Hegynek gyomr´aban c
Beltwaan.net 2013. ¨ okkel tarthattam, ´es On¨ ¨ okkel – Megtiszteltet´es sz´ amomra, hogy az elm´ ult napok sor´an On¨ egy¨ utt harcolhattam! – minden m´ as hang eln´emult a teremben, ahogy a herceg megsz´olalt, az exped´ıci´o m´eg ´eletben l´ev˝ o tagjai n´em´an cs¨ ungtek minden egyes szav´an – M´elyebb r´etegekbe jutottunk, mint b´ arki m´ as az elm´ ult h´aromezer ´ev sor´an. F´enyt der´ıtett¨ unk ˝oseink sz´amos, r´eg feled´esbe mer¨ ult titk´ ara, ´es h˝ osiesen k¨ uzd¨ott¨ unk a M´elys´eg borzalmaival, amelyeket eddig csak r´emt¨ort´enetekb˝ ol ismert¨ unk. K¨ozel n´egy l´ abnyi magass´ ag´ aval, karizmatikus arcvon´asaival, m´ar-m´ar n˝oiesen sz´ep szak´all´aval ´es busa szem¨ old¨ ok´evel az alig kopaszod´o herceg igazi adonisznak sz´am´ıtott a t¨orp´ek k¨oz¨ott. Nem az ˝ o szak´ alla volt a leghosszabb, nem az ˝o fejsz´eje volt a legnagyobb, ´es m´eg csak alig t¨olt¨otte be k´etsz´ azadik ´elet´ev´et, de m´ar ´altal´anos tiszteletnek ¨orvendett n´epe k¨or´eben. Igazi h˝osnek tartott´ ak. Siker¨ ult le¨ ultetnie egy asztalhoz az egym´assal torzsalkod´o kl´anf˝oket, ´es v´eget vetett a t¨ orp´eket megoszt´ o ´evsz´azados polg´arh´abor´ unak. C´elt adott n´ep´enek, c´elt, ´ amely´ert nemcsak meghalni volt ´erdemes, hanem ¨osszefogni, egyes¨ ulni is. Evezredek ´ota ˝ ´almodoztak a t¨ orp´ek az Oshaza visszafoglal´as´ar´ol, ´es ez imm´ar el´erhet˝o k¨ozels´egbe ker¨ ult. A t¨orp´ek lassan, de biztosan kezdt´ek visszah´od´ıtani a barlangrendszert, amely az ´ot¨orp civiliz´aci´o b¨ olcs˝ oj´et jelenti. – Hiszem, hogy elj¨ on majd az id˝o, amikor ism´et szak´allas n´ep¨ unk lakja majd legend´ as csarnokv´arosainkat! – Besz´elt a herceg dics˝o m´ ultr´ol, besz´elt elj¨ovend˝o sz´ep j¨ov˝or˝ol, ´es a t¨obbiek hitt´ek szavait, mert hinni akartak. A sikerekr˝ol besz´elt, nem pedig arr´ol, amit mindenki tudott: ez´ uttal elsz´ am´ıtotta mag´at, t´ ul m´elyre hatoltak, az exped´ıci´o kudarcba fulladt, ´es aki m´eg mindig ´eletben volt, annak a sorsa is megpecs´etel˝od¨ott m´ar. Nem ´er az ´elet¨ uk egy lyukas garast sem. ´ arosb´ol egy h´ettel ezel˝ott, de mostanra kevesebb, mint H´aromsz´ az t¨ orpe indult el Ujv´ egy tucatnyian maradtak. M´ alh´ ajuk elveszett, ´elelm¨ unk ´es t¨ uzel˝oj¨ uk elfogyott, ´es nagyon j´ol tudt´ak, hi´ aba barik´ adozt´ ak el magukat egy hajdani b´any´aszer˝od romjai k¨oz¨ott, csak id˝ o k´erd´ese, hogy azok odakint el˝ obb-ut´obb ´att¨orik az ajt´ot. Felbecs¨ ulhetetlen ´ert´ek˝ u ´ot¨orp m˝ ut´argyak hamvadtak el a k¨ oz´epen ´eg˝o t˝ uzben, de a t˝ uznek ´egnie kell, mert a M´elys´egben nem szabad s¨ ot´etben maradni. Ha egy felder´ıt˝onek kialszik a l´amp´asa, akkor leggyakrabban csak egy vel˝ otr´ az´ o sikoly eml´eke marad meg bel˝ole, vagy esetleg egy kis kupac valami, ami nem is eml´ekeztet a t¨ orp´ere, aki egykor volt. Nem tudni, hogyan ´es mi´ert ¨ol a s¨ot´et, de biztosan ¨ol, ´es u ´gy t˝ unik, igen borzalmas m´odon. – Rendet v´ agtunk a M´elys´eg d´emonai k¨oz¨ott, a Fejsz´es Istens´eg segedelm´evel sz´amos f¨ortelmet kipurg´ altunk, de sajnos m´eg sok maradt az ut´anunk k¨ovetkez˝oknek is. M´eg mindig nagyon keveset tudunk r´ ola, hogy mif´ele szerzetek lakoznak idelent, de k¨ uzd¨ott¨ unk d´emonokkal, elfajzottakkal, ´el˝ oholtakkal, v´erl´enyekkel ´es k¨ ul¨onf´ele nem evil´agi besti´akkal. Voltak k¨ozt¨ uk irdatlan nagyok, ´es voltak eg´eszen par´anyiak, de bel˝ol¨ uk eg´esz l´egi´onyi.
1
Volt olyan is, amely olyan m´ agi´ aknak parancsot, hogy m´eg ˝osaty´ainkat is megh´atr´al´asra k´enyszer´ıtett´ek, de mi el˝ oret¨ ort¨ unk, eljutottunk a csarnokv´arosokba, s˝ot m´eg ann´al is tov´abb! ˝ De sajnos, t´ ul sok d´emon lakozik idelent, ´es nem most j¨ott el az id˝o az Oshaza felszabad´ıt´as´ara. Pihenj¨ uk ki magunkat, f´enyes´ıts¨ uk ki v´ertjeinket, ´elezz¨ uk meg b´ardjainkat, ´es k´esz¨ ulj¨ unk fel utols´o nagy csat´ ankra. B¨ uszke vagyok r´a, hogy ilyen der´ek harcosokkal k¨ uzdhettem v´allvetve ˝ az Oshaz´ a´ert! – Fens´eg! Tudjuk j´ ol, hogy innen sz´amunkra nincs ki´ ut, de neked ott a gy˝ ur˝ ud. Hercegem, neked nem kell vel¨ unk pusztulnod, a var´azsgy˝ ur˝ uddel fel tudsz teleport´alni... – a f´elszem˝ u Durgarad az ´ ori´ asp´ okokkal v´ıvott csat´aban jobb karj´at is elvesztette, de a herceg´ert a m´asikat is odaadta volna. ´ hoztalak ide benneteket, nem fogok n´elk¨ – Nem! – fojtotta bel´e a sz´ ot a herceg – En uletek ´ arosba! En ´ vagyok a felel˝os az exped´ıci´o pusztul´as´a´ert ´es nem gy´av´an visszateleport´ alni Ujv´ fogok kib´ ujni a felel˝ oss´eg al´ ol! K´ ar, hogy ezt a nyavaly´as gy˝ ur˝ ut csak ´en haszn´alhatom, ´es nem adhatom oda m´ asnak... – De fens´eg... – M´agus, – v´ altott t´em´ at a herceg, az exped´ıci´o egyetlen nem t¨orpe tagj´ahoz int´ezve szavait – neked k¨ ul¨ on k¨ osz¨ on¨ om, hogy vel¨ unk tartott´al. Te nem ˝oseid csarnokait indult´ al visszafoglalni, de nem is holmi zsoldos vagy, akit csup´an az arany´ert v´allalta a vesz´elyt. Bar´ati seg´ıts´egb˝ol, illetve a tudom´ any ´erdek´eben tartott´al vel¨ unk, ´es tud´asod legjav´at ny´ ujtottad a k¨oz¨os c´el´ert. Hab´ ar j´ op´ ar fejjel magasabb vagy n´alam, sz´ıvedben te is t¨orpe vagy! – Elismer˝ o h¨ umm¨og´es hallatszott a t˝ uz k¨ or¨ ul. Igaz, ez n´emi kr´akog´assal is vegy¨ ult, mikor a herceg a var´azsl´o tud´ as´ anak legjav´ at eml´ıtette. – M´agus, ˝oszint´en sajn´alom, hogy a te k¨ uldet´esed sem j´art sikerrel, ´es nem tal´ altuk meg... nem tal´altuk meg a s´ark´anyt. – Nem, hercegem – v´ agott k¨ ozbe a var´azsl´o – nem ,,meg a s´ark´anyt”, hanem a Megas´ ark´ anyt. Egy´ebk´ent s´ ark´ anytani szempontb´ol... – M´eg csak az kellett volna, hogy m´eg s´ark´anyt is tal´aljunk idelent! – sz´olt k¨ozbe Barkochba, az exped´ıci´ o egyetlen n˝ oi tagja, akinek egyszer m´ar volt dolga s´ark´annyal1 , ´es egyetlen porcik´ aja sem k´ıv´ ant ism´et s´ark´annyal tal´alkozni. A k¨ uldet´es sor´ an a var´ azsl´ o folyton folyv´ast csak a s´ark´anyokr´ol besz´elt, ´es mindenhol ¨ s´ark´anyokat keresett. Osszehordott mindenf´el´et k´ek ´es v¨or¨os s´ark´anyokr´ol, ´ori´as ´es t¨orpe s´ark´anyokr´ ol, t˝ uzok´ ad´ o ´es savk¨ op˝ o s´ark´anyokr´ol, pikkelyes ´es tollas s´ark´anyokr´ol, sz´arnyas, rep¨ ul˝o s´ark´ anyokr´ ol, ´es hossz´ u, k´ıgy´ oszer˝ u s´ark´anyokr´ol, s´ark´anyok b˝or- ´es nemi betegs´egeir˝ol, a s´ark´anyok nyelv´er˝ ol, a s´ ark´ anyok k¨olt´eszet´er˝ol, a s´ark´anyok t´apl´alkoz´asi szok´asair´ol, h´ıres s´ark´ anykutat´ ok ´eletrajz´ ar´ ol, ´es ´altal´aban mindenr˝ol, ami egy kicsit is kapcsol´odik a ¨ s´ark´anyokhoz. Osszeeszk´ ab´ alt egy s´ ark´anydetektort is, de az igen haszontalannak bizonyult, mert egyfolyt´ aban minden ir´ anyba s´ ark´anyt jelzett, ´ıgy v´eg¨ ul a var´azsl´o d¨ uh´eben ¨osszet¨orte. A t¨ort´entek ut´ an igen meglep˝ oen hangzott a k¨ovetkez˝o bejelent´ese: – S´ark´ anytani, azaz drakol´ ogiai szempontb´ol az exped´ıci´o egy´ertelm˝ uen sikeresnek tekinthet˝o. – Hogyhogy? – ´erdekl˝ od¨ ott Torzonborz Borengar, akit az elm´ ult k¨ozel f´el ´evezredben ´ıgy neveztek ikonikus v¨ or¨ os s¨ or´enye miatt. Most egyetlen t´ ul´el˝oje volt az exped´ıci´o szerencs´etlen sors´ u h´atv´edj´enek, akiken a vulk´ anb´ol kim´asz´o ´ori´asszalamandr´ak u ¨t¨ottek rajta, ´ıgy a tov´abbiakban feltehet˝ oen Tarfej˝ u Borengarnak kellene nevezni. (A var´azsl´o egy´ebk´ent egy k¨ ul¨onlegesen hatalmas v´ızvar´ azslattal pr´ob´alt seg´ıteni a h´atv´ed l´angol´o t¨orpjeinek, de a vulk´an 1 Ennek t¨ ort´enet´et a K¨ ul¨ on¨ os s´ ark´ any c´ım˝ u novell´ ab´ ol ismerhetj¨ uk meg. http://beltwaan.net/novella/Kulonos_sarkany.pdf
2
m´agikus kisug´ arz´ asa okozta interferenci´ak miatt a var´azslat nem j¨ott l´etre. Legal´abbis a drakol´ogus ezzel magyar´ azta.) – Megtal´ altam a Megas´ ark´ anyt! – A var´azsl´o arra sz´am´ıtott, hogy a t¨orp´eknek leesik az ´alla a s´ark´ anytan vil´ ag´ at alapjaiban megr´az´o bejelent´es´et˝ol, de a sok sz˝or¨os fick´o (valamint Barkochba, aki szak´ all´ at ´es bajusz´ at szok´asa szerint r´ozsasz´ın masnikkal d´ısz´ıtette) csak bamb´an n´ezett ki a fej´eb˝ ol. – Megas´ ark´ any? A’ meg mi a r´ ak? – Tork-Tork, a mesterl¨ov´esz e r¨ovid mondat´aval sokak k¨oz¨os gondolat´ at ¨ ont¨ otte szavakba, de amint kimondta, m´ar vissza is sz´ıvta volna. Tudta j´ol, hogy v´egzetes hib´ at k¨ ovetett el. – Megas´ ark´ any? A Megas´ ark´ any l´ete vagy nem l´ete a modern drakol´ogia egyik alapvet˝ o k´erd´ese... m´ armint az volt, am´ıg ´en meg nem oldottam. Frobelianus professzor h´ıres hipot´ezise is a Megas´ ark´ any l´et´evel kapcsolatos... – a t¨orp´ek egyik r´esze arc´at kez´ebe temetve ´atkozta a sorsot, hogy ha m´ ar meg kell halniuk, mi´ert kell m´eg ´or´akig tart´o drakol´ogiai fejteget´eseket is hallgatniuk, m´ıg egy m´ asik r´esz¨ uk k´ets´egbeesetten kutatott agy´aban, hogy hogyan tudn´ a le´all´ıtani a fellelkes¨ ult var´ azsl´ ot – ...