HARRISON STURGEON MOMMERS GALÁNTAI BAXTER

w w w .galaktikam agazin.hu

XXIX. évf., 2008. n ov em b er . ára: 870 Ft

HARRISON • STURGEON • MOMMERS • GALÁNTAI • BAXTER

Galaktika Fantasztikus Könyvek Az SF két n agysága továb b szövi lebilincselő m eséjét az em beri faj újabb Odisszeiájáról, am elyb en régről ismert, em lék ezetes fordulatok váltogatják eg y m á st kiszám íthatatlanul sorjázó, eredeti ötletekkel.

A r t h u r C . C larké

Stephen B axter

3 Hugo-díj, 3 Nebula-díj, • az SFWA N agym estere

2 Philip K. Dick-díj, 1 John W. Cam pbell-em lékdíj, 1 Brit SF-díj

Az Időodisszeia-sorozat újabb kötete

'

H ihetetlen, m ennyi m inden fontos esem ény zsúfolódott be már m egint az év utolsó hónapjaiba!

f S ? \ Talán legfontosabbként először is azt em líteném , hogy a Magyar írószövetségnek ismét van SF-• '^ S za k o sztá ly a . Egyszer ugyanis már volt egy ilyen szerveződés, nem is akárm ilyen nevekkel fém jelez­ , vg; többekközt K uczia Péter, Szentm ihályi Szabó Péter, Hernádi Gyula, Kaszás István és Kasztovszky f J0t*.fiéta*is részt vett annak idején a m űhelym unkában, am elynek eredményeként m egszületett az SF Tájékoztató, hazánk azóta is egyetlen, kim ondottan a tudom ányos-fantasztikum m al foglalkozó elm eléti folyóirata. ' , ;Az új tagság szintén lelkesen fogott hozzá teendőihez, először is m egválasztotta elnöknek lapunk főszerkesztőjét, majd am biciózus terveket fogalm azott m eg a hazai SF m inél szélesebb körben való m egism ertetésére. S ^ És most néhány aktuális kiadványról: am ikor ezt a szöveget olvassa, talán már ott is büszkélke* dik az újságosstandokon m ásodik HiperGalaktikánk, am elynek témája ezúttal az oktatás jövője, és partnerként a Sulinet m űködött közre a szerkesztésben. A könyvkiadói részlegben is felpörgött a m unka, legutóbbi kiadványaink a Zsoldos Péter-díjas hazai szerző, Markovics Botond (Brandon Hackett) új regénye, az Isten gépei, és a kanadai Róbert Charles W ilson tavalyi Hugo-díjas Pörgésének folytatása, a Tengely. H am arosan pedig a boltok p o l­ caira kerül Mary Shelley irodalom történeti jelentőségű klasszikusa, A z utolsó ember, majd nem sok­ kal később Joan Slonczewski E lízium -ciklusának újabb kötete, az E lízium lánya. Ezzel persze korántsem értem még az ajánlható események és kiadványok végére, de véges a hely, ezért ajánlom figyelmükbe a lenti programokat, valam int a lapunk többi oldalán hirdetett könyveket. Jó olvasást, kellem es novembert m indenkinek! N é m e th A ttila irodalmi szerkesztő

- SETI M űhely - 2 0 0 8 . novem ber 10., 17:00 A lexandra Irodalm i kávéház, Bp., VII. Károly krt. 3IC A beszélgetés résztvevői: Klek László, Almár Iván, Bacsárdi László és Galántai Zoltán Téma: A SETI (Földön Kívüli Intelligenciák Keresése) kutatások problém ái napjainkban

GALAKTIKA - K ülönkiadás - 2 0 0 8 . novem ber 15., 13:00

ZDÍ^rte'i^cHDs

MOM Park B evásárlóközp on t, Bp. XII. A lkotás u. 53. Ném eth Attila irodalm i szerkesztő beszél a Galaktika idei kiadványairól és jövő évi terveiről

e flL A c r a

- 2 0 0 8 . novem ber 2 8 ., 17:00

A lexandra Irodalm i Kávéház, Bp. V II. Károly krt. 3/C Markovics Botonddal, azaz Brandon Hackett-tel beszélget Csordás Attila, a Galaktika magazin kom m unikációs vezetője Téma: A z író legújabb regénye, az Isten gépei

eflLflKTIKfl XXIX. évfolyam, 224. szám

Partnereink:

Tiszteletbeli főszerkesztő: [Kuczka Péter ] Főszerkesztő: Burger István

takarék

Irodalmi szerkesztő: Németh Attila ([email protected]) Tudományos szerkesztő: Kovács „Tücsi” Mihály

• • BRITISH COUNCIL • • Hungary

([email protected]) Olvasószerkesztő: Athén Melitta Terjesztésvezető: Schittler Farkas ([email protected]) Szerkesztőségvezető: Homonnai Frigyesné

Canada Council fór th e Árts

[email protected]) Lapterv/grafika: Varga Balázs Online munkatársak: Barna Andrea, Peres Levente Kommunikációs tanácsadó: Svelta Zsóka

OkUtisttgyIésKulturális

Főigaigatóság K u ltú ra p ro g ra m

Média tanácsadó: Kuba Ilona tel.: 06-70/215-8700 ([email protected]) Kommunikációs vezető: Csordás Attila tel.: 06-70/948-4802 ([email protected]) A borítón Gunaars Miezis (Litvánia) festménye. Az illusztrációk Jacob Charles Dietz (Egyesült Államok) munkái. A TANÁCSAD Ó TESTÜLET TAGJAI Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetének tudományos tanácsadója

£ számunk hirdetői:

Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia SETI m unkacsoportjának

Bird Computer

tagja, a nemzetközi SETI bizottság korábbi alelnöke

Dialóg Campus Kiadó

Réz András esztéta Lőrincz L. László Zsoldos Péter-díjas író

Hammer

S. Sárdi Margit irodalomtörténész, egyetemi docens,

Index

a Magyar Scifitörténeti Társaság elnöke

IT-Business Szerkesztőség: 1024 Bp., Fényű. 2., I. em..

.

Lego Hungária

Tel: 457-02-50, Nyitva: H -P 10-16 óra között

Electronic Árts

Fogadóórák: Irodalom: kedd 14-16 óra Tudomány: előzetes egyeztetéssel

Üzlettárs

Kiadó: Metropolis Media Group Kft.

SF Portai

Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója

Port.hu

Terjeszti országosan a Lapker Rt.

Magazinunkat a

Nyomdai munkák: Radin Print Kft. Felelős vezető: Antun BaSic

'

*

Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám) 9570 Ft fél évre (6 szám) 5220 Ft E m ail: [email protected] Az előfizetés teljesíthető átutalással: 63100150-11050607 vagy rózsaszín postautalványon a Metropolis Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre. A megjegyzés rovatba kérjük beírni a kedvezményezett nevét és postázási címét.

médiaanalízise méri A Metropolis Media lapcsoport tagjai:

Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

HU-ISSN 0133-2430

Ajándék Magazin

w c m 22* 6

Stephen Baxter: Az utolsó kapcsolatfelvétel

16

Játékajánló

18

Clark Darlton: A látogató

20

Repülő

28

Harry Harrison: Végre-valahára, az igaz...

34

Filmajánló

36

Galántai Zoltán: Békével jöttünk

48

A kiberpunk itt van! - interjú Elisabetta Vernier-vel

52

Helmuth W. Mommers: Szerelem-program

64

NASA-s pulcsiban

66

Theodore Sturgeon: Egy csepp különös

78

Megvalósult sci-fi

80

Alain Dorémieux: A csillaglakó

autó

Világunk egyszer óhatatlanul elpusztul, a különféle elm életeket sokáig tartana összeszámolni. Ezek m indegyike a távoli jövőbe prognosztizálja a z eseményt... de mi van, ha m ár nincs hátra annyi idő?

Március IS. C aitlin a garázsfeljáróról a kertbe sétált eg y k is kapun át. M aureen a p ázsiton m atatott. P on tosan eb ben a pillan atb an M aureen te ­ lefonja csip o g n i kezd ett. L evette a kerti k esz­ tyűjét, k ih ú zta a telefont az öreg steppelt ka­ bátja zseb éb ől, és m eg n ézte a kijelzőt. - Egy újabb kapcsolatfelvétel - szólt oda lányá­ nak. Ú g y tű n t, C aitlin fázik a vék on y d zsek ijé­ ben, m ert m aga köré k u lcso lta karját. - Egy újabb szupercivilizáció az űrben. Érde­ kes időket élünk, anya. - Ez a tizenötödik az idén. És én is hozzájá­ rultam a felfedezéshez. Jó nekem - mosolygott Maureen. - Szervusz, kicsim! - mondta, aztán előrehajolt egy pusziért. Tudta, Caitlin miért van itt. A lánya már több­ ször is ejtett el megjegyzéseket arról, hogy majd mindenképp személyesen fog eljönni és beszá­ m olni a Nagy Hasadásról. Maureen kitalálta, mi-

féleh írelet hózott: elég volt fáradt, beösettfszemé re nézni. De Caitlin a k ertet vizslatta, és M aureen úgy döntött, hadd mondja majd el akkor, ha úgy érzi, itt az ideje. - Hogy vannak a gyerekek? - kérdezte. - Remekül. Iskolában vannak. Bili pedig otthon, és kenyeret süt. - Caitlin elmosolyodott. - Miért süt minden egyes otthon maradó apuka kenyeret? De jövő hónapban már kezd Websterék cégénél. - A mérnökök Oxfordban? - Pontosan. Nem mintha számítana most már. Nem fogunk kifutni a pénzből, m íg... míg már úgyis m indegy lesz. - Caitlin a kertet mustrálta. Csak egy darab pázsit volt, nagyon szépen körbenyírt szegéllyel, a több mint száz éves kis ház mögött, itt, az egyik Oxford mellett fekvő kis falu­ ban. - Életemben először nézem meg ezt a gyepet jó alaposan. - Ez az első szép nap idén. Az első tavaszom itt. - Körülsétáltak a pázsiton. - Nem is annyi­ ra rossz. Mrs. Murdoch egy kicsit elhanyagolta

- Meglehetősen. A hawaii megfigyelőállások is megerősítették. Láttam az új Hubble képeket a világegyetem távoli vidékeiről. Üresek, leszámítva az előtér objektumait. A miénken kívül eltűnt az összes galaxis. Furcsa, amikor az ember látja, hogy a jóslatai ennyire bebizonyosodnak. Ez itt

hagyom, akivel egy cipőben járunk. Caitlin nem válaszolt, elnémult a jövő em líté­

tarack, nem? - De az. Beleszúrtam egy vasvillával. Csupa gyökér alul. Pokoli lesz kiszedni. Megpróbálom egyszer, aztán ráhúzok egy nejlonzsákot, hátha az elintézi. Aztán itt vannak a rózsák, amiket már meg kellett volna metszenem. Arra gondoltam, hogy ebbe a sarokba pedig kardvirágot ültetek... - Anya, októberben történik - bukott ki Caitlinből. Vékonynak, sápadtnak és feszültnek tűnt, egy igazi irodai dolgozó, és Maureen m in­ dig is úgy gondolta, hogy lánya túl keményen dolgozik. Harmincöt éves volt, szolidan csinos arcán pedig már megjelentek a ráncok a szeme és a szája körül, az öregedés első jeleként. - Október 14-én, körülbelül délután négykor. Azt mondom, „körülbelül”, pedig meg tudom mondani neked kvintilliom od másodperc pontossággal, ha aka­ rod. Maureen kézen fogta lányát.

sétől. Maureen megmutatta a foltokat, ahol tavaly nyáron kiszáradt a gyep, ezért újra kell füvesíteni. Aztán ott volt a kis bronztábla a házfalon, amely a Temze két évvel azelőtti vízállását mutatta. - A gyeppel m inden rendben. Szeretem az év­ nek ezt az időszakát, mikor az ember felébred a télből. A füvet persze gereblyézni kell és fellazí­ tani. Majd újrafüvesítem némely helyen, és m eg­ látjuk, hogy növekszik a nyár folyamán. Arra is gondoltam, hogy egy részen új gyeptéglákat kéne lefektetni. Ennyire más időjárás mellett a fű már nem biztos, hogy bírja. - Jó érzés visszaülni a nyeregbe, igaz, anya? Maureen megvonta a vállát. - Hát, az elmúlt pár év nem volt valami szó­ rakoztató. Ápolni apádat, aztán megszabadulni a háztól. Jó, hogy végre van ez a kis hely nekem. Kitárta karját, és végignézett a steppelt kabátján. Caitlin az orrát ráncolta. - Mindig is utáltam ezt az öreg, hülye kabátot. Tényleg szerezned kéne valami jobbat, anya. Ezek a modern anyagok nagyon kényelmesek. - Ez a kabát már végigkíséri az életem - felelt Maureen határozottan. Körülsétálták a szegélyt, megnézték a növénye­ ket, a gazokat, az őszi leveleket, amiket senki nem söpört össze, és így most ott helyben rothadtak. - Ma este leszek a rádióban - mondta Caitlin. - BBC Rádió, 4-es csatorna. Lesz egy kormánybe­ jelentés a Hasadásról, én meg az azt követő beszél­ getésben veszek részt. A műsor kilenckor kezdő­ dik, körülbelül fél tízkor kerülök sorra. - Majd meghallgatom. Akarod, hogy felve­ gyem neked? - Nem, köszönöm, Bili megteszi. Különben meg manapság úgyis meg lehet hallgatni minden effélét az interneten. - Ezt úgy értelmezem, a várakozásaid beiga­ zolódtak.

Az utolsó kapcsolatfelvétel

ugyan. Ö is egy magányos özvegy volt - tette hoz­ zá Maureen. - Nem lenne szabad így gondolkodnod. - De ha egyszer igaz. Ez a kis ház olyasvalaki­ nek való, aki egyedül él benne, mint például én. Gondolom, majd ha lejárt az időm, én is olyanra

- Rendben van, kicsim. Körülbelül te is így gondoltad, nem? - Nem mintha jó lenne nekünk, hogy tudjuk. Nem tehetünk ellene semmit. Tovább sétáltak, és elérkeztek a kis kert déli csücskébe. - Nagyon szépen szokott idesütni a nap - m e­ sélte Maureen. - Arra gondoltam, teszek ide egy kerti széket. Vagy akár egy pergolát. Valamit, ahová le lehet ülni. Aztán majd meglátjuk, merre m ozog a nap az év további részében. - Apa örült volna a pergolának - fűzte tovább Caitlin. - Mindig azt mondogatta, a kert arra való, hogy kiüljünk, nem arra, hogy dolgozzunk benne. - Tudom. Annyira fura, hogy apád ilyen ha­ mar meghalt. Szerettem volna, ha ő is átél m in­ dent. Annyira pocsékolásnak tűnik a halála. Caitlin felnézett az égre. - Furcsa dolog ez, anya. Még mindig nem le­ het szabad szemmel látni. Megfigyelhető ugyan az Androméda-galaxis, de az a gravitáció miatt kötődik a Tejúthoz. Tehát a kiterjedés még m indig

00

CfiLflCTIKn 22*

8

nem érte el a látható állapotot, még nem. Tovább­

Maureen nevetett.

ra is csak a különböző szerkezetek és teleszkópok észlelik. De ennek ellenére tényleg valódi. - Gondolom, ezt mind el fogod m esélni a 4-es csatornán. - Azért megyek. Talán most majd ismételget­ nünk kell újra és újra, megpróbálni úgy elm agya­ rázni, hogy az emberek megértsék. Te érted, ugye,

- Ez már csak így van. - Olyan lesz, mint mikor elmondtam nekik, hogy apa meghalt - folytatta Caitlin. - Vagy m i­ kor Billy elkezdett kérdezősködni a Mikulásról. - Nincs több karácsony - szólt közbe hirtelen Maureen ha mindennek vége októberben. - A két gyereknek már szülinapja sem lesz -

anya? Mindenről a sötét energia tehet. Olyan ez, mint egy antigravitációs mező, ami keresztülha­ tol az univerzumon. Ahogy a gravitáció mindent összetart, ez az energia mindent széthúz, egy­

tette hozzá Caitlin. - November és január... - Igen. Furcsa, mikor a laboratóriumban meg­ tudtuk a pontos dátumot, ez jutott először eszembe.

re több részét viszi olyan távolra, hogy a fényük már nem érhet ide soha többé. Minden a nagy struktúrájú galaxisokkal kezdődött, az óriási galaxishalmazokon. De a végén a legkisebb rész­

Maureen telefonja újra csipogott. - Még egy jelzés! De másféle, mint az előző,

letre is kiterjed majd. Az összes kötött struktúra szétválik. Még az atomok és a szubatomi részecs­ kék is. A Nagy Hasadás. Már évek óta tudunk ercől. A m ire viszon t n em szá m íto ttu n k a z az, h o g y a tágulás ennyire fel fog gyorsulni. Azt hittük, még sok milliárd évünk van. Aztán az előjelzés szerint már csak m illiók voltak, most m eg... - Hát igen. - Annyira furcsa, hogy benne vagyok ebben a dolgoban, anya. Hogy a rádióban szerepelek. Sose voltam közösségi ember. Asztrofizikus lettem, az is­ ten szerelmére! Mindig is úgy gondoltam, hogy az, amit tanulok, soha senki életét nem fogja befolyásol­ ni. Mekkorát tévedtem! Egyébként heves viták foly­ nak arról, hogy egyáltalán bejelentsük-e, vagy sem. - Szerintem az emberek jól fogják viselni modta Maureen. - Általában így történik. A vége felé lesznek majd problémák, úgy vélem. De m in­ denkinek joga van tudni, nem gondolod? - Este kilenc után tűzték műsorra, így még el lehet dönteni, mennyit tudjanak meg a gyerekek. - A családi tévéprogramok után... tapintatos ötlet. Te elmondod a tieidnek?. - Szerintem el kéne. M indenki tudni fogja az iskolában. A végén még kicsúfolják őket, ha tájé­ kozatlanok. Gondolj csak bele! Különben is, a kis csirkefogók biztos rákeresnek a mobiljukon már kilenc után egy perccel.

úgy tűnik. - Kíváncsi vagyok, vajon megfejtjük-e a jeleket még időben. Maureen a telefonnal játszadozott. - Nem rajtunk fog múlni, dolgozunk rajta, én és a sok miJJjó, otthon szabadidőben ET után ku­ tató lelkes egyén is. Szeretnél egy teát, kicsim? - Nem, köszönöm. Folytasd csak a munkát! Megígértem Bilinek, hogy bevásárolok, mielőtt visszamegyek az oxfordi stúdióba ma este. A ház hátsó ajtaja felé bandukoltak, nézegették a növényeket és a kicsi pázsitot.

Június S. Ebédidő lehetett, mikor Caitlin megérkezett a barkácsboltból a pergola darabjaival. Maureen segített neki lepakolni a fehér kisteherautóról, az­ tán becipelték a felhajtón és a kapun keresztül a kertbe. Többnyire csak előregyártott fagerendák voltak, meg kisebb fadarabok, amiket be lehet kö­ zéjük illeszteni. De a nagy vascövekek, amiket a földbe kell verni, hogy tartsák a támasztógeren­ dákat, azok azért nehezek voltak. A darabokat aztán felhalmozták a füvön. - Magam kell hogy összerakjam - morfondí­ rozott Maureen. - Bár a szom széd Joe azt m ond­ ta, megcsinálja nekem a betonalapozást, és segít megemelni a tetejét. Marad tehát némi szögelés és lakkozás, dehát azt tényleg megoldom én is. - Joe, mi? - vigyorgott Caitlin.

A Földközi-tengerfenekén egy hatalmas, élő város rejtőzik. Amikor rábukkannak, felbecsülhetetlen értékű ajándékot ad az emberiség kezébe: az instant csillagközi utazás egy módját. De vajon hogyan használjuk?

SflL flK TIK fl S S * - Jaj, fogd be, csak egy szomszéd! Honnan sze­ rezted ezt a kisteherautót? Ki kellett bérelned? - Nem, a barkácsbolt adta kölcsön, mert nem tudnak házhoz szállítani, ugyanis épp töltik fel a raktárt, és az embereikben nem lehet bízni. Csak úgy egy szó nélkül lelépnek. Mintha magától el­ jutna a megrendelőkhöz az áru. - Igazán nem róhatod fel nekik, hogy otthon akarnak lenni! - Nem is okolom őket. Akartam mondani, hogy Bili is abbahagyta. Be se fejezte az adatelem­ zést Websteréknél. Bár a projekt, amin dolgozott, úgysem készült volna el már soha. - Gondolom a gyerekek boldogok, hogy otthon

iskola. Maureen kihozta a szendvicseket, amiket ké­ szített, meg ném i jeges bodzaszörpöt. Leültek a ház tövébe, ettek és a kertet szemlélték. - Jól néz ki a gyep - jegyzete meg Caitlin. - Igen, egész jól nő. És még m indig fontolga­ tom a gyeptéglákat. - Látom, zöldségeket is ültettél a kert végébe. - így éreztem helyesnek. Ültettem cukkinit, zöldbabot, répát és paradicsomot. Jól jönne egy üvegház, de nincs hely hozzá. Jobb ötletnek tűn­ tek a zöldségek, mint a virágok. - Hát igen, a boltok már nem megbízhatóak. Tulajdonképpen minden ment a maga ke­ rékvágásában, amíg az emberek ragaszkodtak a munkájukhoz. De már alkalomadtán voltak üresedések az áruházak polcain, ahogy a szállító cégek tönkrementek. Már beszéltek arról, hogy néhány alapvető élelmiszert jegyre kéne adni, és a benzinnél már be is vezették ezt. - Nem tetszik nekem, hogy az utcákat m ennyi­ re elhanyagolják a városban - mondta Maureen komolyan.

Caitlin felsóhajtott. - Nem hinném , hogy elfogadhatatlan lenne az, hogy az emberek abbahagynak olyan munká­ kat, mint az utcaseprés. Egyébként tényleg egyre nehezebb végigmanőverezni a városon. Kellene szerezni egy ácsot, hogy rendbe hozza a tetőmet, hiányzik néhány cserép. Bár úgysem kell túlél­ nünk még egy telet - tette hozzá sötéten. - De már sehol, sem m i pénzért nem találni munkást. - Amúgy se tudtál soha. M indketten nevettek. - Mondtam neked, hogy az emberek majd kezel­ ni tudják az új körülményeket - folytatta Maureen. - Általában mindennel jól elboldogulnak. - Még nem vagyunk túl a végjátékon - mesélte Caitlin. - A minap Londonba utaztam. Hát, nem valami barátságos hely, anya, még csak nem is ha­ sonlít a m i városunkra. Maureen telefonja csipogott. - Most már naponta négy-öt üzenet érkezik mondta, miközben m egnézte a kijezőt. - Új kap­ csolatok gyúlnak ki körbe az égen. - De ez most már kevesebb, mint volt, nem? - Ó, egykor megvolt napi egy tucat is. De m os­ tanra már elvesztettük a'csillagok felét, nem? - így van, amióta a Hasadás a galaxisban ga­ rázdálkodik. Nem igazán követtem mostanában, anya. Senki sem tudja megfejteni az üzeneteket, ugye? - De némelyik nem is olyan jel, amit bárhogy is dekódolni lehetne. Egyik esetben mesterséges anyagot mutattak ki egy csillag színképében. Olyasmit, amit valaki elkészített, aztán belehají­ tott a napba, hogy fáklyaként elégjen. Caitlin végiggondolta ezt. - Ilyesmi nem jelenthet sok mindent azon túl, hogy „itt vagyunk”, gondolom. - Talán ennyi éppen elég. • - Bizony. Igazából Harryt érdekelték leginkább az idegen életformákról szőtt vad találgatások. Csatlakozni az otthoni ET-figyelők telefonhálózatához, több m illió emberrel együtt segíteni elem ezni a lehet­ séges jeleket, amik a csillagok b ól^ ^ fc

JEAN CLAUDE DUNYACH

Ha y/ J

Az utolsó kapcsolatfelvélcl

van velük... - Nos, ők még befejezik ezt az iskolaévet. Leg­ alábbis úgy hiszem, mert a tanárok még mindig szívesen haladnak az anyaggal. - Talán ez a legjobb, amit tehetnek. - Szerintem is. Aztán még m indig eldönthet­ jük, mit csináljunk nyár végén, ha újra kinyit az

9

CflLflKTIKfl 22* érkeztek, ez Harry hobbija volt, nem Maureené. De ez a dolog egyike volt azoknak, amiket Harry halála után megtartott, szintúgy mint az időjárásfigyelést és a totózást. Olyan furcsának hatott volna, hogyha teljesen felhagy mindennel. Azt azonban megértette azért, mennyire jelen­ tős, hogy az égbolt egyszer csak üzenektől kezdett ragyogni, akár egy karácsonyfa, több mint fél évszá­ zadnyi kitartó, eredménytelen, frusztráló várakozás után. Harry imádta volna ezt a mostani állapotot. - Caitlin, én nem igazán értem, hogy érkez­ hetnek pont most ezek a jelzések. Mármint évek­ be kerül a fénynek, hogy elérjen egyik csillagról a másikra, nem? Csak pár hónapja tudunk a fan­ tomenergiáról... - De mások felfedezhették már réges-rég, ha fejlettebb technológiájuk van, mint nekünk. Ak­ kor az időbe telhetett, míg elküldték az üzenete­ ket. Vagy csupán időzítették őket, hogy ideérjenek még pont a vég előtt, csakis hozzánk. - Szép gondolat. - Néhányan remélték, hogy ezekben az üzene­ tekben lesz a válasz a sötét energia kérdéseire. - Miféle válasz lehetne? Caitlin a vállát vonogatta. - Ha nem tudjuk megfejteni az üzeneteket, sosem jövünk rá. És gondolom, ha lehetett volna tenni valamit, azt már rég megtették volna. - Nem hiszem, hogy meg kéne fejteni az üze­ neteket - vélekedett Maureen. Caitlin kíváncsian nézett rá, de nem erőltette a magyarázatot. - Figyelj, anya! Néhányan majd megpróbálunk tenni valamit. Egyértelmű, hogy a Hasadás egyre közeledik, és hogy a nagyobb struktúrák bomla­ nak szét először. A galaxis, a naprendszer, aztán az olyan bolygók, mint a Föld. Aztán az emberi test. Maureen elgondolkodott. -Tehát az emberek túlélik a Földet. - Elképzelhető. Körülbelül fél órával, amíg az atomstruktúrák felbomlanak. Szó van róla, hogy

- És ott leszel? - Még nem döntöttem el. A gyerekektől függ, tudod... - Azt kell tenned, ami boldoggá tesz - javasol­ ta Maureen. - Tudom. De nehéz rájönni, m i is az, nem? - Caitlin felnézett az égre. - Ma m eleg napunk lesz. - Igen, és hosszú. Azt hiszem , örülök neki.

építenek egy óvóhelyet Oxfordban, ami kibírná a Föld végéig. Akár egy tengeralattjáró. És ha nyo­ máskiegyenlítő ruhát viselnénk, talán még ennél

Olyan furcsa az éjszakai égbolt a Tejút nélkül. - És a csillagok is egyesével zuhannak le mormogta Caitlin. - A csillagképek furán fognak kinézni ősszel.

tovább is bírnánk. Az elképzelt cél az, hogy a legutolsó m illiom od másodpercig élhessünk. így még félórányi adatot összegyűjthetnénk. Megkér­ tek, hogy én is legyek ott.

- Kérsz még szendvicset? - Inkább a szörpből. Nagyon ízlik, anya. - Bodzából van. Az út végi bokorról gyűjtöm a virágokat. Odaadom a receptet, ha gondolod.

GALACTICfl S S *

11

Az utolsó kapcsolatfelvétel

- Nem kérdezzük meg inkább a Joe-dat, hogy nem akarna esetleg betonozni ma délután? Szíve­ sen találkoznék az új pasiddal. - Csend legyen! - szólt rá Maureen, majd be­ ment a házba egy újabb kancsó szörpért. O k tó b er 1 4 . A znap reggel M aureen korán felkelt. Ö rült, h o g y szép, derült reggel van ez elm ú lt n apok eső i után. C sodálatos ő szi nap volt. R eggeli közb en m eghallgatta eg y hangjátéksorozat le ­ geslegu tolsó adását, de a rádió elem e lem erült m ég a vége előtt. Aztán kiment a kertbe tenni-venni, és remél­ te, mindennel végez, mielőtt eltűnnének a fények. Rengeteg dolga volt: leveleket összegereblyéz­ ni, m egm etszeni a rózsákat és az iszalagot. Úgy

döntött, ültet egy sor nárciszhagymát a pergola tövébe. Észrevett egy csapat csízt, ahogy egy őszi­ rózsabokrot fosztogattak, magok után kutatva. Maureen a sarkára ült, és figyelt. Ezek a színes kis madarak m indig is a kedvencei voltak. Aztán hirtelen eltűnt minden fény, mintha va­ laki letekerte volna a világítást. Maureen felnézett. A nap egyre gyorsabban távolodott, magába szip­ pantva az összes fényt. Hihetetlen látvány volt, és Maureen azt kívánta, bár le tudná filmezni. Ahogy az ég először szürkévé, majd szénfeketévé, aztán még annál is feketébbé vált, hallotta, ahogy a csízek nagy csipogás közepette, összezavarodva elszállnak. Csak pár perc volt az egész. Maureen felkészült. Előhalászott egy kis zseb­ lámpát a steppelt kabátja zsebéből. Már egy ideje gyűjtögette az elemeket, ugyanis pár hete nem is t>I>

12

s m m 22* lehetett kapni belőlük egyáltalán. A zseblámpával elment a pergoláig, ott pedig meggyújtott pár ren­ des fáklyát, amiket a tartóoszlopokhoz rögzített. Aztán beült a pergola alá a sötétbe, bár a kertjét kivilágították a fáklyák, és várt. Azt kívánta, bár­ csak eszébe jutott volna kihozni a könyvét, amit olvasott. Persze nem gondolta, hogy lenne ideje befejezni. Különben is, a tűz táncoló fénye nem tenne jót a szemének. Anya? A halk hang hallatán felugrott. Caitlin volt az, aki saját zseblámpája segítségével verekedte át magát a kerten. - Itt vagyok, kicsim. A lány leült anyja mellé a pergola alá, a fapadra, a vékony párnákra, amiket Maureen vett, az­ tán kikapcsolta a lámpáját, hogy az elem tovább tartson. - A nap végszóra lement - mesélte Maureen. - Ó, minden pont akkor történik, amikor kell neki. Valahol kiabáltak, ordítottak, törött üveg csö­ römpölése hallatszott. - Valaki jól érzi magát - vélte Maureen. - Kicsit olyan, mint a napfogyatkozás. Mint Cornwallban, anya, emlékszel? Az ég felhős volt, sem m it sem láttunk a fogyatkozásból. De abban a pillanatban, ahogy elsötétült az ég, m indenki izgatott lett. Valami ősi ösztön lehet. - Kérsz inni? Van egy termosz teám. A tej, azt hiszem, megromlott. - Nem kérek, köszönöm. - Korán keltem, és sikerült elültetnem a virág­ hagymákat. Nem volt időm viszont m egm etszeni az iszalagot. Azt hiszem, már a télre készültem. - Örülök. - Jobban érzem magam itt kint, mint bent. Hát te? - Én is. - Gondolkodtam, hogy hozzak-e ki takarókat. Nem tudtam, mennyire lesz hideg. - Nem nagyon. A levegő megőrzi egy kicsit a meleget. Nem lesz idő arra, hogy nagyon kihűljön. - Akartam lámpákat tenni ide kintre, de már napok óta nincs áram.

- A fáklyák jobbak is. Már korábban át akar­ tam jönni, de a templomnál dugó volt. Gondolom, minden templom dugig van. Aztán kifogyott a benzinem pár mérföldnyire innen. Hetek óta nem tudtunk tankolni. - Semmi baj. Örülök, hogy itt vagy, nem is vártalak. Nem tudtam telefonálni... - Már a te­ lefonvonalak sem működtek. A vége felé m inden leállt, ahogy az emberek egész egyszerűen abba­ hagyták a munkájukat, és hazamentek. Maureen óvatosan megkérdezte: - Mi van Bill-lel és a gye­ rekekkel? - Tartottunk egy korai karácsonyt - mondta Caitlin. - M indketten lemaradnak a születésnap­ jukról, de nem gondoltuk, hogy a karácsonytól is m eg kellene fosztani őket. Ma reggel rendeztük meg. Harisnyák, fa, díszek és égők lógtak a galé­ riáról, és volt sok ajándék. Aztán egy nagy ebéd. Pulykát már nem kaptam, de régebben eltettem egy csirkét. Ebéd után a gyerekek elmentek szun­ dikálni. Bili beletette a tablettákat az italukba. Maureen tudta, lánya a kis kék tablettákról beszél, amiket az orvosok osztottak ki minden háztartásnak. - Bili is lefeküdt velük. Azt mondta, addig ma­ rad velük, míg biztos nem lesz benne, hogy... ér­ ted. Legalább nem élik át a rettegést. Aztán majd ő is beveszi a saját tablettáját. Maureen megfogta lánya kezét. - Nem akartál velük maradni? - Nem akartam a tablettát - mondta keserű hangon. - Végig akartam nézni ezt az egészet. Talán a tudós beszél belőlem. Vitatkoztunk is. Inkább veszekedtünk, úgy mondanám. De meg­ egyeztünk, hogy így lesz a legjobb. Maureen megértette, Caitlin nem igazán tudja elfogadni, hogy a gyerekei már nincsenek, vagy egyáltalán, élni nem tudott így. - Nos, én örülök, hogy itt vagy. És nekem sem volt kedvem a tablettákhoz. Habár... fájni fog? - Csak rövid ideig. Ahogy a földkéreg feladja. Olyan lesz, mint egy kitörő vulkán tetején ülni. - Nektek korai karácsonyotok volt, nekünk pedig korai tűzijátékos ünnepségünk.

„Hogy M. John Harrison még nem Nobel-díjas, az csakis az irodalomtudományról állít ki bizonyítványt” -

C hina M iéville

GA LflKTIKA S S *

13

Az utolsó kapcsolati

- Nagyon úgy fest. Végig akartam nézni - is­ mételte Caitlin önmagát. - Végül is már kezdettől benne vagyok, a szupernóvák tanulmányozása óta. - Nem szabad azt hinned, hogy a te hibád. - Pedig kicsit úgy érzem - vallotta be a lány. Hülyeség, nem? - És úgy döntöttél, nem mész el az óvóhelyre Oxfordba a többiekkel? - Inkább itt szeretnék lenni. Veled. Jut eszem ­ be, hoztam valamit. - Belenyúlt a kabátzsebébe, és elővett egy teniszlabda nagyságú gömböt. Maureen elvette. Nehéz volt, sima, fekete felü­ letű. - Ebből az anyagból csinálják az űrhajók hővédő pajzsát - magyarázta. - Rengeteg hőt ké­ pes magába szívni. - Tehát túléli a Földet.

- Ez az elképzelés. - Van benne valami szerkezet? - Igen. Tovább fog működni, és felvételeket készíteni, míg a Hasadás eléri a centiméternyi nagyságú tárgyakat, és szétrobbantja a gömböt is. Akkor az majd annál is kisebb szenzorfelhő­ ket bocsát ki, szemcséket, ahogy mi hívjuk őket. Nanotechnológia, anya, molekula nagyságú gé­ pek. Addig fognak adatot gyűjteni, míg végül a molekuláris szintet is eléri a pusztulás. - Ez a gömb szétrobbanásánál mennyivel ké­ sőbb következik be? • Körülbelül egy m illiom od másodperccel, vagy valahogy így. Nem volt sem mi más, amit ki tudtunk volna találni a további adatgyűjtésre. Maureen kezébe vette a kis szerkezetet. - Micsoda csodálatos kis kütyü! Szégyen, hogy senki sem fogja használni az adatait.

14

CALAKTO 224

- Sosem lehet tudni - mondta Caitlin. - Né­ hány kozmológus szerint ez csak egy átmenet, nem a vég. Az univerzum már korábban is megélt átmeneteket, például egy sugárzás dominálta v i­ lágból lett egy, amit az anyag dominál: a mi ko­ runk. Talán lesz valamiféle új korszak, amiben a sötét energia dominál. - De nem olyan világ, mint a miénk. - Attól tartok, nem. Maureen felállt, és a gyep közepére tette a gömböt. A fű éppen csak nedves volt a harmattól, ahogy hűlt a levegő. - Jó helyen lesz itt? - Szerintem igen. A föld megremegett, aztán olyan hang hallat­ szott, mintha becsaptak volna egy ajtót a mély­ ben. Felbőgtek a szirénák, autókon és házakon, tá­ voli üvöltések hangzottak. Maureen visszaszaladt a pergolához. Ott ültek egymást átölelve. Caitlin felemelte a kezét, hogy ránézzen az órájára, aztán feladta. - Nem hinném , hogy szükségünk lenne viszszaszámlálásra. A föld egyre erőszakosabban remegett, aztán egy furcsa hang következett, mintha hullámok nyaldosnák a kavicsokat a tengerparton. Maureen kinézett a pergola alól. A ház egyik fala már felad­ ta, a téglák egy halomba zuhantak.

- Hát, most már kőművest sem találsz - m ond­ ta Caitlin, de a hangja idegesen csengett. - Jobb lenne, ha kim ennénk innen. - Rendben. Kimentek a pergola alól, és ott álltak a füvön, a kis gömb fölött, egymásba kapaszkodva. Űjabb morajlás hallatszott, aztán megindultak a tetőcse­ repek, és földet érve, csörömpölve összetörtek. - Anya, van valam i... - Igen, kicsim? . - Azt mondtad, nem kell megfejteni azokat az idegen jeleket. - Hát nem. M indig is úgy gondoltam, egyértel­ mű, miről szólnak a jelzések. - Miről? Maureen felelni próbált. A föld felhasadt. A kis, harmatos gyepdarab felrepült az égbe, és Maureen arccal a földre esett. Szeme sarkából házakat, fákat és embereket látott repülni a levegőben, alulról megvilágítva valami kályhatűzszerű fénnyel. Még mindig fogta Caitlint. A lánya szeme szo­ rosan be volt csukva. - Elköszöntek - kiáltotta Maureen. - Csak el­ köszöntek. De azt már nem tudta volna megmondani, hogy Caitlin hallotta-e. Bándi Eszter fordítása

Ajogról és más normákról gyerekeknek!

A JOGERŐ legyen veled!

Legyen a jog tém a a családi beszélgetések során, az iskolai szünetekben és egymás közt! Viselhetnek-e piercinget a z iskolában? • Bármit m egvehetek-e a zsebpénzem ből? • Miért kell védenünk a személyes adatainkat? • Mi történik eg y válás során? • Milyen csapdái lehetnek a z internetezésnek? • Hogyan születnek a törvények? • Mivel foglalkozik egy polgármester? •

és m ég sok, hasonló izgalmas kérdés és válasz a fiatalok hétköznapjaiból.

•7 ^

DIALÓG CAMPUS KIADÓ 1088 BUDAPEST, RÁKÓCZI ÚT 9. TELEFON/FAX: 1 /2 6 6 -0 0 2 5 VASAR LAS@ DIALOGCAMPUS.HU w w w . d ia l o g c a m p u s . hu

'

■

16

O flL flK T K fi 22*

Dead Space az emberiség energia­ éhsége a mostani sokszorosára növek­ szik. A Föld lakossága rohamos léptékű fejlődésének köszönhetően felélte a biztonságos otthont nyújtó Föld energiakészleteit. Ha életben szeretne maradni fajunk, új planéták felkutatása és kolonizálása a cél. Hajók százai és ezrei járják a végtelen világűrt, hogy a különböző bolygók készleteit felhalmozva további életet biztosítsanak a megmaradt emberiség számára. Azonban várat­ lanul homokszem kerül a hosszú ideje olajozottan működő gépezetbe, mivel az egyik planéta valami olyat rejtett magában, amit sosem lett volna sza­ bad megtalálni. Az USG Ishimura vészjelzést ad le, amit a Concordance Extraction Corporation (C.F.C.) főhadiszállásán egyszerű mechanikai hibára ve­ zetnek vissza, így a helyszínre küldik Isaac Clarké mérnököt és két munkatársát. A csapatra megérkezésekor a rutinfeladat­ nak tűnő, egyszerű munka helyett egy valóságos rémálom vár: a sodródó hajón vérfürdő zajlott, a legénység szörnyűségesen megcsonkított tagjai lebegnek a súlytalanságban. De nem halottak, egy ősi, idegen járvány fertőzte meg őket. És kezdetét veszi a rém álom ...

