amvas--tár5 Hamvas
HAMVAS-TÁR 5.
SZERKESZTETTE: FARAGÓ FRENC
TARTALOMJEGYZÉK Neti-neti ............................................................................................................................. - 787 Aki a gesztenyér l írt szelíd éneket ................................................................................... - 789 Androgünos ....................................................................................................................... - 791 Átlényegülés a Besenyõ-tónál ........................................................................................... - 797 Az Intézet névválasztása ................................................................................................... - 798 Hamvas Béláról ................................................................................................................. - 803 Hamvas Béla – egy életm fiziognómiája......................................................................... - 804 A teljesség felé .................................................................................................................. - 806 Weöres Sándor levele Hamvas Bélához ............................................................................ - 811 A kereszténység csodálatos paradoxona ........................................................................... - 812 Csincsajanta ....................................................................................................................... - 817 Hamvas Béla folyóiratokban megjelent írásaiból ............................................................. - 820 „…szólj, Szókrates, van értelme még?” ............................................................................ - 823 Ki tudja emelni az ember magát a mocsárból. Akár a saját hajánál fogva is. ................... - 836 Tükör által homályosan ..................................................................................................... - 842 A WS-lóláb ........................................................................................................................ - 848 Weöres Sándor: Egybegy jtött levelek I-II. ...................................................................... - 848 Címszavak, címszómagyarázatok Hamvas Béla írásm vészetéhez .................................. - 857 A Tarot kártya 16. lapja, avagy Hamvas Béla a színházról .............................................. - 861 El hang.............................................................................................................................. - 863 Scientia Sacra .................................................................................................................... - 867 - 785 -
amvas--tár5 Hamvas
A láthatatlan történet ......................................................................................................... - 871 A hétköznapok szentsége .................................................................................................. - 875 A hatodik faj ...................................................................................................................... - 878 Tábor Béla Szellemi topológiája elé ................................................................................. - 880 A regény, mint a lét egyedül érvényes értelmezése .......................................................... - 886 "Élünk vagy nem?"............................................................................................................ - 892 Ugyanis.............................................................................................................................. - 894 A könyv dicséretér l ......................................................................................................... - 897 Hamvas, Powys és Zolnay – összefüggések „A száz könyv kapcsán”. ............................ - 898 Lélegzet ............................................................................................................................. - 902 Dúl Antal a hamvasi életm utóéletér l és az írásjógáról ................................................. - 906 Hogyan legyél humoralista ............................................................................................... - 909 Hamvas Béláról… ............................................................................................................. - 910 Pirk Jánosné Remsey Ágnes ............................................................................................. - 911 Philosophia Normalis Hamvas Béla internetes körei ........................................................ - 911 Tudományos önéletrajz ..................................................................................................... - 912 Dété Naplója ...................................................................................................................... - 914 A korszellem áldozatai ...................................................................................................... - 918 Beavatás a misztikába ....................................................................................................... - 922 Betájolás ............................................................................................................................ - 975 -
- 786 -
amvas--tár5 Hamvas
"Tudásunk kicsiny, vagy inkább rengeteg tévelméletünk van és annak a valaminek, amit tudománynak neveznek, minden mvelete rossz." (Patmosz)
Neti-neti* Hamvas Bélával a kutya sem akart interjút készíteni. Nem utazott a pesti könyvtároshoz hírlapíró, mikor negyvenöt nyarán Balatonberényben éppen a magyar gasztrozófia alapjait fektette. Nem kereste fel riporter a szentendrei földm vest se, aki a Karnevál cím regényén dolgozott. És a tiszapalkonyai raktárost se zargatta a sajtó, mikor a Patmoszt írta. Így azután Hamvas Béla kénytelen volt több ízben is saját magával interjút készíteni. Mert idõnként akkor is el kell mondani, merrõl jövünk, merre tartunk, hol állunk, ha senki sem kérdezi. A hamvasi életm egyik ilyen öninterjúja az Unicornis cím könyv elsõ darabja, melyet Dániel Ferenc rendezõ A méhesben címmel rádiójátéknak dolgozott fel. Hamvas már elmúlt ötvenéves, mikor ezt írja. De szám zetése még csak most kezdõdik. Túl van két háborún, sebesüléseken, nõkön, lakását bomba vitte el, kéziratai elégtek, haja hullik, és az elsõ mély ráncok is megjelentek arcán. A könyvtárból már kidobták, vagy éppen most dobják ki. Ül a lugasban, elõtte az asztalon tejes mandula és lépesméz, és önmagával beszélget. Tudja, mi vár rá, de tudja azt is, hogy ennek így kell lennie. Könyvek helyett talicskák között fog élni, de mindez nem számít, a díszletek nem fontosak, csakis a nagy élet fontos, a normális, egészséges lét. Csak minél messzebb a bolondokházától, a cirkusztól, az utcától. El a lugasba, a szõlõbe, a méhesbe! Most készül fel lelkileg a szám zetésre. A körön kívüli életre. lesz a tarot huszonkettedik lapja, akit nem jelölnek se számmal, se bet vel. Most határozza el, hogy félni többé senkitõl és semmitõl nem hajlandó. Ha a kommunisták egy dohos raktárba dugják, nevetni fog, és a hinduk régi technikáját alkalmazva csak annyit mond: neti-neti. Beleröhögi a félelem démonának pofájába: te nem én vagyok, pusztulj innét, aljas, pimasz élõsdi! És a félelem visszaszáll a hatalomra. Most mond le végleg a sikerr l, és a dics séget választja. A sikerhez utca kell, a dics séghez elég a szív. A legnagyobb ellenállás irányába halad. Most dobja el végérvényesen a tehetséget, a mutatványt, a rekordot, a teljesítményt, a tapsot. Elindul, hogy megkeresse az alapállást. A szépséget, mely az egyetlen egyetemes smérték. Nem lesz egyedül, mert még az erõm koszos udvarán is ott lesz vele szerelme, Sophia, a legszebb asszony. És akinek ilyen nõje van, annak már csak borra van szüksége, hogy a világ kerek legyen, másra nemigen. Legszívesebben a szavakról is lemondana, már nem hisz abban, amiben Szókratész és Kung fu-ce még hittek, hogy a szavaknak végsõ értelme és mindenkori helyes használata lenne. Ráadásul, aki leszokik az írásról, az féltékenység nélkül tud gyönyörködni mások írott szavában. De persze ez csak vágy marad, Béla függõ, vagyis író, fejében már ott kavarog egy nagyregény. Sok mindennel leszámol, miközben szüret idején a szõlõben kóborol, és a beérett portóiból, fekete hamburgiból és törökmazsolából torkoskodik. De a szóláshoz való jogához ragaszkodik. Aztán ahhoz, hogy mindennap megtalálja az élet tengelyét. Ahány nap, annyi tengely. A dicsõségtõl sem búcsúzik, mert képtelen lemondani a világosságról, az értelemrõl, az igazságról, az egészségrõl. A várakozásról. A szirének zenéje helyett a tücsökhalhatatlanságot választja, a méhek szelíd zsongását. A tevékeny élet helyett a semmittevés-jógát. Végleg pá, nagy lihegõk, stréberek, kulik, autolokomodémonok - integet Béla a vonatról -, én a másik irányba megyek. Az idõmalom molnára leszek, aki porrá õrli az idõt. Elszakadok a kortól. A világ háta mögé kerülök. Lemegyek a térképr l. Nem lesz se bet m, se számom. Hogyan is szám zhetnétek valakit, akinek nincs helye? Az éberségbe - 787 -
amvas--tár5 Hamvas
bújok elõletek: mámorba, álomba, humorba. Nem mintha félnék tõletek, a hatalom csakis az erõtlenek játékszere. A siker a nyomorékok bizsuja. Ellenben ti féltek tõlem, mert azt hiszitek, feltaláltam valamit. Pedig csak megértettem a szent könyveket. Hamvas Béla öninterjúja, azt hiszem, nem jó írás. Sehol nincs a Patmosz nagy esszéihez, az Arlequinhez vagy éppen A bor filozófiájához képest. De fontos írás, mert az életút talán legdrámaibb mérföldkövétõl küldött levél. Különben is, az ember minél több Hamvast olvas, annál inkább rájön, hogy Bélától nem várja el, hogy jó legyen. Nem várja el tõle, hogy ment legyen a giccstõl, az önismétléstõl, az önellentmondástól, a zavarosságtól, a prófétaságtól, a közhelytõl, a nagyotmondástól. Mert Hamvas talán nem is irodalom, hanem állapot. Lény. Tõle nem gyönyört kapunk, hanem kizökkentést. Õt azért olvassuk, hogy ne legyünk mindig nyomorékok, törvénytisztelõk, sikeresek, idióták, sziréndal-függõk, paraziták, korszer ek, bálványimádók, görbe hátúak, okosak, üszköslelk ek és józanok. Õt azért olvassuk, hogy legalább pár pillanatra egészségesek, szabadok, dicsõségesek, bolondok, tücsökhalhatatlanok, bátrak, várakozók, istenhívõk, egyenesek, együgy ek, épek és mámorosak lehessünk. Õt azért olvassuk, hogy legalább fogalmunk legyen arról, hogy van egy másik út is, a nehezebbik, és azon járnánk, ha lenne elég erõ bennünk. Én nem hiszem, hogy a XX. század egyik legnagyobb dobása lenne a Karnevál, mint ahogy azt Spiró állítja (bár ennek kijelentéséhez nincs elég kompetenciám, az elsõ kötet végénél többnyire eluntam). Szerintem Az Ikszek a nagy dobás, nem a Karnevál. Hamvas írja: "...az ember nem a m ben teljesedik ki, hanem lényében." Ha valakire, akkor ez rá tökéletesen igaz, még akkor is, ha jó néhány csodálatos írást hagyott itt nekünk. Nem író, bár nélküle jóval szegényebb lenne a magyar irodalom. Nem filozófus, pedig nélküle nincs magyar bölcselet. Bármennyire is fázott ett l a szótól, a mester. Beavató. Alkotni lehet nélküle, de élni nem. És ahogy Hamvas negyvenes évek végi levelét Helyey László öt este felolvasta a Kossuth rádióban, az maga volt az álom. A hangja nem szirének zenéje, nem a madarak éneke, nem varázslat, nem csábítás, nem b báj, nem édes és nem halálos, hanem olyan, mint a tücsökmuzsika, a méhek zsongása. Mélyen, mélyen egyhangú és szelíd. Miközben hallgattam, olyan nyugalom öntött el, hogy nincs az a Xanax, ami ilyenre képes lenne. És tudtam, az egyetlen alapállás a semmittevés.
Cserna-Szabó András *forrás: Élet és Irodalom 49. évfolyam, 37. Szám
- 788 -
amvas--tár5 Hamvas
"Az idill a tiszta lét életrendje; mindegy, hogy milyen tudás rzi, a tao, vagy a kereszténység. " (Patmosz)
Aki a gesztenyér l írt szelíd éneket Beszélgetés Danyi Zoltánnal, a Sinkó Ervin-díjas fiatal íróval, kritikussal - nemcsak irodalomról* "Semmi rendkívüli nincs ebben, így jön létre minden szimfónia, minden, amit nagyszer nek szoktak nevezni, vagyis így születnek a tények és az összes virágének parancsra vagy vezényszóra."
-A nyáron már hívtam egy beszélgetésre, de akkor még kérette magát. Azt felelte, hogy inkább várjuk meg, hogy legyen apropója is, például ha irodalmi Nobel-díjat kap, vagy valami hasonlót. Mivel neki az idén a "valami hasonló" jutott, így most a Sinkó-díj az ürügy, hogy visszatérjünk a beszélgetés ötletéhez. -Nos? -Szívesen beszélek magamról is, másról is, és aztán meg rajtad áll bizony, hogy kikerekedik-e bel le valami vagy sem - de csak úgy öncélúan, a beszélgetés kedvéért is megéri. Például mostanában megint kezdek örülni az életnek: néha már-már szeretek sétálni az utcán, emberek között! Évekig alig merészkedtem közéjük. Továbbá az irodalomtól is kezdek kicsit szabadulni. Nem feltétlenül csak az irodalom "koordinátáin" belül tudom (most már) elképzelni az életem. Attól a gondolattól is távolodok, szerencsére, hogy az embernek kötelességei is (vagy csak azok?) vannak az életben. Próbálok lazítani a "gyepl n". Szabadulni. Elvégre szabadok vagyunk. Nem igaz? Korábban bármiféle közösségbe, így a barátságba vetett hitemet is elvesztettem. Most ez is kezd lassan visszatérni. És ez nagyon jó. -A kishegyesi felolvasáskor a gesztenyefák különös, korai rozsdásodásáról beszéltél. Versedben is, de a Szívások cím , nyáron kiadott novelláskötetedben is emlegeted ket. Azóta te jutsz eszembe minden gesztenyefáról, és boldog-boldogtalannak elmeséltem már a korán lombjukat veszt gesztenyék Danyi Zoltán éle történetét. -Köszönöm. Ez jólesik, és megtisztel . Most úgy érezhetném, hogy valami értelme mégiscsak van a "szöszmötölésemnek". Ezt azért nem mindig érzi az ember, én legalábbis nem. -A Képes Ifjúságban megjelent fotó "békésen szemlél d , Sinkó-díját még csak nem is sejt fiatal költ "-ként ábrázol. Mit szólsz te ehhez? Mint minden díjátadás el tt, el re folytak a találgatások, hogy az idén ugyan ki kapja? Te számítottál rá? -Nem. Vagy pontosabban, ilyesmin nem gondolkoztam, szerintem mások se szoktak. Az ember csinálja a dolgát, "szöszmötöl", ahogy az imént mondtam Ottlik szavával, és ha valami visszhangja van annak, amit csinál (ha például díjat kap, vagy amit te is említesz, és ami még kedvesebb, hogy a gesztenyefákról valakinek eszébe jutnak az én gesztenyés észrevételeim), akkor természetesen örül neki, talán meg is hatódik kicsit. Ugyanakkor azért a felel sségét is - 789 -
amvas--tár5 Hamvas
érzi az ember annak, amit csinál. Máskülönben meg úgy gondolom, hogy a díjak nem annyira arra tartoznak, aki kapja ket. Úgy értem, nem a díjakért teszi azt az ember, amit tesz: díjakat vagy kapsz, vagy nem, ez nem rád tartozik, a díjakat ugyanis mások osztják, más szempontok alapján. -M hely, csoportosulás: te hová, melyikhez tartozol? -Nem tartozom csoporthoz. Viszont van egy "m hely", amely sokat jelent a számomra, a www.zEtna.org.yu internetes irodalmi lap. Beszédes István, a f szerkeszt kifogyhatatlan ötlettárral rendelkezik, nagyszer en tudja aktivizálni a szerz k képzeletét. Kisprózákat például kifejezetten a zEtna részére kezdtem írni, és nagyon megszerettem ezt a m fajt. -Versek, novellák, kisprózák. Könyvismertet k alatt is olvashatjuk a nevedet. El ször a verseiden keresztül találkoztam veled, és számomra új ez a másik Danyi aki a kritikákban mutatja meg magát. -A könyvismertet k hangvételével kapcsolatban. Attól tartok, ez épp egy ilyen kváziszemélytelen m faj, ahol az álarc mindenképpen ott van, nagyon is, de azért a magam módján, meg ahogy sikerül, mindig igyekszek valami turpisságot bevinni a dologba, hogy (magamnak se) legyen olyan unalmas. Talán csak azért irkálom ket, mert jómagam nem tudok történeteket kitalálni, sajnos, nem megy. Amik meg személyes élmények, azokat meg nehezemre esik "országnak-világnak" kitárni, novella képében. A versekben is talán túlságosan áttételesen vagyok benne. Azért jól esik, hogy a könyvekr l írott dolgaimat elolvasod - eddig, komolyan, azt hittem, hogy a szerkeszt n kívül (akinek, ugyebár kötelessége) senki lélek nem olvassa ket. -Szerintem most túl borúlátó voltál, de menjünk tovább: min dolgozol éppen? -Most éppen egy irodalomtörténeti értekezés befejezése el tt állok, melyben Hamvas Béla regényeit elemzem többféle szempontból. A Karnevált kivéve nemigen foglalkoztak még ezekkel a m vekkel az "irodalmi megcsináltságukat" szem el tt tartva, mivel többnyire Hamvas gondolati m veinek folytatásaként kezelik ket. Én viszont azt szeretném megmutatni, hogy melyek a kifejezetten irodalmi értékek ezekben a regényekben, mert szerintem ezek az ötvenes-hatvanas években született m vek, hogy úgy mondjam, "világirodalmi" színvonalú alkotások. Csak meg kell nézni, hogy milyen könyvek születtek akkoriban Magyarországon, és milyenek a nagyvilágban: Hamvas akkor kiadatlanul maradt regényei megdöbbent en modern, vagy uram bocsá', "posztmodern" alkotások voltak. Szigorúan szakmai meló, de azért arra törekedtem, hogy ne csak töményen tudományos, hanem "olvasmányos" is legyen. Hamarosan talán olvasható is lesz. -Olvasva szerzett élményeink egy id után épp olyanná lesznek, mint a valóságban megtörtént dolgok emlékei. Irodalmi m vekkel kapcsolatos, emlékezetes élményeid közül mondanál néhányat? -Egyszer például, évekkel ezel tt, hajnalban fölébredtem, nem tudtam aludni, kinyitottam hát a Kosztolányit, és elolvastam a Hajnali részegséget. Gyönyör vers. Aztán nagy élmény volt még Hamvas regénye, a Karnevál. És hogy egy harmadikat is említsek: egy elég nehéz id szakban, sötét gondolatokkal küszködve olvastam Krasznahorkai Sátántangóját, ami, ugye, nem valami vidám m . Mégis, ez a regény akkor, abban a helyzetben rengeteget segített nekem: er re kaptam az olvasás során, és végül túléltem a mélypontot. Talán azért, mert a Sátántangó egy kit n en megírt regény: noha egy keserves világot, egy önmagába forduló borzalmat ábrázol, amelyb l - a regény sugallata szerint - nem lehet kitörni, ugyanakkor - 790 -
amvas--tár5 Hamvas
azonban maga a regény valamiképpen mégis legy zi az iszonyatot, éspedig azzal, hogy könyörtelenül jól megfogalmazza.
Nagy Farkas Dudás Erika *forrás: http://danyi.on.neobee.net/index.htm
"A személytelen istenségbe való maradéktalan feloldódás és a személyes testi feltámadás számomra mindig kett volt." (Patmosz)
Androgünos* Még diákkoromban hallottam görög órán, hogy egyik dialógusában Platón arról számol be, hogy kezdetben gömb-alakúak voltunk, s könnyen gurultunk mindenfelé, de az irigy istenek kettévágtak bennünket, s azóta a gömb egyik fele keresi a másikat. Meg rzött egy mesét, mitológiát létünk hajnaláról. S íme, Hamvas Béla Az androg nosz c. tanulmányában, a kereszténységr l beszél Scientia sacra harmadik kötetében állítja, hogy kezdeti formánk a férfi és n szétválaszthatatlan egysége volt, s minden bajunk megoldása, ha újra egyek, androg nosz leszünk. Mivel mindezt összehozza a kereszténységgel is, az én dolgom, hogy megnézzem a keresztény hagyományt: mit tud err l. Edgar Hennecke, Neutestamentliche Apokryphen 1968-ban megjelent m ve megemlíti az 1945-ben Nag Hamadiban felfedezett Tamás evangéliumot, s benne a 22. logiont:
Akkor fogtok bemenni a királyságba, ha a kett t eggyé teszitek, ha a bels t küls vé, a küls t bels vé, a fels t alsóvá, a hímet és a n it egyetleneggyé teszitek úgyhogy a hím nem hím, a n i nem n i, ha szemeket csináltok az egy szem helyett, egy kezet az egy kéz helyett, egy lábat az egy láb helyett, egy képet az egy kép helyett. - 791 -
amvas--tár5 Hamvas
Hennecke még hét helyen találja ennek a szövegnek megfelel jét; ezek között nekem rendelkezésemre áll a 2Kelemen levél 12,2-6, ahol ez olvasható: Magát az urat kérdezte meg valaki, hogy mikor jön el az országa, mire ezt válaszolta: Ha majd a kett egy lesz, És a küls , mint a bels ; a bels a lelket jelenti, a küls pedig a testet. A férfi pedig az asszonnyal sem férfi sem n ; egy testvér sohasem néz úgy a n vérére, mint asszonyra, sem ez rá mint férfira. Ha majd egymás között az igazat mondjuk, s a két testben minden képmutatás nélkül egy lélek lesz - akkor elérkezik Atyám országa. Ezek után meglep en hat a 9. szúra: „Mikor azt kérdezték t le, hogy a teljesség mikor következik el, azt válaszolta: Ha a kett egy lesz, ha nem lesz többé külön férfi és n , hanem eggyé válik és egy lesz.” (Az Úrnak szájhagyományban fennmaradt igéje.) Azért hat meglep en, mert tudvalev en Jézus után csak szájhagyomány maradt, hiszen maga nem írt le semmit. Földi élete befejezése után került az, ami vele történt s az, amit mondott, tehát az, ami szájhagyományban élt − lejegyzésre. A négy kánoni evangélium is. Csak szájhagyományban fennmaradt igéje van. A lejegyzésre került szájhagyományok közül idéztem a Hennecke által megadott hét helyb l a fenti kett t. Hamvas, sajnálatosan, nem adja meg forrását: azt, hogy hol található Jézus e tanítása. A forráshely megjelölése nélkül az olvasó higgye azt, hogy 1963-ban, amikor szerz nk írta a maga tanulmányát, élt még a jézusi szájhagyomány lejegyezetlenül valakinek az ajkán, aki közölte azt vele? Aligha szándékolta ezt Hamvas Béla. Ennek a nem-idéz idézésnek alighanem az a célja, hogy igazolja a 3. szúra megállapítását: Az adrog noszról minden hagyomány tud. A Tóra szerint az Úr az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette férfinak és n nek. Isten tehát hímn -lény, és az els ember is az volt. Ezután következik a Szánkhja, Konfu-ce, az Úr, a Kabala, a szavak három neve, a modern pszichológia s a többi - mint a minden hagyomány illusztráló anyaga. A szerz további e tárgyú megállapításai: 13: Az androg nosz a primordiális egységet jelenti. 14: Az alapállás helyreállítása: a hím-n lény megvalósul. Ez feltétele annak, hogy az ember a szocialitáson belül sikerült életet tudjon élni. 19: Az androgünosz a határtalan osztódásnak ellenmozgása. A kett b l egy reintegráció, az eredeti egybe visszatérés. 24: Megszabadulni, annyit jelent, mint a testet-öltést felszámolni és a primordiális létezésbe visszatérni. 80: Mindennem ellentét legels alapja a mintája a hím és n ellentéte, mely id ben valószín leg nem volt el bb, de lényegében egészen biztosan. 115: Ebben a konjunkcióban nagy csodák jelennek meg. 117: Androg nosz: van tudatunk a teljességr l. Él bennünk az ösztön az eredeti státusz helyreállítására. 118: Az egymásban való felszabadulásból kell kiindulni. 119: A teremtést meg kell újítani, helyreállítani. Ennek feltétele a két félnem végleges összekapcsolódása. 120: Az androgünosz megvalósítása a létezés teljességével azonosodás útján a legfontosabb fokozat. Mindezeket az állításokat csak tudomásul venni lehetséges. Ez a szerz koncepciója. Magamnak csak annyi lehet a dolgom, hogy megállapítsam, mennyi köze van ennek a koncepciónak a kereszténységhez, Jézus tanításához. Summásan válaszolva: semmi. De nem summásan is válaszolok. Jézus nem helyettesítette be a különböz mitológiákat új mitológiával. Sem a Tóra, sem Platón mitológiáját. Jézus tudott a szeretet eggyé tev erejér l. A szeretet eggyé is teszi azt, ami kett . Az Atya és a Fiú kett is, egy is. A férfi és a n kett és egy is. A szeret emberek közössége sok is és egy is. Szerz nk is tudhatja ezt Jézusról, de meg van gy z dve a maga hitének egyedül helytálló, a valóságnak egyedül megfelel voltáról. Mi ez a hite, meggy z dése? Hát a létezésbeli azonosság! Az, hogy Isten és ember és világ - a nagy minden − csak egyetlenegy. A hittel nem szabad, nem érdemes vitatkozni. Csak tudomásul lehet venni akárkinek a hitét. Így a szerz ét is. Én sem vitatkozom, csak tudomásul veszem. Pusztán csak megállapítom, hogy Jézus nem azt tanította, amit szerz nk tanít. Tehát a szerz törekvése arra, hogy Jézussal is alátámassza a maga hitét, elhibázott. Alap nélküli. Valójában nincs is szerz nknek szüksége Jézusra. - 792 -
amvas--tár5 Hamvas
Szerz nk hite: a hagyomány. Ha ezt valami alátámasztja, az jó neki. De megvan az minden alátámasztás nélkül is. A hat és fél milliárd embernek Istent l kapott képessége és méltósága, hogy megrajzolhatja a maga univerzumát - Istenr l, világról, emberr l. Az egyéni, a saját hitét. Mivel ezt tartja egyedül igaznak, érthet a törekvése: tanítványokat akar. Tanítványokat, akik elhiszik az hitét. Ha talál tanítványokat, már létre is jött egy új vallás. Csak id kérdése, hogy mikor folyamodnak bejegyzésre a mindenkor adott hatalomnál. Jézus tanítványai közel három századon keresztül nem folyamodtak. A hatalom els magát felkínálását, sajnos, elfogadták. És bejegyeztették magukat. S utána fellobbantak a máglyák. S az ember a hitéért ölt is, és újra hiába fordult régi sínér l újabbra az emberiség (Szabó L rinc: Isten). Ez a hamvasi hit még mindezek el tt áll. Ráteszi-e valaki az életét Hamvas Béla tanítására? Akik ráteszik az életüket, azok bejegyeztetik-e magukat? Elindítják-e a maguk szent dzsihádját a hitetlenek ellen? Vagy marad a jelenlegi állapot: valakik lelkesednek e gondolatokért, mások pedig lesöprik az asztalról, amivel nem érdemes különösebben szóba állniok. A különös csak az, hogy az emberiség eddig történelme azt igazolja, hogy az (Istent is tartalmazó, tehát) univerzális létmagyarázat csak ritkán éri be a filozófus köpennyel. Csak ritkán marad meg a létmagyarázat filozófiának, az akadémiák egy tantárgyának, tanszékének. A hallgatók s el adók egyaránt java részükben valamelyik vallás hívei vagy agnósztikusok vagy a vallásoknak csendes/harcos elmarasztalói. A hinduizmus is eljutott a valláshoz Keleten, szül hazájában. Nyugati átvev i eddigelé csak filozófiát alkottak: teoszófizmust, antroposzófiát. Esetleg vallást váltottak, s betagozódtak valamelyik keleti vallásba Jézus eszméi bármely vallásba beültethet k, még sincs tudomásom szerint vallás nélküli képviselete, csak vallási. Ha egy létmagyarázat nem jut el a vallásig, akkor nagyon korlátozott hatásúnak bizonyul. Még olyan vallás sem tud megszületni, amely Jézus erkölcsi eszmerendszerét, mint közös nevez t elfogadja, de a számlálóban, mely már egyetemes létmagyarázatokat kínál fel, békén megülnének egymás mellett a különböz létmagyarázatok. Vagy egyszer bben: a nevez ben a jézusi szeretet s a számlálóban különböz dogmatikák, hitvallások. Ilyenre sincs még történelmileg észrevehet nagyságrend példánk. A Bokorban megpróbáltuk: legyen közös a jézusi etika, a számlálóban meg lehet akármi! Tíz éven belül nagyon fontossá lett valakik számára Jézus istenképe, mások számára, hogy ne legyen Jézus az Isten fia, vagy hogy ragaszkodjunk annak a vallásnak a hitvallásához, amelybe születtünk, illet leg amelyet választottunk. Azaz nagyon fontossá lett a számláló. Olyan fontossá, hogy a jézusi etika, az egymást szeretés − bizony nem lett elég arra, hogy kibírjuk az egymás melletti létet, s a különböz számlálókat vallók vették a kalapjukat. Miért? Mert nem bírták ki az együttlétet azokkal, akiknek más volt a számlálójukban. A nagyon nagyra becsült közös nevez ellenére sem. Az ember olyan él lény, akinek szüksége van vallásra, szüksége van hitre, azaz olyan létmagyarázatra, amely messzebbre ér, mint a gondolkodás törvények, mint amit ezek a törvények igazolni tudnak. Az ember valahol otthon akar lenni, és nincs otthon ott, ahol mások nem azt hiszik, amit hisz. Azt, ami számára szent. Ezeknek csak jónapotot tud mondani, csak ökumenizálni tud velük, a másik szekértáborba tartozókkal, de nem tud velük egy szekértáborban maradni, vagy azonos szekértáborba tartozóvá lenni. 1. A továbbiakban csak azt próbálom megmutatni, ami miatt a szerz megkonstruálta vélhet leg - ezt az androgünosz-mitológiát. A mitológia mindig olyan létmagyarázat, amely az ember kielégülését, boldogságát kívánja. Ideírom Illyés Gyula. Köszönet c. versét:
- 793 -
amvas--tár5 Hamvas
Kihalna az emberi fajta, / ha hallanák a n k, milyen Hangon beszél a férfi nem, / milyen trágár röhejre kapva, A percr l, mely megadta, mit / oázis-forrásként kerestek És térden tiszteltek, a testet; mely köp csésze lett nekik! Hányan voltunk igazán hívek, / megköszönni n véreinknek szövetségüket azután, Hogy kivérezve csak hevertünk, / Legázolt küzd k, túl az elt nt hiten, reményen, vak csatán? Ezután következzenek a megállapítások, amelyek illusztrálták szerz nk mitológiáját, megállapításait. 15: A sexusban a kiegészülés nem teljes. A sexus mindig az abszolútat követeli, ideiglenes vagy álmegoldás elviselhetetlen. 11: A modern pszichológia animáról beszél, aki a minden férfi lényéhez tartozó kiegészít n … a férfi lényének leghatalmasabb pszichológiai realitása… a férfit ez irányítja… az édenkert - a n r l meg rzött emlék és tudat… a korrupt létben eltorzítva. Az anima a férfi-lény romlott létezésének mélyére süllyedt eredeti n , mint ahogy az animus a n i-lény romlott létezésének mélyére süllyedt eredeti férfi. Az anima és az animus… a kezdeti androg noszt rzi és tartja fenn. 37. Az androg nosznak nincs célja, értelme van a játék. A játék önmagán belül marad és a létezést maradéktalanul kimeríti. 39. Aki az androgünoszról nem tud, annak a valódi egyesülés lehetetlen. 2. Szerz nk Európában tartózkodik, de lelkében Indiában él. Schopenhauer folytatója. Az indusok vallásából rakta össze a maga létmagyarázatát, amelyr l állítja, hogy nem tudomány, nem vallás, nem filozófia. Akkor mi? Én azt hiszem, hogy egyetlen szó alkalmas csak ennek megjelölésére a jelenlegi szótár szerint: mitológia. Létmagyarázat, melynek nincs tapasztalati, és nincs gondolkodástörvényekre épül , filozófiailag igazolható, megvédhet alapja. Ezért nem is igazolható és nem is cáfolható. Csak állítható. Mi alapon? Azon az alapon, hogy a szerz úgy hiszi. Lehet, hogy egyszer majd b vül a szótár és a hagyomány szó nem tudom hányadik jelentéseként ott lesz majd ez a jelentés is: Hamvas Béla létmagyarázata a hindu panteista metafizika nyomán. S most jöjjenek ismét a szúrák: 44: Az androg nosznak valamely alakban minden helyen és minden id ben nyoma van. Indiában ilyen az atman, az abszolút Én fogalma. 50. Az archaikus görögség az androg nosz jegyében élt. Igazolja ezt az Egy-metafizika: hím és n kiegyenlít dött. Ellenkez je a hellénizmusnak. 51. Abból, amit az orfika teremtett, csak egy szót kell kiemelni: a psziché = a legmagasabb rend hímlény tüzével átvilágított n iség, olyan androg nosz, amelyben hím és n el nem választható, mint a növényben s az abszolútban. 53. A természet (phüsis) az, amin az ember csodálkozik. Ami magától ért d az a láthatatlan szellem (Atman). 59. A keresztes háborúk alatt keletr l sok gondolat került Európába. 77. A misztérium a kett , amely tulajdonképpen egy. 78. Az alkímia követelése: ex duobus unus, vagyis a kett b l egy. 82. Azonosság csak egy van. Az egyetlen azonosság. 84. Az azonosság metafizikai megértése kizárólag a hagyományból lehetséges. Egyetlen azonosság van ez a Brahman-atman-aikjam (azonosság). Tat tvam aszi ez vagy te. 87. Én Brahma vagyok = a létezésben az istenséggel azonos vagyok. Ez a vallásból nézve káromlás, mert az ember magát Istennel azonosnak mondja. 88. A hindu szó, amely az azonosságot megfogalmazza, az atman. Az én vagyok a te vagyok-kal azonos, Az én és a te és a dolog és a lét és Isten azonos. Az atman a hindu metafizika középponti szava, és azért az egyetlen metafizika az azonosság metafizikája. 89: Mintha az egy és én felcserélhet fogalmak lennének. - 794 -
amvas--tár5 Hamvas
3. Mindez vallás a javából. A filozófia nem képes igazolni. De az embernek joga van akár vallást kreálni, akár meglev höz csatlakozni. Csak egyhez nincs joga. Vallásosnak lenni, és azt mondani, hogy nem vallásos. Dogmatikát kreálni és tagadni a vallást. Az ellentmondás logikai elve akadályoz meg ebben. Ez a hamvasi létmagyarázat nem akar vallás lenni, bár a tudomány nem fogadja el tudománynak, bár a filozófia nem fogadja el filozófiának, bár az ésszel nem igazolt létmagyarázatra szótárainkban nincsen más szó csak ez: mitológia, vallás. Mindaz, amit a fentiekben idéztünk, ezt szerz nk is tudja: - a vallásból nézve káromlás, mert az ember magát Istennel azonosnak mondja. Jöjjenek tehát ismét a szúrák: 86: Ahol az embernek a létezésben Istennel azonosságát felismerik, ott vallás tulajdonképpen nincs. Ahol Istennel azonosságunk homályban marad, ott vallás keletkezik. A vallás nem egyéb, mint Isten és ember nem-azonossága. Ebb l keletkezik az ember létével nem azonos Isten - távolsága. Mintha kétféle lét lenne: isteni és emberi. Európában alig volt valaki, aki ezt felismerte. Csupán Scotus Eriugena? „Ha Isten és a teremtmény kétféle lenne, akkor a kett nek vagy egyetlen el bbi közös alapból kellene származnia, vagy pedig a világban két egymással szembenálló alap és sok van. (De divisione naturae III.22) a teremtmény Istenben van, és Isten a teremtményben a természetfeletti természetté lesz az itt és most adott id fölötti örökben él lény.” (II.12). 90: A vallás üdvöt keres, a metafizika igazságot és megtalálja a létezésben minden létez nek, Istennek is azonosságát. Az atman azonos „Istennel, emberrel, hangyával, szúnyoggal, elefánttal”. 91: Cusanus: az istenség ugyanaz, és nem más. 92: A vallásban az ember kisebbrend ségben él, fens bbrend akarat hatalma alá rendelt lény. 93: Az atman pólustalan. Az atman az egyetlen univerzális szó. 94: Az atman a Brahmával azonos Ez a Brahma azonos a bennünk lev atamnal: én Brahma vagyok. 97: Az atman nem filozófiai terminus…Indiában filozófia egyáltalában nincsen. Az egyetlen azonosságot jelenti. 107. Az azonosság helyreállítása: a kivetítés megszüntetése. 110. Megszabadulni az objektum-világ fogságából. Az azonos létben találkozás. A létben azonosulás. Minden férfi-n találkozás a lét teljességének jegyében (androgünosz) történik. 111. Hím és n , mint egymásból kivetített objektum: egymást élvezeti cikknek tekinteni. Az összeömlésb l a lét megújul, új lény keletkezik. 4. Van még egy szó, amely jelölhetné szerz nk létmagyarázatának m faját. A gnózis lenne ez a szó. A gnózis olyan létmagyarázat, amely egyenl séget teremt az ismeret és a megoldás között. A gondolat létrendjéb l átlép a valóság létrendjébe. Ez a kétezer esztend s, a páli kereszténység is. Ha tudomásul veszed, hogy Jézus a maga golgotai halálával kiengesztelte az Atyát, aki haragjában bezárta el ttünk az üdvözülés kapuját, mert megharagudott minden emberre, aki Ádám és Éva leszármazottja, mert Ádám és Éva evett annak a fának a gyümölcséb l, melyr l enni Isten megtiltotta nekik. Ha tudomásul veszed ezt, s e tudomásul vevés jelül megkeresztelkedsz, akkor üdvözülsz. De attól, hogy Pál ezt elgondolta, még nem vagyunk megváltva. Ugyanúgy raboljuk és gyilkoljuk egymást, mint Jézus el tt. S t, jobban! Ugyanilyen gnózis szerz nk létmagyarázata. Csak tudomásul kell venni a hagyományt, s ezzel megoldódik az emberiség minden gondja. Nem probléma az egyenl tlen elosztás. Nem gond ennek az oka: a többet birtokolni akarás. Nem gond az osztozás rendjének megteremtése. Mindez csak Jézus, a felvilágosodás és Marxnak a gondja. A létez − ez a páli és nem jézusi − kereszténység ugyanolyan zsákutca mint a felvilágosodás. Ismét jöhetnek igazolásul a szúrák: 95: Ha az ember eljut ide, semmi sem történik. Részese a tudásnak, amelynek mindig is részese volt. De lefokozott létében eszébe sem jutott. 98. Az azonosítás nem azonosság. Csupán a maradéktalanul felébredt emberben valósul meg az azonosság. Az - 795 -
amvas--tár5 Hamvas
ember magát nem az örökt l fogva volt, egész és elmúlhatatlan léttel azonosítja, és így nem az atmant realizálja, hanem általában minden egyébbel, csak éppen az atmannal nem. 5. Szerz nk egy nagyon jámbor és mélyen gondolkodó panteista. A nem jámbor, a nem mélyen gondolkodó - az ateista. De a kett egyhasi testvér. Szemben áll vele a vallásos, aki tudja magáról, hogy nem teremtette a világot, és él benne a remény, hogy ebb l a világból eljuthat Istenéhez, és része lehet az Isten életének fényében, ragyogásában. A hindu sorsmagyarázatnak más az iránya, mint a tórának, az Evangéliumnak és a Koránnak. Más, mint a politeizmusnak. Mindezek reménykednek az apotheózisban. Szerz nk azonosult a hinduk jöv jével: az elfogyással, s ezt gondolja gazdagodásnak, az ember minden gondja megoldásának. A nirvánát! - ha Az androgünosz nem is említi a szót. A Scientia sacra többi tanulmányai annál többet s inkább. S most jöhetnek megint a szúrák: 116: A szubjektum maradéktalan kihelyezése nem lehetséges. Ez a teremt re és a teremtésre is vonatkozik. A világ csupán részleges projekció. Amikor a teremt magát a teremtényével azonosítja, ami életre kell, az csupán rész és töredék istenhasonlóságú, de csak egyetlen szikra a napból. A kivetített világszövevény egyetlen módon számolható fel. A lét elfogyása jegyében, amely mint gazdagodás jelentkezik. 101: A kivetítés következtében arról, hogy mi ez a világ, az embernek egyáltalán sejteleme sincs. A z rzavar abból van, hogy másokat vonunk felel sségre, ahelyett, hogy önmagunkat vennénk komoly revízió alá. 112: Isten - téves létm velet következménye. Isten, mint embert l független lény despota apa, vagy ledér kurtizán. Ez a küls Isten. Isten a küls világban látható, de nem elérhet . A bels világban elérhet , de nem látható. 113: A lét primordiális alakjában nem volt teremtés. Isten a világot állandóan nemzi és szüli. Ezt összefoglaló szavunk nincs. Sejtelmünk sem lenne róla, ha az androg noszt nem ismernénk. 6. Mindezeknek a megállapításoknak a jegyében még valamit kell mondanom: ezek a szúrák nem hordoznak logoszt. Nem azt akarom állítani vele, hogy szerz nk nem tudná kifejteni mondatai tartalmát. Csak azt, hogy minden tótágast áll. Az Isten, mint létm velet következménye. Isten látható a küls világban, s a többi. A végs mondat lehetett szerz nk számára mindezek feloldása: Ha ismern k az androgünoszt, ha el tudná mondani az androgünoszról azt, ami ködként kavarog benne. Ki tudná fejteni, amit gondol, de akkor nyilvánvalóvá válnék, hogy a kifejtése is csak katekizmus, amelyet el kell hinni. Nem akarja ezt. Csak mond százhúsz szúrát, amelyben kavarognak, s nagyon szellemesen a káté gondolatai, s el tudja ezáltal hitetni közönségével, hogy amit mond, nem káté. Hanem több annál. Nem több, mert nincs több. Tudomány, filozófia, vallás − ez a három áll rendelkezésünkre. Negyedik nincs. Teremtmények vagyunk. Ez van nekünk. Hogy az Istennek, benne, nála mi van, talán megláthatjuk. A Hagyomány, az alapállás a primordiális létezés, a létromlás felszámolása, stb. nem valami negyedik, ami kívül áll tudományon, filozófián, valláson. Nincsen negyedik. Csak ez a három. S Hamvas egész életm ve azt akarja elhitetni, hogy ez a negyedik van. Nincsen. Mindazonáltal: azt hiszem, hogy Hamvas mégis nem akárki. Nem fogadom el, de nem is söpröm le az asztalomról. Büszkék lehetünk rá. Hogy t termelte ki a nyugati, az európai, a magyar és mégiscsak a keresztény kultúra. A történelmi keresztény hit helyett keres valami jézusibbat. Nem azt talált. Csak Jézusra inkább emlékeztet t, de mégsem jézusit. Nem apotheózist, hanem − nyugati szemmel nézve − a semmibe fordulót, a nirvánát. Hogy mi ez a hamvasi életm , sokan megkérdezték már. Egy nyugodt légkör konferencia, mely szembesül ezzel a kérdéssel, talán segíthetne megválaszolásában. - 796 -
amvas--tár5 Hamvas
Bulányi György *forrás: Koinónia, XII. évfolyam 12. Szám, 2005. december
„Az ember nem képes elviselni a tudatot, hogy Isten a történetben, mint a legfbb hatóság nem vesz részt, és arra, aki az igazságot megsérti, nem sújt le.” (Scientia Sacra)
Átlényegülés a Besenyõ-tónál* A nyugalomról, belsõ csendrõl, az emberi kiteljesedésrõl szól az az életmódtábor, amit az Erdélyi Hamvas Béla Baráti Társaság tagjai szerveznek az idén hetedik alkalommal, augusztus 1-15. között. A Besenyõ-tói táborozásra mindenki meghívott, aki érdeklõdik az egészséges és spirituális életmód iránt. A fent említett társaság alapítói tíz évvel ezelõtt fogtak össze, hogy hivatalosan is megalakítsák körüket. A kezdeti alapító tagok mellé mostanra már sokan felzárkóztak, kétszáz-háromszázan is, és azóta több elõadást tartottak, hallgattak Erdélyben és Magyarországon, táborokat szerveztek Csík-vidéken, a Besenyõ-tónál, Bálványoson. A társaság elnevezése Hamvas Béla magyarországi esszéíró, tradicionális gondolkodó-írónak állít emléket, akit 1948-tól 1968-ban bekövetkezett haláláig teljes mértékben kerültek, kikapcsoltak Magyarország szellemi életébõl. A Hamvassal szembeni tilalom tulajdonképpen 1985-86-ban oldódott, bár bizonyos írásai már elõbb is némiképp hozzáférhetõk voltak. Az Erdélyi Hamvas Béla Baráti Társaság csíkszeredai fõ alapító tagja, Kozma Szilárd (író, költõ, karate-mester, asztrológus) és barátai az õ szellemi hagyományait folytatva úgy döntöttek, hogy továbbadják az érdeklõdõknek a birtokukban levõ asztrológiai és metafizikai tudást, információt. – A táborban asztrológiai és metafizikai elõadások lesznek, lévén az egészséges életmódról is szól, reggelente tornát, edzéseket tartunk – mondta Czipa Loránd Szabolcs (fotó), kézdivásárhelyi asztrológus, metafizikus és táplálkozási szakértõ. – Elõadásaink nem magasröptû, elvont filozófiáról szólnak, amit a gyakorlatban nem lehet alkalmazni, hanem információt adnak át arról, hogyan tudja az ember meghaladni a saját nehézségeit, életét világosabbá, értelmesebbé, kiegyensúlyozottá tenni. Asztrológiánk nem tehetõ össze a sajtóban dívó horoszkópiával, amelyet, ha tõlünk telne, régen leállítottunk volna, hiszen semmi köze sincs az asztrológia tudományához. Reális, alkalmazható és emberközeli ismeretátadásról lesz szó. – Mennyire rokonszenveznek a keleti tanításokkal, esetleg a buddhizmussal, vagy éppen vegetarianizmussal?
- 797 -
amvas--tár5 Hamvas
– A buddhizmus, mint minden más szellemi hagyomány az emberi átlényegülésrõl szól. A metafizika nem csak keleten, hanem a világ minden táján virágzott az idõk során. A vallások abban különböznek a metafizikától, hogy az elõbbiek a metafizikai igazságok korrupt módon való lesz kítései az adott politikai-hatalmi érdekeknek megfelelõen. A metafizika nem vallás, hanem az egyetemes létezésrõl szóló tudásrendszer. Az ember olyan mértékben képes a lénye és az élete pozitív értelemben vett átminõsítésére, amilyen mértékben a szellemtudományok beavatottja, vagy megfordítva: olyan mértékben hibázza el az életét, amilyen mértékben nem rendelkezik ezzel az egyetemes tudásrendszerrel. Ami a táplálkozást illeti, mindenki a saját belátása szerint dönt. A baráti társaság nagyobb része vegetáriánus. – Említette az emberi átlényegülést. Sikerült elérnie egy boldogabb, kielégítõbb létformát, életérzést? – Igen. Ez természetes. A boldogság és a derû következmény, nem adatik ingyen. A boldogság annak a jele, hogy lépéseinket sikerült pozitív irányba, a fejlõdés irányába megtenni, lelki-szellemi-érzelmi értelemben. Mindenki boldog akar lenni, viszont arra kevesen gondolnak, hogy ez a magunkra vállalt felelõsség függvénye. „Ki mint vet, úgy arat”.
Bokor Katalin *forrás: Székely Hírmondó, 2005. 06. 14.
„Isten országának sképét minden ember magában hordja. Ezért Jézus Isten országáról nem mond semmit, csak hogy ’az tibennetek van’.” (Scientia Sacra)
Az Intézet névválasztása* Hamvas Béla nevének felvételét alig túlbecsülhet , hatalmas és igen sokoldalú életm ve és jelképes jelent ség élettörténete egyként indokolja. Hamvas Béla a huszadik század kimagasló, magyar gondolkodója, akit humanizmusa, m veltsége engesztelhetetlenül szembeállított minden totalitárius diktatúrával, nácizmussal és kommunizmussal. Élete és életm ve kés bbi nemzedékek számára is mintául szolgáló szellemi és erkölcsi er vel mutatja fel magyarságának és európaiságának termékeny ötvözetét. Munkássága rendkívül sokoldalú. Szépirodalmi, irodalomtörténeti, filozófiai, lélektani, szellemtörténeti munkáiban, értékszemléletében, világmagyarázati víziójában azonban a vizsgálódás tárgya mindig egy és ugyanaz: az egyetemes emberi kultúra. Hamvas Béla Eperjesen született 1897-ben. Édesapja evangélikus lelkész, tanár és író. Az els világháborús frontszolgálat közben kétszer megsebesül. Amikor édesapja a szlovák - 798 -
amvas--tár5 Hamvas
h ségesküt megtagadja, a családot kiutasítják Pozsonyból. Budapestre költöznek. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója. A harmincas évek végét l újságíró és könyvtáros. Ekkor jelennek meg els m vei. 1942-ben orosz frontszolgálatra kap behívót. Kés bb Németországba vezénylik, ahonnan megszökik. Lakását bombatalálat éri. Közben folyamatosan dolgozik. Ekkor készül el korszakos munka, a Scientia Sacra els kötete. A kommunista kultúrpolitika már az els pillanattól fogva hajszát indít ellene (A Szabad Nép hasábjain, Keszi Imre és Lukács György vezényletével). B-listára kerül, könyvtárosi állásából felfüggesztik. Hasonló szellemiség , nagy tehetség kortársa, Márai Sándor az emigrációt választja. Hamvas Béla marad. Földm ves-igazolványt vált ki. 1951-t l el bb Inotán, majd Tiszapalkonyán segédmunkás és raktáros. Ilyen körülmények között születik meg a hatalmas életm ve. „M vemet az árokparton is megcsinálom” – írja ekkoriban. 1957-ben megpróbálja visszaszerezni könyvtárosi állását: sikertelenül. 1964-ben nyugdíjazzák. 1968-ban agyvérzésben meghal. Értékszemléleti sarokpontok A fölvilágosultság b völetében él embert a huszadik század történelme megkerülhetetlenül szembesítette azzal, amit Hamvas Béla így összegzett: a szellemet a tudással megújítani nem sikerült. A civilizált ész g gjével szemben az értelem rangjára csak az tehet szert, mondja Hamvas, aki felismeri, hogy a történelemben él ember élete valamiféle sújtottságban m ködik: a történelem ítélet, amelyet a metafizikai hagyományról leszakadt emberiségnek el kell szenvednie. A korszellem, amely átitatja - hol rejtve, hol nagyon is harsány nyíltsággal -, a korszak emberének lelkületét, mentalitását, társadalmi életének és hétköznapi tevékenységeinek egészét a kor kultúrájában testesül meg. A kultúra fogalma - ha a fogalmat nem sz kítjük le indokolatlanul a m veltség vagy a m vészet dolgaira -, a szellemnek, a léleknek és a magatartásnak azt az egységét jelenti, amely egy-egy történelmi korban áthatja a kor emberének lelkületét, átfogja a társadalmi, gazdasági, jogi, politikai, vallási, m vészeti és más élettevékenységeket, s t, bizonyos értelemben megteremti azokat. A kor szelleme persze sokféle arcot mutat, és ezerféle vetületben fejezi ki önmagát. A kultúra kisebb-nagyobb körei változékony, folyton mozgásban lév er teret alkotnak. A korszellem egysége éppen e kisebb-nagyobb körök, tarka rétegz dések hatásaiból és ellenhatásaiból, összeadódásaiból és összeütközéseib l bontakozik ki. A szüntelen változások hullámverései rajzolják meg egy-egy történeti korszakban vagy pillanatban a szellemnek, a léleknek és a magatartásnak azt az egységét, mindent átható kihívását, amely átszüremlik a társadalom hajszálerein, és a kor kultúrájában létrehozza nem csupán a vele harmonizálót, hanem - áttételeken, leszakadásokon és antitéziseken keresztül - önmaga tagadásait, változatait, paradoxonait és abszurdjait is. Amit Heisenberg fogalmazott meg az anyagi világ alaptörvényeként, sarokk nek tekinthet a kultúrakutatásban is: „…a világot többé nem objektumokra, hanem összefüggések különböz csoportjaira osztjuk fel…Egy bizonyos eseménnyel kapcsolatban leginkább az összefüggések jellege fontos számunkra…A világ tehát események bonyolult szövedékeként jelenik meg, ahol eltér jelleg összefüggések váltják fel, vagy fedik át egymást, illetve kapcsolódnak össze egymással, ennélfogva pedig meghatározzák az egésznek a szerkezetét.” A kultúrakutatás kollektív tartalmakkal szembesül, abban az értelemben, ahogyan Carl Gustav Jung nevezte kollektívnak mindazokat a pszichikai tartalmakat, amelyek: „nem egy, hanem sok egyénben találhatók meg egyszerre, tehát egy társadalom, egy nép vagy az emberiség sajátjai. Mi, emberek ugyan a tulajdon személyes életünket éljük, másfel l mégis nagymértékben vagyunk képvisel i, áldozatai és el mozdítói egy olyan kollektív szellemnek, amelynek korát évszázadokban számoljuk.”. A kulturális emlékezet tudatos, „hivatalos”, tanult és olykor rituálisan gyakorolt elemei mellett, a kultúrakutatásban tekintetbe kell vennünk a kollektív tudattalan alkotóelemeit is, amelyekre szükség van a teljes psziché - 799 -
amvas--tár5 Hamvas
önszabályozásához. „Nem értettük meg” - teszi hozzá Jung - hogy a tudattalan felfedezése hatalmas szellemi feladat, amelyet el kell végeznünk, ha meg akarjuk rizni kultúránkat.” Ha kultúráról vagy korszellemr l beszélünk, minduntalan a lélektan és a történelem közös birodalmában mozgunk. Összefüggéseik értelmezésében kulcsfontosságú Spengler gondolatmenete, aki szerint a látható történelem nem más, mint „formát öltött lelkiség.” Amit a napló és az önéletrajz jelent az egyes embernek, állapítja meg, ugyanazt jelenti egész kultúrák lelkisége számára a legtágabb értelemben vett történelemkutatás. „Minden egyes kultúrának megvan a maga szisztematikus pszichológiája, éppúgy, ahogy saját stílussal rendelkezik az életismeretr l és az élettapasztalatról is, és eképpen tükröz dik vissza majd végezetül mindegyik évszázad a saját lélekképében”. Társadalomlélektan és történettudomány szerves kapcsolatát példázza a kultúrakutatásban a kulturális emlékezet fogalma. A kulturális emlékezet, mint „formát öltött lelkiség”, az emberi közösségek alapvonása. A közösségek olyan „emlékezeti kultúrákat” teremtenek, amelyek maguk is közösségteremt er vel rendelkeznek. A kulturális emlékezet a közösség önazonosságának alapja, s mint ilyen, jól elkülöníthet attól a hatalmas, a történelmi múltat hordozó ismeret-halmaztól, amelyet általában véve a történettudomány feltár. A közös emlékezet elsivárosodása, elsorvadása, vagy a közösen megélt múlt elfojtása azzal járhat, hogy megroggyannak a közösség összetartó pillérei, meggyengülnek az önkép és az önazonosság támasztékai, ami a közösség jöv képére nézve is romboló hatást gyakorol. Ahogyan Illyés Gyula írta: “A múltat is teremteni kell. Egy korszak attól lesz múlt, hogy megírják. A rosszul elrendezett, rosszul megírt múlt föltámad, visszajár, állandóan zavarja az embert. A megíratlan id meg egyszer en el se megy; ködszer en üli meg a tájat és az elmét.” A kultúrakutatás - ha korának szellemét kívánja megérteni, és szert tenni nem csupán a lexikális tudás, hanem a teremt értelem rangjára is -, nem zárhatja be önmagát egyik vagy másik tudományág skatulyájába. Hisz az emberi létezésben és tapasztalatban, a szellem, a lélek, és a magatartás egységében, er terében sem különülnek el mereven, laboratóriumi sterilitással a személy és a közösség létélményének rituális, racionális, intuitív, metafizikai, szellemtörténeti és más vetületei, személyes és kollektív rétegei. Az a szigorúan anyagelv megközelítés, amellyel akár az ideologikus materializmus, akár a szigorúan empirikus pozitivizmus próbálta, próbálja megmagyarázni és értelmezni a szellem, a lélek és a viselkedés dolgait, sokszor zátonyra fut, amikor következtetései - eljutván az adatszer leírás és rögzítés faláig -, nem harmonizálnak többé a létezés tovább már aligha bontható és méricskélhet , inkább megélhet és megérthet természetével. Milyen szemlélet legyen az a kultúrakutatás, amely tárgyát a maga életteljességében kívánja megragadni és vizsgálni? Irányt ként szolgálhat számunkra, amit a filozófiával kapcsolatban, Szellem és Egzisztencia cím munkájában, els sorban Carl Jaspers nyomdokain haladva, Hamvas Béla így összegez (legföljebb az az eredeti szövegben imponálóan és prófétikusan kategorikus „nem”-eket helyettesítsük be a magunk szerényebb horizontján egy-egy földhözragadtabb „nem csak”-kal): * nem (csak) tudományos szak, hanem az élet szellemi alapvetése * nem (csak) tudományos rendszerezés, hanem szellemi életrend * - 800 -
amvas--tár5 Hamvas
nem (csak) tudományos gondolatteremtés, hanem szellemi életteremtés * az embert nem (csak) id tlen érvényességében, hanem a jelen történeti életteljességében érti meg * nem (csak) a gondolati törvényszer ségek alapján végrehajtott redukcióban, hanem közvetlen megnyilatkozásokban tárul fel. A Hamvas Intézet f kutatási területei A rendszerváltás: kultúra-váltás. Hogyan sikerült? Szervesen vagy látszólagosan? A kommunizmus és a szocializmus bukása gyökeresen megváltoztatta az életkörülményeket. Újfajta kihívásokat és egyben újfajta kényszereket diktált számos életterületen, miközben azzal a perdönt kérdéssel, hogy a rendszerváltást megél ember, a szellem és a lélek hogyan volt képes (és hogyan nem) követni a változást, az elmúlt évtizedben inkább csak kudarcaink és szégyeneink, mintsem ismereteink és stratégiáink szembesíthettek bennünket. A rendszerváltás embere olyasfajta szabadságba lépett, amely immár nem infantilis kitörési kísérletet vagy szomorú marginalitást kívánt, hanem a demokrácia rendje által megszabott cselekv merészséget. A szolidaritás eszméjét kellett volna bens vé tennie annak, aki addig f képpen csak dezertálni tanult. Vállalkozásba fogni, versenyezni és kockáztatni annak, akinek korábbi életében a kontraszelekció volt a kályha, és a túlélés a maximum. Elsajátítani a nyílt és demokratikus harcmodort annak, aki addig f képpen a hivatali intrikákban volt otthonos. Bízni a család és a közösség megtartó erejében annak, aki olyan világban nevelkedett, ahol a személyes érdek és a magasabb érdek között jórészben csupán kollektivista frázisok kínáltak hidat. Hinni a tervezhet és alakítható jöv ben annak, aki addig az összekacsintásból értett és a társadalmi távlatokat f ként csak a sorok közül olvashatta ki. Polgári életformára rendezkedni be annak, aki a magán-tulajdonhoz f z d jogok és kötelességek rendjét és rangját f képpen a Dallas f h sér l mintázhatta meg. A fölsorolást b ven folytathatnánk. Hol tart napjainkban a lelki rendszerváltás? A kérdés jogos, hisz a szellem és a lélek bels változásai sokkal lassabban mennek végbe, mint a társadalmi berendezkedés, az intézményrendszer, a jogrendszer vagy a gazdaság átalakulásai. A kortárs történettudomány és a szociológia ugyan sok mindent feldolgozott a „látható” történelemb l, a szellem és a lélek „láthatatlan története”, a kommunizmus lelki öröksége azonban ma is itt él velünk. A biztos lábakon álló társadalompolitika, nemzetpolitika - hogy el bb-utóbb végleg maga mögött hagyhassa a posztkommunista korszakot -, nem nélkülözheti a kulturális szempontú feldolgozást. Más szóval, hogy képet alkosson azokról a lelki mechanizmusokról, társadalmi beidegz désekr l, szemléleti zárványokról, érzelmi deficitekr l, amelyek lassítják és akadályozzák, hogy az emberek többsége megtalálja a helyét és önmagát a polgári kultúra világában. A „lelki rendszerváltás” feltérképezése ma Magyarországon a kultúrakutatás egyik legfontosabb feladata. A Hamvas Intézet küldetésének tekinti e feltérképezést, amelyben, jelenleg els sorban két f területre összpontosít: Kultúra és hatalom: a kommunizmus öröksége
- 801 -
amvas--tár5 Hamvas
A történelemben uralkodó embertípus az álarcot visel ember, aki elfelejtette az álarcok leleplezésének és átvilágításának a módszerét - mondja Hamvas Béla. A szocializmus kollektív emlékezetével, az emlékezet kieséseivel, négy évtized kollektív tudattalanjával, a lélek és a cselekvés láthatatlan birodalmának a hatalmával a rendszerváltást követ másfél évtized furcsa története is olykor drámai er vel szembesíthetett bennünket. Milyen mechanizmusok szabták meg a m vészet és a hatalom viszonyát a kádárizmusban? Milyen szerepek, dilemmák, válaszutak és életminták rajzolják meg a let nt korszak értelmiség-történetét, kultúra és hatalom, értelmiség és politika tarka kapcsolatát, sokrét viszonyát a szocializmus idején? Ezt a kutatási területet öleli fel a Hamvas Intézet „Arc és álarc” cím könyvsorozata, illetve a Hamvas-füzetek ide tartozó darabjai. Szellemtörténet és magyar hagyomány Az Intézet küldetésének tekinti Hamvas Béla és felesége, Kemény Katalin életm vének a bemutatását, emlékük ébrentartását, és amennyiben erre lehet sége nyílik, kéziratban maradt m veik megjelentetését. A neves klasszika-filológus, Kerényi Károly, amikor a harmincas évek derekán Hamvas Bélával együtt megalakítja a Sziget-kört, így ír a vállalkozás szellemiségér l: „Magyar lényegtudományt kíván, a magyar forma megismerését történelmünkben, életünkben…”. Méltatlanul elfelejtett, évtizedeken keresztül mell zött vagy agyonhallgatott m vek, rejtve maradt értékek fémjelzik azt a magyarságot és európaiságot termékenyen ötvöz szellemtörténeti-eszmetörténeti hagyományt, metafizikai-vallásbölcseleti örökséget, amelynek mind teljesebb rendszerezését, hagyatékainak felkutatását és feltárását a Hamvas Intézet egyik f feladatának tekinti. Mivel az ország és a nemzet határai nem esnek egybe, a kultúrakutató munka célkit zése az is, hogy segítse a teljes szellemi nemzet, vagy legalább is a teljes kárpát-medencei magyar kulturális örökség lappangó vagy háttérbe szorított kulturális értékeinek, m veinek a visszaszervülését a magyarországi közgondolkozásba. Kiemelt jelent ség témakörének tekinti a Hamvas Intézet a modern konzervativizmus eszmei gyökereinek és mai építkezési lehet ségeinek az elemzését is. Ezt a kutatási területet öleli fel a Hamvas Intézet „Sziget” cím könyvsorozata, illetve a Hamvas-füzetek ide tartozó darabjai. A Hamvas Intézet szervezeti felépítése A kultúrakutatás természetét tekintve interdiszciplináris. F forrásanyagát a történettudomány tárhatja fel és rendezheti; de azokat az emberi viselkedésmódokat, szokásokat és mentalitásokat, amelyeken keresztül a történelem testet ölt és megmutatkozik, a lélektan, illetve a társadalomlélektan képes talán a legközvetlenebbül megragadni. A Hamvas Intézet keret-intézet: kevés állandó munkatárssal dolgozik, a kutatók többségével egy-egy konkrét feladatra, kidolgozandó témára szerz dik. Modelljének tekinti azokat a f ként Angliában és Amerikában régóta sikeresen m köd társadalomkutató intézeteket, amelyek nem zárják be magukat szigorúan egy-egy tudományág skatulyájába, nem kötik magukat mereven és kizárólagosan egy-egy adott tudományterülethez, hanem önmeghatározásukban inkább azt vallják: szabják meg maguk a vizsgált társadalmi jelenségek vagy a közgondolkodást foglalkoztató konkrét problémák - a maguk életteljességében és - 802 -
amvas--tár5 Hamvas
életszer ségében -, hogy elemzés khez milyen végzettség és szemlélet kutatók közös er feszítésére, ismeretanyagának és szellemiségének az összehangolására van szükség. Ezért az Intézet arra törekszik, hogy a társadalomtudományok legkülönböz bb területeir l vonjon be szakért ket, kutatókat a közös munkába, egy-egy közösen meghatározott feladat kidolgozásába.
Hankiss Ágnes *forrás: http://www.hamvasintezet.axelero.net/kuld.htm
„A szocializmus utáni korszakot az jellemzi, hogy mindazt a komiszságot, amit a történet eddig produkált, srített formában valósítja meg.” (Ugyanis)
Hamvas Béláról* „Azt hiszem, hogy mindazok közül az emberek közül, akiket életemben ismertem, Hamvas Béla volt leginkább méltó a bölcs jelz re. Mindig valamiféle XX. századbeli Szókratészt láttam benne. Egyrészt életszemléletének der s jellege miatt, amiatt, hogy fölül tudott emelkedni a dolgokon, s valamiféle id tlen higgadtsággal tudta szemlélni ket, másrészt gondolkodásának egészen csodálatos termékenysége okából. Mindezek mögött nemcsak ritka szellemi er , hanem hatalmas m veltség is rejlett. Bármilyen témáról esett szó, akár filozófiáról, akár szépirodalomról, akár zenér l, akár képz m vészetr l, Hamvas Béla szinte kis el adásokat rögtönzött róluk. S nem lexikális adatzuhataggal, hanem mindig eredeti, saját megközelítéssel. Az élet realitásait legalább úgy szerette, mint a gondolatok világát.”
Csorba Gy z *forrás: http://www.hamvasintezet.axelero.net/kuld.htm
- 803 -
amvas--tár5 Hamvas
„Embernek lenni tulajdonképpen annyi, mint nem rendelkezni távlat fölött. Az ember vagy túl közel van, vagy túl távol.” (Arkhai,)
Hamvas Béla – egy életm fiziognómiája* Hamvas Béla életm vét elhallgatták, t magát elhallgattatták. A huszadik századi magyar szellemtörténet kimagasló alakjának a nevét sem lehetett leírni a kommunista éra negyven esztendejében. Csak a rendszerváltozás után jelenhettek meg munkái. Életér l és m vei megszületésének körülményeir l, szellemi hagyatékáról több évtizedes kutatómunka után Darabos Pál most adta ki háromkötetes monográfiáját a Károlyi Palota Kulturális Központ Hamvas Intézetének jóvoltából. A könyvet ma délel tt tíz órakor dedikálja a szerz a könyvfesztiválon. Mi késztette arra, hogy ilyen nagy fába vágja a fejszéjét? Hogyan ismerkedett meg az íróval? – kérdezem Darabos Páltól. – Így hozta a sors. Maga Hamvas is állította, hogy egy helyre, egyazon id ben nem véletlenül születnek az emberek. Jómagam is sorsszer en találkoztam vele. Már békéscsabai gimnazista korában olvastam az akkoriban (1945-ben) írt Száz könyv cím munkáját, majd az Antologia humana cím idézetgy jteményét a városi bibliotékában, ahol – miután politikai ellenfelei elüldözték Pestr l – a Viharsarok híres írója, Féja Géza dolgozott könyvtárosként – meséli Darabos Pál. Darabos Féja diáksegít je lett. 1950-t l – amikor magyar–könyvtár szakos hallgatóként egyetemre került, mint a volt Eötvös Kollégium bentlakója, amelynek kit n könyvtárára „rátelepítették” az Akadémia irodalomtörténeti intézetét is – jobbnál jobb könyvek közül válogathatott. 1954-t l az Akadémia könyvtárában dolgozott, esténként pedig a Széchényi Könyvtár hírlaptárában olvasgatott; itt tanulmányozta át a két világháború közti korszak teljes folyóirat-állományát, így mintegy 30 folyóirat hasábjain Hamvas rengeteg tanulmányával és egyéb publikációjával találkozott. Személyesen végül is egyik id s kollégája révén a városi könyvtárban ismerkedett meg vele, ahová az író mint egykori munkahelyére – könyveket kölcsönözni – immár Tiszapalkonyáról járt vissza. Hamvas ugyanis 1928 és ’48 között könyvtárosként dolgozott ott, míg B listázása után, kényszernyugdíjazással el nem távolították. Épít ipari segédmunkásként viszont hétvégeken följárt forrásanyagot gy jteni munkáihoz, amelyeknek megírásáról a megjelentetés legcsekélyebb reménye nélkül sem mondott le, mi több, pályája legérettebb m vei épp e korszakában születtek. Amint közelebb kerültek egymáshoz, Hamvas elvitte Darabos Pálnak kézírásos m veit, vagy például Patmosz cím , háromrészes esszégy jteményének legépelt példányát meg egyes korábbi írásait, köztük 1943-ban kelt alapmunkáját, a Scientia Sacrát. Kapcsolatuk 1958-tól egészen Hamvas ’68ban bekövetkezett haláláig tartott. Az író agyvérzést kapott, kórházba szállították, s három nap múlva meghalt anélkül, hogy magához tért volna. Bizonyára súlyos életkörülményei, a meger ltet fizikai munka, s a sok megpróbáltatás miatt azel tt is sokat betegeskedett, de a szívkórházban rendre „helyrehozták”. Alapjában véve – egyetlen tanulmányát leszámítva, amelyet ’64-ben a Látóhatár közölt – 1948 után egyetlen sora sem jelent meg, egészen a rendszerváltásig. – Bármennyire is nyomorba taszították és megfosztották a szellemi munka lehet ségét l, hatalmas lelki erejével sikerült felülkerekednie sanyarú sorsán, s kialakított magának egy különös modus vivendit, aminek során m veiben szublimálta ezt az általa már az els - 804 -
amvas--tár5 Hamvas
világháború poklában aposztrofált „nem élhet életet”, s képes volt megóvni szellemi-lelki integritását, mi több, remekm vek alkotására fordította az elviselhetetlent. – Épp ezt írtam meg könyvem utolsó részében – mondja Darabos. – A számkivetés korát, ami létfeltételeit tekintve jóval elviselhetetlenebb volt, mint például a római Ovidius szám zetése, hiszen Hamvas Béla skori körülmények között, barakkban élt és keményen robotolt, s fizikumát ez fölemésztette, de – saját szavaival élve – képes volt egyenesen „üdvúttá” változtatni mindezt. ugyanis befelé építkezett, és a szellem legmagasabb fokaira jutott el. Olyan nagy regényeit írta meg, mint a korábbi híres m , a Karnevál folytatásának min síthet Szilvesztert, a Bizonyos tekintetben és az Ugyanist. A Scientia Sacra II. részét sajnos már nem tudta befejezni. 12 kötetesnek szánta, de csak négy készülhetett el. Egyesek az övéhez hasonló helyzetben öngyilkosok lettek – hangsúlyozza Darabos Pál. – Úgy véli, hogy ez az elviselhetetlen sors is hozzájárult a m veinek katartikus kisugárzásához, alkotásai mélységesen megszenvedett, letisztult univerzumának megteremtéséhez? – kérdeztem a szerz t l. – Pontosan így van – szögezi le Darabos. – A két ellentétes pólus, a világválság és a hagyomány kérdéskörének, eszmei földolgozásának voltak ugyan el futárai az irodalomtörténetben, s maga is megjelölte szellemi el deit, de Hamvas, a nyugati polgári kényelemben él -gondolkodó alkotókkal szemben, saját sorsában a Gonosszal szemt l szemben találkozott, saját b rén tapasztalta meg. E rettent kényszerhelyzetb l kovácsolt el nyt, és teremtett nagyot, a kultúrától, a filozófiától hermetikusan elzárt világban, míg el dei szellemi munícióhoz is könnyedén hozzájutottak. Olyan szellemi megoldásokra talált, amihez e kiváló koponyák – valószín leg, mert nem éltek élet-halál mezsgyéjén, mint , és nem kényszerültek a végs konzekvenciák levonására – nem jutottak el. Nyugodtan állíthatjuk, hogy Heideggernél és Jaspersnél is nagyobb volt. Minderr l Darabos monográfiájában is sokat beszél. A hatvanas–hetvenes években, mondhatni Hamvas teljes, kéziratban maradt életm vét legépelte feleségével, Kemény Katalinnal együtt. A nyolcvanas évek közepén aztán elkezdte írni a nagymonográfiát. Nemcsak terjedelmében volt óriási az anyag, hanem önmagában véve súlyos szellemi építmény, amelynek minden épít kockája összefüggött, képzettársításokat vont maga után – hisz alapállása a „minden egy” volt, s az egész egyetlen nagy egységet alkot – így aztán Darabos évtizedeket szánt a megírására. Hamvas pályáját jól meghatározható korszakai, alkotói periódusai szerint szakaszolta. Életm ve teljes, jóllehet utolsó remekét, a Scientia Sacrát már nem fejezhette be.
