Hazánk. A társadalomnak joga van az önvédelemre. Igazságosság nélkül veszélybe kerül a béke. A társadalom szociális ellehetetlenülése

Hazánk KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

A KDNP, az MKDSZ és a BIA lapja

2007. október

A társadalomnak joga van az önvédelemre Igazságosság nélkül veszélybe kerül a béke

Tüntetéseken innen, tüntetéseken túl „A társadalom szociális ellehetetlenülése és a kormány ámokfutáshoz hasonlítható politikája következtében számítani kell arra, hogy õsszel további békés utcai tiltakozások lehetnek, ám zavargásoktól csak akkor kell tartani, ha Szilvásy György titokminiszter utcára küldi provokátorait.” 3. oldal

Adjuk vissza az embereknek a vasárnapot!

„Hogyan állíthatjuk, hogy a demokráciát védelmezzük, miközben mi magunk alapjaiban fenyegetjük azt?” – tette fel a kérdést a Szentatya a kereszténydemokrata politikusoknak. XVI. Benedek pápa kihallgatáson fogadta a Nemzetközi Demokratikus Centrum más néven a Kereszténydemokrata Internacionálé mintegy 200 tagját. A szervezet kétnapos tisztújító kongresszust tartott az olasz fõvárosban. Az ülésen megerõsítették elnöki tisztségében az olasz kereszténydemokrata párt vezetõjét, Pier Ferdinando Casinit. Az Internacionálé egyik alelnökéül pedig újra Orbán Viktort választották. Pier Ferdinando Casini a Szentatyához intézett beszédében hangsúlyozta, hogy a szervezet továbbra is küzd minden olyan politika ellen, amely fenyegetõ veszélyt jelent az emberek számára. XVI. Benedek pápa örömmel üdvözölte a keresztény politikusokat: „Az Önök látogatása alkalmat ad arra, hogy felhívjam figyelmüket néhány értékre és ideálra, amelyeket Európában és az egész világon a keresztény hagyomány alakított ki döntõ módon.” A Nemzetközi Demokratikus Centrum tagjai mindnyájan osztoznak az olyan alapelvekben, mint a személy központi szerepe, az emberi jogok tiszteletben tartása, az elkötelezettség a békéért, az igazság elõmozdítása min-

denki számára. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy ezek az alapelvek szoros kapcsolatban állnak egymással. Az emberi jogok megsértésével maga a személy méltósága csorbul. Ha az igazságosság nem áll szilárd talajon, akkor veszélybe kerül a béke is. Az igazságosság csak akkor mondható valóban emberinek, ha etikai és erkölcsi alapját a személy és a személy elidegeníthetetlen méltósága képezi – állapította meg beszédében XVI. Benedek. Folytatás a 2. oldalon

„Az Európai Unió által az élet- és munkakörülmények javítására létrehozott, Dublini Alapítványnak nevezett kutatóintézet felmérése kimutatta, hogy azoknak, akik vasárnap is dolgoznak, jelentõsen rosszabbak az egészségügyi mutatóik, mint akik a vasárnapot rendeltetésszerûen, vagyis pihenéssel töltik.” 4. oldal

Erkölcsi, politikai örökség „De mással is tartozunk – ha úgy tetszik, nemcsak nekik, hanem magunknak és utódainknak is. Hogy elfogultság és elfogódottság nélkül vizsgáljuk tetteiket, magatartásukat saját korukban, s ebbõl okulva legyünk legalább olyan jó emberek – keresztények és hazafiak, s – ami az eredményeket illeti – jobb politikusok, mint õk lehettek.” 12-1 14. oldal

Pro Urbe Budapest díjat az önkénteseknek! A KDNP fõvárosi frakciója és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) Pro Urbe Budapest díjra javasolja a Városmisszió megszervezésében és lebonyolításában közremûködõ önkénteseket. A javaslat indoklása szerint a városmisszió az európai nagyvárosok modern életformájához közelebb álló, megújított evangelizációs, kulturális és közösségi programokat mutatott fel. A számtalan zenei színpad, kulturális és spirituális rendezvény hatása valószínûleg évekig érzékelhetõ lesz. A városmissziós programot 2007. szeptember 16–22. között rendezték meg Budapest 120 pontján. Az egy évig tartott intenzív elõkészítésben és a lebonyolításban többezer önkéntes vett részt. Ilyen nagyságrendû egyházi rendezvény az 1991. évi pápalátogatástól eltekintve nem volt Budapesten a II. világháború óta. Párizs, Lisszabon, Bécs és Brüsszel után Budapest volt az ötödik európai fõváros, mely megszervezte a nagyvárosi életformához alkalmazkodó városmissziót. A kitüntetésekrõl szóló fõvárosi rendelet szerint Pro Urbe Budapest díj adományozható a fõváros érdekében végzett kiemelkedõ eredményességû, maradandó értékû, megbecsülést kiváltó tevékenységért. A Pro Urbe Budapest díj a legmagasabb kitüntetés, amit a Fõvárosi Közgyûlés közösségeknek adományozhat. Rétvári Bence fõvárosi képviselõ (KDNP), az IKSZ elnöke

Mintegy 700 vendég regisztrált az Új Evangelizáció Nemzetközi Kongreszszusára. A külföldieket mintegy 200 család látta vendégül, a kongresszus nyitó szentmiséjén pedig több, mint 2000-een vettek részt. A Soul&Gospel Fesztivál nyitó koncertjének látogatottsága 4000 fõ volt. Ami a helyszíneket illeti, 120 helyen az 1500 program lebonyolításában mintegy 3000 önkéntes segédkezett. A kongresszus miséin átlagosan 50-6 60 pap és 10 fõpásztor koncelebrált. A városmissziót lezáró fáklyás körmenetben, majd az utána megtartott misén a Gellért-h hegyen 15 000 hívõ vett részt. Közel 220 újságíró tudósított az egyhetes eseménysorozatról, ez 41 orgánumot jelent. Forrás: Magyar Kurír

Folytatás a 1. oldalról

A Nemzetközi Demokratikus Centrum (IDC, Kereszténydemokrata Internacionálé) tagjainak munkáját ma még nehezebbé teszik a közösségeinket érintõ változások. A pápa arra buzdította a kereszténydemokrata politikusokat, hogy folytassák tovább erõfeszítéseiket a közjó szolgálatában. Ne engedjék, hogy terjedjenek és megerõsödjenek olyan ideológiák, amelyek elhomályosítják vagy megzavarják az emberek lelkiismeretét és az igazságról, a jóról megtévesztõ képet alkotnak. Gazdasági téren van például olyan irányzat, amelyik a jót a nyereséggel azonosítja, figyelmen kívül hagyva az ethoszt. Mások azt tartják, hogy az emberi értelem nem törekedhet a személy méltóságának megfelelõ jóra sem. Van, aki törvényesnek tekinti az emberi élet kioltását mind megszületése elõtt, mind pedig utolsó fázisában. Aggasztó továbbá a család válsága. A család egy férfi és egy nõ felbonthatatlan házasságára épülve alkotja a társadalom alapsejtjét. A tapasztalat szerint, amikor az emberrõl szóló igazságot meggyalázzák, amikor a családot alapjaiban ássák alá, akkor magát a békét fenyegeti veszély. A Szentatya ezután a vallásszabadság védelmének kérdését elemezte. Olyan jogról van szó, amely eltörölhetetlen, elidegeníthetetlen és sérthetetlen, amely minden ember méltóságában gyökerezik, és amelyet számos nemzetközi dokumentum ismer el, közöttük az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. A vallásszabadság az emberi teremtmény veleszületett, Istenre nyitottságából fakad. Mivel Isten a teljes Igazság és a Legfõbb Jó, a transzcendenciára való nyitottság nélkülözhetetlen biztosítékot jelent az emberi méltóság számára. Minden ember szívében ugyanis vannak olyan vágyak és igények, amelyek csak Istenben találnak megértésre és válaszra. Nem lehet tehát Istent számûzni az ember és a történelem látóhatáráról! – hangsúlyozta a Szentatya. Ezért kell elfogadni azt a kérést, amely közös minden hiteles vallási hagyomány számára, hogy nyilvánosan megmutassa önazonosságát, anélkül hogy álcáznia kellene azt. A vallások tiszteletben tartása továbbá hozzájárul ahhoz, hogy megcáfolja azt a gyakran elhangzó szemrehányást, hogy elfeledkeztünk Istenrõl. Egyes terrorista hálózatok ürügyként ezzel indokolják fenyegetéseiket a nyugati társadalmak biztonságát illetõen. A terrorizmus rendkívül súlyos jelenség, amely

Hazánk

gyakran Istent eszközként akarja felhasználni, és semmivel sem indokolhatóan megveti az emberi életet. A társadalomnak természetesen joga van ahhoz, hogy megvédje magát, de ezt a jogot, mint az összes többit, az erkölcsi és törvényes szabályok maradéktalan tiszteletben tartásával kell gyakorolni, a célkitûzéseket és a felhasználandó eszközöket illetõen is. A demokratikus rendszerekben soha nem indokolható az erõszak alkotmányellenes használata. Hogyan állíthatjuk magunkról, hogy védelmezzük a demokráciát, miközben mi magunk alapjaiban fenyegetjük azt? – tette fel a kérdést a pápa. Fáradhatatlanul óvni kell tehát a társadalom biztonságát, védelmezve minden személy elidegeníthetetlen jogait. A terrorizmus ellen határozottan és hatékonyan kell küzdeni, annak tudatában, hogyha a rossz egy mindent ellepõ misztérium, az emberek szolidaritása a jóságban még annál is elterjedtebb misztérium. A katolikus egyház társadalmi tanítása erre vonatkozóan hasznos javaslatokat tartalmaz, amelyek elõmozdítják a biztonságot és az igazságosságot mind országos, mind nemzetközi szinten. Kiindulópontjuk az értelem, a természeti jog és az evangélium, vagyis mindaz, ami megfelel minden egyes ember természetének, és azon túlmutat. Az egyház tudja, hogy nem tartozik feladatai közé tanításának politikai érvényre juttatása: célja, hogy szolgálja az lelkiismeretének képzését a politikában, és hozzájáruljon ahhoz, hogy növekedjen az igazságosság valós igényeinek érzékelése. Arra serkenti az embereket, hogy ezek alapján cselekedjenek még akkor is, amikor ez ellentmond személyes érdekeiknek. Az egyházat küldetésében az Isten és az emberek iránti szeretet vezérli, és az a vágy, hogy együttmûködjön minden jóakaratú emberrel egy olyan világ építésében, amelyben megóvják minden személy méltóságát és elidegeníthetetlen jogait. A Krisztushívõktõl az egyház azt kéri, hogy ma még nagyobb bátorsággal és nagylelkûen tegyenek tanúságot a hitrõl. A keresztények következetessége ugyanis nélkülözhetetlen a politikai életben is ahhoz, hogy az apostoli elkötelezettség „sója” ne veszítse el „ízét” és az evangéliumi eszmék „világosságát” ne homályosítsa el a mindennapi életben a pragmatizmus, a haszonelvûség, a gyanakvás vagy a gyûlölet. A pápa Isten áldását kérte az ember és a közjó érdekében kifejtett nemes tevékenységükre. Forrás: Vatikáni Rádió

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

2

2007. október

Tüntetéseken innen, tüntetéseken túl A KDNP nem hátrál: folytatja a keresztény szociális értékekért vívott harcát A társadalom szociális ellehetetlenülése és a kormány ámokfutáshoz hasonlítható politikája következtében számítani kell arra, hogy õsszel további békés utcai tiltakozások lehetnek, ám zavargásoktól csak akkor kell tartani, ha Szilvásy György titokminiszter utcára küldi provokátorait – közölte Semjén Zsolt az MTI-n nek adott interjújában. A KDNP elnöke szerint nyilvánvaló, hogy tavaly õsszel a Magyar Televízió székházánál provokátorok is voltak, aminek hátterérõl a titokminisztert kellene megkérdezni. Hasonló gyanút vet fel Budaházy György elfogásának idõzítése, az, hogy a hivatalos szervek éppen a március 15-iiki Fidesz-rrendezvény idején tették közzé fogva tartásának pontos helyét is. De a Teve utcai rendõrszékházra leadott lövések is ebbe a körbe tartozhatnak, hiszen az elkövetõk kilétét azóta is homály fedi – fejtette ki Semjén Zsolt. A pártelnök-frakcióvezetõ hangsúlyozta: az embereket jogfosztották, az országot pedig kifosztották. A jogfosztottságra példának az október 23-i rendõrterrort és az egészségügy vonatkozásában szerzett jogok elvételét, a kifosztásra az állami tulajdon maradékának eladását és az elszabadult államadósságot említette. Semjén Zsolt tájékoztatása szerint az egészségügy átalakítása kapcsán a KDNP folytatja eddigi politikáját, hiszen a kereszténydemokraták ellenzik a társadalmi szolidaritáson alapuló nemzeti kockázatközösség felszámolását, az egészségügy üzleti alapokra helyezését. Emberek halnak meg annak a vajákosságnak a következtében, amit Horváth Ágnes mûvel – jelentette ki a pártelnök.

biztosítók megjelenjenek Magyarországon, mert az elfogadható, ha a gazdagok lehetõséget kapnak kiegészítõ egészségügyi szolgáltatások megvásárlására, de ezt nem a mindenkire kiterjedõ, szolidaritáson alapuló társadalombiztosítás helyett, hanem felett tehessék csak meg.

