HÁTTÉRANYAGOK 2009 KERESKEDELMI JOG c. tárgyhoz AZ ELŐADÁSOKON ELHANGZOTTAK VIZSGAANYAGNAK SZÁMÍTANAK! Irodalom: Kaponyi Erzsébet: Fejezetek a Nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogából Aula Kiadó, Budapest, 2003 Ajánlott irodalom: Miskolczi Bodnár Péter: Kereskedelmi jog: Társasági jog és konszernjog Egyetemi tankönyv. Bruxelles, UniPress, 2002 Barta Judit - Kovács István - Fazekas Judit: Az üzleti élet szerződései. Szerk. Miskolczi Bodnár Péter. Budapest, Unió, 2002 Dr. Bárdos Péter - Dr. Gabriel Lansky szerk.: Cégalapítás, befektetés az Európai Unióban, hvgorac, Budapest, 2004 Berke Barna - Burián László - Boytha György - Dienes Oehm Egon - Király Miklós - Martonyi János - Mádl Ferenc: Az Európai Közösség Kereskedelmi Joga, KJK. Budapest, 1999 Molnár Gábor Lajos: Bevezetés az angol társasági jogba, BIP, Budapest, 2002 Megjegyzések: A háttéranyagok között vannak jogszabályok, a törvény indokolásával együtt. Ez nem azt jelenti, hogy a jogszabályokat szó szerint tudniuk kell majd, csak lehetővé szeretném tenni az eredeti források olvasását. A törvényi indokolások remélhetőleg azok számára is érthetővé teszik az anyagot, akik az órákon nem vették részt. Az angol nyelvű anyagok, remélem, nem okoznak nehézséget, nyilván nem angolul fognak vizsgázni, de nem árt, ha az angol kifejezéseket is ismerik. Az internetes források általában jól használhatók. (pl. versenyjog) Akinek a felkészülését illetően bármilyen kérdése lenne, kérem, e-mailben jelezze.
[email protected] A cégek székhelye (székhelye és/vagy a központi ügyintézés (döntéshozatal) helye.) 1
7. § (1) A cég székhelye a cég bejegyzett irodája. A bejegyzett iroda a cég levelezési címe, az a hely, ahol a cég üzleti és hivatalos iratainak átvétele, érkeztetése, őrzése, rendelkezésre tartása, valamint ahol a külön jogszabályban meghatározott, a székhellyel összefüggő kötelezettségek teljesítése történik. A cégnek a székhelyét cégtáblával kell megjelölnie. A cég létesítő okirata úgy is rendelkezhet, hogy a cég székhelye egyben a központi ügyintézés (döntéshozatal) helye. Amennyiben a cég székhelye nem azonos a központi ügyintézés helyével, a központi ügyintézés helyét a létesítő okiratában és a cégjegyzékben fel kell tüntetni. A cégeljárás szempontjából székhelynek minősül a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, a külföldiek közvetlen kereskedelmi képviselete, valamint az európai gazdasági egyesülés telephelye is. (2) A cég telephelye a tevékenység gyakorlásának a cég társasági szerződésében, alapító okiratában, alapszabályában (a továbbiakban együtt: létesítő okiratában) foglalt olyan tartós, önállósult üzleti (üzemi) letelepedéssel járó helye, amely a cég székhelyétől eltérő helyen található, a cég fióktelepe pedig olyan telephely, amely más településen - magyar cég külföldön lévő fióktelepe esetén más országban - van, mint a cég székhelye. Ez a szabály irányadó a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve a külföldiek közvetlen kereskedelmi képviselete esetében is. A törvény - nemzetközi példákra is figyelemmel - nagyobb döntési mozgásteret biztosít a cég tulajdonosai számára a „székhely” fogalmának meghatározásakor. A jelenleg hatályos Ctv. 7. §-ának (1) bekezdése szerint a cég székhelye a központi ügyintézés helye. E fogalomból a gyakorlatban az az elvárás következik, hogy a székhelyen a cég aktívan jelen legyen. Ez azonban nem szükségszerű. A törvény ezért nem tekinti egyazon helynek, egymás meghatározásának a székhelyet és a központi ügyintézés helyét. A kontinentális és az angolszász jogrendszerekben ugyanis nem követelmény, hogy a társaság székhelye egyben az üzleti tevékenysége gyakorlásának helye is legyen. Utalni szükséges továbbá arra a tényre is, hogy a hatályos szabályozás mellett is a cégek jelentős részénél a székhely nem jelent többet bejegyzett irodánál, kézbesítési címnél; a cég működésével kapcsolatos ügyintézés és/vagy üzleti tevékenység attól eltérő helyen folyik. A törvény értelmében a székhely - hasonlóan az angolszász megoldáshoz - a cég bejegyzett irodája (registered office). A székhely a cég levelezési címe, ahol a cég gondoskodik a küldemények átvételéről, ahol a cég iratainak őrzése, rendelkezésre tartása történik, valamint ahol a cég teljesíti a külön jogszabályokban meghatározott, 2
a székhellyel összefüggő kötelezettségeit. Ezen utóbbi körbe tartoznak a hatóságok kényszerintézkedéseinek tűrése is. A cégnek székhelyét továbbra is cégtáblával kell megjelölnie. A rendelkezések alapján továbbra sincs akadálya annak, hogy a cég létesítő okirata úgy rendelkezzen, hogy a cég székhelye a központi ügyintézés, döntéshozatal helye egyben. Előírhatja továbbá a társasági szerződés azt is, hogy a vállalkozás üzleti tevékenységét elsődlegesen a székhelyén gyakorolja. A törvény a társaság telephelyének meghatározásakor is nagyobb beleszólásidöntési jogot biztosít a cég tulajdonosainak. A hatályos szabályozás értelmében lényegében minden olyan hely, ahol egy társaság a székhelyén kívül üzleti tevékenységet folytat, telephelynek minősül. Ez adott esetben indokolatlan bürokratikus
megterhelést
okoz
(regisztrációs
kötelezettség),
növeli
a
cég
működtetésének költségeit. A törvény értelmében a telephely a tevékenység gyakorlásának a cég társasági szerződésben foglalt olyan tartós, önállósult üzleti (üzemi) letelepedéssel járó helye, amely a cég székhelyétől eltérő helyen található. (Hitelezővédelmi szempontból nyilvánvalóan szükségtelen ugyanis, hogy kiterjedt bolthálózattal, kirendeltséggel rendelkező cégek a cégjegyzékben kötelezően 10-20-50100 telephelyet, fióktelepet jegyeztessenek be, majd gondoskodjanak az ezzel összefüggő gyakori változások bejelentéséről.) A törvény ugyanakkor nem érinti a telephely (fióktelep) adójogi meghatározását, amelyre a jövőben éppúgy, mint jelenleg is az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény szabályai az irányadóak. (3) Magyar cég külföldön lévő fióktelepének a cégjegyzékbe történő bejegyzéséhez a cégnek a külföldi cégkivonattal, illetve más okirattal, valamint ezeknek magyar nyelvű hiteles fordításával kell igazolnia, hogy a fióktelepet a fióktelep helye szerinti államban nyilvántartásba vették. A cég székhelyére, telephelyére, fióktelepére vonatkozó szabályozás lényegében változatlan. Ennek értelmében a cég székhelye a központi ügyintézés helye, a telephely a tevékenység gyakorlásának azon helye, amely a cég székhelyétől eltérő helyen található, a fióktelep pedig olyan telephely, amely más településen (adott esetben más államban) van, mint a székhely. A magyar cég külföldön lévő fióktelepe csak akkor jegyezhető be a cégjegyzékbe, ha a cég igazolja, hogy a fióktelep helye szerinti államban nyilvántartásba vették.
3
A forgalom biztonsága megköveteli, hogy a cég a székhelyén (telephelyén) elérhető legyen. Ennek érdekében a törvény több rendelkezést is tartalmaz. A hatályos szabályozással összhangban a székhelyet a cégnek cégtáblával kell megjelölnie. Új előírás ugyanakkor, hogy a cégjegyzékben a székhely (telephely, fióktelep) esetében már nem csak az irányítószámot, helységet, utcát, házszámot kell feltüntetni, hanem ha van ilyen - az emeletet és az ajtószámot is. Ugyanis pl. egy 70 lakásos társasházban, illetve irodaházban a cégnek szóló küldemények kézbesítése ennek hiányában komoly nehézséget okoz. A technikai jellegű változtatásokon túlmenően a székhely valódiságának biztosítása érdekében is történtek lépések. Nem egyszer előfordult ugyanis, hogy a cég által székhelyként megadott címről a későbbiekben bebizonyosodik, hogy ott csak egy üres telek található, illetve - rosszhiszeműen - olyan személy lakását, irodáját tüntették fel székhelyként, aki erről mit sem tudott. Ezért a törvény 1. számú, illetve 3. számú melléklete előírja, hogy a cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelemhez a székhelyül, telephelyül, fióktelepül szolgáló ingatlan használatára feljogosító okiratot csatolni kell. Ez lehet a cég (leendő cég) tulajdonosi minőségét tanúsító tulajdoni lap vagy a cég nevében az ingatlan tulajdonosával kötött bérleti szerződés. (4) Cég székhelye, telephelye és fióktelepe olyan ingatlan lehet, amely a cég tulajdonát képezi, vagy amelynek használatára a cég jogosult. A hatályos szabályozás szerint a székhely főszabályként az adminisztratív jellegű tevékenységek helyét biztosító iroda (registred office), míg a központi ügyintézés helye az a hely, ahol a cég érdemi irányítását, ügyvezetését, a döntéshozatali tevékenységet folytatják. E két hely a létesítő okirat rendelkezése szerint egybe is eshet. Ha a központi ügyintézés helye nem azonos a székhellyel, úgy e helyet a létesítő okiratnak szintén tartalmaznia kell, s a székhely mellett a cégjegyzékben is külön nyilvántartandó adatot képez [Ctv. 24. § (1) bek. c) pontja].
2003. évi LIV. törvény
a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény, valamint a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény módosításáról
4
A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény módosítása Külföldi vállalkozás a Magyarországon nyilvántartásba vett fióktelepe, illetve fióktelepei útján (a továbbiakban: fióktelep) belföldön e törvény rendelkezései szerint vállalkozási tevékenység végzésére jogosult; ennek során a fióktelep tevékenységével összefüggésben - ha törvény másképp nem rendelkezik - a fióktelep jár el a hatóságokkal és harmadik személyekkel szemben fennálló jogviszonyokban, valamint a külföldi vállalkozás más fióktelepeivel fennálló kapcsolatokban. A fióktelep több városban (községben) is rendelkezhet működési hellyel (telephellyel)." "(2) A fenti bekezdésben foglaltaktól eltérően a cégjegyzésre jogosultak a cégbejegyzési kérelem beadását követően a fióktelep nevében és javára eljárhatnak, azonban a "bejegyzés alatt" toldatot az iratokon fel kell tüntetni, és a megkötött jogügyletek során az elnevezéshez kell fűzni (előfióktelep). A fióktelep a cégbejegyzésig hatósági engedélyhez kötött tevékenységet
(ideértve
az
alapítási,
tevékenységi
engedélyhez,
valamint
a
telepengedélyezéshez kötött tevékenységeket is) nem folytathat. Ha a fióktelep cégbejegyzési kérelmét elutasítják, további jogokat nem szerezhet, új kötelezettségeket nem
vállalhat,
köteles
működését
haladéktalanul
megszüntetni.
A
kötelezettségvállalásokból eredő tartozásokért a külföldi székhelyű vállalkozás korlátlanul köteles helytállni." 4. A fióktelep képviseletét - ideértve a cégjegyzést is - a fióktelepnél a) munkaviszonyban foglalkoztatott, illetve oda kirendelt, vagy b) tartós megbízási jogviszonyban álló, belföldi lakóhellyel rendelkező személyek láthatják el." "(2) Törvény úgy is rendelkezhet, hogy az Európai Gazdasági Térségben székhellyel rendelkező vállalkozás - magyarországi fióktelepe útján - alapítási vagy tevékenységi engedélyhez kötött tevékenységet akkor is végezhet, ha erre a székhelye szerinti felügyeleti hatóságtól engedéllyel rendelkezik, vagy az (1) bekezdés szerinti követelményeket a külföldi vállalkozás is teljesítheti." "8. § Ha nemzetközi szerződés ettől eltérően nem rendelkezik, törvény előírhatja, hogy valamely vállalkozási tevékenység folytatására kizárólag az Európai Gazdasági Térségben székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezet vagy az említett államokban gazdasági nyilvántartásba vett önálló vállalkozó, illetőleg az említettek legalább többségi tulajdonában lévő, az Európai Gazdasági Térségben bejegyzett szervezet jogosult."
5
…………………………………. A Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalásaival összhangban törvény a fióktelepre (MENTESSÉG!) a) a közrend, a közbiztonság, a közegészségügy, a pénzügyi rendszer stabilitása, valamint a hitelezők, betétesek, befektetők és biztosítottak másképpen nem érvényesíthető, jogos érdekei védelmében, valamint b) a külföldi vállalkozás fióktelepe és a belföldi székhelyű gazdálkodó szervezet fióktelepe közötti jogi és technikai különbségek miatt indokolt körben és mértékben eltérő szabályozást állapíthat meg." 8. § Az Fkt. 10. §-ának (1) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § kiegészül a következő (4) bekezdéssel: "(1) A fióktelep nem folytathat a külföldi vállalkozás nevében képviseleti tevékenységet." "(3) Nem lehet a fióktelep képviselője az a magánszemély, akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztésre ítéltek, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesült. Akit valamely foglalkozástól jogerős bírói ítélettel eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az abban megjelölt tevékenységet folytató fióktelep képviseletére nem jogosult. (4) A fióktelep képviseletére jogosult személyek, továbbá azoknak a Ptk. 685. § b) pontja szerinti közeli hozzátartozói saját nevükben csak akkor köthetnek a fióktelep tevékenységi körébe tartozó ügyleteket, ha azt a fióktelep létesítéséről szóló okirat vagy a külföldi székhelyű vállalkozás írásbeli határozattal engedélyezi. A külföldi székhelyű vállalkozás írásbeli engedélye szükséges ahhoz is, hogy a fióktelep képviseletére jogosult személy a fiókteleppel azonos tevékenységet folytató más gazdálkodó szervezetben részesedést szerezzen, ide nem értve a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő részvényszerzést." "A külföldi székhelyű vállalkozás és a fióktelep egyetemlegesen és korlátlanul felel a fióktelep tevékenysége során keletkezett tartozásokért." "(1) A fióktelep könyvvezetésére, éves beszámoló készítésére, a beszámoló nyilvánosságra hozatalára és közzétételére vonatkozó előírásokat, valamint az ezekkel összefüggő sajátos szabályokat és mentességeket a számviteli törvény, illetve az annak felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet tartalmazza." A fióktelep - ha törvény másképp nem rendelkezik - devizabelföldinek minősül. A belföldiekre irányadó szabályok szerint kell a külkereskedelmi szerződéseket is 6
megkötnie, illetve az engedélyköteles ügyletek esetén - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - az engedélyeket beszereznie." "Törvény - a külföldi vállalkozás és a fióktelep bevételei és kiadásai elkülöníthetősége érdekében - előírhatja, hogy a fióktelep és a külföldi vállalkozás, illetve a fióktelep és a külföldi vállalkozás más fióktelepe közötti gazdasági kapcsolatban a külföldi vállalkozást és a másik fióktelepet úgy kell tekinteni, mintha a kapcsolat a külföldi vállalkozáson kívüli vállalkozással jött volna létre." Az Európai Gazdasági Térség ÁLLAMAIBAN bejegyzett külföldi vállalkozás a magyarországi fióktelepe által folytatott vállalkozási tevékenységhez szükséges ingatlanra vonatkozóan akkor szerezhet tulajdont, ha az nem termőföld. Az Európai Gazdasági Térségen KÍVÜL bejegyzett külföldi vállalkozás a magyarországi fióktelepe által folytatott vállalkozási tevékenységhez szükséges ingatlanra vonatkozóan akkor szerezhet tulajdont, ha az nem termőföld, illetve védett természeti terület. A tulajdonszerzéshez egyik esetben sem szükséges engedély a) nemzetközi szerződésben meghatározott esetekben, vagy b) ha a külföldi vállalkozás székhelye szerinti állam és a Magyar Köztársaság között erre vonatkozóan viszonosság áll fenn." "(5) A fióktelep megszüntetése esetén az ingatlant a külföldi vállalkozásnak egy éven belül el kell idegenítenie, kivéve, ha az ingatlanszerzéshez nem kellene engedélyt kérnie, vagy ha az elidegenítési kötelezettség alól a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal vezetője (a továbbiakban: hivatal vezetője) felmentést adott. A hivatal vezetője a felmentést a külföldiek ingatlanszerzéséről szóló jogszabály szerinti feltételekkel, és az abban foglalt eljárási szabályok szerint adja meg azzal, hogy a felmentés nem tagadható meg akkor sem, ha az ingatlan a külföldi vállalkozás által vagy részesedésével alapított belföldi székhelyű gazdálkodó szervezet, illetve másik fióktelep, továbbá kereskedelmi képviselet tevékenységéhez szükséges." A külföldi vállalkozás ellen külföldön kezdeményezett fizetésképtelenségi eljárás a magyarországi fióktelepre nemzetközi szerződés vagy viszonosság esetében, továbbá a Tanácsnak a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK rendeletében foglaltak szerint terjed ki. Ha a külföldi vállalkozás ellen külföldön - személyes joga alapján indított fizetésképtelenségi eljárás a (2) bekezdésben említett nemzetközi szerződés, illetve viszonosság hiányában a fióktelepre nem terjed ki, vagy az 1346/2000/EK rendeletben foglaltakat kell alkalmazni, a fióktelep bejegyzésének helye szerinti megyei bíróság - a 7
cégbíróság értesítése alapján (az 1346/2000/EK rendelet hatálya alá eső eljárásokban pedig a külföldön indult fizetésképtelenségi eljárásban eljáró felszámoló értesítése alapján) - hivatalból rendeli el a fióktelep felszámolását. (4) A fióktelep felszámolására irányuló eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) I., III. és IV. fejezetében foglaltakat kell alkalmazni 22. § és az 1346/2000/EK rendelet szerinti eltérésekkel. Az eljárás befejeződése után fennmaradó vagyonnal a külföldi vállalkozás, illetve a külföldi fizetésképtelenségi eljárásban eljáró - a vállalkozás vagyonával kapcsolatosan jognyilatkozatok tételére jogosult - felszámoló rendelkezik." "A fióktelep törlése iránti kérelmet a külföldi székhelyű vállalkozás erre vonatkozó döntése meghozatalától számított 90 napon belül kell benyújtani a cégbírósághoz. Kérelemre a cégbíróság az alábbi körülmények együttes fennállása esetén törölheti a fióktelepet a cégnyilvántartásból:" A fióktelep kérelemre történő törlésének nem feltétele a (2) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott feltételek fennállása, ha a külföldi vállalkozás székhelye (bejegyzése) szerinti államnak a Magyar Köztársasággal nemzetközi szerződése van a polgári és kereskedelmi ügyekre nézve a bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról, valamint a köztartozások behajtásáról, vagy ezeket a kérdéseket európai közösségi jogi szabályozás rendezi. A fióktelepnek azonban ebben az esetben is közleményt kell közzétennie a Cégközlönyben a megszüntetéséről azzal, hogy a hitelezők követeléseiket harminc napon belül a fióktelepnél jelentsék be, továbbá tájékoztatást kell adnia arról is, hogy a ki nem elégített követeléseket a hitelezők milyen eljárásban érvényesíthetik." Külföldi székhelyű hitelintézet, pénzügyi vállalkozás, biztosító, biztosításközvetítő, biztosítási szaktanácsadó magyarországi fióktelepe, továbbá a külföldi székhelyű vállalkozás befektetési, kiegészítő befektetési, árutőzsdei szolgáltatást, valamint befektetési alapkezelési, elszámolóházi, tőzsdei, továbbá közraktározási tevékenységet végző belföldi fióktelepe (a továbbiakban: PÉNZÜGYI FIÓKTELEP) létesítésére, működésére, állami felügyeletére, ellenőrzésére, továbbá megszüntetésére, illetve a fizetésképtelenségi eljárásokra az e törvényben foglaltakat akkor kell alkalmazni, ha a külön törvény másként nem rendelkezik. (2) Az Európai Gazdasági Térségben bejegyzett külföldi vállalkozás pénzügyi fióktelepe az alapítással jön létre, és Magyarországon a külön törvényben foglaltak szerint kezdheti meg működését, mellyel egyidejűleg benyújtja a cégbejegyzésre vonatkozó kérelmét is. 8
(3) Az Európai Gazdasági Térségben székhellyel rendelkező külföldi vállalkozás által létesített pénzügyi fióktelep az alapítója nevében, képviseletében jár el, továbbá a 10. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakat nem kell rá alkalmazni." Kereskedelmi képviselet: a külföldi vállalkozás, vállalkozási tevékenységet nem folytató, a belföldi cégnyilvántartásba önálló cégformaként bejegyzett olyan szervezeti egysége, amely - a külföldi vállalkozás nevében és javára - szerződések közvetítésével, előkészítésével,
megkötésével,
az üzletfelek
tájékoztatásával és
a velük
való
kapcsolattartással összefüggő feladatokat lát el;" A KERESKEDELMI KÉPVISELET cégnevét a képviseletnél a) munkaviszonyban foglalkoztatott, illetve oda kirendelt, vagy b) tartós megbízási jogviszonyban álló, belföldi lakóhellyel rendelkező személyek jegyezhetik. A kereskedelmi képviselet akkor jegyezhető be a cégnyilvántartásba, ha a cégbejegyzésre vonatkozó kérelem és
mellékletei megfelelnek a külön
törvényben szabályozott
feltételeknek." (A kereskedelmi képviselet a külföldi vállalkozás számára) "a) a külföldi vállalkozás nevében szerződéseket közvetít," A kereskedelmi képviselet a külföldi vállalkozás nevében és javára megkötheti a képviselet működtetésével összefüggő szerződéseket." A külföldi vállalkozásnak a Magyarországon létesített kereskedelmi képviselete tevékenységéhez szükséges ingatlan tulajdonjoga megszerzésének feltételeire, valamint a kereskedelmi képviselet megszüntetése esetén az ingatlantulajdonnal kapcsolatos eljárásra a fióktelepekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni." A kereskedelmi képviselet a cégbírósági nyilvántartásból történő törléssel szűnik meg. A törlés iránti kérelmet a külföldi székhelyű vállalkozás erre vonatkozó döntése meghozatalától számított 90 napon belül kell benyújtani a cégbírósághoz. A kereskedelmi képviselet kérelemre történő törlésének nem feltétele az (1) bekezdés meghatározott feltételek fennállása, ha a külföldi vállalkozás székhelye (bejegyzése) szerinti államnak a Magyar Köztársasággal nemzetközi szerződése van a polgári és kereskedelmi ügyekre nézve a bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról, valamint a köztartozások behajtásáról, vagy ezeket a kérdéseket európai közösségi jogi szabályozás rendezi. A kereskedelmi képviseletnek azonban ebben az esetben is közzé kell tennie a megszüntetéséről a Cégközlönyben közleményt azzal, hogy a hitelezők követeléseiket harminc napon belül a kereskedelmi képviseletnél jelentsék be, továbbá tájékoztatást kell 9
adnia arról is, hogy a ki nem elégített követeléseket a hitelezők milyen eljárásban érvényesíthetik." A külföldi székhelyű hitelintézet BANKKÉPVISELETÉNEK, továbbá a külföldi székhelyű biztosító, biztosításközvetítő, biztosítási szaktanácsadó magyarországi képviseletének létesítésére, működésére és megszüntetésére az e törvényben foglaltakat akkor kell alkalmazni, ha külön törvény másképp nem rendelkezik. A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény hatálya alá eső befektetési, kiegészítő árutőzsdei
befektetési, elszámolóházi,
tőzsdei,
szolgáltatásokkal, továbbá
a
valamint
közraktározási
befektetési tevékenységgel
alapkezelési, összefüggő
szerződéseket devizakülföldinek belföldön létesített képviselete nem kötheti meg Magyarországon."
"Az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítés 38/A. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban
az
Európai
Közösségek
következő
jogszabályaival
összeegyeztethető
szabályozást tartalmaz: a) az Európai Közösséget létrehozó szerződés 43-48. Cikkei, b) a Tanács 1346/2000/EK rendelete a fizetésképtelenségi eljárásról." A szabályokat az Európai Gazdasági Térség tagállamaiban bejegyzett külföldi székhelyű vállalkozások által alapítani kívánt fióktelepekre is alkalmazni kell. A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától - az egységes belső piacon kívüli kereskedelemre és áruszállításokra, továbbá az Európai Közösségek jogával és a Csatlakozási Szerződéssel összhangban lehet alkalmazni." A külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény módosítása KÜLFÖLDI Magyarországon - külföldi részvétellel működő társaság, fióktelep, önálló vállalkozás létesítése nélkül - saját nevében, jövedelem- és haszonszerzésre irányuló vagy azt eredményező üzletszerű gazdasági tevékenységet akkor végezhet, ha az a) nevelési-oktatási intézménynél, felsőoktatási intézménynél oktatási tevékenység,
10
b) előadóművészi tevékenység, c) szakértői tevékenység (a könyvvizsgálói, a könyvelői és a számviteli tevékenység, valamint a jogi szolgáltatás kivételével), d) hivatásos sportolói tevékenység, e) külkereskedelmi szerződés teljesítése érdekében végzett építési, szerelési, vevőszolgálati tevékenység, f) olyan tevékenység, amely az általa megszerzett belföldön lévő termék értékesítésére, illetve szolgáltatás nyújtására korlátozódik, ha ez személyes jelenlét nélkül és az általa külföldön kibocsátott kereskedelmi kártya felhasználásával történik, g) egyéb, olyan üzletszerű gazdasági tevékenység, melynek gazdasági célú letelepedés nélküli végzését törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi. GAZDASÁGI CÉLÚ LETELEPEDÉS NÉLKÜL A KÜLFÖLDI a) a fent említett tevékenységet naptári évenként legfeljebb 60 napot meg nem haladó időtartamban folytathatja Magyarországon, továbbá b) a fent említett tevékenység végzéséhez belföldön alkalmazottat NEM foglalkoztathat, ideértve a külföldön foglalkoztatott alkalmazott vagy megbízott Magyarországra történő kirendelésének vagy munkaerő kölcsönzésének esetét is." "3/A. § Az Európai Gazdasági Térség államainak állampolgárai, továbbá az ott bejegyzett vállalkozások a 2. § c) pontja szerinti gazdasági célú letelepedés nélkül is nyújthatnak határon átnyúló szolgáltatásokat. A szolgáltatások nyújtásának feltételeit és részletes szabályait külön jogszabályok határozzák meg."
WASHINGTONI EGYEZMÉNY 1989. évi 7. törvényerejű rendelet a Nemzetközi Beruházás biztosítási Ügynökség létrehozásáról szóló, Szöulban, 1985. október 11-én kelt Egyezmény kihirdetéséről (A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa megerősítő okiratának letétele a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Banknál, 1988. április 21-én megtörtént. Az Egyezmény 61. cikkében megkívánt feltételek teljesülése következtében az Egyezmény 1988. április 12-én hatályba lépett.)
11
1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nemzetközi Beruházás biztosító Ügynökség létrehozásáról szóló, Szöulban, 1985. október 11-én kelt Egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti. 2. § Az 1. §-ban említett Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:
1987. évi 27. törvényerejű rendelet az Államok és más államok természetes és jogi személyei közötti beruházási viták rendezéséről szóló, Washingtonban, 1965. március 18-án kelt Egyezmény kihirdetéséről (A Magyar Népköztársaság megerősítő okiratának letétele az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál, New Yorkban, 1987. február 4. napján megtörtént. Az Egyezmény összhangban a 68. Cikk rendelkezéseivel - a Magyar Népköztársaság vonatkozásában 1987. március 6-án lépett hatályba.) 1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Washingtonban, 1965. március 18-án kelt, az Államok és más államok természetes és jogi személyei közötti beruházási viták rendezéséről szóló Egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti. 2. § Az 1. §-ban említett Egyezmény hivatalos magyar nyelvű szövege a következő: PREAMBULUM A Szerződő Államok Figyelembe véve a nemzetközi együttműködésnek a gazdasági fejlődés érdekében jelentkező szükségességét és a nemzetközi magánberuházásnak ebben játszott szerepét; Szem előtt tartva annak lehetőségét, hogy az ilyen beruházásokkal kapcsolatban időről időre jogviták keletkezhetnek a Szerződő Államok és más Szerződő Államok természetes és jogi személyei között; Felismerve, hogy jóllehet az ilyen jogviták rendszerint nemzeti jogi eljárásoknak vannak alávetve, bizonyos esetekben a rendezés nemzetközi módszerei is alkalmasak lehetnek; Különleges fontosságot tulajdonítva annak, hogy könnyen hozzáférhetőek legyenek a nemzetközi békéltetés vagy választott bíráskodás azon intézményes keretei, amelyek elé a Szerződő Államok és más Szerződő Államok természetes és jogi személyei az ilyen jogvitákat, amennyiben kívánják, előterjeszthetik; 12
Attól az óhajtól vezetve, hogy ilyen intézményes keretek létesüljenek a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank védnöksége alatt; Felismerve azt, hogy a Felek között létrejött az a közös megegyezés, amely alapján az ilyen jogvitákat az említett intézményes keretek közötti békéltetésre vagy választott bíráskodásra bocsátják, olyan kötelező megállapodást képez, amely megköveteli, különösen, hogy a békéltetők részéről előterjesztett ajánlásokat megfelelően mérlegelnék és a választott bírósági határozatoknak eleget tegyenek; és Kinyilvánítva, hogy valamely Szerződő Állam azon egyszerű ténynél fogva, hogy ratifikálta, elfogadta vagy jóváhagyta ezt az Egyezményt, az ilyen irányú hozzájárulása nélkül nem tekinthető kötelezettnek arra, hogy bármely konkrét jogvitát békéltetés vagy választott bíróság elé bocsásson. Az alábbiakban állapodtak meg: I. FEJEZET A Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID) 1. CÍM Létrehozás és szervezet 1. Cikk (1) Ezennel létrejön a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (a továbbiakban: a Központ). (2) A Központ célja, hogy a Szerződő Államok és más Szerződő Államok természetes és jogi személyei közötti beruházási vitákkal kapcsolatos békéltetésre és választott bíráskodásra lehetőséget biztosítson az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően. 2. Cikk A Központ székhelye a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (a továbbiakban: a Bank) központi irodája. A székhely más helyre is áthelyezhető az Igazgatói Tanács kétharmados többséggel hozott határozata alapján. 3. Cikk A Központ Igazgatói Tanácsot és Titkárságot hoz létre, valamint gondoskodik a békéltetők és választott bírók paneljéről.
13
2. CÍM Az Igazgatói Tanács 4. Cikk (1) Az Igazgatói Tanács a Szerződő Államok egy-egy képviselőjéből áll. Amennyiben a képviselő az ülésen nincs jelen vagy teendői ellátásban akadályoztatva van, képviselőként a helyettes járhat el. (2) Ellenkező kijelölés hiányában a Szerződő Államok által a Bankhoz kinevezett kormányzó és helyettes kormányzó ex officio az illető Szerződő Állam képviselője, illetőleg helyettese. 5. Cikk A Bank elnöke ex officio az Igazgatói Tanács elnöke (a továbbiakban: az elnök), akinek nincs szavazati joga. Távollétében vagy akadályoztatása esetén, valamint azon idő alatt, amíg nincs betöltve a Bank elnökének tisztsége, az Igazgatói tanács elnökeként az a személy jár el, aki arra az időre a Bank elnöki tisztségét ellátja. .…………………….. 4. CÍM
A panelek 12. Cikk Mind a békéltetők panele, mind a választott bírók panele az alábbiak szerint kijelölt, szakképzett személyekből áll, akik vállalják e megbízást. 13. Cikk (1) Valamennyi Szerződő Állam jogosult mindegyik panelbe négy-négy személyt kijelölni, akik lehetnek a saját állampolgárai is, de mások is. (2) Az elnök tíz-tíz személyt nevezhet ki mindkét panelbe. A panelekbe ekként kijelölt személyeknek különböző állampolgárságúaknak kell lenniük. 14. Cikk (1) A panelekbe kinevezett személyeknek magas erkölcsiségű, a jog, a kereskedelem, az ipar vagy a pénzügyek területén elismert szaktudással rendelkező olyan személyeknek kell 14
lenniük, akikről feltételezhető, hogy képesek elfogulatlanul ítélkezni. Különösen fontos a jog területén való jártasság a választott bírók paneljébe tartozó személyeknél. (2) Az elnök, a panelekbe való kinevezés során figyelembe veszi továbbá azt, hogy a panelekben biztosítva legyen a világ fő jogrendszereinek, valamint a gazdasági tevékenység fő formáinak képviselete. 15. Cikk (1) A paneltagok hatéves, megújítható időtartamokon át teljesítenek szolgálatot. (2) A paneltag halála vagy lemondása esetén a tagot kijelölő hatóság jogosult egy másik személyt kinevezni az említett tag még hátralevő szolgálati idejének kitöltésére. (3) A paneltagok mindaddig hivatalukban maradnak, amíg utódjaikat ki nem jelölik. 16. Cikk (1) Ugyanazon személy mindkét panelben teljesíthet szolgálatot. (2) Ha egy személyt ugyanazon panelbe egynél több Szerződő Állam vagy egy vagy több Szerződő Állam és az elnök jelölt ki, az illető személy azon hatóság által kijelöltnek minősül, amely elsőként jelölte ki őt, amennyiben az egyik ilyen hatóság az az állam, amelynek állampolgára, akkor ezen állam által kijelöltnek tekintendő. (3) Valamennyi kijelölésről értesíteni kell a főtitkárt, és a kijelölés attól a naptól kezdve hatályos, amikor az értesítés beérkezett. 5. CÍM A Központ finanszírozása 17. Cikk Ha a Központ kiadásai nem fedezhetők a berendezések használatáért járó díjakból vagy más bevételekből, a többletet azok a Szerződő Államok viselik, amelyek a Bank tagjai, olyan arányban, ahogy a Bank alaptőkéjét jegyezték, azok a Szerződő Államok pedig, amelyek nem tagjai a Banknak, az Igazgatói Tanács által elfogadott szabályoknak megfelelően. 6. CÍM Jogállás, mentességek és kiváltságok
15
18. Cikk A Központ teljes nemzetközi jogi személyiséggel rendelkezik. A Központ jogképessége kiterjed a) a szerződéskötésre; b) ingó és ingatlan tulajdon szerzésére és az afeletti rendelkezésre; c) jogi eljárások kezdeményezésére. 19. Cikk A Központ, feladatainak ellátása érdekében, valamennyi Szerződő Állam területén az e cím alatt megállapított mentességeket és kiváltságokat élvez. 20. Cikk A Központ, valamint tulajdona és vagyoni értékei mentességet élveznek minden jogi eljárás alól, kivéve, ha a Központ erről a mentességről lemond. 21. Cikk Az elnök, az Igazgatói Tanács tagjai, továbbá azok a személyek, akik békéltetőként vagy választott bíróként avagy az 52. Cikk (3) bekezdése szerint kinevezett Bizottság tagjaként járnak el, valamint a Titkárság tisztviselői és alkalmazottai a) joghatóság alóli mentességet élveznek minden olyan tevékenységet illetően, amelyeket feladataik ellátása során végeztek, kivéve, ha a Központ erről a mentességről lemond; b) ha nem helyi állampolgárok, a bevándorlási korlátozások, a külföldiek a nyilvántartási követelmények és a nemzeti szolgálati kötelezettségek tekintetében ugyanazokat a mentességeket, a valutakorlátozásokkal kapcsolatban ugyanazokat a könnyítéseket élvezik, és az utazási lehetőségekkel kapcsolatban ugyanazon elbánásban részesülnek, mint amelyeket a Szerződő Államok más Szerződő Államok hasonló rangú képviselőinek, tisztviselőinek és alkalmazottainak nyújtanak. 22. Cikk A 21. Cikk rendelkezéseit alkalmazni kell azon személyekre is, akik az Egyezmény szerinti eljárásokban megjelennek mint felek, képviselők, jogi tanácsadók, ügyvédek, tanúk vagy szakértők, azzal azonban, hogy az említett Cikk b) bekezdésének rendelkezései kizárólag ezen személyeknek az eljárások helyére való utazására, az onnan való elutazására, valamint az ott tartózkodására alkalmazandók. 16
23. Cikk (1) A Központ irattára sérthetetlen, bárhol legyen is az. (2) A hivatalos kapcsolattartás során a Központot minden Szerződő Állam ugyanolyan kedvező elbánásban részesíti, mint amelyet más nemzetközi szervezet részére nyújt. 24. Cikk (1) A Központ vagyoni értékei, tulajdona és jövedelme, valamint műveletei és ügyletei, az Egyezményben engedélyezett teljes adó- és vámmentességet élveznek. A Központ mentes bármely adó- vagy vámilleték beszedéséért vagy megtérítéséért való felelősség alól is. (2) A helyi állampolgárok kivételével, semmiféle adó nem vethető ki azon költségtérítésekre vagy ezekkel kapcsolatban, amelyeket a Központ az Elnöknek vagy az Igazgatói Tanácsnak fizet vagy azon illetményekre, költségtérítésekre, más járadékokra vagy ezekkel kapcsolatban, amelyeket a Központ fizet a Titkárság tisztségviselőinek vagy alkalmazottainak. (3) Semmiféle adó nem vethető ki azon díjakra vagy költségtérítésekre, vagy ezekkel kapcsolatban, amelyeket békéltetőként vagy választott bíróként vagy az 52. Cikk (3) bekezdése szerint kinevezett bizottság tagjaként eljáró személyek vesznek fel az Egyezmény hatálya alá eső eljárásokban, ha az ilyen adó kizárólagos jogalapjául a Központ székhelye vagy az a hely szolgál, ahol az ilyen eljárásokat lefolytatják vagy az a hely, ahol az ilyen díjakat és költségtérítéseket kifizetik. II. FEJEZET A Központ joghatósága 25. Cikk (1) A Központ joghatósága kiterjed minden olyan beruházásból közvetlenül keletkező jogvitára, amely egyik Szerződő Állam (vagy ezen Szerződő Állam bármely olyan alárendelt szerve vagy ügynöksége, amelyet az a Központnak bejelent) és egy másik Szerződő Állam természetes és jogi személyei között jött létre, amennyiben a vitában álló felek írásban hozzájárulnak
a
jogvitának
a
Központ
elé
terjesztéséhez.
Amennyiben
a
felek
hozzájárulásukat adták, azt egyik fél sem vonhatja vissza egyoldalúan. ........................................
17
(3) A Szerződő Állam alárendelt szerve vagy ügynöksége részéről történő hozzájárulást az illető Államnak jóvá kell hagynia, kivéve, ha ez az Állam értesíti a Központot arról, hogy ilyen jóváhagyásra nincs szükség. (4) Bármely Szerződő Állam jogosult - az Egyezmény ratifikálásakor, elfogadásakor vagy jóváhagyásakor, illetve bármikor ezt követően - értesíteni a Központot azon vitáról vagy viták köréről, amelyet vagy amelyeket nem vet alá a Központnak, illetőleg megfontolás tárgyává teszi azt. A Főtitkár köteles az ilyen értesítést haladéktalanul közölni valamennyi Szerződő Állammal. Az ilyen értesítés nem tekinthető az (1) bekezdés által megkívánt hozzájárulásnak. 26. Cikk A feleknek az Egyezmény szerinti választott bíráskodásnak való alávetése - ellenkező kikötés hiányában - olyan hozzájárulásnak minősül, amely minden más jogorvoslati utat kizár. 27. Cikk (1) Egyetlen Szerződő Állam sem fog diplomáciai védelmet nyújtani vagy nemzetközi igényt támasztani olyan jogvitát illetően, amelyre vonatkozólag valamely természetes vagy jogi személy és egy másik Szerződő Állam egyetértett abban, hogy azt az Egyezmény szerinti választott bíróság elé terjesztik vagy terjesztették, kivéve, ha az említett másik Szerződő Állam nem tartotta magát az ilyen jogvitában hozott határozathoz, illetőleg annak nem tett eleget. (2) A diplomáciai védelem, az (1) bekezdés szempontjából nem terjed ki az olyan kötetlen diplomáciai
eszmecserékre,
amelyeknek
kizárólagos
célja
a
jogvita
rendezésének
megkönnyítése. III. FEJEZET
Békéltetés 1. CÍM Békéltetés iránti kérelem 28. Cikk
18
(1) Bármely Szerződő Állam vagy egy Szerződő Állam bármely természetes vagy jogi személye, amennyiben békéltetési eljárást kíván kezdeményezni, ennek érdekében írásbeli kérelmet intéz a főtitkárhoz, aki a kérelem egy példányát megküldi a másik félnek. (2) A kérelemnek tartalmaznia kell a jogvitában szereplő kérdésekre vonatkozó információt, a felek azonosítását és hozzájárulásukat a békéltetéshez, igazodva a békéltető és a választott bírósági eljárás megindítására vonatkozó eljárási szabályokhoz. (3) A főtitkár nyilvántartásba veszi a kérelmet, kivéve, ha a kérelemben foglalt információ alapján megállapítja, hogy a vita nyilvánvalóan nem tartozik a Központ joghatósága alá. A főtitkár haladéktalanul értesíti a feleket a nyilvántartásba vételről vagy a nyilvántartásba vétel elutasításáról. 2. CÍM A békéltető bizottság megalakítása 29. Cikk (1) A békéltető bizottságnak (a továbbiakban: a bizottság) a kérelemnek a 28. Cikk szerinti bejegyzését követő lehető legrövidebb időn belül kell megalakulnia. (2) a) A bizottság egy békéltetőből vagy - a felek megállapodása szerint - több, páratlan számú békéltetőből áll. b) Ha a felek nem állapodnak meg a békéltetők számában és kijelölésük módjában, a bizottság három békéltetőből áll, akik közül egy-egy békéltetőt a felek jelölnek ki, míg egy harmadikat, aki egyben a bizottság elnöke, a felek megállapodás útján jelölnek ki. 30. Cikk Ha a bizottság nem alakult meg azt a napot követően 90 napon belül, amelyen a főtitkár a kérelem nyilvántartásbavételéről szóló értesítést megküldte a 28. Cikk (3) bekezdésének megfelelően, vagy más olyan időtartamon belül, amelyben a felek megállapodhatnak, az elnök bármelyik fél kérelmére, és lehetőleg mindkét féllel való tanácskozás után, kijelöli a még ki nem jelölt békéltetőt vagy békéltetőket. 31. Cikk (1) Békéltetőnek kijelölhetők a békéltetők paneljében nem szereplők is, kivéve a 30. Cikk szerinti, elnök általi kijelölés esetét.
19
(2) Azoknak a békéltetőknek, akiket nem a békéltetők paneljéből jelöltek ki, is rendelkezniük kell a 14. Cikk (1) bekezdésében megállapított tulajdonságokkal. 3. CÍM A békéltetési eljárás 32. Cikk (1) A Bizottság hivatalból vizsgálja illetékességét. (2) Bármelyik fél által felvetett azon kifogást, hogy a jogvita nem tartozik a Központ joghatósága alá vagy a bizottság egyéb okból nem illetékes, a bizottság ezt megvizsgálja, és eldönti, hogy előzetes kérdésként kíván-e azzal foglalkozni, vagy a vita érdemi tárgyalása során határoz arról. 33. Cikk Minden békéltetési eljárást, kivéve, ha a felek másként állapodnak meg, e Cím rendelkezései szerint kell lefolytatni, az azon a napon hatályban levő Békéltetési Eljárási Szabályzatnak megfelelően, amely napon a felek hozzájárultak a békéltetéshez. Ha olyan eljárási kérdés merül fel, amelyről e cím, illetőleg a Békéltetési Eljárási Szabályzat vagy bármely, a felek által közösen megállapított szabály nem rendelkezik, a kérdést a bizottság dönti el. 34. Cikk (1) A bizottság kötelessége, hogy tisztázza a felek közötti vita jogkérdéseit, és törekedjék a felek közötti, kölcsönösen elfogadható feltételeken alapuló megállapodás létrehozására. Ebből a célból a bizottság az eljárás bármely szakaszában és időről időre egyezségi feltételeket ajánlhat a feleknek. A felek kötelesek jóhiszeműen együttműködni a bizottsággal annak érdekében, hogy elősegítsék a bizottságot feladatkörének ellátásában és a legkomolyabb megfontolás tárgyává tegyék annak ajánlásait. (2) Ha a felek megállapodásra jutnak, a bizottság jelentést készít, amelyben feljegyzi a vita jogkérdéseit és tanúsítja, hogy a felek megállapodásra jutottak. Ha a bizottság az eljárás bármely szakaszában nem lát lehetőséget a felek közötti megállapodásra, az eljárást berekeszti és jelentést készít a vitának békéltetési eljárás alá vetéséről és arról, hogy a feleknek nem sikerült megállapodásra jutniuk. Ha az egyik fél nem jelenik meg
20
vagy nem vesz részt az eljárásban, a bizottság berekeszti az eljárást és jelentést készít arról, hogy az illető fél nem jelent meg vagy nem vett részt az eljárásban. 35. Cikk A vitában álló felek ellenkező megállapodásának hiányában a békéltetési eljárásban részt vevő felek nem jogosultak arra, hogy más eljárásban, akár választott bírók, akár rendes bíróság előtt vagy egyébként, a békéltetési eljárásban a másik fél által kifejtett nézetekre, megállapításokra, elismerésekre vagy egyezségi ajánlatokra, illetőleg a bizottság jelentésére vagy ajánlásaira hivatkozzon vagy ezeket felhasználja. IV. FEJEZET
Választott bíráskodás 1. CÍM Választott bíráskodás iránti kérelem 36. Cikk (1) Bármelyik Szerződő Állam vagy egy Szerződő Állam természetes vagy jogi személye, amennyiben választott bírósági eljárást kíván kezdeményezni, ennek érdekében írásbeli kérelmet intéz a főtitkárhoz, aki a kérelem egy példányát megküldi a másik félnek. (2) A kérelemnek tartalmaznia kell a vita jogkérdéseire vonatkozó információt, a felek azonosítását és hozzájárulását a választott bíráskodáshoz, a békéltető és a választott bírósági eljárás megindítására vonatkozó eljárási szabályoknak megfelelően. (3) A főtitkár nyilvántartásba veszi a kérelmet, kivéve, ha a kérelemben foglalt információ alapján megállapítja, hogy a vita nyilvánvalóan nem tartozik a Központ joghatósága alá. A főtitkár haladéktalanul értesíti a feleket a nyilvántartásba vételről vagy a nyilvántartásba vétel elutasításáról. 2. CÍM A Bíróság megalakítása 37. Cikk
21
(1) A választott bíróságot (a továbbiakban: a bíróság) a kérelemnek a 36. Cikk szerinti bejegyzését követő lehető legkisebb időn belül meg kell alakítani. (2) a) A bíróság vagy egyetlen választott bíróból, vagy a felek megállapodása szerinti páratlan számú választott bíróból áll. b) Ha a felek nem állapodnak meg a választott bírók számában és kijelölésük módjában, a bíróság három választott bíróból áll, akik közül egyet-egyet a felek jelölnek ki, míg egy harmadikat, aki a bíróság elnöke, a felek megállapodása útján kell kijelölni. 38. Cikk Ha a bíróság nem alakult meg azt a napot követő 90 napon belül, amelyen a főtitkár a kérelem nyilvántartásba vételéről szóló értesítést megküldte a 36. Cikk (3) bekezdésének megfelelően, vagy más olyan időtartamon belül, amelyben a felek megállapodhatnak az elnök bármelyik fél kérelmére, és lehetőség szerint mindkét féllel való tanácskozás után, kijelöli a még ki nem jelölt választott bírót vagy bírókat. Az elnök által e Cikk értelmében kijelölt választott bírók nem lehetnek a vitában álló Szerződő Államoknak vagy azon Szerződő Államnak állampolgárai, amelynek természetes vagy jogi személye félként szerepel a vitában. 39. Cikk A választott bírók többsége nem lehet állampolgára a vitában álló Szerződő Államnak és azon Szerződő Államnak, amelynek természetes, vagy jogi személye a vitában félként szerepel, azzal azonban, hogy e Cikk előbbi rendelkezései nem alkalmazandók akkor, ha a bíróság egyetlen választott bíróját vagy minden egyes tagját a felek megállapodás útján jelölték ki. 40. Cikk (1) Választott bírónak kijelölhetők a választott bírók paneljében nem szereplők is, kivéve a 38. Cikk szerinti, elnök általi kijelölés esetét. (2) Azoknak a választott bíróknak, akiket nem a választott bírók paneljéből jelöltek ki, is rendelkezniük kell a 14. Cikk (1) bekezdésében megállapított tulajdonságokkal. 3. CÍM A Bíróság hatásköre és feladatai 41. Cikk
22
(1) A bíróság hivatalból vizsgálja illetékességét. (2) Bármelyik fél által felvetett azon kifogást, hogy a vita nem tartozik a Központ joghatósága alá vagy az egyéb okból nem tartozik a bíróság illetékességébe, a bíróság ezt megvizsgálja és eldönti, hogy előzetes kérdésként kíván-e azzal foglalkozni, vagy a vita érdemi tárgyalása során határoz arról. 42. Cikk (1) A bíróság a vitát azon jogszabályoknak megfelelően dönti el, amelyekre nézve a felek megállapodhatnak. Ilyen megállapodás hiányában a bíróság a vitában álló Szerződő Állam jogát alkalmazza (ideértve a kollíziós nemzetközi magánjogi szabályokat is), valamint a nemzetközi jog alkalmazható szabályait. (2) A bíróság nem hozhat „non liquet” határozatot azon az alapon, hogy a jog hallgat vagy nem világos. (3) Az (1) és a (2) bekezdés rendelkezései nem érintik a bíróságnak azon jogát, hogy a felek ilyen irányú megállapodása esetén a vitát „ex aequo et bono” döntse el. 43. Cikk A felek ellenkező megállapodásának hiányában a bíróság, amennyiben szükségesnek ítéli, az eljárás bármely szakaszában a) felhívhatja a feleket arra, hogy dokumentumokat vagy más bizonyítékokat nyújtsanak be, és b) megszemlélheti a vitával kapcsolatos helyszínt és ott lefolytathatja a megfelelőnek tartott vizsgálatokat. 44. Cikk Minden választott bírósági eljárást, kivéve, ha a felek másként állapodnak meg, e Cím rendelkezései szerint kell lefolytatni, az azon a napon hatályban levő Választott Bírósági Eljárási Szabályzatnak megfelelően, amely napon a felek hozzájárultak a választott bíráskodáshoz. Ha olyan eljárási kérdés merül fel, amelyről e cím, illetőleg a Választott Bírósági Eljárási Szabályzat vagy bármely, a felek által közösen megállapított szabály nem rendelkezik, a kérdést a bíróság dönti el. 45. Cikk (1) Az a tény, hogy egyik fél nem jelenik meg vagy ügyét nem terjeszti elő, nem minősül a másik fél állításai elismerésének.
23
(2) Ha a fél nem jelenik meg vagy az ügyét nem terjeszti elő, az eljárás bármely szakaszában a másik fél kérheti a Bíróságot, hogy foglalkozzék az elé terjesztett kérdésekkel és hozzon határozatot. A Bíróság a határozat meghozatala előtt köteles értesíteni azon felet, és részére póthatáridőt kitűzni, aki nem jelent meg vagy ügyét nem terjesztette elő, feltéve, hogy meggyőződött arról, hogy a másik fél nem szándékozik a mulasztását pótolni. 46. Cikk A felek ellenkező megállapodás hiányában, az egyik fél kérelmére a bíróság köteles elbírálni minden mellék- vagy kiegészítő követelést, illetőleg viszontkövetelést, amennyiben azok közvetlenül a vita tárgyából származnak, feltéve, hogy az említett kérdések nem terjeszkednek túl a felek hozzájárulásán és egyébként a Központ joghatósága alá tartoznak. 47. Cikk A felek ellenkező megállapodása hiányában, a bíróság ha úgy látja, hogy a körülmények megkövetelik, javasolhatja ideiglenes intézkedések megtételét, a bármelyik felet megillető jogok megóvása érdekében. 4. CÍM Az ítélet 48. Cikk (1) A bíróság a kérdéseket az összes tagja szavazatainak többsége útján dönti el. (2) A bíróság ítéletét írásba foglalja, és azt a bíróság mindazon tagjai aláírják, akik az ítélet mellett szavaztak. (3) Az ítélet kiterjed a Bíróság elé terjesztett minden kérdésre, és tartalmazza azokat az indokokat, amelyekre alapozták. (4) A bíróság bármely tagja jogosult egyéni véleményét az ítélethez csatolni, függetlenül attól, hogy az eltér-e a többség álláspontjától vagy sem, illetőleg jogosult az ítéletre vonatkozó eltérő véleményét is mellékelni. (5) A Központ nem hozhatja nyilvánosságra az ítéletet a felek hozzájárulása nélkül. 49. Cikk
24
(1) A főtitkár haladéktalanul kézbesíti a feleknek az ítélet hitelesített kiadmányait. Az ítélethozatal időpontjának azt a napot tekintik, amelyen a hitelesített kiadmányok megküldésre kerültek. (2) A bíróság, az ítélet meghozatala napjától számított 45 napon belül, bármely fél által előterjesztett kérelemre - a másik fél értesítését követően - jogosult eldönteni bármely olyan kérdést, amelyről az ítéletben nem rendelkezett, és köteles kijavítani az ítélet minden elírási, számszerűségi, illetőleg hasonló jellegű hibáit. E döntés az ítélet részévé válik, és arról a feleket ugyanolyan módon kell értesíteni, mint az ítélet esetében. Ebben az esetben az 51. Cikk (2) bekezdésében és az 52. Cikk (2) bekezdésében előírt határidők attól a naptól kezdődnek, amely napon e döntés meghozatalára sor került. 5. CÍM A határozat értelmezése, felülvizsgálata és hatályon kívül helyezése 50. Cikk (1) Ha a felek között bármilyen vita keletkeznék az ítéletben foglaltakat illetően, bármely fél, a főtitkárhoz intézett írásbeli kérelem útján, kérheti az ítélet értelmezését. (2) A kérelmet lehetőség szerint ahhoz a Bírósághoz kell továbbítani, amely az ítéletet hozta. Ha ez nem lehetséges, új bíróságot kell alakítani e fejezet 2. címének megfelelően. A bíróság, ha úgy véli, hogy a körülmények ezt megkövetelik, döntésének meghozataláig az ítélet végrehajtását felfüggesztheti. 51. Cikk (1) Bármelyik fél a főtitkárhoz intézett írásbeli kérelem útján kérheti a határozat felülvizsgálatát olyan új tény feltárása alapján, amely jelentősen befolyásolhatja az ítéletet, feltéve, hogy az ítélet meghozatalakor ez a tény nem volt ismert a bíróság és a kérelmet előterjesztő fél előtt, valamint nem a kérelmező gondatlanságának következménye, hogy e tényről nem volt tudomása. (2) A kérelmet az említett tény feltárásától számított 90 napon belül, de legkésőbb attól a naptól számított három éven belül kell előterjeszteni, amely napon az ítéletet meghozták. (3) A kérelmet lehetőség szerint annak a bíróságnak kell továbbítani, amely az ítéletet hozta. Ha ez nem lehetséges, új bíróságot kell alakítani e fejezet 2. címének megfelelően.
25
(4) A bíróság, ha úgy véli, hogy a körülmények ezt megkövetelik, döntésének meghozataláig az ítélet végrehajtását felfüggesztheti. Ha a kérelmező a kérelemben az ítélet végrehajtásának felfüggesztését kéri, a végrehajtást mindaddig ideiglenesen fel kell függeszteni, amíg a bíróság nem dönt az említett kérelmet illetően. 52. Cikk (1) Bármelyik fél a főtitkárhoz intézett írásbeli kérelem útján kérheti az ítélet hatályon kívül helyezését az alábbi indokok alapján: a) a bíróság nem volt megfelelően megalakítva; b) a bíróság nyilvánvalóan túllépte hatáskörét; c) a bíróság egyik tagját megvesztegették; d) alapvető eljárási szabályt jelentősen megsértettek; e) az ítélet nem tartalmaz megfelelő indoklást. (2) A kérelmet az ítélet meghozatalának napjától számított 120 napon belül kell benyújtani, kivéve, ha a hatályon kívül helyezést megvesztegetésre hivatkozással kérték, az ilyen kérelmet a megvesztegetés felfedezésétől számított 120 napon belül, de legkésőbb az ítélet hozatalának napjától számított három éven belül kell előterjeszteni. (3) A kérelem kézhezvételekor az elnök haladéktalanul kijelöl egy három személyből álló ad hoc bíróságot a választott bírók paneljéből. A bíróság egyetlen tagja sem lehet olyan személy, aki tagja volt az ítéletet hozó bíróságnak, nem lehet továbbá olyan állampolgár, mint amilyen állampolgárok voltak a bíróság tagjai, valamint a vitában álló állam vagy azon állam állampolgára, amelynek természetes vagy jogi személye a vitában félként szerepel, ugyanígy olyan személy sem, akit az említett államok bármelyike jelölt ki a választott bírók paneljébe, vagy aki békéltetőként járt el ugyanabban a vitában. A bíróság jogosult az ítéletet vagy az ítélet egy részének az (1) bekezdésében felsorolt bármely indok alapján történő hatályon kívül helyezésére. (4) A 41-45., 48., 49., 53. és 54. Cikkek, valamint a VI. és VII. fejezetek rendelkezései mutatis mutandis alkalmazandók a bíróság előtti eljárásban. (5) A bíróság, ha úgy véli, hogy a körülmények ezt megkövetelik, döntése meghozataláig az ítélet végrehajtását felfüggesztheti. Amennyiben a kérelmező a kérelmében az ítélet végrehajtásának felfüggesztését kéri, a végrehajtást mindaddig ideiglenesen fel kell függeszteni, amíg a bíróság nem dönt az említett kérelmet illetően. (6) Ha az ítéletet hatályon kívül helyezik, a vitát bármelyik fél kérelmére, e fejezet 2. címének megfelelően alakított új bíróság elé terjesztik.