Metz Katalin *forrás: Magyar Nemzet, 2002. április 20. (15. oldal)
- 805 -
amvas--tár5 Hamvas
„A m vészi alkotás mindig egész világ. A világ zártságával és nyíltságával együtt.” (Arkhai)
A teljesség felé* Weöres Sándor szellemi befolyásolói között különleges helyet foglalt el Várkonyi Nándor és Hamvas Béla. Mindkettõjük mögött felfedezhetõ volt a korabeli ókorkultusz és a mitológiakutatás európai divatja, ami nálunk a Kerényi-féle Szigetmozgalomban öltött legmagasabb szervezeti formát, és Gulyás Páltól Németh Lászlóig, valamint Devecseri Gáborig az irodalmi életre is jelentõs hatást gyakorolt. A Szigetmozgalom törekvését szélsõséges kulturális idealizmus jellemezte, ideológiailag és politikailag fasizmusellenes volt, de filozófiailag irracionalista és a nácizmus németországi hatalomra jutása révén egy virtuális humanizmust állított szembe a valóságos embertelenséggel. Várkonyi Nándor, aki távolról és inkább csak hasonló irányú általános tájékozódásával tartozott e körhöz, a harmincas évek második felében - a Sziriat oszlopainak elõmunkálatai során - fordítási feladatokkal táplálta Weöres már korábban is megnyilatkozó mitológiai érdeklõdését. Hamvas Bélával csak késõbb, 1944-ben ismerkedett meg, és tõle a "sziget-gondolat" sajátosan végletes értelmezését kapta. Hamvas a tradicionalizmus szellemében törekedett arra, hogy összegyûjtse és feldolgozza azokat a szövegeket, amelyekbõl megismerhetõ lehet az az õsi, elsüllyedt, eltûnt aranykor, melyben tökéletes "létegység" és harmónia uralkodott. Weöressel való kapcsolata azzal kezdõdött, hogy a Medúzát gondozó Egyetemi Nyomda folyóiratának, a Diáriumnak a felkérésére értékelõ bírálatot írt a kötetrõl, s ebben Weörest az "orpheuszi" vonal folytatására bíztatta: "Irodalmunk története eddig olyan költõket emelt ki - írta -, akiknek költészete tárgyi és külsõ jellegû. Európában is így volt. A helyzet ma megváltozott. Elkezdték az olyan költõket elõnyben részesíteni, akik a külsõ és tárgyi világot az eredetihez visszaviszik: elõször a belsõ képhez, aztán az érzékelhetetlen belsõ zengéshez, végül a transzcendens léthez. A homéroszi eltévelyedés következtében a költészet külsõ látvány, a felszín mutatványa, az érzéki b báj, a lebilincselõ látszat szemfényvesztõ varázslata lett. Homérosznál minden ragyog, még a betegség és a vétek is. Homérosz az ember figyelmét erre a felszínre tereli, ezzel áltat és ezzel kápráztat. Az orpheuszi költészet ezzel szemben az igazi költészet..." Weöres fejlõdési tervéhez - az individulizmuson túli emberi lényeg közvetlen, áradó, énekszerû kifejezéséhez - kevés szövetségest talált a kortárs irodalomban, annál többet viszont a mitológiateremtõ ókori civilizációban, a primitív népek kultúrájában, a népköltészetben és a naiv gyermekdalokban. És egyszerre váratlan szövetségesre lelt Hamvas Bélában, aki egy sosem volt "õskori" kultúra ideálképét próbálta összerakni az annyi borzalmat megélt modern ember erkölcsi és lelki épülésére. Munkáiban ugyanazt a "teljességet", mint mondta "létegészt" kutatta, mint amit Weöres is ki akart fejezni. Weöres költõi bontakozása olyan fázisban találkozott vele, amikor ismerte mindazt a forrást, s be is fogadta, megszûrte, földolgozta, amibõl Hamvas életfilozófiája is táplálkozott. S ebbõl már az is következik, hogy a forrásokat Weöres éppen olyan szuverénül használta fel, mint Hamvas Béla. Weöres szuverenitására vall az is, hogy e forrásokkal ellentétesekbõl is táplálkozott, s szellemére épp az ellentett források kiegyensúlyozása jellemzõ. Ha Weöres azt írja, hogy benne pedig Hamvas teremtett harmóniát, az pontosan azt jelenti, hogy saját magára õt - 806 -
amvas--tár5 Hamvas
Hamvas ébresztette. Ennek kifejezõdése A teljesség felé, lírája ismeretelméleti általánosságú és érvényû tapasztalatainak életfilozófiai szándékú elõadása, természetesen Hamvas inspirációjára. A m vet mindenesetre neki, immár mesterének ajánlotta. A Medúza-kritika hatására nevezi mesterének Weöres Hamvast, aki meglátta törekvéseiben a lényeget, az sköltõt, az ophikus préta inkarnációját. A mester vezetõ, akinek most a megerõsítés volt a dolga. A teljesség felé nem Hamvas életfilozófiai kísérletének visszhangzása, hanem saját elgondolása: életfilozófia, ami arra vonatkozik, arra tartozik, akiben visszhangra talál, vagyis akiben ugyancsak van hasonló tapasztalat. A teljesség felé nem Hamvas tanításainak hatásnyoma, hanem Weöres megerõsített önkifejezése. Mi ösztönözhette a költõt arra, hogy megírja A teljesség felét? A válság, mely egyszerre volt külsõ és belsõ. A külsõ, a maga konkrét realitásában jelentkezett a háború képében, a m vészetekben, az egész világban. A belsõ válság az emberek lelkében, életében mutatkozott meg mint az elidegenedés, a magány, a létszorongás, a lelki talajtalanság, a belsõ harmónia hiánya. Az elidegenedés tudatosításának egyik útja a magányos entellektüelé, az intellektuális m vészeté utóbb is az irracionalizmus körén belül maradt. Az elviselés filozófiája krízistudat, a kultúrkritika középponti kérdése a személyiség maradt, s a kettõre rakott öntudat az ellentétek kiegyensúlyozásában vélte elérni a célját. Ennek jelenléte manifesztálódik Weöres gondolkodásában, szellemi mentalitásában. Nincs egyedül a krízistudatban. Németh László lázas tájékozódása éppúgy érinti a krízis körét, mint a harmincas évek második felében már annyi más útkeresés. Kerényi vallástörténeti kutatásait általánosítja életfilozófiává, Várkonyi Nándor megírja a Szíriát oszlopai-t, s van egy pillanat, amikor a krizeológia képviselõi találkoznak Kerényi Sziget-én. A Szabó Ervin Könyvtárban munkálkodó Hamvas Béla kiadja a válság bibliográfiáját. A válságtudat a radikális kultúrkritikában jut igazán szóhoz. A hazai kultúrkritika legjellegzetesebb képviselõje Hamvas Béla. Szerinte a válságért az egész történelem felelõs; az elidegenedés a bûnbeeséssel kezdõdött. A bûnbeesésben az élet elhatárolódik a léttõl, kiszakad a létegységbõl, s a végét járó világkorszaknak ez a kettõzöttség a jellemzõje: a megosztott sors, az idegenség. Hamvas kulturális antropológiája arra is figyelmeztet, hogy a nagy hagyomány nem veszett el a történelem során, a válságos periódusokban mindig felszínre jut, kitör a mélybe szorítottságból, mint korának krízise idején. S nemcsak az emberiségnek, az embernek is van története. Az emberi bensõben is ott van a szféra, mely összeköthetõ a tradícióval, az ember a megosztott sors világában, a történelem adott pillanatában is fölemelkedhetik sorsa egységébe. Hamvas szerint a jelenkori embernek vissza kell találni õsi alapjaihoz önnön mélységében, s a válságban, amikor a szellem elidegenült önmagától, meg lehet teremteni a bensõben a kozmikus harmóniát, a létegységet. Így tételezi fel a világ hajdani zárt õsegységét, melynek a fejlõdés törvényei szerint meg kellett ugyan bomlania. Ez a megbomlás azonban csak abban az esetben, illetõleg abban a föltételezett tényben nyerheti el viszonylagos jogosultságát, ha újabb egységgé tud majd teljesedni. Olyan egységgé, mely magában foglal egy magasabb szintû eleven sokféleségen kívül egy játékos szellemiséget is, mely fölébe tud emelkedni az anyagi létezésnek. Weöres egy sajátos idõszemléletet dolgoz ki. Nála van külsõ idõ, ez az évszakok és napok váltakozása. Ugyanakkor létezik a belsõ idõ, melyhez nincs mérõeszközünk, és a külsõ idõhöz képest hol gyorsabban, hol lassabban múlik. "Az élettelen erõk mûködésének egymásutánja: világfolyamat idõ. Az emberiség egyetemes áramának hullámzása: történelmi idõ." S ez mind jelenségid , más természet a teljes id . Vagyis az idõszemléletében is megjelenik a dualizmus. A teljes id pontszer , a jelenségid lineáris. A teljes idõ a jelenségidõben az eszmeidõ. Az eszmeidõnek kezdete és iránya van. Az ember eszmeideje: út, mely haladás a
- 807 -
amvas--tár5 Hamvas
gyarlóbbtól a különb felé. Az emberiségnek is megvan a maga eszmeideje, amelyet négy fázisra oszt: 1.) Aranykor. Az ember összeköttetése szerves az alapréteggel. Az emberélet csöndes-der s, egyszer , teljes összhangban van a testtelen erõkkel, természettel. Ez az õsidõ az õsköltõ ideje, a költészet természetes közege, az eszmény. 2.) Ezüstkor. Különválik a változatlan alapréteg és a változó személyiség. Ez az eposz és tragédia, valamint a mítosz ideje is: "Az Ezüstkor lázadó embere oly hatalmas, hogy a testtelen erõk csak súlyos, váltakozó harcokban bírják legyõzni." (Az eszme-id ) 3.) Érckor. A változatlan és változó közt meglazul a kapcsolat. Már semmi sem magától értetõdõ, az ember küzd a természettel és a testtelen erõkkel, s azok rajta csak katasztrofális erõvel képesek gyõzni. Az igazság és a szépség, valamint a jóság már nem magától értetõdõ, hanem keresni kell. E korszakot az özönvíz zárja le. 4.) Vaskor. Az özönvíz után kezdõdik, s jelenleg ebben a korban vagyunk. Az emberben nincs többé kapcsolat a változatlan alapréteg és a változó személyiség között, az elidegenülés véglegessége ez, a létben tudatos élet hajszája. Korunk egyik tragédiája, hogy az ember balga, ha hitetlen és még balgább, ha hívõ. Itt az igazság eltompul, felváltja százféle nézet, a tudományt az adatbogarászás, a népszer sítõ tömegmûvelés. A jóságot felváltja az érzelgõsség, a törvényt pedig mindenféle rendelet, melyeknek az erkölcshöz semmi közük, a vezetõség érdekébõl fakadnak. A szépséget felváltja a kívánatosság, a mûvészetet a szórakoztatás és a lakásberendezési lim-lom. Az embereket tehetetlennek nevezik. Ez a négy korszak az eszmeidõben létezik, tehát a történelmi idõ minden szakasza viseli ezek valamely bélyegét. Jelenünket nagyon kritikusan szemlélik. "Ha körülnézel: tilalom, kényszer, jelszó, zsibvásár, mákony, maszlag, propaganda, haszonlesés, törtetés, rémület, bizonytalanság." (A jelenkorról.) Weöres elítéli a pénz, vagyon, rang, érvényesülés mindenek feletti becsülését, a mai embert negatív idealistának tartja. "Korunk találmánya a kötelezõ lelkesedés, a hatóságilag intézményesített forradalom és az elnyomó lázadása az elnyomottak ellen." (Fekete trilógia III.) Végül az elkeseredés hangja szólal meg: "Gödörben vagyunk, lejjebb a béka ülepénél." (Fekete trilógia III.) Szigorúan tépi össze a XX. század leghitványabb rongyait: a teljesen "elfajult" kulturáskodást; az öncélú fegyverkezést és tömegmészárlást; a faj- és pártgyûlöletet; az álreformokat és álmegváltásokat. Weöres lelkén átfut egy felhõ, hogy milyen hátul botorkál a világ, mennyire nem iparkodnak az emberek emberré válni! A fogalmak teljesen összezavarodtak: "... a tehetetlen meghunyászkodást polgári kötelességnek nevezik, a tömeggel együttüvöltést bátorságnak, az érzelgõsséget költõi lelkületnek..." S mi lesz ennek a következménye? Az állandó háború próféciája és a "trágyaözöné", valamint az egyéniség alásüllyedése. Nincs mit tenni a trágyaözönnel szemben, mert az magától lefolyik. A képet a vízözön analógiájára gondolta el, jelentése is annak mitológiai tagoltságában értelmezhetõ: "aki bármilyen iránynak, rendszernek, emberi kigondolásnak szívvel-lélekkel behódolt, azt elborította a trágyaözön; aki a tiszta érzést, szabad látást, örök mértéket õrzi, bárkában lebeg a trágya-özön felett. S ahogy a vízözön után megjelent az égen a szivárvány, jeléül, hogy vízözön nem lesz többé: majd megjelenik az égen a tiszta fehérnem , jeléül, hogy trágyaözön nem lesz többé." (Jóslás a trágyaözönrõl) A világképe nem teljesen pesszimista, hiszen megjelenik a tiszta fehérnemû, tehát Weöres bízik abban, hogy valamikor majd jobb lesz, "a szenny elfolyik". Most, ebben a pillanatban az egyedüli kiút az ember feladata: magunk tökéletesítése, megteremteni magunkban a "teljes emberkép" állapotát, s ezt tudatni embertársainkkal is. Az egyéni élet belsõ megoldása így válik az emberiség Noé-bárkájává. Nincs mód a külsõ cselekvésre, csak a belsõre, ebben a történelmi helyzetben. A társadalmi be nem avatkozást hirdeti, hiszen a társadalmat csak az - 808 -
amvas--tár5 Hamvas
tudja a helyes irányba vezetni, megváltoztatni, aki elõbb saját magát tette "teljessé". A trágyaözön lefolyása után, az ember önmagának a nemesebbé tétele következtében kerülhet sor a társadalom jobbátételére. A távolbamaradás erkölcsi tisztaságát vallja. Felhívja a figyelmet az ember önálló felelõsségére, hogy ez az õ teendõje a társadalmi haladás érdekében, s ezáltal ebben látja a haladás útját is. Kiutat nem a világhoz való közeledésben keresett, hanem a minden elkötelezõdéstõl tartózkodó tiszta meditációban. Tovább kell ásni: a személyiség alatti rétegekben, az egyéni esetlegességeken túl a létezés fundamentumáig kell hatolni, a kozmikus kitágulás lehetõségeinek a közegébe, abba az alapba, amely közös embernél, állatnál, növénynél egyaránt. A követelmény nem a személyiség megszüntetése, kikapcsolása a világból, hanem éppen a kiteljesítése. Az embernek meg kell nyitnia egyéniségét, képesnek kell lennie arra, hogy befogadja, "felvegye" magára az emberi gazdaság egészét. Az ember feladata a költõ szerint az, hogy ilyen irányú fejlõdésre törekedjék, s adja át magát a létezés egyetemességének: önmagát is csak így bontakoztathatja ki. El kell jutnia annak fölismeréséig, hogy saját céljainak tévútra vezetõ - mert az elkülönülést, a másokkal való szembenállást erõsítõ - követése helyett föl kell lelnie igazi célját, mégpedig az egyéni, partikuláris célok feladásában. Az elérendõ legteljesebb emberi cél az, amelyiket nem bontottak meg egyéni részcélok, tehát: "a céltalan". Az állati ösztön és az emberi értelem torz keveredése egymás elleni görcsös küzdelmeket ad eredményül, ezzel szemben a talán elementárisabban ösztönös õsi összetartozás- élmény, anya és gyermek, férfi és nõ, ember és természet, ember és végtelen között - harmonikusan társulva a hajlékony, a dolgok lényegére ügyelõ, s azokat általános mivoltukban megragadni tudó szellemmel -, a tökéletesség felé vezet. "A Föld a hazugság tisztítótüze, itt minden hazugság körülöttünk: a tér álvégtelenje, a dolgok ál-valósága, önmagunk ál-sokasága." (A képzelet) A sok ál-valóság közt a megismerés, az igazi valóság egyedüli kiútja, központi kategóriája a képzelet, mert az a lét törvénye szerint m ködik. Minden hazugság közt legnagyobbnak a képzeleti látszik, de valójában csak a képzeleti tudja helyreállítani a valóságot a töredezett látszatból. A képzelet alkot, és függetleníti magát a látszatok világában. Hogyan m ködik a képzelet? "Szállj le önmagad mélyére, mint egy kútba; s ahogy a határolt kút mélyén megtalálod a határtalan talajvízet: változó egyéniséged alján megtalálod a változatlan létezést." (Az alapréteg). Itt nincs értelme többé ént s nem-ént emlegetni, mert ez mindennek a mindennel való azonossága. Itt a lét és nem-lét azonos, minden igen és nem ugyanazt jelenti. Vagyis a képzelet m ködése az álomé. Az egész egysége, tagolatlansága, s benne a rész érzéki megjelenése. Az álomban a konkrétum megjelenik, de egészében elveszti körvonalazottságát. Az egésznek így jelentése van, s ez a jelentés nem azonos a konkrétumok, érzéki elemek sorozatával. Amit induktív módon a mítosz szerkezeti vázát felépíti, azt az álom deduktíve teszi. A költõ a széttörtnek érzett "jelenség-világ" megtagadása után minden emberi és költõi erejét az elveszett "Õsegység" megtalálására és meghódítására összpontosítja. Weöres végzetes elfajulásnak tartja a lét szétszakadását magukra összpontosító, magukat önnön bajaikba-örömeikbe beletemetõ individuumokra. A kisszer praktikumra törekvést és az ezzel a törekvéssel kölcsönhatásban kitermelõdõ szemléletet ítéli el kategórikusan; azt, amelyik a világ jelenségeinek végtelen gazdaságában szüntelenül csak azt tudja keresni, amit belõle önmaga céljainak elérésében hasznosítani tud. Azt a szemléletet, amelyik ennek következtében már meglátni is csak a hasznosíthatót tudja, az eleven sokarcúságban megjelenõ dolgokból, s amelyik ily módon nem belsõ, szerves összefüggésrendszerének egészében, hanem egy szûk viszonylatrendszer egyoldalú csoportosításában rendezi el õket. Az egyedi létet veszi kiindulási alapnak ahelyett, hogy ebben is ráismerne az egésznek viszonylag jelentéktelen, mégis szerves részére. Ezt a beállítottságot tagadva igenli Weöres mondhatni mindazt, ami ennek száznyolcvan fokos ellentéte. - 809 -
amvas--tár5 Hamvas
A m címe nagyon sok mindent elárul: A teljesség felé. A felé szó részben kifejezi valaminek a hiányát, a célhoz vezetõ irányulást, haladást, illetve a teljesség szó a hiány feloldását, az elérést kívánó célt mutatja meg, együtt pedig a cím a teljességhez, mint célhoz vezetõ utat foglalja össze. A teljesség felében is az érzékeltetés egyik legfontosabb módja a polaritások tudatos keresése - a jelenséget elõszeretettel mutatja be hirtelen, másik oldaláról nézve - és a polaritások maximális széthúzása, az ellentétesség ívének kifeszítése. E végtelenné nyújtott kettõsségbõl születik meg az egység. Ennek a világlátásnak a talaján sarjadtak a mûben olyan megfogalmazások, amelyek ismétlõdnek, variálódnak, nem egyszer paradox formát öltve a Tíz lépcsõben és a Tíz erkélyben. A parányi játékosságot is mindig magába foglaló paradoxon valamilyen bizonytalansági tényezõt, egyfajta fogalmi meghatározatlanságot is tartalmaz, hiszen egy nyelvileg szabályos ítéletformába rögzített gondolat, mely logikailag ugyan ellentmond önmagának, elárulja, hogy a mondottakat nem minden egyes részükben kell - mert hiszen nem is lehet - szó szerint értelmezni. Ellentétes kettõsséggel jellemzi a változatok világát, az igennel - nemmel hívja létre a teljességet, midõn az Igaz és a Van összefordul. Az ember az életben akkor éri el a teljességet, ha tudomásul veszi a változó tárgyias, elidegenült minõségét s magát abba illeszti. A Tíz lépcsõben, és ennek párjaként a Tíz erkélyben - mintegy keretként -, paradoxonokat állít elénk, melyekben a teljességet írja le "minden" jellemzõjével együtt. A Tíz lépcsõben az elérés módjait fogalmazza meg tömören, a m végén a Tíz erkélyben pedig konkretizálja a teljességet: ami teljes lét, öröklét, m ködés, hatalom, tudás, bölcsesség, szeretet, jóság, boldogság és zengés, az élet, idõ, változás erõ adat, gondolat, érzés, irány, öröm és hang nélküli. "Ha létezésednek fényforrását egyéniségedbõl kiemelted és örök lényedbe helyezted: sérthetetlen lettél, kezedbe vetted sorsodat. Többé nem érhet kár, se haszon, jutalom igénye nélkül m ködsz, ahogy a folyam homokot görget, halat éltet, hajót cipel." (A teljesember). Weöres értékszemlélete erõsen kettõzött, poláris természet . A jó és rossz elvét a teljességcsonkaság képviseli: a jó és rossz ennek az alapvetõ elágazásnak a keresztezõdésében nyeri el értelmét. A teljességhez vezetõ úton már nincs jó és rossz, itt már lényegében minden a jó körébe tartozik, de a kettõzõ, felbontó szemlélet továbbra is eleven marad. A teljességcsonkaság dimenziójában minden értékválasztás erkölcsi parancsra történik, a költészet esztétikai értékei ennek az erkölcsi imperatívusznak a "hátán" jelennek meg. Weöres életfilozófiájának célja: elérni a szemlélõdõ, teljesség állapotába, lehatolni a "végtelen áramokig", kilépni a személyiségünkbõl, a személyiség alattiba, emigrálni a létbõl a létezésbe, abba az alaprétegbe, ahol a mindennek mindennel azonossága a tagolatlan végtelenség. Az "igazi" történelem a mélyben: minden ember lelkében, a közös lélekharmóniában húzódik. Egyedüli kiút a teljesség, az elveszített Egység visszaszerzése, a belsõ harmónia felidézése, mindenkinek az önlelkén belül. A teljesség felé életfilozófiája alkalmas lelki védekezés, mely "osztozik a világ kálváriáján..." Weöres pesszimizmusa rendkívül finom lélektani és történetbölcseleti érzékenységén alapszik. Pesszimista azonban csak a hadvezérek, álreformerek, pénz- és politikai kalandorok, erkölcsi képmutatók szemében az. Hiszen az, aki érzi a csillagok, hernyók, apácaalázatok örök belsõ kapcsolatát és megfogalmazhatatlan lényegét, az tele van derûvel, harmóniával és millió gyakorlati jó tanáccsal a XXI. század embere számára. Az idõszemléletre történõ megoldást az alábbiakban foglalnám össze a mû alapján. A jelenkorban a krízisben maga az út a Tíz lépcsõ és a rá kikristályosodott Tíz erkély maga a mû saját mondanivalója az idõszemlélet vonatkozásában is, mely mind az eszme idõben valósul meg, tehát az Ezüstkorban.
- 810 -
amvas--tár5 Hamvas
Császár Csilla *forrás: Új Horizont XXXIII. évfolyam, 2005., 3. szám
„A különbség Róma és Oroszország között. Rómában a negyven botra ítéltre harminckilenc ütést mértek, nehogy negyvenegy legyen. Oroszországban negyvenegyet, nehogy harminckilenc legyen” (Szarepta)
Weöres Sándor levele Hamvas Bélához (részletek)* (...) A múltkor leírt dolgokat még egy követte: november 1. utáni hajnalban egy álom, melynek meséje nem is volt. Az álom kb. 30-40 épületrészletet és szoborcsoportot mutatott, s nem volt hozzá más kommentár, mint egy helyérzés, hogy az indiai Kudserat félsziget és Kelet-Afrika közt elterül földrészen vagyok. Ez az elsüllyedt sföldrész: Gondvana. Felébredés után csak két szoborcsoportra és egy épületpárkányra emlékszem aránylag tisztán, de az összkép jól bennem maradt. Ez a m vészet gyökeresen különbözött minden ismert m vészett l: robbanó der jellemezte: végs ig feszül harmónia, mely mintha szét akarna röpülni az örömt l. Többnyire fehér alapszín, márvány, melybe élénkszín berakások illeszkedtek, libeg párkányok; formák és színek tomboló forgataga. Az indiai m vészet rzi ebb l a forgatagos kompozíciót, s a kínai építészet a libeg ereszpárkányos tet szerkezetet; de ennek a m vészetnek lényege, a tomboló vígság mint alapérzés, a bacchanália mint hétköznapi, ma sehol sincs. A mai ember a vígságnak ezt a szüntelen viharzását ki se bírná, rögtön belefáradna. - Ami az építészetet illeti: vaskos tömbök, de mindig olyan folytatással, hogy az épület súlytalanságnak, s t explóziónak érzését kelti. Egy-két emelet magasságú épületek, mégis óriásinak látszanak, rengeteg hullámvonalukkal és szövevényes párkányaikkal. Az épületek alapszíne villogó fehér márvány; a berakás legtöbbször kékesszürke és zöldes-szürke, mely a fehérségen igen élénknek látszik. Az érzelmek boldog viharzása volt végeszakadhatatlanul. Ilyen vidám, libeg , problémátlan, színekké-hullámokká foszló volt az a világ, melyben nem a férfi-elve, hanem a n i-idea, a család dominált. Csönge, 1946. november 7.
Weöres Sándor *forrás: Régi-Új Magyar Építmvészet, 2005. 1. Sz.
- 811 -
amvas--tár5 Hamvas
„Minden éllény saját képére teremtett világba zártan él. Az egyik világból a másikba átmenet lehetsége nincs.” (Arkhai)
A kereszténység csodálatos paradoxona* A kereszténység megértése és a megváltott - kiegyenlített állapot elérése mer illúzió a természett l elszakított (élvezeti és kényelmi célokat szolgáló berendezésekkel és technikai eszközökkel körül bástyázott), mesterséges körülmények között élve, a küls természettel szemben védekezve és a saját bels természetét tönkre téve. De illúzió a megváltás elérése a spirituális személyi program leírását tartalmazó és a megjelöl személyi horoszkópból kiolvasható konkrét életfeladatok tudomásul vétele, helyes értelmezése és felvállalása nélkül, akárcsak a spirituálisan kiérlelt, arányos és er s személyi tudatra alapozott egyetemes tudat elérését célzó, a fizikai realitás által is visszaigazolt metafizikai ismereteken alapuló hiba és tévedés belátási készség nélkül. Hogy mindezt mennyire képtelenség elérni a szekularizált keresztény egyházak által "gondozott" hívek seregében, a modern kor keresztény ünnepei bizonyítják leginkább amelyek során minden megtörténik a hívek lelkében és életében, csak éppen az nem amit az ünnepi áhítat és az azt követ csendes elmélkedés hivatott lenne rávezetni és ráébreszteni a vallásgyakorlókat. Az ünnepek alatt elfogyasztott nagy mennyiség alkohol ami keveredik az ünnepi lakoma érdekében legyilkolt számtalan állat húsával mindent szolgál csak a szellemi belátási (tisztánlátási - éberségi) készség kialakulását nem, hogy a meditációhoz és kontemplációhoz szükséges lecsitulással és megnyugvással mer ben ellenkez új keresztény szokásnak: a lázas nyüzsgésbe torkolló ajándék vásárlásnak (és karácsonykor a feny fa irtásnak) a felel sség-tudatra (a lelkiismeretre) gyakorolt negatív hatásáról ne is beszéljünk. De mindezek ellenére, a Pál által és a kés bbi kanonizálók által elferdített és végül az eredeti ellenkez jévé változtatott (a "szeresd felebarátodat mint magadat" szellemével mer ben ellentétes magatartást kiváltó) tanítás pontosan azt eredményezte, amit a birodalmi vallásfaragó császárok és az egyházépít klérus meg akart akadályozni: a keresztény kultúra táptalaján létre jött, de nem a keresztény eszmékre, hanem a materiális meggazdagodás elvére épített nyugati demokratikus állami berendezkedésekben nem csak hogy lehetetlenné vált a diktatúrák létrejötte, de ezzel annyira meger södött a polgárok öntudata, személyi méltóságérzete (lásd az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát), hogy azok a személyek, akik ezekben az államokban spirituálisan felébrednek, egy kis er feszítéssel és áldozatkészséggel, elérhetik az éberségnek és a kiegyenlítettségnek azt a fokát, amit Jézus megváltásnak nevezett. És ezekb l az éber személyekb l egyre több lesz világszerte, ahogy az 1977 után született generációk önállóan gondolkozni képes feln tté válnak, mivel a pénz és a gazdaság nem csak az egoizmust növeli az emberben, hanem ezzel egy id ben a személyi öntudatot és önérzetet is. Ezért is történhetett meg, hogy az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának a kezdeményez i nem a szegény és nem a vallásos ideológiák által uralt társadalmak polgárai voltak, hanem a keresztény kultúra táptalaján létrejött, gazdaságilag fejlett kapitalistademokratikus civilizáció polgárai. A birodalmi ideológiának "kitalált" szekularizált kereszténység paradoxona tehát, hogy épp a keresztény mentalitás táptalaján jött létre a személyi tudatnak az a felszabadulása, aminek a megakadályozása és visszafojtása érdekében - 812 -
amvas--tár5 Hamvas
a jézusi tanításokat elferdítették. - Az "Én (aki mondom, aki mondja és gondolja) vagyok az út, az igazság és az élet" teremt i azonosság-tudatot jelz mantra helyett: csak Jézus az istennek a fia, egyedül az út az igazság és az élet. "Az Én országomat (a krisztusi tudatot elérni képes én-tudat szellemi és társadalmi alapját) az ellenségeim építik fel, azért lesz az jól felépítve. "A kereszténységben mindennek meg kell jelennie, amit az ember bel le letagadott, és a kereszténységb l mindennek el kell vesznie, amit az ember hozzá hazudott." mondja Hamvas Béla a Scientia Sacra /Harmadik könyv: A kereszténység, / Az evangélium és a levelek c. esszéjében. A Márk evangéliumának a Példázatok Isten országáról cím fejezetének a végén azt olvashatjuk, hogy "És sok ilyen példázatban hirdeti vala nekik az igét (Jézus a tömegnek), úgy a mint megérthetik vala. // Példázat nélkül pedig nem szól vala nekik. (Az ad hoc egybe gy lt tömeghez és a "küls " hallgatókhoz, az exoterikusokhoz - K. Sz. megj.) Maguk közt azonban, a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala." De nem csak itt, hanem több helyen is utalnak arra az evangéliumi szövegek, hogy akárcsak Pitagorász az ezoterikus (udvaron belüli) tanítványainak, Jézus is jóval több és részletesebb és a szellemi hatalomgyakorlásban sokkal messzebb men gnosztikus tanítással és racionális értelmezéssel látta el az apostolokat, mint amit az általa "meghívott" sokaságnak: a népnek példázatok és kinyilatkoztatások formájában elmondott. De nem csak a fent idézett szöveg az egyetlen utalás arra, hogy az apostolok beavatása nem az csak utcán, a mez n, a tengerparton, vagy a templomban történ beszédek és cselekedetek alkalmával történt, noha f képp az utóbbi beszédes aktusoknak (gesztusoknak) is jelent s szerepe volt a krisztusi állapot eléréshez szükséges - keresztény alapállás felvételében. Ráadásul azt is számításba kell venni, hogy az, ami a négy kanonizált Evangélium szövegben ma található csak kevés mértékben hiteles. A komoly vallástörténeti és szellemtörténeti kutatásokat is folytató Hamvas Béla írja az Evangélium és a Levelek cím esszéjében: "Az Evangélium tanítása nem vallás, a kereszténység mégis már elég korán vallássá lett. De ha már vallás, nem világhatalmi elv, mégis azzá lett. Vajon a vallásnak szükség-e volt-e arra, hogy utólag becsempészett részekkel és az eredeti elferdítésével önmaga létét igazolja? Igen. De a világhatalmi elvnek (A Bizánci birodalmi ideológiájának - K.Sz. megj.) még inkább szüksége volt arra, hogy hatalmát a vallással igazolja. Kétezer év óta alig volt nemzedék, amely valamilyen alakban - akár mint szekta, vagy filozófia, vagy szerzet ez ellen ne tiltakozott volna. A kereszténység els idejében tudatosan és rosszhiszem en, világi érdekb l, egészen biztos a hatalomért, a hamisítások egész sorát követték el. Az Evangélium szövegét igen sok helyen meghamisították, sokat elhagytak, még többet hozzátettek. Éppen ezért azok a modern, körülbelül kétszáz éve folyó íráskritikák, amelyek az Evangéliumban oly otrombán garázdálkodnak, a kisebb vétket követik el. A nagyobbat azok követték el, akik az els századokban, bizonyos hatalmi csoportok számára a veszedelmes részeket kihagyták és ugyanazok érdekében kellemes mondatokat toldottak be, hogy legyen mire hivatkozni." (Ugyancsak e témakörben lásd a Hamvas Béla Bizánc cím esszéjét.) Azt, hogy Hamvasnak (és más evangélium és kereszténység értelmez knek!) mennyire igaza van, ékesen bizonyítják az apokrif Evangéliumok és ezek közül is kiemelten a Béke Evangéliuma, amely nem csak azért jelent s, mert annak a szövegében mindaz a kifejezés, ami a kanonizált Evangéliumok szövegében, utólag dogmatikus formulákká vált gy jt fogalomként szerepel, megtalálható a kor metafizikai látásmódjának megfelel kifejezések formájában, hanem els sorban azért mert egyértelm és határozott tanítást és világos metafizikai értelmezést tartalmaz a beavatandó keresztények (hús, alkohol és más kábulat-okozó táplálék, vagy mesterséges szer mentes!) táplálkozására és étrendjére vonatkozóan, amely nélkül lehetetlen az éberség elérése, vagyis az egészséges a megváltott élet.
- 813 -
amvas--tár5 Hamvas
Aki viszont a Béke Evangéliumát elolvassa, valószín , hogy azonnal felteszi magában a kérdést: amennyiben Jézus az emberi élet minden aspektusára ilyen részletes alapossággal kitért, vajon nem-e létezik, vagy létezett-e(!) egy olyan Evangélium, amely a beavatandó személy (utólag: keresztény) házasságára, illetve szerelmi és szexuális életére vonatkozott? A szerelem és a szexualitás spirituális és kauzális alapjainak a tisztázása és ennek az si alapnak a megfelel hétköznapi - kultikus megélése nélkül nem lehetséges a Lilitht l, a sorsdeterminációktól való megszabadulás (a megváltás) és az "Atyával" való azonosulás: az "unio mystica" megvalósítása. Szomorú, hogy ennek, a kereszténység minden részéb l az égre kiáltó (és nem utolsósorban veszélyes!) hiánynak a következtében, ma, amikor mint soha máskor éget szükség lenne az eredeti keresztény alapállás felvételére, egyre nagyobb tömegek és egész néprétegek fordítnak hátat a kereszténységnek és válnak valamely, a szexualitás spirituális és kauzális alapjait is ismertet gnosztikus vallás híveivé, rosszabb esetben valamely, a szexuális gyönyörcsikarás misztikus és kevésbé misztikus fogásaira és módszereire (pl. káma szutra) alapozott egzotikus vallás-töredék (pl. tantra joga), vagy más "szexuális energia-nyer " misztikus szekta tagjaivá. Ebben a vonatkozásban még az el bbi problémánál is több zavart okoz az egyházi rend és/illetve a hatalmi intézményi fegyelem fenntartása érdekében kieszelt, a Jézus n tlenségér l szóló dogma. Holott már csak abból is kiderül, pl. hogy Mária a sokat vitatott szerep (egyesek szerint Jézus-feleség) Magdolna közelebb ált Jézus ideális személyiségéhez (idea testéhez) szellemben, mint az apostolok (amiként az igazi spirituális életet folytató személyekhez sokkal közelebb áll az élettársuk: a saját személyükkel együtt, a nagy emberi egészet alkotó másik részük, akivel "egy testet és egy lelket" képeznek - mint a barátok, vagy a tanítványok), mert , Mária Magdolna és nem az apostolok, vagy Jézus anyja, Mária "látta"(!) meg el ször a feltámadt Jézust. Értsd ez alatt, hogy Mária Magdolna fogta fel a Jézus által szellemileg megvilágosított szellemi látó-erejével els ként a tanítások lényegét. Nem véletlenül festette Leonardo da Vinci Jézus jobbjára Mária Magdolnát az Utolsó Vacsora cím festményén és nem véletlenül írja azt János az Evangéliumában, hogy Jézus az utolsó vacsoránál annak a személynek mondta el, hogy ki fogja t elárulni, aki Jézusnak a jobbjánál ült és akit Jézus a tanítványok közül a leginkább szeretett! Több mint valószín tehát, hogy az a spirituális éberségre alapuló mágikus állapot, ami a példabeszédekbe csomagolt tanítás és a Jézust hallgató ad hoc összesereglett tömeg (a sokaság) számára ígéret volt csupán, az apostolok számára egyes vonatkozásaiban már a Jézus idejében megélhet , id vel er söd és a közeljöv ben teljességgel megvalósítható, tisztult szellemi állapotot, spirituális és kauzális tisztánlátást és bizonyos természet feletti (mágikus: gyógyítói) képességek kialakulását jelentette. Ezt, a félelem és szorongás nélküli létállapotot, az apostolok egyéni sors-elemeit (karmáját) már a Jézus életében feloldó és azokból a hétköznapi tulajdonságaikat meghaladó képességeket kiváltó gyógyító er t és Logosz- er t: szellemi tisztán látást és e rendkívüli (természet feletti) tudással párosuló er nléti állapotot nevezte Jézus Ábrahám ölének, boldogságnak, a mennyek országának, az Isten országának, máshol pedig a királyságnak. De tévedés ne essen: ez nem olyan állapot és nem is olyan spirituális hely, amit a beavatott tanítvány a "Mester" jóvoltából és saját szorgalmának köszönhet en el tud érni, vagy amit a keresztény a túlvilágon tud elérni. Ez, az elképzelhetetlenül finom (könny ) természetfeletti és a természet el tti örök forrás, ez a határtalan és mindenható boldogsági állapot (a Sinto, a Tao, a Nirvána) örökt l fogva létezik, nem keletkezik és nem múlik el az id ben mert maga a kiegyenlítettségben nyugvó abszolútum, ahonnan (és amib l) minden lény származik és ahova csak a zavaros képzelet (a b nbeesés: az életnyerési és protekciós üdv-nyerési lehet ség tévképzete miatt éberségét vesztett) ember szelleme nem kerülhet vissza. (Ez - a többség! - kerül a tévképzetekt l való megszabadulás, az elengedés, a lemondás állapotába - helyére: a purgatóriumba és a reménytelen megsemmisülés el tti állapotba: a pokolba.) - 814 -
amvas--tár5 Hamvas
Azok, a Béke Evangéliuma szellemének megfelel en "tisztán" táplálkozó és arányos (spirituális!) személyi tudattal él és harmonikus szexuális életet folytató (a teremtéssel nem ellenkez ), és az egyéni sorsukkal (karmájukkal) egyenesbe (harmóniába) került személyek (A tényleges személyi sorsfeladataikat felvállaló és az által szellemben és lélekben lassanként megnyugodó és megvilágosodó, valamint az egyetemes teremtés-rendeltetésén fekv igazságot bátran barmikor bárki el tt felvállaló és bárki számára kimondó és annak az érvényesítéséért akár a harcot is felvállaló - Lásd a Hegyi beszéd "kegyetlenül kemény" nyolc boldogságát! - személyek.) jutnak el életük során a mennyei állapotba, akik semmilyen szempontból nem élnek kábulatban, mert több éve már, hogy éberekké váltak. k azok akik ismerik ezt a bels , rendkívülien finom, de határtalan biztonságérzetet adó boldogságállapotot, aminek semmi köze nincs az érzéki - érzelmi örömökhöz, a vallásos kábulathoz és a misztikus extázishoz. Ez az, a hétköznapi ember által természetfelettinek képzelt er t adó logoszban élés, a logosz - azonosság élmény, amelyben a személy egyértelm en és egyszerre tudja és érzi, hogy az személyi létezésének (életének) az oka és célja azonos a teremtés okával és céljával és ebben a megrendíthetetlen meggy z désében: a hitében, nem csak hogy félelem nélkül, misztikus biztonságtudatban éli a hétköznapi életét, hanem folytonos örömben, boldogságban és egészségben, illetve ennek megfelel kreatív - teremt tevékenységben is, amely er és boldogság a teremtés okával: a teremtés si és els funkciójával (a Lilith által megzavart abszolút állapot helyre állítása) való teljes azonosulásából ered. Hiába olvassák fel az aranyozott palástokba bujt keresztény papok millió alkalommal, hogy "ne aggodalmaskodjatok azért, hogy mit esztek holnap és holnap után, mert épp a "hivatalos" (vallásos) keresztények azok akik a leginkább aggodalmaskodnak azért, hogy mit fognak enni holnap és holnapután. És ha nem magukért aggódnak, akkor azért az egy szem, vagy maximum két gyermekért, akiknél azért nem vállalnak többet, hogy nehogy a "több száj etetése" és óvodába- iskolába járatása a korrupt jóléti - keresztény boldogságtól megfossza ket. Csak az, aki ezt a maximális éberség útján megszerezhet élet- elixírt, ezt az azonosulásból ered kifogyhatatlan (immanens) boldogságot a sokadik meditációban megkóstolta és újabb és újabb meditációk során megtapasztalta, majd azután a mindennapi életében is megidézte, csak az a személy nem aggodalmaskodik és nem sajnálkozik, mivel , ebben a lénye gyökeréb l ered , immanensen áradó örök boldogságban id zve, egész lényével megtudta azt, hogy a teremtés célja és értelme pozitív és, hogy ebben a pozitív teremtési folyamatban nem egy képzelet érvényesítési lehet ség nélküli mellékszerepl , akinek a "vak természet" törvényeivel szemben védekezni kell, hanem a teremt er kkel és az egyetemes törvényekkel való, bels és küls együttm ködés által a saját elképzeléseit érvényesíteni képes lény. Ez a sors-félelmekt l és sors-ellenes ambícióktól való megszabadulást és a fejl dési - teremt i képességek szabad gyakorlását lehet vé tev , egyéni szabadságot, lelki er t és testi egészséget (is!) adó mágikus állapot. Ez a Vízönt által megtestesített spirituális er tér és az annak megfelel XI. ház által megtestesített egyetemes teremt er kkel és az egyetemes törvényekkel való együttm ködési képesség kialakulásának az életköre. Ez a megszabadulás els sorban és mindenek el tt, csak és csakis, úgy érhet el, ha az ember a teremtés két, egymást kölcsönösen feltételez és átható els selvvel, a kauzális fénnyel és szeretettel kapcsolatba és harmóniába kerül. Addig, amíg ezekkel teljes kapcsolatban és harmóniába nem kerül, gyakorlatilag nem tehet szabadon semmit sem. Az els teremt er , amivel teljes kapcsolatba és minél nagyobb harmóniába kell kerülnie, a teremtésben való feltétel nélküli személyes részvétellel: a Hold által megtestesített gyermekáldással, illetve a gyermekáldás minden el feltétel nélküli elfogadásának az elvével. A második az els nél is sokkal mélyebb és nehezebb problémákat felvet - mert egyetemes tájékozódás: kimerít és alapos metafizikai ismeretek nélkül megvalósíthatatlan! - arányos személyiség és személyi akarat érvényesítési késztetéseivel való harmóniába kerülés. Ez - 815 -
amvas--tár5 Hamvas
akkor valósul meg, ha valaki a Plútó által megtestesített els szellemi tudat selvéhez (amely alapján élete minden mozzanatában az egyetemes törvényekkel összhangban, azok szerint kell érvényesítenie a személyi akaratát) igazítja céljait, akaratát és egyéni döntéseit. Miután ezen, az emberi létet fenntartó két oszlop által szegélyezett kapun: az arányos személyiség elérésén és annak a harmonikus érvényesítési képességén (Amit Marcus Aurelius, a mysztész császár úgy fogalmaz meg imájában, hogy "Istenem adj er t, hogy megváltoztathassam azt, amit meg kell változtatnom és ahhoz, hogy ne akarjam megváltoztatni azt, amit nem kell megváltoztatnom") és a teremtésben való személyes részvállalás (a gyermeknemzés és a gyermekáldás feltétlen elfogadása, valamint a gyermekek felel sségteljes gondozása és nevelése) oszlopa által szegélyezett "kapun" valaki átjut, az a személy eléri azt, amit a Tabula Smaragdina így fejez ki, hogy: "Ezentúl el led minden sötétség kitér." Ezért mondja Jézus, hogy a mennyek országa olyan, mint egy mérhetetlen érték kincs amit ha egy ember a mez n megtalál, azt nem viszi haza, hanem a kincset a lel helyre vissza teszi és haza megy és még keményebben dolgozik tovább, majd miután elég pénzt keresett, eladja mindenét és csak azután, hogy azt a földet, ahol a kincset megtalálta, teljesen megvásárolta, csak akkor ássa ki és hasznosítja. Akkor tehát, amikor nem csak a kincset, hanem annak az egész környezetét a magáénak tudja. Akkor élhet a mennyek országát jelent szorongás és félelem nélküli, boldog, egészséges és kreatív élet, ha képessé váltunk teljes odaadással részt venni a teremtésben (az utódok megszülésében és gondozásában - nevelésében) és arra, ha képessé váltunk a mások fejl dési programján alapuló (létez !) személyiségét maximálisan tiszteletben tartva maradéktalanul felvállalni és kinyilvánítani az egyetemes törvényekkel összhangba hozott személyi elképzeléseinket és érvényesíteni a személyi akaratunkat. Azért, hogy ne csak a tanítványok, hanem az emberiség is értse meg, hogy el kell fogadnia azt a tényt, hogy a teremtés törvényei és a természet törvényei - elemei, folyamatai és jelenségei nem az ember és a személy ellenségei és azt, hogy éppen ezért, az embernek feltétel és ravasz huncutkodás nélkül el kell fogadnia az egyetemes törvények morálja szerinti életet, ahelyett, hogy elhárítaná és elzárná magát a közvetlen kapcsolattól és bebiztosítaná magát a természet jelenségeivel szemben, Jézus a Lilith által megzavart abszolút létállapot helyre állítását: az egyetemes kiegyenlít dést szolgáló egyéni sors-feldolgozás érdekében történ sors-elfogadás szimbólumaként felfeszítette magát a keresztre! - Ez a Jézus által tanított kiegyenlít dési megváltási életprogramnak (a keresztnek: a spirituális fejl dést kiváltó egyéni er feszítéseket igényl nehézségeknek) és az egyetemes törvényeknek a feltétel nélküli, odaadó elfogadása, Jézusnak a földkerekség minden prófétájának és szentjének a tanítását felülmúló (örökkön érvényes!) beavatási leckéje. Minden elmélet, vagy gyakorlat, ami ezt meg akarja kerülni csak misztikus fantazmagória és különböz vallásideológiákat szolgáló legenda. A mennyek országa viszont, aminek az elérését (az oda való belépési - bejutási lehet séget) Jézus kilátásba helyezett azok számára, akik a megváltást - megváltódást a sorsfeladataik (személyi keresztjük) vállalásán keresztül megvalósítják, nem más, mint az a minden szempontból kreatívnak nevezhet földi létállapot, amelyben az ember számára, a spirituális - mágikus képességeinek a gyakorlási (használási) lehet ségével együtt, az által, minden lehet ség megadatik, hogy boldog és elégedett (der s) életet folytasson. Mágikus hatása ugyanis nem csak a szerelemnek, a bátorságnak, a szül i felel sségnek, a szellemi értelemnek, az érzelg sségt l megtisztított szeretetnek van, hanem létezik a tíz teremt i princípiummal való zavartalan és világos harmóniában élésnek mágikus hatása, - és ami fontos: mágikus összhatása(!) van, a korrupt és ellenséges magatartási formáktól és késztetésekt l, valamint a misztikus káprázattól és vallásos kábulattól mentes megváltotti állapotnak. Ez a mágikus er tér, amit egy megváltott személy megvalósít és megtestesít, jelenti a mennyek országában való létezési lehet séget (képességet) a földi életünkben.
- 816 -
amvas--tár5 Hamvas
Kozma Szilárd *forrás: http://www.naturalap.hu/asztrologus/kozmacikkek/kereszt6.html
„A szientifizmus sürgsen ilyen elnevezéseket talált ki, mint reneszánsz, reformáció, felvilágosodás, pozitivizmus, humanizmus, haladás. E nevek nem kutatás eredményei, hanem világszemléleti önigazolások.” (Szarepta)
Csincsajanta* Ne lepõdjenek meg a címen! Elárulom, hogy ez – bármennyire is hihetetlennek t nik -, az 50es években fogant városunk neve. Méghozzá egy irodalmi mûben! De a részletekrõl majd késõbb. Az elmúlt évek során sikerült annyira mélyre beleásnom magamat e város történetének kutatásába, hogy bizony mosolygok mindazokon a Tiszaújvárosról szóló – jobbára idegenforgalmi kiadványokban,, csiricsáré propagandafüzetekben leírt – megállapításokon, amelyek városunk születését az 1268-as esztendõhöz és a Villa Scederkyn névhez kötik, máshol meg azt írják, hogy a város építésének kezdete (a mai Szederkényi úti kétemeletes házak építésérõl van szó): 1955. szeptember 9-e. Bár mindkét állítás tényszerû, hisz Tiszaszederkény település elsõ okleveles említése tényleg az 1268. esztendõhöz köthetõ, míg a Szederkényi úti házak ,,alapkövét” valóban 1955. szeptember 9-én rakták le, ám sem az egyik, sem a másik adatból nem vindikálhat magának Tiszaújváros születésnapot. S mielõtt megmondanám, én honnan gyökereztetem városunk születését, felhívnám a figyelmet arra is, hogy e település eddigi neveinek említésekor – Tiszaszederkény, Leninváros, Tiszaújváros -, toldjuk meg a felsorolást egy negyedikkel, sõt sorrendben elsõként ezt kezdjük el mondani. Ez a név pedig Tiszapalkonya, pontosabban TiszapalkonyaÚjváros. (Mert nem Tiszapalkonya faluról van szó.) A mi városunk ugyanis nem hagyományos módon, nem az emberi közösség szerves fejlõdésével alakult át faluból várossá, hanem a semmibõl, úgy is mondhatnám ,,lombikbébi” módjára született meg, mint annyi más ,,szocialista új város” abban az idõben. A tiszapalkonyai, tiszaszederkényi, sajóörösi, sajószögedi határból kiszakított földeken fogant, kezdetben nem is városnak, nem is állandó emberi lakhelynek, hanem sokkal inkább ipari bázisnak építve. Ennek ellenére, hogy talán ,,nem is akartak gyereket”, vagy arról akkor még nem is álmodtak a ,,fogantatók”, az emberi lakhely csak megszületett, sõt egyre jobban kiterebélyesedett. S ha most, napjainkban visszapergetjük az eseményeket az akkor már éltek és még inkább a dokumentumok segítségével, akkor a tényképek azt mutatják: ez a város – els barakkjai megépítésével, no meg a tiszapalkonyai er m építésével – a Tisza partján fogant, ott, ahol most már ,,feln tt gyermekként” az Er m lakótelep, mai néven Tiszapart városrész áll. Valamikor 1952 végén kezd dött el ott az építkezés, de látványosan 1953-tól kezdve épült, s onnantól kezdve egyre jelentékenyebb ponttá vált Tiszapalkonya-Újváros.
- 817 -
amvas--tár5 Hamvas
Mert kezdetben bizony így hívták! Még az 1960-as, részletes megyei tanácsi jelentésben is rendre e néven szerepelt. Ám már akkor, 1960-ban valóságos harc folyt azért, hogy melyik falu nevét népszer sítse szocialista iparunk büszkesége, az erõm és a köré felépült kisváros. Végül is fent döntötték el a kérdést, konkrétan a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, amely 1961. március 24-én született határozatával mondta ki a megfellebbezhetetlen ítéletet. Nos, akkor, a minap elhunyt Losonczi Pál vezette Elnöki Tanács Tiszaszederkény javára döntött, s a palkonyai földekre épült készenléti lakótelepet er m st l, a Tiszaszederkény falu nevét felvevõ, és Szederkény falut is magába ötvöz közigazgatási egységbe olvasztotta be. E döntéssel a ,,lombikbébi” kutyabõrt is kapott jussként, vagyis Tiszaszederkény falu 700 éves múltját. Mindezt bevezetõként és magyarázatként azért írtam le, hogy ezek után megkérdezzem Önöktõl: tudják- e, a minõségi magyar irodalomban hol szerepel illetve egyáltalán szerepel-e valahol városunk neve? (A minõségi irodalom kategóriába ezúttal Balázs Árpád: Fészeklakók cím egyébként kit nõ szociográfiáját és Pünkösti Árpád: Pofa be! cím m vét nem sorolnám be.) Nem tagadom fogas kérdést tettem fel, ráadásul én sem akarom a ,,m veltet játszani”, jó magam is csak pár hónapja tudom, hogy létezik egy kisregény, amely 1961-ben készült el, s amely városunk születésének tényleg a kezdeteirõl szól, a ,,tiszapalkonyai évekrõl”, az erõm építésének társadalmi, emberi körülményeirõl. A regény írója Hamvas Béla, s m ve a Bizonyos tekintetben címet viseli. A regény helyszíne Tiszapalkonya -regénybeli nevén Csincsajantani -, ahol az építkezés során felgyújtottak egy barakkot, minek következményeként nyomozóbizottság szállt ki a helyszínre és a tettest keresték. Sokan gyanúba kerültek, de végül is a tettes személyére nem derült fény. Hamvas Béla ebben a szilárdan megépített keretben helyezi el lényegi mondanivalóját, ami részben az eseményekbõl következik, részben azok bírálatából, tagadásából. Egy korábbi írásomban már említettem, hogy Hamvas Béla 1954 januárjától - megszakítás nélkül - 8 éven át dolgozott Palkonyán, illetve lakott az akkori barakkvárosban. A háború utáni évek otthontalansága tulajdonképpen itt sz nt meg számára, ekkor jutott elõször ,,otthonhoz”, egyszemélyes szobához, amely ugyan barakképületben volt, de ott legalább a munkaidõ után egyedül lehetett. S ebben a szûk magántérben munka után, ha fáradtan, ha kimerülten is, de állandóan szellemi tevékenységet végzett. Mint életrajzírója Darabos Pál mondja: ,,Tiszapalkonyán még egy kis kertet is berendezett magának a barakk ablakai elõtt, ahol zöldséget termesztett és néhány virágot is nevelt, hogy legalább némileg a maga képére formálja környezetét. Itt élt kéthetes turnusokban, és két hetente szombaton reggelenként haza utazott Pestre, hogy családi saját magán- és hivatalos ügyeit , többek között az ERBE Széchenyi rakpart irodaházában elintézze, barátaival találkozzék, könyvtárba menve könyveket kölcsönözzön és - ,,pihenjen” is; ez utóbbiról azonban többször is azt írta barátainak, hogy vasárnap este fáradtabban tért vissza munkahelyére, mint ahogy azt szombaton elhagyta. Ennek az e helyen kiküzdött ,,konszolidálódásnak” köszönhetõ, hogy Tiszapalkonyán az 50-es évek végén más m vei, regényei mellett belekezdhetett utolsó nagy vállalkozásaiba, a Patmosz esszéinek és a Scientia Sacra II. része könyveinek megírásában is. A Patmosz esszéinek megírásával, mint mondta, egy tízéves koncepcióját kezdte megvalósítani, a Scientia Sacra II. részével pedig egy húszéves tervét igyekezett realizálni. E fogalmi m vek mellett, ezekkel párhuzamosan pedig a látott helyzetet ,,láttatni” is óhajtva írta színdarabját és regényeit a Nem mind arany, ami rezet és a Szilvesztert, majd a Bizonyos tekintetben-t.” E Tiszapalkonyához kapcsolódó regény cselekménye rövid jelenettel kezdõdik: valaki összeesett a tengerparton és tömeg gy lt köréje. A tömegben bámészkodók közül ketten egymásra ismernek és beszélgetésükbõl kiderül, hogy ,,véletlenül” mind ketten ismerik az eszméletét vesztett embert, akit Mirabelnek hívnak. Õk ketten tizenkilenc év után most találkoztak elõször, ugyanis mind ketten hajósok. Egyikõjük a nyílt tengeren hajózik, a - 818 -
amvas--tár5 Hamvas
másikuk pedig a part mentén. Beszélgetésük során felidézik régi közös múltjukat, Csincsajantani városát és persze Mirabelt is, aki akkor a város egyik jellegzetes alakja volt. Egy társadalom kívüli lény, csavargó, aki ott az építkezésen felszabadultan, a szabadságtól való önkívületben élt, ezért sokat ivott. Eredetileg teológus volt, de azt otthagyta, mert írtózott a nõktõl, ezért a teológia elhagyása után nyolc nõnek kilenc gyermeket nemzett. Hamvas e magányos fura alak életében az egyéni életet összemorzsoló veszedelmes erõk felhalmozódását konstatálja, amire példaként többek között Herakleitosz és Nietzsche nevét említi. Mirabel alakja ugyan nem mérhetõ ezekhez a szellemóriásokhoz, de képlete a regényben azonos az övékével: õ az, aki a hiteles létezést az ilyen társadalmon kívüli társadalomban fenntartja, elhazudott életet nem akar igazsággal fenntartani, védeni. Õ csavargó, sõt tolvaj, aki a lopást szinte jógamódszerrel végzi, azaz derült kedéllyel, egyszerûen gyermekien , tisztán bûntudat nélkül. Mirabelnek a látó, de mégis tragikus értelem képviselõjének azonban mégis el kell buknia ebben a hazugságra, erõszakra és képmutatásra épült társadalomban: iszik, elzüllik, kizsákmányolja a feleségeit, és végül így kerül tönkrement roncsként a rakpartra, ahol ez a két ismerõse rátalál. Hamvas regényében Mirabel ellenpontja Hassqardass, aki Mirabeltõl eltérõen nem a tragikus és elbukott, hanem a fölényes értelem képviselõje. Mint Szellemi Minták Intézetének alkalkamazottja elmaradott népek számára irodalmat, mûvészetet, filozófiát ad, szent könyveket ír. Például a politikai üldözöttekrõl és az üldözõkrõl. Szerinte – és persze Hamvas szerint – a politikai üldözött és az üldözõ között semmi különbség nincs, csak hadállás kérdése, hogy mikor melyik kettõjük közül. Persze mégis az üldözött van elõnyben, mert az igazság, ha realizálatlan formában is, de mégis az õ oldalán áll, míg az üldözõnek csak elmélete vagyis világnézete, ideológiája van, valamint hatalma az üldözõn, illetve félelme az üldözöttrõl. Hassqardass (Hamvas) szerint e kettõ egyike sem tartozik a jelentékeny emberek típusához. Csak érdekes emberek kategóriájába sorolható be. A jelentékeny ember, aki egyébként Hamvas eszményképe, nem szent, nem is akar az lenni, mint az érdekes ember, hanem csak fel akar ébredni az élet ,,holdkórosságából”. ,,A jelentékeny ember az igazságot nemcsak vallja, hanem tekintet nélkül a nehézségekre, realizálni törekszik, azért helyt áll. ,,Nem kötelezi el magát semmilyen elv mellett vagy ellen, mert tudja, hogy az élet szolid tényeiben mindenki azonosan foglal állást és azt is tudja, hogy ,,minden asztalnál más nyelven beszélnek” és ,,mást-mást üldöznek” – írja Darabos Pál. ,,A jelentékeny ember legfõbb tulajdonsága, hogy helyt áll azon a helyen ahol van, megteszi a rábízottakat, mégpedig tisztességbõl. Követelményeket másokkal szemben nem támaszt csak önmagával szemben, mert tudja, hogy mindenki önmagát minõsíti. Követelése önmagával szemben az, hogy ne szennyezze be magát vagyis önmagát a holnapi ebédért el ne adja. Ahogy ezt Hamvas is tette, amikor behódolás helyett inkább a vidéki építkezési munkahelyet választotta.” A Tiszapalkonya helyszín Bizonyos tekintetben cím regény nem a jelentékeny, hanem a barakkt zzel és a biztosítási vizsgálattal kapcsolatban felsorakoztatott érdekes emberek számbavétele. E seregszemle során Hamvas felvonultatja Csincsajantani társadalmának különbözõ figuráit. Mint filozófus nagyon mélyre lát. Látja, hogy az a társadalom csalásra és hazugságra épült, tagjai egymást csalták, lopták meg, e nélkül nem is érvényesülhettek. Nietzschét idézve, ott és akkor a kártevés tudatos magatartás forma volt. ,,… a társadalom e helyzetében a legrokonszenvesebb a gonosztevõ, mert az legalább tiltakozik a társadalom ellen. A téglát tudatosan ezrével törik, dobják szemétbe a tonna vasat, szórják a földre vagon számra a cementet, hajítanak el csavarokat, szögeket, tapossák sárba a szenet, hagyják megrohadni a fát, pusztulni a csöveket, a ponyvát, penészedni a dohányt, megbüdösödni a húst, megférgesedni a lisztet. Amióta mindez a kártevés tudatosan történik bosszúból és ellenállásból, a cselekvést kollektívan áthatja, kénytelen vagyok Nietzschének igazat adni. Minden kicsi és nagy b ntény tiltakozás. Ha mást nem, beveri az ablakot, vagy a tiszta - 819 -
amvas--tár5 Hamvas
abroszra köp.” Hamvasnak ez a regénye a reménytelenség, a hazugságokra épült világtól való undor regénye. S mit tehet egy ilyen a helyzetben a jelentékeny ember? Az írónak egyetlen lehetõsége marad: ,,írni, Istennek, aki meghalt.” Vagyis a jelentékeny, a szellemi ember egyetlen lehetõsége, de egyben kötelessége is az, hogy jelet hagyjon! A városunk születésének idõszakában fogant Hamvas m nem könnyed leányregény. Ennek ellenére – ha nem is mindenkinek – ajánlom elolvasásra. A Csincsajantani nevet pedig - mivel rólunk van szó, és minket azonosít - jegyezzék meg!
Hajdu Imre *forrás: http://www.tiszaujvaros.hu/mambo/index2.php?option=content&task=view&id=1562&pop=1&page=0
„Az élet súlypontja az életen túl van. Ez az, amit túlvilági gravitációnak kell nevezni. Élet soha egyetlen pillanatig sincs túlvilági, pneumatikus vonzalom nélkül.” (Szarepta)
Hamvas Béla folyóiratokban megjelent írásaiból* Tavasz 1920. május 9-i szám. 363–366. o. Szabó Dezs útja Budapesti Hírlap 1924 jún. 5., 8. o. Iskola után 1924 júl. 3., 7–8 o. Nincs már zsidó Pesten 1924 júl. 5., 5. o. A tollas gárda 1924 júl. 9., 5. o. A Dobogók n 1924 júl. 13., 6. o. Piski utca 2. 1924 júl. 15., 6. o. Az ocsu 1924 szept. 7., 6. o. Elvek és emberek 1924 okt. 18., 4. o. A frázisok magasiskolája 1924 nov. 30., 8. o. Az állam orvosa Szózat - 820 -
amvas--tár5 Hamvas
1925. ápr. 12., 33. o. Fiatal magyar irodalom Portestáns Szemle 1931. áprilisi szám 332–334. o. E. Dwinger háborús könyvei 1932. márc., 204–206. o. Szabó Dezs : Megered az es 1935. febr., 107–108. o. A bolygó zsidó önéletrajza 1935. jún. 279–286. o. Kultúrmorfológia Nemzeti újság 1921. júl. 1., 1–2. o. Knut Hamsun m vészetér l Nyugat 1932. máj. 599. o. Norvég elbeszélések Napkelet 1932. okt. 764–765. o. Az angol háborús nemzedék regénye 1933. aug. 600. o. Angol könyv a magyar földr l és népr l 1935. márc. 200–201. o. Michael Gold: Zsidók pénz nélkül 1939 aug. 175–176. o. Lin Yutang: Mi kínaiak és 176–177. o. Kelemen Pál: Istenek csatatere Független Szemle 1934. 5–6. szám 131–132 o. És ami utána következik (Szegfü Gyula könyvér l) [Thomas Mark álnéven] Társadalomtudomány 1934. okt–dec., 318–324. o. Keyserling új könyve 1935. okt–dec., 323–324. o. Bergyajev: Marxizmus és vallás 1936. szep–okt., 165–173. o. Huizinga krízis könyve 1936. nov–dec., 260–269. o. A magyar sorstudomány megalapítása 1938. jan–jún., 50–57. o. A tömegek lázadása 1939. jan–jún., 121–124. o. Werner Sombart: Vom Menschen és 124–126. o. C. Dawson: Beyond Politics - 821 -
amvas--tár5 Hamvas
1939. júl–dec. 200–204. o. A szellem és a háború 1939. márc–ápr., 226–228. o. H. E. Friedrich: Tradition und neue Welt 1939. nov–dec., 630–631. o. M. Cakeshott: The social and political doctrines... 1941. márc–ápr. 246–248. o. R. Pöhlmann: Geschlichte der socialen Frage... 1941. szept–okt. 453–456. o. M. Freund: George Sorel Országút 1936. márc., 6–9. o. Szellemi törekvések a magyar irodalomban 1936. máj., 13–16. o. A válság pszichológiája The Hungarian Quarterly 3. kötet 1. szám (1937 tavasz) 98–107. o. The Bakony Katolikus Szemle 1938. jún., 359–361. o. A világnézetek lélektana 1938. aug., 480–482. o. Ember az ellentmondásban 1939. júl., 413–418. o. Athén és Jeruzsálem 1940. márc., 115–117. o. A németség jelleme Pannónia 1938. jún–szept., 287–293. o. A mai világ képe Athenaum 26. kötet 2/3. füzet (1939) 185–187. o. W. Kröner: Der Untergang des Materialismus...
*forrás: http://www.harmonet.hu/cikk
- 822 -
amvas--tár5 Hamvas
„Az egy megismételhetetlen. Egyszer van. Egyetlenegyszer. El ször és utoljára. Megfoghatatlan és meghatározhatatlan. A misztérium.” (Unikornis)
„…szólj, Szókrates, van értelme még?” Hamvas Béla filozófia-képe* Hamvas Béla ma már kétségkívül a kánon része, kanonikus szerz . Státusza azonban valójában még ma is módfelett bizonytalan. Író? Gondolkodó? Vagy misztikus guru? – nemigen d lt még el. Az áthidalónak látszó, íróként való meghatározás voltaképpen egy semmire sem kötelez konvenció eredménye: aki ír, az író. S így, az irodalomba besorolva, megtárgyalatlanul lehet hagyni mindazokat a kérdéseket, amelyeket az életút s az életm fölvet. Leglelkesebb hívei, akik ma is külön kasztot alkotnak, ezzel, persze, nem elégednek, nem is elégedhetnek meg – ez a besorolás szemükben Hamvas lefokozása lenne. Számukra, kimondva-kimondatlanul, Hamvas Béla a szokványos írónál jóval több: a mai világhelyzet autentikus kifejez je és egyben spirituális útmutató. Ez a megközelítés azonban, akár bevallják, akár nem, valamiképpen misztikus aktorrá változtatja Hamvast. (Nem véletlen, hogy a hagyaték dolgait intéz k az életm kiadását meglehet sen er s szelekcióval végzik, s Hamvas írásainak egy mennyiségileg nagyon jelent s része, amely a képet zavarja, máig nem került újrakiadásra, folyóiratokban szétszórtan lappang, leveleinek közlése letiltva, a filológiai kutatás pedig jegelve van.) Hamvas Bélának misztikus aktorrá való, nem teljesen indokolatlan, de mégiscsak egyoldalú átstilizálása azonban – többnyire kimondatlanul – ellenkezést is kivált. A „guru” sokak számára gyanús vagy legalábbis közömbös; a mai magyar irodalmárszakma nemigen tud mit kezdeni vele. S úgy látszik, nem is igen akar. Hamvas Béla mai recepciójában így a kritikátlan és túlpörgetett lelkesedés és az alig leplezett közöny között egy széles körben terjeng homály érhet tetten, s ezen a homályon az életm csak esetlegesen, valódi összefüggéseib l kiszakított részletekben „jön” át. Az a gondolkodástörténeti pozíció azonban, amely Hamvas Béla, Szabó Lajos és Tábor Béla nevével határolható körül, s amelynek a Hamvas-életm az egyik oszlopa, sokkal bonyolultabb (s egyben: sokkal érdekesebb és tanulságosabb) annál, mint ami bel le a kései regények fel l látszik. Az életm végs , szinte a teljes izolációban, egy szektaszer elszigeteltség körülményei között létrejött nagy tömbje (ami a könyvkiadás révén ma az életm b l csaknem kizárólagosan látható) természetesen létez , az értékeléskor figyelembe veend életm részlet. De csak részlet. Pontosabban: az életm egy fázisa, egy alkotói stádium írásban való manifesztálódása. Az addig vezet út, a maga gondolkodástörténeti stációival, csak az életm vet súlyosan fölsértve, mondhatnánk „visszametszve” hagyható figyelmen kívül. Márpedig, úgy vélem, éppen ez az út az igazán érdekes a Hamvas-életm vizsgálatakor: saját problémáinak megtalálása, artikulálása és a velük való folyamatos birkózás. Mindez ugyanis nemcsak filológiailag tartozik hozzá a kés bbi írásokhoz, nemcsak „el zmény” és „próbálkozás”, hanem nagy kérdések fölmerülése is: öntörvény , külön stádium – a magyar gondolkodástörténet egyik nagy és fontos fejezete. Az 1944 el tti Hamvas Béla gondolkodástörténeti bemutatása természetesen nem lehetséges egyetlen lépésben. Oly sok minden föltáratlan és hozzáférhetetlen még, hogy e tárgykör megközelítése szükségképpen vagy nagyon vázlatos, vagy kikerülhetetlenül „adalék”-szer formát ölt. (Ezt a helyzetet csak retorikailag lehetne elfödni, aminek nem sok értelme lenne.) Szerencsére van Hamvas írásainak egy csoportja, amelyek önmagukban is reprezentatív - 823 -
amvas--tár5 Hamvas
megnyilatkozásoknak tekinthet k, s éppen annak elemzését teszik lehet vé, amire e helyzetben a legnagyobb szükség mutatkozik. Hamvas ugyanis, bár ez nem igazán köztudott róla, a korszak reprezentatív magyar filozófiai folyóiratának, az Athenaeumnak is munkatársa volt. 1937 és 1946 között jó néhány tanulmánya, kritikája és hozzászólása jelent meg e folyóiratban, így pl. 1937-ben a Descartes és az exisztencia-filozófia, 1938-ban A XX. század Platon-képe, 1941-ben a Scientia sacra. Ezek az írásai, persze, jellegüket és terjedelmüket tekintve különböz ek; az egy-két lapos recenziók súlya nyilvánvalóan más, mint a tanulmányoké. Igazi szerepük többnyire majd csak egy nagymonográfia keretei között tárul föl. De az itteni publikációk egyik csoportja, összesen hat írás, kiemelkedett ebb l az anyagból. Ezek, bár rövidek, egyenként csupán pár laposok. A Magyar Filozófiai Társaság nagy, áttekint vitaestjein hangzottak el, s mindegyik valamilyen alapkérdéshez szól hozzá, alapkérdésekr l nyilatkozik meg. Méghozzá, mint látni fogjuk, olyan formában, amelyet Hamvas a filozófiai megnyilatkozás igazi, autentikus formájának tartott. Alapszövegekr l van tehát szó. A hat hozzászólásból kett 1939-ben, kett 1941-ben, kett 1943-ban hangzott el. 1939. május 9-én a Heidegger exisztenciális filozófiája, október 10-én az Egyéniség és sors, 1941. május 6-án A filozófia története, október 7-én A mai filozófia, 1943. március 2-án a Vallásbölcselet és május 4-én A filozófia jöv je cím vitaestre került sor. Hamvas mindig a f el adások apropóján, de a saját, az adott kérdéskörre egészében reflektáló álláspontját fejtette ki. Így hozzászólásaiban nem egy-egy részletkérdést vetett föl, nem kiegészített vagy hibásnak vélt álláspontokat pécézett ki, hanem mindenkor a kérdés meritumát adta: azt, amit a lényegnek gondolt. Maga a vitaülés-sorozat, mint az Athenaeum-tár cím szöveggy jtemény (1998) bevezet jét író Kunszt György tanulmányából is kiderül, egy módszeresen fölépített vitaülés-sorozat volt. Szervez i tudatosan arra törekedtek, hogy sort kerítsenek valamennyi, a kor horizontján lényegesként mutatkozó nagy kérdéskörre, s ezt a vállalásukat lényegében teljesítették is. A tematika szinte teljes kört alkot. Hamvas a megrendezett negyven vitaestb l hozzászólóként csak hat vitában vett részt, fölmerülhet tehát a kérdés, miért csak ezeken? Nem lehetetlen, hogy olykor – hisz háborús évekr l van szó – akadályozva volt, s egyik vagy másik estnek ezért nem lett szerepl je. Az ilyen rendezvények rituáléját ismerve az is valószín , hogy nem is illett volna mindegyiken hivatalos hozzászólóként föllépnie – ezt, tudjuk, csak Brandenstein Béla, a f szervez tette meg. Ám mindezt bekalkulálva, az esetlegességek szerepét nem kiiktatva is valószín nek látszik, hogy a választás lényegileg Hamvas valóságos preferenciáit tükrözi. Hogy éppen ezt a hat témakört választotta megnyilatkozásai alkalmául, s nem másokat, az lényegében beállítódásából fakadt: els sorban ezek a kérdések érdekelték (s nem, mondjuk, a különféle ismeretelméleti, logikai stb. témák). Hozzászólásai tehát ideális lehet séget biztosítanak ahhoz, hogy a gondolkodástörténet nagy fejleményeihez való alapviszonyát fölmérjük. Méghozzá úgy, hogy a közben bekövetkez gondolkodói elmozdulásokat is érzékeljük. A hat hozzászólás, bár mindegyik külön alkalom szülötte s önmagában is kerek szöveg, egyetlen – tagolt – szövegként is olvasható. Mindegyik más összefüggést tematizál, tesz érzékelhet vé, de együtt többet adnak, mint külön-külön adnának. Kiegészítik s magyarázzák egymást. Az id rendben els hozzászólás Jánosi József Heidegger exisztenciális filozófiája cím el adását követ en hangzott el. Ha az ilyen alkalmakkor megszokott irányzatbemutató leírást vagy kritikai fejtegetést várjuk Hamvastól, csalódnunk kell. Az „egzisztenciafilozófia” itt mindössze néhány vonással rajzolódik föl, de ez a néhány vonás igen tágas perspektívában jelenik meg. Alaptézise, amelyet már a nyitó mondat leszögez, nagyon egyszer : „Az egzisztenciafilozófia a világválság terméke”, s az egész hozzászólás e válság mibenlétének rögzítése. A válság szerinte: „A XIX. század közepe táján jelentkezett és a világháború után tört ki, vált tudatossá és kétségtelenné”. Magának a válságnak a szellemi dimenzióját pedig a - 824 -
amvas--tár5 Hamvas
tudomány és ezzel együtt maga a tudás „problematikussá” válásaként írja le. A tudás, a válság eredményeként, már „csak mint a csalás egy neme” lehetséges – ez alól nem kivétel a tudomány sem, s t a tudományban az „öncsalás” és a „világcsalás” találkozik. S t odáig is elmegy, hogy leírja: immár „nem lehet semmit sem tudni”. Ez a diagnózis, bár megfogalmazása túlhajtottnak látszik, egy nagy nemzetközi trend része s – mint Szántó R. Tibor tanulmányából (1991) kiderül – Hamvas alapmeggy z déseihez tartozott. S nem is kétséges, mint kordiagnózis, lényeges fölismerésnek tekinthet . Ám ez a válság, bár Hamvas semmit nem mond okáról, érvelése szerint nem örök; részben csupán újabb fejlemény, részben meghaladandó – azaz, el föltevése szerint, meghaladható. „A figyelemnek most arra kell fordulnia, hogy az ember miképpen léphet át a válságon úgy, hogy szabadságát megmentse és ne vesszen el a negatívumban.” A cél, ahogy egy korábbi ilyesféle válság, a skolasztika középkorvégi válsága idején is történt, „az ember autonóm igazságszenvedélyének” megszabadítása a dogmáktól (185). Ám ez most, véli, nem egyszer , mert most „nem egy korszak értékrendszere zuhant le. Aki a krízis természetét ismeri, látja, hogy az egész emberiség története folyamán felbukkant minden érték, világszemlélet, életrend, kivétel nélkül kérdésessé lett. Ez éppen a mai válság természete”. Ezt a „kérdésessé” válást azonban, a konvencionális várakozásokkal ellentétben, eredménynek látja, s Kierkegaard, Dosztojevszkij és Nietzsche „nagy negatív munkájából” származtatja. „Az emberiségnek – mondja – most olyan utat kellett találnia, mely érintetlenül hagyja a nagy kritikusok eredményeit, amelyeket érintetlenül is kellett hagyni, mert ezeket a világon senki kétségbevonni nem merte és nem is tudta, – ennek ellenére mégis kísérletet tegyen arra, hogy önmagát megmentse. Ezt a mentési kísérletet hívják egzisztencializmusnak” Az egzisztenciafilozófiának „mentési kísérletként” való fölfogása lényeges mozzanat; ezzel Heidegger és társai filozófiáját Hamvas bekapcsolja a kor nagy útkeres mozgásaiba. Ám, bár jól láthatóan, tájékozott az irodalomban s nemcsak Heideggert ismeri, de Jasperst és körét, a dialektikus teológia m vel it (pl. Barth), vagy a francia Lavelle írásait, nem sokat bíbel dik azzal, hogy bármelyiket is közelebbr l bemutassa. Csak a közös (vagy közösnek vélt) mozzanat érdekli. „Minden egzisztencialisztikus kísérlet – mondja – abban megegyezik, hogy helyre akarja állítani az ember és a m , a tett és a gondolat, a gyakorlat és az elmélet, a természet és a szellem si egységét”. Márpedig szerinte enélkül „kulturális élet, de valószín leg termékeny emberi élet egyáltalán nincs”. S ezért, fölfogása szerint, az egzisztencialisztikus kísérletek nem egyszer en értekez szövegek, hanem valamiféle célirányos életprogram megnyilvánulásai: „Egzisztenciális életet élni, egzisztenciális szellemet megvalósítani – összekapcsolni azt, amit a nagy válság széttépett: a vitális szellemet a természet elementáris animalitásával” A „mentési kísérlet” ilyetén való fölfogása természetesen nem önkényes, de legalább annyira önmeghatározás is, mint amennyire Heideggerék törekvéseinek leírása. (Alighanem ez az összefüggés magyarázza azt az er s érdekl dést, amelyet, jónéhány írása tanúsága szerint, Hamvas e témakör iránt mutatott.) Ám álláspontja mégsem a teljes azonosulás; distanciája félreérthetetlen. Nyíltan ki is mondja: „az egzisztencializmus a válságon nincsen túl, hanem azt kifejezi. A bajt önmagával akarja meggyógyítani – nem látja azt az elvált ellentéteken kívül es lényeget, ami a kett t ismét össze tudja forrasztani. Az egzisztencializmus inkább a széthullás tünete, mint az új egység”. Hogy mi lehet ez a „kívül es lényeg”, ami a széthasadt mozzanatokat ismét egységgé forraszthatná össze, a hozzászólás nem mondja meg. Hamvas valószín leg maga sem látta ezt a (keresett) „lényeget”. Ezért is vélhette úgy, hogy a helyzet az egzisztencializmus bírálatára még „nem érett meg”; a „gondolatnak még egy ideig futnia kell, még el kell érkeznie valahová, ahol valamit talál, amit maga sem remélt és egyáltalán nem várt, s t talán, amit l félt és amit el akart kerülni”. A kísérlet, ekkori tapasztalata szerint,
- 825 -
amvas--tár5 Hamvas
még nyitott. Hamvas diagnózisa azonban így is éles és határozott: „az egzisztencializmus nem a válság megoldása, hanem a válság terméke”, s megoldási kísérlete nem vezet ki a válságból Ez a diagnózis azonban nem puszta szkepticizmus, az új fejleményekkel szembeni óvatoskodó bizalmatlanság eredménye. Hamvas ítélete nagyon határozott, markáns vonásokkal megadja az egzisztencialista kísérlet szerinte való mibenlétét, s megmondja azt is, ez miért tekinthet kudarcnak. „A tudomány – mondja – hitt a dolgok megbízhatóságában. Remélte, hogy a kozmoszt úgy fel fogja tudni dolgozni, mint egy Baedecker. A tudomány megbízhatóságáról kiderült, hogy naiv illúzió. Most az egzisztencializmus megkísérelte ezt a megbízhatóságot és kiszámítottságot az emberbe áthelyezni. Most egyszerre a megbízható ember lett a követelmény – ki akarták és akarják számítani az embert. Ez az egész filozófiai antropológia egyik be nem vallott hátsó gondolata. Kiszámítani a m b l a gondolatot, a tettb l a szellemet, az eredményb l az ösztönzést, a produkcióból, a jelenségb l az egzisztenciát. De valljuk meg, nincsenek megbízható egzisztenciák”. Nem kétséges, ez az érvelés a fenomenológia „szigorú tudományt” ambicionáló módszerével él Heidegger kísérletének éles szem , pontos bemérése – és elutasítása. Az, amit Heidegger a halálhoz mért élet viszonylatában, reményként, a Das Man pozitív ellenpólusaként jelenített meg, Hamvas számára már egyszer illúzió: „nincsenek megbízható egzisztenciák”. Nincs szilárd alap, az egzisztencia sem az, önmagában, intellektuális – „tudományos” – er feszítéssel az emberi élet nem alapozható meg. A „szcientifizmus” így Hamvas számára zsákutcának mutatkozik. „Az egzisztencializmus a szcientifizmus egy utolsó kísérlete és végs kinövése: elmúlt világszemlélet és világhelyzet terméke, amely a válság megoldásán túl való szellemet még nem jelzi” Nem kétséges, er s logikájú gondolatmenet ez, igazságai súlyosak. Fölt n azonban, hogy ez a kor- és irányzatdiagnózis éppen arról nem beszél, amelynek hatását rögzíti, arról tudniillik, miért változott meg a világhelyzet s miért lett múlttá a korábban érvényes világszemlélet. Ez a hallgatás, mint kés bb látni fogjuk, nem következmények nélküli hallgatás. A kérdés tematizálásának elmaradása egy rejtett el föltevésre vezethet vissza, s ez a rejtett el föltevés megszabja tájékozódásának lehetséges irányát. Az id rendben következ , 1939. október 10-i újabb hozzászólása, bár forma szerint az Egyéniség és sors cím vitaindítóhoz kapcsolódik, s e témában foglal állást, nemcsak id ben áll közel az egzisztencia-filozófiai hozzászóláshoz. Tartalmilag is folytatja azt, Hamvas gondolkodásának egy olyan dimenzióját mutatja meg, amely a korábbi hozzászólásban csak implicite van jelen. Az egyéniség és a sors viszonya ugyanis voltaképpen az „Egzisztencia” problematikája – egy másik oldalról, egy másik megközelítésb l. S itt éppen ez a másik megközelítés az érdekes, ez viszi tovább a korábban érvényesül logikát. Hamvas eljárása ugyanis ezúttal a klasszikus filozófiai tradícióhoz való visszatérés, pontosabban, a hagyomány aktualizálása, a jelen horizontjából való megszólaltatása. A változások okainak keresése helyett itt megoldási kísérletként a tradíció újraértelmezésére vállalkozik. E tekintetben már els mondatai is szimptomatikusak. „Az el adáshoz való hozzászólást – mondta – legyen szabad egészen rövidre, mindössze három szóra fogni. S ez a három szó is részben régi, részben közismert. De idevaló. Az el adó a jellem és a sors összefüggését, viszonyát és kapcsolatát a modern karakterológia és filozófiai antropológia álláspontjáról fejtette ki. Ez a három szó [ti. amelyek Hamvas álláspontját adják meg] egy nép, egy szellem, egy korszak véleményét mondja ki és több mint kétezerötszáz éves. Hérakleitosz mondja: „a jellem az ember sorsa”. Ez az indítás egyetlen gesztussal hagyja figyelmen kívül a modern tudomány kínálta lehet ségeket, s tér vissza a „régi” és „közismert” antik tradícióhoz, mert az „idevaló”, régisége ellenére is aktuális. Ez a választás, a válságban lév modern és az autentikusként kezelt antik helycseréje az aktualizálás horizontján: ez Hamvas egész gondolkodását meghatározó opciója.
