyik közismert és közkedvelt zöldsége, amely több évszázadon át az itt élő parasztság legsikeresebb piaci terméke volt. A történelem változásai nyomán az egykori kertészeti kultúra csaknem teljesen eltűnt. Az utóbbi években azonban újra felértékelődtek a termelési tájkultúrák, fontos szerepük lehet a helyi közösségek értékteremtő munkához juttatásában. A most szerveződött helyi szociális szövetkezet elősegítheti az ősi tájkultúra megmentését és az egykori piaci pozíció visszaszerzését. Summary The cabbage of Harsány village is one the well-know and popular of green in landscape of Bihar, which was the most successful market’s product of peasants, living there for centuries. Following the vicissitudes of history a gardening culture has almost disappeared. However, in recent years reappreciation of the local production, it can play an important role in the communities of value-work benefits. A now organized local social co-operative play an important role in saving the special quality cabbage and recovering the former market position.

Kulcsszavak: káposzta termesztés, ősi helyi káposztafajta, a káposzta piaca, tradicionális savanyítás. Keywords: cabbage cultivation, local kind of ancient cabbage, the cabbage market, traditional pickling. A CSODÁLATOS KÁPOSZTA Az egyik legrégebbi zöldség ételünk a káposztafélék családjának tagja, amelynek ismert fajtái a lila, kel, kelbimbó, kínai kel, karfiol és a brokkoli is. Az időszámításunk előtti I. évezredben háziasították-nemesítették Kínában, ahol savanyítva fogyasztották. Feljegyezték, hogy a Nagy Fal építőmunkásai rendszeresen kapták és a tengerészek is ezt vitték magukkal a hosszabb utakra. Egyiptomban a másnaposság enyhítésére ették – lehet, hogy innen származik az az elterjedt hit, hogy egy savanyú korhelylevessel minden bűnünk megbocsáttatik. A görögök és a rómaiak egészségmegőrző ételként tisztelték. Rómában a szenátus Claudius császár kérésére szavazott: a sózott marhahússal készített káposztát tartotta a legjobb ételnek. Európában a hűvösebb keleti és északi területeken terjedt el, ahol a szegények konyhájának legmegbízhatóbb alapanyaga lett. Innen vitték át Amerikába 1536-ban, majd Japánba az 1700-as évek végén. Összehozták a gyermekáldással is – a franciáknál a kisgyermekeket nem a gólya viszi, hanem a káposzta levelében találják. Magyarországon az 1500-as években terjedt el, feltehetően török közvetítéssel. Rendkívül sokféleképpen elkészíthető. Számos vitamin és sokfajta ásványi anyag van benne, jó méregtelenítő. Segíti az agy és az idegrendszer működését (www.mindmegette.hu).

