HAVAS HENRIK KEDVES SANYI, FERI ÉS A TÖBBIEK

HAVAS HENRIK

KEDVES SANYI, FERI ÉS A TÖBBIEK

KIADÁS ÉVE: 2009

ELŐSZÓ Ezt se hittem volna! Mármint azt, hogy az egészen eredeti ötletemből végül könyv lesz. Az eredeti ötlet amúgy egyáltalán nem volt eredeti, merthogy belehajszoltak egy internetes kalandba. Az elmúlt egy-másfél évben rengetegen kerestek meg azzal, hogy valamilyen módon kapcsolódjam be az internetes bizniszbe. Alkalmazottként, befektetőként, háttéremberként, így vagy úgy. 2007 szeptemberében, amikor eljöttem a TV2-től... Eljöttem? Szóval, amikor kirúgtak, lévén időmilliomos, meglehetősen nagy összegért naponta blogoltam az Indexnek. Természetesen elgondolkodtam azon, ha ennyi pénzt megérek nekik, akkor tényleg lehet valami az internetben. Aztán nekivágtam. Az eredeti ötlet az volt – derüljön már ki végre -, hogy csinálok egy virtuális könyvkiadót. Jönnek, jönnek a kéziratok, ezeket feltesszük a világhálóra, előbb-utóbb valódi tehetségekre akadunk, a rengeteg látogató rengeteg pénzt hoz... Aztán kiderült, hogy ahogy én nem szeretek monitorról olvasni, úgy mások sem. A véletlen úgy hozta, hogy az egyik internetes portáltól interjút kértek tőlem, méghozzá videón. Eljött az irodámba egy operatőr meg egy szerkesztő, feltettek egy kérdést, én válaszoltam, ez volt az első videoblogom. Sikere volt. A videoblognak mint műfajnak az én esetemben megvannak az előzményei. Valamikor a kilencvenes évek elején Kazal János, az azóta elhunyt szerkesztő ötlete volt, hogy készüljön a Magyar Rádióban egy olyan műsor, amelyben néhány ember „csak úgy” beszélget. Volt ugyan néhány beugró, de gyorsan kialakult a csapat gerince. Verebes István, Betlen János, Horvát János és jómagam. Kazal ötlete rendkívül egyszerű volt: beszélgessünk arról, ami aktuális. Mi pedig beszélgettünk. Politikáról, magánügyeinkről, olvasmányainkról, szóval mindenről. Ráadásul gátlástalanul. Emlékszem, Vágó István egy ilyen műsor felvétele után azt mondta, hogy ő kiszáll, merthogy gyáva. Ezzel mélységesen egyetértettem. A rádióműsor valahogy elhalt, mi pedig kisebb-nagyobb szünetekkel színházakban folytattuk, a produkció a Merlinben múlt ki. Emlékeim szerint Verebes és Betlen valamin összeveszett. 1999-ben aztán meghívtak a Heti hetesbe, és ott ragadtam. Verebessel ugyanazt csináltuk, amit előtte, azaz híreket kommentáltunk, persze már nem annyira gátlástalanul. Abba most nem érdemes belemenni, hogy miért szálltam ki néhányszor a Heti hetesből és végül miért nem mentem vissza. A lényeg az, hogy az RTL-től 2004-ben átigazoltam a TV2-höz, és bár a szerződésem lehetővé tette volna, vendégszereplőként felbukkanjak a műsorban, ezt az RTL vezetői nem igényelték. Ami a legújabb fejleményeket illeti, lemondtam a virtuális könyvkiadásról és egy újabb (igazából amerikai) ötlet alapján üzemeltetjük a www.havashenrik.hu videoblogportált, amely egyedülálló a magyar internetes piacon. Rajtam kívül is eredeti és izgalmas személyek blogolnak itt Nagy Ferótól Schmidt Máriáig. És akkor most erről a könyvről, amely tizenvalahanyadik a sorban. (Nem gyűjtöm a könyveimet, néhányra már nem is emlékszem. Egy ideig az anyám gyűjtögette, de aztán elkezdtem írni a prostituáltakról meg a pornóiparról, azóta nem

adok neki. Azért figyelnek rám néhányan, hogy csak egyet mondjak: György Péter.) Az utolsó előtti könyvem, a Méhkirálynő (Kelemen Anna történetei) nagyon sok példányban kelt el, és rengeteg pénzt hozott. Molnár Anikóval már nem volt szerencsénk, jött a gazdasági válság, körbetartozás a könyvpiacon. Azt vettem észre, hogy én ugyan kifizettem a nyomdaszámlákat, de nekem valahogy senki nem akar fizetni időben. Aztán november elején elkezdtek szállingózni a pénzek, és megint kedvem lett könyvet kiadni. A szegedi Csillagbörtönben sorra készítettem interjúkat azokkal a sorozatgyilkosokkal, az úgynevezett tényleges életfogytosokkal, akik – ahogy ők mondják – már csak lábbal előre mennek majd kifelé. Egészen kivételes anyag jött össze, de esélyem sem volt rá, hogy az a könyv karácsony előtt legalább egy-két héttel a boltokba kerüljön. Azt eddig is tudtam, hogy a havashenrik.hu-nak néhány hónap alatt kialakult egy néző-hallgató tábora, de néhány ismerősöm biztatása kellett ahhoz, hogy ily módon közreadjam a nagyon is hevenyészett, abszolút spontán szövegeket. Abban sem voltam biztos, hogy az élőbeszédet gesztusok, szünetek nélkül érdemes, illetve lehetséges áttenni írásba. Mielőtt bárki szóvá tenné, előre szólok, hogy itt-ott főleg az élőbeszéd esetlegessége miatt igazítottam a szövegen és kihagytam az unalmas, rossz, tehát érdektelen blogokat is. Tartottam maga a kronológiához, különben az egyes kommentárok nem volnának érthetőek. Sokat gondolkodtam azon, hogy mit kezdjek a trágár szavakkal, kurva nehéz volt eldönteni, maradjanak-e. A többségük végül is maradt. Néhány napja a Blikk azzal a szöveggel jelent meg a címlapján, hogy „Havas lealázta Bochkorékat”. Másnap egy tévéműsorban elmondtam, hogy eszem ágában sincs lealázni bárkit is. Kizárólag azokról mondok véleményt, akik vállalják a nyilvánosságot, akik a bulvárlapokban és az úgynevezett celebműsorokban bukkannak fel, akik kényszeresen teregetik ki a legintimebb dolgaikat. Na és persze azokra is figyelek, akik a közélet professzionális szereplői, tehát politikusok, érdekvédők vagy éppen újságírók. Számomra áthághatatlan szabály az, hogy nem foglalkozom senkinek a magánéletével, az anyagi helyzetével, a szexuális identitásával, azaz az intim szférájával, hacsak nem ő maga hozakodik azzal elő. Az említett interjúban megkérdezte a riporter, nekem hogyan esne, ha valaki hasonló stílusban foglalkozna velem a videoblogjában. Tudomásul venném – válaszoltam. A következő kérdés az volt, vajon vállaltam-e olyan dolgokat, amelyeket jogosan kérhetnének rajtam számon. Természetesen – mondtam -, ilyen volt például a Buzera című műsor, amelyet elég sok pénzért csináltam, miközben tudtam, hogy egy szörnyűségben veszek részt. Végezetül: Ez a könyv nem jött volna létre kollégáim (nem mindig lelkes és önkéntes) munkája nélkül. És külön köszönet Kovalik Mártának a fáradságos szerkesztői munkáért. (Harminc éve ő szabadított a rádióhallgatók nyakára, ez volt a büntetése.) Havas Henrik

SZEGÉNY MUKLI GYULA 2009. 03. 05. Erdélyi Mónika és Mukli Gyula szakítása nemcsak a forint árfolyamát, a kínai népet és a világsajtót rendítette meg, de magát Havas Henriket is. Családjában heteken át beszédtéma volt a szörnyű tragédia. Családi botrány volt Erdélyi Mónika és Mukli Gyula szakításából. A lányom lánya, azaz az én unokám, a négyéves Zsófi imádja lapozgatni az újságokat. Valami gond van ezzel a generációval, mert a nagyanyja panaszkodott, hogy ez a kislány regisztráltatta magát az egyik internetes oldalon. Egyszerűen beírta: Zsófi, apa, anya. Néhány hete, egy vasárnap reggel korán ébredtünk Kisorosziban. Időtöltésképpen Zsófi megint lapozgatta az újságokat. Együtt olvastuk el egy bulvárcikk címét: „Mukli Gyula elhagyta Mónikát”. Aztán az mondta Zsófi: „Játsszunk valamit. Kitaláltam, hogy mit játszunk. Azt játsszuk ma, hogy szomorú leszel. Ha anya, apa felébred és megkérdezik, hogy miért van rossz kedved, akkor mit mondasz? Azt, hogy a Mukli Gyula elhagyta Mónikát.” És aznap ahány ember megfordult nálunk, mindegyiknek elmondta: „Jaj, tetszik tudni, hogy mi történt? Mukli Gyula elhagyta Erdélyi Mónikát.” És sírdogált is hozzá! Úgyhogy a végén az apja meg az anyja majdnem meg akart verni engem. Azt mondták, ha holnap bemegy az óvodába a gyerek – egyébként angol óvodába jár -, s megkérdezi Petertől és a barátjától, Jeremytől, tudják-e, hogy Mukli Gyula elhagyta Erdélyi Mónikát, össze fog dőlni az angol óvoda. Így jártunk Mukli Gyulával. Azóta is emlegeti Zsófi. Néha megkérdi: „Nagypapa, és hogy van Mukli Gyula?”

HAVAS HENRIK FÉL 2009. 03. 11. A gazdasági válság természetesen csak azért viseli meg ennyire Magyarországot, mert az illetékesek elfelejtettek Havas Henrikhez fordulni a megoldásért. Van-e azonban kiút ezek után? Hol volt 36 fok meleg szilveszterkor? Aggódik-e Havas Henrik embertársaiért? Megannyi kínzó kérdés, amelyekre most válaszokat kapunk. Az igazság az, és erről a klubrádiós műsoromban is beszélgettem már Kéri Lászlóval, hogy valóban nem volt szerencsés Kuncze Gábor megjegyzése, miszerint ismer olyanokat, akik sírnak, és akiknek szívesen adna ciántablettát, bár tudja, ez nem megoldás. Ugyanakkor az is tény, hogy Magyarországon sokan nem érzik még igazán a gazdasági válságot, és azt hiszem, Oroszországban is akadnak ilyenek jó néhányan. Minden újság hozta – még a bulvárlapok is -, hogy hány orosz milliárdos vesztette el a vagyonának ennyi vagy annyi százalékát. Azt hiszem, Csányi Sándor is roppant szomorú, de páran azért cserélnének vele. Nem személyeskedem, de rajta kívül van még pár százezer ember, aki nem boldog attól, ami történik. Leértékelődnek a megtakarításaik, csökkennek részvényeik hozamai satöbbi. Tehát elég randa dolog volna, ha én most előadnám, hogy mennyire szomorú vagyok. És mégis, szomorú vagyok: mások miatt. Magamat nem igazán kell féltenem, hála a jó istennek, meg a mamámat ~~~ sem, ám nagyon sokaknak van félnivalójuk. Rosszul állna nekem, ha sírnék. S ezért értem meg Kunczét, hogy kifakadt, mert azok is zokognak, akiknek semmi okuk sincs rá. A napokban a televízióban a pécsi polgármesterjelölt azt mondta, hogy tényleg felesleges volt a völgyhíd, legalább annyira, mint annak idején a stadionok beléptető rendszere. Azt gondolom, hogy akik jól jártak azokkal a beszerzésekkel, most nem sírnak. Én sem sírhatok igazán, hiszen 36 fokban ünnepeltem a szilvesztert valahol a világban. Ennyit erről. Komolyra fordítva a szót: most lesz a GDP-nél 2,5, maximum 4-4,5 százalékos csökkenés, de mi ez ahhoz képest, hogy ‘90-’91-ben 20-21 százalékkal csökkent? Az óriási különbség az, hogy noha nem mondanám, a rendszerváltáskor tudtuk, ez vérveszteséggel jár, megszűnik egy csomó dolog, amit megszoktunk – a munkahely biztonsága, a nyugdíj satöbbi -, valahogy a légkör mégis jobb volt. Úgy voltunk mindezzel, majd elmúlik, és jobb lesz. A probléma most a hangulatban is van: mindenki rosszkedvű, iszonytató gondok lesznek az átlag családokban. Ahol mondjuk mindkét kenyérkeresőt el fogják bocsájtani, miközben fizetni kell mondjuk a megugró hiteltörlesztéseket. Ezért félek jobban, mint húsz évvel ezelőtt. Megoldás? Szerintem azt senki nem ismeri. Egyetlen dologban reménykedhetünk: európai uniós tagok vagyunk a csehekkel, a románokkal, a szlovákokkal, a lengyelekkel együtt, és a politika nem engedheti meg, hogy a periféria leszakadjon. Mert magukkal ránthatják először Ausztriát, aztán Németországot – az összes olyan partnert, amely eddig nagyon jól élt ebből a régióból. Abban bízom, hogy ők nem akarnak velünk bukni.

GESZTESI KÁROLY LAKÓPARK 2009. 03. 12. Havas Henrik szokatlan empátiával és gyöngédséggel emlékezik meg egykori műsorvezető-társa férjéről. Nem szívesen lennénk Gesztesi Károly helyében, de Gábor Zsazsával sem cserélnénk. Azt mindenesetre megtudjuk, hogyan szorítja kordába a lángoló érzelmeket egy telekkönyvi kivonat. Mama beszélt. Azt mondta, nem volt jó ötlet a fiától, hogy a két asszony karnyújtási távolságra él egymástól. Károly ugyanis nyilván anyagi megfontolásból új családjának azon a telken épített házat, amelyen egy másik épületben lakik a korábbi felesége a gyerekeikkel. Nyilvánvaló, hogy Karcsi birtokán mindegyik háznak másmás színűnek kell lennie, mert feltételezem, előbb-utóbb Claudia helyére lép valaki. Nem tudom, milyen beépítési lehetőségek vannak még a Gesztesi-portán, de lehetséges, hogy sorházat kéne felhúznia. És el tudom képzelni Gesztesi nénit – akinek ez úton is csókolom a kezét -, amint végiglátogatja az unokákat: „Beugróm a B/2-be. Itt van Peti meg Josephin. Óóó, a C/4-ből kirohan négy gyerek. Na, ezek vajon kik lehetnek?” Drága mama, Gesztesi mama! Itt nem érzelmekről van szó, hanem építési lehetőségekről. Itt nem az érzelmek döntenek, hanem a földmérő. Egyébként a jóisten áldja meg azt a földmérőt, nehogy már négyszögöleken múljon Gesztesi boldogsága! Azon gondolkodom, mi lett volna, ha Gábor Zsazsa mamája annak idején a lánya hetedik házassági évfordulóján azt mondja: „Kislányom, ne hozd már ezt a herceget is ide. Ez egy lakótelep. Az összes férjed itt él, és a gyerekek mind ide járnak ebédelni. Ez nem étkezde, Zsazsa.” És Zsazsa csak építette volna a házakat, feltehetőleg Beverly Hillsben vagy Malibu környékén.

SZÓLÍTHATLAK MAMÁNAK? 2009. 03. 13. Állítólag előfordul a magyar sztárvilágban, hogy fiatal férfiak idősebb nők segítségével próbálnak megkapaszkodni a celebritások listáján. Mi nem hisszük el, de mások mást állítanak. Havas Henriknek természetesen erről is van véleménye, nevek említése nélkül. Sem Mary Zsuzsit, sem Kiszel Tündét nem nevezi meg. Dehogy. Molnár Anikóról írok könyvet. A munkacíme: A herceg, a sztár, és aki az anyját kereste. Ebből kiderül majd annak számára, aki májusban elolvassa a könyvet (reméljük, elkapkodják), hogy itt Albert monacói hercegről van szó. A sztár valódi nevét nem árulom el, akivel nagy hercehurca után Anikó összeköltözött, és aki egy gyönyörű kabrióval lepte meg. Aztán Anikó életében megjelent egy ismeretlen, aki az anyát kereste benne. Van olyan fiú, aki a nőben az anyját keresi nap mint nap. Elképzelem, hogy Mary Zsuzsi 40 évvel fiatalabb fiúja reggel felkel, megkapja a kis müzlijét, majd azt kérdi: „Büfiztetés nincs?” Nem tudom, mi a fiú keresztneve – legyen mondjuk Zsombor. És akkor azt mondja Zsuzsi: „Gyere, Zsombika, anya vállára”, és megbüfizteti. Más. Mondjuk Kiszel Tündi Gerencsér Tomival lemegy kutyát sétáltatni. El tudom képzelni, hogy ez egy nagyon meghitt dolog. Gond csak akkor lesz, amikor Tündinek egyre jobban hajlik a kora. Emlékezetkiesés. Nem tudja már, hogy Tomit kell-e sétáltatni vagy a kutyát. Hogy a kutya marad-e fent és Tomit viszi le egy nyakörvvel. Tehát minden férfi az anyját keresi. Nekem egyébként nem kell az anyámat keresnem, mert ő megtalál engem. „Nem láttalak egy hete, drága fiam!” – ezt szokta mondani. Majd megkérdezi. „Mikor voltál apádnál utoljára a temetőben?” Na most ilyen anyát ne keressen senki, amilyen az enyém. A legrosszabb az, ha elmegy társasutazásra, elmeséli a gyerekkoromat, és azt, hogy engem hogyan büfiztetett. El tudom képzelni, hogy milyen lehet ott mindennap meghallgatni a kis Henrik gyerekkori történeteit. Szóval tessék anyát keresni, de ne Óbudán a Havas nénit, mert ott kutya kemény sorsa lesz ám a kis Zsombinak! Tessék menni Tünci mamához meg Mary Zsuzsi nénihez! Aki Molnár Anikóban az anyját kereste, nem azt a dögös szexsztárt, azt az ölelni való szőke, vad nőt látta meg, hanem azt, aki főz rá... Azt látta meg, akinek már az első este odavágja a gatyáját: „Mosd ki!” Ahogy egy igazi fiú az anyjával bánik. Például amikor kinyitja a fridzsider ajtaját, majd bevágja, és azt üvölti: „Kóla nincs?”

KAPOCS ZSÓKA GYŰRŰJE 2009. 03. 15. Nincs is szebb annál, mint amikor nem tudunk elhagyni valakit, mert ott az ujján a baromi drága gyűrű, amit vettünk neki. A karját mégsem vághatjuk le, tehát maradunk, hiába múlt el a lángolás. Egyszer majdcsak elalszik olyan mélyen, hogy némi szappan segítségével leszedjük róla. Több fórumon lehetett hallani, hogy az álompáros a szakítás szélére került, és Zsóka egyedül ment Egyiptomba. És hogy ebből egy szó sem igaz, mert kettesben utaztak el. Viszont a Blikk azt írja, na, hogy folytatódik... Nem zörög a haraszt. Az történt, hogy Zsóka és Iván valóban szakítottak. Iván szedte a sátorfáját. Magyarán kirúgták. Hogy s mint, azt nem tudjuk, mindenesetre elsomfordált. És itt jött az a pont, amikor én megrendültem. Mert majdnem egy produkció dőlt be ezen. Ugyanis szakításukat nem verték nagydobra, és előállt az a kínos helyzet, hogy Iván és Zsóka együtt játszott a Bonnie és Clyde című darabban. Ha kitudódott volna, hogy a szépség és Iván már nem egy pár, a közönség hogyan tudta volna hitelesnek elfogadni ezt a szerelmi történetet? Aztán rájöttek, hogy egy ötéves kapcsolatot nem lehet csak úgy, egyszerűen megszüntetni, és nem lehet kidobni azt a gyűrűt, amelyet Zsóka visel az ujján. Elgondolkodtam, hogy 1972-ben ugyan mennyiért vettem a feleségemnek gyűrűt. Szerintem már rég letelt annak szavatossága. Úgyhogy lehet, hogy hazamegyek, és azt mondom Havasnénak: „Bocs, szedem a sátorfámat. Az együtt töltött harmincvalahány év valamit nyom a latban, de azért a szar gyűrűért, amit annak idején, a rohadt Kádár-rendszerben rá tudtam költeni, engem már nem köt hozzád!” Bezzeg Zsóka gyűrűje, lehet, hogy még tíz évig is kitart. Örök kapocs.

BOKROS LAJOS AZT ÜZENTE 2009. 03. 16. Valójában nem üzent semmit, illetve most Havas Henrik üzen neki. Meglepő talán, de Havas Henrik tiszteli Bokros Lajost. Legalábbis úgy tűnik. Hm. Érdekes jelenség. Érdekesebb, mint az ufók... Azt gondolom, Bokros Lajos jó név. Pontosabban: jó névvé vált. A Bokros-csomagról ma már legnagyobb ellenségei is elismerik, hogy ‘95-ben államcsődtől mentette meg az országot. Hozzá kell tennem, hogy ma szó sincs államcsődről. Csődről először ‘82-’83-ban volt szó, amikor az arabok elvitték a pénzt a Nemzeti Bankból, és ‘95-ben, amikor szintúgy üres volt a kincstár. Most több mint húszmilliárd dollár a Nemzeti Bank tartaléka. Ehhez jön az Európai Unió és a Világbank által biztosított pénz. Bokros annak idején valóban megmentette az országot. Jó, tévedett – ezt egyébként megmondtam neki, haragszik is rám -, minek kellett elmennie az egyetemistákhoz és győzködni őket arról, hogy örüljetek, drága fiúk és lányok, ezek után tandíjat kell fizetnetek. Meg ott volt az is, hogy fizetni kell a fogpótlásért, és egy csomó kommunikációs hiba, de Bokros szerintem alapvetően az az ember, aki valóban kiválóan kezeli a válságot. Személy szerint roppantul kedvelem őt, és bánt, hogy haragszik rám. Nem mintha ennek köze volna a kérdéshez. Csak úgy megjegyzem, hogy kicsit szubjektív a fazon. Ez jelképes jelölés. Azt jelenti, hogy egy komoly közgazdász, aki politikusként is kipróbálta magát, fantáziát lát a Magyar Demokrata Fórumban. Ennek üzenetjellege van. Azt üzeni Bokros Lajos, hogy ő hisz az MDF-ben. Nekem erről nehéz beszélnem, mert köztudott, hogy MDF-hívő vagyok. Ezt még 1992-ben, a Magyar Televízióban jelentettem ki, és időről időre a szememre is vetik. Tehát én Bokros Lajossal egy húron pendülök. Én is drukkolok a Magyar Demokrata Fórumnak. Tudom, hogy ezt nem lenne szabad mondanom, de már annyiszor elmondtam, miért ne ismételném meg. Az MDF-ben azt a fantáziát látom, hogy ne kelljen másra szavazni.

DE MIÉRT PONT MOLNÁR ANIKÓ? 2009. 03. 17. Nemcsak az olvasók jelentős tömege tette fel ezt a kérdést, hanem Havas Henrik egész családja. Egyesével. Külön-külön. Egyre fenyegetőbb hangsúllyal. Havas Henrik most válaszol a kérdésre, és mellesleg tényleges életfogytiglanra ítél valakit. Azt nem állítanám, az anyám, a lányom, a feleségem, és hát még jó, hogy a három lányunokám nem pofázik mindenbe bele, mert még az kéne, az ötéves Zsófi is közölje, Molnár Anikót nem kérjük. Mindegy, Kelemen Annától is már teljesen ki voltak borulva, mert ugye minden bulvárlap azzal foglalkozott, hogy most akkor lefeküdtem-e vele vagy nem. És akkor most kezdődik minden újra. Amikor valahogy kiderült – pedig próbáltam otthon titkolni -, hogy Molnár Anikó-könyv készül, természetesen megőrültek a nők a családban. A nők nem tudják őt elviselni. Én felvetettem, hogy nagyon szívesen írnék könyvet Pálinkás Józsefről, a Magyar Tudományos Akadémia elnökéről, de nem volna rá közönség. Azt is felvetettem, hogy talán Csehák Judit lenne az a nő, aki igazán felvillanyozná a férfiakat. Hozzá kell tennem, a rendszerváltás időszakában fantasztikusan nézett ki. De hát akármennyire is tisztelem, becsülöm, és viccet sem csinálnék belőle, azért felette sem múltak el nyomtalanul az évek. Azt hiszem, rengetegen hallották a Klubrádióban beszélgetésünket Heller Ágnessel. De amikor Radnai Péter, a Playboy főszerkesztője kérdezte, kivel készítenék szívesen interjút, és azt feleltem, Hellerrel, azt mondta, hogy ne. Ami nem szép dolog egyébként. Végül Lévai Katalin került szóba, a Párnakönyv hősnője, ám igazából őt sem fogadták el. Hát maradt Molnár Anikó. Az anyám szerint van becsületes polgári foglalkozásom, elmehetnék ügyvédnek, ügyésznek, bírónak. „Egy jogvégzett ember a fiam” – mondogatja. Most meg azt: „Miért nem ítélsz halálra valakit, ahelyett, hogy Molnár Anikókról írsz?” Meglehet, anyám életének legszebb pillanata az lenne, amikor kimondanám, hogy a köztársaság nevében tényleges életfogytiglan. Apám meg azt mondaná: ez az én fiam. A feleségem az egykori ipari tanulóba szerelmes, akit annak idején megismert. Azt mondja, olyan tündéri voltam. Ugyanis a gépjármű-villamossági műszerész ipari tanuló mindig azzal kezdi a pályáját, hogy kiégett égőket próbál kiszedni, amelyek mindig eltörnek, és elvágják az ember ujját. A feleségem könnyes szemmel emlékszik vissza arra, hogy minden ujjam be volt kötve, és olaj volt a körmöm alatt. Azt mondja, ő abba a fiúba volt szerelmes, abba a hatvankilós, hosszú barna hajúba, és nem ebbe a..., s nem mondja meg, milyen vagyok, csak a szemén látom, hogy már nem olyan. A lányom csak annyit tud mondani: fertő, apa, ez fertő. Van azonban egy apró probléma. Hogy ebből a fertőből van, kislányom, az a terepjáró, amivel most jársz. Csak úgy megemlítem.

A MÁRCIUSI IFJAK 11 PONTJA 2009. 03. 18. Hová tűnt a 12. pont a néhány évvel ezelőtti Fidesz-nagygyűlésről? És a „Gyurcsány, takarodj!” varázsigét kiabáló az idei zászlófelvonásról? Egyáltalán: mit keres itt az, hogy „Hajrá, Balmazújváros!”? Drukkoltam, hogy el ne mondják a 12 pontot. Néhány évvel ezelőtt a Fidesz Astoriánál tartott nagygyűlését néztük a televízióban, azt hiszem, a Hír TV közvetítette. Ölemben ült Zsófi unokám, aki akkortájt tanult beszélni. Hallottuk, amikor a 12 pontot felkonferálták. És a 12-ből 11 lett. Ugyanis a 11. után nem volt 12. Azt kérdeztem a családomtól, hogy hol van az Unió. A 12. pont közismerten az Uniót követeli. Na de kivel, mivel? Hát Erdéllyel! És akkor ott, az Astoriánál a 12-ből 11 lett. A cenzor nyilván attól tartott, hogy fölösleges indulatokat szabadít fel, és ezek külpolitikai bonyodalmakat okoznak, ezért egyszerűen levágta a 12. pontot. Zsófi kapott minden új szón, és egész nap azt hajtogatta, hogy unió, unió, uunió... Halál ideges lett az egész család, hogy mi lesz, ha másnap, amikor bemegy a bölcsődébe, és büszkén fogja mondogatni az új szót, hogy unió. Mondtam neki: „Zsófika, a bölcsődében nem uniózunk, mert akkor soviniszta-revizionista hírbe hozod a családot. Nincs Unió. Mert ha az Astoriánál nem volt Unió, a bölcsödében sincs.” Mellesleg az idei március 15-e azért volt érdekes, mert a hírműsorban kiemelten foglalkoztak azzal a szemüveges fiatalemberrel, aki a zászlófelvonás alatt azt kiabálta, „Gyurcsány, takarodj!” Mint tudjuk – vitatható okból és módon – egy másik fiúval együtt „előállították” a Gyorskocsi utcába. De szabad-e ünnepi pillanatokban kiáltozni? A Parlament előtt, a Kossuth téren a nemzeti lobogót vonják fel a jelen levő állami tisztségviselők előtt. Ilyenkor semmit nem kéne üvöltenünk. Sem azt, hogy „nőt akarok!”, sem azt, hogy „munkát, kenyeret!”, sem azt, hogy „hajrá, Balmazújváros!”, sem azt, hogy „Gyurcsány, takarodj!”; ez alatt a rövid idő alatt nem illik pofázni, mert az áhítat egy-két perce kellene, hogy legyen. Arra lennék kíváncsi, hogy amikor ez a szemüveges fiatalember ott áll majd a templomban az esküvőjén, és az áhítat pillanataiban a pap felteszi azt a bizonyos kérdést, amire igennel lehet válaszolni, akkor valaki egy óriásit fingana. Mit szólna ez a fiú? Ugyanis az áhítat pillanataiban gyalázkodni, üvölteni, fingani bunkóság. BUN-KÓ-SÁG!

SZTÁR LENNE-E A HAVAS CSECSEMŐ? 2009. 03. 20. Havas Henrik nem tervezi, hogy kis méretű hasonmás kiadásban is terrorizálja a celebvilágot. De amennyiben mégis születne még egy gyermeke, engedné-e, hogy a tévében szerepeljen? Tudna-e ezen gyermek beszélni kéthetesen? Ha most születne gyerekem, mivel idén vagyok 60 éves, elég érdekes volna, s azt hiszem, feleségem azonnali hatállyal kirúgna, és el kellene somfordálnom a háztól. De hát ez nyilván hipotetikus felvetés, mert azt tudom, hogy a feleségemtől már nem születhetne gyermekem, sajnos. Mástól meg nem akarok. Hogy kérnék-e pénzt, ha bemutatnám a médiában, azt nem tudom. Az a gyanúm, hogy nem kérnék. Azért nem, mert az a gyerek nem biztos, hogy szeretne szerepelni. Azon az állásponton vagyok, hogy egyetlen gyereket sem lehet tárgyként kezelni. Ha valamikor eljön az a pillanat, hogy szeretnének szerepelni, mint például a lányunokáim, az más. Velük én már előfordultam tévéműsorban, fotóztak minket magazinban, de mindegyik elég nagy már, hogy ilyesmiről önállóan döntsön. Őszintén szólva élvezik, hogy megörökítik őket és majd egyszer elővehetik ezeket a képeket. Ami viszont a csecsemőt illeti, szó nincs arról, hogy ő beleegyezne a sztárolásba. Zsófival, a legkisebbik unokámmal – lehetett vagy hároméves -, elhívtak minket egy tévéműsorba. Megkérdeztem, van-e kedve velem jönni, azt felelte, hogy igen. Eleinte jól érezte magát. Nézegette a kamerákat, a díszleteket, beszélgetett ezzelazzal. Ám amikor már le kellett volna ülni a nagypapa ölébe, azt mondta, hogy ő most hazamegy. Emlékszem, Hernádi Judit próbálta visszatartani, még énekelt is neki. De Zsófika azt mondta, „hazamegyek”. S hazamentünk. Na, ha most születne gyermekem, és mondjuk lenne két- vagy háromhetes, nem lehetne megkérdezni tőle, hogy uncika-muncika, van kedved esetleg fotózkodni. Még véletlenül azt mondaná, hogy nincs. Hát az én gyerekem miért ne tudna beszélni kéthetesen? Hú, most bajba kerültem. Mert ha azt mondaná, hogy „igen, apa, én feltétlenül szeretnék szerepelni”, meg lennék lőve. De hát ha az én gyerekemről van szó, akkor minden előfordulhat.

HAVAS HENRIK NEM KUKKOLÓ 2009. 03. 23. Még Havas Henriknek is kínos a TV2 új műsora, a Miszter és Miszisz. Nincs az a pénz, amiért részt venne benne, pedig az a pénz biztos elég sok lenne. De vajon mi verte ki nála a biztosítékot, mi lehet annyira borzalmas ebben a tréfás vetélkedőben? Mindjárt megtudjuk. Nehéz helyzetben vagyok valójában, mert ugye a mondás szerint „van az a pénz”. Tehát, hogy van akkora összeg, amiért ezt meg azt megtenném. A szakmánkban általában ezzel szokták kezdeni producerek, gyártásvezetők, hogy ez az a pénz, amiért ezt meg azt várjuk tőled. Van, aki azt mondja, hogy ezért a pénzért megteszem, más azt, hogy több pénzért, megint más, hogy semmi pénzért. Aztán rendszerint kiderül, hogy mégis van akkora összeg, amennyiért az ember megteszi. Belenéztem ebbe a műsorba, elsősorban Claudia miatt. Kíváncsi voltam, mit hoz ki belőle. Nem tudok rá válaszolni, ugyanis néhány perc múlva kikapcsoltam a tévét, mert kínos volt. Vannak kukkolók. Én nem tartozom közéjük. Nem szeretem, ha mások kitárulkoznak előttem, ha a jelenlétemben simogatja egymást két szerelmes. Vagy ha üvöltözik egymással férj és feleség. És kifejezetten zavar, ha macsó módon szexuális kalandokról mesélnek. Ugye azzal kezdtem, hogy van az a pénz. Úgy látszik, van, amiért ezt a műsort néhányan elvállalták. A magam részéről azt tudom mondani, hogy nincs az a pénz, amiért elvállaltam volna. Nálunk ez nem szokás. Például a feleségem soha, semmilyen helyzetben nem engedte magát a nyilvánosság számára fényképezni. Egyetlen kérésnek sem engedett, pedig rengetegen megkeresték, hogy beszéljen a házasságunkról, esetleges problémáinkról vagy örömeinkről. A magánéletemmel a nyilvánosság előtt soha nem foglalkoztam Hatodik éve nem adok interjút bulvárlapnak. Merthogy nincs az a pénz.

NEM HENRIK, CSAK FÉLIG HAVAS, DE LEGALÁBB FIÚ 2009. 03. 24. Havas Henrik negyedik unokája fiú lett. Nem mintha a nagypapának bármi baja lenne a lányokkal. Az unokák mind szépek és okosak, ami természetesen az ő érdeme. Mondhatnánk: idill, de mit keres itt Deutsch-Für Tamás?! Hát végre megszületett! Relatíve pici, ahhoz képest, hogy a családunkban 3 kiló 50 deka körül születnek a gyerekek. Ő csak 3 kiló, 20 deka és 55 centi. De a lényeg az, hogy fütyije van, három lány után ő a negyedik unokám, és végre: fiú. Ez azért nagy öröm. Nem mintha a lányokkal valami bajom lenne, de már ideje volt egy fiúnak. Egyébként az tévedés, hogy nem viszi tovább a nevemet, mert legnagyobb meglepetésemre a vejem közölte, Peti megkapja a Havas nevet is. Még a Mokkánál Orbán Viktor volt a vendégem. Előzőleg jöttem meg egy hosszabb külföldi nyaralásról. Valami Deutsch-Für Tamásról folyt a szó. Gondoltam, Szűzanyám, ki az a Deutsch-Für Tamás? Miután Orbán elment, akkor derült ki számomra, hogy ez a Deutsch. De mitől lett Für? Hát attól, hogy felvette az apósa nevét. A dolog lényege az, hogy nálunk a fiú az Peti, és az lesz a teljes neve, hogy Major-Havas Péter. Így esett az, hogy Peti nem Henrik, csak félig Havas, de legalább fiú!

TALÁLD MÁR FEL MAGAD, FERI! 2009. 03. 27. Havas Henrik most elmeséli, hogyan mondatta le egyetlen sms-sel Gyurcsány Ferencet. Semmi okunk kételkedni ebben, hiszen Havas Henrik hat napig dolgozott Kádár János egykori szobájában, viszont Orbán Viktorral és Gyurcsány Ferenccel ellentétben neki van rendes, polgári foglalkozása. Két hete az egyik vezető szocialista politikusnak, akit nem neveznék még csak jó ismerősnek sem – ha találkozunk, akkor beszélgetünk -, küldtem egy sms-t: „Nem kellene ennek véget vetni? Nagyon unom már! Talán egy konstruktív bizalmatlansági indítvány volna a megoldás. Neeem?” És nem ez történt? Nem állítom, hogy ez az illető berúgta az ajtót és azt mondta: „Te, Feri, képzeld el, Havas Henrik küldött egy sms-t, hogy ebből elég.” De nem viccelek, tényleg küldtem egy ilyen sms-t, mert egyszerűen elegem volt. És úgy örülök, hogy Gyurcsánynak is elege lett. Csak azt nem tudom, hogyan mondta el otthon. És hogy mit fog most csinálni. Jó, pártelnök lesz. A Jókai utcában van a pártszékház. Egyébként azelőtt a Budapest Média Intézet abban az épületben működött, ahol most a szocialisták. Lehet, hogy Gyurcsány megkapta az én szobámat? Egyébként, amikor én államtitkár voltam, mint egy hat napig, a parlamentben Kádár elvtárs szobáját kaptam meg. S emlékszem, hogy hat nap után is mennyire fájó volt kilépni a Parlament kapuján, ahová előtte tizenvalahány évig országgyűlési tudósítóként léptem be. És arra gondoltam, ahogy mintegy másfél évtizedig nem tisztelegtek nekem a kormányőrök, ezután sem fognak. Igen, mit fog csinálni Gyurcsány, ezen nagyon komolyan gondolkodom. Mert nekem például számtalan lehetőségem volt. Elmehettem volna ügyvédnek, kommunikációs tanácsadónak, taníthatok is. Van becsületes szakmám, gépjárművillamossági műszerészként megállnám a helyem. Jó néhány évvel ezelőtt, amikor még Orbán Viktor volt a miniszterelnök, egy magazinban nyilatkozott Anikó asszony. Elmondta, hogy nem olyan egyszerű miniszterelnök feleségeként és anyaként is helyt állni. Mert ugye a gyerekek látják, hogy a papa körül mekkora a mozgás. Elég nehéz őket felvilágosítani, hogy ez milyen helyzet. És akkor Anikó asszony azt mondta nekik: igen, a többi gyerek papája mérnök, közgazdász, asztalos, mozdonyvezető, a ti papátok meg miniszterelnök, de reménykedjünk abban, hogy lesz még a papának rendes, polgári foglalkozása is. Nem tudom, Gyurcsány Ferencnek lesz-e. Szorítok neki, hogy találja már fel magát. Találd fel magad, Feri! Egyébként hoppá, parkett-táncosnak még mindig elmehet.

