Romhányi András
A KÖZM VEL DÉS ÉS A M VEL DÉSI OTTHONOK SZEREPE A HATÁRAINKON TÚL ÉL
MAGYARSÁG M VEL DÉSÉNEK,
FELN TTOKTATÁSÁNAK SEGÍTÉSÉBEN
A kérdés felvetése Az 1980/90-es évek fordulóján a Kelet-Európában lezajlott társadalmi-politikai változások új feltételeket teremtettek a kulturális kapcsolatok terén is. Ez a lehet ség egyben felel sséget is jelent Magyarország - mint anyaország - számára a határon túl él magyarokkal szemben. A kulturális kapcsolatépítés egyik, - s talán legfontosabb - területe a közm vel dés. Azért éppen ez a szakterület, mert a nemzeti kultúra átörökítésének érhálózatában a család mellett a közm vel dés tölti be a hajszálér szerepét. Magyarországon a korábban egységes közm vel dési szakma mára utódszakmák kapcsolatrendszerévé vált, s magába foglalja a közösségfejleszt , a kistérségfejleszt , az utcai munkás, az ifjúsági közösségi szakember, az információs, a m vel désszervez , a kulturális menedzser stb. szakterületeket, azaz csupa olyan szakmai tudást integrál, amelyre nagy szükségük van mindazoknak, akik átalakuló világban és kisebbségben élnek. A közm vel dési szakma az elmúlt évtizedekben Magyarországon értékes eredményeket produkált, használható módszereket fejlesztett ki. Ezek megismertetése a határainkon túl él magyarsággal az anyaország feladata. Ez a munka sokszor nagy rugalmasságot, tág m ködési szabadságot igényel, ezért els sorban a civil szférán keresztül m ködik hatékonyan. Ugyanakkor a tapasztalatok, módszerek átadásában; az - anyagiakban is megnyilvánuló - szakmai segítségnyújtásban, gy jt -jelleg magyarországi (nagy)rendezvények, képzések megszervezésében a vel dési otthonoknak is fontos szerep jut. A munka tartalma A segítségnyújtás célja alapvet en ugyanaz, mint itthon vagy bárhol a világban: az embereket a közm vel dés eszközeivel segíteni abban, hogy saját épülésükre fordított szellemi energiáik minél hatékonyabban hasznosuljanak. Az emberi er források fejlesztése ez esetben is - egymástól elváló, egymásba fonódó - kétirányú munka: • a „klasszikus” közm vel dés az általános kulturális javak használatához nyújt segítséget minden korosztály számára; • a feln ttoktatás a testi, szellemi, társadalmi érettséget elért személyek önképzését, fejl dését segíti. Fontos különbség viszont, hogy ezen célok elérése érdekében els sorban másodszándékú munkára van szükség. Könnyen belátható, hogy az anyaország szakembereinek nem lehet feladata a kisebbségben él helyi kollegák helyett el-
2
végezni a munkát, s azt sem vállalhatják, hogy megmondják nekik: saját térségükben mi a teend . A segítségnyújtásnak f leg a tapasztalatátadásban és az együttm ködésben kell megnyilvánulni. A jelzett feladat ellátásának módja tehát leginkább a hazai módszertani központok tevékenységéhez hasonlítható. Ezek alapján úgy t nik, a kérdést megválaszoltuk. A helyzet azonban nem ilyen egyszer ! Tudomásul kell venni ugyanis egy el nem hanyagolható körülményt. A határon túl él magyaroknak - így a kulturális szakembereknek is - más a politikai-társadalmi-gazdasági-szakmai el életük, ezáltal más a gondolkodásmódjuk. A velük való együttm ködés csak akkor lehet hatékony, ha ismerjük ezeket a különbségeket. A kérdést tehát célszer bb úgy feltenni: milyen mássággal, potenciális konfliktusokkal lehet számolni a határon túlra végzett szakmai munka kapcsán. Mentális különbségek "A szomszéd átment a szomszédba, Így tehát ugyanott van." - énekli Dinnyés Jóska.