46


HARSÁNY – EGY ŐSI MAGYAR FALU, EGY FELFEDEZÉSRE VÁRÓ KISTÉRSÉG A hegyvidék és az Alföld határán, a Körös-Berettyó teremtette hatalmas sárréti mocsárvilágon átvezető utak-halmok ősidők óta menedéket nyújtottak a megtelepülő népeknek. Az idegenek számára járhatatlan mocsarak védelmet nyújtottak a keletről érkező hódítókkal szemben is. Ezt használták fel a honfoglaló magyarok is, amikor az ország szervezése során az első gyepűrendszert kiépítették. Amikor Árpád fia Zolta elvette a csatában legyőzött, majd a magyaroknak hűségesküt tett erdélyi fejedelem, Mén-Marót lányát, a fiatal pár ide, a mocsarakkal védett „szigetországba” költözött. Ez a terület nagyon kedvező volt az állattartó nép számára, hiszen bőven volt víz és legelő, a hátságokon pedig elegendő gabonát tudtak termeszteni. Harsányt a Sebes-Körösön átvezető gázló két oldalára, védelmi céllal telepített kabar eredetű Wosciani törzs katonái hozták létre. A Várad felé vezető út forgalmas lehetett, az egyik településrész gyorsan fejlődött és Szent István idejében templomot is épített. Egyházasharsány elnevezéssel megjelent a pápai tizedet fizető települések között. Később az istenítéletek leírását tartalmazó Váradi Regestrumban említik a falut (Csomor J.1980). Az 1500-as évekig az itteni falvak többnyire a királyok birtokai voltak, később a főurak kezére kerültek. A tatárok elpusztították Harsányt is, de a falu hamarosan újra fejlődni kezdett. Ennek leghitelesebb bizonyítéka az a malom, amely az egész környéket kiszolgálta és a későbbiekben még az erdélyieknek a szultánnal folytatott levelezésében is említik. 1564-ben Ártándi Kelemen lett a falu földesura, aki jobbágyai közül fegyveres őrséget szervezett a török ellen, birtokai védelmére. 1597-ben Bocskai István lett a falu új ura, aki megerősítette az itt élők fegyveres szolgálatát és 1605-ben különféle szabadságjogokat adott a harsányiaknak. Palánkvár is épült, amelynek a zsadányi török katonáktól kellett védenie a falut és a mocsáron Várad felé vezető fontos utat. I. Rákóczi György fejedelem 1631-ben megerősítette a korábbi jogokat, szabadságot adott a falu katonáskodó népének és hajdúvárosi kiváltságokat kapott a település is (Kristó Gy. 1981). A református hitre áttért faluban felállították a Debreceni Kollégium partikuláját, ami lehetővé tette a tehetséges helyi fiatalok tanulását. Egyikük, Harsányi Nagy Jakab még a külföldi egyetemekre is eljutott, a fejedelem követe lett a szultánnál, majd Moldvában és német földön is élt (Kármán Gy. 2013). Az 1630-ból megmaradt pecsétnyomó büszkén hirdette, hogy „Harsani városnak pecéti”. Várad első ostroma (1658) majd 1660-ban történt elfoglalása során az átvonuló hadak elpusztították a környék falvait, köztük Harsányt is. Az itt élők szerencséjére a falu a szultán birtokába került, ami egyfajta védettséget jelentett és hamarosan újra gyarapodni kezdett. Az itt élő hajdú családok jelentős része egy évszázad múlva is itt élt, ami a falu megtartó erejét bizonyította. A váradi káptalan (a katholikus egyház igazgatási szervezete) a török kiűzése után a települést újra jobbágysorba taszította, amikor II. Lipóttól adományba megkapta. Az itt élők azonban, más bihari hajdúvárosokkal együtt 1790-ben 1848-ig tartó pereskedésbe kezdtek szabadságuk visszaszerzéséért (Szendrey I. 1958). Annyit elértek, hogy az 1830-as évekig egy összegben fizetett adóval (taxával) váltották meg magukat a jobbágyterhektől. Gazdagságukat gyarapította, hogy sikerült bérbe venni a királyi jogú bor- és húskimérést, a malomműködtetést, a halászati jogot, sőt többen Váradon szereztek kisebb szőlőbirtokot, a környéken pedig legelő-bérleteket. A lényegében szabad paraszti sorban élő, mozgékony népesség a 19. század végén újra felvirágoztatta az immáron

47


Körösnagyharsánynak nevezett települést – megszaporodtak a helyi paraszti vállalkozások, például tégla- és cserépkészítő üzem és ecetgyár is létesült, népbank és olvasókör alakult (Köteles L. 1972). A hatalmasra növő és tartós helyi káposztafajta olyan keresett tájfajtává lett, amely Váradtól Debrecenig mindenhová eljutott és felhasználásának külön kultúrája is kialakult. Híresen szép lovaik az egykori katonasorsból megmaradt értéket jelentettek, ahogyan a hatalmas tepertőkkel készített pogácsa, játékok és sajátos szólások is őrzik a hajdani múlt emlékeit. A falu rendjét a református egyház vigyázta – az erkölcsi vétséget elkövetőknek a templom szégyenkövén állva kellett vezekelni a bűneikért. A vasutak kiépítése nyomán a tájpiacokon is megjelent a nagybirtok és az ipari termelés tömeges és olcsó termékkínálata. A harsányiak az állattartás és a káposztatermesztés kiterjesztésével igyekeztek kiutat találni, de lehetőségeik egyre szűkebbé váltak. Trianon végleg megpecsételte a falu sorsát, hiszen legfontosabb piaca és a nagyváros lehetőségei mind a határon túlra kerültek. Fejlődési lehetőségek híján a faluban felgyorsult a birtokok aprózódása és egyre nőtt a szegények és a nincstelenek száma. Az 1950-es évekre a falu már elveszítette életerejét (Köteles L. 2005). Az 1960-as években szervezett termelő szövetkezet újraalakította a falu gazdaságát és társadalmát. A szövetkezet – mint másutt is – a tradicionális búza, kukorica és sertés gazdálkodást folytatta és ehhez igazodott a háztáji gazdálkodás is. A piacot elvető rendszerben a káposzta termesztése néhány makacs magángazda területére és a házi kertekbe szorult vissza és szinte teljesen az önellátást szolgálta. A leépülési folyamatot a rendszerváltás módja felgyorsította és felerősítette. A kialakult gazdasági és társadalmi struktúra gátjává lett a válságból kivezető új utakon való elindulásnak. A hajdani tájkultúrák újraélesztése egy lehetőség a múlt termelési kultúrájában rejlő lehetőségek kiaknázására. KÁPOSZTATERMESZTÉS KÖRÖSNAGYHARSÁNYBAN A VISSZAEMLÉKEZÉSEK ALAPJÁN Gyűjtötte: Molnár Balázs (1965) A harsányiak jellegzetes káposztatermelők, már őseik is azok voltak. Történeti források már a 18. század végéről is úgy emlékeznek meg róluk, mint jeles káposztatermelőkről. A leírás célja az volt, hogy összegyűjtve bemutassa a harsányiak termeléstechnikai tapasztalatait, a káposzta felhasználási és értékesítési módjait és a falu jellegzetes gazdasági képét. Az alábbi példák is jelzik a nagy káposztatermelő családok tevékenységét, akik közül a legismertebbek az Aradiak voltak, ők alkották a falu első nagyobb gazdacsaládját. Ez a család az 1960-as évekre már kihalt, illetve szétszéledt, elvándorolt a faluból. Ezért azokat az idős adatközlőket kérdezte meg a gyűjtő, akik maguk is káposztatermelők voltak és a szüleik is nagyban ezzel foglalkoztak (Molnár B. 1965). Idős Nyíri Imre, 90 éves (atyja Nyíri József volt, felesége Oláh Zsuzsanna): „Idesapám is káposztát termelt. Lement az Alföldre, Ványára, ott fogott fődet. Fogott két hódat is. Később nem ment el, mert vót itt egy uradalom, Juricskaié vót, az eladta. A szomszéd községekkel megvették 50 évi törlesztésre. Káposztamagot az apám idejében Budapestről szerezték be, később meg hozta egy szentannai asszony. Minden tavasszal megjelent és egy evőkanállal adott egy forintért. Az a mag jó volt, jobb, mint amit Pestről szereztek. 48