EGY IGAZI PROLETÁR 2009. 03. 29. De szép is volt, amikor Torgyán József szántott, Thürmer Gyula pedig lyukas cipőben adott interjút Havas Henriknek... Oh. Azóta már nincsenek igazi proletárok és igazi parasztok. Talán csak elvétve..., hébe-hóba. Vajon ki tudósított az utolsó MSZMPkongresszusról? Én tudósítottam az utolsó (régi) MSZMP-kongresszusról. Éppenséggel a Kongresszusi Központban tartották, ott mondták ki, hogy megszűnik a párt, de jogutóddal. A jogutód a szocialista MSZP lett, örökölte a vagyont is. Marxot Thürmerék örökölték. Lehet, hogy most ez Thürmer Gyulának nem esik jól: én benne látom az igazi proletárt. Nagyon komolyan mondom. Mert Németh Miklós ugye amerikai ösztöndíjjal, na, na... És Thürmer az, akinek a televízió-stúdióban lyukas volt a cipője. Még a zoknija színére is emlékszem. Én csak gyerekkoromban láttam ilyet. Néhány osztálytársam szegény gyerek volt, ők jártak lyukas cipőben. Nem tudtam igazán koncentrálni a pártelnök elvtársra, úrra, mert egyszerűen megbűvölt. Azon tűnődtem, hogy most ez a lyuk Thürmer cipőtalpán valódi, vagy a píárosok fúrták oda. Egy ellenpélda: Medgyessy Péter a kampánya során elment egy nyugdíjasotthonba olyan öltönyben, amelynek az árából egy évig fenn lehetett volna tartani az intézményt. Milyen dolog ez? Lehet, hogy Thürmer direkt koptatta azt a cipőt, hogy a proletáriátus igazán magáénak érezze őt? Hogy az a lyuk a Váci utat és a Vörös Csepelt idézte? Beugrott egy másik kép, a Népszabadság munkatársának díjnyertes fotója. Torgyán József szántott rajta. Alpakka öltönyben fogta az eke szarvát, nyakában az istráng, előtte két ló, és szántott. Ilyen volt Thürmer talpán a lyuk és Józsi bácsi kezében az ekeszarv.

LUXUSAUTÓ AZ ÚJ LAKÁSHOZ 2009. 04. 03. Havas Henrik szerint Kedves Ferinek minimum Tiszaújvárost kellett volna kárpótlásul megvennie Debreczeni Zitának az együtt töltött hónapokért. Bódi Sylvi meg majd Miskolcot kéri. Semmi sem szent ennek a Havas Henriknek, még Kedves Feri sem, pedig milyen rendes ember. Valóban szakított Zitával a milliárdos. Luxusautót és új lakáshoz tisztes összeget kapott tőle Debreczeni Zita – írja az újság. Ezzel a Kedves Ferivel már találkoztam egyszer élőben, és éppen olyan, mint a képen. Nem túlzás, Feri ilyen. Namármost az a kérdés, Debreczeni Zita rendesen ki lett-e elégítve búcsúzásképpen. Szerintem nem! Nem tudom, hogy én Feri helyében nem lakóparkot adtam volna-e neki, mert az, hogy Zita kibírt vele hónapokat, vagy ne adj, isten, évet is, nem semmi. Akkor nem is lakóparkban kéne gondolkodnia. Ferit elnézve, talán Tiszaújvárost kellett volna megvennie, mert Zitának minimum ennyi járt volna. És ugye a luxusautó. Mi az, hogy autó? Flotta! Mondjuk a Wallist is meg kellett volna kapnia. Hát Feri milliárdos, nem? Úgy gondolom, Tiszaújváros és a Wallis teljes gépjárműállománya, minimum ennyi kellene ahhoz, hogy Zita jókedvűen búcsúzzon. Az újság azt írja, lehet, hogy Feri visszatér Bódi Sylvihez. Sylvi majd Miskolcot kéri, és az Opel-gyárat. Vagy Miskolcot az Avas lakóteleppel együtt, bár a távfűtési díjak ott nem csekélyek. Feri, Kedves Feri, azért ezt gondold meg, értékarányos csereüzletet kell kötni, mert különben csúnya a dolog vége.

HAVAS HENRIK NEM HISZ A SZEMÉNEK 2009. 04. 05. Hajdú Péter esetleg odafigyelne Havas Henrik vagy Vitray Tamás kritikájára, ám Kárász Róbert véleménye konkrétan nem érdekli. Mintha azért látna a pályán. De mi Havas Henrik véleménye a TV2-ről? Fürdött-e Dundika a kardfogú tigrissel? Énekele reggelenként Havasék ablaka alatt egy csapat fáklyás paraszt? (Nem.) Valamelyik nagy politikusunk azt mondta, hogy a sas nem kapkod legyek után. Hajdú Péter ne veszítse el a mértéket. Ahhoz, hogy róla Vitray Tamással nyilatkozzunk, egy új életműre volna szükség. Ami Kárász Robit illeti, a minap nagyon megrázó élményem volt. Megnéztem a Mokkát. Nem kellett volna. Ugyanis az történt, hogy Dundika egy kádban ült, és három nagy ponty kevert vele a vízben. Mondtam a feleségemnek, nézzünk oda, ez most a Mokka? Ebben voltam én benne? Dundika három ponttyal, plusz Kárász Róbert? Átkapcsoltam a közszolgálati televízióra, ott meg a szokásos arcokat láttam. Időnként már keverem Lendvai Ildikót Horn Gáborral, s az is lehet, hogy Horn Gábort láttam Lendvai Ildikónak sminkelve. Visszakapcsoltam, ezt sem kellett volna. Kárász Robi kiskanállal, bébiétellel etetett hölgyeket, merthogy állítólag ez egy új fogyókúrás módszer. És azt kérdezi valaki, hogy Kárász Robi mire képes? Meg kell mondanom, a 10! című akármit nem láttam, de ezek után el tudom képzelni, hogy van abban ponty, bébiétel, kiskanál és benne Kárász Róbert.

AGGÓDOM ÉRTED, LAJOS! 2009. 04. 06. Havas Henrik aggódik Kósa Lajos egészségéért, mert a debreceni polgármester nyers humorának egykori céltáblája, Lendvai „Botox” Ildikó, valamint Szekeres „Hajbeültetett” Imre hamarosan az MSZP éléről fogja osztani neki az észt. Szegény, szegény Kósa Lajos, lehet, hogy erre rámegy... Annak idején sikerült Kóka Jánost közel taszítanom a szakadékhoz, amikor a Playboyba csináltam vele interjút. Kértem, szeretném egy mozgalmas napját végigkísérni, és felhívott, hogy megy Paksra. Mondom, jó, legalább tudunk beszélgetni az 6-os úton. Nem, feleli, helikopterrel megyünk. Az újpesti rakparton dekkolt a helikopter. Kicsit megijedtem, amikor közölte, hogy ő fogja vezetni. Na, azért ezt mégse... Ott ült egy tapasztalt másodpilóta, úgyhogy elindultunk. Tegeződtünk, mert kiderült, hogy egy helikopter fedélzetén mindenki tegezi a másikat. Ugyanis ha zuhanna a gép, elég furcsa lenne azt mondani: „Ég önnel!” Mégiscsak más a „na, szia”, vagy az „ennyi volt”... Út közben olyan kérdéseket tettem fel, hogy például mennyibe került az órája. Kiderült, hogy rohadt sokba, de feleannyiba, mint az én Rolexem. De már ettől felidegesítette magát a Fidesz, különösen Mátrai Márta, aki idegösszeomlást kapott a huszonvalahány öltönytől is. Nem azért, de nekem ingből négyszer annyi van! És ebbe az interjúba kicsit bele is bukott Kóka János... Kóka után Kósa Lajos következett. Olyan böszmeséget engedett meg magának szocialista politikusokkal kapcsolatban, hogy őt például igazán csak az az egy érdekli, mikor esett át botoxkezelésen Lendvai Ildikó. Ezt követően bocsánatot kellett kérnie. Most arra gondolok, hogy ha Kósa Lajos szembetalálja magát a jobboldali sajtó által Lendvai „Botox” Ildikónak nevezett pártelnökkel, valamint annak helyettesével, a Bécsben hajbeültetésen átesett Szekeres Imrével, akkor komolyan aggódom az egészségéért. Mert az ismert, hogy a humora nyers és bárdolatlan. Nem is tudom, modora van-e neki egyáltalán, de hogy a Parlamentben mindennap szembe kell néznie Lendvai „Botox” Ildikóval és Szekeres „Hajbeültetett” Imrével, az azért sok! Lehet, Kósa Lajos rámegy erre. És akkor az az egy kérdésem maradt csak, hogy ki fizeti vissza Debrecen irgalmatlan nagy adósságát.

GYURCSÁNY LESZ A NAPI ÁSZ FŐSZERKESZTŐJE 2009. 04. 07. Havas Henrik mint pályaválasztási tanácsadó mutatkozik be, és elhelyezi Gyurcsány Ferencet néhány bulvárlap főszerkesztői székében. Mellesleg megvilágítja a Nagy Összeesküvést, minek keretében Bajnai Gordon a miniszterelnöki székbe kerül. Gyurcsány Ferenc engem meglepett. Voltam nemrég Ácsott, ahonnan felmenőim származnak anyai ágon. Egy ünnepi önkormányzati ülésen vettem részt, ahol maga Bajnai Gordon adta át a város kulcsát, merthogy Ács város lett. Mély benyomást tett rám. Lesütötte a szemét, nem gesztikulált, tizenöt-húsz korrekt mondatot mondott magyarul, nyelvhelyességi hiba nélkül. Akkor odafordultam a feleségemhez, és azt mondtam: „Nézd meg ezt az embert, ő lesz Magyarország miniszterelnöke.” A vagyonom felét tettem volna rá. Ezek után mi történt? Jött tizennyolc név, és Bajnai Gordon sehol. Akkor azt mondtam Kéri Lászlónak – akivel a Klubrádióban műsort vezetek -, hogy itt valami nem stimmel. Megjósoltam, hogy Bajnai lesz a miniszterelnök, de róla nincs szó. Lehet, hogy egy nagyon rafinált trükk áldozatai lettünk? Ugyanis az történt, amit annak idején Horn Gyula csinált a szocialista képviselő Nagy Sándorral, aki gazdasági csúcsminiszter szeretett volna lenni. Én tanítok is, és a tananyag egy része arról szól, hogy mi a kiszivárogtatás. A kiszivárogtatás azt jelenti, hogy háttérbeszélgetések során ügyesen az újságírók fülébe suttogunk egy információt, amit aztán ők kiszivárogtatnak. Például úgy, hogy „kormányközeli körökből” származik az az információ. Horn például kiszivárogtatta, hogy Nagy Sanyiból gazdasági csúcsminiszter lesz. Ennek nagyon tudott örülni Nagy Sándor. Majd Kuncze Gáborék hörögni kezdtek, hogy márpedig ebből a vérkommunistából, egykori szakszervezetis főnökből nem lesz gazdasági csúcsminiszter. Horn Gyula erre felhúzta a vállát: Sanyi, hát látod? Ez nem megy. Gyurcsány ebből a szempontból Horn Gyula nagyon gyenge utánzata, de ő is eljátszotta ezeket a trükköket. Kiszivárogtatott neveket, amelyek a legkülönbözőbb okoknál fogva elhullottak a harcmezőn. És a végén, amikor már Kéri és én is megbicsaklottunk, illetve feladtuk a reményeinket, hogy beválik a jóslatunk, egyszer csak bejön Bajnai Gordon, miután mindenkit szépen, szisztematikusan kinyírtak körülötte. Miniszterelnöknek nem igazán vált be Gyurcsány Ferenc, pártelnöknek sem. De azt gondolom, tudom, mi a megoldás. Gyurcsány Ferenc legyen a Blikk főszerkesztője. Megrázó címlapokat tudna kitalálni. Látom magam előtt: Gyurcsány Ferenc a Blikk és a Bors összevont főszerkesztője. Sőt: a Blikk, a Bors és a Napi Ász főszerkesztője.

BEFALAZOTT LAKÓK AZ V. KERÜLETBEN 2009. 04. 08. Mintegy száz lakót szinte befalaztak egy belvárosi házban, mivel két méterre a körfolyosójuktól felépült egy szálloda, amit a helyi szakértő, Cselovszky Zoltán teljesen rendben lévőnek tart. Ugyanígy vélekedik Havas Henrik is, sőt! Életmentő emlékérmet adományozna Cselovszky Zoltánnak. Őszintén szólva minden elöregedett népességű ház elé építtetnék egy szállodát vagy tűzfalat. Nekem Cselovszky Zoltán nagyon szimpatikus, okos ez a fiú. Gondoljuk csak el, itt, a válság közepén, egy ilyen gangos bérházban lakó nyugdíjas kilép a gangra, elindul le a szeméttel, és eszébe jut az a kis nyugdíj, ami most még kevesebbet ér, s egészen nyilvánvalóan bevillan az agyába, hogy „én ezt nem csinálom tovább”. És könnyen előfordulhat az elkövetkezendő időkben, hogy nyugdíjasok tömegei gondolnak erre. Aztán átvetik magukat a korláton. Na most, Cselovszky Zoltán azzal, hogy hotelt építtetett a gang elé, legyünk őszinték, életeket mentett meg. Arról a gangról a büdös életben senki nem fogja magát kivetni! Cselovszky nagyon jól látta a veszélyt és megelőzte a bajt. Cselovszkynak életmentő emlékérmet kellene kapnia!

ROMBOLJUK LE A PARLAMENTET! 2009. 04. 09. Havas Henrik szerint túl nagy nekünk ez a Parlament. Meg a Puskás Stadion is. Ideje lenne lebontani mindkettőt, és helyükre felhúzni a megfelelő méretű, Trianon- és magyarfoci-kompatibilis méretű objektumot emelni. Esetleg mobil lelátókkal vagy összevonva. Egyik nap országgyűlés, másik nap Málta. Magyarország huszadik századi történetét két épülettel lehetne igazán reprezentálni. Az egyik a Parlament, a másik a Puskás Stadion. A Parlamentet – mint tudjuk – nem erre a Trianon utáni Magyarországra méretezték, hanem egy háromszor ekkorára, Torontál vármegyétől le egészen Fiuméig. Aztán mire elkészült, addigra kitört az első világháború, amit szépen elvesztettünk. Itt maradt ez a rohadt nagy épület, egy induri-pinduri országgal. A helyzet az, hogy a Puskás Ferencről elnevezett egykori Népstadiont – amelynek építésében Öcsi és Bozsik Cucu is részt vett, együtt tolták a talicskát – sem erre a mai futballra méretezték, hanem az Aranycsapatra. Úgyhogy szerintem a Parlamentet le kellene radírozni a föld színéről, hogy a történelmi igazságnak eleget tegyünk, és ezzel valamiféle kedves gesztust szolgáltassunk a szlovákoknak meg a románoknak. Stadionnak pedig elég lenne nekünk mondjuk az Építők-pálya. Bár ezt most rosszkor mondom, mert ha nyerünk Málta ellen, az albánok pedig megviccelik a dánokat, lehet, hogy vezetjük a vb-selejtező csoportunkat, és akkor bajban vagyok. Talán mobil lelátók kellenének, s attól függően használnánk, hogy mondjuk Liechtenstein vagy éppen Ciprus megviccel-e bennünket. Akkor összetolhatnánk a mobil lelátókat, mint a legót, és csak Kisteleki úrnak lenne helye és mondjuk Dunai II. Antal alelnök úrnak. Ha pedig megvertük Albániát, kihúzzuk a mobil lelátót, hogy elférjen negyvenezer ember, vagy akár hatvanezer is. Komolyra fordítva a szót: túl nagy nekünk a Parlament, meg a Puskás Stadion is.

GYURCSÁNY KIS PONT 2009. 04. 11. Gyurcsány Ferenc karambolja nem érte el a várt hatást Havas Henrik szerint. A híveknek kevés, az ellenfeleknek szintén, bár más-más okból. Talán ha egy háromfordulatos ugrással kiveti magát a szélvédőn, és egyenesen a Fókusz stábja elé érkezik... Erre mondaná a Fidesz-frakció, hogy csak, csak, csaaak. Hogy minimum kapjon kolerát, essen várfogságba. Néhány karcolás, karperec, bilincs. Na, szóval ennyivel nem úszhatja meg. Valamelyik bulváros témákban jártas kollégám mondta: lehet, hogy Gyurcsány Hornra akar hajazni. Ő is ugye a választások előtt karambolozott. Akkor kapta a fejére azt a keretet, ami egyenesben tartotta. Egy ország rendült meg. Azt hiszem, a Saab típusú személygépkocsiból többet adtak el abban a hónapban, mint egyébként. Hiszen egy eszméletlen csattanást élt túl benne a miniszterelnök. Gyurcsány tán elszámította magát. Kicsi volt a durranás. Lehet, hogy jobb lett volna, ha kirepül, egy dupla cukaharával ér földet, és azt mondja: sebaj, gyerünk tovább! És elindul gyalog az országúton, s éppen ott van a Fókusz stábja. Belenéz a kamerába, és újra mondja: gyerünk tovább! Megy, megy Gyurcsány az országúton, végül csak egy kis pont lesz belőle. Éppen akkora kis pont, amekkora eredetileg is volt.

BAJNAI KEZÉHEZ VÉR TAPAD 2009. 04. 12. Havas Henrik – köztudottan – mindenhez ért, többek között a kontinensünkön keresztülsöprő víziszárnyas-válságokat is pontosan ismeri, nem beszélve a HajdúBétről és Bajnai Gordonról. A véradáshoz azonban nem ért, mert összekeveri a virslit a kiflivel. Azon gondolkodom, hogy milyen vér lehet ez. Annyit tudok, hogy volt egy HajdúBét nevű cég, és adósa maradt több ezer víziszárnyas-tenyésztőnek. És ezt a HajdúBétet próbálta a Wallis nevű cég – amelynek vezetője Bajnai Gordon volt – megmenteni. Úgy gondolom, hogy ez sikerült neki. Bajnai Gordon felállt az igazgatósági ülésen, és azt mondta, hogy „én most bemegyek az irodába, ne zavarjon senki”. Utána döbbent csend volt. Valaki azt kérdezte: „Csak nem készül valamire Gordon?” A legrosszabbra számítottak... Egy óra múlva rányitottak. A heverőn feküdt, és vért adott. Azt mondta: „Életemet és véremet a Hajdú-Bétért!” Gondolkodott, és azt mondta, hogy „vannak neveletlen gyerekeim, nem áldozom fel őket és magamat a vízi szárnyasokat életre keltő gazdákért, ezért adok vért”. És néhány csepp a kezét érte... Majd megivott egy üveg Kőbányai sört, és megevett egy kiflit. Bajnai Gordon kezét vér és némi kiflimaradék szennyezte. Ez az igazság.

GORDI, NEM FIGYELSZ! 2009. 04. 13. Bajnai Gordon 1 forintért vállalta a miniszterelnökséget, de nem figyel oda eléggé Havas Henrikre, aki azt is hozzátette anno, hogy a saját kocsijával fog közlekedni. De milyen kocsija lehet Bajnai Gordonnak? Suzuki Swift? Toyota Corolla? Először is gratulálok Bajnai Gordonnak az ízléséhez, mert nézi a blogomat. Innen kapta az ötletet, hogy 1 forintért vállalja a miniszterelnökséget. Ehhez csak gratulálni tudok! Azonban az én javaslatom annak idején az volt, hogy hadd vállaljak romaügyi miniszterséget. Két feltételem volt. Az egyik, hogy 1 forintot kérek ezért én is, plusz – Gordi, nem figyelsz! – azt mondtam, hogy viszont nem kérek Audi A6-ost vagy 8-ast. Nem! A saját BMW-met akarom használni. Azt nem tudom, hogy Bajnai Gordonnak van-e saját autója. Feltételezem, hogy igen. Ezért Gordon, azt kérem tőled, hogy amennyiben miniszterelnök leszel, hozzám hasonlóan 1 forintért vállald, és hozzám hasonlóan járj a saját kocsiddal. Ugyan milyen autója lehet Bajnai Gordonnak? Suzuki Swift? Hm, annál jobb. Ignis? Hm. Toyota Corolla? Nem! Hát valamiből csak összejöttek a milliárdok! Szerintem abból, hogy spórolt az autóján. Maradjunk abban, hogy Bajnai Gordon járjon Suzuki Swifttel. Ezenkívül van még egy javaslatom. Most lesz a népszavazás arról, hogy elszámoljanak-e a képviselők a költségtérítéssel. Javaslom, a választásoknál legyen szempont és feltétel az, hogy csak az lehet képviselő, aki 1 forintért vállalja, s a saját kocsijával jár, és ő tankolja bele a benzint. Két okból. Vagy tisztességes munkából már meggazdagodott, és van ideje meg kedve ahhoz, hogy a nemzet ügyét hobbiból szolgálja, vagy összeprivatizált már annyit, hogy megengedhesse magának ezt a luxust.

TÉVÉZZÜNK HAVASSAL! ÉLŐBEN TUDÓSÍTOTT! 2009. 04. 15. Havas Henrik lesz az új tévémaci? Még folynak a tárgyalások, de a tanár úr már edz, és a tévé előtt ülve gyakorolja a köpködést. Most éppen a sorsdöntő parlamenti közvetítést nézi, midőn Bajnai Gordont megválasztják őrsvezetőnek, de közben nem kerülik el figyelmét az apró részletek sem. Nézem a televíziót, mert mindjárt szavaznak Gyurcsány és Bajnai sorsáról, s éppen Kóka János beszél. Azt nézem perceken át, hogyan lapozza a beszélő Kókától egy méterre a Magyar Nemzetet – miközben az ország sorsáról van szó – Kosa Lajos. Lapoz, lapoz, egyszer csak megáll. Amennyire jól figyeltem, az apróhirdetéseknél áll meg, majd előveszi a telefonját, telefonál, meg ír is. Szerintem most vesz egy autót. Amennyire tudom követni a tollat, 7 millió 600 ezerért egy használt Honda Accordot. Kókától balra Eörsi Mátyás ül, ő egy bulvárlapot nézeget, és az tűnik fel, hogy lobog a zakója meg az ingje, közben elalszik. Arra gondolok, hogy egy defibrillátor életre tudná kelteni... De nem! Biztos van egy beépített ventillátor a gatyájában! Én még ilyet nem láttam, attól lebeg a zakója... Ez nagyon rafinált! Nem értem az egészet, én itt feszülten ülök, miközben az ország sorsáról döntés születik... Hoppá! Horn Gábor is a Magyar Nemzetet lapozgatja, majd átadja Gulyás képviselő úrnak, aki ledobja a földre, ahelyett, hogy továbblapozgatna és venne magának egy garzont. Most Kóka befejezi, és leül. Mindenki felébred, és tapsol. Kósa Lajos nem tapsol – nem akarom beárulni. Na, Szili Katalin most felkonferál valakit. Sólyom László mosolyog bágyadtan, és visszaül a székébe. Szili Katalin is mosolyog, és itt mi is megállunk.

BAJNAI GORDON: ISTEN ŐT ÚGY SEGÉLJE! 2009. 04. 16. Bajnai Gordon megválasztatott, esküt tett, és Istenhez fordult segedelemért, amire szüksége is lesz. Sólyom László a magaslesen fogadta öt, hogy gratuláljon, Dávid Ibolya pedig majdnem lemaradt a kézfogásról, mert Bajnai tétován körözött a bársonyszék körül. Hát túl vagyunk ezen a néhány megható percen. A parlament tagjai állva hallgatták a himnuszt. Láttuk a televízióban. Rajtam kívül még sokan nézték, amikor a 204 igen szavazattal eldőlt, hogy Gyurcsány Ferenc megy. Fölállt, hátrasétált, és leült az utolsó sorban, miután Szili Katalin, a ház elnöke kihirdette az eredményt. Bajnai Gordonnal az volt az érdekes, hogy múltkor szegénnyel majdnem elénekeltették az Internacionálét. Félig-meddig énekelt is ő, de ez egy iszonyú zavarba ejtő dolog volt. Most elmondta az eskü szövegét, és úgy fejezte be, hogy „Isten engem úgy segéljen!”. Szerintem szép gesztus tőle, lehetett látni, hogy őszinte volt. Egyébként akármennyire is esetlen kicsit, nem egy politikus alkat véletlenül sem, szerintem ezt a dolgot jól csinálta. Nagyon rendben volt az is, ahogy sorban gratuláltak neki. Az ünneprontás ez után következett be. Ott voltam Antall József esküjénél és a Horn-kormány beiktatásán is. Úgy emlékeztem, hogy az államfőnek ilyenkor lent van a helye, és ott szoktak gratulálni. Most viszont Bajnai György Gordon miniszterelnöknek fel kellett mennie kézfogásra az államfői páholyba. Sólyom László helye egyébként lejjebb van, karnyújtásnyira a miniszterelnöktől. Lehet, hogy ez zavarta meg a köztársasági elnököt?

TOJÁSDOBÁLÓK 2009. 04. 17. Havas Henrik elgondolkodik az események hömpölyén, Bajnai Gordonon, Demszky Gáboron, élőláncon. Ne feledjék, ez a videó akkor készült, amikor a nagyon civilek mintegy kétezren azt hitték, hogy ők az ország. Gyurcsány ment, Bajnai Gordon jött. És Demszky Gábort megdobták tojással. Azért ez szép. Hogy erre nem gondoltak a törvényhozók, miszerint a tojásdobálást a húsvéti időszakra fel kell függeszteni. Mégiscsak a termékenység szimbóluma. Itt nem arról van szó, hogy valaki most rosszindulatból megdobta Demszkyt. Ő csak azt akarta, hogy termékeny legyen és sokasodjon. Hát mikor dobálódzanak tojással, ha nem most? Abszolúte világos. Én mindenkinek adnék tojást. Gondolkodnom kell, hogy keményet-e vagy nyerset. Tessék vidámnak lenni. Ott, a Parlament környékén nyílnak a jácintok, a tulipánok, jó idő, rohadt meleg. Van azért baj. Jégtömlőket kéne ilyenkor osztogatni, mert néhányan már elájultak, és rendőrök vitték őket a mentőautókhoz. Egyébként szép gondolat volt, hogy élőlánccal körbevették a Parlamentet. Csak a rendőrök elállták az odavezető utak torkolatait. Elég gáz, hogy egy rohadt élőláncot nem lehet Magyarországon létrehozni. Annak idején a szovjetek az angliai rakétakilövőknél csináltak ilyet, még a hidegháborús időkben. Ez azért volt fontos, mert a lánc megközelítette a bázisokat, és akkor el lehetett helyezni azokat a kis aktiválható rádióadókat, amelyek aztán célra vezették volna a TU száz-akárhányas bombázókat. Nyilván a nép-nemzetben gondolkodó, felelős polgárok hallották Semjén Zsoltot és Makovecz Imrét. Semjén Zsolt azért is nagyon jó, mert hírvivő, ő olvasta fel a Parlamentben a tüntetők követelését. De hogy miért kell kétezer ember követelését felolvasni, azt nem tudom. Mert tízmillió-valahányezren nem követelnek momentán semmit, csak ülnek a seggükön, és tévén nézik az országgyűlés munkáját, vagy dolgoznak. Hogy ez a pár ezer ember miért tud petíciót írni, azt nem tudom. Én mindenesetre nem bíztam meg őket.

KÉNE EGY FORRADALOM? 2009. 04. 19. Magyarország vízszintesen sem képes fejlődésre, sőt még a föld alatt is bajok vannak: beomlik a kéregalagút az M6-oson, haza viszik a fúrópajzsokat a 4-es metró építkezéséről, és a völgyhíd, ami elkészült... khm, az is meglehetősen gyanús. Talán ha a félkész lyukakból, beléptetőkapukból és omladékból építenénk egy szép szobrot... Magyarország vízszintesen sem képes fejlődésre, sőt még a föld alatt is bajok vannak: beomlik a kéregalagút az M6-oson, hazaviszik a fúrópajzsokat a 4-es metró építkezéséről, és a völgyhíd, ami elkészült..., khm, az is meglehetősen gyanús. Talán ha a félkész lyukakból, beléptetőkapukból és omladékból építenénk egy szép szobrot... Azt gondolom, hogy nekünk csak nagyszabású dolgokkal lenne szabad foglalkoznunk. Például a világ legjobban elhúzódó metróépítését feltétlenül nekünk, magyaroknak kellene elvállalnunk. Ez olyan, mint az M7-esnél a völgyhíd. Kicsi az a völgy, mégis hosszú a híd, de ez egy magyar völgyhíd. A horvátok megszokták a magas hegyeket, mély völgyeket, mi örülünk ennek a kis lankának is. Azért az M6oson épülő kéregalagút se semmi. Az olyan, mint a 3-as metró, annak idején a Váci utat nem fúrták, hanem kiásták, majd födémet tettek rá, és alatta megy a közlekedés. Az M6-os magyar alagút a világ legjobb találmánya. Kéregalagút. Tehát ha nincs hegy, csinálnak egy betonkockát, és ráhordják az anyagot. Az sem volt semmi, amikor Deutsch Tamás megrendelte a beléptetőkapukat négymilliárdért. Köztudott, hogy stadionunk nincs. Egy van, Orbán Viktor elintézte a Megyeri úton; azonban beléptető rendszer stadion nélkül, azért az bravúr. Gondoljuk végig. 500-600, vagy ha nagyon jól megy az Újpestnek, 4724 ember beengedése rendkívül komoly feladat. Erre az a pár milliárd nagyon megérte. Egyébként pedig most, 2009 áprilisában kellett volna átadni a négyes metrót, ám nem sikerült. Talán azért, mert nem volt forradalom. Az egyes metrót Rákosiék kezdték építeni, majd ő megbukott, jött ‘56-ban a forradalom, és elkészült a metró. Medgyessy is megbukott, Orbán is. Talán kéne egy forradalom, és utána talán elkészülne a metró is.

VÁLSÁGMAGYARÁZAT 2009. 04. 20. Hová jut ez az ország? Havas Henrik szerint, bár áldozatokkal jár, törvényszerű, ami itt zajlik, ám kivédhetetlen, mivel az autópályákat nem tudjuk eladni. Egyáltalán, nem tudunk eladni semmit, de azért nincs olyan nagy baj. A mostani válsághoz nem tudok hozzászólni, mert nem vagyok parlamenti tudósító, csak egy hétköznapi olvasó. Közvetlen tapasztalataim a ‘82-’83-as pénzügyi válságról vannak, amikor az arabok néhány hét alatt ripsz-ropsz elvitték az olajdollármilliókat. Egy büdös vas se maradt a Magyar Nemzeti Bank trezorjaiban. Marjai József – egykori miniszterelnök-helyettes – mesélte, hogy a Balatonról a pénzváltókból motoros rendőrök hozták fel a tízezer dollárokat, hogy legyen valami a széfben. Aztán Fekete János elment kalapozni az amerikai magyar zsidó bankárokhoz, azt a kis pénzt is összeszedni, ami ahhoz kellett, hogy be tudjunk szállni a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba. Az a válság nagyot lendített rajtunk ‘82-’83-ban, mert ha az nincs, akkor nem tudunk belépni. Az oroszok húzták a szájukat, hogy ők nem tudnak segíteni. ‘95-ben megint nem volt pénz, de jött Bokros Lajos, aki aztán elindított egy olyan folyamatot, ami valóban prosperitást hozott. A mostani helyzet egészen más. Tudomásom szerint az Európai Uniótól és a Valutaalaptól kapott pénzen kívül több mint 25 milliárd dollár a Magyar Nemzeti Bank valutatartaléka. Egyébként az elmúlt tíz évben tartalékunk mindig több volt, mint az adósságunk. Rohadtul nincs arról szó, hogy bedőlnénk, amit a németek nem is engednének. Nem azért, mert annyira szeretnek bennünket, hanem mert az osztrákokat féltik. Nem örülök a válságnak, mert rengeteg tragédiát látok magam körül. De mi az, hogy 16 000 építőipari vállalkozás van Magyarországon? Ausztriában, azt hiszem, egy-két ezer. Arról van szó, hogy átstrukturálódik a tőke, átmegy innen oda, onnan amoda. Nem tudunk mit csinálni. A nyugdíjasoktól el lehet venni a tizenharmadik havi nyugdíjat, de az autósztrádákkal nem tudunk mit kezdeni. Nem tudjuk eladni az autópályáinkat, amiket megépítettünk, völgyhíddal, M6-os alagúttal, meg minden túróval együtt. A nyugdíjasokat sem tudjuk eladni. Egyszerűen ki kell várni, míg az ország jut valamire. Nagyon remélem, hogy megélem!

FÁBRY SÁNDOR EMBERILEG NUDLI 2009. 04. 23. Fábry Sándornak egy egész csapatra van szüksége ahhoz, hogy Havas Henrik ötletét felhasználja, amit az érintett nem ért. De azért hamarosan eljut Anna hercegnőhöz, amit viszont mi nem értünk. Havas Henriknek sohasem volt szüksége csapatra, mert ő egymaga is csapat. Ezt viszont értjük. Mit szólok ahhoz, hogy Fábry Sándor és csapata lenyúlta az ötletemet, s azon poénkodott, mihez kezdjen Gyurcsány? Én ugyebár azzal helyzettel itt, a blogomban már eljátszottam. Engem abszolút nem érdekel Fábry. Elismerem, tehetséges, de mint ember egy nudli. ‘99-ben, amikor odavetődtem az RTL-hez, mert már nagyon elegem volt a királyi televízióból, és elkezdtem csinálni a Nem jogerős című jogi showműsort, akkor, hogy így promótáljanak, beraktak a Heti Hetesbe, Fábry-showba. Kint, a Fortuna stúdióban volt a forgatás, és Fábry munkatársai azzal fogadtak, hogy kitört a hisztéria. Kérdem, mi van? Kiderült, hogy a fogathajtó-világbajnok Lázár testvéreket hívták meg a műsorba. Ki volt az találva. Hogy kamionnal hozzák a lovakat meg a kocsit, és majd bevágtatnak a Lázár testvérek a fogattal. Aztán amikor Fábryval összefutottak, mint afféle vidéki gyerekek, előkaptak egy butykost, és megkínálták házi pálinkával. Az meg leparasztozta őket, csak úgy. „Büdös parasztok, mit képzeltek?!” Valami ilyesmit meséltek a munkatársai. Kitört a botrány. A Lázár testvérek azért mégiscsak világbajnokok, meg egyáltalán, emberek. Felháborodtak, és el akartak menni. Úgy kellett rimánkodni, hogy maradjanak. Kovács Kristóf producer is ott ugrabugrált. A munkatársai könyörögtek, hogy ezt a büdös bunkót, Fábryt alázzam már le, mert nem normális. Én ismertem valamennyire, és tudtam, hogy teljesen helytálló a megfogalmazás, de isten bizony, megszántam. Mert szánalmas volt. Papírokat mutogattak neki, hogy mit kell kérdeznie. Fábrynak ehhez van egy csapata. Nekem sosem volt csapatom. Soha. Nem volt rá szükségem. Azért érdekes, hogy ez a „sültparaszt”, mármint Fábry egy oldalon találta magát a két „paraszttal”. Mindhárman nép-nemzetiek lettek. El tudom képzelni, mennyire szerethetik egymást, amikor Fideszrendezvényeken összefutnak. Mellesleg a két vidéki fiú az én szememben nem paraszt. Szerintem a paraszt nem jelző, és cseppet sem pejoratív.

OVERDOSE, A NEMZETI EGYSÉG MEGTEREMTŐJE 2009. 04. 24. Demcsák Zsuzsa a nemzeti egységről hablatyolt Overdose kapcsán, Havas Henrik meg kiakadt. Aztán kiakadt Farkasházy Tivadaron is, akinek ez volt élete legszebb napja. Mi ez a ló? Köztársasági elnök vagy Wagner-opera? Szépen futott, azzal nincs semmi baj, de a körítés borzalmas volt. Megmondom őszintén, nagyon igyekeztem haza Kisorosziból a pesti lakásba, hogy megnézzem Overdose futását. Épphogy elértem. Óriási élmény volt. Amit az az utolsó négyszáz méteren sprintelt... Mintha rakétát gyújtottak volna a fenekében. Én nem értek a lovakhoz, azt mondja a trénere, hogy csúnyácska, meg olyan rondán galoppozik... Mindegy, tök zseniális. Amitől viszont kiakadtam, az az Overdose körüli felhajtás. Néztem a TV2 közvetítését, és azt a lihegést! Demcsák Zsuzsa állandóan hablatyolt valamit a nemzetről, hogy így a nemzet, meg úgy, és hogy mi, magyarok... Nem is tudom... És ez a nő majdnem kormányszóvivő lett. Mellette volt egy fiú, azt sem tudom, kicsoda, valami TV2-es, példátlan gyalázat volt, amit ott műveltek. Na de aztán a Farkasházy Tivadar egyszerűen hihetetlen volt. „Életem legszebb napja.” Ezt mondta... Ő is hablatyolt valamit, na meg a himnuszt is eljátszották. Azt mondja hétfő reggel Neuman Gábor, hogy Viktor is ott volt. Ő is? Még jó, hogy eleve nem járok olyan helyekre, ahol VIP-esek vannak, az nagyon ki tud akasztani. Jó, tudom, a múltkor, amikor kampányindítója volt az MDF-nek, ott ültem Habsburg György, Bokros Lajos meg Dávid Ibolya mellett. Köztudott, hogy én MDFszimpatizáns vagyok, Antall József okán. Meghúztam magam az Európa nevű hajó egyik szegletében, és akkor odajött Hollós János, az MDF sajtosa. Mellesleg ő csinálta azokat a benyalós interjúkat Orbán Viktorral. Emlékeznek? Kondor Katalinnal együtt játszották a mikrofonállványt. Nem akarom bántani, ő is rádiós volt, mint én. Az MDF elnök asszonya hívott az asztalához, így kerültem a társaságba. Csupa kiöltözött ember közt bőrdzsekiben ültem. Mondta is az anyám: „Láttalak, fiam, miért nem öltöztél fel rendesen?” Vissza Overdose-hoz. Jó idő volt, de azért az, hogy 20 ezren kimentek megnézni a magyar csodalovat, nem semmi. Hogy mitől magyar, azt nem tudom. Éppen annyira magyar, amennyire én, egy tót nagyapával meg egy sváb nagymamával. Én már magyarnak születtem. Ez az Overdose is angol apától és ír anyától származik, vagy fordítva. Már ő is magyarnak számít, miután megvették. Na mindegy, ez vicc kategória. De hogy a Farkasházy is! „Életem legszebb napja”... Hát Tivadar, ha neked ez volt életed legszebb napja, akkor megmondom őszintén, elég szar életed lehet. Ez már tiszta röhej. Nemzeti egység – valami ilyesmit mondott a Demcsák. A nemzeti egységet a köztársasági elnök hivatott demonstrálni. Na most elég nehezen tudom elképzelni, hogy Overdose-ból köztársasági elnököt

faragjanak, bár Farkasházy szerintem azt is szívesen belihegné a Sándor-palotába. Aztán Overdose lenne a Szent Korona Testület elnöke, ő nevezne ki tábornokokat, egyetemi tanárokat. Ez a Farkasházy hihetetlen. Eleve milyen ember az, aki fotósként szokott meccsekre beszökni, BKV-bérlettel bekúszni különböző rendezvényekre, meg végighallgatni Wagner-operákat...

