HEFOP Korszer feln ttképzési módszerek kidolgozása és alkalmazása. Az európai unió és a feln ttképzés

HEFOP 3.5.1 „Korszerň felnĪttképzési módszerek kidolgozása és alkalmazása”

Az európai unió és a felnĪttképzés

Budapest, 2008

VIII. Az európai unió és a felnĪttképzés Tanácsadó Testület elnöke: Dr. Hunyadi György

AlkotószerkesztĪk: Dr. Benedek András Dr. Koltai Dénes Dr. Szekeres Tamás Dr. Vass László

A kötet fejezeteinek szerzĪi: Dr. Köpeczi Bócz Tamás Sági Zsolt Szigeti Tóth János Ph.D. Szent-Léleky György

SorozatszerkesztĪ: Dr. Zachár László

Tanár-továbbképzési Füzetek Kiadja a Nemzeti Szakképzési és FelnĪttképzési Intézet FelelĪs kiadó: Nagy László fĪigazgató Készült a HEFOP 3.5.1. „Korszerň felnĪttképzési módszerek kifejlesztése és alkalmazása” címň központi program támogatásával

Tanár-továbbképzési Füzetek

Tartalomjegyzék ElĪszó – Nagy László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Bevezetés a tanár-továbbképzési füzetekhez – Zachár László . . . . . . . . . . 13 Köpeczi Bócz Tamás – Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 I. A foglalkoztatáspolitikát, oktatáspolitikát meghatározó társadalmi-gazdasági környezet I.1. A munkanélküliség problémája . . . . . . I.2. A munkaerĪpiac szerkezete. . . . . . . . I.3. A hosszú távú foglalkoztatás kérdése . . . I.4. Atipikus foglalkoztatási formák terjedése . I.5. A versenyképes munkaerĪ . . . . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

17 18 19 20 20 21

II. Az európai unió válasza korunk kihívásaira az Egyezmények, dokumentumok tükrében . . . . . . . II.1. A foglalkoztatási kérdések elĪtérbe kerülése . . . . . II.2. Az oktatáspolitika, szociálpolitika térnyerése . . . . . II.3. Foglalkoztatáspolitikák közösségi szintre emelése . . II.4. Közösségi foglalkoztatáspolitikai stratégia kialakítása . II.5. A lisszaboni folyamat . . . . . . . . . . . . . . . . II.6. A lisszaboni stratégia új kezdetének meghirdetése . . II.7. Közösségi Stratégiai Irányvonalak (2007-2013) . . . . II.8. Összefoglaló kronológia . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

21 21 22 22 23 26 28 29 30

III. A lisszaboni stratégia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . III.1. Közösségi célok megvalósítási programja . . . . . . . . . . . III.2. A nyitott koordináció módszere . . . . . . . . . . . . . . . . III.3. A lisszaboni folyamat értékelése a Wim Kok-jelentés tükrében III.4. Lisszaboni stratégia megvalósításának idĪközi értékelése . . . III.5. A lisszaboni stratégia új kezdete . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

33 34 35 37 43 45

IV. Oktatáspolitika és felnĪttképzés Európában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48 IV.1. Oktatáspolitikát érintĪ alapdokumentumok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49

3

Tanár-továbbképzési Füzetek V. Az e-learning . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 V.1. Az e-learningre vonatkozó Európai Uniós prioritások . . . . . . . . . . . . . . 61 VI. Az egész életen át tartó tanulás, mint az EU közös szakpolitikája . . . . . . . . . 68 VI.1. Konkrét mérĪszámok az egész életen át tartó tanulás számára . . . . . . . . . 68 VI.2. Közös politikai célkitňzések megfogalmazása . . . . . . . . . . . . . . . . . 70 VII. Oktatáspolitikai programok az Európai Unióban . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 VII.1. Közösségi oktatási együttmňködési programok Európában 2006-ig . . . . . . 76 VII.2. A programok új generációja – 2006 után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79 . . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

IX. A közösségi programok tervezése, forrásai . . . . . . . . . . . . . . . . IX.1. Fejlesztési programok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . IX.2. A Strukturális Alapok rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . IX.3. A struktúrapolitika alapelvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . IX.4. Az Európai Szociális Alap mňködése. . . . . . . . . . . . . . . . . IX.5. Az uniós támogatások tervezési rendszere . . . . . . . . . . . . . . IX.6. Tervezési dokumentumok, operatív programok 2006-ig . . . . . . . IX.7. Tervezési dokumentumok a 2007-2013. közötti tervezési idĪszakban IX.8. Szakpolitikák programjai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. 100 . 100 . 103 . 106 . 109 . 113 . 115 . 117 . 119

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. 121 . 122 . 123 . 124 . 125 . 127

VIII. A képesítések és kompetenciák az EU oktatáskoordinációjában VIII.1. Szabályozott szakmák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . VIII.2. A képesítések kölcsönös elismerésének idĪszaka . . . . . VIII.3. A képesítések átláthatóságának korszaka . . . . . . . . . . VIII.4. Az Európai Képesítési Keretrendszer . . . . . . . . . . . . VIII.5. Kredit Transzfer rendszerek . . . . . . . . . . . . . . . .

X. Szakterületi szervezetek az oktatáspolitikai célok szolgálatában X.1. UNESCO Oktatási Intézete . . . . . . . . . . . . . . . . . X.2. Európai Szakképzés Fejlesztési Intézet . . . . . . . . . . . X.3. Európai Képzési Alapítvány . . . . . . . . . . . . . . . . X.4. Az EURYDICE: Európa Oktatási Információs Hálózata . . . Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

83 84 85 87 89 97

Szigeti Tóth János – A fejlett országok felnĪttképzési rendszerei BevezetĪ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131 I. Melyek a fejlett felnĪttképzési rendszerek? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132 II. Az európai társadalmi modellek tipológiája és a felnĪttkori tanulás. . . . . . . . . 133

4

Tanár-továbbképzési Füzetek III. A finanszírozási rendszer példája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136 IV. Hogyan tovább?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140 IV.1. Az Európai Bizottság kommunikációja a felnĪttkori tanulásról . . . . . . . . . 140 IV.2. Kulcsfontosságú üzenetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140 Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142 Melléklet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143

Sági Zsolt – FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai I. Az Európai Közösség felnĪttképzési stratégiája . . . . . . . . . . . . . . . I.1. Az Európai Unió stratégiai céljai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . I.2. ElĪrehaladás az egész életen át tartó tanulás stratégiáinak kialakításában, a megvalósítás még jórészt kihívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . I.3. Az egész életen át tartó tanulásban való részvétel az Európai Unióban . . I.4. Franciaország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . I.5. Egyesült Királyság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . I.6. Svédország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . I.7. Ausztria . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . 147 . . . . 147 . . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. 151 153 . 160 . 161 . 162 . 164

Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165 II. A felnĪttképzés sajátosságai Franciaországban . . . . . . . . . . . . . II.1. A felnĪttképzés kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . II.2. Reformok az 1990-es évektĪl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . II.3. A felnĪttképzés igazgatása, képzési szervezetek . . . . . . . . . . . II.4. A képzést nyújtó szervezetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . II.5. A finanszírozás alapjai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . II.6. A képzéshez való hozzáférés, az egyéni képzési jog. . . . . . . . . II.7. A felnĪttképzési rendszer néhány erĪssége és gyengesége . . . . . . II.8. Értékelési rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . II.9. Tervezés és elĪrejelzés: a közös képesítési és képzési követelmények meghatározása és tervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . II.10. A közvetítés alternatív módjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . II.11. Az LLL stratégia kialakítása és végrehajtása Franciaországban. . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. 166 . 166 . 169 . 171 . 172 . 175 . 177 . 180 . 180

. . . . . . 181 . . . . . . 182 . . . . . . 184

Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186

5

Tanár-továbbképzési Füzetek III. A felnĪttképzés rendszere az Egyesült Királyságban . . . . . . . . III.1. A felnĪttképzés rendszerének fejlĪdése . . . . . . . . . . . . . III.2. A jelen irányzatai, vitái és perspektívái . . . . . . . . . . . . . III.3. Intézményrendszer, képzési formák . . . . . . . . . . . . . . III.4. Finanszírozási formák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . III.5. Képzési célok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . III.6. Értékelési rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . III.7. Tervezés és elĪrejelzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . III.8. A közvetítés alternatív módjai . . . . . . . . . . . . . . . . . III.9. Az egész életen át tartó tanulás stratégiájához való kapcsolódás

. . . . . . . . . .

. . . . . . . . . .

. . . . . . . . . .

. . . . . . . . . .

. . . . . . . . . .

. . . . . . . . . .

. . . . . . . . . .

. 194 . 194 . 196 196 . 198 . 201 . 204 . 205 . 207 211

Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 214 IV. A felnĪttképzés rendszere Svédországban IV.1. A felnĪttképzés története . . . . . . . IV.2. Az oktatáspolitikát irányító hivatalok . IV.3. A felnĪttképzést folytató szervezetek . IV.4. Finanszírozás . . . . . . . . . . . . . IV.5. Értékelési rendszer . . . . . . . . . . IV.6. Tervezés és elĪrejelzés . . . . . . . . IV.7. A közvetítés alternatív módjai . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. 216 . 216 . 218 . 220 . 226 . 229 . 231 . 232

Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235 V. A felnĪttképzés jellemzĪ vonásai Ausztriában . . . . V.1. A felnĪttképzés irányítása és fejlĪdése . . . . . . V.2. A felnĪttképzési színtér szereplĪi . . . . . . . . V.3. Finanszírozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . V.4. Értékelési rendszer . . . . . . . . . . . . . . . V.5. Tervezés és elĪrejelzés . . . . . . . . . . . . . V.6. A közvetítés alternatív módjai . . . . . . . . . . V.7. Az egész életen át tartó tanuláshoz való viszony.

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. 238 . 238 . 241 . 245 . 247 . 247 . 248 . 251

Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 256

Szent-Léleky György – Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei I. Az Európai Unió költségvetésének alapelvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265 I.1. Alapelvek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265 I.2. Követelmények. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 266

6

Tanár-továbbképzési Füzetek II. A költségvetés szerkezete és a szerkezet változásának fĪ irányai . . . . . . . . . . 267 II.1. Bevételi elĪirányzatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 267 II.2. Kiadási elĪirányzatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 268 III. I. NFT (2004–2006) és az EU Strukturális Alapjai, a „közös” finanszírozás . . . . . 271 IV. A HEFOP és a ROP felnĪttképzést támogató programjainak általános ismertetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . IV.1. A HEFOP általános ismertetése . . . . . . . . . . . . . . IV.2. A HEFOP program felnĪttképzésre vonatkozó stratégiája. IV.3. A „Korszerň felnĪttképzési módszerek kifejlesztése és alkalmazása” címň központi program bemutatása . . . IV.4. A ROP általános ismertetése . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . 272 . . . . . . . . . . . 272 . . . . . . . . . . . 273 . . . . . . . . . . . 276 . . . . . . . . . . . 277

V. Az operatív programok megvalósításának eddigi eredményei, tapasztalatai. . . . . 279 V.1. A program értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 279 VI. II. NFT (2007-2013) várható emberi erĪforrás-fejlesztési céljai és programjai . VI.1. Átfogó cél: az aktivitás növelése a humánerĪforrás minĪségének javításával . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . VI.2. A TÁMOP specifikus céljai (amelyek az Akciótervben formálódó programok alapjait képezik) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . VI.3. A TIOP specifikus céljai (amelyek az Akciótervben formálódó programok alapjait képezik) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . 284 . 284 . 285 . 285

Összefoglaló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 286 Szemelvények. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 287

7

Tanár-továbbképzési Füzetek

SzerzĪk Dr. Köpeczi Bócz Tamás (Ph.D.) fĪigazgató Nemzeti Fejlesztési Ügynökség HumánerĪforrás-fejlesztési Operatív Program Irányító Hatóság Dr. Sági Zsolt igazgató Nemzeti Fejlesztési Ügynökség HumánerĪforrás-fejlesztési Operatív Program Irányító Hatóság Dr. Sz. Tóth János (Ph.D.) fĪiskolai tanár, tanszékvezetĪ Vitéz János Katolikus FĪiskola Európai FelnĪttképzési Szövetségek elnöke Szent-Léleky György vezetĪ-fĪtanácsos Szociális és Munkaügyi Minisztérium FelnĪttképzési és Szakképzési FĪosztály

9

Tanár-továbbképzési Füzetek

ElĪszó Az egész életen át tartó tanulás idĪben, térben legnagyobb területe a felnĪttek általános és szakmai oktatása-képzése, melynek számszerňsége és minĪsége jelentĪs tényezĪ a társadalmigazdasági fejlĪdés sikerességében. Magyarországon az utóbbi két évtizedben a felnĪttképzés fejlesztését jelentĪs kormányzati intézkedések és programok segítették, melyek sorából kiemelkedik az Európai Unió támogatásával 2005 májusában indult, és 2008 júliusában befejezĪdött Humán ErĪforrás Operatív Program (HEFOP) 3.5.1. jelň központi program. A program alapvetĪ célja volt az egész életen át tartó tanulás lehetĪségeinek szélesítése a munkaerĪ-piac és a felnĪttképzés igényeinek megfelelĪ, célcsoportok szerint diƑerenciált, korszerň – szakképesítĪ, illetve szakmai és nyelvi, valamint kiegészítĪ – programok, tananyagok kifejlesztésével, és közreadásával. A program megvalósításán konzorciumi együttmňködésben dolgoztak az iskolarendszeren kívüli felnĪttképzés meghatározó állami intézményei: a regionális képzĪ központok, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, valamint a Nemzeti Szakképzési és FelnĪttképzési Intézet. (Utóbbi a programkoordinátori funkciót is ellátta 2007-tĪl, addig a Nemzeti FelnĪttképzési Intézet volt a programvezetĪ). A projekt fontos alprogramja volt a felnĪttképzésben dolgozó tanárok, és szakemberek ismereteinek, és módszertani kultúrájának bĪvítése, tekintettel arra, hogy számukra nincs elfogadott állami továbbképzési rendszer. Ezt a célt új tananyagok kidolgozásával, és kísérleti képzéseken történĪ kipróbálással valósítottuk meg. Ennek a programnak a felelĪse és megvalósítója az Intézet volt. Azok a kötetek, melyeket a Kedves Olvasó a kezében tart, négy témakörben – a hazai felnĪttképzés rendszere, korszerň andragógiai ismeretek és módszerek, fejlesztési és kutatási eredmények, továbbá az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája, illetve a fejlett országok gyakorlata –, több mint negyven fejezetben tartalmazzák azokat az alapvetĪ ismereteket, és a hozzájuk kapcsolódó szakirodalmi szemelvényeket, melyeket egy tanár-továbbképzési rendszer alapjaként fontosnak tartunk. A tananyagok az érdeklĪdĪ szakmai közönség számára három regionális konferencián, és nyolc szemináriumi továbbképzésen kerültek bemutatásra, így azok fĪ tartalmát elĪzetesen több százan ismerhették meg. Szeretném a szakmai nyilvánosság elĪtt is megköszönni a fejlesztĪ munkát koordináló szakmai tanácsadó testület tagjainak munkáját, akik a hazai felsĪoktatás jeles képviselĪi. A testület elnöke volt Hunyady György akadémikus, tagjai: Benedek András professzor, a BME APPI igazgatója, Koltai Dénes professzor, a Pécsi Tudományegyetem dékánja és Szekeres Tamás professzor, a Széchenyi Egyetem rektora, Vass László, a Kommunikáció FĪiskola rektora.

11

Tanár-továbbképzési Füzetek Köszönöm a szerzĪk munkáját, akiket neves szakemberek közül kértünk fel az egyes fejezetek írására. Igy munkatársaink lettek az egyetemi pedagógiai és andragógiai tanszékek vezetĪ oktatói, a regionális képzĪ központok, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, és a regionális munkaügyi központok, valamint a Nemzeti Szakképzési és FelnĪttképzési Intézet vezetĪ munkatársai. Nem utolsósorban köszönöm munkatársaim közremňködését a sorozat elkészítésében, a kísérleti konferenciák, valamint szemináriumok szervezésében. Ajánlom ezt a tananyag-sorozatot elsĪsorban azoknak a kollégáknak, akik a felnĪttképzés területén dolgoznak, és összefoglaló képet szeretnének kapni errĪl a szerteágazó oktatásiképzési területrĪl, ugyanakkor egy-egy kérdéskörben szívesen szereznének mélyebb, és pontosabb ismereteket. Remélem, hogy a sorozat jól fogja szolgálni a felnĪttoktatás tanártovábbképzését, de talán hasznosnak találják, és alkalmazni fogják az egyetemi és fĪiskolai andragógus képzésben is. Budapest, 2008. június 13. Nagy László a Nemzeti Szakképzési és FelnĪttképzési Intézet fĪigazgatója

12

Tanár-továbbképzési Füzetek

Bevezetés a tanár-továbbképzési füzetekhez A Humán ErĪforrás Operatív Program (HEFOP) 3.5.1. jelň központi program keretében kifejlesztett „Tanár-továbbképzési Füzetek” azoknak a felnĪttképzési problémaköröknek ismeretanyagait tartalmazzák, amelyekben a tanároknak megfelelĪ szakmai tudással, illetve tájékozottsággal szükséges rendelkezniük. A kötetekben szereplĪ tananyagok négy témakört dolgoztak fel: a hazai felnĪttképzés rendszerét, az andragógia és módszertan korszerň ismereteit, illetve a felnĪttképzés hazai fejlesztési és kutatási eredményei ismereteit, valamint az Európai Unió és a fejlett országok felnĪttképzés-politikáját. Ezen problémakörökben összesen 9 résztémában, közel hetven fejezet készült el, melyek tanulmányokat/szakcikkeket, szöveg- és fogalomgyňjteményeket, illetve gyakorlati útmutatókat, leírásokat tartalmaznak. A tananyagot nyolc kötetben csoportosítottuk tematikus összeállításban. Az egyes témakörökben elkészült kötetek tartalma – a teljesség igénye nélkül – a következĪ: Az elsĪ kötet tartalmazza a hazai felnĪttképzési rendszer legfontosabb jellemzĪinek összefoglalását, így többek között az iskolarendszeren kívüli felnĪttképzés cél- és feladatrendszerét, valamint eredményes és hatékony mňködtetésének jogi, intézményi, pénzügyi, illetve támogatási kereteit. Ide tartozóan kerül bemutatásra a felnĪttképzés minĪségbiztosítása: az intézmény- és program-akkreditációs rendszer. A második kötetben kiemelt fontosságú problémakörként került bemutatásra az állam által elismert szakképesítések rendszere a legújabb fejlesztések tükrében, így többek között: az új Országos képzési jegyzék, a szakmai és vizsgakövetelmények, a vizsgarendszer, és a központi programok. A témakörben kerül bemutatásra a felnĪttképzés adatszolgáltatási rendszere. A harmadik kötet az andragógia fĪbb ismereteit tartalmazza, ezen belül a felnĪttkori tanulás pszichológiai sajátosságait, a felnĪttek tanulási aktivitását befolyásoló tényezĪket, valamint a felnĪttképzésben dolgozó tanárok és szakemberek szükséges kompetenciáit. Ebben a kötetben kerültek összefoglalásra a kulcskompetenciák az európai referencia-keret alapján. A negyedik kötetben a gyakorló tanárok és szakemberek eredményesebb munkájához szükséges felnĪttképzés-módszertani ismeretek kerültek összefoglalásra, így többek között a tanulás szervezeti eszközei, az egyéni és csoportos tanulás módszerei, illetve az értékelés

13

Tanár-továbbképzési Füzetek elméleti és gyakorlati kérdései. Ebben a kötetben szerepel a pályaorientáció ismeretrendszere, a különbözĪ szolgáltatások. Az ötödik kötetben a felnĪttképzés szervezésének feladat- és módszerrendszere került bemutatásra, elsĪsorban gyakorlati oldalról, mivel ez a feladat sok képzĪ intézményt érint. A hatodik kötet a felnĪttképzés legfontosabb fejlesztési és kutatási eredményeibĪl összeállított – a szakmai közvéleményt legjobban érdeklĪ – válogatást tartalmazza, így többek között a program- és tananyagfejlesztés gyakorlatáról, az elĪzetes tudásmérésrĪl, illetve a minĪségbiztosítás európai fejlesztési tendenciáról. E témakörhöz kapcsolódik a hetedik kötet, amely a távoktatás és az e-learning fejlesztési kérdéseit és eredményeit foglalja össze. A nyolcadik kötet összefoglalást ad az Európai Unió felnĪttképzési stratégiájáról a fĪ dokumentumok alapján, továbbá bemutatja a legfejlettebb európai országok felnĪttképzési rendszereit. A kilencedik kötet a kifejlesztett tananyagsorozatot egészíti ki: egybeszerkesztve tartalmazza a tanár-továbbképzési konferenciákon elhangzott tizenhét bevezetĪ elĪadást, melyekkel indult a kísérleti továbbképzés. A véglegesített tananyagok hasznosításának további jó lehetĪségét adta egy pótlólagos forrás elnyerése, mely lehetĪvé tette az elkészített tananyagok rövidített e-learning változatának elkészítését. A tanár-továbbképzési tananyagok több csatornán lesznek elérhetĪek 2008. szeptember 1-jétĪl: a regionális képzĪ központok, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, valamint az NSZFI honlapjain olvashatók, illetve letölthetĪ lesz egyéni regisztráció alapján. A fejlesztésben részt vett szakemberek nevében kívánom, hogy tanár-kollégáim hasznosan forgassák a továbbképzési füzeteket, hiszen tanítványainknak is példát kell mutatnunk, ha meg akarjuk Īket gyĪzni az egész életen át tartó tanulás szükségességérĪl!

Zachár László a Nemzeti Szakképzési és FelnĪttképzési Intézet fĪigazgató-helyettese

14

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete

Köpeczi Bócz Tamás

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete Bevezetés A versenyképes gazdaságokban, így az Európai Unióban is a gazdasági fejlĪdés eredményeként áthelyezĪdött a hangsúly a munka-intenzív szakmákról a tudás-intenzív szakmákra irányába. Ezzel összefüggésben felértékelĪdött az oktatás és képzés egésze, elĪtérbe került a felnĪttkori tanulás és ismeretszerzés. A felnĪttképzési stratégiák és szervezetek témakör aktualitását az adja, hogy napjainkban jelentĪs átalakulás történik a foglalkoztatáspolitika és oktatáspolitika összefüggéseit is érintĪ európai uniós elképzelések, stratégiák terén. A 2000-es év áttörését a lisszaboni célkitňzések megfogalmazása jelentette – melynek fókuszpontjában a tudásalapú társadalom áll mint a gazdasági fejlĪdés egyik meghatározó eleme. Az azóta eltelt idĪszakban a lisszaboni célkitňzések valódi stratégiává alakulva stabil alapot adnak számos reformfolyamatnak, melyek továbbra is azt a 2010-re elérendĪ eredményt célozzák meg, hogy az Európai Unió a világ legdinamikusabban fejlĪdĪ tudásalapú gazdaságává váljon. A reformfolyamatok érintik a tagországok foglalkoztatási, oktatási, programfinanszírozási, tervezési rendszereit egyaránt. A tudásalapú gazdaság kialakulása elengedhetetlenné tette az élethosszig tartó tanulás fogalmának elĪtérbe kerülését. A hagyományos értelemben vett tanulmányi idĪ nem elegendĪ ahhoz, hogy megálljuk a helyünket a munkaerĪpiacon. A szakképzettség, iskolázottság egyre nagyobb jelentĪséggel bír a munkahely megszerzésénél. A megoldás kulcsa a folyamatos tanulásban, az ismeretek állandó bĪvítésében, frissítésében rejlik. A felnĪttképzés stratégiai fontosságúvá vált a legtöbb fejlett gazdaságú ország számára. E folyamatok alól az Európai Unió országai sem képeznek kivételt, esetükben is a legfontosabb kérdések egyike a munkanélküliség visszaszorítása, még a legfejlettebb gazdaságok esetében is. A megváltozott munkaerĪ-piaci helyzethez való mielĪbbi alkalmazkodás az Unió legsürgetĪbb feladatai közé tartozik, hiszen a foglalkoztatási szint és a megfelelĪ munkakörülmények a gazdasági növekedés alapvetĪ feltételeit képezik. A folyamatok átláthatósága érdekében a tankönyv történeti sorrendbe állítja azokat a fontos eseményeket, melyek a foglalkoztatáspolitikát, oktatáspolitikát, ezen belül a felnĪttképzést 15

Köpeczi Bócz Tamás meghatározták a századfordulót megelĪzĪen. ElsĪsorban a kilencvenes évekre tekint vissza, mivel ekkor került elĪtérbe a szociálpolitika, foglalkoztatáspolitika, s ezekkel összefüggésben az oktatáspolitika az Európai Unió fejlĪdéstörténetében. Emellett figyelemmel kíséri a jelenleg érvényben levĪ célkitňzések által tervekben meghatározott századfordulót követĪ 10 évet. A kronológikus ismertetést követĪen a tankönyv felvállalja azt a feladatot, hogy kibontja a napjainkat elsĪsorban meghatározó folyamatokat, úgymint a lisszaboni stratégia ismertetését, a foglalkoztatáspolitikai helyzet idĪközi értékelését és további célkitňzéseit, a stratégia megvalósításának fókuszpontjait úgy, mint az élethosszig tartó tanulás és az elektronikus távoktatás, azaz az e-learning prioritásait, jellemzĪit. Az oktatáspolitikát meghatározó dokumentumok szintén e prioritások köré csoportosulnak. Kiemelt fejezetben ismertetésre kerülnek a stratégiai tervek megvalósítását szolgáló programok, melyek 2006-tól jelentĪs változáson, integráláson mennek keresztül, szolgálva a lisszaboni elhatározások jobb megvalósítását. Az oktatáskoordinációs reformok része a képesítések elismerésének folyamata, az Európai Képesítési Keretrendszerhez, az Europass rendszerhez való kapcsolódása a nemzeti keretrendszereknek, számos feladatot róva a nemzeti oktatáspolitikát, foglalkoztatáspolitikát meghatározó tényezĪkre, szervezetekre. A programok tervezésének, finanszírozásának, e feladatokat ellátó szervek mňködésének, szolgáltatásainak alapelveit, jellemzĪit, magukat a konkrét tervezési dokumentumokat megismerve alakulhat ki teljes kép az Unió mňködési mechanizmusáról a felnĪttképzés vonatkozásában. A tananyag rendszerezi a strukturális alapok ismereteit annak okán, hogy ebben a rendszerben a felnĪttképzési célok pénzügyi támogatásával elsĪsorban az Európai Szociális Alap foglalkozik. Végül megismerhetjük néhány nemzetközi oktatási szolgáltató szervezet tevékenységét. A témakörök végén a fĪbb összefüggések összefoglalásával, ismertetésével mélyíthetĪek el az ismeretek, melyek elsajátítását ellenĪrzĪ kérdések segítségével tesztelhetjük. A dokumentumok, jogszabályok, témában megjelent irodalmak jegyzéke segíti a további kutatómunkát ebben a szerteágazó témában. A tanulmányokhoz sok sikert kíván: A SzerzĪ

16

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete

I. A foglalkoztatáspolitikát, oktatáspolitikát meghatározó társadalmi-gazdasági környezet A világ országai több nagy jelentĪségň, egymással összefüggĪ és egymásra ható társadalmigazdasági kihívással néznek szembe – a globalizációval, az újonnan iparosodott és rendkívül versenyképes országok megjelenésével (Kína, India), demográfiai problémákkal, az öregedĪ társadalom kérdésével. Mindezeket jelentĪsen terheli a munkaerĪpiac jellegének azon változása, mely a tudás-intenzív ismereteket helyezi elĪtérbe. Mindezek az egyén és a társadalom szempontjából egyaránt felértékelik a képzés és oktatás jelentĪségét. A képzetlen vagy alacsonyan képzett munkaerĪ fokozottan ki van téve a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés kockázatának. 2004-ben az Európai Unióban mintegy 75 millió embert, azaz a munkaerĪ harmadát tekinthettük alacsonyan képzettnek. Ez önmagában még nem mutatna tragikus képet akkor, ha nem vennénk komolyan azokat az elĪrejelzéseket, amelyek azt mutatják, hogy 2010-re a munkahelyeknek csak 15%-a lesz betölthetĪ alapfokú végzettséggel . A társadalomban fontos szerkezeti átalakulás megy végbe, amely – bár a legtöbb ember számára pozitív változást hoz – szegénységgel és társadalmi kirekesztettséggel fenyegeti a különösen sebezhetĪ csoportokat. A fĪbb szerkezeti változások a következĪk:

• változás a munkaerĪpiacon a globalizációnak, a tudásalapú társadalom, az információs társadalom, a technika viharos fejlĪdésének köszönhetĪen;

• demográfiai változások, mivel az emberek tovább élnek, és csökken a születések száma;

• az Unión belüli fokozott népességmozgás és mobilitás következtében egyre növekvĪ különbségek etnikai, kulturális és vallásos téren;

• változik a háztartások szerkezete a felbomlott családok arányának növekedése miatt; • a családi élet kevésbé lesz intézményesített; • a férfi és a nĪ szerepe megváltozik. A gyermekeket és fiatalokat, az idĪseket, a munkanélkülieket és az egyedülálló szülĪ által fenntartott családokat különösen fenyegeti a szegénység veszélye. Egy összetartó Európa meríthet az emberi tudás és tapasztalat gazdag tárházából, melyet jelenleg nem használ ki kellĪképpen, és amely tudásra és tapasztalatra sokan az EU-ban még úgy tekintenek, hogy a nagy üzleti vállalkozások érdekeit inkább szolgálja, mint az emberekét.

17

Köpeczi Bócz Tamás Az információs technológiáknak és az on-line szolgáltatásoknak óriási lehetĪségük van arra, hogy lebontsák azokat a hagyományos korlátokat, amelyek kirekesztik a társadalom leghátrányosabb helyzetben lévĪ tagjait. Az új technológiák segíthetnek abban, hogy az ismeretek mindenkihez egyformán eljuthassanak. LehetĪvé teszik a gyorsabb és könnyebb hozzáférést a közügyekhez. Egyre inkább érzékelhetĪ, hogy a digitális kirekesztettség komoly korlátokat jelent az emberek életében. Nemcsak az állásokhoz szükséges IT képzés, de az alapvetĪ ismeretek megszerzése is komoly erĪpróba. A digitális kirekesztés veszélye tovább ronthatja a hagyományosan hátrányos helyzetň csoportok lehetĪségeit, míg a digitális lehetĪségek jelentĪsen javíthatják ezeknek a csoportoknak az életminĪségét.

I.1.

A munkanélküliség problémája

Napjaink egyik legnagyobb kihívása, hogyan vagyunk képesek megbirkózni a világ szinte összes országában, így az Európai Unióban is tapasztalható munkanélküliséggel. Bár a világon a munkanélküliség aránya 2003-ról 2004-re némileg csökkent, 6,3%-ról 6,1%-ra, ez még mindig mintegy 187,4 millió embert érint világszerte. Hosszabb, tízéves idĪintervallumban a munkanélküliség számottevĪen növekedett. Az Európai Unió országainak 2003-ban átlagosan 9,1%-os, 2004-ben 9%-os munkanélküliséggel kellett szembenéznie. Az utóbbi térségben problémát okoz, hogy a foglalkoztatás szintje, ha nem is jelentĪsen, de évrĪl évre folyamatosan csökken – igaz, az Unió munkanélküliségének a globalizáció csak részben a kiváltó oka. A munkaképes korú lakosság 51%-a tartozik a foglalkoztatottak körébe, mely érték messze a világ országainak átlaga alatt van. Súlyosbítja a helyzetet, hogy nagyon magas a fiatalok munkanélküliségének aránya. Ez – ismerve az elöregedĪ népesség problémáját – különösen nagy veszélyt jelent, hiszen fokozott szükség lenne munkájukra annak érdekében, hogy a társadalom képes legyen eltartani a megnövekedett létszámú nyugdíjas korosztályt. A korai nyugdíjazás politikáját tehát felül kell vizsgálni. A munkanélküliség adatainak vizsgálatakor nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy ezek számos információt nem mutatnak: nem foglalják magukban például azon munkavállalók számát, akik kényszerbĪl dolgoznak kegyetlen munkakörülmények között, hiszen nincsenek olyan helyzetben, hogy a munkának bármely formáját elutasítsák. A helyzet tehát valójában még rosszabb, mint azt a számok mutatják. A munkanélküliség jelenségét egyfelĪl megközelíthetjük politikai oldalról, ill. a világban végbement politikai jellegň változások oldaláról. A hidegháborús idĪszak fegyverkezési versenye ugyanis rengeteg munkahelyet teremtett, a korszak végével azonban a munkalehetĪségek csökkentek, s ezután teljesen más módszerekhez kell már folyamodni azért, hogy a foglalkoztatást növeljük. MásfelĪl piaci szempontból is vizsgálhatjuk a kérdést, ilyenkor a munkapiac keresleti és kínálati oldalát kell jobban szemügyre venni, hiszen ebben rejlenek a válaszok, melyek megmagyarázzák a munkanélküliség kialakulását.

18

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete A kínálati oldalt tekintve fontos tényezĪ a világ népességének hihetetlen mértékň gyarapodása. Az ENSZ adatai szerint ma mintegy 6,4 milliárd ember él a Földön, s ez a szám 2050-re akár 2,5 milliárddal is bĪvülhet, vagyis annyival, amekkora volt a lakosság 1950-ben. Ma mintegy 1,4 milliárd munkahelyre lenne még szükség ahhoz, hogy javuljon azon népesség helyzete, akik kevesebb, mint 2 dollárból élnek naponta. A munkaerĪpiac kínálati oldalának vizsgálatakor nem elhanyagolható szempont az egyre fokozódó városiasodás sem. 2007-re a világ lakosságának több mint fele városokban fog élni. Ez azért okoz nagy kihívást, mert a lakosság eleve azért áramlik vidékrĪl a városba, mert ott egyre korlátozottabbak a munkalehetĪségei, a városokban viszont a munkaerĪ kínálatának növekedésével még nagyobb mértékben fokozódik a már eleve magas munkanélküliség. A folyamat visszaszorítása érdekében nagy hangsúlyt kell helyezni a vidékfejlesztésre, ezen belül is az infrastruktúra fejlesztése mellett az elérhetĪ szolgáltatások és az atipikus foglalkoztatás fejlesztésére. A kereslet felĪl vizsgálva a kérdést egyrészt figyelembe kell vennünk a gazdasági növekedés mértékét, mely befolyásolhatja a munkanélküliség alakulását. Az Európai Unió országai az utóbbi években nem teljesítenek jól e téren, valamivel több, mint 2% -os gazdasági növekedést értek el. A helyzetet súlyosbítja, hogy a termelékenység sem növekedett jelentĪs mértékben, pedig ez alapvetĪen meghatározza a foglalkoztatottság alakulását. A gazdaság szerkezetének megváltozása is befolyásolja a munkanélküliséget, itt azt kell figyelembe vennünk, miként tolódott el a hangsúly a szolgáltatások felé, s hogyan szorult háttérbe a mezĪgazdaság. A gyors technológiai fejlĪdés pedig új, egyre több szaktudást kívánó ágazatokban növelte meg a munkaerĪ keresletét.

I.2.

A munkaerĪpiac szerkezete

A munkaerĪpiac szerkezetének alakulása befolyásolja, milyen jellegň képzések szükségesek ahhoz, hogy minél többen el tudjanak helyezkedni a munkaerĪpiacon. A gazdasági növekedés jelenlegi szintjén az ipari termékekre és a szolgáltatásokra helyezĪdik a hangsúly. A folyamatban az is közrejátszik, hogy a technológiai fejlĪdés következtében a mezĪgazdaságban gyorsan nĪ a termelékenység, relatíve olcsóbbá téve ezeket a termékeket, ami ahhoz vezet, hogy kisebb részt képviselnek a világ GDP-jébĪl. A termelékenység e gyors ütemň növekedése a szolgáltatások szektorában kevésbé megfigyelhetĪ, s mára a szolgáltatások a gazdaság leggyorsabban növekvĪ szektorává nĪtték ki magukat. A fejlett országokban egyre nagyobb jelentĪséggel bírnak a tudás-intenzív munkák, egyre fontosabb, hogy a munkavállaló naprakész információkkal, széleskörň tudással rendelkezzen az adott területen. Nem véletlen, hogy napjaink legkeresettebb munkái közé az információs technológiára építĪ állások tartoznak, s a leggyorsabban fejlĪdĪ ágazatok a kereskedelmi tevékenységek, a vendéglátóipar és az oktatás. Mindemellett nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy termelékenység szempontjából még mindig a feldolgozóipar játssza a legfontosabb szerepet a világ gazdaságában.

19

Köpeczi Bócz Tamás

I.3.

A hosszú távú foglalkoztatás kérdése

A munkavállalókkal szemben támasztott követelmények az utóbbi idĪben nagymértékben megnĪttek, a kereslet egyre inkább a képzett munkaerĪ felé tolódik el. A bizonytalanabbá, sérülékenyebbé vált munkaerĪpiac miatt a munkáltatók többé nem tudják garantálni a hoszszú távú foglalkoztatást. A stabil munkahellyel kapcsolatos aggodalmak tehát nem látszanak alábbhagyni. Ennek ellenére érdemes megvizsgálni, vajon tényleg olyan nagymértékben csökkent-e a hosszú távú foglalkoztatás aránya a munkaerĪpiacon. Több vizsgálat azt igazolta, hogy a stabil munkahelyek nem vagy csak kevéssé vesztettek jelentĪségükbĪl az elmúlt évtizedben. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal fĪigazgatói jelentése szerint „a munkaerĪ magva még stabil és biztos munkahelyen van, még ha az instabilitás és bizonytalanság nĪtt is a munkaerĪpiac egyes szegmenseiben. Az egy munkahelyen eltöltött átlagos idĪ valóban nem változott jelentĪsen az elmúlt idĪszakban. Ezen kívül igaz ugyan, hogy a rugalmas (részidĪs) foglalkoztatási formák gyakoribbá váltak, a hagyományos foglalkoztatási formák azonban gyorsabban nĪttek. A stabil munkahelyet vizsgálva pedig nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy a fogalom nem minden esetben pozitív. ElĪfordulhat ugyanis, hogy a munkavállaló kényszerbĪl tartja meg az adott állást, mert nem rendelkezik olyan szakképesítéssel, mely lehetĪvé tenné a váltást. Azt is érdemes megfontolni, vajon a globalizálódó világban el lehet-e kerülni a rugalmas foglalkoztatás formáinak kialakulását és elterjedését. Hiszen így ugyan nehezebbé válik egy munka megtartása, de megfelelĪ szakképesítéssel nagyobb lehetĪség nyílik a versenyképesebb munkahelyek megszerzésére.

I.4.

Atipikus foglalkoztatási formák terjedése

A jóléti államok által biztosított stabil, kiszámítható foglalkoztatás helyére az állandó változás, a folyamatos megújulás követelménye lépett. A legtöbb vállalat – az újonnan kialakult követelményeknek megfelelni igyekezvén – átalakítja, valamivel lazábbá teszi struktúráját, hogy bármely pillanatban készen álljon a szükséges váltásra, kiigazításra. E folyamat része, hogy a hagyományosnak számító nyolcórás foglalkoztatás egyre ritkábbá válik, helyette az atipikus foglalkoztatás különbözĪ formái kerülnek elĪtérbe. Egyre gyakoribb, hogy az egyes vállalatok bizonyos funkciók ellátására szolgáltatásokat vásárolnak ahelyett, hogy azt a meglévĪ munkaerĪvel végeztetnék el, növekszik az önfoglalkoztatók, a szerzĪdéses munkavállalók száma. Ma már nem ritka, ha valaki otthon dolgozik, hiszen ez az információs technológia hihetetlenül gyors fejlĪdésével megvalósíthatóvá vált. A számítógépes hálózatokon keresztül a dolgozók állandó összeköttetésben lehetnek anélkül, hogy személyesen találkoznának. Persze nem biztos, hogy a munka e formája teljes mértékben helyettesíteni tudja a hatékony együttmňködés ,,hagyományos” formáját.

20

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete

I.5.

A versenyképes munkaerĪ

Az oktatási rendszernek az új feltételeket figyelembe kell vennie, amikor a globalizálódó világ munkaerĪpiacán elhelyezkedni kívánó munkavállalók képzésérĪl gondoskodni kíván. Egyre több olyan oktatási tartalom jelenik meg, melyek eddig nem bírtak nagy jelentĪséggel. Ide tartozik például, hogy mától sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni az együttmňködés készségének kialakítására, hiszen a teamekben végzett közös munka szinte valamennyi vállalatnál elterjedt. A fokozott kreativitás szintén elengedhetetlen feltétele a globalizálódó munkaerĪpiac megváltozott követelményeihez való alkalmazkodásnak. A legfontosabb elem, hogy többé nem elegendĪ, ha csupán egy területen bĪvítjük ismereteinket s a tanulás folyamatának az iskola befejeztével vége szakad. Arra kell törekednünk, hogy minél több területen naprakész információval rendelkezzünk a minket körülvevĪ világról, megfelelve ezzel a sokoldalúság követelményének.

II. Az Európai Unió válasza korunk kihívásaira az egyezmények, dokumentumok tükrében Az Európai Unió szervei – különösen az Európai Tanács és Bizottság – kiemelt szintň eszközei a közösségi célok megvalósításának szolgálatában azok az alábbiakban ismertetett dokumentumok, közlemények, szerzĪdések, irányelvek, melyek segítségével megismerhetĪ az uniós közösségi törekvések fejlĪdési folyamata.

II.1.

A foglalkoztatási kérdések elĪtérbe kerülése

A korábbi évek legelsĪ lépése a foglalkoztatáspolitika megfelelĪ kialakításának hangsúlyozására a Római SzerzĪdéssel (1957) életre hívott Európai Szociális Alap (1960) létrehozása volt, mely elsĪsorban arra koncentrált, hogy a termelési tényezĪk szabad áramlása miatt kialakult munkaerĪ-piaci feszültségeket enyhítse. A következĪ idĪszakban megkezdĪdött a foglalkoztatási normák kialakítása. A ’80-as évek közepe felé, ahogy fontosabbá vált az egységes piac kialakítása, a szociális kérdések is egyre inkább elĪtérbe kerültek. A ’90-es évek elejéig az Európai Unió nem fektetett lényegesen nagy hangsúlyt a megfelelĪ foglalkoztatáspolitika kialakítására. Az egyre gyakoribbá váló problémák, s az egyre tartósabbá váló munkaerĪ-piaci nehézségek arra késztették a Közösséget, hogy komolyabban

21

Köpeczi Bócz Tamás fontolóra vegye az egyes tagállamok foglalkoztatáspolitikájának koordinálását, illetve azoknak az irányvonalaknak a kijelölését, melyektĪl a helyzet javulását várták. A globalizáció nyomán megváltozott munkaerĪ-piaci helyzet az egyre szorosabb regionális együttmňködés irányába mozdította az országokat. A kilencvenes évek közepének gazdasági nehézségei és a foglalkoztatási kérdések egyidejň felértékelĪdése a közösségi politikában egyre több alkalommal vezettek olyan javaslatokhoz, hogy azt a fajta stratégiai egyeztetést, amely a gazdaságpolitika területén 1992 után elindult, ki kellene terjeszteni a szociális és foglalkoztatási területre is.

II.2.

Az oktatáspolitika, szociálpolitika térnyerése

Az Európai Unió alapvetĪ szabályozása, a Római SzerzĪdés nem terjesztette ki a közösségi kompetenciákat közvetlenül az oktatás területére. Ezeket a részleteket a Maastricht-i SzerzĪdés (1992) említi elĪször a 126. és 127. cikkelyben, annak hangsúlyozásával, hogy a tagállamok közötti együttmňködést támogatni kell ezen a területen is. A 127. cikkely nevesíti a távoktatást mint a fejlesztendĪ területek egyikét. A Maastrichti SzerzĪdés oktatással foglalkozó mindkét cikkelye explicit módon tiltja az Unió számára azt, hogy a tagállamok oktatási rendszereinek harmonizálására törekedjen. A SzerzĪdés értelmében az EU akciók az oktatás területén továbbra is csak kiegészítik és támogatják azt, amit a tagállamok egyébként csinálnak. A közösségi szerepre az oktatás területén hangsúlyozottan jellemzĪ a szubszidiaritás elvének a követése: az Unió akkor jogosult cselekedni, ha olyan kérdésrĪl van szó, amelyben a maguk kezdeményezésébĪl a tagállamok nem vagy nem eléggé hatékonyan cselekednének, illetve ahol az uniós cselekvés ún. „hozzáadott értéket” hoz létre. A Jacques Delors vezette Bizottság szerint a szociálpolitikát nem másodlagos kérdésként kell kezelni, hiszen az a tagállamok között létrejött gazdasági kohézió záloga is egyben. Ezért szorgalmazták egyre inkább a munkaadók és munkavállalók közötti párbeszédet. Az 1993-ban megjelent, Foglalkoztatás, növekedés, versenyképesség” címň Fehér Könyv helyezett elĪször igazán nagy hangsúlyt a foglalkoztatáspolitika közösségi dimenziójának kialakítására. A fĪ cél az volt, hogy az egyes tagállamok munkaerĪ-piaci nehézségeit úgy tudják enyhíteni, hogy eközben versenyképességük ne romoljon. A középpontban tehát a gazdaság foglalkoztatás-intenzív növekedése állt. Ennek érdekében elĪtérbe helyezték a fejlett oktatási rendszer kialakítását, a munkaerĪpiac rugalmasságának növelését, az aktív munkaerĪ-piaci intézkedéseket és az új típusú munkahelyek létrehozását. Bár a Fehér Könyv eredetileg azt a célt is kitňzte maga elé, hogy többletforrásokkal segíti a közösségi intézkedések megvalósítását, ez késĪbb nem valósult meg.

II.3.

Foglalkoztatáspolitikák közösségi szintre emelése

Az 1993-as Delors-féle Fehér Könyv (European Commission, 1994) a munkaerĪvel kapcsolatos foglalkoztatási és képzési kérdéseket a közösség politikai érdeklĪdésének középpontjába helyezte, és ezzel alapozta meg az Esseni Csúcson (1994) hozott dön-

22

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete tést, mely értelmében elkezdĪdött a foglalkoztatáspolitikák közösségi monitorozása. Ezt a folyamatot támogatta a Tág Gazdaságpolitikai Irányvonalak Maastricht után elkezdett évenkénti egyeztetése, hiszen a makrogazdasági egyeztetések értelemszerňen foglalkoztatási kérdéseket is magukban foglaltak. Essenben fogadtak el elĪször közös foglalkoztatáspolitikai irányelveket, amelyek már ekkor is tartalmaztak a képzésre vonatkozó elemeket is. Az 1994-ben megjelent Esseni Következtetések tovább sürgették a növekedés foglalkoztatásintenzív jellegét, a szakképzés fejlesztését s az aktív munkaerĪ-piaci intézkedések bevezetését. Ezen kívül leszögezték, hogy a munkanélküliség elleni harc legfontosabb szempontja a tartós munkanélküliség leküzdése kell, hogy legyen. Azonban az erĪfeszítések ellenére itt sem sikerült elérni, hogy a foglalkoztatáspolitika a tagállami szintrĪl közösségire emelkedjen. Az Amszterdami SzerzĪdés (1997) a Római SzerzĪdést önálló foglalkoztatáspolitikai fejezettel egészítette ki. Ennek legfontosabb érdeme, hogy a foglalkoztatáspolitikát több sikertelen próbálkozás után közösségi szintre emelte. KiemelkedĪ célkitňzései közé tartozott a foglalkoztatás magas szintň megvalósítása.

II.4.

Közösségi foglalkoztatáspolitikai stratégia kialakítása

A foglalkoztatáspolitika koordinálásáért vívott harc következĪ állomása 1997-ben a Luxemburgi Csúcs volt. Itt alakították ki elĪször a Közösség foglalkoztatáspolitikai stratégiáját, itt fogadták el a következĪ évre vonatkozó irányvonalakat. A tagállamoknak ettĪl kezdve ezen irányvonalakra építve ki kellett alakítaniuk egy stratégiát, amely szerint abban az évben foglalkoztatáspolitikájukat alakítják (Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv). Az országok jelentései alapján a Tanács ajánlásokat tehetett az egyes tagállamoknak. ElĪször a Luxemburgi Csúcson került sor konkrét számok megfogalmazására a munkaerĪpiac legfĪbb problémáival kapcsolatban. Azt határozták el, hogy 10 éven belül az Európai Unió a 10% feletti értékrĪl 7%-ra csökkenti a munkanélküliséget, s a foglalkoztatottság szintjét pedig 60,4%-ról 70%-ra emeli.

Nemzeti foglalkoztatási akciótervek A közösségi foglalkoztatáspolitika megvalósulásának egyik bizonyítéka, hogy minden évben minden tagállam elkészíti nemzeti akcióprogramját (National Action Plan – NAP), amelyeket a Bizottság minden évben egy Közös Jelentésben (Joint Report) értékel. Így értékeli a közösség a tagállamok nemzeti politikáit, és ajánlásokat fogalmaz meg a számukra.

23

Köpeczi Bócz Tamás

II.4.1. A Foglalkoztatáspolitikai Irányelvek Az Európai Unió elĪször az 1998. évre fogalmazott meg Foglalkoztatáspolitikai Irányelveket. Ezek a következĪ négy pillér köré szervezĪdtek: 1. Foglalkoztathatóság E címszó alá soroljuk az ifjúsági és tartós munkanélküliség elleni küzdelmet, az aktív eszközök (képzés) szerepének növekedését. FĪ célkitňzés a foglalkoztathatóság növelése a szakismeret hiányának felszámolásával. Az élethosszig tartó tanulásnak valamennyi tagállamban a munkaerĪ-fejlesztés középpontjában kell állnia a fiatal és felnĪtt korosztály tekintetében egyaránt. A foglalkoztathatósági pillér kulcseleme annak a felismerése, hogy a tartós munkanélküliség elleni küzdelem sikeressége a prevencióban rejlik. Ennek érdekében egyénre szabott akcióprogramokat kell megvalósítani. 2. Vállalkozások támogatása A második pillér annak a felismerésén alapul, hogy az új és minĪségében is megfelelĪ munkahelyteremtés elĪfeltétele a vállalkozások dinamikus fejlĪdéséhez szükséges környezet megteremtése. A vállalkozások támogatása mint prioritás érinti az új és a már mňködĪ gazdasági egységeket. Külön támogatási programot javasolt az önfoglalkoztatók számára. Megfogalmazta az adó- és járulékfizetési, valamint az ÁFA jogszabályok továbbfejlesztését a célkitňzés támogatása érdekében. 3. Alkalmazkodóképesség fejlesztése A harmadik pillér a technológiai fejlĪdés és a piaci változók dinamizmusára hivatott felkészíteni a munkavállalókat. Az alkalmazkodóképességet az egyén szintjén is megfogalmazza elsĪsorban a változó munkaszervezési módszerek elfogadása vonatkozásában, melynek érdekében a képzés személyiségformáló szerepe kerül a középpontba. Az alkalmazkodóképesség tehát olyan munkaerĪt jellemez, amely „minden körülmény” között képes a gazdaság fejlĪdéséhez idomulni. Lényeges kimondani, hogy meg kell találni az egyensúlyt az alkalmazottak biztonsága és foglalkoztathatósága, valamint az üzleti élet támasztotta követelmények között. 4. EgyenlĪ esélyek Az egyenlĪ esélyeket egyaránt biztosítani kell a nĪk és férfiak foglalkoztathatósága, továbbá a valamely szempontból (szociális, egészségügyi, lakóhely, fogyatékosok, kisebbségi hovatartozás stb.) hátrányos helyzetben lévĪ csoportok vonatkozásában. Mindez kiegészül az Amsterdami SzerzĪdés anti-diszkriminációs klauzulájával, elĪsegítve a hátrányos helyzetňek integrációját a munka világába. Ezekhez a pillérekhez több részcél kapcsolódott, amelyek jelentĪs hányada képzési és oktatási elemeket is tartalmazott. Így például a foglalkoztathatóság pillérén belül olyan

24

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete konkrét célok jelentek meg, mint az iskolarendszerbĪl a munka világába való átmenet javítása vagy munkaerĪpiacon érvényesíthetĪ ismeretek elĪtérbe helyezése az oktatásban. Ezen Foglalkoztatáspolitikai Irányelvek alapján kellett a tagországoknak nemzeti foglalkoztatási akciótervet kidolgozniuk.

II.4.2. Az egész életen át tartó tanulás célkitňzése LifeLong Learning – LLL A már említett négy alapvetĪ célkitňzés mellett, ezeket mintegy keresztbe metszve, megjelentek ún. horizontális célok is, amelyek egyike az egész életen át tartó tanulás fejlesztése lett. Az egész életen át tartó tanulás fogalmát az Európai Unió tágan értelmezi, beleérti az oktatás teljes vertikumát és a tanulás minden formáját, függetlenül attól, hogy az mely életkorban és milyen környezetben zajlik. A nemzeti stratégiákat a közösség többek között abból a szempontból értékeli, hogy azok kiterjednek-e a kötelezĪ oktatás szakaszára. A késĪbbi fejezetekben látni fogjuk, hogy az egész életen át tartó tanulás európai térségének a megvalósítását célzó közösségi stratégia számos, az alapoktatást is érintĪ célkitňzést fogalmaz meg.

II.4.3. Közös Foglalkoztatáspolitikai Értékelés A nemzeti foglalkoztatási akciótervek elsĪ, 1998-ban elkészített közös értékelése, a közös foglalkoztatáspolitikai értékelés (Joint Employment Policy Assessment – JEPA) azt jelezte, hogy a képzési és oktatási elemek igen nagy súllyal megjelentek a nemzeti szintň foglalkoztatáspolitikai tervezésben is. KésĪbb a képzési és oktatási elemek súlya a közös foglalkoztatási politikán belül folyamatosan növekedett. A magyar kormány 1999. és 2000. évi foglalkoztatáspolitikai irányelveiben már tükrözĪdtek a közösségi Foglalkoztatáspolitikai Irányelvek alappillérei. 2000 tavaszán kísérleti jelleggel elkészült az elsĪ nemzeti foglalkoztatási akcióterv is.

II.4.4. Európai Foglalkoztatási Stratégia A luxemburgi folyamatot csak megerĪsítette az 1999-ben Kölnben elfogadott Európai Foglalkoztatási Paktum (European Employment Pact – EEP), mely a „Növekedés, foglalkoztatás, versenyképesség és fenntartható fejlĪdés” címet viselte. A dokumentum azonban konkrét intézkedések terén nem hozott túl sok elĪrelépést. Szintén a kölni találkozón fogadták el az Európai Foglalkoztatási Stratégiát (European Employment Strategy – EES). A két legfon-

25

Köpeczi Bócz Tamás tosabb foglalkoztatási célkitňzést a foglalkoztatási arány növelésében és a munkanélküliek arányának csökkentésében látták a tagországok. 1. tábla Az EU tagállamok munkanélküliségi és foglalkoztatási rátája 1991-2000. (Forrás: Employment in Europe 2001, European Commission, 2001. Brussels)

Tagállam Ausztria Belgium Dánia Egyesült Királyság Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxembourg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország EU átlag

II.5.

Munkanélküliségi ráta (%) 1991 1996 1998 2000 3,2 6,2 6,4 5,2 6,6 9,7 9,5 7,0 8,4 7,1 5,2 4,7 8,8 8,2 6,3 5,5 6,6 14,6 11,4 9,8 9,5 12,4 11,8 9,5 7,0 9,6 10,9 11,1 5,8 6,3 4,0 2,7 14,7 11,7 7,5 4,2 1,7 3,0 2,7 2,4 4,8 8,9 9,3 7,9 8,6 11,7 11,8 10,5 4,2 7,3 5,2 4,2 16,4 22,2 18,8 14,1 3,1 9,6 8,3 5,9 7,7 10,8 9,9 8,2

Foglalkoztatási arány (%) 1991 1996 1998 2000 69,7 67,7 67,8 68,3 55,9 56,3 57,5 60,5 74,0 74,8 75,1 76,3 69,5 69,3 70,8 71,2 70,7 62,8 64,8 67,5 60,4 59,6 60,1 62,2 53,4 55,0 55,5 55,6 62,5 65,9 69,8 73,2 51,4 55,4 60,5 65,1 60,8 59,2 60,5 62,9 67,7 64,1 63,9 65,4 53,6 50,9 51,7 53,5 68,1 62,8 66,6 68,3 49,6 47,1 50,2 55,0 79,5 70,3 70,3 73,0 62,2 60,1 61,3 63,3

A lisszaboni folyamat

II.5.1. A lisszaboni stratégia Az Európai Tanács 2000 márciusában megállapított egy „új stratégiai célt az Unió számára a foglalkoztatottság, a gazdasági reform és a szociális kohézió mint a tudásalapú társadalom részének megerĪsítése érdekében.” Ekkor határozták el, hogy az Európai Unió 2010-re a világ legdinamikusabban fejlĪdĪ tudásalapú gazdaságává válik. Ehhez az oktatás és képzés korszerňsítésének célját tňzték ki maguk elé, hogy ezáltal javítsanak a foglalkoztatás helyzetén, vagyis hogy több

26

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete munkahelyet legyenek képesek létrehozni és azok minĪsége is javuljon. A lisszaboni folyamat legfĪbb célja, hogy a szegénység és a munkanélküliség jelentĪsen csökkenjen Európában, ezért felhívták az egyes tagállamok figyelmét arra, hogy szociálpolitikájukat is gondolják újra, hiszen a társadalom elöregedése egyre komolyabb problémát jelent valamennyi európai országban. A folyamat jelentĪsége okán külön fejezetben is foglalkozunk a lisszaboni célkitňzésekkel, a megvalósítás értékelésével, valamint ennek eredményeként a napjainkban aktuális új stratégia meghirdetésével.

II.5.2. A göteborgi és stockholmi csúcs A lisszaboni stratégia gyakran idézett kulcsfontosságú célkitňzését, amely szerint az EU-nak „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává kell válnia, amely több és jobb munkahellyel és nagyobb társadalmi kohézióval rendelkezik”, egy évvel késĪbb egészítette ki a fenntartható fejlĪdésrĪl szóló göteborgi Európai Tanács. A stratégia három pillérre épül: a gazdasági és társadalmi megújulásra, illetve a környezetvédelemre. A Göteborgi Tanács által 2001-ben kiadott Európai Egyezmény és az Európai Fenntartható FejlĪdés Stratégia alapján a fenntartható fejlĪdés olyan fejlĪdésként határozható meg, amely megfelel a jelen igényeinek anélkül, hogy csökkentené a jövĪbeni generációk arra irányuló képességét, hogy eleget tegyenek a saját igényeiknek. A 2001 márciusában tartott stockholmi közösségi csúcs prioritásként kezelte a demográfiai elöregedés kérdésének megoldását, s 2005-re célul tňzte ki a 67%-os átlagos foglalkoztatási arányt, valamint 2010-re az 55–64 éves népesség foglalkoztatási arányának jelentĪs növelését. 2. tábla Átlagos életkor a munkaerĪpiacról való kilépéskor (average exit age) (Forrás: EUROSTAT)

Év

Együtt

Férfiak

NĪk

2001 2002 2003

57,6 59,2 61,6

58,4 59,6 60,9

57 58,8 62,1

A lisszaboni csúcs által meghatározott stratégia és a hozzárendelt munkamódszer (Nyitott Koordinációs Módszer) megvalósításának elsĪ mérföldköve a 2001 márciusában tartott stockholmi csúcs volt, amelyen elfogadták Az oktatási és képzési rendszerek konkrét jövĪbeni céljai címň dokumentumot.

27

Köpeczi Bócz Tamás

II.5.3. Közös Foglalkoztatási Jelentés A 2002-es Közös Foglalkoztatási Jelentés kiemelten foglalkozik az oktatással. Megjelennek a lemorzsolódás megakadályozását célzó intézkedések, és ezzel kapcsolatban a tanítás individualizálását szorgalmazza. Az IKT oktatási felhasználása, a minĪség és a pedagógusok kérdésköre, a vállalkozói készségek, sĪt még az óvodai ellátás fejlesztése is megjelenik az anyagban. Érdemes megemlíteni, hogy a 2002-es jelentés irányítási-kormányzási javaslatokat is megfogalmaz. A foglalkoztatáspolitika közösségi koordinálása tehát alapvetĪen érinti az oktatást, illetve a foglalkoztatás- és az oktatáspolitika kapcsolatrendszerét. A foglalkoztatáspolitika, amely korábban inkább a szociális újraelosztás és a szolidaritás politikája volt, a kilencvenes években egyre inkább a gazdasági versenyképességet megalapozó területté változott. A kilencvenes évek európai foglalkoztatáspolitikájának középpontjába sokkal inkább az aktív eszközök és ezen belül is a tanulás került.

II.6.

A lisszaboni stratégia új kezdetének meghirdetése

Az Európai Tanács 2005. márciusi brüsszeli ülése megvonva a stratégia végrehajtásának elsĪ öt esztendejének mérlegét, megállapította, hogy az elĪrehaladás ellenére az elért eredmények meglehetĪsen ellentmondásosak. ErrĪl tanúskodik az Európa és fĪbb gazdasági partnerei növekedési potenciáljában változatlanul megmutatkozó szakadék. Európának súlyos árat kell fizetnie a szükséges reformok végrehajtásának halogatása, következetlenségei miatt. Az Európai Tanács ezért azonnali cselekvést sürgetett. A Tanács, az Európai Bizottság 2005. februári Közleményében foglaltak szellemében, a fĪ célok újrafogalmazása alapján új kezdetet javasolt a lisszaboni stratégia számára. Eszerint az elkövetkezĪ idĪszakban az Európai Uniónak és a tagállamoknak a tudásra, az innovációra, valamint a humán erĪforrások optimalizálására alapozottan, a versenyképesség, a termelékenység és a növekedési potenciál megújítása és a társadalmi kohézió erĪsítése révén erĪfeszítéseiket a növekedésre és a foglalkoztatás bĪvítésére kell összpontosítaniuk. Az Európai Tanács felismerve, hogy megújított stratégia céljainak a megvalósítása a szinergikus hatások erĪsítését igényli, mind az Európai Unió, mind a tagországok szintjén a partnerség átfogó megújítása mellett a lisszaboni folyamat koordinációjának megerĪsítését kezdeményezte. Ennek a felfogásnak a szellemében születtek meg az Integrált iránymutatások, amelyek a 2005-2008 közötti idĪszak növekedési és foglalkoztatási céljainak elérése érdekében egységes nézĪpontból kiindulva jelölik ki a tagállamok számára a nemzeti reformprogramjaik kidolgozását vezérlĪ szempontokat. (Teljes foglalkoztatottság, társadalmi kohézió, szociális védelmi rendszer, humánerĪforrásba befektetés a jobb oktatás és képzés révén) A megújított stratégia céljainak elérését biztosító hathatós eszközök nemzeti adottságoknak megfelelĪ kijelölése a Lisszaboni stratégia fĪ kérdése. Ez jelenti egyben a legnagyobb kihívást a tagállamok számára. A teljes-jogú EU taggá lett Magyarország számára is a növekedési és foglalkoztatási kihívásokkal való szembenézés a kulcs ahhoz, hogy mozgósíthassa azokat a belsĪ és külsĪ erĪforrásokat,

28

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete amelyek specifikus gazdasági, szociális és környezetvédelmi törekvéseinek megvalósításához és a kapcsolódó átfogó reformokhoz szükésegesek. Ezeknek a középpontjában a Magyarország társadalmi, gazdasági-technológiai felzárkózását szavatoló feltételek megteremtése áll.

II.7.

Közösségi Stratégiai Irányvonalak (2007–2013)

2005 tavaszán az Európai Bizottság elfogadta a Közösségi Stratégiai Irányvonalak (Community Strategic Guidelines) hivatalos munkaváltozatát, mely kijelöli a 2007–2013-as idĪszak programozásának tartalmi kereteit. A dokumentumban a három prioritás egyike több és jobb munkahely megteremtésére irányul, melyen belül önállóan jelenik meg a humán erĪforrásokba történĪ befektetések növelése az oktatás és képzés fejlesztésén keresztül. A tagállamok a CSG alapján készítik el nemzeti stratégiai referenciakereteiket.

II.7.1. Nemzeti Akcióprogram a növekedésért és foglalkoztatásért A magyar kormány 2005-ben elkészítette és benyújtotta az Európai Bizottságnak a liszszaboni stratégia megvalósítását szolgáló Nemzeti Akcióprogramot a növekedésért és a foglalkoztatásért. A dokumentum az Európai Tanács által 2005 júliusában elfogadott Integrált iránymutatások mentén mutatja be a gazdaságpolitikai és a foglalkoztatáspolitikai célokat és intézkedéseket 2005–2008 közötti idĪszakra vonatkozóan. Az integrált iránymutatásoknak a legfĪbb újdonsága, hogy a korábbi uniós gyakorlattól eltérĪen a gazdaságpolitikai és a foglalkoztatási iránymutatások nem külön-külön, hanem egyetlen dokumentumban szerepelnek. Ezek az iránymutatások jelölik ki, hogy a tagállamoknak mely területeken és milyen irányú reformokat kell kidolgozniuk annak érdekében, hogy javuljon a versenyképesség és bĪvüljön a foglalkoztatás. A nemzeti akcióprogram (reformprogram) egy három évre elĪretekintĪ stratégiai dokumentum, melynek alapját az integrált iránymutatási csomag jelenti, és a dokumentum lényegében több korábbi, a tagállamok által évente kidolgozott dokumentumot foglal magában: az eddig az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások alapján készített ún. CardiƑ Jelentést (amit 2005-ig a Pénzügyminisztérium készített) és az eddig a foglalkoztatási iránymutatások alapján készített nemzeti foglalkoztatási akciótervet, amelyet 2004-ben készített el elsĪ ízben a magyar kormány. Az akcióprogram végrehajtásáról és a lisszaboni stratégiához kapcsolódó új intézkedésekrĪl minden tagállamnak 2006-ban és 2007-ben jelentésben kell beszámolnia, ami alapján a többi tagállam és az Európai Bizottság évente közösen értékeli az elĪrehaladást. Az akcióprogram végrehajtásának nyomon követésébe be kell vonni a szociális partnereket is. 2008-ban új akcióprogram kidolgozásával indul egy újabb hároméves ciklus. A nemzeti akcióprogram kidolgozásának és az abban foglalt intézkedések végrehajtásának elĪrehaladásáról szóló jelentések elkészítésének fent ismertetett mechanizmusa a közösségi szakpolitikákban (foglalkoztatás, társadalombiztosítás) alkalmazott nyitott koordinációs mechanizmusnak megfelelĪen mňködik. 29

Köpeczi Bócz Tamás A Nemzeti Akcióprogram kidolgozása a Gazdasági Minisztérium, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium közremňködésével és a Nemzeti Fejlesztési Hivatal koordinálása mellett széleskörň társadalmi egyeztetés keretében készült el.

II.7.2. Nemzeti reformprogramok értékelése „Eljött az ideje, hogy sebességet váltsanak”, (Barroso) 2006 januárjában a Bizottság értékelte a nemzeti reformprogramokat, melyek alapján a következĪ célokat fogalmazták meg. Oktatás és kutatás területén: FelsĪoktatásra fordított források növelése (GDP 2%-a), matematika és nyelvek fontossága, Európai Technológiai Intézet létesítése (2007). KKV-k teljesítményének növelése területén: „Egyablakos” rendszer (2007-re), cégindításhoz szükséges idĪ felére (1 hétre) csökkentése, vállalkozói készségek tanítása. MunkahelyteremtĪ politikák területén: Életciklus-szerň támogatás, fiatalok munkába állása 6 hónapon belül (2007: 100 napon belül), színvonalas gyermekgondozási hálózat, aktív öregség (45 év felettiek: képzés, részmunkaidĪ, pénzügyi ösztönzés), flexycurity (2007-re jelentés). Biztonságos és fenntartható energiaellátás területén: „Zöld Könyv”, energiapiacok versenye és rendszerek összhangja, gazdaságos energiafelhasználás ösztönzése, alternatív energiaforrások.

II.8. 1957.

1958.

1986.

30

Összefoglaló kronológia A Római SzerzĪdés preambulumában a szerzĪdĪ országok kifejezik törekvésüket, hogy “népeik gazdaságait egyesítik és azok harmonikus fejlĪdését elĪmozdítják, ha az egyes területek közötti különbségeket és a kedvezĪtlenebb adottságú területek elmaradottságát csökkentik”. Létrejön két ágazati alap: az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Európai MezĪgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA). 1975. Létrejön az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), a tagállamok által befizetett költségvetés egy részének a legszegényebb régiók közötti újrafelosztására. Az Egységes Európai Okmány (Római SzerzĪdés elsĪ módosítása) lefekteti a valódi kohéziós politika alapját, melynek célja, hogy ellensúlyozza az egységes piac által a déli országokra és egyéb hátrányos helyzetň régiókra nehezedĪ terheket.

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete 1988.

1991. 1992.

1993. 1994. 1995. 1997. június

1997. november 1998. június 1998. december 1999. március

1999. június

2000. március

Brüsszelben az Európai Tanács felülvizsgálja a ma már Strukturális Alapokként ismert Szolidaritási Alapok mûködését, és (1997-es árakon) 68 milliárd ECU-t különít el ezen Alapokra. Memorandum a nyitott távoktatásról az Európai Közösségekben A Maastrichtban elfogadott és 1993-ban életbe lépett „SzerzĪdés az Európai Unióról” a kohéziót jelöli meg az Unió egyik alapvetĪ céljaként a Gazdasági és Monetáris Unió valamint az Egységes Piac mellett. A SzerzĪdés létrehozza a Kohéziós Alapot a szegényebb tagállamok környezetvédelmi és közlekedési projektjeinek támogatására. (Római SzerzĪdés második módosítása.) Közösségi kompetenciák oktatás területére való kiterjesztésének részleteit a Maastricht-i szerzĪdés említi elĪször a 126. és 127. cikkelyben hangsúlyozva, hogy a tagállamok közötti együttmňködést támogatni kell ezen a területen is. A Bizottság 1993. évi „Foglalkoztatás, növekedés, versenyképesség” címň Fehér Könyve. Európai Tanács esseni ülésén elfogadott Esseni Következtetések elkezdĪdött a foglalkoztatáspolitikák közösségi monitorozása. Fehér Könyv – Az oktatásról és képzésrĪl. Az Amszterdami SzerzĪdés (Római szerzĪdés harmadik módosítása). MegerĪsíti a kohézió fontosságát, és kibĪvíti az Uniós SzerzĪdést a „Foglalkoztatás” címmel, amelyben hangsúlyozza az együttmňködés szükségességét a munkanélküliség csökkentése érdekében. Luxemburgi Foglalkoztatási Csúcs – 1998. évi Foglalkoztatási Irányvonalak. CardiƔ Csúcs – az 1998. évi foglalkoztatási irányvonalak alapján készített nemzeti foglalkoztatási akciótervek értékelése. Európai Tanács bécsi ülése – 1999. évi foglalkoztatási irányvonalak. A berlini Európai Tanács dönt a Strukturális Alapok reformjáról, és módosítja a Kohéziós Alap mûködését. Ezekre az Alapokra 2000 és 2006 között évente több mint 30 milliárd eurót fordítanak, azaz összesen hét év alatt 213 milliárd eurót. A PHARE programot kiegészítĪ ISPA (Strukturális Politikák Csatlakozás ElĪtti Eszköze) és a SAPARD (MezĪgazdasági és Vidékfejlesztési ElĪcsatlakozási intézkedések Támogatása) programok segítik a közép- és keleteurópai tagjelölt országok gazdasági és társadalmi fejlĪdését. Kölni csúcs „Növekedés, foglalkoztatás, versenyképesség és fenntartható fejlĪdés” cím alatt elfogadott Európai Foglalkoztatási Paktum. A lisszaboni Európai Tanács elfogadja a foglalkoztatottságra összpontosító és arra irányuló stratégiát, hogy az Unió 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb ismeretalapú gazdaságává váljon. 31

Köpeczi Bócz Tamás 2000. október 2000. december

2001. március

2001. június 2002. március 2002.

2002.

2002. február 2002. 2004. április 2004. február 18.

2004. május 1.

2004. július

32

Memorandum az egész életen át tartó tanulásról Nizzai Csúcs – döntések a kibĪvítésrĪl, intézményi reformokról, Európai Szociális MenetrendrĪl. Ez egy olyan cselekvési program, amely ötéves idĪszakra határozza meg az EU legfontosabb szociális céljait. A Menetrend célja a szociálpolitika szerepének növelése, s ebben kulcsszerepet játszik a teljes foglalkoztatásra, gazdasági dinamizmusra, erĪteljesebb szociális kohézióra és nagyobb méltányosságra épülĪ gazdasági és foglalkoztatási program megvalósítása. Stockholm- fenntartható növekedés, foglalkoztatási arányok irányelveinek lefektetése. Az oktatási és képzési rendszerek konkrét jövĪbeni céljai címň dokumentum elfogadása. Göteborg - a Tanács kiegészíti a stockholmi stratégiát, összekapcsolva a fenntartható fejlĪdéssel. A barcelonai csúcson elfogadott: Az európai oktatási és képzési rendszerek céljaihoz kapcsolódó részletes munkaprogram Az információs társadalom 2002-ben elfogadott kerete az „e-Európa 2005” cselekvési terven alapszik. Célja a magánbefektetéseket és az új munkahelyek teremtését ösztönzĪ környezet kialakítása, a termelékenység fokozása, a közszolgáltatások korszerňsítése volt, és annak a lehetĪségnek a biztosítása, hogy mindenki részt vehessen a világméretň információs társadalomban. Az e-Európa 2005 cselekvési tervvel összefüggésben az Európai Parlament és a Tanács több programot hozott létre a digitális tartalomhoz való hozzáférés és a használat legjobb feltételeinek kialakítása, valamint az internet és az új on-line technológiák biztonságosabb használatának elĪmozdítása érdekében. A koppenhágai Európai Tanács eredményeként megállapodnak tíz új tagállam Unióhoz való csatlakozása feltételeiben, szakképzési rendszerek átláthatóságával kapcsolatos cél megfogalmazása. Oktatás és képzés 2010” munkaprogram. Közös Foglalkoztatási Jelentés. Kritikus idĪközi jelentés a lisszaboni stratégia megvalósulásáról. Az Európai Bizottság benyújtja javaslatát a 2007-2013. közötti kohéziós politika reformjára vonatkozóan: ”Új partnerség a kohézió: konvergencia, versenyképesség, együttmňködés érdekében”. Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia csatlakozik az Európai Unióhoz. Az Európai Bizottság javaslatot tett az Unió oktatási programjainak új generációjára (Integrated action programme in the field of lifelong learning) a 2007–2013 közötti idĪszakban.

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete 2005 tavasza

2005. március

2005.

2006. január 2006. november

Az Európai Bizottság elfogadta a Közösségi Stratégiai Irányvonalak (Community Strategic Guidelines) hivatalos munkaváltozatát, mely kijelöli a 2007–2013-as idĪszak programozásának tartalmi kereteit. A Tanács, az Európai Bizottság 2005. februári Közleményében foglaltak szellemében a fĪ célok újrafogalmazása alapján új kezdetet javasolt a lisszaboni stratégia számára. Integrált Iránymutatások, amelyek a 2005-2008 közötti idĪszak növekedési és foglalkoztatási céljait tartalmazzák. A magyar kormány 2005-ben elkészítette és benyújtotta az Európai Bizottság nak a lisszaboni stratégia megvalósítását szolgáló Nemzeti Akcióprogramot a növekedésért és a foglalkoztatásért a 2005-2008 közötti idĪszakra. A Bizottság értékelte a nemzeti reformprogramokat. „MinĪség, esélyegyenlĪség és hatékonyság” Az Európai Unió Tanácsának elnökségét 2006. II. félévben Finnország látja el. A finn elnökség jelszava az oktatás terén (az elĪzĪ félévi osztrák elnökséggel közösen) „MinĪség, esélyegyenlĪség és hatékonyság”. Ehhez kapcsolódóan az elnökség javaslatot tervez benyújtani és megvitatni a hatékonyság és az esélyegyenlĪség fejlesztésének kérdéseirĪl az oktatásban és képzésben.

III. A lisszaboni stratégia A portugál elnökség kezdeményezésére 2000 márciusában „Foglalkoztatás, gazdasági reform és szociális kohézió - úton egy európai alapú innováció és tudás felé” címmel Lisszabonban összehívott csúcsértekezlet célja az volt, hogy erĪsödjön a foglalkoztatás növelése kapcsán beindított folyamatok koherenciája. A Közösség stratégiai célja: 2010-re az Európai Uniót a világ legversenyképesebb, legdinamikusabban fejlĪdĪ tudásalapú gazdasággal rendelkezĪ térségévé kell változtatni. A Lisszaboni Csúcs kijelölte és számszerňsítette azokat a stratégiai célokat, amelyekkel középtávon olyan dinamikus és fenntartható gazdasági növekedés biztosítható, amely a foglalkoztatás bĪvülésével és a szociális kohézió erĪsödésével jár együtt. A lisszaboni stratégia elemei: fenntartható fejlĪdés, tudásalapú munkahelyteremtés, versenyképesség, esélyegyenlĪség.

33

Köpeczi Bócz Tamás A Lisszabonban részletesen megfogalmazott közösségi szándékok értelmében az Uniónak egyszerre három dologra kell összpontosítania: a gondolatokra, a piacokra és az emberekre. Az elsĪ szempont az oktatásra-képzésre, a kutatásokra, a tudományra fordított befektetések növelését jelenti. A piaci szempont az európai cégek versenyképességét, illetve a belsĪ piac mňködését javító intézkedéseket jelent. Az emberek szempontjából pedig alapvetĪ cél az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás összehangolt erĪsítése, s ennek részeként az új információs technológiák hasznosítása. Mindezen célok megvalósítása két politikai irányvonal jegyében történik:

• A tudásalapú gazdaságra való felkészülés érdekében folytatni kell a gazdasági reformokat. • A humánerĪforrás-beruházás növelése révén erĪsíteni kell az európai szociális modellt. A program két fontos meghatározó eleme volt egyfelĪl az emberi erĪforrásokkal kapcsolatos politikaterületek nagymértékň felértékelése, másfelĪl annak elfogadása, hogy e területeken (beleértve az oktatást is) erĪsíteni kell a koordinált közös fellépést. Megállapították, hogy a globális cél elérésének elengedhetetlen elĪfeltétele a humánerĪforrások, ezen belül az oktatási, képzési rendszerek átfogó modernizálása, a humán erĪforrásokban rejlĪ lehetĪségek minél teljesebb kiaknázása. Lisszabonban egyetértés alakult ki abban is, hogy a humán erĪforrás fejlesztését az Európai Uniónak és intézményeinek a közösségi oktatáspolitikai célok megfogalmazásával, s a célok megvalósítását pedig közösségi pénzügyi források biztosításával erĪteljesen támogatnia kell.

III.1.

Közösségi célok megvalósítási programja

A tagállamok a közösen kijelölt célok nemzeti keretek között történĪ gyakorlati megvalósításának programját és menetrendjét dolgozták ki. Az önállóan kimunkált programok végrehajtásához a tagállamok igénybe vehetik az ilyen célokra elkülönített közösségi pénzügyi forrásokat is. A lisszaboni célkitňzések értelmében és megvalósításuk érdekében kiemelten fontos az Unió az oktatási fejlesztések kiemelt támogatására való törekvése, az erĪforrások hatékony felhasználásával. Ugyanakkor a Közösség elkötelezett híve a decentralizációnak és az intézményi önállóságnak, ez viszont felveti a minĪség romlásának és az erĪforrások nem hatékony felhasználásának veszélyét. Ennek megfelelĪen egyre nagyobb figyelmet fordítanak az akkreditációs és minĪségbiztosítási eljárások kidolgozására. Fontos prioritás ugyancsak – fĪként demográfiai okokból – az elöregedés, az élethosszig tartó tanulás céljait szolgáló formális iskolarendszeren kívüli oktatási formák támogatása, valamint az oktatás és a munka világa közti átmenet zökkenĪmentessé tétele az oktatási programok és a munkaerĪ-piaci igények összehangolása révén. Párhuzamosan az Unió figyelme a hagyományos ismeretek elsajátításáról eltolódott a modern gazdaság által igényelt alapkészségek fejlesztése felé, amelyek jelentĪsen hozzájárulnak a munkavállaló alkalmazási esélyeinek javulásához. Olyan kompetenciák jelentĪsége nĪtt meg, mint például a kommunikációs és az együttmňködésre való készség, az élethosszig tartó tanulásra való képesség, valamint a modern információs technológia alkalmazásának képessége. 34

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete

III.2. A nyitott koordináció módszere A lisszaboni csúcsértekezleten megfogalmazták az oktatáspolitikai együttmňködés új kereteit, az úgynevezett nyitott koordináció módszerével. A nyitott koordináció módszere új szakasz a tagállamok oktatáspolitikai együttmňködésében. Ez a módszer megteremti a politikai, szakmai és jogi kereteket a közös gondolkodás és cselekvés számára. A nyitott koordináció módszerének kialakulása Az Amsterdami SzerzĪdéssel (1997) jöttek létre a közös szociális- és foglalkoztatáspolitika legitim módszerei. E módszerek között már megtalálhatjuk a késĪbbi nyitott koordináció módszere (Open Method of Co-ordination – OMC) alapjait. Mindehhez csatlakozott az Esseni Csúcson (1994) megkezdett közös monitorozási rendszer módszertani tapasztalat, továbbá a luxemburgi és cardiƔ Európai Tanács (1997/98) üléseken meghatározott Európai Foglalkoztatási Irányvonalak mellé rendelt, illetve azok értékélésre kidolgozott koordinációs módszerek. Végül a nyitott koordináció módszert a Lisszaboni értekezleten (2000) legitimálták a tagállamok vezetĪi. A lisszaboni értekezlet határozata értelmében, gazdaságfejlesztési és társadalmi célok eléréséhez szükség van az oktatási rendszerek modernizálására. Ennek érdekében specifikus, mutatószámokkal mérhetĪ fejlesztési célokat fogalmaztak meg. A nyitott koordináció módszer eszközrendszereként a:

• közös politikai célkitňzések megfogalmazását, • konkrét mérĪszámok és mutatók meghatározását, • tagállamok által a közös célokat tükrözĪ nemzeti cselekvési tervek megfogalmazásának feladatát,

• és a nemzeti programok megvalósításának a közösségi szintň értékelését fogalmazták meg. A nyitott koordináció keretében a tagállamok elĪször közösen elemezték az oktatás, képzés helyzetét az Unióban, majd a közösen levont következtetések alapján meghatározták a közösségi szinten megvalósítandó legfontosabb konkrét célokat. A nyitott koordináció módszere lehetĪvé teszi a jó gyakorlatok terjesztését, illetve a Közösségek célkitňzéseinek megvalósítása során a nagyobb konvergencia biztosítását. A nyitott koordináció eszközrendszere felöleli a közös irányvonalak (guidelines) meghatározását, indikátorok és mérföldkövek (benchmarks) kijelölését, nemzeti sajátosságokra építĪ specifikus célok megfogalmazását, monitorozási és értékelési szempontokat, illetve egy érdekes, úgynevezett „peer review” technikát. A nyitott koordináció módszere biztosítja, hogy a tagállamok nem kötelezĪ, hanem kvázi önkéntes jelleggel vesznek részt a megvalósításban. A koordinációs folyamatot jellemzi a széleskörň társadalmi és szakmai egyeztetés, és teljes megvalósulási folyamatot transzparens, a társadalom számára jól követhetĪ kommunikáció és információ-szolgáltatás jellemzi. Mindezek ellenére a nyitott koordináció módszere mögött rejlĪ szándék mégis az integráció elmélyítése. 35

Köpeczi Bócz Tamás Összegezve: a nyitott koordináció módszere olyan szabályozási technikát jelent, amely alapvetĪen a kommunikációra épül, és egyfajta alternatíváját alkotja az olyan hagyományosabb szabályozási eszközöknek, mint a jogalkotás. Az eszköz alapvetĪ elemét alkotják a számszerňsíthetĪ mutatók, amelyek segítségével objektív módon lehet ítéletet mondani arról, hogy valamilyen közösen elhatározott célkitňzés ténylegesen megvalósult-e. Emellett további nem feltétlenül számszerňsíthetĪ célkitňzések is értékelendĪk, amelyeket a közösség mindenki számára elérendĪnek minĪsít. A nyitott koordinációs módszer ezekkel az eszközökkel válik alkalmassá arra, hogy a segítségével közösségi politikákat lehessen megvalósítani. A nyitott koordináció módszeréhez kapcsolódva a peer review megvalósításánál általában két vagy több tagállam szakértĪi csoportja értékeli a célkitňzések megvalósítását egyfajta kölcsönösségi alapon. Ezek az értékelĪ munkák az egyes nemzeti jelentéseken nyugszanak, és általában kiegészülnek helyszíni látogatással, interjúkkal. Peer review A mérhetĪ mutatók vizsgálatának egyik általános módja a peer review. A tudományos és a kutatói munka megítélése területén alkalmazták elsĪként. Lényege, hogy olyan specifikus tudományterületi teljesítményt kellett értékelni, amelyhez csak szňk szakértĪi kör állt rendelkezésre, így „külsĪ” értékelésként egyébként hasonló tudományterületen alkotó kutatók mint szakértĪk végezhették egy-egy tudományos teljesítmény értékelését. Szigorúan véve az ilyen értékelésben résztvevĪk ugyanabban a tudományágban tevékenykedĪ tudósok, mint amiben azok dolgoznak, akiknek munkájáról véleményt nyilvánítanak. Fontos jellemzĪje a módszernek, hogy akkor lehet eredményes, ha objektív mutatókat sikerül az értékelési feladathoz rendelni. Ezek a peer review-n alapuló mutatók közelebb állnak a minĪség fogalmához, legalábbis a kutatási minĪség tudományos fogalmaihoz, mint a legtöbb más mutató, ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy szükségképpen megfelelĪbbek az értékelésre való alkalmazásra, mivel ez mindig az értékelés céljától függ. A peer review önmagában is alkalmazható értékelési módszerként. A helyszíni látogatások jól ismert eljárása azon az elképzelésen alapul, hogy szakértĪk helyszíni látogatás (field visit) keretében az ott tapasztaltak alapján kialakítják saját véleményüket annak minĪségérĪl. A peer review eredményeképpen születĪ véleményeket azok érvényességét illetĪen nagyra becsülik, mivel holisztikus jellegňek (nem szňk körň szempontokról alkotott ítéleteket képviselnek). MindezektĪl függetlenül a peer review bizonyos mértékig mindig szubjektív, mivel egy vélemény még akkor is, ha objektív mutatókon alapul, soha nem azonos ezekkel a mutatókkal. A gyakorlatban a peer review-t önállóan nem alkalmazzák. A peer review az önértékelési jelentésen alapul, ami önmagában mutatóalapú információkon nyugszik. A véleményeknek kompatibilisnek kell lenniük a rendelkezésre álló mutatókkal és a résztvevĪknek nagyon körültekintĪnek kell lenniük, sĪt akár vonakodniuk is kell a véleményalkotást illetĪen, ha nem állnak rendelkezésre ilyen mutatók az elemzés alapjaként.

36

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete

III.3. A lisszaboni folyamat értékelése a Wim Kok-jelentés tükrében 2003 márciusában, a Brüsszeli Európai Tanács kérte fel az Európai Bizottságot arra, hogy egy külön munkacsoportot hozzon létre annak megvizsgálására, vajon mennyire megalapozottak azon aggályok, miszerint a tagállamok (beleértve mind a jelenlegi, de mindenekelĪtt a jövĪbeli tagállamokat) nem képesek eredményesen megbirkózni az elĪttük álló foglalkoztatási kihívásokkal. Hiszen bármennyire is elkötelezettek a lisszaboni folyamat és az Európai Foglalkoztatási Stratégia közösen meghatározott célkitňzései iránt, a gyakorlatban teljesítményük elmarad az elvárttól. Így sokan úgy vélekednek, hogy ha nem következik be pozitív fordulat, veszélybe kerülhet a hosszabb távú célok elérése. A Tanács kezdeményezésére felállított Foglalkoztatási Speciális Munkacsoport (Employment Taskforce) – az Európai Unió gyakorlatában nem túl gyakori módon – arra is felhatalmazást kapott, hogy a tagállamoknak konkrét ajánlásokat, feladatokat fogalmazzon meg. Annak szem elĪtt tartásával kellett a tagállamok tennivalóit meghatároznia a Speciális Munkacsoportnak, hogy azok a lehetĪ legközvetlenebb és leggyorsabb módon eredményre vezessenek, s így az Európai Foglalkoztatási Stratégia megvalósításában már a közeli jövĪben lényeges elĪrelépés következzen be. A Foglalkoztatási Speciális Munkacsoport vezetésére Wim Kok urat, Hollandia volt miniszterelnökét kérték fel. Tagjainak pedig kiemelkedĪ tudású elméleti szakembereket és nagy tapasztalattal rendelkezĪ, gyakorlati szakembereket hívtak meg. A jövĪbeli, új EU tagállamokat képviselĪ vagy azokat közvetlenül, alaposan ismerĪ szakemberek azonban nem kaptak meghívást a Speciális Munkacsoportba. Ezt több érintett ország, köztük Magyarország is szóvá tette. Kimaradásuk ellensúlyozására Wim Kok úr személyesen találkozott a jövendĪ EU tagországok munkaügyi minisztereivel, és kérte az írásos közremňködésüket. A tárca ennek a felkérésnek eleget tett, és reflektált a 2003-ban újragondolt Európai Foglalkoztatási Stratégia új prioritásaira, illetve eljuttatta a Speciális Munkacsoportnak a hazai prioritásokat összegzĪ Közös Foglalkoztatási Értékelést (Joint Assessment of Employment Priorities, JAP) és az ennek végrehajtásáról beszámoló ún. ElĪrehaladási Jelentéseket (Progress Report). A Wim Kok vezette Speciális Munkacsoport 2003. november 26-án nyújtotta be „Munkahelyek, Munkahelyek, Munkahelyek – Több munkahelyet teremteni Európában” címet viselĪ, mintegy 90 oldalas jelentését az Európai Bizottsághoz.

III.3.1. A Wim Kok-jelentés legfontosabb, általános politikai üzenetei A Wim Kok vezette Speciális Munkacsoport elismeri, hogy jelenleg veszély fenyegeti az Európai Unió Lisszabonban megfogalmazott, meglehetĪsen ambiciózus célkitňzését, miszerint az Európai Unió 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává válik, mégpedig fenntartható gazdasági növekedés, több és jobb munkalehetĪség, valamint nagyobb szociális kohézió mellett. 2000-ben, a lisszaboni célkitňzések megfo37

Köpeczi Bócz Tamás galmazása idején, az Európai Unióban a GDP erĪteljesen nĪtt a munkanélküliség egyidejň csökkenése mellett. A Jelentés készítésének idején, 2003 végén, azonban a helyzet jóval kedvezĪtlenebb volt. Az idĪarányos teljesítést tekintve úgy tňnt, hogy a legfontosabb stratégiai célok megvalósításában – így a teljes foglalkoztatottság elérésében; a munka minĪségének és termelékenységének növelésében, a befogadó munkaerĪpiac megvalósításában – több tagország is elmaradt. Ugyanakkor a gazdasági növekedés lelassulásának következtében több tagállamban is emelkedett, illetve magas szinten stabilizálódott a munkanélküliség. Mindezek ellenére a Wim Kok Jelentés azt hangsúlyozza, hogy bármennyire is ambiciózusak a lisszaboni célkitňzések, azok megvalósításáról Európa nem mondhat le. Ehhez azonban a tagállamoknak meg kell sokszorozniuk erĪfeszítéseiket, beleértve az új tagállamokat is. Az Európai Unió elĪtt álló kihívás nem csupán abban áll, hogy megfelelĪ választ kell találnia a gazdasági növekedés lassulására. Szembe kell néznie a hosszabb távú folyamatokkal, így mindenekelĪtt a globalizáció és a gazdasági integráció hatásával, valamint a népesség gyors öregedésének problémáival is. A munkanélküliség csökkentése és a foglalkoztatottság növelése politikai, szociális és gazdasági szempontból egyaránt szükségszerňvé vált. A munkahelyek számának azonnali növelése sürgetĪ prioritás. A fenntartható növekedés érdekében szlogen jellegňen megfogalmazták: Európában „több és szorgosabb munkáskézre van szükség”, azaz több embernek kell dolgoznia és az eddiginél termelékenyebben. A jelentés négy fĪ irányt emelt ki a célok megvalósítására, melyek nagyrészt összhangban voltak az elĪzĪ évek foglalkoztatási irányvonalaival, másrészt új elemeket is tartalmaztak, egyre nagyobb hangsúlyt fektetve az élethosszig tartó tanulás lehetĪvé tételére. A Wim Kok-jelentés fĪbb pontjai tehát a következĪk: 1. A munkavállalók és munkaadók alkalmazkodóképességének növelése: képesek legyenek megfelelni a globalizáció nyomán megjelent rugalmasság igényének, gyorsan alkalmazkodva a munka világának változó feltételeihez. Ehhez olyan körülmények kialakítására van szükség, melyek kedveznek az új vállalkozások alapításának és a kutatásfejlesztési tevékenységeknek. Erre azért kell különösen nagy figyelmet fordítani, mert az Európai Uniónak e téren nagy lemaradásokat kell behoznia, fĪleg akkor, ha tartani kívánja magát a lisszaboni célkitňzések megvalósításához. Mindezek érdekében szükség van az oktatási intézmények és a vállalatok partnerségi kapcsolatainak kialakítására, új vállalkozások elĪtti akadályok lebontására, a nem munkabér jellegň költségek csökkentésére s a termelékenység növelésére. Arra is nagy hangsúlyt kell fektetni, hogy ne csak új munkahelyek jöjjenek létre, hanem a már foglalkoztatott munkaerĪ képes legyen megtartani állását a folyamatos szakmai fejlĪdésen keresztül, s ezáltal javuljon a munkahelyi biztonság. 38

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete 2. Minél több ember bevonása a munkaerĪpiacra és a dolgozók munkaerĪpiacon való megtartása: meg kell találni az egyensúlyt a juttatások és adók között, az alacsony béreket vagy emelni kell, vagy egyéb kiegészítĪ juttatásokat kell alkalmazni, hogy a munkavállalóknak megérje dolgozni. Ahhoz, hogy az inaktívak és a munkanélküliek munkába állhassanak, szükség van a megfelelĪ tanácsadási lehetĪségek kialakítására, minél több átképzési program beindítására. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a fiatalok munkanélküliségének visszaszorítására, mely a demográfiai elöregedéssel együtt nagy terhet ró az egyes országokra. A munkaadóknak adott megfelelĪ ösztönzĪkkel elérhetĪ, hogy az idĪsebb generáció is munkát kapjon. E munkavállalók egész életen át tartó tanulásba való bevonása igen nagy jelentĪséggel bír, hiszen átképzésükkel számukra is lehetĪség nyílik a megváltozott munkaerĪ-piaci igényekhez való alkalmazkodásra, mely e korosztálynak jelenti a legnagyobb problémát. 3. ErĪfeszítések az élethosszig tartó tanulás megvalósítása érdekében: növelni kell az emberi erĪforrásokba való befektetés mértékét, vagyis a munkaerĪ képzettségének színvonalát. Mindenki legyen részese a középfokú oktatásnak, s egyre többen vegyenek részt a felsĪoktatásban is. Azonban a képzettség megszerzését nem szabad az iskolaévekre redukálni, a munkavállalónak lehetĪséget kell adni, hogy felnĪttképzésben is részt vegyen, így téve naprakésszé azt a tudásanyagot, melyet munkája során felhasznál. A hatékonyabb szakképzés elérése érdekében szükség van az egyes vállalatok és az oktatási intézmények együttmňködésére is. 4. Az egyes tagországok kormányainak együttmňködése: a kormányok gondoskodjanak arról, hogy az Európai Unió által meghatározott foglalkoztatási irányvonalakat, ill. az egyes országoknak tett ajánlásokat integrálják saját foglalkoztatáspolitikájukba, ezeket hatékony intézkedésekké formálva. Létre kell hozni egy olyan ellenĪrzĪ rendszert is, mely lehetĪvé teszi, hogy a tagállamok tisztán lássák, mely területeken kell még több eredményt elérni. Az egyik legfontosabb feladat pedig, hogy az országok megosszák egymással a foglalkoztatáspolitika kialakításában szerzett tapasztalataikat. A cél az európai szociális modell keretében egy a foglalkoztatáson, az egyes érdekcsoportok párbeszédén, az esélyegyenlĪségen, valamint a regionális együttmňködésen alapuló szociálpolitika kialakítása, ahol bár a Közösség kijelöli a fĪbb irányokat, az országok mégis megĪrzik kulturális sokszínňségüket. Az Európai Foglalkoztatási Stratégia megvalósítása elsĪsorban a tagállamok felelĪssége, feladata. Az Európai Unió azonban sokféle módon támogathatja, segítheti ezeket az erĪfeszítéseket – hangsúlyozta a Wim Kok-jelentés. Így mindenekelĪtt azzal járulhat hozzá az Európai Foglalkoztatási Stratégia megvalósításához, hogy rámutat a tagállamok erĪsségeire és gyengeségeire; konkrét ajánlásokat fogalmaz meg számukra; segíti a tagállamok egymás közötti együttmňködését, az ún. legjobb gyakorlatok széles körben történĪ megismerését.

39

Köpeczi Bócz Tamás Az Európai Uniónak arra is nagyobb figyelmet kell a jövĪben fordítania, hogy a közösségi pénzeszközök felhasználása még szorosabban kapcsolódjon a lisszaboni célkitňzésekhez, s ily módon pénzügyileg támogassa a szükséges reformok végrehajtását.

III.3.2. Wim Kok-jelentés ajánlásai Magyarország számára A Jelentés a tagállamok részére megfogalmazott ország-specifikus üzeneteit azonos szerkezetben – és ennek megfelelĪen bizonyos mértékig – összehasonlítható módon fogalmazta meg. A struktúra követi a – fentiekben már említett – kiemelt követelményeket azzal, hogy a kormányzás (governance) témájában nem vállalkozik ajánlásokra. Magyarországon a foglalkoztatási ráta alacsony, különösen az alacsony képzettségňek, a nĪk és az idĪsebb munkavállalók körében. 3. tábla Foglalkoztatási ráta korcsoportok és nemek szerint (Forrás: KSH)

Vonatkozási idĪszak

15-24

25-54

55-64

15-64

éves foglalkoztatottak (%)

2002 2003 2004

28,51 26,70 23,59

2002 2003 2004

31,20 29,68 26,32

2002 2003 2004

25,77 23,69 20,83

Együtt 73,00 73,70 73,62 Férfiak 79,74 80,14 80,48 NĪk 66,46 67,44 66,96

25,57 29,01 31,05

56,21 57,01 56,76

35,45 37,87 38,39

62,93 63,44 63,14

17,61 21,83 25,04

49,83 50,90 50,69

Ugyanakkor a munkanélküliség szintje jóval alacsonyabb az uniós átlagnál. Ez az alacsony részvételi aránnyal magyarázható: a munkaképes korú népességben igen magas az inaktivitás mértéke. JelentĪs munkaerĪ-piaci egyenlĪtlenségek vannak a középsĪ és a nyugati régiók – ahol a „modern gazdaság” koncentrálódik –, valamint az ország többi része között. A földrajzi és ágazati mobilitás alacsony.

40

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete 4. tábla Munkanélküliségi ráta korcsoportok és nemek szerint Forrás: KSH

15–24

25–54

55–64

15–64

Vonatkozási idĪszak éves munkanélküliek (%) 2002 2003 2004

12,62 13,36 15,46

2002 2003 2004

13,22 13,73 16,24

2002 2003 2004

11,87 12,88 14,43

Együtt 5,17 5,29 5,46 Férfiak 5,43 5,53 5,29 NĪk 4,86 5,01 5,65

3,13 2,80 3,08

5,83 5,88 6,12

3,86 2,85 3,27

6,16 6,13 6,10

1,91 2,72 2,85

5,43 5,59 6,13

Az alkalmazkodóképesség növelése A munkabérre rárakódó adók (és járulékok) szintje továbbra is magas, és ez akadályt jelent a munkahelyteremtés számára, amely valószínňleg hozzájárul a bejelentés nélküli munkavégzéshez. Ezen túlmenĪen a gazdasági növekedés lelassulása közepette további erĪfeszítésekre van szükség – a szociális partnerekkel együttmňködve – annak biztosítása érdekében, hogy a bérfolyamatok az eddiginél nagyobb mértékben, foglalkoztatás-baráttá váljanak. Ezeknek a folyamatoknak az alakulásában azonban a gazdaság versenyképesebb része játszik meghatározó szerepet, és ennek következtében nem szükségszerňen járulnak hozzá a munkahelyteremtĪ kapacitás erĪsödéséhez a gazdaság kevésbé fejlett területein. A munkavállalás – a mindenki számára elérhetĪ választási lehetĪség A munkavállalók egészségi állapota aggodalomra ad okot, és részben ezzel magyarázható az alacsony aktivitás. Az egészségi állapot javítása érdekében egyrészt olyan politikára van szükség, amely a munkakörülmények javítását ösztönzi. Másrészt szükség van az egészségügyi ellátás javítására mind a megelĪzésben, mind a gyógyításban. Reformokat kell végrehajtani a szociális juttatások terén is, beleértve a betegséggel összefüggĪ ellátásokat, mégpedig azzal a céllal, hogy megérje munkát vállalni, és csökkenjen a bejelentés nélküli munka aránya. Mindezekkel az intézkedésekkel párhuzamosan a munkavégzés feltételeit rugalmasabbá és család-baráttá kell tenni, beleértve a részmunkaidĪs munkavállalás vonzóbbá tételét, 41

Köpeczi Bócz Tamás különösen a nĪk és az idĪsebb munkavállalók körében. Szükség van arra is, hogy erĪteljesebbé váljanak a munkanélküliekre és inaktívakra irányuló megelĪzĪ és aktív munkaerĪpiaci intézkedések, különösen a leghátrányosabb helyzetň régiókban. Ehhez modern állami foglalkoztatási szolgálatra van szükség, amely ösztönzi a foglalkozási és földrajzi mobilitást. Az integrációs (a társadalmi kirekesztĪdés elleni) stratégiára alapozva erĪfeszítéseket kell tenni a roma népesség munkaerĪ-piaci kilátásainak javítására. Beruházás a humán tĪkébe Lépéseket kell tenni az élethosszig tartó tanulás stratégiájának kidolgozása érdekében. E stratégia keretében olyan intézkedéseket kell kidolgozni, amelyekkel csökkenthetĪ az iskolából való lemorzsolódás aránya; elĪsegíthetĪ az egyetemi képzéshez való hozzájutás esélyegyenlĪsége; valamint amelyekkel szélesíthetĪ a képzéshez való hozzájutás lehetĪsége, különösen az alacsony képzettségňek körében.