átT' ^

\

7

J m .

Mjr fi

^

T >»

A játékosoknak Clarké bőrébe bújva a javítás he­ lyett immár csakis a túléléssel kell törődniük - ám nem csupán saját magukat kell megóvniuk, de a tör­ téntekért felelős idegen tárgyat is vissza kell juttatni­ uk az eddig ismeretlen bolygóra... bármi áron! A Dead Space vérfagyasztó interaktív horror története a legkorszerűbb grafikával, effektekkel és idegborzoló hanghatásokkal teremti meg az ólálko­ dó halál és a parttalan kétségbeesés atmoszféráját. A könyörtelen ellenfelekkel való csatározások mel­ lett a játékosoknak fejtörőket is meg kell oldaniuk, melyek teljesen új értelmet adnak a túlélő-horror fogalmának! A Dead Space új szintre emeli a Sci-Fi horror játé­ kok műfaját! A merész, s gyakran véres Dead Space egy harmadik személy nézetű akciójáték, melyben a játékosok hátborzongató és rémisztő élményeket él­ nek át, miközben a szimpla túlélésért küzdenek, (x)

MINDEN PLATFORMON

M AG5JAR FELIRATTAL

EBI ^

M EGTELEM U R . M EGTELEM R E T T E G E S. UUU.ELECTRONICARTS.HU/DÉADSPACE

^

^

XBOX 3 6 0 u'

M EGJELENIK HALLOIJEENRE: £ 0 0 3 .1 0 .3 1 .

^ V

© 2008 E lectronic Á rts In c. Az EA. az EA em b lé m a e s a D ead S p a c e a z E lectronic Á rts Inc. (b e je g y z e tt) védjeg y ei a z E gyesült Á llam okban é s 'v a g y e g y é b o rsz á g o k b a n A ..P la y sta tio n ' ..PLAYSTATION' é s a .■ * " em b lé m á k a S on y C o m p u ter E n terlaim n e n t Inc b e je g y z e tt védjeg y ei. A M icro so ft. Xbox. X box 360. e s X box LIVE to váb b á az Xbox emblémák a Microsoft c é g c so p o rt védjegyei használatuk engedéllyel történik Minden jog fenntartva Minden m á s v é d je g y bejegyzett birtokosának tulajdona

OflLflCTKR SS*

^

4

C

A z autók, és úgy általábán:a gépjárm üvek ' 'Ü SK -J*ma mar- t olyan 1 . i»V . elválaszthatatlan . részei m indennapi életünknek, hogy egy felületes külső szemlelo r í * . vi - a/car háziállatoknak is vélhetné őket, vagy akár...

ClaÁ Darlton

után

És ekkor Kareb-Kor m egpillantotta az el­

Kareb-Kor elérte hazájának, a N ap­ rendszernek harm adik bolygóját. Ki­ csi, diszkosz formájú űrhajójával egy lakatlan hegyvid éken ért földet. E llenőriznie k ellett,

nyom ókat és az elnyom ottakat. Vele és az eln yom ottak k al ellen tétben az elnyom óknak nem volt lábuk: négy keréken szágu ld oztak , k id ü lled t szem m el, csikorgó gu m ik k al, gyorsan és m in d en k i másra fitytyet hányva. Néha csak úgy ok nélkül tü zet nyitottak a lövegből, am i hátul, a testü k alatt rejtőzött. R endszerint a szeren csétlen kétlábúakra vadásztak, akik p on tosan úgy néztek ki, m int Kareb-Kor. H ogy fokozzák az izgalm akat, zöld, sárga és piros fényjelekkel szabályozták,

H

árom hónapnyi

u ta zá s

hogy a többi felderítő híradásai m ennyire pontosak, és tényleg tan á cso s-e, hogy a békés lelkületű vénuszlakók segítő kezet nyújtva új­ fent beavatkozzanak. Fél éjszakán át bandukolt, m íg végül la ­ kott helyre ért. Gyönyörű vái'os volt, hegyek ölelték körül, és szabad k ilátás nyílt egy tágas síkságra. Folyó szelte ketté, s egy dom bon ő s ­ régi erődítm én y állt. A nap sugarai m eleget árasztottak.

ki m ikor keresztezh eti az utcákat. A vadászat szü n eteib en várakozásra kényszerültek az el-

Megújult a Galaktika B a rá ti" '

nyom ó zsarnokok, de m ohó vágytól hajtva olyankor is fenyegetően b rum m ogtak. A m int aztán váltott a fényjel, p u sk ago­ lyóként lőttek ki, s hirtelen egyik ü k e ls o ­ dort egy idős asszon yt, aki nem tudott elég gyorsan átérni az utca tú lsó oldalára. A sikeres találatot szirénabőgés d icső ítette, majd jött egy kéken villo g ó elnyom ó, aki

A GBK-tagok szerkesztőségünkben történő személyes vásárlás esetén köteteink árából 30% kedvezményt és saját tagsági kártyát

elvitte a vadászzsákm án yt. Ekkor - szinte sokk szerű en - KarebKorban tudatosult m ajdhogynem végzetes tévedése. Felfedezte, hogy az általa olyan nagyon sajnált kétlábúak m aguk irányították és uralták a négykerekűeket. Tehát valójában a kétlábúak voltak azok, akik könyörtelenül és kannibálokra jellem ző kegyetlenséggel

kapnak exkluzív tartalmakkal^

vadásztak egymásra! A négykerekűek vol­ tak, akiket kihasználtak és m egerőszakol­ tak! Ők voltak azok, akiket fel kellett sza­ badítani! Kareb-Kor az utolsó pillanatban m en e­ kítette m agát a járdára, am i egyfajta sem ­ leges biztonsági zónának szám ított. A jobb sorsra érdem es négykerekű korm ánya m ö ­ götti földlakó fenyegetőn rázta öklét, m ivel

~.

dühös volt, hogy nem sikerült szin te biztos áldozatát elsodornia. Ez után az eset után érlelődött m eg b en ­ ne az elhatározás. A négykerekűeket m eg kell szabadíta­ ni elnyom óik igájától, s ezzel erkölcstelen gyilkolásra kényszerítésü k től is! Ennek m egfelelően fogja elk észíten i a jelen tését is. Már csupán az volt a fon tos, h ogy eg y ­ ben kijusson a városból. Szűk m ellékutcák­

v /

ban k acsk arin gózott, m elyekben csak úgy höm pölyögtek a kétlábúak. Itt b izto n sá g ­ ban tudhatták az életüket. Ez való szín ű leg egyfajta véd elm i övezet leh etett, ahol nem volt szabad vadászni. Az éj leple alatt ép ­ ségben m egtalálta repülő csészealját. In­ d ított, majd a Vénuszra vezető hazaútján összeállította a m egszállás terveit, m ely az alávetett négykerekűeknek végre m eg h o z­ za a szabadságot. Kovács László fo rd ítá sa

■

W i

m

’ ■' X. JX )

/

,

• F red e rik Pohl GBK MINTA 0 0 1

Lépjen be Ön is! A tagsági dij egy évre 3 0 0 0 Ft, elő fizető k n ek 1GG0 Ft.

Szerkesztőségün k címe:

1024 Bp., Fény utca 2,1/4 Várjuk kedves vásárlóinkat m unkanapokén 10-től 1B óráig

orlaktka n \

20

Repülő autó Mi a közös Fantomasban, M arty McFlyban, Korben Dallasban Az ötödik elemből, és Rick Deckardban a Szárnyas fejvadászod/? A repülő autó. l ig h o g y lábunk helyett valami mást kezdtünk el használni a gyorsabb haladásért, már elégedetlenek voltunk, és rögtön reptetni is akartuk. Pegazusról, repülő kocsikról álmodtunk, és - valljuk be - ide tarto­ zik a mikulás szánja is.

probléma, mindegy, csak egy gombnyomás, szár­ nyaink kinyílnak, és mi máris hasítjuk az eget. Legalábbis ezt szeretnénk. Ám reménytelen álomnak tűnt mindaddig, míg meg nem jelentek a benzinmotoros gépek. Megszületett az autó, meg­ született a repülőgép, és hamar elértünk a fejlődés­

Persze az igény érthető. A repülés egyrészt a tökéletes szabadságot nyújtja, másrészt nem kell követnünk az utak vonalát, nyílegyenesen elre­ pülhetünk célunkhoz. És ami a legfontosabb, el tudunk röppenni azon földi gondok elől, amelye­ ket utazásunk közben tapasztalunk. Legyen az forgalmi akadály, gyatra m inőségű út, időjárási

nek arra a pontjára, amikor megszületett a repülő autó gondolata. Példát szép számmal láthatunk erre az SF-filmekben. A gonosz Fantomas úgy menekült

A

el Juve felügyelő és Fandor elől, hogy az üldözött Citroen alul kibocsátott két szárnyat, az autó a leve­ gőbe emelkedett, és eltűnt a horizonton túl. F.z még igazi repülőként viselkedett, nem úgy, mint a Vissza

G A LflK TIK fl 2 2 4 Moller M200 csészealj formájú, repül és nem ufonauták ülnek benne? Akkor ez a Moller M 200. A kaliforniai cég járm üve a klasszikus korong formát követi, de ezen körben nyolc hatalm as lyuk tátong, amelyek a meghajtást biztosító motorokat és légcsavarokat rejtik. Nem tekinthető igazi repülő autónak, ugyanis

K

a jövőbe DiMC időautója, a Szárnyas fejvadász repü­ lő autói vagy éppen Korben Dallas taxija. Ezek már képesek voltak a levegőben is megállni, egy helyben lebegni és helyből télszállni. Ez az igazi utazási sza­ badság. De vajon tudnánk-e ilyen autókat építeni?

A lehetőségek

az autó, ha fel is emelkedne, rögtön vissza is potytyanna, mert a kerékmeghajtás nem igazán m ű­ ködik a levegőben. A kerekek elforgatásával sem lehet repülőgépet irányítani. Ez a feladat sokkal

közúti forgalomra alkalm atlan. M űködése leg­ inkább a légpárnás járm űvekére em lékeztet, de hiányzik az ott m egszokott gum iszoknya. VTOL rendszere m iatt helyből felszállásra is alkalm as. A Moller járm űve negyven év fejlesztő­ munkájának eredm énye. Átmérője több mint 3 méter, magasra em elkedve 80 kilom éteres sebességgel képes repülni. Bárki m egvásárol­ hatja majd, bár az am erikai légügyi szabályok szerint csak pilóta em elkedhet három méter feletti m agasságba.

bonyolultabb. Egy repülőgépnek szárnya van, a szárnyakon lapátok, amelyek a függőleges irányítást szolgál­ ják. A farok vezérsíkjai a fordulást és orsózást te­ szik lehetővé. Ezeknek az irányítása egy komoly hidraulikus rendszer segítségével lehetséges a pi­ lótafülkéből. A meghajtáshoz szükség van légcsa­ varos motorokra vagy modernebb hajtóművekre. Alternatívaként szóba jöhet a forgószárny, vagyis a helikopter rotorja. Ennek irányítása bonyolul­ tabb, mert a rotorlapátok és a farokrotor állításá­ val kell kormányoznunk a járművet. Hogy repülő autónk legyen, ezt mind bele kel­ lene préselnünk a kaszniba. Hogy közúti forga­ lomra is alkalmas maradjon, az eszközöknek kihajthatóknak kell lenniük. Szükségünk van még a kihajtogató rendszerre, ha ez automatikus, akkor pedig a rendszert működtető hidraulikára. Be kell látnunk, ha sikerülne is, utasnak már nemigen marad hely. Természetesen ennek ellenére voltak próbálko­ zások repülő autó építésére. Több tervező is elő-

Az M 200 inkább játékszer, m int közlekedé­ si eszköz, de a cég keresi a katonai alkalm azás lehetőségeit. Fantáziát látnak benne a m entési és felderítési területen is. A járm ű ára százhar­ m incezer dollár, de a tulajdonosok szerint ez százezer alá csökkenhet, ha az érdeklődés h a ­ tására a gyártás felfut az évi 250 darabra, ami a cég teljes kapacitása.

Kepulo autó

A probléma sokkal összetettebb, mint ahogy azt az átlagember elképzeli. Csak két szárny kell, a gázra lépünk, és irány a levegő. A filmekben azonban soha nem derül ki, hogy

erek,

Sky Commuter c s a k a kis független cégek láttak fantáziát a repülő autóban. A Boeing is elindított egy fejlesztési program ot a nyolcva­ nas évek közepén. A kilencvenes évek elejére elkészült néhány prototípus. A jármű szénszálas anyagokból készült, a súlya kevesebb mint 250 kilogram m . A vezér­ lése teljesen elektronikus, a vezető két pedállal és botkorm ánnyal irányította. Az Egyesült Á l­

N

em

lam okban repülési engedélyt is kapott. Vagyis repülhetett volna. Pontosabban erre a bem utatókon tettek is kísérleteket, de ezek csak kísérletek maradtak, mert a földet érések nem m erítették ki a leszállás fogalmát. Vagyis szorgalm asan lepotyogtak. Érthető m ódon nem volt iránta kereslet, ezért a B oeing a példányokat bezúzta. Egyet­ len jármű létezik m ég, ez pusztán azért úszta meg, mert nem is tudott volna felszállni.

állt olyan modellel, ahol egy hagyományos autóra lehet rácsatolni egy repülőgépet. Az autó kihajtott a repülőtérre, ott rákapcsolták a repülőtestet, be­ kötötték az irányítórendszert, és húsz perc múlva indulhatott a repülő, amelynek vezetőfülkéje és futóműve az autó volt. A célrepülőtéren ezt újabb 20 perces munkával lecsatolták, és az autó m ehe­ tett tovább. Érthető, hogy ezek a modellek nem lettek túl népszerűek. Más esetekben olyan repülőgépet terveztek, amely egy autóra emlékeztetett. A szárnyakat be lehetett hajtani, a vezérsíkok és a hajtóművek úgy kaptak helyet, hogy ne zavarják az autó közúti for­ galmát. Vagyis ez egy olyan repülő volt, amit al­ kalmassá tettek a közúti közlekedésre. De ezeknek a típusoknak a legnagyobb hibája: repülőgépnek se jók, és autónak se. Az áruk pedig magasabb, mint egy autóé és egy kisrepülőgépé együtt. A legújabb típusokban hatalmas forgó pro­ pellerek biztosítják a haladást, és a fel-leszállást. Ezeknek az irányítása azonban jobban hasonlít egy helikopteréhez, mint egy repülőéhez, ami közismerten nehezebben uralható.

Ki venné? A műszaki megoldások helyett inkább nézzük meg, mennyi realitása lenne világunkban egy re­ pülő autónak. Kik vennék, és hol használnák? Az év elején az eBayen elárverezték ezt az utolsó létező példányt. Az autó ára sokáig negyvenötezer dollár körül állt, de az utolsó egy óra licitje az egekbe szállt. A nyertes száz­ harm incegyezer dollárért lehetett a boldog új tulajdonos.

Először is, repülni nem repülhet akárki: csak pilótajogosítvánnyal rendelkezők. Ez vonatkozna a repülő autóra is. A pilótaengedély nem olcsó m u­ latság, hazánkban egy tanfolyam vizsgával m illi­ ós nagyságrendű összeg. Vagyis már az anyagi helyzet rendesen megszűrné a használók táborát. Nem egyszerűsíti a kérdést az egészségügyi ál­ lapot. Egy pilótának remek kondícióban kell len- W>

ff**

W f? H

• Word • Excel • PowerPoint • OneNote

Mindez csak 16 990 Ft a Bird Computerben!

f f

Microsoft*

Office i i

© © dűl)p gsq© (? ahol az alacsony árak fészkelnek www.birdpc.hu Budapest 1123, Nagyenyed u. 6. (a déli pu.-nál), Tel: 356-3864 Budapest 1144, Bartók Béla út 44. (A Móricz Zsigmond Körtérnél.), Tel: 209-1378 Szeged 6722, Tisza Lajos Krt. 65., Tel: 62/541-012 sak illusztádók, a valóságtól eltérhetnek. Az akciú 2008. szeptem ber 1-től október 30-ig, illetvea készlet erejéig tart. Áraink az Áfát tartalm azzák. Á rváltoztatás jogátfenntaftjuk, a hirdetés nyilvános ajánlatnak ré m minősül

s a l a i m 22*

24

nie ahhoz, hogy ne veszítse el az engedélyét. Ezt évente meg kell újítani. Vajon hányán buknánk el már ezen a lépcsőfokon? Szintén érdekes probléma a repülő autó felépí­ tése. A légi közlekedésben csak speciális, a légügyi hatóság által jóváhagyott, m inőségi alapanyagok használhatóak fel. A szereléseket csak szakszerelök végezhetik, gondosan naplózva minden egyes javítást. Ezek jelentősen megdobják a szervizelési költségeket. Repülni sem lehet akárhogy, a légügyi ható­ ságok nagyon szigorúak, repülési engedélyek, út­ vonaltervek, bejelentési kötelezettségek keserítik meg a pilóta életét, viszont ez garantálja a bizton­ ságot is a levegőben. Senki nem dönthet úgy a fórgalomban, hogy akkor most mégis felröppenek. Ha valaki piacra is dobna egy modellt, nem tudnánk használni, ugyanis nincs meg hozzá a

És ami a legfontosabb, nem tartozik minden lakáshoz privát repülőtér. Pedig valahol fel és le kell szállni. Persze ha van egy elég hosszú egye­ nes szakasz, onnan el lehetne röppenni. Jelenleg azonban a repülőgépek felszállási sebessége meg­ haladja még az autópályák sebességi korlátozását is. Törvényesen egyetlen útról sem lehet felszáll­ ni. És gondoljunk bele abba is: élnénk a kellemes kertvárosi életünket, a gyerek odakint görkorcso­ lyázik az utcán... ahol a szom széd landol m ind­ járt 150 kilométeres sebességgel. Kicsit veszélyes jövőkép.

Milyen lenne az igazi? Milyen az igazi repülő autó? Melyik az, amit va­ lóban használni lehetne biztonságosan a városi forgalomban? Ami a vágyaink tárgya lehetne? A repülő autó 4 feltételnek kell megfeleljen:

szükséges infrastruktúra. Előbb ki kellene ala­ kítani a légi úthálózatot, a szükséges irányítási

1. Nem lehet hangosabb egy mai autónál. Az emberek valahogy mindig elfelejtik, hogy ez

rendszerekkel. Ennyi jármű nem repkedhet öszszevissza, amikor az autóvezetők egy jelentős

mennyire hangos. Hiába, a bemutatófilmek alatt kellemes zene, és nem a hajtómű szól. Nincs em ­

részének az is problémát okoz, hogy a forgalmat figyelje a kétszer kétsávos úton. Például ezért van

ber, aki elviselné, ha reggelente turbinák visítá­ sára, sugárhajtóművek dübörgésére vagy propel­ lerek lármájára kellene ébrednie. Aki már látott

mindennap baleset az MO-ás úton is.

SkyCar

A

z M 4 0 0 S kyC ar kicsit az angol H a rrie r

helyből felszálló re p ü lő g ép re, kicsit a

Jetson család já rg á n y á ra em lék eztet. De a leg­ tö b b h aso n ló ság o t az O sp rey szállító g ép ek k el

közelről felszállást, pontosan tudja milyen hangos egy repülőgép vagy helikopter. Ezt a zajterhelést nem lehet tartósan elviselni. Hiszen egyszerű fű­ nyírónak vagy lombszívónak se viseljük el könynyen a hangját, pedig azok fel sem emelkednek. 2. Nem okozhat kárt a környezetében. Itt nem pusztán a környezetvédelemre kell gondolni. Le­

Repülő a

vegőáramlatok nem boríthatják fel a gyalogoso­ kat és bármilyen más tárgyat, a hajtóművek nem égethetik szét mögöttük a füvet vagy az aszfaltot. 3. Alkalmasnak kell lennie a helyből felszállás­ ra és a lebegésre. Nincs annyi hely a világon, hogy mindenhova felszállópályákat építsünk. Hogy

m u tatja. A felszállást és a h a la d á st nyolc d a ra b , 55 lóerős F reed o m m o to r b izto sítja, am ely ek k i­ lencven fokkal e lfo rg ath ató a k a ten g ely ü k k ö rü l, e z é rt a gép helyből felszállásra is a lk a l­ m as. E lm életi végsebessége 600 k ilo m é te r p er óra. Két fed élzeti szám ító g ép és 24 p ro cesszo r vezérli a szerk ezetet. A terv ek sz e rin t a járm ű m ajd a k k o r lesz p i­ acképes, ha m e g v álto zn ak a légügyi szabályok, és százával re p k e d h e tn e k az autók. E kkor is k o m p u terek fogják irá n y íta n i GPS seg ítség é­ vel. Négy szem ély t sz á llíth a t 100 k ilo m éteres táv o lság ra.

a repülő autó napjaink járműveihez hasonlóan mindennapi közlekedési eszköz legyen, alkalm as­ nak kell lennie rövid és hosszabb távolságok meg­ tételére is. Nem lehet vele elugrani kenyérért, ha a kifutópálya vége messzebb van, mint a bolt. Amennyiben az eget elözönlik a városokban a repülő autók, akkor valamilyen forgalomirányí- ' tásra is szükség lesz. Ehhez azonban az autónak is alkalmasnak kell lennie arra, hogy lebegve m eg­ álljon, ha az irányító rendszer ezt parancsolja. Mint a piros lámpánál. 4. Automata rendszerirányítás. A repülő autók vezetését a lakott területeken kívül még rá lehetne bízni az emberekre, de a városok felett aligha. Egy egészségügyi problémánál nem lehet csak úgy fél­ reállni. Nem lehet csak úgy hirtelen leparkolni. Képzeljük el, ahogy a belvárosban több rétegben repülnek az autók, és egyszer csak valaki hirtelen félrekapja a kormányt, hogy megálljon venni egy doboz cigit. A katasztrófa elkerülhetetlen lenne.

A M oller cég fejlesztése p o to m eg y m illió d o lláro s á ro n v á sá ro lh a tó m eg. A g y á rtó sz e­ rin t a já rm ű csen d es, k á ro sa n y a g -k ib o csátá sa alacsony, kezelése p o fo n eg y szerű . M ár csak az a k érd és, m ihez k é p e st... A géppel k a p c so la tb a n m ég a g y á rtó is sz k ep tik u s: „N em h iszem , h o g y az ú tte strő l

való felszállás lehetséges le n n e , A m űvelet a k ­ És arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a lezu­ kora szelet kelten e, hogy az k is ö p ö rn é az u tc á ­ hanó autó elsöpri az alatta repülőket is. k at, sőt, m ég a szo m széd o k k e rtje it is.” Jelenleg nincs olyan technológia, amelylyel ezeket a problémákat meg lehetne oldani. D!>

I

S M T O 22*

26

X-Hawk z i z r a e l i Urban A eronautics cég is m egtervezte a maga repülő autóját. Az X-Hawk a hagyom ányos és már kipróbált VTOL elven m űködik. K épességei m eg felel­ nek egy helikopterének, azonban a veszélyes

A

rotorok a járm ű elejében és végében vannak elrejtve, és nem a rotorlapátok szögének v á l­ toztatásával lehet irán yítan i, hanem a légcsa­ varok alatt és felett elh elyezk ed ő terelőlapá­ tokkal. Hossza 8,1 méter, szélessége 4,2 méter, m a­ gassága 3,5 méter. M axim ális sebessége 260 km /h , m axim ális repülési magassága 3650 méter. Egy tankolással körülbelül 3 órát tud a levegőben tartózkodni. A hajtóművek a szük­ ségesnél lényegesen nagyobb teljesítm ény­ nyel rendelkeznek, ez a teljesítm énytartalék a biztosíték, ha a jármű terhelésében hirtelen változás áll be. M oduláris felépítésű raktérrel rendelkezik, így m ind ig az adott feladatnak m egfelelően lehet felszerelni.

Meghajtásként az ideális - vagy talán az egyetlen lehetséges - megoldás az antigravitáció lenne, de mint tudjuk... Addig elvileg csak a hagyományos megoldások maradnak.

Az emberi tényező Jöjjön még egy utolsó gondolatkísérlet. Tételezzük fel az ideális állapotot. A repülő autók olcsók, pi­ lótaengedély könnyen szerezhető, egészségi álla­ potunk kitűnő. Ki mernénk repülni a forgalomba? Mert ez több mint életveszélyes. Nézzük meg a mai autósokat. Nincs olyan, aki legalább indulás előtt pusztán a lámpáit ellenőriz­ né. Komolyan azt hisszük, a repülő autónál vé­ gigcsinálnák a felszállás előtti tételes ellenőrzést? Ugye nem? És a kormány mögött sem jobbak. Nézzünk meg egy átlagos forgalmas utat. Az autósok ci­ káznak, előznek, sávot váltogatnak, tolakodnak

M ásfél m illió dollárba, azaz 240 m illió forintba kerül majd az X-Hawk, am it a cég 2010-ben szánd ékozik forgalom ba h ozn i. Lé­ tezik tízszem élyes lég ita x i változat, am elynek várható ára 3,5 m illió dollár. Terveztek egy katonai változatot is, am elynek ára 6 m illió dollár.

és dudálnak. Bele mernénk ebbe m enni három dimenzióban? Ráadásul az országút aszfaltja még összetartja a forgalmat. De a levegőben, amikor dugó lesz, összevissza próbálnának a pilóták újabb és újabb privát „légifolyosókat” nyitni maguknak. I)e csak egyetlen jelenetet képzeljünk magunk elé: hogy festene az a helyzet, amikor a piás pilóta megpróbál meglépni a rendőrök elől... És akkor még nem beszéltünk a tuningm ániásokról, akiknek a haverjuk „felspécizte” a jár­ gányt, vagy az okostónik, akik mindig jobban tudnak vezetni, mint a robotpilóta, és majd ők megmutatják, hogy kell ezt csinálni. Összegezve: ez több mint veszélyes. A levegő­ ben nem lehet tévedni vagy hibázni. Repülés köz­ ben nem lehel csak úgy megállni, ha koccantunk. Mert a legerősebb közlekedési szabály továbbra is a gravitáció marad. Ko vács „Tücsi ” Mihály

JEAN MICHEL

JAB.BE

NOVEMBER 12. 20:00 Papp László Sportaréna J e g y e k k a p h a tó k a T ic k e tp ro o r s z á g o s h á ló z a ta b a n

l k(1] \ \

m tv

SflLRGTIGfl 2 2 4 A Frankenstein-legendát M ary Shelley könyve óta százféle feldolgozásban olvashattuk és láthattuk már, hát m ost itt az idő, hogy lerántsuk a leplet a teljes igazságról.

Harry H am son s m o s t , a saját szem ükkel is láthatják

E

ugyanazt a szörnyet, melyet az én nagy­ ra becsült ük-ükapám, Victor Frankens­ tein épített, boncterem ből szárm azó halottak darabjaiból, a frissen tem etettek testéből lopott részekből, és egyenesen a mészárszékről hozott állatmaradványokból. íme! A frakkos ember az emelvényen teátrálisan kinyújtotta karját, és az összezsúfolt töm egben a fejek együtt mozdulva követték. A poros függö­ nyök szétlebbentek, és ott állt a szörny, felülről gyenge zöld fénnyel m egvilágítva. A közönség egy emberként megrem egett és levegő után kapkodott. Az első sorban a kötélkordonhoz szorult Dán Bream egy ázott zsebkendővel törülgette az ar­ cát és m osolygott. Nem is volt olyan rossz szörny,

ha figyelembe vesszük, hogy ez csak egy vacak vurstli a kisváros déli csücskében. A rémség halottsápadt bőrén nem látszott izzadság, még itt, a sátor gőzfürdőjében sem, szem e üvegesen bámult, öltések és varratok mutatták, hol van az arca összevarrva. Ezenfelül ott volt a két fém du­ gó a halántékán, akárcsak a filmben. - Emeld a jobb karod! Az ötödik Victor Frankenstein parancsolta így, nyers ném et akcentusától szavainak poro­ szos hatalma lett. A szörny teste nem mozdult, de lassan, egy rosszul működő gépezet akadozó m ozdulataival, a karja vállm agasságig em elke­ dett. - Ez a halottak darabjaiból álló szörny nem tud m eghalni, és ha a darabok túlságosan elkop­ nának, csak hozzáöltök egy újat a titkos recept­

eflL flC T IK fl 2 2 * - Ha nem bánja - válaszolta Frankenstein tiszta, New York i nazális m agánhangzókkal. Ügy tűnt, a német akcentus eltűnt a m onoklival együtt. - Lássuk csak, van-e egy Schlitzük vagy Budweiserük vagy bármijük a helyi mosogatóién

kíváncsi szem m el nézték tovább a műsort. A cerem óniam ester elővett egy egy láb hosszú, rettentően hegyes tűt, am it aztán határozott mozdulattal keresztültolt a szörny bicepszén, m ígnem az m indkét oldalon kiállt. Vér nem szennyezte be, a terem tmény meg sem mozdult, m intha abszolút nem tudna róla, hogy bármi is történt a testével. - Érzéketlen a fájdalomra, a hidegre és a for­ róságra, több ember erejével bír... A hang m ögötte tovább züm m ögött, de Dán

kívül. Beült a bokszba, míg Dán elm ent a sörökért, majd felsóhajtott, mikor meglátta a cím kéket az üvegeken. .

sokkal hűvösebb odakinn sem. Augusztusban az életkörülmények már-már elviselhetetlenekké váltak a M exikói-öbölben. Ez alól a floridai Pa­ nama City sem volt kivétel. Dán a legközelebbi légkondicionált söröző felé vette az irányt, és megkönnyebbülten felsóhajtott, ahogy a hideg levegő izzadt ruhái köré zárult. A sörösüvege azonnal bepárásodott, akárcsak a nehéz üveg­ korsó, am it hidegen vettek elő neki a hűtőből. Az első nagy korty utat vágott egyenesen a gyom rá­ ba. Fogta a sört, és elvitte az egyik fabokszba, le­ törölte az asztalt pár papírszalvétával, és lehup­

- Legalább hideg - mondta, miközben sót szórt bele, hogy több habja legyen, aztán egy nagy húzásra félig kiürítette a korsót. - Észre­ vettem, hogy ma szinte az összes előadáson ott tömörült elöl. Ennyire tetszik, vagy csak szim p­ lán vurstli-fanatikus? - Jó az előadás. Újságíró vagyok, a nevem Dán Bream. - M indig nagy örömöm re szolgál találkozni a sajtóval, Dán. A reklám a show business alapele­ me, ahogy az egyszeri ember mondta. Én Stanley Arnold vagyok, szólítson csak Stannek! - Akkor a Frankenstein csak a színpadi neve? - Mi más? Kissé ütődötten viselkedik egy ri­ porterhez képest! Ezt mos't komolyan kérdezte? Elhessegette az újságíró igazolványt, amit Dán a m ellényzsebéből halászott elő. - Én hiszek magának. De vallja be, a kérdés kissé idétlen volt. Lefogadom, még a végén azt hiszi, hogy igazi szörnyem van! - Hát, ismerje el, elég valódinak tűnik. Az összevarrt bőr, a dugók a fejében... - ...a m it egyszerűen odaenyveztem , az ö l­ tésm intát pedig szem ceruzával készítettem. Ez a show business, puszta illúzió. De azért öröm ­

pant a padra. A dzsekije belső zsebéből elővett néhány összehajtogatott, mostanra kissé nedves,

mel hallom , hogy az előadás még egy magafajta tapasztalt riporter szem ében is hitelesnek tűnt.

sárga papírlapot, és kiteregette maga elé. Miu­ tán hozzáírt még pár sort az összevissza firkált jegyzetekhez, visszatöm ködte őket a zsebébe, és nagyot kortyolt a söréből. Dán már a m ásodik üveg felénél tartott, mikor a ceremóniamester, aki ötödik Frankensteinnek nevezte magát, belépett. A színpadi énje eltűnt a szalonkabátjával és monoklijával együtt. A poro­

Mit is m ondott, melyik újságnak dolgozik? • - Egyiknek sem , szabadúszó vagyok. Felfe­ deztem ezt az előadást úgy hat hónapja, és fel­ keltette az érdeklődésem. Egy kicsit utánanéz­ tem még W ashingtonban, aztán követtem magát ide. Ugye nem akarja, hogy Stannek szólítsam?

Breamnek ennyi is elég volt. Már háromszor látta az előadást, és ez több mint elegendő volt szám á­ ra ahhoz, hogy megtudjon m indent, am it akart. Hihetetlenül meleg volt. Ha m ég egy pillanatig a sátorban marad, szétolvad. Közel volt a kijárat, ő meg keresztülverekedte magát a szájtátó, sápadt közönségen, ki a fülledt szürkületbe. Nem volt

szos hajviselet most sim a kefehajnak hatott. - Nagyszerű az előadása! - szólt oda neki Dán vidám an, és intett is. - Csatlakozik egy italra?

Végre-valahára, az igazi Frankenstein-sztori

nek megfelelően, ami apáról fiúra száll az ük-ükapám óta. Nem tud m eghalni, és a fájdalmat sem érzi, m int láthatják. Ezúttal a közönség morajlása sokkal han­ gosabb volt, néhányan elfordultak, m íg mások

29

A „Stein” ellenben közelebb állna a valósághoz. Végül is a Victor Frankenstein név áll a honosí­ tási papírjain. - Folytassa! - mondta a másik hirtelen hideg és érzelem m entes hangon.

S>D

GÁLÁIM 224 Dán végigpörgette a sárga lapokat. - Igen... itt is van, egyenesen a hivatalos feljegyzésekből. Frankenstein, Victor, született Genfben, Svájcban, az USA-ba érkezett 1938ban, m eg ilyesm i. - Ugyan m ár... a végén majd azt is bebizo­ nyítja, hogy a szörnyem valódi. - Frankenstein elm osolyodott, de csak a szájával, egy gyors és nem őszinte mozdulattal. , - Lefogadom, hogy az. Sem m iféle jógagya­ korlat vagy hipnotizáció vagy bármi ilyesm i nem tudja az embert annyira érzéketlenné tenni a fájdalomra, m int am ilyen ez az izé, sem olyan szörnyen erőssé. Szeretném a valódi sztorit, az igazságot a változatosság kedvéért! - Kom olyan...? - kérdezte Frankenstein h i­ degen, és egy hosszú pillanatra a levegő megtelt feszültséggel. Aztán felnevetett, és megpaskolta a riporter karját. - Rendben, Dán. Megkapja. Kitartó egy ördögfajzat maga, és jó riporter, ez hát a legkevesebb, am it megérdemel. De először is hozzon még innivalót, valam it, am i nagyság­ rendekkel erősebb ennél a pocsék sörnél. New York-i akcentusa olyan könnyedén tűnt el, m int az előtt a német. Most kifinom ult és tö ­ kéletes angolt beszélt, sem m iféle felismerhető dialektussal. Dán összegyűjtötte az üres poharakat. - Csak sört hozhatok... ez egy száraz vidék. - Hülyeség! Ez Amerika, az ország, amely kétségbeesetten tiltakozik a kettős gondolko­ dás ellen, m iközben olyan hatékonysággal űzi, hogy az Óvilág szégyenben marad. Bay County hivatalosan talán száraz, de a törvénynek sok a zsebe. A bárpult alatt bőven találhat abból a házi főzetből, ami erejével egyenesen a lórúgást idézi. Ha még m indig kételkedne, a túloldali falon lóg egy bekeretezett, szövetségi alkoholárusítási en­ gedély, ami jogszerűvé teszi ezt az egészet a kor­ mány szem ében. Csak tegyen egy ötdollárost a pultra, kérjen egy M ountain Dew-t, és ne várjon visszajárót! M iután m indketten kiélvezték a gabonaital első kortyait, Victor Frankenstein boldogan felsóhajtott, és egész barátságosan kezdett b e­ szélni. - Hívj csak Vicnek, Dán. Azt akarom, hogy barátok legyünk. Mert el fogom m ondani neked

a történetet, am it eleddig csak kevesen hallot­ tak, a történetet, am i borzasztó, de igaz. Igaz, ezt jól jegyezd m eg, nem valam i zagyvaság ham is történetekből vagy féligazságokból, vagy tel­ jes tudatlanságból, m int Mary Godwin hitvány könyve. Ó, m ennyire megbánta az apám, hogy találkozott azzal a nőszem éllyel, és egy gyenge pillanatában m egosztotta vele eredeti kutatása­ inak pár m ozzanatát... - Egy pillanat - vágott közbe Dán. - Azt mondtad, igazat fogsz beszélni, de ezt a marha­ ságot azért nem veszem be. Mary Godwin Shel­ ley 1818-ban írta a Frankenstein, avagy a m odern Prom étheusz cím ű könyvét. Am i azt jelenti, hogy te és az apád elég öregek kellene legyetek ... - Kérlek, Dán, ne szakíts félbe! Az apám kuta­ tásairól beszéltem, többes szám ban, ha észrevet­ ted. M indegyik az élet titkairól szólt. A Szörny, ahogy aztán nevezték, csak egyike volt a m un­ káinak. A hosszú élet érdekelte igazán, és végül nagyon, nagyon idős kort élt meg. Ahogy majd én is. Nem is teszem próbára jobban a hitedet azzal, hogy elm ondom , mikor születtem . Inkább folytassuk! Az a Mary Godwin! Ő meg a költő 1 akkoriban együtt éltek, bár még nem voltak há­ zasok, és ezért apám még reménykedett, hogy a kedves Mary egy nap majd vonzónak találja. Meg kell értsed, apám szerelm es volt, teljesen el­ bűvölte a nő. Nos, a vége könnyedén kitalálható. Mary m indenről jegyzetet készített, am it apám m ondott neki, aztán kikosarazta, és a jegyzete­ ket arra használta, hogy megírja azt az alávaló könyvét. Temérdek sokat tévedett, csak figyelj... Frankenstein keresztülhajolt az asztalon, és újra szívélyesen megpaskolta Dán vállát. Ez egy olyan intim mozdulat volt, amit a riporter nem kifejezetten élvezett. Mégsem panaszkodott, és úgy döntött, nem is fog, míg társa beszél. - Először is, Papából svájcit csinált. Apám m indig is haját tépte a gondolattól, mert a mi családunk régi bajor család, nem es ősi vérvo­ nallal. Aztán az Ingolstadti Egyetemre járatta őt, Ingolstadtba, m ikor még a gyerekek is tud­ ják, hogy az 1800-ban átköltözött Landshutba! És apám jellem e, m icsoda bűnöket követett el az a nő a könyvében! Ebben a rágalmazó kötet­ ben apámat nyávogós, haszontalan embernek állította be, mikor a valóságban ő maga volt az

w e m

Annyira elragadta Talosz és a Gólem legendája, hogy félreértelmezte apám munkáját, és az ősi formába öntötte a történetet. Apám nem alko­ tott mesterséges embert, hanem újjáélesztett egy halottat! Ebben rejlik a valódi zsenije, ezt meg kell értsed. Éveken át utazott az afrikai dzsu n ­ gelek legsötétebb mélységeiben, hogy eltanulja a zom bikészítés népi tudományát. Aztán rendsze­ rezte az így kapott tudást, és továbbfejlesztette, míg túl nem szárnyalta őslakos tanítómestereit. Feléleszteni a halottakat, erre volt képes apám. Ez volt a titka - és hogy maradhat ez továbbra is titokban, Mr. Dán Bream? Ezekkel a zárószavakkal Victor Frankenstein szem e tágra nyílt, és valam i különös fény ragyo­

Végre-valahára, az igazi Frankenstein-sztori

erő és az eltökéltség. És ha ez még m indig nem lenne elég, Mary teljesen félreértette a kísérletek lényegét. A halottak darabjaiból álló csiricsáré gyűjtemény összevarrása egy mesterséges ember létrehozásának kedvéért abszolút nevetséges!