A KDNP valódi reformjavaslatokat dolgozott ki A KDNP-frakció õszi terveirõl Semjén Zsolt elmondta: a Munka törvénykönyvet módosító törvényjavaslatot nyújtanak be a vasárnapi pihenõnap védelme érdekében. Rendkívüli jelentõségûnek

di adózásról, s a nyugdíjak ügyében is hasonló lépésre készül.

A kereszténydemokraták kitartanak elveik és értékeik mellett Semjén Zsolt szerint egy év után bebizonyosodott, hogy nagyszerûen bevált a Fidesz-KDNP frakciószövetség, és ez a parlamenti kivonulások esetében is érzékelhetõ, hiszen a Fidesz és a KDNP frakcióvezetõje együtt néz szembe a kormányoldallal, így kiegyensúlyozottabb a helyzet. Arra a kérdésre, hogy a KDNP továbbra is kivonul-e a parlamenti ülésterembõl, ha Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beszél, Semjén Zsolt azt mondta: miért ne vonulnánk ki? Mi változott? Gyurcsány Ferenc a maga teljes morális illegitimitásával csak még mélyebbre süllyedt. Arra a megjegyzésre, miszerint a Fideszben lehet hallani olyan véleményt, hogy a frakciószövetségen belül a kényes dolgokat a kisebbik ellenzéki párt mondja ki, Semjén Zsolt azt mondta: a Fidesz széles gyûjtõpárt, míg a KDNP keresztény világnézeti párt, ezért bizonyos kérdésekben nem mondhat mást, mint ami a keresztény tanításból következik. A pártelnök példaként említette, hogy a

Egyre többen csatlakoznak a KDNP által meghirdetett bojkotthoz Semjén Zsolt utalt arra is, hogy a közelmúltban levélben fordult a biztosító társaságok anyavállalatainak vezetõihez, és egyértelmûvé tette: a KDNP kormányra kerülése esetén a Fidesszel együtt visszaállítja a társadalmi szolidaritásra épülõ társadalombiztosítást. A KDNP bojkottot hirdetett azokkal a biztosító társaságokkal szemben, amelyek részt vesznek a profitérdekeltségû, több-biztosítós rendszerben. Semjén Zsolt szerint a bojkotthoz nemcsak a KDNP szimpatizánsai csatlakoznak majd, hanem olyan baloldali elkötelezettségû emberek és szervezetek is részt vesznek az akcióban, akik ellenzik a több-biztosítós rendszer bevezetését. Semjén Zsolt hangsúlyozta: a KDNP nincs az ellen, hogy az üzleti

nevezte a magyar politika történetében, hogy ehhez a kezdeményezéshez számos civil szervezet és szakszervezet mellett a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) is csatlakozott. A kereszténydemokrata frakció ismételten benyújtja az általa elkészített törvénymódosító csomagot a csalá-

KDNP nem fogadhatja el az eutanáziát, és a keresztény tanítás alapján házasság is csak féri és nõ között lehetséges. Ezért ellenzi a KDNP az azonos nemûek házasságát, és ugyancsak a természet törvénye alapján ellenzi, hogy az azonos nemûek gyermeket fogadjanak örökbe. Forrás: MTI, KDNP webszerkesztõség

Hazánk

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

2007. október

3

Adjuk vissza az embereknek a vasárnapot! Beszélgetés Fridvalszky Gáspár kampánykoordinátorral A KDNP 2008. május 31-iig, II. János Pál pápa „A vasárnap megszentelésérõl” szóló apostoli levele megjelenésének 10. évfordulójáig szeretne kézzelfogható eredményeket elérni abban, hogy a vasárnap ismét az embereké lehessen. Mind többen csatlakoznak a Kereszténydemokrata Néppárt által meghirdetett, a vasárnapi munkavégzés visszaszorítására irányuló mozgalomhoz. Ám miként az lenni szokott, nemcsak pártolói, de idõközben ellenzõi is akadtak a KDNP kezdeményezésének. Az alkalmi liberális párt egyes politikusai szerint a vasárnapi munkavégzés esetleges korlátozása „indokolatlanul és megmagyarázhatatlanul különbséget tenne állampolgár és állampolgár között”, míg mások a szabad vásárlás jogával érvelnek, s olyanok is szép számmal vannak, akik azt állítják, hogy a KDNP elnöke templomba akarja kényszeríteni az embereket. A szabad vasárnap mellett szóló érvekrõl és ellenérvekrõl, érdekekrõl és társadalmi értékekrõl, a mozgalom eredményeirõl és soron következõ feladatairól Frivaldszky Gáspárral, a Kereszténydemokrata Néppárt „szabad vasárnap” kampányának koordinátorával beszélgettünk.

– Mielõtt számba vennénk a szabad vasárnapért indított mozgalom valós céljait, kérem, reagáljon az ellenzõk állításaira. – A szabad vasárnap mozgalom elindításával a Kereszténydemokrata Néppárt nem a vasárnapi nyitva tartást akarja korlátozni. A KDNP-nek nincsen elvi kifogása a vasárnapi vásárlás ellen. Kam-

pányunknak a vasárnapi misék, istentiszteletek látogatottságának növelése sem a célja, ahogy azt sokan állítják. Megítélésünk szerint a kérdés ilyen módon történõ felvetése alapvetõen hibás. A KDNP a társadalmi szolidaritást hangsúlyozva a munkavállalók oldaláról közelíti meg a problémát, amikor is azt mondja, hogy a vasárnapi munkavégzést a tár-

Hazánk

sadalmilag feltétlenül szükséges mértékre kell visszaszorítani. Minden ellenkezõ híreszteléssel szemben, nem gondoljuk bûnös dolognak a vasárnapi vásárlás szokását, nem akarjuk betiltani a vasárnapi munkát, és nem akarjuk "templomba kényszeríteni" az embereket, de a jelenlegi gyakorlatot, egyéb káros hatásain túl, kedvezõtlen társadalmi folyamatok gerjesztõjének tartjuk. A meghirdetett kampánnyal azt szeretnénk elérni, hogy a széles körben lefolytatott társadalmi vita után szülessen egy olyan jogszabály, amely lényegesen szûkebb teret ad a vasárnap kötelezõen elrendelhetõ munkavégzésnek. A kezdeményezés idõszerûségét és létjogosultságát igazolja az EUROSTAT, az Európai Unió Statisztikai Hivatalának felmérése, amelybõl egyértelmûen kiderül, hogy ma Európában Magyarországon dolgoznak legtöbben vasárnap. – A társadalmi hatásokon túl egyéb káros hatásokat említett. Mire gondolt? – Az Európai Unió által az élet- és munkakörülmények javítására létrehozott, Dublini Alapítványnak nevezett kutatóintézet felmérése kimutatta, hogy azoknak, akik vasárnap is dolgoznak, jelentõsen rosszabbak az egészségügyi mutatóik, mint akik a vasárnapot rendeltetésszerûen, vagyis pihenéssel töltik. Társadalompolitikailag a dolog egyértelmû, mindenki tudja, hogy az együtt tölthetõ idõ lerövidítésével a család egysége, a gyermekek és szüleik közötti kapcsolat épsége sérül. Talán azt kevesebben gondolták végig, hogy a vasárnapi munkavégzés visszaszorítása környezetvédelmi szempontok alapján is rendkívül kívánatos lenne, mert így legalább hetente egy napra jelentõsen mérséklõdhetne a szmog és zajterhelés. – Gyakran hangzik el az az állítás, hogy a vasárnapi munkát a dolgozók önként, az e napra járó pótlékokért vállalják.. – Általánosságban ez az érvelés persze egyáltalán nem igaz. A munkavégzés nyilvánvalóan nem önkéntes, ha az ötvagy hatnapos munkahét szerves része a vasárnap. Magyarországon a boltok nyitva tartását a Kereskedelmi törvény szabályozza, a vasárnapi munkavégzést a Munka törvénykönyve. Mindkettõ Európában a létezõ legliberálisabb szabályokat rögzíti. Ráadásul a munkáltatók még

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

4

2007. október

ezen túlságosan liberális szabályokat is rendre megsértik. A Munkaügyi Fõfelügyelõség adatai szerint a munkáltatók közel hatvan százaléka szegte meg a vasárnapi munkavégzésre vonatkozó elõírásokat. Nem szólva arról, hogy az ellenõrzéssel is óriási bajok vannak, a vasárnapi munkavégzéssel kapcsolatban például 2002-ben volt utoljára átfogó ellenõrzés. A munkaügyi felügyelõk létszámának ismeretében ez cseppet sem meglepõ. De visszatérve az önkéntességre, a félreértések tisztázása érdekében hangsúlyozni szeretném, a KDNP nem kívánja megtiltani azoknak a munkavállalást, akik hétvégén szeretnének dolgozni, hiszen például az egyetemisták közül is sokan vannak akik ily módon teremtik meg tanulásuk feltételeit. De azt igenis szeretnénk megakadályozni, hogy vasárnapi munkavégzésre kényszeríthessenek bárkit is. Csak azoknak lehessen kötelezõen elõírni vasárnapi mûszakot, akiknek a munkájára feltétlenül szükség van. – Beszélgetésünk elején is említette, hogy a KDNP a vasárnapi munkavégzést a társadalmilag feltétlenül szükséges mértékre redukálná. Ez alatt mit kell érteni? – Vannak napi huszonnégy órában nélkülözhetetlen közszolgáltatások. Például az energiaszolgáltatás, orvosi ellátás, a rend- és tûzvédelem, és még sorolhatnám. De azt hiszem, azt senki sem vitatja, hogy a plazmatévé-vásárlás és az infarktusos beteg ellátása nem azonos súlyú társadalmi igényt jelent. – Túlvannak több sikeres akción, hogyan tovább? Mi lesz a következõ lépés? – A vasárnapi munkavégzéssel kapcsolatosan rövidesen beadványt nyújtunk be az Alkotmánybírósághoz, zajlik az idevágó törvénymódosítások egyeztetése a munkaadókkal és a munkavállalókkal, szakszervezetekkel. Ezenkívül országszerte figyelemfelkeltõ demonstrációkat, konferenciákat szervezünk. Internetes honlapunkon, a www.szabadvasarnap.hu-n a jogi háttértõl kezdve, az akciót támogató szervezetek listáján át, a charta szövegéig minden fontos információ elérhetõ. Itt lehetõség van a chartához való csatlakozásra is. Õszintén reméljük, hogy hamarosan Magyarországon is visszakapják az emberek a vasárnapot, s e nap az évszázados európai hagyományoknak megfelelõen ismét a pihenésé, a családoké, a baráti társaságoké, a szellemi és lelki töltekezésé lesz.

