Vasúti épületek terveinek minősége Témavizsgálat
Háttéranyag a Nemzeti Építészeti Tanács vasúti beruházások építészeti terveinek minőségével kapcsolatos vizsgálatához
Készítette: Vörös Tibor építész, a MÁV Zrt. volt főépítésze Budapest, 2010. július 14.
A vasútvonal korszerűsítések során tervezett új épületek, épület átalakítások, továbbá más magasépítési munkák terveinek tervzsűrizése során megfogalmazott szakmai és minőségi kifogások okait vizsgálva a következők állapíthatók meg. A jelenleg folyó, a magyar vasúti építészeti hagyományokat nem követő magasépítési tevékenység minőségi színvonalának fokozatos romlása alapvetően a következő okokra vezethető vissza: 1. a vasútfejlesztést megalapozó üzleti filozófia és arculati tervek (kézikönyvek) hiánya, 2. a MÁV főépítészi szervezete működésének ellehetetlenülése, 3. az európai uniós források felhasználásával folyó beruházások előkészítésének és bonyolításának módja, 4. a MÁV Zrt. magasépítési tevékenységének MÁV Ingatlankezelő Kft. igényeinek való kiszolgáltatottsága. Ezeket az okokat és következményeit a következőkben foglalom össze: Az üzleti filozófia és az arculati kézikönyvek hiánya A sajátos és értékes vasúti épületek a magyarországi vasútvonalak mentén olyan üzleti filozófia (stratégia) alapján kerültek megtervezésre és kivitelezésre, amely egyértelműen meghatározta, hogy: ¾ milyen nagyságrendű állomást kell építeni az egyes településeken, ¾ milyen szolgáltatást nyújt a vasúttársaság ezeken az állomásokon az utazóközönség számára, ¾ milyen technológiákat telepítenek ezekre az állomásokra és ¾ milyen szolgálati helyiségeket alakítanak ki a személyzet részére. A vasúttársaságok által alkalmazott építészeti típustervek kidolgozását ezek az üzletpolitikai alapelvek tették lehetővé. A nyugat európai vasúttársaságok által ma alkalmazott arculattervek a korábbi típusterveknél nagyobb mozgásteret adnak a nagy pályaudvarok esetében a tervezőknek, amennyiben csak a kötelezően alkalmazandó arculati elemek (pénzárak, ügyfélszolgálatok, várótermek, perontetők, utastér bútorzata és az állomási információs rendszer) típus terveit és az alkalmazási előírásokat tartalmazzák a kézikönyveik és tervezési előírásaik. Az állomások funkcionális kialakítása és építési minőségére vonatkozó elvárásokat is konkrétan megfogalmazzák, az állomások nagyságrendjének (kategóriájának) megfelelően. Minden esetben nagy gondot fordítanak az állomás (állomási ingatlan) településszerkezetbe való illesztésére és a vasúti és helyi tömegközlekedési kapcsolatok szakszerű és utas központú kialakítására (intermodalitás, multimodalitás). A jelenlegi magyar vasútépítési és vasút-rekonstrukciós beruházások tervezésénél ilyen üzleti filozófiát és ezek alapján kidolgozott arculati kézikönyveket, ezek hiánya miatt felhasználni nem lehet. Megállapítható ugyanakkor az is, hogy a jelenlegi magyar vasúti épület tervezési gyakorlat teljes egészében üzemeltetés központú. Az üzleti szempontokat az kívánatos ügyfélcentrikusságot (utazóközönség és fuvaroztatók) a technológia és munkahely központúsággal helyettesítik, ebből eredően esetleges és nem megfelelő komfortú az utasforgalmi létesítmények funkciójának kialakítása, s rendkívül alacsony azok építészeti minősége. A tervezési tevékenység csak ritkán terjed ki az állomási előterek rendezésére a mai
2