26
6. CÍM Az ítélet elismerése és végrehajtása 53. Cikk (1) Az ítélet kötelező a felekre és semmiféle fellebbezésnek vagy bármilyen más jogorvoslatnak helye nincs, kivéve az Egyezményben biztosítottakat. Mindegyik fél köteles tartani magát az ítélet rendelkezéseihez, és eleget tenni azoknak, kivéve, ha a végrehajtást felfüggesztették az Egyezmény vonatkozó rendelkezései értelmében. (2) E cím szempontjából „ítélet” minden olyan döntés is, amely az 50., 51. vagy 52. Cikk alapján értelmezi, felülvizsgálja, vagy hatályon kívül helyezi az ilyen ítéletet. 54. Cikk (1) Mindegyik Szerződő Állam az Egyezmény értelmében meghozott ítéletet kötelezőnek ismeri el, és a területén az említett ítélet által megállapított pénzbeni kötelezettségeknek úgy tesz eleget, mintha az saját bíróságának jogerős ítélete volna. Szövetségi rendszerű Szerződő Állam az ilyen ítéletnek szövetségi bíróságai keretén belül vagy azok útján szerezhet érvényt és rendelkezhet arról, hogy az ilyen bíróságok úgy kezeljék az ítéletet, mintha az valamely tagállama bíróságának jogerős ítélete volna. (2) Az a fél, amely az ítélet elismerését vagy végrehajtását kívánja elérni az egyik Szerződő Állam területén, köteles az ítéletnek a főtitkár által hitelesített kiadmányát benyújtani ahhoz az illetékes bírósághoz vagy más hatósághoz, amelyet az említett Állam erre a célra kijelöl. Mindegyik Szerződő Állam értesíti a főtitkárt az illetékes bíróságnak vagy más hatóságnak erre a célra történő kijelöléséről, valamint az ilyen kijelölésben bekövetkező minden későbbi változásról. (3) Az ítélet végrehajtására azon Állam hatályában levő jogszabályai irányadók, amely Állam területén a végrehajtást kérik. 55. Cikk Az 54. Cikkben foglalt rendelkezések nem értelmezhetők úgy, hogy azok lerontják a Szerződő Államok azon hatályos jogszabályait, amelyek ezen államnak vagy bármely külföldi államnak a végrehajtás alóli mentességet állapítanak meg. V. FEJEZET…………………………………. VIII. FEJEZET 27
A Szerződő Államok közötti viták 64. Cikk A Szerződő Államok között az Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban felmerülő vitákat, amelyeket tárgyalások útján nem rendeznek, a vitában álló bármelyik fél kérelmére a Nemzetközi Bíróság elé terjesztik, kivéve, ha az érintett Államok a rendezés egyéb módjában állapodnak meg. …………………………………. X. FEJEZET Záró rendelkezések 67. Cikk Az Egyezmény a Bank tagállamai részére áll nyitva aláírásra. Ezenfelül nyitva áll aláírásra bármely más olyan állam részére, amely részese a Nemzetközi Bíróság Szabályzatának,
és
amelyet
az
Igazgatói
Tanács
tagjainak
kétharmados
szavazattöbbségével felhívott az Egyezmény aláírására. 68. Cikk (1) Az Egyezményt az aláíró Államok ratifikálják, elfogadják, vagy jóváhagyják a vonatkozó alkotmányos eljárási szabályoknak megfelelően. (2) Az Egyezmény azt a napot követő harmincadik napon lép hatályba, amely napon a huszadik ratifikációs, elfogadási vagy jóváhagyási okiratot letétbe helyezték. Olyan állam esetében, amely a későbbiekben helyezi letétbe a ratifikációs, elfogadási vagy jóváhagyási okiratát, az Egyezmény az ilyen letétbe helyezést követő harmincadik napon lép hatályba. 69. Cikk Mindegyik
Szerződő
Állam
megteszi
azokat
a
törvényhozási
vagy
egyéb
intézkedéseket, amelyek az Egyezmény rendelkezéseinek hatályba lépéséhez területükön szükségesek. 70. Cikk Az Egyezmény alkalmazandó mindazon területekre, amelyeknek nemzetközi kapcsolataiért a Szerződő Állam felelős, kivéve azokat, amelyeket az említett Állam a letéteményeshez
28
intézett írásbeli jegyzék útján kizár, az Egyezmény ratifikálásakor, elfogadásakor vagy jóváhagyásakor vagy azt követően. ……………………. KÉSZÜLT Washingtonban, egy eredeti példányban, angol, francia és spanyol nyelven, mindhárom nyelvű szöveg egyaránt hiteles, és letétbe helyeztetik a Nemzetközi Újjáépítési Bank irattárában. A Bank alábbi aláírásával vállalja az Egyezmény értelmében ráháruló feladatok teljesítését. 3. § Az Egyezményt megerősítő okirat letétbe helyezésével egyidejűleg a Magyar Népköztársaság a következő nyilatkozatot tette: „A Magyar Népköztársaság kijelenti, hogy a Fővárosi Bíróság a Magyar Népköztársaságnak az Egyezmény 54. Cikk (2) bekezdésében említett, az Egyezmény keretében hozott határozatok elismerésére és végrehajtására kijelölt szerve.” 4. § (1) Ez a törvényerejű rendelet 1988. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1987. március 6-tól kezdődően kell alkalmazni. (2) E törvényerejű rendelet végrehajtásáról a külpolitikáért felelős miniszter és a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokért felelős miniszter gondoskodik.
MIGA EGYEZMÉNY A NEMZETKÖZI BERUHÁZÁSBIZTOSÍTÁSI ÜGYNÖKSÉG LÉTREHOZÁSÁRÓL PREAMBULUM A Szerződő Államok FIGYELEMBE VÉVE, hogy a gazdasági fejlődés érdekében szükséges erősíteni a nemzetközi együttműködést és e fejlődés elősegítése céljából támogatni a külföldi beruházásokat általában, és különösen a külföldi magánberuházásokat; FELISMERVE, hogy a fejlődő országokba irányuló külföldi beruházásokat előmozdíthatná és tovább ösztönözné a nem kereskedelmi kockázatokkal kapcsolatos gondok csökkentése; ATTÓL AZ ÓHAJTÓL VEZETVE, hogy fokozzák a termelő célú tőkeeszközök és technológiák fejlődő országokba irányuló áramlását azok fejlesztési igényeivel, 29
gazdaságpolitikájukkal és célkitűzéseikkel összhangban, a külföldi beruházások tekintetében tartósan érvényesülő méltányos elbánási normák alapján; MEGGYŐZŐDVE ARRÓL, hogy a nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség fontos szerepet játszhat a külföldi beruházások elősegítésében, kiegészítve a nemzeti és regionális
beruházásbiztosítási
programokat,
valamint
azon
magánbiztosítók
tevékenységét, amelyek nem kereskedelmi kockázatok biztosításával foglalkoznak; és TUDATÁBAN ANNAK, hogy egy ilyen Ügynökségnek a lehető legnagyobb mértékben a lehívható tőkeeszközök igénybevétele nélkül kell eleget tennie kötelezettségeinek, és hogy ezt a célt a beruházási feltételek folyamatos javítása szolgálhatja, AZ ALÁBBIAKBAN ÁLLAPODTAK MEG: I. FEJEZET Létesítés, jogállás, célok és meghatározások 1. Cikk Az Ügynökség létesítése és jogállása a) Ezennel megalakul a nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség (továbbiakban az Ügynökség). b) Az Ügynökség teljes jogi személyiséggel rendelkezik és különösen azzal a képességgel, hogy: (i) szerződéseket kössön; (ii) ingó és ingatlan dolog tulajdonjogát megszerezze és afelett rendelkezzen; (iii) jogi eljárást kezdeményezzen. 2. Cikk Célok és célkitűzések Az Ügynökség célja a tagországok közötti, és különösen a fejlődő tagországokba irányuló termelő célú beruházások áramlásának elősegítése, ezzel kiegészítve a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (továbbiakban: a Bank), a nemzetközi Pénzügyi társaság és más, nemzetközi fejlesztő pénzintézetek tevékenységét. E cél megvalósítása érdekében az Ügynökség:
30
a) biztosításokat köt, beleértve az együtt- és viszontbiztosítást is, nem kereskedelmi kockázatokra olyan beruházások tekintetében, amelyek az egyik tagország területén más tagországból származó befektetések révén valósulnak meg; b) megfelelő kiegészítő tevékenységet folytat a fejlődő tagországokba irányuló, illetve az azok közötti beruházások áramlásának elősegítésére; és c) olyan eseti hatásköröket gyakorol, amelyek szükségesek vagy kívánatosak céljainak elősegítéséhez. Az Ügynökséget döntéshozatalában a jelen Cikk rendelkezései vezérlik. 3. Cikk Meghatározások A jelen Egyezmény szempontjából: a) A "tag" azt az Államot jelenti, amelyre nézve a jelen Egyezmény a 61. Cikknek megfelelően hatályba lépett. b) A "fogadó ország" vagy "fogadó kormány" jelenti a tagot, annak kormányát vagy a tag bármely olyan hatóságát, amelynek területén a 66. Cikkben rögzítettek szerint az Ügynökség által biztosított vagy viszontbiztosított, illetőleg biztosítási vagy viszontbiztosítási elbírálás alatt álló beruházás található. c) A "fejlődő tagország" olyan tagot jelent, amely a csatolt A Függelék szerint ilyennek van besorolva, ahogyan e Függeléket a 30. Cikkben említett Kormányzótanács (továbbiakban: a Tanács) időről időre módosíthatja. d) A "minősített többség" az Ügynökség jegyzett alaptőkéjének legalább ötvenöt százalékát képviselő összes szavazat több mint kétharmadának jóváhagyó szavazatát jelenti. e) A "szabadon felhasználható valuta" jelent (i) bármely valutát, amelyet a Nemzetközi Valutaalap időről időre ilyennek nyilvánít (ii) bármely egyéb szabadon rendelkezésre álló és ténylegesen felhasználható valutát, amelyet a 30. Cikkben említett Igazgatótanács (továbbiakban: az Igazgatóság) a jelen Egyezmény céljaira kijelölhet a Nemzetközi Valutaalappal történt konzultáció után és annak az országnak a jóváhagyásával, amelyben az említett valuta a hivatalos pénznem. II. FEJEZET Tagság és tőke
31
4. Cikk Tagság a) Az Ügynökség tagsága nyitva áll a bank valamennyi tagja és Svájc előtt. b) Az Ügynökség eredeti tagjai a csatolt A Függelékben felsorolt azon Államok, amelyek 1987. október 30-án vagy ezt megelőzően a jelen Egyezmény részeseivé válnak. 5. Cikk Tőke a) Az Ügynökség jegyezhető alaptőkéje egymilliárd különleges lehívási jog (1 000 000 000 SDR). A tagok által jegyezhető alaptőke 100 000, egyenként 10 000 SDR névértékű részvényre oszlik. A tagoknak az alaptőkével kapcsolatos valamennyi befizetési kötelezettségét az SDR és az USD 1981. január 1. és 1985. június 30. közötti időszak átlagárfolyama alapján kell teljesíteni, ez az érték 1 SDR egyenlő 1,082 USD-vel. b) Új tag felvételével az alaptőke oly mértékben növekszik, amennyiben a jegyezhető részvények nem elegendőek ahhoz, hogy az ilyen tag a 6. Cikk szerinti részvényjegyzésének eleget tegyen. c) a Tanács, minősített többséggel, az Ügynökség alaptőkéjét bármikor felemelheti. 6. Cikk Részvényjegyzés Az Ügynökség minden eredeti tagja az alaptőkéből annyi részvényt jegyez névértékén, amennyit a csatolt A Függelék a neve mellett feltüntet. A többi tag az alaptőkéből annyi részvényt jegyez és olyan feltételek mellett, amelyeket a Tanács határozhat meg, de semmi esetre sem névérték alatti kibocsátási áron. Egyetlen tag sem jegyezhet ötven részvénynél kevesebbet. A Tanács előírhat olyan szabályokat, amelyek alapján a tagok további részvényeket jegyezhetnek a jegyezhető alaptőkéből. 7. Cikk A jegyzett alaptőke megoszlása és lehívása 8. Cikk
32
A részvényjegyzés befizetése 9. Cikk A valuták értékelése Amennyiben szükséges, a jelen Egyezmény szempontjából valamely valuta értékének egy másik valutában történő meghatározása, az ilyen értéket indokolt esetben az Ügynökség határozza meg a Nemzetközi Valutaalappal folytatott konzultáció után. 10. Cikk Visszafizetések III. FEJEZET Tevékenység 11. Cikk Fedezett kockázatok a) Az alábbi b) és c) pont rendelkezéseinek fenntartásával az Ügynökség az alábbi egy vagy több kockázattípusból ered veszteség ellen biztosíthatja a beruházásokat: (i) Valutaátutalás (valuta transzfer akadály) a fogadó kormánynak tulajdonítható bármely korlátozás bevezetése arra nézve, hogy a fogadó ország valutáját szabadon felhasználható valutában vagy más, a biztosított számára elfogadható valutában, át lehessen utalni, ideértve a fogadó kormány azon mulasztását, hogy ésszerű időn belül intézkedjen a biztosított átutalási kérelmével kapcsolatosan; (ii) Kisajátítás és hasonló intézkedések a fogadó kormánynak tulajdonítható törvényhozási vagy államigazgatási intézkedés vagy mulasztás, amelynek következtében a biztosítottat megfosztja beruházási tulajdonjogától vagy ellenőrzésétől vagy az abból származó jelentős mértékű hasznoktól, az olyan általános érvényű és megkülönböztetés nélküli intézkedések kivételével, amelyeket a kormányok a területükön folytatott gazdasági tevékenység szabályozása céljából általában hoznak; (iii) Szerződésszegés
33
a fogadó kormány és a biztosított közötti szerződés teljesítésének megtagadása vagy megszegése a fogadó kormány részéről, amikor a) a biztosítottnak nem áll módjában, hogy bírósági vagy választottbírósági fórumhoz forduljon a szerződés teljesítésének megtagadásával vagy megszegésével kapcsolatos igényének megállapítása érdekében, vagy b) az ilyen fórum nem hoz döntést olyan ésszerű időn belül, amelyet az Ügynökség szabályzatainak megfelelően a biztosítási szerződésben előírnak, vagy c) az ilyen határozat nem érvényesíthető; és (iv) Háború és polgári zavargások bármely katonai cselekmény vagy polgári zavargás a fogadó ország bármely olyan területén, amelyre a jelen Egyezmény a 66. Cikke értelmében alkalmazandó. b) A beruházó és a fogadó ország közös kérelme alapján az Igazgatóság, minősített többséggel, jóváhagyhatja a jelen Cikk szerinti fedezet kiterjesztését a fenti a) pontban hivatkozott kockázatokon kívül, MÁS MEGHATÁROZOTT NEM KERESKEDELMI KOCKÁZATOKRA is, azonban ez a kiterjesztés semmiképpen nem vonatkozhat a valuta leértékelés vagy elértéktelenedés kockázatára. c) Az alábbiakból származó veszteségek nem fedezhetők: (i) a fogadó kormány bármely olyan tevékenysége vagy mulasztása, amelyhez a biztosított hozzájárult, vagy amelyért maga is felelős; és (ii) a fogadó kormány bármely olyan tevékenysége vagy mulasztása vagy bármely egyéb olyan esemény, amely a biztosítási szerződés megkötése előtt következett be. 12. Cikk Biztosítható beruházások köre a) Biztosítható beruházásnak minősül a tőkerészesedés, beleértve az olyan közép- és hosszútávú kölcsönöket, amelyeket az érintett vállalatban tőkerészesedéssel rendelkezők nyújtanak vagy garantálnak, valamint a közvetlen beruházások olyan formái, amelyeket az Igazgatóság annak minősít. b) Az Igazgatóság, minősített többséggel, a biztosíthatóságot kiterjesztheti bármely más, közép- és hosszútávú beruházási formára, azzal a feltétellel, hogy a fenti a) pontban említetteken kívül, más kölcsönök csak akkor minősülhetnek biztosíthatóknak, ha azok valamely az Ügynökség által fedezett, vagy fedezni tervezett meghatározott beruházáshoz kapcsolódnak.
34
c) A biztosítás olyan beruházásokra korlátozódik, amelyek megvalósítása a biztosítás iránti kérelemnek az Ügynökség által történő bejegyzését követően kezdődik. Az ilyen beruházások az alábbiakat foglalhatják magukba: (i) külföldi devizaátutalás egy meglévő beruházás modernizálására, bővítésére vagy fejlesztésére; és (ii) a meglévő beruházásokból származó olyan jövedelmek felhasználása, amelyeket egyébként a fogadó országból át lehetne utalni. d) Egy adott beruházás biztosítása előtt az Ügynökség az alábbiakról köteles meggyőződni: (i) a beruházás gazdasági megalapozottsága és szerepe a fogadó ország fejlődésének elősegítésében; (ii) megfelel-e a beruházás a fogadó ország törvényeinek és rendelkezéseinek; (iii) összhangban van-e a beruházás a fogadó ország által kinyilvánított fejlesztési célkitűzésekkel és prioritásokkal; és (iv) milyenek a beruházási feltételek a fogadó országban, beleértve a beruházásokkal kapcsolatos igazságos és méltányos elbánást és megfelelő jogi védelmet. 13. Cikk Biztosítható beruházások köre a) Az Ügynökség biztosíthat bármely természetes és jogi személyt, feltéve, hogy: (i) az ilyen természetes személy nem a fogadó ország állampolgára; (ii) az ilyen jogi személy egy tagországban van bejegyezve, illetőleg ott van üzletvezetésének központja, illetőleg a többségi részesedés egy tag vagy tagok, vagy ezek állampolgárainak tulajdonában van, feltéve, hogy a tag a fenti esetek egyikében sem a fogadó ország maga; és (iii) az ilyen jogi személy, legyen akár magántulajdonban, akár nem, üzleti alapon működik. b) Amennyiben a beruházónak több állampolgársága van, a fenti a) pont szempontjából a tagország állampolgársága irányadó a nem tagországéval szemben, és a fogadó ország állampolgársága irányadó bármely más tagország állampolgárságával szemben. c) a beruházó és a fogadó ország közös kérelme alapján az Igazgatóság, minősített többséggel, a biztosíthatóságot kiterjesztheti olyan természetes személyre, aki a fogadó
35
ország állampolgára, illetve olyan jogi személyre, amelyik a fogadó országban van bejegyezve, illetve amelynek többségi tőkerészesedése a fogadó ország állampolgárainak tulajdonában van, feltéve, hogy az így beruházott javak külföldről származnak. 14. Cikk A fogadó országok köre E fejezet értelmében a beruházások csak akkor biztosíthatók, ha azokat egy fejlődő tagország területén valósítják meg. 15. Cikk A fogadó ország jóváhagyása Az Ügynökség nem köt meg semmilyen biztosítási szerződést, amíg a fogadó kormány nem hagyta jóvá, hogy az Ügynökség a fedezett kockázatokra a biztosítást megkösse. 16. Cikk Kikötések és feltételek Az egyes biztosítási szerződések kikötéseit és feltételeit az Ügynökség határozza meg az Igazgatóság által kiadott szabályoknak és előírásoknak megfelelően, azzal a feltétellel, hogy az Ügynökség nem fedezi a biztosított beruházásban bekövetkezett teljes veszteséget. A biztosítási szerződéseket az Elnök hagyja jóvá az Igazgatóság elvi irányítása alapján. 17. Cikk Kárkifizetés Az Elnök az Igazgatóság irányítása alapján dönt a kárigények kifizetéséről a biztosított részére, a biztosítási szerződéssel és az Igazgatóság által elfogadott irányelvekkel összhangban. A biztosítási szerződés megköveteli a biztosítottól, hogy az Ügynökség által teljesítendő kifizetés előtt próbáljon meg élni mindazon adminisztratív jogorvoslati lehetőséggel, amely az adott körülmények között megfelelő lehet, feltéve, hogy ez a fogadó ország törvényei értelmében rendelkezésre áll. Az ilyen szerződések megkövetelhetik bizonyos, ésszerű idő elteltét a kárigényt kiváltó események bekövetkezte és a kárigény kifizetése között. 36
18. Cikk Jogutódlás a) A biztosított javára történő kártérítés kifizetésekor, illetve az ilyen kifizetés jóváhagyásakor az Ügynökségre szállnak a biztosított beruházással kapcsolatos azon jogok és követelések, amelyek a fogadó országgal és más kötelezettekkel szemben a biztosítottat illetnék meg. A jogutódlásra vonatkozó kikötéseket és feltételeket a biztosítási szerződés tartalmazza. b) Az Ügynökségnek a fenti a) pont szerinti jogait valamennyi tag elismeri. c) Azok a pénzösszegek, amelyeket az Ügynökség a fenti a) pont szerint mint jogutód a fogadó ország valutájában megszerez, a felhasználás és átváltás tekintetében a fogadó ország részéről ugyanolyan kedvező elbánásban részesülnek, mintha az ilyen pénzösszegek a biztosítottat illetnék. Minden esetre az Ügynökség az ilyen pénzösszegeket felhasználhatja adminisztratív jellegű kiadásai és egyéb költségei fedezésére. Az Ügynökség arra is törekszik, hogy a fogadó országgal megállapodjék az ilyen valuták egyéb felhasználását illetően, amennyiben azok nem szabadon felhasználhatók. 19. Cikk Kapcsolat a nemzeti és regionális intézményekkel Az
Ügynökség
együttműködik
és
törekszik
kiegészíteni
a
tagok
nemzeti
intézményeinek, valamint azon regionális intézményeknek a működését, amelyek többségi tőkerészesedése a tagok tulajdonában van, és amelyek az Ügynökséghez hasonló tevékenységet folytatnak, annak érdekében, hogy maximálni lehessen mind a megfelelő szolgáltatások hatékonyságát, mind pedig a külföldi beruházások fokozott beáramlásának elősegítését. Ebből a célból az Ügynökség megállapodhat az ilyen intézményekkel az együttműködés részleteiről, ideértve különösen az együtt- és viszontbiztosítás módozatait. 20. Cikk A nemzeti és regionális intézmények viszontbiztosítása a) Az Ügynökség egy meghatározott beruházás tekintetében viszontbiztosítást köthet nem kereskedelmi kockázatokból eredő veszteségek ellen, amely kockázatot egy tag vagy
37
annak ügynöksége vagy egy olyan regionális beruházásbiztosítási ügynökség vállalt, amelynek többségi tőkerészesedése a tagok tulajdonában van. Az Igazgatóság, minősített többséggel, időről időre meghatározhatja azt a legmagasabb összeghatárt, amelyet az Ügynökség viszontbiztosítási szerződésekben vállalhat. Az olyan beruházások esetében, amelyek megvalósítása több mint 12 hónappal azelőtt fejeződött be, mielőtt az Ügynökség megkapta a viszontbiztosítás iránti kérelmet, az Ügynökség által a jelen Fejezet értelmében vállalható legmagasabb összeg kezdetben a halmozott összeghatár tíz százaléka lehet. A 1114. Cikkben meghatározott biztosíthatósági feltételek a viszontbiztosítási műveletekre is vonatkoznak azzal
a kivétellel,
hogy a
viszontbiztosított
beruházásokat nem
a
viszontbiztosítási kérelem benyújtása után kell megvalósítani. b) Az Ügynökséget és a viszontbiztosított tagot vagy ügynökséget közösen megillető jogokat és kötelezettségeket a viszontbiztosítási szerződések tartalmazzák, az Igazgatóság által kiadott szabályoknak és rendelkezéseknek megfelelően. Az Igazgatóság jóváhagy minden viszontbiztosítási szerződést, amely a viszontbiztosítási kérelemnek az Ügynökséghez való benyújtása előtt megvalósult beruházásra vonatkozik, szem előtt tartva, hogy a kockázat minimális legyen, az Ügynökség által kapott díjak arányban álljanak a vállalt kockázattal, és meggyőződik arról, hogy a viszontbiztosított intézmény kellő elkötelezettséget mutat a fejlődő országokban létesítendő új beruházások elősegítése iránt. c) Az Ügynökség, lehetőség szerint biztosítja, hogy őt vagy a viszontbiztosított intézményt ugyanolyan mértékben illesse meg a jogutódlás és a választottbírósághoz fordulás joga, mint amelyet az Ügynökség élvezne, ha ő lenne az elsődleges garanciavállaló. A viszontbiztosítási szerződés kikötései és feltételei megkövetelik a 17. Cikkben említett adminisztratív jogorvoslati lehetőségek kimerítését, mielőtt az Ügynökség kifizetést teljesítene. Az érintett fogadó ország tekintetében a jogutódlás csak azután érvényes, miután jóváhagyta az Ügynökség részéről történő viszontbiztosítást. Az Ügynökség a viszontbiztosítási szerződésekbe olyan rendelkezéseket vesz fel, amelyek megkövetelik a viszontbiztosítottól, hogy kellő körültekintéssel érvényesítse a viszontbiztosított beruházáshoz fűződő jogokat és követeléseket.
21. Cikk Együttműködés a magánbiztosítókkal és viszontbiztosítókkal
38
a) Az Ügynökség megállapodhat a tagországokban működő magánbiztosítókkal annak érdekében,
hogy
előmozdítsa
saját
tevékenységét
és
ösztönözze
az
ilyen
magánbiztosítókat, hogy nyújtsanak fedezetet nem kereskedelmi kockázatokra hasonló feltételek mellett, mint amelyeket az Ügynökség alkalmaz. Az ilyen megállapodások tartalmazhatnak
olyan
rendelkezéseket,
hogy
az
Ügynökség
a
20.
Cikkben
meghatározott feltételek mellett és eljárás szerint viszontbiztosítást nyújt. b) Az Ügynökség teljes mértékben vagy részben viszontbiztosíthatja megfelelő viszontbiztosítási intézményeknél az általa megkötött biztosítást vagy biztosításokat. c) Az Ügynökség különösen olyan beruházások biztosítására törekszik, amelyekre nézve a magánbiztosítók és viszontbiztosítók nem vállalnak ésszerű feltételek mellett hasonló fedezetet. 22. Cikk A kötelezettségvállalás terjedelme a) Kivéve, ha a Tanács, minősített többséggel, másként nem határoz, az Ügynökség által a jelen Fejezet értelmében vállalható halmozott összeghatár nem haladhatja meg az Ügynökség teljes jegyzett alaptőkéjének és tartalékainak 150%át, továbbá a viszontbiztosítási fedezetének az Igazgatóság által meghatározott hányadát. Az Igazgatóság időről időre felülvizsgálja az Ügynökség kockázati állományának összetételét, a kártapasztalatok, a kockázatok diverzifikációjának foka, a viszontbiztosítási fedezet és egyéb befolyásoló tényezők fényében, annak érdekében, hogy meggyőződjön arról, nem szükséges-e javaslatot tenni a Tanácsnak a legmagasabb halmozott összeghatár módosítására. A Tanács által meghatározott összeghatár semmilyen körülmények között sem haladhatja meg az Ügynökség teljes jegyzett alaptőkéjének, tartalékeszközeinek ötszörösét és viszontbiztosítási fedezete megfelelőnek tekinthető hányadát. b) A fenti a) pontban hivatkozott általános kötelezettségvállalás terjedelmének sérelme nélkül az Igazgatóság előírhatja: (i) az Ügynökségnek a jelen Fejezet értelmében az egyes tagok beruházóinak nyújtható legmagasabb halmozott összeghatárt. Ilyen összeg meghatározásakor az Igazgatóság megfelelően mérlegeli az illető tagnak az Ügynökség tőkéjéhez való hozzájárulását és annak szükségességét, hogy a fejlődő tagországokból származó beruházások esetében liberálisabb korlátokat kell-e alkalmazni; és
39
(ii) azt a legmagasabb halmozott összeghatárt, amelyet az Ügynökség vállalhat, tekintetbe véve az olyan kockázat diverzifikációs tényezőket, mint az egyes létesítmények, fogadó országok és beruházás- vagy kockázattípusok. 23. Cikk Beruházások elősegítése a) Az Ügynökség kutatásokat folytat, a beruházások áramlását elősegítő tevékenységet végez és a fejlődő tagországokbeli beruházási lehetőségekről információt szolgáltat, azzal a céllal, hogy javítsa a külföldi beruházások ilyen országokba való áramlásának feltételeit. Az Ügynökség bármely tag kérésére műszaki tanácsadást és segítséget nyújthat a beruházási feltételeknek a tag területén való javítása érdekében. Ezen tevékenységek végrehajtása során az Ügynökség: (i) a tagországok közötti beruházási megállapodásokat tekinti irányadónak; (ii) keresi, mind a fejlett, mind a fejlődő országok esetében a fejlődő országokba irányuló beruházások útjában álló akadályok felszámolásának lehetőségét; és (iii) összehangolja tevékenységét a külföldi beruházások elősegítésével foglalkozó más ügynökségekkel és különösen a Nemzetközi Pénzügyi Társasággal. b) Az Ügynökség továbbá: (i) elősegíti a beruházók és a fogadó országok közötti viták békés rendezését; (ii) ösztönzi olyan megállapodások kötését a fejlődő tagországokkal, és különösen a lehetséges fogadó országokkal, amelyek biztosítják, hogy az Ügynökség az általa biztosított beruházások vonatkozásában legalább olyan kedvező elbánásban részesüljön, mint amilyet az illető tag a legnagyobb kedvezményes elbánás elve alapján beruházásbiztosítási ügynökségnek vagy államoknak nyújt beruházásbiztosítási megállapodásaiban, az ilyen megállapodásokat az Igazgatóság, minősített többséggel, jóváhagyja; és (iii) támogatja és elősegíti tagjai között a beruházások elősegítéséről és védelméről szóló megállapodások kötését. c) Az Ügynökség különös figyelmet fordít támogató törekvései során a fejlődő tagországok közötti beruházások ösztönzésének jelentőségére.
24. Cikk Védnökség alatt álló beruházások biztosítása
40
Az Ügynökség által a jelen Fejezet értelmében vállalt biztosítási műveletein túl, az Ügynökség biztosíthatja a jelen Egyezmény I. Mellékletében szabályozott védnökségi megállapodások alapján megvalósuló beruházásokat is. IV. FEJEZET Pénzügyi rendelkezések Szervezet és Igazgatás 30. Cikk Az Ügynökség szervezete Az Ügynökség Kormányzótanácsból, Igazgatótanácsból, Elnökből, valamint az Ügynökség által meghatározott feladatokat ellátó személyzetből áll. 31.Cikk A Tanács a) Az Ügynökség teljes jogkörét a Tanács gyakorolja, kivéve azokat a jogköröket, amelyeket a jelen Egyezményben foglaltak szerint kifejezetten az Ügynökség másik szervére ruháznak. A Tanács az Igazgatóságra ruházhatja bármely jogkörének gyakorlását, kivéve: (i) új tagok felvételét és felvételük feltételeinek meghatározását; (ii) valamely tag tagságának felfüggesztését; (iii) az alaptőke felemeléséről vagy leszállításáról való döntéshozatalt; (iv) a 22. Cikk a) pontja szerinti halmozott összeghatár felemelését; (v) valamely tagnak a 3. Cikk c) pontja szerinti fejlődő országgá nyilvánítását; (vi) új tagnak szavazási célból az Első Kategóriába vagy a Második Kategóriába történő besorolását a 39. Cikk a) pontja szerint, illetve egy meglévő tag átsorolását ugyanezen célból; (vii) az Igazgatók és Helyetteseik díjazásának megállapítását; (viii) a tevékenységek megszüntetését és az Ügynökség felszámolását; (ix) az Ügynökség felszámolásakor a tagok közötti vagyonfelosztást; és (x) a jelen Egyezmény, annak Mellékleteinek és Függelékeinek módosítását.
41
b) A Tanács a tagok által, az általuk megfelelőnek tartott módon kijelölt Kormányzóból és Helyetteséből áll. A Helyettesek kizárólag a Kormányzó távollétében szavazhatnak. A Tanács a Kormányzók egyikét a Tanács elnökévé választja. c) A Tanács évente egyszer Közgyűlést tart, és további üléseket pedig akkor tart, ha ezt a tanács meghatározza vagy az Igazgatóság összehívja. Az Igazgatóság a Tanács ülését bármikor összehívja, ha azt öt tag, vagy az összes szavazatok legalább 25%-át képviselő tagok kérik. 32. Cikk Az Igazgatóság a) Az Igazgatóság felelős az Ügynökség általános tevékenységéért és e kötelezettségének teljesítése érdekében megtesz minden olyan intézkedést, amelyet a jelen Egyezmény megkíván vagy megenged. b) Az Igazgatóság legalább 12 Igazgatóból áll. Az Igazgatók számát a Tanács a tagsági változások figyelembevételével módosíthatja. Mindegyik Igazgató kijelölhet egy Helyettest, aki az igazgató távollétében vagy akadályoztatása esetén helyette teljes jogkörben eljárhat. A Bank Elnöke ex oficio (hivatalból) az Igazgatóság Elnöke, azonban szavazati joggal nem rendelkezik, kivéve, ha szavazategyenlőség esetén dönteni kell. c) A Tanács határozza meg az Igazgatók hivatali működésének időtartamát. Az első Igazgatóságot a Tanács Alakuló Közgyűlésén választják meg. d) Az Igazgatóság üléseit az Elnök hívja össze, saját kezdeményezésére vagy három Igazgató kérésére. e) Amíg a Tanács nem dönt úgy, hogy az Ügynökségnek állandó Igazgatósága legyen, amely folyamatosan ülésezve működik, az Igazgatók és Helyetteseik csak az Igazgatóság ülésein való részvételükkel, valamint az Ügynökség nevében ellátott hivatalos funkcióik teljesítésével kapcsolatban felmerült költségeik térítésére jogosultak. Amennyiben létrejön a folyamatosan ülésező Igazgatóság, az Igazgatók és Helyetteseik a Tanács által meghatározott díjazásban részesülnek. 33. Cikk Az Elnök és a személyzet
42
a) Az Elnök az Igazgatóság általános felügyelete mellett irányítja az Ügynökség szokásos üzleti tevékenységét. Az Elnök felelős a személyzet megszervezéséért, kinevezéséért és elbocsátásáért. b) Az Ügynökség Elnökét az Igazgatóság nevezi ki, az Igazgatóság Elnökének jelölése alapján. A Tanács határozza meg az Elnök fizetését és munkaszerződésének feltételeit. c) Hivatali tevékenységük ellátása során az Elnök és a személyzet kizárólag az Ügynökségnek tartozik beszámolási kötelezettséggel, és semmilyen más hatóságnak. Az Ügynökség minden tagja tiszteletben tartja e feladatok nemzetközi jellegét, és tartózkodik minden olyan kísérlettől, hogy az Elnököt és a személyzetet feladataik ellátásában befolyásolja. d) A személyzet kinevezésekor az Elnök szem előtt tartva a legnagyobb hatékonysági és technikai színvonal biztosításának rendkívüli fontosságát, kellő figyelmet fordít arra, hogy a személyzetet a lehető legszélesebb földrajzi területről toborozza. e) Az Elnök és a személyzet mindenkor köteles bizalmasan kezelni az Ügynökség tevékenysége során megszerzett információkat. 34. Cikk Politikai tevékenység tilalma Az Ügynökség, annak Elnöke és a személyzet nem avatkozhat be a tagok politikai ügyeibe. Az Ügynökség azon jogának sérelme nélkül, hogy egy beruházással kapcsolatos valamennyi körülményt figyelembe vegyen, döntéseit nem befolyásolhatja az érintett tag vagy tagok politikai hovatartozása. A döntésekkel kapcsolatos megfontolásokat részrehajlás nélkül mérlegelik a 2. Cikkben kitűzött célok elérése érdekében. 35. Cikk Kapcsolatok nemzetközi szervezetekkel Az Ügynökség a jelen Egyezményben rögzített kereteken belül együttműködik az Egyesült Nemzetek Szervezetével és más olyan kormányközi szervezetekkel, amelyek rokon területeken szakfeladatokat látnak el, ideértve különösen a Bankot és a Nemzetközi Pénzügyi társaságot. 36. Cikk
43
A központi iroda székhelye a) Az Ügynökség központi irodájának székhelye Washington, D. C., kivéve, ha a Tanács, minősített többséggel, más székhely mellett dönt. b) Az Ügynökség, amennyiben ez munkájához szükséges, más irodákat is létesíthet. 37. Cikk Az ügynökség vagyonának letéteményesei Minden tag központi bankját jelöli ki letéteményesül, amelyben az Ügynökség az illető tag valutájában lévő készleteit vagy egyéb vagyonát tarthatja, ha a tagnak nincs központi bankja, e célra olyan más intézményt jelöl ki, amely az Ügynökség számára elfogadható. 38. Cikk Kapcsolattartás a) Minden tag egy megfelelő szervet jelöl ki, amellyel az Ügynökség a jelen Egyezménnyel kapcsolatban felmerülő bármely ügyben a kapcsolatot tarthatja. Az Ügynökség az ilyen hatóság nyilatkozatait a tag nyilatkozatnak tekintheti. Az Ügynökség, valamely tag kérésére, konzultál a taggal a 19-21. Cikkben említett és az adott tag országának intézményeit vagy biztosítóit érintő ügyekben. b) Amennyiben bármelyik tag jóváhagyására van szükség, mielőtt az Ügynökség bármilyen intézkedést hozna, a jóváhagyást megadottnak kell tekinteni, kivéve, ha a tag kifogással él azon ésszerű határidőn belül, amelyet az Ügynökség a javasolt intézkedésről szóló értesítésében erre megszabhat. VI. FEJEZET A szavazás, a részvényjegyzések módosítása és a képviselet 39. Cikk A szavazás és a részvényjegyzések módosítása a) Az olyan szavazási rendszer biztosítása érdekében, amely tükrözi a jelen Egyezmény A Függelékében két kategóriába sorolt államok egyenlő érdekeit az Ügynökségben, valamint az
44
egyes tagok pénzügyi hozzájárulásának nagyságát, mindegyik tag 177 tagsági szavazattal, továbbá minden egyes részvénye után 1 részvényesi szavazattal rendelkezik. b) Amennyiben a jelen Egyezmény hatálybalépése után három éven belül bármikor a jelen Egyezmény A Függelékében felsorolt Államok két kategóriájának bármelyikéhez tartozó tagok tagsági és részvényesi szavazatainak halmozott összege kevesebb az összes szavazat 40%-ánál, akkor a jelen kategóriába tartozó tagok olyan számú kiegészítő szavazati jogot kapnak, amely szükséges az adott kategória halmozott szavazati jogához, annak érdekében, hogy az összes szavazaton belüli aránya egyenlő legyen. Az ilyen kiegészítő szavazatokat olyan arányban osztják fel az ilyen kategóriába tartozó tagok között, amilyet ezen a kategórián belül a halmozott részvényesi szavazatokból képviselnek. Az ilyen kiegészítő szavazatok automatikusan módosulnak az említett százalékos arány fenntartása érdekében, és megszűnnek a fent említett hároméves időszak elteltével. c) A jelen Egyezmény hatálybalépésétől számított harmadik év során a Tanács felülvizsgálja a részvények elosztását és döntéseit az alábbi alapelvek vezérlik: (i) a tagok szavazati joga az Ügynökség alaptőkéjéhez való tényleges hozzájárulásukat és a jelen Cikk a) pontjában meghatározott tagsági szavazatokat tükrözze; (ii) azok a részvények, amelyeket a jelen Egyezményt alá nem író országok jegyezhettek, a tagok által újra jegyezhetők olyan módon, hogy lehetőség legyen a szavazati jogok egyenlőségének fenntartására a fent említett kategóriák között; és (iii) a Tanács olyan intézkedéseket hoz, amelyek elősegítik, hogy a tagok az általuk jegyezhető részvényeket lejegyezzék. d) A jelen Cikk b) pontjában említett hároméves időszakon belül a Tanács és az Igazgatóság valamennyi döntését minősített többséggel hozza, kivéve azokat a döntéseket, amelyek a jelen Egyezmény értelmében magasabb arányú szavazattöbbséggel hozhatók meg. e) Amennyiben az 5. Cikk c) pontja értelmében az Ügynökség alaptőkéjének emelésére kerül sor, minden tag, kívánsága szerint, jegyezhet a felemelt tőkerészből az Ügynökség teljes alaptőkéjéhez való hozzájárulása arányában, azonban egyik tag sem kötelezhető arra, hogy a felemelt alaptőkéből bármekkora részt is jegyezzen. f) A Tanács szabályozza a jelen Cikk e) pontjában említett, kiegészítő tőkejegyzések lebonyolítását. Az ilyen rendelkezések ésszerű határidőket szabnak a tagok számára az ilyen jegyzés iránti igényük benyújtására.
45
40. Cikk Szavazás a Tanácsban a) Minden Kormányzó az általa képviselt tag szavazataival jogosult szavazni. Kivéve, ha a jelen Egyezmény másként rendelkezik, a Tanács döntéseit a leadott szavazatok egyszerű többségével hozza. b) A Tanács üléseinek határozatképességéhez az összes szavazat legalább kétharmadát képviselő Kormányzók többségének jelenléte szükséges. c) A Tanács rendelkezhet olyan eljárási rend létrehozásáról, mely szerint az Igazgatóság, amennyiben úgy véli, hogy az ilyen intézkedés az Ügynökség legjobb érdekét szolgálja, a Tanács döntését valamely meghatározott kérdésben a Tanács ülésének összehívása nélkül is kikérheti. 41. Cikk Az Igazgatók megválasztása a) Az igazgatókat a B Függelékben foglaltak szerint választják. b) Az Igazgatók hivatalukat addig töltik be, amíg utódaikat meg nem választják. Ha egy igazgatói tisztség a hivatali időszak lejárta előtt több mint 90 nappal megüresedik, azok a Kormányzók, akik az előző Igazgatót választották, a fennmaradó időszakra másik Igazgatót választanak. A választáshoz a leadott szavazatok többsége szükséges. Amíg az igazgatói poszt üres, az előző Igazgató jogait Helyettese gyakorolja, azzal a megszorítással, hogy Helyettest nem nevezhet ki. 42. Cikk Szavazás az Igazgatóságban a)
Minden
Igazgató
azokkal
a
szavazatokkal
jogosult
szavazni,
amelyekkel
megválasztásakor a tagok rá szavaztak. Minden szavazatot, amellyel az Igazgató jogosult szavazni, egy egységként kell leadni. A jelen Egyezmény ellenkező rendelkezésének hiányában az Igazgatóság döntéseit a leadott szavazatok többségével hozza. b) Az igazgatóság üléseinek határozatképességéhez az összes szavazat legalább felét képviselő Igazgatók többségének jelenléte szükséges.
46
c) Az Igazgatóság rendelkezhet olyan eljárási rend létrehozásáról, mely szerint az Igazgatóság Elnöke, amennyiben úgy véli, hogy az ilyen intézkedés az Ügynökség legjobb érdekét szolgálja, az Igazgatóság döntését valamely meghatározott kérdésben az Igazgatóság ülésének összehívása nélkül is kikérheti. VII. FEJEZET Kiváltságok és mentességek 43. Cikk A Fejezet célja Annak érdekében, hogy az Ügynökség feladatait elláthassa a maga területén, valamennyi tag biztosítja az Ügynökség számára az e Fejezetben előirányzott mentességeket és kiváltságokat. 44. Cikk Bírói eljárás Az 57. és 58. Cikkben szabályozottak kivételével az Ügynökség ellen eljárást indítani csak azon tag területén működő és joghatósággal rendelkező bíróság előtt lehet, ahol az Ügynökségnek hivatala működik, vagy kinevezett képviselője van abból a célból, hogy idézést vagy az eljárással kapcsolatos más értesítést átvegyen. Nem indítható eljárás az Ügynökség ellen (i) a tagok vagy a tagok nevében eljáró személyek részéről, vagy (ii) személyes ügyek vonatkozásában. Az Ügynökség vagyona és követelései, bárhol és bárki birtokában legyenek is, mentesek a lefoglalás, az elkobzás vagy a végrehajtás bármilyen formája alól, mindaddig, amíg az Ügynökség ellen jogerős ítéletet nem hoznak. 45. Cikk Az Ügynökség vagyona a) Az Ügynökség vagyona és követelései, bárhol és bárki birtokában legyenek is, mentesek az államigazgatási vagy bírósági intézkedésen alapuló kutatás, igénybevétel, elkobzás és kisajátítás vagy a lefoglalás bármely más formája alól.
47
b) Az Ügynökség minden vagyona és követelése a jelen Egyezményben meghatározott tevékenység folytatásához szükséges mértékben mentes a korlátozások, rendszabályok, ellenőrzések és bármilyen természetű moratórium alól; azzal a feltétellel, hogy a vagyon és a követelés, amelyet az Ügynökség a biztosított, a viszontbiztosított intézmény vagy viszontbiztosított
intézmény által
biztosított
beruházó
kedvezményezettjeként
vagy
jogutódjaként szerzett, oly mértékben mentes az érintett tag területén érvényes devizakorlátozások, szabályozások és ellenőrzés alól, amilyen mértékben a biztosított, az intézmény vagy a beruházó, akinek jogai az Ügynökségre átszálltak, az ilyen elbánásra jogosult volt. c) A jelen fejezet szempontjából a "vagyon" kifejezés magában foglalja a jelen Egyezmény I. Mellékletében hivatkozott Védnökségi Letéti Alap vagyonát is és más, az Ügynökség által feladatai teljesítése során kezelt vagyont. 46. Cikk Irattár és kapcsolattartás a) Az Ügynökség irattára, bárhol is legyen, sérthetetlen. b) Az Ügynökség hivatalos kapcsolattartását minden tag ugyanolyan elbánásban részesíti, mint amilyet a Bank hivatalos kapcsolattartása élvez. 47. Cikk Adók a) Az Ügynökség, annak vagyona, követelései és jövedelme, valamint a jelen Egyezményben engedélyezett tevékenysége és ügyletei teljes adó- és vámmentességet élveznek. Az Ügynökség mentes továbbá minden adó vagy illeték beszedéséért vagy megfizetéséért való felelősség alól. b) A helybeli állampolgárok kivételével, semmilyen adó nem vethető ki a Kormányzókra és Helyetteseikre az Ügynökség által kifizetett költségtérítések után vagy azokkal kapcsolatban, illetve az Igazgatóság Elnökére, az Igazgatókra és Helyetteseikre, az Ügynökség Elnökére és személyzetére az Ügynökség által teljesített fizetések, költségtérítések és más javadalmazások után, vagy azokkal kapcsolatban. c) Semmilyen adó nem vethető ki az Ügynökség által a biztosított vagy viszontbiztosított bármilyen beruházásra (beleértve az azokból származó jövedelmeket) vagy az Ügynökség 48
által viszontbiztosított biztosítási kötvényekre (beleértve az azokból származó díjakat és más bevételeket) bárki birtokában legyenek is (i) amely kizárólag azért megkülönböztethető az ilyen beruházással vagy biztosítási kötvénnyel szemben, mert azt az Ügynökség biztosította vagy viszontbiztosította; vagy (ii) az ilyen adókivetés kizárólagos jogalapjául az szolgál, hogy az Ügynökség irodát vagy üzleti helyet tart fenn. 48. Cikk Az Ügynökség tisztségviselői Az Ügynökség minden Kormányzója, Igazgatója, azok Helyettesei, az Elnök és a személyzet: (i) hivatalos minőségében végzett tevékenysége tekintetében mentes a bírói eljárás alól; (ii) amennyiben nem helybeli állampolgárok, a bevándorlási korlátozások, a külföldiek nyilvántartására vonatkozó követelmények és a nemzeti szolgálati kötelezettségek tekintetében ugyanolyan mentességekben részesülnek és a devizakorlátozásokat illetően ugyanolyan könnyítéseket élveznek, mint más tagok hasonló rangú képviselői, tisztségviselői és alkalmazottai; és (iii) az utazási lehetőségek tekintetében ugyanolyan elbánásban részesülnek, mint más tagok hasonló rangú képviselői, tisztségviselői és alkalmazottai. 49. Cikk A jelen Fejezet alkalmazása Minden tag a területén megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy a jelen Fejezetben előirányzott alapelveket saját jogszabályaiban érvényre juttassa és tájékoztatja az Ügynökséget a megtett intézkedések részleteiről. 50. Cikk Lemondás Az e Fejezetben biztosított mentességek, kivételek és kiváltságok az Ügynökség érdekeit szolgálják és azokról az Ügynökség olyan mértékben és olyan feltételek mellett mondhat le, ahogyan azt saját maga meghatározza, olyan esetekben, amikor az ilyen lemondás nem sérti az Ügynökség érdekeit. Az Ügynökség akkor mond le a személyzete valamely tagját 49
megillető mentességről, ha úgy véli, hogy a mentesség akadályozná az igazságszolgáltatást, és a lemondás nem sérti az Ügynökség érdekeit. VIII. FEJEZET A tagsági viszony felmondása, felfüggesztése és a tevékenység megszüntetése 51. Cikk Felmondás Bármely tag attól az időponttól számított három év elteltével, amikor a jelen Egyezmény az ilyen tagra nézve hatályba lépett, bármikor felmondhatja tagsági viszonyát az Ügynökséghez intézett, és annak központi irodájához küldött, ilyen értelmű írásos értesítés útján. Az Ügynökség értesíti a Bankot, mint a jelen Egyezmény letéteményesét, az ilyen értesítés kézhezvételéről. Bármely tagsági viszony felmondása 90 nappal azután válik hatályossá, hogy az erről szóló értesítést az Ügynökség átvette. A tag a felmondásról szóló értesítését annak hatálybalépése előtt bármikor visszavonhatja. 52. Cikk A tagsági viszony felfüggesztése a) Ha egy tag nem tesz eleget a jelen Egyezmény szerinti kötelezettségeinek, a Tanács e tag tagsági viszonyát felfüggesztheti az összes szavazatok többségét képviselő tagok többségi szavazata alapján. b) Amíg a felfüggesztés időtartama alatt a tagot a jelen Egyezmény szerinti jogok nem illetik meg, a tagsági viszony felmondásának jogát és egyéb a jelen Fejezetben és a IX. Fejezetben rögzített jogok kivételével, addig minden kötelezettsége tekintetében kötelezve marad. c) A III. Fejezet vagy a jelen Egyezmény I. Melléklete alapján a biztosíthatóság vagy viszontbiztosíthatóság megállapítása szempontjából a felfüggesztett tag nem minősül az Ügynökség tagjának. d) A felfüggesztett tag tagsága egy évvel a felfüggesztés időpontja után automatikusan megszűnik, kivéve, ha a Tanács a felfüggesztés időtartamának meghosszabbítása vagy a tag jogaiba való visszahelyezése mellett dönt.
50
53. Cikk Azon Államok jogai és kötelezettségei, amelyek tagsága megszűnik a) Ha valamely Állam tagsága megszűnik, továbbra is felelős valamennyi kötelezettségéért, beleértve az előre nem látható kötelezettségeket is, amelyek a jelen Egyezmény alapján tagságának megszűnését megelőzően keletkeztek. b) A fenti a) pont sérelme nélkül, az Ügynökség megállapodik az ilyen Állammal a kölcsönös igények és kötelezettségek rendezéséről. Minden ilyen megállapodást az Igazgatóság hagy jóvá. 54. Cikk A tevékenység felfüggesztése a) Az Igazgatóság bármikor, amikor indokoltnak tartja, meghatározott időszakra felfüggesztheti újabb biztosítások kötését. b) Szükséghelyzetben az Igazgatóság az Ügynökség teljes tevékenységét felfüggeszti az ilyen szükséghelyzet időtartamát meg nem haladó időszakra, azzal a feltétellel, hogy az Ügynökség és harmadik felek érdekeinek védelmében a szükséges intézkedéseket meg kell tenni. c) A tevékenység felfüggesztéséről hozott döntés semmilyen módon nem befolyásolja a tagoknak a jelen Egyezmény szerinti kötelezettségeit, illetve az Ügynökségnek a biztosítottal, a viszontbiztosítottal vagy harmadik felekkel szemben fennálló kötelezettségeit. 55. Cikk Felszámolás a) A Tanács, minősített többséggel, a tevékenység megszüntetése és az Ügynökség felszámolása mellett dönthet. Ezt követően az Ügynökség azonnal beszünteti minden tevékenységét, kivéve azokat, amelyek a vagyon szabályos értékesítéséhez, megőrzéséhez és megóvásához, valamint a kötelezettségek rendezéséhez szükségesek. A vagyon végleges felszámolásáig és felosztásáig az Ügynökség fennmarad és a tagokat a jelen Egyezmény alapján megillető jogok és az őket terhelő kötelezettségek továbbra is érvényben maradnak.
51
b) Az Ügynökség vagyona nem osztható fel a tagok között mindaddig, amíg nem gondoskodnak a biztosítottak és más hitelezők irányában fennálló valamennyi kötelezettség teljesítéséről, és amíg a Tanács nem döntött a felosztás ügyében. c) Az előbbiek fenntartásával az Ügynökség a fennmaradó vagyont a tagok között a jegyzett alaptőkéhez való hozzájárulásuk arányában osztja el. Az Ügynökség a jelen Egyezmény I. Mellékletében hivatkozott Védnökségi Letéti Alap fennmaradó vagyonát is felosztja a védnökséget vállaló tagok között olyan arányban, amilyet a védnökség alatt álló összes beruházás értékén belül az egyes tagok által garantált beruházások képviselnek. Egyik tag sem jogosult az Ügynökség vagyonából vagy a Védnökségi Letéti Alapból az őt megillető vagyonhányadra, mindaddig, amíg nem rendezte az Ügynökséggel szemben fennálló tartozását. Minden vagyonfelosztásra a Tanács által meghatározott időpontban kerül sor, és úgy, ahogy azt a Tanács igazságosnak és méltányosnak tartja. IX. FEJEZET A viták rendezése 56. Cikk Az Egyezmény értelmezése és alkalmazása a) A jelen Egyezmény rendelkezéseinek értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban az Ügynökség valamely tagja és az Ügynökség, vagy az Ügynökség tagjai között felmerülő vitás kérdést az Igazgatóság elé terjesztik döntés végett. A kérdésben különösen érdekelt olyan tag, aki egyébként állampolgára által nincs képviselve az Igazgatóságban, az Igazgatóság bármely olyan ülésére, amelyen az adott kérdéssel foglalkoznak, képviselőt küldhet. b) Minden olyan ügyben, amelyben az Igazgatóság a fenti a) pont alapján döntést hozott, bármely tag kérheti, hogy a kérdést a Tanács elé terjesszék, melynek döntése végleges. Amennyiben az Ügynökség szükségesnek tartja, a tanács döntéshozataláig az Igazgatóság döntése alapján járhat el.