- 826 -
amvas--tár5 Hamvas
Eljárása, az aktualizálás technikája – nagyon jellemz en – hermeneutikai: értelmezés közben, értelmezés révén realizálódik. Hérakleitoszt görögül idézi, majd saját fordításában adja. Nyersen fordítva így hangzik (ti. a három szó): „a jellem az ember sorsa”. Ám, bár e magyarítás t le magától való, a görög szöveget maga fordítja le, a fordítást mindjárt pontosítja is, magyarázza: „Persze az éthos nem jellem, ha nem is éppen magatartás vagy viselkedés. A daimon sem sors, hanem inkább vezet szellem. Bizonyos, hogy a három szóra terjed szövegben csak egyetlen szó fordítható le maradéktalanul: az anthropos. Annyi, mint ember.” Ezért, utalva a Stemma-kör Hérakleitosz-fordításainak tapasztalataira, következtetésként kimondja, hogy „amit a filozófus [ti. Hérakleitosz] itt mondani akart, azt legjobban mégiscsak” az eredeti, görög szavakkal „lehet kifejezni” – azaz a fordítás lehetetlen. Ám ez számára nem a hérakleitoszi tézis elvetését, figyelmen kívül hagyását indukálja, hanem egy sajátos történeti-etimológiai szövegértelmezést. Ez a hermeneutikai interpretáció értelemszer en két különböz horizont összeolvadásával, egymásra vetülésével jár. Burckhardtot idézve Hamvas le is szögezi: „a görög demokrácia gyökere és szelleme a modernét l alapvet módon különbözik. Ma demokrácia van, mert az emberek lesüllyedtek egy átlagra, mert elvesztették uralomvágyukat; a görög demokrácia egyfajta kényszer kiegyenlít dés olyan emberek között, akik közül mindegyik királynak tudja magát”. Hamvas számára azonban, Nietzschét l nyilvánvalóan nem függetlenül, nem a „modern” a vonzó, hanem az archaikus görög. Számára az erény, méghozzá a „min sített erény” a követend , „ahol a min ség a lényeg”. S ezért, mintát keresve, a görögséghez fordul. „Ezt az erényt [ti. „ahol a min ség a lényeg”] az ember az csupán csak az agonon szerezhette meg. Az agon, az agonális életmód az, amikor egy heroikus szellem nép demokratizálódik és urbanizálódik, de a heroikus szellem benne tovább él és minden urbanizálódása ellenére továbbra is tiszta, nemes, férfias, vakmer , harcias, kedveli a szép és elragadó játékot, a halált megvet harcot, mert csillapíthatatlanul becsvágyó és nagyratör ”. Ez az értelmezésb l fölsejl eszmény „játék és heroizmus” kett sségét képviseli. S az éthos („Hérakleitosz els szava”) Hamvas szerint maga is „agonális szó”: az erény (areté) egyik neme. „Az éthos bels fény. Éthosa van annak, aki komoly, higgadt, meggondolt, nem megalkuvó, meg nem ingatható. Az éthos t z, de ugyanakkor mérték. Nem lobban fel. És ami fontos, nem passzív. az éthos aktív megragadottság.” „Éthosa van annak, akit egy cél felé vezet útjától eltéríteni nem lehet, de a cél egyáltalán nem közönséges érvényesülés, hanem valami nagy. Éthos tehát az a végs makacsságból, ösztönb l, tudatos elhatározásból és önfeledt elragadottságból összetett tulajdonság, ami együtt tehetség és képesség, szándék és végrehajtás” Ez az eszmény, amely az éthos szó értelmezése révén itt kikerekedik, alighanem Hamvas személyes eszménye is volt: ilyen szeretett volna lenni, s t vágyai szintjén ilyen is volt. Ennek „leleplez ” megállapításánál azonban fontosabb azt észrevennünk, hogy ez az eszmény nem konkrét, húsvér történeti emberekb l elvont eszmény, hanem csak szövegpermutáció: egy régi görög szó jelentéstartományának koherens egésszé szervezése – a jelenben meg nem lév , onnan hiányzó erények nyelvi megkonstruálása. A daimon szó ezt követ értelmezése ezt az eszményt ellensúlyozza, pontosabban ebbe az eszményi életalakító beállítódásba viszi bele a kiiktathatatlan bizonytalanság elemét. „A daimon – magyarázza Hamvas – nem fényes szó. Egyike a leghomályosabbaknak. Ezért lehet, bár rosszul, úgy fordítani, hogy: sors. És inkább csak átvitt értelemben. Sohasem lehet tudni, honnan jön, mit akar, mi a célja, hol ér véget. Az éthos tulajdonság. A daimón személyes. Csaknem személy. Az emberben lev daimón vezet , irányító, teremt , ítél , romboló. Goethe az orfikus sszavak közé sorolja – az a törvény, amit az ember a világba lépve magával hoz. Semmi tudatos nincs benne. Az ember középpontjában ül és parancsol”. Ez a daimón-értelmezés, nem kétséges, bár Hamvas ezt nem mondja ki, megfeleltethet a pszichoanalitikus elmélet tudattalanjával – archaikus, de egyben modern tapasztalat - 827 -
amvas--tár5 Hamvas
összegzése tehát. Ám itt is az a lényeges, hogy ez a modernitásban tudatosult tapasztalat is a régi jelmezében, mint si válik érvényessé. Az interpretáció summája pedig, nagyon jellemz en, egy furcsa, de egyáltalán nem logikátlan azonosítás: „Az éthos a tyrannos – az éthos a daimon”. S ami Hamvas gondolkodásának megértése szempontjából a lényeg, Hamvas számára az irányadó e téren is „a korai görögség karakterológiája” (s nem a modern karakterológia), mert ez „az európai szellem kezdetének filozófiai antropológiája” (528). Az si, a még deformálatlan kezdet. Hamvas harmadik, az els kett t egy évvel kés bb követ hozzászólása A filozófia történetér l tartott, 1941. május 6-i vitaülésen hangzott el. Ez voltaképpen megintcsak nem a filozófia valamiféle történetét adja, hanem, jellemz en Hamvasra, a megel z év el adásaira reflektál, s az „örök [tehát id tlen] filozófusról” szól. Ez a választás, minden jel szerint, megint a „szcientifizmus” elutasítása, tudatosan antihistoricista megközelítés. S az „örök filozófus” modellje megint a régi görögség. Maga a hozzászólás valójában egy többszörös csavarral el adott példázat. Hamvas egy „talán nem is egészen valótlan történetet” ad itt el . Fiktív keretben az öreg, tanítványával sétáló Platónt idézi meg, aki a tanítványok kérdéseire egy példázattal válaszol, megidézve Szókratészt. Voltaképpen tehát kett s példázat: példázat a példázatról hangzik el, aminek eredményeként azután az alapkérdés két nagy görög, Szókratész és Platón érvelésében bontakozik ki. S ami különösen figyelemre méltó: Platón mondandója a hagyomány, Szókratész fel l alapozódik meg. Az alapkérdés, amelyet az egyik tanítvány vet föl, a következ : „Mondd, isteni [ti. Platón], nagy kudarcod után is vallod azt, hogy államot csak úgy lehet kormányozni, ahogy megírtad és hirdetted? Nem jutottál jobb belátásra most, miután semmit abból, amit gondoltál, megvalósítani nem tudtál?”. Platón – példázatbeli – válasza egyértelm ; a kérdésre határozott nemmel válaszol, s magyarázatképpen elmond tanítványainak egy történetet. Hogy kudarca eredményeként kétség vett rajta er t, elismeri. Azt is bevallja, hogy „[ö]nkéntelenül Szokrateszt, hol mesteremet hívtam, vádoltam is. Azt kérdeztem t le, amit te most t lem: vajon van-e értelme még tovább tartani oly államképet, amelyet az idea nevében csak egy ember kormányozhat, a filozófus király?”. Ám ekkor megjelent el tte „holt mestere”, Szókratész, s válaszolt. Válasza kett s. Egyrészt „kevély”nek mondja Platónt, de teszi mindjárt hozzá, „ez így van rendjén. Az emberben titánok vére folyik. És kell, hogy ilyen legyen”. Platón hibája Szókratész szerint mégis ez a kevélység. „Kimondtad azt – mondja a példázatbeli Szókratész Platónnak –, hogy államot más nem kormányozhat, csak bölcs, aki király és a király, aki bölcs. Kevélységedben [azonban] mindjárt fel is akartad építeni” ezt a filozófuskirályságot, s „most itt szenvedsz letiporva”. Magát az alapelvet azonban Szókratész helyesnek ismeri el. S itt, e ponton következik az a fejtegetés, amely az egész, „örök filozófusról” szóló példázat centruma. „Hidd el – mondja Szókratész –, jót mondtál. Másképpen nem lehet. Soha boldog állam nem lesz, csak ha azt filozófus kormányozza. De nem te fogod megteremteni. Te csak kimondtad. Maguknak [az embereknek] kell megcsinálni” „Hogy mikor?” – az nem érdekes: „Most? Száz, ezer, százezer év múlva? Mindegy”. S hogy addig az emberek „várnak? Várjanak. Szenvednek? Véreznek? Éheznek? Boldogtalanok? k akarták. Rendetlenség, viszály, zavar, méreg, gyilkosság, er szak kell nekik? Tehetek ellene valamit?” (38). A lényeg a helyes elv kimondása: „Te kimondtad. Igazad volt és van és lesz. A filozófus a világ királya s az emberiség boldog csak a bölcs uralma alatt lehet. Ne bántson [tehát] a kétely, Platón. Majd lesz valaki, aki el fog bújni az uralom el l, a feladat arra vár. De a népnek kell akarni. S amíg a nép inkább éhezik, gy lölködik, zajong, lázong, hódít, öldös, kapzsi, er szakos, hiú, addig úgyis hiába” Hogy a filozófuskirályság elvét szószerint kell-e vennünk, kérdéses, s talán nem is különösebben fontos. A lényeges inkább, minden jel szerint az, hogy a [helyes] elv kimondását és megvalósítását Hamvas kettéválasztja. Az elv kimondása a filozófus dolga, de megvalósítása csak a „nép”, a közösség gyakorlati teljesítménye lehet. Az elv – „nép” nélküli - 828 -
amvas--tár5 Hamvas
– megvalósításának er ltetése hiábavaló és eleve hibás gyakorlat. Ez az álláspont, aligha kétséges, Hamvasnak a nagy XX. századi forradalmakra adott válasza, személyes (negatív) tapasztalatának általánosítása. A célt, a „rossz” világ megváltoztatásának igényét és követelményét elismeri, de a – politikai – megvalósítás kísérletét elutasítja. (Valószín leg ez a pozíció magyarázza, hogy Hamvas kés bb nagyon szoros elvbarátságot tudott kialakítani a marxizmus fel l indult, de a sztálini gyakorlatot már igen korán s igen élesen elutasító Szabó Lajossal és Tábor Bélával. A megvalósítás kudarcának élménye közös volt mindhármójukban.) Hamvas példázatának lényege, minden jel szerint, éppen ez a kett sség. Ezt ugyanis a példázatban nemcsak Szókratész, az „árnyalak” mondja ki, de – a tanítvány újabb kérdésére válaszolva – maga Platón is meger síti, gnómaszer tömörséggel formulázva meg az „örök filozófus” elvét: „A filozófus azért a világ királya, mert az feladata az isteni élet képét és követelményét az emberiségben rizni és fenntartani és ha ideje elérkezett, az isteni életet megvalósítani”. Nem lehet kétséges, filozófiai „ars poetica” ez, saját, önmaga által vállalt „funkciójának” értelmét adja itt meg Hamvas. S teljességgel egyértelm , hogy az így fölfogott filozófus sem a szcientizmus filozófusa, nem szakfilozófus, hanem egy kvázi-szakrális funkció betölt je. Bölcs: a hagyomány ébrentartója és képvisel je. Azaz, gyakorlati értelemben, nem apologéta, de nem is lázadó modernizátor, sokkal inkább a világból hiányzó eszmény tudatosítója. Hamvas negyedik hozzászólására 1941. október 7-én, a Halasy-Nagy József professzor el adását követ vitában került sor. Az el adó akkor A mai filozófia kérdéskörét tekintette át, Hamvas ehhez szólt – els ként – hozzá. Megnyilatkozása akár nem sokkal korábbi hozzászólásának önreflexiójaként is értelmezhet . Azt adja ugyanis itt el , hogy milyennek véli a „mai”, azaz a „modern” filozófiát. Alaptézise világos: „A modern filozófia essay-szer ”, a „mai filozófiában semmi sem olyan lényeges, mint a forma”. Ez a tézis nyilvánvalóan nem leíró szempontú; nem a kortárs filozófia gyakorlatát írja le, hanem er sen normatív jelleg . Az a „modern” filozófia, mondja, ami „essay-szer ”; „a modern filozófia a rendszert nem kedveli”. Ez a meghatározás természetesen valóságos fejleményekb l vonódik el, valóban volt (s van ma is) egy ilyen tendencia a filozófiában. Ám e tendencia kiemelése és abszolutizálása alighanem filozófiai önarckép – a saját gyakorlat kivetítése, még inkább pedig a majdani, a „kései” Hamvas-esszé anticipációja. Eszményét világosan rögzíti. „Essay annyi, mint kísérlet. Más szóval: próbálkozás. Tulajdonképpen hozzászólás”. Itt, jól érzékelhet en, saját, a filozófiai társaság vitaülésein (is) folytatott gyakorlatát általánosítja: a filozófia esszészer , az esszé pedig „hozzászólás”. Azaz a „hozzászólás” válik az autentikus megnyilatkozási formává. „Montaigne volt az els modern gondolkozó, aki ezt a formát m velte. S nála nyert alakot nemcsak a rövid, világos, egyszer , közvetlen, jól megírt hozzászólás a nehézkes és pongyola, elvont és alig követhet rendszer-gondolkozással szemben, hanem a formával együtt az új gondolkozói magatartás”. Ez az esszé – s következésképpen a benne alakot öltött „új gondolkozói magatartás” – „inkább vérmérséklet dolga”; „azé a felfogásé, hogy jól megírt száz sor több, mint rosszul megírt száz lap. Az essay aforisztikája, axiomatikus rövidsége, jól kiélezett világossága közeledés a tökéletes filozófiai kifejezéshez: ahhoz a gnómához, amit Hérakleitosz és Laotse m velt. Példa rá Nietzsche” Az említett nevek nyilvánvalóan Hamvas személyes mintái és inspirálói is; tanult t lük, követi gyakorlatukat. De egyben egy nagy kortapasztalat formai kifejez dései, s t következményei is. „A naív rendszeralkotó azt hitte – mondja ki Hamvas –, hogy van olyan filozófia, amely a nagy kérdéseket egyszer s mindenkorra megoldja. Az essay-filozófus tudja, - 829 -
amvas--tár5 Hamvas
hogy, amint Jung írja, az élet nagy tényeit nem lehet megoldani; amit lehet, túln ni rajtuk. A tanulmány, vagyis a kísérlet, más szóval a hozzászólás érettebb, mint a rendszer”. A rendszerek „végleges és visszavonhatatlan” megoldásait „jóindulattal veszi, de kénytelen mell zni”. E sorok olvastán, ha figyelembe vesszük Hamvas els hozzászólását is, nem lehet nem észrevenni, hogy itt a tudás ellehetetlenülésének konzekvenciáit vonja le. Az önállósuló, önjáróvá váló rendszerlogika érvényesítése helyett, mondja, immár csak az esszé a tisztességes megnyilatkozási forma. „Az essay tisztességtelennek tartja, hogy olyan dolgokról beszéljen, amelyekr l semmi mondanivalója nincs. Hozzászól. Mihez? Azokhoz a bizonyos nagy tényekhez. Például a barátsághoz, a nyelvhez, a jó modorhoz, a virágszedéshez és a szép n i kezekhez. E tények mind vannak olyan fontosak, mint az okság, ha a filozófus bennük éli át a világot”. Ez az elv, kimondva-kimondatlanul, a személytelen, általános érvény uralmának a személyes, egyéni tapasztalattal való fölváltását jelzi. S csupán a kísérletezéspróbálkozás lehet ségeiben bízik. „Tudjuk, hogy nagy gondolkodók és költ k feljegyzésében, levelében az, ami esetleg a legmélyebb, tisztábban és szebben él, mint a f m vek öt kötetében. Goethe, mikor Eckermannal beszélget, sokszor nagyobb, mint a Faustban. Igazabb és mélyebb. Egyszóval: az essay a gondolkozó igazsága. Semmi logikai fegyverzet, végtelen probléma-dialektika. Az essay a bizonyítás és meggy zés eljárását elveti. Ahogy a levélben szól, több az igazság, mint a testes kötetben, a hozzászólásban több a közvetlen igazság, mint ötszáz lapon. Lehet, hogy így van. Kíséreljük meg. Megkísérli. Ez a kísérlet az essay” Hamvas a filozófiát megkülönbözteti, s t elhatárolja a tudománytól is, a m vészett l is. Az el bbi értelemszer az eddig mondottak alapján, az utóbbi azonban némileg ellene szegül a Hamvasról él konvencióknak. Véleménye azonban egyértelm : a filozófia m vészetként való fölfogása „csak divatos közhely és általánosság”, mondja. Ám a filozófia valamiképpen, egy másik síkon, mégis összefüggésbe hozható a m vészettel. „A tudomány ismeretekkel foglalkozik. A filozófiának ez kevés. Tudásra van szüksége. A tudás pedig csak személyes lehet. Ezért kell, hogy stílusa legyen. A tudomány kérdése a valóság; a filozófiáé a valódiság. A gondolat pedig csak akkor valódi, ha igaz és csak akkor igaz, ha szinte, szabad és önkéntelen”. Ez a kett s, tudománytól és m vészett l egyként elhatároló értelmezés Hamvast Polányi Mihály személyes tudás-elméletével rokonítja, s jelzi, nem valamiféle egyéni önkényr l van itt szó. A tudományos tudás szubjektivizálása azonban kétségtelen, s ez beleköti Hamvas fölfogását abba a nagy válságfolyamatba, amelyet els hozzászólásában maga is tematizált. Semmiképpen nem véletlen, s t nagyon is szükségszer , hogy azok a filozófusok, akiket – önigazolásként is – az „epigrammatikus filozófia” nagy alakjaiként fölsorol (Schopenhauer, Bergson, Heidegger, Jaspers, Klages) összefüggésbe hozhatók a válsággal. Ugyanakkor az is beszédes, hogy a fölsoroltak többsége, pl. Heidegger vagy Jaspers nagyon is írtak rendszerjelleg m veket, s ezekb l a (terjedelmileg is) nagy m vekb l voltaképpen Hamvasnak kell kimazsoláznia az t igazoló, lényegesként fölfogott megnyilatkozásokat. A hozzászólás igazi truvája azonban a Hamvasra oly annyira jellemz gnómaszer zárásban mutatkozik meg. Álláspontja antropológiai alapjait fedi ugyanis föl, amikor kimondja: „Az emberi Én sem egyéb kísérletnél és töredéknél. Ez bennünk az igaz és valódi. Befejezetlenek vagyunk, nyíltak, megoldatlanok, fragmentárisak, kérdésszer ek és sorsunk essay-szer sége bennünk a legigazabb”. Itt, saját elveit mintegy demonstrálva és összefoglalva, Hamvas eljut egy nagy kortapasztalat axiomatikus tömörség kimondásához, mondhatnánk egy olyan „gnómához, amit Hérakleitosz és Laotse is m velt”, s amely neki magának is legf bb eszménye és ambíciója volt. Az „örök filozófus”-nak a harmadik hozzászólásban adott jellemzése, az „isteninek” a középpontba állítása már el revetíti, ami amúgy sem lehet kérdéses: annak a jelenségkörnek, - 830 -
amvas--tár5 Hamvas
amit konvencionálisan vallásnak szokás nevezni, Hamvas érdekl désében, s t egész irányultságában kitüntetett helye van. Evidens tehát, hogy ötödik hozzászólása éppen a vallásbölcseletet tárgyaló, 1943. márciusi vitaülésen hangzott el. Hozzászólása, „amely szükségképpen semmi egyéb, mint hozzászólás”, egyetlen kérdéskört, a vallás és a filozófia viszonyát tárgyalja. Vagy talán még azt sem, csak egy ehhez a vizsgálathoz szükséges el zetes distinkciót ad meg: „van teológia és van vallás”. Ez a distinkció azonban hozzászólásában súlyos és tartalmas megkülönböztetés, s már maga a megkülönböztetés indoka is modernitás-kritikai applikációkkal jár. Az „újabb kori Európában [ugyanis] – mondja Hamvas – túlteng teológizmust, ezzel szemben [pedig] elsatnyult vallásosságot láthatunk”, s „a teológia bizonyos tekintetben a vallás üldöz je lett, a vallás pedig a teológia ellen fellázadt”. S t, tapasztalata szerint, ez „a kett egymással valóban szembenáll és egymást fenyegeti” A válság, amelyet e szembeállásban felfedez, meglátása szerint igen régi, a szakadás már korán megmutatkozott. „Európában – mondja Hamvas – Nagy Konstantin óta az egyház állandóan küzd az egyre tömegesebben felbukkanó eretnekségekkel. A VIII. és IX. században a veszedelem már oly nagy, hogy leküzdésükre világi hatalmakat kell igénybe venni”, majd megszületik az inkvizíció intézménye is, mert „már az engedetlenség legveszélyesebb fokára jutottak”. Hamvas problémája mindebben ez: „Hogyan történhetett meg, hogy az alig kereszténnyé lett Európában ilyen veszedelmes válság támadt? Válasz: a különbség a teológia és a vallás között. Abban, ami azel tt magától értet d en egy volt, most szakadás támadt. Valamely végzetes lépés folytán a teológia kezdett mer hatalmi aktussá, a vallás pedig kezdett mer lírikus érzületté lenni”. Hamvas, sajnos, nem mondja meg, mi volt ez „a végzetes lépés”, ami hasadással járt, ám félreérthetetlenné teszi, hogy a válságot hatalom és szakralitás kettéválasztásában s egymással való szembekerülésében látja. S azt is kimondja, hogy ezáltal valami súlyos, megváltoztathatatlan folyamat vette kezdetét: „Mindenki tudta, hogy ez így sehogy sincs helyesen: a teológia több, más, magasabb, szellemibb és a hatalmi aktussal csak közvetett kapcsolata van; a vallás is mérhetetlenül több mint puszta lírikus érzület. És mégse lehetett változtatni rajta”. A reformációt ugyan abból az összefüggésb l vezeti le, hogy „a teológia nem vallás és a vallás nem teológia”, ám újra a hasadást kénytelen regisztrálni: „De a reformáció is csakhamar teológizálódott és a vallás újra kitört, egyre újabb szektákat alkotott. Itt van a baptisták, unitáriusok, szombatosok, metodisták és egyéb felekezetek mozgalmának értelme” Mindez, persze, Hamvast nem valamiféle egyházszervezési problémaként foglalkoztatja – lényegesen többet lát benne. Példája, melyen e problémát megmutatja, nagyon jellemz en, a modernitás antinómiáinak éles szem tudatosítójára, Dosztojevszkijre megy vissza. Az Nagyinkvizítorát interpretálva az inkvizítort „a világot a lázongó, zavaros elemekt l” megtisztító aktorként láttatja, a lázongókat pedig „a tiltott tanításban való hit gyanúja alatt állók”-ként mutatja be. Maga a konfliktus pedig súlyos és feloldhatatlan. „Az inkvizitor tudja, hogy igaza van. Az egyház törvénye megköveteli, hogy az igaz hit abszolút volta érintetlen legyen. Az ember boldogulása itt és a túlvilágon az egyházon múlik. Istennek tartozik felel sséggel azért, hogy az emberek tömegét a helyes hitre bírja, ha másként nem megy, er szakkal. Az inkvizitor tevékenységének motívuma nagy, er s, biztos és komoly. És akkor egyszerre elébe hozzák t. , ahogy Dosztojevszkij hívja, a Szelídség, a Béke, a Türelem ura. A Szeretet királya. A Világ világossága. is ott van az engedetlenek között? sem híve annak az eszmének, amiért az inkvizitor küzd? A teológia találkozik a vallással. És az inkvizitor így szól a valláshoz: Eredj el, ne zavard a munkánkat, ne szállj szembe velünk, mert ha megteszed, kénytelenek lennénk másodszor is keresztre feszíteni”. Ez a példázat „a teológia és a vallás antagonizmusá”t jeleníti meg, de úgy is mondhatnánk, hogy az élet szempontjából nélkülözhetetlen „igaz hit” (vagy másképpen szólva: a „helyes hit”) egymással - 831 -
amvas--tár5 Hamvas
szembeforduló pólusokra szakadását, egy nagy történeti hasadást diagnosztizálja. „Íme: a helyzet, amelyben vagyunk, s amelyben Európa úgy látszik kezdett l fogva volt. Íme az örök törvényvilág leküzdhetetlen ellentéte az örök érzülettel” A problémának ez a formulázása kétségkívül összhangban van a pszichoanalitikus elmélettel, közelebbr l a Freud emlegette „rossz közérzet a kultúrában” jelenséggel. S bizonyos is, hogy ez a diagnózis valamiképpen a modernitás „nagy pszichológusainak”, Dosztojevszkijnek és Nietzschének a pszichologizáló korkritikájához csatlakozik, azt konkretizálja, viszi tovább. De – ahogy az említetteknél – Hamvasnál sem egyszer en lélektani, vagy akár szociálpszichológiai leírásról van szó. A lelki itt egybeolvad a „kemény” struktúrákkal, illetve azokban jelenik meg. Hamvas ezt a maga módján nyilvánvalóvá is teszi. „Ne higgye senki – szögezi például le –, hogy ez a tragikus ellentét csak itt jelentkezik. Tudjuk, hogy mialatt az államok szilárd alkotmányainak teológiai magassága érinthetetlen, az államokban a polgárok személyes élete szerencsétlen. A tudományban a szabad teremt tevékenységgel szemben ellenséges er áll. A filozófiában a doktriner tan küzd a primer metafizikai szellemmel. Mialatt a teologikus morál eszményi követelményei felettünk, mint fényes kardok függenek, az igazi emberi jóság mérhetetlenül szenved. Ez az inkvizitori ellentét az európai élet minden területén látható. De sehol olyan mélyen, olyan fájdalmasan és olyan borzasztóan, mint éppen itt: mert mialatt a teológia érinthetetlenül áll, az emberiség igaz vallásában boldogtalan” Kétségtelen, ez a modernitáskritika egy sor, szociológiailag és politikailag is értelmezhet elemmel bír; Hamvas ezzel tisztában is volt, látta s a maga módján, egészében el is utasította ket. De amikor ezt az antagonizmust teológia és vallás ellentéteként fogja föl, s az ellentét kicsúcsosodását a szakralitás szférájába helyezi, önmagához következetes. Az a szerep, amelyet egyedüli helyesként ismer el („az isteni élet képét és követelményét az emberiségben rizni és fenntartani”, e szférában sérül a legjobban. Az ellentét lényege ugyanis számára nem más, mint egy kett sség: „olyan álláspont, amely tele lehet isten nevével, tele lehet törvénnyel, tudással, igazzal, azzal a hittel, hogy az emberiség javát és Isten dics ségét szolgálja; ez a teológia. És vele szemben a vallás, az elementáris metafizikai ösztön kitörése, amely dadogva imádkozik, értelmetlenül térdre veti magát, s amelyben a hit oly vakon ég, mint a meggyújtott vér” A szakrális szférának ezt a mély és eliminálhatatlan hasadását Hamvas persze megszüntette volna, egységesítve azt, ami széthasadt. A vallásfilozófia lehetséges szerepét éppen ebben látta. „Nem elszeg dni sem az inkvizitorhoz, sem a szektákhoz; az el bbi könnyen válhat sátánivá, ahogy Dosztojevszkij is látta; az utóbbi könnyen fajulhat patológ hóborttá, s ezt mindenki tudja”. A feladat e téren tehát az: „meglátni azt, ami a teológiában nagy és azt, ami a vallásban a ténylegesen realizálódott isteni”. Vonzalmai azonban, s ezt ki is mondja, mégis inkább a vallás felé vonják. „Európában ugyanis a túlteng teológia, amely konstruál, megállapít, uralkodik, párhuzamosan m ködik egy autokratikus államrenddel, egy doktrinér tudománnyal és filozófiával és absztrakt morállal – minden ponton szemben áll a vallással, amely mer érzület, áhítat, ösztön, amely parallel a társadalmi szabadságtörekvésekkel, a szabadon teremt szellemmel, a misztikus intuícióval és a konkrét humánus emberi jósággal”. Megítélése szerint pedig éppen ez a szembenállás „Európa kétezer éve ég sebe”. „S ha a vallásfilozófiának van jogosultsága: itt van. Itt kell látnia, gondolkodnia, kapcsolatot teremtenie, ítélnie, kutatnia, megértenie” Meggy z dése: „Az emberi egyén, az Én, a szubjektum, az egzisztencia, a lélek önmagában szükségképpen vallásos” Ez a modernitáskritika, ha a saját – implicit – koordinátarendszerén belül értelmezzük, kétségkívül a lehet legélesebb s legmélyebb. De, jellegéb l következ en, benne rejlik annak – Hamvas által is érzékelt – veszélye, hogy az elégedetlenség belesüllyed valami pusztán - 832 -
amvas--tár5 Hamvas
„lírikus érzületbe”, s az elégedetlenségb l kis körre korlátozódó, izolált szekta n csak ki. Ezt viszont Hamvas már semmiképpen nem akarta; a világháború eszméltet élménye fogékonnyá tette egy ellenkez irányú út vonzására: az addig kollektíve meg nem látott, vagy inkább meg nem értett „valóság” fölfedezésére. A nyitásnak ez a lehet sége adja a hatodik, 1943 májusában elmondott hozzászólás újdonságát. A téma ekkor A filozófia jöv je volt, de Hamvas nem valamiféle utópikus jöv -képet vázolt föl, hanem kritikáját mélyítette el, illetve irányította olyan összefüggésekre, amelyek addigi hozzászólásaiban rejtve maradtak. Kritikája lényege meglehet sen sarkos. Jungra hivatkozva mondja ki, hogy „az európai, f ként az újkori filozófia a valóságról érdemlegeset nem mondott. Ez az egész filozófia Bacontól Nicolai Hartmannig kizárólag kollektív állapotok, vagy ha jobban tetszik, történeti szenvedélyek, vagy ha még jobban tetszik, világszemléletek kifejezése volt. Semmi egyéb”. „A m vészet, az irodalom, a regény, a költészet a valóságról igen sok esetben tulajdonképpen végtelenül többet mondott, mint a filozófia. Ezt nagyobbára tudjuk. Nem Jungtól. Vannak és a közelmúltban voltak elegen, szociológusok is, akik mondták, itt volt Nietzsche, Scheler, Klages, Jaspers, voltak m vészettörténészek”. Ez a beállítódás, ha jobban meggondoljuk, fölöttébb érdekes. Hamvas ugyanis, mint a tudományról s a tudásról alkotott nézeteib l már kiderült, tisztában volt vele, hogy a tudományos tudás valóság-konstrukciók sora. Ám, úgy látszik, ennek ellenére a gondolati konstrukciók el tti, mondhatnánk primer „valóság” létezését nem vonta kétségbe, s nem függesztette föl. S t, éppen e „valóság” filozófiai megismerésének és leírásának hiányát nehezményezte. Olyannyira, hogy e hiányt ismételten, megállapítása érvényét fokozva, leszögezte: „A múlt filozófiája nem vonatkozott a valóságra. Az utolsó lényeges európai filozófia tulajdonképpen Platóné volt. Azóta semmi nem történt. Csak egyes korszakok történeti és kollektív szenvedélyei és szubjektív véleményei csapódtak le többé-kevésbé szerencsésen megfogalmazott rendszerek formájában. A létr l magáról semmit sem tudtunk meg”. Kérdés persze, mi ez a valóság, mi ez a lét, amelynek filozófiai megragadását hiányolja? Err l Hamvas keveset mond, de hozzászólása egyik helye két vonatkozást kielemezhet vé tesz. „Minden volt – mondja hozzászólásában –, csak gondolkozó nem volt, aki látta, hogy ezek a koreszmék [ti. az európai filozófiai alakváltozatai] a filozófust a valóság átélésében csak akadályozzák; csak gondolkodó nem volt, aki valamennyi áramlaton és szenvedélyen és divaton kívül és felül áll, és akit semmi más nem érdekel, csak a valóság.” Pedig a követelmény szerinte ez: „Ne koholjon elméleteket és rendszereket! Ne konstruáljon! Ne fejezzen ki szenvedélyeket! Mondja meg, hogy mi az, ami: van” . A „valóság” tehát, amennyire e fejtegetésb l kiérthet , végs soron két mozzanattal határolható körül: van és átélhet . S err l, szerinte, a valóságkonstrukciók az újkori Európában nem tudtak érdemlegeset mondani. Figyelemre méltó mindkét mozzanat. Realisztikus elem, hogy a „valóság” el föltételezését, a valóságkonstrukciókat elutasítva sem hatálytalanítja: a lét, a valóság van. Az átélhet ség szempontja viszont, bármennyire kézenfekv nek tetszik is, lényegét tekintve pszichológiai mozzanat. Hogy ez a „valóság, ez a „lét” értelmezhet és leírható volna, nem állítja, egyedül csak azt vélelmezi, hogy „átélhet ”. (Valószín , hogy éppen ez az átélhet ség az, ami lehet vé teszi, hogy – Hamvas szerint – a m vészetek és az irodalom többet mondjanak a „valóság”-ról, mint a filozófia.) Ez a mozzanat értelemszer en a szubjektumot s a személyest állítja el térbe. Ám az a tény, hogy Hamvas a valóság el föltételezését nem vonja vissza, nem hatálytalanítja, s t erre vezeti vissza az igazi filozófiát, messzemen konzekvenciákkal jár: „egyetlen komoly és igazi filozófia van és ez az, amely tényleg a valósággal foglalkozik, amely túl van korszakokba ragadt világszemléleteken és csak az érdekli, ami: van” De ha így van, föl kell vetni azt a kérdést is, mi volt az oka a kudarcnak? Mi volt az, aminek fölszámolása lehet vé tenné a „van”-ra irányuló „igazi” filozófiát? A kérdést maga Hamvas is - 833 -
amvas--tár5 Hamvas
fölteszi s meg is válaszolja: „Mi volt az oka, hogy Európában egyetlen gondolkozó sem volt, aki a valóságról beszélt volna, vagyis, aki a kor történeti áramlataiból ki tudott volna emelkedni? Mi volt az oka annak, hogy a filozófusok közül senki sem volt, aki a kollektív szenvedélyekb l ki tudott volna lépni? Az éberség hiánya” Nem kétséges, ez a hamvasi válasz („az éberség hiánya”) valójában nem több, mint egy pszichologizáló metafora – az „alvás”, a lét nagy problémái iránti érzéketlen közömbösség metaforája. Viszonylag kevés megfoghatót mond ki tehát vele s általa Hamvas. Ezért, elveihez híven, e metaforát, tehát a választ egy példázatban próbálja kibontani. „A filozófus – mondja ki itt Hamvas – aludt. A kor szenvedélyeiben szunnyadt, mint Európa többi embere, az államférfi, vagy a pap, vagy az uralkodó. Elvakulva és tompán belemerült a kollektív tömegállapotokba, ahonnan ki sem látott. Azt hiszi, a valóságot látja – pedig csak a kor vágya volt; azt hiszi, hogy a léttel áll szemben, pedig, amivel szembenállt, csak az id illúziója volt. Ott bóbiskoltak mindnyájan, a tudósok, a vezet k, a miniszterek. Nem látták meg a valóságot. Nem látták azt, ami van. A filozófus nem tudta, ha egyáltalán valakinek feladata, kötelessége, hivatása, küldetése, sorsa és végzete, úgy a filozófusé, hogy a szenvedélyek s r , sötét álmába zuhant emberiséget felébressze és a valóságba beleállítsa és a léttel szembeállítsa. A filozófusok is olyanok voltak, mint az Olajfák hegyén a tanítványok”: aludtak, amikor ébernek kellett volna lenniük. E példázat súlyát kétségkívül a szakrálisba való átvezetés adja; az „éberség hiánya” ezáltal a legnagyobb vétséggé válik. Ám mélyen jellemz , hogy ez a Bibliai alluziókba átfejl d gondolatmenet a bibliából egy ponton visszavált a szociológiaiba. „Mialatt az Úr imádkozik – mondja Hamvas –, mindnyájan bóbiskolunk, az utolsó éjszakán, lehet. Senki sem vigyáz. És mindegyik tiltakozik az ébredés ellen. Hagyjatok aludni, nem akarok felébredni, nem akarom látni a valóságot, nem akarok tudni arról, ami van. Inkább isznak, lerészegszenek, inkább m vészeteket csinálnak és háborúba mennek, nehogy fel kelljen ébredniük és szembe kelljen nézniük azzal, ami a valóságban van. Az élet komplikáltsága nem egyéb, mint folytonosan újabb meg újabb haladék kitalálása, nehogy fel kelljen eszmélni a valóságos létre. Az egész emberiség olyan, mint az alvó tanítványok az Olajfák hegyén, akik mindig újabb narkózist találnak fel az ébredés ellen. És szundikálnak szépen ágyúdörgés, menekül k jajgatása, bombarobbanás közepette, csendesen szundikálnak” A hozzászólás elszórt utalásai nyilvánvalóvá teszik, hogy a „most már veszedelmes, b nös és sötét alvás”-nak ezt a kritikáját a világháború, az „apokaliptikus id k” élménye váltotta ki. Maga Hamvas is egy korélményt artikulál tehát. Ám nem kétséges, hogy ez a kritika, a maga metaforikája, példázatszer sége ellenére, jól veszi észre a világállapot specifikus vonását: az önáltató valóságtagadás kulturális kódjának általánossá, de legalábbis uralkodóvá válását. Az új filozófiával szemben támasztott követelménye („A jöv filozófusának ébernek kell lennie” tehát egyszerre sokat és keveset mond. Keveset, mert egy metafora teherbírása mindig kicsi; és sokat, mert ami mögötte van, alapvet fontosságú fejleménye a kései modernitásnak. Hogy az „éberség” mint program és követelmény mennyire realizálható, másik kérdés. Hamvas Bélának a filozófiáról alkotott képe s a mögötte meghúzódó, e képet végs soron konstituáló saját filozófiája nem szokványos, szcientista kísérlet; az 1944 el tti magyar filozófiában csaknem egyedül áll. Ugyanakkor az újabbkori európai filozófiában már egyáltalán nem társtalan ez a kísérlet. Ahhoz a nagy vonulathoz tartozik, amelyik Kierkegaard-ral és Nietzschével indul s a kortárs „egzisztencialistákban”, mindenekel tt Jaspersben tet zik – els sorban velük rokon s több ponton a „fordulat” utáni Heideggerrel is párhuzamot mutat. Ám hozzájuk mérten is önálló, saját formájú és stílusú gondolkozói magatartás az övé. Saját, egyedít filozófiai arculata két fontos körülményb l vezethet le. Nyelvismerete és tájékozottsága igen széles kör volt. Önmagát, aligha véletlenül, olvasmányairól szólva 1937-ben így jellemezte: „Valaki, aki nyolcéves kora óta olvas, el ször - 834 -
amvas--tár5 Hamvas
egy, aztán két, végül vagy nyolc nyelven s ahogy ízlését minden étel, szemét minden forma, fülét minden hang befogadására, megértésére és átélésére szoktatta, hogy a világ nagyságából semmit el ne mulasszon, a könyvet nem érzi szenzációnak, hanem mindennapi tápláléknak és úgy olvas, ahogy lélegzik”. Foglalkozása és életformája valóban a könyvtárosság volt, életének alapmetaforája alighanem a könyvtáros szó lehetne. Nemcsak irodalmat olvasott, hanem szinte mindent, a modern tudomány legkülönbfélébb vonulatait és fejleményeit, a pszichológiától a szociológiáig, a filozófiától a keleti misztikáig. Intellektuális képességei, nyelvismerete és életformává vált szorgalma lehet vé tette számára, hogy az emberi tudás hatalmas területeivel ismerkedjék meg, s ezeket valamiképpen folyamatosan integrálja is gondolkodásába. Ilyen széles kör tájékozottsága a megértés szintjén csak nagyon keveseknek volt – a XX. századi magyar gondolkodástörténet szerepl i közül legföljebb Németh László, majd (kés bb) Vekerdi László említhet hasonlóan széles merítés nagy, integratív egybeolvasónak. Tudása azonban, minden olvasottsága ellenére, nem tudományos tudás volt. Illik rá Vekerdi László egyik (nem róla tett, de rá is vonatkoztatható) megállapítása: „A tudomány szeparált tartományokra szabdalja fel a valóságot, és mindegyik tartomány belsejében csak a neki megfelel relatív vagy parciális igazság vizsgálható. A miszitika (és hasonlóképpen a metafizika, a poézis, a m vészet) az Egészet tekinti, és minden pillanatában a Világhoz viszonyítja az embert” (idézi Fried, 2004,). A misztika, a metafizika, a poézis és a m vészet egyaránt, bár nem teljesen azonos arányban megvolt Hamvasban is. Az a gondolatalakzat, amelyet az övéének lehet tekinteni, ezek sajátos, id s alkalom szerint változó arányú kombinációjaként írható le. Ezzel a sajátos, egészelv megközelítéssel függ össze a világ sajátos, Hamvasra (is) jellemz földolgozási módja. A modernitás súlyos, nagy problémái a problémaérzékeny és invenciózus Hamvasnál (ahogy mutatis mutandis Nietzschénél és Dosztojevszkijnél is) végs soron pszichológiai tapasztalattá és, egy másik szinten, metaforizáló nyelvvé, illetve példázatok sorává válik. Az analitikus, fogalmi megközelítés háttérbe szorul, sokszor már-már el is t nik Hamvasnál – gondolkozóként inkább megnevez és kifejez -érzékeltet , semmint analitikus elme. A tudományos analíziseknek inkább csak eredményeit veszi át igen kiterjedt olvasmányaiból, s azokat – megsz rve, céljaihoz igazítva – építi be „hozzászólásokként” megformálódó saját gondolkodásába. A körülmények kifejezését, láttuk, félrevezet , esetleges próbálkozásoknak gondolta s lebecsülte ket. Maga ennél többre törekedett, feladatának tartotta „az isteni élet képét és követelményét az emberiségben rizni”. Az antikvitás nagy teljesítményeihez, a „hagyományhoz” való visszafordulása és annak újrainterpretálása erre az igényre vezethet vissza. A „kezdet tapasztalatainak” faggatása azonban, bármily invenciózusak és inspiratívak is legyenek kísérletei, voltaképpen a modernitás mind er teljesebben érvényesül antinómiáira, elhúzódó s mind súlyosabbá váló válságára adott személyes válasz volt. Bizonyos értelemben tehát filozófiája is egy nagy korélményre, a kortendenciák személyes megtapasztalására adott válaszreakcióinak tekinthet . Azaz: abból a helyzetb l, amelynek a magyar gondolkodástörténetben az egyik legizgalmasabb diagnosztája és kritikusa volt, maga sem tudott kiszakadni. „Csak” elbeszélte, kifejezte azt.
Lengyel András *forrás. Forrás folyóirat 2005. 10. hó
- 835 -
amvas--tár5 Hamvas
„Az ember igazságelvisel-képessége a humornál kezddik.” (Patmosz)
Ki tudja emelni az ember magát a mocsárból. Akár a saját hajánál fogva is.* - Mivel foglalkozik a Koppenhágai Hamvas Béla Klub? - Próbál fennmaradni. Vagyis azon kísérletezik, hogy mi az abszolút minimum aktivitás, amíg még valódi közösségr l, egyesületr l beszélhetünk. Merthogy szerintünk ez a leginkább hiányzó terepe a mai világunknak. Vannak kiváló egyének elszórva a Földön, és akad még viszonylag jól m köd család is, de a többi csak amolyan pszeudo-közösség. Nemzet, egyház, párt, részvénytársaság, szakszervezet, stb. Erre teszünk kísérletet, már vagy tíz éve valójában, a havi egyszeri látóköreink megtartására, és az intuitív zenekarunk próbáiban és fellépéseiben ki is meríti a lehet ségeinket. Minden más, közös kirándulás, múzeumlátogatás, mozi csak ráadás. A honlap szinte egyszemélyes munka - noha a találkozásaink eredménye belekerül persze -, a többi tag szinte semmire sem ér rá. Mindenki a pénz után, vagy el l lohol leginkább. - Látókör? Az meg mi? - Úgy vagyunk mi evvel a 'tanácskozással', mint az a bizonyos legendabéli indián törzs, amely meghívott egyszer egy fehér embert egy ilyen alkalomra. A leírás szerint nagyon 'látókörös' módon megkeringettek néhány kérdést a t z körül. Volt, aki álmát mesélte el, volt, aki véleményét mondta, volt, aki csak hümmögött... Eszegettek, iszogattak, pipázgattak közben, azután szépen elköszöntek. A vendég megrökönyödve kérdezte az utolsót, hogy de hát most mi lesz a problémákkal, mit határoztak, stb. Mire a vendéglátó kicsit csodálkozva azt válaszolta, hogy de hiszen mindannyian tudják, hogy mit kell tenniük. Nemrég végleg hazaköltözött sok éves elnökünk, Kovács László Béla nyug. egyetemi tanár, aki vagy bô 10 éve indított egy olvasókört a Klub tagjainak, amib l azután közös er vel csiszolgatva egyre kevesebb szabállyal alkottuk meg a látókör módszert. A találkozó egyébként mindenkinek nyitva volt, és van, nemcsak a tagoknak. Valamely témapárosításra, paradoxonra körbe, körbe mindenki - passzolni lehet - elmondja, ami eszébe jut. Van, aki kicsit készül is az els körre, de aztán csak rögtönözünk arra, ami elhangzik. Egyetlen szabály van, hogy mindig csak egy beszél, többnyire sorban, de kés bb lehet jelentkezni, akkor azokat vesszük sorba, mindenki rá figyel, és a szóló persze figyeli a többieket, értik-e, bírják-e még, stb. Ez egyébként szinte hihetetlen nehéznek bizonyul-t a legtöbb magyar számára. De még szinte nem volt olyan érvényes látókör - legalább hét résztvev ajánlott tapasztalataink szerint - amelyiken ne érintettük volna a témakeringetés során a legmagasabb aspektusait is az életünknek, létünknek. - Nem szeretem azt a szót, hogy "elnök". Hamvas használja? - Persze, pl. az Arlequinben amikor három vándorszerzetes az útszélen kinevezi egymást, elnöknek, királynak, s t istennek - és közben fuldokolva fetrengenek a röhögést l. Mi is csak somolyogva használjuk - mára megint én lettem a 'klubelnök' - de a dán egyesületi törvény el írja, hogy kell legyen valaki ilyen funkcióban, ilyen cím alatt.
- 836 -
amvas--tár5 Hamvas
- Intuitív zenekar? - Intuitív zene az, amikor vagy teljesen szabadon - jobban mondva csak egymásra, a résztvev k hangjaira figyelve - vagy pedig valamely grafikai, prózai 'kottától' inspirálódva muzsikálunk, játszunk egymással, egymásnak, egymáson. Nagy figurája egyébként a m fajnak a német Karlheinz Stockhausen. Hamarost kijön ez els CD-nk, akkor majd lesz valami hallgatni való is a hálón. De szintén szólva ezt is jobb személyesen csinálni, mint hallgatni. Mint minden igazán fontos dolgot az életben, ugye. Mint minden kreatív, rögtönz s m vészeti gyakorlatozás, ez is kiváló szabadulóm vészeti jóga-alkímia, ha jól odafigyelve, és/vagy meditatíve csináljuk. Noha a Béla Hamvas Grup for Intuitiv Musik csoportot, m helyt egy pozsonyi, félmagyar származású nyugdíjas nagyzenekari brácsista, és intuitív 'komponista', zenész - ez els ilyen jelleg dán csoport tagja - alapította, nem követel zenei képzettséget. S t. - S t? - Egy példával élnék az életemb l. Fiam anyja, második feleségem hivatásos brácsista. Opera, AHZ, stb., ma a Kuala-Lumpuri Szimfónikusok tagja. Soha nem tudta, merte, akarta 'csak úgy' megszólaltatni a hangszerét. Csodálta, és örült neki, hogy miképpen fújok furulyát, szaxofont, trombitát, dobolok, stb. Szabadon, de ô nem. Egyszer összehoztunk egy utcaszínházat, amiben játszania kellett - volna, szabadon. Inkább Bachot játszott az utcasarkon - nagyon jól m ködött különben - csak nehogy 'MAGátul' kelljen próbálkoznia. A legtöbb képzett zenésznek hihetetlenül nehezére esik elengedni a betanult rutint. Bizony. - Hányadik feleségednél tartasz? Ha kérdezhetek ilyet. - Semmi baj. Három feleségem volt, és két nagy gyerekem van. Mindkett magyar anyától, a lányom el ször az apja nyomdokaiban talán, csak úgy belevágott a m vészetbe, és többek között a Vagabond újság svéd változatának fotósa is volt, több kiállítással is, most valami 'menedzser' f iskolára jár - a nagyanyja nagy örömére, hogy végre úgymond megemberelte magát. A fiam, aki viszont Pesten jár az ELTE-re éppen Kínában tanulja a nyelvet ösztöndíjjal. Most is "szerelmes vagyok egy, vagy több n be, akit ismerek, meg akit nem" (H.B. Szilveszter - , ha jól emlékszem). - Szabaduló-m vészet? Szabadulni mit l? És mit l m vészet az? - Maradjunk a hamvasi terminológiánál. A mikrotheosz 'állapot' eléréséhez nyilvánvalóan meg kell szabadulni az összes egoista köt désünkt l, kötöttségünkt l, mint például a zabálási vágy, irigység, gy lölet, stb. De a küls függ ségeinkt l is persze, minél teljesebben. Ezt jelképezi a 'Szabadulóm vészeti Front'-ból a Front. Ezen az úton a leghasznosabbnak a m vészeti gyakorlatok bizonyultak. Legalábbis a nekirugaszkodás el segítésére, és a legszélesebb körben. És valamit igazán jól tudni m vészetnek - is - neveztetik ismeretlen id k óta, hát ezért. - Kik állnak a klub mögött, -ben? A 90-es évek eleji nagy felfutás, majd a klub aláaknázása, és szétverése óta (lásd honlap/Klubunkról/régi dolgok) mindig csak egy maroknyi szegény ember tartotta a 'frontot', mind aktivitásával, mind anyagilag. - Ki vagy te? - 837 -
amvas--tár5 Hamvas
- "Mit tudom 'én'?!" (Bodhidarma) - Mondjuk, hogy egy 51 (ezer) éves taoista, garabonciás, néptanító, "népf iskolai m vésztanár" és szellemi betyár. Ami annyit tesz, hogy élvezettel formálom át az 'elit' által kisajátított szellemi tevékenységeket elvileg mindenki által 'használhatóvá'. - Mi baj az elittel? - Hamvast követve az 'elit', bármerre nézünk, és persze - kevés, de tiszteletre méltó kivétellel "felkapaszkodott hob, azaz cs cselék". Lop, csal, hazudik, öl a hatalomért, de nem ért az emberlét mélységeihez, magasságaihoz semmit. Olyannyira nem, hogy legtöbbjük meg van gy z dve arról, hogy valami igazán fontos munkát végez a közösségért, netán meg arról is, hogy helyett. Márpedig ugye senki, senki helyett semmi lényegeset nem tudhat jobban, és végképp nem mozdulhat helyette. Ezen nem változtat az sem, hogy úgymond tehetségesek is vannak közöttük, akár a megélhetési, s t meggazdagodási m vészeti zsibvásárban, akár a politikában, akár mint 'cirkuszigazgatók, idomárok'. De leginkább a pénztekerészetben. Amúgy a tehetségr l meg az a véleménye a mesternek, hogy olyan "púp", ami a legtöbb tehetséges embert sokkal inkább akadályozza az "átvalósulásban", megszabadulásban, alkímiában, hallhatatlanná válásban mintsem segítené - saját magát is beleértette persze, és jómagam is csak igazolni tudom, akár a saját esetemet vesszük, akár az általam látottakét. - Én úgy értettem - Hamvasnál -, hogy a tehetség arra van, hogy megéld. És nem arra, hogy megszabadulj, alkímiázz, hallhatatlanná válj, stb. - Nem zárom ki, hogy ezt is írja valahol. Sok mindenben meghaladta korábbi önmagát. De magam nem emlékszem ilyenre. A 'megélés' kifejezés sem éppen hamvasi érzésem szerint, de gyere egy példával. Viszont, a megszabadulásra, 'alkímiázásra', stb., számtalan helyet tudnék említeni; de legyen itt talán elég a Scientia Sacra, és a Mágia szútra - mely utóbbi szabályos 'alkémiai kézikönyv' is. - „És a verseket nem írjuk, hanem éljük." (Láthatatlan történet) Én a tehetséget és a verset, költészetet - tágan értelmezve - valahogy egynek látom. - Hát persze. De tapasztalataim szerint nagyon kell vigyázni avval, hogy az ’ego’ el ne teljék önmagával - ha szabad ilyen 'blaszfémikusan' - merthogy 'neki' azután semmi tehetsége nincsen. MINDEN a teljesség-é. - Tapasztalatom alapján a megszabadulásra, alkímiázásra, hallhatatlanná válásra való törekvés, stb. ugyanannyira lehet az EGO m ve, káprázata, mint bármi más. Csögyam Trungpa ezt nevezi (?) elég lazán - spirituális materializmusnak. Legjobb példa rá az ún. Egyház, ami még a Pártnál is rosszabb. Na ebben teljesen egyetértünk. Többeket ismerek, akik pont ezen az úttalan úton tévelyegnek. Ha még van 'valaki, aki' valamit akar - majdnem mindegy, hogy nagy bankbetétet, vagy hallhatatlanságot - addig hiába. Hiába. De ez már az elmélyülés olyan szintje, amit valóban csak "személyesen, egyenként" lehet egyeztetni, manapság - is - nagyon kevesekkel. A mi 'iskolánk' ebbe az irányba tud élményeket teremteni, amik azután 'viszik' a delikvenst tovább. Ha viszik.
- 838 -
amvas--tár5 Hamvas
- Mit l sikerül a cs cseléknek felkapaszkodni? Miért nem sikerült, mondjuk Hamvas Bélának? Vagy neked? Nos, a hob nem felül van - legfeljebb a felszínen úszik, mint a szar - hanem mérhetetlenül alacsonyan. Normális ember - ez egyébként Hamvas egyik kulcsszava - legalább annyira nem akar a helyükre kerülni, mint mondjuk a taoistáknál található számtalan helyen, hogy amikor a hatalom értük, utánuk nyúl, hogy bevegye ket a buliba, a hivatalba, nem szégyellik akár hirtelen teljesen bolondnak tettetni magukat. A legszebb talán a császár el l fára mászó bölcs története. A baj az úrhatnám és egyre elvtársibb felkapaszkodottakkal az, hogy számukhoz, és emberi nívójukhoz képest iszonyú nagy, és mérhetetlenül lealacsonyító, veszélyes befolyással vannak népeikre. És most már az egész emberiségre. Nem feltétlenül ilyen-olyan 'teljesítményükkel', hanem silány, s t, igen gyakran már úgyszólván elmebeteg példájukkal. Lásd például a 'Bush-adminisztrációt'. - Mindenki által használhatóvá tenni Hamvas Béla m vét? - Öt 'csak' olvasni kellene. De amit képviselt, azt a szintet, "alapállást" követelményként (?) legalább - távlati célként szem el tt tartva már lehetne iskolát is alapítani akár. Hányszoris és hányféleképpen veselkedtünk neki a dolognak, mán nem is emlékszem. No, nem a könyvei 'tanítására', vagy elemzésére, hanem feln tt-ember-képzésre gondolok itt. A dán népf iskolák igen jó mintái egy ilyen 'mozgalomnak'. Merthogy feln tté sem lehet senki, senki helyett, ugye. De segíthetjük egymást, ha másban nem, hát a másikhoz való viszonyaink tisztázása, a kreatív metakommunikációnk beindítása, gazdagítása révén feln ni a valójában csudálatos helyzetünk adta lehet ségekhez. Ebb l az alapállásból kiindulva egyáltalán nem meglep például, hogy emberek, akik soha m vészettel nem foglalkoztak olyan frissesség grafikákat, papírplasztikákat, stb. csinálnak egy-egy ilyen kurzuson, amit bármelyik képz m vészetis egyetemista megirigyelhetne. Persze nem a 'm alkotás' a cél. "Mindenki tud zenélni" mondja Stockhausen. Megfelel instrukció esetén - teszem hozzá sok éves tapasztalataim alapján. - Hogyan bukkantál rá "Hamvas Bélára"? - Amikor az els lázadásos színházi csoportomat szedtem össze úgy 22-23 évesen, akkor közénk csapódott egy azóta többkötetes vagabond költ - akir l azóta az is kiderült, hogy a besúgónk is volt. Ô akkor a Széchenyi könyvtár - a Nemzeti Múzeum háta mögött még raktárában dolgozott állítólag, mint segédmunkás. Mindenesetre ô intézte el, hogy a tükörteremben próbálhattunk hétvégéken. t le kaptam meg olvasásra el ször a Láthatatlan történetet. Azt állította, hogy ellopta a raktárból, és a kutya sem fogja keresni. Megfogott, megfogott a prófétai és a környezethez képest hihetetlen tiszta beszéd, de igazán majd a Világválság, no és a kicsit kés bb a Czakó Gábor által közvetített szamizdat (Patmosz, Öt géniusz, stb.) végképp elkötelezett. Megvolt a mérték. - Megvolt a mérték? Mire? Engem Hamvas mindenekel tt arra tanított meg, hogy halálosan komolyan kell venni annak mértékét, hogy minek is tekintjük magunkat, minek tartjuk egymást. És az ô legmagosabbtágasabb 'megoldása' is inspiráló volt, a "mikrotheosz", de hamar be kellett látnom, hogy ennek beláttatásához a ma emberének másra, talán többre van szüksége, mint, hogy elolvassa és felfogja a remek megfogalmazást. Meg kell élnie személyesen. Erre a 'beavatási' próbálkozásra is a m vészeti alapgyakorlatozás, alkímia bizonyult a legalkalmasabbnak - 'a - 839 -
amvas--tár5 Hamvas
ponttól a drámáig' - de ez itt most megint az iskolakérdéshez vezet. Kikerülhetetlen a dolog. A Népf iskolákkal szemben van el ítélet elég. Ismerek valakit, aki miután megtapasztalta, rá esküszik. Nem a main stream f iskolákkal szemben, hanem mellett, azoknak szerves kiegészít jeként. Akinek el ítélete van, az tapasztalataim szerint vagy semmit, vagy alig valamit tud a népf iskoláról. Ami ezt a kiegészítés dolgot illeti hát, ha mondjuk Japánban például a zen kolostor - ahová nagyon sokan el-elvonulnak egy-egy hónapra, hogy az éggel, a mindenséggel, Buddhával - vagy, kinek mivel, ahogy tetszik - való kapcsolatukat rendezzék 'szerves kiegészít je' a piacra idomító, fel-ki-készít ilyen olyan al- és f iskoláknak, akkor a dán népf iskola is az. De bevallom nekem ez így nem tetszik. Ugyanis a piacosok nélkül is nyugodtan meglennénk. Viszont képzeld el az emberiséget olyan kolostorok iskolák, helyek nélkül, ahol - vizsga, s t bizonyítványosztás nélkül - elmélyülhet önMAGa legmagasabb lehet ségeiben. - Ha a „piacosokkal" beszélgetsz milyen érveket hozol fel a vizsga, s t bizonyítványosztás ellen? - Ez így nagyon el van egyszer sítve. Nem vagyok ellene vizsgának és bizonyítványnak, ha mondjuk pék, könyvköt jártasságot, vagy jogosítványt akar valaki. De emberségb l er sen nem ajánlott oklevelet kiállítani - egyik oldalról sem. Márpedig a 'mi iskolánk' err l szól. Basta. - Mi van ezzel a MAG-gal? Költ i, mondhatni hologrammatikus - saját szó -, játék a szavakkal… Az 'aranykori' nyelvünk erre minden lehet séget megad. mert, hogy ugye a mag-as, és a mag-os annyiféle jelentése s ríthet ily módon, EGYszerre fölfelé és befelé. Jézus mondá (szabadon): "Az én hazám nagyobb, mint a világ, és kisebb, mint a mustárMAG." Mondjuk, sosem rajzoltál, festettél. Egyszer csak „befizetsz" egy ilyen „kurzusra". Eléd raknak egy üres, fehér lapot és egy ceruzát. Helyzetbe vagy hozva. Mi történik? Valamilyen módon sugároznod kell, hogy van tapasztalatod, ami szerint m ködni fog, amit mondasz, és hiszel is a dologban. Mármint, hogy az illet miért van ott, miért is tenné azt, amit mondasz, stb. Azután mán csak egy jó instrukció kell. Tényleg! Mindenki képes szinte mindenre, akárhogyan is elrontották az idomítós iskoláiban. - Megváltozik-e az ember mentalitása, ha helyzetbe van hozva? - Nem megváltozik, ha sikerül jól instruálni, hanem nincs 'mentalitása'. A helyzet és az eszközök játszanak egymással, vele, velem. A lehet legtermészetesebben. De ez persze megintcsak leírhatatlan. Mint a zen-ben. Vagyicsak megélni, 'csinálni' lehet igazán. Egy iskola, ahol az „emberség" van a központban az emberek többsége csak röhög eZEN. Valóban úgy t nik, ma mindent megtanítanak az egyetemen, ezt az egyet kivéve. Lehet-e ezt egyáltalán tanítani, tapasztalataid alapján? Nem lehet semmi lényegeset tanítani senkinek mondta a legnagyobb magyar pedagógus Karácsony Sándor. Aki egyébként a komcsi hatalomátvétel után egyszer még együtt vett részt egy 'közm vel dést' el segíteni kívánó konferencián Hamvas Bélával. Csakis az Egy-Máshoz való viszonyainkon dolgozhatunk, mert ugye két csodálatos, kimeríthetetlen autonóm emberr l beszélünk, mint alapegységr l. Na ezt, az 'alapállás-egyeztetést' lehet gyakorolni. Jól kidolgozott instrukcióink vannak, amit együtt hoztunk létre ezernyi próbálkozóval. Aki nem kíváncsi legalább arra, hogy kicsoda-micsoda lenne ô - meg a másik - valójában az a fenti értelemben meg sem érdemli az ember nevet. Ez nem jelenti azt, hogy szinte bármikor nem lehetne 'megfordítani' valami jó helyzetbehozással, - 840 -
amvas--tár5 Hamvas
instrukcióval, de amint látjuk pont az ellenkez je történik minden szinten és mindenhol. Nem véletlenül. A pénznek, és a 'pénzembernek' bármi másra nagyobb szüksége van, mint autonóm emberre, 'szabademberképzésre'. - Mi vitt Dániába? - Amikor Dániába kerültem - mondhatni véletlenül, ugye -, pár hónap alatt kiderült, hogy a budai Várból (a GYIK m helyb l) nézve - ahol mintegy feltaláltam a spanyolviaszt, a népf iskola emberteremt -képz alapállását, stb. - sehová máshová nem is mehettem volna jobb helyre. Ez a népf iskola shazája, ahol ráadásul el szeretettel alkalmaznak embereket taní-tani 'csupán' élettapasztalatuk alapján. Újabb fordulat a nagy magyar tragikomikaszappanoperában: a népszavazás. Az 'anyaország' már csak egy fantom, vagy lesz nemsokára, és másmilyen magyar összefogásra, egy-más-kép-zésre lesz szükségünk, mint eddig bármikor. A ’haza’ a MAGosban van. Err l is szól majd a hamarosan megjelen 'Haza a MAGosban képzés' címre hallgató dolgozatom. Ajánlom figyelmetekbe. - Mi ez a „Járkáló" a nevedben? - Az Ormányságban voltam egy hetes népf iskolai kurzust levezényelni, tanítani, amikor a háziasszonyom az éjjeli lámpa mellé tette az ormánysági-szótárt. Ott nyílt ki, hogy Járkáló = betyár. És miután ugye ott van Els Lázár Ervin 'meseíró', aki miatt azóta, hogy publikálok ezt-azt, mindig ki kellett találnom valami m vésznevet. - Te hogy húztad ki magad a mocsárból a hajadnál fogva? - Hát azért teljesen még nem sikerült, de nagyjábul... Avval, hogy elismertem - viszonylag fiatalon - hogy senki helyett senki semmi lényegeset nem tudhat, mozdíthat, és azóta is próbálok helyzetbe hozni másokat inkább, mint magamat, ami hát legalábbis nagyban segített az általános ego-görcs-paranoia leküzdésében, ami talán a legf bb akadálya a tisztánlátásnak, 'megszabadulásnak', stb. - Ki ez a Hamvas Béla? - Nekem az, aki ez életemben els ként minden mellébeszélés nélkül kinyilvánította az ember legmagasabb potenciális lehet ségét: mikrotheosz. Életével bebizonyította, hogy ki lehet emelnie az embernek magát a mocsárból, a saját hajánál fogva is. Vagyis kortárs, él mester nélkül, és még ha keveseknek is sikerül. No és a m veiben a legeredetibb magyarsággal és olyan humorral magyarázta el minden lényeges dolog lényegét, hogy az már 'világszínvonal'. Ezeregyéjszaka, Cervantes; Shakespeare, igazi népmesék. Vagy a tradíció 'szent' könyveinek nívóján, erre jó példa a Karnevál. Kozma Béla ajánlotta nekünk akkoriban (Bolyai, 1993) A láthatatlan történetet. Nemigen tanítják az iskolában manapság Hamvast, sem mint írót, sem mint gondolkodót. Vagyis láthatatlan a történet, azóta is. Már nem az igazán. Sokan olvassák, és megvesznek minden újabb kiadást az életm sorozatból, stb. Nehéz ügy. Szentkuthy mondta egyszer - Katalin, az özvegy mesélte - hogy aszongya: "amikor Hamvast olvasok, olyan, mintha állandóan seggbe rúgnának"… - Láthatóvá lehet-e tenni a történetet? Érdemes-e? Kell-e?
- 841 -
amvas--tár5 Hamvas
- Hát persze, hogy kell, meg, hogy érdemes. Miért kellene a gazdagságunkat rejtegetni? De, hogy lehet-é... Mármint úgy, hogy kézzelfoghatóvá tegyük, hát... A m vészet való erre talán egyedül, meg a valóban szerelmes n , ember. Talán.
Süt Zsolt
*forrás: Süt Zsolt mail-interjúja Lázár Ervin Járkálóval, a Koppenhágai Hamvas Béla Klub elnökével a Transindex.ro számára
A régieket nem szabad lebecsülni. Mérhetetlenül okos emberek voltak, sok tekintetben okosabbak, mint mi, (Titkos jegyz könyv)
Tükör által homályosan A tradíció, tradicionalitás, tradicionalizmus kétfajta értelmezése* Ez az esszé a Magyarországon jelenlév kétfajta hagyomány-olvasatot igyekszik értelmezni: a metafizikai tradicionalizmust és az organikus gondolkodást. Metafizikai tradicionalizmus El ször tekintsük át röviden a metafizikai tradicionalitás legismertebb személyiségeinek munkáit – els sorban azokra a 20. századi szerz kre figyelve, akiknek írásaira a hazai eredmények is épültek. A múlt század húszas éveiben René Guenon és Julius Evola elméleti munkásságából kibontakozó hagyomány-szemlélet univerzális orientációja a rearchaifikációra és a “valódi” beavatások újjáélesztésére tett kísérlet is egyben. Guénon és A. K. Coomaraswamy tárgyilagosabb, személytelenebb stílusa és mentalitása mellett Evolának egy heroikus, marsi út (például feltételezett, máig létez római beavatási rítusok) melletti elkötelezettsége külön irányt jelöl. Guénon és az t követ Fritjhof Schuon és Titus Burckhardt (az ismert m vészettörténész, Jakob Burckhardt unokaöccse) ezzel szemben az iszlám hagyományban találja meg a tradíció folytonosságát, a kötést, az áthidalást. Az egyetemes orientáció azonban kifejezetten a modernitáshoz kapcsolja még ezt a kontramodern elméletet is, hiszen a huszadik század els fele hozza magával azt a lehet séget, hogy a Nyugat – ha csak partikulárisan is, de – megismerkedhessen a különféle tradíciókkal. A tradicionalista iskola egyik legnagyobb veszélye, hogy nagyon könnyen összemos különböz szinteket és egymáshoz nem tartozó hagyományokat. Sajnos ez alól még Hamvas Béla életm ve sem volt mentes, amit azért is kell már itt az elején megemlítenünk, mert bár különösen kés i munkáiban egyértelm en egy újraértelmezett kereszténységben látja a tradíció(k) beteljesülését, nagyon sokáig Guénon-követ nek vagy tradicionalistának tekinthetjük, és volt az els , aki Guénont el ször magyarul méltatta. A kritikai szellemet nélkülöz tradicionalizmus másik csapdája az a fajta redukcionizmus, mely a szellemi hagyományok absztrakt kivonatából próbál metafizikát kovácsolni. Ez a tendencia megfigyelhet Hamvas Scientia Sacrájában – bár halála el tt a szerz megbánta, - 842 -
amvas--tár5 Hamvas
hogy ezt megírta*–, valamint Evola legtöbb m vében, azzal a különbséggel, hogy ezt a virilitás és a Nap kultuszába ágyazza. Evola radix-képletében a kilences házban uralkodó Kosban lév Mars sokkal több mindenért felel s, mintsem azt a legtöbben gondolnák… Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a szolaritás és lunaritás kett sségét is inkább a Marson keresztül értelmezi, bár ebben nem megy el a végkövetkeztetésekig (lásd a Szexus metafizikájának sz k látókör néz pontját). Amennyiben ténylegesen tradicionális doktrínákat veszünk figyelembe – mint amilyen például az indiai asztrológia –, azok Evolával ellentétben éppen azt tanítják, hogy szellemi szempontból a Mars nem kitüntetett planéta, és “jobb híján” az ilyen típusú embereknek a harcm vészetek tanulmányozását javasolják. Ezenkívül nem érdemes felel tlenül keverni a harcosi, lovagi, nemesi, királyi rétegeket, mert ebb l megint csak konfúzus szemlélet származik. Evola mintha mindent egy különleges, reduktív szellemi sz r n keresztül figyelne, és szinte kizárólag egy sajátságosan értelmezett Sol Invictus feltételes helyzetéb l próbálja meg vizsgálni az egyébként jellegükben eltér , s t ellentétes hagyományokat. Erre különlegesen jó példákat láthatunk Tao the Tyingfordításában, vagy a Grál-misztériumokról szóló könyvében, de akár hivatkozhatunk a Mithrasz-kultuszról szóló brosúrájára, amelyben mintha elfeledkezne Zrvan Akarene Mithrászt felülmúló ontológiai jelent ségér l, és csak az uralkodó, gy zedelmes Nap egyik aspektusának szupremáciájával hajlandó foglalkozni. További kritikus pontja ennek az absztrakciónak, hogy a Polaritást (a cirkumpoláris csillagok által megjelenített spiritualitást) csak a centrális szolaritáson keresztül képes megközelíteni, ami egyenesen ellentmond épp azoknak az archaikus hagyományoknak, melyekb l részben vagy egészében eredezteti saját szellemiségét. A Nap id bevetettsége, a precesszionális mozgás örvényl jellege éppen szemben áll a poláris csillag(ok) megközelíthetetlenségével, mozdulatlanságával, még akkor is, ha természetesen ezek is változnak. Másrészt a Napkultuszok egy igen jelent s része az Evola által lenézett déli tradíció körébe tartozik, melyhez a római hagyomány is ezer szállal köt dik, és talán éppen ezért próbál koncentrálni az éjféli Nap rítusára, illetve a Fekete Nap misztériumaira, amely irányok viszont a szolaritás elvesztésével és transzmutációjával vannak kapcsolatban, és ezt a tényt Evola egyáltalán nem veszi figyelembe hagyomány-konstruálása során. Guénon, Burckhardt, Coomaraswamy vagy Schuon tradíció-értelmezése nem ennyire részrehajló ebb l a szempontból, viszont a megközelítés kizárólagos reduktív jellege f ként Guénonnál szembet n . Ez alól talán csak a Világkirály cím m ve a kivétel. Guénon legutóbb megjelent kötetében (Megjegyzések a beavatásról. Debrecen, 2002, Kvintesszencia Kiadó) hevesen támadja a misztikát, ami azért is meglep , mert éppen az iszlám és keresztény hagyományon belül (lásd például szufizmus és alkímia) beavatási szempontból kiemelt spirituális terület a misztika. Emellett a szabadk m vesség pozitív szerepét hangsúlyozza a beavatási láncolatok történetében, ami azért is furcsa, mert a tradicionalistákra éppen egy határozott szabadk m vesség-ellenesség jellemz . Guénon egyébként nem is egy szabadk m ves csoport magas fokozatú beavatottja volt, amely szervezetekb l bár kilépett, de éppen ebben a könyvében részletesen leírja, hogy valójában nem létezik kilépés ezekb l a szervezetekb l. A misztika Guénon által felvetett irreguláris jellegér l – szemben a beavatás regularitásával, mintha az valami “építési terv” lenne – azt kell mondanunk, hogy tagadja a kegyelem, az isteni beavatkozás (nem csak vallásos) tételezését, ami egész egyszer en elfogadhatatlan hiba, f ként a metafizikai tradicionalisták vezet személyiségét l. Burckhardt és Coomaraswamy m vészettörténettel foglalkozott, így eleve tágabb történeti, eszmetörténeti és m vészettörténeti távlatokban tudtak gondolkozni, bár náluk is el fordul a száraz absztraháló redukcionizmus, ami azért is különös, mert a m vészet történeti és földrajzi
- 843 -
amvas--tár5 Hamvas
váltókorszakai is egy adott tradicionalista sémába helyez dnek, ami megint torzít a szemléleten. Schuon munkásságát érdemes némiképp külön kezelni – is foglalkozott festészettel, sajnos nem igazán eredményesen –, mert nem egy általános tradíció-értelmezéshez akarja idomítani az iszlám hagyományt, hanem megpróbálja belülr l értelmezni és egy hagyomány körében felfejteni a vallásosság és az ezoterizmus viszonyát, anélkül, hogy meg akarná változtatni és saját képére formálni. Ez csak részben mondható el Leo Schayáról, aki inkább el zetes tanulmányai segítségével, más hagyományokból lesz rt tapasztalatok alapján nyúl saját tradíciójához, megpróbál egy bizonyos metafizikai távlatból rálátni és értelmezni, ami ismét eltávolíthat a valódi “átadástól”. Itt jegyezzük meg, hogy a laposan értelmezett metafizikai tradicionalitás el készítette a New Age-irányzatokat, bármennyire elhatárolódik és kritizálja is azokat. Manapság együtt olvassák Hamvast és Szepes Máriát, Guénont és Fritjhof Caprát, hogy még csak ne is a legkirívóbb példákat mondjuk. S t, Hamvast a politika még ideológiai szinten is kisajátította. Különösen bizarrnak nevezhetjük azt az elképzelést, amely az Öt géniusz konkrét gazdasági, turisztikai (!) megvalósítását helyezné el térbe. Úgy t nik, Hamvas méltán volt szkeptikus saját utóéletével kapcsolatosan, bár hogy ezt a tényt a Hamvas-követ k egyáltalán nem veszik figyelembe… Mindehhez érdemes el venni a Patmosz els kötetében szerepl Interview-t, a Karnevál bizonyos részleteit, valamint az Unicornist. Hamvas és az eltér hagyomány-olvasatok különböz jobboldali irányzatok általi kisajátítása is egy külön cikk témája lehetne. A tradicionális létszemlélet evoliánus olvasata szinte kötelez vé teszi az ultrajobboldaliság sajátos verzióját, mely els sorban a római birodalmi ideának, illetve a német-római császárság ideájának újjáélesztéséhez kapcsolódik. A Magyarországon él tradicionalisták körében ez azért meglep , mert egy idegen elgondolást próbálnak átültetni, mely bizonyosan nem gyökeresedhet meg, hiszen a magyar nemesnek a “saját vére hullajtásával”, fegyverjogon bírt nemzetségi földje elidegeníthetetlen, és ebb l fakadóan kötött az “élettere”. Ez a tény társadalomtörténetileg és eszmetörténetileg is egy másfajta hozzáállást jelent, és teljesen érthetetlen, hogy a nyugati arisztokrácia mintájára tételezzünk egy új, “szellemi” elitet. A nemzetállam radikális tradicionalista kritikája nem veszi figyelembe, hogy Magyarországon a nemzet fogalma egészen mást takart, mint Nyugat-Európa legnagyobb részén. Az impérium ideájának, az imperialitás eszméje kizárólagos szellemi tételezésének szintén megvannak a korlátai, és nem véletlen, hogy Magyarország vonatkozásában történetileg sem voltak érvényesíthet k. Ráadásul ez az irányultság éppen egy pszeudo-arisztokráciához vezethet, ami teljes mértékben ellenkezik a tradicionalizmus célkit zéseivel, és a magyar nemesség hagyományával. Az “indoárja” vagy “indoeurópai” hagyomány evoliánus tételezése egyébként is szemben áll a történetileg-szellemtörténetileg fellelt hagyomány-értelmezéssel, de err l még a kés bbiekben lesz szó. Az Evola által folytonosan tételezett “római hagyomány” is gyenge lábakon áll, mert az a fajta vallásos szinkretizmus, mely a római birodalom fénykorában és végén virágzott, semmiképpen sem hozható összefüggésbe azzal a heroikus hagyományfelfogással, melyet könyveiben kibont. S t, amennyiben Néró vagy Heliogabalus alakját nézzük, megint csak beleütközünk az Evola által tételezett “ellenhagyományba”, pedig valójában a “rómaiság” beteljesedését láthatjuk ebben. Természetesen a görög szellemiség is torzul ezen a szemléleten keresztül. Míg a ficinói neoplatonizmus testetlen idealizmusa elfogadható és beilleszthet a képbe, addig az eredeti platonikus felfogás és életgyakorlat, valamint kultúrtörténeti háttér feltérképezése elmarad, és a valódi iniciatikus hagyomány értelemszer en “ellen beavatásnak” min sül.