III.3.3. Stratégiák és politikák a kihívásoknak való megfelelés érdekében A „feketemunka” felszámolása érdekében jelentĪs lépések történtek 2003-ban. Részben a már meglévĪ szabályozók szigorított ellenĪrzésével, részben új szabályozók bevezetésével. Fontos kiemelni, hogy 2003. július 1-jétĪl az állami és a privát szférában egyaránt bevezetésre kerültek azok a jogszabályok, melyek a kényszervállalkozások felszámolását mozdították elĪ. (Nem munkaviszonyban, de munkaviszony-szerňen foglalkoztatottak esetében a munkaadó úgynevezett „számlás” foglalkoztatást alkalmazott, elkerülve ezzel a járulékfizetési és egyéb terheket). A fejlesztések EU és hazai forrásból közösen valósulnak meg. A romák munkaerĪ piaci és képzési integrációját korábban PHARE, jelenleg HEFOP programok segítik. Számos közmunka programban is a roma népesség kiemelt célcsoportként szerepel. A romák integrált oktatására 2003-ban az oktatási tárca a közoktatási tv. módosításával új pozitív diszkriminációs eszközt alkalmazott. A megvalósítást a HEFOP keretében pályázati úton biztosítja. A szakmai alapképzés területén a már ismertetett Szakiskolai Fejlesztési Program két fĪ célkitňzése közül az egyik a lemorzsolódás csökkentése. A HEFOP keretében új kompetenciafejlesztĪ programcsomagok kerülnek kialakításra, melyek segíthetik, hogy a tanulási nehézségekkel küzdĪ fiatalok is szakképesítéshez jussanak. A felsĪoktatási expanzió folyik, nem kétséges, hogy a reformok felfutásával a kívánt eredmények elérhetĪk lesznek. MérhetĪ ugyanakkor, hogy a felsĪoktatás „elszívó ereje” szakképzett szakmunkás-hiányt okoz. A felnĪttképzési programokhoz való hozzájutást segítette a 2001-ben megjelent felnĪttképzési törvény.

42

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete

III.4.

A lisszaboni stratégia megvalósításának idĪközi értékelése

A 2000 után bekövetkezett külsĪ események nem segítették a közösségi célktňzések teljesítését. Az Európai Unió és tagállamai lassú fejlĪdésében közrejátszott az a tény, hogy a lisszaboni stratégia nagy része tekintetében nem kellĪ gyorsasággal láttak hozzá a megvalósításhoz. Ez a teljesítmény a tennivalók sokaságának, a hiányos koordinációnak és a prioritások ütközésének is betudható volt. A népesség alacsony növekedésével és elöregedésével még égetĪbbé vált a lisszaboni stratégia megvalósítása, amely nagyobb teljesítményt igényel az európai intézményektĪl és tagállamoktól. A nagyobb gazdasági növekedés és növekvĪ foglalkoztatás hozza létre a szociális kohézió és a fenntartható környezet biztosításának eszközét. Ugyanakkor a szociális kohézió és a fenntartható környezet hozzájárul a gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatáshoz. Európa számára az életszínvonal növelése érdekében reformpolitikával fel kell gyorsítani a növekedést, a keresletet, valamint a foglalkoztatottság és a termelékenység növelését. Ehhez sürgĪs fellépésekre van szükség az alábbi öt területre vonatkozó politikák tekintetében:

• Tudásalapú társadalom – fokozni kell Európa vonzerejét a kutatók és tudósok számára, a K+F-et elsĪ helyre kell sorolni, és támogatni kell az ICT használatát.

• BelsĪ piac – be kell fejezni az áruk és tĪke szabad mozgását biztosító belsĪ piac létrehozását, és el kell érni a szolgáltatások egységes piacának létrehozását.

• Vállalkozások támogatása – csökkenteni kell az általános adminisztratív terheket; javí•

•

tani kell a jogszabályalkotás minĪségét; elĪ kell segíteni az új vállalatok alapítását; és a vállalkozásokat jobban támogató általános körülményeket kell biztosítani. MunkaerĪpiac – az európai foglalkoztatási munkabizottság ajánlásainak gyorsabb teljesítése; létre kell hozni az élethosszig tartó tanulás és az aktív öregkor megvalósítását biztosító stratégiákat; támogatni kell a növekedést és a foglalkoztatottságot szolgáló társulásokat. Fenntartható környezet – a környezetvédelmi újítások elterjesztése és a környezetvédĪ iparban vezetĪ szerep juttatása számára; a termelékenység terén a környezeti hatékonyság révén hosszú távú és fenntartható javulás elérését biztosító politikákat kell követni.

A felsĪ szintň bizottság továbbá az alábbi ajánlásokat teszi:

• Az Európai Tanács álljon a lisszaboni stratégia megvalósításának élén. • A tagállamok nemzeti programok készítésével kötelezzék el magukat a teljesítés mellett, és a folyamatba vonják be az állampolgárokat és az érdekelt feleket.

• Az Európai Bizottság végezzen felülvizsgálatokat, készítsen jelentéseket, politikájával és fellépéseivel támogassa és segítse elĪ az elĪrehaladást.

• Az Európai Parlament önállóan és aktívan vegyen részt a teljesítés monitorozásában. • Az európai szociális partnereknek felelĪsséget kell vállalniuk és aktívan részt kell venniük a Lisszaboni stratégia végrehajtásában.

43

Köpeczi Bócz Tamás

III.4.1. A megvalósult fejlĪdés Az Unió és a tagállamok által véghezvitt elĪrelépések elemzése az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások és a foglalkoztatási iránymutatások végrehajtásáról szóló jelentéseken, illetve a Bizottság által javasolt és a Tanács által elfogadott strukturális mutatókon alapul. Az elemzés különös hangsúlyt fektet arra, hogy integrált stratégiák segítségével bizonyos területeken tetterĪs reformokat kell végrehajtani. A lisszaboni stratégia nem kielégítĪ végrehajtása jelentĪs nettó költséggel járhat Európa számára: pl. a szerényebb mértékň gazdasági növekedés, a foglalkoztatás fellendítése terén való késedelem, valamint egyes nagy ipari partnerünkkel szemben az oktatás, illetve a kutatás és fejlesztés terén növekvĪ eltávolodás tekintetében. Néhány területen olyan jelentĪs problémák bukkantak fel, melyek az egész stratégiát hátráltatják, és amelyek gátolják a nagymértékň gazdasági növekedés visszaállását. A legjelentĪsebb késleltetĪ tényezĪket három, a növekedés szempontjából létfontosságú stratégiai területen állapították meg: a tudás és hálózat, az ipari és a szolgáltató ágazat versenyképessége, valamint az aktív idĪskor területén. Ennek megfelelĪen a Bizottság azt javasolta, hogy az Európai Tanács, hangsúlyozva a gyors cselekvés fontosságát, a következĪ három kiemelt fontosságú területen hozza meg a szükséges döntéseket:

• Az ún. „Növekedési Kezdeményezés” végrehajtásán keresztül, növelni kell a tudásba • •

és a hálózatokba való befektetést, elsĪbbséget adva mindeközben a kutatás, oktatás és képzés területén való beruházás szintjének és minĪségének. Különösen az ipari ágazatban kedvezĪbb szabályozás alkalmazása, illetve a szolgáltatásokról szóló keretirányelv és a környezetvédelmi technológiákról szóló akcióterv javaslatainak elfogadása által fokozni az európai vállalatok versenyképességét. Végül elĪmozdítani az aktív idĪskort az idĪsebb munkavállalók további munkára való ösztönzésével, illetve az oktatási rendszernek az élethosszig tartó tanulásra való alkalmassá tételével, továbbá a munkaszervezés, az egészségmegĪrzés és az egészségvédelem modernizálásával.

Európának meg kell oldania az idĪsödĪ népesség problémáját, amely hosszú távon a munkaképes népesség jelentĪs csökkenését eredményezi, miközben a nyugdíjba vonultak aránya nĪ. Amennyiben a munkaerĪ méretének csökkenését nem kompenzálják a munkatermelékenység növelésével, a potenciális növekedés mértéke 2040-re drámaian, kb. 1%-ra csökken, amely mindössze a jelenlegi szint fele. A gazdasági teljesítmény ilyen mérvň csökkenése az idĪskorhoz kapcsolódó kiadások emelkedése mellett az európai szociális modellt jelentĪs megpróbáltatásnak tenné ki. A globalizáció megnövekedett üteme az EU gazdaságát a külföldrĪl érkezĪ egyre növekvĪ versenynek teszi ki. Egyre bĪvül azoknak a gazdasági tevékenységeknek a köre – jelenleg

44

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete idetartozik a csúcstechnológiás és munkaigényes áruk és szolgáltatások elĪállítása –, amelyeknek szembe kell nézniük a külsĪ versennyel. Az EU K+F-beruházásai megközelítették a stagnálás szintjét. Ha jelenlegi tendenciák folytatódnak, 2010-re a K+F beruházások szintje a GDP 2,2%-át teszi ki, amely jelentĪsen a közösen elfogadott 3%-os célkitňzés alatt van. Mindezek fényében olyan fontos döntéseket kell hozni, amelyek meghatározzák Európa gazdasági és társadalmi jövĪjét.

III.5. A lisszaboni stratégia új kezdete 2005. február 2-án a Bizottság új kezdetet javasolt a lisszaboni stratégiának, amelynek keretében az Európai Unió erĪfeszítései két fĪ feladatra összpontosulnak – erĪsebb és tartósabb növekedés megvalósítása, valamint több és jobb minĪségň munkahely teremtése. Az Európai Unió intézményei az újraindítás lendületét azóta fokozatosan konkrét cselekvésekre váltják. Az Európai Tanács márciusi ülése, az Európai Parlamenttel és az európai szociális partnerekkel együtt, egybehangzóan támogatta a Bizottságnak a liszszaboni stratégia újrakezdésére és céljainak átirányítására vonatkozó javaslatát. A növekedés és foglalkoztatás elĪsegítését célzó lisszaboni partnerség célja a gazdaság modernizálása a növekvĪ mértékben globalizálódó piacok, a technológiai változások, környezeti feszültségek, valamint az idĪsödĪ népesség ellenére. A stratégia a fenntartható fejlĪdési követelmények szélesebb kontextusába is belehelyezhetĪ, amely szerint a jelenlegi szükségletekrĪl úgy kell gondoskodni, hogy az ne veszélyeztesse a jövĪ generációk lehetĪségét a saját szükségleteikrĪl való gondoskodásra. Európának többet kell befektetnie a fiatalokba, az oktatásba, a kutatásba és fejlesztésbe, hogy így tudja biztosítani azokat az eszközöket és kilátásokat, amelyek a jólét és minden polgár biztonságának megteremtéséhez szükségesek. A piacokat még nyitottabbá kell tenni, csökkentendĪ a bürokrácia, modern infrastrukturális beruházások valósítandók meg, hogy a vállalatok képesek legyenek a növekedésre, az innovációra és az új munkahelyek megteremtésére. Meg kell tenni a szükséges lépéseket a képzett és vállalkozói munkaerĪ létrehozására, hogy minden európai polgár élvezhesse a magas foglalkoztatási aránnyal rendelkezĪ társadalom, a magas szintň szociális védelem, valamint az egészséges környezet elĪnyeit. A lisszaboni stratégia újraindításának egyik fontos eleme a stratégia kormányzati struktúrájának teljes felülvizsgálata a nemzeti és közösségi szintň kötelezettségek egyértelmňbb meghatározása céljából, a feladatok és kompetenciák jobb összeillesztése érdekében. Sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a tudást, oktatást és képzést elĪsegítĪ politikákra, az EU versenyképességének és fenntartható növekedésének – a társadalmi és területi kohézió biztosítása mellett történĪ erĪsítése érdekében.

45

Köpeczi Bócz Tamás 5. tábla A foglalkoztatás tekintetében 2004-ben a következĪ számszerňsített célkitňzéseket határozta meg a kormány

EU átlag Foglalkoztatási ráta

Tény (2003)

Uniós célkitňzések 2005

2010

Magyarország

Nemzeti célkitňzések

Tény (2003)

2006

2010

70

57,0

59

63

57

60

50,9

53

57

70,8

-

-

63,4

64

69

40,2

-

50

29,0

33

37

EU-15

EU-25

EU-25

EU-25

Összesen

64,3

62,9

67

NĪk

56,0

55,0

Férfiak

72,5

55+

41,7

III.5.1. Közösségi lisszaboni program Az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy a nemzeti programok megfelelĪjeként nyújtson be egy „közösségi lisszaboni program”-ot, amely a közösségi szinten tett cselekvésekre vonatkozik. Ennek a programnak a struktúrája a növekedésre és foglalkoztatásra vonatkozó integrált iránymutatások szerkezetét követi. Az e program keretében javasolt politikai intézkedések három fĪ területre sorolhatók:

• A növekedést elĪsegítĪ tudás és innováció, • Európa vonzóbbá tétele a befektetések és a munkavállalás számára, • Több és jobb minĪségň munkahely teremtése. Az elért haladást – uniós és nemzeti szinten egyaránt – az EU elért haladásról szóló egységes éves jelentésében vizsgálják felül. A közösségi szint tekintetében a jelentés az említett közösségi lisszaboni programban felsorolt cselekvések rendszeres ellenĪrzésén alapul. Az EU elért haladásról szóló éves jelentése a tagállamok nemzeti programjainak végrehajtását is értékeli. Ezen éves értékelés alapján a Bizottság – szükség esetén – meghatározza a közösségi szinten szükséges további intézkedéseket, és ennek megfelelĪen felülvizsgálja a közösségi lisszaboni programot. A makro- és mikrogazdasági, valamint foglalkoztatottsági politikák megtervezése és végrehajtása elsĪdlegesen a tagállamok feladata, és azokat a nemzeti reformprogramokban határozzák meg. A Közösség az átfogó gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai menetrendhez a belsĪ piac kiteljesítésével, valamint a nemzeti politikákat támogató és kiegészítĪ közös politikák és tevékenységek végrehajtásával járul hozzá.

46

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete

III.5.2. Kulcsfontosságú cselekvések a Közösségben A Közösség különösen az alábbi magas hozzáadott értékkel rendelkezĪ kulcsfontosságú cselekvésekre összpontosít:

• a tudás és az innováció támogatása Európában, • az állami támogatáspolitika reformja, • az üzleti vállalkozások mňködését meghatározó szabályozási keret javítása és egysze• • • • •

rňsítése, belsĪ piac kiteljesítése a szolgáltatások számára, a DOHA-forduló nagyra törĪ megállapodásának megvalósítása, a fizikai, a munkaerĪ és a tudományos mobilitás akadályainak megszüntetése, a gazdasági migrációra vonatkozó közös megközelítés létrehozása, a gazdasági szerkezetátalakítás társadalmi következményeinek kezelésére irányuló erĪfeszítések támogatása.

A Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásának közelmúltban elfogadott javítása segíti a jobb makrogazdasági stabilitás elérését az EU-n belül, amely alapvetĪ tényezĪ a fenntartható gazdasági növekedés és munkahelyteremtés megvalósításában. A Bizottság azt javasolta, hogy a strukturális alapok és a kohéziós alap által támogatott programok a tudásba, innovációba és kutatási kapacitásokba, továbbá javított oktatásba és szakmai képzésbe történĪ beruházásokra irányuljanak. Ezek a gazdasági infrastruktúra támogatása révén hozzájárulnak a tagállamok, régiók és városok vonzerejének javításához. JelentĪs infrastrukturális befektetéseket kell megvalósítani a közlekedés, a környezetvédelem és energiaágazat területén az olyan – különösen az új tagállamokban található – régiókban, amelyek lemaradtak, a növekedés és az Unió többi tagállamával való hosszú távú konvergencia elĪsegítése érdekében. A hatékony infrastrukturális hálózatok – mivel javítják az elérhetĪséget – elĪfeltételei az üzleti vállalkozások növekedésének és a munkahelyteremtésnek ezeken a területeken. Az új vidékfejlesztési alap sokkal célzottabban összpontosít a vidéki területeken történĪ növekedés és munkahelyteremtés biztosítására, miközben védi és fejleszti a természeti erĪforrásokat. Az erĪforrásokat a gazdálkodási és erdészeti ágazatban az emberekbe, innovációba, know-how-ba és tĪkébe, a vidéki területeken az IKT bevezetésébe történĪ elĪremutató befektetésekre, valamint – különösen a nĪk és a fiatalok esetében – a vidéki diverzifikáció révén létrejövĪ több és jobb munkahely megteremtésre kell összpontosítani. A Bizottság a közelmúltban nyújtotta be a 2007–2013 közötti idĪszakra szóló közösségi stratégiai iránymutatások egy csoportját, amelyek a kohéziós politika és a vidékfejlesztési programok új generációját nagyobb mértékben a növekedésre és munkahelyteremtésre irányítja. Ezek az iránymutatások törekednek szorosan összehangolni a kohéziós és vidékfejlesztési politikát a lisszaboni menetrenddel, és keretet határoznak meg annak biztosítására, hogy a

47

Köpeczi Bócz Tamás prioritások – a vonzó Európa, amely lehetĪséget nyújt a befektetésekre és munkára, a tudásra és az innovációra, valamint a mindenki számára történĪ munkahelyteremtésre – tükrözĪdjenek a nemzeti és regionális szintň operatív programokban. Az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Beruházási Alap (EBA) finanszírozás tekintetében történĪ horizontális hozzájárulását – különösen az EBB Innováció 2010 - kezdeményezése révén – is ki kell emelni.

IV. Oktatáspolitika és felnĪttképzés Európában Az Európai Unió alapvetĪ szabályozása, a Római SzerzĪdés nem terjeszti ki a közösségi kompetenciákat közvetlenül az oktatás területére. Ezeket a részleteket a Maastricht-i szerzĪdés (1992.) említi elĪször a 126. és 127. cikkelyben, annak hangsúlyozásával, hogy a tagállamok közötti együttmňködést támogatni kell ezen a területen is. A 127. cikkely nevesíti a távoktatást, mint a fejlesztendĪ területek egyikét. Az 1990-es évek második felétĪl fokozatosan kerültek elĪtérbe az oktatási rendszerekre irányuló kormányzati politikák harmonizálását célzó intézkedések az oktatás és a képzés területén. Az Európai Unió felismerte, hogy a gazdasági növekedéshez elengedhetetlen az oktatást úgy alakítani, hogy az iskolából, egyetemrĪl, iskolarendszeren kívüli képzésbĪl kikerülĪ munkavállalók megállják a helyüket a munkaerĪpiacon, és tudásukkal hozzásegítsék a Közösséget ahhoz, hogy a kontinensek közötti, egyre fokozódó gazdasági versenyben helytálljon, és erĪsítse pozícióit. Ehhez kapcsolhatók az Európai Unió azon törekvései, mint az oktatás és gazdaság közötti kapcsolatok szorosabbra fňzése, az oktatás minĪségének fontossága, a kiemelt figyelem az informatikai és telekommunikációs eszközök és módszerek szerepének erĪsítésére, és ezt szolgálják az oktatásban szerzett tapasztalatok átadását támogató rendszerek, adatbázisok is. A gazdasági növekedés önmagában nem elég ahhoz, hogy hosszabb távon megakadályozza az egyes társadalmi csoportok, hátrányos helyzetň rétegek leszakadását, a társadalomból való kizáródását. Ennek egyik legfĪbb oka a munkanélküliség. Az Európai Unió az oktatás, képzés segítségével veszi fel a harcot e jelenség ellen: ezt a célt szolgálják a felnĪttoktatást és az ún. élethosszig tartó tanulást (a három LLL: lifelong learning) támogató oktatási formák, a nyitott és távoktatás hangsúlyosabb jelenléte az Európai Unióban. A tagállamok közötti egyre szorosabb gazdasági és politikai együttmňködés egyik feltétele az „európaiság” érzésének erĪsítése az állampolgárokban. Ehhez hívja segítségül az EU az oktatást: már a fiatalokban tudatosítani kell, hogy mit jelent az integráció, erĪsíteni kell bennük az összetartozás érzését és az együttmňködési hajlandóságot. Ezért is támogatja az EU a diákok mobilitását (utazását, mozgását). 48

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete

IV.1.

Oktatáspolitikát érintĪ alapdokumentumok

Az oktatáspolitika a jövĪ társadalmát jelentĪsen befolyásoló eszköz, melyet a nemzeti sokszínňség jellemez Európa-szerte. A társadalom és gazdaság kapcsolatrendszerén keresztül az oktatás gazdasági tényezĪ is. A munkavállaló számos „jellemzĪje” pont abban tér el az egyes országok esetében, amit a különbözĪ oktatási rendszerek alakítanak, kialakítanak benne. A sokat emlegetett kompetenciák képzéssel és elsĪként is az oktatási rendszerben átadott tudással alakíthatók ki. A kulcskompetenciák meghatározásai sok esetben kifejezetten a munkavállaláshoz kapcsolódó leíró eszközöket próbálnak megfogalmazni. A cselekvés-kompetenciák az egyén munkavállalásának közvetlen befolyásoló tényezĪi, amelyek kialakítása az oktatási rendszer keretein belül, fejlesztése pedig az egész életen át tartó tanulás keretében történik. Az Európai Unió történetében az oktatáspolitika kérdésköre a gazdasági versenyképesség javítása fĪ célkitňzés ívében elsĪsorban a munkaerĪ és a vállalkozások szabad áramlása megfogalmazás mentén formálódott. A kezdeti idĪszakot jellemzĪ alapvetĪen nemzeti hatáskör hangsúlyozása fokozatosan változott és jutott el a Közösségi oktatáspolitika (mely hivatalosan még nem létezik, de funkcionális elemei már fellelhetĪk) irányába. A fejezetben ismertetett dokumentumok tükrözik az Európai Unió azon törekvését, miszerint a szociális, foglalkoztatási problémák megoldása érdekében az oktatást és képzést hívja segítségül. Az oktatás és képzés területén megvalósított reformfolyamatok mintegy zálogai a munkaerĪ-piaci, munkanélküliségi problémák megoldásához vezetĪ útnak, különös tekintettel az élethosszig tartó tanulás, nyitott- és távoktatás szerepére a munkavállalók új kihívásokra való felkészítésében.

IV.1.1. Dokumentumalkotás az 1990-1999. közötti idĪszakban a)

Memorandum a nyitott távoktatásról az Európai Közösségekben (Memorandum on Open Distance Learning in the European Community) Az 1991-ben született memorandum kiemeli, hogy szükséges a szakképzés hozzáférhetĪségének javítása minden szinten, ki kell dolgozni a követelményrendszereket, és fejleszteni kell a minĪséget a távoktatási technikák alkalmazása és a legújabb technológiai eredmények bevetése révén. A Memorandum a nyitott és a távoktatás fejlesztését a következĪ mňködési területeken szorgalmazza: a távolabbi és a hátrányos helyzetň régiók oktatási és szakképzési infrastruktúrájának fejlesztése; a távoktatási segédanyagok kidolgozói között egy európai együttmňködési hálózat létrehozása; a hagyományos oktatási intézmények és a távoktatással foglalkozó intézmények közötti együttmňködés fejlesztése; ennek az oktatási formának a színvonalemelése, valamint a fogyasztók és a szerzĪk védelme a távoktatásban és a nyitott oktatásban használt áruk szabad áramlását érintve.

49

Köpeczi Bócz Tamás b) Zöld Könyv az oktatás európai dimenziójáról A Bizottság 1993-ban egy Zöld Könyvet terjesztett elĪ az oktatás európai dimenziójáról, hogy elĪsegítse az alkotó vita kibontakozását, mielĪtt a Közösség számára konkrét oktatáspolitikai javaslatokkal áll elĪ. Ez a dokumentum teljes egészében tiszteletben tartja a szubszidiartiás elvét, de javaslatot tesz olyan lépésekre, melyeket az Európai Unió az oktatás területén tehet a tagállamok intézkedéseinek kiegészítéseként. A cél nem az oktatás szervezeti vagy tartalmi kérdéseibe való beavatkozás, hanem az együttmňködés szorgalmazása már az iskolákban is, azaz az iskolai együttmňködések fejlesztése multilaterális partneri kapcsolatok és projektek révén; az oktatás világában élĪk mobilitásának és cserelehetĪségeinek támogatása; a nyelvtanítás, a távoktatás és a multimédiás oktatás fejlesztése; az oktatási innovációk támogatása és terjesztése; valamint az információk és a tapasztalatok cseréjének erĪsítése. A programok és akciók egy új generációja felé Az új szerzĪdés bevezetését megelĪzĪ idĪszakban, az 1992-ben és 1993-ban folytatott konzultációk idején alkalom nyílott egy kis szünetre és visszatekintésre, szemben az elĪzĪ idĪszak lázas közösségi szintň tevékenységeivel. Ekkor volt lehetĪség arra, hogy a Bizottság elkészítse azokat a javaslatokat, melyek a Közösség addigi oktatási és képzési programjainak és akcióinak a racionalizálását célozták meg, s melyeket a Bizottság 1993 végén és 1994 elején terjesztett elĪ. Ezek a javaslatok a három fĪ programban öltenek testet, ezek: a SOCRATES akcióprogram, melynek célja a hozzájárulás az oktatás és a képzés minĪségének fejlesztéséhez, illetve egy nyitott európai oktatási tér megteremtéséhez; a LEONARDO akcióprogram, melynek célja a szakképzési politika megvalósítása; és az Ifjúság Európáért III. program, melynek célja a fiatalok cseréinek és az ifjúsági tevékenységeknek a támogatása. Ezek a kezdeményezések az oktatási, képzési és ifjúsági programok és akciók egy új generációját jelentik már, melyekre rendkívül fontos szerep vár az állampolgárok Európájának megteremtésénél. c)

Fehér Könyv az oktatásról és képzésrĪl (Teaching and Learning: Towards a Learning Society, White Paper on Education and Training) Az Európai Unió 1995. évi Fehér Könyve a tanuló társadalom kialakulásával kapcsolatban az információs társadalom, a nemzetköziesedés és a tudományos-technológiai tudás hatását vizsgálta, megállapította a legfontosabb tennivalókat, és kiemelte a széles körň mňveltség és rugalmasság fontosságát.

d) Tanulás az információs társadalomban akcióterv (Learning in the Information Society – Action plan for a European education Initiative) 1996-ban az Európai Bizottság kidolgozott az ezredforduló utáni idĪszakra az információs társadalom számára egy akciótervet, amely elsĪsorban az alap- és középfokú oktatást érinti. A program alapvetĪ célja a nemzeti és a helyi tevékenységek támogatása és ezen tevékenységek megfogalmazása. A kezdeményezés céljával kapcsolatban négy pontot fogalmaztak meg. A legfontosabb feladat meggyorsítani az iskolák belépését az információs társadalomba, mégpedig a módszertani, tartalmi és eszközfejlesztés segítségével. A második pont megállapítása szerint elĪ kell segíteni a multimédia-eszköz, az oktatási szolgáltatások elterjedését, és ezeket

50

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete létre is kell hozni. Az akcióterv harmadik pontja szerint az információs társadalom lehetĪségeivel és eszközeivel erĪsíteni kell az oktatást és a képzést. Lényeges szempont az országok és a népek – beleértve a kisebbségeket is – nyelvi és kulturális különbözĪségeinek megtartása és támogatása. Biztosítani kell a jelenlegi iskolai hálózatok összekapcsolását, multimédia-alkalmazási osztályokat kell létrehozni. Fontos feladat konferenciák és tapasztalatcserék szervezése a tanárok, oktatók részére. Biztosítani kell a fejlesztésbe bevont országok miniszterei, kormányszintň vezetĪi, valamint a helyi önkormányzatok közti együttmňködést is. Az akcióterv szerint a legfontosabb feladat az oktatók felkészítése és képzése, illetve a továbbképzés támogatása. E feladatok végrehajtására európai szintň támogatással tanárképzĪ és továbbképzĪ központokat alakítanak ki. A negyedik pont olyan információs rendszer kialakítását tervezte, amely számon tartja a fejlesztési eredményeket, a tapasztalatokat, az elektronikus úton megjelenĪ és elérhetĪ eszközöket, minden hardver- és szoftveranyagot. e)

A tudás Európája felé – Irányelvek az oktatásról és képzésrĪl 2000–2006. (Towards a Europe of Knowledge) A Bizottság Towards a Europe of Knowledge (A tudás Európája felé) címň 1997-es dokumentumában a 2000 és 2006 közötti idĪszak oktatási, képzési és ifjúsági programjaira vonatkozó javaslatait az élethosszig tartó tanulás megvalósítása köré csoportosította.

IV.1.2. „e”-dokumentumok a 2000-2001. közötti idĪszakban a)

eEurope – Információs társadalom mindenkinek (eEurope- An Information Society For All) A Bizottság 1999 decemberében hozta nyilvánosságra az eEurope kezdeményezést, azzal a céllal, hogy létrehozza az „on-line Európát”. A Bizottság elnöke, Romano Prodi által beterjesztett, majd 2000 márciusában a tagországok kormányfĪi által Lisszabonban jóváhagyott dokumentum keres választ az Uniót érĪ külsĪ kihívásokra. A kihívásokra adandó ambiciózus válasz célkitňzése: a világ legdinamikusabb és legversenyképesebb gazdaságává válni, lehetĪvé téve a fenntartható fejlĪdést, és megvalósításának eszköze: az „eEurope”, Információs társadalom mindenkinek!”. A Bizottság e cél eléréséhez az alábbi kulcsfeladatokat állapította meg:

• • • • • • • • • •

az európai ifjúság átvezetése a digitális korszakba, olcsóbb Internet hozzáférés, az e-kereskedelem felgyorsítása, gyors Internet hozzáférés a kutatók és a diákok számára, intelligens kártyák használata a biztonságos elektronikus hozzáférés érdekében, kockázati tĪke a hi-tech kis- és közepes vállalkozások számára, e-részvétel a hátránnyal élĪk számára, on-line egészségbiztosítás, intelligens szállítás, on-line kormányzat.

51

Köpeczi Bócz Tamás b) E-learning – A jövĪ oktatásának tervezése (eLearning initiative – Designing Tomorrow’s Education) 2000 májusában született meg az elsĪ elektronikus távoktatás fejlesztésére irányuló uniós stratégia, melynek elemei:

• az eszközellátottság, infrastruktúra és hálózati hozzáférés fejlesztése, a multimédiaszámítógépek elterjesztése;

• a képzés fejlesztése minden szinten: az új technológiák alkalmazásához szükséges • • c)

készségek fejlesztése, innovatív oktatási modellek fejlesztése, tanárok és oktatók képzése; kiváló minĪségň multimédia-tartalom és -szolgáltatások, az oktatást segítĪ tanácsadó szolgáltatások (vocational guidance services) fejlesztése, a multimédia-ipar és a felhasználók közötti kapcsolatok szorosabbra fňzése; a tudásközpontok – egyetemek, iskolák, kulturális és közösségi intézmények – elektronikus hálózati összekapcsolásának, együttmňködésének segítése (networking).

eEurope 2002 cselekvési terv (eEurope 2002 Action Plan) A korábbi dokumentumokban – mindenekelĪtt az eEurope-ban és a lisszaboni állásfoglalásban – elemezték az új gazdasági és társadalmi kihívásokat, számba vették a digitális globális gazdaság társadalmi hatásait, megjelölték az európai válaszok fĪbb irányait. A 2000 júniusában megjelent „eEurope 2002” akciótervben megfogalmazott konkrét teendĪk három fĪ célkitňzés köré csoportosíthatók: • Olcsóbb, gyorsabb és biztonságosabb internet-hálózat kiépítése. • Befektetés a humán erĪforrások fejlesztésébe és a képességek kialakításába. • Az internet használatának serkentése.

d) Memorandum az egész életen át tartó tanulásról (Memorandum on Lifelong Learning) A 2000. októberi „Memorandum az egész életen át tartó tanulásról” hat kulcsfontosságú üzenetet fogalmazott meg az LLL terén: 1.

Új ismeretekhez és készségekhez való hozzáférés biztosítása mindenkinek (új ismeretek, informatikai jártasság, idegennyelv ismeret, mňszaki kultúra, vállalkozási és társadalmi ismeretek és készségek), de emellett egyre fontosabbá válnak a társadalmi készségek, mint az önbizalom, önirányítás és kockázatvállalás.

2. Több befektetés az emberi erĪforrásokba. Ezt ösztönözni kell mind az intézmények, mind az egyén szintjén (adórendszer, egyéni tanulási folyószámlák stb.). 3.

Innováció az oktatásban és a tanulásban (Info-kommunikációs technológia, intelligens tanulási terek, tanítás helyett tanulás, tanároknak mentorokká, közvetítĪkké képzése).

4. A tanulás értékelése (megbízható és jó minĪségň rendszereket kell kidolgozni az elĪzetes és tapasztalati tanulás elismeréséhez, akkreditációjához a munkaerĪ szabad mozgása érdekében is). 52

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete 5. Információ és tanácsadás-szolgáltatás (tanácsadó ügynöki hálózat). 6. Közelebb vinni a tanulást az otthonokhoz, a lakóhelyhez (Info-kommunikációs technológia, ösztönzĪ programok az egyének, az önkormányzatok, a régiók számára, tanuló központok iskolákban, faluházakban, könyvtárakban stb.). e)

Jelentés az oktatási és képzési rendszerek jövĪbeni céljairól (Report on the Future Objectives of Education and Training Systems) A Bizottság a lisszaboni csúcson kapott felhatalmazás alapján, a tagországokkal való konzultációt követĪen készítette el ezt a dokumentumot, melyet 2001 tavaszán a stockholmi európai tanács elé terjesztett. A célok három nagy célcsoportba sorolhatóak: 1.

Az oktatási és képzési rendszerek minĪségének és eredményességének növelése az Unióban – tanárok képzésének fejlesztése, a tudásalapú társadalom által megkívánt készségek fejlesztése, info-kommunikációs technológiához való hozzáférés mindenki számára, erĪforrások jobb kihasználása, minĪségbiztosítás fejlesztése. 2. Az oktatási és képzési rendszerekhez való hozzáférés megkönnyítése – nyitott tanulási környezet, tanulás vonzóbbá tétele, aktív állampolgárság, társadalmi kohézió. 3. Az oktatási és képzési rendszerek megnyitása a külvilág felé – a munka világának kutatással, társadalommal való kapcsolatának erĪsítése, vállalkozói szellem fejlesztése, idegennyelv-tanulás fejlesztése, mobilitás (hallgatói-oktatói cserék). f)

E-learning cselekvési terv (eLearning Action Plan) A 2001. márciusi - 2001-2004 közötti idĪszakra szóló - dokumentum kritikus fontosságot tulajdonít az e-learningnek - ez segítheti abban az Európai Uniót, hogy a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon. Ehhez a következĪkre van szükség:

• Az oktatásban és a képzésben meg kell honosítani a versenyképes információs technológiát és kommunikációt.

• Infrastrukturális- és eszközfejlesztés területén: olyan rugalmas infrastruktúrát kell kialakítani, mely mindenki számára elérhetĪvé teszi az e-learninget.

• Képzés területén: elĪ kell mozdítani az egyetemes digitális írástudást, ki kell alakítani az egész életen át tartó tanulás kultúráját.

• Európai szintň minĪségbiztosítás területén - magas színvonalú európai oktatási tartalmakat kell kifejleszteni.

• Az együttmňködés erĪsítése Közösségi szinten. Rövid távú programként különbözĪ mérĪeszközök kifejlesztését kezdeményezte. E programmal elindult egy Közösségi szintň elemzĪ munka, mely lehetĪvé teszi az Európai Unió tagállamaiban elért e-tanulási eredmények összegyňjtését, a fĪ fejlesztési területek meghatározását.

53

Köpeczi Bócz Tamás

IV.1.3. Dokumentumok a 2002–2003. közötti idĪszakban a)

„Oktatás és képzés 2010” munkaprogram – 2002. (Education and Training 2010) Az Európai Tanács lisszaboni ülésén (2000) elfogadott stratégiai döntés értelmében az Európai Uniónak 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlĪdĪ tudás alapú társadalmává kell válnia. • Európa az oktatás és képzés területén a legjobb minĪséget fogja képviselni - oktatási és képzési rendszereinek, intézményeinek minĪsége világszerte referenciául fog szolgálni; • az európai oktatási és képzési rendszerek kellĪen kompatibilisek lesznek ahhoz, hogy lehetĪvé tegyék az állampolgárok számára az átjárhatóságot közöttük és a sokszínňségük kihasználását; • az EU bármely tagállamában különféle végzettséget, tudást és ismeretet szerzett állampolgárok karrierjük vagy további tanulásuk során képesek lesznek ezeket elismertetni az EU egész területén; • az európaiak elĪtt, koruktól függetlenül, nyitva fog állni az élethosszig tartó tanulás lehetĪsége; • Európa nyitott lesz a más régiókkal való együttmňködésben a kölcsönös haszon érdekében, és Európának a legpreferáltabb célállomássá kell válnia a világ más régióiból származó diákok és kutatók számára. Ebben a folyamatban az oktatásra és képzésre kulcsszerep hárul. A lisszaboni cél megvalósítása érdekében az Európai Bizottság 2002 februárjában elkészített, márciusban a barcelonai csúcs elfogadott egy részletes – 2010-ig megvalósítandó – munkaprogramot, melynek három stratégiai célját ezt megelĪzĪen már 2001 tavaszán a stockholmi Európai Tanács elé terjesztettek (Report on the Future Objectives of Education and Training Systems): • Az EU-s oktatási és képzési rendszerek minĪségének és hatékonyságának javítása. • Az oktatási és képzési rendszerekhez való hozzáférés biztosítása mindenki számára. • A kölcsönös haszon érdekében az európai oktatási és képzési rendszerek megnyitása a külvilág felé. A munkaprogram három stratégiai célhoz további célokat (13) rendel, amelyek az oktatási-képzési szakmapolitikai területek széles spektrumát ölelik fel. Az EU-s oktatási és képzési rendszerek minĪségének és hatékonyságának javítása

• A tanárok és oktatók oktatásának és képzésének fejlesztése • A tudás alapú társadalom által megkívánt ismeretek fejlesztése • A Kommunikációs és Információs Technológiákhoz (ICT) való hozzáférés biztosítása mindenki számára

• A tudományos és mňszaki tanulmányok vonzóbbá tétele • Az erĪforrások legjobb kihasználása

54

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete Az oktatási és képzési rendszerekhez való hozzáférés megkönnyítése mindenki számára

• Nyitott tanulási környezet • A tanulás vonzóbbá tétele • Az aktív állampolgárság, az egyenlĪ esélyek és a társadalmi kohézió támogatása Az oktatási és képzési rendszerek megnyitása szélesebb közönség számára

• A kapcsolódási pontok erĪsítése a munka és a kutatás világával, valamint a társada• • • •

lommal általában A vállalkozó szellem fejlesztése Az idegennyelv-tanulás fejlesztése A mobilitás erĪsítése Az európai együttmňködés erĪsítése

A Munkaprogram megvalósítása során a tagállamok közötti együttmňködés politikai, szakmai és jogi kerete a lisszaboni csúcson elfogadott nyitott koordinációs módszer, melynek elemei a célok közös meghatározása, a jó gyakorlatok terjesztése, szakmapolitikai ajánlások megfogalmazása a tagországok számára, mennyiségi és minĪségi indikátorok kidolgozása, nemzeti politikákra való alkalmazás lehetĪségének vizsgálata, monitorozása, közös értékelés. A Munkaprogram foglalkozik az oktatás és képzés különbözĪ elemeivel az alapképzéstĪl a szakképzésig, felsĪoktatásig, különös tekintettel az élethosszig tartó tanulás elvére. b) eEurope 2005- Mindenki információs társadalma Ennek a 2002. júniusi akciótervnek a célja, hogy kedvezĪ kereteket biztosítson a magánbefektetéseknek, az új munkahelyek létrehozásának, hogy fellendítse a termelést, modernizálja a közösségi szolgáltatásokat és végül, mindenki számára biztosítsa a lehetĪséget a globális információs társadalomban való részvételhez. Az eEurope 2005 ezért céljaként tňzi ki a tartalom, az alkalmazások és a biztonsági szolgáltatások serkentését egy, a tömegek számára is hozzáférhetĪ szélessávú infrastruktúrára alapozva. Az eEurope kezdeményezés második fázisát fémjelzĪ program fĪ céljai:

• • • • • c)

beruházásösztönzés, munkahelyteremtés, hatékonyság, termelékenység növelése, közszolgálatok modernizálása, „e-inclusion” – hozzáférés, szolgáltatások, alkalmazások, tartalom-elĪállítás ösztönzése, új piacok teremtése, szélessávú internet, az információ biztonsága.

Stratégiai mérföldkövek, indikátorok elfogadása Az EU Oktatási Miniszterek Tanácsa 2003. májusi ülésén 6 minĪségi indikátort, ún. mérföldkövet (benchmarks) fogadott el, azaz viszonyítási pontokat állapított meg, melyek alkalmasak arra, hogy a gazdasági verseny és a társadalmi fejlĪdés szempontjából kulcsfontosságú oktatási kérdésekben összehasonlíthatóvá tegyék az EU-átlag, valamint az Egyesült Államok és Japán teljesítményét.

55

Köpeczi Bócz Tamás Ezek a stratégiai fontosságú mérföldkövek a következĪk: 1.

Korai iskolaelhagyók: „2010-re el kell érni, hogy a korai iskolaelhagyók átlagos aránya az EU-ban ne haladja meg a 10%-ot”. 6. tábla A 18-24 évesek lemorzsolódási aránya (magyarország) 2. negyedév (Forrás: KSH)

2000

2001

2002

2003

2004

Összesen

13,6

12,9

12,2

11,8

12,6

Férfiak

14,1

13,3

12,5

12,4

13,7

13

12,6

11,8

11,1

11,4

NĪk

2. Matematikai, természettudományos, mňszaki felsĪfokú végzettséggel rendelkezĪk: „2010-re az EU-ban a matematikai, természettudományos és mňszaki végzettséggel rendelkezĪk számát legalább 15%-kal kell növelni, ugyanakkor a nemek közti egyenlĪtlen eloszlásnak mérséklĪdnie kell.” 7. tábla Mňszaki és természettudományos végzettséget szerzettek aránya (a 20-29 évesek körében, ezrelék) (Forrás: Eurostat)

1999

2000

2001

2002

2003

EU-25

9,8

10,2

11,0

11,4

12,2

EU-15

10,7

11,0

11,9

12,3

13,1

Magyarország

5,1

4,5

3,7

4,8

4,8

3. FelsĪ középfokú végzettséggel rendelkezĪk aránya: „2010-re az EU-ban a 22 éves korosztályba tartozó fiataloknak legalább 85%-a rendelkezzék felsĪ középfokú iskolai végzettséggel.” 8. tábla 22 évesek közt azok aránya, akik legalább felsĪ-középfokú végzettséggel rendelkeznek (Magyarország) (Forrás: KSH)

2001 2002 2003 2004

56

Együtt 86,5 87,6 86 84

Férfiak 86,9 87,4 85 82,7

NĪk 86,1 87,8 87,1 85,2

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete 4. Alapkészségek: „2010-re az EU-ban a nagyon alacsony olvasási kompetenciával rendelkezĪ 15 évesek számát a 2000. évihez viszonyítva legalább 20%-kal kell csökkenteni.” 5. Egész életen át tartó tanulás: „2010-re az EU-ban az egész életen át tartó tanulásban résztvevĪk átlagos aránya a felnĪtt, munkaképes korú lakosságnak (25–64 éves korosztály) legalább 12,5%-a legyen.” 9. tábla A 25-64 évesek oktatásban való részvételének arányszámai az oktatás jellege, gazdasági aktivitás és nemek szerint (magyarország) Forrás: KSH

Oktatásban részt nem vevĪ 25-64 éves Vonatkozási idĪszak

Foglalkoztatottak Összesen

Alkalmazottak

Önállók

Munkanélküliek

Inaktívak

Népesség

aránya az azonos gazdasági aktivítású csoporton belül, % 2002 2003 2004

96,8 95,3 95,5

96,6 95,0 95,3

2002

97,4

97,2

2003 2004

96,2 96,6

95,9 96,5

2002 2003 2004

96,1 94,2 94,3

95,9 94,1 94,1

Együtt 98,4 96,8 96,7 Férfi 98,7 97,6 97,0 NĪ 97,7 95,2 95,8

97,5 97,0 96,8

97,5 96,7 96,8

97,1 95,8 96,0

97,9

97,2

97,4

98,1 98,3

96,4 96,5

96,3 96,6

97,0 95,5 95,1

97,6 96,9 97,0

96,7 95,3 95,4

6. Befektetés a humán erĪforrásokba: A lisszaboni európai csúcstalálkozó jelentĪs éves növekedés elérésére szólított fel a humánerĪforrás-befektetések egy fĪre esĪ szintjében. A tagállamok maguk határozzák meg, hogy saját „mérföldköveiket” hol helyezik el helyzetüktĪl és oktatáspolitikai céljaiktól függĪen, tehát a kitňzött célok, mérföldkövek elérése nem kötelezĪ a tagállamok számára, hanem orientáló jellegň. A tagállamok feladata, hogy fejlesztési céljaikkal összhangban cselekvési tervet dolgozzanak ki, és konkrét lépéseket tegyenek a Tanács által elfogadott célkitňzések megvalósítása érdekében. 2004-ben minden munkacsoportnak átfogó jelentést kellett készítenie, melyeket felhasználtak a lisszaboni stratégia megvalósulásáról készült 2005-ös idĪközi beszámoló és az „Oktatás és képzés 2010” folyamat céljainak megvalósulásáról szól 2006-os közös jelentés elĪkészítésekor. 57

Köpeczi Bócz Tamás d) e-Learning Program 2004–2006 – Az információs és kommunikációs technológiáknak az oktatásba és képzésbe történĪ integrálásáról (Multi-annual programme (2004–2006) for the effective integration of Information and Communication Technologies in education and training systems in Europe) A 2003. decemberi program prioritásai: a digitális megosztottság megszüntetése, virtuális campus, virtuális mobilitás az egyetemeken, az iskolák számára partnerségek létrehozása az interneten (twinning), transzverzális szektorok és programok közötti tevékenységek, monitoring.

• • • •

IV.1.4. Dokumentumok a 2004 –2006. közötti idĪszakban a)

Lisszaboni stratégia megvalósításának idĪközi értékelése

Az Európai Tanács és Bizottság közös idĪközi értékelésének megállapításai:

• elmaradások az EU tagországokban a tudásalapú társadalmak megteremtésével kapcsolatban – a stratégiai célok veszélybe kerülnek,

• az egész életen át tartó tanulás következetesebb érvényesítése, az emberi erĪforrásokba történĪ beruházások lényeges növelése szükséges,

• az egész életen át tartó tanulásban részt vevĪ felnĪttek száma alacsony. 2004. elsĪ Közös IdĪközi Jelentés három kiemelt fejlesztési célja: 1. A reformoknak és a befektetéseknek a tudás alapú társadalom kulcsterületeire kellene fókuszálniuk nagyobb mértékň állami beruházások, illetve magánbefektetések bevonásával. A beruházások növelését össze kell kapcsolni a források hatékony felhasználásával. 2. Az egész életen át tartó tanulás koncepciójának valósággá kell válnia. Ehhez koherens és átfogó nemzeti stratégiák kidolgozására van szükség, kívánatos, hogy 2006-ig minden tagállam kidolgozza saját stratégiáját. 3. Létre kell hozni az oktatás és képzés Európáját, különösen a felsĪoktatásra és szakképzésre vonatkozó Európai Képesítési Keretrendszer kidolgozása által. b) Az oktatási programok új generációja Az Európai Bizottság (2004. július) javaslatot tett az Unió oktatási programjainak új generációjára (Integrated action programme in the field of lifelong learning) a 2007–2013 közötti idĪszakban. A Bizottság tetemes növelését javasolja az elĪirányzatoknak az oktatás és képzés területén. Az éves átlagos ráfordítás az oktatás és képzés területén mintegy 550 millió euróról (a jelenlegi pénzügyi tervezet utolsó éveiben) 1.850 millió euróra nĪne (2007–2013).

58

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete Az új programstruktúra középpontjában az egész életen át tartó tanulás áll, szerkezetében erĪsen integrált megközelítést alkalmaz. A fĪ programfejezetek az iskolai oktatás (Comenius), a felsĪoktatás (Erasmus – ideértve a Leonardóból átkerült felsĪfokú szakképzést is), a szakképzés (Leonardo da Vinci) és a felnĪttképzés (Grundtvig). Az információs és kommunikációs technológiák innovatív alkalmazása (a nyelvi képzéssel együtt) az integrált program transzverzális elemeként jelentkezik, de a korábban az e-Learning Program részeként nevesített tevékenységek a tematikus programfejezetekbe olvadnak. Az e-learning programra biztosított szerény források, az Unió következĪ generációs oktatási programjai jelzik az e-learning hátrébb szorulását. Az európai uniós programokból hiányzik az e-learningnek az egész életen át tartó tanulás stratégiáiba való integrálása. MindezektĪl a folyamatoktól függetlenül az e-learning oktatásban betöltött vitathatatlan szerepe, az oktatási gyakorlatban, a felnĪttképzésben, távoktatásban megvalósult térnyerése indokolttá teszi, hogy a következĪ fĪ fejezetben külön is foglalkozzunk e témával. c)

Az oktatás és képzés korszerňsítése

A 2005. novemberi Bizottsági közlemény „Az oktatás és képzés korszerňsítése: kulcs Európa jólétéhez és társadalmi kohéziójához” címmel jelent meg. Ez a Tanács és a Bizottság 2006. évi közös idĪközi jelentése az „Oktatás és Képzés 2010” munkaprogram megvalósításáról. A dokumentum szerint fel kell gyorsítani a reformokat, hogy eredményesebb legyen a liszszaboni stratégiához való hozzájárulás, és meg kell szilárdítani az európai szociális modellt. Tanulási partnerség, az érintettek feladatainak és költségeinek megosztása kiemelt. Az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram által kijelölt fontossági területeket jobban figyelembe kell venni a nemzeti irányvonalak kialakításakor. Az európai megállapodásoknak, oktatásnak és képzés területének központi helyet kell elfoglalnia a reformprogramokban, nemzeti stratégiákban. 2008-ra valamennyi tagállamban meg kell teremteni a munkaprogram megvalósításának nemzeti szintň koordinációs mechanizmusait. Ki kell alakulnia a kutatási eredményeket maradéktalanul felhasználó értékelési kultúrának (statisztikai eszközök, infrastruktúra kialakítása). Az egész életen át tartó tanulásra irányuló új integrált program keretében pontosan körvonalazódtak a tanulási tevékenységi programok. Az egész életen át tartó tanulásra irányuló stratégiák megvalósításának nyomon követése fontos, kiemelt szerepet fog játszani a 2008. évi közös jelentésben. Különös figyelmet kapnak az európai képesítési keretrendszerrĪl, az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról és a tanárképzés minĪségérĪl szóló tanácsi és európai parlamenti ajánlások.

59

Köpeczi Bócz Tamás

V. Az e-learning Az e-learning olyan gyakran emlegetett fogalmakkal kapcsolódik össze, mint a „tudás alapú társadalom” és az „élethosszig tartó tanulás”. Az üzleti szférában, a vállalati továbbképzésekben is egyre inkább alapigénnyé válik az e-learning technológia alkalmazása, mint a minĪség és a hatékonyság növelésének eszköze. A tanulási lehetĪségek széles körň kiterjesztésében az e-learningnek kulcsfontosságú szerepe van az egyenlĪtlenségek mérséklésében (bárkinek, bárhol lehetĪsége legyen tanulni). Az e-learning az oktatás minden szintjén jelen van. Nem egyszerňen tantermi számítógép használatot jelent az iskolai oktatásban vagy az otthoni számítógép és internet használatát a távoktatásban. Több annál, amit egy-egy vállalat saját belsĪ képzésében valamilyen e-tanulási keretrendszer alkalmazásával el tud érni. A mai oktatás és képzés egyénközpontú, az egyének igényeihez igazodik, az elektronikus oktatás kiválóan támogatja az új oktatási módszereket. Az oktatástechnológia fejlĪdése visszahat a tanítás teljes egészére, és újra felerĪsíti a tanulóegyén központba kerülését, jelentĪs hatást gyakorolva az oktatásmódszertan reformjaira is. A személyiség és kompetenciák fejlesztése, valamint a tudásszerzési igény gyors és hatékony kiszolgálása az a megközelítés, amivel az e-learning szerepét hangsúlyozhatjuk. Oktatás-módszertani szemszögbĪl közelítve a kérdést, kimondhatjuk, hogy az e-learning elengedhetetlen feltétel az új tanítási-tanulási módszerek alkalmazásában:

• az idĪ- és hely-független tanulási környezet megteremtésével; • a tanulási szolgáltatásokhoz való hozzáférés földrajzi akadályainak lebontásával, • a hagyományos információs adatbázisok (könyvtár) helyett világméretň információs adatbázisok alkalmazásával a tanulási, illetve kutatási feladatokhoz,

• egyénileg ütemezhetĪ tanulási környezetekkel, • a térfüggetlen interakciókon és kapcsolatteremtésen nyugvó oktatási feladatok tanulásba integrálásával. Az elektronikus oktatási eszközök hatékony támogatást adnak:

• • • • • •

60

a tanulási stílus megválasztásához; egyedi, egyénre szabott tananyagokhoz és szolgáltatásokhoz; a tanulási folyamatok egyénenkénti követéséhez és rögzítéséhez; a tanuló teljesítményének önértékeléséhez és figyeléséhez; interaktív kommunikáció létrehozásához a tanulási folyamat résztvevĪi és befolyásolói között; az oktatási erĪforrásokhoz való interaktív hozzáféréshez.

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete Az e-learning – napjainkban elsĪsorban a felsĪfokú, illetĪleg a posztgraduális képzésben elektronikus úton megvalósuló távoktatás. Az e-learning az intézmények modernizációjának elismert eleme:

• az e-learning egy oktatási/képzési tevékenység, • az információs-kommunikációs technológia (IKT) meghatározó jellemzĪje a távoktatás ezen formájának,

• az e-learning egy gazdaságos képzési forma, valamint • többek számára hozzáférhetĪ, mint a hagyományos képzés, • hatékonyan támogatja a korszerň pedagógiai elveket. Az Európai Unióban az e-learning kezdetben csak kis mértékben volt jelen az oktatás napi gyakorlatában, ugyanakkor a nemzeti politikai kezdeményezések az ezredforduló éveiben nagy lendületet adtak ezeknek a fejlesztéseknek – ezt támasztja alá az elĪzĪ fejezet dokumentumai között megjelenĪ számos e-tanulással kapcsolatos koncepció, célkitňzés. Az e-learning egyre hangsúlyosabban jelenik meg napjaink gyakorlatában. Az elektronikus távoktatás európai fejlesztésében jelentĪs szerepet játszottak a nagyléptékň EU-s, illetve nemzeti hatáskörben megvalósított stratégiai programok. Az uniós programokra jellemzĪk a különbözĪ projektek keretében elĪállított kísérleti fejlesztési megoldások, amelyeknek túlnyomó többsége sajnálatos módon hosszabb távon, a projekt befejezĪdése után, pénzügyileg nem tartható fenn. A sokféle projektkezdeményezés, megközelítés rendszerezett áttekintését segítik az EU elemzĪ (observatory) projektjei. Szintén szisztematikus, stratégiai programok segítik az e-learning tananyagok és -képzések minĪségének biztosítását és kritikus vizsgálatát. Ezek az ezredfordulón megfogalmazásra került e-learning programok. Ezen kívül a kutatások kitérnek az e-learning piaci helyzetének és megítélésének, perspektíváinak változására, a jövĪbeni trendek elemzésére is. Biztató jel az, hogy az uniós programalkotás stratégiai irányai a technológia fejlĪdését és a társadalmi igények változását követve fokozottan tolódnak el a technikai-pragmatikus elemekrĪl (pl. infrastruktúra-fejlesztés, hálózati hozzáférés) a tartalom és a kontextus felé (digitális mňveltség fejlesztése, tanárképzés, tananyagfejlesztés, hálózati alkalmazások, kollaboratív mňködés).

V.1.

Az e-learningre vonatkozó európai uniós prioritások

Az e-learning témájában 2000. májusában megjelent „A jövĪ oktatásának tervezése”, majd a 2001. márciusi „Akcióterv” dokumentumai után a 2004–2006 közötti idĪszakra vonatkozóan jelent meg az információs és kommunikációs technológiáknak az oktatásba és képzésbe történĪ integrálásáról program, az Európai Parlament és a Tanács 2003. december 5-i határozata szerint.

61

Köpeczi Bócz Tamás

V.1.1.

A program célkitňzései

1. Általános célkitňzésként az IKT eszközök alap- és továbbképzésben történĪ további elterjesztését, fejlesztését fogalmazták meg. Az egész életen át tartó tanulás eszközrendszerének megvalósításán keresztül az IKT jelentĪsen hozzájárulhat a képzés minĪségének javításához, és egyben kulcselemévé válhat az oktatás alkalmazkodásának a tudásalapú társadalom követelményeihez. 2. A program specifikus célkitňzései: a)

A folyamat szereplĪinek meghatározása annak érdekében, hogy megfelelĪ információáramlás biztosításával erĪsíteni lehessen a digitális írástudást. Így lehetĪség nyílhat a szociális kohézió, a személyre szabott fejlĪdés, valamint az interkulturális együttmňködés erĪsítésére. b) Az e-tanulási potenciál európai szintň fejlesztése az oktatásban. c) Egy olyan európai szintň mechanizmus kialakítása, mely támogatni képes magas minĪségň termékek és szolgáltatások fejlesztését, továbbá a jó gyakorlatok terjesztését, bemutatását. d) Az e-tanulás szerepének hangsúlyozása a pedagógiai módszerek minĪségközpontú fejlesztésének érdekében a képzések hatékonyságának és a tanulói szabadság növelésének eszközrendszerével.

V.1.2. Megvalósítási területek A célkitňzések megvalósítása érdekében a Közösség és a tagállamok együttes erĪfeszítésére van szükség annak érdekében, hogy az e-tanulási eszközök oktatásban történĪ alkalmazása növekedjen. Ennek alapján négy megvalósítási terület került meghatározásra. ElsĪ megvalósítási terület – A digitális írás olvasás javítása A megvalósításnak egyaránt van koncepcionális és gyakorlati eleme. Lefedi a digitális írás olvasás fogalomrendszerének megértését (megértetését), valamint konkrét megvalósítási program, igazodva az egyes célcsoportok igényeihez. A digitális írás-olvasás az egyik alapkészség és kulcskompetencia, mely elengedhetetlen az egyén aktív részvételéhez a tudásalapú társadalomban csakúgy, mint napjaink médiakultúrájában.

• A digitális írás-olvasás támogatásával kapcsolatos elemek meghatározása és az alkalmazott jó gyakorlatok terjesztése. Ezen alprogram keretében különös figyelem fordítódik arra, hogy azok is hozzáférhessenek e képzési szolgáltatásokhoz, akik az IKT eszközöket nehezebben képesek alkalmazni.

62

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete KülönbözĪ kognitív és didaktikai megoldásokkal jól szolgálható az eltérĪ tanulási stílusú, igényň, képességň tanulók felzárkóztatása. A különbözĪ célcsoportok (migránsok, fogyatékosok, hátrányos területeken, családokban élĪk, motivációs problémákkal küzdĪk) számára eltérĪ megoldások kidolgozása valósulhat meg.

• Sikeres programok megvalósítása európai hálózatok kialakításán keresztül. A program keretében olyan hálózatok jönnek létre melyeket, szakmai szövetségek, köztestületek, a köz- és a magánszféra együttmňködései valósítanak meg. LehetĪség nyílik a kapcsolatfelvételre, a szakértĪcserékre, a jó gyakorlatok egymás számára történĪ átadására. Második megvalósítási terület – Európai virtuális „campus” kialakítása A program ezen szegmense a felsĪoktatási intézményeket érinti, várhatóan aktívan járul hozzá az európai felsĪoktatási térség kialakításához. a)

A meglévĪ eszközök fejlesztésével a virtuális mobilitás rendszerének kialakítása és erĪsítése egyfajta virtuális Erasmus program megvalósítása. Elismerési és értékelési rendszer kialakítása az európai Kredit Transzferre építve. Információs és tanácsadási rendszerek, illetve minden olyan kezdeményezés támogatása, amely segítheti a szinergiát a virtuális és a valóságos modellek között. Ezek a programok az intézmények közötti megállapodás alapján valósulhatnak meg.

b) Transznacionális virtuális campusok A program olyan stratégiai projekteken keresztül valósulhat meg, melyet legalább 3 ország felsĪoktatási intézményei javasolnak. Az együttmňködési modellnek olyan e-tanulási rendszert kell kialakítania, mely alkalmas: • Közös tananyagfejlesztésre, melynek eredményeként a közös értékelés, vizsgáztatás és a megszerzett kompetenciák elismerése is megtörténhet, illeszkedve a nemzeti eljárásokhoz. • JelentĪs mértékben megvalósul a virtuális mobilitás, mintegy kiegészítve a fizikai mobilitást. • KettĪs tananyag kialakítására, azaz a tradicionális tananyagrendszer integráns részeként alakítja ki az e-tanulási elemeket. c)

Európai e-tanulási felsĪoktatási modell kialakítása Ez a programelem olyan új együttmňködési modell kialakítását célozza, mely a továbbképzésben jelent áttörést. Ezt egészíti ki a képzési szolgáltatások, valamint a tanárképzési programok fejlesztése. További elem a tanárok és más, a képzésben aktívan részt vevĪ szakemberek felkészítése a folyamatos minĪség-ellenĪrzés módszereire. A programelem további támogatási területe az e-tanulással összefüggĪ szervezeti, szervezési változásokra történĪ felkészülések támogatása. JelentĪs támogatási terület lehet a köz- és a magánszféra e-tanulási együttmňködési modelljeinek kialakítása, különös tekintettel új anyagi források (alapok) felkutatására, létrehozatalára.

63

Köpeczi Bócz Tamás Harmadik megvalósítási terület – Kétoldalú elektronikus együttmňködés az általános és középiskolák között Európában, valamint a tanárképzés támogatása A programrész iskolai együttmňködéseket támogat Interneten keresztül és a kapcsolódó tanárképzéseket helyezi középpontba. ElĪsegíti, hogy az európai iskolák pedagógiai együttmňködéseket építsenek ki Európaszerte a nyelvi és az interkulturális dialógus erĪsítése. a)

A meglévĪ kezdeményezések meghatározása, analízise. A kezdeményezés keretében meglévĪ gyakorlatok vizsgálatára kerülhet sor. Példaértékň projektek meghatározása történik, melyek keretében az oktatási multimédia rendszerek és kommunikációs hálózatok kerülnek elĪtérbe. Ezek segíthetik az intézmények közötti bilaterális együttmňködést, a többnyelvň és kultúrájú közösségen belül.

b) Kezdeményezés keretében esettanulmányok, illetve olyan értékelési anyagok, módszerek készülhetnek, amelyek segítséget nyújthatnak a pedagógusok számára az infokommunikációs eszközök alkalmazására a különbözĪ kooperációs tevékenységek során. Ilyenek lehetnek például a virtuális tanterem, közös tananyagfejlesztés tanár-továbbképzési programok számára, multidiszciplináris megoldások kidolgozása, közös tanári demonstrációs eszközök alkalmazása. c)

E-twinning támogató hálózat. Ez a hálózat olyan pedagógusokat fog össze, akiknek gyakorlata van európai kooperáció megvalósításában. A hálózat pedagógiai támogatást nyújt az együttmňködĪ partnerek megtalálásához, lehetĪséget adva a tapasztalatcserére az interneten keresztül.

d) Együttmňködési hálózatok támogatása tanár-továbbképzési programok megvalósításához. A hálózat, olyan intézményeken alapul, amelyek az info-kommunikációs eszközök pedagógiai alkalmazásában szereztek tapasztalatot. A hálózatok elsĪdleges célja az együttmňködés erĪsítése. Ugyanakkor a célkitňzések között szerepel az infokommunikációs eszközök szerepének erĪsítése a képzési erĪforrások és megoldások megosztása, valamint a közös képzési dokumentumok fejlesztése tekintetében is. e)

Promóciós és kommunikációs tevékenységek. A kezdeményezés sikerét jelentĪsen befolyásolja a kommunikációs tevékenység, melynek keretében számos tevékenység kaphat támogatást (weblapkészítés, sajtóanyagok, az iskolai projektek rövid összefoglaló kiadványai, rendezvények, versenyek, díjak).

Negyedik megvalósítási terület – Vizsgálati (transversal) és monitoring tevékenységek az e-tanulási akció terv megvalósulása vonatkozásában a)

64

KiegészítĪ támogatás biztosítható az e-tanulási akcióprogram megvalósulásának figyelemmel kísérésére, mely segítségével a fejlesztések koherenciája az eredmények jobb

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete megismertetése biztosítható. Ilyen elemek lehetnek a fejlesztések eredményeként elkészülĪ termékek terjesztése, a termékek rendszerezése, azaz az azonos témát feldolgozó projektek csoportba rendezése, kapcsolatuk kialakítása, erĪsítése. b) E-tanulási portál üzemeltetése, mely segítségével egycsatornás belépés biztosítható az európai támogatású e-tanulási tevékenységekhez, információs forrásokhoz, könyvtárakhoz, adatbázisokhoz, tanulmányokhoz, jelentésekhez, valamint a különbözĪ munkacsoportok aktuális anyagaihoz. c) Európai szintň hálózatok, információs hálózatok támogatása. Ennek keretében e-tanulási hálózatok, konferenciák, szemináriumok, és munkacsoportos tevékenységek kaphatnak támogatást. Tevékenységük ki kell terjedjen az e-tanulást érintĪ témákra, úgymint: minĪségbiztosítás, jól mňködĪ gyakorlatok illetve termékek cseréje, terjesztése. d) Monitoring, elemzĪ és elĪrejelzĪ eszközök kifejlesztése az e-tanulás területére. A tevékenységeknek az Eurostattal és az Európai Beruházási Bankkal együttmňködve kell megvalósulnia. E programrész keretében biztosítható a kapcsolatrendszer kialakítása más nemzetközi programokkal, melyek az info-kommunikációs eszközök jó és eredményes oktatási hasznosítását célozzák, ilyen programok lehetnek az OECD vagy az UNESCO által támogatott tevékenységek. Az e-learning közép-kelet-európai helyzete Az e-learning helyzetét a közép-kelet-európai régióban úgy jellemezhetjük, hogy ezeknek az országoknak a modernizációs kihívás, az uniós csatlakozás feladatai és az információs társadalom építése nagy hátránnyal indult, és párhuzamosan teljesítendĪ, halmozott feladatot jelent. Az európai integráció kétségkívül fontos szerepet játszott a nemzeti stratégiák és prioritások meghatározásában. Az információs társadalom fejlesztésének területén a csatlakozó országok az „eEurope” kihívására 2001 júniusában az „eEurope+” közös kezdeményezéssel válaszoltak. Az „eEurope+” program végrehajtására az akkor még csatlakozásra váró országok és a következĪ fordulóra jelölt további országok (Románia, Bulgária) és Törökország részvételével került sor. A kezdeményezés céljai, amelyek tükrözik az eEurope céljait, a következĪk:

• • • •

felgyorsítani a gazdasági reformokat és a modernizációt, segíteni az intézményi kiépülést, támogatni a versenyt és fokozni a társadalmi kohéziót.

A program célja az volt, hogy felmérje, elemezze, valamint segítse és ösztökélje a nemzeti kormányok cselekvési terveinek meghatározását a tudástársadalmak kialakításában. A kezdeményezés során nagy hangsúly helyezĪdött a kormányzatok elkötelezettségének fontosságára.

65

Köpeczi Bócz Tamás A felmérések a következĪ területekre koncentráltak:

• Telekommunikációs infrastruktúra kiépülése és hozzáférés (sávszélesség, a digitális sza• • • • •

kadék mértéke, rendszerbiztonság). Az IKT jelenléte az oktatásban és oktatáskutatási hálózat. Nyilvános e-pontok. Fogyatékkal élĪk hozzáférése. Az IKT és a társadalmi nem kapcsolata: van-e nemek között digitális szakadék, mekkora a nĪk, illetve a férfiak aránya az internet-használók vagy az informatikai képzésben résztvevĪk között. Hogyan lehetne ösztönözni a használatot, milyen gyakorisággal és hol férnek hozzá az emberek, valamint milyen célból használják.

Az oktatásban való jelenlét mellett a másik két kutatási és stratégiai terület az e-Business és az elektronikus kormányzat volt. Az elektronikus kormányzat kapcsán azt vizsgálták, hogy milyen on-line szolgáltatások érhetĪk el az állampolgárok és a vállalkozások részérĪl. A jelentés azt állapította meg, hogy a részt vevĪ országoknak a program négy éve alatt sok célt sikerült elérniük, vagy legalábbis jó irányba haladnak, viszont még nagyon sok lépés áll elĪttük a tudásalapú társadalom megteremtésének útján. Ezeket a program során ajánlásokként fogalmazták meg a nemzeti kormányok számára. Az azonban elmondható, hogy az eEurope 2005 sokkal ambiciózusabb célokat fogalmaz meg az Unió számára, és az „eEurope+” kezdeményezés olyan alapot teremtett a frissen csatlakozott és a jelölt országoknak, amivel képesek lesznek megbirkózni. Az „eEurope+” programhoz is kapcsolódóan Magyarországon jelentĪs kormányzati programok indultak az elmúlt években az információs társadalom fejlesztésére. A fejlĪdés gátja – csakúgy, mint a többi, most csatlakozott országban, bár országonként eltérĪ mértékben és irányultsággal – a viszonylag alacsony egyéni vásárlóerĪ, a magas telekommunikációs és számítógépárak és a meglehetĪsen költségérzékeny e-learning-piac. Az oktatási rendszerek általános finanszírozási gondokkal terheltek, és az alacsonyabb szintň technológiai ellátottság és internet-hozzáférés okozta hátrány is lassan számolódik fel. Az oktatási intézmények konzervativizmusa és forráshiánya, továbbá a kevéssé konszolidált piaci viszonyok tovább nehezítik a helyzetet. Az európai uniós csatlakozás modernizációs kihívását és az informatikai fejlesztéseket az emberi erĪforrás-fejlesztés stratégiai fontosságú feladataival együtt kell a közeli jövĪben megoldani. Az EU-csatlakozás hatása, hogy az egész életen át tartó tanulás stratégiájával összhangban – fĪleg az államigazgatásban, a vállalkozói szférában, a non-profit régióban és a felsĪoktatásban tevékenykedĪk számára – egyre fontosabbá válik a távoktatási keretek közötti önképzés. A kisvállalkozásoknál szintén elĪtérbe kerülhet az e-learning, hiszen a hagyományos képzésben való részvétel az Ī esetükben jelentĪs kapacitáskiesést eredményez. EgyelĪre kevésbé elterjedt körükben az e-learning, azonban várható, hogy – például a szolgáltató és mezĪgazdasági kiscégekre vonatkozó szabályok és tudnivalók állandó változása miatt – a folyamatosan frissíthetĪ és bárhonnan, bármikor elérhetĪ tananyag könnyítheti az ügyvitelt ebben a szektorban.

66

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete Az egyre fejlettebb és szélesebb körben elérhetĪ, könnyen kezelhetĪ technológiai megoldások megjelenésével és a különbözĪ tanulási helyzetekben történĪ alkalmazásával a hangsúly az elektronikus megoldások integrált alkalmazására, az oktatás minĪségének és hatékonyságának javítására tevĪdik. A távoktatás, sĪt az e-learning fejlesztésének eredeti mozgatórugói, a hozzáférés, a rugalmasság idĪben és térben ugyancsak fontos tényezĪk maradnak, bár ezek a felhasználási szempontok átértékelĪdnek. Hiányosságként jelentkezik ugyanakkor az ehhez szükséges szakmailag és tudományosan megalapozott oktatásmódszertan, továbbá a minĪség szisztematikus kezelése. Az elektronikus távoktatás jövĪjével kapcsolatos tendencia a konvergencia a távoktatásban használt technológiai módszerek, a tartalomszórás technikái (modes of delivery) között. Szükséges, hogy az e-learning a különbözĪ oktatási szektorokban, az alapfokú köz- és szakoktatástól a felsĪfokú tanulmányokon át a vállalati képzésekig átlépje azt a kritikus tömeget, amikor a technológiai elĪnyök gazdaságosan kihasználhatók. ElképzelhetĪ egy minĪségileg új pedagógia kifejlĪdése az elektronikus médiák integrált alkalmazásával – de látnunk kell, ilyen értelemben az e-learning potenciálját még korántsem aknázták ki teljesen. Valójában a felsĪoktatás a jelenlegi motivációs és pénzügyi körülmények és feltételek mellett csak korlátozottan érdekelt az egész életen át tartó tanulás támogatásában. A tanárok magas munkaterhelése a legtöbb intézményben gátolja olyan új tevékenységi területek, mint a lifelong learning felkarolását. Ha tudásalapú társadalmakról szóló stratégiákat – amelyeknek az egész életen át tartó tanulás lényegi része – valósággá akarják a kormányzatok váltani, ehhez olyan új gazdasági, finanszírozási modellek szükségesek, amelyek az intézményrendszer minden szintjén megteremtik az ehhez szükséges forrásokat, feltételeket, és kialakítják az egyéni és intézményi érdekeltségek világos rendszerét. Az e-learning gyakorlatát azonban más módon is integrálni lehet a hagyományos oktatási környezetbe és módszertanba. A blended learning olyan vegyes módszerň tanulást jelent, amely ötvözi magában a tantermi oktatás és az internetes távoktatás legjavát. A tapasztalat szerint a blended learning gyakorlata éppúgy jelenthet olyan tanulási rendszert, amelyet tudatosan terveztek annak érdekében, hogy hatékonyan integrálja az adott helyzethez legjobban illĪ módszereket (ideértve az információs és kommunikációs technológiákat), mint az IKT-val támogatott oktatás elemeinek alkalomszerň bevezetését, változatlanul hagyva a konzervatív oktatási szerkezetet és megközelítést. Az elektronikus távoktatás fejlĪdési pályájához az is hozzátartozik, hogy alapvetĪen az informatika világából indult. Azért is került igen gyorsan az érdeklĪdés központjába és az oktatási politikák fĪsodrába, mert az információs és kommunikációs technológiákkal segített oktatás (mint a tanulás iránti növekvĪ igény kielégítésének eszköze) nagy mértékben összefonódott az informatikai szektorban a kilencvenes évek végére elĪrevetített drámai mértékň munkaerĪhiánnyal. A felnĪttképzés szempontjából kiemelkedĪ fontosságú, hogyan valósulhat meg az egész életen át tartó tanulás a gyakorlatban. AlapvetĪ kérdés, hogy a tanulóknak, hallgatóknak van-e hozzáférésük a számítógépekhez és az internethez. Az e-learning megoldások nagyobb részét ma is az oktatási intézményekben belüli (incampus) felhasználásra fejlesztették, és így is alkalmazzák a hallgatók, tanulók. Az e-learning tényleges, hatékony integrálásához a tananyagfejlesztés, a hallgatói támogatás és az oktatásszervezés együttmň-

67

Köpeczi Bócz Tamás ködésének a jelenleginél jóval magasabb szintjére van szükség. Az európai e-learning fejlĪdése szempontjából fontos, hogy a kontinens hagyományosan, több szempontból is meglehetĪsen tagolt: eltérĪek a nyelvek, a szakképzési és oktatási rendszerek, sokféle nemzeti tanterv és vizsgakövetelmény van használatban, nem szólva a gazdasági fejlettségben és a nemzeti kultúrákban megnyilvánuló sokféleségrĪl.

VI. Az egész életen át tartó tanulás mint az EU közös szakpolitikája A Nyitott Koordináció Módszer bemutatásánál tárgyaltuk, hogy eszközrendszere négy pilléren nyugszik. Ezek alkalmazása független az adott politika tartalmától, tehát jogos a feltételezés, hogy amennyiben az egész életen át tartó tanulás tématerület a közösségek közös szakpolitikájává válik, akkor meg kell találnunk azokat az elemeket, amelyek a nyitott koordináció módszerének alkalmazására utalnak.

VI.1.

Konkrét mérĪszámok az egész életen át tartó tanulás számára

A Lisszabon után elindult munkák azoknak az indikátoroknak és benchmarkoknak kidolgozását célozta, amelyek lehetĪvé teszik a tagállamok oktatási rendszereiben zajló folyamatok objektív értékelését, illetve olyan viszonyítási pontok kijelölését, amelyekhez az egyes országok „teljesítménye” viszonyítható. Furcsa mód ez a „teljesítményértékelés” egyben az oktatáspolitikai gondolkodásnak és gyakorlatnak az egész életen át tartó tanulás paradigmája felé történĪ elmozdítását is serkentette. A megfogalmazott mutatók és mérföldkövek egyben az oktatáspolitika átalakulását is jelentik, mégpedig oly módon, hogy kevésbé intézményesült és a statisztika által korábban nem vagy kevésbé figyelt folyamatokat kell nyomon követni. Ez Magyarországon különös kihívást jelent, és az oktatáspolitika még nem minden esetben ismerte fel e változás jelentĪségét. A Bizottság oktatási fĪigazgatósága által koordinált indikátorfejlesztési munka eredményét az „Az egész életen át tartó tanulás minĪségi indikátorairól szóló európai jelentés” összegezte. A dokumentum négy nagyobb indikátor csoportot tartalmaz, amelyeken belül összesen 15 konkrét indikátort határoztak meg. A dokumentumot „Pozsonyi jelentésnek” is nevezik, mert a Bizottság hivatalosan az európai oktatási miniszterek 2002 pozsonyi találkozóján publikálta.

68

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete Az Európai Bizottság által javasolt indikátorrendszer • Készségek, kompetenciák és attitňdök: Ì olvasási készségek, Ì számolási készségek, Ì a tanuló társadalom által igényelt új készségek, Ì a tanulás megtanulásának képessége,

Ì az aktív polgári, kulturális és szociális készségek. • Hozzáférés és részvétel: Ì az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférés, Ì a részvétel mutatói. • ErĪforrások: Ì költségvetési kiadási adatok, Ì a tanárokra vonatkozó adatok, Ì az ICT iskolai felhasználása. • Rendszerszabályozási és stratégiai elemek: Ì az élethosszig tartó tanulásról szóló stratégiák, Ì a képzési kínálat koherenciája, Ì tanácsadás és orientáció, Ì akkreditáció és minĪsítés, Ì minĪségbiztosítás. Az oktatási ágazat értékelését és összehangolását segítĪ indikátorfejlesztés egy másik megközelítését mutatta a barcelonai (2002) értekezleten elfogadott munkaprogram. E dokumentum 33 olyan indikátort határoz meg, amelyek mindegyike egy-egy konkrét oktatási minĪségértékelési eszköz lehet. Ezzel egyben megfogalmaztuk a lényeges különbséget a két dokumentum között, ugyanis célrendszerét tekintve oktatáspolitikai kimenete a Pozsonyban bemutatott 15, az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó indikátorrendszernek lehet. Az egész életen át tartó tanulás indikátorok fejlesztése nem kizárólag az oktatási ágazat keretei között zajlik. Az oktatási és foglalkoztatási ágazat más együttmňködésébĪl is születtek mérĪeszközök. Így például az egész életen át tartó tanulás európai térségének a megvalósításáról szóló Bizottsági dokumentum, amely a Memorandum vitájából született „Making a European Area of Lifelong Learning a Reality” címmel, ugyancsak tartalmaz indikátorfejlesztési elemeket. A Bizottság e dokumentumban megfogalmazott célok mindegyikéhez hozzárendel konkrét indikátorokat, javasolva azok fejlesztését. Belátható, hogy az egyes szakpolitikák indikátorfejlesztését szélesebb szakmai körben kellett a Bizottságnak elhelyeznie. Elengedhetetlen, hogy a hasznosíthatóság és a szakszerňség szem elĪtt tartásával az Unió statisztikai egysége, az EUROSTAT bázisán ne kerültek volna kialakításra az egész életen át tartó tanulás indikátorai. E munka keretében a feladatot úgy fogalmazták meg, hogy az a foglalkoztatáspolitikán belül fontos területté emelkedĪ egész életen át tartó tanulás politikájának közösségi koordinációját támogassa. Az Egész életen át tartó tanulás mérésével külön

69

Köpeczi Bócz Tamás munkacsoport foglalkozik (Task Force on Measuring Lifelong Learning). A munkacsoport munkáját arra koncentrálta, hogy az intézményközpontú megközelítés helyébe egyénközpontú vizsgálatok és a munkaerĪ-piaci felmérések kerülhessenek. Ennek azért is van nagy jelentĪsége, mert a közös foglalkoztatási stratégiának egyik fontos eleme éppen a nemzeti statisztikai rendszerek fejlesztése, és az EUROSTAT egyik célja egy erre épülĪ új oktatási információs rendszer létrehozása.

VI.2. Közös politikai célkitňzések megfogalmazása A Nyitott Koordináció Módszerének az indikátorok meghatározása mellett a másik eszköze a közös európai stratégiai célkitňzések kidolgozása. Az egész életen át tartó tanulás közös célkitňzéseinek meghatározását szintén kettĪsség jellemezte. Egyrészt az oktatási ágazati politikákon belül, a Bizottság oktatási igazgatóságának és az oktatási miniszterekbĪl álló Tanácsnak az irányításával zajlott, másrészt a foglalkoztatási és oktatási terület együttmňködésével az Európai Foglalkoztatási Stratégiához kapcsolódva folyt. Ez utóbbi eredményeként a közös foglalkoztatáspolitika részévé váló egész életen át tartó tanulási stratégia került kidolgozásra. Közvetlenül a lisszaboni döntést követĪen az Európai Bizottság vitára bocsátotta a „Memorandum az egész életen át tartó tanulásról” címň dokumentumot A vita a tagállamokban és a csatlakozásra váró államokban egy évig tartott. Ezt követĪen, a vita eredményeinek felhasználásával állították össze az „Az egész életen át tartó tanulás európai térségének megvalósítása” címň stratégiai dokumentumot. Furcsa mód az azóta eltelt idĪszak azt bizonyította, hogy ennek az alapvetĪen foglalkoztatáspolitikához kapcsolódó dokumentumnak lett a legnagyobb súlya az oktatáspolitikai koordinációban. A bátor „európai térség” megfogalmazás már elĪre vetítette a szakmapolitikák harmonizálását. A dokumentum hat célkitňzést fogalmaz meg:

• • • • • •

a tanulás elismerése, a pályaorientáció és -tanácsadás fejlesztése, befektetések ösztönzése az oktatásba, az oktatási kereslet-kínálat összehangolása, az alapkészségek fejlesztése, és az innovatív pedagógia módszerek fejlesztése.

Megállapítható, hogy a célok mindegyike a tanuló egyént helyezi az oktatáspolitikai gondolkodás középpontjába. A tanulás elismerése, a különbözĪ tanulási formákban megszerzett kompetenciák és tudás elismertetése az elismerés új formáinak kidolgozását serkentette. A képzési szolgáltatást nyújtó intézménnyel szemben egyértelmňen az egyén és az általa a legkülönbözĪbb módokon megszerzett tudás és készségek kerülnek a középpontba.

70

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete A pályaorientáció és -tanácsadás fejlesztése szintén egyénközpontú gondolkodásról tanúskodik. Az egyéni tanulási utak sokféleségének biztosítása a képzési szolgáltatások minĪségének javítását és az egyén életében történĪ hasznosulását eredményezi. Az oktatási befektetések (ráfordítások) növelése esetében is az egyénen van a hangsúly. Itt nem pusztán pénzügyi befektetést kell értenünk, ebbe a témakörbe tartozik az egyén számára tanulásra fordítható idĪ növelésének gondolata is. Az oktatási kereslet-kínálat összehangolása tanulók és a tanulási lehetĪségek összekapcsolását (bringing together learners and learning opportunities), az intézményrendszer rugalmasabb szolgáltatás nyújtását célozza. Ezzel válik lehetĪvé, hogy biztosítani lehessen a sokféle tanulási igény kielégítését (ezt a célt szolgálják a lisszaboni döntésben is szereplĪ multifunkcionális tanulási központok). Az oktatáspolitika szempontjából kiemelkedĪ jelentĪsége van az alapkészségek (basic skills) fejlesztésére és az innovatív pedagógiai módszerek kidolgozására irányuló célkitňzéseknek. Ez ékes bizonyítéka annak, hogy a foglalkoztatáspolitika és az ennek részét képezĪ egész életen át tartó tanulási stratégia a közösség hagyományosan tantervi területnek számító célkitňzéseket is megfogalmazott. Teszi ezt annak ellenére, hogy az ilyen típusú harmonizálását a Maastrichti SzerzĪdés deklaráltan kivonta a közösségi politikák alól. Az alapkészségek vonatkozásában a dokumentum az alábbiakat határozza meg:

• • • • • • •

az írási-, olvasási- és matematikai készségek, az önálló tanulás készsége, az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásának készsége, a nyelvi készség, a technológiai mňszaki készségek, a vállalkozási készség, a szociális készségek.

Az innovatív pedagógia vonatkozásában a hangsúly a tudásról a kompetenciára helyezĪdik át, az ismeretek megtanításáról a képesség és készség fejlesztésre, a motiváltság kialakítására. Ezzel együtt jár a tanuló sajátos, egyéni igényeihez való igazodás, a tanítás individualizálása, a tanulási környezet sokféleségének elfogadása. A dokumentum olyan, egészen konkrét tanítási-tanulási módszereket is említ, amelyek nem a szokványos, tanórai módszerre épülnek, ilyenek például:

• a munka-alapú tanulás (work-based learning), • a projektmódszer (project-oriented learning), • a kollektív felfedezĪ tanulás (learning organised as ‘study circles’).

71

Köpeczi Bócz Tamás Ezek természetesen feltételezik a tanári szerep átalakulását, oly módon, hogy a tanár a tanulás facilitátorává válik (learning facilators), és az innovativitás lesz a tanári szerep egyik legfontosabb komponense. Mindezeket nagymértékben könnyítheti az IKT alkalmazása a tanulás segítésére. A foglalkoztatáspolitikai megközelítéssel párhuzamosan az oktatásért felelĪs fĪigazgatóság és az oktatási miniszterekbĪl álló Tanács is megkezdte a közös stratégia kialakítását. A Bizottság a lisszaboni csúcson kapott felhatalmazás alapján, a tagországokkal való konzultációt követĪen, elĪterjesztett egy olyan dokumentumot, amely „Az oktatási és képzési rendszerek konkrét jövĪbeni céljai” címet viselte. Ezt a stockholmi értekezlet (2001) elfogadta. A dokumentum három nagyobb célcsoporton belül fogalmazott meg konkrét célokat:

• a minĪség és eredményesség növelése, • a hozzáférés és az esélyegyenlĪség javítása • és a rendszer nyitottságának a biztosítása. Átfogó oktatáspolitikai célok ezek, amelyekkel a tagállamok külön-külön is nehezen boldogulnak. A témák további bontására is sor került és ennek alapján a Bizottság munkaprogramot és azok megvalósítására a tagállamok delegáltjaiból álló munkacsoportokat hozott létre. MegfigyelhetĪ azonban, hogy az eltelt öt évben lényegi eredményt ez a munka nem hozott. Ezt a kudarcot három tényezĪre vezethetjük vissza: 1.

Az oktatási ágazat nemzeti szintň irányítói részérĪl közel sincs akkora elkötelezettség és természetes igény, mint más szakpolitikák esetében. Sokszor megfigyelhetĪ a határozott ellenállás a közösségi koordinációval szemben. Másrészt a létrejövĪ munkacsoportokba javarészt a tagállamok oktatási minisztériumainak tisztviselĪi és nem szakértĪk vettek részt. Ez szinte garancia volt arra, hogy a tagállami oktatáspolitikák képviseltessenek a munkacsoportokba és ne az innovatívvitás kerüljön elĪtérbe.

2. A dokumentum ugyan megfogalmazza, hogy fontos az oktatás számára „a munka világával, a kutatással és a tágabb társadalommal való kapcsolatok erĪsítése”, de errĪll markánsabban nem emlékezik meg, és fĪleg nem fogalmaz meg világos stratégiát az egész életen át tartó tanuláshoz való viszony tekintetében. Ezzel azonban ki is vonta az oktatáspolitikai koordináció legelĪkészítettebb és a tagállamok által is legelfogadottabb irányvonalából a stratégia célrendszerét. 3. Végül, de nem utolsó sorban a megvalósításhoz gyakorlatilag nem rendelt eszközrendszert. Az oktatási fĪigazgatóság nem részese a strukturális alapokat tervezĪ, ellenĪrzĪ és a megvalósítást monitorozó fĪigazgatóságoknak. Az egyetlen implementációs eszköz a közösségi oktatási programok volt, mely költségvetését a 2005 végi politikai alkudozások és viharok tovább nyirbálták. E három akadályozó tényezĪ, mely menedzsment szakmai és szakmapolitikai gyengeségeken alapszik, továbbá az a tény, hogy az oktatáspolitika harmonizálását a Maastrichti SzerzĪdés 72

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete gyakorlatilag kizárja, megalapozza azt a megállapítást, hogy a következĪ dekádban az oktatáspolitikák harmonizációja elsĪsorban a foglalkoztatáspolitika eszközrendszerén keresztül, és így az egész életen át tartó tanulás célrendszeréhez illesztve fog megvalósulni.

VI.2.1. Magyarország által a közös célokat tükrözĪ nemzeti cselekvési terv elkészítése és tartalma A nyitott koordináció módszer egyik aktuálisan megvalósuló folyamatát figyelhetjük meg az egész életen át tartó tanulás tekintetében. Az Európai Tanács (2002/C 163/01) az egész életen át tartó tanulásról „Az egész életen át tartó tanulás az iskolai elĪkészítéstĪl a nyugdíj utáni korig terjedĪen magában foglal minden formális, nem-formális és informális tanulást. Tehát az egész életen át tartó tanulás fogalmába minden olyan tanulási tevékenység beleértendĪ, amely tudás, készségek és képességek fejlesztése céljából történik, személyes, állampolgári, társadalmi és/vagy foglalkoztatási szempontból.” „Az egész életen át tartó tanulás európai térségének megvalósítása” címň stratégiai dokumentum elĪírta a tagországoknak, hogy 2006-ig egy kormányzati dokumentumot kell készíteniük az egész életen át tartó tanulás nemzeti stratégiájáról. Magyarországon az Oktatási Minisztérium koordinációjával készült tárcaközi dokumentumot a Kormány 2005. szeptember 28-án fogadta el. E dokumentum deklaráltan az egész életen át tartó tanulás fogalmát az Európai Tanács (2002/C 163/01) definíciójára építve fogalmazza meg. A dokumentum az egész életen tartó tanulás magyarországi stratégiájának gyakorlati megvalósítását szolgáló konkrét lépéseket az alábbi öt prioritásra fňzhetĪen határozza meg:

• • • • •

Az oktatás, képzés esélyteremtĪ szerepének erĪsítése Az oktatás, képzés és a gazdaság kapcsolatainak erĪsítése Új kormányzási módszerek, közpolitikai eljárások alkalmazása Az oktatás, képzés hatékonyságának javítása, össztársadalmi ráfordításainak növelése Az oktatás, képzés minĪségének javítása

„A prioritások közvetlenül kapcsolódnak egy versenyképes, igazságos és biztonságos Magyarország megteremtésének 2007–2013 közötti idĪszakra szóló programjához”, mely megállapítás megfelelt az akkor NFTII. tervekben szereplĪ fĪbb célkitňzéseknek, és mint ilyen egyben kijelölte a megvalósítás lehetséges kereteit és pénzügyi forrásait is. A dokumentum deklarálja, hogy a stratégia középpontjába a tanulni akaró egyén áll, megfelelve ezzel a korábban bemutatott európai dokumentumok központi elemének is.

73

Köpeczi Bócz Tamás ElsĪ hazai kormányzati anyagként ad megközelítést a formális, nem-formális és informális tanulás és a hazai iskolarendszer viszonyára. Szňkszavúan ugyan, de deklarálja a tanulás, az oktatás és képzés különbözĪ formáinak és szintjeinek egységes rendszerbe foglalási igényét. Megadva az igény forrását, azaz az egyént, de fel nem vázolva a megvalósítás lehetséges eszközrendszerét a különbözĪ szakterületek (felsĪoktatás, közoktatás, szakképzés, felnĪttképzés) egységes és ezáltal az egyén számára is transzparens egymásra épülések és beszámítások rendszerét. A dokumentum kiváló helyzetértékelésen alapuló világos és az európai dokumentumokban megfogalmazott szakmai céloknak megfelelĪ fejlesztési célkitňzéseket vázol a kompetenciafejlesztés területén. Jól elhelyezve a megvalósítás lehetĪségeit és formáit is a közoktatás rendszerében. A dokumentum szinte egészében megtartja a jelenleg is fragmentált oktatáspolitika sajátosságait. Nem fogalmaz meg olyan, az irányítást érintĪ kérdéseket, melyek valóban az egyén elĪtérbe helyezésével úgy alakítanák át az intézményrendszert, hogy az minden szinten és idĪben az egyén tudásához, képességéhez, készségeihez, kompetenciáihoz szükséges képzést nyújtsa. Ez a célkitňzés pedig alapvetĪ lenne annak érdekében, hogy az egyén foglalkoztathatósága és alkalmazkodó képessége a munkaerĪ-piaci pozíciójának javítását eredményezze. Az egyén szempontjából tehát egy munkaadó-munkavállaló relációban lényegtelen, hogy bizonyítványait és kompetenciáit az oktatás mely szakterületéhez tartozó rendszerében szerezte, számára a felmerülĪ képzési igény a munkaadó elvárása és a saját kompetenciái közötti különbségbĪl adódik, az egész életen át tartó tanulás akkor válik realitássá, ha ez a különbség hatékonyan (gyorsan, és célzottan) hidalható át a képzés és oktatás eszközrendszerével. A dokumentum az egész életen át tartó tanulás rendszerének kiépítését az innováció támogatásában, az intézményvezetés és intézményfenntartás korszerňsítésében, a finanszírozás hatékonyságának javításában és a társadalmi konszenzuson alapuló koordinált fejlesztések megvalósításában látja. Nem jelöli ugyanakkor meg a rendszerben rejlĪ, az oktatási ágazat humán erĪforrás problémáit, beleértve az intézményvezetéshez szükséges menedzsment megújítását és a pedagógus, tanár, tutor, tréner, oktató, szakoktató társadalom elĪtt álló kihívásokat.

VI.2.2. A nemzeti programok megvalósításának a közösségi szintň értékelése A nyitott koordináció módszer utolsó eleme az értékelés. Mint ahogy azt korábban elmondtuk, az értékelés önértékelésen alapul. A tagállamok, így Magyarország is idĪszakosan készít értékeléseket a nemzeti programokról. Az egész életen át tartó tanulás tárgyában ezt a feladatot a kormányhatározat a következĪk szerint rögzíti:

74

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete „Az Európai Unió részére az egész életen át tartó tanulás tárgyában kétévente beszámolót kell készíteni. Ezt megelĪzĪen a Kormány számára elĪrehaladási jelentésben kell számot adni az egész életen át tartó tanulás stratégiájában megfogalmazott célok és feladatok megvalósításának helyzetérĪl.” Az elsĪ ilyen jelentésnek 2008. november 30-ig kell elkészülnie. Ezt követi majd a peer review, amelynek szervezése már a Bizottság hatásköre. Az említett határidĪ valamennyi tagállam számára elĪírja a jelentéstételi kötelezettséget, így várható, hogy 2009 végére rendelkezésre fog állni egy olyan átfogó háttéranyag, amely az egész életen át tartó tanulás stratégiájának összeurópai szintň megvalósulásáról ad képet. Ennek fényében lehet majd igazán megítélni a magyar stratégia tartalmát és megfelelĪségét, illetve a magyarországi megvalósulás elégséges vagy esetleg nem kielégítĪ voltát. Fontos azonban rögzítenünk, hogy az egész életen át tartó tanulás témaköre az elsĪ olyan terület, amely az oktatáspolitikákra is jelentĪs hatást gyakorolva Közösségi szintň koordináció mellett valósul meg.

VII. Oktatáspolitikai programok az Európai Unióban Az oktatáspolitika elsĪ ízben a Maastrichti SzerzĪdésben jelent meg szövegszerňen. A megfogalmazás szerint a Közösségek tagállamainak együtt kell mňködniük, és közelíteniük kell nemzeti oktatáspolitikáikat. Ez a lépés illeszkedett a Közösségek szigorúan vett gazdasági integrációjának kiszélesítési folyamatához. Az Amszterdami SzerzĪdés tovább erĪsítette a közös politikák, köztük az oktatáspolitikák összehangolásának jelentĪségét. A maastrichti és az amszterdami szerzĪdésekkel módosított EK szerzĪdés az oktatási, szakképzési és ifjúsági területen a Közösség feladatául jelölte meg, hogy hozzá kell járulnia a tagállamok közti együttmňködés elĪsegítéséhez, a minĪségi oktatás fejlesztéséhez és a szakképzési politika végrehajtásához. Ezekkel az aktusokkal sem kerültek ki nemzeti hatáskörbĪl a tananyagtartalmak meghatározása és az oktatási rendszer mňködtetése. Várható, hogy ezek a kérdések nem is kerülnek felvetésre a közeli idĪszakban. Az oktatás területén is érvényesül az Európai Unió mňködésében általánosan elfogadott irányelv, a szubszidiaritás elve, vagyis „az Unió ügyeit azon a szinten kell irányítani, ahol a legtöbb információ áll rendelkezésre és a legnagyobb a hatékony befolyásolás lehetĪsége”, az oktatáspolitika esetében ez a nemzeti szinten definiálható.

75

Köpeczi Bócz Tamás Tehát a Maastrichti SzerzĪdés jogi alapot biztosított a Közösségnek, hogy kivitelezzen egy oktatási és képzési programot, mely támogatja és kiegészíti a tagállamok által az oktatás és szakképzés tartalmában és megszervezésében tett lépéseket. Ugyanakkor korlátozza az Európai Unió mozgásterét az egyértelmňen nemzeti hatáskörbe tartozó oktatási és képzési rendszerek szervezetére vonatkozóan. A rendszerek harmonizációja nem, de az európai államok közötti tapasztalatcsere és együttmňködés szerepel a Közösségi célok között. Ennek egyik eszköze a legjobb gyakorlatok elterjesztése és a kitňzött célok elérése. Tekintve, hogy deklaráltan kizárt a jogharmonizáció szükségszerňsége, közösségi oktatáspolitika nem jött létre, azonban közösségi programok, kezdeményezések, és a tagállamok együttmňködését ösztönzĪ közös célok meghatározása az egyik fĪ fejlĪdési irány az európai oktatáspolitikákban. Az Európai Unió oktatáspolitikája tehát kiegészítĪ, támogató jellegň a tagállamok nemzeti politikái mellett, a tagállamok döntési önállósága nem változott, és önálló felelĪsségviselésük is fennáll. A Közösség alkothat jogszabályokat és definiálhat prioritásokat, illetve alapíthat oktatást támogató közösségi programokat. A tagállamok oktatási miniszterei idĪrĪl-idĪre meghatároznak oktatáspolitikai prioritásokat, ezekkel már az elĪzĪ fejezetekben megismerkedhettünk, illetve egyéb dokumentumok is tartalmazhatnak ilyen iránymutatásokat. Ezek követése egy tagállam részére sem kötelezĪ, mégis szerepük fontos a nemzeti oktatáspolitikák orientálásában. A közösségi programok azok a közösségi politikák végrehajtását szolgáló cselekvési akciók, amelyek átfogják a gazdasági és társadalmi élet szinte minden területét. Az Európai Tanács 1993-as koppenhágai csúcstalálkozójának döntése alapján az integrációs felkészülés érdekében egyes közösségi programokhoz a társult közép-kelet európai országok is csatlakozhattak. A közösségi programok Európai Uniós fejlesztési programok rendszerében elfoglalt helye átláthatóbbá válik a késĪbbiekben tárgyalt „Közösségi programok tervezése, forrásai” fejezet „Fejlesztési programok” alfejezete segítségével. A hivatkozott fejezet ismerteti az Európai Uniós célkitňzések megvalósításának forrásait, szól a közösségi programok mellett a közösségi kezdeményezésekrĪl (e kettĪ fogalmi meghatározás lényegi különbséget takar), a kohéziós alapból, strukturális alapokból, illetve egyéb alapokból finanszírozható programokról. A következĪ két alfejezet a 2006. évig megvalósított közösségi programokról, illetve a közösségi programok új generációjáról szól.

VII.1. Közösségi oktatási együttmňködési programok Európában 2006-ig A közösségi programok az Európai Unióról szóló szerzĪdés 149. és 150. cikkelyén alapulnak. A 149. cikkely értelmében az EU a tagállamok együttmňködésének támogatásán keresztül hozzájárul az oktatás és a képzés minĪségének javításához. Mindezen felhatalmazással élve az Unió átfogó akcióprogramokat hozott létre az oktatás és képzés együttmňködés által való fejlesztésére: a Socrates programot az oktatás, a Leonardo da Vinci programot pedig

76

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete a szakképzés terén (mindkettĪt 1995-ben). Ezen általános programokon kívül léteznek speciális együttmňködési programok is: a Tempus 1990-ben a Phare kedvezményezett országok felsĪoktatásának fejlesztésére jött létre, jelenleg a szovjet utódállamok és a nyugat-balkáni országok mellett a mediterrán térség (Észak-Afrika) és a Közel-Kelet államait támogatja. A 2004. évtĪl mňködĪ Erasmus Mundus program pedig az EGT-n kívüli országok felsĪoktatási intézményeivel való együttmňködés fejlesztését, az Európába irányuló ösztöndíjas forgalom növelését támogatja. A programoknak nem célja a harmonizáció, a tagállami gyakorlatok egymáshoz való közelítése. A közösségi akcióprogramok közös európai célok megvalósítására, az oktatás és képzés terén általánosan, minden tagállam által elfogadott szakmapolitikai elvek érvényesítése mellett folynak. A közös európai célok általában olyan „puha” célok, mint a tudás Európájának megteremtése, az élethosszig tartó tanulás támogatása, a kommunikációs és információs technológiák oktatásban való alkalmazása, a munka világában való boldoguláshoz szükséges készségek és képességek megszerzése, az idegen nyelvek ismeretének fejlesztése, valamint a szakképesítések és diplomák kölcsönös elismerése. Az Európai Tanács 2000. évi lisszaboni ülését követĪen az Európai Bizottság megkezdte az oktatás, képzés és ifjúságügy terén történĪ jövĪbeli együttmňködésre vonatkozó azon javaslatainak az összeállítását, amelyek a már mňködĪ, de 2006-ban lezáruló Socrates, Tempus, Leonardo da Vinci és Ifjúsági programok keretében elért eredményeken alapultak. A Bizottság Oktatási és Kulturális FĪigazgatósága 2002 végére nyilvános konzultációs anyagot dolgozott ki, amelynek megvitatására felkérte mindazokat, akik közvetett vagy közvetlen módon érdekeltek az európai szintň oktatási, képzési és ifjúságügyi intézkedésekben. A konzultáció folyamatában a Bizottság elsĪsorban arra volt kíváncsi, hogy a megkérdezettek véleménye szerint az új programoknak mit kellene tartalmazniuk, hogyan épüljenek fel a programok, illetve milyen egyéneket és intézményeket célozzanak meg. A programok kidolgozása során a Bizottság átfogó képet akart alkotni az érintettek teljes körének szükségleteirĪl, törekvéseirĪl és kívánságairól. A nyilvános konzultációs folyamat 2002 végén indult el, és 2003 elején zárult le. A konzultációs folyamattal a Bizottságnak az is célja volt, hogy a véleményt nyilvánítók az egyes, jelenleg futó programok legfĪbb erĪsségeit és gyengeségeit is meghatározzák, és javaslatokat fogalmazzanak meg arról, hogyan lehetne javítani azok mňködésén. A 2006-ig mňködĪ programok tapasztalatairól, általános eredményeirĪl röviden összegezve az alábbiakat állapították meg:

• Megfogalmazza, hogy melyek az európai szintň intézkedések, de elĪírja azt is, hogy amennyiben azok nem állnak összhangban a tagállam törvényeivel és jogszabályaival, akkor az intézkedéseket fel kell számolni, meg kell szüntetni.

