Szám: 119-3/2014/ADR
Tárgy: KARINTIA Kft. veszélyes áru szállítási bírsággal kapcsolatos fellebbezési ügye
HATÁROZAT A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, mint tárgyi ügyben másodfokú hatóság részéről, a KARINTIA Kft. (a továbbiakban: Ügyfél) jogi képviselője által benyújtott fellebbezési kérelem vizsgálatának eredményeként, a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak a veszélyes áruk közúti szállítására vonatkozó rendelkezések megsértése miatt 300.000,-Ft azaz háromszázezer forint bírságot kiszabó 171-2/2014/H. számú elsőfokú határozatát helybenhagyom. A bírság összegét jelen határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságnak a Magyar Államkincstárnál vezetett 10023002-00283494-20000002 számlaszámára, banki átutalás útján köteles megfizetni. A kiszabott bírság befizetésének késedelmes teljesítése esetén késedelmi pótlékot kell fizetni, melynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A kiszabott bírság meg nem fizetése esetén végrehajtási eljárás kezdeményezésének van helye. A bírságot a befizetés elmulasztása esetén adók módjára kell behajtani. Határozatom a közléssel válik jogerőssé és végrehajthatóvá, ellene fellebbezésnek helye nincs. Határozatom ellen, annak közlésétől számított 30 napon belül – jogszabálysértésre hivatkozva – a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz címzett, de a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatósághoz benyújtott keresettel élhet. A keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya. A keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztése kérhető. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a keresetlevélben ugyanakkor tárgyalás tartását kérheti, annak elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs. Eljárási költség megtérítéséről nem kellett dönteni, mert az eljárás során ilyen költség nem merült fel.
INDOKOLÁS A Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) Paksi Katasztrófavédelmi Kirendeltsége, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 20. §-ában kapott jogkörében eljárva, a veszélyes áruk közúti szállításának ellenőrzésére vonatkozó egységes eljárásról szóló 1/2002. (I. 11.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R1.) rendelkezései alapján, 2014. május 21-én a 63-as főút 24-es km. szelvénynél, Nagydorognál a veszélyes áruk közúti szállítására vonatkozó rendelkezések
2
betartásának ellenőrzését végezte, melynek során ellenőrzés alá vonta az Ügyfél tulajdonában lévő MKV-511 forgalmi rendszámú tehergépjárművet. Az ellenőrzést követően az elsőfokú hatóság megállapította, hogy az Ügyfél megsértette a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) „A” és „B” Melléklete kihirdetéséről, valamint a belföldi alkalmazásának egyes kérdéseiről szóló 2013. évi CX. törvény 1. mellékletében (a továbbiakban: ADR), valamint az ADR „A” és „B” Mellékletének belföldi alkalmazásáról szóló 61/2013. (X. 17.) NFM rendeletben (a továbbiakban: R.) meghatározott rendelkezéseket. Az ellenőrző hatóság a rakomány továbbá a fuvarokmány ellenőrzése során megállapította, hogy az Ügyfél az MKV-511 forgalmi rendszámú tehergépjármű rakterében 110 liter UN 3082 Környezetre veszélyes folyékony anyag m.n.n. (növényvédőszer) 9, III, (E) és 19 liter UN 3077 Környezetre veszélyes szilárd anyag m.n.n. 9, III (E) besorolású veszélyes áru szállítását végezték küldeménydarabos szállítási móddal, az ADR 1.1.3.6. bekezdése szerinti mentességi határon belül. Az elsőfokú hatóság a 86/63-168/PAKS/2014 számú ellenőrzési jegyzőkönyvhöz csatolt 86/63-169/Paks/2014 számú fényképmelléklet alapján megállapította továbbá, hogy az ellenőrök a szabálytalanságról összesen 25 darab digitális fényképfelvételt (DSCF0323-DSCF0347) készítettek. Az elsőfokú hatóság eljárása során – a hatósági ellenőrzéskor feltártak alapján – megállapította, hogy a gépjárművön tűzoltó készülék egyáltalán nem került elhelyezésre. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a veszélyes áru szállítása során a szállító ezzel megsértette: Az ADR 1.4.1.1 pontjában foglaltakat, mely szerint „…Az ADR előírásait azonban mindenképpen be kell tartani….” Az ADR 1.4.2.2.1 c) pontjában foglaltakat, mely szerint „…A szállítóra (fuvarozóra) – az 1.4.1. szakasz figyelembevételével – különösen a következő kötelezettségek hárulnak: szemrevételezéssel meg kell győződnie arról, hogy sem a kocsinak/járműnek, sem a rakománynak nincs nyilvánvaló hiányossága, nem szivárog, nincs rajta repedés, szükséges berendezései nem hiányoznak, stb…. …Az előzőeket – értelemszerűen a fuvarokmány, ill. a kísérő okmányok alapján, a jármű vagy a konténer, vagy adott esetben a rakomány szemrevételezésével kell végrehajtani….” Az ADR 8.1.4.2 bekezdését pontját, mely szerint „…Azokat a szállítóegységeket, amelyek az 1.1.3.6. bekezdés szerint végeznek veszélyes áru szállítást, egy darab, A, B és C tűzosztályú tüzek oltására alkalmas, legalább 2 kg mennyiségű por oltóanyagú (vagy más oltóanyagú, de azonos oltási képességű) hordozható tűzoltó készülékkel kell ellátni….” A fentiek alapján a rendelkezés megsértője az R1. 5. § (1) bekezdés és a 2. számú melléklet II./3. kockázati kategóriába tartozó „A járművön nincsenek meg az előírt, üzemképes tűzoltó készülékek…” mulasztást követett el, amellyel egy esetleges személyi sérülés, vagy környezetkárosodás okozásának kockázata állt fenn, ezért a közúti árufuvarozáshoz, személyszállításhoz és a közúti közlekedéshez kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, valamint a bírságolással összefüggő hatósági feladatokról szóló 156/2009. (VII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R2.) 6. §-hoz kapcsolódó 5. számú mellékletben lévő 2. táblázat 3. pontja szerint – „A járművön nincsenek meg az előírt, üzemképes tűzoltó készülékek” – 300.000,- Ft, azaz háromszázezer forint bírságot köteles fizetni.
3
A résztvevői felelősségi körök vizsgálata során az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a szállító az Ügyfél volt. A gépjárművezető felelősségének vizsgálata során az elsőfokú hatóság azt a megállapítást tette, hogy mivel az ADR 1.4.2 és 1.4.3 szakasza nem nevesíti a gépjárművezetőt bármely tevékenységi körben felelősként, csak akkor lehet felelősségre vonni bizonyos előírások megszegéséért, ha az ADR vonatkozó pontja külön is megemlíti. Mivel az ADR 8.1.4 szakasza nem nevesíti a gépjárművezetőt a feltárt mulasztás tekintetében, valamint az ADR 8.3 fejezete – mely a gépjármű személyzetére vonatkozó követelményeket tartalmazza – sem teszi felelőssé a gépjárművezetőt a feltárt hiányosságért, így ő ezért nem vonható felelősségre. A fentiek alapján az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a gépjárművezetőt felelősség nem terheli, miután a gépjárművezető a szállító alkalmazottja és, mint ilyen a szállító nevében hajtja végre a szállítási feladatot. Ebből következik tehát, hogy a gépjárművezető által a szállítási tevékenység végzése során elvégzett illetve elvégezni elmulasztott tevékenységért egyaránt a szállítót terheli a felelősség. Alapvetően a szállító felelősségi körébe tartozik az, hogy a vállalkozásnál olyan eljárásrendet alakítson ki, vagy munkautasítást adjon ki, mely biztosítja, hogy a veszélyes áru szállítása során az ADR előírásai maradéktalanul betartásra kerüljenek. Az ADR 1.3 fejezetében foglaltak szerint a munkáltató kötelessége az alkalmazottai részére a veszélyes áruk szállítására vonatkozó általános és a szállított veszélyes áru kezelésére, veszélyeire vonatkozó előírásokról, oktatásról gondoskodni. Mivel a szállító a munkáltató, így a saját felelőssége lett volna az alkalmazottja, illetve munkavállalója (gépjárművezető) megfelelő oktatásáról gondoskodni. Az ADR 1.4.2.2.1 c) alpontjában foglaltak szerint a szállítónak meg kell győződnie arról, hogy a járműnek nincs nyilvánvaló hiányossága, berendezései (érvényes tűzoltó készülékek) nem hiányoznak. A szállító e kötelességének nem tett eleget, mert a szállítóeszközön az ADR 8.1.4.2 bekezdése szerinti minimális egy darab, A, B és C tűzosztályú tüzek oltására alkalmas, legalább 2 kg mennyiségű por oltóanyagú (vagy más oltóanyagú, de azonos oltási képességű) hordozható tűzoltó készülék nem került elhelyezésre. A fentiek alapján az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a tűzoltó készülék hiánya tekintetében az ADR 1.4.2.2 bekezdésében foglaltak alapján a felelősség teljes egészében a szállítót terheli. Az R2. 