BAJNAI GORDON SZIMPATIKUS 2009. 04. 26. Komoly összeesküvés áll Bajnai Gordon szimpatikusságának hátterében, élén Havas Szófiával, aki egyáltalán nem rokona Havas Henriknek, de még egy kicsit sem. Annyira nem rokona, amennyire csak lehet. De miért gondolja azt Havas, hogy az MSZP nyeri a választásokat? Az utóbbi napokban a Magyar Nemzetben csupa tönkrement ember nyilatkozik szöveggel, képpel. Kietlen udvaron áll egy szerencsétlen asszony, elmondja a kálváriáját, és a vége mindig az, hogy Bajnai véreskezű. Szerintem a második oldalt nem kéne kinyomtatni. Csak így ennyit: Bajnai, a véreskezű, és jó napot! Lemenni, fotózni, beszélgetni teljesen felesleges. De nem ez az érdekes. Hanem hogy a Hír TV valamelyik műsorában valaki nagyon aggódva kérdezte: mondjátok, nem lesz az baj, hogy szimpatikus ez az ember? Mármint Bajnai Gordon. Akkor jutott eszembe, hogy a mindenit neki! Tényleg szimpatikus. Ezt most komolyan mondom, sőt sokan azt mondják rá, hogy jóképű, olyan bájos mosolya van. Schmidt Mária is: „Henrik, hát nem olyan ez a Bajnai, mint Borókai volt annak idején?” Rájöttem, hogy ez egy életveszély. Nem nagyon hiszek a konspirációs elméletekben, de itt valami nagymértékű összeesküvésről van szó. Kezdődött azzal, hogy Havas Szófia a kongresszuson javasolta, hogy az elvtársak énekeljék el az Internacionálét. Itt már öt éve nem énekelnek ilyen nótákat. Havas Szófiához mint született Rokobauernek semmi közöm, meg a Köztársaság téri eseményekhez sem. Tehát sem áldozat nem voltam, sem felindult forradalmár. Szóval eleinte nem értettem ezt az Internacionálét, de aztán leesett a tantusz. Azért énekeltették el Bajnai Gordonnal, mert most nem párttag, viszont szimpatikus, ami egy szocialistánál rendkívül ritka. Mondjuk Gráf is szimpatikus, az az echte téeszelnök típus. Na de rajta kívül, ki szimpatikus még? A vicc az, hogy lassan Lendvai Ildikó is az lesz, ez most komoly. Tehát elmondom röviden az átverés lényegét. A szocialisták találtak egy szimpatikus embert, elénekeltették vele az Internacionálét, be akarják léptetni a pártba, és jövőre ez a szimpatikus ember ül majd szemben Orbán Viktorral egy miniszterelnöki vitán. Egy vehemens Orbán Viktorral, de annál veszélyesebb nincs, mint amikor valaki ilyen helyzetben szelíden mosolyog. Azt megverni szinte lehetetlen. Én már látom, hogy itt nagyon nagy problémák lesznek. Gordi, ha már úgyis énekeltél velünk és annyira szimpatikus is vagy, nyerd meg nekünk a választásokat – ez volt a cél. Megőrülök, ilyen rafinált dolgot! És ezt Havas Szófia találta ki. Nem gondoltam volna, hogy ő a mozgatórugó.

RÓZSA FLORES, A MŰMÁJER 2009. 04. 26. Minden tisztelete és részvéte mellett Havas Henrik kénytelen leszögezni, hogy Rózsa Flores Eduardo egy műmájer volt; és minden volt ö, amire a bulvár harap. Elismeri továbbá, hogy Kepes András nagyszerű érzékkel csap le a kurrens témákra. Itt van ez a Rózsa Flores-ügy. Kedvelem Kepes Andrást, marhára el tudja találni, miről csináljon műsort. Éppen úgy, mint én. Kelemen Anna, Molnár Anikó és így tovább. De azért őt nem csesztetik annyit, mint engem. Megcsípte Overdose-t, aztán most itt van ez a Rózsa Flores nevű ember, akit nagyon sajnálok, és most nem ironizálok. Valóban sajnálom, hogy meghalt, s ilyen méltatlanul. Azért szembe kell nézni azzal, hogy ez a fickó volt minden: kommunista, KISZ-titkár, iszlám vallású zsidó, partizán. Harcolt a délszláv háborúban. Van azonban egy marha nagy gond. Egy ismerősöm, aki zsoldosként harcolt ugyanott, a horvát oldalon, ahol ez a Flores, azt mondja, hogy annak idején senki nem hallott róla. Márpedig ezen az emberen, akiről beszélek, keményen megmaradtak a háború nyomai. Átvágták az arcát, a fején van egy hasadék. Azt mondja, hogy ez a Flores egy óriási műmájer volt Akár egy Piedone. Depardieu-nek volt egy filmje, amiben valami lovagot játszott, és azt kérdezte a rendezőtől: „Nekem nem is kell kardoznom?” Azon mulatok, hogy a média hogy beszopta ezt az egészet, pont úgy, mint az Overdose-t. Ismétlem: nagyon sajnálom Rózsa Florest. Megkínozták, összeverték, és utána agyon lövöldözték. De még egyszer mondom, ő egy műmájer volt. Igazán én csak a bulvármédián tudok álmélkodni, hogy ezt a szerencsétlen pasast így felkapták. Kepes csinált róla egy filmet, az egész arról szólt, hogy ő megy, és véd... Jézus, Mária!

FRUSZTRÁLT SZLOVÁKOK 2009. 04. 29. Mitől lennének vidámak a szlovákok, amikor más házában élnek, és még el is kell hitetniük magukkal, hogy ők építették? Ennek fényében érthető, hogy érzékenyen reagálnak minden jelzésre, miszerint a Felvidék helyzete talán nem teljesen egyértelmű. Bugár Béla kilépett a Magyar Koalíció Pártjából. Bugár Béla az a magas, jóképű ember nem ért egyet a Csáki Pál-féle pártvezetés stílusával. Hát most kétpólusúvá válik – mondják a szakértők – a szlovákiai magyar politika. Engem ez különösebben nem érdekel. Mert olyan provinciális az egész. A révkomáromi Selye egyetemen néhány nyáron át tartottam kurzusokat, tehát volt alkalmam szlovákiai értelmiségiekkel beszélgetni. Ahogy más alkalommal erdélyi magyar politikusokkal is, és az a meggyőződésem kezdett kialakulni, hogy a szomszédos országokban élő magyarok képviselete zsákmányszerzésről és klientúraépítésről szól. Hogy ki milyen pozíciót tudott megszerezni annak idején a privatizációban, és hogyan lehet megtollasodni. Megmondom őszintén, én nem ismerem ki magam a magyar kisebbség politikai harcaiban, meg nem is akarom. Engem az érdekel, hogy hagyják őket békén és kész. De hát a szlovákok a múltkor a Dunaszerdahely szurkolóit verték. Meg előtte voltak ott magyar drukkerek, nem tudom, mi a búbánatnak mentek oda hergelni őket. De valahol megértem a szlovákokat. Frusztráltak! Állandóan be vannak szarva, hogy a magyarlakta Csallóköz, a Duna menti sáv elszakad. Miért ne akarna elszakadni? Megpróbálom megérteni a szlovákokat. Még húsz éve sincs, hogy létrejött az államuk, és hát marha szar lehet nekik azért Pozsonyban meg Besztercebányán, merthogy ők semmit nem építettek. Egyszer voltam egy magyar kormányküldöttség tagja, kommunikációs szakértőként, Bős-Nagymaros ügyében tettem. Beszélgettem a szlovák kormány egy-két tagjával, és kiderült, hogy ez rendkívül idegesíti őket. Semmihez semmi közük igazából. A felvidéki bányászvárosokat a szászok építették (Pressburg, Pozsony) és csináltak belőle Bratislavát. Azért is megértem a szlovákokat, mert nagyon nagy gáz mások házába beköltözni és aztán még ki is találni, hogy az a mienk volt. Én például nem veszek régi bútorokat, nincsenek régi képeim, én csak kortárs képeket gyűjtök és csak vadonatúj bútoraim vannak, mert másokhoz kötődő tárgyak közt nem akarok élni. Itt előjönnek az Apró-villa titkai. Gyurcsány anyósa, Apró Piroska, Apró Antal lánya volt. Dobrev Klára, Gyurcsány felesége pedig az unokája. Apró Antal a Kádárkorszak egyik meghatározó személyisége volt és a villa tulajdonosa lett. A villát egykor egy zsidótól szedték el. Csak úgy halkan jegyzem meg, hogy a Fidesz is hasonló helyen tanyázik, mert hát ugye a Lendvai utcai székház is egy zsidó szőnyeggyárosé volt.

HOL VAN ITT KÉT TV? 2009. 04. 30. Egyesül a Vitai és az Echo, ez eddig teljesen rendben van, de a hírekben rendszeresen tévének nevezik a két dolgot, pedig nem azok. A Magyar Hírlap sem újság attól, hogy papírra nyomják és újságosnál árulják. Széles Gábornak is csak birodalma van, mert a médiabirodalom valami egészen más. Bezárja fitnesztévéjét Széles Gábor. A Vitai egyesül az Echóval. Értem én, hogy megszűnik a Vitai tévé, de mitől volt az tévé? Meg egyáltalán mi az, hogy egyesül az Echo tévével? Miért, az is tévé? Attól, hogy valaki a képernyőn van és ott beszél, az még nem televízió. Aztán mi az, hogy médiabirodalom? Ahhoz kéne egy újság, a Magyar Hírlap meg csak egy nyomtatvány, maradjunk ennyiben. De mielőtt még valaki azt mondaná, hogy azért fogalmazok így, mert konzervatív, közlöm, hogy nem az. A konzervativizmushoz semmi köze. Nem arról szól a történet, hogy jobboldal, meg konzervatív, nekem az snassz volna. A Heti Választ kifejezetten színvonalasnak tartom. Az egy folyóirat a szó klasszikus értelmében. A Hír TV meg televízió. Más kérdés, hogy amit ott művelnek, az szakmailag elfogadhatatlan. Hírműsorban véleményt közölni nem lehet. Hírműsor vezetője nem mondhat kommentárt. Ez benne van minden etikai kódexben, a BBC-ében is. Ehhez képest mit művel a Hír TV? A műsor jól szerkesztett, jól informáltak a szerkesztők, a képi világa is rendben van, de időnként hányni tudnék, hogy milyen gátlástalanul működnek. Manipulálni profi módon és bunkó módon is lehet. Hozok egy ellenkező példát. Csintalan Sándort mint embert nem kedvelem, de azt el kell ismernem, hogy a beszélgetős műsorát normálisan, jól csinálja. Éppen ezért merem mondani, hogy álljon már meg a menet. Még hogy két tévé egyesül? Hol van az a két tévé?

DEMCSÁK ZSUZSA NEM OKOS 2009. 05. 03. Ha valaki ostoba, de ismeri egy szakma szabályait, elboldogulhat. Ha valaki okos, áthághatja a szakmai szabályokat. De ha valaki buta és nem ért a szakmához, azt kiröhögjük. Havas Henrik oktat. Megnéztem Demcsák Zsuzsát a Társaság a Szabadságjogokért honlapján. Na most ez a Mokka nem az a Mokka. Volt egy Mokka, amit a Liptaival kezdtünk el. Állítólag ez is Mokka, és nem Demcsák tehet róla, hogy ez nem az. Az szégyellje magát, aki rábízta ezt az interjút. Nagyjából Árpa Attilát sejtem a háttérben, aki kitalálhatta a Kárász Róbert-Demcsák Zsuzsa párost. Talán annak idején Vámos Miklós volt még ennyire kétségbeejtő. Feszengtem, ahogy beszélgetett. Ezek a súgógépről olvasott felkonferálások, fülbe mondott kérdések, és a totális értetlenség..., és hát sajnos Zsuzsika, Zsuzsika, butának tetszett lenni. Zsuzsika, figyeljen! Az óriási különbség Liptai és Demcsák között, hogy Claudia az elején ugyan előadta a nagyasszonyt s a hisztérikát, de két év után eljutottunk odáig, hogy az egyik szünetben azt kérte tőlem: „Henrik, magyarázza el nekem, hogy mi az az állami redisztribúció.” És elmondtam: „Az azt jelenti, hogy az állam a befolyó pénzeket összegyűjti és újra szétosztja. Ez az újraelosztás.” Claudia megköszönte. Érdeklődő volt, és nem játszotta a hülyét. Egyszerűen megbeszéltük, ha valamit nem tudtunk. Na most ehhez a beszélgetéshez, hogy a holokauszt-tagadás önmagában miért nem bűncselekmény, olvasni kellene, Zsuzsika. Halmai Gábor remek tanulmányt írt erről. Elő kell venni, H, mint Halmai. Amerikai bírákkal tárgyalt e témáról. Az egyik azt mondta neki: „Nézz, ha valaki kijelenti, hogy minden amerikai fogorvos csibész, bűnöző, az engem nem érdekel. De csak egyetlen ember merje azt mondani, hogy pofán kéne vágni egy fogorvost, azonnal börtönbe dugnám.” Nem tudom, Zsuzsika, érti-e. Önmagában az, hogy minden zsidó gazember, minden fogorvos gazember vagy minden Újpest-drukker gazember, nem jelent semmit. Ki nem szarja le. De ha már arra bujtogatnak, hogy pofán kell vágni a zsidókat, az Újpest-drukkereket, a jobbkezeseket, a balkezeseket, akkor van gond. Érti, Zsuzsika? Hogy Kárász Róbert bébiétellel etet celebeket, s azt mondja, hogy attól fogyni lehet, aztán meg Dundika ül a kádban, és mi a túró, halak úszkálnak körülötte, s ez a Mokka, hát ezt visszamenőleg is kikérem magamnak.

BENKŐ DÁNIEL, AZ ÜZLETEMBER 2009. 05. 07. Havas Henrik beszámolójából új oldaláról ismerjük meg a népszerű lant- és füttyművészt, Benkő Dánielt. Nagyszerű üzletember ő, még akkor is, ha mostanában egy kicsit hanyagul kezeli a dresszkódokat. Villát például én is úgy szeretnék szerezni, ahogy ő. Egyszer meghívott magához Benkő Dániel, még a boldog békeidőkben, a kilencvenes évek elején, amikor szponzorpénzek után rohangált, mint egy elmebeteg. A háza valahol a Normafa táján van. Kívülről nagyon szép a villa, belülről borzalmas, saját maga barkácsolta. Kérdeztem, honnan van neki ez a ház? (Lehet, hogy nem igaz, de azt mondom el, amit ő mondott.) „Hát onnan, hogy eldöntöttem, kéne egy villa. Bementem Marótihoz.” (Maróti László a KISZ központi bizottságának, aztán, azt hiszem, a budapesti pártbizottság első titkára volt). Kérdeztem Dánieltől: „Mit mondtál? Hogy kérsz egy villát?” „Azt mondtam neki: Laci, te felelősséggel tartozol értem, mert én a te kezedből vettem át a KISZ-díjat.” Maróti azt kérdezte: „És?” „És az, hogy kérek egy villát.” És kapott. Maróti elvtárs elintézte neki. Félreértés ne essék, nem Marótit akarom áztatni, de nagyon nem tetszik nekem ez a „te kezedből vettem át a KISZdíjat” című dolog. Benkőről van még egy marha jó sztorim. Egyszer magyar kulturális napokat tartottak Genfben. Benkő Dániel tagja volt a magyar küldöttségnek. A koncerten ő is fellépett a Bakfark Consorttal. Ott volt az egész genfi magyar előkelőség. A szünetben állófogadást adtak, ahol megjelent Dániel, és mindenkinek a kezébe nyomott egy Bakfark-nagylemezt. Azt mondta: „Tessék kimenni, árulni, és a végén elszámolunk.” Rohadjak meg, ha nem így történt.

SZEGÉNY MILLIÁRDOSOK 2009. 05. 10. Széles Gábornak, Csányi Sándornak és Demján Sándornak is fogyasztja a vagyonát a világválság. Szerencsére azért ügyes háztartási trükkökkel csak-csak meg tudnak valamennyit takarítani. Széles Gábor összevonta az Echo tévét a Vitai televízióval. Amikor a gazdasági válság szele megcsapta, azt kérdezte otthon a feleségétől: „Anya, min tudnánk még takarékoskodni? Már kicseréltük az égőket negyvenesre, gázpalackot tettünk a Lexusba.” Aztán összevonta a két tévét, és talpon maradt. A minap az egyik ismerősöm a Rózsadombon vendégeskedett. Ott, a szomszédban épült egy lakás 500 millióért. Kérdezte, hogyan lehet 500 millióért lakást építeni? Mondták, úgy, hogy az ember előtte ellop 20 milliárdot az államtól, ilyen egyszerű. Effektíve ez nekem nem jutott eszembe. Ami Csányit meg Demjánt illeti, irónia nélkül mondom, nem irigylek tőlük semmit. Milyen szar lehet úgy aludni, hogy percenként veszít az ember 10 milliót? Hát ahhoz idegrendszer kell. Engem marhára nem érdekel se Demján, se Csányi. Néhány éve találkoztam Demjánnal, és mondtam neki: „Sándor, az anyám után neked köszönhetem a legtöbbet.” Kérdezte, miért. Mondtam: „Emlékszel, amikor megkerestelek, hogy szállj be az egyik vállalkozásomba, és te nem szálltál be? Na, így kerestem akkor több millió forintot.”

STEINER KRISTÓF, KÖSZÖNÖM, NEM! 2009. 05. 11. Steiner Kristóf felajánlotta (majd visszavonta) a szemléltető oktatást Havas Henriknek a homoszexualitás kérdéskörében, hogy az legyőzze homofóbiáját, azonban Havas eltekint ettől. Hát nem vágyom rá, és taglalnám, miért nem vagyok rá kíváncsi. Két-három éve gondolkodtam azon, hogy könyvet írok a melegekről. Az első lépéseket meg is tettem. A József körút és Üllői út sarkán van egy melegeknek fenntartott hely egy pincehelyiségben. Oda hívtak szépségversenyre. Nem zsűritagnak, csak úgy. Jegyzetelgettem, nézelődtem..., és eltekintve a győztestől, akinek teljesen emberformája volt, az összes kölök ványadt volt: kilátszó bordák, venyige lábak. Ennyi ványadtat egy helyen még nem láttam. El kellett játszaniuk például egy strandjelenetet kisnadrágban, pöttyös labdával. Fostam a röhögéstől. Hogy egészen őszinte legyek, nem vagyok kíváncsi Steinerék aktusára! Volt egy nagyon kellemetlen élményem a melegekkel kapcsolatban... Az első, aki – tizenvalahány évvel ezelőtt – nyilvánosság előtt is vállalta a melegségét, egy orvos volt, egy kövérkés ember. Óriási botrány volt. Az volt a hír, hogy melegek is lesznek a hűvösvölgyi Nagyréten a majálison. Meghívták ezt az orvost is. Kérdezem tőle, mégis, vizuálisan hogyan kell elképzelni ezt az egészet? Vattacukor, ringlispíl, pléden májkrémes kenyeret kenegető mamák...? Maguk mégis hogyan? Maguk is ott leterítik ott a plédet? Azt feleli, „igen, és kézen fogva sétálunk”. Hát mondom, ne sétáljanak kézen fogva..., s remélem, azért csókolózás nem lesz. Azt kérdi, miért? Mert – magyarázom – agyilag nehezen tudnám feldolgozni ezt a látványt, és szerintem undorító, ha két férfi csókolózik. Azt mondja erre: „Vegye tudomásul, nekem meg az az undorító látvány, ha egy férfi és egy nő csókolózik!” Közöltem vele, kultúrhistoriai szempontból én nem emlékszem olyanra, hogy két férfi csókolózik. A négy fal közt, úgy rendben van. Aztán elsötétítették a képernyőt és levették a hangot, mert majdnem tettlegességre került sor. Ezután felhívott a doktor lánya, és megköszönte, hogy valaki szembe mert szállni az apjával, aki egy agresszív, intoleráns ember és a családját is terrorizálja. Úgyhogy visszatérve, Steiner Kristófnak is köszönjük szépen, de nem kérjük!

SZÁZADOS ELVTÁRS, ÉN BUKTATTAM MEG 2009. 05. 12. Havas Henrik párszor már elmesélte, hogy Tardonán szolgált egy légvédelmi rakétaosztálynál. Az alakulatnál ő vezette a parancsnok kocsiját, ő töltötte az akkumulátorokat, ő volt a gépkocsi-ellenőrző állomás parancsnoka, és ha nem volt áram, ő indította a generátorokat. Egy alkalommal a főnököm, egy százados, szólt, hogy nézzem meg a Wartburgjának az akkumulátorát, mert valami nem stimmel. Mondom: „Százados elvtárs, az egyik cella kinyiffant. Ki kellene cserélni az akkut.” Megkérdezte, hogy van-e tartalékban akkumulátor, mondtam, hogy van. Na, akkor hogy rakjak egy újat a kocsijába. Aztán elfelejtettük visszacserélni. Néhány hét múlva szabadságra mentem, már második nap jött a távirat, hogy jelentkezzem a parancsnokomnál. Egész éjszakai vonatozás után jelentkeztem a századosnál, aki megkérdezte, hogy „Havas elvtárs harcképes állapotban hagyta itt a járművét?” Mondtam, hogy igen. Aztán egy gyufaszállal parányi sarat kapart ki a GAZ küszöbe alól, és úgy, kimenőruhában lemosatta velem az autót. Amikor végeztem, azt mondta: „Havas elvtárs, most térjen vissza a szüleihez, őket is és a kedves menyasszonyát is üdvözlöm.” Pár hónap múlva Kontra alezredes a hadosztálytól gépjárműszemlét tartott. Előző este a garázsban felkapcsoltam a GAZ lámpáit. Másnap valahogy nem indult be a GAZ, és ettől Kontra alezredes nagyon ideges lett. Jó egyórás faggatás után bevallottam, hogy a tartalék akkumulátor a százados elvtárs Wartburgjában van. Egy hét múlva én vittem a századost a sajókazai vasútállomásra, onnan indult Debrecenbe, ott volt a tiszti fogda. Az állomáson azzal búcsúztam: „Jó utat, százados elvtárs.” Azt már sajnos nem tettem hozzá, hogy üdvözlöm a szüleit. A helyzet az, százados elvtárs – ha még él -, úgy tűnik, hogy én buktattam meg.

ÜGYNÖK VOLT-E HAVAS HENRIK? 1. RÉSZ 2009. 05. 13. Nem, de ez most mellékes, mert Kivágó Iván Györgyné kapcsán eszébe jut egy régi történet, amikor szigorúan munkaügyben a Balaton felé tartott, és kémekkel találkozott, akik éppen a szocialista hazát adták-vették a leállósávban. Folytatása következik. Azt olvasom, hogy a Városházára beugró Kivágóné ügynök volt. Jó, kezdjük ott, hogy az MSZP-nél trehányság van, nem figyeltek oda, ott minden lehetséges. Az egyik nem figyelt oda, a következő elvitte, a harmadik meglőtte, a negyedik leszarta, az ötödik arra gondolt, hogy pukkadjon meg a Demszky, a Tarlóst meg üsse meg a guta. Az MSZP-nél minden elképzelhető, meg az ellenkezője is, úgyhogy erről ennyit. A másik, ami engem halálosan bosszant, amikor leügynöközik a három per kettes hivatásos tiszteket. Ez egy baromság! A köznyelvben az ügynök az besúgó, ilyen rohadt egyszerű. Erről van egy piszok jó sztorim. Rádiós koromban, az 1980-as évek elején, munkaügyben tartottam a Balaton felé kis bogárhátú Volkswagenemmel, amely csekély huszonöt éves volt, tehát kemény nyolcvan-kilencven kilométeres sebességgel suhantam a novemberi őszben. Nyálkás út, sehol egy lélek, hallgattam a zenét. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy Trabant próbál lendületből megelőzni. Akkoriban tanultam angolul. Minden rendszámot memorizáltam fonetikusan. Ez nem az én ötletem volt, hanem az angoltanáré. Aztán megyek, megyek, marhára kihalt minden, belenézek a tükörbe, és látom, hogy egy gyönyörű, diplomata-rendszámú Saab jön utánam. Gyorsan megelőz. Már majdnem a füredi elágazásnál vagyok, amikor észreveszem, hogy a leállósávban ott áll a Trabant, előtte meg a diplomata-rendszámú kocsi és a vezetőik nagyban beszélgetnek. Ahogy közeledem, a Saab elém vág, aztán a Trabant is, fékeznem kell. Kurva pipa lettem, hogy legalább a kezedet tedd fel te barom, ha már elém vágsz. A kaland után két-három nappal Reggeli Krónikát szerkesztettem. Ott volt egy kedves kollégám, akinek a nevét most nem mondom meg, és egy technikus lány. Elmeséltem, mi történt. Még filozofáltam is, hogy ha a két kocsiban kémek ülnek, akkor a világ legtutibb dolga lett volna a kihalt M7-sen találkozni, mert ott nem lehet követni senkit, hacsak műholdról nem kukkolják őket. Eltelik két nap, megyek be és ott vár egy cetli: „Keresse fel Éri elvtársat az elnöki titkárságon!” Majd folytatom!

ÜGYNÖK VOLT-E HAVAS HENRIK? 2. RÉSZ 2009. 05. 15. Mondtam már, hogy nem volt. Mit hülyéskednek itt?! Volt azonban dolga olyanokkal, akik ismertek ügynököket. Be akarta szervezni a szlovák titkosszolgálat, és Éri elvtárs is élénken érdeklődött a – szigorúan munkaügyben megtett – balatoni útja iránt. Éri elvtárs alacsony, vöröses ember volt és olyan titokzatos. Tudtam, hogy a Fradi elnökségének tagja, tehát már eleve nem lehetett szimpatikus. Ő hívatott föl a balatoni riportút után. Életemben nem jártam a rádió titkárságán. Azt sejtettem, hogy nem kitüntetni fognak, de fogalmam sem volt, hogy mit akarnak. Azt mondja Éri elvtárs: „Tudom, hogy maga néhány nappal azelőtt a Balatonnál járt.” Mondom, „Éri elvtárs, rádiós munka volt.” (Amikor hívtak a belpolra dolgozni, kiokított a rovatvezető: „Henrik, nagyon jól jársz, ha idejössz. Lemész Zalaegerszegre, csinálsz három riportot, és utána egy hónap alatt háromszor elszámolom neked a zalaegerszegi utat oda-vissza. Na? Négy Szombathely, három Zalaegerszeg és megvagyunk.” De Érinek ezt nem meséltem el, csak azt, hogy munkaügyben jártam.) Azt mondja: „Kit érdekel ez?” Ja, akkor mi a helyzet Éri elvtárs? Azt kérdi: „Mit látott az M7-esen?” Mondom, az M7esen nem láttam én semmit. Erre ő: „Na szedjük össze magunkat! Trabant, diplomata-rendszámú Saab?” „Ja – mondom -, azt láttam. Honnan tetszik róla tudni?” „Hogyhogy honnan? Maga nem kérdez.” „Ja, azt hittem a rádió titkárságán, vagyunk.” (A dolog lényege az volt, hogy vagy a technikus kislány, vagy a kolléga jelentett, vagy lehallgattak minket.) A végén azt mondta Éri elvtárs: „Havas elvtárs, jegyezze meg: bármi furcsát lát, tudja meg, hogy Éri Józsefnek kell szólnia, mert én vagyok a belügyi összekötő. Éri József, belügyi összekötő, rádiótitkárság. Nem elfelejteni!” Én meg ott álltam megkönnyebbültem, mert ugye szigorúan munkaügyben mentem a Balatonra. Egyetlen kalandom Éri elvtárssal ez volt. Hát komolyan, micsoda világ volt ez! Visszatérve Kivágónéra, azért vagyok nagyon kiakadva, hogy leügynöközik az egykori hivatásos tiszteket, mert ez egy baromság. Itt volt Bős-Nagymaros, én arról könyvet írtam, a rádió, televízió minden műsorát én csináltam e témában, és kommunikációs tanácsadója is voltam egy ideig a magyar kormányküldöttségnek is. A szlovák titkosszolgálat már a kádári időkben is dolgozott azon, hogy megszerezze a magyar kormányzati anyagokat. A szovjetekről nem is beszélve, mert azok mindenütt ott voltak. Ki az a hülye, aki azt hiszi, hogy a románok, a csehek a szocializmus időszakában nem próbáltak nekünk betartani, ahol csak tudtak. A miskolci autópályát azért nem lehetett megépíteni, mert a csehszlovákok attól voltak beszarva, hogy majd azon fognak a magyar harckocsik felvonulni Kassa irányába. A párkányi hídnál a szlovákok azt vizionálták, hogy majd azon mennek át a tankok. Ki az a hülye, aki nem tudja, hogy valami egészen elképesztő aknamunka folyt a magyarok ellen?

KUNCZE NAGYON ÖRÜLT 2009. 05. 18. De miért nem volt ügynök Havas Henrik, kérdezhetik most önök, és mindjárt választ is kapnak, miközben betekintést nyernek a Horn-kormány varázslatos világába és Havas Henrik családjába is. Másra sem vágytak, tudom, ne is hálálkodjanak! Ám minek örült Kuncze? Nem lesz jövőre számonkérés, ugyanis az SZDSZ ezt megelőzte azzal, hogy előkaparta a mágnesszalagokat az ügynöklistákkal meg egyebekkel. Azt gondolom, hogy ezek a mágnesszalagok biztonsági tartalékul be vannak építve a rendszerbe, nehogy itt nagy robbanás legyen. Ami az ügynökdolgot illeti, s valamikor ‘93 környékén hallottam először, hogy a Havas meg a Forró ügynök volt. Mondták, azért terjesztik ezt rólam, mert tévéelnökjelölt vagyok, hogy eszükbe ne jusson engem megválasztani. A Színház-és Filmművészeti Főiskolán ugyanebben az időben vizsgafilmet csinált egy hallgató, és felkért egy interjúra. Az első kérdése ez volt: „Maga ugye ügynök volt?” Mondom: „Én?” Halál kínos volt, mert a háttérben, a sötétben ott állt egy sereg hallgató. Elkezdtem dadogni meg magyarázkodni. Engem nem akartak soha beszervezni, és ennek egyetlenegy komoly oka volt. Az anyósom, a szegény mama igen magas beosztású jogász volt a Belügyminisztériumban, meg még rendőrtiszt is, bár egyenruhája nem volt. A mamához tartoztak a honosítási, kegyelmi ügyek, a névadás, ő intézte a személyi igazolványokat is. Ezért aztán engem nem lehetett beszervezni. És ezt én ott iszonyú zavaromban eldadogtam a Színház- és Filmművészeti Főiskolán a kamerák előtt. Borzasztó kínos volt. Aztán többé nem is bukkant fel igazán ez a téma. Amikor 1995-ben Horn Gyula hívott, legyek államtitkár, mondtam neki, izgat a feladat, és meg is engedhetem magamnak, hogy az legyek. Kemény 150 000 forint bruttó fizetést ajánlottak. Ennyit akkor körülbelül egy óra alatt kerestem meg a televízióban, de úgy véltem, hogy a nemzet javára mozgósíthatom a képességeimet. És ez komolyan így volt. Kérdeztem Horntól, hogy mit szól ehhez az SZDSZ? Azt mondta, „beszéltem Kunczéval, és nagyon örül”. Hát itt volt a nagy csapda. Két feltétellel vállaltam: tehessek vagyonnyilatkozatot és világítsanak át. Kuncze azt mondta, hogy rendben. Horn vakaródzott, mi lesz, ha megkérdezik, hogy a többiekkel mi lesz?

BAJNAI GORDONNAK NEM ÁLL JÓL 2009. 05. 26. Micsoda hülyeség az, hogy Bajnai Gordont azért akarják lemondatni, mert azt javasolta, hogy aki nem tudja fizetni a nagy lakást, az adja el, és vegyen kisebbet?! Sok oka lenne a lemondásra, de ez éppen nem tartozik közéjük. Az tényleg nem áll jól neki, amikor a nadrágszíjról beszél. Micsoda hülyeség az, hogy Bajnai Gordont amiatt akarják lemondatni, mert azt javasolta, aki nem tudja fizetni a nagy lakást, az adja el, és vegyen kisebbet?! Sok oka lenne a lemondásra, de ez éppen nem tartozik közéjük. Nem akarok napi politikáról beszélni, de azért érdekes, hogy Bajnai Gordont e kijelentése miatt szólították fel lemondásra. Harminc éve foglalkozom közélettel, és tudom, mindig ez volt a probléma, hogy nincs mobilitás a lakáspiacon. Idén 60 éves leszek a feleségemmel együtt, van két gyerekünk, elköltöztek. Mi a búbánatos fenéért kellene nekem két gyerekszobát fenntartani? Hátha elválnak? Aztán jön a lányom két gyerekkel, meg a fiam, ő is kettővel? Mi a jóistennek kell nekem ekkora ház? Ja, hogy fűtsem! A mobilitás arról szól, hogy ha a gyerekek kiröppentek a fészekből, és önálló háztartásban élnek, tök felesleges a szülőknek egy ilyen rohadt nagy lakást fenntartaniuk. El kell költözni egy kényelmes és olcsóbb kisebbe. Tudom, nem egyszerű. Hova lesznek a könyvek, a bútorok, becsomagolni, elmenni, új környezetet megszokni... De a világon mindenütt ezt csinálják. Bajnainak ezer oka lenne, hogy lemondjon. Lehet, hogy otthon elmeséli: „Anyukám, önmérsékletet és áldozatvállalást kérek majd az emberektől. Nehéz idők jönnek.” És akkor azt mondja élete párja: „Figyelj, tisztára úgy emlékszem, mintha tegnap még milliárdosok lettünk volna. Jól fog ez neked állni?” És akkor Gordon mérlegel: „Francba! Lehet, hogy ez nekem nem áll jól?” Netán ha egy szegény sorsú fideszes mondja, hogy kisebb lakásba kell költözni, mert nem bírja kifizetni a fűtésszámlát, de ilyen nem nagyon van. Nem is tudom, van-e az országban olyan, aki joggal mondhatná, hogy tessék eladni a nagy lakást, és kisebbe költözni. És egyáltalán mi az, hogy lakásmobilitás? Oké, Amerikában van ilyen. De nálunk mi a probléma? A rendszerváltás után mindig azt mondták, hogy mit pofáznak az ózdi kohászok? Költözzenek oda, ahol van munka! Csakhogy az ózdi lakás, mivel ott marha nagy a munkanélküliség, eladhatatlan. Abból a lakásból, amit nem lehet eladni, nem lehet átköltözni egy drágább dunaújvárosiba, tatabányaiba vagy győribe. Hiába könyörgött a szocializmus, hogy ózdi szakmunkás, költözzél a fejlett Dunántúlra, az alulképzett ózdi munkás egyre azt kérdezte, hogy az anyámba költözzek, ha nem tudom eladni a lakásomat és venni egy másikat? A bunkó amerikaiak azt csinálják, hogy ha a gyerekek huss, kiröppentek, akkor elköltöznek egy másik helyre. Amikor Kaliforniában meg Floridában autóztam,

mindenütt azt láttam, hogy felpakolnak egy utánfutóra, a garázsból eladják a felesleges cuccot, a barbecue-sütőt meg a plüssmacit, oszt’ mennek tovább. Bajnai meg mondjon le. Mert emlékezetkiesésben szenved. Mielőtt ilyeneket mond, nézze meg a vagyonbevallását, vagy ha nem tudja, hívja fel az anyukáját. „Anyu, jól áll nekem, ha azt mondom, húzzuk meg a nadrágszíjat?” „Kisfiam, neked ez nem áll jól.” Ennyi.

EU-VÁLASZTÁS: EBBŐL BOTRÁNY LESZ! 2009. 05. 27. Miért sírtak a kurvák, amikor a Fidesz felszalámizta a Kisgazdapártot? Havas Henrik még ennek okát is tudja. Hát, sajnálom. Az MDF-nél frakció hiányában kevesebb az állami pénz, ami jól jönne a mostani európai uniós és jövőre a hazai képviselő-választáson. Én azért Dávid Ibolyából kinézek annyi józanságot: felmérte, mivel jár az, hogy Habsburg Györggyel együtt Bokrost jelölte listavezetőnek. Nagyot szólt, az tény, csakhogy aztán vége lett a meglepetéssorozatnak. Az újságok foglalkoztak vele, az MDF-re megint odafigyeltek kicsit. Nem tudom, hogy megért-e ez ennyit. Akik pedig hezitálnak, azokat is megértem. Nem egyszerű történet, amikor a pártvezetőség előzetes egyeztetés nélkül dönt fontos dolgokról, és akkor tessék igazodni ehhez. Katona Kálmánt én mindig becsültem, tiszteltem, jó szakpolitikus, televíziós beszélgetésekben mindig korrekt partner volt. Ha ő ezt mondja, ha ő így gondolja, akkor abban lehet valami. De már az, hogy tákolni kell ezt a frakciót, odahozni egykori fideszest, aztán miniszteri biztost... ez olyan kétségbeesett erőlködés, ami nekem nem szimpatikus. Volt egyszer egy jó eset. A kurvákról írtam könyvet. Egy nagyon helyes kis masszázsszalonban csináltam a mélyinterjúkat Babival, a madame-mal, meg a többiekkel. Kérdeztem, hogy megy az üzlet. Azt mondták: „Nagy bajban vagyunk.” Akkor volt oszlóban a Kisgazdapárt. Felszalámizta a Fidesz, és minden kurva sírt. Az volt a probléma, hogy a masszázsszalon mellett volt a kisgazdák pártirodája, és ahogy azt bezárták, ugrott minden második csütörtök. Merthogy izgatott kisgazdák – miután megtárgyalták az ország sorsát – rendszeresen felballagtak Babihoz meg a többiekhez. Egy öreg parasztembertől hallottam, hogy mindig olvasni kell a Népszabadságot, mert abban minden benne van. Magyarán: egy madame nem teheti meg, hogy csak a síkosítóval foglalkozzon, figyelnie kell arra is, hogyan áll az illető párt, amelyik a közelben működteti az irodáját. És hát szegény kisgazdák, ugye. Addig azt mondták az asszonynak otthon, hogy „megyek, megbeszéljük a programot”. Ez 2002-ben volt, a kampány időszakban. A szalon egy polgári lakásban volt berendezve, és volt ott egy bárpult is. A pult mögött meg egy kiszolgált leányzó, tehát kicsit élemedettebb korú, ő kasszírozta a pénzt. Láttam, hogy vannak előtte mindenféle papírok. Hát nem a KDNP mozgósító papírjai voltak? Mondom, Jézus, Mária, ez az ördög biznisze! Mindjárt megyek is gyónni. A Kereszténydemokrata Néppárt, Jézusom! Mindegy, ott hirdetünk, ahol tudunk. Kérdeztem a madame-ot, hogy mi ez a KDNP-szórólap? Azt mondta, hogy ő azon csak számol, a kurvák pedig a szocikra szavaznak.

KELEMEN ANNA KUTYÁJA 2009. 06. 02. Mint tudjuk, Zeusz, Kelemen Anna kutyája felvette a néhai nevet, és ezzel kapcsolatban Havas Henrik felidézi első találkozásukat. Ezúttal sem maradunk életbölcsességek nélkül, ilyeténképpen szórakozva művelődhetünk, javaslom a jegyzetelést. Az elmúlt tíz évben egyszer sírtam, amikor a kutyámat el kellett altatni. Tizenöt évig volt velünk. Akkor bőgtem, zokogtam. Majd történt velem egy furcsa dolog. Mentem a rádióba dolgozni. A kerti padon sírva ült az egyik egy kolléganőm. Jézus, Mária – gondoltam -, még egy tragédia. De nem, mert azt mondta, örömében sír. Kiderült, hogy az értelmi fogyatékos fia csupa kitűnőre vizsgázott elméletből és gyakorlatból. Annyira jó volt ezt hallani. Mondtam neki, hogy büszke lehet a gyerekére. Azt válaszolta, hogy az is, és sokat köszönhet neki. Megtanulta, hogyan kell kitartani, összeszorított fogakkal küzdeni és minden apróságnak örülni. Ami a kutyákat illeti: Kelemen Anna kutyáját, Zeuszt is elaltatták. Érdekes volt az első találkozásom Zeusszal. Az irodámban történt. Anna feljött hozzám, berontott vele az eb. Nagyon ronda volt. Nem azért, mert keverék, a korcs kutyák éppen a vérkeveredés miatt általában intelligensebbek a fajtatisztáknál. De Zeusz egy elrontott kutya volt. Az hétszentség, hogy nem stimmelt vele valami. Alighogy beértek, összeszarta magát. Mondtam Annának, hogy takarítsa föl. Ő meg azt kérdezte, hogy miért. Hát azért! „Nekem kell csinálni? – kérdezte megilletődötten. – Nem lehet ezt jópofábban felfogni?” „De igen – mondtam. – Ha felnyalatnám magával. Vagy mi a jóistenre gondolt?” Hát arra, hogy „együtt nevethettünk volna rajta”. Na, mindegy... Egy dolgot megértek: biztos, hogy egy olyan típusú embernek, amilyen Anna, aki borzalmasan magányos, kell egy kutya. De hogy a kutyának kell-e egy ilyen lökött nő, azt nem tudom... Ahogy hallottam, nemrégen kapott egy kiskutyát ajándékba, akit valószínűleg nem kérdeztek meg, van-e kedve ehhez a gazdához. Azt azért látni kell, hogy szegény ebre nehéz idők várnak.