52
57. Cikk Az Ügynökség és a tagok közötti viták a) Az 56. Cikk és a jelen Cikk b) pontja rendelkezéseinek sérelme nélkül, az Ügynökség és a tag, illetőleg annak Ügynöksége közötti vitát, valamint az Ügynökség egy megszűnt tagságú ország (vagy annak ügynöksége) közötti vitát jelen Egyezmény II. Mellékletében rögzített eljárás szerint rendezik. b) Az Ügynökséget, mint egy beruházó jogutódját megillető követelésekkel kapcsolatos vitát az alábbiak szerint rendezik (i) a jelen Egyezmény II. Mellékletében rögzített eljárás szerint, vagy (ii) az Ügynökség és az érintett tag által az ilyen viták rendezésére kialakított alternatív módszerre vagy módszerekre vonatkozóan kötött megállapodás alapján. Ez utóbbi esetben az ilyen megállapodás alapjául a jelen Egyezmény II. Melléklete szolgál, és a megállapodást minden egyes esetben az Igazgatóság, minősített többséggel, jóváhagyja, mielőtt az Ügynökség megkezdené tevékenységét az érintett tag területén. 58. Cikk Bizosítottakat vagy viszontbiztosítottakat érintő viták Amennyiben egy biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződésből bármilyen vita keletkezik a szerződő felek között, azt végső döntés céljából választottbíróság elé terjesztik a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződésben meghatározott szabályok szerint. X. FEJEZET Módosítások 59. Cikk A Tanács általi módosítások a) A jelen Egyezmény és annak Mellékletei módosításához az összes szavazat négyötödét képviselő Kormányzók szavazatának háromötöde szükséges, azzal a feltétellel, hogy: (i) valamennyi Kormányzó egyetértő szavazatára van szükség minden olyan módosítás esetében, amely az 51. Cikk szerint az Ügynökségbeli tagság felmondásának jogára, illetve a 8. Cikk d) pontjában rögzített felelősség korlátozására vonatkozik; és
53
(ii) az érintett tagok Kormányzóinak egyetértő szavazatára van szükség minden olyan módosítás esetében, amely a jelen Egyezmény I. Melléklete 1. és 3. Cikke szerinti olyan veszteség megosztására vonatkozik, amely valamennyi érintett tag ebből eredő felelősségének növekedését eredményezné. b) A jelen Egyezmény A és B Függelékében rögzítetteket a Tanács, minősített többséggel, módosíthatja. c) Ha a módosítás a jelen Egyezmény I. Mellékletének bármely rendelkezését érinti, az összes szavazat magában foglalja az I. Melléklet 7. Cikke értelmében a védnökséget vállaló tagok és a védnökség alatt álló beruházásokat fogadó országok részére kiosztott járulékos szavazatokat is. 60. Cikk Eljárás A jelen Egyezmény bármely módosítására a tagok vagy a Kormányzók vagy az Igazgatók tehetnek javaslatot, melyet az Igazgatóság Elnökével kell közölni, aki a javaslatot az Igazgatóság elé terjeszti. Ha a javasolt módosítást az igazgatóság ajánlja, azt az 59. Cikk rendelkezéseivel összhangban jóváhagyás végett a Tanács elé terjeszti. Ha a módosítást a Tanács megfelelően jóváhagyta, az Ügynökség ezt a tagokhoz intézett hivatalos értesítésben igazolja. A módosítás valamennyi tagra nézve a hivatalos értesítés keltétől számított kilencven nap eltelte után lép hatályba, kivéve, ha a Tanács ettől eltérő határidő köt ki. XI. FEJEZET Záró rendelkezések 61. Cikk Hatálybalépés a) A jelen Egyezmény aláírásra nyitva áll a Bank valamennyi tagja és Svájc előtt, és azt az aláíró Államok alkotmányos eljárásuknak megfelelően ratifikálják, elfogadják vagy jóváhagyják. b) A jelen Egyezmény azon a napon lép hatályba, amikor az Első Kategóriába tartozó aláíró Államok közül legalább öt letétbe helyezte a ratifikációs, elfogadási vagy jóváhagyási okiratot, és a Második Kategóriába tartozó aláíró Államok közül legalább tizenöt letétbe helyezte az
54
ilyen okiratot, továbbá, ha az 5. Cikkben előírtak szerint az ilyen Államok által jegyzett összes részvény értéke eléri az Ügynökség jegyezhető alaptőkéjének legalább egyharmadát. c) Minden olyan Államra nézve, amely a ratifikációs, elfogadási vagy jóváhagyási okiratot a jelen Egyezmény hatálybalépése után helyezi letétbe, a jelen Egyezmény a letétbe helyezés időpontjától lép hatályba. d) Amennyiben a jelen egyezmény az aláírásra megnyíltától számított két éven belül nem lép hatályba, a Bank Elnöke az érdekelt országok részvételével értekezletet hív össze annak érdekében, hogy meghatározzák a további teendőket. 62. Cikk Az Alakuló Közgyűlés A jelen Egyezmény hatálybalépése után a Bank Elnöke összehívja a Tanács Alakuló Közgyűlését. Az Alakuló Közgyűlést az Ügynökség székhelyén tartják meg, a jelen Egyezmény hatálybalépését követő hatvan napon belül, vagy ezt követően a lehető legrövidebb időn belül. 63. Cikk A letéteményes A jelen Egyezmény ratifikációs, elfogadási vagy jóváhagyási okiratait és azok módosítását a Banknál, mint a jelen Egyezmény letéteményesénél helyezik letétbe. A letéteményes a jelen Egyezmény hiteles másolatait megküldi a Bank tagjainak és Svájcnak. 64. Cikk Nyilvántartásba vétel A letéteményes a jelen Egyezményt az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 102. Cikkével és a Közgyűlés által ennek alapján elfogadott Szabályzattal összhangban az Egyesült Nemzetek Titkárságánál nyilvántartásba véteti. 65. Cikk Értesítések
55
A letéteményes valamennyi aláíró Államot és a jelen Egyezmény hatálybalépését követően az Ügynökséget az alábbiakról értesíti: a) a jelen Egyezmény aláírásáról; b) a 63. Cikk szerinti ratifikációs, elfogadási vagy jóváhagyási okiratok letétbe helyezéséről; c) arról az időpontról, amikor a jelen Egyezmény a 63. Cikk szerint hatályba lép; d) a 66. Cikk szerinti területi hatály alóli kizárásokról; és e) valamely tag tagsági viszonyának az 51. Cikk szerinti felmondásáról. 66. Cikk Területi hatály A jelen Egyezmény alkalmazandó a tagok fennhatósága alá tartozó minden területre, beleértve azokat a területeket, amelyek nemzetközi kapcsolataiért a tag felelős, kivéve azokat a területeket, amelyeket a tag a jelen Egyezmény letéteményeséhez intézett, írásos értesítésében kizár, akár a ratifikálás, elfogadás vagy jóváhagyás időpontjában, akár azt követően. 67. Cikk Időszakos felülvizsgálatok a) A Tanács időszakonként átfogóan felülvizsgálja az Ügynökség tevékenységét, valamint az elért eredményeket, annak érdekében, hogy olyan változtatásokat vezessen be, amelyek az Ügynökséget fokozottabban képessé teszik feladatai ellátására. b) Az első felülvizsgálatra a jelen Egyezmény hatálybalépését követő öt év elteltével kerül sor. A további felülvizsgálatok időpontját a tanács határozza meg. KÉSZÜLT Szöulban, egy eredeti példányban, amely a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Banknál kerül letétbehelyezésre, a Bank alábbi aláírásával vállalja a jelen Egyezmény értelmében ráháruló feladatok teljesítését. I. MELLÉKLET A 24. Cikk szerinti védnökség alatt álló beruházások biztosítása 1. Cikk
56
Védnökség a) Bármely tag védnökséget vállalhat egy bármely állampolgárságú beruházó, illetve azonos vagy különböző állampolgárságú beruházók által megvalósítandó beruházás biztosítására. ……………………………………… Az Ügynökség és a tagok közötti viták 57. Cikk szerinti rendezése …………………………………………….. Tárgyalások A jelen Melléklet Hatálya alá tartozó vitákat a vitában álló felek megkísérlik tárgyalások útján rendezni, mielőtt békéltetést vagy választottbíráskodást vennének igénybe. A tárgyalásos rendezési lehetőség kimerítettnek tekintendő, amennyiben a feleknek a vitát a tárgyalási szándék bejelentésének időpontjától számított 120 napon belül nem sikerül rendezniük. 3. Cikk Békéltetés a) Amennyiben a vitát tárgyalások útján nem sikerül rendezni, azt bármelyik fél választottbíróság elé terjesztheti a jelen Mellékletben foglalt rendelkezéseknek megfelelően, kivéve, ha a felek közös megegyezéssel úgy döntenek, hogy először a jelen Cikkben szabályozott békéltetési eljárást veszik igénybe. ………………………………… 4. Cikk Választottbíráskodás a) A választottbírósági eljárást a választottbírósági utat igénybevenni kívánó fél (a felperes) kezdeményezi a vitában álló másik félhez vagy felekhez ( az alperes) intézett értesítésében. Az értesítés tartalmazza a vita tárgyát, az igényelt jóvátételt és a felperes által kijelölt választóbíró nevét. Az alperes az értesítés kézhezvételétől számított 30
57
napon belül értesíti a felperest az általa kijelölt választottbíró nevéről. A két fél a második választottbíró személyének kijelölésétől számított 30 napon belül megválasztja a harmadik választottbírót, aki a választottbíróság ( a bíróság) elnökeként jár el. b) Ha a választottbíróság az értesítés időpontjától számított 60 napon belül nem alakul meg, ha nem kerül sor a választottbíró kijelölésére vagy az elnök megválasztására, a felek közös kérelmére az ICSID Főtitkára tesz eleget a kijelöléseknek. Amennyiben ilyen közös kérelem nincs, vagy az ICSID Főtitkára elmulasztja a kijelölést az erre irányuló kérelem időpontjától számított 30 napon belül, bármelyik fél felkérheti a Nemzetközi Bíróság Elnökét a kijelölés megtételére. ……………………………………………………….
A kétoldalú beruházás-védelmi egyezmények A kétoldalú beruházás-védelmi egyezmények elsősorban a beruházásokkal kapcsolatos fontosabb fogalmak és elvek meghatározását, a beruházások biztonságát szavatoló szabályokat és rendelkezéseket tartalmazzák, és rendelkeznek az esetleges jogviták megoldásáról is. A kétoldalú beruházás-védelmi egyezmények rendszerint az alábbi kérdéseket szabályozzák: A „beruházás, a „beruházó”, a jövedelem” esetenként a „terület”fogalma A beruházások elősegítése és védelme Az igazságos/ méltányos/nemzeti és legnagyobb kedvezményes elbánás A kisajátítások és államosítások elleni védelem Kártalanítás a vesztességekért A jövedelem átutalás/jogutódlás Beruházási jogviták rendezése A szerződő felek közötti jogviták rendezése Hatálybalépés Értelmezés
Az alábbi nemzetközi szerződések példaként szolgálnak a kérdés jobb megértéséhez. Van, amelyik kétnyelvű, de csak magyarul kell tudni a szerződésekben alkalmazott elveket és főbb szabályokat.
58
2005. évi CXLII. Törvény a Magyar Köztársaság és Bosznia és Hercegovina között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről, Budapesten, 2002. szeptember 26án aláírt Megállapodás kihirdetéséről (A Megállapodás nemzetközi jogilag 2005. augusztus 31-én lépett hatályba.) 1. § Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és Bosznia és Hercegovina között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről, Budapesten, 2002. szeptember 26-án aláírt Megállapodást e törvénnyel kihirdeti. 2. § A Magyar Köztársaság és Bosznia és Hercegovina között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről, Budapesten, 2002. szeptember 26-án aláírt Megállapodás hiteles szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő: „Agreement between the Republic of Hungary and Bosnia and Herzegovina for the promotion and reciprocal protection of investments
„Megállapodás a Magyar Köztársaság és Bosznia-Hercegovina között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről A Magyar Köztársaság és Bosznia-Hercegovina (a továbbiakban: Szerződő Felek), attól az óhajtól vezetve, hogy egyenlőség alapján a gazdasági együttműködést mindkét Szerződő Fél javára erősítsék, azzal a szándékkal, hogy kedvező feltételeket teremtsenek és tartsanak fenn az egyik Szerződő Fél beruházóinak beruházásaihoz a másik Szerződő Fél területén, és annak tudatában, hogy a beruházásoknak a jelen Megállapodással összhangban történő előmozdítása és kölcsönös védelme ösztönzi az üzleti kezdeményezéseket ezen a területen, megállapodtak a következőkben: 1. Cikk Meghatározások
59
A Megállapodás alkalmazásában: 1. A „beruházás” kifejezés magában foglal mindenfajta olyan vagyoni értéket, melyet az egyik Szerződő Fél valamely beruházója gazdasági tevékenységgel összefüggően fektetett be a másik Szerződő Fél területén ez utóbbi törvényeivel és jogszabályaival összhangban, és különösen - de nem kizárólag - a következőket jelenti: a) az ingó és ingatlan tulajdont, valamint minden egyéb dologi jogot, mint például a jelzálogot, a kézizálogjogot, egyéb zálogot és hasonló jogokat; b) a részvényeket, üzletrészeket és vállalati kötvényeket, illetve a társasági érdekeltség egyéb formáit; c) olyan pénzköveteléseket vagy gazdasági értékkel bíró teljesítés nyújtására vonatkozó követeléseket, amelyek beruházáshoz kapcsolódnak; d) a szellemi és ipari tulajdonhoz fűződő jogokat, ideértve a beruházáshoz kapcsolódó szerzői jogokat, védjegyeket, szabadalmakat, ipari mintákat, technológiákat, know-how-t, üzleti titkokat, kereskedelmi neveket és goodwill-t; e) minden jogszabály vagy szerződés által biztosított jogot és jogszabályon alapuló mindenfajta engedélyt és jóváhagyást, üzleti koncessziókat beleértve a természeti erőforrások kutatására, kitermelésére, művelésére vagy kiaknázására vonatkozó koncessziókat; f) a jelen Megállapodással összhangban újra befektetett hozamokat. A vagyoni érték beruházási formájának későbbi megváltozása nem érinti annak beruházás jellegét, feltételezve, hogy ez a változás annak a Szerződő Félnek a törvényeivel és jogszabályaival összhangban áll, amelynek területén a beruházást eszközölték. 2. A „beruházó” kifejezés bármelyik Szerződő Fél minden olyan természetes vagy jogi személyét jelenti, aki a másik Szerződő Fél területén beruházást eszközöl. a) Bosznia-Hercegovina tekintetében: (i) A „természetes személy” kifejezés minden olyan természetes személyt jelent, aki Bosznia-Hercegovina hatályos törvényei értelmében bosznia-hercegovinai állampolgárnak tekinthető, amennyiben állandó lakhelye, illetve üzletvezetésének központi helye BoszniaHercegovinában található; (ii) A „jogi személy” kifejezés minden olyan jogalanyt jelent, amely BoszniaHercegovina törvényeivel összhangban jött létre, továbbá amelynek bejegyzett székhelye, központi irányítása, illetve üzletvezetésének központi helye Bosznia-Hercegovinában található.
60
b) A Magyar Köztársaság tekintetében: (i) A „természetes személy” kifejezés minden olyan természetes személyt jelent, aki a Magyar Köztársaság törvényei értelmében annak állampolgára; (ii) A „jogi személy” kifejezés jelenti azt a jogalanyt, amely a Magyar Köztársaság törvényeivel összhangban jött létre, illetve került bejegyzésre, továbbá törvényei jogi személynek ismerik el. A kifejezés kiterjed a Magyar Köztársaság olyan személyi egyesüléseire is, amelyek jogi személyiséggel nem rendelkeznek, de törvényei szerint társaságnak tekintendők. 3. A „hozam” kifejezés a beruházásból származó eredményt jelenti és magában foglalja - különösen, de nem kizárólagosan - a nyereséget, kamatot, tőkenyereséget, osztalékot, jogdíjakat, egyéb díjakat vagy licencia díjakat. 4. A „terület” kifejezés jelenti: a) Bosznia-Hercegovina tekintetében Bosznia-Hercegovina szárazföldi területét, a parti tengert, a teljes tengerfeneket, altalajt és légteret, a Bosznia-Hercegovina parti tengerén túli tengeri területet, amelyet Bosznia-Hercegovina törvényei szerint, a nemzetközi joggal összhangban olyan területté nyilvánítottak, vagy nyilvánítanak a jövőben, ahol BoszniaHercegovina jogokat gyakorolhat, tekintettel a tengerfenékre és altalajra, valamint a természeti erőforrásokra; b) a Magyar Köztársaság tekintetében, földrajzi értelemben használva, a Magyar Köztársaság területét. 5. A „szabadon átváltható pénznem” kifejezés azt a pénznemet jelenti, amelyet széles körben használnak fizetésre nemzetközi üzleti tranzakciók esetében és széles körben forgalmaznak a vezető nemzetközi devizapiacokon, amennyiben ez nem ellentétes egyik Szerződő Fél jogszabályaival sem. 2. Cikk A beruházások ösztönzése és védelme 1. Mindkét Szerződő Fél ösztönzi a másik Szerződő Fél beruházóit, valamint kedvező és áttekinthető körülményeket teremt számukra annak érdekében, hogy területén beruházásokat eszközöljenek, továbbá törvényeivel és jogszabályaival összhangban lehetővé teszi az ilyen beruházások létrehozását.
61
2. Bármelyik Szerződő Fél beruházói által eszközölt beruházások és hozamok a másik Szerződő Fél területén mindenkor igazságos és méltányos bánásmódban részesülnek, továbbá teljes körű védelmet és biztonságot élveznek. 3. Cikk
Nemzeti és legnagyobb kedvezményes elbánás 1. Mindkét Szerződő Fél a területén a másik Szerződő Fél beruházóinak a beruházásait és hozamait olyan bánásmódban részesíti, amely igazságos és méltányos és nem kedvezőtlenebb, mint a saját beruházói beruházásainak és hozamainak, illetve bármely harmadik állam beruházói beruházásainak és hozamainak biztosított bánásmód közül az, amelyik a másik Szerződő Fél beruházói számára kedvezőbb. 2. Mindkét Szerződő Fél a területén a másik Szerződő Fél beruházóit olyan bánásmódban részesíti a beruházásaik kiterjesztése, irányítása, fenntartása, használata, élvezete vagy a velük való rendelkezés tekintetében, amely igazságos és méltányos és nem kedvezőtlenebb, mint a saját beruházói vagy bármelyik harmadik állam beruházói számára biztosított bánásmód közül az, amelyik a másik Szerződő Fél beruházói számára kedvezőbb. 3. E Cikk 1. és 2. bekezdésének rendelkezései nem értelmezhetők úgy, hogy az egyik Szerződő Felet arra kötelezik, hogy kiterjessze a másik Szerződő Fél beruházóira bármilyen olyan bánásmódnak, preferenciának vagy kiváltságnak az előnyeit, amelyet az előbbi Szerződő Fél a következők alapján nyújthat: a) hogy tagja vagy tagjává válik valamely vámuniónak, szabadkereskedelmi övezetnek vagy pénzügyi uniónak, vagy részese, vagy részesévé válik az ilyen uniók, intézmények létrehozásához vezető hasonló nemzetközi megállapodásnak vagy a regionális együttműködés más formáinak; b) bármely nemzetközi megállapodás vagy megegyezés, amely egészben vagy nagyrészt az adózással kapcsolatos; c) hogy tagja vagy tagjává válik valamely többoldalú nemzetközi beruházásvédelmi megállapodásnak. 4. Cikk
62
Kártalanítás veszteségekért 1. Ha bármelyik Szerződő Fél beruházóinak a beruházásai háború, fegyveres összeütközés, országos szükségállapot, felkelés, lázadás, zavargás, vagy egyéb hasonló esemény (nem kereskedelmi kockázatok!!!!!!!!!!)miatt a másik Szerződő Fél területén veszteséget szenvednek, az utóbbi Szerződő Fél a helyreállítás, kártalanítás, kárpótlás vagy egyéb rendezés tekintetében olyan bánásmódban részesíti azokat, amely nem kedvezőtlenebb, mint az utóbbi Szerződő Fél által a saját beruházóinak vagy bármelyik harmadik állam beruházóinak biztosított bánásmód közül a másik Szerződő Fél beruházói számára a kedvezőbb. 2. Nem érintve a jelen Cikk 1. bekezdésében foglaltakat, az egyik Szerződő Fél azon beruházói számára, akik a hivatkozott bekezdésben foglalt események kapcsán a másik Szerződő Fél területén veszteségeket szenvednek abból kifolyólag, hogy a) tulajdonukat a másik Szerződő Fél erői, illetve hatóságai igénybe vették, b) tulajdonukat a másik Szerződő Fél erői, illetve hatóságai megsemmisítették, és erre nem harci cselekmények folytán vagy a helyzet szükségszerűsége miatt került sor, a másik Szerződő Félnek igazságos és megfelelő kárpótlást kell nyújtania az igénybevétel időszaka alatt elszenvedett vagy a tulajdon megsemmisülése következtében előállt veszteségeikért. A kárpótlásnak kereskedelmileg indokolt mértékű kamatot kell tartalmaznia a veszteség felmerülésének napjától a kifizetés napjáig terjedő időszakra. 3. Az e Cikk alapján felmerülő kifizetéseket szabadon átváltható pénznemben szabadon átutalható formában, késedelem nélkül kell teljesíteni. 5. Cikk Kisajátítás 1. Egyik Szerződő Fél beruházóinak beruházásait sem államosíthatják, sajátíthatják ki vagy vethetik olyan intézkedések alá a másik Szerződő Fél területén, melyek hatása megegyezik az államosítással vagy kisajátítással (a továbbiakban: kisajátítás), kivéve, ha az közérdekből történik. a kisajátítást hátrányos megkülönböztetésektől mentesen, megfelelő törvényes eljárás keretében kell végrehajtani, és
63
egyidejűleg rendelkezni kell az azonnali, megfelelő és tényleges kárpótlás megfizetéséről. A kárpótlásnak egyenértékűnek kell lennie a beruházásnak a kisajátítás előtti, illetve a közelgő kisajátításnak - a beruházás értékét befolyásoló - közismertté válását közvetlenül megelőző időpontban érvényes tényleges piaci értékével (az időpontok közül a korábbi az irányadó). A kárpótlásnak tartalmaznia kell a kisajátítás napjától a kifizetés napjáig terjedő időszakra vonatkozó, az adott tranzakcióra érvényes, kereskedelmileg indokolt mértékű kamatot, és késedelem nélkül teljesíteni kell az érintett igénylők által megjelölt ország felé. Továbbá ténylegesen hozzáférhetőnek és szabadon átváltható pénznemben szabadon átutalhatónak kell lennie. 2. Az érintett beruházónak joga van a kisajátító Szerződő Fél törvényei értelmében ezen Szerződő Fél bírói vagy egyéb független hatósága által az ügyének jogszerűségét, lebonyolítását és beruházásának az e Cikkben rögzített elvekkel összhangban történő értékelését azonnal felülvizsgáltatni. 3. A jelen Cikk 1. bekezdésének rendelkezései megfelelően alkalmazandók, amikor valamelyik Szerződő Fél egy olyan társaság vagyonát sajátítja ki, amely ezen Állam területének bármely részén az érvényes jogszabályok alapján jött létre, illetve került bejegyzésre és amelyben a másik Szerződő Fél beruházói üzletrészekkel bírnak. A kárpótlás a társaság részére fizetendő. 4. Jelen Cikk rendelkezései a beruházás hozamaira is alkalmazandóak. 6. Cikk Átutalások 1. A Szerződő Felek lehetővé teszik a beruházásokkal és hozamokkal kapcsolatos kifizetések szabad átutalhatóságát. Az átutalásoknak szabadon átváltható pénznemben kell történniük, bármely korlátozás és indokolatlan késedelem nélkül. Az ilyen átutalások különösen - de nem kizárólag - a következőket foglalják magukban: a) a tőkét és a beruházás fenntartására vagy növelésére fordított pótlólagos összegeket; b) a nyereséget, kamatot, osztalékot és az egyéb folyó bevételt; c) a beruházással kapcsolatos hitelek visszafizetésére szolgáló összegeket; d) a jogdíjakat és egyéb díjakat;
64
e) a beruházás részleges vagy teljes eladásából vagy felszámolásából befolyó összegeket; f) a Megállapodás 4. és 5. Cikkei szerinti bármely kárpótlást vagy egyéb kifizetést; g) a vitarendezésből származó kifizetéseket; h) a beruházáshoz kapcsolódóan külföldről alkalmazott természetes személyeknek azt a bérét vagy egyéb keresetét, amely azon Szerződő Fél törvényeinek és jogszabályainak hatálya alá tartozik, ahol a beruházást létrehozták. 2. A jelen Megállapodás tekintetében árfolyamoknak - eltérő megegyezés hiányában - az átutalást lebonyolító pénzintézet által, a beruházást befogadó Szerződő Fél törvényeivel összhangban általánosan alkalmazott és közzétett árfolyamok tekintendők. 7. Cikk Jogátruházás 1. Amennyiben az egyik Szerződő Fél vagy annak kijelölt ügynöksége a másik Szerződő Fél területén megvalósult beruházására vonatkozóan nyújtott garancia vagy nem kereskedelmi kockázattal szembeni biztosítási szerződés alapján saját beruházóinak kifizetést teljesít, az utóbbi Szerződő Fél - tekintet nélkül a 9. Cikk szerinti jogaira elismeri: a) a beruházó bármilyen jogának vagy követelésének átszállását az előbbi Szerződő Félre vagy annak kijelölt ügynökségére az annak országában érvényes valamely jogszabály vagy jogügylet útján, valamint, b) hogy az előbbi Szerződő Fél vagy annak kijelölt ügynöksége a jogutódlás címén jogosult a beruházó jogainak gyakorlására és követeléseinek érvényesítésére, és átvállalja a beruházással kapcsolatos kötelezettségeket. 2. Azt a Szerződő Felet, illetve annak ügynökségét, amelyre a beruházó jogait átruházta, minden körülmények között ugyanazon jogok és elbánás, továbbá ezen jogok és igények alapján ugyanazon kifizetések illetik meg, mint a biztosított befektetőt. 8. Cikk Az egyik Szerződő Fél és a másik Szerződő Fél beruházója közötti beruházási viták rendezése
65
1. Az egyik Szerződő Fél beruházója és a másik Szerződő Fél közötti, az utóbbi Szerződő Fél területén lévő beruházással kapcsolatos vitákat a vitában álló feleknek tárgyalások útján kell egymás közt rendezniük. 2. Ha az egyik Szerződő Fél beruházója és a másik Szerződő Fél közötti vita az ilyen tárgyalásokra vonatkozó igény írásbeli benyújtása utáni hat hónapon belül nem rendezhető ily módon, az érintett beruházónak jogában áll az ügyet beterjeszteni: a) annak a Szerződő Félnek az illetékes bíróságához vagy közigazgatási bíróságához, amelyben a beruházás megvalósult; vagy b) az Államok és más államok természetes és jogi személyei közötti beruházási viták rendezéséről szóló, Washingtonban, 1965. március 18-án kelt Egyezmény vonatkozó rendelkezései szerint a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjához (ICSID), amennyiben mindkét Állam részesévé vált az Egyezménynek; vagy c) olyan nemzetközi választott bíróhoz, illetve olyan nemzetközi ad hoc választott bírósághoz, amely az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának (UNCITRAL) Választott Bírósági Szabályai szerint jött létre. A vitában lévő felek írásban megállapodhatnak ezen Szabályok módosításában. 3. A döntés végleges és kötelező érvényű a vitában résztvevő mindkét fél számára és azt az érintett Szerződő Félnek a jogszabályaival összhangban kell végrehajtani. 4. A bírósági, illetve a végrehajtási eljárás során egyik Szerződő Fél sem emelhet kifogást az ellen, hogy a vitában álló befektető garancia vagy nem kereskedelmi kockázattal szembeni biztosítási szerződés alapján a szóban forgó kárért, vagy annak egy részéért már részesült kárpótlásban vagy egyéb kompenzációban. 9. Cikk A Szerződő Felek közötti viták rendezése 1. A Szerződő Felek között jelen Megállapodás értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatosan felmerült vitákat lehetőség szerint konzultációk, illetve tárgyalások útján kell rendezni. 2. Ha a vita ily módon hat hónapon belül nem rendezhető, azt bármelyik Szerződő Fél kérésére a jelen Cikk rendelkezései szerinti, háromtagú választott bíróság elé kell terjeszteni. 66
3. A választott bíróságot minden egyes esetben a következő módon kell megalakítani. A választott bírósági eljárás iránti kérelem kézhezvételétől számított két hónapon belül mindkét Szerződő Fél kijelöli a bíróság egy-egy tagját. Ezen két tagnak azután egy harmadik állam állampolgárát kell kiválasztania, akit a bíróság elnökévé (a továbbiakban: elnök) kell kijelölni. A bíróság elnökét a két másik tag kijelölésének időpontjától számított három hónapon belül ki kell jelölni. 4. Amennyiben a jelen Cikk 3. bekezdésében meghatározott határidőkön belül a szükséges kijelölések nem történtek meg, úgy a Nemzetközi Bíróság elnökét lehet felkérni a kijelölések megtételére. Ha a Nemzetközi Bíróság elnöke valamelyik Szerződő Fél állampolgára, vagy valamilyen más ok akadályozza az említett tisztség ellátásában, az alelnököt kell felkérni a szükséges kijelölések megtételére. Ha az alelnök valamelyik Szerződő Fél állampolgára, vagy ő is akadályoztatva van az említett tisztség ellátásában, a Nemzetközi Bíróságnak azt a rangidős tagját kell felkérni a kijelölések megtételére, aki egyik Szerződő Félnek sem állampolgára. 5. A választott bíróság döntését egyszerű szavazattöbbséggel hozza. 6. A választott bíróság döntését a törvények, ezen Megállapodás rendelkezései, valamint a nemzetközi jog általánosan elfogadott elvei és szabályai alapján hozza. 7. A Szerződő Felek egyéb rendelkezéseit figyelembe véve a bíróság eljárási szabályait maga határozza meg. 8. Mindkét Szerződő Fél maga viseli az általa választott bírónak, valamint a bírósági eljárásban való képviseletének a költségeit; az elnök költségeit és a fennmaradó költségeket a Szerződő Felek egyenlő arányban viselik. A bíróság eltérő rendelkezést is hozhat a költségek tekintetében. 9. A bíróság döntései véglegesek és kötelező érvényűek mindkét Szerződő Fél számára. 10. Jelen Cikk rendelkezései alapján a vita nem nyújtható be egy nemzetközi választott bírósághoz, amennyiben ugyanezen vitát a 8. Cikk alapján egy másik nemzetközi választott bírósághoz benyújtották és még mindig a bíróság előtt van. Ez a rendelkezés nem befolyásolhatja kedvezőtlenül a jelen Cikk 1. bekezdése szerinti vitarendezés lehetőségét. 10. Cikk
67
Egyéb szabályok és különleges kötelezettségek alkalmazása 1. Amennyiben valamely ügyre egyaránt vonatkoznak a jelen Megállapodás és valamely olyan más nemzetközi egyezmény rendelkezései, melynek mindkét Szerződő Fél részese, úgy ezen Megállapodás rendelkezései nem akadályozhatják meg sem a Szerződő Feleket, sem a másik Szerződő Fél területén beruházással bíró beruházóikat abban, hogy az ügyükre nézve kedvezőbb szabályozás előnyeit élvezzék. 2. Amennyiben az egyik Szerződő Fél törvényei és jogszabályai, vagy szerződéseinek egyéb különleges rendelkezései a másik Szerződő Fél beruházói számára kedvezőbb bánásmódot biztosítanak, mint a jelen Megállapodás, úgy a kedvezőbbet kell alkalmazni. 11. Cikk A Megállapodás alkalmazhatósága A Megállapodást az egyik Szerződő Fél területén, annak törvényeivel és jogszabályaival összhangban a másik Szerződő Fél beruházói által a Megállapodás hatálybalépése előtt vagy azt követően megvalósított beruházásokra kell alkalmazni, de nem alkalmazható olyan beruházással kapcsolatos jogvitára vagy követelésre, amely a hatálybalépése előtt merült fel, vagy amelyet a hatálybalépés előtt rendeztek. 12. Cikk Hatálybalépés, időbeli hatály és felmondás 1. A Szerződő Felek tájékoztatják egymást arról, hogy a jelen Megállapodás hatálybalépéséhez szükséges alkotmányos követelményeiknek eleget tettek. A jelen Megállapodás a második értesítés keltének napján lép hatályba. 2. A jelen Megállapodás tíz éves időtartamra marad hatályban, és azt követően is mindaddig hatályban marad, amíg az egyik Szerződő Fél az eredeti vagy bármelyik későbbi tíz éves időtartam lejárta előtt egy évvel írásban nem tájékoztatja a másikat arról a szándékáról, hogy fel kívánja mondani a Megállapodást.
68
3. A jelen Megállapodás felmondása előtti időszakban megvalósított beruházások tekintetében a Megállapodás rendelkezései a felmondást követő további tíz évig érvényben maradnak. 4. Jelen Megállapodás a Szerződő Felek közötti írásbeli megegyezéssel módosítható. Bármely módosítás hatálybalépéséhez szükséges eljárás megegyezik a jelen Megállapodás hatálybalépéséhez szükséges eljárással. Ennek hiteléül az arra kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak a Megállapodást aláírták. Készült két eredeti példányban, Budapesten, 2002. szeptember hó 26. napján, angol nyelven. A Magyar Köztársaság
Bosznia-Hercegovina
nevében
nevében”
3. § (1) E törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. 2001. évi III. törvény a Magyar Köztársaság és a Lett Köztársaság között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről Budapesten, 1999. június 10-én aláírt Megállapodás kihirdetéséről 1. § Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és a Lett Köztársaság között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről Budapesten, 1999. június 10-én aláírt Megállapodást e törvénnyel kihirdeti. (A Megállapodás megerősítéséről szóló jegyzékváltás 2000. augusztus 25-én megtörtént, és a Megállapodás 2000. augusztus 25-én hatályba lépett.) 2. § A Megállapodás hiteles magyar nyelvű szövege a következő: „Megállapodás a Magyar Köztársaság és a Lett Köztársaság között a
beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről A Magyar Köztársaság és a Lett Köztársaság (a továbbiakban: Szerződő Felek)
69
attól az óhajtól vezetve, hogy a gazdasági együttműködést mindkét ország javára erősítsék, azzal a szándékkal, hogy kedvező feltételeket teremtsenek és tartsanak fenn az egyik Szerződő Fél beruházóinak beruházásaihoz a másik Szerződő Fél területén, annak tudatában, hogy a beruházásoknak a jelen Megállapodással összhangban történő előmozdítása és kölcsönös védelme ösztönzi az üzleti kezdeményezéseket ezen a területen, megállapodtak a következőkben: 1. Cikk Meghatározások A Megállapodás alkalmazásában: 1. A „beruházás” kifejezés magában foglal mindenfajta olyan vagyoni értéket, melyet az egyik Szerződő Fél valamely beruházója gazdasági tevékenységgel összefüggően fektetett be a másik Szerződő Fél területén ez utóbbi jogszabályaival összhangban, és különösen - de nem kizárólag - a következőket jelenti: a) az ingó tulajdont, az ingatlan tulajdont (beleértve a földtulajdont stb.), valamint minden egyéb dologi jogot, mint például a jelzálogot, a zálogjogot, a kézizálogjogot és hasonló jogokat, b) a részvényeket, üzletrészeket és vállalati kötvényeket, illetve a társasági érdekeltség egyéb formáit; c) olyan pénzköveteléseket vagy gazdasági értékkel bíró teljesítés nyújtására vonatkozó követeléseket, amelyek beruházáshoz kapcsolódnak; d) a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat, ideértve a beruházáshoz kapcsolódó szerzői jogokat, védjegyeket, szabadalmakat, ipari mintákat, technológiákat, know-how-t, kereskedelmi titkokat, kereskedelmi neveket és a goodwill-t; e) minden jogszabály vagy szerződés keretében biztosított jogot és jogszabályokon alapuló mindenfajta engedélyt és jóváhagyást, beleértve a természeti erőforrások kutatására, kitermelésére, művelésére vagy kiaknázására vonatkozó koncessziókat. A vagyoni érték beruházási formájának későbbi megváltozása nem érinti annak beruházási jellegét. 2. A „beruházó” kifejezés minden olyan természetes vagy jogi személyt jelent, aki a másik Szerződő Fél területén beruházást eszközöl.
70
a) A „természetes személy” kifejezés azt a természetes személyt jelenti, aki bármelyik Szerződő Fél állampolgára annak jogszabályai értelmében. b) A „jogi személy” kifejezés mindazon jogalanyokat jelenti - akár rendelkeznek jogi személyiséggel, akár nem -, amelyek bármely Szerződő Fél területén jogszabályaival összhangban jöttek létre, illetve kerültek bejegyzésre. 3. A „hozam” kifejezés a beruházásból származó eredményt jelenti és magában foglalja - különösen, de nem kizárólagosan - a nyereséget, kamatot, tőkenyereséget, osztalékot, jogdíjakat vagy egyéb díjakat. 4. A „terület” kifejezés jelenti: a) a Magyar Köztársaság tekintetében, földrajzi értelemben használva, a Magyar Köztársaság területét; b) a Lett Köztársaság tekintetében a Lett Köztársaság területét, beleértve parti vizeit és mindazon tengeri területeket, amelyeken a tengerfenék, az altalaj és a természeti erőforrások tekintetében a Lett Köztársaság a nemzetközi joggal összhangban felségjogokat gyakorol. 5. A „szabadon átváltható pénznem” kifejezés azt a pénznemet jelenti, amelyet széles körben használnak nemzetközi üzletek fizetésére, és széles körben forgalmaznak a vezető nemzetközi devizapiacokon, feltéve, hogy nem áll ellentétben egyik Szerződő Fél szabályozásával sem. 2. Cikk A beruházások elősegítése és védelme 1. Mindkét Szerződő Fél bátorítja és kedvező feltételeket biztosít a másik Állam beruházói számára ahhoz, hogy beruházásokat eszközöljenek a területén, és jogszabályaival összhangban lehetővé teszi az ilyen beruházások létrehozását. 2. Bármelyik Szerződő Fél beruházói által eszközölt beruházások számára a másik Szerződő Fél a területén igazságos és méltányos bánásmódot biztosít, továbbá teljes körű védelmet és biztonságot nyújt.
71
3. Cikk Nemzeti és legnagyobb kedvezményes elbánás 1. Mindkét Szerződő Fél a területén a másik Szerződő Fél beruházóinak a beruházásait és hozamait olyan bánásmódban részesíti, amely igazságos és méltányos és nem kedvezőtlenebb, mint A SAJÁT BERUHÁZÓI BERUHÁZÁSAINAK ÉS HOZAMAINAK, illetve bármely harmadik állam beruházói beruházásainak és hozamainak biztosított bánásmód közül a kedvezőbb.( Nemzeti elbánás!!!) 2. Mindkét Szerződő Fél a területén a másik Szerződő Fél beruházóit olyan bánásmódban részesíti a beruházásaik irányítása, fenntartása, használata, élvezete vagy a velük való rendelkezés tekintetében, amely igazságos és méltányos, és nem kedvezőtlenebb, mint a SAJÁT BERUHÁZÓI VAGY BÁRMELYIK HARMADIK ÁLLAM BERUHÁZÓI SZÁMÁRA BIZTOSÍTOTT BÁNÁSMÓD KÖZÜL A KEDVEZŐBB. 3. E cikk 1. és 2. bekezdésének rendelkezései nem értelmezhetők úgy, hogy az egyik Szerződő Felet arra kötelezik, hogy kiterjessze a másik Szerződő Fél beruházóira bármilyen olyan bánásmódnak, preferenciának vagy kiváltságnak az előnyeit, amelyet az előbbi Szerződő Fél a következők alapján nyújthat: a) hogy tagja vagy tagjává válik valamely vámuniónak, vagy szabadkereskedelmi övezetnek, vagy pénzügyi uniónak, vagy részese vagy részesévé válik az ilyen uniók, intézmények létrehozásához vezető hasonló nemzetközi megállapodásnak, vagy a regionális együttműködés más formáinak; b) bármely nemzetközi megállapodás vagy megegyezés, amely egészben vagy nagyrészt az adózással kapcsolatos; c) hogy tagja vagy tagjává válik valamely sokoldalú nemzetközi beruházásvédelmi megállapodásnak. 4. Cikk Kártalanítás veszteségekért 1. Ha bármelyik Szerződő Fél beruházóinak a beruházásai háború, fegyveres összeütközés, országos szükségállapot, felkelés, lázadás, zavargás vagy egyéb hasonló esemény miatt a másik Állam területén veszteséget szenvednek, az utóbbi Szerződő 72
Fél a helyreállítás, kártalanítás, kárpótlás vagy egyéb rendezés tekintetében olyan elbánásban részesíti azokat, amely nem kedvezőtlenebb annál, amelyet az utóbbi Állam SAJÁT BERUHÁZÓINAK VAGY BÁRMELYIK HARMADIK ÁLLAM BERUHÁZÓINAK biztosít. Az ezzel kapcsolatos kifizetéseket szabadon átváltható pénznemben szabadon és késedelem nélkül kell átutalni. 2. Nem érintve a jelen cikk 1. bekezdésében foglaltakat, az egyik Szerződő Fél azon beruházói számára, akik a fenti bekezdésben foglalt események kapcsán a másik Szerződő Fél területén veszteségeket szenvednek abból kifolyólag, hogy a) tulajdonukat a másik Szerződő Fél erői, illetve hatóságai igénybe vették, b) tulajdonukat a másik Szerződő Fél erői, illetve hatóságai megsemmisítették, és erre nem harci cselekmények folytán vagy a helyzet szükségszerűsége miatt került sor, igazságos és megfelelő kárpótlást kell nyújtani az igénybevétel időszaka alatt elszenvedett vagy a tulajdon megsemmisülése következtében előállt veszteségeikért. Az ezzel kapcsolatos kifizetéseket szabadon átváltható pénznemben szabadon és késedelem nélkül kell átutalni.
5. Cikk Kisajátítás 1. Egyik Szerződő Fél beruházóinak beruházásait sem államosíthatják, sajátíthatják ki vagy vethetik olyan intézkedések alá a másik Szerződő Fél területén, melyek hatása megegyezik az államosítással vagy kisajátítással (a továbbiakban: kisajátítás), kivéve a közérdeket. A kisajátítást hátrányos megkülönböztetésektől mentesen, megfelelő törvényes eljárás keretében kell végrehajtani, és egyidejűleg rendelkezni kell az azonnali, megfelelő és tényleges kártalanítás megfizetéséről. A kártalanításnak egyenértékűnek kell lennie a beruházásnak a kisajátítást, illetve a közelgő kisajátítás közismertté válását közvetlenül megelőző időpontban érvényes piaci
73
értékével, a kisajátítás napjától kezdődően piaci kamatokat is kell tartalmaznia, késedelem nélkül teljesítendőnek, továbbá ténylegesen hozzáférhetőnek és szabadon átváltható pénznemben szabadon átutalhatónak kell lennie. 2. Az érintett beruházónak joga van a kisajátító Szerződő Fél bírói vagy egyéb független hatósága által az ügyét és beruházásának az e Cikkben rögzített elvekkel összhangban történő értékelését felülvizsgáltatni. 3. A jelen cikk 1. bekezdésének rendelkezései megfelelően alkalmazandók, amikor valamelyik Szerződő Fél egy olyan társaság vagyonát sajátítja ki, amely ezen Állam területének bármely részén az érvényes jogszabályok alapján jött létre, illetve került bejegyzésre, és amelyben a másik Szerződő Fél beruházói üzletrészekkel bírnak. A kártalanítás, amely helyi pénznemben is kifizethető, a vállalatot illeti meg. 6. Cikk Átutalások 1. A Szerződő Felek garantálják a másik Szerződő Fél beruházói beruházásaival és hozamaival kapcsolatos kifizetések szabad átutalhatóságát. Az átutalásoknak szabadon átváltható pénznemben kell történniük, bármely korlátozás és indokolatlan késedelem nélkül. Az ilyen átutalások különösen - de nem kizárólag - a következőket foglalják magukban: a) a tőkét és a beruházás fenntartására vagy növelésére fordított pótlólagos összegeket; b) a nyereséget, kamatot, osztalékot és az egyéb folyó bevételt; c) a hitelek visszafizetésére szolgáló összegeket; d) a jogdíjakat és egyéb díjakat; e) a beruházás részben vagy egészben történő eladásából vagy felszámolásából befolyó összegeket; f) egyik Szerződő Fél azon természetes személyeinek keresetét, akik egy beruházással kapcsolatosan azon Szerződő Fél területén munkát végeznek, ahol a beruházást létrehozták. 2. A jelen Megállapodás tekintetében árfolyamnak - eltérő megállapodás hiányában - az átutalást végrehajtó pénzintézet által általánosan alkalmazott és közzétett árfolyam tekintendő. Amennyiben ilyen árfolyam nem létezik, eltérő megállapodás hiányában a hivatalos árfolyamot kell alkalmazni. 7. Cikk
74
Jogátruházás 1. Amennyiben az egyik Szerződő Fél vagy annak kijelölt ügynöksége a másik Szerződő Fél területén megvalósult beruházására vonatkozóan biztosítási szerződés vagy nyújtott garancia alapján saját beruházóinak kifizetést teljesít, az utóbbi Szerződő Fél elismeri: a) a beruházó bármilyen jogának vagy követelésének átszállását az előbbi Szerződő Félre vagy annak kijelölt ügynökségére az annak országában érvényes valamely jogszabály vagy jogügylet útján, valamint, b) hogy az előbbi Szerződő Fél vagy annak kijelölt ügynöksége a jogutódlás címén jogosult a beruházó jogainak gyakorlására és követeléseinek érvényesítésére, és átvállalja a beruházással kapcsolatos kötelezettségeket. 2. Az átruházott jogok és követelések nem haladhatják meg a beruházó eredeti jogait és követeléseit. 8. Cikk Az egyik Szerződő Fél és a másik Szerződő Fél beruházója közötti beruházási jogviták rendezése 1. Az egyik Szerződő Fél beruházója és a másik Szerződő Fél közötti, az utóbbi Szerződő Fél területén lévő beruházással kapcsolatos jogvitákat a vitában álló feleknek tárgyalások útján kell egymás közt rendezniük. 2. Ha az egyik Szerződő Fél beruházója és a másik Szerződő Fél közötti vita hat hónapon belül nem rendezhető ily módon, az érintett beruházónak jogában áll az ügyet beterjeszteni: a) annak a Szerződő Félnek az illetékes bíróságához, amelyben a beruházás megvalósult, vagy b) a Washington D.C.-ben, 1965. március 18-án aláírásra megnyílt, az Államok és más államok természetes és jogi személyei közötti beruházási vitákról szóló Egyezmény vonatkozó rendelkezései szerint a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjához (ICSID), amennyiben mindkét Állam részesévé vált az Egyezménynek, vagy c) olyan választott bíróhoz, illetve olyan nemzetközi ad hoc választott bírósághoz, amely az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának (UNCITRAL)
75
Választott Bírósági Szabályai szerint jött létre. A vitában álló felek írásban megegyezhetnek ezen Szabályok módosításában. A bírósági döntés végleges és kötelező a vitában részt vevő mindkét fél számára. 9. Cikk A Szerződő Felek közötti jogviták rendezése 1. A Szerződő Felek között jelen Megállapodás értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatosan felmerült jogvitákat lehetőség szerint konzultációk, illetve tárgyalások útján kell rendezni. 2. Ha a vita ily módon hat hónapon belül nem rendezhető, azt bármelyik Állam kérésére a jelen cikk rendelkezései szerinti választott bíróság elé kell terjeszteni. 3. A választott bíróságot minden egyes esetben a következő módon kell megalakítani. A választott bírósági eljárás iránti kérelem kézhezvételétől számított két hónapon belül mindkét Szerződő Fél kijelöli a bíróság egy-egy tagját. Ezen két tagnak azután egy harmadik állam állampolgárát kell kiválasztania, akit a két Szerződő Fél jóváhagyása után a bíróság elnökévé (a továbbiakban: elnök) kell kijelölni. A bíróság elnökét a két másik tag kijelölésének időpontjától számított három hónapon belül ki kell jelölni. 4. Amennyiben a jelen cikk 3. bekezdésében meghatározott határidőkön belül a szükséges kijelölések nem történtek meg, úgy a Nemzetközi Bíróság elnökét lehet felkérni a kijelölések megtételére. Ha a Nemzetközi Bíróság elnöke valamelyik Szerződő Fél állampolgára, vagy valamilyen más ok akadályozza az említett tisztség ellátásában, az alelnököt kell felkérni a szükséges kijelölések megtételére. Ha az alelnök valamelyik Szerződő Fél állampolgára, vagy ő is akadályoztatva van az említett tisztség ellátásában, a Nemzetközi Bíróságnak azt a rangidős tagját kell felkérni a kijelölések megtételére, aki egyik Szerződő Félnek sem állampolgára. 5. A választott bíróság döntését egyszerű szavazattöbbséggel hozza. Ez a döntés kötelező érvényű. Mindkét Szerződő Fél maga viseli az általa választott bírónak, valamint a bírósági eljárásban való képviseletének a költségeit, az elnök költségeit és a fennmaradó költségeket a Szerződő Felek egyenlő arányban viselik. Eljárási szabályait a bíróság maga határozza meg. 10. Cikk Egyéb szabályok és különleges kötelezettségek alkalmazása 76
1. Amennyiben valamely ügyre egyaránt vonatkoznak a jelen Megállapodás és valamely olyan más nemzetközi egyezmény rendelkezései, melynek mindkét Szerződő Fél részese, úgy ezen Megállapodás rendelkezései nem akadályozhatják meg sem a Szerződő Feleket, sem a másik Szerződő Fél területén beruházással bíró beruházóikat abban, hogy az ügyükre nézve kedvezőbb szabályozás előnyeit élvezzék. 2. Amennyiben az egyik Szerződő Fél jogszabályai vagy más különleges szerződéses rendelkezései a másik Szerződő Fél beruházói vagy azok beruházásai számára kedvezőbb bánásmódot biztosítanak, mint a jelen Megállapodás, úgy a kedvezőbbet kell alkalmazni. 11. Cikk A Megállapodás alkalmazhatósága A Megállapodást az egyik Szerződő Fél területén, annak jogszabályaival összhangban a másik Szerződő Fél beruházói által a Megállapodás hatálybalépése előtt vagy azt követően megvalósított beruházásokra kell alkalmazni, de nem alkalmazható olyan beruházással kapcsolatos jogvitára, amely a hatálybalépése előtt merült fel, vagy olyan követelésre, amelyet a hatálybalépés előtt rendeztek. 12. Cikk Hatálybalépés, időbeli hatály és felmondás 1. A Szerződő Felek írásban diplomáciai úton tájékoztatják egymást arról, hogy a jelen Megállapodás hatálybalépéséhez szükséges alkotmányos követelményeiknek eleget tettek. A jelen Megállapodás a második értesítés kézhezvételének időpontjában lép hatályba. 2. A jelen Megállapodás tíz évig marad hatályban. Ezt követően továbbra is hatályban marad attól az időponttól számított tizenkét hónap lejártáig, amikor valamelyik Szerződő Fél a felmondásról szóló írásbeli értesítést ad át a másik Szerződő Félnek. 3. A jelen Megállapodás felmondása előtti időszakban megvalósított beruházások tekintetében a Megállapodás rendelkezései a felmondást követő további tíz évig érvényesek maradnak. Ennek hiteléül az arra kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak a Megállapodást aláírták.
77
Készült két eredeti példányban, 1999. június hó 10-én, magyar, lett és angol nyelven. Mindhárom szöveg egyaránt hiteles. Értelmezésbeli eltérések esetén az angol szöveg az irányadó. (Aláírások)” 3. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, a Megállapodás rendelkezéseit azonban 2000. augusztus 25-től kell alkalmazni.
EGYESÜLÉS (2006. évi IV. tv. A gazdasági társaságokról) 316. § (1) Az egyesülés a tagok által gazdálkodásuk eredményességének előmozdítására és gazdasági tevékenységük összehangolására, valamint szakmai érdekeik képviseletére alapított jogi személyiséggel rendelkező kooperációs társaság. Az egyesülés saját nyereségre nem törekszik; vagyonát meghaladó tartozásaiért a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. (2) Az egyesülés az összehangolási feladatok teljesítését segítő egyéb szolgáltatási és közös gazdálkodási tevékenységet (a továbbiakban együtt: kiegészítő gazdálkodási tevékenységet) is végezhet. (3) Az „egyesülés” elnevezést a társaság cégnevében fel kell tüntetni. (4) Az egyesülésre e törvény I. részének a rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. A törvény az egyesülés fogalmának ismérveit az 1997. évi Gt.-vel azonosan határozza meg. Az egyesülés tagjai gazdálkodásának koordinálására hivatott, önálló jogi személységgel rendelkező nonprofit társaság, amelyre kiterjednek a törvény I. részének szabályai. Az egyesülés kiegészítő tevékenységként üzleti gazdasági tevékenységét is folytathat. Az egyesülés tehát továbbra sem tekintendő a gazdasági társaságok egyik formájának, a törvény alapján is kooperációs társaságnak minősül. Az elhatárolás a 3. §-sal kapcsolatos, amely a gazdasági társaságot üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására alakuló szervezetként határozza meg. Az egyesülés tehát olyan, nem direkt profitorientált, kooperációs társaság, ahol a nyereség ugyan nem kizárt, de nem a tevékenység domináns mozgatója.
78
A szervezetben és a működésben viszont az egyesülés is társaság módjára viselkedik; ezt alapozza meg a 316. § (4) bekezdése, amely a törvény I. részének szabályait az egyesülésre is alkalmazni rendeli. 1. Cím Az egyesülés alapítása és működése 317. § (1) A társasági szerződésben - a 12. § (1) bekezdésében foglaltakon kívül - meg kell határozni: a) a tevékenységi körön belül a tagok gazdálkodásának előmozdítására, illetve összehangolására irányuló, valamint az ezzel kapcsolatos szakmai érdek-képviseleti feladatokat; b) a tevékenységhez igazodóan a szükséges vagyon mértékét és szolgáltatásának rendjét, illetve a működési költség viselésének tagok közötti megoszlását, az egyes tagokra eső befizetések összegét és az elszámolás módját; c) a tag kilépése esetén az őt megillető vagyoni hányad kiadásának feltételeit; d) az egyesülés megszűnését követően fennmaradó vagyon felosztásának rendjét. (2) Szükség szerint rendelkezik a társasági szerződés a következőkről: a) a kiegészítő gazdálkodási tevékenységről; b) a kiegészítő gazdálkodási tevékenységhez szükséges társasági vagyon mértékéről; c) a kiegészítő gazdálkodási tevékenység keretében az egyes tagokat megillető szavazati jog mértékéről, gyakorlásának módjáról; d) a kiegészítő gazdálkodási tevékenység bevételeinek, költségeinek, ráfordításainak elkülönített nyilvántartásáról, az elkülönített nyilvántartás alapján megállapított adózott eredményből való részesedés szabályairól; e) az egyes tagokat terhelő egyéb vagyoni értékű szolgáltatásokról (mellékszolgáltatás), azok feltételeiről és a mellékszolgáltatás nem vagy nem megfelelő teljesítése esetén fizetendő kötbér mértékéről. Az egyesülést a gazdasági társaságokhoz hasonlóan társasági szerződéssel lehet létrehozni. 318. § (1) Az egyesülés működésének költségeit a tagok viselik, és azok bocsátják rendelkezésre a kiegészítő gazdálkodási tevékenységhez szükséges vagyont is. (2) Az egyesülés tagjai egyéb vagyoni értékű szolgáltatás (mellékszolgáltatás) teljesítésére is vállalhatnak kötelezettséget. A mellékszolgáltatásért a tagokat külön díjazás illetheti meg.