´es a drakol´ogia nagy alakjai ´evsz´azadok ´ota kutatj´ak, hogy vajon l´etezett-e a Megas´ ark´ any, illetve hogy a Konragaddal, a legend´as h˝ossel v´ıvott p´arviadala... – Konragaddal, a legend´ as t¨ orpe h˝ossel – igyekezett a mesterl¨ov´esz j´ov´atenni kor´abbi bakl¨ov´es´et. Hab´ar a t¨ orp´ek t¨ obbnyire r¨ ovid t´avon hat´ekonyak, Tork-Tork ´epp a t¨orpe l¨ov´eszek k¨oz´e tartozott. M´ıg m´ asok balt´ akkal, cs´ ak´anyokkal vagy p¨or¨oly¨okkel v´agtak neki az exped´ıci´onak (no ´es persze a M´elys´eg d´emonainak), ˝o kedves arkebuz´at hozta mag´aval. Sajnos a piranhadenev´erekkel v´ıvott csat´ aban a l˝ oporszaruja teljesen kifogyott, a M´elys´eg ´ot¨orp v´arosaiban tal´alt ezer´eves l˝ opor pedig a Fejsz´es Istennek sem akart meggyulladni, ´ıgy kedves fegyver´et m´ar csak bunk´ osbotk´ent tudta haszn´ alni. (A drakol´ogus a piranha-denev´erekkel kapcsolatban megtapasztalhatta, hogy nagyszer˝ uen k¨oz¨omb¨os´ıtik a hang-alap´ u t´amad´o var´azslatokat, amiket ellen¨ uk bevetett, ´ıgy akkor nem sok haszn´ara volt az exped´ıci´onak.) ¨ o¨o, igen, Konragad. L´enyeg, hogy a legutols´o feljegyz´esek a Konragad ´es a – O¨ ´ aros hely´ere tett´ek, ez´ert is sz´alltam haj´ora ´es Megas´ark´any k¨ ozti ¨ osszecsap´ ast nagyj´ab´ol Ujv´ utaztam el a szigetetekre. Csatlakoztam az exped´ıci´ohoz, abban rem´enykedve, hogy a szigetr˝ ol ´ ny´ıl´o barlangrendszerben, azaz a ti ˝ oshaz´atokban a Megas´ark´any nyom´ara bukkanhatok. Es ´ aros fels˝ ´ıgy is t¨ort´ent. M´ ar az Ujv´ o- ´es als´ov´aros´at ¨osszek¨ot˝o barlangj´aratok szikl´aib´ol kin¨ov˝ o ind´ak eset´en is... BAMMMMMM!! Az eg´esz barlangrendszer megremegett, ´es a t¨orp´ek nagy megk¨onnyebb¨ ul´es´ere a var´azsl´ o v´egre elvesztette a fonalat. – Ezt sosem tudn´ am megszokni! Jobban szeretem, ha a szikl´ak a hely¨ uk¨on maradnak... – t¨orte meg a csendet Gurdrag, a m´elys´egi felder´ıt˝o. A t¨orp´ek t¨ obbnyire talpig vasban, konzervdobozk´ent v´agnak neki a kalandoknak, de Gurdrag csak egy sz´ al sisakban ´es mellv´ertben j¨ott, amiket csata el˝ott mindig vill´amgyorsan ledob´al mag´ ar´ ol, hogy szabadabban mozoghasson. Harc eset´en Gurdrag f¨ urges´ege mellett egy r´egi csal´ adi ´ atokra b´ızza ´elet´et. Id˝onk´ent gyilkos v´erl´enny´e, v´ervakondokk´a v´altozik. E k¨ ul¨on¨os form´ aj´ aban igen veszedelmes, ´es egy´ uttal hihetetlen regener´aci´os k´epess´eggel b´ır (valamint remek alagutakat is tud ´ asni, de e k´epess´eg´et csak ritk´an haszn´alja). Megtanulta ir´any´ıtani az ´ atkot ´es az ´ atv´ altoz´ ast, ez´ert fordulhatott el˝o, hogy k¨onny˝ u fegyverzet˝ u 3
t¨orpek´ent ´eletben tudott maradni a piranha-denev´erekt˝ol, ´ori´asp´okokt´ol ´es savk¨op˝o f´ergekt˝ ol hemzseg˝o M´elys´egben. Egy alkalommal nem volt el´eg gyors a vetk˝oz´essel, ´es egy t¨ usk´es r´em felny´arsalta, darabokra szaggatva kedvenc mellv´ertj´et. Bord´ai gyorsan visszan˝ottek, gerince is hamar ¨osszeforrt, de a kedves p´ anc´el odalett. (A drakol´ogus mozdulatlans´agvar´azst pr´ob´alt alkalmazni a t¨ usk´es r´em ellen, ´es meg is tanulta, hogy az effajta teremtm´enyekre nem b´ır hat´assal ez az egy´ebk´ent igen hat´ekony var´azslat.) – A Ki˝ uzet´es is a reng´esek miatt k¨ovetkezett be – Sz´olt Tuzzog, a harcos-szerzetes, akit szint´en nagyon megviseltek a reng´esek. Gyakran id´ezte az ´Ir´ast: – ,,M´ıg szil´ardan ´all a szikla, a t¨orpe is b´ atran fesz´ıthet a h´ at´ an. De ha meginog a k˝o, elbukik a t¨orpe.” A k¨ ul¨onf´ele kr´ onik´ ak elt´er˝ o adatokkal szolg´alnak a Ki˝ uzet´es id˝opontj´at illet˝oen, de szinte biztos, hogy legal´ abb t´ızezer ´evvel t¨ort´enet¨ unk el˝ott zajlott le ez a katasztr´ofa, amelyet a t¨orpe n´ep kollekt´ıv trag´edi´ ajak´ent tartanak sz´amon. Ahogy a M´elys´eg d´emonai egyre er˝os¨odtek, egym´ as ut´ an t˝ untek el a barlangrendszerb˝ol a kisebb t¨orp telepek, falvak ´es kommun´ak, de egy id˝ o ut´ an m´ ar a legend´as csarnokv´arosok is tarthatatlann´a v´altak. A z¨om¨ok harcosok egyik t´ amad´ ast a m´asik ut´an vert´ek vissza, de gy˝ozelmeik ´ori´asi ´aldozattal j´artak, l´enyeg´eben veres´eggel ´ertek fel. A t¨orp´ek egy r´esze fontol´ora vette a csarnokv´arosok ki¨ ur´ıt´es´et ´es ˝ oshaz´ ajuk elhagy´ as´ at, m´ıg m´asok ezeket ´arul´onak b´elyegezt´ek, ´ıgy polg´arh´abor´ u robbant ki k¨ ozt¨ uk. A t¨ orp´ek ˝ oshaz´ ajukb´ol val´o elv´andorl´asa hossz´ u, ´evsz´azadokon ´at tart´ o folyamat volt. Egyes kl´ anok elhaj´ oztak a szigetr˝ol, hogy a felsz´ınen telepedjenek le vagy u ´j j´aratokat ´ assanak maguknak olyan hegys´egekben, amelyeket nem fert˝oz¨ott meg ˝osi ´atok. M´asok utols´ o csepp v´er¨ ukig harcoltak, ´es ink´abb meghaltak, mint hogy elhagyj´ak otthonukat. A szerencs´esebbeknek ez siker¨ ult is, m´ıg m´asok t´ ul´eltek ugyan, de megsz˝ untek ¨onmaguk lenni. A csarnokv´ arosok romjai k¨ oz¨ ott fennmaradt elfajzottak tal´an m´eg a j´aratok m´ely´en k´oborl´o ´el˝ oholtakn´ al vagy a M´elys´egben teny´esz˝o d´emonokn´al is gy˝ ul¨oltebbekk´e v´altak a t¨orp¨ok sz´am´ ara. ˝ Alig n´eh´ any ´evsz´ azada kezd˝ od¨ ott meg az Oshaza visszafoglal´asa, miut´an a herceg sikeresen felsorakoztatta e c´el m¨ og´e a kor´ abban folyamatosan egym´assal hadakoz´o t¨orpe kl´anokat. A t¨orp´ek megtiszt´ıtott´ ak a szigetet a lid´erctekn˝os¨okt˝ol, ´es az ember- ´es t¨orpeev˝o gy´ıkfajzatok ´ a´ep´ıtett´ek a felsz´ınt ´es az alatta l´ev˝o oszlopcsarnokot elfoglal´o hajdani ocsm´any n´ep´et˝ ol. Ujj´ ´ arost, a t¨orp´ek