- 844 -
amvas--tár5 Hamvas
Külön kell szólnunk a tradicionaliznus egyik legfontosabb filozófiai alapállásáról, a szolipszizmusról. A túlhangsúlyozott szolipszizmus a gyenge éntudat jelöl je is lehet, az egoizmus egy bizonyos formája, mely er tlensége miatt érzi szükségét éles határok meghúzásának és száraz, teoretikus bázis kiépítésének. Evola bármennyire is egy expanzív én-re alapozott szemléletet próbál meg érvényre juttatni, akkor is egy lesz kített alanyiságról beszélhetünk, mely csakis az elkülönül férfiúi utak sajátja. Evola odáig elmegy, ameddig – a tradicionalisták által rejtélyes okok miatt kedvelt – Otto Weininger, hogy szellemi útra képtelennek, illetve a férfi szellemi útja függvényének, tükrének tekinti a n t. A kifejezetten szoláris-marsi szemlélet azért sem konzekvensen végiggondolt Evolánál, mert vagy egy n i pólus függvényében lehet férfias, vagy egy férfi viszonyában, de semmiképpen sem önmagában. Kifejezett nemértésr l tanúskodik a harmadik nem-mel foglalkozó cikke (A harmadik nem és a demokrácia), amelyben alapvet biológiai és kultúrtörténeti járatlanságáról tesz tanúbizonyságot, valamint írásával újból alátámasztja azt a véleményünket, hogy az általa képviselt tradicionalizmus csak megmerevedett formalizmusokban képes létezni. Evola, úgy t nik, mind a két pólust visszautasítja, és inkább vállalja a szolipszisztikus nárcizmust, mint a szembenézést a szexus igazi szellemi erejével. Ebben az értelemben hiábavaló egyáltalán valódi önmagamról beszélni, f leg az androgünitás szemszögéb l, vagy szexuálmágikus praxist emlegetni, mert hiányzik az a valódi dinamizmus és kiélezettség, mely a szolipszisztikus utak sajátja. Ezzel kapcsolatban a pozitív ellenpélda Austin Osman Spare szolipszisztikus jelleg Zos Kiakultusza, mely ténylegesen egy sajátságos, legalábbis pre-hellén és kelta kultuszokig visszanyúló boszorkány-hagyomány, a nyugati tantrizmusnak talán az egyik legutolsó, viszonylag épségben fennmaradt formája. Spare elméleti munkássága azért jelent s témánk szempontjából, mert nagyon határozottan kritizálja és elutasítja a “vágy-szolipszistákat”, az idealista magatehetetlenséget, a hagyomány-értelmezések kizárólagosságát, és a személyesség alanyi-transzcenzionális útjait keresi. Spare plutonikus, a szexus gyökeréig hatoló és azt felszabadító mágikus útja mindenképpen archaikusabb és hitelesebb a harcosi-harcias (ksatrija-jelleg ) evolianizmusnál. Megjegyezzük, hogy Spare – munkásságának egyéb vonatkozásait is figyelembe véve – ahhoz a fajta vizionárius és egyébként professzionális m vészek közé tartozik, mint Blake, Bosch vagy Max Ernst. Fiatal korában Evola is kacérkodott a képz m vészettel, foglalkozott a dadaizmussal és a futurizmussal, s t avantgárd verseket is írt. Dr. Martin Ethelwolf szerint további munkássága rejtett dadaista tevékenységnek is felfogható. Mindezt azért fontos elmondani, mert olykor sokkal többet elárul a szerz kr l egy-egy fennmaradt m alkotás, illetve m vészettel kapcsolatos cikk vagy könyv, mivel ezekben közvetlenül jelentkezik az intuitív-szellemi mozzanat vagy annak hiánya.Visszatérve f nyomvonalunkra, a ksatrija út el térbe helyezése a papi ösvénnyel szemben – melyhez Evola szinte görcsösen ragaszkodik, és err l még Guénonnal is vitát folytat –, sem a keleti, sem a nyugati hagyomány szempontjából, történetileg és szellemtörténetileg sem állja meg a helyét abban a perspektívában, ahogyan azt felveti. Evola itt is ragaszkodik a Mars lehatárolt értelmezéséhez, ami egyébként egy sajátságos pszichikusan-szellemileg inflálódott én el térbe helyezését is jelenti. Hasonló a helyzet Evola Hermetikus Tradíció cím m vével kapcsolatban. Ebben a könyvben a hihetetlenül cizellált és komplex alkimista szimbolizmust próbálja meg a Sulphur és a tüzes Merkur szempontjából megírni, ami nemcsak megint hibás leegyszer sítése egy valóban tradicionális doktrínának és gyakorlatnak, hanem egyenesen lényegileg mond ellent annak. Burckhardt is elkövet hasonló hibákat alkímia-kötetében, de valamivel objektívabban próbálja szemlélni az adott tradíciót, amivel persze el is távolodik a valódi témától. Ezzel szembehelyezhet Fulcanelli és tanítványa, Eugéne Canseliet, valamint az tanítványa, majd - 845 -
amvas--tár5 Hamvas
munkatársa, Stanislas Klossowski de Rola, akik valamennyien elkötelezettjei és gyakorlói a nyugati alkímiának. Érdemes közbeszúrni, hogy fiatal korában nagy lökést adott Klossowskinak éppen Guénon és Evola, és ezt a tényt úgy is felfoghatjuk, hogy a tradicionalista iskola egyfajta szellemi indítást adhat, de semmiképpen sem végcél. Evola buddhizmus-értelmezése is jól beilleszthet a fentebb említett sémába, annak ellenére, hogy A felébredés doktrínája és A hatalom jógája talán legjelent sebb kötetei közé tartozik, és úgy t nik, számára személyesen valóban m ködhetett a Mars virilis szellemi értelmezése, de hiba lenne ezt úgy bemutatni, mint az egyetlen metafizikai megközelítést, hiszen éppen lehatárolt mivolta zárja ki a transzcendens jelleg önmeghaladást. Következ kritikus pontja a tradicionalista megközelítésnek, hogy olyan nagyon is korhoz kötött szempontokat és metodológiát alkalmaz, mely teljesen idegen az archaikus vagy akár történeti hagyományban él embert l. Erre jó példa Adrian Snodgrass Építészet, Id és Örökkévalóság cím könyvének azon része, melyben azzal a szarvashibával találkozunk, hogy a modern térképeket alkalmazva próbál szakrális geográfiát rekonstruálni és szakrális térszerkezeteket felfedezni. További hibaként említhet , hogy nem számol az asztronómia gömbi térszemléletével, és ez különösen sz kebb szakmája szempontjából elengedhetetlen, hiszen az építészet éppen hogy lehet séget nyújtana, hogy a szakrális térbeliség differenciált min ségeit megmutassa, és elkerülje a különálló hagyományszegmensek összemosását. Megkockáztatjuk, hogy a tradicionalizmus, mint szociokulturális jelenség, divat vagy politikai állásfoglalás, saját korának gyermeke, és nem vonatkoztathatunk el annak történeti aspektusaitól. Hamvas, Evola, Guénon korában egész egyszer en nagyon sok tudományterületen még nem volt elegend információ, forrásanyag ahhoz, hogy megbízható következtetéseket vonjanak le, így sokkal nagyobb terepet kapott a szubjektív mítoszteremt képzelet. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a tradicionalisták – tisztelet a kivételnek – túlságosan korán próbálnak szintetizálni, vagy – ami még rosszabb – egy el vételezett absztrakt elméletet próbálnak ráhúzni a valóságra, és ha az kilóg, akkor nem az elméletet szabják át, hanem a valóságot. A tradicionalizmus pozitívumai közé tartozik az er s kritika az új okkultista irányzatokkal szemben, a metafizikai megalapozottságra való törekvés és irányultság, egyes esetekben a széles kör tájékozódottság és a vallásfilozófiai szintézis keresése, mely mélyebb-magasabb belátásokkal, perspektívákkal párosul. Organikus gondolkodás A Pap Gábor által fémjelezhet organikus gondolkodás els sorban egy kozmológiai-mitikus, asztrális-asztrológiai modell, mely f ként a magyar népm vészettel és népmesei hagyománnyal, valamint az erre építkez m vészek munkásságával foglalkozik, és emellett a történelem szimbolikus vonatkozásaira koncentrál. Figyelemreméltó tény, hogy Pap Gábor eredeti foglalkozását tekintve m vészettörténész, és a vele párhuzamosan induló Molnár V. József is hasonló alapokról indul, bár jórészt speciálisabb területekkel foglalkozik, els sorban a gyermekrajzok és az évkör értelmezésére tesz kísérletet. Ez a rendszer legfeljebb csak rejtett metafizikai tartalommal rendelkezik, inkább egy hagyományos rendszer m ködésével és m ködtetésével lehetne jellemezni. Pap Gábor egyfajta modellt állít elénk, mely a rejtez magyar hagyományt próbálja leírni, artikulálni. Már gondolatmenetének elején kételyek merülhetnek fel bennünk azzal kapcsolatban, hogy ha valóban rendelkezünk egy ilyen különálló hagyománnyal, akkor ez miért nem jelenik meg mint organikus (magas)kultúra vagy töretlen hagyományvonal. Erre szerinte az lenne a válasz, hogy a magyar hagyomány lényegét tekintve nem jelenhet meg ekként, illetve asztrális-történelmi (mundánasztrológiai) indokok miatt kellett elt nnie ennek a hagyománynak. Tény, hogy kozmológiai vonatkozásait tekintve figyelemreméltó észrevételeket és megfigyeléseket tesz a - 846 -
amvas--tár5 Hamvas
szerz , de a tradíció ilyeténképpeni tételezése és élesztgetése kérd jeleket hagy maga után. A néphagyomány csak nyomaiban rzi a nemzet (nemesség) szellemi hagyományát, és bármennyire is kerek, egész ez a kozmikus modell, spirituális szinten közvetlenül nem m ködtethet . A néphagyomány mint néphagyomány teljes érték , viszont a néphagyomány mint (metafizikai) hagyomány semmiképpen sem az. Másképpen fogalmazva, nem szabad összekeverni, egybemosni a különböz szinteket, mert így ezek bizonyos elemeinek dominanciája elnyomhatja a lényegi mondanivalót, illetve ne lássunk ott egyértelm en spirituális mondanivalót, ahol az csak áttételesen van jelen. Röviden ki kell térünk Pap Gábor Csontváry-értelmezésére is, mert itt különösen szembeötl metodológiai és megközelítésbeli hibákat vélünk felfedezni. El ször nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Csontváry esetében egy személyes opuszról van szó, bármennyire szeretnénk is ezt egyfajta hagyományértelmezésbe beleer ltetni. Másfel l a sámánisztikus utak jellemz je ez a fajta egyediség és transzszubsztancializált szubjektivizmus, ami a látók sajátja, és le nem írható, továbbá racionálisan “lerántjuk” saját szintjér l a víziót, ha csak egy bizonyos struktúra objektív leképez déseként tekintünk a festményekre és rajzokra. Ahogyan Mircea Eliade írja sámánizmus-kötetében: “A sámán kiváltságos helyzete (…) az eksztatikus élmény képességének köszönhet .” Pap nem beszél olyan lényeges összetev kr l, mint például a színek szerepe, és megmarad az – akár szó szerint is vehet – formális, formai elemzés szintjén. Másrészr l nagyon komolyan megkérd jelezhet az az eljárás, ahogyan – szó szerint és átvitt értelemben egyaránt – görbe tükörrel torzítja az eredeti képeket, és ezekb l az egyébként m vészi szempontból akár még érdekesnek vagy inspiratívnak is nevezhet fotókból próbál meg messzemen következtetéseket levonni. Ilyen technikával dolgozhat egy képz m vész vagy fotográfus – mondjuk például André Kertész –, de egy m vészettörténésznél, aki elméleti álláspontjának alátámasztására akarja felhasználni egy m eltorzított változatát, ez a módszer megengedhetetlen – még akkor is, ha van arra adatunk, hogy Csontváry egyes képeihez ajánlotta ezt a módszert –, hiszen nem lehet reprodukálni, hogy pontosan hova kell tenni a tükröt és honnan kell nézni a képet. Tradicionalista oldalról Horváth Róbert jogosan kritizálja Pap és az organikusok “belelátó” módszerét, ugyanakkor sem tud új és releváns feltevésekkel el állni. Gönczi Tamás Csontváry-kötetét (Napúton) akkor tette le e sorok írója, amikor az El/Él/Al istennevet a magyar Él szóval hozza összefüggésbe. Ez a fajta délibábos nyelvészkedés Budát is Buddhának látja, és sajnos ez a szemlélet nagyon elterjedt az “organikusok” közt. A Hamlet malma cím kötet lefordítása és kiadása azért érdemel külön figyelmet, mert a könyv nyilvánvalóan nagyban inspirálta az organikus gondolkodást, de sokkal nyitottabb és komplexebb szimbólum-rétegeket tár fel, mint az “egypólusú” módon tételezett és töredékes formáiban részlegesen fennmaradt és kiegészített magyar hagyomány. A m szerz i utószavukban hangsúlyozzák, hogy k csak fölvetették egy bizonyos mítoszhoz köt d hagyományrétegek eltér olvasatait, és elmondhatjuk, hogy a több száz oldalas munka is csak el tanulmánya vagy vázlatos ismertetése egy nagyobb, mélyebb mitikus megközelítésnek. Bár ez a fajta inkluzivitás megfigyelhet egyes Pap Gábor-tanulmányokban és könyvekben (különösen a Csak tiszta forrásból-ban), ám ezekben az esetekben is egy szekularizált és különálló hagyományt tételez, mely nem illeszkedik, s t ellentétes az Evola és mások által tételezett árja-, indoárja-hagyománnyal, és annak poláris ellentétével, a sémita hagyománnyal is. Pap Gábor egyes követ i különösen beleestek abba a hibába, hogy olyan eltér tradíciók között próbáltak hidat verni, melyek semmiképpen, még strukturálisan sem egyeztethet ek össze, nemhogy metafizikai tartalmukat tekintve, és olyan hagyományokat kapcsoltak össze, melyek még csak nem is ismerték egymást. A két hagyomány-értelmezés közötti áthidalást próbálta meg létrehozni Szántai Lajos, aki tradicionalista indulása után rövid ideig ingadozott a két hagyomány-értelmezés között, majd az organikus gondolkodás - 847 -
amvas--tár5 Hamvas
elemeib l épített fel egy sajátságos, id vel változó magánmitológiát. A két irányzat között kialakult vita a fentebb vázolt okok miatt inkább egymás mellett való elbeszélésnek tekinthet , mintsem konstruktív együttgondolkodásnak, ezért nem térünk ki annak részleteire. Meg kell viszont jegyezni azt a mélyreható különbséget a két értelmezés között, hogy míg a tradicionalisták egyértelm en egy er s, ám a legtöbb esetben lehatárolt teoretikus bázist építenek fel, addig az organikusok egyrészt spontánabb módon építkeznek, másrészt egy olyanfajta megkérd jelez(het)etlen természetiségre, természetességre hagyatkoznak, amely nincs eléggé artikulálva, hierarchizálva, s t popularizált változataiban könnyen átcsúszhat a – jobbik esetben spirituális – giccs bizonyos formáiba. A kozmikus-mitikus min ségek Pap Gábor írásaiban is csak mint leírások szerepelnek, és nem tudjuk meg, hogy milyen szellemi szinten kell lennie, és mit kell tennie annak, aki ezekbe a szintekbe be akar hatolni. Más szóval a metafizikai-szemléleti bázis és a konkrét beavatási hagyomány-vonal hiányzik ebb l a szemléletb l, és ezt az sem pótolja, hogy apokaliptikus vagy vallásos tematikát választ a kozmológiai-asztrológiai mellé. Az irányzat pozitívumai között szerepel viszonylagos nyitottsága és kombináció-készsége a különböz hagyományelemekkel kapcsolatban, az eredeti mitikus-asztrológiai szemlélet visszaállítására és a népm vészet szakrális jelentésrétegeinek és szellemi tartalmainak feltárására való törekvés. Az organikus építészeti szemlélet is merített ebb l a forrásból, bár ez részben kölcsönös, hiszen ez utóbbi irányzat id ben megel zi az organikus gondolkodási rendszer el bb tárgyalt képvisel inek publikációit.
Kecskés Péter *forrás: Ökotáj, 31–32. sz. 2003. 43–50. o.
Az embert l független valóság, vagyis az úgynevezett objektív világ a meghülyült szívtelenség káprázata. (Unikornis)
A WS-lóláb Weöres Sándor: Egybegy jtött levelek I-II.* „Ki vagyok én? Mindenki. – Hol lakom én? Minden emberben, ezerféle alakban." (Weöres Sándor: Bolond Istók)
Óvodától egyetemig Weöres Sándor költészetére folyton rá kell csodálkoznunk, mióta csak legels varázsigéit meghallottuk az óvodában. A gyerekember még úgy ismerkedik meg Weöres verseivel, énekelhet -mondható rigmusaival, hogy a szerz neve jóval kés bb, tíz-húsz év távlatából, az olvasás periódusában tudatosul csak. (WS legjobb sorai számomra azóta sem halványultak, de most, amikor a lányom mondogatja – hihetetlen gyorsasággal tanulva meg – verseit, kénytelen vagyok ismételten rácsodálkozni költ i zsenialitására.) Kés bb, feln tt korban ismét rádöbben az ember, mennyire „eleven áram"-ként hatnak Weöres versei: ma is, ennyi - 848 -
amvas--tár5 Hamvas
id elteltével – ami igazán a m vészi érték próbája –, „megrázkódik az ösztön, érzelem, ész, képzelet, szellem, az egész lény" (miként a szerz ezt el is várja A vers születését l). Közhely, hogy Weöres valóban zseni volt, ám ez a „tudás" mára inkább elfelejtett és megkopott evidenciának t nik, hiszen az óvodán kívül nemigen esik szó manapság Weöres Sándor költészetér l. Ez egyrészt talán annak az ismert jelenségnek is köszönhet , hogy bizonyos id szakokban talán túl sokat és túl didaktikusan emlegették és bizonygatták zsenialitását, ami végül mindig kivált valamiféle ellenreakciót a kortársi-irodalmi közösségb l (gondolom, elég itt az egyik legutolsó, a hetvenes évekbeli Szilágyi Ákos-féle pamfletre utalni). Weöres nemrég megjelent (majd az özvegy által viharos körülmények között visszavonatott) levelezésgy jteménye nem volt ugyan revelatív hatású felfedezés, hiszen a levelezés nagy része már olvasható volt a legkülönfélébb gy jteményekben, folyóiratokban és kézirattárakban, ugyanakkor hiányzott ez a gy jteményes változat, amelyet akár önéletrajzi regényként is végig lehet olvasni ebben a formájában (a pikánsabb, izgalmasabb témát kedvel k is találhatnak csemegét, Babitsnak például, meglep módon, a szakmai problémáin kívül beszámol arról is, hogyan vesztette el a „szüzességét"). E levelezésgy jtemény egészében visszaigazolja azt a feltételezést, hogy WS próteusziként emlegetett költészete már a XX. század els felében sem volt könnyen bepasszítható a megszokott-kialakított trendbe. Hiába látszik levelezése alapján is egyértelm nek – a verseib l már ismert („Szememnek Ady adott új mez t, / Babits tanított ízére a dalnak / és Kosztolányi, hogy meg ne hajoljak / ezt-azt kívánó kordivat el tt") – f mesterek névsora, Weöres el ször is mesterei hangját tanulja meg, formatudását sajátítja el tökéletes módon, hogy kés bb mindazt, ami számára e mesteri tudásból stíluselemként használható, szervesen beépítse saját költészetébe, és – a negyvenes évekre – jól felismerhet , igen magas színvonalú költ i világgá emelje. („Mert a géniusz sugalmára / figyel és szóvá megformálja: / rögös lényét elviselem / estig, / de mindörökre nem.") A Weöres-levelekb l kiolvashatóak szerz jük irányultságai, tapogatózásai, tájékozódásai, melyek konkrétan is dokumentálják az t ért hatásokat. Ám WS m vészetével szemben hihetetlen óvatosságra van szükség, csupán felületes olvasóként emelhetünk ki egyegy konkrét nevet vagy irányzatot, valamilyen stílust vagy gondolatiságot – hatását felismerve – egy-egy vers kapcsán. Weöres ugyanis kísérletez szellem alkotóként, a szavak alkimistájaként valóban Próteuszként váltogatta – a versformák mellett – megjelenési alakjait (Tandori Dezs is figyelmeztet, hogy ezek a hasonulások, átalakulások sohasem „szerepjátszások"), zavarba hozva, elbizonytalanítva egyúttal leghívebb pártfogóit is, hogy „ki beszél" és „honnan". Személyiségének versbeli tettenérhetetlensége és infantilis-játékos hajlama miatt – melyek olyan örök érvény korai darabok keletkezését idézték el , mint a Háromrészes ének, a Dalok Na Conxy Pan-ból, a Rongysz nyeg vagy Az éjszaka csodái – az éncentrikus magyar irodalomban, enyhén szólva, rendhagyó jelenségnek számított és számít ma is. Hiába került be meglep en fiatalon a Nyugat köreibe (és hiába publikált ott a statisztikák szerint szinte legtöbbet), már egészen korai dolgait is – a biztatások és elismerések ellenére – némi bizonytalan bizalmatlanság fogadta. (Ahogy Babits is írta már az els kötet kapcsán: „Weörest l még kiszámíthatatlan meglepetéseket várhatunk" – az általam kurzivált jelz aggályokra enged következtetni…) Nyilván nem alaptalanul, hiszen elég ijeszt en – és furcsán – hathatott Weöres ígérete az énreflexív els Nyugat-nemzedék szemében, hogy rímbe ránt majd tücsköt, bogarat. Akármilyen simának és szerencsésnek is mondható – a tények ismeretében, kívülr l (és utólag) – Weöres indulása, majd kibontakozása, a hagyományos folyóiratstruktúrákból folyton kilógott a WSlóláb. Egyedül pécsi tartózkodása, egyetemi évei jelentették számára a független próbálkozások idejét – a szellemi társak közelségét (Halasy-Nagy József, Várkonyi Nándor, Fülep Lajos, Zalai Béla) és a kortársak jelenlétét (Tatay Sándor, Takáts Gyula, Csorba Gy z - 849 -
amvas--tár5 Hamvas
stb.). Pécs tehát olyan alkotói m helyt jelentett WS számára, ahol korlátok nélkül valósíthatta meg saját elképzeléseit, kipróbálhatta magát irodalomszervez ként, kamatoztathatta remek kapcsolatteremt képességét a különböz folyóiratok, nemzedéki antológiák szervez jeként is. E felszabadító lehet ségek és a termékenyít felszabadulás meghozta eredményét, Weöres kiadhatta els köteteit, ezáltal megteremtve a lehet séget, hogy a dicséretek mellett az t eztán folytonosan ér bírálatok is megszülethessenek. Felszínre emelve tehát a problémát, melyet újra és újra felhoznak majd a költ egész életén keresztül, hol vádként, hol jóindulatú kritikaként tüntetve fel. Kenyeres Zoltán fogalmazza meg monográfiájában legegyszer bben és talán legpontosabban is ennek mibenlétét a fiatal Weöres kapcsán: „…hittel vállalta a nem politizálás politikailag is sokkoló hatását. Irodalomszemlélete, ízlése már a kezdett l eltért az uralkodó nemzeti klasszicizmustól." A magyar irodalomnak rendre megvannak a rendhagyó, renitens alakjai, akikkel – egy-két divathullámon túl – nemigen tud mit kezdeni. Egy ilyen hullám felkapta mostanában – örvendetes módon – Szentkuthy Miklóst is, de ki tudja, meddig tart, s hol dobja t partra. (Franciaországi sikereit is mintha kicsit szégyellnénk.) Füst Milánt például csupán mint esztétát, egyetemi el adót érték valódi sikerek… Weöresnek pedig a nyolcvanas években látszott utóreneszánsza lenni, azóta nem kapta fel újabb hullám, pedig a többieknél jóval populárisabb, noha hasonló terjedelm életm vet hagyott ránk. Mindez semmiképpen nem szemrehányás (kinek is?), csupán Weöres helyzetét végiggondolva óhatatlanul szembe kell néznünk a rendhagyó, sokrét életm vek feldolgozásának problematikájával. És azzal, hogy már a negyvenes években is ugyanazért támadták Weörest, mint amit még a nyolcvanas években is a fejére olvasnak majd. WS pedig szintének t nik, mikor – még egészen fiatalon – legyint minderre: „Csak játék, mondja dalomra a kortárs, s a jöv mit se szól rá, elfeled. Verseimet ajánlom a falaknak, úgy írtam, ahogy nekem jólesett." Utólag – több mint fél évszázad távlatából – jól látszik, önironikus jóslata bevált, nem csak a kortársai gondolták így. Id közben életm ve lezárult, s megkerülhetetlenné vált, pontosabban igen nehéz körbejárni, nemcsak a terjedelmi okok és a színvonalát tekintve er s ingadozások, hanem a sokféle irányultság, stílusréteg miatt is. A számtalan korabeli értelmezés, a több – még WS életében megjelent – monográfia ellenére ma is Weöres egyedisége, folytathatatlansága jelenti a legf bb problémát, a minden szempontból kiemelked , de rendhagyó életm . És ilyenkor az irodalomtörténet-írás mindig nehéz helyzetben van, új szempontok alapján kéne értelmeznie, elhelyeznie a magyar irodalom összefüggésrendszerében. Weöresnek sajnos nincsenek mai, számára kanonizációt kivívó értelmez i. (Schein Gábor kit n kis könyvecskéje, h en az Elektra Kiadóház „Élet-kép sorozat" eddigi törekvéseihez, Weöres portréját életszer vé, olvashatóvá teszi ugyan, de valójában inkább csak segédtankönyvnek tekinthet a középiskolások számára, bármennyire élvezetes is.) E kétkötetes levelezésgy jtemény megjelenése például jó alkalmat teremthetett volna WS életm vének újraértelmezésére…
Kedves Mestereim E levelezésgy jteményb l, pontosabban Weöres Sándor levélválaszaiból (mert sajnos csak ezek találhatóak itt) az életm b l kevésbé kikövetkeztethet kapcsolatok-viszonyok, a m vek konkrét és elméleti háttere is remekül kiolvasható. A kordokumentáción túl a fiatal, - 850 -
amvas--tár5 Hamvas
pályakezd költ t emberi oldaláról is megismerhetjük valamennyire a szellemi-szakmai-baráti dialógusok közben. (Id sebb korában sok interjút adott, így akkori gondolatait-érzéseit viszonylag jól ismerjük.) A leveleib l felt n választott mestereivel szembeni alázata, mely mindig szinte, ám soha nem megalázkodó viszonyt sejtet. Bámulatos ugyanakkor az a diplomáciai készség, ahogy a tizen-huszonéves költ elfogadtatta magát a korszak szellemóriásaival, akik – nem éppen mellesleg – egymást sem nagyon respektálták. Levelei akár útmutatásként is értelmezhet ek a költészete felé, egyfajta bevezetésként, illetve az t ért hatások sokrét ségének dokumentumaiként. Nemcsak a Kodállyal megbeszélt ritmikai problémák, a Babitsékkal megkonzultált poétikai tervek, a Fülepnek, Hamvasnak vázolt tematikák és elképzelések adalékok mind-mind Weöres próteuszi alakváltó kényszeréhez, hanem a hivatkozások-utalások is az t foglalkoztató személyekre, m vekre. Weöres korábban leszögezett folytathatatlansága azt is jelenti, hogy követhetetlen. Fontos ezt kiemelni, mivel a „Vezess vagy kövess!" srégi elve alapján ez is WS tanítványi aspektusát hangsúlyozza, mint ahogy maga erre törekedett egész élet(m v)én keresztül. Hamvas Béla híressé vált Medúza-kritikájában (1944) ugyanezt hangsúlyozta, bár látszólag elmarasztalta a költ t amiatt, hogy szerinte túl hamar lépett a nyilvánosság elé, s nem keresett magának „Mestert". WS leveleib l azonban kiderül, hogy igen nagy intenzitással kereste Mesterét, s t a legkiválóbbakból állította össze magának a Hamvas által hiányolt, Egyetlen, Igazi, Idealizált Mester alakját. Ett l függetlenül mindegyik „rész"-Mesterét megtisztelte azzal, hogy „Kedves Mesterem"-nek szólította, így Kosztolányit, Babitsot, Kodályt, Füst Milánt és Hamvast. Míg azonban Hamvas kizárólag szellemi (metafizikai szint ) vezet re gondolt a Mester kapcsán, addig Weöres számára ez jóval tágabb kategóriát jelentett. Weöres és Hamvas vonzódása teljesen érthet , egyazon irányba tartottak (a Teljesség felé [sic!]), egyikük a filozófia, másikuk a költészet területét tartva ehhez megfelel terepnek. Hamvas gondolkodásmódja azonban inkább katalizátornak tekinthet Weöres versvilágának kiteljesedése szempontjából. Pillanatnyi elragadtatottságát mégis érdemes illusztrálni egy Kenyeres Imrének (a Diárium szerkeszt jeként íratott Hamvassal a Medúza-kötetr l) szóló levél részletével: „Szerintem Hamvas kritikája zseniális; roppantul örültem neki, f ként azért, mert rengeteget tanultam bel le. Pompás úgy is, mint kritika; de f ként pompás mint esztétikai manifesztum. rámutat arra, amit a mostani lírikusok néhánya tapogatózva keres: hogy a mai költészet szükségszer en csakis orpheusi lehet…" A levél egésze jelzi, hogy WS nem a dicséretnek örül Hamvas írásában, hanem saját addigi törekvéseinek visszaigazolását olvassa ki bel le. (Hamvas ellenben egészen a haláláig Weöresben látta a potenciális tanítványt, s mivel ez a szándéka kudarcba fulladt, nem fogadott egyetlen tanítványt sem maga mellé…) Visszatérve a Medúza-kritika hatására, Weöres kinyilvánította rokonszenvét Hamvas gondolkodásával, ugyanis a következ könyv, A teljesség felé ajánlásában deklarálta: „Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet…" A Mester reakcióját szintén ismerjük, ismét ért kritikát közölt a neki dedikált kötetr l, kitérve a helyzet furcsaságára és helyeselve Weöres költ i törekvéseinek (ami ugyan itt éppen próza, híján a legjobb weöresi erényeknek, ritmusnak, rímnek) új irányvonalát, s t egy további verseskötetr l (A fogak tornáca) is értekezve biztosította tanítványát szellemi támogatásáról és a helyes útról. A kortársi kritika azonban ellenségesen és értetlenül viszonyult A teljesség felé prózai kísérletéhez, közhelyszer séggel vádolva. (A m vet fél évszázaddal els megjelenése után ismét kiadták önálló kötetként, de tényleges rehabilitációja vagy újrafelfedezése már a hetvenes évekt l elkezd dött – WS hatvanéves jubileuma környékén. Bata Imre ellenben még e levélgy jtemény utószavában is fontosnak tartja megvédeni Weörest a hajdani kritikákkal szemben.
- 851 -
amvas--tár5 Hamvas
A teljesség felé megjelenése utáni években, tehát közvetlenül a háború után, a Hamvasét kivéve egyetlen ért (pozitív) elemzés jelent csak meg Weöresr l, mégpedig Szentkuthy Miklós tollából. Szentkuthy alapos és pontos tanulmánya abszolút elismer leg szól a Weöresm vekr l általában, s az egész életm azóta is érvényes ismérveit már 1947-ben megfogalmazza. Szentkuthy szerint WS „rendkívüli jelent ség " m veib l kiderül, hogy a szürrealizmus és a realizmus nemhogy ellentétei, hanem kiegészít i egymásnak, hogy a „gyermeki" szeretet és a „pisztrángvillódzású, fölényes" humor süt át sorain, s hogy „Weöres m ve is [a] szület magyar népmese és [a] legrafináltabb nyugati ’doctus’-költészet naivan tiszta összeolvadása" stb. Szentkuthy burkolt rosszallása jól érzékelhet azért a tanulmányból, szerinte A teljesség felé elhibázott, didaktikus-közhelyes volta miatt valójában Hamvas hibáztatható. Egy 1943-ban Várkonyi Nándornak írott Weöres-levél részlete talán ezt a radikálisan bekövetkezett változást magyarázza: „Eddig azért volt nálam a tartalom mindig satnyább a formánál, mert valahogy visszásnak éreztem, hogy versben mondjam el azt, amit prózában is elmondhatnék. Így aztán a forma lett a f , és a tartalom csak mint a forma sz l karója szerepelt." Amit ebben a levélben a forma els dlegessége kapcsán elmond, ez az auditív formakészség jelentette mindig is a Weöres-versek er sségét, a ritmika és a nyelv maximális összhangját. Ezzel szemben Hamvas mintha – önkéntelenül is – a mondanivaló, a prózaiság, a gondolatiság felé terelte volna Weöres figyelmét. Hamvas ominózus Medúzakritikájában követend példaként állította WS elé Rabindranath Tagore Fireflies (Szentjánosbogarak) cím , szútra-stílusban megvalósított prózaversciklusát. (Beszédes tény az is, Hamvas abban az id szakban állította össze bölcseleti kézikönyvét, az Anthologia humanát. Az pedig felettébb furcsa, hogy Márai nagyon hasonló jelleg – akkoriban egymás után megjelent – prózaversköteteit egyetlen kritikus sem említi párhuzamként, még a Füves könyvet sem.) A végeredményt (a kötetet) tekintve úgy t nik, az akkori tanítvány el is fogadta a mesteri útmutatást. A legtöbb kritika mégis egy Hamvason átsz rt Lao-cét citál el hivatkozási alapként. WS azonban már jóval korábban, egészen fiatalon, tizenévesként olvasta és tanulmányozta a taoista mester m vét. „Lao-cét fölakasztottuk anyám ágya fölé, Sz z Mária, Jézus és Szent József mellé" – írja Várkonyinak a t le kapott kép kapcsán, 1934-ben. Egészséges humorával már akkor negligálta az áhítat dogmatikus szerepét, ugyanakkor mégis jelezte tiszteletét: „Ha a túlvilágon is így összekerülhetnének négyen, úgy hiszem, egész kellemesen elszórakoznának, bridge-ezéssel, vagy beszélgetéssel." (E levélrészlet ismeretében nyilván nem t nik véletlennek az els kötet, a Hideg van Lao-ce-mottója, amely bármelyik kés bbi Weöres-kötet el tt is állhatott volna a jelenségek világán túlmutató szándékával…) A tartalom megtalálását hirdet , Várkonyinak írt levél után paradoxnak – vagy csak A vers születése ismétlésének – t nik, amit Weöres A teljesség-kötetben kisprózában is elmond A versr l: „Olvass verseket oly nyelveken is, amelyeket nem értesz. Jelentésükkel ne tör dj. Így megismered a nyelvek zenéjét, s az alkotó-lelkek bels zenéjét. S eljuthatsz oda, hogy anyanyelved szövegeit is olvasni tudod a tartalomtól függetlenül is; a vers bels , igazi szépségét, testtelen táncát csak így élheted át." Ez a sokszor idézett gondolat azonban egy igen hosszú, a költészettel és a költészetr l folytatott meditáció lecsapódása aforisztikus formában. A tizenkilenc éves Weöres Sándor már ilyeneket írt Mesterének, Kosztolányinak: „Azt gondolom, hogy minden költészet bels ellentmondásból születik, és a vers nem más, mint e két ellentétes elem, a pozitív és negatív ideiglenes kiegyenlít dése, akárcsak az elektromos kisülés – ennélfogva egy költészet lelki-arcát csak vibráló és ellentmondó mozaikdarabokból tudom összerakni." WS félelmetesen sokat tud a versr l (mindent), a költészetr l, amikor doktori értekezésként ezt a témát választ(hat)ja. 1939-ben elkészült meditációjával és vallomásával A vers születésér l, 25 évesen, amihez fogható elméleti és gyakorlati útmutatást korábban is talán csak Arany János tudott adni. A már évekkel korábban töredékes gondolatok-vallomások a költészetr l a levelekben rendre felmerül - 852 -
amvas--tár5 Hamvas
megtalálhatóak, s a disszertációban, A vers születésében válnak teljessé. De a levelekb l is egyértelm en kiderül, hogy WS számára a forma volt a legnagyobb kihívás, mintha tényleg halálosan komolyan vette volna Kosztolányi levélbeli tanácsát, melyben azt írja neki: „Faragd a matériát. Csak így jöhetünk rá, hogy mit akarunk, nem gondolkozással." E hatástörténet a versek esetében egyértelm en nyomon követhet , de Weöres leveleiben, nyilatkozataiban is gyakorta felt nik önmagyarázatként. A levelek olvasása rávilágíthat arra is, hogy e „személytelennek" titulált költészet m vel jében egyáltalán nem biztos, hogy kizárólag a taoizmus vagy a teozófia tanulmányozása nyomán alakult ki ez a szokatlan, „keleties" néz pont. Füst Milán költészetét például azért csodálja, azért tartja t (is) Mesterének, mert „az ‘én’ helyett megint az egyetemest hangsúlyozza, meg a személyt nem centrumnak, hanem a mindenség egységes áramában fölvillanó részecskének tekinti". Ami pedig számára ebb l a sokféle alapállásból – akkor – fontos volt, kisz rhet és megtanulható, azt így foglalja össze értekez prózájában: „Az egyéniség nem elhatározott karlendítések sorozata, nem önmagunk jellegzetessé csonkítása, hanem átlagfölötti többlet, rendkívüli szellemi terrénumokra eljutás, szellemi szabadmozgás. Shakespeare és Goethe az egyéniségek, akik mindenkit l tanultak és mindenkihez hasonlítanak, nem pedig Hazafi Verai János, aki nem hasonlít senkire."
Az örök tanítvány Weöres éppen egyik legfontosabb Mesterével szemben fogalmazza meg legtisztábban ars poeticáját. Hamvas Béla és Kemény Katalin Forradalom a m vészetben cím közös könyve kapcsán írja meg észrevételeit levelében a gyakorló m vész szemszögéb l az elméleti megközelítésekkel szemben: „Csak egyet hiányolok benne: bármelyik m vészetet tisztán spirituális szempontból nézed, nem pedig ’mesterségbeli’ szempontból. A képekben azt vizsgálod, hogy általuk milyenfajta lelki elementumot sugároznak; s alig beszélsz önmagukban-véve színekr l és formákról és vonalakról. Pedig úgy sejtem, hogy az a lelki elem, mely szín, forma, vonal által megnyilvánul: másodlagos ahhoz képest, amit az a szín, forma, vonal önmagában-véve jelent. A kép igazi valósága nem az, ami ’benne rejlik’, hanem az, ami ’ maga’." (Vas István egyik kötetér l jó néhány évvel korábban, 1939-ben hasonló kritikát mondott, miszerint nem az érzelmeit írja le, hanem reflexiókat, az azokról szóló gondolatait.) Weörest azonban több kritikusa is támadta, ugyanezt az idealizáltságot bírálva m veiben. A Medúza-kötet kapcsán kialakuló vita egyik f érve is ez volt, meg hogy Weöres adjon számot „m vészetének reális emberi tartásáról". Kardos László egy kritika kapcsán 1946-ban megírja, hogy kérésükre Weöres felolvasta egyik új versét, amelyet a hallgatóság (Illyés, Kassák, Keresztury stb.) érthetetlennek tartott. Weöres erre sorról sorra elmagyarázta nekik a verset, amit Kardos így nyugtázott: „Oly átjártan, oly végleges meggy z döttséggel, olyan sugárzó hittel mutogatta a szavak titkait, hogy – a csalódottságon túl – valósággal megrendített. De el kellett gondolkodnom azon, nem jutott-e zsákutcába az a m vészet, amely nemcsak tömegekhez, hanem íme, kiválasztottakhoz se szól, költészet-e a szónak akár legmodernebb értelmében az az alkotás, amelynek egyetlen ért je maga a költ ." A sorsangyalok cím versr l van szó, melynek elemzését épp e vita kapcsán kénytelen volt leírni Fülep Lajosnak is, így az elemzés a levelezésgy jteményben hosszú oldalakon keresztül, versszakról versszakra nyomon követhet a nyelvi megformálás mikéntjét l a háttértartalomig. Weöres tehát tisztában van azzal, amit csinál: „…tudom azt, hogy ha kísérletem nyaktör , csak az én nyakam törik ki; s ha kísérletem eredményes, ez az eredmény mindenkié" – írja Fülepnek. „Hogy a vers tartalma, a sorshatalmakról való tanítás hogyan bújt bele az értelmetlen sorokba, s hogyan vált az egész vers gerincévé: ezt nem tudom. Ez a m vészet csodája, hogy az ember sokkal nagyobbat szarik, mint amekkora a seggén kifér.
- 853 -
amvas--tár5 Hamvas
A m vészet nyilván nem evilágról való; az elemzés csak addig a kapuig tudja nyomon kísérni, ahol az ismeretlen kezd dik." A sorsangyalok példája és az egész hosszú, magyarázó levél feltárja, rámutat és jelzi, hogy a weöresi versvilág, az egyes darabok az anyagkezelést l a témaválasztásokig igen sok rétegb l, nagyon bonyolultan épülnek fel, melyet kívülr l, kritikusként rekonstruálni szinte lehetetlen. Nyughatatlan kísérletez szelleméb l – amely nem az avantgárd romboló szellemiségéb l fakad, hanem a hagyományokhoz való köt dés szintetizálódik újító szándékaival – számos olyan m született, amelyre ma joggal vagyunk büszkék mint „nemzeti örökségünk" alappilléreire. (A felsorolás persze veszélyes – és elég hosszú – lenne, s nyilván kimaradna jó néhány cím…) Az id tájt azonban a weöresi kísérletezés egyéb darabjai (Táncdal, Örvény) hasonló vitákat-megütközéseket keltettek. Talán az t negligálni kívánó vitapartnereknek szánt gesztusként is felfogható, hogy 1946-ban három kötete is megjelent, bár ett l függetlenül – ezután – Weörest tényleg sikerült az irodalmi élet, a „pálya" szélére szorítani, s tíz évig – a nyilvánosság el tt – elhallgatni/elhallgattatni. A társadalmi (politikai) realitásérzék hiánya csaknem a rendszerváltozásig követi (üldözi) majd Weöres Sándor m veit vádként és kritikaként. A Weöres-életm vet valóban az apolitikusság jellemzi, de társadalmi érzéketlenséggel egyáltalán nem lehet vádolni, s ez nem csak a nagy verseib l derül ki egyértelm en (A reménytelenség könyve, XX. századi freskó, Háborús jegyzetek, A szörnyeteg koporsója, Majomország stb.), hanem levelezéséb l is pontosan kirajzolódik WS szociálisan igen érzékeny emberi tartása. E vádak gyökere valójában Weöresnek a kezdetekt l meglév személyiségmentes (-ellenes) lírai törekvéseiben keresend , melyekben szívesebben választotta a mítoszok újraírását vagy a játékos, hangzásalapú szókombinatorikát, a halandzsaverset, mint az alapvet en énközpontú magyar irodalmi hagyomány meglév módszereit. (Bár a harmincas évek közepén, a nemzedéki antológia idején Babitsék, az „öregek" éppen a radikalitást, a kísérletez újat keresést hiányolták a „harmadik nemzedék" költészetéb l. Természetesen a politikára sz kítve. Weöres igazi tanítvány, megtanult mindent a mestereit l, amit érdemesnek vélt. Valószín leg tisztában volt vele, hogy abban a korban, amelyben él, (már) nincsenek mesterek. Találhatóak azonban olyan emberek, akikt l rengeteget lehet tanulni, szakmailag-szellemileg, akiket tudatosan és nagyon jó érzékkel választott ki. Apakomplexusa nemcsak mesterfügg ségéb l és mesterkereséséb l derül ki egyértelm en, leveleiben egészen konkrétan ír is arról, hogy gyerekkorában és fiatalemberként folyton menekült otthonról, az apja el l, aki nem értette és nem értékelte, katonát, gazdálkodót szeretett volna fiából nevelni. (Bata Imre kit n érzékkel állítja e komplexust a levelezések fókuszába.) Ellentétben édesanyjával, aki már els próbálkozásait is támogatta, versesköteteket adott fia kezébe, el adásokra vitte el s családi összeköttetéseit felhasználva beprotezsálta Babitshoz. (Weöres nagyon szorosan köt dött édesanyjához, amit számos igen nagy vers is bizonyít, apjával való konfliktusos viszonya viszont csak a levelekb l derül ki…) Innen olvasva talán érthet bb a WS verseiben állandóan jelen lév matriarchális szemlélet, a n , az anya pozitív szerepe is, és talán nem is olyan furcsák és érthetetlenek a fiatal Weöres diákos nagyotmondásai, ahogy egy kamaszodó gyerek szeretné apja csodálatát kivívni: „Tervezem ezenkívül, hogy majd lefordítom a Faustot, egyel re csak 6 sor van meg, az se végleges." (A megdöbben ket persze e levél jegyzetei megnyugtathatják, tizenéves korában Weöres nem fordította le a Faustot. S t kés bb se.) Elképzelhet , hogy haláláig meglév gyerekes infantilizmusa és hihetetlen munkabírása, maximalizmusa is ebb l a bizonyításkényszerb l ered, Mestereihez való köt dései pedig ösztönös apakeresések, olyan apá(k)é, akik elfogadják, elismerik t (szellemi értelemben) fiuknak. (Ezt azonban pszichológusoknak kellene megvizsgálniuk az életm és a háttérinformációk kapcsán.) Talán az alkati sajátságok mellett ez is közrejátszott az örök tanítványi pozíció következetes megtartásában, a személytelen költ i szemlélet - 854 -
amvas--tár5 Hamvas
kialakulásában és meg rzésében. Tény, hogy soha nem óhajtott mesteri pózban tündökölni, és minden körülmények között vállalta esend ségét. Ezért is furcsa Hamvassal való kapcsolatának váratlan megszakadása. (Ha azonban apakomplexusát komolyan vesszük, tekinthetjük szükségszer „apagyilkosságnak" is.) Persze, ma már nem lehet pontosan tudni, mi is történt valójában. A levelekb l erre nem derül fény. (1947-es utolsó levele, vagyis távirata esküv jér l ad hírt.) A Hamvassal szembeni „h tlenség" (vagy eltávolodás) szép ellenpéldája is ide kívánkozik a teljesség kedvéért, a másik Mester, Füst melletti kiállása. Amikor a Sorsunk – a zsidótörvények idején, Füst zsidó volta miatt – nem hajlandó leközölni róla készített tanulmányát, Weöres kilép a Várkonyi-féle szerkeszt ségb l. A levelezésgy jtemény által végül igazolható az a korábbi feltevés is, miszerint Weöres Sándor már a század els felében született m veivel a század második felének egyik legérdekesebb, renitens, ám mégiscsak reprezentáns alakjává vált. Vagyis a negyvenes évekre teljesen beérett „csodagyerek" munkái már ugyanazt a nagy formátumú költ t mutatják, amilyennek majd az ötvenes évek kényszerhallgatása, a hetvenes-nyolcvanas évek utóreneszánsza, a kilencvenes évek agyonhallgatása és remélhet leg XXI. századi újrafelfedezése után egyre inkább elismerhetjük. Az Egybegy jtött levelek utószavában Bata Imre is ennek a véleménynek ad hangot: „Úgy alakítottuk gy jtésünk körét, hogy az id beli határok az 1929 és 1949 közti id t zárják egybe, vagyis húsz esztend r l van szó, arról a két évtizedr l, melynek során kibontakozik az életm szélessége és mélysége." Az els leveleket egy furcsa, érzékeny kamaszfiú írja, alázattal és titkolt nagyravágyással kuporodva a mesterek lábai elé, míg húsz év múlva egy teljes mértékben kész költ dialogizál – nagyjából – ugyanazokkal a személyekkel a szellemi kibontakozás, a szakmai továbblépés esélyeir l és lehet ségeir l értekezve (még mindig alázatosan, de egyre határozottabban képviselve véleményét). WS tehát, aki elemz i szerint oly sok költ b l merített saját költészetének kialakításához, végül is olyan sajátos (egyéni) helyet vívott ki magának „gyerekes" kísérletei és hatalmas szakmai tudása szintézisével, hogy szinte a mai napig bepasszíthatatlan a Parnasszus márványkeménység szoboralakjai közé. Talán, mert most is él és eleven, amúgy pedig nincs (nem volt még szobrász), aki egy ilyen nyughatatlan szellem manószobrot maradandóan meg tudna mintázni. Mert állandóan változásban lév átalakulásai során hol itt, hol ott lógott ki az értelmez i Prokrusztész-ágyból a WS-lóláb. Ahogy ma is.
Utóirat: „csak egy költ "? Mintha csak megjósoltam volna befejezhet nek hitt írásomban, a lóláb-f részelés nem marad abba, és újabb problémákat okoz. A három ponttal nyitva hagyott zárlat kényszer en folytatódik tovább. A közelmúltban két könyv is megjelent, amely érinti – ha nem is alapvet en – a Weöres-levelezés alapján felvázolt kapcsolatrendszert. Az egyik Darabos Pál Hamvas Béláról írott monográfiájának legújabb változata (Hamvas Intézet, 2002), melyben a szerz komoly, tanulmány terjedelm részt szentel Weöressel való kapcsolatának. Darabos, miként az tudós, filológus elméknél el szokott fordulni, ha túl sok id t töltenek vizsgált „véd szentjük" árnyékában, túlzottan azonosult szerz jével. A Weöres–Hamvas kapcsolat kezdetét, kialakulását vizsgálva még igen pozitívan látja a költ szerepét, akinek köteteir l Hamvas rendre ért kritikákat ír, és idézi Weöres írásos reagálásait, irodalmi m vek, levelek részleteit. Aztán egy ponton túl (a fentebb már idézett levél részletér l van szó, melyben Weöres a Forradalom a m vészetben cím kötet kapcsán kifogásolja, hiányolja a primér, mesterségbeli szempontok számonkérését a m vön) a monográfus hihetetlenül ellenséges lesz, pocskondiázza Weörest, „hisz csak egy költ ", hogyan is érthetné meg a magasabb szellemi törekvéseket. És ezen a ponton túl elhomályosodik Darabos Pál szemében az a tény, hogy Hamvas maga választotta tanítványul Weörest, és mint írásaiból kit nik, igen-igen - 855 -
amvas--tár5 Hamvas
nagyra tartotta t. (Más kérdés, hogy Weöres mégis a saját útját járta, nem a Mester által mutatottat.) Kapcsolatuk gyümölcsét, A teljesség felé-kötetet és annak recepciótörténetét szintén hosszan elemzi, és nagy kár, hogy a bugyuta „kommunista irodalomkritikusok" mellett (1945 után vagyunk) Szentkuthy Miklóst is okolja Hamvas és Weöres elhallgattatásáért. (Noha Szentkuthy hivatkozott írásában igen nagyra tartja WS költészetét, csupán A teljesség felével szemben voltak fenntartásai. Hamvas gondolkodásával való rokoníthatóságról pedig érdemes elolvasni Rugási Gyula Szentkuthy-monográfiáját, a Szent Orpheus arcképét, ahol a szerz éppen ezt az egymás felé tartó, párhuzamos viszonyt vizsgálja.) Komolyabb, konkrétabb vád azonban Weöressel szemben, hogy a költ Hamvas tanításában csak metaforát, formát és fikciót lát. Amikor azonban Darabos mindezt kifejti, részletesen kibontja-interpretálja, l’art pour l’art m vésznek állítva be Weörest, kiderül, hogy hiába érti és elemzi olyan pontosan és mélyen Hamvas gondolatait, a monográfusnak a primér m vészethez nincs füle. És ezt nem tudja, nem veszi észre. És azon felül, nem ismeri elég jól Weöres életm vét sem, ami nem is csoda, hiszen nem száz oldalról van szó, és Hamvastörténetében is csak egyetlen epizód a rengetegb l a Weöres Sándoré. De azért nem ártott volna óvatosabbnak lennie, ugyanis a másik Weöresr l szóló könyv részleteiben évtizedek óta hozzáférhet könyvekben, folyóiratokban. Domokos Mátyás A porlepte énekes (Nap Kiadó, 2002) cím kötetér l van szó, amelynek éppen az az egyik központi gondolata, hogy Weöres „a szó szerint értend költ ", aki egy beszélgetés során „sültrealista"-ként aposztofálja magát, mint Domokostól megtudjuk, halálkomolyan. A kötet akaratlanul is komplett válaszokat ad a Darabos által felvetett „vádakra". Domokos Mátyás könyve kapcsán viszont csak azt az egyet sajnálhatjuk, hogy a szerz , aki hosszú évtizedekig volt a költ szerkeszt je, barátja és m veinek legjobb ismer je-ismertet je, a már meglév mozaikdarabokból illesztette össze saját Weöres-arcképét és nem a régóta hiányzó, igazi monográfiát írta meg, végre tényleg leporlandó a nagy Énekest. Domokos Mátyásnak adott egyik interjújában Weöres egyébiránt éppen a t le megszokott szerénységgel állítja, hogy Adyval, Babitscsal, Kosztolányival szemben nem költ , csupán kísérletez . „Valami átmenet a költ és a kutató között. Nem érzem egészen költészetnek azt, amit én csinálok. Sokkal inkább: kísérlet, kutatás." És ezt a választ akár kisiklásként is értelmezhetjük Darabos „hisz csak egy költ "-vádja alól. De akkor kicsoda volt Weöres Sándor, ha bírálói szerint „csak" költ , maga szerint meg még az se – tehetné fel a naiv és ezek után teljesen elbizonytalanodott olvasó a kérdést. Választ azonban már csak a m vekben talál. Én már felírtam egyet.
Jász Attila
*forrás: Jelenkor, irodalmi és mvészeti folyóirat, 2003. év 46. évfolyam 3. szám
- 856 -
amvas--tár5 Hamvas
„Az Antikrisztus nem lehet ember, alakot nem ölthet, történeti személy nem lehet, mert éppen a negatív lét.” (Silentium)
Címszavak, címszómagyarázatok Hamvas Béla írásm vészetéhez* [zárvány] ~ az, ami feltörhetetlen, bekebelezhetetlen, amit használni nem, csupán ki- vagy elkerülni lehet; ~ az, ami ürességként, szakadásként, résként, az t körülvev folytonosság hiányaként ugyan, de jelen van. Nem tudom persze, hogy e definíciókísérletek mennyiben tarthatók érvényesnek és f leg mennyiben használhatónak, ha e mostani konferencia témájául szolgáló, olyannyira széttartó életm vek közös nevez jét – a konferencia címének sugalmazására – épp azok zárványjellegében kellene látnunk. Vagy ahány zárvány, annyiféle? Nem tudom. Mindenesetre, ami Hamvas Bélát illeti, tagadhatatlan, hogy a nyolcvanas évek közepének-végének úgynevezett „Hamvas-reneszánszát" követ években is folyamatosan csordogáló (értsd: átüt er vel nem rendelkez ) s mellesleg nem is olyan gyér számú Hamvas-irodalom egyik közhelye valóban az oeuvre idegenségének, beskatulyázhatatlanságának szinonimájaként használt zárvány, amely legf bb érvnek bizonyult mind a Hamvas mellett, mind az ellene felvonulók érvrendszerében. Oly er s hagyomány ez a Hamvas-recepció történetében, hogy alóla én se tudom kivonni magam. Kivált azért nem, mert – mint ahogy reményeim szerint alább ki is derül – Hamvasé eminens módon olyan életm , amelyhez szerves módon tartozik hozzá annak (már most is megkerülhetetlennek t n ) recepciótörténete. Most mégis mell zöm az irodalomszociológiai és irodalompolitikai szempontokat: nem utolsósorban azért, mert ezek felvetése esetleg azzal a veszéllyel járna, hogy kiderülne: zárványról, zárványlétr l szó sincs… Továbbra is szavakról fogok beszélni tehát. [éncentrikusság] „Gondolkodói–autoritárius–éncentrikus alkatának tulajdoníthatóan a kultúrkörünkt l messze es kultúrák interpretálásához a személyiségén át közeledett, vagyis és emiatt az általa prezentált filozófiatörténetek és -közelítések er sen át vannak sz rve a hamvasi lokál- és éncentrikusságon. […] Az, hogy Hamvas az én-centrikussága igézetével mégis tudott hiteles formát közvetíteni, az egy sajátos magyar szellemi helyzetnek a következménye. [Tudniillik] Hamvas evidenciává tudott lenni." „az én-centrikusság csatornáján át éppen [t le, legnagyobbjaink egyikét l] kaptunk a másság hitelességét igazoló gondolati világot ajándékba." Idézem Mészöly Miklós Hamvas Bélát méltató sorait, amelyekre a Szigeti Lászlóval folytatott Párbeszédkísérlet cím kötet 124., 127. és 128. oldalán bukkanhatunk, egyébként, azt hiszem, kétszeresen is váratlanul, mert egyrészt Mészöly tudvalev leg nem az az ember volt, aki meggondolatlanul és két kézzel szórta volna a szuperlatívuszokat, másrészt meg éppen Hamvasra? Különben Hamvas Béla neve – Füst Miláné mellett – olyan szövegösszefüggésben bukkan föl az idézett m 121. oldalán, mint akiben, idézem: „er teljesen dolgozott a másságra irányuló létkorrekciós szemlélet." Most ne firtassuk, hogy a fent idézett mondatok mennyiben valóságreferensek, mennyiben felelnek meg a valóságnak, mert hiszen nem kizárt, hogy ezek indirekt módon voltaképpen Mészöly utópiái, önigazolás-kísérletei a megkonstruált el dök el tti tisztelgés álcájában. Mert amikor Mészöly Hamvas „er s énjér l", „éncentrikusságáról" beszél, akkor vajon Hamvas melyik énjére gondol? A mindent felülr l és kívülr l néz titánira, vagy a parányiság, az esend ség, a „nihil humani" tudatában lev , a kegyelemre rászoruló kiszolgáltatottság érzésével teli másikra? A Mesterre gondol, avagy a tanítványra, aki húszezer könyv elolvasása, az ötödik, hatodik, tizedik nyelv megtanulása után is belefogott a következ be, s aki ugyanakkor (vagy - 857 -
amvas--tár5 Hamvas
talán épp ezért) mégis csodálkozva, tehetetlenül és bután állt az élet érthetetlen nagytörténetei el tt? A kierkegaard-i, picard-i értelemben vett keresztényre, arra, aki a legparadoxabb történeti igazság egzisztenciális tapasztalatának volt birtokában? A nevezetes névtelenre, vagy a nyelvnek arra a zsenijére, aki a beszédet úgy volt képes folyamatosan kérdésessé tenni, hogy az err l való beszéd mégis eseményszámba menjen? A halküonikus, vidám tudományú, könny lábú, tüzes, bátor, nagy logikájú, merész szellemiség , a csillagok táncát, a délies lidércfényeket, a sima tengert, a tökéletességet meg- és felidézni tudó prózatöredékek szerz jére? A kés modernre? A kora posztmodernre? A formabontóra? A formateremt re? Arra a valakire, aki az irodalom écriture-ré válásának korában (Miłosz) mégis kísérletet tett egy olyan irodalom létrehozására, amely nem hátrált meg az el l, hogy magára vegye a valóság súlyát? [éndisszemináció] (Azaz énszóródás, az én megsokszorozása, avagy hogyan válik egy félreértés terméketlenné?) És Hamvas melyik ’én’-jére gondolt Kerényi Károly, amikor a szerz t l megkapta A magyar Hüperión, a magyar irodalom talán legkülönösebb, de minden bizonnyal legkülönösebb sorsú és leginkább félreértett esszéfüzérének elkészült darabjait, amelyek Kerényi fülében éppen végletes ’énességüknek’ köszönhet en csengtek elviselhetetlenül hamisan. Falsch. Mert bár e levelekben kétségkívül kimutatható a szerz nek a m címszerepl jével való azonosulási szándéka (mi több: e szerepek olykor tökéletesen egymásba is folynak), ám a hasonlóságok – vagy akár az átfedések! – számbavétele mellett vajon miért hagyja Kerényi figyelmen kívül azt a kézenfekv tényt, hogy voltaképpen egyébr l sem szól a m , mint az énvesztésr l, énszóródásról, az én körvonalazhatatlanságáról, vagyis a m beszél je és a m címszerepl je közötti (ön)ironikus és persze egyben patetikusfájdalmas távolságtartásról? Miért nem veszi észre, hogy Hamvas egy már „foglalt" címet ad m vének, miáltal az imitáció ürügyéül szolgáló „eredeti" szerz jét (jelen esetben: Hölderlint) is mintegy „társszerz jévé" avatja? Hogy a szüzsé nehezen beazonosítható „természeti tája" és benne a lecsupaszított emberi alaptevékenységek nem egyszer en „hasonlítanak" Hölderlin ‘Kunstnatur’-jára, hanem lényegi azonosságot mutatnak vele? Kerényi hogy mehet el ilyen süketen amellett a Hölderlin mellett tehát, aki (a jeles ókorász egyik levelének tanúsága szerint) írói ambícióinak talán legfontosabb viszonyítási pontja is egyben? Miért nem veszi észre, hogy A magyar Hüperión az irodalmi hermeneutika adaptációs elvének egyik legszebb gesztusa, és nem csupán gesztusa: megvalósulása is a magyar irodalomban? Hiszen Hamvas nem elégszik meg a múlt egy tetsz legesen kiválasztott szeletének, egy adott vetületének (jelesül a Hölderlin-féle Hüperiónnak) újbóli „játékba hozásával", hanem az aktuális jelen és a let nt múlt horizontját „össze is rántja". Minek következtében nemcsak a múlt képes új életre kelni, hanem az aktuális jelen is a múlt, a „hagyomány" és (esetleg) az utópisztikus jöv szövetébe ágyazódni. Hamvas ugyanis azzal, hogy a Hüperión-mítoszt bizonyos értelemben megteremt Hölderlin m vét teszi meg hivatkozandó alapszöveggé, nem egyszer en „imitálni" kíván egy másik megszólalásmódot, nem is versenyre kelni, „emulálni" vele, hiszen a szerz nem els sorban írói kvalitásairól akarja meggy zni olvasóját. De Hamvas nem is valamiféle szentkuthys szerepjátékot játszik a kínálkozó hangok, (ál)arcok folytonos cserélgetésével, hanem a hagyomány hagyományozódásának buktatóin, vargabet in keresztül a hagyományra mint olyanra kérdez rá, ideértve a lehet legtágabban értelmezett „klasszikafilológiának" saját tárgyához való viszonyát is. Ez pedig óhatatlanul együtt jár a – megint csak tágan értelmezett – „eredetre" irányuló kérdezéssel. Hamvas célja, hogy Hölderlin Hüperiónját egy olyan nyitott m nek állítsa be, amely nemcsak hogy megengedi, de meg is követeli az aktív beavatkozást a befogadó részér l. Festészeti metaforikával élve, Hamvas Hölderlin m vének nem egyszer en a lehet leghívebb lemásolását szorgalmazza, s maga se csupán erre törekszik, hanem mintegy a kész (remek)m re viszi-festi rá a sajátját. S hogy még nehezebb legyen e két „réteg" egymástól való elkülönítése, Hamvas ugyanazokkal az - 858 -
amvas--tár5 Hamvas
anyagokkal és motívumokkal dolgozik, amelyek az eredetit is jellemezték. Vajon mindezt miért nem veszi észre a Hölderlin-rajongó, az eredet után kutató klasszika-filológus Kerényi Károly? [ezotéria I.] Egy nem eléggé figyelmes olvasat, amilyen Kerényié is lehetett, és amely megelégszik a Hamvas-szöveg felszínével, törvényszer en tematizálja úgy Hamvasnak szinte bármely írását, hogy benne voltaképpen a valamiféle „rejtett tudásba", „titokba" beavatott próféta-vátesz (s még jobbik eset, ha nem egyenesen a hús-vér Hamvas Béla!) szól, szól ki sajátos ezoterikus pozíciójából, az ezoterikus fedezék mint az egyén és a sokaság gyógyíthatatlan szembenállásának metaforája mögül. És végeredményben a szövegek e tematikája eredményezné – állítólag – az ellentmondást nem t r , elviselhetetlenül fals és fülsért apodiktikus hangnemet. Mert hát tegye föl a kezét az az olvasó, aki szívesen vállalja magára azt a szerepet, hogy maga a tömeg, no jó, legalábbis egy a beavatandó sokaság közül, akinek meg kell mondani, szabad-e tejszínhabbal ennie a földiepret. [metaszöveg, ezotéria II.] Nem vonom tehát kétségbe az olyanféle, Hamvasra vonatkozó kitételek jogosságát, mint amilyen például a szintén Mészölyt l származó idézetben is áll: „Hamvas a filozofáló ember típusaként a magyar gondolati prózában tölt be kivételes pozíciót, azon egyszer oknál fogva is, hogy a magyar gondolati prózában és esszében egy sajátos foghíjon dolgozik, melyet a magyar tudományos és gondolkodói érdekl dés beépítetlenül hagyott, az általános magyar olvasói érdekl dést hallatlan intenzitással irányította egy olyan m vészi terület felé, amelynek nálunk nem voltak meg a tradíciói." Csakhogy – sajátos természete miatt – épp e foghíjról tudunk a legkevesebbet: magát Hamvast parafrazeálva, nem tudjuk, hogy tudjuk-e vagy sem, mit rejt a múlt mélységes mély kútja. Hamvast nevezhetjük ugyan „ezoterikus" szerz nek, de csak a szónak abban az értelmében, amellyel Thomas Szlezák a Platónnak tulajdonított törekvést jelöli, jelesül, hogy a „tudással szigorúan a címzett személyére szabott, vagyis ’ezoterikus’ módon" kell bánni, azaz meg kell keresni a szólásnak, a megszólalásnak azt a módját, amely hozzásegíti a címzettet, a hallgatót ahhoz, hogy a szóban forgó tárgy alapját maga lelje fel végül önmagában. Meggy z désem szerint ennek a (talán tudatos, talán ösztönös) törekvésnek tulajdonítható Hamvasnál az a nehezen azonosítható, a bevett beszéd- és megismerésmódok egyikéhez sem sorolható [lásd még: zárvány és foghíj] „saját" nyelv és sajátos m faj megteremtésének kísérlete, amelyet az egyszer ség kedvéért nevezzünk metaszövegnek. A „meta" el tag egyrészt, ha csak „áthallásosan" is, a „metafizikára", másrészt a metatudományok (azaz a tudományok lehet ségfeltételeit kutató tudományok, úgymint metaaxiomatika vagy metamatematika) elnevezésére játszik rá. Hamvas ugyanis kétségkívül olyan szövegeket ír, amelyek szinte maradéktalanul besorolhatók lennének a „szépirodalmi szöveg" jelentéstartományába, onnan mégis kilógnak, mivel Hamvas a szöveghez mintegy kívülr l közelít, amennyiben a szöveggel (a szövegben) a szöveg létrejöttének folyamatát (is) rögzíteni kívánja. [esszé I.] Mihail Epstein korszakos jelent ség , ám az esszé ügyében nálunk lefolytatott viták tanúsága szerint szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyott írásából [„A kötetlen m faj törvényei", Orpheus, 1993. 2–3. sz. 176–211. o.] tudható, hogy az esszém faj megteremt je, Montaigne könyvének második részében [Esszék, II/18., Jelenkor Kiadó, Pécs, 2002. 416. o.] úgy határozza meg m vét – és ezzel mintegy definiálja is az esszé m faját –, hogy az nem csupán a „valamilyen sajátos, küls dleges célok vezérelte" és az „id töltést" szolgáló „más könyvekkel" áll szemben, hanem hogy benne teremt dik meg a m (az objektum) és a szerz (a szubjektum) sajátos – a modern önmegismerés egyik formáját is megel legz – viszonya. Ám az esszében, ahogy A magyar Hüperión kapcsán fentebb utaltam is rá, az ’én’-nel - 859 -
amvas--tár5 Hamvas
kapcsolatos tudnivalók nem egységes, állandó, az elbeszélésbe szervesen illeszked témaként funkcionálnak, hanem mint a szöveg megszakításai, szünetei [vö. zárvány]; az ’én’ annyira nem azonos saját mivoltával, hogy többnyire képes ’nem-én’-ként szerepelni – lehet ’bármi a világon’. Innen ered a valamire való esszében a néz pontok szeszélyes váltakozása, a diszkurzív egynesvonalúság helyett a gondolatmenet körkörös szerkezete, a „cikkcakkok" és vargabet k, a hirtelen váltások és az „ugrások" az egyik tárgyról a másikra, az el adásmód töredezettsége. Ha elfogadjuk, amit megkerülhetetlen m faji alapelvként Montaigne egyszer s mindenkorra rögzített, nevezetesen, hogy az esszé legfontosabb tétje az esszét író személyiségnek az esszéíró általi meghatározása (voltaképpen „önmeghatározása"), akkor az esszé nem is m ködhet másként, mivel a ’meghatározó én’ végérvényesen sohasem képes a maga teljességében körülhatárolni „tárgyát", a ’meghatározandó ént’, hiszen szubjektumként minden alkalommal túllép önmagán mint objektumon. [Redlichkeit] Nem csoda, ha Hamvas esszéi (tulajdonképpen egész életm ve) inkább tekinthet k aforizmák laza együttesének, a gondolatok ide-oda cikázó játékának, mint azok rendszeres-logikus kifejtésének; meggy z képeiben és metaforáiban nem ritkák a váratlan hasonlatok és fordulatok, de az esetleges önellentmondások sem, hiszen ezeknek nem annyira a leírás és a megfontolt magyarázat, mint a kiélezett kérdésfelvetés, a meghökkentés (olykor az olvasó fölháborítása és megbotránkoztatása) a céljuk, és ezért sokszor inkább hasonlítanak vad és fésületlen érzelmi kitörésekre, mint józan és módszeres vizsgálat eredményeire. Úgy tesznek kijelentéseket a világról, hogy egyrészt önmagukról, másrészt a szövegek szerz jér l szólnak. Amit mondanak róla, az nem richtig és nem falsch, hanem redlich. Úgy érzem ugyanis, s ez indokolta írásom elején a Nietzsche-parafrázist, minden okunk megvan rá, hogy miként Jean-Luc Nancy Nietzschéét, mi is a „megbízható", a „becsületes" jelz vel illessük Hamvas beszédmódját. Hiszen Nancy azt a megállapítást nevezi redlichnek, amely „megfelel annak, amir l számot ad. Megfelel en szabott beszéd, Rede ez, logos homoios: bizonyos értelemben az igazság beszéde" – „bizonyos lehetek a mondottakban, [amelyekkel szemben] semmiféle gyanakvással sem kell élnem. A tisztesség tehát az, amelynek szavahihet ségét az ember nem kell, hogy ellen rizze. Nem annyira megfelelés ez annak, ami a beszéden kívül és azon túl marad, mint inkább olyan beszéd, amely magától visszaigazol vagy re-prezentál, [és amelynek] Igazságát nem kell alárendelni alkalmassága vizsgálatának és bizonyításának, hiszen alkalmassága – ha ez a fogalom e vonatkozásban még egyáltalán értelmes – közvetlen és nyilvánvaló, magában a kijelentésben rejlik. Tisztes az a beszéd, amellyel szemben nincs helye kételynek: s ez nem valamely tekintélynek köszönhet , s még kevésbé tetsz legesen kialakított verifikációnak. Hiszen nem a tudás, de nem is a hit birodalmába tartozik." [er s gondolat, esszé II.] Ám ha a hamvasi szöveg folyamatosan kiszolgáltatja is magát a permanens destrukció lehet ségének, ez csak azért van, hogy helyet hagyjon az „ismeretlennek", mely persze megint csak nem mond ellent annak, hogy Hamvas (sok esetben) úgy veti el a grammatika és a logika szabályrendszerét, úgy destruálja a megszokottabb poétikák normáit, hogy az így létrejöv hang sohasem veszít „testességéb l", és maga a szövegegész mindvégig magas szinten átpoetizáltnak hat. Más kérdés, hogy aligha eldönthet : vajon Hamvas írói praxisa a valóságnak valamiféle „imitációját" adja-e, vagy, éppen ellenkez leg, Hamvas írásait olvasva a „valóságteremtés" folyamatának válik részesévé az olvasó. Nem csupán valamiféle (nevezzük az egyszer ség kedvéért: romantikus) önmeghaladásról és önmegalkotásról van tehát szó Hamvas esetében, hanem arról is, hogy – a költészet és a filozófia tudatos (vagy pusztán csak: elkerülhetetlen) összekapcsolása révén – az „er s gondolat" paradigmáját teremti meg. Az er s gondolatot mint hapaxot a Vattimo-féle „gyenge, azaz »posztmodern« gondolattal", az il pensiero deboléval szembeállítható paradigma megnevezésére használom, amennyiben ez utóbbi éppenséggel nem tör a kultúra - 860 -
amvas--tár5 Hamvas
egészének radikális megkérd jelezésére és újraalapozására, vagyis nem kívánja saját történelmi – és személyes! – pozícióját dönt nek, illetve saját történelmi korszakát végpontnak beállítani. Az er s gondolat képvisel je azonban olyan reflexiórendszert teremt meg, amelyben a kortárs (a mindenkori, az éppen aktuális) kultúra radikális kritikája mellett megpróbálja újraalapozni és/vagy újraértelmezni annak egészét. Hogy e reflexiórendszer kidolgozásához elégséges-e vagy a legmegfelel bb-e a m vészet, az autonóm, önmagáért való, érdek nélküli szépség terrénuma á la Kant, persze kétséges. Hamvas válasza sem egyértelm . Mert miközben egész életm ve nem egyéb, mint patetikus hittétel amellett, hogy a „létezés csak esztétikailag igazolt", hogy „a létez igazsága csak a m ben nyilatkozik (nyilatkozhat) meg", ugyanakkor m veiben éppen egy kifejezetten esztétikaellenes, „elkötelez [jelleg és érvény ] valóság" feltámasztásának igénye munkál. Más szavakkal: Hamvas egy lényegileg nem „esztetizáló" (hanem „ontologizáló") m vészet magas szint poétikai megalapozására tesz kísérletet szinte majd’ minden jelent sebb írásában, melyekben a szépség számunkra nem pusztán a valóság lehetséges értelmeként, hanem mint az ember számára kötelez érvény , az emberre kötelezettséget rovó, magábanvalóan létez valóságként jelenik meg, olyan valóságként, amely a hagyomány történelem- és egyénformáló szerepére kérdez újra és újra rá. És ennek egyáltalán nem mond ellent a, meggy z désem szerint, Hamvas számára is maradéktalanul elfogadható pessoai gondolat: „Mindaz, amit az ember kimond vagy kifejt, egy elejét l a végéig kitörölt szöveg széljegyzete. A széljegyzet tartalmából többé-kevésbé kihámozható, hogy mi lehetett a szöveg jelentése, de valami kétely mindig marad [bennünk]."
Szántó F. István *forrás: Elhangzott 2003. október 4-én Pécsett, a JAK Tanulmányi Napokon.