79
A Gt. 318. § (1) bekezdése az egyesülés működésével összefüggő költségeknek a tagok által történő viseléséről rendelkezik. (Például székhely, iroda, irodabérlet, telefon, alkalmazottak díja.) Arról tehát, hogy ezeket a működéssel összefüggő költségeket a tagoknak kell biztosítaniuk. Továbbá arról, hogy ha a társaság kiegészítő gazdasági tevékenységet végez, akkor ehhez szintén a tagoknak kell rendelkezésre bocsátaniuk, a szükséges vagyont. A vagyoni hozzájárulás az új Gt. 13. § (1), illetve (2) bekezdéséből következően változatlanul pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás lehet. Az apport bármilyen vagyoni értékű dologból, szellemi alkotáshoz fűződő, vagy egyéb vagyoni értékű jogból állhat. Ideértve az adós által elismert, vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is. Az egyesülésnél a készpénz apport arányát és a vagyoni hozzájárulás mértékét, ezért ezt az arányt és mértéket a tagok szabadon állapíthatják meg. 319. § (1) A tagok - ha a társasági szerződés másképp nem rendelkezik - ellenszolgáltatás nélkül jogosultak az egyesülés által nyújtott szolgáltatások igénybevételére; a más részére végzett szolgáltató és gazdálkodási tevékenység adózott eredményéből részesülnek. (2) A gazdálkodási tevékenység során keletkezett adózott eredmény felosztása - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - a vagyoni hozzájárulás arányában történik; egyébként a nyereség a tagok között egyenlő arányban oszlik meg. 2. Cím Az egyesülés szervezete 320. § (1) Az egyesülés legfőbb szerve a taggyűlés. A taggyűlésen a tagot meghatalmazott is képviselheti, nem lehet azonban meghatalmazott az igazgató, a felügyelőbizottság tagja és a könyvvizsgáló. A meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. (2) A taggyűlés hatáskörébe tartozik: a) az egyesülés belső szervezetének és irányítási, valamint ellenőrzési rendjének kialakítása; b) az összehangoló és az érdek-képviseleti, valamint a kiegészítő gazdálkodási tevékenység stratégiájának meghatározása; c) az egyesülés számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadása; d) döntés a kiegészítő gazdálkodási tevékenységből származó adózott eredmény felhasználásáról;
80
e) olyan határozat hozatala, amely a tagok saját gazdálkodásában végrehajtandó feladatot határoz meg; f) az
egyesülés
jogutód
nélküli
megszűnésének,
átalakulásának,
egyesülésének,
szétválásának elhatározása; g) az egyesüléshez való csatlakozás elfogadása, illetve a csatlakozó tag felelőssége korlátozásának elfogadása; h) az igazgató megválasztása és visszahívása, valamint az igazgatóval kapcsolatos munkáltatói jogok gyakorlása; i) ha az egyesülésnél felügyelőbizottság működik, annak megválasztása, tagjainak visszahívása és díjazásuk megállapítása; j) ha az egyesülésnél könyvvizsgáló működik, annak kijelölése, a megbízás visszavonása és a díjazás megállapítása; k) a társasági szerződés módosítása; l) a tag kizárásának kezdeményezése; m) döntés olyan szerződés megkötéséről vagy módosításáról, amelynek értéke a társasági szerződésben meghatározott mértéket meghaladja, továbbá amit az egyesülés - a szokásos tevékenységén kívül - a saját tagjával köt; n) döntés minden olyan kérdésben, amelyet e törvény vagy a társasági szerződés a taggyűlés hatáskörébe utal. A könnyebb érthetőség kedvéért az egyesülés legfőbb szervének elnevezését a törvény igazgatótanácsról taggyűlésre változtatta. Az igazgatótanács elnevezés ugyanis operatív ügyintéző szervre utalt és ez félreértésre vezethetett. A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó ügykörök tartalmilag nem változtak. 321. § (1) A taggyűlés szükség szerint, de évente legalább egyszer tart ülést. (2) A taggyűlést az igazgató a napirend közlésével hívja össze. Az ülés megszervezéséről, lebonyolításáról, a jegyzőkönyv vezetéséről és a határozatok szétosztásáról az igazgató gondoskodik. (3) A jegyzőkönyvben rögzíteni kell az ülés helyét és idejét, a jelenlévőket és az általuk képviselt szavazati jog mértékét, továbbá az ülésen lezajlott fontosabb eseményeket, nyilatkozatokat és határozatokat, az azokra leadott szavazatok számát, illetve a szavazástól tartózkodókat és az abban részt nem vevőket. A taggyűlést szükségtől függően, de évente legalább egy alkalommal kötelező összehívni és megtartani. A taggyűlést a napirend közlésével, főszabályként, az igazgató hívja össze. [Az új Gt. 49. § (1) bekezdése alapján azonban a szavazatok legalább 5%-kal 81
rendelkező tagok az ok és a cél megjelölésével bármikor kérhetik a taggyűlés összehívását. Ha pedig ezt a jogot a társasági szerződés a szavazatok kisebb hányadát képviselő tagoknak adta meg, úgy akkor a létesítő okirat szerinti százalékú tag indítványozhatja az összehívást. 322. § A taggyűlés akkor határozatképes, ha ülésén a szavazatok legalább háromnegyed részét képviselő tagok jelen vannak. 323. § (1) Az összehangoló és az érdek-képviseleti tevékenység körében minden tagnak egy szavazata van. A társasági szerződés azonban egyes tagok javára többlet szavazati jogot állapíthat
meg,
azzal
a
korlátozással,
hogy
egyetlen
tag
sem
juthat
egyedül
szavazattöbbséghez. (2) A kiegészítő gazdálkodási tevékenység körében, valamint a 320. § (2) bekezdés f)-g) és l)-m) pontjaiban felsorolt ügyekben a szavazati jog mértékét a vagyoni hozzájárulás arányában, ennek hiányában egyenlő mértékben kell megállapítani. 324. § (1) A tagok egyhangúan határoznak a következő ügyekben: a) az egyesülés tárgyának megváltoztatása, b) az egyes tagok szavazati arányának a megváltoztatása, c) a határozathozatal feltételeinek a megváltoztatása. (2) Legalább háromnegyedes szótöbbség szükséges az egyesülés jogutód nélküli megszűnésének, társasági formaváltásának, egyesülésének, szétválásának elhatározásához, új tag csatlakozásának elfogadásához és a tag kizárásának kezdeményezéséhez, továbbá a társasági szerződés más okból történő módosításához, ha a módosítás nem esik az (1) bekezdés hatálya alá. 325. § A taggyűlés a tagok saját gazdálkodásában végrehajtandó kötelezettségének megállapítására irányuló határozatának érvényességéhez legalább háromnegyedes szótöbbség szükséges. Ilyen határozat csak az érintett tag hozzájárulásával hozható. 326. § (1) A taggyűlés ülés tartása nélkül is határozhat. (2) Az ülésen kívül javasolt határozat tervezetét tizenöt napos határidő kitűzésével, írásban kell a taggyűlés tagjaival közölni, akik szavazatukat írásban adják meg. A szavazás eredményéről a tagokat az utolsó szavazat beérkezését követő nyolc napon belül az igazgató tájékoztatja. Az egyesülés a taggyűlését, főszabályként, a tagok személyes (vagy meghatalmazott útján való) jelenlétében tartja meg. A Gt. 326. §-a azonban arra is lehetőséget ad a társaságnak, hogy taggyűlés tartása nélkül hozzon határozatot. A törvény ennek az engedélynek a megadása során nem 82
állított fel korlátot és nem zárt ki kérdéseket. Ezért a társaság bármely taggyűlés hatáskörébe tartozó kérdésben hozhat határozatot ülésen kívül is. 327. § (1) Az egyesülés ügyvezetését és képviseletét - a taggyűlés határozatainak keretei között - az igazgató látja el. (2) A társasági szerződésben az ügyvezetésre - legalább három, legfeljebb hét tagból álló - igazgatóságot is létre lehet hozni. Ez esetben az igazgatóság tagjai minősülnek igazgatónak. Ahol e törvény az egyesülés igazgatójáról rendelkezik, ezen az igazgatóságot, illetve az igazgatóság adott ügyben intézkedésre feljogosított tagját kell érteni. Az egyesülés ügyvezetését főszabályként az igazgató látja el. Jelentős újdonság az egyesülés szabályozásában, hogy a törvény a (2) bekezdésben módot ad kollektív ügyvezető szerv, az igazgatóság létrehozására. Az igazgatóság taglétszámának minimumát és maximumát a törvény 3-7 főben határozza meg. Az igazgatóság tagjaira az igazgatóra vonatkozó szabályokat értelemszerűen alkalmazni kell. Az egyesülés ügyvezetését és képviseletét - főszabályként - továbbra is az igazgató látja el. 3. Cím Csatlakozás. A tagsági viszony megszűnése 328. § (1) A társasági szerződésben foglalt feltételek szerint az egyesülésbe bárki beléphet (csatlakozás). (2) A csatlakozás elfogadásáról a taggyűlés határoz, egyúttal megállapíthatja a csatlakozás időpontját, az azzal járó kötelezettségek esedékességét, valamint a kiegészítő gazdálkodási tevékenység körében a csatlakozó tag szavazati jogának mértékét. (3) A csatlakozó tag felel az egyesülésnek a csatlakozás előtt keletkezett tartozásaiért, hacsak ez alól a csatlakozást elfogadó határozat előzetesen nem mentesíti. (4) A csatlakozás tényét, időpontját és a felelősség alóli - (3) bekezdés szerinti mentesítést be kell jegyezni a cégjegyzékbe; a mentesítés harmadik személlyel szemben a bejegyzéstől kezdődően hatályos. A csatlakozó tag felel az egyesülésnek a csatlakozás előtt keletkezett tartozásaiért, hacsak ez alól a csatlakozást elfogadó határozat előzetesen nem mentesíti. A felelősség alóli mentesítést be kell jegyezni a cégjegyzékbe; a mentesítés harmadik
83
személlyel szemben a bejegyzéstől kezdődően hatályos. A cégjegyzék természetesen tartalmazza a csatlakozás tényét és időpontját is. Az egyesülés céljának a megvalósítása és a működésének az eredményessége szempontjából egyaránt alapvető jelentősége van a tagi kör alakulásának. A törvény ezt a jelenséget szem előtt tartva szabályozza a tagi kör változás legtipikusabb formáját, a bővülést. Főszabályként kimondva azt, hogy az egyesülésben bárki beléphet. Csatlakozásra azonban kizárólag a társasági szerződésben meghatározott feltételek szerint van lehetőség. 329. § (1) Megszűnik a tagsági viszony a) ha a tag a társasági szerződésben meghatározott vagyoni hozzájárulást felhívás ellenére nem teljesítette, b) a tag kilépésével, c) a tag kizárásával, d) a tag halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, e) ha annak fenntartása jogszabályba ütközik, f) a tagsági jog átruházásával. (2) A tagsági jog átruházására a csatlakozás szabályait megfelelően alkalmazni kell. (3) A tag az egyesülésből az év végén kiléphet. A kilépésre vonatkozó szándékot legalább három hónappal az év vége előtt a taggyűlésnek be kell jelenteni. 330. § (1) A kilépő taggal a kilépés időpontjában fennálló állapot szerint kell elszámolni. A taggyűlés határozza meg, hogy az egyesülés a kilépő tag vagyonhányadát mikor és milyen részletekben adja ki. (2) A kiadás időpontját az egyesülés számviteli törvény szerinti beszámolója vagy közbenső mérlege alapján úgy kell meghatározni, hogy az ne veszélyeztesse az egyesülés további működését, de időtartama ne legyen hosszabb egy évnél. (3) Ha a kiadás nem a kilépéskor történik, a kilépett tag részére a még ki nem adott vagyonhányad után az adózott eredmény felosztása esetén - arányos értékű - rész jár. (4) A tag jogutód nélküli megszűnése vagy halála a tagsági jogviszonyt megszünteti. A tag utódjával (örökösével) való elszámolásra az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Ha azonban a jogutód (örökös) folytatni kívánja a tag tevékenységét, a taggyűlés hozzájárulásával az egyesülés tagjává válhat. Ebben az esetben a jogelőd tagsági viszonyának megszűnése előtt keletkezett tartozásokért való felelősség a tagsági jogot folytató tagot terheli. Ki kell emelni azt, hogy míg az egyesülésbe való belépés (csatlakozás) kétoldalú megállapodást feltételező aktus, addig a kilépés érvényességéhez nincs szükség az 84
egyesülés hozzájárulására, tehát a tag részéről a tagsági jogviszony egyoldalúan megszüntethető. A megszűnés időpontja az elszámolás megoldhatósága érdekében van az év végéhez kötve. A kilépő taggal a kilépés időpontjában fennálló állapot szerint kell elszámolni. Annak formáját és időpontját a taggyűlésnek kell meghatároznia. Ha a vagyonrész kiadása nem a tag kilépésekor történik, akkor ezt az időpontot úgy kell megállapítani, hogy az ne veszélyeztesse az egyesülés működését, és ne legyen hosszabb egy évnél. A ki nem adott vagyonrész után az adózott eredményből arányos rész jár a kilépő tagnak. A tag halála vagy jogutód nélküli megszűnése esetén a kilépésre irányadó elszámolási szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Az örökös, illetve jogutód azonban a taggyűlés hozzájárulásával az egyesülés tagjává válhat, ha a tagsági viszonya nem ütközik a Gt. 3. §-ába vagy a Gt. 5. §-ába. Ilyenkor a korábban keletkezett tartozásokért való felelősség a tagsági jogot folytató tagot terheli. 331. § Az egyesülés jogutód nélküli megszűnése esetén a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyont egyenlő arányban, ha pedig vagyoni hozzájárulást teljesítettek - a társasági szerződés eltérő rendelkezései hiányában -, a tagok vagyoni hozzájárulása arányában kell felosztani. IV. Rész ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK XII. Fejezet VEGYES, HATÁLYBA LÉPTETŐ ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK. JOGHARMONIZÁCIÓS ZÁRADÉK 2003. évi XLIX. törvény az európai gazdasági egyesülésről, valamint a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény és a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény jogharmonizációs célú módosításáról
Európai gazdasági egyesülés
85
1. § (1) A magyarországi székhelyű európai gazdasági egyesülés (rövidített néven: ege) jogi személy, amelynek alapítására, szervezetére és működésére a Tanács 2137/85/EGK rendeletét kell alkalmazni a (2)-(5) bekezdésekben foglalt kiegészítésekkel. (2) Az európai gazdasági egyesülés cégbejegyzésére, valamint az egyesülésre vonatkozó cégeljárásra a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ctv.) irányadó. (3) Az európai gazdasági egyesülés alapítására a gazdasági társaságokról szóló törvény (a továbbiakban: Gt.) 11-13. §-ait, szervezetére a Gt. 320-322. §-ait és 327. §-át, vezető tisztségviselőinek összeférhetetlenségére a Gt. 23. §-ának és 25. §-ának rendelkezéseit, a tag kizárására vonatkozóan pedig a Gt. 47-48. §-át kell megfelelően alkalmazni. (4) Ha az európai gazdasági egyesülés kötelezettségeit az európai gazdasági egyesülés vagyona nem fedezi, a tagok korlátlan és egyetemleges felelősségére a Ptk. szabályozása irányadó (Ptk. 337-338. §). (5) Ha a Magyarországon működő európai gazdasági egyesülés székhelyét más tagállamba helyezi át, az új székhely bejegyzése napjával - mint mérlegfordulónappal köteles a számviteli törvény szerinti beszámolókészítési, könyvvizsgálati, letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének eleget tenni, az új székhely bejegyzése napjától számított 150 napon belül. (6) Ha az európai gazdasági egyesülés székhelyét egy másik tagállamból Magyarországra helyezi át, a székhelyáthelyezés cégbírósági bejegyzése napjával köteles eszközeiről és az eszközök forrásairól a számviteli törvény előírásainak megfelelő nyitóleltárt és nyitómérleget készíteni. (7) Az európai gazdasági egyesülés könyvviteli nyilvántartásait a (6) bekezdés szerinti nyitóleltárban szereplő eszközök és források tételes adatai (eredeti bekerülési érték, elszámolt értékcsökkenés, értékvesztés, értékelési különbözet) figyelembevételével kell megnyitni. (8) Amennyiben a beszámoló és a könyvvezetés pénzneme az európai gazdasági egyesülés székhelyének Magyarországra történő áthelyezésekor megváltozik, a (6) bekezdés szerinti nyitóleltárt és nyitómérleget a székhely áthelyezése előtt alkalmazott pénznemben kell elkészíteni, majd ezt kell - ugyanezen időponttal - a beszámoló és a könyvvezetés választott pénznemére a számviteli törvény előírásai szerint átszámítani. Mivel az Sztv. általános előírásai a folyamatosan működő gazdálkodókra vonatkoznak, az európai gazdasági egyesülés tekintetében is speciális rendelkezéseket kell alkotni. Az európai gazdasági egyesülés székhely-áthelyezésével összefüggő 86
beszámoló készítésére nem tartalmaz megfelelően alkalmazható szabályokat az Sztv. Az európai gazdasági egyesülésre vonatkozóan a törvényi előírásokat a 2003. évi XLIX. törvény fogalmazta meg, azonban nem rendelkezett az egyesülés székhelye áthelyezésének számviteli vonzatairól. A törvény 68. §-a e hiányosságokat pótolja. A normák összhangban állnak az SE-re vonatkozó 13. §-ban rögzített rendelkezésekkel. A 68. § azonban nem 2004. október 8-án, hanem a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba. Számviteli szempontból a székhely-áthelyezést követően az európai gazdasági egyesülésre az áthelyezés előtti székhely szerinti tagállam szabályai helyett az új székhely szerinti tagállam szabályai vonatkoznak, amelyhez számviteli szempontból nyitómérleg készítési, illetve zárómérleg készítési kötelezettséget szükséges rendelni. A törvény ezért előírja, hogy ha a Magyarországon működő egyesülés székhelyét más tagállamba helyezi át, az új székhely bejegyzése napjával - mint mérleg-fordulónappal - köteles az Sztv. szerinti beszámolókészítési, könyvvizsgálati, letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének eleget tenni, az új székhely bejegyzése napjától számított 150 napon belül. Ha
az
európai
gazdasági
egyesülés
székhelyét
egy
másik
tagállamból
Magyarországra helyezi át, a székhelyáthelyezés cégbírósági bejegyzése napjával köteles eszközeiről és az eszközök forrásairól az Sztv. előírásainak megfelelő nyitóleltárt és nyitómérleget készíteni. Az egyesülés könyvviteli nyilvántartásait a nyitóleltárban szereplő eszközök és források tételes adatai (eredeti bekerülési érték, elszámolt értékcsökkenés, értékvesztés, értékelési különbözet) figyelembevételével kell megnyitni. Ha a beszámoló és a könyvvezetés pénzneme az egyesülés székhelyének Magyarországra történő áthelyezésekor megváltozik, a nyitóleltárt és nyitómérleget a székhely áthelyezése előtt alkalmazott pénznemben kell elkészíteni, majd ezt kell ugyanezen időponttal - a beszámoló és a könyvvezetés választott pénznemére az Sztv. előírásai szerint átszámítani. E törvény tehát csak a székhelyáthelyezéssel kapcsolatos speciális rendelkezéseket tartalmazza, egyéb kérdésekben az Sztv. előírásai az irányadók. (9) Az európai gazdasági egyesülés fizetésképtelensége esetén követendő eljárásra, valamint végelszámolással történő jogutód nélküli megszűnésére, illetve törlésére a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény és a Ctv. rendelkezései irányadóak. 87
Záró rendelkezések 34. § (1) Ez a törvény a (2) bekezdésben foglalt kivétellel 2004. január hó 1. napján lép hatályba. Rendelkezéseit a törvény hatálybalépését követően indult ügyekben kell alkalmazni. ……………………………….. . 36. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban
az
Európai
Közösségek
következő
jogszabályaival
összeegyeztethető
szabályozást tartalmaz: a) a Tanács 68/151/EGK irányelve azoknak a védelmi intézkedéseknek az összehangolásáról, amelyeket a tagállamok a társasági tagok és a harmadik személyek érdekei védelmében a Szerződés 58. Cikkének (2) bekezdése szerinti társaságoknak előírtak, e rendelkezések egységes kialakítása céljából; b) a Tanács 77/91/EGK irányelve azoknak a védelmi intézkedéseknek az összehangolásáról, amelyeket a tagállamok a társasági tagok és a harmadik személyek érdekei védelmében a részvénytársaságok alapításával, alaptőkéje megtartásával és megváltoztatásával kapcsolatban a Szerződés 58. Cikkének (2) bekezdése szerinti társaságoknak előírtak, e rendelkezések egységes kialakítása céljából; c) a Tanács 78/855/EGK irányelve a részvénytársaságok egyesüléséről, a Szerződés 54. Cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján; d) a Tanács 82/891/EGK irányelve a részvénytársaságok szétválásáról, a Szerződés 54. Cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján; e) a Tanács 89/666/EGK irányelve meghatározott formájú társaságok által egy másik tagállamban alapított fiókteleppel kapcsolatos közzétételi követelményekről; f) a Tanács 89/667/EGK irányelve az egyszemélyes korlátozott felelősségi formájú társaságokról; g) a Tanács 92/101/EGK irányelve a Tanács 77/91/EGK irányelvének (b. pont!) módosításáról.
2004. évi XLV. törvény
88
az európai részvénytársaságról A
törvény célja, hogy - az európai belső piac kiteljesedése, valamint a letelepedés
szabadságának akadálymentes működése érdekében - létrehozza a magyarországi székhelyű európai részvénytársaság alapításának és működésének belső jogi kereteit, továbbá megállapítsa a munkavállalói részvétel európai közösségi joggal harmonizált szabályait. Mindezek érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja: 1. A Tanács 2001-ben elfogadta a 2157/2001/EK rendeletet az európai részvénytársaság (Societas Europaea, rövidített néven: SE) statútumáról (a továbbiakban: Rendelet) és a statútum munkavállalók bevonására vonatkozó kiegészítéséről szóló 2001/86/EK irányelvet (a továbbiakban: Irányelv).
E jogszabályok megalkotására nem minden előzmény nélkül került sor. Egyrészt magára az SE-re vonatkozó joganyag elfogadását több évtizedes előkészítő munka előzte meg, másrészt a 2001-ben elfogadott jogszabályok egy olyan közösségi szintű jogalkotási folyamat részét képezik, amelynek legfőbb jellemzője, hogy a közösségi jog talaján álló, tehát nem a tagállami jog rendelkezésein alapuló vállalkozási formákat hoz létre, teremti meg alapításuk jogalapját. Az SE-n kívül e körbe tartozik az európai gazdasági egyesülés (2137/85/EGK), és a közelmúltban elfogadott tanácsi rendelet, amely az európai szövetkezet statútumát szabályozza (1435/2003/EK). Az SE sui generis társasági forma, amely a nemzeti jogi szabályozás alapján működő gazdasági társaságok mellett, kiegészítő jelleggel alapítható. A
nemzeti
jogok
szerint
alapított
gazdasági
társaságoktól
transznacionális jellegében különbözik, tehát abban, hogy alapítására nem a belső jogi normák, hanem a közösségi jog ad felhatalmazást, illetve működésének szabályait is - túlnyomórészt - ez utóbbi határozza meg. A Rendelet 1. cikke szerint az SE jogi személy, alaptőkéje részvényekre oszlik, a részvényesek
pedig
vagyoni
hozzájárulásuk
erejéig
felelnek
a
társaság
kötelezettségeiért. A társaság a cégjegyzékbe való bejegyezéssel jön létre, alaptőkéje - a
89
4. cikk alapján - legalább 120 000 €. Ha a tagállami jogszabályok egyes, speciális tevékenységet folytató társaságokra ennél magasabb minimum tőkét állapítanak meg (pl. hitelintézetek), akkor ezek a követelmények az ilyen tevékenységet folytató SE-re is irányadók. 2. A közösségi jog által támasztott jogalkotási feladat alapvetően két egységre bontható. Egyrészt a Rendelet felhatalmazása alapján, annak szabályait kiegészítendő, meg kell (lehet) alkotni bizonyos társasági jogi jellegű normákat, másrészt, az Irányelv implementációja során a kollektív munkajog körébe tartozó szabályozást kell kialakítani. Ezen kívül szükséges a Rendelet alkalmazásának (az SE alapításának, székhelye áthelyezésének, megszűnésének) eljárásjogi vetületét is megteremteni, amely a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ctv.) módosítása útján történik. a) Bár a közösségi rendeletek jogi természetéből fakad (EKSZ 249. cikk), hogy azok általában implementáció nélkül, automatikusan az adott jogrendszer részévé válnak, ez a megállapítás csak főszabályként érvényesül. A Rendelet számos pontján találhatóak olyan részletszabályok, amelyek a tagállami jogalkotónak megengedik vagy kifejezetten előírják a cselekvés lehetőségét vagy kötelezettségét. Az SE-re vonatkozó többszintű szabályrendszert, és az ebből származó jogalkotási feladatokat a Rendelet 9. cikke határozza meg. A szabályozás első szintjét maga a Rendelet képezi, megállapítva az SE-re kötelezően alkalmazandó szabályokat. Ezek tekintetében a nemzeti jogalkotónak nincs mozgástere, a Rendeletben foglalt szabályok közvetlen alkalmazhatóságát biztosítania kell. A szabályozás második szintjén több jogi megoldás érvényesül. Az egyik az, hogy a Rendelet a szabályozás lehetőségét közvetlenül az SE részvényeseire bízza, azzal, hogy meghatározott kérdés rendezését az SE alapszabályára utalja. A másik megoldás, hogy a Rendelet a tagállami jogalkotónak ad felhatalmazást kiegészítő szabályok megalkotására. Ez egyes esetekben kötelező, más esetekben pedig csak lehetőség a tagállam számára. E szabályok kerültek elhelyezésre a törvényben. Ha csak jogalkotási lehetőség, és nem kötelezettség áll fenn, a magyar jogalkotó szuverén döntése, hogy él-e a lehetőséggel, és ha igen, akkor önálló szabályozást alkot, vagy - ha ez lehetséges - inkább visszautal a hazai jogban létező szabályozásra, mint alkalmazandó rendelkezésre. Harmadsorban a Rendelet néhány esetben maga utal vissza a tagállami részvényjogra. Ebben az esetben tehát nem a tagállami jogalkotó, hanem maga a 90
Rendelet dönt az alkalmazandó jogról. E rendelkezések ugyanolyannak minősülnek, mint amelyeket a Rendelet maga állapított meg, ilyenkor a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) közös szabályai, valamint a részvénytársaságokra vonatkozó rendelkezései alkalmazandók. Végül a szabályozás utolsó szintje az, amikor a Rendelet által felhívott tagállami jog delegálja a döntés jogát a részvényeseknek. Ebben az esetben a tagállam jogának kifejezett rendeleti nevesítése ellenére a belső jog felhatalmazása alapján az SE alapszabálya tartalmazza az irányadó szabályokat. b) Az Irányelv - a Rendelettől eltérően - csak céljában kötelezi a tagállamot, a forma és eszköz megválasztása tekintetében a nemzeti jogalkotóra bízza a döntést. A Rendelettel szerves egységet képező, azt kiegészítő Irányelv az SE megalakulása és működése során a munkavállalók transznacionális tájékoztatását és a velük való konzultációt, továbbá a részvételüket biztosító alapvető követelményeket fogalmazza meg. Az Irányelv egységes jogszabályi keretet kíván teremteni annak érdekében, hogy a különböző tagállamokban bejegyzett gazdasági társaságok közösségi szinten képesek legyenek megtervezni és végrehajtani üzleti vállalkozásuk átszervezését. A szabályok azt is garantálják, hogy az SE létrehozása nem vonja maga után az alapító gazdasági társaságokon belül a munkavállalók bevonása már meglévő gyakorlatának megszűnését vagy háttérbe szorulását. Az Irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerint minden SE-re nézve a munkavállalók bevonását biztosító szabályokat kell felállítani, méghozzá a 3-6. cikkekben leírt egyeztető eljárással, továbbá a 7. cikkben meghatározott körülmények fennállása esetén az Irányelv mellékletében foglaltakkal összhangban. Kodifikációs szempontból az irányelv a rendelettől eltérő feladatot támaszt a jogalkotóval szemben, hiszen érvényre juttatásához meg kell teremteni azokat a részletes belső jogi normákat, amelyek alkalmasak az irányelvben meghatározott célok elérésére. Tehát az Irányelv minden rendelkezésének jogi normában kell megjelennie, kialakítva ezáltal egy olyan eljárásrendet, amely megfelel a közösségi jogszabály által támasztott követelményeknek. Ezen eljárásrend kialakítása az Irányelv konkrét rendelkezéseinek való megfelelés mellett kiegészítő szabályok megalkotását is igényli. Összességében azonban megállapítható, hogy a közösségi norma nagyon részletes előírásokat tartalmaz, így nem hagy nagy mozgásteret a tagállami jogalkotónak a szabályozás tekintetében.
91
Az irányelvi szabályok kiemelkedő jelentőségét a Rendelet 12. cikke biztosítja, amikor kimondja, hogy az újonnan alakult SE cégbírósági bejegyzésére csak akkor kerülhet sor, ha az alakulás során létrehozandó munkavállalói különleges tárgyaló testület, és az SE alapításában résztvevő gazdasági társaságok között az Irányelv által meghatározott kérdésekre kiterjedő megállapodás létrejött (4. cikk), vagy a különleges tárgyaló testület úgy döntött, hogy az egyeztetést nem kezdi meg, vagy lezárja [3. cikk (6) bek.], illetve ha az egyeztetésre az Irányelvben meghatározott időtartam letelt (5. cikk). Az Irányelv két fő területen veti fel a nemzeti szabályozás szükségességét. o Egyrészt, az SE alapítása során meg kell alkotni az alapító társaságok ügyvezető szerveivel tárgyalásokat folytató - munkavállalói képviselőkből álló - különleges tárgyaló testület megalakításának, működésének, döntéshozatali eljárásának szabályait. o Másrészt, meg kell alkotni azokat a választható, kiegészítő tagállami szabályokat, amelyek alkalmazására akkor kerül sor, ha az alapító társaságok ügyvezető szervei és a különleges tárgyaló testület között nem jön létre - más tartalmú - megállapodás a munkavállalóknak az alapítandó SE döntéshozatali rendjébe történő bevonásáról. Kiemelendő, hogy az Irányelvben meghatározott tájékoztatási, konzultációs és részvételi jogok transznacionális jellegűek. Az alapító társaságokban meglévő, nemzeti jog által szabályozott konzultációs, tájékoztatási és részvételi jogok - az Irányelv alkalmazására tekintet nélkül - az adott tagállam szintjén fennmaradnak, akkor is, ha az adott társaság az SE alapításával annak leányvállalatává válik, illetve ha az alapító társaság leányvállalata vagy telephelye válik az SE leányvállalatává vagy telephelyévé. 3. A Rendelet közvetlen alkalmazását, valamint az Irányelv átvételét a magyar jogalkotónak 2004. október 8-ig kell(ett) biztosítania. A Rendeletben megállapított implementációs határidő mutatja, hogy a vonatkozó jogi szabályozás már nem az Európai Unióhoz való csatlakozási felkészülés részének, hanem hazánk hamarosan bekövetkező EU tagságával együtt járó jogharmonizációs feladatnak tekintendő. A törvény a szabályozásnál törekedett arra, hogy mind a kiegészítő társasági, cégjogi szabályok, mind az Irányelv implementációjához szükséges munkajogi szabályozás a lehető legnagyobb összhangban álljon a hatályos magyar szabályokkal. Eltérő megoldás alkalmazására csak akkor került sor, ha azt a Rendelet vagy az Irányelv kötelező szabálya kívánja meg (pl. monista vállalatirányítási rendszer). 92
Ugyanakkor - hosszabb távon - e törvény hozadéka lehet, hogy általa a társasági jog kodifikációja során is hasznosítható tapasztalatokat szerezhetők a magyar jogban eddig ismeretlen jogi, szervezeti megoldásokról. Ez elősegítheti új jogintézmények, szabályozási módok meghonosítását, a belső jog rugalmasabbá tételét. Ugyanígy szempontként szolgál, hogy a megszülető új törvény ne legyen indokolatlanul szigorú, ne terhelje feleslegesen a magyarországi székhelyet választó SE-t. ELSŐ RÉSZ AZ EURÓPAI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ALAPÍTÁSA, SZERVEZETE ÉS MEGSZŰNÉSE I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK Hatály 1. § (1) A magyarországi székhelyű európai részvénytársaság (rövidített néven: SE) alapítására, szervezetére, működésére és megszűnésére a Tanács 2157/2001/EK rendeletét (a továbbiakban: Rendelet) és az e törvényben meghatározott szabályokat kell alkalmazni. (2) E törvény rendelkezéseit az európai részvénytársaság magyarországi székhelyű alapítójára akkor is megfelelően alkalmazni kell, ha a létrejövő európai részvénytársaság székhelye külföldön van. (3) A magyarországi székhelyű európai részvénytársaság alapítása és működése során a munkavállalóknak az európai részvénytársaság döntéshozatali rendjébe történő bevonását e törvény második részében foglalt szabályok szerint kell biztosítani. (4) E törvény második részének rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a résztvevő társaság (18. §), az európai részvénytársaság, ezek leányvállalata vagy telephelye belföldön foglalkoztatott munkavállalói képviselőinek megválasztására, visszahívására, valamint a társaság, az üzemi tanács, a munkavállalók és a munkavállalói képviselők ezzel kapcsolatos jogaira és kötelességeire, akkor is, ha a létrejövő európai részvénytársaság székhelye külföldön van. Azon kérdésekben, amelyeket a Rendelet nem szabályoz, nem utalja az SE alapszabályára, vagy nem hívja fel közvetlenül a tagállami részvénytársasági jogot, e törvény rendelkezései az irányadók. Ennek megfelelően az 1. § (1) bekezdése kimondja,
93
hogy a magyarországi székhelyű SE alapítására, szervezetére, működésére és megszűnésére a Rendeletet és az e törvényben meghatározott szabályokat kell alkalmazni. Ugyanakkor, a törvénynek vannak olyan rendelkezései is, amelyeket az SE magyarországi székhelyű alapítójára akkor is alkalmazni kell, ha a létrejövő társaság székhelye külföldön van [1. § (2) bekezdés]. Ilyen például az egyesülésről, holdingtársaság
alapításáról
szóló
döntést
ellenző,
kisebbségben
maradt
részvényesekkel történő elszámolás kötelezettsége vagy a hitelezővédelmi előírások (56. §). A magyarországi székhelyű SE alapítása és működése során a munkavállalóknak a társaság döntéshozatali rendjébe történő bevonását a törvény második részében foglalt szabályok szerint kell biztosítani. E rendelkezések között szintén van olyan, amelyet - értelemszerűen - akkor is alkalmazni kell a résztvevő társaság (18. §), az SE, ezek
leányvállalata
vagy
telephelye
belföldön
foglalkoztatott
munkavállalói
képviselőinek megválasztására, visszahívására, valamint a társaság, az üzemi tanács, a munkavállalók és a munkavállalói képviselők ezzel kapcsolatos jogaira és kötelességeire, ha a létrejövő SE székhelye külföldön van (pl. 21-23. §). [1. § (3)-(4) bekezdés] (5) Ha törvény valamely tevékenység folytatására részvénytársasági formát ír elő, azon az európai részvénytársasági formát is érteni kell. Nyilvántartásba vétel 2. § Az európai részvénytársaság alapításának nyilvántartásba vételére, valamint az európai részvénytársaságra vonatkozó cégeljárásra a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ctv.) irányadó. A cégbíróság hatásköre 3. § A Rendelet 8., 25., 26., 54., 55. és 64. cikkében meghatározott esetekben illetékes hatóságnak az a megyei (fővárosi) bíróság mint cégbíróság (a továbbiakban: cégbíróság) minősül, amelynek illetékességi területén az európai részvénytársaság székhelye van. A hivatkozott cikkek a székhelyáthelyezés, az alapítás (cégbejegyzés), a közgyűlés hatóság általi összehívása, valamint az SE székhelyére vonatkozó előírások megsértése jogkövetkezményeinek alkalmazására vonatkozó szabályokat tartalmazzák. Ebből következően, minden esetben olyan kérdésekről van szó, amelyek összhangban
94
állnak a cégbíróság Ctv.-ben meghatározott regisztráló hatósági, valamint a törvényességi felügyeleti eljárással kapcsolatos feladataival. A 68. cikk (2) bekezdése alapján tehát kompetens hatóságként a törvény azt a megyei (fővárosi) bíróságot, mint cégbíróságot nevesíti, amelynek illetékességi területén az SE székhelye van. II. Fejezet AZ EURÓPAI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ALAPÍTÁSA Székhely 4. § Az európai részvénytársaság alapszabályában meghatározott székhelye a központi ügyintézés helye. A Rendelet 7. cikke szerint az SE székhelyének és központi ügyintézése helyének azonos tagállamban kell lennie. A székhely szerinti tagállam joga pedig előírhatja, hogy e két helynek azonos címen kell lennie. A Ctv. 16. § (1) bekezdése szerint a cég székhelye a központi ügyintézés helye. A Rendelet által megfogalmazott opcionális rendelkezés alapján, a belső joggal való összhang megteremtése érdekében, a törvény 4. §-a a magyar székhellyel létrejövő SE-re ugyanezt az előírást tartalmazza. A Rendelet 64. cikkének (1)-(3) bekezdései úgy rendelkeznek, hogy ha az SE a 7. cikkben foglalt követelményeknek nem felel meg, a tagállamnak gondoskodnia kell a szükséges intézkedésekről, hogy megszabott határidőn belül a jogellenes állapot megszűnjön. Elsőként a tagállamnak köteleznie kell az SE-t arra, hogy a szabályszerű működését meghatározott határidőn belül állítsa helyre, azaz hozzon létre újra központot azon tagállamban, illetve azon a helyen, ahol az alapítás szerinti székhelye található, vagy helyezze át a székhelyét a Rendelet 8. cikkében megállapított eljárás szerint. Amennyiben az SE a megszabott határidőn belül elmulasztja a törvényes működés helyreállítását, az SE-t a székhely szerint illetékes tagállam joga szerint meg kell szüntetni [4. cikk (2) bekezdés]. Amennyiben a 7. cikkben foglaltak megsértése megállapítást nyer, a tagállam halasztó hatályú jogorvoslati lehetőséget is köteles biztosítani [64. cikk (3) bekezdés]. A Rendelet 7. cikkének hatékony alkalmazása érdekében a magyar jogalkotónak tehát gondoskodnia kell arról, hogy a magyarországi székhellyel alapított SE, amely a megszabott határidő alatt sem szüntette meg a Rendeletben meghatározott jogellenes
95
állapotot, mint cég megszüntetésre kerüljön, valamint a 7. cikk sérelmének megállapítása esetén az érintett társaság jogorvoslati lehetőséggel rendelkezzen. E követelmények összhangban állnak a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörével, illetve az elsőfokú határozat elleni fellebbezés szabályaival. Ebből következően, a jogalkotó eleget tesz a 64. cikk szerinti kötelezettségének, ha az SE-re a Ctv. rendelkezéseit rendeli alkalmazni (2-3. §). Az európai részvénytársaság egyesüléssel történő alapítása 5. § (1) Ha a részvénytársaság egyesülés útján európai részvénytársaság alapításában vesz részt, a létrejövő társaságban részt venni nem kívánó, kisebbségben maradó részvényesekkel (a továbbiakban: kisebbségi részvényesek) el kell számolni. (2) Az egyesülő részvénytársaság igazgatósága - a közgyűlés által meghatározott fordulónapra - elkészíti a részvénytársaság vagyonmérleg-tervezetét és vagyonleltár-tervezetét, amely alapjául szolgál a kisebbségi részvényesekkel való elszámolás módjáról szóló tervezetnek. A kisebbségi részvényesekkel való elszámolás a vagyonmérleg-tervezet szerinti saját tőke és a jegyzett tőke, illetve a saját tőke és a mérleg főösszeg arányának figyelembevételével történik. (3) A vagyonmérleg-tervezetet és a vagyonleltár-tervezetet a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) előírásai szerint kell elkészíteni. Az egyesülő részvénytársaság vagyonmérleg-tervezeteként a számviteli törvény szerinti beszámoló mérlege is elfogadható abban az esetben, ha annak fordulónapja az egyesülésről való döntés időpontját legfeljebb hat hónappal előzte meg. A vagyonmérleg-tervezet és a vagyonleltár-tervezet elkészítésére vonatkozó részletes szabályokat a számviteli törvény tartalmazza. (4) A vagyonmérleg- és a vagyonleltár-tervezet elfogadásáról a közgyűlés dönt. A vagyonmérleg-tervezet fordulónapjától a döntés időpontjáig - a (3) bekezdésben foglalt esetet kivéve - nem telhet el hosszabb idő, mint három hónap. (5) A vagyonmérleg-tervezet adatai és a vezető tisztségviselők előterjesztése alapján a közgyűlés tételesen megállapítja a kisebbségi részvényeseket megillető vagyonhányadot, továbbá ennek kiadási módját. (6) A kisebbségi részvényeseket megillető vagyonhányadot a létrejövő európai részvénytársaság cégbejegyzését követő harminc napon belül kell kiadni, kivéve, ha az érintettekkel kötött megállapodás későbbi időpontot jelöl meg. Az SE alapítására öt lehetséges variációt jelöl meg a Rendelet 2. és 3. cikke: 96
1. Részvénytársaságok egyesüléssel SE-t alapíthatnak, ha a létesítő okiratuk szerinti székhelyük és a központi ügyintézésük helye a Közösségen belül van, és legalább két társaságra eltérő tagállam joga vonatkozik [2. cikk (1) bekezdés] 2. Valamely tagállam joga szerint létrehozott nyilvánosan vagy zártkörűen működő részvénytársaságok és korlátolt felelősségű társaságok, amelyeknek létesítő okirat szerinti székhelye és a központi ügyintézés helye a Közösségen belül található, európai holding részvénytársaságot alapíthatnak, feltéve, hogy közülük legalább kettőre eltérő tagállam joga vonatkozik, illetve ezek legalább két éve egy másik tagállam joga szerint működő leányvállalattal vagy egy másik tagállamban lévő fiókteleppel rendelkeznek [2. cikk (2) bekezdés]. 3. Gazdasági társaságok, illetve más jogi személyek, amelyeknek létesítő okirat szerinti székhelye és a központi ügyintézésük helye a Közösségen belül van, SE leányvállalatot hozhatnak létre úgy, hogy annak részvényeit jegyzik. Ennek feltétele, hogy az alapítók közül legalább kettőre eltérő tagállam joga vonatkozzon, vagy az alapító legalább két éve rendelkezzen egy másik tagállam joga szerint működő leányvállalattal vagy egy másik tagállamban lévő fiókteleppel [2. cikk (3) bekezdés]. 4. Valamely tagállam joga szerint alapított részvénytársaság SE-vé alakulhat át, ha a létesítő okirat szerinti székhelye és a központi ügyintézés helye a Közösségen belül van, és legalább két éve egy másik tagállam joga szerint alapított leányvállalattal rendelkezik [2. cikk (4) bekezdés]. 5. Egy SE maga is alapíthat egy vagy több SE leányvállalatot [3. cikk (2) bekezdés]. A Rendelet 24. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi a tagállamnak, hogy az SE egyesülés útján történő alapítását ellenző, az SE-ben részt venni nem kívánó, kisebbségben maradt részvényesek (a továbbiakban: kisebbségi részvényesek) védelme érdekében kiegészítő szabályokat állapítson meg. Ha a részvénytársaságok egyesüléssel európai részvénytársasággá alakulnak át, biztosítani kell az egyenlő elbánás elve alapján, hogy a kisebbségi részvényesek és a társaság hitelezőinek védelmére a Gt. átalakulásra vonatkozó garanciális szabályai megfelelően alkalmazásra kerüljenek. (Rendelet 15., 17., 18. és 24. cikk). Kodifikációs jellegű kérdés, hogy a törvény a Gt. rendelkezéseire visszautal-e, vagy önállóan szabályozza a kérdést. A jogalkalmazás egyszerűsítése és egyértelművé tétele érdekében az adott kérdéskör az utóbbi módon került szabályozásra. A törvény 5. §-a tehát a Gt. 62-64. §-át figyelembe véve rendezi az egyesülés ellen szavazó, illetve a létrejövő társaságban részt venni nem kívánó, kisebbségben maradó 97
részvényesekkel való elszámolás feltételeit. A kisebbségi részvényesekkel való elszámolás feltétele, hogy az egyesülő részvénytársaság igazgatósága - a közgyűlés által meghatározott fordulónapra - elkészítse a részvénytársaság vagyonmérlegtervezetét és vagyonleltár-tervezetét, valamint a kisebbségi részvényesekkel való elszámolás módjáról szóló tervezetet. A vagyonmérleg-tervezetek és a vagyonleltártervezetek elkészítésére vonatkozó részletes szabályokat a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) tartalmazza. A tervezetek elfogadásáról a közgyűlés dönt. A vagyonmérleg-tervezetek fordulónapjától a döntés időpontjáig főszabály szerint nem telhet el hosszabb idő, mint három hónap. A vagyonmérleg-tervezetek adatai és a vezető tisztségviselők előterjesztése alapján tételesen meg kell állapítani a kisebbségi részvényeseket megillető vagyonhányadot, továbbá ennek kiadási módját. A vagyonhányadot a létrejövő SE cégbejegyzését követő harminc napon belül kell kiadni, kivéve, ha az érintettekkel kötött megállapodás későbbi időpontot jelöl meg. 6. § (1) A társaság köteles - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - azon hitelezőknek, akiknek az átalakuló részvénytársasággal szemben fennálló, le nem járt követelései az egyesülésről hozott döntés közzétételét megelőzően keletkeztek, követeléseik erejéig biztosítékot nyújtani. (2) Nem jogosult biztosítékra a hitelező, ha azzal egyébként - jogszabály rendelkezése vagy szerződés alapján - már rendelkezik, vagy a részvénytársaság pénzügyi, vagyoni helyzetére tekintettel a biztosítékadás indokolatlan. (3) A hitelező, ha a részvénytársaság a biztosíték nyújtására vonatkozó kérelmét elutasította, nyolc napon belül kérheti a részvénytársaság székhelye szerint illetékes cégbíróságtól a társasági döntés felülvizsgálatát. A bíróság - a törvényességi felügyeleti eljárásra irányadó szabályok megfelelő alkalmazásával - a kérelem előterjesztésétől számított harminc napon belül határoz. (4) A kisebbségi részvényeseket megillető vagyonhányad kifizetésére csak akkor kerülhet sor, ha a részvénytársaság eleget tett az (1)-(3) bekezdésekben foglalt rendelkezéseknek. A Rendelet 24. cikkének (1) bekezdése szerint az egyesülésre - a Rendeletben szabályozott kérdésektől eltekintve, az egyesülő társaságra irányadó tagállami jognak a részvénytársaságok egyesülésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, ideértve többek között - a hitelezővédelmi szabályokat is. A 6. § - a Gt-vel egyezően - előírja, hogy a társaság köteles azon hitelezőknek, akiknek az átalakuló részvénytársasággal szemben fennálló le nem járt követelései az egyesülésről hozott döntés közzétételét megelőzően keletkeztek, követeléseik erejéig biztosítékot nyújtani. Nem jogosult 98
biztosítékra a hitelező akkor, ha azzal egyébként - jogszabály rendelkezése vagy szerződés alapján - már rendelkezik vagy a részvénytársaság pénzügyi, vagyoni helyzetére tekintettel a biztosítékadás indokolatlan. A hitelező, ha a részvénytársaság a biztosíték nyújtására vonatkozó kérelmét elutasította, nyolc napon belül kérheti a részvénytársaság székhelye szerint illetékes cégbíróságtól a társasági döntés felülvizsgálatát, a kérelemről a bíróság 30 napon belül határoz. A szabályok megismétlésére csak kodifikációs okokból került sor, egyébként azok a Gt. rendelkezéseinek megfelelnek (Gt. 262. §). Európai holding részvénytársaság alapítása 7. § Ha a részvénytársaság, illetve a korlátolt felelősségű társaság közgyűlése (taggyűlése) valamely közösségi tagállamban európai holding részvénytársaság alapításában való részvételről határoz, az európai holding részvénytársaságban részvényesként részt venni nem kívánó részvényesekkel (tagokkal) való elszámolásra, valamint a hitelezői jogok gyakorlására az 5. és 6. §-ban foglaltak megfelelően irányadóak. A Rendelet 34. cikke kisebbség- és hitelezővédelmi szabályok megalkotását teszi lehetővé arra az esetre, ha az SE holdingtársaságként jön létre. Bár ebben az esetben a Rendelet nem írja elő a tagállami részvénytársaságokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásának kötelezettségét, a jogrendszer összhangja érdekében célszerű, hogy a kisebbségben
maradó
részvényesekkel
való
elszámolásra,
valamint
a
hitelezővédelemre a Gt. rendelkezéseivel azonos szabályok vonatkozzanak. A törvény így visszautal az 5. §-ra és 6. §-ra, tehát holdingtársaság alapítása esetén az egyesülésre vonatkozó előírásokkal egyező szabályokat rendeli alkalmazni. III. Fejezet AZ EURÓPAI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERVEZETE A közgyűlésre vonatkozó szabályok 8. § A Rendelet 55. és 56. cikkében foglalt szabályokat azzal eltéréssel kell alkalmazni, hogy a közgyűlés összehívására, illetve a közgyűlés napirendjének kiegészítésére vonatkozó jogokat - ha az európai részvénytársaság alapszabálya alacsonyabb mértéket nem állapít meg -
99
az európai részvénytársaság jegyzett tőkéjének legalább öt százalékát képviselő részvényesek gyakorolhatják. Az SE szervezeti felépítése a hagyományos részvénytársaságokéra hasonlít (38-60. cikk). Az SE fő döntéshozatali szerve a közgyűlés (52-60. cikk). A Rendelet meghatározza a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdéseket, az összehívás módját, a részvétel és a képviselet valamint a szavazás rendjét. A közgyűlés szervezetére, működésére és döntéshozatalára vonatkozó minden más kérdésben a székhelyország részvénytársaságokra vonatkozó joga érvényesül háttérszabályként (53. cikk). A közgyűlés határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza (57. cikk), és az SE alapszabályát legalább kétharmados többségű határozatával módosíthatja (59. cikk). Kivételt képez az az eset, ha a Rendelet vagy az SE székhelye szerinti tagállam részvénytársaságra vonatkozó szabályai ennél nagyobb arányt határoznak meg (57. cikk). Ilyenkor automatikusan a belső jogi szabályozás érvényesül. A Gt. 19. § (1) bekezdése a közgyűlés határozathozatalára a Rendeletben megegyező előírásokat tartalmaz. A Gt. 237. §-a azonban a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó egyes kérdésekben ¾-es szótöbbséget ír elő. Ez szigorúbb, mint a Rendeletben foglalt szabályozás, ezért az adott kérdésekben a hazai jog „közvetlenül” érvényesül. A Rendelet 55. és 56. cikkei alapján az SE jegyzett tőkéjének legalább 10 százaléka felett rendelkező egy vagy több részvényes jogosult a közgyűlés összehívására, valamint a napirend kiegészítésére. Az SE alapszabálya vagy a tagállami jog e jogokat a jegyzett tőke kisebb hányadát képviselő részvényeseknek is megadhatja, a részvénytársaságokra vonatkozó szabályokkal azonos feltételek mellett. A hatályos Gt. mind a közgyűlés összehívására, mind a napirend kiegészítésére vonatkozóan tartalmaz a fenti opcionális szabályhoz hasonló rendelkezéseket [Gt. 51. § (1) bekezdés és 230. § (1) bekezdés]. Meghatározott törvényi feltételek fennállta esetén a Gt. 51. § (6) bekezdése, valamint a Gt. konszernjoggal kapcsolatos 295. § (3) bekezdése a fent meghatározott kisebbségi jogok gyakorlása tekintetében a leadható szavazatok 5 százalékát képviselő részvényesek indítványát is elegendőnek ismeri el. Az alapszabály a kisebbségi jogok védelme érdekében esetenként alacsonyabb mértéket is megállapíthat [Gt. 295. § (3) bekezdés]. A törvény 8. §-a azzal az eltéréssel rendeli az SE-re alkalmazni a Gt. rendelkezéseit, hogy a leadható szavazatok 5 százalékát képviselő részvényesek indítványa helyett a jegyzett tőke 5 százalékát képviselő részvényesek indítványát tekinti irányadónak a 100
közgyűlés összehívásához, illetve a napirend kiegészítéséhez. Összhangban a Rendelettel, az SE alapszabálya e jogokat a jegyzett tőke kisebb hányadát képviselő részvényeseknek is megadhatja. Egységes irányítási rendszer 9. § (1) Az egységes irányítási rendszerben működő európai részvénytársaság ügyvezetését az igazgatótanács látja el. (2) Az igazgatótanács legalább öt és - ha e törvény a munkavállalói részvétel érvényesítése érdekében eltérően nem rendelkezik - legfeljebb tizenegy természetes személy tagból áll. (3) Az igazgatótanács tagjainak többsége független személy. Az európai részvénytársaság alapszabálya ennél magasabb arányt is megállapíthat. (4) Függetlennek minősül az igazgatótanács tagja, ha az európai részvénytársasággal az igazgatótanácsi tagságán kívül más jogviszonyban nem áll. (5) Nem minősül függetlennek az igazgatótanács tagja különösen akkor, ha a) az európai részvénytársaság munkavállalója vagy volt munkavállalója e jogviszonyának megszűnésétől számított öt évig. b) az európai részvénytársaság vagy vezető tisztségviselői számára és javára ellenérték fejében szakértői vagy más megbízási jogviszonyban tevékenységet folytat, c) a társaság olyan részvényese, aki közvetve vagy közvetlenül a leadható szavazatok legalább harminc százalékát birtokolja, vagy ilyen személynek közeli hozzátartozója (Ptk. 685. § b) pont), d) az európai részvénytársaság eredményes működése esetén igazgatótanácsi tagsága alapján vagyoni juttatásokra jogosult (pl. jegyzési jogot biztosító kötvény, sikerdíj), e) az európai részvénytársaság igazgatótanácsának nem független tagjával egy másik gazdasági társaságban olyan jogviszonyban áll, amely alapján a nem független tagnak irányítási, ellenőrzési joga van. (6) Ha az európai részvénytársaság alapszabálya vezérigazgatói tisztség létrehozataláról dönt, annak betöltésére kizárólag a társaság valamely munkavállalója jogosult. 10. § (1) Ha a társaság tevékenységének jellege vagy más ésszerű ok indokolja, az európai részvénytársaság az alapszabályban bizottságokat (jelölési, javadalmazási bizottság stb.) hozhat létre. Az audit bizottság létrehozása kötelező.
101
(2) Az egységes irányítási rendszerű európai részvénytársaság belső számviteli rendjének ellenőrzéséért a legalább háromtagú audit bizottság felel, amelynek tagjait az igazgatótanács a független tagjai közül választja. (3) Az audit bizottság hatáskörébe tartozik: a) a számviteli törvény szerinti éves beszámoló véleményezése, b) javaslattétel a könyvvizsgáló személyére, díjazására, c) a könyvvizsgálóval megkötendő szerződés előkészítése, valamint az alapszabály felhatalmazása alapján a társaság képviseletében a szerződés aláírása, d) a pénzügyi beszámolási rendszer működésének értékelése és javaslattétel a szükséges intézkedések megtételére, e) az igazgatótanács munkájának segítése a pénzügyi beszámolási rendszer megfelelő ellenőrzése érdekében. (4) Az európai részvénytársaság alapszabálya további feladatokat utalhat az audit bizottság hatáskörébe. A tagállamokban a részvénytársaságok irányítása jelenleg vagy az angol modell szerinti egységes irányítás rendszerében (monista rendszer), vagy a német-holland eredetű dualista rendszerben valósul meg. A Rendelet mindkét struktúrát szabályozza és a társaság alapítóira ruházza azt a jogot, hogy megválasszák az SE-ben érvényesülő irányítási modellt. A Rendelet szerint az SE szervezeti egységei közé tartozik a dualista rendszerben az igazgatóság (management board) mint irányító szerv és a felügyelő bizottság (supervisory board) mint ellenőrző szerv (39-42. cikk). A monista rendszerben az operatív irányítás szerve egyedül az igazgatótanács (administrative board) (43-45. cikk), amely tagjai közt megoszlanak az irányítási és ellenőrzési feladatok. A társaságoknak egyértelműen meg kell határozniuk az irányításért és a felügyeletért felelős személyek elkülönült felelősségi körét. A Rendelet 43-45. cikke a monista rendszer szerint alapított társaságokra vonatkozik. A 43. cikk (4) bekezdése felhatalmazást ad a dualista elvet követő tagállamoknak (pl. Magyarország) arra, hogy - a Rendelet keretei között - szabályokat alkossanak a monista rendszerű SE-re, hiszen a belső jogtól idegen irányítási rendszer alkalmazását a tagállam nem zárhatja ki, és a board-rendszerben működő társaságokra a Gt. szabályai nem minden kérdésben alkalmazhatók. A törvény 9-10. §-a néhány alapvető szabályt állapít meg az egységes irányítási rendszerben működő társaságokra. A 9. § (1) és (2) bekezdése - az egyértelmű 102
fogalomhasználat érdekében - kimondja, hogy a monista rendszerben működő SE ügyvezető szerve az igazgatótanács, amely legalább öt és - ha e törvény a munkavállalói részvétel érvényesítése érdekében eltérően nem rendelkezik - legfeljebb tizenegy természetes személy tagból áll. Mivel az egységes vállalatirányítási rendszerben nincs felügyelő bizottság, amely a részvényesek érdekében ellenőrizhetné a társaság ügyvezetését, az irányítási és ellenőrzési funkciókat az igazgatótanács keretein belül kell megosztani az egyes tagok között. A 9. § (3) bekezdése ezért kimondja, hogy az igazgatótanács tagjainak többsége független személy, azonban az SE alapszabálya ennél magasabb arányt is megállapíthat. A (4) és (5) bekezdés példálózó jelleggel felsorolja azon jogviszonyokat, amely kizárják, hogy a tag függetlennek minősüljön. Ha az SE alapszabálya vezérigazgatói tisztség létrehozataláról dönt, annak betöltésére kizárólag a társaság valamely munkavállalója jogosult. Mivel a monista rendszerű társaságokban az ellenőrzési feladatokat az igazgatótanács független tagjai látják el, a törvény ennek szervezeti kereteit is megteremti. Ennek érdekében előírja, hogy ha a társaság tevékenységének jellege vagy más ésszerű ok indokolja, az SE az alapszabályban bizottságokat (jelölési, javadalmazási bizottság stb.) hozhat létre. A jelölési bizottság az igazgatótanács tagjainak megválasztásában, míg a javadalmazási bizottság a tagok díjazásának megállapításában működik közre, illetve tesz ez utóbbira javaslatot. A legalább háromtagú audit bizottság létrehozása kötelező. E bizottság felel az SE számviteli rendjének ellenőrzéséért. Tagjait az igazgatótanács a független tagjai közül választja. Az audit bizottság hatáskörébe tartozik a számviteli törvény szerinti éves beszámoló véleményezése, javaslattétel a könyvvizsgáló személyére, díjazására, a könyvvizsgálóval megkötendő szerződés előkészítése, valamint az alapszabály felhatalmazása alapján a társaság képviseletében a szerződés aláírása, a pénzügyi beszámolási
rendszer működésének
értékelése
és
javaslattétel
a
szükséges
intézkedések megtételére, valamint az igazgatótanács munkájának segítése a pénzügyi beszámolási rendszer megfelelő ellenőrzése érdekében. Az SE alapszabálya további feladatokat utalhat az audit bizottság hatáskörébe. Nem egységes irányítási rendszer
103
11. § A nem egységes irányítási rendszerű európai részvénytársaság ügyvezetését igazgatóság látja el, amely legalább három és legfeljebb tizenegy természetes személy tagból áll. 12. § (1) Az európai részvénytársaságban működő felügyelő bizottság legalább három és - ha e törvény a munkavállalói részvétel érvényesítése érdekében eltérően nem rendelkezik - legfeljebb tizenöt tagból áll. (2) A nem egységes irányítási rendszerű európai részvénytársaság alapszabálya úgy rendelkezhet, hogy az igazgatóság tagjait nem a felügyelő bizottság, hanem a közgyűlés választja meg és hívja vissza. (3) Ha a felügyelő bizottság a tagját kijelöli arra, hogy az az igazgatóságból kivált valamely igazgató helyett tagként eljárjon, a kijelölt felügyelő bizottsági tag ezt a tisztséget az új igazgatósági tag megválasztásáig, de legfeljebb hatvan napig töltheti be. Az európai részvénytársaság alapszabálya ettől eltérő időtartamot is meghatározhat. A Rendelet 39. cikkének (1) bekezdése szerint a dualista rendszerben működő SE ügyvezetéséért az igazgatóság felelős. A 39. cikk (4) bekezdése szerint az SE alapszabálya határozza meg az igazgatóság tagjainak számát. A tagállamok azonban megállapíthatják az SE igazgatóságának minimum és maximum létszámát. Erre nézve a törvény - a Gt. 240. § (2) bekezdésével egyezően - az igazgatóság tagjainak számát legalább három és legfeljebb tizenegy főben állapítja meg (11. §). Hasonló szabályozást tartalmaz a Rendelet 40. cikk (3) bekezdése a felügyelő bizottság tagjai tekintetében. Főszabályként az SE alapszabálya határozza meg a felügyelő bizottság tagjainak a számát, illetve az azt megállapító szabályokat. Emellett a székhely szerinti tagállam meghatározhatja a tagok legalacsonyabb, illetve legmagasabb számát. A Gt. 207. § (1) bekezdésének e) pontja az alapszabályra bízza a felügyelő bizottság tagjai számának meghatározását, a Gt. 31. § által meghatározott keretek között (3-15 fő). Ezzel azonos tartalmú kiegészítő szabály megalkotására kerül sor az SE esetében is [12. § (1) bek.]. Kivételt képez itt is az az eset, ha a felügyelő bizottság tagjainak számát - a munkavállalói részvétel érvényesítése érdekében - ennél magasabban kell megállapítani. A Rendelet 39. cikk (2) bekezdése garanciális szabályt fogalmaz meg az SE igazgatósága tagjainak megválasztására és visszahívására. Eszerint az SE igazgatóságának tagjait a felügyelő bizottság választja meg és hívja vissza. A tagállami jogalkotó rendelkezhet úgy is, hogy - egyezően a saját joga szerint működő 104
részvénytársaságra irányadó szabályokkal - az alapszabály előírhatja, illetve megengedheti, hogy az igazgatóság tagjait a közgyűlés válassza és hívja vissza. A Gt. 233. § d) pontja az igazgatóság tagjainak megválasztását, visszahívását és díjazását
főszabályként
a
közgyűlés
kizárólagos
hatáskörébe
utalja.
