ÉSZAK-ALFÖLDI REGIONÁLIS ÁLLAMIGAZGATÁSI HIVATAL
4024 Db., Piac u. 54. 4002 Pf. 83. 52/504-100 52/504–105 E-mail:
[email protected], web: http:// earkh.hu Ügyszám: - /2009/Ha. Ügyintéző: Telelefonszám: 06/52/504-
Tárgy: XX (cím) adóügye
HATÁROZAT Önkormányzat Jegyzője számú határozatát helybenhagyom, az XX (adószám: , székhely: település, u. . szám) fellebbezését elutasítom. Az eljárás során felmerült eljárási költséget (eljárási illetéket) a fellebbező ügyfél viseli. E határozat a közléssel jogerős, ellene közigazgatási úton további fellebbezésnek helye nincs, azonban Hajdú-Bihar Megyei Bíróságtól – kizárólag jogszabálysértésre hivatkozással – annak bírósági felülvizsgálatát lehet kérni. A keresetlevelet a határozat kézbesítését követő 30 napon belül, eggyel több példányban, mint ahány érdekelt az ügyben van, az Észak-alföldi Regionális Államigazgatási Hivatal (alperes) ellen, közvetlenül az I. fokú határozatot hozó hatóságnál lehet benyújtani vagy annak címére, ajánlott küldeményként postára adni. A keresetlevél elektronikus úton nem nyújtható be. A bírósági felülvizsgálat a határozat végrehajthatóságát nem érinti. A végrehajtás esetleges felfüggesztéséről a bíróság az adózó kérelmére határoz.
INDOKOLÁS Önkormányzat Jegyzője a számú utólagos adómegállapítást tartalmazó határozatával a xx (adószám: , székhely: település, u. . szám) adóalany terhére a . adóévre iparűzési adóban .-Ft. összegű, a . adóévre iparűzési adóban .-Ft. összegű, a . adóévre iparűzési adóban .-Ft. összegű, a . adóévre iparűzési adóban .-Ft. összegű, a . adóévre iparűzési adóban .-Ft. összegű adókülönbözetet állapított meg, amely összegeket adóhiánynak is minősített. Az adóhatóság a szankcionálás során kivételes méltányosságot gyakorolt, ezért adózót .-Ft. adóbírsággal sújtotta, míg a késedelmi pótlék felszámításától eltekintett. E határozat megállapításaival szemben – a törvényes határidőn belül – adózó képviselője fellebbezést nyújtott be az első fokon eljárt adóhatóságnál, amelyben lényegét tekintve előadta, hogy álláspontja szerint az adóhatóság az eljárás során folyamatosan megsértette az Art. 1. § (7) bekezdését, amely szerint a szerződést, más ügyletet valós tartalmuk szerint kell minősíteni. A fentieken túl az Art. nem is ismeri azt a vizsgálati módszert, amelyet esetükben a revizor alkalmazott. Az adóellenőr a könyvelési anyagba szinte bele sem nézett, az összefüggéseket nem ismerte meg, és nem törekedett azok feltárására sem. Nem fogadható el az első fokú határozat azon hivatkozása sem, hogy nem változatlan formában értékesítenek tovább. Valamennyi független közvetítő önállóan, saját felelősségére és kockázatára végzi a tevékenységét, önálló adóalanyok, így a szakmai irányítás az áruválaszték ismertetésére terjed ki. Az irányítás ugyanis azt jelenti, hogy az alkusz értesíti a biztosítóktól kapott változásokról, az új módozatokról, ami természetes, hogy az alkusz tovább adja a független biztosítás közvetítők részére, hiszen csak így lehet hibátlan ügyletet közvetíteni, illetve a jövendőbeli biztosítottakat tájékoztatni. A változatlan formában való továbbértékesítés feltételét, hogy az önálló független adóalany közvetítő által kötött szerződést bármilyen kis mértékben utólag megváltoztatják-e, vagy kiegészítik-e, esetleg beépítik-e, nyilvánvalóan nem valósul meg, ezért nem elfogadható az adóhatóság ilyen irányú érvelése sem. Álláspontja szerint logikailag teljesen zavaros következtetésre jut a határozat, amikor a biztosítási alkusz és a közvetítő ügynök fogalmát kívánta