A mag szentannai és lugováci nevű vót. Az egyik jóval korábbi vót, mint a másik. A későbbi a lugováci vót, meg vót még a simándi, a legkésőbbi. Egy ágyra való mag egy vaskanálnyi vót, 10-12 kanálra valót megvett egy család. Földelkészítés: A mag alá új fődet vittünk, szépen előkészítettük, boronáltuk, nyírágseprűvel egyengettük, abba vetettük a magot. Mire kiderült, locsolni kellett. Vót rá idő, hogy mire hazajöttünk, elsöpörte a bolha. Akkor megint vetettünk, ha lehetett. Ha később ette meg, mint ahogy vetni lehetett, akkor nem vetettünk. Ha elfogyott a magunk, akkor írtunk az asszonynak, oszt kűtte a magot, píz nem kellett érte, csak ősszel. Csak idesapám idejébe vettünk magot az én gyerekkoromba, most mindenki termel. Dug el egy torzsát, oszt lesz magja. Magot itt először az Aradiak termeltek. A káposztának való fődet ősszel megganéztuk. A birka gané a legjobb rá. Tavasszal újra leszántottuk. Mikor rakni akartuk a palántát, vasboronával megboronáltuk, azután tövisboronával simítottuk. Amikor palántáltuk, mink harsányiak nem húztunk sort sohasem. Egy férfi megindult egy hegyes fával, oszt fúrta a lyukakat, két gyermek meg rakta utána a palántákat. Azok után 4-5 asszony nyomkodta a palánta tövét, egy asszony meg locsolta. Az őrlei hídhoz is elmentünk idesapámmal káposztát termelni, mert ott abban az időben nem termeltek. (Az őrlei híd a Sebes-Körösön Komádi és Újiráz határában volt.) Káposzta palántálás: Pünkösd hetibe rakta a legtöbb ember, aztán mindig raktuk-fódoztuk, ha kellett. Ha vót egy kis eső, azonnal kapáltuk a palántát, mert az gazba nem maradhatott. November-december végéig minket nem adóztattak, mert téli káposztánk vót, az nem borulhatott fejbe Mindszentig, addig nem tudtunk pízt csinálni belőle. Raktunk egy kis nyárit is, jánosi vót a mag, Fagyosszentekkor már palántáltuk. Ebből is kaptunk egy kis pízt, meg kellett a konyhára. Káposzta értékesítés: Gyerekkoromban láppal is vittük a káposztát, egyszer egy nagy hajó is feljött, a szakáli híd alatt nehezen fért el. Később vonaton is szállítottuk, vagonba raktuk. Mindszentkor már ott vótunk 7 vagon káposztával Dévaványán. Szekérrel is hordtuk a káposztát, messzire elmentünk, még Bihartordára is. Vótunk egyszer a gyomai vásáron. 52 vagon káposzta vót ott, azt hittük, nem kél el a káposztánk, de elkőtt az mind, mer jó káposzta vót, ismerték. Keveset tettünk el télire is. Vermet ástunk neki, abba raktuk szépen, szalmával befedtük, lefődeltük. Ha elfogott az idő bennünket, akkor betettük hordóba, osztán savanyún vittük a környező helyekre, de elvittük még Sarkadra és Komádiba is. Megraktuk a szekeret szípen sorjába, vót úgy, hogy 300 darabot is felraktunk. Arra szalmát, a szalmára nagy ponyvát, a ponyva felé gyíkinyt terítettünk Erősen lekötöttük, osztán vittük a vásárra. H.Bittó Gergely, 69 éves: Káposztatermelésre régen iszaposabb földet választottak ki. Később rájöttek, hogy a fekete fődben is megterem. A palántaágyak odahaza a kertben vótak. A káposztát kétszer-háromszor meg kellett kapálni. Körülbelül 1940 óta termelnek itt uborkát is. Jobb volt, ha forgatták a fődet uborkának meg káposztának, de legalább kétévente trágyázni kellett. Régen elődeink idegen határokban béreltek káposztafődeket. Bereczki József Kődombszigeten kivett vagy 20 katasztrális fődet és azt adta ki parcellánként. Ezer vagy ötszáz négyszögölesek voltak a parcellák, ezerért 20 forint bért kért. 1914 után hagytak fel az idegen határ bérlésével. Magtermelés: Novemberben 40-50 centis árkot ástak, a fejes káposzta leveleit leszedték, torzsáját kilékelték hegyesre, fejjel lefelé a fődbe tették, szalmát és fődet tettek rá. 49