II. János Pál apostoli levele „A vasárnap megszentelésérõl” 2008. május 31-ig, II. János Pál pápa „A vasárnap megszentelésérõl” szóló apostoli levele megjelenésének 10. évfordulójáig szeretne – intenzív kampánnyal, törvénymódosításokkal, alkotmánybírósági beadványokkal – a KDNP kézzelfogható eredményeket elérni abban, hogy a vasárnap ismét az embereké lehessen. Részlet az apostoli levélbõl: „Ezért a keresztényeknek természetszerûen tenniük kell valamit annak érdekében, hogy a polgári törvényhozás korunk sajátos körülményei között is számoljon kötelezettségükkel, mely szerint meg kell szentelniük a vasárnapot. Lelkiismeretbeli kötelességük ugyanis úgy megszervezni a vasárnapi pihenést, hogy részt vehessenek a szentmisén, tartózkodjanak az Úr napja megszentelését a maga sajátos örömével, testi-lelki pihenésével lehetetlenné tevõ munkáktól.

A pihenésnek, hogy ne váljék üressé vagy unalom forrásává, lelki gazdagodást, nagyobb szabadságot, elmélyült szemlélõdést és testvéri közösséget kell tartalmaznia, ezért a híveknek a társadalom által fölkínált kulturális események és szórakozások közül ki kell választaniuk azokat, melyek jobban megfelelnek az evangéliumi törvény szerinti életnek. Ebbõl a szempontból a vasárnapi és ünnepnapi pihenés »prófétai« jelleget ölt, mert nemcsak Isten föltétlen elsõbbségét hirdeti, hanem az emberi személy méltóságának elsõbbségét is a társadalmi és gazdasági élettel szemben, s bizonyos módon elõvételezi az »új eget és az új földet«, ahol a szükségletek rabszolgaságától való szabadulás teljes és végleges lesz. Röviden összefoglalva az Úr napja így a lehetõ leghitelesebb módon az ember napjává is válik.”

Alkotmánybíróság elõtt a vasárnapi munkavégzés Az Alkotmánybírósághoz fordult a KDNP, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete és Munkásta nácsok Országos Szövetsége annak érdekében, hogy a Munka törvénykönyve csak a társadalmilag feltétlenül indokolt esetekben adjon lehetõséget a vasárnapi munkavégzésre. Ne Magyarországon dolgozzanak a legtöbben vasárnap Európában, hanem más országhoz hasonlóan szigorú szabályok vonatkozzanak a vasárnapi munkavégzésre ezt szeretné Harrach Péter, a KDNP alelnöke. Mindezt nem fanatikus módon, hanem a reális körülményeket mérlegelve kívánják elérni. Alkotmánybírósági beadványukban hivatkoznak a jogállamiság, a jogbiztonság, a család intézménye, a testi, lelki egészséghez, a pihenéshez, a szabadidõhöz való jog, a gazdasági verseny szabadsága, a vallás szabad gyakorlása jogának sérelmére – mondta Harrach Péter.. Sáling József, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének elnöke elmondta, 6 ezer kereskedelmi dolgozót kérdeztek meg arról, szüksége van-e a vasárnapi munkára, és csak 3 százalékuk válaszolt igennel, a többieknek nem jelent ellentéte-

lezést az így elérhetõ pótlék sem. A szakszervezeti vezetõ felhívta a figyelmet: a munkaidõkeret alkalmazásával a munkáltató elérheti, hogy a vasárnap ne rendkívüli munkának számítson, akkor pedig csak a normál munkavégzésre járó keresetet fizeti. Álláspontjuk szerint a kereskedelemben eleve nincs annyi munkavállaló, hogy a Munka törvénykönyve jelenleg hatályos szabályait betartva szervezzék meg a vasárnapi mûszakokat is. Ezt mutatja, hogy a múlt évre járó szabadságokat szeptember végéig ki kellett volna adni minden munkahelyen, viszont sok cégnél csak aláíratták a dolgozóval, hogy kivette a szabadságot, de azt valójában nem adták ki részére. Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke arról szólt, hogy a szabad vasárnapért indított összefogásukhoz, chartájukhoz már több országos szakszervezeti szövetség csatlakozott. Álláspontjuk szerint elfogadhatatlan, hogy csak profitérdekbõl kényszerítsék a dolgozókat a vasárnapi munkára. A Munkástanácsok Országos Szövetsége kezdeményezi, hogy az Országos Érdekegyeztetõ Tanács is foglalkozzon a kérdéssel – tette hozzá.

Hazánk

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

2007. október

Forrás: mno

5

A KDNP szerint politikai megrendelésre készült a javaslat a gyûlöletbeszédrõl Az alkotmányügyi bizottság kormánypárti többsége általános vitára alkalmasnak tartotta a polgári törvénykönyv olyan jellegû módosítását, amely lehetõvé teszi a gyûlöletbeszéd polgári jogi szankcionálását, személyiségi jogi jogsértésként értékelését a bíróságokon. Az igazságügyi tárca szövegtervezete szerint „a személyhez fûzõdõ jog sérelmét jelenti különösen az a sértõ megnyilvánulás, amely faji hovatartozásra, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozásra, vallási vagy világnézeti meggyõzõdésre, szexuális irányultságra, nemi identitásra vagy a személyiség más lényegi vonására irányul, és személyek e vonással rendelkezõ, a társadalmon belül kisebbségben lévõ körére vonatkozik”.

Az elõterjesztés szerint a személyiségvédelmi igények érvényesítésének nem feltétele, hogy az érintett személy a gyûlöletbeszéd kifejezett címzettje legyen, és a sértõ megnyilvánulás felismerhetõen ellene irányuljon. A javaslat közérdekû keresetindítási, perlési jogot biztosít a jogvédõ szervezetek számára. A polgári jogban jelenleg a személyiségi jogok védelmében szûk kivétellel csak személyesen a közvetlenül érintettek járhattak el. A javaslat részletes indoklása szerint a polgári törvénykönyv módosításának célja annak egyértelmûvé tétele, hogy léteznek olyan esetek, amikor egy közösséget érõ sértõ megnyilvánulás a közösség tagjainak emberi méltóságát, általános személyiségi jogait sérti. Ha pedig az adott közösség kellõen szûk és olyan tu-

Az európai polgárok biztonságáért

lajdonság határozza meg, amely az emberi személyiség lényegi vonása, akkor a közösség elleni megnyilvánulás „átsugárzik” az adott közösséghez tartozó egyénekre. Bárándy Gergely szocialista képviselõ a bizottsági ülésen elmondta: az MSZP jónak, támogatandónak tartja a szaktárca polgári törvénykönyv módosítására irányuló javaslatát, az azonban nem elegendõ, büntetõjogi szankcióra is szükség van. Répássy Róbert, a bizottság fideszes alelnöke és Salamon László, a KDNP frakcióvezetõ-helyettese szerint viszont „a javaslat politikai megrendelésre készült”, jogi kételyek sorozatát veti fel, jogbizonytalanságot eredményez és alkalmazhatatlan. Forrás: MTI

Milliárdokat veszünk fel

Az Európai Néppárt képviselõcsoportja benyújtotta a 2008. évi uniós költségvetést módosító indítványait az Európai Parlamentben. Az Európai Néppárt a kormányok küldöttei által alkotott Tanáccsal szemben, a 2008. évi kötelezettségvállalások szintjét közel 700 millió, a kifizetések szintjét pedig körülbelül 2 milliárd euróval emelné. A módosítások így az Európai Bizottság által javasolt eredeti kereteket állítanák vissza, azaz a kötelezettségvállalások 129 milliárd euróra, a kifizetések 121,5 milliárd euróra emelkednének. Az Európai Néppárt módosításainak középpontjában az európai polgárok érdekei állnak, fõ célja az európai polgárok biztonságának növelése. A Néppárt a fentiek érdekében 498 millió euróval növelné a Tanács által megkurtított regionális fejlesztésekre szánt pénzeket. Surján László, a parlament Költségvetési bizottságának néppárti társkoordinátora, örömét fejezte ki, hogy a néppárti képviselõcsoport is támogatja a regionális fejlesztési pénzek általa javasolt emelését, és reményét fejezte ki, hogy azt a többi frakció is elfogadja. Hon-L Lap Forrás: Magyar-H

Változatlanul hitelek felvételével védekezik a lakosság a megszorítások ellen, a meglehetõsen magas kamatok sem szegik a hitelfelvételi kedvet. A jegybank friss adatai szerint júniusban 60,3 milliárd forintnyi kölcsönt vettek fel a háztartások a bankoktól, a pénzintézetek 38,8 milliárd forintért utaltak ki fogyasztási hitelt, 19,2 milliárd forintért lakáshitelt, 2,3 milliárd forintért pedig egyéb hitelt. A lakosság teljes hitelállománya az elsõ félév végére 5172 milliárd forintra emelkedett. Mindez azt jelenti, hogy az

Hazánk

elmúlt egy évben majdnem 800 milliárd forintnyi kölcsönt vettek fel a háztartások, amelyeknek a hitelintézeteknél regisztrált adóssága négy év alatt megnégyszerezõdött. Az adósságállomány nagyobb részét változatlanul a lakáshitelek teszik ki: a jegybanki adatsor szerint a családok jelenleg 2846 milliárd forint értékû lakáskölcsönökkel rendelkeznek, míg a fogyasztási hitelek állománya 1987 milliárd, az egyéb hiteleké pedig 339 milliárd forint. Forrás: mno

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

6

2007. október

Törvényt a tehetséges diákokért! Hoffmann Rózsa: Járhatóvá tenni az esélyegyenlõséghez vezetõ útat Még ebben a parlamenti ciklusban törvényjavaslatot nyújt be a KDNP a tehetséges diákok támogatása érdekében. Hoffmann Rózsa, a párt képviselõje közölte: azért tartják szükségesnek az új jogszabály megalkotását, mert a jelenleg elszórtan mûködõ tehetséggondozó programok nincsenek megfelelõen koordinálva és összefogva. Emellett ezek a programok az esélyegyenlõség hangsúlyozásával elsõsorban a hátrányos helyzetûek felzárkóztatását célozzák, így nem jut elég figyelem a tehetségek felemelésére. A képviselõ hangsúlyozta: a leszakadók segítése és a tehetségek felkarolása nem zárja ki egymást, sõt ezeket párhuzamosan kell megvalósítani. A KDNP a tervezet benyújtása elõtt széles körû egyeztetést kezdeményez a kérdésrõl, bevonva a tehetséggondozással foglalkozó civil szervezeteket, pedagógusokat,

pszichológusokat. A KDNP szakpolitikusa úgy ítéli meg, hogy a program nem igényel többletforrásokat, a megoldás inkább oktatáspolitikai, mint anyagi kér-

Rossz úton halad a reform

Magyarország a fejlett országok mögött

Hosszasan elmélkedett napirend elõtti felszólalásában Hiller István oktatási és kulturális miniszter a magyar felsõoktatás helyzetérõl, dicsérve tárcáját, s kormányát, állítván: „jó úton halad a magyar felsõoktatás átalakítása.” Hoffmann Rózsa az elhangzottakra reagálva úgy fogalmazott: közel sem annyira üdvös a helyzet, miként azt a miniszter állítja. A kereszténydemokrata politikusnak meggyõzõdése: a felsõoktatás reformja rossz, az egyetemek és fõiskolák nem mûködhetnek pusztán a verseny elvei alapján. Hoffmann Rózsa hangsúlyozta, miközben a versenyrõl beszél, megfeledkezik arról, hogy a felsõoktatás a közjó szolgálatába állítandó állami feladat is, és mint ilyen, nem mûködhet pusztán a verseny elvei alapján, mert akkor kiszolgáltatja a minõséget a mindenkori elvárásoknak és divatoknak.A kereszténydemokraták szakpolitikusa szerint Hiller István a minõségrõl úgy beszél, mintha ez valami új gondolat lenne, holott 1993 óta mûködik a felsõoktatási akkreditáció, és egyetemi múltjából adódóan a miniszter pontosan tudja, hogy a felsõoktatás mindig is nagyon komoly minõségelven mûködött. Egyebek mellet ezt bizonyították és biztosították az oktatói elõléptetési rendszerek. A minõségre való törekvés nem egy reformelem, az mindig is a felsõoktatás sajátja volt.

dés. Hoffmann Rózsa szerint a mai oktatás-irányítás szellemi javaink elherdálásához vezet, ezt pedig meg kell akadályozni.