követelményeknek megfelelő, inter- vagy multimodális közlekedési kapcsolatok korrekt kialakítására. A MÁV főépítészi szervezet működésének ellehetetlenülése A nyugat-európai gyakorlattal (francia, német, holland, osztrák, olasz, stb. vasutak) ellentétben, ahol a vasúttársaságok építészeti szervezeteiből alakultak, az állomási ingatlanfejlesztéseket magas színvonalon megvalósító szervezetek, társaságok Magyarországon a MÁV Zrt. keretein belül működő magasépítési és főépítészi szervezet elsorvasztásra került. A magasépítési, főépítészi tevékenység ellátása az 2003-ig a pályavasúti szervezet keretében történt. Az építészeti feladatok ellátását 1998 és 2007 között önálló építészeti osztály látta el, melynek feladata elsődlegesen a szabályozás, a tervek felülvizsgálata és jóváhagyása, az arculattervezés irányítása, valamint az épületek felújításának előkészítése és felügyelete volt. Ennek az építészeti osztálynak a kezdeményezésére indította el 1998-ban a MÁV Zrt. a felvételi épületek rehabilitációs programját, melynek keretében kerültek felújításra Záhony, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely, Miskolc-Tiszai, Szombathely és Szeged pályaudvarok és állomások felvételi épületei, illetve Budapest-Keleti pályaudvar főépületének érkezési csarnoka a 9 db, nagy értékű falikép restaurálásával együtt. A projektek magas színvonalon való megvalósításával az építészeti szervezet több szakmai elismerést (Miskolc-Tiszai és Sátoraljaújhely Grand Prix különdíj Milánó 2003-2004, Szombathely közösségi épületek kategória III. díj Grand Prix Velence 2004, Szeged ICOMOS-díj 2008, Budapest-Keleti indulási csarnok és Szeged elismerő oklevél Brunel Vienna 2008) szerzett, jelentősen javítva a MÁV image-t. A rehabilitációs projektek végrehajtása során az értékes, műemlék épületek építészeti értékeinek megőrzése mellett a mai kornak megfelelő modernizálására is nagy gondot fordítottak. Az építészeti osztály irányításával került előkészítésre Budapest-Keleti pályaudvar rekonstrukciója is, melynek megvalósítása 2001-ben, az építési engedély megszerzésével reálisan megvalósíthatóvá vált. 2002-ben a MÁV Zrt. akkori vezetése - a még folyó kivitelezések befejezését engedélyezve leállította a felvételi épületek rehabilitációs programjának továbbvitelét. 2002-től előtérbe került az a szemlélet, hogy majd jönnek a befektetők és az állomások utasforgalmi létesítményeit ők fogják, saját elképzeléseik szerint átépíteni. Az építészeti szervezetet a MÁV pénzügyi blokkjába sorolt Ingatlangazdálkodási Igazgatóságba integrálták és 2007-ig az ingatlanfejlesztési főosztály részeként működött. 2007-ben az ingatlanfejlesztési tevékenységet a MÁV Ingatlankezelő Zrt-be szervezték ki, a főépítészi szervezetet és a főépítészi feladatokat pedig az Ingatlankezelési Szolgáltatós Egységbe integrálták. Ettől kezdve MÁV beruházásként nem indultak újabb rekonstrukciók és nem került sor utasforgalmi épületek is érintő állomási ingatlanfejlesztésekre sem, mivel a MÁV Vagyonkezelő Zrt. ilyen projekteket nem indított el. A magasépítési és főépítészeti szervezet a sorozatos létszámleépítések következtében elsorvadt. Az Ingatlangazdálkodási Igazgatóság vezetése stratégiájának központjában az ingatlaneladások, a bérleti díjbevételek növelése és a bérlői, valamint az érdekképviseleti szervek igényeinek feltételek nélküli kielégítése állt, ami megfelelt a tulajdonosi elvárásoknak is. A MÁV főépítészi szervezetét ezek a körülmények felőrölték, a főépítészi feladatok házmesteri feladatokká silányultak.
