v. Harrison János _urnak, a Ferencz Józsefrend lovagjának, a franczia becsületrend tulajdonosának, a Britt és külföldi Unitárius társu lat volt elnökének és kiküldött képviselőjének üdvözl ő beszéde. ,
•
Az angol unitárius egyházban elfoglalt állásom egyik legszebb kiváitságának tartom, hogy az egyesült királyság unitáriusainak udvözletét én tolmácsoihatom ez alkalommal a Magyarországi Unitárius egyház hiveinek. . Engem ért az a szerencse, hogy ez alkalommal a Britt és Külföldi Unitárius Társulatot, a mi legrégibb felekezeti szervezetünket képviseljem. Ez a társulat méltán viseli az egyesült királyság Unitárius és szabad keresztényegyházainak bizalmát, mert fáradhatatl an buzgósággal müködik azoknak a magasztos elveknek terjesztésén, amelyek világszerte oly becsesek a szabadelvü kereszténység hivei előtt. Örömömet még az is fokozza, hogy Nagybrit!ánia, Unitárius egyházai nak számos kiválósága csoportosul e pillanatban körülöttem, a kiknek érzése a Magyar Testvéregyházak iránti szeretetben egy az enyél1lmel. Mindnyájan érezzük, hogy közös hit szent köteléke kapcsol össze egymással. Mindnyájunknak hő vágyunk a gondolat felszabadulása utján a szabad vallás terjedése . Mindnyájan megvagyunk győződve, hogy egymás buzditása és inspirálása által ezt a czélt szolgálják közös összejöveteleink is. Nagy örömünkre szolgál szemtől - szemben látni azokat, akiknek ezé lj ai és vágyai egyek amieinkkel ; élvezni sz ives vend égszeretetüket ; érezni, hogy bármily nagy távolság is választ el egymástól a térben: szivben, lélekben . mégis közel
-
35-
állunk egymáshoz, mert a szabadelvü és észszerü vallás nemes és l é lekemelő terjedése egyformán közös eszményünk. Sajnálom, hogy két kiváló tagja az angol unitárius felekezetnek s egyszersmind tisztviselője a Britt és Külföldi Unitárius Társulatnak, e gyülekezeten nem vehet részt. Az egyik Tisztelendő Hargrove Károly ur Leedsből, társulatunk, elnöke; a másik Ti sztelendő Bowie Copeland W, társulatunk titkára, E két férfi nevét önök jól ismerik, mint mindazok, a kiket a szabad vallás ügye érdekeL Hargrove ur kiváló értelmi tehetségeivel s fáradhatatlan tevékenységével mind hazánkban, mind gyarmataiban , hitsorsosaink kiváló szeretetének és becsülésének örvend, Megnyerte a legnagyobb kitüntetést is, amellyel pályatársai felruházhatták s most mint elnöke a Britt és Külföldi Unitárius Társulatnak, áraszt fényt arra a nevezetes állásra, amelyet elfoglal. Sajnálatraméltó körülmény, hogya berlini nemzetközi konferenciával kapcsolatos nagy elfoglaltsága miatt e hosszabb utazásra nem vállalkozhatott Tisztelendő Bowie Copeland W, a társulat buzgó és • tevékeny titkára egészségi okokból nem csatlakozhatott az angol egyházak ez alkalommal megjelent képviselőihez, Hivatalának bokros teendői közt a tulcsigázott munkásság sulyos beteggé noha most már jobban van, érezte, hogy ilyen hosszas tette kimeritő utazásra még sem vállal kozhatik. Mi. az önök közt megjelent küldöttség, neki és az ő ügyes rendezésének köszönhetjük kirándulásunk sikerét. Lehetetlenség tulbecsülni azoknak a szolgálatoknak értékét, amelyeket Bowie ur minden unitárius ügy szolgálatában kifejt. Elmaradását ez alkalommal nagyon sajnálhat juk. Mi Nagy-Brittania unitáriusai hosszu utra kellünk e nevezetes alkalommal, hogy magyar testvéreink iránt érzett rokonérzésünknek és szeretetünknek kifejezést adjunk; hogy részt vegy ünk önökkel a nagy unitárius vértanu, Dávid Ferencz születésének 400 -dik évfordulóján rendezett ez emlékünnepen . A vallásszabadság vértanuja volt ő; neki az unitárizl11l1 s eszményi ügye nemcsak az önök hazájában , hanel11 világszerte sokat köszönhet. Am azért neve mégis a z unitárius egyiláz megalapitásával van elválhatl an kapcso latba n s vallása szabad
s
3'
- 36eszméinek jótéteményeit első sorban önök, magyar unit~riusok, az ő hitsorsosai ; de másodsorban önök, magyarok, az o honfItársai élvezék. Mert bámulatos dolog az, hogy Erdélyben már majdnem 350 évvel ezelőtt lelkiismeret szabadságot és jog· egyenlőséget élveztek az összes keres~tény Illtfelekezetek -:- oly korban, amikor még nálunk s Olas orszagokban vlragzo\t a hitüldözés, s a vallásszabadság teljesen ismeretlen fogalom volt. Tisztelet a Dávid F.:rencz emlékének. Az ő dicső élete s vértanu halMa táplálta azok lelkesedését, a kik a lelkiismeret. szabadságát s az egyéni itélet jogát vallásos kérdésekben a lélek oly elidegenithetetlen javainak tekintik, hogy azok papi és világi hatalom megsemmisitő támadás1inak egyformán ellenállanak'. A vallásszabadság ilyen harcosai, - az irás szerint, a föld áldásai s befolyásuk és .tekintélyük csak növekszik az éveknek folyamán, mindazok előtt, a kik követik öket az igazság- is kötelessé~érzetben. Az ö példá!uknak buzditó és lelkesitő ereje müködik ma is világszerte azokban, a kik a vallásszabadság szent ügyének diadaláért küzdenek. . Mi Nagy Brittánia unitáriusai, teljes elismeréssel adózunk a magyar reformátor hatásában is oly termékeny szellemének. A tiszta és észszerü vallás elveit nagyrabecsüljük s szivvel lélekkel csatlakozunk önökhöz az igaz jellem és élet iránt érzett kegyeletükben. Mert ő nem riadt vissza attól, hogy feláldozzon mindent, még az életét is, az igazságért. Hadd öntsön az ő pél:!ája lelkesedést a világ bármely részén lakó unitárius hivöbe s buzditson mindnyájunkat a szabadelvü kereszténység mellett további la~kadatlan küzdelemre. Hadd bizonyitsa be a polgári és vallási szabadság érdekében végzett munkánk sikere azt, hogy hasznunkra tudtuk forditani nagy hitelődeink példáját s hogy a szabadság és igazság vértanui, a világ bármel)' részén, nem szenvedtek Iliába. Köszönjük azt a nemes hagyományt nekik, hogy lsten imádásában a lelkiismeret parancsol s hogya lelkiismeret szavát követni, még az élet feláldozása árán is, szent kötelessége az embernek. Hadd bizonyitsuk be hát mi is , bármelv földön
.