6. §-a és az 5. számú melléklet 2. táblázat 3. pontja szerint a bírságolással érintett cselekmény elkövetéséért a szállító és a jármű üzemben tartója tehető felelőssé. A részletes vizsgálat során az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a szállított veszélyes áru szállítója és a gépjármű üzemben tartója is az Ügyfél volt. A fentiek alapján – az Ügyfél a felelősségi körének megfelelően – az R1.-ben, és az R2.-ben foglaltak alapján a feltárt hiányosság – a járművön nincsenek meg az előírt, üzemképes tűzoltó készülékek – miatt az elsőfokú hatóság 300.000,- Ft, azaz háromszázezer forint megfizetésére kötelezte az Ügyfelet. Az Ügyfél jogi képviselője az elsőfokú hatóság 171-2/2014/H. számú határozata ellen – a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 99. § (1) bekezdése alapján biztosított törvényes határidőn belül – fellebbezést nyújtott be, melyben az alábbi indokok alapján kérte a kiszabott bírság eltörlését, és helyette figyelmeztetés alkalmazását. Az elsőfokú határozatban foglaltak szerint megállapítást nyert, hogy a kérelmező tulajdonát képező, ellenőrzés alá vont MKV-511 forgalmi rendszámú gépjárművel történt szállítás nem felelt meg az ADR-ben foglaltaknak, tekintettel arra, hogy a gépjárművön tűzoltó készülék nem került elhelyezésre.
4
Az Ügyfél jogi képviselője előadta, hogy az Ügyfél a fenti tényt, azaz azt, hogy a gépjárművön tűzoltó készülék nem került elhelyezésre, nem vitatja. Ehhez kapcsolódva előadta, hogy a hatóság által feltárt mulasztást az Ügyfél időközben már orvosolta. Az Ügyfél jogi képviselője előadta továbbá, hogy az Ügyfél a kis-, és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkv.) rendelkezései alapján a kis-, és középvállalkozások közé tartozik, így vele szemben a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság eljárása során a Kkv. alkalmazásának van helye. Az Ügyfél annak igazolására, hogy megfelel a Kkv. 3. § (2) bekezdésében foglaltaknak, azaz középvállalkozásnak minősül, a fellebbezéshez csatolta a 2013. üzleti évre vonatkozó éves beszámolóját, valamint a 2013. évi mérleghez és eredmény kimutatáshoz tartózó kiegészítő mellékletet, amelyekből kitűnik, hogy az Ügyfél esetében az utolsó éves beszámoló szerinti foglalkoztatottak létszám 50 főnél kevesebb, illetve éves nettó árbevétele, vagy mérlegfőösszege nem haladja meg a 10 millió eurónak megfelelő forintösszeget. Az Ügyfél jogi képviselője előadta továbbá, hogy az Ügyfél álláspontja szerint a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság akkor járt volna el helyesen, ha vele szemben bírság kiszabása helyett figyelmeztetést alkalmazott volna a Kkv. l2/A. §-a alapján. Az Ügyfél jogi képviselőjének álláspontja szerint, mivel az Ügyfél olyan középvállalkozásnak minősül, amely első alkalommal követett el a hivatkozott jogszabály hatálybalépését követően az adott hatóság előtti eljárások közé tartozó jogsértést, továbbá ennek során sem emberi élet, testi épség vagy egészség sérelme, vagy veszélyeztetése nem állt fenn, sem környezetkárosodás nem következett be, a kérelmezővel szemben a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság által kiszabott 300.000,- Ft összegű bírság kiszabásának ténye nemcsak méltánytalan és eltúlzott, de jogszabálysértő is. Az Ügyfél jogi képviselője előadta továbbá, hogy a Kkv. rendelkezéseinek értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatban kiadott 2/2013 KMJE jogegységi határozatában a Kúria kimondta, hogy "A jogalkalmazó akkor jár el helyesen, ha először vizsgálja a Ket. 94. § (1) bekezdés a) pontja szerinti eljárás lehetőségét. Ezzel eleget tesz a fokozatosság elvének, mivel a felhívás alkalmazásakor valójában nem alkalmaz szankciót, szemben a Kkv. tv. által előírt figyelmeztetéssel, amelyre akkor kerülhet sor, ha a Ket. fenti szabálya a Ket. 94. § (2) bekezdés előírásai miatt nem alkalmazható, vagy jogkövető magatartás híján nem vezetett eredményre. A Ket. 94. § (1) bekezdés a) pontja szerinti eljárás esetén tehát a hatóság - nem fellebbezhető végzésben határidő tűzésével kötelezi az ügyfelet a jogsértő magatartás megszüntetésére, a jogszerű állapot helyreállítására, ezzel hatósági eljárás megindítása nélkül kezeli a helyzetet. Amennyiben a 94. § (l) bekezdés a) pontja nem alkalmazható, akkor a 94. § (1) bekezdés b) pontja szerint a hatóság hivatalból megindítja az eljárást. A hatóság azonban ekkor nem az ágazati normában előírt eljárást folytatja le, és nem az ott előírt bírság szankciót alkalmazza, hanem visszatér a Kkv. tv.-hez és érdemi - fellebbezhető - határozatában figyelmeztetést alkalmaz az ott előírt kivételek figyelembevételével." Az Ügyfél jogi képviselője szerint tekintettel arra, hogy a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság a l71-2/2014/H. számú határozatában a Ket. 94. § (l) bekezdés szerinti eljárás alkalmazásának lehetőségét kizárta, így a Kúria fent hivatkozott határozatában foglaltak szerint ilyen esetben a hatóságnak vissza ke1lett volna térnie a Kkv. tv.-hez és az abban szabályozott figyelmeztetés alkalmazásához.
5
Az Ügyfél továbbá kérte, hogy hatóságom az Ügyfél nevében eljáró jogi képviselőnek járó ügyvédi munkadíj mértékéről, mint eljárási költség mértékéről mérlegelési jogkörében szíveskedjen döntést hozni, figyelembe véve azt a körülményt, hogy a jogi képviselő Áfa alany. A fellebbezésben foglaltakat, valamint az elsőfokú eljárásban hozott sérelmezett határozatot, továbbá az eljárás során keletkezett iratokat és fényképfelvételeket megvizsgáltam és a következőket állapítottam meg: Az ellenőrzés és az elsőfokú eljárás során keletkezett dokumentumok, fényképfelvételek valamint videofelvétel alapján az elsőfokú hatósággal egyezően megállapítottam, hogy az MKV-511 forgalmi rendszámú gépjárművel 2014. május 21-én a 63-as főút 24-es km. szelvénynél, Nagydorognál ellenőrzött veszélyes áru szállítás nem felelt meg a hatályos jogszabályi előírásoknak. Az ellenőrzéskor és az elsőfokú eljárás során keletkezett dokumentumok alapján megállapítottam, hogy az ADR 1.2 fejezete szerint a veszélyes áru szállítója az Ügyfél volt. A szállítás jellege és a szállított veszélyes áru mennyisége alapján megállapítottam továbbá, hogy a szállításra alkalmazható volt az ADR 1.1.3.6 bekezdésében meghatározott, az egy szállítóegységben szállított mennyiségből adódó mentesség, mivel a szállított veszélyes áru mennyisége nem haladta meg az ADR 1.1.3.6.3 pontja szerint meghatározott mennyiséget. Az ADR 1.1.3.6 bekezdése szerinti mentesség azonban csak részben biztosít mentességet a szállítás során. Az ADR 1.1.3.6.2 pontjában foglaltak szerint bizonyos előírásokat, így például az ADR 8.1.4.2 bekezdése szerint, a tűzoltó készülék készenlétben tartására vonatkozó előírásokat ilyenkor is be kell tartani. A másodfokú eljárás során a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján – az elsőfokú hatósággal egyezően – megállapítottam, hogy az ellenőrzött járművön nem állt rendelkezésre az ADR 8.1.4.2 bekezdésében előírt egy darab, A, B és C tűzosztályú tüzek oltására alkalmas, legalább 2 kg mennyiségű por oltóanyagú (vagy más oltóanyagú, de azonos oltási képességű) hordozható tűzoltó készülék. Ezt a tényt az Ügyfél sem vitatta a fellebbezésében. Az elsőfokú hatóság a jogszabályi előírásoknak megfelelően állapította meg, hogy a szabálytalanság elkövetéséért az Ügyfél, mint a veszélyes áru szállítója a felelős, mivel nem tett eleget az ADR 1.4.2.2.1 c) pontjában előírt kötelezettségének:
„ADR 1.4.2.2.1 A szállítóra (fuvarozóra) - az 1.4.1 szakasz figyelembevételével - különösen a következő kötelezettségek hárulnak: …c) szemrevételezéssel meg kell győződnie arról, hogy sem a járműnek, sem a rakománynak nincs nyilvánvaló hiányossága, nem szivárog, nincs rajta repedés, szükséges berendezései nem hiányoznak stb.;” Az elsőfokú hatóság szintén a hatályos jogszabályi előírásoknak megfelelően állapította meg, hogy az elkövetett szabálytalanság az R1. 2. számú melléklet II. kockázati kategória 3. sorszámában nevesített (A járművön nincsenek meg az előírt, üzemképes tűzoltó készülékek.) mulasztás, amely miatt az R2. 5. melléklet 2. számú táblázatának 3. sorában foglaltak alapján az Ügyfél, mint a
6
veszélyes áru szállítója részére jogszerűen állapított meg 300.000.- Ft bírságfizetési kötelezettséget. Az Ügyfél fellebbezésében előadottak okán, megvizsgáltam a kis és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény 12/A §-ban előírtakat. „12/A. § (1) bekezdés szerint a hatósági ellenőrzést végző szervek kis- és középvállalkozásokkal szemben az első esetben előforduló jogsértés esetén – az adó- és vámhatósági eljárást és a felnőttképzési tevékenységet folytató intézmények ellenőrzésére irányuló eljárást kivéve – bírság kiszabása helyett figyelmeztetést alkalmaznak, illetve kötelesek megvizsgálni a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 94. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott eljárás alkalmazásának lehetőségét. (2) Nincs lehetőség a bírságtól való eltekintésre, ha a) a jogsértés emberi életet, testi épséget vagy egészséget sért vagy veszélyeztet, b) a bírság kiszabásának alapjául szolgáló tényállás megvalósulásával környezetkárosodás következett be, c) a tizennyolcadik életévüket be nem töltött személyek védelmét célzó jogszabályi rendelkezés megsértésére került sor, vagy d) a jogsértésre a személyeknek koruk, hiszékenységük, szellemi vagy fizikai fogyatkozásuk miatt különösen kiszolgáltatott, egyértelműen azonosítható csoportjához tartozó személlyel szemben került sor.” Továbbá a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 94. § (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásáról szóló 80/2009. (XII. 29.) KHEM rendelet 2. § (5) bekezdése kimondja, hogy „a Ket. 94. § (2) bekezdés b) pontja alkalmazásának a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (1) bekezdés b) 20. § (1) bekezdés e) pontja alapján a 156/2009. (VII. 29.) Korm. rendelet 5. mellékletében foglalt esetekben, van helye. A Ket. 94.§ (1) bekezdés a) pontja szerint „ Ha a hatóság a hatósági ellenőrzés befejezéseként megállapítja, hogy az ügyfél a jogszabályban, illetve hatósági döntésben foglalt előírásokat megsértette, és a jogszabály vagy hatósági döntés megsértése a jogellenes magatartás megszüntetésével vagy a jogszerű állapot helyreállításával orvosolható, a hatóság felhívja az ügyfél figyelmét a jogszabálysértésre, és legalább húsznapos határidő megállapításával, valamint a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel végzésben kötelezi annak megszüntetésére…”.
Ellenben a Ket. 94.§ (2) bekezdés b) pontjában foglaltak értelmében „Nem alkalmazható az (1) bekezdés a) pontja ha azt jogszabály - a jogszabálysértés és a jogkövetkezmény alkalmazását megalapozó jogszabályi rendelkezés tételes megjelölésével - azért zárja ki, mert a jogszabálysértés, a hatósági döntés megsértése vagy az (1) bekezdés a) pontja szerinti határidő biztosítása az életet, a testi épséget, a nemzetbiztonságot, a honvédelmi érdeket, a vagyonbiztonságot, a közlekedés biztonságát, a környezet vagy a természet állapotának fenntarthatóságát, közteherviselési kötelezettség teljesítését, az Európai Unió pénzügyi érdekeit, vagy harmadik személy alapvető jogát közvetlenül veszélyezteti vagy veszélyeztetné,…”.