A pedagógusképzés minõsége terén viszont valóban nagyot léphetne az oktatási kormányzat. Ezzel szemben sajnos azt éltük meg hogy az idén nyáron átalakított, felsõoktatás pedagógusképzését szabályozó rendelet miatt óriási a késés, óriási a kapkodás. Az átgondolatlan és kidolgozatlan intézkedések sora biztosan nem a minõség javulását szolgálja – jegyezte meg Hoffmann Rózsa. Hiába minden minõséget szolgáló reformintézkedés, ha a közoktatás színvonala egyre romlik. Egyetemi oktatók számolnak be arról, hogy fél évfolyamokat meg kell buktatni az elsõ évben, mert évrõl évre rosszabb a minõség. Összességében a Kereszténydemokrata Néppárt úgy látja, hogy a reform rossz úton halad – mondta végezetül a képviselõ.

Az OECD (Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet) tizenharmadszor adta ki idén az Oktatási körkép címû tanulmányát, amelyben az OECD országok oktatási tárcáinak és statisztikai hivatalainak adatait dolgozza fel. A dokumentumból kiderül, hogy bár az oktatásra fordított – GDP-arányos – kiadások Magyarország esetében alig maradnak el az OECD átlagától, de amennyiben a kiadásokat a tanulók létszámával vetjük össze, már jócskán alulmarad hazánk a fejlett országokhoz képest. Mindazonáltal érdemes megfontolni, hogy máig emlegetik a 2002 õszén bekövetkezett közalkalmazotti béremelést. Újabban már nemcsak öndicséret hangzik, hanem kritikus felhang is: a béremelésnek nem volt gazdasági alapja, s részben emiatt kerültünk a makrogazdasági lejtõre. Lehet, hogy a takaró mérete (GDP értéke) megszabja a mozgáskörünket, de a tanárok a piacon élnek, ahol az árak nem a nemzeti össztermékhez arányulnak, hanem a világpiachoz igazodnak.

Forrás: KDNP webszerkesztõség

Surján László

Hazánk

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

2007. október

7

Le kell számolni a politikai demagógiával Elkészült egy igazságosabb, kiszámíthatóbb nyugdíjreform tervezete Hazánk nyugdíjrendszerének átalakítására tesz javaslatot a Baran kovics István Alapítvány legfrissebb szakmai anyaga. A kidolgozott tör vénytervezet elõtt az alapítvány már hallatta hangját, a családi adózás ról szóló elképzelése a Fidesz és a kereszténydemokraták támogatását is elnyerte. A napvilágot látott nyugdíjreform alapgondolata, hogy a terheket a generációk és a társadalmi csoportok között méltányosan kell szétosztani. A „Van megoldás” sorozat keretében elkészült nyugdíj reform javaslat jogszabálytervezetét és a háttértanulmányokat tartal mazó könyvet a témáról rendezett szakmai konferencián mutatta be a Barankovics István Alapítvány. Mészáros József, a Barankovics István Alapítvány elnöke, a bevezetõjében elmondta, azt szeretnénk, ha a nyugdíjreform bevezetése, ellentétben az egészségügyi reformmal, úgy zajlana, ahogyan az a boldogabb sorsú országokban szokás. A normális ügymenet a következõ: a változást akarók letesznek egy javaslatot, amit megvitatnak szakmai és civil fórumokon. Az egyeztetések során kialakul a társadalmi konszenzus, amelynek alapján kidolgoznak egy bevezetési tervet, és végül bevezetik a reformot. Ez egy hosszadalmas folyamat, de így lehet egy reformot bevezetni, Nyugat Európában így szokás, s talán mondani sem kell, korábban Magyarországon is így mentek a dolgok, 1929-ben a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer megalkotásakor is ez történt – jegyezte meg az alapítvány elnöke. Magyarázatként, miért van szükség nyugdíjreformra, Mészáros József kifejtette: hazánkban jelenleg a nyugdíjrendszerre az jellemzõ, hogy a mindenkori aktívak befizetései teremtik meg a forrását az idõskori ellátásoknak. Ez az egyensúly azonban felbomlott – folytatta Mészáros József, majd a rendszer összeomlásának okaként említette a demográfiai egyensúly és a gazdasági stabilitás hiányát. Az elnök a probléma forrásaként hozta szóba a régóta jellemzõ politikai demagógiát is, vagyis hogy nem az egyéni életben nyújtott teljesítménytõl függ a késõbbi nyugdíj összege, hanem az aktuális – választásokkor tett – politikai hatalom ígéreteitõl. Az átalakítás egyik kulcskérdésnek tekintették a nyugdíjrendszeren belül a politikai demagógia uralkodásának megszüntetését A felsoroltakon túl a magánnyugdíj-rendszer

gyökeres átalakítására is javaslatot tesz a reformtervezet. Nem megszüntetni akarják a magánynyugdíj-rendszert, hanem a jelenleg hézagosan szabályozott rendszert kívánják értelmesebb keretekben mûködtetni. Az alapítvány javaslata nem igényel forrásráfordítást, a tervezett rendszer pedig azokat jutalmazza, akik a közösség érdekében tesznek erõfeszítéseket. Akik tehát befizeté-

seikkel és gondos gyermekneveléssel támogatják a rendszer fennmaradását. Az elképzelés két fõ pilléren nyugszik: egyrészt a nyugdíjrendszert érintõ jogszabályokat csak úgy lehetne módosítani, ha azokat az egymást követõ két parlamenti ciklusban a képviselõk jóváhagynák. A másik fontos alapelv egy társadalombiztosítási tanács létrehozása. Ennek feladatai közé tartozna a korhatár felülvizsgálata és meghatározása, a járulékkulcsokat és a nyugdíjrendszert érintõ egyéb ügyekben az igazságosság és a fenntarthatóság értékeinek figyelembevétele. Fontos szempont lenne a tanács létrehozásában, hogy az független szervként mûködne, mint például az Alkotmánybíróság. Úgy gondoljuk, hogy ha ez a törvényjavaslat elfogadásra talál – természetesen politikai és szakmai egyeztetést követõen –, akkor a nyugdíjendszer hazánkban is fenyegetõ gondjai enyhülni fognak – fogalmazott Harrach Péter, az országgyûlés kereszténydemokrata alelnöke a törvénytervezet mellé állva. A KDNP-s országgyûlési képviselõ kifejtette: mivel ez a tervezet a család minden tagját a figyelem középpontjába állítja, ezért ennek a nyugdíjreformnak folyamatos aktualitása van. – Napirenden van jelenleg a nyugdíjtörvény megváltoztatása is, ezért is idõszerû a tervezet megtárgyalása – mondta Harrach Péter. Hozzátette: nyilvánvaló, hogy elsõ nekifutásra a kormány egybõl leszavazza majd, de mindent megtesznek, hogy napirenden tartsák. Forrás: mno – Pilári Darinka

MÁS IRÁNYBA HALAD A KORMÁNY. A kormány nyugdíjreformjának fõ csapásiránya a nyugdíjkorhatár emelése, az idõ elõtti nyugdíjazás szabályainak szigorítása és a fegyveres erõknek adott kedvezmények jelentõs korlátozása. A Népszabadság információi szerint akár õsszel megkezdõdhetnek a tárgyalások a parlamentben a nyugdíjrendszer átalakításáról. A kormány számára készített tervezet szigorítást helyez kilátásba a rokkantnyugdíjazás vonatkozásában is. A változtatásokat az indokolja, hogy a középtávú jövõben drámai hatások várhatók, hiszen a társadalomban a jelenleginél jóval nagyobb arányban lesznek nyugdíjasok, akiket kevesebb aktív dolgozónak kell ellátnia. Emellett a nyugdíjkassza már most évi 150 milliárd forint hiányt halmoz fel évente.

Hazánk

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

8

2007. október

Utcán tiltakoztak a családok

Több tízezren vettek részt a Nagycsaládosok Országos Egyesülete által szervezett demonstráción. A sírból is visszahozzuk a jövõt! jelmondattal meghirdetett tüntetésen – a Fiumei úti sírkerttõl a Parlamentig – több mint 4 kilométeren át kígyózott a nagycsaládosok élõlánca, melyben egymás kezét fogták gyermekek, szülõk, nagyszülõk. A Kossuth téren több mint harmincezres tömeg „üzente” a kormánynak: Elég volt! A tüntetést szervezõ Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke azt

A kormány nehezíti a gyermekvállalást

mondta, ma Magyarországon nincs családpolitika. Szabó Endre hangsúlyozta: egyesületük azért szervezte a demonstrációt, hogy tiltakozzanak a megszorító intézkedések ellen, hogy ily módon is követeljék az ingyenes felsõoktatás viszszaállítását, a vizitdíj nélküli egységes állami egészségügy és a gyermekvállalás szabadságát. A tiltakozók a megszorító intézkedések visszavonását követelõ petíciót adtak át Lezsák Sándornak, az Országgyûlés Fideszes alelnökének.

Az ország korösszetétele aggasztóbb a népesség csökkenésénél Míg az Európai Unióban összességében véve lassult a népességgyarapodás, addig Magyarországon továbbra is népesség fogyásról beszélhetünk nyilatkozta a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézet tudományos fõmunkatársa, Melegh Attila. A hozzánk érkezõ bevándorlóknak köszönhetõen nem csökkent még jobban a népesség. Az adatok szerint jelenleg mintegy 150 ezer külföldi él tartósan Magyarországon. A csökkenõ népességszámnál

sokkal aggasztóbb az ország korösszetétele. Idehaza is öregszik a társadalom, akárcsak az unió többi tagállamában. A szakember úgy látja: a megoldás kulcsa a munkaerõpiac átalakítása lehet. Növelni kell a foglalkoztatottak számát, új munkahelyeket kell teremteni. Ha sikerül növelni a foglalkoztatottak számát, akkor az pozitív hatással lesz a demográfiai adatokra is, a mukahelyteremtés ösztönözheti a gyermekvállalást. Forrás: hirtv.hu, fidesz.hu

Nyilvános konferencia Igazságosság a magyar egészségügyi rendszer reformjában, hogyan érintik a tervezett reformok a szegényeket és a betegeket címmel a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Faludi Ferenc Akadémia szakértõk bevonásával konferenciát szervez. A konferencia idõpontja 2007. október 16., kedd. Helyszíne: Párbeszéd Háza, 1085 Budapest Horánszky u. 20. földszint, elõadóterem.