2 definiálni. A definíciók tartalmának tárgyi tévedésén túl a határozatban felhozott indokok éppen nem kizárják egymást, hanem erősítik a közvetített szolgáltatás tényét. Végeredményben megállapítható, hogy a hivatal ugyanazt a tevékenységet háromszor kívánta adóztatni az adóbevételének biztosítása érdekében. Ennek a jogalapját a határozatban azonban nem sikerült bemutatni, illetve azt szándékosan félreértelmezett, magyarázott és szelektíven értékelt jogkörnyezetben tette. Adózó képviselője összességében az adóhatóság alkalmazottjának egyetlen jogértelmezését és indokolását sem tartotta elfogadhatónak, ezért kérte a döntés megsemmisítését, mert véleménye szerint a társaság a közvetített szolgáltatás minden tartalmi és alaki kritériumát teljesítette. Felterjesztést követően a rendelkezésemre álló okiratokat megvizsgáltam és a következőket állapítottam meg: A helyi adók bevezetéséről szóló …………. számú önkormányzati rendelet (továbbiakban: rendelet) rendelkezései, valamint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 39. § (1) bekezdése értelmében állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja az értékesített termék, illetőleg végzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és a közvetített szolgáltatások értékével, valamint 2000. évtől az anyagköltséggel. A Htv. 52. § 40. pontja szerint közvetített szolgáltatás értéke: az adóalany által saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) írásban kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás értéke. Közvetített szolgáltatásnál az adóalany vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, az adóalany a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy az adóalany nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható. Ide sorolandó továbbá a közvetített szolgáltatások közé nem tartozó, az adóalany által továbbszámlázott olyan alvállalkozói teljesítés értéke, amelynek végzése során az adóalany mind megrendelőjével, mind alvállalkozójával a Polgári Törvénykönyv szerinti – írásban kötött – vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll, feltéve, hogy azzal az adóalany a 36. pont szerint eladott áruk beszerzési értékeként vagy a 37. pont szerint anyagköltségként nettó árbevételét nem csökkentette. A fentiek alapján megállapítható, hogy a Htv. alkalmazásában konjunktív feltételei vannak az elszámolhatóságnak, ezért azok bármelyikének hiánya az adóalap csökkentő tényezőkénti elszámolhatóságot ellehetetleníti. Közvetített szolgáltatásnál a törvény feltételül szabja, hogy a) a szerződésekből a közvetítés lehetősége kitűnjön, b) a számlákból megállapítható legyen a közvetítés ténye, c) és a közvetítés változatlan formában történjen. A vállalkozás akkor csökkentheti közvetített szolgáltatások értéke címén nettó árbevételét valamely igénybe vett szolgáltatás ellenértékével, ha az adott szolgáltatás tartalma szerint közvetített szolgáltatásnak minősül és teljesül a vonatkozó nyilvántartási feltétel is. Jelen tényállású ügyben a megrendelő (biztosított) és biztosítóintézet között biztosítási szerződés jön létre. Ennek alapján a biztosítóintézet nem arra vállal kötelezettséget, hogy a biztosítási alkusz szolgáltatását közvetítse a megrendelő felé. A jogviszonyban a biztosítási alkusz közvetíti az ügyfelet a biztosító számára, azonban esetében azért nem merül fel a közvetített szolgáltatás, mert nem saját nevében köt biztosítási szerződést az ügyféllel. Ilyen esetben a biztosítási jogviszony a biztosító és az ügyfél között áll fenn. Mindezek alapján a másodfokon eljárt közigazgatási szerv úgy ítélte meg, hogy az önkormányzati adóhatóság nem tett jogszabálysértő megállapítást azzal, hogy a biztosítási alkusz adózó szolgáltatását nem minősítette közvetített szolgáltatásnak.