•
•
-
•
37-
lakó unitáriusok, hogy méltó utódai vagyunk a lelkiismeret szabadságáért szenvedett és ::ceghalt nagy hitelődeinknek. Örülnünk kell az ilyen alkalmaknak, mint a minő a mostani: Dávid Ferencz születése 400-adik évfordulójának emlékünnepe, mert lehetövé teszik, I!ogy különböző országokban lakó unitáriusok időnkén I találkozzanak a testvéri szeretet kölcsön ös ápolására s egymás buzditására. Mi örvendünk annak, ha más r,rszágokban lakó unitáriusokkal szorosabb kapcsolatba léphetünk; ha élvezhetjük a lelki közösség érzését azokkal, a kiknek hitelvei és vágyai a mienkkel megegyeznek; ha érezhetjük, hogy noha nyelvkülönbség választ el bennünket egymástól - ez a Különbség nem igazi választófal ott, a hol a szeretet és lelkirokonság testvéri érzése alkotja a kapcsot. A nemzetközi összejövetelek hasznosak sok tekintetben az oly vallásfelekezet tagjainak, a milyen a miénk is . Buzditólag és felemelőleg hatnak ránk is, reménységgel táplálnak arra nézve, hegy annak az ügynek, a melynek sikeréért különböző munkakörökben legjobb erőinket áldoZZ\lk, végleges diadala el nem maradhat. Azt a körülményt, hogy az unitárius hitelveket nyiltan vallók száma ei idő szerint csekély, bátran figyelmen kivül hagyhatjuk, ha arra gondolunk, hogy az a befolyás, melyet ezek a hitelvek gyakorolnak, nagy és hatalmas s ha lassan is, de annál biztosabban érezhetővé válik az összes keresztény egyházakban. Tévedés volna szabadelvü vallásunk elveinek sikerét az egyházközségek száma, vagy tagjainak népessége alapján mérlegelni. Magasabb néző pontra kell helyezkednünk, ha megakarjuk látni, hogy milyen hóditó erővel törtek előre a szabacelvü vallásos eszmék az utóbbi 40-50 év alatt. Vegyük csak például a Nagy Britlaniában lévő egyházakat. A változás, a melyen a nem unitárius egyházak átmentek, majdnem a csodával határos . Egykor az Orthodoxia lege rősebb várának tekintett más felckezetü templomok sz6székei,ö1 ma oly papok beszélnek, a kiknek nézetei sok tekintetben szintoly , zabadelvüek, núnt a mienk s a kiknek hitelvei, a nevet kivéve, minden egyéb tekintetben unitáriusok.
-
•
38-
A vallásos hit kérdéseiben erös szabadelvű áramlat ostromolja az orthodox egyházakat, buzditva s a jövö iránti szép reményekkel töltve el azokat, a kik a szabad vallásos elvek szolgá latában ·állanak. Ez a felébredés, ez az angol Orthodoxia vezetőiben beállott változás annak a jó magnak tulajdonitRató, a melyet a mi hitelödeink a multban vetettek. Olyan emberek voltak ök, a kik szintugy, mint az a vértanu, a kinek emlékét ma ünnepeljük - nem riadtak vissza, hogy önmagukat feláldozzák, ha a lelkiismeret ugy parancsolta. Munkájuk gyümölcse a mi örökségünk. Tartsuk tehát soha nem szünő hálás emlékezetben nagy tetteiket s ne feledjük, hogy nekünk is szent kötelességü nk szabad .vallásunk elveinek terjesztése és ápolása . Ezért a kötelességért ök életüket áldozták, legyünk készen tehát mi is, hogy dolgozzunk s ha kell szenvedjünk érette A szabad és észszer ü vallás ügye melletti küzdelmeink ben elég buzditássul szolgálhat nekünk, ha egy tekintetet vettünk az ugynevezett orth odox egyházak jelenlegi helyzetére a kereszténység egész vonalán. Megcáfolhatatlan bizonyitékaink vannak arra, hogya régi hitcikkekhez való engedelmes ragaszkodás és hüség ma már nem az, ami a multban volt. Értelmes és gondolkozó emberek mindenütt hangosan követelnek valamit, ami az okossággal és józan észszel megegye zik . A vallásszabadság érdekében megindult mozgalom, a melyre oly nemes példát szolgáltattak önök majdnem 400 évvel ezelőtt, napról-napra erősödik világszerte s hissz ük, hogy a végén minden akadályt elsöpör utjából. A régi ba bonás hit nem állhat ellene a haladásnak s a miveltség terjedésének. A mai embernek az ésszerü és érthető hit kenyere kell s igy nem csoda, ha visszautasítja az elavult papok · gyártotta hitcikkek kövét. A mai ember türelmetlen azokkal a korlátokkal szemben, a melyeket a papok állitottak fel azért, hogyelzárják el őle a teremtőjéhez vezető egyenes és közveletlen utat. Mindenütt több világosságért eseng. Világosságért, amelyeloszlassa a tudatlanság és babona köd él. Világosságért, amely tisztább belátásra vezesse öt isten jellemét és tulajdonságait illetőleg. Világosságért, amely lehetövé tegye,
•
-
39-
hogy teremtőjét ne csak homályosan, mintegy tükörben, hanem szellemi látással szemtől ·szembe láthassa. A huszadik század szabadelvü keresztényegyházainak dicső alkalom kinálkozik. Az ö hivatásuk: fáradhatatlan, komoly munkássággal küzdeni egy igaz és észszer ü vallásért. Rájuk hárul az a szent kötelesség, hogy az örökkévaló természetéről és céljairól tisztább és felvilágosultabb nézeteket terjesszenek. Oly nézeteket, melyek teljesen kielégithessék azokat is, akik papi segitség nélkül, maguk akarnak gondolkozni és határozni vallásos dolgokban. Az én kivánságom az, hogy az unitárius egyházak mindenütt legyenek méltók arra a nagy feladatra, amelynek megvalósulása csak teljes buzgalom és odaadó komoly munka árán lehetséges. Hogy ne ingadozzanak soha, mikor arról van szó, hogy oly vallásos elveket terjesszenek, amelyek egy. szerüségükkel mintegy kinálkoznak azoknak, akik lélekben és igazságban akarnak közeledni mennyei atyánkhoz. Erős hitünk az, hogy minden országban az unitárius egyházak feladata: kielégiteni embertársaink vágyát egy tisztább, felvilágosultabb és észerübb vallásra nézve. A feladat nehéz, kevesen is vagyunk, de bizunk, hogy a mindenható nem tagadja meg erejét és szellem ét attól a munkától, amelyet ő bizott ránk. Záradékul - kedves magyar testvéreink - fogadják önök még egyszer az angol unitáriusok legszivesebb üdvözlését s legforróbb baráti érzelmeinek nyilvánitását. Az lsten áldja meg önöket s adjon sikert munkáiknak az emberiség javára. •
VI.