A gyermekvállalási kedv növelése lehet gyógyír Magyarország népesedési problémáira – szögezte le Harrach Péter, az országgyûlés kereszténydemokrata alelnöke egy uniós tanulmánnyal kapcsolatban, amely hazánkat is olyan országként jellemzi, amelynek az elkövetkezõ idõszakban nagy szüksége lehet bevándorlókra. A Kereszténydemokrata Néppárt sok éve hangoztatott álláspontja szerint hosszú távon nem a bevándorlás, hanem a gyermekvállalási kedv növelése oldhatja meg Magyarország népesedési helyzetét – hangsúlyozta Harrach Péter. Mint mondta: Franco Frattini, az Európai Bizottság alelnöke, bel- és igazságügyi biztos legutóbbi jelentésében arról írt, hogy az európai országok népességének elöregedése miatt húsz év alatt húszmillió bevándorlóra kell számítani az unióban. A jelentés Magyarországot, Németországot és Olaszországot azon országok között nevezi meg, amelyeknek a következõ idõszakban a legnagyobb szükségük lesz a bevándorlókra. A politikus kijelentette: Magyarország számára nem feltétlenül kívánatos a bevándorló munkavállalók megjelenése. A kormánynak nem a betelepülés elõsegítésével, hanem a családok helyzetének javításával kellene foglalkoznia. De sajnos nem ez történik – mondta Harrach Péter, s emlékeztetett arra: hogy néhány hónappal ezelõtt a KDNP leplezte le a Gyurcsány-kormány bevándorlás támogatásáról készített titkos tervét. Hangsúlyozta: a magyar kormány megszorításai miatt az utóbbi idõben romlottak a gyermekvállalás lehetõségei. Példaként említette, hogy a Gyurcsány-kormány a gyermekvállalás feltételeit segítõ, biztonságos és kiszámítható családtámogatási intézkedések helyett a differenciált családtámogatási rendszert egytámogatású rendszerré leegyszerûsítette, és a munkából élõk támogatása helyett a „munkakerülõ, lumpen rétegek támogatását valósítja meg”. A KDNP alelnöke úgy fogalmazott: a családok helyzetét rontja a tandíj bevezetése, valamint az otthonteremtési támogatás megnyirbálása. Forrás: KDNP webszerkesztõség, mno

Hazánk

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

2007. október

9

Van keresztény antifasizmus is Semjén Zsolt félreérthetetlen, utóbb mégis tudatosan félremagyarázott beszéde Semjén Zsolt a Kereszténydemokrata Néppárt országgyûlési frakcióvezetõje a parlament õszi ülésszakának nyitó napján Gyurcsány Ferenc korábbi nyilatkozataira és napirend elõtt elmondott beszédére reagált. A KDNP elnök-ffrakcióvezetõje felszólalásának tartalmát a kormánypárti frakciók vagy nem akarták megérteni, vagy, mert találva érezték magukat, szándékosan elferdítették annak tartalmát. Az objektív tájékoztatás érdekében mellékelten közzétesszük Semjén Zsolt beszédét. A Kereszténydemokrata Néppárt nevében – rendhagyó módon – izraelita honfitársaimhoz szeretnék szólni, mert ez jogom és kötelességem. Annak a megfontolását kérem izraelita vallású és zsidó származású honfitársainktól, hogy jó-e az a magyar zsidóságnak, ha egy rossz politika mintegy túszként löki maga elé Schwarz bácsit és Weisz nénit? Jó-e ez a magyar zsidóságnak? Van szociáldemokrata antifasizmus, amiként van kereszténydemokrata antifasizmus is. Hogy mást ne mondjak, egyedül a Kereszténydemokrata Néppárt az a párt, aminek két olyan elnöke is volt a rendszerváltoztatás óta, akik itt ültek ezekben a parlamenti sorokban, akiket a nyilas számonkérõ szék halálra ítélt, és csak csodával határos módon menekültek meg. Keresztes Sándorról és Varga Lászlóról beszélek. Ezen a történelmi jogon szeretném emlékeztetni baloldali képviselõtársaimat arra, hogy a második világháború után a nyilasok, akikrõl önök mostanában annyit beszélnek, nem a Barankovics-féle Kereszténydemokrata Néppártba léptek be, nem is a Kisgazdapártba, hanem a Kommunista Pártba. Akkor a baloldal nem volt finnyás nyilas tekintetben. És nem mi államosítottuk a zsidó vagyont, hanem az önök valahányadik elõdje, a Kommunista Párt. A jobboldal adta vissza a zsidó vagyont, az Antallkormány hozta meg azt az ingatlanrendezési törvényt, ami erre a jogi lehetõséget megnyitotta és az Orbán-kormány volt az, amelyik a legtöbb ingatlant adta vissza, és az Orbán-kormány idején kötöttünk három olyan szerzõdést a magyar zsidósággal, ami csak a vatikáni szerzõdéshez hasonlítható. És ellentétben a Magyar Szocialista Munkáspárttal, mi soha nem voltunk Izrael-ellenesek. Az SZDSZ-hez is hadd szóljak egy-két gondolat erejéig! A köztünk lévõ legélesebb ellentét a drogliberalizáció, a melegházasság kérdése, az extrém szekták problémája, az eutanázia kérdése. Ezeknek a kérdéseknek, amelyek megkülönböztetik az SZDSZ-t az MSZP-tõl, semmi köze nincs a zsidósághoz és velejéig aljas dolog mindezeket kapcsolatba hozni a zsidósággal. Sõt hadd emlékeztessek arra, hogy mindezek – drogliberalizáció, egynemûek házassága, extrém szekták, eutanázia – szöges ellentétei a mózesi törvénynek, a Tórának, az autentikus rabbinikus hagyománynak. Mózes mindezekért egyébként megkövezést írt elõ. Van egy régi történet, amelyet nem árt manapság emlékezetünkbe idézni. A történet Scheiber Sándor fõrabbi úrról szól, aki nagy tudós volt, igaz ember és jó magyar. Õ azt mondotta, hogy az Örökkévaló mentse meg a magyar zsidóságot attól a mentalitástól, amelyet az jellemez, hogy ha van konjunktúra, akkor van pajesz, ha pedig nincs konjunktúra, akkor nincs pajesz. Mindennek a megfontolását kérem izraelita honfitársainktól és minden jó szándékú magyar embertõl.

Náci-bolsevik gyakorlatot folytat a Népszava Hecckampányt folytat a Népszava Semjén Zsolt, a KDNP elnöke ellen, aki szeptember 10-én az országgyûlésen szóvá

tette, hogy a kormánypolitika tudatosan visszaél a zsidóság XX. századi szenvedéseivel, egyben felhívta a figyelmet a hazai baloldali országlás zsidóellenes gyakorlatára, illetve arra, hogy az SZDSZ álláspontja több kérdésben kifejezetten ellen-

Hazánk

tétes a mózesi és a rabbinikus tanítással – írta közleményében Halász Zsuzsa, a párt szóvivõje. Halász Zsuzsa szerint a lap a Szabad Nép, illetve a náci uszító sajtó gyakorlatát követi. Emlékeztet arra: a nyilasok a kommunista pártban találtak menedéket, a kommunisták vették el a zsidó felekezeti vagyont. A szóvivõ a dokumentumban tájékoztat arról, hogy levéllel fordult Németh Péterhez, a lap fõszerkesztõjéhez, amelyben a következõkre hívta fel a figyelmet: a Népszava eddig Semjén Zsolt szeptember 10-ei országgyûlési beszédének egyetlen állítását sem kérdõjelezte meg, kísérletet sem tettek beszéde valamelyik megállapításának megcáfolására. Halász Zsuzsa rámutat: ebbõl az következik, hogy a lap szerkesztõsége sem vitatja, hogy a nyilasok a II. világháború után a Magyar Kommunista Pártban kerestek és találtak menedéket, amelybe tömegesen léptek be; hogy az MSZMP Izrael-ellenes politikát folytatott; valamint hogy az SZDSZ álláspontja a drogliberalizációról, a melegek házasságáról, a destruktív szektákról és az eutanáziáról ellentétes a mózesi tanítással és a rabbinikus hagyománnyal. A szóvivõ szerint az érdemi kommentár hiányából az is következik, hogy a Népszava sem vitatja, hogy a kommunisták államosították a zsidóság felekezeti vagyonát. Azt sem vitatja senki, hogy az Antall- és az Orbán-kormány tette meg az alapvetõ jogi lépéseket a zsidóság felekezeti vagyonának visszaadására – olvasható a közleményben. Végül kénytelenek vagyunk emlékeztetni mindenkit arra, hogy a magyar zsidóság anyagi és erkölcsi kárpótlásában Semjén Zsoltnak mint az Orbán-kormány vallási ügyekért felelõs helyettes államtitkárának vitathatatlan személyes érdemei vannak – írta a Népszavának Halász Zsuzsa.

Halász Zsuzsa: Szabadságdeficithez vezetnek a nyilvánosság hiányosságai A parlament õszi ülésszakának elsõ napja megmutatta, hogy egyes kormánypárti képviselõk, például Lendvai Ildikó, Kóka János és Gyurcsány Ferenc alapvetõ szövegértési problémákkal küszködnek. Ez a jóindulatú megközelítés.

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

10

2007. október

A rosszabbik, hogy tudatosan magyarázzák félre az ellenzék megszólalásait. Még ki sem hûlt Sólyom László köztársasági elnök széke, aki a megbélyegzés, és ezzel a társadalom megosztása ellen emelte fel a szavát, amikor a kormánypárti képviselõk újra ezt tették. De ez csak az apropója annak, amirõl szólni szeretnénk. Szerintünk a lényeges az, hogy a szeptember 10-11-i sajtóreakciókat látva ki kell jelentenünk, a jelenlegi magyar nyilvánosság alkalmatlan arra, hogy betöltse azt a szerepet, ami a demokrácia mûködésében rá hárulna, vagyis a KDNP szerint a magyar demokrácia jelenlegi mély válsága döntõen a nyilvánosság minõségében keresendõ. Ha ironikusan nézzük a helyzetet, akkor elmondhatjuk, hogy a rendszerváltás óta formálódó magyar nyilvánosság mai állapotában közelebb áll a mosóporreklámok világához, ahol „más fehérítõk roncsolhatják a ruháját” típusú, a gyanakvás és a félelem felkeltésére alkalmas fordulatokkal igyekeznek igazolni saját termékük egyedüli hatékonyságát, mint ahhoz az attitûdhöz, ami a feladata lenne, vagyis hogy a demokrácia íratlan szabályait, magatartásmintáit közvetítse, és – természetének megfelelõen – a normák betartását minden szereplõtõl számon kérje, ezzel a közösséget szolgálja. Magyarán a hazai nyilvánosságból éppen az hiányzik, ami demokráciában elvárható tõle, hogy a demokrácia lelke legyen. Errõl tanúskodik a miniszterelnök világhíressé vált beszéde: „fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetõ publicistáit, hogy mire számíthatnak. Bevonni õket ebbe a folyamatba.” Ez egy igen veszélyes tendencia, amely szabadságdeficitet eredményez és a demokrácia ellen hat. Sokszor éri mostanában a parlamenti ellenzéket, benne a KDNP-t az a vád, hogy antimodernista-fundamentalista politi-

kai eszményeket követ. Ki kell jelenteni, hogy a fundamentalizmushoz ma a magyar nyilvánosság közelebb áll, mint az ellenzéki politika. Idézzük szabadon Umberto Ecót, aki a politikai korrekt (PC) kapcsán azt írta Gyufalevelek címû könyvében, hogy az egyetemek feltalálása azért volt nagy esemény, mert kimondatott, hogy kell egy olyan intézmény, mely független a politikai és vallási hatalomtól, független az ideológiától, független magától az egyetemtõl is. A politikai korrekt beköszöntével ez a szabadság megkérdõjelezõdik. Nem tanítható Shakespeare Othellója, mert a gyilkos mór alakja sértheti a nem nyugati diákok érzékenységét, A velencei kalmárban pedig megbújik némi antiszemitizmus, Arisztotelész sem ajánlatos, mert sérti valamely afrikai néptörzs filozófiáját. Eco szerint: ezek a folyamatok más véleményeket tisztelõ álarcban tetszel-

NÉGY SZOCIALISTA FIGYELÕ MEGYÉNKÉNT. Az ötvenes évek legsötétebb kommunista módszertanát felelevenítõ javaslatot fogadtak el a szocialisták tapolcai frakciótanácskozásukon. A helyi szocialista potentátoknak összesítenie kell, hány embert bocsátottak el a megváltozott színezetû önkormányzatoktól, mely cégekkel dolgoztatnak, valamint, hogy mi történik helyben az egészségügyben. Gyurcsány minden megyében egy négyes referatúrát kíván kiépíteni, az önkéntes pártemberek elsõdleges feladata az információgyûjtés, és a jelentéstétel. A megfigyelõ-h hálózat által szállított információkat vélhetõen az ellenzéki pártok lejáratására, de legalábbis hiteltelenítésére kívánják felhasználni.

gõ intoleranciához vezetnek. A KDNP szerint a magyar nyilvánosság eljutott ebbe az állapotba. Semjén Zsoltot politikai ellenfelei tudatosan és sunyin „félreértették”, szavait félremagyarázták, majd a koalícióhoz közelálló újságírók és orgánumok ezzel a lendülettel meg is bélyegezték. Miután a jelen helyzetben a KDNP nem számíthat arra, hogy érvei, véleménye, megszólalásai nem tudatosan torzítva kerülnek a magyar társadalom elé, mostantól minden esetben bírósághoz fordul, amikor képviselõit méltánytalan és igaztalan vád éri. Tudjuk, egy normális nyilvánosság visszatartó erõvel rendelkezne a hasonló megnyilatkozásokkal szemben, a társadalom ellenszenvét vonná maga után az, aki alaptalanul vádol, vita helyett sérteget, mindent érdekei szerint gátlástalanul félremagyaráz, ám erre a jelenlegi helyzetben és állapotok közepette nem lehet számítani, ezért csak a jogi út marad. Azért is, mert aki ma antiszemitizmussal vádolja meg ellenfelét, az nem pirongatni akarja, hanem megsemmisíteni. Ám mivel a demokrácia nem mûködhet normális nyilvánosság nélkül, az elsõ lépést szeretnénk megtenni, a KDNP egy a magyar nyilvánosságról, annak helyzetérõl és a jelenlegi válság kialakulásában játszott szerepérõl szervez konferenciát.