3
A szervezet maradványa (építészeti és közmű üzemeltetési csoport) jelenlegi létszámával és szakmai felkészültségével sem képes megfelelni a vasúti építészeti hagyományoknak megfelelő építészeti tevékenység irányításával és megvalósításával kapcsolatos szakmai követelményeknek. Az előzőek miatt egyre gyengülő építészeti szervezet szakmai szerepének további háttérbe szorulását eredményezte a EU-források felhasználásával megvalósuló vasútvonal fejlesztések előkészítésének és megvalósításának MÁV Zrt-ből NIF Zrt-be való átadása, valamint a MÁV Zrt. egyes szakmai szervezeteinek önálló társasággá szervezése (MÁV Start Zrt., MÁV Trakció Zrt., MÁV Gépészet Zrt,). Ezeknek a szervezési intézkedéseknek következtében az építészeti szervezet korábbi szakmai irányító szerepe az ingatlanhasznosító szervezet formális közreműködővé vált. Megszűnt az építészeti szervezet magasépítési tervezési programok összeállítását koordináló és jóváhagyó hatásköre, amit a MÁV-on belül a Pályavasúti Üzletág és az EU Kapcsolatok Igazgatósága vett át. A MÁV Start Zrt. és a MÁV Gépészet Zrt. kiépítette a saját ingatlangazdálkodó és beruházó szervezetét, amelyek a saját igazgatóságaik által jóváhagyott beruházási programokat valósítanak meg, és a bérleti szerződéseikben biztosított kedvezményekből eredő források és jogkörök alapján végeztetnek jelentős épület felújításokat, az esetek többségében általuk költségkímélőnek hitt, rendkívül alacsony építészeti minőségben. A főépítészi szervezet több tárgyalást folytatott az EU által támogatott beruházások magasépítési feladatainak felügyeletével és a projektek építészeti terveinek felülvizsgálatával, NIF Elnöke által megbízott vezető építésszel, folyamatosan szorgalmazva a MÁV keretében megkezdett arculattervezés és állomástipizálás befejezését, illetve legalább az egységes vonali arculati megjelenés biztosító építészeti tervpályázatok, pályaépítési munkák tendereztetése előtti lebonyolítását, eredménytelenül. Az európai uniós forrásokból folyó beruházások előkészítésének és bonyolításának módja Az európai uniós forrásokból folyó beruházások előkészítésének és megvalósításának módja jelentősen befolyásolja a magasépítmények tervinek minőségét, mivel: ¾ nem készülnek korrekt tervezési programok, ¾ nem vizsgálják a kiszolgálandó utasforgalom nagyságát, ¾ nem elemzik kellőképpen a tömegközlekedési kapcsolatokat és az utazási szokásokat, ¾ a tervezési programok gyakorlatilag az épületek leendő megfogalmazott igények (helyiséglista és alapterület) összegzése,
használói
által
¾ egy-egy vasútvonal felújítást több szakaszban készítenek elő, ebből eredően az építész terveket az egyes szakaszok kivitelezését fővállalkozásban elnyerő cégek, illetve ezek pályás tervezőnek építész alvállalkozói készítik, egymástól eltérő felfogásban és stílusban, ¾ a nyertes pályázat kötöttségei miatt az építészeti tervek utólagos felülvizsgálata és jóváhagyása gyakorlatilag formálissá vált. A fentiekből következő építészeti színvonal csökkenés, csak ¾ korrekt tervezési programok összeállításával, ¾ az állomáskategorizálás és az ehhez tartozó típustervek, illetve arculati tervek előzetes elkészítésével és pályázati követelményként való megjelenítésével, ¾ egy megfelelő felkészültséggel és hatáskörökkel rendelkező MÁV főépítészi szervezet létrehozásával és működtetésével 4
állítható meg, illetve csak ezeknek a feltételeknek a biztosításával érhető el, hogy újra nívós vasúti épületek jelenjenek a településeken. A magasépítési tevékenységének MÁV Ingatlankezelő Kft. igényeinek való kiszolgáltatottsága A MÁV 1997-ben kiszervezte a magasépítési fenntartó építési kapacitását, melynek maradványa (MÁV Ingatlankezelő Kft.) ma már döntően ingatlanüzemeltetési feladatokat lát el, s nagy létszámot foglalkoztat a vasúti pályához kötődő villamos berendezések fenntartására. A társaság szakembergárdája és szervezeti struktúrája is ennek megfelelő. A 100 %-ban MÁV tulajdonban lévő társaságnak ugyan az alapítási célokat tekintve szolgáltatóként kellene közreműködnie az ingatlankezelési