77

Köpeczi Bócz Tamás

• A szerzĪdés mint jogi keret hangsúlyozza, hogy az oktatásért, képzésért és ifjúságpolitikáért elsĪsorban a tagállamok a felelĪsek. Az EU-programok a nemzeti szakmapolitika Európán belüli összehangolásának ösztönzésére szolgálnak, mégpedig egymást kiegészítĪ (komplementer) és nem egymást felváltó (alternatív) alapon.

• Az oktatás, a képzés és ifjúságügy területén az Európai Bizottság a ’70-es években kezdett tevékenykedni, aminek eredményeként késĪbb különbözĪ programokat fejlesztettek ki – a sokirányú tevékenység a ’90-es évek közepén nagy szerkezetváltozáson ment keresztül, és a programok száma háromra szňkült. Ezek a Socrates, a Leonardo da Vinci és a Youth for Europe (Ifjúság Európáért), amelyek egyrészt magukban foglalták az összes korábbi programot, másrészt új fontos elemekkel gazdagították azokat, mint például a felnĪttoktatás. 1996-ban a European Year of Lifelong Learning (Az élethosszig tartó tanulás éve Európában) központi szerepet játszott abban, hogy az élethosszig tartó tanulás az EU és a tagállamok képzési és oktatáspolitikájának alapvetĪ, minden területet érintĪ témájává váljon.

• A Socrates, Leonardo da Vinci és az Ifjúság Európáért programok elsĪ szakasza 1995-tĪl 1999-ig tartott, majd megújult formában folytatódott/folytatódik a 2000–2006 közötti szakaszban. A program megújításának egyik központi kérdése, hogy miként lehet integrált megközelítéssel a legjobban összekapcsolni a különbözĪ programokat. A 2002–2003-ban lefolytatott konzultációnak is ez utóbbi volt az egyik fĪ kérdése – különös tekintettel a Tanács által kiadott, az élethosszig tartó tanulásról szóló határozatára. Az Unió tagállamainak kormányai egyre inkább felismerték, hogy Európa társadalmi és gazdasági fejlĪdéséhez elengedhetetlen az összehangolt cselekvés az oktatás, a képzés és az ifjúságpolitika területén. Ez a felismerés az Unió struktúráin belüli, valamint kormányközi szinten végrehajtott intézkedésekhez vezetett, amelyeket a jövĪbeli programok kialakítása során figyelembe kellett venni. Az Európai Tanács Feirában tartott ülésén (2000. június) felkérte a Bizottságot és a tagállamokat, határozzanak meg koherens stratégiákat és gyakorlati intézkedéseket annak elĪsegítésére, hogy mindenki számára biztosítható legyen az élethosszig tartó tanulás. Az ezt követĪen lefolytatott európai szintň konzultáció után a Bizottság 2001 novemberében kiadott egy közleményt „Hogyan válhat valósággá az élethosszig tartó tanulás európai térsége?” címmel. Ebben megfogalmazták az átfogó és koherens élethosszig tartó tanulási stratégiák kidolgozásának és megvalósításának kritériumait, valamint egy sor, különbözĪ szinteken alkalmazandó intézkedést és azok prioritásait. Az Oktatási Tanács 2002 májusában elfogadta az oktatásról és élethosszig tartó tanulásról szóló határozatot. Ezzel az élethosszig tartó tanulás az európai szintň oktatási és képzési politika kidolgozásának vezérelve lett.

78

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete

VII.2. A programok új generációja – 2006 után Az Oktatási és Kulturális FĪigazgatóság által 2002 novemberében elindított nyilvános konzultációs folyamat anyaga (A 2006 utáni európai oktatási, képzési és ifjúságügyi programok jövĪbeli kidolgozása) egyúttal megfogalmazza az EU szerepvállalását is e területen. A stratégiai célok megmaradtak a középpontban: • az oktatás, képzés és ifjúságügy terén folyó munka minĪségének javítása és az innováció ösztönzése; • az európai dimenzió kialakítása, elsĪsorban az intézmények és személyek közötti együttmňködés és hálózatépítés ösztönzése által; • a más országban folytatott tanulmányok, munka vagy önkéntes szolgálat lehetĪségeinek javítása, a tapasztalatok elismertethetĪsége egész Európában. A stratégiai célok eléréséhez a programok új generációját úgy kell megtervezni, hogy a lehetĪ leghatékonyabb módon hozzájáruljanak az esélyegyenlĪség megteremtéséhez, a kultúrák közötti párbeszéd elĪmozdításához, az önmegvalósítás elĪsegítéséhez, a társadalmi kirekesztés felszámolásához, az aktív állampolgársághoz és a foglalkoztathatósághoz. Az új programok a szakpolitikai célok megvalósításának fontos eszközei kell hogy legyenek, ugyanakkor fel kell használniuk a régi programok eredményeit, és ki kell javítaniuk azok gyengeségeit. Az EU nyilvános konzultációs vitaanyagában témakörönként felvetett kérdésekre adott válaszok követik a vitaanyag szerkezetét, és ennek megfelelĪen elsĪ elemében a 2006 után bevezetendĪ programok intézkedési és tevékenységi kérdéskörében fogalmazták meg a magyar szakemberek az elvárt általános és speciális igényeket:

• A program általános célkitňzései és prioritásai mellett nemzeti prioritások is megfogalmazhatók, ezt a gyakorlatot mindenképpen meg kell Īrizni 2006 után is.

• Magyarországon súlyos gondot jelent a nyelvtudás hiánya, amit elsĪsorban nemzeti • •

•

szinten kell kezelni, de szükséges, hogy az Európai Bizottság az eddiginél még hangsúlyosabban támogassa ezt a képzési területet. A pályázatok eddigi két nagy tevékenységtípusára, a mobilitási és az ún. fejlesztĪ típusú pályázatokra 2006 után is nagy szükség van, a mobilitásra fordítható támogatások mértékének növelése indokolt. További fejlesztést igényelne 2006 után a „tudástranszfer” és a hálózati együttmňködés, ugyanakkor számos pályázati formát átgondolásra javasol a magyar konzultációt összegzĪ dokumentum (például a Comenius egyes típusait, az ARION-t, a Minervát). Szükséges a mobilitási tevékenységek spektrumának szélesítése (tanári mobilitás, gyakornoki helyek cseréje, egyensúly javítása az EU-tagországok és a társult országok viszonylatában).

79

Köpeczi Bócz Tamás

• ErĪteljesebb • •

támogatást kellene biztosítani az eredmények terjesztését (disszemináció) segítĪ, más programok finanszírozására. Fontos a nemzeti, regionális, helyi prioritások megfogalmazása, amelyek élĪ kapcsolatot teremtenek a helyi fejlesztési koncepció és a programok konkrét lehetĪségei között, és érdekeltté teszik a résztvevĪket a társfinanszírozásban. A 2006 után kialakítandó, létrehozandó programokban nem javasolják a jelenleg is mňködĪk összevonását (Socrates, Leonardo, Ifjúsági), de a határvonalak eddigi tisztázatlansága miatt a felnĪttoktatás és felnĪttképzés egy területként való kezelése elképzelhetĪ.

Az Európai Bizottság a nemzeti szinteken lefolytatott konzultációk után, annak eredményeit 2004. március 9-én tette közzé: „A közösségi oktatási és képzési programok új generációja” címň közleményét, amelyben már bemutatja, nevesíti az élethosszig tartó tanulást erĪsítĪ integrált programok új generációjának tervezetét. A programok új generációja az alábbi elemekbĪl áll össze: Egy új Integrált Program a mobilitás és az élethosszig tartó tanulás terén megvalósuló együttmňködések támogatására az EU tagországok, az EEA/EFTA országok és a tagjelölt országok számára, mely az oktatást és képzést egyaránt lefedi. Egy új Tempus Plus program a tagországok, valamint az Unióval szomszédos országok és a mostani Tempus-tagországok közötti együttmňködésre, mely lefedi az oktatás és a képzés teljes spektrumát.

VII.2.1.

Az élethosszig tartó tanulás integrált európai együttmňködési programja

Az egyéneknek kínált decentralizált mobilitás, illetve az intézményi együttmňködések támogatása jelentĪsen nĪni fog. Célok:

• 2007–2013 között a közoktatás területén a diákoknak és a tanároknak legalább 10%-a vegyen részt a Comenius programban.

• legyen legalább 3 millió Erasmus ösztöndíjas 2010-ig. • legyen évente legalább 150 000 résztvevĪ a Leonardo szakmai gyakorlatban 2013-ig. • Váljon lehetĪvé évente legalább 50 000 felnĪtt külföldi tanulása/tanítása 2013-ig, és legalább minden ötödik felnĪttképzĪ intézmény vegyen részt európai együttmňködésben a program végéig.

80

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete 10. tábla Az élethosszig tartó tanulás integrált programja

A program felépítése: Comenius közoktatás

Erasmus felsĪoktatás

Leonardo da Vinci szakképzés

Grundtvig felnĪttoktatás

Horizontális programok 4 kulcstevékenység: szakmapolitikai fejlesztések, nyelvtanulás, kommunikációs és információ-technika (KIT) disszemináció Jean Monnet program 3 kulcstevékenység: Jean Monnet akció (az európai integráció egyetemi oktatása és kutatása), európai intézmények, európai szövetségek

• Legyen két külön program: az egyik az EU-tagoknak (valamint az EEA/EFTA országoknak és a tagjelölt országoknak), a másik pedig a szomszédos országoknak.

• A Socrates és a Leonardo da Vinci programok által lefedett területeket egyetlen közös

• • • • • •

struktúrába kell szervezni, mivel ez jobban hozzá tud járulni a szakmapolitikai fejlesztésekhez, jobban illeszkedik a felhasználói igényekhez, egyszerňbbé és hatékonyabbá teheti a program megvalósítását. A decentralizált akciók, különösen az egyéni mobilitások növekednek, amelyek esetében a pályázók közvetlenül a nemzeti irodákhoz fordulhatnak A javasolt Integrált Program éves költségvetése a jelenleginek négyszeresére növekedne. Egyszerňbb és rugalmasabb programokra van szükség. Az integrált program nyitott lesz a Socrates és a Leonardo da Vinci programban jelenleg részt vevĪ országok számára, és kiterjeszthetĪ lesz Svájc és a nyugat-balkáni országok irányába. 4 szektorális programot és két horizontális programot tartalmaz (ld. a fenti táblázatot). A fĪ különbség a jelenlegi generáció és az Integrált Program között a tevékenységek köre. A decentralizált akciók, különösen a mobilitások és együttmňködések jelentĪs mértékben megnövekednének.

A szektorális programok Comenius – A jelenlegi tevékenységeket nagyrészt folytatni kellene. Az új javaslat tartalmazza az egyéni mobilitásokat, iskolai együttmňködéseket, többoldalú projekteket, Comeniushálózatokat és a kiegészítĪ tevékenységeket. A decentralizált programokban a mobilitások és együttmňködések számát növelnék azzal a célkitňzéssel, hogy a tanulók 10%-a vegyen részt közös oktatási tevékenységekben (mobilitásban és együttmňködésben), valamint a tanárok 10%-a mobilitási tevékenységben az Integrált Program 7 éves idĪtartama alatt.

81

Köpeczi Bócz Tamás Erasmus – A leglátványosabb javasolt változás az Erasmus programban részt vevĪ tanárok és hallgatók mobilitásának növekedését jelentené. Általában 120 000 hallgató vesz részt Erasmus-mobilitásban évente. Az új programban ezt az arányt növelni kell, évente 375 000 hallgatói mobilitásra van szükség, hogy elérjük a célkitňzést, és 2010-re 3 millió Erasmusösztöndíjas diák legyen. Ugyanakkor, az átlagos támogatás 1993 óta változatlan, 150 euro havonta. A támogatást növelni kell, hogy az átlagos havi támogatás 250 EUR legyen. Az oktatói mobilitást növelni kellene évi 40 ezerre a jelenlegi évi 18 ezerrĪl, ezzel együtt hasonlóan emelkednie kell a támogatási szintnek. Leonardo da Vinci – Az új programjavaslat számos változást jelenthet a Leonardo da Vinci programban. A gyakornokok kihelyezését évente 150 000-re kellene növelni (a jelenlegi 45 ezerrĪl) a program végére. Hasonló növekedést tňztek ki célul az oktatók mobilitásában. A mostani kísérleti projekt-tevékenység újra helyet kapna, a fókuszban az újítások átvitele lenne (az egyik országból a másikba), kezelésük teljes egészében decentralizálttá válna. A Leonardo-hálózatok az európai közérdeklĪdésre számot tartó kérdésekkel foglalkoznának az Erasmus tematikus hálózat mintájára. Az új Leonardo-együttmňködés célja, hogy elĪsegítse a szakértelem cseréjét a képzĪintézmények között. A projekttevékenységek és kiegészítĪ tevékenységek továbbra is folytatódnak. Grundtvig – A program új mobilitási tevékenységei támogatni fogják a felnĪtt tanulók mobilitását, az oktatók cseréjét, az ún. európai asszisztensi lehetĪséget, valamint a felnĪttoktatók képzési lehetĪségeinek bĪvítését. A következĪ évtizedben a várható demográfiai változások miatt elengedhetetlen, hogy a mobilitás ne csak a fiatalok és az Īket oktatók számára legyen elérhetĪ, hanem általában az élethosszig tartó tanulásban részt vevĪ felnĪttek számára is. A cél az, hogy legalább 50 000 felnĪtt vegyen részt évente ilyen jellegň mobilitásban, és a program végére legalább minden ötödik felnĪttoktatási szolgáltató vegyen részt európai együttmňködésben. Ennek eléréshez: a mobilitási támogatások és az európai tanulási kapcsolatok, decentralizált alprogramok lennének az eszközök. A Grundtvig program centralizált tevékenységei tartalmazni fogják a stratégiai és kisebb arányú együttmňködési projekteket, hálózatokat, oktatási kurzusokat és kiegészítĪ tevékenységeket.

VII.2.2. A Tempus Plus program Az új Tempus Plus program a sikeres Tempusra épül, ami eddig a felsĪoktatásra korlátozódott, és az oktatási rendszer fejlĪdését, illetve az uniós tagországok és a partnerországok közti együttmňködés megerĪsödését eredményezte. A Tempus Plus ezeket az akciókat kiterjesztené az élethosszig tartó tanulás teljes spektrumára: a közoktatásra, a szakképzésre és a felnĪttoktatásra is. Cél: Legalább 100 000 egyéni mobilitás támogatása 2013-ig.

82

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete Tempus Plus Területek Oktatási és képzési rendszerek Közoktatás FelsĪoktatás Szakképzés

Támogatott tevékenységek Rendszermodernizáció Közös projektek Egyéni mobilitás KiegészítĪ tevékenységek

A hagyományosan a felsĪoktatási területre kiterjedĪ Tempus-program kibĪvülne a közoktatással, a szakképzéssel és szakoktatással, valamint a felnĪttoktatással. A program kiterjesztése jelentĪs forrásbĪvítést igényel a költségvetésben. A Tempus programban részt vevĪ országok mindegyikének továbbra is élveznie kell a Tempus program nyújtotta lehetĪségeket, azonban a továbbiakban ezeket az országokat nem lehet azonos módon kezelni. A partnerországok szükségletei és prioritásai alapján a Tempus Plus keretén belül ún. együttmňködési területeket választhatnának ki. Némelyikük számára lehet, hogy az együttmňködési területek mindegyikének igénybe vétele lenne a megfelelĪ, míg mások számára kiemelten fontos terület lehet a szakképzés és szakoktatás. A Tempus Plus programot meg kell nyitni a nyugat-balkáni országok számára is (ami felkészítheti Īket az Integrált Programban való késĪbbi részvételre). Az Európai Bizottság 2004. július 14-én tette közzé a Parlament, illetve a Tanács számára határozati javaslatát, amely – elfogadása után – a jogi alapját képezi a fentiekben bemutatott integrált akcióprogramok az élethosszig tartó tanulás terén történĪ megvalósításának, illetve az intézkedéseknek. [COM(2004) 474 final 2004/0153 (COD)]

VIII. A képesítések és kompetenciák az EU oktatáskoordinációjában Számos nemzetközi együttmňködés és különösen az EU elmúlt 10 évben végbement bĪvülése – 2004-re 12 tagállamról 25-re, azaz több mint kétszeresére bĪvült – olyan kapcsolati hálót hozott létre a tagállamok között, melyben már mérhetĪvé válik egy-egy újítás, kezdeményezés, innováció terjedése. A különbözĪ közösségi programok e kapcsolati hálót folyamatosan erĪsítették és erĪsítik (nemzeti, intézményi és személyes együttmňködések). Mára már sokkal inkább ezek a hálózatok határozzák meg, hogy milyen gyorsan terjednek a jó gyakorlatok, és azok milyen gyorsan kerülnek át a napi gyakorlatba. 83

Köpeczi Bócz Tamás Az Európai Unióban megvalósult néhány eredményes kezdeményezés:

• • • • • •

minĪségfejlesztés, e-tanulás, a Bolognai folyamat egésze, a mobilitás felerĪsödése, az EUROPASS teljes rendszere, a különbözĪ kredit-transzfer rendszerek.

Két vagy több ország viszonylatában a munkaerĪ szabad áramlásához kapcsolódva fontos tényezĪ a munkavállalók szakképesítésével kapcsolatos információk biztosításának kérdése. Ezen információk hiánya akadályozhatja a munkaerĪ szabad áramlását, hátrányosabb helyzetbe hozhatja a migráns munkaerĪt egy idegen ország munkaerĪpiacán. Mindezeket felismerve az európai országok hosszabb idĪre visszatekintĪ történettel bírnak a különbözĪ szakképesítésekhez kapcsolódó megállapodások, jogszabályi aktusok, illetve információs dokumentumok tekintetében. A kérdéskört két jelentĪs csoportra bonthatjuk, hiszen vannak olyan szakmák, amelyek gyakorlása egy megadott országban jogszabályi feltételekhez kötött, azaz szabályozott szakma. Ezekben az esetekben kizárólag jogszabályi eszközök nyújthatnak lehetĪséget arra egy migráns munkavállalónak, hogy egy másik országban is végezzen tevékenységet. Minden más esetben a munkaadó-munkavállaló közti viszony esélyeinek megteremtését célozzák azok a módszerek, amelyekkel a különbözĪ országok próbálják a kérdéskört kezelni. A kezdeti szakaszban fokozott állami részvétellel a különbözĪ szakmák egymásnak való megfeleltetése tňnt a járható útnak, az azonban hamar kiderült, hogy több ország együttmňködése esetén ez a metódus nem követhetĪ. Ezért áttértek a szakmákkal kapcsolatos munkaadói információk biztosításának különbözĪ technikáira. A képesítések elismerésének európai története a fent leírtakat tekintve három korszakba sorolható, a következĪk szerint:

• A képesítések kölcsönös elismerésének idĪszaka • A képesítések átláthatóságának korszaka • Európai közös képesítési meta-keretrendszer VIII.1. Szabályozott szakmák Az oktatási terület szakmai munkájával párhuzamosan a jogszabályalkotók is végezték feladatukat. Szinte valamennyi eddig felvázolt folyamattól függetlenül közösségi szabályozási területként mňködik a kötött foglalkozásokhoz kapcsolódó szabályozott szakmák köre. Ezen foglalkozások gyakorlását a tagállamok országonként szabályozzák, és valamilyen hivatalos végzettséget igazoló dokumentumhoz (oklevél, bizonyítvány stb.) kötik. Minden tagállam maga határozza meg, hogy milyen foglalkozási kört minĪsít szabályozottnak. Az Európai Unió az ilyen szakmák elismerését közösségi szinten, irányelvekkel szabályozza.

84

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete Az Európai Parlament és a Tanács 2005/36/EK irányelve (2005.

szeptember 7.)

a szakmai képesítések elismerésérĪl Az új irányelv azzal a céllal és feladattal született, hogy egységesebb, rugalmasabb és átláthatóbb rendszert hozzon létre a jelenlegi számos irányelvet magában foglaló, bizonyos esetekben az esetjogot segítségül hívó szabályozás helyett, azaz a jelenleg számos, de egymást túlnyomórészt ismétlĪ irányelvben szabályozott eljárások helyett legyen egy átfogó, általános rendszer. Az irányelv a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás lehetĪségét – annak egyszerňbb szabályozásával – kiterjeszti valamennyi szabályozott szakmára. E szerint valamely tagállam joga szerint szabályozott szakmát gyakorló és abban az államban letelepedett személy bizonyos feltételekkel egy másik tagállamban is nyújthatja majd ugyanazt a szolgáltatást. Az új irányelv a tagállamokban szabályozott képzés keretében megszerezhetĪ oklevelek, bizonyítványok listájának egy új struktúráját, csoportosítását állítja fel. A jelenlegi szabályozást liberalizálva közös európai platformokat, szakmai fórumokat hoz létre.

Speciális elbírálás alá esik a szabályozott szakmák között is az általános orvos, a fogorvos, a gyógyszerész, az ápoló, a szülésznĪ, az állatorvos és az építész szakképzettség, mivel ezek esetében valamennyi tagállamban megtörtént a képzés összehangolása is, ezért ezeket automatikusan elismerik. Az automatikus elismerés azt jelenti, hogy a hatóságok nem vizsgálják és nem is vizsgálhatják az adott diplomához vezetĪ képzés milyenségét, mert az Unióból származó oklevelet az ágazati irányelveknek megfelelĪen az elismerést végzĪ ország oktatási intézményeiben megszerzett bizonyítvánnyal vagy oklevéllel automatikusan azonosnak kell tekinteni. Azon szakmák esetében, amelyek ugyan szabályozottak, de nem tartoznak a fent említettek közé, könnyített elismerési eljárás lefolytatására van lehetĪség. A jogszerňen kiállított oklevél elismerését arra hivatkozva, hogy nem megfelelĪ képzés után szerezték, nem lehet elutasítani, legfeljebb – kiegészítĪ feltételként – szakmai gyakorlat igazolását, adaptációs (alkalmazkodási) idĪszak teljesítését, illetve alkalmassági vizsgát lehet elĪírni. Az alkalmassági vizsga és az alkalmazkodási idĪszak kizárólag vagylagosan írható elĪ, és ha jogszabály kivételt nem tesz, a kérelmezĪt illeti meg a választás joga a két intézkedés között.

VIII.2. A képesítések kölcsönös elismerésének idĪszaka Ez a szakasz a ’90-es évek közepéig tartott. Legfontosabb jellemzĪje volt, hogy bilaterális megállapodásokra alapozva a tagállamok megpróbálták tételesen megfeleltetni szakképesítéseiket egymásnak. Az alkalmazott technikáknak két útja volt. Az egyik megoldás a két megállapodásra törekvĪ tagállam szakképesítéseinek „párkeresésébĪl”, azaz kisebb-nagyobb

85

Köpeczi Bócz Tamás arányú megfeleltetésébĪl indult ki. Ennek kapcsán a két ország hatóságai egyezmények formájában rögzítették, hogy melyek azok a képesítések, amelyek a kölcsönös elismerés hatálya alá vonhatók. A másik megoldás elsĪ fázisban a tartalmi hasonlóságokat állapította meg a két ország meglévĪ szakképesítéseinek követelményei és a velük jellemzĪen betölthetĪ foglalkozási körök között. Ezt követĪen kísérleti közös képzések és fejlesztési programok keretében megpróbálták az érintett országok egyoldalúan vagy kölcsönösen (gazdasági és munkaerĪ-piaci érdekük függvényében) átalakítani képesítéseik szakmai követelményeit, majd ezt követĪen egyezménybe foglalni. Ez a metódus amellett, hogy rendkívül lassú és költséges folyamat volt, több ponton is megvalósítási nehézségekbe ütközött. ElĪállt az a helyzet, amikor egy adott tagállam két másik partnerországgal folytatott kölcsönös megállapodási tárgyalásai eredményeként megkötött külön-külön szerzĪdésekkel rendelkezett. A két érintett partnerország azonban egymással nem vagy nem azonos tartalmú megállapodást kötött. Így elĪállhatott az a helyzet, hogy bár mind a három érintett országnak volt egyezménye, a munkaadók és a munkavállalók mégsem alkalmazhatták azt egyenlĪ módon és eséllyel. Ez a probléma egyik gyökere volt a bilaterális megállapodások rendszerének. A másik könynyen belátható nehézséget az okozta, hogy a számos megállapodás átláthatatlanná tette a korrekt és megalapozott együttmňködést az országok között. Ennek az együttmňködésnek a jelentĪsége a munkaerĪ szabad áramlásának realitássá válásával együtt erĪsödött elsĪsorban azokban a foglalkozásokban, amelyeket a különbözĪ nemzeti hatóságok szabályozott vagy kötött foglalkozásnak jelöltek meg. Ez a fogalomkör az olyan foglalkozásokat írja le, amelyek végzéséhez az adott állam valamilyen képesítés (szakképesítés, diploma) meglétét írja elĪ. Az ilyen szakmák általában emberi életre, épített és természeti környezetre, egyéb veszélyes vagy stratégiai fontosságú területet érintĪ foglalkozási körre vonatkoznak. Ha ezekben a szakmákban nem lehet világos feltételeket teremteni a migráns munkavállalók számára, akkor mit sem ér a kölcsönös elismerés vagy egyéb más dokumentum. Igazán Európa a szabályozott szakmák kérdésében nem tudott vagy nem akart széles körben alkalmazható megoldást alkotni. Ennek az idĪszaknak egy kétségtelen fontos eredménye volt számos szektorális szinten meginduló egyeztetés. Ezeket az egyeztetéseket általában nem a nemzeti hatóságok végezték, hanem különbözĪ szektorális szervezetek. Az alapgondolat abból indult ki, hogy bizonyos ágazatokban tényszerňen függetlennek kellene lennie egy-egy szakképesítés szakmai követelményének az adott ország oktatási rendszerétĪl, és részben hagyományaitól, hiszen a globális gazdaság globális foglalkozásokban globális szakembereket alkalmaz.

86

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete Tény, hogy elsĪsorban az ipari logisztikai és más szektorokban számos európai forrásból is támogatott (LEONARDO program prioritása több éven keresztül tartalmazott ilyen célkitňzést) közös képesítések fejlesztése indult meg. Ezeket az eredményeket azután a kidolgozók saját belátásuk és nemzeti sajátosságaik szerint akkreditálhatták nemzeti rendszerükben. Ha ezt sikerrel megtették, akkor ezt követĪen a kölcsönös elismerés kérdése egyszerňbben, de nem automatikusan valósulhatott meg. Az ilyen közös fejlesztések a mai napig is eredménnyel folynak, ám egyre gyengül az a törekvés, amely az elkészült képesítés-párokat a kölcsönös elismerés szintjére is emelné. Ennek okaira mutat rá a következĪ „korszak” bemutatása.

VIII.3. A képesítések átláthatóságának korszaka 1998-ra datáljuk ennek az idĪszaknak a kezdetét. Ekkor hívta életre az Európai Bizottság megbízva a CEDEFOP-ot azt a fórumot, amely Európai szinten foglalkozott a képesítések átláthatóságának kérdéskörével. A megközelítésben lényeges eltérés volt a kölcsönös elismerés logikájához képest. A legfontosabb különbség az volt, hogy nem két ország egy-egy szakképesítésének összehasonlítása volt a kidolgozandó eljárási cél, hanem egy-egy adott képesítés informatív leírása, és ezáltal egy közérthetĪ képesítési profil megadása volt az elképzelés. A szakképesítések egységes elismertetéséért folytatott próbálkozások eredményes megoldása érdekében az uniós tagországokban 2005. február 1-jén bevezették az ún. EUROPASS rendszert. Ezzel az Unió döntéshozói a kvalifikációk jobb átláthatóságát akarták biztosítani, ezzel is bátorítva a mobilitás, valamint az élethosszig tartó tanulás intézményi feltételeinek megteremtését.

VIII.3.1. Az EUROPASS rendszer Az EUROPASS rendszert, mint a képesítések átláthatóságát megtestesítĪ európai eszközt, nem azzal a szándékkal dolgozták ki, hogy a munkavállalók számára esélyegyenlĪségi garanciát adjon a külföldi munkavállalás során. Ez a rendszer csupán arra hivatott, hogy a munkaadókat informálja a jelentkezĪ munkavállaló képességeirĪl és munkavégzési alkalmasságáról. Az EUROPASS gondolatkör megalkotásakor világos volt, hogy az átláthatóság és a mobilitás témaköre összefügg. A felsĪoktatásban már akkor mňködĪ kredit-transzfer rendszer a nemzeti fejlesztésekben szereplĪ, ráépülĪ képzések és elĪzetes tudáselismerés kérdésköre mindmind erĪsítették azt, hogy valamilyen leíró eszköz szükséges, amivel az európai képzési rendszereket közelíteni lehet egymáshoz.

87

Köpeczi Bócz Tamás Az EUROPASS dokumentum alapot adhat egy olyan EU szintň adatbázis kialakítására, amely megalapozhatja egy leíró típusú szabványosított keretrendszer kialakítását. Az EUROPASS öt dokumentumból áll: 1.

Az ún. „európai életrajz”; (CV); ennek elkészítéséhez az Unió – igaz, csak nemrégiben – egységes szempontokat dolgozott ki, és hivatalos lapjában közzé is tett egy európai önéletrajz modellt (European model for curricula vitae); így a megfelelĪen elkészített életrajz mindenkivel kapcsolatban ugyanazokat az információkat és ugyanolyan módon – tehát másokkal összehasonlíthatóan – tartalmazza. Ez a mindenki számára javasolt egységes önéletrajz-típus egyaránt alkalmas annak, aki munkát akar vállalni, és annak is, aki tanulni szeretne az EU-tagállamok valamely intézményében.

2. A mobilitási dokumentum, aminek pontosan meg kell jelölnie azokat az idĪszakokat, amiket a pályázó bárhol bármiféle tanulásra, képzésben való részvételre fordított. Ez a modell ugyanis már hivatalosan is elismeri a nem-formális és az informális tanulás eredményeként megszerzett tudás korábban sokat emlegetett fontosságát és használhatóságát is. 3. A „diploma-kiegészítés” („Diploma Supplement”), aminek alkalmazható kategóriáit az UNESCO és az Európai Tanács együtt fejlesztette ki, azzal a céllal, hogy minden egyes diploma tartalmát és értékét valóban ugyanazokkal a minĪsítésekkel jelenítsék meg. 4. A „bizonyítvány-kiegészítés” (Certifi-cate Supplement”), aminek az a célja, hogy az azonos szakképesítések mögött ugyanazok a minĪsítések álljanak. Ez azonban még nem jelenti egy adott képzettség automatikus elismerését. 5.

A „nyelvi portfolió” („Language Portfolió”) pedig az a dokumentum, ami tartalmazza a pályázó nyelvi és kulturális tapasztalatait. A nyelvi készségek egységes megítélésének érdekében az Európai Bizottság – a tagállamokkal együttmňködve – már hozzákezdett egy nyelvi kompetencia-indikátor kidolgozásához is.

Mivel az egyes országok szakképzési rendszerei között továbbra is fennállnak a különbségek, az EUROPASS bevezetéséhez minden országban létrehoztak: Nemzeti EUROPASS Központokat, ezek feladata minden, a szolgáltatáshoz kapcsolódó tevékenység koordinálása. Magyarországon a munkavállalói mobilitást támogató Nemzeti Europass Központ (NEK) üzemelteti az Európai Bizottság által létrehozott Europass honlap magyar nyelvň kiadását. Az Európai Parlament határozata alapján a központ feladata az Europass-dokumentumok magyarországi bevezetése.

88

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete Az öt részbĪl – önéletrajzból, nyelvi útlevélbĪl, oklevélmellékletbĪl, bizonyítvány-kiegészítĪbĪl és mobilitási igazolványból – álló dokumentumcsaláddal a NEK célja a külföldi munkavállalás és tanulmányok segítése, valamint a munkaerĪ-kiválasztás megkönnyítése. Bizonyítvány-kiegészítést kérhetnek a végzĪs diákok az Országos Képzési Jegyzékben szereplĪ képzésekrĪl, amelyet a magyar mellett angol nyelven is kiállíthat az iskola. A felsĪfokú intézmények hallgatói diplomájuk mellé oklevél-mellékletet igényelhetnek, ezt azonban az angol és magyar mellett a magyarországi kisebbségek nyelvén is elkészítheti az oktatási intézmény. A dokumentum egyebek között tartalmazza a hallgató által tanulmányai során elvégzett kurzusokat és az oktatási intézmény rövid ismertetését is, így a hasonló végzettségň, de eltérĪ iskolában végzett hallgatók közötti különbségekre is fény derül a munkáltató számára. A Nemzeti Europass Központ az Oktatási Minisztérium háttérintézményéhez, az Educatio Kht-hez tartozik.

VIII.4. Az Európai Képesítési Keretrendszer A képesítési keretrendszer célja az egyes tagországok legkülönbözĪbb szintň és rendszerben szervezett képesítéseinek más országok képesítéseivel való összehasonlíthatóvá tétele az ezen képesítéseket alkotó rendszerek harmonizációja nélkül. Fontos feladat a tanulási eredmények (tudás, készségek, képességek és kompetenciák) különbözĪ szintjeire építĪ semleges, a nemzeti oktatási rendszerek sokszínňségét szem elĪtt tartó referenciapontok kialakítása, amely lehetĪvé teszi a formális, nem-formális és informális tanulás eredményeinek elismerését, valamint az oktatási szolgáltatások minĪségbiztosításának támogatása és az egyes országok képesítési rendszerei továbbfejlesztésének ösztönzése. A csatlakozás önkéntes, és nem ró jogi kötelezettséget a tagállamokra. A szakértĪk által alkalmazandó eszközrĪl van szó, amely lehetĪvé teszi a legkülönbözĪbb képesítéseknek az Európai Képesítési Keretrendszer referenciaszintjei szerinti besorolását. A csatlakozás akkor akadálymentes, ha az egyes oktatási szinteken és ágakban megszerezhetĪ képesítések meghatározott tanulási eredmények formájában vannak meghatározva. Az Európai Képesítési Keretrendszer és a nemzeti képesítési rendszerek összeillesztésének folyamatát minden ország maga alakítja ki. Az EKKR három fĪ elembĪl áll:

• A központi elemet a – tanulási eredményekhez kapcsolódó – közös referenciapontok

•

•

jelentik, amelyek nyolc szintre tagolódnak. E szintek úgy vannak megállapítva, hogy kellĪ rugalmassággal biztosítsák bármilyen, bárhol lebonyolított oktatási programban megszerezhetĪ képesítések megfeleltetését. Ezeket a referenciaszinteket olyan eszköztár támogatja, amely az egyes polgárok igényeihez igazodik. Ezek az egész életen át tartó tanulást elĪsegítĪ Integrált Európai Kreditátváltási Rendszer, az Europass okmány, a tanulási lehetĪségeket tartalmazó Ploteus adatbázis. Az EKKR emellett magában foglalja azokat a közös elveket és eljárásokat, amelyek iránymutatást adnak a különbözĪ szinteken lévĪ partnerek közötti együttmňködéshez –

89

Köpeczi Bócz Tamás különösen a minĪségbiztosításra, a nem formális és informális tanulás beszámítására, a pályaorientációra és a kulcskompetenciákra összpontosítva. A magyarországi képesítési rendszerek esetén az Európai Képesítési Keretrendszer besorolása megkönnyítheti, hogy magyar tanulók külföldön folytassanak tanulmányokat, és növelheti a külföldön munkát vállaló magyar állampolgárok megszerzett képesítésével szembeni munkáltatói bizalmat. Ez utóbbi a Magyarországon foglalkoztatott külföldiek képesítéseivel kapcsolatban is fontos szempont. Az Európai Képesítési Keretrendszer elterjesztésének folyamatában való aktív magyar közremňködés újabb ösztönzést ad a magyarországi képesítési rendszerek modernizációjának és egymásra épülésüket segítĪ közelítésüknek. A magyarországi pályaorientációs és munkaügyi szolgáltatások szakemberei egy a munkájukat jelentĪs mértékben támogató eszközhöz jutnak.

1. ábra Az EKKR modellje

90

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete

2. ábra A meta keret

VIII.4.1. Az Európai Képesítési Keretrendszer legfontosabb funkciói A Bizottsági kommunikációra alapozva négy fontosabb funkcióját határozhatjuk meg az Európai Képesítési Keretrendszernek. Az Európai Képesítési Keretrendszer fĪ jellemzĪi: • Tanulási kimeneten alapuló referencia rendszer • Képesítések összehasonlításához használható eszközrendszer • Segíti a kredit-transzfert és a minĪségbiztosítást • Alapjául szolgálhat szektorális képesítéseknek 1. Tanulási kimenetekre alapozott referenciapontok Az elsĪ és legfontosabb elem a tanulási kimenetekre alapozott referenciapontok létrehozása, amely alapvetĪen nem azt vizsgálja, hogy az egyén milyen módon, milyen rendszerben szerezte képesítését. Nem is igazán képesítésének a dokumentáltságát és az ahhoz kapcsolódó nemzeti sajátosságokat akarja feltárni, hanem sokkal inkább azokat a kompetenciákat próbálja meghatározni és összehasonlítani, amelyek elsĪsorban a munkavégzéshez, másodsorban pedig a további tanulmányokhoz szükségesek. Ilyen módon tehát az egyén számára egyfajta „egyenlĪ megmérettetést” biztosít, amely jól szolgálhatja a munkaerĪ szabad áramlását és a származási ország alapján történĪ munkaerĪ-piaci diszkrimináció felszámolását.

91

Köpeczi Bócz Tamás 2. KülönbözĪ képesítések összehasonlíthatóságának eszköze E funkció kevésbé az egyénekhez kapcsolódik, sokkal inkább az egyes tagállamok szakmai közönsége az, amely hasznosíthatja. Ez a funkció nem pusztán a különbözĪ országok közötti képesítések összehasonlítására szolgálhat, hanem megfelelĪen alkalmazva egy-egy adott országon belül is lehetĪség nyílik arra, hogy a különbözĪ idĪpontokban alkalmazott és használt képesítés-megnevezések és a mögöttes tartalmak alapján jó összehasonlítást lehessen végezni egy-egy adott képesítés fejlĪdésérĪl, változásáról. Az Európai Képesítési Keretrendszer nyolc szinten, szakmai alapon nyugvó leírást ad a különbözĪ képesítések osztályozási lehetĪségeirĪl. Mód nyílhat arra, hogy azok az országok, amelyek különbözĪ képesítési jegyzékekkel rendelkeznek, ezen referenciakerethez igazodva képesítéseiket (elsĪsorban azok szakmai követelménytartalmát) egymáshoz közelítsék. 3. Kredit-transzfer segítése A harmadik fontos funkciója az Európai Képesítési Keretrendszernek a kredit-transzfer segítése és támogatása, és ezáltal egyfajta egységes oktatási minĪségbiztosítási rendszer irányába történĪ elĪrelépés elĪsegítése. Ezen minĪségbiztosítási rendszer elsĪdleges funkciója egyfajta „szabványteremtés”, amely akár az Európai Képesítési Keretrendszer nyolc szintjéhez rendelve is megfogalmaz olyan alapvetĪ követelményeket, amelyeket a képzĪknek teljesíteniük kell. Az egyén az Európai Képesítési Keretrendszer ezen funkciójából nem a munkavállalási szakaszban profitálhat, hanem abban az esetben, ha továbbtanulási szándéka nem az adott ország oktatási kínálatán belül valósul meg. Ilyen képesítés-transzfer rendszer már mňködik a felsĪoktatásban és jelentĪs mértékben kialakult a szakképzés területén is. A szélesebb megközelítésben értelmezett közoktatás területén ilyen típusú kredit-transzfer még nem valósult meg. 4. Szektorális képesítési rendszerek fejlesztése A negyedik legfontosabb funkciója az Európai Képesítési Keretrendszernek a szektorális képesítési rendszerek fejlesztése. EzekrĪl különösen Magyarországon esik kevesebb szó. A szakképzés és a felsĪoktatás területén egyaránt a szektorális képesítési rendszereket szakterületi, szakmacsoportos vagy ágazati jelzĪvel szokták illetni. Ezen képesítési rendszerek kialakítása ugyanúgy centralizáltan történik, mint a Magyarországon ismert szakképesítések túlnyomó többsége. Az Egyesült Királyságban mňködik a képesítések nemzeti jegyzéke. Komoly kiterjedt szakértĪi háttérrel rendelkezik az a szervezet (QCA), amely ezen jegyzéket gondozza. Az Egyesült Királyság szektorális szervezetei külön foglalkoztak az Európai Képesítési Keretrendszer kérdéskörével és úgy tňnik, hogy elsĪsorban a szektorális képesítések fejlesztése területén alakítható ki az Európai Unión belüli legjobb együttmňködés.

92

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete

VIII.4.2. Az Európai Képesítési Keretrendszer megvalósítása Fontos megállapítani, hogy az Európai Képesítési Keretrendszer elsĪsorban a felsĪoktatás és a szakképzés területén elért Európai Uniós szintň együttmňködésekre épít. Megtalálható benne minden olyan elem, amelyet a bolognai folyamat (felsĪoktatás) és a koppenhágai folyamat (szakképzés) kapcsán az elmúlt idĪszakban már az Európai Unió tagállamai közösen elértek és kifejlesztettek. Az Európai Képesítési keretrendszer háttere

• • • •

A bolognai és a koppenhágai folyamatra épít. Minden képesítést lefed az egész életen át tartó tanulás értelmezésében. Világos keresleti igényeket elégít ki. Széleskörň egyeztetésen alapul.

Az Európai Képesítési Keretrendszer azonban ennél szélesebb értelemben definiálja a képesítés szó fogalmát, amely talán számunkra nem is ugyanazt jelenti, mint az Európai Unió más tagállamaiban. A Bizottság által megfogalmazott célkitňzések világosan deklarálják, hogy az Európai Képesítési Keretrendszer az egész életen át tartó tanulás mindenféle formáját, vezessen az, hivatalos képesítéshez, vagy pedig célozzon csak valamilyen kompetencia fejlesztésére le kell fednie. Ez tehát azt jelenti, hogy az Európai Képesítési Keretrendszer szorosan kapcsolódik a munkaerĪ-piaci igényeket kielégítĪ rövidciklusú tanfolyamtípusú képzésekhez csakúgy, mint a kulcskompetenciákat megalapozó, akár iskolarendszerben, akár iskolarendszeren kívül végzett képzésekhez, vagyis az Európai Képesítési Keretrendszerbe besorolható lesz minden olyan kompetencia, amelyet az egyén valamilyen valós élethelyzethez igazodva, akár munkavállalás, akár a mindennapi élethez szükséges ismeret elsajátítása érdekében végzett. Ebben az értelemben a közoktatási rendszerben folyó iskolai képzést, a felsĪoktatás keretében folyó BSC, BA, MA, Phd képzést, az iskolarendszerň szakképzést, azaz a formális képzési rendszer valamennyi elemét bele kell érteni. IdeértendĪ a non-formális és informális tanulás valamennyi formája, érintve és lefedve a felnĪttképzést, a folyamatos szakmai továbbképzést, valamint a munkahelyi képzéseket is. Az Európai Képesítési Keretrendszer definíciórendszerében az egész életen át tartó tanulás a középpontba kerül. A fĪ ok, amiért az Európai Képesítési Keretrendszer az egész életen át tartó tanuláshoz kapcsolódik, kettĪs. Részben szociálpolitikai kérdésekre vezethetĪ vissza, hiszen ezáltal támogatható az a befogadó társadalom kialakítása, amelyben Magyarországot sokszor integráló társadalomnak szoktuk nevezni, amely biztosítja azt, hogy egyenlĪ esélyekkel induljanak, és egyenlĪ esélyekkel vegyenek részt a társadalmi és gazdasági folyamatokban azok az állampolgárok is, akik rajtuk kívülálló oknál fogva valamilyen hátránnyal kezdik meg tanulmányaikat vagy munkavégzésüket. Mindezek lefedik az aktív állampolgárság kritériumrendszerét, amely aktív állampolgársághoz elengedhetetlen az egész életen át tartó tanulás koncepciójának hangsúlyozása, az igények állampolgári szinten történĪ megjelentetése.

93

Köpeczi Bócz Tamás Az egész életen át tartó tanulás koncepciójának európai szintň megvalósítását hátráltatják bizonyos adminisztratív akadályok. Az adminisztratív akadályok terén megfogalmazható az ismeret hiánya a másik tagállam képesítései és képzési rendszerei tekintetében. Ennek lebontására az Európai Unió már sokféle lépést tett. ElsĪsorban az információs eszközöket bĪvíti és folyamatosan fenntartja (Eurydíce, CEDEFOP stb.), de tekintve, hogy jogi szabályozási lehetĪség nem áll a Bizottság rendelkezésére, ezért igazodva a tagállamok oktatatási sajátosságaihoz, az önkéntesség elvének fenntartásával egy közös átjárót (gateway) próbál megalkotni az Európai Képesítési Keretrendszer formájában. Az Európai Képesítési Keretrendszer tehát felváltja a különbözĪ tagállamok közötti kétoldalú megállapodások rendszerét. Épít arra, hogy a tagállamok rendelkeznek nemzeti képesítési rendszerrel, amelyben világosan be tudják sorolni saját szakképesítéseiket. Az Európai Képesítési Keretrendszer megalkotói azzal a feltételezéssel élnek, hogy ha európai szinten létre lehet hozni egy olyan meta-keretrendszert, amelyet valamennyi tagállam el tud ismerni, akkor ez mintegy átjáró lehetĪséget adhat arra, hogy a tagállamok közötti egyes képesítések rendszerbe sorolásával, azok megfeleltethetĪsége és sokkal inkább az adott képesítéssel betölthetĪ foglalkozások, illetve megkezdhetĪ tanulmányok egymáshoz rendelése világos formában megtörténhet. Az Európai Képesítési Keretrendszer egyik erĪssége, hogy a nemzeti képesítési rendszereken túl komolyan számít a szektorális képesítési rendszerekre, és ebbe a kategóriába elsĪsorban azokat a mňködĪ rendszereket sorolja, amelyek nem egy, hanem több tagállam esetében már közös platform kialakítására adott lehetĪséget. Ilyen szektorális képesítések mňködnek a logisztika, elsĪsorban szállítmányozási szegmensében, de hasonló módon mňködnek ilyen rendszerek az informatika területén is, ahol az infokommunikációs eszközök különbözĪ használata, fejlesztése, karbantartása a gyors fejlĪdés és az ágazat világos egymásra utaltsága és globalizációja és globalizáltsága okán magával hozta a szektorális képesítések rendszerének kialakulását. Az Európai Képesítési Keretrendszer tehát nem egy az egyben megfeleltetést jelent a különbözĪ nemzeti képesítések vonatkozásában. ValószínňsíthetĪ, hogy egy-egy tagállam hasonló képesítéseit azonos Európai Képesítési Keretrendszer szintbe sorolja. Ennek megfelelĪen továbbra is szükséges a bilaterális egyeztetések rendszerének fenntartása, ez azonban nem a formalizált megállapodások irányába fog hatni, hanem sokkal inkább szakmai együttmňködést eredményez a különbözĪ képesítések fejlesztĪ mňhelyei között. Összegezve tehát: az Európai Képesítési Keretrendszer feltételez egy nagyon erĪs kooperációt a tagállamok között, a tagállamok hatóságai, szakemberei, szociális partnerei és a társadalom különbözĪ szereplĪi között. Feltételez ugyanakkor egy erĪs közelítést és együttmňködést a tagállamok nemzeti képesítései és a szektorális képesítési rendszerekért felelĪs szervezetek között. Az Európai Képesítési Keretrendszer megvalósítása a tagállamok szabad döntésén múlik, az abban való részvétel hangsúlyozottan önkéntes. A 2005-ben lezajlott konzultáció azonban valamennyi tagállam önkéntes részvételét eredményezte.

94

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete A Bizottság is és a tagállamok is tisztában vannak azzal, hogy az Európai Képesítési Keretrendszer megvalósításának egyik kulcskérdése az, hogy a tagállamokban a megvalósuló oktatásfejlesztési reformok figyelemmel legyenek az Európai Képesítési Keretrendszer szakmai követelményrendszerére is.

VIII.4.3. A közös referencia szintek Az Európai Képesítési Keretrendszer semmilyen módon nem helyettesíti a nemzeti képesítési rendszereket, de ezen túlmenĪen még csak ezek tartalmi harmonizációjára sem irányul. Nem is tudja ezt a feladatot felvállalni és betölteni, hiszen ma a nemzetállamok képesítési rendszerei jelentĪs eltérést mutatnak. Vannak olyan tagállamok, ahol a képesítés fogalma is nehezen értelmezhetĪ, és ahol a szakképesítések gyakorlatilag nem is léteznek, hiszen a munkaerĪpiac alapvetĪen az egyének kompetenciáját, szakmai tapasztalatát honorálja, szemben a hivatalos végzettségükkel. Az Európai Képesítési Keretrendszer egyértelmňen nem kíván új képesítéseket definiálni. Az Európai Képesítési Keretrendszer valójában egy eszköz, amely a meglévĪ képesítések besorolására és összehasonlíthatóságára nyújt lehetĪséget a tagállamoknak. Ily módon tehát egyetlen tagállamnak sincs olyan kötelezettsége, hogy ha valamely képesítés szintre nem tud besorolni képesítést, akkor azt pótolnia kellene saját nemzeti rendszerében. Mint mérĪeszköz az összehasonlítást és az egyén számára a bĪvebb információszolgáltatást biztosítja. Az Európai Képesítési Keretrendszer középpontjában tehát a közös referencia szintek állnak, amely közös referencia szintekbe az adott nemzeti vagy szektorális képesítések besorolása négy alapfeltétel alapján történhet. Mindezek tehát azt jelentik, hogy az Európai Képesítési Keretrendszerbe kapcsolódó tagállamoknak világos válaszokkal kell rendelkezniük a tekintetben, hogy a saját nemzeti oktatáspolitikájukon belül milyen 1.

minĪségbiztosítási rendszereket alkalmaznak,

2. hogyan definiálják a kulcskompetenciákat a saját képzési rendszerükön belül, 3. milyen módon ismerik el a nem formális és informális tanulás útján szerzett ismereteket, kompetenciákat a nemzeti rendszereken belül, 4. a nemzeti oktatási rendszerben milyen szerepet lát el a pályaorientációs tanácsadás és ez hogyan, mi módon segíti az egyének képzési útjának kiválasztását. Ezen négy elemet az egész életen át tartó tanulás kontextusába kell elhelyezni, azaz a korábban már felsorolt különbözĪ képzési típusok vonatkozásában külön-külön definiálni kell, és válaszokat kell adni a fölmerült kérdésekre. 95

Köpeczi Bócz Tamás A képzési kimenetre történĪ koncentráció következik a munkaerĪpiac igényeibĪl, a munkaadókat a munkavállaló képességei, kompetenciái alapján lehet a legjobban informálni arról, hogy az általa definiált foglalkozási körben hogyan és mi módon alkalmazható a jelentkezĪ munkavállaló. Ha a képzési, oktatási szektort tekintjük, akkor a képzési kimenet a tudásalapú társadalom követelményrendszerének is megfelel. Ily módon a képzést nyújtók rugalmas és innovatív oktatási formákban tudnak személyre szabott képzési programokat tervezni és nyújtani a képzésre jelentkezĪknek. A nyolc különbözĪ Európai Képesítési Keretrendszer szint három jelentĪs részre bontható. Valamennyi szinten felsorolásra kerül az ismeret- és tudásanyag, továbbá a szakmai háttér, amelyet végül egy szélesebb értelemben vett személyi és szakmai kompetencialeírás egé-szít ki. Az itt alkalmazott kompetencialeírás egyrészt megadja, hogy az egyén milyen módon képes önállóan gondolkodni és munkát végezni, milyenek a szociális életviteli és kommunikációs kompetenciái, mennyire képes az önálló tanulásra és ezáltal a folyamatos fejlĪdésre, és jelentĪs mértékben leírja a szakmai kompetenciáit is, amely az adott szakképesítéshez kapcsolódó szakmai, tartalmi elemeket tartalmazza. Az Európai Képesítési Keretrendszer egy olyan alapvetĪ információs rendszerré tud válni, amelyek tartalmát a különbözĪ országokban vagy szektorokban alkalmazott hatóságok és ezen hatóságok szakemberei tudják meghatározni. Ezek a hatóságok lesznek hivatottak arra, hogy az adott nemzeti képesítéseket vagy szektorális képesítéseket mintegy leképezzék az Európai Képesítési Keretrendszer által definiált referencia szintekre. Ez tehát azt is jelenti, hogy ezen hatóságokon és szervezeteken múlik az, hogy az adott állam állampolgárai megfelelĪ módon kapjanak támogatást a tekintetben, hogy más európai uniós tagállamban tanuljanak tovább, vagy pedig munkát vállaljanak. Célszerň tehát, hogy európai uniós szinten szakmai egyetértés történjen a négy fĪ komponens vonatkozásában, azaz meg kell állapodni a kulcskompetenciák fogalomrendszerében és alkalmazhatóságában, az Európai Unióban használható minĪségbiztosítási rendszerek definiálásában, a formális, nem formális, informális rendszerekkel kapcsolatos módszerek, eszközök tekintetében. Az Európai Képesítési Keretrendszer nemcsak a formális rendszerben szerzett képesítésekre, hanem a nem formális és informális tanulás során szerzett kompetenciákra is alkalmas referencia szinteket definiál. Az Európai Képesítési Keretrendszer elĪsegíti az együttmňködést a különbözĪ tagállamok között, azáltal, hogy egy egyfajta közös iránymutatást ad a tekintetben, hogy milyen elĪfeltételeknek kell nemzeti szinten rendelkezésre állni ahhoz, hogy a kölcsönös bizalom alapján az Európai Képesítési Keretrendszer szintekbe a nemzeti és szektorális képesítések besorolhatók legyenek.

96

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete Az Európai Képesítési Keretrendszer fĪ célja olyan információs és eszközrendszer biztosítása az egyének számára, amely elĪsegítheti az egész életen át tartó tanulásban való részvételüket az európai képzési térben, ugyanakkor segíthet a számukra legmegfelelĪbb és legjobb munka megtalálásában azáltal, hogy a munkaadókat az egyének kompetenciájáról Európaszerte elismert módon informálja. Az Európai Képesítési Keretrendszer hozzájárulhat továbbá a nemzeti és szektorális hatóságok és szakmai szervezetek együttmňködéséhez. Ezáltal biztosítva, hogy az Európai Unió egészében a közoktatási, szakképzési, felsĪoktatási és felnĪttképzési fejlesztések egymásra építve a kölcsönös partnerség elve alapján valósuljanak meg a jövĪben.

VIII.5. Kredit-transzfer rendszerek Az Európai Kredit-transzfer Rendszer kiépítése 1988-ban kezdĪdött az Erasmus program keretében – akkor még kizárólag a felsĪoktatás intézményei közötti átjárhatóságot hivatott biztosítani, az azt követĪ hat esztendĪ során azután 145 európai felsĪoktatási intézmény közremňködésével tesztelni kezdték ennek a rendszernek az alkalmazhatóságát. A kreditek kialakításának elĪzményei – természetesen – ennél jóval korábbra nyúlnak viszsza; elsĪ alkalmazásának példáját 1920-ban, az Egyesült Államok felsĪoktatási rendszerében találjuk meg, ott ezzel a munkából jött, különbözĪ elĪképzettségň emberek számára akartak mindenütt értelmezhetĪ képzési egységeket kialakítani, annak érdekében, hogy korábbi tanulmányi eredményeiket be lehessen számítani az új képzésbe is. A kreditek transzferálása – átvihetĪsége, beszámítása – iránti igényt viszont a ’70-es években kezdték megvalósítani, akkor elsĪsorban az oktatásból lemorzsolódók addig megszerzett ismereteinek láthatóvá, a késĪbbiekben pedig felhasználhatóvá tétele érdekében. Mára viszont már a világ jelentĪs térségeiben – USA, Kanada, UK, Ausztrália, skandináv országok – alkalmazzák a kredit-rendszert az oktatás és képzés, valamint a továbbképzés egyre több területén. Tíz évvel késĪbb, 1998-ra az akkori Európai Unió területén mňködĪképessé tették az ún. európai készség-akkreditációs rendszert (European Skill Accreditation System) is, amely programjában már akkor megfogalmazódott a formális oktatásban megszerzett ismeretek-készségek mellett a nemformális készségek akkreditációjának lehetĪsége is. Ezzel pedig egyszersmind megalapozódott az elĪzetesen megszerzett ismeretek elismer(tet)ésének gyakorlata is. MegkezdĪdött tehát a nem formális, azaz a reguláris iskolarendszeren kívül szervezett, a különbözĪ alcsoportok képzési igényeit nagy választékkal kiszolgálni kívánó oktatási tevékenységet biztosító rendszerek, például a különféle felnĪttképzési, az ún. „második esély” és mindenféle egyéb iskolán kívüli program, illetve szakmai tanfolyam által közvetített ismeretek hivatalos elismertetésére való törekvés megvalósításának folyamata.

97

Köpeczi Bócz Tamás

VIII.5.1. A felsĪoktatás kredit transzfer rendszere (ECTS) Az ECTS: a European Credit Transfer System (Európai Kredit-Transzfer Rendszer) Az ECTS a tanulmányi eredmények szabványosítását és elismerését hivatott megkönnyíteni. A kreditpont-rendszer segítségével a hallgatók eredményeit különbözĪ egyetemek is értékelhetik és elismerhetik. Minden résztvevĪ egyetem köteles a megfelelĪ kreditszámot a saját kurzusaihoz hozzárendelni. Ezt oly módon kell tenni, hogy négy évre ne jusson 240 kreditnél több. Minden tárgyhoz tartozik egy leírás és bizonyos számú kredit. Ezen krediteknek az a céljuk, hogy a hallgatókra jutó munka mennyiségét mérjék. A gyakorlati képzések és a tudományos disszertációk írása szintén az ECTS tárgykörébe eshet. A gyakorlatban egyéni szinten a következĪ történik: A hallgató elküldi pályázatát egy partneregyetemnek. Kiutazása elĪtt úgynevezett tanulmányi szerzĪdést (Learning Agreement) köt anyaegyetemével. A tanulmányi szerzĪdésnek az a célja, hogy meghatározza a hallgató külföldi tanulmányait, és hogy garantálja az akadálytalan kredit-transzfert a külföldi tanulmányok sikeres lezárulta után. A kredit-transzfer az úgynevezett végbizonyítvány (Transcript of Records) segítségével történik, ami a hallgató tanulmányi eredményeit rögzíti. A végbizonyítványt a küldĪ és a fogadó intézmény kölcsönösen kicserélik egymással a hallgató kint tartózkodása elĪtt és után. A hallgató megkapja az okmány másolatát.

VIII.5.2. A szakképzési kreditrendszer megvalósításának folyamata 2002-ben megkezdĪdött a korábban a felsĪoktatás számára létrehozott Európai Kredit Transzfer Rendszer (ECTS) szakképzés területére is alkalmazhatóvá tételének folyamata, vagyis – az egyre gyakrabban használt nemzetközi rövidítéssel – hozzákezdtünk az ECVET-ként jelölt rendszer kialakításához. Az ECVET célja az is, hogy biztosítsa az egyik ország formális képzési rendszerébĪl a másikba való átmenet lehetĪségét. AlapvetĪen decentralizált rendszer, melynek középpontjában a tanuló áll; s amely a különféle szakképzések kreditálásának folyamatában messzemenĪen figyelembe kívánja venni a képzettség különféle változatait, különös tekintettel az idĪ-igényre, a szakismereti anyagra, valamint az elsajátított kompetenciák közötti különbségekre („outcome oriented profile”). A pontértékek kiszámításánál pedig tekintettel lesz a szakma gyakorlásával együtt járó munkaterhekre is. 2004-ben, a négy évvel elĪbbi, lisszaboni ülésen kialakított távlati stratégiák felülvizsgálata során, ismételten megfogalmazódott az Unió szakértĪiben az informális tanulásra, a szakképzésre és a felsĪfokú tanulmányokra vonatkozó kezdeményezések további megsokszorozásának szükségessége. Ezúttal létrehoztak egy olyan szakértĪi csoportot is, amelynek feladata immár az Európai Kvalifikációs Rendszer szervezetének és mňködésének végsĪ formába öntése lesz. Ez a rendszer arra törekszik, hogy hozzáadott értéket képviseljen az egyetemek, a vállalatok, de az oktatási és képzési rendszerek számára is. 98

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete Az ECVET-rendszer Európa-szerte tervezett bevezetésének feladatai 2007-re megvalósulnak. Addig mindenütt pontosan kidolgozzák a szakképzési kredit-rendszer részleteit is, összeállítják a legfontosabb tudnivalókat tartalmazó kézikönyvet, és még további kísérleti programokat is indítanak. 2007 után az Unió minden országában elismerik és elfogadják az itthon, Magyarországon megszerzett szakképzettséget is. Az ECVET célok megvalósításán a „Kredit-transzfer a szakképzésben” technikai munkacsoport dolgozott. A munka három fĪ területre koncentrált: 1.

Olyan ECVET-modell elkészítése, amely eszközt nyújt ahhoz, hogy az egyik nemzeti rendszerbĪl a másikba átkonvertálható legyen az a tudás, szakismeret, kompetencia (knowledge, skills and competences = KSC), amelyet a mobilitás során szerzett a tanuló, és ezt kredit pontokban ki lehessen fejezni. A mobilitás során ehhez kapcsolódik a küldĪ és a fogadó intézmény közötti megegyezés. A KSC kidolgozásával a különbözĪ országokban szerzett tudás, szakismeret, kompetencia összehasonlíthatóvá válik, függetlenül annak megszerzési helyétĪl és módjától. Ennek konverziós mechanizmusa kompatibilis kell, hogy legyen a felsĪoktatásban használt kredit-rendszerrel.

2. Kidolgozni az ECVET elveit, amely leírja, hogyan kell használni és támogatni az ECVET-et nemzeti és uniós szinten, ezáltal segítve a képzést nyújtó intézmények együttmňködését és a kölcsönös bizalmat. 3. Elkészíteni egy, a szakképzésre vonatkozó referencia szinteket tartalmazó keretet, melyben vertikális módon meghatározzuk a szakképesítések szintjeit (a tervek szerint 7-8 szakképesítési szint), míg a tanulási kimeneteket (tudás, szakismeret és kompetencia, azaz KSC meghatározással leírva) horizontálisan kifejezve. Ez a kétdimenziós „metaframework” biztosít egy közös hivatkozási (referencia) pontot a szakképesítések és egyéb tanulási kimenetek leírására. Ezeknek is kompatibiliseknek kell lenniük a felsĪoktatásban használt szintekkel ahhoz, hogy késĪbb egységes rendszert alkothassanak. A fent felvázolt modell, elvek és referencia-keret elkészítésében a legnagyobb kihívást az okozza, hogy hosszabb távon olyan modell és keret kidolgozása célszerň, amely nemcsak a formális szakoktatást és szakképzést fedi le (amely figyelembe véve az egyes országok szakképzési rendszereinek különbözĪségét, már maga is nagyon összetett feladat), hanem figyelembe veszi az egész életen át tartó tanuláshoz, képzéshez kapcsolódó nem-formális és informális tanulás során szerzett tapasztalatokat, készségeket is. (A rendszer ISCED-re való alapozását is azért vetette el a munkacsoport, mivel az teljes mértékben a formális oktatási, képzési rendszeren alapul.)

99

Köpeczi Bócz Tamás

IX. A közösségi programok tervezése, forrásai Az Európai Unió Strukturális Alapjai támogatásának felhasználására Magyarország a 2004–2006-os idĪszakra elkészítette a Nemzeti Fejlesztési Tervet. Az NFT meghatározta azokat a fejlesztéspolitikai prioritásokat, melyeket a Strukturális Alapok támogatnak a fenti idĪszakban. Az NFT átfogó célkitňzése az EU átlaghoz viszonyított jövedelemkülönbség csökkentése. Ennek eléréséhez a stratégia a gazdaság versenyképességének javítását, a humán erĪforrások jobb kihasználását, a környezet javítását és a kiegyensúlyozott regionális fejlĪdés elĪsegítését tňzte ki specifikus célként. Egy adott ágazat vagy régió stratégiáját az operatív programok tartalmazzák, és meghatározzák a fejlesztési prioritásokat, a végrehajtandó intézkedéseket. Magyarország öt operatív programot dolgozott ki. A HumánerĪforrás-fejlesztés Operatív Program célzott akciókat tartalmaz a foglalkoztatás, az oktatás és képzés, a szociális szolgáltatások és az egészségügyi ellátás területén. A humánerĪforrás-fejlesztési program elsĪsorban az Európai Szociális Alap támogatásaira támaszkodik. Az Európai Szociális Alap támogatásával megvalósuló beavatkozások eredményességének érdekében az oktatási és képzési, valamint a szociális és egészségügyi szolgáltatások infrastrukturális fejlesztéséhez az Európai Regionális Alap támogatásait is igénybe veszi. A 2007-2013 közötti programozási idĪszakra megújul az elkészítendĪ tervezési dokumentumok, operatív programok rendszere. A jelenlegi Nemzeti Fejlesztési Terv és Közösségi Támogatási Keret helyét az egyszerňsített programozási dokumentumok, a Nemzeti Stratégiai Referenciakeret (NSRK) váltja fel. Az operatív programok köre jelentĪsen bĪvül – ötrĪl tizenötre – az új tervezési idĪszakban. Ez a fejezet arra vállalkozik, hogy segítséget nyújtson a 2006-ig érvényes, majd a 2007-tĪl alkalmazandó szabályok, programozási rendszerek megismeréséhez.

IX.1.

Fejlesztési programok

1. Közösségi kezdeményezések Az Európai Unió létrehozott négy különleges programot, ún. közösségi kezdeményezést, hogy közös megoldásokat találjon az Unió egészét érintĪ problémákra. A közösségi kezdeményezések, a strukturális alapokhoz hasonlóan, a gazdasági és társadalmi kohéziós célok érdekében mňködnek, a lényeges eltérés az alkalmazott munkamódszerek között van. Míg a strukturális alapok fejlesztéseit nemzeti szinten koordinálják, addig a közösségi kezdeményezéseket központilag, BrüsszelbĪl irányítják.

100

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete A közösségi kezdeményezések fĪ célja a specifikus területekhez tartozó úttörĪ jellegň, innovatív megközelítések támogatása. A kezdeményezésekben résztvevĪk kötelezik magukat az eredményeik közkinccsé tételére annak érdekében, hogy más tagállamokban és tagjelölt országokban is fel lehessen használni a megszerzett tapasztalatokat. Az 1994–99. közötti programszakaszban mintegy tucatnyi közösségi kezdeményezés mňködött. A jelenlegi (2000–2006) programozási idĪszakban az Európai Bizottság a hatékonyság és átláthatóság érdekében a Közösségi Kezdeményezések számát négyre csökkentette. A közösségi kezdeményezések finanszírozására a Strukturális Alapok kötelezettségi elĪirányzatainak 5,35%-t (10,4 milliárd Euró) fordítják. A csatlakozás után hazánkban az EQUAL (kb. 26,8 millió euró) és a INTERREG (kb. 60,9 millió Euró) program indult el. A Földmňvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban 2001-tĪl folynak kísérleti jellegň LEADER típusú programok, melyek továbbfejlesztése eredményezte az Agrár és vidékfejlesztési operatív program LEADER + intézkedését. Interreg: határokon átnyúló, nemzetek közötti és interregionális együttmňködést és tervezést támogatja. Az Interreg program projektjeit az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) finanszírozzák. Határmenti projektek támogatása: közös tervezés pl. határmenti KKV hálózatainak kialakítása, a közszállítás akadályainak megszüntetése. Olyan nagy méretň transznacionális „európai régiók” területrendezési stratégiáinak kidolgozását támogatja, amelyek az adott területeken több szomszédos EU tagállamot lefednek. Leader +: A program célja a vidéki térségek fejlesztése a helyi szintek aktív közremňködésével a partnerség elve alapján.

• Új technológiák, eljárások alkalmazása a térségi termékek versenyképességének javítása érdekében

• A vidéki térségben élĪk életminĪségének javítása • Adott térség természeti és kulturális értékeinek optimális kihasználása EQUAL: A kezdeményezés célja a munkaerĪpiacon kialakult hátrányos helyzet és mindennemň egyenlĪtlenség leküzdése. Az EQUAL program keretében támogatható témakörök az Európai Foglalkoztatási Stratégia alapján kerültek kidolgozásra, fĪ prioritásai:

• • • •

Munkavállalási képesség, foglalkoztathatóság javítása Vállalkozások és a vállalkozói készségek fejlesztése Alkalmazkodóképesség növelése EgyenlĪ esélyek férfiak és nĪk számára

101

Köpeczi Bócz Tamás Az Equal program projektjeit az Európai Szociális Alapból (ESZA) finanszírozzák. Urban: A válságban lévĪ városok és városias területek fenntartható fejlĪdését igyekszik elĪsegíteni. Olyan városi fejlesztési stratégiákat támogat, amelyet a helyi irányítók dolgoznak ki szociális partnerek, privát szervezetek, lakossági csoportok, egyéb partnerségek bevonásával. Az Urban program projektjeit az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) finanszírozzák.

• • • •

Új technológiák terén képzések szervezése, autómentes területek kialakítása, közszolgáltatások fejlesztését taglaló tanulmányok készítése, közterületek felújítása.

2. Kohéziós Alap A Közösség legszegényebb tagállamai közötti, a fejlettségi szintben meglevĪ különbségeket hivatott csökkenteni. A Kohéziós Alapot felhasználva nagyméretň, közlekedési és környezetvédelmi projekteket lehet megvalósítani. Csak azok a tagországok (Görögország, Írország, Portugália és Spanyolország) részesülhetnek a támogatásában, melyeknek vásárlóerĪ paritáson számított GNP-je (Nettó Nemzeti Össztermék) nem éri el az EU átlag 90%-át. A 2000 és 2006 közötti idĪtartamra 18 Mrd euróban határozták meg a forrásai nagyságát. 3. Strukturális Alapok Európa célja az elmaradott régiók felzárkóztatása, ezért pénzügyi alapokat állított fel, melyek az elmaradott régiók infrastruktúráját, a helyi gazdaság diverzifikálását, a munkaerĪ képzettségét, valamint a különbözĪ gazdasági ágazatok termelékenységének fejlesztését tňzték ki célul. A Strukturális Alapok jelentĪsége a foglalkoztatáspolitika, oktatáspolitika szempontjából meghatározó, ezért külön fejezetben foglalkozunk a témával. 4. További fejlesztési alapok A következĪ fejlesztési alapokat a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség koordinálja, de nem az Európai Unió finanszírozza. EGT Pénzügyi Eszköz és a Norvég Alap Az EGT országok (Norvégia, Liechtenstein és Izland) eu-s belsĪ piaci részvételi díjának, illetve a norvég állam kétoldalú szerzĪdések útján a 10 újonnan csatlakozott országnak nyújtandó fejlesztési pénzeinek köszönhetĪen Magyarország 5 éven keresztül összesen további 27 millió euró támogatásban részesül.

102

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete Schengen Alap 1985. június 14-én a Benelux államok, Franciaország és Németország aláírta a Schengeni Megállapodást, amelynek célja a közös határaikon fennálló vám- és határĪrizeti ellenĪrzés fokozatos megszüntetése volt. A Megállapodás végrehajtására 1990. június 9-én megkötötték a Schengeni Egyezményt. Az azóta eltelt idĪ során az Európai Unió tagállamainak nagy része, illetve két északi ország, Norvégia és Izland is csatlakozott a hálózathoz. Twinning program Az Európai Unió 1998-ban – a csatlakozási folyamatok elĪsegítésére – indította el Twinning Programját. A kezdeményezés célkitňzése a 10 újonnan csatlakozott tagállam, a Phare országok, az úgy nevezett CARDS Alapra jogosult Nyugat-Balkán térség, valamint a fĪként a Földközi-tenger déli partjainál található MEDA országok intézményrendszerének fejlesztése. A kedvezményezett országok körének további bĪvülése várható a FÁK térségének bevonásával, melyre részben a TACIS allokáció nyújtana majd fedezetet. 5. Közösségi programok A közösségi programok azok a közösségi politikák végrehajtását szolgáló cselekvési akciók, amelyek átfogják a gazdasági és társadalmi élet szinte minden területét. Az Európai Tanács 1993-as koppenhágai csúcstalálkozójának döntése alapján az integrációs felkészülés érdekében egyes közösségi programokhoz a társult közép-kelet európai országok is csatlakozhattak. Magyarország 1997 óta 17 közösségi programban vett részt, például Socrates, Leonardo da Vinci. Ezek irányítását és az azokban való részvétel felügyeletét a szakminisztériumok, a technikai lebonyolítást többnyire az e célra létrehozott programirodák, ill. maguk a minisztériumok végzik. E programokkal már kiemelten foglalkoztunk a tananyagban, különös tekintettel az új integrált programokra.

IX.2.

A Strukturális Alapok rendszere

A Strukturális Alapok a legjelentĪsebb közösségi pénzügyi forrást biztosítja az Európai Unió szempontrendszerének megfelelĪ nemzeti fejlesztési tervek oktatási komponensekkel rendelkezĪ, humán erĪforrás fejlesztésére irányuló programjai részére. Az Európai Unió a gazdasági és társadalmi kohézió megteremtése céljából létrehozta a Strukturális Alapokat. A Strukturális Alapok három célkitňzés megvalósításához járultak hozzá (2000–2006)

• Társadalmi-gazdasági szempontból elmaradt régiók fejlĪdésének és strukturális átalakításának elĪsegítése.

• Strukturális problémákkal küzdĪ területek gazdasági és társadalmi átalakulásának támogatása.

• Az oktatási, képzési és foglalkoztatási politikák és rendszerek alkalmazásának és korszerňsítésének támogatása.

103

Köpeczi Bócz Tamás (A harmadik célkitňzés alatt finanszírozott intézkedések kiterjednek az egész Unióra az 1. célkitňzés régióinak kivételével, ahol a felzárkóztatási programok már tartalmazzák a képzési és foglalkoztatottsági intézkedéseket.) A Strukturális Alapok elsĪsorban nemzeti kezdeményezéseket, programokat támogattak, de olyan különleges projektek is támogathatók, melyek bátorítják a határokon átívelĪ, innovatív megközelítéseket (közösségi kezdeményezések és innovatív megoldások keresése). A Strukturális Alapok által nyújtott támogatások kizárólag az Európai Unió tagállamai számára elérhetĪk. A Strukturális Alapok kizárólag kiegészítĪ hozzájárulást nyújtanak a programok nemzeti finanszírozásához. Strukturális Alapok (Structural Funds – SF): • Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) – European Regional Development Fund (ERDF) • Európai MezĪgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) – European Agricultural Guidance and Guarantee Fund (EAGGF) orientációs része • Halászati Orientációs pénzügyi Eszköz (HOPE) – Financial Instrument for Fisheries Guidance (FIFG) • Európai Szociális Alap (ESZA) – European Social Fund (ESF) Európai Regionális Fejlesztési Alap A Strukturális Alapok legjelentĪsebb összetevĪje, hiszen a regionális politikára szánt összegek legnagyobb része, hozzávetĪlegesen 45%-a ezen keresztül jut el a tagállamokba. ElĪször 1972-ben a Párizsi csúcstalálkozón merült fel az Európai Területfejlesztési Alap létrehozásának terve, melybĪl három évvel késĪbb, 1975-ben megszületett az ERDF. Az alap a közös költségvetésbĪl több évre elĪre meghatározott forrásokkal rendelkezik, melyeket 1988 óta minden költségvetési idĪszak elején megemeltek. Az alap az elsĪ idĪszakban a nemzeti regionális politikákat támogatta, hiszen a Közösség ekkor még nem rendelkezett önálló regionális politikai célokkal és prioritásokkal. Ez egyben azt is jelentette, hogy projektfinanszírozás folyt, melynek keretében 1975–78 között közel 4750 projektet finanszíroztak. 1984-tĪl a közösségi regionális politika önállósodása figyelhetĪ meg, ami az ERDF szabályozásának újrafogalmazását is jelentette. Az 1999-es szabályozással az alap feladatául a gazdasági és társadalmi kohézió elĪsegítését, a regionális egyenlĪtlenségek felszámolását és a régiók fejlesztésében való részvételt jelölték meg. Támogatásait a következĪ területekre koncentrálja:

• versenyképességet növelĪ termelĪ infrastruktúrafejlesztés, fĪleg kis- és középvállalatok esetén;

• új technológiák és innovációk bevezetését támogató kutatás-fejlesztés;

104

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete

• az információs társadalom fejlesztése; – a környezet védelme és rehabilitációja a gazdasági fejlesztések során;

• a nemek közti esélyegyenlĪség; • nemzetközi, határokon átnyúló és interregionális együttmňködések. Európai Szociális Alap A legkorábban felállított alap, már az 1957-es Római SzerzĪdésben is szó volt a felállításáról, ám ténylegesen 1960-ban kezdte meg mňködését. Célja a munkaerĪpiac alkalmazkodó képességének növelése volt, és ennek érdekében az alap a munkavállalók mobilitását támogatta. ElĪször 1971-ben reformálták meg, és ettĪl kezdve a támogatott projekteket nem nemzeti, hanem közösségi szempontok alapján választották ki, országonkénti kvóták mellett. 1983-ban újabb reform következett, amikor súlyponteltolódás történt a fiatal munkavállalók esélyeinek növelése irányába. Az 1988-as reform során az ESF a Strukturális Alapok részévé vált, és ezzel tevékenységét a többi alap mňködéséhez integrálták, feladata pedig a humánerĪforrás-fejlesztésben való részvétel lett. Jelenlegi szabályozási kereteit az Amszterdami SzerzĪdés, a Strukturális Alapok általános szabályairól szóló EK Tanácsi rendelet és az alapra konkrétan vonatkozó EK Tanácsi rendelet adja. Az alap által támogatott tevékenységeket személyek, illetve szervezetek vehetik igénybe. Támogatási rendszerének céljai közt szerepel az oktatási rendszer hatékonyságának növelése, valamint jobb költséghatékonyság elérése. Emellett egyre nagyobb hangsúlyt kap az információs gazdaság és társadalom igényeit kielégítĪ szaktudással rendelkezĪ munkaerĪ képzése. Az Európai Szociális Alap kiemelt szereppel bír a foglalkoztatáspolitikai, oktatáspolitikai célkitňzések finanszírozásában, ezért témájával külön is foglalkozunk a 9.4. fejezetben. Európai MezĪgazdasági Orientációs és Garancia Alap – Orientációs Részlege Az alapot 1962-ben hozták létre azzal a céllal, hogy elĪsegítse a mezĪgazdaság termelékenységének és a szektorban dolgozók bérének növekedését, valamint a mezĪgazdasági termékek piacának stabilitását. 1968-tĪl a mezĪgazdaságból élĪk számának csökkentése érdekében az alap az átképzéseket és a nyugdíjba vonulást is támogatta. ’72-tĪl a közösség saját mezĪgazdasági strukturális politikával rendelkezik, aminek hatására a támogatások is kiegészültek. 1985-ben újabb reform történt a mezĪgazdaság hatékonyságának növelése érdekében, majd 1988-tól az EAGGF Orientációs Része integrálódott a Strukturális Alapokba, és jelenleg az EAGGF teljes költségvetésének 15%-ával rendelkezik. Mára szorosan kapcsolódik mind a mezĪgazdasághoz, mind a vidékfejlesztéshez, ezért néhol speciális szabályok vonatkoznak rá.

105

Köpeczi Bócz Tamás Halászati Orientáció Pénzügyi Eszközei Az alap létrehozását egy különleges probléma indokolta: a Közösség vizeinek túlhalászata. A csökkenĪ halászat miatt az alap fĪ feladata az érintett települések gazdaságának szerkezetátalakítása és diverzifikálása lett. Az alap célja a halállomány újratelepítése és versenyképes vállalatok létrehozásának segítése. Furcsasága, hogy tengerrel nem rendelkezĪ tagállamok, úgymint Ausztria és Luxemburg is részesedtek már az alapból.

IX.3.

A struktúrapolitika alapelvei

A struktúrapolitika keretében folytatott tevékenységekre a következĪ hat alapelv vonatkozik.

• • • • • •

Addicionalitás Átláthatóság Koncentráció Partnerség Programozás Szubszidiaritás

Ezen alapelvek a Strukturális Alapok igazgatásának egyes mozzanataival: • a döntés-elĪkészítéssel (beleértve a tervezést), • a döntéshozatallal és annak szintjeivel, • a döntések végrehajtásával, • a végrehajtás ellenĪrzésével és értékelésével kapcsolatban fogalmaznak meg alapvetĪ szempontokat. A hat alapelv általános érvényň. Szňk kivételnek számít például az, hogy a kisebb összegň technikai segítségnyújtásnál nem követik az addicionalitás szempontját (itt az EU 100%-ban finanszíroz). A közösségi kezdeményezéseknél nem programfinanszírozás, hanem projektfinanszírozás történik. A Kohéziós Alap például nem decentralizáltan, hanem centralizáltan mňködik. Az általános érvényň alapelvek szorosan egybekapcsolódnak, ezáltal egymást erĪsítik. Így a partnerség és az addicionalitás együttesen jelenhet meg. A koncentráció és a transzparencia összekapcsolódhat a programozási elv megvalósítása során. Az addicionalitás elve a társfinanszírozás követelményét nyilvánítja ki. Az addicionalitás elve fejezi ki a programok nemzeti finanszírozásának szükségességét. A támogatásban részesülĪ tagállam, annak szerve társfinanszírozóként hozzájárul az uniós támogatáshoz, az EU csak a tagállami pénzügyi források kiegészítésére vállalkozik. Mindez nagyobb felelĪsséget és érdekeltséget jelent a támogatott tagállam és térség szempontjából. A társfinanszírozási kötelezettséget a tagállam költségvetésében kell vállalni. Mivel azonban a támogatások térségi és helyi szinten is megjelennek, a tagállamok törekszenek más erĪforrások (önkormányzati, vállalkozási, lakossági, nonprofit intézmények erĪforrásainak) bevonására is.

106

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete Az átláthatóság (transzparencia) alapelve az EU-ban és tagállamaiban minden közfeladatot ellátó szervezetre vonatkozik. Az EU, valamint a strukturális politika nemzeti és helyi szervezetei az adófizetĪk pénzébĪl oldanak meg közérdekň feladatokat, ezért az EU szintjén és a tagállamokon belül e politika megvalósításánál is garantálni kell a lehetĪ legnagyobb mértékň átláthatóságot. Átlátható, ami hozzáférhetĪ, illetve ami folyamatosan ellenĪrizhetĪ és értékelhetĪ. Az 1997-ben elfogadott Amszterdami SzerzĪdés módosításai szerint az Unió irataihoz – a szükséges kivételekkel – mindenki hozzáférhet, az integrációs szervezetek mňködésének jobb átláthatósága biztosítása érdekében. A Bizottság által hozott határozatokat az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában (OƔcial Journal) közzé kell tenni. A fejlesztési tervek nyilvánosságát alapvetĪen a tagállamoknak kell biztosítaniuk. A támogatások pénzügyi ellenĪrzése az EU-ban szabályszerňségi és hatékonysági ellenĪrzést foglal magában. Ezen ellenĪrzési rendszer mňködtetése alapvetĪen a támogatást lebonyolító tagállam kijelölt szervének a felelĪssége. A programokat, programdokumentumokat a Monitoring Bizottságok (Monitoring Committees - MC) felügyelik és értékelik. Ezeket a tagállam állítja fel saját hatáskörében, a bizottságokba ugyanakkor be kell vonni a regionális és nemzeti szereplĪket, illetve az üléseken részt vehet az Európai Bizottság képviselĪje is. A monitoring bizottságok a fejlesztés eredményességét, hatékonyságát és minĪségét kísérik figyelemmel, errĪl adnak értékelést az Európai Bizottságnak. A koncentráció elve a prioritások követelményét fejezi ki. Az Európai Unió szintjén csakúgy, mint a tagállamokban, a támogatási célokat és a pénzügyi forrásokat a legfontosabb területekre és a legégetĪbb problémákra összpontosítják. A koncentráció célja a folyamatok döntĪ elemeinek, meghatározó mozzanatainak befolyásolása, az erĪforrásokkal való takarékosabb gazdálkodás. A koncentráció elve alapján szňkebb és rászorultsági szempontok alapján behatárolt körre korlátozhatják a támogatások által érintettek arányát. A partnerség elve a strukturális fejlesztĪtevékenység sokszereplĪs jellegére épül, ahol az érintettek egybehangolják szándékaikat és eszközeiket. A strukturális mňveletek irányítói, az EU, a tagállam és a térségek közötti vertikális munkamegosztási (irányítási és ellenĪrzési) kapcsolatokban partneri jellegň elem, ha a felsĪbb szintň döntéshozó a döntés elĪtt konzultál az alsóbb szint érdekelt szerveivel. A partnerség elvét azonban tipikusan az úgynevezett horizontális kapcsolatokra vonatkoztatják. A területfejlesztés regionális szintjén például együttmňködést, partneri kapcsolatokat lehet kialakítani az állami szféra, az önkormányzati szféra, a piaci, valamint a civil szféra érdekelt szereplĪi között. A partneri viszony minimálisan konzultációs kapcsolatokat feltételez, de közös testületben is részt vehetnek a leg-

107

Köpeczi Bócz Tamás fontosabb partnerek. A tagállamok együttmňködnek a Bizottsággal annak érdekében, hogy a Közösség alapjait megfelelĪen használják fel. Ugyancsak a partnerség keretébe tartozik, hogy a Bizottság minden évben konzultál a szociális partnereket képviselĪ európai szintň szervezetekkel a Közösség strukturális politikájáról. A programozás - a programközpontú megközelítés - elve az integrált, összehangolt cselekvés követelményét juttatja kifejezésre. A konkrét uniós támogatásokat nem egyedi projektek, hanem komplex fejlesztési programok alapján lehet elnyerni, és csak a programmal összhangban álló fejlesztés támogatható. Az EU-ban 1988 után a programozás és a programfinanszírozás váltotta fel a korábbi projektfinanszírozási rendszert, melyben az elĪre meghirdetett pályázatok alapján döntöttek az egyes fejlesztésekrĪl. A programozás során alulról felfelé építkezést, a prioritásokat rendszerbe foglaló, a távlati és az operatív feladatokat összekapcsoló tervezési technikát valósítanak meg. A 2006-ig szóló programozási dokumentumok a 9.6. fejezet tárgyalásában, míg a 2007–2013. közötti új programozási idĪszak tervezési dokumentumai a 9.7. fejezetbĪl ismerhetĪk meg. A szubszidiaritás (kisegítés) elve meghatározza az Európai Unió és a tagállamok között a döntési kompetenciák szétosztását, valamint a tagállamok belsĪ döntési szintjei közötti munkamegosztást. A szubszidiaritás elve az Európai Unió és a tagállamok kapcsolatában azt jelenti, hogy a strukturális politikában az elsĪdleges felelĪsség a tagállamokat (azok területi szerveit) terheli. A közösségi szabályozási és támogatási döntések körébe csak az kerülhet, amit tagállami szinten megfelelĪen nem lehet ellátni, illetve amit közösségi szinten jobban képesek ellátni. A szubszidiaritás elvét az Európai Unióban a Közösség és a tagállamok közötti feladat- és hatáskörmegosztás elveként kezelik, ami megköveteli a Közösség hatalmának korlátozását ott, ahol a tagállam az alkalmasabb, és képes eljárni a közösségi célok érdekében. Ezen elv a decentralizált tagállami szerep védelme mellett azonban egyidejňleg azt is igényli, hogy a felsĪbb hatóság, a Közösség segítse a feladatot megoldó tagállamot, és adjon meg minden szükséges eszközt területfejlesztĪ tevékenységéhez. A decentralizációs követelmény szerint a helyi közfeladatokat lehetĪleg az állampolgárokhoz közelebb álló igazgatási szintre kell telepíteni. A decentralizációs törekvést egészíti ki a második, a megfelelĪségi követelmény. A decentralizációt ugyanis nem szabad egyoldalúan eltúlozni, az államon belül minden igazgatási szintnek azt a feladat- és hatáskört kell gyakorolnia, amelyhez megfelelĪ feltételekkel (szakmai, személyzeti, anyagi) rendelkezik, valamint amelyet az adott feladat természete, jellege, az eredményességi és a gazdaságossági szempontok megkövetelnek. A közfeladatban tehát nem a legalsóbb szintň szervnek, hanem a legalkalmasabb alsóbb szintň szervnek kell eljárnia.

108

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete A harmadik követelmény szerint a felsĪbb szerveknek kötelességük, hogy a szükséges mértékben anyagilag és szakmailag is támogassák, fejlesszék az alsóbb szervek feladatmegoldó képességét és kapacitását.

IX.4.

Az Európai Szociális Alap mňködése

A Római SzerzĪdés 125. cikkelye szerint az Európai Szociális Alap feladata a foglalkoztatási helyzet javítása, a munkaerĪ fizikai mobilitásának támogatása, a munkavállalók alkalmazkodásának támogatása az új termelési rendszerekhez. Alkalmazott eszközök és célok tekintetében az átképzések támogatása, a munkaerĪ mozgásához szükséges áttelepülések támogatása, valamint a termékszerkezet átalakításához szükséges támogatások biztosítása jelölhetĪ meg. A 70-es évektĪl az összeurópai foglalkoztatási krízis egyenes következményeként az Európai Szociális Alap a munkanélküliség megelĪzését és az ellene való küzdelmet szolgáló intézkedések támogatásának legfĪbb eszköze volt, és lényegében maradt a mai napig. A 90-es évektĪl az Európai Szociális Alap fĪbb tevékenysége az alábbiak szerint jellemezhetĪ:

• az emberi erĪforrások fejlesztésének támogatása, • a munkaerĪ-piaci integráció elĪsegítése a magasabb foglalkoztatás érdekében, • a férfiak és a nĪk közötti egyenlĪség megteremtése. 1994-1999. között az alap különösen az Európai Foglalkoztatási Stratégia (European Employment Strategy – EES) és az éves Foglalkoztatási Irányelvek keretében foganatosítandó akciókhoz járult hozzá. Ez az elv tovább erĪsödött az új programozási idĪszakokra. A Strukturális Alapok rendszerén belül az ESZA sajátos, megkülönböztetĪ jellemzĪje, hogy egyaránt igénybe vehetĪ a regionális célkitňzés, azaz a fejlĪdésben lemaradt régiók fejlĪdésének és strukturális alkalmazkodásának támogatása, illetve a strukturális nehézségekkel küzdĪ területek gazdasági és szociális átalakításának támogatása. Igénybe vehetĪ a horizontális célkitňzés érdekében is, azaz az oktatás, képzés és foglalkoztatás adaptációjának és modernizációjának támogatása céljából is. A négy alap közül különösen az ESZA nyújtotta lehetĪségek érintik a felnĪttképzési szférát. Az ESZA az Európai Unió egyik legfontosabb eszköze a foglalkoztatás támogatása és az emberi erĪforrások fejlesztése szolgálatában. Az Európai Szociális Alap által nyújtott támogatás szabályait a Tanács 1999. június 21-i, 1262/99/ EK rendelete tartalmazza, míg mňködésének általános szabályait a Tanács 1999. június 21-i, 1260/99/EK rendelete rögzíti.

109

Köpeczi Bócz Tamás Küldetését tekintve az ESZA a munkanélküliség megelĪzését és leküzdését, a humán erĪforrás fejlesztését, a munkaerĪpiac szociális integrációt szolgáló intézkedéseket támogatja abból a célból, hogy elĪsegítse a magas szintň foglalkoztatást, a férfiak és nĪk egyenlĪségét, a fenntartható fejlĪdést, valamint a gazdasági és szociális kohéziót.

IX.4.1. Az ESZA támogatási céljai A fĪbb támogatási területek 1. Aktív munkaerĪ-piaci politikák támogatása, a munkanélküliség elleni küzdelem, a fiatalok foglalkoztatási integrációjának, munkaerĪpiacra visszatérĪk támogatása. 2. A szociális integráció, azaz a társadalmi kirekesztĪdés elleni küzdelem, munkaerĪpiacra jutási esélyegyenlĪség biztosítása. 3. Az egész életen át tartó tanulás keretében a képzés, oktatás és tanácsadás támogatása és fejlesztése, a foglalkoztathatóság fenntartása és javítása a munkaerĪ mobilitásának ösztönzése érdekében. 4. A képzett és alkalmazkodni képes munkaerĪ támogatása, vállalkozói készségek és munkahelyteremtést segítĪ feltételek támogatása, készségek és humán potenciál növelése a kutatás, tudomány és technológia területén. 5. A férfiak és nĪk esélyegyenlĪségének támogatása a munkaerĪpiacon, karrierépítés, önálló vállalkozás indításának támogatása. 11. tábla Keresetek alakulása a költségvetési és a versenyszférában nemek szerint 2000–2002, % Versenyszférában férfi és nĪ együtt=100 Megjegyzés: Az információ forrása az egyéni keresetekrĪl éves gyakorisággal készített, május hónapra vonatkozó, reprezentatív adatfelvétel Az adatok a költségvetési szférában valamennyi szervezetre, a versenyszférában a legalább 10 fĪt (1995–2000), illetve legalább 5 fĪt (2001-tĪl) foglalkoztató vállalkozásokra vonatkozik. (Forrás: FH, Egyéni keresetek adatfelvétel) 2000 Kategóriák

Együtt Férfi

NĪ

2001 NĪ/ Férfi Együtt Férfi =100

2002

NĪ

NĪ/ Férfi Együtt Férfi =100

NĪ

NĪ/ Férfi =100

Költségvetési szféra

65

73,5 61,9

84,2

64,6

72,5

62

85,5

71,4

79,9 68,4

85,6

Versenyszféra

100

105 92,2

87,7

100

105

91,9

87,3

100

105 91,9

87,5

110

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete A rendelet ugyanakkor kiemel további három olyan szempontot, amelyeket minden politika érvényesítése során figyelemmel kell kísérni a „mainstreaming” megközelítés szellemében, mégpedig:

• a helyi foglalkoztatási kezdeményezések támogatását, • az információs társadalom szociális és munkaerĪ-piaci dimenzióit, • a férfiak és nĪk esélyegyenlĪségét. Az érintett szakmapolitikai területek Az Alap a tagállamoknak az alábbi szakmapolitikai területek programjaihoz nyújt támogatást és kiegészítést a munkaerĪpiac és az emberi erĪforrások fejlesztése céljából:

• a munkanélküliség megelĪzése és leküzdése, a tartós munkanélküliség megelĪzése, a

• • • •

•

• •

tartósan munkanélküliek munkaerĪpiacba történĪ visszaillesztése, a fiatalok és a tartósan munkanélküliek foglalkoztatását szolgáló aktív munkaerĪ-piaci politika kialakítása és támogatása; a munkaerĪpiacra való belépés szempontjából mindenki számára azonos esélyek biztosítása, különös figyelemmel a társadalomból kirekesztettekre; a szakképzés, az oktatás és tanácsadás támogatása és fejlesztése; az élethosszig tartó tanulás politikájának részeként: a munkaerĪpiacra jutás és a munkaerĪpiacba történĪ integráció megkönnyítése és feltételeinek javítása, a foglalkoztathatóság javítása és fenntartása, a munkahelyi mobilitás támogatása; a szakmai szempontból megfelelĪ, alkalmazkodó-képes munkaerĪ képzése, valamint az innováció és a munkaszervezethez való alkalmazkodás támogatása, a vállalkozói készséget és a munkahelyteremtést megkönnyítĪ feltételek kialakítása a kutatásban, a tudományban és a technológiai fejlesztés terén, a képességek és a humán potenciál növelése és erĪsítése; a nĪk munkaerĪ-piaci helyzetének javítása, az ezt szolgáló speciális intézkedések, beleértve a szakmai pályán való érvényesülést, az új álláslehetĪségekhez való hozzáférést, új üzleti vállalkozások beindítását, valamint a munkaerĪpiacon a nemek szerinti vertikális vagy horizontális szegregáció csökkentése; a foglalkoztatással kapcsolatos helyi kezdeményezések támogatása, különösen a helyi és a területi foglalkoztatást szolgáló megállapodásokra irányuló kezdeményezések ösztönzése; az információs társadalom szociális és munkaerĪ-piaci dimenzióinak hasznosítása, nevezetesen olyan fejlesztési politika és programok támogatása, amelyek támaszkodnak az információs társadalom teremtette foglalkoztatási lehetĪségekre, és azokhoz egyenlĪ hozzáférést biztosítanak.

A támogatott tevékenységek Az alap pénzügyi támogatása fĪleg személyek megsegítésére irányul. Az emberi erĪforrásfejlesztés, a munkaerĪ-piaci integráció komplex megközelítése alapján az Európai Szociális Alap (European Social Fund – ESF) a következĪ tevékenységeket támogatja: 111

Köpeczi Bócz Tamás

• oktatás és szakképzés – ideértve a szakképzéssel egyenértékň kötelezĪ iskoláztatást,

• • • •

a tanoncképzést, az alapfokú szakismeretek biztosítását és javítását célzó elĪképzést, a foglalkoztatási rehabilitációt, a munkaerĪ-piaci foglalkoztathatóság elĪsegítését, a pályaorientációt, a tanácsadást és a továbbképzést; a foglalkoztatás és a vállalkozók támogatása; a kutatás, a tudomány és a technológiai fejlesztés területein posztgraduális képzés, a vezetĪk, technikusok képzése a kutatásokkal foglalkozó intézményekben és vállalatoknál; a foglalkoztatás új forrásainak fejlesztése, beleértve a szociális gazdaságot; a munkaerĪ-piaci diszkrimináció és egyenlĪtlenségek elleni küzdelemmel kapcsolatos közösségi kezdeményezés, az EQUAL végrehajtása.

A hatékonyság növelése érdekében támogatás adható még a következĪ intézkedésekhez:

• feltételjavító intézkedések a szakképzés, oktatás és a szakmai készségek megszerzéséhez, beleértve a tanárok, szakoktatók és a személyzet képzését;

• a foglalkoztatással kapcsolatos szolgáltatások korszerňsítése és hatékonyságának javítása; • a munka világával, az oktatással, a szakképzéssel és kutatással foglalkozó intézmények közötti kapcsolatok fejlesztése;

• a foglalkoztatás terén bekövetkezĪ változások és képzettségi igények elĪrejelzésére szolgáló rendszerek fejlesztése, különös tekintettel az új típusú munkákra és az új munkaszervezeti formákra, figyelembe véve a családi élet és a munka összeegyeztetésének igényét is, emellett az idĪsebb dolgozók számára annak lehetĪvé tétele, hogy nyugdíjazásukig kielégítĪ elfoglaltságuk legyen. KísérĪ intézkedések: • a kedvezményezetteknek járó ellátások biztosításának támogatása, ideértve az eltartott családtagok részére a szociális jellegň ellátások és szolgáltatások biztosítását; • a szociális-oktatási fejlesztések támogatása a munkaerĪ-piaci integráció komplex, folyamat jellegň megközelítésének elĪsegítése érdekében; • a kérdéskörrel kapcsolatos társadalmi tudatosság fokozása, tájékoztatás és publicitás. Innovatív intézkedések és szakmai segítségnyújtás A Bizottság a tagállamokban vagy közösségi szinten finanszírozhatja azokat az elĪkészítĪ jellegň, monitoring és értékelési mňveleteket, amelyek szükségesek az Európai Szociális Alap mňködéséhez. Ezek a következĪket foglalhatják magukban:

• újító természetň mňveletek és kísérleti projektek a munkaerĪpiaccal, a foglalkoztatással és a szakképzéssel kapcsolatban;

• multiplikatív hatást eredményezĪ tanulmányok, szakmai segítségnyújtás és tapasztalatcsere;

• az elĪkészítéssel, végrehajtással, monitoringgal és értékeléssel kapcsolatos szakmai segítségnyújtás, valamint az alap által finanszírozott mňveletek ellenĪrzése;

112

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete

• a társadalmi párbeszéd keretein belül végrehajtott mňveletek, amelyek két •

vagy több tagállamban mňködĪ vállalatok személyzetét érintik, és amelyek az alap mňveleti területeit érintĪ speciális ismeretek átadására vonatkoznak; a részt vevĪ partnerek, az alap támogatásának végsĪ kedvezményezettjei és a közvélemény tájékoztatása.

IX.5.

Az uniós támogatások tervezési rendszere

A Strukturális Alapok elosztása a tagállamok és az Európai Bizottság közti tárgyalások eredményeként alakul ki. A Bizottságnak a folyamatban kezdeményezĪ, végrehajtó és koordináló szerepe van. Amellett, hogy felelĪs az Európai Tanács határozatainak végrehajtásáért, a Tanács iránymutatásai alapján dönt a Strukturális Alapok felosztásáról és ellenĪrzi azok felhasználását. Az egyes tagállamok a támogatások igénybevételéhez szükséges javaslataikat, stratégiájukat, költségtervezeteiket, és a kivitelezés módját egyeztetik a Bizottsággal. Az államok, illetve a felelĪs régiók részletes kiegészítést készítenek a programtervhez, mely magában foglalja a programra vonatkozó minden egyes intézkedést, a pénzügyi mechanizmusokat, a támogatások felhasználóit. Ezek a folyamatok számos nehézséggel járnak, ezért a programok irányításában a szubszidiaritás elve alapján decentralizációra, feladatmegosztásra kell törekedni. A tagállamoknak minden egyes program esetében ki kell alakítaniuk egy Irányító Hatóságot, amely kizárólagosan felelĪs a program végrehajtásának felügyeletéért, menedzseléséért és hatékonyságáért. Az Irányító Hatóság koordinálja az operatív feladatokat, egyeztetĪ, összehangoló tevékenységet végez. A bizottság ellenĪrzĪ tevékenysége révén ügyel a prioritások megvalósulására. A monitoring bizottságok (Monitoring Committees – MC) a stratégia kialakítása, a célok meghatározása mellett jelentĪs szerepet töltenek be a nyomon követés és ellenĪrzés rendszerében, a hatékonyság biztosításában. Az irányítás során alkalmazandó legfontosabb elv a partnerség elve. A partnerség megjelenhet a különbözĪ munkamegosztási kapcsolatokban. A vertikális irányítási kapcsolatokban a döntéseket megelĪzĪ konzultáció, míg a horizontális kapcsolatokban a különbözĪ érdekelt szférák együttmňködése érvényesíti ezt az elvet – ennek során is tiszteletben tartva egymás hatáskörét. Ennek alapján a programok szinte valamennyi fázisában minél szélesebb együttmňködĪi kört szükséges kialakítani, a hatóságok képviselĪitĪl kezdve a szociális partnereken át különbözĪ intézmények képviselĪiig. A partnerséget az elĪkészítésnél, a finanszírozási döntéseknél, a monitoringnál és az értékelésnél is érvényesíteni kell, tehát a partnereket a támogatási folyamat valamennyi fázisába be kell vonni. A közösségi rendelet ezen elĪírásának való megfelelés céljából fel kell állítani azt a struktúrát, valamint meg kell határozni azt a partneri kört, amelyben ez a bonyolult egyeztetési mechanizmus mňködĪképes, mivel a túlzott mértékň összehangolói tevékenység a programok végrehajtását veszélyezteti.