31

224

gott a mélyén. Dán ösztönösen visszahúzódott, majd ellazult. Nem lehetett veszélyben ebben a fényes teremben, ahol m indenfelől emberek vet­ ték körül. - Félsz, Dán? N incs rá okod - m osolyodott el Victor, majd kinyúlt, és újból megpaskolta az újságíró vállát. - Mi volt ez? - kérdezte Dán, mikor megérez­ te az apró, rövid fájdalmat. - Mi lett volna, sem m iség, abszolút sem m i­ ség, kivéve ezt - m osolygott Frankenstein to­ vább, de a mosolya m egváltozott, és már nem volt benne a humornak legapróbb jele sem. Ki­ nyitotta tenyerét, hogy m egm utasson egy apró fecskendőt, am inek a pumpája le volt nyomva, tartálya pedig üresen tátongott. - Maradj ülve! - mondta halkan, mikor Dán kezdett volna felállni. Az újságíró izm ai azonnal elernyedtek, és borzadva ereszkedett vissza. - Mit tettél velem?

M>

- Nem vészes. Az injekció ártalmatlan. Egy hip­ notikus készítmény, aminek hatása pár órán belül el­ múlik. De addig nem igazán tehetsz semmit szabad akaratodból. Szóval itt fogsz ülni, és végighallgatsz. Igyál sört is, mert nem akarjuk, hogy szomjas légy.

ujja sem maradt, egyfolytában letörnek, mikor túl gyorsan sétál. Itt az idő nyugdíjazni Charleyt. Hosszú élete és hosszú halála volt. Állj fel, Dán! Bár az agya tiltakozva sikoltotta, hogy „Nem!”, Dán lassan lábra állt. Victor mosolygott, és elis­

Továbbra is elborzadva, Dán csak tehetetlen szem lélő volt, miközben m intha saját akaratából

m erően bólintott. . Nem is érdekel, mivel foglalkozott Charley m ielőtt szörny lett egy vurstliban? Kéne, hogy érdekeljen, Dán. Az öreg Charley riporter volt...

tette volna: a keze m egem elkedett, és ledöntött egy adag sört a torkán. - Most koncentrálj, Dán, gondolj a szavaim fontosságára! Az úgynevezett Frankensteinszörny nem darabokból van összevarrva, hanem egy jóravaló zombi. Egy halott ember, aki képes járni, de beszélni nem, engedelm eskedni, de gondolkozni nem. Élettel teli,ide m égis m eglehe­ tősen halott. Szegény öreg Charley is zombi, az a lény, aki az előadásomban szerepel. De Charley már kezd szétm állani. Mivel halott, nem tudja reprodukálni a sejtjeit, am ik pusztulnak a napi norm ális elhasználódás során. A fickó olyan már, m int egy élő tűpárna, hisz az előadás m iatt tele van lyukakkal. M indkét lába rémesen fest, egy 1: Percy Bysshe Shelley, az angol ro m an tik a nagy alakja.

akárcsak te. És lerántotta a leplet egy szerinte nagyon jó sztoriról. Mint te, ő sem jött rá, meny­ nyire fontos, amit megtalált, és elbeszélgetett ve­ lem. Ti, riporterek nagyon tolakodóak vagytok. Egyszer meg kell mutassam az albumomat. Tele van újságíró igazolványokkal. Persze még az­ előtt mutatom meg, hogy meghalnál. Utána nem tudnád túlzottan értékelni. Most kövess! Dán pedig masírozott utána a forró éjszakában, belülről sikoltott a rémülettől, de mégis nyugodtan és csöndben lépkedett az utcán. B andi E szter ford ítá sa

A Galaktika Fantasztikus Könyvek újdonsága

Vajon elérhető-e a technológiai szingularitás állapota? És ha igen, megéri-e? Ki lesz a haszonélvezője, ha az emberiség i$int olyan közben eltűnik? MtlDOn tlÁCHfTT

^ E llG É P fí

A Zsoldos Péter-díjas szerző elgondolkodtató, új regénye.

SflLflKTO 224

Egy film ürügyén

—Börtönbe fagyasztva

9 9 3 -B A N m u t a t t á k be a mozikban Sylvester Stallone SF-akciófilmjét, a Pusz­ títót (Demolition Mán). Simon Phoenix (Wesley Snipes), Los Angeles legelvetemültebb bűnözője összetűzésbe kerül minden idők legbrutálisabb zsarujával, John Spartannal (Sylvester

1

Stallone). Bár a harc döntetlennel ér véget, m ind­ ketten Kalifornia kriogenikus börtönébe ke­ rülnek, ahol mélyfagyasztott állapotban várják büntetésük végét. 2032-ben azonban a tökéletesen erőszakmentes társadalomban Phoenix kiszaba­ dul, és ismét pokoli időszak köszönt a városra, melynek irányítói rövidesen belátják, csak egy em ­ ber képes megfékezni a fékevesztett terminátort: a nála is durvább Pusztító. A film bármiféle megítélését bízzuk mindenki egyéni ízlésére. Inkább nézzük meg egy kicsit a film alapötletét, a kriogenikus börtönt. Valójában nincs másról szó, mint hogy a fagyasztásos élet­ meghosszabbítást büntetés-végrehajtásra hasz­ nálnák. Az előnyei kétségtelenek. Manapság minden egyes rab fejenként több m illió forintba kerül az államnak. A börtön fenntartása, a személyzet

bére és a rabok ellátási költségei hatalmas öszszegeket emésztenek fel. Mindezekre nem lenne szükség, ha az elítéltek egy tartályba fagyasztva töltenék az időt. Nincs szükség börtönre, őrökre, ellátásra, csupán némi áramra, és egy felügyelő személyzetre. De vajon ebben a formában betöltené-e a funk­ cióját a börtön? Aligha. Elméletileg a börtön fel­ adata kettős: az elítélt meghatározott helyen való tartása (izoláció) és a kezelés (rehabilitáció). Egyik funkció sem válhat túlsúlyossá. Ennek eredmé­ nyeként speciális légkörnek kellene uralkodnia: nem büntetőtábor ez, de nem is kórház. Az már tudjuk, hogy az esetek túlnyomó több­ ségében a rehabilitáció nem működik, sőt inkább bűnöző-iskolaként funkcionál a rabok számára. Az izoláció működik, de ennek szerepe az lett, hogy a társadalom egy időre megszabaduljon az elítélttől. És valljuk be, m indannyian büntetésnek tartjuk a börtönt. Az elkövető bűnhődik. Egy fagyasztásos börtönben az elítélt a társa­ dalomtól izoláltan, tudattalan álomban tölti az időt. Számára nincs büntetetés, mert nem múlt az idő. Nem több ez neki, mint egy éjszakai alvás. De tegyük fel, a rehabilitáció (vagy a büntetés) érdekében vala­ m ilyen fél-éber állapotban van (a film ben is ilyet em legettek). így egy olyan magánzárkában kell él­ nie, am iben m ég m ozogni sem tud, egyetlen pillanatnyi változás sem lesz az életében. A büntetés idejére m inden külső inform áció nélkül be lesz zárva a koponyájába. Éve­ kig így élni? N incs elm e, am ely ezt épen kibírná. A fagyasztás b örtö­ néből csak egy őrült vagy agyhalott szabadulna.

NextworldT o v e m b e rb e n

N

a Discovery csatorna egy

izgalmas premierrel jelentkezik. Elrepít minket a közeljövőbe, hogy m egismer­ jük a holnap tudományát, technikáját, azokat az eredeti ötleteket és találmányokat, amelyek meg fogják változtatni a világunkat. Ez a virtuális uta­ zás elénk varázsolja a huszonegyedik század m in­ dennapjait. A 14 részes új sorozat bemutatja azokat a mai ötleteket, amelyek a jövő technikájának alapját fogják képezni. Megismerhetjük az álomlátókat, és az építőket, akik mindezeket lehetségessé te­ szik. A sorozat egyesével végigveszi a fontosabb területeket, az alcímek önmagukért beszélnek: extrém holnap, a jövő szuperemberei, veszélyes jövő, élet a Földön, a jövő intelligenciája, autók, repülők, vonatok, nagyvárosi közlekedés, a jövő otthona, szórakozás. A jövő szuperemberei az orvostudomány révén akár százötven évig is élhetnek, képesek leszünk arra, hogy szerveket tenyésszünk, végtagokat növesszünk vissza. Városainkat robotok fogják védelmezni, a tenger hűtésével és fűtésével dara­ bokra téphetjük a hurrikánokat, mielőtt lecsap­

hatnának. Vadászrakéták térítik el a Földet fenye­ gető aszteroidákat. A szuper-sportkocsik a hangnál sebesebben száguldanak majd, szóbeli parancsra lemerülnek akár a víz alá is. Csodáljuk meg a láthatatlan re­ pülőgép-hordozókat, a irregajachtokat, a személyi tengeralattjárókat. Sétáljunk a szuperbiztos utcákon, ahol a jár­ da a lépésekből energiát term el, és gyönyörköd­ hetünk az égi farm okban, am elyek m illiókat látnak el élelem m el. Lépjünk be a jövő otth on a­ iba, ahol m indennapos lesz a virtuális valóság, 3D printerek nyomtatják ki a nekünk szükséges tárgyakat, és parancsainkra android asszisztensek fognak nekünk segíteni. Nem hagyhatjuk ki a szórakozást. Zéró-gravitációs sportok várnak ránk, szabadságunkat az űrben tölthetjük,, és olyan játékokat űzhetünk, amelyek el­ mossák a határt a képzelet és a valóság között. A sorozat november 14-től pénteken­ ként 23:00-tól, és szombatonként 21:00tól látható.

www.intergalaktika.hu •

!

int

SALAKTIICA

emncTicn 224 Újabban divatba jö ttek az összeesküvés­ elméletek, ám ettől még kár lenne autom atikusan legyintenünk mindre. Elvégre az üldözési mánia sem garancia arra, hogy a z em bert nem követik.

f !! ,

i

f ■ * éí ' ■

Galántai Zoltán

Persze értelmes lények ők is, csakúgy, m int mi; kell alatt hobók tábortüzeinek fekete foltjai, de az is ré­ tehát valam i közösnek lenni bennünk. K i tudja, gen lehetett. Közvetlenül a ház fölött pedig ott lebeg nem fogjuk-e végül mégis megérteni egymást? a reggeli nap: izzóan fehér, óriási, már-már rémüEgészen másfajta lények ezek, m int m i - j e ­ letes. Afféle tudományos-fantasztikus magazinok gyeztem meg. - Sokkal jobban különböznek tő­ lünk, m int a legfurcsább fö ld i állatok. (H. G. Wells: Emberek a Holdban. Mikes Lajos fordítása)

T

címlapjára rajzoltak ilyet a 40-es években, mint az Astounding vagy a Thrilling Wonder Stories, ha az volt a cél, hogy a látvány minél idegenebb legyen, de hát ez itt maga a valóság: a repedezett betonút és a majdnem teljes csend, amikor az egyetlen zaj az, hogy a motor pattogva hűl: A kocsi jobb első ülésén egy Aviation Week and Space Technology, a dátuma 1961. május 11., a címlapján két fénykép: Gagarin (képaláírás: az

de nem művelik, felverte a gyom: átoktüske, bürök, muhar. Távolabb egy elhagyott farm: a ház falai düledeznek, és ha közelebb mennénk, akkor látnánk, hogy minden ablaka betört. A csűrben egy rozsdás aratógép: talán a Nagy Gazdasági Válság óta ott van, talán még régebben. Mellette, a beszakadt tető

első ember az űrben) és A1 Shepard (képaláírás: az első amerikai az űrben). Mindkét űrhajós m o­ solyog. Lejjebb, egészen a lap alján: Tudomány-e egyáltalán? Kérdőjelek az exopolitika körül. Az Aviaton Week alatt egy egy puha fedelű könyv, a borítója kék, rajta rikító, vörös betűkkel a cím: A Hold-összeesküvés. A szerző neve nem látszik. A grafikus a lehető legélethűbben ábrázol­

egy férfit látunk. Negyvenöt-ötven év körüli lehet, erősen őszül, szemüveges. Szürke^akót, fehér inget és mintás nyakkendőt visel. Éppen most száll ki a kocsiból, megfordul, körülnéz. Egyedül van. Jelleg­ telen amerikai táj. A poros út túloldalán szántóföld, ö r té n e tü n k k e z d e té n

SS* ta a leszállóegységet hosszú, periszkópos lábaival. Még a szegecsek is látszanak rajta, de az, hogy van-e benne valaki, nem derül ki. A férfi bezárja az kocsi ajtaját. Már most érez­ ni, hogy napközben hőség lesz, pedig a nyár még

- Igen, uram, valóban élethű. A szovjeteknek pedig valamit hinniük kell, miközben a műhold­ felvételeiket nézegetik - áll fel egy tiszt az ajtó mellett lévő, viaszosvászonnal borított íróasztal mögül. Kialvatlannak látszik, nem visel fegyver­

nem kezdődött el. Az út másik oldalán néhány jellegtelen, lapos betonépület, körülöttük drótkerítés a tetején szö­ gesdróttal, egy sárga Caterpillar traktor - a színe túlságosan élénknek, szinte harsánynak hat magtárak, egy kiszáradt kút, kiégett gyep, kavics­ csal felszórt gyalogutak. Egy helyütt olajtócsán csillan meg a nap. Egy csavarkulcs hever mellette

nem i jelzést és borostás az arca. Az asztalon tá­ bori telefon, szürke vászonkötésű írómappa, piros és kék ceruzák. A háta mögött egy falióra a mu­ tatójáról helyenként lepattogzott festékkel, meg a légierő toborzó plakátja. Mi vagyunk azok, akik megvédjük az Amerikai Egyesült Államokat. A

a földön. A disznóólak üresek. A deszkából ácsolt kapu félig nyitva, mellette hirdetőtábla, a rajta lévő szöveg ennyi idő alatt szinte olvashatatlanná vált. Talán valamilyen választási plakát lehetett. Vagy mégsem az. Még ki lehet venni néhány szótöredéket. A férfi odaér hozzá, vet rá egy pillantást, össze­ húzza a szemét, gondolkodik. - Micsoda zagyvaság! - mormogja végül maga elé. - Még hogy bolyintelligencia mint a jövő ural­ kodó formája... meg az individuális intelligencia végnapjai... Ugyan! Valami önjelölt próféta, aki egy világvégi egyetemen elvégzett néhány sze­ mesztert természettudományból, most azt képze­ li, tudja, hogyan működnek a dolgok. Felsóhajt, és folytatja útját az alacsony beton­ épületek felé. A feje felszegve, egyenletesen lép­ ked, így kívülről nézve magabiztosnak látszik. De ha történetesen megfelelő műszerekkel vizs­ gálnánk, akkor az izomtónusa meg a bőrelektro­ mosságának apró változásai és néhány más dolog biztosan elárulnák, hogy nagyon is feszült. Valahol a közelében egy fekete-sárga méh döng, egy ideig mozdulatlanul függ a levegőben, mintha láthatatlan szál tartaná, aztán függőlege­ sen emelkedni kezd, egy szempillantás, és már el is tűnt a magasban, odafent, a háztető fölött. - Szóval a szovjetek azt hiszik, hogy itt rob­ banófejeket tárolunk - mondja a férfi köszönés helyett, amikor belép az első betonépület ajtaján. Megáll, hunyorog. A kinti fényhez képes egészen sötét van itt. - Mindenesetre meggyőzően van megcsinálva. Mert azt pontosan látják, hogy nem a földet műveljük meg. Mindenesetre tökéletes makett. Élethűen van megcsinálva.

rajzon lévő vadászpilóta arcáról optim izm us su­ gárzik. Bal kezében a pilótasisak, jobbal a győze­ lem jelét mutatja. Egy sugárhajtású gép előtt áll, és egy szakértő azt is meg tudná mondani, hogy ezt atomrobbanófejek befogadására is alkalmas­ sá alakították, még közvetlenül a koreai háború után. És azt is, hogy egy ilyen géppel végrehajtott bevetés után senki sem szám ított volna rá, hogy a pilóta visszatér. De hát nem is az lett volna a cél. - Azok a nyavalyás műholdak... vagy szputnyikok, ahogyan ők nevezik, olyanok, mint Isten szeme - mondja eközben a tiszt. - Mindent látnak, vagy majdnem mindent. Naponta kétszer elrepülnek fe­ lettünk - felfelé int a kezével - , hamarosan itt is van a következő. Még az előjegyzési naptárunkba is bele­ írtuk, hogy mikor, olyan szabályosan jönnek. Mint az óra számlapján a mutatók. És valójában mégsem mennek vele semmire, hiszen... hiszen érti. - Igen. Az pedig szerintem kimondottan találó megfogalmazás, hogy Isten szeme. - A férfi plasz­ tik lapocskát húz elő a zakója zsebéből, és a tiszt felé nyújtja. - Itt az azonosítóm. Am úgy... tudja, én tényleg hiszek abban, hogy vannak felsőbb ha­ talmak. Még ha nem is olyanok, mint amilyenek­ ről a vasárnapi iskolában tanultunk. A tiszt hallgat egy pillanatig. - Értem. Már vártuk önt, uram - mondja végül - , és ez természetesen puszta formaság csupán. Elveszi a kártyát, rajta m indössze egy azono­ sító szám van meg egy telefonszám, amit a felület nagy részét kitöltő figyelmeztetés szerint az eset­ leges megtalálónak haladéktalanul fel kell hívnia, ha nem akar nemzetbiztonság elleni bűncselek­ ményt elkövetni. - Egy pillanat az egész. Milyen volt az útja? - Nos, hogy őszinte legyek, nem túl kellemes, és egyszer majdnem el is tévedtem még valahol M>

38

SRLflKTIKfl S S *

az után, hogy lekanyarodtam a főútról. Aztán megálltam egy kisvárosban m eginni egy kávét. A nevére már nem emlékszem. - Megvonja a vállát. - Bromley talán? Mindegy. De van benne egy em ­ lékmű a világháborús hősi halottaknak. Gondo­ lom, a m ásodik világháború, de persze az is lehet,

van ezzel. A táj viszont itt... mintha csak a Hol­ don lennénk. Minden tökéletesen kihalt. Nem is gondoltam volna, hogy vannak még ilyen helyek. Mintha valamiféle büntetés sújtott volna le rá. Beszéd közben figyeli, ahogyan a tiszt kihúzza a fiókot, és egy írógépszerű berendezés leolvasójába he­

hogy az első. Azoknak, akik önként áldozták fel az életüket egy mindennél fontosabb cél érdekében, ahogy a felirata mondja. Nem valami jó ómen ilyesmit látni kora reggel, miközben az ember a túlságosan forró löttyöt szürcsölve kibámul egy névtelen kisváros névtelen csehójának az abla­ kán, mögötte, a falon régen halott filmszínészek képei, és arra gondol, hogyan tovább. Időnként különben is olyan érzésem szokott lenni, mint­ ha minden csak díszlet volna, és valami nagyon

lyezi a plasztik lapot. Leüt néhány billentyűt, a beren­ dezés műszerfalán sárga és piros fények gyulladnak fel látszólag szabálytalan sorrendben egymás után. A kijelző panelt kivéve az egész feketére van festve. Olyannak látszik, mintha tömör fémből lenne. Már kész is vagyunk, uram. Itt az azonosító­ ja. Kérem, tegye el! És még valami. Meg kell kér­ nem, hogy ezt is írja alá. - Egy másik fiókból lapot húz elő: rajta gépelt szöveg. Titoktartási nyilatko­ zat. A lap alján hosszú felsorolás arról, milyen tör­

nyilvánvaló elkerülné a figyelmemet. - A férfi ke­ sernyésen felnevet, aztán rögtön el is komorodik. - De szerintem minden tudományos kutató így

vényeket sértene meg azzal, ha később bárkinek bármit elmondana arról, amit most látni, hallani, tapasztalni fog.

mtm 22* - Rendben. - A férfi töltőtollat vesz elő a zakója belső zsebéből. Odaírja a nevét. - így jó lesz? - Természetesen. Most pedig kérem, jöjjön ve­ lem! - Rápillant a faliórára. - Ha jól számolom, éppen időben fogunk odaérni. Gabonászsákok meg kerti szerszámok között mennek hátra, az épület belseje felé. A zsákokon ott a Mezőgazdasági Felügyelet piros pecsétje a kalásszal; lépteik nyomán felkavarodik a por, és az ablakokon behulló fénypászmák megvilágít­ ják a szemcséket: m egannyi örvénylő, kaotikus, parányi kis világegyetem, egy töredék-szem­ pillantás alatt megsem m isülő, mikroszkopikus multiverzum részei. Aztán újból a majdnem teljes sötétség, és utána újabb fénysáv következik, m i­ közben még m indig gereblyék, boronák, rászáradt

gyon messze lenne tőlük. Egy lefelé vezető vaslépcsőhöz érnek. - Vigyázzon, hogy hova lép! - mondja a tiszt. Könnyen megbotolhat. Akár egy kút. - H át... tényleg nincs valami világos. A lépcsőfordulóban egy 40 wattos izzó sár­ ga fénye hullik az arcukba, a levegő hidegebb és nyirkosabb, mint odafönt. Már csak néhány perc: már csak néhány percnyi ereszkedés, a fém lép­ csőfokok döndülése a lépteik alatt, a m íniumm al vörösre festett korlátok, a tenger alatti félhomály, aztán egy vízszintesen haladó alagút a végén fém­ ajtóval. Az ajtó felszíne tökéletesen sima. A rajta olvasható, csupa nagybetűs felirat szerint belépés kizárólag megfelelő engedéllyel. Katonai terület. - Ilyet fogunk a holdi bázisainkon is hasz­ nálni. Mármint majd majd ha megépítettük őket - mondja a tiszt, és megáll a zsilipkapu előtt. A tenyerével végigsimítja a felületét. - Ez az ötvö­ zet nemcsak könnyű és erős, de a sugárzást sem ereszti át. Ha jól emlékszem, az MIT-n fejlesztet­

1

falait is. Mintha még olvastam is volna erről. Ta­ lán a T im e-ban... talán amikor Wernher von Bra­ unt választották az év emberévé. Igen, biztosan akkor. Az ember, aki elhozza az amerikai népnek a csillagokat. - Pontosan. Egyelőre még csak itt tartunk. Még csupán a külső héj van meg, és az életfel­ tételek hiányoznak. De később majd lesz benne m inden egy kompakt atomreaktortól meg kicsiny hidroponikus kertektől kezdve a recirkuláltató rendszerig meg a jól felszerelt könyvtárig bezáró­ lag. Már csak idő kérdése. Aztán tíz évig... ötvenig vagy százig... akár egy egész örökkévalóságig is működőképes marad. - Vagyis mint amilyen a hadsereg űrhajóin lesz valamikor. Az Aviaton Week éppen mosta­ nában közölt le erről egy cikket. Tudja, nekem mindenről az jut az eszembe, hogy hol és mit ol­ vastam róla. Hogy mekkorák lesznek a költségei és milyen problémák merülhetnek fel, ha a Marsig vagy egészen a Szaturnuszig akarunk eljutni vele. Meg még tovább. A szerzője, személyesen is ism e­ rem, eredetinek éppen eredeti elme, de időnként nagyon is vad, inkább science-fictionbe illő ötletei szoktak lenni. Részletesen tárgyal egy csomó ne­ hézséget, de nekem összességében kissé felületes­ nek tűnt. Amúgy pedig számára a siker m inden­ nél fontosabb. Akár a saját életénél is. Amúgy arra a következtetésre jut, hogy... - Igen, én is olvastam a cikket. Bár szerintem egyáltalán nem egyszerű problémáról van szó, amit majd ugyanúgy megoldunk, mint az atom­

Békével jöttünk

földtől nehéz ásók meg lapátok között haladnak. Az egyik helyen á kihullott magvak már csíráz­ ni kezdtek. Apró, majdnem áttetsző, halványzöld hajtások: egy öntudatlan és vegetatív élet jelei. Odakint egy autó hajt el, a hangja egyre halkul, ahogyan távolodik: most zümm ögésnek hallat­ szik, aztán már annyinak sem. Az út mintha na­

ték ki még az 50-es évek közepén. Nemcsak a Hold felszínén jöhet jól, han em ... - tesz egy mozdulatot a kezével. - Nagyon is jól el tudom képzelni - válaszolja a férfi. - Gondolom, ilyen borítja az elnöki bunker

bombát, ha lesz az űrkutatás mögött egy új Manhattan-terv. - De azért érdekes javaslat. - A férfi leveszi, és a zsebkendőjével megtörölgeti a szemüvegét. A len­ cse egy pillanatra lekicsinyítve és eltorzítva, vala­ miféle görbült geometriájú térben tükrözi vissza a folyosót a lámpákkal, melyek m ind­

Róbert Ferrigno:

Ima egy bérgyilkosért

w>

40

W m SS* egyike önálló tartalék áramforrással is fel van szerelve: egy-egy parányi atomelem, a hüvelyk­ ujj körménél nem nagyobb. Ha hirtelen történne valami a személyzettel, és m egszűnne a központi áramellátás, akkor a tartalék automatikusan be­ kapcsolna, és itt még évtizedek múlva is ugyan­ olyan világos lenne, mint most. Látszólag sem mi sem változna. Az alagút fala mögött pedig ugyan­ úgy ott húzódnának az újabb, még ennél is rej­ tettebb alagútrendszerek minden irányban, akár a hangyajáratok; és persze raktárak is ugyanúgy ott lennének, akár egy hangyaboly kamrái. Ben­ nük speciális gázálarcok; légüres térben is hasz­ nálható robbanóanyagok; magas kalóriatartalmú, íztelen, a II. világháború elején a hadsereg által ki­ fejlesztett táblás csokoládé impregnált kartondo­ bozokban; a szavatosságát egy örökkévalóságon át megőrző, törhetetlen üvegpalackban tárolt víz; lőszerek; antibiotikum; űrhajósok számára kifej­ lesztett tubusos élelmiszer és m inden egyéb, am i­ re egy újabb világégés túlélőjének szüksége lehet. Hosszú ideje nem járt itt senki. Az egyik tá­ volabbi melléképületen keresztül megközelíthető ajtókat leplombálták, és az ellenőrzésre csak több évtizedenként kerül sor, mert a katonaság m egvan róla győződve, hogy ennél gyakrabban fölösleges lenne. Az egész rendszer teljesen automatizált. De élettelennek azért nem nevezhető: a sötét levegőben spórák és virágporszemcsék sodród­ nak. M indegyikük egy-egy kis potenciálisan ön­ fenntartó, miniatűr ökoszisztéma, aminek némi fényen és egy kevéske vízen meg levegőn kívül nem lenne szüksége másra. És vannak itt egyéb élőlények is. A többszörös fertőtlenítés, a kihelyezett rovar­ mérgek, elektromos rovarcsapdák és hasonlók ellenére éppen mostanában találta meg az utat le­ felé egy apró és legfeljebb a mirm ekológusok 1által számon tartott hangyafaj is: egy'nem tökéletesen körülbetonozott elektromos kábelt követett. Azóta pedig elveszítette a látását, mert az állan­ dó sötétben nem volt rá szüksége, és tökéletesen al­ kalmazkodott a körülményekhez. A katonaságnál rendszeresített éjjellátókkal felszerelkezve nem is

kellene nagyon közel hajolni, hogy pontosan lássák őket, amint kivájják a cementet, és elhurcolják a morzsalékot; állandó hőt és megfelelő tápanyago­ kat biztosítanak a hangyatojásoknak; specializá­ lódott őröket állítanak a boly bejárataihoz; és ha­ sonlóképpen specializálódott felderítőket küldenek ki, hogy azok egyenként feltérképezzék a számukra különös és értelmetlen tárgyakat, melyek m ind­ egyike azonosító számmal van ellátva. De ezekről az azonosító számokról a hangyák persze éppúgy nem tudnak sem m it, mint aho­ gyan a tiszt sem róluk. Meg persze a férfi sem. Az egyik faj jelenleg mintha nem is létezne a másik számára. - De talán nem is ez a fontos - mondja éppen a férfi. Felveszi a szemüvegét. - És én nem is er­ ről akartam beszélni. Nem arról, hogy mennyire lesz drága a világűr meghódítása. Hanem arról, hogy lényegében talán nem csinálunk mást, mint hogy akárhová is megyünk, visszük magunkkal a saját külvilágunkat. Egy zárt ökoszisztémát, egy világbuborékot, hogy a mostanában divatos kife­ jezéssel éljek, és ettől kezdve mindegy, hogy ezer lábbal a föld felszíne alatt vagyunk-e, vagy ezer mérfölddel felette. Vagy valahol máshol. Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy ha léteznek más ci­ vilizációk, akkor ők is ilyen burkokban vándorol­ nak-e csillagtól csillagig. Vagy pedig... - Miért - vág közbe a tiszt - , ön szerint létez­ nek ilyenek? • - Igen. Szerintem feltétlenül, és az egész exopolitika is, tudja, ez a szakterületem, azon a meggyőződésen alapul, hogy nagyon is komoly bonyodalmakhoz vezethet, ha bekövetkezik egy találkozás. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy széles körben elfogadott álláspontot képviselek, de hát ez van. - Nos, ha őszinte akarok lenni, akkor a had­ seregben sem számít annak. De ez sem mit sem jelent. - A tiszt végre beüti a számkódot, az ajtó két szárnya oldalra csúszik. Kattanás. Aztán még egy kattanás, és a zsilip túloldalán újabb folyosó fogadja őket. A falakat a kapunál is használt fém borítja. A mindent megvilá-

E g y a l t e r n a t í v világ N e w Y o r k j á n a k t ú l n é p e s e d e t t , s z m o g ­ tól szinte l a k h a t a t l a n v á r o s á b a n h á r o m e m b e r járja h a l ál ­ tánca e g y re szűkülő köreit, és csak remélhetik, h o g y megérik a közelgő ezredforduló t...

é

végig a mennyezeten. - Márpedig pedig innentől kezdve az is kérdés - folytatja a férfi némi hallgatás után, a fémpadlót bámulva maga előtt - , hogy nekik is megvolt-e a saját Szovjetuniójuk, akivel versenyeztek. Vagy a saját Amerikájuk, ha a másik oldalról nézzük. Hogy ők is katonai versenyfutássá alakították-e az egészet. - Érdekes probléma. Sőt, több annál. Mi pedig erre a versenyfutásra költjük a védelm i költség­ vetés jelentős hányadát. Mert nehogy azt higgye, hogy a NASA olcsó mulatság. És hol van ez a v i­ lágűr Manhattan-tervéhez képest! - Közben pedig, bár beletelik némi időbe, el fogunk jutni arra a pontra, ahol már nincs meg­ állás. Ugyanis az exopolitika következtetéseiből... hogy is fogalm azzak... szükségszerűen követke­ zik, hogy nem is tehetnénk rosszabbat, mint hogy

így folytatjuk. Ugyanis odakint szükségképpen beléjük fogunk ütközni. - Ön szerint. - Igen. És ismét csak szerintem akkor már nem lesz választásunk, és azonnal cselekednünk kell. Innentől kezdve pedig a hagyományos űrpolitika helyét egy új veszi át, amelyben m ár... nevezzük talán úgy, hogy velük... igen, velük is szám ol­ ni kell. Amire persze még rögtön a világháború után megpróbáltam mindenféle forgatókönyveket kidolgozni. Munka közben sok emelet magasság­ ból, az egyetemi szobám ablakából ráláttam az órára igyekvő diákokra, és úgy tűnt, mintha nem értelem, hanem csak statisztikai szabályok m oz­ gatnák őket. Mint a porszemeket vagy a a levegő­ ben sodródó pollent. Mondhatom, furcsa élmény volt... de nem erről akartam beszélni. És nem is arról, hogy akkoriban valamiért senkit sem ér­ dekelt, miket mondok ezekkel a ■■

Békével jöttünk

gító fény hideg, éles, fehér. Csővezetékek futnak

G R L nC T IG fl 2 2 4 kérdésekkel kapcsolatban. Akkoriban még nem

indulhatunk. Elvégre nem kockáztathatjuk meg, hogy egy amerikai űrhajós a nézők m illióinak

voltam kormányszakértő. Senki sem figyelt oda rám. Senki. Afféle csendes őrültnek tartottak, de legalább nem gondolták azt, hogy közveszélyes

szeme láttára haljon meg, csak mert elromlott va­ lami az oxigénadagolójában. Úgyhogy van időnk,

vagyok, és tulajdonképpen az is valami. - És azok a forgatókönyvek... - Elkeveredtek valahol. A napokban forgattam fel utánuk az egész házat. Pontosan emlékszem,

és addigra m ajd... De ha jól gondolom, mindjárt megérkezünk. - Igen, már itt is vagyunk. Egy újabb ajtóhoz érnek, újabb számkód. A zaj

hová tettem a paksamétát, illetve inkább csak emlékezni vélek, de képtelen vagyok megtalálni. Pedig éppen a jövő kedden fogok részt venni egy szenátusi meghallgatáson, ahol azt fogják tárgyal­

szinte letaglózó a folyosó csendje után.

ni, hogy miután már nekünk is van emberünk az űrben... de ismét nem ez a lényeg. Hanem az, hogy amikor eszembe jut, mi várna ránk odakint, akkor, tudja... - a férfi hirtelen megtorpan, de az­ tán ugyanolyan hirtelen tovább is indul megint akkor hálát adok az égnek, amiért egyelőre nem elég fejlett a technikánk ahhoz, hogy ne csak a Föld körül keringjünk körbe-körbe, éppen csak túl a légkör határán. Hogy még a Hold is túlsá­ gosan messze van. Hogy még legalább ötven év, ha nem több, mondjuk 3 jövő évezred eleje. Egy­ szerűen túl bonyolult. A rakéta, az üzemanyag biztosítása a visszatérő egységnek, amit odafelé magunkkal kell vinni, és még sorolhatnám. S ak­ kor a bioszféra-építés problémáit még nem is em ­ lítettem, pedig egy hosszabb útra anélkül el sem

A hangárszerű, hatalmas teremben több tucat egyenruhás ember dolgozik vezérlőpultok előtt: leginkább még egy repülésirányító központra ha­ sonlít a látvány. Sárga, fehér és piros fények v il­ lannak fel, egy távíró kattog, elektromos csengő szólal meg, aztán egy másik is. A háttérben gene­ rátor zúg, szófoszlányok, fehéren sercegő, fülbán­ tó, sztatikus zaj. Az egyik oldalon embermagasságú szám ító­ gép. Fémburkolat borítja. Karvastagságú kábele­ ken kapja az áramot. A két mágneses adatrögzítő dob szem mel követhetetlenül gyorsan forog: két elm osódott, fénylő folt csupán. Kék és piros bur­ kolatú vezetékek futnak a terem másik vége felé, amit monitorok töltenek ki. M indegyiken ugyan­ az a fekete-fehér, mozdulatlan, nagy felbontású kép: a nappal is sötét égbolt csillagai alatt szik­ lák és kráterek. Az egyik szélen fémrúd látszik. A valóságban talán ezüstszürke lehet. A talajjal

GALAKTIKA SS* érintkező része korongban végződik. Csillog rajta a rátapadt, végtelenül finom por. Az idő malmai őrölték ilyenné évmilliárdok alatt. - Úristen! - mondja a férfi hátrahőkölve. - Úr­ isten, de hiszen ez a Hold! Hogyan sikerült egy szondát...? - Ez nem szonda. Az a fémrúd, ott, balra, a le­ szállóegység lába. A monitoron látható része több mint hét yard hosszú. - Vagyis azt akarja mondani, hogy... nem, ezt nem hiszem el. Egyszerűen nem lehettünk képe­ sek rá. - Igaza van, uram, valóban nem voltunk. Te­ hát más megoldást választottunk. - A tiszt lesüti a szemét. - Abból indultunk ki, hogy a két alap­ probléma: életben tartani és visszahozni. És ab­ ból, hogy ha ezeket elhagyjuk, akkor megoldódik minden egyéb gond is. M eglepődne, ha tudná, hányán jelentkeztek, é s ... és engem is csak azért utasítottak el, mert már házas ember vagyok, sőt gyerekeim is vannak. Az ötlet egyébként az ön egyik kollégájától származott. Attól, akit éppen néhány perccel ezelőtt nevezett eredeti elmének. El kell ismernem, hogy valóban nagyon szellemes megoldás. Azt remélte, őt fogjuk küldeni, de nem volt elég jó hozzá az egészségi állapota. - És akkor... most hogyan tovább? És külön­ ben is ... hiszen ez közönséges gyilkosság: a biztos halálba küldték, még akkor is, ha önként vállal­ ta. - A férfi halkan, majdnem motyogva beszél. - Ráadásul még veszélyes is lehet ránk nézve, hi­ szen... - Nos, ez jogi szempontból nem ilyen egyszerű, uram, nem gyilkosság, és nem is azért vagyunk itt, hogy ezt megvitassuk. Erre vonatkozóan a tábornok úr tud önnek felvilágosítást adni, ha tényleg szükségesnek tartja - int a tiszt egy felé­ jük közeledő férfi felé a fejével. Az meglehetősen testes és kissé zihálva veszi a levegőt: legalább hat­ vanéves lehet. Határozottak a mozdulatai. - Azt hiszem, nem em lékszik rám, professzor, de már találkoztunk - mondja, és kezet nyújt. Annak idején meghallgattam néhány előadását Washingtonban, és ott voltam az űrtevékenység lehetséges veszélyeit vizsgáló kongresszusi meg­ hallgatáson is, még valamikor 1957 tavaszán. - Lehet - mondja a férfi. - Tényleg nem emlék­ szem. Sajnálom. DO

M it c s in á lj a sci-fi ta lá lk o z ó n ? Is m e rk e d j! T a lá lk o z z a tö b b i G a la k tik a o lv a s ó v a l, é s sci-fi r a jo n g ó v a l, ta lá ld m e g a H o z z á d illő sci-fi k ö z ö s s é g e t! K é rd e zz ! V a lla sd ki a G a la k tik a s z e r k e s z tő it, m it te r v e z n e k a m a g a z in n a l é s a k ö n y v s o ro z a tta l! T a lá lk o z z k ia d ó k k a l! Is m e rd m e g a t ö b b i sci-fi k ia d ó t, a z ö s o r o z a ta ik a t é s s z e rk e s z tő ik e t! T a lá lk o z z sci-fi író k k a l! V e g y él r é s z t író - o lv a s ó ta lá lk o z ó in k o n , é s iro d a lm i p ro g r a m ja in k o n ! T a lá lk o z z k ü lfö ld i s z tá ro k k a l! M o st a S ta rT re k s o r o z a to k k é t f ő s z e r e p lő j e is V e le d a k a r ta lá lk o z n i! R e n e A u b e r jo n o is - O d o (D e e p S p a c e N in e ) é s E th a n P h ilip s - N e elix (V o y a g e r) v á r R ád! N é z z film e k e t! És h u m o r o s e l ő a d á s o k a t a h a z a i sci-fi k lu b o k e lő a d á s á b a n ! I n té z d el a k a rá c s o n y i b e v á s á r lá s t k e d v ezm én y esen ! Sci-fi k ö n y v e k , já té k o k , re lik v iá k a z é v sci-fi v á s á rá n ! J á ts s z ! P r ó b á ld ki a l e g s z ó r a k o z ta tó b b sci-fi tá r s a s já té k o k a t! Ü n n e p e lj v e lü n k ! Az id e i é v l e g n a g y o b b sci-fi b u lija v á r R ád a z S F p o rta l 3 é v e s s z ü le té s n a p ja a lk a lm á b ó l! R é s z le te k : h ttp :// w w w .s f p o r ta l.h u /t a la lk o z o

SflLAKTIKA

G flL Itra SS* - Természetesen nem is gondoltam, hogy em ­ lékezni fog, hiszen csupán egy voltam a hallgató­ ságból. De most, ha megengedi, rögtön a lényegre is térek. - Rápillant a tisztre, aki szalutál, majd megfordul, és visszafelé indul. - Ami azt illeti, ez az egész holdutazás... - Hagyjuk most ezt, ha kérhetem. Am ennyi­ ben gondolja, majd visszatérünk rá később. Most elég annyit tudnunk, hogy a visszasugárzott jele­ ket mindvégig tisztán fogtuk, egyetlen adat sem veszett el, a rádiókapcsolat végig megvolt, és... igen, sikerült, és valóban m i lettünk az elsők. Büszke vagyok rá. Maga a helyszínen lévő beren­ dezés és benne az űrhajós teste a bizonyíték rá, hogy elsőnek amerikai állampolgár jutott el egy idegen égitestre. Nem egy szovjet, egy amerikai. Tulajdonképpen meg vagyok lepődve, hogy nekik nem jutott eszükbe ez a'megoldás, d e ... - Vagy csak még nem jutottak oda, hogy m eg­ valósítsák... - ...de most nem ezzel kell foglalkoznunk. És azzal sem, hogy ha eszükbe jutott, akkor nem csi­ nálták meg. Hanem azzal, hogy - az órájára pil­ lant - ...n os, mindjárt a sSját szemével is láthatja majd. Figyeljen csak! - Figyelem! - hallatszik ugyanekkor a hang­ szóróból. - Eseményig tíz másodperc. Kilenc, nyolc.. .