Hazánk

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

2007. október

11

Erkölcsi, politikai örökség Kövér László beszéde a szegedi Bálint Sándor-emlékülésen Egy tisztességes, igaz, magyar keresztény emberre emlékezünk ma itt együtt: Bálint Sándorra, a Demokrata Néppárt egyik alapítójára, nemzetgyûlési képviselõjére. Egy szolid, tudós emberre, egy becsületes polgárra, hazafira, aki pártjával, pártbéli politikustársaival a konok jóhiszemûség, a demokratikus elvekhez minden áron való ragaszkodás példája. A nemzetiszocializmus poklából szabadult Magyarországnak olyan jövõt szeretett volna, amely nem veti az internacionalista szocializmus gyehennájára. A keresztény értékeken alapuló, szabad, nemzeti fejlõdés útjára kívánta terelni hazáját az utolsó pillanatig, amíg az lehetségesnek tûnt. Az „utolsó pillanatig” – mondom. Miért? – volt „elsõ” vagy volt „utolsó elõtti” olyan pillanat, amelyben az orosz megszállás árnyékában egyre orcátlanabbá, agresszívebbé és cinikusabbá váló kommunisták még hagytak valami kétséget a végkimenetel felõl? Akkor, ott bizonyára volt, vagy ha nem is, de az Isten és a Haza iránti elkötelezettség parancsa a reménytelennek látszó helyzetben is cselekvést írt elõ az olyanoknak, mint amilyen Bálint Sándor is volt. Ha ezt nem értenénk meg, talán bizony meg is mosolyoghatnánk õt, s a hozzá hasonlókat naivitásukért, a történelmi korszak sátáni szabályait alkalmazni, sõt megérteni képtelen habitusukért, s akár a politikai pályára alkalmatlan, tutyimutyi értelmiségiekként minõsíthetnék õket sokan – nem csupán a XX. század közepétõl eltelt négy évtized, hanem akár a XXI. század elsõ évei politikatörténeti tényeinek ismeretében. A politikában egyetlen mérce létezik – mondják sokan –: a siker; vagy finomabban: az eredmény. S ha ezt elfogadnánk, tán sikertelen, hiábavaló politikusoknak is tûnhetnek az 1944-et követõ négy esztendõ demokrata néppárti s más pártokhoz tartozó polgári politikusai. De az, hogy a hazaáruló önkény letaposta õket, több mint negyven év diktatúrára kárhoztatva az országot, még nem jelenti azt, hogy eredmény, értelem nélküli lett volna az, amit tettek. Hiszen az, hogy 1989-ben volt hová visszatekinteni, volt honnan példát és erõt meríteni, hogy újra lehetett kezde-

ni - ez az õ érdemük, cselekedeteik eredménye volt: Barankovics Istváné, Bálint Sándoré, Varga Laci bátyánké és sokaké. Hát ezért tartozunk nekik, hogy emlékezzünk rájuk, fejet hajtsunk elõttük. De mással is tartozunk – ha úgy tetszik, nemcsak nekik, hanem magunknak és utódainknak is. Hogy elfogultság és elfogódottság nélkül vizsgáljuk tetteiket, magatartásukat saját korukban, s ebbõl okulva legyünk legalább olyan jó emberek – keresztények és hazafiak, s – ami az eredményeket illeti – jobb politikusok, mint õk lehettek. Lehetne ez, s az ehhez hasonló megemlékezések bármelyike kissé unalmas, kötelességszerû, protokolláris rendezvény is, bármifajta aktualitás nélkül. Lehetne az arcképük azon múltbéliektõl örökölt tárgyaink egyike is, melyeket szeretettel, féltve õrizgetünk, de használati értékük helyett immár csak a szeretet-kapcsolat teszi õket számunkra fontosakká, mellyel elmúlt korok nekünk kedves szereplõhez kötnek minket. Lehetne, lehetnének, de mégsem azok. Mert nem csak a kereszténydemokraták mai képviselõi, nemcsak mi tekintjük magunkat az õ erkölcsi-politikai örököseiknek, de az õ politikai ellenfeleik, a haza akkori ellenségeinek és elárulóinak politikai öröksége is gazdára talált! S ez az az ok, amiért ha az õ koruk politikai történéseit vizsgáljuk, az alapvetõen eltérõnek látszó körülmények ellenére is újra és újra belénk nyilall az érzés: mintha már mi is átéltünk volna hasonlót. Mintha nem lenne igaz a mondás, mely szerint nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, ellentétben azzal, mely szerint nincs új a nap alatt. Mintha a történelem mégiscsak ismételni akarná önmagát, megbosszulva, hogy nem akarjuk tanítómesterünknek elfogadni. Volt-e „elsõ”, volt-e „utolsó elõtti” pillanat, amikor a késõbb lehetetlennek bizonyult lehetségesnek látszott? – kérdeztük. Volt-e elsõ, volt-e utolsó elõtti pillanat, amikor a korábban lehetetlennek tûnõ borzalom elõször mutatta meg igazi arcát, amely akkor már nem csupán lehetséges, de létezõ is volt? S most – kedves barátaim – a „hányadik” pillanatot éljük? Kellõen komolyan vesszük a bennünket fenyegetõ veszélyt, felké-

Hazánk

szültünk az elhárítására, hiszünk a létezésében, s hisszük azt is, hogy elég erõsek vagyunk, hogy – ellentétben a Demokrata Néppárt egykori politikusaival – sikerrel szálljunk szembe a diktatúra martalócaival? Hogyan is kezdõdött annak idején, kedves barátaim? Mézes-mázas szavakkal, ígéretekkel. „A kommunista párt krumplit oszt, hazahozza a hadifoglyokat – mert ugye õ az egyetlen, külföldön is hitelesnek tekintett demokratikus párt –, földet oszt, a kisemberek érdekében fellép az árdrágítókkal, feketézõkkel szemben, védi a kisemberek magántulajdonát. Nem, nem akar proletárdiktatúrát, idegen elnyomást, sõt a legnemzetibb, az igazi nemzeti erõ! Demokráciát akar, de nem ám amolyan álságosat, formálisat, talmit, de igazit; népi demokráciát! Amit persze ki kell küzdeni a nép ellenségeivel, a fasisztákkal, a reakcióval szemben. S ebben a küzdelemben persze zéró tolerancia van” – mondták volna, ha a Nagy Fletó nem legjobb tanítványuk, hanem bölcs vezérük és tanítójuk lehetett volna. Akkor csak így, kissé körülményesen fejezték ki magukat: „Nincs demokrácia a demokrácia ellenségei számára.” S persze, hogy ki a demokrata, s ki a demokrácia ellensége, ki fasiszta – azt õk mondták meg. „A köztársaságnak védekeznie kell!” – mondták már akkor is – megalkották hát a köztársaság és a demokratikus államrend büntetõjogi védelmérõl szóló törvényt, amely gumiparagrafusai révén kiváló eszközzé vált a legelsõ koncepciós perekhez, melyekben igaz hazafiakat és demokratákat akasztottak fel. A „fasiszta veszélyre” hivatkozva. Igaz ugyan, hogy a nácik külsõ erõhatalom támogatása nélkül soha Magyarországon hatalomra nem jutottak volna, mert soha ehhez elegendõ támogatottságuk nem volt, s nem lett volna; igaz ugyan, hogy az õket támogató erõhatalom porban feküdt, s a hazaáruló nyilas vezérkart likvidálták. „De a fasizmus él, az ellenség nem alszik!” – hirdették. S hogy ki volt megalkuvó szociáldemokrata, ki reakciós, azt – többek között – megmondhatta az a több ezer volt nyilas párttag is, akit hamarjában befogadtak a szintén belsõ támogatottság – s tagság –

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

12

2007. október

nélküli kommunista pártba. S a demokrataság egyik döntõ kritériuma persze az volt, hogy a demokratáknak el kellett határolódniuk a soraikba férkõzött „fasisztáktól”, „fasisztabérencektõl” és „reakciósoktól”, s ki kellett zárni a soraik közül. Így lehetett a Kisgazdapárt 1945ös 57 százaléknyi szavazatát 1947-re sok kis polgári párt között felosztani, akikkel szemben aztán hamar a végjátékoz lehetett elvezetni az „oszd meg és uralkodj” jegyében zajló partit. Persze azért – biztos, ami biztos – a kékcédulás módszerrel igazítani kellett egy kicsit az eredményen, mert ilyen rövid idõ alatt „kilencmillió fasisztából” képtelenség volt – ugye – igazi demokratákat faragni. Pedig faragni faragták õket, ahol érték, Rajk belügyminiszter pribékjei, Révai elvtárs bértollnokai – aki pedig nem hajlott a szóra, azt elvitették az oroszokkal, mint Kovács Bélát, egyszerûen eltették láb alól, mint Lakos Józsefet, a szentesi rendõrkapitányt, emigrációba szorították, mint Nagy Ferencet, Sulyok Dezsõt, Barankovics Istvánt, vagy „csak” belsõ emigrációba, mint Bálint Sándort. Mindehhez természetesen kellett az állami szervezetrendszer (mindenekelõtt a rendõrség) pártirányítás alá vonása, kellett a kulturális élet és a sajtó feletti ellenõrzés megszervezése, kellett a történelmi egyházak letaposása, kellett a polgári világ intézményi és gazdasági hátterének felszámolása. Blistázás, azaz az államigazgatás megfélemlítése és polgári szakértelmiségtõl való megtisztítása; a különbözõ hecckampányok azon értelmiségiek ellen, akik nem voltak hajlandók behódolni; kellett a nemzeti tõke szétverése, a középosztály („kulákok”, kisiparosok, kiskereskedõk) kifosztása, a falu ellehetetlenítése, tradicionális polgári városaink életterének szétverése, az öntudatos, szervezkedni képes, demokratikus meggyõzõdésû munkásság proletarizálása. S kellett hozzá az ország katonai megszállása, a nyugati hatalmak kegyetlen önzése, az ország háborús jóvátétel címén történt kirablása, s kellettek hozzá azok az ostoba vagy jellemtelen emberek is, akik öntudatlan vagy megvásárolt, megzsarolt ügynökökként dolgoztak a kommunisták céljainak megvalósulásáért a demokratikus pártok soraiban. S mindennek végeredményeként ránk köszöntött az úgynevezett szabadság s az úgynevezett igazságosság úgynevezett rendje, a népi demokrácia,

mely – úgymond – valódivá tette addig csak „formálisan” létezett szabadságjogainkat. Ahogy Sztalin elvtárs elméletében az állam, úgy a valóságban szabadságjogaink is úgy haltak el, hogy közben szüntelenül erõsödtek. A szólásszabadság nem korlátozódott arra, hogy bármikor bármirõl tervszerûtlenül elmondjuk a véleményünket, hanem egyenesen állampolgári kötelezettségünkké erõsödött, hogy kórusban éltessük Rákosit, gyalázzuk Rajkot vagy a „láncos kutyát”, Titót. Gyülekezési jogunk is magasabb szintre emelkedett a tervszerûség és hatékonyság jegyében: megmondták, hogy mely napon kinek hol kell gyülekezni – kinek Recsken, kinek a Sztalin szoborhoz közel. Egyesülési jogunk gyakorlásáról is gondoskodtak: a szociáldemokratáknak létrehozták a Magyar Dolgozók Pártját, hogy ne érezzék magukat egyedül, a többieknek meg a Hazafias Népfrontot; a fiataloknak a DISZ-t, majd a mi idõnkben a KISZ-t, a gyerekeknek az Úttörõ Szövetséget, és így tovább, és így tovább… A párhuzamok, a hasonlóságok a hatvan évvel ezelõtti és a mai kor között, a különbségek ellenére, kétségtelenül léteznek. Mind a hasonlóságok, párhuzamok, mind a különbségek számottevõek és számon tartandók. Kétségtelen: Rákosi és „Kádár apró dögei” valóságos és szellemi örököseinek célja hatvan éve ugyanaz: uralmuk alá hajtani, szolgájukká tenni a magyar népet. Akkor a nemzetköziség, ma a nemzetek-felettiség jegyében. Hatalmukért, s a belõle eredeztethetõ jólétért – hatvan éve – bármilyen áldozatot képesek a hatalmuk alatt élõkkel meghozatni. Nem lehetnek illúzióink: a maiak ma is megtennék velünk ugyanúgy, ugyanazt, amit elõdeinkkel az õ elõdeik. Megnyitnák nekünk újra Recsket, elvitatnák szabadságjogainkat – ha tehetnék. „De, hát teszik!” – mondhatnák Önök. Igen, megverethetik az embereket, közéjük lövethetnek – de már „csak” gumilövedékkel. S azon rendõri vezetõket, akik a piszkos munkát elvégezték, meg lehetett dicsérni, ki lehetett tüntetni. A mai hatalombitorlók elõdeikhez hasonlóan tudják, hogy uralmuk nem összeegyeztethetõ a valódi demokráciával, s azt is, hogy a demokratikus intézmények, az államszervezet igazi fenntartója a középosztály. A kommunistákból liberális kapitalistákká lett szocialisták elsõ számú ellensége ezért hatvan