Vannak, akik a pincébe tesznek el káposztát, 10, 20 fejet. Az eltett káposztát március elején kibontják és felhasználják édes káposztának. A kiültetett torzsa május utójján, június elején virágzik, mint a repce. Kétfelől az oldalán felkötik, hogy a szél az ágait ne törje le. Július utójján, de augusztus elején feltétlenül megérik. A bugás gallyat levagdalják, kis kévékbe összekötik és berakják a tornácra, hogy száradjon.(A buga a növényen kifejlődött csomószerű kinövés, amiben a magok vannak.) Pár hét múlva kibugázzák súlyokkal a ponyván. A magot kézi rostán kirostálják, zacskóba teszik és pihen vetésig, tavaszig. A palántaágyat március 10-től minden nap locsolni kell, ha nem esik az eső. Káposzta piacok: Hétfőn Füzesgyarmatra mentünk, kedden Körösladányban vótunk, szerdán Zsákán vagy Szeghalmon. Csütörtök pihenőnap volt, mert akkor Sarkadon vót a vásár, de az messzire vót, ezért nem mentünk. Pénteken a vésztői, szombaton újra a szeghalmi vásáron vótunk. Harsányban nagy káposztatermelők voltak: az Aradiak (főként Bálint), Bereczki József, Bittó Gergely, Máté Gergely, Balog Ferenc. Két hétre kikel a mag, és ha jó idő van meg a bolha se bántja, akkor szépen növekszik. Ha azt láttuk, hogy a bolha csipdesi a levelét, akkor régen állandóan locsoltuk, mert akkor lement róla a bolha. Régen a káposztát elpalántolták és utána csak a Jóisten locsolta meg. Két hét múlva, ha kedvező volt az időjárás, a palánta tövét feltöltötték. Előbb nem szabad, mert akkor nem fokad meg. Káposzta minősítés: Első osztályúnak tartjuk az olyat, amelyik súlyra 1,5-2 kilós, kemény, szép kerek formájú. Az ennél kisebb vagy formátlanabb másodosztályú. A cigányok meg az oláhok voltak a jó vevőink, nagyon szerették a káposztát. Az első világháború előtt Váradra, Szalontára, Tenkére hordtuk el a sok káposztát. Jó világ vót.” (Molnár B. 1965. pp. 1-3.) A KÁPOSZTA SAVANYÍTÁSA A harsányiak a káposztát hordóban vagy dézsában savanyítják. Szép, érett, keményfejű káposztát válogatnak, amit megtisztítanak a külső, fonnyadtabb levelektől. Kivágják a torzsáját és káposztagyalun legyalulják. 1 kilogramm káposztára 2-3 deka sót számítanak, azzal összekeverik, dézsába rakják, és rétegenként jól ledöngölik. Töltésre alkalmas kisebb fejeket és apró káposztát is tesznek a rétegek közé. Ízlés szerint rakható bele még babérlevél, szeletekre vágott birsalma, csöves paprika, szemes bors, köménymag vagy kapor is. A tetejére tisztára mosott nagyobb súlyokat tesznek, hogy préselje a káposztát, majd az egészet ruhával letakarják. A tetején képződő habot legalább hetente leszedik, mert különben nyúlós lesz a káposzta leve. Langyosabb helyen, például a konyhában vagy a pincében érdemes tartani, ahol gyorsabban megérik. A káposzta felhasználás sajátos helyi kultúrájának részletes bemutatása egy másik tanulmány témája lehetne. Rövid ismertetésem azt kívánja megerősíteni, hogy a magyar parasztság hagyomány világában olyan értékek születtek, amelyeket érdemes újjá éleszteni.