els˝o b´asty´aj´at a M´elys´eg tork´aban. Igaz, a kik¨ot˝ov´arost, megalap´ıtva ezzel Ujv´ herceg mostani exped´ıci´ oj´ an alig n´eh´ any sz´az t¨orp vett r´eszt, de siker¨ ult z´aszlaja al´a gy˝ ujtenie a kor legh´ıresebb t¨ orpe h˝ oseit. Miattuk, ´es a befektetett sok m´agia ´es var´azst´argy miatt az exped´ıci´o az ut´ obbi id˝ ok legnagyobb t¨orpe v´allalkoz´asa volt. – Igen, kor´ abban stabil ´es szil´ ard volt a k˝o, de a d´emonok megb˝ uv¨olt´ek! – Nagy t´eved´es. A Ki˝ uzet´est megel˝oz˝oen is voltak reng´esek – vetette k¨ozbe a var´azsl´o. – Mit tudsz te err˝ ol!? – torkolta le Torzonborz Borengar – Te csak egy ember vagy! – Ami azt illeti, el´eg sokat tudok. Az eg´esz Konragaddal, a legend´as h˝ossel kezd˝od¨ott. – A legend´ as t¨ orpe h˝ ossel. ¨ o¨o¨o... Konragaddal... Sem az ´ot¨ – O¨ und´ek, sem a dzsinnek nem ´allhattak a Megas´ark´any u ´tj´aba. A v´ens´egek titokzatos n´epe is rettent˝o hadiflott´at ´all´ıtott ki a s´ark´any ellen, de az a ´ t˝ legenda szerint a flott´ at teljes eg´esz´eben lenyelte. Ugy unt, senki ´es semmi nem ´all´ıthatja meg. Ekkor j¨ott a nagy Konragad, aki p´ arviadalra h´ıvta a Megas´ark´anyt. A h˝os ´es a sz¨ornyeteg h´arom nap ´es h´ arom ´ejjel k¨ uzd¨ ott egym´assal, m´ıg v´eg¨ ul Konragad f´enyes kardj´at beled¨ofte egyenesen a s´ ark´ any... – B´ardj´ at... Konragad minden t¨orp´ek ˝osatyja, tisztess´eges t¨orpe pedig b´arddal, buzog´annyal vagy harci kalap´ accsal nyomul, ´es soha nem venne kardot a kez´ebe! – sz¨ogezte le a f´elszem˝ u Durgarad. 4
– Lesz´am´ıtva persze Bonsai mestert – pontos´ıtotta a m´elys´egi felder´ıt˝o. Ez tus volt. Senki sem k´erd˝ojelezte volna meg, hogy Bonsai mester igazi t¨orpe, holott ˝o neves kardm˝ uv´esz mester volt. Bonsai a Napkeleti Birodalomban n˝ott fel, m´eg gyerekk´ent leny˝ ug¨ozte ˝ot az ottani ´ azadokon ´at k¨ony¨org¨ott ember kardm˝ kardforgat´ ok csod´ alatos technik´ aja. Evsz´ uv´eszek ´ ıtott´ak, hogy t¨orpe l´ev´en t´ gener´aci´oinak, hogy tan´ıts´ ak ki, hogy ˝o is mester lehessen. All´ ul alacsony bizonyos alapvet˝ o technik´ ak elsaj´at´ıt´as´ahoz, de v´eg¨ ul ´allhatatoss´ag´aval leny˝ ug¨ozte Napkelet n´ep´et. Feltehet˝ oen az is k¨ ozrej´atszott benne, hogy v´eg¨ ul befogadt´ak, hogy ˝o volt a legjobb kov´ acs k¨ ozel s t´ avol, ´es kardjainak csod´aj´ara j´artak. Bonsai az ´el˝o p´elda r´a, hogy aki kicsire n˝ott, az is lehet megbecs¨ ult kardm˝ uv´esz Napkeleten, ´es ek¨ozben megmaradhat ´ızigv´erig t¨orp´enek is. H˝ ub´erura enged´ely´evel nemr´eg hazat´ert, hogy csatlakozzon az exped´ıci´ohoz. Bonsai sajnos elszakadt a t¨ obbiekt˝ol, amikor sziklac´ap´ak t´amadtak a csapatra. Ezek a gal´ad besti´ ak u ´gy u ´sztak a k¨ ovek belsej´eben, mint n´evrokonaik a v´ızben. A legmeglep˝obb pillanatokban bukkantak el˝ o egy falb´ol, egy k˝ot¨ombb˝ol vagy egyenesen a k˝opadl´ob´ol, ´es k¨ ul¨on¨osen ´eles fogaikkal a leger˝ osebb p´anc´elt is k¨onny˝ uszerrel ´atharapt´ak. (A var´azsl´onak ez´ uttal siker¨ ult k˝ ov´e v´ altoztatnia az egyik hatalmas sziklac´ap´at, b´ar ebben az is k¨ozrej´atszott, hogy a l´eny bizonyos ´ertelemben m´ ar eleve k˝ob˝ol volt. ´Igy a var´azslat persze nem sokat ´ert, nem b´en´ıtotta meg, de m´eg csak le sem lass´ıtotta a sz¨ornyeteget.) – Szeg´eny Bonsai mester val´ osz´ın˝ uleg m´ar a Fejsz´es Istens´eggel van – t˝ un˝od¨ott Barkochba, b´ar mindenkiben ott motoszk´ alt, hogy a cs¨ok¨ony¨os kardm˝ uv´esz m´ar nagyon sok r´az´ os helyzetb˝ol kiv´ agta mag´ at. – Sz´oval, ott tartottam, hogy kardj´at beled¨ofte... – T¨orpe v´ ot, b´ ardja v´ ot. – sz¨ ogezte le a harcos-szerzetes. – Kardj´ at pedig beled¨ ofte... – T¨orpe v´ ot, b´ ardja v´ ot. – ism´etelte a harcos-szerzetes. M´ıg Tuzzog igen konzervat´ıv n´ezeteket vallott m´asok fegyvereit illet˝oen, ˝o maga egy v´ızk¨op˝ot, egy torz pof´ aj´ u sz¨ ornyet mint´az´o szobrot cipelt mag´aval, ´es azzal irtotta a M´elys´eg d´emonait. Nem tudni, honnan szerezte a v´ızk¨op˝ot; az kor´abban tal´an egy ˝osi katedr´alist d´ısz´ıthetett, m´ıg a harcos-szerzetes le nem ny´ ulta, ´es el nem hozta mag´aval. A sz¨orny orr´aba f˝ uz¨ott karik´ aba hossz´ u mithrill l´ ancot akasztott, t¨obbnyire ann´al fogva l´ob´alta a v´ızk¨op˝ot, ´es l´ancos buzog´ anyk´ent csapkodott vele, esetleg a l´anccal hurkolt r´a ellenfeleire. N´eha mag´at a szobrot kapta h´ ona al´ a, hogy ¨ okleljen vele, de volt, hogy ink´abb k¨ ul¨on¨os fark´an´al ragadta meg a l´enyt, ´es u ´gy csapott le ellenfelei t´erd´ere. A szobor k´ets´egtelen¨ ul m´agikus volt, az eredeti reped´eseken k´ıv¨ ul senki ´es semmi nem tudott k´art tenni benne. Tuzzog szerint a v´ızk¨op˝o ´elt, ´es ´ejjelente n´eha besz´elt is hozz´ a, m´ asok szerint a harcos-szerzetes volt az, aki vizet pr´edik´alt, ´es k¨ozben t´ ul sok man´ op´ alink´ at