Ez a rövid dal politikai szempontból jól jellemzi a Trianoni döntés utáni magyarság helyzetét. Azt, hogy az ország határait bármely irányban lépjük is át, magyarokkal találkozunk. A Kárpát-medencét járó közm vel dési szakembernek azonban rá kell döbbennie: az egyes régiókban él magyaroknak - eltér társadalmi körülményeik, eltér közelmúltjuk miatt más a mentalitásuk. Mindenütt megmaradt a nemzeti kultúra alaprétege, ám a jövevény-elemek jelent sen módosították azt. E rövid írás - terjedelménél fogva - természetesen nem adhatja az egyes régiók helyzetének mélyreható elemzését, ám rávilágíthat a különbségekre; a feltételek és a gondolkodásmódok összefüggésére. A legszembet bb különbséget Kárpátalján tapasztaljuk. A "legh ségesebb régió" polgárai - ahogy önnönmagukat nevezik - mindig is a magyar id szerint (Kárpátalján úgy mondják: a mi id nk szerint) éltek. (A Szovjetunió idején az id eltolódás két óra volt!) A magyar népdalokat azonban már több szólamban éneklik, sokszor tangóharmonika-kísérettel. A pörköltet hagyományos magyar-módra készítik, ám az egyes fogások sorrendje az ebédnél a szláv hatást tükrözi. A kárpátaljai magyarok sorsa nagyon nehéz, az ország gazdaságilag, társadalmilag rossz helyzetben van, nagy a szegénység. Ebben a helyzetben az embereket napi megélhetési gondok foglalkoztatják, nehéz megnyerni ket bármi egyébre. A kulturális szakember lehet sége minimális. Ugyanakkor kárpátaljai kollegáink mentalitása sokszor a korai szocialista korszakot tükrözi. Tipikus vélemény: "Rengeteget dolgoztam, hogy ezt az igényes programot megszervezzem, pénzt szereztem hozzá, meg is hirdettem, s most, íme csak néhány ember jött el rá. Nem tudom, mit tehetnék még!?" A felajánlott szakmai segítséggel, a képzés lehet ségével nem élnek. Véleményük az, hogy k tudják, mit kell csinálni, mindössze pénzre van szükségük a megvalósításhoz. Mélyreható gazdasági-társadalmi változásnak kell bekövetkeznie, hogy megértsék: a kultúra nem azonos a kiemelt nagyrendezvénnyel, az emléktábla-avatással; s a kulturális szakember dolga nem az, hogy
3
megnyerje az embereket az ezeken való részvételre. S a szemléletváltáshoz persze még az általános létfeltételek megváltozása is kell, hogy az embereknek ne a túlélés legyen minden gondolata. Kárpátalja magyarsága rákényszerült, hogy feladja korábban elért kulturális színvonalát, s ez életében nagy törést jelentett. Erdély sokat változott az elmúlt 10 esztend alatt. Az igen er s pártállami kulturális irányítás egzisztálása komoly pusztítást okozott (s hagyatéka okoz ma is), ám er sen tartja magát a kistérségi egymásrautaltság, az összetartozás érzése is. Nyilvánosan is megjelenhetnek immár a magyar nemzeti kultúra jegyei. Az erdélyi kulturális szakembernek egyszerre van könny és nehéz dolga. Az egyszer erdélyi ember ugyanis mindig is hangsúlyt fektetett a vel désre, szívesen olvasott, járt el színiel adásra. Az ezek iránti igénye ma is megvan, bár a televízió itt is jelent sen befolyásolta ezt. A falusi ember mindezek ellenére nyitottabb, igényesebb; míg a városi els sorban a harsányabb, kommerszebb formák iránt érdekl dik. Léteznek az állam (a megye, a város) által fenntartott közm vel dési intézmények, amelyekben - az igazgató személyét l függ en - igen magas színvonalú munka, vagy éppen értéktelen vegetálás folyik. A falvakban többnyire egyszemélyes m vel dési házak m ködnek, amelyekben a szakember félállásban könyvtáros; félállásban, fizetés nélküli igazgató. Intézményhálózat nincs, hivatalos szakmai képzés-továbbképzés nincs. Mindazonáltal van példa arra, hogy a kistérség kulturális szakemberei összefognak, együttm ködésre lépnek. Kihasználják a falusi túrizmusban és a helyi sajtóban lév lehet ségeket. Néha meglep tájékozottságról tesznek tanúbizonyságot a legújabb szakmai eredményeket illet en. Természetesen a közönség részér l Erdélyben is els sorban