50


IRODALOMJEGYZÉK [1.] [2.] [3.] [4.] [5.] [6.]

[7.] [8.] [9.]

Csomor J. 1980. (szerk. Köteles L): Körösnagyharsány krónikája. Békéscsaba, Bibliotheca Bekesiensis 19. 128 p. Erdei A. 1961. Adatok Körösnagyharsány parasztságának történetéhez. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum kiadványai 23. 41 p. Erdei A 1986. Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum kiadványai, 438 p Kármán G. 2013. Egy közép-európai odüsszeia a 17. században – Harsányi Nagy Jakab élete. Budapest, L’Harmattan Kiadó, 210 p. Köteles L. 1972. A kisárutermelő paraszti gazdaság fejlődéstörténetének főbb vonásai Körösnagyharsányban. Szeged, Doktori értekezés, 140 p. Köteles L. 2005. Az árutermelő paraszti gazdaság tündöklése és bukása Körösnagyharsányban. In: Bukovinszky L. (szerk.) 2005. Tessedik öröksége a XXI. században: tudományos tanácskozás. Szarvas, Tessedik Sámuel Főiskola, pp. 19-27. Kristó Gy. 1981. Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Gyula, Békés Megyei Levéltár, 264 p. Molnár B. 1965. Káposztatermelés. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, Adattár, adattári szám: 308/1965. 12 p. Szendrey I. 1958. A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért. Debrecen, KLTE, Történeti Intézet, 63 p.

51


A SZEGEDI MARS TÉRI PIAC VÁSÁRLÓINAK VIZSGÁLATA EGY KVANTITATÍV FELMÉRÉS TÜKRÉBEN A QUANTITATIVE SURVEY OF THE CUSTOMERS OF THE MARKET IN SZEGED LENDVAI Edina1, FERENCZI Tamás2 Szegedi Tudományegyetem, Mérnöki Kar, H-6724 Szeged, Mars tér 7. Gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök szakos hallgató, e-mail: [email protected]

1

Összefoglalás Cikkünk és kutatásunk témájául a mai piaci szokásokat, vásárlói magatartás vizsgálatát választottuk. Az adatok összegyűjtéséhez egy kérdőíveket töltettünk ki a piacon megforduló vásárlókkal, 130 fővel. A felmérés főbb eredményei között említhető meg, hogy a piacon vásárlók alanyai főként a középkorosztály női képviselői, akik jellemzően több személyre vásárolnak hetente, akár több alkalommal is. Legtöbbjük célirányosan érkezik a piacra, átlagosan egy óra alatt vásárol be 1000-3000 forint értékben, és vásárlásuk célja főként a friss zöldség és gyümölcs beszerzése. Törzsvásárlói magatartást a vásárlók kb. fele mutat. A felmérésből az is kiderül, hogy a vevők jellemzően 1-6 kilométeres távolságból érkeznek, vagyis a városból érkeznek, a városi tömegközlekedés eszközeinek segítségével. Summary For the topic of our article we have chosen the analysis of customer habits concerning to the local food market. We collected detail by survey methodology, asking local market customers of their consumer behaviour. The most important findings of our research are the following. First, the most frequent consumer group consists of middle-aged women, who purchase goods more than once a week for more than one person. Most of them visit the local market purposefully to buy fresh fruits and vegetables, spend an hour shopping on average for an amount between 1000 and 3000 Ft. Second, half of the consumers are returning costumers. Third, the results show that female costumers are living within 1 to 6 kilometres from the market and come to the market using public transportation.

Kulcsszavak: kereskedelem, vásárlói magatartás, helyi piac, helyi termékek Keywords: commerce, consumer habits, local market, local products BEVEZETÉS A piac évszázadokon keresztül a fogyasztó és termelő kapcsolatának helye és a friss élelmiszer beszerzésének színtere volt, az utóbbi évszázadban azonban veszített jelentőségéből (Szabó, Juhász 2012). A mai modern társadalmat a koncentrált kereskedelem jellemzi, a vevőkör előnyben részesíteni látszik a piacokon történő bevásárlással szemben a hipermarketek, bevásárlóközpontok felkeresését. Ezen folyamat hozományaként a rövid ellátási láncok egyik speciális esete, a piaci értékesítés, a magyar kiskereskedelem területén folytatott kutatások szerint sajnálatos módon igen hátrányos helyzetbe került. Szerettük volna ezt a tényt közelebbről is megvizsgálni, ennek érdekében egy kérdőíves felmérést végeztünk Szeged szívében, a Mars téri piacon, az ott vásárlók körében.