7
E jogszabályi pont alapján került kiadásra a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 94. § (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásáról szóló 80/2009. (XII. 29.) KHEM rendelet, melynek 2.§ (5) bekezdés b) pontja értelmében „A Ket. 94. § (2) bekezdés b) pontja alkalmazásának a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 20. § (1) bekezdés e) pontja alapján a közúti árufuvarozáshoz, személyszállításhoz és a közúti közlekedéshez kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, valamint a bírságolással összefüggő hatósági feladatokról szóló 156/2009. (VII. 29.) Korm. rendelet 5. mellékletében foglalt esetekben van helye.” A fentieknek megfelelően az Ügyfél részére a bírság kiszabásától eltekinteni és helyette figyelmeztetést alkalmazni jogszerűen nem lehet. A fentiekben leírtakat figyelembe véve, a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak a 171-2/2014/H. számú elsőfokú határozatát helybenhagytam és az Ügyfelet a fentiekben részletezettek szerint 300.000,-Ft azaz háromszázezer forint bírság megfizetésére köteleztem. Felhívom az Ügyfél figyelmét, hogy a Ket. 74.§ (2) bekezdése szerint a kötelezett a teljesítési határidő lejárta előtt benyújtott kérelmében annak igazolásával kérheti az elsőfokú hatóságtól a pénzfizetési kötelezettség teljesítésére halasztás vagy a részletekben történő teljesítés engedélyezését, hogy rajta kívül álló ok lehetetlenné teszi a határidőre való teljesítést, vagy az számára aránytalan nehézséget jelentene. A bírság megfizetésének határidejét, módját az egyes közúti közlekedési szabályokra vonatkozó rendelkezések megsértésével kapcsolatos bírságolással összefüggő hatósági feladatokról, a bírságok kivetésének részletes szabályairól és a bírságok felhasználásának rendjéről szóló 42/2011. (VIII. 11.) NFM rendelet (a továbbiakban: R3.) 3. § (4) bekezdése, valamint a Kkt. 20.§ (6) bekezdése figyelembevételével állapítottam meg. Hatóságom a Ket. 33.§ (1) bekezdése alapján megállapított ügyintézési határidőt nem lépte túl. A Ket. 72. § (1) dd) és de) pontjai alapján az eljárási költségről, valamint annak viseléséről rendelkeztem. A kiszabott bírság megfizetésének késedelmes teljesítése esetén a Ket. 132. § alapján késedelmi pótlék fizetési kötelezettség keletkezik. Határozatom jogalapja a Kkt. 20.§-a, az R1., az R2., illetve a Ket. 104.§ és a 105. § (1) bekezdése.
A bírósági felülvizsgálat a Ket. 109. §-án, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 22. § (2) bekezdésén és 326. § (1) bekezdésén, valamint a 330. § (2) bekezdésén alapul. Keresetlevél benyújtása esetén a bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a keresetlevélben ugyanakkor az Ügyfél tárgyalás tartását kérheti a Pp. 338. § (2) bekezdése alapján. Ennek elmulasztása miatt azonban igazolásnak nincs helye. A Ket. 73/A.§ (4) bekezdés értelmében az első fokú döntés a másodfokú döntés közlésével válik jogerőssé. A Ket. 109.§ (2) bekezdése szerint az ügyfél a keresetlevélben kérheti a bíróságtól a határozat végrehajtásának felfüggesztését.
8
Hatóságom hatáskörét és illetékességét a Ket. 106.§-a, a Kkt. 20. § (2) bekezdése, a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény 22.§ (1) bekezdés a) pontja, valamint az R3. 2.§ bf) pontja állapítja meg. B u d a p e s t, 2014. augusztus 22.
Készült: 3 példányban Terjedelme: 8 oldal Kapják: 1) Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság (7100 Szekszárd, Mikes u. 16-22.) 2) Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságon keresztül a jogi képviselő útján a KARINTIA Kft. 3) Irattár BM OKF Költségvetési Főosztálya - elektronikus úton