113

Köpeczi Bócz Tamás

IX.5.1. HumánerĪforrás-fejlesztési programok szervezeti háttere Irányító Hatóság A tananyag fókuszát képezĪ oktatáspolitikai, foglalkoztatáspolitikai területhez kapcsolódó HumánerĪforrás-fejlesztési Operatív Program Irányító Hatósága – HEFOP IH – 2002-ben a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium szervezeti keretei között jött létre, 2006-tól a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen belül mňködik. Az Irányító Hatóság feladata az EU által társfinanszírozott HumánerĪforrás-fejlesztés Operatív Program – HEFOP – és az EQUAL közösségi kezdeményezés szabályos és hatékony megvalósítása. Ennek keretében az IH közremňködik az Operatív Program (OP) véglegesítésében, 2006 végéig irányítja az Operatív Program ProgramkiegészítĪ Dokumentum (PD) kidolgozását (az új 2007-2013. közötti programozási idĪszakban már nincs szükség programkiegészítĪ dokumentumra), és közremňködĪ szerepet vállal e dokumentumoknak az Európai Bizottsággal történĪ tárgyalásaiban. Az IH részt vesz továbbá a HEFOP pénzügyi és költségvetési tervezésében, valamint KözremňködĪ Szervezetek bevonásával irányítja a HEFOP keretében meghirdetett pályázatok és központi programok végrehajtását. Monitoring Bizottság HEFOP Monitoring Bizottság (HEFOP MB) felügyeli az EU strukturális alapjaitól a HEFOPintézkedések megvalósításához érkezĪ támogatások felhasználását, a HEFOP eredményes és hatékony végrehajtását. LegfĪbb feladata a HEFOP végrehajtásának nyomon követése, az intézkedések hatásainak értékelése, szükség esetén módosításokat, beavatkozásokat javasolhat. Önálló szervezet, saját - a HEFOP Irányító Hatósággal egyeztetett - ügyrendje szerint mňködik. Szükség szerint, de évente legalább kétszer ülésezik. Tagjain keresztül az érintettek folyamatos párbeszéde és egyben az Operatív Program társadalmi ellenĪrzése is megvalósul. KözremňködĪ Szervezetek A HumánerĪforrás-fejlesztés Operatív Program keretében meghirdetett pályázatok és központi programok végrehajtását a HEFOP IH KözremňködĪ Szervezetek bevonásával végzi. A közremňködĪ szervezetek kulcsfontosságú szerepet vállalnak a HEFOP megvalósításában. A közösségi pályázatokat lebonyolító hazai intézményrendszerben az ESZA Kht, az Egészségügyi Minisztérium Strukturális Alapok Programiroda (EÜM STRAPI), a Foglalkoztatási Hivatal (FH), a Magyar Államkincstár (Kincstár) és az OM AlapkezelĪ Igazgatósága (OMAI), akkreditált közremňködĪ szervezetekként felelĪsek a HumánerĪforrás-fejlesztési Operatív Programban, a Strukturális Alapokból finanszírozott fejlesztési programok mňködtetéséért, továbbá közremňködnek a 2007–2013-ig terjedĪ programozási idĪszak tervezési feladatainak ellátásában.

114

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete A HumánerĪforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) szlogenjével is kifejezi: minden ember érték. Minél értékesebbek az emberek, annál értékesebb a nemzet - csak ez az érték képes növelni a közösség szellemi és vagyoni gazdagságát. EttĪl az értéktĪl függ minden egyes ember és egyben a közösség boldogulása is. Az emberek értékének növelésével sikeresebbé tehetĪ a közös jövĪ. A HEFOP az Európai Unió Strukturális Alapjaitól kapott támogatások 2004–2006 közötti felhasználását megalapozó Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT I) részeként, számos európai uniós és hazai programmal összhangban, három szakminisztérium - az Egészségügyi Minisztérium, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium és az Oktatási Minisztérium - együttmňködésében, 750 millió eurós támogatásból valósul meg. Hatékony végrehajtásáért a – 2006-ig a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumban, 2006 óta a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kereteiben mňködĪ - HEFOP Irányító Hatóság a felelĪs. Az elért eredményeket a HEFOP Monitoring Bizottság értékeli. A programszervezĪk, pályázók köre szerteágazó:

• • • • • • • • • • •

regionális és helyi hatóságok vállalatok, munkaadói oldal képviseletét ellátó szervezetek, vállalkozók, kamarák, szakszervezetek, munkavállalói oldal képviseletét ellátó szervezetek, egyetemek, kutatóközpontok, képzĪ, tanácsadó és közvetítĪ központok, más képzĪ intézmények, nem állami szereplĪk.

IX.6.

Tervezési dokumentumok, operatív programok 2006-ig

Nemzeti Fejlesztési Terv A Nemzeti Fejlesztési Terv az a stratégiai dokumentum, amely hazánk Strukturális Alapokból és Kohéziós Alapból való részesedésének alapjául szolgál. Nemzeti fejlesztési tervet a 2004-2006 közötti idĪszakban minden olyan országnak készítenie kell, amelynek egy fĪre esĪ GDP-je az EU-átlag 75%-a alatt van. Magyarország és a 2004. május elsején csatlakozó országok mindegyike ebbe a kategóriába tartozik. A Nemzeti Fejlesztési Terv az egyik legfontosabb és leghatékonyabb eszköz az ország kezében arra, hogy az ország hosszú távú stratégiáját az Unióval megismertesse és elfogadtassa.

115

Köpeczi Bócz Tamás A Nemzeti Fejlesztési Tervnek tartalmaznia kell mindazokat a fejlesztési elképzeléseket és célkitňzéseket, amelyek megvalósítása érdekében hazánk a Strukturális és Kohéziós Alapok támogatását igénybe óhajtja venni. Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció A koncepció felvázolja azokat a célokat, amelyek hosszú távon elĪsegítik az ország fenntartható fejlĪdését, valamint felzárkózását a fejlettebb tagállamokhoz. A koncepció a következĪ 15 évre vázolja fel a fejlesztés alapelveit, „nyolc plusz egy” stratégiai célban megfogalmazza a térségi versenyképesség fejlesztését, a területi felzárkózást, a fenntartható térségfejlĪdést és örökségvédelmet, a területi integrálódást Európába, valamint a decentralizációt és regionalizmust. A koncepció négy kiemelt programra is javaslatot tesz, mégpedig a Balaton, a Duna és a Tisza fejlesztésére, valamint a termálvízkincs hasznosítására. Operatív programok Nemzeti Fejlesztési Tervbe foglalt célok megvalósítását öt operatív program segíti. HumánerĪforrás-fejlesztési Operatív Program (Irányító hatóság: FMM, NFÜ) A HumánerĪforrás Fejlesztési Operatív program növelni kívánja a foglalkoztatási szintet, a megfelelĪ képzettség révén javítja a munkaerĪ versenyképességét, és biztosítja a társadalom összetartozás-érzését. A HEFOP elsĪdleges célkitňzései (prioritásai) és intézkedései: • Aktív munkaerĪ-piaci politikák támogatása. • Társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a munkaerĪpiacra való belépés segítésével. • Az egész életen át tartó tanulás támogatása és az alkalmazkodóképesség fejlesztése. • Az oktatási, szociális és egészségügyi infrastruktúra fejlesztése.

• Technikai segítségnyújtás. Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (Irányító hatóság: GKM) A Gazdasági Versenyképesség Operatív Program célja a gazdaság növekedési bázisának ágazatok, szektorok és régiók szerinti kiszélesítése, a gazdaság magas, az EU átlagát meghaladó növekedési ütemének fenntartása, a termelékenység növelése. Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program (Irányító hatóság:GKM) A Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program a Nemzeti Fejlesztési Terv elsĪ három átfogó célját: az egészséges, innovatív, képzett és szolidáris társadalom kialakulását, a gazdasági versenyképesség növelését és a környezetminĪség javítását, a fenntartható erĪforrás-gazdálkodást egyaránt szolgálja.

116

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete Agrár - és Vidékfejlesztési Operatív Program (Irányító hatóság: FVM) Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program célja a mezĪgazdasági versenyképesség javítása; az esélyegyenlĪség megteremtése, a fenntartható fejlĪdés feltételeinek megalapozása a mezĪgazdaságban, a gazdaságosság és az élelmiszer-kivitel fokozása; a vidéki foglalkoztatás és alternatív jövedelemszerzés ösztönzése, a vidék népességmegtartó erejének javítása. Regionális Operatív Program (Irányító hatóság: Nemzeti Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal) A Regionális Operatív Program feladata a kiegyensúlyozott területi fejlĪdés elĪsegítése. A Regionális Operatív Program felelĪs az ország hét régiójának egyenrangú fejlĪdéséért, a különbségek megszüntetéséért, vagyis a másik négy program feltételeinek megteremtéséért. Kiemelt területek:

• A regionális gazdaság versenyképességének erĪsítése. • A települési, környezeti infrastruktúra fejlesztése. • A regionális tudásbázis fejlesztése. Az oktatási ágazat fejlesztései a HumánerĪforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) öt és a Regionális Fejlesztés Operatív Program (ROP) két oktatási témájú intézkedése keretében jelennek meg az alábbiak szerint:

• HumánerĪforrás-fejlesztési Operatív Program 2.1. Hátrányos helyzetň tanulók esélyegyenlĪségének biztosítása az oktatási rendszerben (ESZA) 3.1. Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségek és képességek fejlesztése (ESZA) 3.2. A szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése (ESZA) 3.3. A felsĪoktatás képzési rendszerének tartalmi és szerkezeti fejlesztése (ESZA) 4.1. Az oktatási és képzési infrastruktúra fejlesztése (ERFA)

• Regionális Fejlesztési Operatív Program 2.3. Az alapfokú oktatás infrastruktúrájának fejlesztése (ERFA) 3.3. A felsĪoktatási intézkedések és a helyi szereplĪk közti együttmňködés erĪsítése (ESZA)

IX.7.

Tervezési dokumentumok a 2007–2013 közötti tervezési idĪszakban

Közösségi Stratégiai Irányelvek Mint az már a Harmadik Kohéziós Jelentésben és a Bizottság 2004 júliusában kiadott rendelet-tervezeteiben is megjelent, a Bizottság határozott elképzelése a 2007–2013-as programozási periódusra vonatkozóan a stratégiai megközelítés erĪsítése.

117

Köpeczi Bócz Tamás Ennek érdekében a Tanács elfogadott egy, a kohéziós politikára vonatkozó átfogó stratégiai dokumentumot - Közösségi Stratégiai Irányelvek (Community Strategic Guidelines CSG) a Bizottság javaslata alapján, amely tartalmazza a Parlament álláspontját, és amelyben – a Bizottság elképzelése szerint – egyértelmň prioritásokat határoznak meg a kohéziós politika tekintetében az egész Közösség, a tagállamok és a régiók számára. Ez a stratégiai megközelítés iránymutatást jelent a politika megvalósításához, és nagyobb politikai felelĪsség kapcsolódna hozzá. Segít abban, hogy pontosabban meghatározzák a kohéziós politika, illetve a lisszaboni és a göteborgi cselekvési programok között megvalósítandó együttmňködés szintjét, és növeli az összhangot az Általános Gazdaságpolitikai Iránymutatások és az Európai Foglalkoztatási Stratégia között. Az európai intézmények – a javaslat szerint – minden évben megvizsgálnák a stratégiai prioritások tekintetében történt elĪrehaladást, illetve azokat az eredményeket, amelyeket a tagállamok helyzetjelentéseit összefoglaló bizottsági jelentés alapján elérnek. A tagállamok nemzeti fejlesztési terveit felváltó egyszerňsített programozási dokumentumainak, a nemzeti stratégiai referenciakereteknek biztosítaniuk kell, hogy a tagállamok a strukturális támogatást a közösségi irányelvekkel összhangban használják fel. Nemzeti Stratégiai Referenciakeret (NSRK) – Nemzeti Fejlesztési Terv II. Az általános rendelet 25–26. cikkében lefektetett rendelkezések szerint a jelenlegi Nemzeti Fejlesztési Terv és Közösségi Támogatási Keret helyét az egyszerňsített programozási dokumentumok, a Nemzeti Stratégiai Referenciakeret (NSRK) váltja fel. A támogatás mértékétĪl függetlenül minden tagállamnak el kell készítenie. Célja, hogy biztosítsa, hogy az alapok a CSG-vel (Közösségi Stratégiai Irányelvekkel) valamint a nemzeti reformprogramokkal összhangban kerülnek felhasználásra. Az NSRK-nak tartalmaznia kell tehát egy rövid stratégiai leírást és a programozást elĪkészítĪ referenciákat. Szintén ez a dokumentum tartalmazza a kohéziós politika végrehajtásának koordinációjára vonatkozó rendelkezéseket. Az NSRK-t a tagállam fogadja el és a CSG elfogadását (az általános rendelet elfogadását követĪ 6 hónapon belül) követĪen 3 hónappal a Bizottság számára meg kell küldenie. A Bizottság és a tagállam megegyezésre kell jusson az NSRK tartalmát illetĪen. Operatív programok a 2007–2013 közötti új programozási idĪszakban Az operatív programok (OP) az NSRK-val egy idĪben is benyújthatók a Bizottságnak. A Bizottság ezen kívül az OP-k elfogadásával egy idĪben vagy elĪbb döntést hoz az OP-k listájáról, a hozzájárulások indikatív felosztásáról, valamint a Konvergencia célkitňzés esetében az addicionalitási szabályoknak való megfelelésrĪl.

118

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete Prioritások

Operatív program

1. Gazdaságfejlesztés

Gazdaságfejlesztés OP – GOP

2. Közlekedésfejlesztés

Közlekedés OP – KÖZOP Társadalmi megújulás OP – TAMOP

3. Társadalmi megújulás

Társadalmi infrastruktúra OP – TIOP

4. Környezeti és energetikai fejlesztés

Környezet és energia OP – KEOP

5. Területfejlesztés

Nyugat-dunántúli OP – NYDOP Közép-dunántúli OP – KDOP Észak-magyarországi OP – EMOP Észak-alföldi OP – EAOP Dél-alföldi OP – DAOP Közép-magyarországi OP – KMOP Dél-dunántúli OP – DDOP

6. Államreform 7.

Új Magyarország Fejlesztési Terv koordinációja és kommunikációja

IX.8.

Államreform OP – ÁROP Elektronikus közigazgatás OP – EKOP Végrehajtás OP – VOP

Szakpolitikák programjai

Oktatásfejlesztési Program (2007–2013) Az oktatási ágazat az EU 2007–2013 közötti programozási idĪszakában is igen jelentĪs forrásokra számíthat a Strukturális Alapokból. Az unió támogatáspolitikájának következĪ periódusra szóló elvei és szakmapolitikai keretei, továbbá a Magyarország részére elĪreláthatóan rendelkezésre álló közösségi fejlesztési források nagyságrendje meghatározó hatást gyakorolnak a magyar oktatásügy közép- és hosszú távú fejlesztésére, korszerňsítésére. A 2007–2013-as tervezés alapelveit tartalmazó Harmadik Kohéziós Jelentés önálló prioritásként jelöli meg általában az oktatási rendszerek, specifikusan a formális (iskolarendszerň) alapoktatás és -képzés fejlesztését. MindebbĪl egyértelmňen következik, hogy noha az oktatási, képzési rendszerek fejlesztésének fĪ forrása változatlanul az Európai Szociális Alap lesz, az oktatás szerepe a strukturális politikában felértékelĪdik, s immáron nem szňkíthetĪ le a foglalkoztatáspolitika puszta kiszolgálására.

119

Köpeczi Bócz Tamás Az Oktatásfejlesztési Program (2007–2013) az oktatás területén érintett társadalmi szervezetekkel való egyeztetés alapján készült. Tartalmazza mindazokat az oktatási-képzési célú fejlesztési programokat, amelyek megvalósítását az Oktatási Minisztérium a 2007-2013 közötti idĪszakban a társadalmi, területi hátrányok felszámolása, a gazdaság versenyképességének a javítása, az ország innovációs potenciáljának erĪsítése érdekében szükségesnek ítél. Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv (2004) Az Európai Közösség létrehozásáról szóló SzerzĪdés 128. cikkelyének (3) bekezdése értelmében a tagállamoknak évente jelentést kell készíteniük foglalkoztatáspolitikai intézkedéseikrĪl a Tanács és az Európai Bizottság részére, a Foglalkoztatáspolitikai Irányvonalak alapján. Ezek az éves jelentések az ún. foglalkoztatási akciótervek. Magyarország, az Unió új tagállamaként 2004-ben elsĪ alkalommal nyújtotta be Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervét. A 2004. évi Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv a Kormány 20042006 közötti idĪszakra vonatkozó stratégiáját és az egyes irányvonalakhoz kapcsolódó helyzetértékelést és válaszlépéseket tartalmazza. (A nemzeti tervek rendszeres értékelésre kerültek a Közös Foglalkoztatáspolitikai Értékelésekben) Nemzeti Akcióprogram 2005-2008 (reformprogram) A magyar kormány 2005-ben elkészítette és benyújtotta az Európai Bizottságnak a lisszaboni stratégia megvalósítását szolgáló Nemzeti Akcióprogramot a növekedésért és a foglalkoztatásért. (National Reform Programme for Growth and Employment 2005–2008) A dokumentum az Európai Tanács által 2005 júniusában elfogadott Integrált iránymutatások mentén mutatja be a gazdaságpolitikai és a foglalkoztatáspolitikai célokat és intézkedéseket, 2005–2008 közötti idĪszakra vonatkozóan. Az integrált iránymutatásoknak a legfĪbb újdonsága, hogy a korábbi uniós gyakorlattól eltérĪen a gazdaságpolitikai és a foglalkoztatási iránymutatások nem külön-külön, hanem egyetlen dokumentumban szerepelnek. Ezek az iránymutatások jelölik ki, hogy a tagállamoknak mely területeken és milyen irányú reformokat kell kidolgozniuk annak érdekében, hogy javuljon a versenyképesség és bĪvüljön a foglalkoztatás. A nemzeti akcióprogram egy három évre elĪretekintĪ stratégiai dokumentum, melynek alapját az integrált iránymutatási csomag jelenti, és a dokumentum lényegében több korábbi, a tagállamok által évente kidolgozott dokumentumot foglal magában: az eddig az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások alapján készített ún. CardiƑ Jelentést (amit 2005-ig a Pénzügyminisztérium készített) és az eddig a foglalkoztatási iránymutatások alapján készített nemzeti foglalkoztatási akciótervet, amelyet 2004-ben készített el elsĪ ízben a magyar kormány. Az akcióprogram végrehajtásáról és a lisszaboni stratégiához kapcsolódó új intézkedésekrĪl minden tagállamnak 2006-ban és 2007-ben jelentésben kell beszámolnia, ami alapján a többi tagállam és az Európai Bizottság évente közösen értékeli az elĪrehaladást. Az akcióprogram

120

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete végrehajtásának nyomon követésébe be kell vonni a szociális partnereket is. 2008-ban új akcióprogram kidolgozásával indul egy újabb hároméves ciklus. A Nemzeti Akcióprogram kidolgozásának és az abban foglalt intézkedések végrehajtásának elĪrehaladásáról szóló jelentések elkészítésének fent ismertetett mechanizmusa a közösségi szakpolitikákban (foglalkoztatás, társadalombiztosítás) alkalmazott nyitott koordinációs mechanizmusnak megfelelĪen mňködik. A Nemzeti Akcióprogram kidolgozása a Gazdasági Minisztérium, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium közremňködésével és a Nemzeti Fejlesztési Hivatal koordinálása mellett, széleskörň társadalmi egyeztetés keretében készült el.

X. Szakterületi szervezetek az oktatáspolitikai célok szolgálatában 1957-ben a Római SzerzĪdés kimondta, hogy a Közösségen belül szükséges egy olyan közösségi oktatási-szakképzési politika megteremtése, amely képes a tagállamok tevékenységének támogatására és kiegészítésére (de nem lép annak helyébe), miközben a szakképzés tartalmának és intézményi felépítésének meghatározása teljes mértékig a tagállamok hatáskörében marad. Az oktatás jelentĪsége a 70-es évek elején emelkedett meg, amikor is olyan sokkhatások jelentkeztek az európai országokban – olajárrobbanás, a versenyképesség romlása, a növekvĪ munkanélküliség –, amelyek ráirányították a figyelmet az alkalmazkodó-képesség javításának szükségszerňségére. E folyamat során az európai országok felismerték, hogy az alkalmazkodás kulcsa az emberekben és ezen túlmenĪen, az oktatásban és képzésben rejlik. A 70-es években minden európai ország hasonló oktatásügyi kihívásokkal szembesült, például a felsĪoktatás expanziójával. A legmarkánsabban azonban a szakképzés területén indultak meg együttmňködések. Az elsĪ közös európai oktatásügyi kutató- és fejlesztĪintézetet – CEDEFOP – 1975-ben hozták létre, amelynek fĪ feladata az európai szakképzési rendszerek összehasonító elemzése volt abból a célból, hogy megalapozza a közös szakképzési politikát, illetve elĪsegítse a szakmai képesítések „átválthatóságát”. Az Európai Unió nagy jelentĪséget tulajdonít a strukturált információk áramlása megszervezésének, így erĪsítve a tagállamok közötti kommunikációt. Ennek érdekében hozták létre a különbözĪ hálózatokat, melyek jelentĪs részét a Bizottság közvetlenül vagy különbözĪ európai uniós intézményeken keresztül koordinálja. Ezek közül kiemelkedĪ a CEDEFOP, ETF. A „nem tagállamok” esetében jelentĪs szerep hárul az Európai Szakképzési Alapítvány (European Training Foundation = ETF) által kialakított információs együttmňködésekre. 121

Köpeczi Bócz Tamás

X.1.

UNESCO Oktatási Intézete

UIE - Unesco Institute for Education Az UIE-t, az UNESCO non-profit nemzetközi kutatási, képzési, információs dokumentációs és kiadói központját 1951-ben hozták létre. Az UNESCO hat oktatási intézményének egyikeként az UIE az élethossziglan tartó tanulás távlatában fĪleg a felnĪtt és folyamatos oktatásra, felnĪttek olvasási készségeire és a nem-formális alapoktatásra összpontosít. Az UIE, hatáskörébe tartozóan szolgáltatásokat biztosít az UNESCO tagállamainak, a nem kormányzati szervezeteknek, a közösségi szervezeteknek, partnereinek a civil társadalomban és a privát szektorban. Az UIE küldetése: A tanulás szerepe átértékelĪdik, az oktatási folyamat átkerül az iskolai évek utáni idĪszakra is, a hagyományos oktatási intézmények falain kívülre. A fenntartható fejlĪdésben való részvétel szándéka összefügg az egész életen át tartó tanulás szükségletével. A nem-formális alapoktatás, szakoktatás, felnĪttoktatás, átképzési programok, távoktatás fejlesztései folyamatosan jelennek meg, hosszú távú stratégiát igényelnek. Az UIE ezekben a témákban vállal fel kutatásokat, szolgáltatásaival támogatja az érdekelteket, kulcsszereplĪket. ALADIN – Adult Learning Documentation and Information Network – FelnĪttoktatási Dokumentációs és Információs Hálózat Az UIE dokumentációs központja koordinálja a felnĪttoktatási dokumentációs és információs szolgálatot tartalmazó hálózatot a világ minden tájáról. Az ALADIN egyik alapelve, hogy az Interneten keresztüli információáramlás nem helyettesítheti a hagyományos médiát. Azzal párhuzamosan azon dolgozik, hogy létrehozza és erĪsítse a tagok technikai lehetĪségeit, a hálózat támogatja az új technológiák integrációját a kommunikáció hagyományos formájában. Élethosszig Tartó Tanulás Bibliográfia: A rendszeresen megjelenĪ bibliográfia tájékoztatást nyújt az UIE-ben megtalálható – az élethosszig tartó tanulással kapcsolatos kiadványokról. Kiadványok: Az UIE rendszeresen publikál könyveket és jelentéseket, melyek saját kutatási projekteken alapulnak, saját kiadói lehetĪségekkel is.

122

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete

X.2.

Európai Szakképzés Fejlesztési Intézet

CEDEFOP – European Centre for the Development of Vocational Training – Centre Européen pour le Dévelopment de la Formation Professionelle Az Európai Szakképzés Fejlesztési Intézet tájékoztatja az Európai Bizottság döntéshozóit és gyakorló szakembereit, a tagállamokat és szociális partnerszervezeteiket az európai szakoktatási és képzési irányelvekrĪl és lehetĪségekrĪl. 1976 óta kapcsolódik be a fiatalok szakképzésének támogatásába és fejlesztésébe és a felnĪttek folyamatos képzésébe, elsĪsorban az Európa-szerte összehangolt elemzĪ és kutatási tevékenysége révén. A CEDEFOP létrehozását a 337/75-ös Council Regulation mondta ki, mely szerint a CEDEFOP non-profit testület, mely független a Bizottságtól. Feladata, hogy segítse újragondolni a szakképzés irányvonalait és igényeit, támogassa a közösséget a szakképzés fejlesztésének elĪmozdításában. Az EC Treaty (ARICLE 127) a szakképzést a tagállamok felelĪsségébe helyezi (szubszidiaritás elve), de megkívánja azt, hogy az EU támogassa és kiegészítse a tagállamok erĪfeszítéseit. Az Oktatási és Kulturális Bizottság 2006 végéig valósította meg a szakképzésre vonatkozó Leonardo da Vinci programot, melyet a CEDEFOP vizsgálatokkal és elemzésekkel támogatott. A CEDEFOP szervezet magában foglalja a szakképzés minden döntéshozóját. A vezetĪ testületben képviselve vannak a tagállamok kormányai, a nemzeti munkaadói szervezetek, a nemzeti szakszervezetek, a munkavállalói oldal és az Európai Közösség képviselĪi. A CEDEFOP szolgáltatásai: • Electronic Training Village (ETV) interaktív website segítségével a szakképzés érdekeltjeinek biztosít találkozási lehetĪséget. Részt lehet venni virtuális konferenciákon, információcserében. (www.trainingvillage.gr ) • Minden tagállam fejlesztéseirĪl található információ hírlevél formájában az CEDEFOP INFO-ban. • Tanulmányokat és jelentéseket közöl a szakképzési kiadmányokról, a minĪségpolitika, transzparencia, nem-formális tanulás akkreditációja, a szektorális irányzatok, új szakképesítések, valamint a mobilitás és támogatások témaköreiben. • A Study visit elnevezésň program: évente megjelenĪ intenzív látogatási programok katalógusa kerül a szakképzési közönség elé, és ennek keretében a tagállamok szakképzési szakemberi 3-5 napos látogatást tehetnek más tagállamok által szervezett szakmai programokon, ahol megismerkedhetnek az adott ország jó gyakorlataival, problémáival és elért eredményeivel. Magyarország 2002-tĪl vesz részt aktívan a programban, ezalatt az idĪ alatt négy alkalommal szervezett hazai programot, és százat meghaladó azoknak a száma, akik a program keretében részt vehettek a fent említett tanulmányutakon.

123

Köpeczi Bócz Tamás

• TTnet tematikus hálózat, mely nemzeti hálózatokra épülve az EU szintjén segíti elĪ a

• • • • • •

szakképzési szaktanárok képzésének aktuális szakmai kérdéseinek tapasztalatcseréjét, együttmňködését. A TTnet hálózat sok esetben közös fejlesztési programokat valósít meg, pl. eTTnet, illetve a 2006 végén záruló eTTnet Campus program, mely alapvetĪen az e-learning lehetĪségeit hozta közelebb a szakképzési szaktanárok és szakoktatók részére. Az European Journal Vocational Training címň periodikán keresztül lehetĪséget nyújt saját kutatások publikálására, mely platformként szolgál a területhez kapcsolódó vitákhoz. LehetĪséget biztosít szemináriumokon való részvételre, ahol vitákat lehet folytatni kutatási szakemberekkel, szociális partnerekkel és döntéshozókkal. Könyvtárat és Dokumentációs Központot mňködtet az EU és az EEA szakképzésérĪl. Leíró monográfiákat készít minden tagállam szakképzési rendszerérĪl. LehetĪséget biztosít olyan hálózatokhoz történĪ csatlakozásra, mely gyňjti és széles körben terjeszti az innovatív képzési megoldásokat. REFER-NET hálózat: célja, hogy tematikus jelentéseket készítsen az egyes országok oktatási, szakképzési, tanárképzési, felnĪttképzési rendszerérĪl, eredményeirĪl, aktuális kihívásairól. A hálózat kereteiben valamennyi tagállam azonos tematika alapján készülĪ riportokat készít. Ezeket a CEDEFOP honlapján megjelenítve tud lehetĪséget biztosítani arra, hogy a közös európai uniós fejlĪdési irányokat és a kapcsolódó információs adatbázisokat meghatározza és mňködtesse.

X.3.

Európai Képzési Alapítvány

ETF - European Training Foundation 1995-ben kezdte meg mňködését. Az Alapítvány támogatja az Európai Uniót a csatlakozó országok gazdasági jólétének, stabilitásának és demokráciájának fejlesztésében Európán belül és kívül egyaránt. Feladata, hogy hozzájáruljon a szakoktatás és képzés reformjának folyamatához. Ezen túlmenĪen technikai segítséget nyújtott az Európai Unió programjához, a Tempus-programhoz, mely a közép- és kelet-európai országok felsĪoktatásának fejlesztésére és szerkezeti átalakítására irányult. Az Alapítvány partnerországai azok az államok, melyek részt vehettek az EU Phare, TACIS és MEDA programjaiban. Az Alapítvány együttmňködik EU intézményekkel és nagyobb fejlesztĪ ügynökségekkel. ElsĪdleges célja: 1. Támogatni a szakoktatás és képzés reformjának folyamatát. 2. Hasznosítani, mobilizálni, fejleszteni, elterjeszteni az európai szakértelmet és a gyakorlati eredményeket a szakoktatás és -képzés területén.

124

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete 3. ElĪsegíteni a hatékony együttmňködést a szakoktatás és képzés, az Európai Unió és a partnerországok, területek között. 2004-ig az ETF feladata volt a partnerországokban és -területeken a Nemzeti Observatory Hálózat mňködtetése. Az egyes partnerországokban és -területeken mňködĪ Observatory-k az Európai Képzési Alapítvány kezdeményezésére jöttek létre 1996-tól kezdĪdĪen azzal a céllal, hogy az ETF célkitňzéseit megoszthassák az adott ország szakképzési rendszerének kulcsszereplĪivel. Az adott országban mňködĪ Observatory együttmňködésben dolgozott azokkal a minisztériumokkal, melyek kapcsolatban álltak a szakoktatás és szakképzés, illetve a munkaerĪpiac feladataival, a szociális partnerséggel, a regionális fejlĪdéssel. A nemzeti observatory célja volt, hogy a szakképzési rendszerrĪl és a munkaerĪpiac helyzetérĪl információkat gyňjtsön, elemezzen, elérhetĪvé tegyen a partnerek számára.

A Nemzeti Observatory hozzájárult az adott ország szakképzési reformjához azzal, hogy információkat gyňjtött, tanulmányokat készített, elĪsegítette a munkaerĪ-piaci igények és a szakképzés közötti információáramlást. Rendszeresen kiadott dokumentumok: 1.

Országtanulmány (Country Report) – a szakképzési rendszerrĪl való objektív képalkotás céljával információk rendszerezése, javaslatok megfogalmazása további tevékenységekre vonatkozóan. 2. Key Indicators táblázatok – szakképzésre vonatkozó adatok feldolgozása statisztikai módszerekkel. 3. Fact Sheet – az ETF által megadott példa alapján készítette el.

X.4.

Az EURYDICE: Európa Oktatási Információs Hálózata

Az EURYDICE az európai oktatási rendszerekkel és politikákkal kapcsolatos megbízható és könnyen összehasonlítható információk gyňjtésének, nyomon követésének, feldolgozásának és terjesztésének céljával létrejött irodák hálózata. Tevékenysége fĪként az oktatáspolitikai döntések európai uniós intézményekben, valamint nemzeti, regionális és helyi szinteken történĪ kialakítását segíti elĪ. A munka eredményei, a nyomtatott formában, illetve Interneten keresztül terjesztett kiadványok széles körben hozzáférhetĪk. Az Európai Közösség 1980-ban hozta létre az EURYDICE Hálózatot, melynek tevékenységét az Európai Parlament és Tanács EC/95/819. számú, SOCRATES programról szóló határozata szabályozza. A Hálózat az Európai Bizottság által Brüsszelben felállított Európai Központból, valamint a nemzeti irodákból áll, melyeket az oktatási minisztériumok hívtak életre. Az EURYDICE dinamikus, független hálózat, melynek munkájában valamennyi iroda közremňködik. Az Európai Központ feladata a tevékenységek koordinálása, a kiadványok nagy

125

Köpeczi Bócz Tamás részének megszövegezése és terjesztése, valamint az EURYDICE adatbázisainak és központi weboldalának kialakítása, illetve kezelése. A nemzeti irodák biztosítják a tevékenység alapját képezĪ adatokat, részt vesznek azok feldolgozásában, s emellett gondoskodnak arról, hogy a hálózat munkájának eredményei eljussanak az országaikon belüli célcsoportokhoz. Az EURYDICE jelenleg 31 országban: 25 uniós, a társult kelet-európai, valamint három EFTA/ EEA országban mňködtet nemzeti irodát/képviseletet. Magyarországon a képviseletet az Oktatási Minisztérium Nemzetközi Kapcsolatok FĪosztályán belül az EURYDICE Nemzeti Iroda látja el.

126

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete

Felhasznált irodalmak és dokumentumok jegyzéke Foglalkoztatási, oktatási terület dokumentumai: Growth, Competitiveness and Employment, az Európai Bizottság Fehér Könyve, 1993. Teaching and Learning – towards the learning society, az Európai Bizottság Fehér Könyve, 1995. Towards a Europe of Knowledge, az Európai Közösség Bizottságának tájékoztató anyaga, 1997. november 12. (COM(97)563 végleges változat) Bolognai nyilatkozat – 1999. június 19. – „európai felsĪoktatási térség” létrehozásáért 382/1999/EK eu parlamenti és tanácsi határozat – „Leonardo da Vinci” közösségi szakképzési cselekvési program második szakaszának elindítása 1999/311 EK. Határozat – Tempus III program Európai Unió Lisszaboni Stratégiája (Európai Tanács, 2000. március, Lisszabon) European Report on the Quality of School Education, 2000. május A Bizottság közleménye a tagállamoknak, a munkaerĪpiachoz kapcsolódó mindenféle diszkrimináció és egyenlĪtlenség elleni küzdelem új eszközeinek támogatására irányuló transznacionális együttmňködéssel kapcsolatos EQUAL közösségi kezdeményezés létrehozásáról C (2000) 853 Guidelines for Member States’ Employment Policies 2001, a Bizottság tájékoztató anyaga, COM(2000)548, 2000. szeptember 6.; Joint Employment Report, COM(2000)551, 2000. szeptember 6. 253/2000/EK eu parlamenti és tanácsi határozat – „Socrates” közösségi oktatási cselekvési program második szakaszának elindítása Európai Közösségek Bizottsága – 2000. május 24. COM(2000) 318 final – A Bizottság közleménye „e-Learning – a holnap oktatásának megtervezése” Memorandum on Lifelong Learning. Brussels, 30.10.2000 SEC (2000) 1832 Structural Indicators, a Bizottság tájékoztató anyaga, COM(2000)594, 2000. szeptember 27. Európai Tanács 2001. június 15-16. göteborgi ülés – „fenntartható fejlĪdési stratégia” Európai Tanács – 2002. február 20. – 6365/02 – EDUC 27 – javaslat száma:11762/01 Educ 102 COM(2001) 501 final „Az Európai oktatási és képzési rendszerek célkitňzéseihez kapcsolódó részletes munkaprogram”

127

Köpeczi Bócz Tamás Bizottsági közlemény és 2002. június 27-i tanácsi állásfoglalás – egész életen át tartó tanulásról 2002. december 19. tanácsi állásfoglalás – szakoktatásban és szakképzés terén való fokozott együttmňködésrĪl 2318/2003/EK eu parlamenti és tanácsi határozat – eTanulási program 2317/2003/EK eu parlamenti és tanácsi határozat – Erasmus Mundus (2004-2008) program létrehozása Az Európai Parlament és a Tanács 2318/2003/EK határozata (2003. december 5.) az európai oktatási és szakképzési rendszerekben az információs és kommunikációs technológia (IKT) hatékony integrációja érdekében többéves (2004–2006) program (elektronikus tanulási program) elfogadásáról Az Európai Parlament és a Tanács 791/2004/EK határozata (2004. április 21.) az oktatás és a képzés terén európai szintň tevékenységet folytató szervezeteket támogató, illetve meghatározott tevékenységeket elĪmozdító közösségi cselekvési program létrehozásáról Az Európai Parlament és a Tanács 2241/2004/EK határozata (2004. december 15.) a képesítések és a szakmai alkalmasság átláthatóságának egységes közösségi keretérĪl (Europass) Az Európai Közösségek Bizottsága Közleménye 2005. július 5. COM(2005) 299 A kohéziós politika a növekedés és a foglalkoztatás támogatására: közösségi stratégiai iránymutatások a 2007-2013 közötti idĪszakra (COM(2005) 0299 Cohesion Policy in Support of Growth and Jobs, Community Strategic Guidelines, 2007-2013) Európai Tanács határozata: 2005. július 12. a tagállamok foglalkoztatás-politikáira vonatkozó iránymutatásokról (2005/600/EK) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/36/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a szakmai képesítések elismerésérĪl (EGT vonatkozású szöveg) „Közös jövĪnk építése – a kibĪvített Európai Unió politikai kihívásai és költségvetési eszközei 2007-2013” – Bizottsági közlemény (oktatási és képzési programok új generációja) 15/2006/EK Közös álláspont a Tanács által 2006. július 24-én elfogadva – 2006/C 251 E/03 – az egész életen át tartó tanulás terén cselekvési program létrehozásáról Strukturális alapokról szóló rendeletek Az Európai Parlament és a Tanács 1999. július 12-i 1784/1999 (EC) sz. rendelete az Európai Szociális Alapról. A Tanács 1999. június 21-i 1260/1999/EK rendelete a strukturális alapok általános feltételeirĪl; módosította az 1447/2001/EK és az 1105/2003/EK rendelet. Az Európai Parlament és a Tanács 1999. július 12-i 1783/1999/EK rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapról (ERFA).

128

Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete Az Európai Parlament és a Tanács 1999. július 12-i 1784/1999/EK rendelete az Európai Szociális Alapról (ESZA). A Tanács 1999. május 17-i 1257/1999/EK rendelete az Európai MezĪgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról; módosította a Tanács 2004. március 22-i 567/2004/EK rendelete. A Tanács 1999. június 21-i 1263/1999/EK rendelete a Halászati Orientációs Pénzügyi EszközrĪl (HOPE). A Bizottság 2000. május 30-i 1159/2000/EK rendelete a strukturális alapok beavatkozásairól a tagállamok által elvégzendĪ tájékoztatási és információszolgáltatási intézkedésekrĪl. A Bizottság 2000. július 28-i 1685/2000/EK rendelete a strukturális alapokból közösen finanszírozott mňveletek kiadásainak elfogadhatóságára vonatkozóan az 1260/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról; módosította a 448/2004/EK rendelet. A Bizottság 2001. március 2-i 438/2001/EK rendelete a strukturális alapok nevében kiírt versenyek igazgatási és ellenĪrzési rendszerére vonatkozóan az 1260/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról; módosította a 2355/2002/EK rendelet. A Bizottság 2001. március 2-i 448/2001/EK rendelete a strukturális alapok nevében kiírt versenyekre vonatkozó pénzügyi kiigazítások tekintetében az 1260/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról. A Kohéziós Alapról szóló rendeletek A Tanács 1994. május 16-i 1164/1994/EK rendelete a Kohéziós Alap létrehozásáról; módosította az 1264/1999/EK és az 1265/1999/EK rendelet. A Bizottság 2002. július 29-i 1386/2002/EK rendelete a Kohéziós Alapból nyújtott támogatások irányítási és ellenĪrzési rendszere, valamint a pénzügyi korrekciós eljárás tekintetében az 1164/94/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról. A Bizottság 2003. január 6-i 16/2003/EK rendelete a Kohéziós Alapból közösen finanszírozott fellépések kiadásainak elfogadhatóságára vonatkozóan az 1164/94/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról. Pénzügyi rendeletek A Tanács 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom rendelete az Európai Közösségek általános költségvetésére vonatkozó pénzügyi szabályozás megállapításáról. A Bizottság 2342/2002/EK, Euratom rendelete az Európai Közösségek általános költségvetésére vonatkozó pénzügyi szabályozás megállapításáról szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/ EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtási módjainak megállapításáról.

129

A fejlett országok felnĪttképzési rendszerei

Szigeti Tóth János

A fejlett országok felnĪttképzési rendszerei BevezetĪ Az európai felnĪttképzési, szakpolitikai fejlesztés és a tagországok jó gyakorlatának megismerése és az elĪremutató gyakorlat helyi viszonyok szerinti hasznosítása, szükségessé teszi, hogy áttekintésünk legyen az európai országok élethosszig tartó tanulási politikájának fejlesztési célkitňzéseirĪl, ezen belül a felnĪttkori tanulás tagországi intézményrendszerérĪl, gyakorlatáról, fejlĪdési irányairól. EgyrészrĪl valóság, hogy az Unió tagországainak felnĪttképzése igen sokféle, sokszínň, ami magába foglalja azt is, hogy számos fejlettségbeli különbség jellemzĪ az országok összességén belül. Kívánatos, hogy mi magyarok ismerjük a szakterületen legfejlettebb országok eredményeit, ezáltal helyünket, hiszen érdekünk az együttmňködés, egymástól tanulás elĪnyben részesítése azon országokkal, ahol a mi nemzeti igényeink szerinti legkedvezĪbb, jövĪbemutató tapasztalatokat ismerhetjük meg és vehetjük át. A tanulmány rámutat a „legfejlettebb országok” kategorizálási lehetĪségeire, ezen országok modellszerň jellemzĪire. Összefoglalóan ismertetjük az ún. „európai társadalmi modellek” jellemzĪit, érzékeltetve az ebben elfoglalt helyünket is. A fejlettség egyik legfontosabb kritériuma alapján példaként a tanulmány az élethosszig tartó tanulás finanszírozás-fejlesztési törekvéseivel foglalkozik, amelyhez bevezetĪként ismerteti a társadalmi-gazdasági fejlĪdés és az oktatás-képzés összefüggés rendszerének néhány törvényszerňségét. Ezeket a „törvényszerňségeket” a 2000-es évek elején a Bizottság egy finanszírozási szakértĪi munkacsoportja dolgozta ki, illetve összesítette. Végül a tanulmány bemutatja a Bizottság 2006 végén született felnĪttképzés-fejlesztési ajánlását, amely az ún. lisszaboni folyamat keretében, 2000 óta elindult oktatás-, képzés-, tanulás-politikai fejlesztés keretében elĪször foglalkozik külön, önállóan a felnĪttképzés-fejlesztés legfontosabb célkitňzéseivel.

131

Szigeti Tóth János

I. Melyek a fejlett felnĪttképzési rendszerek? Az Oktatás képzés 2010 címň program, amely a lisszaboni célkitňzéseken belül az oktatás-képzés fejlesztését koordináló munkaprogram, egy külön munkacsoportja foglalkozott az indikátorok és célkitňzéseket számszerňen meghatározó ún. „mérföldkövek” kidolgozásával, ám ebben a felnĪttképzésre vonatkozó konkrét indikátor és mérföldkĪ nem szerepelt, legfeljebb egy általános indikátor és mérföldkĪ, amely a 24-65 éves közötti népesség élethosszig tartó tanulásban való részvételére és annak növelésére vonatkozott. A felnĪttképzés saját indikátor és célkitňzésrendszerét konkrétan a 2006-ban született felnĪttképzési ajánlás tňzte napirendre. Az Eurostat kiterjedt adatgyňjtésének a fejlĪdésére is az jellemzĪ, hogy egyre több törekvés mutatkozik a felnĪttképzésre vonatkozó konkrét adatgyňjtés bevezetésére. E tekintetben az OECD fejlettebb gyakorlatot követ. Az következĪkben az Eurostatnak az Unió tagországaira vonatkozó 2006-s adatgyňjtésébĪl az oktatásra vonatkozó néhány adatsort veszünk példának. Következtetésünket megelĪlegezve megállapíthatjuk, hogy ha a jelenleg 27 tagú EU-t vesszük alapul, akkor Magyarországot mindig a közepesen fejlettek felsĪ, középsĪ, vagy alsó régiójában találjuk meg, megállapítva, hogy e tekintetben is jellemzĪ, hogy Magyarország a mezĪnyben hátrébb szorult az elmúlt években. Vegyük pl. a 25-64 éves korosztály formális, nem formális és informális tanulásban való részvételét a 2003-ban felvett adatok alapján – lásd az 1. sz. táblát a mellékletben – Azt láthatjuk, hogy Magyarország az utolsó a 25 tagország sorában. Az elsĪ oszlopban láthatjuk az EU 25-k átlagát, s szemmel könnyen látható, ha vesszük a 25-k egyharmadát az elsĪ nyolc ország sorrendben Ausztria, Szlovénia, Luxemburg, Finnország, Dánia Svédország, Szlovákia, Írország. Magyarország az utolsó ötök csoportjában is az utolsó: Lengyelország, Cseh Köztársaság, Spanyolország, Görögország és Magyarország. A 2. sz. táblából, az oktatás közköltségvetésbĪl történĪ ún. súlyozott támogatási arányairól alkothatunk összképet. (Lásd a 2. sz. táblát) A 25-k sorrendjében Magyarország a 15. helyet foglalja el, s az elsĪ „nyolcas” csoportba Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Olaszország, Spanyolország, Hollandia, Lengyelország és Svédország tartozik. Az oszlopsorból kivehetĪ, hogy pld. Törökország messze megelĪz bennünket. A magán és közoktatási intézmények EU-25-k átlagához viszonyított éves költségkiadásai magyar adatot nem tartalmaznak. Az elsĪ nyolc ország itt: Ausztria, Dánia, Svédország, Belgium, Egyesült Királyság, Olaszország, Franciaország, Hollandia. (Lásd a 3. sz. táblát a mellékletben) Nem tanulság nélküli, hogy a táblázatban szereplĪ USA, Japán és Norvégia e téren, mind messze megelĪzik az EU 25-k és az EU15-k átlagát is. Ugyancsak „magyar adathiányos” az oktatási intézmények egy tanulóra esĪ költségei arányának sorrendje, amely ezt az adatot mindhárom oktatási fokozatban (általános, középiskola, és felsĪoktatás) mutatja. (Lásd a melléklet 4. sz. táblázatát.) 132

A fejlett országok felnĪttképzési rendszerei A részletesebb elemzésbe bocsátkozás nélkül is átlátható, hogy az alapiskolázás finanszírozásában a legkiemelkedĪbb öt ország: Belgium, Dánia, Olaszország, Hollandia, Ausztria; a középfokú oktatás támogatásában: Belgium, Dánia, Franciaország, Olaszország és Ciprus; s a felsĪoktatás támogatásában az ötös sorrend: Dánia, Hollandia, Ausztria, Finnország, Svédország. Mint mondtuk a kiragadott adatsorok mély és finom elemzést, nem tesznek lehetĪvé, de már a négy kiválasztott komponens alapján az ország-elĪfordulások és sorrendek alapján világosan kirajzolódóik, hogy a 25-27-k között mely egyharmad ország csoport tartozik a legfejlettebbek közé. Természetesen számos csoportosítási lehetĪség kínálkozik, de csak ahhoz kell itt visszatérnünk, hogy Magyarország a középcsoportban a lemaradókat képviseli

II. Az európai társadalmi modellek tipológiája és a felnĪttkori tanulás A globalizáció és az európai társadalmi modellek témában, egy 2005-ben született tanulmány – amely egyébként nem vesz tudomást a közép-kelet-európai régióról – négy típusban határozza meg a térségi történeti sajátosságok szerinti európai társadalmi modelleket. A besorolást két fĪ tényezĪ: a hatékonyság és az egyenlĪség alapján rendelkezésre álló adatok alapján végezték el. Hatékonyság alatt azt értették, hogy az adott országban az magas ha „magas a foglalkoztathatóság aránya”, egyenlĪség alatt pedig azt értették, hogy minél magasabb az egyenlĪség annál „kisebb az egyes társadalmi csoportok szegénnyé válásának az esélye”. A modellek közül az ún. északi modell az, amely magas szinten teljesíti mindkét kritériumot, tehát megállja a helyét a globalizációs gazdasági versenyben, miközben magas arányú a foglalkoztatottság fenntartása, ugyanakkor az egyes társadalmi csoportok szegénynyé válásának esélye igen csekély. Az angolszász modell, amelybe az Egyesült Királyság és Írország mellett részben Portugáliát is besorolták, képes a versenyképesség és foglalkoztathatóság (hatékonyság) fenntartására, miközben a társadalmi egyenlĪtlenségek kialakulása esélye igen magas. A kontinentális kategória – amelybe részben mi is beletartozunk – s amelynek fĪként Németország és Franciaország a vezetĪ képviselĪje, a globális versenyképesség és foglalkoztathatóság tekintetében alacsony hatékonyságú, miközben a szociális védĪhálója a társadalmi elszegényedés tekintetében viszonylag hatékonyan mňködik. Az is-is északi) és a felemás modelleket (kontinentális) követi a mediterrán modell, (se-se modell) amelyben sem a hatékonyság, sem az egyenlĪség kritérium nem teljesül, csak igen részlegesen. Magyarország észak-nyugati sarka és dél-keleti szeglete között nagyfokú különbségek mutatkoznak, de úgy becsülhetĪ, hogy Magyarország a fenti modellek alapján a kontinentális és

133

Szigeti Tóth János mediterrán modell határesete. Az európai társadalmi modellek elmélete úgy függ össze a felnĪttkori tanulással, hogy a tanulásban, nagyobb mértékben résztvevĪk és magasabb iskolai végzettségňek foglalkoztathatósága sokkal magasabb szintň, s a tanulásban való részvétel és az iskolai végzettség minél magasabb, a szegénnyé válás esélye annál kisebb. Az Európai Társadalmi Modellek tipológiája 1. tábla Forrás: Globalizáció és az európai társadalmi modellek, 2005 november

EgyenlĪség Alacsony

Hatékonyság Magas

Magas

Kontinentális

Északi

Alacsony

Mediterrán

Angolszász

A tanulási stratégiák kialakításában jelentĪs tényezĪ a formális, nem formális és informális tanulásban való részvétel aránya. Az Eurostat a 2000-be megszületett Memorandum az élethosszig tartó tanulásról c. dokumentum megjelenése óta a 2003-as adatfelvételben vállalkozott arra, hogy a három fĪ tanulási forma szerint diƑerenciálja a tanulásban való részvétel arányait. A jövĪben ezek a vizsgálati módszerek remélhetĪen sokat fognak fejlĪdni, mindenesetre az alábbi ábra döntĪ fontosságú összefüggésekre mutat rá. A formális felnĪttkori tanulásban való részvétel 4,4%, míg a nem formális tanulásban való részvételi arány annak négyszerese körüli, vagyis 16% fölötti és a nem formális tanulásban pedig meghaladja a 30%-ot az összes tanuló felnĪttekbĪl, amely a korosztály 40%-a. FelvetĪdik a kérdés, hogy persze a nem formális vagy az informális tanulás mennyiben hatékony. FeltehetĪen az erre vonatkozó késĪbbi kutatások a mai felfogáshoz képest módosításokat végeznek, hiszen magában a formális tanulásban is igen fontos komponens a nem formális és informális tanulás része. A lényeg mégis az, hogy az elĪérhetĪség és a tanulásba történĪ bevonás legfontosabb módja a nem formális és informális tanuláson keresztül vezet. A legfejlettebb országok felnĪttkori tanulás rendszereiben a formális tanulási rendszerek mellett sokkal jelentĪsebb a nem formális és informális tanulás lehetĪsége, infrastruktúrája és támogatottsága, amíg a közepesen és alulfejlett felnĪttképzési rendszerň országokra a formális tanulás – sokszor elmaradott módszereket követĪ – intézményrendszerének egyeduralma a jellemzĪ. A fejlett és kevésé fejlett rendszerekre egyaránt jellemzĪ a szakmai képzés dominanciája a nem szakképzésre irányuló felnĪttképzéssel szemben. Hangsúlyoznunk kell azonban egy fontos körülményt, az északi országok vezetĪ pozíciója a nem formális (népfĪiskolák) és az informális (tanulós körök, könyvtárak stb.) történetileg messzire visszanyúló magas fejlettségével függ össze. JellemzĪ, hogy a közepesen fejlett és alulfejlett EU-s és nem EU tag európai országok a felnĪttkori tanulást érintĪ fejlesztési stratégiáikban szinte egyöntetňen a szňken értelmezett szakképzésben, munkaerĪ-piaci képzésben és a formális képzés terén képzelik el a jövĪt. E paradigma váltás hiányának történetileg is nehezen leküzdhetĪ akadályai vannak. Lásd az alábbiakban az Eurostat összefoglaló tábláját a tanulás különbözĪ formáiban való részvételrĪl: 134

A fejlett országok felnĪttképzési rendszerei

1. ábra

A lisszaboni stratégiában a Tanács 2010-ig öt konkrét teljesítménymutatót határozott meg: 1.

10%-ra kell csökkenteni az iskolából idĪ elĪtt kilépĪk számarányát.

2. Legalább 15%-kal kell emelni a középfokú matematikai, természettudományi és mňszaki végzettséget szerzĪk számát, s csökkenteni kell a nemek közötti egyenlĪtlen eloszlást. 3. A 22 évesek legalább 85%-a szerezzen felsĪ-középfokú végzettséget. 4. 2000-hez viszonyítva 20%-kal kell csökkenteni az alacsony olvasási–írási készségekkel rendelkezĪ 15 évesek számát. 5. El kell érni, hogy a 25–65 éves korosztály körében 12, 5%-os legyen az élethosszig tartó tanulásban való részvétel aránya. Az alábbi táblázat foglalja össze a 2000-tĪl kezdĪdĪen a fejlĪdést, s mutatja, hogy a fejlĪdési görbék mutatója szerint az öt kitňzött célból legfeljebb kettĪ teljesül. A természettudomá-

135

Szigeti Tóth János nyi tanulmányokat folyatók arányának növelése, ami máris elérte a 2010-es szintet és az élethosszig tartó tanulásban a 24-65 éves korosztály 12,5%-ának részvétele. A célkitňzés teljesülésével a „tanuló társadalom mindenkinek” célkitňzés még mindig messze lesz, hiszen a korosztály 87,5%-a egyáltalán nem vesz részt a tanulásban.

2. ábra

Általános jellemzĪk az európai szintň felnĪttkori tanulás helyzetében: A kutatások, összefoglalásaként el kell mondani, hogy ma 75 millió európai állampolgár alacsony szintň képességekkel rendelkezik, miközben 2010-ig az új állásoknak csak 15%-a követel majd alapképzettséget, s a keletkezĪ állások több mint fele felsĪfokú végzettséget ír elĪ. A végzettséghez képest történĪ alulfoglalkoztatottság (képesítési szint alatti munkakör) jelensége mellett, tehát a gazdasági növekedés egyre inkább a kvalifikáltabb munkaerĪt igényli. Egy másik jelentĪs kihívás a demográfiai trend: 2030-ig több mint 20 millió munkaképes korú fog hiányozni (6,8%) a munkaerĪpiacról, 24 millióval több 55-64 éves korú lesz és 18 millióval kevesebb fiatal és gyermek lesz. Az élethosszig tartó tanulásban való részvétel célszáma: a

136

A fejlett országok felnĪttképzési rendszerei 24-65 éves korosztály 12,5%. A jelenleg a részvételi arány évente 0,1-0,2% helyett 0,5%-kal kellene hogy nĪjön, hogy a lisszaboni célkitňzést elérjük. Problémák és megoldások Az OECD legfrissebb tanulmánya alapján a legfontosabb problémákat és megoldásokat az alábbiak szerint foglalhatjuk össze:

• Strukturális reformintézkedések a tanulás hasznának növelése és táláthatósága érdekében

• Jól átgondolt társ-finanszírozási mechanizmusok kellenek a tanulás támogatásában • A szolgáltatások kimeneti szabályozásának, minĪségének javítása az alacsony hatékonyságú bementi intézményfinanszírozási rendszerekkel szemben

• A jelenleginél nagyobb összhang biztosítása szükséges politikai fejlesztési koordinációban (pld. foglalkoztatási politika, szociális politika és felnĪttképzési politika) A prioritások és stratégiák átgondolása Az OECD a következĪ stratégiák átgondolását tartja elsĪdlegesnek:

• Az élethosszig tartó tanulás nagy valószínňséggel költséges lesz, • Hosszú távon a társadalmaknak többet kell befektetniük majd az élethosszig tartó tanulásba, mint napjainkban;

• A pénzügyi forrásigények valószínňleg túllépik majd az Oktatásügyi Minisztériumok, illetve a kormányok pénzügyi teljesítĪképességét;

• Mivel az élethosszig tartó tanulás jelentĪs magán visszatérüléseket eredményez a munkáltatók és alkalmazottak számára, legalább részben finanszírozniuk kellene azt;

• A piaci erĪkre való nagyobb mértékň támaszkodás megerĪsítheti a tanulók hatékonyabb • •

tanulási lehetĪség-keresését és a szolgáltatók esetében a magasabb szintň hatékonyság elérését Elengedhetetlen az alacsonyabb szintň képesítéssel rendelkezĪk tanulásban való részvételének jelentĪs növelése A beruházások növelése Hatékonyabb forrásgazdálkodás Ì költséghatékonyság növelése Ì eredményesebb költségmegosztás: állam, vállalat, egyén, család

Jelen ismertetĪnkben példaként részletesebben a finanszírozás fejlesztésének a kérdéseivel foglalkozunk az ún. fejlett felnĪttképzési rendszerrel rendelkezĪ országok körébĪl vett példákkal.

137

Szigeti Tóth János

III. A finanszírozási rendszer példája A felnĪttképzés-finanszirozás elĪretekintĪ példáinak ismertetése elĪtt bemutatjuk – a mellékletben található példákon- a Bizottság szakértĪi csoportjában az oktatás képzés társadalmi törvényszerňségeit. Igen fontos, hogy ezek a mai szakmai közgondolkodás alapjaivá váljanak. (Lásd a mellékletben 5-10 számú grafikonokat.) Az Európai Tanulási Számla Partnerség az egyik legnagyobb szabású projekt, amely az élethosszig tartó tanulás finanszírozás-fejlesztésére irányul, s amelyben az OECD is részt vesz partnerként. Az ELAP fĪ céljai • A részvétel és az élethosszig tartó tanulás iránti társadalmi elkötelezettség növelése • MegerĪsíteni az egyéni felelĪsségvállalást a tanulással kapcsolatos választásokban • LehetĪséget teremteni a felmerülĪ költségek jobb megosztására Egyéb célok • A finanszírozási szabályozással elĪsegíteni és növelni a tanulási motivációt • Hatékony társfinanszírozási mechanizmusok kifejlesztése • Meghatározni és növelni a közigazgatás szerepét • A szociális partnerekkel való együttmňködés fejlesztése a felnĪttképzési beruházások terén • Kifejleszteni egyfajta „egyéni igény alapon vezérelt felnĪttképzési piacot” • Fejleszteni az ezzel kapcsolatos tájékoztatást, tanácsadást • A felnĪttképzési beruházásokat összekötni más, az élethosszig tartó tanulást szolgáló stratégiákkal Tagok: Spanyolország, CEDEFOP, Németország, Hollandia, OECD, Skandia cég, Svédország, Svájc, Egyesült Királyság. Néhány példa a finanszírozási gyakorlat fejlesztésére

• Egyéni felnĪtt tanulói bankszámla (Egyesült Királyság) ahol 1 millió bankszámla elérése •

138

a cél. Az egyéni 25 fontos alaphoz az állam 150 fontot tesz hozzá. (ez évi cca. 87 000 887. 000 HUF tanulónként) Svédország, Nemzeti Tanulói Bankszámla Alapot állítottak föl, ami lehetĪvé teszi, hogy az egyének és a munkaadók évi 2000 euróig (cca. 480 000 HUF) ebbe befizessenek. Az állam által hozzáadott pénzzel az alapból adómentesen lehet fizetni a képzések közvetlen költségeit

A fejlett országok felnĪttképzési rendszerei

• A holland kormány 2001-ben indított el egy projektet, amely szerint az egyének, a munkaadók és az állam egyénenként összeadnak 730 euró/év összeget (cca. 175 000 HUF), amit az egyének tanulási költségekre használhatnak fel. Néhány példa a finanszírozási gyakorlat fejlesztésére

• A svéd Skandia cég az ún. „kompetenciabiztosítási” projekt keretében lehetĪvé teszi, hogy a

•

•

munkavállalóik fizetésük 20%-áig hozzájáruljanak a cég képzési alapjához. (ez becslés szerint évi 1–1, 4 millió HUF-ig mehet föl). Ehhez 1–3 arányban további összeget tesz hozzá a Skandia cég. Az alap a munkavállalók közvetlen képzési költségeit és a képzés alatt kiesĪ keresetet fedezi. Tehát ha a dolgozó max. 20%-os része, 1,4 m HUF, akkor a cég 4,2 m. HUF-ot tesz hozzá, ami összesen 5,6 m HUF/év) Kanadában egy „szélesebb körň” koncepció alapján ún. „egyéni fejlesztési számlát” hoztak létre. Az erre a célra befizetett egyéni megtakarításokat 1–3 arányban egészíti ki az állam maximum 1500 CAD (cca. 270 000 HUF) összegig évente. Az összeg szabadon használható megfelelĪ, akkreditált képzési programokra (általános felnĪttképzésre is és az egész család számára), valamint tĪkésíthetĪ a saját kisvállalkozásban is, meghatározott feltételek szerint. Az USA 1997-tĪl vezetett be egy, a felsĪoktatást olcsóbbá tevĪ lehetĪséget, vagyis az elsĪ 2000 USD költségig 1500 USD-t (cca. 375. 000 HUF) ad a kormány, amely adóhitelként funkcionál (tax credit). Amennyiben a felmerülĪ képzési kiadások meghaladják az évi 2000 dollárt, úgy azok további egyéni támogatási szabályozások (támogatás, ösztöndíj) alá tartozhatnak.

Az Egyéni Tanulási Számla rendszer eredményei az Egyesült Királyságban 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Az eltelt idĪszak alatt 2, 6 millióan csatlakoztak az ETSZ-hez 1, 4 millióan beiratkoztak felnĪttképzési kurzusra 9000 ellátó regisztráltatta magát az ETSZ rendszerben A bekapcsolódók 90%-a elégedett volt az ETSZ rendszerrel A résztvevĪk 16%-ának korábban nem volt képzettsége Az érintettek 85%-a kijelentette, hogy az ETSZ növelte a tanulási lehetĪségeit 54% vallotta, hogy érdekeltté vált a tanulásban

Az élethosszig tartó tanulási kezdeményezések és eszközök Németországban Egy koherens támogatási koncepció fĪ elemei: 1. Egyéni finanszírozás 2. Tanulási számlák, megtakarítási lehetĪségek 3. A vállalati finanszírozás 4. Oktatási és képzési alapok, adókivetések és- kedvezmények 5. Állami-kormányzati finanszírozás 6. Voucherek és vegyes finanszírozási modellek

139

Szigeti Tóth János

IV. Hogyan tovább? IV.1.

Az Európai Bizottság kommunikációja a felnĪttkori tanulásról

Majd hat évvel az élethosszig tartó tanulásról szóló memorandum megjelenése és a lisszaboni program 5-6. évében került sor arra, hogy az élethosszig tartó tanulás négy pillére (az általános alap és középfokú oktatás, a szakmai képzés és a felsĪoktatás és a felnĪttképzés) közül elĪször került a figyelem középpontjába a felnĪttképzés a fejlesztésére vonatkozó ajánlás Soha nem késĪ tanulni címmel. A 2006 végén született dokumentum a következĪ évek felnĪttképzés-fejlesztési feladatait fogja meghatározni ezért érdemes megismerkedni az ajánlás legfontosabb kulcsüzeneteivel. A dokumentum az európaiak elĪtt álló kihívásokat három fontos kérdés köré csoportosítja: a versenyképesség, a demográfiai változások és a társadalmi felzárkóztatás kérdése.

IV.2.

Kulcsfontosságú üzenetek

1. A tanulásban való részvétel elĪtt álló akadályok lebontása ElsĪ üzenet A felnĪttkori tanulásban való részvétel növelése és igazságosabbá tétele döntĪ fontosságú. Ebben minden érdekeltnek megvan a maga szerepe, ugyanakkor elsĪsorban a közhatóságok feladata az akadályok eltávolítása és a tanulási igények támogatása, különös figyelmet fordítva az alacsony képzettséggel rendelkezĪkre. Ennek záloga a tanulót középpontba állító, magas színvonalú, tanácsadói és tájékoztatási rendszerek kiépítése valamint a célzott, egyéni anyagi ösztönzĪk bevezetése és a helyi együttmňködések megteremtésének támogatása 2. A felnĪttkori tanulás minĪségének garantálása Második üzenet A minĪségi felnĪttkori tanulás kultúrájának támogatása érdekében a tagállamoknak többet kell befektetésként fordítaniuk a képzési módszerek korszerňsítésére, a tananyagok felnĪttkori igényekhez való adaptálására valamint a felnĪttképzésben dolgozók elsĪdleges és folytatólagos szakmai képzésére, ami révén a felnĪttképzésben dolgozók képesítése és készségeik karbantartása megvalósulhat. A tagállamok feladata a minĪségbiztosítási rendszerek bevezetése, valamint a képzések megvalósulásának javítása.

140

A fejlett országok felnĪttképzési rendszerei 3. A tanulás kimeneti eredményeinek elismerése és validációja Harmadik üzenet Az elkövetkezendĪ öt évben a tagállamok feladata a tanulás validációjára és elismerésére vonatkozó Egységes Európai Elvekkel összhangban a nem formális és informális tanulás validációját és elismerését lehetĪvé tevĪ rendszerek kialakítása, amely rendszerek a megszerzett tapasztalatok teljes skáláját figyelembe veszik. A validáció és elismerés fejlesztése az Európai Képzési Keretrendszer (European Qualification Framework) általános kontextusába helyezve kapcsolódhat a Nemzeti Képzési Keretrendszerek (National Qualification Framework) fejlesztéséhez is. 4. Befektetés az idĪs korú lakosság és migránsok képzésébe Negyedik üzenet A tagállamoknak prioritásuk körébe fel kell venniük az idĪsek és migránsok képzésébe való invesztálást, amely nem nélkülözheti egy olyan hatékony megközelítés kialakítását, ami révén az oktatási és képzési kínálat megfelel a tanulói igényeknek és felhívja a figyelmet a migránsok és idĪs korúak jelentĪs társadalmi és gazdasági szerepére. 5. Indikátorok és teljesítménymutatók Ötödik üzenet A felnĪttképzésre vonatkozó adatok minĪségén és összehasonlíthatóságán javítani kell. A felnĪttképzés területén a tágabb értelemben vett hátrányok és hozadékok jobb megismerése elengedhetetlen. E téren az Európai Bizottság, és többek közt a Eurostat feladata is a jelenlegi felmérések és adatok legjobb kiaknázása, az alapvetĪ koncepciók és definíciók finomítása, és az adatlefedettség és idĪszerňség javítása. Amennyiben a felnĪttképzésre vonatkozó, szakmapolitikailag releváns adatok nem gyňjthetĪk, új adatgyňjtési módszerek, és felmérések kialakítására van szükség. A közepesen fejlett magyar felnĪttképzés szakembereinek behatóan tanulmányoznia kell az ajánlásokat, amellyel mostantól az élethosszig tartó tanulás fejlesztésére vonatkozó ország jelentési kötelezettségében már a felnĪttképzés is magasabb szinten kell helyet kapjon. A Bizottság jelenleg dolgozik a felnĪttképzési ajánlás cselekvési tervének kidolgozásán, amely a tervek szerint 2007 második felében kerül elfogadásra, és 2008 januártól kezdĪdhet meg a megvalósítása. Magyarországnak elsĪrendň nemzeti érdekei fňzĪdnek ahhoz, hogy ebbe a munkába intenzíven bekapcsolódjon.

141

Szigeti Tóth János

Irodalomjegyzék 1.

Europe in figures Eurostat yearbook 2006-07 ISBN 92-79-02489-2 ISSN 1681-4789 European Communities, 2007

2. Globalizáció és az európai társadalmi modellek, 2005 november 3. Adult education trends and issues in Europe, published by the European Assocaition of the Education of Adults (EAEA) Helsinki, 2006 Restricted tender N0. EAC/43/05 as completed by 11th of August 2006 4. Promoting Adult Lerning, OECD, 2005 5. FelnĪttképzés az Európai Unióban Kézikönyv az élethosszig tartó tanulásról, Budapest 2004 Kiadja a Nemzeti FelnĪttképzési Intézet és a Magyar NépfĪiskolai Társaság 6. Az Európai Bizottság kommunikációja FelnĪttkori tanulás: soha nem késĪ tanulni 2006/614 További információk Magyar NépfĪiskolai Társaság: www.nepfoiskola.hu Európai FelnĪttképzési Szövetség Közép-Kelet Európai Irodája: http://www.nepfoiskola.hu/ eaea/index.html Európai FelnĪttképzési Szövetség: www.eaea.org A Bizottság Oktatási és Képzési Igazgatósága: http://ec.europa.eu/dgs/education_culture/ index_en.html Oktatás és képzés, 2010 szakpolitikai fejlesztés: http://ec.europa.eu/education/policies/2010/ et_2010_en.html Nemzeti Jelentések – 2005: http://ec.europa.eu/education/policies/2010/nationalreport_ en.html A szakmai munkacsoportok jelentései: 2003, 2004: http://europa.eu.int/comm/education/ policies/2010/objectives_en.html. A felnĪttképzési ajánlásról: http://ec.europa.eu/education/policies/lll/adultcom_en.html Trendek az európai felnĪttképzésben (tanulmány, 2006): http://www.eaea.org/index. php?k=10263

142

A fejlett országok felnĪttképzési rendszerei

Melléklet

3. ábra

4. ábra

143

Szigeti Tóth János

5. ábra

6. ábra

144

A fejlett országok felnĪttképzési rendszerei

7. ábra . Képzettségi szint és fizetésnövekedés Minél magasabb a képzettségi szint, annál meredekebb a fizetés emelkedése az egyén élete során

8. ábra

145

Szigeti Tóth János

9. ábra

10. ábra

146

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai

Sági Zsolt

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai

I. Az Európai Közösség felnĪttképzési stratégiája I.1.

Az Európai Unió stratégiai céljai

Az Európai Unió közösségének stratégiai célja: 2010-re az Európai Uniót a világ legversenyképesebb, legdinamikusabban fejlĪdĪ tudásalapú gazdasággal rendelkezĪ térségévé kell változtatni. A Lisszabonban részletesen megfogalmazott közösségi szándékok értelmében az Uniónak egyszerre három dologra kell összpontosítania: a gondolatokra, a piacokra és az emberekre. Az elsĪ szempont az oktatásra-képzésre, a kutatásokra, a tudományra fordított befektetések növelését jelenti. A piaci szempont az európai cégek versenyképességét, illetve a belsĪ piac mňködését javító intézkedéseket jelent. Az emberek szempontjából pedig alapvetĪ cél az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás összehangolt erĪsítése, s ennek részeként az új információs technológiák hasznosítása. Mindezen célok megvalósítása két politikai irányvonal jegyében történik, egyrészt a tudásalapú gazdaságra való felkészülés érdekében folytatni kell a gazdasági reformokat, másrészt a humán erĪforrás beruházás növelése révén erĪsíteni kell az európai szociális modellt. A program két fontos meghatározó eleme volt egyfelĪl az emberi erĪforrásokkal kapcsolatos politikaterületek nagymértékň felértékelése, másfelĪl annak elfogadása, hogy e területeken (beleértve az oktatást is) erĪsíteni kell a koordinált közös fellépést. Megállapították, hogy a globális cél elérésének elengedhetetlen elĪfeltétele a humánerĪforrások, ezen belül az oktatási, képzési rendszerek átfogó modernizálása, a humánerĪforrásokban rejlĪ lehetĪségek minél teljesebb kiaknázása. 147

Sági Zsolt Lisszabonban egyetértés alakult abban is, hogy a humánerĪforrás fejlesztését az Európai Uniónak és intézményeinek a közösségi oktatáspolitikai célok megfogalmazásával, s a célok megvalósítását pedig közösségi pénzügyi források biztosításával erĪteljesen támogatnia kell. Az Európai Tanács és az Európai Bizottság azzal a céllal értelmezi újra a tagállamok és az Unió szintjén megfogalmazott elhatározásokat, hogy teljes egyetértés alakuljon ki az oktatási és képzési rendszerek 2010-ig vállalt minĪségi fejlesztésével kapcsolatban. A tagállamok erĪfeszítéseinek támogatása érdekében haladéktalanul és egyidejňleg a következĪ három területnek kell elsĪbbséget élveznie:

• ElsĪsorban a tudásalapú társadalom kulcsterületein kell reformokat bevezetni és beruházásokat megvalósítani. Ahhoz, hogy az Európai Unió a világ élenjáró tudás alapú gazdasága lehessen, az emberi erĪforrásokba többet és hatékonyabban kell beruházni; ezt az elvárást elsĪsorban a felsĪoktatásra, a felnĪttoktatásra és a szakmai továbbképzés területeire kell vonatkoztatni.

• Az élethosszig tartó tanulásnak kézzelfogható valósággá kell válnia. Minden országban átfogó stratégiák kidolgozására van szükség; meg kell oldani az elĪzetesen megszerzett tudás elismerését és a nyitott, vonzó és mindenki – elsĪsorban a hátrányos helyzetň csoportok – számára hozzáférhetĪ tanulási környezet kialakítását.

• Meg kell teremteni a tanítás és a képzés Európáját. Olyan, nemzeti alapokon nyugvó európai struktúrát kell létrehozni, amely megteremti a képesítések, diplomák, bizonyítványok és kompetenciák közösségi elismerésének a lehetĪségét. Erre ugyanis egész Európában szükség van, az európai munkaerĪpiac mňködtetése és az európai állampolgárság létrehozása érdekében egyaránt. Az oktatási és képzési rendszerek átalakítása legalább közép-, még inkább hosszú távú folyamat. A tudás Európájának középpontjában a felsĪoktatás áll. Mivel a felsĪoktatás a kutatás, az oktatás és az innováció találkozási pontjánál helyezkedik el, központi szerepe van a tudás alapú gazdaság és az Európai Unió versenyképességének megteremtésében. A lisszaboni célkitňzések elérésében meghatározó jelentĪségň a szakoktatás és a szakképzés, mivel ellátja az embereket kompetenciákkal és képesítésekkel a modern munkaerĪpiac szükségleteinek megfelelĪen. A szakképzĪ rendszerek sokszínňsége komoly kihívást jelent az átjárhatóság, a minĪség, valamint a kompetenciák és a szakképesítések elismerése vonatkozásában, elsĪsorban amiatt, hogy a szakképzés mobilitási szintje messze alatta marad a felsĪoktatás terén tapasztalhatónak. A szakoktatás és szakképzés területén is kredit transzfer rendszer ösztönzi a mobilitást. Körvonalazódtak a nem formális tanulás elismerésének közös európai alapelvei is.

148

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai A jelen gazdasági és pénzügyi helyzetben a tudásba való befektetés nem költség, hanem a minĪség és a hatékonyság javításának kizárólagos eszköze. Ebben részt kell vennie az államnak és a magánszférának is, hogy minden szereplĪ felelĪsségét országos szinten és intézményenként meghatározzák. A 2001. márciusában Stockholmban elfogadott stratégiai célok és a hozzájuk kapcsolódó 13 célkitňzés a minĪség, a hozzáférés és a nyitottság kérdéseit tekintették a legfontosabbnak az oktatás területén. Stockholmban az Európai Tanács felhívta a figyelmet arra, hogy a fiatalokat, különösképpen a nĪket a tudományos és a mňszaki területek iránti komolyabb érdeklĪdésre kell bátorítani. Nagyrészt ettĪl függ ugyanis az EU kutatási és innovációs potenciálja. A Tanács két célt jelölt ki: egyrészt, hogy 2010-re el kell érni azt, hogy a hallgatók legalább 15 százaléka e területeken képzelje el életpályáját, másrészt pedig ki kell egyenlíteni a nĪk és a férfiak között e téren még ma is meglévĪ aránytalanságot. Az európai oktatással és képzéssel kapcsolatos erĪs ambíciók a 2002. márciusi Barcelonai csúcson is kifejezést nyertek; az Európai Tanács kijelentette, hogy szeretné, hogy az európai rendszer „2010-re globális referencia legyen a minĪség tekintetében”. A barcelonai ülés a célok elérése érdekében a felsĪoktatás és a szakképzés intézményeivel is az addiginál szorosabb együttmňködés fontosságát hangsúlyozta. Az Európai Tanács az európai oktatási és képzési rendszerek stratégiai célkitňzéseit három nagy csoportba sorolta: (1) az oktatási és képzési rendszerek minĪsége és hatékonysága, (2) az oktatáshoz való hozzáférés, (3) és az oktatási rendszerek megnyitása a szélesebb értelemben vett világ felé. A fenti átfogó célok mellé a Tanács konkrét célokat vagy mérföldköveket határozott meg az oktatáspolitika öt példaadó területén: (1) korai iskolaelhagyók, (2) felsĪ középfokú végzettséggel rendelkezĪk, (3) olvasás-szövegértés, (4) részvétel az egész életen át tartó tanulásban, (5) matematikai és természettudományos diplomával végzĪk aránya. A felsorolt benchmarkok nem nem konkrét értékeket határoznak meg az egyes tagállamok számára, hanem inkább az átlagos európai teljesítmény referenciaértékeinek tekinthetĪk. A mérföldkövek az Unió egészének céljait fejezik ki, és a tagállamok kollektív felelĪssége, hogy 2010-re elérjék a kitňzött célokat nemzeti szintň akciókra lefordítva, amelyek speciális nemzeti szakmapolitikai prioritásokra épülnek. A 2003. májusi Tanács ülésén elfogadott 5 európai benchmark még mindig komoly kihívást jelent az európai oktatási és képzési rendszerek számára. Az egész életen át tartó tanulásban való részvétel növelése, valamint az iskolarendszerň oktatásban rosszul teljesítĪk arányának csökkentése terén az EU csekély elĪrehaladást tud felmutatni az évtized elsĪ felében. A korai iskolaelhagyók és a felsĪ középfokú végzettségňek arányának növekedésében nagyobb elĪremozdulás történt, de a tagállamoknak növelni kell erĪfeszítéseiket, ha teljesíteni szeretnék 2010-re. A lemorzsolódás problémájának a kezelése az Unió egyik prioritása. 2004-ben ugyanis a 18–24 éveseknek még mindig 15 százaléka a szükségesnél korábban került ki az iskolákból,

149

Sági Zsolt és Īk emiatt a tudás társadalmának peremére sodródtak. Az oktatási miniszterek 2010-re ezt az arányt 10 százalékra akarják leszorítani. Mind több fiatalnak kell befejeznie a felsĪ középfokú tanulmányokat a munkaerĪpiacra való sikeres belépés, illetve a fiatalok felsĪfokú tanulmányokban, illetve továbbképzĪ programokban való részvétel szempontjából is. A tervek szerint 2010-re az uniós tagállamokban a 22 éves fiatalok legalább 85 százalékának befejezett felsĪ középiskolai tanulmányokkal kell rendelkeznie. (2004-ben ez az arány 76,4 százalék volt.) A tudás alapú társadalomban az embereknek folyamatosan korszerňsíteniük és javítaniuk kell kompetenciáikat és kvalifikációikat, ehhez igénybe kell venniük a tanulási lehetĪségeket. Az élethosszig tartó tanulás intézményrendszerét fejleszteni szükséges a tagállamokban. Az élethosszig tartó tanulástól olyan stratégiákat várunk el, amelyek a lifelong learning lehetĪségeit mindenki számára elfogadhatóvá, koherenssé és hozzáférhetĪvé teszik. A cél az, hogy a felnĪtt népesség legalább 12,5 százaléka tanuljon valamilyen programban (2004-ben ez az arány csak 9,4% volt). A lisszaboni célkitňzés, miszerint az EU-nak 2010-re a világ legversenyképesebb, legdinamikusabban fejlĪdĪ tudásalapú gazdasággal rendelkezĪ térségévé kell válnia azonnal komoly terhet rótt az európai oktatási és képzési rendszerekre, mivel a célt mihamarabb operacionalizálni kellett. Az oktatási és képzési rendszerek lényegét kellett teljesen újragondolni annak érdekében, hogy a társadalom és az állampolgárok változó igényeihez és értékeihez lehessen igazítani. Ezek azokhoz a készségekhez és kompetenciákhoz kapcsolódnak, amelyekre az embereknek a tudásalapú társadalomban való boldogulásához van szükségük, továbbá összefüggnek az oktatási és képzési rendszerek minĪségi fejlĪdésével, a méltányosság és a befogadó társadalom elvével, valamint az oktatás európai dimenziójával. Az új társadalmi és gazdasági szerkezet is megköveteli a formális oktatási rendszeren kívül megszerzett tudás és készségek fokozott mértékň elismerését, valamint a nem formális és informális képzés hangsúlyosabb támogatását minden társadalmi és korcsoport számára. A Lisszaboni stratégia megvalósítása sürgetĪbb mint valaha, ezt a 2004 végén kiadott Wim Kok jelentés hangsúlyozta ismételten. 2005 tavaszán az Európai Tanácshoz intézett Bizottsági kommüniké megerĪsítette az azonnali cselekvés szükségességét, különösen ez öregedĪ népesség és a globális verseny fényében. A kommüniké felhívja a figyelmet, hogy „a dinamikus gazdasági növekedés képes megalapozni a szélesebb társadalmi és környezeti igényeket” és kiemeli, hogy „az európai növekedés motorja a tudás és az innováció”. Az oktatás és a képzés segít megvalósítani, amire az Európai polgárok leginkább vágynak: önmegvalósítás, munka, jólét, nagyobb szociális kohézió és tisztább környezet. Kiváló oktatási és képzési rendszerek, képzett, rugalmas munkaerĪ, összetartó és aktív társadalom, nagy hozzáadott értékň és technológiai élvonalat képviselĪ termékekhez vezetĪ kutatás nélkül nem lehetséges a lisszaboni célok teljesítése.

150

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai

I.2.

ElĪrehaladás az egész életen át tartó tanulás stratégiáinak kialakításában, a megvalósítás még jórészt kihívás

Az Európai Tanács 2005-ös jelentése szerint a 2003-2005-ös idĪszakban elĪrehaladás tapasztalható az egyik legjelentĪsebb kitňzött célhoz képest, azaz az egész életen át tartó tanulás stratégiájának minden tagállamban való kidolgozása és alkalmazása terén. Ez a megújított Lisszaboni Stratégia integrált irányvonalainak kulcsterülete. Sok – de még nem mindegyik – tagország rendelkezik LLL stratégiáról szóló dokumentummal, stratégiai koncepcióval, vagy nemzeti akcióprogrammal. Más országok keretszabályozást is életbe léptettek (pl. Görögország, Spanyolország, Franciaország, Románia). Ugyanakkor továbbra is az egész életen át tartó stratégiák fĪ jellemzĪje maradt a kiegyensúlyozatlanság. MegfigyelhetĪ tendencia, hogy a stratégiák vagy a foglalkoztathatóságra vagy a tanulási rendszerektĪl elfordult társadalmi csoportok tagjainak újbóli elkötelezésére koncentrálnak. Néhány ország, mint Svédország, Dánia, Finnország és Norvégia nemzeti stratégiájának megközelítése már közeledik a koherens és átfogó jelleghez, és jelentĪs mértékben elĪrehaladtak a megvalósításában is. Mindazonáltal biztató, hogy e kulcsstratégiák már Európa szerte teret nyertek. Néhány országban (pl. Finnország, Franciaország, Portugália) a nem formális és formális tanulás jól megalapozott értékelési rendszere jött létre, míg számos más országban jelenleg vezetnek be olyan intézkedéseket, amelyek e rendszerek kiépülését szolgálják, vagy már meg is kezdték a megvalósítását (pl. Belgium, Dánia, Spanyolország, Hollandia, Norvégia, Nagy-Britannia, Svédország, Szlovénia stb.) Az egész életen át tartó pályatanácsadás is mind több országban válik meghatározó szakmapolitikai eszközzé (pl. Belgium, Dánia, Franciaország, Írország, Izland stb.), miként az önálló nemzeti értékelési keretrendszerek fejlesztése is (pl. Írország). Ez utóbbi kialakítása néhány új tagországban és tagjelöltnél is kulcsprioritás (pl. Ciprus, Észtország, Horvátország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Törökország). A felnĪttoktatás, felnĪttképzés, és így az egész életen át tartó tanulás egyik fontos nemzetközi indikátora a 25-64 éves korosztály részvétele az egész életen át tartó tanulásban. Ez a mutató a Lisszaboni Stratégia meghirdetése óta eltelt idĪszakban némi javulást mutat, de jelentĪs letérések mutatkoznak az egyes tagországok között. A felnĪttkori tanulás részvételi rátáinak növelése továbbra is meghatározó kihívás Európa számára, különösen a dél-európai országokban és az új tagállamokban. Az egész életen át tartó tanulásban résztvevĪ felnĪttek számának emelkedése növelné a munkaerĪ-piaci részvételt és hozzájárulna a társadalmi kohézió erĪsödéséhez is. Európa szerte kevéssé hatékony stratégiai prioritások és nem elégséges finanszírozás társul a felnĪttek tanulási lehetĪségeinek növelését célzó erĪfeszítésekhez. Különösen tetten érhetĪ

151

Sági Zsolt ez az idĪs munkavállalók esetében, akik száma 2030-ra 14 millióval nĪhet, és az alacsony képesítésňek esetében. A legtöbb országban, ahol kimagaslóak a részvételi ráták, kiemelt prioritást kap a felnĪttkori tanulás stratégiája, amely alapvetĪ eleme az integrált és átfogó egész életen át tartó tanulás stratégiájának. A felnĪttkori tanulást és az egész életen át tartó tanulásban való részvételt és bekapcsolódást nehezíti az a jelenség, hogy a fiatalok mintegy 15%-a az EU-ban korai iskola-elhagyó, és a vonatkozó indikátor nagyon kis javulást mutat. Szintén a felnĪttkori tanulást veszélyezteti a fiatalkori tanulás következĪ jelentĪs mutatójának eredménye: a 15 évesek közel 20%-ának továbbra is komoly nehézségei vannak az olvasásszövegértés területén – és ebben nincs elmozdulás 2000 óta; az EU benchmark egy ötöddel csökkentené az arányt 2010-re. Problémát jelent a tudásalapú gazdaság új típusú munkaerĪpiacára való belépés tekintetében a megfelelĪ szintň képzettség, szakképzettség hiánya is: a 18-24 éves korosztály 77%-a rendelkezik felsĪ középfokú végzettséggel, amely még mindig messze van a 2010-es EU benchmarktól (85%), bár néhány országban jelentĪs elĪrehaladás történt. Az iskolát megfelelĪ alapszintň képzettségi és kompetencia szint nélkül elhagyó fiatalok aránya folyamatosan magas, mely aggasztó jele annak, hogy az alapoktatás nem mindig biztosít megfelelĪ alapokat az egész életen át tartó tanuláshoz. Erre a problémára reflektálnak a megújított Lisszaboni stratégia integrált irányvonalai és az Európai Ifjúsági Paktum. Számos ország úgy próbálja kezelni a szóban forgó problémát, hogy megreformálja a tananyagot és az oktatási programokat, így megcélozva az átfogó kulcskompetenciák elsajátításának átfogó, mindeni számára elérhetĪ biztosítását (pl. Ausztria, Ciprus, Franciaország, Olaszország, Norvégia, Egyesült Királyság), különös tekintettel a hátrányos helyzettel induló fiatalokra. Az egész életen át tartó tanulás elĪmozdítása érdekében összességében elmondhatjuk, hogy az állami szektor beruházásait növelni kell, miközben nagyobb hozzájárulásra van szükség a magánszektor részérĪl is, elsĪsorban a felsĪoktatás, a felnĪttoktatás és a szakmai továbbképzés területén. Közösségi szinten pedig a különféle alapok – ideértve a Strukturális Alapokat és az Európai Beruházási Bankot – támogatását kell igénybe venni a humántĪkébe való beruházás érdekében. Az európai munkaerĪpiac nem mňködhet hatékonyan és zökkenĪmentesen a képesítések kölcsönös elismerését lehetĪvé tevĪ rendszer kidolgozása nélkül. Az egyenlĪ esélyek megteremtése, de az európai polgárság kialakítása ugyancsak annak függvénye, mennyire tudják a munkavállalók diplomáikat és bizonyítványaikat bárhol Európában hasznosítani. Egy ilyen rendszernek koherensnek kell lennie az egyes országok szakképzési és felsĪoktatási rendszereivel is, és az egymás iránt szükséges bizalom alapját elsĪsorban a minĪségbiztosítás eszközeivel lehet megteremteni. Ebben az összefüggésben Európa számára igen fontos egy olyan minĪségbiztosítás bevezetése, amely kölcsönösen elfogadott normák, eljárások és irányelvek alkalmazásán alapul.

152

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai

I.3.

Az egész életen át tartó tanulásban való részvétel az Európai Unióban

A tudásalapú társadalmakban az egyéneknek folyamatosan kell frissíteni és kiegészíteni tudásukat, képességeiket és készségeiket szakmai és személyes fejlĪdésük érdekében. Az EU-ban az egész életen át tartó tanulásban való részvétel átlagos aránya a felnĪtt munkaképes korú lakosságban mintegy 9,4%. Ez a felnĪtt lakosság azon aránya, amely a felmérést megelĪzĪ 4 hétben formális vagy nem formális tanulási tevékenységekben vett részt. A részvételi ráta nĪ, de nem megfelelĪ ütemben ahhoz, hogy a 2010-es mérföldkövet (legalább 12,5%) elérje. Ráadásul nĪ a magas és az alacsony végzettségňek között a részvételi arányban meglévĪ különbség. Jelenleg 7-szer valószínňbb, hogy egy magas iskolai végzettségň részt vesz az egész életen át tartó tanulás folyamatában, mint egy alacsony iskolai végzettséggel rendelkezĪ. A nĪk részvételi aránya magasabb a férfiakéhoz képest.

1. ábra. Az oktatásban és képzésben a felmérést megelĪzĪ 4 hétben résztvevĪ népesség a 25-64 éves népesség arányában Forrás: DG Education and Culture. Forrás: Eurostat (Labour Force Survey) *2003: mintaváltozás

Az egész életen át tartó tanulásban való részvétel évi növekedési ütemének 0,1-0,2 százalékpontról 0,5 százalékpontra kellene nĪnie 2005-10 között, ha az európai bencmarkot 2010-re teljesíteni akarja az Unió. Az egész életen át tartó tanulásban való részvétel átlagos szintje a 3 legjobban teljesítĪ országban - Svédországban, Dániában és Finnországban 24% felett van. Nagy-Britannia is meghaladja a 20%-ot. Ugyanakkor jóval alacsonyabb arányok regisztrálhatók a legtöbb tagállamban. 2004-ben a felsĪ középfokú végzettségnél kevesebbel rendelkezĪ 25-64 éves népesség mindössze 2,5%-a vett részt oktatásban-képzésben! A népességcsoportok részvétele arányos a oktatási végzettségi szinttel. 153

Sági Zsolt Ha Európa versenyképes partner kíván lenni a globális tudásalapú világgazdaságban, akkor szüksége van a magasan képzett rugalmas munkaerĪre. A jelenlegi demográfiai trendekbĪl azonban az következik, hogy Európa nem számíthat egyedül a jól képzett fiatal generációkra az idĪsebb dolgozók pótlásában, hanem elkerülhetetlen, hogy fokozza az idĪsebbek, a nĪk, a bevándorlók és kisebbségek munkaerĪ-piaci részvételét, hogy növelje a foglalkoztatottság általános szintjét. A felsorolt csoportok munkaerĪ-piaci integrációja (vagy re-integrációja) maga után vonja a számukra szükséges készségek és kompetenciák fejlesztését, hogy részt tudjanak venni a gyors ütemben változó tudásalapú gazdaságban. Azonban nem csak számukra, hanem mindenkinek szüksége van képességei és képesítései folyamatos fejlesztésére, azért, hogy biztosítsa személyes és szakmai fejlĪdését. A Kok-jelentés is megállapította, hogy “az egész életen át tartó tanulás nem luxus, hanem szükségszerňség”. A magasan kvalifikált emberek jobban motiváltak a felnĪtt-tanulási tevékenységekben való részvételre. Ez részben a munkahelyi elvárásokhoz kötĪdik, de az attitňdökben és a tanulási lehetĪségek érzékelésében is különbség van. Ennek fényében és figyelembe véve az oktatás és képzés magas privát megtérülését, nagyon fontos, hogy az oktatáshoz való hozzáférést egyszerňsítsük, és jóval demokratikusabbá tegyük, és maga a tanulás koncepcióját is jóval vonzóbbá tegyük minden korcsoport és társadalmi réteg számára. “Az oktatási és képzési rendszerekhez való hozzáférés segítése” így egyike volt a 2001-ben a Stockholmi Európai Tanácson kialakított 3 stratégiai célkitňzésnek, amelyet a Részletes Munkaprogramban dolgoztak ki. A legsürgetĪbb igény: az EU-ban élĪ nagyszámú alacsony készségszinttel rendelkezĪ ember problémájának megoldása, a felnĪttek szakképzésének támogatása (beleértve a munkahelyi alapú, a nyitott képzést, vagy a távoktatást), amelyet a 2004. decemberében tartott Maastricht-i, a szakképzés európai szintň kooperációjának erĪsítésérĪl tartott konferencián is hangsúlyoztak. A felnĪttképzésben, felnĪttoktatásban való részvételt megadó, 25-64 éves korosztály részvételi indikátora – amely kiterjed minden oktatási és képzési szintre – bár a rendelkezésre álló adatok legjobb használatát biztosítja, de nem terjed ki a kapcsolódó kérdések vizsgálatára, mint pl. a hozzáférés, tanácsadás, az oktatás és képzés hatékonysága, a rugalmas képzés biztosítása, és az egész életen át tartó tanulás hálózatainak támogatása. A rendelkezésre álló adatok a 25-64 éves személyekre terjednek ki, akik a felmérésben nyilatkoznak arról, hogy részesültek-e valamilyen oktatásban vagy képzésben a felmérést megelĪzĪ 4 hétben. A rendelkezésre álló adatok elég jól lefedik a társadalmi nemek szerinti dimenziót. Az adatforrás a negyedéves EU MunkaerĪ-piaci Felmérés (LFS), amely lefedi a teljes magánháztartásban élĪ népességet. 2003-ban a tagállamok új standard oktatási változókat kezdtek alkalmazni a felmérésben, amely remélhetĪleg javítani fogja az indikátorok

1 Az olvasó részletesebben tájékozódhat az Európai Unió e-learning fejlesztési politikájáról KOMENCZI (2006), valamint SZìCS-ZARKA (2006) tanulmányának erre vonatkozó részeibçl.

154

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai minĪségét, mivel lehetséges lesz a formális és a nem formális képzésben való részvétel világos megkülönböztetése. Fontos hangsúlyozni, hogy a használt indikátor alábecsüli a felnĪtt tanulásban való abszolút részvétel szintjét a rövid referencia-idĪszak használata miatt. Ennek oka lehet például, hogy a szakképzés néhány szektorban szezonális jellegň; vagy ha rendszeres is, de nagyobb idĪközökkel, vagy egy képzési blokkban tömbösítve is tarthatják. A fenti és más tényezĪk az egész életen át tartó tanulás alulbecslését okozhatják. Az AES felmérésben már kiterjesztették a referencia-idĪszak hosszát, amely 2005 és 2007 között zajlik az EU-ban. A standard munkaerĪ-piaci felmérés (LFS) és az EU-SILC felmérése, valamint e felmérések ad-hoc moduljai (LFS 2002-es modulja a fogyatékossággal élĪkkel kapcsolatban, az EU SILC a szegénység generációkon átívelĪ öröklĪdésérĪl) további bázisul szolgálhatnak az adatok elérhetĪségének javítására a következĪ indikátorok tekintetében: a fogyatékossággal élĪk oktatási szintje a teljes népességhez viszonyítva vagy a nem EU országok nemzeteinek oktatási szintje. Ha megvizsgáljuk a 2000 óta eltelt periódust, akkor mindenképp figyelembe kell venni, hogy az idĪsorokban szünetek voltak sok EU tagországban, különösen 2002 és 2003 között, amely általában aránytalanul magasabb számokat eredményezett, mint az elĪzĪ évben (különösen Franciaországban, Magyarországon és Svédországban). Azokban az országokban, ahol nem volt szünet az idĪsorokban a részvételi ráták átlag 0,1-0,2 százalékponttal nĪttek. A négy legjobban teljesítĪ országot Szlovénia követi, mint az új tagállamok legjobbja, majd ezután következik Hollandia. A többi EU tagország mind a 2010-es EU benchmark alatt volt 2003-ban. Olaszország, Görögország, Málta, Portugália és Magyarország az évtized közepén 5% alatti rátát produkált. A legújabban, 2007-ben csatlakozott két balkáni ország adata a legalacsonyabb, a 2%-ot sem éri el.

2. ábra. A felmérést megelĪzĪ 4 hétben oktatásban-képzésben részt vevĪ 25-64 éves népesség aránya, 2004 (Forrás: DG Education and Culture; Adatforrás: Eurostat Labour Force Survey – Tavaszi eredmények 2002-04)

155

Sági Zsolt Az oktatásban-képzésben való részvétel arányosan változik az elĪzetesen meglévĪ oktatási szinttel. 2004-ben a felsĪ középfokú végzettségnél alacsonyabban képzett 25-64 éves korosztály mindössze 2,5%-a vett részt valamilyen oktatásban vagy képzésben a felmérést megelĪzĪ 4 hétben, amely egybecseng azzal, hogy az az érték kevesebb, mint harmada az összes oktatási szintet felölelĪ teljes mutatónak, és kevesebb, mint hetede a magas oktatási végzettséggel rendelkezĪk vonatkozó arányának. A különbség 2002 óta még nĪtt is. A magasabb iskolai végzettségňek tipikusan könnyebben elérhetĪk és sokkal elfogadóbbak az oktatási és képzési részvételt bátorító intézkedések számára. Tény, hogy sok kezdeményezés nem éri el az alacsony alapképzettséggel rendelkezĪ társadalmi csoportokat, ami nagy kihívást jelent a szakpolitikai formálóinak.

3. ábra. A felsĪ középfokú végzettségnél alacsonyabban képzett 25-64 éves népesség részvétele az oktatásban és képzésben (felmérést megelĪzĪ 4 héttel), 2004 (Forrás: DG Education and Culture; Adatforrás: Eurostat Labour Force Survey)

Azok az országok, ahol a teljes szóban forgó népesség oktatásban-képzésben való részvétele is kimagasló (Dánia, Svédország, Finnország és Egyesült Királyság), ott relatívan magas részvételi rátákat figyelhetünk meg az alacsony iskolai végzettségňek körében is. A mutatók az említett országokban az Egyesült Királyságban mért 7,3%-tól a svédországi 20,4%-ig terjednek. A többi európai országban csak Belgiumban, Franciaországban, Szlovéniában és Ausztriában haladja meg a mutató a 3%-ot. Az idĪsorokban mutatkozó hiányok miatt nehéz értékelni a 2002-2004 közötti trendeket. Tovább nehezíti a problémát, hogy a nem megfelelĪ mintanagyság miatt, nem minden országra állnak rendelkezésre adatok. Ahol az adatsorok teljesek, ott az országok többségében a részvétel nĪtt. Az egész életen át tartó tanulás általános részvételi mutatóját tekintve kimagasló országokban relatíve kisebb a magas és az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezĪk részvételében mutatkozó különbség, míg az alacsony általános részvétellel jellemezhetĪ országokban nagyobb a diƑerencia. Dánia és Svédország nemcsak az alacsony iskolai végzettségňek részvétele tekintetében kimagasló országok, hanem a részvétei rátákban itt figyelhetĪ meg a legkisebb különbség az iskolai végzettségek (ISCED kategóriák) szerint.

156

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai

4. ábra. A 25-64 éves népesség részvétele az oktatásban és képzésben (felmérést megelĪzĪ 4 hétben) iskolai végzettség szerint (alacsony= ISCED 0-2, magas=ISCED 5-6) (Forrás: DG Education and Culture; Adatforrás: Eurostat Labour Force Survey)

A releváns tudás és készségek megszerzésének egyik formája a vállalatok által szervezett szakképzési, továbbképzési tanfolyamok. Ezért a továbbképzésben, folyamatos képzésben eltöltött órák száma a teljes munkaidĪhöz viszonyítva fontos indikátor a tekintetben, hogy megbecsüljük a vállalkozások folyamatos képzéssel kapcsolatos erĪfeszítéseit.

5. ábra. A folyamatos képzés óraszáma 1000 munkaórára vetítve (minden vállalkozás) all NACE, 1999 (Forrás: DG Education and Culture; Adatforrás: Eurostat Labour Force Survey)

A folyamatos képzésre fordított órák számát tekintve nagy eltérések tapasztalhatók a különbözĪ országokban. A skandináv országokban, Hollandiában, Franciaországban 1000 munkaórára 10 vagy több folyamatos képzésben eltöltött óra esik. A skála másik végén a németországi, görög, osztrák, olasz, portugál vagy az új tagállamok vállalatai állnak (kivéve Csehország), amelyek 1000 munkaórából öt vagy kevesebb órát szánnak alkalmazottaik továbbképzésére.