olyan ismeretek megszerzésére van igény, amely a napi gyakorlatban pénzzé váltható. Bár ennek ellenére sok helyen ma is csak egy-egy rendezvény megszervezéséig terjed a kulturális szakember figyelme, egyre többen ismerik fel a feln ttképzés, az életfogytiglan tartó tanulás szükségességét is. Vajdaságban, Horvátországban és Felvidéken a hasonló helyzet hasonló gondolkodásmódot hívott életre. A viszonylagos politikai szabadság, a kulturális intézményrendszer megléte, a nemzetiségi politika kirakatjellege következtében viszonylag egységes maradt a nemzeti kultúra. Az emberek ismerik és használják a kulturális szolgáltatásokat, ezekre számítanak is. A szervezetek élén többnyire felkészült szakemberek állnak. Többségük tisztában van azzal, hogy a korszer kultúraközvetítés a vendég szándékából indul ki, csak ritkán lehet találkozni olyan kollegával, aki esetleges kudarcát a közönség rossz ízlésével magyarázza. Szlovéniában még mindig elég sok pénz jut az állami támogatásból a kultúrára. Az itt él magyarok ezért szabadabban tervezhetnek, kevesebb a gazdasági kényszer. A kulturális és a politikai vezetés szorosan együttm ködik. Burgenlandban nem beszélhetünk egységes, szervezett magyar kulturális életr l. Néhány öntevékeny szakember er feszítése mellett a magyar kultúra az osztrák nemzetiségi politika kiporciózott terméke. A szakmai felkészültségr l Szervezés Els sorban Erdélyben és Kárpátalján vannak eltérések a szervezési munkában. Két fontos különbség a nálunk megszokotthoz képest:
4
• Az id faktor. Egy-egy fontosabb rendezvény el készítésére, meghirdetésére a helyiek sokszor csak nagyon kevés id t szánnak. Számunkra elképzelhetetlen, hogy a propagandamunka csak röviddel az esemény el tt indul el, hogy fontos el adókat csak néhány nappal el bb kérnek fel. k azonban tudják: hogyan "m ködik" a helyi ember. Korábban elvégezni egy munkát értelmetlen dolog, mert egy két-hét alatt sok minden megváltozhat még. Ez a sz k "id együttható" valószín leg növekedni fog, közelít majd a mi normáinkhoz. Addig is bele kell nyugodnunk, hogy ott így is lehet. Azaz, - alkalmasint - csak így lehet! • A szerz dés. Többször érthetetlennek t nt, hogy egy megállapodást miért nem zárnak le szerz déssel. Volt, amikor egy nappal a rendezvény el tt derült ki, hogy a - szóbelileg - lefoglalt szállást a másik fél visszamondta. Javasoltuk partnerünknek, hogy vegye el a szerz dést, amelynek a viszszamondás módozatait is tartalmaznia kell. Meglep választ kaptunk. - "Ha én megállapodok valakivel és aláírást, bélyegz t kérek, akkor az illet megsért dik, hogy bizalmatlan vagyok vele szemben. Ekkortól kezdve semmi jóra sem számíthatok nála." Kérdésünkre, hogy akkor hogyan lehet biztosra menni, a válasz ugyancsak váratlan volt: - "Vinni kell neki egy üveg pálinkát!" Erdély nagyobb városaiban ez a szemléletmód visszaszorulóban van. Minden régióban egyértelm en szívesen veszik, ha jó el re tisztázzuk az alapvet elemeket: ∗ A rendezvény helyszíne, id pontja ∗ A rendezvény címe, elnevezése ∗ A rendez szervek ∗ A rendezvény célja ∗ A megcélzott réteg ∗ A rendezvény eszköztára ∗ A munka esetleges folytatása ∗ Költségvetés A program lebonyolítása A rendezvény menete, a szakember menetközbeni munkája, szerepe alapveen nem különbözik a Magyarországon megszokott-tól. Erdélyben és Kárpátalján nagyobb nyugalommal viseltetnek a program alatt hirtelen felmerül problémákkal szemben. Kevesebb az idegeskedés, kapkodás. Kritikus helyzetben megdöbbennyugalomról tesznek tanúbizonyságot. (Miközben nyilvánvaló, hogy nyugalomra semmi ok.) A tapasztalatok összegzése A helyzet a magyarországival azonos. Saját szándékból ritkán kerül sor a rendezvény "szabályszer " írásos értékelésére. Szükséges rossznak tartják, nem a következ rendezvény megszervezését segít tapasztalatgy jteménynek. Természetesen, - mint itthon is - a kérdés személyfügg .