st.
,
John Károly
filadelfiai lelkésznek, az amerikai unitárius társulat jének és volt titkárának beszéde .
• képvisel ő
• Főtisztelendő .
Püspök ur és Magyarországi Unitárius
Testvérek I J;lüszkeEég és öröm ritkán egyesült szivemben oly szerencsésen, mint ma. Büszkének érzem magamat, hogy én ,szólhatok itt az amerikai unitáriusok nevében e nevezetes alkalommal. És rendkivül örvendek annak, hogy visszajöhettem magyarországi kedves barátaimhoz. . Mikor feleségemmel európai utitervünket készitettük, minket bizony nagyon csábitott az a gondolat, hogy fiainknak, kiket magunkkal hoztunk, mutassuk meg ezt a hő sies és regényes országot; aztán azt is éreztük, hogy nekünk látnunk kell még egyszer régi magyar barátainkat és részt kell vennünk ez ünnepélyükön. És csakugyan, Főtisztelendő püspök ur, én azért jöttem ujra önök közé, mert megtanultam önöket nagyon szeretni. Eljöttem, mert az én kedves kartársaimat, Borost, Csifót és Józant nagyrabecsülöm, szeretem; sőt nevezhetnék meg még másokat is, kiknek szives vendégszeretetét és baráti jós?gát korábbi látogatásom idejéből kedves emlékeim között őrizem. Szivem visszavonzott s boldog vagyok, hogy ujra itt lehetek. De hát még egy más kötelék is füz engem ide; ide a magyarországi unitárius testvérekhez Ide füz engem az a kedves kötelék, hogy én a magyarországi unitárius egyház főtanác sá· nak tiszteletbeli tagja vagyok. Ezt én nagy megtiszteltetésnek tekintem s az erről szóló okiratot, mint feletle becsest, ked-
.
-- 41 -
vesen ő ri zem. Ott tartom azt dolgozó szobámban, hogy mindennap láthassam. S valahányszor arra pill antok, édes öröm fog el mindannyiszor, mert érzem , hogy én a magyarországi nemes unitárius egyház nak egy kis része - egy igénytelen . tagja vagyok. Önök, kedves testvérek, Dávid f erencz tiszteletre méltó nevének lobogója alatt a kegyesség és h ős i esség hosszu korsza kának szenteln ek ünnepet. A mi egyházunk Am erikába n fi atal s azok, kik azt rosszul ismeri k, azzal vádolnak minket, 110gy az egész unitárizmu s csak a bostoni nyugtalan elmék szül eménye. Mi azonban - örömmel emlite/ll ezt fel - az ily bi rálókat mindig elhallgattatjuk, mert a magyarországi unitáriusok negyedfélszázéves munkálkodására hivatkozunk. Kedves Testvérek ! Amerika unitáriusai el ő tt Dávid f erencz neve nagy tiszteletben áll. Mi örvendün k annak a rendkivü li• pá lyafutásnak, melyet a magyarországi unitáriu s egy ház megfutott s büszkeségün k. hogy ez egyházat a jelen korban munkatársai nk közé számithatjuk. Az ameri kai un itáriu s társulat We ndte Ká rolylyal együtt enge m azzal bizott meg, hogy hozzuk el a társulat szeretetteljes üdvözletét. S adjuk át egy uttal az amerikai uni tárius társu latna k 8 0stonban, május 26-án, nyolczvanötöd ik évi közgyül ésé n, dr. Lyon H. Vilmos lelkész inditványára egyhangulag hozott, irásba foglalva, bekötve küldött határozatát, amit ezennel ti sztelettelj esen át is adok. Az amerikai Uni t árius Társulat határ ozata:
"Az amerikai Unitárius Társulat Bostonban, 19 10. május 26-án, nyolczvanölödik közgyül ésén a követ k ező határozatot hozta: Minthogy a magyarországi Unitárius Egyház folyó évi augusztus hóban. ün nepli meg 400- ik évfordulóját Dávid f erencz sl.ületésének, ki Magyarországon az unitári us keresztény- . ség megalapitásának martyr püspöke volt, az amerika i Un itárius Társulat megragadja az alkalmat, hogy kifejezze a testvér egyház iránt érzett háláját és bámulatát azért, hogy oly sok éven át és oly gyakran hős i es bizonyságot tettek a dog mák
__________________
~~~~
~ ~ ,
__
ar M~
••____ ._"__ ____
U_' "
•
-
42-
által le nem kötött és szellemi kereszténység mellett és kivánja, hogy legyen e szellem befolyása és előhaladása örökké állandó közöttük. , Egyuttal felkéri a társulat elnökét, dr. Eliot A. Sámuel, titkárát, dr, Wendte W. Károly és St. John E. Károly lelkész urakat, hogy képviseljék hivatalosan a társulatot és magukkal vivén ez iratot, emlékünnepélyük alkalmával adják át azt személyesen a magyarországi unitárius testvéreknek" .