A világkatasztrófa elkövetkezett, s akkor a tápláló esszenciák oda zuhantak, ahol a legbiztosabb védelemben, a legmélyebben aludhatnak. (Szarepta)
A Tarot kártya 16. lapja, avagy Hamvas Béla a színházról* Alábbi írás többet nem akar, mint felhívni a figyelmet Hamvas Béla valószín leg még a szakért k számára is kevéssé ismert gondolataira a színházról, és e módon is rámutatni a több mint száz éve született polihisztor, tanító, bölcs, a szellem h se életm vének a magyar kultúra jöv je és orientációja, a most következ évezredben elfoglalt helye szempontjából szerintünk beláthatatlan jelent ségére. Nemrégiben a Premier hasábjain a reinkarnáció eszméjének divatjáról írva, mottó gyanánt meglehet sen pontatlanul idéztem Hamvasnak egy gondolatát, nem is írtam ki a nevét, úgy említettem, mint "legkedvesebb tanáromat". Azt gondoltam, azért teszem ezt, hogy nevének tekintélyével ne tetézzem cikkem könny súlyát az igazság mérlegén. Valójában szégyelltem, hogy az évek múlásával egyre közelebb érzem magamhoz az gondolatait, mivel azok a mai magyar baloldal (amelyhez kénytelen vagyok számolni magam, jóllehet, akárcsak Tandori Dezs legszívesebben én is royalista lennék, ám valószín leg más okból nem lehetek az, mint : én úgy gondolom, egyetlen legitim királyunkat az Eklézsia keresztjére feszítették) számára elfogadhatatlanok. Valóban tanárom volt Hamvas, de nem az iskolában. Ott évezredek óta nem is tanítanak, hanem e földi borzalom k kemény játékszabályait vésik az agyunkba nekünk, gyermekeknek, kezdetben mit sem sejt állampolgároknak. Hamvas Béla igazán intenzíven húsz és negyven éves korom - 861 -
amvas--tár5 Hamvas
között tanított engem. Eligazított. Nem személyesen – 1968-ban egy vidéki kórház kloákaszagú tömegnyomorában halt meg - hanem városunkban titokban és kéziratos formában terjed m vei útján. Scientia Sacra, Patmosz (Esszék I-II néven), Tabula Smaragdina, Henoch Apokalipszise, Anthologia Humana és a többi. Ha ma Magyarországon megkérdeznék egy egyetem hallgatóit, bármely egyetemét, hogy ki , közülük kevesen tudnák pontosan hová tenni a nevét (vagy bárkiét, az is igaz), ismernék a sztorit esetleg, a tiszapalkonyai raktárosról, aki kilenc holt és öt él nyelven írt, sutyiban alkotta életm ve javát a rákosista "Hamvas-barakkban". A stréberek esetleg könyvei címei közül is tudnának mondani párat, de már a jobb professzorok, például az én hajthatatlan T. G. M barátom valószín leg így szólna róla: "reakciós szellemtörténész", "a mai széls jobb eszmei hányadékát megalapozó René Guénon epigonja", és "ködev ", és "grafomán gnosztikus", és így tovább. A jobboldal tájékozottabb zsurnalisztái viszont mindenek el tt a Karnevál szerz jeként méltatnák zavartan, aki "nagyon szellemes, ironikus, de sajnálatos módon követhetetlen, és teológiailag igen problematikus", "sokszor túlzó és szubjektív", de azért "azt szeretjük benne, hogy nem parírozott a bolsevik-zsidó siserehadnak, köpött Lukácsra és jól a helyére tette Ady Endrét is, aki azoknak a stricije volt". Attól tartok, hazámban igen kevesen vannak, akik tisztán látják, hogy Hamvas Bélát Bartókkal és József Attilával egy polcon kellene ismernie, kutatnia és tanítania annak, akit még érdekel a magyar szellem géniusza. Hamvas a Tabula Smaragdinában (1947-1950, Médio kiadó, a kiadás évszáma nélkül, felel s kiadó: Dúl Antal, 208-209 p.), annak is a VII. fejezetében, amely a Tarotról szól — mellesleg ez a legvilágosabb, legbölcsebb szöveg, amit Tarot témában olvastam, ezért annak, aki eme archaikus id kb l származó kártyában nem jóslatokat keres, hanem lapjainak figyelmes tanulmányozása révén kell en megalapozott önismeretre óhajt szert tenni, szívb l javaslom —, egyszercsak a színházról ír. A Tarot kártya 16. lapja: "Torony, tetején korona, a villám belecsap, a korona lehull. A torony körül bukfencez és menekül emberek. Felirat: Isten háza." Ez a lapja a tarotnak tehát a megrontott szentélyr l szól, a bálványokkal telizsúfolt házról, világról, Bábel b nér l. Ebben az összefüggésben jelenik meg a színház is. Idézem Hamvast: " A Bábel mátrixából érthet meg minden a valóságtól egészségtelenül elzáródó m és törekvés. Idetartozik a maszk, az áltatás, a szélhámosság, a szerep, a festék, az etikett, a faszád, a hamis retorika, a pátosz. A színház az, ami e sok Bábelt leleplezi. A színház a hieratikus káprázat jegyében áll. Hódolat az örök és szakrális máyá el tt. Mert a színház forma, s ezért lényeg, s ezért valódi szám. A színházban a káprázat és a valóság egy, úgy mint a világban egy a valóság és a káprázat. A színháznak is négy fala van, mint az Egyháznak, de a negyedik fal a néz (nem pedig a kíváncsi) számára megnyílt, hogy mindenki abba, ami történik, beleláthasson. A színpad a negyedik fal, vagyis a maszk levétele. Különbséget kell tenni néz és kíváncsi között. A néz a színpadot és önmagát egybelátja a tükörben a képben és a hasonmásban és ezért a valóság jegyében áll. A kíváncsi a negyedik falat le akarja bontani, hogy más titkát kiszaglássza, és nem tudja, amit lát, az saját maga. A kíváncsi a indiszkrét, a pimasz, a szégyentelen, a mohó, aki élet-kapzsiságban szenved. A színész is idetartozik. A színész a káprázat és a valóság közvetít je, aki a néz nek a valóságot a káprázat nyelvére fordítja le. Ide tartozik a szerep, de az az ember is, aki szerepéb l sohasem esik ki, az úgynevezett karakter. Annál rosszabb neki. A karakter, mint mondják, a butaság egyik fels foka nélkül elképzelhetetlen. Maszkjában eszel s komolysággal hisz. De ha itt a karakter, itt van a komédiás is, aki a szakrális maszkot nem veszi komolyan, és az életet elvicceli. S ha ide tartozik a színész, akkor ide tartozik a ripacs is, aki sem valóság, sem káprázat, csak kulissza. Guarda e passa. Nézd meg és menj tovább."
- 862 -
amvas--tár5 Hamvas
Ha megengedik, röviden elemzem a fentebb olvasottakat. A színház is egy ház, s t, szent hely, egyház. De nem az égi valóság titkát óhajtja a házában tartozókkal megosztani, hanem a világ csodájának titkát, máyá káprázatának értelmét. Abban az esetben, ha a színház még színház, vagyis jó színház. Akkor megmutatja, hogy a valóság káprázat, ellenben a színház káprázata valóság. Mert hiszen ez így van az életben is. Baj akkor van, ha a színházban megnyíló negyedik fal által — mely el tt a néz ül — a színházat m ködtet már nem a maszkokat akarja levetetni azokról, akik hordják, nem az áltatást, a szélhámosságot, a m vi dolgokat óhajtja a maguk mivoltában a néz vel megismertetni, pusztán kíváncsiságot óhajt kielégíteni. Ha a negyedik fal az indiszkréció merénylete által d l le el ttünk, akkor néz már csak kukkol. A szó szakrális (hieratikus) értelmében már nem Néz , hanem olyasvalaki, aki nem is tudja, hogy mikor a színpadnak tetsz sztriptiz-emelvényre mered, nem a valóságra kiváncsi, mindössze biztonságos távolságból szórakozni vágyik – a ripacson, akivel kapcsolatban fel sem merül benne, hogy az maga. Ahogy a néz a való életben sem a saját életét éli meg, hanem Bábel törvényei szerint "fogyasztja el" az életét, úgy a színész is ripacs már csupán ebben a Bábelben, nem a káprázatos valóság szent közvetít je, távolról sem az. Valójában nem él a színpadon, vagyis nem él a valóságban. A hazugság kulisszája , megmerevedett karakter. Egy álarc. Guarda e passa. Nézd meg és menj tovább.
Kornis Mihály
*forrás: A Szerz honlapja, http://www.kornismihaly.hu/km.html
„A legutóbbi év alatt több irodalomtörténetet írtak, mint azel tt kétszáz év alatt.” (A magyar Hüperion)
El hang* A felfedezés, az ismeretlennel való találkozás, mindig hordoz magában feszültséget. Az id megáll, a tér besz kül, a külvilág elhalkul, nincs más, csak a hódító és maga a terra incognita. A bátor és merész kalandozó, ki feltárni igyekszik az idegen, a rejtett, szabad szemmel nem látható dolgok rendjét, áhítattal közelít témája felé. Saruit leoldja, a megtett lépései óvatosságról és megfontoltságról tanúskodnak. Összehasonlításait a saját világából merítve figyeli meg, mérlegel, elemez és levonja a következtetést. Megpróbál kívül maradni az elemz objektivitását meg rizve úgy, mint aki ismeri Dédalosz és Ikarusz történetét. A magasság szédülete könnyen er t vehet a tapasztalatlan gondolkodón. Hívogató és vonzó lehet a kifinomult stílus, az eszmék kavalkádja, a megszólító jelleg, a leny göz m veltség. Ez mind Hamvas Béla sajátja. Vigyázzunk tehát, hogy bontakozó, er söd szárnyainkat meg ne perzselje a magas h fokon izzó személyiség kisugárzása. A felh karcolók kivitelezése felel sségteljes feladat. A precíz el készítés, részletes, mindenre kiterjed mérések, az épít anyag min ségellen rzése, megbízható építésirányító, komoly géppark mellett szükségeltetik még valami. Olyan személyek, akik magabiztosan, minden félelem nélkül, teljes természetességgel tudnak mozogni az épület állványzatán, több száz méter magasan. Ezt már tanulni nem lehet, úgy ahogy elsajátítjuk a statikai törvényeket, bevéssük a tervezés lépéseit, bemagoljuk a különböz anyagok szilárdsági mutatóját. Erre csak születni lehet, ahogy a tériszonyra is, mikor egyetlen másodperc alatt szökik ki a vér a végtagokból és az izmok képtelenek megtartani a testet. Így kerülnek az indiánok, a telepesek által semmirekell nek bélyegzett népség, Amerika csúcsaira, a felh karcolók állványaira. Néha - 863 -
amvas--tár5 Hamvas
annak is fel kell hágnia a csúcsra, aki nem született akrobata, kit képességei nem rendeltek hódítónak. Eddig talán csak csodálattal vegyes hódolattal tekintett a magasba. Most szeretne végignézni a horizonton a magasból. Letekintve látni a megtett utat, és mintegy jutalomként osztozni a rálátás, a távlatok és a megérkezés örömében. Eljött azonban az id , hogy ne csak áhítatos csönd legyen Hamvas személye körül, hanem ért beszéd is. Arra teszek próbát, hogy a szerteágazó életm egy csekély, de lényeges szeletét tárom fel. Szippantva egy mély lélegzettel abból a ritka magaslati leveg b l, mely t éltette és melybe is életet lélegzett. El ször Hamvas gondolkodásának gyökereit, bázisát vizsgálom, annak kapcsolódási pontjait korának meghatározó filozófiai irányzatához, az egzisztencializmushoz. Majd gondolkodásának célját, a megvalósult életet, melynek megoldását ugyan sajátos módon, de a keresztyénségben találta meg. Az euklideszi geometriában a párhuzamosok a végtelenben találkoznak. A Végtelen dimenziójába kívánom helyezni ebben a tanulmányban Hamvas Béla gondolkodását, az életfilozófia és a hit problémakörével kapcsolatban. A kérdések melyeket felvetek, nem újak, már képezték vizsgálat tárgyát. Viszont a néz pontokat gazdagítani kívánom, és új felvetéseket is megkockáztatok. Remélem, megéri a kísérlet, a kitartás és bátorság nem száll el a csúcs megközelítése alatt. A téma feltárása folyamatban van, a munkám egy mozaik szeretne lenni a sorban, és nem lezáró, befejez pont. Az apropó, vagyis miért éppen Hamvas? A közelmúltban egyre többet hangzott el és jelent meg nyomtatásban egy bizonyos név a médiában. Usztics Mátyás színm vész az Ötcsillagos találkozások c. m sorban, saját életér l beszélve, életvezetési elvei között Hamvas Béla egy gondolatát idézi: „a siker a legkisebb ellenállás irányába történ elmozdulás, a dics ség ennek épp az ellenkez je.” Báyer Zsolt újságíró a Magyar Nemzet hasábjain, 2001. tavaszán írt az érték-álérték, káprázat, megtévesztés fogalmairól. A cikk végén éberségre biztat, s ennek meg rzéséhez gondolkodókat említ: Szabó Dezs , Márai Sándor, Hamvas Béla A Kalendárium c. m sorban, 2002. decemberében Jókai Anna írón t szólaltatták meg. A beszélgetés a legújabb munkáiról, írói elkötelezettségér l, és sajátos önkifejezésér l folyt. A riporter a stílusát spirituális realizmusnak (epika) nevezi, és példa nélkülinek aposztrofálja. Jókai Anna elhárítva egyediségét el dökre hivatkozik: Kodolányi Jánost, Szabó Dezs t és Hamvas Bélát említve meg. A sor itt nem ér véget, a hivatkozások garmadáját lehetne el citálni az Árgus, Lyukasóra, Kortárs, Polísz c. újságok különböz cikkei és könyvajánlói kapcsán. Viszont van még egy híradás, amit nem hagyhatunk ki a számbavételnél. Varga Mária: Egy bölcs életm ve és a filozófiatörténet címen teszi közzé beszélgetését Thiel Katalinnal. A cikk aktualitását az adja, hogy megjelent a Maszkjáték c. könyv. Ez a munka hosszú évek kutatómunkájának az eredménye, egy olyan h séges sáfár dics ségére, aki Hamvas olvasókört is vezetett Egerben. Thiel Katalin a Maszkjátékban arra tesz kísérletet, hogy a széls séges megítélések huzavonájában és vádjaik közepette, objektív képet adjon Hamvas Béla életm vér l. Miért szükséges kiemelni, hogy széls ségekt l mentesen elemzi Hamvas gondolkozását? Mert a karakteres gondolkodó nem csupán életében hordozta kívülállásának és kirekesztettségének terheit, hanem mind a mai napig. Története és sorsa az id k változásával sem tisztult ki. Halálában is folytatja viszontagságos útját hol nem csupán az eltér világnézet , ellenséges érzület emberek vitatkoznak élete felett, hanem barátok, küzd társak és tanítványok is. Erre talán a legjobb kifejezés, mellyel sorsát jellemezhetjük: az abszurd. A legnagyobb vihart az elmúlt id szakban nem a Hamvas m veiben megfogalmazott vélemény, világlátás váltotta ki. Pedig a rendszerváltás után sorra jelentek meg az életm kiadásban az eddig kéziratban hányódó munkái. Egyesek úgy vélik, hogy a Hamvas-láz Magyarországon sokkal nagyobb volt a m veinek a szamizdat korszakában, mint most a teljes nyilvánosság idején. S t még arról is beszélnek, hogy külföldön, f ként Szerbiában nagyobb kíváncsiság övezi megjelenését, mint idehaza. - 864 -
amvas--tár5 Hamvas
A vitára és vélemények összekülönbözésére az okot Darabos Pál, elkötelezett Hamvas-kutató háromkötetes munkája szolgáltatta. A vád mellyel illeték az, hogy nem valós képet festett Hamvas Béláról az Egy életm fiziognómiája c. könyvben. Talán munkájának leginkább támadható pontja, - nem beszélve az esetenkénti pongyolaságról és a hangsúlyeltolódásról a fontos részek kárára - Kemény Katalin, Hamvas felesége és munkatársa torz ábrázolása. E vélemény mellett törnek dárdát, Dúl Antal, Szántó F. István és személyesen Kemény Katalin. A vita sajnos nem használ Hamvas hírének, és nem is visz közelebb hozzá, egyszer en azért, mert nem róla szól. Sokszor azok okoznak kárt, akik nem ártó szándékkal, s t éppen ellenkez leg, használni szerettek volna. Ezt el re érezve, vagy már maga is ezzel a problémával küzdve ír err l Szathmári Botond. A Hamvas kérdésbe beleütközve a félreértések özönével találkozunk. Miért? El ször is, mert magával a szellemi gazdával nem vagyunk egy hullámhosszon. Hamvas került minden kategorizálási kísérletet mely irányába történt, de mi fittyet hányva rá, akarata ellenére besoroljuk. Nekünk így kényelmes. Szathmári a maga modorában, a sorok között menteni próbálja Hamvast. Nehogy már a szerz , a donor, aki minket ajándékoz meg, legyen hibás a mi sz klátókör ségünk, korlátoltságunk és csökönyösségünk miatt. Hamvas érdekl dése nagyon széles spektrumú volt, de nem kötelezte el magát sehová. Ez nagyon fontos megállapítás, amikor is Hamvas népszer és kicsit értelmiségi divattá is vált. Sokak számára cégérré vált a neve, a maga gondolata, elmélete mellé teszi a nevezetes névtelent, mondván Hamvas is élen járt ebben az elképzelésben, s t behatóan foglalkozott a kérdéssel. Olyan lesz lassan a neve, mint a kiváló áruk fóruma címke, mely védjegyként, hitelesít tanúsítványként odabiggyeszthet . Legyen az borászati, természetvéd , ezoterikus, szociológiai, okkult vagy vallási könyv, csak egy odaill idézetet kell találni. Máris igazolva van a könyv, a kiadvány, az elmélet létjogosultsága. Hamvas viszont az egységre törekedett, a szinoptikus látásra, a dolgok sokirányú vizsgálatára. Ez viszont az számára fontos végkövetkeztetéssel bírt, mivel az eredménynek mindig egynek kellett lennie: az ember Isten teremtménye. Olyan teremtmény, aki megszólítható és megszólításra vár a kijelentés által. A kijelentés pedig Hamvas számára a hagyományból, hangsúlyosan pedig a keresztyénségb l származik. Az apropó, vagyis miért éppen Hamvas? A közelmúltban egyre többet hangzott el és jelent meg nyomtatásban egy bizonyos név a médiában. Usztics Mátyás színm vész az Ötcsillagos találkozások c. m sorban, saját életér l beszélve, életvezetési elvei között Hamvas Béla egy gondolatát idézi: „a siker a legkisebb ellenállás irányába történ elmozdulás, a dics ség ennek épp az ellenkez je.” Báyer Zsolt újságíró a Magyar Nemzet hasábjain, 2001. tavaszán írt az érték-álérték, káprázat, megtévesztés fogalmairól. A cikk végén éberségre biztat, s ennek meg rzéséhez gondolkodókat említ: Szabó Dezs , Márai Sándor, Hamvas Béla. A Kalendárium c. m sorban, 2002. decemberében Jókai Anna írón t szólaltatták meg. A beszélgetés a legújabb munkáiról, írói elkötelezettségér l, és sajátos önkifejezésér l folyt. A riporter a stílusát spirituális realizmusnak (epika) nevezi, és példa nélkülinek aposztrofálja. Jókai Anna elhárítva egyediségét el dökre hivatkozik: Kodolányi Jánost, Szabó Dezs t és Hamvas Bélát említve meg. A sor itt nem ér véget, a hivatkozások garmadáját lehetne el citálni az Árgus, Lyukasóra, Kortárs, Polísz c. újságok különböz cikkei és könyvajánlói kapcsán. Viszont van még egy híradás, amit nem hagyhatunk ki a számbavételnél. Varga Mária: Egy bölcs életm ve és a filozófiatörténet címen teszi közzé beszélgetését Thiel Katalinnal. A cikk aktualitását az adja, hogy megjelent a Maszkjáték c. könyv. Ez a munka hosszú évek kutatómunkájának az eredménye, egy olyan h séges sáfár dics ségére, aki Hamvas olvasókört is vezetett Egerben. Thiel Katalin a Maszkjátékban arra tesz kísérletet, hogy a széls séges megítélések huzavonájában és vádjaik közepette, objektív képet adjon Hamvas Béla életm vér l. Miért szükséges kiemelni, hogy széls ségekt l mentesen elemzi - 865 -
amvas--tár5 Hamvas
Hamvas gondolkozását? Mert a karakteres gondolkodó nem csupán életében hordozta kívülállásának és kirekesztettségének terheit, hanem mind a mai napig. Története és sorsa az id k változásával sem tisztult ki. Halálában is folytatja viszontagságos útját hol nem csupán az eltér világnézet , ellenséges érzület emberek vitatkoznak élete felett, hanem barátok, küzd társak és tanítványok is. Erre talán a legjobb kifejezés, mellyel sorsát jellemezhetjük, az abszurd. A legnagyobb vihart az elmúlt id szakban nem Hamvas m veiben megfogalmazott vélemény, világlátás váltotta ki. Pedig a rendszerváltás után sorra jelentek meg az életm kiadásban az eddig kéziratban hányódó munkái. Egyesek úgy vélik, hogy a Hamvas láz Magyarországon sokkal nagyobb volt a m veinek a szamizdat korszakában, mint most a teljes nyilvánosság idején. S t még arról is beszélnek, hogy külföldön, f ként Szerbiában nagyobb kíváncsiság övezi megjelenését, mint idehaza. A vitára és vélemények összekülönbözésére az okot Darabos Pál, elkötelezett Hamvas-kutató háromkötetes munkája szolgáltatta. A vád mellyel illeték az, hogy nem valós képet festett Hamvas Bélától az Egy életm fiziognómiájában c. könyvben. Talán munkájának leginkább támadható pontja, - nem beszélve az esetenkénti pongyolaságról és a hangsúlyeltolódásról a fontos részek kárára Kemény Katalin, Hamvas feleségé és munkatársa torz ábrázolása. E vélemény mellett törnek dárdát, Dúl Antal, Szántó F. István és személyesen Kemény Katalin. A vita sajnos nem használ Hamvas hírének, és nem is visz közelebb hozzá, egyszer en azért, mert nem róla szól. Sokszor azok okoznak kárt, aki nem ártó szándékkal, s t éppen ellenkez leg, használni szerettek volna. Ezt el re érezve, vagy már maga is ezzel a problémával küzdve ír err l Szathmári Botond. A Hamvas kérdésbe beleütközve a félreértések özönével találkozunk. Miért? El ször is, mert magával a szellemi gazdával nem vagyunk egy hullámhosszon. Hamvas került minden kategorizálási kísérletet mely irányába történt, de mi fittyet hányva rá, akarata ellenére besoroljuk. Nekünk így kényelmes. Szathmári a maga modorában, a sorok között menteni próbálja Hamvast. Nehogy már a szerz , a donor, aki minket ajándékoz meg, legyen hibás a mi sz klátókör ségünk, korlátoltságunk és csökönyösségünk miatt. Hamvas érdekl dése nagyon széles spektrumú volt, de nem kötelezte el magát sehová. Ez nagyon fontos megállapítás, amikor is Hamvas népszer és kicsit értelmiségi divattá is vált. Sokak számára cégérré vált a neve, a maga gondolata, elmélete mellé teszi a nevezetes névtelent, mondván Hamvas is élen járt ebben az elképzelésben, s t behatóan foglalkozott a kérdéssel. Olyan lesz lassan a neve mint a kiváló áruk fóruma címke, mely védjegyként, hitelesít tanúsítványként odabiggyeszthet . Legyen az borászati, természetvéd , ezoterikus, szociológiai, okkult vagy vallási könyv csak egy odaill idézetet kell találni. Máris igazolva van a könyv, a kiadvány, az elmélet létjogosultsága. Hamvas viszont az egységre törekedett, a szinaptikus látásra, a dolgok sokirányú vizsgálatára. Ez viszont az számára fontos végkövetkeztetéssel bírt, mivel az eredménynek mindig egynek kellett lennie: az ember Isten teremtménye. Olyan teremtmény, aki megszólítható és megszólításra vár a kijelentés által. A kijelentés pedig Hamvas számára a hagyományból, hangsúlyosan pedig a keresztyénségb l származik.
Szalay László *forrás: http://www.nagykonyv.hu/ 2005-04-19 08:44:10
- 866 -
amvas--tár5 Hamvas
„A XX. században fölfedezték, hogy az emberiség minden id ben és minden tájon a létnek azonos szintjén állt és áll és állni fog.” (Az sök nagy csarnoka)
Scientia Sacra (Hamvas Béla és a szakrális metafizika)* Várkonyi Nándor Az elveszett paradicsomban egyhelyütt az úgynevezett lélek testbeli elképzelt helyér l elmélkedik, s mutatja be a különféle feltételezéseket, úgymint hipofízis, plexus solaris és így tovább. Bizonyos si feltételezések szerint a nervus sympathicus a csomópontja és szabályozója az értelemt l és akarattól független testi folyamatainknak: "Eképpen az egyetemes létezés öntörvényeinek hordozója, végrehajtója bennünk, belekapcsol ritmusukba, tudatunkon kívül, tehát tudatunk alatt. A tudattalan székhelye nemcsak elsüllyedt emlékképekkel visel s (Jung), hanem általa van jelen és él bennünk is az egész Mindenség, amelynek parányi, de szerves részei vagyunk." S ha a hívságos ész - a magát mindentudónak kikiáltani akaró pozitivista ész - összeütközik a világakarattal, akkor ezen utóbbinak irányítását "a lélek int leg megsúgja a testnek." S mi ez az ember számára metafizikusan kijelölt irány? A Mindenség egyetemes iránya, s "Aki nem a Mindenség által kijelölt irányban gondolkozik, teljes agymunkája hiábavaló lesz..." - idézi Várkonyi Carl Ludwig Scheichler költ iségt l átitatott szavait. S ugyancsak ezen utóbbi mondja ki azt is, hogy jaj a testnek, ha az értelem "a világütemet megbontó szinkópákba csalja", mivel akkor osztályrésze betegség, téboly vagy halál lesz. Várkonyi eljut addig a pontig, hogy az anyagot az életalakító er ellenálló közegének tartsa, s az anyag primordiális mivoltát nem rezg , nem mozgó, nem mérhet , téren és id n kívül álló, ok-okozati összefüggést nem ismer metafizikai fogalomként használja, kezelje. S ezeket f zi mindehhez: "Íme, az anyag vizsgálata maga vezet el az anyagfölötti, intelligibilis világ küszöbéhez, túl a fizikán: meta ta physika (Arisztotelész). Eredete amott keresend " Azért id ztünk hosszasabban a témánál, mert Hamvas Béla könyvének, a Scientia Sacrának (1943-44.) a tulajdonképpeni vezérmotívuma nem más, mint az ember metafizikai érzékenységének - az arra való alapvet szükségére - a taglalása, bemutatása, megmagyarázása. Szerinte ennek a metafizikai érzékenységnek az emberre vonatkoztatott magaslati kilátótornya: az éberség. A metafizikai éberség a zárt emberi életet a nyílt lét végtelen horizontjai felé tágítja. Ennek a létnek az origójában az isteni Én áll, szemben az individuális Énnel, amely nem más, mint "...a kitörni nem tudó ösztön állandó gátlása". Az emberi lét folyamatos apokalipszise és a zárt, anyagias létbe való belesüllyedése - s amely életnek sem megoldása, sem alakja sincs, csak örök kielégületlenséget szül lehet sége Hamvas szerint az i. e. 600-as évek tájékán kezd dött el. Az archaikus ember (valós vagy csupáncsak vélt - tegyük azért hozzá) aranykorát fokozatosan felváltotta a történeti (történelmi) lét. Mondandónk legelején tisztázni kell, hogy Hamvas nem összevetésnek szánja könyvét, hiszen jómaga mondja nagyesszéje hatodik s egyben utolsó könyvében, hogy az archaikus és a mai emberiség összevetése nem értékítélet alapján történik, az összehasonlítás csupán módszertani fogás. Ezt persze így el is fogadhatnánk, de tudatunkban az értékítélet óva óhatatlanul létrejön: a modern értelemben vett emberiség szinte visszahozhatatlanul letért arról a fentebb megnevezett útról, amelyet a "Mindenség egyetemes irányá"-nak nevezhetünk. A csak az anyagi létre való összpontosítás ugyanis egyenl a fokozatos megsemmisüléssel, kiüresedéssel, spirituális degradálódással, leépüléssel. S a logosz elvesztésével együtt halványul el a teremt szellem legfels bb szellemi irányultsága. A negyvenes évek közepe táján Hamvas keser en állapítja meg, hogy "...még soha a világon a mai európai embernél az - 867 -
amvas--tár5 Hamvas
anyagi zárt életbe jobban elmerült lény nem élt, beleszámítva az serd vademberét is". És pontosan ez a kifelé való fordulás esik egybe" »b nbeesés«-sel, az elanyagiasodással, a szellemvilágból való kiszakadással". Istenhez (a szakrális metafizika értelmében, amely eljut a vallásfeletti dimenzióba, anélkül hogy lemondana a vallásos irányultságról), az istenhasonlósághoz nem a szellem vezeti el az embert, hanem a szeretet, amelyet metaforikusan és valóságosan is Isten éberségének nevez. Az univerzális emberi szellemnek ebben az értelmezésben mindenesetben istentudata van, istenébersége. Hamvas felismeri azonban azt is, hogy "Az emberi élet feladata nem az egység megteremtése, hanem a sokszer ségben az összhang megvalósítása". Visszacsatolva még az el z ekben említettekhez, el kell mondanunk, hogy Hamvas szerint a vallások (jómaga kit n és szakavatott ismer je és ért je a távol-keleti és egyéb misztikáknak is) történelmi képz dmények. De ugyanakkor be kell látnunk, hogy ezek a képz dmények mutatnak manapság egyedül még utat a metafizikai lét felé, s éppen ezért els dleges szerepet töltenek be az emberi lét szellemi átalakításában. Hamvas els dleges célja az archaikus emberiség idealizált bemutatása s létezésének lefestése a szakrális metafizika dimenziójában, amely számára az egyetlen és igazi lételem. Ebben a dimenzióban, tegyük hozzá, a látható (bolygók, napok, égitestek) és a láthatatlan (szellemek, démonok, istenek) világ között nincs meghúzható határvonal, s ahol "Az emberi lét a látható és láthatatlan er központok hatásától függ". A szerz már a Láthatatlan világ cím esszékötetében - amely mintegy el zetes er próba a Scientia Sacra megírásához - is kifejti azon nézetét, miszerint az emberi fejl dés nem a primitívben veszi kezdetét. A jelen kötetben Evolával egyetértésben mondja ki, hogy "a primitív igen régi szellemi állapot elfajult csökevénye". Nomármost ebb l egyenesen az következik, hogy "az egyes ember egyéni sorsában is fenyeget a visszaképz dés". S Hamvas eljut addig a megállapításig, hogy maga a nyelv is elkorcsosult, s a mai ember a nyelvet is csak olyan periférikusan érti, mint magát a világot, mivel - az archaikus emberrel ellentétben - nem az igazi valóságot ismeri meg, hanem csupán saját tükörképét, amelyet látni szeretne. Az archaikus ember világképével kapcsolatban kitér a lélekvándorlás problémájára is, megállapítva azt az igen sarkalatos alaptételt, amely a hamis misztifikációkat is szertefoszlatja egyúttal, hogy egyéni újjászületés tulajdonképpen nincs. A lélekvándorlás ugyanis nem az emberi individuumra, hanem az örök emberre vonatkozó skép. S "Az ember célja nem az, hogy önmagát megváltsa. A megváltás az egyetemes emberiségnek egyszer s mindenkorra közösen kiadott feladat, és csak közösen teljesíthet ...". Az úgynevezett újjászületések és halálok tulajdonképpen addig mennek végbe az egyén karmatikus létében, amíg el nem jut a teljes spirituális megtisztuláshoz, a jelképes öröklétiséghez. Ha nem jut el, akkor valójában nem tudott kilépni az anyagba való beágyazottságból. Anyag marad, amely elfoszlik: az emberi értékek nem vándorolnak tovább, univerzális értéket nem hozott létre. Talán nem cáfolunk rá Hamvas nézeteire, ha ezeket a gondolatokat f zzük hozzá a lélekvándorlásról szóló tanához. A létr l való gondoskodás archaikus emberi célja a földi paradicsom megteremtése volt, s természet felemelése Isten dics ségére. Az egész emberi létet általjárta az a szakrális gondolat, "hogy Isten lakik bennem és ehhez az Istenhez méltónak kell lennem, mert én vagyok az", s "A világ rám van bízva, s fel kell emelnem és át kell szellemítenem még a porszemet is". A végs feladat tehát az, hogy a prima materiát (anyagi föld, sárkány) ultima materiává (tett, gondolat, szó, amely átszellemít) kell átalakítani, azaz más szóval: a világot arannyá kell változtatni (ez az alkímia metafizikai irányultsága, misztikus értelme). S a "Bölcsek köve az az egyetemes és elmúlhatatlan tudás, amely az aranycsinálás titkát rzi". - 868 -
amvas--tár5 Hamvas
Innen már csak egy lépés választ el bennünket annak felismerését l, hogy "...az arany nem egyéb, mint a megtisztult lélek, az önmegtagadás tüzében kiolvadt színarany: a heroikus psziché". Így azt is meg kell értenünk, hogy az archaikus ember tudott lemondani, ösztöneit képes volt fékezni, amire viszont a modern ember - szórványos kísérletekt l eltekintve (szentek, aszkéták) - szinte teljesen képtelen. A modern ember nem gondoskodik a létr l, hanem küzd érte, s "Ami megvalósul, az a haramia Én zsákmányösztöne". A történeti ember tehát rabol, s a megdics ült isteni ember képe helyett úgynevezett világképeket, világnézeteket alkot. S a föld paradicsommá tétele helyett a technika felszabadult ördögi er it állítja saját szolgálatába, amelyek - Hamvas víziója szerint - a földi élet elpusztítására törekszenek. Valójában el lehet mondani, hogy Hamvas könyvének elolvasása felér a beavatás szertartásával. A beavatás lényegének megragadására a könyv negyedik részében tesz kísérletet. A beavatás lényegét és értelmét a metonoiában látja, az újjászületés aktusában. A beavatás tet pontján a mesterségesen megszakított életben (ez a szertartás "halál"- pillanata) támadt résen át a lét tör be a beavatottba. A lélek a nyílt létben még az istenek képét l is megszabadul, s arra a végs felismerésre döbben rá, hogy maguk az istenek is csak káprázatok voltak. Ez tulajdonképpen a már hivatkozott vallásfölötti állapotba való elérkezés, a visszatekintés pillanata: "a beavatott felismeri: az isteneken a lélek saját legmagasabb er it, képességeit, szellemének legragyogóbb sugarait, káprázatának tündökl képeit értette. Vallásfölötti állapotba érkezett, a Lét Egységébe. A lélek otthonába visszatért". A beavatott tehát már egyszer eltávozott (jelképes halált halt), "de most visszatér, s élete az emberiségé. A hét bölcs közé kerülni nem az életsors befejezését jelenti, hanem az igazi tevékenység kezdetét". Mint e rövid felvázolás is mutatja, Hamvas képes arra, hogy a legmagasabbra jutó spirituális bölcseletek kvintesszenciáját s rítse össze, s fogalmazza meg minden misztifikáló ködösítést félretéve a humánus cél érdekében. Az emberi léleknek ugyanis csak ez az egyetlen ideális út adatott meg arra, hogy megistenüljön, mert ha nem ezt teszi, akkor "elsüllyed", az alvilágba érkezik (persze ez is képes beszéd a többivel együtt): végképp szertefoszlik és kialszik. Ábel és Káin mellett ott van a harmadik lény, Séth, a középlény, a kevert emberi jelleg, a humánum (mindeme nevek természetesen nem él embereket takarnak, csak szimbólumként értelmezhet k). Séthben habár az anyag az uralkodó, de él benne a szellemvilágból hozott nagy misztériumok emléke. Az utódai az úgynevezett logosz-faj, a természetfölötti emberek, lények, "akik az id b l vertikálisan kitörnek és a természetfölötti világ egységében élnek. Ez az ekklésia" Hamvas elmélyült elemzését nyújtja az áldozatnak is, mint olyannak az archaikus ember létgyakorlatában. Ezek szerint "A közösségben helyreállított lét szertartását hívják áldozatnak". Ezen a ponton világosodik meg az állatáldozat értelme és jelent sége is: megszabadítani a lelket (a közösség lelkét) az anyaghoz köt vért l. A hamis és álszertartások a modern világban képtelenek megvalósítani az igazi áldozatot (a szertartásnak és az áldozatnak külön esszét szán A láthatatlan világban). Spirituális er , télesma szabadul fel ma is a misztériumokban, a közös éneklésben, a színház katartikus pillanataiban, megragadó költ i képekben, gondolatokban. Hamvas az snyelvet az analógiákban való gondolkodás nyelvének tekinti. Anélkül, hogy belemennénk az igen érdekes részletekbe, mutassuk be a nyelv fejl désének Hamvas szerinti f bb állomásait. Ezek a következ k: snyelv, idea-nyelv, szimbolikus nyelv, mítosz-nyelv, költ i nyelv, köznyelv (népnyelv), absztrakt (fogalmi) nyelv. Az snyelv ereje ténylegesen nem a népnyelvben maradt fenn, hanem a költ i nyelvben, ebben azonban már túl sok az egyéni jelleg, s éppen ezért nem lehet igazán univerzális. Az analógiás nyelvben a lélek maga pillangó, de nem hasonlatképpen, de még metaforaként sem. "A képnyelv abból indul ki, hogy minden Egy". A történeti nyelv viszont már alkalmatlan az analógiákra, "A nyelveknek nincsenek jelképeik, nincs mítoszereje, nem
- 869 -
amvas--tár5 Hamvas
eléggé kozmikus, nem univerzális, nem metaforikus, egyszóval nem éber". - hogy az éberség újabb említésével visszakanyarodjunk egy pillanatra a kiinduló pontunkhoz. Analógiákban ma már csak a tudattalan gondolkodik, s a nappali tudat a nehéz anyagba merült. Viszont az skori ember a világot úgy értelmezte, ahogy az ember álmai értelmezik ma: a dolgok transzcendens mélységében". Hamvas a lét megfert zésének tartja emlékezzünk Várkonyira - magát a betegséget is, mivel minden betegség "a katabázis egy neme, vagyis alvilági és démonikus érintkezés". Az archaikus világban, illetve annak kés i visszatükröz désében az emberi test szent váza volt (Grál), s a vázában díszelg virág maga a lélek. A váza a szakrális folyadék edénye, az életadó nedvesség tartója, hogy nyíljon és illatozzon a virág. A hierarchikus közösség fentr l építkezett, s "A hierarchia nem egyéb, mint az archaikus metafizikára alapított tudás alkalmazása az emberi közösségre". Hamvas értelmezésében a kasztok elt nésével tisztátalanná válik az emberiség, s a modern egyenl ség gondolata aláásta a szakrális értelemben vett közösség létét: a közösség tömeggé degradálódott. A király több volt, mint az állam, annyival, amennyivel Isten több volt, mint az állam, annyival, amennyivel Isten több, mint a világ. Azon rködött, hogy a küls ember vesszen el, a bels megmaradjon. Az uralom megfelelt a szellemnek és a láthatatlan transzcendens világnak, ezzel szemben a hatalom, a történeti emberé, a láthatónak és az anyagnak. A történeti kor el tt már nincs fels bbrend cél, s ennek eredménye az állandó jelleg zaklatottság és szenvedés: "A történet a boldogságot keres földi Én története, az skor azért történettelen, mert nem a boldogságot keres földi Énnel, hanem az éberséget keres halhatatlan énnel gondolt". A királyt (a híres görög kocsihajtó szobrából kezdi elmélkedését róla Hamvas) felváltja a diktátor, az uralmat a hatalom és az er szak. Hamvasnak volt elengend történelmi tapasztalata ezen a téren. S "Az er szak az er nek nem fokozása, hanem az eldurvulása. Az er szak már nem hatalom, hanem mer egyéni önkény". Essen még néhány szó az archaikus értelemben vett lélek eszményi helyér l, a városról. Hamvas úgy értelmezi, hogy "a teljesen kim velt, az anyagból teljesen kiemelkedett lélekkép: a város". Így lesz tehát a város az átszellemült emberi közösség sképe. S ez a közösség az isteni törvény - pontosabban: a szakrális metafizika törvényének - rendjében él. Az igazi várost, az eszményi Várost szellemmel és nem hatalommal kell vezetni. A törvénynek kell eluralkodnia, "mivel a törvényt az isteni intelligencia diktálta". Az isteni intelligencia, a logosz viszont nem más, azaz egyenl a nagy bet s Emberrel - az egyetemes ember legmagasabb létezési szintje, a beavatottság legmagasabb foka, tegyük még ezt mindehhez hozzá. Ahogy e rövid tanulmány folyamán már említettük volt, Hamvas könyve valóban beavatás az isteni tudásba, az ember legmagasabbrend tudásába, amely olyan egyszer tisztaságban fénylik, mint a csillagok az égen, a vertikálisan felemelkedett Ember istentudatába, - ön-tudatába. Éppen ezért kulcsfontosságú a Scientia Sacra Hamvas hatalmas s ma még csak részleteiben ismert - életm vében. Ahogy Török Endre mondja a könyvr l írt utószavában: minden megel z m ve ebbe a könyvbe fut bele, s minden kés bbi írásának forrása innen buzog fel. Sajnálni való, hogy Hamvas könyve ilyen nagy késéssel jutott el a mai magyar olvasóközönség köreibe.
Dienes Ottó *forrás: Magvet, 1988.
- 870 -
amvas--tár5 Hamvas
„Az Antikrisztus megszületését hiába várjuk. Sohasem fog megszületni.” (Silentium)
A láthatatlan történet (Hamvas Béla esszéir l)* Dúl Antal a könyv bevezet jében arról beszél, hogy az esszé ugyanúgy kísérlet, mint maga az emberi élet. Az esszé ugyanis azt kísérli meg, hogy "a létezés alapösszefüggéseit" tárja fel, s valójában az a jó esszé, amelyben az írója "az egészre, a létezés közepére és gyökerére közvetlenül reflektálhat". A közvetlen reflektálásból következik az, hogy az igazán jó esszének igen er s a szubjektivitás-foka: nem közhelyekkel operál, hanem messzemen en egyéni jelleg nek kell lennie. Igaz viszont az is, hogy honi talajon az esszé m fajtól még ma is idegenkedik az olvasóközönség. Nálunk így az esszé szerepét a kritika, irodalmi vagy m vészettörténeti tanulmány veszi át. S ez azért van, mert "A szemérmes magyar irodalmi köztudatot a létezés primer (metafizikai) vonatkozásainak ez a nyílt és allegorikus áttételekt l, példabeszédekt l mentes néven nevezése feszélyezi." Hamvas különbséget tesz a személy (az egyetemes nagy én) és az individuum (a kis én) között. Ez a szétválasztás elvezet bennünket a nép és a tömeg (tegyük mindjárt hozzá, hogy ezen utóbbiról az írónak lesújtó véleménye volt a negyvenes évek elején, a kötet összeállítása idején) megkülönböztetéséhez. Az egyetemesebb érték nagy Én világából lehet csak eljutni a te világába, s ha a létezés helyes hierarchiája megfordul, és az úgynevezett kis én kerül uralmi helyzetbe, akkor az, ami az emberben egyetemes érvény , elnémul, s marad az atomjaira hullott individuum-világ egocentrikus besz kültsége. Hamvas tehát - egészében véve metafizikus gondolkodó, aki a totális érzelmi-értelmi-szellemi besz külés, elbarbárosodás elleni gyógymódot a transzcendens világ felé való tágulásban látja, amely a sz kebb értelemben vett életb l a lét felé nyitja meg a kaput. Nincs semmi csodálnivaló azon, hogy a negyvenes évek környékén úgy látja, hogy egyedül az írástudó az, aki utolsóként tartja még fenn a kapcsolatot az elkorcsosult világ és a transzcendens lét között. A metafizikát, a transzcendens világlétet azonban nem szabad egy az egyben összetéveszteni a vallással vagy a vallásokkal. A vallás maga is csak feladatvállaló az embernek a transzcendens világ felé való emelésében. A negyvenes évek táján, amikor hatalmas tömegeket manipuláltak a végkatasztrófába rohanó világban, Hamvas az ösztönvilág minden értéket elsöpr hatalmától retten meg, az eltömegesedést l, a barbárság vertikális betörését l az örök értékek rendjébe. A vízözön-mítosz annyi lesz számára, mint elmerülni a tudatlanba, mit bels vízözönben. A manipulált tömegben az egyéni tudat megsemmisül, a kollektív pszychébe süllyedt ember tömeggé válik, primitívizálódik, az értelem elborul, és felborul a kozmikus egyensúly ember és természet, ember és ember között. S ezután már "Mérlegelés nincs, az intelligencia elt nik, az ítél képesség elhomályosodik, az ízlés, a szellem alászáll. Ehelyett felmerül az ingerlékenység, irigység, hisztéria, szenvedély, hiszékenység, névtelen félelem, indokolatlan bámulás és gy lölet, babona és bálványok". Ez lenne tehát az agyagba való visszasüllyedés katasztrófája. S az elvadult tömeg szisztematikusan, bár ösztönszer en elnyomja mindazokat, akikben a t le való különállást megszimatolja, akikben megsejti az újat. Hamvas szerint ezzel szemben az si, kozmogóniában gondolkodó emberben megvalósult a természet-szellem-lélek egysége. Szerinte egy mai ember számára, egy mai nép számára nem az a legnagyobb rang, hogy esetleg egyre szellemibbé válik, hiszen "Egy nép lehet kultúrált és szellemi, mégis terméketlen, félelmetes, gonosz és elvetemült. A legnagyobb rang, amit egy nép elérhet, hogy
- 871 -
amvas--tár5 Hamvas
megszentelt életet él", s ahogy néhány sorral alább mondja: "az ember értéke sorsának tisztaságán és az isteni er kt l való megérintettségén múlik" (VÍZÖNT ). A wordsworth vagy a zöld filozófiájá-ban felhívja a figyelmünket egy végzetes és közhelyszer félreértésre. Szerinte ugyanis a misztika nem ellentéte a racionalizmusnak, mivel "A misztika az a tudás, amely minden dolog egységét látja, míg a tudomány nem látja". A misztika tehát a tudomány tudásánál magasabb fokot jelent; hacsak nem az ember által elérhet legmagasabb fokozatot. Az esszé olvasása közben megtudjuk, hogy a wordsworthi költ i magányosság a földi slény magánya tulajdonképpen. az úgynevezett Els LényEls Lélek, a Zöld Lény, azaz a titánszer élet képvisel je. A zöld élet gyökere nem az Erósz, hanem a boldogság, az öntudatlan és mindent átitató boldogságérzet. Mert "Mindenki a maga számára boldog, ahogy mindenki a más számára szeret. Ezért a boldogsággal magány jár együtt, ahogy a szeretettel a közösség". Wordsworth költészete ezt a féle kozmikus smagányt, sboldogságot fejezi ki, amely alapvet bb, mint a szeretet, s túlvan a bölcsességen is. Az Els Világ ez, az Els Élet, az slétez kozmosz-azonosság tudata, "amely benne lüktet a fákban és kövekben, a vizekben, a csillagokban, az emberekben és az istenekben". Hamvas különös okfejtése végén a következ lényeges meglátáshoz jut el: "A Boldogság a világ els érzése, amivel a nemlétb l felébredt életet fogadja". A számtalan lelki rétegz dés alatt bújik meg tehát bennünk ez a legels lélek, s van olyan közöttünk, aki öntudatlanul is visszaréved az id k kezdetére. Mély felismerések rejlenek a Poseidón-ban is. Poszeidón háromágú szigonya mitikusszimbolikus jelentése feltárására tesz kísérletet. Az egymástól távoles kultúrkörök mitológémáit gy jti össze. Megtudjuk, hogy Tibetben a szigony "az elemi lényegeket és elemi szenvedélyeket legy z mágikus jogar." Posziedón azért üldözi Odüsszeuszt annyira ádázan, mert az megsértette a halottak birodalmát - többek között ez is poszeidóni világ - s az alvilágba is azért kell leszállnia, hogy megismerje azt, amit megsértett. S ebben az alvilágban kavarog minden (maga az Odüsszeia is csupa mélyb l felszállott kép, álom, látomás, csoda, szirének, szörnyek, gigászok, álom-phaiákok), ami a kvintesszenciális létet hordozza. Poszeidón az is, aki "a lélekóceánon keresztüldöfi és kirántja azt, ami a mélységben van. Mert a vér és a lélek óceánja lényekt l nyüzsög, meg nem számlálható szörnyeteg, angyal, tündér, sárkány, óriáskígyó, borzalmak, örömek, szépségek és rettent férgek egész mitológiája él". S most értjük meg azt, hogy Poszeidón szigonya kavarja föl a serdül fiatal bels világát, kezdi korbácsolni vérét, s el rántja bel le a szörnyeket. A vér félelmetes megmozdulása e bels felkavarás révén jön létre, amely nem más, jobb szó híján, mint a pubertás. Ez a szigony tehát felkorbácsoló erej , de ugyanakkor a világ kormánybotja is lehet. Poszeidón szigonya feltépheti a magabiztosnak hitt világ burkait, a véglegesnek hitt rendet. S az intuitív m vészben is Poszeidón dolgozik, s aki "A szokatlan, a megzavaróan új, a buján szövevényes"-t hozza létre. Poszeidón a tenger és az erd istene. Mindkett tele van titokzatos lényekkel, sziklaalatti és harasztalatti nyüzsg férgekkel (az emberi lélekben is vannak ilyen sötét, átvilágítatlan részek!). A Tudattalan óceán vagy erd képében jelentkezik. Az óceán erd a víz alatt, az erd óceán a földön, s mindkett lehet az emberi lélek mélytárnáinak analogonja is, amint láttuk az el z ekben. A poszeidóni birodalom a szétbontatlanul egy si hatalom, "a még nem valósult és alakot nem öltött élet", s amely "vad és könyörtelen és kíméletlen arcátlan szívóssággal az életet akarja: ami lenni akar. De azt is megtudjuk, hogy Poszeidón az isteni szépség paripának, a ménnek az alakját is magára veszi. S "az isteni mén a maradéktalanul átvilágított ösztön jelképe, olyan lény, akiben még a legmélyebb gyökerek is ragyognak". A mén lesz az a lény, akiben a tengeralatti, a földalatti, a sötét, éhes, kúszó hasvilág "tündökl napfény tud lenni, éspedig úgy, hogy minden vércseppje szikrázó nappá válik". S így lesz aztán Hím Nappá, a hím lény homály nélküli kiragyogásává. Innen egy - 872 -
amvas--tár5 Hamvas
lépés csak, s eljutunk a lovagvilág phallikus jógájáig, a fegyelmezett és magasrend férfiasság vallásához. A lovagvilág vallásához: "a hímet feláldozni az asszonynak, toporzékolva, kényesen, fennhéjázó f vel, tudatosan, el kel en és áhítattal." A Meteórá-ban (a Meteóra szikla-kolostor rendszerr l van szó) Hamvas a balkáni világ Bizánctól örökölt önz , önmagában való fordulásának, öntörpésítésének, a túlzott énesülésnek a szindrómáját mutatja be. A szellem emészt tüzét elkerülend jön létre ez a jelképes vagy valóságos összetöpörödés, törpésedés. Én-mentésr l van tehát szó. S itt értjük meg a törpék, erdei manók lényegiségét is. A törpe természeti lény, a szellemi élet követelései alól kivonni akarván magát rejtve, zártan él a poszeidóni alvilágban, a félhomályban, s retteg minden idegent l. S "Az idegen a szellem, amely Énjét fenyegeti". Így lesz a Meteóra "az Én börtöne, az Éné, aki magát a világból kivonja és nem vesz részt benne, és nem akar sorsot, nem akar semmit, csak az Ént. Megkapta: a múmiát, a szell zetlen koszt..." A Milarepá-ban (neves tibeti bölcs neve) Hamvas kétfajta lételemet boncol szét, amely tulajdonképpen két végletes pólusa az emberi létezésnek: a lét alattira süllyesztett és a lét fölött szinte elpárolgó létmóduszt, más szóval: Peru és Tibet különös világát. Ebbe az esszébe begy r znek a modern létfilozófiák is, s mellettük a vallás szenvedéssel kapcsolatos direktívái is. Az író szerint az, aki nem vállalja a szenvedést, a létteljességet veszítheti el: "Az tesz bennünket istenivé, ha tudatosan magunkra vállaljuk a keresztet" (ezt persze - az író sorsát szemlélve - önvigasztalásnak is felfoghatjuk). Ezért lesz "A Megfeszített Isten a Föld rangja a világegyetemben", az éber és tudatosan vállalt szenvedésnek, az amor fatinak a legmagasabb és legemberibb jelképe. Az ember ugyanis energiájának nagy részét arra pazarolja, hogy mindennapi létében elrejtse maga el l tragikus sorsát, s hogy ezt a sorsot elkerülje. A szenvedés magunkra vétele viszont egyre magasabbra ösztökél, a teljes lét felé. S itt újfent eljutunk a transzcendenciába, s meglátjuk, hogy Milarepa azért léphetett az isteni létbe, mert maradéktalanul végigszenvedte a neki szánt részt. A hamvasi létszemlélet szívéhez jutunk el ezen a ponton: "A szenvedés isteni ménjén jut el az ember a leggyorsabban az Els Lélek titáni lényéb l az óceáni sötétségeken át az Utolsó Lélek világosságába". S a metafizikus itt visszatér a vallás egyetemes bázisára: "Csak szeretni szabad. Mert a szeretet az Utolsó Lélek." A VIII. Szimfónia és a zene metafizikájának igen távoli asszociációs vonatkozásai és kapcsolódásai vannak. Hamvas szerint minden igazán nagy m aszkézis eredménye, létrejötte szenvedéssel jár. Ahol nem az, az csak kontármunka lehet. Az aszkézisben az ember er sebb önmagánál, az t elragadó szenvedélyt meg tudja fékezni. A zenét Beethoven nyitotta meg a kozmikus sjelenségek számára. Vele a zene naivitása örökre elveszett. A zene egy fokkal megemelkedett az el z zenéhez képest. Mozarti ártatlansággal nem lehetett többé zenét írni. Hamvas a megemelt zene smotívumait a sziréni világhoz tartozó cseveg madárdalban és az örök tudást és bölcsességet sugalló tücsökhangban véli felfedezni. Ezt a két oszlopot fedezi fel a VII. szimfónia els tételében. A poeta sacer, a szent és elátkozott költ r l szóló esszé a kötet egyik legszebb darabja. A kozmogóniai világrend összeomlása után, a történelmi ember világában már szinte senki olyan tisztségvisel nem maradt, akt a sacer névvel lehetne illetni. Annak a nevével, akik összeköt szerepet játszik az emberi és az isteni fény transzcendens világ között. Egyedül a költ az, aki még rzi a szent helyet, a szent tüzet, de neki magának már tulajdonképpen titkolnia kell ezt a tevékenységét, vagy sokszor már maga sincs hivatása teljes tudatában. Hamvas így fogalmaz: "Költ nek lenni annyi, mint vállalni az összes elhagyott és feladott emberi méltóságok jelképének rzését". A földi hatalmasok közül Napóleon volt az utolsó rex - 873 -
amvas--tár5 Hamvas
sacer, aki belebukott abba a törekvésébe, hogy a történelmet újra összekapcsolja a transzcendens világgal. Viszont éppen e tragikus pillanatban jelentek meg, jelent meg a poeta sacer: Hölderlin, Keats, Shelley. A feladat tehát az istenhasonlóság rzése-ápolása. Feladata továbbá, hogy az "anyagba merült létet kiragadja, világosságot hoz, tudást, mélységet, igazságot, szépséget, csodát. Az isteni lét az ember számára nemcsak nyílt, hanem mindig újra meg kell nyitni". A költ nek az emberfölöttit kell a szó erejével megnyitnia. Csak így lehet sacer. A Barátságban keser en nyugtázza, hogy a modern történelmi ember a klasszikus értelemben vett barátságra egyre kevésbé fogékony. A barát az a lény, "akit l nem azt kívánom, amije van, hanem azt kívánom, aki maga." A barátság az idillt hozza létre, s az idillben nincs hiányérzet, s éppen ezért a barátság mélyebben van, mint a szeretet, vagy akár a szerelem: "A barátság az élet klasszikus megoldása". Az Héloise és Abélard szellemes és sokrét esszéelmélkedés a férfi és a n legmagasabb kapcsolatáról, a psziché-szerelemr l. A misztikus fürd el tt álló görög leányszobrok szakavatott elemzése folyamán kimutatja, hogy ezek a n i lények a psziché-szerelemben való misztikus összeolvadásra készülnek, amelynek az eredménye az istenülés. Különbséget kell tenni szexus és igazi szerelem között. A modern ember, itt Európában is, hajlamos e két egymástól min ségben eltér szféra összekeverésére. A psziché-nemzés tehát sokkal több, mint az egyszer testi egymásbahatolás. Hamvas imígyen szól err l: "A szerelemben az isteni férfi és az isteni n (az isteni jelz itt lényegiséget fejez ki: a görög szobrászat tökéletesen meg tudta ragadni az ember isteni lényét, metafizikai lényegét, D. O.) találkozása nem egy egész, hanem ennél több. Annyival több, amennyivel Isten több, mint a természet." Ezzel szemben a titán típusú férfinak és a szirén típusú n nek a lét zsákmány, s így egymás számára is csak zsákmány maradnak. Az úgynevezett Els Lélek azért él, hogy az életet felfalja, s ezért rendkívül érzéki és ragadozó. "Ez a valódi európai ember, a mer titáni sexus, amely a másik nemben csak gyönyört lát, s azt zsákmánynak tartja." S ezen a ponton világosodik meg egy francia filozófus aforizmája, miszerint a n a természet cinkosa lenne. Ez a mondás en globe kompromittáló lehetne a n i nemre. De tulajdonképpen a szirén típusú n r l van csak szó itt, "aki saját psychéjét az anyagnak elárulja" - ahogy Hamvas fogalmazza meg ezt a kényes kérdést. A titán és szirén típusú szexus kínzó gyötrelme tulajdonképpen az, hogy "Kielégülés az Els Lélek világában nincs." Hamvas szerint a házasságnak nem fizikai, hanem metafizikai kapcsolatnak kellene lennie. Reintegrációnak, az egység megteremtésének: egy férfi és egy n tesz ki egy egész embert. Így állna helyre az si emberi személyiség. De ez még tulajdonképpen mindig nem elég: "Van egy második, az el bbinél magasabbrend egyesülés," ez nem a két fél találkozása, hanem a két psyché-világnak isteni érintésre való misztikus egybeolvadása és teremt mozzanata. Ez a házasság nem reintegráció, hanem divináció" (azaz istenülés). S a címben szerepl , halhatatlan szerelmesekre visszacsatolva mondja ki Hamvas a végszót a szerelemmel kapcsolatban: "A misztériumban két egymásban megsemmisült lény istenülhet". S ezzel elérkeztünk az esszé-kötet egy másik igen jelent s darabjához, Az ünnephez. Itt is érezhetjük sekélyességünket a metafizikai távlatok el tt. Az igazi Ünnep, az igazi áldozat az a tett, amely az emberinél magasabb léttel való közösséget megteremti, és ez a magasabb létbe való beolvadás: ez az emberi közösség megvalósulásának pillanata. Az áldozat valójában nem az emberi nyomort akarja megszüntetni, célja tehát nem az úgynevezett boldogság, hanem az embernek önmaga fölé való emelkedése, megtisztulása. Igaz közösség, felemel közösség kialakulását csak felülr l lehet elképzelni. Mert "Minden Istenen kívül megalapozott közösség csak küzd az ellen, hogy az emberiség Istenben találkozhasson." Az igazi, valódi ünnep tehát - 874 -
amvas--tár5 Hamvas
az áldozat napja, az emberiség találkozása az isteni létben. De ehhez, ennek elérése érdekében a külön, egyéni, magányos, önz emberi Ént le kell vetk zni. A hétköznapok csak az Én-ek szakadatlan nyüzsgése, az igaz ünnepen viszont "csak az isteni létbe emelt emberiség él közösen és együtt". Er próba ez az esszé-kötet Hamvas második írói korszakának nagy m véhez, a Scientia Sacrához, amelyben az skori emberiség szellemi hagyományát gy jti össze 1943-44, újrakiadása 1988.)
Dienes Ottó *forrás: Akadémiai, Hermész könyvek, 1988.
„Ma ismét kezdik tudni, hogy nincs küls és bels valóság. Valóság az, az ami hat.” (Titkos jegyz könyv)
A hétköznapok szentsége* „Nem elég jó m veket készíteni. Többre van szükségünk. Hiteles életet kell élni. (…) A m bármilyen tökéletes legyen, autentikus egzisztencia nélkül svindli. Ez a modern m vészet egyetlen kérdése” Chartres, Reims, Amiens – van-e, aki nem csodálja meg e városok gótikus katedrálisait? Az építészet e gyöngyszemei nyolc évszázada állanak, de mindössze néhány XIII. századi francia katedrális vezet építészének a neve maradt fenn, csupán a nevük, életükr l semmit sem tudunk. Azt sem tudjuk, kik faragták a katedrálisok szobrait, kik festették a rózsaablakokat: e halhatatlan m vészek névtelenek. A Milói Vénusz, az Upanisadok, a Védák alkotóinak kilétét is homály fedi. Folyton a szerz i jogokra hivatkozó, az „egyéniségeket” futószalagon gyártó korunkban egyetlen írót ismerek, akit vonzott a fentebb némiképp önkényesen felsorolt m vek alkotóinak névtelensége: Hamvas Bélát. Az ismertség becsvágyáról való ezen lemondást hívja Csuang-ce nevezetes névtelenségnek. Hamvas olykor reménytelenül rossz körülmények között (tizenhárom esztend n át munkásszállókon) írta bámulatos termékenységgel m veit, s amint pontot tett végükre, nem tör dött további sorsukkal, „elbocsátotta” ket. (Katonáimat elbocsátom – írta verseir l hasonló életérzést l hajtva Ady, akit – mellesleg – Hamvas nem sokra tartott.) Barátok, ismer sök adták kézr l-kézre, másolták, gépelték kéziratait, id nként el is lopták, vagy finomkodóbban, ködösítve fogalmazva: maguknál tartották ket. Az 1960-as években Hamvas tovább radikalizálódott – ami az esetében egyszer södést, tisztulást jelentett –, s már a M elégetésér l írt esszét. Szerencsénkre megkegyelmezett m veinek, de m vei sorsa iránti közömbössége, e bámulatos szellemi el kel sége nagy veszteséget okozott nekünk, bet re éhes könyvmolyoknak és tintanyalóknak: több írása ma is lappang, s kétséges, hogy megkerülnek-e valaha. Hamvas bizalmatlan volt a vallomások, életrajzok iránt, vallotta, hogy el kel ember nem beszél magáról, az el kel emberr l a m ve beszél. Ezek után nem kerülhetjük meg a kérdést: vajon Hamvas ízlése szerinti-e az a kötet, amelyben barátok, tanítványok, ismer sök idézik fel róla emlékeiket? - 875 -
amvas--tár5 Hamvas
Bármennyire ellentmondásnak is t nik, éppen Hamvas esetében van igazán értelme a személyes reflexiók közkinccsé tételének. Ugyanis, érett f vel Hamvas nem érte be a m vekkel, fontosabbnak tekintette a hiteles életet. A kétzongorás szonáta cím esszéje szerint „Nem elég jó m veket készíteni. Többre van szükségünk. Hiteles életet kell élni. A m bármilyen tökéletes legyen, autentikus egzisztencia nélkül svindli. Ez a modern m vészet egyetlen kérdése” Az idézettekkel összhangban, id s korában els sorban életvitelével, személyes példájával kívánt hatni, tanítani, m veivel csak másodsorban. S valóban, talán még esszéinél, tanulmányainál is irigylésre méltóbb az alázat, ahogyan lázadás nélkül viselte sorsát Inotán, Tiszapalkonyán, Bokodon, ahol az er m -építkezéseken raktárosként kényszerült munkát vállalni. (Rab vagy, amíg a szíved lázad – írta József Attila, aki Hamvas szerint egyetlen lényeges kérdést sem vetett fel!) Hamvas nem lázadt a sivár hétköznapok ellen, hanem megszentelte azokat, mindennel metafizikai kapcsolatot alakított ki, legapróbb hétköznapi cselekedeteit is Isten felé irányította. Nem a teológusok Istene felé, hanem afelé, akir l beszélni nem lehet, csak hallgatni. Látó, s nem csak néz tanítványaira a hétköznapokat megszentel Hamvas életvitele volt a legnagyobb hatással: „…csupán ismeret és éles értelem sohasem tudott meggy zni, tehetség még kevésbé. Hanem az inkább, ahogy evett, kapált, ment, mosakodott, cigarettára gyújtott.” (Molnár Sándor) (A cigarettasodrás szertartása szinte egyik emlékez figyelmét sem kerülte el.) A kötetb l kiderül, hogy Hamvas nem csak a külvilágban, hanem otthonában is méltósággal t rte méltatlan helyzetét: a három- vagy négyszobás polgári lakásból neki csak a f tetlen hall jutott, amelyen mindenki átjárt. (Mennyivel érthet bbek így Az ágy cím remek, kis esszéjének az indítékai!) Az elmondottak fényében bátran kijelenthetjük: ha valakir l, Hamvasról nem csupán az íróról, hanem az emberr l is össze kell gy jteni mindent, mert túln a papírra vetett bet kön, nem csak irodalom, több annál: példa, életviteli minta. Hamvas valóban lélekvezet (psychopompos) volt, s ma is az, kevesek lélekvezet je: Mester. Az 1980-as években Hamvas két h séges híve, Bosnyák Sándor és Darabos Pál összegy jtötte a Mestert egykoron ismer k emlékezéseit, s csaknem negyedszázad múltán a Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet kötetbe gy jtve tette az olvasók asztalára. Negyvenheten – demokratikus bet rendben – mondják el gondolataikat, emlékeiket Hamvasról. Hogy csak az ismertebbeket említsem: Baránszky-Jób László, Barcsay Jen , Molnár Antal, Szentkuthy Miklós, Weöres Sándor. A negyvenhét ember közül Hamvas sokaknak volt éltet energiaforrása, a könyvben nem ritka az ilyen, vagy hasonló értelm fordulat: „Ez a találkozás dönt hatással volt egész életemre.” Szembeötl , hogy az emlékez k között nem a Szó m vészei, hanem fest k vannak többségben: tizenhárman. Az emlékez k tarka társaságát több szempontból is osztályozhatjuk, például Mester és tanítvány viszonya szerint is. A tanítvány a Mesterért van, míg a stréber csak felhasználja a Mestert. Sajnos, az emlékez k között is akad, aki ez utóbbi csoportba tartozik: Demény János mindenképpen. Baránszky-Jób Lászlót, Habán Mihályt és Molnár Antalt semmiképpen sem hasonlítanám Deményhez, de id nként k is igyekeztek saját életüket és gondolataikat el térbe tolni. Sajátos paradoxon ez: Hamvas révén n ni akartak, de még inkább összetöpörödtek. A kell alázat hiánya így bosszulja meg magát. A kötetben azonban többségben vannak a Hamvas emlékét önzetlenül ápoló cikkek, az olyanok, mint testvéréé, Hamvas Magdolnáé. Az igazi tanítványok írásai közül a legértékesebb és a legterjedelmesebb kétségtelenül Molnár Sándoré. Nem csupán a kötet összeállítóinak tisztességes módszerér l, de jó érzékér l is tanúskodik, hogy Hamvasról nem egy istenített, minden földi gyarlóságtól mentes, idealizált, tökéletes kép alakul ki az olvasóban, hanem olykor-olykor szó esik az esend , botladozó emberr l is. - 876 -
amvas--tár5 Hamvas
Az idealizálás ellen maga Hamvas tiltakozott volna els ként, hiszen a – véleményem szerint – legmélyebb, s egyben legkíméletlenebb, legkevésbé papíríz könyvében, a Patmoszban, az Interview cím írásában van ereje kimondani, hogy sohasem teljesítette munkahelyi kötelességét. Egyik tanítványa szintén nem törekszik ezt elmismásolni, megtudjuk t le, hogy a F városi Könyvtárban Hamvas „Nem vitte túlzásba a munkát…”, id nként annyira belemélyedt olvasmányaiba, hogy az olvasók sorban álltak asztala el tt. S e tény közlésével sem Hamvas nem lesz kisebb, sem tanítványa nem követ el szentségtörést, ett l emberi a könyv. Ugyancsak a szerkeszt k pártatlanságra való törekvésér l tanúskodik, hogy az emberileg Hamvashoz méltatlannak bizonyult Demény Jánosnak is szót adtak. (Demény nem adta vissza a Hamvastól olvasásra kölcsön kapott m vet szerz jének, jóllehet az volt az egyetlen példány.) Hamvas id nként – f ként fiatal korában – nem tudott lemondani egy-egy szellemes, megejt en szép, csak éppen nem igaz metafora csábításáról. Némely m vét ez teszi mesterséges beszéddé. A betegség b n – mondotta állítólag Hamvas. Vajon az magas vérnyomása is b n volt, vagy a Gulágon mínusz 30 fokban megbeteged k is b nösök voltak? Nyilván nem! Id nként az emlékez k is megengednek maguknak egy-egy ilyen nagyotmondást: „…az emberiség nagy szavait a mi nyelvünkön nem lehet kimondani. De lehet ógörög, latin, héber és szanszkrit nyelven.” Nagy bátorság, s az említett nyelvek mélységes ismerete szükséges egy ilyen kijelentéshez. Hamvas ismerte ezeket a holt nem ragadtatta el magát ennyire. Tovább megyek: Dante, Böhme, nyelveket, de Dosztojevszkij vajon nem az emberiség nagy szavai közé tartozik? Az emlékezések jobb megértését Darabos Pál rövid, lényegre tör , szellemes, néha ironikus jegyzetei segítik, gyakorta kijavítva a memóriájukra hagyatkozók tévedéseit. E jegyzetek dönt többsége Hamvas Bélának szolgáltat igazságot, s ez rendben is van. Egy rövid jegyzet azonban igazságot szolgáltathatna Németh Lászlónak is, mert Németh László sohasem tanácsolt olyan szamárságot a fiatal íróknak, hogy mítoszokat írjanak. A mítosz eml in cím esszéjében, amely 1939-ben a Kerényi Károly-féle Szigetben jelent meg, így fogalmaz: „Ha egy fiatal író megkérdezne: »Milyen diétára fogjam a lelkem, hogy nagy eredményeket érjek el?« – azt mondanám: »Olvass mítoszokat.«” Hamvas híveinek tolla nyomán a legsötétebb kép talán Fülep Lajosról és Weöres Sándorról alakul ki az olvasókban. Szerintük Weöres korrumpálódott, s csingilingi versekre pazarolta tehetségét. Nem akarom túlságosan elvetni a sulykot, de Weöres „csingilingi” Ha a világ rigó lenne kötetének bármelyik verse ér annyit, mint némelyik költ nek az egész életm ve! Fülep pedig – úgymond – cserbenhagyta Hamvast, nem szerzett neki állást 1951-ben, s ezért kényszerült az er m -építkezésekre. Nincs hely részleteiben cáfolni, árnyalni az id nként Fülep becsületébe gázoló kijelentéseket, mindössze azt javaslom, az olvasó vegye kezébe Fülep levelezése 6. kötetét, s látni fogja, hogy Fülep akin csak tudott, segített. Ráadásul gyakorta úgy, amit Csuang-ce tanította: nevezetes névtelenségbe burkolózva. Sajnos, Hamvason nem tudott segíteni. Kissé furcsa a könyv címe. Az alcím magyarra fordítja a f címet, hiszen a visszaemlékezések ugyanazt jelenti, mint az in memoriam. Elég lett volna az egyik, vagy az el kel latin, vagy a „parlagiasabb” magyar, de így együtt a kett fölösleges. Ugyanígy fölösleges, mert magyartalan a visszaemlékezések szóban a vissza el tag, hiszen magyarul egyszer en csak emlékezünk: vissza nélkül. Több tanítvány nyilatkozott meg Hamvasról, de aki filoszként a legtöbbet munkálkodik érte, a kötet szerkeszt je, Darabos Pál szerényen hallgat. Várjuk az megszólalását is.
- 877 -
amvas--tár5 Hamvas
Ez a kötet segít emberközelbe hozni Hamvas Bélát, segít megismerni a rokonszenves magánembert, s ezáltal az író Hamvasnak is nagy szolgálatot tesz. Erre szükség is van, mert Hamvas még nincs az t megillet helyen. S még jó ideig nem is lesz, mert nem kellemes szerz . Gondolkodásra, önmagunkkal való szembenézésre sarkall, s ez zavarja a fogyasztás utáni emésztést: a Fogyasztó emésztését.
Babus Antal *forrás: Könyvpiac, 2004. 09. 10.
„A szientifizmus abban a hiszemben van, ha a középkori klerikalizmus metafizikus, spiritualista és teista volt, azért is az ellenkez t kell választani: tapasztalati ismeretet, a materializmust és az ateizmust.” (Szarepta)
A hatodik faj* Egy részlet Hamvas Béla 1943-ban megjelent „A vízönt ” c. esszéjéb l: „Uszpenszkij írja, hogy az egész földön, faji, népi, vallási, társadalmi, m veltségi, korbeli, nembeli különbségekt l teljesen függetlenül, tökéletesen új, hatodik emberfaj van kialakulóban. A new race - az új emberfaj keletkezése, kibontakozása érthetetlen nagy misztérium.” Az idézet így folytatódik: „Amíg ennek a fajnak a Föld minden táján elszórt tagjai - akár délafrikai bányában, akár farmon, balkáni kis faluban, londoni külvárosban mint segédlelkész, hivatalnok, katona, rikkancs, munkás vagy sebész - egyedül állottak, önmaguk el tt is úgy t nt, hogy abnormis, lehetetlen lények, akik környezetükkel és világukkal nem csak hogy nem tudnak megegyezni, hanem azzal egyetlen lényeges pontban sem érintkeznek. Idegenek voltak. Az még titok, hogy a hozzám hasonlók hol vannak. De már tudom, hogy vannak, és ha találkozom velük, felismerem ket anélkül, hogy egyetlen szót váltanánk. Amíg valamilyen emberb l csak egy van, kivétel, ha kett , különös, ha három, már közösség. Egyel re még csak nyomokban, a találkozás és egyesülés még késik.” Mindig éreztem, hogy ilyen „idegen” vagyok. De az már új felismerés volt, hogy mennyien vagyunk, mi, nem idevaló fehér rókák, akik egészen másképp gondolkozunk, mint a világ. Hamvasnak még alig voltak társai. Valóban nem több, mint néhány ember - azokban is gyakran csalódott. Én már testvéreknek írok. Sok testvérem van, igen változtak az id k s egyre többen vagyunk. Honnan ismerjük föl egymást? Onnan, hogy a lélek hangjaira érzékenyek vagyunk. Onnan, hogy a csodát nem engedjük elvenni magunktól. Onnan, hogy messze nézünk, jóval a földi élet és a halál határain túlra. Onnan, hogy nem engedjük megfosztani magunkat attól a bizonyosságtól, hogy halhatatlanok vagyunk. Onnan, hogy meg akarjuk ismerni önmagunkat. Keressük az Istent. Fölvesszük az elhajított és sárba tiport nagy szavakat, megtisztítjuk s megmentjük ket, mint egykor Noé az állatokat; mentjük a szeretetet, a boldogságot, a békét, a hitet, a reményt, a - 878 -
amvas--tár5 Hamvas
harmóniát, a jóságot, a der t, a barátságot, a családot - mentjük a szellemet, a lelket, az angyalokat, a bölcseket, a mestereket - mentjük azt, ami emberi s isteni. Az ilyen mentési kísérletet jó esetben lenézik rossz esetben gy lölik és üldözik. A világ minden magasabbra mutató szellemi igényt túlhaladottnak tart. A hatodik faj tagjait hülyének nézik. Álomfalóknak, „idealistáknak”, aki menekülnek a Valóság el l. A valóság szerintük az, hogy az ember az anyag gyermeke, ssejtek produktuma, eszes majom, akit a mai napig a dzsungel törvénye irányít: a szerzés, a gy jtés, a gazdagodás, a hatalom, a másokon való átgázolás ösztöne, újabban pedig a kényelem, és a természet „leigázása”. A valóság hogy foggal-körömmel érvényesülni kell. A valóság hogy pénzt kell szerezni, minél többet s bármilyen áron. A valóság az, hogy az életnek nincs „értelme”: alapja és célja a gazdaság. A valóság hogy a szeretet szép szó, de nem m ködik. Az életet a kíméletlen önzés irányítja. A ravasz ész, az ügyes kapcsolatok, és persze a töltött fegyver. Aki nem így gondolkodik, arról azt mondják, álmodozik, hogy múltba menekül, mert képtelen elfogadni a jelenét, vagyis azt, hogy a világ minden „fejl dés” dacára - a végveszélybe rohan. Korán jöttem: én a hatodik fajnak az írója vagyok. Ma már egyre többen vagyunk. Másféle lélektan, másféle gyógyászat, másféle hitvilág de a lényeg ugyanaz. Jel a homlokukon azoknak, akik másképp gondolkoznak. Ritkán sikeresek. Sok közülük a névtelen, mell zött, szegény ember, akit környezete „nem vesz komolyan”, akit férje, felesége, élettársa „nem ért meg”. Úgy érzi, nem tartozik sehová. Egyedül van. Úgy érzi, kimaradt az össztáncból, s ez így is van: nem vállal közösséget a kordivattal. Valaha a fény felé él ket - mind keleten, mind nyugaton - egy-egy vallás gy jtötte össze. Ma ez már nem így van. Ma már az istenkeres k éppen azért, mert az id k során a legtöbb vallás elvesztette forrástisztaságát vallás fölötti utakat keresnek. Ahová természetesen a vallásokból is el lehet jutni, de csakis akkor, ha az sforrás vizéb l merítenek. A nyáj manapság szétszórtan él, ami azt jelenti, hogy egy formailag buddhista, katolikus taoista vagy éppenséggel „vallástalan” ember között gyakran szorosabb egyetértés van, mint mondjuk két katolikus vagy két zsidó között. Az „alapállás”, a metafizika sigazsága sohasem változik de a vallások éppúgy születnek, élnek, virágzanak s öregednek, mint az emberek. Fiatalon szépek, üdék és vonzók, öregkorukban már nem látnak túl önmagukon, régi szokások és elmúlt divatok rabjai, ugyanazt és ugyanúgy hajtogatják gépiesen, s rendszerint torzsalkodnak egymással. Ezért van az, hogy miközben gyökereikben azonosak, a vallások és szekták között feloldhatatlan néha évezredes ellentmondások feszülnek. A hatodik faj embere számára figyelmeztet jel, ha az Egy Isten gyermekei nem tudnak nemhogy szeretetben élni, de még kiegyezni sem egymással. Ha két ember között ilyesmi el fordul, és azt mondják mindketten: Csak akkor fogadlak el, ha egyetértesz velem!, a hatodik faj tagja azt mondja: Egyiknek sincs igaza! A világ ugyanis éppen e miatt a megegyezésre való képtelenség miatt zuhan s ami az ilyen ellentmondás mélyén rejlik, az nem az Isten, hanem hatalmi ösztön, mely „isten” nevével fedezi magát. A valódi „globalizáció” nem gazdasági, hanem szellemi úton jön majd létre. Ez lesz a Vízönt kor sötét nyitánya után, s fényes kibontakozás. Fogjuk meg egymás kezét.