éve a polgár ember: a kis- és középbirtokos paraszt, a kis- és közepes vállalkozó, az autonóm értelmiségi, a felfelé tekintõ és felfelé törekvõ munkásember. S ma már titkos ellenség maga az állam is, mely normális mûködésekor éppen a polgárnak, s a polgárrá lenni törekvõ kisembernek, a közösségnek nyújt védelmet az idegen hódítók, a belsõ hatalombitorlók, a gazdasági erõfölényükkel visszaélõk kizsákmányolási, elnyomási kísérleteivel szemben. Ki kell mondjuk: békeidõben elképzelhetetlen módon a szétesés és lassú felszámolódás fenyegeti a magyar államot. „Rohad az államgépben valami”, mert haramiák és bitorlók ülnek az állam vezetõ székeiben. Azoknak az utódai, egyenes ági politikai leszármazottai és örökösei, akik elõször csináltak szörnyállamot Szent István mûvébõl, s akik ráuszították az államot a saját népükre. Miután az állami erõszak segedelmével kifosztották saját népüket, most már éppen magát az államot fosztogatják. Miközben azért még az állami adóhatóság kezeivel továbbra is kotorásznak a zsebünkben, azonközben egyre csak azt szajkózzák: az állam rossz tulajdonos, az állami tulajdont magánkézbe kell adni. Valójában azonban az esetek egy részében csak idegen államok tulajdonában álló cégeknek játsszák át azt, amit nem tudnak saját maguknak közvetlenül ellopni. De nem csak az állam vagyonát, az irdatlan méretû eladósodáson keresztül az állam jövõbeni jövedelmeit is idegen kézre játszszák. Elsorvasztják, leépítik a szociális ellátórendszert, a közoktatást, szétzüllesztik a felsõoktatást, kivéreztetik a kultúrát, az egyházakat. Szántszándékkal csõdbe juttatják a kórházainkat, hogy aztán azokat is bagóért idegenek kezére játszhassák. A mi adóinkból fenntartott rendõrség nem képes megvédeni vagyonunkat a rablóktól, testi épségünket az erõszakoskodóktól, sõt imitt-amott már nehéz megkülönböztetni azoktól, akiktõl bennünket kellene védenie. A diplomácia gyakorlatilag a kormány szennyesének tisztára mosására fordítja immáron szimbolikusra csappant erejét. Az elsorvasztott élelmiszerbiztonsági és környezetvédelmi hatóságok tehetetlensége mellett idegen eredetû szemét és méreg halmozódik földjeinken, vizeinkben, ételünkben. Az országdarabolásokkal elszakított nemzetrészeket a magyar kormány gyakorlatilag

Hazánk

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

2007. október

Folytatás a 14. oldalon

13

Folytatás a 13. oldalról

megtagadja, magára hagyja, a határainkon belül élõ kétmilliónyi leszakadt szegényt egy újabb milliónyival szaporítja. Nem úgy viszont a nemzet biológiai túlélését jelentõ jövõ generációkat! A családtámogatási rendszer szegénypolitikává silányításával fölgyorsítja a népességfogyást, s akik mégis csak megszületnek, azokat elõmenetelükben gátolják vagy külföldre tanácsolják. A vidék, a falu népességmegtartó erejét megcsapolják, hogy néhány évtized múltán az ország úgy fog majd festeni, mint a tatárjárás, vagy a török háborúk okozta pusztásodás után. Jöhetnek hát az új telepesek, az új bevándorlók, az új honfoglalók! Néhány éve, a Millennium esztendejében még minden másként látszott. Egy gazdaságilag gyarapodó, lélekben is új erõre kapó, tekintélyében erõsödõ, múltjára büszkén visszatekintõ, jövendõjében bízó nemzet várta a reményekkel teli Európai Uniós csatlakozást, mint az Európa újraegyesítése útján megtett olyan lépést, mely egyúttal közelebb visz a nemzet határok felett történõ újraegyesítéséhez is. Ma lerongyolódva, a teljes kifosztottság küszöbén, többszörösen megalázva, reményeinket vesztve riadtan kutatjuk a jövõt: vajon nem kerültünk-e visszavonatatlanul egy újabb történelmi leszakadás lejtõjére? Minden mirajtunk múlik, kedves barátaim! Rajtunk, egyes embereken. S a közösség is rajtunk, embereken múlik, kezdve a családunktól, a városunkon, falunkon, az országon át a nemzetig - sõt azon is túl Európáig, s az emberiség közös jövõjéig. Csak rajtunk áll, hogy mit õrzünk meg, s mirõl mondunk le a gyerekeink jussából. Ugyanakkor csak magunkra számíthatunk. A mi bajunk, a mi nyomorunk, csak nekünk fáj, sõt még az is lehet, hogy másoknak üzleti lehetõség. Ha nekünk nem fáj, ha nekünk mindegy, hogy erõtlenedünk, pusztulunk, fogyunk – másnak ugyan miért fájna? Ha mi nem védjük meg az érdekeinket a lakóhelyünkön, a munkahelyünkön, a hivatalok packázásaival szemben, ha nem állunk ki az értékeinkért nap, mint nap, ha nem állunk oda a másik ember mellé annak bajában, akkor ugyan hogyan lehetnénk elég erõsek a nagypolitika porondján? Az utolsó utáni percekben vagyunk. Nincs választási lehetõségünk: ez az ország a miénk, magyar embereké, polgároké. Hát – Isten segítségével – vegyük birtokba! (Szerkesztett, rövidített változat.)

A vagyontörvény hatályba lépése ellen tiltakozik a KDNP A KDNP tiltakozik a vagyontörvény hatályba lépése ellen, és azt szeretné, ha a Nemzeti Földalap kikerülne a törvény hatálya alól. A vagyontörvény alapján ugyanis hetek alatt el lehet kótyavetyélni, és dobra lehet verni a termõföld-vagyont – jelentette ki Medgyasszay László, a KDNP országgyûlési képviselõje. Szerinte nem szabad eladni a Nemzeti Földalapban lévõ állami földvagyont, hanem tartósan meg kell tartani, például úgy, hogy az állam tartós bérletbe adja azt. Medgyasszay László kifejtette: a Nemzeti Földalap helyébe a „földügy nemzetstratégiai céljainak végrehajtására, és a közérdekû földkészlet-gazdálkodás biztosítására egy új, országos, a kormánytól független szervezetet kell létrehozni, melynek mûködését az Állami Számvevõszék ellenõrizné”.

A képviselõ szerint fontos, hogy a közvélemény lássa, a földkérdés nemzetstratégiai kérdés, a termõföld népességmegtartó erõ. A KDNP szerint az államnak ki kell zárnia a földviszonyokból a „globális agrártõke spekulatív földtulajdon-szerzését”, valamint a birtokszervezetben fel kell számolni a nagybirtok túlsúlyát. Biztosítani kell, hogy a föld az ott élõk, és az abból élõk birtokába kerüljön – tette hozzá Medgyasszay László. Az ellenzéki képviselõ szerint ezeket a célokat úgy lehet elérni, ha a mezõgazdaságban bevezetik a „mezõgazdasági üzemszabályozást”. Közölte azt is, meg kell határozni a birtokminimumot, és a birtokmaximumot is, és azt, hogy egy magánszemély csak egy üzem fenntartásban lehessen érdekelt. Forrás: KDNP webszerkesztõség, MTI

A tolvaj kiált pandúrért! Gyurcsány Ferenc 7 pontja, tipikusan az az eset, amikor tolvaj kiált pandúrért. A KDNP felháborítónak tartja, hogy ezzel a javaslat-csomaggal Gyurcsány Ferenc azt a látszatot kívánja kelteni, hogy „azért kellenek a szigorúbb törvények, mert mindenki korrupt, tolvaj, EU-pénzt lenyúló”. Ezt Zuschlag Jánosról, volt MSZP-s képviselõrõl, a párt volt megyei elnökérõl lehet elmondani, aki jelenleg elõzetes letartóztatásban van. A KDNP szóvivõje emlékeztetett arra is, hogy a Zuschlag-ügy idején Gyurcsány Ferenc volt a sportminiszter, ezért felelõsséget kell vállalnia a minisztériumában történtekért. Nesze semmi fogd meg jól az a javaslat is, amelyben a miniszterelnök úgy látja, a civil szervezeteket meg kell védeni a pártpolitika befolyásától, mert „a civilség szellemét megöli a pártokkal való pénzügyi-, személyi összefonódás”. Halász Zsuzsa szerint komoly alkotmányossági aggályokat is felvet, ahogy Gyurcsány Ferenc el kívánja dönteni, hogy egy szervezet civil vagy sem.

Csak a részvétel, vagy a taps is kötelezõ? Számozott meghívót kapnak az APEH munkatársai arra az elõadásra, amelyen Gyurcsány Ferenc is felszólal. A miniszterelnök beszédében várhatóan a feketegazdaság kifehérítésérõl, a kötelezõ közteherviselérõl szónokol mad. Az elrendelt részvételnél erkölcsi szempontból sokkalta aggályosabb, hogy az az ember: aki puszta nyerészkedésbõl kft.-jén keresztül újíttatta fel luxusvilláját, aki adószám nélkül mûködtette cégét, aki kétszeres hasznot húzva az általa privatizált ingatlanokat visszabéreltette az állammal, nincs erkölcsi alapja arra, hogy az adófizetési morálról prédikáljon –

Hazánk

mondta Soltész Miklós, a KDNP országgyûlési képviselõje sajtótájékoztatóján. A KDNP szerint alkotmányossági aggályokat vet fel, hogy az APEH-dolgozókat kötelezõen kirendelték az értekezletre, mivel a köztisztviselõk jogállásáról szóló törvény kimondja, hogy munkájukat a köztisztviselõk pártpolitikától semlegesen végzik – mondta Soltész, majd hozzátette: az APEH dolgozóinak kiosztott számozott meghívók lehetõséget biztosítanak arra, hogy ellenõrizzék, megjelentek-e a miniszterelnök beszédén. Forrás: mno

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

14

2007. október

Gondolatok a Szent Koronáról Gyurcsánynak önkényuralmi jelkép, nekünk szent ereklye