ivott. – Bocs´ assatok meg t¨ orp urak, de er˝osen k´etlem, hogy Konragad val´oban t¨orpe lett volna. – Amint a var´ azsl´ o kimondta, m´ ar tudta, hogy meggondolatlan kijelent´es´evel nagy v´eszt id´ezett a fej´ere! V´eg¨ ul csak a herceg er˝oteljes k¨ozbeavatkoz´as´anak k¨osz¨onhette, hogy t´ ul´elte a k¨ovetkez˝o n´eh´ any pillanatot. Felt´ ap´aszkodott, leporolta m´ar k¨ozel sem h´ofeh´er k¨ont¨os´et, kik¨opte egy kit¨ ort fog´ at, megt¨ or¨ olte v´erz˝o orr´at, ´es visszaadta f´elszem˝ u Durgaradnak a haj´ıt´ob´ardot, ami az im´ent szerencs´ere csak a bal f¨ ul´eb˝ol metszett le egy kis darabot, ´es nem a fej´et vitte le. Nagylelk˝ uen elfogadta a heves v´erm´ers´eklet˝ u t¨orp´ek kelletlen bocs´anatk´er´eseit, majd folytatta: – Eg´eszen biztos vagyok benne, hogy kardja volt. Egy´ uttal pontos´ıtan´am el˝oz˝o ´all´ıt´asomat. Lehet, hogy ar´ anyait tekintve Konragad val´oban t¨orpe volt, de akkor j´o nagy t¨orpe lehetett. Eml´ekeztek az obeliszkre, tetej´en a Fejsz´es Istens´eg szobr´aval ott... abban a csarnokv´arosban, 5
ahol el˝osz¨or j´ artunk? Ki ne eml´ekezett volna a legend´ as szoborra az obeliszk tetej´en!? Az exped´ıci´o hosszasan ´ arosb´ ereszkedett le Ujv´ ol, el˝ osz¨ or a felvon´on, ut´ana pedig gyalogosan folytatt´ak a s´ıkos lejt˝ok¨on, mik¨ ozben rep¨ ul˝ o f¨ ortelmek, illetve a s´ıkos szikl´ak k¨ozt megb´ uv´o t¨ usk´es r´emek tizedelt´ek soraikat. Felder´ıtettek egy vulk´ani kr´atert, ahol t˝ uzszalamandr´akkal k¨ uzd¨ottek, j´artak a Savt´ on´ al, ahol sz¨ orny˝ u vesztes´egeket szenvedtek, majd eljutottak az el´agaz´ashoz, ahonnan ˝osi t´erk´epeik szerint a k´et legend´as csarnokv´arost, Rjolgirdelt ´es Lborogrunt2 lehetett el´erni. – Az el´ agaz´ asn´ al a baloldali utat v´alasztottuk, ´es egy napra r´a el´ert¨ uk azt a v´arost, azt a... iz´e... – Lborogrunt. – Mit tudom ´en, nem tudom megjegyezni ezeket a h¨ ulye t¨orpe elnevez´eseket... Bocs´anat! – Ez ut´obbit az´ert tette hozz´ a, mert f´elszem˝ u Durgarad marka ism´et a haj´ıt´ob´ard nyel´ere fon´odott. – Fens´eg! – fordult a herceghez Torzonborz Borengar – Ha m´ar k´ıv¨ ul´all´o tud´ost hoztunk magunkkal, mi´ert nem egy t¨ orp´en´eszt h´ıvt´al ink´abb, aki ismeri is a kult´ ur´ankat? – A mieink t¨ obbet tudnak az ´ ot¨ orp¨okr˝ol, mint az emberek. A m´agus ´epp az´ert j¨ott vel¨ unk, mert m´ask´epp gondolkozik, mint mi, t¨orp´ek, ´es ˝ot nem k¨otik a mi tabuink ´es el˝o´ıt´eleteink. Folytasd, k´erlek! – Sz´oval, az obeliszk... – Lborogrun! Ott volt az egyik legnagyobb csat´ank! – eml´ekezett vissza Tork-Tork. Minden t¨ orpsz´ıv ¨ osszeszorult, ahogy megpillantott´ak a csarnok k¨ozep´en ´all´o obeliszk tetej´en d´ıszelg˝ o gigantikus szobrot. Legal´abb hat t¨orp magas volt, ´es a Fejsz´es Istens´eget ´abr´azolta, sz´ıntiszta mithrillb˝ ol. H´ any t¨orpe ne adta volna ´elet´et az elm´ ult ´evezredek sor´an, hogy ak´ar csak egyetlen pillant´ ast vethessen r´a? Az ˝osi szobor az ´ot¨orp n´ep egyik szimb´oluma volt, nem csoda, hogy leny˝ ug¨ ozte az u ´jt¨orp¨oket, akik megrend¨ ulten b´amult´ak, a fej¨ uk felett fesz¨ ul˝o h´al´ ok viszont elker¨ ult´ek a figyelm¨ uket... Ekkor csaptak le r´ ajuk a magasb´ ol az ´ori´asp´okok. M´ar az els˝o elragadott h´arom t¨orp´et, ´es hi´aba robbantotta sz´et a p´ ok fejtor´ at Tork-Tork arkebuza, csak k´et t¨orpe hullott vissza. Sajnos nem tudt´ak meg´ allap´ıtani, melyik kett˝o. (A var´azsl´o t˝ uzgoly´oval pr´ob´alta l´angra lobbantani a h´al´ot, de eg´esz egyszer˝ uen annyira ut´alta a p´okokat, hogy nem tudott koncentr´alni a var´azslat´ara, am´ıg ekkora p´ okok cs¨ ungtek felette. V´eg¨ ul a t¨orp´ek szurokba m´artott nyilakkal gy´ ujtott´ak fel a h´ al´ orendszert, a barlangi sz´el pedig hamar kivitte a f¨ ust¨ot a csarnokb´ol.) – De a legdurv´ abb a Savt´ o volt! A barlangrendszer egyik term´eben fortyog´o hatalmas t´oban a gyilkos folyad´ek sz´etmarta a vasat is. Valami m´egis u ´szott benne, ´es az biztosan nem term´eszeti k´epz˝odm´eny volt, de bizarr, obszc´en form´ aj´ aval semmire nem hasonl´ıtott, amit ember, t¨orpe vagy elf valaha is alkotott. A t¨ orp´ek arra jutottak, hogy egy hajdani, r´eg elfeledett n´ep haj´oj´anak roncsai lehetnek. – Vajon mib˝ ol lehetett az a haj´ o, hogy kib´ırhatta a savat? ´ mi´ert ´ep´ıt valaki haj´ – Es ot egy ilyen t´ora? Hova lehet rajta eljutni? – Az a v´ens´eg hogyhogy m´eg ´eletben volt? Azt hittem, ˝ok m´ar kihaltak! – Nos, az az egy ezek szerint nem tudott r´ola... 2 A csarnokv´ arosok eredeti nev´et term´eszetesen o ´t¨ orp r´ un´ akkal ´ırt´ ak, ´es azok hangalakja m´ ar r´eges r´egen elveszett. Az u ´jt¨ orp elnevez´esek a felt´etelezett o ´t¨ orp hangalakot pr´ ob´ alj´ ak visszaadni, figyelembe v´eve, hogy a nevek kiejt´ese sor´ an min´el kev´esb´e facsarodjon ki a t¨ orp nyelve.