•
,
~
VII. Dr. Perkins Frigyesnek,
•
az amerikai universalista egyház képviselőjének üdvözlő beszéde. Nagy megtisztelésnek tartom és kiváló örömömre szolgá i, hogyelhozhaltam az amerikai universalista egyházak testvéri üdvözletét ez érdekes és nagyjelentőségü ünnepre. A mi új hazánkban 400 esztendő nagy idő, de a szabadelvü kereszténység élete még oly rövid, hogy ilyen hosszu időt el sem tudunk képzelni. Mi az Óczeánon tul azt hittük, hogy a szabadelvü egyh i zak csak most, a mi időnkben alakultak s a 19. évszáz szellemének hatása alatt erősödtek meg. Önök ma szellemi bős vezérük születésének 400 éves fordulóját ünneplik, tehát az önök vezére csaknem egyidőben jelent meg a reformátió kezdetével Dávid Ferenczre Luther és Zwingli nem úgy hatottak, mint reánk. Ö azokról, mint élő valóságokrói szerzett tudomást, személyesen érezte befolyásukat és hatásukat. Mi egy távoli ország és későbbi kor gyermekei, üdvözletünk és szerencsekivánataink mellett hálás érzelmünket és tiszteletteljes hódolatunkat hoztuk el önöknek, ·akiknek elődeik a szellemi szabadságnak oly régen szereztek diadalt j önöknek, akik ezt a szabadságot oly derekasan megvédelmezték és oly nemesen gyakorolják. A szabadelvü kereszténység - azt mondhatnók - a protestans reformatio logikus következménye. Midőn Luther kivivta az egyéni vélemény jogát, beleplántálta a protestáns theologiába azt a csirát, melynek fája idővel szétrepesztelte a dogmai türelmetlenség kérgét. Lehet, hogy neki erről csak homályos sejtelme volt, de a következményeivitázhatlan valóság. A szabadon gondolkozó lélek utja az igazság szerető Istenéhez vezet.
•
-
44 -
Az emberszerető lélek megérti azt, aki igy tanit: "Arról ismerjenek meg titeket, hogy az én tanitványaim vagytok, hogy . egymást szeretitek." A szabad elhatározásból való ragaszkodás Istenhez, az önkéntes tanitványi viszonyból származó szeretet Jézus iránt, olyan nemes emberi tehetségeket teremtett, amelyek egészen át fogják alakitani a jövö társadalmát Ez a hatalmasan müködő erő nyilatkozott meg akkor, a mikor Luther a szellemi függetl enség 95 tételét megirta és a vittenbergi vártemplom falára kifüggesztette. Azok a kegyetlen bilincsel<, amelyekkel a lelkeket megakarták fosztani szabadságuktól, még a modern kor gyermekeinél is akadályozták a reformátió teljes megvalósulását. Ezeket a kemény bilincseket itt Erdély bérezei között széttörte egy bátor és szabadságszerető nép, melynek lelkét a kereszténység szabad szelleme me~hóditotta s amely Európát a törökök pu sztitása ellen megvédelmezte. Ki kell jelentenünk tehát, hogy önök nem egy felekezet, hanem egy nemzet hősét ünneplik most, midőn felidézik azokat a nagy tetteket, melyekkel felszabaditotta a lelkeket. Önök az egész ,emberiség és az ö, szes vallások szellemi vezéreit és marlyrjait ünneplik ma. Mi, vendégek, megtisztelve ~ rezzük magu nkat, hogy velünk örömüket és büszkeségüket megosztják. Az amerikai universális egyhdz, melyhez körülbelül 900 gyülekezet tartozik, egyik eredménye annak a munkának, melyet ezek a nagy elődök vallásos dolgokban kifejtettek s amelyeket a 18. és 19. évszáz nagyon befolyásolt. A kialákulás '~agyon eltérő volt. Az ortho(lox egyházak ból kiszabadult gyülekezetek, főképpen az unitárius egyház, a barátok társasága és az universálista egyház elnevezések alatt váltak ki. Azoknak a szellemi élet terén kifejtett munkásságuk kihatolt az ország határai n kivül is; ellenben az universálista egyház nlindig az amerikai nép értelmi és szellemi demokráciáját képviselte. Ez a köznép vallása volt. Igen müvelt, gazdag férfi és n ő tartozott hozzá, de magába ölel olyan tömegeket is, akik nem vesznek tudomást a világ folyásáról. Eltekintve a l71iiveltségi ál/apotoktól, e gyülekezetek tagjait ugyanazok az érzelmek, vágyak és remények, ugyanaz az Isten iránti félelem, hit ha-
-
45-
totta át, ugyanaz a közös szellemi arczvonás jell emzi öket, me/y az embem ek, mint egy közös mennyei atya gyermekének, fllint közösen szen vrdö és küzdö emberiség tagjának, sajátja . Erről a n éprő l mondotta Lincoln Ábrahám, hogy az lsten azért áldja meg oly szaporasággal, mert szereti ő ke t. Bal/on Hóseás, kit az universáli sták vallásos vezérüknek tartanak, •• Lin coln neve ltj e volt. Oszinte, kedélyes, term észetes, er ős IQgi káju, igazmond ó, akiben megtestesült az emberi szivnek ösztönszer ü ismerete, mellyel Krisztus evang~liumának titkát megismerte és megtanulta Istennek czéljait és természetét. Hogy én, min t' universalis/a, üdvözlöm eZ/ a lelkesitő ünnepélyt, bizonyitéka a mi egyházaink demokratikus hajlandóságainak. Bizonyos vagyok benne, hogy k őztünK amerikaiak között se nkit sem szükség serkente,ni a mi közös, szabadelvü vallásunk megbecsülésére, habár annak jótékony befolyását csak távoli hazánkból látjuk is és ha hangját ismeretlen nyelven halljuk is. Milyen nagys zerü jelentősége volna ennek az alkal6mnak, ha olyan szellem -országba jöttünk volna, ahonnan hivatalt missionáriusok terjesztik a hitet számunkra. Milyen dicső dolog lenne ha utazás közben megtalálnók az eredm ényét azon missionáriusok munkájának, akik évekkel ezelőtt tőlünk jöttek át önökhöz. De legnagyobb j e \e nlőségü az, hogy mi és önök közös szellemi láto mány t láttunk, mielőtt egymást megpillantottuk és feleltünk a közös hit hivó szavára, mielőtt egymással kezet fogtunk. Ez tanusitja, hogyha az ajándékok között különbség vagyon is, de a lélek ~ gya naz és ila a kormányzó szervezetek különfélék is, az lsten mindig ugya naz. A "szentléleknek egyetle n szózata, hogy a felfoghatatlan világ so hasem veszett el". Fogadják legsz ivélyesebb üdvözletemet .