5
A szervezeti háttér Határon túlra szóló kulturális munka csak valamely konkrét szervezettel karöltve jöhet létre. Mindegyik régióban vannak civil szervezetek és állami intézmények. Ezek felépítése, m ködési módja, esetleges hálózata azonban sokszor eltér a Magyarországon megismertt l. Civil szervezetek Felvidéken a polgári társulások, azaz az egyesületek vannak többségben. Mintegy 100 körül mozoghat létszámuk. (Felmérés nem készült róluk.) Ezek egyegy konkrét m vészeti tevékenység (néptánccsoport, énekkar, színjátszás stb.) okán jöttek létre, de van közöttük általánosabb kulturális érdekvédelmi szervezet is. Néhány népf iskola is m ködik. Léteznek szövetségek is. Ezek közül a legjelent sebb a CSEMADOK, amelynek mintegy 250 amat r együttese van, 80.000 f körüli tagsággal. A tagolódás minden szintjén önálló jogi személyiség szervezetekb l áll. Körülbelül 500 alapszervezete, 17 területi választmánya van. Az alapítványok m ködése nem jellemz . Az utóbbi id k politikai indíttatású intézkedései (a Me iar-féle non-profit törvény) a legtöbb alapítványt arra kényszerítette, hogy pénzügyi alappá, egyesületté változzanak. Néhány utolsó mohikán azonban még m ködik. Kárpátalján nem a kis civil szervez dések önálló tevékenykedése jellemz . Szinte mindegyik szervezet valamely szekértáborhoz való tartozása alapján nyeri el m ködésének értelmét. Ennek sajátos bels oka van. A legel ször létrejött szervezet a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége a 90-es évek során egyre inkább politikai irányultságú lett. A tényleges kulturális érdekvédelem megvalósítása céljából, alternatívaként jött létre a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége, a Fórum és a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség. A két Szövetség valódi szövetség, tagszervezetekkel. Az egyesületek többnyire "klub", "kör" elnevezéssel m ködnek. Alapítványok nincsenek. Erdélyben is - Felvidékhez hasonlóan - els sorban valamely m vészeti tevékenységet csoport jogi személyiséggé tétele érdekében jöttek létre az egyesületek. Közülük sokan, a m ködés során szerzett tapasztalatok alapján, - felismervén a meglév igényt és a formában rejl lehet séget - valódi helyi kulturális érdekvédelmi szervezetté váltak. Hivatalos számuk meghaladja az ezret is, ám ezek közül nagyon sok valójában nem m ködik. Állami támogatást nem kapnak, a polgári társadalom pedig - a magyarországi állapotokhoz hasonlóan - egyel re nemigen segíti az egyesületek m ködését. Er södik a népf iskolai mozgalom, elsorban Kolozsvár környékén. A legnagyobb szövetség az EMKE (Erdélyi Magyar Közm vel dési Egyesület) sok helyi tagszervezettel, amelynek munkáját azonban - csakúgy, mint Kárpátalján a KMKSZ esetében, itt a Romániai Magyar Demokratikus Szövetséggel való összefonódása révén - els sorban politikaihatalmi érdekek befolyásolják. Az alapítványok száma meglep en sok, ám ezek nagy része valójában fantom-szervezet. A román törvények ugyanis jelent s vámkedvezményben részesítették az alapítványokat, így ezek nem mások, mint kereskedelmi fed szervek. A ténylegesen m köd kulturális alapítványok közül viszont sokan igen értékes munkát végeznek.