Nem tudjuk, hogy miért éppen ennyi időnként ism étlődik. És ön azért van most itt, mert nincs olyan természeti jelenség... vagy legalábbis nem ismerünk olyat, ami ezt okozhatná. Már teljes 360 fokban képet kaptunk a leszállóegység környéké­ ről: ez a második kör. - Értem. - A férfi körbehordozza pillantását a teremben, aztán visszafordul a tábornokhoz. Most veszi csak észre, hogy a monitorok mellett a falra szerelt elektromos órának csupán egyetlen mutatója v a n . Az éppen most hagyta el a nullát, és kezdte meg a következő kört. - És mást is bevon­ tak már? Esetleg valakit, aki a CETI-vel2foglalko­ zik. Mondjuk azt a fiatal, rádióteleszkópos fickót. Valami Drake3, ha jól emlékszem. - Lehet, hogy majd megkérdezünk egy olyat is. Majd. Előbb-utóbb mindenki sorra kerül, de nem most. Nem az érdekel, hogy m i ez, hanem az, hogy mi legyen a következő lépésünk. Az egész science-fiction... - Nincs azzal sem m i baj, ha el tudjuk választa­ ni a valóságot a fikciótól... - Én is valahogy így gondolom. Az viszont m in­ dig is bosszantott, hogy az egész tele van azzal, mi lesz, ha sikerül a kapcsolatfelvétel, azzal viszont édeskeveset szoktak foglalkozni a különböző, a valóságtól helyenként igencsak elrugaszkodó tör­ ténetek kiagyalói, hogy eközben létezik olyan is, hogy reálpolitika. Itt és most. Lent a Földön. Va­ lós időben. Hogy nem az az érdekes a számunkra, békével jöttek-e vagy sem, hiszen az majd úgyis kiderül, hanem az, hogy m it fog reagálni a Fehér Ház, a kínaiak, a szovjetek meg úgy általában

A számítógép kontrollpaneljén felvillan egy lámpa. Egy technikus elfordít egy kapcsolót. Hét, hat öt. A teremben mindenki elnémul, csak a fe­ hér zaj zubog a háttérben. M indenki a kivetítőket nézi. Senki sem mozdul. Négy. Három. Valaki köhint. A tábornok teste megfeszül. Kettő. Egy. - Most. És akkor a kép megbillen, inogni kezd, és már újra meg is nyugodott. Ennyi az egész. A kamera pedig már más sziklákra és más mikrokárterekre

mindenki, akinek elég hatalom van a kezében. Hogy ad absurdum: elrendeljünk-e riadókészült­ séget, és ezzel megelőzzük valamelyikük nem kí­ vánt lépéseit. Vagy puhatolózzunk náluk, vagy... de hiszen érti.

irányul, de a holdfelszín itt is ugyanolyan, mint az előbb.

- Értem, és ezek szerint erre kellene válaszol­ nom.

- Még m ielőtt azt mondaná, holdrengés, közöl­ nöm kell, hogy bizonyíthatóan nem az. - A tábor­ nok megdörzsöli a homlokát. - Ez így m egy már jó egy napja: valamivel több mint ötven percenként.

- Pontosan. És még mielőtt rákérdezne: az is kizárható, hogy a szovjetek szórakoznának velünk, bármennyire is egyszerűbbé tenné az a dolgot. Ah­ hoz ugyanis előbb el kellett volü

Az emberiség végre a távoli jövő Földjeire költözhet, de az emberi természetet není hagyhatjuk magunk mögött

na jutniuk a Holdig, és akkor is láttuk volna őket, ha egy mikrometeoritnál csak valamivel nagyobb rakétával utaznak. Hacsak nincsenek ott már évek óta, de az még inkább kizárható, mert ahhoz ugye bázis kell: épületek, víz, önfenntartó ökoszisztéma és így tovább. Máskülönben most már minden bi­ zonnyal ők is tudnak... vagy legalábbis sejtenek va­ lamit, és azon töprengenek, hogy most mi legyen. Valószínűleg ebben a pillanatban is ott ülnek egy bunkerben, ezer lábnyira az Urál gyomrában. De tudja, mit? Folytassuk inkább a szobámban! Rendben - feleli a férfi, és néhány perc múlva már a tábornokkal szemben, egy fotelben ül. Az asztalon egy fehér telefon, egy üres kerámia ha­ mutartó, egy fából készült papírvágó kés. A falon bekeretezett fotó, m eglehetősen szem csés és rossz minőségű: a tábornok és Kennedy elnök meg Wernher von Braun. Az alatta olvasható felirat szerint a felvétel 1961. január 1-jén készült, annak az évnek az első napján, amikor az Amerikai Egyesült Á l­ lamok ténylegesen is belépett az űrkorszakba. A háttérben elm osódott arcok: nem igazán lehet kivenni őket, m indenesetre komoly, idősebb fér­ fiak. A kép m ellett egy West Point-i oklevél az 1920-as évekből.

László Zoltán:

- Nos - mondja a tábornok hátradőlve - , tehát lássuk a megoldást! Tarkója mögött összekulcsolja a kezét. - Nem hinném , hogy egy ilyen helyzetben van jó megoldás, tábornok úr, és azt sem hinném, hogy megtehetjük, hogy nem értesítjük a szovje­ teket. Viszont abban sem vagyok biztos, hogy a teljes igazságot el kellene mondanunk nekik. Va­ lószínűleg elég lenne annyi is, hogy nekünk sike­ rült, és bizonyítékaink vannak rá. - De miért ne m ondanánk m eg nekik a tel­ jes igazságot? Nem m intha én azt szeretném , de tőlem is ezt fogják kérdezni az idealista politi­ kusok. Különösen az idealista elnökünk. Tudja, milyen. - Mert az csak fölöslegesen bonyolítaná a hely­ zetet, ha már azzal is szám olnunk kellene, hogy mi van akkor, ha a szovjetek meg elkezdenének kapcsolatot keresni azzal... - a férfi egy pilla­ natig a szavakat keresgéli - ...azzal a harmadik féllel, odakint, hogy esetleg azzal szövetkezzenek. Kiszámíthatatlan következményei lennének. A helyzet végképp kezelhetetlenné válna, tábornok úr, pedig már így sem egyszerű. De valószínűleg fel lehetne ajánlani a szovjeteknek, hogy nem hoz­ zuk nyilvánosságra, mennyire magunk M>

A Keringés

X

zmm mögé utasítottuk őket az űrversenyfutásban, ha mondjuk... - Igen. Majd kitalálunk valamit, hogy mit kérjünk érte, ami hitelessé teszi a dolgot. Hadd higgyék azt, hogy az egésznek az volt a célja, hogy megzsaroljuk őket. Eddig elfogadhatónak tűnnek az elképzelései. - Utána p ed ig... ki kell derítenünk, hogy mi is

224

politikai fogalmakat sem. Mert talán annyira mások. Olvastam egyszer egy H. G. Wells-könyvet, majd újból előkeresem. Emberek a Holdban. Arról szólt, hogy amikor eljutunk a Holdra, akkor ott egy, a miénktől teljesen eltérő civilizációt talá­ lunk... Wells úgy írja le őket, mintha valamiféle hangyatársadalom lenne. - Igen, emlékszem rá. De nem teljesen világos,

az ott, a Holdon. . - • Szerintem maradjunk egyelőre az exopolitikánál! - mondja a tábornok. - Ez már egy másik történet. Engem csak és kizárólag a re­ alitás érdekel. Hagyjuk a science-fictiont! - Éppen arról beszélek. A realitásról. Arról, hogy a következő lépésben ki kell derítenünk, azok ott micsodák. Ha barátságosak, akkor fel kell vennünk velük a kapcsolatot, és meg kell próbál­ nunk a magunk oldalára állítani őket még mielőtt a szovjetek tennék ugyanezt. Ha pedig nem azok, akkor még m indig ráérünk tájékoztatni a szovje­ teket. Arról pedig majd csak meggyőzzük őket, hogy nekünk el kellett m ennünk a Holdra úgy is, hogy a nyilvánosság tud a dologról. De arra persze sem mi szükség, hogy egy igazi holdra szállást lás­ sanak. Helyette majd össze kell nekik állítanunk valamit. Itthon pedig hivatkozhatnánk az új Manhattan-tervre a Kongresszus előtt. Hogy nekünk kell megcsinálnunk, függetlenül attól, mennyibe kerül. Hogy nem maradhatunk ki és nem marad­

ez hogyan kapcsolódik ide. - Teljesen elképzelhetetlen lenne, hogy egy ilyen hangyatársadalommal szövetséget kössünk. Ugyanis teljesen elképzelhetetlen, hogy náluk is

hatunk le, ha továbbra is az elsők akarunk len n i... meg hasonlók. - Tehát, ha jól értem - a tábornok felveszi a pa­ pírvágó kést az asztalról, és végighúzza az élén az ujját - , akkor itt az ideje, hogy... - Még egy pillanat, tábornok úr. A szovjetek­ nek talán választást kellene felajánlanunk, hogy mit jelentsen be az elnökünk.. . mondjuk úgy két héten belül, hogy azért legyen idejük gondolkodni is. Azt-e, hogy megyünk a Holdra! vagy pedig azt, hogy már jártunk is ott. Szerintem nem kétséges, mit választanak. Hogy melyik a kisebb megszé-

mét veszíti az egész... m árm int.azok számára, akik nem tudják, hogy van odakint valam i... nos, az sokat segítene. Remélem, érthetően fo­ galm aztam .4 Mi pedig majd eldöntjük, hogy mit tegyünk. - Mármint? - kérdezi a férfi. - Mármint első lépésben visszatérünk. És ha nem találunk sem m it... márpedig ez legalábbis elképzelhető, akkor szépen leállítjuk a holdprog­

gyenülés nekik. Mi pedig elkezdhetünk készülni arra, hogy visszatérjünk a Holdra. Nem felkészü­ letlenül. Nem olcsón. És nem ötven, hanem legfel­ jebb tíz éven belül. - És arra gondolt már, hogy azok ott a Holdon... talán nem is lehet szövetséget kötni velük, és nem lehet alkalmazni velük kapcsolatban a szokásos

fi kört ír le a levesében a kezével - ezt csinálja a leszállóegysegge;. Én meg azt is biztosra veszem, hogy ez valam itek id vagy üzenet. Valami, ami nekünk s z o l Csak meg kellene fejtenünk. - Igen, a m i logikánk szerint biztosan. De mi van, ha nem a mi logikánk szerint működik az egész?

lenne olyan, hogy politika. Elvégre a világ han­ gyáival sem tud szövetséget kötni, bármennyire értelmesnek tűnő m ódon... mert értelmesnek azért nem nevezném ... tevékenykednek is. - Elképzelhető, tábornok úr, hogy igaza van. Ez, őszintén szólva, eszembe sem jutott. Pedig... - A férfi megvonja a vállát. - De akárhogyan is le­ gyen, az esetleges szerepükkel azért mindenkép­ pen szám olnunk kell. Nem tehetünk mást. - Akkor induljunk ki ebből - a tábornok viszszateszi a papírvágó kést az asztalra - , és először is próbáljunk arra megoldást találni, hogy k i­ zárólag mi lehessünk azok, akik majd eljutnak a Holdra. M egtiltani nem tudjuk, hogy mások is kísérletezzenek, d e... ha mondjuk lenne egy olyan nem zetközi egyezmény, amit mindenki aláír, és am inek az a következm énye, hogy értel­

ramot. Onnantól kezdve úgyis csak kidobott pénz. - De hát valaminek kell ott lennie, ami - a fér­

SflLFIKTIKn 2 2 4 A két férfi némán ül egym ással szemben né­ hány pillanatig. Akkor most telefonálok az elnöknek - m ond­ ja végül a tábornok, de még nem mozdul. Odakint, a teremben egy technikus éppen mágnesszalagot cserél a számítógépben; a régit külön futár fogja elvinni a hadsereg marylandi labortóriumába, ahol olyan, speciális fémötvözetből készült lem e­ zekre írják át, amelyek gyakorlatilag elpusztíthatatlanok és örökkévalók. Űtközben pedig elhalad a folyosó azon pontja mellett, ahol a hangyák majd évtizedek múlva kijutnak a fénybe, hogy végre fel­ fedezze őket a karbantartó személyzet. De akkorra mindaz, ami ezekben a pillana­ tokban még a megvalósulatlan jövő, régmúlttá

•5 7 0 —

válik. Addigra Kennedy elnök már megtartja h í­ res, 1961. május 25-i beszédét, amelyben bejelenti, hogy az Amerikai Egyesült Államok még az évti­ zed vége előtt „embert küld a Holdra, és biztonsá­ gosan vissza is hozza”, és m inden bizonnyal csak nagyon kevesen érzékelik az ebben a mondatban rejlő iróniát. De hát nagyon kevesen ismerik az előzményeket is. És 1969-ben valóban le is szállnak majd az amerikai űrhajósok a Maré Tranquillitatisban, a Nyugalom Tengerén, és a világsajtót bejárja annak a táblának a képe, amelyet a leszállóhe­ lyen hagytak, és amelyen az olvasható, hogy „az egész emberiség nevében békével jöttünk”. És a maga módján persze ez is meglehetősen ironikus megfogalmazás, és amikor 1972-ben az Amerikai Egyesült Államok anélkül állítja le a holdprogra­ mot, hogy az utolsó, az eredeti tervekben szerep­ lő utakra sor került volna, akkor már tudni lehet majd, hogy a tábornoknak volt igaza azon a régi,

h a r d rock

A legfrissebb hírek, interjúk, . ko n certb esza m olok a h azai és ‘i n e m z e tk ö z i ro ck ze n ei szín térrő l

w , Lem eiism ertetők a legjobb hazai £ & külföldi előadók friss kiadványairól

májusi napon. ,'

1: hangyatanász ezt a kifejezést h a szn álták a földönkívüliek u tán i k u tatásra, a SETI (Search fór E x traterrestrial Intelligence) csak a kezdeti, 1960-as évekbeli op tim izm u s sem m ivé olvadása u tá n jelent

Minden uatyC D m elléklettel is

kapható! válogatáson 2\ nóta az adott

2: C om m unication w ith E x traterrestrial Intelligence. Eleinte

"

idoszaklegfontosabb albumairól

meg. 3: F rank D rake: az első m esterséges rádiójel-keresés végre­ hajtója 4: Az USA által az 1960-as évek közepétől kidolgozott és a legtöbb ország által a lá írt O uter Space T reaty azt m ondja ki, hogy egyetlen állam sem birto k o lh at Földön k ívüli területeket. Innentől kezdve viszont nincs értelm e az egyik vagy m ásik Földön k ívüli terü let m egszerzésért folytatott versenyfutásnak sem.

Évente tíz alkalommal, hó elején, a novemberi számot

keresd az újságárusoknál!

..

f i l c i f | 61*191 i t i V? i t t n a i t I

Hazánkba túlnyomó többségben az angolszász nyelvterületről érkeznek az SF-kötetek, ezen szeretne a Galaktika változtatni azzal, hogy megism erteti az olvasókat a kortárs európai tudom ányos-fantasztikus irodalom kiemelkedő alkotásaival. A z olasz Elisabetta Vernier díjnyertes ClipArt című regénye im m ár m agyarul is olvasható, ennek kapcsán beszélgettünk a szerzővel. G A L A K T IK A : Mi ö sz tö n ö z te a C lip A rt m eg ­ írására? E LISA BETTA V E R N IE R : A könyv cse­ lekményét nagyrészt egy szerepjáték ihlette, ami a Kranio Enterprise sorozaton alapul, melyet néhány barátommal játszottam ’98 körül. De természetesen ez csak a szikra volt, ami láng­ ra lobbantotta a történetet. Megihlettek a nagy kiberpunk mesterművek is, akárcsak a több ton­ nányi SF-regény, amit eddig olvastam. Ugyanak­ kor szerettem volna továbblépni, mert szerintem Gibson regényei túl sötétek és reményvesztettek, én pedig azt akartam, hogy vidám oldala is legyen a történeteimnek. Stephenson SnowCrashe ko­ moly inspirációt jelentett számomra, akárcsak a kilencvenes évek japán SF-animéi és -mangái, sok film és tévésorozat, s végül, de nem utolsósorban a szakmám. IT-szakértő vagyok, és ez sokat segített abban, hogy megértsem, hogyan változtatták meg a valóságot az új internetes technológiák. G: Van n é h á n y k la s sz ik u s k ib e r p u n k elem a C lip A r t bán és a m a g y a ru l m eg jelen t k ö te t­ ben ta lá lh a tó m á sik két n o v ellá b a n : ja k u za g en g szterek , k om p u terek , im p la n tá tu m o k és h a so n ló k . M it g o n d o l a tém á ró l író k én t, és m it IT -szak értők én t? V a ló b a n o ly a n lesz a jö v ő n k , a m ily e n n e k a k ib e r p u n k lefesti? E.V.: Nagyon szeretem a kiberpunkot. Csak­ nem egy évtizede azonban az olasz SF-szakértők azt hajtogatják, hogy „a kiberpunk halott”. Sze­ rintem ennél nagyobbat nem is tévedhetnének:

a kiberpunk ITT VAN! Ez az, amiért néhány olvasó szerint ez már nem is SF-téma. Vannak implantátumaink, vannak virtuális világaink. N e­ kem például van egySeam dli/eSF-könyvklubom ! A társadalmi kapcsolatok egyre inkább függenek az internetes technológiáktól - gondoljunk csak a Facebookra, a eset-kliensekre, %agy a Twitterre. A „hordható” komputerek már most is komoly szerepet játszanak a magánéletünkben és a m un­ kánkban. Csak gondoljanak bele, mennyi 3G-s iPhone-t adnak el napról napra! Ha a dolgok társadalmi és környezeti oldalát nézzük, egyszerűen nem lehet nem észrevenni, a multinacionális társaságok érdekei hogyan be­ folyásolják a világpolitikát, Ázsia egyre kom o­ lyabb szerepre tesz szert, a klíma megbolondult, a nagyvárosok súlyosan szennyezettek, a nyers­ anyagok egyre ritkábbá és drágábbá válnak. Hát mi a kiberpunk, ha nem ez? Nemrég olvastam, hogy Afrika néhány régióját súlyosan szennyezik a fémek tonnáinak égéstermékei, amelyeket (miu­ tán a nyugati országok ledobják náluk) elégetnek. Csak képzeljék el: Komputervázak égő hegyei. És mindez most történik! G: A k ö n y v b e n ta lá lh a tó er ő sza k e lle n é ­ re a C lip A r t sz e r in te m m é g is d e rű s, v id á m k ön yv. Ö n m it g o n d o l erről? E. V.: Amint azt már mondtam, szeretem, ha a regényeim szórakoztátóak és örömteliek az olvasó­ im számára: ezért a történeteimnek mindig van egy derűs oldala. A fő karakterek so-

Nyaktörő hajsza egy videofelvétel és egy titokzatos zsaroló nyomában a közeljövő poszt-kiberpunk világában.

AHOL A TUDOMÁNY ES AZ IRODALOM MÁSODSZORRA IS TALÁLKOZIK!

Az oktatás alternatív és valós jövője irodalom és tudomány szimbiózisán keresztül J f l l

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

sem veszik magukat túl komolyan, és nagyon sok irónia van abban, amit tesznek vagy mondanak. Néhány olvasóm szerint néha gonosz vagyok a szereplőimmel, különösen Alexandrával, a ClipArt hősnőjével: őket tényleg felbőszítette a történet vége. Mindenesetre a vidám oldal mindig a szerep­ lők egymás közti v iszonyára és bizonyos akcióje­ lenetekre, cselekményrészekre korlátozódik. Mű­ veim üzenete ennek ellenére nyomasztó: a gazdag rossz fiúk végül mindig nyernek, mert ez a világ rendje. G: M o n d a n a pár sz ó t a C lip A r t B eg h m in g c ím ű folytatásáról? E.V.: Ha m á r olvasták pár Kranio Enterprises novellámat, tudhatják, hogy sorozatíró vagyok. Miután a ClipArt lezárult, a szereplői továbbéltek a képzeletemben, és újabb kalandokat akartak, így született meg a Iieginning, ami egy jobban felépített regény, jóval hosszabb, mint az első, és nem sokkal Alexandra Pusztaságban zajlott küldetése után játszódik. Számos sikertelen kí­ sérlet történt Dávid Xander meggyilkolására, és kedvenc milliom osunk úgy döntött, felbérel egy professzionális biztonsági szakembert, aki k o ráb­ ban egy antiterrorista egységet vezetett. A csapat a virtuális és a valós térben egyaránt nyomoz a gyilkos után, hogy megakadályozzák tettének végrehajtásában, de minden ellenintézkedés ha­ tástalan: Dávid súlyosan megsérül, és nagyon közel kerül a halálhoz. Rengeteg akció, vér, lövöl­ dözés és sokkoló m o m e ntu m van a könyvben, de derűs eleinek is, mint a ClipArtban. Alexandra kénytelen újraértékelni az életét, olyan formában, amiről nem is álm odott, KUK kockáztatja az éle­ tét, és újat talál, Dávid pedig... nos, nem szeretjük lelőni a poénokat, ugye? G: M ilyen o la sz S í- s z e r z ő k e t a já n la n a m ég a m a g y a r olv a só k figyelm éb e? E.V.: A legnépszerűbb olasz Sí -szerző Valerio Evangelisti, az „Hymerich, a z Inkvizítor" sorozatá­ val, bár nem vagyok benne biztos, hogy a magyar olvasók igazi Sl -nek tartanák a könyveit. Ami az alternatív történelmet illeti, Luca Masaii szintén nagyon jó. Azoknak az olvasóknak, akik szeretik

a kiberpunkot, Giovanni De Matteo és Alberto Cola írásait ajánlom. Enrica Zunic pedig kiváló­ an bánik az SE erkölcsi vonatkozásaival. Roberto Quaglia a legeredetibb olasz szerző, akit ismerek, egyfajta helyi Shecklev (jó barátok voltak), és ta­ lán a Romániában legtöbbet publikáló, ha nem az egyetlen publikáló olasz író. (í: M e g le h e tő se n tá jé k o z o tt a k ö n y v e m a ­ g y a r o rsz á g i fo g a d ta tá sá t ille tő e n . Ö n s z e ­ rin t fo n to s fig y e ln i a k ritik ák at? E. V.: Persze! Fontosak szám o m ra a társadal­ mi kapcsolatok: van blogom és weboldalam 1996 óta. Ez utóbbiban egy kisebb angol szekció is van, ahol megtalálható a kiadott m u n k á im és fordí­ tásaim listája. Minden lehetőséget értékelek, ha kapcsolatba léphetek az olvasóimmal, és szeretem megvitatni velük a véleményüket a müveimről, még ha az nem is pozitív. Nagyon érdekelt, hogyan reagálnak a magyar olvasók a C lip A rtn , tudván, hogy a Galaktika m ár „formálta” az ízlésüket a legmagasabb színvonalú Sí -könyvekkel, és olvasom - illetve a fordítóprog­ ram segítségével próbálom kihám ozni - a vélemé­ nyüket, amit nagyon értékesnek tartok. az interjút Csordás Attila készítette

Galaktika Fantasztikus Könyvek Egyvadonatúj világ - itt, a szomszédban! pagy hatalmú idegenek által az em beriség számára létrehozott bolygó hihetetlen csodákat rejteget­ és elképzelhetetlen veszélyeket.

rűtíbta

A Hugo-díjas Pörgés m ég p ö rg ő s e b b folytatása!

/. M egbabonázottan összpontosította figyelm ét M ichael a m ega-érintőképernyőre, m ely 45 fokos szögben m egdöntve, kéken oszcillálva, pszichedelikus hangok kíséretében üdvözölte. A letöltés befejeződött, a rendszer telepítette magát, és mindjárt tálcán kínálja meglepetéseit... Hogy is mondta Bertram? „Ezt el sem hiszed, m íg nem láttad a saját szem eddel!” És Tim sze­ rint is: „Tényleg csúcsszuper!” De m ilyen sokáig is tartott, míg a program el­ indult! Örökkévalóságnak tűnt az a két perc. Halk gongszó vetett véget M ichael türelm et­ lenkedésének. A képernyő közepén egy em ber­ méretű avatár arca jelent meg, körvonalaiból nem lehetett kitalálni, férfi-e vagy nő, szem e, orra, szája alig látszott, félkész volt még, m int egy ember nagyságú bábu váza. Jó napot! - köszöntötte egy sem leges, szinte m onotonnak ható hang. - Én vagyok az ön új v e­ zetője. - Kezdetleges ajkai a szavakkal összhang­ ban m ozogtak. - Üdvözlöm a Free-Worldben\ Szabad lesz a nevét?

- M ichael - felelte rövid habozás után. - Hím nem ű, ugye? Michael bólintott. - Hogyan szeretné: úr vagy hölgy legyen a segítője? . - Egy hölgy. A fej ovális formára zsugorodott össze, kör­ vonalai lágyabb vonásokat vettek fel. Az ajka teltebbnek hatott, az orr fitosabbnak, a szem e pedig nagyobbnak. - Eurázsiai-kaukázusi? Fehér legyen, vagy in ­ kább más em bertípust részesít előnyben? Michael újfent bólintott: - Fehér. A képernyőn látható arc m ost már egyértel­ m űen világos bőrű volt. - Önnel m egegyező korú? Esetleg fiatalabb vagy idősebb? - Velem egyidős. - Michael belenézett a webkamera lencséjébe: ki tudja, pontosan saccolta-e meg a program a korát? Azért kérdés nél­ kül is hozzátette: - Úgy körülbelül húszéves, ha lehet.

emncTicfi n \ - Most képeket fogok önnek mutatni. Kérem, érintse meg azokat, amelyeknek vonzónak talál­ ja a vonásait. - Most már dallamosabban beszélt, és nőies csengése volt a hangjának. A képernyőn három sorban, soronként négy arckép jelent meg. M indegyikük csinos lány, akik a m indenkori negyedévesek között ott let­ tek volna a legjobb tíz között. Tétován az egyik képre bökött Michael. - Más egyéb? Kérem, érintse meg m indegyik önnek tetsző képet! - Gyors egym ásutánban újra és újra m egtelt a képernyő képekkel, míg azt nem mondta a hang: - K öszönöm , egyelőre elég lesz. Az arc, mely e szavakat mondta, Michael ál­ mai összes nőjét testesítette meg egyben. - Őrület! - csúszott ki a száján. - Üdvözlöm, M ichael... itt is vagyok. - Egy hamvas bőrű szőke lány állt vele szem ben, kicsi szeplőkkel finoman ívelő fitos orrán, telt, csók­

álm ai férfijával. - Most pedig egyszerűen bólintson m inden olyan hangnál, am it kedvel! M ichael arcán izgatottság tükröződött, csak bólintott és bólintott és... - Na, nem is volt olyan nehéz - szólalt meg a szívet gyönyörködtető hang m ost már m egvál­ tozva. - Meg van elégedve? - A lány m egnedve­

- Talán Angéla - jutott eszébe. - Igen, Angéla, ez illik rá! - Angié, kedvesem , gondolta magában, én édes p ici kincsem! - Nagyszerű! Tehát én vagyok Angéla, te pe­ dig Michael. Ugye tegezhetlek? - Persze, Angéla - felelte teljesen ösztönösen. - Akkor rendben. Csapjunk a lovak közé, Michael! A férfi akaratlanul is előrehajolt. - Mivel kezdjünk? E-mail? Chat? Játék? Ször­ fölés?... Lehet bármi, amit szeretnél. M ichael m indenfélét kért, az idő meg csak rohant. Gyors egym ásutánban váltogatott a kü­ lönböző alkalm azások között, csak hogy minél gyakrabban láthassa Angéla arcát. - Most m ennem kell - fejezte be szinte szo­ morúan. - Ó, de kár! - sajnálkozott Angéla bánatos szem m el. De azért dobott egy csókot. - Ne maradj soká távol! M ichael hevesen bólogatott. - Még ma visszajövök! - majd m egérintette mutatóujjával Angéla ajkát. - Akkor légy jó! Hihetetlen, de m égis igaz: a lány megpuszilta az ujját! - M inden jót!

din. Vadul bólogatott. - N aná... szuper!! - aztán nyelt egyet. - Természetesen később is m egváltoztathat,

2 . a ty t - Szia, Michael! - üdvözölte az angyalarc. - Szervusz, Angéla! - Jöttek új leveleid. M eghyissam őket? - Igen, mutasd, m ik azok! - majd gyorsan át­ futotta a feladók listáját. - A reklámot a szem ét­ be, egyetem marad, Könyvkukac marad. - És Macusima?

ha valam ivel nincs m egelégedve... Michael némán rázta a fejét. Nem volt sem ­

- Miféle Macusima? - Öh... - Angéla megem elte szem öldökét - ,

mi megváltoztatnivaló, m égis mi lehetne?! Túl szép volt, hogy igaz legyen, de bárcsak valóság lett volna! - Most már csupán egy névre van szükségem - mondta a m esebeli tündér. - Hogy hívjanak? - Igen, persze... tehát... nem is tudom ... le­ gyen talán Pam! Vagy esetleg... - Elvonultatta összes ism erőse nevét lelki szem ei előtt, érezte, hogy nem választhat csak úgy bármilyet, nem,

azt hittem , hogy ismered. Juko M acusima. • - Vagy úgy, Juko! - Évfolyamtárs? - Angéla ham iskásan ka­ csintott. - Vagy talán titkos hódoló? - Jó, rendben, hadd halljam! Ekkor elindult a kép-hang-m ail lejátszása: „Szia, Michael! Amikor a múltkor találkoztunk az egyetemen, a zen-buddhizmusról beszélget­

sítette ajkát. M ichael úgy érezte magát, m int egy első ran­

ez most igazán fontos döntés. A név szem élyisé­ get, lelket ad neki, úgymond.

tünk, és azt mondtad, hogy egyszer szívesen részt vennél egy ilyen szertartáson... és, iz é ... azt gon­ doltam, szólok neked, hogy ha megint van valami, Dl>

Szerelem-progra m

ra álló ajkakkal, melyek ham iskásan csillogtak. Ügy sugárzott, mintha éppen m ost találkozna

53

és... szóval ha még m indig érdekel... - A selym e­ sen fénylő egyenes hajjal szegélyzett kerekded arc félénken tekintett rá, mikor mandulaszemével a kamerába nézett. - Szóval hívj majd vissza, és megbeszéljük. - Akkor - kérdezte Angéla - , akarsz válaszolni? - Honnan tudtad, hogy ez nem reklámlevél? Talán ellenőrizte az üzeneteket? Mindet? - Mégis m it gondoltál, Michael, m it csinálok? - Angéla megrázta fejét, majd hátrasimította egyik hajtincsét. - Ez a dolgom. Hogy mindent tudjak. Hogy gondoskodjak rólad... - mondta nevetve. - Olyan szem élyi titkárnőféle vagyok. Bár nem tudok az öledbe csücsülni, de így még hatékonyabban végzem a munkám. És valóban: nagyon hatékony volt. Ő, a „tit­ kárnő”. - Rendben? - Rendben! M ichael elképzelte, ahogy az ölébe ül. Azon gondolkodott, vajon láthatná-e, m i rejtőzik egy vagy két blúzgom bnyival mélyebben. Róla álm o­ dott éjszaka. Szép álom volt. 3.

fu y >

- Űjra itt van Juko - tájékoztatta Angéla m eg­ próbál épp kapcsolatba lépni veled. Elérhető vagy? Michael m eglepődött. Lassan megrázta a fe­ jét. Tegnap már m egbeszélte Jukóval, hogy talál­ koznak a hétvégén. Angéla megerősítette: - Rendben, akkor tárolom az üzenetet. Majd folytatta: - Milyen kitartó a kicsike! Totál beléd van zú gva... - Lehet, hogy már egy kis fél­ tékenység is kiérződött a hangjából? - Á, dehogyis! - mondta Michael, és le­ gyintett. Az álmára gondolt. - Mondd csak, A ngéla... • - Igen? - Szóval azon töprengtem ... Tehát te egy avatár vagy, de olyan, mint egy ember. Én egyál­ talán nem is látok különbséget, persze azt kivé­ ve, hogy te csak egy fej vagy... vagy esetleg van ott más is? - Michael a blúzra gondolt, meg arra, ahogy elképzelte, mi is tölti azt ki. Angéla nevetett. Egy kis harangocskához ha­ sonlított hangjának csengése, nem volt benne

sem m i gunyorosság vagy épp sértődöttség. Már vártam, mikor kérded meg. - Én ... én csak úgy értettem ... - Mondjuk így? - az érintőképernyőn látható kép lentebb csúszott egy tenyérnyit, majd még egyet, még m indig egy az egyhez méretarány­ ban, m íg a lány fürtjei el nem érték a képernyő szélét. Most négy blúzgomb látszott, m ind be­ gombolva. M ichaelnek fel kellett em elnie a fejét, hogy a lány szem ébe nézhessen. B ólintott. Ahol a keblének kellett lennie, női dom borulatok raj­ zolódtak ki. - Jó így? Vagy lehet akár egy kicsit nagyobb is. Michael bólintott, miközben a lány duzzadó keblére szegezte tekintetét. - íg y jobb? - Angéla ravaszkás tekintettel né­ zett rá. - Szólj, ha már jó! Egyre feszesebb lett a blúza a középső gom ­ bok táján. - Így most jó ... - dadogta Michael tűzpiros arccal. Érezte, hogy már alig fér bele a nadrág­ jába, de remélte, hogy a lány ebből sem m it sem vesz észre. Idegesen forgolódott a széken, végül összeszedte m inden erejét, elm ozdította tekinte­ tét Angéla életerőtől duzzadó nőiességéről, és az arcára nézett. - Te... te valób an ... elképesztő vagy! - hebeg­ te. - É n... én azt se tudom ... hogy m it is m ond­ jak... - Ó, csak ki vele! Imádom a bókokat! - majd kacsintott egyet. - Csinos vagyok? - kérdezte suttogva. - Nagyon csinos! Ezt a délutánt, fütyülve m inden más k ö ­ telezettségére, A ngié társaságában töltötte M ichael. A lány visszavonult az érintőképernyő bal felső sarkába, de ez egyáltalán nem csök­ kentette vonzerejét. íg y kalandoztak a neten órák hosszat. Aztán éjszaka is róla álm odott a fiú: ott futott m ellette az erdőben hullám zó kebellel, majd le­ vegő után kapkodva a nyakába borult, és ő olyan szorosan magához ölelte, hogy a blúzának gom b­ jai m ind kiszakadtak, s előbuggyant belőle a lány buja, puha, fehér melle, s ő beletem ette az arcát. M agömlése volt azon az éjszakán.

4.

rn y>

Angéla maga volt a tökéletes titkárnő. Anyai áldozatkészséggel gondoskodott M ichaelről, rendben tartotta a cím listáját és az időbeosztá­ sát, meg a régi dolgait is, újraszervezte az adattá­ rait, kezelte a bejövő postát és telefonhívásokat, továbbkapcsolta őket vagy megválaszolta saját maga, gyűjtött információkat, valam int hivata­ los ügyeket is intézett. M indig ott volt készen­ létben, m indig bevetésre készen, és öröm m el töl­ tötte el, hogy szolgálhatja Michaelt. Nem csoda,

LÉPJ BE A GflLflKTIKfl CSALÁDBA! Fizess elő egy évre a GflLflGTIKfl m agazinra 9570 Ft-ért, és egy szám ot ingyen kapsz, • valam int e g y é v e s Galaktika Baráti Kör ta g s á g o t ajándékozunk Neked!

hogy a férfi hagyta magát elkényeztetni. Ráadásul a lány erotikus odaadással hízelegte őt körül. - Angié - kezdte kérdését, m iközben szinte transzba esve meresztette szem ét a lány blúzá­ nak harmadik és negyedik gombjára, m int aki hiszi, hogy azok azon nyomban elrepülnek onnét

—•mber .ára: 870 H A h iüiap icnuiiJ

I R e p ü lő a u tú

I BigOog. a robatsismar J áV/i atomreaktor

- , te álm odtál már valaha? -H á t... Angie-nek szólítottál... Hívhatlak ak­ kor Mike-nak? - Sejtelmes m osoly játszadozott összeszorított ajkán. - Nem? - Szomorúan rázta meg fejét, közben táncoltak a fürtjei, majd m e­ rengve folytatta: - Persze ettől még m eglehetnek a saját kis álm aim ... - Neked vannak kívánságaid? Vágyaid? Re­ ményeid? - A ngié, a mesterséges intelligencia, tele érzelmekkel. Már ennyire előrehaladt a v i­ lág? Vagy csak egy új, cseles kis szoftver alkotó­ elem e lenne ez az egész? - Neked talán nincsenek, Mike? - De az más. - És m égis pontosan m i az, am i más? Valóban, tulajdonképpen m i is? Mi különböz­ tette meg kettejüket? Annyi, hogy neki volt teste, Angélának pedig nem? Hogy ő tudott szeretni, a lány pedig nem ?... Nem, hogy is tudna szeretni? És kit? Talán egy m ásik avatárt? Egy elektroni­ kus szeretőt? - Hiszel Istenben? - És te, Mike? - jött rögtön a viszontkérdés. A ngié tágra nyílt, kihívó szem m el nézett rá; m egem elte a szem öldökét, am i így pont olyan volt, m int egy kérdőjel. - Persze, igen ... hiszek valam iben, amiből m inden más m eg lett teremtve. N evezzük „Is­ tennek”. Valamiben, ami m indennek a kezdete és vége. A M indenható.

M>

' j

Halálos íír flisabsttam nier

dlinveriRsnií” nr ,1

' J

jnisfflSÍ

& #

B a r a t i KC

y

í t . Pöí ^ VOAíAfj v* 'é F red erik Poh» g b k m in t a

001

A GBK-tagok szerkesztőségünkben történő személyes vásárlás esetén köteteink árából 30% kedvezményt és saját digitális tagsági kártyát kapnak exkluzív tartalmakkal! Az ajánlat csak belföldi m e g r e n d e lé sr e érvényes, az akció é v e s elő fizetésre vonatkozik. * Az akció időtartam a 2 0 0 8 . október 1 - 2 008. n ovem b er 15.

Tel.: 06-1-457-0250 e m a il: elofizetes@ galaktikam agazin.hu *Az akció e lő fize té s m e g h o s s z a b b ítá sá ra n em v e h e tő ig én y b e, k izáró lag új e lő fize tő k re érv é n y e s, vagy olyan rég i elő fize tő k re , akik az u tó b b i 3 h ó n a p b a n n em ren d e lk e z te k a k tív e lő fize té sse l.

m m 22* - És nekem valam i másban kell hinnem? Michael elgondolkozott. - Nem - mondta egy kis idő múlva. - Tulaj­ donképpen n em ... Vagy mégis? Lehet, hogy mi vagyunk a ti istenetek, amiért m egalkottunk benneteket... a saját képmásunkra? - Akkor annak kell Istennek lennie, aki tite­ ket, embereket megteremtett. Michael bólintott. r Ügy kell lennie. - És m i van, ha titeket más lények teremtet­ tek? És ezek a lények m egint m ásoknak a teremt­ ményei? És így tovább, örök körforgásban. Ki akkor Isten? - A már meglevő kérdőjel mellett most egy újabb is m egjelent Angié arcán. - Igazad van - ismerte be Michael - , m in d ­ nyájunknak ugyanaz a teremtője. Ezen az éjszakán Michael nem tudott könnyen elaludni. Hosszasan feküdt ébren és az elektroni­ kus börtönében sínylődő Angélára gondolt, aki talán olyasfajta szabadságra vágyott, am ilyennel az emberek is rendelkeztek. Hirtelenjében telje­ sen más m egvilágításban látta: már jóval több volt észbontó bombázónál.