Müller Péter *forrás: Természetgyógyász Magazin, 2003. július
- 879 -
amvas--tár5 Hamvas
„Az els ember a világ si alapformája volt. Kozmikus jelenség.” (Láthatatlan történet)
Tábor Béla Szellemi topológiája elé* "Minden találkozásból születik" - írta Tábor Béla. A XX. századi magyar szellem története kiváló gondolkodók több olyan találkozását is ismeri, amelyikb l új és jelent s szellemi irány született. Ilyen találkozás volt a harmincas évek elején úgyszólván egyid ben az antibolsevista baloldalon Szabó Lajos és Tábor Béla találkozása az ún. oppozícióban, a bolsevizmussal és a kapitalizmussal egyaránt szemben álló illegális forradalmi szocialista mozgalomban, az antifasiszta jobboldalon pedig Kerényi Károly és Hamvas Béla találkozása a Sziget-körben. Jelent s többszemélyes találkozásra - azaz kett nél több és rokonságuk ellenére különböz álláspontokon lév originális gondolkodó találkozására - kétszer került sor a múlt századi magyar szellemtörténetben. Az els világháború el tt a Szellem c. folyóirat körül, illetve a Vasárnapi Körben, Fülep Lajos, Lukács György és Zalai Béla között (olyan kiváló és kés bb világhír tanítványokkal körülvéve, mint Mannheim Károly, Hauser Arnold vagy Tolnay Károly). A második világháború után pedig az ún. "csütörtöki beszélgetések" során Hamvas Béla, Szabó Lajos és Tábor Béla között (Kemény Katalin és Mándy Stefánia részvételével, kés bb néhány fiatal, a szituacionista mozgalmi tevékenysége okán utóbb nemzetközi ismertségre szert tev , most elhúnyt Kotányi Attila, Bíró Endre, Kunszt György bevonásával). E találkozás személyes-biografikus el története a harmincas évekre nyúlik vissza. Tábor Bélát 1930 szén barátja, Szirtes Andor, a kiváló george-ista társadalomkutató elvitte a Jaurés Körbe Szabó Lajos el adására. Mintegy 2-300 fiatal - korschista oppozíciósok, diákok, trockisták, kommunisták vegyesen - próbálta követni az akkor még marxista gondolkodó vallástörténeti tárgyú fejtegetéseit. Az el adás után a hátul álló Tábor Béla szót kért, és úgy foglalta össze a hallottakat, hogy "ha jól értem, az el adó szerint a vallás forradalom, az egyház ellenforradalom". Szabó Lajos felkapta a fejét, és élénken átszólt a tömegen keresztül: "Pontosan ezt akartam mondani". Így kezd dött életre szóló szoros barátságuk és majd' negyedszázados munkakapcsolatuk. 1932-t l már nem csak a direkt politikai praxist, hanem a marxizmus elméleti kereteit is sz knek érezték, és egyre élesebben bírálták. Fokozottan érdekl dtek a mélylélektan iránt. Kapcsolatba léptek annak egyik legjobb hazai marxista ismer jével, Békefi Zoltánnal, aki hatásukra rövidesen szakított az illegális kommunista párttal, melynek tagja volt. A következ tíz évben Szabó Lajos, Tábor Béla és Békefi szoros szellemi munkaközösséget alkottak. A harmincas évek közepére útjuk teljesen elvált a marxista mozgalométól. Az Ó- és Újszövetség olvasása, Schmitt Jen Henrik gnózisa, a görög és az indiai hagyomány valamint a klasszikus német filozófia, továbbá a nietzschei és a kierkegaardi egzisztencializmus feldolgozásán keresztül jutottak el a dialogikus gondolkodók – Franz Rosenzweig és Ferdinand Ebner – biblicizmusához. 1936-ban Szabó Lajos javaslatára – eredeti tervük szerint a Szellemi Együttm ködés Ligájának budapesti konferenciájára id zítve – Tábor Béla és Szabó Lajos megírták és publikálták Vádirat a szellem ellen c. könyvüket. Szabó Lajos ugyancsak a harmincas években a F városi Könyvtárban ismerte meg az ott olvasószolgálatot ellátó Hamvas Bélát. Hetente újabb és újabb vaskos filozófiai, teológiai, történettudományi, közgazdaságtani, pszichológiai, természettudományi és egyéb német nyelv könyveket kölcsönzött ki, amelyeket a margón jelekkel, illetve széljegyzetekkel s r n ellátva hozott vissza. (Ezekb l a lapszéli jelekb l fejlesztette ki egyébként két évtizeddel kés bb kalligráfiáit.) Egy id után Hamvas Béla csodálkozva megkérdezte t le, hogy mi - 880 -
amvas--tár5 Hamvas
célból olvas ilyen intenzíven ennyi mindent. Miután tisztázták, hogy nem a könyvek "összefirkálása" érdekli, Szabó Lajos egyetlen szóval válaszolt: "önkontroll". Ezt követ en élénk szellemi kontaktus alakult ki köztük. Néhány évvel kés bb Hamvas recenziót írt a Válasznak a Vádirat a szellem ellenr l (melyet a lap arra hivatkozva adott neki vissza, hogy ilyen fiatal szerz kr l nem lehet ennyire elismer hangon írni). Hamvas és Tábor Béla nem ismerték egymást személyesen a háború el tt, de a keleti fronton tisztként szolgáló Hamvas megtudva, hogy alakulataik közel állomásoztak egymáshoz - levelez lapon fejezte ki reményét a munkaszolgálatos Tábor Bélának, hogy mennél hamarabb találkozhatnak. A hármas találkozásra végül 1945 szén került sor, már Tábor Béla és Mándy Stefánia házassága után az Haris közi lakásukban. A szellemi munkaközösség célja - a vitaindító el adást tartó Szabó Lajos bevezet jének megfogalmazása szerint - az volt, hogy "létezés és élet olyan széls pontjait fogják kutató magatartásuk egészébe, melyeknek egységes megragadására és kölcsönös produktívvá-tételére" a korabeli szellemi életben nem történt kísérlet. A vitaindító szöveg Szabó Lajos háború alatt készült Biblia és romantika c. írása volt - nyilván nem véletlenül. A Biblia és romantika ugyanis - miután bevezet ül a kutatásról mint "emberi alapvet életmozdulatról", annak médiumairól és közösségi céljáról beszél - úgy definiálja az egyformán "egyetemes utak kiásását megkezd " biblikus és romantikus kutatás közötti dönt különbséget, hogy a romantikus alkotókat "az egymásról-nem-tudás", "az egymásra-igent-nem-mondás jellemzi", míg "a bibliai karakterek... téren és id n túl... igent mondanak egymásra és a közösen követett útra". A megalapítandó szellemi kutatóközösség pedig nyilvánvalóan éppen ilyen, ebben az értelemben antiromantikus és biblikus, egymásra igent mondó gondolkodók szövetsége volt. A referátum a továbbiakban leszögezi, hogy ma már nem elég pusztán a Bibliára hivatkozó egyházakra és dogmákra igent mondani, mert a "dogmák megformulázása" régi korok "alapszavaival történt", az akkori nyelv mára azonban inflálódott. Az él vallás "az etika egészével azonos", eleven centruma: a lelkiismeret, "a szellem alapfunkciója", "a személy legszemélyesebb pontja", amelyben még "személy és szó egy". Két lelkiismereti mértéket fogalmaz meg ezután Szabó Lajos. Az egyik: "Mindent megtettem-e mindenki másnak és f leg önmagamnak felvilágosítására?". A másik a "Vezess vagy kövess!" követelménye, amely a hétköznapokban és a szellemen belül egyaránt érvényes. A szellemen belüli értékrangsor helyreállítása a feltétele az egész valóság hierarchikus értékelésének a szellemi hagyománytól és a matematikai axiomatikától a természettudományon és a kísérleti termelésen keresztül a nagyiparig. Ezt nevezi "ipari axiomatikának". "A szellem nem kér, hanem ad, és ezt sohasem unja meg, és attól növekszik... ereje és növekedése elleni egyetlen hatékony küzdelem az elzárkózás", ám mivel a szellem "hatványozott élet", ez egyben "az élet folyamatos öngyilkossága" is. Ezt írva 1941-ben Szabó Lajos gondolhatott a világháborúra is. A szellem a "katasztrófákkal" szemben "id r l id re tehetetlen", de ebb l "új, bels szenvedése születik", amivel "önmagában teremti meg a szenved nem-elzárkózó befogadót". Történelmileg ezt a lehet séget látta "egy szélesen értelmezett", "Kelet és Nyugat megújuló szellemi hagyományait ütköztet " "Közép-Európa magyar centrumában". Ezt felolvasva 1945-ben pedig a szerz nyilván gondolt az épp akkor szület munkaközösségre is. Szabó Lajos vitaindítójára Hamvas Béla és Tábor Béla egyaránt több hosszabb, részint írásos korreferátummal válaszolt. Hamvas reakciója alapjában rendkívül pozitív és egyetért volt. A közös ellenfelet a bálványimádásban, illetve a Mammonban jelöli meg. Szabó Lajos "Mammon"-definíciójára ("kizsákmányolás-er szak-hazugság") alapozva felteszi a kérdést, hogy a "tanulmány visszavezethet -e az alapvet Mammon-Isten antagonizmusra?" Nyilvánvalóan az ipari axiomatika, illetve a közgazdaságtan, s t a szocializmus kérdésköreire - 881 -
amvas--tár5 Hamvas
utalva szögezi le, hogy "a feladat nem bizonyos tudásterületeket kizárni, hanem minden területet hieratikusan m velni". A konkrét szituációra reflektál, amikor azt mondja, hogy "a valódi életközösség megteremtése: az Én-Te-Sok körének realizálása, amellyel az EnyémTied kiküszöböl dik". E megbeszélésb l azért alakulhat ki közösség, mert "trialógus". "Isten arca: az Egy - az Én, a Kett - a Te, a Három - a Seregek", és "a valódi hieratikus közösségi lét el feltétele a Három Egysége, a Seregek felvonulása. Ez történik itt" - mondja, természetesen nem szárazföldi hadosztályokra, hanem a bibliai apokaliptikus írásokban szerepl "Mennyei Seregekre" utalva. A megbeszéléseknek ezen a pontján, 1945 decemberében hangzott el Tábor Béla el ször e lapszámban publikált korreferátuma. Kiindulópontként Tábor Béla Szabó Lajos bevezet jének els két mondatát idézi. Ebb l valamint Hamvas korábbi, saját egzisztenciális helyzetét konkretizáló írásos "személyes közbevetéséb l", különösen "a belülr l és felülr l történ megoldás kizárólagosságára" vonatkozó megfogalmazásából bontja ki egzisztenciális vagy szellemi topológiáját, "kísérli meg megállapítani" "cselekvési hagyományaik egymáshoz való viszonyát". Hamvas "belülr l és felülr l történ " "személyes cselekvési hagyományához" viszonyítva Szabó Lajos és az saját, „a szocializmus bels ” síkjáról kiinduló hagyományát "a bels és küls metszéspontjáról való megoldási kísérlet" hagyományának nevezi. Kritikusan említi még külön "a német idealizmus belülr l való megoldását" valamint "a kívülr l való determináció jellegzetesen polgári, jellegzetesen mammonisztikus babonáját", és részletesebben elemzi a fasizmust, mint a legszellem- és legemberellenesebb, "alulról jöv megoldási kísérletet". Így jut el ahhoz, "ami összehozta ket" ott és akkor: "a centrumból való megoldáshoz", azaz „a metszéspontok metszéspontja”, "a centrum centrumul vevéséhez"." Korreferátumában Tábor Béla mindhármójuk esetében egyértelm en különbséget tesz a „kiindulási sík” és a között az alapállás közé, ahová elérkeztek. A "csütörtöki beszélgetések" eddigi egyetlen részletesebb, alapjában korrekt leírásában Darabos Pál is érinti ezt a kérdést. Hangsúlyozza, hogy Hamvas már a Vádirat a szellem ellenr l írott 1936-os "ismertetésében kiemelte a társszerz k bátorságát", ti. azt, hogy "volt bátorságuk az igazi szellemet képviselni". Feltehet en Szabó és Tábor Béla jó egy évtizeddel korábbi "kiinduló történelmi cselekvési síkjára" gondolva fogalmaz úgy, hogy Szabó Lajos és Tábor Béla „részint a zsidó hagyomány és közgazdaságtani megalapozottságú orthodox marxista gondolkodás, részint pedig a freudizmus képvisel i voltak”. Csakhogy attól, hogy intenzíven érdekl dtek a pszichoanalízis iránt, még sem Szabó Lajos, sem Tábor Béla nem lett soha freudiánus. Valóban marxisták voltak egy ideig – az id sebb és korábban ér Szabó Lajos több mint egy évtizedig -, de orthodox marxisták soha. Oppozíciósok voltak, és - amint Tábor Béla összefoglalja egy 1992-es írásában - „az oppozíció már kiindulási pontjában, tehát ezotérikus marxista fázisában is a teória és ideológia marxi megkülönböztetését tekintette módszertani alapelvének. A teória Marxnál az igazság kutatását jelenti, az ideológia pedig a „hamis tudatot”, vagyis olyan „tudatot”, amely az igazság kutatása helyett hatalmi érdeket (Marxnál: „osztályérdeket”) szolgál. A spirituális oppozíció (amit következetesen csak ketten képviseltünk Szabó Lajossal) azt tekintette (szellemi) feladatának, hogy a teoretikus magot kihámozza az ideologikus burokból, minden szellemi megnyilvánulásban (ezért szélesedett egyre inkább szellemi érzékenységének köre), de ezt a kritériumot a marxizmus megítélésére is alkalmazta – így távolodott el egyre inkább a marxizmustól, annál is inkább, mivel ez egyre fokozódó mértékben azonosult exotérikus, „vulgarizált”, popularizált önértelmezésével.” Ezért mondta Tábor Béla 1945-ös korreferátumában, hogy bár "valamennyien a kiindulási pont módszereinek energiáit közvetítjük jelenlegi cselekvési síkunkra" és hogy k ketten Szabó Lajossal "a szocializmus fel l jöttek", ám azon "túlról fakadó egzisztenciális igényenergiával". A szöveg végén Tábor Béla hangsúlyozza, hogy hármójuk esetében két - 882 -
amvas--tár5 Hamvas
személyes cselekvési hagyományról beszélhetett, hiszen az övé és Szabó Lajosé közös volt. Nem véletlenül fogalmaztam úgy, hogy "a szöveg végén" - Tábor Béla korreferátumának ugyanis ez csak az egyik, írásban kidolgozott része volt. "Programom második része az volna" - írta -, "hogy igyekezzem feldolgozni azt, ami Szabó Lajos karakterszavai köré kristályosodik ki". A korreferátum e második részének azonban csak legels lapja készült el írásban, de az éppen hogy megindított gondolatmenet és az els laphoz csatolt öt s r oldalnyi, lapszéli ceruzajelekkel ellátott, láthatólag Tábor Béla által legépelt Szabó Lajos-idézet arra vall, hogy a megbeszélésen szóbeli el adás formájában elhangzott. A centrumközösségen belül a részt vev k nézetei természetesen több ponton is eltértek. A közös és eltér pontok tisztázása spontánabb beszélgetésekben folytatódott; emellett a vita során kés bb is születtek hosszabb, írásos hozzászólások. Az érdekl d olvasó figyelmét felhívom az Új Forrás 1993-as Hamvasszámában közölt 1946. február 7-i beszélgetésre, amelynek során az álláspontok nagyon nyílt, de minden bántó élt l mentes vitában ütköztek egyfel l Hamvas, másfel l Szabó Lajos és Tábor Béla között. Az álláspontok tisztázódásával - amint Tábor Béla Szabó Lajos egy gondolatát a konkrét szituációra alkalmazva fogalmazta - "a felületi ellentmondások relativálódtak": "Ami a vita egy bizonyos rétegében alapvet ellentmondásnak számított, mélyebb rétegében felületivé válik... Most ezt a mélyebb felületi ellentmondást kell alapvet bb ellentmondásra visszavezetni". Tehát egy alapvet egyetértés - Hamvas Béla szavaival "a hagyomány mindig jelenlev életközössége melletti tanúság", Tábor Béla szavaival "a centrumból való megoldás" - közös talaján valódi viták zajlottak. Olyanok, amelyek célja épp az itt olvasható szövegben leírt "kiinduló pozíciók különbségéb l" adódó felületibb vitapontok alapvet bb ellentmondásokra történ visszavezetése volt. Éppen ezáltal történt reális kísérlet egy minden felekezet-feletti, egyetemes szellemi közösség megalapítására. Néhány évvel kés bb Szarepta c. m vében ezt a közösséget Hamvas is elfogadva Tábor Béla "óvatosabb megfogalmazását" - praeecclesiának nevezi. (Szabó Lajos aki a harmincas évek közepére az egyház fogalmát radikálisan elszakította a klérustól és rehabilitálta, úgy definiálva, hogy az "az alkotók id feletti szivárványszövetsége a kinyilatkoztatás fényében" - a kifejezéssel szemben azt hozta fel, hogy "az el készít mozzanattal egyetértek, de Egyház van, ahhoz kapcsolódni lehet, de alapítani nem".) Ez a közösségalapítás természetesen nem légüres térben zajlott. Beágyazódott egy szellemtörténeti és profán történeti eseménysorba. 1945-ben a több hónapos ostrom és nyilas rémuralom, a deportálás és üldöztetés, a sokéves háború, front- és munkaszolgálat, valamint az azt megel z két évtizedes horthyánus reakciós korszak után a progresszív értelmiség úgyszólván minden képvisel je úgy érezte, hogy egy csapásra elviselhetetlen, vagy legalábbis súlyos nyomás alól szabadult fel és határtalan lehet ségek nyílnak meg el tte. Ebben az érzületben egyaránt osztozott a baloldalinak semmiképpen sem nevezhet Hamvas, aki pedig a negyvenes évek elejére már a keresztény középosztályból származó, nem náci érzelm érzékenyebb magyar fiatalság egyik szellemi vezérévé avanzsált, a baloldali, de a szovjet megszállást és a bolsevizmust elutasító Fülep vagy a sok éve a bolsevizmussal a legélesebben szemben álló és a szovjet rendszer igazi természetét hajdani oppozíciós marxistaként kiválóan ismer Szabó Lajos és Tábor Béla is. Hamvas egy írásos "személyes kommentárjában" 1946. január 31-én egyenesen úgy fogalmazott, hogy "a múlt év februárjában és márciusában, az ostrom után az egész emberiség számára itt Budapesten alkalom nyílt a kollektív 'mennybemenetelre' - Isten országába való átlépésre". "Rövid id múlva" ugyan - írja - "ez a lehet ség megsz nt", de "az id szövete még nem tömör, hanem lyukacsos és szakadozott és kitörési lehet ség állandóan kínálkozik". Ez a Hamvasra 1945-ben jellemz szellemi és lelkiállapot tette t fogékonnyá átmenetileg az "egzisztenciális szocializmus" és a közgazdaságtan problémakörének asszimilálására (aminek máig ható mellékzöngéjeként az utóbbi évek extrémül jobboldali sajtójában értetlen glosszák min sítik visszatér en az - 883 -
amvas--tár5 Hamvas
egyébként általuk nagyra becsült Hamvast alaptalanul en bloc baloldalinak). Darabos fent idézett biográfiájában Hamvas akkori utópikus szocialista reményeit ismertetve ehhez azt a légb l kapott állítást is hozzáteszi, hogy "Szabó Lajos és Tábor Béla szintén ugyanezt remélte, de akkor még konkrétan egy ideálisnak elképzelt szocialista állam megalakulásától". Az igazság ezzel szemben az, hogy az oppozíciósok már marxistaként sem hittek semmiféle "szocialista államban": olyan mértékben antiinstitucionalisták voltak, hogy Szabó Lajos "mozgalmi neve" például AO azaz "Anti-Organization" volt. Kezdett l szellemi mozgalomban gondolkodtak, és nem államban. A mindenfajta intézményt l, így az államtól való maximális távolságtartás Hamvas, Béla, Szabó Lajos és Tábor Béla alapállásának és életformájának magától értet d közös pontja volt. Ugyanilyen alaptalan Darabosnak az az állítása, hogy Szabó Lajos és Tábor Béla "a szovjet szocializmust a nemzetiszocializmus, vagyis a 'fasizmus' pozitív ellenpólusának hitték". Épp ellenkez leg: oppozíciós magatartásuk lényegéhez tartozott, hogy el ttük semmilyen ideológiát és történelmi hazugságot nem legitimálhatott az, hogy szemben áll egy másik történelmi hazugsággal, illetve ideológiával. Kassák már 1930-ban a Szovjetunió túl éles bírálatáért zárta ki Szabó Lajost a Munka-körb l, és éppen ezután alakult meg az értelmiségi oppozíció. Az 1936-os Vádirat a szellem ellen pedig az akkor már hatalma teljében lev fasizmust az élesen kritizált marxizmus aleseteként tárgyalja. (Mellékesen Tábor Béla 1939 koranyarán megnyert egy fogadást azzal, hogy megjósolta a Hitler és Sztálin közötti paktum megkötését.) Mindenesetre a mámoros újrakezdés hihetetlenül felfokozott szellemi aktivitásának közegében a Haris köz mintegy két-három évig rendszeresen 20-50 f s összejövetelek, el adások, viták színhelye volt. Fülep Lajos, Mezei Árpád, Molnár Antal, Fekete Nagy Béla és természetesen Szabó Lajos és Hamvas Béla, talán Tábor Béla tartottak el adásokat. A Haris közben alakult meg az Európai Iskola, melynek Hamvas, Mándy Stefánia, Szabó Lajos is a tagjai voltak. Az Európai Iskola többi összejövetelét már másutt rendezték, de Kállai Ern , Mezei, Jakovits József, Bálint Endre, Vajda Júlia, Ged Ilka és más m vészek továbbra is gyakran megfordultak itt a vitákon vagy csak épp felugorva beszélgetni. Itt indította meg 1946 szén Szabó Lajos néhány fiatal részére szemináriumi el adásait, amelyeknek lejegyzett szövege azóta már könyv alakban is megjelent. Ennek genezisér l Kunszt György azt írja, hogy a közgazdaságtan problémája "er sen el térbe került" a "csütörtöki beszélgetéseken", és ezekbe a Szabó Lajos szemináriumára járó fiatalok - az eredetileg Hamvas Béla tanítványaként a társaságba került, de mesteréül hamarosan Szabó Lajost választó Kotányi Attila, valamint Kunszt, Biró Endre, Biró Gábor és mások is bekapcsolódtak. Ezzel a szoros értelemben vett „csütörtöki beszélgetések” lényegében lezárultak. Ebben nyilván közrejátszott az is, hogy a viták - dönt en Szabó Lajos és Hamvas között - mélyültek. Hamvas 1946 szén hosszú levélben foglalta össze álláspontját Szabó Lajos „kritikai megjegyzéseivel” szemben. Ugyanakkor még kb. egy évig nagyon aktívan részt vett a fiatalokkal kib vült szemináriumokon, amelyeken olykor Tábor Béla és Mándy Stefánia is jelen volt. Ennek az egész szellemi aktivitásnak - mint ezt Darabos is helyesen megállapítja - az ezoterikus magva a "Csütörtökök" voltak. Tábor Béla - teológiából átvett - kifejezésével ezek adtak neki üdvtörténeti dimenziót. Hamvas fent idézett "személyes közbevetésében" azt írja: "A f kérdés: az üdvtörténet melyik pontján állunk?" Meggy z dése szerint egy "új világciklus induló idejében élünk", "Pünkösd-id t", "amely egyel re még lehet séget nyújt a körforgásból való kilépésre". "A hármas közös er feszítést olyan eszkatológiai elhatározásnak érzem, amely a történet falain rést ütve az emberiség üdv útját (fölemelked útját) el készíti". Az eszkatológiai helyzetet illet en az egy héttel kés bbi, február 7-i beszélgetés során Tábor Béla úgy írja le eltér szellemi pozícióikat, hogy "Hamvas Béláé poszt-eszkatologikus, a Biblia és romantikáé és a magamé is: pre-eszkatologikus. Mind a kett az eszkaton vonalához - 884 -
amvas--tár5 Hamvas
tapad, de míg az els a vonalon túlról nyúlik vissza a történelembe, a második a vonalon innen állva nyúlik át." Szabó Lajos állásfoglalása - mondja Tábor Béla - "az eszkatológiai szituáció éretlenségéb l" indul ki. "Ezzel szemben Hamvas Béla érettnek érzi az eszkatologikus szituációt". Tábor Béla itt történelmi analógiát hoz fel: "az els világháború után a szocialista mozgalmak kulcskérdése volt, vajon a kapitalizmus utolsó válságát éljük-e vagy sem. A III. Internacionálé annak idején a maga síkján igenl választ adott a kérdésre, érettnek ítélte a társadalom-eszkatologiai szituációt, amely nem volt érett és ebb l a hibák sorozata adódott. A végt l való távolság meghatározása tehát valóban nélkülözhetetlen el feltétele minden történelmi cselekvésnek. Kérdés, vajon érett eszkatológiai szituációban van-e mód olyan visszaesésre az utolsó fázisból, mint amilyent Hamvas Béla 1945 februárjában feltételezett?" E gondolatmenet konklúziójaként keresztelte azután Tábor Béla kísérletileg "történelmi programjukat" "pre-ecclesia teremtésének (a Keresztel János-i pozíciónak megfelel en)". A közös üdvtörténeti munka azonban nagyon is profán történelmi kontextusban zajlott. Amikor ez mintegy két éves - korlátozott, de mégis pezsg - szabadság és demokrácia után újból diktatúrába fordult, a munkaközösségnek meg kellett sz nnie. Lukács György és Keszi Imre Hamvas, illetve az Európai Iskola elleni ideológiai támadásai után súlyosabb retorziók következtek. Hamvas Bélát 1948-ban kirúgták a F városi Könyvtárból, hamarosan évekre vidékre kényszerült raktárosnak. Tábor Béla még 1947-ben kilépett munkahelyér l, a Miniszterelnökségr l, tudva, hogy Szabó Lajossal együtt - mint régi oppozíciós, antibolsevista marxisták és Justus Pál barátai - különösen veszélyeztetett helyzetbe kerülhetnek. Minden szisztematikus, négyszemközti beszélgetésnél szélesebb találkozást be kellett sz ntetni. Így a szaporodó vitapontok tisztázására sem volt már mód. Szabó Lajos Kotányi Attilával 1956 decemberében Nyugatra emigrált. Hamvas és váltottak néhány levelet, de ez nem pótolhatta a személyes találkozást. Tábor Béláékkal Hamvas végig jó barátságban maradt. Amíg vidéken élt, ritkábban találkoztak, de kéziratait akkor is rendszeresen megmutatta. Hamvas Béla a Patmosz két Szabó Lajos-esszéjében próbálta meg lereagálni „a körnek az számára legizgatóbb alakjával” kapcsolatos feszültséget, ezek azonban pszichológiailag túlságosan is determináltak - egyébként nyilván nem írta volna le Szabó Lajosról, hogy „még befejezett tanulmánya sincs”. Ugyanakkor a Patmosz két kötetében Csontváry mellett az egyetlen magyar alkotó, akir l külön esszét írt. Fontosabb és többet árul el a „Csütörtökök” Hamvas Béla szellemi életpályáján játszott szerepér l, hogy a saját gondolkodását krisztiánusnak nevez Szabó Lajos hatására az addig tradicionalista és Kelet szellemi hagyományát a kereszténységnél nagyobbra értékel Hamvas élete utolsó két évtizedében a kereszténységet a tradíció betet zésének fogta fel, és a Tábor Bélától átvett „üdvtörténet” valamint a Szabó Lajostól származó „alapállás” kulcs-szavai lettek. A háború okozta katarzis, valamint otthonának, könyveinek, kéziratainak pusztulása mellett ez a munkaközösség volt a harmadik dönt meghatározó kiindulópontja utolsó korszakának. Ennek legjobb bizonyítéka a már idézett, 1951-54 között Inotán, majd Tiszapalkonyán született Szarepta c. munkája, amely lényegében a „csütörtöki beszélgetések” kommentárja. „Folyamatos hármas megbeszéléseink légkörében tudtam, ha sikerül, magasabb stádiumba lépek” - írja mindjárt az els lapon. Újraolvasva a jegyz könyveket úgy érzi: „most találkoztunk másodszor”, és ezeken a szövegeken kívül, „kivéve a szentkönyveket, minden más olvasmány hiányérzetett keltett” benne. Egyik oldalon Szabó Lajos és Tábor Béla, a másikon Hamvas Béla más irányból érkeztek 1945-ben, és részben más irányba mentek tovább 1948 után. De egy mélyebb - Hamvas könyvcímével szólva - „A láthatatlan történetben” mindig is egy közösséget alkottak és - 885 -
amvas--tár5 Hamvas
alkotnak. Azokét, akiknek a siker helyett a dics ség volt a fontos - ahogy Hamvas fogalmazta. Tábor Béla pedig megrendülten azt mondta Fülep Lajos halálakor, hogy egész életében három embert ismert, akiknek „a lét nagysága volt a legfontosabb”, és ez a három: Fülep Lajos, Hamvas Béla és Szabó Lajos.
Tábor Ádám *forrás: www.hamvasbela.lap.hu
„Az erszak mindig negatív. De tudatosan és a végs következményig fokozott erszakból ellép a pozitívum.” (Sziget)
A regény, mint a lét egyedül érvényes értelmezése Párhuzamok Hamvas, Lukács és Bahtyin regényelméletében* A Hamvas-életm adekvát befogadását nagymértékben nehezíti – egyéb, hely hiányában nem említhet tényez k mellett –, hogy túlságosan egyoldalúan, a Guenon–Evola–Ziegler nevével fémjelzett tradicionalizmus fel l közelítik meg, újszer ségére, korszer ségére eddig kevesen figyeltek föl. Ez a megközelítés természetesen érvényes, de nem lehet kizárólagos. A huszadik század egyik legnyitottabb szellem magyar gondolkodóját bezárták a tradicionalizmus skatulyájába (róla csak ezoterizmusba ájult tisztelettel lehet szólni – mondja ironikusan Spiró György), és más irányokba nem is igen tájékozódtak vele kapcsolatban. Pedig számára hagyomány és korszer ség összetartozó fogalmak: az a korszer m vészet, amely saját korában gyökerezik, mivel saját feladata van – mondja a Kemény Katalinnal közösen írt, Forradalom a m vészetben cím tanulmányában. „Mert alig képzelhet el nagyobb katasztrófa, mint ha valaki a reális történeti id n kívül él. Akkor ugyanis üres és hazug világban él, amelyben semminek sem az az értelme már, amit látni és megállapítani vél, hanem valami egészen más.” A szerz k kifejtik, milyen hatalmas változások következtek be a huszadik századi világképben, s ezek hogyan tükröz dnek vissza a különböz m vészeti ágakban. A jelenkortudat legf bb képvisel iként Joyce-ot, Picassót és Sztravinszkijt jelölik meg. Hamvas a huszadik század minden jelent s, a modernitást bíráló eszmei irányzatával megismerkedett, éppen azért, hogy megtalálja a maga sohasem befejezett válaszát. Irodalmi f m ve, a Karnevál a kor világirodalmi és filozófiai törekvéseivel egybehangzó szándékokról, jóllehet egyéni szemléletr l tanúskodik. A regényhez szorosan köt d elméleti munka, a Regényelméleti Fragmentum szintén a korabeli eszmei áramlatokhoz és tematikákhoz illeszkedik, amint ezt a következ összehasonlítás bizonyítani kívánja. Felesége és szerz társa, Kemény Katalin több helyen is szóvá teszi, hogy Hamvas írásaiból nem azt értették, ami igazából lényeges, nem azt hallották, amit valójában mondott. Ennek okát egyebek mellett abban látja, hogy Hamvas Magyarországon szinte egyetlen képvisel je volt a Böhme–Baader–St. Martin–Szolovjov–Bergyajev-vonalnak, amely Európában sem túlságosan ismert. Kemény Katalin tökéletesen átlátta a Hamvas-életm befogadásának problematikáját, kijelentésének utolsó része azonban korrekcióra szorul, mert az említett spirituális irányultság Európában egyáltalán nem volt elszigetelt jelenség. Több tanulmány is foglalkozik azzal, hogy az említett misztikus szerz k másokkal, például Eckhart mesterrel - 886 -
amvas--tár5 Hamvas
együtt milyen jelent s hatást gyakoroltak a huszadik századi, a modernitás mechanizáltsága és ráció-központúsága ellen lázadó filozófiákra. Molnár Tamás filozófus több könyvében is kifejti (legnagyobb alapossággal talán a Teisták és ateisták cím ben), hogy az egykor a Földközi-tenger mellékén keletkezett titkos tanok, a gnoszticizmus, a hermetizmus, majd a neoplatonizmus milyen közvetítéssel és milyen módon hatottak olyan, az egész huszadik századot meghatározó szerz kre, mint az egzisztencializmust elindító Kierkegaard és a ma posztmodernnek nevezett Heidegger. Ezek a tanok ismerhet k föl a középkori és kés bbi misztikusok m veiben, a reneszánsz nagy filozófusainál, majd a huszadik század els felében újra feléjük fordult a figyelem. Molnár szerint Plótinosz, Dionüsziosz Aieropagitész, Hermész Triszmegisztosz és kés bbi misztikus követ ik hatása érz dik korunk jellegzetes irányzatain, egész világszemléletén. Az antikvitásban (s emellett természetesen a keleti vallásokban) gyökerezik például a Hamvas által is vallott „Minden egy”-elv és a negatív teológia is, mely nézetek ellen a keresztény egyház állandó harcot folytat. Ebbe a körbe tartozik az az elképzelés is, hogy a lélek megváltása theioszisz, megistenülés révén megy végbe. (Az említett világszemlélet jellegzetes terméke a katolikus egyház által bírált Harry Potter cím sikerkönyv és film, amelyben a gyerekszerepl k már nem várják, vagy elszenvedik a csodát, hanem maguk m velik azt.) Az említett tényeket figyelembe véve nem annyira meglep , hogy az általunk összehasonlítani kívánt, a huszadik század els felében keletkezett három regényelmélet – a Hamvasé, a Lukácsé és a Bahtyiné – sok hasonló vonást mutat. Hamvast és az t kés bb elhallgattató Lukács Györgyöt egy id ben ugyanazon szerz k és tanítások inspirálták, érdekl dési körük szinte hajszálpontosan egyezett. Novák Zoltán jellemzése a korai, „premarxista” Lukács György vallásosságáról Hamvasra is vonatkozhatna: „Lukácsnál a tételes történeti vallásokkal szemben egy dezantropomorfabb, a negatív teológia bizonyos mozzanatait is magába foglaló, az újplatonikus misztika által színezett, a kierkegaard-i és a dosztojevszkiji vallásosság hatása alatt létrejött szubtilisebb, metafizikusabb vallásosság kialakulása valósulhatott meg.” Különös egyezés az is, hogy mindketten az evangélikus felekezethez tartoztak, ennek ellenére a katolicizmussal szimpatizáltak, Lukács f leg középkori változatát csodálta annak zárt totalitása miatt. Hamvas és a fiatal Lukács világképét is a különböz id kben keletkezett tanok és vallások elemeinek az összekapcsolása, bizonyos fokú szinkretizmus jellemezte. Szinte mindegyik Lukáccsal foglalkozó tanulmány megemlíti, hogy els korszakában példaképének tekintette a német panteista misztika képvisel it, Eckhart mestert és Jakob Böhmét, s talán els itthoni olvasója és rajongója volt S ren Kierkegaard-nak, akir l már 1909-ben esszét írt Forma az élet zátonyán címmel. Hamvas Béla vonzódása közismert az említett szerz k iránt, Kierkegaard Szicíliában címmel is esszét szentel a dán filozófusnak. Mind Hamvas, mind Lukács élénk figyelemmel kísérte Európa szellemi eseményeit, ugyanakkor hazájukban meglehet s elszigeteltségben éltek. Talán ennek a körülménynek is köszönhet az a lázas abszolútumkeresés, amely mindkettejüket jellemezte. „Abszolútumokat látni az életben és nem sekély megalkuvásokat” – jellemzi Kierkegaard világszemléletét (s közvetve a sajátját) Lukács az említett esszéjében. Az osztrák Rudolf Kassner hatására egy id ben mind Hamvas, mind Lukács a szellemtörténeti kultúrkritika talaján állt, melynek kiindulópontja a fennálló valóság megkérd jelezése, néha teljes tagadása. Az irracionálisnak, a misztikusnak ez az el térbe helyezése a század elején Kafka m veiben jut kifejezésre, majd kés bb Heideggernél és követ inél jelenik meg filozófiai és irodalmi formában. Ebbe a vonulatba illeszkedik Dosztojevszkij, majd Szolovjov és Bergyajev munkássága, akik a „misztikus” Oroszországban láttak olyan tényez t, amely erkölcsi kiutat mutathat az általános válságból. Összefoglalva tehát Hamvasról és a fiatal Lukácsról is elmondható, hogy azon
- 887 -
amvas--tár5 Hamvas
eszmeáramlaton belül alkottak, amely a hellenisztikus gyökerekt l a panteista misztikán és a reneszánszon keresztül Heideggerig és az t követ gondolkodókig – tehát napjainkig – ível. Lukács Györgynek A regény elmélete (1906) cím munkáját Max Dvorák, a neves osztrák m vészettörténész a szellemtörténeti iskola legkiválóbb teljesítményeként aposztrofálta, de hasonlóképpen vélekedik Szerb Antal is: A Theorie des Romans – mondja – „a szellemtörténeti iskola el futárja és egyben rekordteljesítménye”. A tanulmány az eposz és a regény összetartozásának és ellentétének – eredetileg Hegel által felvetett – történetfilozófiai felfogására épül. Az általuk ábrázolt világot a lélek és a valóság kapcsolata alapján veti össze. Az eposz az archaikus korok magasrend egységét szemlélteti, a regény a kapitalizmus – a teljes b nösség korszakának – m formája. Mivel nem létezik többé „a lét spontán teljessége”, a formák számára sincs többé olyan teljesség, amit csak el kell fogadni. A regényforma minden más formánál jobban kifejezi a „transzcendentális hajléktalanságot”, a regény keresi a módját, hogy formájában felfedje és felépítse az élet rejtett teljességét. Az eposzban a forma – a m formája, az élet formája – adott, a regényben ezzel szemben feladott. Keresend , megalkotandó. Lukács elismeri, hogy „nem tudnánk már lélegezni egy zárt világban”, de szimpátiája érezhet en az általa idealizáltan bemutatott archaikus közösségé. Nem ismeri el a polgári társadalom értékeit, nem látja be, hogy a korábbiakhoz képest gazdagodást is jelent az új kor, és az emancipáció lehet ségét is magában hordozza. Jó pár évvel Lukács regényelméleti munkája után, 1941-ben jelenik meg Mihail Bahtyin Az eposz és a regény cím tanulmánya, amely szintén e két m forma viszonyát vizsgálja némileg eltér aspektusból: a m vészi orientáció szemszögéb l veti össze az általuk ábrázolt korok világ- és emberképét. A kérdést tisztán m vészetelméleti síkon vizsgálja, nem vegyíti etikai és szociológiai szempontokkal, mint Lukács. Az orosz irodalomtudós-filozófus munkássága szintén a már vázolt eszmetörténeti vonulatba illeszkedik, elég itt utalni Kierkegaard és Dosztojevszkij általi érintettségére (mindkét szerz vel rendkívül sokat foglalkozott) és a munkáiból kirajzolódó, ember és kozmosz eredeti egységét, aktív kölcsönhatását valló panteisztikus világképre. Tanulmányának egyik kulcsmondata szerint a regény az egyetlen keletkez , még nem kész m faj, amelyet a világtörténelem új korszaka szül és táplál, más m fajokkal ellentétben nincs szilárd formája és kánonja. A problémafelvetés, a gondolati lezáratlanság és a keletkez jelenkorral, a befejezetlen jelennel való eleven kontaktus jellemzi. Az eposzi világban ezzel szemben nincs helye a befejezetlenségnek, problematikusságnak. Egyetlen egységes és teljesen kész világnézetet ismer, amely a h s, a szerz és a hallgató számára is kötelez . Nem lehet átértelmezni, nem tesz lehet vé személyes néz pontot és értékelést. A regény befejezetlen kontextusában viszont a tárgy értelme és jelentése folyton b vül a kontextus kibontakozásának mértékében. Ez a m forma az id új érzékelésének talaján jött létre: a jelen – a maga befejezetlenségében – vált a m vészi orientáció kiindulópontjává és centrumává. Az id új – történelmi – szemlélete révén bekerül a világképbe az ismert, a megszokott mellé az esetlegesség, a kiszámíthatatlanság kategóriája. Bahtyin a regény formáját és az általa ábrázolt világképet – a viszonylagosság és a lezáratlanság dacára – sokkal izgalmasabbnak és gazdagabbnak gondolja, mint az eposz zárt és kötelez világképét, hiszen éppen a nyitottság ad lehet séget az építkezésre és a fejl désre. Az 1948-ban keletkezett Regényelméleti Fragmentumban Hamvas Lukácshoz hasonlóan nem tisztán m vészetelméleti kérdéseket boncolgat: etikai, vallási-metafizikai alapon közelíti meg a témát. A másik két szerz vel ellentétben az archaikus kor m formájának elméletét nem állítja föl, utalásokat tesz csak a két forma szembenállására. Lukács szerint az új korban kettéválik és oppozícióba kerül a lélek és a valóság, Hamvasnál alapvet en a személyiség története és a hivatalos történet alkot hasonló ellentétpárt, s e két terület természetesen - 888 -
amvas--tár5 Hamvas
alapvet en másfajta etikát, erkölcsöt hordoz. A modern regény kezdetei nála is egybeesnek a „tökéletes b nösség korszakának” kialakulásával, mely korban bens ség és világ végérvényesen kettéválik. Ebben az id ben – olvashatjuk a Fragmentumban – „Anglia hatalma félelmetessé vált, Franciaországban a modern zseniális gonosztev k egyike, Richelieu kezdi sz ni saját b ntényeit, a spanyol világbirodalom züllésnek indult”. A kor a tizenhetedik század els fele, a modern állam, a modern gazdaság, a modern tudomány megjelenésének id szaka. Lukács úgy fogalmazott, hogy amikor a külvilág objektumai már végérvényesen elszakadnak az emberi lélekt l, akkor az embereket „vakon és kivétel nélkül uraló hatalomra kell szert tenniük, hogy fennmaradhassanak”. Hamvas ki is fejti, hogyan tesznek szert ilyen hatalomra: szoros kapcsolatot teremtenek saját maguk és a realitás között. S t, elhitetik, hogy k maguk képviselik a realitást. „Ett l fogva a realitás fogalma megváltozott. A valóság az, amely szívtelen, er szakos, kegyetlen, közönséges és buta. Ez a realitásfogalom az, amellyel az újkori hatalom felmutatja önmagát.” A közösség – mondja Hamvas – az új realitásfogalmat fogadta el, a szembenállók (gyakorlatilag k az új kor irodalmának h sei) outsiderek lettek. Egyik oldalon áll Don Quijote, Miskin herceg, Tristram Shandy, Hamlet, velük szemben áll a Nagy Inkvizítor, a hatalmi ösztön, aki ezt a realitásfogalmat fenntartja, és akit ez a realitásfogalom fenntart. Mivel – idézi Böhmét – a valóság alaptermészete a polaritás, ekkor alakul ki a realitás ellenfogalma is, amelynek letéteményese a regény. Európa története kettéválik: a „hivatalos” történet, a közösség, az állam és a gazdaság története egyre sötétebb úton halad, egyenesen a koncentrációs táborok és a gulagok felé. Az úgynevezett realitás kifogásolja a privát történethez és a személyes sorshoz való jogot, felfogásában a személyiség a társadalom függvénye, válságtermék, s ha a közösség problémái megoldódnak, a személyes sors a közösségbe vissza fog olvadni. A Fragmentum alapvetése szerint – az orosz perszonalista filozófus, Bergyajev hatása itt er sen érzékelhet – az ember kétfajta min séget képvisel: individuum maradhat, vagy személyiséggé válhat. Az individuumnak – amely a kollektívum része, egyben ellenpólusa – sorsa, a személyiségnek üdvtörténete van. A rész jelleg individuum – miként az archaikus mítosz h se – csupán metamorfózison esik át, a regény h se, a személyiség viszont fejl dik. A Karneválban Hamvas az epika eszközeivel ábrázolja ezt a tételt. Az álarcos szerepl k átveszik egymás maszkjait, egymás szerepeit, a bennük saját álarcait szemlél és egyben levet Bormester viszont – a beavatási fokozatokon keresztül – a megváltáshoz közelít. Itt Bergyajev azon állítása is megjelenik irodalmi formában, mely szerint a lélek megváltása csak a tökéletesség eléréseként, theiosziszként gondolható el. Lukács is hangsúlyozta azt a tényt, hogy az eposzi szerepl örök mintákat másol, a regény h se viszont már keres szubjektum, számára formák, utak, célok nem adottak többé. Bahtyin úgy fogalmazott: az eposz h seit helyzetek és sorsok, a regény h seit viszont saját igazságok határolják el, formálják és egyénítik. Ezeket a gondolatokat Hamvas azzal egészíti ki, hogy a szakralitás, a tartalom elvesztésével az archaikus minták ismételgetése üres és abszurd cselekedet, álszemélyiséget, „maszkot” szül. A modern regény egyik nagy felfedezése éppen a hamis lelki életnek, az álszemélyiségnek a birodalma, amelynek feltérképezésére a Karnevál is vállalkozik. Az álszemélyiséget, az individuumot a közösség részeként Hamvas a „hivatalos” történethez sorolja, az ellentörténetet vele szemben a személyiség és a regény képviseli. Személy és individuum kettéválása tehát azért következett be, mert a közösség „kilépett az igazságból”, s az új realitásfogalmat – egyben az új morált – elfogadta. Hamvas a modern regény ontológiai koncepcióját abban látja, hogy a világban az igazsághordozó már nem a közösség, hanem a személy. A szakralitás, ami korábban minden közösség alapja volt, elveszett, a tudomány lett a modern világ vallása. Ebben a helyzetben a személyiség veszi át a közösség szerepét. De nemcsak a szerepét: magatartását, felel sségét, morálját, öntudatát is. A személyiség az elvesztett szakralitást önmagában építi föl. A Patmosz egyik darabjában, Az életm ben - 889 -
amvas--tár5 Hamvas
Hamvas arról értekezik, hogy az üdvöt ma már lehetetlen valamely kollektív kategórián belül elképzelni. Megsz ntek a kultúrák, amelyek az egyén életét megformálták. Lukács fontos témájára ismerhetünk itt rá, s egyben a korszak fontos témájára. Bahtyin úgy fogalmaz: nincsenek már formák, amelyek megtestesítenék minden emberi lehet ségét és igényét. Az egyén már képtelen arra, hogy bármely közösségbe visszaolvadjon – szögezi le Hamvas. Az életm , az üdv minden esetben személyes. A kereszténység, a szabadság megjelenése óta azt, hogy az ember a maga számára milyen üdvöt tart méltónak, minden esetben önmaga dönti el. Minden kollektív megoldás érvénytelen – vallja Lukáccsal ellentétben. A mitikus h s egykor az egész közösséget képviselte, feladata az volt, hogy a többiekért is helytálljon. Miután a közösség kilépett az igazságból, az igazságot – s egyben az üdvigényt – a személynek kell képviselnie. Mivel nincs h s, aki a többiekért is helytálljon, mindenki kénytelen a saját üdvigényét egyedül, támasz nélkül keresni, kénytelen személyiséggé válni, ha nem akar töredékként elveszni. Sajátos feszültség támad a személy modern kori eldologiasodása és az egyéni sors, az identitás keresésének igénye között. Hamvas szerint ez az identitáskeresés leginkább a n kre jellemz , akiknek korábban nem volt saját sorsuk, saját életük. Éppen ezért lesznek k a regény legf bb hívei. Korát – Lukácshoz hasonlóan – b nös kornak, a modern gonosztev k korának látja ugyan, de – egy másik síkon – egyben a teljes kör emancipáció és a személyiség kibontakozása korának is. Ez a felfogás a Bahtyinéhoz áll közelebb, aki azt vallja, hogy az ember eposzi teljességének szétesése új, bonyolult teljességének el készítésével párosul a regényben. A modern korban a regény mint a személyes sors m faja minden más m fajt magába olvaszt, „regényesít”. Schopenhauer a filozófiát is „regényesítette”, azaz középpontjába a konfesszionális tudatot helyezte. Nietzsche és követ i már megszemélyesítik a filozófiát. A regény válfaja a pszichológia is, amely arra tesz kísérletet, hogy a sorsot feloldja. „Regényesedésr l” beszél, bár csak az irodalmi m fajok terén, Bahtyin is. A regény az embert a mítoszból kiemeli – mondja Hamvas –, és a történetbe állítja, hogy az emberi lény zártságának illúzióját lerombolja. (Az ember bens leg befejezetlen – állítja Bahtyin. A regényh s mint a világ által nevel d személyiség áll el ttünk. Az id és a világ történeti szemlélete mindenfajta befejezettséget kizár.) A regényh s felismeri, hogy a sorsa kötött, azon nem tud változtatni, de az üdvét maga intézi, méghozzá szabadon. Egyszerre létezik sors és személy is, körforgás és fejl dés is. A regényben a megoldás a személy és a fejl dés irányába d l el, ezért a regény sohasem jelenti az utolsó szót, nem jelenthet monumentumot. A regény, akárcsak az esszé, kísérlet, Hamvas megfogalmazásában experimentum, amely „nem kényszeríti az embert egy kuckóba”, hanem „az összes ajtót nyitva hagyja” – olvasható a Karneválban. Benne nincsenek fix pontok, hiszen mindannyian – h s, szerz , olvasó, kritikus – benne vagyunk a pácban, és szüntelenül mozgunk. Bahtyinhoz hasonlóan a nyitott világképet, a folyamatjelleget a regény alapvet sajátosságának tekinti. Ez a posztmodern világképet is jellemz „processz-szemlélet” jelentkezik a Karnevál megformálásában is: rendkívül sok nyitott, befejezetlen mondat, gondolat található a m ben, amely az olvasótól várja a folytatást, a továbbgondolást. A regény a de köt szóval kezd dik, s egy gondolatjellel zárul, mely megoldás szintén a gondolati lezáratlanságot, a befejezetlen jelennel való kontaktust (Bahtyin) hangsúlyozza. A huszadik században a regény lett a létezés általános és egyedül érvényes értelmezése – mondja Hamvas. Ezt az értelmez szerepet korábban a mítosz töltötte be. (Az eposz h seinek személyes értelmezésre és felel sségvállalásra nem volt szükségük, k csupán „örök lényegiségeket” másoltak, ket nem saját igazságok, hanem a sorsok és a helyzetek határolták el – olvashatjuk a két korábbi szerz nél.) A regényben a h s, a „konfesszionális tudat” likvidálja a mítoszokat, azaz felfedi és feladja saját igényét a boldogulásra. A mítoszokat úgy lehet likvidálni, ha az ember sorra - 890 -
amvas--tár5 Hamvas
megvizsgálja a kor sajátos eseményeit, karaktereit, felismeri magát bennük, azonosul kora mítoszaival, s ezzel eloldja magát t lük. Pontosan ez volt a célja Hamvasnak a Karnevál megírásával, amelyben a kor jellegzetes figuráit és ezeknek archetipikus megfelel it saját tükörképeként ismerte föl és mutatta meg. A Fragmentumban megismert szubjektumfogalom részben az egzisztencializmus, illetve a perszonalizmus filozófiájából eredeztethet , csakúgy, mint a tanulmány másik kulcsszava, a kommunikáció. Utóbbi fogalom részletes kidolgozása Karl Jaspers filozófiájában található meg, melyr l Hamvas nagyesszét írt Szellem és egzisztencia címmel. Az egzisztencialista felfogás szerint személyes kommunikáció nélkül nem lehet valaki egzisztencia, a személyiségfejl dés csupán a lélekt l lélekhez szóló kommunikációban valósul meg. A Karnevál szerepl i, a töredéklétben él „maszkok” nem tudnak egymással dialógusra lépni, kommunikálni, ezáltal képtelenek közösséget alkotni. Absztrakt módon léteznek, elvontan, személytelenül észlelik egymást, nem ismerik föl a másikban önmagukat. Hamvas szubjektumfogalmának szerves részét képezi az antik és a keresztény világ- és istenkép szembeállítása. A Bahtyin által jellemzett történeti szemléletet Hamvas a kereszténységgel kapcsolja össze. A keresztény Isten a kinyilatkoztatás révén kilép önmagából, megnyílik az ember felé, „nyitott a kommunikációra”, míg az antik világkép lényegi sajátossága a kommunikáció teljes hiánya. Az antik istenek és h sök bizonyos helyzeteket, jelenségeket szimbolizálnak, mely helyzetek, jelenségek állandóan ismétl dnek (a „maszkok” történetei), míg a keresztény Isten aktívan részt vesz a történetben, és az embert a szent tanítás realizálására (a személyiség története) szólítja fel. A realizáláshoz a helyzet önálló értelmezésére és a felel sség vállalására van szükség. A valláskutató Eliade egy helyen úgy fogalmaz, hogy a kereszténység kivezette az emberiséget az ismétlések paradicsomából. A három regényelmélet áttekintése után mindenképpen nyilvánvaló, hogy Hamvas nagyon kiterjedt ismeretanyag birtokában, a kor jelent s felismeréseinek fényében dolgozta föl a témát. Fogalmazhatunk úgy is, hogy jól ismerte a meghatározó diskurzusokat. Megállapításai gyakran egybecsengnek a másik két gondolkodó kijelentéseivel, kiegészítik egymást, mintegy párbeszédet folytatnak. M ve sok önálló momentumot is tartalmaz, ilyen például a keresztény világfelfogásnak a regényben való megjelenése, illetve annak a regényre tett hatása. Ezt a munkáját – mint egész m ködését – az egységben látás igénye, a szintetizálásra való törekvés jellemzi. Lukácshoz hasonlóan a regény világát, a kapitalizmus korát a teljes b nösség korszakának látja, ám Bahtyinnal úgy véli, a világban és az emberben rejl lehet ségek kibontakozására is lehet séget ad ez a kor. Hogy err l a kibontakozásról mi az konkrét elképzelése, azt majd a Karneválban az epika eszközeivel, a regény nyelvén mondja el.
Varga Mária *forrás: Kortárs irodalmi és kritikai folyóirat, (Kortásonline)
- 891 -
amvas--tár5 Hamvas
„A hatalom az ember egyéni kérdése. A végs kérdés, de még az emberi ÉNÉ.” (Sziget)
"Élünk vagy nem?"* Hamvas Béla tanító jelleg vallásfilozófiai könyvében a Mágia szutrában a többi között arról is beszél, hogyan kísérelte meg a huszadik század az életet, a tizenkilencedik század jelszavát: élni, továbbra is középpontban tartani. Erre az alapjelenségre épült tudomány, költészet, s meghatározó szerep jutott neki minden lényeges gondolat megfogalmazásában. S miközben a XX. század folyamán minden energiát arra összpontosított az ember, hogy az evilági életet egyszeri és megismételhetetlen, egyedül üdvözít valósággá magasztosítsa fel a minden áron élni akarás szellemében, bekövetkezett a teljes cs d, mert közben teljesen megfeledkezett a jézusi igér l, nevezetesen "Mert a ki meg akarja tartani az életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az életét én érettem, megtalálja azt". (Mt. 16, 25, kiemelés K.K.) "Az élet elhasználódott és félelmetesen ellaposodott. Értelmét elvesztette" - írja Hamvas, majd így folytatja "Az emberi létezés határait a világi életre lesz kíteni nem lehet, s ha valaki mégis megteszi, cs dbe kerül". Mindezt pedig az Ady évforduló okán mondottuk el, mely alkalmat ad nekünk arra, hogy eme költ óriás néhány versét hozzuk emlékezetbe, amelyek egyértelm en juttatják kifejezésre a 20. századi ember életválságát, a hanyatlásba zuhant emberi életet, amelyr l ez is olvasható a Mágia szutrában: "A mer evilágiságról, ami az élet, kiderült, hogy keret, amelyen belül nincs semmi". Ez a semmi fogalmazódik meg az Élni, míg élünk, az Élünk vagy nem?, az Élet helyett órák vagy az Élet, élet, élet cím versekben mintegy visszamen leg magyarázatot adva az emberi elhagyatottságot, vagy ahogyan Király István fogalmazott az "atomlét-magán"-t kifejezésre juttató egyedülálló, felülmúlhatatlan költ i vallomásra, mely a Szeretném, ha szeretnének cím kötetet indítja útjára. Természetesen a Sem utódja, sem boldog se kezdet versr l van szó. Az Élet, élet, élet, Az utolsó hajók ciklus verse pontosan a keretek közé zsugorított emberi létezés mibenlétére adja meg a választ. Az élet "sokféle, gyönyör étel" amellyel nem lehet betelni, vágyakat maradéktalanul kielégíteni, s ezért válik a "gyarló üdvösségek", az állandó b nbeesések, az állandó vétkezések megnyilvánulásává. Ady tudatában van mindezeknek, szembenéz velük és felvállalja a következményeket: "Tudom én jól, hogy vétek, / Mégis olyan jó / Szárnyalni felétek". Felvállalja az élet helyett órák állapotát is, hiszen ilyen körülmények között mást nem tehet, s miközben felsejlik benne, hogy az eldologiasodott világban él emberben ott munkálkodik a mikrotheoszi lényeg, az ember viszont annak ellenére él, minden tettével szinte igyekszik kioltani magából az isteni szikrát, a "latrok útjá"-t válassza, pedig, írja az Élünk vagy nem? cím versben, "Jézusokként kezdtük". Dehát már maga az a tény, hogy verscímben teszi fel a kérdést Élünk vagy nem? arra utal, hogy a lélek legmélyén Ady tudta, hogy ami a XX. századra megmaradt az emberi életb l, azzal ugyan nagyon nagy baj van. Az élet csak "Lidérces seregre válva" mímel dik. A költ felismeri "a lélek rületé"-nek állapotát az emberi létezésben, mely rossz álomként nehezedik az emberre, az elviselhetetlenségig fokozódott olyannyira, hogy a felgyorsult elmezavartól várja a végkifejletet: "Mért nem bátrabb a téboly / S minden értést, még mi volt, / Mért nem söpör világgá?" A rongáltság állapotába süllyedt, elhomályosult látású XX. századi ember eltorzult formában és álomszer en képes csak látni az életet. A tiszta látás képességét elvesztette. Az életet a vak sors büntetéseként éli meg, és sehogyan sem képes belenyugodni abba, hogy az ember a maga valódiságában az aprópénzre váltott élet letéteményese, "A megdühödött poklok népe" lett és elfogadta , hogy "élni míg élünk", mert úgy tudja, ez a szabály. Annak a XX. századi valóságnak a szabálya ez, amelyben "Az élet izgalom és - 892 -
amvas--tár5 Hamvas
nyugtalanság és kívánság, amely éhséget eszik és szomjúságot iszik és álomról álmodik. ami csak élet és semmi más, a szenzációk ájultsága, ez azoknak az élete, akik csak élnek". Az eltömegesedett, a masszába olvadt ember élete ez, amivel Ady végs soron sehogyan sem tudott megbékélni, amibe sehogyan sem, tudott belenyugodni. magánya ezért egyetemes magány. Mindazoknak a magánya, akik lélekben teljesen kívülállókként élik meg a kort amelyben élni kényszerülnek, akik felismerik és érzik az atomlétre ítéltetettség medd hiábavalóságát, miközben a lelkük mélyén ott lappang az Egységbetartozás studata, mely az ember megistenülési szándékának kiterebélyesedése során elhomályosult és elveszett. A Szeretném ha szeretnének valóban "a világirodalom egyik legnagyobb magányverse" ahogy Király István állítja, mint ahogyan a Köszönöm, köszönöm, köszönöm a Miatyánk mellett a világirodalom egyik legszebb imádsága. Nem véletlen, hogy Ady írta mindkett t, annak a századnak elején, amelyben, ma már tudjuk, semmi sem volt olcsóbb "mint éppen az élet", mely mesterlövészek célpontjává degradálódott. S ha úgy is t nik, hogy Ady id nként elfogadta az "élni, míg élünk XX. századi szabályát, a felmagasztosulás perceiben írt verseib l egyértelm en kiderül, hogy sohasem adta fel a keresést, mert a félreértett keresztény dogma alapján tudatba helyezett b n, mint Hamvas is állítja, valójában "életteni körben folyik le", Ady költeményei viszont a lélek hosszát megjárva a szellem szintjén realizálódnak, s ott talált a ritka pillanatokban önmagára az a mikrotheoszi lényeg, mely a teremtésben elnyert kegyelem révén a költ sajátja volt. Ady nemcsak g gb l, dacból nem utódja, boldog se, rokona vagy ismer se senkinek, hanem azért, mert valahol az elhomályosulásban elhalványult lélek mélyén tudva tudta, hogy egyszeri és megismételhetetlen, egyedülálló és öntörvény teremtménye Istennek, s az isteni szikrának, a fenségnek is hordozója egyben. S annak ellenére, hogy Isten csak annyi terhet rak az ember vállaira amennyit az képes elviselni, az ember, s így Ady is, gyakran úgy érzi, összeroppan a néki adott élet terhe alatt. A hitében megingott ember érez így, s ilyenkor az érzékek szintjén keresi a megoldást, ilyenkor arra is képes, hogy feladja egyéniségét, önmagát, dologgá, tulajdonná kíván válni, ilyenkor fogalmazódik meg benne az is, hogy "De mit csináljunk az életünkkel / Ha fáj?". Ilyenkor érzi lidérces messze fénynek magát az ember, ilyenkor érzi ennek az állapotnak elviselhetetlenségét, kibírhatatlanságát, tarthatatlanságát, ilyenkor sodródik az önfeladás örvényével, s úgy véli lélegzethez jut ha a másikban véli meglelni a feloldósát, a testi szerelemben véli meglelni az enyhülést, a megszabadulást. Pedig tudja, így lesznek Élet helyett órák. Esetleg csak percek. Holott "az emberi létezés annyi, mint az egész létezés állandó jelenlétében és esedékességében lenni". Ha ezt felfogja és tudva tudja az ember, nem elégszik meg többé élet helyett órákkal. Ady sem elégedett meg ennyivel. Önnönvalója lényegét, a benne lakozó isteni sziktár nem tudta megtagadni. Ezért lett életének velejárója az "önkínzás, ének". Meg azért, és els sorban azért, mert tudva tudta akárcsak Pilinszky, hogy "szeretet híján a valóság a semmibe hanyatlik". A "szeretném, ha szeretnének" és a "látva lássanak", elementáris kényszerként nehezedett a lelkére, s mert a b nt, mely a "szellemvilág szentségének beszennyezésé"-t foglalja magába nem vállalata fel sohasem, a magány lett örök útitársa. Mint minden XX. századi embernek.
Káich Katalin *forrás: ÜZENET; irodalmi, mvészeti, kritikai és társadalomtudományi folyóirat, 2002. (tél)
- 893 -
amvas--tár5 Hamvas
„Az Egységet csak egyetlenegy módon tudom kimondani. Hallgatással.” (Az sök nagy csarnoka)
Ugyanis* Hamvas Béla utolsó munkáiban azt vizsgálja, mi marad a létb l, ha a körülmények hatalma nem csupán átértelmezi, hanem eltünteti a b n fogalmát, felszámolja a morált, majd megfosztja az embert énjét l. Szokatlan - paradox módon - mégis ismer s világba csöppenünk a Bizonyos tekintetben, de különösen az Ugyanis cím regény lapjain. Els , felületes benyomásunk az, hogy szarkasztikus mondatokkal b ven behintett szatírát vagy antiutópiát olvasunk, amelyben inkább a paródia, mintsem a hatalom akarása jegyében értékel dnek át az értékek. A valóság azonban ennél lehangolóbb. Itt már nincsenek értékek, illetve egyetlen marad: az erkölcsi ellenállásé. Hamvas ennek kifejezésre juttatásával zárja az Ugyanis-t, a realitást (értve ezen kora társadalmi valóságát) káprázattá nyilvánítva. Ami itt folyik – írja – az az aljasság megdics ülése, az obszcén realitás diadala. Ezzel szemben – jelenti ki egyik szerepl je alkotója szellemében - csupa ellenállás vagyok. Igaza van, bár kár volna elhallgatnunk, az aljasság megdics ülése és a realitás „illúziója” valósággá lett, mi több, káprázattá éppen a magasrend morál vált. Hamvas a külvilág negatívumait a lélek aranykor iránti igénye fel l véli káprázatnak. Elképzelése szerint az aranykor állapot, nem történeti korszak, tehát minden id ben jelen van, amihez képest az általunk létrehozott és megélt világ a lélek káprázata. Másutt viszont az aranykort a homályos történelem el tti id be helyezi, némileg ellentmondva önmagának. Hamvas Bélát a köztudat irodalmárként és szakrális gondolkodóként tarja számon. (Igazat adhatunk Török Endrének: a szakrális metafizika utolsó, egyik legnagyobb alakja.) A hamvasi szakralitás, lényegét tekintve, a létre vonatkozik. Másként fogalmazva: a lét, ellentétben az élettel, Hamvas szótárában szent fogalom. Tökéletes és valóságos, „Egy” és oszthatatlan. Az élet ellenben a káprázat (a mája), a történetiség körébe tartozik, attól függ en, hogy az indiai filozófia vagy az európai tudományosság szókészletét használja-e a szerz . Hamvas a világ kett sségét feszít , morális ellentétként élte meg, ennek eredménye sajátos szókincse. Szótára kifejezései a negatív és pozitív etikai sarkok körül kristályosodnak ki, számára nincsenek erkölcsi értéküket tekintve semleges szavak. A negatív oldal gy jt szava a válság. Válságban van az ember, mert morálisan nem valósítja meg, más szóval nem realizálja önmagát. A realitás és realizálás azonban nem azonos, még csak nem is rokon kifejezés nála. A realitás az élet etikai silányságát, jelentéktelenségét hivatott jelezni; míg a realizálás az ember átvilágítását, majd önmegvalósítását t zi ki célul. Az átvilágítás a hiteles önismeret elengedhetetlen feltétele, ami a hagyomány szövegeivel, a taóval, az evangéliumokkal, a védákkal történik. A szent szövegek befogadásával, az si - metafizikai értelemben vett szabályok követésével azután maga az élet szakralizálódik, emelkedik létté. A lét: a hazugságoktól megszabadított élet, a megvalósított alapállás, mikor az egyén eljut önnön lényegéig, feloldódnak benne az ellentétek. Beteljesedik, ha másutt nem, hát pszichéjében az aranykor.A válságot – közli Hamvas – ezerkilencszázhuszonkilencben, ébredésem els szakaszában tapasztaltam: akkor apokaliptikus volt, ma eszkatalógikus, „közérthet bben, már nem irodalmi, hanem metafizikai”. Az író tehát, a szellem és élet egészére kiterjed krízisre keres választ, éspedig olyan választ, amely egyszerre metafizikai és praktikus. A realitással, a megkerülhetetlen tényekkel az aranykor mítoszát állítja szembe. Elemz i többnyire komolyan veszik metaforáját, míg például felesége, Kemény Katalin, óvott ett l. Maga a szerz , számos méltatójához hasonlóan, hitt az aranykor valóságában. Misztikus egységet tételezett fel a prehisztorikus id kben, ahol minden egy, pontosabban maga a mitikus Egy volt. Nem létezett férfi és n , jó és rossz, anyag és szellem, élet és lét. „A látható világ természetes módon - 894 -
amvas--tár5 Hamvas
kiegészült a láthatatlannal. Ez tette az életet létté; ez tette egésszé, teljessé, egységgé. Ez az aranykor jellege: a lét”. A látható anyag és láthatatlan szellem egyesült, amint a Scientia sacrában olvashatjuk. Hamvas mindig az alapról és az egészr l beszél. A szabadságot – teszem azt - nem akarja meghatározni, mert történeti, másként töredékfogalom, nem a teljességre, az aranykorra vonatkozik. Ha a lét egésze rendben van, nincs szükség a szabadságra. Gondolatmenete imponáló, ám nem hibátlan. Sem ilyen, sem hasonló korszakban nem élt ember a Földön, mióta két lábra álltunk. Történetileg könnyedén cáfolható a feltevés, nem véletlenül utasítja el Hamvas a tudományt és a történetiséget. Bizonyos tekintetben igazat adhatunk neki, ugyanis minden eddigi id szak, legyen az vallásos vagy materialista, lelke mélyén hitt az egység utópiájában. Jobbára azonban a túlvilágra, vagy a jöv be helyezte, míg Hamvas az emberbe. Az aranykor iránti igény velünk született – állítja -, túllépve a szokványos utópiákon. Rövidre fogva: amennyiben lélektani oldalról közelítünk az aranykor felé, akkor jó irányból haladunk; ellenben, ha történeti valóságként fogjuk fel, akkor menthetetlenül eltévedünk. Hamvassal az utak többségét érdemes bejárni, ám akadnak tévútja, melyekr l jobb visszafordulnunk, különben életünk végéig bolyonghatunk labirintusában. Nem árt észben tartani: kit n , de nem tévedhetetlen gondolkodóval van dolgunk. Végezetül, álljanak itt a válságot felfed , legjellemz bb hamvasi kifejezések: a létrontás, realitás, élet, hazugságrendszer, pszeudolét, maszk (köztudott: a Karnevál a maszkokat elvet , beavató regény), a világnézet, botrány, labirintus, korrupció. Hamvas nem a hagyományos értelemben használja ezeket a szavakat, mivel az erkölcsi süllyedés szintjét szeretné jelezni velük. A korrupció például nem jogi, politikai, de már nem is morális kifejezés a szokásos értelemben. Az író új, univerzális szemantikai jelentést igyekszik adni neki. A korrupció: létrontás, azaz a teljességre vonatkozik, mert mindent tönkretesz. Korrupt az, akin semmi nem segíthet: sem vallás, sem filozófia, sem tudomány, mert maga tisztátlan. Képes a mocsokban élni. A korrupció a szennyben, vagy ahogy másutt mondja, a moslékban való létezés, a végs alászállás. A b n az emberi életet tisztátlanná tette, ám a b n még üdvtörténeti fogalom a hamvasi értelemben. A b nben az a nagyság, hogy megbocsátásra vár. A botrány szemtelen, leköpi a megbocsátást. A b nt a botrány váltotta fel, állítja - Sesztovra hivatkozva -, aki kora tanulságait számba véve, úgy vélte, a morális „katasztrófa, amely folyamatba van, nem tragikus, hanem botrányos”. A botrány h se pedig nem vétkes, sokkal inkább szennyes: „hiányzik bel le mindennem nagyság.” Az új nemzedék, amely felt nik Az Ugyanis lapjain, már nem ismeri a b n fogalmát. Önmeghatározásuk szerint k gyomok, tet k, baktériumok, ízléstelen hülyék, infernális piszkok. (Hamvas két kézzel szórja a tisztátlanság, a korrupt lét szavait a mondataiba.). A legszomorúbb az egészben – fejtegeti egyik írásában -, hogy az új embertípus csak ritkán lesz gonosztev , legföljebb svihák és link. „Amit az ember itt elkövet, nem b n. A b nnek van mélysége, ett l az ember csak bepiszkolódik. A rablónál is van hitványabb, a parazita.” Nehéz szabadulni az érzést l, miszerint Hamvas, bizonyos fokig, a tömeg romlottságára tapintott rá. Valaha az uralkodók, az uralmon lév osztályok elsöprésével új etikai lehet ségek, új illúzióhorizontok nyíltak, mígnem a történelem eszmetára kiürült, majd a sokaság önmagával került szembe. Hamvas, Dosztojevszkij B n és b nh dését elemezve, azt állítja, a regény nem jelképes m , inkább b nügybe ágyazott karriertörténet. F h se eleve ingoványos területre téved, amikor azt hiszi, a létez b nök felmentik a tervezett gyilkosság morális következményei alól, amennyiben annak végcélja nemes, mi több, az emberiség üdvét hivatott szolgálni a jöv ben. Az író így összegzi a lényeget: a „regény Raszkolnyikov diák története, aki egy öregasszonyt a pénzéért megöl, és gyilkosságát úgy motiválja, hogy azt mondja, a társadalom igazságtalan berendezkedése miatt ehhez joga volt.” Valójában mégsem igazságot szolgáltat, hanem újabb, - 895 -
amvas--tár5 Hamvas
mégpedig jóvátehetetlen b nt követ el. Hamvasnak mindaddig igaza van, amíg a regény eszméit vizsgálja. A regény azonban több azoknál a morális téziseknél, amelyeket tartalmaz. Dosztojevszkijt zseniális dramaturgiai érzéke nem hagyta cserben ezúttal sem, efölött Hamvas elsiklott. Nem véletlen, hogy a vén uzsorásn mellett – biztos, ami biztos -, annak testvérét is lemészároltatja Raszkolnyikovval, mintegy kurziválva a tett, az emberölés tényleges horderejét. A diák mégsem b ne, sokkal inkább saját gyengesége miatt szenved. Nem képes megbocsátani magának, hogy nincs ereje a gyilkosság elviseléséhez, nem az a fels bbrend ember, akinek önmagát képzelte. Céltévesztetté, elveszetté válik mindaddig, amíg nem vállalja vétkét, nem veszi vállára a közös keresztet, az ember eredend b nösségét. Dosztojevszkij gyanakvással, s t ellenszenvvel tekintett az „ártatlanokra”, mert hitt az eredend b nben. (Az evilági b ntelenség, a krisztusi jóság ezért jelenik meg nála - földi formában - félkegyelm ségként.) Maga teremtette h sét, Raszkolnyikovot akkor fogadja el, amikor az elszánja magát a vezeklésre. A számára valódi, pravoszláv értelemben vett b nh désr l és b nbocsánatról mindössze a regény Epilógusa szól. Hamvas az Ugyanisban felléptet két diákot, az új társadalmi típust, az egyszer ség kedvéért Diák I-nek és Diák II-nek nevezve ket. Diák I. Raszkolnyikov korszer sített változata, aki már cél, értelem, lelkiismeret furdalás nélkül követ el bármiféle gazságot, mert az ember fölött azok az er k uralkodnak, amelyekt l valaha rettegett. Ma „a tisztátlanságban való jártasság olyan tüneményesen virtuóz fokát érték el”, az új „élettechnika annyira állandósult és olyan általánossá vált, amire eddig nem volt példa” – mondja az író. A b n fogalma tökéletesen elavult. Az új típusnak „nincs szüksége meggy z désre”, „semmiféle védelmi berendezkedésre”, morális gátra. Minden aljasságot és elvetemültséget sikerült egybeforrasztania. (Fürge huncutnak nevezi egyik esszéjében ezt a modern fajtát.) Nagyjából idáig jutottunk az aranykortól, a kilencszázhatvanas évekig. Az olvasó er s sóvárgást érez olyan karrieristák után, mint Julien Sorel vagy Rastignac, nem beszélve Tolsztoj és Jókai hasonló h seir l. Hamvas látásmódja utolsó regényeiben apokaliptikus. Az Ugyanis egyik lapján keser en kitör a kultúra ellen. Hiába dicsekszünk Beethovennel és Michelangelóval – írja -, ez a dicsekvés szemtelenség, mert amikor vér, genny és takony áraszt el mindent, akkor a kultúrával hencegni pimaszság. Els pillantásra igaza van, de másodikra már nem, mert az etika és a kultúra szembeállítása hamis. Utóbbi nélkül még itt sem tartanánk. Hamvas Béla sem volna az, akinek ismerjük. Az Ugyanisból mégsem nem lógnak ki az ilyen mondatok, mivel antiutópia, ám a valódi kérdés az: mi késztette íróját kora etikájának gyökeres átértékelésére, olyannyira, hogy a hagyományos erkölcsi kifejezéseket alkalmatlannak érezze annak feltárására. A válaszért nem kell messzire mennünk. Hamvas radikális követeléssel állt el - mindenekel tt önagával szemben -, ami így hangzott: önmegvalósítás vagy önfeladás, aranykor vagy apokalipszis. Középút nincs. Az Ugyanis-ban ezzel szemben félretol minden megoldást, mindössze egyetlen lehet séget látva, éspedig ez erkölcsi ellenállásét. A Patmoszban még a lét öntisztító képességében bízik, az él víz hasonló adottságát használva metaforaként. Szerinte a normális lét megteremtése, meg rzése a feladat a mindinkább abnormálissá váló világban, ahol az ember énjét a zsebrádió helyettesíti. (Ma a zsebrádió helyett médiát írna, kétszer aláhúzva az ellenállás szükségességét.) Elveire életrendet épít, gyakorlati útmutatót ajánl olvasóinak. Valószín leg ez lehet különösen vonzó sokak számára életm vében. Ismerve munkáit és sorsát - a régiekkel szólva - elmondhatjuk, hogy a bet és az élet mestere volt, mert élte, nem csupán hirdette eszméit. A szakrális létrendnek, akárcsak a válságnak, megvannak a hamvasi hívószavai. Felsorolásuktól azonban óvakodnék, ugyanis ezeket mindenkinek magának kell megtalálnia.