6
Vajdaságban a II. Világháború után - a magyarországihoz hasonló módon - a civil szervezetek m ködését lehetetlenné tették, így azok elsorvadtak. Az 1984ben elfogadott egyesülési törvény - és az ennek nyomán a Szerb Köztársaság Képvisel háza által meghozott törvényes rendelkezés - nyomán újjáalakultak a magyar vel dési egyesületek, amelyek els sorban az olvasóköröknek és a vészeti csoportoknak adnak jogi személyiséget. A kulturális civil szervezetek munkáját a Vajdasági Magyar M vel dési Szövetség fogja össze. A jugoszláviai törvénykezés gátolja az alapítványok létrejöttét, helyi alapítványok nincsenek. Horvátországban az 1991-t l tartó háború tönkretette a civil szervezeteket. Korábban szinte minden magyarlakta településen m ködött helyi m vel dési egyesület. Kulturális munkát végeztek a szervezetek (kézimunkakörök, menyecskekórusok, szórakoztató estek) és az önkéntes t zoltók (bálok) is. Alapítványok nincsenek. A civil kulturális élet újra-felépülésére hosszú éveket kell még várni. Intézmények Civil szervezet célszer en civil szervezettel tart kapcsolatot. Ugyanis ködésük logikája azonos; szempontjaik, érdekeik egybeesnek. Ezen íratlan ajánlástól azonban el is lehet térni. Léteznek ugyanis intézménnyé vált civil szervezetek és civil módra funkcionáló intézmények is. (Ld. még az A civil szervezetek jelent sége c. fejezetet). Mint minden ilyen munkában, itt is a személyes kapcsolat, a konkrét személyhez f m ködési mód eredményessége az els dleges. Az intézmény alatt lényegében a m vel dési ház értend . Felvidéken - a magyarországihoz hasonló módon - léteznek m vel dési házak. Ezek m ködési logikája, felépítése hasonlít a honiakéhoz, kapcsolatrendszerük azonban lazább, mint itthon. Kárpátalján formálisan van ugyan néhány m vel dési ház, m ködésük azonban jelent s mértékben eltér az itthon szokásostól. Állami támogatást nem kapnak, többnyire üresen állnak, esetenként egy-egy el adás megtartására nyitnak csak ki. Folyamatos kulturális együttm ködésre nem alkalmasak. Erdélyben, a nagyobb városokban központi támogatást élvez m vel dési házak vannak (állami, városi, megyei illetve szakszervezeti fenntartásban). Minden településnek - még a legkisebbnek is (sic!) van m vel dési háza, ezek azonban csak formálisan létez intézmények. Állami támogatást nem kapnak, igazgatójuk fizetés nélkül van kinevezve többnyire félállásban. (Másik, - gyengén fizetett - félállása a könyvtár vezetése). Mind a három felsorolt régióban a m vel dési házban dolgozó kollegák mentalitása - tisztelet a kivételnek - a 10 esztend vel ezel tti magyarországi gondolkodásmódhoz hasonló. Jellemz munkamódszer, hogy a közm vel dési szakember a legnagyobb energiát valamely nevesebb hazai vagy magyarországi el adó megszerzésére fordítja. Ezután nagy munkával megpróbálja összeszedni a program megtartásához szükséges pénzt. Viszonylag kevés propagandát fejt ki többnyire azt sem célzottan - majd a csekély látogatottságot látván panaszkodik, hogy "ezeknek" semmit sem érdemes szervezni.
7
A Vajdaságban köd néhány m vel dési házzal viszont igen jól lehet együttdolgozni. Vezet ik, munkatársaik képzett szakemberek. Mentalitásuk magyarországi kollegáikhoz hasonló. Horvátországban egyel re nincsenek m köd m vel dési házak. Burgenlandban a magyarságnak nincsenek önálló intézményként m köd vel dési házaik. A fórum hiánya E szervezetek munkájának összehangolására, a rendelkezésre álló pénzeszközök célszer felosztására nem létezik szakmai fórum. Az állam által támogatott szervezetek - m ködési feltételeik biztosítottságának tudatában - nem is törekszenek a civil szférával való párbeszédre. Ennek - a hazai helyzethez hasonlóan két oka van. A civil szervezetek által produkált minden tényleges eredmény többnyire lelkifurdalást ébreszt az állami szektor képvisel iben. A felhasználható pénzeszközök fölött jelenleg csaknem teljes mértékben az állami szféra rendelkezik, e státus megváltoztatásában tehát ellenérdekelt. A civil szervezetek jelent sége Ismeretes, hogy a társadalom m ködése 3 szféra munkája által valósul meg. (Zárójelben az adott szektor legfontosabb szempontja. Az, aminek minden lépését alárendeli.) • A politikai szféra (az érdek). • A vállalkozói szféra (a haszon). • A civil szféra (az érték). Az állami szektor a három f szféra között közvetít szerepet játszik, ugyanakkor nem független, mert er sen köt dik a politikai szektorhoz.