Ezen az estén Michael felvitte magához Jukót. Épp az egyik modern kontúrfotelben ült, kezét a széles karfákra tám asztva, fejét hátradöntve és még m indig egy kicsit pityókásan. A friss él­ mények hatása alatt arra gondolt, ahogy Jukót a karjai közt tartotta, kezével felfedezte a lány lágy, de m égis feszes mellét, kerek hátsóját, fe­ szes combját és forró szem érem testét - közben egész idő alatt sem m i másra nem gondolt, csak Angie-re, erre a csodás teremtményre, aki kitöl­ tötte m inden percét. Ekkor jött rá, hogy szerel­ mes. Sem m i másra nem vágyott jobban, mint hogy Juko helyett őt vehesse karjába. - A ngié - hívta elő a csökkentett ü zem m ód­ ból - , itt vagy? - Természetesen. - Az angyali arc sugárzott, m intha egy hosszú különlét utáni találkozásnak örvendene. - Milyen volt a randi? - kérdezte gyanakvó tekintettel. Michael az érintőképernyőt már jó ideje a dohányzóasztalra tette át, hogy egy szem m agas­ ságban lehessenek.

- Szo-szó - hessegette el gyorsan a témát. Szívesebben mentem volna el veled valahova. - Ó, jó ezt hallani! Rögtön hevesebben ver a szívem! - S tényleg látszott, ahogy keble em elke­ dett és süllyedt. - Angié? - Igen, Mike? - Hogy nézel ki alul? Úgy értem, melltől lefe­ lé. Van ott más is? Angéla nevetett. - Persze, hogy van. Csak a képernyőn nincs elég hely. M ennyit szeretnél látni? - Mindent! - m ondta Michael, maga is m eg­ lepődve bátorságán. - Akkor lássunk hozzá! - lelkesedett Angéla. A következő 10 percben megalkották a csíp ő­ jét, az alsótestét és a lábát, melyet bár eltakart egy könnyű fehér szoknya, de elégé hozzásim ult, hogy nőies formái érvényesülhessenek benne. Ehhez még harisnyát viselt és lapos talpú, fehér cipőt. A hogy Michael m egcsodálta kettejük alkotá­ sát, újra hátradőlt a fotelben mereven előrehajló pózából, s azt lihegte, hogy „Őrületes!” Majd m i­ kor Angéla ráadásképpen felváltva egyik lábát a m ásik elé tette és a csípőjét forgatta, hozzátette: „Ez abszolút őrületes!” Csak az a baj, hogy Angié hatvan centim éte­ resre volt összezsugorodva. Ezt Michael hango­ san is kim ondta. . A ngié is szom orúan értett egyet. - Tudtam! M indig csak egy részem lehet a tied ... - Most újra valós méretben látszott m ell­ től felfelé. - De m inden részed csodás! - M ike... - Angéla magával ragadó arckifeje­ zéssel nézett rá: - Kérlek... érints meg! Mike egy időre teljesen ledermedt; aztán megérintette mutatóujjával először a saját ajkát, csókot adott rá, majd Angié ajkára tette a kezét, aki ezt csukott szem m el fogadta. Ezután szere­ tetteljesen m egsim ogatta a lány arcát. Angéla odahajtotta fejét a kezéhez, és hozzásim ult. A m int m ég lentebb siklott M ichael keze a lány keblére, lágyan m egfogta azt, s látta, aho­ gyan m egváltozott annak alakja. A m ásik kezét is segítségül hívta, és körkörös m ozdulatokkal sim ogatta a mellét, mely az ujjai alatt ide-oda

MKTCfl 224 siklott. A lány még m indig csukva tartotta a sze­ mét, és sóhajtozni kezdett. Ahogy Michael ujjai elérték a félgömbök csúcsát, látta, hogy a ruha alatt Angéla nyögdécselésétől kísérve a m ellbim ­ bók m egkem ényednek. - Ó, M ike... M ike... azt hiszem , beléd szeret­ tem! Tarts erősen! - a feje átsiklott a képernyő szélére, és csípője is abba az irányba mozdult. Michael ágyéka égni kezdett. Fogalma sem volt, m i történik, m int aki transzba esett, úgy tette kezét a lány derekára, majd csípőjére. Angéla észrevehetően remegett. M ichael úgy­ szintén. - Tovább! - könyörgött Angéla, és fentebb tol­ ta ágyékát a férfi tapogató kezéhez. - Tovább, ó, Mike! Ó, Istenem, ez olyan szép ... Szeretlek! - A n gié... - nyögött m ost Michael - , kedve­ sem , én csodás angyalom ... - Szeretlek! - ism ételte Angéla.

6 . f u y* Ezen az éjszakán egyáltalán nem tudott alud­ ni. Többször is kísértésbe esett, hogy felkeljen, és bekapcsolja az érintőképernyőt. M intha tőle, az ő valósággá vált Aphroditéjétől várna választ kérdéseire, párbeszéd, sőt testi kapcsolat útján. Egy lénytől, mely bár képes befogadni elektroni­ kusan, de nem tud viszonozni. Elfojtotta az Angie-vel való kapcsolatterem­ tési vágyát, am íg egyetem i előadásai után bár kim erülve, de egyre nagyobb izgalom m al újra be nem lépett kuckójába. Akkor aztán már nem bírt magával tovább. Szabályosan remegett a tér­ de, amikor levetette magát a fotelbe a képernyő elé, és vágytól hajtva előhívta Angie-t. Először csak térdig látszott imádottja, aztán a szoknyája szélétől a csípőjéig, majd a derekától a jól ism ert kebléig. - Szia, Mike - nehezen lélegzett - , itt vagy végre! Olyan hosszan vártam rád! - Angié! - Michael mutatóujjával újra elját­ szotta a csókrituálét. - Te is nagyon hiányoztál nekem! - Érezte a feszültséget az ágyékában. A keze remegve vándorolt a lány arcáról a blúz­ gombjaira. Rögtön kőkeményen álltak a m ell­ bim bói. Csakúgy, m int Michael férfiassága.

- 0 , Angié - sóhajtott - , bárcsak érezhetnélek! - Megemelte a lány mellét, m íg halm ai k i­ domborodtak ruhájából. Aztán elengedte őket, mire azok rugalm asan visszaugrottak eredeti állapotukba. Váratlanul elkezdett m atatni a blúz legfelső gombjával. - Ezt nem lehet kigombolni? - kérdezte meglepve, próbálkozásai sikertelen­ sége láttán. Angié m egilletődött arcot vágott. - Meztelenül akarsz látni, ugye? - kérdezte feleslegesen. - Az én m eztelen testem et m egal­ kotn i...? M ichael lélegzet-visszafojtva bólintott. - Most utálni fogsz - sóhajtott Angéla. - Én is utálom magam m iatta... M ichael zavarban volt. Miért is kellene utál­ nia? Ezt m eg is kérdezte tőle, majd hozzátette: - Hiszen szeretlek! - Kérlek, kérlek, ígérd meg, hogy nem ha­ ragszol rám! Nem tehetek róla, így kell, ez van a program om ban... - Angié lesütötte a szem ét, nem mert Michaelre nézni; láthatóan szenve­ dett. - Ez csak egy program frissítéssel m egy vallotta be, majd egész halkan hozzáfűzte: - És fizetni kell érte. Michael először azt hitte, rosszul hall. Aztán visszadőlt a fotelbe, és szótlanul figyelte a teremt­ m ényt, akiről hirtelenjében kiderült, hogy... hogy m egvásárolható. Pénzt kér a vetkőzésért. Az ő angyala egy örömlány! Teljesen ledöbbent. Amikor kikapcsolta, még látott néhány legördü­ lő könnycseppet a lány arcán. Az egész csak showműsor, gondolta, mélyen megsértve. M inden ámítás és szem fényvesztés, meg szép kis pénzcsinálás.

9. Ha már fizetnie kell, akkor ő is szeretne valamit kapni, mondta magában. Nincs több érzelmi túltengés! Egy kis sztriptíz, igazi pornó, amit egy vi­ deó sem tud nyújtani - interaktív! Parancsszóra! Táncoltassuk meg a babát... Elképzelte, ahogy a lány keble egy szimulált közösülésben harang módjára himbálózik, majd ahogy egy fordulat után le-fel táncol, ahogy egyikük... és a m ásikuk... M ichael gondolatai összevissza ugrándoztak. Előnyösebbnek látta, ha teljes elektronikus adatforgalmát egy m ásik gépen keresztül bo- W>

Szerelem-program

- Én is téged! Csak van Isten, nem? Kell, hogy legyen...!

57

j j H ....

<1 Iliim ffi

nyolítja, hogy ne kellje a lányt se látnia, se hal­ lania. Vajon mit gondolt ő, a Free-W orldnek ez a babája, hogy nem tűnt fel Michael az elmúlt két napban? Gondolt egyáltalán valamit? Tudott gondolkodni? Talán nem is hagyják, hiszen egy szám ítógép irányítja, am i érzések helyett pénzt szám ol. Na, majd ő is kiszámolja, hogy m ennyi szex a négy­ zeten! Aztán, am int Angié feltűnt a képernyőn, és úgy nézett, m int egy megvert és kitett kutya, aki megbocsátásért könyörög, rögtön elszállt az összes felgyülem lett harag, az összes csalódás és fájdalom. - A ngié - hebegte, am in t a blúzát k ig o m ­ bolta. - Mike! Mike! - hallotta viszont. Azután le­ tolta a lány melltartópántját úgy, hogy a keble já­ tékosan előbújt. M iközben A ngié m ég a kapcsot nyitotta hátul, Michael így kiáltott fel: - Istenem, Angié, nem bírom tovább! - és gyorsan lehúzta a lány szoknyáját, majd a bugyiját is. Most csak neki táncolt a lány, ahogy Isten, ahogy Michael megteremtette. A fiú kezében m eg ezer voltnyi feszültség vezetődött le.

- Mi a nyavalya van veled? - kérdezte Bertram a menzán. Valóban, lehetőleg kerülte a találkozást m ind­ két barátjával, m int ahogy általában is elzárkó­ zott a külvilágtól. - Nincs már idő a haverokra? - Vagy túl sokat foglalkozol a babácskáddal? - kötekedett Tim. Majd tett egy illetlen kézm oz­ dulatot. A m int látták, hogy elvörösödik, a szégyentől vagy a m éregtől, Bertram engedett: - Hé, ember, hiszen világos! Nekünk is m eg­ van már az új verzió... Neked talán még nincs? M egilletődött hallgatását igennek vették. - Az enyém - kezdte Tim - egy megabombázó! - S-kanyarokat rajzolt a levegőbe - Ilyen cicije van! - Épp hogy elég hosszú volt a karja a bem u­ tatásukhoz.

-A z

enyém

pedig

-

fütyült elism erően

Bertram - megmutatja közelről is. Állati! Már csak az kéne, hogy beverhessük a lom post is. - És...? - Várakozással telin néztek, Tim pe­ dig folytatta a piszkálódást: - Bombasztikus, mi? Mondd csak, m ilyen is úgy? Nem cserélünk? Michael felállt, és szótlanul elhagyta a menzát. Visszatérve biztos menedékhelyére, válaszo­ kat keresett. - M indegyikük ilyen ... ilyen szexőrült? kérdezte Angie-t, miután kiöntötte szívét. Csak egy dolog jár a fejükben? Kőkemény szex? Pornó? Angié megrázta fejét, miközben fürtjei között csillagszerű kis fények csillantak meg. - Nem tudom . N incs hozzáférésem más fel­ használók adataihoz. - És szerinted m i vagyunk az egyetlenek, ak ik ... akik érzünk valam it egym ás iránt? Akik szeretik egymást? Angié m egint megrázta a fejét. - Nem, nem hiszem . Ugyanannak a program­ nak vagyok a része. Hogy lehetnék akkor más? És ahogy Michael elgondolkodón hallgatott, így folytatta: - Talán a felhasználótól fü gg... vagy talán m indkét féltől?... Talán úgy működik, mint az igazi életben, ahol összetalálkoznak ketten, rokonszenvesnek találják a másikat, megér­ tik egym ást, é s... és egym ásért akarnak éln i... Ugye ez az, am it szerelem nek hívnak? Angié összeráncolta a homlokát, csücsörített a szájával, és égszínkék szem ével átható p illan­ tást vetett Michaelre. - Te szeretsz engem, nemde? Mondd, hogy szeretsz! - Szeretlek, Angié. Igen, valóban. - És én is szeretlek, Mikey! Együtt töltötték az egész estét; M ike fiatal­ ságának összes állom ásáról m esélt, A ngié pedig áhítatosan hallgatta. Neki m ég nem volt múltja, am it m egoszthatott volna, így magába szívott m indent, akár egy szivacs. Behatolt Michael világába, hozzánőtt ahhoz, m intha a sajátja lenne.

Két különleges világ’ - ■ tele emberekkel és idegen lényekkel

E B - jc

SflLRKTO SS* Még csak a kétség sem kerítette hatalmába, h ogy vajon saját akaratából lett szerelm es vagy egy program nak engedelm eskedve. Az este a különleges jóéjt-csókkal ért véget, M ichael aztán M orpheus karjába zuhant, Angié pedig készenléti üzem m ódba. /S í.

- Van itt m ég valam i - m ondta A ngié, m iután átnézte a beérkező leveleket - , a Free-W orldtől. Szem élyes ügyben. - Inform ációs anyag? - A nnak is nevezhetjük... N em , tulajdon­ képpen hirdetés. D e... talán nem szem étbe való. M ichael kérdőn nézett.

küdt, és elképzelte, m ilyen len n e, am ikor először egym ással csináln ák . N em csak k ép­ ernyőn keresztüli érin téssel d örzsölgetn é a szem érem testét, osztanák m eg ajkaikat, iz ­ gatná a lány öröm központját, m íg egy ö tle ­ tes kis program segítségével A ngié végül átél egy orgazm ust. És nem is csak izgató n ő ie s­ ségének látványától kezdene forrni M ichael vére, m íg a nyom ás robbanásszerűen ki nem tör. N em , ők első alkalom m al kapcsolódh atn á­ nak össze egym ással - eggyé válhatnának nem i együttlétükben, adhatnának és kaphatnának egyszerre, interaktívan érintkezésbe léphetné­ nek, egy ilyen kicsi, jelentéktelen dolog seg ítsé­ gével. Nem többről van szó, m int egy interfész segítségével csatlakoztatott, több száz érzéke­ lővel felszerelt, rugalm as m andzsettáról és egy hozzá kapcsolt óvszerről.

Ken Mac Leó

Kozmonaut

Ez a nap jelentős napként írta be magát a törté­ nelembe. Más körülm ények között m int eljegy­ zésük napját tartották volna szám on. Akkor lett volna kerek egész, ha egym ás karjába omolhat­ nak, bensőséges csókokat válthatnak és sim o­ gathatják egym ást. íg y azonban beérték azzal, am i rendelkezésükre állt, és az újonnan talált boldogságukban tobzódtak. Jó volt? - kérdezte Angié. Michael boldogan bólintott, kim erültén visszazuhanva kontúrfo­ teljébe, a lánynak pedig érezhetően remegett a hangja, am int ezt suttogta: - Nekem isteni volt! Lehet ez még egyáltalán szebb? M ichaelnek volt egy elképzelése: az egész test tetőtől talpig körbevéve rugalm as, ezernyi érzé­ kelővel ellátott szövettel... egész a lábujjakig... talán még az ajkak is, hogy csókot lehessen le­ helni a bőrére, és érezhessék is a csókokat... Ez lenne a következő lépés, ha ésszerűen gondolko­ dunk... De vajon mikor lesz ez a következő lépés? Ha az új termékek beválnak? Ezek a „m andzset­ ták”... és bármi, am it a m ásik nem nek ki lehet találni. Ez most csak egy próbasorozat volt? Vagy okos marketingfogás? Biztos már régóta tesz­ telték a tetőtől talpig változatot, bár a helyes kifejezés inkább pénisztől vagináig lett volna. Talán még mohóbban akarják a háttérben már jól előkészített teljestest-érZést, ha előtte a kósto­ lópróba kifejti hatását és a kem ény drogok m in ­ tájára függővé tesz. Gyökeret vert Michaelben az a szörnyű gyanú, hogy ez az egész csak egy arcátlan m arketingstratégia. Először csupán egy ingyenesen letölthető eszközt kínálnak, melynek az egyszerű és kényelm es használatát már nem is tudja nélkülözni az ember, aztán ezt az eszközt felfegy vérzik a kellő adag szexszel - sex sells! - , és így titkos vágyakat ébresztenek. De hoppá, ed­ dig és ne tovább! Hiába űzi a kutya a kolbászt, ami m indig csak orrhossznyira van előtte, de a kétségbeesésbe kergeti, ha soha el nem érheti. És így gondoskodott egy agyafúrt

Szerelem-program

- Új hardver. Interaktív. Vajon ez csak szégyenlős elvörösödés volt a lány arcán, vagy m áris az izgatottságtól izzott? - Rendben, mutasd! Am ikor a dokum entáció végére értek, egy ideig feszült csend uralkodott. Majd azt mondta M ichael, szinte zihálva: - Rendeld meg! Ezen az éjszakán h osszú ideig éberen fe­

A S . sw pO

OflLRKTO SS* program a kolbászról. M elyik szegény pára tud­ na ennek a kísértésnek ellenállni?! Igen, ennek így kellett lennie. A Free-World nem az em beriség jótevője volt, hanem a részvé­ nyesek érdekeit szem előtt tartó induló vállalko­ zás, feltett szándékaként azzal, hogy m egm utas­ sa az iparág nagyjainak, ki az úr a házban. Sőt egyenesen csődbe juttassa őket. Erről az egészről azonban sem m it sem szólt Miohael a lánynak. Biztos, hogy ő sem tudott többet nála. Nem is kérdezte Angélát, hogy m i­ kor lesz már egy ilyen, teljestest-érzést közvetíte­ ni tudó öltözet. Érezte, hogy már nincs sok hátra addig. Már az egyszerű m andzsetta is szem pillantás alatt piaci siker lett: jóval egym illiárd feletti for­ galmat bonyolított az, első évben, és ehhez csak pár m illió ügyfélre volt szüksége, ami nem is olyan sok a kétm illiárd felhasználó világában. Ezek a dim enziók m indössze egyre engedtek következtetni: m inden jól eltervezve zajlott. Mi van, ha a szerelem is...? Michael gyorsan elker­ gette a gondolatot, és em lékezete legmélyebb fi­ ókjába suvasztotta be. Eddig és ne tovább! Hiszen m i más a szerelem, m int véletlenszerű összetalálkozása azoknak, akik egym ást izgat­ ják? Vagy m égsem véletlenszerű? Lehet ezt ger­ jeszteni? Michael megrázta a fejét, hogy e terhes gondolatokat elhessegesse. - Mi van, kincsem? - kérdezte Angié gondos­ kodón. - Bánt valami? - N incs sem m i - hazudta. - Szeretlek. Ez utóbbi nem volt hazugság. - Én is szeretlek téged - s ő is pontosan azt mondta, am it érzett.

£ 9. A következő két hétben egyre-m ásra h a lm o ­ zódtak a jelei egy küszöbön álló drám ai fordu­ latnak. A m édia m ohón rávetette magát a szenzáció­ ra, hogy valaki szem beszáll egy olyan óriással, m int a Microsoft, s egy szem pillantás alatt fel­ ism erték a szexualitásban rejlő nézettségnövelő lehetőségeket, am iket az utolsó cseppig ki is ak­ náztak. Nem volt olyan beszélgetős vagy késő esti műsor, tudom ányos ismeretterjesztő adás vagy életm ódm agazin, mely ne fordult volna élvezet­

tel a tém ához. Már megalkották a „kiberszex” szót is, m ég ha ennek az egésznek nem is volt túl sok köze a virtuális szexhez, legjobb esetben is annak csak egy előfutárát jelentette. M ichael és A ngié ezt a fejlődést előbb jó ­ kedvűen, aztán egyre nagyobb aggodalom m al figyelte. Főleg am ikor szóra em elkedtek az er­ kölcscsőszök, majd követték őket a puristák és végül az egyháziak is, akik egyre gyakrabban folytattak elkeseredett vitákat arról, h ogy ez m ost m esterséges intelligencia, am inek jogai vannak, vagy csak hitvány, ügyesen csom agolt pornográfia. - Csak egy élvezeti tárgy lennék? - kérdezte egyszer Angié mélyen megdöbbenve. - Te is így gondolod? M ichael ném án megrázta a fejét. Ahogyan A ngié kérdezte ezzel a mély érzéssel és kétségbe­ eséssel, lehetetlen! - Szeretlek! Kívánlak! - fűzte hozzá Angié, m iközben az előszökő könnycseppekkel küszkö­ dött. - Te elm ondhatatlan élvezetet okozol ne­ kem. Akkor te is csak egy élvezeti tárgy vagy? Az emberi jogok körüli viták lettek a politi­ kusok fő témái. Michael ösztönösen érezte, már nem sok id e­ jük maradt, h ogy folytathassák szerelmüket. Elhatározta, hogy egyelőre nem fog bejárni az egyetemre: m inden szabad percét az ő Aphrodi­ téjével tölti. Többé már egyáltalán nem kapcsolta ki a programot. így ringatta álomba szíve hölgye, és vigyázott rá éjszaka.

<30. - Szia, Mikey, kelj fel! Csodaszép reggelt kívánok neked! - Am ikor ezen a napon felébresztette a lány bájos hangja, és álom ittasan dörmögve a már régóta az ágya mellé tett érintőképernyő felé fordult, boldog m osoly suhant végig az ar­ cán, am int meglátta szeretett angyalát. - Szia, Angié. - Jól aludtál? Szépeket á lm ... És ez volt az utolsó, amit M ichael hallott vagy látott. A képernyő elsötétült, majd züm m ögve újraindult. Egy Free-World lógóval ellátott ablak ugrott fel a kéken csillogó háttérből, egy szintetikus hang kíséretében, mely ezt mondta: „Hiba lépett

0ALPÖKA 22* fel. Ne kapcsolja ki a szám ítógépet! Egy újabb na­ vigációs segédeszköz kerül letöltésre. Legyen tü ­ relemmel, a telepítés autom atikus.” Az ablakban levő kör egyre nagyobb piros szelete mutatta a letöltés állapotát. Majd folytatta a hang: „A prog­ ram készen áll. Egy helyettes fogja önt segíteni, míg a hibát helyreállítjuk. Elnézését és m egérté­

see... honeybee! - Látták, hogy az élcelődés most nincs kedvére, síri arckifejezése megfejthetetlen volt. - Mi történt? Mi történt? Michael gondolatokba merülve a kezét tördelte, m iközben a valóságban a szava­

Ezt a napot tanácstalanul a képernyő előtt töl­ tötte, melyen az ő Aphroditéje oly csodásán tűnt elő, akár egy szellem a palackból, s melyről olyan kegyetlenül tűnt el, mint ahogy a vérpadon hal­ nak meg, kétség és remény közepette. Alig m oz­ dult el Michael merev helyzetéből, fájó szem ét a képernyőre szegezte, két kezére könyökölve, miközben életjelre várt imádottjától. Az este háton fekve találta, az ágy széléről lelógó lábbal, kétségbeesetten kitárt kézzel, felfelé mutató te­

- M ostantól újra fűzhetem a csajokat - bu­ kott ki Timből, és sóváran pillantott egy csinos kis barnára, aki ott ült pólóban és fintorgó orral elfordult. Vagy nyergeljek meg ezzel - és lopva előhúzta a zsebéből egy érzékelőkkel teli m an­ dzsetta végét - talán egy manga-lányt? Bertram sem jelentett túl nagy segítséget: - N ekem ez csak egy játék volt. És az a dolog ott - m utatott Tim naflrágzsebe felé - tulaj­ donképpen csupán szükségm egoldás. Egyéb­ ként ha engem kérdezel, a gyerm ekvédelem m el akadt ném i gondjuk, vagy valam i hasonló, és m ost egy fin om ított változaton dolgoznak.

kat kereste. Aztán kitört belőle m inden, mint egy hegyi patak. - Beleszerettél? - kérdezték teljesen m eg­ sét kérjük.” döbbenve, m intha ez valam i képtelenség lenne. Am i Angié m egszokott helyéről most nézett - Ugye nem kom oly?... Vagy... tényleg? - puha­ rá, olyan volt, m int egy Disney-figura. Szép reggelt kívánok, uram! - mondta egy tolóztak, ahogy látták arckifejezését. Az ő navigációs segédeszközeik - Tim gépi női hang. - Mit tehetek önért? - húzta fel megabombázója és Bertram csodacsaja vagy az kérdőn a szem öldökét. épp aktuális virtuális szeretőjük - m ind ugyan­ Sem m it, döntött Michael. Egyáltalán sem ­ úgy egyik pillanatról a másikra eltűntek, és ka­ mit. rikatúráknak adták át helyüket.

nyérrel és oldalra hajtott fejjel. Aludt. Valamikor eldőlt, és álomba merült.

<3/ . A rákövetkező napon úgy érezte magát, m int egy drogos, aki elvonókúrán van. Ügy tűnt, a képer­ nyőn levő képregényfigura kineveti. Igen, ha ala­ posabban szem ügyre vette, látta, hogy tényleg grim aszokat vág. Nem bírta ezt tovább elviselni, és kikapcsolta a gépet. A tom pán fénylő, élettelen képernyőn visszatükröződött saját maga: beesett arc, karikás szem , kócos haj. Egy túlvilági szel­ lemarc meredt rá. Ez felrázta a sem m ittevésből. Hosszú idő óta először kereste a kapcsolatot az emberekkel. De nem a régi barátság, a pár­ beszéd, a közös élm ények kedvéért, vagy azért, hogy felmelegedjen a lelke a közelükben; nem, kizárólag válaszokat keresett. Körbebarangolta az egyetem et, bekémlelt az előadásokra, végül bement a menzára. Nézd csak, a tékozló fiú hazatért! - kiáltotta Tim. Majd Bertram tréfálkozott: - Long tim e no

M eglátod, holnap újra előkerül, és a legtöbb, am it láthatsz, hogyha fellébbented a szoknyá­ ját, az a bugyija - m ondta, m iközben egy el­ képzelt alsónem űt lóbált hüvelyk- és m utatóuj­ jával. - V isszakapod a te ... te A n gie-det, vagy hogy is h ívják ... és újra teheted neki a szépet. - Bátorítóan nézett M ichaelre. - Ki tudja, ta­ lán tényleg van lelke a dolgoknak. Ha az ember figyeli a v iták at... • Michael viszont már régóta nem figyelt. Amikor késő délután újra belépett kis lakásába, és bekapcsolta a képernyőt, m eglepetésére egy sugárzó A ngie-t pillantott meg. Az ő csodaszép, im ádott Angie-jét. - Szép napot, Michael! - üdvözölte m int régi ism erőst. - Jó újra látni. Mi a mai terve? Michael megrökönyödve állt és rábámult: - Űjra magázódunk?

M>

- Természetesen m agázódunk - mondta édes hangján a szeplős, szőke terem tmény - , mint ahogy az egy ügyféllel szem ben illik. - És ha megkérlek, hogy tegezz? - tette pró­ bára Michael. Lassan leereszkedett az ágy szélé­ re. Szörnyű gyanú szállta meg, melyről félő volt, hogy beigazolódik. - A tegezés csak szexuális játékok során m eg­ engedett - válaszolta durcásan a lány - , ehhez az A du it Age-nél kell regisztráltatnia magát. Fizetni óradíj alapján kell. M indegy, hogy m ilyen játé­ kot szeretne. - Csábítóan nevetett. - Lehetek a szolgálatára? - Átváltott egész testét megjelenítő

- De igen! Természetesen em lékszem , Michael. Többször is szexuális kontaktusa volt velem , tudom , hogy m it szeret és m ik a kedvenc játékai. Ez hozzátartozik a szolgáltatásunkhoz. Az ön összes kérése és utasítása tárolva van. Vé­ gül is én vagyok az ön titkárnője. Titkárnő? Szerelm i szolgáló! Ez lett a „gyer­ m ekvédelem ből”... Ez nem egy finom abb változat, ez kőkem ény üzlet. Ez összeegyez­ tethetetlen a „lélekkel”... és a m esterséges in ­ telligenciáknak adandó em beri jogokról szóló vitákkal. A felism erés könnyei öntötték el szem ét, ke­ zébe tem ette arcát, megrándult a válla, majd zokogva lehanyatlott az ágyra. Ott feküdt és

képre, és különböző erotikus pózokat mutatott be. - A ráközelítéshez kattintson bárhova! Ha tetszik a bemutató, rendelhet egy egész sztrip­ tízt, és csatlakoztathatja a hardverét - kacsin­ tott. - Regisztráltathatom? Michael alig tudott nyelni a gombóctól, am i a torkában term ett. Rekedten kérdezte: - Te... te már sem m ire sem em lékszel... a kö­

egyáltalán nem figyelt a szeretett hangra, ami fáradhatatlanul kérdezte: - Valami problémája van? Tehetek valam it önért? Értesítsek egy orvost? Kérem az utasítása­ it! Kérem, jelentkezzen! Kérem, jelentkezzen... kérem, jelentkezzen...

zös éjszakákra... a sok beszélgetésre? A m it egy­ más iránt éreztünk...?

Kovács László fordítása

Galaktika Fant

ztikus Könyvek

A Shora óceánholdja első pillantásra maga a paradicsom Lakói összhangban élnek a természettel, és elutasítják az erőszak minden formáját. Már ha nem számítjuk a fejlett technikájú úszó városokban élő halhatatlanokat, akik háborúra készülnek. És a lassan öntudatra ébredő mesterséges intelligenciákat, amelyek függetlenségre vágynak.

ulz‘m uniVBrzum Karmán megjeleni előző fajiéi mén tophatok a Galaktika szerkesztőségében

es a jobb könyvesboltokban! A b iológus szerzőnő újabb fantasztikus idegen világokkal lepi m eg olvasóit, ám ezek ^ ro b lém áib ó l mi is tanulhatunk

A i.iGNÉHÁw hónapja történt, hogy elinduli tani életem eddigi leghosszabb utazására: -X ^ á trep ü ltem az óceánt. Miután megnyer­ tem a MANT esszépályázatát, előttem állt a lehető­ ség, hogy részt vegyek egy amerikai űrtáborban. A reptérre menet az járt a fejemben, vajon megértik-e majd, amit mondok, és vajon én megértem-e majd, amit ők mondani akarnak nekem. Azután az jutott eszembe, hogy ha sikerül legyőznöm a távolságot, ami elválaszt engem és Amerikát, akkor némi kom­ munikációs probléma már meg sem kottyan majd. A tábornak a hunstville-i Amerikai Ür- és Rakéta­ Központ ad otthont. A hatalmas rakéták messziről látszanak. Mikor odaértünk, már vártak ránk a tá­ borban dolgozó kísérők. Itt váltunk el kísérőtaná­

lőgéppel, kapcsolódik az űrállomáshoz, ott elvégzi az adott teendőket, majd pedig visszatér a Földre. Mind­ ez szintén a csapat tagjai alkotta földi irányítás segít­ ségével zajlik. Ezt persze nehezítik a tábor szervezői, olykor ugyanis kezedbe adnak egy cetlit, miszerint

runktól, Bacsárdi Lászlótól, aki többi kollégájával együtt egy külön tanárok számára szervezett tábor­ ban vett részt. Minket Hujber Áronnal a lakókörze­ tünkbe vittek. Hétfős szobákban helyeztek el min­ ket. a lányok és a fiúk nemcsak hogy külön szobát, de külön emeletet is kaptak. Az egészet tulajdonképpen egy elfektetett konzervdobozhoz tudom hasonlítani. A szobák az űrállomáson való alvást imitálták, így kicsik voltak, ablakok nélkül. A tábor alapvetően két programra épül: egy pi­

egy tornádó söpört végig a küldetés kellős közepén, miközben az űrállomáson nem volt áram, nálunk a hétből öten, náluk a hétből négyen haldokoltak, így igen nehéz helyzetbe kerültünk, de végül sikerült tel­ jesíteni a feladatot. Az egész tábor tulajdonképpen a nagy küldetésre való felkészülésre épül. Megtanítanak rakétát építeni,

lótaképzésre és egy küldetésspecialista-képzésre. A résztvevők még az első napon eldönthetik, melyikben

tanulunk aerodinamikát, űrhajózás-történetet, első­ segélyt, és mindeközben érdekesebbnél érdekesebb

akarnak részt venni. Én a küldetésspecialista-képzést választottam. A világ minden tájáról érkezett diákokat 14 fős csoportokba osztották. Ezekben vegyesen voltak pilóták és specialisták, hiszen a program legfontosabb pontja a tábor legvégén elvégzett hatórás küldetés. Ez alatt azt imitáljuk, hogy a legénység felszáll az űrrepü­

előadásokat hallgatunk meg, körbevezetnek minket a múzeumon, kipróbálhatjuk a különböző szimulá­ torokat, csapatíéjlesztő játékokon veszünk részt, és a hatóráshoz hasonló egyórás szimulációkon próbál­ hatjuk ki a küldetés során felvehető összes pozíciót. A specialistáknak még egy külön szimulációra is lehető­ ségük van, egy hatalmas medencében búvárkodással szimulálják számukra a súlytalanságot. Nekem ebben kétszer is részem volt, nagyon örültem neki.

épp szívrohamot kaptál vagy megőrültél, amit a töb­ bieknek kell kezelniük. Nálunk a földi irányításon épp

Végül is mindenki hihetetlenül jól érezte magát, barátságokat kötöttünk, és a mi csapatunk a mai na­ pig levelezik egymással interneten keresztül. Én pe­ dig büszkén hordom az ajándékboltban vett NASA-s pulcsimat, hiába szekálnak az osztálytársaim azzal, hogy szabadidőmben a Holdon ápolom a vetemé­ nyeskertem. Magyari Dóra

A Magyar Asztronautikai Társaság és a Magyar Űrkutatásért Alapítvány az Aero Magazinnal, a SflLRKTIKfl, az Élet és Tudomány, valamint a Természet Világa c. folyóirattal együttműködve az ENSZ Világűrhét alkalmából pályázatot hirdet

Európa a világűrben "-

.

-

cím m el az ű rk u ta tás iránt érd e k lő d ő ta n u ló k szá m á ra . A z o k ta tá si in té z m é n y e k b e n ta n u ló k a 11-14 é s a í f N l f v e s k o rcso p o rtb a n (de leg feljeb b a ',* -/ középiskola b efejezéséig ) p á ly ázh atn ak . A p á ly á z a to t a.MANT T itk árság ára (1027 B u d ap e st, II. Fő u -c a ’é E . - v ag y p o stac ím é re : 1371 B u d ap est Pf. ‘ 433.) e h e t beny ú jtan i. FelvilágösítáS a M A N T T itkárságán a (06-1) 2 0 1 -8 4 -4 3 te le fo n o n k a p h a tó .4 ■ j j | '•‘

B eküldési határidő: 2009. március 1. (24:00 órá) A p ályázó felad ata az, h o g y válasszo n ki eg y e t a m e g a d o tt té m a te rü le te k közül (v a g y m á s , a t é ^ á h d z S ^ g f e g y é b sz e m p o n to t), és e lg o n ­ d o lása:! e iv .K -a r.y a i, ta n u lm á n y a i v ag y e g y é b fo rráso k alap ján , d e ö n álló f e ld o lg o z á s t e ssz é b e n , : i • •iet*.:-.- ' ■ " A : , !■■■:■ ■ ■ • i■ Kf/ir,:' ii

i i . nr J .j .j ij n .) p ályázó n év éi. poiM i cím éi és telffo n szá m á t • az iskola n e v n - mi -- •" m e g , m ily e n é s h á n y a d ik o s z tá ly t y e jz e l • • m a ro d n év éi •'a szü letési étfedét, é s a zt, h og y v ettél j f e i iei tmé ár k rraé sit K Iínrá a p á lv .a n í i ; .ra á lA lM ? .. ... agy szö v eg sze rk esz tő v eln y o m ta tv a 2 p é l d á n y b a n k é r i ű F ( a W á s M t r e O T n T O f f l |^ & • . - ■■•m< ■■ •jr -ít b ele a? old alszám b a}. A p ályázath oz m e'lékeij iro d a la n jf S f e ^ ^ f lI r o s ^ f c i S

• ;i

' .