52


A felmérésünk során célul tűztük ki az alábbiakat:  a piac vevőkörének meghatározása  a piaci vásárlói szokások mélyreható feltérképezése  a piaci elárusítás esetleges hátrányainak felderítése  a piaci vásárlók esetleges további igényeinek kimutatása. IRODALMI ÁTTEKINTÉS A kereskedelem és a hozzá kapcsolódó főbb ismérvek ismertetése Az ember evolúciójában megjelenő első kereskedés úgy történhetett, hogy az egyik embernek a másik által birtokolt élelmiszerre vagy cserépedényre volt szüksége, és cserébe fel tudott ajánlani valamit, amire a partnernek szüksége volt. A korai tranzakciók két partner közötti egyszerű és közvetlen cserék voltak, és a saját szükséglet kielégítését szolgálták, helyszínük pedig a megjelenő piacok voltak (Sikos, Hoffmann 2004). A modern ipari társadalmak ma már sok szempontból bonyolultabbak elődeiknél, ez a komplexitás a gazdasági struktúrán belül a kereskedelemre is érvényes. Jellemzővé vált a koncentráció, mint általános tendencia, amely a kereskedelem pozíciójának megerősödéséhez vezetett szinte mindenütt a fejlett világban (Juhász et al 2008). A nagyméretű kereskedelem és a kisárutermelők között azonban a beszállítás lehetősége közvetlen kapcsolatot teremt, ráadásul a kapcsolat létrejöttét általában a kisárutermelők kezdeményezik, hiszen az áru láncoknak való eladása megegyszerűsíti az életüket A közvetlenül beszállító sikeres kisárutermelők általában réspiaci termékeket, termékspecialitásokat, ritka termékszegmenseket, illetve nehezen helyettesíthető termékeket termelnek (Seres, Szabó 2010). Basker (2004) és Neumark és szerzőtársai (2007) felmérése foglalkozik azon jelenséggel, hogy miképpen befolyásolják a hipermarketek a helyi foglalkoztatást. Megjelenésükkel ugyanis egyrészt munkahelyeket teremtenek, másrészt viszont, amennyiben hatással vannak a kisléptékű kereskedelmi egységek számának változására, a másodlagos munkaerő-piaci hatásuk is megjelenik. A vásárlói magatartás A „fekete dobozt” mindig is szerették volna a kutatók megismerni. A fogyasztói piacokon két fő magatartástípust különböztetünk meg. Ezek közül a piacon vársárlók körére főként a rutinszerű vásárlói magatartás jellemző, mely esetén nincs nagymértékű különbség a termékek között, és nem jár nagyfokú fogyasztói érdekeltséggel a vásárlás, nem igényel bővebb információt, a vevő nem gondolkodik sokat, nem alakít ki attitűdöket, szinte automatikusan dönt. Ennek az oka az, hogy a - jellemzően - olcsó, gyakorta vásárolt termékek beszerzése esetén a vevő egyszerűen azért választja épp azt a terméket, mert azt jól ismeri, arról hallott a legtöbbet (Fodor et al. 2012). A szegedi Mars téri piac A Szeged éléskamrájának is nevezett Mars téri piac helyén korábban katonai gyakorlótér volt (nevét is innen kapta), melyet az újkorban kezdték az országos jószágvásárok színtereként használni. 1731-ben, a parcellázások nyomán fokozatosan épült körbe az addig a város szélén álló terület. Később a zöldségpiac, a halpiac és a kenyérpiac is ide koncentrálódott.