157

Sági Zsolt Ez a következtetés részben helytálló, ha csak azokat a vállalatokat vesszük figyelembe, amelyek valóban biztosítanak képzéseket. Így az olyan országok is, mint Portugália, Spanyolország és Olaszország többé-kevésbé hasonló szinten teljesítenek, mint a vezetĪ országok, jelezve, hogy amikor a vállalatok valóban nyújtanak továbbképzést, a részvételi ráták elfogadhatók. Azonban a Maastrich tanulmány következtetései éppen azt bizonyítják, hogy jelenleg a folyamatos képzés, továbbképzés a leggyengébb láncszeme az egész életen át tartó tanulás folyamatának, mivel az EU országok vállalatainak jelentĪs részében a továbbképzésben való részvétel alacsony. Megállapíthatjuk, hogy az Európai Unión belüli különbségek egyik oka az eltérĪ iskolarendszerben rejlik, ami alapjaiban befolyásolhatja a képzés, a foglalkoztatás és a továbbképzés/folyamatos képzés közötti kapcsolatot. EbbĪl a szempontból érdemes kiemelni, hogy az oktatási rendszer és a munkaerĪ-piac közötti összefüggést keresĪ elméletek alapvetĪen kétféle ország-csoportot különítenek el: egyrészt azokat a nemzeteket, ahol a formális iskolai végzettség dominál (iskolai mobilitási tér), másrészt azokat az országokat, ahol a foglalkozási helyzetet elsĪsorban a szervezeti keretek – és az e keretek között megszerezhetĪ speciális készségek, képesítések – határozzák meg (szervezeti mobilitási tér). A kutatók azt az összefüggést figyelték meg, hogy minél specializáltabb képzést nyújt az iskolarendszer, és minél inkább az oktatási rendszer funkciója a szakképzés, annál szorosabb lesz az összefüggés a formális iskolázottság és a foglalkozási pozíció között. Ennek eredményeként azok az országok, ahol az iskolai szakképzés a foglalkozások legtöbbjéhez szakmai képesítést nyújt, az elsĪ kategóriába tartoznak (pl. Németország, Ausztria), míg azok, ahol a szakmai képzettség jellemzĪ módon nem az (alap) iskolarendszeren belül valósul meg, hanem vállalatokhoz kötĪdĪ tanfolyamokon megszerezhetĪ tudásanyagra épül, a második csoportban találhatók (pl. a skandináv országok). A munkaerĪ-piaci karrier-mobilitással foglalkozó nemzetközi elemzések többsége viszont azt találta, hogy a modernizáció, a technológiai fejlĪdés magával hozza a foglalkozás-specifikus - jórészt az életpálya késĪbbi szakaszaiban, munka mellett megszerezhetĪ – képzettségek felértékelĪdését, és ezzel párhuzamosan viszont csökkenti a formális (elsĪ) iskolai végzettség foglalkozási státust meghatározó szerepét. További adalékot jelent az egész életen át tartó tanulás megítéléséhez, ha olyan adatok elemzését végezzük el, ahol az oktatás-képzés szempontjából referencia-idĪszaknak nem az elmúlt egy hónapot, hanem egy évet tekintjük. Ebben az esetben jóval magasabb arányszámokat kapunk minden országban. A felnĪttképzéssel foglalkozó felmérések arra is lehetĪséget adnak, hogy megvizsgáljuk, vajon melyek azok a legfontosabb okok, amelyek miatt a felnĪtt korúak nem tanulnak, és vannak-e jellegzetes különbségek az országok között ebbĪl a szempontból. A nemtanulók közül legtöbben (40-70 százalék) az idĪhiányt említik; és ebben nincs is különb-

158

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai ség a vizsgált országok között. Azonban abban már igen, hogy hányan vannak olyanok, akik anyagi okokra hivatkoznak. Ennek a csoportnak a részaránya a volt szocialista országokban a legmagasabb, jelezve, hogy megfelelĪ anyagi segítség, finanszírozási konstrukciók nélkül nagyon nehéz lesz a felnĪttképzés látványos fejlesztése az újonnan csatlakozott államokban. Figyelemre méltó az is, hogy az új tagállamokban a legmagasabb azok hányada is, akik tanulnának, de nem találnak az igényeiknek megfelelĪ képzést, ami a kínálati oldal problémáira utal. Néhány országban az egészségi problémák is komoly gátját jelentik az egész életen át tartó tanulásban való részvételnek. Sajnos e tekintetben Magyarország vezet: nálunk a legmagasabb azok hányada, akik számára a tanulás, a képzés a rossz testi/lelki egészségi állapotuk miatt tňnik elérhetetlennek. 1. tábla. A felnĪttképzést akadályozó tényezĪk az Európai Unióban (Forrás: Adult Literacy and Lifeskills Survey, 2002)

Ország

Átlag

Finnország Dánia Egyesült Királyság Hollandia Írország Olaszország Belgium Szlovénia Csehország Magyarország Lengyelország

38,0 40,0 52,0 59,0 71,0 70,0 78,0 59,0 73,0 79,0 85,0

Túl drága lenne (anyagi problémák miatt) 13,0 9,0 19,0 17,0 17,0 15,0 5,0 23,0 36,0 34,0 40,0

Miért nem vett részt képzésben? Nem talált Egészségi az igényeiCsaládi problének megfe- okok miatt mák miatt lelĪ képzést 10,0 15,0 6,0 5,0 14,0 6,0 6,0 17,0 5,0 3,0 8,0 3,0 10,0 18,0 4,0 7,0 23,0 3,0 5,0 14,0 2,0 16,0 14,0 5,0 16,0 32,0 5,0 7,0 12,0 9,0 13,0 15,0 4,0

Nincs rá ideje 54,0 56,0 51,0 65,0 46,0 67,0 70,0 56,0 59,0 44,0 40,0

Tanulságos az iskolarendszeren kívül szerzett képzettséggel rendelkezĪk arányának a nemzetközi összehasonlítása is. Finnországban és Svédországban a 25–34 korcsoport több mint felének van ilyen formában szerzett bizonyítványa. A déli tagállamokban és az újonnan csatlakozott tagállamok többségében (pl. Olaszország, Lengyelország, Magyarország) jóval alacsonyabb ez az arányszám. Az is figyelemre méltó, hogy a skandináv országokban az ilyen típusú képesítéssel rendelkezĪk hányada az életkor elĪrehaladásával valamelyest még növekszik is, míg a sok országban következetesen csökken. Ez a tendencia azért kedvezĪtlen, mert éppen a késĪbbi életszakaszokban megszerzett képesítések segíthetnék elĪ a munkaerĪ-piaci igényekhez való gyors alkalmazkodást, csökkenthetnék a munkanélkülivé válás esélyét.

159

Sági Zsolt Természetesen az EU tagállamainak egész életen át tartó tanulási stratégiáit és felnĪtt tanulási rendszereit nem a fenti adatokban tükrözĪdĪ különbségek, hanem – többek között a közös szakmapolitikai formálás, a nyitott koordináció mechanizmusának hatására – bizonyos mértékň harmonizáció is jellemzi. Ugyan az Európai Uniónak nincs egységes oktatási, képzési rendszere, és az oktatás tartalmával, szervezeti felépítésével kapcsolatos kérdések a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartoznak, de annek a deklarált elvnek a fenntartásával az utóbbi években mégis az tapasztalható, hogy egyes felnĪttképzési, felnĪtt tanulási kérdésekben egységesebbé válik a kép. Az alábbiakban 4 kiválasztott ország fĪ felnĪttképzési, felnĪtt tanulási jellemzĪit foglaltuk össze. A kiválasztott országok reprezentálják az erĪs iskolarendszerň szakképzéssel, és a részben erre építĪ felnĪtt tanulással jellemezhetĪ, illetve a civil szervezetek és helyi önkormányzatok jelentĪs felnĪttképzési tevékenységével jellemezhetĪ országokat. Tiszta modelleket nem határozhatunk meg, de az alábbi országok jól jellemzik az egyes megoldások különbözĪ arányait.

I.4.

Franciaország

Új irány: erĪsebb decentralizáció a felnĪttképzés irányításában • KülönbözĪ minisztériumok felelĪsségi köre • helyi és regionális hatóságok erĪsödĪ kompetenciái • vállalkozások és a vállalati hozzájárulást összegyňjtĪ szervezetek • kamarák (Ipari és Kereskedelmi Kamara, Kereskedelmi Tanácsok, Agrárkamarák) és magán képzĪ központok. Intenzív reformok az 1990-es évek elejétĪl

• A francia szakképzési rendszer 1990-es években zajló megújulásának egyik központi elemévé vált a képzések individualizálása

• megadták a munkavállalók egyéni jogát a képzésben való részvételhez; • a munkavállalók munkaidĪn kívül tanfolyamokon vegyenek részt; egy „professzionalizációs

• • •

szerzĪdésként” (professionalisation contract) leírható munkaszerzĪdés megkötését, amely beilleszkedést segítĪ szendvicstanfolyamokat vagy –programokat biztosít a fiatal és felnĪtt munkanélküliek számára A finanszírozás alapjai Franciaországban a felnĪttképzés finanszírozása több csatornás: a gazdálkodó szervezetek, az állam, a regionális szervezetek és a háztartások egyaránt rész vesznek a források megteremtésében. A a gazdálkodó szervezetek hozzájárulása a felét teszi ki a forrásoknak, az állam mintegy 38%-át biztosította a büdzsének, a regionális hatóságok a tizedét, a háztartások mindössze 1%-át.

Az egész élete át tartó tanulás, felnĪtt tanulás erĪsségei:

• ErĪsen szabályozott keretrendszerének köszönhetĪen következetesebb, átláthatóbb és hatékonyabb.

160

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai

• A franciaországi CVT alapelveit lefektetĪ 1971-es törvény óta a CVT-ben való részvételi jogok folyamatosan szélesednek.

• A társadalmi partnereknek a francia szakképzési rendszer kidolgozásában való aktív részvétele lehetĪvé teszi a képzési kínálat és a termelési rendszer közötti folyamatos kapcsolat fenntartását és a CVT fejlesztését. Az egész élete át tartó tanulás, felnĪtt tanulás gyengeségei:

• A rendszer nem teszi lehetĪvé az egyén számára a társadalmi létrán való elĪrejutást kellĪ mértékben

• A képzésben való részvételre való általános jogosultság ellenére az egyéni képzési sza-

• • I.5.

badság rendszere eltért a kezdeti céljaitól (új képesítés megszerzése, foglalkozás vagy szakterület megváltoztatásának lehetĪsége, a kultúrára, a társadalomra és a munkára való nyitottság elĪsegítése), ehelyett egyre inkább az egyén foglalkoztathatóságának fejlesztését szolgálja. A felnĪttképzéshez való hozzáférés garantálását illetĪ relatív egyenlĪtlenségek A szakmai továbbképzésben való részvétel tehát nagy különbségeket mutat a kis- és nagyvállalkozásokban dolgozók között.

Egyesült Királyság

Sokszínň képzési színtér

• A felnĪttképzés, felnĪttkori tanulás és az ún. post-secondary oktatás szereplĪinek kategóriája sok különbözĪ aktort foglal magába.

• Miután a felnĪttkori tanulás-tanításhoz kapcsolódó szakpolitikákat folyamatos változás • • •

•

•

•

és fejlĪdés jellemzi, folyamatosan változik - új intézmények és szervezetek létrehozásával - az egész életen át tartó tanulás színtere is. A felnĪttkori tanulásba/képzésbe bevont intézmények jelentĪs része napjainkban jött létre. A fínanszírozás középpontjában a legjobban rászorultak Általánosságban elmondható, hogy az egyéni tanulási támogatások az intézményeken keresztül kerülnek szétosztásra. Ezen a módon támogatott képzések állnak rendelkezésre, de más finanszírozási mechanizmusokat is használnak (felemás tapasztalatok az egyéni tanulási számláról) Az ösztöntĪk széles köre áll rendelkezésre az alacsony képzettségňek tanulási részvételének növelése érdekében. Ingyenes szolgáltatások biztosítása - ennek formái sokfélék: az oktató/képzĪ szervezetek anyagi támogatása, egyéni pénzügyi ösztöntĪk, a munkaadók ösztönzésének formái. Egészen a legutóbbi idĪkig a tanulás alatt kapható megélhetési költségekkel kapcsolatos támogatások korlátozottak voltak: Ì EMA a fiataloknak Ì új pénzügyi eszköz az Adult Learning Grant (ALG) a felnĪtteknek A felnĪttoktatásban, felnĪttképzésben tanuló egyéb költségeit – a tankönyvek, tananyagok, az utazás, a gyermekfelügyelet és a vizsga költségeit – a Learner Support Fund-on keresztül támogatják. 161

Sági Zsolt

• A tandíjak megállapításának keretrendszere változásban van. Általánosságban kijelenthetĪ, hogy a Skills Strategy program bevezetésével az NVQ 2 szint tandíjai jelentĪsen csökkentek. Szakmapolitikai irányok és reformok

• Képesítési keretrendszerek bevezetése az Egyesült Királyság különbözĪ részeiben • A nemzeti és helyi Tanulmányi és Készségtanácsok létrehozása Angliában, növekvĪ decentralizáció

• Egységesebb szabályozó testületek létrehozása az Egyesült Királyság egész területén az • • • • • • •

alap- és további, általános és szakmai képesítések területén. A közösségi tanulásra, e-tanulásra munkahelyi tanulásra irányuló kezdeményezések a kormány a stratégiai vezetésre törekszik, az önkéntes szolgáltatók támogatása mellett hangsúly az alapkészségekre irányuló képzéseken az oktatásból és képzésbĪl kirekesztĪdött fiatalok tanulásra ösztönzéséhez szükséges eszközök támogatása a tanulási lehetĪségek új formáinak kifejlesztése iránti elkötelezettség a nem-hagyományos tanulókat vonzó, toborzó és megtartó szolgáltatók elismerésére és többletköltségeinek fedezése az alapoktatás során elért tudásszint maximalizálása érdekében tett erĪfeszítések

Szerteágazó képzési célok és stratégiák • A Skills Strategy • A Skills for Life stratégia • New Deal for Skills • Employer Training Pilots • Foglalkoztatási programok Ì Basic Employability Training (BET) Ì Basic Employability Training in New Deal 25 plus Ì Full-Time Education and Training (FTET) Ì ESOL (English for Speakers of Other Languages) Ì Short Intensive Basic Skills tanfolyamok (SIBS)

I.6.

Svédország

Jól strukturált intézményrendszer, megosztott felelĪsség • Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején jelentĪs változások kerültek bevezetésre az egész svédországi oktatási rendszerben, beleértve a települési felnĪttoktatást, a népoktatást és a munkaerĪ-piaci képzést is. E változásokra leginkább a szabályozottság feloldása, a decentralizáció és a célirányosság volt jellemzĪ. • Svédország oktatáspolitikájára a decentralizált irányítási rendszer jellemzĪ, amelyben a helyi, önkormányzati szint kapja a legjelentĪsebb szerepet. • Az állami felnĪttképzés az alábbi három fĪ területtel írható le: Ì Alapképzés, ifjúsági szakképzés, ami a felsĪ-középfokú oktatás befejezéséig tart, Ì FelnĪttképzés, Ì Általános felnĪttoktatás, és bizonyos kiegészítĪ képzések. 162

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai Nagyvonalú finanszírozás

• 2001. július 1.-én a tanulmányi támogatás új rendszere lépett életbe. Az új rendszer méltányosabb és egyszerňbb lett, mint korábban volt

• A reform kiterjesztette a támogatások rendszerét • Több évtizede Svédországban számos felnĪttképzési támogatási eszköz állt rendelke•

zésre: speciális felnĪttképzési támogatás (SVUX), speciális felnĪttképzési támogatás a munkanélküliek számára (SVUXA) és tanulmányi támogatás. A FelnĪttoktatási Kezdeményezés elindulásával egy idĪben a tanulmányi támogatás egy új formáját is bevezették, a speciális tanulmányi ösztöndíjat (UBS).

Szakmapolitikai sikerek, nagy elvárások

• Svédország az oktatást támogató befektetések, és az egész életen át tartó tanulás nagy • • • • • •

hagyományokkal bíró hozzáférhetĪségének köszönhetĪen jól szerepel a közös indikátorok és benchmarkok tekintetében. A nemzeti elvárások azonban még nagyobbak A felnĪttoktatás az elmúlt tíz évben a FelnĪttoktatási Kezdeményezés keretein belül megvalósuló állami befektetésnek köszönhetĪen igen sikeres volt. A figyelem a felnĪttoktatás és –képzés biztosításáról az egyéni szükségletek és igények felé fordult. A svéd felnĪttoktatás erĪsen iskola-alapú, de a svéd informatikai képzés és felsĪfokú szakképzés, amelyek során a munkahely és a gyakorlati munka nagy szerepet kap, igen sikeresnek bizonyultak. Svédországban az állam igen erĪs jelenléte figyelhetĪ meg a felnĪttoktatásban, ami a befektetést illeti, ugyanakkor jelentĪs a magánvállalkozások részvétele a kutatásban, a fejlesztésben és a képzésben. Évente az alkalmazottak közel fele vesz részt valamilyen, átlagosan 5-7 napnak megfelelĪ továbbképzésben A munkaerĪ-piaci képzésre fordított kiadások Svédországban a GDP-hez viszonyítva az 1990-es években magasabbak voltak az európai átlagnál. Rugalmasság és diƑerenciálás jellemzi az egész svéd oktatási rendszert. A felnĪttoktatás és a szakképzést moduláris alapokon nyugszik. A tantárgyak rövid szakaszokra/ kurzusokra (courses) tagolódnak, s a résztvevĪk maguk választják ki, hogy ezek közül melyekre van szükségük. ElĪzetesen megszerzett tudásukat általában érvényesítik, tehát e tudásért kreditpontokat kaphatnak.

A civil és szakmai partnerek szerepe • A társadalmi partnereknek az oktatásban és képzésben betöltött szerepe hagyományosan nagyon erĪteljes volt Svédországban, de ennek jellege az elmúlt évek során megváltozott. • Szerepük csökkent az iskolai rendszerň képzésben, azonban bizonyos területeken, így a felsĪfokú szakképzésben és a munkaerĪ-piaci képzésben továbbra is erĪsnek mondható. • A népfĪiskolák és az oktatási szervezetek teljes szabadságot élveznek annak meghatározásában, hogy milyen képzéseket vagy tanulóköröket indítanak. Ezért a népfĪiskolák és a tanulókörök nagyon gyorsan képesek reagálni a társadalom vagy a munkaerĪpiac új igényeire és követelményeire. 163

Sági Zsolt

I.7.

Ausztria

Intézményrendszer és felelĪsségek egy szövetségi államban • Az iskolai rendszerň szakképzés elsĪsorban a Bund (a Szövetségi Kormány), valamint a Länder (tartományi szint) hatáskörébe tartozik. Az iskolákban és a felsĪoktatásban folyó felnĪtt-tanulás is (pl. alkalmazásban állók iskolái, rövid egyetemi képzések, Fachhochschuleképzések dolgozók részére) egyértelmňen a Bund hatáskörébe tartozik. • A Szövetségi Kormány illetékességébe viszont nem tartozik bele a felnĪttképzés területe, az ehhez kapcsolódó jogokkal elsĪsorban a Länder, részben pedig az önkormányzatok rendelkeznek. • Az erĪs törvényi alap nem jellemzĪ a felnĪtt-tanulás esetében. A számos felnĪtt-tanulási (továbbképzési) intézkedést vállalatokon belül hozzák meg és szervezik non-profit vagy magánintézmények. • A képzéssel foglalkozó intézmények száma - különösen az elmúlt évtizedben - folyamatos növekedést mutatott, s ez egyre nehezebbé teszi az intézmények és az általuk kínált képzések közötti eligazodást • A tartományok jelenlegi erĪs kompetenciái azt eredményezik, hogy különbözĪ struktúrák és regionális sajátosságok alakultak ki. • Finanszírozás: többcsatornás rendszer • Ausztriában a felnĪttképzési kiadásokra három finanszírozási csatorna jellemzĪ: közfinanszírozás, munkaerĪ-piaci támogatás, és magán ráfordítások. • Közfinanszírozás esetén a felnĪttképzés, munkavállalók számára létesített oktatási intézmények és Fachhochschul képzésekre fordított anyagi támogatást a szövetségi kormány fedezi; a tartományok és az önkormányzatok az egyének és intézmények számára biztosítanak támogatást. • Az állami foglalkoztatási szolgálat pénzügyi forrásai a munkaadók és munkavállalók törvényi keretek által szabályozott befizetésén alapulnak • Általánosságban szólva a finanszírozási források és pénzügyi elszámolások fejlesztésre szorulnak. A felnĪttképzést megcélzó legutóbbi fejlesztések:

• egyetemi szintň felnĪttképzési intézmények létrehozása; • az alkalmazásban állók számára a népfĪiskolai képzéseken való részvétel lehetĪvé tétele;

• olyan felnĪttképzésben nyújtott szakképesítések tervezése a szakmunkások számára, • • •

164

amelyek lehetĪséget adnak az egyetemi szintre való belépésre (Berufsreifeprüfung BRP); tanulmányi szabadság (Bildungskarenz) bevezetése 1998-ban az alkalmazottak számára, oktatásban és képzésben való részvételük elĪsegítése céljából; specifikus csoportokra irányuló felnĪttképzési programok indítása, mint pl. a FelnĪtttanulási cselekvési program (Aktionsprogramm); alkalmazásban állók egyetemi tanulmányait támogató programok létrehozása az egyetemi diploma-támogatás (Studienabschlussstipendium) segítségével;

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai

• a felnĪttképzésben, felnĪttoktatásban résztvevĪ intézmények közötti hálózatos együtt-

•

mňködések ösztönzése, pl. a 2000-ben az ausztriai egyetemek között létrehozott AUCEN (Austrian Universities Continuing Education Network - Ausztriai Egyetemek Továbbképzési Hálózata) 20%-os adókedvezmény bevezetése 2000-ben a közös tanulási tevékenységet szervezĪ munkahelyek számára.

Új tanulási formák és környezet

• Az e-tanulási kezdeményezések a jelentĪsen teret nyertek az ausztriai oktatás és képzés területén.

• Új tanulási környezetek, tanulószervezetek kialakítása Ì A tartományokban oktatási központokat (úgynevezett Bildungshæusereket) hoztak •

létre, amelyekben különbözĪ non-profit szervezetek tarthatnak akár általános, akár szakmai képzést Fejlesztések a felnĪttképzés szerkezetének rugalmasabbá alakítására: Ì alkalmazásban állók részidĪs felsĪ középfokú tanulmányokat folytathatnak a Fachhochschule (FHs felsĪ középfokú iskolák) keretei között hétvégeken és esténként; Ì a felnĪttek speciálisan tervezett szakiskolai programokon vehetnek részt; Ì számos esti iskola és mňszaki fĪiskola nyújt mind elméleti, mind pedig foglalkozási képzéseket.

Irodalomjegyzék 1.

Non-Vocational Adult Education in Europe Executive Summary of National Information on Eurybase Working Document January 2007, Eurydice

2. Progress Towards The Lisbon Objectives In Education And Training, 2005 Report, European Commission 3. Róbert Péter: Az élethossziglani tanulás magyarországi intézményrendszere és az uniós országok tapasztalatai, Bp. 2004 4. Adult Learning in Austria, Country Background Report of the OECD Thematic Review on Adult Learning. Peter Schlögl, Dr. Arthur Schneeberger. 2003 5. Thematic Review on Adult Learning, Austria Country Note, 2004 6. Thematic Review on Adult Learning. Sweden. Background Report 2000 7.

Thematic Review on Adult Learning, Sweden. Country Note 2001

165

Sági Zsolt 8. Thematic Review on Adult Learning. United Kingdom (England). Background Report 2004 9.

Thematic Review on Adult Learning, United Kingdom (England). Country Note 2005

10. IMPLEMENTING THE ‘EDUCATION AND TRAINING 2010’ WORK PROGRAMME, 2005 Progress report France 2005 11. IMPLEMENTING THE ‘‘EDUCATION AND TRAINING 2010’’ WORK PROGRAMME 2005 Progress report Hungary 2005 12. IMPLEMENTING THE ‘‘EDUCATION AND TRAINING 2010’’ WORK PROGRAMME 2005 Progress report Austria 2005 13. IMPLEMENTING THE ‘‘EDUCATION AND TRAINING 2010’’ WORK PROGRAMME 2005 Progress report Sweden 2005 14. IMPLEMENTING THE ‘‘EDUCATION AND TRAINING 2010’’ WORK PROGRAMME 2005 Progress report United Kingdom 2005 15. Achieving the Lisbon Goal: The Contribution of Vocational Education and Training Systems Country Report: Austria Kurt Schmid, Institut für Bildungsforschung der Wirtschaft 16. Structures of Education, Initial Training, and Adult Education, Systems in Europe, FRANCE 1999, CEDEFOP, Eurydice, Centre INFFO 17. Implementing lifelong learning strategies in Europe: Progress report on the follow-up to the Council resolution of 2002. EU and EFTA/EEA countries. Europen Commission, CEDEFOP, Brussels, 2003

II. A felnĪttképzés sajátosságai Franciaországban II.1.

A felnĪttképzés kialakulása

Az a teljes foglalkoztatottsággal párosuló dinamikus gazdasági fejlĪdés, amely a háború utáni 3 évtizedet jellemezte Franciaországban, megalapozta a felnĪttképzés szerzĪdéses, törvényi és szabályozási alapjait, amelyet a késĪbbi 1971-es törvény fejtett ki részletesen. Az elsĪ szakasza alapozta meg a felnĪttképzésre vonatkozó nemzeti kötelezettséget.

166

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai Az írástudatlanság kiküszöbölése 20. századra válhatott valóra, egy valódi, jól szervezett szociális támogató rendszer létrehozásával, amely nagyrészt a szakmai továbbképzésre (folyamatos képzés, continuing vocational training) épült. A törvényhozás ezen felül a következĪ két célt jelölte ki a szakmai továbbképzés számára:

• segítségnyújtás a dolgozók számára az új módszerekhez és munkakörülményekhez való alkalmazkodásban,

• társadalmi elĪrejutásuk támogatása azáltal, hogy a mňveltség új szintjeit érhessék el, új szakképesítéseket szerezhessenek, valamint hozzájárulhassanak a kulturális, gazdasági és társadalmi fejlĪdéshez (A Munka Törvénykönyve, „L” cikkely, 900-1). A jelenlegi formájában az 1970-es évek óta mňködĪ szakmai továbbképzés szereplĪi az állam, a gazdálkodó szervezetek, a helyi önkormányzatok, a közintézmények, a kereskedelmi szervezetek és a háztartások. Az elsĪ oktatási pályaorientációs szervezetek 1972-ben jelentek meg (AFC), amelyek felnĪttképzési tanácsadókká alakultak át 1975-ben (CFC). A CFC felelt az elsĪ GRETA hálózatok felállításáért, a vállalkozásoknak nyújtott jogi tanácsadásért és a képzési kurzusok szervezésért. A szakmai továbbképzést érintĪ rendelkezések a kormányzat törvényekben és rendeletekben megnyilvánuló kezdeményezésének eredményei, de e rendelkezések megformálásában a közös megállapodások által a társadalmi partnerek is fontos szerepet játszottak (nemzeti szakmaközi megállapodások, ipari vagy gazdasági ágazati, illetve vállalati megállapodások). A szakmai továbbképzésrĪl szóló, 1971-es törvény képezi jelenleg a franciaországi rendszer sarokkövét. Ez volt az elsĪ olyan törvény, amely elismerte a magánszektor minden munkavállalójának jogát a képzésben való részvételhez. A törvény újítása egy pénzügyi hozzájárulás létrehozása volt, amelyet a munkáltatók fizettek a szakmai továbbképzés támogatására. A felnĪttképzés hivatalos intézményesítésére az 1973-as miniszteri rendelettel került sor, ami meghatározta a rendszer szervezetét és az új pozíciót hozott létre: az akadémiai szféra felnĪttoktatási delegáltjait (DAFCO), akik a rektor közvetlen felügyelete alatt mňködnek, megbízva minden oktatási szint intézményre kiterjedĪen a felnĪttoktatási programok tervezésével. Egy késĪbbi törvény, melyet 1984-ben hagytak jóvá, létrehozta a kötelezĪ ötévenkénti szakmai szintň tárgyalások alapelvét, a munkavállalók szakmai képzésének prioritásait, céljait és forrásait illetĪen; s ezzel megteremtette egy valódi, törvényesen szabályozott felnĪttképzési politika alapjait. Franciaországban 1966-ban indították el az ún. IUT-képzések programjait; vagyis olyan akkreditált iskolarendszerň felsĪfokú szakképzéseket – ezeket a formákat sokan inkább post secondary képzésekként ismerik –, amelyeket rövid képzési idĪvel, rugalmas és gyakorlatorientált szakmai programokkal, továbbvihetĪ kredit-pontokkal Franciaországban az óta is mňködtetnek az

167

Sági Zsolt egyetemek. Ez a képzési forma hamar népszerňvé vált: résztvevĪinek száma rövid idĪ alatt megsokszorozódott; programjain 1989-ben már több mint 65 ezren tanultak. Az 1990-es évek végére azonban már egyre inkább úgy nézett ki, hogy az IUT-programokon résztvevĪk 4-5 féléves tanulmányi idejüket inkább a felsĪfokú – egyetemi – tanulmányok elĪszobájaként, semmint a gyakorlati munkába való bekapcsolódás lehetĪségeként értelmezték. Ezzel pedig ennek a képzési szintnek a tulajdonképpeni lényegét nem használják ki. 1986-ban – a felsĪoktatás jogi szabályozásának megújításával – eltörölték az egyetemi felvételi vizsgákat, egyidejňleg nagyobb autonómiát adtak az intézményeknek, és maguknak a tanszékeknek is. Az 1989-ben hatályba lépett – és ma is érvényben lévĪ – új oktatási törvény pedig elĪírta a minden tanuló számára egyaránt kötelezĪ egyéni fejlesztés gyakorlatának a bevezetését, és alapelvként fogalmazta meg: mindenkinek egyformán joga van az oktatáshoz és a képzéshez. Ezzel a szabályozással is a lakosság iskolázottsági szintjének az emelését kívánják segíteni. Franciaországban a felnĪttképzésnek két fĪ típusa mňködik:

• alapképzés fiatalok számára és • továbbképzés felnĪttek számára. Mindkét képzéstípus az egész életen át tartó szakmai tanulás részét alkotja, melybe beletartoznak a felnĪttek és a munkaerĪpiacon már aktív fiatalok számára kínált alap- és továbbképzés különbözĪ lehetĪségei is. A „szakmai alapképzés” fogalma (initial vocational training, IVT) a tanulói státusszal rendelkezĪ tanulók számára szakközépiskolákban kínált felsĪfokú szakképzésre vonatkozik. Ugyanez a kifejezés vonatkozik a szakiskolai szakképzésre (apprenticeship training), és a fiatalok számára felkínált egyéb speciális tanulási lehetĪségekre is. A „szakmai továbbképzés” (continuing vocational training, CVT) célja a segítségnyújtás a dolgozók változó munkamódszerekhez és munkakörülményekhez való alkalmazkodásában, valamint a társadalmi elĪrejutásuk támogatása a gazdaság, a társadalom és a kultúra különbözĪ szintjeinek megnyitása által. A pályakezdĪ álláskeresĪk esetében alkalmazott, különleges kategóriát jelentĪ váltakozó tanulószerzĪdéses képzéseket Franciaországban szintén a szakmai továbbképzés részének tekintik. A CEDEFOP szómagyarázata a váltakozó képzést (alternating job-study training) egy oktatási/képzési intézményben folyó képzési szakaszokból és egy egybefüggĪ, vállalati képzési idĪszakból álló folyamatként határozza meg, melynek során az abban részt vevĪ fiatal megĪrzi tanulói státuszát. A fiatal és a vállalat között ilyen esetben nem áll fenn szerzĪdés, és a vállalat nem köteles fizetést adni a tanulónak.

168

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai Ugyanakkor az elmúlt 20 év során a fiatalok nagyarányú munkanélküliségébĪl fakadóan a „váltakozó” képzés egy másik változata is kialakult Franciaországban. A törvény értelmében a 16 és 25 év közötti fiatalok kiegészíthetik alapképzésüket váltakozó munkahelyi képzés formájában. Ez az iskolarendszerbĪl már kikerült fiatalokat érinti, s akár munkaszerzĪdés, akár szakmai gyakorlat keretein belül is mňködhet. Az elsĪ esetben a fiatal alkalmazotti státusszal rendelkezik, míg a második esetben a szakképzésen belül áll. A két kategóriára más-más szabályok vonatkoznak. E képzés fĪ céljai:

• a munkanélküliség és a szakképzetlen vagy alacsonyan képzett fiatalok problémájának enyhítése;

• a fiatalok munkaerĪ-piaci integrációjának támogatása; • szakmai tapasztalataik növelése (szakképesítéshez jutásuk, foglalkozási alkalmasságuk segítése).

II.2.

Reformok az 1990-es évektĪl

Az 1990-es évek eleje óta óta több reform került bevezetésre:

• Az 1990. márciusi nemzeti szakmaközi megállapodás meghatározta azon szabályokat, • •

•

•

melyek a határozott idejň szerzĪdés szerint dolgozók szakmai alapképzésben (IVT) való részvételi joga alapjául szolgálnak, s emellett biztosította az ehhez szükséges forrásokat is; Az 1990. júliusi törvény a képzési hitelrĪl, a szakmai továbbképzések minĪségérĪl és ellenĪrzésérĪl elismerte, hogy a társadalom minden aktív vagy aktivitást felvállaló dolgozójának joga van szakképesítéseket szerezni; Az 1991. júliusi nemzeti szakmaközi megállapodás a szakmai alap- és továbbképzésrĪl sok elĪírást hatálytalanított és érvénytelenített. Új rendszereket is létrehozott (ilyenek például a készségek felfrissítését szolgáló szabadság, a részben munkaidĪn kívül tartott képzés és a nemrégiben létrehozott pálya-tanácsadási szerzĪdés), korrigálta a munkaadók által a szakmai továbbképzés fejlesztésére adott támogatás feltételeit; Az 1991. decemberi törvény a szakképzésrĪl és a foglalkoztatásról hivatalossá tette az 1991. júliusi nemzeti szakmaközi megállapodás több rendelkezését, és új elgondolásokkal is kiegészítette azokat: a képzéstĪl való visszalépésre vonatkozó kikötések, a szakmai továbbképzésre vonatkozó ötévenkénti tárgyalások javítása; Az 1993. decemberi, ún. öt évre vonatkozó törvény a foglalkoztatásról és a szakképzésrĪl „képzés” komponensében nagy számban tartalmazott új rendelkezéseket. Rendelkezett többek között a fiatalok számára nyújtott szakképzés fokozatos decentralizációjáról, a képzési idĪszakra vonatkozó hitel létrehozásáról, valamint egy olyan rendszer megalkotásáról, melynek célja, hogy az alkalmazottak a vállalat képzési tervének keretei között kínált képzéseken saját kérésükre részt vehessenek. Emellett biztosította a szakmai továbbképzés ellenĪrzésének szigorúbb szabályozását, reformokat határozott meg a munkaadókat és munkavállalókat tömörítĪ szervezeteken belül, s intézkedéseket hozott a váltakozó munkahelyi-tanulmányi képzési szerzĪdéseket illetĪen;

169

Sági Zsolt

• Az 1995. februári törvény szociális rendelkezések sorát tartalmazta kifejezetten a CVT

•

•

•

•

•

•

•

170

finanszírozására vonatkozóan, újradefiniált egyes váltakozó munkahelyi-tanulmányi képzési programokat, és felhívást tartalmazott a felnĪttképzéshez kapcsolódó vizsgálatokra vonatkozóan; A nem formális képzések elismertetésének irányába mutató fejleménynek tekinthetjük azt is, hogy a francia szakképzési rendszer 1990-es években zajló megújulásának egyik központi elemévé vált a képzések individualizálása. E törekvés jegyében mind több képzĪhelyen teremtették meg a munkanélküliek, illetve a munkaerĪpiacra bekerülni kívánók egyéni fejlesztésének feltételeit. a 2000. januári törvény rendelkezései a csökkentett vagy rugalmas munkaidĪrĪl módosították a Munka Törvénykönyvét: kötelezĪvé tették a vállalkozások számára, hogy alkalmazottaik számára biztosítsák a beosztásukban bekövetkezett változásokhoz való alkalmazkodást, létrehoztak egy közös beruházási rendszert, valamint részletesen megmagyarázták az aktuális munkaidĪrĪl és a képzési idĪrĪl szóló elképzelést; a 2001. júliusi törvény szociális, oktatási és kulturális rendelkezések sokféleségét tartalmazta (DDOSEC), s törvényi alapot teremtett a munkaerĪpiacra visszatérni szándékozók számára nyújtandó támogatáshoz, amint arról a 2001. január 1-én aláírt munkanélküliségi biztosítási egyezmény is rendelkezett. Emellett állami támogatást létesített az álláskeresĪk számára, melyet azok egy a Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal (agence nationale pour l’emploi, ANPE) által javasolt képzés elvégzése után nyerhetnek el, amennyiben munkaerĪ-piaci reintegrációs támogatásuk a közeljövĪben lejár; A 2001. november 16-i törvény a diszkrimináció elleni küzdelemrĪl kijelenti, hogy akár vállalkozáson belül, akár azon kívül törvényellenes bármely személy diszkrimináción alapuló kizárása a toborzási, kiválasztási vagy képzési folyamatokból. A törvény ezenkívül védelmet biztosít a munkavállalók számára a képzésekkel összefüggésben esetlegesen felmerülĪ diszkrimináció minden formájával szemben; A 2002. január 17-i, úgynevezett szociális modernizációs törvény különbözĪ rendelkezéseket tartalmaz a szakképzésre vonatkozóan, különös tekintettel a korábbi szakmai tapasztalat érvényesítésére (VAE), a tanulószerzĪdéses képzés (apprenticeship) támogatására, a megfelelĪ képzési kínálatra, valamint a regionális foglalkoztatási és szakképzési koordináló bizottságok létrehozására. 2003. december 5-én a társadalmi partnerek aláírtak egy, az egész életen át tartó szakmai tanulásról szóló megállapodást. A megállapodást a 2004. május 4-i törvény erĪsítette meg. Ez biztosítja: a munkavállalók egyéni jogát a képzésben való részvételhez; annak lehetĪségét, hogy a munkavállalók munkaidĪn kívül tanfolyamokon vegyenek részt; egy „professzionalizációs szerzĪdésként” (professionalisation contract) leírható munkaszerzĪdés megkötését, amely beilleszkedést segítĪ szendvicstanfolyamokat vagy –programokat biztosít a fiatal és felnĪtt munkanélküliek számára (azaz a korábbi tanulmányok érvényesítését vagy a szakmai készségek vizsgálatát). A helyi jogokról és felelĪsségekrĪl szóló 2004. augusztusi törvény megerĪsíti a regionális tanácsok szerepét a „régiók” felelĪsségének kiszélesítésével a munkanélküli felnĪttek számára nyújtott szakképzés területén. EttĪl kezdve a régiók határozzák meg és hatják végre a tanulószerzĪdéses képzésre és a szakképzésre vonatkozó regionális politikákat, nem csak a fiatalok, hanem a munkanélküli felnĪttek képzése esetében is.

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai

• A komoly nehézségekkel küzdĪ, gyakran szakképzetlen fiatalok igényeit célozta meg a 2005. januári törvény, s a szociális kohézió programjának megtervezésérĪl egy megerĪsített szakmai elĪkészítés létrehozását eredményezte.

II.3.

A felnĪttképzés igazgatása, képzési szervezetek

Franciaországban a felnĪttképzést különbözĪ hatóságok és szervezetek látják el együttmňködésben:

• • • •

minisztériumok helyi és regionális hatóságok vállalkozások és a vállalati hozzájárulást összegyňjtĪ szervezetek kamarák (Ipari és Kereskedelmi Kamara, Kereskedelmi Tanácsok, Agrárkamarák) és magán képzĪ központok.

Annak ellenére, hogy nincs központi vagy koordináló testület, a Nemzeti Oktatási Minisztérium és a Foglalkoztatási és Szociális Minisztérium felelĪs a felnĪttképzésért. Meg kell még említeni a MezĪgazdasági Minisztériumot, amelynek felnĪttek számára szakképzési és továbbképzési központjai vannak (CFPPA), általában agrárszakképzési középiskolához (Lycée) kapcsolódva. A Nemzeti Oktatási Minisztérium hagyományosan jelentĪs szerepet játszik a felnĪttek képzését célzó intézkedéseivel, különösen a szakmai jellegň felnĪttoktatás területén. A központi közigazgatás szintjén az Iskolai FĪigazgatóság (DESCO) alatt mňködĪ Szakképzési Igazgatóság és a FelsĪoktatási Igazgatóság alá rendelt Foglalkoztatási Csoport felügyeli, szabályozza és támogatja a felnĪttek továbbképzését a középiskolákban és felsĪoktatási intézményekben. Foglalkoztatási és Szociális Minisztérium hajtja végre a felnĪttképzés, szakmai továbbképzés szakpolitikáját. Ennek érdekében rendelkezik a Foglalkoztatási és FelnĪttképzési Szervezetek Általános Gyňlésével (Délégation générale à l’Emploi et à la Formation professionnelle DGEFP), amelyet 1997-ben hozott létre. A minisztérium felügyeli a Nemzeti Foglalkoztatási Ügynökséget (Agence nationale pour l’Emploi - ANPE), a FelnĪttképzési Szervezetek Nemzeti Szövetségét (Association nationale pour la Formation Professionnelle des Adultes - AFPA), az INFFO központot és együtt felügyeli a Nemzeti Oktatási Minisztériummal a Szakképzési Kutatások és Tanulmányok Központját (Centre d’Etudes et de Recherche sur les Qualifications - CEREQ) A Nemzeti Foglalkoztatási Ügynökség (Agence nationale pour l’Emploi - ANPE) 1967-ben lett létrehozva, annak érdekében, hogy a szakképzéssel kapcsolatos, a munkát keresĪkre és a munkahelyet, pályát változtató foglalkoztatottakra irányuló intézkedéseket, az addigi fĪ feladata – a munkát keresĪk elhelyezése – mellett végrehajtsa. Az Ügynökség menedzseli az állami foglalkoztatás-támogatási alapokat, amelyek képzési elemeket tartalmaznak. Az ANPE 25 regionális és 103 körzeti kirendeltséggel rendelkezik.

171

Sági Zsolt KülönbözĪ társadalmi és szakmai szervezetek is érdekeltek a szakképzésben. Az állami hatóságok által létrehozott szervezetekben kapott képviseleti lehetĪségeken (Nemzeti Szakképzési, Munkaügyi és Szociális Tanács, Conseil national de la Formation professionnelle, de la Promotion sociale et de l’Emploi FPPSE, annak állandó bizottsága, Alapkezelési Bizottság) túl a társadalmi szervezetek szabályozási és igazgatási testületeket is létrehoztak a szakképzés területén. E különbözĪ testületek szerepe az, hogy támogassák a szakképzést és a foglalkoztatáspolitikát a saját szférájukban (nemzeti és regionális szinten, finanszírozási vagy irányítási szinten). A fĪ szervezetek a következĪk:

• Nemzeti Szakképzési Közös Bizottság, CPNFP (comité paritaire national pour la • formation professionnelle); • Nemzeti Foglalkozatási Közös Bizottság, CPNE (commission paritaire nationale de l’emploi);

• Regionális Szakmaközi Foglalkoztatási Közös Bizottság COPIRE (commission paritaire interprofessionnelle régionale de l’emploi);

• Akkreditált Közös AlapgyňjtĪ Testület, OPCA (organisme paritaire collecteur agréé); • Kölcsönös Képzési Alpok Menedzsment Szövetsége, AGEFAL (association pour la gestion des fonds des formations en alternance);

• Tanulmányi Szabadságok Közös Bizottsága COPACIF (comité paritaire pour les questions liées au congé individuel de formation).

II.4.

A képzést nyújtó szervezetek

A képzési programok különbözĪ típusait biztosítják a Munkaügyi és Szociális Minisztérium támogatásával mňködĪ oktatási közintézmények, központok, a Kereskedelmi és Iparkamara vagy az Agrárkamara felügyelete alá tartozó intézmények, magánszervezetek, vagy helyi közigazgatási szervek. A közoktatási intézmények jelentĪs része a Nemzeti Oktatási Minisztérium felügyelete alá tartozik. Egy 1989-ben hozott törvény alapján, az állami oktatási rendszerhez tartozó a fĪiskolák (Collèges) és középiskolák (Lycées) intézményi csoportokba szervezik magukat (GRETA), hogy ellássák a felnĪttképzéssel kapcsolatos feladataikat. Jelenleg 305 GRETA mňködik, mintegy 5900 intézményt tömörítve. A GRETA-k kapcsolatot teremtenek a potenciális tanulók és a szakemberek között, akik információkat és tanácsot adhatnak a képzési lehetĪségeikrĪl és karrierválasztási esélyeikrĪl. A képzési tanácsadók felelĪsek olyan ülések szervezésért és ütemezéséért, amelyek a vállalatok által kifejezett igényeket mutatják be. A felnĪttoktatási akadémiai delegált felelĪs a felnĪttoktatási tevékenységekért az akadémiai szférán belül található oktatási intézményekben, amelyek a rektor felügyelete alá tartoznak. A konzultáns az „akadémiai delegált a felnĪttképzésre” címet viseli (DAFCO), és egy speciálisan erre a feladatra dedikált egységgel rendelkezik. A DAFCO rendszert egy felnĪttképzési

172

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai akadémiai központ támogatja (C.A.F.O.C). A 2001-es minisztérium rendelet minden akadémiai szervezetnek megadja a jogot egy érdekcsoport létrehozására, amelyben a rektor, az állam képviselĪje, civil és magánszervezetek dolgoznak együtt a felnĪttoktatás, szakképzés és a munkaerĪpiacra lépés ügyén. Az érdekcsoport segíti a felnĪttképzési trénerek képzését és készségeik fejlesztését a képzĪk képzésével és vezetésfejlesztési programokkal. A delegált a felnĪttképzési programok akadémiai hálózatainak fejlesztési stratégiáját alakítja ki, és kezeli a regionális partnerekkel való együttmňködést, különös tekintettel a Munkaügyi és Szociális Minisztérium decentralizált intézményeire. Ezen kívül irányítja a nagyvállalatokkal való kapcsolatokat és koordinálja a GRETA hálózatok tevékenységeit az akadémiai szférán belül. 1968-ban a felsĪoktatási kerettörvény a felsĪoktatási intézmények alapfeladatává tette az elsĪ felnĪttképzéshez, továbbképzéshez jutás biztosítását, amelyet csak a késĪbbi 1984-es törvény ratifikált. Annak érdekében, hogy segítse Īket az új feladatkörükben a FelsĪoktatási Minisztérium az 1970-es évek elején munkacsoport felállítását javasolta minden egyetemen, amely a gyakorlatba ültetheti át az 1971-es szakképzési törvény által közvetített innováció szellemiségét. Ezek a munkacsoportok voltak az elĪfutárai a felnĪttképzési egységeknek. Az 1984-es felsĪoktatási törvény ugyanarra a szintre helyezte a felnĪttképzést, ahol az alapképzés és a kutatás volt. Minden egyetemnek van egy felnĪttoktatási egysége, amely együtt dolgozik az egyetem más egységeivel (UFR, IUT, IUP, nem jogi személyiségň iskolák és szervezetek), annak érdekében, hogy megtervezze és végrehajtsa a különbözĪ felnĪttoktatási kurzusokat. A koordináció szintje és a feladatok megosztása jelentĪs mértékben eltér az egyes intézményekben. Gyakran speciális konstrukciókat alakítanak ki a felnĪtt tanulók számára: a képzések tartalma és idĪzítése igazodik a munkához, az elĪzetesen megszerzett készségekhez. FelnĪttoktatási Mňszaki Egyetem (Conservatoire National des Arts et Métiers – CNAM) fĪszereplĪ a felnĪttképzés színterén. A szervezet által biztosított képzések felsĪfokú bizonyítványhoz juttatják tanulóikat, amelyeket fĪként esti tagozaton vagy hétvégi képzések formájában tartanak. A FelnĪttképzési Nemzeti Szövetség (Association nationale pour la Formation professionnelle des Adultes - AFPA), amely a Foglalkoztatási és Szociális Minisztérium felügyelete alá tartozik a minĪsített szakképzésekért felelĪs köztestület. A szakképzési követelményekre és az alkalmazottak, a vállalkozások és munkakaresĪk és regionális hatóságok részérĪl a munkahelyi készségeket fejlesztĪ képzések irányába megfogalmazódott igényekre próbál választ adni. Szervezi az értékeléseket, a pályatanácsadást, a vállalatoknál és regionális hatóságoknál ellenĪrzést hajt végre, és ellátja az oktatással kapcsolatos tervezési tevékenységeket, miközben különbözĪ képzési tevékenységeket is ellát. 262 képzĪközpontját 7 oktatási és technikai támogató központ segíti. A FelnĪttképzési Információs Központ (Centre pour le Développement de l’Information sur la Formation permanente - INFFO Centre) feladata, hogy a tájékoztassa és az információs rendszereket, és elérhetĪvé tegye az oktatók/képzĪk számára (oktatással kapcsolatos szabályozás,

173

Sági Zsolt dokumentumtár, telematikus szolgáltatások, Internet oldal, publikációk). Az I.N.F.F.O Központ egy egyesület, amely a Foglalkoztatási és Szociális Minisztérium felügyelete alá tartozik. Az I.N.F.F.O centrum:

• Információkat és dokumentumokat gyňjt a felnĪttképzés témakörében; • Folyóiratokat, információs dokumentumokat publikál és brosúrákat, CD-ROM-okat és más információs eszközöket ad ki;

• Részt vesz az állam vagy a társadalmi szervezetek által szervezett promóciós és információs/tudatosság növelési kampányokban;

• Információkat biztosít a nemzetközi, nemzeti és regionális intézmények és közös szerve• • • •

zetek által indított kezdeményezésekrĪl és akciókról; Látogató és információs napokat szervez a folyó eseményekrĪl; Képzési szekciókat mňködtet és témanapokat tart Kutatásokat és tanulmányokat készít más szervezetek és vállalatok számára; Szorosan együttmňködik a CEDEFOP-pal európai szinten.

A régiók és helyi önkormányzatok szintén részt vesznek a felnĪttképzésben, vagy közvetlen módon támogatva a felnĪttképzést/felnĪttoktatást, vagy közvetve finanszírozzák a már létezĪ szervezeteket és szövetségeket. Kiterjedt tevékenységet folytatnak, annak érdekében, hogy segítsék bizonyos érzékeny célcsoportok, pl. bevándorlók, fiatalkorú munkanélküliek, tartósan munka nélkül lévĪk és analfabéták képzését. A munka, a foglalkoztatás és a szakképzés ötéves törvénye alapján 1993 decemberétĪl a régiók felelĪsek a 26 év alatti fiatalok felnĪttképzéséért, továbbképzésért, elĪsegítve, hogy valamilyen végzettséget szerezzenek. A több mint 9 foglalkoztatottal rendelkezĪ vállalatok is aktív és fontos szerepet játszanak a felnĪttképzésben, nemcsak azáltal, hogy bérköltségük 1,5%-át törvényi kötelezettség alapján képzésre (fĪleg szakmai képzésre) fordítják, hanem az üzemi tanácsaikon keresztül is. Sok kulturális, sportrendezvényt, továbbképzést és személyiségfejlesztĪ tevékenységet is finanszíroznak. Bármely munkavállaló, aki már 5 éve dolgozik, és ebbĪl legalább 12 hónapja az adott vállalatnál van, jogosult készségeinek felmérése érdekében szabadságot igénybe venni. Ez lehetĪvé teszi a munkavállalók számára, hogy elemezzék szakmai és személyes készségeiket, attitňdjeiket és motivációikat, annak érdekében, hogy karriertervet és ahol szükséges képzési tervet határozzanak meg számukra . Sok szövetség, amely vallási, foglalkoztatási vagy szociális alapon szervezĪdött, célul tňzte ki, hogy fejlessze a közösségi oktatás különbözĪ formáit. A szervezetek széleskörň tevékenységet fejtenek ki. Képzési központjaikat - beleértve a fĪ szakszervezetek, politikai pártok, kereskedelmi tanácsok, agrárkamarák és ipar- és kereskedelmi kamarák központjait - tagjaik maguk finanszíroznak a szakképzés biztosítása érdekében.

174

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai A távoktatást hagyományosan a Nemzeti Távoktatási Központ (Centre national d’Enseignement à Distance - CNED) szervezi, amely egy nemzeti közfinanszírozású intézmény a Nemzeti Oktatási Minisztérium felügyelete alatt. A képzések széles skáláját kínálja, napjainkban mintegy 400 ezer beiratkozott tanulóval, akik 80%-a felnĪtt. A CNED nyomtatott tananyagokat, audió és videókazettákat egyaránt használ. A web-alapú hálózatok hozzáférést biztosítanak a könyvtári adatbázishoz, vizsgatesztekhez, és bizonyos képzések esetén a képzĪvel folytatható kommunikációhoz. A távoktatás kiegészítĪjeként a CNED csoportos konzultációt és különbözĪ idĪtartamú munkagyakorlatot is kínál. Ez az egyetlen közintézmény, amely egész életen át tartó tanulást biztosít a gyermekkortól a felnĪttkorig. A CNED szakképzési programokat is kínál mindenkinek és minden képzési igényre: a szakképzési vizsgára készülĪknek, álláskeresĪknek, szakmai gyakorlaton lévĪknek. A felnĪttképzési programokat menedzselĪ munkaadóknak és szervezeteknek szintén biztosítanak szolgáltatásokat a felnĪttképzés közigazgatási követelményeinek megfelelĪen. Fentieken túl speciális kurzusokat alakítanak ki a nagy szervezetek számára (hadsereg, Intec, S.N.C.F, nagyvállalatok). A központon kívül egyetemi távoktatási központok (CTU) is vannak egyes egyetemeken, amelyek távoktatási képzések széles választékát kínálják különbözĪ formákban: nyomtatott anyagok, kazetták, televízió, rádió és Internet felhasználásával. Ezekhez az intézményekbe való beiratkozás szükséges.

II.5.

A finanszírozás alapjai

Franciaországban a felnĪttképzés finanszírozása több csatornás: a gazdálkodó szervezetek, az állam, a regionális szervezetek és a háztartások egyaránt rész vesznek a források megteremtésében. Az 1990-es évek végén a gazdálkodó szervezetek hozzájárulása a felét tette ki a forrásoknak, az állam mintegy 38%-át biztosította a büdzsének, a regionális hatóságok a tizedét, a háztartások mindössze 1%-át. Az 1971-es törvény kötelezte a 10 fĪnél többet foglalkoztató vállalatokat, hogy az éves bérköltségük bizonyos százalékát képzésekre fordítsák. Ez a hozzájárulás egy ideig fokozatosan nĪtt (pl. 1,2%-ra nĪtt 1987-ben, 3,29%-ra 1993-ban), majd csökkent. Jelenleg 2004-tĪl a 10 alkalmazottnál többet foglalkoztató cégek esetében a cég éves összes bérköltségeinek 1.6%-a, a 10 alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztató cégek esetében pedig 2005-tĪl 0.55%. A piaci megoszlás azt mutatja, hogy a képzési hozzájárulás forrása 4%-ban közfinanszírozású és részben közfinanszírozású támogató, 28%-ban magán non-profit szolgáltatók, 43%-ban profitorientált magánvállalkozások, míg 25%-ban magán támogatók. A vezetĪ közhivatal a finanszírozásban a Foglalkoztatási és Szociális Minisztérium, amely az álláskeresĪk képzését szolgáló intézkedések finanszírozásához járul hozzá. A Nemzeti Oktatási Minisztérium a továbbképzés/felnĪttoktatás finanszírozásának jelentĪs részét biztosítja, de ez csak egy kis összeget jelent a teljes felnĪttképzési finanszírozásban (4,3%).

175

Sági Zsolt Az állami támogatású képzések jelentĪs része a Képzési és Szociális Támogatások Alapjától (Fonds de la Formation professionnelle et de la Promotion sociale - FFPPS) jön. A Nemzeti Foglalkoztatási Alap (Fonds national pour l’Emploi - FNE) szintén alapvetĪ hozzájárulást jelent, és jóval kisebb volumenben a Szociális Programok Alapja (Fonds d’Action sociale - FAS), és a Fogyatékkal ÉlĪk Beillesztését Szolgáló Alap Igazgatási Szövetsége (Association pour la Gestion du Fonds pour l’Insertion des Personnes handicapées - AGEFIPH). Összességében elmondható, hogy a szakmai képzések és felnĪttképzés finanszírozásának nagy részét az állam és a vállalati szektor biztosítja. A regionális hatóságok szakképzéssel kapcsolatos finanszírozása elsĪsorban a regionális tanácsok által megkötött szerzĪdésekhez kapcsolódik. A régiók hozzájárulása jelentĪsen nĪtt az 1980-as évek óta, és így a harmadik legnagyobb finanszírozóvá léptek elĪ. Az 1980-as évek elején 5% körül mozgott a részesedésük, míg a jelenlegi finanszírozási struktúrában 10,9%-ra emelkedett. Az állami támogatások régiós szintre helyezését elĪször a decentralizációval kapcsolatos 1983-as törvények tették lehetĪvé, amelyet az ún. 5 éves foglalkoztatási törvény és az 1993-as szakképzési törvény erĪsített meg. A decentralizációs törvények általános kompetenciát adtak a régióknak a felnĪttképzés, szakmai továbbképzés és a tanulószerzĪdésekkel kapcsolatban; az 1999. január 1.-tĪl ráadásul megkapták az összes, a fiatalokra irányuló felnĪttképzéssel kapcsolatos kompetenciát. Annak érdekében, hogy gyakorolják felügyeletüket, a regionális tanácsok hozzáférést kaptak a F.R.A.F.P-hez (felnĪttoktatási és tanulószerzĪdési regionális alap), és az állami szinten használatos eszközökhez is: a képzésben résztvevĪk pénzügyi kompenzációja biztosításának jóváhagyását végzik. A felnĪttképzéssel és a tanulószerzĪdéses képzésekkel kapcsolatos törvények és rendeletek a munka törvénykönyvének primátusa alá tartoznak: ennek megfelelĪen a Munka Törvénykönyvének elĪ könyvében jelenik meg a tanulószerzĪdéses képzés, míg a 9-ik könyvében a felnĪttképzés. A képzési programokkal és váltakozó képzéssel kapcsolatos szerzĪdések (tanoncszerzĪdések, professzionalizációs szerzĪdések) speciális munkaszerzĪdésnek minĪsülnek: a tanoncok és képzésben részesülĪk, akik a fenti szerzĪdéssel rendelkeznek alkalmazottnak minĪsülnek, és fizetést kapnak a munkaadótól, amely egy nemzeti alapon meghatározott skálát követ. A szerzĪdések a típus, a szerzĪdés idĪtartama és a képzett kora szerint változnak. A felnĪttképzés során a képzésben részesülĪk vagy „a felnĪttképzésben résztvevĪ tanuló” vagy alkalmazotti státusszal rendelkeznek (képzési szabadságon lévĪk, képzési terv alapján képzésben részesülĪk), és gyakran kapnak pénzügyi kompenzációt az államtól, a regionális tanácstól (UNEDIC), a munkaadójuktól, vagy az O.P.C.A-tól (azon szervezetek, amelyek a kötelezĪ felnĪttképzési munkaadói hozzájárulásokat gyňjtik). A vállalatok is finanszíroznak képzési programokat (képzési terveiken segítségével) a következĪ OPCA-kon keresztül: F.A.F.S.E.A (farmerek és mezĪgazdasági vállalatok alkalmazottainak képzési és biztosítási alapjai), O.P.C.A (szakmai szervezetek és termelési szövetkezetek alapjai), A.G.E.F.A.F.O.R.I.A (az élelmiszeripar biztosítási és képzési alapjai), és F.A.F.E.A (farmszövetségek farmereinek és szerzĪdéses tagjainak biztosítási és képzési alapjai). 176

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai Ellentétben a képzési programok költségeinek kifizetésével, a pénzügyi költségtérítést speciális jogi keretrendszer szabályozza, amely az új P.A.R.E része (a munkanélküliek munkaerĪ-piaci re-integrációjának terve). Két szisztémát alkalmaznak, attól függĪen, hogy az érintett személy jogosult-e pénzügyi kompenzációra egy A.S.S.E.D.I.C-tĪl (munkanélküli biztosítást nyújtó szervezetek). Az A.S.S.E.D.I.C-ek juttatásokat biztosítanak az álláskeresĪknek, feltéve, ha legalább 4 hónapot dolgoztak a legutóbbi 18 hónap során. Az álláskeresĪk továbbra is juttatásokban részesülnek, amikor képzési kurzust vesznek fel, és ekkor a támogatás neve A.R.E (újrafoglalkoztatási juttatás). Az egyetlen feltétel, hogy a tréningprojekteket jóvá kell hagyni az A.N.P.E által létrehozott P.A.Pnak való megfelelés tekintetében (személyes foglalkoztatási projekt). További feltétel, hogy a képzési programok és szervezetek kiválasztása egy hivatalos listáról kel, hogy történjék.

II.6.

A képzéshez való hozzáférés, az egyéni képzési jog

A képzéshez való hozzáférés függ a személy foglalkoztatási pozíciójától és a vonatkozó szakma jogi keretrendszerétĪl. Négy fĪ kategóriája van a munkaerĪ-piaci státusznak, amely meghatározza a képzési jogosultságot:

• A magánszektor foglalkoztatottai: a tevékenységek két típusát kínálják a magánszektor

•

•

•

foglalkoztatottjainak, vagy a munkaadó saját képzési tervének keretében, vagy a foglalkoztatott kezdeményezésére, amikor is az egyén gyakorolja a jogát a tanulmányi szabadsághoz. Utóbbi nem csak a képzési programokra terjed ki, hanem készségfelmérésre, a munkaidĪn kívüli képzési kurzusokra; KöztisztviselĪk, közalkalmazottak: a közszféra alkalmazottai szintén jogosultak a felnĪttoktatásra, másfajta jogokkal egyetemben (szakképzés céljából tanulmányi szabadság, szakszervezeti képzési célú szabadság). Néhány esetben a képzés törvényi kötelezettség lehet. A tanulmányi célú szabadságolás eltéréseit speciális rendeletek szabályozzák mindhárom közszféra csoportban (állami alkalmazottak, helyi közigazgatás, kórházak); Nem bérbĪl élĪk, önfoglalkoztatók, egyebek: az 1991. december 1-i törvény elĪírta a nem bérbĪl élĪk számára (farmerek, kézmňvesek, szabadúszók stb.), hogy támogassák képzési programjaik finanszírozását az állam által akkreditált alapkezelési szervezetnek juttatott hozzájárulás révén. ÁlláskeresĪk: minden álláskeresĪnek joga van képzési programokon részt venni, bizonyos feltételek mellett. A 16-25 évesek speciális intézkedésekben részesülnek, annak érdekében, hogy segítsék munkaerĪ-piaci integrációjukat, különösen váltakozó képzés esetén. A 25 éven felülieknek egyéni munkaszerzĪdések és képzési programok állnak rendelkezésükre az állam vagy a régió finanszírozásával.

Az ún. professzionalizációs rendszer két célt szolgál: az egyenjogúság támogatását a pályakezdéskor vagy a kirekesztĪdés egy idĪszaka után (fiatalok, álláskeresĪk), ill. a segítségnyúj-

177

Sági Zsolt tást bizonyos csoportok (az aktív munkavállalók) számára, szakképesítést, vagy diplomát eredményezĪ képzéseket felkínálva nekik állásuk megtartása érdekében. A professzionalizációs rendszer az alábbi általános alapelvekre épül:

• individualizált képzési útvonalak (a szerzĪdés vagy professzionalizáció idejének legalább 15%-ának megfelelĪ idĪszak kötelezĪ elĪzetes értékelése és individualizáció)

• a váltakozó munkahelyi-képzési programokra épülĪ tanítási módszerek (a célul kitňzött •

szakképesítésnek megfelelĪ munkahelyi képzés és egy képzĪ központban tartott képzés váltakozó szakaszai), elĪzetesen megszerzett készségek, tudás és szakmai alkalmasság elismerése.

A professzionalizáció két formában jelenik meg:

• aktív dolgozók számára felajánlva a professzionalizáció a szabályos szerzĪdés teljesítésének egy „fázisa”;

• álláskeresĪk és fiatal, pályakezdĪ álláskeresĪk számára felajánlva a professzionalizáció megvalósítása egy specifikus, határozott, vagy határozatlan idĪre szóló munkaszerzĪdés keretei között történik. 16 és 25 év közötti fiatalok esetében a váltakozó munkahelyitanulmányi képzési rendszert (job-study system) (szakképesítési szerzĪdés, pálya-tanácsadási szerzĪdés, alkalmazási szerzĪdés) helyettesíti. Helyettesíti a 26 éven felülieket megcélzó „felnĪtt szakképesítési szerzĪdést” is, melyet 1998-ban hoztak létre a kirekesztés-ellenes politika részeként. A professzionalizációs szerzĪdés a következĪ célcsoportok számára került megtervezésre:

• szakképzetlen, 26 év alatti fiatalok, valamint képzettségi szinttĪl függetlenül olyan fiatalok, akik alapképzésüket folytatni szeretnék;

• álláskeresĪk, ha a munkaerĪpiacra való visszatérésük támogatása szükségesnek bizonyul. A professzionalizációs „fázis” azon munkavállalók számára kínálható fel, akik

• képesítése nem felel meg a szakmájuk által közzétett prioritásokkal összhangban megváltozott technológiai környezetnek vagy munkahelynek,

• 20 év munkatapasztalat után arra szeretnék felhasználni a professzionalizáció lehetĪségét, hogy pályájuk második felét megszilárdítsák,

• vállalkozást szeretnének indítani vagy már mňködĪ vállalkozást átvenni, • munkahelyükre szülési, gyermekgondozási távollét után visszatérĪ nĪk. A társadalmi partnerek, annak szándéka nélkül, hogy megkérdĪjelezzék az egyéni képzési szabadság létezését, megegyeztek egy egyéni képzési jog (DIF) megállapítását illetĪen. A jelenleg is mňködĪ DIF program célja, hogy minden aktív munkavállaló számára felkínálja a folyamatos képzésben való részvétel lehetĪségét.

178

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai A DIF minden olyan munkavállaló által igénybe vehetĪ, aki határozatlan idejň szerzĪdés keretei között legalább egy éve dolgozik az Īt alkalmazó vállalaton belül. A jogosultság évente maximum 20 órát jelent teljes idejň alkalmazottak esetében. RészidĪben alkalmazottak esetében ez az óraszám a munkaidĪvel arányosan határozandó meg. A DIF egy hatéves idĪszakon át halmozható fel (idĪszakonként így maximum 120 órát jelent). A DIF által lefedett képzési kezdeményezések a következĪk:

• elĪrelépést támogató kezdeményezések; • tudásszerzést, a tudás szinten tartását vagy tovább építését támogató kezdeményezések;

• képzési kezdeményezések, melyek az alkalmazottat szakmai vonatkozású diploma vagy •

bizonyítvány, illetve az ágazat társadalmi partnerei által kiállított szakképesítés megszerzéséhez segítik hozzá; a DIF keretein belül felkínált és munkaidĪn kívüli képzési kezdeményezések egy a vállalat részérĪl történĪ speciális képzési támogatás kifizetését is magukba foglalják.

Munkások

Szakmun- Alkalma- Technikások zottak kusok

VezetĪk

Összesen

10-19 fĪt foglalkoztató vállalkozások

2.2

4.3

6.6

14.4

11.0

6.8

20-49 fĪt foglalkoztató vállalkozások

4.7

10.1

9.9

20.2

17.5

11.6

50-249 fĪt foglalkoztató vállalkozások

12.0

23.3

21.9

40.1

37.7

26.8

250 - 499 fĪt foglalkoztató vállalkozások 500 -1999 fĪt foglalkoztató vállalkozások 2000 fĪnél többet foglalkoztató vállalkozások

16.4

30.9

29.6

48.9

50.4

36.0

20.9

35.8

38.6

54.5

58.2

44.2

23.1

44.3

45.4

60.1

59.3

49.0

15.0

27.9

28.5

48.7

46.0

33.8

Összesen

6. ábra. A szakmai továbbképzésen részt vevĪ alkalmazottak aránya 2002-ben (Forrás: Céreq)

179

Sági Zsolt

II.7.

A felnĪttképzési rendszer néhány erĪssége és gyengesége

Az alábbiakban összefoglaljuk a folyamatos képzés, a szakmai továbbképzés franciaországi rendszerének néhány erĪsségét és gyengeségét. ErĪsségek:

• ErĪsen szabályozott keretrendszerének köszönhetĪen következetesebb, átláthatóbb és hatékonyabb.

• A franciaországi szakmai továbbképzés alapelveit lefektetĪ 1971-es törvény óta a CVTben való részvételi jogok folyamatosan szélesednek.

• A társadalmi partnereknek a francia szakképzési rendszer kidolgozásában való aktív részvétele lehetĪvé teszi a képzési kínálat és a termelési rendszer közötti folyamatos kapcsolat fenntartását és a CVT fejlesztését. Gyengeségek, a szakmai továbbképzési rendszert ért kritikák:

• A képzésben való részvételre való általános jogosultság ellenére az egyéni képzési sza-

• •

badság rendszere eltért a kezdeti céljaitól (új képesítés megszerzése, foglalkozás vagy szakterület megváltoztatásának lehetĪsége, a kultúrára, a társadalomra és a munkára való nyitottság elĪsegítése), ehelyett egyre inkább az egyén foglalkoztathatóságának fejlesztését szolgálja. A szakmai továbbképzéshez való hozzáférés garantálását illetĪ relatív egyenlĪtlenségek A szakmai továbbképzésben való részvétel tehát nagy különbségeket mutat a kis- és nagyvállalkozásokban dolgozók (6.8% szemben 49%-kal) között.

II.8.

Értékelési rendszer

A felnĪttek szakmai továbbképzése finanszírozásának sokfélesége különösen nehézzé teszi egy általános értékelési rendszer létrehozását, hiszen minden (állami, regionális és vállalati alapon meghozott) intézkedést az állami hatóságok vagy az intézkedést megvalósító pénzügyi támogató ellenĪrzi. Bizonyos mennyiségň adatot összegyňjt és figyel az Oktatási és a Munkaügyi Minisztérium, valamint a CEREQ és az INSEE. Ezek alapot nyújtanak a felnĪttek szakmai továbbképzése értékeléséhez. A „Képzés 2000” nevň felmérés, melyet a CEREQ, az INSEE, a Munkaügyi Minisztérium és az Oktatási Minisztérium végeztek 2000 márciusában, a munkavállalók képzésekkel kapcsolatos véleményét illetĪen szolgál adatokkal. Ennek alapján a munkavállalók egyharmada vesz részt képzésben minden évben. Ugyanakkor a munkavállalók egynegyede állította, hogy további képzésekre is szüksége lenne, mely azonban nem valósult meg. A válaszok alapján megállapítható, hogy a legalacsonyabb képesítésekkel rendelkezĪ alkalmazottak kevesebb

180

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai képzésben részesülnek, és ugyanakkor kevesebb elégedetlenséget is fejeznek ki, mint más csoportok. Összességében az alkalmazottak 13%-a reménykedik abban, hogy a képzésben való részvétel fizetésemelést fog eredményezni, és a képzést elvégzett alkalmazottaknak 5%-a állította hogy a képzést követĪen megemelkedett a fizetése. A képzések kiértékelése két fĪ szemponton alapult: a foglalkoztatás megvalósulásán, valamint az új foglalkozás minĪségén és stabilitásán. Az értékelésnek ezt a típusát nehéz kivitelezni. Ehhez tulajdonképpen az azonos képzésben részt vett csoportokat kontrollcsoportokkal kellene összehasonlítani (melyek olyan személyeket tartalmaznának, akik nem kaptak képzést, és a képzésben részt vett csoport tagjaihoz hasonló jellemzĪkkel rendelkeznek; ez nyilvánvalóan megvalósíthatatlan).

II.9.

Tervezés és elĪrejelzés: a közös képesítési és képzési követelmények meghatározása és tervezése

Abból adódóan, hogy a hatáskörök most decentralizáltak, valamint hogy a CVT specifikus területén jelenleg rendezĪdnek át, a képesítési igények meghatározását és elĪrejelzését szolgáló eszközök többsége regionális szinten mňködik. Ugyanakkor bizonyos gazdasági ágazatok esetében az állam is támogathatja országos elĪrejelzési tanulmányok elkészítését. A régióknak a területén betöltött felelĪssége vezetette Īket egy CVT politika megtervezésére. A különbözĪ területek koordinálása céljából, melyeken regionális szinten szakmai alap- vagy továbbképzés folyik, a régiók regionális szakképzés-fejlesztési terveket (PRDFP) készítenek. E tervek a térség gazdasági helyzetének figyelembe vételével határozzák meg a fiatalokat és felnĪtteket megcélzó szakképzés középtávú céljait, annak biztosítása érdekében, hogy beléphessenek vagy visszaléphessenek a munkaerĪpiacra, és szakmailag fejlĪdjenek. A Regionális Tanácsoknak a meghatározás folyamata során több eszköz is rendelkezésére áll:

• regionális kutatóközpont (Observatory) által megvalósított foglalkoztatási és képzési elĪrejelzések (OREF);

• tanulmányok, melyeket korábban az állami decentralizáció regionális osztálya végezhetett el; A PRDFP régió általi megalkotásához aktív partneri viszonyra van szükség a szakképzés minden szereplĪje részérĪl. A PRDFP-t a Regionális Tanács fogalmazza meg, az állammal és a munkáltatói-munkavállalói szakmai szervezetekkel egyetértésben. Az együttmňködés lehet törvényes is, például a régió „célalapú szerzĪdést” köthet az állammal és a szakmai ágazatokkal. E több (3-5) évre szóló szerzĪdések a szakmai alap- és továbbképzés koordinált fejlesztését tňzik ki célul a térségben mňködĪ minden szakmai útvonalat illetĪen.

181

Sági Zsolt Egy másik eszköz is rendelkezésére áll a társadalmi partnereknek a képesítési igényekre való elĪrejelzés érdekében: az elĪrejelzĪ kutatási szerzĪdés, mely egy állami szerzĪdés egy adott gazdasági ágazaton belül szervezett munkára. Költségeinek fedezése a két szerzĪdĪ fél társfinanszírozásával történik, célja pedig egy az adott ágazat folyamatban lévĪ gazdasági, technológiai és ipari/termelési változásait felölelĪ áttekintés elkészítése. A 2004. júliusi törvény értelmében minden ágazat felkérést kapott egy foglalkoztatási és képzési elĪrejelzéseket szolgáltató kutatóiroda (Observatory) létrehozására, melynek feladata tanulmányok készítése a foglalkoztatás és a képzés területén.

II.10. A közvetítés alternatív módjai Franciaországban a felnĪttképzés biztosításának számos progresszív, rugalmas formája lézetik. E fejezetben ezeket vesszük sorra.

II.10.1. Nyitott képzés és távoktatás A kirekesztés-ellenes politikával és a „Franciaország felkészítése az információs társadalomba való belépésre” elnevezésň programjával összhangban egy speciális program, a FORE („Nyitott távoktatási és oktatási források”) megalkotására is sor került a nyitott távoktatási programok fejlesztése érdekében. A program hozzájárul:

• az információs társadalomban használatos képzésekhez és eszközökhöz való hozzáférés javításához a társadalom leghátrányosabb helyzetň csoportjai számára;

• a képzés hozzáférhetĪsége feltételeinek javításához az alacsony oktatási infrastruktúrával rendelkezĪ földrajzi területeken élĪk számára;

• a személyes szabadságon és önállóságon alapuló új tudásszerzési folyamatok támogatásához;

• a tanulószervezetek programjuk modernizálására való képességének fejlesztéséhez; • innovatív tapasztalatok terjesztéséhez, különösen a kisvállalkozások irányában. Az állam által létrehozott program részeként országos, mindenki számára nyitott képzések (FOAD) sora indult el. E programok elsĪdleges célja, hogy az oktatási források jobb elosztását biztosítsa országos szinten, s a vidéken élĪk számára jobb hozzáférést biztosítson a képzésekhez. Ma 15 régióban 300 elérési pont mňködik. A FORE program kutatási tevékenységeket is finanszíroz, melyeknek célja IKT-alapú új képzési eljárások kidolgozása igen kis létszámú vállalatok számára. Az individualizált tanulómňhelyek (Personalised Learning Workshops) olyan helyi képzési helyszínek (800 helyszín), amelyek alkalmasak egyéni képzés biztosítására azok számára, akiknek a más programokon keresztül megvalósuló képzésekhez való hozzáférés nehézsé-

182

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai get okoz (földrajzi távolság, korlátozott hozzáférhetĪség, az elĪzetes képzés elégtelensége). E tanmňhelyek fĪleg a FOAD-ra és multimédiára támaszkodnak.

II.10.2. E-tanulás Sok Franciaországban szervezett távoktatási képzés használ e-tanulási eszközöket. Az e-tanulási programok fĪ felhasználói többek között az Oktatási Minisztérium égisze alatt AFPA néven mňködĪ szakmai központok (Association pour la Formation Professionnelle des Adultes, Szövetség a FelnĪttek Szakmai Képzéséért), melyekért a munkaügyi képzĪ központokért felelĪs miniszter és a gazdasági kamara felelĪsek.

II.10.3. Új tanulási környezetek, tanulószervezetek Egyes települések felkínálhatnak tanfolyamokat a földrajzi határaikon belül lakók számára. Ennek legkiemelkedĪbb példája Párizs. E „Városi FelnĪtt-tanfolyamok” (CMA), melyeket Párizs Oktatásügyi Hivatalának egy teljesen külön csoportja szervez, olyan tanfolyamokat kínálnak, melyek az általános oktatás során elnyerhetĪ bizonyítványok megszerzését segítik elĪ, ilyenek például az alsó középfokú oktatást lezáró Brevet és a különbözĪ érettségi vizsgák. A képzések a résztvevĪket szakmai végzettségek megszerzésére is felkészítik, mint amilyenek például a CAP, a BEP és a szakmai érettségi vizsgák. A városi/települési felnĪtt-tanfolyamok folyamatosan igazodnak célcsoportjaik igényeihez. Ma a CMA keretei között 143 területen 345 szinten 30 000 résztvevĪ számára folyik a tanítás. Mindeközben a vállalkozások is egyre növekvĪ mértékben törekednek arra, hogy létrehozzák saját „belsĪ egyetemüket”. Akár azzal a céllal, hogy saját alkalmazottaik készségeit fejlesszék, hogy vállalkozásukat tanulószervezetté alakítsák át, akár az általános mňveltség fejlesztéséért és terjesztéséért, a vállalati egyetemek olyan stratégiai eszközként mňködnek, melynek segítségével a vállalatvezetés összhangot teremthet a készségek és a stratégiai célok között.

II.10.4. Rugalmasság és diƑerenciálás Bizonyos képzĪ intézmények olyan képzési módszereket kínálnak, amelyek kifejezetten az egyéni igényekhez való illeszkedést szolgálják, akár idĪ, akár tartalom tekintetében (CNAM és CPEN). A FelnĪttoktatási Mňszaki Egyetem (Conservatoire national des arts et métiers CNAM) egy tudományos, kulturális és szakmai célokat szolgáló, országos, állami intézmény. A Nemzeti Oktatási és Kutatási Minisztérium fennhatósága alatt mňködve három területért visel felelĪsséget:

• szakképzés felnĪttek számára; • technológiai kutatás és innováció; • a tudományos és mňszaki kultúra disszeminációja. 183

Sági Zsolt A CNAM különlegessége abban áll, hogy esténként és szombati napokon folyó képzéseket kínál. Az intézmény képzésein 400-féle bizonyítvány (szakképesítés, igazolás és diploma) szerezhetĪ. A GRETA szintén olyan individualizált képzést dolgozott ki, mely a képzés elkezdése elĪtt megbeszélt célok sikeres elérésére épül, minden személy számára egyéni tempóban. 1983-ban létrehozták a Standing Basis-t (standing national education centres – CPEN), mely lehetĪvé teszi minden képzési igény egyéni alapon történĪ felvállalását. A központok rugalmas képzéseket kínálnak fel, melyek az egyes szervezetek és egyének korlátaihoz és céljaihoz illeszkednek. Ez azt jelenti, hogy a képzés az év bármely idĪszakában elkezdĪdhet, s egyéni idĪbeosztási lehetĪségek és különbözĪ tanulási módszerek vehetĪk igénybe.

II.11. Az LLL stratégia kialakítása és végrehajtása Franciaországban Az állam és a társadalmi partnerek voltak a fejlesztés fĪ hajtóerĪi a stratégia elkészítésében, amely figyelmet szentel az összes szóba jöhetĪ dimenziónak és célcsoportnak. Ahogyan más tagállamokban, úgy Franciaországban is, az LLL stratégia kialakítása egy tagállami értelmezésen alapult, amihez a külsĪ impulzust az Európai Unió szintjén született tanulmányok és közlemények adták. A belsĪ diagnózis segített azonosítani a számos, a képzéshez való hozzáférésben megmutatkozó egyenlĪtlenség létét, az átláthatóság hiányát, a szegmentálódás felé haladó trendet, a rendszer komplexitását, az intézmény felelĪsségek keveredését, párhuzamosságait, a ráfordítások stagnálását, a teljesítmények értékelésének hiányát, és általában véve a hitelesség hiányát a felnĪttképzésben. Az európai foglalkoztatási stratégia 1997-tĪl folyó kialakítása, amely a legelejétĪl nagy fontosságot tulajdonított az emberi erĪforrások fejlesztésének, valamint a 2001 elsĪ felében a Bizottság LLL memorandumáról folytatott konzultációs folyamat mind-mind dinamizáló tényezĪk voltak a mindent magába foglaló, és konzisztens LLL stratégia kialakítására irányuló franciaországi közös gondolkodásban. A felállított diagnózis a reform, vagy inkább a francia felnĪttképzés új alapokra helyezésének szükségességét mutatta ki, és az egész életen át tartó oktatás és képzés felé fordította azt, válaszul az állampolgárok és a gazdaság elvárásaira. Az alábbi irányok járulhatnak hozzá a sikeres reformhoz:

• a partnerség kiterjesztése a különbözĪ szereplĪk (állam, helyi hatóságok, társadalmi partnerek, foglalkoztatási szektorok, vállalkozások és magánszemélyek) között a nemzeti szinttĪl a regionálisig és helyi szintig;

184

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai

• a szakmai alapképzés és továbbképzés jobb összekapcsolása a gazdaság és a munkaerĪpiac igényeivel;

• a fiatalok képzésének és munkaerĪpiacra való belépésének javítása, elsĪsorban a tanulószerzĪdés használatával. A célkitňzések közé tartozik, hogy biztosítsák a szakképzési képzési útvonalakat, megengedve az egyéneknek, hogy jobban kontrollálják a szakmai mobilitásukat az aktív korban, és végül határozott és fókuszált akciók végrehajtása a nehéz helyzetben lévĪ csoportoknak: képzettség nélküli fiatalok, pályájuk második felében lévĪ munkavállalók, álláskeresĪk, írástudatlansággal küzdĪ személyek. A reform célul tňzi ki továbbá a képzéshez való hozzáférés lehetĪségeinek növelését azoknak, akik legjobban rá vannak szorulva, és a legmesszebb vannak az intézményrendszertĪl, valamint javítani kívánja a szakképzés minĪségét, és államilag biztosítani az értékelés és a vizsgálat eszközeit mind nemzeti, mind európai szinten. A francia LLL stratégia megvalósításában fontos prioritás a különbözĪ tanulmányi utak fejlesztése, és a nyitott tanulási környezet biztosítása. Ez nagy változást jelent a francia oktatási rendszer különbözĪ szintjein, akár az alsó középfokú iskolákat nézzük, ahol a legnagyobb siker valószínňsíthetĪ, akár a felsĪ középfokú oktatásban, ahol a cél az, hogy figyelembe vegyék a profilok és kimenetek típusainak összetettségét. Minden, a szakképzésben résztvevĪ fiatal számára lehetĪvé vált, hogy évente 6-8 hétig vállalati helyszíneken képzésben részesüljön, az IKT használata széleskörňvé vált, ami lehetĪvé tette individualizált képzési programok összeállítását. Ami a felnĪttképzést illeti, a nemzeti oktatási rendszer az erĪfeszítéseit az álláskeresĪkre összpontosítja. Az LLL részeként a Nemzeti Oktatási Minisztérium rugalmas képzési formákat ajánl, amelyek a felnĪttek vagy fiatal felnĪttek számára lett kialakítva, munka mellett vagy más módon is igénybe vehetĪ képzésként. A GRETA tagjai személyre szabott képzéseket kínálnak az olvasás-szövegértés, francia, mint idegen nyelv vagy a társadalmi és szakmai integrációt célzó programokkal. Franciaország elkötelezte magát egy mindent átfogó aktív öregedési stratégia kifejlesztése mellett. Egy fontos szakasz volt ebben a Nemzeti Inter-professzionálódási Egyezmény megkötése 2003-ban, amelyet a már szintén említett Egész életen át tartó szakképzésrĪl szóló törvény helyezett újabb dimenzióba. A társadalmi partnerek prioritásokat határoztak meg az idĪsebb munkavállalók tekintetében: kötelezĪ készségfelmérés a munkában eltöltött 20 év után 45 évtĪl kezdĪdĪen alkalmazva; az elĪzetes tapasztalatot jutalmazó egyetemi kreditekhez való kiemelt hozzáférés. Lehetségessé vált a toborzás a „professzionalizálódási szerzĪdésre” (váltakozó képzésre szolgáló szerzĪdés), és a „professzionalizálódási” szakaszokra. Az állam támogatást biztosít adómentességek juttatásával a 45 év feletti munkanélkülieket támogató szerzĪdések esetén. A Szakmaközi szerzĪdés biztosítja az idĪsebb munkavállalók számára, hogy mint priorizált célcsoportot vegyék figyelembe a képzéshez való hozzáférés célkitňzései között amelyeket az ágazati tárgyalások során rögzítettek.

185

Sági Zsolt Az ágazatok és a vállalatok számára az állam eszközöket kínál, hogy megelĪzzék az idĪs munkavállalók képzettségének leépülését (tanácsadás a KKV-k számára, részletesen vizsgálva az újszerň munkaköröket és a készség menedzsment terveket, elkötelezĪdés a képzések fejlesztése terén, elĪretekintési kutatási szerzĪdések. Az Európai Szociális Alap és az EQUAL program közös finanszírozási lehetĪségeket kínál az idĪsebb munkavállalókat célzó képzések számára.

Irodalomjegyzék Kiadványok Les fiches pratiques de la formation continue Centre INFFO Saint-Denis-La-Plaine : Centre INFFO, 2005, 1180 p. classeur + mises à jour mensuelles ISBN 2-84821-049-4 L’abonnement au recueil version papier donne également accès à la base de données des Fiches pratiques proposée sur le site du Centre INFFO : http://www.centre-inƑo.fr/ L’organisation de la formation professionnelle continue [en France] Rapport réalisé par le Centre INFFO sur la demande du CEDEFOP Saint-Denis-La Plaine : Centre INFFO, février 2005 http://www.centre-inƑo.fr/maq100901/europe/refer/refer003.htm Travail réalisé dans le cadre du projet eKnowVet (KMS). La formation professionnelle en France : présentation synthétique Rapport réalisé par le Centre INFFO sur la demande du CEDEFOP Saint-Denis-La Plaine : Centre INFFO, février 2005 http://www.centre-inƑo.fr/maq100901/europe/refer/refer003.htm Travail réalisé dans le cadre du projet eKnowVet (KMS). Projet de loi de finances pour 2005 : formation professionnelle Ministère des AƑaires sociales, du Travail et de la Solidarité Paris : Imprimerie Nationale, 2004, 200 p. http://alize.finances.gouv.fr/budget/plf2005/jaunes/911.pdf Plannational d’action pour l’emploi 2004 - France Ministère des AƑaires sociales, du Travail et de la Solidarité

186

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai Paris : Ministère des AƑaires sociales, du Travail et de la Solidarité, octobre 2004, 166 p. http://europa.eu.int/comm/employment_social/employment_ strategy/nap_2004/nap2004fr_fr.pdf National Action Plan for Employment 2004 - France Ministère des AƑaires sociales, du Travail et de la Solidarité Paris : Ministère des AƑaires sociales, du Travail et de la Solidarité, october 2004, 176 p. http://europa.eu.int/comm/employment_social/employment_ strategy/nap_2004/nap2004fr_en.pdf Réforme de la formation professionnelle : les clés pour réussir sa mise en Ĵuvre Marc Dennery Issy-lès-Moulineaux : ESF, 2004, 232 p. (Formation permanente) Evaluation des politiques régionales de formation professionnelle initiale et continue : 2000-2002 CCPR. Comité de coordination des programmes régionaux d’apprentissage et de formation professionnelle continue ; CEREQ. Centre d’études et de recherches sur les qualifications ; François Mouterde, Georgie Zarca, Jean-Jacques Arrighi, Céline Gasquet, Valérie Roux, Patrice Caro Paris : CCPR, 2004, 274 p. + CD-ROM http://www.ccpr.gouv.fr/trvcours/docueval/evaluation_1ers_resultats_gse.zip Le contrôle de la formation professionnelle en 2001 et 2002 Ministère de l’emploi, du travail et de la cohésion sociale Paris : La Documentation française, 2004, 117 p. (Bilans et rapports) France, portrait social INSEE. Institut national de la statistique et des études économiques Paris : INSEE, 2004, 272p. (Références) ISBN 2-11-068263-9 La Formation des enseignants et des formateurs en France Rapport réalisé par le Centre INFFO sur la demande du CEDEFOP Saint-Denis-La Plaine : Centre INFFO, juillet 2004, 47 p. http://www.centre-inƑo.fr/maq100901/pdf/refer_rapport4.pdf Travail réalisé dans le cadre du projet KMS/eKnowVet. La formación profesional continua en Francia : Beneficiarios, Fondo, Organismos de formación, Organismos de información Centre-INFFO. Centre pour le développement de l’information sur la formation permanente

187

Sági Zsolt Paris : Centre INFFO, Deciembre 2003, 18 p. http://www.centre-inƑo.fr/maq100901/pdf/anglais/formacionProfessional_es.pdf Continuing vocational training in France = beneficiaries, funds, information providers, training providers, statistics Centre-INFFO. Centre pour le développement de l’information sur la formation permanente Saint-Denis-La Plaine : Centre INFFO, June 2003, 18 p. http://www.centre-inƑo.fr/maq100901/pdf/anglais/Continuing.pdf Une version mise à jour de cette brochure est prévue au cours de l’année 2005. Accord national interprofessionnel [ANI] du 5 décembre 2003 relatif à l’accès des salariés à la formation tout au long de la vie professionnelle Décembre 2003 http://www.centre-inƑo.fr/v2/cpnfp/NT327642.phtml Accord signé par l’ensemble des organisations patronales (Medef, CGPME, UPA) et syndicales (CFDT, CFTC, CGT, FO, CFE-CGC) représentatives au plan national. Accord national interprofessionnel [ANI] du 20 septembre 2003 relatif à l’accès des salariés à la formation toutau long de la vie professionnelle Septembre 2003, 50 p. http://www.centre-inƑo.fr/maq100901/pdf/accord_interprofessionnel2003.pdf http://www.travail.gouv.fr/actualites/pdf/formation.pdf Accord signé par l’ensemble desorganisations patronales (Medef, CGPME, UPA) et syndicales (CFDT, CFTC, CGT, FO, CFE-CGC) représentatives au plan national. Organisme de formation : création et fonctionnement : guide technique 2002 Hélène Clédat; Centre INFFO Saint-Denis-La Plaine : Centre INFFO, 2002, 330 p. + mise à jour 2003 (28 p.) ISBN 2-911577-88-4 Une version mise à jour de ce guide est prévue au cours de l’année 2005. Folyóiratban megjelent publikációk Une légère baisse des dépenses de formation professionnelle en 2002 Premières informations et Premières synthèses, n° 09.1, mars 2005, 7 p. http://www.travail.gouv.fr/publications/picts/titres/titre2345/integral/2005.03-09.1.pdf Le marché de la formation professionnelle continue : un léger ralentissement de l’activité en 2002 Anne Sellier Premières informations et Premières synthèses, n°05.3, février 2005, 8 p. http://www.travail.gouv.fr/publications/picts/titres/titre2320/integral/2005.02-05.3.pdf

188

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai Les stages de formation pour demandeurs d’emploi financés par l’Etat en 2003 Aurore Fleuret Premières informations et Premières synthèses, n° 04.2, janvier 2005, 4 p. http://www.travail.gouv.fr/publications/picts/titres/titre2316/integral/2005.01-04.2.pdf Les chômeurs accèdent 2 fois moins que les salariés à la formation continue, mais pour des durées 4 fois plus longues Didier Gélot ; Claude Minni Premières informations et Premières synthèses, n° 51.2, décembre 2004, 5 p. http://www.travail.gouv.fr/publications/picts/titres/titre2285/integral/2004.12-51.2.pdf Statuts des formateurs et marchés de la formation continue Frédéric Séchaud BREF CEREQ, n° 213, novembre 2004, 4 p. ISSN 0758 1858 http://www.cereq.fr/cereq/b213.pdf Plan national d’action pour l’emploi 2004 - Annexe Statistique - Indicateurs de suivi et d’évaluation Christine Charpail (coordination) Document d’études DARES, n° 88, novembre 2004, 87 p. http://www.travail.gouv.fr/etudes/pdf/DE88.pdf Formation professionnelle : participation financière des employeurs Odile Aube ; Astrid Guillaume ; Cabinet Willems Consultants Liaisons sociales Numéros spéciaux, supplément au n° 14246 du 29 octobre 2004 de Liaisons sociales Quotidien, pp. 5-98 ISSN 1271-6782 La formation continue dans les trajectoires d’emplois précaires - Enquête formation continue 2000 Coralie Perez, Gwenaëlle Thomas NEF - Notes emploi formation, n° 19, octobre 2004, 39 p. ISBN 2-11-094749-7 ISSN 1764-4054 Sommaire àl’adresse : http://www.cereq.fr/pdf/NEF19.pdf L’action de se former et son initiative Jacques Trautmann NEF - Notes emploi formation, n° 18, septembre 2004 ISBN 2-11-094879-5 ISSN 1764-4054 Sommaire à l’adresse suivante : http://www.cereq.fr/pdf/NEF18.pdf

189

Sági Zsolt Formation professionnelle : organiser le départ en formation des salariés Odile Aube ; Astrid Guillaume Liaisons sociales Numéros spéciaux, supplément au n° 14187 du 30 juillet 2004 de Liaisons sociales Quotidien, pp. 5-105 ISSN 1271-6782 ISBN 2-87880-591-7 Aux origines de l’inégale appétence des salariés pour la formation Christine Fournier BREF CEREQ, n° 209, juin 2004, 4 p. ISSN 0758 1858 http://www.cereq.fr/cereq/b209.pdf Loi du 4 mai 2004 : la „formation professionnelle tout au long de la vie” entre dans le Code du travail Patricia Gautier-Moulin (coordination) INFFO Flash, supplément au n° 636, 1er-15 mai 2004, 41 p. Le nouveau droit de la formation : accord national interprofessionnel du 20 septembre 2003 - loi du 4 mai 2004 Jean-Marie Luttringer (direction) [et al.] Droit social, n° 5, mai 2004, pp. 449-540 ISSN 0012-6438 Formation : la réinventer - Dossier coordonné par Daniel Croquette ; Elisabeth Provost Personnel, n° 449, mai 2004, pp. 16-54 ISSN 0223-5692 Loi n° 2004-391 du 4 mai 2004 relative à la formation professionnelle tout au long de la vie et au dialogue social Journal OƔciel Lois et Décrets, n° 105, du 5 mai 2004, pp 7983-7998 http://www.legifrance.gouv.fr/WAspad/UnTexteDeJorf?numjo=SOCX0300159L Certifications professionnelles : les partenaires sociaux impliqués dans la construction de l’oƑre Chantal Labruyère BREF CEREQ, n° 208, mai 2004, 4 p. ISSN 0758 1858 http://www.cereq.fr/cereq/b208.pdf Formation professionnelle continue : plan de formation, droit individuel à la formation (DIF), contrat et période de professionnalisation, bilan de compétences, congé individuel

190

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai de formation (CIF), validation des acquis de l’expérience (VAE) Social Pratique Bimensuel, n° 408 supplément mensuel, 10 avril 2004, 87 p. ISSN 0769-055X La formation dans les entreprises : entre réflexe et stratégie Renaud Descamps BREF CEREQ, n° 207, avril 2004, 4 p. ISSN 0758 1858 http://www.cereq.fr/cereq/b207.pdf Accord national interprofessionnel du 20 septembre 2003 : un nouvel élan pour la formation des salariés Centre INFFO INFFO Flash, supplément au n° 624, 1er-15 novembre 2003, 20 p. ISSN 0397-3301 La formation professionnelle continue financée par les entreprises : exploitation des déclarations fiscales des employeurs n°2483- Année 2000 Elyes Bentabet ; Christelle Gauthier ; Isabelle Marion ; avec la collaboration de Carole Tuchszirer (Ires) CEREQ Documents série observatoire, n° 172, juillet 2003, 90 p. ISSN 1249-5107 ; ISBN 2-11-093543-X [Des éléments pour l’année 2000 sont également disponibles sur le site : http://www.cereq.fr/cereq/2483/2483.htm ] Repenser la formation : dossier CEREQ. Centre d’Etudes et de Recherches sur les Qualifications Formation emploi, n° 81, janvier-mars 2003, pp. 27-138 ISSN 0759-6340 Les français et la formation continue : statistiques sur la diversité des pratiques Christine Fournier ; Marion Lambert ; Coralie Perez CEREQ Documents série observatoire, n° 169, novembre 2002, 130 p. ISSN 1249-5107 ; ISBN 2-11-093546-4 Résultats de l’enquête formation continue 2000 réalisée conjointement par le CEREQ et l’INSEE. Institut National de la Statistique et des Etudes Economiques. [Sur cette enquête, voir également la page : http://www.cereq.fr/cereq/fc2000/Default.htm#Haut ] Métier, accès à la formation continue et mobilité professionnelle Frédéric Lainé Premières informations et Premières synthèses, n° 24.1, juin 2002, 8 p. http://www.travail.gouv.fr/publications/picts/titres/titre1694/integral/2002.06-24.1.pdf

191

Sági Zsolt Formation continue et insertion : un taux d’accès élevé et des formations qualifiantes après la fin des études Didier Gélot ; Claude Minni Premières informations et Premières synthèses, n° 10.2, mars 2002, 8 p. http://www.travail.gouv.fr/publications/picts/titres/titre2248/integral/2002.03-10.2.pdf Un panorama de la formation continue des personnes en France Christine Fournier ; Saïd Hanchane ; Marion Lambert ; Coralie Perez ; Michel Théry ; Gwenaëlle Thomas BREF CEREQ, n° 172, février 2001, 4 p. ISSN 0758 1858 http://www.cereq.fr/cereq/b172.pdf Weboldalak Ministère de l’Emploi, du Travail et de la Cohésion sociale http://www.emploi-solidarite.gouv.fr Volet Travail - Emploi http://www.travail.gouv.fr/index.asp Volet Formation professionnelle http://www.travail.gouv.fr/formation.html La Loi relative à la formation professionnelle tout au long de la vie et au dialogue social http://www.travail.gouv.fr/formation/loi40504.html Le contrat de professionnalisation http://www.travail.gouv.fr/dossiers/Contratpro/index.html Publications de la DARES. Direction de l’Animation de la Recherche, des Etudes et des Statistiques http://www.travail.gouv.fr/etudes/etudes_h.html Ministère de l’Education nationale, de l’Enseignement supérieur et de la Recherche http://www.education.gouv.fr/index.php Formation continue : la formation des adultes dans les GRETA http://www.education.gouv.fr/fp/greta.htm ÉduSCOL : le site pédagogique du Ministère de l’Education nationale http://www.eduscol.education.fr/

192

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai Voir dans la rubrique „ Sommaire „ la rubrique consacrée à la formation des adultes et aux GRETA Formation des adultes - GRETA http://eduscol.education.fr/D0001/theme12.htm Centre INFFO. Centre pour le développement de l’information sur la formation permanente http://www.centre-inƑo.fr Voir notamment les rubriques sur le Dispositif de formation et les Ressources documentaires. Centre INFFO. Center for information on continuing vocational training http://www.centre-inƑo.fr/maq100901/anglais/accueil.htm A quick and synthetic approach of the French vocational training system (at the national and regional levels), key figures and bibliographical references (documents in english). CEREQ. Centre d’Etudes et de Recherches sur les Qualifications http://www.cereq.fr/ Voir notamment les rubriques Etudes et recherches, ainsi que le Portail documentaire. Exploitation des déclarationsfiscales n° 24-83 „ L’exploitation des déclarations fiscales n° 24-83 est, depuis la loi fondatrice de 1971, l’élément le plus ancien et le plus régulier dans la production statistique sur la formation professionnelle continue. Cette source permet de fournir des indicateurs sur les dépenses des entreprises (de 10 salariés et plus)… „. Les résultats des années 1995 à 2002 sont proposés sur le site du CEREQ http://www.cereq.fr/cereq/2483/2483.htm Enquête „ Formation continue 2000 „ „Alors que la majorité des sources actuelles sur la formation continue porte sur les entreprises, cette étude analyse la formation continue en partant des individus, qu’ils aient eƑectué une formation ou non. L’intérêt est d’observer leur attitude face à la formation continue, les contraintes pesant sur l’accès à la formation et les pratiques de ceux eƑectuant des formations.” http://www.cereq.fr/cereq/fc2000/Default.htm

193

Sági Zsolt

III. A felnĪttképzés rendszere az Egyesült Királyságban III.1.

A felnĪttképzés rendszerének fejlĪdése

A felnĪttoktatás és a szakmai továbbképzés (continuing vocational education and training, CVET) régi és gazdag hagyományokra tekinthet vissza az Egyesült Királyságban. 1945 után egy látványos váltás volt megfigyelhetĪ a gyakorlati tanulástól a szabadidĪ-alapú tanulás felé, ugyanakkor azokat nem vonzotta a felnĪttoktatás, akik a legkevesebbet hasznosítottak az alapoktatásból. Az 1970-es évektĪl intézkedések egész sora próbált ezen a területen megoldásokat találni. Az 1980-as évek eleje óta egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az Egyesült Királyság készség-szükségleteit nem töltheti be csupán a munkaerĪpiacra belépĪ fiatalok felkészítésével. Az 1988-as White Paper, Employment (Fehér Könyv a Foglalkoztatásról) nyomán az 1990-es években a kormányszervezeteket érintĪ reformok sorozata született meg azzal a céllal, hogy a munkáltatói és üzleti prioritások szerepet és befolyást nyerhessenek a felnĪttoktatásban és -képzésben. Az Egyesült Királyság kormányának 1997-ben történt megválasztása óta egyre inkább elismerik a társadalmi befogadás, a polgári, közéleti, és egyéni fejlĪdés fontosságát mint az oktatás állami támogatásra érdemes céljait. A „tanuló társadalom” most kívánatos társadalmi és gazdasági célként, az egész életen át tartó tanulás egységes megközelítéséhez kifejlesztett stratégia pedig mint az ennek eléréséhez szükséges eszköz jelenik meg. A kormány által 1998-ben kiadott The Learning Age consultation paper (Tanulás Éve konzultációs dokumentum) néhány elemzĪ szerint politikai vízválasztó. EttĪl kezdve még nagyobb figyelem irányul a tanulási lehetĪségek minden formájának szélesítésére, beleértve a továbbtanulást és a felsĪoktatást is. A 2003. júliusi Skills Strategy (Készségstratégia) a kormány programját tette közzé az Egyesült Királyság és fĪ gazdasági versenytársai közötti készség-eltérések vonatkozásában. Ez egy olyan radikális stratégiát jelent a kormány és kulcspartnerei számára, amelynek célja olyan készségek követelmény-vezérelt biztosítása, amelyek a megújult szakképesítések megszerzése során elismerhetĪk, és amelyeket a munkaáltatók szükségletei irányítanak A stratégia célja az Egyesült Királyság mint a világ egyik vezetĪ gazdasági szereplĪje helyzetének megerĪsítése azáltal, hogy biztosítja a munkavállalók számára azon készségeket, amelyek alkalmazhatóvá és személyesen is kiteljesedetté teszik Īket. Ennek érdekében új készség-szövetségek (skills alliances) épülnek, amelyekben minden munkáltató, alkalmazott és állampolgár szerepet kap.