6
Tal´an hiba volt felsz´ allni a haj´ ora, de a t¨orp´ek nagyon k´ıv´ancsiak voltak, mi dacolhat ´ıgy a savval. Azt pedig v´egk´epp nem hitt´ek, hogy t´ ul´el˝ot is tal´alnak. A v´ens´egek n´epe r´eg elt˝ unt m´ar a f¨old sz´ın´er˝ ol, ´es nagyon keveset lehet tudni let˝ unt civiliz´aci´ojukr´ol. Mind¨ossze egy biztos: eddig minden t´ argy, amely a v´ens´egek kor´ab´ol maradt fent, m´eg a leg´artatlanabbnak t˝ un˝o haszn´ alati t´ argyak is mind egy sz´alig ocsm´any ´atkokat hordoznak, ´es igen v´altozatos m´odokon ugyan, de mind kegyetlen, lass´ u hal´alt okoztak. – Mondj´ ak, hogy nemcsak tettel, de sz´oval is lehet ¨olni... A v´ens´eg val´ oban csak egyetlen sz´ot mondott ki, ´es a t¨orp´ek egy r´esze egyszer˝ uen... kifordult... a belsej¨ uk ker¨ ult k´ıv¨ ulre, ´es ford´ıtva... Volt, akir˝ol lefoszlott r´oluk a h´ us, m´asoknak a szem¨ uk ´egett ki, lenyelt´ek a nyelv¨ uket, saj´at h´ usukat kezdt´ek marcangolni, vagy gyilkos ˝or¨ ulettel rontottak neki t´ arsaiknak. (A var´azsl´o csendvar´azzsal pr´ob´alt v´edekezni a v´ens´eg b˝ uv¨os ig´eje ellen, de akkora hangzavar alakult ki, hogy a csendvar´azs eleve kudarcra volt ´ıt´elve.) – Egy´altal´ an hogy n´ezett ki a v´ens´eg? – De senki nem felelt, mert senki nem maradt ´eletben azok k¨ oz¨ ul, akik k¨ ozelr˝ ol l´att´ak... legal´abbis am´ıg... am´ıg nem volt nagyon sz´ettrancs´ırozva. – M´agus, hogy is volt a Megas´ ark´annyal? – A herceg u ´gy l´atta, jobb t´em´at v´altani. – Sz´oval, Konragad megk¨ uzd¨ ott a Megas´ark´annyal. Nem tudom, melyik˝oj¨ uk gy˝oz¨ott, de Konragad m´elyen beled¨ ofte a kardj´ at... – A nagy Konragad nyert! Ezt tudjuk! – A harcos-szerzetes sz´am´ara ez teol´ogiai t´etel volt. – Konragad meg¨ olte a Megas´ ark´anyt, ut´ana pedig... – Nem tudjuk, Konragad t´ ul´elte-e a k¨ uzdelmet. A Megas´ark´any megsebes¨ ult ugyan, de biztosan ´eletben maradt. – Hehe. Mindj´ art azzal j¨ ossz, m´ agus, hogy a Megas´ark´any m´eg mindig ´eldeg´el valahol! – Pontosan! BAMMMMMM!! A f¨oldreng´es berekesztette a vit´ at, a sz´o megakadt emberben, t¨orp´eben egyar´ant. – Eml´ekeztek a m´ asik csarnokv´ arosra? Arra a hogyish´ıvj´ak... – A var´azsl´o t´ert mag´ahoz els˝onek. – Rjolgirdel. Ott tal´ altuk azokat a szobrokat. – seg´ıtette ki a herceg a drakol´ogust. – Teljesen b´ek´es ´ ot¨ orp szobroknak t˝ untek. Ki hitte volna, hogy azok ˝org´olemek, ´es r´aad´asul m´eg mindig m˝ uk¨ od˝ ok´epesek? Mif´ele torz m´agia m˝ uk¨odtette ˝oket? ´ – Es mi´ert rontottak r´ ank? Mi is t¨orp´ek vagyunk? Az hagyj´an, hogy minden talpalatnyi f¨old´ert meg kellett k¨ uzden¨ unk a M´elys´eg d´emonaival, de mi´ert kellett m´eg ˝oseink mechanikus teremtm´enyivel is megverekedn¨ unk? Ez nem igazs´ag! – m´eltatlankodott Borengar, aki s´ ulyosan megsebes¨ ult, mik¨ ozben n´egy g´olemmel v´ıvott ´ad´az k¨ uzdelmet a var´azsl´o v´edelm´eben. (A drakol´ ogus is megsebes¨ ult az exped´ıci´o sor´an. A M´elys´eg d´emonainak karmai ˝ ot t¨ort´enetesen elker¨ ult´ek, de a t¨ orp¨ ok alkotta j´aratokban egyszer t´ ul hirtelen ugrott talpra, ´es ekkor ember sz´ am´ ara szokatlan magass´agban tapasztalta meg a plafon kem´enys´eg´et. Hossz´ u id˝obe telt, mire a t¨ orp´ek fellocsolt´ ak.) – Az ˝ org´ olemekkel viszonylag k¨onnyen elb´antunk. A p¨ofeteg viszont legal´abb h´ usz testv´er¨ unket kiv´egezte. – Mind otthagytuk volna a fogunkat, ha nem t´amad fel a barlangi sz´el! A m´ergez˝o felh˝ o ellen nem tudtunk volna v´edekezni. H´ala a Fejsz´es Istens´egnek a barlangi sz´el´ert! 7
(A var´ azsl´ o burkot pr´ ob´ alt vonni a csapat k¨or´e tiszta elemi leveg˝ob˝ol, de t¨ usszentenie kellett, ´ıgy a var´ azslat nem siker¨ ult.) – A szelet nem a Fejsz´es Istens´eg kavarta – evezett ism´et veszedelmes vizekre a var´azsl´ o, aki m´ar megj´ arta, ah´ anyszor belesz´ olt a t¨orp´ek teol´ogiai k´erd´eseibe. – Sz´amos ´ ot¨ orp feljegyz´es is eml´ıti a barlangi szelet – sz¨ogezte le Tuzzog, a harcos-szerzetes – a sz´el nem a M´elys´eg d´emonainak a m˝ uve. – A sz´el m´ ar az ´ ot¨ orp¨ ok el˝ ott is jelen volt. A sz´el is a Megas´ark´annyal van kapcsolatban. – Var´azsl´ o, t´ ul sokat foglalkozt´ al s´ark´anyokkal ´es S´ark´any¨ol˝o Konragaddal – mosolygott a f´elszem˝ u harcos. – Konragad nem ¨ olte meg a Megas´ark´anyt. Csak beled¨ofte a kardj´at. – T¨orpe v´ ot, b´ ardja v´ ot. – ism´etelte a harcos-szerzetes. – Kardja volt! Tuzzog mester, hiszen magad is meggy˝oz˝odhett´el r´ola! – H¨o? – ´ertetlenkedett a harcos-szerzetes. – A Fejsz´es Istens´eg szobra ott ´ all annak a hatalmas obeliszknek a tetej´en... – Lborogrun f˝ oter´en. – Ott. Sz´ oval... ˝ a Fejsz´es Istens´eg, h´at hogy lehetne n´ala – De m´ agus, annak a szobornak fejsz´eje van. O b´armi m´as! – Kit ´erdekel a Fejsz´es Istens´eg szobra!? – csattant fel a drakol´ogus, majd u ¨gyesen elhajolt egy fel´e suhan´ o b´ ard el˝ ol – A szobor t¨orpe munka, t¨orp´ek tett´ek oda. – Sz´ıntiszta mithrillb˝ ol. – Abb´ol. Az obeliszk a l´enyeg. Eml´ekeztek az obeliszkre festett feliratokra! – De hiszen azokat m´eg Hossz´ uszak´all´ u Dragwag sem tudta megfejteni, pedig ˝o t¨obb ´ot¨orp r´ un´at ismer, mint... – Szeg´eny Hossz´ uszak´ all´ u... Levitte a fej´et egy ´ori´asp´ok... Szak´allastul... – Dehogy, ˝ ot a v´ens´eg v´egezte ki. – A v´ens´eg a Savt´ on´ al volt, pedig Hossz´ uszak´all´ u m´eg a csarnokv´arosokban is vel¨ unk volt. Egy ´ori´asf´ereg nyelte el, az als´ o j´ aratrendszerben. ´ sem tudtam elolvasni az obeliszkre festett r´ – En un´akat – vetett v´eget a vit´anak a ´ orp¨ot. drakol´ogus – de az a l´enyeg, hogy festve voltak. Ismertek ´ot¨orp fest˝oket? Ot¨ ´ – Itt van p´eld´ aul... – kezdte volna a herceg, de azt´an legyintett – Nem, ˝o u ´jt¨orp. Es r´aad´asul a felsz´ıniek dekadens st´ılus´ at k¨oveti. – Na l´ atj´ atok! Az ´ ot¨ orp¨ ok nem festettek. Az ´ot¨orp v´es. Ha mondanival´oja van, fog egy kurva nagy k¨ ovet ´es belev´esi! Bele a szikl´aba! – ,,Nem pap´ırra k¨ orm¨ ol¨ ok; T¨ orp k˝obe v´es, k˝o ¨or¨ok.” – id´ezte a m´elys´egi felder´ıt˝o. ´ mi´ert nem v´estek az obeliszkbe? – lovalta bele mag´at saj´at ´ervel´es´ebe – Pontosan. Es a var´azsl´o, majd r¨ ovid hat´ assz¨ unetet tartott – Mert nem tudt´ak megmunk´alni. Az obeliszk fel¨ ulete t¨ uk¨ orsima volt. A legend´ as ´ot¨orp¨ok, h´ıres r´ unakov´acsaikkal ´es bev´es˝o-m´agusaikkal m´eg csak meg sem tudt´ ak karcolni! – Tartott t˝ole, hogy ism´et hozz´av´agnak valamit, de ez´ uttal nem rep¨ ult fel´e sem b´ ard, sem p¨ or¨ oly, m´eg csak egy bakancs sem. K¨ ul¨on¨os. A k¨ovekkel ´es a v´es´essel kapcsolatos ´ervel´esekre a t¨ orp´ek l´athat´oan eg´eszen nyitottak. ´ eml´ekeztek arra az oszlopra a krist´alylejt˝ – Na, l´ atj´ atok, az obeliszk nem t¨ orpe munka. Es o melletti b´any´ aban? – Pont olyan anyagb´ ol volt, mint az obeliszk! – Barkochba mindig minden k˝ore pontosan eml´ekezett. – A b´anya nagyj´ ab´ ol a csarnokv´ aros alatt lehetett – t˝ un˝od¨ott a m´elys´egi felder´ıt˝o.