Csak
kivételképpen engedélyezi a Gt. 33. § (1) bekezdése, hogy az alapszabály az igazgatóság tagjainak megválasztását, visszahívását a felügyelő bizottságra átruházza. Jelentős eltérés a Rendelethez képest, hogy a Gt. a részvényesek döntése alapján ad lehetőséget a felügyelő bizottságnak az „átruházott” hatáskör gyakorlására. A hatályos hazai szabályozással kialakítandó összhang érdekében célszerű kimondani, hogy a dualista szervezeti rendben működő magyarországi székhelyű SE alapszabálya az SE igazgatósága tagjainak megválasztását és visszahívását a közgyűlés hatáskörébe utalhatja. Ennek megfelelő szabályt tartalmaz a 12. § (2) bekezdése. A Rendelet 39. cikk (3) bekezdése az igazgatóság és a felügyelő bizottság tagjai tekintetében rögzíti, hogy egyszerre senki nem lehet igazgatósági és felügyelő bizottsági tag. Amennyiben a felügyelő bizottság valamely tagját kijelöli arra, hogy az igazgatóságban üresedés esetén tagként eljárjon, a tagállamok egy maximális időbeli korlátot írhatnak elő, amely időtartamra az adott személy tagsága a felügyelő bizottságban felfüggesztésre kerül. Ez a szabály csak részben fedi le a Gt. 25. § (3) bekezdését, ami szerint a társaság vezető tisztségviselője nem lehet a felügyelő bizottság tagja. A Rendelet ugyanis azt a helyzetet szabályozza, amikor a felügyelő bizottsági tag üresedés miatt ideiglenesen válik az igazgatóság póttagjává. A magyar jogalkotónak nincs mérlegelési lehetősége abban, hogy a Rendelet fenti bekezdésének első fordulatát átveszi-e vagy sem. A maximális időkorlát meghatározása kérdésében azonban célszerű oly módon rendelkezni, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a közgyűlés összehívására és az új igazgatósági tag megválasztására. Ezen szempontok alapján a 12. § (3) bekezdése az időkorlátot 60 napban határozza meg, azzal, hogy az alapszabály ennél hosszabb határidőt is megállapíthat. IV. Fejezet SZÉKHELYÁTHELYEZÉS 13. § (1) Ha az európai részvénytársaság székhelyének egy másik tagállamba történő áthelyezését határozza el, a székhelyáthelyezés ellen szavazó kisebbségi részvényesekkel
105
való elszámolásra, valamint a hitelezői jogok gyakorlására az 5. és 6. §-ban foglalt szabályokat kell megfelelően alkalmazni. (2) Ha a Magyarországon működő európai részvénytársaság székhelyét más tagállamba helyezi át, az új székhely bejegyzése napjával - mint mérlegfordulónappal köteles a számviteli törvény szerinti beszámolókészítési, könyvvizsgálati, letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének eleget tenni, az új székhely bejegyzése napjától számított 150 napon belül. (3) Ha az európai részvénytársaság székhelyét egy másik tagállamból Magyarországra helyezi át, a székhelyáthelyezés cégbírósági bejegyzése napjával köteles eszközeiről és az eszközök forrásairól a számviteli törvény előírásainak megfelelő nyitóleltárt és nyitómérleget készíteni. (4) Az európai részvénytársaság könyvviteli nyilvántartásait a (3) bekezdés szerinti nyitóleltárban szereplő eszközök és források tételes adatai (eredeti bekerülési érték, elszámolt értékcsökkenés, értékvesztés, értékelési különbözet) figyelembevételével kell megnyitni. (5) Ha a beszámoló és a könyvvezetés pénzneme az európai részvénytársaság székhelyének Magyarországra történő áthelyezésekor megváltozik, a (3) bekezdés szerinti nyitóleltárt és nyitómérleget a székhely áthelyezése előtt alkalmazott pénznemben kell elkészíteni, majd ezt kell - ugyanezen időponttal - a beszámoló és a könyvvezetés választott pénznemére a számviteli törvény előírásai szerint átszámítani. A Rendelet egyik legjelentősebb rendelkezése a székhelyáthelyezésről szóló 8. cikk, mely szerint az SE az alapító okirat szerinti székhelyét - a Rendelet előírásaival összhangban - áthelyezheti egy másik tagállamba. Ezen áthelyezés nem eredményezi az SE felszámolását vagy új jogi személy létrehozását. A Rendelet kötelezően meghatározza a székhely-áthelyezési tervezet tartalmát, és az áthelyezés eljárási szabályait. A 8. cikk (5) bekezdése feljogosítja a tagállamot, hogy a székhelyáthelyezés ellen szavazó, kisebbségben maradó részvényesek védelmére szabályokat fogadjon el. A székhelyáthelyezéssel összefüggő - kisebbségi részvényesekkel való - elszámolás kötelezettsége annyiban tér el az egyesülés vagy holding alapítás esetétől (5-7. §), hogy ha az SE székhelyét egy másik tagállamba helyezi át, ez nem eredményezi a társaság megszűnését, illetve új jogi személy létrehozatalát [Rendelet 8. cikk (1) bekezdés]. Ebben az esetben tehát a székhelyáthelyezés miatt kiváló részvényesek jogi helyzete nem gyengül meg olymértékben, mint új jogi személy alapítása esetén. Mégis 106
jelentőséggel bír az a tény, hogy az SE székhelyének más tagállamba történő áthelyezésével a társaságra irányadó mögöttes jog megváltozik. Ezért a Rendelet ebben az esetben is lehetőséget ad a kisebbségi részvényesek és a hitelezők fokozott védelmére. A székhelyáthelyezés esetében érvényesülő kisebbségvédelmi szabályozást a törvény 13. §-a az új társaság alapításában részt nem vevő tag, részvényes esetében irányadó rendelkezésekhez hasonlóan tartalmazza (ld. 5. §). A hitelezővédelmi szabályok alkalmazása mellett a fentiekhez hasonló érvek szólnak, így a törvény 13. §-ának (1) bekezdése a 6. § rendelkezéseit a székhelyáthelyezés esetén is alkalmazni rendeli. A törvény e §-ban rendezi a székhelyáthelyezéssel kapcsolatban felmerülő számviteli kérdéseket is. Mivel, az Sztv. általános előírásai a folyamatosan működő gazdálkodókra vonatkoznak, az SE tekintetében speciális rendelkezéseket kell alkotni. A székhelyáthelyezést követően az SE-re az áthelyezés előtti székhely szerinti tagállam szabályai helyett az új székhely szerinti tagállam szabályai vonatkoznak, amelyhez számviteli
szempontból
nyitómérleg-készítési,
illetve
zárómérleg-készítési
kötelezettséget szükséges rendelni. A 13. § (2) bekezdése ezért előírja, hogy ha a Magyarországon működő SE székhelyét más tagállamba helyezi át, az új székhely bejegyzése napjával - mint mérleg-fordulónappal - köteles az Sztv. szerinti beszámolókészítési, könyvvizsgálati, letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének eleget tenni, az új székhely bejegyzése napjától számított 150 napon belül. A 13. § (3) bekezdése azt az esetet szabályozza, amikor az SE székhelyét egy másik tagállamból Magyarországra helyezi át. Ilyenkor a székhelyáthelyezés cégbírósági bejegyzése napjával köteles eszközeiről és az eszközök forrásairól az Sztv. előírásainak megfelelő nyitóleltárt és nyitómérleget készíteni. Az SE könyvviteli nyilvántartásait a nyitóleltárban szereplő eszközök és források tételes adatai (eredeti bekerülési érték, elszámolt értékcsökkenés, értékvesztés, értékelési különbözet) figyelembevételével kell megnyitni. [13. § (4) bekezdés] Ha a beszámoló és a könyvvezetés pénzneme az SE székhelyének Magyarországra történő áthelyezésekor megváltozik, a (3) bekezdés szerinti nyitóleltárt és nyitómérleget a székhely áthelyezése előtt alkalmazott pénznemben kell elkészíteni, majd ezt kell - ugyanezen időponttal - a beszámoló és a könyvvezetés választott pénznemére az Sztv. előírásai szerint átszámítani. [13. § (5) bekezdés] E törvény tehát csak a székhelyáthelyezéssel kapcsolatos speciális rendelkezéseket tartalmazza, egyéb kérdésekben az Sztv. előírásai az irányadóak. 107
V. Fejezet AZ EURÓPAI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG MEGSZŰNÉSE 14. § Az európai részvénytársaság fizetésképtelensége esetén követendő eljárásra, valamint végelszámolással történő jogutód nélküli megszűnésére, illetve törlésére a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) és a Ctv. rendelkezései irányadóak. A Rendelet 63. cikke szerint az SE fizetésképtelensége esetén követendő eljárásra, valamint jogutód nélküli megszűnésére, illetve törlésére az SE székhelye szerinti tagállam részvénytársaságra vonatkozó szabályai az irányadók. Ennek megfelelően a törvény a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) és a Ctv. szabályait rendeli alkalmazni. MÁSODIK RÉSZ A MUNKAVÁLLALÓK BEVONÁSA AZ EURÓPAI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG DÖNTÉSHOZATALI RENDJÉBE VI. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 15. § (1) Az európai részvénytársaságban biztosítani kell a munkavállalók döntéshozatalba történő bevonását. (2) A bevonás szabályait a) a 19-31. §-ban meghatározott eljárás alapján, vagy b) e törvényben meghatározott esetekben, a 35-50. §-ban foglalt rendelkezések szerint kell megállapítani. (3) Az európai részvénytársaságra a gazdasági társaságokról szóló törvénynek (a továbbiakban: Gt.) a munkavállalóknak a társaság ellenőrzésében való részvételére vonatkozó rendelkezései (Gt. 38-39. §) nem alkalmazhatók. (4) Az e törvény által nem szabályozott kérdésekben, az európai részvénytársaság, annak leányvállalata vagy telephelye belföldön foglalkoztatott munkavállalóinak tájékoztatási
és
részvénytársaság
konzultációs leányvállalata
jogaira
a
belföldön
Munka
Törvénykönyve,
foglalkoztatott
az
európai
munkavállalóinak
a
leányvállalat ellenőrzésében való részvételére pedig a Gt. rendelkezéseit kell alkalmazni. 108
(5) Az e rész szerinti tárgyalások és eljárások során a különleges tárgyaló testület, a képviseleti
testület,
a
munkavállalói
képviselők,
az
európai
részvénytársaság
igazgatósága, igazgatótanácsa (vagy az általuk felhatalmazott más szerv), továbbá a felügyelő bizottság, és a résztvevő társaságok ügyvezető szervei a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. A Rendelet 63. cikke szerint az SE fizetésképtelensége esetén követendő eljárásra, valamint jogutód nélküli megszűnésére, illetve törlésére az SE székhelye szerinti tagállam részvénytársaságra vonatkozó szabályai az irányadók. Ennek megfelelően a törvény a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) és a Ctv. szabályait rendeli alkalmazni. A 15. § határozza meg a munkavállalóknak az SE döntéshozatali rendjébe történő bevonásának alapvető szabályait. Az Irányelv 1. cikke (2) bekezdésének megfelelően rögzíti, hogy a munkavállalók tájékoztatási, konzultációs, és - a törvényben meghatározott esetekben - részvételi jogait biztosítani kell. [ld. 18. § (1) bekezdés a) pont] A bevonás szabályait vagy a 19-30. §-ban meghatározott szabályok alapján, megállapodás megkötése útján, vagy - ha a felek így állapodnak meg, vagy a törvény rendeli - a 35-50. § szerinti kiegészítő szabályok szerint kell meghatározni. Mivel az Irányelv ezt egyértelműen kizárja [13. cikk (2) bekezdés], az SE-re nem alkalmazható a Gt-nek a munkavállalóknak a társaság ellenőrzésében való részvételére vonatkozó 36-37. §-a. Az egyértelmű szabályozás érdekében mondja ki a törvény, hogy az általa nem szabályozott kérdésekben, az európai részvénytársaság, annak leányvállalata vagy telephelye belföldön foglalkoztatott munkavállalóinak tájékoztatási és konzultációs jogaira a Munka Törvénykönyve, az európai részvénytársaság leányvállalata belföldön foglalkoztatott munkavállalóinak a leányvállalat ellenőrzésében való részvételére pedig a Gt. rendelkezéseit kell alkalmazni. A 15. § (4) bekezdése rögzíti azt a követelményt, hogy a tárgyalások és eljárások során a különleges tárgyaló testület, a képviseleti testület, a munkavállalói képviselők, az SE igazgatósága, igazgatótanácsa (vagy az általuk felhatalmazott más szerv), továbbá a felügyelő bizottság, és a résztvevő társaságok ügyvezető szervei a jóhiszeműség
és
tisztesség
követelményeinek
megfelelően,
kölcsönösen
együttműködve kötelesek eljárni. (Irányelv 4. cikk (1) bekezdése, 9. cikk) 16. § (1) A VIII. fejezet rendelkezéseit az európai részvénytársaság bejegyzésének napjától, - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - akkor kell alkalmazni, ha 109
a) a különleges tárgyaló testület és a résztvevő társaságok ügyvezető szervei így állapodnak meg, vagy b) a 26. §-ban meghatározott időtartamon belül megállapodás nem jön létre, továbbá a különleges tárgyaló testület nem hozza meg a 30. § (1) bekezdése szerinti határozatot, és minden résztvevő társaság ügyvezető szerve úgy határoz, hogy e szabályok alkalmazása mellett, folytatja az európai részvénytársaság bejegyzésére irányuló eljárást. (2) A munkavállalói részvételre vonatkozó szabályokat (48-50. §) akkor kell alkalmazni, ha az (1) bekezdés szerinti feltételek fennállnak, és a) az európai részvénytársaság átalakulással jön létre, és az átalakuló társaság igazgatótanácsában vagy felügyelő bizottságában érvényesültek munkavállalói részvételi jogok; b) az európai részvénytársaság egyesüléssel jön létre, és a résztvevő társaságokban vagy valamelyik résztvevő társaságban a munkavállalók részvételi joggal rendelkeztek, úgy, hogy ez a résztvevő társaságok valamennyi munkavállalójának huszonöt százalékát érintette; c) az európai részvénytársaság holding vagy leányvállalat alapításával jön létre, és a résztvevő társaságokban vagy valamelyik résztvevő társaságban a munkavállalók részvételi joggal rendelkeztek, úgy, hogy ez a résztvevő társaságok valamennyi munkavállalójának ötven százalékát érintette. Az Irányelv célja, hogy az SE alapításában résztvevő társaságok és a munkavállalói képviselők elsősorban megállapodásban rendezzék a bevonás szabályait. E § határozza meg azon kiegészítő rendelkezések alkalmazási körét, amelyek abban az esetben irányadók, ha felek között eltérő tartalmú megállapodás nem jön létre. A VIII. fejezet rendelkezéseit tehát az SE bejegyzésének napjától, - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - akkor kell alkalmazni, ha a különleges tárgyaló testület és a résztvevő társaságok ügyvezető szervei így állapodnak meg, vagy a 26. §-ban meghatározott időtartamon belül megállapodás nem jön létre, továbbá a különleges tárgyaló testület nem hozza meg a 30. § (1) bekezdése szerinti határozatot, és minden résztvevő társaság ügyvezető szerve úgy határoz, hogy e szabályok alkalmazása mellett, folytatja az SE bejegyzésére irányuló eljárást. A 15-16. § és a Rendelet 12. cikkének rendelkezéseiből tehát az következik, hogy az SE bejegyzésére akkor kerülhet sor, ha a felek megkötötték a 31. § szerinti megállapodást, vagy megállapodtak a 35-50. § szerinti szabályok alkalmazásában, vagy a különleges tárgyaló testület úgy határoz, hogy nem kezdi meg, illetve lezárja a 110
tárgyalásokat és a tagállamban egyébként irányadó tájékoztatási és konzultációs jogokra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazza, végül, ha a 26. §-ban meghatározott időtartamon belül megállapodás nem jött létre és minden résztvevő társaság ügyvezető szerve úgy határoz, hogy a 35-50. § szerinti szabályok alkalmazása mellett folytatja az SE bejegyzésére irányuló eljárást. Speciális szabályokat tartalmaz az Irányelv a munkavállalói részvételre vonatkozó szabályok alkalmazása kapcsán. A 7. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy e szabályokat (48-50. §) akkor kell alkalmazni, ha az előbbi feltételek fennállnak és a) az SE átalakulással jön létre, és az átalakuló társaság igazgatótanácsában vagy felügyelő bizottságában érvényesültek munkavállalói részvételi jogok; b) az SE egyesüléssel jön létre, és a résztvevő társaságokban vagy valamelyik résztvevő társaságban a munkavállalók részvételi joggal rendelkeztek, úgy hogy ez a résztvevő társaságok valamennyi munkavállalójának huszonöt százalékát érintette; c) az SE holding vagy leányvállalat alapításával jön létre, és a résztvevő társaságokban vagy valamelyik résztvevő társaságban a munkavállalók részvételi joggal
rendelkeztek,
úgy
hogy
ez
a
résztvevő
társaságok
valamennyi
munkavállalójának ötven százalékát érintette. [16. § (2) bekezdés] (3) A munkavállalói részvételre vonatkozó szabályokat alkalmazni kell akkor is, ha a résztvevő társaságokban, vagy valamely résztvevő társaságban a munkavállalói részvétel joga biztosított, de az érintett munkavállalók aránya nem éri el a (2) bekezdés b), illetve c) pontjában meghatározott arányt, azonban a különleges tárgyaló testület a 48-50. § szerinti szabályok alkalmazásáról dönt. A munkavállalói részvételre vonatkozó szabályokat alkalmazni kell akkor is, ha a résztvevő társaságokban, vagy valamely résztvevő társaságban a munkavállalói részvétel joga biztosított, de az érintett munkavállalók aránya nem éri el a (2) bekezdés b) illetve c) pontjában meghatározott arányt, azonban a különleges tárgyaló testület a 48-50. § szerinti szabályok alkalmazásáról dönt. [16. § (3) bekezdés] (4) Ha a részvevő társaságokban egymástól eltérő részvételi jogok biztosítottak, a különleges tárgyaló testület dönt arról, hogy az európai részvénytársaságban - a résztvevő társaságokban létező jogok közül - melyik érvényesül. Ha a különleges tárgyaló testület a döntést nem hozza meg, az európai részvénytársaságban érvényesülő munkavállalói részvételi jogokra a résztvevő társaságokban létező részvételi jogok közül a munkavállalókra kedvezőbb szabályok az irányadók.
111
(5) A különleges tárgyaló testület minden, e § alapján hozott döntéséről köteles a résztvevő társaságok ügyvezető szerveit tájékoztatni. Ha a részvevő társaságokban egymástól eltérő részvételi jogok biztosítottak, a különleges tárgyaló testület dönt arról, hogy az SE-ben - a résztvevő társaságokban létező jogok közül - melyik érvényesül. Az Irányelv 7. cikke lehetővé teszi a tagállam számára, hogy szabályokat állapítson meg arra az esetre, ha a testület e döntést nem hozza meg. Erre nézve a törvény előírja, hogy a résztvevő társaságokban létező részvételi jogok közül a munkavállalókra kedvezőbb szabályokat kell alkalmazni. A különleges tárgyaló testület minden, e § alapján hozott döntéséről köteles a résztvevő társaságok ügyvezető szerveit tájékoztatni. [16. § (4)-(5) bekezdés] 17. § Ha a közösségi szinten működő vállalkozás, vagy egy közösségi szinten működő vállalkozáscsoporthoz tartozó ellenőrző vállalkozás [18. § (4)-(8) bekezdés] a Tanács 2157/2001/EK számú rendelete és e törvény rendelkezései szerint jött létre, rá az európai részvénytársaságra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha a különleges tárgyaló testület úgy dönt, hogy a munkavállalóknak az európai részvénytársaság döntéshozatali rendjébe történő bevonására irányuló megállapodás megkötése érdekében a tárgyalásokat nem kezdi meg, vagy a már megkezdett tárgyalásokat berekeszti (29. §). Ez utóbbi esetben az európai üzemi tanács létrehozásáról, illetve a munkavállalók tájékoztatását és a velük való konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 2003. évi XXI. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Irányelv 13. cikkének (1) bekezdése szerint, ha a közösségi szinten működő vállalkozás, vagy egy közösségi szinten működő vállalkozáscsoporthoz tartozó ellenőrző vállalkozás [18. § (4)-(8) bekezdés] egyidejűleg SE is, akkor rá az SE-re vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha a különleges tárgyaló testület úgy dönt, hogy a munkavállalóknak az SE döntéshozatali rendjébe történő bevonására irányuló megállapodás megkötése érdekében a tárgyalásokat nem kezdi meg, vagy a már megkezdett tárgyalásokat berekeszti. (29. §) Ez utóbbi esetben - a 94/54/EK és 97/74/EK irányelveket implementáló - az európai üzemi tanács létrehozásáról, illetve a munkavállalók tájékoztatását és a velük való konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 2003. évi XXI. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Értelmező rendelkezések 18. § (1) E rész alkalmazásában 112
a) a munkavállalók bevonása: minden olyan mechanizmus, amely által a képviseleti testület, a munkavállalói képviselők vagy a munkavállalók részt vehetnek az európai részvénytársaság döntéseinek meghozatalában. A munkavállalók bevonása magában foglalja a munkavállalók tájékoztatását és a velük való konzultációt, továbbá - ha a 31. § alapján megkötött megállapodás vagy e törvény így rendelkezik - a munkavállalói részvétel jogának gyakorlását is; b) munkavállalói képviselők: az üzemi tanács tagja és póttagja; c) különleges tárgyaló testület: a 19-22. §-ban foglaltak szerint létrehozott testület, amely a résztvevő társaságok ügyvezető szerveivel tárgyal a munkavállalók bevonása szabályainak meghatározásáról; d) képviseleti testület: a munkavállalók képviseletét ellátó testület, amely a 31. § alapján megkötött megállapodás, vagy a 35-38. §-ban meghatározott szabályok szerint kerül megalakításra az európai részvénytársaság, annak az Európai Közösség területén lévő leányvállalatai és telephelyei munkavállalóinak tájékoztatása és a velük való konzultáció céljából, továbbá, ha az európai részvénytársaságban munkavállalói részvételi jogok állnak fenn, ezek gyakorlására; e) tájékoztatás: a képviseleti testület, illetve a munkavállalói képviselők tájékoztatása az európai részvénytársaság igazgatósága, igazgatótanácsa (vagy az általa felhatalmazott más szerv) által olyan kérdésekben, amelyek ea) az európai részvénytársaságot, eb) az európai részvénytársaság egy másik tagállamban lévő leányvállalatát vagy telephelyét érintik, vagy ec) meghaladják az egyes tagállamokban működő döntéshozó szervek hatáskörét; f) konzultáció: a képviseleti testület, illetve a munkavállalói képviselők és az európai részvénytársaság igazgatósága, igazgatótanácsa (vagy az általa felhatalmazott más szerv) közötti párbeszéd és véleménycsere kialakítása; g) munkavállalói részvétel: a képviseleti testület, illetve a munkavállalói képviselők azon joga, hogy ga) megválasszák vagy kijelöljék a felügyelő bizottság vagy az igazgatótanács egyes tagjait, vagy gb) ajánlják, illetve ellenezzék a felügyelő bizottság vagy az igazgatótanács egyes tagjainak kinevezését;
113
h) a részvételi jogok csökkenése: az európai részvénytársaság igazgatótanácsában vagy felügyelő bizottságában a g) pont szerinti munkavállalói részvétel alacsonyabb, mint a résztvevő társaságokban meglévő legmagasabb arány; i) résztvevő társaság: az európai részvénytársaság alapításában közvetlenül résztvevő gazdasági társaság vagy más jogi személy; j) leányvállalat: olyan gazdasági társaság, amely felett az ellenőrző társaság [18. § (4)-(8) bekezdés] meghatározó befolyást gyakorol; k) érintett leányvállalat vagy telephely: a résztvevő társaság olyan leányvállalata vagy telephelye, amelyre nézve javasolják, hogy az európai részvénytársaság alapításával annak leányvállalatává vagy telephelyévé váljon; l) ügyvezető szerv: a részvénytársaság igazgatósága vagy igazgatótanácsa, a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetője, továbbá más jogi személy ügyvezető szerve; m) belföldön foglalkoztatott munkavállaló:
a résztvevő társaságok, az európai
részvénytársaság, illetve ezek leányvállalatai vagy telephelye által Magyarország területén foglalkoztatott munkavállaló, - ideértve a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Munka Törvénykönyve) 1. §-ának (2) bekezdésében és 76/C. §-ának (2) bekezdésében foglalt eseteket is, - tekintet nélkül arra, hogy az európai részvénytársaság székhelye Magyarországon vagy külföldön van. (2) Az (1) bekezdés e) pontja szerinti tájékoztatásnak olyan időben, módon és tartalommal kell történnie, hogy a képviseleti testületnek, illetve a munkavállalói képviselőknek elegendő ideje és ismerete legyen a lehetséges hatások elemzésére, és ha szükséges, az igazgatósággal, igazgatótanáccsal (vagy az általa felhatalmazott más szervvel) való konzultáció előkészítésére. (3) Az (1) bekezdés f) pontja szerinti konzultáció rendjét úgy kell kialakítani, hogy az lehetővé tegye a képviseleti testület, illetve a munkavállalói képviselők számára, hogy a kapott tájékoztatás alapján olyan időben nyilváníthassanak véleményt az európai részvénytársaság igazgatósága, igazgatótanácsa által tervezett intézkedésekről, hogy e vélemény a döntéshozatal során még figyelembe vehető legyen. Konzultációnak az (1) bekezdés ea)-ec) pontjaiban meghatározott kérdésekben van helye. (4) Az (1) bekezdés j) pontja alkalmazásában a meghatározó befolyás fennállását - az (5)-(6) bekezdésben foglalt kivétellel - az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, ha a gazdasági társaság (ellenőrző társaság) egy másik gazdasági társaság (ellenőrzött társaság) tekintetében közvetlenül vagy közvetve a) az ellenőrzött társaság jegyzett tőkéjének többségével, vagy
114
b) az ellenőrzött társaságban való részesedéshez kapcsolódó szavazatok többségével rendelkezik, illetve c) az ellenőrzött társaság ügyvezető vagy felügyelő szerve tagjai több mint a felének kijelölésére jogosult. (5) Nem vélelmezhető meghatározó befolyás a csődeljárás, a felszámolási eljárás, valamint a végelszámolás körében a felszámoló, illetve a végelszámoló által tett intézkedés alapján. (6) A gazdasági társaság nem minősül ellenőrző társaságnak a Tanács 1989. december 21-i 4064/89/EGK rendelete 3. cikke (5) bekezdésének a) és c) pontja szerinti esetekben. (7) A (4) bekezdés b) és c) pontja alkalmazásában az ellenőrző társaság szavazati, illetve kijelölési jogaként kell számításba venni minden más, általa ellenőrzött társaságot megillető jogot, továbbá minden olyan személy vagy testület jogait, aki, illetve amely a saját nevében, de az ellenőrző társaság vagy az általa ellenőrzött másik társaság javára jár el. (8) Ha a (4) bekezdésben meghatározott feltételeknek ugyanazon vállalkozáscsoporthoz tartozó két vagy több gazdasági társaság is megfelel, az ellenkező bizonyításáig azt a gazdasági társaságot kell ellenőrző társaságnak tekinteni, amelynek vonatkozásában a (4) bekezdés c) pontja szerinti feltételnek megfelel. VII. Fejezet A KÜLÖNLEGES TÁRGYALÓ TESTÜLET A különleges tárgyaló testület megalakítása 19. § (1) Az európai részvénytársaság alapítását megelőzően, a résztvevő társaságok, érintett leányvállalatok és telephelyek munkavállalóinak képviseletére egy különleges tárgyaló testületet kell létrehozni, abból a célból, hogy a munkavállalóknak az európai részvénytársaság döntéshozatali rendjébe történő bevonásáról szóló megállapodás megkötése érdekében a résztvevő társaságok ügyvezető szerveivel tárgyalást folytasson. (2) A résztvevő társaságok ügyvezető szervei az egyesülési tervezet, vagy a holding alapításának tervezete közzétételét, illetve a leányvállalat alapítására, vagy az európai részvénytársasággá történő átalakulásra vonatkozó döntés meghozatalát követő lehető legrövidebb
időn
belül
kötelesek
megtenni
a
különleges
tárgyaló
testület
megalakításához szükséges lépéseket. Ennek keretében a munkavállalói képviselőket tájékoztatni kell a résztvevő társaságok, érintett leányvállalatok és telephelyek nevéről és székhelyéről, az ott foglalkoztatott munkavállalók számáról, valamint arról, hogy a
115
tervezett alapítás milyen hatással lehet a munkavállalók tájékoztatási, konzultációs és részvételi jogaira. 20. § (1) A különleges tárgyaló testület legalább tíz tagból áll. A testületben a tagállamot, ahol a résztvevő társaságok, érintett leányvállalatok vagy telephelyek munkavállalót foglalkoztatnak, a tagállamokban foglalkoztatott összes munkavállalók számának minden megkezdett tíz százaléka után egy hely illeti meg. (2) Ha az európai részvénytársaság egyesüléssel jön létre, a különleges tárgyaló testületben minden olyan bejegyzett és az adott tagállamban munkavállalókat foglalkoztató résztvevő társaság munkavállalóinak képviseletét is biztosítani kell, amely az európai részvénytársaság bejegyzésekor jogutódlással megszűnik. Ennek érdekében, a különleges tárgyaló testületbe további tagokat kell jelölni. E tagok száma azonban nem haladhatja meg az (1) bekezdés alapján megállapított tagok számának egyötödét, és nem vezethet kettős képviselethez az érintett munkavállalók tekintetében. (3) Ha az egyesülésben résztvevő társaságok száma magasabb, mint ahány további tag - a (2) bekezdés alapján - a különleges tárgyaló testületbe jelölhető, a rendelkezésre álló helyek a különböző tagállamokban lévő résztvevő társaságok között oszlanak meg, az általuk foglalkoztatott munkavállalók száma szerinti csökkenő sorrendben. 21. § (1) A résztvevő társaság, érintett leányvállalat vagy telephely belföldön foglalkoztatott munkavállalói képviseletében a különleges tárgyaló testület tagját (tagjait) a) az üzemi tanács, b) ha központi üzemi tanács működik, a központi üzemi tanács, c) ha több központi üzemi tanács működik, a központi üzemi tanácsok közösen jelölik. (2) A különleges tárgyaló testület tagjainak kijelölésével egyidejűleg gondoskodni kell póttag jelöléséről is. (3) A jelölésnél törekedni kell arra, hogy minden egyes résztvevő társaság munkavállalói képviselethez jussanak a különleges tárgyaló testületben. (4) A különleges tárgyaló testület tagjául olyan, a munkavállalókat képviselő szakszervezeti tag is kijelölhető, aki nem munkavállalója a résztvevő társaságnak, érintett leányvállalatnak vagy telephelynek. Az Irányelv a tagállamok feladatává teszi, hogy meghatározzák a különleges tárgyaló testület tagjai választásának vagy kinevezésének módszerét (a tagállam területére vonatkozóan). Amennyire lehetséges, biztosítani kell, hogy minden érintett társaság, amelynek a tagállam területén munkavállalói vannak legalább egy taggal 116
képviselve legyen, de ez nem növelheti a tagok összlétszámát. Biztosítani kell továbbá, hogy olyan vállalkozásokban vagy telephelyeken, amelyekben a munkavállalók önhibájukon kívül - nem rendelkeznek képviselővel, maguk a munkavállalók válasszanak vagy nevezzenek ki tagot a különleges tárgyaló testületbe. [3. cikk (2) bekezdés b) pont] A jogrendszer összhangja érdekében a törvény az európai üzemi tanács létrehozásáról, illetve a munkavállalók tájékoztatását és a velük való konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 2003. évi XXI. törvény (a továbbiakban: Eütt.) által meghatározott eljárásrendet követi, tekintettel arra, hogy nagyon hasonló konstrukcióról van szó. A törvény ennek megfelelően előírja, hogy a különleges tárgyaló testület tagjait a résztvevő társaság, érintett leányvállalat vagy telephely belföldön foglalkoztatott munkavállalói képviseletében az üzemi tanács, ha központi üzemi tanács működik, a központi üzemi tanács, ha több központi üzemi tanács működik, a központi üzemi tanácsok közösen jelölik. [21. § (1) bekezdés] A tagok kijelölésével egyidejűleg gondoskodni kell póttag jelöléséről is, és törekedni kell arra, hogy minden egyes résztvevő társaság munkavállalói képviselethez jussanak a különleges tárgyaló testületben. 22. § (1) Ha a 21. § (1) bekezdése szerinti valamely résztvevő társaságnál, érintett leányvállalatnál vagy telephelyen nincs üzemi tanács, e társaság, leányvállalat vagy telephely munkavállalóinak képviselőjét az üzemi tanács, a központi üzemi tanács, illetve a központi üzemi tanácsok jelölő gyűlésére meg kell hívni. A munkavállalók képviselője a jelölő gyűlésen az üzemi tanács, illetve a központi üzemi tanács tagjának minősül. (2) A résztvevő társaság, leányvállalat vagy telephely ügyvezető szerve köteles tájékoztatni a munkavállalókat a különleges tárgyaló testület megalakításának szándékáról, továbbá arról, hogy a munkavállalók képviselőjét az (1) bekezdés szerinti jelölő gyűlésre meg kell hívni. (3) Az (1) bekezdés szerinti munkavállalói képviselőt a résztvevő társaságnál, leányvállalatnál vagy telephelyen foglalkoztatott, a munkáltatóval munkaviszonyban álló munkavállalók választják meg. (4) A munkavállalói képviselő megválasztásával kapcsolatos feladatok lebonyolítása a választási bizottság feladata. A választási bizottság három tagból áll, akiket a munkavállalók közvetlenül választanak. A választási bizottság meghatározza a választás eljárási rendjét, időpontját, gondoskodik a választás lebonyolításáról és megállapítja a szavazatszámlálás szabályait.
117
(5) Munkavállalói képviselővé az a cselekvőképes munkavállaló választható, aki a munkáltatóval legalább hat hónapja munkaviszonyban áll. A választásra jogosult, valamint a választható munkavállalók jegyzékét a munkáltatónak a választási bizottság kérésére öt napon belül rendelkezésre bocsátott adatai alapján a választási bizottság állapítja meg és teszi közzé. A választás érvényességére a Munka Törvénykönyvének 51/A. § (1) bekezdésében foglaltak irányadók. Érvénytelen választás esetén a választást harminc napon belül meg kell ismételni. A megismételt választást akkor kell érvényesnek tekinteni, ha azon a választásra jogosultak több mint egyharmada jelen van. (6) A munkavállalók képviselőjének azt a munkavállalót kell tekinteni, aki a leadott érvényes szavazatok közül a legtöbbet megszerezte. 23. § (1) A résztvevő társaság ügyvezető szerve köteles a többi résztvevő társaság ügyvezető szervét haladéktalanul tájékoztatni a társaságnál, leányvállalatánál vagy telephelyén kijelölt tag nevéről és elérhetőségéről, valamint arról, hogy a tag melyik leányvállalat vagy telephely munkavállalója. (2) A résztvevő társaságok ügyvezető szerve az (1) bekezdés alapján kapott tájékoztatást köteles a társaságnál, leányvállalatánál vagy telephelyén működő üzemi tanácsnak (központi üzemi tanácsnak) haladéktalanul továbbítani. A különleges tárgyaló testület minél gyorsabb megalakítása érdekében a kijelölt tagok személyéről a résztvevő társaság ügyvezető szerve köteles a többi résztvevő társaság ügyvezető szervét haladéktalanul tájékoztatni, az ügyvezető szerv pedig köteles a kapott információt a társaságnál, leányvállalatánál vagy telephelyén működő üzemi tanácsnak (központi üzemi tanácsnak) haladéktalanul továbbítani. A gyors tájékoztatási kötelezettség indoka az, hogy a 26. § értelmében a munkavállalók bevonására vonatkozó megállapodás megkötésére irányuló tárgyalások határidejének kezdő időpontja a különleges tárgyaló testület megalakulása. 24. § (1) A különleges tárgyaló testület tagjának megbízatása megszűnik, ha a) lemond, b) valamely résztvevő társaságnál, érintett leányvállalatnál vagy telephelyen munkáltatói jogok gyakorlására válik jogosulttá, c) munkaviszonya - a 21. § (4) bekezdésében foglalt esetet ide nem értve - megszűnik. (2) Az (1) bekezdésben foglalt esetben a tag helyére az azonos tagállamban választott póttag lép. (3) A különleges tárgyaló testület az európai részvénytársaság bejegyzésének napján megszűnik. 118
A törvény szól a különleges tárgyaló testület, valamint tagjai megbízásának megszűnéséről. A testület az SE bejegyzésének napján szűnik meg, hiszen ha a bejegyzésre sor került, úgy bizonyos, hogy a munkavállalók bevonása a törvényben meghatározott valamely módon megtörtént. A Rendelet, és ennek alapján a Ctv. ugyanis előírja, hogy a társaság bejegyzéséhez igazolni kell, hogy a munkavállalók bevonása valamely - az Irányelv által megengedett - módon biztosított az alapítandó társaságban. A különleges tárgyaló testület eljárása 25. § (1) A különleges tárgyaló testület és a résztvevő társaságok ügyvezető szervei - ha e törvény eltérően nem rendelkezik vagy a különleges tárgyaló testület másként nem határoz - megállapodásban rögzítik a munkavállalóknak az európai részvénytársaság döntéshozatali rendjébe történő bevonására vonatkozó szabályokat. A megállapodást írásba kell foglalni. (2) A megállapodás megkötése érdekében az ügyvezető szervek a különleges tárgyaló testület részére - az európai részvénytársaság bejegyzéséig - folyamatos tájékoztatást nyújtanak az európai részvénytársaság alapításának tervéről, és a tájékoztatás alapjául szolgáló iratokat a különleges tárgyaló testület rendelkezésére bocsátják. A különleges tárgyaló testület megalakításának célja, hogy az alapító társaságokkal kötött - és írásba foglalt - megállapodásban rögzítse a létrejövő SE-ben a munkavállalókat megillető tájékoztatási, konzultációs és - adott esetben - részvételi jogokat. A megállapodás minimális tartalmi elemeit a 31. § rögzíti. Az Irányelv 3. cikkének (3) bekezdése azt is előírja, hogy a megállapodás megkötése érdekében az alapító társaságok ügyvezető szervei a különleges tárgyaló testület részére - az SE bejegyzéséig - folyamatos tájékoztatást nyújtanak a társaság alapításának tervéről, és a tájékoztatás alapjául szolgáló iratokat a testület rendelkezésére bocsátják. [25. § (2) bekezdése] 26. § (1) A megállapodás megkötése érdekében a tárgyalásokat a különleges tárgyaló testület megalakulása után haladéktalanul meg kell kezdeni, és hat hónap alatt be kell fejezni. (2) A felek közös megegyezéssel úgy határozhatnak, hogy a tárgyalások időtartamát meghosszabbítják. A tárgyalások tartama ebben az esetben sem haladhatja meg a különleges tárgyaló testület megalakításától számított egy évet.
119
Az Irányelv 5. cikke szerint a megállapodás megkötése érdekében a tárgyalásokat a különleges tárgyaló testület megalakításakor meg kell kezdeni, és azok ettől az időponttól számított 6 hónapig tartanak. Ugyanakkor a törvény (az Irányelv rendelkezése
alapján)
feljogosítja
a
feleket,
hogy
közös
megegyezéssel
meghosszabbítsák e határidőt, azonban az nem terjedhet túl a különleges tárgyaló testület megalakításától számított 1 éven. Amennyiben a tárgyalások 6 hónap, vagy - a határidő meghosszabbítása esetén - 1 év alatt nem vezetnek eredményre, az SE bejegyzésére csak akkor kerülhet sor, ha a résztvevő társaságok ügyvezető szervei úgy határoznak, hogy alkalmazzák a törvény VIII. fejezete szerinti kiegészítő szabályokat, és a különleges tárgyaló testület nem hozza meg a 30. § (1) bekezdése szerinti döntést. Ha ez utóbbi döntést a testület meghozza, úgy szintén folytatódhat az SE bejegyzésére irányuló eljárás, azonban ilyenkor a belföldön foglalkoztatott munkavállalók tájékoztatási és konzultációs jogaira a Munka Törvénykönyvének rendelkezései lesznek irányadók. 27. § (1) A különleges tárgyaló testület a tárgyalások során - munkája segítésére - szakértőt vehet igénybe, ideértve a megfelelő közösségi szintű szakszervezetetek képviselőit is. A szakértő a testület kérésére - szavazati jog nélkül - jelen lehet a tárgyalásokon. (2) A különleges tárgyaló testület jogosult tájékoztatni az eljárásban nem érintett szakszervezeteket és más külső szervezeteket is a tárgyalások megkezdéséről. 28. § A különleges tárgyaló testület működésével és a tárgyalásokkal kapcsolatban felmerülő indokolt és szükséges költségeket (helyiség, szakértői és tolmácsdíj, utazási és szállásköltség stb.) - az általuk foglalkoztatott munkavállalók arányában - a résztvevő társaságok viselik. A résztvevő társaságok által viselt költségek mértékének megállapítására a Munka Törvénykönyvének 63. §-át megfelelően alkalmazni kell. A különleges tárgyaló testület határozatai 29. § (1) A különleges tárgyaló testület akkor határozatképes, ha az ülésen tagjainak több mint a fele jelen van. (2) A döntéshozatal során minden tagnak egy szavazata van. Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a különleges tárgyaló testület határozatait - a teljes taglétszámához képest számított - egyszerű szótöbbséggel hozza meg, feltéve, hogy e szótöbbség egyidejűleg a résztvevő társaságok valamennyi munkavállalójának többségét is képviseli. (3) Ha a munkavállalókat részvételi jogok illetik meg
120
a) az európai részvénytársaság egyesüléssel történő alapítása esetén azon résztvevő társaságokban, amelyek az összes munkavállaló legalább huszonöt százalékát foglalkoztatják, b) az európai részvénytársaság holdingként vagy leányvállalatként történő alapítása esetén pedig azon résztvevő társaságokban, amelyek az összes munkavállaló legalább ötven százalékát foglalkoztatják, a részvételi jogok csökkentéséhez a különleges tárgyaló testület - a teljes taglétszámához képest számított - kétharmados szótöbbséggel meghozott határozata szükséges. E határozat csak akkor hozható meg, ha az igenlő szavazatot leadó tagok a résztvevő társaságok valamennyi munkavállalójának legalább - két különböző tagállamban foglalkoztatott - kétharmadát képviselik. Az Irányelv 3. cikkének (4) bekezdésével egyezően a 29. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a döntéshozatal során minden tagnak egy szavazata van. Ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a különleges tárgyaló testület határozatait - a teljes taglétszámához képest számított - egyszerű szótöbbséggel hozza meg, feltéve, hogy e szótöbbség egyidejűleg a résztvevő társaságok valamennyi munkavállalójának többségét is képviseli. A döntés tehát „kétszeres” egyszerű szótöbbséget igényel. Egyrészt a testület tagjai többségének szavazata szükséges valamely döntés meghozatalához, másrészt tekintettel arra, hogy a képviselet a 20. § alapján nem minden esetben arányos a munkavállalói létszám megoszlásával - az is követelmény, hogy a szótöbbség a munkavállalók többségét is képviselje. Az Irányelv két döntés meghozatalánál ír elő minősített többséggel történő döntéshozatalt. Az egyik a 29. § (3) bekezdésében szabályozott eset, azaz a részvételi jogok csökkenése. Az Irányelv szerint a részvételi jogok csökkenése azt jelenti, hogy az ügyvezető, felügyelő szervekben a munkavállalók által választott, kijelölt, ajánlott tagok száma alacsonyabb, mint a résztvevő társaságokban létező legmagasabb arány. [18. § (1) bekezdés h) pont] Ha tehát a tárgyalások eredményeként a munkavállalói részvételi jogok csökkennek, az ilyen megállapodás jóváhagyásához a különleges tárgyaló testületben a munkavállalóknak legalább kétharmadát képviselő tagok kétharmados arányú szavazata szükséges, amely magában foglalja legalább két tagállamban alkalmazott munkavállalókat képviselő tagok szavazatát. Ha az SE egyesüléssel jön létre ez utóbbi szabály akkor alkalmazható, ha a részvétel az összes résztvevő társaság összes munkavállalójának legalább 25 százalékát érinti. Ha pedig az SE holdingként vagy 121
leányvállalatként jön létre, a kétharmados szabály alkalmazásának akkor van helye, ha a részvétel az összes résztvevő társaság összes munkavállalójának legalább 50 százalékát érinti. Ebben az esetben tehát a különleges tárgyaló testület kétharmados szótöbbséggel meghozott határozatának feltétele, hogy az igenlő szavazatot leadó tagok legalább valamennyi munkavállaló kétharmadát képviseljék, és a képviselt munkavállalókat legalább két különböző tagállamban foglalkoztassák. 30. § (1) A különleges tárgyaló testület - a teljes taglétszámához képest számított kétharmados szótöbbséggel hozott határozatával, feltéve, hogy e tagok a résztvevő társaságok valamennyi munkavállalójának legalább - két különböző tagállamban foglalkoztatott - kétharmadát képviselik, úgy dönthet, hogy nem kezdi meg a tárgyalásokat vagy a már megkezdett tárgyalásokat berekeszti. Ebben az esetben az európai részvénytársaság belföldön foglalkoztatott munkavállalóinak tájékoztatására és a velük való konzultációra a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseit kell alkalmazni. (2) A különleges tárgyaló testület az (1) bekezdés szerinti határozatot nem hozhatja meg, ha az európai részvénytársaság átalakulással jön létre, és az átalakuló társaságban a munkavállalóknak részvételi joga van. (3) A felek közös megegyezéssel bármikor újra megnyithatják a tárgyalásokat. (4) Az (1) bekezdés szerinti döntés meghozatalától számított két év elteltével, az európai részvénytársaság, annak leányvállalatai vagy telephelyei munkavállalóinak tíz százaléka vagy képviselőik írásban kérhetik az európai részvénytársaság igazgatóságától (igazgatótanácsától) a különleges tárgyaló testület összehívását. A kérelem alapján a testületet össze kell hívni. Ha a testület kezdeményezi a tárgyalásokat, de a felek között megállapodás nem jön létre, a belföldön
foglalkoztatott
munkavállalók
jogaira
a
Munka
Törvénykönyvének
a
munkavállalók tájékoztatására és a velük való konzultációra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezzel azonos szavazatarányt kíván meg az Irányelv 3. cikkének (6) bekezdése, ha a különleges tárgyaló testület úgy dönt, hogy a megállapodás (31. §) megkötése érdekében a tárgyalásokat nem kezdi meg, vagy a megkezdett tárgyalásokat berekeszti. Ebben az esetben az SE belföldön foglalkoztatott munkavállalóinak tájékoztatási és konzultációs jogaira a Munka Törvénykönyvének rendelkezései az irányadók. [30. § (1) bekezdés]. A tagállami jog által rögzített munkavállalói részvételi jogok alkalmazását az Irányelv kizárja [13. cikk (2) bekezdés], tehát adott esetben sor kerülhet fennálló participációs jogok megszűnésére is. Ez indokolja a minősített szavazattöbbséget. A 30. § szerinti döntést a különleges tárgyaló testület nem hozhatja 122
meg, ha az SE átalakulással jön létre, és az átalakuló társaságban érvényesültek munkavállalói részvételi jogok, hiszen átalakulás esetén az Irányelv egyáltalán nem engedi meg a munkavállalói jogok csökkentését. A felek közös megegyezéssel bármikor újra megnyithatják a tárgyalásokat. A 30. § (1) bekezdése szerinti döntés meghozatalától számított két év elteltével pedig, az SE, annak leányvállalatai vagy telephelyei munkavállalóinak tíz százaléka vagy képviselőik írásban kérhetik az SE igazgatóságától (igazgatótanácsától) a különleges tárgyaló testület összehívását. A kérelem alapján a testületet össze kell hívni. Ha a testület kezdeményezi a tárgyalásokat, de a felek között megállapodás nem jön létre, a belföldön
foglalkoztatott
munkavállalók
jogaira
továbbra
is
a
Munka
Törvénykönyvének a munkavállalók tájékoztatására és a velük való konzultációra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni [30. § (3)-(4) bekezdés]. A munkavállalók bevonására vonatkozó megállapodás tartalma 31. § (1) Az 19. § (1) bekezdése szerinti megállapodásnak legalább a következő kérdésekre kell kiterjednie: a) a megállapodás hatálya; b) az európai részvénytársaságban működő képviseleti testület összetétele, tagjainak száma, és a helyek elosztása; c) a képviseleti testület feladatai, valamint a tájékoztatással és konzultációval kapcsolatos eljárása; d) a képviseleti testület üléseinek gyakorisága; e) a képviseleti testület számára elkülönített pénzügyi és dologi eszközök; f) ha az egyeztetések során a felek úgy döntenek, hogy a képviseleti testület helyett egy vagy több tájékoztatási és konzultációs eljárást hoznak létre, ezen eljárások szabályai; g) ha az egyeztetések során a felek úgy döntenek, hogy az európai részvénytársaságban a munkavállalók számára részvételi jogokat biztosítanak, akkor e szabályok lényege, ideértve az európai részvénytársaság igazgatótanácsában vagy felügyelő bizottságában résztvevő azon tagok számát, akiket a munkavállalók jogosultak választani, kinevezni, javasolni vagy ellenezni, e tagok munkavállalók általi megválasztására, kinevezésére, ajánlására vagy ellenzésére vonatkozó eljárási szabályokat, valamint e tagok jogait; h) a megállapodás hatálybalépésének időpontja és a megállapodás időtartama, továbbá azon esetek nevesítése, amelyek a megállapodás újratárgyalására alapul szolgálnak, továbbá az újbóli egyeztetésre vonatkozó eljárás. 123
(2) A megállapodás tartalmára - a felek eltérő rendelkezése hiányában - nem kell alkalmazni a 35-50. §-ban meghatározott szabályokat. (3) Ha az európai részvénytársaság átalakulással jön létre, a megállapodásban a munkavállalók bevonásának legalább az átalakuló társaságban meglévővel azonos szintjét kell biztosítani. Titoktartás 32. § (1) Az európai részvénytársaság igazgatóságát (igazgatótanácsát), illetve részvénytársaság alapításában résztvevő társaság ügyvezető szervét az e törvényben foglalt tájékoztatási kötelezettség csak abban az esetben terheli, ha tájékoztatás nyújtása nem veszélyezteti az európai részvénytársaság vagy a résztvevő társaság, illetve azok leányvállalatának vagy telephelyének üzleti titkaihoz fűződő jogos érdekeit. (2) Ha az európai részvénytársaság igazgatósága (igazgatótanácsa) vagy a résztvevő társaság ügyvezető szerve nem adta meg a tájékoztatást, a különleges tárgyaló testület, a képviseleti testület vagy a munkavállalói képviselők kérelmére a cégbíróság kötelezheti a társaságot a felvilágosítás megadására. (3) A különleges tárgyaló testület, továbbá a képviseleti testület tagja és póttagja azokat a tényeket, adatokat, amelyeket résztvevő társaságok ügyvezető szervei vagy az európai részvénytársaság igazgatósága, igazgatótanácsa (vagy az általuk felhatalmazott szerv) testületi tagságára tekintettel - részére kifejezetten üzleti titokként adott át, harmadik személynek nem adhatja át, nem hozhatja nyilvánosságra, és azokat semmilyen más módon nem használhatja fel az e törvényben meghatározott célok elérésén kívüli tevékenységében. Ez a kötelezettség a különleges tárgyaló testület, és a képviseleti testület tagját és póttagját megbízatása megszűnése után is terheli. (4) A (3) bekezdés szerinti kötelezettség terheli a munkavállalói képviselőket is a tájékoztatási és konzultációs eljárások során megismert tények, adatok tekintetében, továbbá a munkavállalói küldötteket, a tolmácsot és a szakértőt is. A törvény - az Irányelv 8. cikkével összhangban - az általánosan alkalmazandó szabályok között rendelkezik a résztvevő társaság, illetve az SE ügyvezető szervét terhelő tájékoztatási kötelezettségről, valamint a titoktartás szabályairól. Az Irányelv 8. cikke (2) bekezdésének megfelelően megállapítja a titoktartásra vonatkozó alapvető szabályokat, így kimondja, hogy az SE igazgatóságát (igazgatótanácsát), illetve az SE alapításában résztvevő társaság ügyvezető szervét a törvényben foglalt tájékoztatási kötelezettség csak abban az esetben terheli, ha tájékoztatás nyújtása nem veszélyezteti 124
az SE vagy a résztvevő társaság, illetve azok leányvállalatának vagy telephelyének üzleti titkaihoz fűződő jogos érdekeit. Ha az SE igazgatósága (igazgatótanácsa) vagy a résztvevő társaság ügyvezető szerve nem adta meg a tájékoztatást, a különleges tárgyaló testület, a képviseleti testület vagy a munkavállalói képviselők kérelmére a cégbíróság kötelezheti a társaságot a felvilágosítás megadására. A különleges tárgyaló testület, továbbá a képviseleti testület tagja és póttagja azokat az a tényeket, adatokat, amelyeket résztvevő társaságok ügyvezető szerve vagy az SE igazgatósága, igazgatótanácsa (vagy az általuk felhatalmazott szerv) - testületi tagságára tekintettel - részére kifejezetten üzleti titokként adott át, harmadik személynek nem adhatja át, nem hozhatja nyilvánosságra, és azokat semmilyen más módon nem használhatja fel a törvényben meghatározott célok elérésén kívüli tevékenységében. Ez a kötelezettség a tárgyaló testület, és a képviseleti testület tagját és póttagját megbízatása megszűnése után is terheli. [8. cikk (1) bekezdés] E kötelezettség terheli a munkavállalói képviselőket is a tájékoztatási és konzultációs eljárások során megismert tények, adatok tekintetében, továbbá a munkavállalói küldötteket, a tolmácsot és a szakértőt is. Munkajogi védelem 33. § (1) A különleges tárgyaló testület és a képviseleti testület belföldön foglalkoztatott tagjának és póttagjának, a tájékoztatási és konzultációs eljárásban résztvevő
munkavállalói
képviselőnek,
továbbá
az
európai
részvénytársaság
igazgatótanácsában vagy felügyelő bizottságában lévő munkavállalói küldöttek munkajogi védelmére a Munka Törvénykönyve üzemi tanács tagjára vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott személy a feladatai ellátásához szükséges időtartamra mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól, és erre az időre távolléti díja illeti meg. A képviseleti testület tagját ez a jog a továbbképzéséhez szükséges időtartamra is megilleti. A munkaidő-kedvezmény időtartamára - ha a 31. § szerinti megállapodás eltérően nem rendelkezik - a Munka Törvénykönyve 62. §-ának (2) bekezdése megfelelően irányadó. Az Irányelv 10. cikke szerint a különleges tárgyaló testület tagjai, a képviseleti testület tagjai, és bármely munkavállalói képviselő, aki tájékoztatási és konzultációs eljárás keretében hivatalosan eljár, valamint az SE felügyelő bizottságának vagy igazgatótanácsának
olyan
munkavállalói
képviselői,
akik
az
SE,
annak 125
leányvállalatai vagy telephelyei, illetve egy résztvevő társaság alkalmazásában állnak, feladatuk ellátása során ugyanazt a védelmet és garanciákat élvezik, mint amelyeket a foglalkoztatás
helye
szerinti
ország
hatályos
jogszabályai
biztosítanak
a
munkavállalói képviselők számára. Ennek megfelelően a törvény 33. §-a kimondja, hogy a különleges tárgyaló testület belföldön foglalkoztatott tagjának és póttagjának, a tájékoztatási és konzultációs eljárásban résztvevő munkavállalói képviselőnek, továbbá az SE igazgatótanácsában vagy felügyelő bizottságában lévő munkavállalói küldötteknek a munkajogi védelmére a Munka Törvénykönyvében (62. és 28. §) az üzemi tanács tagjára vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. E munkavállalói képviselők a feladataik ellátásához szükséges időtartamra mentesülnek munkavégzési kötelezettségük alól, és erre az időre távolléti díj illeti meg őket. A képviseleti testület tagját ez a jog a továbbképzéséhez szükséges időtartamra is megilleti. Ez utóbbi előírást az Irányelv melléklete 2. részének g) pontja tartalmazza. A törvény a 33. §-ban meghatározott személyek feladatai ellátásához az Mt. 62. §-ában, az üzemi tanács tagja, illetve elnöke számára rendelkezésre álló munkaidő-kedvezményt biztosítja. Jogorvoslat 34. § (1) Az e részben meghatározott jogok vagy kötelezettségek megsértése esetén a különleges tárgyaló testület, a képviseleti testület, a tájékoztatási és konzultációs eljárásban
résztvevő
munkavállalói
képviselők
-
a
Munka
Törvénykönyve
rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - az európai részvénytársaság igazgatósága (igazgatótanácsa), továbbá a résztvevő társaságok ügyvezető szervei ellen munkaügyi jogvitát kezdeményezhetnek. (2)
Az
(1)
bekezdés
szerinti
jog
az
európai
részvénytársaság
igazgatóságát
(igazgatótanácsát), továbbá a résztvevő társaságok ügyvezető szerveit is megilleti a különleges tárgyaló testülettel, a képviseleti testülettel, illetve a munkavállalói képviselőkkel szemben. A törvény generálisan kimondja, hogy a II. részében meghatározott jogok vagy kötelezettségek megsértése esetén a különleges tárgyaló testület, a képviseleti testület, a tájékoztatási és konzultációs eljárásban résztvevő munkavállalói képviselők - a Munka Törvénykönyve rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - az SE igazgatósága (igazgatótanácsa), továbbá a résztvevő társaságok ügyvezető szervei ellen munkaügyi jogvitát kezdeményezhetnek. Ez a jog az SE igazgatóságát 126
(igazgatótanácsát), továbbá a résztvevő társaságok ügyvezető szerveit is megilleti a különleges tárgyaló testülettel, a képviseleti testülettel, illetve a munkavállalói képviselőkkel szemben [Irányelv 12. cikk (2) bekezdés]. A munkaügyi jogvita megindításának eljárásjogi alapját a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 349. §-a (2) bekezdésének módosítása teremti meg (53. §). VIII. Fejezet VÁLASZTHATÓ SZABÁLYOK A képviseleti testület összetétele, megalakítása és megszűnése 35. § (1) A képviseleti testület az európai részvénytársaság, annak leányvállalatai, illetve telephelyei munkavállalóinak képviselőiből áll. A törvény VIII. fejezete tartalmazza azon kiegészítő tagállami szabályokat, amelyek alkalmazására vagy a felek megállapodása alapján, vagy akkor kerülhet sor, ha a felek a 26. §-ban meghatározott határidőben nem jutnak egyezségre, a különleges tárgyaló testület nem hozza meg a 30. § (1) bekezdése szerinti határozatot, és az alapító társaságok ügyvezetői úgy határoznak, hogy ezen szabályok alkalmazása mellett folytatják az SE bejegyzését [16. § (1) bekezdés]. A munkavállalói részvételi jogokra vonatkozó szabályok (48-50. §) alkalmazásához a 16. § további feltételeket is fűz. (2) A képviseleti testület megalakítására a 20. § (1) bekezdése, a 21. § (1)-(2) bekezdése és a 22. § rendelkezései megfelelően irányadók. 36. § A képviseleti testület megalakítását követően haladéktalanul tájékoztatni kell az európai részvénytársaság igazgatóságát (igazgatótanácsát) a képviseleti testület tagjainak nevéről és elérhetőségéről, valamint arról, hogy a tag melyik résztvevő társaság, leányvállalat vagy telephely munkavállalója. Az igazgatóság (igazgatótanács) ezekről az adatokról haladéktalanul tájékoztatja az európai részvénytársaság valamennyi leányvállalatának, telephelyének ügyvezető szervét, valamint a munkavállalók képviseleti szerveit. 37. § (1) A képviseleti testület megbízatása három évre szól. (2) A képviseleti testület megszűnik, ha a) az európai részvénytársaság jogutód nélkül megszűnik, b) megbízatási ideje lejárt, c) visszahívják,
127
d) tagjainak száma bármely okból több mint egyharmaddal csökkent. (3) A képviseleti testület visszahívásáról szavazást kell tartani, ha azt a választásra jogosult munkavállalók legalább harminc százaléka - írásban - indítványozza. A szavazás érvényes, ha ezen a választásra jogosult munkavállalók több mint fele részt vett. A visszahíváshoz a leadott érvényes szavazatok több mint kétharmada szükséges. Visszahívásra irányuló indítvány egy éven belül ismételten nem tehető. (4) A képviseleti testület visszahívására a megválasztására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. (5) Ha a képviseleti testület a (2) bekezdés c)-d) pontban meghatározott okból szűnt meg, három hónapon belül új képviseleti testületet kell választani. 38. § (1) A képviseleti testület tagjának megbízatása megszűnik, ha a) lemond; b) megbízatásának ideje lejárt; d) visszahívják; e) az európai részvénytársaságnál, valamely leányvállalatánál vagy telephelyén munkáltatói jogok gyakorlására válik jogosulttá; f) munkaviszonya megszűnik; g) az a leányvállalat vagy telephely, amelyhez a képviselő tartozik, megszűnik. (2) A képviseleti testület tagjának visszahívására a tagot jelölő üzemi tanács (központi üzemi tanács) jogosult. A tag visszahívásához a leadott érvényes szavazatok több mint fele szükséges. A visszahívásról szavazást kell tartani, ha ezt a tagot jelölő üzemi tanács tagjainak legalább harminc százaléka javasolja. Visszahívásra irányuló indítvány hat hónapon belül ismételten nem tehető. (3) Ha a képviseleti testület belföldön lévő leányvállalatánál vagy telephelyén választott tagjának megbízatása a képviseleti testület megbízatásának lejárta előtt megszűnik, helyére a belföldön választott póttag lép. A képviseleti testület működése 39. § (1) A képviseleti testület tagjai közül elnököt és elnökhelyettest választ. (2) Ha a képviseleti testület legalább tizenöt tagból áll, háromtagú ügyvezető bizottságot választ. A bizottságnak tagja a képviseleti testület elnöke. Az elnököt és a két tagot különböző tagállamokból kell választani.