DEPI BÖRZDÉJ, FERI! 2009. 06. 04. Boldog születésnapot kívánunk Gyurcsány Ferencnek és Kis Hegedűs... ööö... Rékának! Havas Henriknek erről azonnal eszébe jut, hogy mennyi koffeinmentes kávé rohadhat a kormánybüfében. És miért akart ugyanő kutya nélkül kutyát sétáltatni? Megannyi kínzó kérdés. Ma van Gyurcsány Ferenc és Kis Hegedűs Béla... Nem! Még egyszer: Ma van Gyurcsány Ferenc és Kis Hegedűs... Réka születésnapja. Na de ki az a Kis Hegedűs Réka?! Optikus volna vagy fizikus, valami köze lehet Schobert Norbihoz? Nem. Hajdú Péter anyja? Nem. Netalán Kedves Ferihez van köze? Nem, az a Debreceni Zita meg a Bódi Sylvi. Szóval Gyurcsánynak ma van a születésnapja. Heppi börzdéj... Szegény Feri. Ha komolyra fordítjuk a szót: azért szar lehet neki. Én csak hat napig voltam államtitkár, de már éreztem utána, hogy szar. Az ember hat napig bemegy a munkahelyére (csak úgy mondom, hogy a Parlamentben Kádár elvtárs szobáját kaptam meg), tisztelegnek azok a kormányőrök, akik amikor csak parlamenti tudósító voltam rám se fütyültek. Megszólalt bennük egy hang: „Jön a Havas!” Hat nap után már senki nem tisztelgett, nem jött elém a sofőr sem. Ugyanis hat napig az is volt. Suchmann Tamás Chrysler Visionjét kaptam meg. Előzőleg a sofőr gyorsan megkerülte a kocsit, hogy kinyissa nekem az ajtót, és ki akarta kapni a kezemből a táskám. Mondtam neki, hogy ne! „De én szeretném vinni” – mondta. Dehogy viszi! Mire a sofőr: „Pedig a Szűrös elvtárs szerette, hogy viszem helyette.” Egyébként jól tettem, hogy lemondtam. Mindenki kérdezgeti, hogy miért. Elárulom, hogy az utolsó döfést a Népszabadság adta. Kiderült, hogy a kormánynak nincs adatbázisa. Fodor Gábor kabinetjéből beajánlottak egy pécsi informatikust. Mondták, a srác majd megoldja a problémákat. Csakhogy azok neki is voltak, számosak. Nyelvtanfolyamokat szervezett Angliába, de lerobbant a buszuk, nem fizettek neki satöbbi. És akkor azt írta a roppant szocialista Népszabadság: „SIKKASZTOTT HAVAS munkatársa?” Horn Gyula kérdezte, hogy miért mondok le. Vajon miért? Hadd meséljek valamit, ami megvilágítja Gyurcsány helyzetét. Az első kormányülés szünetében azt kérdezte tőlem a büfésnő, hogyan kérem a kávét. Koffeinmenteset szerettem volna inni, de olyan nem volt. A következő szünetben már igen. A második kormányülésen már tudta a büfés, hogy lemondtam. Indignálódva kérdezte, hogy most mit csináljon azzal a rohadt sok koffeinmentes kávéval. Ezért gondolom, hogy nem lehet könnyű Ferinek. Nem tudom, mi volt a heppje, de ha szotyolázott a szünetben vagy a papayát szerette, akkor ott áll az a temérdek szotyola meg papaya. Tizenhat évig volt egy angol szetterem. Amikor már nem élt, akkor is vártam, hogy fusson utánam, miközben biciklizem. Pedig már elaltatták szegényt. De rutinból még elindultam kutyát sétáltatni, kutya nélkül. Azóta nem is biciklizem. El

tudom képzelni, hogy Gyurcsány is elindul reggelente, és az asszony megkérdezi: „Hova mész, Feri”? Erre ő: „Hogyhogy hova? Merő rutinból kormányülésre!” Mondja a feleségem, ne sétáltassak kutyát, tegyem túl magam azon, hogy már nem létezik. Lehet, hogy Gyurcsánynak is így kell magyarázni: „Ne indulj el, Feri, nincs már kormányülés! Ülj a seggeden, és intézd a hatszázmilliós Táncsics Alapítványt. Az is feladat.”

ORBÁN VIKTOR 2009. 06. 15. Havas Henrik Nagy Emberekről című rovatunkban Orbán Viktorról lesz szó, aki 1999-ben egy kormányfogadáson szakított időt arra, hogy megvitassa Havassal a magyar futball jövőjét. Orbán Viktorról egy jó sztorit? ‘99-ben a királyi televíziónál dolgoztam. Abban az időben Betlen Jánossal csináltunk egy esti politikai elemző adást. Ez egy keményen kézben tartott műsor volt a Fidesz-időszakban, ami azt jelentette, hogy az SZDSZ oda be nem tehette a lábát, a Fideszből csak a második vonal, az MSZP-ből jöhetett akárki: minél hülyébb, annál jobb... Körülbelül így volt belőve. Hozzá kell tennem, hogy ‘99-ben kaptam meg az újságíróknak adható legmagasabb szakmai elismerést, a Táncsics-díjat, amit Hámori miniszter úr adott át. Voltak informális megkeresések is, miszerint a Fidesz jó néven venné, ha elvállalnám a Magyar Rádió elnöki tisztét. Tehát eléggé benne voltam a pikszisben még egy kormányfogadásra is meghívtak. A bejáratnál hosszú sorba kellett beállni. Orbán Viktor és a felesége, Lévai Anikó fogadta a meghívottakat. Amikor kezet fogtam velük, Viktor ezt mondta: „Sokat látlak mostanában a televízióban.” „Biztosan azért, mert engeded” – válaszoltam. Na, gondoltam, kihúzok itt egy fél órát, aztán elmegyek. De azt vettem észre, hogy Viktor rendre megkeres. Előadta nagy ívű tervét, hogy hogyan alakítja át a magyar futballbajnokságot. Nagyjából. 30 percig voltam ott, abból 28 percig mondta, hogy milyen lesz az NB I, és közben bökdöste a hasamat. Azt mondta: „Keleti csoport, Nyugati csoport, Középső csoport...” Vázolta, hogy Balassagyarmattól le Bajáig lesz aszongya Dunaújváros, Székesfehérvár, Honvéd, Fradi – és „akkor ti, hihihi, az Újpest kiestek!” Gógl Árpád, az akkori egészségügyi miniszter állt mellette – aki kicsit be volt csípve -, az meg nagy Újpest-drukker. Én is úgy bökdöstem a hasát, mint Viktor az enyémet, és mondtam neki: „Árpi! Szerintem Viktor az be van baszva, mi az, hogy Újpest nélkül NB I?” Persze azt se tudtam, hogy a Fradi nélkül van NB I. Hát hogy lenne képes a keleti országrész annyi csapatot eltartani, mint a fejlett nyugati? Budapest önmagában nagyobb hatalom. Akkor Árpi megijedt, és el is ment onnan. Viktornak pedig mondtam, baromság ez az átszervezési ötlet. De nem, hát így-úgy-amúgy! Mondtam, jól van, akkor elmegyek, és otthagytam. Ez februárban volt. Augusztusban szóltam, hogy továbbállok, irány az RTL. Volt is ebből cirkusz: az akkori Fidesz által delegált tévéelnök azt mondta, hogy nem lesz ennek jó vége. Szeptember 3-án már jött is az APEH, és azt mondták: házi feladat... Gondoltam, hogy neheztelnek rám, mert elég világosan megmondták, politikailag rossz akusztikája van annak, ha egy ilyen kiélezett helyzetben otthagyom a királyi tévét. Ráadásul elmentem a Heti heteshez is. Orbán aztán nem alakította át az NB I-et. Pedig úgy hitt benne! Utólag gondoltam is, talán bátoríthattam volna.

DÉLI HAVAS-SZÓ 2009. 06. 17. Havas Henriket idegesíti, hogy a Déli Krónika előtt mindig elmesélik, hol lakik az aktuális harang, illetve ki öntötte azt. Pár perccel 12 óra előtt már nem lehet bírni vele, fészkelődik, morgolódik, majd üvölteni kezd, mi, a munkatársai például fél 12kor elrohanunk ebédelni, és csak 1-kor megyünk vissza. Ha összeszámolnák, az utóbbi tíz évben melyik két magyar név hangzik el leggyakrabban a Kossuth rádióban, Seltenhoffer Frigyes és Slezák László magasan nyerne. És ha megkérdeznének száz embert, ki ez a kettő, csak bámulnának. Hozzá kell tennem, hogy déli 12 óra előtt 1 másodperccel életveszélyes vagyok. Ha akkor kocsiban ülök, egyszerűen bármi megtörténhet. Nekimehetek egy kamionnak, szembemehetek a forgalommal az autópályán; megörülök Seltenhoffer Frigyes és Slezák László harangöntő neve hallatán. Hírszerkesztő voltam, több ezer Déli Krónikát, Reggeli Krónikát és Esti Krónikát vezettem. És valamikor, még a Kondor Katalin nevével jelzett korszakban divatba jött, hogy a déli harangszó előtt elmesélik, az a harang hol „lakik”. S elmondták a templom történetét is. S ma is ez van. Most elárulom, hogy jelentős részüket a török hódoltság után építették vagy építették újjá. Ha 1684-ben vettük vissza Buda várát Savoyai Jenővel, akkor nyilván az 1700-as években. A két háború között a harangok 70%-át Slezák László öntötte. Ha valami fontos történik a világban, szeretném megtudni a Déli Krónikából, hogy mi van. De például amikor összedőltek a New York-i ikertornyok, vagy a második Öböl-háború, avagy a gazdasági válság kirobbanása idején is előbb másfélkét percig azt kellett hallgatnom, hogy hol „laknak” a harangok, és aztán tört csak ki a háború. Egy héten hét napon át, mindig ugyanazt hallgatom! Az a szörnyű, hogy nem tudok leszokni a Déli Krónikáról. Meg az, hogy van egy új rádióvezetőség – állítólag normálisak -, de nem merik levenni Slezákot, mert félnek, hogy antiklerikálisnak tartják őket. Pedig ez csak elmebetegség. Akkor most mi van? Nincs ember, aki azt mondaná, álljunk már meg, ez egy hírműsor. Az emberek információra kíváncsiak. Nem arra, hogy Slezák már megint öntött egy harangot. Akik autóban ülnek mellettem 11 óra 55 perc táján, idegbetegek attól, hogy már megint üvöltök. Hívő katolikus vagyok – vagyis már nem annyira. A Slezák lelkén száradok.

BÓDI SYLVI JELENTKEZETT 2009. 06. 22. Havas Henrik eddig azt hitte Bódi Sylviáról, hogy vegyészmérnök és Vesta-szűz, de Bódi most jelentkezett, hogy ő bizony felismerhető és nevesíthető abból a leírásból, amit Molnár Anikó adott a Dubajban vendégeskedő magyar, khm, modellekről. Nem kell mindig jelentkezni. Mi történt Bódi Sylvivel? Nem tudom, azt hiszem, megőrült. Anikó kint volt egy hercegnél egymillióért, amiből kettő lett, pedig még szex sem volt. Azt mondta, hogy hát igen, én elmondom, de mindig vannak lányok, akik mellébeszélnek. Egy hónapban két hétre is lemennek nyaralni, ebből vannak a luxusjárgányok, a milliós ékszerek, mert ugye Kedves Feri nem tud mindenkit hozománnyal ellátni. Szóval vannak lányok, akik eljárkálnak Abu-Dzabiba meg az arab hercegekhez, na mindegy. A lényeg, hogy Bódi Sylvi is belépett a csapatba. Jó néhányszor elmondta Anikó is, én is, hogy ha az ő kapcsolatait megnézzük, többségben vannak ott a melegek, a látens homoszexuálisok meg a lúzerek. És akkor baromira furcsa volt, hogy Bochkor Gábor meg Kammerer Zoltán jelentkezett, hogy „én nem vagyok köztük”. Nem kellett volna jelentkezni. Bódi Sylvi meg azt nyilatkozta: jó, hogy a nevét nem írták le, meg azt, hogy ő is kijárt volna. Én azt hittem Bódi Sylviről, hogy egy vegyészmérnökként végzett Vestaszűz. Annyira szomorú lettem, hogy rossz hírbe keveredett. Most meg azon gondolkodom, hogy Kedves Ferit kár volt itt emlegetni, mert lehet, hogy ő volt Ferivel. Vagy Debreczeni Zita? Lehet, hogy Bódi Sylvi nem is vegyészmérnök? Na mindegy, hagyjuk.

HAVAS 60 2009. 06. 25. Havas Henrik 60 éves, ami nem véletlen, hiszen éppen hatvan évvel ezelőtt született. Hernádi Judit szerint van az egészben valami sorsszerűség: kezdődik 1-gyel, aztán folytatódik 59 éven át, míg az ember végül hatvan lesz. Nem szeretem a felhajtást. Annak idején az esküvőmre sem kértem ajándékokat, nem volt lakodalom, otthon ettük a nagymamám által készített vacsorát. Aztán elmentünk a feleségemmel Miskolc-Tapolcára. De amikor a lányom férjhez ment, összeírtuk, ki mindenki jön. Fogtam a fejem, hogy Jézus, Mária, mire jó ez? Azt hittem, 60 évesen majd ülök a fenekemen. Most lett vége az egyetemen a vizsgaidőszaknak, nemrég jelent meg egy könyvem, két tévében, egy rádióban is dolgozom, csinálok egy internetes blogot. Ennyi dolgom az életben nem volt. Nem érzem a koromat. Kicsit unom már, hogy mindenki a veregeti vállamat, hogy „jaj de jól nézel ki, mennyit fogytál”... Pedig ugyanannyi kiló vagyok, mint eddig. Hetente háromszor teniszezem, jól vagyok. De 60 évesnek lenni elég szar. Váncsa István küldött ma egy sms-t, hogy „Isten éltessen, tanár úr.” Írtam neki, kedves István, világ életemben gyűlöltem, hogy tanár uraznak, de most jól jön ez a megszólítás, mert még mindig jobb, mint ha bácsiznának. Az azért fájna. 60 éves az ember, túl lehet élni. Nem nagy öröm, de ez van.

MELEGPARÁDÉ 2009. 06. 29. A köztársasági elnöktől kérnek védelmet a melegszervezetek, mert szokásos felvonulásukat a szélsőségesek ismét veszélyeztetik. Havas Henrik, aki járt a Bahamákon (miért pont ott ne járt volna!), tudja a megoldást! A melegparádé ügyét tényleg meg kellene oldani. Nálunk leköpködik, megverik, inzultálják a résztvevőket. Az egy másik kérdés, hogy én nem szimpatizálok azokkal, akik ízléstelen, közerkölcsöt sértő maskarákban vonulgatnak. Semmire nem megoldás, önmutogatás. Ráadásul igazi kárt okoznak a normális melegeknek. Ahogy a mostani kormányszóvivő mondta, „örüljenek, hogy luk van a seggükön”. Tehát, hogy nem piszkálják őket, közterületen nem molesztálják, a vécében nem verik agyon őket a szkinhedek. Tehát a normális melegeknek a protestáló felvonulás meg a cirkusz annyira kell, mint púp a hátukra. Lenne egy félig vicces ajánlatom: azon gondolkodom, hogy hol volt ez, talán a Bahamákon, Nassauban, a kormányzói palota előtti téren egy körülbelül tíz méter átmérőjű kör felfestve, ott lehetett tüntetni, máshol nem. Amikor ott jártam, éppen pedagógusok tüntettek. Kisorsolták, hogy ki az a 20 ember, aki 40 percig demonstrálhat a felfestett körben. Majd a szakácsok tüntettek. Be volt osztva, nagyon jól. Ezt kéne nekünk is, itthon bevezetni, csak itt egy ekkora kör nem lenne elég, mert ugye nagyobb ország vagyunk. Be lehetne jelentkezni. Szépen sorba állnának, leülnének beszélgetni. „Te hányas tüntető vagy? Vasutas vagy, akkor várj délig! És ti itt sokan, kik vagytok?” „Mi a tüntetést ellenzők vagyunk!” „Ti délutánra kaptok időt!”

GENNAGYIJ MOSZKAL: PORNOGRÁFIA TILOS, KECSKE DUGHATÓ 2009. 07. 01. „Nem törünk a normális, felnőtt emberek szexuális szabadságára. Nem arról van szó, hogy valaki ne tarthatna magának otthon kecskét azért, hogy közösüljön vele” – jegyezte meg az ukrán honatya, Gennagyij Moszkal. Havas Henrik mint jogvégzett ember messzemenően nem ért ezzel egyet, mert szerinte addig, amíg a kecske nem fejezi ki egyetértését, tilos az aktus. De mi van akkor – teszi fel a kérdést Havas -, ha a kecske bólint? Gennagyij, Gennagyij... Szorulnál te például Hollandiában! Merthogy ott szigorúan tiltják ezt a fajta perverziót, tehát, hogy valaki önmaga öröméért vagy más aberrált állatok öröméért közösüljön mondjuk egy kecskével. Ott ez szigorúan büntetik. Szerintem Ukrajnának is követnie kellene ezt a példát. Egyébként a holland törvények azért ennyire szigorúak – na mit gondolnak, miért? -, „mert az állat nem tud hozzájárulni!” Tehát magyarán, ha a kecske írni tudna és aláírná, hogy „én, X. Y. kecske tiszta tudatommal úgy döntöttem, engem keféljen meg Gennagyij Moszkal, és ezt két tanú előtt alá is írom”, a holland törvényhozók szerint rendben van. Addig azonban, amíg a tyúk, a liba, a kecske és a ló nem adja írásos hozzájárulását, a hollandok szerint ez nem működik. Mi van viszont akkor, ha bólint a kecske? Most bajban vagyok, mert jogot tanultam, hujuj..., baj van a hollandokkal. Elmagyarázom: ha mondjuk, odamegyek egy jegypénztárhoz, és betolom a pénzt, egyből kapok egy jegyet. Ez a ráutaló magatartás. Papír nélküli szerződéskötés. Na most, ha a kecske bólint, akkor ráutaló magatartással beleegyezett, hogy megdugják. Kész. Úgyhogy előre, ukránok, a hollandoknál pedig tessék felülvizsgálni ez a kérdést!

KEPES ANDRÁS FASZOZOTT! 2009. 07. 02. Havas Henrik attól tart, ha ez a jelenség eszkalálódik, a végén még Vitray Tamás küldi el a kurva anyjába a Blikk fotósát. Ami pedig a botrányt illeti, ő személy szerint szarik bele. Megütöm a fejedet! Na és? Akkor mi van? Megütöm a fejedet. Múltkor sávot váltott egy autó, nem használta az irányjelzőt... Elévágott egy Mercedes, kiszállt belőle egy nagy darab, tetovált fickó, és azt mondta, hogy szétütöm a fejedet baszd meg. Na és? Ilyen naponta száz van, felesleges ekkora feneket keríteni ennek. Magából kikelve üvöltözik minden mama, akinek a gyereke intőt visz haza. Beront az iskolába, és még örül a tanárnő, ha a fejét nem verik bele a fűtőtestbe... Mert egyébként bele szokták verni. És akkor mi van? Magából kikelve üvöltözik a nagycsalád, ha a körözött személyt megtalálják, és be akarják vinni. Etikátlan fasz vagy..., és akkor mi van? Hát, ha egy bulvársajtónál körülnézünk, látjuk, hogy mindenki etikátlan fasz, mert ha nem az lenne, nem dolgozna a Blikknél, a Borsnál. De itt egy fotósról van szó. Egy paparazzo, aki pofátlanul fotózik, betolakszik az emberek magánéletébe, az tudja, hogy ez a munkájával jár. Sőt a munkaköri leírása tartalmazza: legyél etikátlan fasz, mert különben nem veszünk fel. Abszolute tudomásul kell venned, benne van a pakliban, hogy esetleg pofán basznak. És akkor mi van? Fogalmad sincs az újságírószakmáról. Hát hány embernek nincs fogalma róla? Elég megnézni a Hír Tv-t, olvasni a Magyar Hírlapot. Ezekben a csúnya kijelentésekben az az érdekes, hogy ezt Kepes András mondta. Ez az úriember, ez a higgadt visszafogott entelektüel. Ha már Kepes idáig jutott, akkor azt is el tudom képzelni, Vitray Tamás egyszer azt mondja, hogy a kurva anyádat! Komolyan gondolom, ez következhet... Egyébként, hogy én mit mondok? A minap kaptam egy e-mailt egy nagyon szimpatikus erdélyi úrtól. Azt írta, hogy gyakran használom azt a kifejezést, hogy szarok bele. Ő vizuális típus, maga előtt látja ezt a cselekedetet, és ez nagyon idegesíti. A nagyon szimpatikus úrnak a három utolsó könyvemből küldtem egy-egy dedikált példányt. Roppant kulturált e-mailt kaptam, de az, hogy neki nem tetszik, ha azt mondom időnként, szarok bele... Az engem annyira nem érdekel. Szarok bele!

ERDÉLYI MÓNIKA AZ ÖSSZEOMLÁS SZÉLÉN 2009. 07. 04. A fél ország azért szomorú, mert lehet, hogy Erdélyi Mónika áldozatául esik a gazdasági válságnak. Ráadásul helyettese sincs Mukli Gyulának. Havas Henrik könyörögve kér mindenkit, hogy segítsen Mónikának megtalálni a pót-Muklit! Nagyon nehéz Erdélyi Mónikáról bármit mondani. Ő egy olyan személyiség, aki aggyal nem tudja felfogni, hogy nem szeretik. A szó szoros értelmében rosszul volt mindenki az RTL-nél, ha csak a neve szóba került. A világosító, a sminkes, a fodrász..., rémtörténeteket tudnak mesélni erről a nőről. A műsor, amit ő csinál, az testre szabott. Belülről jön. A Mónika Show-ban fogatlan cigánynők tépik egymást, üvöltöznek, verekednek, gusztustalan, amit Mónika – és Joshi Barat – művel a képernyőn. Ami ezeket a műsorokat illeti, megkívánják a maguk emberét. Persze erre meg mondhatják azt, hogy egy hóhér is lehet gyengéd, őt is szeretheti valaki, nem? Például ahhoz, hogy hóhérdinasztiák jöjjenek létre, az kell, hogy a hóhérok, akik jellemzően férfiak, gyermeket nemzzenek. Ahhoz meg kell egy nő. Ebből meg az következik, hogy van nő, aki a hóhért szereti. Ha ebből indulok ki, megértem, hogy szegény Mukli Gyula elbujdosott. Jöhetne egy új Mukli, egy Mukli II. Sok-sok Mukli rejtőzködik valahol, aki ideális társa lehetne Mónikának. Egyébként Gombos Edina a másik, akit nagyon kedvelek. Mentem tanítani Szegedre, a kocsiban hallgattam a Bumeráng reggeli műsorát. Edina műsort vezetett, és minden félórában elmondta, hogy az a család, „aki”. Komolyan mondom, már néztem egy kilométerkövet, hogy nekihajtok. Felhívtam Boros Lajost, hogy ez a nő engem a halálba hajszol. Mikrofon előtt ül, és nem tud magyarul. A család, „aki”. „Mondd meg ennek a nőnek, hogy azért én mégis egy nemzeti intézmény vagyok, baszd meg. Könyörgök, a kedvemért mondja azt, hogy a család, »amely«. Csak egyszer. És akkor lehet, hogy megmenekülök.” De nem, Gombos Edina a nyomomban van. És még hány ilyen hírszerkesztő, aki nem tud magyarul! Jézus, atyaúristen! Edina szült egy helyes kis gyereket, van egy szimpatikus férje, lehet, hogy elmegy Kubába. Jó lenne. Mert egyszer még az életemre tör. Muklik, bújjatok elő.

LENDVAI KITÉPI A HAJUKAT AZ ÖREGEZŐKNEK 2009. 07. 09. Lendvai Ildikónak nem a biológiai életkorával van baj, hanem a mentalitásával, állítja Havas Henrik. Amikor ránéz a pártelnök asszonyra, azonnal eszébe jut Kiss Péter, aztán maga Kádár János. Lendvai Ildikó az mondta, hogy kitépi annak a haját, aki öregnek meri őt nevezni. Ez hülyeség, tapintatlanság. Heller Ágnes most múlt 80 éves, és szeretnék én olyan fiatalos lenni, mint ő, legalábbis ami a fizikumát, szellemi képességeit illeti. Lendvai Ildikónak nem kell attól félnie, hogy öregnek mondják, mert aki öregnek nevezi, az egy suttyó. Nem kell vele foglalkozni. Ellenben azt hiszem, Lendvai Ildikó most sumákol és csúsztat. Itt nem arról van szó, hogy bárki is a korát kérné számon rajta. Vagy éppen Kiss Péteren. Mert itt nem a biológiai korukról van szó. Frászt! Hanem arról, hogy – elnézést, én kedvelem Lendvai Ildikót, mert egy helyes nő – olyan pártközpontos szaga van neki is, meg Kiss Péternek is. Ugye értik, mire gondolok? Szóval mintha Kádár János még élne. Ránézek Lendvai Ildikóra, és azt érzem, hogy ez a hölgy egy MSZMPkongresszuson is ott lehetett volna a normális kisebbség között. Kiss Péter pedig Kádár idején bármi lehetett volna. Azért legyünk őszinték, ez nem azt jelenti, hogy az ellenzék soraiban nem látok olyan figurákat, akik ne lehettek volna ott azon a pártkongresszuson. És, hogy ne tudtak volna olyan gyönyörűen tapsolni, mint ma egy Fidesz-nagygyűlésen. Ehhez képest az MSZP-s banda egy horda, egy csőcselék, állandóan haboznak, nem találnak hetekig miniszterelnököt, pöcsölnek! A Fidesznél ilyen nincsen, teljesen egyértelmű, hogy a Fidesznél egyértelmű az egyértelmű. Az SZDSZ viszont egy széthulló, liberális csőcselék. Meg kell nézni az ellenzéket! Az igen! Tehát előre, elvtársak! Ez a Jobbik bezavart egy kicsit, de megoldjuk. Tehát kedves Ildikó, az itt a marha nagy probléma, hogy a maga biológiai életkora rendben van, csak a generációjuk már úgy eltűnhetne... Nem mintha aggódnék a szocialistákért, kit érdekel, hogy velük mi történik, engem nem. Lendvai Ildikó jól tenné, ha átadná a stafétabotot, már ha van még kinek. Szerintem nincs. Szóval inkább maradjon még Lendvai Ildikó.

HAVAS HENRIKET NEM SZERETIK AZ RTL KLUBNÁL 2009. 07. 10. Havas Henrik időnként csúnyán beszél, ami azért szokatlan egy egyetemi oktatónál. Most például azt kérdezi, ki a fasz az a Rényi Adám? Megjöttem szabadságról, erre mit hallok? Azt, hogy Rényi Ádám, az RTL sajtosa megvédte Erdélyi Mónikát, akiről azt meséltem, a valóságban is olyan, amilyennek a televízióban látszik. Hogy ott szabályosan kiütést kapott tőle mindenki. Nem hiszem, hogy megváltozott volna, mert akkor látnám az arcán. És most azt hallom, hogy Rényi Ádám szerint az RTL-nél meg engem nem szeretnek. Nem értem, valami közvélemény-kutatást végzett Rényi? Egyáltalán, ki a fasz az a Rényi Ádám, aki üzen nekem? Ez éppen olyan, mint ha én felhívnám az ENSZ főtitkárát, hogy jó napot kívánok, én nem értek egyet a Biztonsági Tanács politikájával. Rényi Ádám meg nekem üzent, hát komolyan mondom... Ilyet még nem izéltem, Rényi Ádám üzent. Én meg Sólyom Lászlónak üzenek, mert pont szemben van a Sándor-palota: elnök úr, nem értek egyet a kisebbségi politikájával. Erre azt mondaná: A Havas üzent? Hűha, na menjen a picsába! Rényi Ádám nekem üzent, én Sólyomnak, ő meg a Jézus Krisztusnak.

MICHAEL JACKSON A VÁCI UTCÁBAN! 2009. 07. 12. Aki eddig nem tudta volna, a következőkben megtudhatja, hogy itt, Budapesten, a Váci utcában pókerezik Michael Jackson, Elvis Presley és Bobby Fischer. Ez azért biztos, mert Havas Henrik állítja. Azt írják itt – hajmeresztő elképzelések szerint -, hogy a pop királyát, mármint Michael Jacksont Mahmúd Ahmedinezsád iráni elnök tetette el láb alól. Ez miért hajmeresztő? Szerintem ez teljesen elképzelhető. Abszolúte benne van a képben, hogy az iráni kormány ülést tartott, az atomprogramról tárgyaltak, és azt mondta Mahmúd, „nagyon nagy durranás lesz, ha elkészül az atombombánk”. Valaki közbeszólt: „Akkor koncertezik Londonban Michael Jackson, ötven koncertből áll a turné, előre elkeltek a jegyek, a kutya se fog foglalkozni a mi atombombánkkal. Az nem lesz egy nagy durranás. Mindenki Londonra figyel majd.” Mahmúd megvakarta az állát, és azt mondta: „Michael Jacksont el kell tenni láb alól.” És néhány vakmerő, turistának álcázott iráni kommandós mit csinált? Eltette láb alól. Ha mégsem így történt, akkor Magyarországon bujkál, az biztos. Találkoztam vele, ez halálosan komoly. Hétfőn délben szoktam végezni a Klubrádióban. A Szentendrei úton, a felüljáró után van egy lacikonyha. Oda szoktam járni hurkát enni. A minap a szomszéd asztalnál három szobafestő-mázoló ült. Bocsánat, két magyar szobafestő mázoló, a harmadik Michael Jackson volt. Egyből feltűnt, hogy nem annyira fekete, olyan fehéres-fekete volt, tehát szobafestőben afro-amerikai. Volt egy tincs a homlokán. Néztem, hogy honnan ismerős? Michael Jackson volt, isten az atyám! Ja, egyébként máskor is találkoztam vele. Azt olvastam a neten, hogy baromi nagy adósságai vannak, ezért bujkál. Én megtaláltam. A pompeji múzeumban jártam, ott egy üvegkalitkában laknak az egykori pompeji halottak, akiket a Vezúvkitörés pusztított el. Le vannak üvegezve. Na most halál komolyan mondom, hogy Michael Jackson több ezer éves pompejinek van álcázva. Azon kívül még láttam máshol is, Elvis Presleyvel itt sétáltak a Váci utcában. Elvis mikor halt meg? A 70-es évek végén? Nana. Harminc éve itt lakik a Váci utcában, a McDonald’s felett. És most kijött a lakásból. Bobby Fischer is itt bujkál. Tudják, a sakkfenomén. Egyébként Bobby Fischer összejár Jacksonnal, szidni az amerikai kormányt, azért jött Jackson ide. És most itt vannak mind a hárman, itt bujkálnak a Váci utcában, és pókereznek Korda Györggyel.

ALÁÍRÁST KÖVETELT A BANK A VAK NŐTŐL! 2009. 07. 14. Havas Henrik úgy általában is szereti az embereket, de a vakokat különösen. Ez még akkor is igaz, ha ismert egy borzasztóan gonosz világtalant. Azt, hogy egy vak ember nem tud aláírni, szerintem életszerű helyzet. Az, hogy egy világtalannak nem adják ki a pénzét a banknál, egyszerűen felfoghatatlan! Tanuljon meg aláírni! Ráadásul minden olyan ügyletnél, jogi aktusnál, ahol aláírásra van szükség, mindig menjen el közjegyezőhöz! Megjegyzem, a vakokról érdemes volna írni. Nagyon nagy híve vagyok a paralimpiának, ahol a sérült emberek versenyeznek, és egészen elképesztő eredményeket produkálnak. Gondolkodtam, hogy elmondjam-e, de elmondom. Ismertem egy vak embert, nála gonoszabbat keveset láttam. A Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületével szemben van egy Patyolat meg egy trafik. Ott minden reggel megjelent egy vak ember teleszkópos fehér bottal és egy marha nagy kutyával. A kutyát elengedte, a fehér botot összecsukta, hogy ne lehessen látni, és megállt a járda közepén. Nyilván én, aki ismertem, tudtam, hogy ő vak, aki viszont nem ismerte, esetleg véletlenül nekiment. Szerintem ezek voltak a legszebb pillanatai, mert olyankor azonnal elkezdett hadonászni a fehér botjával, és mindenkit elküldött a kurva anyjába. Amikor kitombolta magát és már mindenki huszonötször bocsánatot kért tőle, akkor összecsomagolta a fehér botot, várta, hogy valaki újra nekimenjen. Ez ment minden reggel vagy fél óra hosszáig. Ezt csak azért meséltem el, mert beszélgettem egyszer a televízióban Szekeres Pállal arról, hogyan kell bánni a sérült emberekkel. Nyilván a túlzó segítőkészség nem jó. Ha ügyet sem vetünk rájuk, az sem jó. Azt mondta Szekeres Pál, hogy kérés nélkül ne segíts egy kerekes székesnek, mert lehet, hogy ő annak nem örül. Meg kell kérdezni: segíthetek? És nem az a megoldás, hogy elmegyek mellette, mintha semmi baja nem lenne. Úgyhogy meg kellene könnyíteni ezeknek az embereknek az életét! De hogy egy aláírást ne tudjon egy bank egy vak ember esetében megoldani?! Ez felfoghatatlan!

DUNA TELEVÍZIÓ: MIÉRT BAJ AZ, HA AZ ERDÉLYI MAGYAROK HOSSZAN NÉZHETNEK EGY ERDÉLYI FAFARAGÓT? 2009. 07. 15. Havas Henrik visszajött Nápolyból, ahol rákényszerült arra, hogy a Duna Televíziót nézze. Nem tudjuk, mit várt, de amióta leszállt a gépe Ferihegyen, megállás nélkül morog, mert egyik délután hosszú perceken át fát faragtak a Duna TV-ben. Megjöttem a nyaralásból, Nápoly környékén nyaralgattam a feleségemmel. Az ember, ha külföldön van és honvágyat érez, nézheti a Duna TV-t. Nem fér a fejembe, hogy kinek készül a műsoruk. A határontúliaknak? De azok annyi magyar csatornát foghatnak már, amennyit akarnak. Egy délután bekapcsoltam, egy nagyon szimpatikus ember fát faragott a képernyőn. Feltételezem, hogy egy erdélyi mester volt. Csak azt nem értem, hogy az erdélyieket miért érdekelhetné, ahogy egy erdélyi fát farag? Indultunk a Vezúvhoz, de reggel hat órakor újból bekapcsoltam a Duna TV-t. Kiderült, hogy reggel a tavalyi év egyik októberi adását ismételték Majd mit látok? Szerelmes olasz szappanoperát. Aztán a híradó, na azon felhúztam magam. A Duna TV beszámolt arról, hogy Ausztriában a magyar határ mentén akarnak egy szemétégetőt építeni. Erre mit látok? A vasút azon szakaszán, ami magyar oldalon megy, és szemetet szállítanak ehhez a hulladékgyűjtőhöz, magyar környezetvédők odaláncolták magukat a sínekhez. Nehezen tudom levetkőzni az előítéletességemet és elviselni a harminc fölötti környezetvédőket. Harminc fölött már ne védjen senki környezetet, mert az gyanús. Pláne, ha gyerekeket is visznek oda. Az már a teteje mindennek. Normálisak ezek az emberek, akik gyerekeket fektetnek a sínekre? Éppen annyira elmebetegek, mint akik babakocsival tüntettek a Parlament előtt. Hogy lehet egy babát politikai célokra felhasználni? Én ezeket azonnal bezáratnám.

LÁZADÓ NŐK A HAVAS CSALÁDBAN 2009. 07. 22. A családfő korosztályához tartozó, barátnőjénél 32 évvel idősebb sebész, doktor Scheffer kijelentette, hogy ő nem lenne képes együtt élni egy vele egykorú nővel. Havas védeni próbálta őt, már csak a férfiszolidaritás miatt is, de amikor megmutatták a doktor portréját, feladta. Bodri Krisztináról azt kell tudni, hogy a tanítványom volt Szegeden. És még azt is kell tudni róla, hogy én lettem volna szakdolgozatának konzulense. Felhívott telefonon, hogy vállalnám-e? Mondtam, „Krisztina, én magát vállalnám”. Azóta sem hallottam se róla, se a szakdolgozatáról. Azon gondolkodom, hogy vajon mivel üti el az időt Bodri Krisztina, ahelyett, hogy jönne szakdolgozni. Kiderült, hogy van egy 32 évvel idősebb párja, dr. Scheffer. Krisztina, Krisztina, nem szakdolgozunk, inkább összejöttünk Schefferrel? Egyébként az abszolúte nem fontos, mekkora a korkülönbség, a szerelem a fontos, és az, hogy egy húron pendüljenek. Na most: a feleségem és a lányom nem néz meg a televízióban, nem olvassa a könyveimet, és ezt a blogot sem követi figyelemmel. Mégis tudnak az esetről, és amikor hazajöttem, együttesen lépett fel doktor Scheffer ellen a család összes női tagja. Az anyám, a lányom, a feleségem, sőt még a négyéves Zsozsó is. Kérdeztem, mi a baj Scheffer doktorra!? Mondták, az, hogy egy 32 évvel fiatalabb lánnyal van. Mire én: „És?” Hát doktor Scheffer, szarul állunk, mert az a helyzet, hogy a Fókuszban azt tetszett mondani, nem lenne képes együtt élni egy önnel egykorú nővel. Most Krisztina lehet úgy 24-25, a Scheffer 32-vel több, akkor 57 éves. De ő nem bírna egy 57 éves nővel együtt élni. Ugye én most vagyok 60 éves, a feleségem is, és úgy felhúzta magát, komolyan mondom, ideges lett, így remegett a keze... És szidták Scheffert, mint a bokrot. Én próbáltam védeni, mert ugye valamennyire egy cipőben járunk. Mondjuk én ilyet nem mondanék, de azt le kellett szögeznem, hogy egy 32 évvel fiatalabb nő azért ütősebb, mint a feleségem. S nem azért mondom, de Scheffer jó helyen kapisgál, mert legyünk őszinték, egy 57 éves nő löttyedt feneke nem annyira izgalmas, mint egy 23 évesé... Itt nem tudtam befejezni, mert a családom nő tagjai egy emberként az mondták, kuss! De aztán változott a helyzet, a lányom kirohant a laptoppal, és megmutatta Scheffert. Jézusom, ez a Scheffer? Hát én az ő helyében meg se nyikkannék. Azt mondta a feleségem, „mutass egy nőt, aki ezzel az undormánnyal egy éjszakát le tudna húzni”. Erre nem volt mit mondani. Nekem megvan a feleségem. De gondoltam, dr. Scheffernek volt választási lehetősége, s nyilvánvaló, hogy nem a feleségemet próbálta elcsábítani, hanem Bodri Krisztinát, aki ugyan nem írta meg a szakdolgozatát, mégis a Miss World Hungarygyőztes lett. Amíg nem láttam, hogyan néz ki Scheffer, védtem a doktort. Lehet, hogy Bodri Krisztinánál amúgy minden rendben van, de azért szemészhez elmehetne, mielőtt Schefferrel összekötné az életét...