8
– Nem. Pontosan a csarnokv´ aros alatt volt. Az oszlop pedig eg´eszen pontosan az obeliszk alatt. – Azt mondod, m´ agus, hogy... – Az az oszlop felfel´e m´eg j´ ocsk´an folytat´odik, ´es az obeliszkben ´er v´eget. Lefel´e is folytat´odik, ´es biztos vagyok benne, hogy a krist´alylejt˝o belsej´eben is tov´abb tart. – Mi´ert ´ep´ıt valaki akkora oszlopot, ami nem f´er be... – Mert az nem oszlop. Az Konragad fegyvere. – Az oszlop egy kard? – Nem a kard. Csak a hegye. – De h´ at akkor... – vonta ¨ ossze a szem¨old¨ok´et Torzonborz Borengar – akkor az egy ´atkozottul nagy kard lehet... De h´ at hogyan forgathatja azt egy t¨orpe? ´ – Ugy, hogy baromi nagy t¨ orpe volt! Elmondom, mi t¨ort´ent. Konragad ´es a Megas´ark´any megv´ıvtak egym´ assal. A k¨ uzdelem sor´an Konragad megsebezte a Megas´ark´anyt. Legal´abb egyszer. – Pontosan sz´ıven sz´ urta. – Nem sz´ urta sz´ıven. A kard a t¨ udej´eben ´allt meg. A Megas´ark´any t´ ul´elte, de harck´eptelenn´e v´ alt. Val´ osz´ın˝ uleg Konragad sem maradhatott t´ ul r´ozs´as ´allapotban, mert nem h´ uzta ki a kardj´ at. De az is lehet, hogy a kard belet¨ort, Konragad pedig f¨ uty¨or´eszve els´et´alt, a Megas´ ark´ anyban hagyva a t¨or¨ott fegyver hegy´et. – Akkor hogyan ker¨ ult a kard hegye a csarnokv´arosba? – A Megas´ ark´ any rettent˝ o robajjal ter¨ ult el a t´ajon. Sebei s´ ulyosak voltak, de egyik sem volt hal´alos. A s´ ark´ any k´ om´ aba esett... ´es u ´gy maradt. K´es˝obb tenger ¨ont¨otte el a vid´eket, ´es a Megas´ ark´ any is v´ız al´ a ker¨ ult. – Megfulladt a rohad´ek. – Nem fulladt meg, az orra m´eg a felsz´ınen volt. Ki tudja, mi´ota hever a gig´aszi teremtm´eny a v´ız alatt, tal´ an ¨ or¨ okk´e tart´o k´om´aban? De az orra mind a mai napig a felsz´ınen van, ´es a Megas´ ark´ any m´eg mindig ´el. Konragad fegyver´enek hegye pedig most is ott van a t¨ udej´eben. – Nem azt mondtad az el˝ obb, hogy a kard hegye Lborogrun ˝osi csarnokv´aros´aban van? – ´ertetlenkedett Barkochba. ´ – Evekkel k´es˝ obb t¨ orpe g´ aly´ ak k¨ ot¨ottek ki az eszm´eletlen bestia orr´an. A telepesek valami miatt pont ott telepedtek meg, ´es n´eh´any sz´az ´ev alatt vir´agz´o kik¨ot˝ov´arost ´ep´ıtettek fel. Tal´an pont a k´et hatalmas barlangny´ıl´as, a Megas´ark´any rettent˝o orrlikai miatt d¨ont¨ottek ´epp emellett a sziget mellett, hiszen a t¨orp´ek eredend˝oen vonz´odnak a barlangokhoz. Hamar felder´ıtett´ek a ˝ oket, ´es v´eg¨ ul nemcsak a felsz´ınt, de a m´elys´eget, a Megas´ark´any belsej´et is ´ arosnak h´ıvunk (´es amit ma Ujv´ ´ aros n´even ´ep´ıttek u birtokba vett´ek. A v´ aros, amit Ov´ ´jj´ a) ˝ ok Krist´alypill´erei val´oj´aban a a haldokl´o Megas´ ark´ any sz´ aj- ´es orr¨ ureg´eben ´ep¨ ult fel. Az Os¨ Megas´ark´any fogai, a K˝ olap´ aly, amelyen a r´egensi palota ´ep¨ ult, a fenevad nyelve. A kr´ater, amit a M´elys´eg Kapuja lez´ ar, ´es amelyen mi is ´athaladtunk, nem m´as, mint a garat. A vulk´an a s´ark´any l´ angmirigye, a Savt´ o a gyomra, a hatalmas termek, ahol... a k´et csarnokv´aros fel´ep¨ ult, pedig a s´ ark´ any k´et t¨ udeje. Az obeliszk m´ar az ´ot¨orp¨ok idej´eben is ott ´allt, ´es mivel se elmozd´ıtani, se megmunk´ alni nem tudt´ak, a v´aros r´esz´ev´e tett´ek, ´es a Fejsz´es Istens´eg mithrillszobr´ at helyezt´ek el a tetej´en. A t¨orp¨ok lassan belakt´ak a teljes s´ark´anyt. Falvak, telepek, kommun´ ak ´ep¨ ultek a ves´ej´eben, a has´aban, a beleiben. B´any´aszni kezdt´ek a csontjait, ´es k¨ ul¨onsen a pikkelyeit ´es a b´els´ ar´ at. A bel˝ol¨ uk k´esz¨ ult t´argyakat messzi f¨oldre export´alt´ak. ´ Uj j´aratokat, alagutakat ´es t´ arn´ akat ´astak a s´ark´anyba, jelent˝os r´esz´et ´at´ep´ıtett´ek, de t´ ul kicsik voltak ahhoz, hogy az ¨ ossze-vissza ´as´assal ´erdemben ´artsanak neki. 9
– Ez marhas´ ag – foglalta ¨ ossze v´elem´eny´et f´elszem˝ u Durgarad. – M´agus, el´eg fantasztikus elm´eletet adt´al el˝o nek¨ unk. – simogatta szak´all´at a herceg – Tegy¨ uk fel, hogy t´enyleg egy gig´ aszi, m´ar-m´ar f¨oldrajzi m´ereteket ¨olt˝o s´ark´any belsej´eben ´ egy´ vagyunk. Mi bizony´ıtja ezt? Es altal´an, mib˝ol gondolod, hogy m´eg mindig ´eletben van? BAMMMMMM!! A f¨ old ism´et megindult. – M´eg mindig ver a sz´ıve. – Mmm... ´ azt sem hiszem, hogy az ´ot¨orp¨ok kor´aban ilyen gyakran – De el´eg rendszertelen¨ ul ver. Es ´ ´ l´elegzik. A barlangi sz´el... A feljegyz´esek szerint vert volna. Ugy nem lehet ´ep´ıtkezni... Es ´ arosban meg a csarnokv´arosokban, ´es az ˝oket egyszer kifel´e, egyszer befel´e f´ uj, ´es csak Ov´ ¨osszek¨ot˝o alagutakban ´erezhet˝ o. Ami biztos, hogy az immunrendszere egy´ertelm˝ uen er˝os¨odik. A M´elys´eg d´emonai az ˝ o immunrendszere... Persze nem mind. A l´enyek egy r´esze csak parazita, mint ahogy... mint ahogy... – Mint ahogy mi, t¨ orp´ek is. – Mindenkinek jobb volt, hogy ezt a herceg