194

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai A stratégia egymáshoz kapcsolódó intézkedéseket tartalmaz annak érdekében, hogy elháruljanak az akadályok az egyének tanulásban és támogatásban való részvétele útjából, valamint hogy újra azon készségek ellátására koncentrálódjon az állami befektetés, amelyekre a legnagyobb szükség van – ez nevezetesen az elsĪ teljes 2. szintň képesítésre (az alkalmazhatósághoz szükséges készségek szintjére), speciális hiányterületeken pedig a 2. szintnél magasabb képesítésekre való általános jogosultságot jelenti. A készségstratégia az Egyesült Királyság egyénei és munkaadói készségfejlesztésébĪl származó gazdasági elĪnyökön túlmenĪen azon szociális elĪnyöket is számba veszi, amelyek a magasabb szintň készségek, különösen „Az élethez szükséges készségek” („FelnĪttek alapkészségeiért”, Adult Basic Skills stratégia) és a foglalkoztathatósághoz szükséges készségek eredményei. Az újonnan alakult Ágazati Készségtanácsok az általuk képviselt ágazatok az általuk képviselt ágazat munkavállalóiért és velük együttmňködve végzik tevékenységüket. Céljaik:

• Az ágazatukban megfigyelhetĪ nemzetközi és országos tendenciák magas szintň elemzése munkaerĪ, készségek és produktivitás tekintetében.

• A szükséges készségeket meghatározó foglalkozási sztenderdek kidolgozása az ágazaton belül, korszerň, magas színvonalú képzések és képesítések kifejlesztése érdekében.

• Együttmňködni és tárgyalni a munkaadókkal Ágazati készség-megállapodások (Sector Skills Agreements) létrehozása során. Walesben sok eredményt és tendenciát az A Winning Wales és a Skills and Employment Action Plan 2 (Egy GyĪztes Wales, Készségek és Foglalkoztatás Cselekvési terv 2 2005) elnevezésň politikai dokumentumok fogalmaznak meg. Összességében az oktatási és képzési rendszer jelenleg fontos szakmapolitikai változásokkal és dinamikus újraszervezĪdéssel jellemezhetĪ. A szakmapolitikai változások a speciális felnĪtt csoportok hiányzó készségeit és a fiatalok szakképzését célozzák. Széleskörň oktatási programokat fejlesztettek ki mind az informális keretek között folyó készségfejlesztés, mind a felnĪttek formális szakképesítéseire. A szervezeti változások egyik célja, hogy az oktatási rendszert adaptívabbá tegyék a munkaerĪ-piaci igények felé és kevésbé jellemezze a forrásorientáltság. Ebben az összefüggésben az Oktatási és Szakképzési Minisztérium, és az Oktatási és Szakképzési Tanács felelĪs a munkaerĪ-piaci képzésekért. A munkaadói igények és az egyéni foglalkoztathatóság összeillesztése vált a felnĪttképzési és felnĪttoktatási szakpolitika átfogó céljává. A keresleti oldal szempontjai azonban nem állíthatják meg a munkaadók által igényelt készségek biztosításának folyamatát. Mind a munkaadóknak, mind a szolgáltatóknak szükségük van támogatásra – az elsĪ csoportnak az elvárásaik kialakításához és kifejezéséhez, a második csoportnak pedig, hogy képessé tegyük Īket a munkaadói igények hatékony kielégítésére. Fontos szempont a megfelelĪ információkkal való ellátás, a tanácsadás és orientáció biztosítása, hogy növekedjék Angliában a képzésben való részvétel.

195

Sági Zsolt

III.2. A jelen irányzatai, vitái és perspektívái Az alap- és továbbképzésben egyre növekvĪ hangsúly van a követelményeknek való hatékony és rugalmas megfelelésen, illetve azon, hogy a képzési lehetĪségek készen elérhetĪvé váljanak a tanulók számára. Ez magába foglalja:

• a munkaadók készség-szükségleteinek betöltését (például az egész országra kiterjedĪ •

• • • • •

Sector Skills Development Agency, Ágazati Készségfejlesztési Hivatal, és Sector Skills Councils Ágazati Készségtanácsok létrehozása,); az alapoktatás során elért tudásszint maximalizálása érdekében tett erĪfeszítéseket, különösen az alapvetĪ olvasási, írás- és számolási készségek területén – azzal a hosszú távú céllal, hogy az élet késĪbbi szakaszaiban a lehetĪ legkisebb mértékň legyen a tanulástól való eltávolodás; az alapkészségekre irányuló képzésre fektetett hangsúlyt; az oktatásból és képzésbĪl kirekesztĪdött fiatalok tanulásra ösztönzéséhez szükséges eszközök megtalálását; a tanulási lehetĪségek új formáinak kifejlesztése iránti elkötelezettséget, korszerň technológiák felhasználását a tananyagfejlesztés hatékonyságának javításáért, a hozzáférési problémák leküzdéséért és a tanulás kisebb egységekre bontással való megkönnyítéséért; több közvetítĪ bevonását a tanulási tevékenységek és részvétel támogatásába, a közösségi tanulási tevékenységek állami támogatásával; támogatás a nem-hagyományos tanulókat vonzó, toborzó és megtartó szolgáltatók elismerésére és többletköltségeinek;

III.3. Intézményrendszer, képzési formák A felnĪttképzés, felnĪttkori tanulás és az ún. post-secondary oktatás szereplĪinek kategóriája sok különbözĪ aktort foglal magába. Miután a felnĪttkori tanulás-tanításhoz kapcsolódó szakpolitikákat folyamatos változás és fejlĪdés jellemzi, folyamatosan változik - új intézmények és szervezetek létrehozásával - az egész életen át tartó tanulás színtere is. A felnĪttkori tanulásba/képzésbe bevont intézmények jelentĪs része napjainkban jött létre. Az Oktatási és Szakképzési Minisztérium (DfES), ill. a Munka- és Nyugdíjügyi Minisztérium (DWP) viszonylag új tárcáknak számítanak. Az Oktatási Minisztérium a korábbi Oktatásés Foglalkoztatásügyi Minisztérium oktatási területét vette át A Munka- és Nyugdíjügyi Minisztérium 2001-ben alakult, és felelĪssége kiterjed a munkanélküliekre és a különbözĪ ellátásokban részesülĪ inaktív népességre. A szakképzési, képzési szakpolitikai formálásában a leginkább az Oktatási és Szakképzési Minisztérium érintett. A 16 éven felüliek oktatásáért és szakképzésért felelĪs legfontosabb szervezet az Oktatási és Szakképzési Tanács (Learning and Skills Council – LSC). Az LSC az elsĪ szervezet az Egyesült Királyságban, amely azzal a törvényi feladattal rendelkezik, hogy a munkaadókat bevonja a felnĪttképzésbe, és vezetĪ szerepe van a nemzeti versenyképesség és ter-

196

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai melékenység növelésében. Az 1999-ben létrehozott szervezet felel az összes post-secondary szakképzési és oktatási formáért Angliában (amely nem foglalja magába a felsĪoktatást). Az LSC felelĪs az információs, tanácsadási és pályaorientációs (IAG) tevékenységekért, valamint a helyi ilyen jellegň partneri szervezetek hálózatba szervezésért, amelyek a felnĪttek (20 éve feletti népesség) számára ingyenes szolgáltatásokat biztosítanak. A Mňszaki Egyetem Ufi/learndirect egysége is fontos partner e tekintetben. Meg kell még említeni még a MinĪségügyi és Tantervügyi Hatóságot (QCA) is. Utóbbi felelĪsségi körébe esik a Nemzeti Képzési Jegyzék fenntartása. A QCA akkreditálja a tanulási igényeken és a fejlesztésen alapuló szakképesítéseket, amelyek a megfelelĪ mérési módszerek által megerĪsített foglalkoztatási standardok kialakításához szükségesek. Az Ágazati Szakképzési Fejlesztési Ügynökség (SSDA) 2002 óta mňködik, és irányítja a munkaadók által vezetett ágazati készségtanácsokat (SSC-k) vagy összefoglaló nevükön a képesítések gazdasági hálózatait (SfBN). Az SfBN célja, hogy fejlessze a képzés minĪségét és kialakítsa az ún. ágazati készség-megállapodásokat, amelyek azonosítják a fĪ képzési témákat, és választ adnak a munkaadók igényeire. A fenti megállapodások célja önkéntes kollektív egyezség kialakítása és a készségek fejlesztése, valamint a termelékenység érdekében kifejtett tevékenységek. A hálózat meghatározza továbbá minden ágazatban a szakképesítések foglalkoztatási követelményeit, amelyek a képesítések és képzések alapjául szolgálnak. A munkaerĪ-piaci politikák területén a legfontosabb szereplĪ a Jobcentre Plus (JCP). A Munkaés Nyugdíjügyi Minisztérium irányítja a szervezetet, amely helyi központokon keresztül szolgáltat. Általánosságban kijelenthetĪ, hogy a JCP felelĪs mindazon személyek képzéséért, akik munkanélküliként vagy inaktív szereplĪként vannak jelen a munkaerĪpiacon. A szakszervezetek is be vannak vonva a képzések fejlesztésébe, elsĪsorban a munkahelyi képzések tekintetében. A Szakszervezeti Oktatási KépviselĪk hálózata e célból jött létre. A Szakszervezeti Oktatási KépviselĪknek törvényes joga, hogy a munkaidejük egy részét a fenti feladatokra fordítsák. További támogatással is segítik a szakszervezetek oktatással kapcsolatos tevékenységét: az LSC által irányított Szakszervezeti Oktatási Alappal. A Nemzeti Foglalkoztatási Bizottság egy munkaadók által irányított testület, amely a kormány minisztereinek tevékenységét segíti tanácsadó fórumként a kormányzati munkaerĪpiaci politikák és programok végrehajtása terén. A Bizottság a Szakképzési Stratégia végrehajtásába is bevonásra került, ahol vizsgálta azokat az intézkedéseket, amelyek erĪsítették az együttmňködést az oktatási és munkaerĪ-piaci rendszerek között. Érdemes még megemlíteni a Kisvállalkozások Szolgálatát (Small Business Service - SBS), amely a Business Link hálózaton keresztül szolgáltatások széles körét biztosítja a kisvállalkozások számára.

197

Sági Zsolt Regionális szinten fontosak a regionális fejlesztési ügynökségek (RSP-k) által vezetett regionális szakképzési partnerségek (RSP-k), amelyek az ügynökségeknek jelentenek. Az RSP-k magukba foglalják az LSC, a Jobcentre Plus, a Kisvállalkozások Szolgálata (SBS) és az Ágazati Készség Fejlesztési Ügynökség (SSDA) képviselĪit. Az RSP-k célja olyan integrált akciók kivitelezése, amelyek szakképzést, a képzést, az üzleti támogatásokat és foglalkoztatási szolgáltatásokat foglalják magukba a regionális szinten. A FelnĪttképzési FelügyelĪség (ALI) a felnĪttképzési szolgáltatások minĪségének független értékelését biztosítja. Az ALI ellenĪrzi és vizsgálja az összes munkahelyi képzést, a felnĪttképzést a közösségi tanulást, valamint az LSC által a z 16 éven felülieknek biztosított ún. learndirect szolgáltatást, továbbá a Jobcentre Plus szolgáltatásait. Eljár a fĪiskolákon a 19 év felettieknek biztosított felnĪttképzési tevékenységek esetén is. A vizsgálatok, ellenĪrzések 4 éves ciklusban valósulnak meg, az értékelési osztályzatok a kiválótól a nagyon gyengéig terjednek. A nem megfelelĪen finanszírozott képzéseket újból ellenĪrzik. Utolsóként említést érdemel a Szakképzési Szövetség, amelyet annak érdekében hoztak létre, hogy összehozza az oktatási és képzési ügyekben érintett 4 minisztériumot – Oktatási és Szakképzési Minisztérium, Munka- és Nyugdíjügyi Minisztérium, Kereskedelmi és Ipari Minisztérium, és a Kincstár - a Készség Stratégia végrehajtásának irányítására. Ez a szövetség egy fórumba gyňjti a végrehajtásban szereplĪ kulcspartnereket a Brit Ipari Konföderációval (CBI), a Szakszervezetek Kongresszusával (TUC) és a Kisvállalkozások Tanácsával, mint a szociális és gazdasági partnerekkel.

III.4.

Finanszírozási formák

Az ösztöntĪk széles köre áll rendelkezésre az alacsony képzettségňek tanulási részvételének növelése érdekében. Az Egyesült Királyság a potenciális tanulókat ingyenes szolgáltatások biztosításával próbálja a tanulásra csábítani. Ennek formái sokfélék: az oktató/képzĪ szervezetek anyagi támogatása, egyéni pénzügyi ösztöntĪk, a munkaadók ösztönzésének formái.

III.4.1. Tandíj-mentes kurzusok és kedvezmények Általánosságban elmondható, hogy az egyéni tanulási támogatások az intézményeken keresztül kerülnek szétosztásra. Ezen a módon támogatott képzések állnak rendelkezésre, de más finanszírozási mechanizmusokat is használnak. Egy Egyéni Tanulói Számla program 2000. szeptemberétĪl 2001. novemberéig tartott Angliában, hasonmásaival Észak-Írországban, Skóciában és Walesben. Az egyéni számla elképzelés továbbfejlĪdhetett az egyéni tanulási számlákból finanszírozott képzések modelljévé vagy a tanulási idĪszak megélhetési költségeit részben közfinanszírozási alternatívájává.

198

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai A koncepcióról azonban kiderült, hogy sokkal inkább virtuális számlaként volt használatos, mintsem valós számlaként. KésĪbb 80%-os kedvezményt (alapfokú IT képzések speciális listája alapján, továbbá matematikai kurzusok), és 20%-os kedvezményt (az elszámolható képzések széles körének költségébĪl) társítottak a konstrukcióhoz. A program alapvetĪen sikeres volt, ti. a célcsoportot, az alacsony képzettségň felnĪttek széles rétegeit elérte. A szolgáltatók köre bĪvült, és a kísérĪ tanulási támogatások megerĪsödtek. Szabálytalanságok miatt az eredeti konstrukciót azonban fel kellett függeszteni. Napjainkban ingyenesen hozzáférhetĪek az alapkészségek fejlesztésére irányuló képzések: olvasás-szövegértés, számolási készségek, nyelvi kurzusok, beleértve az ESOL programot (Angol Nyelv Idegen Anyanyelvňeknek). NVQ 2-es szinten is ingyenes képzéseket találhatunk, azok részére, akik még nem érték el ezt a szintet. Egyes meghatározott állami támogatásokban részesülĪ felnĪttek számára szintén teljesen ingyenes a képzés, a tandíjakat elengedik. A Jobcenter Plus szintén támogat munkanélkülieknek szóló képzéseket és más állami támogatásban részesülĪket. Finanszírozásban részesülnek a továbbképzést folytató fĪiskolák is, amelyek esetén a képzések aktuális árának 25%-ért tanulhatnak a diákok. A tanulók átlagosan a kurzusok árának 40%-át fizetik. Amikor a munkaadók saját igényeikre szabott speciális képzési csomagokat akarnak, akkor általában elvárható, hogy az alapkurzus költségéhez további 50%-kal hozzájárulnak. Az utóbbi években a fĪiskolákon az egyénektĪl és munkaadóktól befolyt tandíj csökkent. A tandíjak megállapításának keretrendszere változásban van. Általánosságban kijelenthetĪ, hogy a Skills Strategy program bevezetésével az NVQ 2 szint tandíjai jelentĪsen csökkentek. A 3-as vagy magasabb NVQ szintň képzések esetén elĪzetesen feltételezhetĪ volt a tandíjak növekedése, de ez nem következett be. Egészen a legutóbbi idĪkig a tanulás idĪszaka alatt kapható megélhetési költségekkel kapcsolatos támogatások korlátozottak voltak: a fiataloknak nyújtott ún. Oktatási kedvezmények ellátásai (EMA-k) csak az iskola befejezésének minimum határán túl, azaz 16 éves kor felett álltak rendelkezésre. Az EMA-k rendszerét 2004-ben országos szinten is kiterjesztették, heti 30 angol font támogatást biztosítva azoknak a fiataloknak, akik az iskolában vagy a fĪiskolán maradnak. Egy új pénzügyi eszköz az Adult Learning Grant (ALG) kínál szintén heti 30 fontot azoknak, akik „fĪállásban” tanulnak az elsĪ NVQ 2-es szintň képesítésért, vagy azoknak a fiatal felnĪtteknek, akik az NVQ 3-as szintň képesítés megszerzését tňzték ki célul. Ez a kezdeményezés 2003 októberében indult pilot projektként. Az Adult Learning Grants kezdeményezés egy erĪsebb elkötelezettség lehetĪségét tükrözi, azaz fejlesztĪi okultak az elsĪ hasonló Individual Learning Accounts (ILA) pénzügyi eszköz alkalmazásából. A felnĪttoktatásban, felnĪttképzésben tanuló egyéb költségeit – a tankönyvek, tananyagok, az utazás, a gyermekfelügyelet és a vizsga költségeit – továbbra is a Learner Support Fund-on

199

Sági Zsolt keresztül támogatják. A JCP egyes ügyfelei képzési kedvezményeket kapnak a képzés ideje alatt, és néhány extra támogatási formákra is jogosultak. A JSA (Job Seeker Allowance) ügyfelei, akik alapkészségek fejlesztésével kapcsolatos tréningeken vesznek részt, további 10 fontot kapnak a JSA juttatáson túl, az oktatásban való részvételük ösztönzésére. További 100 font „sikerdíjban” részesülnek, ha megszerezték a képesítést. A Jobcentre Plus programokban résztvevĪk is kaphatnak különbözĪ támogatások, úgy mint tananyagok, gyermekfelügyelet, utazási költségek megtérítése. Azok a személyek, akik jogosultak egyes munkaügyi támogatásokra (Income Support and Incapacity benefit), természetesen az alapkészségek fejlesztését támogató Skills for Life program NVQ 2-es szintň képzésein is ingyenesen részt vehetnek, anélkül, hogy egyéb támogatásaikat elveszítenék. További szakmai munka zajlik a New Deal for Skills programba integrált ún. Learning Option pénzügyi eszköz kialakítására, amely új képzési kedvezményeket biztosítana (további heti 10 fonttal egyenértékň kedvezményként) azoknak, akik már részesülnek a korábbi kedvezményekbĪl az elsĪ NVQ 2-es szintň képesítés megszerzése során.

III.4.2. A foglalkoztatottak támogatásai A foglalkoztatottak számára nyújtott támogatások az ún. Employer Training Pilots-on (Foglalkoztatottak képzési kalauza) keresztül kezdeményezhetĪk. A munkaadókat célzó ösztönzĪk, amelyek az alkalmazottaik ETP-kben való részvételét célozzák az alábbiak: információs szolgáltatás, tanácsadás, képzések, és bizonyos mértékig a bérkompenzáció. A munkaadók hozzájárulhatnak a képzéseken való részvételhez, az alkalmazottaknak tanulmányi szabadságot nyújtva, továbbá részt vehetnek a képzések értékelésében is. A bérkompenzáció jó eszköz lehet arra, hogy a munkaadókat érdekeltté tegyék a képzésekben, de valószínňleg nem egy szükséges elĪfeltétel akkor, ha a képzésekben való részvétel elĪnyeit már megtapasztalták. Összességében megállapíthatjuk, hogy újító jellegň reformok vannak napirenden az Egyesült Királyságban, annak érdekében, hogy a tanulási ösztönzĪket fejlesszék. A brit megközelítés úgy tetszik fĪként az „inkább a mézesmadzagot ne a pálcát” megközelítésen nyugszik. Az ingyenes oktatást szerteágazó kínálatban áll rendelkezésre a potenciális résztvevĪknek. A JCP klienseinek megélhetési költségeit fedezik, és megkezdĪdött az a program, ami biztosítja más alacsony képzettségňek felnĪtt tanulók számára is a hasonló kedvezményt. Az NVQ 2-es szintň képzések ingyenes biztosítása minden dolgozó számára elsĪsorban nem a rövid távú termelékenység-növekedés, hanem a hosszabb távú termelékenység és a társadalmi kirekesztés által okozott társadalmi-gazdasági problémák kezelése szempontjából fontos. Ami a rövid távú gazdasági hasznot illeti, az NVQ 3-as és az azzal egyenértékň szintek valószínňleg jóval fontosabbak, de úgy tňnik, hogy az erre a területre jutó befektetéseket

200

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai nem szükségszerňen, és nem ugyanolyan mértékben kell közfinanszírozásból fedezni, mint az alacsonyabb képesítési szintek esetén.

III.5. Képzési célok III.5.1. A Skills Strategy 2003. júliusában a brit kormány elindította nemzeti kompetencia stratégiáját: „21. Századi készségek: potenciálunk kihasználása” néven. A stratégia a Kormányt és kulcspartnereit radikális reformra kötelezi a kompetenciák követelmény-vezérelt biztosítása terén, amelyek a megújult szakképesítések megszerzése során elismerhetĪk, és amelyeket a munkaáltatók szükségletei irányítanak, amint azt az új Skills for Business Network (Kereskedelmi hálózati készségek) is kifejezi, s amelyrĪl a Regional Skills Partnerships (Regionális Készségtársulások) egy finomabb megközelítést adott. A stratégia célja hogy biztosítsa a munkavállalók számára azon készségeket, amelyek segítik alkalmazhatóságukat és személyes lehetĪségeiket is megnöveli. Ennek érdekében új készség-szövetségek (skills alliances) épülnek, amelyekben minden munkáltató, alkalmazott és állampolgár szerepet kap. A stratégia végrehajtását a Nemzeti Készség Szövetség irányítja, amely a kormányzati kulcsszereplĪket, a munkáltatókat és szakszervezeti képviselĪket, valamint az Oktatási és Készség Tanács által vezetett, végrehajtásban érdekelt kulcsszereplĪket tömöríti. A stratégia egymáshoz kapcsolódó intézkedések szélesebb sorát tartalmazza annak érdekében, hogy elháruljanak az akadályok az egyének tanulásban és támogatásban való részvétele útjából, valamint hogy újra azon készségek ellátására koncentrálódjon az állami befektetés, amelyekre a legnagyobb szükség van – ez nevezetesen az elsĪ 2. szintň képesítésre (az alkalmazhatósághoz szükséges készségek szintjére), speciális hiányterületeken pedig a 2. szintnél magasabb képesítésekre való általános jogosultságot jelent. A stratégia az alábbi 5 területre összpontosít:

• • • • •

Az egyének készségei A munkaadók készségei Képesítések reformja A felnĪttképzés és a Tények és értékelés

A Skills Strategy a gazdasági elĪnyökön túl kitekint a brit állampolgárok és munkaadók készségfejlesztésére is, azaz a fejlĪdĪ készségszintek növekedésébĪl származó szociális elĪnyökkel is számol, különösen az alapkészségek megszerzése és a foglalkoztathatósággal kapcsolatos készségek vonatkozásában.

201

Sági Zsolt A fĪ mechanizmusok egyike, amely a Skills Strategy céljainak elérését szolgálja a 2-es képzési szinthez kapcsolódó jogosultság bevezetése. A stratégia egy új kezdeményezést indított el, amely garantálja az ingyenes tanulást az elsĪ 2-es szintň végzettség megszerzése érdekében, egyben a foglalkoztathatósággal kapcsolatos készségek számára is platformot biztosítva. Ez a jogosultság 2004 Īszén került bevezetésre két régióban (Északkeleti régió és Délkeleti régió). 2010-re legalább 40%-kal csökkenteni azon felnĪtt munkavállalók számát, akiknek hiányzik az NVQ 2-es szintň vagy azzal egyenértékň képzettségük, és már 2003 és 2006 között 1 millióval növelni azon felnĪtt munkavállalók számát, akik rendelkeznek a 2-es szintň képzettséggel. A 2-es szintň jogosultságon túl a kormány elkötelezte magát egy olyan intézkedési csomag mellett, amely a potenciális tanulók különbözĪ igényeire reflektál, és támogatja az alábbi képzési célokat:

• Alapkészségek a szövegértésben/olvasásban, a számolási készségekben, az IKT-hez kap•

csolódó készségekben. Az ESOL (English for Speakers of Other Languages) program révén az angol nyelvi készségek fejlesztése NVQ 3-as szintň képesítések megnövelt támogatása ágazati és regionális területeken a Regionális Készség/Szakképzési Partnerségeken keresztül.

III.5.2. A Skills for Life stratégia A Skills for Life egy olyan nemzeti stratégia, amely a 16 éven felüliek az olvasási/szövegértési, nyelvi és számolási készségekkel kapcsolatos igényeire reflektált, beleértve a tanulási nehézségekkel küzdĪket és fogyatékkal élĪket. Az olvasás-szövegértési, számolási és nyelvi nehézségekkel küzdĪ felnĪttek számát 20-ról 10 %-ra, vagy még alacsonyabbra kívánta csökkenteni. További cél volt, hogy mintegy 1,5 millió felnĪttet segítsen a NVQ 2-es szintň képesítés megszerzéséhez 2007-ig, ami valószínňleg teljesülni fog: a kormány menetrendszerňen teljesítette a 2004-es belsĪ határidĪt. A stratégia reprezentálja azt az átfogó keretrendszert, amely a Munka- és Nyugdíjügyi Minisztérium hozzájárulása a Skills Strategy-hoz. Ez a program a Skills Strategy alárendeltségébe került. A Skills for Life stratégiának 4 fĪ tématerülete volt, amelyeket a Skills Strategy is továbbvisz:

• ErĪsíteni a keresletet a tanulás iránt hatékony támogatás segítségével és a kormányügy•

202

nökségek és munkaadók segítségével azonosítani és fejleszteni a kliensek és munkavállalók olvasási, szövegértési, számolási és a nyelvi készségekkel kapcsolatos igényeit Növelni szükséges a képzési szolgáltatási kapacitásokat, hatékony finanszírozást biztosítva, és koordinálva a tervezést és a végrehajtást, annak érdekében, hogy kielégítsék a tanulók igényeit

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai

• Fejleszteni kell az oktatás színvonalát az olvasás-szövegértés, a számolási készségek •

és a nyelvi készségek területén, a nemzeti oktatási, tanulási és értékelési infrastruktúra fejlesztésén keresztül Növelni kell a tanulói teljesítményeket és azon felnĪttek számát, akik állami szakképesítést szereznek, és csökkenteni kell a tanulás elĪtt állóakadályokat

III.5.3. New Deal for Skills A New Deal for Skills kezdeményezést a pénzügyminiszter jelentette be 2004. márciusában. A kezdeményezés átfogó célja, hogy segítse az embereket a szociális szolgáltatásoktól való függés felĪl a munka világa felé mozdítani, illetve az alacsony készségszinttĪl a magas felé. A New Deal nem kívánja helyettesíteni a Skills Strategy-t. A célja, hogy kiegészítse azt, és a szakmapolitikát ugyanabba az irányba terelje. Tartalma:

• Új intézkedések és kísérleti projektek annak érdekében, hogy javítsák az elérhetĪ szol• •

gáltatásokat és ösztönzĪket azon munkanélküliek számára, akik új készségeket szeretnének elsajátítani, munkát keresnek, vagy épp elkezdenek dolgozni Jobb koordináció a Jobcentre Plus hivatalok és az információs és tanácsadói partnerek között, hogy még integráltabb szolgáltatásokat tudjanak nyújtani a Jobcentre Plus hivatalokban. Egy „Készség-útlevél” kifejlesztése, hogy segítse az egyéneket a szociális ellátó rendszertĪl a fenntartható munkavállalás felé mozdítani, és létrehozni a megszerzett készségek és kompetenciák leltárát, amelynek segítségével a készségek transzferjét lehetne a munkakörök között

III.5.4. Employer Training Pilots Az Employer Training Pilots (ETPs) 2002 szeptemberében került bevezetésre, hogy bátorítsa a munkaadókat a készségek fejlesztésébe és a képesítések megszerzésébe történĪ befektetésre, fĪként az alacsony képesítéssel rendelkezĪk tekintetében. Az utóbbi években teszteltek egy olyan pénzügyi finanszírozási csomagot, amely javítja a képzéshez való hozzáférést, és képessé teszi a foglalkoztatottakat, hogy megszerezzék az alap és 2-es szintň NVQ készségeket. Az ETP 2005-benmár 12 térségben mňködött teljes körňen.

III.5.5. MunkaerĪ-piaci képzések Jelenleg a Jobcentre Plus ügyfelei a készségeiket a következĪ 3 módon javíthatják:

• Jobcentre Plus által leszerzĪdött képzések. Ezek olyan általános képzési csomagok, amelyek a szakmai képzésekre irányulnak NVQ 2 szinten vagy alatta, beleértve a bárhol lehetséges munkatapasztalatot

203

Sági Zsolt

• A Learning and Skills Council által leszerzĪdött képzések, fĪként a továbbképzésekkel

•

foglalkozó fĪiskolákon, ahol a tanulók választhatnak a nappali vagy részidĪs képzések között a szolgáltatási számlának megfelelĪen. A Learning and Skills Council finanszíroz e-learning tevékenységeket is. A learndirect kínálja a „bármikor, bárhol, bármilyen ütemben” típusú tanulást mind a magánszemélyek, mind vállalkozások számára, több mint 300 kurzus szerepel a 3 fĪ portfolió területen: Skills for Life, ICT és Menedzsment. A sajáterĪbĪl finanszírozott képzések, amelyeket magánszemélyek fizetnek, beleértve a kormány által támogatott banki kölcsönöket, pl. a Career Development Loans-t.

A Jobcentre Plus szolgáltatásai a Jobseeker’s Allowance, azaz a MunkakeresĪk kedvezményében részesülĪk számára is elérhetĪ a New Deals and Work Based Learning for Adults (WBLA) megbízottján keresztül. A képzések a következĪ módokon érhetĪk el:

• Basic Employability Training (BET) – Azokra a személyekre irányul, akik a legalacso-

•

• • •

nyabb képzettséggel rendelkeznek (belépĪ vagy az alatti szint – egy 7 évestĪl elvárható szint). Ez a tréning az alapkészségek elegyét nyújtja, a szociális készségek széles körével és munkatapasztalat biztosításával. Basic Employability Training-et a WBLA-n keresztül kínálják, amely önkéntes, nappali képzés és maximum 26 hétig tart Basic Employability Training in New Deal 25 plus (megbízottak által kivitelezett program) – Azok számára van kialakítva, akik a 3-as képesítési szint alatt vannak, de a tanácsadók besorolhatnak egy olyan ügyfelet is, akinek e szint feletti alapkészségekkel kapcsolatos igénye van, ha más komoly foglalkoztatási igénye van. A képzés általában 13 hétig tart, de folytatható 26 hétig, ha a tanácsadó szükségesnek ítéli Full-Time Education and Training (FTET) – ElérhetĪ a New Deal for Young People (megbízottak által kivitelezett program) opcióként; körülbelül 1 évig tart. ESOL (English for Speakers of Other Languages) – A BET kínálja (max. 26 hétig tart) és a FTET formában is elérhetĪ (max. 1 évig tart). Short Intensive Basic Skills tanfolyamok (SIBS) – Azok számára lett kialakítva, akik viszonylak jobb készségekkel rendelkeznek, de még mindig nem érik el az 1-es képzettségi szintet. A SIBS lehetĪvé teszi a tanulóknak, hogy a meglévĪ készségeikre építsenek, de egyben összpontosítsanak az azonnali munkával kapcsolatos céljaikra. A tréning nappali és maximum 8 hétig tart.

III.6. Értékelési rendszer Az Egyesült Királyságban különbözĪ kutatások készülnek a szakképzési szerkezetek és reformok – szándékos vagy nem tervezett – következményeinek meghatározására. Több közülük kifejezetten a szakmai alapképzéshez kapcsolódik, néhányuk pedig tesz különbséget a szakmai alap- és továbbképzés között. Összességében a felnĪttoktatásra, valamint a szakképzésre vonatkozó kutatások és értékelések az Egyesült Királyságban egyértelmňen meghatározott témákra koncentrálódnak, melye-

204

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai ket azonban nehéz hatékonyan kutatni a felnĪttoktatásra hatást gyakorló változók sokasága miatt. E témák a következĪk:

• • • • •

a részvétel típusai és szintjei, különös tekintettel a munka-alapú képzésre; a részvétel akadályai; a felnĪtt tanulók motivációi; a részvétel kiszélesítése; a tanulásból származó anyagi és nem anyagi jellegň elĪnyök (material and non material returns)

Érdemes megjegyezni, hogy az egyének vonatkozásában viszonylag nagy figyelmet kaptak a tanulásból származó anyagi elĪnyök, míg a vállalatok vonatkozásában ennek kevés figyelmet szenteltek. Az elmúlt években a kutatások egyre nagyobb figyelmet fordítottak a tanulásból származó ún. szélesebb (vagy: nem anyagi) elĪnyök vizsgálatára, többek között az egészség, a közösségi élet és a társadalmi kohézió tekintetében. A kormány kutatási finanszírozásai kevesebb és nagyobb projektek irányába mutatnak – ilyenek például az alapkészségekre, valamint a tanulás szélesebb körň elĪnyeire vonatkozó kutatások. Az összpontosítás célja az adott területeken történĪ kutatás hatékonyságának és használhatóságának növelése. A fĪ nemzeti kezdeményezések vizsgálatára általában azt követĪen kerül sor, hogy egy ideig mňködnek, illetve gyakran abban az esetben is, ha problémák merülnek fel a mňködésük során. A hatásvizsgálatot – legalábbis a közelmúltig – nem építették be a reformokba mint azok szerves részeként. Vannak arra utaló jelek, hogy a felnĪtt-tanulásban és a szakmai továbbképzésben megjelenĪ kezdeményezések egyre növekvĪ mértékben képezik a fejlesztés részét alkotó értékelés tárgyát. A helyi Tanulmányi és Készségtanácsok kifejlesztése Angliában, az ELWA Walesben és az új Ágazati Készségfejlesztési Hivatalok szélesebb lehetĪségeket nyitottak meg a helyi és az ágazatok által véghezvitt kutatások számára a felnĪtt-tanulás és a szakmai továbbképzés területén. A The National Institute of Adult Continuing Education (NIACE, Nemzeti FelnĪtttovábbtanulási Intézet) és a Basic Skills Agency (Alapkészség Hivatal) olyan szervezetek, amelyek nagy hangsúlyt fektetnek a kutatásra és elemzésre e területen.

III.7.

Tervezés és elĪrejelzés

Az Egyesült Királyság Képesítési Keretrendszere minden képesítést magába foglal, köztük minden nemzeti szakképesítést (NVQ), Skócia esetében a skóciai szakképesítéseket (SVQ), s emellett még sok más olyan képesítést is, amely a szakképzéshez kapcsolódik, de nem kompetencia-sztenderdekre épül.

205

Sági Zsolt Mind az NVQ, mind az SVQ szakképesítések a nemzeti foglalkozási sztenderdekre (National Occupational Standards) épülnek, melyeket az Ágazati Készségtanácsok (Sector Skills Councils, SSC-k) dolgoztak ki egy funkcionális elemzési folyamaton keresztül. A sztenderdek meghatározása egységek formájában történik, s a különbözĪ foglalkozások képesítésigényének betöltése céljával gyňjtik Īket össze. A foglalkozások képesítésigényeit egy ezzel párhuzamos foglalkozási feltérképezés során határozzák meg. Az SSC-k feladatai közé tartozik, hogy a jövĪ munkaerĪ-piaci követelményeire vonatkozóan megfigyeléseket tegyen. A közelmúltban történt ágazati átszervezések célja az volt, hogy megfelelĪ kapacitással rendelkezzenek a sürgetĪ ágazati készség-követelmények elĪrejelzését szolgáló munkaerĪ-piaci elemzések felvállalásához. Az SSC-k az Egyesült Királyság egész területén Ágazati Készség-megállapodásokat készítenek az oktatást és képzést igénylĪ és kínáló szervezetek között. Az Ágazati Készségmegállapodások olyan keretrendszert hoztak létre, mely az Egyesült Királyság egész területén lehetĪvé teszi, hogy a munkaadók oktatást és képzést kínáló és igénylĪ szervezetekkel szerzĪdést köthessenek a kulcsfontosságú prioritások sorára vonatkozóan. A regionális szempontok érvényesítésérĪl a regionális készségtársulások (Regional Skills Partnerships) gondoskodnak. Angliában a Kincstár a közelmúltban követelményként állította a minisztériumok elé, hogy a fĪ intézkedések értékelésére ugyanúgy fektessenek hangsúlyt, mint ahogyan megvalósításukra hangsúlyt fektetnek. Az értékelés egyre gyakrabban képezi részét a fejlesztési terveknek, s ez nagyszabású értékelések esetében nemzetközi pályáztatással történik. A képesítések rutinjellegň figyelését Angliában a QCA, Walesben pedig az ACCAC végzi. A képesítéseket kibocsátó testületek folyamatosan figyelemmel kísérik az egyes képesítésekre vonatkozó munkaerĪ-piaci szükségleteket és fellendülést. A nemzeti képesítési keretrendszerbe bekerült szakképesítések megújítása egy re-akkreditációs ciklus meghatározása alapján történik, amelyen belül – egy meghatározott idĪszakon belül – a szakképesítéseket felül kell vizsgálni; ez tipikusan háromévente történik. Az új szakképesítések kifejlesztéséhez átlagosan 18 hónapra van szükség. A The Adult Learning Inspectorate (ALI; FelnĪtt-tanulási FelügyelĪség) feladata Angliában az értékelés és a kormány felé történĪ beszámolás a képzési szolgáltatás minĪségét illetĪen. Ez a képzési helyszínekre történĪ látogatások útján történik, és a beszámoló specifikus kezdeményezésekrĪl és reformokról szóló kommentárt is magába foglalhat. A jelentĪsebb reformokat speciális, rendszeres vizsgálatoknak vetik alá, melyeket egyedi módon irányított, kormány által kijelölt ellenĪrzĪ csoportok vezetnek. Ezen vizsgálatok a reform néhány évig történĪ mňködését követĪen mennek végbe, és eredményük a közvetlenül a kormánynak tett javaslatok. A témára vonatkozó munkaerĪ-piaci adatok sokféle nemzeti forrásból származnak, ilyenek pl. a MunkaerĪ-Piaci Felmérés (Labour Force Survey – LFS) és az éves Foglalkoztatási Felmérés (Annual Employment Survey, AES), valamint egyéb nemzeti, regionális vagy ágazati

206

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai felmérések és készségvizsgálatok, mint például a Future Skills Scotland (Skócia JövĪbeni Készségei) program. Jelenleg fontos szerepe van a munkaerĪ-piaci igények betöltéséhez szükséges készségfejlesztĪ képzések meghatározásának és tervezésének is.

III.8. A közvetítés alternatív módjai A kormánystratégia az egyének tanulásban és képzésben való részvételének ösztönzésére támaszkodik, különös hangsúlyt helyezve a tanulói szükségletekre, szemben a képzési szolgáltatók intézményi érdekeivel. Ez összekapcsolódik a munkaerĪpiac követelményei betöltésének szándékával, valamint a munkaadók szakmai képzésbe való bevonására irányuló intézkedésekkel. Az ezen elveket illusztráló kezdeményezések és prioritások a teljesség igénye nélkül:

• a közösségi tanulás ösztönzése; • a munkahelyi tanulás támogatása a társadalmi partnerek bevonásával; • a tanulási lehetĪségeknek a tanulók közelébe juttatása az internetes tanulás segítségével (ezt szolgálta a kormány által finanszírozott „UK online” kampány);

• a Kereskedelmi/Üzleti Tanulási Számla (Business Learning Account, BLA) bevezetése; • egyéni tanulási számla bevezetésére történĪ kísérlet; • A University for Industry/learndirect (UfI) és a Scottish University for Industry/learndirect

• • • •

Scotland: Mind a learndirect, mind a learndirect Scotland széleskörň, tanulásra vonatkozó információszolgáltatás biztosításával ösztönzi a tanulás iránti egyéni igényeket. A learndirect Scotland az ország egész területére kiterjedĪen nyújt tájékoztatást, beleértve a gyermekfelvigyázási lehetĪségekre vonatkozó információkat is. Az Ufi/learndirect több kiterjesztett szolgáltatása és modern eszközöket használó oktatási kezdeményezése nagyon sikeresek volt, mint pl. a számítógépes játékok használata az oktatásban, vagy a nem hagyományos találkozási helyek oktatási központokként való használata. munkaerĪ-fejlesztés a kis- és középvállalkozásoknál: az UfI Premier Business Centres (PBCs) nevň központok 50 tagú hálózatát hozta létre, melyeknek célja a kkv-piac támogatása. A Worktrain weboldal, amely a munkalehetĪséggel kapcsolatos információkat összeköti a releváns képzési lehetĪségekkel. A „tanulás nagykövetei” kezdeményezés szintén széles körben elterjedt Angliában Ez az eljárás az informális hálózatok használatán alapul, hogy elérje azokat, akiknek képzésre van szükségük. Azokat a személyeket, akik meg vannak gyĪzĪdve a tanulás elĪnyeirĪl, és ismertek a közösség tagjai elĪtt fizetést és képzést kapnak annak érdekében, hogy a tanulás követei legyenek, és megtalálják és meggyĪzzék azokat, akiknek szükségük van a tanulásra.

III.8.1. Nyitott tanulás és távoktatás Számos egyetem kínál távoktatási képzéseket, közülük azonban az Open University (OU, Nyitott Egyetem) talált rá elsĪként erre a lehetĪségre. A páratlanul sikeres innováció 1969-ben kezdĪdött el azzal a céllal, hogy lehetĪséget adjon a felnĪttek számára a saját otthonukban

207

Sági Zsolt és a saját idĪbeosztásuk szerint folytatni tanulmányaikat. Ma az OU az Egyesült Királyság legnagyobb tanítási intézménye, 200 000 hallgatóval, akik távoktatási csomagok és az idĪközönkénti szemináriumok segítségével tanulnak. A belépésnek a legtöbb képzés esetében nincsenek elĪképzettségi követelményei; a részvételhez szükséges alsó korhatár 18 év, felsĪ korhatár nincsen. Majdnem minden hallgató részidĪben folytatja itt tanulmányait. Az intézmény által kiadott képesítéseket (alapképzési bizonyítvány, diplomák és posztgraduális szakképzettségek) mind az Egyesült Királyságban, mind az Európai Unióban elismerik. Egyéb említésre érdemes távoktatási hálózatok:

• National Extension College (NEC): számos szolgáltatás biztosítása felnĪttek és szervezetek számára a legkülönbözĪbb képzéseken való részvétel segítésével;

• National Open College Network (NOCN): elsĪsorban olyan felnĪttek képzését felvállaló intézmény, akik számára a hagyományos képesítések elérhetetlenek lennének. FelsĪ középfokú szinten továbbtanulási fĪiskolák (FE), egyetemek és magánintézmények kínálnak nyitott és távoktatási formában zajló képzéseket, melyek nemzetközileg elismert szakképesítéseket nyújtanak. Akkreditációjukat egy független testület, a Nyitott és Távoktatási MinĪségtanács végzi. E kezdeményezések jelentĪs hatást gyakoroltak a jelenlegi politikai fejlesztésekre, melyek célja a kredit-alapú rendszer kidolgozása a szakképesítések és részképesítések egymásnak való megfeleltethetĪsége érdekében. Skóciában a képzéssel foglalkozó intézmények egyre nagyobb számban kínálnak nyitott és távoktatási lehetĪségeket, néha más tanulási formákkal, pl. hétvégi vagy nyári tanulási idĪszakokkal. Néhány egyetem például lehetĪvé teszi, hogy a Master of Business Administration (MBA) képzés ilyen formában történĪ el végzését.

III.8.2. E-tanulás A The British Educational Communications and Technology Agency (BECTA, Brit Oktatási Kommunikációs és Mňszaki Hivatal) egy kormány által finanszírozott testület, mely a kormány fĪ partnere az info-kommunikációs technológiai (IKT) és e-tanulási stratégiák kidolgozásában és megvalósításában. Bár a számítógép és az Internet mint tanulási eszköz, gyors mértékben bĪvülĪ lehetĪségeket kínál minden korosztály és társadalmi csoport számára, a hozzáférés továbbra is egyenlĪtlen. Walesben egy olyan e-tanulási stratégia kidolgozására került sor, amelynek célja a technológia példaértékň felhasználásának kiépítése a tanulás támogatása, fejlesztése és közvetítése céljá-

208

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai val. A stratégia másik fontos célja az e-tanulás fejlesztésének céltudatosabbá és egységesebbé tétele volt. Az elképzelés lényegét egy elektronikus tanulási hálózat jelenti, amely összeköti a tanulókat a képzést nyújtó intézményekkel. A stratégia a Walesben az elmúlt évek során megvalósított fejlesztésekre épül, melyek a hozzáférést és a részvételt erĪsítették. Pl.: E-fĪiskola, Vitruális FĪiskola, az összes FE és felsĪoktatási intézményt videokonferencia által összekötĪ Wales Video Network, a National Grid for Learning Cymru nevet viselĪ interaktív weboldal, valamint az összes walesi könyvtárban ingyenes Internet-elérést biztosító Peoples Network. Skóciában a szakmai továbbképzést folytató intézmények közül elsĪsorban a fĪiskolai és egyetemi szinten tevékenykedĪk használják növekvĪ mértékben az informatikai eszközöket. A glasgow-i fĪiskolák létrehozták a Glasgow Telecolleges Hálózatot. A Highlands and Islands Egyetem (UHI) Millennium Intézete a skót felföldön és szigeteken élĪk számára biztosítja a felsĪoktatásban való részvétel lehetĪségét a helyi FE (Further Education) fĪiskolákkal kötött szerzĪdések által. A Skóciai Képesítési Hatóság (SQA) Számítógéppel Támogatott ÉrtékelĪ Csoportja többek között on-line értékelés kidolgozásán, értékelések adatainak feltöltésén (item banking of assessments), és a belsĪ értékelés tanúsításának e-moderációján dolgozik.

III.8.3. Új tanulási környezetek, tanulószervezetek Az Egyesült Királyság politikájában fontos szerepet kap a tanulási lehetĪségeknek a tanulók közelébe vitele, s a munkaadók ösztönzése is alkalmazottaik továbbképzésére. Például az IKT eszközök egyre növekvĪ mértékben kapnak közvetítĪi szerepet a tanulás során, s emellett a potenciális tanulók számára segítséget nyújtanak a megfelelĪ tanulási lehetĪség megtalálásában is. Jelenleg sok közösségi helyszín, így például sok könyvtár multimédiás szolgáltatásokat biztosít, és kényelmes Internet- és email-elérésre ad lehetĪséget. Ugyanígy az Uniós Tanulási Alap is egy olyan ösztönzĪ, amely az alkalmazottakat arra készteti, hogy kerekedjenek felül a tanulás útjában álló akadályokon. Az E2E program keretein belül olyan intézkedéssorozatok kidolgozása történik, melyek az embereket a – formális vagy nem formális – tanulási lehetĪségek kihasználására bátorítják, s ezáltal a tanulási vagy foglalkoztatási folyamatban való elĪrehaladást támogatják. A kormány által szponzorált Investors in People (IiP) elnevezésň terv a munkaadókat a humán erĪforrás értékelésére és támogatására ösztönzi, melyre több lehetĪségük is van; ezek közül azonban a képzés a legfontosabb. Az Investors in People Standard egy üzleti fejlesztési eszköz, melynek célja egy-egy szervezet teljesítményének saját dolgozói által történĪ növelése. A vezetĪ nemzeti vállalatok és szervezetek társulásából 1990-ben kialakult Standard a teljesítmény javítását és a célok megvalósítását az alkalmazottak irányítása és fejlesztése által segít elérni. Az IiP minĪsítés azt jelöli, hogy egy

209

Sági Zsolt vállalat vagy munkahely erĪsen elkötelezett minden alkalmazottja képzésében, minden alkalmazottjának rendszeresen biztosít képzést, lépéseket tesz az alkalmazottak hatékony képzése és fejlesztése érdekében, s kiértékeli a képzés eredményét és a HR fejlesztést. Skóciában a közösségi képzés népszerň, a fĪiskolák a helyi hatóságok közösségi tanulási osztályival együttmňködve gondoskodnak képzésekrĪl a közösségi központok, óvodák és egyéb, a felnĪttek számára vonzó helyszíneken. A Learndirect Scotland 2000-ben jött létre az egész életen át tartó tanulás kultúrája támogatásának céljával minden társadalmi csoport számára. KözvetítĪként mňködik az egyének, a tanulást elváró vállalatok és a képzĪ intézmények között. 300 tanulási központból álló hálózata, weboldala és tanácsadó vonala segítségével információt és tanácsot ad a legkisebb, tanulási lehetĪségekrĪl, on-line képzésekrĪl, finanszírozási támogatásokról, sĪt a gyermekgondozási, illetve felvigyázási lehetĪségekrĪl is.

III.8.4. Rugalmasság és diƑerenciálás Skócia az 1980-as évek elején elindított 16+ Cselekvési Terv révén az elsĪ olyan országok egyike volt, amelyek modulrendszert vezettek be a szakmai továbbképzésben. Ezt az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején a modularizációnak egy olyan, szakaszokra osztott változata (Higher National Certificates, HNCs) követte, amely az embereket középfokú végzettséget igénylĪ foglalkozások betöltésére is felkészítette, és alternatív utat is kínált számukra a különbözĪ végzettségek felé. E változások a szakmai és általános oktatási programok egyesítésével érték el tetĪpontjukat az új nemzeti szakképesítések 1999-ben történĪ bevezetésekor. A legtöbb egyetem is bevezette a modularizációt alapképzésében és posztgraduális programjaiban, s aktívan támogatja a kredit-összesítést és -átvitelt az 1990-es években megkötött SCOTCAT megállapodás alapján, mely az új SCQF-be is bekerült. Ez megkönnyítette a HNC-rĪl és a HNDrĪl a késĪbbi fokozatok felé való továbblépést, és segített a felsĪoktatás hallgatói létszámának megemelésében is. Az SCQF azáltal segíti elĪ a rugalmasságot a szakmai továbbképzésben, hogy a résztvevĪk korábbi tanulmányait – beleértve a tanfolyamokon tanult modulokat vagy tanegységeket is (units) – teljes mértékben beszámítja, és kreditekkel értékeli. A rugalmasság más aspektusai figyelhetĪk meg az alternatív közvetítési módszerekben, valamint a fĪiskolák, tanulási központok és egyetemek tanítási idejének kiszélesedésében. A nyári iskolák, a munkáltató által megadott helyszíneken, vagy a helyi lakosok számára közösségi helyeken történĪ oktatás már szokványos jelenségeknek tekinthetĪek. Szintén megszokott gyakorlat, hogy a fĪiskolák és egyetemek együttmňködve próbálnak megfelelni a nagyobb változásokat, például egy gyár bezárását követĪ átképzési szükségleteknek. A skóciai intézmények tekintélyes tapasztalattal rendelkeznek a munkahelyüket például a nehéziparban elvesztett alkalmazottak szükségleteinek betöltésében.

210

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai Ehhez hasonló programok kidolgozása van folyamatban a többi országrész esetében is, különösen Angliában.

III.9.

Az egész életen át tartó tanulás stratégiájához való kapcsolódás

A felnĪttek számára elérhetĪ tanulási lehetĪségek széles köre ellenére, túl sok brit állampolgár küzd olvasási-szövegértési és számolási nehézségekkel, vagy a fenntartható foglalkoztatás alapjául szolgáló technikai készségek hiányával. A brit gazdaság néhány területe elavult technológiájú területté vált, alacsony készségszinttel párosulva, ahol az alacsony képzettségň foglalkoztatottak között az üzleti fejlesztés ambícióinak korlátozódásával járt. A felsorolt gyengeségek kezelésének felismerése elég muníciót adott a szakmapolitikáknak, hogy támogassák az egész életen át tartó tanulást. A munkaadók voltak a leghangosabbak, kritizálták a túl alacsony alapkompetenciákat és sok, frissen a munkaerĪpiacra kerülĪ fiatal foglalkoztathatósági szintjét, és a szolgáltatók által irányított képzési rendszer rugalmatlanságát, amely nem volt képes az alkalmazottaik képzési igényeit kielégíteni. Ez egy távoli következményekkel járó szakmapolitikai választ váltott ki, fontos bejelentések sorozatával a legutóbbi években. Az LLL-el kapcsolatos egyesült királysági intézkedések sorozatából most csak azokat emeljük ki, amelyek hozzájárultak a felnĪttek készségeinek javulásához, mivel ezek tekinthetĪk az egész élete át tartó tanulás stratégiája fĪ támogató eszközeinek.

III.9.1. A felnĪttek készségeivel kapcsolatos igények kezelése A felnĪtt munkaerĪ készségeivel kapcsolatos igények kezelése már sok éve prioritás az Egyesült Királyságban, amelyek az egész országra kiterjedĪ stratégiákat generáltak. Az egész Egyesült Királyságban az olvasás/szövegértés és számolás készségei továbbra is kiemelt prioritást képeznek minden felnĪttképzésben résztvevĪ számára, és már jelentĪs elĪrelépés történt az alacsony készségszinttel rendelkezĪ felnĪttek elérése terén - akik gyakran elutasítják az igényeik feltárását – olyan programokban, mint a már részletesen ismertetett Skills for Life stratégia Angliában. 2001 és 2004 között 860 ezer teljesített legalább egy új szintet az olvasás/szövegértés és a számolás/matematikai készségek terén Angliában. Az Európai Szociális Alap széleskörň használatával támogatták ezt a prioritást. Az Észak-Írország Készség Stratégiája (Skills Strategy for Northern Ireland) öt prioritást határozott meg:

• A készségigények felmérésének javítása és a munkaerĪ-piaci információ áramlásának javítása

211

Sági Zsolt

• Az oktatás és képzés relevanciájának, koherenciájának, válaszadási készségének és minĪségének javítása

• A készségek megszerzésének támogatása • A fenntartható foglalkoztatáshoz szükséges készségekhez való hozzáférés javítása • Az oktatási és képzés struktúrák átjárhatóságának javítása A skóciai stratégia megalapozása a Life Through Learning; Learning Through Life c. dokumentumban történt meg 2003-ban. A jövĪképe a lehetĪ legjobb illeszkedést célozza, ami az emberek elĪtt nyitva álló tanulási lehetĪségek és a készségek, tudás, attitňdök és magatartásminták között, amely erĪsíteni fogja Skócia gazdaságát és társadalmát. Elkötelezi a skót végrehajtó hatalmat amellett, hogy mind a keresleti, mind a kínálati oldalát kezeli a tanulásnak, az egyéneknek és a munkaadóknak. Átfogó tevékenységei a következĪ öt célt támogatják:

• Megadni az embereknek a bizalmat, a vállalkozás szabadságát, a tudást, a kreativitást és a készségeket, amelyre szükségük van

• Magas minĪségň tanulási tapasztalatok biztosítása • Olyan munkahelyeket biztosítani, ahol az emberek tudását és készségeit elismerik, használják és fejlesztik

• Hatékony információáramlást, vezetést és támogatást biztosítani • Mindenkinek tanulási lehetĪséget biztosítani, bármilyenek a személyes körülményei A Wales-i Készség és Foglalkoztatás Akcióterv 2005 (Skills and Employment Action Plan 2005) 4 témája a következĪ:

• Fejleszteni a munkaerĪ javításának mechanizmusait • A munkaerĪpiacra újonnan belépĪket ellátni azokkal a készségekkel, amelyeket a munkaadók igényelnek

• Együttmňködni a munkaadókkal és munkavállalókkal a készségek fejlesztése érdekében;

• Segíteni az embereket a fenntartható foglalkoztatás elérése érdekében Angliában a 2003-as Készségek Fehér Könyvet (Skills White Paper) követte 2006-ban a Készségek: Vállalkozásba fogni, munkába állni (Skills: Getting on in business, Getting on at work), amely kijelölte a reformok következĪ szakaszát Angliában. Központi témái:

• A munkaadók igényét a képzések tervezésének és megvalósításának központi elemévé kell tenni

• Támogatni kell az állampolgárokat a készségek és képesítések megszerzésében, idĪben történĪ irányítással és tanácsadással

212

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai

• Együtt kell dolgozni a szociális és gazdasági partnerek szövetségein keresztül, hogy teljesíteni lehessen, amit a tanulók és a munkaadók igényelnek kiválóságot és adaptibilitást hozva a képzést biztosító rendszerbe E politika új elemei magukba foglalják a Nemzeti Munkaadói Képzési Program bevezetését (National Employer Training Programme - NETP). Egy nagyon hasonló programot hajtanak végre Wales-ben a Workforce Development Accounts-on keresztül. Ezek a programok radikálisan megváltoztatják a felnĪttek készségeivel kapcsolatos képzések megközelítését, a hangsúlyt a munkaadók igényeire helyezve, a fĪiskolák programkínálata helyett. A kísérleti projektek az alacsonyabb készségekre koncentrálnak, de az új nemzeti program a képzési igények szélesebb körét célozza. A közfinanszírozású képzésekhez való jogosultság továbbra is a 2-es és az alatti képzési szintekhez fog kapcsolódni, de az Oktatási és Szakképzési Minisztérium bejelentette szándékát, hogy a 3-as szintň képesítések megszerzését is támogatni fogja, mivel a nemzetgazdaságnak a készségek magasabb szintjére van szüksége. Különösen jelentĪs az a döntés, amely szerint a 2-es képzési szinttel nem rendelkezĪ felnĪttek egybĪl a 3-as képzési szintň képzéseken folytathatják, és a NETP fogja segíteni a munkaadókat információkkal más 3-as szintň képzések igényeivel kapcsolatban. Kapcsolódva más a munkaadók által vezetett modell javaslatokhoz a szakszervezetek a kormány támogatásával fejlesztik az új ún. Szakszervezeti Akadémiákat (Union Academy), amely növelni fogja a szakszervezetek kapacitásait a tekintetben, hogy segítsék tagjaikat a tanulás értékének felismerésében, és a képzési lehetĪségek felismerésében. A szakszervezetek tervezik továbbá a kiképzett Szakszervezeti Oktatási KépviselĪk hálózatának 8 ezer fĪrĪl 22 ezer fĪre való kiterjesztését is 2010-re. A szakszervezetek már aktív szereplĪként képezik részét az SSC-nek, a munkaadókkal együtt dolgozva az ágazati készség megállapodások fejlesztésben.

III.9.2. A lisszaboni célok teljesítésének állása Az Oktatási és Szakképzési Minisztérium 2005 Īszén publikált nemzetközi stratégiája meghatározta a lisszaboni célokat, és a mostani bejelentések részletesen mutatják a brit válaszlépéseket:

• 2002-ben az Egyesült Királyság 6 százalékponttal volt alatta a 22 éves felsĪ középfokú végzettségňek 85%-os határának, amelyet teljesíteni kell

• 2002-ben a fiatalok 18%-a hagyta el az iskolarendszert, anélkül, hogy legalább 2-es képzési szintň végzettséggel rendelkezett volna. A Fehér Könyv célul tňzi ki, hogy a 17 éves korúak oktatásban és képzésben való részvételét 75%-rĪl 90 %-ra kell növelni a következĪ 10 évben

213

Sági Zsolt

• Nagy hangsúlyt helyeznek az angol nyelv funkcionális használatára is, ami a 16 évesek •

•

vizsgarendszerében egy kulcskompetenciaként jelenik meg. Ezt a folyamatot erĪsíteni kell, hogy a 3-ik lisszaboni benchmarkot teljesíteni lehessen Ha a jelenlegi, szakokra jellemzĪ részvételi arányok megmaradnak, akkor az Egyesült Királyság teljesíteni fogja a matematikai, természettudományos hallgatók megnövelt arányával kapcsolatos benchmarkot, amennyiben a 18-30 éves korosztály 50%-a a felsĪoktatásban lesz 2010-re Tekintve, hogy a felnĪtt lakosság 23%-a már most rész vesz az egész életen át tartó tanulásban, az Egyesült Királyság kényelmesen teljesíteni fogja a 12,5%-os bencmarkot.

Irodalomjegyzék Bibliográfia Aldridge F., Tuckett A., Better news this time? The NIACE Survey on Adult Participation in Learning, NIACE, 2005, pg.9 Chartered Institute of Personnel and Development: Who learns at work? Survey report February 2002 Department for Education and Skills (DfES),National Adult Learning Survey (NALS), 2002 DfES, NALS, 2003 DfES, Research Report RR496 and Research Brief RB496: Fees in colleges: a review of the use of discretionary fee remission in further education, November 2003 DfES, Statistics First Release SFR 02/2003: Learning and Training at work 2002, published 23 January 2003 DfES Statistical First Release, 2005 DfES, Statistics of Education: Education and Training for the UK, 2004 edition DfES, Statistics of Education:Education and Training Statistics for the United Kingdom, 2005 edition Department of Trade and Industry, Employment Relations Research Series no 21, Employee voice and training at work, an analysis of case studies and WERS98, Sept 2003

214

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai Department of Trade and Industry (DTI), Small Business Service, Small and Medium-sized Enterprise (SME) statistics for the UK 2002 (published August 2003) Department of Work and Pensions (DWP), New Deal for Young People and Long-Term Unemployed People aged 25+ - Statistics, (March 2005) Felstead & Unwin (1999) HESA (Higher Education Statistics Agency) statistics available on line fromwww.hesa.ac.uk Learning and Skills Development Agency (LSDA): Widening adult participation: a review of research and development LSDA, Learning skills for neighbourhood renewal, August 2003 OƔce for National Statistics, Labour Force Survey 2005 Open University Factsheet: Background Information, from http://www.open.ac.uk/media/ factsheets York Consulting Ltd,(2000, 2001, 2002) Weboldalak http://www.access-funds.co.uk/archive/2002/oct/Learning_Fund.htm http://www.becta.org.uk/ http://www.cbi.org.uk/home.html http://www.cymruarlein.wales.gov.uk/ http://www.dfes.gov.uk/ http://www.dfes.gov.uk/ila/ http://www.elwa.org.uk http://www.learndirect.co.uk/learningthroughwork http://www.learndirectscotland.com/ http://www.nocn.org.uk/ http://www.nec.ac.uk/ http://www.open.ac.uk/ http://www.qca.org.uk/ http://www.scotland.gov.uk/ http://www.scottishufi.co.uk/ http://www.sqa.org.uk http://www.ssda.org.uk/ http://www.ufiltd.co.uk/ http://www.ukonline.gov.uk/

215

Sági Zsolt

IV. A felnĪttképzés rendszere Svédországban IV.1.

A felnĪttképzés története

A felnĪttoktatásnak régi hagyományai vannak Svédországban. A 19. század közepén alakultak meg az elsĪ, dán modellt követĪ népfĪiskolák. A 20. század elején alakult meg az elsĪ levelezĪ intézet, a Hermods. A 20. század elsĪ felében települési és magánkezdeményezéseknek köszönhetĪen nagy számban indultak el mňszaki esti iskolák, kereskedelmi fĪiskolák és esti szakiskolák, lehetĪvé téve a fiatalok és felnĪttek számára a szakképzésben való részvételt az esti órákban. A második világháborút követĪen a svéd iskolarendszerben reformok következtek be. Kilencéves tankötelezettség került bevezetésre, a felsĪ középfokú oktatás gyors mértékben kiszélesedett, s mindinkább szembetňnĪvé vált a fiatalabb és idĪsebb generációk közötti iskolázottsági különbség. Ezért 1968-ban elindult egy jelentĪs felnĪttoktatási reform, és létrejött a települési önkormányzatokban folyó felnĪttoktatás. Ez felelĪsséget ruházott minden településre a kötelezĪ oktatást és a felsĪ középfokú elméleti és szakmai képzéseket nyújtó felnĪttoktatás tekintetében. Az önkormányzatok állami támogatást kaptak a tanárok, iskolaigazgatók, tanulmányi és pályaválasztási tanácsadók fizetésének fedezésére, s az önkormányzatok feladata volt az osztálytermek és a tanítási segédeszközök biztosítása. A reform célja az volt, hogy ugyanolyan továbbtanulási lehetĪségeket biztosítson a felnĪtteknek, mint a fiatalabb generációk számára, s emellett a munkaerĪpiac számára szakképzett munkaerĪrĪl gondoskodjon, elĪsegítve a gazdaság fejlĪdését. Az 1970-es években a figyelem középpontjába a társadalom azon csoportjai kerültek, amelyek nem tudtak élni a rendelkezésre álló oktatási lehetĪségekkel. A népoktatásra nyújtott támogatás jelentĪs mértékben megnĪtt, és új törvények kerültek beiktatásra, melyek tanulmányi szabadságot és bĪkezň anyagi támogatást biztosítottak a felnĪttek számára tanulmányaik során. A települési felnĪttoktatásban részt vevĪk száma az 1970-es évek folyamán gyorsan nĪtt, 1982-ben a különvált az iskolarendszertĪl, saját tantervet kapott, és bevezetésre került egy felnĪttképzési törvény is. Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején jelentĪs változások kerültek bevezetésre az egész svédországi oktatási rendszerben, beleértve a települési felnĪttoktatást, a népoktatást és a munkaerĪ-piaci képzést is. E változásokra leginkább a szabályozottság feloldása, a decentralizáció és a célirányosság volt jellemzĪ. Teljes egészében az önkormányzatokra

216

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai hárult az oktatásért való felelĪsség, és a korábban oktatásra elĪirányzott támogatást egy általános támogatás váltotta fel, melyet az önkormányzatok a gyermekgondozásra, az oktatásra és az idĪsek gondozására fordíthatnak. A települési felnĪttoktatás speciális tanterve helyett egy új tanterv került kidolgozásra a felsĪ középfokú iskolák és települési oktatás számára, a felnĪttoktatási törvényt pedig az iskolai törvénybe integrálták. Az 1990-es évek elsĪ felét nagy gazdasági, munkaerĪ-piaci és társadalmi változások jellemezték. Az új technológia és munkaszervezés magasabb követelményeket támasztott a munkaerĪpiac kompetenciája számára. A munkanélküliségi ráta jelentĪsen emelkedett, és speciális tanfolyamok indultak a munkanélküliek számára mind a hagyományos munkaerĪpiaci képzés, mind a települési felnĪttoktatás, mind pedig a népfĪiskolák keretein belül. Az 1990-es években a népoktatásban reformok mentek végbe. A népoktatásról szóló két törvénytervezet (1990/91:82 és 1997/98:115) a népoktatás állami támogatásának feltételeire és nemzeti céljaira hívta fel a figyelmet. 1997-ben egy jelentĪs munkaerĪ-piaci és oktatáspolitikai kezdeményezés indult el FelnĪttoktatási Kezdeményezés néven (Kunskapslyftet), mely fĪként a munkanélküli felnĪtteket és az alacsony formális végzettséggel rendelkezĪ alkalmazottakat célozta meg. A kezdeményezés célja a munkanélküliség csökkentése és a felnĪttoktatás újraélesztése volt. Az önkormányzatok öt évre szóló, elĪirányzott állami támogatást kaptak, mely évente körülbelül 100 000 fĪ tanulmányait fedezte, a népfĪiskolák pedig további 10 000 fĪ tanulmányainak fedezésére kaptak állami támogatást. A kezdeményezés rendelkezései világosan kifejtették, hogy az önkormányzatok feladata a felsĪ középfokú oktatás biztosítása, melybe beletartozik a szakképzés éppúgy, mint a külsĪ oktatási szolgáltatók bevonása, s az azok által nyújtott felnĪttoktatás tartalmi, szervezeti és módszertani fejlesztése az egyéni igények és szükségletek szem elĪtt tartásával. Svédországban az validáció fogalmát az ún. Tudásnövelés (Kunskapslyftet) kezdeményezés során vezették be. “A felnĪttoktatás, valamint a közösségi és társadalmi élet és munka során nyert tudás és készségek értékelése”magában foglalja: a képességek és tudás azonosítását (identification), értékelését (evaluation) és a kompetenciák elismerését (aknowledge of competencies), akár a formális oktatásban, akár azon kívül szerezték azt meg. A tevékenység számos eszköz és folyamat részeként valósul meg: tesztek, tanári értékelés, önértékelés, bemutatás, elemzés, tájékoztató tanácsadás révén. Az akkreditáció az országon belül régiónként különbözik, mivel a felnĪttoktatásért Svédországban a helyi önkormányzatok felelĪsek. A programot központilag határozzák meg, de a napi, helyi tevékenységet a helyi önkormányzat végzi. Az akkreditáció szükségességét fĪleg az indította el, hogy Svédországban egyre több a nem EU-tagállamból érkezĪk száma, akik “akkreditáltatni” akarják magukat. A munkaadói és munkavállalói szervezeteknek három elembĪl álló egységes akkreditációt kell kialakítaniuk, amely magába foglalja: az akkreditáció elĪkészítĪ értékelését, magát az akkreditációt, a szakmai tesztet a szakképzettség elnyerésére, amit a szakképzési szervezetek finanszíroznak

217

Sági Zsolt A felnĪttoktatás Svédországban az elmúlt tíz évben a FelnĪttoktatási Kezdeményezés keretein belül megvalósuló állami befektetésnek köszönhetĪen igen sikeres volt. A figyelem a felnĪttoktatás és -képzés biztosításáról az egyéni szükségletek és igények felé fordult. Az önkormányzatok, az oktatási szervezetek és a népfĪiskolák a jövĪt illetĪen a következĪ tendenciákkal és kihívásokkal állnak szemben, illetve a következĪkkel kapcsolatban folytatnak vitákat:

• hogyan lehetne megerĪsíteni a legfontosabb célcsoportokat, pl. az alacsony formális • • • •

végzettségň embereket, gazdaságilag és szociálisan perifériára szorult csoportokat, a bevándorlókat, a funkcionális és/vagy tanulási fogyatékossággal rendelkezĪket, hogyan szélesíthetĪk ki a felnĪttek számára szolgáló pályairányítási és –tanácsadási szolgáltatások a különbözĪ szolgáltatókkal együttmňködésben, hogyan lehetne növelni a felnĪtt-tanulás hozzáférhetĪségét és rugalmasságát, hogyan érvényesíthetĪk a felnĪttek non-formális és informális tanulása során elért tudás, képességek és tapasztalatok, milyen oktatásra és képzésre van szükség az új, tudásalapú társadalomban és munkaerĪpiacon?

Összességében megállapíthatjuk, hogy a svédországi felnĪttoktatás változatos lehetĪségekkel biztosítja a felnĪttek számára tudásuk és készségeik egyéni szükségleteiknek és igényeiknek megfelelĪ fejlesztését. Az oktatás általában tandíjmentes, sĪt a legtöbb esetben tanulói juttatások is igénybe vehetĪk. A legtöbb intézményben adott a lehetĪség az idegen nyelvek, valamint az alapvetĪ számítástechnikai ismeretek elsajátítására, számos tantárgy tanulható egy vagy több különbözĪ intézményben. A továbbtanulást vagy továbbképzést választó felnĪttek széleskörň oktatási lehetĪségek közül válogathatnak.

IV.2.

Az oktatáspolitikát irányító hivatalok

A törvény szerint a felnĪtteknek is joguk van az oktatáshoz. Ez az állami felnĪttoktatási intézmények és a pszichológiai fejlĪdésben zavart felnĪttek számára létesített iskolák keretein belül történhet. 20. életévének betöltéséig minden fiatal jogosult nappali rendszerň középfokú tanulmányai megkezdésére, 20 éves kora után pedig az állami felnĪttoktatási intézményekben képezheti magát. A felnĪttek iskoláiban lehetĪség van az általános iskolának, valamint a gimnáziumnak megfelelĪ alapképzésben való részvételre, illetve olyan kiegészítĪ képzésre, amely egy-egy szakma területén belül ad lehetĪséget elmélyültebb tudás megszerzésére. Az általános iskolai, illetve középiskolai szintnek megfelelĪ oktatási intézmények a különleges igényň felnĪttek számára is biztosítottak. A svéd állam, illetve a helyi önkormányzat minden újonnan érkezett bevándorló számára köteles alapképzést biztosítani svéd nyelvbĪl és a svéd társadalomban nélkülözhetetlen alapismeretekbĪl.

218

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai Svédország oktatáspolitikájára a decentralizált irányítási rendszer jellemzĪ, amelyben a helyi, önkormányzati szint kapja a legjelentĪsebb szerepet. Az országos szintň felelĪsség megoszlik az Oktatási Minisztérium, illetve annak különbözĪ területekkel (általános iskola és iskola elĪtti nevelés, felsĪ középfok, ifjúságpolitika, felsĪoktatás, kutatás, tanulmányi támogatás és felnĪttoktatás) foglalkozó fĪosztályai, a MezĪgazdasági Minisztérium, az Ipari, Foglalkoztatási és Kommunikációs Minisztérium, valamint a különbözĪ minisztériumokkal kapcsolatban álló oktatással foglalkozó hivatalok között. Ezek a központi oktatásügyi hivatalok szervezetileg az egyes minisztériumoktól függetlenül – a kormány által meghatározott irányelvekkel összhangban – mňködnek, de a parlament döntése alapján a kormány különít el számukra forrást éves költségvetésébĪl, az intézeteknek tevékenységükrĪl beszámoló éves jelentést kell benyújtaniuk a felelĪs minisztériumhoz, meghatározott feladatkörük ellátásán kívül pedig eseti megbízásokat kapnak a mindenkori kormányzattól. Az Oktatási Minisztériumhoz kapcsolódó, és a fejlesztések megvalósításában az iskolákat segítĪ fontosabb hivatalok és szervezetek a következĪk:

• Nemzeti Oktatásügyi Hivatal (National Agency for Education / Skolverket) • Nemzeti Iskolafejlesztési Hatóság (National Authority for School Development Ì Gyógypedagógiai Oktatás Intézete (Swedish Institute for Special Needs Education) Ì Siketek és Halláskárosultak Oktatásügyi Hivatala (National Agency for Special Schools for the Deaf and Hard of Hearing)

• FelsĪoktatásügyi Hivatal (National Agency for Higher Education) Ì Egyetemi és FĪiskolai Szolgáltatások Hivatala (National Agency for Services to Universities and University Collages) Nemzetközi Oktatási Programiroda (International Programmes OƔce for Education) - Országos Diáksegély Tanács (National Board of Student Aid) Országos FelnĪttoktatási Tanács (Swedish National Council of Adult Education) A Rugalmas Tanulás Svéd Intézete (Swedish Agency for Flexible Learning) Ì FelsĪfokú Szakképzési Intézet (National Agency of Advanced Vocational Education) Ì A Svédországi Internet Egyetem Intézete (Agency for Sweden’s Internet University) Központi Statisztikai Hivatal

Ì

• • •

A felsorolt intézetek közül az alábbiakban csupán az iskolafejlesztési törekvések megvalósításában különösen fontos szerepet játszó Oktatásügyi Hivatal és a 2003 márciusa óta mňködĪ – és az Oktatásügyi Hivatal fejlesztési feladatainak nagy részét átvevĪ – Iskolafejlesztési Hatóság tevékenységét mutatjuk be. A Nemzeti Oktatásügyi Hivatal (Skolverket) a legnagyobb központi hivatal az oktatásügyön belül, hatásköre az iskola elĪtti nevelésen keresztül a tanköteles korú gyermekek oktatásán át a felnĪttoktatásig terjed. 2003 márciusáig feladata volt mindezen területek tevékenységének vizsgálata, nyomon követése és értékelése, valamint – az oktatás monitoringja mellett

219

Sági Zsolt – javaslatok megfogalmazása és prioritások meghatározása a tevékenységek fejlesztésére vonatkozóan az oktatáspolitika számára. Az iskola elĪtti nevelés, a közoktatás és a felnĪttoktatás helyi tevékenységeinek fejlesztésének minél hatékonyabb támogatása céljából hozta létre 2003 márciusában az oktatáspolitikai kormányzat az Iskolafejlesztési Hatóságot. EttĪl kezdve az Oktatásügyi Hivatal legfĪbb feladata az oktatás szakfelügyelete, országos szintň nyomon követés és értékelése lett. Az újonnan létrehozott Nemzeti Iskolafejlesztési Hatóság fĪ feladata, hogy támogassa és ösztönözze az önkormányzatokat és az iskolákat a nemzeti tantervekben és az oktatási törvényben meghatározott célok elérésében. A kormányzat tehát e hatóságon – illetve ennek létrejöttét megelĪzĪen az Oktatásügyi Hivatalon – keresztül támogatja a kiemelt prioritású területeken folyó fejlesztési munkát. Az Iskolafejlesztési Hatóság felel az iskolavezetĪk képzéséért csakúgy, mint a pedagógusok és az iskolai személyzet kompetenciafejlesztésének támogatásáért. Mindemellett fontos feladata az információs technológia iskolai alkalmazásának támogatása és elĪsegítése, a fejlesztésekre vonatkozó információk terjesztése és a kutatási eredmények disszeminációja. A parlament és a kormány által kiadott, oktatást szabályozó dokumentumok, tantervek, törvények, rendelkezések csupán kereteket, irányelveket és elérendĪ célokat határoznak meg és az ezek eléréséhez vezetĪ munka megszervezésében viszonylag tág mozgásteret biztosítanak a helyi szintň, önkormányzati irányításnak, valamint az egyes iskoláknak. Éppen ezért a reformtörekvések implementációja sem direkt módon történik a legtöbb esetben, hanem a különbözĪ, oktatásüggyel foglalkozó intézetek feladata, hogy a kormány megbízása alapján pályázati módszerekkel nyújtsanak – pénzügyi és szakmai – támogatást a reformelképzeléseknek megfelelĪ iskolai kezdeményezések számára, illetve a bevált módszereket terjesszék.

IV.3.

A felnĪttképzést folytató szervezetek

IV.3.1. A felnĪttképzés struktúrája A felnĪttképzés az alábbi három fĪ területtel írható le:

• Alapképzés, ifjúsági szakképzés, ami a felsĪ-középfokú oktatás befejezéséig tart, • FelnĪttképzés, • Általános felnĪttoktatás, és bizonyos kiegészítĪ képzések.

220

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai

7. ábra. A svéd felnĪtt-tanulás rendszere (Forrás: OECD Thematic Review on Adult Learning, Sweden, 2000)

Az alapképzés és a felsĪ-középfokú képzés célja az, hogy a résztvevĪknek olyan megfelelĪ tudást és képességeket biztosítson, amelyre mindenkinek szüksége van a munkaerĪpiacon és az egész életen át tartó tanulás során. Az ilyen szintň elvárások megfelelnek az általános felsĪ-középfokú oktatás szintjének. Az alapképzést jelenleg az önkormányzati felnĪttképzés (Komvux), a tanulási nehézségekkel küzdĪknek a Sarvux, svéd oktatást a bevándorlók számára (sfi), országos iskolák a felnĪttek számára (SSV) és a népfĪiskolák és felnĪttképzési szövetségek biztosítják. A kormány szándéka, hogy a felsĪ-középfokú szintň képzés lehetĪségét biztosítsa minden olyan felnĪtt számára, akik korábban részben vagy teljesen kimaradtak a felsĪ-középfokú oktatásból. A középiskola utáni képzés jelenti azokat az oktatási formákat, amelyek a gyakorlatban feltételezik a felsĪ-középfokú végzettség meglétét, de utána speciális szakterületek felé fordulnak vagy specifikus munkaerĪ-piaci szükségletek kielégítését célozzák. A középiskola utáni felnĪttképzés jelenleg többnyire kísérleti képzés formájában létezik a felnĪttképzés (KY), az önkormányzati felnĪttképzés és a speciális igények kielégítését célzó és munkaerĪ-piaci tréningek sorában. 221

Sági Zsolt Az általános felnĪttoktatásnak (népfĪiskolák és felnĪttoktatási egyesületek), illetve bizonyos kiegészítĪ kurzusoknak elsĪsorban nem az a célja, hogy formális tudást vagy képességeket biztosítson. Az általános felnĪttoktatás a társadalomban fontos funkciót tölt be, nem utolsósorban azt, hogy biztosítsa és fejlessze a demokráciát és az ebben való aktív részvételt. A kiegészítĪ képzés gazdagítja az oktatást olyan területeken is, amelyekre e nélkül nem lenne mód: például a kézmňipar és mňvészetek terén. Az általános felnĪtt- és kiegészítĪ képzés azoknak szól, akik különféle tárgyakat szeretnének tanulni a társadalmi irányultságú képzésektĪl a személyes fejlĪdéshez hozzájáruló kurzusokig.

IV.3.2. Az önkormányzatok szerepe a felnĪttképzésben Amikor az önkormányzati felnĪttképzést bevezették 1968-ban, ugyanazt a finanszírozási struktúrát használták, mint ami a többi önkormányzati oktatási intézményre volt jellemzĪ, azaz az állam biztosította a tanárok és vezetĪ tanárok fizetését, míg az önkormányzatok biztosították a helyszínt, felszerelést és fedezték az egyéb fizetések költségeit. Elvben az oktatás költségmentes a résztvevĪk számára. Mivel az önkormányzati felnĪttoktatást arra kötelezték, hogy jó elérhetĪséget biztosítson a felsĪbb szintň oktatásra, a tananyagát, tanrendjét és osztályozási rendszerét sokkal szigorúbban szabályozták, mint az általános felnĪttoktatásét. Ugyanakkor az önkormányzati felnĪttoktatás sokkal nagyobb döntési szabadságot kapott az általános képzéshez viszonyítva abban, hogy milyen szervezeti struktúrában mňködjön, és milyen tanrendet alkalmazzon. 1991-ben az önkormányzati felnĪttoktatás költségeinek a fedezését az állam áthárította az önkormányzatokra. Az önkormányzati felnĪttoktatás, felnĪttképzés három szinten biztosította a képzéseket:

• Ifjúsági alapszakképzés, ami megfelel a tankötelességnek • FelsĪ-középfokú szakképzés, ami megfelel a középiskolai képzésnek • KiegészítĪ képzés, amely elvben a felsĪ-középfokú képzés utáni felnĪttképzést jelenti Alapfokú, ifjúsági önkormányzati felnĪttképzésben részesülni alapvetĪ joga minden svéd állampolgárnak annak a naptári évnek a második felétĪl, amikor betöltötte a 20. életévét. Minden önkormányzat arra kötelezett, hogy minden település lakójának, aki ezt szeretné, biztosítsa ezt a képzési formát akár azon a településen, ahol a hallgató él, akár egy másik településen. Ilyen esetben a költségek fedezése önkormányzatok közötti költség-áthárítással történik olyan formában, hogy a képzést biztosító önkormányzat áthárítja ezeket azokra a településekre, ahol nem tudják az igényelt képzésnek megfelelĪ szintň képzést biztosítani. Ugyanez a joga azonban nincs meg a felsĪ-középfokú felnĪttképzésnek és a kiegészítĪ képzésnek. A Közoktatási Törvényben ugyanakkor van egy hivatkozás arra, hogy „az önkormányzatoknak törekedniük kell arra, hogy olyan felsĪ-középfokú és kiegészítĪ képzést biztosítsanak, amely arányban áll az egyéni igényekkel és szükségletekkel”.

222

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai Minden település 20. életévét betöltött lakójának, aki rendelkezik már egy befejezett állami felsĪ-középfokú képzéssel, lehetĪsége van arra, hogy részt vegyen egy felnĪtt felsĪ-középfokú vagy kiegészítĪ képzésben. A felsĪ-középfokú képzésben részesülĪk kiválasztásakor nem veszik figyelembe a korábban megszerzett bizonyítványokat, és azokat preferálják, akiknek a legnagyobb szükségük van a képzésre. A kiegészítĪ képzés esetében ugyanakkor a felsĪközépfokú vagy felnĪtt felsĪ-középfokú minĪsítések felhasználhatóak a kiválasztás során. Mind az alapfokú képzés, mind a középfokú felnĪttképzés kurzusai jól szervezettek. Ez azt jelenti, hogy minden tárgy egy vagy több kurzusból áll. Alapban, minden országos tárgy a felsĪ-középfokú oktatásban elérhetĪ. Ezen felül az önkormányzatoknak jogukban áll olyan tanfolyamokat szervezni, amelyek a helyi szükségleteket elégítik ki. Minden tárgyat lehet külön is választani. Elvégzése után bizonyítványt állítanak ki. Egy kurzus idĪtartama változhat a résztvevĪk függvényében, és lehet rövidebb vagy hosszabb idĪtartamú. A kurzusok elvégzése után a hallgatók végsĪ értékelésként egy általános osztályzatok is kapnak. A tanulási nehézségekkel küzdĪk számára a törvényi keretek ugyanazt az elérhetĪséget biztosítják, mint ami a felnĪtt felsĪ-középfokú oktatásra jellemzĪ. A tanulási nehézségekkel küzdĪ felnĪttek számára önálló önkormányzati oktatás a Särvux áll rendelkezésre. Azok a hallgatók, akik már betöltötték 20. évüket, egy vagy akár több tárgyat is hallgathatnak. A hallgatók tudásszintje és képességei ugyanakkor meghatározzák a szervezetet és a kurzusok hosszát. A svéd nyelvoktatásra speciális feltételek jellemzĪek. Mindazoknak, akik az adott településen élnek és nem beszélik a svéd nyelvet, joguk van arra, hogy annak a naptári évnek a második felétĪl, amikor betöltötték a 16. életévüket svéd nyelvoktatási tanfolyamon vegyenek részt. Minden önkormányzatnak kötelessége biztosítani a svéd nyelvtanulás lehetĪségét a regisztrált bevándorlóknak legkésĪbb három hónappal a nyilvántartásba vételük után (sfi). A svéd nyelvoktatás a felnĪtt bevándorlók számára többnyire államilag finanszírozott. Minden olyan település, amely fogadja a bevándorlókat, egyénenkénti fix támogatást kap, amely fedezi a nyelvoktatás költségeit. Azoknak a bevándorlóknak a képzése, akik korábban vándoroltak be, és nem menekültek, az általános önkormányzatok számára biztosított állami finanszírozás keretében oldják meg. A svéd nyelvoktatás kötelezettsége tehát az önkormányzatoké.

IV.3.3. Állami felnĪttképzés Az állami felnĪttképzésbe bekerülését ugyanazok a rendelkezések szabályozzák, mint az önkormányzati felnĪttképzésbe bekerülését. Ezen oktatási intézményeket teljes egészében az állam támogatja, és az erĪforrásokat a FelnĪttképzési Kezdeményezés intézményétĪl kapja. Az Állami FelnĪttoktatási Intézmények elsĪdleges feladata Norrköpingben és Härnöpingben az volt, hogy távoktatás keretében biztosítsa a felsĪ-középfokú végzettséghez való hozzájutást levelezési oktatás formájában, IKT vagy „sandwiched” (azaz intenzív tanulási idĪszakok

223

Sági Zsolt a képzés során) kurzusok formájában. A felnĪttképzés szintén szabályozott, így a tanrendre, tanmenetre és osztályzati rendszerre vonatkozó szabályok itt is érvényesek. Így ezek az önkormányzati felnĪttképzés kiegészítését is jelentik.

IV.3.4. NépfĪiskolák Ahhoz, hogy egy népfĪiskola állami támogatásban részesüljön, ingyenesen kell biztosítania az oktatást. Ahhoz, hogy népfĪiskolai oktatásban vehessenek részt, a hallgatóknak 18 évesnek vagy a fölötti életkorúaknak kell lenniük.

IV.3.5. FelnĪttképzési Egyesületek A FelnĪttképzési Egyesületek által mňködtetett tanulókörök és kulturális programok biztosítói állami és önkormányzati támogatásban részesülnek, ugyanakkor joguk van ahhoz, hogy hallgatói díjakat állapítsanak meg. Ezek az intézmények mindenki számára nyitottak, attól függetlenül, hogy politikai vagy vallási intézmények a fĪ mňködtetĪik. Az állami támogatásra jogosult tevékenységeiken kívül, a felnĪttképzési egyesületek megrendelésekre is biztosítanak képzéseket, ilyen esetben a megrendelĪnek kell fedeznie a költségeket, kijelölnie a hallgatói kört és összeállítani az oktatási tartalmakat. A tanulóköröket is, kivéve valamilyen intézmény házon belüli tanulóköreit, többnyire ezek az egyesületek mňködtetik. A tanulókörök többnyire mindenki számára elérhetĪek. A tizenegy felnĪttoktatási intézmény széles területeket átfogó tanulóköröket mňködtet. Mivel a tanulókörök kurzusai, alapszabályként, viszonylag rövidek, az egyének egy év során több tanulókörben és részt vehetnek.

IV.3.6. KiegészítĪ képzés Formális értelemben független magániskoláknak tekinthetjük azokat az egyéb oktatási szervezeteket, amelyek fĪként kiegészítĪ képzés keretében elsĪsorban a felnĪtteket szolgálják ki. Ĩk elsĪsorban kézmňipari és mňvészeti képzést biztosítanak mind a felsĪ-középfokú képzés keretében, mind a felsĪ-középfokú képzés utáni posztgraduális képzés keretében. A posztgraduális képzés szintjén a felvételi követelmények között – szabály szerint – szerepel a felsĪ-középfokú végzettség megszerzése, és bizonyos esetekben, a megfelelĪ készségek, képességek megléte. Az oktatás költségeinek jelentĪs részét a hallgatók által fizetett díjakból fedezik, de bizonyos esetekben a hallgatók ösztöndíj vagy tanulmányi jellegň támogatást kaphatnak az államtól.

224

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai

IV.3.7. A munkaerĪ-piaci képzések A munkaerĪ-piaci tréningek szerves részét képezik annak a svéd munkaerĪ politikának, amelynek célja a stabilitás fenntartása és a növekedés újraelosztása, azaz a megfelelĪ egyensúly biztosítása a munkaerĪ kereslet és kínálat között. A felnĪtt munkaerĪ-piaci képzések a legszigorúbb szabályozások alá esnek, és teljes egészében állami támogatás alá esnek (a Svéd Országos Foglalkoztatási Szolgálat hatáskörébe). A tréningeket az országos foglalkoztatási szolgáltatok szervezik, amin keresztül a hallgatók tanulmányi támogatásban részesülnek, így biztosítva számukra a támogatást a tanulmányi idĪszak alatt. A résztvevĪknek általában nincs lehetĪségük arra, hogy kiválasszák, mely oktatási intézményben szeretnének tanulni. Ehelyett olyan tanfolyamok elvégzése felé irányítják Īket, amelyekrĪl a munkaadói ügynökségek úgy vélik, hogy a késĪbbiekben munkahely teremtéssel járnak. A munkaerĪ-piaci tréning általában a szakképzést célozza azzal a szándékkal, hogy a késĪbbiekben, ennek következményeként, a hallgató munkaviszonyba léphet. Bizonyos esetekben azonban olyan rövid általános elméleti vagy speciális gyakorlati oktatást jelenthet, amely egy utólagos szakképesítés megszerzéséhez szükséges. ElsĪsorban olyanok vesznek részt benne, akik hosszú ideje munkanélküliek, vagy akik a munkaerĪpiacon leggyengébb helyzetben vannak. A munkanélküliek számára egyfajta magasabb munkaerĪ képzési tréninget is biztosíthatnak, amelynek idĪtartama legfeljebb 40 hét lehet.

IV.3.8. Magán oktatásszervezĪk 1986-ban a munkaerĪ piaci tréningek rendszere megváltozott. Egy állami felügyeletet, az AMU Csoportot hozták létre. Ebben az idĪszakban vált lehetségessé a többi oktatásszervezĪ intézmény számára az, hogy a munkaerĪ piaci testületek által megrendelt oktatási szolgáltatásokat nyújtsanak. Ez a változás nyitotta meg a kapukat a magánoktatás piacának bĪvülése elĪtt. Az 1990-es években csökkent a munkaerĪ-piaci képzés, de a FelnĪttoktatási Kezdeményezés új ösztönzĪ eszközöket teremtett a piac számára. A FelnĪttoktatási Kezdeményezésnek céljai között szerepelt, hogy a magán oktatásszervezĪket használjanak a modern szakképzés biztosítására. A nagyobb önkormányzatokban a FelnĪttoktatási Kezdeményezés által biztosított képzések felét magán oktatásszervezĪktĪl vették igénybe. A vállalkozások olyan tárgyakat oktattak, mint üzleti adminisztráció, kereskedelem és ügyintézés, munkaszervezés, menedzsment, ICT képességek és/vagy idegen nyelvek. Jelenleg a munkaerĪ-piaci képzések felét magán oktatásszervezĪk, míg körülbelül egyharmadát a Lernia (vagy korábban az AmuGruppen) biztosítja, amely egy állami tulajdonban lévĪ oktatási vállalkozás. A maradékot a felsĪ-középfokú iskolák, önkormányzati felnĪttképzések, általános felnĪttképzés és egyetemek teszik ki. A munkaerĪképzés többnyire olyan képesítések megszerzésére irányul, mint mérnöki, elektromérnöki, elektronikai, telekommunikációs, számítógép-kezelĪi képesítés.

225

Sági Zsolt

IV.3.9. A felsĪoktatás szolgáltatásai Svédországban 36 felsĪoktatási intézmény van. Svédországban hagyományosan úgy szervezik az oktatási rendszert, hogy elkerüljék a zsákutcás képzést. Ez a hozzáállás a felsĪoktatás szervezésére is jellemzĪ. Jelenleg az egyetemeken vagy fĪiskolákon tanulók 43%-ról mondható el az, hogy felnĪtt hallgató, abban az értelemben, hogy nem a felsĪ-középfokú oktatásból kerültek közvetlenül a felsĪoktatásba, hanem elĪször egy népfĪiskolán vagy önkormányzati felnĪttoktatásban tanultak, így jelentĪs, több éves szakismeretre és tapasztalatra tettek szert.

IV.4.

Finanszírozás

IV.4.1. A tanulmányi támogatás új rendszere 2001. július 1.-én a tanulmányi támogatás új rendszere lépett életbe. Az új rendszer méltányosabb és egyszerňbb lett, mint korábban volt, így feltételezhetĪen több társadalmi csoportokból származó hallgatónak is lehetĪsége lesz felsĪoktatásban részesülni, ezáltal szélesebb társadalmi csoportokra is kiterjeszthetĪ a felsĪoktatásban való részvétel. A reform kiterjeszti a támogatások rendszerét, ezáltal csökkenést eredményez majd a diákhitel felvételben. Az új rendszer ugyanakkor rövidebb kölcsön visszafizetési idĪszakot állapított meg. Ehhez kapcsolódik még egy úgynevezett „szabad felhasználású” összeg, azaz az a bevétel, amelyre egy hallgató szert tehet, anélkül, hogy ennek eredményeként csökkentenék a tanulmányi támogatását. Ennek a „szabad felhasználású” összegnek a növelésével több hallgatónak lesz módja arra, hogy növelje a rendelkezésére álló bevételeket anélkül, hogy az negatívan érintené a hallgatói támogatások révén kapott bevételeit. Ehhez még az is hozzájön, hogy a tanulási kedvezményeket figyelembe veszik a nyugdíjak megállapításánál is. A hallgatói kölcsönök és támogatások teljes összege minden hallgató esetében egyforma összegre rúghat, és az aktuális árszintekhez kapcsolódik, mértéke pedig megegyezik a jelenlegi támogatás mértékével. A támogatások elérhetĪek mind a nappali tagozatos, mind a levelezĪs, esti hallgatók számára, ez utóbbiak a támogatás teljes összegének felét kaphatják meg. A rendszer kétszintň támogatást biztosít, egy általános szintňt és egy magasabb mértékňt azon csoportok számára, akik különleges fontossággal bírnak. A magasabb támogatás azon 25 évesek vagy annál idĪsebbek számára biztosított, akik a kötelezĪ vagy felsĪ-középfokú oktatásban vesznek részt. Az ösztöndíj a teljes támogatás összegének 82%-át teszi ki. A 25 éves, vagy annál idĪsebb hallgatók, iskolai végzettségüktĪl függetlenül, bizonyos feltételek teljesítésekor kiegészítĪ kölcsönhöz juthatnak. A kiegészítĪ kölcsön a nappali tagozatos

226

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai hallgatóknak 120 hétre (3 évre) biztosított. A tanulmányi támogatás mértékének figyelembe kell vennie az oktatásban eltöltött hetek számát.. Tanulmányi támogatás jár minden olyan igénylĪnek, aki még nem töltötte be az 50. évét. Tanulmányi kölcsönöket szintén 50 éves korig lehet igényelni, ugyanakkor a kölcsönt mértékét fokozatosan csökkentik attól a napári évtĪl számítva, amikor az igénylĪ betölti a 41 évet. Általában a kölcsön visszafizetésére 25 évet biztosítanak, vagy a visszafizetés idĪtartama addig terjedhet, amíg az igénylĪ betölti a 60 évet. A hitelek megállapított idĪtartamon belüli visszafizetése nehéz lehet néhány olyan kölcsönt igénylĪ hallgató számára, akinek a jövedelme viszonylag alacsony. Így szükségessé vált az, hogy kidolgozzák a megfelelĪ szabályozást az ilyen esetekre, ami lehetĪvé teszi a kölcsönigénylĪ számára azt, hogy az éves visszafizetés mértékét csökkentse úgy, hogy az arányban álljon a lehetĪségeivel. 2. tábla. Az oktatási szintek és ösztönzĪk kapcsolata Svédországban (Forrás: OECD Thematic Review on Adult Learning, Sweden, 2000)

Oktatási szint

Maximális támogatási idĪszak (nappali tagozatos oktatásnak megfelelĪ hetek számában)

FelsĪoktatási képzés

Tanulmányi támogatás maximum 240 hétre (6 évre) biztosítható

Tanulmányi támogatás maximum 120 hétre (3 évre) biztosítható Azok a hallgatók, akik már rendelkeznek egy háromFelsĪ-középfokú képzés éves felsĪ-középfokú vagy azzal egyenértékň képzéssel maximum 80 heti tanulmányi támogatást kaphatnak

KötelezĪ oktatás

Azok a hallgatók, akik még nem rendelkeznek befejezett alapiskolai végzettséggel, maximum 80 hétig (2 évig) kaphatnak támogatást. A támogatási idĪszak 20 héttel meghoszszabbítható abban az esetben, ha az alapkompetenciák (írás-olvasás, számolás) elsajátításához szükséges elĪkészítĪ képzésre van szükség. Azok a hallgatók, akik már rendelkeznek befejezett kötelezĪ alapiskolai végzettséggel, maximum 40 heti (1 éves) tanulmányi támogatásban részesülhetnek

227

Sági Zsolt

IV.4.2. A tanulmányi támogatás különbözĪ formái Svédországban a tanulmányi támogatás fontos eszköze az oktatáspolitikának. Az ország nagyon jó tanulási lehetĪségeket biztosít a felnĪtt hallgatók számára és a tanulmányi támogatás célja, hogy elhárítsa az akadályokat a különbözĪ csoportok útjából. Több évtizeden át Svédországban több felnĪttképzési támogatási eszköz állt rendelkezésre: speciális felnĪttképzési támogatás (SVUX), speciális felnĪttképzési támogatás a munkanélküliek számára (SVUXA) és tanulmányi támogatás. A FelnĪttoktatási Kezdeményezés elindulásával egy idĪben a tanulmányi támogatás egy új formáját is bevezették, a speciális tanulmányi ösztöndíjat (UBS). Ezen támogatási formák adminisztrációját egy speciális intézmény, a Hallgatók Támogatásának Országos Bizottsága (CSN) intézi, amelyeket regionális irodák támogatnak. A CSN más intézményekkel és magánvállalkozásokkal is együttmňködik azért, hogy jobb körülményeket biztosítson mindazok számára, akik felnĪttképzésben vesznek részt. Ennek például része lehet az is, hogy utazási és biztosítási kedvezményeket is nyújtanak. A tanulmányi támogatásra vonatkozó szabályok nagyon komplexek, ami néha problémát okozhat a hallgatók számára.

IV.4.3. A SVUX (Speciális FelnĪttképzési Támogatás) A SVUX a kötelezĪ és felsĪ-középfokú oktatásban részt vevĪk támogatására szolgál. Ahhoz, hogy valaki SVUX támogatásban részesülhessen, legalább négy éves korábbi munkaviszonynyal kell rendelkeznie. Egyéb tevékenységek is hasonló elbírálás alá eshetnek, például, ha valaki a saját gyermekét neveli, katonai szolgálatot teljesített, vagy nem harcoló katonai alakulatokban teljesített szolgálatot. A felsĪ korhatár 50 év, de bizonyos esetekben a támogatás odaítélhetĪ idĪsebb korban is. Ezt azt jelenti, hogy például az 51-60 év közöttiek is jó eséllyel folyamodhatnak tanulmányi támogatásért. A tanulmányi támogatás összege ugyanakkor behatárolt, ezért a kötelezĪ oktatásban résztvevĪk támogatása élvez prioritást. A pénzügyi támogatás legnagyobb arányát segélyek formájában biztosítják, ez a munkanélküliségi segély 65%-a lehet. Ezt kiegészítendĪ, a hallgatóknak joguk van hallgatói kölcsönt is felvenni.

IV.4.4. A SVUXA (Speciális FelnĪttképzési Támogatás a Munkanélküliek számára) A SVUXA is a kötelezĪ és felsĪ-középfokú oktatásban részt vevĪk támogatására szolgál. Ahhoz, hogy egy hallgató ezt a támogatást vehesse igénybe, alapvetĪ feltétel, hogy a hallgató részben vagy teljesen munkanélküli legyen közvetlenül a tanulmányi idĪszak megkezdése elĪtt, és tanulmányai megkezdésekor töltse be a 20. életévét. Speciális esetekben a támoga-

228

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai tás feltétele lehet az is, hogy korábban már legalább 3 éves munkaviszonya legyen a hallgatónak. Egyéb tevékenységek is hasonló elbírálás alá eshetnek, például, ha valaki a saját gyermekét neveli. A felsĪ korhatár 50 év, de bizonyos esetekben a támogatás odaítélhetĪ idĪsebb korban is. A SVUXA támogatás mértéke megegyezik a SVUX támogatás összegével.

IV.4.5. Az UBS (Speciális Tanulmányi Segély) Az UBS is a kötelezĪ és felsĪ-középfokú oktatásban részt vevĪk támogatására szolgál. A támogatás alsó korhatára 25, felsĪ korhatára 55 év. A segélyt csak azok kaphatják meg, akik nem vettek részt három éves vagy annál hosszabb idĪtartamú felsĪ-középfokú oktatásban. Vannak kivételes helyzetek is, például egy kifejezetten hosszú munkanélküli idĪszak, amihez párosul egy elavult felsĪ-középfokú végzettség. Egy másik igen fontos feltétel, hogy az igénylĪnek meg kell felelnie a munkanélküliségi segély biztosítása feltételeinek. Speciális tanulmányi segélyekhez juthatnak mindazok, akik munkanélküliek, és akik azért hagyták abba a munkaviszonyukat, hogy tanulhassanak. Egy munkavállalónak, ahhoz, hogy tanulmányi segélyben részesülhessen, legalább 5 éves aktív munkaviszonnyal kell rendelkeznie, és a tanulmányi idĪ alatt a munkaadónak olyan személyt kell alkalmaznia a pályázó helyére, aki már hosszú idĪ óta munkanélküli volt.

IV.4.6. Tanulmányi kedvezmények Tanulmányi kedvezmények biztosíthatók mindazok számára, akik egyetemeken, fĪiskolákon, vagy egyéb felsĪ-középfokú szint utáni képzésen, vagy népfĪiskolákon tanulnak. Ezen kedvezmények biztosításának felsĪ korhatára 45 év, de kivételes esetekben tanulmányi kedvezmények biztosíthatók ennél idĪsebb hallgatók számára is.

IV.5.