Az egészben az a legszarabb, hogy majdnem egyidős vagyok Schefferrel, s van egy feleségem, akinek megingott a bizalma az én korosztályomban... De azért nem mindenki Scheffer így 60 körül... Scheffer meghúzhatná magát, és akkor a kutya nem foglalkozna vele... Emlékeznek Kedves Ferire? Az is ahelyett, hogy álruhában járna... Mindegy, igyunk Scheffer egészségére...

AZ MSZP SZÁMÍT A SZÁZ LEGGAZDAGABB MAGYARRA! 2009. 07. 24. Tóbiás Józsefnek, az MSZP parlamenti frakciója igazgatójának az agya egy srófra jár Havas Henrikével! Havas, amikor ellopták a Mercedesét, azt kérte a tolvajoktól, ha a kocsit nem is, legalább az iratait adják vissza, a mama fényképével együtt! Tóbiás pedig felajánlást vár a 100 leggazdagabb magyartól... Ez a hír tetszik nekem a legjobban az interneten. Tóbiás József, az MSZP frakcióigazgatója, és valami híres nő férje... Nem Rába Tímea férje? Na mindegy. Szóval az MSZP egyszeri felajánlást vár Magyarország 100 leggazdagabb emberétől, az országos és helyi politikusoktól, a bankoktól s vállalkozásoktól a kríziskezelő alap feltöltésére, ezt találta ki Tóbiás József. Velem is történt már hasonló: 1999-ben ellopták a Mercedesemet. Akkor, abban a válságos helyzetben hasonló kérést fogalmaztam meg a Danubius rádióban. Hogy ha az autót nem adják is vissza, anyám fényképét, ölében tartva puszilt... Ez nagyon fájt. Akkor üzentem, ha már a Mercit lenyúlták, legalább a mamát küldjék vissza levélben. Meg volt egy kis hajtincs a kislányomtól, az is odalett. Tóbiás ugyanezen a vonalon halad. Ha már azt nem adják vissza, mármint a lét, amiből meggazdagodtak, akkor legalább valamit belőle. Tehát a 100 leggazdagabb magyarnak nem kell visszaküldenie az egészet, csak egy induri-pindurit. Ez jó, nem? Az még érdekes, ide tartozik: megvizsgálják, hogy azok az állami vezetők, akiket Gyurcsány Ferenc felszólított, küldjék vissza tavalyi prémiumuk felét, miért nem tették meg. A fele nem küldte vissza. Igazából én sem küldeném vissza. Szabályosan kaptam meg? Mondjuk igen. Akkor minek adjam vissza? Komolyan mondom, ez olyan, mint a harangprobléma. Itt a válság, talán megint az lesz a következő lépés, hogy beolvasztják a harangokat. A rendszerváltáskor sem volt pénz, akkor az merült fel, hogy a Szépművészeti Múzeumból a spanyol képeket el kellene adni. Mondjuk El Grecót. 1848-ban a honleányok a násfájukat is bedobták a közösbe, nem tudom, mi az, de jól hangzik. Most még csak a 100 leggazdagabb politikust szólították meg, aztán jönnek a magyar anyák a karikagyűrűvel, de azért Tóbiás jó nyomon jár. Ne adjanak mindent vissza. A Mercedest se kértem vissza, csak a mutter képét, a gyerek hajtincsét. Ja, az Esztergom felé vezető úton, az egyik kilométerkőnél egy horgász megtalálta a papírjaimat. Egy kilométerkő mellé a 100 leggazdagabb magyar is letehetne valamit. Nem kell mindent, csak egy kicsit. Jó nyomon jár Tóbiás... Akinek a felesége... talán Rába Tímea?

BAJNAI: CSOPORTTÁRSAK ÉS „BIZALMI EMBEREK” 2009. 07. 26. Mióta a Magyar Nemzet szerint Bajnai Gordon uniós biztosnak tervezi jelölni egykori egyetemi csoporttársát, Iván Gábort, azóta retteg Havas Henrik, mert lehet, hogy egykori egyetemi csoporttársából előbb-utóbb országos rendőrkapitány lesz és akkor Havasból is bizalmi ember válik. Van egy szomorú hírem. Eddig 114 ember adta be a kivándorlási kérelmét, mert el akarják hagyni az országot. Ezt olyasvalakitől tudom, aki kapott erről egy kör-emailt. Hogy miről is van szó? Nagyon egyszerű. Olvasni kell a Magyar Nemzetet. Én a Magyar Nemzetből mindent megtudok. Például azt, hogy a miniszterelnök, a válságkezelő Bajnai Gordon bizalmi embere válthatja Kovács László uniós biztost. Iván Gáborról van szó, aki azért bizalmi embere Bajnai Gordonnak, mert csoporttársak voltak az egyetemen. Na, most, az egyik ismerősöm is csoporttársa volt Bajnai Gordonnak. Amikor megtudta, hogy Iván Gábor is az volt, akkor reggel azt mondta a feleségének: „Anya, innen menni kell!” Kérdi a felesége: „Miért kéne menni?” Mire ő: „Mert bizalmi embere vagyok a Bajnai Gordonnak, így belőlem már semmi sem lehet ebben az országban!” Világos, nem? Tehát aki valaha is csoporttársa volt Bajnai Gordonnak, az bizalmi ember, tehát húzzon el innen, de marha messzire. Az a száz ember, aki ki akar vándorolni Szlovákiába, mind évfolyamtársa volt a Bajnai Gordonnak, és belőlük szar se lehet itthon. Én is érintve vagyok. Például nem fektethetek be. Van egy mindegy milyen pénzügyi szövetség, annak az elnöke az én csoporttársam volt. Nem vehetek értékjegyet, mert bizalmi embere vagyok X. Y.-nak. Ja, jut eszembe, ez az Iván Gábor szakállamtitkár, egy évtizede foglalkozik az európai ügyekkel a közigazgatásban. És van pofája Bajnai Gordonnak kinevezni őt tízéves gyakorlat után, csak azért, mert a bizalmi embere, és nem mellesleg ért is hozzá. Tessék olvasni Magyar Nemzetet! Megtudhatjuk, hogy ki kinek a mije. Szijjártó Péter papája családi vállalkozásban egy nyolcmilliárd forintos vasútépítési projektben munkálkodik. A mocskos válságkezelő kormány időszakában kapott ilyen melót. Akkor lehet, hogy Szijjártó papája csoporttársa volt Bajnainak? Én semmiféle más magyarázatot erre nem találok! Jó, jó, jó..., ők adták a legolcsóbb ajánlatot. De így is gyanús! Péter, nézz utána apádnak! Én meg majrézom. Mert nyilván bizalmi embere vagyok egy megyei rendőrkapitánynak! Ha ez a megyei rendőrkapitány, aki a csoporttársam volt, országos rendőrkapitány lesz, akkor én innen mehetek. Ha nem büntetnek meg egy évben ötször, a Magyar Nemzet meg fogja írni, hogy bizalmi embere vagyok az országos rendőrfőkapitánynak.

DEMSZKY NEM INDUL JÖVŐRE A FŐPOLGÁRMESTERI SZÉKÉRT 2009. 07. 27. Demszky Gábor szerint az SZDSZ korábbi vezetőinek félre kell állniuk, ezért nem indul jövőre a főpolgármesteri címért. Havas Henrik sem indul a magyar szkanderbajnokságon. Én is így vagyok ezzel... Már nyolc éve vívódom, hogy induljak-e a szkanderbajnokságon? Ma reggel meg azzal ébredtem, hogy valamilyen nehézatlétikai számban versenyeznem kellene, így 60 évesen. Súlylökés, kalapács, de nem, a kalapács nem jó, mert szédülök. Súlylökésben hányat kell fordulni, egyet, kettőt? Szóval Demszky nem indul, mert egyébként olyan rohadt nagy esélye lenne nyerni. Tarlós megkönnyebbült. Azzal ébresztette a felesége: „Pisti, Demszky miatt nem kell nyugtatót beszedned, azt mondta, hogy mint régi vezető, félreáll.” Namármost, én sem indulok a szkanderbajnokságon, mert méltatlan lenne hozzám.

BAJNAINAK MEGÁRTOTT A KÁNIKULA 2009. 07. 28. Havas Henriknek fogalma sincs arról, hogy ha Varga Mihály reggel tükörbe néz, kit lát? Egy pénzügyi szakembert vagy egy pártkatonát? Olvasom az interneten, hogy Varga Mihály, a Fidesz alelnöke, az országgyűlés költségvetési bizottságának elnöke szerint Bajnai Gordonnak megártott a kánikula, amikor öntömjénezte magát az eurokötvény sikere miatt. Túljegyezték a magyar államkötvényt, ami euroalapú. Varga Mihály szerint ez káros, mert méregdrágán vették meg, és Bajnai ebben a kánikulában még örült is ennek. Azt nem értem, Bajnai minek örült. Annyira átlátszó ez a trükk, hogy Vargának igaza van. Méregdrága kamattal el tudtunk adni kötvényt, és megvették. Eddig úgy állt a dolog, hogy a magyar költségvetés bedől. Majd ezek a válságkezelők azt mondták, mi volna, ha megpróbálnánk magyar államkötvényt eladni a piacon. S arra gondoltak, ha lenne rá vevő, akkor mások majd azt gondolják, hogy ezek nem is olyan hülyék. És még túl is jegyezték a magyar kötvényt! Miért érdekes ez? Mert a magas államadósságot – ami 60% felett van – finanszírozni kell, mégpedig úgy, hogy kötvényeket bocsátunk ki. Varga Mihály azt mondja, ne tömjénezze magát Bajnai. Mit mond viszont ő és a pénzügyminisztere? A kötvénykibocsátás sikere azt jelzi, hogy Magyarország visszanyerte hitelességét és a korábban elvesztett külföldi befektetők bizalmát. Na, ez nem tetszik Varga Mihálynak. Akkor most kire volt rossz hatással a kánikula? Varga Mihály az én szememben felkészült pénzügyi szakember. De miért kell neki ilyeneket mondania?! Hacsak nem utasításba kapta. Akkor meg egy fegyelmezett alelnök, és ne bántsuk. Csak azt nem értem, hogy egy pénzügyi szakember a borotválkozótükrébe nézve miként tudja eldönteni, hogy most éppen pártember-e vagy éppen pénzügyi szakember... Ezen azért Varga Mihálynak el kellene gondolkodnia.

KOCSIS ISTVÁN JÓ ELVTÁRS 2009. 08. 18. Most megtudhatjuk, miért nem lehet továbbmenni az autóval, ha valaki nem vendég. Havas Henrik egy kicsit elidőz azon is, hogyan kell egy kertnek kinéznie. Hát, hogy Kocsis István jó ember-e, nem tudom, nem ismerem. Viszont rengeteg mindent olvasni róla. Volt a Paksi Atomerőmű vezérigazgatója, aztán az MVM-é, aztán most a BKV-é... De ha Csányi Sándor azt mondja róla, akkor biztosan rendes ember. Azt hiszem, 2002-ben ünnepelte az 50. születésnapját. Éppen Kisorosziba mentem kocsival, amikor a falu határában megállítottak a rendőrök. Nem csak engem, mindenkit félreállítottak. Kérdem a rendőrt, én miért mehetek tovább? „Hát maga nem a Kocsis úr születésnapjára megy?” – néz rám. Mondom, nem, de ki az a Kocsis úr? Azt feleli, azt ő sem tudja, de parancsba adták, hogy amíg nem jönnek meg a vendégek, addig ott, Leányfalun mások nem közlekedhetnek, mert lezáratta az utat, elejétől a végéig. Aztán engem mégis továbbengedtek. Csányi Sándor azt mondja Kocsis Istvánról, hogy rendes ember. Én nem állítom, hogy nem az, csak azt tudom, hogy marha sok pénzt fizetnek ki a BKV-nál. És azt is tudom, baromi sok pénzt vett fel az MVM-nél is, amikor eljött onnan. Arra vagyok kíváncsi, hogy mi lesz Kocsis Istvánból, ebből a rendkívül rendes emberből? Most úgy néz ki, hogy az MSZP megvonta tőle a bizalmat, pedig mondhatjuk, hogy Kocsis István jó elvtárs! Mellesleg nem egy brilliáns kertépítő, mert egy rohadt nagy villát épített egy marha nagy kertben, amit befüvesített. És mi van még benne? Vékony kis facsemeték. Pedig akkora a kert, hogy néhány őzike elbóklászhatna benne. Megjegyzem, míg az MVM-nél volt, ott is eltűnt sok milliárd, de ez nincs összefüggésben azzal, hogy nagy háza van! Én sose voltam olyan jó ember, mint Kocsis István, de az én kertemben, Kisorosziban van egy kis tó, nagy fenyők, virágok meg kosárlabdapálya. Talán most lehet 57-58 éves Kocsis István. Mire ezek a vékony kis facsemeték megizmosodnak, megterebélyesednek, őt majd talicskában tolják körbe a kertjében az inasok. Legalább csinált volna egy focipályát. A kert olyan, amilyen, a BKV-nál meg fizetnek rogyásig. Még jó, hogy nem miniszterelnök lett, befüvesítette volna az egész országot! De legalább jó ember.

TORGYÁN JÓZSEF KONTRA POZSGAY „BOLSEVIK” IMRE 2009. 08. 24. A rendszerváltásról szóló kerekasztal-beszélgetést lanyha érdeklődéssel kísérték a „szigetlakó” fiatalok. Pedig mekkora lehetőség volt abban, hogy Torgyán József találkozik Pozsgay Imrével! Évekkel ezelőtt ugyanis Pozsgay a színfalak mögött hallgatta, ahogy a jelenlétéről mit sem sejtő Torgyán a kamerák előtt lebolsevikozta a némán figyelő politikust. A szünetben meglátták egymást – és összeölelkeztek... Kint jártam a Sziget Fesztiválon. Az országgyűlés sátrába hívtak meg. Majd onnan átmentünk egy civil színpadra, ahol az volt a feladatom, hogy vezessek egy kerekasztal-beszélgetést, Húszéves a rendszerváltás címmel. Kevesen nézték meg. Pár esztendővel ezelőtt, amikor az ombudsmanok kértek fel ugyanerre, tele volt a sátor. Most úgy hirdették meg, hogy jön Lezsák Sándor is és Pozsgay Imre is. Ők nem jöttek el, ott volt viszont Torgyán József, Mécs Imre, Kósáné Kovács Magda, Hegedűs István (aki a Fidesz alapító tagja volt). Az azért nem lett volna semmi, ha összefut Torgyán József meg Pozsgay Imre. Torgyán azt mondta: „Biztosan miattam nem jött el, mert tart tőlem! Most az orra alá dörgöltem volna, hogy ‘89-ben feljelentett az a kommunista!” Néhány éve a Nap-keltében volt Torgyán József mint vendég. Ott a következő történt. Kérdés: „Mit szól ön ahhoz, hogy az MDF oktatási programjában részt vesz Pozsgay Imre?” Válasz: „Miiii??? Az a kommunista, aki Kádárnak oktatási miniszterhelyettese volt! Az a bolsevik!!! Hát kikérem magamnak!” Vége lett a beszélgetésnek, s ő nem tudta, hogy Pozsgay kint ül. Ahogy ment ki Józsi bátyám, úgy jött szembe vele a Pozsgay. Mire Torgyán kitárt karokkal: „Imreeee!” És megölelték egymást. Bent elhangzott az, hogy „bolsevik”, és Pozsgay kint tűrte. Majd megölelték egymást. Olyan szép volt! Még annyit a Sziget fesztiválos szereplésemhez, hogy Kósánéval egy mikrobuszban utaztam. Azt mondta: „Henrik, miért nem fogadja el tőlem, hogy Gyurcsány Ferenc tehetséges?!” Azt feleltem: „Magdika, még jó, hogy nem zseni! Ha az lenne, hol tartanánk? Már kő kövön nem maradt volna ebben az országban!”

HŰSÉGES HOMOSZEXUÁLISOK? 2009. 08. 26. Havas Henrik üdvözli a homoszexuálisok bejegyzett élettársi kapcsolatát rendező törvényt, ám vannak fenntartásai az örök hűséggel kapcsolatban. Majdnem könyvet írt a témáról (nem az örök hűségről), de aztán valahogy nem lett belőle semmi. Illetve ennyi. Tulajdonképpen örülök ennek a törvénynek, mert úgy gondolom, hogy igazságtalanságokat szüntet meg. Logikus és normális. A bejegyzett élettársi kapcsolat lehetővé teszi, hogy a párok örökölhessenek egymás után és özvegyi ellátásra is jogosultak legyenek. Azzal is egyetértek, hogy anyakönyvvezető előtt tegyenek fogadalmat, csak azt nem tudom, mire. Gyereket nem fogadhatnak örökbe, ezzel nagyon egyet tudok érteni, másrészt az örök hűség szerintem a homoszexuálisok között nem nagyon valósul meg. Másfél évvel ez előtt szóba került, hogy könyvet írok róluk. Egy amerikai egyetemi tankönyvben (amit mi is használunk az egyetemen) van egy kérdőív, az előítéletekről tesz fel kérdéseket. Arra gondoltam, hogy egy homoszexuálisokról szóló könyv talán önismereti teszttel kezdődhetne. Egy vidéki egyetemről ajánlottak két fiút, akik évek óta egy párt alkotnak. Azt terveztem, ezt a tesztet együtt töltjük ki, és ők majd jól kifaggatnak engem az előítéleteimről. Bevallom, van bennem némi homofóbia. Eljött a két nagyon szimpatikus fiatalember, az egyik harmincvalahány, a másik huszonvalahány éves volt. Mind a kettő remek szakember, egyikük fontos társadalmi tisztséget tölt be. Elbeszélgettünk, de nagyon közhelyes volt az egész. Semmi újat nem tudtam meg tőlük, nem is igazán tudtam használni ezt a magnóra vett hármas beszélgetést. Amúgy elmondták, hogy minden héten feljönnek Pestre, színházba, koncertre, és csak másnap térnek haza. „Hol alszanak?” – kérdeztem. Még nem tudják – mondták -, majd este eldől. Nem értettem: „Kisorsolják, hol alszanak?” „Nem, hogy ki kivel.” „Hogyhogy ki kivel?” Kiderült, hogy itt, Pesten mindig új partnerekkel hálnak. Szóval nem kell erőltetni ezt az örök hűség dolgot.

BÄCHER IVÁN FORDULJON PSZICHIÁTERHEZ! 2009 08. 27. Havas Henriknek is megvan a véleménye Bächer Iván botrányt keltett cikkéről. Elmélkedés a Magyar Hírlapról, arról, mi vezethetett a Népszabadságban rendszeresen publikáló szerző kiborulásához, és hogy miért sírjuk vissza a fasizmus időszakát. Havas Henrik szerint ugyanis nem a Fidesz kétharmados többségétől, hanem a szélsőségesek térnyerésétől kellene tartanunk. Néztem az interneten, nagyon sokan hozzászóltak Bächer Ivánnak, a Népszabadság újságírójának cikkéhez. Az írást a Magyar Hírlap közölte. Az újságíró-etika példátlan semmibevétele, hogy a szerző engedélye nélkül közölték az írást. Igaz, az újságíróetika nem vonatkozik a Magyar Hírlapra. Hiszen egyrészt nem újság, másrészt akik ott dolgoznak, nem újságírók. Jó, papír, meg nyomtatott papír, de ettől még nem újság. Az újságíró általában demokráciában morális lény. Maga a cikk döbbenetes: „A fasisztákra fogok szavazni – döntötte el a szerző -, nem lesz másként tisztességes, demokratikus Magyarország. Emberek fognak meghalni, sokan meg lesznek ölve, polgárháború nem lesz, mert ahhoz két fél kell, s csak az egyik fél fegyverkezik...” Azt hiszem, Bächer Ivánnak a személyiségéből kell kiindulni. Különösebben nem ismerem őt, 1999-ben találkoztam vele, ugyanakkor vettük át a Táncsics Mihály-díjat. Egy percig nem éreztem, hogy ő méltatlanul kapná meg. Nem is az érdekes igazán, Bächer jó újságíró-e vagy nem, hanem hogy Bächer Iván mint ember ugyan mitől van kiakadva? Attól, hogy miért kell antifasiszta tüntetést a zsinagógánál rendezni? Szerintem sem kell zsinagógánál antifasiszta tüntetést szervezni. A baj Bächer szerint az, hogy ahol felbukkannak ezek, mármint a szocialisták meg a liberálisok, az emberek fejébe beugrik a gondolat: ezek lopnak. Metró – lopás, MÁV – lopás, Posta – lopás, autópálya – lopás... Végezetül azt mondja, hogy a fasisztákra kell szavazni. Nem fogok a fasisztákra szavazni. Bächer Ivánnak meg keresnie kéne egy pszichiátert! Itt, a Szent István park környékén nagyon jó szakemberek vannak. Ez nem cinizmus. Nem tudom beleélni magam az ő lelkiállapotába, de mi az, hogy fegyverkeznek? Hát van egy magyar rendőrség. Aztán mégiscsak NATO-tagok vagyunk meg az EU tagjai. Mi az, hogy itt embereket ölnek majd meg? Katasztrofális és borzasztó, hogy megöltek több romát. De ebből azt a következtetést levonni, hogy itt tömeges gyilkosságok lesznek, butaság. S lőgyakorlatot tartott a Magyar Gárda? Na és akkor mi van? Azt hiszem, a magyar rendőrség arra van kitalálva, hogy a fenntartsa a rendet. Demokratikus intézményeink működnek. Bächer Ivánt próbálom megérteni, de nem tudom.

IN MEMORIAM CSEH TAMÁS 2009. 08. 28. Havas Henrik nem ment el Cseh Tamás temetésére, mert nem álltak közel egymáshoz, és bár tisztelte a művészetét, azt nem kedvelte különösebben. Egy nagyon jó emléket mégis őriz. Két okból nem mentem el Cseh Tamás temetésére. Az egyik, hogy nem álltunk közel egymáshoz. A másik, hogy tisztelem a művészetét, ámde nem kedveltem. Engem az ő világa egyszerűen nem érintett meg. Viszont van róla egy nagyon jó emlékem. 1990 elején bent járt nálunk a Nap TV-ben. Volt egy közös barátunk, Csengey Dénes. Kérdezte Cseh Tamás: „Jársz még sörözni Dénessel?” Azt feleltem: „Mostanában már nem. Mert úgy érzem, hogy mióta elkezdett politizálni, azt gondolja, hogy rajtam keresztül irányíthatja a 168 Órát, dirigál. Megmondja, kivel csináljak interjút, kivel ne, s azt hiszi, én vagyok az MDF beépített embere. Erre ráment a barátságunk.” Cseh Tamás meg elmesélte, hogy Dénes nála is próbálkozott. Parancsoló módban közölte, hogy márpedig MDF-rendezvényeken énekelnie és muzsikálnia kell. Ő sem volt erre hajlandó, úgy gondolta, jobb a direkt politikától távol tartania magát. A forgatási szünetben jó egy órát beszélgettünk. Aztán soha nem kerestük egymás társaságát, de remek embert ismertem meg benne.

MIÉRT LINCSELNÉK MEG A ROMAGYILKOSSÁGOK ELKÖVETŐIT? 2009. 08. 31. A sorozatgyilkosság feltételezett elkövetőinek jövőjéről nehézfiúkat kérdezett meg egy internetes lap. Havas Henrik szerint a megkérdezettek – finoman szólva – félreinformálták az újságírót. Nem lesz lincselés a börtönben, a nagyfiúk meg ne beszéljenek már hülyeségeket! A Stop.hu-nak nehézfiúk nyilatkoztak. Az előzmény az, hogy az ORFK bűnügyi főigazgatója megköszönte az alvilág segítségét a romák életét kioltó gyilkosságsorozat ügyében. Na, mit mondanak a nehézfiúk azokról, akiket a sorozatgyilkosságokkal gyanúsítanak? Hogy milyen nehéz sors is vár rájuk a börtönben. Jobb, ha felkötik magukat még az előzetesben. Addig fogják őket kínozni, míg vért nem könnyeznek, míg végül ott kötik fel magukat. A sitten tíz emberből hét cigány. Szerintetek mit fognak csinálni velük? – hahotázott egy megtermett nehézfiú. Ez a nehézfiú azonban tök hülye. Jó rég óta járok a szegedi Csillagba, és szó nincs arról, hogy az egykori rendőröket, börtönőröket, pedofilokat kínoznák, megaláznák vagy akár meg is ölhetnék őket. A Csillagban tökéletesen elkülönítve tartják ezeket. Nagy valószínűséggel, ha valóban ők a gyilkosok – mert természetesen az ártatlanság vélelme még működik -, tényleges életfogytot fognak kapni, ami azt jelenti, hogy soha nem jönnek ki a börtönből. Jól ismerem azt az elkülönített részleget, ahol a tényleges életfogytosokat tartják. Hozzájuk sem férhetnek. Fizikai kapcsolat nem jöhet létre. Ha fürdeni viszik őket, akkor is megbilincselik a rácson keresztül a kezüket, lábukat. Nem találkozhatnak senkivel. Tehát most megnyugtatok mindenkit – mondjuk a családtagok közül -, hogy egy újjal sem fog senki ezekhez a nehézfiúkhoz hozzáférni. Legalábbis a szegedi Csillagban szerzett tapasztalataim alapján, ami egyébként nem azt jelenti, hogy annyira félteném őket, vagy annyira bántana engem, ha őket bántanák. De tapasztalataim alapján azt mondom: ez a nehézfiú, aki a Stop.hu-nak nyilatkozott, egy hülye.

BAJNAI GORDONNAK NINCS HÍRÉRTÉKE 2009. 09. 03. Bajban vannak a Magyar Nemzet olvasói. Ők nem tudnak róla, pedig megtörtént: Bajnai Gordon miniszterelnök a telki edzőközpontban kivédte Dunai II Antal 11-esét. Onnan tudjuk, hogy néztük a televíziót. Havas Henrik azt is elmondja, mitől hír a hír, feltéve, hogy nem a Magyar Nemzetről van szó. Bajnai Gordon miniszterelnök tegnap nem volt Telkiben, az edzőközpontban. Ezt onnan tudom, hogy elolvastam a Magyar Nemzetet. Nem volt Telkiben, nem találkozott a válogatott futballistáival. A Magyar Nemzetben ez a hír ugyanis nem szerepel. Most a baj az, hogy láttam a tévében Bajnai Gordont, amint Dunai II Antal, egykori kiváló futballista tizenegyesét kivédte. Egyébként a miniszterelnök a 43. számú Építők igazolt kapusa. Aki csak a Magyar Nemzetet olvassa, nem tudhatja, hogy Bajnai Gordon volt Telkiben. A televízióban láttuk, hogy találkozott a csapattal, és Huszti Szabolcs megkérdezte tőle, hogy lesz-e Nemzeti Stadion? A miniszterelnök válasza az volt, hogy igen, ha lesz rá igény. Ami nyilván azt jelenti, hogy ha továbbjut a válogatott és lesznek teltházas meccsek. Aztán válaszolt arra a kérdésre is, hogy lesz-e Telki mellett egy második edzőközpont: egyelőre nem valószínű, mert az anyagi lehetőségek nem teszik lehetővé. Fülöp Márton kapus azt kérdezte, mit lehet tenni a futballhuliganizmus visszaszorítására? Erre meg azt mondta, egy maroknyi csoportról van szó, de mindenképp lépéseket kell tenni, hogy ne zavarják meg a mérkőzéseket. A Magyar Nemzet szerint Bajnai Gordon mindenesetre nem volt Telkiben. Egyébként ezt már tegnap sejtettem, legalábbis a Magyar Nemzet előrejelzése szerint, mert azt olvastam, hogy mit keres ott a miniszterelnök? Ha tényleg érdekli a csapat, menjen ki a meccsre, ha pedig nem akar szerepelni vagy médiaeseményt kreálni, akkor pedig ne hívja ki a sajtót, legyen ott inkognitóban. Na, most, ekkora baromságot még nem hallottam, hogy a miniszterelnök inkognitóban látogasson meg egy csapatot. Egyébként pedig, a Magyar Nemzetnek az nem hír, hogy Bajnai Gordon járt Telkiben. Önmagában az, hogy megfogott egy tizenegyest, nyilván médiaesemény, pszeudoesemény, ki volt találva. Nem akarom Dunai Antit bántani, de lehet, még az is meg volt beszélve, melyik sarokra lövi a labdát, hogy a miniszterelnök meg tudja fogni. Van ilyen, sőt ennél durvább dolgok is vannak. Ami viszont közérdeklődésre tarthat számot, az hír. De nem a Magyar Nemzetnek. Mert a „lesz-e Nemzeti Stadion?” kérdésre adott miniszterelnöki válasz – az hír. Az, hogy lesz-e pénz második edzőközpontra, a Magyar Nemzeten kívül minden normális újságnak ugyancsak az. Ahogy az is, hogy a válogatott kapusának kérdésére mit válaszol a miniszterelnök a futballhuliganizmussal kapcsolatban. Egyébként nem kell nyugtalankodni, aki megvette a Népszavát – az is ugye egy pártlap, csak egy másik -, láthatja, hogy Erwin

Koeman szövetségi kapitány átadja az 1. számú mezt Bajnai Gordonnak, a 43. számú Építők igazolt kapusának. Hozzáteszem, volt egy miniszterelnök – nem jut eszembe a neve, mintha Orbán Viktornak hívták volna -, aki elég gyakran felbukkant a futballisták közelében. Ja, hogy a Magyar Nemzetnél nem tudják mi a hír? Istenem, istenem, istenem...

ÁRPÁRA VÁRVA 2009. 09. 09. Havas Henrik Playboy-fotózáson járt, amit nem kezdtek el időben. Kiderült, hogy a sztárok – köztük Szabó István, Koltai Lajos, Geszti Péter – mind Árpa Attilára vártak. Havas AKM-mel lőtt volna legszívesebben a producerre, olyasmihez volt már szerencséje a katonaság idejében. Az utóbbi napokban rengetegen fotóztak engem, óriásposzterhez. A Klubrádió is csinált fotókat, a Story Tv is, utóbbi az Euroliga-közvetítéshez. Egy kanapén őrjöngött egy család. Kisfiú, kislány, papa távirányítóval, mama valami elmebeteg női magazinnal, és volt ott egy spániel is. És volt fotózás abból az apropóból is, hogy tízéves a Playboy magyarországi kiadása. Azokkal csináltak csoportképeket, akik szerepeltek az újságban. Kihajtható poszteren lesznek láthatók a nagyinterjúk alanyai és készítői. Lassan összejött a társaság, marha vontatottan készülődött mindenki. Lépcsőn álltunk már vagy negyed órája, s még mindig vártunk, már azt hittem, elájulok... Kérdeztem, kire várunk? Göncz Árpádra, vagy feltámadt Szentgyörgyi Albert, esetleg Angela Merkel jön, vagy Woody Allen? Hát nem Árpa Attilára vártunk?! Azt hittem, beszarok! Árpa Attilára vártam negyed órát, az agyam megáll! Bejön, azt mondja, helló! Hát, ha van nálam egy AKM, én komolyan mondom... Volt már a kezemben legálisan géppisztoly... Hangosan odaszóltam a Playboy főszerkesztőjének, Radnai Péternek – olyan álmodozó arca van, hihetetlen, sose veszem észre, hogy gondolkodna, na mindegy –: „Te figyelj, jó csoportba kerültem?” Ott volt Szabó István Oscar-díjas rendező meg Koltai Lajos rendező-operatőr, meg Geszti Péter... Jó csoportba kerültem! Na, ezután jött meg az Árpa. Egymásra néztünk Szabó Istvánnal, na, ezt se hittük volna! Nem vagyok egy Oscar-díjas, de csak vagyok valaki ahhoz, hogy ne várjak egy Árpára egy percet sem! Árpa, Árpa! Egyébként, miután kirúgták a TV2-től – már miért ne rúgták volna ki -, elmehetne téeszelnöknek. Ez jó. Arccal a televízió felé! Téeszelnök az Árpa, a főagronómus meg a Búza!

2001. 09. 11. 2009. 09. 11. Havas Henrik mosolyogva emlékezik 2001. szeptember 11-re, mert bár az ikertornyok ledőltek, őt megnevettette egy lány, akit 30 évvel idősebb barátja rendszeresen ütlegelt. 2001. szeptember 11-én repültek be a terroristák által eltérített repülők a World Trade Center két toronyépületébe. Érdekes volt ez a nap. A szeretőkről írtam könyvet, és éppen interjút készítettem egy friss diplomás lánnyal, aki akkor végezte el az egyetemet. Délután itt ült az irodámban, már vagy egy jó órája beszélgettünk a bekapcsolt magnó mikrofonja előtt. Éppen arról mesélt, hogy már három vagy négy éve szeretője egy vállalkozónak, aki 50 év fölött jár. Egy sítúrán jöttek össze. A pasas nős, gyerekei vannak, nem akar elválni. Tulajdonképpen nem is tetszik neki, mert csúnya meg buta és agresszív, ráadásul veri is... Nem is értem, mennyi hülye nő van, aki mindezt elviseli. A lány belelendült, elmesélte, hogyan szokta őt megalázni, ütni, verni... Ekkor megszólalt a telefonom. Már nem emlékszem, hogy barátom vagy kollegám volt-e, aki szólt, azonnal kapcsoljam be a CNN-t, mert egészen elképesztő dolgok történnek. Kikapcsoltam a magnót, bekapcsoltam a televíziót, akkor már keményen füstölt a Világkereskedelmi Központ. Majdnem napra egy évvel azelőtt jártam a tetején. Döbbentem néztem, hogy mi történik. Aztán jött a második repülő. Nem is nagyon figyeltem erre a fiatal lányra, csak néztem magam elé. Jézus, Mária, mi van itt? Ki fog törni a harmadik világháború? Nem volt még világos, hogy itt eltérített gépekről van szó. Ezekben a döbbenetes pillanatokban a lány megszólalt, és azt kérdezte: „Nem folytatjuk?” Mondom: „Bassza meg, talán most tör ki a harmadik világháború, minden összeomlik. Nem zavarja?” Erre mit mond? Hogy azért kéne folytatni, mert most még az eszében van, hogy hol tartottunk. Közöltem vele: „Ott tartottunk, hogy összeverik magát, de az a torony meg éppen most omlik össze.” Erre maga elé néz, és azt mondja: „Lehet, hogy ott kéne hagynom?” Kérdem: „Kit?” „Hát ezt az embert.” „Tudja mit, inkább mérgezze meg.” Nyolc éve történt, de máig emlékezetes marad ez a nap. Egyrészt, mert összedőlt a torony, másrészt, hogy milyen hülye nők vannak. Elképesztő.

BENCSIK ANDRÁS: VIDÁM VASÁRNAP 2009. 09. 12. Havas Henrik egy héten, szombat-vasárnap, egyebek közt a 101 legundorítóbb betegségről szóló könyvet lapozgatta, készülve a hétfői rádiós műsorára, és meglehetősen nyomott volt a hangulata. A mostani hétvégén viszont jókedvű. Időnként még tapsikol is, mert elolvasta a Demokrata főszerkesztőjének, Bencsik Andrásnak az írását, amelyben hatalmas ősfák félárnyékában be-betörő fénycsíkok között Rippl-Rónai képei derengtek föl. Hétfőnként a Klubrádióban 10 és 12 óra közt vezetek műsort. Legutóbb Bitó László professzor volt a vendégem, aki most 75 éves. A Columbia Egyetem nyugalmazott professzorának remek a szellemi és fizikai kondíciója. Orvos-biológus. Az idegrendszert kutatta, aztán áttért a látás vizsgálatára. Ő találta fel azt a szemcseppet, aminek hála több százezer ember menekül meg a glaukómától. Foglalkozik az eutanáziával, szépirodalmi tevékenységet is folytat. Az interjúra készülve olyan könyveket kellett olvasnom, mint például a 101 legszörnyűbb betegség. Csak a koleráról, a döghalálról, a pestisről, az aidsről, az eboláról, az öngyilkosság különböző formáiról olvastam. Szóval így telt a hétvégém. Ámde volt móka és kacagás is. Vicceset is olvastam. A Demokrata című nyomtatványban, amit nem neveznék újságnak. A főszerkesztő, Bencsik András a következő címet találta ki: „Szépen, nemesen.” Olyan jó lett tőle a hétvégém. Gondolkodtam azon, hogy bár kikaptunk a svédektől meg a portugáloktól, nem leszek szomorú, ha még egyszer elolvasom a Bencsik írását. Tehát: „Szépen, nemesen. A baráti sajtó jóvoltából az ország figyelmes része...” Mi az, hogy „figyelmes része”? A kiszolgálás lehet figyelmes. Vagy az, ha valaki előreengedi a nőket, vagy mi a rossebb? Ejnye-bejnye. Nem voltál elég figyelmes, kidobtad a csikket az ablakon? Tehát: „A baráti sajtó jóvoltából az ország figyelmes része megismerhette Orbán Viktornak, a kormányzásra készülő Fidesz Magyar Polgári Szövetség elnökének a kötcsei Dobozi-kúria udvarán a múlt szombaton elmondott szavait, így talán nem indiszkréció e zártkörűnek számító találkozó néhány gondolatát közelebbről szemügyre venni.” Azt a betyár hétszentségit! Ez aztán egy mondat. Nézzük meg figyelmesen. A baráti sajtó – nem tudom, hogy egy sajtó mitől baráti, meg hogy miként lehet egy gondolatot „közelebbről szemügyre venni”. Én szemügyre veszem az órámat. Ha újságíró lenne Bencsik, akkor ez nagyon gáz volna. Ezt is ő írta: „A kötcsei találkozó a nemzeti konzervatív értelmiség egyik különleges szabadtéri rendezvénye, a festői szépségű somogyi falu pompásan felújított kúriájának tágas parkjában a kora őszi napsütésben megidézte a boldog békeidők arany napsütéseit.” Hú, lehet, hogy inkább a halál. Egy kis dögvész. Ja és abban a 101 legszörnyűbb betegségben képek is voltak.

Itt is van egy képi emlék. Az emberben Rippl-Rónai képei derengtek föl: „hatalmas ősfák félárnyékában betörő fénycsíkok, laza eleganciájával öltözött urak és hölgyek, hosszú pórázon egy karcsú tacskó”. Karcsú tacskó? A tacskók óriási figurák. Egyszer az én tacskóm, a Csini beteg volt, tüsszögött. Addig is mellettem aludt az ágyban, de akkor még be is takartam, kamillatea meg minden. És akkor Csinike, így, Csinike úgy. Mindenki ment a Csinikéhez, egy kis téliszalámi, egy kis ez, egy kis az. Utána rájött, ha tüsszög, mindig kap valamit. Ilyet én még életemben nem láttam. Ha öt percig valaki nem foglalkozott vele, akkor elkezdett tüsszögni. És persze mindenki rohant, nyilván, hogy Csinike, ne legyél rosszkedvű, itt van egy kis párizsi vagy újramelegített pörkölt. A Csini pont olyan kövér volt, mint a többi tacskó. Visszatérve, álljunk meg a: „boldog békeidők arany napsütéseinél... elegáns villányi vörös Tiffántól, színvonalas beszédek közé úszó csalfa bográcsillat.” Azt a kurva életbe. Hogy van? Itt már eltévedtem Bencsik cikkének olvasása közben. De majd elteszem, archiválom, és halálom előtt utolsó kívánságom az lesz, hogy ezt még utoljára olvassák fel nekem. Majd mondja valamelyik unokám valamelyik gyerekének: Menjél, dédnagyapád utolsó kívánsága, hogy még a halála előtt egy kis Bencsiket olvassatok neki. Legalább tudja, hogy miért hal meg.