•
VIII. Dr. Summerbell, daitoni lelkésznek Ohio államból az észak-amerikai "Keresztény felekezet" részéről tartott üdvözlő beszéde . •
Az igaz magyar dicsőség ezen négyszázéves emlékünnepén, midőn önök a Dávid Ferencz szolgálatait és szen · vedéseit a vallásos hit ügyében fölelevenitik, méltó , hogy egy másik testület is, mely a nyugati világban ezelőtt körülbelül • száz évvel keletkezett, egy pár elismerő szóval hozzájáruljon az önök dicső történetéhez. A keresztények, mint Jézus követőinek kicsiny testille ':e, kik az Egyesült-Államokban és Kanadában 800-1000 egyházat alkotnak, a legszivélyesebben üdvözlik önöket. Mi e nevezetet nem irigykedésből viseljük, mint amely azt jelentené, hogy mások nem keresztények, hanem mint olyant, amely teljesen ment a kizárólagosság elvétől. Miután nagyobbára falusi nép vagyunk, s csak kevés egyházunk van a városokban, nem vagyunk annyira ismeretesek, mint más nagyobb felekezetek, s szives engedeImökből felemlitem néhány sajátosságunkat : l. Nem fogadunk el semmiféle hitvallást, csak bibliál. 2. Mindenkinek megengedjük, hogy saját nézetei szerint magyarázza. . 3. Egyesületünk a keresztény magaviseleten alapul. 4. Egyedűli nevünk: keresztény. Minden hagyományunk a szabadságon épült Szabadoknak születtünk. Egyik lelkészünk 1808-ban megal3pi totta az "Evangéliomi Szabadság Hirnökél." Nehány papunli, midőn ezelőtt száz évvel a baptisták, methodisták és presbyteriánusok közül kiváltunk, fel-
-
47-
szabaditotta rabszolgáit. Kinkade Vilmos papunk Illinois államot megmentette arabszolgaságtól ; Summerbell Miklós a nyugaton tartott legelső rabszolga-elienes szövetségen elnökölt. Legutolsó általános képviseleti gyülésünk határozatot hozott, mely szerin I tiltakozik keresztény tesWleWnkböl való bármely szeméiynek vagy egyháznak kizárása ellen, akinek, vagy a melynek jelleme összhangban áll a Jézus iránti szeretettel és hittel. Népünk mélységesen érzi Ésaiás próféta szavait, ki igy irja le Izrael Istenének érzeimét : "Igy szól az Ur, ki a kiközösitett izra~litákat egybegyüjti: Még többeket is gyüjtök őhozzá, az ő egybegyüjtötteihez." (Ésaiás LXV. i) Nem azért vagyunk keresztények, mivel szabadelvüek vagyunk, hanem azért szabadelvüek, mert keresztények vagyunk. A kereszténység első missionáriusai, midőn egy városba léptek, küldetésükkel először a zsidókhoz mentek, s szavukat meghallgatták a zsinagógákban. Egyik missiónárius azonban azt gondolta, hogya menny áldásai egy népszerü valiás köré szoritandók; de Isten megtanitotta őt, hogy na mit Isten tisztává tett, azt ne tisztátalanitsd meg", - elannyira hogy később igy szólt: "Bizonynyal látom, hogy az lsten nem személyválogató, hanem minden nemzetségben kedves neki, aki ötet feli és igazságot cselekszik." (Ap. Csel. X. 34-35.) Ez a mi hitvaliásunknak, a bibliának tanitása. Nincsen semmi bizonyiték arra nézve, hogy a Jób könyvét valamely zsidó vagy keresztény szerző irta volna. Az lsten azt tanitotta, hogy az ő gyermekei függetienitsék magukat a külsöségektől és sibboleltektől - mert az Eszter könyve még csak nem is emliti az lsten nevét. Habár Jézus zsidó volt, maga a szentirás, melyhez ő annyira ragaszkodott, tisztán mutatja, hogy az ő elődei nem voltak tiszta zsidó vérüek, mert a moábita Ruth és a jerikói Kanaánita Ráháb asszonyoktól származtak. Ezek a tények igazolják, hogy az lsten nagyon is hajlandó a "szabadelvüségre".
I
-
48-
Mily tisztán tanitotta Pál, a Jézus komoly tanitványa: Midőn a pogányok, kiknek irolt törvényök nincsen, természet szerint a törvényhez illő cselekedetet cselekszenek, azok noha, nékik törvényök nincsen, mindazonáltal ők magok magoknak törvényök. Ugymint kik megjelentek, hogy a törvénynek cselekedete az ő szivökbe beiratott, kiknek lelkiismerete és az ő gondolatjok, melyek egymást vádolják vagy mentik egyetemben bizonyságot teszen. (Róm. II. 14 - 14.) Azért úgy gondolom, hogy az "Amerikai KereszténySzövetség" végrehajtó bizottsága helyesen cselekedett, midőn elfogadta a vallási "szabadelvüek" meghivását, kik nem erő szakolnak ránk véleményeket, a kik nem is kérnek arra, hogy a keresztény barátságot rájok kiterjesszük, hanem csak arra, hogy őszinteségben csatlakozzunk hozzájok ama vallásos élet elömozditására, melyet a szabadság szelleme köt össze. Végrehajtó bizottságunk ugy cselekedett, mint a hogy jézus tette volna, a ki midőn Tyrusidon partján, habár egyelőre habozni látszott, hogy a syro-főniciai asszonyt megáldja, mondván: "Nem illő dolog, hogya gyermekek kenyerét a kutyáknak dobjuk", - nemsokára megáldotta az asszonyt és meggyógyitotta leányát, mert az asszony igy szólt: "a kutyák az asztal alatt a gyermekek morzsáját eszik." Ugy gondolom, hogy ez a syro-föniciai asszony "szabadeivü" volt a vallásban, habár nem is számitotta magát annak gyermekei közé, mert jézustól nagy jót élvezett. Bárcsak minden "szabadelvü" ember az én jézusomhoz fordulna nemcsak a morzsákért, hanem az evangélium egész kenyeréért is. Mily szép dolog az, hogy jézus, ki annyira ragaszkodott az ó-testamentomi törvényhez; "szeresd felebarátodat, mint magadat" - nyiltan kijelentette, hogy az igazi felebarát nem az a pap, vagy; lévita, a ki az ut másik oldalán haladva, orrát hivatalosan a magasba emeli, hanem a "szabadelvü u Samaritánus, a ki a szenvedő fölé hajlik és beköti sebeit. Ezen elveklől lelkesittetve, melyeket egyedüli hitvallásunk, a biblia tanit, legőszintébb jókivánatainkat hozzuk 6n6knek és hisszük, hogy az isteni áldás 6n6kkel lesz és hogy onnan felülről az isteni lélek vezérli és irányitja utjokaf.