Politikai szféra (érdek)
állami szektor
Vállalkozói szféra (haszon)
Civil szféra (érték)
A határon túli magyarság kulturális életének segítése kapcsán ez a hármasság az alábbi módon jelentkezik:
8
• A politika feladata nyilatkozatok megtétele, szerz dések aláírása, tiltakozás. Munkája közvetetten érinti nagyobb népcsoportok lehet ségeit, hangulatát. A fontos dolgokra általában van befolyással. • A vállalkozói szféra üzleteket köt, közös vállalatokat hoz létre. Esetünkben kapóra jön neki, hogy nincsenek nyelvi akadályok. Szigorúan a haszon érdekében történik minden lépés, nem nemzeti alapon. Éppen ellenkez leg: a vállalkozók közül a gátlástalanok kihasználják az anyaország és a másik ország gazdasági különbségeit, feltételeit: újgyarmatosításhoz hasonló folyamatról beszélhetünk. De kit tör dik az emberrel? Napi gondjainak megoldásában ki segít? Ki "ereszkedik le a hétköznapi problémák szintjére"? • Ezek a civil szervezetek. Azért alkalmasak ennek a feladatnak az ellátására, mert ∗ Nem függnek a hivatalos állami politikától, azaz minden körülmények között m ködnek; s t éppen egy esetleges politikailag "hideg" id szakban meg a jelent ségük. ∗ Gyorsak, rugalmasak. ∗ Konkrét problémát tudnak megoldani, nem vesznek el a globalitásban. ∗ Képvisel ik - szemben a másik két szektoréval - a nap 24 órájában azonos módon gondolkoznak, vállalt feladatuk az értékközvetítés. Mikor érzi jól magát a határon túli magyar ember? Ha elviselhet életszínvonalat tud teremteni magának. Ez els sorban az személyes feladata és problémája. Ebben segíteni tudja a politikai és a vállalkozói szféra. Ha saját kultúrájában tud élni. Ha egy másik nép országában magyarként tud állampolgár lenni. Ha er s lehet önazonosság (identitás) tudata. A civil szervezetek ehhez a törekvéshez tudnak hathatós segítséget adni. Mire van szükségük a határon túli szervezeteknek? A térségfejleszt szakemberek - tapasztalataik alapján - egy ún. "hiánypiramist" definiáltak. Legfölül van az, aminek a hiánya - a megkérdezettek szerint leginkább nehezíti a helyi közélet fejl dését. Íme ez a "hiánypiramis":
pénz információ helyi tudás együttm ködés bizalom
9
A politikai és a vállalkozói szféra - különböz mértékben, de - legfeljebb a felkét hiány enyhítéséhez tud hozzájárulni. E segítség mértéke azonban nyilvánvalóan véges. S határát els sorban nem az anyaország teherviselése szabja meg. Tudniillik könnyen belátható, hogy a "piramis" fentr l nem építhet . Nincs az a pénz, amib l megteremthet lenne a helyi társadalom finom szövevénye, ha az nem nyitott arra. Éppen ellenkez leg! Ha meg lehet teremteni a bizalom légkörét, létrejöhet az együttm ködés a helyi társadalomban, mely a helyi tudás megszerzésének alapja. Közösen már könnyebben szerezhet információ és ez végtére pénzt is jelent. Ez az alulról építkezés pedig a civil szervezetek sajátja. Ezért van szükség rájuk. Az állam feladata A magyar állam feladata els sorban a jogi szabályozás megteremtése. Ez elsorban a szakmai képzettség kölcsönös elismerésének megteremtését jelenti. Intézményrendszerén keresztül segítenie kell a kisebbségben él magyarság szakembereinek a hazai szakmai képzésekbe és továbbképzésekbe való bevonását, kihelyezett - esetleg távoktatásos - képzések indítását. Mindehhez anyagi hátteret kell biztosítania. Hazai el ítéletek A határon túlra végzett kulturális munka sikerét sokszor hazai el ítéletek is gátolják. Történelmi és földrajzi ismeretek hiánya is közrejátszik ezen vélemények fennmaradásához. Olyan mentalitásbeli problémákról van szó, amelyek megváltoztatásához hosszú id szükséges. Tipikus a magyarországi