MOLNÁR OSZKÁR: KI A HÜLYE? 2009. 09. 14. Lehülyézte az edelényi polgármestert az MSZP egyik politikusa, Moldováról pedig kiderül, hogy rasszista-e vagy sem. Továbbá, hogy miért ír hülyeséget a Heti Válasz. Kinyomtattam az internetről a Heti Válasz online cikkét. Üzent Szanyi Tibor. Ő egy szocialista politikus, aki el szokta mondani, hogy mit gondol, adott esetben Gyurcsány Ferencről, Medgyessy Péterről, momentán most Molnár Oszkárról, aki fideszes képviselő és Edelény polgármestere. Szanyi szerint hülye Molnár Oszkár, az edelényi polgármester. Molnár ugye azt mondta, hogy cigány nők terhességük alatt ütlegelik a hasukat, hogy a nagyobb segélyek reményében bolond gyerekeik szülessenek. Na, erre mondja Szanyi Tibor, hogy Edelény polgármestere gumikalapács nélkül is simán hülyévé vált. Neki ehhez elég volt a fideszes lét. Tehát nem genetikailag hülye, hanem a fideszes lét által szerezte meg ezt a képességét. Nem hiszem egyébként, hogy fideszes sajátosság lenne, hogy valaki hülyévé válik. Emlékezzünk egy nagyon hülye szocialista politikusra, mondjuk Zuschlagra, aki ugye annak idején azt találta mondani, hogy azok a zsidók, akiket kiirtottak, már nem fáztak. De ezt a politikust, aki nem a Fidesznél, hanem a szocialistáknál szocializálódott, nem zárták ki, csak lemondatták. Nagyon érdekes Heti Válasz online cikke, merthogy a születendő gyerekeiket veszélyeztető asszonyokról Moldova Györgyöt idézi, aki a következőket írta az Érik a vihar című riportkötetében: „...(többször hallottam, hogy terhes cigányasszonyok hasát ütögetik abban a reményben, hogy idióta gyerek születik, amiért nagyobb támogatás jár).” Mit kell olyankor csinálni, ha az ember idéz? Amit én. Fellapozom Moldova György Érik a vihar című könyvét, megkeresem szóban forgó részt, itt van 213.oldal: „...sok gyerek már magzati korban sérülést szenved el (többször hallottam, hogy ütögetik a terhes asszonyok hasát, annak reményében, hogy idióta születik, aki után magasabb támogatás jár) MGY.” Idézi tehát saját magát Moldova György. A cigányhír a könyvben nem, csak a Heti Válaszban olvasható. Na most azt nem értem, ki itt az idióta? A Heti Válaszról eddig nem volt rossz véleményem. Komolyan mondom, mióta ott van Borókai Gábor, rendbe rakta, van stílusa, még vita is olvasható benne, sőt időnként Fidesszel szembeni ellenvélemények is helyet kapnak a lapban. Erre ilyen pitiáner, idióta módon bebukni, hogy terhes cigányasszonyok a hasukat ütögetik... Ja és még egy érdekesség... Hír TV! Jézus, Mária! A hírhedten Kádár-kedvelő, magát baloldali kommunistának nevező Moldova György abban a pillanatban Kossuth-díjas íróvá vált, amikor megfenyegették őt edelényi és a környéki romák, hogy őt is beperelik rágalmazásért. Merthogy a Molnár Oszkárt már beperelték, háromszáz-valamennyien írták alá a feljelentést. Kérdi a Hír TV riportere egy cigányembertől, Moldovát nem akarják-e feljelenteni? Még a Kossuth-díjas író is megírta, hogy ütögetik a cigányasszonyok

hasát. Egyszerűen hihetetlen. Ennek a fejezetnek „Cigányút” a címe. Moldova azzal fog védekezni, ő nem írta oda azt, hogy cigány. A gond az, hogy az írás mégis a cigányokról szól. És akkor nem terhes cigányasszonyokról van szó, ugye?

GYURCSÁNY: AZ EGYENES BESZÉD IDEJE 2009. 09. 15. Ki védheti meg az ország önbecsülését? Gyurcsány szerint csak a baloldal. Havas Henrik kérdése: miért? Világgazdaság online, Gyurcsány: „Csak a baloldal védheti meg az ország önbecsülését.” Miért? Aztán: „Aki nem tartja magát semmire, azt mások is megvetni fogják”. De ez germanizmus, miniszterelnök úr! Gréczy Zsolt, Gréczy Zsolt, nem figyelünk! A szórenddel is baj van! Mi az, hogy megvetni fogják? Megvetik. Ilyen a magyar nyelv! Minek ír blogot, aki így ír? Gyurcsány Ferenc blogbejegyzésében többek közt azt fejtegeti, hogy milyen sok eredményt ért el az ország az MSZPSZDSZ koalíció idején... Ez pont olyan, mint amikor válóperen azt mondja a férj a feleségnek, hogy jó-jó, megcsaltalak meg minden, de emlékezzünk a szép időkre. Azt mondja erre a felesége, „baszd meg, itt vagyunk a válóperen”. Válságban vagyunk, Feri! Emlékezzünk az eredményekre?! Ott a szekszárdi híd, nem vezet messzire, de ott van, Dunaújvárosban is van egy, az se vezet sehova. Azt mondja a blog: „Ideje lenne egyenesen beszélni!” Egyetértünk! „És nem engedni, hogy elvegyék az országtól egy évtized teljesítményét.” Hát nem tudom, ha az államháztartási hiányra gondolok meg az államadósságra, akkor tényleg nagyon eredményesek voltunk, mert az aztán rohadtul nőtt. A volt miniszterelnök és volt pártelnök ebből is megbukott, meg abból is megbukott, nem unatkozott. Azt mondja a feleségének: „Lehet, hogy én mindenből megbuktam”? Mire a felesége: „Nézd, Feri, a házasságunk őszinteségre alapul: igen, te mindenből megbuktál!” És most jön a szöveg: „Csak a baloldal védheti meg az ország önbecsülését. Nem önmaga pártos érdekeit, hanem az ország becsületét szem előtt tartva. Ha nem tesszük, veszíteni fogunk, a baloldal is, az ország is.” Ennek semmi értelme nincs. Az önbecsülés azt jelenti, hogy tartom magam valamire, nem vagyok szarabb, mint a másik. Ezt inkább a jobboldal szokta hangoztatni. Az biztos, Feri, hogy veszíteni fogtok. De nem a miatt, mert nem véditek meg az ország önbecsülését, hanem mert úgy kormányoztatok, ahogy. Mi köze ennek az ország önbecsüléséhez? Hát nem tudom... lehet, hogy nem kellett volna elővennem ezt a hírt... Elment a kedvem az egésztől! Oda az önbecsülésem! Mentsen meg valaki!

BKV: DÉLELŐTTI PÓTLÉK 2009. 09. 16. Vezessék be a délelőtti műszakpótlékot, ne csak a BKV-nál legyen ilyen. Havas Henrik elmagyarázza, miért hallgatnak ott a szakszervezetek, és miért érdemes újságot olvasni. Boldog-boldogtalan azzal foglalkozik, hogy különböző jogcímeken lopnak a BKVnál. Végkielégítés, jutalom, titoktartási kötelezettség, satöbbi. A szocialista és szabaddemokrata holdudvarnak majdnem másfél milliárdot fizettek ki. Ugye ez az, amiről mindenki beszél. Elsősorban az ellenzék. De van valami, amiről senki nem beszél. Én se tartozom azok közé, akiknek eszébe jutott, itt valami nem stimmel azon kívül, hogy a főnökök hazatalicskázzák a pénzt. A múlt heti HVG-ben olvastam egy borzasztóan tanulságos cikket. Kérem szépen: 2002 végén a Medgyessy-kormány átvállalta a BKV akkori 31 milliárd forintos adósságát. Aztán évente összejön újabb 15 milliárdos működésiköltség-hiány, mégpedig úgy, hogy 110-120 milliárd körül van a jegybevétel, 130 milliárdba kerül a működés, így aztán hiányzik 10-15 milliárd. Na most úgy néz ki, hogy ebből az a bizonyos holdudvar ellopott másfél milliárdot. Igen ám, de van itt egy nagyon nagy érdekesség. Azt írja a HVG, hogy a tizenkétezer főt foglalkoztató BKV nemcsak a vezetők, de dolgozók számára is biztosít juttatáscsomagot, amelyeknek elemei az elmúlt években lépésről lépésre épültek be a kollektív szerződésbe. Hallotta valaki megszólalni az érdekvédőket, a harcos szakszervezeti vezetőket, aktivistákat? Hogy a „mocskos menedzsment” meg a „rohadt kizsákmányolók” hazavitték a pénzt? Senki! Hallgatnak, mint a sír! Vajon miért? Azért, mert – írja a HVG – a Munka törvénykönyvében rögzítetteken felüli juttatások, amit a tizenkétezer dolgozó kap – beleértve a néhány száz kiemelten hazatalicskázót -, évente hétmilliárd forinttal több, mint amennyi járna nekik. Nocsak! Hétmilliárd? Meg másfél milliárd? Majdnem ott vagyunk a 10 milliárdnál... És nem ráfizetéses a BKV. Hogy lehet ez? Úgy lehet, hogy a szakszervezet az éjszakai és délutáni pótlék után – most figyeljenek, mert ez már elmezsibbasztó – kiharcolta a buszsofőröknek a délelőtti pótlékot. Ez jó, nem? Délelőtti pótlék... „A mocskos anyjukat! Délelőtt kell dolgoznom!” – mondja otthon a papa. Mire a felesége: „De hát apukám, itt mindenki délelőtt dolgozik.” „Anyukám, ez más: én buszsofőr vagyok! Délelőtti pótlék jár azért, mert délelőttös vagyok, és nem éjszakás!” Hát én beszarok. És milyen érdekes, erről senki egy rohadt szót nem beszél! Komolyan mondom, fel fogok vonulni május elsején, és tüntetek a szakszervezetek ellen. Milyen érdekes: nem volna a BKV-nak forráshiánya, ha nem kártyázták volna le a főnökök és beosztottak, tehát a szakszervezetek ezt az egész béresdit, meg végkielégítésesdit. És mindezt, ahogy mondani szokták, mi fizetjük meg, a magyar adófizetők. Délelőtti pótlék...

GYURCSÁNY: HÜLYE BÖSZMÉK 2009. 09. 18. Havas Henrik szerint Gyurcsány és tanácsadói hozhatták nyilvánosságra az őszödi beszédet. Azzal nem számoltak, hogy a böszmeség mindent elsodor, a beszéd lényegét is. Lenyomtam tizenhat évet a Magyar Rádióban hírszerkesztőként, tudósítóként, riporterként. Több ezer anyagot kellett megvágnom. A megvágni azt jelenti, hogy egy jó hosszú hangfelvételből kell kiválasztani a lényeget. Valahol olvastam, ahogy a Magyar Rádió a hozzá eljuttatott őszödi beszédet feldolgozta, az szakmailag elfogadhatatlan. Egyetértek. Ugyanis az a szakmai parancs, hogy a hangfelvételnek mindig a lényeget kell visszaadnia. A lényeget! Ez az elkúrtuk, meg hazudtunk, meg izé-mizé... Ez része volt ugyan, de meggyőződésem, hogy Gyurcsány Ferenc és a hülye baráti köre döntött úgy, hogy fasza, megmutatjuk, ütős lesz. Biztos, hogy ők hozták nyilvánosságra. Azzal nem számoltak, hogy a beszédet hozzájuk hasonló hülyék fogják gondozni a Magyar Rádióban. Elkúrtuk, meg böszme, meg minden; rendben van, benne volt a beszédben. Sőt, ha ezt kihagyták volna, és csak a lényeget közlik, hogy reformok kellenek, tenni kéne már valamit, nincs mese, nem lehet tovább mellébeszélni, másokkal együtt nekünk is fel kell hagyni a hazugságokkal, szembe kell nézni a nehézségekkel, nem lett volna botrány. Szerintem az történt, hogy az előzőekhez Gyurcsány és a hülye baráti társasága mellétette a böszmét meg az elkúrtukat, meg az ilyen baromságokat, hogy még ütősebb legyen. Ha annak idején egy szakember kezébe került volna ez a felvétel, mondjuk ilyen voltam én, meg Forró Tamás, és még jó néhányan, akkor ez az egész másképp sült volna el. De a nagyon hülyék kitalálták, hogy majd ezt a tökös beszédet nyilvánosságra hozzák, csak azt nem tudták – mint mondtam -, hogy hozzájuk hasonló hülyék kezébe kerül majd a Magyar Rádióban. Azóta pedig semmi olyasmivel nem foglalkozik a média, ami a beszéd lényege lett volna, tehát hogy csinálni kell valamit, mert nagyon nagy szarban vagyunk. De ez már meg sem lep. Ennek az egésznek egy tanulsága van: nem elég jót akarni, jól is kell csinálni.

MAZSIHISZ: NE LOPJ! 2009. 09. 20. A Mazsihisz alelnöke lopott, majd lebukott és elítélték. Havas Henrik hírt elemez, és elmondja, miért többszörösen kínos az ügy. Ez a hír szakmailag is érdekelt. A forrás a pecsinapilap.hu. Úgy szól, hogy a bíróság egyévi próbaidőre bocsátotta a Mazsihisz alelnökét, mert augusztusban zsebre tett egy benzinkúton felejtett pénztárcát, benne 1676 euróval. Krausz Istvánról van szó, aki a pécsi hitközség elnöke. El tudom képzelni, hogy a zsidók borzonganak. Nem jött ez jól nekik. Általában sem jön ez jól senkinek. Emlékeznek, nemrégen Ausztriában ki volt írva: „Magyarok, ne lopjatok!”. Én életemben nem loptam, még gyerekként egy Stollwercket sem. A mai fiatalok azt sem tudják, mi az. Húszfilléres kis ragacsos édesség volt. Szóval nem esett jól ezt látni Ausztriában. Egy kicsit magamra is vettem. Jogos kérdés, hogy miért nem lehetett azt mondani, Krausz István ellopott 1676 eurót. Krausz István, a magánember. Azért nem, mert a hír attól hír, hogy Krausz István ez esetben a pécsi hitközség elnöke és a Mazsihisz alelnöke. Ezt nem lehet kihagyni. Az lett volna a manipuláció, ha ez a közlés kimarad. Az viszont igazságtalan lenne, ha nem Krausz Istvánon vernénk el a port, hanem a Mazsihiszon és a magyarországi zsidóságon. Világos, ugye? Még egyszer: emlékezzenek a feliratra: „Magyar, ne lopj!”

A HALÁLOSZTÓ 2009. 09. 22. Havas Henrik, a halálosztó, félig sváb, negyed szlovák és negyed magyar. Ez lenne a cím a Magyar Hírlapban, ha őt fogták volna el. Így jár az, aki Magyar Hírlapot vesz. Megakadt a szemem egy nagybetűkkel írt címen: „Rács mögött a pesterzsébeti gyilkos: A pesti rakparton fogták el, egy ideig nem rugdoshat senkit Sztojka Csaba, a halálosztó cigány.” Ez hihetetlen. Halálosztó cigány! Én még olyat nem olvastam, hogy őrizetbe vették X. Y. magyart. Azon gondolkodom, hogy ha én lettem volna az, aki brutális, barbár módon, részegen agyonrugdos egy férfit, mit írtak volna? Netán ezt: „A pesti rakparton fogták el, egy ideig nem rugdoshat senkit Havas Henrik, a halálosztó”? A helyzet az, hogy apai nagymamámat úgy hívták, Lindl Karolina, apai nagyapámat Rokobauer Henriknek. Ez 50% svábság. Tehát akkor a hír így hangzanék: „A pesti rakparton fogták el Havas Henriket, az 50%-ban svábot.” A helyzet bonyolult, mert az anyai nagyapám Prazsák István volt, nagymamám pedig a szépséges Papp Erzsébet. Ebből az következik, hogy Prazsák-ágon szlovák vagyok, vagy ahogy a Magyar Hírlap szokta mondani, tót. 25%-ig meg echte magyar vagyok, mert egy bábolnai asztalosmester lánya volt az én nagyanyám. Tehát a Magyar Hírlap logikája szerint: „A pesti rakparton fogták el, egy ideig nem rugdoshat senkit Havas Henrik, az 50%-os sváb, a 25%-os tót, 25%-os magyar.” Normálisak ezek? Komolyan kérdezem. Nem normálisak. Én sem. Mi francnak veszek Magyar Hírlapot?

KULTURÁLATLAN BICIKLISEK, AVAGY MIÉRT NEM TUDOTT ÁTMENNI A MARGIT HÍDON HAVAS HENRIK? 2009. 09. 29. Vajon Havas Henrik miért nem tudott átsétálni a Margit hídon? A kerékpárosok és a motorosok ugyanis cikáztak a járókelők mellett. Sőt még nyafogtak is hozzá. Augusztus 20-án délután, amikor lezárták a Margit hidat, azt mondtam magamban: na, milyen jó, sétálni fogok. Ha dolgom van Budán, gyalog ballagok át, aztán fogok egy taxit vagy felülök egy villamosra, amin úgyis ezer éve nem ültem... Huszonvalahányadikán kora reggel sétáltam volna a hídon, de nem lehetett. Ugyanis az történt, hogy cikáztak rajta a kerékpárosok. Profi módon bringáztak, és nem volt köztük közmegegyezés, hogy a meglehetősen szűk járda és az acélrács korlát között melyik oldalon haladjanak. A logika azt diktálta volna, hogy jobbra tarts. De nem! Mentek jobb oldalon, bal oldalon, de a legrosszabb az volt, hogy majd mindegyik lehajtott fejjel hajtott. Közben nagymamák és kisgyerekek ugráltak előlük félre. Ott tartottam, hogy felrúgom valamelyiket. Jöttek motorral is. Nem robogóval, motorral. A legrosszabb mégis a közmegegyezés hiánya volt. Ők, akik állandóan nyefegnek, hogy az autósok leszorítják őket, hülyék voltak ahhoz, hogy eldöntsenek valamilyen közlekedési szabályt. Én a helyükben már az első nap azt mondtam volna: önkorlátozás, toljuk azt a rohadt biciklit, hogy ne lökjük fel a kismamát, ne kényszerítsük szteppelni a 88 éves dédnagymamát. Nem vagyok a kerékpárosok ellen, abszolúte nem! Ha kulturáltak. De ezek nem azok voltak. Valamelyik reggel megint gyalogoltam a hídon. Rendőrök meg biztonsági őrök álltak ott, és láttam, nagyon magyaráznak a bicikliseknek. Mondtam is a kollégámnak, akivel együtt sétáltunk, hogy végre most leszállítják a bringáról és megrendszabályozzák az elmebetegeket! Mentünk egy olyan ötven métert, és megdöbbenve láttam, hogy az egyik visszaül a bringára, és máris száguld tovább. A másik a rendőrök közt lehajtott fejjel hajtott el, mint aki süket. Mondom, nem a biciklisekkel van bajom, hanem ezzel a balkáni mentalitással, hogy nem tudjuk eldönteni vagy nem érezzük meg, miként kellene viselkedni például a bicikli nyergében.

SEGÍTSENEK HAVAS HENRIKNEK! 2009. 10. 02. Miért Németh Miklós és Bartha Ferenc búcsúztatta Bujtor Istvánt – kérdezi Havas, aki felháborodik egy másik történeten is. Csütörtökön szűk körben búcsúztatták Balatonszemesen Bujtor Istvánt, színészrendezőt, a veszprémi Petőfi Színház igazgatóját. Bujtorral kapcsolatban az jutott először eszembe, hogy nem tudok róla szinte semmit. Soha nem nyomult, soha nem akart szerepelni, nem telefonált – mint rengeteg zenész, művész, aki éppen írt vagy nem írt valamit, szerepelt vagy nem szerepelt sehol. Ami miatt szóba hozom mégis, az az, hogy Németh Miklós, volt miniszterelnök és Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke búcsúztatta őt. Kicsit meglep, és tényleg érdekelne, hogy miért nem valamelyik családtagja, miért nem egy művész barát, egy alkotótárs? Lehetne sorolni, akik méltóak lettek volna rá. Nem értem. Van, amikor utólag derül ki az, amit az ember elsőre nem ért. A Klubrádióban nemrég telefoninterjút csináltam Stumpf Istvánnal. A Századvég kiadott egy (V)álságkormányzás című gyűjteményt; amelyben a Gyurcsány-kormány utolsó három évét elemezték. Mondtam Stumpfnak némi iróniával, elég érdekes, hogy a Fidesz-kormány volt kancelláriaminisztere két okból is megdicséri a miniszterelnököt, Bajnai Gordont. Egyrészt mert véleménye szerint is jól kezeli a válságot, másrészt télen, illetve kora tavasszal, amikor nem jött át Ukrajnán az orosz gáz, azt is megoldotta, még Szerbiának is jutott a készleteinkből. Aztán amikor valakinek elmeséltem, kaptam egy információt, amitől ledöbbentem. Így szólt: „Ne hülyéskedj, te nem tudtad, hogy Stumpf volt Bajnai esküvői tanúja?!” Nem tudtam. Micsoda összefüggésekre derül fény a politikában! Hihetetlen! Ha valaki tudja, miért Németh Miklós és Bartha Ferenc búcsúztatta Bujtor Istvánt, isten bizony, kérem, hogy üzenje meg. Egyszerűen érdekel.

ÚJ INFORMÁCIÓVAL KELL ISMERKEDNIE A MAGYAR TÁRSADALOMNAK 2009. 10. 03. A Lévai-projekt nem jazzegyüttes, viszont a Paksi Atomerőmű bővítését próbálja levezényelni. Havas Henrik támogatja a bővítést és a projektet azzal a feltétellel, hogy annak menedzsmentjében helyet kap Merlini, a szabadulóművész is, tekintettel a magukat szívesen láncba verő környezetvédőkre. A cikknek az a címe: Az MVM Zrt. új projektet hozott létre a Paksi Atomerőmű bővítésének előkészítésére. Az előzményekről elég annyi, hogy idén márciusban tárgyalt az országgyűlés a Paksi Atomerőmű bővítéséről. Tudják, lejár az üzemideje, meg kell azt hosszabbítani satöbbi. A képviselők elsöprő többsége támogatta az előterjesztést. Az MVM Zrt. a kommunikációs igazgató szerint létrehozott egy munkacsoportot. A projektet Lévai-projektnek nevezték el. Ez nem olyan, mint egy jazzegyüttes? Komolyan! Mint egy trió. Fogalmam sincs, Lévai András kicsoda. Írják, átfogó műszaki, környezeti, és nemzetstratégiai szempontokat ötvöző energetikai szempontokat honosított meg Magyarországon. Miért ez a Lévai vezeti a projektet? Mihez ért ez a Lévai? Az energetikához? Műszaki ember? Ez gyanús. De nem, szabadulóművész! Tud ez a Lévai bilincseket kinyitni? Ördöglakatokat feltörni? Láncokat felgombolyítani? Mert nyilvánvaló, hogy jönnek a zöldek! Sok göthös zöld oda fogja magát láncolni mindenhova! Ha megnézem az önmagukat láncolókat, mindbe hálni jár a lélek! Ehhez képest bazi nagy láncokat hurcolnak magukkal, és mindenhova odakötözik magukat. Én Merlinit bevenném a projektbe! Igaz, hogy a nemzetstratégiához nem ért, a környezetvédelemhez sem, viszont simán kigubancolná láncaikból a zöldeket! Merlinit követelem a Lévai-projektbe! Merlini ott nélkülözhetetlen!

TÖLGYESSY PÉTER MEMÓRIÁJA 2009. 10. 12. Tölgyessy attól még kiváló alkotmányjogász, hogy rossz a memóriája. Ugyanis a Napkelte műsora nem a kilencvenes években, hanem 1989-ben indult el. Havas tudja, hiszen ott volt a megalakulásnál. Tölgyessy a Magyar Rádió Reggeli Krónikájában a médiával kapcsolatos nézeteit fejtegette. A Nap-keltét szerinte ebben a formában elindítani sem lett volna szabad a kilencvenes években. ‘89-ben indult el, kedves Tölgyessy Péter. És borzasztó fontos volt, mert ez volt Kelet-Európában az első független, nem cenzúrázott televízió. Bizony! Itt szólalt meg először Mécs Imre, itt beszélt először Orbán Viktor, mindenki itt szólalt meg először. Így hát érdemes volt elindítani. A Krónikában arról is szólt Tölgyessy, hogy a Magyar Televízióban a kilencvenes években jellemzően külső beszállítókkal készítettek műsorokat, fizettek értük, és a hirdetési bevételeket is a gyártótól kapták. Nem így volt. Hankiss Elemér úgy gondolta, hogy az összefonódások megszüntetésére produceri rendszert kell létrehozni, azaz, hogy a producerek versengjenek egymással. A műsorokat a produceri irodák gyártották, csak az volt probléma, hogy szabad piaci versenyen alapuló koncepciót nem lehetett megvalósítani, mert mindig voltak kivételek. Az első ugye Vitray Tamás, aki azt mondta, na nehogy már így készüljenek a sportműsorok. Ennek mintájára a hírműsorokat se lehetett versenyeztetni. Egyáltalán, semmiféle verseny nem volt. És még valami: ugye azt mondta Tölgyessy Péter, hogy ilyen formában a Napkeltét el sem kellett volna indítani. Közlöm, a királyi televíziónak mindig volt reggeli műsora. Abban az időben is, amikor például az ATV-n vagy a TV3-on volt a Napkelte, többször is előfordult, hogy párhuzamosan volt versenytársa a királyi televízióban. És érdekes módon mindig a Nap-kelte nyert a nézettséget illetően. A 18-49 közötti korosztályban egyedül a TV2 tudta megverni. Hozzáteszem, akkor én voltam a Mokka műsorvezetője, úgyhogy nem csoda.

FÁBRY BESZÓLT HAVASNAK! 2009. 10. 13. A múlt heti Esti Showderben Fábry Sándor beszólt Havasnak. Rögtön kiderül, hogy nem kellett volna. Nem szoktam nézni Fábry Sándort. Borzasztóan nehézkes és otromba a műsora. A múlt csütörtökön azon nyavalygott, hogy ott vagyok a Klubrádió óriásplakátján, azzal a szöveggel: „Én is ezt a rádiót hallgatom”. Aki kicsit is jártas a médiában, az tudja, hogy a munkáltató általában elvárja a munkavállalótól, ingyért vegyen részt az adott médium szponzorációjában. Tehát ebből két dolog következik: az egyik, hogy ingyért vagyok rajta az órásplakáton, a másik, hogy nem én találom ki a szöveget. Fábry olyasvalamit mondott, Michelle Wild sem mondja azt, hogy az izé-mizé erotikus műsort nézi. Most meglepetéssel szolgálok: múlt pénteken is hallgattam a Klubrádiót vidékre menet, és éppen Gálvölgyi János volt az Ötös veve... Ötös, khmm... Hát igen. Ezt nem vágjuk, mert ez nem egy Fábry-műsor. Ott az összes baromságát ki lehet vágni Fábrynak. Mi vállaljuk a hibáinkat. Szóval Gálvölgyi Jánost hallgattam pénteken, és egészen jó volt. Bizony, jó volt! Tehát hallgatom a Klubrádiót. Ja, és hoztam valamit Sándornak. Sándor, tudod mi ez? Megmondom, Sándor! Ez a Táncsics Mihály-díj! Látod? Ezt kaptam. Ez az újságíróknak, médiamunkásoknak adható legmagasabb kitüntetés. Ez az, Sándor, amit te soha a büdös kurva életben nem fogsz megkapni! És amilyen peched van, Sándor, nem a komcsiktól kaptam, hanem, na, mit gondolsz, kitől?! A Fidesz-kormánytól! A mocskos bolsevikok alatt föl voltam terjesztve vagy hatszor erre a kitüntetésre. Így néz ki, Sanyi! Megmutatom. Nehezen nyílik, mert ritkán nyitom ki, csak most, a te kedvedért... A Fidesztől kaptam! Hmm. A Fidesztől, bizony! Te meg még tőlük se kapod meg. Mondjuk azért, mert nem teljesen hülyék: tudják, hogy értéket kell ezért teremteni. Tudod, annak idején az átkosban: 168 Óra, Első kézből, Szorító, számtalan nívódíj, Kritikusok díja, amit te sose kaptál meg, és nem is fogsz. És akkor még egyszer, tényleg. Így néz ki! A Fidesz adta. Ez a Táncsics Mihálydíj, közelről.

BÁTORSÁGPRÓBA, LÁZÁR JÁNOS MÓDRA 2009. 10. 14. Orbán Viktor a TV2 Napló című műsorában azt kérdezte Lázár János képviselőtől, hogy határozottan támogatja-e az Országgyűlés létszámának csökkentését. Lázár halált megvető bátorsággal egyetértett. Havas szerint ez dicséretre méltó. Ahogy a tömeget, a hőmérsékletet, tulajdonképpen mindent lehet mérni, ami a való világban van. Az olyan elvont dolgokat nem nagyon, mint a bátorság. Szerintem mérni kellene, és akkor mondhatnánk, hogy ez két-Lázáros bátorság, ez négyLázáros bátorság. Ugyanis az történt, hogy Orbán Viktor felcsúti házában vendégül látta a TV2 Napló című műsorának stábját, sőt meghívta Lázár János hódmezővásárhelyi polgármestert is. A riporter kérdésére válaszolva Orbán Viktor azt felelte: ragaszkodik ahhoz, hogy levigyék kétszáz fő alá a parlament létszámát. Megemlítette, hogy ez bizony érint mandátumokat a parlamenti frakcióban, biztos lesz valamilyen jellegű ellenérzés, ha ellenállás nem is. És szeretné tudni, kire számíthat ebben a dologban. S odafordult Lázár Jánoshoz, fideszes országgyűlési képviselőhöz. Aki nagyon határozottan és bátran azt mondta, hogy igen a válasza. A szemébe mondta Orbán Viktornak, hogy egyetért vele. Minden habozás nélkül. Én vacilláltam volna: „Viktor, esetleg ez most azt jelenti, hogy én is azok között vagyok, aki ki lesz rúgva, mert akkor nem támogatnám.” Vagy: „És a haverjaim?” Lázár János viszont azonnal válaszolt, hogy egyetért. És hogy én ezt így, most, miután várhatóan a Fidesz hatalomra kerül, ilyen bátran elmondtam, ez egy háromLázáros bátorság volt.

MÉDIAKANNIBÁLOK 2009. 10. 15. Felfalja-e a kereskedelmi média a saját gyermekeit, vagy valami egészen más történik? Havas Henrik cikket elemez, majd elcsodálkozik. A 168 Óra címlapján láthatják Vágó Istvánt. Jól nézzék meg, mert lehet, hogy két hét múlva már nem fognak rá emlékezni. A szöveg: Vágó párbaja. Na, most ebben a lapban ennyi hülyeséget én még nem olvastam. Egy Sebők János nevű szerző jegyzi a Vágó párbaját. Azt írja, hogy a média felfalja a gyermekeit. Vágónak mi köze a médiához? Ő egy hihetetlenül kulturált, több nyelven beszélő társasági ember, aki hosszú perceken át tud úgy anekdotázni, hogy tíz perc múlva már nem emlékszel semmire. Simán azt tudja mondani egy épületről, hogy fasiszta, de hogy mitől, az nem derül ki. Volt egy játék, amelyhez ezt a típusú értelmiségi figurát, aki Vágó, hozzá lehetett rendelni. Ez volt a „Legyen ön is milliomos!”. Vágó nem tud interjút készíteni, Vágó nem ért a hírekhez, Vágó általában mindenhez ért, de a médiáról fogalma sincs. Ő tipikusan olyan, mint Farkasházy. Mondtam Farkasházynak, ki ne ejtsd a szádon, hogy újságíró vagy. Az újságíró én vagyok, cikkeket írok, kommentárokat, jegyzeteket, novellákat, riportokat, könyveket, interjúkat készítek, hírszerkesztő voltam a Magyar Rádióban. Én vagyok az újságíró. Farkasházy nem újságíró, ő humorista. Vágó pedig nem médiaszakember, hanem társasági ember, aki véletlenül odakeveredett a kamera elé. Volt az a kis hamiskás tekintet, a mosoly... Ez a szerep jól állt neki. Aztán kiderült, hogy új vetélkedőjében másfajta képességekre lenne szüksége, hiszen olyan emberekkel találkozik ott, akik nem feltétlenül az ő köreiből kerülnek ki. Tehát nem hoch értelmiségiek, hanem mondjuk tetovált, excentrikus figurák. Akikkel ő nem tud kommunikálni. Arra is képtelen, hogy hallgasson, amíg más beszél. Ő egyhez ért, valamit kijelenteni. Olyan baromságok vannak még ebben a cikkben, mint hogy „volt, aki még idejében visszavonult”. Például a Para-Kovács Imre. Para-Kovács rohadt jól ír, szeretnék úgy írni, mint ő, de a kamera előtt meghal, mint Menuhin a vendéglői asztalnál. És azt mondja a cikk, hogy Para-Kovács visszavonult. Máté Krisztina is megbukott egy műsorban, mert nem volt benne személyre szabott feladata. De Máté Krisztina idejében vonult vissza. Egykori producere azt mondta, túl jó ember Máté Krisztina ahhoz, hogy ilyen gonoszkodó típust alakítson. „És aztán vannak, akik lubickolnak a szerepükben. Gesztesi, Liptai, Détár, Nagy Feró, Benkő Dániel...” Édes istenem. Ezzel keresik a kenyérre valót, és akkor mi van? Ki a büdös fene volna kíváncsi mondjuk Sebők Jánosra, hogy főz vagy gilisztát eszik. Détár Enikő egy teljesen intelligens, értelmes nő, és eljátssza a műnőt, amikor olvasógépről mondja a szöveget. És? Menjen el takarítani? Nagy Feró. Megöregedett, nyugdíja nincs, mit csináljon? Műkorcsolyázik, hát istenem. Gesztesi mit csinál? Kövér. Meg lehet ebből is élni.

MIÉRT OSTOBA HAVAS HENRIK? 2009. 10. 16. A világhírű magyar szobrász és a Keresztapa II. gyilkos testőre ugyanaz a személy. Havas Henrik külön-külön tudta ezt, de valahogy nem állt benne össze a kép. Az, hogy ostoba zsidónak nevezték, szinte jogos. Néhány napja történt. Már esteledett. A Margit hídnál, a Pozsonyi út vége felé ácsorogtam. Valakivel beszélgettem, közben megszólalt a telefonom. Aztán amikor befejeztem a telefonálást, akkor az illető, aki velem volt, megkérdezte: „Nem vetted észre, hogy egy fiatalember elment melletted, és azt mondta rád, ostoba zsidó?” Mondom, nem. Aztán gondoltam, kikérem magamnak, hogy ostoba vagyok, de tényleg az vagyok, mert pár perce azt kérdezte a szerkesztő: „Beugrik neked, ki volt Michael Corleone testőre a Keresztapa második részében?” Nem ugrott be senki neve. Azt mondta: „Amerigo Tot”. Nem igaz, ez nem létezik, én nem ostoba vagyok, hanem egy barom. Hát Amerigo Tot így egyben megvan. A HVG-cikk alapján jutott a szerkesztő eszébe ez a dolog, merthogy a Ludwig múzeumban Amerigo Tot-kiállítás nyílik. Megvolt Amerigo Tot arca, és megvolt a testőr arca is. Emlékeznek arra a jelenetre, amelyben a zsidó maffiózót Havannában ki akarják nyírni, és akkor a fekete kalapos, Amerigo Tot által játszott testőr átmegy a kórházba, éppen végre akarja hajtani a megbízást, amikor jönnek a rendőrök? Belépnek, kapásból lőnek, és a testőr egy párnát tart az arca elé. Én tényleg ostoba vagyok! Egyszerűen nem jött össze két ennyire markáns arc. Ennek a gyereknek valóban igaza van, ostoba vagyok. Ja, hogy zsidó is vagyok? Ilyen világot élünk.

A MILLIOMOS ROMÁNCA 2009. 10. 20. Mit szól Havas Henrik a hírhez, miszerint egy olasz milliomos a szerelme kedvéért egy isten háta mögötti orosz faluba költözött? Szerelme kedvéért egy isten háta mögötti orosz faluba költözött egy olasz milliomos. Ugyanis sem luxusvilla, sem sok drága ajándék nem bizonyult elég hatásosnak ahhoz, hogy Okszána jól érezze magát Olaszországban. Nos, az olasz milliomos és Okszána megérkezett a kis orosz faluba. A férfi alapos ember volt. Megérdeklődte, hogyan élnek ott az emberek és azonnali hatállyal vett két üveg vodkát. Megitta, berúgott, mint az állat, és laposra verte Okszánát. Aki a kórházi ágyon nyilatkozott a Planéta nevű orosz televíziónak. Azt mondta, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon.

ÚJ INTERVÍZIÓS FESZTIVÁL 2009. 10. 21. Az orosz miniszterelnök meglepő javaslattal állt elő: föl akarja támasztani az intervíziós dalfesztivált. Épp ezt a nevet viselte egykor a szocialista országok táncdalversenye. Kína, a közép-ázsiai országok és Oroszország közös dalfesztiváljának ötletét vetette fel – na ki, na ki? Vlagyimir Putyin, orosz miniszterelnök, szerdán, a Sanghaji Együttműködési Szervezet találkozóján. Nevet is adott – sose hinnék el: Intervíziós Fesztivál lenne. Akárcsak annak idején a szocialista országok fesztiváljának. De ki léphetne magyar részről a Záray-Vámosi házaspár örökébe?

ENNYI A PROGRAM?! 2009. 10. 23. Mit ígérjen Havas Henrik a gyereknek, ha az október 23-i programok között nem szerepel sem vízágyú, sem dühödt tüntető, nincs Gyurcsányozás, még szablyás rendőrök sincsenek? Itt van az újság a kezemben, olvasom, hogy október 23-ára milyen ünnepi programokat ígérnek. 9.30: Ünnepélyes zászlófelvonás. 11 óra: Ünnepélyes megemlékezés az 1956-os emlékműnél az Ötvenhatosok terénél. Ennyi? Na ne már! Kordonállítás nincs, rendőrök nem vonulnak fel futólépésben, rendőrök lóval, szablyával, vízágyúval... Semmi? Nincs huhogás, Bajnai és Gyurcsány emlegetése? Milyen program ez? Ez így nem komoly program. A gyereknek mit ígérjek? 1988-ban kézen fogva mentünk az alsó rakparton. Tele volt emberekkel. Megálltunk, fölmentünk megnézni, hogy mi van. Az egyik oldalon motoros rendőrök álltak a Batthyány téren, a másik oldalon pedig tüntetők transzparensekkel, amire fel volt írva: Nem akarjuk Bős-Nagymarost! Ott álltunk tíz percig, aztán szóltam a gyereknek, „menjünk, mert anyád hisztizni fog, ha nem érünk haza ebédre”. Azt mondja: „Apa, legalább a vízágyút várjuk meg, az első locsolást.” Pont akkor jött a vízágyú. Megkérdeztem egy motoros rendőrt, aki olyan 25-30 méterre állhatott tőlem, hogy mi van? Fölcsapta a sisakját, és ennyit mondott: „A fasz tudja.” Sisak lecsapva. Akkor már a gyerek is sejtette, hogy nem lesz itt semmi, jobb az anya húslevese, úgyhogy inkább húztunk haza.