•
.
.
•
IX.
Summers F. londoni lelkésznek, a "Christian life" c.zimü lap szerkesztő jének üdvözlő beszéde az angol unitárius sajtó nevében. Mint az angol unitárius sajtó képviselője állok e helyen s annak nevében fejezem ki önök iránt legmélyebb tiszteletünket, üdvözletünket s ünnepélyük iránt őszinte érdeklődé sünket. A "Christian life" czimü lap, melynek jelenben szerkesztője vagyok, nagy érdeklődéssel viseltetett mindig a magyarországi unitáriusok iránt s nyitva állt az önökről szóló czikkek és hirek előtt. Olvasóink előtt Dávid Ferencz neve, élete és munkássága ismeretes. Lapunk hasábjain nem egyszer jelentek meg czikkek Főtisztelendő püspöküktől, Boros tanártól és másoktól, a kik csak lapunk alapitóját Spears Robertet ismerték. Spears Robert meleg rokonszenvvel viseltetett a magyar unitáriusok iránt s tőle mintegy örökségképen vettük át önök iránti szerető érzelmeinket. Lapunk olvasóinak mindig jól esett, ha hall hattak olykor-olykor önökről és dolgaikról, mert az önök ügye, a mi ügyünk is és az önök hite, a mi hitünk is. S mivel most többen vagyunk itt és felette szive s vendégszeretetben részesülünk, legyenek meggyőződve, hogy lapunk olvasói ezután még ' inkább fognak önök iránt érdeklődni. Örülünk, hogy megismerhettük itt azon ifju emberüket is, kit hozzánk küldenek most tanulni, mert nekünk mindig nagy örömünkre szolgál, hogy a magyar unitáriusoktól egy ifju a mi theologia akadémiánkon tanulhat. És lelki gyönyörüségünk telik "bban is, hogy Sharpe kisasszony lehetővé tette alapitványával azt, hogy évről-évre egy 4
- 50magyar unitárius leányt is nevelhessO nk a Channing HouseSchool nevO intézetünkben. Intézetei nkben tanult n ők és férfiak szép számmal vannak már önök között és szivesen vesszOk, ha ő k , - mint Boros Irén kisasszony és Józan lelkész ur, - felkeresnek minket, az országukat, egyházukat, viszonyai kat és Ogyeiket i s m ertető czikkeikkel. Az ily czikkeket közönségOnk szivsovárogva olvassa, mert megj egyze m, hogy jelenlegi látogatásunk után, közönségilnk mintegy éhezni ' és szo mjuhozn i fogja a magyarországi unitáriusokról szóló hireket. Összeköttetésiink szép és kedves volt idáig, de ennek még szebbé, kedvesebbé, erősebbé és gyakoribbá kell válnia. E hit· , e remény-, és bizalomban, e szép emlék iinnepen az angol unitárius sajtó nevében még .egyszer sz ivbő l ildvözlöm magyarországi unitánus testvérell1ket.
•
X. •
Pokoly József református theoL tanárnak, az erdélyi református egyházkerUlet és a kolozsvári ref. theologiai facultás képviselőjének üdvözlő beszéde. Főtiszteletü
és Méltóságos Zsinati
Főtanács!
Az erdélyi ref. egyházkerületnek, az egyházkerület püspökének, igazgatótanácsának és theoL fakultásának testvéri, szives üdvözletét hozzuk képviselő társaimmal együtt a fő tisztelelü és méltóságos zsinati Főtanácsnak abból az alkalomból, hogya magyarországi unitárius egyház nagynevü alapitójának, a magyar reformáció lánglelkü oszlopának, a hitbeli meggyőződés és tudományos szabad vizsgálódás törheti en erejü vértan uj ának, Dávid Ferencznek, születése négyszázados évfordulója emlékére örömünriepet ül. De nemcsak azért jelentünk meg ebben az ünneplő, diszes gyülekezetben, hogy az idősebb testvér sziVeS üdvözletét tolmácsoljuk, vagy hogy az Önök örömében részt vegynnk: hanem azért is, mert az unitárius egyház ezen ünnepe, ünnepe a magyarországi ref. egyháznak, - és ebben első sorban a mi erdélyi egyházker!ilelünknek is . . . Azért mi, - egyházkertiletünk képviseletében, - együtt szentelünk öröm és hála ünnepet Önökkel Dávid Ferencz emlékezetére, mert Ö a mi erdély részi ref. egyházunknak is egyik alapitója, első püspöke, dicsősége, büszkesége. Egyházaink eredetének eme közös pontja, mely a multban számos ellentétnek vált forrásává, most már az eszmék tisztultabb felfogása, az isteni Mester tanitásának világosabb átértése után kell hogya testvéri egyiiltérzésnek és együtt4'
-
!)2 -
müködésnek szilárd alapjává váljék. És mi biztosithatjuk a főtiszteletű és méltóságos zsinati Főtanácsot, ugy az erdélyi ref. egyházkerület, mint különösebben a kerület theol. fakultása nevében, hogy ha Önök abban a szabadelvü, evangeliumi szellem ü és krisztusi munkában, melynek Dávid Ferencz oly lelkes bajnoka volt és a melyet egyházai nkra közös örökség gyanánt hagyott hátra, felénk fordulnak, mindig megtalálják a mi, Önök felé nyujtott' testvéri jobbunkat. Midő n ujból üdvözlöm 'a főtiszteletü és méltóságos zsinati Főtanácsot, egyben kérem · a gondviselő ' Istent, hogy áldásait bő mértékben árassza ki . minden egyházainkra és ezek testvéries együttmüködésére.
Xl.
Dianiska Frigyes, ág. h. .ev. lelkésznek, az erdélyi ág. hitv. ev. egyházkerület és a kolozsvári ág. h. ev. egyházköz.ség képviselőjének, lüdvözlő b.eszéde.