Értékelési rendszer

Minden önkormányzatnak kötelessége általános célok megfogalmazása egy iskolai tervben iskolái számára, beleértve a felnĪttoktatást is, melyet az önkormányzati tanács fogad el. Az önkormányzat feladata továbbá az iskolai terv nyomon követése, évenkénti kiértékelése, valamint egy minĪségbiztosítási beszámoló elkészítése és a Nemzeti Oktatási Hivatal számára való elküldése. A Hivatal minden évben elkészít egy jelentést „A gyermekgondozás, az iskolák és a felnĪttoktatás deskriptív adatai” címmel A jelentések alapján kijelenthetĪ, hogy az utóbbi évtizedben a felnĪttképzés minĪsége javuló tendenciát mutatott (a ’Megfelelt’ minĪsítést kapott résztvevĪk száma csökkent, a ’KiemelkedĪen megfelelt’ minĪsítésň résztvevĪk száma nĪtt). 2003 óta a Nemzeti Oktatási Hivatal feladata a felnĪttoktatást is magába foglaló svéd iskolarendszer vizsgálata és értékelése. A cél minden önkormányzat és iskola hatévenkénti vizs229

Sági Zsolt gálata és értékelése. Az eddig elkészült jelentések az önkormányzatoknak és felnĪttoktatási intézményeknek csak nagyon korlátozott számát fedik le, ezért e jelentések alapján még korai lenne következtetéseket levonni. A népoktatás éves értékelését a Svéd Nemzeti FelnĪttképzési Tanács (Folkbildningsrådet) végzi, s ezen értékelés alapján történik az állami támogatások szétosztása a tanulókörök és népfĪiskolák között. Az 1994 és 1996 közötti idĪszak során egy kiterjedt, országos értékelésre került sor, s ebben az idĪben számos jelentés látott napvilágot. Ez az értékelés igen pozitív eredményeket mutat a tanulóköröket és a népfĪiskolákat illetĪen. A népoktatás ugyanakkor nem járt sikerrel az oktatási egyenlĪséghez való hozzájárulásban. A 2002-ben véget ért FelnĪttoktatási Kezdeményezés teljes egészében még nem került kiértékelésre, a rendelkezésünkre álló jelentések és statisztikai adatok alapján ugyanakkor az a következtetés vonható le, hogy a Kezdeményezés igen nagy sikerrel járt a programidĪszak alatt. A programban minden önkormányzat részt vett, és az ötéves idĪszak során több mint 800 000 felnĪtt részesült felsĪ középfokú oktatásban. A felnĪttoktatás szervezése, tartalma és módszerei fejlĪdésen mentek keresztül, ennek következtében ma nagyobb figyelmet kapnak az egyéni szükségletek és igények, a rugalmas tanulás és a tanulmányok érvényesítése. Az oktatásügyi hatóságok, a munkaerĪ-piaci ügynökségek és a képzéssel foglalkozó intézmények közötti együttmňködés szintén fejlĪdött, különösen a tanulmányi és pályatanácsadás területén. Az OECD az elmúlt tizenöt év során kétszer értékelte a svédországi felnĪttoktatást. Az elsĪ „A FelnĪttképzés tematikus áttekintése Svédországban” címň értékelés az 1990-es évek elején, a második pedig 2001-ben jelent meg, s mindkettĪ a svéd felnĪttoktatási rendszer egészét felöleli. Az alábbiakban megkíséreljük a második értékelés szakképzésre vonatkozó legfontosabb eredményeit összefoglalni.

• A munkaerĪ-piaci képzésre fordított kiadások Svédországban a GDP-hez viszonyítva az 1990-es években magasabbak voltak az európai átlagnál.

• Svédországban az állam igen erĪs jelenléte figyelhetĪ meg a felnĪttoktatásban, ami a • • •

•

230

befektetést illeti, ugyanakkor jelentĪs a magánvállalkozások részvétele a kutatásban, a fejlesztésben és a képzésben. Évente az alkalmazottak közel fele vesz részt valamilyen, átlagosan 5-7 napnak megfelelĪ továbbképzésben A svéd felnĪttoktatás erĪsen iskola-alapú, de a svéd informatikai képzés és felsĪfokú szakképzés, amelyek során a munkahely és a gyakorlati munka nagy szerepet kap, igen sikeresnek bizonyultak. A svéd felnĪttoktatási rendszerek nem jól koordináltak. A települési felnĪttoktatásra és a népoktatásra vonatkozó, az Oktatási és Tudományos Minisztérium által kibocsátott szabályozások és az Ipari Minisztérium által a munkaerĪ-piaci képzésre vonatkozóan kibocsátott rendelkezések néha ütköznek egymással. A társadalmi partnereknek az oktatásban és képzésben betöltött szerepe hagyományosan nagyon erĪteljes volt Svédországban, de ennek jellege az elmúlt évek során megváltozott.

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai Szerepük csökkent az iskolai rendszerň képzésben, azonban bizonyos területeken, így a felsĪfokú szakképzésben és a munkaerĪ-piaci képzésben továbbra is erĪsnek mondható. A felsĪfokú szakképzést mint egy igen pozitív eredményeket felmutató kísérleti programot értékelték. A résztvevĪk nagy többsége elégedett volt a képzéssel, és azt követĪen elhelyezkedett a munkaerĪpiacon, vagy a felsĪoktatásban folytatta tanulmányait. Ezért a felsĪfokú szakképzést az oktatás egy szokványos formájává tették, és egy kifejezetten ezzel foglalkozó FelsĪfokú Szakképzési Hivatal (Agency for Advanced Vocational Education) is létrejött. Szokványos rendszerként való értékelése még nem történt meg. A „Svédek a Bevándorlókért” (sfi) kiértékelése egy nemzeti bizottság feladata volt a közelmúltban, azzal a céllal, hogy csökkentsék a bevándorlók elĪtt álló akadályokat, s hogy így a svéd nyelv tanulása és a szakképzés összekapcsolódhasson. Az ilyen képzésre jogosult bevándorlóknak csak a fele él ezzel a lehetĪséggel és vesz részt a képzésben. Sok a lemorzsolódó is. Jelenleg kerül bevezetésre egy moduláris rendszerrel összekapcsolt új tanterv. A „Svédek a Bevándorlókért” összekapcsolása a szakképzés különbözĪ típusaival, pl. az egészségüggyel igen sikeresnek bizonyult.

IV.6.

Tervezés és elĪrejelzés

A felnĪttképzés tervezése mind helyi, mind regionális, mind pedig országos szinten zajlik. Az 1970-es évek végétĪl az önkormányzatokon belül olyan testületeket hoztak létre, melyek feladata az iskolák és a munka világa közötti együttmňködés segítése volt. E testületek mňködése az 1980-as években kötelezĪ volt, de ma már nem az. Az önkormányzatok nagy részében azonban még mindig mňködnek ilyen testületek szakmai tanács, programtanács vagy iskola-munka bizottság (school – working life committee) elnevezéssel. Sok törvényhatóságon belül egyéb informális hálózatok is mňködnek az iskolák és a munkaerĪpiac közötti együttmňködés támogatása céljával, így például az üzleti tanácsok és a referenciacsoportok (reference groups) különbözĪ fajtái. Regionális szinten a MunkaerĪ-piaci Tanács feladata a regionális munkaerĪ-piaci készség- és kompetencia-szükségleteket feltérképezĪ felmérések elvégzése. Ezen felmérések alapján dönti el a Tanács, hogy milyen képzéseket fog igénybe venni a különbözĪ szolgáltatóktól. Az elmúlt években a legtöbb régióban speciális kompetenciatanácsokat hoztak létre az önkormányzatok, a munkaerĪ-piaci irodák és a magánipar közti együttmňködés erĪsítésére. E tanácsok a munkanélküliek, valamint a kis- és középvállalkozások számára szükséges szakképzést illetĪen végeznek tanácsadást az Európai Szociális Alap forrásainak leghatékonyabb kihasználása érdekében. Országos szinten a Svéd MunkaerĪ-piaci Tanács (AMS) felelĪs a tervezésért és elĪrejelzésért. A Tanács minden évben elkészít egy felmérést és elĪrejelzést a következĪ évre. A társadalmi partnerek nagyon fontos szerepet játszanak. 1982-ben egy megállapodás született a Svéd Munkaadók Szövetsége, a Svéd Szakszervezetek Szövetsége és a Magánalkalmazottak szerve231

Sági Zsolt zete között a munkahelyi képzésrĪl a munkaszervezetekkel, új technológiákkal és finanszírozással összefüggésben. E megállapodást több további követte a társadalmi partnerek között az ipar és a kereskedelem legtöbb területén. A társadalmi partnerek létrehozták a Gyáripari Kompetenciabizottságot is az ipar és a kereskedelem kompetenciaszükségleteinek elemzése céljával. A Svéd Munkaadók Szövetsége és a Svéd Szakszervezetek Szövetsége hívták életre a MunkaerĪ-piaci Szakma-bizottságot többek között az alábbi cél érdekében: „megvizsgálni és figyelemmel követni a munkaerĪpiac oktatási és képzési szükségleteit, és intézkedések segítségével elérni a szakképzés kiszélesedését és hatékonyabbá válását.”

IV.7.

A közvetítés alternatív módjai

Az akadályok elmozdítására és az egyének tanulmányainak támogatásának bevezetésére került sor a felnĪttoktatás és –képzés minden területén. Az újonnan megalkotott környezetek és támogatási rendszerek a felnĪtt-tanulás minden fajtájára vonatkoznak. A felnĪtteknek szóló közoktatás államilag finanszírozott tevékenységei tandíjmentesek. Mivel a legfontosabb alapelvek egyike az, hogy a tanulástól senkit sem tarthat vissza anyagi források hiánya, az állam különbözĪ támogatási programokat biztosít a felnĪtt tanulók számára, melyek általában (különbözĪ mértékň) támogatás és kölcsön kombinációját jelentik. Mind a nappali, mind pedig a részidĪs tanulmányokat folytató tanulók jogosultak tanulói segélyre. A munkaerĪ-piaci képzésben részt vevĪk a munkanélküli segélynek megfelelĪ összegň támogatásban részesülnek.

IV.7.1. Nyitott tanulás és távoktatás A távoktatás egészen a közelmúltig viszonylag kevéssé volt elterjedt Svédországban, annak következtében, hogy a népoktatás/általános felnĪttoktatás szinte mindenhol elérhetĪ, a települési felnĪttoktatás pedig minden törvényhatóságra kiterjedt. Két Országos FelnĪtt Iskola nyújtott formális távoktatást az 1950-es évektĪl, s egy levelezĪ intézet, a Hermods pedig a 20. század eleje óta nyújt lehetĪséget az oktatás és képzés minden fajtájában való részvételre. 1999-ben egy speciális iroda (DISTUM) létrehozására került sor a távoktatás felsĪoktatásban és általános felnĪttoktatásban való kutatásához és fejlesztéséhez való hozzájárulás érdekében. Számos kísérleti projekt kivitelezése történt a DISTUM pénzügyi támogatásával. 2002-ben a DISTUM általános felnĪttoktatási részlege összeolvadt a két Országos FelnĪtt Iskolával, s így megalakult az Országos Központ a Rugalmas Tanulásért (CFM). A CFM két fĪ feladata:

• módszerek és tananyagok kidolgozása a távoktatás számára a települési felnĪttoktatásban felhasznált tanterv és tanmenet alapján, valamint

232

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai

• olyan tanfolyamok távoktatási formában való szolgáltatása, amelyeknek rendszeres megszervezését az önkormányzatok nem tudják biztosítani. A 2002-ben megalapított Rugalmas Tanulás Svéd Ügynökségének (CFL) intézménye. A CFL az önkormányzatokkal való szoros együttmňködésben végzi munkáját, és anyagilag is támogatja a rugalmas tanulás fejlesztését az önkormányzatokon belül. Sok önkormányzat hozott létre tanulmányi központokat akár iskolaépületekben, akár könyvtárakban a nyitott és rugalmas tanulás, valamint a távoktatás számára, melyet a CFL-lel, egyetemekkel és fĪiskolákkal együttmňködve biztosít. E központokban mind a felnĪttoktatás, mind pedig a felsĪoktatás résztvevĪi rendelkezésére áll a modern technológia és a legtöbb esetben tutorok segítsége is. A legtöbb ilyen képzés ugyanakkor elméleti tantárgyakat fed le, habár néhány szakmai tanfolyamra is van példa, így az egészségügy és a kereskedelmi gazdaságtan területén

IV.7.2. E-tanulás E-tanulás leggyakrabban szokványos képzések részeként vagy a helyi tanulmányi központokban fordul elĪ. 1997-ben a kormány lehetĪvé tette a munkaadók számára, hogy alkalmazottaiknak igen elĪnyös feltételek mellett kínálhassanak fel számítógépeket. Körülbelül 6-700 000-en használták ki ezt a lehetĪséget, és jutottak így nagyon olcsón korszerň, nagy teljesítményň otthoni számítógéphez. Ugyanebben az idĪben indított el a kormány egy kezdeményezést az IKT iskolákban és a felnĪttoktatásban való használatának növelése céljával (ITiS). Az önkormányzatok állami támogatásokat kaptak számítógépek vásárlására, s az állam 60 000, szokványos iskolarendszerben dolgozó tanár számára továbbképzésrĪl is gondoskodott, ami 2001-tĪl a felnĪttoktatás tanáraira is kiterjedt. A kezdeményezés célja az volt, hogy minden tanár számítógép-, Internet- és email-hozzáférést nyerjen, valamint az oktatás és képzés IKT-hez való hozzáállásának fejlesztése. Az önkormányzatok teljes mértékben támogatták ezt a kezdeményezést, s több önkormányzat további beruházásokat is végzett e területen.

IV.7.3. Új tanulási környezetek, tanulószervezetek Sok önkormányzat létesített tanulmányi központot a nyitott és távoktatás, valamint az önálló tanulás számára. E központok sok esetben a települési felnĪtt iskolákban mňködnek, de bizonyos esetekben könyvtárakban vagy közösségi központokban is megtalálhatóak. Esténként, idĪnként pedig hétvégeken és iskolai szünetben is nyitva állnak. Számítógépek, tananyagok állnak a résztvevĪk rendelkezésére, akik saját szintjüknek és a nekik megfelelĪ ritmusban tanulhatnak bármilyen tárgyat, amelyet szeretnének. A legtöbb esetben emellett még tanácsadást és tutorálást is igénybe vehetnek.

233

Sági Zsolt Minden munkavállalónak törvényes joga tanulmányi szabadságra távozni, és ezt sokan meg is teszik, ha megtalálják a tanulásra fordítandó idĪszak alatti megélhetési forrásokat. Az elérhetĪ tanulmányi támogatási rendszer egyrészt állami támogatásból, másrészt pedig hitelbĪl áll. Született egy, az egyéni tanulási számlák (IKS) rendszerének bevezetésére vonatkozó javaslat, de ez még nem valósult meg. A FelnĪttoktatási Kezdeményezés során bevezetésre került egy munkahelyi rotációs rendszer, melyben az alacsony alapképzettséggel rendelkezĪk tanulhattak, feltéve, ha helyettük a tanulási idĪszak során egy-egy munkanélkülit alkalmaztak. Több önkormányzat fejlesztett ki ehhez hasonló rendszert, melynek keretei között a törvényhatósági közigazgatás alkalmazottjai, az egészségügy, illetve az idĪsgondozás területén dolgozók számára felkínálták a lehetĪséget a munkahelyi tanulással összekötött továbbtanulásra.

IV.7.4. Rugalmasság és diƑerenciálás Az egész svéd oktatási rendszer, beleértve a felnĪttoktatást és szakképzést is, moduláris alapokon nyugszik. A tantárgyak rövid szakaszokra/kurzusokra (courses) tagolódnak, s a résztvevĪk maguk választják ki, hogy ezek közül melyekre van szükségük. ElĪzetesen megszerzett tudásukat általában érvényesítik, tehát e tudásért kreditpontokat kaphatnak. Ez teszi a rendszert rugalmassá. Egy másik lehetĪség, ami az önkormányzatok és az Országos Központ a Rugalmas Tanulásért rendelkezésére áll, hogy olyan témákban és területeken dolgozzanak ki és nyújtsanak helyi tanfolyamokat, amelyek nem szerepelnek a nemzeti tantervben. Ily módon a felnĪttoktatás betölthet elĪre nem látható szükségleteket, s választ adhat a munkaerĪpiac változásaira és új követelményeire. A helyi tanfolyamok száma a FelnĪttoktatási Kezdeményezés során gyorsan megemelkedett, jelenleg azonban csökkenést mutat, mivel új nemzeti tantervek kerültek kidolgozásra az új követelményeknek való megfelelés érdekében. A felsĪfokú szakképzésnek is lehetĪsége van új, a munkaerĪpiac vagy a társadalom igényeinek megfelelĪ képzések kidolgozására. Nem létezik olyan nemzeti tanterv, amely a felsĪfokú szakképzést szabályozná. A Nemzeti Hivatal egy, három vagy öt évre vonatkozóan dönti el, hogy mely képzéseket támogat anyagilag. A népfĪiskolák és az oktatási szervezetek teljes szabadságot élveznek annak meghatározásában, hogy milyen képzéseket vagy tanulóköröket indítanak. Ezért a népfĪiskolák és a tanulókörök nagyon gyorsan képesek reagálni a társadalom vagy a munkaerĪpiac új igényeire és követelményeire.

IV.7.5. Az egész életen át tartó tanuláshoz való viszony Svédország, az oktatást támogató befektetések, és az egész életen át tartó tanulás nagy hagyományokkal bíró hozzáférhetĪségének köszönhetĪen jól szerepel a közös indikátorok

234

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai és benchmarkok tekintetében. Nemzeti szempontból azonban az elért eredmények aligha adhatnak okot az elégedettségre, a svédek a célkitňzések nagyobb mértékň teljesítését irányozták elĪ. 2010 után hosszútávra vonatkozó tárgyalások kezdeményezésére van szükség az oktatás és képzések céljait illetĪen mind európai, mind országos szinten. Az utóbbi években a kormány és a Riksdag reformintézkedések sorozatát vezette be, amely azzal is járt, hogy az oktatásba nagyobb mértékň közpénzeket fektettek. A hangsúly azokon az intézkedéseken volt, amelyek elĪsegítették a hozzáférhetĪséget és a minĪséget mind az iskola elĪtti, általános iskolai, felnĪttképzési és felsĪfokú oktatásban. A kormány célja az, hogy minden felnĪtt számára biztosítsa a tudásuk kiterjesztésének és képességeik fejlesztésének lehetĪségét, ezáltal támogassák az egyéni elĪmenetelt, a demokráciát, a nemek egyenlĪségét, a gazdaság növekedését és a források korrekt újraelosztását. A hangsúly az egyénen van, és a hallgatóknak módjában kell állnia annak, hogy a tanulást összehangolhassák egyéb kötelezettségeikkel. A jól kidolgozott infrastruktúra elengedhetetlen, és olyan, az eddigieken túlmutató tevékenységeket kell tartalmaznia, mint tanácsadás, minĪsítés, elérhetĪség és tanulmányi támogatás, mint ahogyan a különbözĪ szakpolitikák közötti együttmňködés is elengedhetetlen. A rugalmasság azt jelenti, hogy az élethelyzetüktĪl függetlenül a lehetĪ legtöbb ember számára biztosítsa a legjobb tanulási lehetĪséget. A felnĪttképzés és a felnĪttoktatás fejlesztésére benyújtott költségtervezetben a kormány javaslatokat és célkitňzéseket fogalmazott meg a felnĪttképzés fejlesztésére. A költségtervezet megfogalmazza az állami és önkormányzati támogatás stratégiáját az egyéni szükségletek alapján. A felnĪttképzésnek az egyéni szükségletek, igények és feltételek alapján kell szolgálnia a tanulást. A fókusz áthelyezĪdik a hagyományos iskolai oktatásról a rugalmasabb egyéni tanulást támogató formákra. Az egyénnek kell az oktatás központjában állnia és az oktatást a képzésben résztvevĪk igényei alapján kell megszervezni. Az eddigieken túlmutató tevékenységek, a tanácsadás, elérhetĪség és tanulmányi támogatás az egész életen át tartó tanulás infrastrukturális alapjaként fogható fel.

Irodalomjegyzék Bibliográfia Arbetsmarknadsstyrelsen (National Labour Market Board), Arbetsmarknadsutbildning 2002 (Labour market training 2002), Ura 2003:4 Arbetsmarknadsstyrelsn (National Labour Market Board), Arbetsmarknadspolitiska program, årsrapport 2002 (Ure 2003:2), (Labour Market Policy Programmes, Annual report 2002)

235

Sági Zsolt CEDEFOP, Vocational education and training in Sweden, European Communities 1999 CEDEFOP, The financing of vocational education and training in Sweden (Panorama), European Communities 2000 Folkbildningsrådet (Swedish National Council on Adult Education), Facts on Liberal Adult Education in Sweden, Stockholm May 2003 Landsorganisationen i Sverige (Swedish Trade Union Confederation – LO), Personalutbildning 2001 (StaƑ training2001) LO, Komptensutveckling och lärande i arbetslrivet (Competence development and learning in working life) 2003 National Agency for Education, Descriptive data on childcare, schools and adult education in Sweden 2003 OECD, Thematic Review on Adult Learning, Sweden, Background Report (July 2000) OECD, Thematic Review on Adult Learning, Sweden, Country Note (November 2001) Skolverket (National Agency for Education), Kunskapslyftet och den gymnasiala vuxenutbildningen hösten 2002 (The Adult Education Initiative and the upper secondary adult education, Autumn 2002) Statistiska Centralbyrån (Statistics Sweden), Vuxenutbildningen i Sverige 2000 (Adult Education in Sweden 2000), January 2001 Statistiska Centralbyrån (Statistics Sweden), Personalutbildning första halvåret 2003 (StaƑ training first half year 2003) Statististiska Centralbyrån (Statistics Sweden), Vuxnas lärande 2003 (Adults’ Learning 2003), December 2003 Utbildningsdepartementet (Swedish Ministry of Education and Science), Folkbildningen – en utvärdering (SOU 1996:159), (Liberal adult education – anevaluation) Weboldalak Eurydice, www.eurydice.org National Agency for Education, www.skolverket.se

236

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai National Agency for Advanced Vocational Education, www.ky.se National Agency for Flexible Learning (CFL), www.cfl.se National Council for Labour Market, www.ams.se Swedish Trade Union Confederation (LO), www.lo.se Swedish Council for the Social Fund, www.esf.se Swedish Ministry of Education and Science, www.regeringen.se Swedish National Council of Adult Education, www.folkbildning.se Statistics Sweden, www.scb.se

237

Sági Zsolt

V. A felnĪttképzés jellemzĪ vonásai Ausztriában V.1.

A felnĪttképzés irányítása és fejlĪdése

A felnĪttképzés rendszere Ausztriában meglehetĪsen összetett mind a felelĪsségi köröket, mind a képzésben részvevĪ szereplĪket tekintve. A közszférán túl – amely általában nem a legnagyobb részesedéssel bír a felnĪttképzésben – a társadalmi szervezetek komoly szereppel bírnak és nagyon aktívak. A munkavállalók legfontosabb intézményeinek és a vallási közösségeknek egyaránt komoly befolyásuk van az oktatási szervezeteiken és ernyĪszervezeteiken keresztül, és így aktívan formálják a felnĪttképzés területét. Ausztriában a felnĪttképzés kifejezés alatt leggyakrabban a szakképzést vagy a munkához kapcsolódó felnĪtt-tanulást értik, míg a felnĪtt-tanulás (“Erwachsenenbildung”) inkább a tanulás általános formáját jelenti. A felnĪtt-tanulás és a felnĪttképzés Ausztriában a résztvevĪk életkora és a képzés típusa tekintetében különbözik az elsĪ szakképzéstĪl: a felnĪtt-tanulást gyakran mint az elsĪ szakképesítés vagy felsĪfokú szakképzettség megszerzését követĪ oktatást definiálják, melyet egy iskolai szakképesítés vagy újabb bizonyítvány/diploma zár le. A felnĪtt-tanulás résztvevĪi körülbelül 20 évesek vagy annál idĪsebbek. Ausztria szövetségi állam, amelyet a szubszidiaritás erĪs érvényesülése jellemez. E rendszer részei a regionális hatóságok (Gebietskörperschaften), amelyeknek jogalkotási kompetenciái vannak. Jogalkotási kompetenciák mind a szövetségi mind a tartományi (Länder) szinten léteznek. Ausztriában a szakmai önkormányzatok átfogó rendszere mňködik, amely a kamarákon, azok törvény által biztosított tagságán, ill. más szervezetek önkéntes tagságán alapul. A tanulás említett területeit a különbözĪ képzĪ intézmények alapján is megkülönböztethetjük: az iskolai rendszerň szakképzés elsĪsorban a Bund (a Szövetségi Kormány), valamint a Länder (tartományi szint) hatáskörébe tartozik. A Bund alkotmányban meghatározott illetékességébe nem tartozik bele a felnĪttképzés területe, az ehhez kapcsolódó jogokkal elsĪsorban a Länder, részben pedig az önkormányzatok rendelkeznek. Az iskolákban és a felsĪoktatásban folyó felnĪtt-tanulás azonban (pl. alkalmazásban állók iskolái, rövid egyetemi képzések, Fachhochschule-képzések dolgozók részére) egyértelmňen az Oktatási Minisztérium, azaz a Bund hatáskörébe tartozik. A felnĪttképzés által érintett egyes szakmacsoportokért, tárgyakért való felelĪsség meg van osztva a legkülönbözĪbb minisztériumok között. A vállalati képzéssel és munkaerĪ-piaci képesítésekkel kapcsolatos irányítást a Szövetségi Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium látja el, az egészségüggyel és megváltozott munkaképességňek kapcsolatos ügyeket a Szövetségi Szociális

238

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai és Generációügyi Minisztérium, míg a mezĪgazdasághoz és erdészethez kapcsolódó kérdéseket a Szövetségi MezĪgazdasági, Erdészeti, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium kezeli. A szövetségi Pénzügyminisztérium kompetens az adózási kérdésekben. A tartományok jelenlegi kompetenciái azt eredményezik, hogy különbözĪ struktúrák és regionális sajátosságok alakultak ki. Néhány finanszírozási formát speciális közigazgatási egységek kezelnek, míg másokat non-profit egységek koordinálnak, amelyek a tartományoktól kapnak pénzügyi támogatást. Fentieken túl egyéni támogatások is kaphatók tartományi alapokból, amelyeket majd minden tartományban megtalálhatunk. Minden kezdĪ szakképzés a közjogra épül. A foglalkozási képzésprofilokat és a szakiskolai tanterveket a Gazdasági Minisztérium vagy az Oktatási Minisztérium törvényi rendeletek formájában teszik közzé. Ez az erĪs törvényi alap nem jellemzĪ a felnĪtt-tanulás esetében. A számos felnĪtt-tanulási (továbbképzési) intézkedést vállalatokon belül hozzák meg és szervezik non-profit vagy magánintézmények. Az állami iskolákban folyó felnĪtt-tanulástól eltekintve, melynek célja a felsĪ középfokú végzettség elérése vagy egyéb tevékenység, a felnĪttképzés nagy részének tartalma vagy formái nem esnek szabályozás alá. Az aktív munkaerĪ-piaci politikák részeként kínált képzések jogilag a MunkaerĪ-piaci szolgáltatási tv.-en és a MunkaerĪ-piaci támogatási tv.-en alapulnak. A képzĪ intézmény szervezeti vagy jogi formájától függetlenül, az ausztriai felnĪtt-tanulás az oktatás és képzés alábbi formáit fedi le:

• szakmai továbbképzés (a munkáltató vállalatnál vagy annak anya-/leányvállalatánál, fel• • • •

nĪttképzéssel foglalkozó intézményben vagy más külsĪ szolgáltatónál; informális munkahelyi tanulás); szakmai vagy foglalkozáshoz kapcsolódó folyamatos továbbképzés szakképesítések mint az aktív munkaerĪ-piaci politikák eszközei (képzés, foglalkoztatási kezdeményezések stb.); általános felnĪtt-tanulás, népszerň felnĪttoktatás, politikai oktatás; „második esély”-oktatás, bizonyos képesítések késĪbbi életszakaszban történĪ megszerzése

A felnĪttképzés és a szakmai továbbképzés hosszú elĪzményekre tekint vissza Ausztriában. A népi felnĪttoktatás intézményei (népfĪiskolák, Volkshochschulen - VHS, felnĪttoktatási központok) a 19. században indultak el, és folyamatosan fontos szerepet játszanak az osztrák oktatásban (jóllehet ma már modern formában mňködnek). Az elmúlt 50 év során a munkaadói, uniós és egyházi szervezetek, szövetségek, valamint a szövetségi kormányzat erĪsödĪ részvétele jellemezte a felnĪttképzés és a felnĪtt-tanulás fejlĪdését. A FelnĪtt-oktatási Intézmények Ausztriai Fórumát (Konferenz der Erwachsenenbildung Österreichs, KEBÖ) 1972-ben hozták létre minden, a felnĪttképzéshez és a felnĪtt-tanuláshoz kapcsolódó érdek kifejezésének céljával. Megalakulási szakaszában egyrészrĪl az általános

239

Sági Zsolt és szakmai non-profit felnĪttoktatási szervezetek hét nagy országos szövetségét, másrészrĪl pedig az Oktatási és Mňvészeti Minisztériumot foglalta magába. Az 1970-es évektĪl a társadalmi változások szerkezeti kiigazításokat igényeltek. 1973-ban, nem sokkal a KEBÖ létrejöttét követĪen A felnĪttoktatás és a közkönyvtárak közpénzekbĪl történĪ finanszírozásáról szóló szövetségi törvény (Bundesgesetz über die Förderung der Erwachsenenbildung und des Volksbüchereiwesens aus Bundesmitteln) törvényes alapot teremtett a felnĪtt-tanulás szövetségi intézményei számára, valamint a munkáltatói, uniós vagy egyházi szövetségek által létrehozott felnĪtt-tanulószervezetek pénzügyi támogatása számára. A törvény hozzájárult a non-profit felnĪttképzés/felnĪttoktatás professzionalizálódásához, és hatást gyakorolt a továbbképzésre és a képzési területre. Jogszabályi kötelezettséget állapított meg a felnĪttképzés biztosítása tekintetében, anélkül hogy elkülönített forrást határozott volna meg, vagy megváltoztatta volna az alapvetĪ kompetenciákat. Továbbá függetlenséget biztosított a szakmai szövetségeknek, mivel a szövetségi minisztérium kötelezte magát, hogy nem avatkozik be a program és tanterv tervezésébe. Ugyanakkor sem a használt oktatási módszerekrĪl, sem a megfelelĪ személyi állományról nem a pénzügyi forrásokat biztosító intézmények döntöttek. Ugyanaz mondható el az Oktatási Minisztérium által 1985-ben véghezvitt szerkezetváltásról. A felnĪttképzésre újonnan létrehozott szakértĪi munkacsoport és az ismeretterjesztĪ könyvtárak a felnĪttképzési fĪosztállyal együtt koordinálták a támogatási és pénzügyi ösztönzési szisztémát és a szövetségekkel való együttmňködést. A Szövetségi FelnĪttképzési Intézet és a hét támogatási egység a tartományi könyvtári egységekkel (kivéve Voralberg és Bécs) szintén a fenti rendszernek voltak alávetve. A felnĪttképzési szolgáltatásokban a különbözĪ társadalmi és gazdasági csoportok erĪs jelenléte és elkötelezettsége figyelhetĪ meg. A munkáltatói, uniós és egyházi szövetségek az oktatási testületek és szervezetek révén jelentĪs befolyással bírnak, amely azt jelenti, hogy aktívan részt vesznek a felnĪtt-tanulási paletta tervezésében, bár ezt saját szolgáltatói struktúrájukon keresztül teszik. Ezen szolgáltatók úgynevezett non-profit intézmények (“Gemeinnützige Einrichtungen”), bár tanfolyamaikon tandíjat kérnek. Finanszírozásuk azonban elsĪsorban a háttérintézmények támogatására épül. A hagyományos intézmények e csoportjától elkülönülve a 90-es években feltňnt a felnĪttképzést, folyamatos továbbképzést nyújtó, fĪként kis vállalatok új csoportja. E vállalatokat általában mint „privát szolgáltatókat” vagy profitorientált szolgáltatókat foglalják össze. A CVTS-2 felmérés szerint az összes, vállalati finanszírozású, munkahelyen kívüli tanfolyam 37 százalékát ún. „for-profit szolgáltatók” nyújtják.

240

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai A felnĪttképzést megcélzó legutóbbi fejlesztések:

• egyetemi szintň felnĪttképzési intézmények létrehozása 1994-ben (Donau-Universität Krems);

• az alkalmazásban állók számára a népfĪiskolai felnĪttképzéseken való részvétel lehetĪvé tétele 1994-ben;

• olyan felnĪttképzésben megszerezhetĪ szakképesítések tervezése 1997-tĪl szak• • • • • •

munkások számára, amelyek lehetĪséget adnak az egyetemi szintre való belépésre (Berufsreifeprüfung - BRP); tanulmányi szabadság (Bildungskarenz) bevezetése 1998-ban az alkalmazottak számára, oktatásban és képzésben való részvételük elĪsegítése céljából; specifikus csoportokra irányuló felnĪttképzési programok, mint pl. a FelnĪtt-tanulási cselekvési program (Aktionsprogramm) indítása 1998-ban; alkalmazásban állók egyetemi tanulmányait támogató programok létrehozása 1999-tĪl az egyetemi diploma-támogatás (Studienabschlussstipendium) elérhetĪvé tétele által; a felnĪttképzésben résztvevĪ intézmények közötti hálózatos együttmňködések ösztönzése, pl. a 2000-ben az ausztriai egyetemek között létrehozott AUCEN (Austrian Universities Continuing Education Network - Ausztriai Egyetemek Továbbképzési Hálózata) új technológiák tanulásban való felhasználásának támogatása; 20%-os adókedvezmény bevezetése 2000-ben a közös tanulási tevékenységet szervezĪ munkahelyek számára. Választott tárgyak (kiemelés)

N= ICT Idegen-nyelvek Egyéb, munkával kapcsolatos tréningek Összes válasz (11 lehetĪségre) Legalább egy válasz

Korcsoportok 20-29 30-39 40-49 50-59 éves éves éves éves 627 894 722 630 29 18 26 18 14 14 13 6 13 6 7 5 117 86 97 60 58 47 51 34

60+ éves 1 042 5 1 5 27 16

8. ábra. A 15+ éves lakosság részvétele a folyamatos képzésben és oktatásban az elmúlt 12 hónap során: kor szerinti bontás, 2002 (%) (Forrás: Fessel-GfK (2002)

V.2.

A felnĪttképzési színtér szereplĪi

A képzéssel foglalkozó intézmények száma - különösen az elmúlt évtizedben - folyamatos növekedést mutatott, s ez egyre nehezebbé teszi az intézmények és az általuk kínált kép-

241

Sági Zsolt zések közötti eligazodást. Ezért a felnĪttképzési politikákban egyre nagyobb szerepet kap a pályainformáció és –tanácsadás. A felnĪttképzés rendszerének formálódásától kezdve a felnĪttképzést nyújtó szervezetek struktúrája sokkal inkább egy, a partikuláris érdekek megerĪsítését célzó társadalmi kezdeményezésnek tekinthetĪ, mintsem koordinált rendszernek. Ez az egyik oka, hogy a felnĪttképzésrĪl szóló ausztriai vitákban a felnĪttképzés, felnĪttkori tanulás és a kiterjedt méretň közoktatási rendszer kölcsönös egymásra hatása folyamatosan téma. Az eltérĪ jogi szabályozásnak és pedagógiai modelleknek köszönhetĪen a két szektor közötti sikeres átjárás csak egyedi esetekben érvényesül. A felnĪttképzésnek két alapvetĪ típusát lehet meghatározni az iskola képesítések alapján: amikor a kínált képzés egy hivatalosan elismert képesítéshez (bizonyítványhoz) vezet, amely megfeleltethetĪ valamilyen iskolai vagy egyetemi képesítésnek, vagy olyan képzés, amely nem felel meg a fenti kritériumnak. A felnĪttképzésben az elsĪ szakképesítés megszerzése során Ausztriában fĪ elv, hogy a modularizált képzések bevezetését, az elĪzetesen megszerzett tudás és képességek elismerését segítĪ rendszereket, valamint az általános és szakmai felnĪttképzés portfolióit támogatják, de általában elég óvatos stratégiát követnek az új formák már létezĪ formális kredit-rendszerbe való integrálása terén. Ez azokban a képzési kurzusokban lehetséges, amelyek tananyaga, tanmenete ugyanaz, mint az alapképzésé, és így könnyen hozzáférhetĪek a foglalkoztatottak számára vagy a specifikusan a külsĪ tanulók számára kialakított elĪkészítĪ kurzusokban. Az egyetemi kurzusok speciális esetek, amelyek hivatalosan elismert képesítésekhez vezetnek, anélkül, hogy az iskolarendszerň, alapozó szakképzéssel bármilyen megfelelésük lenne. A képzést biztosító intézmények különbözĪ jogi formákban mňködnek, a közoktatási intézményektĪl kezdve a non-profit szervezetig vagy más magán képzési formákig. A kínált képzések és képesítések többsége nem a hivatalosan elismert területhez tartozik.

V.2.1. Az állam szerepe (Szövetségi kormány) A szövetségi felnĪttoktatás/felnĪttképzés egészen a legutóbbi idĪkig (ahogyan a FelnĪttképzés támogatásáról szóló tv. meghatározta) elsĪsorban a Szövetségi FelnĪttképzési IntézetbĪl (BIFEB) és a hét tartományi felnĪttképzést támogató egységbĪl állt (kivételt képzett Voralberg és Bécs). 2003 elején a támogató egységek kompetenciáit a tartományok vették át a tartományok és szövetségi kormány közötti megállapodásnak megfelelĪen. Az új jogi szabályozásnak (2004. január 1.-tĪl lépett hatályba) megfelelĪen a Szövetségi Intézet egyre inkább autonóm módon mňködik és felnĪttképzés, felnĪttoktatás kompetenciaközpontjaként fog szolgálni.

242

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai A kompetenciaközpont a következĪ feladatokat fogja ellátni:

• A felnĪttképzés professzionalizálódásának elĪsegítése az európai rendszerbe integrált

•

•

szervezeteken keresztül, tartományokon átnyúló alap- és továbbképzési központ felnĪttképzésben oktatók, tanácsadók, könyvtárosok számára, beleértve a minĪségi standardok és szakképesítések tanúsítását, kiállítását Nemzeti és nemzetközi szolgáltatások nyújtása az oktatással és képzéssel kapcsolatban (innovatív szervezeti, módszertani és didaktikai modellek fejlesztése, szisztematikus megalapozó munka, alkalmazás-orientált kutatás a felnĪttképzésben és továbbképzésben, a know-how transzfer és irányítás, EU kutatási programok kivitelezése és támogatása) A közintézmények, mint az iskolák és egyetemek szintén kínálnak tanfolyamokat a felnĪttek számára.

V.2.2. A tartományok (Länder) és önkormányzatok Ahogyan azt a jogi helyzet jellemzésénél is leírtuk, a Bund alkotmányos feladatkörei nem tartalmazzák a felnĪttképzést. Ezek olyan regionális intézmények hatáskörébe tartoznak, mint a tartományok (Länder) és az önkormányzatok. A szakpolitikák tartományonként különbözhetnek, és feladatkörök széles skáláját foglalhatják magukba, mint például a felnĪttképzés intézményei vagy azok ernyĪszervezetei számára szükséges források elĪteremtése (pl. a Fachhochschule tanfolyamok). Egy kivételével a felnĪttképzésben résztvevĪ egyének támogatását célzó pénzügyi eszközök az összes tartományban elérhetĪekké váltak. A támogatásra vonatkozó jogosultságok (egyéni követelmények, oktatási célkitňzések, stb.) illetve a szükséges anyagi források jelentĪs különbségeket mutathatnak. Jelenleg még nem állapítható meg, hogy a felnĪttképzési támogatási egységek (Förderungsstellen), amelyek már a tartományok hatáskörébe tartoznak, hogyan és milyen mértékben integrálódnak ebbe a struktúrába. A FelsĪ-Ausztriában kidolgozott oktatási utalványozási rendszerrel (Egyéni Tanulási Számla) innovatív módon támogatják a munkavállalók részvételét a felnĪttképzési tanfolyamokon. Az Egyéni Tanulási Számla rendszer keretében FelsĪ Ausztriában 65 000 munkavállaló részesült támogatásban.

V.2.3. Vállalatok A vállalatok gyakori helyszínei a felnĪttképzésnek: a vállalatokon belüli, a beszállítóknál és az anyavállalatnál szervezett tanfolyamok egyre nagyobb fontossággal bírnak a szakképzés területén, hasonlóan a munkahelyen munkavégzés közben történĪ informális tanuláshoz. Minden osztrák vállalkozás tagja a Gazdasági Kamarának. Ezeknek a közjogi intézményeknek a támogatása törvényi keretek által szabályozott. Az Ausztriai Gazdasági Kamara Gazdasági

243

Sági Zsolt Támogató Intézetei a kilenc Regionális Gazdasági Kamara központi szolgáltató intézménye. A céljuk az, hogy javítsák a speciális és vállalkozói képességeket és segítséget nyújtsanak a vállalkozásokkal kapcsolatos kérdésekben. A fafeldolgozással és mezĪgazdasággal foglalkozó terület egy regionális felnĪttképzési rendszert biztosít (LFI). Az üzleti szövetségek – az Ausztriai Gazdasági Kamara (WKÖ), az Ipar és MezĪgazdasági Kamarák Szövetsége - egyrészt kamatpolitikai területen támogatja a felnĪttképzést (például a képzési költségek adókedvezménye 20%-ra növekedett) másrészt olyan széleskörň és konkrét intézkedések megszervezésével, amelyek támogatják a felnĪttkori oktatást és tréningeket, ezen belül is elsĪsorban a szakképzési programokat. Az üzleti szövetségeknek a társadalmi partnerség keretében aktív szerepük van a munkaerĪ-piaci politikákban az Ausztriai Állami Foglalkoztatási Szolgálat testületeiben szövetségi, tartományi és regionális szinten egyaránt. A különbözĪ vállalkozások évtizedek óta támogatják az Ausztriai FelnĪttoktatási Szövetséget, mint a vállalkozások, valamint az iskolák és a felnĪttoktatási intézmények közötti regionális információs szervezetet. Az Ausztriai FelnĪttoktatási Szövetség különösen fontos szereppel bír a tanárok továbbképzése terén. Az üzleti szövetségek Fachhoschule kurzusokhoz kapcsolódó tevékenységei szintén egyre kiemelkedĪbbekké váltak. A Gazdasági Kamarák Gazdasági Támogató Intézeteiken keresztül függetlenül vagy más intézményekkel közösen Tartományi Alkalmazott Tudományi Egyetemeket mňködtetnek. A regionális oktatási klaszterek kialakítása egy újszerň megközelítés, amely még fejlesztés alatt áll. Ezek önkéntes együttmňködések regionális szinten a vállalatok és tréning szervezetek között. Már több ilyen regionális klaszter bevezetése is megtörtént. A kollektív szerzĪdésekben a munkavállaló kezdeti és továbbképzésének kérdése jelenleg kis fontossággal bír. Egy 2000-ben végzett kutatás szerint, amelynek az volt a célja, hogy a kollektív szerzĪdésekben fellelhetĪ továbbtanulásra vonatkozó speciális elĪírásokat vizsgálja kevés erre vonatkozó elĪírást talált. Az alap- és továbbképzéseket, tanfolyamokat ugyanakkor vállalati szinten, míg a közszféra esetében a megfelelĪ hatáskörrel bíró irodák állapítják meg. A kollektív munkaszerzĪdésekben a szabályozásra utaló elemek (a munkaidĪre és a képzésben résztvevĪ személy anyagi támogatására vonatkozó megállapítások), ill. a tanfolyamok díjaira vonatkozó szabályozások, rendelkezések szerepelnek.

V.2.4. Szakszervezetek A munkavállalók érdekképviseletei alapvetĪen három rendszerbe szervezĪdnek. ElsĪként, a szakszervezetek, mint a kollektív tárgyalások résztvevĪi szektor-specifikus szinten és az üzemi tanács, mint vállalaton belüli érdekképviselet, a vállalati képzés keretében képviselik

244

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai a munkavállalói érdekeket. Másodsorban, az egyesületek és Munka Kamarák, mint olyan intézmények, amelyek a legnagyobb keresleti arányt képviselik a felnĪttoktatás és –képzés terén, aktívan részt vesznek az AMS adminisztrációjában. Végül, az egyesületek és a Munka Kamara egyúttal képzési szolgáltatók is, amelyek tagjaiknak forrásokat is biztosítanak.

V.2.5. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat keretében történĪ együttmňködés Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (AMS) szövetségi, tartományi és regionális szervezetekbe tömörül, kilenc tartományi és 97 regionális irodával, illetve tíz kirendeltséggel. A társadalmi partnereket (a Gazdasági Kamara, a Szövetségi Munka Kamara, az Ausztriai Szakszervezetek Szövetsége (ÖGB), és az Ausztriai Ipari Szövetség képviselĪit) mindhárom szinten bevonják a döntéshozatalba. Az 1994. július 1.-én az Állami Foglalkoztatási Szolgálatról szóló törvény elfogadásával a Foglalkoztatási Igazgatóság/FĪosztály (Arbeitsmarktverwaltung, AMV) kikerült az Osztrák Szövetségi Munkaügyi, Egészségügyi és Szociális Minisztérium hatáskörébĪl és létrejött egy a közjog hatálya alá esĪ szolgáltatási társaság. A munkaerĪ-piaci képzések alapvetĪ célja, hogy a szakképesítéseket és a munkavégzéssel kapcsolatos tudásanyagot és készségeket fejlessze, illetve hozzájáruljon az egyéni fejlĪdéshez és a társadalmi kompetenciák fejlesztéséhez. A cél nem csak az, hogy a munkaerĪpiacra való belépéshez szükséges felkészülést biztosítsa, hanem az is, hogy a készségek fejlesztésével a munkaerĪ-piaci integráció esélyét megnövelje és meghosszabbítsa. Ennek a célnak az is a fontos részét képezi, hogy a nemek közötti egyenlĪtlenségeket kiküszöbölje és a strukturális változásokhoz való alkalmazkodást támogassa. Az AMS nem biztosít közvetlenül tréningeket. Abban az esetben, ha hasznosnak vélik egy egyén képzését a munkaerĪpiaci változások következtében, a képzésen való részvétel költségeit fedezik. Az ilyen képzéseken való részvétel nem törvényi elĪírás. Azokon a területeken, ahol nem biztosított a megfelelĪ képzés az akár mennyiségi vagy minĪségi munkaerĪ-piaci problémákra, az AMS megrendelheti az erre alkalmas intézményektĪl a szükséges képzés megszervezését. Ebben az esetben az AMS felelĪssége kiértékelni a keresletet, megtervezni az oktatást, megvalósítani azt, és a hatékonyságot mérĪ mutatószámokat kidolgozni. A konkrét megvalósítás azonban szerzĪdésen alapul és az erre kiválasztott intézmény vagy vállalat hatáskörébe tartozik.

V.3.

Finanszírozás

Ausztriában a felnĪttképzési kiadásokra három finanszírozási csatorna jellemzĪ: közfinanszírozás, munkaerĪ-piaci támogatás, és magán ráfordítások.

245

Sági Zsolt

V.3.1. Közfinanszírozás A felnĪttképzés, a munkavállalók számára létesített oktatási intézmények és Fachhochschul képzésekre fordított anyagi támogatást a szövetségi kormány fedezi; a tartományok és az önkormányzatok az egyének és intézmények számára biztosítanak támogatást. Azoknak a közintézményeknek a közigazgatási struktúráinak a költségei, amelyeket nem kifejezetten a felnĪttképzésre hoztak létre (például egyetemek), nem sorolhatók ide. A közigazgatásban dolgozók felnĪttképzésére és a számukra szervezett tanfolyamok költségeirĪl nem áll rendelkezésre hivatalos kimutatás. Speciális foglalkoztatási és képzési struktúrájuknak köszönhetĪen (oktatással és kultúrával kapcsolatos szakmák, közigazgatási szakmák, az egészségben és a szociális szektorban fellelhetĪ specifikus szakmák, stb.) magasabb felnĪttképzési részvételi aránnyal büszkélkedhetnek, mint ami átlagosan jellemzĪ az egyéb ágazatokra. A közfinanszírozással kapcsolatban a vállalati és a munkavállalói adójóváírások külön említendĪk. E lehetĪségek kiterjesztésének köszönhetĪen a támogatásnak ez a fajta közvetett vagy juttatásokon alapuló támogatása egyre fontosabbá válik.

V.3.2. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által történĪ finanszírozás Az AMS pénzügyi forrásai a munkaadók és munkavállalók törvényi keretek által szabályozott befizetésén alapulnak. Az AMS által az aktív foglalkoztatáspolitikára fordított kiadások többszáz millió EUR nagyságrendňek. Az aktív eszközök közül a szňkebb értelemben vett, képzésekkel összefüggĪ intézkedéseket részaránya kb. 60%. Az AMS által támogatásra fordított források egy jelentĪs része az Európai Szociális Alap által társfinanszírozott tevékenységeket fedezte.

V.3.3. A magánszféra (vállalatok és állampolgárok) általi támogatás Az Osztrák Statisztikai Hivatal (Statistik Austria) a CVTS-2 eredményei alapján elkészített becslése szerint a legalább 10 alkalmazottal rendelkezĪ vállalatok kétszer annyi forrást biztosítottak képzésre, mint az állami Foglalkoztatási Szolgálat. A CVTS-2 nem tartalmazza a kisvállalkozásokat, a közszférában, egészségügyben, mezĪgazdaságban dolgozó munkavállalókat, és részben a szabadfoglalkozásúakat. Ahhoz, hogy a teljes felnĪttkori tanulás költségeit áttekinthessük, a fenti számokon kívül figyelembe kell venni azon vállalkozások alkalmazottait is, ahol kevesebb, mint tíz munkavállaló dolgozik (ennek a szektornak legalább 20%-a). Összességében a privát szféra felnĪttoktatásra fordított kiadásai durván 1300 millió EUR-ra becsülhetĪk. A felnĪttképzésre fordított pénzügyi források mennyisége egy fontos mutatószám. Az elmúlt években vált fontossá a támogató testületek által biztosított források támogatási mechanizmusainak gyakorlatba ültetése is. A hagyományos támogatások csökkenésével egy idĪben új 246

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai finanszírozási formák jelentek meg, mint például projekt-támogatások, egyének támogatása, amelyek egyre nagyobb fontossággal bírnak. Ez mind a közpénzekre, mind a szövetségek és egyesületekre jellemzĪ. Általánosságban szólva a finanszírozási források és pénzügyi elszámolások fejlesztésre szorulnak.

V.4.

Értékelési rendszer

Az értékelés Ausztriában két szempontból is releváns téma:

• a felnĪttképzést folytató intézmények által a felnĪttek számára nyújtott képzés minĪsége és

• a munkanélküliek számára az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (Arbeitsmarktservice) által nyújtott államilag biztosított képzés minĪsége szempontjából. A felnĪtt-tanulás decentralizált és szövetségi szerkezete következtében az ajánlatok kiértékelése is decentralizált. A legtöbb független szolgáltató belsĪ értékelést végez a tanfolyamairól, hogy visszajelzést nyerjen az események minĪségét, a csoportok elégedettségét és az igényeket illetĪen, s így jövĪbeni munkáját ehhez igazítsa. Mivel mindez az egyes szolgáltatók szintjén történik, nem határozható meg a felnĪttképzés értékelésére vonatkozó országos stratégia. Az értékelés minĪségbiztosítást jelentĪ funkciójának – különösen a képzési piacon a fogyasztóvédelem irányába történĪ – fejlesztése még megoldandó feladat Ausztriában. A minĪségbiztosítás jelenleg e helyett a bemenetek akkreditálására összpontosít (pl. tantestület, tantervek stb.). A munkanélküliek számára az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által nyújtott, államilag biztosított képzés esetében a kimeneti értékelés fontosabb. Így sok felnĪttképzéssel foglalkozó intézmény szerzett az ISO sztenderdjeinek megfelelĪ minĪsítést vagy nyert igazolást az EFQM-tĪl (European Foundation for Quality - Európai Alapítvány a MinĪségmenedzsmentért). FelsĪ-Ausztria tartományában egy speciális minĪsítést dolgoztak ki, amely a közoktatásra való alkalmasság és az állami képzési támogatás feltétele. E minĪsítés elnyeréséhez az intézménynek egy vizsgafolyamaton kell átmennie, melynek során az oktatási és képzési kínálathoz, a tantestülethez, a tanításhoz szükséges felszereltséghez és adottságokhoz, valamint a tanulók általi visszajelzések szervezéséhez kapcsolódó szempontok alapján vizsgálják meg. A programban annak elindításakor 15 intézmény vett részt, 2004-ben pedig már több mint 260 szervezetet foglalt magába.

V.5.

Tervezés és elĪrejelzés

Az ausztriai felnĪtt-tanulási intézmények összetett szerkezete következtében nem meglepĪ, hogy egységes tervezési eljárásról sem beszélhetünk. Az oktatási és képzési piac, ahol a

247

Sági Zsolt gazdálkodó szervezetek és az egyének felnĪttképzési lehetĪségeket keresnek, erĪsen reagál az igényekre, és az igények által mutatott tendenciákra. A piacon azon független szolgáltatók dominálnak, amelyek kevesebb esetben folytatnak kutatást vagy adnak erre megbízást. A Gazdasági Kamara Gazdasági Támogató Intézete (Wirtschaftsfoerderungsinstitut - WIFI), mint a legnagyobb felnĪttképzési szolgáltató, kétévente átfogó résztvevĪi felméréseket készít. A két fĪ mechanizmus létezik, amelyek alapján az oktatással és képzéssel foglalkozó intézmények az igényeket feltárják: az egyik az egyének és a vállalatok képzéssel kapcsolatos magatartása, illetve az ezen intézményekben dolgozó képzésirányítók szakértelme (gyakorlati tapasztalat, a résztvevĪkkel vagy az oktatókkal folytatott beszélgetések). Az évek során néhány magas szinten specializálódott, nem-egyetemi kutatóintézmény alakult ki. Közülük néhány az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szövetségi és tartományi igazgatási irodái számára dolgozik; ezek közül a következĪket érdemes megemlíteni: Synthesis Forschungsgesellschaft, WIFO és IHS. Fontos még szót ejteni ennek kapcsán egy új eszközrĪl, az AMS Qualifikationsbarometer-rĪl (képesítésmérĪ). Ez az internetes platform a kutatási eredményeket felhasználóbarát módon mutatja be, s ezt valamennyi, az iskolai szakképzés vagy a felnĪttképzés területén tanácsadásban vagy tervezésben részt vevĪ csoport használhatja. Továbbá az AMS dönt a munkaerĪpiaci igényekre és foglalkoztatási kilátásokra vonatkozó empirikus eredményeken alapuló nagy képesítési fókuszok tekintetében (ilyenek voltak például néhány évvel ezelĪtt az informatikai irányú szakképesítések, nemrégiben pedig az ápolással kapcsolatos foglalkozások). Ausztriára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre országos szintň és ismételt felmérések a felnĪttek oktatási és képzési igényeire vonatkozóan, kivéve a munkaerĪ-piaci igényeket és a fĪiskolai (Fachhochschule, FH) képzések társadalmi elfogadottságát vizsgáló felméréseket. E felmérések elvégzésére azért van szükség, mert a képzések állami (rész)finanszírozásának egyik feltételét jelentik. Annak szükségességével, hogy a tartományok együttmňködése megerĪsödjön egy több összefüggést felölelĪ, átfogó felnĪtt-tanulási stratégia kidolgozása érdekében, kevés érintett ért egyet.

V.6.

A közvetítés alternatív módjai

A felnĪttképzési intézmények szövetségi struktúrája és magán jellege következtében a felnĪttképzésre vonatkozó legtöbb innovatív szemlélet alulról szervezĪdve alakul ki. Néhány általános innovatív megközelítés jól meghatározható, így például a következĪk:

• segítségnyújtás az egyének számára, hogy a szolgáltatók kínálatából a számukra legmegfelelĪbbet választhassák;

248

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai

• kisebb résztvevĪi csoportok felé mutató tendencia; • idĪ tekintetében rugalmasabb képzési szolgáltatás (pl. hétvégi és esti tanfolyamok); • távoktatási és e-tanulási elemek bevezetése a képzéseken belül. Az alábbiakban az egyes tartományokban és a képzéssel foglalkozó intézmények egyes csoportjain belül megvalósuló fejlesztések néhány példáját vázoljuk fel. Burgenland tartományban egy olyan, felnĪttképzéssel kapcsolatos kísérleti projekt folyik, amelynek célja a vidéki területeken élĪk elérése különbözĪ szervezeti és oktatási módszerek felhasználásával. A tartományi kormány egy, a képzést folytató intézményektĪl független, regionális felnĪtt-tanulási szolgáltatóegységet hozott létre. A tanácsadás személyesen, e-mail és telefon útján vehetĪ igénybe, kisebb települések esetében pedig a tanácsadók igény esetén személyesen házhoz mennek, hogy rugalmas választ adhassanak a regionális és egyéni helyzetekre. A Gazdasági Kamara Gazdasági Támogató Intézete (Wirtschaftsfoerderungsinstitut der Wirtschaftskammern, WIFI) számos különbözĪ közvetítési modellt vezetett be. Az alkalmazott tanítási módszerek változatosak és sok innovatív vonást tartalmaznak, úgymint: kis létszámú csoportokban vagy szemináriumokban szervezett tanórák (hétvégeken vagy esténként megtartva), e-tanulási módszerek. Az e-tanulás megkönnyítése érdekében egy háromlépcsĪs tanfolyami szerkezetet vezettek be, amely egy helyszíni bevezetĪ fázisból, egy önálló tanulási fázisból (ennek folyamán az oktató online vagy telefonos úton elérhetĪ konzultálás céljából), valamint a tanulási folyamatot lezáró, csoporton belüli gyakorlatokból, prezentációkból és szerepjátékokból áll. E tanfolyamok nagy része a könyvelés, a villamosmérnöki tudomány és az informatika területeire irányul.

V.6.1. Nyitott tanulás és távoktatás A kutatási adatok azt mutatják, hogy a nyitott tanulásnak és a távoktatásnak régi hagyományai vannak; a múltban e tanulási formák csak bizonyos területekre korlátozódtak; az IKT eszközök terjedése azonban alapvetĪ változást eredményezett a felnĪttképzés nyitott és távoktatási formái tekintetében. A fiatal felnĪttek jóval gyakrabban vesznek részt „média-alapú vagy számítógépes felnĪttképzésben”, mint a 45 évnél idĪsebbek. 1991-ben a Linzi Egyetemen egy Távoktatási Központ (Zentrum für Fernstudien – ZF) létrehozására került sor, melynek tagjai között bécsi, linzi, bregenzi és steyri tanulmányi központok vannak. A ZF együttmňködik a hágai FernUniversitæt-tel. A központ keretei között joghallgatók és felsĪoktatási felvételire (Studienberechtigungsprüfung - SBP) készülĪk folytathatnak tanulmányokat távoktatási formában. A ZF tagja az Európai Távoktatási Egyetemek Szövetségének (European Association of Distance Teaching Universities - EADTU) – melynek hatására Bécsben és Linzben Európa-tanulmányok Központok alakultak meg -, és együttmňködik a Nyitott Egyetemmel (Open University). Így az Ausztriában élĪknek az Európa-tanulmányok

249

Sági Zsolt Központokon keresztül (EuroStudyCenters) lehetĪségük van részt venni a hágai FernUniversitæt, más európai távoktatási egyetemek és az angliai Open University képzésein.

V.6.2. E-tanulás Az e-tanulási kezdeményezések a közelmúltban széles körben terjedtek el az ausztriai oktatás és képzés területén. A Szövetségi Oktatási, Tudományos és Kulturális Minisztérium e-fit projektje a következĪ célokat szolgálja: az oktatási és képzési tanácsadás hozzáférhetĪségének javítása egy oktatási portálon keresztül; a tanítás és tanulás új formáinak kifejlesztése (e-tanulás, e-tutorálás stb.) minden szinten; valamint a felnĪttképzési kínálat bĪvítése az informatikai bizonyítványok területén. Szintén az Oktatási Minisztérium kezdeményezésére indult el a www.virtual-learning.at portál, melynek célja az ilyen témájú projektek hálózati munkájának és együttmňködésének támogatása. A szolgáltatók és szakmai képzéseik széles választéka érhetĪ el internetes portálokon keresztül, köztük a www.academynow.com nevň portállal, mely az elektronikus adatfeldolgozás, a nyelvek és a kereskedelem területein képzéseket kínáló ausztriai e-tanulási honlap. Emellett az ausztriai Szakképzési Intézetek (Berufsförderungsinstitute - BFIs) egy ágazata számítógép-alapú képzéseket (CBT) és web-alapú képzéseket (WBT) kínál, elsĪsorban az elektronikus adatfeldolgozás (EDP) területén. A „második esély” oktatásban számos ausztriai népfĪiskola (Volkshochschulen, VHSs, FelnĪttoktatási Központok) kínál e-tanulási lehetĪségeket. A fĪiskolák (Fachhochschule, FH) képzéseinek jelentĪs szerepük van a tanítás és a tanulás új formáinak kifejlesztésében. (A távoktatási lehetĪségek egy bizonyos részét általában részidĪs FH-képzésekhez ajánlják.) A salzburgi Fachhochschule például egy E-Learning Támogató és Kompetencia Központot hozott létre, amely e-learning tanfolyamok számára biztosít támogatást. Három legfontosabb kurzusa a következĪ területeken nyújt részidĪs képzést: „távközlési technika”, „információs gazdaság és igazgatás”, valamint „vállalkozásfejlesztés az idegenforgalomban”. Ez lehetĪvé teszi, hogy a hallgatók idejük egy részét szabadon szervezzék. 1999 óta egy azóta folyamatosan bĪvülĪ teleportál is mňködik.

V.6.3. Új tanulási környezetek, tanulószervezetek A tartományokban oktatási központokat (úgynevezett Bildungshæusereket) hoztak létre, amelyekben különbözĪ non-profit szervezetek tarthatnak akár általános, akár szakmai képzést nyújtó tanfolyamokat. Ez rugalmas választ ad az adott térség vagy település egyéni szükségleteire. Új tanulószervezetek/tanulási környezetek is mňködnek, ilyenek például a Lungau térségében mňködĪ munkaügyi alapok vagy képzési támogatás. A munkaügyi alap az 1980-as évek közepe óta a szakképzés és a szakmai továbbképzés eszköze Ausztriában specifikus gazdasági ágazatokban. Jelenleg három típusa létezik: vállalkozási alapok,

250

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai ágazati alapok és regionális fizetésképtelenségi alap. A munkanélküliek különbözĪ csoportjai ezáltal 3-5- éven át szakképzési munkanélküli segélyben és ösztöndíjban részesülhetnek. A Stájerország fĪvárosában, Grazban mňködĪ RaiƑeisenhof Oktatási és Képzési Központ (Bildungszentrum RaiƑeisenhof) például a helyi gazdasághoz és annak képesítési igényeihez illeszkedĪ tanfolyamokat kínál (különösen a mezĪgazdaság és az erdészet területén), s emellett infrastruktúrát biztosít más felnĪtt tanulószervezetek számára is; vállalkozások tantermeket bérelhetnek tanfolyamaik számára. A stájerországi Magna Steyr csoport a felnĪttképzés innovatív formáinak (és megközelítésének) példájául szolgálhat. A Magna együttmňködik a stájer Állami Foglalkoztatási Szolgálattal (Arbeitsmarktservice), amely kiválasztja a vállalat számára azokat a munkanélkülieket, akiket az ott végzendĪ munkára a legalkalmasabbnak talál. A kiválasztott személyek ezt követĪen a Magna belsĪ képzésein további készségfejlesztésben vesznek részt..A szakképzetlen munkások szakmunkás-bizonyítványt szerezhetnek a Steyr Csoporton belül. A Csoport minden alkalmazottja egy évente átlagosan 4,5 napos képzésben vesz részt. Az alkalmazottak szabad idejükben angol és (külföldi dolgozók esetében) német tanfolyamokon vehetnek részt; egyéb szakmai képzésekre munkaidĪben kerül sor. Azon szellemi dolgozók számára, akik egyetemen vagy fĪiskolán (Fachhochschule, FH) szeretnének tanulmányokat folytatni, a vállalat a tandíj minimum 50%-át kifizeti. A Magna részt vesz néhány tanterv megtervezésében is, amellyel hozzásegíti a végzĪsöket a vállalatnál szükséges készségek elsajátításához.

V.6.4. A rugalmasság fejlesztése, diƑerenciálás Ausztriában sok fejlesztésre került sor, melyek a felnĪttképzés szerkezetének rugalmasabbá tételét szolgálják. Ilyen fejlesztések a következĪk:

• alkalmazásban állók részidĪs felsĪ középfokú tanulmányokat folytathatnak a Fachhochschule (FHs felsĪ középfokú iskolák) keretei között hétvégeken és esténként;

• a felnĪttek speciálisan tervezett szakiskolai programokon vehetnek részt; • számos esti iskola és mňszaki fĪiskola nyújt mind elméleti, mind pedig foglalkozási képzéseket. A továbbképzés számos lehetĪsége áll rendelkezésre, melyeket különbözĪ intézmények nyújtanak több különbözĪ napszakban és a hétvégeken.

V.7.

Az egész életen át tartó tanuláshoz való viszony

Az egész életen át tartó tanulás eszméjét Ausztria nem csak az oktatás és képzés keretében határozza meg, hanem átfog olyan területeket is, mint például a mezĪgazdaság, családpolitika, stb.

251

Sági Zsolt

V.7.1.

Az egész életen át tartó tanulás stratégiájának átfogó és következetes végrehajtása

A felnĪttképzés nem csak a különbözĪ kompetenciákat és érdekeltségeket érinti (minisztériumok, tartományok és önkormányzatok, az Osztrák Foglalkoztatási Szolgálat, felnĪttképzési intézmények felnĪttoktatása, társadalmi partnerek, egyének) hanem az oktatási rendszer minden szintjét és területét. Ez átfogó koordinációs erĪfeszítéseket is igényel. EbbĪl a célból az Osztrák Szövetségi Kormány 2003. februári kormányprogramjában az LLL területére „a stratégiai tervezés és koordináció országos irányítótestületének” intézményét hozta létre. Az oktatási miniszter egy szakértĪkbĪl álló testületet (Task force LLL) hozott létre az alábbi feladatokkal:

• a folyamatban lévĪ kezdeményezések és adatok összegyňjtése és kiértékelése, • az LLL politika stratégiai céljainak a kitňzése és meghatározása 2010-ig, • a megvalósítási mutatók kidolgozása és leírása, illetve ezek továbbfejlesztése. Az osztrák egész életen át tartó tanulás megalapozásának elvei az alábbiak voltak:

• A Lifelong Learning Memorandum konzultációs folyamata, az összes érdekelt felet és csoportot bevonva; a tanulási folyamat konklúziói és következményei

• A célkitňzések konkrét meghatározása az európai benchmarkokra figyelemmel, ame-

• • •

lyeket 2003 májusában fogadtak el: „2010-re az LLL-ben való részvétel átlagos szintje 12,5%-ra kell nĪjön felnĪtt aktív lakosság körében (25-64 évesek). Ausztria már elérte ezt a szintet. Az OECD felnĪttképzési ország-jelentésének elĪkészítĪ munkája Az európai szintň felmérések befogadása és szakmai vitája (pl. CVTS-2, Eurobarometer 2003), és az LLL indikátorok oktatáspolitikában való alkalmazásáról szóló akadémiai vita Egy „Oktatási és képzési stratégia 2010” kialakítása 2004-ben, ami magába foglalja az iskolai oktatással, az iskola elĪtti neveléssel és a felnĪttkori tanulással kapcsolatos tényezĪket

V.7.2. Ausztria csatlakozása az LLL stratégia politikájához Az Ausztriai LLL stratégia koncepciója az ausztriai oktatáspolitika fĪ elvein nyugszik. Csak a hosszú távú hatással járó elvek az LLL stratégiára tekintettel:

• Átjárhatóság és összekapcsolódás minden oktatási és képzési forma között. • EsélyegyenlĪség és standardok biztosítása kötelezĪ nemzeti alaptanterv és szakmai profilok • Jogi lehetĪségek és pénzügyi alapok biztosítása annak érdekében, hogy lehetĪvé váljon minden iskolai végzettség megszerzése és tanulók szakmához juttatása a második esély iskoláiban

252

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai

• Széleskörň képzési lehetĪségek biztosítása a kötelezĪ oktatás befejezése után, annak érdekében, hogy méltányosságot gyakoroljon a rendszer minden tehetség irányában

• A felnĪttoktatás és felnĪttképzés folyamatos hozzáillesztése a duális és a nappali iskola•

• •

rendszerhez, a társadalmi partnerek bevonásával, releváns kutatásokon és fejlesztésen alapulva A tanulószerzĪdések piacán fellépĪ problémák esetén rugalmas reagálás lehetĪségének biztosítása regionális szinten, hogy minden fiatal számára garantálják a képzések lehetĪségét vagy az alapfokú iskolákban, vagy a fĪiskolákon, a tanoncképzési rendszerben vagy az Ausztriai Állami Foglalkoztatási Szolgálat “biztos háló” (“AuƑangnetz”) szolgáltatása révén. A szövetségi kormány, a tartományi kormányok (felnĪttkori általános és szakképzés) és a társadalmi partnerek (a felnĪttkori szakképzésre koncentrálva) támogatása a felnĪttkori tanulás fejlesztése érdekében; egyéni támogatási modellek kidolgozása, Partneri hálózatok kialakítása szövetségi, tartományi és helyi szinten (pl. tanulási klaszterek)

A legfontosabb reformok azonosítása az egész életen át tartó tanulás rendszereken átnyúló végrehajtása érdekében a következĪ irányok meghatározását eredményezte:

• A kulcsszereplĪk szisztematikus bevonása fejlesztési partnerségek segítségével mind nemzeti, mind tartományi és helyi szinten

A fĪ szereplĪket (az érintett szövetségi minisztériumok, az Osztrák Foglalkoztatási Szolgálat AMS, társadalmi partnerek, felnĪttképzési intézmények, tartományok) bevonták az országos LLL stratégia kidolgozásába, az OECD felnĪttképzésrĪl szóló elemzésének az elĪkészítésébe, az egyes munkacsoportokba és egyéb eseményekbe, ezáltal az országos háttérelemzés során levont következtetések széleskörň elfogadottságnak örvendtek, és jó kiindulási alapot képeztek a további tárgyalásokhoz.

• A felnĪttképzési pénzügyi támogatásának fejlesztése az oktatási rendszer lehetĪ legkorábbi szakaszában A növekvĪ számban kínálják a képzési kurzusokat a kötelezĪ iskolai oktatás tankötelezettségi kor utáni befejezése érdekében (középfokú iskolai végzettség). Az elmúlt években az Európai Szociális Alap támogatásával az oktatási miniszter jelentĪsen megnövelte a felnĪttképzés keretében szervezett tanfolyamok támogatásának mértékét. Annak érdekében, hogy minél alacsonyabban tartsák azoknak a fiataloknak az arányát, akik nem jutnak hozzá a képzésekhez 1996 óta minden Īsszel egy „szňrési folyamat” keretében felmérik, hogy milyen tanfolyamokra van szükség az egyes helyszíneken.

• A fĪ képesítések megszerzése érdekében meghatározott tanfolyamok és tananyagok az iskola elĪtti oktatástól a felsĪ-középfokú oktatásig

253

Sági Zsolt A fĪ képesítések megszerzése érdekében a tanfolyamok és tananyagok céljainak meghatározása az iskolarendszerň oktatás minden formájában különbözĪ módokon valósult meg, akárcsak a duális képzés esetében. A társas készségek, alapfokú számítógépes ismeretek, és alapfokú iskolai képesítések minden tanrendbe bekerültek. A viszonylak új „oktatási standardok” koncepciójának célja, hogy biztosítsa az alapfokú iskolai képesítések oktatását. Ez jelenleg kísérleti szakaszban van az alap- és alsó középfokú oktatást biztosító iskolákban.

• A nem formális és informális tanulás elismerése és érvényesítése A szakoktatás és szakképzés területén a nem formális és informális tanulás elismerése és validálása már régóta fennálló tradíció és mennyiségi szempontból is jelentĪs. Az újabb megközelítések már tartalmazzák, hogy az alkalmazott tudományok egyetemeire való felvétel már érettségi nélkül is lehetséges legyen.

• KülönbözĪ tanulási utak és nyitott tanulási környezet kialakítása A tanulási és képzési utak diverzifikálásának elve az osztrák oktatási rendszer alapelve: a szakképzĪ iskolák és fĪiskolák különbözĪ, munkakörnyezetben megvalósuló gyakorlattal és a duális képzési kurzusok együtt léteznek számos opciót biztosítva. A diverzitás növelése napirenden van, elsĪsorban a szakképzési kurzusokon belüli fókuszok meghatározásával.

• Befektetés a tanárok és képzĪk képzésébe - a tudásalapú társadalomban ellátandó új szerep A jövĪ szempontjából alapvetĪ átalakulásra számíthatnak a tanárképzĪ fĪiskolák, amelyek tanárképzĪ egyetemekké alakulhatnak az intézményi fokozat megemelésével. A Vezetéstudományi Akadémia létrehozása is hatással lehet az intézményekre. Utóbbi egy országos projekt, amelyben az oktatási területen a vezetĪk képzésével foglalkozó intézmény részt vesz. FĪ elve az, hogy a menedzserek készségeit legjobban hálózatos iskolai fejlesztési projektekben kell továbbfejleszteni és használni. 2003-ban a Szövetségi Oktatási, Tudományos és Kulturális Minisztérium (BMBWK) növelte a képzĪk képzése típus, a képzĪknek és oktatási menedzsereknek szóló projektek pénzügyi támogatását a nem profitorientált felnĪttoktatási intézményekben, az Európai Szociális Alap és a nemzeti alapok segítségével. Számos, tanároknak szóló készségfejlesztĪ projekt van kidolgozási szakaszban.

• Az IKT integrált használata az oktatási és képzési rendszerekben Az IKT oktatásba és képzésbe való beintegrálása prioritást képez az oktatási adminisztrációban az 1990-es évek közepe óta. Az IKT nem csak beintegrálódott a szakképzĪ iskolákba és fĪiskolákba a meglévĪ tantárgyakban új speciális képzési fókuszok kialakításával, hanem mindenekelĪtt a tananyagot érintĪ átfogó változásokkal, amelyek összes szakmaterületet

254

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai érintették. Az „eFit-Austria” IT kezdeményezés 2000 óta létezett. Az eFit-Austria részeként „e-Képzések” felnĪttképzési programok indultak a tanulók számára, fĪként azok számára, akik munkaerĪ-piaci integrációja várat magára.

• Kiemelt figyelem a hátrányos helyzetň csoportokra Az „inkluzív, befogadó szakképzés” jogi lehetĪségét a 2003-as szakképzési törvény rögzíti (“Berufsausbildungsgesetz”, BAG). A törvény a fogyatékkal élĪ, valamint a társadalmi integrációs problémákkal küzdĪ fiatalokat célozza a tanulószerzĪdések piacán. A pénzügyi támogatásait az állami foglalkoztatási szolgálat (AMS) pénzeszközeivel kombinálja. Az AMS 2004-ben kiterjesztette támogatási modelljét a fiatal munkanélküliekre (19-24 évesek) JOBS FORYOU(TH)’04 programon keresztül. A felnĪttképzés területén az Oktatási Minisztérium az Európai Szociális Alap támogatásával intézkedéseket támogat az alapképzés, ill. az olvasás-szövegértés fejlesztése terén a második esély iskolája keretében vagy más hátrányos helyzetň csoportoknak szóló projekteken keresztül (nĪk, bevándorlók, fogyatékossággal élĪk), kapcsolódva a Társadalmi befogadás akciótervéhez, és két EQUAL partnerségi kezdeményezéshez.

• A tanulás kiterjesztése a teljes életszakaszra, az idĪs állampolgárok és munkavállalók számára az oktatási lehetĪségekhez való hozzáférés javítása Az idĪskorúak LLL-hez való elégtelen hozzáférése nem volt kellĪen elĪtérben, fĪként ha összehasonlítjuk a képzési helyszínnel nem ellátott fiatalok problémájának kezelésével. Az OECD ország-jelentése az el nem ért felnĪttekre koncentrált, ill. azokra, akik hiányosságot mutattak az alapoktatásban. Utalás van mindenki számára könnyen hozzáférhetĪ felnĪttoktatási központok jelentĪségére is.

• A rugalmasság fejlesztése az oktatás és képzés szektoraiban, ill. azok között Az elmúlt években az egyik kiemelt figyelmet kapó terület volt az átjárhatóság támogatása és a teljesített fokozatok elismerése az oktatás és a képzési szintek közötti átmenetben. Hosszú idĪ óta egy „tanonc plusz” képzési forma van a szakképzésben azok számára, akik elvégezték a szakképzĪ iskolát (BMS), hogy megszerezhessék a szakképzĪ fĪiskola végzettséget (BHS). A középfokú oktatás végzĪsei számára kollégiumokat hoztak létre a szakképzési fĪiskoláknál (BHS), ahol a tanulók nappali tagozatos vagy esti-levelezĪs tagozaton folytathatják tanulmányaikat. A tanoncképzĪk végzĪsei számára régóta rendelkezésre álltak a szakképzési iskolák és fĪiskolák, míg a dolgozók fĪiskolái a munkavállalók számára, amelyeket többnyire este látogatnak (a munkavállalók többnyire részidĪben). Az Alkalmazott Tudományok Egyeteme Oktatási Törvény 2003-as kiegészítése óta, nemcsak az egyetemek, de az alkalmazott tudományok egyetemei is jogosultak felnĪttoktatás biztosítására.

255

Sági Zsolt

Irodalomjegyzék Altenender, Wolfgang et. al. (2001): Fachkräftemangel, Bericht an das BMWA, Wien. Altenhuber, Hans (2002): Vorgeschichte, Gründung und Anfänge der KEBÖ. in: Bergauer/Filla/ Schmidbauer (Hg.): Kooperation & Konkurrenz. 30 Jahre Konferenz der Erwachsenenbildung Österreichs, Wien, S.13–22. AMS-Arbeitsmarktservice Österreich (Hg.) (2002a): Geschäftsbericht 2001, Wien. AMS Arbeitsmarktservice Österreich (Hg.) (2002b): Grafisches Arbeitsmarktinformationssystem. Jahresbericht 2001, zitiert nach http://www.ams.or.at/ statistik/berichte/jahresprofile/index.htm AMS-Arbeitsmarktservice Österreich (Hg.) (2003): Vorstandsrichtlinie zur Förderung von Bildungsmaßnahmen, übertragungsverfahren (FBM1), Wien AMS-Arbeitsmarktservice Burgenland (Hg.) (2002): Geschäftsbericht, 2002, Eisenstadt. Archan, Sabine / Kargl, Maria / Markowitsch, Jörg (2004): AMS-Qualifikations-Barometer (1) – Ein Beitrag des AMS-Österreich zur Erfassung des Qualifikationsbedarfes, in: AMS-Info, Nr. 65, Wien. Bauer, Adelheit (1998): Ausbildung und ausgeübter Beruf. Am Beispiel von Personen mit Lehrabschluss (Volkszählung 1991), in: Statistische Nachrichten 7. Bergauer, Angela/Filla, Wilhelm/Schmidbauer, Herwig (Hg.) (2002): Kooperation & Konkurrenz. 30 Jahre Konferenz der Erwachsenenbildung Österreichs, Wien. Bergmann, Nadja/Bolkovac, Martin (2000): Innovative Vereinbarungen in Kollektivverträgen zur Verbesserung der beruflichen Weiterbildung unddes lebensbegeleitenden Lernens in Österreich (VET Innovations through arrangements in collective agreements to facilitate access to lifelong learning – National Report Austria), Projektbericht des Österreichischen Institutes für Berufsbildungsforschung im Auftrag von CEDEFOP (Europäisches Zentrum für die Förderung der Berufsbildung), Wien. bfi-Berufsförderungsinstitut Österreich(2002): Tätigkeitsbericht 2002, Wien. BMWA-Bundesministerium für Wirtschaft und Arbeit, Abteilung II/11: ArbeitsmarktfÖrderungen. Förderinstrumente und Beihilfen des Arbeitsmarktservices, Wien, 14.2.2002. 256

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai BMWA-Bundesministerium für Wirtschaft und Arbeit: Anhang zum Nationalen Aktionsplan, Tabelle 3: AMS-Förderfälle 2001, Wien, 10.2.2003. BMWA-Bundesministerium für Wirtschaft und Arbeit (Hg.) (2002): Wirtschaftbericht 2002, Wien. BMBWK-Bundesministerium für Bildung, Wissenschaft und Kultur (Hg.) (2001): Konsultationsprozess zum Memorandum über lebenslanges Lernen der Europäischen Kommission. Dokumentation der Expertentagung am 20. Juni 2001 (= Materialien zur Erwachsenenbildung Nr. 7/2001 hrsg. v. BMBWK, Abt. V/18), Wien. BMBWK-Bundesministerium fürBildung, Wissenschaft und Kultur (Hg.) (2001a): Österreichischer Länderbericht. Memorandum über lebenslanges Lernen der Europäischen Kommission (=Materialien zur Erwachsenenbildung Nr. 5/2001, hrsg. v. BMBWK, Abt. V/18), Wien. BMBWK-Bundesministerium für Bildung, Wissenschaft und Kultur (Hg.) (2001b): Österreichische Schulstatistik 2000/2001, Wien. BMBWK-Bundesministerium für Hochschulbericht 2002, Wien.

Bildung,

Wissenschaft

und

Kultur

(Hg.)

(2002):

BMUK -Bundesministerium für Unterricht und Kunst (Hg.) (1999): Erwachsenenbildung in Österreich – Ein überblick, Wien. Bodenhöfer, Hans-Joachim (2000): Elemente von Markt- und Preissteuerung. Finanzierung von Weiterbildung aus europäischer Sicht, „http://www.die-frankfurt.de/zeitschrift/12000/ positionen2.htm” Bruck, Adolf (1946): Bericht bei der Tagung der Landesbildungsstellenleiter, SHB-Post Nr. 2/1946, o.O. Bundesministerium für Land- und Fortwirtschaft (Hg.) (1996): Agrarischer Bildungsbericht 1996, Wien. CEDEFOP (Hg.) (2002): Konsultationsprozess zum Memorandum der Europäischen Kommissionüber lebenslanges Lernen. Analyse der Länderberichte. CEDEFOP Panorama 22, Luxemburg. El Beheiri, Nadja (1995): Verfassung und Volksbildung. Dissertation am Institut für Staatsund Verwaltungsrecht der rechtswissenschaftlichen Fakultät der Universität Wien, Wien. European Commission (2001): Directorate-General for Economic and Financial AƑairs, Supplement A, Economic trends, No. 1.

257

Sági Zsolt European Commission (2001): European Employment Observatory, Review Spring 2001: Labour shortages and skills gaps in the European Union – An overview, p. 38. Eurostat (2002): Europäische Sozialstatistik – Erhebung über die betriebliche Weiterbildung (CVTS2), Detaillierte Tabellen, Amt für amtliche VeröƑentlichungen, 12/2002, Luxemburg. Fessel-GfK (2000): Wirtschaftsfragen Dezember 2000, Wien.

II/2000,

Wirtschaftspolitische

Sonderthemen,

Fessel-Gfk (2000): Wirtschaftsfragen II/2001, Wirtschaftspolitische Sonderthemen, Dezember 2000, Wien. Fessel-GfK (2002): Lifestyle-Studie 2002, Wien. Filla, Wilhelm (1995): Weiterbildungsinteresse konkret. Bericht über eine Studie des VÖV (III), in: Die österreichische Volkshochschule 177, Wien. Filla, Wilhelm (2001): Wissenschaft für alle – ein Widerspruch? Bevölkerungsnaher Wissenstransfer in der Wiener Moderne. Ein historisches Volkshochschulmodell. (Schriftenreihe des Verbandes Österreichscher Volkshochschulen; Bd.11: Edition Volkshochschule), Innsbruck, Wien, München. Filla, Wilhelm (2002): Lehren und Lernen als statistische Herausforderung. GdWZ 4, S.194–198. Göhring, Walter (1983): Bildung in Freiheit. Die Erwachsenenbildung in Österreich nach 1945, Wien. Hahn, Georg (1986): Gewerkschaftliche Erwachsenenbildung. Möglichkeiten, Leistungen, Grenzen, Perspektiven, Wien. Henkel, Susanna-Maria / Markowitsch, Jörg / Sturm, René (2002): Das AMSQualifikationsbarometer, in: AMS-Österreich (ed.): AMS-report 34 – Qualifikationsbedarf der Zukunft I. Früherkennung und Darstellung von Qualifikationsbedarf, Wien, p. 9 – 23. Höfstätter, Maria/Sturm, René (Hg.) (2002a): Qualifikationsbedarf der Zukunft. Beiträge zur Fachtagung “Qualifikationsbedarf der Zukunft – Qualifikationsentwicklung” des AMS (=AMS report 28), Wien. Höfstätter, Maria/Sturm, René (Hg.) (2002b): Qualifikationsbedarf der Zukunft I: Früherkennung und Darstellung von Qualifikationsbedarf. Beiträge zur Fachtagung “Qualifikationsbedarf der Zukunft – Prognoseinstrumente und Innovationsfelder” des AMS vom 28. Mai 2002 in Wien (=AMS report 34), Wien.

258

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai Hörtnagl, Michael (1998): Finanzierung der Berufsbildung in Österreich (Bericht des Industriewissenschaftlichen Institutes an CEDEFOP – Europäisches Zentrumzur Förderung der Berufsbildung), Thessaloniki. IFES (im Auftrag der Arbeiterkammer Wien) (Dezember 1999): Betriebliche Weiterbildung bei unselbständig Erwerbstätigen, Wien. IMAS-Report (2002): Weiterbildung zwischen Absicht und Wirklichkeit, Nr. 23, Linz/ Donau. Kailer, Norbert (1995): Erwachsenenbildung/Weiterbildung in Österreich, Studie im Auftrag der Industriellenvereinigung, Wien. Kailer, Norbert (Hg.) (1995): Personalentwicklung in Österreich. Konzepte und Praxisbeispiele von Unternehmen und aus der öƑentlichen Verwaltung, Wien. KEBÖ-Konferenz der Erwachsenenbildung Österreichs: KEBÖ-Statistik, verschiedene Arbeitsjahre, Wien. Kuwan, Helmut/Gnahs, Dieter/Seidel, Sabine (2000): Berichtssystem Weiterbildung VII. Integrierter Gesamtbericht zur Weiterbildungssituation in Deutschland, BMBFBundesministerium für Bildung und Forschung (Herausgeber), Bonn. Lackinger, Franz-Josef (2002): Gewerkschaftliche Bildung. in: Bergauer/Filla/Schmidbauer (Hg.): Kooperation & Konkurrenz. 30 Jahre Konferenz der Erwachsenenbildung Österreichs, Wien, S.79–84. Lassnigg, Lorenz/Steiner, Mario (2001):Evaluierung der stiftungsähnlichen Massnahme DYNAMO für Langzeitarbeitslose, AMS report 21, Wien. Lassnigg, Lorenz: „Lifelong Learning” (2000): Österreich im Kontext internationaler Strategien und Forschungen (= Reihe Soziologie 45), IHS, Wien. Lassnigg, Lorenz/Leitner, Andrea/Unger, Martin/Wroblewski, Angela (1999): Zukunftsmodell Qualifizierungsverbund: Evaluierung des QV Triestingtal, AMS report 13, Wien. Lassnigg, Lorenz (2003): Zur Finanzierung der Erwachsenenbildung, Expertise zum Hintergrundbericht “Thematic review on adult learning”, IHS, Wien. Leitner, Andrea/Wroblewski, Angela/Hofer, Helmut/Mahringer, Helmut/Prenner, Peter/ Schuh, Andreas (2003): Evaluation der arbeitsmarktpolitischen Massnahmen des Territorialen Beschäftigungspaktes Wien für 1999, AMS report 36, Wien.

259

Sági Zsolt Lenz, Werner (1995): Zwischenrufe: Bildung im Wandel, Wien, Köln, Weimar. Lenz, Werner (1997): Erwachsenenbildung in Österreich, Deutsches Institut für Erwachsenenbildung DIE (Hrsg.), Frankfurt a.M. Lenz, Werner/Fejer, Ulli/Hojnik, Sylvia/Gruber, Elke (1997): Erwachsenenbildung in Österreich. Eine explorative Studie, Graz.

Die

Situation

der

Markowitsch, Jörg /Hefler, Günter (2003): Betriebliche Weiterbildung in Österreich im europäischen Vergleich, Ergebnisse und Analysen der 2. Europäischen Erhebung zur Betrieblichen Weiterbildung (CVTS II), Wien. Nestler, Katja/Kailis, Emmanuel (2002): Anbieter und Themen betrieblicher Weiterbildung in Europa, in: Eurostat, Statistik kurz gefasst, 10. Nestler, Katja/Kailis, Emmanuel (2002): Unterschiede bei Zugang zur betrieblichen Weiterbildung in Europa, in: Eurostat, Statistik kurz gefasst, Thema 3 – 22. O’Connell/Philip J. (1999): Adults in Training: An International Comparison of Continuing Education and Training, OECD, CERI/WD(99)1, Paris. OECD (2002): Education at a Glance 2002, Paris. OECD (Hg.) (2001): Economics and Finance of Lifelong Learning, Paris. OECD (2003): Thematic Review on Adult Learning – Austria – Country note, Paris. Ofner, Franz/Wimmer, Petra (1998): OECD-Studie zur Finanzierung des Lebensbegleitenden Lernens. Österreichischer Länderbericht, im Auftrag des BMUkA, Wien. ÖIBF (Hg.) (1992): Berufliche Weiterbildung als Problem der Arbeitnehmervertretung im Betrieb, Wien. Pauli, Wolfgang/Zuser, Peter: Erhebung über berufliche Weiterbildung in Unternehmen (CVTS2), in: Statistische Nachrichten (58. Jg) 2003, Heft 1, Statistics Austria (Hrsg.), Wien. Riesenfelder, Andreas (2002): Evaluierung von EDV- und kaufmännischen Kursen für das Burgenland, AMS report 30, Wien. Riesenfelder, Andreas (2000): Evaluierung von Trainingsmassnahmen des AMS, AMSinfo 26, Wien.

260

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai SchiƑbänker, Helene (2001): Zur Qualifizierungsproblematik und Arbeitsmarktintegration von Frauen im IKT-Bereich, AMS report 27, Wien. Schlögl, Peter/Belschan, Alex (2001): Preisentwicklung bei Angeboten der beruflichen Weiterbildung. Entwicklungen 2001. Forschungsbericht des Österreichischen Institutes für Berufsbildungsforschung im Auftrag der Kammer für Arbeiter und Angestellte für Wien. Schlögl, Peter/Klimmer, Susanne (2001): Abschlussorientierte Höherqualifizierung unter Berücksichtigung der Bildungsbiografie. Die Österreichische Berufsreifeprüfung, in: GdWZ 2, S.74–76. Schlögl, Peter/Klimmer, Susanne/Gary, Christian (2001): Aktuelle Entwicklungen bei den Teilnehmer/innen- und Absolvent/innenzahlen bei der Berufsreife- und Studienberechtigungsprüfung. i.A.der BAK und WKÖ, Wien. Schlögl, Peter/Veichtlbauer, Judith (2001): Finanzierung der Erwachsenenbildung in Österreich. Volumen, aktuelle und alternative Finanzierungsmechanismen, Forschungsbericht des Österreichischen Institutes für Berufsbildungsforschung im Auftrag des Karl Renner Institutes, Wien. Schlögl, Peter/Dall, Elke/Rinnhofer, Petra (2002): “Lebenslanges Lernenan Österreichs Hochschulen. Motive und zeitlicher Anwand aus der Perspektive von berufsbegleitend Studierenden”, Grundlagen der Weiterbildung Zeitschrift GdWZ 5, S.252–253. Schlögl, Peter/Gruber, Elke (Ed.) (February 2003): Checklist Weiterbildung: Wo geht´s hier zum „richtigen“ Kurs? Entscheidungshilfen für die Auswahl eines Kursangebots in der allgemeinen und beruflichen Erwachsenenbildung, Wien. Schneeberger, Arthur (1995): Die Werkmeisterschule aus Sicht der Wirtschaft und der Absolventen (=ibw-Schriftenreihe Nr. 98), Wien. Schneeberger, Arthur/Kastenhuber, Bernd (1997): Weiterbildung und Beratung in der Land- und Forstwirtschaft. Ergebnisse einer explorativen schriftlichen Befragung (=ibwSchriftenreihe Nr. 103), Wien. Schneeberger, Arthur/Kastenhuber, Bernd (1998): Weiterbildung der Erwerbsbevölkerung in Österreich. Ergebnisse aus Bevölkerungs- und Unternehmensbefragungen, (=ibwSchriftenreihe Nr. 107), Wien. Schneeberger, Arthur (2001): Lebenslanges Lernen als Schlüssel zur Informationsgesellschaft (=ibw-Schriftenreihe Nr. 120), Wien.

261

Sági Zsolt Schneeberger, Arthur/Schlögl, Peter (2001): Hintergrundbericht zum österreichischen Länderbericht. Memorandum über lebenslanges Lernen der Europäischen Kommission. (=Materialien zur Erwachsenenbildung Nr. 6/2001, hrsg. von BMBWK, Abt. V/18), Wien. Schneeberger, Arthur/Schlögl, Peter (February 2003): Thematic Review on Adult Learning – Background Report, www.oecd.org/dataoecd/51/19/25603759.pdf Schneeberger, Arthur (October 2003): Informatisierung und Tertiärisierung der Beschäftigung erhöhen den betrieblichen Weiterbildungsbedarf. Schlussfolgerungen aus einer europaweiten Unternehmensbefragung (=ibw-Mitteilungen), Wien. Schneider, Friedrich/Dreer, Elisabeth (1998): Der Nutzen der Weiterbildung. Untersuchung der volkswirtschaftlichen EƑekte von Weiterbildungskursen des Wirtschaftsförderungsinstitutes (WIFI), Universität Linz, Institut für Volkswirtschaftslehre, Linz. Schnell, Hermann (1993): Bildungspolitik in der Zweiten Republik, Wien, Zürich. Stangl, Gitta/Wallmann, Margarete (2001): Erwachsenenbildung in Österreich, in: Stangl, Gitta/Wallmann, Margarete: Lernfeld Sprache (Hg.): Auf der Suche nach einer geeigneten Struktur in OƑenen Flexiblen Lernformen. Ein Manual. o. O., S. 158-167. Statistik Austria (Hg.) (2002a): Hochschulstatistik 2000/01, Wien. Statistik Austria (Hg.) (2002b): Volkszählung 2001, zitiert nach http://www.statistik.at/gz/ einwohner1.shtml Statistik Austria (Hg.) (2003a): Betriebliche Weiterbildung 1999, Wien. Statistik Austria (Hg.) (2003b):Arbeitskräfteerhebung 2002, Wien. Statistik Austria (Hg.) (2003c): Hauptergebnisse VZ 2001, Bildung, zitiert nach http://www. statistik.at/gz/bildung.pdf Statistik Austria (2003d): Geschlechtsspezifische Disparitäten, Publikation im Auftrag des BMSG-Bundesministerium für soziale Sicherheit und Generationen und des BMBWKBundesministerium für Bildung, Wissenschaft und Kultur, Wien. Stifter, Christian (1996): Popularisierung von Wissenschaft um die Jahrhundertwende. Eine Skizze, in: Verband Österreichischer Volkshochschulen (hg.): Wissenschaft und Erwachsenenbildung. Jahrbuch Erwachsenenbildung 95/96, Wien. Sztankovits, Elisabeth (1981): Geschichte der beruflichen Erwachsenenbildung in Österreich. Die Vorgänger der Wirtschaftsförderungsinstitute der Kammern der gewerblichen Wirtschaft (= Schriftenreihe der Bundeswirtschaftskammer 43), Wien. 262

FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai Timmermann, Dieter (2000): Wer sich bildet, zahlt – oder: Das Problem der Kostenüberwälzung. In: Carolin Balzer / Ekkehard Nuissl (Hrsg.): Finanzierung lebenslangen Lernens, Bielefeld. Vater, Stefan /Filla, Wilhelm (2002): Statistikbericht 2003 für das Arbeitsjahr 2001/02, Pädagogische Arbeits- und Forschungsstelle (PAF), VÖV-Materialien 38, Wien. Verband Wiener Volksbildung (o.J): Die Wiener Volkshochschulen – Ein überblick, Wien. Wagner-Pinter, Michael (2001): Evidence of labour shortages and skills gaps, in: European Commission: European Employment Observatory, Review Spring 2001, p. 40-44. Walterskirchen, Ewald/Biƕ, Gudrun (2001): Knappheit an Arbeitskräften, WIFO, Wien. Weiss, Reinhold (2000): Kosten- und Nutzeninzidenz – 20 Thesen zur Ökonomie der Bildung und ihrer Finanzierung. In: Carolin Balzer / Ekkehard Nuissl (Hrsg.): Finanzierung lebenslangen Lernens, Bielefeld. WIFI-Netzwerk (2002): WIFI-Bildungsstatistik 2001/02. Berufliche Weiterbildung der WIFIs der Wirtschaftskammer Österreich, Wien. Wirtschaftskammer Österreich (Hg.) (2001): Meisterprüfungsstatistik 2001, Wirtschaftskammer Österreich, Abt. Statistik, Wien. Wirtschaftskammer Österreich (Hg.) (2002): Statistisches Jahrbuch 2001, Wien. Wroblewski, Angela et al.(1999): Bericht zur sozialen Lage der Studierenden, Institut für höhere Studien, Wien, in: Bundesministerium für Wissenschaft und Verkehr (Hg.): Materialien zur sozialen Lage der Studierenden, Wien. Wroblewski, Angela/Unger, Martin (2003): Studierenden-Sozialerhebung 2002, Bericht zur sozialen Lage der Studierenden, Studie im Auftrag des BMBWK, Wien. Zeidler, Sylvia (1990): Teilnahme an beruflicher Fortbildung. Ergebnisse des Mikrozensus Dezember 1989, in: Statistische Nachrichten, 45. Jahrgang 1990, Heft 11. Weboldalak http://www.Lebenslangeslernen.at http://www.Erwachsenenbildung.at http://www.virtual-learning.at

263

Sági Zsolt http://www.efit.at http://www.aucen.at http://www.wifi.at http://www.alphabet.co.at http://www.bfi.at http://www.aucen.at/index.htm http://www.ams.or.at http://www.esf.at http://www.waƑ.at http://www.arge-bildungshaeuser.at http://www.kath-eb.at http://www.lfi-austria.at http://www.members.telering.at/bildungswerke http:// www.vwg.at http://www.voegb.at http://berufsbildendeschulen.at”

264

Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei

Szent-Léleky György

Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei I. Az Európai Unió költségvetésének alapelvei Az Európai Unió költségvetése a tagországok költségvetéseitĪl különbözĪ, sajátos jelleget mutat. A különbözĪség oka egyrészt az adott feladatok eltérĪ voltából, másrészt pedig a belsĪ tartalmi célrendszerbeli különbözĪségekbĪl fakad. EbbĪl adódóan az EU költségvetésének alapelvei, követelmény és célrendszere a következĪ.

I.1.

Alapelvek

Teljesség: Az EU költségvetésében valamennyi bevétel és kiadás számbavételre kerül, érvényesül a bruttó elszámolás. Globális fedezet: a konkrét bevételek, melyeket a tagországok fizetnek be, nem finanszíroznak „pántlikázott” konkrét kiadásokat. Valamennyi bevétel finanszírozza az összes kiadást. Éves jelleg: a költségvetési idĪszak egy naptári évet ölel fel, amely a középtávú, hétéves költségvetés adott évre lebontott része. Egyensúly: az EU költségvetésében nem irányozható elĪ hiány, tehát a bevételeknek és a kiadásoknak egyensúlyban kell lenniük. Nincs hitelfelvételi lehetĪség, amely biztosítaná a hiány finanszírozását. A tagországok költségvetésére ez nem jellemzĪ, sĪt nem is szerepel az alapelveik között.

265

Szent-Léleky György

I.2.

Követelmények

A költségvetés követelményrendszerében a tagországokéhoz hasonlóan három fĪ pénzügyi ellenĪrzési, gazdálkodási követelmény kap jelentĪs szerepet. Ezeket a követelményeket a Római SzerzĪdésben határozzák meg. A SzerzĪdés egyes részei az ellenĪrzésre vonatkozó elĪírásokat tartalmazzák, benne természetesen a SzámvevĪszék jogállására vonatkozó elĪírásokkal. A SzerzĪdésben külön cikkelyek szólnak a pénzügyi rendelkezésekrĪl, melyek a költségvetés bevételeire, kiadásaira a tervezés, a végrehajtás szabályaira vonatkoznak. Ezen jogszabályi követelmények, cikkelyek a legfontosabb pénzügyi rendelkezéseket foglalják össze. Az átláthatóság követelménye szerint a költségvetés struktúrájának, az elĪirányzatok megnevezésének, a felhasználható források útjának világosnak, követhetĪnek kell lenni „minden pillanatban”. A demokratikus ellenĪrzés lehetĪsége szerint az ellenĪrzést a pénzek felhasználására vonatkozóan minden tagországnak biztosítania kell. El kell „szenvednie” az ezzel járó esetleges nehézségeket. A pénzügyi ellenĪrzés legfĪbb szervezete az Európai SzámvevĪszék. Feladata, hogy ellenĪrizze, az Európai Unió költségvetési szabályainak és a kitňzött céloknak megfelelĪen kerül-e elköltésre a közösségi pénz. A SzámvevĪszéket szokás az „Unió pénzügyi lelkiismerete”-ként is meghatározni miután e testület jelent garanciát arra, hogy a közösségi pénzek elköltése számviteli, adminisztratív és morális szempontból felelĪsségteljesen történik. A SzámvevĪszék ugyanakkor nemcsak a kiadásokat ellenĪrzi, hanem azt is vizsgálja, hogy minden tervezett bevétel befolyt-e a közös költségvetésbe és a pénzügyek kezelése megfelelĪen zajlott-e. A testület kutatja továbbá, hogy a megvalósított kiadások elérték-e meghatározott céljukat. A forrásokkal való optimális gazdálkodás követelménye szerint a költségvetést a tárgyalások során úgy kell kialakítani, hogy a kiadásoknál minden elköltött euró az uniós célkitňzéseket, a közösség rövid és hosszú távú céljait és feladatait a leghatékonyabban szolgálja. A közös költségvetést természetesen euróban számolják, összege jelenleg mintegy 110 milliárd euróra rúg. A 2000-2006. évek közötti befizetések együttes felsĪ határa az összes tagállami GNP 1,27 %-a. Ezt a mutatót tervezési idĪszakonként újra tárgyalják. A tagországok szempontjából nincs EU-konform költségvetési struktúra, eljárási rend. A belsĪ tagországi költségvetési rend, tervezési-végrehajtási-elszámolási rendszer a nemzeti szuverenitás keretében marad. Feladat: Sorolja fel az EU költségvetésének alapelveit, és mutasson rá egy-két olyan jellegzetességre, amellyel a magyar nemzeti költségvetés jelenleg (még) nem rendelkezik!