Mórocz Zsolt *forrás Lyukasóra, a Magyar Írók Egyesületének folyóirata, 2005. május
- 896 -
amvas--tár5 Hamvas
„Van-e nagyobb értéke a mnek, mint az írás lírájának tisztasága?” (Sziget)
A könyv dicséretér l* Mindig örömömre szolgál, amikor a kézbesít a gy ri M hely id szer számával csönget be, minden lapszámban találok ugyanis olyan írást, ami számomra az irodalmi folyóiratok dömpingjéb l világítótoronyként kiemelked vé teszi ezt a lapot; olyan írást, ami mágnesként vonzza az érdekl désem, mintha csak valami okkult vagy misztikus magnetizmus vetné ki rám er terét, és rendszerint nem csalódom az egyébként "bármi érdek nélkül" elolvasott szövegben. Legutóbb, a M hely 2003/6-os jelzés számában Danyi Zoltán két fordítása volt leküzdhetetlen vonzer vel rám, mondhatnám akár hatványozottan, hiszen John Cowper Powys A könyv dicsérete cím írásának fordítása a címe miatt is megkerülhetetlen olvasmánya kell hogy legyen a folyton könyvekkel foglalkozó olvasónak, másfel l pedig maga a szerz neve volt csalogató, hiszen Powys azon ritka írók közé tartozott, akiknek a m vét a kétszeres ösztöndíjas angliai tartózkodása során megismerhette Szentkuthy Miklós, a kényes ízlés olvasó, és magasra értékelte. Vonzalma nem lehetett véletlen, hiszen Powys 1946-ban megjelent The Pleasures of Literature, Az irodalom mint örömforrás cím könyve alapján ítélve, amely bevezet jének fordítását adta most közre Danyi Zoltán, mindketten ugyanazokon az eml kön nevelkedtek; közös olvasmányuk volt a Biblia, a görög tragédiák, Szent Pál levelei; Homérosz, Dosztojevszkij, aztán ugyancsak meghatározó jelleggel Rabelais, Cervantes, Dickens, Dante, Shakespeare, Montaigne, Wordsworth, Milton, Melville, Poe, Nietshe, Walt Whitman. Nem hiszem, hogy Szentkuthyn kívül sokan olvashatták kortársként Magyarországon az el bb Amerikában él , majd Észak-Walesben letelepedett angliai írót, ketten azonban biztosan: Hamvas Béla és Kemény Katalin. Danyi Zoltán a M hely ugyanezen számában közölte az akkor 74 éves Powys hat, 1946-ban, illetve 1947-ben az akkor ötvenesztend s Hamvashoz és feleségéhez intézett levelének fordítását, amelyekben szerényen vall magáról, ellenben hízelg en dicséri Hamvas Béla gondolkodói tevékenységét, széleskör m veltségét, enciklopédikus ismereteit, s nem utolsósorban páratlan nyelvi tehetségét, amelynek köszönhet en nemcsak a most Danyi által lefordított el szót ültette át magyarra, hanem a saját nagyív esszéit is angolul prezentálta Powysnak, s feleségével egyetemben nem csak hibátlan, hanem páratlan angolsággal megfogalmazott levelezést folytatott. Visszatérvén A könyv dicséretéhez, hiszen végtére is ez az el szó a mai beszámoló tárgya, a szöveg ismét csak Szentkuthyhoz kanyarít vissza bennünket. A magyar író kijelentése, miszerint "Élni nem kell, írni kell", immár közmondásjelleget ölt az olvasói között. Erre a gondolatra szinte pörölyként csap le Powys reálszemlélete: "Élni mindenesetre kell" - szögezi le, majd így folytatja: "és ahogy fáradságos mindennapjainkon átvonszoljuk magunkat, mindenképp kell találnunk valami örömet, amelybe kapaszkodhatunk". Ebben az ellentmondásban az a legizgalmasabb, hogy mindkét szemlélet ugyanarra a megállapításra lyukad ki, annak a képességnek vagy készségnek az elsajátítására, ami lehet vé teszi az élet legapróbb, legjelentéktelenebb dolgainak is az utolérhetetlen élvezettel való szemlélését, csak amíg a szentenciájában az "élést" tagadó Szentkuthy okfejtése végén éppen az életben találja meg e készségnek a motorját, addig az "élés" szükségét hirdet Powys éppen a könyvek hatásában véli megtalálni e képesség elsajátításának lehet ségét. Fel is teszi a kérdést: "Vajon az irodalmárok nem becsülik-e túl az irodalom életre gyakorolt hatását?" Válasza majdnem meggy z : "A kínaiakat például, ha a szexust és az éhínséget leszámítjuk, feltehet en minden másnál er sebben befolyásolták a könyvek. Jó öreg angol puritánjaink életvitelére - 897 -
amvas--tár5 Hamvas
valószín leg nagyobb hatással volt a Szentírás, mint akár az átörökl dés vagy a környezeti hatások. Homérosz m vei, lett légyen írott vagy el adott változatukról szó, minden bizonnyal át- meg átjárják az ókori görögök lelkét; a Korán szavai meg a mohamedánokét. A zsidók történetében, Mózes k tábláitól kezdve Heinének a Mindenhatóval való packázásaiig, mindig is lényeges szerepet játszott az írott szó, jelent sen befolyásolta gondolataikat, jellemüket, érzelmeiket és egyáltalán: az élethez való viszonyulásukat." Az érvelés - miként a szerz belátja - annyiban sántít, hogy Homérosz m veit kivéve vallási tartalmú könyvek általános hatásáról beszél. Igaz, lényegében minden nagy és jelent s irodalmi m azon gnosztikus vagy éppen metafizikai problémáknak ad teret, mint a fontos vallási iratok: a lét, a nemlét, a megismerés, a természeti és a természetfeletti, a jó és a rossz viszonyának kérdéseit feszegeti, így az olvasó, akkor is, ha teljesen magára hagyatkozva, divatirányzatokat sarokba rúgva választ magának olvasmányt, el bb vagy utóbb rábukkan arra a könyvre, amely "er t tud adni az élethez, amely valamiképpen a csoda légkörével vonja be a világot, lehet vé téve, hogy ne csak az élesebb körvonalakat vegyük észre, hanem az élet legapróbb, legjelentéktelenebb dolgait is utolérhetetlen élvezettel szemlélhessük." Meglep egy könyvmoly azon megenged jóindulata, amivel a könyv halálával fenyeget rádiózást és televíziózást már 1946-ban nem tartja fenyegetésnek: egyszer en egoista kedvtelésnek tekinti az olvasást, a rádiózást és a tévézést, köztük csak néz ponti, nem pedig értékbeli különbséget feltételez. S persze ehhez a bizalomhoz nagyban hozzájárult Powysnak a könyv halhatatlanságába vetetett hite is. "A könyv valószín leg túléli az elkövetkez id k minden más találmányát, mégpedig azon egyszer oknál fogva, hogy a tartalma átszivárog a bel le táplálkozók lelkébe" - írja, majd ezekkel a sorokkal zárja gondolatmenetét: "..nekünk magunknak, szeretett könyveinkkel együtt, feledésbe kell merülnünk, az olvasmányainknak köszönhet en mégis megsejthetünk valamit a létezés azon szféráiról, dimenzióiról és tájairól, melyekr l a jóság és a könyörületesség megmagyarázhatatlan imperatívusza árad a világra; arra a világra, amely sajnos egészen másféle elvek alapján m ködik."
Fekete J. József *forrás: Kilátó, XLIV. évfolyam 11. szám, 2005. március 12.
„Ha a rend meginog, az egyik rend törvénytelen hatalmat gyakorol többi fölött.” (Ugyanis)
Hamvas, Powys és Zolnay – összefüggések „A száz könyv kapcsán”. Darabos Pálnak a 2002. évi Könyvfesztiválra megjelent háromkötetes monográfiája részletesen foglalkozik Hamvas Béla könyvtárosi tevékenységével és a Hamvas-m vek elemzésével. 1945 márciusában Hamvas a dunai hidak felrobbantása miatt az ostrom után egy ideig még Budán rekedve – saját lakása, benne többezer kötetes könyvtára és kéziratai akkorra már megsemmisültek – segített az óbudai F tér 2. szám alatti 8. számú fiókkönyvtárban a károkat felszámolni, a leltározást elvégezni és az olvasók kiszolgálását újra - 898 -
amvas--tár5 Hamvas
beindítani. Az év közepén visszatérhetett a F városi Könyvtár központjába, Pestre. Korábbi könyvtárosi feladatai folytatása mellett id t szakított arra, hogy beadványt készítsen a polgármesterhez, amelyben a központi könyvtár tevékenységének megújítása érdekében szükséges teend ket öt pontba foglalva javasolta a fiókok számának emelését, aktuális kérdésekre vonatkozó bibliográfiák összeállítását, ankétok és el adások tartását, pályadíjak kit zését. A háború befejezésének évében Hamvas egyszerre kezdte írni több m vét, fordított, szerkesztett és elindította a már korábban is tervezett “Egyetemi Nyomda Kis Tanulmányai” cím sorozatot. “Három éven keresztül szerkesztette ezt a sorozatot, amelyben a modern világ két világháború közti korszaka szellemi törekvéseinek legfontosabb eredményeit tükröz tanulmányokat bocsátotta az olvasók elé – olyan szellemiség kis terjedelm m veket, amelyek kiadására korábban nem vállalkozott egyetlen kiadó sem.” A több mint 30 füzetet megért sorozat els kötete Hamvas saját m ve, A száz könyv volt. Az összeállítás céljáról Hamvas így írt a kis kötet bevezet jében: “A feladat száz könyvet megmenteni. Most mindegy, hogy az ostromlott városból, vagy az ostromlott világból. Olyan száz könyvet, amelyb l, ha minden más könyv elveszne, az emberiség irodalmának vonalát nagyjában helyre lehetne állítani. E száz m közül az egyiknek legalább mindig az éjjeliszekrényen kellene lennie, hogy az ember, ha nem is többet, elalvás el tt egyetlen szót elolvasson és az emberi lét igaz tartalmából legalább valamit az éj sötétségébe világításul magával vigyen.” Darabos Pál szerint a m megírása nem el zmények nélküli. Egyrészt Hamvas már 1933-ban, a Debreceni Szemle hasábjain azt írta, hogy Montaigne m ve, az Essais azon száz könyv egyike lenne, amelyeket az embernek magával kellene vinnie akár egy puszta szigetre is. Másrészt A száz könyv tételei rövid, de tartalmas megfogalmazásának technikáját már a harmincas évek eleje óta gyakorolta: azóta, hogy “A világválság” cím bibliográfiája számára sok száz annotációt készített. Végül Darabos felhívja a figyelmet arra, hogy Hamvas a saját maga által szerkesztett sorozat egy kés bbi tagja közlési jogainak megszerzése céljából éppen ez id tájt állt levelezési kapcsolatban azzal a John Cowper Powys-sal, akinek irodalmi munkásságát jól ismerte, tanulmányokban többször foglalkozott vele, és akinek 1910-es évekbeli munkásságát többek között egy One hundred best books cím összeállítás fémjelezte. Darabos azt írja monográfiájában: “Nem tudjuk, hogy Hamvas ismerte-e Powysnak ezt a m vét, de ha ismerte is, akkor is legfeljebb csak a gondolat és a szándék szolgálhatott ösztönzésül számára.” 2000 szén az OSzK Könyvtári Intézetének Könyvtártudományi Szakkönyvtárába kerülve azt a feladatot kaptam, hogy a F városi Szabó Ervin Könyvtártól néhány évvel korábban ajándékba kapott mintegy másfélezer, f leg könyvtártudományi vonatkozású kötetet behasonlítás után a Könyvtári és tájékoztatási tézaurusz segítségével tárgyszavakkal lássam el. Ebben az állományrészben számtalan olyan könyvre bukkantam, amely nem egyszer en csak témája miatt jelent s, hanem különleges is: tartalma, régisége, külseje, kötése és illusztrációi, ajándékozásról szóló bejegyzései, dedikációi és beragasztott ex librisei, valamint használói szempontjából. Utóbbiak feltérképezését az tette lehet vé, hogy a kézbevett kötetek komoly hányadában a könyvekbe ragasztott tasakok olvasói aláírásokat rz kölcsönz kártyákat rejtettek. E kötetek között bukkantam rá J. C. Powys fent említett, rövid elemzésekkel alátámasztott összeállítására a világirodalom legjobb száz m vér l. A kötetben maradt kölcsönz kártyán az 1932. XII. 23-ai dátum mellett tintával írt ’Hamvas’ aláírás szerepel. Mivel pontosan ugyan nem tudjuk, de valószín síthetjük, hogy Hamvas ekkoriban már az ún. reference-osztályon dolgozott a központi könyvtárban, amelynek feladatai között többek között szerepelt a beérkez könyvek osztályozása és a könyvészeti, könyvtártani - 899 -
amvas--tár5 Hamvas
gy jteményrészek feldolgozása, könnyen elképzelhet , hogy e két feladat valamelyikét végezve talált rá Hamvas Powys kötetére. A két “Száz könyv” természetesen sokban különbözik egymástól, a kötetekbe került szerz k és m veik feldolgozási módszere azonban azonos: Powys általában hosszabb, Hamvas rövidebb terjedelemben esszészer en fogalmazza meg mondanivalóját. Amíg Powys halad el re a kezdetekt l a kortársakig a szépirodalom keletkezésének idejében és keveset id z a távoli múltban, többet az id ben hozzá közelebb es korszakokban, addig Hamvas még egy további rendezési elvet iktat be. Nemzetekhez, országokhoz csoportosítja felemlített szerz it és a híressé vált irodalmi alkotásokat úgy, hogy a kötet elején hosszan foglalkozik India (Manu törvénykönyve, Buddha beszédei, Mahabharata), Egyiptom (Hermés Trismegistos), Kína (Laotse, Kungtse), Tibet (Milarepa, Tibeti Misztériumok) és Judea (Henoch, Ótestamentum) irodalmi hagyatékával. A mindkett jük által felvett szerz k sora a következ : Homérosz, Platón, Euripidész, Horatius, Dante, Cervantes, Rabelais, Montaigne, France, Rolland, Ibsen, Strindberg, Dosztojevszkij, Goethe, Nietzsche, Emerson, Shakespeare, Swift, Sterne, Dickens – nagyon gyakran olyan módon, hogy Hamvas esszéi azoknak a m veknek a nagy részét említik egy-egy szerz t l, amelyekre Powys is felhívja a figyelmet. Powys leírásait gyakran egészítik ki a m vek egyes kiadásaira vonatkozó információk, a könyv utolsó oldalain pedig árlistát is közöl a felsorolt m vekr l. Hamvasnál ilyenekkel természetesen nem találkozunk, többször értékeli viszont az említett m vek már elkészült magyar fordításait. Könyvtárosi szemléletmódjáról sem feledkezik meg, a 99. tételben Joyce-ról a következ ket írja: “Joyce a könyvtárost nagy zavarból menti meg. A helyett, hogy a XX. századból ötven írót kellene fölvennie úgy, hogy abból a lényeg kimaradna, fölveheti egyedül Joyceot úgy, hogy abban a lényeg benne van.” Hamvas könyvének századik tétele talán nem csak azt az állítást támasztja alá, hogy a Wessex-regények szerz je az angol irodalom szerves részét képezi, hanem azt is, hogy Hamvas maga mennyire mélyrehatóan tanulmányozta a Volf Solent írójának munkásságát: “John Cowper Powys m veiben nagyzenekar játszik: ez a szédít szimfónikus sokszólamúság az embert eleinte lehengerli, kés bb felüdül t le, végül életszükségletévé lesz. Powys a tengert l tanult meg írni. Az egész, a teljes, az összes-minden ember beszél bel le, minden tulajdonsága, tehetsége, testrésze, képessége, hibája, b ne, minden szelleme, kísértete, se, utóda, angyala, démona és ördöge.” Hamvas A száz könyvének az Országos Széchényi Könyvtárban található muzeális példánya különleges értéket hordoz. A 100., Powysról szóló tétel után a könyv egy olvasója 1948. május 29-én tölt tollal, kézírással “kiegészítette” a leírásokat. A leltári pecsét szerint a kötet 1963-ban került a nemzeti könyvtárba, ekkor vásárolták meg másik 49 kötet és a Magyar Bibliophil Szemle 1924–25. évi számainak társaságában a könyvet korábbi tulajdonosától, Zolnay Vilmostól, akinek névaláírása is szerepel e kötet utolsó oldalán a jelzett dátum mellett. Az 1890-ben született [325Zolnay életrajzi adatairól keveset tudunk, íróként és nyelvészként tartják számon a könyvtári katalógusok. Els gy jtése, a Magyar történelmi anekdotakincs 1927-ben jelent meg a létrejöttének 350. évfordulóját ünnepl Egyetemi Nyomda kiadásában. A kötet bevezet jében Zolnay filológiai pontossággal járta körül az ’anekdota’ szó eredetét, jelentését, az ’adomá’-tól való különbségét. Az utolsó oldalak tekintélyes forrásmutatója Anonymus Gesta Hungarorumától és a kalendáriumoktól kezdve Döbrentey Gábor és Frankenburg Adolf gy jtésein keresztül az Ethnographia, a Mindenes Gy jtemény és a Pesti Hölgy Divatlap átnézett számaiig ível. Következ munkája el szavában így írt: “Kés bb aztán, érdekelni kezdett a kártya története. Olvasni akartam err l és sajnos, egy magyar könyvet sem találtam. Ez adta a gondolatot, hogy az els magyar kártyatörténetet megírjam.” - 900 -
amvas--tár5 Hamvas
Ezt a munkát újabb, két egymás utáni kiadást megér kártya-könyv követte 1929-ben és 1930-ban. Zolnay az 1940-es évekt l fogva a szlengkutatásnak szentelte életét. Budapest ostromakor a légoltalmi óvóhelyen ismerkedett meg Gedényi Mihállyal, akir l azonnal kiderült: Zolnayhoz hasonlóan érdekl dik az általuk kés bb fattyúnyelvnek nevezett nyelvi jelenség iránt. Addigi gy jtéseik közös rendezését határozták el annak érdekében, hogy elkészíthessék a magyar fattyúnyelv teljességre törekv nagyszótárát. Ezek után két évtizedes munkával, saját anyagaik mellett tanulmányok, cikkek, könyvek, szótárak feldolgozásával a magyar szleng mintegy kétszáz évének közel százezer adatát gy jtötték össze, gy jtésük azonban – egy kivétellel – nyomtatásban nem jelent meg; csak gépirat készült bel lük néhány példányban, ezek az Országos Széchényi Könyvtárba és a F városi Szabó Ervin Könyvtárba kerültek. Elkészülésük sorrendjében: “Budapesti fattyúnyelvi szójegyzék I–III.” “A magyar fattyúnyelv szótára I–XXXIV. füzet”, “A magyar [326 fattyúnyelv szinonimái I–IV.” Az egyetlen nyomtatásban is megjelent kivételt A régi Budapest a fattyúnyelvben cím , eredetileg 1956 februárjában egy Budapest néprajzával foglalkozó tanulmányok megírására ösztönz pályázatra készült összeállítás jelenti. “Erre a pályázatra készítette el Zolnay Vilmos és Gedényi Mihály munkáját, amit a szerz k 79 oldalnyi terjedelemben, befejezetlenül nyújtottak be, ugyanis az 1956-os forradalom eseményei megakadályozták, hogy a november 1-i határid t betartva a pályázat elkészüljön. A munkát így is jutalomra és külön dicséretre érdemesítették, és a f városi népm velési osztály – mivel tervbe vette kiadását – kérte a m befejezését. A szerz k 146 gépelt oldalra b vítve befejezték a pályamunkát, a kiadás azonban feledésbe merült, egészen napjainkig.” Visszatérve Zolnaynak A száz könyvben tett bejegyzéseihez: azok pontosan követik a Hamvas által használt szerkezetet és módszert: “Magyarország. 101. Arany Az „Elhagyatott sziget” csak akkor lenne igazán elhagyatott, ha Arany aki az elhagyatott hazára emlékeztet hiányozna. 102. Madách Az Ember tragédiája több mint a Faust. Benne van minden gondolat mit az európaiak elgondoltak, s t több benne van az isteni gondolat is.” A kiegészítés els pontjában megjelölt m kiválasztása 1948 els felének történelmi-politikai eseményei után talán nem véletlen. Arany János költeményei között lapozgatva úgy t nik, Zolnay nem emlékezett ugyan pontosan a vers címére, arra azonban igen, hogy szerepl je a hazáját siratja. “Az új görög dalnok” címet visel , “Szigethazám, szigethazám!” kezdet vers tulajdonképpen fordítás: részlet Byron 1819 és 1824 között íródott és befejezetlenül maradt Don Juan cím eposzának harmadik énekéb l. Arany az 1840-es évek elején Szilágyi Istvántól angol nyelvtant kapott ajándékba, tanulni kezdte a nyelvet. 1845 augusztusában már azt írta levelében Szilágyinak, hogy Shakespeare-t és Byront szabadon olvassa angolul. 1845. december 4-ei levelének pedig sokatmondó melléklete van, “Az új görög dalnok” fordítása prózában és els verses változatában. 1859-ben Máramarosszigeten t zvész pusztított. Szilágyi a református kollégium tanáraként a templom és az iskola újjáépítésének támogatására albumot szándékozott kiadni, ehhez kérte Aranytól a vers megjelentetésének engedélyezését. Arany visszakérte a kéziratot és módosított rajta: “Veheted észre, hogy nem keveset változtattam. Ezt néhol az értelem kívánta, De most jó Byronom van, jegyzetekkel. Pár jegyzetet én is szükségesnek tartok.” Zolnay kiegészítésének második pontjához, Az ember tragédiájához is Hamvas fogalmazásmódjához méltó magyarázat kapcsolódik. Madách drámájának a Fausttal való párhuzamát sokan körüljárták már Zolnay idejében: a magyar irodalomtörténeti bibliográfia vonatkozó kötetének tanúsága szerint többek között Alexander Bernát a Reform, Beöthy Zsolt és Madách Aladár a Pesti Napló, Karinthy Frigyes a Nyugat, Hevesi Sándor és Herczeg - 901 -
amvas--tár5 Hamvas
Ferenc az Új Id k, Ravasz László a Kolozsvári Egyetemi Lapok hasábjain, Hankiss János egy tanulmánykötetében, Szalay Mihály pedig doktori disszertációjában vetette össze a két m vet. Szerb Antal – minden valószín ség szerint Zolnay által is ismert – véleménye szintén e körbe tartozik: “Az ember tragédiáját nem lehet a magyar irodalom irányvonalaiból megérteni, hanem csak a közös európai szellemtörténet alapján. Mindent átfogó szelleme nem állt meg a magyar határokon, hanem a magyar sorsban, a szabadság magyar tragédiájában felismerte az örök-emberi mozzanatot, és a nemzetet mozgató er ket sub specie aeternitatis mérte meg. Legf bb költ i ideálja, Goethe az egész emberiség költ je volt, és is az akart lenni. És a közé a nagyon kevés magyar költ közé tartozik, akinek m ve, fordítások által, a közös európai irodalom része lett.”
Hangodi Ágnes *forrás: Magyar Könyvszemle 118. évf. 2002. 3. szám
„Rossz lelkiismeretem van. Azt hiszem, védelmezem mindazt a gazságot, amit az én brömre is elkövetnek.” (Ugyanis)
Lélegzet* Huszonöt éve: 1981. január 19-én került sor a Lélegzet "élõ folyóirat" bemutatkozására a Belvárosi Ifjúsági Házban. Az 1980 és 1985 között m köd Lélegzetnek öszszesen tizenkét száma jelent meg, ami ez esetben tizenkét felolvasóesttel volt azonos. (A Lélegzet tizenharmadik, utolsó száma az 1985-ben megjelent Lélegzet antológia könyvbemutatója volt.) A folyóirat szerzõi-szerkesztõi magjához Tábor Ádám, Tábor Eszter, Rácz Péter, Györe Balázs, késõbb Miklóssy Endre tartoztak, a csoport m ködését pedig a Lélegzet-antológiák dokumentálják (lásd Lélegzet. Magvetõ, 1985., Lélegzet II. magánkiadás, 1987.). Az alapítók elõször stencilgépen sokszorosított réteglap létrehozását tervezték, és a felolvasások a folyóirat legalizálását szolgálták volna. A sokszorosítás elé azonban akadályok gördültek, ezért a szerkesztõk Szilágyi Ákos ötletét elevenítették fel, aki már 1979-ben javasolta egy élõ folyóirat megalapítását. A Lélegzet folyóirat - Tábor Ádám kedvelt neologizmusával: folyóhangzat - elsõ számát a m szaki egyetem Bercsényi Klubjában mutatták volna be, de a felolvasást a közönség jelenlétében betiltották. (Lásd Tábor Ádám: Állam és irodalom. Beszélõ, 1998. december, 86-89. o.) A Lélegzet végül a Belvárosi Ifjúsági Házban lépett a közönség elé elsõ alkalommal, ahol a késõbbiekben több felolvasást is tartottak. Számos szubkulturális-m vészeti csoportosulás mellett a Lélegzet közvetlen elõzménye a Más cím antológia volt, a hetvenes évek második felében. A Más szerzõi többek között Erdély Miklós, Najmányi László, Miklóssy Endre, Oravecz Imre, Surányi László, Ungváry Rudolf voltak. Az antológia koncepciója szerint "az irodalom nem egyszer en egy adott valóság interpretatív leírása, nem is egy remélt valóságba indító harci induló, hanem egy ismeretlen valóságot kutató rutazás. Az a meggyõzõdésük, hogy az ismeretlen nem az emberen kívül van, hanem az ember van kívül az ismeretlenen, és az út az ismeretlenbe a nyelven keresztül vezet: a nyelvbe robbantott alagúton át." (Györe Balázs - Tábor Ádám: Mechanikus vagy organikus antológiákat? Élet és Irodalom, 1980. július 12. 4. o.) Ez a kötet végül nem jelenhetett meg, a Magvetõhöz benyújtott kéziratot Kardos György igazgató esztétikai és politikai okokra hivatkozva elutasította. (Állam és irodalom, 87. o.) A Lélegzet - 902 -
amvas--tár5 Hamvas
elnevezése Allen Ginsberg költészetének hazai recepciójához is kapcsolható. A nyolcvanas évek elején megélénkült a költõ iránti érdeklõdés Magyarországon. 1982-ben újra kiadták az Üvöltés antológiát, azzal a félig kimondott felismeréssel, hogy Ginsberg mégsem afféle hóbortos alak, hanem az egyik legjelentõsebb élõ költõ. Ginsberg 1980-ban Budapesten is megfordult, ekkor Györe Balázs és Tábor Ádám személyesen tõle kapta meg Belgrádban tartott A költészet ereje és gyengesége cím elõadásának kéziratát. Tábor Ádám idézi fel a Lélegzet névadásának történetét: "Kész volt a 'lap', de még nem volt címe. Azt javasoltam, kezdjük el olvasni a Ginsberg-szöveget. "A költészet ereje a lélegzet, ahogy mi lélegzünk" olvasta Balázs a saját fordítását. Költészet - ez nem cím. Erõ - ez sem. Lélegzet - hát persze, ez az." (Állam és irodalom, 89. o.) A Ginsberg-elõadásba szõtt motívumok alkalmasak voltak arra, hogy a Lélegzet szerkesztõi saját törekvéseik megerõsítéseként üdvözölhessék õket. "A lélegzet a latin spiritus, vagy in'spiratio' szavakra utal. Tehát erõ a lélegzet: természetes gondolat, rejtett gondolat és nagy emlékezet a lélegzetek között: lélegzetek közben." (Ginsberg, Allen: A költészet ereje és gyöngesége. Mozgó Világ, 1980/1. 102. o.) E megállapítás az élõszó prioritása alapján bírálja az írás médiumán alapuló kulturális hagyományt: Ginsberg szavai a spontaneitás és a természetesség ünneplésének, illetve az írás által szimbolizált elidegenedett civilizáció kritikájának tekinthetõk. Az örök hírnév motívumát is felidézõ elõadás hangsúlyozza, hogy a költészet kevésbé mulandó, mint azok a szervezetek, melyek az egyes történelmi korszakokban felügyelik és rendszabályozzák az egyént. "Sappho kétezer-hatszáz évvel ezelõtt közvetítette ezt az ütemet, és a lélegzetritmus tovább él, mint a civilizáció, mely körülvette õt. Tehát Arthur Rimbaud, William Blake, Walt Whitman hangja túléli rendõrségüket, államukat, kultúrájukat és saját életüket." A Lélegzettõl nem voltak idegenek a kánonalkotó gesztusok, ezek a kánon kibõvítésében, az ellenkánon megalkotásában nyilvánultak meg. Az ellenkánon súlypontjait meghatározza Tábor Ádám kijelentése, mely szerint a Lélegzetnek három forrása volt. Az elsõ az "egyetemes, spekulatív szellemi hagyomány" (így például Böhme, Nietzsche, Kierkegaard), a második a "modern egzisztenciális líra" (Eliot, Pound, Benn, Celan), a harmadik pedig az "originális, kutató avantgárd", tehát Tandori Dezsõ, Erdély Miklós, Hajas Tibor, Szentjóby Tamás munkássága volt. (Tábor Ádám: A váratlan kultúra. Balassi, 1997. 156-158. o.) A Lélegzet-kánonban szerepet kaptak a nálunk akkor kevéssé ismert tradíciók is, mint például Martin Buber, Franz Rosenzweig, Ferdinand Ebner dialógusfilozófiája. A kánonképzés jellegzetes iránya volt az ezoterikus filozófiában és a dialógushagyományban egyaránt gyökerezõ magyar spirituális tradíció, Surányi László szellemes kifejezésével "a másik Budapesti Iskola", tehát Tábor Béla, Szabó Lajos, Hamvas Béla gondolatvilága is. Végül, a Lélegzet köre meghatározó szerepet töltött be Ottlik Géza kultuszában. Ottlik személyisége, illetve morális és m vészi példája a korszakban olyan allegorikus jelentésképzõdés centrumába került, melynek elemei a civil öntudat, a személyes autonómia, illetve a szakmai hivatásetika voltak. Itt említhetjük a Lélegzet Ottlik Géza-emlékszámát, a lap egyes szerzõinek részvételét a Mozgó Világ születésnapi Ottlik-köszöntésében, és azt, hogy a Lélegzet folytatásának tekinthetõ Örley Kör (nevében is) az Ottlik-kultusz késõbbi meghatározó fórumává vált. A Lélegzet elõdeinek méltatására több tematikus számot is készített. Az Ottlik-emlékszám bemutatására 1982. májusában került sor, a programban Ottlik írásai mellett felolvasták az író Györe Balázshoz intézett levelét, továbbá Balassa Péter, Miklóssy Endre, Tamás Gaspár Miklós, Lengyel Péter esszéit és tanulmányait. A Lélegzet nyolcadik száma Weöres Sándor életm ve elõtti tiszteletadás volt, 1983. május 25-én. A programban Miklóssy Endre, Hamvas - 903 -
amvas--tár5 Hamvas
Béla, Balassa Péter esszéi mellett Tábor Ádám, Györe Balázs, Weöres Sándor versei szerepeltek. A Hamvas Béla-estre 1984. január 14-én került sor, az eseményrõl a Galántai György által kiadott m vészeti lap, az Aktuális Levél is beszámolt. Az est során dramatizált formában felolvasták Hamvas Karnevál cím regényének negyedik kötetét, a felolvasáshoz különféle képzõm vészeti akciók kapcsolódtak, az INDIGO csoport, Bak Imre, Gémes János és mások részvételével. (Aktuális Levél, 11. szám, 58. o.) A Lélegzet Fülep Lajos-száma 1985. február 7-én hangzott el. Ebben az összeállításban Tábor Ádám írása, Rácz Péter verse, valamint Miklóssy Endre, Vöröss László, Vekerdi László Füleppel foglalkozó munkái mellett a m vészetfilozófus kiadatlan írásaiból is elhangzott válogatás, melyet Tímár Árpád gondozott. (Lásd Lélegzet-kronológia, 1980-1985. Hóbagoly - Bölcsész Magazin. ELTE, 1985.) A Lélegzet m ködésének egyik elõképe az underground értelmiség legfontosabb kommunikációs közege, a társas együttléten alapuló vita volt. Az 'underground' kifejezés ez esetben azt a heterogén kulturális miliõt jelentette, amelybe a polgári kultúra túlélõi, a nemkommunista baloldal, a perifériára szorult irányzatok (avantgárd m vészet, szellemtörténet, pszichoanalízis) képviselõi egyaránt beletartoztak. E közeg izgalmas szalon-kultúrájában a nyomtatott sajtó világából kirekesztett diskurzusok mellett fontos szerepet jutott a személyes jelenlét varázsának, a vitázó felek különleges egyéniségének is. A Lélegzet így egyrészt a társasági szóbeliség sajátos normáit, az e körben formálódó dialógus eszményítését, a megszólalás jelenvalóságának és "szituáltságának" kultuszát vette át az értelmiségi szubkultúra világából, ugyanakkor megkísérelte ellensúlyozni a közeg hátrányait is. A nyilvánosság terének bõvítése, a szerkesztettség, a koncepcionális jelleg olyan eszközök, melyek határok közé szorították az értelmiségi "szalon" részben kötetlen, részben pedig igencsak normatív megnyilatkozásait. A Lélegzet körüli nyilvánosság ismertetõjegyei a következõk voltak: irányzatok pluralizmusa a hivatalos kultúra homogenitásával szemben, t rt és tiltott szerzõk a támogatott szerzõkkel szemben, marginális kultúra a fõiránnyal szemben. "A Lélegzet szerkesztési koncepciójának középpontjában a másság áll: egyrészt meghatározott irodalomfilozófiai alapokon állva elkülönül a mai magyar irodalmi nyilvánosság egyéb szektoraitól, másrészt minden egyes szerzõtõl elvárja, hogy képmása: m ve különbözzön a többitõl" (A váratlan kultúra, 155. o.). A Lélegzet nyilvánosságában megjelentek az avantgárd szimbolikus geográfiájának kitüntetett helyei, például a Bercsényi Klub, a Fiatal M vészek Klubja, a Belvárosi Ifjúsági Ház vagy az Örley Körnek is otthont adó Astoria kávéház. A Lélegzet szerzõi közül egyesek az elsõ nyilvánosság számára nemkívánatos alkotók voltak (így például Erdély Miklós, Balaskó Jenõ, Ungváry Rudolf), mások viszont (például Balassa Péter, Oravecz Imre) többékevésbé integrálódtak az elsõ nyilvánosság közegébe. Mindez ott és akkor olyan "rendszeridegen" képzõdményt alkotott, melyben az ellendiskurzus szólamai és az elõadások páholyszer , exkluzív nyilvánossága kölcsönösen erõsítették egymást. A Lélegzet kiemelkedõ jelentõséget tulajdonított a dialógus fogalmának, illetve annak, hogy a különféle m vészeti szubkultúrák között párbeszédet hozzon létre. A dialógushagyomány megismertetésével kapcsolatban említendõ a Hasbeszélõ a gondolában cím kiadvány, melynek szerkesztõi nem a Lélegzet munkatársai voltak, viszont többen is szerepeltek benne a Lélegzet köréhez tartozó vagy ahhoz közel álló szerzõk közül. A kötet egyes tanulmányai nagy erõvel hangsúlyozták, hogy a dialógus nem csak a beszélgetés és a társas lét nyelvi modellje, hanem az önmegértés és a reflexió eszköze is. (Beke László - Csanádi Dániel Szõke Annamária (szerk.): Hasbeszélõ a gondolában. ELTE Bölcsész Index, 1987.) E felfogás szerint az Én költõi reflexiója is dialógusként értelmezendõ, e gondolat a Lélegzet - 904 -
amvas--tár5 Hamvas
úgynevezett metaliterális irányultságához kapcsolódik. A "meta-literatúra" Tábor Ádám szerint túllép az irodalmi kozmosz törvényein, mintegy "felülmúlja önmagát". A 'meta' prefixum arra figyelmeztet, hogy csak a túllépés, a túlmutatás gesztusain keresztül ismerhetõ meg a másik ember, a szociális-társas világ, a nyelvi-gondolati hagyomány. (Vö. Tábor Ádám: A végtelenített párbeszéd. In: Hasbeszélõ, 47-53. o.) A dialógusgondolkodás, Buber kifejezésével, "alapszavai" a Lélegzet koncepciójában egymást erõsítve nyertek poétikai, lélektani és közösségi jelentõséget. Az Én-Te viszony, illetve a költõi reflexió formái kapcsolatot hoznak létre a nyelv és az ember, az én és a másik, az elõadó és a közönség pólusai között, illetve artikulálják azt a kettõsséget, amely a szerzõ személyes hangoltsága, illetve a hagyomány által adott gondolati és formai rendszerek között húzódik. "A lírai vers abszolút individualitásra tör - és ez az igénye a legpregnánsabban abban mutatkozik meg, hogy az individualitás komplementer antipólusát, a dialógust az individuum önmagával folytatott párbeszédeként integrálja magába." (A végtelenített párbeszéd, 47. o.) Az önkifejezés és a dialógus köztes terei alapján (voltak) értelmezhetõk a társas szóbeliség médiumának irodalompolitikai implikációi is. A 'lélegzet' szó bet szerinti, illetve allegorikus jelentései nem csak a testi-biológiai, a nyelvi-poétikai, hanem az ellendiskurzushoz kötõdõ szólamok egymásba fonódását is érzékeltették. "Írók kilélegzése - hallgatók belélegzése. Belépés egy ellenmérgezett szellemi atmoszférába: hallgatók belégzése. Levegõhöz még nem jutott, nehezen jutó vagy éppen ólommérgezést szenvedett m vek mély, egészséges szippantása saját közönségük légkörébõl: m vek lélegzése." (A váratlan kultúra, 153. o.) Az itt idézett, 1982-ben elhangzott ars poetica nemcsak a dialógus problémáiról beszélt, hanem egyértelm nyilvánosságkritikai szólamot is megfogalmazott. Az "ólommérgezést szenvedett" m vek említése nem csak a szóbeli közlésmódnak a cenzurális kényszer által is meghatározott választására és az írásos közeg mesterségességére vagy "bukottságára" utalt, hanem a hivatalos nyilvánosság légkörének politikai-ideológiai "mérgezettségére" is. A Lélegzet kulturális és politikai jelentõségére visszatekintve megállapíthatjuk, hogy e sajátos médium természete feloldotta a "hivatalos" és a "földalatti" kultúra dualitását. Az irányzatok sokfélesége, a társasági szubkultúra köreinek változatossága, az intermediális törekvések öszszetettsége, végül a papírkontingens és a nyomda monopóliumát kijátszó alternatív publikációs stratégiák olyan képzõdményt hoztak létre, melynek alapvetõ tulajdonsága a horizontálisan elhelyezkedõ kulturális csoportokat integráló hálózat, a fonadékszer (Gilles Deleuze szavával: rizómatikus) szervezõdés elve volt.
Havasréti József *forrás: Élet és Irodalom, 2006. 01. 20 50. évfolyam, 03.
- 905 -
amvas--tár5 Hamvas
„Valami fontosabb van bennem, mint saját magam.” (Bizonyos tekintetben)
Dúl Antal a hamvasi életm utóéletér l és az írásjógáról* - Javában folyik Hamvas Béla életm sorozatának kiadása, a 22. kötet a könyvhétre várható, sokan mégis úgy vélik, a Hamvas-kultusz leáldozott. Dúl Antalt, a hamvasi szellemiség közvetít jét, az életm sorozat szerkeszt jét arról kérdeztük, valóban megcsappant-e az érdekl dés az író eszméi iránt. - Itt csupán a korszenvedélyek mozgásáról, a felszín hullámzásáról van szó – mondja Dúl Antal. – Ha a lefojtott palackból kihúzzák a dugót, a túlnyomás nagy robajjal tör ki. Hamvassal is ez történt a kilencvenes évek elején, de ez a rövid divathullám alig jelentett valamit. A szövegek mélyrétege akkor is keveseknek nyílt meg. Keleten van egy si példázat: ha vívómester érkezik a faluba, kivonulnak eléje, és nagy ünneplés közepette viszik a piactérre, majd díszkísérettel vezetik ki a faluból. Ha bölcs érkezik a faluba, mintha semmi sem történt volna, észrevétlenül, egymagában halad át a falun. Nem volt teljesen hiábavaló a Hamvas körüli divat, mozgalom, felhajtás sem, de az életm nek ennél jóval nagyobb a jelent sége és hatása. Hamvas Béla olyan szellemi távlatot és tágasságot teremtett a magyar és a nyugati kultúrában, amelyet el tte idehaza senki és külföldön is csak kevesen. Alapfogalmakat sikerült tisztáznia. Keleten például a szellem emberét bodhiszattvának hívják, és egy egész kultúra háttértudata kapcsolódik hozzá. Hamvas viszont úgy fogalmaz, hogy a bodhiszattva nem más, mint a normális ember. Szerény és igénytelen megjelölés? De mélyebbre megy bármilyen más meghatározásnál. – Hamvas azt mondja: nem szentnek, h snek vagy bölcsnek kell lenni, hanem normálisnak. – Bölcs, h s, szent, ezek sz kös kategóriák számára, neki nagyobb becsvágya volt: normális akart lenni. Lényegében új világ szellemi alapjait kívánta lerakni. Nem a felszíni mozgásokat kell nézni, hanem azt, hogy a mélyben milyen változásokat hozott az életm ve. Fontos, hogy a palackból kiszabadulhatott a szellem, de ami ma történik, az már jóval mélyebb alapozás. Szavai, gondolkodásmódja, szellemi horizontja úgy jelenik meg a legkülönfélébb tudatszint emberek megnyilatkozásaiban, hogy talán nem is tudják azok hamvasi eredetét. Hamvas Béla olyan átfogó szemléletet kívánt kiépíteni, amely túlemelkedik a nemzettudaton, a vallásokon, a kultúrákon, a m vészeten, a korszellemen, s t a Nyugat–Kelet problematikán is. Hogyan is fogalmazott? Ahhoz, hogy a dolgokat rendbe tegyem, a gyökereimet tízezer évre kell visszanövesztenem. A legmélyebb rétegekben kezdte az életrend megtisztítását. – Számomra az is döbbenetes, hogy mennyire egyedül áll a magyar glóbuszon. A másik huszadik századi magyar óriás, Németh László nem lóg ki a sorból, Hamvas azonban teljesen társtalannak t nik. – Hatását tekintve nem társtalan, hiszen rengeteg embernek a szellemi közösség érzését adta és adja a mai napig. Ráadásul a világkultúra szintjén Hamvas egyáltalán nincs egyedül, tökéletesen beleilleszkedik az egyetemes világrend mozgásába. Egyik kiindulópontja az volt, hogy más közösséget, mint az egyetemes emberiség, nem fogadhat el. De azzal egyetértek, hogy a magyar kultúrában valóban egyedül áll. Sokakkal járt hosszabb-rövidebb ideig közös szellemi úton, köztük volt Németh László, Gulyás Pál, Szabó Lajos, Tábor Béla, Kerényi Károly, Szerb Antal, Várkonyi Nándor. Weöres Sándorhoz meleg barátság f zte, s t Weöres - 906 -
amvas--tár5 Hamvas
mindvégig a mesterének tekintette. Hamvas teljes mértékben magyarnak vallotta magát, és a magyarság problematikáját külön könyvben, Az öt géniuszban sok szempontból meg is világította. Ahogy háborúban mindig vannak felderít k, akik száz kilométerekkel a hadtestek el tt járnak, ugyanígy áll a társadalom is a szellemi óriásokkal, kiemelked m vészekkel. Közhely, de tény, hogy k mindig ötven–száz évvel megel zik korukat. – Sajnos a társadalom többnyire legjobb elméit zárja kalodába… – Igen, aztán ötven év múltán elkezdi sejteni, hogy mit gondolt például József Attila, Bartók Béla vagy Paul Klee. Amikor Bartók és Klee élt és alkotott, elfajzottnak min sítették m vészetüket. Persze nem az ötven vagy száz év el ny a lényeg, hanem a bázis, amelyre valaki élete súlypontját helyezi. A felszín, a periféria és a centrum viszonyát Európa még mindig nem tisztázta. Európának legfeljebb néhány misztikusa, kiemelked m vésze volt, aki ezt egészen világosan látta. – Mit jelent ez a bizonyos centrum? Hamvas úgy fogalmazott: mindenhol tengely van. Mit értett ezen? – Mindenki közös alapját. Lényegében azt, hogy az ember élete nem a születéssel kezd dik és nem a halállal végz dik, hanem egyetlen fókuszba, a lét id fölötti rendjébe illeszkedik. A tudat, az egyetemes szellem önmagát kibocsátja, majd visszaveszi. Ez a keleti tanítás lényege. Isten és az ember közös centrumban van. Nincs két középpont, külön a teremtménynek és külön Istennek. Európában csak mostanában kezd derengeni az az egységtudat, amellyel az olyan misztikusok, mint Eckhart mester, Böhme, Keresztes Szent János, Suzo, Tauler tisztában voltak. De itt, Európában k mindig peremhelyzetbe kényszerültek. Keleten a misztika, a vallás és a filozófia sosem került szembe egymással. Soha nem gondolták, hogy kívül, a mindenség határain messze túl létezne egy mindenható szellemi valóság, Isten. A misztikusok és a keleti archaikus hagyomány mindig úgy tudta, hogy Isten nem kívül van, hanem minden lénynek és dolognak éppen a legbens centruma. Az én és Isten azonosságának több évezredes tudását Európa most kezdi megemészteni. Hamvas ezért mondta, hogy a gyökereit tízezer évre kell visszanövesztenie. Ennek a szemléleti különbségnek ugyanis sokkal konkrétabb, húsba vágóbb következményei vannak, mint gondolnánk. Mik ezek? Félelem, szorongás, tudatlanság, perspektívahiány, félreinformáltság. Mintha tehetetlen, véges lényként születnénk a földre, és a kínzó probléma egész életünkön át elkísér, hogy mi végre vagyunk itt, és mi az élet értelme. Egységtudat nélkül nincs kiút. Hamvas szerint az emberek mindennapi félelmei mögött van egy még nagyobb félelem: az üdv elvesztése. Ez vallásos megfogalmazásnak t nik, de Hamvas nem vallásos értelemben alkalmazta. Az ember nem látja tisztán az életfeladatát. És ebben sem tanultság, sem tehetség, sem szorgalom nem segít. Csak az számít, hogy spirituális ösztönei mennyire épek, mert akkor a legtávolabbi perifériáról is a centrum felé haladhat. – Akár úgy is, ha helyesen ápolom a motorbiciklimet, err l szól Robert M. Pirsig híres könyve… – Hamvas azt vette át a Kelett l, ami nem id höz kötött. Le kellett róla hámoznia a kuriózumokat, az egzotikumot, és meg kellett találnia azt, ami benne egyetemes. Ugyanígy a nyugati kultúrában is. A szellemi ember arról ismerhet fel, hogy nem elméletei és bölcsességei vannak, hanem jelenléte, akár a motorkerékpár-ápolásban. Tudja, mit jelent etimológiailag a brahman, a világszellem a hindu hagyományban? Az egyik magyarázat szerint a bri szót b l ered, amely azt jelenti: éppen most keletkezik. Hamvas észrevette, hogy - 907 -
amvas--tár5 Hamvas
ez a tudás Európában is megvan, éspedig az evangéliumokban. Jézus nem hagyott számunkra bölcs teóriákat, világmagyarázatokat, filozófiát, egyszer en teljes lényével jelen volt. – Hamvas Béla kereszténynek tartotta magát. Hogyan tudta ezt közös nevez re hozni a keleti hagyományokkal? – Azt vallotta, hogy a hagyomány legteljesebb formájában az evangéliumokban van jelen. Jézus is az atman–brahman, én és isten egységtudatáról beszél, de úgy fogalmaz: Az Atya és én egyek vagyunk, vagy: aki engem lát, az Atyát látja. Hasonlata a sz l t r l és a sz l vessz r l nem szorul magyarázatra. – Mekkora ma Hamvas olvasóközönsége? Hány példányban fogynak az életm sorozat kötetei? – Kialakult olvasóközönsége van, amelyet 40–50 ezerre becsülök. Úgy mondják, hogy tíz szimpatizáns közül csak egy vesz könyvet, tehát ötezer példányt kell kiadni. Általában háromés hétezer példány között fogynak a kötetei. – És az utánnyomások? – Többnyire háromezer példányban adjuk ki újra a köteteit. Az összkiadás eltartja önmagát, s t egy kis raktárirodát meg engem is, és kitermeli a következ kötet költségeit. – Ez nem akármilyen teljesítmény egy ilyen nehéz szerz t l. Milyen az életm sorozat fogadtatása? – Hamvas életm ve nem tartozik a kortárs irodalom úgynevezett f áramlatába, ennek megfelel en kritikai fogadtatása elenyész . Ennek ellenére fantasztikus kezdeményezések vannak. Most például Mainzban egy filozófustársaság rábukkant, és Magyarországra akarnak jönni, hogy kongresszust tartsanak. Csak hát idehaza kevesen értenek hozzá. Egyetemen nem tanítják, már csak azért sem, mert semmiféle kategóriába nem fér bele, szépirodalomból, filozófiából, kultúrtörténetb l egyaránt kilóg. Jobb híján tudattisztító m nek lehet nevezni az írásait. Noha valóban nehéz szerz , azért vannak könnyebben befogadható esszéi is, amelyek szintén zseniálisak. Egyes gimnáziumokba bevitték ezeket a tanárok, és a diákok értették, élvezték. Ilyen többek között a Jázmin és olaj, a Gyümölcsóra, a Jóisten uzsonnája vagy a Rántott leves. – A könyvhétre jelenik meg a 22. kötet, Az sök csarnoka befejez része. Hány kötetre lehet még számítani? – Úgy látom, a teljes életm harminckötetes lesz. De a terjedelem folyamatosan b vül. Annak idején, amikor Kemény Katalinnal elkezdtük, még csak huszonkét kötetre gondoltunk. Az sök csarnoka negyedik, záró kötete után Hamvas szatirikus írásait tesszük közzé: Nehéz nem szatírát írni, Nem mind arany, ami réz, Ördöngösök és más írások. Egyik, a harmincas években született szatírájának elképeszt a politikai aktualitása. Olyan, akár egy minapi parlamenti tudósítás. – Közismert, hogy Hamvas a szocializmus egyik nagy üldözöttje volt. Hogyan lehetett az asztalfióknak írni ekkora életm vet?
- 908 -
amvas--tár5 Hamvas
– Hamvas Bélának az írás volt a realizációs technikája. Írásjógának is nevezhetném. Rendkívül gyors, asszociatív gondolkodása volt, és ha leírta gondolatait, akkor fegyelmeznie kellett magát. A Tabula Smaragdinát például úgy írta, hogy Szentendrén a teraszokat kapálta, és ha megírt egy problémát, utána kapált egy sort. De végzett igazi meditációs gyakorlatokat is: reggelente kiült az árokpartra, és csendben szemlél dött. A felesége, Kemény Katalin gyakran megfigyelte, hogy sétája közben lassú légz gyakorlatokat végez. Szellemi ember aligha képzelhet el kontemplatív élet nélkül.
Tornai Szabolcs *forrás: Magyar Nemzet, 2006. április 8.
„A realitásban Istennek helye nincs, mert az fenékig realitás.” (Bizonyos tekintetben)
Hogyan legyél humoralista * Hamvas. Csak így. Béla nélkül. – Egyrészt mert – így is – fogalom, másrészt, ha rajta múlna, a Hamvast is elhagyná. (De erre majd b vebben kitérek.) Múlt heti cikkemben – miközben számos nevet soroltam fel –, éppen az egyik legfontosabbat nem neveztem meg: barátomét. Most sem fogom. Az, hogy is határozottan kérte ezt, csak az egyik indok. Nem „adom ki” most sem, bár meglehet, ha elmondanám miért nem, s ha múltkor kifejtette volna az „miértjét” (neve elhallgatásának), hasonlókkal érvelt volna… – Mint én is? Talán igen. Mert egyik közös mesterünk: Hamvas Béla. A nevezetes névtelen. (De nagyon el resietek.) aztán (Hamvas) nemcsak kett nkön, mindnyájunkon segíthet – segítségünkre lehet, ebben a „létrontásban”. Az azóta (1968. november 7. halála után) már drasztikusan bekövetkezett „jóslatával”: a bels vízözönben. Ehhez hasonló katasztrófa az embert csak akkor érte, amikor a földet özönvíz árasztotta el, és az emberiség az óceánban elmerült. De akkor az elmerülés küls volt, mint ahogy a népvándorlás is küls : ma az ember saját tudattalanjában és a társadalom saját tömegében merül alá. Az óceán a tudattalan, és a tudattalan az óceán. (Vízözön annyi, mint elmerülni a tudattalanban.) Ma (az 1960-as években már!) éljük ezt a bels vízözönt. Saját konyhanyelvemen: ha valaki, hát Hamvas igazán útmutató „irányt ” lehet lelki-szellemi csömörünk, az életkedv és életcél teljes elapadása-elbizonytalanodása közepett. – Azonban azért se „papolhatok” tovább (már eddig se tehettem volna), ebben a „névtelenségben”, mert – ugye – ott éktelenkedik ugyanakkor az enyém a cikk legtetején, feltüntet leg. Kezdjük talán az a g ó n szóval (kifejezéssel), és folytassuk most már tényleg Hamvassal. Az agón (lehet, hogy agóniát is jelent?), görög szó. De Burckhardt, a történetíró értelmezte számunkra szépen. Annyi mint: a görög világban csak annak volt jelent sége, ami a nyilvánosság el tt történt. Mi ezt az agonális életrendet a görögökt l teljes egészében átvettük, és általában csak azt vesszük számba, ami a nyilvánosság el tt játszódik le. Fontos: a hír, a siker, a név, a dics ség. Önmagukban ezeknek semmi értelmük sincs. (Mit kezdek a hírnévvel például erdei magányomban?) Azért olyan fontosak, mert agonálisak. Az embernek erejét kifelé, szereppé kell átalakítania, mert az egyetlen lényeges: mások el tt kedvez színben felt nni.
- 909 -
amvas--tár5 Hamvas
Egy perzsa király palotát akart építtetni, s két épít m vész ajánlkozott: kínai és görög. A tervet mindkett elkészítette, s a király mikor megnézte, így szólt: A görög szebb, kifelé, mert ha valaki e házat látja, rögtön tudja, hogy király lakik benne; de a szobák üresek és hidegek. A kínai nem ragyog úgy, de belül meleg, meghitt, lakályos, és ezt választom otthonomnak. Mert házamban magamnak akarok lakni, nem pedig a nyilvánosságnak. A kínai életrend, vagy talán az egész keleti, szemben áll az agónnal. Ez a magánélet intimitása, mely a görögb l, s a miénkb l hiányzik. (Csak egy kósza utalás barátomra: mindössze csupán egyetlen egy szervezetnek a tagja: a Magyar-Kínai Baráti Társaságnak.) Az agonális élet egyszer en komolytalan – folytatva Hamvassal. A helyzettelenség olyan embert, aki vezetésre és hatásra törekszik, lesújtana. S amíg azt hittem (Hamvas), hogy vezetnem és hatnom kell, engem is lesújtott. Kés bb, amikor a becsvágyról, kés n ugyan, de mégis önként lemondtam, és nem támasztottam többé igényt arra, hogy hatást érjek el, a helyzettelenséggel járó határtalan el nyök iránt szemem egyszerre kinyílt. Ez volt az az id , amikor anélkül, hogy tudatosan mérlegeltem volna, az agónt mint számomra alkalmatlan és sekélyes életrendet elvetettem – írja Hamvas néptanítói egyszer séggel (de nem leegyszer sítve). – Hogy az agón ellenoldalán mi volt, akkor még nem tudtam. Egyel re csak: el a nyilvánosságtól! el a becsvágytól! el a szerept l! Egyáltalán nem ismerek olyan szellemileg jelentékeny embert, akinek véleménye valamiképpen ne jelentene csoportvéleményt. Az egyik szava mögött párt van, a másiké mögött baráti kör, a harmadiké mögött érdekszövetség, a negyediké mögött a tanítványok tömege. Minden komoly figyelemreméltó vélemény, amelylyel találkoztam, persze itthon, többeké volt, s ezeket a többeket a vélemény megmozdította, s ezek a többek magukat a véleménnyel azonosították. Minden szó tulajdonképpen többek nevében leadott szavazat volt. Úgy vettem észre, hogy a szó súlyát általában úgy mérték, hány ember azonosította magát vele. Ezeket a szavakat igen kedvelték. Ha valakit megtámadtak, a támadó szó csoportszó volt, ha az illet t megvédték, a védelem is csoport nevében történt. A gondolkozás, az írás, a küzdelem, a vélemény, a vita általában csaknem teljesen kollektív megnyilatkozás volt. A szellemiség szavai amint mondtam, tulajdonképpen világszemléletek, állásfoglalások, érzelmi és érdekkapcsolatok szavazatai voltak.
Sándor György *forrás: Magyar Nemzet, 2005. október 15.
„Barátunk atombotanikus lett, s mikor ezt meghallottuk, mindnyájan el voltunk ragadtatva.” (Szilveszter)
Hamvas Béláról…* "Szabad idejében többnyire Szentendrén élt. Sógorának kis szölleje, gyümölcsöse, présháza volt távol a várostól, a K hegy lejt jén. Ez lett Hamvas Béla megálmodott pihen helye az ötvenes évek végéig. Ebben a valóban Ovidius aranykorába ill környezetben több ízben vendégei lehettünk. A k hegyi kis házban Hamvas Béla az egyik szobát végre úgy rendezhette be magának, hogy semmi se emlékeztesse a civilizációra, amit amúgy is élesen elválasztott a kultúra fogalmától. - 910 -
amvas--tár5 Hamvas
A keleti bölcseletekben tett utazásai és saját puritanizmusa ötvözeteként olyan fekhelyet készített magának, mint az indián remeték: illatos falevelekb l. Egy asztalon és egy polcon kívül nem is volt más a szobában. Minden mást pótolt a környezet. A ház háta megett zúgó tölgyer fölfelé kanyargó ösvényei, s az ösvény végén b víz forrás. A forrást égre mutató jegenye rizte. A ház el tti lanka a patakmeder meredek partjában ért véget, és a telek egyik sarkában földet sepr szelídgesztenyefa. A patakmedert teljesen befonta a vadszeder éés a kökény s r bozótja. E b bájos fennsík teljsen el volt rejtve a kirándulók szemei el l, s a bejárót is csak a beavatottak ismerték. A ház ámbitusa kelet felé nézett. A K hegy tövében terpeszked síkság feletti messzeséget tette a hely lakójának birtokává. Ott sejlett az ezüstösen kanyargó Duna és partján a bizarrul épült városka, a maga b bájos elhanyagoltságában, történelmi patinájában. A tornyok ide látszottak..."
Pirk Jánosné Remsey Ágnes *forrás: Részlet az In Memoriam Hamvas Béla c. kötetbl
„Patmore szerint nincs más, mint vagy csoda, vagy káprázat. Csoda az, ami egyszer. Csoda az, ami valódi. A nem-valódi az káprázat.” (Szilveszter)
Philosophia Normalis Hamvas Béla internetes körei* A kolozsvári Vivarte Alapítvány kezdeményezésére, a budapesti Ars et Vita Alapítvány és a koppenhágai Hamvas Béla Klub közrem ködésével, ez évben elkezd dött a Hamvas Béla nevéhez, életm véhez kapcsolódó szervezetek és személyek összefogása az internet adta lehet ségekkel és a hálózatépítés eszközeivel élve – a „nincsenek határok” jegyében. Az eprojekt eredményeként az interneten már elérhet a HamvasBéla.org honlapja, valamint április utolsó hétvégéjén sor került a fent említett szervezetek találkozójára, Szentendrén – mely találkozó egyébként egy Hamvas Béla nevéhez kapcsolódó internetes fórum találkozójaként indult. (A fórum jelenleg is m ködik és elérhet az index.hu-n.) A szentendrei találkozó „Látókörén” – melyet a Koppenhágai Hamvas Béla Klub aktív tagja, Lázár Ervin Járkáló vezetett, a Magyarországról, Romániából, Szlovákiából és Dániából érkez résztvev k egy Az öt géniusz munkanévre hallgató tábor- és rendezvénysorozaton kezdtek el dolgozni, mely a Kárpát-medence különböz helyszíneire vinné el a résztvev ket, Hamvas Béla Az öt géniusz cím írásának megfelel en. A találkozó gazdag programjának színvonalát tovább emelte, hogy Dúl Antal, a Hamvas-életm kiadója-szerkeszt je, Margescu Mária, a budapesti Ars et Vita Alapítvány vezet je, valamint Czakó Gábor, a Beavatás cím televíziós esszésorozat alkotója is aktívan részt vett. A posztumusz Kossuth-díjas Hamvas Béla (18971968) a magyar kultúra különös, egyedülálló alakja, akinek rendkívül szerteágazó érdekl dési körébe éppúgy beletartozott a klasszika-filológia, a m vészettörténet, mint a keleti vallások és a szent nyelvek. Írásai a filozófiához, a kultúrtörténethez és a teológiai értekezésekhez egyaránt közelítenek. Regényei, tanulmányai, esszéi és naplói egyedülálló kifejez er vel és tisztánlátással mutatják meg, mit kellene átmentenünk a Kelet és a Nyugat kultúrájából a XXI. századba – ha emberhez méltó életet akarunk élni. Életm vének meghatározó élménye az
- 911 -
amvas--tár5 Hamvas
„univerzális orientáció és transzparens egzisztencia”, azaz a hiteles lét és a modern világ közötti ellentmondás. A HamvasBéla.org honlapján található (folyamatosan b vül ) virtuális könyvtárban Hamvas Béla közel 30, fotókkal illusztrált írása olvasható, melyek egy átfogó képet nyújtanak az író munkásságáról, és mintegy bevezet ül is szolgálnak az életm megismeréséhez. A honlapon olvasható továbbá élettörténete, valamint a naplójáról készített felvételek is megtekinthet ek. A Média menüpont alatt különböz Hamvas Béla életm vér l szóló vagy általa inspirált hang- (Béla Hamvas Group for Intuitive Music, Szemz Tibor) és videóanyagok is elérhet ek (részletek a Farkas Jen és Lázár Ervin Járkáló által készített Beszélgetések Hamvas Béláról cím dokumentumfilmb l, valamint Farkas Jen Függ – Hamvas Béla nyomában cím játékfilmjéb l), valamint a Magyar Rádió A méhesben cím hangjátéka is. A honlapon ugyanakkor sajátos képeslap-küld oldal és (hamarosan m köd képes) fórum található, melyek nemcsak a hálózatépítést, de a világban sokfelé elszórtan él emberek közötti kommunikációt és a különböz alprojekteken (fordítások, kiadványok, tábor) való munkát is megkönnyíti majd. További infó:
[email protected] A hamvasbela.lap.hu-n található a legnagyobb Hamvas Bélával kapcsolatos linkgy jtemény.
N.N. *forrás: Litera Irodalmi Portál, 2005.05.10.
„Állandóan a végén vagyunk. Ezt hívják optimizmusnak.” (Ugyanis)
Tudományos önéletrajz* Nevem Kelemen Zoltán. 1969. december 29-én születtem, Dombóvárott. Édesanyám Wadl Katalin, édesapám Kelemen Béla. Középfokú tanulmányaimat 1988-ban sikeres érettségivel zártam szül városomban, a G gös Ignác Gimnáziumban. Sikeres felvételi vizsgát tettem a szegedi JATE BTK magyar-történelem tanári szakpárára. Sorkatonai szolgálatomat 1988. augusztus végét l december 2-ig töltöttem, utána 1989 augusztusáig a Dombóvári Galériában dolgoztam, mint mindenes és terem r. Itt egy amat r képz m vész kör munkájában is részt vettem, grafikákat készítettem. Munkáinkból még 1989-ben id szakos kiállítást rendeztek el bb Dombóvárott, majd Szekszárdon. Ebb l az id b l származik els publikációm is. Gácsi Mihály grafikus Szent Ferenc prédikál a jószágoknak. cím linómetszetér l írtam esszét a Tolna Megyei Népújságba. Ehhez kapcsolódik, hogy a m vész els életm -kiállítását mi rendeztük, Dombóvárott. 1989. szeptemberében kezdtem meg a szegedi JATE BTK-n tanulmányaimat. Két lezárt félév után történelem tanulmányaimat filozófiaiakra cseréltem, miután sikeres felvételi vizsgát tettem a filozófia szakra. Egyetemi éveim alatt néhányadmagammal megalapítottuk a Hétvilág cím folyóiratot, melynek megsz ntéig munkatársa voltam. Dolgoztam a Szegedi Egyetem, és a Reggeli Délvilág cím lapokba is, valamint a Nyelvel , a Gondolat-Jel a Hátország és A T cím egyetemi-f iskolai folyóiratokba. 1993-ban a Faludy György – díj kuratóriuma addigi - 912 -
amvas--tár5 Hamvas
irodalmi munkásságomat Faludy – díjjal jutalmazta. 1994-t l a következ országos folyóiratokban publikálok több-kevesebb rendszerességgel: Tiszatáj, Dunatáj, Új Dunatáj, Új Horizont, Forrás, Új Forrás, Délsziget, Pannon Tükör, M hely, Somogy, Jelenkor, Életünk, Kortárs, M.Szivárvány, Irodalomtörténet, Irodalomtörténeti közlemények, Bárka, Irodalmi . Szemle, Korunk, Helikon, Orbis, Symposion, Es , Sz rös K , Thalassa, valamint a 1994-ben megnyertem a JATE BTK által kiírt esszépályázatot, majd megosztva a novellapályázatot, valamint a Szegedi Akadémiai Bizottság által fiatal kutatók számára kiírt pályázatot. Ez utóbbi akadémiai díjat 1996 és 1999 között további négy alkalommal szintén én nyertem el. 1994-t l filozófiai tanulmányaimat a debreceni KLTE BTK filozófia szakán folytattam, miután hat lezárt félév után távoztam a JATE BTK filozófia szakjáról. 1995-ben angol nyelvb l állami középfokú “A” típusú nyelvvizsgát tettem le, ugyanebben az évben szereztem meg magyar tanár szakos diplomámat. Szakdolgozatom címe A megbocsátás aktusa Hamvas Béla és Krúdy Gyula m veiben, témavezet m Ilia Mihály volt. 1996-ban szereztem meg a KLTE BTK-n a filozófia szakos tanári diplomát. Szakdolgozatom címe Az analógia Platón barlanghasonlatában, témavezet m Vajda Mihály volt. 1994-t l Fried István vezetésével bekapcsolódtam a JATE BTK Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékén m köd Monarchia-kutatásba, 1994-t l társszerkeszt je vagyok a m helymunka folyamán megjelen köteteknek. 1995. szeptemberét l a JATE, jelenleg immár a SZTE BTK Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékén dolgozom, jelenleg adjunktusként. 2000 januárjában sikeres állami német “A” típusú nyelvvizsgát tettem. Kutatási területemhez tartozik Hamvas Béla, Márai Sándor, Krúdy Gyula munkássága, a klasszikus irodalomelméletek a szofista nyelvfilozófiáktól és logikáktól a német klasszikán és az egzisztencializmuson át napjaink posztmodern és dekonstrukcionalista elméleteiig. Szakszemináriumokat vezettem Hamvas regényelméletéb l, a Karnevál elemzéséb l, a Biblia elemzéséb l és olvasásából, valamint az emberiség mese és mítosz hagyományának elemzéséb l. Legutóbb a zsenikultusz kialakulása volt szakszemináriumom témája. Tanulmányokat, recenziókat írtam a kortárs magyar irodalomról, különös tekintettel az emigrációra, illetve a határainkon túli magyar irodalomra, de foglalkoztam Parmenidész és Platón, Wittgenstein, Berkeley és Heidegger filozófiájával is, valamint a történetfilozófiákkal és különböz esztétikákkal is. 1995-ben verseskötetem jelent meg Reggel címmel és Fried Istvánnal közösen esszékötetem Zene – szó… szó… szó… címmel. 1994 óta kilenc kötet jelent meg a Monarchia-kutatás köréb l, melyeknek társszerkeszt je vagyok. Több tanszéki kötetben is dolgoztam ezen kívül. 1993 óta napjainkig számos konferencián vettem részt, szerte az országban: Szegeden, Keszthelyen, Szombathelyen, Budapesten, Debrecenben, Miskolcon, Nyíregyházán és Veszprémben; 2002-ben Brnoban, 2003-ban Újvidéken tartottam el adást tudományos konferencián. 1997-2000 között tutorként részt vettem a Roma Polgárjogi Alapítvány ROMAVERSITAS Láthatatlan Kollégiumának munkájában. 2000 júniusában a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Tanszékén tartottam el adást Hamvas Béla gondolati rendszerér l. 2001 januárjában a Halle – Wittenbergi Martin Luther Egyetemen tartottam el adásokat a jelenkori magyar irodalomról és Krúdy Gyulának a pszichoanalitikával való kapcsolatáról. Májusban a Helsinki Egyetemen adtam el Márai Sándor és Krúdy Gyula írói kapcsolatáról és a határainkon túli mai magyar irodalomról. 2002 februárjában megvédtem PhD disszertációmat, melynek címe Történelmi emlékezet és mitikus történet Krúdy Gyula m veiben volt. Témavezet m Fried István professzor volt. 2002 június 28. óta PhD fokozattal rendelkezem. Jelenleg az OTKA Posztdoktori ösztöndíjasaként folytatok kutatásokat a közép-európai irodalmakkal kapcsolatban. 2004 novemberében
- 913 -
amvas--tár5 Hamvas
Mitikus átváltozások (Multikulturalizmus a közép-európai irodalmakban) címmel tanulmánykötetem jelent meg. 2000 óta n s vagyok, Luca Lilla nev leányom 2001-ben, Ilona Katalin nev leányom 2003ban született. Szeged, 2004. február 2.
Dr. Kelemen Zoltán *forrás: SZTE BTK Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék
„Sok pénztl megbüdösödött a költészet:” (Ugyanis)
Dété Naplója január 2004* Hálnak az utcán, illetve az aluljárókban “ Nagy álmos dzsungel volt a lelkem, s háltak az utcán” – ezeket a József Attila sorokat mormolgattam, ahogy a metró aluljáróból lifteztem felfelé, lelkemben ugyan semmi dzsungel, de lent háltak, paplanra emlékeztet göncök között, férfiak de n k is, ápolatlanok, olyanok, akikre rossz ránézni, akik mellett úgy húz el a járókel , mint ki magába van mélyedve, és se lát, se hall, akik büdösek, hányinger kelt ek, akik a városi létnek olyan képz dményei – írják, mondják a szociológusok, pszichológusok, magyarázva a jelenséget –, mint a kába narkósok, az imbolygó piások. Vagy – ezt is mondják – mint a csatornalakó hulladék-ev k. Akik polcokon ülnek, legfeljebb ha olvasnak err l az aluljárói létr l, a milliókat keres média-guruk meg nem látnak, nem akarnak látni eme lentig, s ha netán igen, akkor sem beszélnek, minek, úgy sem lehet megoldani semmit, mért borzolnák a hatalom lelkiismeretét, ha van ilyenje egyáltalán a hatalomnak. A járókel polgár meg szokja meg, szánakozzon, ha akar! Egy id után úgyis minden természetesnek t nik. És túlélésre rendezkedik be a szervezetünk is. Fiatal tanár koromban, amikor tanítottam a Hazámat, err l a “háltak az utcán”-ról külön is szólni kellett: mi az, hogy az utcán emberek alusznak? – kérdezték -, s megvolt a véleményük arról az átkos Horthy korszakról, ahol ilyesmiket láthatott, tapasztalhatott a gyanútlan járókel , s bizony hogy az volt a “nemzeti nyomor”, ahogy azt megfogalmazta József Attila. Ha most kellene tanítanom, bezzeg könnyebb lenne a dolgom. Szemléltetés gyanánt nem kellene mást tennem, mint lesétálni a tanulókkal valamelyik aluljáróba. A Valentin napi szív A tizennyolc éves lányunokám délután, pihenés gyanánt rákapcsol a televízió Humor adására, ahol éppen amerikai szinglik poénkodnak. - No, csak el ne érzékenyülj, ha ajándék szívet kapsz Valentin napra - szól az egyik hölgy a másikhoz –, mivel a szív, ha nem tudnád, nem más, mint a szeméremajak szimbóluma. Unokám felszisszen, én meg gyorsan visszavonulok.
- 914 -
amvas--tár5 Hamvas
“Szívem egy nagy harangvirág “mondogatom Ady verssorát, míg a gép mellé ülök. De még megnézem a magyar közmondásszer szólások könyvét, mit tudtak a régiek a szívr l. A bánatos szívet akármi szó szele is megkeserítheti. –Ha ablakkal beéred, ne nyiss kaput a szíveden. –Kinek mi szívében, kitetszik színében. – Kinek szíve telve, megnyílik a nyelve. – Szomorúnak sírása, szíve könnyülése. –Nehéz abba lelket önteni, kinek szíve elveszett. – Hol a kincsed, ott a szíved. –Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza. – Nyelvére csalhatni szívének járását. – Szíved kulcsát másra ne bízd. A butaságról Máraival Ha találkozol vele itt-ott, kellemetlen, ha akadályoz valamiben, bosszantó, ha országos méret , tragikus. Valamennyi változat, jelen. Olvastam err l, mármint a butaságról, valamikor, valahol, valamit, ami mint egy rágógumi galacsin tapadt meg akkor bennem, de semmi több, amire emlékeztem volna. Nosza keresni kezdem. Hát persze, Márai! Az emlékiratában bukkanok rá, a Föld, föld- ben, abban a részben, amelyikben az 1948-as évek marxistáiról ejt szót, az ország irányítóiról meg az utánuk menetel szemellenz sökr l. /Félelmében el is hagyja Magyarországot./ “Gyanakodni kezdtem, hogy ami körülvesz, nemcsak az organizált terror, hanem egy mindennél veszedelmesebb ellenfél, ami ellen nem lehet védekezni: a butaság.” Az egykönyv embereket említi, a bet höz ragaszkodókat, akik bels rugalmasság nélkül, el zetes és merev feltevésekkel közelednek az élet problémáihoz. Márpedig –írja Márai –“az Élet nem Bet , hanem változás.” Mostanában sincs másként, ha olvasnak is azok, akik körülvesznek, – a többségr l szólok -, inkább csak a Bet t, pártjuk szlogenjét, a röplapot, azt az újságot, azt a folyóiratot, azt a rádióés televízióadást, melyet megszoktak, melyre programozódtak. Nem kell a másik érve, a másik Bet je sem kell, a Bet mögötti ismeret sem kell, összefüggéseket keresni, új felismerések birtokába jutni; végképp nem kívántatik. Így kényelmes. S akkor nincs vita. Lehet legyinteni. A másikra, aki ellenség és nem ellenfél. Dönteni azért döntünk, választani azért választunk. “Mentem a napsütötte pesti utcán, és utánam jött a gyanú, hogy akármerre megyek, mindenütt egy nagy veszedelem árnyéka kúszik utánam: a butaság ez a veszedelem, ami beárnyékol minden lépést.” / Márai /. Adalék a balekséghez Kifordulok a boltból egy másfél literes kristályvizes m anyag flaskával a kezemben, jövök a f utcán, valószín leg elgondolkozva, mint szoktam, amikor rám köszön egy negyven felé járó férfi, de úgy mint aki neheztel kissé, hogy nem ismerem meg; rendben van-e a vízvezeték hálózat a lakásban - kérdezi -, mivel nem találtak otthon, amikor hivatalból, mint a háztömb szakemberei, ellen rzésen jártak, mondom hogy én nem észleltem bajt, ha csak azt a morgást nem említem, ami akkor szokott jelentkezni, amikor megnyitom a meleg víz csapját, de más probléma nincs. Hát azt megnézné - feleli -, éppen ráér, én meg, né, milyen szerencsés vagyok, ügyet intézek, - dicsérem magamat. Míg haladunk a lakás felé, érdekl dik, hogy van a feleségem, meg hogy teltek az ünnepek, ilyesmik, bemegyünk a fürd szobába, jön is az asszony, nem érti az egész helyzetet, a barátn ivel éppen születésnapot ünnepel, ki is vonul, csináljak, amit akarok, a szerel meg nyitogatja a csapot, a melegvíznél tényleg morog a cs , aztán kikapcsolja a gázt, na látja, itt a hiba, a gázkészülékben, most nem morog – mondja -, de semmi az egész, csak ki kell cserélni a nem tudom mit, menjünk, vegyük meg az alkatrészt, kábé hatezer, mondom erre, hogy álljon meg a menet, sehová nem megyek, nincs is annyi pénzem, ám maradjon minden úgy, ahogy volt, csak kapcsolja vissza a gázlángot, mire , hát hogy az is el van romolva, de lemegy és felhozza a szerszámos táskáját, és percek alatt végez vele.