128
(3) A képviseleti testület akkor határozatképes, ha tagjainak több mint a fele jelen van. A testület elfogadja saját ügyrendjét. Ha az ügyrend eltérően nem rendelkezik, a képviseleti testület határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza meg. 40. § (1) A képviseleti testület - munkájának segítésére - szakértőt vehet igénybe. (2) A képviseleti testület működésével kapcsolatban felmerülő indokolt és szükséges költségeket (tárgyalások szervezése, szakértői és tolmácsdíj, utazási és szállásköltség stb.) az európai részvénytársaság viseli. Ugyanígy köteles biztosítani a testület tagjainak a feladatuk megfelelő ellátásához szükséges pénzügyi és dologi eszközöket. A részvénytársaság által viselt költségek mértékének megállapítására a Munka Törvénykönyvének 63. §-át megfelelően alkalmazni kell. A képviseleti testület vagy az ügyvezető bizottság munkáját az általuk kiválasztott szakértők segíthetik. A képviseleti testület indokolt és szükséges költségeit az SE fedezi, biztosítja számára a feladatai megfelelő ellátásához szükséges pénzügyi és dologi erőforrásokat (Melléklet 2. rész f) és h) pont). A részvénytársaság által viselt költségek mértékének megállapítására a Munka Törvénykönyvének 63. §-át megfelelően alkalmazni kell, tehát a költségekről a felek megállapodnak, megállapodás hiányában pedig egyeztetésnek van helye. 41. § (1) A képviseleti testületi megalakítását követően, a testület kérésére az európai részvénytársaság igazgatósága (igazgatótanácsa) - legfeljebb - évente megvizsgálja, hogy az egyes tagállamokban foglalkoztatott munkavállalói létszám a 35. §-ban foglaltakhoz képest változott-e oly mértékben, amely a képviseleti testület létszámának, illetve összetételének a változását indokolja. A vizsgálat eredményéről a képviseleti testületet az igazgatóság (igazgatótanács) tájékoztatja. Az Irányelv melléklete 1. részének b) pontja szerint a tagállamoknak meg kell állapítaniuk azokat a szabályokat, amelyek biztosítják, hogy a képviseleti testület tagjai számának meghatározásakor és a helyeknek elosztásakor figyelembe vegyék az SE-ben, valamint annak leányvállalataiban és telephelyein bekövetkezett változásokat. (2) Ha a képviseleti testület létszámának, illetve összetételének megváltoztatása indokolt, a testület kezdeményezi, hogy az érintett tagállamokban megfelelő létszámú tagot válasszanak. Az új választással megszűnik az adott tagállamban foglalkoztatott munkavállalók képviseletét ellátó tag megbízatása. 42. § (1) Megalakításától számított négy év elteltével a képviseleti testület köteles vizsgálatot lefolytatni, és határozatot hozni arról, hogy a 31. § szerinti megállapodás
129
megkötése érdekében tárgyalást kezdeményez-e az európai részvénytársaság igazgatóságával (igazgatótanácsával) vagy a továbbiakban is a 35-50. § szerinti szabályokat alkalmazza. (2) Ha a képviseleti testület tárgyalások kezdeményezéséről határoz, a 26-31. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. (3) Ha a törvényben megállapított határidő alatt a megállapodás nem jön létre, a munkavállalóknak az európai részvénytársaság döntéshozatali rendjébe történő bevonására továbbra is a 35-50. § rendelkezéseit kell alkalmazni. A munkavállalók tájékoztatása és a konzultáció szabályai 43. § A képviseleti testület hatásköre csak olyan kérdésekre terjed ki, amelyek az európai részvénytársaságot, annak egy másik tagállamban lévő leányvállalatát vagy telephelyét érintik, továbbá amelyek meghaladják az egyes tagállamokban működő döntéshozó szervek hatáskörét. A törvény 18. §-ában írtakra figyelemmel, a 43. § rögzíti, hogy a képviseleti testület hatásköre csak olyan kérdésekre terjed ki, amelyek az SE-t, annak egy másik tagállamban lévő leányvállalatát vagy telephelyét érintik, továbbá amelyek meghaladják az egyes tagállamokban működő döntéshozó szervek hatáskörét. Az SE leányvállalataiban, telephelyein tehát a tájékoztatás és a konzultáció a nemzeti jog általános
szabályai
szerint
történik,
tehát
Magyarországon
az
Munka
Törvénykönyvének a rendelkezései az irányadók. 44. § (1) Az európai részvénytársaság igazgatósága (igazgatótanácsa) a képviseleti testület megalakulását, és a 36. § szerinti tájékoztatást követően haladéktalanul első tárgyalásra hívja meg a képviseleti testület tagjait. A képviseleti testület jogosult évente egy alkalommal az igazgatósággal (igazgatótanáccsal) ülést tartani annak érdekében, hogy tájékoztatást kapjon és konzultáljon az igazgatóság (igazgatótanács) által összeállított jelentés alapján az európai részvénytársaság gazdasági helyzetéről és annak várható alakulásáról. Az ülés időpontjában és helyszínében az igazgatóság (igazgatótanács) és a képviseleti testület előzetesen megállapodik, és arról az igazgatóság (igazgatótanács) tájékoztatja a leányvállalatok, telephelyek ügyvezető szerveit. (2) Az igazgatóság (igazgatótanács) és a képviseleti testület megállapodása alapján egy éven belül több ülés is tartható. Az Irányelv a konzultáció során aktív magatartás vár el mind az SE igazgatóságától (igazgatótanácsától), mind a képviseleti testülettől. Éppen ezért a törvény előírja, hogy az SE ügyvezető szerve a képviseleti testület megalakulását, és a testület összetételéről 130
való tudomásszerzést követően haladéktalanul első tárgyalásra hívja meg a képviseleti testület tagjait. Az Irányelv melléklete 2. részének b) pontjával összhangban a 44. § (1) bekezdése előírja, hogy a képviseleti testület jogosult évente egy alkalommal az igazgatósággal (igazgatótanáccsal) ülést tartani annak érdekében, hogy tájékoztatást kapjon és konzultáljon az igazgatóság (igazgatótanács) által összeállított jelentés alapján az SE gazdasági helyzetéről és annak várható alakulásáról. Az ülés időpontjában és helyszínében az igazgatóság (igazgatótanács) és a képviseleti testület előzetesen megállapodik, és arról az igazgatóság (igazgatótanács) tájékoztatja a leányvállalatok, telephelyek ügyvezető szerveit. Az igazgatóság (igazgatótanács) és a képviseleti testület megállapodása alapján egy éven belül több ülés is tartható. (3) Az európai részvénytársaság igazgatósága (igazgatótanácsa) az ülést megelőző legalább 15 nappal a képviseleti testület rendelkezésére bocsátja az igazgatóság (igazgatótanács), illetve a felügyelő bizottság üléseinek napirendjét, valamint a közgyűlés elé terjesztett valamennyi dokumentum másolatát. 45. § (1) Az európai részvénytársaság gazdasági helyzetéről és annak várható alakulásáról történő tájékoztatás és konzultáció keretében, a 44. § szerinti jelentés kiterjed különösen a) az európai részvénytársaság szerkezetére, valamint gazdasági és pénzügyi helyzetére; b) az üzleti tevékenység, a termelés (szolgáltatás), valamint az értékesítés várható fejlődésére; c) a foglalkoztatási helyzetre és annak várható alakulására; d) a befektetésekre és befektetési programokra; e) a szervezetet érintő lényeges változásokra; f) az egyesülésre; g) az új munkamódszerek és termelési eljárások bevezetésére; h) a vállalkozások, telephelyek vagy a működés szempontjából lényeges üzem-, illetve üzletrészek, továbbá a termelés áthelyezésére; i) a vállalkozások, telephelyek vagy a működés szempontjából lényeges üzem-, illetve üzletrészek tevékenységének csökkentésére vagy megszüntetésére; j) a csoportos létszámcsökkentésre; k) az európai részvénytársaság szociális felelősségével kapcsolatos döntésekre. (2) Ha az európai részvénytársaság igazgatósága (igazgatótanácsa) az (1) bekezdés h)-j) pontjaiban meghatározott, a munkavállalók érdekeit jelentős mértékben érintő intézkedés
131
végrehajtását tervezi, köteles a döntést megelőzően legalább 15 nappal a képviseleti testületet tájékoztatni. (3) Tekintet nélkül arra, hogy az európai részvénytársaság igazgatósága (igazgatótanácsa) a (2) bekezdés szerinti kötelezettségének eleget tett-e, a képviseleti testület, illetve - sürgős esetben - az ügyvezető bizottság jogosult az igazgatósággal (igazgatótanáccsal), illetve az európai részvénytársaság megfelelő szintű vezetésével tárgyalást kezdeményezni annak érdekében, hogy tájékoztatást kapjon és konzultáljon a munkavállalók lényeges érdekeit érintő rendkívüli körülményekről. Ha a tárgyaláson a képviseleti testület nevében az ügyvezető bizottság vesz részt, az ülésre meg kell hívni a képviseleti testület azon tagjait, akiket az intézkedéssel közvetlenül érintett munkavállalók választottak meg. (4) Ha az európai részvénytársaság igazgatósága (igazgatótanácsa) olyan döntést hoz, amely nincs összhangban a képviseleti testület - legkésőbb - a (3) bekezdés szerinti tárgyaláson kifejtett véleményével, a testület - a megállapodás elérése érdekében - haladéktalanul kezdeményezheti újabb tárgyalás tartását. Az újabb tárgyalás megtartásáig a döntés nem hajtható végre. Ha a tárgyaláson megállapodás jön létre, azt írásba kell foglalni. Ha a felek az újabb tárgyalás eredményeként sem jutnak megállapodásra, az igazgatóság (igazgatótanács) a működésére egyébként irányadó szabályok szerint jár el. (5) Ha az európai részvénytársaság igazgatósága (igazgatótanácsa) a 44-45. §-ban meghatározott eljárás rendjét megsérti, a képviseleti testület a részvénytársaság székhelye szerinti munkaügyi bírósághoz fordulhat. Mind az elsőfokon, mind a másodfokon eljáró bíróság a kérelemről nemperes eljárásban, tizenöt napon belül határoz. Ha a bíróság megállapítja az eljárás rendjének megsértését, elrendeli az eljárási cselekmény végrehajtását vagy megismétlését. Az Irányelv rendelkezései alapján a 45. § (1) bekezdése rögzíti, hogy mely kérdésekre kell a 44. § szerinti jelentésnek és a konzultációnak kiterjednie. Három kérdéskör van, amelyek olyan jelentős mértékben érintik a munkavállalók érdekeit, hogy ezekre nézve a törvény - az Irányelv melléklete 2. részének c) pontja alapján szigorúbb előírásokat tartalmaz. Ilyen az, ha az SE igazgatósága (igazgatótanács) a vállalkozások, telephelyek vagy a működés szempontjából lényeges üzem-, illetve üzletrészek, illetve a termelés áthelyezésének, vállalkozások, telephelyek vagy a működés
szempontjából
lényeges
üzem-,
illetve
üzletrészek
tevékenysége
csökkentésének vagy megszüntetésének, valamint csoportos létszámcsökkentésnek a végrehajtását tervezi. Ezekben az esetekben a képviseleti testületet a döntést megelőző 15 nappal tájékoztatni kell. 132
Tekintet nélkül arra, hogy az SE igazgatósága (igazgatótanácsa) a tájékoztatási kötelezettségének eleget tett-e, a képviseleti testület, illetve - sürgős esetben - az ügyvezető bizottság jogosult az igazgatósággal (igazgatótanáccsal), illetve az SE megfelelő szintű vezetésével tárgyalást kezdeményezni annak érdekében, hogy tájékoztatást kapjon és konzultáljon a munkavállalók lényeges érdekeit érintő rendkívüli körülményekről. Ha a tárgyaláson a képviseleti testület nevében az ügyvezető bizottság vesz részt, az ülésre meg kell hívni a képviseleti testület azon tagjait, akiket az intézkedéssel közvetlenül érintett munkavállalók választottak meg. Ha a tárgyalást követően meghozott döntés nincs összhangban a képviseleti testület - legkésőbb - a tárgyaláson kifejtett véleményével, a testület - a megállapodás elérése érdekében - haladéktalanul kezdeményezheti újabb tárgyalás tartását. Az újabb tárgyalás megtartásáig a döntés nem hajtható végre. Ha a tárgyaláson megállapodás jön létre, azt írásba kell foglalni. Ha a felek az újabb tárgyalás eredményeként sem jutnak megállapodásra, az Irányelv további konzultációs követelményeket nem támaszt, az igazgatóság (igazgatótanács) a rá egyébként irányadó szabályok szerint határozhat a tervezett intézkedésről, illetve a meghozott döntés végrehajtásáról. Ha
az
SE
igazgatósága
(igazgatótanácsa)
a
tájékoztatási,
konzultációs
kötelezettségét megsérti, a képviseleti testület az SE székhelye szerinti munkaügyi bírósághoz fordulhat. Mind az elsőfokon, mind a másodfokon eljáró bíróság a kérelemről nemperes eljárásban, tizenöt napon belül határoz. Ha a bíróság megállapítja az eljárás rendjének megsértését, elrendeli az eljárási cselekmény végrehajtását vagy megismétlését. 46. § A képviseleti testület, illetve az ügyvezető bizottság tagjai a 44-45. § szerinti tárgyalás előtt jogosultak az igazgatóság (igazgatótanács) képviselőjének távollétében tanácskozni. 47. § A képviseleti testületnek, illetve az ügyvezető bizottságnak a 44-45. § szerinti tárgyaláson résztvevő tagjai - az üzleti titok körén kívül - kötelesek tájékoztatni az európai részvénytársaság, annak leányvállalatai, illetve telephelyei munkavállalói képviselőit a tájékoztatás, illetve a konzultáció tartalmáról és eredményéről. A munkavállalói részvétel szabályai 48. § (1) Az európai részvénytársaságnak, leányvállalatainak, illetve telephelyeinek munkavállalói a részvénytársaság igazgatótanácsában vagy felügyelő bizottságában ugyanolyan arányban jogosultak küldöttről dönteni, amilyen arány a résztvevő társaságok közül abban volt, amely a munkavállalói részvétel legmagasabb szintjét 133
biztosította. A munkavállalói küldötteket a képviseleti testület választja, jelöli ki, ajánlja, az európai részvénytársaság, annak leányvállalatai vagy telephelye munkavállalói közül. A képviseleti testület tagja nem választható, jelölhető, ajánlható munkavállalói küldöttnek. A képviseleti testület jogosult a munkavállalói küldöttek visszahívására, valamint arra, hogy a más által javasolt személyek megválasztását ellenezze. (2) Ha az európai részvénytársaság átalakulással jön létre, és a résztvevő társaságra irányadó tagállami jog munkavállalói részvételt ír elő az igazgatótanácsban vagy a felügyelő bizottságban, a munkavállalói részvételt - az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően
-
az
európai
részvénytársaság
igazgatótanácsában
vagy
felügyelő
bizottságában ezzel azonos arányban és módon kell biztosítani. (3) Ha egyik résztvevő társaságban sem volt munkavállalói részvétel, az európai részvénytársaság nem köteles azt biztosítani. A törvény 16. §-ának (2) és (3) bekezdése határozza meg azon kiegészítő feltételeket, amelyek
a
munkavállalói
részvételre
vonatkozó
szabályok
alkalmazásához
szükségesek. Az Irányelv és a törvény alapvető elve, hogy az SE alapításában résztvevő társaságokban létező munkavállalói participációs jogok szintje az SE alapításával - hacsak a felek a 31. § szerinti megállapodásban így nem rendelkeznek ne csökkenjen. Ennek érdekében a törvény 48. §-a előírja, hogy az SE-nek, leányvállalatainak, illetve telephelyeinek munkavállalói az SE igazgatótanácsában vagy felügyelő bizottságában ugyanolyan arányban jogosultak küldöttről dönteni, amilyen arány a résztvevő társaságok közül abban volt, amely a munkavállalói részvétel legmagasabb szintjét biztosította. A munkavállalói küldötteket a képviseleti testület választja, jelöli ki, ajánlja, az SE, annak leányvállalatai vagy telephelye munkavállalói közül. A képviseleti testület jogosult a munkavállalói küldöttek visszahívására, valamint arra, hogy a más által javasolt személyek megválasztását ellenezze. Az Irányelv mellékletének 3. része tehát a résztvevő társaságokban létező részvételi jogok közül a munkavállalók számára legkedvezőbb szabályokat rendeli alkalmazni. A dolgozói participáció rendszerétől függően kinevezési, választási, ajánlási, illetve visszahívási és ellenzési jogot ad a képviseleti testületnek. Ez a hatáskör összhangban áll a Gt. 36-37. §-ával, amely az üzemi tanácsot jogosítja fel a munkavállalói küldöttek jelölésére.
134
Egy összeférhetetlenségi szabályt is rögzít a törvény, amikor kimondja, hogy a képviseleti testület tagja nem választható, jelölhető, ajánlható munkavállalói küldöttnek. A munkavállalói részvétel e §-ban előírt, vagy a 31. § szerinti megállapodásban biztosított szintje az, amelyre tekintettel a 9. § (2) bekezdésében és a 12. § (1) bekezdésében írt maximális igazgatótanácsi, illetve felügyelő bizottsági létszám áttörhető. Az Irányelv melléklete 3. részének a) pontjával összhangban a törvény 48. §-ának (2) bekezdése előírja, hogy ha az SE átalakulással jön létre, és a résztvevő társaságra irányadó tagállami jog munkavállalói részvételt ír elő az igazgatótanácsban vagy a felügyelő bizottságban, a munkavállalói részvételt - az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően - az SE igazgatótanácsában vagy felügyelő bizottságában ezzel azonos arányban és módon kell biztosítani. Átalakulás esetén tehát az SE-ben kialakítandó munkavállalói részvételi rendszernek minden elemében meg kell egyeznie az átalakuló társaságban létezővel. Ha egyik résztvevő társaságban sem volt munkavállalói részvétel, az SE nem köteles azt biztosítani. Ezen túlmenően, ha a résztvevő társaságokban érvényesülnek részvételi jogok, de az nem érinti valamennyi munkavállaló 16. § (2) bekezdésében meghatározott arányát, és a különleges tárgyaló testület nem hozza meg a 16. § (3) bekezdése szerinti határozatot, úgy az SE-ben szintén nem kötelező a participációs jogok biztosítása. 49. § A munkavállalói küldötteket az igazgatótanácsban, illetve a felügyelő bizottságban a többi taggal azonos jogok illetik meg (ideértve a szavazati jogot is) és azonos kötelezettségek terhelik. 50. § (1) Az igazgatótanácsban vagy a felügyelő bizottságban a munkavállalói küldöttek számára rendelkezésre álló helyek elosztásáról a képviseleti testület dönt oly módon, hogy valamennyi tagállam munkavállalói képviselethez jussanak vagy a munkavállalók a tagállamok szerinti megoszlásuk arányában legyenek képviselve. (2) Ha az (1) bekezdés szerinti elosztás következtében valamely tagállam munkavállalói nem jutnak képviselethez, a képviseleti testület az érintett tagállamok egyikéből kijelöl egy küldöttet. Ebben az esetben az európai részvénytársaság székhelye szerinti tagállam munkavállalóját előnyben kell részesíteni.
135
(3) Ha a belföldön foglalkoztatott munkavállalók képviseletére az igazgatótanácsban vagy a felügyelő bizottságban több hely áll rendelkezésre, az a leányvállalatok, telephelyek által foglalkoztatott munkavállalók arányában oszlik meg. HARMADIK RÉSZ ZÁRÓ ÉS MÓDOSULÓ RENDELKEZÉSEK …………………………………………………….
1987. évi 20. törvényerejű rendelet az Egyesült Nemzeteknek az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló, Bécsben, az 1980. évi április hó 11. napján kelt Egyezménye kihirdetéséről ( A Magyar Népköztársaság megerősítő okiratának letétele az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál, New Yorkban, az 1983. évi június hó 19. napján megtörtént. Az Egyezmény a 99. Cikkében megkívánt kellő számú okiratok letétele következtében 1988. január 1-jén lép hatályba.) 1. § A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Bécsben, 1980. évi április hó 11. napján kelt, az Egyesült Nemzeteknek az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló Egyezményét e törvényerejű rendelettel kihirdeti. 2. § Az 1. §-ban említett Egyezmény hivatalos magyar nyelvű szövege a következő: AZ EGYESÜLT NEMZETEK EGYEZMÉNYE AZ ÁRUK NEMZETKÖZI ADÁSVÉTELI SZERZŐDÉSEIRŐL AZ EGYEZMÉNYBEN RÉSZES ÁLLAMOK, EMLÉKEZETBEN TARTVA az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének hatodik rendkívüli ülésszakán elfogadott határozatokban foglalt általános célkitűzéseket egy Új Nemzetközi Gazdasági Rend létrehozására vonatkozóan,
136
FIGYELEMBE VÉVE, hogy az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján folytatott nemzetközi kereskedelem fejlődése jelentős tényező az államok közötti barátságos kapcsolatok előmozdításában, AZON VÉLEMÉNYTŐL VEZETTETVE, hogy az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseire alkalmazandó és a különböző társadalmi, gazdasági és jogi rendszerekkel összeegyeztethető egységes szabályok elfogadása hozzájárul a nemzetközi kereskedelem jogi akadályainak felszámolásához és elősegíti a nemzetközi kereskedelem fejlődését, MEGÁLLAPODTAK a következőkben: I. RÉSZ ALKALMAZÁSI KÖR ÉS ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK I. Cím Alkalmazási kör 1. Cikk (1) Az Egyezmény, a különböző államokban telephellyel rendelkező felek között, áruk adásvételére vonatkozó szerződésekre alkalmazandó, ha a) ezek az államok Szerződő Államok, vagy b) a nemzetközi magánjog szabályai valamely Szerződő Állam jogának alkalmazásához vezetnek. (2) Az a tény, hogy a felek telephelye különböző államokban van, nem vehető figyelembe, ha ez sem a szerződésből, sem a felek üzleti kapcsolataiból, illetve bármely általuk tett közlésből - a szerződéskötést megelőzően vagy a szerződéskötés időpontjában - nem tűnik ki. (3) Az Egyezmény alkalmazása szempontjából sem a felek állampolgársága, sem a felek, illetve a szerződés polgári jogi vagy kereskedelmi jogi jellege nem vehető figyelembe. 2. Cikk Az Egyezmény NEM vonatkozik arra az adásvételre a) amelynek tárgya személyes, családi vagy háztartási használatra vásárolt áru, kivéve ha az eladó akár a szerződéskötést megelőző bármely időpontban, akár a szerződés megkötésekor, nem tudott és nem is kellett tudnia arról, hogy az árut ilyen célra vásárolták;
137
b) amely árverés keretében történt; c) amely végrehajtáson vagy egyéb hatósági intézkedésen alapul; d) amelynek tárgya kötvény, részvény, beruházási biztosíték, forgatható értékpapír vagy pénz; e) amelynek tárgya folyami és tengeri hajó, légpárnás hajó vagy légi közlekedési eszköz; f) amelynek tárgya villamos energia. 3. Cikk (1) Az áruk jövőbeni gyártására vagy előállítására vonatkozó szerződések adásvételi szerződésnek minősülnek, kivéve, ha az áru megrendelője vállalja, hogy az áru gyártásához vagy előállításához szükséges anyagok lényeges részét ő szolgáltatja. (2) Az Egyezmény nem vonatkozik azon szerződésekre, amelyekben az árut szolgáltató fél kötelezettségeinek túlnyomó része munkavégzésből vagy más tevékenységből áll. 4. Cikk
Az Egyezmény kizárólag az adásvételi szerződések megkötését, valamint az eladónak és a vevőnek az ilyen szerződésből származó jogait és kötelezettségeit szabályozza. Kifejezett eltérő rendelkezés hiányában az Egyezmény nem érinti különösen a) a szerződésnek vagy a szerződés valamely rendelkezésének, illetve valamely szokásnak az érvényességét; b) a szerződésnek az eladott áru tulajdonjogára gyakorolt esetleges jogi hatását. 5. Cikk Az Egyezmény nem vonatkozik az áruk által bárkinek okozott haláláért, vagy személyi sérülésért az eladót terhelő felelősségre. 6. Cikk A felek kizárhatják az Egyezmény alkalmazását, illetve - a 12. Cikk rendelkezései szerint eltérhetnek tőle vagy módosíthatják bármely rendelkezésének jogi hatását.
138
II. Cím Általános rendelkezések 7. cikk (1) Az Egyezmény értelmezése során figyelembe kell venni annak nemzetközi jellegét és annak szükségességét, hogy elősegítsék az Egyezmény egységes alkalmazását, valamint a jóhiszeműség érvényesítését a nemzetközi kereskedelemben. (2) Az Egyezményben szabályozott ügyekkel összefüggő mindazokat kérdéseket, amelyekre az Egyezmény kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, az Egyezmény alapjául szolgáló általános elvekkel, vagy - ilyen elvek hiányában - a nemzetközi magánjog szabályai alapján alkalmazandó jog rendelkezéseivel összhangban kell megoldani. 8. Cikk (1) Az Egyezmény alkalmazása szempontjából valamely fél nyilatkozatát vagy más magatartását e fél szándéka szerint kell értelmezni, feltéve, hogy a másik fél e szándékról tudott vagy arról tudnia kellett. (2) Ha az előző bekezdés nem alkalmazható, az egyik fél nyilatkozatát vagy más magatartását úgy kell értelmezni, ahogy azt a másik félhez hasonló, ésszerűen gondolkodó személy azonos körülmények között értette volna. (3) A fél szándékának vagy az ésszerűen gondolkodó személy megítélésének meghatározása szempontjából megfelelően figyelembe kell venni az eset valamennyi jelentős körülményét, ideértve a felek közötti tárgyalásokat, a közöttük kialakított gyakorlatot, a szokásokat, valamint a felek ezt követően tanúsított magatartását. 9. Cikk (1) A feleket köti minden szokás, amelynek alkalmazásában megegyeztek és minden gyakorlat, amelyet egymás között kialakítottak. (2) Ellenkező megállapodás hiányában a feleket úgy kell tekinteni, mint akik szerződésükre vagy annak megkötésére hallgatólagosan alkalmazni rendeltek minden olyan szokást, amelyet ismertek vagy ismerniük kellett, továbbá amely a nemzetközi kereskedelemben széles körben
139
ismert és amelyet a kereskedelem szóban forgó ágában használatos szerződéstípus körében rendszeresen alkalmaznak. 10. Cikk Az Egyezmény alkalmazása szempontjából a) ha valamely félnek egynél több telephelye van, azt kell telephelynek tekinteni, amelyik a legszorosabb kapcsolatban van a szerződéssel és annak teljesítésével, figyelembe véve azokat a körülményeket, amelyeket a felek a szerződés megkötésekor vagy az azt megelőző bármely időpontban ismertek vagy számításba vettek: b) ha valamelyik félnek nincs telehelye, szokásos tartózkodási helyét kell figyelembe venni. 11. Cikk Az adásvételi szerződést nem szükséges írásba foglalni, sem írásos módon bizonyítani és az más alakszerűséghez sincs kötve. A szerződés bármely módon bizonyítható, ideértve a tanúvallomást is. 12. Cikk Az Egyezmény 11. Cikkének, 29. Cikkének vagy II. Részének bármely olyan rendelkezése, amely az írásbelitől eltérő más formában is megengedi az adásvételi szerződés megkötését, módosítását vagy megegyezéssel történő megszüntetését, illetve bármely ajánlat megtételét vagy elfogadását vagy más akaratnyilatkozat tételét, nem alkalmazható, ha bármelyik fél telephelye olyan Szerződő Államban van, amely az Egyezmény 96. Cikkében meghatározott nyilatkozatot megtette. A felek e Cikktől nem térhetnek el és nem módosíthatják annak hatását. 13. Cikk Az Egyezmény alkalmazása szempontjából "írásbeli" alaknak tekintendő a távirat és a telex is. II. RÉSZ A SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSE 14. Cikk
140
(1) Egy vagy több meghatározott személyhez címzett, szerződéskötésre irányuló javaslat akkor minősül ajánlatnak, ha kellően meghatározott és jelzi az ajánlattevőnek azt a szándékát, hogy elfogadása esetén magát kötelezettségben állónak tekinti. A javaslat akkor minősül kellően meghatározottnak, ha megjelöli az árut és kifejezetten vagy értelemszerűen megállapítja a mennyiséget és az árat vagy rendelkezéseket tartalmaz ezek meghatározására. (2) Azt a javaslatot, amelyet nem egy vagy több meghatározott személyhez címeztek, csupán ajánlattételre irányuló felhívásnak kell tekinteni, hacsak a javaslatot tevő személy világosan nem utal ennek ellenkezőjére. 15. Cikk (1) Az ajánlat akkor válik hatályossá, amikor megérkezik a címzetthez. (2) Még a visszavonatlan ajánlatot is vissza lehet vonni, ha az erről szóló nyilatkozat az ajánlatot megelőzően vagy azzal egyidőben érkezik meg a címzetthez. 16. Cikk (1) Az ajánlat mindaddig visszavonható, amíg a szerződést nem kötötték meg, feltéve hogy a visszavonás az elfogadó nyilatkozat elküldését megelőzően érkezik meg a címzetthez. (2) Az ajánlatot azonban nem lehet visszavonni a) ha az - akár az elfogadásra vonatkozó meghatározott határidő megállapításával, akár más módon - utal arra, hogy visszavonhatatlan; b) ha az ajánlat címzettje ésszerűen bízhatott abban, hogy az ajánlat visszavonhatatlan és a címzett az ajánlatban bízva járt el. 17. Cikk Az ajánlat, még ha visszavonhatatlan is, hatályát veszti, amikor annak visszautasítása az ajánlattevőhöz megérkezik. 18. Cikk (1) Elfogadásnak minősül az ajánlat címzettjének ez irányú nyilatkozata, vagy az elfogadásra utaló magatartása. Hallgatás vagy valamilyen magatartástól való tartózkodás önmagában nem jelent elfogadást.
141
(2) Az ajánlat elfogadása abban az időpontban válik hatályossá, amikor az elfogadás közlése az ajánlattevőhöz megérkezik. Nem hatályos az elfogadás, ha közlése nem érkezik meg az ajánlattevőhöz az általa meghatározott időn belül vagy ha határidő nincs meghatározva, ésszerű időn belül, figyelemmel az ügylet körülményeire, ideértve az ajánlattevő által igénybe vett hírközlő eszköz gyorsaságát. A szóbeli ajánlatot nyomban el kell fogadni, hacsak a körülményekből más nem következik. (3) Mindazonáltal, ha az ajánlat értelmében vagy a felek között kialakított gyakorlat, illetve a szokás alapján az ajánlat címzettje az elfogadást az ajánlattevő értesítése nélkül tevőlegesen, így az áru feladásával vagy a vételár kifizetésével is kinyilváníthatja, akkor az elfogadás a cselekmény véghezvitelének időpontjában hatályossá válik, feltéve, hogy ez a magatartás az előző bekezdésben meghatározott határidőn belül valósul meg. 19. Cikk (1) Az ajánlatra adott és elfogadásra utaló válasz, ha kiegészítéseket, korlátozásokat vagy egyéb módosításokat is tartalmaz, az ajánlat visszautasítását jelenti és új ajánlatnak minősül. (2) Elfogadásnak minősül mégis az ajánlatra adott válasz, amely elfogadásra utal, de kiegészítő vagy az ajánlat feltételeiről lényegesen nem különböző, eltérő feltételeket is tartalmaz, feltéve, hogy az ajánlattevő, indokolatlan késedelem nélkül, szóban nem kifogásolja az eltérést vagy nem küld ilyen értelmű értesítést. Ha az ajánlattevő ily módon nem emel kifogást, az ajánlati feltételek az elfogadásban szereplő módosításokkal együtt alkotják a szerződés feltételeit. (3) Az ajánlat feltételeit lényegesen módosító jellegűnek tekintendők, egyebek között, az árra, a fizetésre, az áru minőségére és mennyiségére, a teljesítés helyére és idejére, az egyik félnek a másikkal szembeni felelőssége mértékére vagy a viták rendezésére vonatkozó kiegészítő vagy eltérő feltételek. 20. Cikk (1) Az elfogadásra az ajánlattevő által táviratban vagy levélben megszabott határidő a távirat feladása vagy a levélben feltüntetett keltezés, illetve - ennek hiányában - a borítékon feltüntetett keltezés időpontjában kezdődik. Az ajánlattevő által az elfogadásra telefon, telex vagy más azonnali kapcsolatot létesítő eszköz útján megszabott határidő attól az időponttól kezdődik, amikor az ajánlat a címzetthez érkezik.
142
(2) Az elfogadásra nyitva álló határidőn belül a hivatalos ünnepnapokat és munkaszüneti napokat az időtartam számításánál figyelembe kell venni. Ha azonban az írásbeli elfogadásról szóló értesítés azért nem kézbesíthető az ajánlattevő címére a határidő utolsó napján, mert ez a nap az ajánlattevő telephelyén hivatalos ünnepnapra vagy munkaszüneti napra esik, a határidő kitolódik az azt követő első munkanapra. 21.Cikk (1) Az elkésett elfogadás is hatályosnak minősül, ha erről az ajánlattevő a címzettet késedelem nélkül szóban tájékoztatja vagy részére ilyen értelmű értesítést küld. (2) Ha az elkésett elfogadást tartalmazó levél vagy más irat arra utal, hogy azt olyan körülmények között adták fel, hogy szabályos továbbítása esetén megfelelő időben érkezett volna az ajánlattevőhöz, az elkésett elfogadás hatályosnak minősül, kivéve, ha az ajánlattevő késedelem nélkül szóban úgy tájékoztatja az ajánlat címzettjét, hogy ajánlatát hatálytalannak tekinti, vagy részére ilyen értelmű értesítést küld. 22. Cikk Az elfogadást vissza lehet vonni, ha a visszavonás az elfogadás hatályossá válását megelőzően vagy azzal egyidőben érkezik meg az ajánlattevőkhöz. 23. Cikk A szerződés abban az időpontban jön létre, amikor az Egyezmény rendelkezései értelmében az ajánlat elfogadása hatályossá válik. 24. Cikk Az Egyezmény e Részének alkalmazása szempontjából valamely ajánlat, elfogadó nyilatkozat vagy bármilyen más akaratnyilvánítás akkor "érkezik meg" a címzetthez, amikor azt vele szóban közlik vagy azt részére bármilyen más módon kézbesítik, akár neki személyesen, akár telephelyére vagy postai címére vagy - ha nincs telephelye, illetőleg postai címe - a szokásos tartózkodási helyére.
143
III. RÉSZ ADÁSVÉTEL I. Cím Általános rendelkezések 25. Cikk A felek egyike által elkövetett szerződésszegés akkor alapvető, ha az a másik félnek olyan hátrányt okoz, amely jelentős mértékben megfosztja őt attól, amit a szerződés alapján jogosult elvárni, kivéve, ha a szerződésszegő fél nem látta előre és egy ésszerűen gondolkodó, hasonló személy, azonos körülmények között sem látta volna előre az ilyen következményt. 26. Cikk A szerződéstől történő elállásra vonatkozó nyilatkozat csak akkor hatályos, ha azt a másik féllel közölték. 27. Cikk Ha az egyik fél ezzel a Résszel összhangban és a körülményeknek megfelelő módon bármilyen értesítést, kérést vagy más közlést küld vagy intéz, úgy - az Egyezmény e Részének kifejezett eltérő rendelkezése hiányában - a továbbiakban bekövetkezett késedelem vagy hiba vagy pedig a közlés meg nem érkezése nem fosztja meg a felet attól a jogától, hogy közlésére hivatkozzék. 28. Cikk Ha az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban, az egyik fél a másik fél valamely kötelezettségének teljesítését jogosult követelni, a bíróság nem köteles természetben marasztalni, kivéve ha, saját joga szerint is így járna el hasonló, az Egyezmény által nem szabályozott adásvételi szerződések esetében.
144
29. Cikk (1) A szerződés a felek megegyezésével módosítható vagy megszüntethető. (2) Azt az írásbeli szerződést, amely olyan rendelkezést tartalmaz, hogy módosításához vagy megegyezéssel történő megszüntetéséhez írásbeli alak szükséges, nem lehet más formában módosítani vagy megegyezéssel megszüntetni. Az egyik fél magatartása azonban annyiban kizárhatja az ilyen rendelkezésre való hivatkozást, amennyiben a másik fél erre a magatartásra alapozott. II. Cím Az eladó kötelezettségei 30. Cikk Az eladó köteles, a szerződés és az Egyezmény előírásainak megfelelően, az árut szolgáltatni, az áru tulajdonjogát átruházni és - szükség szerint - az árura vonatkozó minden okmányt átadni. I. Fejezet Az áru szolgáltatása és az okmányok átadása 31. Cikk Ha nem meghatározott más helyen kell teljesítenie, az eladónak az áru szolgáltatására vonatozó kötelezettsége: a) ha az adásvételi szerződés kiterjed az áru elfuvarozására is, az árut a vevőhöz való továbbítás céljából az első fuvarozónak átadni; b) ha - az előző bekezdés alá nem tartozó esetekben - a szerződés egyedileg meghatározott árukra vagy pontosan meg nem határozott olyan árukra vonatkozik, amelyeket meghatározott árukészletből kell szolgáltatni vagy amelyeket gyártani, illetőleg termelni kell, és a szerződés megkötésekor a felek tudták, hogy az áru meghatározott helyen van vagy meghatározott helyen gyártják, illetve termelik, úgy az árut ezen a helyen a vevő rendelkezésére bocsátani; c) egyéb esetekben az árut a vevő rendelkezésére bocsátani azon a helyen, ahol az eladó telephelye a szerződéskötés időpontjában volt. 32. Cikk
145
(1) Ha az eladó, a szerződéssel vagy az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban, az árut fuvarozónak adja át, és a szerződésben szereplő áru azonosítása akár az árun található jelzések, akár a fuvarokmányok útján vagy más módon egyértelműen nem valósítható meg, az eladó köteles az áru részletezését tartalmazó jegyzéket a vevőnek átadni. (2) Ha az áru elfuvarozásáról az eladó köteles gondoskodni, minden olyan szerződést meg kell kötnie, ami ahhoz szükséges, hogy az árut, a körülményeknek megfelelő fuvareszközzel és az ilyen fuvarozásnál szokásos feltételek szerint, a meghatározott helyre szállítsák. (3) Ha az eladó nem köteles szállítmánybiztosítást kötni, a vevő kérésére minden olyan rendelkezésre álló információt meg kell adnia, ami ahhoz szükséges, hogy a vevő e biztosítást megköthesse. 33. Cikk Az eladó az árut szolgáltatni köteles: a) ha a szerződés határnapot állapít meg vagy a szerződés alapján a határnak megállapítható, ezen a napon; b) ha a szerződés határidőt állapít meg, vagy a szerződés alapján a határidő megállapítható, a határidőn belül bármely időpontban, kivéve, ha a körülményekből az következik, hogy az időpontot a vevő választhatja meg; vagy c) bármely más esetben, a szerződés megkötését követő ésszerű időn belül. 34. Cikk Ha az eladó az árura vonatkozó okmányok átadására köteles, ezt a szerződésben meghatározott időben, helyen és formában kell megtennie. Az okmányok korábbi időpontban való átadása esetén az eladó a szerződésben meghatározott átadási időpontig az okmányokban meglevő bármely hibát kiigazíthat, feltéve, hogy e jogának gyakorlása a vevőnek nem okoz indokolatlan kellemetlenséget vagy ésszerűtlen költséget. A vevőt mindazonáltal továbbra is megilleti az a jog, hogy az egyezmény alapján kártérítést követeljen. II. Fejezet Az áru szerződésszerűsége és harmadik személy igényei 35. Cikk
146
(1) Az eladó köteles az árut a szerződésben meghatározott mennyiségben, minőségben és leírás szerint, valamint a szerződés előírásainak megfelelően tárolt, illetve csomagolt módon szolgáltatni. (2) Feltéve, hogy a felek másként nem állapodtak meg, az áru csak akkor szerződésszerű, ha a) alkalmas azokra a célokra, amelyekre más azonos fajtájú árukat rendszerint használnak, b) alkalmas bármely olyan meghatározott célra, amelyet a szerződés megkötésének időpontjában kifejezetten vagy hallgatólagosan az eladó tudomására hoztak, kivéve, ha a körülmények arra utalnak, hogy a vevő nem bízott, vagy ésszerűtlen lett volna, hogy bízzon az eladó szakismeretében és véleményében. c) rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket az eladó a vevőnek mintaként, illetve modellként bemutatott, d) az azonos fajtájú áruknál szokásos, vagy ilyenek hiányában az áru megőrzésére és megóvására alkalmas módon tárolták, illetve csomagolták. (3) Az előző bekezdés a)-d) pontjai alapján az eladó nem felel az áru bármely fogyatékosságáért, ha erről a szerződés megkötésének időpontjában a vevő tudott, vagy tudnia kellett. 36. Cikk (1) A szerződéssel és az Egyezménnyel összhangban, az eladó felel az áru minden olyan fogyatékosságáért, ami a kárveszélynek a vevőre való átszállása idején megvolt, még akkor is, ha a fogyatékosság csak később válik ismertté. (2) Az eladó felel továbbá az áru bármely olyan fogyatékosságáért is, ami az előző bekezdésben megjelölt időpont után keletkezik és ami annak a következménye, hogy valamely kötelezettségét megszegte, ideértve azt a jótállási kötelezettségét is, hogy az áru meghatározott ideig megfelel szokásos rendeltetésének vagy valamely különös célnak, illetve megtartja meghatározott minőségét vagy jellemzőit. 37. Cikk Határidő előtti szállítás esetén az eladó a határidő elteltéig jogosult a hiányzó részt szolgáltatni vagy bármely mennyiségi hiányt pótolni, illetve a szerződésnek meg nem felelő árut kicserélni, feltéve, hogy e jogosultság gyakorlása nem okoz a vevőnek ésszerűtlen
147
kényelmetlenséget, illetve költséget. A vevőt mindazonáltal továbbra is megilleti az a jog, hogy az Egyezmény alapján kártérítést követeljen. 38. Cikk (1) A vevő a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles az árut megvizsgálni vagy megvizsgáltatni. (2) Ha a szerződés kiterjed az áru elfuvarozására is, a vizsgálat az árunak a rendeltetési helyre való megérkezését követő időpontra halasztható. (3) Ha az úton levő árut átirányítja vagy anélkül tovább küldi, hogy ténylegesen lehetősége volna annak megvizsgálására és a szerződéskötés időpontjában az eladó tudott vagy tudnia kellett az átirányítás, illetve továbbküldés lehetőségéről, a vizsgálat mindaddig elhalasztható, míg az áru új rendeltetési helyére megérkezik. 39. Cikk (1) A vevő elveszti azt a jogát, hogy az áru minőségi hibájára hivatkozzék, ha erről az eladót a hiba megjelölésével, ésszerű időn belül nem értesíti, azt követően, hogy a hibát felfedezte, vagy azt fel kellett volna fedeznie. (2) A vevő minden esetben elveszti az áru minőségi hibájára való hivatkozás jogát, ha legkésőbb az áru átadásától számított két éven belül a hibát az eladóval nem közölte, hacsak ez a határidő nem ellentétes a szerződéses jótállás határidejével. 40. Cikk Az eladó nem hivatkozhat a 38. és 39. Cikkek rendelkezéseire, ha a fogyatékosság olyan tényekkel kapcsolatos, amelyeket ismert, vagy ismernie kellett és amelyeket nem tárt fel a vevőnek. 41. Cikk Az eladó az árut harmadik személy mindennemű jogától vagy igényétől mentesen köteles szolgáltatni, kivéve, ha a vevő beleegyezett, hogy az árut ilyen joggal vagy igénnyel terhelten veszi át. Ha azonban ez a jog vagy igény ipari tulajdonnal vagy egyéb szellemi tulajdonnal kapcsolatos, az eladó kötelezettségére a 42. Cikk irányadó. 42. Cikk
148
(1) Az eladó az árut harmadik fél minden olyan ipari tulajdonnal vagy egyéb szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogától vagy igényétől mentesen köteles szolgáltatni, amelyekről a szerződés megkötésének időpontjában tudott vagy tudnia kellett, feltéve, hogy ez a jog vagy igény ipari tulajdonon vagy egyéb szellemi tulajdonon alapul a) annak az államnak a joga szerint, ahol az árut továbbadják vagy egyébként felhasználják, ha a felek a szerződés megkötésének időpontjában számoltak azzal, hogy az áru ebben az államban kerül továbbeladásra vagy felhasználásra; vagy b) bármely más esetben annak az államnak a joga szerint, amelyben a vevőnek telephelye van. (2) Az eladónak az előző bekezdésben alapuló kötelezettsége nem terjed ki azokra az esetekre, amelyekben a) a vevő a szerződés megkötésének időpontjában ilyen jogról vagy igényről tudott vagy tudnia kellett; vagy b) a jog vagy igény abból ered, hogy az eladó a vevő által adott műszaki rajzot, formatervet vagy más hasonló adatot használt fel. 43. Cikk (1) A vevő elveszti a 41. és 42. Cikkekre való hivatkozás jogát, ha az eladót nem értesíti a harmadik személyt megillető jog vagy igény mibenlétéről, azt követő ésszerű határidőn belül, hogy erről a jogról vagy igényről tudomást szerzett vagy tudomást kellett volna szereznie. (2) Az eladó nem hivatkozhat az előző bekezdés rendelkezéseire, ha tudott a harmadik fél jogáról vagy igényéről és annak mibenlétéről. 44. Cikk Ha a vevőnek ésszerű mentsége van a megkívánt értesítés elmulasztására, úgy - a 39. Cikk (1) és a 43. Cikk (1) bekezdésének rendelkezéseitől függetlenül - az 50. Cikknek megfelelően csökkentheti a vételárat vagy követelheti az elmaradt hasznok nélküli tényleges kárának megtérítését. III. Fejezet Az eladó szerződésszegésének jogkövetkezményei 45. Cikk
149
(1) Ha az eladó nem teljesíti a szerződésen vagy az Egyezményen alapuló valamely kötelezettségét, a vevő jogosult a) a 46-52. Cikkekben biztosított jogait gyakorolni; b) a 74-77. Cikkekben meghatározott módon kártérítést követelni. (2) A vevő a jogsértés kiküszöbölésére irányuló egyéb jogainak gyakorlásával nem veszíti el a jogát a kártérítésre. (3) Ha a vevő a szerződésszegésből eredő jogait gyakorolja, sem a rendes, sem pedig a választott bíróság nem adhat méltányossági haladékot az eladó számára. 46. Cikk (1) A vevő követelheti az eladótól az általa vállalt kötelezettsége tejesítését, feltéve, hogy a jogsértés orvoslására nem vett igénybe olyan eszközt, amely összeegyezhetetlen követelésével. (2) A vevő csak akkor követelheti a nem szerződésszerű áru kicserélését, ha a fogyatékosság alapvető szerződésszegésnek minősül és az áru kicserélése iránti igényét a 39. Cikkben meghatározott értesítéssel egyidőben vagy azt követően ésszerű határidőn belül közli. (3) Ha az áru nem szerződésszerű, a vevő igényelheti, hogy az eladó az áru kijavításával orvosolja annak fogyatékosságát, ha ez az összes körülmény figyelembevételével nem ésszerűtlen. A kijavítás iránti igényt a 39. Cikkben meghatározott értesítéssel egyidőben vagy azt követően ésszerű határidőn belül kell közölni. 47. Cikk (1) A vevő az eladó kötelezettségének teljesítésére ésszerű póthatáridőt állapíthat meg. (2) A vevő a póthatáridő alatt a szerződésszegés orvoslására egyébként rendelkezésre álló eszközöket nem veheti igénybe, hacsak az eladótól olyan értesítést nem kapott, hogy az a póthatáridőn belül sem teljesít. Ezáltal azonban a vevő nem veszíti el azt a jogát, hogy a késedelmes teljesítés miatt kártérítést követeljen. 48. Cikk (1) A 49. Cikkben foglaltak fenntartásával, az eladó saját költségén a szállítási határidő elteltét követően is orvosolhatja kötelezettségének elmulasztását, feltéve, hogy ez nem eredményez ésszerűtlen kényelmetlenséget, sem bizonytalanságot az általa előlegezett
150
költségek megtérítését illetően. A vevő azonban ez esetben sem veszíti el azt a jogát, hogy az Egyezmény alapján kártérítést követeljen. (2) Ha az eladó igényli a vevőnek a teljesítés elfogadására vonatkozó nyilatkozatát és erre a vevő ésszerű határidőn belül nem válaszol, az eladó az ott megjelölt határidőn belül teljesíthet.