53


A következő változás: egy új, helyközi járatok befogadására alkalmas buszpályaudvar építése a kor szocreál építészeti eszközeinek maximális kihasználásával –az akkori elveknek megfelelően átnevezett Marx tér északkeleti sarkába (epiteszforum.hu) A piacot 2010. szeptember 11-én adták át a mai formájában. A piac teljes területe 9580 m2, jellegét tekintve napi gyalogos asztalos piac. Az árusítás lehetséges módjai asztalról, illetve üzletből. Berendezettsége: 3 csarnok, 332 db fedett és 193 db fedetlen asztal, valamint 160170 jármű számára kiépített parkolóhely (www.szvp.hu). ANYAG ÉS MÓDSZERTAN Primer kutatásunk során kérdőíves vizsgálatot végeztünk a piaci vásárlók körében. Egy 32 kérdésből álló kérdőívet állítottunk össze, az alábbi főbb témaköröket érintve:  a vásárlás oka, gyakorisága, időtartama  preferált eladók létezése, meglétük oka  a vásárolt termékek köre, megítélése  az alku – mint szokás megléte, oka  demográfiai adatok. A felmérést a szegedi Mars téri piacon végeztük el, korra és nemre való tekintet nélkül 130 db kérőívet töltettünk ki a vásárlókkal. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a társszerző (GVA-s hallgató) piaci árus, így személyesen volt lehetősége megkérni vásárlóit a kérdőív kitöltésére. A kitöltést a helyszínen valósítottuk volna meg, de célravezetőbbnek látszott, ha a kérdőívet magukkal vitték a vásárlók, és pár napon belül – ígéretükhöz híven – vissza is juttatták. Végezetül 150 kiosztott, és abból 130 visszakapott kérdőívből 117 darab volt kiértékelhető. Az adatokat Microsoft Excel 2007 program segítségével rendszereztük és elemeztük. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK A válaszadók demográfiai adatai alapján elmondható, hogy – nem meglepő módon- a női vásárlók voltak jellemzőek (65%), a korosztály tekintve a 25-45 és 45-65 év közöttiek voltak döntő arányban (43%, illetve 35%). A piacon történő vásárlás gyakoriságára legtöbben a hetente több alkalommal (30%) opciót jelölték meg, valamint a hetente egyszer lehetőséget (26%). Érdemes megjegyezni, hogy a úgynevezett „piaci napokat” csupán a kutatásban résztvevők 1/10 –e jelölte be. Az 1. ábrán sorakoztatjuk fel azokat az érveket, okokat, ami(k) miatt a vásárlók a piaci beszerzési formát választják. Az ábra egyértelműen bizonyítja, hogy a vásárlók elsősorban a bőséges kínálat miatt keresik fel a szegedi piacot. Ugyanakkor azt is tapasztalják, hogy kedvezőek az árak, és fontos számukra a termék helyi jellege is. Természetesen a minőség is mérvadó szempont, csakúgy, mint a hely hangulata. A megközelíthetőség, illetve a parkolás sem az autóval, sem a tömegközlekedéssel érkezők számára nem volt kiemelt fontosságú. A kérdőívünkben nemcsak arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen gyakran jönnek ki a vásárlók a piacra, hanem arra is, hogy mennyi időt töltenek ott, illetve összekötik-e a piacozást más tevékenységgel. A válaszadók 2/3-a célirányosan csak a piacra jön ki, és az ott töltött időt a 54


döntő többség (46%) kb. 1 órányinak ítélte meg, míg 30%-nak 30 perc is elég a bevásárláshoz. Itt jegyeznénk meg, hogy az eladó -szerzőtárs személyes tapasztalata az irányába történő „rohanok, nincs időm, siessen!” felkiáltások egyre gyakoribb elhangzása a piacon. A kutatásba bevont személyek jellemzően 1000 és 3000 Ft költenek, és szinte alig volt, akik csak 1 fő részére vásároltak volna.

kínálat

ár

helyi termék minőség

miliő

busz

parkolás

egyéb

Forrás: saját szerkesztés 1. ábra A vásárlók megoszlása a piacon vásárlás oka(i) alapján (%, n=117) A kedvenc eladó, illetve árusítóhely meglétére is kíváncsiak voltunk (2. ábra). Kicsivel több, mint 10 százalékpontnyi a különbség azon csoportok között, akik visszajárnak egyegy eladóhoz (48,7%), illetve azon csoport között, akik mindig máshol vásárolnak (38,4).

Forrás: saját szerkesztés 2. ábra A válaszadók megoszlása a vásárlás jellegét tekintve (n=117, %) 55