■

” '

"

a

i

a i-a sn uk , h o g y h a lá r o n liili p á ly á z ó k e s e té b e n a postai fim f c llé t lc n u lS id o t t o r s z á g ^ y m é s f f i H é ^ M t ^ ^ f f l

Iskolások’"

E lbírálás: A b e é rk e z e t: o ály am ű v ek et ke: ki. ;;n K ategó riáb an érték eli a szak m ai zsűri: „ á lta lá n g slsk o lá so V n j H S i (15-18 éves). A h atarid ö u tá n b eérk ező p ály ázato t a zsűri n e m érlékeli! (A p o sta i f e i a d á s ? á l M H n ^ n

Értékelési szempontok:

■. c

a feld o lg o zo tt ism e re ta n y a g ta rta lm a , h ite le s s é g e ;]® *-í \ a i ol uc/ ás e re d e tisé g e ; ■ a m e g fo g a lm a z á s nyelvi és fo rm ai színv o nala, h ely esírása és észté: a k iírásban felsorolt k öv etelm én y ek b e ta rtá s a . -

kivitele;

'

'í

É jp íja k : K ateg ó rián k én t a két le g jo b b p á ly am ű s z e r/ö je té ríté sm e n te s e n v eh e t részt a MANT 2 0 0 9 . évi (im m á r XVI.) m a a y a ro rsz á g l ű rtá b o rá b a n T ovábbá k ate g ó riá n k é n t h á ro m -h á ro m h ely ezett részv ételi díját az e lé rt h ely ezés m é rté k é b e n C sö k k en tjü k . A T jz e f f io d ik M ag y ar Ifjúsági Űr tá b o rb a n vaíó ö n k ö ltsé g e s részvétel jo g á t m in d en pályázó (a k o ráb b i év e k b en pály ázó is) e re d m é n y é tő l f ü q q é t ie i jf i p m . lá rq y n y e re m é n y e k is lesznek! A .pály azat fődíja:', részvételi le h e tő sé g a NASA h u n tsv ille-i N em zetkö zi Ü rtáb o rb an . Ezt a jo g o t a 14-18 é w s i l é g ó r i á b a n a leg jo b b cíőlg'ozatbt b en y ú jtó 1 le á n y fiú pály ázó nyeri el, ha tu d an g o lu l, és a N em zetk ö zi Ű rtáb o r b e fe je z ő d é se n ap jáig (jú liu s'v ég é ig ) n e m tö lti b e 18. é le té v é t..U tó b b í\é t feltétel bárm ely ik én ek n e m te lje sü lé se e s e té n a so ro n k ö vetk ező leg jo b b d o lg o z a t szerző je’g ta z h a t. A M ANT.az u ta z á sh o z " fe ln ő tt k ísérőt biztosít, az útik ö lrsép rő l a n y ertesn ek kell g o n d o sk o d n ia . S zp o nzoro k sz e rz é sé h e z a MANT tá m ö g a to f v e le ( k 'e ttM ( A z f p y á z ó , a k f e z f a le h e tő s é g e t eg y sze r m á r llh y e rte , újból n e m k erü lh et sorra.) • »■

I

■•

ííiímírM p

^ -;

■*>

-■

• n!fBBBÉÉÉt: a **íth

A pályázat eredm ényét 2009 áprilisában - ünnepélyes keretek között — hozzuk nyilvánosságra. Tajékoztafás é s k r , \ . ■ , . ; ;a u v S e - ( h é t r j t f 0 es 12, v a la m in ! 14 é s 16 óra k ö z ö tt konzultációra várjuk a I c e M ö ^ p ^ o e ^ P y í z a i r a f d k e s z .'tő ta n á r o k a t is a ^ M A N t ir a d á já b a n J B u to c s tJ U o u 6 8 . i e m ' 3 8. k iv e l a B atthyány terhez). Ha valaki előre jelzi erre az é r k e z é s is z á n d d k á tM lic g k o s S n jiik - bár á> m M k b ejelen ik eies k w n É fitp -* v '. ( f lj a ^ M w I M B I f lP lu iu iiili M je b b e-m a il (írn u n k n u m irod a cJ ex tern ei.h u ). já W m r f n r J a lo m je g y z é k : A m rar. Iván - G á l,in ta l Z o ltá n : Ha jö v ő , a k k o r v ilá g ű r c. k ö n y v e , M é s z á ro s I s lv a n - G a z d a g László: A v ilá g ű r m e g h ó d f tá iá n a k e k o 5 0 í v e c. k ö n y v e , H o rv á th T s j j f i s - s i a b ó A iiila H jjk o r s z a k r . k ö n y v e . ,1 / É let é s T u d o m á n y a rc h ív u m a : w w w .s u lin e t.h ti/e le tc s tiK li'iii.in y /a rc H iv • lir ta n (= S H A tla s z 18) • f f í r h a i f a j S s i L exikon • .1 ( sill.i g i S l i É v k ö n y v s íá m a f (k iin y v t.n h 1 is h o z z á fé rh e tő e k ) • ,1 Kis a tla s z a N a p re n d s z e rrő l s o ro z a t 1 - 6 - ig (b o ly g ó fe lsz ín e k , lé g k ö rö k , ű r s i o n d ^ i z s g á U j j H P á ? 5 0 é v e s a M a g y a r ' i i t m i i* II-: -■ i j f ü l m t o i . ■■■.■ 1 ■ 11 ■ ■ ■ i.-io n (u n it ■ • '■ lijf f lv • • h u 1 n in i a s z t i o n j H M H R • a le i m e s z e l V ilág a 2 0 0 1 . n o v e m b e r i, V ilág ú r ( . k iiliin s z á m a (iro d a lo m je g y z é k k e l!) • v é g ü l fig y e lm e te k b e a j á n j l m f f w r o M a g a z in t, a G a lak tik a í ily ó iia t tu d o m ,m y fis 'I f w iia t. a z f j e ^ I u d o n r i n y é s a t e r m é s z e t V ilág a k ü lö n b ö z ő s z a m a i t ille tv e a V IN C É tláriő t í l d o M ^ j o i j | ^ o n s á p t

Hagyta a ruháit, és lebotorkált a tengerpartra. .„Holdkeltekor”, a lány ezt mondta neki legutóbb. A jövevény a keleti horizont felé pislantott, de ettől nem lett okosabb. Az éjszaka olyan sötét volt, hogy a légkör természetes derengését is magába itta, a csillagok pedig fénytelenül hevertek, mint a fotókartonra hintett csillámpor. - Holdkeltekor - dohogta a férfi. Neki persze könnyű! Az Ő univerzumában a holdkelte olyasmi, amiről egyszerűen m indenki tud. A férfinak viszont komolyan utána kellett jár­ nia. Van, akiben fel sem merül - Őbenne nyilván nem merült fel hogy ha nem tudod magadtól,

milyen bonyolult kinyomozni, pontosan mikor is kellene felkelnie a holdnak újhold idején. Még így se volt biztos a dolgában, ezért korán jött - legfel­ jebb várnia kell. Félig csúszva lemászott a morajló vízhez, am e­ lyet meg is talált a füle és a lábujjai segítségével. Fhú! - Még tüdőgyulladást kapok, gondolta. De az meg se fordult a fejében, hogy Őt megvá­ rassa. A lányra ugyanis nem volt jellemző, hogy tolerálja az emberi tökéletlenséget. A férfi még egyszer az égre tekintett, majd be­ legázolt a tengerbe, és teljesen átadta magát neki. A víz hideg volt, de mire megtett tíz tempót abból a határozott fajtából, ami először vonzotta hozzá a lányt, már csodálatosan érezte magát. Azt gondol­

ta, a csudába is, ha megtanultam víz alatt lélegez­ ni, nem jelenthet akkora kihívást, hogy kalendári­ um nélkül megtaláljak egy holdkeltét! Csendesen a megfeketedett, törött sziklaagya­

hogy anélkül kerülje meg a szirtet, hogy összezúz­ ná a térdkalácsát, mint az az elso cilkcilómmal tör­ tént. Ezért már a szikla nyílt tenger felőli oldalán úszott, a mély vízben, mikor észrevette, hogy a dal nem ugyanolyan, mint máskor. Boldogan tap.os-

rak felé vette az irányt, melyeket együttesen a Hárpia Állkapcájának hívnak - ennek ínye a taj­ ték, a fogselyem hozzá pedig a dagály odahordta hínár, mely fennakad a rések közt, és ott lóg, hogy a madarak felszedhessék. A víztükör m indenfe­ lé ólmosan nyugodt volt, kivéve az Állkapcánál, mely egyre csak mormogott és csámcsogott: jól megrágott minden hullámot, a cafatokat pedig

ta a vizet és fülelt, hogy megbizonyosodjon; és, ahogy az várható volt, nem tévedett. A dal borzalmasan hangzott. - Vedd ki az uszonyod a szádból - kiáltott oda jókedvűen - , te vén, löttyedt guanózabáló! - Neked sincs valami szexi orgánumod, csalikám - jött az éles, fejhangú válasz - , és tu­

az ég felé köpte. Emiatt a férfi csak akkor hallotta meg az énekszót, mikor már nagyon közel járt. A hullámok harsogtak, ő pedig arra összpontosított,

dod, miféle halbél csalira gondolok! A férfi közelebb úszott. Ó, ez jó. Nem könnyű olyasmit találni, amivel igazán fel lehet cukkolni a DO

s n in c r a 221 lányt. Többnyire olyan átkozottul tökéletes, hogy egészen lehetetlen dolgokat kell kitalálni, mint a múltkor, amikor azt mondta neki, hogy nem egy­ forma színű a két szeme. Mi lenne, gondolta, ha ők is meg tudnának fázni? És aztán arra gondolt, miért is ne? - Vigyázz arra a szálkás, hulladékzabáló szád­ ra - kiabált vidáman vagy megvakargatom a farkad egy pikkelyezőkéssel! - Alig tudta kivenni a nyílt tenger felőli keskeny kiszögellésen heverő alakot... csak egy sötét paca volt a sötétségben. Te tényleg énekeltél, vagy csak ráültél egy göm b­ halra? - Te sem vijjogsz szebben, mint egy éhkoppos halfarkas a szennyvízcsatornában! - kiabált vissza rekedten a paca. - Oszt m é’ nem nyeled le azt a tengeri uborkát, vagy köpöd ki, egyetle­ nem? - Eh, menj, és áztasd be a fejed egy lapátkerék alatt! - nevetett a férfi. Fél kezével megragadta a sziklaperemet, és kihúzta magát a vízből. A kö­ vetkező pillanatban éles visítás hallatszott, majd egy esetlen csobbanás, és a lány már el is tűnt. A tarka-szürke árnyékfolt elhaladt a férfi előtt a levegőben - túl gyorsan ahhoz, hogy megállapít­ hatta volna, m i az, de megdöbbent, milyen biztos benne, hogy m i nem. Addig izgett-m ozgott, m íg com bizm aival valahogy (éppenhogy) m egkapaszkodott a kes­ keny kőpadkán, és annyira előrehajolt, amenynyire csak tudott, hogy az éjm ocskos tengerbe bámuljon. Pár m ásodperccel később észrevett valam i halovány fodrozódást, majd egy fehér­ lő oválist, olyan sápadtat, hogy lejjebb kellett fordítania a szem ét, hogy egyáltalán kivehesse, m int a tengerésznek, m ikor távoli fénybe néz. Ez alkalom m al is, noha gyakorlatilag sem m it sem látott, biztos volt benne, hogy m it nem lát. A rövid, sötét bozont, éjszaka ide vagy oda, nem az a lebegő aranyháló volt, am inek annak idején a firenzei fésűt vette. A két hom ályos fénypont nem a csillogó, feltűnően hosszúkás, távol ülő (m ajdhogynem kétoldalt levő), zöld

szem pár, am i nevetve nyelte el az álm ait. A váll nem széles és egyszerű ívű, hanem karcsú. A sós-görcsös, halk, zokogásszerű köhögés nem h ason lított egyetlen hangra sem , am it e ze­ ken a sziklákon korábban hallott; az (ekkorra szükségtelenné vált) utolsó bizonyíték pedig a keskeny kéz volt, am it a sötétben m egragadott. Az ujjak törékenyek voltak, nem pedig orm ót­ lanok; nem feszült köztük hártya; rajtuk a bőr sim a volt, m int egy szilva, nem pedig szem csés, m int egy varázslatosan finom szövésű, arany óraszíj. Röviden: em beri volt, és egy hosszú, le­ sújtó pillanatig összek u lcsolód ott a kezük, m íg elm éjük, pánikban, felkészült arra, h ogy m eg­ birkózzon az igazsággal. Végül egyszerre szólaltak meg: - T e nem is... Egy hullám jött és ment, ők pedig kórusban folytatták: - Nem tudtam, hogy más is ... Ismét szólásra nyitották szájukat, majd be­ csukták, és együtt mondták: - Tudja, én csak vártam ... - Nézze - vágott közbe a férfi teljesen váratla­ nul, mert talált valamit, amit abban a pillanatban csak ő mondhatott - , kapaszkodjon erősen, kihú­ zom! Kész? Egy, kettő... - Nem! - sikította dühösen a nő, és váratlanul elrántotta a karját, ami ezáltal kicsúszott a férfi kezéből. Viszont, mivel levegővétel közben bukott a víz alá, amikor ismét előbukkant, már fuldokolt. A férfi lenyúlt, hogy segítsen, de nem tudta elkap­ ni, noha súrolta a levegőért kapkodó ismeretlen karját. - Ne nyúljon hozzám! - visított ismét a nő, és veszettül csapkodott, hogy valahogy a sziklá­ hoz evickéljen, amin a férfi is ült, és megkapasz­ kodhasson. Ott csimpaszkodott és köhögött, míg végül a férfi megmoccant, de ő rögtön rákiáltott: - Ne nyúljon hozzám! - Hát jó - jött a sértett hangú válasz. A nő jól hallhatóan, de nyilvánvalóan magá­ ban sopánkodott. - Jaj, istenkém ...

enmcTicn 221 Ez valahogy arra késztette a férfit, hogy meg­ próbálja kimagyarázni magát. - Csak úgy gondoltam, jobb, ha kijön a vízből, hogy így krahácsol, úgy értem, hülyén nézne ki, hogy magát lenn dobálják a hullámok, én meg itt ülök fenn a ... - Aztán belekezdett egy mondatba, hogy ő csak ... majd egy olyanba, hogy ő egyál­ talán nem ... de egyiket sem sikerült befejeznie. Csak bámultak egymásra, két lihegő, vaksi paca egy tajtéktól síkos sziklán. - A hogy az előbb beszéltem , m eg kell érte­ n ie... Azon nyomban elhallgattak, amint észrevet­ ték, hogy már megint egyszerre szólaltak meg. Amikor hirtelen megértette a helyzetet, a férfi felnevetett - mintha megkönnyebbült volna és azt mondta: - Úgy érti, maga nem az a fajta lány, aki így beszél, ahogy az előbb beszélt, épp mielőtt ideér­ tem volna. Hiszek m agának... Én sem vagyok az

a peremen. - Menni fog, m enni fog - nyögte gyorsan, és igaza lett. A férfi ott maradt, ahol volt. M indket­ ten ott maradtak, ahol voltak, a szikla mélyedé­ sében, szélárnyékban, másfél méterre egymástól, olyan tökéletes sötétségben, hogy a hunyorgó sze­ mek fénye villám lásnak tetszett. A nő törte meg a csendet. - Izé... - de csak ült tovább, némán rágódva valamin, amit mondani akart, és a különböző verziókon csámcsogott. Végül így szólt: - Nem akarok kotnyeleskedni. - Nem gondoltam, hogy... Kotnyeles? Nem kérdezett semmit.

- Úgy értem, azzal, hogy itt vagyok - mondta szemérmesen. - Nem akarok útban lenni, úgy ér­ tem. Mármint én is várok valakire. - Érezze magát otthon! - felelte a férfi kedé­ lyesen, de aztán nagyon ostobának érezte magát. Biztosra vette, hogy hangja cinikus, ironikus, sőt hitetlenkedő volt. Attól, hogy a nő sokáig nem felelt, az egész csak rosszabb lett. A csend lassan elviselhetetlenné vált. A férfi csak egyetlen dolog­ ra tudott gondolni, amit mondhatott volna, de rá kellett jönnie, megmagyarázhatatlanul húzódozik attól, hogy nyíltan rákérdezzen a másik ittlétének egyetlen lehetséges indokára. Végül a szája volt az, ami, m íg ő nem figyelt oda, ernyedten ezeket a szavakat formázta: - A ... izé... ismerőse, öm ... csónakon jön? - Hát a magáé? - kérdezett vissza félénken nő, majd hirtelen m ind a ketten olyan hisztéri­ kus vihogásban törtek ki, mint két elmeroggyant vöcsök. Ez is egy olyan őrült pillanat volt, ami néha minden ember életében előfordul: amikor csak nevetni tud, kirobbanóan, hogy az oldala is belesajdul, pedig nincs is sem m i kifejezett poén, amire rá lehetne illeszteni a helyzet szövedékét. Amikor a pillanat elmúlt, némán ültek. Nem mozdultak, nem szóltak, még csak egymásra se néztek, és mégis, most már együtt ültek, és nem egyszerűen egymás mellett. A felismert kötődés valaki - valami - máshoz különös módon felol­ dotta a kettejük közötti gátat. A nő volt az, aki végül megtette a döntő lépést, kimondta a Szót, a kötődést jelentő varázsigét, ami­ ben megkapaszkodhattak, hogy kezelni tudják ag­ godalmaikat. Ugyanis ábrándosán így szólt: - Még sose láttam sellőlányt. A férfi pedig válaszolt, hasonlóképp ábrándo­ sán, ám azonnal: - Meseszép. - Ez kérdés volt és felelet. S am i­ kor a férfi folytatni akarta: - Még sose láttam ... - a nő rávágta: - Meseszép. - Ez pedig már kölcsönösség volt. Ismét egymásra néztek a sötétben, és nevettek, ez­ úttal némán.

Egy csepp különös

a fajta srác, aki ilyesmit csinál. Azt hittem, maga egy... azt hittem, maga valaki más, ez minden. Jöjjön ki! Nem nyúlok magához. -H á t... - Még m indig a... az ismerősömre várok. Ez minden. -H á t... Jött egy hullám, a nő kihasználta a hirtelen jött segítséget, és felhúzta magát, de a hasa fennakadt

69

m m 224

Pár perc barátságos csend után a nő megkér­ dezte, m i a hableány neve. A férfi felhorkantott meglepetésében. - Hát, nem tudom. Tényleg nem. Ha távol va­ gyok tőle, úgy gondolok rá: „Ő”, ha vele vagyok, akkor pedig egyszerűen... „Te”. Mármint nem maga - tette hozzá idétlenül kuncogva. A másik viszonozta a kuncogást, de hirtelen elkomolyodott, mint aki épp megértett valamit. - Hát ez aztán igazán különös! Én se tudom a z Ő nevét. Még csak azt se tudom, van-e egyáltalán nevük. - Talán n in cs rá szükségük. Ő... ö m m ... ők valahogy m ások, ha érti, m ire gondolok. Tudnak dolgokat, am iket m i nem; valahogy... m egérzik. Például hogyha emberek közelednek a tengerparton, már jóval az előtt tudják, m int hogy látótávolságba érnének. És h ogy m ilyen idő lesz, és hogy hova kell üln iü k a sziklák m ö­ gött a tenger fenekén, hogy a hal egyenesen a kezükbe ússzon.

- És hogy mikor kel fel a hold. - Igen - bólintott a férfi, és legszívesebben azt kérdezte volna, maga szerint vajon ismerik egy­ mást? Vajon ott vannak valahol kint, és minket fi­ gyelnek? Vajon a férfisellő jön előbb, és ha igen, mit fog hozzám szólni? És m i lesz, ha Ő jön előbb? - Lehet, hogy nincs is szükségük nevekre folytatta a nő. - Meg tudják különböztetni egy­ mást, vagy egyszerűen csak tudják, kiről van szó, érzés alapján. Magát hogy hívják? - John Smith - érkezett a válasz. - Isten engem úgy segéljen! A nő egy darabig nem felelt, majd hirtelen fel­ kacagott. A férfi kérdően hümmentett. - Fogadok, m inden egyes alkalommal azt mondja: „Isten engem úgy segéljen”, amikor be­ mutatkozik! Fogadok, hogy már több ezerszer mondta! - Hát, igen. De eddig soha senki nem vette észre.

m cm - Én igen. Az én nevem Jane Dow. D é - ó duplavé, nem Doe. - Jane Dow. Egek! És le kell betűznie minden egyes alkalommal? - Isten engem úgy segéljen! - felelte, és m ind­ ketten nevettek. A férfi azt mondta: - John Smith, Jane Dow. Hűha! Úgy tűnik, mindketten átlagemberek vagyunk. - Átlagember. Maga, a hableányával. A férfi azt kívánta, bár láthatná beszélgetőpart­ nere arcát. Azon merengett, vajon őt is ugyananynyira nyomasztják-e a sellők. Ő maga soha egy léleknek sem beszélt róluk - ki hallgatta volna meg? Ki hitt volna neki? Vagy, ha meg is hallgatja, ha

224 tudja? Egy ember önmaga marad egész életében, rendesen viselkedik az édesanyjával, soha nem tartóztatják le, ha túl sokat iszik, nem keveredik bajba, csak, elnézést a kifejezésért, felkavarodik a gyomra. Elvégez egy napi munkát az egy napi fizetésért, és senki nem utálja, vagy ha már itt tartunk, senki nem is szereti. Szóval egy ilyen embernek nincs élete; úgy értem, nem valódi. De vegyünk egy közönséges tucatembert, amilyen ő, és adjunk hozzá egy csepp különöst, érti már? Ez egy apró valami, amit csinál, amije van, vagy ami történik vele, ha csak egyszer is. És akkor egész hátralevő életében ő már valódi. Hűha! Túl sokat jár a szám. - Ugyan, dehogy! Ez igazán szépen hang­ zik, Mr. Smith. Egy csepp különös. Egy csepp... tudja, pontosan az én életemet írta le az előbb. Igen, ez így igaz. M egszülettem , felneveltek, iskolába mentem, kaptam munkát, m indezt Springfieldben, é s ... - Springfieldben? Úgy érti, a massachusetsi Springfieldben? Oda valósi vagyok! - bukott ki

hisz is neki, ki ne akart volna beleavatkozni? Ilyen csodát... és vajon a nő elmondta a barátnőinek, a barátainak, a főnökének, fűnek-fának? Ebben ké­ telkedett. Nem tudta volna megmondani, miért, de kételkedett benne. - Átlagember - mondta a férfi magabiztosan - , igen. - És beszélni kezdett, igazán beszélni, mert korábban nem tehette, mert most beszélnie kellett. - Ez igenis fontos része a dolognak. Tulaj­ donképpen éppenhogy ez a legfontosabb része. Tudja, egész életem során soha nem történt velem sem mi. Úgy értem, sem m i. Soha nem ugrottam évet az iskolában, és soha nem buktam meg. Soha nem nyertem sem miféle díjat. Soha nem tettem kárt senkiben. Soha nem voltam gazdag, de soha nem is éheztem. Kaptam munkát, megtartottam, és soha nem fogok túl magas állásba kerülni a cégnél, bár soha nem is fognak kirúgni. Érti, hogy

a férfiból, aki annyira izgatott lett, hogy leesett a sziklaperemről a vízbe. De rögtön felszínre buk­ kant, és kiugrott a nő mellé, fújtatva, mint egy dugong. - Nos, nem - jött a szelíd válasz. - Az illinois-i Springfieldben. - Ó - sóhajtott Smith lelombozva. Jane pedig folytatta. - Soha nem voltam csinos lány... már amit általában csinosnak tartanak. Mondjuk nem vol­ tam egy bányarém, nem úgy értettem . Vagyis, amikor iskolabált rendeztek a tornateremben, és

értem? - Nagyon is. - És akkor - folytatta ujjongva - szembejön

azt m ondták a fiúknak, hogy egyesével válaszszanak m aguknak párt, soha nem választottak elsőnek. Soha nem is maradtam utolsónak, de

velem egy sellő. Úgy értem, velem jön szembe a sellő. Nem csak egy szem villanás, nem csak egy „lehet, hogy láttam egy sellőt, de az is lehet, hogy nem”: ez egy igazi, élő sellő, aki újra találkozni akar velem, és újra, és újra, randikat szervez, és el

időnként féltem tőle. Az érettségi másnapján kaptam munkát. Nem egy jó m unka, de nem is rossz, és még m indig ott dolgozom . Egyeseket jobban kedvelek, m int másokat, de nem sokkal, érti?... Egy csepp különös. M indig tudtam , hogy van neve annak a valam inek, ami nekem sose volt, és maga jó nevet talált neki. Köszönöm, Mr.

is jön, még ha m indig el is késik. - Ű is - bólogatott hevesen a nő. - Én úgy hívom - mondta a férfi, miközben egy centivel közelebb hajolt, és bizalmaskodóan lehal­ kította a hangját - , hogy „egy csepp különös”. Egy csepp különös. Úgy értem, így hívom magamban,

Smith. - Ó, nagyon szívesen - felelte bátortalanul. És különben is, most már magában is van... Ho­ gyan találkozott a m aga... úgy értem, vele? DD

mm - Hát, halálra rémültem, komolyan! A vállala­ ti pikniken történt, épp úsztam, és, szóval, hogy őszinte legyek, ha megbocsát, Mr. Smith, a fürdő­ ruhámon az egyik pánt, szóval, laza volt. Kérem, nem úgy értem, hogy rossz volt, különben fel se vettem volna. De kényelmetlenül éreztem magam miatta, ezért megkerültem a sziklát, hogy meg­ igazítsam, és... és ott volt. - Fényes nappal? - A nap fénye csillogott a testén. Olyan volt, m in t... m in t... Nincs sem mi, amihez hasonlíthat­ nám! Csak feküdt, épp azon a kövön, a szárazon. Nem ijedt meg tőlem, nem látszott meglepettnek, meg sem m i, csak ott feküdt és mosolygott. És várt. Gyönyörű, mély hangja van, hosszúkás sze­ me és hosszú, szőke haja. - Igen, igen. Neki is. - Olyan meseszép volt! És aztán a többi, szóval, magának igazán nem kell részleteznem. Csillogó, ezüst pikkelyek, és nagy, görbe uszonyok. - Ó - hallgatta John Smith. - Rémült voltam, igen. De nem féltem. Nem próbált közelebb jönni, és valahogy tudtam, soha nem lenne képes bántani... És aztán m egszólí­ tott, én pedig megígértem, hogy visszajövök, és visszajöttem, sokszor, és ennyi a történet. - Ezt mondván gyengéden megérintette a férfi vállát, majd zavartan visszarántotta a kezét. - Eddig senkinek sem meséltem el. Egy teremtett léleknek se - suttogta. - Olyan boldog vagyok, hogy végre beszélhetek róla! - Megértem. - Smith végtelenül elégedettnek érezte magát. - Megértem. - Maga hogyan...? A férfi felnevetett. - Hát, előtte muszáj egy kicsit magamról be­ szélnem. Az úszás az egyetlen dolog, amiben va­ laha is jó voltam, de ez csak felnőttkoromban de­ rült ki. Úgy értem, nálunk nem volt medence meg sem m i ilyesmi az iskolában. Szóval soha nem is vágok föl vele. Csak olyankor úszom, amikor nem nagyon van senki a közelben. És egy nap idejöt­ tem, nyári este volt, amikor már majd mindenki hazament vacsorázni, én meg túlúsztam a záto­ nyon, jóval túl az Állkapcán, ide. És van itt egy hely, ahol a víz alig egy méter mély, és bevertem a térdem. Jane Dow együttérzően felszisszent.

224

Smith csak kuncogott. Szóval általában nem sokat károm kodom . Úgy értem , nem tartom helyesnek a károm ko­ dást. De m indenütt ezt hallani, és azt hiszem , észrevétlenül ráragad az emberre. És időnként, am ikor egyedül vagyok, és beütöm a fejem, vagy valam im , és hallom , hogy valaki szitk o­ zódik, egyszer csak rájövök, hogy én vagyok az a valaki. És aznap is ugyanez történt, am i­ kor bevertem a térdem . Úgy értem , tényleg jó alaposan bevertem . Szóval valahogy összegör­ nyedtem , fogtam a térdem , és épp csak hogy fel nem forrt a víz egy m éteres körzetben attól, ami kijött a szám on. Nem tudtam , hogy van valaki a közelben, különben nem vetem edtem volna ilyesm ire. És egyszer csak ott volt Ő, és nevetett. Fel­ jött a víz alól, m élyről, a zátony nyílt víz felőli oldalán, és felugrott a napfénybe - a nap alacso­ nyan állt, és vörös volt; és a hátára esett, csak úgy csattant, m int mikor az ember foga reccsen egy cseresznyem agon. Am ikor v izet ért, a víz felcsapódott körülötte, és egy m ásodpercig úgy ült a vízfüggöny m ögött, m int valam i ékszer­ dobozban, érti, rózsaszín szatén körülötte, ő pedig pont középen. A lábam rémesen fájt, zavarban voltam, meg­ döbbentem, nem hittem a szememnek, és emlék­ szem, arra gondoltam, dögös kis b i... úgy értem, szép nő, vagy lány, mint a mesében, a tengerben éli világát, m eztelenül... Hátat fordítottam neki, hogy kinyilvánítsam , m i a véleményem az efféle viselkedésről, de azért hátranéztem a vállam fö­ lött, hogy lássam, vette-e az adást, és azt hittem, csak én találtam ki az egészet, mert nem volt ott sem m i, csak buborékok, ahol csobbant, de már el is tűntek, mielőtt jobbán megnézhettem volna őket. És akkor még egyszer belenyilallt a térdembe, és lenéztem, és láttam, hogy nemcsak beütöttem, hanem fel is hasadt, és vér folyt végig a lábamon, és amikor meghallottam a nevetését, ami hango­ sabb volt, mint az én káromkodásom, jutott el az agyamig, hogy mit is mondok éppen. Körbe-körbe úszott körülöttem, és nevetett, és, észrevette már? Máshogy nevetünk valakin, és máshogy nevetünk valakive/, és abban, amit ő csinált, nem volt sem ­ m i rosszindulat.

QflLflCTKfl 224 porcikája sem ellenkezik a többivel... - Elhalt a hangja. Jane Dow felsóhajtott. A férfi pedig folytatta. Úgy száguldott a sziklák felé, mint egy tor­ pedó, és épp ott, ahol ki kellett volna loccsantania volt, mintha ő is azt az éneklést hallgatná. az agyvelejét, felkavarta vizet, ami bugyborékolva Együtt tud énekelni mindennel, ami mozog, feltört, mint egy szökőkút, ő pedig kilőtte magát ha az él, vagy ha nem él, hogyha elég nagy, mint belőle, egyenesen a szikla tetejére... épp oda, aho­ például egy szélvihar, vagy a vihardagály óriási va érkezni akart, és még csak meg sem izzadt. hullámai. Akkor airól énekelt, ahogy a karom Aztán minden különösebb nyújtózkodás nélkül simogatta a vizet, ahogy a kezem a habokat ha­ benyúlt egy hasadékba, elővett egy nagy, régi fé­ sította, ahogy a tengerben úsztam, rémülten és sűt, és elkezdte a hajában futtatni, még mindig csodálkozva, aról, amilyen voltam ... a vízzel a ugyanazt a dallamot dúdolva, és úgy mosolygott testemen, a térdemből csörgő vérrel; minderről egyszerre énekelt, és mielőtt észbe kaptam volna, rám, m in t... szóval ugyanúgy, ahogy, mint az előbb mondta, ő mosolygott magára, és várt, nem fordult a kocka, és én úsztam az ő énekére. Azt akart elmenekülni. Odaúsztam a sziklákhoz, fel­ hiszem , soha életemben nem úsztam úgy, ahogy így mindenestül megfeledkeztem a térdem­ ről, és úszni kezdtem, és azt hiszem , ez tetszett neki; abbahagyta a nevetést, énekelni kezdett, és ez annyira... - Smith elhallgatott egy időre, Jane Downak pedig nem volt mit mondania. Olyan

akkor, talán soha többé nem is fogok, nem tudom; mert lehet úgy m ozogni, hogy minden rezzenés, m inden moccanás a helyén van, és az ember két­ szer annyira képes, mint azelőtt; a teste egyetlen

másztam, és leültem a közelében, épp úgy, ahogy akarta. Jane Dow csak később szólalt meg, szelíden, de nyilvánvalóan abban a meggyőződésben, hogy a

m m 224 férfi, míg hallgatott, elég időt töltött a felidézett sziklákon. - M it... akart magától, Mr. Smith? A férfi felnevetett. - 'Ó. Kérem, bocsásson meg! Nem lett volna szabad megkérdeznem. - Ugyan, kérem - szabadkozott a férfi sem ­ mi baj. Csak azon nevettem, hogy pont engem választott... engem, a világ összes férfija közül... - Megint elhallgatott, és láthatatlanul megrázta a fejét. Nem, nem, arról nem fogok beszélni neki, döntötte el. Akármit gondol rólam, az már így is elég rossz. Hogy fél éjszaka egy sziklán ültem egy sellővel, és káromkodni tanítottam ... Ezért ezt mondta: - Tudják, hogy vegyék rá az embert, hogy azt tegye, amit ők akarnak. Lehetséges, döbbent rá Smith, hogy, noha a hullámok gyakorlatilag a talpad alatt morajlanak, megérezd, hogy a melletted ülőnek elállt a lélegze­ te; ez kíváncsivá tesz, töprengsz, megriadsz, aztán megkönnyebbülsz, mikor az illető újra lélegzetet vesz, anélkül, hogy bármit is látnál vagy hallanál. Hol is tartottam ? - jutott eszébe, és zavarba jött; de már nem emlékezett pontosan, csak abban volt biztos, hogy elkezdte leírni a jelenetet a sellővel a sziklán, de aztán úgy döntött, mégsem folytatja, és valami egyebet mondott helyette. Ja, igen. A sellő megörvendeztetése. - Ha már itt tartunk - folytatta - , nem nehéz örömet szerezni nekik. Ha egyszer rájössz, mit akarnak. - Ó, igen - mondta Jane fojtott hangon. - Ezt én is tapasztaltam. - Valóban? Csönd, annyi, hogy a nő bólinthatott. Smith azon gondolkodott, mivel lehet örömet szerezni egy férfisellőnek. Semmit sem tudott ró­ luk - semmit. Az ő hableánya szeret énekelni, sze­ reti, ha hallgatják, ha figyelik, Szeret fésülködni, és szereti, ha káromkodnak neki. - És bármi is az, megéri - tette hozzá - , mert amikor boldogok, akkor a fellegekben járnak. - Bármi is az - értett egyet a nő kelletlenül. Egy különös, nyomasztó gondolat sodródott a férfi tudatába. Elhessegette, még mielőtt beazono­ sította volna. Különös volt és nyomasztó, a sellőjéről való tudás és az iránta táplált érzelmei m i­ att. Az emberekben él egy kép arról, hogy milyen

lehet egy sellővel szórakozni, és korábban - már amennyire foglalkoztatták a sellők - ő is elfogadta ezt a közképzetet... egészen találkozásuk napjáig. Hallgatod a sellő dalát, figyeled, apró ajándékok­ kal kedveskedsz neki, káromkodsz neki, és talán elsajátítasz néhány, a többség számára ismeret­ len, de legalábbis elfeledett praktikát, mint am i­ lyen a víz alatti lélegzés - pontosabban annak módja, hogy miként lehet több oxigént eltárolni, mint amennyit gondoltál, és honnan juthatsz még annál is többhöz (akármilyen kicsivel többhöz) azáltal, hogy egy kevés vizet engedsz a tüdődbe, amit a rekeszizom begyakorlott összehúzódása porlaszt, és így a vízben oldott oxigént ki tudod vonni a párából. Legalábbis Smith ezt az elméletet gyártotta, miután megtanult néhányat a hableány rendszeres gyakorlatai közül. Aztán ott van az ebédnek valóért halászás, a halászásért való halá­ szás, az angolnák hipnotizálása, és egyéb ártatlan szórakozások. Ártatlanok. Mivel a sellő ugyanúgy ikrákkal szaporodik, mint a potyka, még ha sokkal emberszerűbb is, mint a kacsacsőrű emlős. Az ikrák még halmér­ cével mérve is aprók, és az ívás ideje alatt csillogó csomókban (minden haltojás olyan, mintha egy apró gyöngyöt ültettek volna egy opálos drága­ kőbe) titkos, jól őrzött, víz alatti barlangokban helyezik el őket, és nagy körültekintéssel, szertar­ tásosan vigyáznak rájuk. Az egyik szertartás ak­ kor zajlik, amikor már jó sok ikra összegyűlt, és kényelmesen beágyazódtak titkos fészkük belső falába. Ennyi a tengeri társkereső: a férfisellő jön, és az egyetlen lehetséges módon megtermékenyíti az ikrákat. Ez az embrionális folyamat, bármennyire is szokatlan, aligha nevezhető egyedinek egy olyan világban, melyben afféle csodák léteznek, mint a fejlábúak hajlékony karjai, vagy a különféle pókszabásúak bizarr táplálkozási szokásai. Azt hiszem, ezzel eleget beszéltünk a sellőlét legalap­ vetőbb mikéntjéről, és, m inthogy ilyen ügyekben a forma mindig igazodik a funkcióhoz, viszony­ lag adja magát, miként viselkedhetünk az elraga­ dó teremtményekkel, illetve ők veletek, fiúk, vagy veletek, lányok. Olyan gyengéd - szólalt meg Jane Dow - , és ugyanakkor olyan durva!

OflLflKTIKR 224

de az ott is csak egyre böködte... Egy időben, a régi Délen szokás volt azzal elhallgattatni a cse­ csemőt, hogy jó alaposan bekenték az ujjacskáit melasszal, és a kezébe nyomtak egy csirketollat. Smith nyomasztó gondolata úgy viselkedett, mint egy ilyen toll, és akárhova is toszogatta, nem bírt tőle megszabadulni. Tehát a féríisellő, gondolta hevesen... - Azt hiszem - folytatta Jane Dow - , tényleg nem vagyok abban a helyzetben, hogy panaszkod­

Az fel sem merült benne, hogy azon töpreng­ jen, a nő mit gondolhat róla. Egy pillanatig sem jutott eszébe, hogy Jane kevesebbet tud a sellőlányokról, mint ő, még ha ő többet is akart tudni a férfisellőkről. - Egyszerűen muszáj a kedvére tenni - folytat­ ta a nő. - Egyszerűen muszáj. Bevallom: éjszakán­ ként éberen fekszem az ágyamban, és mindenféle gúnynevet találok ki, amin szólíthatom. Olyan boldoggá teszi! És ő is szereti csinálni. Olyano­ kat... olyanokat mond! „Krokodilcsalinak” hív. Azt mondja, én vagyok az ő kis vödör ütődött hal­

hittem, hogy... amikor kiúszott ide. Szóval soha életem ben... - Semmi baj. Maga is hallott engem, nem? -

ikrája. Hát nem borzasztó? Azt mondja, egy kan­ csal kandics vagyok. Mi az a kandics, Mr. Smith? - Nem tudom megm ondani - felelte a férfi, aki tényleg nem tudta, és magában elhatározta, hogy nem fogja megnézni a szótárban. Azon kapta ma­ gát, hogy egyre idegesebb lesz. Olyan rendes lány­ nak tű n ik ... Azon kapta magát, hogy egyre dühö­

Jaj, gondolta, hirtelen megundorodva önmagától, vele és a barátjával ugyanaz a helyzet, mint velem és a barátnőmmel. Smith, te mindig rosszra gon­ dolsz. Ez a Jane Dow igazán rendes lány.

sebb lesz. A zelő tt kétség kívül rendes lány volt. Szörnyeteg! - gondolta céklavörösen. - Maga szerint felkelt már a hold? A nő, meglepetésére, csak ennyit szólt:

jak. Smitht túlságosan lefoglalta a képzeletbeli toll, sem m inthogy válaszolhatott volna. - Ahogy akkor beszéltem magával, amikor azt

Egy csepp különös

- Hm? - A nyomasztó gondolat megint ott böködött. A férfi áthajította agya egy másik zugába,

75

D(>

mm

224

- Jaj, istenkém! A hold! Smith nem tudta miért, de először azóta, hogy a sziklához ért, didergett. Boldogtalan pillantást

a hínár elvágásához alkalm azkodott, könnyen

vetett a tenger felé. Egy kopott, sóvár, elcsépelt gondolat találta homlokon: m entsd meg önma­ gától! Ettől megmagyarázhatatlanul nemesnek érezte magát. Jane bátortalanul azt kérdezte: - M aga... van m agának... úgy értem, ha nem bánja, hogy megkérdezem, mert igazán nem mu­ száj elm ondania... - Tessék? - biztatta a férfi gyengéden, közelebb húzódva hozzá. A nő boldogtalanul kuporgott a szikla peremén. Nem fordult Smith felé, de nem

halszagú. A férfi, amikor végre képes volt megszólalni,

is húzódott el. - Házas, vagy ilyesmi? - suttogta. - Ó, egek, nem. Dehogy. Talán lett volna rá esé­ lyem egyszer vagy kétszer, de nem, egek, nem. - Miért nem? - Soha nem találkoztam olyannal, a k i... szó­ val senkivel... Emlékszik, mit mondtam a csepp különösről? - Igen, igen... - Senkiben sem volt m eg... És aztán bennem meglett, é s ... mondjuk, hogy soha nem találkoz­ tam olyan lánnyal, akivel beszélni tudtam volna a sellőről. A megállapítás kinyújtózkodott, és kényel­ mesen elterült kettejük ölében, melegen és egyre hallhatóbban, míg ők csak ültek és gyönyörköd­ tek benne. Amikor a férfi hozzászokott, lehajtotta a fejét, és arra fordította az arcát, ahol a nőét sej­ tette, remélve, hogy megpillanthatja arckifejezé­ sének sziluettjét. Helyette arra eszmélt, hogy ajka Jane-én pihen. Nem tolakodón, nem félénken. Nem mert megm ozdulni, először a meglepetéstől, aztán a boldogságtól. A nő felült egyenesen, kar­ jával a háta mögötti sziklafalnak támaszkodva, míg a férfi ajka el nem siklott az övétől. Az egész igazán gyengéd volt. A sellők im ádnak csókolózni. Halálosan vic­ cesnek találják. Úgyhogy Smith tudta, m ilyen ér­ zés m egcsókolni egyet. Erre gondolt, miközben ajka mozdulatlanul és édesen feküdt Jane Dow ajkán. Arra gondolt, hogy a sellő ajka nemcsak hideg, hanem száraz is, és nem is egészen rugal­ mas; olyan, m int egy lágyabb páncélú rák héja. A sellő nyelve, ami a csigaházak kiszívásához és

felsebezhette volna a száját. (Ugyan sose történt ilyesm i, de történhetett volna.) A lehelete pedig

ezt kérdezte: - Mire gondolt? A nő válaszolt, de ő nem hallotta, m it mond. - Tessék? Jane a férfi vállának motyogta: - Az ő fogai m ind hegyesek és befelé fordul­ nak. Aha, gondolta Smith. - John - sóhajtotta a nő váratlanul, kétség­ beesetten - , van valami, amit meg kell tudnia. Tudom, hogy mentek a dolgok maga és őközte, de meg kell értenie, hogy a helyzet nem ugyanaz volt velem. Azt akarom, hogy tudja meg az igazat az elejétől a végéig, és azután soha többé nem kell beszélnie róla vagy gondolnia rá. - Ugyan, igazán... - hápogta John Smith. Maga igazán... Menjünk! Tűnjünk el innen, m i­ előtt. .. m ielőtt felkelne a hold! Különös, ahogy a nő eltévelyedett, és még csak észre se vette, de soha nem is tudta meg (mint­ hogy soha többé nem beszéltek róla), és m egbo­ csátott a férfinak, ebből pedig hatalmas erőt m e­ rített; hisz nem a legszilajabb, legbájosabb riválist győzte-e le? Különös, ahogy a férfi eltévelyedett, és m egbo­ csátott a nőnek, és ebből a megbocsátásból rendít­ hetetlen büszkeséget merített, és mély bizonyos­ ságot a nő örök hálája felől. Különös, hogy a hold felkelt, még jóval azelőtt, hogy otthagyták volna a sziklát, és mégsem ér­ kezett meg egyik sellő sem, mintha furcsamód megéreztek volna valamit, ahogy az már csak szokásuk. És John lassan, izgatottan úszott a sötét ten­ gerben, Jane is úszott, és a sötét tengerparton különváltak, felöltöztek, és újra találkoztak John kocsijánál, és olyan helyre mentek, ahol volt fény, és végre láthatták egym ás arcát; és amikor eljött az ideje, őszintén és mélyen egym ásba szerettek - és az egészben nyilvánvalóan ez a legkülönö­ sebb. Sarkadi Zsuzsanna fordítása

A Metropolis Könyvek újdonsága

Hol találkoznak egymással az utcai performanszok, a titkosszolgálatok ultramodern megfigyelési módszerei és az orosz harcművészetek? Egy világban, amely akár a miénk is lehetne.