A magyar Szent Korona egyik legfontosabb nemzeti ereklyénk, a magyar államiság jelképe. Kevés nemzet adózik akkora tisztelettel, és tulajdonít ekkora jelentõséget valamely ereklyéjének, mint a magyarság a Szent Koronának. A hozzá kapcsolódó Szent Korona-tan a magyar alkotmányosság alapja volt a történelem folyamán egészen az 1949-es alkotmányig. Végigkísérte a magyar történelmet az államalapítástól napjainkig. Hagyományaink szerint 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján az államalapító király, I. István Székesfehérvárott a Mennybe emelt Szûz Mária templomában országát a Szent Korona képében Szûz Máriának ajánlotta fel. Célja egy, az Ég és Föld között létrejött szerzõdés létrehozása volt, amely a Kárpát-medencét Szûz Mária országává tette úgy, hogy ezen a földi hatalmak se változtathassanak. A Szentkorona tan szerint ezzel elindította azt a folyamatot, amelynek során egy egyszerû magyar koronázási ékszerbõl az államiság jelképe lett, a világon egyedülálló módon. A Szent Korona teste az egész Kárpát-medence, vagyis Magyarország és a társországok: Erdély, Horvátország, Dalmácia, és Szlavónia. Késõbb a történelmi változások következményeként a II. világháború után ugyan megszûnt a magyar királyság mint államforma, de a Szent Korona tisztelete, rangja és méltósága mind a mai napig semmit sem vesztett eszmei fényébõl és tartalmából. A magyar nép számára a Szent Korona Szent István államalapító királyunk öröksége marad mindaddig, míg magyar ember él a Kárpát-medencében. A fa a szél kihívásaira gyökereivel válaszol. Jövõ nincs múlt nélkül. Nekünk, magyaroknak a múlt erõt ad! Valódi jövõnk csak akkor lehet, ha megbecsüljük múltunkat, elfogadjuk, hogy a múlt és a jövõ között a jelen feszíti az összekötõ hidat. „A politikai divatok jönnek és eltûnnek. Eltûnik maga a korszellem is, mely sugallja õket. Nálunk Magyarországon azonban a korszellem mögött, s attól túlkiáltva, de meg nem fojtva él egy másik szellem is, mely nem függ a korszellemtõl! Ez a magyarság régi, nemes és

keresztény szelleme.(…) Ez a szellem adta meg az európai Magyarország erkölcsi erejét s életlehetõségét a mûvelt népek között.” Különösen ma, amikor az egész világ válságban van: morális válságban, a szellem szavára süketen. Megdõlt az õsi értékrend, elsilányult a cél. Nem érdekes többé a „honnan”, és a „hova” is bizonytalan. A pillanatnyi gazdasági érdekek döntenek világszerte. Ideje szembenéznünk a keserû igazsággal, hogy a rendszerváltoztatás során kivívott szabadság nem szült nekünk rendet. Egyre bizonyosabbá válik bennünk a felismerés, hogy rend híján a szabadság jótéteményei élvezhetetlenek, sõt önnön karikatúrájukká silányulhatnak. Hiába válthatunk szabadon ma már több, mint húsz tv-csatorna között, barangolhatunk egyre többen az internet útvesztõiben, ha ebbõl idegen kultúrák hordalékaként fejtetõre állított „értékek” zuhannak ránk. Ha gyermekeink lelkében az Egri csillagok, vagy Jókai regényhõseinek helyébe igazi hõsként az a gyilkos lép, aki gyorsan és mosolyogva öl. És ráadásul ma talán még sokkal igazabb, amit a múlt század végén már egy magyar gondolkodó észrevett: „Egy merész hazugság, százszor ismételve, felér az igazsággal és elszorít mindenki számára könnyen hozzáférhetõ, napvilágos tényeket”. (Asbóth János) Azt a csõdtömeget, amit a XX. század során különbözõ politikai rendsze-

rek felhalmoztak, nekünk, nemcsak fiatalként, de apaként, nagyapaként is hordoznunk kell a vállunkon. Ha elfelejtjük Szent István ezeréves tanítását, nagyszüleink, szüleink értékeit, hasad a valóság: – a törvényrõl leválik az erkölcs, – az emberrõl leválik a személy, – a dolgok leválnak önmaguk lényegérõl, – jelentéktelen dolgok fontossá válnak számunkra, mert elvesztettük a viszonyítási pontot. Amikor az Isten perifériára kerül, maga az ember kerül perifériára. Mi, magyarok nem adjuk meg, nem adhatjuk meg magukat. Nekünk minden hagyományt, amit örökségül kaptunk, meg kell tartanunk, fel kell mutatnunk. Tõlünk függ, milyen irányban halad nemzetünk sorsa: elsorvasztja-e az embert a puszta önösség, vagy méltósággal rátalálunk feladatainkra. Hiszem, hogy mindannyiunknak megvan a saját küldetése: becsületesen, felelõsséggel végezni munkáját, ápolni nemzeti örökségünket saját családi körében. A jó ügy csak akkor bukik, el, ha már egy ember sincs, aki képviselje. Amíg egy igaz ember van Ninivében, addig a gonosz hatalom nem alhat nyugodtan. A Szent Korona elõtt állva mi, ma élõ magyarok hisszük a Himnusznak azt a sorát: „megbûnhõdte már e nép a multat s jövendõt”. Ahogy az 1400-as évekbõl ránk maradt Szent Korona engesztelése címû könyvben olvashatjuk: Úgy születik a magyar ember a Szent Korona jegyében, mint más halandó az ég csillagképei alá. Koronánk kijelöli helyünket a teremtésben, dolgunkat a világban. Boldogaszszony országához tartozva a végtelen tisztaságról és igazságszeretetrõl kell õsi örökségként tanúságot tennünk. Kérjük hát a magyarok Istenét, jövõt formáló népének küldjön Szent István-i jellemû, tudású és elkötelezettségû államférfiakat, adjon zavartalan, alkotó munkásnapokat, a Szent Korona üzenetét megértõ és átélõ igaz magyarokat. Részlet Nógrádi László – a KDNP országgyûlési képviselõje, Lenti polgármestere – Pórszombaton, a Szent Korona fogadásán elmondott beszédébõl.

Hazánk

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

2007. október

15

Veszélyben a nemzeti kockázatközösség A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) szerint a kormány ígérete ellenére fel fogja bontani a nemzeti kockázatközösséget és a biztosítási csomagot, aminek eredményeképpen bizonyos ellátásokért fizetni kell az egészségügy új rendszerében – jelentette ki Nagy Kálmán, a KDNP szakpolitikusa a Civil Jogász Bizottság elnökével, Morvai Krisztinával közösen tartott sajtótájékoztatón. A kormányoldal hiába mondja, hogy az új rendszerben is ugyanúgy jár majd az ellátás, mint most, biztos vagyok benne, hogy nem fog járni, mert ezt egyszerûen nem tudják kivitelezni – jelentette ki Nagy Kálmán. El kell mondanunk az embereknek, hogy ma Magyarországon parlamenti eszközökkel nem tudjuk megakadályozni az egészségügyi ellátórendszer lerombolását és az emberek életének további pusztítását – fogalmazott Nagy Kálmán. A politikus

aláhúzta a mára kialakult helyzetért egyértelmûen a kormányfõ a felelõs, mivel a miniszterelnök több ízben nyilvánosan kijelentette, az egészségbiztosítás új szerkezetét õ találta ki. Nagy Kálmán hangsúlyozta, a kialakult helyzetben a megoldás csak az lehet, ha felhívják a társadalom figyelmét arra, hogy védekezzen. Mint mondta, ne reménykedjenek a biztosítók, amelyek belépnek ebbe a rendszerbe, és pénzt akarnak kivenni onnan úgy, hogy ezzel az emberek elveszítik a gyógyuláshoz való jogukat. Ellen fogunk állni. Morvai Krisztina, a Civil Jogász Bizottság társelnöke közölte: a jövõben fellépnek a gazdasági-szociális-kulturális jogokért, és így az egészségügyi ellátáshoz való jogért is. Ennek érdekében országos civil mozgalmat szerveznek – tette hozzá. Forrás: KDNP webszerkesztõség, MTI

Számokba öntött hazugságok Megkezdõdött az Állami Számvevõszék által súlyos kritikával illetett 2006-os esztendõ zárszámadásának parlamenti vitája. Hargitai János, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka kifejtette: a 2006-os költségvetés – számokba öntve – a hazugság költségvetése volt. Példa nélküli, hogy ötször kellett módosítani a finanszírozási tervet, hogy valamilyen módon kezelni lehessen az államháztartási hiányt. A 2006-os év egyértelmûen bebizonyította azt, hogy az Országgyûlés költségvetési jogát miként lehet abszolút értelemben kisemmizni, alkotmányellenes helyzetet teremteni. A magyar Alkotmány azt mondja, hogy parlament az Országgyûlés joga – és ezt hívjuk költségvetési jognak – az ország pénzügyi mérlegének elfogadása, a költségvetés elfogadása és a zárszámadás elfogadása. A kereszténydemokrata politikus szomorúnak tartaná, ha alkotmányos megoldásnak tekintenénk azt, ami a 2006. évben történt. Nyilvánvalóan egyetlen kormány sincs abban a helyzetben, hogy úgy tervezzen meg költségvetési folyamatokat, hogy azokban minden tized százalék pontos legyen. De hogy úgy tervezzenek meg költ-

ségvetési folyamatokat, hogy az államháztartás hiánya megszorító intézkedések segítségével is 40 százalékkal térjen el a tervezettõl, ez minden szempontból példátlan – mondta Hargitai János. Emlékeztette a kormánypártokat, hogy 2005 végén, az ország helyzetének ismeretében adócsökkentéseket ígértek, s hazugságaikat törvényben szentesítették. Majd a választások megnyerését követõen megalkották a Gyurcsány-csomagot. Ha a kormány tartotta volna az Európai Unió által elvárt ütemet, és az eredetileg esedékes idõpontban benyújtotta volna a konvergencia-programot, akkor már a választások elõtt leleplezõdik. Hargitai János hangsúlyozta: az MSZP–SZDSZ kormányzását jellemzõ, minden észérvet sutba dobó költségvetési tervezés gyakorlata tovább nem folytatható. Az Országgyûlésnek elõször vissza kell szereznie a kormány által elbitorolt költségvetési jogát. A képviselõ szerint Alkotmányba kellene foglalni az állampolgárok, a magyar vállalkozások jogát a pénzügyi biztonsághoz, mert félõ, hogy e nélkül bármikor újra elszabadulhat a fiskális szélhámosság – mondta Hargitai János végezetül.

Hazánk

Nyilatkozat a benesi dekrétumokról A KDNP megdöbbenéssel fogadta a szlovák törvényhozás szeptember 20-ai nyilatkozatát, amellyel kiállt a Benesdekrétumok mellett. A dekrétumok ugyanis a kollektív bûnösség elvét ültették át a gyakorlatba, a mai napig be nem gyógyult sebeket ütve a csehszlovákiai magyarok százezreinek lelkén, egyszersmind súlyos joghátrányokat okoztak több millió csehszlovákiai magyar és német nemzetiségû állampolgárnak. A KDNP értetlenül áll a tény elõtt, hogy a szlovák nemzetgyûlés egy Szlovákiában mûködõ, a Szlovák Köztársasághoz minden tekintetben lojális magyar párt által megfogalmazott megbékélési nyilatkozatra ilyen, az Európai Unió alapelveivel szemben álló, durva hangvételû határozattal reagál. A KDNP továbbra is a nemzeti megbékélést kívánja, és reméli, a szlovák politika mielõbb visszatalál az európai útra. A párt úgy ítéli meg, hogy a kormánynak jelentéstételre haza kell rendelnie Pozsonyból nagykövetét, és minden nemzetközi szervezetben fel kell emelnie szavát a kisebbségi jogok védelmében, a kollektív bûnösség mindenféle megnyilvánulása ellen. A KDNP elnöksége

Hazánk

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

Kiadja: Magyar Kereszténydemokrata Szövetség Felelõs kiadó: Harrach Péter A lap kiadását támogatja a Kereszténydemokrata Néppárt és a Barankovics István Alapítvány Szerkeszti a szerkesztõbizottság. A szerkesztõbizottság elnöke: Dobi Ágnes Telefon: 06-30/523-02-56 Elõkészítés: Nagy Ferenc Ubipressz Bt., Brém-N Nyomda: Onix Nyomda Kft. 4030 Debrecen Rigó u. 35-39. ISSN 1788-7690

KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÉLET

16

2007. október