E
határidőn
belül
a
vevő
nem
érvényesíthet
olyan
igényt,
amely
összeegyeztethetetlen az eladó teljesítésével. (3) Az eladó arról szóló értesítését, hogy meghatározott határidőn belül teljesít, úgy kell tekinteni, hogy az az előző bekezdés értelmében, egyúttal azt az igényt is magában foglalja, hogy a vevő közölje vele döntését. (4) Az eladónak e Cikk (2) és (3) bekezdés szerinti igénye vagy értesítése csak akkor hatályos, ha azt a vevő kézhez kapta. 49. Cikk (1) A vevő elállhat a szerződéstől, a) ha az eladó szerződésen vagy az Egyezményen alapuló kötelezettségének a megszegése alapvető szerződésszegésnek minősül; vagy b) nemteljesítés esetén, ha az eladó nem szolgáltatja az árut a vevő által a 47. Cikk (1) bekezdése szerint megállapított póthatáridőn belül, illetve, ha kijelenti, hogy e határidőn belül sem teljesít. (2) Mindazonáltal, ha az eladó az árut már leszállította, a vevő a szerződéstől való elállás jogát csak akkor gyakorolhatja, ha az elállás a) késedelmes teljesítés esetén azt követő ésszerű időn belül történik, hogy a teljesítésről tudomást szerzett; b) bármely más szerződésszegés esetén azt követő ésszerű időn belül történik, hogy (i) a szerződésszegésről tudomást szerzett vagy tudomást kellett volna szereznie; (ii) lejárt az a póthatáridő, amit a vevő a 47. Cikk (1) bekezdése szerint állapított meg vagy azt követően történik, hogy az eladó kijelentette, hogy a póthatáridőn belül sem teljesít vagy (iii) lejárt az eladó által a 48. Cikk (2) bekezdése szerint megállapított határidő vagy miután a vevő kijelentette, hogy nem fogadja el a teljesítést. 50. Cikk
151
Ha az áru nem szerződésszerű, a vevő függetlenül attól, hogy a vételárat már kifizették-e vagy sem, olyan arányban csökkentheti az árat, amilyen arányban a ténylegesen leszállított áru teljesítéskori értéke viszonyult a hibátlan áru értékéhez ugyanabban az időpontban. Nem csökkentheti azonban a vevő az árat, ha az eladó a 37. és 48. Cikkek rendelkezéseivel összhangban orvosolta kötelezettségének elmulasztását vagy ha a vevő - ugyanezen Cikkek rendelkezéseivel összhangban - a teljesítést visszautasította. 51. Cikk (1) Ha az eladó az árunak csak egy részét szolgáltatja vagy a szolgáltatott árunak csak egy része szerződésszerű, a hiányzó vagy nem szerződésszerű rész vonatkozásában a 46-50. Cikkek rendelkezései alkalmazandók. (2) Az egész szerződéstől a vevő csak akkor állhat el, ha a hiánytalan vagy szerződésszerű szolgáltatás elmaradása alapvető szerződésszegésnek minősül. 52. Cikk (1) Ha az eladó a meghatározott időpontot megelőzően szolgáltatja az árut, a vevő elfogadhatja a szolgáltatást vagy megtagadhatja annak átvételét. (2) Ha az eladó a szerződésben meghatározottnál nagyobb mennyiségű árut szolgáltat, a többletszolgáltatást a vevő elfogadhatja vagy visszautasíthatja azt. Ha a vevő a szolgáltatott többletmennyiséget egészében vagy részben elfogadja, azt a szerződéses áron kell kifizetnie. III. Cím A vevő kötelezettségei 53. Cikk A vevő a szerződés és az Egyezmény rendelkezései szerint köteles megfizetni a vételárat és átvenni a szolgáltatást. I. Fejezet A vételár megfizetése 54. Cikk
152
A vevőnek a vételár megfizetésére vonatkozó kötelezettsége magában foglalja mindazon intézkedések megtételét és alakiságok megtartását, amelyek a szerződés vagy bármely jogszabály és rendelkezés értelmében a fizetés teljesítésének lehetővé tételéhez szükségesek. 55. Cikk Ha az érvényesen megkötött szerződés az árat kifejezetten vagy értelemszerűen nem határozta meg, illetve nem rendelkezik annak megállapításáról, ezt - ellenkező utalás hiányában - úgy kell tekinteni, hogy a felek a szerződés megkötésének időpontjában az adott kereskedelmi ágban, összehasonlítható körülmények között az ilyen árura általában felszámított árra kívántak utalni. 56. Cikk Ha a vételárat az áru súlya szerint határozták meg, kétség esetén az árat a nettó súly alapján kell megállapítani. 57. Cikk (1) Ha a vevő nem meghatározott helyen köteles fizetni az eladónak, a vételár megfizetésének helye: a) az eladó üzleti tevékenységének a helye; vagy b) ha a fizetést az áru vagy az okmányok átadása ellenében kell teljesíteni, az a hely, ahol az átadás megtörténik. (2) Az eladó viseli a fizetés teljesítésével együttjáró azt a többletköltséget, ami telephelyének a szerződés megkötését követő megváltoztatásából ered. 58. Cikk (1) Ha a vevő nem meghatározott más időpontban köteles fizetni, úgy a fizetést akkor kell teljesítenie, amikor az eladó a szerződésnek és az Egyezménynek megfelelően a vevő rendelkezésére bocsátja az árut vagy a rendelkezési jogot megtestesítő okmányokat. Az eladó a fizetést az áru, illetve az okmányok átadásának feltételévé teheti. (2) Ha a szerződés az áru elfuvarozására is kiterjed, az eladó útnak indíthatja az árut azzal a feltétellel, hogy az áru vagy áru feletti rendelkezési jogot megtestesítő okmányok csak a vételár megfizetése esetén szolgáltathatók ki a vevőnek.
153
(3) A vevő mindaddig nem köteles megfizetni a vételárat, amíg nincs lehetősége megvizsgálni az árut, kivéve, ha a feleknek a szállítási, illetve a fizetési eljárásra vonatkozó megállapodása kizárja a vevőnek ezt a lehetőségét. 59. Cikk A vevő a szerződésben és az Egyezményben meghatározott vagy azok alapján meghatározható időpontban, az eladó részéről történő felszólítás nélkül, illetve az eladó által teljesítendő bármely alakiságtól függetlenül köteles a vételárat megfizetni. II. Fejezet Átvétel 60. Cikk A vevőnek az átvétellel kapcsolatos kötelezettsége abban áll, hogy a) mindent, ami tőle ésszerűen elvárható, megtesz annak érdekében, hogy az eladó teljesíteni tudjon; és b) az árut átveszi. III. Fejezet A vevő szerződésszegésének jogkövetkezményei 61. Cikk (1) Ha a vevő elmulasztja a szerződésben vagy az Egyezményben meghatározott valamely kötelezettségének teljesítését, az eladó jogosult: a) a 62-65. Cikkekben meghatározott jogait gyakorolni; b) a 74-77. Cikkekben meghatározott módon kártérítést érvényesíteni. (2) Az eladó a jogsértés kiküszöbölésére irányuló egyéb jogainak gyakorlásával nem veszíti el a jogát a kártérítésre. (3) Ha az eladó a szerződésszegésből eredő jogait érvényesíti, sem a rendes, sem pedig a választottbíróság nem adhat méltányossági haladékot a vevő számára. 62. Cikk
154
Az eladó követelheti a vevőtől a vételár megfizetését, az áru átvételét vagy egyéb kötelezettségei teljesítését, feltéve, hogy a jogsértés orvoslására nem vett igénybe olyan eszközt, amely összeférhetetlen követelésével. 63. Cikk (1) Az eladó a vevő kötelezettségeinek teljesítésére ésszerű póthatáridőt állapíthat meg. (2) Az eladó a póthatáridő alatt a szerződésszegés orvoslására egyébként rendelkezésre álló eszközöket nem vehet igénybe, hacsak a vevőtől olyan értesítést nem kapott, hogy az a póthatáridőn belül sem teljesít. Ezáltal azonban az eladó nem veszíti el azt a jogát, hogy a késedelmes teljesítés miatt kártérítést követeljen. 64. Cikk (1) Az eladó elállhat a szerződéstől: a) ha a vevő szerződésen vagy az Egyezményen alapuló kötelezettségeinek megszegése alapvető szerződésszegésnek minősül; b) ha a vevő a 63. Cikk (1) bekezdése szerint az eladó által meghatározott póthatáridőn belül nem teljesíti a vételár megfizetésére vagy az áru átvételére irányuló kötelezettségét, illetve ha kijelenti, hogy az így megállapított határidőn belül sem teljesít. (2) Ha azonban a vevő megfizette a vételárat, az eladó a szerződéstől való elállás jogát csak akkor gyakorolhatja, ha az elállás a) a vevő késedelmes teljesítése esetén: az eladónak a teljesítés megtörténtéről való tudomásszerzése előtt történik; illetve b) a vevő késedelmes teljesítésén kívül bármely más szerződésszegés esetén: ésszerű határidőn belül azt követően történik, hogy (i) az eladó tudomást szerzett vagy tudomást kellett szereznie a szerződésszegésről; illetve (ii) lejárt az a póthatáridő, amelyet az eladó a 63. Cikk (1) bekezdése szerint állapított meg vagy azt követően történik, hogy a vevő kijelentette, hogy a póthatáridőn belül sem teljesít. 65. Cikk (1) Ha a szerződés szerint az áru formáját, méretét vagy más jellemzőjét a vevőnek kell meghatároznia, és ő ennek meghatározását akár a kölcsönösen megállapított időpontban, akár az eladó vonatkozó felhívásának kézhezvételét követő ésszerű időn belül elmulasztja, az
155
eladó ezt az őt megillető bármely más jog sérelme nélkül maga is megteheti, összhangban a vevő mindazon követelményeivel, amelyekről tudomást szerezhetett. (2) Ha a fenti jellemzők meghatározását az eladó maga végzi el, annak részleteiről tájékoztatnia kell a vevőt és ésszerű határidőt kell biztosítania számára eltérő jellemzők meghatározására. Ha ezt a vevő a közlést követően a megjelölt határidőn belül elmulasztja, az eladó által meghatározott jellemzők az irányadók. IV. Cím A kárveszély átszállása 66. Cikk A kárveszély vevőre történt átszállását követően az áru megsemmisülése vagy megsérülése nem mentesíti a vevőt a vételár megfizetésére irányuló kötelezettsége alól, kivéve, ha a megsemmisülés vagy a megsérülés az eladó tevékenységének vagy mulasztásának a következménye. 67. Cikk (1) Ha az adásvételi szerződés magában foglalja az áru elfuvarozását is és az eladó az árut nem valamely meghatározott helyen köteles átadni, a kárveszély akkor száll át a vevőre, amikor az árut - az adásvételi szerződés rendelkezéseinek megfelelően - a vevő részére való továbbítás céljából átadják az első fuvarozónak. Ha az eladó az árut valamely meghatározott helyen köteles átadni a fuvarozónak, a kárveszély mindaddig nem száll át a vevőre, amíg az árut azon a helyen át nem adják a fuvarozónak. Az a tény, hogy az eladó jogosult az áru feletti rendelkezési jogot megtestesítő okmányok visszatartására, nem érinti a kárveszély átszállását. (2) A kárveszély azonban mindaddig nem száll át a vevőre, amíg az árunak a szerződés céljaira való egyértelmű kijelölése - akár az árun eszközölt megjelöléssel, akár szállítási okmányok, illetve a vevőnek küldött értesítés útján vagy bármely más módon - meg nem történik. 68. Cikk Az úton levő áru eladása esetén a kárveszély a szerződés megkötésekor száll át a vevőre. Ha azonban a körülményekből ez következik, a kárveszély az áru azon fuvarozónak való átadás időpontjában száll át a vevőre, amelyik a fuvarozási szerződést megtestesítő okmányokat
156
kiállította. Mindazonáltal, ha a szerződés megkötésének időpontjában az eladó tudott vagy tudnia kellett arról, hogy az áru megsemmisült vagy megsérült, és ezt nem tárta fel a vevő előtt, a megsemmisülés vagy sérülés veszélyét az eladó viseli. 69. Cikk (1) A 67. és 68. Cikkben nem szabályozott esetekben a kárveszély akkor száll át a vevőre, amikor átveszi az árut vagy - ha azt kellő időben nem teszi meg - attól az időponttól kezdődően, amikor az árut a rendelkezésére bocsátják és ő a szolgáltatás elfogadásának elmulasztásával szerződésszegést követ el. (2) Mindazonáltal, ha a vevőnek az eladó telephelyétől eltérő helyen kell átvennie az árut, a kárveszély akkor száll át, amikor a szolgáltatás esedékessé válik és a vevő megtudja, hogy az áru azon a helyen rendelkezésére áll. (3) Ha az adásvétel még el nem különített árura vonatkozik, úgy az árut mindaddig, amíg a szerződés céljaira egyértelműen ki nem jelölték, úgy kell tekinteni, mint ami nem áll a vevő rendelkezésére. 70. Cikk Ha az eladó alapvető szerződésszegést követett el, a 67., 68. és 69. Cikk rendelkezései nem korlátozzák azokat az eszközöket, amelyeket a vevő szerződésszegés esetén igénybe vehet. V. Cím Az eladó és a vevő kötelezettségeire vonatkozó közös rendelkezések I. Fejezet A teljesítést megelőző szerződésszegés és a részletekben történő teljesítésre vonatkozó szerződés 71. Cikk (1) Bármelyik fél felfüggesztheti kötelezettségeinek teljesítését, ha a szerződés megkötését követően láthatóvá válik, hogy a másik fél kötelezettségének lényeges részét nem teljesíti a) teljesítési képességének vagy hitelképességének súlyos fogyatékossága vagy b) a szerződés teljesítésének előkészítésében vagy a szerződés teljesítésében kifejtett magatartása eredményeként.
157
(2) Ha az eladó már feladta az árut mielőtt az előző bekezdésben meghatározott okok nyilvánvalóvá váltak, megakadályozhatja az árunak a vevő részére történő kiszolgáltatását még akkor is, ha a vevő birtokában olyan okmány van, amely őt egyébként az áru átvételére feljogosítja. Ez a bekezdés kizárólag az áruval kapcsolatban a vevő és az eladó között fennálló jogokra vonatkozik. (3) A teljesítést akár az áru elküldését megelőzően, akár azt követően felfüggesztő fél köteles a felfüggesztésről a másik felek haladéktalanul értesíteni és ha a másik fél saját teljesítésére megfelelő biztosítékot ad, köteles folytatni a teljesítést. 72. Cikk (1) Bármelyik fél elállhat a szerződéstől, ha már a szerződés teljesítési határidejét megelőzően világossá válik, hogy a másik fél alapvető szerződésszegést követ el. (2) Feltéve, hogy ehhez elegendő idő áll rendelkezésre, a szerződéstől elállni szándékozó fél köteles erről ésszerű módon tájékoztatni a másik felet, hogy lehetővé tegye számára, hogy a teljesítés megfelelő biztosítékáról gondoskodhassék. (3) Ha a másik fél kijelenti, hogy nem teljesíti kötelezettségeit, az előző bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók. 73. Cikk (1) Ha részletekben szállítandó árukra vonatkozó szerződés esetén valamelyik fél bármely
kötelezettségét
akármelyik
részszállítás
vonatkozásában
megszegi,
és
szerződésszegése alapvető szerződésszegésnek minősül, a másik fél e részszállítás tekintetében elállhat a szerződéstől. (2) Ha az egyik fél bármelyik részszállításra vonatkozó bármely kötelezettségének megszegése alapos okot ad a másik félnek arra a következtetésre, hogy a jövőbeni részszállítások tekintetében alapvető szerződésszegésre kerül sor, a másik fél - feltéve, hogy azt ésszerű időn belül teszi - a szerződést (a jövőre nézve) felmondhatja. (3) Ha a vevő a szerződéstől bármelyik részszállítás vonatkozásában eláll, egyidejűleg elállhat, illetve felmondhatja a szerződést a már teljesített, vagy a jövőben teljesítendő részszállítások vonatkozásában is, feltéve, hogy kölcsönös összefüggésük folytán ez utóbbi részszállítások nem használhatók fel a felek által a szerződés megkötésének időpontjában előirányzott célokra. II. fejezet
158
Kártérítés 74. Cikk A fél szerződésszegése következményeként járó kártérítés összege megegyezik azzal a veszteséggel, amely a szerződésszegés következtében a másik felet érte, ideértve az elmaradt hasznot is. Ez a kártérítés nem haladhatja meg azt a veszteséget, amelyet a szerződésszegő fél a szerződés megkötésének időpontjában előre látott vagy amelyet előre kellett látnia azon tények és körülmények alapján, amelyekről mint a szerződésszegés lehetséges következményeiről az említett időpontban tudott vagy tudnia kellett. 75. Cikk A szerződéstől való elállás, illetve annak felmondása esetén, ha ezt követően a vevő ésszerű módon és ésszerű időn belül helyettesítő árut vásárolt, vagy az eladó az árut újra eladta, a kártérítést igénylő fél követelheti a szerződéses ár és a fedezeti ügylet ára közötti különbözet, valamint a 74. Cikk szerint járó valamennyi egyéb kára megtérítését. 76. Cikk (1) A szerződéstől való elállás, illetve annak felmondása esetén, ha az árunak piaci ára van, a kártérítést igénylő fél - ha nem vásárolt és nem adott el a 75. Cikkben foglaltak szerint kártérítésként a szerződésben meghatározott ár és az elállás (felmondás) időpontjában fennállott piaci ár közötti különbözetet, valamint a 74. Cikk alapján érvényesíthető egyéb kárait igényelheti. Ha azonban a kártérítést igénylő fél az áru átvételét követően állt el a szerződéstől, az elállás időpontjában fennállott piaci ár helyett az áru átvételének időpontjában fennállott piaci ár az irányadó. (2) Az előző bekezdés alkalmazása szempontjából piaci ár az az ár, amely azon a helyen irányadó, ahol az áru szolgáltatásának meg kellett volna történnie vagy ha azon a helyen nincs kialakult piaci ár, az olyan más helyen kialakult árat kell alapul venni, ami - az áru fuvarozásával kapcsolatos költségek közötti eltérést is megfelelően számításba véve ésszerűen figyelembe vehető. 77. Cikk
159
A szerződésszegésre hivatkozó fél köteles, a körülmények figyelembevételével, minden ésszerű intézkedést megtenni, ami szükséges a szerződésszegésből eredő károk csökkentése érdekében, ideértve az elmaradt hasznot is. Ha elmulasztja megtenni ezeket az intézkedéseket, a szerződésszegést elkövető fél a kártérítési összeg olyan mértékű csökkentését igényelheti, mint amilyen mértékben a kár enyhíthető lett volna. III. Fejezet Kamat 78. Cikk Ha valamelyik fél elmulasztja a vételár megfizetését vagy bármely más összeg megfizetésével hátralékban van, ezen összegek után a másik fél - a 74. Cikk szerint őt megillető kártérítés követelésére vonatkozó jogának korlátozása nélkül - kamatra jogosult. IV. Fejezet Mentesítő okok 79. Cikk (1) Nem tehető felelőssé a fél valamely kötelezettségének elmulasztásáért, ha bizonyítja, hogy azt olyan akadály okozta, amelyet el nem háríthatott, s ésszerűen az sem volt elvárható tőle, hogy a szerződéskötés idején ezzel az akadállyal számoljon, azt elhárítsa vagy következményeinek elejét vegye. (2) Ha a fél mulasztása a szerződés egészének vagy egy részének teljesítésére általa igénybe vett harmadik személy mulasztására vezethető vissza, a fél csak akkor mentesül a felelősség alól, ha (a) az előző bekezdés alapján mentesül, és (b) az általa igénybe vett személy maga is mentesülne, ha az előző bekezdés rendelkezéseit alkalmaznák rá. (3) Az e Cikken alapuló mentesség az akadály fennállásának időpontjáig tart. (4) A teljesítést elmulasztó fél köteles az akadályról és annak az ő teljesítési képességeire vonatkozó hatásáról a másik felet értesíteni. Ha a másik fél ezt az értesítést nem kapta meg ésszerű időn belül, azt követően, hogy a teljesítést elmulasztó fél
160
tudomást szerzett vagy tudomást kellett volna szereznie az akadályról, az értesítés elmaradásából eredő kárt a teljesítést elmulasztó fél viseli. (5) E Cikk rendelkezései nem fosztják meg a felet az Egyezmény alapján őt megillető, bármely, nem kártérítés követelésére vonatkozó joga érvényesítésétől. 80. Cikk Egyik fél sem hivatkozhat a másik fél szerződésszegésére, amennyiben azt saját cselekvése vagy mulasztása okozta. V. Fejezet Az elállás jogkövetkezményei 81. Cikk (1) Az elállás mindkét felet mentesíti a szerződés alapján őket terhelő kötelezettségek alól, az esetleges kártérítésre irányuló jog kivételével. Ugyanakkor az elállás sem a szerződésnek a viták rendezésére vonatkozó bármely rendelkezését, sem pedig a szerződésnek a felek elállásából eredő jogait és kötelezettségeit szabályozó rendelkezéseit nem érinti. (2) Ha a fél a szerződést teljes mértékben vagy részben teljesítette, a másik féltől mindazt visszakövetelheti, amit a szerződés alapján szállított vagy fizetett. Ha mindkét fél visszatérítésre köteles, azokat egyidejűleg kell teljesíteniük. 82. Cikk (1) A vevő elveszti a szerződéstől való elállás jogát, illetve azt, hogy az eladótól csereáru szolgáltatását követelhesse, ha nem tudja az árut lényegében ugyanolyan állapotban visszaszolgáltatni, mint amilyen állapotban azt átvette. (2) Az előző bekezdés nem alkalmazható, ha (a) az áru átvételkori állapotban történő visszaszolgáltatásának a lehetetlenülése nem a vevő tevékenységének vagy mulasztásának következménye; (b) az áru vagy annak egy része a 38. Cikkben előírt megvizsgálás következtében megsemmisült vagy meghibásodott; vagy
161
(c) az árut vagy annak egy részét a vevő, mielőtt annak fogyatékosságát észrevette volna vagy észre kellett volna vennie, a szokásos kereskedelmi forgalomban értékesítette vagy a szokásos használat során felhasználta, illetve átalakította. 83. Cikk Az a vevő, aki a szerződéstől való elállás jogát vagy az eladótól csereáru követelésére vonatkozó jogát a 82. Cikk alapján elvesztette, továbbra is jogosult a szerződésben és az Egyezményben biztosított minden más eszközt igénybe venni. 84. Cikk (1) Ha az eladó a vételár visszatérítésére köteles, úgy annak a vételár megfizetése napjától számított kamatát is köteles megfizetni. (2) A vevő köteles elszámolni az eladónak minden előnyről, amelyet az áruból vagy annak egy részéből szerzett, (a) ha az árut vagy annak egy részét köteles visszaszolgáltatni vagy (b) ha nincs ugyan lehetősége arra, hogy az árut vagy annak egy részét visszaszolgáltassa vagy, hogy az árut vagy annak egy részét lényegében az átvételkori állapotában szolgáltassa vissza, de a szerződéstől mégis elállt, vagy az eladótól csereáru szolgáltatását követelte. VI. Fejezet Az áru megőrzése 85. Cikk Ha a vevő az áru átvételével késik vagy ha az áru szolgáltatása és a vételár megfizetése egyidejűleg esedékes és a vevő a vételár megfizetésével késik, az áru pedig az eladó birtokában van vagy az áru feletti rendelkezési jogát más módon gyakorolhatja, úgy az eladónak az áru megőrzése érdekében mindazt meg kell tennie, ami az adott körülmények között ésszerű. Az eladó az árut jogosult mindaddig visszatartani, amíg a vevő meg nem téríti számára az ésszerűen felmerült költségeket. 86. Cikk (1) Ha a vevő az árut megkapta és a szerződés vagy az Egyezmény szerint őt megillető jogok alapján az árut vissza kívánja utasítani, köteles az áru megőrzése érdekében a
162
körülményeknek megfelelő ésszerű intézkedéseket megtenni. A vevő az árut mindaddig visszatarthatja, amíg indokolt költségeit az eladó meg nem téríti. (2) A vevő, ha a részére feladott árut a rendeltetési helyen a rendelkezésére bocsátották és arra vonatkozóan visszautasítási jogát gyakorolja, köteles az árut az eladó részére birtokba venni, feltéve, hogy ezt a vételár megfizetése és aránytalan nehézség vagy ésszerűtlen kiadás nélkül megteheti. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a rendeltetési helyen jelen van az eladó vagy az eladó részére történő megőrzés céljából az áru átvételére felhatalmazott személy. Ha a vevő az árut e bekezdés alapján birtokába veszi, jogait és kötelezettségeit az előző bekezdés szabályozza. 87. Cikk Az áru megőrzése céljából intézkedésre kötelezett fél jogosult az árut harmadik személy raktárában a másik fél költségére letétbe helyezni, hacsak nem ésszerűtlen az így felmerülő költség. 88. Cikk (1) A 85. vagy a 86. Cikk rendelkezéseinek megfelelően az áru megőrzésére köteles fél bármely megfelelő módon eladhatja az árut, ha a másik fél ésszerűtlen módon késlekedett annak átvételével, visszavételével, illetve az ár vagy a megőrzés költségének megfizetésével, feltéve hogy a másik felet eladási szándékáról megfelelő módon értesítette. (2) Gyors romlásnak kitett áru esetében, vagy ha az áru megőrzése ésszerűtlen költségekkel járna, a 85. vagy a 86. Cikk alapján az áru megőrzésére köteles félnek ésszerűen kell eljárnia az áru eladása érdekében. A másik felet eladási szándékáról, amennyire ez lehetséges, köteles értesíteni. (3) Az árut eladó fél a vételárból visszatarthatja az áru megőrzésével és eladásával felmerült ésszerű költségeit. A különbözetet a másik féllel köteles elszámolni. http://ius.jak.ppke.hu/tanszek/doktori/letolt/szs_dolg.pdf
163
KISVÁLLALKOZÁSOK EURÓPAI CHARTÁJA
Mérföldkövek:
2000. március 19-20.: Az uniós csúcs Feirában elfogadta a Kisvállalkozások Európai
Chartáját.
2005. november 9.: A Bizottság bemutatta „Gondolkozz először kicsiben” elnevezésű
kkv-akciótervét.
2008. július: Bizottsági közlemény a kisvállalkozói törvényről.
2008. szeptember 25-26.: Az unió versenyképességi miniszterei bejelentették, hogy a
kisvállalkozói törvényt a decemberi uniós csúcson el szeretnék fogadtatni.
2008. december 1. Az EU ipari ügyekért felelős miniszterei zöld utat adtak az Európai
Kisvállalkozói Törvénynek
2008. december 11-12.: Uniós Csúcs, amelyen elfogadták a törvényről szóló rendeletet
2009. júniusig: A Parlamenti döntés
Összefoglaló A kis- és középvállalkozásokat – amelyek alatt a kevesebb, mint 250 munkavállalót foglalkoztató, és maximum ötven millió eurós összforgalmú vállalkozásokat értjük – az európai gazdaság gerincének szokták tekinteni. A kkv-k végzik az EU-n belüli üzleti tevékenység 99 százalékát, és munkával látják el a magánszektor mintegy háromnegyedét. A 2000-ben elfogadott Lisszaboni növekedési és foglalkoztatási stratégia, amelynek célja, hogy az Unió "2010-re a világ legdinamikusabb és versenyképesebb tudásalapú gazdaságává váljon", elsőként ismerte fel, hogy szükség van a kkv-k versenyképességének növelésére. A 2000. júniusi Feirai Csúcson az EU elfogadta a Kisvállalkozások európai chartáját. Ez az első keretprogram, amely Európát elsőrendű környezetté kívánja tenni a kkv-k számára. A soron következő kezdeményezések közé tartozott a 2005. márciusi stratégia, amely egy jobb szabályozási környezet megteremtésével kívánta az adminisztrációs terheket, és ezzel a kkv-k költségeit csökkenteni. 2005 novemberében a Bizottság új kkv-programot jelentett be. A "Gondolkozz kicsiben először" névvel ellátott csomag céljai között szerepelt a vállalkozások népszerűsítése továbbképzések során, a szükséges képességek megszerzésének ösztönzése, a piacra lépés megkönnyítése kkv-k számára és a jogi szabályozás egyszerűsítése. Ezen kívül növelni
164
szerették volna a kkv-k részvételét az EU 7. Kutatás-fejlesztési keretprogramjában (EurActiv.com 2005.11.10. ) Az Európai Unió 2006 márciusában fogadta el a programot, amely támogatta az egyablakos cégbejegyzést, és egyéb, a vállalkozások elindítását megkönnyítő rendelkezéseket. A 2007. októberi félidős értékelés után, 2008 júniusában a Bizottság, ajánlást tett az európai kisvállalkozói
törvényre,
amely
egy
tervezetben
kívánta
egyesíteni
az
eddigi
kezdeményezéseket, illetve emellett tartalmazott egy sor új intézkedést is, amelyek az események felgyorsítását szolgálták. Az EU iparügyi miniszterei 2008. december 1-jén jóváhagyták az Európai Kisvállalkozói Törvényt (EKT), melyhez egy, a jelenlegi pénzügyi válság azonnali hatásait csökkentő akciótervet is csatoltak. A Bizottság a novemberi gazdaságélénkítő tervezetében bemutatta, az Európai Befektetési Bank (EIB) 2011-ig 30 milliárd euróra növeli a KKV-knak nyújtott segélyek összegét, melyből 15 milliárdot már 2009-re elérhetővé tennének. A kisvállalkozói törvény tíz alappontja 1.
Egy olyan környezet létrehozása, amelyben a vállalkozásnak értéke van.
2.
Második esély biztosítása a csődbe került becsületes vállalkozások számára.
3.
Az „Gondolkozz először kicsiben” alapelv általánossá tétele a törvényalkotás minden lehetséges területén.
4.
A közigazgatás fogékonyabbá tétele a kkv-k szükségletei iránt.
5.
A közpolitikai eszközök hozzáigazítása a kkv-k szükségleteihez - különös tekintettel a közbeszerzésben való részvételük és az állami támogatások felhasználásának megkönnyítésére.
6.
A kkv-k anyagi forrásokhoz való hozzáférésének megkönnyítése, illetve egy olyan jogi környezet kialakítása, amely támogatja az azonnali fizetést a kereskedelmi tranzakciók során.
7.
Az egységes piac nyújtotta előnyökből való nagyobb részesülés.
8.
Az innovációnak és a képességfejlesztésnek mindennemű támogatása.
9.
Megadni az esélyt a kkv-k számára, hogy a környezeti kihívásokat lehetőségekké alakítsák.
10.
Lehetővé tétele annak, hogy a kkv-k is kiaknázzák a piac növekedéséből származó hasznot.
165
Négy jogszabályi indítvány A kisvállalkozói törvény közlemény formájában fog megjelenni, nem pedig kötelező erejű határozatként vagy rendeletként. Ez több vállalkozás kritikáját is kiváltotta, akik „papírtigrisként” jellemezték az előterjesztést. Mindazonáltal a csomag négy konkrét jogszabályi indítványt tartalmaz: Egy új „általános csoportmentességi rendeletet”.
Egy „Európai Magán Vállalkozás Statútumának” létrehozására irányuló rendeletet, amely
megkönnyítené a kisvállalkozások létrehozását és fenntartását az unión belül.
Határozatot az ÁFAkulcs csökkentéséről a helyileg nyújtott és munka intenzív
szolgáltatások számára, amelyet általában kkv-k működtetnek.
Egy változtatást a késedelmes fizetési irányelvhez, amely biztosítja, hogy a kkv-k azonnali
fizetést kapnak minden kereskedelmi tranzakció során. Az aktatologatás lerövidítése A
Bizottság
jobb
szabályozási
környezet
megteremtésére
irányuló
ambiciózus
kezdeményezése, melynek célja, hogy 2012-re a vállalkozásokat terhelő adminisztrációt 25 százalékkal csökkentsék, a törvény egyik sarokköve lesz. Az aktatologatás lerövidítése jelenleg a kis- és középvállalkozások számára a kulcskérdések egyikének számít, ugyanis a jelentések azt mutatják, hogy a nagyobb vállalkozásokhoz képest aránytalanul sok szabályozási és adminisztrációs problémával kell szembenézniük. Megbecsülték ugyanis, hogy míg egy nagyvállalkozás dolgozónként átlagosan 1 eurót költ a szabályozással kapcsolatos kötelezettségekre, ez az összeg kkv-k esetében akár 10 euróig is felmehet. 2007-ben a Bizottság felállított egy külső szakértőkből álló „kiemelt munkacsoportot”, amely csak a bürokrácia visszavágásával foglalkozik. Mostanra állítólag így a 2003-as évi átlag 813 euróról 2007-re 554 euróra csökkentek az adminisztrációs költségek (az EU15-ök körében), azonban az üzleti szféra további eredményeket szeretne látni. A jogalkotás nyomon követése A Bizottság által felkarolt egyik intézkedés, amely az adminisztráció lerövidítését szolgálja, az egységes kezdési időpontok meghirdetése. Ez azt jelentené, hogy az új jogszabályokat
166
csak évente előre meghatározott bizonyos dátumokon jelentenék be, így a kkv-k könnyebben lépést tudnának tartani a változásokkal. Az Európai Magán Vállalkozás Statútuma A magas költségek és különböző adminisztratív feltételek szintén megnehezítik a kkv-k számára, hogy határokon átnyúló üzletekbe fogjanak az EU-n belül. Habár az uniós vállalkozások 99 százalékét teszik ki, mindössze 8 százalékuk kezd határon átnyúló kereskedelembe, és csak 5 százalék kap támogatásokat vagy indít közös vállalkozást külföldön a Bizottság adatai szerint. Az EU tágas belső piaca a kkv-k nagy része számára továbbra is távolinak tűnik. Az Európai Magán Vállalkozás Statútuma, amely a kisvállalkozói törvény részeként került ajánlásra, leegyszerűsítené a jogszabályi keretet, és lehetővé tenné, hogy a vállalkozásokat határokon átnyúlva alapítsák és működtessék, mégpedig egységes szabályok alapján minden tagállamban. A minimális szükséges kezdőtőkét egy Európai Magán Vállalkozás esetében (SPE-ként is rövidítve, a latin Societas Privata Europea-ból) a szimbolikus 1 euróban állapították meg. Franciaország uniós elnökként komoly lobbitevékenységet fejtett ki, hogy megtörje a Bizottság ellenállását, és keresztülvigye a statútumot. Az üzleti szféra üdvözölte a kezdeményezést, azonban az továbbra sem biztos, hogy a szabályozást elfogadják, mivel több tagállamnak is komoly fenntartásai vannak. A késedelmed fizetések kiküszöbölése A 2000-ben elfogadott késedelmes fizetési irányelv módosítása a legkevésbé vitatott a törvényhez fűzött jogszabályi javaslatok közül. Ettől függetlenül alapvető fontosságú a kkv-k számára. A direktíva, amelyet a Bizottság 2009-ben szándékozik benyújtani, úgy módosulna, hogy a kkv-k számára 30 napon belül biztosítsa a kifizetést bármely kereskedelmi tranzakció után. A változtatás az egyik kulcsfontosságú kérés volt a vállalkozások részéről, mivel számukra sokkal nagyobb a fizetésképtelenség veszélye, mint a nagyvállalatok esetében. Ezt mutatja az is, hogy sokuknak az első két évben csődöt kell jelenteniük, és befejezni az üzleti tevékenységet, kifejezetten a pénzügyi eszközök hiánya miatt.
167
Csökkentett ÁFA kulcs Az egyik legvitatottabb előterjesztés egy potenciális hozzáadottérték-adó (héa) csökkentésről szól a helyileg nyújtott és munka intenzív szolgáltatások számára. A kezdeményezést a Bizottság július 8-án jelentette be, újfent jelentős francia lobbi tevékenység eredményeként. Ez az indítvány lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy mindössze 5 százalékos hozzáadottérték-adót vessenek ki az olyan munka intenzív szolgáltatásokra – mint például a fodrászat, a takarítás, az autótisztítás vagy az éttermi felszolgálás -, amelyeket elsősorban kkv-k biztosítanak. Ausztria, Belgium, Dánia és Németország az indítvány legerősebb ellenzői közé tartoznak, megkérdőjelezve annak valódi hatását a gazdaságra. Mentességek az állami támogatások esetében A jelenlegi szabályok egyszerűsítése érdekében, illetve hogy a direkt támogatás mértékét tizenötről húsz százalékra emeljék, az előterjesztés mentesítené az kisvállalkozásokat az állami támogatás előzetes bejelentési kötelezettsége alól az olyan területeken, mint a továbbképzés, a foglalkoztatás, a K+F vagy a regionális támogatás. Az általános csoportmentességi rendeletre vonatkozó indítvány felmentené az előzetes értesítés alól azokat az állami szubvenciókat, amelyek már szabályozva vannak. A Bizottság az ajánlást a csökkentett áfával együtt fogadta el. Azonban egyelőre ez is problematikusnak tűnik, mivel egyelőre a különböző főigazgatóságok a szabályozás uniós versenyjoggal való összeegyeztetésén dolgoznak. Hozzáférés a finanszírozáshoz A támogatásokhoz való hozzáférés megkönnyítése az egyik kulcsfontosságú követelés a kkvk részéről, különösképp, hogy a jelenlegi globális pénzügyi válság „jóval nehezebbé teszi a hitelhez jutást, amely a hosszú távú stratégia befektetések egyik előfeltétele”. Szeptemberben az Unió pénzügyminiszterei megegyeztek, hogy növelik az Európai Befektetési Bank (EIB) szerepét a kkv-k támogatásában, és egyben megduplázzák a lehívható támogatásokat, amely így elérheti a 60 milliárd eurót. Ezt 2011-ig kerül felhasználásra, és kifejezetten a kkv-knak szánják (EurActiv.com 2008/09/15).
168
Könnyebb részvétel a pályázásban A kkv-k közbeszerzésben való részvételének megkönnyítése szintén nagyon fontos eleme a törvénynek. Franciaország eredetileg az amerikai mintát szerette volna átvenni, ahol a közös piac egy része (23 százaléka) le van foglalva a kis- és közepes méretű vállalkozások számára. Azonban ez a javaslat a közösség liberálisabb államainak ellenállásán bukott meg az év elején, akik az állami beavatkozás minden fajtáját ellenzik a területen. Az intézkedés ellentmondott volna egy multilaterális szerződésnek is, amelyet az Unió kötött a közbeszerzésekről huszonhét másik országgal, és amely elkötelezi a kormányokat a pályáztatás megnyitása mellett a nemzetközi verseny számára. Franciaország azonban felhívta a figyelmet arra, hogy az egyezségtől a felek közül többen is felmentést kaptak, többek között az Unió számos fontos kereskedelmi partnere, akik így előnyben részesíthették a helyi vállalatokat a szerződések megkötésénél. Ezért el szeretné érni, hogy a Bizottság egy hasonló klauzulát hozzon létre az európai vállalatok számára is. „Fenntartjuk az igényünket a mentességi záradékot illetően, mert így az európai kkv-k amerikai, kanadai, japán vagy koreai társaikkal azonos esélyeket kapnának” – jelentette ki korábban Hervé Novelli, francia kereskedelmi államtitkár. A franciák ezen kívül támogatták a Bizottság indítványozását, amely további piacnyitást kívánt elérni ezekben az országokban a „kölcsönösség” elvére hivatkozva. „Egy olyan rendszert kellene létrehoznunk, ahol a saját piacaink ideiglenesen kevésbé lesznek elérhetőek azon külföldi cégek számára, amelyek olyan országból származnak, ahol a piacok nem nyitottak” – mondta Novelli. Kiemelt területek: azonnali alkalmazás A törvényről alkotott általánosan kedvező vélemény ellenére a vállalkozások rámutattak bizonyos hiányosságokra. Nem történt előrehaladás a közösségi szabadalmak terén (EurActiv.com linkdosszié), a dokumentum nem hivatkozik a nemrég elfogadott környezetvédelmi előírásoknak való megfelelést segítő ECAP (Environmental Compliance Assistance Programme) programra, és hiányzik az anyagi háttér is a törvény ambiciózus céljai mögül. Feltéve, hogy minden tagállam beleegyezését adja a decemberi csúcson, és az EP is elfogadja a tervezetet 2009 első felében, a cégek világossá tették, hogy a teljesítés a tagállamokon fog
169
múlni. A jelenlegi pénzügyi krízist és a gyengélkedő gazdaságokat figyelembe véve pedig az azonnali alkalmazhatóság még fontosabb – jelentették ki.
KISVÁLLALKOZÁSOK EURÓPAI CHARTÁJA Vállalkozásfejlesztés és információs társadalom A kisvállalkozások gazdaságunk alapját jelentik. A kisvállalkozások teszik ki vállalkozásaink 99%-át és alkotják a munkahelyteremtés, az innováció és a vagyonképzés egyik kulcsfontosságú forrását. 2000 júniusában a kisvállalkozások jelentőségét az Európai Unió állam- és kormányfői is elismerték a Kisvállalkozások Európai Chartájának jóváhagyásával. A Charta vázolja a tagállamok és a Bizottság feladatait a kisvállalkozói környezet javítása érdekében. A Charta jóváhagyásával elköteleztük magunkat, hogy minden szakpolitikai intézkedésünk meghozatalánál "kicsiben gondolkodunk először". A Charta időközben az Európai Bizottság vállalkozáspolitikájának sarokkövévé vált, ezenkívül
segédeszközként
szolgál
a
tagállamok
számára
vállalkozáspolitikájuk
végrehajtásának tökéletesítéséhez is. A Charta stratégiai ajánlásainak teljesítése központi szerepet játszik a lisszaboni célkitűzések megvalósításában, miszerint Európának 2010-ig a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb gazdaságává kell válnia. A Charta jelentőségét más európai országok is felismerték. 2002 áprilisában a tagjelölt államok is jóváhagyták, majd őket követték a nyugat-balkáni országok is 2003 júniusában. Jelenleg összesen 34 ország vesz részt a Charta folyamatban. Az Európai Tanács 2002. márciusi barcelonai és 2003. márciusi brüsszeli ülésén az állam- és kormányfők hangsúlyozták annak szükségességét, hogy a tagállamok gyorsítsák fel a Charta végrehajtását és vegyék át a jó gyakorlatokat. A Bizottság ösztönzi a jó gyakorlatok átvételét azzal is, hogy a tagállamokkal közösen összehasonlítja a Charta által lefedett területek projektjeit. Európának most saját vívmányaira kell támaszkodnia. A feladat nem más, mint hogy egymás erősségeit ösztönző erőként tudjuk kiaknázni. Európa versenyképessége kisvállalkozásainktól függ. A lisszaboni célkitűzések megvalósítása érdekében munkaprogramunkban kiemelt helyet kell biztosítani számukra, és továbbra is "először kicsiben gondolkodunk".
170
A Bizottság kiadványa tartalmazza ennek az alapvető, az Európai Unióban a vállalkozói szellem ösztönzéséhez és a versenyképesség fokozásához szükséges eszköznek a szövegét. A kisvállalatok alkotják az európai gazdaság gerincét. Kulcsfontosságú munkahely-forrást jelentenek és üzleti elképzelések táptalajául szolgálnak. Európa erőfeszítései az új gazdaság kibontakoztatására csak akkor lehetnek sikeresek, ha a kisvállalkozás a teendők sorrendjében előre kerül. A kisvállalatok azok, akik a legérzékenyebbek az üzleti környezet minden változása iránt. Ők szenvedik meg elsőként, ha túlzott bürokrácia nehezedik rájuk, de azok is ők, akik elsőként indulnak
fejlődésnek
a
bürokrácia
csökkentését
és
a
siker
jutalmazását
célzó
kezdeményezésektől. Lisszabonban azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy az Európai Unió váljék a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává, amely képes a fenntartható gazdasági növekedésre, több és jobb munkahely teremtésére és nagyobb társadalmi kohézióra. A kisvállalatok tekintendők az innováció, a foglalkoztatás, valamint az Európán belüli társadalmi és helyi integráció fő hajtóerejének. Mindezekre tekintettel a lehető legjobb környezetet kell biztosítani a kisvállalkozások és a vállalkozási tevékenység számára.
ELVEK A fenti céltól ösztönözve ■ méltányoljuk a kisvállalatok dinamikus képességét, hogy az új piaci igényeknek megfeleljenek, és munkahelyeket biztosítsanak; ■ hangsúlyozzuk a kisvállalatok fontosságát a társadalmi és a regionális fejlődés elősegítésében, a kezdeményezés és az elkötelezettség példaképeként játszott szerepük mellett; ■ a vállalkozást minden felelősségi szinten értékes, produktív szakmai tevékenységnek ismerjük el; ■ nagyra becsüljük a sikeres vállalkozást, amely megérdemli, hogy tisztességesen jutalmazzák; ■ tudatában vagyunk annak, hogy bizonyos kudarc szükségszerű velejárója a felelős kezdeményezésnek és kockázatvállalásnak, és azt elsősorban tanulási alkalomnak kell tekinteni; ■ elismerjük a tudás, az elkötelezettség és a rugalmasság értékeit az új gazdaságban. 171
A kisvállalkozások helyzete az Európai Unión belül jobbá tehető a vállalkozás ösztönzésével, a fennálló intézkedések értékelésével, és – amennyiben szükséges - kisvállalkozás-baráttá tételével, valamint annak biztosításával, hogy a döntéshozók kellőképpen figyelembe vegyék a kisvállalkozások érdekeit. Ebből a célból ígéretet teszünk arra, hogy: ■ erősítjük azt az innovációs és a vállalkozói szellemet, amely az európai vállalatok számára lehetővé teszi a kihívásokkal való szembenézést; ■ megteremtjük a vállalkozói tevékenységet segítő szabályozási, adóügyi és adminisztratív keretet, és javítjuk a vállalkozók helyzetét; ■ a legkevesebb terhet jelentő, az alapvető közérdekű célkitűzésekkel összhangban álló követelmények alapján biztosítjuk a piacra való bejutást; ■ elősegítjük a legjobb kutatási és technológiai eredményekhez való hozzáférést; ■ javítjuk az anyagi forrásokhoz való hozzájutást a vállalat teljes életciklusán keresztül; ■ folyamatosan javítjuk teljesítményünket annak érdekében, hogy az EU az egész világon a legkedvezőbb környezetet tudja biztosítani a kisvállalkozásoknak; ■ figyelünk a kisvállalkozások szavára; ■ előmozdítjuk a kisvállalatok legmagasabb szintű támogatását A jelen Charta megerősítésével kötelezettséget vállalunk arra, hogy az alábbi cselekvési irányok mentén fogunk munkálkodni, a kisvállalkozások igényeinek megfelelő figyelembevételével. A vállalkozások oktatása és képzése Európa ápolni fogja a vállalkozói szellemet és a régebbi időből származó újfajta szaktudást. Az üzleti és vállalkozási igények általános ismeretét minden iskolai szinten oktatni kell. Az üzlethez kapcsolódó konkrét modulokat középiskolai, főiskolai és egyetemi szinten az oktatási tervek szerves részévé kell tenni. Ösztönözzük és támogatjuk a fiatalok vállalkozási törekvéseit, és megfelelő szakképzési terveket dolgozunk ki a kisvállalatok vezetői részére. Olcsóbb és gyorsabb indulás A cégek indulási költségeit a világon a legversenyképesebbé kell tenni. Azokat az országokat, ahol az új cégek engedélyezési eljárása a leghosszadalmasabb és a legterhesebb, ösztönözni kell arra, hogy utolérjék a leggyorsabbakat. Növelni kell a bejegyeztetéshez történő online internetes hozzáférést. Fő cselekvési irányok Jobb törvénykezés és szabályozás 172
A nemzeti csődtörvényeket a helyes gyakorlat fényében kell értékelni. A teljesítményértékelési tevékenységből okulva javítanunk kell a jelenlegi gyakorlatokat az EU-n belül. Át kell világítani a nemzeti és közösségi szintű új szabályozásokat, hogy felmérjük azoknak a kisvállalatokra és a vállalkozókra gyakorolt hatását. A nemzeti és az európai közösségi szabályokat lehetőség szerint egyszerűsíteni kell. A kormányoknak felhasználóbarát közigazgatási dokumentumokat kell alkalmazniuk. A kisvállalatokat mentesíteni lehet bizonyos szabályozási kötelezettségek alól. Ebben az összefüggésben a Bizottság egyszerűsíthetné a versenyjogi szabályokat, hogy csökkentse a kisvállalkozásokra háruló terheket. Szakmai ismeretek biztosítása Törekedni fogunk annak biztosítására, hogy a szakképzési intézmények, a házon belüli képzési rendszerekkel kiegészítve, megfelelő, a kisvállalkozások szükségleteihez igazodó szakmai ismereteket nyújtsanak, és egész életre szóló szakképzést és tanácsadást biztosítsanak. Az online hozzáférés javítása A közigazgatási hatóságokat ösztönözni kell arra, hogy növeljék az elektronikus úton történő kommunikációt a kisvállalkozói ágazattal. Ily módon a vállalatok az interneten keresztül, vagyis gyorsabban és olcsóbban kaphatnak tanácsokat, készíthetnek kérvényeket, nyújthatnak be adóbevallást, vagy juthatnak egyszerű információkhoz. A Bizottságnak példát kell mutatnia ezen a téren. Az egységes piac jobb kihasználása A kisvállalkozások már érzik az európai gazdaságban folyamatban lévő reformok előnyeit. A Bizottságnak és a tagállamoknak tehát folytatniuk kell a folyamatban lévő, a kisvállalkozások számára felhasználóbarát valódi belső piac megvalósítását célzó reformokat az Unión belül a kisvállalkozások fejlődése szempontjából kritikus területeken, beleértve az elektronikus kereskedelmet, a távközlést, a közműveket, a közbeszerzést és a határokon átnyúló fizetési rendszereket. Ugyanakkor olyan európai és nemzeti versenyszabályokat kell erőteljesen alkalmazni, amelyek biztosítják, hogy a kisvállalkozásoknak minden esélyük meglegyen az új piacokra való bejutásra és a tisztességes feltételek közötti versenyre. 173
Adó- és pénzügyek Az adózási rendszereket alkalmassá kell tenni arra, hogy honorálják a sikert, ösztönözzék a vállalkozások megkezdését, kedvezményezzék a kisvállalkozások növekedését és munkahelyteremtését, és megkönnyítsék a kisvállalatok létrehozását és utódlását. A tagállamoknak a legjobb gyakorlatot kell alkalmazniuk az adózásban és a személyes teljesítmény ösztönzésében. A vállalkozóknak pénzügyi eszközökre van szükségük ahhoz, hogy törekvéseiket valóra válthassák. A kisvállalatok pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutásának elősegítése érdekében: ● Azonosítjuk és megszüntetjük az akadályokat a páneurópai tőkepiac létrehozásának, valamint a Pénzügyi Szolgáltatások Akcióterve és a Kockázati Tőke Akcióterv megvalósításának útjában álló akadályokat; ● A hitelhez és a vállalkozói tőkéhez való hozzájutás megfelelő feltételeinek kialakításával javítjuk a bankrendszer és a kisvállalatok közötti kapcsolatot; ● Javítjuk a strukturális alapokhoz való hozzájutást, és üdvözöljük az Európai Beruházási Bank arra irányuló kezdeményezéseit, hogy az induló és a csúcstechnológiát képviselő vállalatok részére rendelkezésre álló anyagi eszközöket növelje, beleértve a saját tőkeeszközöket is. A kisvállalatok technológiai teljesítményének erősítése Erősíteni fogjuk a technológia kisvállalatok részére történő eljuttatásának elősegítését célzó meglévő programjainkat, valamint a kisvállalatok képességét a technológiák azonosítására, kiválasztására és alkalmazására. Ösztönözni fogjuk a technológiai együttműködést és a technológiák megosztását a különböző méretű vállalatok és különösen az európai kisvállalatok között, a tudás és a technológia kereskedelmi alkalmazására irányuló hatékonyabb kutatási programokat fejlesztünk ki, valamint kialakítjuk és a kisvállalatokhoz igazítjuk a minőségi és minősítési rendszereket. Fontos annak biztosítása, hogy a közösségi szabadalmak a kisvállalatok számára rendelkezésre álljanak és könnyen hozzáférhetők legyenek.
174
Ösztönözni fogjuk a kisvállalatok bevonását a cégek közötti együttműködésbe helyi, nemzeti, európai és nemzetközi szinten egyaránt, továbbá az együttműködést a kisvállalatok és a felsőoktatási és kutatási intézmények között. Ennek érdekében támogatni kell a cégek közötti csoportképződést és hálózatépítést célzó nemzeti és regionális tevékenységet, erősíteni az információtechnológiát alkalmazó kisvállalatok páneurópai együttműködését, terjeszteni az együttműködési megállapodások legjobb gyakorlatát, és támogatni a kisvállalatok együttműködését, hogy javuljon képességük a páneurópai piacokra való bejutásra, és tevékenységük bővítésére harmadik országok piacain. Sikeres e-üzleti modell és legmagasabb szintű kisvállalati támogatás A Bizottságnak és a tagállamoknak ösztönözniük kell a kisvállalatokat a legjobb gyakorlati módszerek alkalmazására és az olyan sikeres üzleti gyakorlatok átvételére, amelyek valódi fejlődést tesznek számukra lehetővé az új gazdaságban. Össze fogjuk hangolni a tagállamok és az EU tevékenységét, hogy olyan információs és üzleti támogatási rendszereket, hálózatokat és szolgáltatásokat hozzunk létre, amelyek könnyen hozzáférhetők és érthetők, megfelelnek az üzleti vállalkozások igényeinek; és amelyek az EU egész területén biztosítják a mentorok és üzleti szponzorok segítségét és támogatását, beleértve internetes web-oldalakon keresztül is, valamint kihasználják a Kis- és Középvállalkozások Európai Megfigyelőrendszerét. A kisvállalati érdekek erősebb, hatékonyabb képviseletének kialakítása uniós és nemzeti szinten Felülvizsgáljuk, hogy miként vannak képviselve a kisvállalatok érdekei EU és nemzeti szinten, beleértve a társadalmi párbeszéd csatornáját. Elkötelezzük magunkat arra, hogy a fenti célok irányában fogunk haladni, felhasználva a nemzeti vállalati politikák koordinálásának nyílt módszerét is. Ebből a célból felhasználjuk a Vállalatok és Vállalkozások Többéves Programját, a gazdasági reformokról szóló Cardiffi eljárást, a foglalkoztatáspolitikáról szóló Luxemburgi eljárást, valamint más közösségi programokat és kezdeményezéseket. Évente ellenőrizni és értékelni fogjuk az előrehaladást a tavaszi csúcstalálkozókon az aktuális témákról szóló bizottsági jelentés alapján. Hatékony mutatókat fogunk alkalmazni az időbeni, illetve a világ legjobbjához viszonyított fejlődés értékelésére, hogy megerősítsük ismereteinket a jobb gyakorlat keresésében minden, a kisvállalkozásokat érintő területen, teljesítményünk folyamatos javítása érdekében.
175
Web: http://ec.europa.eu/enterprise/enterprise_policy/charter/docs/charter_hu.pdf EU versenyjog: http://www.eu2004.hu/index.php?op=kozossegi_politikak&id=17 Rekordösszegű kartellbüntetés az autóüveg-gyártóknak (2008. november) Minden idők legnagyobb kartellbüntetését szabta ki szerdán a Bizottság, miután megállapította, hogy autóüveg-gyártó cégek egy csoportja illegális együttműködés keretében felosztotta egymás között a piacot és bizalmas üzleti információkat osztott meg egymással. Az EU végrehajtó testülete szerdán összesen 1 383 896 000 euró büntetés megfizetésére kötelezte a japán Asahit, a brit Pilkingtont, a francia Saint-Gobaint és a belga Solivert, amiért az autóüveg-gyártó vállalkozások 1998 és 2003 között rögzítették az irányárakat, felosztották egymás között a piacot és bizalmas üzleti információkat osztottak meg egymással. A Bizottság megállapítása szerint az érintett vállalkozások ezzel megsértették a kartelltevékenység és
a korlátozó kereskedelmi
gyakorlat
tilalmáról
szóló
uniós
jogszabályokat, nevezetesen az EK-Szerződés 81. cikkét és az EGT-megállapodás 53. cikkét. Az illegális egyeztetésből főként az első három cég vette ki a részét, több találkozón azonban a belga Soliver is részt vett. Mivel a Saint-Gobain visszaesőnek számít, ezért a Bizottság 60 százalékkal megemelte a rá eső büntetés mértékét, így a cégnek összesen 896 millió eurót kell kifizetnie. Az Asahi büntetését azonban 50 százalékkal csökkentették, miután a japán vállalat információkkal szolgált a jogsértés kivizsgálásakor, ám így is 113,5 millió eurót kell letennie az asztalra. A Pilkington 370 millió eurós, a Soliver pedig 4,396 millió eurós büntetésre számíthat. (A Saint-Gobainre, a Pilkingtonra és az Asahira egyébként – egy negyedik amerikai céggel együtt – már tavaly kartellbüntetést szabtak ki: akkor 486, 9 millió eurót kellett kifizetniük, amiért illegálisan egyeztették áremeléseik mértékét.) Ez a legmagasabb összegű kartellbüntetés, melyet a Bizottság valaha kiszabott. A testület azonban a jelek szerint példát akar statuálni. „A Bizottság azért szabott ki ilyen magas büntetést, mert nem tűrheti el, és nem is fogja eltűrni az efféle illegális tevékenységet” – idézte a Reuters Neelie Kroes versenypolitikai biztost. Szerinte azon cégek vezetőinek és részvényeseinek, melyek a kartellek működtetésével kárt okoznak a fogyasztóknak és az európai iparnak, alaposan meg kell tanulniuk a leckét, mely szerint ha valaki csal, kemény büntetést kell érte fizetnie. A Saint-Gobain fellebbezett az Európai Bizottság döntése ellen.