CSŐSZLAKUMBULDA 2009. 10. 26. Miről tárgyalt Retkes a csőszkunyhóban Lendvaival? És miért tolta el Dés László kezét a felesége? Szombaton szokás szerint elmentem újságot venni, most egy benzinkúthoz. A Magyar Hírlap első oldalán olvastam a következő címet: SZDSZ-MSZP házüzlet. Ejha – mondom -, ez érdekes. Elcserélik a székházakat? Aztán elolvastam a cikket. Arról szól, hogy Gyurcsány Dés Lászlótól vett egy nyári lakot. 80 millióért. Ezt figyeljék! Úgy jött létre az adásvétel, hogy Gyurcsány Ferenc felesége, Dobrev Klára – Apró Antal unokája – gyakran megfordult Kötcsén, mert ott van a Dés-féle „kúrja”. Gyurcsányék előzőleg az ottani lepukkant kempinget akarták megvenni, ám az nem sikerült. Ezért alkudtak Dés házára. Róla tudom, hogy fúvós hangszeren játszik, nagyon tehetségesen, és zenét szerez, de hogy mi köze az SZDSZ-hez? Kiderült a Magyar Hírlapból. Dés felesége a balliberális Vásárhelyi Mária médiaszociológus, aki a néhai Vásárhelyi Miklós, volt kommunista Nagy Imre-támogató, a Sorosalapítvány egykori elnöke, SZDSZ-alapító, újságíró-szerkesztő egyik lánya – olvasható az MH-ban. Szerintem egy bizalmas éjszakai együttlét során azt mondta Vásárhelyi Mária Dés Lászlónak: „Na, most hagyjál! – és eltolta a kezét. – Addig nem állok veled szóba, amíg nem adod el a házat Gyurcsánynak.” És akkor Dés: „A rohadt életbe, eladom neki.” S az egészről Retkes Attila, az SZDSZ elnöke állapodott meg egy csőszkunyhóban az MSZP vezetőjével, Lendvai Ildikóval. És Retkes beszélte meg Vásárhelyivel, hogy tolja el Dés kezét. S egyébként ebben még benne vannak a melegek is. Azt nem tudom, hogy hogyan, de mindegy, benne vannak. Hogy én miért nem olvasok gyakrabban Magyar Hírlapot! Jobb kedvem lenne.

DE KI AZ A HAVAS HENRIK? 2009. 10. 27. Már Dévényi István is a havashenrik.hu-t reklámozza. Ki az a Dévényi István? Egyébként teljesen mellékes, de a Heti Válasz munkatársa. Én kedvelem a Heti Választ. Ezt komolyan mondom, annak ellenére, Hogy a múlt heti számban a 65. oldalon Dévényi István írt egy cikket rólam, Ki az a Havas Henrik? címmel. Hogy tulajdonképpen jópofa ötlet volt a havashenrik.hu, s hogy alázom a celebtársaimat. Celebtársaimat? Miért vagyok én celeb? Ne baszd már, Dévényi. Főztem én már valahol? Fejtem tehenet, hordtam trágyát? Hol voltam én celebműsorban? Na mindegy. Dicsérget, dicsérget, hogy kíméletlen őszinteséggel dobálom a kavicsokat a média állóvizébe, és akkor jön az eszmei mondanivaló: tulajdonképpen itt minden oké volna, mert a blogforma marha jó, csakhogy a törzsközönség nem gerjed Havas Henrikre, már ha egyáltalán tudja, kiről van szó. Hát én beszarok. Aztán meg az, hogy Dévényi István kolléga. Itt van egy figura, aki a messzibe néz. Én is megpróbálok most így nézni. Mióta kollégám nekem Dévényi István? Na jó. Még hogy én celeb vagyok. Elárulom, hogy be lehet fizetni az interneten működő cégeknek auditált anyagokra. Gondolom, az iwiwet is bevonják az ilyesfajta mérésekbe. Hát mi derült ki? Hogy 25-35 közötti értelmiségi férfiak érdeklődnek irántam elsősorban. Nem lányok, férfiak, Dévényi! Mi az, hogy a törzsközönség nem gerjed rám? Nagyon is gerjed. Ez szomorú, nemde Dévényi kolléga? Én nem újságot írnék ennyi tehetséggel, ha annak idején nem tanulom meg a szakma alapjait, hanem árusítanék. Tehát Dévényi, utána kellett volna nézni, hogy kik látogatják a havashenrik.hu-t. Hm? Azok, akik ismernek. Bizony. Apropó Dévényi, rád ki kíváncsi? Indíts devenyi.hu-t, aztán meglátjuk, hányan gerjednek rád. Egyébként rohadt nehéz a dolog, és sokba kerül. Plusz kell hozzá harminc év, amit az ember a szakmában töltött el. Érted, Dévényi? Egyébként a Heti Választ ezután is olvasom. Például Borókait nagyon kedvelem, csak megtehetné azt a szívességet, hogy szól Dévényinek: nézzen már utána annak, amiről ír. Nem, Gábor? Ezt így szokták az újságíróisiben is. Mindent két egymástól független forrásból kell ellenőrizni. Bizony! Ha jártál volna iskolába, Dévényi, tudnád, csak ki ne derüljön, hogy hozzám jártál, mert akkor egyből fejbe lövöm magam. Jézus, Máriám!

NEM MINDENKI IMÁDKOZIK, AKI TÉRDEL 2009. 10. 30. Egy talpraesett riporternek nem lehet probléma egy térdelő, síró és félő öregasszonyt találni, feltéve, ha boldogulni akar a magyar médiában. Tegnap azon meditáltam, hogy november 19-től a Danubius meg a Sláger hullámhosszán új rádió jelentkezik. Vajon ott kik dolgoznak majd? Kíváncsi vagyok, hogy kik vállalják. Mellesleg semmi bajom azokkal, akik elvállalják. Nincs abban semmi. Engem kirúgtak a TV2-től, és jött az Azurák Csaba. Attól még tisztelem és szeretem őt, hogy beült a helyembe. Persze ennek is van egy emberi módja. Felhívott, megkérdezte, hogy mit szólok hozzá. Mondtam, hogy természetesen semmi problémát nem okoz. Azurák Csaba tehát úriember. Azokkal sincs semmi bajom (szerkesztőkkel, műsorvezetőkkel, technikusokkal), akik a két frekvencián tizenkilencedikétől folytatják a munkát. Erről azért eszembe jutott egy nagyon jópofa dolog. A kilencvenes évek közepén államvizsga a szegedi, akkor még József Attila Tudományegyetem kommunikációs szakán. A vizsgabizottság elnökeként ott ücsörgök, és ugye az a szokás, hogy akik levizsgáztak, négyes-ötös csoportokban bejönnek, s a bizottság elnöke gratulál nekik. Ismerteti az eredményt, kézfogás, és illik megkérdezni, hogy az ifjú kollégák, kolléganők tudják-e már, mit fognak csinálni. A legtehetségesebb lány (hála istennek, most nagyon fontos munkakörben dolgozik az egyik kereskedelmi televíziónál) közli, hogy még nem tudja. Mondom neki, hogy hiszen már tudósította az egyik kereskedelmi csatornát, innen a Dél-Alföldről. Mire ő: igen, igen, csakhogy el kellett onnan mennie. De miért? Ez a délszláv háború idején volt, amikor Magyarországon még a szerb ágyúzást is lehetett hallani. És akkor ez a lány a szerkesztőjétől azt a feladatot kapta, vegye föl, ahogy egy idős néni térdel és imádkozik a templomban; könnyes szemmel belenéz a kamerába, és azt mondja, hogy „mi itt, Szegeden nagyon félünk”. A lány elment, körülnézett, de nem talált térdelő öregasszonyt, vagy ha talált, az nem könnyezett, vagy ha könnyezett, nem félt. Visszatelefonált a szerkesztőségbe, hogy nincs könnyező néni. Erre leszúrták, kérje meg a nagymamáját vagy állítson meg az utcán egy idős nénit, hogy térdeljen le és könnyezzen. Hiszen egy öregasszonynak meddig tart az? És utána mondja bele abba rohadt kamerába, hogy „mi itt, Szegeden nagyon félünk”. És mivel a lány nem talált ilyet, meg úgy egyáltalán, nem félt senki, azt mondták a szerkesztőségben, ha valaki ennyire hülye, nem való erre a pályára. És akkor a lány fölmondott. Bravó! „Na maga már tudja, mit fog csinálni?” – kérdezem egy másik lánytól. Azt mondja, hogy az egyik kereskedelmi csatornánál fog dolgozni. „Ó hát ez remek! És hogy került oda?” Azt mondja: „Én csináltam meg a főbérlő nénivel azt az interjút, amit az előző lány nem csinált meg.” Aha, ja, hát igen. Ő is itt szerzett diplomát. Egy másik történet, velem esett meg. Évekkel ezelőtt bepereltem a Blikket meg a Magyar Nemzetet, mert a Hír TV-vel együtt hajszát indítottak ellenem, hogy tanár

úr, hová lett a diákok pénze. És akkor Liszkai Gábor főszerkesztővel összehozott Schmidt Mária, hogy próbáljunk közös nevezőre jutni. Liszkai azt találta mondani, hogy abbahagyják a hadjáratot ellenem, ha nekem most mindegy. Na erre az volt a válaszom, hogy kegyetlenül be fogom perelni a Magyar Nemzetet meg a Hír TV-t. Mindkettőnek Liszkai a vezérigazgatója, aki könnyedén megjegyezte, hogy van erre külön keretük. Az első fokú tárgyaláson megállapították a jogalapot, tehát, hogy rohadt sok pénzt, több milliót fog fizetni a Magyar Nemzet meg a Hír TV. Nem mintha ez őket érdekelné. Nem arról szól náluk a történet, hogy igaz-e, amit írnak. Lassan több helyreigazítás van a Magyar Nemzetben, mint egyéb szöveg. A bírósági tárgyaláson az ügyvédjük kajánul azt mondta, hogy „akik ezeket a cikkeket írták, mind a maga hallgatói voltak”. Ez mélyütés volt. Mint amikor egy bokszedző megtanít valakit verekedni, és lehet, hogy az olimpiát nyer, de lehet, hogy verőlegény lesz. Hát erről szól a történet. Lehet, hogy ezek a fiatalok tehetségesek, de erkölcstelenek. Féltem őket. Rossz társaságba keveredtek.

MIÉRT NEM LETTEM SANYI? 2009. 10. 31. Havas Henrik gyűlöli a rossz híreket. Majdnem zokogott, amikor megtudta, hogy Demján Sándor tavalyi 300 milliárdjából 170 maradt, míg Csányi Sándor 210 milliárdja 154-re fogyatkozott. Egyébként pedig egyet sajnál ezen a világon, mégpedig azt, hogy ő nem Sanyi. Olyan szomorú vagyok. A 150 leggazdagabb Magyarországon című kiadvány szerint a válság nem kímélte a vagyonosokat sem. Az elitklub vagyona 136,2 milliárd forinttal csökkent. Demján Sándor tavalyi 300 milliárdjából csak 170 maradt. Mindjárt fel fog hívni, hogy tudok-e kölcsön adni. Csányi Sándor 210 milliárdja 154re fogyott. Mindig ezeket a mocskos, rohadt, szar híreket kell olvasnia az embernek. Volt a két világháború között valamelyik alföldi kisvárosban egy lap, a helyi zsidók adták ki. Az volt az elejére írva: a baloldalon vannak a rossz hírek, a jobboldalon a jók. És akkor az ember el tudta dönteni, melyiket akarja olvasni. Ha azt mondta reggel az asszonynak: búsulni akarok, a felesége bizonyára azt tanácsolta neki: apukám, akkor olvasd a baloldalt. Szóval a szívem szakad meg Csányi Sándorért és Demján Sándorért. A kurva életbe! Miért nem vagyok én is Sándor? Lehet, hogy ez a titka a dolognak. Azt mondhatta volna az apám az anyámnak: Erzsébet, mi lenne, ha a gyerek a Sándor nevet kapná? Anyám valószínűleg azt mondta: Nem! Legyen Henrik, mint te. Nem is lettem milliárdos. Anya, anya! Milyen jó lenne, ha Sanyi lennék. Volt egy kutyám, terelőkutya. Friderikusz iránti tiszteletből Sanyinak hívtam. Amikor meglógott, elüvöltöttem magam: Sanyi! Erre néhányan kijöttek a kocsmából, mert azt hitték, őket hívom. Aztán Sanyit elajándékoztam egy juhásznak, mert a kutya engem is mindig terelni akart. Mentem biciklivel, és terelt, bele az árokba. A fél falu rajtam röhögött. Sanyiból nem lett milliárdos. Friderikusz viszont meggazdagodott. Erről nyilatkoztam is egyébként, mert kérdezték, hogy mennyi pénzt kerestem. Mondtam, hogy a tévénél olyan havi négymilliót simán. Azt mondták, hogy az marha sok. Megjegyeztem, az nem olyan sok, és hogy Friderikusz ennél is többet keresett. Hozzátettem, hogy ő producer is volt, és engem összehasonlítani Friderikusszal olyan, mint Kovács nénit Michael Corleonéval. Azért álljunk már meg! Mi hasonlítunk egy s másban egymásra. Például két lábunk van, és így közlekedünk. De ezen kívül? Ő is Sanyi. A betyár életbe! Sanyika is Sanyi. Anya, anya! Hát össze vagyok törve, itt mondják a kollégák, hogy Fábry is Sanyi. Aki persze nem milliárdos, csak lelkiekben gazdag. Ha-ha-ha! Azt mondta, a buzerancia melegágya a katolikus egyház. Sanyi menjél gyónni!

ERRE KELLETT A KÉT RÁDIÓFREKVENCIA? 2009. 11. 04. Havas Henrik nem érti Kóka Jánost. A politikus ugyanis meglepődött azon, hogy sem az MSZP, sem a Fidesz nem támogatta azon javaslatát, mely szerint parlamenti vizsgálóbizottságot kell alakítani a rádiófrekvenciák ügyében. Meglepődött Kóka János. Mégpedig azon, hogy sem az MSZP, sem a Fidesz nem támogatja azt a javaslatát, miszerint alakuljon egy parlamenti vizsgálóbizottság, amely kiderítené, volt-e politikai alku a rádiófrekvenciák ügyében. Csak azt nem értem, Kóka János miért csodálkozik. Szijjártó Péter, a Fidesz elnöki stábjának vezetője pénteken demokráciához nehezen illőnek nevezte Kóka János javaslatát. Mi demokráciaellenes, Szijjártó úr? Az, hogy alakul egy vizsgálóbizottság, ez rohadt demokráciaellenes. Ez borzasztó. Ez csak diktatúrákban lehetséges. Ott van vizsgálóbizottság. Sztálin például felállított volna egyet, hogy kivizsgáltassa mondjuk Trockij meggyilkolásának körülményeit? Vagy Kádár János arra vonatkozólag, hogy Nagy Imrét vajon koncepciós perben ítélték e halálra. Igen, hát egy vizsgálóbizottság az demokráciában valóban elképzelhetetlen. Mesterházy Attila, az MSZP frakcióvezetője is kitett magáért. Számára is nehezen értelmezhető Kóka János javaslata. Mert mit akart Kóka János? Kivizsgáltatni, hogy volt-e politikai alku a rádiófrekvenciák odaítélése ügyében. Mi ezen a nehezen értelmezhető? A bulvárlapok Puch Lászlóra gyanakodnak, az MSZP pénztárnokára, aki egyébként ultizseni. Éppen valamelyik lapban olvastam róla meg Simicska Lajosról, hogy állítólag ők állapodtak meg, kapnak egy-egy rádiófrekvenciát. Aztán ez a legjobb: azt mondja Mesterházy Attila, hogy az ORTT független médiahatóság, döntései szuverének, tevékenységébe nincs lehetősége és joga senkinek sem beleszólni. El tudom képzelni, amikor Szalai Annamáriát, a Fidesz delegáltját ott az ORTTben felhívják, hogy „azt üzeni Orbán Viktor”... Mire Szalai Annamária kihúzza magát, és azt mondja: „Na de bocsánat, én egy független delegált vagyok, Orbán Viktor kapja be!” Vagy felhívják Gyuricza Pétert, volt rádiós kollégámat – őt az MSZP delegálta -, hogy azt üzeni Lendvai Ildikó... És akkor Gyuricza kihúzza magát: „De hát én független vagyok, azt sem tudom, ki az a Lendvai Ildikó.” Teljesen komoly helyeken azt olvasom, majd arra kell a kereskedelmi rádió a két pártnak, hogy a zenés, hejehujás rádióbevételekből finanszírozzák a ráfizetéses médiumokat. Tehát például a szocik a Népszavát, a Fidesz meg mondjuk a Lánchíd rádiót. Először is: olyan hihetetlen koncessziós díjat ígértek, hogy már eleve lehetetlen onnan bevételt generálni. A másik, hogy miért volna jó az a műsor, amit csinálnak? A harmadik, amit a hülye is lát, hogy itt semmi másról nincs szó, mint hogy vettek két mosógépet. Beletöltik a piszkos pénzt, aztán kijön a tiszta. Ez a dolog lényege. Torgyán ezt már kipróbálta a Fradinál. Neki sikerült. Ideig-óráig.

BÁRSONYSZÉK KIADÓ! 2009. 11. 05. A drága Bolgár úr azt mondta, hogy még Kuncze Gábor is esélyesebb miniszterelnökjelölt lehetne a szocialisták számára, mint bármely MSZP-s politikus. Havas Henrik pedig helyesel, és egyben leszögezi, hogy ő nem vállalja. Ki akar miniszterelnök lenni? Tudják, a drága, kedves Bolgár úr azt mondta, hogy még Kuncze Gábor is esélyesebb miniszterelnök-jelölt lehetne a szocialisták számára, mint bármelyik nagy, MSZP-n belül számba jöhető politikus. Ha most jobban belegondolunk, ilyen egyszerűen nincs. Mesterházy Attila neve bukkant föl, meg Hagyó Miklósé, de hát ez komolytalan. A régi generációból pedig Szekeres Imre, Lendvai Ildikó vagy Simon Gábor, a választmány elnöke szóba sem jöhet. 1998-ban, amikor nyert a Fidesz, beszéltem Wermer Andrással, a Fidesz kampányfőnökével, s elmondtam, szerintem 2002-ben ki fog nyerni. Egy ötven évnél idősebb, szolid fickó, őszülő hajjal; biztos, hogy magasabb lesz 180 centinél, és olyan típus, akin jól áll az öltöny. Szerény, halk, visszafogott, tehát pont nem olyan, mint Orbán Viktor, és őt simán verni fogja. Azt kérdezte Wermer: „Kire gondol?” „Medgyessy Péterre.” És Wermer ‘98-ban, a Fidesz nagy győzelme után, bólogatott, „igen, lehet, hogy igaza van magának”. És 2002-ben Medgyessy nyert. Most viszont halál komolyan mondom, szó nincs arról, hogy bárhol, bármilyen szinten találhatnánk egy olyan szocialista politikust, akinek a legcsekélyebb esélye is lenne Orbán Viktorral szemben. Ha annak idején lett volna esze az MSZP-nek, elfogadja az SZDSZ javaslatát és Bokrost lépteti elő miniszterelnöknek, akivel – most az a gyanúm – Orbán Viktornak nem volna túl kellemes vitáznia. Bokros nehéz ellenfél lenne. A szocialisták alapvetően nagyon elrontották ezt az ügyet. Bajnai bájos, kedves, a felmérések szerint nagy az elutasítottsága, de sokan támogatják is. Na, akkor ki legyen a szocialisták jelöltje? Előre megmondom, én nem vállalom. Erről jut eszembe egy jó eset. 1970-ben a Bükkben, Tardonán voltam sorkatona, egy légvédelmirakéta-alakulatnál. Tanácstagot kellett választani. A környéken vadszőlőből készítették az úgynevezett noha bort, amivel a környékbeli gyerekeket néhány hónapos koruktól itatták, hogy ne üvöltsenek. Ettől aztán a populáció jelentős része felnőttkorára teljesen hülye lesz. Pláne, ha még rá is iszik. Nem egyszerű az eset. (Ma már ez nem igaz, ez évtizedekkel ezelőtt volt, nehogy már megsértődjenek arrafelé!) A falu néhány kilométerre volt, mi meg az erdőben rejtőzködtünk, hogy az amerikai műholdak ne lássanak meg minket. A dolog lényege az, hogy a parancsnokunkat jelölték tanácstagnak. (Katonák voltunk, de élhettünk a szavazati jogunkkal.) Valamelyik hülye kitalálta, hogy válasszuk meg helyette a Betont. Betonnak hívtuk azt a tardonai fiút, aki ott disznópásztor volt. Volt tehát disznópásztorunk, meg egy rakás disznónk. Ott kóvályogtak a rakéták között. Minden héten levágtak egyet, olyankor aztán hejehuja volt, meg minden.

A lényeg az, hogy Betont, ezt a noha borral súlyosbított srácot megdumáltuk, hogy őt írhassuk fel a papírra. A szervezőbizottság megdöbbent a szavazatok összeszámlálása után, gyanították, hogy valaki piszkálta a pecsétet, ezért újra kellett szavazni. Ráadásul megfuttattak minket gázálarcban, éjszaka az erdőben, s akkor úgy döntöttünk, jó lesz nekünk a parancsnok is tanácstagnak. Beton nagyon szomorú volt. Ildikó, el kéne mennie Tardonára, ez Borsod megye, és most jut eszembe, Jókai ott bujdosott a szabadságharc bukása után. Lehet, hogy Betont megint rá lehetne beszélni, hogy vállalja el a jelöltséget, de kábé annyi esélye lenne, mint Hagyó Miklósnak. Apropó, Ildikó, ön meg ott maradhatna, Jókai is elvolt ott egy darabig. Szerintem a jövő évi választások után az egész szocialista vezetőséget le lehetne küldeni Tardonára bujdosni.

ROHADJON MEG AZ EU! 2009. 11. 06. Havas Henriket felháborítja az európai tejháború, amiről egy másik történet is eszébe jut: a magyar tejiparral szemben a Magyar Televízió nevű fejőstehenet még az EU sem pusztíthatja el... Találtam két hírt az interneten, amelyek összefüggnek. Az elsőnek az a címe, hogy durvul a tejháború Magyarországon. Idézem: „Sokkoló módját választották a végsőkig elkeseredett és a támogatás megszűnésétől tartó tejtermelők a tiltakozásnak. Tejet öntöttek ki a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium előtt, illetve elhelyeztek a földön 12 levágott marhafejet. Köztisztasági szabálysértési eljárást indítottak a megmozdulás vezetője, illetve az egyik tejet locsoló tüntető ellen.” Arról van szó, hogy késnek az EU-s pénzek, amelyeket át kellene utalni a tejtermelőknek. Ráadásul az Európai Unió környezetvédelmi feltételek teljesítéséhez köti a támogatás igénybevételét, és ez tovább szűkítheti a jogosultak körét. Az a rohadt EU! Szarunk a környezetvédelemre. Mi magyar tejtermelők vagyunk! Mi az, hogy az EU környezetvédelmi? Meg higiéniai. Meg gyártástechnológiai. Meg egyáltalán. Most már mindenbe beleugatnak? Felháborító! Nem találnák ki, melyik az a hír, amelyik kapcsolódik az előzőhöz. A Magyar Televízió vezetőinek a bérezése meg a haveri körnek kifizetett sok százmillió forint. Mert azt olvasom: ha ez így megy tovább, hogy az EU mindenféle feltételek szab és nem utalja automatikusan a pénzeket, amit már megszoktunk, akkor havonta négyöt ezerrel csökken a fejőstehenek száma Magyarországon. Így jutunk el a Magyar Televízióig. Ugyanis a helyzet az, hogy az az a fejőstehén, amelyik soha a büdös életben nem fog megdögölni. Az EU kiteheti a lelkét, előírhat bármit, ez a fejőstehén él és virul. A Magyar Televízió, az évi 28 milliárd állami támogatás mellett folyamatosan pénzhiányra panaszkodó, a külső szerződések felmondására kényszerülő intézmény a Népszabadság szerint az utóbbi három évben több száz millió forint jutalmat fizetett ki vezető munkatársainak. Rudi Zoltán meg most Medveczky Balázs nyilván minden reggel így nyitja az értekezletet: Elég szar volt a műsorunk? Igen. Nézett minket valaki? Szinte senki. Elvtársak, akkor fizetünk! 1998-ben én is dolgoztam a magyar állami televíziónak, az nagyon szép időszak volt. Ezt komolyan mondom. A gépírónő hatodik hónapja nem kapott fizetést. Miután elmenekültem onnan, több mint egy évig tartott, hogy az utolsó havi fizetésemhez hozzájutottam. A főnököket mindig kifizették. És ezek az emberek jól vannak. A fejőstehenek száma csökken az istállókban, de nem kell megijedni, egy magyar fejőstehén marad. Úgy hívják: Magyar Televízió.

HAVAS HENRIK MEGTUDTA, HOGY ZSIDÓ 2009. 11. 07. Havas Henrik az internetről tudta meg, hogy zsidó! Pedig eladott országunkért egy fityinget sem kapott... Gyermekkora óta eszik disznóhúst, és édesanyja is papnak szánta. De most fény derül arra, hogy kik a magyarok. Vona Gábor, a Jobbik elnöke szerint a zsidó-bolsevik politikai elit eladta Magyarországot a multiknak. Három napja még azt mondtam volna, hogy na és? De érintve lettem, komolyan. Ugye bolsevik nemigen lehettem, merthogy se párttag nem voltam, se semmi, a politikai elithez sem tartoztam soha a büdös rohadt életben. Viszont három napja megtudtam, hogy zsidó vagyok. Ez komoly. A Metapedia címszó alatt találtam meg a nevemet, tök véletlenül. Így jár az ember, ha beüti óvatlanul, hogy Havas, és akkor jól ráfázik. Anyámat még nem hívtam fel, hogy zsidó vagyok. Hatvan éve zabálok disznóhúst, ebből még bajom lehet! Ha a rabbi megtudja, akkor tiszta ciki az egész. 1994-ben, amikor kirúgtak a Magyar Rádióból, elmentem a Szentföldre, komolyan, én marha, mert ha akkor tudják, hogy én zsidó vagyok, ott tartanak katonának. Hú, mit kockáztattam! Szóval három nappal ezelőtt, miközben szörfölgettem az interneten, egyszer csak azt látom: „Zsidók a közéletben”. Hűha, mondom, ilyen névsor is van?! A felvétel előtt kérdezte a kollégám: „Kinyomtassam?” Az hiányzik még, amennyi zsidó van a magyar közéletben, reggelig nyomtathatnánk. Inkább csak a H-betűt. De még a nyomtató is megszeppent a hírtől, hogy zsidó vagyok, mert elromlott. Egy zsidónak nem dolgozik. Ez egy jó magyar nyomtató. Tizenkét társam van a H betűsök között. Ha már itt van Hack Péter, nem lehet ez olyan rossz társaság, de utána jön Hajós András. Az kemény. Már nincs is nagy kedvem zsidónak lenni. Az alkotmányjogász Halmai Gáborral semmi bajom. Hankiss Elemért nagyon tisztelem. Elemér bátyám, te is zsidó vagy? Ezt sem tudtam. De lehet, hogy kivételt tesz velem meg az Elemérrel. Aztán: Harkányi Endre, a remek színész. És Havas Szófia. Hát vele nem szeretnék rokonságban lenni. Tagadja ‘56-ot. A sor végén van Horn Gyula, akit mindig tiszteltem, baromi jó politikus volt. Heilig Gábor. Jóbarátom. Ő egyébként nagyon jó zsidó vicceket tud mesélni. Heller Ágnest simán feleségül venném, ha hatvan évvel fiatalabb lenne, meg szebb, merthogy hihetetlenül tisztelem. Milyen jókat tudnánk beszélgetni elalvás előtt! De hát ez már nem jön össze. Hernádi Juci. Nahát, róla nem nyilatkozom, mert a feleségem esetleg belenéz ebbe az egészbe. Horn Gábor, az SZDSZ-es. Ő volt az, aki legyalázta Gyurcsányt. Jut eszembe: mit adtam én el? Ja, az országot a multiknak! Engem átvertek a zsidók? Egy vasat nem kaptam érte. A gyerekeknek hogy mondjam meg? És ott van szegény nagyanyám, Lindl Karolina. Végrendeletében azt hagyta meg, hogy legyek pap. Karolina nagymama,

valaki elárult minket a családban! Ezt a nyomorult keresztet le is veszem magamról. Életemben először vettem magamnak ékszert, most dobhatom el...

HUNVALD ÉS A JOGSZABÁLYI HÁTTÉR 2009. 11. 10. Budapest VII. kerületének képviselő-testülete elutasította azt a fideszes indítványt, hogy Hunvald György fizetését vonják meg, ugyanis – mint kiderült – „hiányzik a jogszabályi háttér”. Havas Henrik szerint ócska bolsevista trükkről van szó, csak az ártatlanság vélelme védi meg a polgármestert attól, hogy felkoncolják. Az áll az internetről levett hírben, hogy a VII. kerületi képviselő-testület tíz igen, kilenc nem és három tartózkodás mellett elutasította azt a fideszes indítványt, miszerint Hunvald György polgármester alapilletményének kifizetését függesszék fel, költségátalányát pedig vonják meg. Nem értem a döntést! Mire hivatkoztak azok, akik szerint nem lehet megvonni a fizetését? Arra, hogy hiányzik a jogszabályi háttér? Ha a jogszabály nem teszi lehetővé, akkor nem lehet. Ilyen egyszerű. Ócska bolsevista trükkről van nyilván szó, az ártatlanság vélelméről. Eleinte mindenki úgy tudta, hogy Kaiser Ede gyilkolt Móron. Aztán kiderült, hogy nem, nem gyilkolt. Úgy látszik, nem biztos, hogy valaki bűnös! Ilyen is előfordul. Egyébként Hunvaldról, amilyen marha nagy balatoni háza van, meg kiderült, hogy résztulajdonos egy repülőben is, én mindent elhiszek. Csak ez a mocskos szemét ártatlanság vélelme, ez állja az útját, hogy most rögtön fölkoncolják. Csak akkor lehet valakit bűnösnek tekinteni, ha jogerősen kimondták a bűnösségét. Egészen addig ártatlan. Nem lehetne esetleg egy törvényt alkotni, már a Fidesz miatt, hogy Hunvaldra ne vonatkozzon az ártatlanság vélelme? Ez volna a lex Hunvald. Ezek a rómaiak azért mennyi minden hülyeséget kitaláltak! Kaiser már rég elporladt volna, ha még lenne halálbüntetés. Sírjához zarándokolhatna Varga Zoltán bíró, minden héten egyszer. Azt mondaná, „Kaiser úr, sajnálom, tévedtem”. Nagy valószínűséggel Hunvald egy svindler. Ha érettségi találkozóján például megkérdeznék, na kinek mije van? Azt mondaná a Hunvald: ha reggelig ráértek, akkor elmondom.

BOCSÁSSUNK MEG KERTÉSZ IMRÉNEK! 2009. 11. 11. A Nobel-díjas Kertész Imre nagyon keményen beszélt hazájáról, de ezt tudjuk be nyolcvanadik évének, elkeseredettségének, és nem utolsósorban annak, hogy kamaszfiúként megjárta a német haláltábort. Hát igen, ez azért elég kínos volt. Egyrészt az, hogy a Nobel-díjjal kapcsolatban nemzetgyalázást ír a Magyar Nemzet. Kertész Imre, Nobel-díjas magyar író valóban döbbenetes dolgokat nyilatkozott a Die Welt című német lapnak. De szó sincs nemzetgyalázásról! Nyilvánvaló, hogy Kertészből a mérhetetlen keserűség beszélt, amikor azt mondta, inkább él Berlinben, mint itt. Már nyolc éve már ott lakik, merthogy szerinte Budapest balkanizálódott. Ha valaki kicsit elhagyja a Kiskörutat, és mondjuk ellátogat a peremkerületekbe – vagy nem is kell a peremkerületbe, hülyeséget beszélek: csak úgy menjen el a Köztársaság térre -, s megnézi, másfél kilométerre a szállodasortól milyen körülmények között élnek az emberek... Vagy menjen le a Nyugati téri aluljáróba. Vagy csak gondolja meg, 2006 óta mik történtek ebben a városban. Őrjöngő csordák tomboltak, rendőrautókat gyújtottak fel, harckocsit indítottak el. A felkészületlen rendőrök dühükben, vagy éppen azért, mert a vérükben van, végiggumibotoztak embereket. Hát azért álljunk meg! A Fradi pályán mi történt? Napirenden van a zsidózás... Nemzetgyalázás? Egy 80 éves ember elkeseredettségéről van szó, amire minden oka megvan. Iszonytató módon el van keseredve. És azért azt se felejtsük el, hogy a Sorstalanság nem véletlenül kapott Nobel-díjat. Egy fiú, aki elvisznek a haláltáborba, de megússza, majd felnőttfejjel ír ebből egy gyönyörű könyvet... A ma 80 éves Kertész Imrét gyerekként hurcolták el. Magyar rendőrök és csendőrök közreműködésével adták át magyar állampolgárként egy idegen államnak. Több százezren nem jöttek vissza a koncentrációs táborokból. Megölték őket. Itthon meg a nyilasok, a magyar fasiszták magyar állampolgárokat lőttek bele a Dunába. Kertész Imre megbánta már, hogy ennyire ridegen fogalmazott. Mi meg legyünk megértőek egy 80 éves emberrel szemben. Kertész Imre megérdemli!

HAVAS HENRIK MEGBÁNTA 2009. 11. 12. Havas Henrik már megbánta a múltkori poénkodását azon, hogy felvették a közéletből ismert zsidók internetes listájára. Szerinte a helyzet ennél komolyabb. Mit mondjak, rengetegen reagáltak minapi blogomra, amikor arról írtam: néhány nappal korábban megtudtam, hogy zsidó vagyok. Rengetegen gratuláltak. Legtöbben azt mondták, az a jó, hogy nem kezdtem el nyafogni, nem kezdtem előkeresni a keresztlevelemet, hanem röhögök ezen az egészen. Most viszont, hogy Kertész Imrével a jobboldali sajtó megint méltatlan módon bánik, belegondoltam, nem lehet könnyű zsidónak lenni. Ezt most nagyon komolyan mondom! Mert az egy dolog, hogy apám a várbeli kitörés során esett fogságba. Az a szöveg is rendkívül dühít, hogy a német SS kitört onnan. Frászt! Magyar katonákkal együtt törtek ki. Köztük volt az én apám is. Légvédelmi tüzér volt, tizedes. Őt nem lőtték bele a Dunába a szovjetek, mint az SS-eket. Fogságba esett, és szép kis időt lehúzott Ukrajnában. Éppen eleget ahhoz, hogy ne tudja folytatni futballistakarrierjét. Az, hogy engem besoroltak a zsidók közé, különösebben nem érdekel, mert nem érint a dolog. Ebből viccet is csináltam: hogyan mondom ezt meg anyámnak? De Kertész Imre nagyon elkeseredett nyilatkozata kapcsán azon gondolkodom, talán a lányomnak van igaza, aki azt mondta, hogy nem lett volna szabad elviccelnem az ügyet. Hogy kiparodizáltam ezeket a senkiházi, mocskos fasisztákat, akik listákat gyártanak a zsidókról, azok leszarják. Egy igazi kis fasiszta nem foglalkozik azzal, hogy én hülyét csinálok belőlük. Viszont a zsidó emberek meg azt mondják, könnyű neki viccet csinálnia abból, mert ki az a hülye, aki elhiszi, hogy ő zsidó. Ha csak megnézi valaki a Ki kicsodát, már abból kiderül, Rokobauer Henrik és Lindl Karolina nagyszüleim, vagy a másik oldalon Papp Erzsébet és Prazsák István; hogy a büdös pitlibe lehetnének zsidók. Szóval, nem gondoltam bele, hogy amit én könnyen veszek, azt mások egészen másképp élik meg. Egyik barátom felhívott, legközelebb vicceljek azon, hogy ő már becsomagolta a bőröndjét és bármelyik pillanatban kész elindulni. Úgyhogy már nincs kedvem rihegni-röhögni. Igazán most kezdtem el komolyan venni a lista létét. Nem az izgat, hogy rajta vagyok-e, hanem a franc egye meg! Miért van ma Magyarországon ilyen lista? Kertész Imrét a múltkor Takaró Mihály – eredetileg irodalomtanár abban a gimnáziumban, ahová én is jártam, egyébként a református egyház oszlopos tagja – Imre Kertésznek nevezte. Ne már!

EZ EGY BETEG ORSZÁG! 2009. 11. 14. Lakatos Márk televíziós stylist vállalta másságát, mert nem akar egy életet végighazudozni... Mire várnak a többiek? Vasárnapi Blikk: „Nem akar hazugságban élni a tévés stylist, Lakatos Márk. Meleg vagyok!” Soha nem volt szimpatikus nekem ez a fiú, most mégis szimpatikus lett. Azért, ahogy nyilatkozott. Azt mondja: nyíltan éli meg a másságát. Sok közszereplő van, aki nem tudja, nem meri vállalni. Ez a lényeg: nem tudja. Ebben az országban nem lehet normális ember meleg, mert nem olyan a légkör. Nem tudom, világos-e. Itt nyíltan lehet buzizni, simán lehet köztéren leköpködni, tojással dobálni őket, ha felvonulnak, és akkor egy egész hadsereg kell, hogy féken tartsa a tomboló csőcseléket. Bevallom, nekem is nehéz toleránsnak lennem velük. Nem kedvelem, amikor transzvesztiták és közönségesen öltözött elmebetegek rázzák magukat, apácának öltözött senkiháziak rúgnak bele a vallásos emberek érzelmeibe. Ezt én sem bírom. De nem erről van szó. A meleg könyvelőről, rendőrről, katonáról, esztergályosról. Azokról beszélek, akik szeretnének nyugodtan élni. Ugye azt már megbeszéltük, hogy mindenki azt csinál csukott ajtó mögött, amit akar. Mit mond Lakatos Márk? Sok közszereplő nem tudja, nem meri vállalni... A média tele van melegekkel. Ez önmagában nem volna baj, ha nem volnának ilyen aránytalanul sokan! Nézzünk már ezzel szembe! Egyik meleg hozza a másikat. Lassan már munkaköri kötelesség lesz, hogy valaki meleg legyen, ahhoz, hogy egy kereskedelmi televízióban valamit csináljon. Ennek a helyzetnek a kezelésében ugyanúgy le vagyunk maradva, mint sok másban. Magyaráztam már ezerszer... Az a probléma a sok meleggel a médiában, hogy aki egy egész életet végighazudik kénytelenségből, mert egy hülye országban él és dolgozik, vajon helyt tud-e állni normálisan az újságírásban? Értjük? Aki az egész életét hazugságban tölti, nem lehet jó újságíró. És nem ő tehet róla. Ez a dolog lényege. Lakatos Márk nyilván azért meri vállalni a másságát, mert úgyis látszik rajta. De milyen szar lehet annak, aki nem riszálhatja magát úgy, ahogy akarja, mert neki macsót kell alakítania. Mindenki tudja, hogy ott van a képernyőn, fényképezik a barátnőjével, a feleségével, a gyerekeivel – és meleg! És ezen nem is akarok ironizálni, mert tele van velük a média. Még gyereket is csinálnak! És mindezt miért? Mert a legnagyobb meleg is játssza az agyát, és még a barátai előtt sem vállalja magát, annyira retteg. Ez egy beteg ország. Komolyan mondom, ez egy beteg ország!