3 A Htv. 52. § 40. pontja a fentieken túl az alvállalkozói teljesítés elszámolhatóságának feltételeit is meghatározza. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 389. § fogalom-meghatározása szerint a vállalkozó szolgáltatása lehet valamely dolog a) tervezése, b) elkészítése, c) feldolgozása, d) átalakítása, e) üzembe helyezése, f) megjavítása és – gyűjtőfogalomként –, g) munkával elérhető más eredmény létrehozása. Valamely szerződés – így a vállalkozási szerződés is – akkor jön létre, ha a felek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben megállapodnak (Ptk. 205. § (2) bekezdése). A Ptk. a vállalkozási szerződés lényeges tartalmát kifejezetten nem határozza meg, azonban a törvény egyes rendelkezéseiből, valamint a kapcsolódó bírósági gyakorlatból mégis megállapíthatók azok a feltételek, amelyek a vállalkozási szerződés létrejötte szempontjából lényegesek. Ezek: a) a szolgáltatás tárgya a mennyiség és a minőség meghatározásával, b) a vállalkozói díj összege és c) a teljesítési határidő. A vállalkozás közvetlen és közvetett tárggyal is rendelkezik, a vállalkozás lezáró aktusaként a teljesítésben a határidő lejártakor általában a munkavégzés valamilyen dologban testesül meg, amely a vállalkozó tulajdonába kerül, más jogügyleteknél legtöbbször nincs ilyen dologátruházó elem. Az említett feltételekben való megállapodás a gazdálkodó szervezetek jogviszonyában olyan követelmény, amely szükséges ahhoz, hogy a vállalkozási szerződéssel szándékolt eredmény mindkét fél részéről elérhető legyen. A lényeges kérdésekben való megállapodás elmaradása nem teszi lehetővé a felek jogainak és kötelezettségeinek megállapítását, és így nem is jöhet létre közöttük olyan jogi kapcsolat, amelyben a vállalkozás rendeltetését betölthetné. Tárgyidőszakokban a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény, illetve a 2003. évi LX. törvény (továbbiakban: Btv.) szabályozta a biztosítási alkusz és ügynök jogi helyzetét, így kimondta, hogy biztosítási szerződés létrehozására irányuló rendszeres üzletszerű tevékenységet biztosítási alkusz, valamint egyes vagy többes biztosítási ügynök végezhet. A biztosítási alkusz a leendő biztosított vagy biztosítóval szerződő fél megbízottjaként jár el. Tanácsokat ad megbízójának, hogy biztosítási érdekei minél kedvezőbb kielégítése érdekében melyik biztosítóval, milyen tartalmú szerződést kössön, igyekszik megtalálni a fél igényeit leginkább kielégítő biztosítási konstrukciót, esetleg egyéni kondíciókat teremt, és a potenciális ügyfeleket össszehozza. A biztosítási alkusszal kötött megbízási szerződés egyik sajátossága, hogy az alkusz fenti tevékenységét nem a későbbi szerződő fél (a megbízó), hanem a megbízásos jogviszonyban nem álló harmadik személy, a megkötésben leginkább érdekelt biztosító cég honorálja, vagyis ilyen értelemben a biztosítási alkusz tevékenysége a megbízó-megbízott viszonylatában ingyenes ügylet. A Btv. szerint az alkusz a biztosító céggel állandó megbízást, szerződést nem létesíthet, az összehozott szerződések jutalékaként mégis díjazásban tőlük (tehát a biztosítóktól) esetenként részesül. A Btv. szabályozza az alkusz előkészítő, közreműködő tevékenysége kereteit, illetve a felelősség egyes eseteit is. Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy az adóalany megrendelőjével, illetve alvállalkozójával a Ptk. szerinti – írásban kötött – vállalkozási szerződéses kapcsolatban nem állhatott, a Btv. megbízásos konstrukciójára tekintettel, így az önkormányzati adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése szerinti valós tartalom szerinti minősítési kötelezettségének megfelelően eleget tett és nem követett el jogszabálysértést az Art. szerinti kivételesen méltányos jogkövetkezmények alkalmazásával sem, ezért a fellebbezés elbírálására jogosított szerv a rendelkező részben közölt döntést tartotta indokoltnak.
4 E határozat a már hivatkozott törvényi rendelkezéseket túl a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervéről szóló 318/2008. (XII.23.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés f) pontjának, a 11. § (1) bekezdés a) pontjának, a 15. §-ának, valamint az Art. 138. § (1) bekezdése, a 139. § és 143. § rendelkezésein, továbbá a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 106. § (2) bekezdése, a Ket. 107. § (2) bekezdés a) pontja, valamint a Ket. 72. § (2) bekezdésének rendelkezésein alapul. A Ket. 153. § (1) bekezdés a) pontja értelmében eljárási költségnek minősül a közigazgatási hatósági eljárás során felmerülő, a (2) bekezdésben felsorolt igazolt költség, amelyet a kérelemre induló eljárásban az ügyfél a hatóság részére az eljárás lefolytatásáért fizet. A másodfokú eljárásban ilyen igazolt költség volt az államigazgatási eljárási illeték összege, ezért ennek viseléséről a rendelkező részben foglaltak szerint rendelkeztem. Hivatalunk elektronikus szolgáltatása a http://earkh.hu/ ügyintézési tájékoztatóján keresztül érhető el. Az ügyben elektronikus úton történő ügyintézés nem lehetséges. E határozat ellen Art. 136. § (1) bekezdése értelmében közigazgatási úton további fellebbezésnek helye nincs. A bírósági felülvizsgálat lehetőségére vonatkozó tájékoztatást az Art. 143. §-a, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 330. § (2) bekezdése alapján adtam. Debrecen, 2009. hó nap
XX hivatalvezető megbízásából:
YY hatósági főosztályvezető
5 E határozatról értesülnek: 1.)
Önkormányzat Jegyzője (levelezési cím) az iratjegyzék szerinti eredeti közigazgatási iratokkal és általa: 2.) Adózó, valamint a hivatal 3.) Központi Irattára.