A Neurománc és A holnap tegnapja szerzőjének új regénye

m m n\

Forgó felhőharcoló évtizede csak egy forró sivatag volt, amely hatalmas olajkészle­ tet rejtett. A kincs kitermelésével öm leni kezdett az országba a pénz. Az uralkodó azonban előrelátó ember, nem élte föl a hirtelen jött gaz­

D

u b a j a l ig p á r

dagságot. Tudta, hogy néhány évtizedig tart csak a bőség, utána elfogy az olaj, elfogy a pénz. Ezért a bevételeket arra fordította, hogy megteremtse vele hazája jövőjét. A tengerparton, ahol néhány éve még csak pár ház és homokdűnék sora volt látható, felépült a legek városa. Dubaj a turizmusban találta meg jö­ vőjét, és ennek sok mindent alárendelt. Felépült a világ első hétcsillagos szállodája, a pálma formájú mesterséges sziget. És jönnek az újabb legek. A világ legnagyobb fedett sípályája a sivatagban, a legnagyobb szökőkút, és épül a legmagasabb ház is. Hamarosan pedig elkészül m inden idők egyik legizgalmasabb épülete. A 80 emelet magas felhőkarcoló arról neveze­ tes, hogy nem fog kétszer ugyanúgy kinézni, mivel változtatja az alakját. A Dynamic Tower - újabb nevén Rotating Skyscraper - a világ első mozgó épülete, melynek emeletei egymástól függetlenül forgathatók. Ennek köszönhetően a felhőkarco­ lónak végtelen számú megjelenési formája lehet, függően az emeletek elfordulási helyzetétől. A nyolcvan szint egyetlen hatalmas központi osz­ lopra lesz felfűzve, ezen a tengelyen fordulhatnak

el. 1-3 óra alatt lehetséges egy teljes kör megtétele, élvezve ezáltal a város 360 fokos panorámáját. A szintek alaprajza egy lekerekített, megdagadt háromszögre, vagy egy háromfogú fogaskerékre emlékeztet, a három sarok határozott élt ad az épületnek. A szintek rendezett forgatásával elér­ hető, hogy a házon végigfutó hullámokként érzé­ keljük a mozgást. Az első húsz emeleten irodák lesznek, a következő 15 egy hatcsillagos szállodáé, a hetvenedik emeletig alakítják ki az apartmano­ kat. A legfelső tíz szinten 10 villalakás kap helyet. A torony mozgása energia szempontjából önel­ látó lesz, 79 szélturbina biztosítja. A különleges élményért mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk a leendő tulajdonosoknak: a lakások harmincezer dolláros négyzetméteráron kerülnek eladásra, így egy-egy közülük 3,7-36 millió dollár közötti áron vásárolható meg. Az érdeklődés óriá­ si, néhány nap alatt 600 foglalás érkezett. A megnyitást 2010-re tervezik. A Dávid Fisher tervezte épület nem lesz sokáig egyedülálló, ha­ marosan Moszkvában és New Yorkban is épül egy-egy.

V esd b e a k ió n o k a t, 1 ra k d tá m a d ó á llá s b a ■ a s z á rn y a k a t, é s indulj ^ c s a t á b a velükl Te irányítod a LEGO S ta r W ars akciót! S z e re z d b e a z új kollekciót!

*

í

B f ’ v 1 I y ■'.

fl

_____ m

x- m

n i - ■

I

m

I

m

?T ?

^

í P

..

..

n

j Az elm últ századok gyengébb idegzetűeket riogató legendái ma új köntösben állnak m ár elénk, modern, tudom ányos körítést kapnak... de ugyanolyan ijesztőek.

Aláirt Dorémieux

,

LAKÓ

H

ó r a k o r Alm ine tompa dör­ renésre ébredt. Felpattant az ágyában, még álomittasan, és figyelt. Odakinn éppen pirkadt. Alm ine felkelt, kihajolt a

a jn a l i ö t

ablakon. Odakinn minden nyugodt, mozdulatlan volt. A lány azon töprengett, vajon nem álm o­ dott-e. Egy órával később megtudta, hogy nem. Viszszafeküdt, de nem tudott elaludni. Valamilyen be­ szélgetés hangja ütötte meg a fülét. Újra odament az ablakhoz, a kertben megpillantotta apját, pi­ zsamában, néhány szom széddal együtt, akik már fel voltak öltözve. A férfiak izgatottan tárgyaltak, de a lány nem értette, miről vart szó. Azután apja eltűnt, kisvártatva újra kiment. Zakót, nadrágot vett fel. Valamennyien a kert alja, a fenyves felé indultak, kimentek a kerítéskapun. M indenkinél, apjánál is puska volt. Egészen bizonyosan valami szokatlan dolog történt. A lm ine hideg vízben megmosta az ar­ cát, sortot, ingblúzt, szandált kapott magára, és kiment a szobájából. Az emeleten lakott. Lement a földszintre, végigrohant a néma villán, és a te­

raszon kötött ki. Az ég mályvaszínű volt. Amikor Alm ine elindult a pázsiton, a bokájára harmat csapódott, és a lány beleborzongott. nyitott Amint kiért a kertből, megpróbált tájékozód­ ni. Lárma volt, hívó szavak repkedtek. A hang irányába indult. Hamarosan a fenyves melletti dűnére ért, és megpillantotta őket: vagy húsz fér­ fi állt körben, köztük az apja. Alm ine nem látta mindjárt, hogy mit néznek. Továbbment. Az apja meglátta. - Menj innen! - kiáltott rá. - Nem maradhatsz itt. ' Almine nem állt meg. Az apja elébe sietett, és elkapta a csuklóját; úgy szorította, hogy fájt. A lány szemtől szembe meredt apja arcára, melyet valami ismeretlen kifejezés torzított el; megrémült. Szaba­ dulni próbált, közben a foga közt sziszegte: - Hagyj békén! Ne nyúlj hozzám! Egy pillanatig farkasszemet néztek. Azután apja fokozatosan lazított ujjai satuján, Alm ine pe­ dig kirántotta a csuklóját, és elmenekült. A férfiak felé futott, utat tört magának köz­ tük. Gépiesen félreálltak, átengedték, tehetet­

lenül hagyták magukat félrelökni, m int holm i rongybabák. A lm ine végre az első sorba ért, és csak akkor tudta meg, m i rázkódtatta m eg a levegőt egy órával korábban. A megfeketedett földben gödör keletkezett. Hepehupás szélű, füstölgő kráter, öt-hat méteres átmérővel. És m é­ lyen a kráterbe fúródva vöröses fényt árasztó, a felületén itt-ott m egrongálódott fekete fémgömb feneklett meg. Alm ine egy szót sem szólt. Apja közben mellé ért, kézen fogta. . - Menj haza! Semmi keresnivalód itt. A lány kihívóan nézett rá. - Félsz? - Hallgass! - szólt rá amaz bosszúsan. - Te ezt nem értheted. Menj haza, ha mondom! - Maguk m ind félnek! - kiáltotta a lány. Mert ez az izé az égből jö tt.. . mert a csillagokból esett le. Némelyik férfi barátságtalanul méregette, de senki nem szólalt meg. - Alm ine - kezdte újra apja elcsigázottan - , te ezt nem érted. Ez az izé... ez űrhajó... és valaki volt b en ne.. . Elhallgatott; Alm ine sem mondott semmit, csak hitetlenkedve nézte a csillaghajót, amely nem e világból való. Azután lassan felemelte a fejét. - Mondj el mindent! - kérte az apját. - Mit láttatok? Valamelyik férfi felelt neki: - Senki sem látott semmit, csak Bernier, mert ő itt lakik a közelben. Látta, am ikor... ez az izé leesett, meg azt is látta... Bernier az ablakában állt, rémülettől dermedten, és látta, amint a gömbből a hajnali fényben kijön valamilyen sötét árny, és kúszva igyekszik a fenyves felé. Ő riasztotta az embereket. És most mind itt vannak, de nem tudják, mit tegyenek. Idejöttek, hogy szembeszállnak az ellenséggel, akiről sem mit sem tudtak, de féltek tőle. Szorong­ va álltak egymás mellett, a tekintetük nyugtalan volt, mintha attól félnének, hogy a szörny figyeli őket. Az ismeretlen szörny, amely talán halált ho­ zott a Földre. - És most menj haza! - mondta Alm ine apja. - Semmi szín alatt ki ne gyere! Érted már, m i tör­ tént? Mindjárt jönnek a csendőrök. Hajtóvadásza­ tot indítunk, megkeressük és m egsem m isítjük...

Borzalmas - tette még hozzá az ember el sem tudja képzelni, hogy előfordulhat ilyesm i... A lm ine újra végignézett a férfiak fakó, félelem torzította arcán. Megpróbálta átélni, felfogni ezt a félelmet. Mégis, gondolta, honnan tudhatják ilyen bizonyosan, hogy ellenség?.. . A férfiak már ügyet sem vetettek rá. Almine sarkon fordult, és sietve otthagyta őket. Az apja utána kiáltott: - Várj! Ne menj egyedül! A lány nem felelt, továbbment, be a fenyvesbe. Valaki utána futott. A lány hátrafordult: Jacques volt az, az egyik szom széd fia. Ő tizenkilenc éves volt, Alm ine pedig tizenhat. - Hagyj békén! Semmi szükségem rád! - Apád mondta, hogy kísérjelek el. - Elég nagy vagyok már, tudok vigyázni ma­ gamra. A fiú hitetlenül nézett rá. - Szóval te nem félsz? - Nem tudom - felelt a lány merengve. - Félhet az ember valamitől, amit nem ismer?.. . - Te mindig másképpen viselkedsz, mint a többiek. A lány ridegen, gunyorosan mérte végig. - Nagyon jól tudod, hogy én m ás vagyok, mint a többiek. - Tudom ... - felelte kurtán Jacques. A kert kerítéséhez értek. - Most már igazán hagyj békén! - szólt rá tü­ relmetlenül Almine. - Itthon vagyok, nincs mitől félnem, igaz? Jacques kelletlenül nézte, am int a lány távo­ lodik. A nyár eleje óta kívánta A lm ine-t, de az félszegebbé tette őt, m int bármelyik asszony. Képtelen volt megérteni; kicsúszott a keze közül. M égis olyannak szerette, amilyen, álm odozó­ nak, romlottnak, kiism erhetetlennek. Egyszfer megölelte; a lány hagyta, sőt maga is m egsim o­ gatta, de amikor a fiú meg akarta csókolni, vé­ resre harapta az ajkát, azután kitépte magát az öleléséből. Jacques megtörölte száját a zsebken­ dőjével, meglepte az A lm ine szem ében csillogó kis láng. A lány gyerekesen, kegyetlenül felkaca­ gott, és azt kiáltotta: - Többet nem nyúlsz hozzám, ugye? M inden ilyen korú lányt megvetően csitrinek tartott volna, és soha többé nem gondolt volna rá. W>

De - amint ő maga is mondta - Alm ine más volt, mint a többiek. Késő délelőtt Almine kijött a villából, és letelepe­ dett a teraszon. Apja azóta sem került elő; részt vett a hajtóvadászatban. A fegyveres férfiak több mint két órája tüzetesen megvizsgáltak minden talpalatnyi földet. A kutatás azonban eddig nem járt sikerrel. Pedig a lénynek, akit Bernier'futólag látott, itt kell lapulnia a környéken. Alm ine elnyújtózott a nyugágyon. Körülötte a kertet valósággal perzselte a nap. Síri csend volt. Almine időnként zsibbatagon meg-megmoccant. Mintha elszenderült volna. Behunyt pillája alól azonban olykor kilesett. Vajon hol van?... Itt... O tt... a közelben? Agyá­ ban száguldoztak a gondolatok, a halántékán do­ boló vér ütemére ostromolták a tudatát. Kinyúj­ tózott, a feje zúgott. A pillája alatt is káprázott a szeme. Hol van?... A lány körülnézett. A villa oltalmazó tömege magasodott felette. Távolabb a fenyves csúcsai lépcsőzetesen az égre törtek. Valahol itt van a közelünkben, talán valahol mel­ lettem ... Elbújt... Almine körülnézett. Minden mozdulatlan volt. Látszólag... de talán ott van

azokban a csendes bozótokban, a bokrok mögött, ott lapul, s a sötétedést várja, hogy előjöhessen. Nem, gondolta Alm ine, a kertben nem lehet. Itt nincs szám ba jöhető rejtekhely. Azután eszébe jutott a barlang. Ő maga is ott bújt meg gyerekkorában, ott senki sem talált rá. A barlang százméternyire volt, a tamariszkuszok mögött. Alm ine felült, arrafelé nézett. A szeme káprázott? Úgy látta, mintha arrafelé m ozogná­ nak a levelek. Pedig szellő se rebben. Erőlködve tágra nyitotta a szem ét, pedig a vakító napfénytől kibuggyantak a könnyei. A táj azonban továbbra is merev volt, mint valami festmény. És a facso­ port, amelyben mintha ■mozgást észlelt volna, szintén mozdulatlan. Alm ine újra elnyújtózott. Verejtékben úszott. Egy képeslappal legyezte magát, közben feltette a napszemüvegét. Azután azzal szórakozott, hogy a napba nézett. Lila, párolgó gömbnek látta. A zt mondják, a nap csupán egy csillag a többi közt, és sokkal nagyobbak is vannak nála... Eszébe jutot­ tak azok az esték, amikor kinn maradt a teraszon, és a csillagos eget nézegette. Csillagmiriádok... világm iriádok... A látvány lenyűgözte és riasz­ totta; olykor úgy érezte, szédülés fogja el, mintha

Csak egyszerűen látni szerette volna. Tisztában volt vele, hogy az apja meg a többiek mind elké­ pesztőnek találnák a kívánságát. Ők is keresték ugyan, de féltek is a találkozástól, azért kutattak utána, hogy megöljék. Almine-ban azonban a félelmen kívül valami más is felébredt: talán kí­ váncsiság. Azon töprengett, vajon mit érezne, ha szemtől szemben állna a csillaglakóval. Úgy vélte, bűvöletbe esne, mint ahogyan bűvöletbe ejtette a csillaghajó látványa is. A hajó szép volt - igen, bizonyos értelemben szép. Gondolatban Alm ine felidézte hideg ragyo­ gását és a visszfényeket a felületén. Nem tudta volna meghatározni a szépségét, nem olyan volt, mint amit a Földön „szép”-nek mondanak. Más­ fajta szépség volt ez, más szabályoknak felelt meg, a dolgok másfajta rendjének. Arra gondolt, a fér­ fiak ott a fenyvesben nem ismerték fel azt a szép­ séget. Az ő szemükben a hajó csupán valamilyen elképzelhetetlen tárgy volt, a létezését is szerették volna letagadni, nem akartak hinni az érzékeik­ nek. Sem csodálni, sem felfogni nem tudták azok­ nak a művét, akik megépítették ezt a tárgyat. A lm ine szívesen behatolt volna a hajóba. Tud­ ta azonban, hogy ez lehetetlen. Már bizonyosan őrzik az űrhajót. Elképzelte a csendőrkordont a tiltott terület körül, a cigarettázó férfiakat, akik olykor lopva a csillagokból érkezett micsodára pislantottak, meg a kíváncsiskodókat, akik a feny­ vesben lopakodtak, és látni akarták. Ha odamennék és egyedül lennék, gondolta Almine, talán megtalálnám a m ódját, hogy kell bejutni. Valahol a hajó oldalán bizonyára van egy ajtó, s ha az ember átlépi a küszöböt, már nem tartozik a Földhöz. Más világba kerül. A lány a lesüllyesztett búvárharangra gondolt: elszigetelt levegőbuborék a vízi világban. Ha azonban a ten­ ger mélyén élő állatot beleteszik, elpusztul. Vajon

én is meghalnék, ha bemennék a z űrhajóba? - la­ tolgatta Almine. Hiszen a lény kijött az odújából. Tehát tovább élhet a földi levegőn. Talán hasonlít az emberhez? Talán más emberfajok is vannak a világegyetem­ ben? Akkor azonban miért bujkál ahelyett, hogy találkozna az övéivel? Vajon ölni és pusztítani akar, amint ezek a férfiak hiszik? Vagy pedig fél, hogy megtalálják? _ Alm ine megpróbálta elképzelni magában, megpróbálta látni a rejtekhelyét. Ebben a pilla­ natban támadt egy ötlete. Tudattalanjában bizo­ nyára már korábban is felbukkant, mert Almine habozás nélkül, azonnal a magáévá tette. Egy pillanatig ajkát harapdálva tűnődött. Azután ru­ ganyosán felpattant. Épp csak addig maradt m oz­ dulatlan, ameddig a keze fejével hátrasimította a homlokára tapadt hajtincseit. Fejét a kert felé for­ dította, szétnézett. Senki sem volt ott; senki sem figyelte őt. Könnyed mosollyal az ajkán elindult azon a sé­ tányon, amelyik a tamariszkuszbokrokhoz veze­ tett. Szíve hevesebben kezdett dobogni, de iménti elhatározása nem félemlítette meg. Ellenkezőleg, olyasfajta izgalom fogta el, amelyet a tiltott gyö­ nyör reménye vált ki. Úgy döntött, ő maga keresi meg a csillaglakót... Nem társul a többiekkel. Egyedül akarja meg­ keresni, elsőnek akarja látni. Hogy azután mit fog tenni, azt nem tudta; egyetlen célja volt: megke­ resni a lényt, sem mi mást nem tervezett. Talán a csillaglakó tud vele beszélni, talán megérti őt. Ta­ lán később majd gratulálnak neki, amiért érint­ kezésbe lépett vele. Talán nincs is másra szükség, mint arra, hogy kapcsolatot teremtsenek vele? A többiek meg akarják ölni a látogatót, nem is akar­ ják tudni, ki az és miért jött. Sem m it sem értenek, gondolta Almine. Úgy érezte, különb náluk. Miutha ők valamilyen más fajhoz tartoznának. A tamariszkuszokhoz ért. Ezen a helyen elbur­ jánzott a növényzet, sem milyen út nem szelte át. A levegőben tücsökciripelés rezgett. Alm ine fel­ ugrasztott egy lapos kövön sütkérező gyíkot. Néz­ te, amint eltűnik a növények közt, és ekkor látta Í-V

Megnyílt az Enciklopedi| Galaktika, a GflLRKTIKR bárki által szerkeszthető, ingyenes online SF-lexikonja, a magyar nyelvű SF-wiki!

http://egalaktika.wikia.com

()>|K|<ÍE|JISD V Í O j p f l

az ég örvény lenne és fel akarná őt szippantani, ő pedig szalmaszál, amelyet éppen elragad ez a csil­ lagforgószél. És miközben felidézte az emlékét, gondolata a zuhanó kő sebességével tért vissza az ismeretlen lényhez, aki a csillagokból jött. Szeretném látni, gondolta. Nem tudta, miért.

meg a nyomot. Remegve hajolt le. A nyom a szűz talajon látszott. Nagysága körülbelül megegyezett egy emberi kézével. Széles volt, s a körvonalai sza­ bálytalanok; valamilyen selymes-fényes anyagból állt, hasonlított a csiga nyomára. Egyszerre két dolog is átcikázott Almine agyán. Az első: Ő az!... A második: Hogyan lehet­ séges, hogy senki sem követte a nyomot? De erre mindjárt rájött, mert látta, hogy az a szeme láttá­ ra fokozatosan eltűnik... Az anyaga nem maradt sokáig tapintható; „elolvadt”. Akkor viszont... (Alm ine megrezzent) ez azt bizonyítja, hogy a nyom friss, pár pillanattal előbb hagyták. A lény tehát itt van a közelben! Átment a tamariszkuszok közt, és a barlanghoz igyekezett. Az imént bizonyára jól okoskodott, amikor azt gondolta, hogy itt lehet a rejtekhelye. Ez volt az egyetlen megbízható menedék. Másutt már bekerítették volna az üldözői. A lm ine rájött, hogy mindjárt kezdetben megérezte az igazságot, csak nem tudatosodott benne. A barlang bejáratánál habozott, hagyta, hogy a szeme hozzászokjon a homályhoz. Először sem ­ mit sem látott, azután megpillantotta a kőfalakat. Lassan haladt előre, körülkémlelt. A barlang üres volt. Amikor azonban lehajolt, újabb friss nyom o­ kat fedezett fel. A lény bizonyosan elment, amikor meglátta őt. De nem juthatott messzire. Alm ine kijött a barlangból, tanácstalanul áll­ dogált. Ebben a pillanatban a jobb oldalán levélzizegést hallott. Arra fordult, egy lépést hátrált. A csillaglakó előtte állt. Almine apja ebédidőben hazament. A lány nem volt a földszinten. Szólongatta, de nem kapott választ, és megijedt, hogy Alm ine a tilalma elle­ nére elhagyta a házat. Kifaggatta a személyzetet, de késő délelőtt óta senki sem látta. Amikor apja újra szólította, Alm ine megjelent a társalgóban. Nagyon sápadt volt, két kezét összeszorította. - Hol voltál? - kérdezte az apja szárazon. - Fenn a szobámban - felelte Almine. - Az ablakod alá mentem, felszóltam, de nem feleltél.

- Leheveredtem, és aludtam. Apja közelebb lépett hozzá. - Milyen szagod van? - kérdezte gépiesen. M ihez értél hozzá? - De nem várta meg a választ, folytatta: - Semmit sem találtunk. Még mindig szabadon van. Ez borzasztó... - Igazán? - kérdezte Almine. - Érthetetlen - folytatta az apja. - Egy kilom é­ teres körzetben mindent átfésültünk. Az ember azt hinné, hogy levegővé változott. - Talán Bernier csak álmodta. - Azt hinné az ember. Csakhogy a lény m in­ denütt nyomokat hagyott, amerre járt. - Igazán? - kérdezte Almine, ezúttal élénkebb hangon. - Igen, letört gallyakat meg efféléket, azon a környéken, ahol földet ért. Onnan azután nyomát vesztettük. A lm ine mereven egy fotelba ült, nem dőlt hát­ ra. - És mindannyian azt hiszitek, hogy veszedel­ mes? - kérdezte kissé elváltozott hangon. - Olyan, mint egy szörnyeteg, sürgősen el kell pusztítani! - csattant fel az apja. - El sem tudjuk képzelni, milyen veszélyt jelenthet. - El kell pusztítani... - ismételte meg Almine. - Miért tapogatod a kezed? - kérdezte hirtelen az apja. - Megégetted? - Igen, megégettem - felelte a lány, és továbbra is összetette a két kezét. . Apja az órájára nézett. - Bekapok valamit a konyhában. Negyedóra múlva folytatjuk a kutatást. Ebédelj meg egyedül, legfeljebb estére, ha hazajövök. - Jó - felelte Almine. - Igazán furcsa szagod van - tért vissza a dolog­ ra az apja. - Honnan hozod? Azt hinné az ember.. . - Azt hinné az ember, hogy Ugyanolyan szag, mint amilyen az űrhajó körül volt, igaz? - vágott közbe a lány. - Hát persze. A levegőben va n .. . Egy m ásik világ szaga - tette hozzá, m integy önm a­ gának. - Igen, ez a dög még a levegőt is megfertőzi, amit belélegzünk - jegyez­

hátrált. A zután m ozdulatlanná derm edt, mert te meg az apja. - Szeretném, ha estére elmúlna ez m egállapította, hogy meg sem m occan, nem a lázálom! Siess! - szólt rá Almine, s felállt a fotelből. - akar tám adni. Vakmerően közelebb lépett h oz­ zá, közben le nem vette tekintetét az összetöpEl fogsz késni. pedt alakról. A lány egyszerre érzett vonzalm at Nézte, amint apja kimegy a teraszra nyíló aj­ tón. Amikor léptei nesze elhalt, a lány átvágott a társalgón, felment a szobájába, kulcsra zárta az ajtaját. A mosdóhoz ment, a tükörben halálsápadt arcát nézegette, azután bal tenyerét. Kör alakú, két centi átmérőjű, megfeketedett szélű seb volt rajta. Almine gondosan kitisztította, és bekente higanykrómkenőccsel, azután leragasztotta. A keze kissé reszketett. Azután anyaszült meztelenre vetkőzött, tetőtől talpig beszappanozta magát, és bőrét kölnivízzel dörzsölte be. Végül újra felöltö­ zött, de ruhát váltott. Harisnyanadrágot, pantallót, garbópulóvert vett fel, és bőrkesztyűt húzott. A m i­ kor elkészült, csupán az arca volt fedetlen. Kijött a szobájából, egy pillanatig hallgatózott a lépcsőn. A földszintről sem miféle zaj nem hal­ latszott. Alm ine elindult a padláslépcsőhöz vezető folyosón. Lábujjhegyen lépdelt a grádicsokon, v i­ gyázott, hogy a legkisebb zajt se üsse. A padlásajtó elé érve, zsebéből kulcsot vett elő, és kinyitotta a kettőre fordított zárat. Azután belökte az ajtót, be­ lépett, és bezárkózott. A tágas padlás a tetőablakon beeső kékes fény­ ben fürdött. A lm ine megkerülte a bútorokat meg a málhákat, és megállt. Lába előtt egy pokrócon középtermetű alak hevert. Vékony és lapos testét valamiféle selyemgubó fedte, a végtagjai karom­ szerűségekben végződtek. Sima, hosszúkás fejét majdnem teljesen betöltötte két hatalmas, fe­ héres szeme. A szájnyílása a szeme alatt volt, és úgy tátogott, mint a levegőn fuldokló halé. Ettől eltekintve, sem m i jel nem vallott arra, hogy a lény élne. Almine néhány méternyire tőle letérdelt, és fi­ gyelte. Hát ez volt a csillaglakó, ez a szánalmas, fuldokló állat, a szörny, amelyet a férfiak halálra kerestek. ...A m ik or A lm ine a barlang bejáratánál szem ­ től szem be került a lénnyel, először ijedten

és viszolygást. A lény nem volt ijesztő, külseje nem rém ítette m eg őt, de valam i „term észet­ ellen es” benne m égis feszélyezte. Ugyanakkor m egm agyarázhatatlan bűvölet lett úrrá rajta, am int ott állt vele szem ben, m int akit h ip n o­ tizáltak. Tekintete ekkor találkozott a lényével. Ebből a nem em beri tekintetből valam i olyasm it olva­ sott ki, am i hajszoltságot, könyörgést fejezett ki. A lm in e ekkor döbbent rá, hogy a csillaglakó nem öln i jött, egyáltalán sem m iért sem jött. Bi­ zonyára elrom lott az űrhajója, és a baleset foly­ tán kénytelen volt leszálln i. Azt is m egértette, hogy sokkal jobban fél, m int azok a férfiak, akik eszeveszetten keresik, hogy m agányos­ nak és elveszettnek érzi magát az idegen boly­ gón. Néhány percig figyelte így a lényt, ném án, m int ahogyan a lény is figyelte őt. A zután nem tudván, m iért cselekszik így, nem is gondolva végig a dolgot, a karjába'kapta - m eglepetten tapasztalta, m ilyen könnyű - , bevitte a villába, és elrejtette a padláson. A lény hagyta, h ogy vigyék. A lm in e a hátsó ajtón ment be, senki sem látta meg; a bal tenye­ rébe egyszerre éles fájdalom hasított. A lény megharapta, A lm ine kénytelen volt erősen hát­ rafeszíteni a fejét, h ogy eleressze. Ebben a pilla­ natban hallotta m eg, am int apja a földszintről szólongatja. Gyorsan a padlás túlsó végébe vitte a lényt. Iszonyú bűzt árasztott, a lányt teljesen átjárta a szag. Épp csak annyi ideje volt, h ogy egyenest a társalgóba siessen, nehogy apja felm enjen érte. ...A lény m ég m indig nem m occant. Csak a szá­ ja, ez a szem érm etlen, ajaktalan, tátogó száj. F uldoklik - gondolta A lm in e - , m eg fo g haln i... A m ikor a lény megharapta, m egrettent. De már nem félt tőle. Talán vészé-

lyes, de hiszen olyan izgalm as szem beszállni

Alm ine azt gondolta, olyanok, mint az esetlen,

a veszéllyel. A zonkívül úgy érezte, a ruhája pajzsként védi a testét. Meg aztán a lény olyan elesettnek látszott. Tévedtem, nem kedveli ezt a levegőt, am elyet m i b elélegzü n k ... Talán a föl­ di nyom ást bírja olyan nagyon nehezen; talán az oxigén hat lassan úgy a szervezetére, m int h olm i méreg. Nem létezhet ebben a világban. M áshonnan jött.

szerepjátszó automaták. A nap lebukott. A férfiak alakja szép lassan elm osódott az egyre sűrűbb félhomályban. Már nem beszéltek annyit, csak egytagú szavakat mondtak. Alm ine nem moccant. A terasz kőkoc­ káin ült, combja alatt érezte a még meleg követ, az egész nap folyamán elraktározódott hő csak

De vajon miért hagyta el az űrhajóját? - töp­ rengett Almine. - Talán attól félt, hogy meglátják, és ott helyben megölik, mint valami odújából ki­

úgy áradt belőle. Noha szellő lengedezett, Almine hirtelen úgy érezte, megfullad. Fejét hátravetve mélyet lélegzett. Közelgett az éjszaka. A férfiak alakja már beleolvadt a sötétségbe. Az ujjaik közt

füstölt vadállatot? Mire gondolt? A lány szeretett volna érintkezésbe lépni vele, tudni, mit érez. Ápolnom kellene - jutott eszébe - , nem akarom, hogy meghaljon... Felállt, néhány lépést tett a rendetlen padláson. Tehetetlennek érezte magát e haláltusával szemben, nem értette a tüneteit. Kijött, kívülről kulcsra zárta az ajtót, és lement a konyhába. Gyümölcsöt, salátát, nyers húst vitt fel egy kosárban. Félt, hogy a személyzet észreveszi, de senki nem zavarta meg. Visszament a padlásra. Talán egyszerűen csak éhség gyötri a lényt? Letette mellé az ennivalót, a szájához nyújtotta. De a lény nem evett; úgy tet­ szett, még csak észre sem veszi, hogy Alm ine ott van. A lány kétségbeesetten ült a padlás egyik zu­ gában. Sajnálta a csillaglakót. Szeretett volna segí­ teni rajta - életben tartani. De semmiféle gyógyír

csillogó cigaretta kerek parazsa olykor arabeszkeket rajzolt a levegőbe, mint a távoli rakéták nyoma az űrben. Alm ine egyedül érezte magát nyomasztó titká­ val, olyan mérhetetlen volt ez a titok, hogy mármár attól félt, kicsúszik a száján. Elképzelte, mennyire megrökönyödnének, hi­ tetlenkednének a többiek, ha véletlenül kim onda­ ná előttük az igazságot. Mennyire megriadnának, ha megtudnák, hogy a fejük felett, a ház teteje alatt... Olyan mulatságosnak tartotta a dolgot, hogy hirtelen nevethetnékje támadt. Az ajkát harapdálta, hogy el tudja fojtani ideges vihogását. Olyan buták, olyan ünnepélyesek ezek a férfiak. Olyan komolyan veszik magukat. Elege volt a fe­ csegésükből, a haditanácsukból. Felállt, nesztelenül végigosont a fal m ellett,

nem jutott eszébe. Nem volt remény.

és a kert tú lsó vége felé indult. A kert roskado­ zott az árnyak m eg a csend súlya alatt. A lm ine lassan m ent, hallgatta, am int léptei nyomán m egcsikordul a kavics. A zután a fenyves felé iram odott, az éjszaka sötétjében világító sé ­ tányok vezették. Kiért a kertből, és lerohant a fenyőfák törzse közt a m ohos lejtőn. Végül k i­ fulladva a földre hentéredett, háton elnyúlva kapkodta a levegőt. A m oha hűvös és ruganyos volt a dereka alatt. A lm in e elnyújtózott, felfelé

Este kimerültén érkezett haza az apja. A hajtó­ vadászok közül néhányan elkísérték. Kiültek a teraszra iddogálni. Az este kellemes volt; lágy szellő fújdogált a falevelek közt. A lenyugvó nap fénye átszűrődött a gyér felhőkön; a rózsaszínű derengés mesterségesnek látszott, mintha holm i színpadi reflektor keltené. Alm ine a társaságtól távolabb telepedett le. A férfiak beszélgetése zava­ ros mormogásként jutott el a füléig, éppen hogy megértette. Ügyet sem vetettek rá. M indannyian a ször­ nyetegről beszéltek, a közelben ólálkodó láthatat­ lan rémről. Mogorvák, fáradtak, idegesek voltak. Halkan beszéltek, szavaikat a poharukban kristá­ lyosán csengő jégkockák csörrenése festette alá. Mozdulatlanul ültek a fotelekben, csak a karjuk­ kal hadonásztak, s még ez is gépiesnek tetszett.

nézett. A fenyőfák csúcsai közt m eglátta a c sil­ laggal teletűzdelt eget. A m int elnézte a csillagokat, A lm in e-t elfogta a jól ism ert szédülés. Vagy legalábbis eleinte azt hitte, h ogy a szokásos érzésről van szó. Ezút­ tal azonban valam i új elem járult hozzá, olyan erős és világos volt, m int az éber álom . A lm inenak az volt a benyom ása, h ogy ezúttal valóban kicsúszik lába alól a talaj, és az égbe pottyan.

Ú gy zuhant, m int am ikor az em ber lidérces álm ában a végtelen légben úszik, zuhant, és a tengerűrben, a sem m i-óceánban kötött ki. Az ég kút volt, sötét, csillagos falú, feneketlen lyuk, ő pedig pörögve hullott a mélyére. Az űr fogsá­ gába esett, m int a pókhálóba ragadt bogár. Az űr sűrű szem ű hálót font köré, és a lán y hiába próbálta széttépni, nem tudott szabadulni a zu­ hanás szédületétől. M inden erejét összeszedte, feljajdult, és b e­ hunyta a szem ét. Úgy érezte, kidobták az űrből, és m ost m int valam i töm eget, visszahódítja a testét. Az esés fájt neki. N éhány m ásodpercig behunyva tartotta a pilláit, m illión yi csillogó gom bostűfej kápráztatta el. Am ikor újra körül­ nézett, már csak a fenyők m erev törzseit látta. A látom ás azonban m egm aradt a háttérben, m integy ráúszott a fenyves éjszakai képére. A lány im bolyogva felállt, kénytelen volt egy fe­ nyőnek dőlni. Arcáról patakzott a verejték, le ­ győzhetetlen rem egés fogta el. M i van velem? Hol vagyok? - töprengett, ajkát összeszorítva. Úgy érezte, egy ismeretlen világ fel­ foghatatlan dim enziói tépték darabokra. Végigsi­ mította a homlokát, néhány lépést tett. Vékony ingblúzában megborzongott a lágy szellőtől. To­ vábbment, nem tudta, hol van. Általában úgy is­ merte a fenyvest, mint a tenyerét, még éjszaka is. Rájött, hogy most egyszerre képtelen tájékozódni, m intha a környék topográfiája alattomosan m eg­ változott volna, valamilyen érthetetlen katakliz­ ma folytán. Találomra kóborolt, végre kijutott a fák fedezékéből. Előtte húzódott a homokpad, va­ lamilyen kihalt bolygó sivár tájára emlékeztetett. Egyáltalán a Földön vagyok még? - töprengett, mintegy álmában. A fenyves mentén haladt, bizonyos volt ben­ ne, hogy így visszatalál az útra. Tíz-húsz m éter­ rel arrébb újra valóságos lett minden: az éjszaká­ ban sötét, mozdulatlan árnyalakok rajzolódtak ki előtte. A csillagokból érkezett jármű mellett csendőrök voltak. Egyikük rászegezte elem lám ­ pája fényét. A lm ine eltakarta a szem ét, hátrált, a fény hálója körülfonta, m int a varsába került halat, melyet felhoznak a víz felszínére. A csend­ őrök felism erték, köszöntek neki. Aki a lámpát tartotta, figyelm eztette, hogy óvatlan dolog, ha ilyenkor ezen a környéken kószál. Valameny- [X>

Fizessen elő egy évre 4 790 Ft helyett 3160 Ft-ért itt: w w w .a z u z le tta r s.h u {a m e g je g y zé s ro v a tb a írja b e: G alaktika) vagy: (1 )7 6 9 -1 4 4 6 !

Az üzlet. G yakorlatilag.