266

Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei

II. A költségvetés szerkezete és a szerkezet változásának fĪ irányai II.1.

Bevételi elĪirányzatok

A közösségi költségvetés bevételi elĪirányzatai az EU fejlĪdésével együtt fejlĪdtek. 1958-tól 1970-ig a közös költségvetést tagállami hozzájárulásokból fedezték, 1970-ben a közös költségvetés finanszírozására ún. saját forrásokat vezettek be. A közösségi költségvetésnek eredetileg három, 1988 óta négy fĪ bevételi forrása van. Agrárlefölözések: a közös mezĪgazdasági politikán belül az EU-n kívüli országokból származó agrárbehozatalban az EU-n belül alkalmazott, illetĪleg a világpiaci árak különbözetébĪl származó befizetés. Idetartozik az úgynevezett „cukorlefölözés”, ami a termelést és a raktározást terhelĪ speciális elvonás. Vámok: a nem tagországokból származó nem mezĪgazdasági behozatalra az EU Közös Vámtarifa alapján kivetett elvonások összegét tartalmazza ez a bevételi elĪirányzat. A beszedett összegbĪl a tagországok a beszedési költségeik megtérítése címén 2001-tĪl 25 %-ot, jelenleg 50 %-ot visszatarthatnak. ÁFA alapú befizetések: az EU külön szabályzatai által meghatározott ún. harmonizált áfaalapra, amely nem azonos a tagországok által ténylegesen beszedett ÁFA-val, hanem bizonyos tényezĪkkel korrekcióra kerül. GNP (Bruttó Nemzeti Termék) alapú hozzájárulás: minden országra egységes kulcs alapján kivetett EU költségvetési hozzájárulás. Az EU költségvetés jóváhagyott kiadásaiból a hagyományos (agrár + vám), az áfa-alapú és az egyéb forrásokkal nem fedezett összeg finanszírozására elĪírt befizetést kiegyenlítĪ bevétel. A teljesített bevételek között évrĪl évre szerepel egy speciális tétel, ami az egyéb bevételek elĪirányzataként szerepel. Ezek a bevételek pontosan nem tervezhetĪk, és jelentĪségük is csekély. Ide tartoznak a bírságok, késedelmi kamatok, az elĪzĪ évek maradványai, illetve az EU-alkalmazottakkal kapcsolatos befizetések.

267

Szent-Léleky György 1. tábla. A bevételek alakulása % -ban (összes bevétel = 100)

1988

2000

2006

Vám + Agrárlefölözések

28,5

17

14

ÁFA

57,2

37

13

GNP

10,6

46

73

Egyéb

3,7

0

0

Összesen:

100

100

100

1987-re az EU komoly finanszírozási válságba került, mivel a vámok és agrárlefölözések bevételekhez való hozzájárulása az 1980-as 50%-ról 1987-re 34%-ra csökkent. 1988-ban már csak 28,5% volt. Tendenciáit tekintve pedig hosszú távon 13-15% körülire prognosztizálható. Az ÁFA hozzájárulások aránya pedig 1988-ra 57%-ra emelkedett. Ez igen komoly mértékben torzította a tagállami hozzájárulások GNP-hez viszonyított mértékét, s meglehetĪsen kedvezĪtlen volt egyes – mindenekelĪtt a szegényebb tagállamok számára–, ráadásul nem biztosította a közösségi kiadások finanszírozhatóságát. Ezért vezették be az ún. GNP forrást, amely a tagállamok GNP-jének arányában megállapított egyenlegezĪ tétel, melynek célja, hogy a másik három tételt olyan mértékben egyenlítse ki, hogy így az egyes tagállami befizetések a bruttó nemzeti termékek adott évre elĪre meghatározott arányát tegyék ki. Ez a forrás vált tehát már 2006-ra azon finanszírozási formává, amely hosszú távon biztosítani fogja az EU költségvetésének stabil bevételi oldalát. Feladat 1: Mi mentette meg az EU költségvetését az elmúlt években, mely bevétel a legnagyobb súlyú? Feladat 2: Korábbi olvasmányai alapján tudná-e jellemezni az EU híres (hírhedt ?) agrárpolitikáját?

II.2.

Kiadási elĪirányzatok

A közösségi költségvetés kiadásai az 1980-90-es években rohamosan nĪttek, míg ez a növekedés a 2000-es évek elejére lelassult, jelenleg viszonylagos egyensúlyt mutat. A kiadások hét fĪ elĪirányzatra bonthatók. MezĪgazdaság támogatásai: Eredetileg a támogatás célja volt, a külsĪ országok elleni védelem, az önellátás, valamint az exportképesség biztosítása az adott országban. Eszközként alkalmazták az ún. garantált árak rendszereit. KésĪbbiekben ez azt eredményezte, hogy termékfeleslegek keletkeztek, és költségvetési „robbanás” következett be, amely 1993-ban egy reformhoz vezetett, melynek eredménye az ár és jövedelempozíciók közvetlen támogatásokkal való stabilizálása. 268

Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei Létrejött a Garanciális Alap (FEOGA), amelynek funkciója a belsĪ piaci egyensúly fenntartása a következĪ esetekben: • intervenciós beavatkozások, amikor a belsĪ piaci ár olyan szintre esik, amely a termelĪk jövedelmét, megélhetését veszélyezteti, • élelmiszer-segélyprogramok általában az intervenciós készletekbĪl, • exporttámogatás, amikor az EU belsĪ termelĪi árainál alacsonyabb világpiaci árszínvonalon exportálják a belsĪ piacon már fölösleges termékmennyiségeket. Az Orientációs Alap pedig a mezĪgazdasági szerkezet-átalakításokat szolgálja úgy, hogy mňködésében részese a Strukturális Alapok célrendszereinek. Az alap összességében egy integrált vidékfejlesztést tesz lehetĪvé. A kiadások legnagyobb, bár csökkenĪ hányadát (a nyolcvanas években még 2/3-át, jelenleg valamivel kevesebb, mint 47 %-át a közös agrárpolitika (CAP) finanszírozásának terhei adják. Bár a CAP kiadásainak túlzott mértéke – elsĪsorban a garantált felvásárlási árakon keresztül megvalósuló torzító jellege miatt – állandó vita tárgya, arányát csak úgy tudták lecsökkenteni a nyolcvanas évektĪl kezdve, hogy a költségvetés egészét jelentĪsen megemelték, a mezĪgazdasági kiadásokat tehát nem csökkentették. A CAP súlyának jelentĪségét mutatja, hogy míg a mezĪgazdaság az Unió GDP-jének kevesebb, mint 3%-át adja, a közös költségvetésnek majdnem 50 %-át emészti fel. Strukturális mňveletek finanszírozása: Az Európai Unió egyik fĪ célja a fejlettségbeli különbségek mérséklése, az eltérĪ fejlettségi szintň államok és régiók gazdasági és szociális kohéziójának megteremtése. Ez a gondolat és cél visszatükrözĪdik a költségvetés alapelemeiben is. A szegényebb, elmaradottabb államok belépésével, az általuk gyakorolt nyomás következtében a regionális támogatási politika célja mind hangsúlyosabban jelentkezett, és ennek megfelelĪen nĪtt a strukturális mňveletek szerepe. Jelenleg a közösségi büdzsé 1/3-át fordítják az ilyen jellegň kiadásokra (strukturális alapok, Kohéziós Alap. A nyolcvanas évek végén ez az elĪirányzat a kiadások 17 %-át tette csak ki, jelenleg 32,2 %-ot. BelsĪ politikák: A belsĪ politikák elĪirányzatból olyan célok kerülnek finanszírozásra, amelyek a tagországok belsĪ életét szabályozzák elsĪsorban a szakképzés, oktatás, kultúra és bizonyos szociális tevékenységek területén. KülönbözĪ több országot is átfogó programok kerülnek meghirdetésre. Ebbe a kiadási kategóriába tartozik a fogyasztó és piacvédelem, a statisztikai információk teljessé tételét szolgáló fejlesztések, valamint egyes központi kutatás és mňszaki, valamint technológiai fejlesztések. KülsĪ országokkal való kapcsolatok: Az Európai Unió nemcsak a tagországok fejlesztésére, illetve fejlĪdésére helyezi a hangsúlyt, hanem az unión kívüli országok fejlĪdését is figyelemmel kíséri, valamint részt vesz az adott ország szükség szerinti támogatásában. A nem tagországok közép-kelet európai országok gazdasági fejlesztésének és struktúraváltásának támogatására az ún. PHARE segély szolgál.

269

Szent-Léleky György JelentĪs további segélyezéseket hajt végre az unió humanitárius és élelmiszersegélyek formájában, ezek elsĪsorban a természeti katasztrófák kárait ellensúlyozó segélyek. EbbĪl az elĪirányzatból kerül finanszírozásra a fejlĪdĪ, illetĪleg elmaradott országok környezetvédelmi és egészségügyi átalakításának támogatása. Úgy lehet ezt összefoglalni, hogy ezek a segélyek az Európai Uniót a világ legnagyobb segélyezĪjévé teszik. A külsĪ országokkal való kapcsolatokra fordított összegek a teljes kiadás több mint 5 %-át teszik ki. Igazgatás: Az Unió nagyon jelentĪ apparátussal mňködik, viszonylag sok intézményt mňködtet, melynek finanszírozását az igazgatási költségek között tervezik meg. Az adminisztratív kiadások magukba foglalják a mňködési, igazgatási és bér jellegň kiadásokat, ezek az elĪirányzatok együttesen a költségvetés mintegy 5 %-át emésztik fel. Egyéb: Az egyéb kiadási soron tervezi meg az Unió az ún. garanciális kiadásait, valamint itt jelenik meg az a tartalék, amely ez éves költségvetések egyensúlyát biztosítja. ElĪcsatlakozási eszközök: A költségvetés kiadási oldalán 2000-ben jelent meg ez az elĪirányzat elĪször. Ezek az eszközök magukba foglalják a Strukturális Alapok fogadására való felkészülést szolgáló ún. ISPA-támogatásokat, valamint a mezĪgazdasági támogatások megalapozását szolgáló ún. SAPARD támogatási rendszereket. EzekbĪl az elĪirányzatokból a csatlakozni vágyó országok meghatározott szabályok szerint részesülhetnek. Az összes kiadás %-ában ez az elĪirányzat 3,4% körül van. 2. tábla. A kiadások alakulása 1988-2006; Kiadások %-ban (összes kiadás = 100)

1988

2000

2006

Mezçgazdaság

58,4

44,6

45,9

Strukturális míveletek

17,9

34,9

32,2

Belsç politikák

4,8

6,4

7,3

Külsç országokkal

2,3

4,9

5,1

Igazgatás

4,2

4,9

5,6

Egyéb (tartalék)

12,4

1

0,4

0

3,3

3,5

100

100

100

Elçcsatlakozási eszközök Összesen:

Feladat: Vajon miért csökken jelentĪségében a mezĪgazdaság támogatása, és miért nĪnek arányaiban a strukturális mňveletek?

270

Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei

III. I. NFT (2004-2006) és az EU Strukturális Alapjai, a „közös” finanszírozás A Strukturális Alapok támogatásainak felhasználására Magyarország idĪben elkészítette a Nemzeti Fejlesztési Tervet (NFT). Az NFT az ország gazdasági és társadalmi helyzetének átfogó elemzése alapján meghatározta azokat a fejlesztéspolitikai célokat és prioritásokat, amelyek megvalósítását a Strukturális Alapok forrásai a 2004-2006 közötti idĪszakban támogatják. Az I. NFT átfogó célkitňzése az EU átlaghoz viszonyított jövedelemkülönbség csökkentése. Ennek eléréséhez a stratégia a gazdaság versenyképességének javítását, a humán erĪforrások jobb kihasználását, a környezet javítását és a kiegyensúlyozott regionális fejlĪdés elĪsegítését tňzte ki célként. A stratégia megvalósítása az operatív programokon keresztül történik, amelyek egy adott ágazat vagy régió stratégiáját tartalmazzák, és meghatározzák a programon belüli fejlesztési területeket (prioritásokat) és az azokhoz tartozó intézkedéseket. Az NFT alapján Magyarország öt operatív programot dolgozott ki az alábbiak szerint: 3. tábla. ESZA és ERFA támogatások összevontan

Regionális Fejlesztés Operatív Program

ROP

480 millió euró

Gazdasági Versenyképesség Operatív Program

GVOP

400 millió euró

Humánerçforrás-fejlesztési Operatív Program

HEFOP

750 millió euró

Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Program

AVOP

320 millió euró

Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program

KIOP

301 millió euró

271

Szent-Léleky György

IV. A HEFOP és a ROP felnĪttképzést támogató programjainak általános ismertetése IV.1.

A HEFOP általános ismertetése

Az Operatív Program a foglalkoztatás, az oktatás és képzés, a szociális szolgáltatások, valamint az egészségügyi ellátórendszer területén megvalósítandó fejlesztéseket támogatja az Európai Foglalkoztatási Stratégia és a Közös Foglalkoztatáspolitikai Értékelés által meghatározott szakmapolitikai keretekbe illeszkedve. A program stratégiája három fĪ célkitňzésre épül: IV.1.1. A fenntartható gazdasági fejlĪdés potenciális munkaerĪ nagyobb munkaerĪ-piaci részvételét feltételezi, ezért a program elsĪ célkitňzése a foglalkoztatás bĪvítése. A humánerĪforrás-fejlesztés eszközei a foglalkoztatás bĪvítéséhez, a beruházások kapcsolódó képzési programok támogatásával, a vállalkozóvá válás támogatásával, a KKV-k foglalkoztatási potenciáljának megerĪsítésével és versenyképességének javításával, valamint a munkanélküliek és az inaktívak – köztük elsĪsorban a nĪk – munkaerĪpiacra való visszatérésének segítésével. A munkanélküliség megelĪzése és leküzdése érdekében az aktív foglalkoztatáspolitika eszközeinek kiterjesztése és fejlesztése folyamatosan szükséges. IV.1.2. A humán erĪforrások a tartós növekedés meghatározó tényezĪjét jelentik. Ahhoz, hogy a gazdasági fejlĪdést ne akadályozza a tudás, a szakképzettség és a készségek hiánya, versenyképes munkaerĪre van szükség. A tudásalapú társadalom kihívásainak való megfelelés az ismeretek, a készségek és az alkalmazkodóképesség folyamatos fejlesztését kívánja meg, amit az egész életen át tartó tanulás (LLL) kereteinek kialakítása biztosíthat. Ehhez javítani kell az oktatás és képzés minĪségét, erĪsíteni kell az oktatás és gazdaság közötti kapcsolatokat, és biztosítani kell a versenyképes tudás és készségek megszerzését. A munkaerĪ egészségi állapota szintén kulcseleme a versenyképességnek. A népesség rossz egészségi állapota jelentĪsen rontja a munkaerĪ foglalkoztathatóságát, magas inaktivitáshoz és a munkaerĪpiacon töltött idĪszak megrövidüléséhez vezet. Ezért a munkavégzĪ-képesség és az egészség megĪrzése – szükség esetén helyreállítása – szintén szükséges a versenyképes munkaerĪ biztosításához. IV.1.3. A társadalmi beilleszkedés elĪsegítésének, a szegénység és a társadalmi kirekesztĪdés megelĪzésének és leküzdésének fontos eszköze a munkaerĪ-piaci részvétel, a foglalkoztatás. Ahhoz, hogy mindenkinek esélye legyen a munkaerĪpiacon való részvételre, a foglalkoztatás, az oktatás és képzés, valamint a szociális szolgáltatások terüle-

272

Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei tén egyaránt erĪfeszítéseket kell tenni a kirekesztés megelĪzésére. A hátrányos helyzetň emberek – a roma népesség, a hátrányos helyzetň térségben élĪk, a fogyatékkal élĪk, a szenvedélybetegek – helyzetének javításához az oktatási lehetĪségekhez, a szociális szolgáltatásokhoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférhetĪség tekintetében tapasztalható regionális különbségek csökkentése is szükséges. Feladat: A HEFOP stratégiai elemei között (3 fĪ célkitňzés) fel tudna-e állítani fontossági sorrendet, esetleg figyelembe véve hazánk rövid-, közép- és hosszú távú társadalmigazdasági érdekeit?

IV.2.

A HEFOP program felnĪttképzésre vonatkozó stratégiája

Aktív munkaerĪ-piaci politikák támogatása. A prioritás egyrészt az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) aktív programjait támogatja, amelyek célja a munkanélküliek visszasegítése a munkaerĪpiacra, a munkanélküliség tartóssá válásának megelĪzése, a fiatalok munkaerĪ-piaci beilleszkedésének segítése. A jobb minĪségň és hatékonyabb szolgáltatások biztosítása érdekében a szolgáltatások – köztük az állásközvetítés és a tanácsadás – rendszerének és informatikai hátterének fejlesztése is szükséges. Másrészt a prioritás támogatja a nĪk munkaerĪ-piaci részvételét segítĪ kezdeményezéseket, köztük a vállalkozóvá válás segítését, valamint a hozzátartozók napközbeni ellátását biztosító szolgáltatások fejlesztését.

IV.2.1. A társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a munkaerĪpiacra való belépés segítésével A prioritás azokat a kezdeményezéseket támogatja, amelyek célja, hogy esélyt teremtsenek a leghátrányosabb helyzetň emberek – a romák, a tartósan munkanélküliek, a fogyatékkal élĪk, a szenvedélybetegek, a hátrányos helyzetň térségekben élĪk – munkaerĪ-piaci és társadalmi beilleszkedésére. Ehhez az oktatás és képzés, a foglalkoztatás és a szociális szolgáltatások eszközeire egyaránt építeni kell.

IV.2.2. Az oktatás és képzés rendszerének fejlesztése az egész életen át tartó tanulás politikájának részeként A prioritás keretében megvalósuló fejlesztések célja, hogy az oktatás és képzés rendszere a munkaerĪ versenyképességének javítása érdekében megfelelĪ szinten biztosítsa az alapkészségek (köztük az idegennyelv-tudás és az informatikai ismeretek), valamint a gazdaság igényeinek megfelelĪ szakképzettség és tudás elsajátítását, a megszerzett képességek folyamatos pótlását és frissítését.

273

Szent-Léleky György Ehhez a közép- és felsĪfokú oktatás szintjén egyaránt szükséges az új tananyagok és módszerek kidolgozásának, a pedagógusok továbbképzésének támogatása. Annak érdekében, hogy az oktatási rendszer megfelelĪen alkalmazkodjon a gazdaság igényeihez, a prioritás támogatja a szakképzési rendszer és a képzés tartalmának fejlesztését.

IV.2.3. Az alkalmazkodóképesség és a vállalkozói készségek fejlesztését, valamint a felnĪttképzési rendszer fejlesztését célzó három intézkedés Ez utóbbi két intézkedés a munkavállalók és a vállalkozók képzésének támogatásával a korszerň ismeretek és az információs társadalom által megkövetelt készségek megszerzését segíti elĪ. A mikró-, kis- és középvállalkozások versenyképességének és foglalkoztatási potenciáljának megerĪsítése érdekében ezen vállalkozók és alkalmazottaik képzésére kiemelt figyelmet kell fordítani. A megfelelĪ képzés-kínálat és a különbözĪ célcsoportok igényeinek megfelelĪ felnĪttképzési rendszer biztosításához a felnĪttképzés rendszerének átfogó fejlesztése is szükséges. A prioritás ezért támogatja új felnĪttképzési módszerek és tananyagok kidolgozását, az oktatók továbbképzését, valamint a képzĪ szervezetek, köztük a regionális képzĪ központok, fejlesztését.

IV.2.4. Oktatási, szociális és egészségügyi infrastruktúra fejlesztése A prioritás az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával a humánerĪforrás-fejlesztést támogató infrastruktúra fejlesztését, a szolgáltatásokhoz való egyenlĪ hozzáférést és az ellátások minĪségének javítását támogatja, az Európai Szociális Alap által támogatott humánerĪforrás-fejlesztési beavatkozások eredményességének és hatékonyságának biztosítása érdekében. A prioritás célja az oktatási infrastruktúra fejlesztése és területi különbségeinek csökkentése; a társadalmi beilleszkedést segítĪ szolgáltató rendszer infrastruktúrájának fejlesztése, valamint az egészségügyi infrastruktúra területi különbségeinek csökkentése. 4. tábla. A program intézkedései prioritásonként:

Intézkedés

Közremíködç szervezet vagy központi program kedvezményezettje

Támogatási összeg milliárd Ft-ban

Aktív munkaerĪ-piaci politikák prioritás 1.1 1.2.

274

Munkanélküliség megelĪzése és kezelése

FH (megyei munkaügyi központok) Az állami foglalkoztatási szolgálat fejlesztése HEFOP IH (Foglalkoztatási Hivatal)

29,8 8,16

Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei 4. tábla. folytatása

1.3.

A nĪk munkaerĪ-piaci részvételének ESZA Kht. támogatása, valamint a munkahelyi és családi kötelezettségeinek összehangolása

3

A társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a munkaerĪpiacra való belépés segítségével 2.1.

2.2. 2.3.

Hátrányos helyzetň tanulók esélyegyenlĪségének biztosítása az oktatásban

OMAI és Közoktatásfejlesztési és Pedagógustovábbképzési Kht, (KFPT) A társadalmi befogadás elĪsegítése a szociális EszCsM STRAPI területen dolgozó szakemberek képzésével

A hátrányos helyzetň emberek, köztük a romák foglalkoztathatóságának javítása

ESZA Kht.

7,7

4,24 10,2

Az egész életen át tartó tanulás támogatása, az alkalmazkodóképesség javítása 3.1.

Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségek, képességek és kompetenciák fejlesztése A szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése

OMAI és KFPT

18

OMAI és KFPT

10,84

3.3

A felsĪoktatás szerkezeti és tartalmi fejlesztése

6,78

3.4.

A munkahelyteremtést és a vállalkozói készségek fejlesztését elĪsegítĪ képzések

Nemzeti Szakképzési Intézet (NSZI) és OMAI ESZA Kht. és NSZI

3.5.

A felnĪttképzés rendszerének fejlesztése

3.2.

17,2

ESZA Kht. és NSZI

Az oktatási, szociális és egészségügyi infrastruktúra fejlesztése 4.1.

Az oktatási infrastruktúra fejlesztése

OMAI

23,6

4.2.

A társadalmi befogadást támogató szolgáltatások infrastruktúrájának fejlesztése Egészségügyi infrastruktúra fejlesztése a hátrányos helyzetň régiókban

EszCsM STRAPI

7,9

EszCsM STRAPI EszCsM STRAPI (DOTE) EszCsM STRAPI

7,9 2,62

4.3.

4,05

275

Szent-Léleky György Feladat 1. Kísérelje meg a táblázatból kigyňjteni a felnĪttképzést minél közvetlenebbül szolgáló programokat! Vajon melyik közremňködĪ felelĪs a központi programért és melyik a pályázati részekért? Feladat 2: Látogassa meg a Nemzeti Szakképzési és FelnĪttképzési Intézet (www.nszfi.hu) honlapját, és érdeklĪdésének megfelelĪen gyňjtsön minél több információt a HEFOP programjaival kapcsolatban! Megjegyezzük, hogy a Szakképzési és FelnĪttképzési Intézet két fontos háttérintézmény, a Nemzeti Szakképzési Intézet a Nemzeti FelnĪttképzési Intézet, a Salgótarjáni Képzésszervezési Központ valamint az OMAI Támogatás- és Bevalláskezelési osztályának összevonásával jött létre a Szociális és Munkaügyi Minisztérium irányítása alatt 2007. január 1-jei dátummal. Az Operatív Program a foglalkoztatási és humánerĪforrás-fejlesztési helyzet elemzését, a célokat és fejlesztési irányokat meghatározó stratégiát, valamint az intézkedések céljának és tartalmának rövid összegzését foglalja magába. Az intézkedések tartalmi és végrehajtással kapcsolatos részleteit az ún. program-kiegészítĪ dokumentum tartalmazza. A program kidolgozása a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium irányítása mellett, az Oktatási Minisztériummal és az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériummal való szoros együttmňködés keretében folyt. A tervezésben közremňködött továbbá a Gyermek-, Ifjúsági és Sport Minisztérium, az Igazságügyi Minisztérium, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium és az Informatikai és Hírközlési Minisztérium. A program végrehajtásáért a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumban létrehozott Irányító Hatóság felelĪs. Az egyes intézkedések végrehajtásával kapcsolatos bizonyos feladatokat az Irányító Hatóság ún. közremňködĪ szervezetekhez delegál. A program végrehajtásában a Foglalkoztatási Hivatal, az ESZA Kht, az Oktatási Minisztérium AlapkezelĪ Igazgatósága, valamint az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Strukturális Alap Programiroda lát el fontos közremňködĪi feladatokat, pl. a pályázati felhívások kidolgozását, a pályázatok kiértékelését, bizonyos ellenĪrzési feladatokat, stb.

IV.3.

A „Korszerň felnĪttképzési módszerek kifejlesztése és alkalmazása” címň központi program bemutatása

A 3.5.1. Intézkedés keretei között a Nemzeti FelnĪttképzési Intézet (NFI) vezetése mellett a Foglalkoztatási Hivatalt (FH) és kilenc regionális képzĪ központot (rkk) magába foglaló konzorcium kezdte meg mňködését 2004. IV. negyedében nagyszabású fejlesztési feladatok megvalósítása érdekében 3,5 milliárd forintos támogatás keretei között. Nézzük meg részletesebben, hogy e program mire ad támogatást:

• új moduláris tananyagok, valamint kiegészítĪ – az elĪzĪ tudást mérĪ, az álláskeresést segítĪ – anyagok kidolgozására és bevezetésére a felnĪttoktatásban,

276

Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei

• különleges igényň célcsoportok igényeihez igazított felnĪttképzési módszertan kidolgozására és bevezetésére,

• új szakmai képzések programjainak kifejlesztésére munkakör elemzési eljárások alkalmazásával,

• távoktatás fejlesztésére, különösen e-learning alapú tanulást támogató tananyagok és módszerek kidolgozására,

• a felnĪttképzés tanárainak, oktatóinak, szakértĪinek képzését fejlesztĪ tananyagok kidolgozására,

• a felnĪttképzés módszertani adatbankjának létrehozására, • a regionális képzĪ központok tevékenységi körének és képzési kínálatának bĪvítésére. A fenti felsorolásból kiindulva a projekt konkrét céljai:

• mintegy 100 db OKJ-s és 50 db felnĪttképzési akkreditált szakképesítés programjának, tan- és segédanyagának moduláris, kompetencia alapú kidolgozása, továbbfejlesztése,

• kb. 40 db olyan képzési program elkészítése, melyek hátrányos helyzetňek speciális csoportjainak igényeit szolgálják,

• 25 szakképesítés távoktatási (e-learninges) formában történĪ kidolgozása, • mindezekhez az elĪzetes tudás mérését szolgáló eszközök kifejlesztése, • a fentiekben meghatározott programok, tananyagok és eszközök egységes adatbázisban történĪ tárolása,

• a regionális képzĪ központok munkatársainak, a nem állami képzĪ intézmények mene•

dzsereinek, szakembereinek (több mint 4000 fĪ) felkészítése és a felnĪttképzési szakértĪk, szakemberek továbbképzése (mintegy 2400 fĪ), a felnĪttképzési adatbank megteremtése.

E projekt közvetlen célcsoportja egyrészrĪl maga az állami felnĪttképzési intézményhálózat, de a projekt disszeminációja révén a hálózat oktatói, szakemberei, a nem állami felnĪttképzési hálózat menedzserei, szakemberei, oktatói, a felnĪttképzési szakértĪk. MásrészrĪl a felnĪttképzési adatbank nyilvános adatainak célcsoportja mindenki, aki a felnĪttképzési lehetĪségek iránt érdeklĪdik. A téma szempontjából tanulságos lehet egy kicsit eljátszani a számokkal is és érzékeltetni, hogy az uniós támogatások révén már 2004-2005-ben milyen források nyíltak meg képzésre csak a HEFOP-on belül!

IV.4.

A ROP általános ismertetése

IV.4.1. A Regionális Fejlesztés Operatív Programban megfogalmazott átfogó cél a kiegyensúlyozott területi fejlĪdés elĪsegítése. Ez egy olyan fejlesztés-politikai irányt határoz meg, melyben a különbözĪ társadalmi-gazdasági adottságú térségek eltérĪ, sajátos fejlĪdési pályáikon, de egymással összhangban fejlĪdnek, miközben mérséklĪdnek a területi különbségek, és az ország szervesen bekapcsolódik az európai térszerkezetbe. Ez jelenti egyrészt a meghatározó centrumok, térségközpontok

277

Szent-Léleky György gazdasági fejlesztését, másrészt a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségek, illetve a többségében hátrányos helyzetňek által lakott településrészek fejlesztését egyaránt. Az átfogó célt a ROP a 2004-2006 közötti idĪszakban 3 specifikus célon keresztül kívánja elérni, melyek a következĪk: 1. A természeti értékek és a kulturális örökség turisztikai célú fenntartható hasznosítása. 2. Vonzó települési környezet kialakítása és a gazdasági potenciál fejlesztése a városokban. 3. Megújulásra képes helyi társadalom megteremtése. A fenti célok elérése érdekében a Program 4 beavatkozási területet, prioritást jelöl ki, valamint azokon belül mintegy 11 intézkedés került kidolgozásra. A ROP prioritásai a következĪk: 1. 2. 3. 4.

turisztikai potenciál erĪsítése, térségi infrastruktúra és települési környezet fejlesztése, régiók emberi erĪforrásának fejlesztése, szakértĪi segítségnyújtás.

A Regionális Fejlesztés Operatív Programra a 2004-2006 közötti idĪszakban a Strukturális Alapokból elĪreláthatólag kb. 80 milliárd Ft (316 millió euro) fejlesztési forrás jut, mely kiegészülve a hazai társfinanszírozással mintegy 466,6 millió euro fejlesztést indukálhat. A ROP a gazdaságfejlesztés ösztönzésével és a helyi infrastruktúra kiépítésével kapcsolatos beruházásai az 1783/1999. sz. EK Tanácsi Rendeletet alapul véve az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERDF), míg a humán szférához kötĪdĪ fejlesztések az 1784/1999. sz. EK Tanácsi Rendelet alapján az Európai Szociális Alapból (ESF) kerülnek finanszírozásra. A ROP-on belül felnĪttképzési szempontból két komponensnek van különös jelentĪsége: A 3.1.2 sorszámot viselĪ pályázati komponens egyértelmňen közvetlenül a területfejlesztésre irányuló közvetlen képzés számos fajtáját célozza. Az 1,6 milliárd forintos támogatási kereten belül a hét régió részesedése meglehetĪsen arányos, ezen belül (indokoltan!) ÉszakAlföld és Észak-Magyarország vezeti a listát. 2006 márciusától kibĪvült a résztvevĪk köre az önkormányzati és állami költségvetési intézmények alkalmazottaival is (egészségügyiek, rendĪrök, tňzoltók, katasztrófavédelem területén dolgozók). A komponens keretében 4000 fĪ képzésére kerül sor. Az 3.4.2. sorszámot viselĪ pályázati komponens ezzel szemben mintegy 120 szakképesítésre irányuló lehetĪséget kínál szintén mintegy 1,6 milliárd forint keretösszeggel, elĪreláthatólag 5000 fĪ képzésével. Az állampolgárok által preferált képzéseket az építĪipari és vendéglátóipari képzések vezetik. A programok népszerňségére jellemzĪ, hogy a jelentkezés kétszeresen meghaladta a rendelkezésre álló keretet, és ez indokolja, hogy más operatív program kereteiben, de e sikeres konstrukció folytatódjon. A képzési igények felmérését, amely a program elĪkészítésének nélkülözhetetlen része, a munkaügyi központok bevonásá-

278

Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei val a kamarák végezték konzorciumi együttmňködésben számos vállalkozás tesztlapos megkérdezésével. A program jellegébĪl adódóan a ROP 3.4.2 képzési kínálatában nem találkozunk sem alapfokú képzéssel, sem nyelvi alapozó képzéssel. Ezeket más operatív program, a HEFOP egyes intézkedéseiben kell keresnünk. Érdekes különbség a 3.1.1 és a 3.4.2 között, hogy utóbbira – figyelemmel a hátrányos helyzetň emberek korlátozott lehetĪségeire – nem volt kötelezĪ az internetes jelentkezés, azt hagyományos ívek kitöltésével (sĪt segítség igénybevételével) is elvégezhették. A 3.4.2 végrehajtási (lebonyolítási) konstrukciója olyan szempontból is példamutató, hogy közvetlenül finanszírozza a rászoruló résztvevĪt, ugyanis a támogatási szerzĪdés a résztvevĪ és a VÁTI mint közremňködĪ szervezet között jön létre. Ugyanakkor a képzési szerzĪdés a résztvevĪ és a képzĪ által kerül aláírásra, továbbá a konstrukciót erĪsíti a VÁTI és a képzĪ közötti partneri megállapodás. A résztvevĪknek 20 %-os önrészt kell vállalniuk (egyéni érdekeltség!) és a 80%-os részt a képzĪ a képzést követĪen kapja meg a VÁTI-tól. E furcsa, átmeneti likviditási gondokat okozó jelenség oka, hogy az EU alapvetĪen az utófinanszírozás elvén mňködik, de a 25%-os elĪleg átutalását lehetĪvé teszi. Feladat: Átfogó jelleggel gyňjtse össze azokat az ismérveket, amelyek a HEFOP-ot és a ROP-ot megkülönböztetik egymástól! Melyek azok a programok, amelyekben hasonlóságok lelhetĪk fel.

V. Az operatív programok megvalósításának eddigi eredményei, tapasztalatai V.1.

A program értékelése

Tervezési tapasztalatok. A 2004-2006-os idĪszakra készített Nemzeti Fejlesztési Terv nem egy átfogó, minden szektorra kiterjedĪ fejlesztési terv, hanem olyan egységes stratégia volt, mely a Magyarország számára megnyíló európai uniós fejlesztési források felhasználási irányait foglalta össze. A Nemzeti Fejlesztési Terv szolgált alapjául az unióval megkötött pénzügyi megállapodásnak, az ún Közösségi Támogatási Kerettervnek. Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv stratégiájának hosszú távú célja az életminĪség javítása. Az adott periódushoz kapcsolódó általános célja az uniós átlaghoz képest jelentĪs elmaradás mérséklése az egy fĪre jutó GDP szintjében. Az ezt alátámasztó és ennek elérését lehetĪvé tevĪ három specifikus cél: a gazdasági versenyképesség

279

Szent-Léleky György javítása, a humán erĪforrások fejlesztése, valamint a jobb minĪségi környezet kialakítása és a kiegyensúlyozottabb regionális fejlĪdés. Ennek megfelelĪen épült az NFT öt operatív programra, de ha GVOP-ét és a KIOP-ot összegszerňen egyesítjük, valamint ugyanezt elvégezzük az AVOP-pal és a ROP-pal is, akkor számításba véve a strukturális alapokat, az EMOGA garanciális részét és a kohéziós alapokat – de nem számítva a szakmai segítségnyújtásra rendelkezésre álló részeket, a kifizetési elĪirányzatok alapján a következĪ arányokat adja: 5. tábla. Az EU-támogatások megoszlása 2004-2006 között millió euróban

Kifizetési elĪirányzat

Kötelezettségvállalás

Megoszlás

Gazdaságfejlesztés

801,7

1075

25,5 %

HumánerĪforrásfejlesztés

519,9

687,8

16,5 %

Környezetfejlesztés

1816,57

2169,7

58,0 %

ÖSSZESEN

3134,17

3932,5

100,0 %

Az I. NFT tapasztalata, hogy az egész országra érvényes átfogó társadalmi-gazdaságikörnyezeti célok kijelölése az elsĪdleges lépés, és csakis ezt követĪen kezdĪdhet meg a szakágazati tervezés. A tervezés során építeni kell a korábban elkészült tervdokumentumokra. Az egyes szakágazatok általában nem rendelkeztek 3, 5 vagy 7 éves elĪretekintéssel, stabilnak tekinthetĪ, politikailag is legitim koncepcióik nem voltak. Léteztek ugyan olyan hatályos vagy elfogadás alatt lévĪ nemzeti szintň stratégiai dokumentumok, területfejlesztési programok, Nemzeti Környezetvédelmi Program, amelyeket figyelembe kellett venni a tervezés folyamán, e dokumentumoknak azonban nem volt kellĪ hatásuk a tervezési idĪszakra. Az I. NFT tervezése meglehetĪsen újszerň feladat volt a minisztériumok számára. Az I. NFT megtervezésének legfontosabb eredménye a költségvetéseken átnyúló tervezés szemléletének megjelenése volt. A terv sikere jelentĪs mértékben köszönhetĪ annak is, hogy zömében korábbi hazai programokat ültetett át sikeresen az új tervezési struktúrába. A stratégia kialakítása nem volt összhangban az NFT pénzügyi tervezésével. A programok közti forrásallokáció konkrét, számszerňsített és elfogadott eredménymutatók nélkül történt, a forrásallokáció vezérelte tervezési folyamatban a stratégia készítése nem cél-, hanem eszközorientált volt. Az igazi stratégiai döntések a programok közti forráselosztás keretében születtek. A terv elĪkészítésének utolsó fázisában megkezdett elĪzetes értékelés (ex ante examination) jelentĪsen hozzájárult az egymással inkoherens, illetve nem kellĪen alátámasztott elemzések és részstratégiák javításához. A korábbi években hiányzott a hosszú távú tervezés. EbbĪl adódóan a tervezésnek számos módszertani problémával kellett megküzdenie. AlapvetĪ problémaként jelentkezett a korábbi programok tapasztalatait feltáró értékelések, valamint a politikák eredményeit mérĪ adatsorok, adatfelvételek hiánya. 280

Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei A jó szakmapolitika alapja a jó minĪségň információ és a tájékozott nyilvánosság részvétele. Az információk térbeli helyének – mintegy 80%-ban – meghatározó szerepük van kezelésük, elemzésük és a megjelenítés szempontjából. A téradat-infrastruktúra kialakítását és mňködtetését 2007-tĪl a közösségi joganyag írja elĪ, ugyanakkor a hazai felkészülést nemzeti érdekek: a versenyképesség növelése, a hatékonyabb és olcsóbb közigazgatás, a fenntartható fejlĪdés biztosítása, az erĪforrás-gazdálkodás, a területi mellett a térbeli szemlélet erĪsítése és a katasztrófaelhárítás is sürgetik. Az alapadatok gyňjtése, elérhetĪségüknek és széles körň hozzáférésüknek a várható EU irányelv szerinti biztosítása számos fejlesztéspolitikai tennivalót és a Nemzeti Fejlesztési Terv II-ben való megvalósítást igényel tárcaközi és interdiszciplináris együttmňködésben. A téradat infrastruktúra megközelítés (a maga jogi, adatpolitikai, mňszaki, szervezései és emberi tényezĪivel) lehetĪvé teszi a különféle szakterületekrĪl származó információk különbözĪ felhasználásra történĪ integrálását térségtĪl, országhatártól függetlenül. Az I. NFT társadalmi megalapozásának és elfogadtatásának tapasztalatai megmutatták, hogy a nem megfelelĪen szervezett társadalmi vita, illetve az olyan partnerek tömeges bevonása a tervezésbe, akik nem ismerik az európai források felhasználásának szabályait, jelentĪsen lassítják a tervezési folyamatot. Ugyanakkor a felkészült társadalmi partnerek bevonása nemcsak jelentĪsen javította a terv szakmai színvonalát, de növelte annak társadalmi elfogadottságát is.

V.1.1.

Intézményi és szabályozási tapasztalatok

A 2004. május 1-jén csatlakozott tagországok közül Magyarország kezdett hozzá elsĪként Nemzeti Fejlesztési Tervének végrehajtásához, már 2004 januárjában. A pályázatok örvendetesen nagy száma nehéz feladat elé állította a kezelésükkel, elbírálásukkal foglalkozó szervezeteket. Az uniós támogatások pályáztatásával foglalkozó hazai intézmények akkreditáltatása jelentĪsen hozzájárult a megfelelĪ felkészültséghez, a programok 2004 elejei megindítására idĪben felállt az intézményrendszer. Az intézményi struktúrában változások nem következtek be, és nem is várhatóak, ami lehetĪvé teszi az intézményi stabilitást. A támogatási programok gyakorlati megvalósítása kérdéseket vetett fel a hazai szabályozási környezettel kapcsolatban. IdĪközben sor került a pályázóknak kezdetben nehézségeket jelentĪ közbeszerzési törvény módosítására, és az áfa-törvény elĪírásai kedvezĪbb alkalmazásának módját is kialakítottuk. A gondok oly módon enyhültek, hogy ma már csak akkor van szükség közbeszerzési eljárás lefolytatására, ha az állami támogatás mértéke meghaladja a projekt értékének 50%-át. A támogatásra jutó le nem vonható áfa egy részére támogatás igényelhetĪ, ami szintén a támogatási arány növekedéséhez vezetett. A pályázati kiírások összetettsége, a helyenként nem pontos megfogalmazások a formailag hibás pályázatok magas számához vezetett. (Tehát kezdetben pályázati rendszerünk túlságosan nehézkes, bonyolult volt.) A szaktárcák követelményrendszere ugyanis meglehetĪsen

281

Szent-Léleky György heterogén volt, és az egyes irányító hatóságok rendszerrel szembeni elvárásai is eltértek egymástól. A kormányzat ezt felismerve 2005 eleje óta komoly lépéseket tesz a megvalósításban részt vevĪ intézményekkel együtt a hatékonyabb jogszabályi környezet és feldolgozási folyamat, összességében a „pályázóbarát” pályáztatási rendszer kialakítása érdekében. Ekkora mennyiségň pénz felhasználása és a programok eredményeinek folyamatos nyomon követése komoly információs háttérbázist és információ-feldolgozó kapacitást igényel. Az egységes Monitoring és Információs Rendszer (EMIR) fogadtatása vegyes volt, a tapasztalatok változóak, ami az új információs rendszer alapvetĪen természetes velejárója. Az információs igények miatt azonban az EMIR teljes körň és általános alkalmazása megtörtént. A végrehajtással kapcsolatos eddigi tapasztalataink azt is jelzik, hogy a következĪ NFT tervezésekor nagy súlyt kell helyezni a végrehajtási intézményrendszer idĪben történĪ kialakítására. Ezenkívül évente értékelni kell a végrehajtási tapasztalatokat, mivel a végrehajtásban jelentkezĪ hatékonysági problémák jelentĪsen veszélyeztethetik a tervezésben megfogalmazott célok elérését. (Tehát a végrehajtás intézményrendszerét állandóan fejleszteni kell.)

V.1.2. A HEFOP végrehajtásának néhány tapasztalata A HEFOP végrehajtásának átfogó, összegzett tapasztalataival 2006 végén még nem rendelkezhetünk, azonban voltak és vannak olyan jelenségek, amelyek megemlíthetĪek: 1.

Az általános problémák körébe tartozik, hogy a pályázat-elĪkészítĪ munkacsoportok (PEMCS) esetenként indokolatlanul magas létszámmal mňködtek, számos olyan külsĪ szakértĪvel is, akik nem minden esetben voltak tisztában az OP szakmai tartalmával és a végrehajtás szabályaival. Az is elĪfordult, hogy az uniós támogatások szabályos felhasználásáért végsĪ felelĪsséget viselĪ szaktárca álláspontja az elsĪ körben nem érvényesült, ami végül is a program késedelmes vagy nem az OP szellemiségének megfelelĪ végrehajtását és eredményeit jelentette.

2. VisszatérĪ probléma volt az értékelĪ bizottságok összetétele, a tagok megfelelĪ kiválasztása is, amelyre a közremňködĪ szervezet (esetünkben zömmel az ESZA Kht.) tett javaslatot, de az irányító hatóságnak (IH) azt jóvá kell hagyni. Arra változatlanul szükség lesz, hogy a szaktárca legalább egy fĪ delegált szavazó taggal érvényesíthesse a hivatalos tárcaálláspontot (akár az elĪzĪ pontban érintett felelĪsségénél fogva is). Az elĪértékelĪk által adott pontok szórása – néhány egyéb jelenség mellett – felveti az értékelĪk továbbképzésének elkerülhetetlenségét is. 3.

282

A végrehajtással kapcsolatos szakmai kérdések, problémák körében elsĪdlegesen kell vizsgálnunk, hogy az adott pályázat vagy központi program összhangban van-e az OP és a PC szakmai tartalmával. Mint talán ismeretes, a PC (Programme Complement) egy olyan táblázatos leírás, amely a program fĪ paramétereit tartalmazza gyors, áttekinthetĪ formában, és amely a brüsszeli bizottságnak bemutatásra került. (Lásd a szemelvényekben!)

Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei 4. Folyamatosan vizsgálnunk kell azt is (már a tervezéskor is), hogy az adott uniós támogatások milyen kapcsolatban állnak az adott célra nyújtható magyar támogatásokkal, pl. a többször módosított 6/1996 MüM rendelet alapján nyújthatókkal. Ennek kapcsán elĪfordult, hogy a hazai jogszabályt kellett módosítanunk. Képzési szempontból is nagyon fontos, hogy a különbözĪ aktív munkaerĪ-piaci eszközök kombinációja hogyan képes hatékonyan támogatni egy konkrét uniós projektet. 5. A felsĪbb értékelĪ, ellenĪrzĪ szerveknek arra is figyelemmel kell lenni – elsĪdlegesen a központi programoknál –, hogy az egyes megyei végrehajtó egységeknél nincs-e szükség létszámbĪvítésre, sürgĪs továbbképzésre, közbeszerzési szakértĪ delegálására stb. 6. Nehezen kezelhetĪnek bizonyult az éves programtervek készítésének gyakorlata, ezért idĪben át kellett állnunk a két-három éves változatokra a központi programok esetében. 7.

A jövĪben kívánatos lenne, hogy a pályázati programok a központi programok eredményeire épüljenek , és a központi programok fejlesztései támogassák a valamennyi képzési intézmény szintjén megvalósuló fejlesztéseket.

8. Egyes intézkedések végrehajtása során elĪfordult, hogy a források rövidebb-hosszabb idĪre kiürültek. Ezt a jövĪben mindenképpen el kell kerülnünk, mert ez elsĪdlegesen veszélyezteti a programmegvalósítást. Gondoljunk csak bele, hogy egy ilyen zavaró pénzügyi jelenség egy megvalósításon dolgozó civil szervezet életében milyen következményekhez vezet! Ha ez mégis bekövetkezne, életmentĪ gyógyszer lehet a források átcsoportosítása, esetleg egy részbeni normatív finanszírozás. 9.

Mindenképpen az eredmények kategóriájába tartozik, hogy számos intézkedés támogatta a munkaerĪpiacon leginkább hátrányos helyzetben lévĪ személyek foglalkoztathatóságát javító képzéseket. Napjainkban ezek jelentĪs létszámú csoportok, perspektivikusan az európai munkaerĪ részbeni utánpótlását adhatnák, közülük számosan inaktívak, és a hazai Állami Foglalkoztatási Szolgálathoz (ÁFSZ) hasonló hálózatok külföldön is csak korlátozottan képesek Īket elérni. Íme egy újabb terület, ahol a civil szervezetek e csoportok segítségére siethetnek.

10. A közmňvelĪdési rendszer felnĪttképzésbe történĪ bevonását közvetlenül szolgáló 3.5.4. komponens tapasztalatai között találjuk, hogy az adott régió képzési helyzetét alaposan ismerĪ regionális képzĪ központ igényfelmérésbe történĪ bevonása nélkülözhetetlen egy olyan projekt megvalósításába, amely kistérségben élĪ, a tanulással kapcsolatban negatív elĪítéleteket ĪrzĪ emberek képzésre való felkészítését van hivatva szolgálni.

283

Szent-Léleky György

VI. II. NFT (2007-2013) várható emberi erĪforrás-fejlesztési céljai és programjai Az operatív programok mňveleti területei Magyarország NUTS II szintň régiói közül a „Konvergencia” célkitňzés alá tartozó 6 régió területére terjednek ki. A „Foglalkoztatás és versenyképesség” célkitňzés alá tartozó közép-magyarországi régió területén megvalósuló hasonló tartalmú fejlesztések a régió operatív programjainak részét képezik.

VI.1.

Átfogó cél: az aktivitás növelése a humánerĪforrás minĪségének javításával

Az Új Magyarország Fejlesztési Terv fĪ célja – összhangban a Nemzeti Akcióprogramban és a Konvergencia Programban foglaltakkal – a növekedés és a foglalkoztatás bĪvítése. EgyfelĪl elengedhetetlen, hogy a gazdasági növekedés növelje a munkaerĪ iránti keresletet, új munkahelyeket hozzon létre, ezáltal teremtve meg a foglalkoztatás bĪvítésének alapját, másfelĪl a gazdaság tartós növekedésének feltétele, hogy a munkahelyek betöltéséhez rendelkezésre álljon a megfelelĪ minĪségň emberi erĪforrás, így ténylegesen többen dolgozzanak. A Fejlesztési Terv ennek érdekében a következĪ célokat fogalmazza meg: 1. gazdaságfejlesztés, 2. közlekedésfejlesztés, 3. társadalmi megújulás, 4. környezeti és energetikai fejlesztések, 5. területfejlesztés, 6. államreform. A társadalmi megújulás céljának megvalósulását közvetlenül két operatív program (OP) szolgálja:

• a Társadalmi Megújulás Operatív Programja (TÁMOP) az Európai Szociális Alap for-

•

284

rásaira támaszkodva elsĪsorban a munkaerĪpiac kínálati oldalára, a humánerĪforrások fejlesztésére, a humán szolgáltatások intézményrendszerei átfogó reformjának megvalósítására, és mindezek által a munkaerĪ-piaci aktivitás növelésére irányuló tartalmi és rendszerfejlesztĪ intézkedéseket foglalja magában; a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP) törekvése, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap segítségével megteremtse az aktivitás növelését, az emberi erĪforrások fejlesztését és az ehhez szükséges intézményi reformok sikeres megvalósításának elĪfeltételét jelentĪ fizikai infrastrukturális hátteret.

Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei

VI.2. A TÁMOP specifikus céljai (amelyek az Akciótervben formálódó programok alapjait képezik) 1. 2. 3. 4. 5. 6.

A munkaerĪpiac keresleti és kínálati összhangjának javítása Az aktivitás területi különbségeinek csökkentése A változásokhoz való alkalmazkodás segítése Az egész életen át tartó tanulás elĪsegítése Az egészségi állapot és a munkavégzĪ képesség javítása A társadalmi összetartozás erĪsítése, az esélyegyenlĪség támogatása

Fentieket kiegészítve horizontális szempontrendszerként jelenik meg a férfiak és nĪk, a fogyatékossággal élĪk és a roma emberek esélyegyenlĪségének javítása, a fenntarthatóság biztosítása, a területi kohézió elĪsegítése.

VI.3. A TIOP specifikus céljai (amelyek az Akciótervben formálódó programok alapjait képezik) 1. A humán infrastruktúra területi egyenlĪtlenségeinek mérséklése, a hozzáférés javítása 2. A humán közszolgáltatások hatékonyságának növelése, átfogó elĪsegítése 3. A társadalmi megújulást szolgáló tartalmi fejlesztések infrastrukturális hátterének biztosítása Fentieket itt is kiegészítve jelenik meg a horizontális szempontrendszer, – amely az ÚMFT stratégiájához szorosan illeszkedve – jelenti az esélyegyenlĪség megvalósulását, a területiség követelményeinek betartását, valamint a fenntarthatóságot. Utóbbi egyaránt vonatkozik a környezeti, a makrogazdasági, a társadalmi folyamatok fenntarthatóságára. Végül megjegyezzük, hogy a TIOP szakmai tartalmában természetesen legszorosabban a TÁMOP-hoz kapcsolódik, de elĪsegítheti a 6 ROP-ban foglaltak, valamint a Gazdaságfejlesztés OP (GOP) kereteiben rögzített célok megvalósulását is. Feladat 1. A tananyagban ismertetett összefüggések alapján mennyiben tekinthetjük a TÁMOPban és a TIOP-ban foglaltakat a HEFOP-ban elkezdett fejlesztések szerves folytatásának? Feladat 2. Egyetért-e azzal az Unió által is elfogadott törekvéssel, hogy a TÁMOP terhére nagyszabású tanulási programok legyenek végrehajthatók, és ne csak kísérleti képzésre kerüljön sor, mint a HEFOP felnĪttképzést legközvetlenebbül érintĪ részeiben? Feladat 3. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (korábban Nemzeti Fejlesztési Hivatal) honlapját meglátogatva, tanulmányozza a tervezett operatív programokat, és következtessen az azokból adódó, jelenleg elfogadás alatt álló akciótervekre, az azokban foglalt programokra!

285

Szent-Léleky György

Összefoglaló A pályázatkészítés, és így az Európai Unió közösségi támogatási programjaiban való részvétel, a magyar vállalkozások sikerének kritikus tényezĪje lehet. Ezért különösen fontos, hogy a vállalkozások és vezetĪik megismerkedjenek ezekkel a programokkal, a korábbi programok tapasztalataival és a jövĪ lehetĪségeivel. Ehhez kívánt a tananyag is némi segítséget adni, nem annyira a pályázás technikai trükkjeinek ismertetésével, mint inkább annak a makro környezetnek a bemutatásával, amelyben már sok sikeres EU pályázat került elfogadásra, szerzĪdéskötésre, végrehajtásra és kifizetésre. Az operatív programok elsĪ sorozatának leszerzĪdése gyakorlatilag megtörtént, várható, hogy a 2008- évig lehetséges kifizetések a rendelkezésünkre álló keret legalább 80-90 százalékát érinteni fogják, ami jó aránynak tňnik. Milyen elĪcsatlakozási programokon át érkeztünk teljes jogú tagállamként ahhoz, hogy 5 operatív program megvalósítását célul tňzhettük ki?

• A SAPARD-program a kelet-közép európai országok számára nyújtott támogatást a ver• •

senyképes agrárgazdaság kialakításához és a vidék fejlesztéséhez. Nálunk a pályázatokkal a menet közben akkreditált MezĪgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal foglalkozott. Az ISPA-program a környezetvédelmi és közlekedési-infrastrukturális beruházások megvalósítását támogatta. Az idĪrendben legelĪször igénybe vehetĪ, speciálisan a magyar és lengyel rendszerváltozás támogatására létrehozott PHARE-program nem kis mértékben járult hozzá az intézményfejlesztéshez és más beruházási programokhoz. Ez volt az a program, amelybĪl a szakképzés, felnĪttképzés talán a legtöbbet meríthette.

Milyen támogatási lehetĪségeket vehettünk és vehetünk igénybe az Európai Unióhoz történ csatlakozásunkat követĪen? Ez a három alap a Strukturális Alap, a Kohéziós Alap, valamint a Közös Agrárpolitikához (CAP) tartozó különféle programok. Témánk szempontjából különös jelentĪsége van a Strukturális Alapoknak, amelyeknek keretében azokat az elmaradott régiókat támogatják, amelyek jövedelmi szintje nem éri el a GDP uniós átlagértékének 75%-át. Támogatja továbbá a komoly szerkezeti problémákkal küzdĪ térségek felzárkózását célzó fejlesztéseket, illetve az oktatás, szakképzés modernizációját is. A Strukturális Alapok keretében csak olyan projektek megvalósítását finanszírozzák, amelyek beilleszkednek a Magyarországon megfogalmazott és az Európai Unió által elfogadott Nemzeti Fejlesztési Terv fejlesztési irányvonalaiba. Az elmúlt évtizedekben a Strukturális Alapok olyan régiók felemelkedéséhez járultak hozzá jelentĪs mértékben, mint Olaszország, Spanyolország vagy Portugália elmaradott térségei.

286

Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei

Szemelvények 4. A tananyag II.2. pontjához (Kiadási elĪirányzatok) kapcsolódóan lássunk néhány pontot a Tanács 1083/2006/EK rendeletébĪl, amely az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításairól és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezésérĪl szól. (1) A SzerzĪdés 158. cikke elĪírja, hogy a Közösségnek – gazdasági és társadalmi kohéziójának erĪsítése céljából – csökkentenie kell a különbözĪ régiók fejlettségi szintje közötti egyenlĪtlenségeket, és a kedvezĪtlen helyzetň régiók vagy szigetek – ideértve a vidéki térségeket is – elmaradottságát. A SzerzĪdés 159. cikke elĪírja, hogy ezt az intézkedést a strukturális alapokból és egyéb meglévĪ pénzügyi eszközök révén kell támogatni. (2) A kohéziós politikának hozzá kell járulnia a fejlĪdés, a versenyképesség fokozásához és a foglalkoztatás növeléséhez azzal, hogy alkalmazza a fenntartható fejlĪdésre vonatkozó közösségi prioritásokat, az Európai Tanács 2000. március 23-i és 24-i liszszaboni és 2001. június 15-i és 16-i göteborgi ülésén meghatározottak szerint. (3) A kibĪvült Európai Unióban mind regionális szinten, mind az egyes tagállamok között megnövekedtek a gazdasági, társadalmi és területi egyenlĪtlenségek. Ezért erĪsíteni kell a konvergenciát, a versenyképességet és a foglalkoztatást célzó intézkedéseket az egész Közösségben. (4) A kohéziós politika keretében támogatást nyújtó eszközök az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra (ESZA) és a Kohéziós Alapra korlátozódnak. (17) A „konvergencia” célkitňzés azokra a tagállamokra és régiókra vonatkozik, amelyek fejlĪdése elmarad a többitĪl. A „konvergencia” célkitňzés azokat a régiókat célozza meg, ahol a vásárlóerĪ-paritáson mért, egy fĪre jutó bruttó nemzeti termék (GDP) alacsonyabb, mint a közösségi átlag 75%-a. A közösségi átlag csökkenéséhez kapcsolódó, az Európai Unió bĪvítését követĪen fellépĪ statisztikai hatás által érintett régióknak ezért jelentĪs átmeneti támogatásban kell részesülniük annak érdekében, hogy teljesítsék a számukra elĪírt konvergencia-folyamatot. Ez a támogatás 2013-ban megszňnik, és nem követi újabb átmeneti idĪszak. A „konvergencia” célkitňzés által érintett azon tagállamok, amelyek esetében az egy fĪre jutó bruttó nemzeti jövedelem (GNI) alacsonyabb, mint a közösségi átlag 90%-a, részesülnek a Kohéziós Alap támogatásából. (Ezért kommunikál a politikai vezetés soha vissza nem térĪ lehetĪségrĪl!) (25) Mivel a „konvergencia”, a „regionális versenyképesség és foglalkoztatás” és az „európai területi együttmňködés” célkitňzéseit a tagállamok nem tudják kielégítĪen megvalósítani….azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók.

287

Szent-Léleky György (29) Valós gazdasági határ elérése céljából, e rendelet elĪírásainak értelmében a strukturális alapok nem helyettesíthetik a tagállamok közkiadásait. Az addicionális partnerség által történĪ vizsgálatnak a „konvergencia” célkitňzés által érintett régiókra kell koncentrálódnia, egyrészrĪl a számukra juttatott pénzügyi források mértéke miatt, másrészrĪl pedig azért mert amennyiben nem tartják tiszteletben az addicionalitás elvét, ez pénzügyi korrekciót eredményezhet. (38) Sajátos jellemzĪk figyelembevétele érdekében egyszerňsíteni kell a strukturális alapok programozását és kezelését azáltal, hogy elĪírják, hogy az operatív programokat vagy az ERFA vagy az ESZA finanszírozza, mivel ezek bármelyike képes kiegészítĪ jelleggel és korlátozott mértékben finanszírozni olyan intézkedéseket is, amelyek a másik alap hatálya alá tartoznak. (40) A programozásnak biztosítania kell az alapok egymás közötti, illetve más meglévĪ pénzügyi eszközökkel, az EBB-vel és az Európai Befektetési Alappal (EBA) történĪ összehangolását. (41) Biztosítani kell a finanszírozáshoz és pénzügyi tervezéshez való jobb hozzáférést elsĪsorban mikro-, kis és középvállalkozások számára…. (42) …a Bizottság rendelkezésére kell állnia minden ahhoz szükséges információnak, hogy megvizsgálhassa, vajon az alapokból biztosított pénzügyi hozzájárulás nem jár-e az Európai Unión belül már létezĪ létesítményekben jelentĪs számú munkahely megszňnésével. (43) A programozási idĪszak egyetlen, hétéves idĪszakból áll, és célja az 1260/1999/EK rendeletben meghatározott irányítási rendszer további egyszerňsítése. (45) Az egyszerňsítés és a decentralizáció szükségességének kezelése érdekében a programozást és a pénzügyi ellenĪrzést kizárólag az operatív programok és prioritási tengelyek szintjén kell végrehajtani; az 1260/1999/EK rendeletben elĪírt közösségi támogatási keretet és programkiegészítést meg kell szüntetni. (49) Biztosítani kell a Bizottság számára, hogy az operatív programokban foglalt nagyprojekteket hagyhasson jóvá, szükség szerint – azok céljának és hatásának, valamint a közösségi források tervezett felhasználására vonatkozó rendelkezéseinek értékelése érdekében – az EBB-vel konzultálva. (Ezek nem feltétlenül azonosak a jelenleg tervezett magyar zászlóshajó projektekkel.) (52) ..helyénvaló meghatározni, hogy az EBB támogatásban részesülhessen a Bizottságtól annak érdekében, hogy felmérje a mikro-, kis- és középvállalkozások számára rendelkezésre álló innovatív pénzügyi konstrukciók szükségleteit. (54) Az alapok által nyújtott támogatás eredményessége függ attól is, hogy a programozásnak és a monitoringnak része-e egy megbízható értékelés. Ebben a tekintetben meg kell határozni a tagállamok és a Bizottság feladatait.

288

Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei (55) A tagállamok a „konvergencia” és a „regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitňzés alapján felállított nemzeti pénzügyi kereteken belül gondoskodhatnak egy kisebb tartalékról, amely lehetĪvé teszi, hogy gyorsan reagáljanak a gazdasági-társadalmi szerkezetátalakítás, vagy a kereskedelmi megállapodások hatásai okozta váratlan ágazati vagy helyi eseményekre. 56. Helyénvaló meghatározni, hogy a tagállamokban mely kiadások tartoznak a közkiadások közé, a célból, hogy kiszámítható legyen az operatív programhoz a közpénzbĪl való teljes nemzeti hozzájárulás; e célból helyénvaló a közösségi közbeszerzési irányelvekben meghatározott közintézmények hozzájárulására hivatkozni, mivel e testületek többféle olyan köz- és magántestületet foglalnak magukban, amelyek azon meghatározott célból jöttek létre, hogy általános érdekeket szolgáljanak, és nincs ipari vagy kereskedelmi jellegük, és amelyek az állam, vagy regionális és helyi hatóságok ellenĪrzése alatt állnak. (59) A költségek elszámolhatóságának kezdeti és végsĪ idĪpontját meg kell határozni oly módon, hogy egységes és méltányos szabály vonatkozzon az alapok végrehajtására az egész Közösségben. Az operatív programok végrehajtásának megkönnyítése érdekében helyénvaló megállapítani, hogy a költségek elszámolhatóságának kezdeti idĪpontja megelĪzheti 2007. január 1-jét, amenynyiben az érintett tagállam ezen idĪpontot megelĪzĪen operatív programot nyújt be. (60). A szubszidiaritás elvével összhangban és az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 2006. július 5-i 1080/2006/EK európai parlamentis és tanácsi rendeletben, az Európai Szociális Alapról szóló 2006. július 5-i 1081/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben, és a Kohéziós alapról szóló, 2006. július 11-i 1084/2006/EK tanácsi rendeletben meghatározott kivételek figyelembevételével, nemzeti szabályozást kell kialakítani a költségek elszámolhatósága tekintetében. (61) Az alapok általi támogatás eredményességének, igazságosságának és fenntartható hatásának biztosítására olyan rendelkezéseket kell hozni, amelyek biztosítják a vállalkozásokba történĪ befektetések hosszú élettartamát, illetve megakadályozzák, hogy ezeket az alapokat tisztességtelen elĪny céljaira használják fel. Szükségszerň biztosítani, hogy az alapok támogatásából részesülĪ beruházásokat megfelelĪen hosszú idĪszak alatt lehessen leírni. (62) A tagállamok elfogadják a megfelelĪ intézkedéseket az irányítási és az ellenĪrzési rendszer megfelelĪ mňködésének biztosítására. E célból meg kell állapítani az általános alapelveket és a szükséges funkciókat, amelyeket valamennyi operatív program ellenĪrzési rendszerének teljesíteni kell a 2000-2006 közötti programozási idĪszakban hatályos közösségi jog alapján. (63) Ezért egyetlen irányító hatóságot kell kijelölni minden egyes operatív program esetében, illetve egyértelmňvé kell tenni e hatóság kötelezettségeit és az ellenĪrzési hatóság feladatát. Ezenkívül szükséges az egységes minĪségi elĪírások biztosítása a költségek igazolása és az átutalási kérelem igazolása tekintetében, azoknak a Bizottság részére való továbbítását megelĪzĪen. Meg kell vizsgálni az igénylés alapját képezĪ informá-

289

Szent-Léleky György ciók természetét és minĪségét, és ebbĪl adódóan a célból meg kell állapítani az igazoló hatóság feladatát. (64) Az operatív programok végrehajtása minĪségének biztosításához szükséges ezek monitoringja. Ezért monitoring bizottságokat kell felállítani, és meg kell határozni feladataikat, továbbá a Bizottságnak továbbítandó információkat, és ezen információk vizsgálatának kereteit. Az operatív programok végrehajtásával kapcsolatos információcsere javítása érdekében meg kell állapítani ez elektronikus úton történĪ adatcsere elvét. (65) A szubszidiaritás és az arányosság elvével összhangban elsĪsorban a tagállamok tartoznak felelĪsséggel a támogatások végrehajtásáért és ellenĪrzéséért. (66) Meg kell határozni a tagállamok felelĪsségét az irányítási és ellenĪrzési rendszerek, a költségek igazolása és a közösségi jogszabályok szabálytalan alkalmazásának vagy megsértésének megelĪzése, felderítése és korrekciója tekintetében, hogy ezáltal hasznosítható legyen az operatív programok hatékony és megfelelĪ végrehajtása. Különösen az irányítás és ellenĪrzése tekintetében szükségszerň azon eljárások meghatározása, amelyek a tagállamok részérĪl biztosítékot jelentenek arra, hogy a rendszereket létrehozzák és azok megfelelĪen mňködnek. (67) A Bizottság pénzügyi ellenĪrzésre vonatkozó jogkörének sérelme nélkül, fokozni kell e téren a tagállamok és a Bizottság közötti együttmňködést, és meg kell állapítani azokat a feltételeket, amelyek lehetĪvé teszik a Bizottság számára, hogy – a nemzeti rendszerek ellenĪrzésére irányuló stratégia tekintetében – meghatározza a biztosítékok azon szintjét, amelyet a nemzeti ellenĪrzési szervezetek nyújtani képesek. (68) A közösségi ellenĪrzések mértékének és intenzitásának arányosnak kell lenni a Közösség hozzájárulásával. Amennyiben valamely tagállam biztosítja a fĪ finanszírozást egy programhoz, helyénvaló lehetĪséget biztosítani a tagállam számára, hogy az ellenĪrzési szabályok egyes elemeit nemzeti szabályai szerint alakítsa ki. Hasonlóképpen, meg kell állapítani, hogy a Bizottság különbséget tesz azon eszközök között, amelyek által a tagállamoknak teljesíteniük kell a költségek igazolásával, illetve az irányítási és ellenĪrzési rendszerek vizsgálatával kapcsolatos feladataikat, továbbá meg kell állapítani azokat a feltételeket, amelyek értelmében a Bizottság jogosult a saját ellenĪrzése korlátozására és támaszkodhat a nemzeti szervezetek által nyújtott biztosítékokra. (69) Az operatív programok kezdetén történĪ elĪlegátutalás biztosítja a folyamatos likviditást, amely segíti a kedvezményezettek számára történĪ kifizetéseket az operatív program végrehajtása során. Ezért rendelkezni kell a strukturális alapok esetében 5 % elĪleg átutalásáról (a 2004. május 1-jét megelĪzĪen az Európai Uniót alkotó tagállamok esetében és 7 % (a 2004. május 1-jén vagy azt követĪen csatlakozó tagállamok esetében) elĪleg átutalásáról, és a Kohéziós Alap esetében 7,5 % (a 2004. május 1-jét megelĪzĪen az Európai Uniót alkotó tagállamok esetében) és 10,5 % (a 2004. május 1-jén vagy

290

Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei azt követĪen csatlakozó tagállamok esetében) elĪleg átutalásáról az operatív programok végrehajtásának felgyorsítása érdekében. (70) Amennyiben súlyos hiányosságot észlelnek az irányítási és ellenĪrzési rendszerekben a kifizetések felfüggesztésén túl olyan intézkedéseket is kell alkalmazni, amelyek lehetĪvé teszik az engedélyezĪ tisztviselĪ számára a kifizetések felhatalmazással történĪ megszakítását, amennyiben a bizonyítékokból arra lehet következtetni, hogy az említett rendszerek mňködésében jelentĪs hiányosságok tapasztalhatók…. E fontos új támogatási rendelet iránti érdeklĪdés felkeltése érdekében szemelvényként lássuk legalább annak tartalomjegyzéke vázlatát, aminek alapján az érdeklĪdĪ, elsĪsorban pályázni kívánók további fontos, hét évre érvényes információk birtokában kerülhetnek. I. CÍM CÉLKITŇZÉSEK ÉS A TÁMOGATÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI I. II. III. IV. V.

Fejezet: Hatály és fogalom-meghatározások Fejezet: Célkitňzések és feladatok Fejezet: A támogatásra jogosult területek földrajzi lehatárolása Fejezet: A támogatás alapelvei Fejezet: Pénzügyi keret

II. CÍM A KOHÉZIÓ STRATÉGIAI MEGKÖZELÍTÉSE I. Fejezet: A kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatások II. Fejezet: Nemzeti stratégiai referenciakeret III. Fejezet: Stratégiai nyomonkövetés III. CÍM PROGRAMOZÁS I. Fejezet: Általános rendelkezések a strukturális alapokról és a kohéziós alapról II. Fejezet: A programozás tartalma 1. szakasz: operatív programok 2. szakasz: nagyprojektek 3. szakasz: globális támogatások 4. szakasz: pénzügyi tervezés 5. szakasz: technikai segítségnyújtás IV. CÍM EREDMÉNYESSÉG I. Fejezet: Értékelés II. Fejezet: Tartalékok

291

Szent-Léleky György V. CÍM AZ ALAPOKBÓL SZÁRMAZÓ PÉNZÜGYI HOZZÁJÁRULÁS I. II. III. IV.

Fejezet: Az alapokból származó hozzájárulás Fejezet: A jövedelemtermelĪ projektek Fejezet: A költségek elszámolhatósága Fejezet: A mňveletek tartóssága

VI. CÍM IRÁNYÍTÁS, MONITORING ÉS ELLENĨRZÉS I. Fejezet: Irányítási és ellenĪrzési rendszerek II. Fejezet: Monitoring III. Fejezet: Tájékoztatás és nyilvánosság IV. Fejezet: A tagállamok és a Bizottság hatásköre 1. szakasz: a tagállamok hatásköre 2. szakasz: bizottság hatásköre 3. szakasz: arányosság az operatív programok ellenĪrzése terén VII. CÍM PÉNZÜGYI IRÁNYÍTÁS I. Fejezet: Pénzügyi irányítás 1. szakasz: költségvetési kötelezettségvállalások 2. szakasz: a kifizetések általános szabályai 3. szakasz: elĪfinanszírozás 4. szakasz: idĪközi kifizetések 5. szakasz: a program lezárása és a végegyenleg-kifizetés 6. szakasz: a fizetési határidĪ megszakítása és a kifizetések felfüggesztése 7. szakasz: a kötelezettségvállalás automatikus visszavonása II. Fejezet: Pénzügyi korrekciók 1. szakasz: a tagállamok által végrehajtott pénzügyi korrekciók 2. szakasz: a Bizottság által végrehajtott pénzügyi korrekciók VIII. CÍM BIZOTTSÁGOK VIII. IX.

fejezet: az alapok koordinációs bizottsága fejezet: a szerzĪdés 147. cikke alapján létrehozott bizottság

IX. CÍM ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK I. Melléklet: A 18. cikkben említett kötelezettségvállalási elĪirányzatok bontása a 2007-2013 közötti idĪszakban II. Melléklet: Pénzügyi keret III. Melléklet: A társfinanszírozási arányok (53. cikkben említett felsĪ határai) IV. Melléklet: A 9. cikk (3) bekezdésében említett költségkategóriák

292

Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei 2. Az EURÓPAI PARLEMENT ÉS A TANÁCS 1081/2006/EK RENDELETE (2006. július 5.) az Európai Szociális Alapról és az 1784/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezésérĪl szóló dokumentum terjedelmi okok miatt nem kerülhet részletesebb ismertetésre, de az érdeklĪdĪk figyelmébe ajánljuk az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2006. július 31-én megjelent 6 oldalas jogszabályt. 3. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1080/2006/EK RENDELETE (2006. július 5.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és az 1783/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezésérĪl szóló dokumentumot illetĪen lásd a 2. pontban ajánlottakat. 4. Elszámolható költségekkel kapcsolatos tudnivalók. Amint azt az 1083/2006/EK rendelet tanulmányozása kapcsán láttuk, a támogatásban részesülĪ tagállamoknak ki kell(ett), dolgozniuk a felmerült költségek elszámolására vonatkozó szabályzatukat, természetesen összhangban az uniós irányelvekkel. Ezt nálunk a korábbi Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) tette meg a 2002-2006 közötti kormányciklus kezdeti szakaszában. Lássuk a legfontosabb kritériumokat. 4.1 A költségek elszámolhatósága Az ESZA források terhére csak olyan költségek számolhatók el, amelyek megfelelnek a következĪ feltételeknek: • A kedvezményezetteknél valóban felmerült költségek, és teljesülésük az eredeti okmányokkal igazolhatóak (számviteli bizonylat). • A támogatási szerzĪdés megkötése után és a szerzĪdésben rögzített megvalósítási idĪszakban merültek fel. Amennyiben a kedvezményezett bizonyítani tudja, hogy a projekt elindítása elengedhetetlen már a támogatási szerzĪdés aláírása elĪtt, és erre írásbeli engedélyt kap, a projekt akkor sem kezdĪdhet meg a pályázat benyújtás elĪtt, azaz a szerzĪdĪ hatóság írásbeli engedélye alapján a pályázat benyújtását követĪen felmerült költségek elszámolhatóak. • Közvetlenül kapcsolódnak a támogatott projekthez, nélkülözhetetlenek annak elindításához és/vagy végrehajtásához és a projekt elfogadott költségvetésében betervezésre kerültek. • Szerepelnek a pályázati dokumentáció elszámolható költségek listáján, és nem szerepelnek a nem elszámolható költségek listáján. • A költségszámítás alapjául szolgáló egységárak nem haladják meg a piaci árat és a piaci ár független módon megállapítható és ellenĪrizhetĪ. • Magyarországon megvalósuló projektekhez kapcsolódnak (a 1145/2003. EK Rendelet 12. szabályában meghatározott kivételektĪl eltekintve). • Alvállalkozói szerzĪdtetések esetén a szigorúbb állami/hazai szabályokban elĪírtak betartása, betartatása érdekében a következĪ az alvállalkozók igénybevétele miatt felmerülĪ kiadások nem számolhatók el: Olyan alvállalkozói szerzĪdéssel kapcsolatban felmerült költségek, amelyek növelik a tevékenység végrehajtásának költségeit, de ezzel arányosan nem adnak hozzá értéket.

293

Szent-Léleky György Az olyan közvetítĪkkel vagy tanácsadókkal kötött alvállalkozói szerzĪdéssel kapcsolatban felmerült költségek, ahol a szerzĪdésekben a kifizetést a tevékenység összköltségének a százalékos arányában határozzák meg. 4.2. Az elszámolható költségek fajtái és tartalmuk 4.2.1. A projekt megvalósításában résztvevĪkkel és a célcsoportokkal kapcsolatos személyi jellegň költségek 4.2.1.1. Bérek és bérjellegň költségek és járulékaik Megvalósítókkal kapcsolatos költségek A projekt megvalósításában részt vevĪk munkájához kapcsolódó személyi jellegň költségek elszámolhatók. A bérek a hazai jogszabályok szerint fizetendĪ adókkal és járulékokkal együtt számolhatók el, amennyiben az elszámolni kívánt jövedelem személyi jövedelemadó- és járulékköteles. A közigazgatási dolgozók bére is elszámolható, amenynyiben a projekt végrehajtásához kapcsolódik. Amennyiben kötelezĪ hatósági feladatok ellátásához kapcsolódóan merül fel, akkor nem elszámolható. Célcsoport képzésével, foglalkoztatásával kapcsolatos költségek A célcsoport esetében a foglalkoztatáshoz nyújtott bértámogatás részben agy egészben elszámolható (munkabér és/vagy járulékok a fentiek szerint). Minden esetben a pályázati dokumentációban elĪírt módon ismertetni kell a bérek számításául szolgáló rendszert, módszert. Ha az elszámolni kívánt bért nem kizárólag az ESZA által támogatott tevékenységre fizették ki, akkor a kifizetett bért arányosan csökkenteni kell az elszámolható költséghányad megállapításához. A tényleges munkaidĪt igazoló munkaidĪ nyilvántartást mellékelni kell az elszámoláshoz. 4.2.1.2. Útiköltség és napidíj, szállás költség Megvalósítók A projektben részt vevĪ munkatársaknak a projekt megvalósításához közvetlenül köthetĪ, az ESZA-ból támogatott tevékenységekhez kapcsolódó, külsĪ helyszínen történĪ munkavégzése, továbbképzése miatt felmerülĪ utazási és szállás költségei elszámolhatóak az ESZA terhére. Az utazási és napidíj költségek a magyar jogszabályok szerint, az utánuk fizetendĪ járulékokkal együtt számolhatók el.

294

Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei Napidíjat csak a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítĪ dolgozók élelmezési költségtérítésérĪl szóló 23/1989. (III. 12.) MT rendelet, illetve a tartós külszolgálatról szóló 31/2002. (III.1) Korm. rendelet, valamint a mindenkori vonatkozó hazai jogszabályok rendelkezései alapján lehet elszámolni. Az utazási és napidíj költségeket lehetĪség szerint alkalmazottanként és idĪtartamra, alkalomra vonatkozóan kell meghatározni. A napi utazási idĪ és a bekerülési költségek alapján kell dönteni a naponta való utaztatás és az egyszeri (több hetes távollét esetén, hetente egyszeri) utaztatás és a helyszínen való elszállásolás között. Amennyiben a napi utazási idĪ meghaladja a három órát, akkor az utóbbit kell választani, egyéb esetekben a költségek felmérését követĪen az alacsonyabb költséggel járó megoldást kell választani. Célcsoport A célcsoport tagja számára szervezett képzésen résztvevĪk útiköltsége otthonuk és a képzés helyszíne között teljes egészében elszámolható. Az utazási költségeket fejenként és naponként kell tervezni és elszámolni a képzések helyszínével és idĪpontjával összhangban. Útiköltséget bérlet alapján csak a képzés idejére lehet elszámolni, azaz a bérlet ára a képzés idĪtartamától függĪen arányosítva, részben vagy egészben számolható el. A napi utazási idĪ és a bekerülési költségek alapján kell dönteni a naponta való utaztatás és az egyszeri (több hetes távollét esetén, hetente egyszeri) utaztatás és a helyszínen való elszállásolás között. Amennyiben a napi utazási idĪ meghaladja a három órát, akkor az utóbbit kell választani, egyéb esetekben a költségek felmérését követĪen az alacsonyabb költséggel járó megoldást kell választani. 4.2.1.3. Képzési költségek Megvalósítók A kedvezményezett munkatársainak az ESZA tevékenységhez kapcsolódó speciális, a projekt megvalósítását szolgáló képzése miatt ténylegesen felmerült, igazolható tandíj, részvételi díj jellegň költségei elszámolhatóak. Az elszámolhatósághoz a részt vevĪk száma és az egy fĪre esĪ képzési költségek bemutatása szükséges. Az elszámolhatóság feltétele a képzés költségéhez és idĪtartamához igazodó tanulmányi szerzĪdés kötése a résztvevĪ munkavállalóval. Célcsoport:

• A célcsoport tagjainak fizetett képzési támogatás, illetve egyéb a képzésük idejére fizetett díjazás, a vonatkozó hazai jogszabályok alapján ezen kifizetések után fizetendĪ adókkal, járulékokkal együtt elszámolható.

295

Szent-Léleky György

• A vonatkozó számításoknak tartalmazniuk kell a részt vevĪk létszámát, a juttatás egy fĪre és egy képzési idĪegységre vonatkozó összegét, és az idĪtartamot (órákban).

• Képzési oktatási, kutatásfejlesztési projektek esetén a résztvevĪk, illetve a kutatásfejlesztésben közremňködĪ hallgatók, doktorandusok számára ösztöndíj is elszámolható.

• Az ösztöndíjat jelenléti ívvel igazolt jelenlét alapján leheti kifizetni és elszámolni,

•

amely az esetlege betegség miatti hiányzás igazolását is magában kell, hogy foglalja. Az ösztöndíj a képzés eredményességét nem befolyásoló betegség idejére is kifizethetĪ és elszámolható. A célcsoport tagjai közül a képzésben részt vevĪk körében a képzés ideje alatt jelentkezĪ azon költségek, amelyek gyermekeik vagy más, tĪlük függĪ hozzátartozó gondozása miatt merülnek fel elszámolhatóak az ESZA terhére. Az elszámolhatóság feltétele, hogy a ténylegesen felmerült költségek eredeti bizonylatokkal igazolhatóak legyenek. A költségeket fejenként, résztvevĪnként és alkalmanként (óránként, naponként, hetenként) az adott idĪszakban, adott helyen szokásos díjtételek figyelembevételével kell tervezni és elszámolni.

4.2.2. Beszerzések A támogatott projekt megvalósítása során beszerzésre kerülĪ eszközök, szolgáltatások beszállítóit, illetve az épület-átalakítások, felújítások kivitelezĪit a vonatkozó közbeszerzési szabályok betartásával kell kiválasztani, a beszállító, illetve a kivitelezĪ nem lehet a kedvezményezett partnere. Közbeszerzési értékhatár alatti beszerzések esetén a beszállító kiválasztásához legalább három ajánlatot kell bekérni. Az I. NFT alatt a vonatkozó uniós keresztfinanszírozási elĪírásoknak megfelelĪen a beszerzésekre – beleértve az eszközbeszerzéseket, szolgáltatások igénybevételét és az épület-felújításokat is – maximum a projekt teljes költségvetésének 30%-a volt fordítható. EttĪl, különösen indokolt esetben, egyes speciális tartalmú intézkedéseknél az Irányító Hatóság eltérĪ feltételeket is megállapíthatott. 4.2.2.1. Épületek felújítási, átalakítási költsége Az ESZA források terhére kizárólag az ESZA által támogatott célokhoz szorosan kapcsolódó, azok megvalósításához szükséges épület-felújítási, átalakítási költségek, az épületekben végzett kisebb javítások költsége számolhatók el, amelyek végrehajtása nélkül az épület nem alkalmas a projektben tervezett szerep ellátására. Az épületek felújítási (beleértve a kisebb javításokat is), átalakítási költsége projektenként összesen 30.000 euró nettó összeghatárig volt elszámolható az I. NFT-ben. 4.2.2.2. Eszközbeszerzések Kizárólag az ESZA által támogatott célok elérését közvetlenül szolgáló, a támogatott tevékenységek megvalósításához szintén elengedhetetlenül szükséges új és használt eszközök (felszerelések, bútorok, stb.) beszerzési értéke, tételenként 30.000 euró (a vissza nem

296

Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei térítendĪ általános forgalmi adóval együtt) számolható el. Megjegyezzük, hogy a korábbi világbanki beruházások kizárólag új berendezések beszerzését tették lehetĪvé, amiknek azonban nem feltétlenül kellett a legfejlettebb technikai színvonalat képviselniük. A beszerzett eszközök tehát csak kis értékň beruházást jelenthetnek (például bútorok, iroda-felszerelések, oktatási segédeszközök, információ-továbbításhoz szükséges hálózatra történĪ csatlakozáshoz szükséges kiegészítĪ eszközök, számítógépek a szakképzésben és a munkaügyi központokban, kis értékň gépek), de csak akkor számolhatók el, ha közvetlenül kapcsolódnak a korábbi ESZA rendelet 3. cikkben meghatározott támogatott tevékenységek megvalósításához. Számítógépes hálózatok és nagyteljesítményň számítógépek beszerzése nem elszámolható költség. A használt eszközök beszerzésének költségei csak az alábbi feltételek együttes fennállása esetén számolhatók el:

• A használt eszköznek rendelkeznie kell a tevékenységhez szükséges technikai jellemzĪkkel, és meg kell felelnie a vonatkozó elĪírásoknak és szabványoknak.

• Az eladónak biztosítania kell az eszköz eredetét. • Az érintett eszközt az elĪzĪ hét év során nem nemzeti vagy közösségi támogatás igénybevételével szerezte be.

• A használt eszköz ára nem haladhatja meg a szokásos piaci árat, és az elhasználódottság arányával alacsonyabbnak kell lennie a hasonló új eszköz áránál. Szintén az eszközbeszerzésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni az ESZA által támogatott projekt szakmai tevékenységét közvetlenül szolgáló irodaszer, kis értékň irodai felszerelések, valamint a képzés, foglalkoztatás során felhasznált anyagok beszerzésére és elszámolására. 4.2.2.3. Lízing és bérlet Épületek bérlete és lízingje Csak az ESZA által támogatott tevékenységek céljaira használt épületeknek, helységeknek a projekt megvalósítás idĪszakában felmerült bérleti, vagy lízing költsége számolható el. Ha az épületeknek csak egy részét használják ESZA által támogatott projekt céljaira, akkor a felmerült költségeket a használt terület arányában meg kell osztani. Az elszámoláshoz mellékelni kell az arányosításra vonatkozó számítás módszerét is. Felszerelés, eszközök bérlete és lízingje Csak az ESZA által támogatott tevékenységek céljaira használt eszközöknek, felszereléseknek a projekt megvalósítás idĪszakában felmerült bérleti vagy lízing költsége számolható el. Ha az eszközt, felszerelést nem kizárólag ESZA által támogatott tevékenységek keretében használják, akkor a költségeket a használat arányában meg kell osztani. Az elszámoláshoz mellékelni kell az arányosításra vonatkozó számítás módszerét is.

297

Szent-Léleky György 4.2.2.4. Szolgáltatások igénybevételének költsége A külsĪ, harmadik féltĪl megrendelt, az ESZA által támogatott tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó alábbi szolgáltatások igénybevételének költsége számolható el: • Tananyagok fejlesztése, kivitelezése, segédanyagok bérlése • A résztvevĪk (célcsoport) alkalmassági vizsgálata • A résztvevĪk (célcsoport) biztosítása a projekt megvalósítása idĪszakában • Képzés és más projekttevékenységek hatékonyságának vizsgálata • Gépjármň-bérlet (megvalósítók és/vagy célcsoport) szállításához • Projektmegvalósításhoz szükséges egyéb szakmai szolgáltatások igénybevételének költségei közül elszámolható költségek az alábbiak: Ì Felmérések, kimutatások készítésének költsége Ì Egyéb szakmai tanácsadás költsége Ì Rendezvényszervezés A projekt megvalósításával kapcsolatban felmerülĪ egyéb szolgáltatások közül az alábbiak számolhatók el: • Nyilvánosság biztosításának költségei (pl. kiadványok, információs füzetek, stb. készítése, képzések meghirdetése, tudatosság növelése, tájékoztatás kommunikációs kampányok, stb.) • Posta és telekommunikációs költségek • Takarítás 4.2.2. Adminisztratív költségek 4.2.3.1. Pénzügyi, banki költségek Ha a pályázati dokumentáció elĪírja, hogy az ESZA támogatás és a projekt pénzforgalmának lebonyolítására külön bankszámlát nyissanak a kedvezményezettek, akkor az ezzel összefüggésben felmerülĪ többletköltségek közül a számlanyitás és a számlavezetés díja a projekt adminisztratív költségei között elszámolható kiadásnak minĪsül. Ha egy számlát több ESZA támogatáshoz is használnak, a kiadások részarányát a támogatások arányában kell meghatározni. A pénzügyi, banki költségek, ráfordítások közül nem elszámolható költségek a pénzügyi mňveletek díjai (forgalmi jutalék), a valuta átváltásokból származó veszteségek, illetve díjak, és más tisztán pénzügyi kiadások. 4.2.3.2. Jogi és könyvelési költségek A jogi tanácsadás díjai, jegyzĪi illetékek és könyvelĪi szolgáltatások díjai, amelyek szükségesek a projekt indításához és megvalósításához elszámolhatók, ha közvetlenül kapcsolhatók a projekthez és szükségesek annak indításához és megvalósításához.

298

Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei A jogi és könyvelĪi szolgáltatás harmadik féltĪl való igénybevételének költsége csak akkor számolható el, ha a kedvezményezett nem rendelkezik megfelelĪ szakemberekkel a feladat ellátásához. A szolgáltatót a vonatkozó közbeszerzési szabályok betartásával kell kiválasztani. Közbeszerzési értékhatár alatti megbízás esetén legalább három ajánlatot kell bekérni a kiválasztáshoz. Bírságok, büntetések és bírósági eljárásokkal kapcsolatos kiadások nem számolhatók el. Szintén nem számolhatók el a tanácsadói szolgáltatások díjai, amelyek a pályázat, ill. fizetési igények, beszámolók elkészítésében nyújtott segítséggel kapcsolatban merülnek fel, és a menedzsment díjak sem. 4.2.3.3. Bankgarancia, jogi biztosítékok költsége Amennyiben a pályázati kiírás a kedvezményezett számára bankgarancia, illetve más jogi biztosíték nyújtását írja elĪ, akkor az ezzel kapcsolatban felmerült, igazolható költségek elszámolhatók. 4.2.3. Áfa valamint más adók és közterhek Az Áfa csak akkor elszámolható kiadás, amennyiben a kedvezményezett nem igényelheti vissza. Áfa nem számolható el, ha visszaigényelhetĪ, vagy nem a kedvezményezettet terheli. A visszaigényelhetĪ Áfa-hoz nem nyújtható támogatás, még abban az esetben sem, ha a végsĪ kedvezményezett, vagy az egyéni kedvezményezett ténylegesen nem él a visszaigénylés lehetĪségével. A helyi adók, amennyiben azok kizárólag az ESZA által támogatott projekt megvalósítása miatt, és a projekt idĪtartamán belül merültek fel (pl. idegenforgalmi adó) elszámolhatóak. Egyéb adók és illetékek, ha nem a kedvezményezettet terhelik nem számolhatók el. 4.2.4. Értékcsökkenés elszámolása Az ESZA terhére értékcsökkenést elszámolni és azzal kapcsolatban támogatást lehívni, csak a program keretében támogatott tevékenységek végrehajtásához közvetlenül és elengedhetetlenül szükséges épületek, eszközök használatával kapcsolatban lehet. Az értékcsökkenés elszámolására olyan épületek, eszközök vonatkozásában kerülhet sor, amelyek a támogatott projekt megvalósításának megkezdése elĪtt már a kedvezményezett tulajdonában voltak, illetve beszerzésükre, felújításukra, átalakításukra a projekt

299

Szent-Léleky György megvalósítása során került sor, de a beszerzés, felújítás, átalakítás bekerülési költsége a vonatkozó értékhatárok miatt, nem elszámolható költség. Csak olyan épületek, eszközök használatával kapcsolatban számolható el értékcsökkenés, amelyek beszerzésének, megépítésének, felújításának és/vagy átalakításának finanszírozásához nem vettek igénybe semmilyen közösségi vagy nemzeti támogatást, társfinanszírozást. Azokat az épületeket, eszközöket, amelyekkel kapcsolatban értékcsökkentést számol el a támogatott projekt keretében a kedvezményezett. Köteles nyilvántartásaiban elkülönítetten kezelni (az elszámolt értékcsökkenést is). Az érintett eszközöket a projekt megvalósításának idĪszakában, illetve a pályázati kiírásban elĪírt kötelezĪ továbbmňködtetési idĪszakban nem idegeníthetĪ el. Az elszámolt értékcsökkenésnek a projekt idĪtartama alatt bekövetkezett valós, igazolható értékcsökkenésen kell alapulnia. 4.2.4.1. Eszközök, felszerelések értékcsökkenése Az elszámolni kívánt értékcsökkenést a számvitelrĪl szóló 2000. évi C. törvény, valamint a társasági adóról és osztalékról szóló 1996. évi LXXXI. törvényben foglalt elĪírások figyelembevételével kell megállapítani, a számítás alapját képezĪ módszert írásban dokumentálni kell. A dokumentációnak tartalmazni kell legalább a következĪket:

• • • • • • •

A bekerülési költségeket. A beszerzett tételek leírását. Az eszközök fellelhetĪségi helyét. A beszerzés idejét. Az értékcsökkenés számításának módját. Az értékcsökkenés arányosítására vonatkozó számítási módszer alapadatait. A maradványértéket.

4.2.4.2. Épületek értékcsökkenése Minden saját épülethez meghatározott élettartamot kell rendelni. Egy épület élettartama változó az épület jellegétĪl és a használat céljától függĪen, de a szervezet számviteli rendjének meg kell határozni azt az idĪszakot, és az alkalmazott módszertant is, amely az igényelt értékcsökkenés kiszámításának alapjául szolgál. Az értékcsökkenés számításának lehetséges módjait a vonatkozó jogszabályok tartalmazzák. Listát kell készíteni az értékcsökkenés által érintett ingatlanokról.

300

Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei 4.2.5. Természetbeni hozzájárulások Valamely tevékenységnek a strukturális alapokból történĪ társfinanszírozása a tevékenység befejezésekor nem haladhatja meg a természetbeni juttatások nélkül számított összes támogatható kiadás összegét. Az ESZA által támogatott projektek esetében a kedvezményezett következĪ természetbeni hozzájárulásai számolhatók el: • Ingatlanok, eszközök, felszerelések rendelkezésre bocsátása a projekt megvalósítása idĪszakában • Karitatív, ellenérték nélkül végzett önkéntes munka A kedvezményezett természetbeni hozzájárulásai akkor számolhatóak el, ha

• értékük függetlenül megállapítható és ellenĪrizhetĪ. Ì Ingatlan rendelkezésre bocsátása esetében, annak értékét független, szakképzett értékbecslĪ vagy megfelelĪen felhatalmazott hivatalos testület állapítja meg. Ingatlanok, eszközök, felszerelések rendelkezésre bocsátása esetén az elszámolható értéket a tényleges, igazolt használati idĪ és az adott helyen, adott idĪben szokásos piaci ár figyelembevételével állapítják meg. Ì Ingyenes önkéntes munka esetében a munka elszámolható értékét a ténylegesen ráfordított idĪ és az elvégzett munka szokásos, napi- ill. óradíjnak a figyelembe vételével állapítják meg. A rendelkezésre bocsátott ingatlanra, eszközökre vonatkozóan a következĪknek kell teljesülniük: Ì A rendelkezésre bocsátott eszköznek rendelkeznie kell a tevékenységhez szükséges technikai jellemzĪkkel, és meg kell felelnie a vonatkozó elĪírásoknak és szabványoknak. Ì A kedvezményezettnek bizonyítania kell az eszköz eredetét. Ì A kedvezményezett az érintett eszközt, ingatlant az elĪzĪ hét év során nem nemzeti vagy közösségi támogatás igénybevételével szerezte be. Ì A rendelkezésre bocsátott eszköz természetbeni hozzájárulásként elszámolt költsége nem haladhatja meg a szokásos piaci árat.

Ì

•

4.2.5.1. Természetbeni társfinanszírozás Természetbeni társfinanszírozásról akkor beszélünk, ha a külsĪ szervezet vagy magánszemély ingyenes szolgáltatással vagy termék ingyenes átadásával segíti a projekt megvalósítását. A szolgáltatás vagy termék értéke tehát természetbeni társfinanszírozásként elszámolható, ha az alábbi feltételek teljesülnek: Az ESZA szabályai szerinti megengedett költségek alól mentesít • A szolgáltatás vagy termék természetbeni társfinanszírozásként történĪ elszámolásához a szolgáltatást vagy terméket külsĪ szervezet vagy magánszemély hozzájárul. • A szolgáltatást vagy terméket átadó külsĪ szervezet vagy magánszemély tudja a szolgáltatás vagy termék valós költségét • A költségek szerepelnek az ňrlapok részét képezĪ költségtervben 301

Szent-Léleky György

A természetbeni társfinanszírozást biztosító szervezettel írásbeli megállapodást kell kötni, melybĪl pontosan kiderül, hogy milyen formában kell a természetbeni társfinanszírozást bemutatni és rendelkezésre bocsátani, dokumentálni, valamint az audit során ellenĪrzésnek alávetni. A természetbeni társfinanszírozás a felajánlott szolgáltatás vagy termék értékével megegyezĪ értéket képvisel, tehát ekként számolható el. Az ESZÁ-ból egy tevékenységhez nyújtott támogatás összege azonban nem haladhatja meg a tevékenység megvalósításához a természetbeni hozzájárulás nélkül számított jogosnak ítélt kiadások teljes összegét. Példák a természetbeni társfinanszírozásra: • A rendes munkaidĪn túl a projekt keretében dolgozó munkatársak bére • Fénymásolás költsége • Telefonálás díja • Önkéntes munkavégzés Ha a pályázó a természetbeni társfinanszírozást a projekt keretében történĪ munkavégzésként, tehát a projekt lebonyolításában részt vevĪ fizetésben vagy bármilyen juttatásban részesülĪ valamely személy munkájának beszámításával biztosítja, akkor a természetbeni társfinanszírozást biztosító szervezet köteles részletes számlán igazolni a munkaórák számát, a juttatásokat és a munkavégzés arányosított költségét, azaz a projekt költségvetésébĪl levonható összeget. A természetbeni társfinanszírozás munkavégzés keretében történĪ biztosítása esetén is pontosan dokumentálni kell az elvégzett munkát és a munkaórákat. Ugyanakkor bizonyos hozzájárulás-típusok természetbeni társfinanszírozásként nem számolhatók el az ESZA-projekt költségvetésében. Ilyen hozzájárulásnak számít pl:

• • • • • •

Az amortizációs költség Eszközök vásárlása Nem megengedett költségnek számító pénzügyforgalmi költségek, tanácsadói díjak A projekt megvalósításának futamidején kívül felmerült, ezért nem megengedett költségek Névleges költségek (nem igazolható költségek) Profit-osztalék vagy bármilyen profitszerzés 4.2.6. Rezsiköltségek elszámolhatósága és megosztásuk A rezsiköltségeket elszámolható költségnek kell tekinteni, feltéve, hogy a strukturális alapok által társfinanszírozott tevékenységhez kötĪdĪ valóságos költségen alapulnak, és megfelelĪen igazolt és méltányos módszer szerint, arányosan történik a támogatott tevékenységhez való hozzárendelésük. (lásd lent)

302

Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei Az alkalmazott módszernek a tényleges költségeket kell alapul vennie, és a szervezetnek megfelelĪ audit mechanizmusokat kell alkalmazni annak igazolására, hogy a rezsiköltségek elosztása megfelelĪ. Az arányosítás alkalmazható módszere lehet a költsége jellegétĪl függĪen: MunkaidĪ-alapú Kedvezményezettekre fordított idĪ alapú Tanfolyam idĪtartamán alapuló Az igénybevett terület/tér nagyságán alapuló, vagy A tényleges használaton/igénybevételen alapuló módszer.

• • • • •

4.2.7. Nem támogatható és nem elszámolható költségek Az ESZÁ-ból tehát (összefoglaló jelleggel) nem finanszírozható és nem társfinanszírozható költségek: • Föld, telek, ingatlan vásárlása a 1784/1999/EK rendelet 2. cikke alapján • Banki kezelési költség, kamattartozás kiegyenlítése, hiteltúllépés költsége, egyéb pénzügyforgalmi költségek • Projekt elĪkészítéshez, pénzügyi lebonyolításhoz köthetĪ tanácsadói díjak • Jutalékok és osztalék, profit kifizetése • Támogatható értékcsökkenés elszámolását lehetĪvé tevĪ eszközbeszerzés, épület felújítás, átalakítás, javítások bekerülési költségei • VisszaigényelhetĪ adók.

5. Szemelvények a Magyar Köztársaság Országgyňlésének 2004. évi XXX. törvényébĪl, amely az Európai Unióhoz történĪ csatlakozásról szól, és amely 2004. április 30-án került kihirdetésre A Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (az Európai Unió tagállamai) és a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között, a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történĪ csatlakozásáról szóló szerzĪdés kihirdetésérĪl.

303

Szent-Léleky György Az Országgyňlés megemlékezve arról, hogy az európai uniós tagság a rendszerváltozás egy alapvetĪ céljának megvalósítása és négy, szabadon választott országgyňlés egybeesĪ törekvése; felidézve a magyar nép áldozatos munkáját, amely lehetĪvé tette, hogy hazánk részesévé váljon az európai építkezéseknek; emlékeztetve a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történĪ csatlakozására irányuló tárgyalásokra és annak eredményére; figyelemmel arra, hogy az ország lakossága ügydöntĪ népszavazással döntött hazánk Európai Unióhoz történĪ csatlakozása mellett; összhangban az Alkotmány 2/A. §-ának (2) bekezdésével a következĪ törvényt alkotja:… A csatlakozási szerzĪdés magyar szövegét a törvény I. sz. melléklete tartalmazza. (Az Európai Unióhoz történĪ csatlakozás szerzĪdéseinek magyar szövegét a törvény II. sz. melléklete tartalmazza.) Feladat: Korábbi információi és a fentiek alapján kísérelje meg az EU 2007. január 1-jén hatályos tagjainak felsorolását a belépési évszámmal együtt!

304

Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei

Kivonat az Új Magyarország Fejlesztési Tervhez illeszkedĪ (ÚMFT) 85%-os uniós támogatást élvezĪ operatív programok indikatív pénzügyi felosztási tervébĪl Az OP neve Gazdaságfejlesztés OP Közlekedés OP Elektronikus Közigazgatás OP EbbĪl Közép-magyarországi Régió Társadalmi Infrastruktúra OP Környezet és energia OP Nyugat-dunántúli OP Közép-dunántúli OP Dél-dunántúli OP Dél-alföldi OP Észak-alföldi OP Észak-magyarországi OP Végrehajtás OP Társadalmi megújulás OP EbbĪl Közép-magyarországi Régió Nemzeti Teljesítmény Tartalék ÚMFT összesen ERFA összesen KA összesen ESZA összesen

Forrás ERFA KA + ERFA KA ERFA ERFA

Összesen euróban

ERFA

2 437 402 984 6 289 779 395 5 185 389 729 1 104 389 666 357 306 637 76 422 554 1 948 922 941

KA + ERFA KA ERFA

3 852 957 624 3 456 926 488 396 031 136

ERFA ERFA ERFA ERFA ERFA ERFA ERFA ESZA

463 752 893 507 919 836 705 136 988 748 714 608 975 070 186 903 723 589 343 095 254 3 361 711 436 404 182 559 373 419 835 22 890 071 092 10 815 044 164 8 642 316 217 3 059 290 876

Feladat: A fenti táblázat alapján próbáljon meg különbözĪ arányokat számolni, elevenítse fel a tananyagrészben a Közép-magyarországi Régióról tanultakat. Vajon a fenti operatív programok közvetlenül milyen célkitňzéseket szolgálnak (Konvergencia, regionális versenyképesség és foglalkoztatás)?

305