Ezen magatartásforma okát is meg szerettük volna tudni. A válaszok között a megfelelő minőség (57%), a személyes kapcsolat (37%) és a bizalom (13%) került megnevezésre. A termékek vásárlása folyamán több szempontot is figyelembe vesznek a kutatásban résztvevők. A legfontosabb két faktor – természetesen – a minőség (66%) és az ár (40%), de emellett sorrendben a 3. szempontként jelenik meg a helyi termék (37%) – mint befolyásoló tényező. A kérdőívünk kiértékelése során számos kérdésre kerestük még a választ. Ezek közül egyet szeretnénk még ismertetni, az alku – mint speciális piaci tevékenység létjogosultságát. A megkérdezettek kb. 2/3-a szokott, és 1/3-a nem szokott alkudozni. Ez utóbbi csoport véleménye szerint ez nem illő tevékenység, szégyenkezne miatta, illetve véleménye szerint úgysem engednének az árból. Azok, akik alkudnak, jellemzően a sikerélmény, illetve az árengedmény miatt teszik azt meg. ÖSSZEFOGLALÁS Munkánk során az elvégzett kutatásunk alapján egy SWOT-analízist készítettünk, melyet az 1. táblázatban ismertetünk és egyben összegezzük az eddig leírtakat. 1. táblázat A Mars téri piac SWOT analízise forrás: saját kutatás Erősségek Gyengeségek  Központi elhelyezkedés  Bankautomata hiánya  Könnyű megközelítés  Bankkártyás fizetési lehetőség hiánya  Bőséges árukínálat  Valutaváltó hiánya  Friss áruk  Délelőtti nyitva tartás  Vasárnapi nyitva tartás  Személyes kiszolgálás Lehetőségek Veszélyek  Bevásárló kocsik  Multiknak való kitettség kihelyezése  Központi buszpályaudvar áthelyezése  Ingyenes parkolás biztosítása  Gyermekmegőrző létesítése  Új zöldség-gyümölcs üzletek nyitása a környéken IRODALOMJEGYZÉK [1.] [2.] [3.]

[4.]

Basker E (2004): Job Creation or Destruction? Labor-Market Effects of Wal-Mart Expansion, Review of Ecnomics and Statistics 87(1):174-183. Fodor M, Fürediné K A, Horváth Á, Rácz G (2012): Fogyasztói magatartás, Perfekt Kiadó 9:127-136 Juhász A, Kürti A, Seres A, Stauder M (2008): A kereskedelem koncentrációjának hatása a kisárutermelésre és a zöldség-gyümölcs kisárutermelők alkalmazkodása, MTA Közgazdaságtudományi Intézet helyzetelemzése, MT-DP – 2008/2 Neumark D, Zhang J, Ciccarella S (2007): The Effects of Wal-Mart on Local Labor Markets, NBER Working Paper No. 11782. 56


[5.] [6.] [7.] [8.] [9.]

Seres A, Szabó M (2010): Nagy kereskedelmi láncoknak eredményesen értékesítő zöldség-gyümölcs kisárutermelők, Gazdálkodás 54 (1):61-70. Sikos T, Hoffmann I (2004): A fogyasztás új katedrálisai, MTA Társadalomkutató Központ. Szabó D, Juhász A (2012): A piacok szerepe és lehetőségei a hazai élelmiszer-ellátási láncban, Gazdálkodás 56 (3): 217-229. http://epiteszforum.hu/piac-szegedhez-es-marshoz-melton http://www.szvp.hu/uzemeltetett_piacok.html#marster

57


Szerzőink DE ATK Karcagi Kutatóintézet, H-5300 Karcag, Kisújszállási út 166. e-mail: [email protected]

BARCZA Gábor Révay György Speciális Szakiskola, 5430. Tiszaföldvár, Beniczky G. út 5. e-mail: [email protected]

JÓVÉR János, Debreceni Egyetem ATK Karcagi Kutatóintézet, H5300 Karcag Kisújszállási út 166. e-mail: [email protected]

BENK Ákos Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kar, 6800 Hódmezővásárhely, Andrássy út 15. e-mail: [email protected]

KOVÁCS Ádám DE ATK Karcagi Kutatóintézet, H-5300 Karcag, Kisújszállási út 166. e-mail: [email protected]

BUDAI Júlia Debreceni Egyetem ATK Karcagi Kutatóintézet, H5300 Karcag Kisújszállási út 166. e-mail: [email protected]

KOVÁCS Györgyi DE ATK Karcagi Kutatóintézet, H-5300 Karcag, Kisújszállási út 166.

CZIMBALMOS Ágnes DE ATK Karcagi Kutatóintézet, H-5300 Karcag, Kisújszállási út 166. e-mail: [email protected]

KÖTELES Lajos történelem tudomány kandidátusa (CSc) e-mail: [email protected]

FARKAS Péter Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet, 4032 Debrecen, Böszörményi út 138. e-mail: [email protected]

LENDVAI Edina Szegedi Tudományegyetem, Mérnöki Kar, H-6724 Szeged, Mars tér 7. e-mail: [email protected] SERES Emese Debreceni Egyetem ATK Karcagi Kutatóintézet, H5300 Karcag Kisújszállási út 166. e-mail: [email protected]

FERENCZI Tamás Gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök szakos hallgató, SZTE MK H-6724 Szeged, Mars tér 7 FITOSNÉ HORNOK Mária

.

58

HELYI TERMÉK - HAGYOMÁNY, HÁLÓZAT AVAGY FIATAL KUTATÓK VIDÉKEN - KONFERENCIA PUBLIKÁCIÓS KIADVÁNYA

Recommend Documents