magyarok nagy részének - sajnálatosan igen sokszor az értelmiségnek is - az a szóhasználata, mely szerint a határon túlról érkeket szlováknak, románnak stb. nevezik. A kisebbségben él magyarság egységes nemzetben gondolkozik, így ez a terminológia igen sért számára, s ezért akár ellenszenv is kialakulhat a kisebbségben él és a magyarországi kulturális elitek között. A magyarországi értelmiség valójában nincs tisztában azzal a ténnyel sem, hogy azok között, akik az elmúlt tíz esztend ben a határon túlról vándoroltak Magyarországra, sokkal magasabb az értelmiségiek aránya, mint a lakosság körében. Ez azt jelenti, hogy a magyarországi értelmiség a kisebbségben él magyarság rovására gyarapodik. A határon túli dolgokban szinte mindenki szakért nek képzeli magát. (Hasonlatosan a focihoz.) Magyarsága révén a legtöbb ember jogot formál arra, hogy általa nem ismert, de a határon túli magyarsággal összefügg dolgokról is ítéletet mondjon. A legelterjedtebb két téveszme: • "A kisebbségben él magyarság kérdését könnyen meg lehetne oldani. Csupán vissza kell adni az elcsatolt területeket! Ezt akarják határon túl él honfitársaink is." Az ilyen sommás véleménnyel szemben igen nehéz felmutatni az ajánlott lépés külpolitikai realitását, esetleges megvalósulása esetén a bekövetkezend belpolitikai probléma nagyságát. • "Egy szomszédos országban körülnézvén minden, ami jó és szép, az a magyarok m ve, a rossz az az idegen nemzet b ne". Az ilyen véleményt
10
hangoztató személy általában nincs tisztában azzal, hogy a legtöbb vidéken évszázadok óta együtt él magyar és nem magyar, s mindkét - esetleg több - nemzet fiai és alkotásai között vannak jók és rosszak. S pl. a kisebbségben él magyar ember nem az idegen nemzet nyomására mond le közösségi m vel désér l a televízió javára, hanem ugyanazon okból, amiért az itthoni magyar is ezt teszi. Az ilyesfajta vélemények azért károsak, mert ellenségeskedést, bizalmatlanságot szülnek, s ezzel nehezítik a kérdés valódi megoldását. VÉGÜL Az anyaországi közm vel dési szakembereknek a kisebbségben él kollegáikkal való együttm ködés során messzemen en figyelembe kell venniök az eltér közelmúlt miatt kialakult különbségeket, sajátosságokat. A határon túlra nyúló segítség lényege: • A magyarországi tapasztalatok átadása. • A nemzetközi tapasztalatok átadása (nemzetközi normák, EUcsatlakozás). • A jó törekvések meger sítése (Az anyaországból jöv elismerésnek hatványozott jelent sége van). A magyar nemzet kultúrája sokkal szélesebb, mint a magyarországi kultúra. Ápolása kisebbségben él honfitársainkkal összefogva az anyaország kötelessége. Ez a munka a szolgálat alázatát követeli meg végz it l. Budapest, 1999. augusztus 18-án
"A népünk m velésére irányuló törekvéseknek a súlyos mulasztásokat pótolniok kell, mert a szellemi rugalmasság ma szükségesebb kellék, mint a múltban. Az élet régi, áttekinthet formái felbomlottak és összekuszálódtak. A forgatagos jelen máról holnapra új helyzeteket teremt, új feladatok, váratlan nehézségek bukkannak fel mindegyre. S népünket meg kell tanítanunk gondolkozni, hogy az összevisszaságban el tudjon igazodni. Fel kell szerelnünk a szükséges tudnivalókkal, hogy ne induljon el vaktában a más feje, az elébe dobott zavaros vagy rossz szándékú igék után, hanem lásson, ítélni, dönteni, a maga lábán járni tudjon. Nehézkes vagy hiszékeny gondolkozással, tágabb látókör és gyors alkalmazkodó készség nélkül áldozatul esik a vak körülményeknek és garázda szándékoknak." (Márton Áron: Az iskolán kívüli népnevelés feladatai. Erdélyi Tudósító, XVIII. évf. 310-316.old. Kolozsvár 1935.)