Méltóságos és Főtisztelendő Zsinati Főtanács I Testvéreil/k mil/danl/yian, .a mi Urunkban, ,a jézus Krisztusban! Mint a .'lAagyarország erdélyi részeiben 'fekvő ág. h. ev. országos egyház püspökének képviselője, mint ezen országos egyház legfelsőbb konsistoriumának megbi'ZOttai 'és mint 'ezen országos egyház egyik szerény gyiilekezeté.nek, a kolozsvári gyülekezetnek kiküldöttei - állok és állunk mi ez ünnepi órában itt, az Urnak szent házában, hogy ünneplő protestáns testvéregyházunkat - az unitárius egyházat mai nemcsak országos, de nemzetközi jellegü nagy ünnepén szivünk mélyéből üdvözöljük. Oszintén fájlaljuk, hogy az elhárithatatlan viszonyok alakulása folytán magyarhoni ág. h. ev. egyházunk ezen a napon nem képviseltethette magát, hogy Zsilinszky Mihály v. b. t. t. nem jöhetett el, de meg vagyunk győződve arról, hogy az ő nevükben és a;: ő lelkükkel is szólunk, midőn üdvözletünket tolmácsoljuk. Midőn pedig mi jövünk, hogy üdvözöljünk, minden szerénységünk és szegénységünk mellett még sem akarunk iires kézzel jönni. Hozni akarunk valamit, nem kézzel foghatót, d~ annál ~ okkal becsesebbet, nem szemkápráztató, máról holnapra való ajándékot, de bár láthatatlan, annál inkább örökbecsü aján· dékat, - hozzuk magunkkal és feleleveniteni óaajtjuk egy 4 évszázados történelmi multnak közös alapját, közös forrását és
-
54-
4 évszázadnak nem egyszer közös küzdelmeiböl és szenvedéseiből fakadt azon lelki egységet, mely kell, hogy ez ünnepi órában közöttünk lebegjen. Mert közös talajból n6ttünk ki, az evangy. talajából, mint egyes felekezet és ha valamikor, úgy ez órában éreznünk kell mindannyiunknak azon apostoli szózatnak mélységes értelmét: "Egy a lélek, egy az Ur, egy a hit; egy az lsten és mindenekIlek atyja, ki mindenek felett van és mindenek által munkálkodik". A lélek ezen egységének pedig éppen nálunk meg van a közös történelmi alapja is, hiszen azon férfiu, kinek emlékét ma felujitjuk, a szó legszorosabb értelmében, a mi egyházunkból nőtt ki és fejlődött ki, - ugyanazon forrásoknál ült ő és ugyanazokból szivta az élet erejét, amely forrásokhoz mi még ma is oly örömmel térünk vissza. Midőn azért ez órában ág. h. ev. orsz. és helybeli egyházunk meleg szivből fakadó üdvözletét tolmácsoljuk, tesS'zük azon hő kivánsággal, hogy Isten áldó kegyelme, megsegitő ereje vezérelje és kisérje ezen nagy történelmi hivatást teljesitett és teljesitő egyházat!
•
XIr. Fekete-Nagy Béla, képviselőjének
helyettes-polgármesternek,
Kolozsvár város üdvözlő beszéde.
Méltóságos és Főtisztelendő Püspök ur! Méltóságos, Főtis;delendő Zsinati Főtanács!
•
•
Az a föld, melyen Mátyás az igazságos, és Bocskay, a szabadsághős bölcsője ringott, ma kegyeletes megemlékezés ünnepét üli. Dávid Ferencz szülő városa nemcsak együtt örül az örvendezőkkel, hanem a hála és elismerés szavaival mond köszönetet nagy fia ragyogó emlékének hüséges megőrzéseért az unitárius egyház vezetőinek és egyetemének.
• •
•
XIII. Egerházy ·Lajos, re!. lelkésznek, Torda város képviselőjének üdvözlő beszéde.
Méltóságos és Fötiszteletü Zsinat I Öröm és mondhatom büszkeséggel köszöntöm a magyarországi unitáriusokat e nagy ünnepnapon, Torda ·városa részéről, a hit és lelkiismereti szabadság klasszikus földjéről. Oröm és büszkeséggel, itt a messze földről idejött angol és amerikai hitrokonok előtt, mert Torda varosán s javarészt Dávid Ferencz befolyására lett törvénybe iktatva az egész világon legelőbb a lelkiismereti szabadság s kegyelmesen megengedve, hogy hitét, vallását mindenki szabadon vall hassa, kövesse. Szeretném, ha itt volna előttünk, sőt ha mindig is itt volna az a gyönyörüségesen szép festmény, mely a mi városunk tanácskozási termét ékesiti . . . Ott áll egy alak, felemelt fővel, a hit bizonyosság, a vallási meggyőződés igazságától, mintegy átszellemült arcczal, egyik kezét szivére téve, másikat égfelé emelve mondja a piaczi nagy templomban, ott a fejedelem, ott a többi méltóságok, ott a többi magyar reformátorok előtt, ő, a ma ünnepelt Dávid Ferencz: "A hit lsten ájándéka." Mintha most is hallanók, ~ zugna a fülünke: "A hit lsten ajándéka." Bárha mindig is hallanók! Mert én meg vagyok győződve, hogy mint a multban, ugy a jövőben is az a liberalis, az a minden emberi tekintély hiten felülemelkedő vallásos felfogás tartja meg e földet, tartja meg e nemzetet magyarnak, melynek jelszava: "A hit lsten ajándéka." Szivből kivánolll, hogya magyar unitárizllllls sokáig lohogtassa ezt a zászlót, Dávid Ferencznek zászlóját s vigye gyözelemre, vagy gyözedelemre. .
XIV. Dr. Farkas Lajos, egyetemi tanárnak, a kolozsvári róm. hath. egyházközség képviselőjének üdvözlő beszéde.
Méltóságos és
Főtisztelendő
Zsinati
Főtanács!