176
Vegyipari kartellt ítélt pénzbírságra a Bizottság (2009. november) Huszonnégy vállalatot összesen 173 millió euróra büntetett az Európai Bizottság, amiért 13 éven át kartelleket működtettek a műanyagkészítés során felhasznált bizonyos segédanyagok piacain. A cégek közül több is rögtön közölte: fellebbez a döntés ellen. A Bizottság 2003 februárjában kezdett vizsgálódni néhány vegyipari vállalat ellen a PVCgyártás során felhasznált hőstabilizátorok piacain kialakított ár- és piacfelosztó kartell ügyében. A vizsgálatok rajtaütésszerű ellenőrzésekkel kezdődtek a cégek telephelyein az amerikai Chemtura Corporation bejelentése alapján, amely a Bizottság engedékenységi politikája keretében elsőként jelentette a tiltott vállalatközi együttműködés tényét Brüsszelnek. A vizsgálat meglehetősen lassan haladt: a Bizottság csak 2006-ban jutott el a kartell gyanúját immár részletesen megfogalmazó kifogási nyilatkozat közzétételéig, s végül csak 2009. november 11-én jelentette be, hogy mely cégeket mekkora pénzbüntetéssel sújt a tiltott együttműködés miatt. Ennek értelmében az időközben a német BASF tulajdonába került svájci Ciba 68,4 millió eurót köteles fizetni, a holland Akzo 40,6 milliót, a brit-amerikai Elementis 32,8 milliót, a francia Elf Aquitaine 28,6 milliót, az olasz Reagens 10,8 milliót. Több más cég kisebb büntetéseket kapott. Az amerikai Chemtura pénzbüntetése összesen 20,6 millió euró lett volna, ezt azonban a Bizottság az engedékenységi politikának megfelelően 100 százalékban elengedte. A szankciók kivetésére azért került sor, mert a cégek 1987-től 2000-ig az ónstabilizátorok piacán, 1991-2000 között pedig az úgynevezett ESBO-észter stabilizátorok piacán is rögzítették az árakat, felosztották egymás között a vevőket, sőt a piacokat is, illetve érzékeny üzleti információkat cseréltek ki egymással. A kartellel kapcsolatos főbb döntéseket az AC Treuhand svájci cég zürichi székhelyén tartott rendszeres találkozókon hozták meg. (A svájci cég ezért összesen 348 ezer euró bírságot kapott.) Az ónstabilizátorok esetében havonta, az ESBO-észter stabilizárorok esetében negyedévente tartottak egyeztetéseket Zürichben. Ezen túlmenően azonban a piac főbb országaira lebontva is tartottak egyeztetéseket „nemzeti” szinten. Az engedékenységi politika részeként az Elf Aquitaine is együttműködött a Bizottsággal a vizsgálat során. Mivel azonban nem elsőként tette ezt, már csak 50 százalékos
177
bírságcsökkentésben részesülhetett az ESBO-észter stabilizátorok piacán, s 30 százalékosban az ónstabilizátorok piacán. Hasonló okokból a Ciba bírságának 25 százalékát engedte el Brüsszel, a német Bärlocher bírságának pedig 20 százalékát. (A fenti számok már a csökkentés után kialakult összegeket mutatják.) Az immár a Ciba anyavállalatának számító BASF azonnal közölte, hogy fellebbezni fog a bírság ellen, mivel szerinte a felrótt cselekmények már elévültek, ráadásul a Ciba még 1998ban eladta a jogsértésben részt vevő részlegét. Az Elementis szintén arról számolt be, hogy jogi úton támadja meg a bizottsági határozatot. Az Akzo tulajdonosa, az AkzoNobel azt közölte, hogy tanulmányozza a döntést – a cégeknek két hónapjuk áll rendelkezésre a jogorvoslat megindítására
2008. évi XLVIII. törvény a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól Az Országgyűlés a polgárok, így különösen a fiatalkorúak egészségének védelme, a társadalom rendjére káros hatások visszaszorítása, valamint - a gazdasági hatékonyságot és a társadalmi jólétet szolgáló piaci verseny fenntartása érdekében - az üzleti tisztesség követelményeit betartó vállalkozások érdekeinek védelme céljából, a szakmai önszabályozás gyakorlatának jelentőségét elismerve és e célból az önszabályozás keretében létrehozott magatartási kódexek betartásának ellenőrzését megerősítve, a következő törvényt alkotja. 1. A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) módosítása elsődlegesen a közösségi jognak való megfelelés céljából, a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló 2005/29/EK irányelv (a továbbiakban: 2005/29/EK irányelv) átültetése, valamint ezen irányelvnek a megtévesztő és összehasonlító reklámra vonatkozó szabályozást (utóbb a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelvben egységes szerkezetbe foglalt szövegben) módosító rendelkezései miatt vált szükségessé.
178
A 2006/114/EK irányelv mind hatályát, mind a megtévesztő reklámozásra vonatkozó rendelkezéseit tekintve szorosan összefügg a 2005/29/EK irányelv hatályával és szabályaival. Míg a 2005/29/EK irányelv az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szembeni (a továbbiakban: b2c) üzleti magatartásához kapcsolódó kereskedelmi kommunikációt, addig a 2006/114/EK irányelv az üzleti vállalkozások egymás közötti ügyleteit, a versenytársakat érintő (a továbbiakban: b2b) tevékenységét, a b2b vonatkozású megtévesztő és összehasonlító reklámot szabályozza. A 2005/29/EK irányelv, valamint a 2006/114/EK irányelv átültetése következtében szükségessé vált a megtévesztő reklámra vonatkozó szabályozás tekintetében a Grtv.ben megjelölt személyi hatály szűkítése a b2b kapcsolatokra. A b2c kapcsolatok tekintetében a reklámozásban történő visszaéléseket is a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) szabályozza. Ez a változás olyan mélységű volt, hogy közvetlenül érintette a Grtv. fogalmi rendszerét és felelősségi szabályait. 2. A Grtv. módosítása és újragondolása a megtévesztő és összehasonlító reklámot érintő részeken kívüli, egyéb pontjaiban is szükségességé vált. A módosítások terjedelme következtében és az áttekinthető szabályozás fenntartása érdekében új törvény megalkotása vált szükségessé. 3. A törvény egyes tilalmainak értelmezéséhez elengedhetetlen a fogalmak pontos, egyértelmű meghatározása. Ezért a jogalkalmazási tapasztalatok alapján szükséges azok módosítása, illetve új fogalmak megalkotása. Módosításra kerül a gazdasági reklám fogalma, rendezésre kerül az „áru”, „termék”, „szolgáltatás” fogalmak viszonya, valamint tisztázásra kerül az, hogy az egyes, a gazdasági reklámfogalom részét képező tényállások nem konjunktív viszonyban állnak egymással. A hatályos Grtv. alkalmazása során, a point-to-point jellegű reklámok esetében kérdésként jelentkezett, mi értendő a közzététel (értelmező rendelkezések között nem megadott) fogalma alatt. A bírósági gyakorlatban körvonalazódott az az álláspont, hogy a reklám közzététele annak megismerhetővé tételében definiálható, függetlenül attól, hogy a reklám nagy nyilvánosság számára vagy egyes fogyasztók számára vált elérhetővé. Az egyes eljárásokban azonban továbbra is vita alakult ki ebben a kérdésben, különösen olyan esetekben, amikor a reklám megismerhetővé tétele egyedileg előzetesen kérelmezett, közvetlen üzletszerzés körébe tartozó levelezés útján történik. Ez tette szükségessé a közzététel fogalmának meghatározását, annak tisztázását, 179
hogy a közzététel nem csak a reklám nagyobb nyilvánosság, hanem egyedi címzett számára történő megismerhetővé tételét is magában foglalja. A fogyasztó-fogalomra is kiterjedő terminológiai egységesítés szükségessé teszi a fogyasztó helyett a reklám címzettje fogalmának megalkotását, és a törvényben ezen fogalom alkalmazását. 4. A reklámozásra vonatkozó szabályok, tilalmak áttekinthetősége érdekében az egyes ágazati törvényekben (a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvényben, a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben, a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvényben, az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvényben, valamint a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvényben) foglalt közrendi típusú rendelkezések a törvényben jelennek meg, ezzel összhangban az érintett törvények vonatkozó rendelkezései módosításra, illetve hatályon kívül helyezésre kerülnek. 5. A termékspecifikus reklámtilalmak módosulnak két, a jogalkalmazás során különösen problémásnak minősülő területen. A fegyver, lőszer, robbanóanyag és a közbiztonságra különösen veszélyes eszköz reklámtilalma tekintetében a jelenleg hatályos szabályok alkalmazásánál problémát jelentett a kivételt engedő szakmai célú és eladási helyi reklámozás fogalmának tisztázatlansága, ezért az erre vonatkozó szabályok részletezésre kerülnek. A dohánytermékek reklámozása a jogalkalmazási tapasztalatok alapján kiemelten vitás kérdés volt. A fegyverreklámhoz hasonlóan az eladási hely és a szakmai cél fogalmának értelmezése eredményezett vitás helyzeteket, nem egységes jogértelmezést. További probléma volt a bemutatás fogalmának tisztázatlansága. A törvény a továbbiakban is fenntartja az általános dohányreklám-tilalmat, ugyanakkor a kivételek között a Grtv.-hez képest további módosításokat tartalmaz. A módosítások esetében feltétlenül érvényesülő kiindulási alap az volt, hogy azok ne sértsék a tagállamok dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről szóló 2003/33/EK irányelvben foglalt európai uniós előírásokat. Ugyanakkor mivel a közösségi jogi szabályozás nem ír elő teljes dohányreklám-tilalmat - miként azt a hazai szabályozás teszi -, hanem csak egyes, határon átnyúló vonatkozású médiumok tekintetében tiltja meg a dohánytermékek reklámozását, a közösségi szinten nem szabályozott médiumok, így különösen a forgalmazás helyén történő reklámozás esetében a nemzeti jogalkotó döntésétől függ, hogy megengedi-e vagy tiltja a reklámozást. E tekintetben egy másik 180
nemzetközi kötelezettség jelöli ki még a lehetőségeket: az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezménye. A törvény az általános dohányreklám-tilalom alól kivételként említi a kizárólag a dohánytermék forgalmazóinak szóló szakmai célú, és a nem az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államok területén nyomtatott és kiadott sajtótermékben megjelenő reklámot. További kivételt jelent a dohánytermék forgalmazási
helyén történő reklámozás,
szigorúan
körülírt feltételek és
a
nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény betartása mellett, kiemelt figyelemmel az egészségügyi szempontokra. A törvény a mindenkori forgalmazási szabályokhoz igazodva állapítja meg a dohánytermékek reklámozására vonatkozó szabályokat. A dohányreklámra vonatkozó új szabályok - amelyek nem kapcsolódnak a 2005/29/EK irányelv átültetéséhez - megfelelő átmeneti idő biztosításával, 2009. március 1-jétől lépnek hatályba, megfelelő időt biztosítva így a reklámozóknak, reklámszolgáltatóknak, reklámközzétevőknek a szabályoknak való megfelelésre. 6. A törvény rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó eljárási szabályok − módosításokkal - továbbra is a fogyasztóvédelmi hatóság, a megtévesztő reklámozás tekintetében a Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH), az összehasonlító reklámozás kapcsán pedig a bíróság hatáskörébe utalják az eljárást. A két hatóság eljárásait a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.), illetve a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) szabályozzák, a törvénytervezetben foglalt, részben a terület sajátosságaiból, részben pedig a vonatkozó közösségi jogi követelményekből eredő eltérésekkel. Általános rendelkezések 1. § (1) E törvény hatálya a reklámozóként, reklámszolgáltatóként vagy reklám közzétevőként végzett gazdasági reklámtevékenységre, a szponzorálásra, valamint az ezek tekintetében alkalmazott magatartási kódexekre terjed ki. (2) Törvény vagy az annak végrehajtására kiadott jogszabály az egyes árukra vonatkozó vagy az egyes kommunikációs eszközök útján megvalósuló gazdasági reklámtevékenységre külön szabályokat állapíthat meg. Ha a külön törvény eltérően
181
nem rendelkezik, az ilyen szabályok megsértésére e törvény rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. (3) A rádió és televízió műsorszolgáltatásában közzétett reklámra - ha e törvénytől eltérő követelményeket állapít meg - a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvényben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. A törvény tárgyi hatálya a reklámtevékenységben részt vevők által végzett gazdasági reklámtevékenységre, a szponzorálásra, valamint az ezek tekintetében alkalmazott, a szakmai önszabályozás keretében megalkotott magatartási kódexekre terjed ki. Ennek megfelelően kiemelendő, hogy a törvény csak a gazdasági reklámtevékenység vonatkozásában alkalmazható, a politikai vagy társadalmi célú reklámtevékenységre nem. A (2) bekezdés lehetőséget ad arra, hogy más törvény, illetve törvényi felhatalmazáson alapuló rendelet egyes árukra, illetve egyes kommunikációs eszközök útján megvalósuló reklámtevékenységre külön szabályokat állapíthasson meg. Amennyiben ezen eltérő rendelkezésekhez nem kapcsolódik önálló eljárási rezsim, akkor e törvény eljárási szabályait kell alkalmazni. A törvény hatáskör-telepítési és eljárási szabályozásának ilyen általános jellegét egyértelművé tevő rendelkezés a Grtv.ből hiányzott, jóllehet a jogalkalmazási gyakorlat eddig is így járt el a különös anyagi jogi szabályok kikényszerítésére. Ilyen különös szabályokat tartalmaz például a biztonságos és gazdaságos gyógyszerés gyógyászati segédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök
reklámozására
vonatkozóan;
vagy
a
kommunikációs
eszköz
sajátosságaira figyelemmel az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény az elektronikus hirdetésre vonatkozóan. A (3) bekezdés meghatározza a törvénynek a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvénnyel (a továbbiakban: médiatörvény) való viszonyát. Amennyiben a médiatörvény a rádió és televízió műsorszolgáltatásában közzétett reklámok vonatkozásában e törvénytől eltérő rendelkezéseket állapít meg, akkor az előbbi törvényben foglalt szabályok érvényesülnek. Speciális szabályok hiányában azonban a törvény szabályai a rádió és televízió műsorszolgáltatásában közzétett reklámra is alkalmazandók.
182
2. § E törvénynek a megtévesztő reklámra vonatkozó rendelkezéseit csak annyiban kell alkalmazni, amennyiben a reklám címzettje kizárólag vállalkozás vagy önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró nem természetes személy. A rendelkezés az 1. §-hoz képest szűkíti a törvény hatályát a megtévesztő reklámok tekintetében. Abban az esetben, amikor a megtévesztő reklám címzettje az itt meghatározottól eltér (tehát önálló foglalkozásán vagy gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy), az Fttv. szabályai alkalmazandóak. Ennek oka, hogy a 2005/29/EK irányelv a reklámtevékenységre is kiterjedően védi a fogyasztókat a megtévesztéssel szemben, s ennek megfelelően a megtévesztő reklámozásra vonatkozó speciális közösségi jogi rendelkezések hatályát a vállalkozások közötti viszonylatokra korlátozta. 3. § E törvény alkalmazásában a) b) egészségügyi intézmény: az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának g) pontjában meghatározott intézmény, c) fiatalkorú: aki a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem, d) gazdasági reklám: olyan közlés, tájékoztatás, illetve megjelenítési mód, amely valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog - ideértve a pénzt, az értékpapírt és a pénzügyi eszközt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket - (a továbbiakban
együtt:
termék),
szolgáltatás,
ingatlan, vagyoni
értékű
jog
(a
továbbiakban mindezek együtt: áru) értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének előmozdítására, vagy e céllal összefüggésben a vállalkozás neve, megjelölése, tevékenysége népszerűsítésére vagy áru, árujelző ismertségének növelésére irányul (a továbbiakban: reklám), e) gyermekkorú: aki a tizennegyedik életévét nem töltötte be, f) közzététel: a reklám megismerhetővé tétele, akár nagyobb nyilvánosság, akár egyedi címzett számára, g) magatartási kódex: olyan - piaci önszabályozás keretében létrehozott - megállapodás vagy szabályegyüttes, amely valamely kereskedelmi gyakorlat vagy tevékenységi ágazat vonatkozásában követendő magatartási szabályokat határoz meg azon vállalkozások számára, amelyek a kódexet magukra nézve kötelezőnek ismerik el, h) megtévesztő reklám: minden olyan reklám, amely bármilyen módon - beleértve a megjelenítését is - megtéveszti vagy megtévesztheti azokat a személyeket, akik felé irányul, 183
vagy akiknek a tudomására juthat, és megtévesztő jellege miatt befolyásolhatja e személyek gazdasági magatartását, vagy ebből eredően a reklámozóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató más vállalkozás jogait sérti vagy sértheti, i)
összehasonlító
reklám:
olyan
reklám,
amely
közvetve
vagy
közvetlenül
felismerhetővé tesz más, a reklámozóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató vállalkozást vagy ilyen vállalkozás által előállított, forgalmazott vagy bemutatott, a reklámban szereplő áruval azonos vagy ahhoz hasonló rendeltetésű árut, j) reklám címzettje: aki felé a reklám irányul, illetve akihez a reklám eljut, k) reklám közzétevője: aki a reklám közzétételére alkalmas eszközökkel rendelkezik és ezek segítségével a reklámot megismerhetővé teszi, l) reklámozó: akinek érdekében a reklámot közzéteszik, illetve aki a reklámot megrendeli, m) reklámszolgáltató: aki önálló gazdasági tevékenysége körében a reklámot megalkotja, létrehozza, illetve ezzel összefüggésben egyéb szolgáltatást nyújt, n) sajtótermék: az időszaki lap egyes lapszámai, a rádió- és televízió-műsor, a könyv, a röplap és az egyéb szöveges kiadvány - ide nem értve a bankjegyet és az értékpapírt -, a zeneművet, grafikát, rajzot vagy fotót tartalmazó kiadvány, a térkép, a nyilvános közlésre szánt műsoros filmszalag, videokazetta, videolemez, hangszalag és hanglemez, továbbá bármely más tájékoztatást vagy műsort tartalmazó, nyilvános közlésre szánt technikai eszköz, o) szabadtéri reklámhordozó: reklám közzététele céljából építményen kívül elhelyezett eszköz, p) szponzorálás: minden olyan hozzájárulás valamely rendezvényhez, tevékenységhez, továbbá - rendezvénnyel vagy tevékenységgel összefüggésben - valamely személy számára, amelynek célja, illetve közvetlen vagy közvetett hatása valamely áru vásárlásának vagy igénybevételének ösztönzése, q) tudatosan nem észlelhető reklám: olyan reklám, amelynek közzétételekor - az időtartam rövidsége vagy más ok következtében - a reklám címzettjére lélektani értelemben a tudatos észleléshez szükséges ingerküszöbnél kisebb erősségű látvány, hang- vagy egyéb hatás keltette inger hat, r) vállalkozás: aki önálló foglalkozásával vagy gazdasági tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el. Ezen § meghatározza azokat a fogalmakat, amelyek a törvény rendelkezéseinek alkalmazását megkönnyítik. A jogalkalmazási tapasztalatok alapján, valamint jogharmonizációs kötelezettségek következtében a korábbi reklámszabályozáshoz képest új fogalmak kerülnek bevezetésre, 184
valamint egyes fogalmak változnak. Így a fogalmak között kerül meghatározásra a vállalkozás és a magatartási kódex definíciója. A fogyasztó fogalom jelentős, egyéb jogszabályokban történő módosulása a törvényben szükségessé teszi a fogyasztó helyett a reklám címzettje fogalmának megalkotását. A korábbi, különösen a point-to-point típusú reklámoknál jelentkező jogértelmezési problémák tették indokolttá a közzététel fogalmának meghatározását. Azon fogalmak azonban, melyek csak a törvény egy adott rendelkezéséhez kapcsolódnak, az érintett rendelkezésnél kerülnek kifejtésre. A
gazdasági
reklámtevékenység
fogalmával
kapcsolatban
a
meghatározás
pontosításával egyértelművé válik, hogy a tájékoztatás lehetséges céljai (áru értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének előmozdítása; a vállalkozás neve, megjelölése, tevékenysége népszerűsítése; áru vagy árujelző ismertségének növelése) a fogalomnak vagylagos elemei, tehát ha bármelyik cél önmagában kimutatható,
a
tájékoztatás,
közlés,
megjelenítési
mód
reklámnak
minősül.
Mindazonáltal egy vállalkozásnak vagy annak tevékenységének bemutatása csak azáltal válik reklámmá, ha ez közvetlenül összefügg a vállalkozás árui értékesítésének előmozdításával, a vállalkozás nem ilyen célú megnyilvánulásairól (így pl. társadalmi kötelezettségvállalásáról, jótékonysági akcióiról) vagy pusztán a létezéséről való híradás nem tekinthető gazdasági reklámnak. Ugyanígy, egy áruról való tényszerű tájékoztatás sem feltétlenül reklám, amennyiben annak közvetlen kapcsolata az értékesítés előmozdítására irányuló szándékkal nem mutatható ki. 4. § Magatartási kódex nem ösztönözhet olyan magatartásra, amely e törvény rendelkezéseibe ütközik. A szakasz a 2006/114/EK irányelvnek megfelelően tiltja azt, hogy magatartási kódex a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartásra ösztönözzön. A rendelkezés jellegéből következően szükséges, hogy az általánostól eltérő felelősségi szabály kerüljön megállapításra a 23. §-ban. A magatartási kódex felelőse önálló felelősségének előírása lehetővé teszi a fellépést még azt megelőzően, hogy a kódex hibás előírását követve a magukat annak alávető vállalkozások ténylegesen hibás reklámozási gyakorlatot alkalmaznának. 5. § (1) Reklám akkor tehető közzé, ha a reklámozó a reklám megrendelésekor a reklámszolgáltató - ennek hiányában a reklám közzétételének megrendelésekor a reklám közzétevője - részére megadja a cégnevét, illetve nevét, a székhelyét, ennek hiányában lakóhelyét, továbbá az adószámát.
185
(2)
A
külön
jogszabályban
meghatározott
előzetes
minőségvizsgálati
vagy
megfelelőségtanúsítási kötelezettség alá tartozó termékre vonatkozó reklám esetén a reklámozó köteles a reklámszolgáltatónak - ennek mellőzése esetén a reklám közzétevőjének nyilatkozni arról, hogy a vizsgálatot elvégezték és annak alapján a termék forgalomba hozható. Ha a termék nem tartozik előzetes minőségvizsgálati vagy megfelelőségtanúsítási kötelezettség alá, a nyilatkozatnak ezt kell tartalmaznia. Ilyen nyilatkozat hiányában a reklám nem tehető közzé. (3) A reklámszolgáltató, illetve a reklám közzétevője köteles az (1) bekezdésben meghatározott adatokról, valamint a (2) bekezdés szerinti nyilatkozatokról nyilvántartást vezetni, és azt a reklám közzétételétől számított öt évig megőrizni. (4) 6. § (1) Ha külön törvény eltérően nem rendelkezik, reklám természetes személynek mint reklám címzettjének közvetlen megkeresése módszerével (a továbbiakban: közvetlen üzletszerzés), így különösen elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű más egyéni kommunikációs eszköz útján - a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel - kizárólag akkor közölhető, ha ahhoz a reklám címzettje előzetesen egyértelműen és kifejezetten hozzájárult. (2) Hozzájáruló nyilatkozat bármely olyan módon tehető, amely tartalmazza a nyilatkozó nevét és lakcímét, illetve - amennyiben a reklám, amelyre a hozzájárulás vonatkozik, csak meghatározott életkorú személyek számára közölhető - születési helyét és idejét, továbbá azoknak a személyes adatoknak a körét, amelyek kezeléséhez a nyilatkozó hozzájárul, valamint a hozzájárulás önkéntes és a megfelelő tájékoztatás birtokában történő kifejezését. (3) Az (1) bekezdés szerinti hozzájáruló nyilatkozat bármikor korlátozás és indokolás nélkül, ingyenesen visszavonható. Ebben az esetben a nyilatkozó nevét és minden egyéb személyes adatát az (5) bekezdésben meghatározott nyilvántartásból haladéktalanul törölni kell, és részére reklám az (1) bekezdésben meghatározott módon a továbbiakban nem közölhető. (4) A postáról szóló 2003. évi CI. törvényben meghatározott címzett reklámküldeményben reklám természetes személy mint a reklám címzettje részére közvetlen üzletszerzés útján a címzett előzetes és kifejezett hozzájárulásának hiányában is küldhető, a reklámozó és a reklámszolgáltató azonban köteles biztosítani, hogy a reklám címzettje a reklám küldését bármikor ingyenesen és korlátozás nélkül megtilthassa. Megtiltás esetén az érintett személy részére reklám közvetlen üzletszerzés útján a továbbiakban nem küldhető. (5) A reklámozó, a reklámszolgáltató, illetve a reklám közzétevője - az (1) bekezdés szerinti hozzájárulásban meghatározott körben - a náluk hozzájáruló nyilatkozatot tevő személyek 186
személyes adatairól nyilvántartást vezet. Az ebben a nyilvántartásban rögzített - a reklám címzettjére vonatkozó - adat csak a hozzájáruló nyilatkozatban foglaltaknak megfelelően, annak visszavonásáig kezelhető, és harmadik fél számára kizárólag az érintett személy előzetes hozzájárulásával adható át. (6) A (3) bekezdés szerinti visszavonó nyilatkozat megtételére, illetve a reklám küldésének (4) bekezdés szerinti megtiltására mind postai úton, mind pedig elektronikus levél útján lehetőséget kell biztosítani úgy, hogy a nyilatkozatot tevő személy egyértelműen azonosítható legyen. (7) Az (1), illetve a (4) bekezdésben meghatározott módon közölt reklámhoz kapcsolódóan egyértelműen és szembetűnően tájékoztatni kell a címzettet arról a címről és egyéb elérhetőségről, ahol az ilyen reklámok részére történő közléséhez való hozzájáruló nyilatkozatának visszavonása, illetve a reklám küldésének megtiltása iránti igényét bejelentheti, továbbá - a (4) bekezdés szerinti esetben - ebből a célból a reklámküldeménynek tartalmaznia kell a lemondást lehetővé tevő, postai úton címzett, térítésmentesen feladható és könyvelt küldeményként, igazolható módon kézbesített válaszlevelet. (8) Az (1) bekezdés szerinti hozzájáruló nyilatkozat kérésére vonatkozó közvetlen megkeresés reklámot nem tartalmazhat, ide nem értve a vállalkozás nevét és megjelölését. Általános reklámtilalmak és reklámkorlátozások 7. § (1) Tilos az olyan reklám, amely erőszakos, illetve a személyes vagy a közbiztonságot veszélyeztető magatartásra ösztönöz. (2) Tilos az olyan reklám, amely a környezetet, illetve a természetet károsító magatartásra ösztönöz. 8. § (1) Tilos az olyan reklám, amely a gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését károsíthatja. (2) Tilos az olyan gyermek-, illetve fiatalkorúaknak szóló reklám, amely alkalmas a gyermek-, illetve fiatalkorúak fizikai, szellemi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy erőszakra, szexualitásra utal vagy azt ábrázol, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus. (3) Tilos az olyan reklám, amely gyermek- vagy fiatalkorút veszélyes, erőszakos vagy a szexualitást hangsúlyozó helyzetben mutat be. (4) Gyermekjóléti alapellátást és gyermekvédelmi szakellátást nyújtó intézményben, óvodában, általános iskolában és általános iskolai tanulókat fogadó kollégiumban tilos a 187
reklámtevékenység. E tilalom nem vonatkozik az egészséges életmódra és a környezet védelmére neveléssel összefüggő, továbbá a közéleti és kulturális tevékenység vagy esemény, valamint az oktatási tevékenység reklámjára, valamint az ilyen tevékenységet folytató, illetve ilyen eseményt szervező vagy annak megvalósulásához bármilyen formában hozzájárulást nyújtó vállalkozás nevének, védjegyének vagy egyéb megjelölésének
az
adott
tevékenységgel,
eseménnyel
közvetlenül
összefüggő
megjelenítésére. A törvény szabályai védik a gyermek- és fiatalkorúak érdekeit. Az, hogy a törvény szövege eltér a korábbi reklámtörvénytől, nem jelenti azt, hogy a védelem köre szűkül. Azon gyermek- és fiatalkorúaknak szóló reklám, mely „tapasztalatlanságuk vagy hiszékenységük kihasználásával közvetlen felszólítást tartalmaz arra, hogy a felnőtt korúakat áru vásárlására ösztönözzék”, a továbbiakban az Fttv. szabályai alapján lesz tiltott. Ugyanakkor e § (1)-(3) bekezdése továbbra is tiltja az olyan reklámot, amely a gyermek-és fiatalkorúak fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődését károsítja, továbbá tiltja az erőszakra, szexualitásra utaló gyermek-és fiatalkorúaknak szóló reklámokat is, vagy azokat, amelyek gyermek-és fiatalkorúakat veszélyes, erőszakos, vagy a szexualitást hangsúlyozó helyzetben mutatja be. A (4) bekezdés egyes oktatási intézményekben folytatott reklámtevékenységet tilalmazó rendelkezést veszi át módosított tartalommal. Fontos, hogy az elsősorban a reklámok hatásának fokozottan kitett - gyermek-és fiatalkorúak oktatására szolgáló intézményekben
a
vállalkozások
népszerűsítésre
csak
egyes
meghatározott
tevékenységekkel (egészséges életmód, környezetvédelem, neveléssel összefüggő kérdések, közéleti, kulturális tevékenység) összefüggésben kerülhessen sor. 9. § (1) Tilos az olyan reklám, amely a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal ábrázolja, különösen amelyik nemi aktust vagy nemi szervet nyíltan ábrázol (pornográfreklám). (2) Tilos a szexuális szolgáltatás reklámja. A szexuális szolgáltatás fogalmát és reklámozásának további korlátozásait külön törvény állapítja meg. (3) Tilos az olyan áru reklámja, amely rendeltetése szerint szexuális ingerkeltésre irányul. (4) Nem kell alkalmazni az (1) és (3) bekezdés szerinti tilalmat a szexuális terméken, továbbá a szexuális termékek üzletén belül elhelyezett reklámra. A szexuális termék, illetve a szexuális termékek üzlete fogalmát külön jogszabály állapítja meg. 188
E § biztosítja a szexualitást bemutató, illetve szexualitásra vagy szexuális szolgáltatásra utaló reklámok elleni hatékony fellépés lehetőségét azzal, hogy tiltja a pornográf reklámot, valamint a szexuális szolgáltatás és a szexuális ingerkeltésre szolgáló áru reklámját. A korábbi rendelkezésektől eltérően nem jelenik meg külön a szexuális ingerkeltésre irányuló emeltdíjas távközlési szolgáltatás reklámjának tilalma. Azonban ez nem jelent változást annak következtében, hogy a szolgáltatás része az áru fogalmának, és így a szexuális ingerkeltésre irányuló áru reklámjának tilalma értelemszerűen vonatkozik a szexuális ingerkeltésre irányuló emeltdíjas távközlési szolgáltatás reklámjára is. 10. § Tilos az olyan áru reklámja, amelynek előállítása vagy forgalmazása jogszabályba ütközik. 11. § Tilos a tudatosan nem észlelhető reklám. E § a korábbi szabályozással egyezően tiltja az olyan áruk reklámozását, amelyeknek előállítása vagy forgalmazása jogszabályba ütközik, illetve a fogalmak között, a 3. §ban meghatározott tudatosan nem észlelhető reklámot. A korábbi szabályozással szemben azonban nem jelenik meg a burkolt reklám tilalma, tekintettel arra, hogy annak alkalmazását
az
Fttv.
rendelkezései
tiltják,
mivel
megtévesztő
kereskedelmi
gyakorlatnak minősül. Megtévesztő reklám és az összehasonlító reklám 12. § (1) Tilos a megtévesztő reklám. (2) A reklám megtévesztő jellegének megállapításakor figyelembe kell venni különösen a reklámban foglalt azokat a tájékoztatásokat, közléseket, amelyek a) az áru jellemző tulajdonságaira, b) az áru árára vagy az ár megállapításának módjára, valamint az áru megvételének, illetve igénybevételének egyéb szerződéses feltételeire, továbbá c) a reklámozó megítélésére, így a reklámozó jellemzőire, az őt megillető jogokra, vagyonára, minősítésére, elnyert díjaira vonatkoznak. (3) A (2) bekezdés a) pontja alkalmazásában az áru jellemző tulajdonsága különösen az áru kivitelezése, összetétele, műszaki jellemzői, mennyisége, származási helye, eredete, előállításának vagy szolgáltatásának módja és időpontja, beszerezhetősége, szállítása, alkalmazása, a használatához, fenntartásához szükséges ismeretek, adott célra való alkalmassága,
a
használatától
várható
eredmények,
veszélyessége,
kockázatai, 189
egészségre gyakorolt hatásai, környezeti hatásai, energiafelhasználási ismérvei, tesztelése, ellenőrzöttsége vagy annak eredménye. A törvény - a 2006/114/EK irányelv 3. cikkének megfelelően - tiltja a megtévesztő reklámot, és meghatározza a reklám megtévesztő jellegének megállapításának legalapvetőbb kritériumait. A törvény ezen rendelkezései a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseit ültetik át. Ennek megfelelően - jelen törvény 2. §-ában foglaltak szerint - a megtévesztő reklámra vonatkozó rendelkezések csak abban az esetben alkalmazandóak, ha a reklám címzettje kizárólag vállalkozás, vagy gazdasági vagy szakmai tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró nem természetes személy. 13. § (1) Az összehasonlító reklám a) nem sértheti más vállalkozás vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevét, b) nem vezethet összetévesztésre a reklámozó és az azonos vagy hasonló tevékenységet folytató más vállalkozás, illetve annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése között, c) nem vezethet más vállalkozás vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevéből adódó tisztességtelen előnyszerzésre, és d) nem sértheti más vállalkozás áruja, illetve annak a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 6. §-ában rögzített jellemzői utánzásának tilalmát. (2) Az összehasonlító reklám a) kizárólag azonos rendeltetésű vagy azonos szükségleteket kielégítő árukat hasonlíthat össze, b) tárgyilagosan köteles összehasonlítani az áruk egy vagy több lényeges, meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonságát, c) ha tartalmazza az áruk árainak összehasonlítását, köteles azt tárgyilagosan bemutatni, d) eredetmegjelöléssel rendelkező termékek összehasonlítása esetén kizárólag azonos eredetmegjelölésű termékekre vonatkozhat. (3) Jogszerű összehasonlító reklám esetében a védjegyjogosult kizárólagos használati joga alapján nem léphet fel védjegyének az összehasonlító reklámban történő - a célnak megfelelő módon megvalósuló - használatával szemben, feltéve, hogy a védjegy 190
használata elengedhetetlen az összehasonlításhoz és nem haladja meg a feltétlenül szükséges mértéket. E § - a 2006/114/EK irányelv 4. cikkének megfelelően - meghatározza az összehasonlító reklám közzétételének kritériumait, amelynek során elsősorban a vállalkozások sérelmére elkövetett összehasonlító reklámot tiltja, amely sérti más vállalkozás jó hírnevét, cégnevét és árujelzőjét. Meghatározza, hogy összehasonlító reklám csak azonos rendeletetésű áruk tárgyilagos
összehasonlításában
lehetséges,
továbbá
szabályozza
a
védjegy
használatának lehetőségeit az összehasonlító reklámban. Az egyes áruk reklámozására és az azokkal összefüggésben történő szponzorálásra vonatkozó tilalmak és korlátozások 14. § (1) Tilos fegyver, lőszer, robbanóanyag és a közbiztonságra különösen veszélyes eszköz reklámja. (2) Nem kell alkalmazni az (1) bekezdés szerinti tilalmat a) a kizárólag az (1) bekezdés szerinti termék forgalmazásával vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozó személyek számára szóló szakmai célú reklámra, b) a fegyver vagy lőszer külön jogszabály szerinti fegyverszaküzletben, illetve annak a fegyver, illetve lőszer forgalmazása céljából kialakított elkülönített helyiségében, valamint a külön jogszabály szerint engedélyezett lőfegyver-kiállításon elhelyezett reklámjára, és c) a közbiztonságra különösen veszélyes eszköz kizárólag a külön jogszabály szerinti üzleten belül elhelyezett reklámjára. 15. § Tilos a külön jogszabályban meghatározott veszélyes eb, továbbá az állatviadal reklámja. 16. § Tilos emberi szervet, szövetet bármilyen felhasználás céljára reklámozni. 17. § Tilos a terhességmegszakítás, a terhességmegszakítást végző intézmény, arra alkalmas eszköz vagy eljárás reklámja. A törvény egyes áruk vonatkozásában teljes tilalmat állapít meg, illetve korlátok közé szorítja a reklámozást. A fegyver, lőszer, robbanóanyag és a közbiztonságra különösen veszélyes eszköz tekintetében a törvény a korábbi szabályozásnál részletesebb rendelkezéseket tartalmaz. Ennek oka a szakmai célú reklám és az eladás helyén történő reklámozás fogalma tekintetében az értelmezési nehézségek megszüntetése. 191
A reklámozásra vonatkozó szabályok, tilalmak áttekinthetősége érdekében az új reklámtörvényben kerülnek szabályozásra egyes áruspecifikus, ágazati törvényekben foglalt rendelkezések, ezzel összhangban az érintett törvények vonatkozó rendelkezései módosításra, illetve hatályon kívül helyezésre kerülnek. Így a reklámtörvény tiltja a veszélyes eb és az állatviadal, az emberi szerv és szövet, a terhesség-megszakítás, terhesség-megszakítást végző intézmény és arra alkalmas eszköz vagy szer reklámját, korlátozza továbbá a szerencsejáték és a temetkezési szolgáltatás reklámját. Ezen reklámok tilalmát ill. korlátozását gyermekvédelmi, egészségvédelmi valamint állatvédelmi okok, illetve kegyeleti okok indokolják. A 15. § a veszélyes eb tekintetében az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 24/A. § (2) bekezdésének a reklámozásra vonatkozó szabályát veszi át. A hivatkozott rendelkezés (1) bekezdésénél fogva veszélyes ebnek minősül a Kormány által rendeletben meghatározott, az életre és a testi épségre természetes hajlamainál fogva fokozottan veszélyes eb. Az állatviadal tekintetében az említett törvény 24/B. § (1) bekezdésének tartalma alapján, amely az állatok között olyan viadal, illetve az állatok egymás elleni uszításával olyan küzdelem, amely az állatok sérülését vagy elpusztulását okozhatja (állatviadal) kapcsán több magatartásformát megtilt, szintén indokolt az ilyen tartalmú reklám tilalmának kimondása. A terhesség-megszakítás, a terhesség-megszakítást végző intézmény, arra alkalmas eszköz reklámozásánál szükséges visszautalni a 3. §-hoz kapcsolódóan, a gazdasági reklámtevékenység fogalmával összefüggésben kifejtettekre. Az az eset tehát, ha például egy szakmai kiadványban kerül sor új módszerek, eszközök, eljárások ismertetésére, a népszerűsítés kifejezett szándéka nélkül, nem tekinthető reklámnak. 18. § (1) Tilos alkoholtartalmú ital olyan reklámja, amely a) gyermek-, illetve fiatalkorúaknak szól, b) gyermek- vagy fiatalkorút mutat be, c) alkoholtartalmú ital mértéktelen fogyasztására ösztönöz, vagy negatívan tünteti fel az önmérsékletet, illetve az alkoholfogyasztástól való tartózkodást, d) az alkohol fogyasztását jobb fizikai teljesítménnyel vagy járművezetéssel kapcsolja össze, e) olyan benyomást kelt, hogy az alkohol fogyasztása hozzájárul a társadalmi vagy szexuális sikerhez,
192
f) azt állítja vagy olyan benyomást kelt, hogy az alkoholnak gyógyászati tulajdonsága van, serkentő vagy nyugtató hatású, g) azt állítja vagy olyan benyomást kelt, hogy az alkohol személyes konfliktusok megoldásának eszköze lehet, vagy h) a magas alkoholtartalmat az italok pozitív minőségi jellemzőjeként hangsúlyozza. (2) Tilos közzétenni alkoholtartalmú ital reklámját a) sajtótermék első borítólapjának külső oldalán, illetve - honlap esetén - a nyitó oldalon, b) színházban vagy moziban 20 óra előtt, illetve gyermek-, illetve fiatalkorúak számára készült műsorszámot közvetlenül megelőzően, annak teljes időtartama alatt és közvetlenül azt követően, c) egyértelműen játék céljára szánt terméken és annak csomagolásán, és d) közoktatási és egészségügyi intézményben, továbbá ilyen intézmény bejáratától légvonalban mért kétszáz méteres távolságon belül szabadtéri reklámhordozón. 19. § 20. § (1) Nem nyújtható szponzorálás dohánytermékre vonatkozóan a) olyan rendezvényhez, illetve tevékenységhez, amely az Európai Gazdasági Térség több államát érinti vagy azokban zajlik, vagy más módon határokon átnyúló hatással rendelkezik, b) sport-, kulturális vagy egészségügyi rendezvényhez vagy tevékenységhez, c) politikai pártok rendezvényéhez vagy tevékenységéhez. (2) A dohányipari vállalkozás a tárgyévben reklámra és szponzorálásra fordított kiadásainak összegét a tárgyévet követő év március 31-éig honlapján és legalább két országos napilapban közzéteszi. A törvény az egészséghez és az egészséges környezethez való alkotmányos jog biztosítása érdekében korlátozza a dohánytermékek reklámozását. Szintén alkotmányos okokból azonban a kereskedelmi kommunikáció teljes körű tilalmának lehetősége sem merülhet fel ezen legálisan forgalmazható termékek vonatkozásában. A dohányreklámozás tekintetében a törvény általános reklámtilalmat határoz meg, amely alól - szűk körben - kivételeket is megállapít. A jogalkotónak a dohánytermékek reklámozásának szabályozásakor úgy kell alkotmányos keretek között maradnia, hogy a közösségi és az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményében vállalt kötelezettségeknek is megfeleljen. 193
Az
Egészségügyi
Világszervezet
Dohányzás-ellenőrzési
Keretegyezménye
(a
továbbiakban: Keretegyezmény), amely 2003. június 16-i aláírása után a 2005. évi III. törvénnyel került beiktatásra a magyar jogrendszerbe, arra kötelezi Magyarországot, hogy megfelelő jogalkotási lépéseket tegyen a dohánytermékek reklámozásának visszaszorítása érdekében. A Keretegyezmény 13. cikkének 2. pontja a részes államokat arra kötelezi, hogy alkotmányukkal vagy alkotmányos elveikkel összhangban teljes tilalmat vezessenek be minden dohányreklámozásra, promócióra és szponzorálásra. Ezzel szemben a Keretegyezmény 13. cikkének 3. pontja azon Felek számára, amelyek alkotmányuk, alkotmányos elveik következtében nincsenek abban a helyzetben, hogy teljes tilalmat vezessenek be, a 4. pontban megfogalmazott minimális korlátozásokat, így többek között minden valótlan, félrevezető, megtévesztő dohányreklám megtiltását vagy a nemzetközi eseményeken részt vevő dohánygyárak általi szponzoráció tilalmát vagy korlátozását írja elő. A 2005. évi III. törvény indoklása a következőképpen fogalmaz: „A Keretegyezmény megerősítése előtt elvégzett alkotmányossági vizsgálat alapján megállapításra került, hogy hazánkban nincs lehetőség a 13. cikk (2) bekezdése szerinti teljes reklám tilalom bevezetésére, így a 13. bekezdés (3) bekezdése tekinthető irányadónak.” A
dohányáru
reklámozása
korlátozásának
alkotmányjogi
megítélésével
az
Alkotmánybíróság is foglakozott a 37/2000. (X. 31.) AB határozatában. E határozat megvizsgálta az Alkotmányban rögzített egészséges környezethez való jog, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog és a véleménynyilvánítás, továbbá a vállalkozás szabadságának összefüggéseit a dohányáruk reklámjának teljes tilalmával összefüggésben. Mérlegelésének eredményeként az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az Alkotmányból nem vezethető le a dohányáruk reklámjának teljes tilalma. A dohányreklámozásra, valamint szponzorációra vonatkozó szabályok tekintetében a tagállamok dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről szóló 2003/33/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseinek is szükséges megfelelni, ennek következtében kerül sor a közvetett reklám és a dohánytermékkel kapcsolatos szponzorálás tilalmára, valamint a szakmai célú reklámokra és egyes sajtótermékekre vonatkozó kivételek meghatározására.
194
A korábbi szabályok alkalmazásánál az eladási hely és az árubemutatás fogalmának értelmezése okozott nehézségeket, jogvitákat. Ezért a törvény a korábbi szabályoknál részletesebben határozza meg a legális forgalmazáshoz kapcsolódó reklámozási lehetőségeket, különbséget téve a szaküzletben, illetve az egyéb üzletben történő reklámozás között, ugyanakkor nem megengedőbb a korábbi szabályozáshoz képest. A szabályozás a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény dohánytermékek forgalmazására vonatkozó szabályait hívja föl háttérszabályul, így ezen szabályok esetleges változása a reklámozást is érinti, ugyanakkor nem teszi szükségessé a reklámszabályozás módosítását. A 19. § (6) bekezdése a forgalmazási helyen történő reklámozásra vonatkozó tartalmi korlátokat tartalmaz, a korábbi szabályozást átvéve és azt a mozgókép, hang- vagy szaghatás alkalmazásának tilalmával kibővítve. Az új dohányreklámozási szabályok bevezetése szükségessé tesz egy átmeneti időszakot, hogy a reklámozók, a reklámszakma szereplői és a reklámközzétevők alkalmazkodni tudjanak a változásokhoz. Ezért ezen § tekintetében a 39. §-ban a törvény egyéb részeire vonatkozótól eltérő hatályba lépési időpont kerül megállapításra. 21. § (1) Tilos a gyermek-, illetve fiatalkorúak szerencsejátékban való részvételére felszólító reklám. (2) Tilos közzétenni szerencsejátékhoz kapcsolódó reklámot olyan sajtótermékben, amely alapvetően gyermek-, illetve fiatalkorúakhoz szól. 22. § (1) Tilos közzétenni temetkezési szolgáltatás reklámját egészségügyi intézmény területén, épületének falán és kerítésén, valamint - az erre a célra kijelölt hely kivételével - temető területén. E korlátozás nem vonatkozik a temetkezési szolgáltatók nevét és telephelyének címét, elérhetőségét, valamint a nyújtott szolgáltatás teljeskörűségére utaló megjegyzést az egyes szolgáltatók megkülönböztetése nélkül, ábécésorrendben tartalmazó, az egészségügyi intézmény információs irodájában elhelyezett tájékoztatóra. (2) Temetkezési szolgáltatásról szóló reklámban - a szolgáltató honlapján közzétett reklám
kivételével
-
csak
a
szolgáltató
neve,
megkülönböztető
megjelölése,
elérhetőségének módja és időtartama, valamint a „temetkezés” szó, illetve a nyújtott szolgáltatásoknak és azok díjának tárgyszerű - kegyeleti jogokat nem sértő - felsorolása tüntethető fel. Felelősségi szabályok
195
23. § (1) Az e törvényben foglalt rendelkezések megsértéséért - a (2)-(7) bekezdésben foglalt kivételekkel - a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közzétevője is felelős. Az e rendelkezések megszegésével okozott kárért a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közzétevője egyetemlegesen felel. (2) A reklám közzétevője a reklám tartalmából eredő jogsértés esetén a) amennyiben az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Ektv.) szerinti közvetítő szolgáltatónak minősül, mentesül a felelősség alól, ha eleget tett az Ektv. 8-12. §-ában meghatározott feltételeknek, b) az a) pontban nem szabályozott esetekben - a c) pont kivételével - csak akkor felelős, ha a reklám tartalmát tevékenysége során megismerte vagy megismerhette, illetve c) a címzettlen reklámküldemények tartalmáért felelősséggel nem tartozik. (3) A 4. §-ban foglalt rendelkezés megsértéséért a magatartási kódexet kidolgozó, a kódex felülvizsgálatáért, illetve a magukat a kódexnek alávető vállalkozások általi betartása ellenőrzéséért felelős személy vagy személyek felelnek. (4) Az 5. § (1) bekezdésében meghatározott adatok, valamint az 5. § (2) bekezdése alapján adott nyilatkozat tartalmáért és valódiságáért a reklámozó felel. (5) (6) A 12. §-ban és a 13. §-ban foglalt rendelkezések megsértéséért a reklámszolgáltató, illetve a reklám közzétevője csak annyiban felel, amennyiben a jogsértés a reklám megjelenítési módjával összefüggő olyan okból ered, amely nem a reklámozó kifejezett utasítása végrehajtásának a következménye. (7) A 20. §-ban foglalt rendelkezések megsértéséért a szponzorálást nyújtó és a szponzorálást elfogadó vállalkozás egyaránt felelős. Eljárás a törvény rendelkezéseinek megsértése esetén 24. § (1) A gazdasági reklámtevékenységre, továbbá a tiltott szponzorálásra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén - a (2) és a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - a fogyasztóvédelmi hatóság jár el. (2) A 12. §-ban és a 13. §-ban foglaltakba ütköző reklám, valamint az e rendelkezésekbe ütköző magatartásra ösztönző magatartási kódex esetén a Gazdasági Versenyhivatal vagy a bíróság jár el a (3) bekezdésben meghatározottak szerint. (3) A 12. §-ban és a 13. § (2) bekezdésében foglaltak megsértésének, valamint a magatartási kódex e rendelkezésekbe ütköző magatartásra ösztönző voltának megállapítása a Gazdasági 196
Versenyhivatal, a 13. § (1) bekezdésében foglaltak megsértésének, valamint a magatartási kódex e rendelkezésekbe ütköző magatartásra ösztönző voltának megállapítása a bíróság hatáskörébe tartozik. (4) Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás és - a beszédcélú telefonhívás kivételével - elektronikus hírközlés útján megvalósuló reklám tekintetében a 6. §-ban foglalt rendelkezések megsértése esetén a Nemzeti Hírközlési Hatóság jár el az Ektv.-ben meghatározottak szerint. (5) Az e törvény szerinti eljárás lefolytatása nem zárja ki azt, hogy a sérelmet szenvedett fél az e törvény rendelkezéseinek megsértésére alapított polgári jogi igényét közvetlenül a bíróság előtt érvényesítse. 25. § Az eljárás a gazdasági reklámtevékenységre vonatkozó rendelkezéseket megsértő reklám közzétételét, a tiltott szponzorálást megvalósító rendezvény vagy tevékenység befejeztét, illetve a magatartási kódex jogsértő rendelkezése alkalmazásának megszűnését követő három éven túl nem indítható meg. 26. § (1) A fogyasztóvédelmi hatóság eljárására az e törvényben meghatározott eltérésekkel a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) rendelkezéseit kell alkalmazni. (2) A dohánytermék reklámjára, valamint a dohánytermékkel összefüggő szponzorálásra vonatkozó rendelkezések megsértése miatti eljárást ügyfélként kezdeményezni jogosultak a nemdohányzók védelmét ellátó társadalmi szervezetek is. (3) Az eljáró hatóság ellenőrzése keretében kérheti az 5. § (3) bekezdése, valamint a 6. § (5) bekezdése szerinti nyilvántartás bemutatását, azt mint szemletárgyat lefoglalhatja. (4) E törvény rendelkezései - a 24. § (2) és (4) bekezdésében meghatározottak kivételével az Fgytv. alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések. (5) A műsorszolgáltatóval szemben kiszabott bírságot a Műsorszolgáltatási Alapba kell befizetni. 27. § Az eljáró hatóság, illetve a bíróság a még közzé nem tett reklám közzétételét megtiltja, ha megállapítja, hogy a reklám - közzététele esetén - a gazdasági reklámtevékenységre vonatkozó rendelkezésbe ütközne. A közzététel megtiltása mellett bírság kiszabásának nincs helye. 28. § (1) Ha a Gazdasági Versenyhivatal a 24. § (2) és (3) bekezdése, illetve a 31. § alapján jár el, eljárására a Tpvt.-nek a Tpvt. III. fejezetének rendelkezéseibe ütköző magatartásokkal szembeni eljárásra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a 29. § (1) bekezdésében, a 30. §-ban, továbbá a 27. §-ban foglalt eltérésekkel. 197
(2) Ha a bíróság a 24. § (2) és (3) bekezdése alapján jár el, eljárására alkalmazni kell a Tpvt. 86-88. §-át, valamint a 29. § (2) bekezdésében, a 30. § (4) bekezdésében, továbbá a 27. §-ban foglalt rendelkezéseket is. 29. § (1) A reklámozó az eljáró hatóság felhívására a reklám részét képező tényállítás valóságát igazolni köteles. Ha a reklámozó nem tesz eleget ennek a kötelezettségnek, úgy kell tekinteni, hogy a tényállítás nem felelt meg a valóságnak. Erre a reklámozót a hatóság felhívásában figyelmeztetni kell. (2) A bíróság a 24. § (3) és (5) bekezdése szerinti eljárásában a reklám részét képező tényállítás valóságának bizonyítása a reklámozót terheli. A törvény értelmében a fogyasztóvédelmi hatóság jár el főszabály szerint az e törvényben megállapított rendelkezések ellenőrzése és megsértése esetén, alkalmazva az Fgytv. rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel. A megtévesztő és összehasonlító reklámra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén a GVH és a bíróság jár el a Tpvt.-t alkalmazva az e törvényben foglalt eltérésekkel. A bíróság kizárólag a jó hírnevet és a szerzői jogi kérdéseket érintő esetekben jár el az összehasonlító reklám és az ilyen magatartásra ösztönző magatartási kódex esetében. A Nemzeti Hírközlési Hatóság jár el a közvetlen üzletszerzésre (direkt marketing) vonatkozó rendelkezések megsértése esetén, ha a reklám az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás és − a beszédcélú telefonhívás kivételével − elektronikus hírközlés útján valósul meg. Ebben az esetben az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvényben meghatározott eljárás és intézkedések kerülnek alkalmazásra. A törvény a fentiek mellett lehetővé teszi, hogy a felmerült polgári jogi igényt a sérelmet szenvedett fél bíróság előtt érvényesítse. Tiltott szponzorálás esetében ügyfélként a nemdohányzók védelmét ellátó társadalmi szervezetek is kezdeményezhetnek eljárást. A törvény szerinti eljárás a törvényben meghatározott időponttól számítottan három éven belül indítható meg, ezen túl nincs rá lehetőség. Ez a szabály igazodik az Fttv.-ben foglalt eljárási határidőkhöz. A törvény az Fgytv.-ben foglaltak és ezáltal a fogyasztóvédelmi hatóság eljárásának lehetővé tétele miatt kimondja, hogy a törvény mely részei minősülnek fogyasztóvédelmi rendelkezésnek.
198
Az eljáró hatóság egyes speciális intézkedéseit külön nevesíti a törvény, így a törvény által kötelezően előírt nyilvántartások esetében azok bemutatását, szemletárgyként történő lefoglalhatóságát, a még közzé nem tett reklám közzétételének megtiltását, a reklám részét képező tényállás valóságának vállalkozás általi igazolásának hatósági bekérését. 30. § (1) A Tpvt. 70. §-ának (1) bekezdésétől eltérően, a vizsgáló végzéssel vizsgálatot rendel el minden olyan esetben, amikor e törvény azon rendelkezéseinek megsértése valószínűsíthető, amelyek alkalmazása a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik. (2) A Tpvt. 72. §-a (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásával a 27. § szerinti intézkedés is elrendelhető. (3) A Tpvt. 75. §-a szerinti kötelezettségvállalás alkalmazásának akkor is helye lehet, ha az ügyfél a vizsgált magatartással időközben felhagyott. Ilyen esetben a magatartás megismétlésétől való tartózkodásra vállalható kötelezettség. (4) A Tpvt. 88/B. §-ának (1)-(6) bekezdését a 24. § (5) bekezdése szerinti perekben is megfelelően alkalmazni kell, ha a 24. § (3) bekezdése szerint az eljárás a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozna. A Tpvt. 70. §-a tartalmazza azokat a feltételeket, melyek fennállása szükséges ahhoz, hogy a GVH megindítsa az eljárását. A törvény hatálya alá eső ügyekben ezt a szabályt azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy nem kell külön vizsgálni azt a kérdést, hogy indokolja-e a közérdek az eljárás megindítását, következésképpen az eljárást minden olyan esetben meg kell indítani, amikor a jogsértés valószínűsíthető, és az ügy a GVH hatáskörébe tartozik. A (2) bekezdés egyértelművé teszi, hogy ideiglenes intézkedéssel az előzetes megtiltás is elrendelhető. A (3) bekezdés a Tpvt. szerinti kötelezettségvállalás alkalmazhatóságát szélesíti ki. Kötelezettségvállalás esetében a jogsértés nem kerül kimondásra, bírság sincs, viszont a vitatott magatartás gyorsan és véglegesen kiiktatható a piacról, mivel a vállalkozás önként vállalja, hogy a jövőben attól tartózkodni fog. E megoldás előnye, hogy a magatartás megismétlése esetén nem kell új eljárást lefolytatni, hanem az önkéntes vállalás megszegése önmagában lehetővé teszi bírság kiszabását. Az (4) bekezdés a Tpvt.-be 2005-ben beiktatott „amicus curiae” jogintézményét teszi alkalmazhatóvá a törvény szerinti ügyekben is. Ennek lényege, hogy ha a bíróság előtt olyan polgári per indul, amelyben e törvény rendelkezéseire alapítja felperes az igényét (vagy alperes a védekezését), akkor lehetőség van a GVH eljárásba való bevonására a 199
bíróság munkáját segítendő. A felhívott Tpvt.-szabályok egyúttal a párhuzamos (hatóság és bíróság előtti) eljárások egymáshoz való viszonyát is rendezik. 31. § (1) A 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtását a 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető tagállami jogszabályokba ütköző Európai Közösségen belüli jogsértések tekintetében a Gazdasági Versenyhivatal látja el. (2) A kölcsönös jogsegély során a Gazdasági Versenyhivatal a - 2008/282/EK bizottsági határozattal módosított - 2007/76/EK bizottsági határozatnak megfelelően jár el. (3) Az igazságügyért felelős miniszter az általa vezetett minisztérium honlapján tájékoztató jelleggel közli a 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető jogszabályi rendelkezések felsorolását. 32-38. § Záró rendelkezések 39. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel - 2008. szeptember 1-jén lép hatályba, eljárási szabályait a hatálybalépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni. (2) A 3. § a) pontja, az 5. § (4) bekezdése, a 19. §, a 23. § (5) bekezdése, valamint a 42. § 2009. március 1-jén lép hatályba.
UNIDROIT ALAPELVEI nemzetközi kereskedelmi szerződések 2004 UNIDROIT Principles of International Commercial Contracts 2004 http://www.unidroit.org/english/principles/contracts/main.htm *** A nemzetközi joggyakorlat és a szakirodalom vonatkozó elvek UNIDROIT lásd UNILEX adatbázis http://www.unilex.info
***
200