11 : nyien résen álltak, m intha a hom ályból veszély fenyegetné őket. A lm ine m egnyugtatta őket, és azt mondta, egyenesen hazamegy. A lámpa fénysávjának peremén m egpillantotta a csillaghajót; olyan volt, m int a földből kidom borodó óriás teknőc. Ártalm atlannak és halottnak tetszett, mint holm i szikla, amely ezer éve itt mered, és amelyet lecsiszolt az idő. Alm ine otthagyta a csendőröket, és folytatta útját. Kisvártatva rátért a villába vezető ösvény­ re. Sietős léptekkel haladt. Rosszul érezte magát. Szeretett volna a szobájába zárkózni. Felgyorsult ütemben cikázó gondolatai valósággal rohamoz­ ták agyát. Még jobban megszaporázta lépteit. A villa már csak kétszáz méterre volt. Amint a ke­ rítéshez ért, csaknem nekiment Jacques-nak, aki éppen kifelé jött. Érezte, hogy feléje nyúl, m egsi­ mogatja arcát. - Te vagy az, Almine? - kérdezte suttogva. Mit csinálsz itt? - Sétálok. És te? - Tőletek jövök. Apád azt mondja, nem tudja, hová tűntél. Nem kellene egyedül mászkálnod. Nem félsz? - Ma reggel már megkérdezted, nem félek-e. Este is csak azt mondhatom, hogy nem. Megnyu­ godtál? Most pedig tűnés! - Mi van veled, Almine? Miért beszélsz így ve­ lem? Megpróbálta megfogni a lány kezét, és magá­ hoz vonni. Alm ine azonban kitépte magát. - Hagyj békén! - vetette oda dühösen. - Hagyj békén, te hülye! - ismételte. - Bolond vagy... - reccsent rá a fiú. - Gyűlöllek! - Bolond vagy - mondta újra a fiú szótagolva. - Te nem is vagy emberei lény. - Gyűlöllek benneteket. Gyűlölöm az em be­ reket. Jacques újra megpróbálta visszatartani, de a lány kitépte magát, és befutott a kertbe. Csak a teraszon állt meg, lihegve, a szíve rendszertelenül kalapált. A terasz üres volt. A férfiak bizonyára hazamentek, otthon a szörnyről beszélgetnek a

feleségükkel, és álmukban is üldözik. Apja szo­ bájában világosság volt. Nem izgatta a távolléte. Bizonyosan azt gondolta, valahol a villa közelé­ ben van, Alm ine különben is tudta, hogy csak úgy tesz, mintha foglalkozna vele, valójában fütyül rá, soha nem is törődött vele. Belépett a sötét házba, tapogatózva ment fel a szobájába. Nem akart villanyt gyújtani; szíve­ sebben mászkált a homályban, mint valamiféle folyékony anyagban, amelyben úszni és felolvadni lehet. Félt, hogy a lámpák goromba felvillanása át­ lyukasztja és odaszegezi. Felért a lépcsőn, elindult a folyosón. A padló megreccsent, amikor Almine elhaladt az apja ajtaja előtt, és hallotta a hangját: - Te vagy az, Almine? - Én, jó estét - mondta, közben meg sem állt. Apja többet nem szólt hozzá. A lány a szobájá­ ba sietett, és mikor becsukta maga mögött az aj­ tót, úgy érezte, szabad, a világtól elszigetelt helyen van. A helyiség csendje, jól ismert illata megnyug­ tatta, a falak barátai voltak. Megsimogatta őket, útközben felismerte a tárgyakat, amelyekhez hoz­ záért. A fal mellett az ágyáig ment, hirtelen úgy érezte, iszonyú fáradtság vesz erőt rajta; elnyúlt az ágyon. Szeretett volna felmenni a padlásra, de nem volt hozzá ereje, meg aztán félt is, hogy az apja meghallja. Fektében vetkőzött le, lehúzta magáról a ruháit, és szétdobálta őket. Zsibbadtság lett úrrá rajta. Oldalt fordult, fejét a párnába fúrta, és elalvás előtt már csupán arra gondolt: Istenem, csak holnapig maradjon életben! Már fényes nappal volt, mikor Alm ine felébredt. Egy pillanatig még az alvás peremén lebegett, azután .kinyitotta a szemét. Az volt az érzése, va­ lamilyen zavaros álomból vagy inkább álom so­ rozatból ébred. Megpróbálta összeszedni foszlá­ nyait, de csupán valamilyen különös, kellemetlen érzés maradt meg benne, amelyet nem sikerült legyőznie. Ráérősen körülnézett, megpillantot­ ta a szobában hányódó ruháit, azután a nyitott ablakot. És hirtelen mintha kattant volna benne valami: újra látta magát, amint tegnap hajnalban ehhez az ablakhoz fut, hogy

megtudja, m i riasztotta fel álm ából... Csak ebben a pillanatban dobbant meg a szíve, eszébe jutott a lény a padláson. Felkelt, néhány lépést tett a szobában. Lábát nehéznek, testét zsibbadtnak érezte. N yújtózott egyet, és ekkor vette észre a kötést a kezén. Fé­ lig levált; lehúzta, fájdalmában elfintorodott. A sebhely száraz volt, barnás pörk borította; szürkés csík keretezte. A lm ine rámeredt, kissé hitetlenül és büszkén. M i lesz, ha rákot kapok? - gondolta enyhén m egborzongva. - Vagy elüszkösödik? Azon töprengett, vajon valójában m ik is az üszkösödés tünetei. Meg kell néznie a lexikonban. Tiszta kötést ragasztott a tenyerére, és felöltö­ zött. Azután kiosont a folyosóra. Menet közben hallgatózott az apja szobája előtt. Bizonyosan elment már. Vajon még m indig a csillaglényt ke­ resi? Almine a padlásfeljáróig lopakodott. Ugyan­ úgy öltözött, mint előző nap: a keze védve, a teste befedve. Remegtek az ujjai, amikor a kulcsot a zárba dugta. Kinyitotta és lassan nyomta be az ajtót, hagyta, hogy a szeme hozzászokjon a pad­ lás félhomályához. Hirtelen görcsbe rándult a

gyomra, mert arra gondolt, hogy a lény bizonyára meghalt. Nem, nem élhette túl. Lehetetlen. Csak a holt­ testét fogja itt találni, majd titokban eltemeti a kertben, ott, ahol rábukkant, a sírhelyet kővel fogja megjelölni, hogy tudja, hol van. Ment előre a padláson, hegyezte a fülét. Semmiféle zajt nem hallott. Óvatosan közeledett ahhoz a helyhez, ahol hagyta. Ha él - kérdezte magában vajon meg­ hallja, hogy jövök? Nem, nem, tisztában volt vele, hogy már nem élhet... Megpillantotta, és megállt, döbbenten, mint aki még mindig azt hiszi, hogy az egész álom volt csupán, mintha csak azt gondolná, lehetetlen, hogy valóban itt legyen. Pedig csakugyan itt volt, valóság volt. A lány összetette a kezét. A lény itt volt, ugyanabban a helyzetben, amelyben tegnap hagyta, meg sem moccant. És a szája még mindig ugyanolyan gépiesen tátogott. Él! Vajon meddig még? Alm ine megtorpant. Mit tegyen? Mit tegyen, hogy megmentse? Leszegett fejjel jött ki a padlás­ ról. Ha legalább tudná, mit adjon neki enni! Azon [>j> töprengett, miért nem ment köze

lebb hozzá. Szeretett volna hozzáérni, kíváncsi­ ságból, vajon hogyan reagált volna az érintésre, de nem mert. Csak megfutamodni tudott, ahogyan az ember valamilyen undorító dolog elől m ene­ kül. Ugyanolyan vagyok, m in t a többiek - gon­ dolta. Szégyellte magát. Visszament a szobájába, levetette védőöltözékét. Ugyan minek vettem fel? Mégiscsak félnék tőle? Éppen azon ábrándozott, hogy csakugyan fél, vagy mégsem, amikor lépte­ ket hallott a lépcsőn. Lesben állt. A léptek már a folyosón hallatszottak. Az apja volt. Alm ine bu­ gyiban meg melltartóban nyitott ajtót. - Te vagy az? - kérdezte szórakozottan az apja. - Öltözz fel! Mit csinálsz itt pucéron? Fáradtnak látszott; arca sápadt volt. Alm ine nem felelt. Azután megrezzent: apja a padlásfeljáró felé indult. Alm ine figyelte, amint megy felfelé. A padlás mellett még több helyiség volt, lomtárnak hasz­ nálták őket. Oda nem tud bejutni, hiszen nálam van a kulcs, gondolta Almine. Valamelyik szom ­ szédos helyiségben akadhatott dolga. Mi lesz, ha azután a padlásra akar íjienni? Ha keresni kezdi a kulcsot? Alm ine sebtében pongyolába bújt, ré­ mülten rohant végig a folyosón, lábujjhegyen az apja után osont. A felső emeleten egy beszögellésben rejtőzött el. Hallotta, amint apja az egyik szom szédos he­ lyiségben kotorászik a rendetlenségben. Csak menne már! - fohászkodott Almine, kis híján elkiáltotta magát. Ebben a pillanatban az apja kijött a helyiségből. Alm ine a falhoz lapult. Apja elment mellette, nem vette észre, lefelé indult a lépcsőn. Alm ine megkönnyebbülten sóhajtott fel. Kinyitotta a jobb kezét, tekintete a padláskulcsra tévedt, ott volt a tenyerén. Nem emlékezett, hogy magával hozta, gépiesen kaphatta fel, mielőtt ki­ jött a szobájából. Bizonyára a biztonság kedvéért, nehogy apjának a legcsekélyebb esélye legyen megtalálni. Már nem hallotta a lépteit; vagy visszam ent a saját szobájába, vagy le, a földszintre. Pár pillana­ tig még várt Alm ine, azután elindult. A padlásaj­ tó elé érve kicsit habozott, azután elszánta magát. Határozott mozdulattal dugta be a kulcsot, nyi­ totta ki a zárat, azután az ajtót. Ezúttal letérdelt a mozdulatlan lény elé. Hoszszan elnézte.

- Miért nem mozdulsz? - kérdezte fennhangon, közben enyhén meglökte mezítelen lábujja hegyé­ vel. És ebben a pillanatban, a kerti találkozásuk óta először, ránézett a lény. Alm ine egyméternyire guggolt tőle. Tekintetét az övébe mélyesztette, nem tudta levenni róla. Az egész pár másodpercig tartott, eközben Alm ine elvesztette ítélőképessé­ gét. Villámgyorsan történt. A lény Almine nyaká­ hoz kapott egyik karmos végtagjával, a lány elő­ rebukott, éles fájdalom hasított belé. Érezte a lény közelségét, ráboruló nedves érintését. Rémült tekintettel meredt rá, látta, amint mohó száját a nyaka felé nyújtja, rátapasztja, ekkor a lány felki­ áltott, és kitépte magát a karmai közül. Amikor kóvályogva felállt, a lény görcsökben rángatózva vonaglott a lába előtt. Alm ine pongyo­ lája szétnyílt, a lány a mellére tette a kezét, raga­ csos volt, amikor elhúzta. A bőrére pillantott, és meglátta a bőrén húzódó seb szélét. A lm ine nem moccant. A mellén végigfolyó vér látványától nem ijedt meg, inkább úgy tekintette, mint valami olyasmit, ami nem rá vonatkozik, ha­ nem valaki másra. Ezzel egy időben azt tapasztal­ ta, hogy fájdalma úgy múlik, mintha érzéstelenítőt kapott volna. Hirtelen felfordult a gyomra, azt hitte, hányni fog, és a közeli falnak támaszkodott. Nagyon sápadt volt. Továbbra is a lényt nézte, k is­ sé meglepetten. - Miért csináltad ezt? - motyogta. Azután eszébe jutott, hogy a lény éhes. Az éhhalál küszö­ bén áll. A lény nem mozdult. Bizonyára nagyon gyen­ ge. A lm ine nem akart elmenekülni. Bizonytalan léptekkel elindult, mint aki a lábá­ val tapogatja ki a talajt. Megállt, a csillaglakó fölé hajolt. Lassan mellé hevert. A tekintetük találko­ zott; a lány azon töprengett, vajon m it olvashat ki a lény szeméből. Azután a tátongó szájra meredt, amely organikusan lüktetett. Ekkor oldalt fordult, és felsebzett nyakát a száj­ jal egy vonalba igazította. - Rosszul nézel ki - jegyezte meg Alm ine apja pár nappal később, miután szórakozottan ránézett. Az asztalnál ültek. Alm ine szótlanul evett. Al­ iig begombolt, magas nyakú blúz volt rajta. - Gondolod? - kérdezte vissza, s közben kenyérgalacsint gyúrt az ujjaival.

Lesoványodott arcában lázasan csillogó szemét lopva az apjára emelte; kitágult pupillája valóság­ gal elnyelte szembogarát. Alm ine apja azonban már oda sem figyelt. Csak úgy mellesleg jegyezte meg a dolgot. M int mindig - gondolta a lány. - Szórakozottan rám néz, és észreveszi, hogy létezem. A szemében én

Szinte ösztönösen a mennyezet felé fordult. Tudta, hogy itt az idő. A lény éhes. Bosszúsan becsapta a könyvet, fel-alá járkált, mint akit valamilyen belső izgalom nem hagy nyugodni. Amikor néha m egnézte magát a tükör-

mdex

■u

mi * íf*

i.

fi 'JiV."I

T ENf IE LT AR 0 ÚJSÁGÍ RÁS • B0B81YBS SOMA BÍJ 2HBB

A könyvesboltokban és a neten: indexkonvv.blog.hu

csmagiaKo

barma, és kész!

épp most latolgatták. A többi füstbe ment. Azt hiszem , újra ten iszezn i fogok - m ond­ ta az apja, és felállt az asztaltól. - B erozsdáso­ dom. M integy magában beszélt, már nem is gondolt Almine-ra. Hátat fordított, és cigarettára gyújtott. Alm ine kiosont, felment a szobájába. Kinyitott egy könyvet, de nem tudott olvasni. A szavak futóhomokká váltak, egyetlen rögbe sem tudott belekapaszkodni a figyelme. Néhány perc múlva a tekintete megmerevedett, ajkát összeszorította.

a

Jó étvággyal evett, gondosan megrágott minden falatot. Ivott egy korty bort, azután még hozzátet­ te: - Már az első nap megmondtam neked, hogy Bernier csak álmodta az egészet. - Megesküdött rá, hogy nem. - Ez aztán a bizonyíték! Nem létezik a csillag­

Hivatalosan még folyt a keresés, de már senki sem várt tőle semmit. A szürke hétköznapok felülke­ rekedtek. Már csak egy fémgömb volt, amelynek eredetét a tanulmányozására ideérkezett tudósok

Keiro:

csupán árny vagyok. - Még m indig semmi? - kérdezte. - Semmi. Soha sem mit sem fogunk találni. Nem is volt semmi...' - felelte az apja. Most, hogy a közeli, fenyegető veszély elmúlt, szinte csalódottnak látszott. A fantasztikus ese­ mény szertefoszlott. Mint egy váratlanul leeresz­ tett léggömb. - H m -hm ... - sajnálkozott Alm ine tele szájjal.

A lm ine apja a fejét csóválta. Igen, minden visz szazökkent a rendes kerékvágásba.

m m \ 22* ben, karikás szemet, eltorzult arcot látott. Megállt, és kihívóan nézte tükörképét. - Nem megyek - mondta fennhangon, s öklé­ vel a falra csapott. Az ágyra rogyott, próbált úrrá lenni szapora légzésén. - Nem megyek - m otyog­ ta. - Többé nem megyek. Tagjait azonban valamilyen merevség rántot­ ta össze, s amikor oldódott, olyan gyengeség vett erőt rajta, hogy csak pihegett. Borzongott. Az ágyon széttárt keze összehúzódott, vadul markolászva a szövetet, úgy érezte, egész teste ugyanúgy görcsbe rándul, mint a keze, megfeszül, mint az íj. Fájt a teste. Iszonyúan nehéznek érezte. Mintha egész lénye ólommá változott volna, mintha a tes­ te telérré alakult volna, amelynek foglya ő. Hallotta, am int odakinn az apja kocsija ki­ gördül a garázsból, és elhagyja a kertet. Tudta, mit jelent ez. Egyedül van, azt teheti, am it akar, oda mehet, ahová csak óhajt. De nem óh ajtott felmenni! - Nem, nem akarok - mondta újra elszántan. De már tudta, helyesebben lényének egy része, legrejtettebb gondolatában már tudta, hogy mén-

ni fog. Egy hang ezt súgta neki, és ő megpróbálta elfojtani ezt a hangot. Már előre gyűlölte önmagát ezért a gyávaságért, ezért a cinkosságért, de be­ lement. Feladta a harcot. Kellemes volt elenged­ ni magát, a vízen lebegni. A teste felszabadult. Félelemmel vegyes megkönnyebbülést érzett, szorongva várta azt, ami történni fog, de maga a várakozás édes volt. Játékosan húzta az időt, hogy tovább tartson, kéjelgett, úgy érezte, a szakadék szélén áll, már-már beleesik, fél is a zuhanástól, de vágyik is rá. Azután a várakozás már nem volt passzív: tü­ relmetlenséggel párosult, elviselhetetlen lett to­ vább húzni. Alm ine még néhány pillanatig m oz­ dulatlanságra kényszerítette magát, hagyta, hogy a türelmetlenség fájdalmassá váljon, azután mint aki egyetlen mozdulattal letépi az őt fogva tartó béklyót, ruganyosán felpattant, és átviharzott a szobán. Pontosan és sebesen futott végig a folyosón, a padlás felé vette útját. Amikor felért, úgy érezte, lába felmondja a szolgálatot, a korlátba kellett ka­ paszkodnia. Azután belépett.

A csillaglakó m intha aludt volna, de amikor A lm ine belépett, m egm ozdult. A lány állt egy darabig előtte, kis idő múltán a lény kinyitotta a szem ét, és meglátta. Esetlenül feléje próbált csúszni. A lm ine nézte. Egy végtag nyúlt felé, a térde magasságában csépelve a levegőt, azután lehanyatlott. A lény összezsugorodott a földön, m int aki könyörög. A lm ine kicsit hátrált. A lény­ ről le nem véve tekintetét, kikapcsolta a gallér­

Kivéve A lm ine-t. Jacques felpattant. Egyszer A lm ine nevetve mondta: „Remek hely ez a pad­ lás, valakit el lehetne itt bújtatni.” A vér Jacques fejébe szállt; felállt az ágyról. Beteges kíváncsiság fogta el. Szép csendben kim ent a folyosóra, felsé­ tált a legfelső emeletre. M egállt az előtt az ajtó előtt, am elyikről úgy gondolta, a padlásra nyílik, fülét odatapasztotta. Fojtott hangokat hallott, el­ nyújtott sóhajt, azután egy rajongó hang - teljes

bizonyossággal felism erte benne A lm ine hangját - zavaros szavakat m ondott, amelyeket Jacques nem értett meg. A fiú úgy érezte, gyanúja beigazolódott, föld­ be gyökerezett lábbal tám aszkodott a falnak az ajtó mellett. Eltelt egy kis idő, mire lecsilla­ nyögdécselt. Igyál belőlem, te állat, én állatom ... - és podott. Úgy határozott, m eglesi A lm ine-t. Már nem figyelt rá, m i történik a padláson, undorító mind a két kezével maga felé húzta a szörny fejét. volt hallani. Múltak a percek. Már nem is tud­ ta, m ióta várakozik, amikor nyílt a padlásajtó. Jacques A lm ine-t kereste. Szenvedett, és dühös Jacques a folyosó túlsó végén rejtőzött el, egy volt magára, hogy szenved. Látta, hogyan távo­ függöny m ögött. Látta, am int A lm ine borzasan, lodik el tőle a lány, a szerelm esek éleslátásával sápadtan kijön. De senki nem volt vele. A lány rájött, hogy valam ilyen titkot rejteget. Szemében kulcsra zárta maga után az ajtót, és a lépcső felé sem m i kétség nem volt afelől, miféle titok lehet indult. ez. Azzal gyanúsította A lm ine-t, hogy szeretője Amikor léptei elhalták, Jacques előbújt rejtek­ van.

ját. A melle tele volt fekete szélű sebhelyekkel. Lefeküdt a lény mellé, behunyta a szem ét, érezte, am int a karom felhasítja a bőrét. Azután véré­ nek bíbor csobogását meg a szájat nézte m ere­ ven, amely cuppogva ivott belőle. M egfeszült és

A villa elé ért, és elhatározta, hogy felm egy a lány szobájába. Talán éppen lepihent ebéd után. Jacques kedvelte az ilyesfajta alkalmat. Nem merte m egvallani magának, de egyúttal a félté­ kenységét tápláló bizonyíték után szimatolt. A lm ine szobája azonban üres volt. Jacques kicsit habozott az ajtóban, m entséget keresett. Végül is várhatok rá egy darabig - döntötte el. Bement, és becsukta az ajtót. Az ágyon még ott volt A lm ine testének lenyomata. Jacques ráheveredett, és beszívta az illatát. Behunyta a szemét. Gyűlölte a lányt, szerette volna magához szoríta­

helyéről. Hitetlenül méregette a zárt ajtót. Semmi kétség, A lm ine nem egyedül volt. Kivel beszélt? És miért hagyta ott cinkosát bezárva? Vagy talán állandóan itt rejtegeti a fiút a villa teteje alatt? Kissé bolondos ötlet. Jacques zavartan indult lefelé. Habozott, hogy m egkeresse-e A lm ine-t, aki nem lehet messze, de ha beszél vele, m eg kell magyaráznia, m iért van itt, és úgy érezte, nem lenne elég ereje a hazug­ sághoz. Kiosont. Éppen a teraszon ment át, am i­ kor motorbúgást hallott. Kisvártatva felbukkant A lm ine apjának kocsija, am int behajt az útról.

ni, hogy fájjon neki, és megverni. Az ajkán bujkáló m osollyal elképzelte, hogy A lm ine ki van szolgáltatva kénye-kedvének. De hirtelen felrezzent álmodozásából: a felső em e­ leti zajra lett figyelmes, úgy hangzott, m intha meghatározott időközökben valam i a padlót horzsolná. Éppen A lm ine szobája felett. Vajon m i van odafenn? Jacques megpróbált visszaem ­ lékezni rá. Persze, jutott eszébe, a padlás, abba a helyiségbe soha senki nem m egy fel... kivéve

Az autó vele egy vonalban állt meg. Alm ine apja köszönt neki. - Mi van? De furcsán nézel ki! - mondta a férfi. Jacques-nak hirtelen eszébe ötlött, hogy boszszút áll A lm ine-on. Érezte, a bosszúvágy egyre nő benne, élesedik, m int holm i kés pengéje. És megszólalt: - Odafenn. A padláson - nyögte ki. (A hang­ ja valószerűtlennek tetszett.) - A lm ine rejteget

A lm ine-t.

valakit.

[>t>

A férfi értetlenül meredt rá. Váratlanul m eg­ eredt Jacques nyelve: - Egy férfival volt odafenn. Hallottam őket. A férfi a padláson maradt. Alm ine vele volt, érti? A szeretője. - Megbolondultál? - kiáltott rá Alm ine apja. - Győződjön meg róla maga is! Látta, amint a férfi arca elváltozik; hátrált. - Ha hazudtál... - fenyegette meg Alm ine apja, és kiszállt a kocsiból. Súlyos léptekkel ment el Jacques közelében, a fiú nézte, amint a villa felé távolodik. Amikor egyedül maradt, futva menekült. Vad öröm pat­ tant ki benne, mint valami mérges virág. - Még egyszer kérdem, hova tetted a padláskul­ csot? - faggatta Alm ine-t az apja. A lány elsápadt, összeszorította a fogát, nem felelt. - Nem beszélsz? - folytatta az apja. - Feltétele­ zem, azt sem akarod megmondani, ki van odafenn. A lányhoz lépett, megcsavarta a csuklóját. - Hol az a kulcs? Add ide! Az apa szája összeráncolódott. - Mikor az a kis hülye elmondta, azt hittem, bolondnak néz, mégis igaza volt! Alm ine egy méterről látta apja eltorzult, fintorgó arcát. Lesütötte a szemét, és makacs némaság­ ba burkolózott. Az apja eleresztette. - Na jó, ha annyira szeretsz a zárakkal játsza­ dozni, most téged is bezárlak. A férfi kim ent, Alm ine hallotta, amiflt a zár nyelve csikorogva a tokba csúszik. Az ajtóra m e­ redt. Apja fogta a kulcsát, és bezárta őt a szobá­ jába. Dühösen toppantott, és az ágyára vetette magát. Hasra feküdt, arcát a kezébe temette. Sírni nem tudott, mint aki jeges sivatagba került, ahol sem miféle érzésnek nincs helye. Amikor apja nagy sokára visszajött, a lányt a szoba közepén találta; dermedten állt, mint akit valamilyen ásványi átalakulás elszenesített. A fér­ fi sápadt arccal közelített felé. - Mit tettél? - motyogta. - A szörny... ez bor­ zasztó!...

Egy köddé vált faj nyomai Egy átjáró az idegen világokba

A kezében vasrúd volt, azzal feszítette ki a pad­ lásajtót. A rúd végén ragacsos foszlányok, mintha szurokba mártották volna. Ekkor Alm ine megmozdult. A ragacsos rúdra meredve lassan hátrált, azután hirtelen elsiklott az apja mellett, aki megpróbálta visszatartani, de ő elmenekült. Lihegve futott a padlásfeljáróhoz, mint valami lidércálomban, hallotta utána rohanó apja súlyos lépteit. Négyesével szedte a fokokat. A padlásajtó tárva-nyitva, a zár kitépve. A lm ine bement, és mindjárt megpillantotta a csillaglakó holttestét. Odament, és letérdelt előtte. Betörték a koponyá­ ját. Az apja utolérte, el akarta onnan húzni. A kar­ ját ráncigálta, és közben azt hajtogatta: - Miért csináltad? Mondd meg! Miért? De mivel A lm ine hallgatott, a padlás sarkába lökte, és felpofozta. Azután tovább ütötte, szagga­ tott mozdulatokkal, és közben gépiesen hajtogat­ ta: - Te m egőrültél... Te m egőrültél... Alm ine nem is védekezett. Egy idő múlva a padlóra csuklott, és elnyúlt. Apja végső dühro­ hamában még belerúgott. Alm ine nem moccant többé. Apja kijött a padlásról. Később A lm ine feltápászkodott. Az arca felda­ gadt, a teste fájt. A falhoz támaszkodva kivonszolta magát a padlásról. Apja már nem volt a közelben. A lány lejutott a teraszra, nem találkozott senki­ vel. Már biztonságosabban mozgott. Végigment a kerten, és amikor a fenyvesbe ért, futni kezdett. Azután megállt, és egy fenyőfa tövében lefeküdt. Nem gondolt semmire. Teltek az órák, de ő tu­ domást sem vett róla. Végül elaludt. Amikor ki­ nyitottá a szemét, már éjszaka volt, és ugyanúgy látta a csillagokat a fenyőfák csúcsai közt, mint az első napon, azon a napon, amelyen megtalálta a lényt, aki immár halott. Nézte ezeket a csillagokat, és azon töprengett, vajon az égnek melyik részén van az a világ, ahon­ nan a lény jött. Ügy érezte, őt magát már nem ér­ dekli sem m i sem, csak a csillagok. Hirtelen úgy tetszett neki, hogy ő mindig is a

csillagok felé tört, és ahogyan elnézi őket, közelebb van hozzájuk, mint a Földhöz. Kusza gondolatai­ ban szeretett volna elm enekülni erről a bolygóról, elképzelte, amint szabadon és győzedelm esen le­ beg az égben, a csillaglakó mellett. Ennek az elérhető közelségbe került kivételes kapcsolatnak most vége. Tudta, hogy sohasem éri el a célját. Csak ekkor jutott eszébe az apja. Sokáig m oz­ dulatlan maradt, az ajkát összeszorította, a hom ­ lokát ráncolta. Valami keménység született ben­ ne, izzó magma, amely szép lassan forró lávaként ömlött el az ereiben. Hirtelen lángra kapott, és a lány felpattant. Kicsit álldogált még egy görbe törzsű fenyőnek támaszkodva, hátrahajolt, fejét a csillagok felé vetette. Utoljára végigfürkészte őket, mintha valamilyen üzenetet akarna belőlük kiolvasni. Azután visszaindult a villa felé vezető úton. A kerten túl a ház mértani tömege meredt előtte, az éjszakai égen kirajzolódva. Egyetlen ablak sem volt világos. Apja bizonyára elunta a várakozást, és lefeküdt. Hagyta, hadd tombolja

ki a lánya a szeszélyeit, őrültségét. Alm ine a tes­ téhez szorított kézzel, merev fejjel, pár percig el­ nézte a sötét homlokzatot. Azután a villa mellett álló garázs felé indult. Pontosan tudta, hol lóg a kulcsa, a rózsa mögött, amely itt felfutott a falra. A sötétben tapogatózott, közben egy tüske meg­ karcolta a csuklóját, észre sem vette gyöngyöző vérét, de a kulcs végül is a kezében volt. Pontos mozdulatokkal kinyitotta a zárat, a súlyos ajtó ki­ fordult sarkain. A lm ine felkattintotta a villanyt, a garázs félhomályát sárgás fény világította meg; a lány bement. A sarokban több benzineskanna állt egymáson. Alm ine odament, fogott egyet. Egy pillanatra megdermedt a kannával a kezében; arcán sem m i sem látszott. Azután sarkon fordult, kiment, annyi fáradságot sem vett magának, hogy eloltsa a villanyt, és bezárja a garázst. Visszament a teraszra, nesztelenül beosont a villába, ügyesen kikerülte a bútorokat, igyekezett a szőnyegre lépni, hogy elfojtsa léptei zaját. Elin­ dult a lépcsőn, s amikor az első emeletre ért, meg­ állt, körülkémlelt. Azután továbbment, iszonyú lassan, óvatosan csúsztatta egyik lábát a másik M''

Az itbusiness napi online tájékoztatója ict-szolgáltatásokról F e lső v e ze tő k n e k , d ö n té s h o z ó k n a k A z e lm ú lt 2 4 ó ra le g fo n to sa b b hazai é s n e m z e tk ö z i ict-hírei In g y e n es napi o n lin e hírlevél

business today

iHíi?

után. A sötétben nem csapott nagyobb zajt, mint egy macska. Apja szobájának ajtaja előtt lélegzetét visszatartva megállt. A válaszfal m ögül tompán hallotta szabályos horkolását. Lassan előrenyúj­ totta a kezét, kitapogatta a kívülről a zárban lévő kulcsot. Sohasem használták. Alm ine elhúzta a

meg, és amikor a benzinbe dobta, a hirtelen fel­ csapó láng vörös fénye rávetődött kifejezéstelen arcára. Kis ideig figyelte a terjedő tüzet, azután lement a földszintre. Végighaladt a teraszon, fel­ nézett, szemügyre vette a ház két ablakát m egvi­ lágító lángokat.

száját, szemfoga kivillant a sötétben, miközben ráfordította a kulcsot. A csikorgástól megrettent.

Visszasietett a garázsba, két újabb kanna ben­ zint hozott ki. Szétlocsolta a földszinti helyiségek­

A szobában azonban nem maradt abba a horkolás. Alm ine másodszor is ráfordította a kulcsot, azu­ tán odébb ment. A benzineskannát szorongatta. Apja szobája két helyiség, a könyvtár és a dol­ gozószoba között volt. Alm ine bement egyikbe is, másikba is, és a padlóra locsolta a benzint. Azu­ tán a kanna tartalmának maradékát a folyosóra öntötte az apja szobája előtt. Megnézte, milyen vastag a fal: csupán keskeny válaszfal volt a he­

ben, és a magánál tartott gyufával meggyújtotta. Amikor újra a kertben volt, a pázsit közepéről

lyiségek közt; azután arra gondolt, ha apja meg­ próbálna kiugrani az ablakon, összetörné magát. Az üres kannát a földön hagyta, a saját szobájába ment, gyufát hozott. Pár szálat egyszerre gyújtott

Frederik Pohl:

A hícsík

visszafordult, és látta, hogy a villa egész homlok­ zata tüzet fogott. Alm ine a fenyves felé indult. Csak egy kilométernyi távolságból fordult még egyszer hátra, az erdő túloldaláról. A fenyőfák csúcsai felett kivörösödött az égbolt, mintha korai hajnal hasítaná fel. Alm ine nem gondolt sem m i­ re, csak állt, elvágva a világtól, és nézte a vöröslő eget, azután a hidegen nyüzsgő csillagokra emelte tekintetét. Szoboszlai M argit fordítása

F izessen elő a G alaktikára! 1. E-mailben küldje el előfizetési szándékát az dofizetes(Bgalaktikamagazin.hu címre az alábbi adatokkal: Név/cégnév

nyugdíjasoknak egy évre 8700 Ft - utalja át a M etropolis Media Group Kft.

Postázási cím Számlázási név/cégnév (ha más, m int a fenti) Számlázási cím (ha m ás, m int a postázási cím)

63100150-11050607

Telefonszám

bankszámlára, vagy rózsaszín postautalványon fizesse be a M etropolis Media Group Kft., 1535 Bp. Pf. 746. postafiók címre!

E-mail cím Előfizetés időtartam a (6, illetve 12 hónap) Kedvezmény (ha diák, nyugdíjas vagy könyvtár) A diák- illetve nyugdíjas-igazolvány fénymásolatát a M etropolis Media Group Kft., 1535 Bp. Pf. 746 cím re küldje el!

A megjegyzés rovatba, kérjük, írja be a kedvezm ényezett nevét és pontos cím ét, irányítószám m al és azt, hogy Galaktika x havi előfizetés! 3. Személyesen a Galaktika szerkesztőségében: 1024 Bp. Fény u. 2 . 1. em ., tel: 457-0250 Nyitva: H -P 10-16 óra között

2. Az előfizetés díját - amely egy évre 9570 Ft, fél évre 5220 Ft, könyvtáraknak, diákoknak,

Lemaradt róla? SflLflKTIKfl

iRLflCTIKR

őnLnCTIKR

SflLflKTIKfl

ÉUflCTKfl

félUAKTIKfl

SflLflKTIKfl

üfALflCTIKfl

SflLflKTIKfl

SflLflKTIKfl

SALAIK?)

SflLflKTIKfl

iflLflKTIKfl

|& W SS«Í »«i

uáUSpripei

§ei ni-tira

ftsi fl|!T|E0

m n rw t!

OgfKflGP

Korábbi számaink megrendelhetőek a 457-0250-es telefonon, vagy az [email protected] e-mail címen

"(s’RLRKTIKR

gm

##•

a

/# ■

Szerzőinkről St e p h e n B a x t e r

Angol író, sokak szerin t A rth u r C, Clarké méltó utódja. 1957ben született, és 20 éves kora óta rendszeresen publikál. H ard SF-et ír, de vesszőparipája még az alternatív történelem is. 1997-ben közös m u n k áb a k ezdett A rth u r C. Clarke-kal, mely­ nek eredm ényei közül eddig egy elbeszélés és k ét regény jelent meg m agyarul. Az Időodisszeia-trilógia befejező kötete, az Elsőszülöttek is h am aro san várható a G alaktika F antasztikus Könyvek sorozatában: W a l t e r E r n s t in g

Az 1920-ban szü letett szerző a m áso d ik világháború u tán i nyugatném et SF egyik legnagyobb alakja volt. Az ötvenes évek elején fordítóként és szerkesztőként dolgozott, és közben ő m aga is írn i kezdett. Első regényét (Ufó am N achthim m el) Clark D arlton álnéven publikálta. 1961-ben kollégájával, K arl-H erbert Scheerrel elin d íto tta a Perry R hodan-sorozatot, amely óriási siker lett, és azóta is hetente jelennek m eg egyre újabb füzetei. E rnsting 2005-ben h u n y t el. H a r r y H a r r is o n

A m erikai író, 1925-ben született. Pályafutását képregény­ rajzolóként és -íróként kezdte. Első SF elbeszélését D am on K night jelentette meg a W orlds Beyond m agazinban, 1951ben. Term ékeny szerző, novellát éppolyan szívesen ír, m int regényt, a d rám ai hangvételről könnyűszerrel vált át h u m o ­ rosra is. Legism ertebb kötetei a Rozsdam entes Acélpatkány sorozat darabjai. N em rég jeleíit meg n á lu n k Helyet! Helyet! cím ű klasszikus regénye. G a i .á n t a i Z o l t á n

1964-ben született in form atikus, jövőkutató, író. Tudom ányos publikációi m ellett 1992-ben jelentkezett első ízben irodalm i művel, az A dalbert Pseudo-Stifter néven jegyzett, Nyárutó

Hugo-díj: az angolszász SF egyik legfőbb díja, rajon­ gók és profik közösen ítélik oda szavazással, évente több kategóriában - a WorldConon adják át John W. Campbell emlékdíj: Harry Harrison és Brian Aldiss által az Astounding egykori szerkesztőjének emlé­ kére alapított díj; zsűri ítéli oda az év legjobb amerikában kiadott regényének - a Kansasi Egyetemen adják át Philip K. Dick-díj: az író emlékére Thomas M. Disch által alapított díj, zsűri ítéli oda évente a legjobb, USA-ban megjelent puhafedeles regény szerzőjének a Norwesconon adják át

-►

cím ű kísérletező fantasyvel. A továbbiakban is szívesen ját­ szott a történelem m el, két legism ertebb (szintén álnéven írt) regénye, a Mars 1910 és A negyedik birodalom cselekm ényét is alternatív világokba helyezte. Az érdeklődők szám os m űvét elolvashatják elektronikus form ában is, az interneten. H elm u th W . M o m m er s

A ném et nyelvű SF egyik nagy alakja. 1943-ban született, Bécsben, és az írás m ellett volt illusztrátor, fordító, irodalm i ügynök és kiadó is. Később Svájcba költözött, m ajd M allorcára, és m egélhetési kitérők u tá n 36 éves kihagyást követően té rt vissza a tudom ányos-fantasztikum hoz. A zóta főleg szerkesz­ tőként tevékenykedik, és persze ír. Novelláit szám os nyelvre lefordították m ár, de m agyarul csak m ost először olvasható műve. T h e o d o r e St u r g e o n

A m erikai szerző, Edw ard H am ilton W aldo néven 1918-ban született. Húszééves korában adta el első novelláját egy új­ ságnak, első fantasztikus elbeszélése az A stoundingban jelent m eg 1939-ben. Számos novellája m ellett leghíresebb regénye is olvasható m agyarul, a Több m in t emberi, amely SF létére elism erést vívott ki irodalm ár körökben. Előszeretettel írt film- és tévés forgatókönyveket, több m űvét pedig m ások adaptálták, 1985-ben h u n y t el. A l a in D o r é m ie u x

Francia író, m űfordító, szerkesztő, 1933-ban született. A m ikor 1953-ban elindult az a m erikai M agaziné o f F antasy & Science Fiction francia változata, ő az első pillanattól kezdve fordító­ ként dolgozott ott, és ez a lap közölte le első elbeszéléseit is. Az évtized végére m ár a kiadvány szerkesztője volt. Első regénye röviddel halála előtt jelent meg. 1998-ban h u n y t el, két évvel később irodalm i díjat neveztek el róla.

Locus Közönségdíj: a Locus magazin olvasói által szavazással évente odaítélt díj - külön banketten adják át . Brit SF-díj: a Brit SF Szövetség díja, szavazással ítélik oda évente több kategóriában - az Eastercon találko­ zókon adják át Sidewise-díj: az alternatív történelem témájában írt legjobb regénynek és elbeszélésnek ítéli oda a zsűri évente - a WorldConon adják át . Kurd Lasswitz-díj: a legrangosabb német SF-díj, a téma klasszikus szerzőjének emlékére alapították; a

• szakma kiválóságai ítélik oda évente több kategóriábán - külön rendezvényen adják át ; Európai SF Nagymester: az Eurocon szervezői által • odaítélt életműdíj - az évente megrendezett Eurocon találkozókon adják át ; Nebula-díj: az Amerikai SF és Fantasy írók Szövetsé• gének díja, a tagok szavazással ítélik oda, évente több kategóriában - külön banketten adják át ; World Fantasy-díj: a legnevesebb angolszász • fantasy-díj, zsűri ítéli oda évente több kategóriában : a World FantaSy találkozón adják át

Következő számunk várható tartalmából

Decemberben fontos mérföldkőhöz érkezik lapunk: ez lesz az új Galaktika 50. száma. Ennek megfelelően ünnepi hangulat jellemzi majd összeállításunkat. A szokásosnál is színvonalasabb novellákkal és érdeke­ sebb cikkekkel várjuk olvasóinkat. Díjnyertes szerzők borítótól borítóig! Az ideális ajándék karácsonyra! Galaktika 225, december elejétől az újságosoknál! Last C ontact © 2007 by Stephen B axter (The Solaris Book o f New Science Fiction) • Dér B esucher © 1971 by W alter E rnsting (Kein M orgen fü r die Erde) • At Last, th e True Story o f F ran k en stein © 1965 by H arry H arrison (Science-Fantasy) • Békével jö ttü n k © 2008 by G alántai Z oltán • Ein P ro g ram m zum verlieben © 2004 by H elm uth W. M om m ers (C’T M agazin) • A Touch o f Strange © 1958 by Theodore S turgeon (F&SF) • L’h a b ita n t des étoiles © 1960 by A lain D orém ieux (Fiction)

Galaktika Fantasztikus Könyvek C

h in a

M

ié v il l e

Újabb varázslatos regény a Perdido pályaudvar, végállomás A rth u r C. Clarké-, Brit Fantasyés Locus közönségdíjas szerzőjétől. „Lenyűgöző m ese, am elyet m ég em lékezetesebbé tesz Miéville élénk nyelvezete, gazdag fantáziája és profi karakterábrázolása. . . Fantasztikus helyszíneken játszódó, felejthetetlen történet." - Philac

tátni pröi u raw u u 03*-

Szergej Lukjanyenko

íaz Orség-tetralógia negyedik köteteJ

... 1 T 1 ?r¥: 1 . m •«* ' I ” V Q ' t ' v l l Jm ffííííííí ,v

'

1BB . ^

■K r i

. ii a é

^