A kolozsvári róm. kath . egyházközség megbizásából jöttünk el, hogyemlékünnepük alkalm'á ból atyafiságos üdvözletünket átadjuk. Erdélyi ember vagyok. Ismerem mult jukat, viszontagságaikat. Hiszen az a mi multunk is, a mi viszontagságaink is voltak. Ismerem ,különösen őszinte vallásos életüket, mely nemcsak a templomban, de a családban és közéletben ,egy,aránt hű marad't a régi jó erkö!csökhez. , Szivemből kivánom, hogy a jó ,Isten s~gedelméval mindezekben ,gyarapodjanak és hqgy a ,kölcsönösszer.etetben, m.~gbecsülésben és békességben egymást társakul ismerv.e, haladjunk lsten országa felé vezető utainkon . . Kérem fogadják szeretettel üdvözletünket. ,
,
•
XV. Barabás Samu ref. lelkésznek, a kolozsvári református egyházközség jének p dvözlő beszéde. Méltóságos Püspök Ur! Méltóságos Zsinati Főtanács!
képviselő
•
Mintha az első Pünkösdi ünnepet üln ő k . Mintha feltámadt volna az apostoli korszak, amidőn a Szentlélek ajándékát véve a tanitványok , kezdének szólni más nyelveken" és a "sokaság hallja azokal az ő tulajdon nyelvén szólani". (Csel. II. 4. és 6. v.) Kérdem: nem egészen természetes-e, ha az én lelkem ebben az ünnepélyes órában itt e megszentelt falak közöttegy pillanatig bár - látja azt a fenséges jelenetet, a midőn "valának mindnyájan egy akarat/al együtt". (Csel. II. 1.) Mi is egyakarattal vagyunk együtt. Innen van, hogy ha bár különböző nyelveken is beszélünk, mégis megértjük egymást, mert mindnyájan a tisztelet, a szeretet nyelvén szólaltunk meg. Ezen a nyelven tolmácsolom a kolozsvári református egyházközség szivélyes üdvözletét ama nagy szellem, a mártyromságra bármely perczben kész apostol, az örök igazságot nyughatatlan lélekkel kereső főpap, első püspökünk születése négyszázadik évfordulóján, amidőn két világrész küldöttjei Kolo7svárra zarándokoltak, hogy méljó kegyelettel áldozzanak emlékének. Dávid Ferencz nyughatatlan lelke a távoli csillagok világában e mai napon el sem hiszi talán, hogy földi életének,
-
59-
cselekedeteinek, küzdelmeinek és végül mártyromságának emlékére a Krisztus hivei llsszesereglettek és a tudomány és államhatalom képviselőivel meghajóltak titáni küzdelme elött. A mai napon a véges emberi elme által felemelt válaszfalak llsszeomlottak. Egy az érzés, egy a gondolat. Ez a legméltóbb emlékoszlopa Kolozsvár nagy szülllttjének, Dávid Ferencznek !
"
;
XVI. Dr.. Udránszky László egyetemi rektornak, a kolozsvári m. kir. Ferencz József tud.egyetem képvisel őjének, üdv öz l ő beszéde.
Méltóságos Elnök Ur! Méltóságos Főtanács!
A m. kir. Ferencz József Tu do mány egyetem nevében hazafias tisztelettel köszöntö m a Mélt. és Főt. Zsinati F őta na csat és mindazokat, kik a mai eml ékünn <pre összegyü ltek. A mi Egyetemiinknek is, a tud omány müvel ésé n és terjesztésén feliil egyik legfőbb és legszebb feladata, hogy az e l ői té let nélkül val ó.. fü gge tl en, szabad gond olk odást ápolja és arra serkentsen. Feladata Egyetem ünk nek, hogy az e l ő itélet nél kül való, fü ggetl en, szabad gondolk odásna k utja it megszilárditsa, mege rősitse és a gyomtól megtiszti tsa ; feladata Egyetemünknek, hogy azokra az utakra vezesse és az azokon tán torith atatlanul való megm aradásra szoktassa az ifjuságo!, mely ismereteket és tudást szomjullOzóa n köréje se reglik. Éppen czért mi, mint az Egyetem k épv iselő i , mélyen meghatva veszünk részt ezen az ünnepen, melynek a gondolatok szabadságát érintő és illető j e l entőségét mindenki kell hogy érezze és őszintén becsülj~ , aki az itt felujilott történeti em lékeken, az itt elhangzott igéke n elfogulatl anul gondo lkozik. Hálásan köszö nöm, hogy alkalm,. t méltóztattak nekünk ad ni , hogy a mai szé p ünnepnek közvetlen részesei lehessünk és amidőn Egyetemünknek tiszteletteljes üdvözletét ismé!elten is tolmácsolom, egyben igaz melegséggel kivánom, hogy az lsten kegyelme az unitárius Egyházat áldásos hivatásának teljesitésében és kulturális fe ladatainak megoldásába n továb .. ra is támogassa és oltalmazza!
•
••
•
XVIL
Dr. Márki Sándor egyetemi tanárnak, az Erdélyi Muzeum-Egyesület nek üdvözlő beszéde.
képviselőjé
•
Méltóságos Elnökség! Méltóságos F6tanács!
Az Erdélyi Nemzeti Muzeum igazi kegyelettel vesz részt azon az ünnepen, amelyet az unitárius egyház Erdély és Kol ozsvár egyik legnagyobb fia emlékezetének szentel. Dávid Ferencz, aki katholikusnak született, egymásután három más vallásfelekezetnek lőn pöspöke, mig az egyikilek, az unitárius vallásnak, vértan uia lehetett. Meggyőződése kialakulásának erősebb bizonyságát adta, mint kortársa, VIII. Henrik angol király, kit nem az eszmék hatalma, hanem a hatalom eszméje birt reá, hogy még többször: hatszor cseréljen hitet. Nézeteink erős meggyőződéssé néha úgy válnak, hogy megtartják ugyan anyagukat, de elvesztik alakjukat, mint az a kő, melyet a glecser mozgásának ereje magával sodorván, gömbölyűre csiszol. De bármilyen eszmékben, hitben, vallásban növekedtünk, tisztelnünk kell a meggyőződésnek az t az erejét, amely negyedfél század előtt egész Kolozsvárt magával ragadta, mikor Dávid Ferencz egy ilyen gömbölyü feleki kőről szólt hozzá. Saxa loquuntur: ez a feleki kő a meggyőződés erejének és a szónoklat hatalmának egyik legmeghatóbb emlékjele. . Az Erdély j Nemzeti Muzeum a nagy tudóst, Írót és szónokot, Erdély egyik legnagyobb emberét tiszteli meg, midőn koszorut tesz arra a feleki kőre, amely a templomon kivül áll
-
62 -
s amely az elvekhez, a meggyőződéshez való törhetetlen ragaszkodásra int mindnyájunkat, bennünket is, akik nem ebbe a templomba járunk. Köszöntjük tehát az unitárius egyházat, mely ezt a szép ünnepet intelmUl rendezte, hogy egy magyarnak szivéből se vesszen ki a meggyőz ő dés ereje, hanem mint a tudóst és férfiut legjobban diszesitő tul ajdo nság örökre él jen !