feladatok megvalósításában, de monopolhelyzete miatt rendre képes megakadályozni a megrendelőként vele kapcsolatban lévő magasépítési szervezet szakmai elképzeléseinek megvalósítását, s ezt rendre meg is teszi. Ez a körülmény a MÁV Zrt. tulajdonában és vagyonkezelésében lévő épületállomány kezelése során, elsősorban a hibaelhárítások, karbantartások, illetve a karbantartási tevékenység keretében végzett illegális felújítások során okoz jelentős károkat, az el nem végzett hibajavításokkal és a szakszerűtlenül előkészített és kivitelezett karbantartásokkal, felújításokkal. A MÁV Zrt. keretében működtetett, megrendelői szerepkörben lévő ingatlanüzemeltetési szervezetbe (Ingatlankezelési Szolgáltató Egység) integrált magasépítési és főépítészi részleg pedig kellő hatáskör és megfelelő számú és szaktudású munkaerő hiányában nem képes a szakszerű munkavégzést a társaságtól megkövetelni. A MÁV Zrt. szakmai szervezete (megrendelő) és a MÁV Ingatlankezelő Kft. (szolgáltató) között kialakult helyzet, szakmai és nagy valószínűséggel gazdaság szempontból is tarthatatlan. Szolgáltató cégét a MÁV Zrt-nek valós szolgáltatóként kellene működtetnie, és biztosítani kellene a megrendelői feladatokat ellátó belső szervezeti egységének a szakmai felelősségéhez illő hatásköröket, ami ma nem megtalálható. A jelenlegi körülmények között ugyanis nem garantálható a tulajdonost terhelő jól karbantartási kötelezettségek, valamint a hibafeltárások, karbantartások és felújítások szakszerű végrehajtása, mert az egész tevékenység a szolgáltatóként közreműködő társaság gazdasági érdekeinek van alárendelve. Ez a helyzet építészeti szempontból jelentős károkat okoz a kezelt épületállományban, beleértve az utóbbi években engedély nélkül végzett védett épületbontásokat, a nem megfelelő műszaki előkészítést és a gyakorlatilag bebetonozott kivitelezők közreműködésével végrehajtott karbantartásokat és felújításokat is. A MÁV Zrt-nek, mind megrendelőnek célszerű lenne megvizsgálnia, hogy a MÁV Ingatlankezelő Kft-nél megvannak-e az értékes épületállományon végzett építési munkák gyakorlásához szükséges személyi feltételek, a megfelelő szakmai végzettségű és működési engedélyű: a műemléki kivitelezést is lehetővé tevő felelős műszaki vezető, magasépítési felelős műszaki vezető, magasépítési műszaki ellenőri, épületvillamossági és épületgépészeti műszaki ellenőri engedélyekkel rendelkező szakemberek. Ezeknek a működési engedélyeknek a meglétét és milyenségét a NIF Zrt., a MÁV Start Zrt. és a MÁV Gépészet Zrt. és a MÁV beruházás lebonyolító szervezet műszaki ellenőrei esetében is célszerű lenne áttekinteni. Összefoglalva Az értékes épületállomány megőrzésének fontossága miatt kellett megemlíteni az épület karbantartások és a karbantartásként végzett felújítások szakszerűtlenségének okait, mivel ezek terveit a jelenlegi, jelentősen meggyengült szakmai szervezet önmaga számára vizsgálja felül és hagyja jóvá.
5
A tervzsűrizéseken bemutatott tervek alacsony színvonala elsődlegesen a NIF Zrt. által lebonyolított vasútvonal korszerűsítésekhez kapcsolódó magas építményeknél tapasztalható. A magasépítési, építészeti tevékenység színvonalának emelése érdekében ezért mindkét szervezetnél, de a tulajdonosnál is célszerű új alapokra helyezni ezeknek e feladatok végrehajtását, ami egyaránt igényel: ¾ szemléletváltást, ¾ fejlesztési cél megfogalmazását elősegítő üzleti filozófiát, ¾ tulajdonos által jóváhagyott követelményrendszert, ¾ arculati előírásokat és terveket, azaz arculati kézikönyveket, ¾ megfelelő építészet szakmai szervezetet, ¾ építésztervezők közötti korrekt versenyeztetést és ¾ szakmai jogosítványokkal rendelkező lebonyolítókat, illetve műszaki ellenőröket. Ezekre szükség van a magasépítményi karbantartások és felújítások és az EU által támogatott vasútvonalak korszerűsítés során épített magasépítményeknél egyaránt. Ezek nélkül nem megőrizhetők a nemzeti vagyon részét képező vasúti épületek és nem hozhatók létre a magyar vasútépítészeti hagyományokhoz méltó új vasúti épületállomány. kmf.
6