KAISER EDE NAGY GAZEMBER 2009. 11. 15. Kaiser Edét felmentették a móri bankrablás ügyében, egyéb súlyos bűncselekmények miatt viszont 18 évet kapott. Havas Henrik pedig nem érti, miért nem lett bíró. Nem tudom, mit mondjak. Kaiser Edét felmentették a nyolc halálos áldozatot követelő móri bankrablásban való részvétellel kapcsolatos bűncselekmények vádja alól. Magyarán, nem ő volt a móri mészáros. Kapott viszont tizennyolc évet egyéb súlyos tettek miatt. Minősített rablások, testi sértések, lőfegyverrel való visszaélés. Ez persze az első fok volt. Annak idején Kaisert Sátoraljaújhelyen látogattam meg. A Napló számára készítettem vele interjút. Érdekes módon akkor csak velem volt hajlandó szóba állni. Amikor kérdeztem tőle, miért, azt mondta, az egyik Mokkában hallotta, hogy szerintem ő nem lehet tettes. Amikor találkoztunk, még jobban megerősödött bennem a gyanú, hogy ártatlan embert ítéltek tényleges életfogytiglanra. És ha lenne halálbüntetés, egy ártatlan embert akasztottak volna fel. Na, tulajdonképpen ez a bajom ezzel az „ártatlannal”. Mert ez a Kaiser egy óriási nagy gazember. Azt ne higgye bárki is, hogy itt egy mártírról van szó. De én pontosan azért gondoltam, hogy nem lehet Kaiser az, aki hidegvérrel gyilkolt meg egyedül vagy a társával nyolc embert, mert ő egy pitiáner gazember. Ő nem idegenlégiós típus, aki hidegvérrel gyilkol. Kaiser tipikusan az az ember, aki egy sötét sarkon megvár, hátulról leüt egy baseballütővel, és utána kiszedi a zsebedből még a használatlan villamosjegyet is. Nehogy már itt zokogni kezdjen valaki Kaiser miatt! Ezzel együtt az a véleményem, hogy nagyon meg kellene gondolni ezt a dolgot, Varga Zoltán. Nem tudják, hogy ki az a Varga Zoltán? Ő volt az, aki Kaiseréket bűnösnek találta és elítélte. És ugyanaz a Varga Zoltán, aki első fokon tárgyalta a Kulcsár-ügyet. Azon gondolkodom, ha én bíróság elé kerülnék, örülnék-e Vargának, vagy nem. Örülnék! Úgy tűnik ugyanis, hogy Varga nem az eszére hallgat. Vargát szeretném bírónak, ha egyszer úgy alakul. Szeretem Varga bírót. Ezt én most így megmondom. Nem nagyon olvas ügyiratokat, tehát gyakorlatilag lehet, hogy távirányítóval tudnám befolyásolni. Mélyen a szemébe néznék, és azt mondanám: „Ne ítélj el, ártatlan vagyok.” Körülbelül ilyen szinten dolgozik Varga bíró. És még mindig bíró. Most már értem, hogy amikor elvégeztem a jogi egyetemet, miért nem mentem bírónak.

HAVAS HALÁLVÁGYÁNAK OKA A HOOLIGANS EGYÜTTES 2009. 11. 16. Havas Henrik múlt héten a halálra gondolt, amikor merő tévedésből rákapcsolt a hazai és külföldi kultúra iránt elkötelezett Magyar Televízióra. Halálvágyának oka a Hooligans együttes volt. Hétfőn voltam egy könyváruház-megnyitón. Az egykori Divatcsarnokot felújították, és mivel az Alexandra kiadó tulajdonosa jó ismerősöm meg a szponzorom, ezért elmentem oda. A Lotz-terem gyönyörű. Talán fél 9 lehetett, amikor hazaértem. Bekapcsoltam a M1-et és nem hittem szememnek, fülemnek. A Hooligans együttes lépett fel. Hát ezt a katasztrófát! Ez egyszerűen nem igaz! Azonnal kinyitottam egy üveg bort, hogy valahogy túléljem. Ott csápolt a magyar ifjúság derékhada. Egy enyhén szólva se túl jó megjelenésű csávó énekelt valami iszonytató hangon, iszonytató buta szövegeket. Odáig fajultak a dolgok, hogy levette az ingét! Én meg, ha nincs becsukva az ablak, lehet, hogy kivetődöm! Fehér kis gatyeszban volt, és azt hitte, hogy ő Freddie Mercury. Nem tudom, hogy ez a Hooligans-énekes meleg-e vagy sem, mert csak abban hasonlíthatna Freddie-hez, egyébként semmiben. A felsőteste festve, meg dekorálva, úgy nézett ki, mint egy faliszőnyeg. Nem a Ganxsta dobolt. Ganxstával úgy vagyok, hogy rendes ember, mert Újpestdrukker. Meghallgattam Mester Tamás lemezét, az amerikai színvonal. Azóta emelgetem a kalapomat Ganxsta előtt is. Kertész Imre azt mondta, azért nem jön Budapestre, mert a város balkanizálódott. Pedig még nem is látta-hallotta a Hooligans együttest! Ja, most okosítottak ki a kollégák, hogy Mester Tamás zenekarában a Hooligans gitárosa játszik. Hát neki ki kéne szakadnia ebből a közegből. Akkor lehet, hogy csak az énekessel van bajom, és nem az együttessel, amelyik a minap az M1-en főműsoridőben az őrületbe kergette Európát? A múltkor már beszéltem arról, hogy milyen fizetésekért működnek a Magyar Televízió vezetői! Medveczky Balázs, meg Rudi Zoltán minden reggel így kezdi a vezetői értekezletet: „Elég szarok voltunk tegnap? Újabb nézőket veszítettünk? Jól odabasztunk megint a magyar kultúrának, mi?” Miért kapcsoltam be hétfőn fél 9-kor az M1-et? Biztosan tévedésből.

A HETI HETES NEM PÁRTIRÁNYÍTÁS ALATT MŰKÖDÖTT! 2009. 11. 17. A Demokrata főszerkesztője, Bencsik András próbálja kimagyarázni Pozsonyi Ádám múlt heti írását, amelyben bizonyos írók műveinek megsemmisítését kezdeményezi. Bencsik műfaj elméleti fejtegetésekkel áll elő. Havas Henrik szerint ez nagyon nagy hiba. A hétvégén forgatom a Demokratát, és amit olvasok, az egyszerűen szánalmas. Ugye emlékeznek rá: az ez előtti számban jelent meg Pozsonyi Ádám cikke, amiben arról ír, hogy Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok. Kis házi kommandók létrehozását javasolta, három-négy fős csoportokban fésüljék át a könyvtárakat. „Lopkodjuk ki, majd semmisítsük meg a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait.” Pozsonyi Ádám mondjuk felőlem azt ír, amit akar. Nem is ez a probléma, hanem hogy van, ahol kinyomtatják, és van, aki kinyomtatja. A Demokrata című nyomtatvány, főszerkesztője, a Népszabadság egykori munkatársa, Bencsik András megpróbálja védeni Pozsonyi Ádámot. Nem azzal, amivel kellett volna, hogy Pozsonyi Ádám azt ír, amit akar, hanem hozzátehette volna, mondjuk magyarázatképpen, hogy ezt miért engedi meg. Mert Pozsonyi Ádám otthon, a vécé falára ír azt, amit akar. Azért meggondolnám a helyében, hogy ezeket a gondolatokat hagynám-e nyilvánosság elé tárni. Bencsik meg akarja magyarázni, de hogyan? Oktat, mindenkit oktat. A könyvkiadókat, a könyvolvasókat, mindenkit. A következőt írja: „Alighanem jó ember lehetek, ha olyan lepukkadt szocialisták gyaláznak a parlamentben, mint Szabó Zoltán és Molnár Csaba, és ami azt illeti, nem kaphat nagyobb elismertséget politikai hetilap sem annál, amit a Demokrata kapott tőlük és a ballib vonyító kórusától Pozsonyi Adám humoreszkje miatt.” Mi? Micsoda? Mi a humoreszk? Amit Pozsonyi írt? Az a gond, amit egyszer már mondtam egy vita hevében, hogy ehhez értek. Mert műfajelméletet tanítok tizenhat éve. Pozsonyi Ádám írása humoreszk? Előveszem a saját jegyzetemet, és felolvasom, nehogy félreértés legyen. A jegyzetemben Arany Jánostól idézek: „A komikus író nevet a világ bohóságain, mulatja magát és másokat velök. A szatirikus író csúffá teszi azokat, hogy térjenek eszökre. A humoros író mély fájdalmat érez a világ romlásán, de nem lévén reménye javítani, kétségbeesetten kacag önmaga és a világ felett.” Aha, na, akkor nézzük. „A humoreszk írója humor tárgyává teszi, kineveti és kinevetteti a világ romlását, melyen már a javítás szándéka sem nagyon segíthet és teszi mindezt fájdalmában és kétségbeesésében. A humoreszk a túlélés műfaja. Amit kinevetünk, attól nem félünk többé, nem okoz fájdalmat és nem taszít a kétségbeesésbe.” Én tényleg halálra nevettem magam Pozsonyi Ádám írásán. Ennél szánalmasabbal próbálkozni, mint hogy műfajilag határozzunk meg egy műfajilag

meghatározhatatlan írást, ez tényleg kétségbeejtő. Hozzá kell tennem, hogy Pozsonyi Ádám ugyanebben a számban ad egy interjút, és abban legalább van valami tartás. Nem próbálja kimosni magát, mint a szerencsétlen főszerkesztője. Azt mondja: „Könyveket égetni semmivel sem rosszabb, mint a könyvek megjelenését gátolni, vagy a könyveket betiltani. Vagy eldönteni, mi politikailag korrekt, mi juthat el az olvasókhoz, mi szalonképes, mit kaphat helyette a médiában. A kommunistáknak, liberálisoknak miért szabad, miért pont a nácikat rekesztik ki a játékból? Hol a híres tolerancia?” Igaza van Pozsonyinak. Miért pont a nácikat akarják ellehetetleníteni? Ez a Pozsonyi legalább vállalja, amit mond. Csak úgy hozzáteszem: Bencsik elnyúlt a kedvenc rágógumijáig, „Lakatos Ernő elvtárs MSZMP KB agit.-prop. osztályvezető volt, most nem tudjuk az elvtárs nevét, csak azt, hogy él és dolgozik. Mármint a Lakatos II. Ernő, és a teljes ballib nyilvánosság, a Népszabadságtól a Heti hetesig, amely pontosan olyan szigorú pártirányítás alatt működik, mint húsz évvel ezelőtt.” Én nem tudom, a szigorú pártirányítás hogyan működött húsz évvel ezelőtt, ezt Bencsik tudhatta a Népszabadság pártrovatánál. Én nem emlékszem arra, hogy engem a 168 Óránál meg egyéb műsoromban különösebben irányítottak volna. Mondták, miről nem szabad beszélni. De hazudni nem volt kötelező. Bencsik, Bencsik, neked nem mondták, hogy hazudni nem kötelező?

BAJOR IMRE SENKIT NEM ENGEDETT INNI 2009. 11. 20. Havas pontosan tudja, hogy miért adta el Bajor a Kicsihuszárt. Azért, mert nem bírja, hogy rajta kívül más is iszik. Nem tudom, miért hír az, hogy a Bajor eladta a Kicsihuszár nevű éttermet. Ez nem hír, ezt lehetett tudni. A hírnek az az egyik fontos funkciója, hogy meglepje az embert. Engem nem lepett meg. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy Bajor eladja a Kicsihuszárt. Én már a megnyitón tudtam, hogy így fog történni. Mert amikor a negyedik whiskyt nyomtam be, kivette a kezemből a poharat, és azt mondta: elég. A Gálvölgyivel ugyanígy tett. Gálvölgyinek a nyolcadik whiskynél mondta, hogy „ma, János, nagyon szépen megkérlek, tartóztasd meg magad”. Onnan kezdve senkit nem engedett inni, csak ő ivott. Az történt, hogy elfogytak a készletek. Amikor az ablakmosót akarta meginni, akkor Ildi azt mondta, hogy „Imi, ne idd meg az ablakmosót!” A denaturált szeszt is eldugták előle, mert a Kicsihuszárban már semmi innivaló nem volt. Jó, na! Volt egy kis tej, de az nem kellett neki. Gyakorlatilag véget ért a Kicsihuszár pályafutása, merthogy Bajor senkit nem engedett inni. Ahogy meglátott egy vendéget pohárral, már idegbeteg volt. Odarohant, volt, akinek kiverte a kezéből. Egész Pest beszélt róla, hogy a Kicsihuszárban nem lehet inni, mert Bajor nem engedi. Azt mondta, egyenek. De mikor az ember már a harmadik rántott szeletet nyomta be, halkan megkérdezte, nem lehetne-e esetleg... Nem! Én már akkor azt mondtam, hogy ezt be kell zárni. A készletek kimerültek, Bajor idegei tönkrementek. Mindenki csak inni járt oda. Na, azt nem bírja az Imi. Azt mondta, „erre itt vagyok én”. Ezért vett magának vendéglőt egyébként, ahol ingyen ihat. Egyszer meghívott kártyázni, és minden parti után kiment az utcára, majd visszajött. „Megkérdeztem, te mit rohangálsz?” Azt mondta: „Olyan jó érzés bejönni oda, ahol ingyen ihatok.” Egy este negyvennyolcszor jött be... Csettintett: „Na, egy whiskyt.” Azt mondja: „Látod? Hozzák. És fizetek? Nem fizetek.” Ki-be, ki-be. Úgyhogy alig kártyáztunk. De ennek vége: a whisky elfogyott, Bajor idegei felmondták a szolgálatot. Kész, a Kicsihuszár el van adva.

HA ROSSZ A FŐNÖK, BETEGESKEDIK A BEOSZTOTT 2009. 11. 21. Havas Henrik talán abba fog beledögleni, hogy nincs főnöke... A svédországi Karolinska Intézet világhírű. Ott készült egy felmérés. Anna Nieberg kutatónő azt vizsgálta, hogy van-e összefüggés a munkahelyi vezető magatartása és a beosztottak betegsége között. Na most, minél nagyobb a feszültség a vezető és a vezetettek közt, annál gyakrabban betegszenek meg az alkalmazottak. Ezt sose gondoltam volna! Én azt hittem, hogy minél szarabb a kapcsolat köztük, annál egészségesebbek. Például ha a vezető puszit ad a beosztottjának, az simán megérheti a 120 évet. A japán nyugdíjasok például mindennap bemennek volt munkahelyükre, kapnak egy puszit, és abszolúte rendben vannak. Nekem az a felmérés tetszett igazán, ami az apás szülésekről szólt. A dolog lényege az, hogy a szerencsétlen asszony bemegy kórházba, vele megy a férje, aki ott hatszor meg akar halni, rosszul van mindentől, egyetlen sóhajtásra összerándul, de fogja a szerencsétlen nő kezét meg minden. Csináltak egy felmérést, de ez nem publikus, mert nagyon konzervatív dologról szól. Arról, hogy amikor egy apuka végre rosszul lesz, vagy kimegy pisilni, a gyerek azonnal világra jön. Az orvosok tudják, akkor indul meg a szülés, amikor az a nyomorult végre kimegy. A gyerek időnként kikukucskál, hogy valóban elment-e már az az idegbeteg, aki itt stresszeli az anyját meg az orvost. Ahogy érzékeli, hogy nincs ott a fater, ripsz-ropsz már kint is van. Nekem eszem ágában sem volt bemenni a feleségemhez szüléskor. Az igazság az, hogy nem is voltam a kórházban. Az Operában voltam, egy balettet néztem. De szerintem ez mindenkinek jót tett. A feleségemre kifejezetten nyugtatóan hatott, hogy jó messzire vagyok. Az a baj, hogy nincs főnököm, és nem ad nekem puszit senki. Itt rohadhatok meg! Betegeskedhetek... Kérek egy puszit! Kinevezek valami főnököt magam fölé.

DERÉKTÓL LEFELÉ IS MAGYAR 2009. 11. 22. Az egy dolog, hogy két bírónő összeverekedett a dabasi bíróságon, de ennél fontosabb, hogy Havas megtudta, mégsem zsidó, hanem „kriptozsidó”. Ha valaki nem tudja, mi az, most megtudhatja. Hogy miért pont a HVG tudta meg, hogy év elején összeverekedett két bírónő a dabasi bíróságon, azt nem tudom... Ja, jut eszembe, nem vettek le a zsidólistáról. De módosították! Kriptozsidó lettem, azaz rejtőzködő. Kifelé Lindl Karolina nagymamával, Rokobauer Henrik, Prazsák István nagypapával meg Papp Erzsébet nagymamával marhára nem lehet zsidónak lenni, legalábbis biológiailag. A kérdésre, hogy magyarnak lehet-e, a múltkor Hajós András azt mondta a tévében, hogy ő deréktól fölfelé igen. Na, most, én deréktól lefelé is magyar vagyok. De valahol bennem azért bujkál egy zsidó is, ugye, mert én egy rejtőzködő zsidó vagyok, és ez dokumentálva van az interneten. Azt nem tudom, hogyan kell most viselkednem... Kriptozsidó titokban nem eszik sertéshúst. Ha látnak egy étteremben sertéshúst enni, az azért van, mert rejtőzködöm. A körülmetélést hogyan oldjuk meg? Tehát azt, hogy csak otthon legyek metélt. Egy kriptozsidó hogyan zuhanyozik? Hát az elég nagy gond, mert ott egyből látják, hogy nem zsidó, és lebukott. Általában nagyvonalú vagyok, a pincéreknek szép borravalót adok. De otthon a feleségem nem kap semmit, kirakja a kaját, és egy rohadt vasat sem kap! Ja..., honnan indultunk? Hogy két bírónő összeverekedett Dabason. Súlyos testi sértés miatt nyomoz az ügyészség. És? Jobb lett volna, ha lelövik egymást? Hogy is hívják őket, olyan szép nevük van: Marton Éva Henczné Laczkó Judittal verekedett össze. Laczkó Judit húzta a rövidebbet, mert róla vettek látleletet. Lehet, hogy összevesztek valamin. Annak a megítélésén vesztek össze, hogy Kovács XXIII Lajos könnyű, vagy súlyos testi sértést követett-e el. Azt mondta Henczné, hogy az könnyű. Mire Marton Éva azt, hogy az súlyos! Henczné: nem súlyos! Erre azt mondta Marton Éva: „Ide figyelj, Judit, megmutatom én neked, milyen a súlyos testi sértés!” És úgy orrba vágta, hogy na! Majd megkérdezte: „Érzékeled? Ez a súlyos testi sértés!” Meg is mérgezhette volna Hencznét... De nem, megoldottak egy szakmai kérdést. Henczné azóta tudja, milyen a súlyos testi sértés! Előtte vitatta... Ez egy szakmai vita volt és tapasztalatokkal gazdagodott Henczné is és Marton Éva is. Ennyi. Kis logika! Mit kell itt nyomozni? Jogot végeztem...

FÉRFIATLANOK VOLTAK BOCHKORÉK 2009. 11. 23. Most repült igazán Bochkor Gábor, de nem MIG 29-essel. Havas azért drukkol neki. Sebestyént pedig vissza a dzsungelbe! Azt nem ígérem, hogy bekereteztetem – Bochkor a Blikk címlapján könnyes szemmel puszit ad -, meg lúgot sem fogok inni. Meg úgy egyáltalán. Véget ért a Bumeráng és a Danubiusnál nem szenved tovább Sebestyén Balázs, Vadon Jani meg Rákóczi Ferenc. Szenvedtek. Ez katasztrófa. De nagyobb szenvedés volt őket hallgatni. Bochkorék jók voltak, de annyira férfiatlan, annyira tré, annyira gáz ott sírni, meg elmegyünk és berúgunk, meg hol leszünk... Ilyen baromságot! Én Bochkorékat hosszú évekig hallgattam, kedveltem. Aztán néhány évvel ezelőtt történt valami. Bochkor bebújt Szekeres Imre honvédelmi miniszter seggébe. MIG-29-est vezetett, Afganisztánba kísérte el kedvenc miniszterét. Én megértem, hogy van benne vágy repülni – hát most repült, de ez egy rossz szóvicc volt. Mindenesetre nem kellett volna, kedves Gábor, ennyire összehaverkodni a honvédelmi miniszterrel, mert innentől gáz. Mindig ezt pofáztam minden kollégámnak – Bochkornak is adtam volna tanácsot -, hogy van az a pénz, amiért nem haverkodunk. Nem kellett volna, ez a dolog lényege. Sebestyén Balázsnak pedig drukkolok, hogy repüljön vissza Argentínába, és mókázzon Vadon Janival, mert az nagyon tetszett. De négy-öt perc bőven elég volt belőlük. Sebestyén Balázsnak az nagyon ment. Balázs, az való neked! Bochkoréknak pedig tiszta szívből... Remélem, kiderült, hogy szeretem őket. Biztos lesz egy kis rádiócska, ahol ezután is el lehet hajítani a Bumerángot. Komolyan, drukkolok!

IGAZ MAGYAR NEM OLTAT 2009. 11. 24. A Szonda Ipsos szerint „igaz magyar nem oltat”, merthogy a Jobbik szimpatizánsainak 73%-a ezen az állásponton van. Havas Henrik, amilyen hülye, előbb oltatott, aztán olvasott. Hiába pofázom én ugye, hogy független vagyok... Az MDF is csak szegény Antall József miatt áll közel a szívemhez, egyébként fütyülök a pártokra. De most nagy bajban vagyok, mert beoltattam magam! Ugyanis a Szonda Ipsos felmérést csinált, hogy kik oltatnak. Ebből kiderül, hogy én marhára szocialistaszimpatizáns vagyok, merthogy oltatom magam. Ez azért érdekes, mert annak idején volt egy kis hajsza a Hit gyülekezetesek ellen, hogy ne legyenek ők közszolgálatban, meg ne oktassanak, meg gyanúsak... Az a kérdés, honnan lehet azt tudni, hogy valaki hites? Mondjuk Németh Sándor rajongója... Nagyon nehéz úgy bemenni egy gimnázium tanáriájába, hogy tegye fel az a kezét, aki Hit gyülekezetes, mert azt most kirúgjuk öt percen belül. Hát marha egyszerű, meg kéne nézni, hogy ki ajánlotta fel az 1%-át a Hit Gyülekezetnek. És innen már csak egy ugrás odáig, hogy én milyen hülye vagyok. Tegyük föl, hogy jövőre győz a Jobbik. A Szonda Ipsos szerint egy igaz magyar – mármint a jobbikosoknál – nem oltat. Merthogy a jobbikosok 73%-a nem oltat. Tegyük fel, hogy ezek hatalomra kerülnek, és azt mondják, meg kéne találni a mocskos bolsevistákat. Úgy az nem nagyon megy, hogy jelentkezz nálunk, küldd el a címedet. Állok az igazoló bizottság előtt, és rám dörrennek: „Na, oltatott?” Megmondtuk, hogy nem lehet! Aztán csak annyit tudok mondani, hogy „bocsánat, én előbb oltattam, aztán olvastam a felmérést”. Hogy miért nem olvasom állandóan a Szonda Ipsos felméréseit?! Most lebuktam! Én barom, belekerültem az adatbázisba, mert oltattam. Csak nehogy az unokám is belekeveredjen valamibe! Mondjuk, neki adok egy igazolást, hogy: én 7 hónaposan nem akartam, de a nagyapám az elintézte! Peti tényleg nem tehet róla! Pedig ő sem olvasta a Szonda Ipsos felmérését, ez tény. Az sem kifogás, hogy 7 hónapos. Oltatott és kész, benne van az adatbázisban!

HAVAS MEGALÁZTA BOCHKORÉKAT? 2009. 11. 26. A Blikk szerint Havas megalázta Bochkorékat. Ezt nagyon sajnálja, de a véleményét fenntartja. Ez volna a címlap: „Megalázta Bochkorékat Havas”. Hát alázta a nyavalya! Egyszerűen az történt, hogy ha az ember csinál egy videoblogot – Amerikában számtalan ilyen van, Magyarországon tudomásom szerint nincs -, akkor az ember vállalja a véleményét, és mindenhez hozzászól, ami aktuális. Na most, a Sláger és a Danubius elhallgatása szerintem közfigyelemre tarthat számot. És az is fontos, hogy hova tűnik egy tehetséges fiatalember, mint mondjuk Sebestyén Balázs. És az is, hogy egy megszokott páros, a Boros meg a Bochkor sorsa hogyan alakul. Én ehhez szóltam hozzá, elmondtam a véleményemet. Sebestyén Balázst kedvelem, hozzánk járt egyetemre; állítólag Fábry műsorában azt mondta, hogy egy évig nem tanult semmit. Ezt tanúsíthatom. Kegyelemből engedtem át. Valamilyen rokoni kapcsolattal vergődött be az egyetemre, de ez most mindegy. Komolyan mondom, hogy Sebestyén Balázsban van tehetség. A menedzsereken múlik, mit hoznak ki belőle. Jópofa volt, ahogy azzal a sráccal elbaromkodtak, amikor élőben konferálták az eseményeket a Celeb vagyok, ments ki innen! című műsorban. Magyarán, ott jól szerepelt. A rádióban is lehetne jó, ha normális emberek szerkesztenék azt a műsort, és nem dumálnák meg őket, szerencsétleneket, hogy állandóan hangosan vihogjanak. Ez a hangos vihogás egyszerűen őrjítő! Bochkorék kiérlelt párost alkottak, időnként Voga is beszállt, és nagyon jópofa volt Márta néni. Ez egy kitalált brand. A gond ott van, hogy ha valaki nem tud a celeb létével elszámolni. Tegye fel a kezét, aki látott engem hülye műsorokban szerepelni! Jó, ott volt a Buzera, de azt ott is hagytam. Azt hiszem, emlékeznek még a csokifaszra, amikor szépen otthagytam a büdös francba a stúdiót. Na, ez a baj Bochkorral, hogy akkor, amikor ő volt a műsorvezető a Csaó, Darwinnál, megint csak kimentem a stúdióból. Bochkornak nincs önkontrollja. Egyszerűen minden förmedvényt elvállal. Imádom Várkonyi Andreát, rengeteg reggelt dolgoztunk együtt végig. Bochkort már a felesége miatt se bántanám, de miért kell mindig fényképezkedni, miért kell MIG-29-essel baromkodni, beülni a sztárpilóta mögé, miért kell nyilvánosan zokogni Anikó miatt... Ez pont olyan volt, mint amikor a Bárdos házaspárt lefényképezték az üres babakocsival. Ilyen a világon nincs! Ezeknek az embereknek ez a mániájuk. Bárdos attól még tehetséges, Máté Krisztina is, hogy ha nem fényképezkednek minden hónapban. Palik remekül vezeti a Forma-1-et, de ki kíváncsi az ő fogyására, a siófoki sétákra... Vagy a Vágóra például, hogy hozzászól mindenhez. Én mikor szólok hozzá? Van ez a videoblogom, ahol mondom a magamét, és jó napot! Erről szól a történet.

Egyébként sajnálnám, ha megbántottam volna őket. És azt is fönntartom, lehet, hogy a Bumeráng politikamentes volt, ebbe ne menjünk bele, az viszont tény, Bochkornak nem kellett volna jópofáskodnia. Mert rendben van, a Honvédelmi Minisztérium pr-esei rátaláltak, pedig nem egy katonaalkat, legyünk őszinték, sőt, nagyon nem... Hogy ő majd repülget, elmegy Szekeressel Afganisztánba – jó, tudom, Fábry is ott volt, de hát az nem normális. Tehát nem kellett volna pr-embernek beállni a HM-be. Nem kellett volna.

SZERENCSÉTLENKEDŐK GYÜLEKEZETE 2009. 11. 27. A köztelevízió finanszírozása éppen olyan szerencsétlen, mint amilyen az ellehetetlenítését szorgalmazó Magyar Szocialista Párt. Muszáj visszatérni arra, hogy mi történt hétfőn a parlamentben... Azt hiszem, itt 395 módosító javaslatról kellett dönteni a 2010-es költségvetés kapcsán. A legérdekesebb – ami engem is érint – Jánosi Györgyé. 2,5 milliárdot vonna el a köztévétől és csoportosítana át a Duna Televízióhoz. A Duna Televízióval semmi bajom, nem véletlen, hogy sorra kapják a díjakat. Remek művészfilmeket játszanak, korrektek a politikai műsorai, csak az egész olyan unalmas. Helyettük Magyarországot objektívan bemutató műsorokra volna szükség. Emlékeim szerint a rendszerváltáskor volt egy megállapodás... Két nagy tábor volt, az egyik a filmeseké, a másik a televíziósoké, mindegyik több pénzt akart. Végül – ha jól emlékszem (és általában jól emlékszem) – Sára Sándorék mint filmesek kapták meg a Duna Televíziót, hogy azon keresztül jöjjön a lé. Ez ilyen egyszerű történet. Kaptak hozzá ideológiát Csoóri Sándortól. Viszont nem tettek fel fontos kérdéseket. Például: a határon túli magyarok igényeit ki lehet szolgálni a királyi televízió infrastruktúrájával is. Minek kell még egy infrastruktúrát létrehozni? Még egy székházat, még egy gyártási osztályt, még egy személyzeti osztályt? Minek? Annyi ember dolgozott ott a királyi televíziónál, mint a nyű! Még mindig vannak vagy ezerhatszázan. Az, hogy most a szocialisták belepiszkítanak a dologba, és próbálják ellehetetleníteni a királyi tévét, és átadják a Duna Televíziónak a pénzt, olyan pitiáner, olyan szegényes és nyomorult, mint maga az MSZP. Csak azt csodálom, hogy Jánosi György a nevét adja ehhez az egész szerencsétlenkedéshez! Húsz éve nem jó másra a televízió, mint hogy fejőstehén legyen – tökmindegy, milyen kormány regnált éppen, Orbán Viktor vagy Horn Gyula volt-e a miniszterelnök. És ide jutott a dolog. A minap belenéztem, amikor Süveges Gergő – nagyon szimpatikus fiatalember – beszélgetett Csontos Jánossal a Magyar Nemzet publicistájával, aki nem tud beszélni. Hogy hogyan ír, az egy másik történet. Tehetséges emberről van szó, ezért katasztrófa, ahogy ír, de ebbe ne menjünk bele. Az Élet és Irodalom konkurenciáját kell megcsinálni – mondta. Azt még nem tudja megmondani, kik írnak bele, de azt sem, milyen rovatokban gondolkodik. Hebegetthabogott, Süveges Gergő pedig tűrte. Egyetlenegy normális kérdést sem tudott feltenni! Amikor azt kérdezte, milyen lesz a lap szerkezete, és nem kapott rá érdemi választ, újból meg kellett volna kérdeznie: valóban ez lesz a koncepció, erre ad pénzt a Fidesz? Ez egy vicc! Egyébként a jobboldalon lehet, hogy nem szeretik Medgyesi Gusztávot vagy Váncsa Istvánt..., de egy rohadt nagy baj van: tehetségesek! Keresni

kéne, Csontos elvtárs, hozzájuk hasonló újságírókat, oszt’ amikor megvannak, akkor jöhet a pénz! Addig meg nem kéne hebegni-habogni!

GORDI MÉG GONDOLKODIK, RÁKÜLDJE-E PUTYINT FARKAS PÉTERRE 2009. 11. 29. A rendőrök még mindig nem találják Farkas Pétert, így aztán lehet, hogy Bajnai Gordon a fekete öves Putyinra bízza az elfogást. Nem tudom, mit problémázik a sajtó azon, hogy nem találják Farkas Pétert, az olimpiai bajnok birkózót. A rendőrök tudják, hol van. Mert olvasom, ő valahol az osztrák-szlovén-magyar hármashatárnál fekvő Felsőszölnökön és környékén rejtőzködik. Ha tudják, hol van, miért nem fogják el? El akarták fogni, de ezt titkolják. Az történt, hogy egy helikopterszázad, egy zászlóalj páncélozott csapatszállító jármű és a kecskeméti deszantosok indultak el a határ irányába, hogy elfogják a rendkívül kemény Farkas Pétert, mert komoly ellenállástól lehetett tartani. Alighogy felvonultak a helikopterek, a páncélozott csapatszállító járművek, telefonált Bajnai Gordonnak a szlovén és az osztrák miniszterelnök, hogy mi ez? Háború, vagy vissza Trianonnal, vagy mi? Egyszerűen megijedtek. Azt hitték, vissza akarjuk szerezni fél Burgenlandot, és nem akarták elhinni, hogy az egész csak azért van, mert Farkas Pétert el akarják fogni. Bajnai lecsapta a telefont, és kijelentette, nem kockáztatjuk a honvédek és a rendőrök életét. Farkas mindenre képes, rakéták kellenek. Megint megszólalt a telefon, Merkel, német kancellár volt az: „Gordi, hagyjuk azt a Farkast ott Felsőszölnökön. Nem kellenek ezek a csapatmozgások, az európai status-quo megér annyit, hogy az az ember nyugodtan üljön a fenekén.” Aztán Medvegyev, orosz elnök telefonált. Azt kérdezte, ne küldje-e oda a Putyint, mert az fekete öves karatés és esetleg Felszőszölnökön megvívna Farkas Péterrel. Gordi még gondolkodik. Ám ha jön az új, a Fidesz-kormány, lehet, hogy akkor el lesz fogva Farkas Péter. A rendőrök addig tartogatják, amíg Orbán Viktor leteszi az esküt, és tíz percre rá elfogják. S a rendőri vezetés már megtette a dolgát: elfogtuk, első siker, és lehet, hogy nem lesz mindenki kirúgva. De amilyen rafkós Bajnai, elhívja a Putyint és ő majd leveri Farkas Pétert.

MOST MEGTUDHATJÁK, HOGY VALAMELYIK FRESH-LÁNY MIÉRT NEM LETT SZÉPSÉGKIRÁLYNŐ! 2009. 12. 01. „Dukai Reginának nem kell férfi!” Nem arról van szó, hogy boldoggá tudja tenni magát ő maga is: ez nem vibrátorreklám. Hanem hogy felgyorsult körülötte minden. „Nincs időm enni, nincs időm leülni” – nyilatkozta. De akkor mit csinál? Évekkel ezelőtt meghívtak egy zsűribe, popénekesnők szépségversenyére. Bródy János ült mellettem meg Horváth Attila barátom, a szövegíró. Jöttek a Fresh-lányok, mindkettő ott volt azon a szépségversenyen, farmerben, nem különösebben sminkelve, és playbackről énekeltek. Dukai Regina volt az, aki nagyon szépen fel volt öltözve, és élőben énekelt. A zsűriben egymásra néztünk, és azt mondtuk: ez igen! Megtisztelte a közönséget, csinos volt, üde, és jól énekelt. Megbeszéltük, hogy Dukai nyert. Majd odajött egy kis fityfasz gyerek, és közölte, Fresh Wiki nyert. „És te ki vagy, öcsém?” – kérdeztem. Közölte, hogy ő a szponzor. „És? Én meg a zsűrielnök vagyok!” Azt mondja: meg volt beszélve, hogy Fresh Wiki nyer. Vagy ő, vagy senki. Van még egy Fresh? Az nem Wiki, az Andi. Vagy az Andi, vagy a Wiki. Tökmindegy. Azt mondja a csávó, hogy majd őt hirdessem ki. Mondom neki: „Dukai nyer!” A krapek meg azt, ő még ilyet nem is hallott. Honnan jövök? Ki vagyok? Hát, mondom, az ténykérdés, hogy még sosem voltam szépségversenyen, de azt hittem, hogy a zsűrielnök én vagyok. Ő meg, hogy igen, az vagyok, de mondjam a mikrofonba, hogy Fresh-lány nyert. Mondom neki: nem mondom. Nézett körül, és láttam Bródyn meg Horváthon – ők kicsit profibb zsűrizők voltak -, hogy mi nem tehetünk róla, ez egy elmebeteg. És akkor bemondtam, hogy Dukai nyert. Nem hívnak azóta sehova. Ezt halál komolyan mondom. Én nem kellek sehova, mert egy renitens barom vagyok.

LEMONDOTT DRASKOVICS 2009. 12. 02. Lemondott Draskovics, akitől Havas soha nem vett volna használt autót. Fél órával ezelőtt az asszisztensem szólt: „Jé, lemondott az a jóképű Draskovics!” Az első gondolatom az volt, hogy ebbe a blogba elég annyi, hogy épp ideje volt. De nem, mert a kolléganőm telibe találta a dolgot! A jóképű Draskovics... Megnéztem az életrajzát. A most távozó igazságügyi és rendészeti miniszter a Fazekasban érettségizett, az ELTE Államés Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát, aztán a Pénzügyminisztériumba került, villámgyorsan, a diplomázás után kilenc évvel már a jogi főosztály vezetője volt. Nem akárkinél, Békesi Lászlónál lett közigazgatási államtitkár ‘94-ben. Egészen biztos vagyok benne, hogy Draskovics Tibor egy tehetséges ember. De hát, amit a kolléganőm mondott, hogy „az a jóképű Draskovics...” A jóképű Draskovicsot el kellett volna dugni valahova, egy irodába, és ott kellett volna dolgoztatni, s nem lett volna szabad emberek elé engedni. Biztosan sokan emlékeznek a Kennedy-Nixon vitára. Nagyon izgalmas médiatörténeti esemény volt az Egyesült Államokban, ez volt az első elnökjelölti vita a televízióban. A dolog lényege az, hogy a jóképű Kennedyvel szemben ott volt a kifejezetten rossz megjelenésű Nixon. Ő az északi államokban kampányok, nagyon fáradtan érkezett a vitára, a jóképű, fiatal Kennedy viszont a déli államokat járta végig, és napbarnítottan jelent meg a stúdióban. Ráadásul Nixon stábja elszúrta az egészet, mert a Kennedy-csapat átverte őket azzal, hogy hangosan rákérdeztek Kennedyre: „És smink kell?” Kennedy válasza: „Nem.” Erre ez a buta Nixon és a még butább tanácsadói azt mondták, akkor nekünk se kell. A vitában Kennedy lemosta Nixont, és ő lett az Amerikai Egyesült Államok első katolikus elnöke. Ez legalább akkora meglepetés volt, mint később a félig-meddig afro-amerikai Obama elnökké választása. Az történt – egyetemi tananyag azóta -, hogy csináltak egy felmérést. Akik látták a tévévitát, azoknak a túlnyomó többsége azt mondta utólag a kérdésre válaszolva, hogy azt Kennedy nyerte. A televíziós vita leírt szövegét elolvastatták ugyanolyan egyetemistákkal, amilyenek a másik csoportban voltak. Azok többsége szerint – az olvasottak alapján – simán győzött Nixon: felkészültebb volt, több adatot tudott. Na most, erről szól a történet. Bármennyire tehetséges Draskovics, az vele a helyzet, mint Nixonnal. A Kennedy-stáb nyomtatott marha nagy plakátokat, amelyen ott volt a kellemetlen megjelenésű Nixon. És ezt írták alá a kampányban: „Ettől az embertől venne használt autót?” Draskovicstól ki venne használt autót? Legyünk őszinték! És nem azon múlik, hogy nem szép ember. Hát nem szép, az ténykérdés. Békesi se volt szép, de tőle azonnali hatállyal vett volna bárki autót, mert átjött, hogy ő egy megbízható ember. Folytatása következik