mondta ki, ´es nem a k´ıv¨ ul´ all´ o var´ azsl´ o parazit´ azta le a t¨orp´eket. – Ha ez igaz, j´ o nagy szarban vagyunk – ´allap´ıtotta meg a f´elszem˝ u t¨orpe. – Pontosan. Sz´ am´ıt´ asaim szerint a b´any´aszer˝od, ahol elbarik´adoztuk magunkat, ´epp a Megas´ark´any v´egbel´eben lehet! – M´agus, hipot´ezised igen... figyelemrem´elt´o... – kezdte a herceg – Ha j´ol ´ertem, azt mondod, a s´ ark´ any ´ allapota... v´ altozik, ugye? – Igen, u ´gy gondolom, valami t¨ ort´enik. Szerintem ´ebredezik. Sajnos m´eg csak sok´ara ´ebred fel, t¨ obb sz´ az vagy ak´ ar ezer ´ev is beletelhet. Nagyon lass´ u az ´eletritmusa. – N´eh´any sz´ az ´ev!? De hiszen az mindj´art itt van! – ki´altott fel Tork-Tork, – Ezek szerint a gyermekeink m´ ar egy ´eber Megas´ ark´annyal tal´alj´ak szembe magukat. ´ aros pont a sz´aj´aban van! – Nem szemben lesznek vele. A belsej´eben. S˝ot, Ujv´ – Ha csak t¨ usszent egyet... – Ez d¨ obbenetes! – Val´oban! A Megas´ ark´ any bels˝ o fel´ep´ıt´es´enek tanulm´anyoz´asa olyan lehet˝os´egeket nyit meg a s´ark´ anytani kutat´ asok el˝ ott, amelyekr˝ol kor´abban nem is ´almodhattunk. Felfedez´eseim u ´j korszakot nyitnak a drakol´ ogi´ aban! Illetve nyitn´anak. Sajnos hi´aba jegyeztem fel ´es dokument´ altam le mindent a lehet˝ o legnagyobb alaposs´aggal, hi´aba ´ırtam le pontosan az utat, amit bej´ artunk, hi´ aba v´ azoltam fel a Megas´ark´any helyzet´et ´es f˝obb bels˝o szerveinek hely´et, kutat´ asi eredm´enyeim mind¨ or¨okk´e el fognak veszni, hiszen soha nem jutunk fel a felsz´ınre. – Uraim! H¨ olgyem! – ´ allt fel a herceg – A helyzet megv´altozott. H´ala var´azsl´ o bar´atunknak, exped´ıci´ onk olyan felfedez´est tett, amely sorsd¨ont˝o fontoss´aggal b´ır a t¨orpe n´ep j¨ov˝oj´ere n´ezve. Imm´ ar nem v´ alaszthatjuk a dics˝o, h˝osi hal´al k´enyelm´et. K¨ uldet´es¨ unk van: tudatnunk kell n´ep¨ unkkel, hogy egy kontinensnyi m´eret˝ u s´ark´any belsej´eben ´ep´ıtett´ek fel ˝oshaz´ajukat, ´es a fenevad n´eh´ any t¨orpe¨olt˝o m´ ulva ak´ar fel is ´ebredhet. L´etfontoss´ag´ u, ´ hogy a drakol´ ogust, illetve jegyzeteit a eljuttassuk Ujv´arosba. Sajnos a var´azsgy˝ ur˝ umet csak ´en haszn´alhatom, nem adhatom ´ at m´asnak, ´ıgy nekem kell felteleport´alnom a drakol´ogus jegyzeteivel. M´ agus, k´erlek hat´ arozd meg a helyzet¨ unket min´el pontosabban, ´es jel¨old be a Megas´ark´any ´ abr´ aj´ an. A jegyzeteket ´atadom a Tan´acsnak, ut´ana u ´j exped´ıci´ot ´all´ıtok ¨ossze, ´es visszat´erek ´ertetek. Mindannyiunk elm´ej´eben kulcsfontoss´ag´ u inform´aci´ok rejt˝ozhetnek. Tartsatok ki a v´egs˝ okig, ´es az ´eletetek ´ar´an is v´edj´etek meg var´azsl´o bar´atunkat. 10
– Feljutnak a jegyzeteim!? De hiszen akkor t´enyleg megtudja az eg´esz vil´ag, hogy ´en tal´ altam meg a Megas´ ark´ anyt! – Igen. A t¨ orpe n´ep ¨ or¨ okk´e h´ al´ as lesz felfedez´esed´ert. ´ – Gy´ogy´ıts´ atok meg! Szeg´eny Megas´ark´any ´evezredek ´ota itt fekszik k´om´aban! Ovatosan el kell t´avol´ıtani a fegyvert, hogy ne s´er¨ ulj¨on meg jobban, ´es meg kell tal´alni a m´odot, hogy fel´ebredjen a k´ om´ ab´ ol. Az ˝ os¨ oreg teremtm´enyt˝ol olyan inform´aci´okat tudhatunk meg a r´egm´ ult id˝ ok s´ ark´ anyair´ ol, hogy... – M´agus, ´ıg´erem, magam vezetem javaslatodat a Tan´acs el´e. Torzonborz, neked adom ´ at a parancsnoks´ agot! Nincs veszteni val´o id˝onk, indulnom kell. – Hercegem... – v´ altott ´ at egy kev´ess´e ismert ´ot¨orp dialektusra Tuzzog, a harcos szerzetes, abban rem´enykedve, hogy a drakol´ ogus tal´an nem ´erti – Ha igaz, amit a m´agus mond, eg´eszen biztos, hogy j´ o¨ otlet fel´ebreszteni ezt a... d¨og¨ot? – Bar´atom – v´ alaszolt szint´en ´ ot¨ orp¨ ul a herceg – val´o igaz, nem biztos, hogy szerencs´es fel´ebreszteni, mert es´elyes, hogy nem lesz t´ ul bar´ats´agos, ha mag´ahoz t´er. Elv´egre, ´en is igen ny˝ ug¨os szoktam lenni ´ebred´eskor. Ha a l´eny t¨ort´enetesen j´oindulat´ u ´es t¨orpszeret˝o (ami a ´ aros teljes lakoss´ag´at, ak´ s´ark´anyokat ismerve val´ osz´ın˝ utlen), akkor is k¨onnyen kiirthatja Ujv´ ar v´eletlen¨ ul is. Sz¨ uks´eg¨ unk van a drakol´ogus ismereteire ´es t´amogat´as´ara, mert mindny´ajunk k¨oz¨ ul ˝o tud a legt¨ obbet a s´ ark´ anyok testfel´ep´ıt´es´er˝ol. ´Ig´eretemhez h´ıven a Tan´acs el´e fogom t´arni a meggy´ ogy´ıt´ as ´es fel´ebreszt´es lehet˝os´eg´et, de szerencs´ere a Tan´acs nem idi´ot´akb´ ol ´all. Meggy˝ oz˝ od´esem, hogy a t¨ obbs´eg azt a megold´ast fogja t´amogatni, hogy keress¨ uk meg a fenevad sz´ıv´et, ´es robbantsuk fel. T˝ uzok´ad´o fenevadakat ´ebresztgetni – ahogy az ˝osi mond´as is tartja – nem t´ ul b¨ olcs dolog. R´ aad´ asul, eset¨ unkben egy ¨otsz´azezer t¨orp´et sz´aml´al´o metropolisz is van a fenevad orr´ aban, ´es van olyan kock´azat, amit m´eg a drakol´ogia fejl˝od´ese ´erdek´eben sem szabad felv´ allalni.
11