- 915 -
amvas--tár5 Hamvas
Erre elment, s vissza nem jött. A feleségem felhívta a közös képvisel t, az közölte, hogy ilyen formátumú vízszerel nincs is, az ürge nyilván szélhámos, és terepszemlét jött tartani, s hogy megkérdeztem-e a nevét, s kértem-e t le igazolványt? A szélhámosom jó pszichológusnak bizonyült, én meg jó baleknek. Másnap este csörög a telefon. Egy zárkészít iparos jelentkezik, hogy pompás biztonsági zárakat tud készíteni. Felajánlja szolgálatait. Érdekes, évtizedek óta élünk itt, de még soha senki nem keresett meg efféle ajánlattal. Csak most. Egy nappal a terepszemlét tartó szélhámos úr látogatása után. Balek úr feltételezett begazoltatása után. A gázlángot egyébként mi laikusok becsiholtuk. Egy el nem fogadott meghívás A volt munkahelyem jogutódjának érdemes munkatársától kedves levelet kaptam, mennék el Balassagyarmatra, s ottan vennék részt egy kerekasztal beszélgetésen, más régi férfiakkal, s szólnánk arról, ugyan mi magyarázatot találunk arra, hogy a hetvenes években oly igen felfutott az amat r színjátszás, most meg mintha nem futna annyira. Tizenöt éve küldtek nyugdíjba, s ez bizony nem kicsi id , ám ezalatt senki, soha, nem hívott sehová. Mindenb l kiestem, hogy lehetnék hiteles? Meg egyébként is. A mai színjátszás nem érdekel. A régir l pedig megírtam mindent az Egy amat r emlékezése cím könyvemben. A meghívást lemondtam. S nem vonzottak azok a régi férfiak sem. Mért szereztem volna magamnak rossz napot, még ha egyet is. Veszedelmes iszonyok Hamvas Béla írja: “A modern m vészet mintha semmi egyéb nem lenne, mint egy féreg létrehívása és apoteózisa. Idézi az örvényt, amelynek, úgy látszik, legmélyebb fenekér l a legfélelmetesebb er ket kelti fel.” A klasszikus alkotások m vésze – fejtegeti a szerz az “1962. február 4.” cím esszéjében – a világ er it még rendezte, harmonizálta és megbékítette. A mai csak megidézi. Színházi élmény hívta el a Hamvas idézetet. Megnéztük a Veszedelmes viszonyok cím színpadi játékot a Magyar Színházban, megmondom szintén, a dramatizáló és a rendez Vidnyánszky Attila miatt. /Bizonyos általam nem ismert epikus m , Choderlos de Laclostól, az alapja a színjátéknak./ Remélni merészeltem, hogy olyasmir l beszél a m , - Vidnyánszky ismeretében számíthattam erre -, ami megérint. A Bánk Bán rendezésének élménye még elevenen bennem volt. Megtartóztatom magamat, hogy elemezzem a színpadi produkciót – hosszúra nyúlt ez a francia arisztokrácia mili jében játszódó, látszólag morális konfliktusokat ábrázoló darab, a h sn t alakító Moór Marianna is, igencsak er tlennek bizonyult – ám leírom, miféle üzenet ugrott ki az el adásból mégis. Nos, a féreg el van híva, a féreg köztünk van - közli Vidnyánszky -, az emberi természetben tomboló gonosz, az a szenvedély, hogy tönkre tegyük, megalázzuk a másikat, bosszúból, státusz-érdekb l, mindez köztünk van. Oly korban élünk most a földön, amikor a brutális és nyílt diktatúrák mellett-helyett, megtapasztalhatjuk az ármányos, a mézes-mázos felület , a körmönfontan aljas, a színfalak mögötti, a hátulról támadó, kiszámíthatatlan elnyomást. A szerz - rendez megidézi az örvényt, amelynek fenekér l a legfélelmetesebb er ket felszabadítja, a játékon túlmutatóan a zene és a színpadkép mágikus erejével, ám annyi áttétellel, hogy csak utóbb, mikor már hazafelé megyünk, jövünk rá, miféle örvényt kavart a színpadon s bennünk ez a m vész. A modern m vészet erre képes, megmutatni, hol az a féreg, mi az a féreg - állítja Hamvas Béla, de harmonizáni, megbékíteni, megoldást kínálni nem tud. Vidnyánszky modern m vész. A gonoszt felmutatta nékünk azon az estén. Hja, a Beregszászban / Ukrajna / él és m köd
- 916 -
amvas--tár5 Hamvas
rendez ugyan miféle illúziókat kergethetne? – már tudja, hogy az alkotó kezében nincs semmiféle hatalom. S a gonosz fékezhetetlen. A néz meg mit tehet? - t n dik, hideg futkos a hátán és széttárja a karját. Hamvas Béla víziója. Jönnek a csirihauk? Mit hozhat a Vízönt ? Hamvas Béla víziója 1962-ben hátborzongató. A katasztrófa szakért k vizsgálódásainak ismeretében akár reális is. Rendkívüli természeti események idején – mint tudjuk - negatív irányultságú mutáció is elkezd dhet a bioszférában, akár az emberi fajon belül is. S az emberfiának eszébe jut olvasmánya, Madáchtól az Ember Tragédiája, annak is az eszkimó jelenetet s máris borzongni kezd. Hamvas úgy véli, hogy ebben a történelmi szakaszban, amikor az emberiség túlnyomó többsége, a gazdasági kettéhasadás miatt, az elnyomorodásból fakadó testi, lelki torzulások nyomait magán viseli, máris a lezuhanás állapotában van, tehát a víziója, hogy nagyobbik fele a homo sapiensnek akár kesely höz hasonló állattá is degradálódhat, egy logikusan elindított gondolatmenetnek jogos és figyelmeztet záró konklúziója. Az új faj – írja Hamvas -, a csirihau, azt hiszi, az a józan és ésszer , amit s ahogy cselekszik. ” Amit lehet, felfalni, amit nem lehet, a többi el l eldugni, s ami ereje ezen felül marad, párzani és horkolni. A létezés egyetlen lehet sége azonnal mindent bekapni és a n stényt lerohanni, aztán vijjogni és verekedni. Csak az él meg, aki éppen olyan kegyetlen, komisz, zsivány, aljas, vérszomjas, alattomos, kéjsóvár, sunyi, mohó, er szakos, mint a többi… Ez a létezés kvintesszenciája. Ez az úgynevezett létért való küzdelem, mindenki csak magára gondol, magát biztosítja, önmagának szerez annyit, amennyit tud, mindegy milyen áron és milyen úton.” A biológiai katasztrófa elkerülhet -e? – kérdezi az író. Ám válasza nincs. S az ember megmaradhat-e embernek? Van-e esély? Tanácsai ezek: Nem engedni a csábításnak, nem elaljasodni, a világosság kezét nem elereszteni, a láthatatlant nem megtagadni. Hogy is írta Madách? “Csak az a vég, azt tudnám feledni” Magunkra gondolok, magunkra, akik még nem vagyunk egészen csirihauk. A szorongásról Télen, reggelente növelni kellene az adrenalin szintemen, mert nem is tudom miért, de kedvetlen vagyok, felkelni minek, émelyeg a gyomrom, tompa a fejem, egyszóval, szorongok. Nem minden reggel, nem, de magyarázatát nem lelem, mért ekkor, s máskor mért nem? Ha volna konkrét oka! Jézusról véres verejtékcseppek csurogtak alá a Gecsemáné kertben, elfogatása el tt, az imája után, amikor világossá vált el tte: nem vétetik el t le a keser pohár. Mennyire ember itt az Isten. Mennyire szorong itt az Isten. Okkal szorong. “Tompa borzalom fogott el, mély állati félelem”- ezt meg Dzsida Jen írja a gecsemáni-állapotot idéz Nagycsütörtök cím költeményében, amikor hat órát várakozik a kocsárdi váróteremben. is szorong. Mondják, létezik kozmikus szorongás, születéssel belénk táplált szorongás is. Ám ebben az adrenalin dologban lehet igazság. Ha feltápászkodom, s mozgok, tornázok, emeletet járok, sétálok, javul a hangulatom. S estére rendszerint már egészen jól vagyok. Ám Dzsida, ha már ismert a tudománynak eme felfedezése, talán nem üldögél a váróteremben, hanem sétál egyet az állomás körül, megemel dik az adrenalin szintje, s megsz nik a szorongása. Ám ha nem szorong, nem születik meg a remekm , a Nagycsütörtök. Archimédesz és Katalin Egy megnyer emberpár a kuckóban. Szidiropulosz Archimédesz és Kolczonay Katalin. A férfi kicsiny gyermekkorában Magyarországra került görög, az asszony régi értelmiségi családból származó magyar. Az egyetemen ismerik meg egymást egy magyar néptánc csoportban. S immár együtt élnek csaknem negyven éve. Az asszony számára sohasem - 917 -
amvas--tár5 Hamvas
kérdéses, hogy ki és mi a dolga. Archimédesz számára sokáig kérdéses, hogy ki , és mi a dolga. Mára már nem. Több testvére visszatelepült Göröghonba, maradt. A testvérek görögök, – mondotta – magyar, s történészként Trianon kutató. S viszonyuk az Istenhez? Kati ekként vallott: kegyelem által hív . Archimédesz ekként vallott: kegyelem által magyar. Szerettük egymást ezen az estén. Az utolsó el tti meg a legeslegutolsó csepp méz Egy csepp méz, az utolsó el tti – megint csak Hamvas Béla írja –nem más, mint öröm a n i szépség fölött. Ha mondja, a nagy filozófus, meg lehetek nyugodva, nálam minden rendben, az utolsó el ttiség még tart. Régen kezd dött, de tart. A csepp mézet, az egyet, az utolsó el ttit még birtokolom. A n i szépség fölött örömet érzek. A n i szépség elb völ. Rá tudok csodálkozni egy szép arcra, egy kifejez szemre, átveszem a ringó kebel ritmusát, megállok, s t megfordulok, ha mozgó fenék halad el ttem, de nem kevésbé lelkesít, ha együtt van a n ben a kellem és az okosság. Édes-mézes élet. Ma is jön az utcán velem szemben egy n , hogy meglegyen a napi mézem, örömet kezdek érezni a szépsége fölött, amikor meglátom – mínusz nyolc fok hideg van – meglátom szétnyíló kabátja között, hogy a hasa pucér, öröm helyett a sajnálat fog el: Úristen kin tte a blúzát, nem telt neki hosszabbra; gondoljátok meg proletárok! S aztán itt van a legeslegutolsó csepp méz, akkor van itt, amikor az utolsó el tti, a n i szépség, örömöt már nem ébreszt; nos mi volna ez a legutolsó, a halál el tti? - nem más, mint az öregkori melankólia. Hamvas Béla példátlan szenvedéllyel hozsánnázza ezt az állapotot, Beethoven, Cézanne m veit elemzi, s azt írja, hogy eme melankólia megszállott alkotófolyamat, amelyben érvénytelenné válnak az esztétika eddigi szabályai, nem befolyásol a korízlés, a tetszeni akarás, amikor fütyül az alkotó a kritikára, amikor minden öntörvény vé válik, amikor már önmagának alkot a m vész , “saját látomásai vannak, saját álmai, megrázkódtatásai, saját magánya, tanácstalansága, félelme, titka, bizalma, saját sebe és öröme és kudarca. Az egész élet az utolsó csepp mézbe mártva. Az ember tudja, hogy nincs több, ez az utolsó.” Örömmel konstatálom, hogy a legeslegutolsó csepp méz még nem birtokom. A melankólia, az öregkori, az alkotó, még el nem ért. Tudod mit, mondom magamnak, csepp méznek elég neked az utolsó el tti is. *forrás: részlet a Szerz Naplójából
Debreceni Tibor
„Kár, hogy Ön nem pszichológus. Én hálás téma vagyok.” (Szilveszter)
A korszellem áldozatai* A hely szelleme, a genius loci egy ideje fontos témája a szakmai diskurzusoknak. Christian Norberg-Schultz azonos cím könyvében arról beszél, hogy a hely szelleme a hely atmoszférájában és karakterében rejlik, ami mindig egyedi, és független az embert l. Martin Heidegger számos id skori írásában fejtegeti a hely és a tér közti különbséget. Legutóbb nálunk Cságoly Ferenc nagydoktori értekezésében írt a hely szellemér l, amit kiegészített a korszellem és az emberi szellem kategóriájával. Hamvas Béla a következ , sokszor idézett sorokban foglalja össze a hely és a tér közti viszony lényegét: "A helyet nem szabad - 918 -
amvas--tár5 Hamvas
összetéveszteni a térrel. A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van. A tér, hacsak nem kivételes, minden esetben pontos vonalakkal lehatárolható, területe négyzetmilliméterre kiszámítható és alakja körz vel és vonalzóval megrajzolható. A tér mindig geometriai ábra. A hely mindig festmény és rajz, és nincs bel le több, mint ez az egy. A térképnek képlete, a helynek géniusza van." Hamvas szerint a Kárpát-medence öt, egymástól jól megkülönböztethet , saját arculattal rendelkez genius locival, azaz szellemiséggel jellemezhet . Ez az öt szellemiség: észak, kelet, dél, nyugat és Erdély géniusza csaknem mindenütt jelen van, de különböz arányú, helyr l-helyre változó összetételekben, és a tájban éppúgy megnyilvánul, mint a településekben és az emberek mentalitásában. "Dél - oldottság, der , nyugalom, félálom, egyensúly, csökkent aktivitás, aranykor-ösztön (a történet küzdelmeiben nem részt venni), ritmikus életigény, idealitás, közvetlen életélvezet. Nyugat - civilizáltság, fejl déseszme, hétköznapi munkaétosz, szociális tagozottság, intenzív m velés, ráció, állandó tanulás, tevékenység, praktikum, lojalitás. Észak - provinciális életrend, természetközelség, önálló kultúra nélkül, félm veltség, laza szociális kapcsolatok, melankólia, gyakorlatiatlanság, szekták, irrealitás. Kelet - a nomádság és az állandó letelepedés között, szabadság-sóvárgás, letargia és kitör indulat, tiltakozás minden ellen, ami nem , hiúság, kevélység, zaklatottság, irreligiozitás, bomlott szocialitás (egyéniség-fragmentumok), a tanulás és az alkalmazkodás nehézsége, uralmi ösztön, lázongás, ellenkezés, ideiglenesség. Erdély - szakadékosság, mély ellentétek és azok áthidalhatatlansága, humor (groteszk), sokrét ség, kett sség, megalkuvás, bonyodalmak, okos gyakorlatiasság, magas életigény, ízlés, rafinéria." Miután Hamvas Béla leírja az öt géniuszt, arról elmélkedik, hogy a déli, a nyugati, az északi, az alföldi és az erdélyi géniusz a magyar ember objektív pszichéjének archetipikus szerkezete. Ennek az öt alakzatnak a szövevénye teszi a magyar embert magyarrá. "Magyarnak lenni annyit jelent, mint az öt géniusz világában egyensúlyt teremteni." És itt kezd dnek a problémák. Engedjék meg, hogy néhány mondat erejéig ismét t idézzem: "Magyar földön az egymáshoz tartozó öt elem, amely az egységet itt egyedül megteremti és megteremtheti, évszázadok folyamán nem vált egységgé. A géniuszok, amelyek egymáshoz tartoztak és tartoznak, egymástól független életet élnek, egymást nem felismerve, egymással szemben ellenségesen, mindig egymástól elválasztva és külön. .. Az er k, ha hatásuk nem lehet pozitív, negatívvá lesznek, és nem egységet teremtenek, hanem felbomlást. A géniusz másik oldala, hogy démon. A magyar nép életének irányítója történetének legnagyobb részében, kifelé is, de f képpen befelé démoni gy lölködés volt." ..."Mert az itt él ember legels ösztönszer mozdulata a magyarral szemben az elutasítás és a negatívum és a nem. ... Az egységnek ez a hiánya akadályozta meg a népet nemcsak abban, hogy történeti céljait elérje, hanem abban is, hogy önmagában ... elviselhet életet éljen".
Az urbanisztika szerepe A megidézett sorok döbbenetesen aktuálisak - aktuálisabbak, mint keletkezésük idején 1940ben, illetve 1959-ben. 2004. december 5-e számomra nemcsak a szétszakadt nemzettest integrálásának kudarca, hanem a hazai társadalmasulás ellehetetlenülésének szimbóluma is. Hamvas Béla arról beszél, hogy a szellemi kaszt nélkül minden nép szétszóródik és elvész. Nem akarom a szellemi kaszt hamvasi fogalmát vulgarizálni, de az urbanisztikai gondolkodás - ha valóban az, és nem üzleti tevékenység csupán - bizonyos értelemben közel áll ennek a szerepnek a betöltéséhez. Ez a szerep nemcsak a prófétálásban, hanem a fennálló korrupt döntési mechanizmusok elleni lázadásban is testet ölthet - annak ellenére, hogy a tiltakozások arcéle csaknem mindig lokális jelleg : sohasem általános elvek, hanem mindig egy-egy konkrét, valós ügy, egy értékes történeti jelleg terület vagy épület megmentése, egy konkrét - 919 -
amvas--tár5 Hamvas
fejlesztés megakadályozása érdekében, vagy éppen annak elmaradása miatt. Így van ez a magyar nemzeti színház szomorú építéstörténetével és még szomorúbb eredményével, így van ez most a budapesti zsidó negyed kapcsán, a fehérvári rommez tet építményének botrányával, de így váltott ki indulatokat a kecskeméti Malom pláza ügye is. Az ehhez hasonló esetek csaknem mindegyikében megfigyelhet a magán- és közérdekek konfliktusa, amiben a hatóságok hol pártolóan, hol ügyetlenül tiltakozva, hol titokban asszisztálva nem mindig játszanak pozitív szerepet. És tegyük hozzá, hogy az esetek többségében a f építészek tehetetlenségre vannak kárhoztatva. Pedig a szellemi kaszt feladata az, hogy a szellemi értékek és a környezet integritásának kérlelhetetlen apostola legyen.
A hely szelleme és a városvírus Ami szemünk el tt zajlik, az a korszellem és a hely szellemeinek háborúja. A harc egyáltalán nincs eldöntve. A korszellem ugyanis változik, de a hely szelleme marad. Ez azonban sajnos nem óvja meg településeinket attól, hogy a korszellem áldozataivá váljanak: a korszellem ugyanis minden esetben nagyon is lokálisan, egy-egy konkrét település arculatának és jöv képének megváltoztatásában, "fejlesztésében" jut kifejezésre. Ennek a korszellemnek néhány olyan megnyilvánulására szeretnék rámutatni, amik a lokális géniuszok érvényesülését veszélyeztetik. Ezek közül az egyik a városvírus - hogy ismét Cságoly Ferenc kifejezését használjam. t idézem: "A városvírus a széls séges egyediség építészeti szüleménye, a darabjaira, elemeire szakadt városi társadalom építészeti vetülete. Felemészti a kapcsolatokat a város épített elemei, a házak között, és a házak - csakúgy, mint az emberek - magányossá válnak. Elveszítik kapcsolatteremt képességüket, elvesztik kapcsolataikat, egyedül maradnak. A városvírus hatásaként a város elemei között megsz nik a kohézió, a város immár nem szövet, nem összefüggés, hanem független elemek laza halmaza." A városvírus olyanná teszi településeinket, mint egy nagyon alacsony felbontású digitális fotó: ami eddig egész volt, az most szétes ben van - olyannyira, hogy lassan már nem lehet ráismerni, miközben az önállósult elemek egyre inkább hasonlítanak más települések hasonló elemeihez. A genius loci ellentéte a genius globalis. Valójában a városvírus is a globalizáció egyik megnyilvánulása, mintegy a globalizáció AIDS-e, ami csak szaporodásra képes, de közben elpusztítja az t fenntartó szervezetet. Ezúttal néhány olyan ismert jelenségre is szeretnék rámutatni, ami ennek a háborúnak a következménye. Ide tartozik a szenvtelen és agresszív ingatlanspekuláció, aminek képvisel i legtöbbször arctalan, nemzetközi pénzintézetek mögé bújva végül is azt tesznek városaink legértékesebb részeivel, amit akarnak, mert módjukban és hatalmukban áll a hatóságok kijátszása és az érintettek megnyerése. Tájkép csata után. A nemzetközi t ke nem a történeti városrészek meg rzésében és továbbfejlesztésében, hanem az abba való parazita beférk zésben érdekelt, aminek révén annak haszonélvez je lehet anélkül, hogy azt az értékrendet ténylegesen gazdagítaná. Egy ilyen akció, mint a kecskeméti Malom pláza, nem csak annyi helyet foglal el egy vitán felül történeti városrészben, amennyit, hanem - forgalmi, parkolási vonzatai miatt - legalább háromszor akkorát. És mindenki tudja, hogy ez a történeti városrész lassú, de biztos halálát is elindítja - nem beszélve a f tér ma még eleven életér l, amit a pláza, mint valami parazita szörnyeteg magába fog szívni. És erre nem mentség az, hogy a hasonló barbár beavatkozások sorában itt nem ez az els . Egy ilyen kezdeményezésre Európában ma már csak nálunk kerülhet sor; úgy látszik, hogy megint utolsó csatlósok akarunk lenni egy vesztésre álló, öngyilkos csatában. Fél , hogy ez a döntés precedens érték lesz. A terrorista lelkület - 920 -
amvas--tár5 Hamvas
beruházók ezek után tudni fogják, hogy bombájukat lehet leg a történeti város szívében, vagy legalább annak közvetlen szélén kell elhelyezniük - és hogy ezt már csak nálunk lehet. És aki azt hiszi, hogy az a valóság, amit a valóság show-ban látni, és az az érték, amit a plázában pénzen meg lehet venni, azon beteljesedik a keleti mondás, miszerint amit eszel, azzá leszel. Ezt nevezi Heidegger létfeledésnek, Hamvas Béla pedig azt mondja, hogy ez a létrontás tipikus esete. A történeti városrész addig tart, amíg tartani tudjuk a létrontás er ivel szemben.
A globalizáció negatív tendenciái Hamvas Béla azt mondja, hogy az öt géniusz együttes jelenléte a Kárpát-medence sajátja; Európa többi tájain a helyzet egyszer bb, mert csak egy, esetleg két szellemi dimenzióval kell dolgozniuk. Ez a virtuális gazdagság azonban fokozott veszély forrása is, ha ezek a géniuszok egymással hadakozva pusztító démonokká válnak. Ez utóbbi ideális táptalaj a globalizáció negatív tendenciáinak érvényesüléséhez. Ennek árnyékában értelmezném azt is, hogy megn az igénytelenség, a látszat- és félmegoldások iránti kereslet, az ezzel való visszaélés egy diznilendes építészeti csomagolástechnika szemfényvesztésének árnyékában, ami a tömegek tájékozatlanságára és félm veltségére épít, és ezzel támogatja a fenntartható bornírtság egyébként rendkívül jövedelmez posztulátumát. De ide sorolnám azt a jelenséget is, amit a közösségi érdekek és közösségi képviseletek tényleges hiánya vagy éppen korrumpálhatósága jelent. Ma csak egyéni és sz k csoportérdekek vannak, de egy település, pláne egy nagyobb város már ritkán alkot olyan értelemben közösséget, hogy az a hely szellemeinek, az egészséges és elmélyült lokálpatriotizmusnak, vagy egy értéktudatos jöv képnek a hordozója lehetne. Az értékek világát felváltja az érdekek világa, és ahogy Louis Mumford mondja a kapitalizmus kibontakozásáról: a hit átadja helyét a hitelnek - és erre még büszkék is vagyunk, mondván, hogy ez a demokrácia. Mindehhez hozzá jön, hogy a településrendezés egyel re nem tudja áthidalni a szakmai szempontok érvényesülésének jogi szakadékait, és tevékenysége gyakorlatilag a spontán kialakult helyzetek legalizálására szorítkozik. A helyi f építészek m ködésének jogi feltételei egyel re nem teszik lehet vé a valóban hatékony ráhatást, és még mindig késik a településügyi törvény. És végül hadd utaljak arra is, hogy ez a szakma erodálóban van. A fels oktatási képzés elmúlt években kiépül bástyáit a bolognai folyamatra hivatkozva szétverik, az építészet és a településtervezés közti konfliktus nem oldódik, az építész alapú egyetemi képzésben generáció- és rendszerváltás el tt állunk, amit l a komplex településtervezés szerepének további gyengülésére - ha ugyan nem elt nésére - lehet számítani.
A fejl dés szolgálatában Pedig a globalizáció olyan er , amit a fejl dés szolgálatába is lehet állítani. Az urbanizáció olyan id szakát éljük, amikor a városok szétrobbanása mellett új típusú települési tájak jönnek létre. Ebben semmi rossz nincs, s t, ha néhol szorongva is, de alapjában véve leny gözve állunk a fejl dés távlatai el tt. E távlatok az épített emberi környezetek olyan pluralizmusát hozzák létre, aminek nem a történeti városrészek elsorvadásához, hanem éppen ellenkez leg: azok megújulásához kellene hozzájárulnia. És ha figyelembe vesszük a megújulás világszerte örvendetesen b vül tendenciáját, nem csak pesszimizmusra van okunk. Az a tény, hogy Budapest egyre több régi utcája születik újjá, nyíltan annak a várospolitikának is köszönhet , amelyik az agglomerációba kivándorló középosztály egy részét szeretné visszacsábítani. A pluralizmus természetszer leg hozza magával a versenyt, de ez a verseny nem szükségszer en kell, hogy veszteseket produkáljon. A versenynek vannak olyan stratégiái is, amik együttm ködésen alapulnak, és a részt vev felek kölcsönös meger södéséhez vezetnek.
- 921 -
amvas--tár5 Hamvas
Befejezésül hadd próbáljak meg megfogalmazni egy gondolatot a globalizáció negatív hatásaival szembeni lehetséges stratégiákról. Ha már az idei MUT-konferencia témája a Kárpát-medence léptékében fogant, akkor el ször is komolyan kellene szembesülnünk saját géniuszaink természetes forrásvidékeivel. Nemcsak a határokon átível fejlesztési projektekre gondolok, hanem arra is, hogy az együttm ködés során tudatosan vállalnunk kell szomszédaink másságát - hiszen ebben saját összetett másságunk egy-egy dimenziója ölt testet, ezek a másságok saját nemzeti karakterünk alkotó részei. Egy olyan szerencsés történelmi konstellációban kerülhet erre sor, amikor már nincsenek nagyhatalmak, amik az oszd meg és uralkodj elve alapján egymás ellen játszhatnának ki bennünket; csak saját magunkban kell legy zni a széthúzás szellemét. Hamvas Béla sötét nemzetkarakterológiájának kivilágosodása talán éppen a korszellem jegyében és a b vül Európai Unió keretében válhat aktuálissá. Föl kell fedezni, hogy annak a sokszor emlegetett híd szerepnek, amit kelet és nyugat között tölthetnénk be nem csupán geopolitikai, hanem karakterológiai, kulturális és szellemi dimenziói is vannak. Ezek a dimenziók sokkal életképesebbek, ha nem a tudat alatt, mint fenyeget és pusztító archetípusok, hanem a szomszéd magyar és nem magyar népek valóságos közösségében és együttm ködésében jutnak szóhoz. A globalizáció ellenszere nem az apró lokális közösségek, a kistelepülések magába fordulása, hanem a lokalitások szövetsége: az egyediség ugyanis csak a másságok közösségében életképes. És nem vitás, hogy ennek a közösségnek a kerete nem egy esetlegesen meghúzott államhatár, hanem az a természetes földrajzi-szellemi táj, amit Kárpátmedencének hívunk, és ami közös géniuszaink otthona.
Dr. Meggyesi Tamás
*forrás: A Magyar Urbanisztikai Társaság 2005. április 7-én, Kecskeméten tartott konferenciáján elhangzott eladás szerkesztett változata.
„Ez az ember a pokol egy nemében él, de még az a mentsége sincs,hogy a poklot más csinálta.” (Bizonyos tekinttetben)
Beavatás a misztikába, avagy a szellemi valóság és káprázat kérdése egy gyakorló asztrológus tapasztalatában.* (Részletek) Mottó: “Vak vezet világtalant” “Gyümölcsér l ismeritek meg a fát” (Názáreti Jézus)
Az természettudományos kutatások aktuális eredményeinek világába, nem csak a fels fokú természettudományos (“reál”) végzettsége, hanem egész életében frissen tartott és fiatalosan meg rzött keres -kutató felfedez természete folytán otthonos, de ugyanakkor a modern kultúra sikamlós területén is a tisztességgel és magas értelmiségi színvonalon gyakorolt újságírói mestersége és hivatása folytán magabiztosan mozgó, távoli ismer söm véleménye szerint, nehéz meghúzni a határt, az általam több mint egy évtizede választott szakterület mezsgyéjén jelentkez , valóság és káprázat kérdésében. A szellemi realitást a misztikus fantazmagóriáktól elválasztó határvonal kérdésében. Szerintem viszont, ez a határ-kérdés nem - 922 -
amvas--tár5 Hamvas
is annyira bonyolult, mint amennyire els látásra látszik és ahhoz, hogy mi is a reális a szellemi világ, illetve a szellemtudományok területén a nagy magyar metafizikus író és gondolkozó: Hamvas Béla életm vének egyik kulcsszava vizsgálata és következetes alkalmazása által találhatjuk meg az iránymutató válaszokat. Ez a kulcsszó pedig ne más, mint a “realizáció”, vagyis a személyes megvalósítás. Ugyancsak a Hamvas Béla helyes megállapítása, hogy a szellemtudományok nem érték- semlegesek. A fenntartott hagyományos szellemi igazságok és a meghirdetett spirituális elméletek nem választhatóak el a kutató-gyakorló (a kutatások és a felfedezések eredményét alkalmazó és meghirdet esetleg azokat tanító) személynek a hétköznapi életben elért eredményeit l. A szellemtudományok szintjén, az igazság bizonyítéka, nem a felfedezett igazságnak a minél nagyobb számarányú és minél objektívebb körülmények között létrehozható ismétlési lehet sége. Els sorban az, hogy a szellemi igazságot - igazságokat hirdet személy hiteles-e? Hogy van-e kapcsolat az általa hirdetett pozitív eszmék és a hétköznapi életvitele, a mentalitása, az egész élete eredményei és hosszú távú következményei között? Hogy az esetében, az általa (is!) hirdetett szellemi - spirituális igazságoknak a saját személyére vonatkozó alkalmazása, jól látható és érzékelhet pozitív eredményeket (pozitív változásokat) hozott-e a hétköznapi életében, az egészsége és életereje meg rzésében, vagy annak legalább a részleges visszaszerzésében? Esetleg az életereje és egészsége, valamint a környezete harmóniája növelésében, a felvállalt köznapi életfeladatainak a tisztességes végrehajtásában, egész élete és környezete (családja és baráti környezete) harmonikussá tételében? A Hamvas Béla által egyetemes morál szerinti, szellemi alapállásnak nevezett koncepció szerint, nyugodtan kijelenthetjük, hogy végülis csak az lehet reális a szellem-világban, ami realizálható a hétköznapi (természeti és pszichikai) valóságban is. Ezt nevezzük személyes hitelességnek, a realizáció hitelének. Mivel személyességr l van szó, mindehhez egy plasztikus példával is szolgálhatok: Tessék elképzelni, mennyire visszás és hiteltelen lenne, a különféle sors-nehézségeknek a megfelel feloldási lehet sége ecsetelése közben, valamint a betegségek szellemi alapjainak és gyökereinek a feltárása és a személyi sorsprogramnak megfelel pozitív magatartások segítségével történ meghaladási - megszüntetési lehet ségének az ecsetelése közben sípolna a tüd m, hörögne a légcsövem, folyton köhögnék, és mindegyre ki kellene mennem a vécére. Vagy az, ha éppenséggel gyógyszerszedési, esetleg kávé-fogyasztási és cigaretta-szívási szüneteket kellene tartanom, vagy idegesen ki kellene rohangálnom, hogy lecsitítsam az ordibáló (esetleg szintén beteg), síró - visítozó apró gyermekeimet (három van bel lük), vagy, hogy lenyugtassam a hisztériás feleségemet, akinek “idegére megy a három gyermek”. (Egy, még az el adásai szüneteiben is, a hallgatóság el tt cigarettázó, magyarországi misztikus családterapeuta szájából hangzott el az a feleségem és közöttem vicces szállóigeként használt kifejezés, hogy “egy is rület”. - Mármint, hogy egy gyermekkel is nehéz a szegény szül nek, hát még hárommal. Nos, amint ezt a kés bbiekben fogjuk látni, ez a terapeuta, a realizáció szempontjából teljesen hiteltelen, ami azt jelenti, hogy mindaz, amit tanít, az vagy teljesen hamis, de legalábbis figyelmes és részletes kritikai sz résre szorul.) Az skori civilizációknak, a mai közforgalomban lev elképzeléseinkhez képest rendkívülien fejlett szellemi-spirituális kultúráját és kultuszait ismertet és feldolgozó monumentális m vében, a Scientia Sacra-ban, de más, az emberiség szellemi kultúráját ismertet m veiben is, Hamvas Béla többsz r is kitér arra, hogy az skori kultuszok egyike számára sem volt központi kérdés az Istennek a léte, vagy a nem léte, hiszen az Isten léte magától ért d , természetes és racionális realitásnak, kiinduló alapnak számított. Az skori szellemi kultuszok és filozófiák központi kérdése tehát nem az isten-kérdés, hanem a valóságnak (a realitásnak) a káprázattól való megkülönböztetésének a szükségessége, illetve a káprázat és a valóság - 923 -
amvas--tár5 Hamvas
megkülönböztetésének a lehet sége, a megkülönböztetés a nehézségének a leküzdése volt. És itt álljunk meg egy szusszanásra. Hiszen, azonnal felmerül a kérdés, hogy amennyiben az Isten létét - és ezáltal a szellemi világ létét - eleve adott tényként kezelték az skori beavatottak, akkor a fizikai - természeti világot, vagyis az érzékelhet : megfogható és felfogható realitást tekintették volna káprázatnak? - Bár egyes misztikusok és az indiai skultuszok (metafizikai rendszerek) értelmez i ezt állítják, ez egyáltalán nem így van! Az shagyomány beavatott ismer i (mesterei) nem tekintették káprázatnak (nem valónak) sem az érzékelhet és észlelhet (megfogható és felfogható) természeti világot, de a természet feletti - a természet el tti (meta ta psyhika) világot sem. A klasszikus természettudományos gondolkozásnak az anyagról és a fizikai létr l alkotott, a XX század elején még örökérvény nek hitt, képzeteit alapjaiban megrenget , és jól cseng , szilárd formuláit érvénytelenítették a század els felében tett fizikai felfedezések. Ezek tükrében olyan létforma, mint a szilárd anyag a valóságban nem létezik. A kvantumfizika szerint az, amit az érzékszerveink és a laboratóriumi m szereik érzékelnek, nem más mint, egy - egy, egyedi és sajátos térszerkezet szerint strukturált (üres!) er központok (tér-pontok) körül, nagy fokú sebességgel kering energianyalábok (kvantumok) halmaza. De ennek a fizikai ténynek a tükrében is ostobaságnak és metafizikailag érvénytelen állításnak számít az a misztikus gyógyászok (különféle egzotikus és magasztos cím terapeuták) és a náluk is misztikusabb keleti-nyugati spirituális tanítómesterek (guruk és szektavezérek) által el szeretettel használt divatos kijelentés, hogy az anyagi világ és a bel le létrejött természeti létformák mer kényszerképzet és illúzió (mindössze érzéki csalódás) és ennél fogva számba sem kell venni. A modern fizikának (a XX századi fizikusoknak) az eddig szilárd anyagnak képzelt energetikai alakzatoknak a természetére vonatkozó, az egész tudományos világban drámai, s t néhol tragikus változásokat el idéz felfedezése, egyáltalán nem semlegesítette az örökérvény Hermész Triszmegisztoszi megállapítást, miszerint “Ami lent van, megfelel annak ami fent van, és ami fent van megfelel annak, ami lent van...(Tabula Szmaragdina). Hat éves lányommal megtoldottuk a Hermészi arany tételt (És így mondjuk versként a Tabula Smaragdina mondatait.), hogy “És ami kint van, az megfelel annak, ami bent van, és ami bent van, az megfelel annak, ami kint van.” A teremtésnek azok, a határállapotba került, energia-tömörülései ugyanis, amit az érzékszerveink (és a tudományos laboratóriumi m szerek!) szilárd anyagi állapotokként érzékelnek, nem véletlenül léteznek így, ezekben, az egymás által majdhogynem áthatolhatatlan állapotukban (és formájukban). Azért létezik a fizikai határállapot, mert a teremtésnek ez az állapota, valamely teremtési szükségszer ségb l (a teremtés logikája szerinti racionális okból!) kifolyólag, amit ennek a tanulmánynak mindjárt az elején ki is fogok fejteni, úgy is lehet mondhatni, hogy: szakrálisan fontosak! A szakrális kifejezés itt azt jelenti tehát, hogy a különböz fizikai er terekben és mez kben jól meghatározott struktúraként elhelyezked fizikai-energetikai forma-tömörülések tehát, amelyeket mi szilárd anyagként érzékelünk (és nevezünk), a Teremtés rendeltetése és oka szerinti lényegiséggel és fontossággal bírnak. Az anyagnak nevezet energetikai tömörülések ugyanis olyan "szilárd" állapotú formákat tudnak képezni, amelyekben a teremtési sprincípiumok, illetve azok vegyületei, egészen határozottan - és ezért egymás számára is könnyen érzékelhet en, felismerhet en - megjelenhetnek. Gondolom, II. János Pál Pápa is ennek tudatában, ennek az általa igen fontosnak tartott emlékeztet szimbólumaként csókolja meg a földet, valahányszor egy-egy repül vel tett utazása után, és nem a repül vel tett utazás veszélyének az elémúlása fölött érzett örömében. Talán szentsége úgy gondolja, hogy ennyi áldozat a részér l is kijár, amellett, hogy az egyesek által a f nökének is titulált Jézus ugyanez okból kifolyólag,
- 924 -
amvas--tár5 Hamvas
ugyanezen teológiai ténynek a nyomatékosítása érdekében, tudatosan a földet szimbolizáló keresztre feszíttette magát. Tizenkét éve hivatásként és hétköznapi szakmaként gyakorolt asztrológusi tapasztalatom nyomán meg vagyok gy z dve arról, hogy az, ami szellemi káprázatnak és lelki kábulatra (értelmi - érzelmi tévelygésre) való hajlamnak nevezhet a metafizikai megismerésben és a hétköznapi viselkedésben (mentalitásban), az a Lilith gy jt néven ismert lét-jelenségben tartja gyökereit. Úgy is mondhatnánk, hogy a Lilith - jelenség a szül anyja a szellemi káprázatnak és a lelki kábulatra való hajlamnak, a kábulathoz való vonzódásnak, sóvárgásnak, kísértésnek. A modern európai asztrológiában és a héber hagyományban megjelenik egy Lilith nev negatív ser , amely az ördögi kábulatnak és a csábításnak a megtestesít je és amib l vissza lehet következtetni, hogy végs soron kimozdítja abszolút állapotából az Abszolútumot. És mivel az abszolút kimozdulás, az abszolút állapotból való kilépés, az abszolút módosulás, a drámai változás eredményeként, els ként létrejön az skáosz, amely új lét-állapotnak az általánossá válása magát az abszolút létet is veszélyezteti, ennek ellensúlyozása és az abszolút állapot helyreállítása érdekében az Abszolútum rákényszerül a teremtésre. A Lilith tehát a teremtés el tti állapotból fennmaradó negatív abszolút er , és mint ilyen, fennmarad a teremtésben is, és ott találjuk a teremtés minden mozzanatában – állapotában és ezért egyetemes szinten éreztet a hatása (összezavarja, és egymásnak feszíti a kiegyenlít dni igyekv er ket és er tereket). Ennél fogva a Lilith hatása megtalálható nem csak az un. b nös vágyakban (kísértésekben, sóvárgásokban), hanem els sorban az emberi képzeletben és gondolkozásban, vagyis a Lilith által keltett tévképzetek és hamis gondolatok szerinti, rejtett, vagy nyílt tévelygésekben, zavaros magatartásokban is. Felsorolni és bemutatni azt, hogy az asztrológiában Lilith néven ismert, szellemi – spirituális, és értelmi-racionális kábulatot okozó káprázat-forrásnak, az örök sóvárgásnak, a mindig valami másra való vágyódásnak, mint ami éppen létezik, milyen különböz neveket adtak a különböz civilizációk nagy beavatási rendszereiben (kultuszaiban), nem célja e tanulmánynak. A Lilithnek (eredetének, természetének és hatásainak) a részletes és kimerít ismertetését és az emberi természetre gyakorolt hatásait, konstellációk és horoszkópházak szerint is ismertettem a 2003-ban a Neptun kiadónál megjelent, Utódok, szül k és szeret k az asztrológia tükrében c. könyvemben. Bárminek nevezték a Lilithet a különböz kultuszok beavatottjai, tény, hogy káprázatnak kimondottan az anyagi állapot határa által egymástól elválasztott két világ : a szellemi és a természeti világ selemeinek, az embernek a vágyai – sóvárgásai által megzavart téves gondolkozása (tévképzetei) által történ összezavarását, összetévesztését tekintették. Pontosabban az összetévesztések szerinti gondolkozást és a zavaros gondolkozáson alapuló, a zavaros gondolkozás szerinti életvezetési módot (erkölcsöt) nevezték káprázatnak. Ez világosan kiderül mind a kínai, mind a hindu, mind a tibeti és az egyiptomi shagyományok (szanszkrit) irodalmából. Mivel a föld lakossága számarányához viszonyítva, ma is épp oly kevés a valóság helyes értelmezésére képes, úgymond beavatott személy, mind amilyen kevés volt 2600 évvel (Buddha, Lao-Ce, Konfucius és Herakleitosz kora), illetve 4000 (Mózes), 5000 vagy éppenséggel 10 000 évvel ezel tt, az emberiség nagy többsége, ma épp úgy nem tud a valóság és a káprázat megkülönböztetésének a szükségér l, mint az skorban. Ezért “ma is úgy mint régen” egyesek a szellemi világot (többnyire a nyugati civilizációban él tömegek és azok vallásos-kulturális irányítói, illetve a politikai vezérei), mások a természeti - anyagi világot (a - 925 -
amvas--tár5 Hamvas
keleti misztikusok) tekintik még mindig káprázatnak (nem valóságosnak), holott, az egyik épp annyira a valóság egy része mint a másik. Ez a két féle, téves és széls séges szellemi mentalitás (a két féle káprázat szerinti, tudományos és vallásos – misztikus életvezetés), az egyik oldalon az anyagi javak (többnyire az embert a természetes létezést l, a természeti elemekt l és jelenségekt l megóvó és attól elválasztó kényelmi berendezések és élvezeti cikkek) termelése és megszerzése érdekében létrejött és egyre fokozódó örült, nyugati típusú gazdasági hajszát eredményezi. A másik oldalon a tudományos megismeréssel és a gazdasági tevékenységgel szembeni közönyt és érdektelenséget eredményezi, aminek a szegénységgel és a nyomorral szembeni közönyös viselkedés a látványos következménye. (Mivel szerintük az anyag és a test illúzió, következésképpen a természeti világ és az emberi élet is illúzió, hát miért akkora fontosságot tulajdonítani neki?) A nyugati értékkoncepcióra és társadalmi berendezkedésre alapuló életstílus és mentalitás tehát azt, a tévképzet szerinti életvezetést eredményezi, hogy boldogságot (mindenféle és fajta élvezetet), egészséget, és általában az életben mindent elérhetünk, megszerezhetünk és megoldhatunk a gazdaság és a tudomány (technika) segítségével. És ugyanakkor eredményezi az élvezethajsza, illetve az élvezet-szerzési és biztosítási lehet ségeket nyújtó pénz utáni hajsza (sorozattermelés és biznisz) által gerjesztett stresszes életvitelt. Eredményezi a s r közúti baleseteket és az ennek megfelel “misztikus” betegségeket (az általános immunrendszeri gyengeség következtében fellép vírusos fert zésekkel szembeni kiszolgáltatottságot), az elhízást, cukor-betegségeket és a rák egyre szaporodó változatainak az egyre nagyobb számú el fordulását, a nemzési képtelenséget, illetve a magzat-foganási, magzat-kihordási és a gyermekek természetes megszülésére való képtelenséget, az alkoholizmust, a növekv kábítószer-függ ségeket és az AITSZ terjedését). A szellemi világ egyedüli és kizárólagos realitását valló keleti misztikus koncepciók és az egyes keresztény szekták dogma-rendszere szerint él népek és nép-csoportok körében viszont, ott találjuk a hétköznapi gazdasági törekvésekkel (munkával) és a testi szenvedéssel, valamint az egészségi problémákkal szembeni érdektelenséget, a közönyt, valamint a korlátozott tudományos tájékozottságot, el egészen a tudomány értelmének a teljes elvetéséig. Ennek viszont a ködös miszticizmussal és misztikus vallásossággal kevered szegénység és a szegénységgel járó nyomorúság (pl. járványos betegségeket okozó kórokozó vírusok és baktériumok szaporodása és terjedése) a következménye. Nem véletlenül nyert demokratikus választások útján, az Indiai Kommunista párt koalíciós kormányzási lehet séget 2004 nyarán. Durvább sarkítással azt is mondhatnánk, hogy az indiai választók egy része (az indiai szellemi tradícióktól és életkoncepcióktól valami, talán a kelet-majmoló nyugatiak által is megfontolandó okból, radikálisan eltér en gondolkozó része) rádöbbent, hogy Jogával és vallásos-misztikus gyakorlatokkal nem lehet Karmát: sorsot oldani és nem lehet Szvadarmát: életfeladatot teljesíteni. Az írott sajtó és az audiovizuális információt közvetít média-rendszerek és hálózatok térnyerésének köszönhet en ma, jól ismerjük ezeket, a széls séges magatartási formák által létrehozott következményeket. Ismerjük a modern, un. természettudománynak és a gazdagságnak a vívmányait, de ismerjük a természeti környezetre gyakorolt katasztrofális hatásait is. És ismerjük a nyugati materiális tudománynak és technikának, illetve a tudomány és a technika civilizációs vívmányait megvédeni hivatott, és az annak érvényt szerezni hivatott (a tudományos és gazdasági akaratnak érvényt szerezni hivatott) politikának a teljes tehetetlenségét, a spirituális gyöker problémák (pl. a szellemi és a lelki betegségek, az egyre veszélyesebbé váló ökológiai katasztrófa-helyzet, szociális és szociológiai vetület és az egyéni sorskérdések) megoldásában. De ismerjük a keresztény vallás és a többi vallásoknak - 926 -
amvas--tár5 Hamvas
az emberiség öntudatának a pozitív befolyásolására irányuló törekvésének a teljes hiábavalóságát is. Továbbá, ismerjük a keresztény vallásos erkölcs térvesztését és a technologizált “modern kor” kihívásaira való, eredményes válaszadási képtelenségét, illetve ezeknek az ünnepélyes, humánusan hangzó válaszoknak a modern és a posztmodern ember hétköznapjaiban való alkalmazhatatlanságát és teljes társadalomban él eredménytelenségét. Ennek következtében ma majdnem mindenki egy, láthatatlan ellenségekt l hemzseg , “agresszív világról” beszélhet az analfabetizmus felszámolása és a tudományos pedagógia eredményei, illetve a pedagógusok áldozatos munkája ellenére. Ilyen korban és ilyen körülmények között, természetes, hogy azok a személyek, akik észreveszik, hogy a tudomány és a gazdaság nem fedheti le a teljes valóságot - hiszen egyrészt mindig felmerül egy küszöb, amelyen túl például az akadémikus orvostudomány nem tud konkrét eredményt felmutatni, és egyre szaporodik az olyan személyeknek a száma is, akiknek a betegségének még csak az okát sem képes megfejteni. Másrészt, hosszú távú és a végs eredményei szintjén a tudományos gazdasági hajsza, mind az emberi civilizáció, mind a természet számára, végs tragédia-lehet ségeket és általános (globális) katasztrófalehet séget eredményezett – valami más életmegoldást keresnek. Nevezzük kiábrándultaknak azokat, akik a fentiekre ráébrednek, akik valami más, nem tudományos, nem gazdasági és nem politikai választ és megoldást keresnek az életük dönt problémáira. De a különböz vallások dogmáiban sem bíznak, mert észre vették, hogy a vallások esetleg nagyon kis számú (valós, vagy valótlan!) csoda-események szintjén hozhatnak ugyan pozitív eredményeket, de az egész emberiség még sem élhet meg csodákból és csodatételekb l (Erre Jézus is többször figyelmeztetett!). És keresni kezdik azt, a szellemi valóságot, amelyr l sejtik, hogy létrehozta, és szüntelenül létrehozza a természeti (anyagi) valóságot, és amely egyetemes szellemi (és spirituális) valóságnak az id és tér fölött álló alap-igazságait és törvényeit írták le a különböz vallásos dogma-rendszerekben, a különböz népek és civilizációk térben és id ben meghatározott (konjunkturális) elképzelései és szükségei (érdekei) szerint. A vallásos mítoszokban, a látszólag id ben és térben él misztikus h sök által megszemélyesített, de valójában mindig tér és id határai és függvényei fölött álló, id t l és tért l: történelmi korszaktól és földrajzi helyt l függetlenül, de folyamatosan és közvetlenül (személyesen) ható, egyetemes szellemi er knek (teremt er knek) és a törvényeknek a jellegzetes természetét küls tanulmányok és folyamatos befelé figyelés utján meg lehet ismerni. De tévedés azt képzelni, hogy ebben a megismerésben akár az id ben változó értelm tudományos eredmények, akár a dogmatikus vallásos tételek segítségünkre lehetnek. Ehhez a megismeréshez spirituális beavatásra van szükségünk. Az skori szellemi tanítók és mesterek különböz beavatási rendszereket hoztak létre és különböz tudományokat oktattak (aritmológia, asztrológia, alkímia, stb.). Az utóbbiak bizonyos részei a középkor folyamán egyre határozottabban leváltak az eredeti szellemi alapjukról és részben, vagy teljesen megtagadván azt, a pragmatikus újkorban átalakultak gyakorlati életnyerési technikává: “tisztán” materiális tudománnyá (Fizika a metafizikából, aritmetika az aritmológiából, matematika a matézisb l, kémia az alkímiából, asztronómia az asztrológiából, akadémikus szerv-gyógyítás és pszichológia a szellemi gyógyításból.) Az skori beavatási rendszerek másik részét, amelyek egy-egy, az eredeti tanítási-beavatási rendet (iskolát, vallást) elhagyó, abból kiemelked , reformista szellem tanító-mester nevéhez, illetve annak egyéni tanításaihoz és tetteihez kapcsolódik, a tanítványok utódai, a korábban a Lilith gy jt név alatt ismertetett negatív abszolút er által befolyásolt (m ködtetett) misztikus képzeteik, illetve vallásos fantáziájuk szerint, jól – rosszul leírták, de inkább átírták. Pontosabban, ezeket, a kiemelked , inkább egy - egy reformista - 927 -
amvas--tár5 Hamvas
személyiségnek tanításait, mint egy-egy iskola, vagy vallásos rend által rzött és tovább adott tanításokat, a tanítványok és követ k utódainak a politikai urai és vezet i igényére és parancsára vallásos dogmarendszerré és intézményes ideológiává alakították. Mint például a Jézus tanításait a Nagy Constantinus parancsára. Tulajdonképpen Mohamed volt az egyedüli (és kései!) tanító, aki tudatosan egy gyakorlati tanácsokkal ellátott, egységes “vallást írt” a különböz mágikus hiedelmeket valló, nomád arab törzsek számára. Ma már senki sem beszél arról, hogy sem a Buddha ranggal megilletett Sindharta Gautama Buddha, sem a Krisztusi ranggal illetett Názáreti Jézus nem hozott létre és nem tanított vallásos dogmarendszert. A buddhizmust, és a kereszténységet is, a Gautama és Jézus tanításait hallgató, és azokat, ki - ki a saját egyéni felfogása szerint tovább adó “apostolok” unokáinak az unokái hozták létre és szedték dogmarendszerré a haláluk id szakát követ századokban. Ezek a “megváltás-tanok” eredetileg az ember (az egyén) és a természet, az ember (az egyén) és a világegyetem harmonikus egyesülési - egységbe hozási lehet ségét, az egészséget és boldogságot eredményez harmonikus élet eléréséhez szükséges szellemi és lelki (erkölcsi) alapállás felvételéhez: a megfelel magatartási formák elsajátításához adtak máig használható útmutatást. (- Azok számára használható persze, akik a vallás misztikus burkát képesek a tanításokról lebontani és ezáltal a halott dogmákat személyessé: él vé tenni.) De nem csak Jézus Krisztus és Gautama - Buddha tanított megváltás-tant, hanem err l szóltak tulajdonképpen e két jelent sen kiemelked megvilágosodott személy történelmi fellépését megel z ókorban az összes beavatási rendszerek, amelyekb l a kés bbi vallások és misztikus tanok keletkeztek. A valóság- és igazságkeres k számára tehát, ezeknek a misztikus-vallásos burkoknak a lefejtéséhez, a szokásrendi, etikai és vallásos buroknak a lehántásához (a vallásos mítoszok helyes és személyes értelmezéshez), és a használható szellemi tudás felszabadításához szükséges a szellemi beavatás. A beavatott állapot, olyan tudatos er feszítések és szellemi hangolódási törekvések következtében elérhet személyes képességek együttese, amelyek által a beavatódott személy számára lehet vé válik a szellemi, a pszichikai és a természeti világot létrehozó és m ködtet teremt -er kkel és egyetemes t rvényekkel való közvetlen (bels , személyes) kapcsolat és együttm ködés. Ezek az ser k és egyetemes törvények a mindennapi életben érzékelhet és észlelhet anyagi és pszichikai valóságnak az alapját képezik, más szóval a természeti valóságban megjelen anyagi és pszichikai jelenségeket és folyamatokat hozzák létre, indítják el és irányítják. Ezért a beavatott személy bárki által érzékelhet módon harmonikus, nyílt, boldog és egészséges személyiség. A jelen tanulmányban tehát, az olvasó számára egyfajta betekintést igyekszek nyújtani az asztrológia tükrében a manapság egyre népszer bbé váló, a felszínen könny , de valójában mély figyelmet, önfegyelmet, kitartást és sok - sok bels koncentrációt igényl , divatos néven ezoterikusnak nevezett szellemtudományba. II. A legnagyobb magyar metafizikus gondolkozó, Hamvas Béla, egy, az emberiség huszadik századi krízisét elemz tanulmányában figyelmeztet arra, hogy az életr l és az emberr l való klasszikus gondolkozást alapjaiban megrenget XIX. század nagy megbotránkoztatói: Darwin Károly, Marx Károly és Freud Zsigmond, ha csak félig érvényesen is, de olyan fontos metafizikai igazságokat fedeztek fel és hoztak a nyugati civilizáció tudomására, amelyekhez fogható igazságokat csak a keleti szent könyvek leírásaiban találhatunk. A baj mindössze az, hogy a féligazságok gyakorlati alkalmazása: azok általánosan érvényesnek képzelt filozófiai koncepcióvá, majd általánosan elfogadott élet- és létszemléletté válása, és ezen koncepciók szerinti egyéni életrendek építése és társadalmi berendezkedések alkotása, ha nem is veszélyesebb, de sok esetben tragikusabb következményeket eredményezett a teljes igazság nem tudásánál. Ezért vált, az emberiség történelmében soha nem ismert fokú tömeges - 928 -
amvas--tár5 Hamvas
tragédiákkal terhelt a huszadik század. Hamvas Béla szavai szerint, a fent nevezett tudósok, hatalmas formátumú személyiségek voltak, csak éppen - felületességb l, vagy kényelemb l? nem jártak egészen a végére annak, amit felfedeztek és, az általuk félig (mindössze materiális - természeti szinten) feltárt igazságokra - ahogy az Európában és nyugaton máig divatos önkényes elméleteket építettek k, vagy a tanítványaik. Freudnak igaza volt abban, hogy a tudattalan lelki és szellemi folyamatok, a tudattalan pszichikus meghatározódások er sebbek a racionális (tudatos) gondolati és akarati tevékenységünknél, és, hogy voltaképpen a tudattalan ösztöneink és késztetéseink, valamint a képi-képzeti világunk és e képzetekhez kapcsolódó tudattalan ambícióink, gátlásaink és rejtett sóvárgásaink, irracionális szorongásaink, félelmeink és feszültségeink vezérlik a cselekedeteinket. S t: többnyire az éber tudatos gondolkozásunkat is a különböz okú és gyöker , tudattalan és irracionális késztetések irányítják (manipulálják). Csak épp abban nem volt Freudnak igaza, hogy ezek gyökerét egyszer en az “állati ösztönökben” valamint a gyermekkori élményekben, pozitív, vagy negatív lelki benyomásokban (a tudat által elnyomott emlékekben) és példaképekben mind meg lehet találni, és abban sem volt igaza, hogy e tudattalan pszichés tartalmak negatív hatása a pszichoanalízis segítségével egyt l egyig feloldható és megszüntethet . Voltaképen az utóbbi tévedés az el bbin alapszik. Ugyanis a keleti szanszkrit irodalomban, a keresztény misztikus irodalomban, valamint az inkvizíció által üldözött, majd az újkori természet-tudományok által érvénytelennek kikiáltott európai metafizikai rendszerekben is egyértelm en ki van fejte, hogy nem csupán állati ösztönökb l, kémiai-biológiai folyamatokból és az anyagi és lelki szükségleteink - érdekeink racionális gondolkozásnak alárendelt akaratból áll az emberi személyiség, hanem a lelkünk és a szellemünk, amelynek csak igen kicsiny részét képezik az ösztönök és a tudat, isteni eredet és lényege szerint isteni. (Lásd a Védikus irodalmat, az Upaniszádokat, valamint a Kabbala és a Biblia, az alkímia és az asztrológia ide vonatkozó leírásait.) Nem véletlenül, a Freud leghíresebbé vált tanítványa, Jung Gusztáv Károly szembefordult mesterével és olyan, a modern tudomány által szentségtelennek kikiáltott doméniummal is komolyan foglalkozott, mint az alkímia (Lásd C. G. Jung: Az alkímiai konjunkció c. m vét). Arról, hogy az ember spirituális - metafizikai gyökereir l és alapjairól tudni nem akaró pszichoanalízis, illetve annak a “gyakorlati - pragmatikus alkalmazásai“, milyen Frankensteini eredményekkel jártak és járnak, rengeteg, különösen az USA-ban szárnyat kapó, személyiségváltoztatással, személyi-tudat manipulálással kísérletezget pszichiáterekkel és pszichológusokkal kapcsolatos botrány-történet regél. Mindez viszont nem csorbítja Freud azon érdemét, hogy a tudattalan világunk fontosságát a nyugati ember homlokterébe hozta és természetesen azt, hogy feltárta: vallásos dogmákkal és imádságos ráolvasásokkal (pszichikai ráhatással, szuggesztióval vagy önszuggesztióval: mágiával) a beteg lélek - és a beteg emberiség! - problémáit nem lehet megoldani. Ma, a modern tudomány és a technika által lehet vé tett genetikai - antropológiai kutatásoknak és felfedezéseknek ( semberi csontvázak, csontmaradványok feltárásának), egészen pontosan: az antropológiai felfedezések csontleletek genetikai elemzésének köszönhet en, világos számunkra, hogy Darwin Károly tévedése nem abban áll, hogy az embert a majomtól, illetve a kett t egy közös st l származtatta. És még csak nem is abban, hogy a kutatásai és zseniális megfigyelései alapján, felállította a természeti evolúció elméletét. Hanem abban, hogy ezt az evolúciós folyamatot pusztán természetinek és véletlenszer nek (objektív körülményekt l függ nek, e körülmények - szükségszer ségek által kiprovokáltnak) írta le, és nem mint a spirituális és a kauzális (Isteni - egyetemes) evolúciónak a kozmoszban és a földi természetben történ megjelenési formáját. Ezáltal sajnos, Darwin és követ i máig fenn maradó és be nem tömött támadási felületet (lehet séget) nyújtottak a kreacionista teológusok számára és lovat (vessz - 929 -
amvas--tár5 Hamvas
paripát) adtak az egzotikus fantazmagóriákat gyártó misztikusok feneke alá. Mert az egyetemes (spirituális) evolúció, amely folyamatban maga a Teremt is fejl dik, igenis létezik, az archaikus keleti kultuszok statikus kozmogóniája és a buddhizmusnak a teremt i kábulatnak és a teremtményi káprázatok sorozatának a hatása alól való megszabadulás-tana ellenére. Az utóbbiaknak, valamint a Zen Buddhizmusnak a teremt abszolútum ürességér l (“a létez nem létezésér l”) szóló és a teremtésnek a káprázat-min ségér l (min ségtelenségér l!) szóló kábaság- és káprázatelmélete metafizikailag hamis és falcs. De metafizikailag falcs és érvénytelen a materiális - természeti evolucionizmusnak a lényegi változásokat véletlenszer (objektív) események által kiváltott genetikai mutációkkal magyarázó, a lényekb l evolúciós folyamatokat kiváltó, objektív adaptációkra - a “nagy véletlenszer eseményekre”! - alapozott tana is. Darwin Károly evolúció elmélete is megtartandó tehát, csupán ki kell azt terjeszteni a spirituális és a kauzális (metafizikai) dimenziókra is, mivel a természeti evolúció mindössze a spirituális evolúciónak a következménye és a része, a maga fejl dési - és látszólagos hanyatlási dialektikája szerint. A kozmikus (fizikai) világegyetem folyamatos tágulása mindössze következménye az egyetemes spirituális fejl désnek és tágulásnak. Sajnálatos, hogy a természettudományban máig érvényben maradt Marxi “dialektikus materialista” létszemlélet miatt, az asztronómusok máig úgy képzelik (és semmiféle más elméletük és elképzelésük nincs erre), hogy a kozmikus világegyetem addig fog tágulni, amíg olyan ritkává nem válik, hogy minden életlehet ség - és így az emberi értelem is! - teljesen megsz nik. Az asztronómusok következtetése szerint tehát, végs soron - akkor ha fizikailag (természetileg) minden megsz nik létezni - hiábavaló az egész természeti élet, és ugyancsak hiábavalóak az emberi civilizációk. De a fizikusok szintjén rég óta felmerült az a gyanú is, hogy az anyag és az energia kölcsönös átalakulására és állandó megmaradására(!) vonatkozó, “hétszentségnek” képzelt klasszikus fizikai tétellel is valami baj van, de a hozzánk érkezett tudósításokból nem lehet egyértelm en kihámozni, hogy a tudósok világában milyen válaszok fogalmazódtak meg e szerfelett fontos kérdésre. Mi viszont tudjuk, hogy a teremtés egyetemes teremtés törvénye alapján, az általunk tömör anyagnak érzékelt és képzelt energetikai tömörülések az éteri dimenzióból állandóan átáramlanak a fizikai dimenzióba, vagyis, hogy a kozmikus (anyagi) világegyetem nem csak a valamikor a lineáris id elején, Nagy Bumm által teremt dött, hanem, talán az örökkévalóság óta, állandóan teremt dik és ennek a “semmib l” való anyagteremt désnek soha nincs vége. Az asztronómusok félelme tehát lényeg szerint alaptalan, mivel a galaxisok egymástól való távolodása nem eredményezi az általunk és a m szereink által anyagnak érzékelt energetikai tömörülések ritkulását, hiszen az egymástól távolodó és így “üresed ” csillagterekbe új, általunk szilárd anyagnak érzékelt, gyér energetikai tömörülések szüremlenek be, amelyek viszont valamikor új bolygókká, esetleg csillagokká is s r södhetnek. Az evolúció egyetemes törvényének (figyelem: nem elméletének!) az els kinyilatkozója és meghirdet je tehát nem Darwin, hanem a Názáreti Jézus volt, aki az evangéliumban (A Jó hírben!) épp a spirituálisan fejl d emberi individuum és közösség megváltási (boldogulási) lehet ségeit (a mennyek országába való jutási lehet séget) hirdette és tanította. az egyéni és a kollektív spirituális fejl déshez szükséges (“keresztényi”) alapállást tanította a követ i és általuk az egész emberiség számára. Hogy a tanítványainak az unokái és azok ükunokái misztikus meseh ssé (Istennek az egyedüli és kizárólagos fiává!) “emelték” a Jézus személyét és egy birodalmi (kelet-római) ideológiának a szolgálatába állított egyházi intézményt szolgáló vallásos ideológiává és halott dogmákká tették a tanításait - amelyek végülis így maradtak fenn a mai napig, amikor a magukat kereszténynek nevez személyek bárkinél jobban igyekeznek megnyerni az életüket (“Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt .“), arról - 930 -
amvas--tár5 Hamvas
ma már szamárság lenne keseregni. Az ökológiai katasztrófa el tt álló emberiség jellegzetesen keresztényi problémája viszont éppen az, hogy aki mindezt jóvá lehetett volna tenni a kizsákmányolás tényének a felfedezésével. De sajnos a Marx Károly kizsákmányolásról szóló felfedezése és elmélet-rendszere is csak sikerorientált európai m : vagyis jellegzetesen pragmatikus felületi elemzés - és szellemi szempontból végülis csak fölösleges társadalmi bajkeverésre használható képes fércmunka - volt. Marx Károlynak tökéletesen igaza volt abban - és ma, az ügyben politikailag a legkevésbé érdeket Pentagon által is beismert ökológiai katasztrófa küszöbén, ez világosan látható és érzékelhet - , hogy nagyon is létezik kizsákmányolás! De a legnagyobb botorság volt a Marx és a követ i részér l, ennek a globális kizsákmányolásnak osztályjelleget adni, hiszen a természett l elidegenedett, természet-ellenes munkát (gépi és szalag gyártást, vagy a legjobb esetben sablon-tevékenységet) végz , és a munka kultikus jellegér l és eredeti szellemi rendeltetésér l még csak soha nem is halló (a munkának mindössze gazdasági célt tulajdonító) termel munkás, farmer, vagy munkavezet is épp olyan gátlástalan módon (felel tlenül) zsákmányolja ki a természetet (és ráadásul nem csak a küls természet, hanem a saját bels természetét, az un. munka-képességét is!), mint a munkások természeti és intellektuális munkaerejéb l és természet-romboló tevékenységéb l hasznot húzó “gonosz t kés“! A kizsákmányolás tényér l szóló gondolat-rendszereket is meg kell tartani tehát, de azokat nem társadalmi osztály jelleggel értelmezni - alkalmazni, hanem ki kell azt terjeszteni a föld minden lakójára, aki természeti és evolúciós szükségletein felül (az öncélú élvezethajszolás és kényelem-szerzés céljából, a luxus céljából tehát) von ki anyagot a természetb l és természet-idegen, tehát természet-szennyez és ezért természetellenes: a természet önszabályozó m ködési mechanizmusait (ökoszisztémáit) zavaró, gátló, vagy azokat egyenesen felkavaró és a visszájára fordító, mesterséges anyagi struktúrává alakítja termékké változtatja. Marx Károly talán jól ismerte a Hegel és a görög filozófusok dialektikáját, csupán azt nem tudta, amit Jung tudott, ti., hogy a munkásoknak és a parasztoknak is, akárcsak a közgazdászoknak, a mez gazdászoknak, a szintén kizsákmányolt értelmiségieknek, de a tudósoknak és a m vészeknek és az államhivatalnokoknak is, adott esetben, éppen olyan veszélyesen homályos és zavaros (az egyetemes törvényekr l mit sem tudó és nagy többségében azokat megismerni nem is akaró!) tudattalan lelki és szellemi: képzeleti és érzelmi alvilága (tudattalanja) lehet és van, mint a spekuláns és gátlástalan t késnek: mai szóhasználattal a vállalkozónak. És nem tudta, vagy nem akarta tudni, hogy, egy bizonyos “természeti” határon túl, a gazdasági termelés végülis, bárki is lett légyen a megtermelt haszon nagyobbik részének az élvez je, nem lehet más mint a természet kizsákmányolása. (Hamvas Béla szerint: a természet kirablása.) És, amit az említett tudósok közül egyikük sem tudott (Freud, Marx és Darwnin) és úgy néz ki, hogy a világ tudósai és vezet i máig nem tudják az az, hogy a hatás visszahatás egyetemes törvénye alapján: “Aki kizsákmányol, azt el bb vagy utóbb, ha más szinten is, de valahol és valahogyan - talán egészen másképp, mint ahogy köznapian azt gondolnánk - szintén “kizsákmányolják!” Ezért is mondja a spirituális evolúció törvényét tanító Jézus, többek között azt, hogy “Hamarabb jut át a teve a t fokán, mint hogy a (fölöslegesen) gazdag bejusson a mennyek országába.” És a világ tudósai, papjai (Lám a derék II. János Pál pápánk is állandóan a fogyasztói erkölcs ellen emeli fel hangját és eszébe nem jutna az egyszer tény, hogy a fogyasztás lehet ségét mindenképp az öncélú és szükségtelen - természet-ellenes! termelésnek kell megel znie! Hogy szarvas logikai hibát követ el, mert végül is nem a fogyasztás, hanem a fogyasztás mentalitásának a kialakulását lehet vé tev termelés ellen - 931 -
amvas--tár5 Hamvas
kellene prédikálnia.), valamint a gazdasági és politikai vezet i nem tudják, hogy a kiegyenlít dés (kompenzáció) egyetemes törvénye szerint, senkinek és semmit nem lehet sehonnan elvenni és azt “haszonélvezni” anélkül, hogy valamit ne kellene oda adnunk (akarva, vagy akaratlanul: ha nem pénzt, akkor egészséget, vagy boldogságot) cserébe annak ellenében. Ha pénzt, vagyont, vagy más anyagi javat nem kell oda adnunk tehát cserébe azért, amit megszereztünk és birtoklunk fölöslegesen (fölöslegesen: mivel általa spirituálisan nem fejl dünk, hanem éppenséggel hanyatlunk), akkor a természeti szabadságunkat, a lelkiismeretünket, vagy éppenséggel az egészségünket (amint meg fogjuk látni a kés bbiekben: a gyermekeink egészségét!) veszi el t lünk a kiegyenlít dés (csere) törvénye. A tíz parancsolat ide vonatkozó mondatani (Ne lopj, Ne hazudj, Más feleségét és vagyonát ne kívánjad) ezen az egyetemesen érvényes logikán alapszanak. Mózes nem írhatott lábjegyzeteket a m véhez amelyben elmagyarázta volna, hogy esetleg megkapod, vagy megszerzed a felebarátod sóvárgott feleségét és vagyonát, vagy azoknak a megfelel jét, de amennyiben a megszerzésükre való törekvéseid közben nem fejl dtél spirituálisan (nem finomodtál szellemileg és lelkileg, nem lettél világosabb: értelmesebb, belátóbb, harmóniára készebb, vagyis káprázat- mentesebb), valamit el bb-utóbb és menthetetlenül oda kell majd adnod cserébe. E szemszögb l érthet talán az, hogy hiába történt meg, hogy a föld egyes részein (ÉszakAmerikában és Európában) a XXI. század elejére a háborús konfliktusokat felszámoltuk, de a statisztikák szerint közlekedési balesetek és un. civilizációs betegségek következtében épp annyian halnak meg és válnak testi, vagy lelki - tudati nyomorékká, mint ahányan a lakossági számarány szerint a háborúkban haltak meg és váltak nyomorékká, lelki, vagy testi beteggé a korábbi századokban? Csoda-e az, hogy az akadémikus orvostudomány által kivédhetetlen, teljességgel gyógyíthatatlan, vagy mindössze méreg-drága orvosságok szedésével, folyamatos kezelésekkel valamelyest ellen rzés alatt tartott, un. civilizációs betegségeket okozó vírusok és baktériumok hadai lesnek ránk? (S t: a jóléti államokban ma már a természet legtisztább elemei: az erd k és a mez k élet-fakasztó virágpora is “ártalmassá” vált a gyermekáldást éveken és generációkon át csökkentettre szabályozó anyáktól származó utódok számára!) Csoda-e, ha elveszítjük a természeti szexuális és nemzési - magzatfoganási képességünket, ha nem akarunk tudomást szerezni a lelki és a szellemi világunk isteni - természeti mivoltáról, és ennek következtében, reggelt l estig loholunk a, természet- és szellem ellenes gazdasági érdekeink után, és nem hogy a szellemi - lelki szükségleteinkr l (és a természettel, valamint az egymással való reális összhangba kerülési: fejl dési szükségleteinkr l) feledkezünk meg egészen, hanem a testünk természeti szükségleteir l is, gondolván, hogy kárpótlásként majd valahol és valamikor rendkívüli élményeket biztosító élvezetekben részesíthetjük magunkat (érzéki szinten, vagyis materiális és mesterséges módon boldogok leszünk). És amikor észbe kapunk, hogy hétr l hétre, hónapról hónapra és évr l évre elmarad a fene nagy boldogság, azzal vigasztaljuk (ámítjuk) magunkat, hogy nem baj, mi feláldoztuk ugyan magunkat, de majd a gyermekeink egészségesek és boldogak lesznek, miközben kivágjuk az erd ket és mindent mez gazdasági területté, vagy beépítend parcellává alakítunk és még több gazdasági, vagy szórakozási létesítményt hozzunk létre, úgymond az egyke - kétke gyermekeink boldog jöv je érdekében. És ha a munka és a hajtás sodrából a sors által kizökkenve, magunkra ébredünk valamelyik korház intenzív osztályán, azon csodálkozunk, hogy a gyermekeink nem boldogak azzal a rengeteg tanulási, kényelmi és élvezeti lehet séggel, amit “az áldozatos” munkánkkal biztosítottunk számukra, hanem ahelyett, hogy megbecsülnék az értük történ fáradozásainkat, jobb esetben az életüket és testi épségüket - 932 -
amvas--tár5 Hamvas
kockáztató rendkívüli élményeket hajhásznak, rosszabb esetben, zsönge koruk ellenére alkoholt és cigarettát fogyasztanak, vagy éppenséggel kábítószereznek. Hogy miért? Egyszer en azért, mert azáltal, hogy “mindent megadtunk” nekik anyagilag (és nem lelki: figyelmi - affektív, vagy szellemi szinten), ami nekünk nem volt, megfosztottuk ket azoktól az elemi tapasztalatoktól (a személyi er feszítéseket igényl , fizikai és lelki nehézségeknek a leküzdése közben szerezhet élményekt l, vagyis akár sikerélményekt l, akár kudarcélményekt l tehát), amelyek a személyi öntudatuk és egyéni felel sségérzetük kifejl déséhez szükségesek. 2000 május eleje és 2001 május vége között alkalmam volt a Magyarország legnyugatibb csücskében fekv gazdag Sopron városában - abban a városban tehát, ahol inkább Bécsben, mint Budapestben gondolkoznak a hozzám és hozzánk képest igen jó anyagi színvonalon él polgárok -, metafizikus el adóként és gyakorló asztrológusként dolgozni. “Nyugatos“ tapasztalataim alapján, nyugodt lelkiismerettel biztosíthatom az Erdélyi olvasóimat, hogy nem csak a kirívó esetekben (Pl. az egyik híres japán autógyártó cég Budapesti leány-gyára igazgatójának a Bécsben él családjában minden rendben volt, anyagilag semmiben sem szenvedtek hiányt, csak épp a kett b l a nagyobbik lány lett visszafordíthatatlan narkómániás. A család imigyen megmaradt reménységér l: az angol v legénnyel rendelkez , három egyetemet végz , stewardessként dolgozó kisebbik lányról viszont kiderült, hogy apró, de növekv daganata van a hipotalamusz mirigyébe és a köré szöv dve. Vagy a város egyik legmen bb, több, tágas helyiség személyi irodában, négy ügyvédbojtárral dolgozó, men ügyvédn jének az egyetlen kamasz gyermeke olyan kerékpárhajszába fogott, aminek a következménye gerinctörés, vagyis egész életében való tolószékhez kötöttség. És még sorolhatnám a szívderít jó példákat.), hanem a nagy átlag szintjén, a nálunk jóval gazdagabb nemzet-társainknál, akiknek a jóléti színvonalát az erdélyi sorstársaim nagy igyekezettel utol szeretnénk érni, épp úgy “kavar a sors keze” mit nálunk. És amint ékesen illusztrálva látjuk ezt a dél amerikai szappanoperákban: attól, hogy több a pénzük és több gazdasági javakkal rendelkeznek mint mi, egyáltalán nem mondható, hogy boldogabbak és f ként nem egészségesebbek mint az itteni átlag. Hogy miért? - Mindazért, amit mondtam a Darwin, Freud és a Marx felfedezési és elméletei hiányossága kapcsán. Vagyis azért, mert másfél évszázaddal azután, hogy ezek a felforgató felfedezéseket megtev és annak megfelel radikális eszméket hirdet vadzsenik éltek és alkottak, mi még mindig a azt képzeljük, hogy a mesterségesen (végs soron a gazdasági termelés utján) megszerzend boldogság az életünk célja, holott valójában a boldogság csak következménye az egymással, a természettel és az egyetemes törvényekkel, valamint az asztrológia által feltárni képes személyi sors-programunkkal (személyi kozmikus örökségünkkel) való harmóniába kerülési törekvéseinknek. Hát ez is valóság! - Persze, egy másik valóság, mint amir l a tömegeket a szónoki emelvényekr l sugallt érdekeit l fogva rángató politikusok és a közgazdászok, illetve az un. természettudósok és a “reálisan gondolkozó és objektívtan ítél ” újságírók beszélnek. De ett l a tudományos ignoranciától és még ez, a szellemi - spirituális valóság létezik és a hétköznapok szintjén letagadhatatlanul érezteti hatását! III. Hogy igenis létezik és hogy er sen befolyásolja személyi viselkedésünket, a hétköznapi életünket és az egész emberiség sorsát a spirituális er k összetett hatás-mechanizmusa és az egyetemes törvények valósága? Ezt nem csak több gyermekes, gyakorló asztrológus családapaként érzékelhetem és nem csak azáltal, hogy ezeknek a sors-er knek és az - 933 -
amvas--tár5 Hamvas
egyetemes törvényeknek az ismeretében, a személyi horoszkópok értelmezésével, olyan egyéni és családi sorsdrámákat és tragikus létállapotokat okozó élethelyzetek kijavítására kiigazítására és feloldására (meghaladására) adhatok pozitív következményeket eredményez javaslatokat és tanácsokat, amelyeket nem csak hogy a természettudományok beavatottjai, de a pszichológusok és/vagy a teológusok (papok) sem képesek. De az egyetemes törvények létét és hatásait számomra a tévé-híradókból és más politikai - gazdasági tudósítások és szakért i elemzések szintjén az észlelési körömbe érkez , globális történelmi folyamatokról és politikai eseményekr l szóló információk is visszaigazolják. A legnagyobb tévedés azonban azt hinni, hogy ez, a spirituális valóságismeret abból áll, hogy az Ikrek, vagy az Oroszlán jegyében született személyek ilyen, vagy olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, illetve abból, hogy amennyiben emide, vagy amoda, ilyen, vagy amolyan viszonyba kerül egymással az egyik, vagy a másik bolygó, akkor ennek és annak kell történnie. Ahogy mostanában szoktam mondani, csak azok igyekeznek a mások személyére, vagy a jöv eseményeire vonatkozó konkrét következtetéseket levonni abból, hogy milyen jegyek kísérték születésüket a felszínen és csak azok merészelnek jósolgatni, akik nem értenek, illetve akik nagyon alacsony fokon értenek az asztrológiához és a metafizikához. A klasszikus, modern és poszt-modern ismeret-használati szokásoktól és koncepcióktól eltér en, nem az a jó spirituális mester, illetve jó asztrológus, aki minél több és egzotikusabb misztikus (gyógyítói) tudással, vagyis aki sok és részletes asztrológiai ismeretekkel rendelkezik, hanem az, aki megtanult az egyetemes törvények logikája: A Sors logikája szerint gondolkozni. Ez az id és tér fölötti, egyetemesen érvényes “sors-logika” ugyanis teljesen eltér attól az élet megnyerési lehet ségének a téveszméjére alapozott lineáris indukciós logikától, amit a közéletben és a természettudományban használnak, ugyanúgy mint, ahogy a Jézus által használt egyetemes erkölcsi logika mer ben eltért attól a vallásos és pragmatikus etikai logikától, amit a korabeli filozófusok, a mai politikusok, jogászok és közgazdászok és általában a “közgondolkozók” használnak. Ez viszont koránt sem azt jelenti, hogy ez a majdhogynem teljességgel “anti-pragmatikusnak” és anti-humánusnak is nevezhet logika irracionális (Pl. “Akinek van, annak adatik és akinek nincs attól elvétetik.” És: “Az els kb l lesznek utolsók és az utolsókból els k.”) és ezért a valóság és az életünk természete abszurd lenne, mint ahogy azt sugallták a huszadik század olyan nagy formátumú írói és drámaírói mint Franz Kafka, Dürhermat, Becket, Ionesco, stb. A nagybet s sors alaplogikája ugyanis egyáltalán nem irracionális és ennek következtében az élet, illetve a valóság sem abszurd, csak mi érzékeljük és észleljük irracionálisnak és abszurdnak, abból a ferde elképzelésb l kifolyólag, aminek Darwin, Marx és Freud is az áldozatai voltak, és amely alapján az élet ara való lenne, hogy mi emberek (“ a természet koronái”), holmi mesterséges eszközök és módszerek segítségével - vés soron természetellenes technikák és módszerek segítségével - öncélú élet- és természetellenes ambícióink, élvezeti és kényelmi vágyaink kielégítése árán, boldogok lehessünk benne. Irracionálisnak érezzük tehát a sorsot és abszurdnak az életet (a valóságot) annak következtében, amikor a célul t zött (szerelmi, házastársi, családi, szakmai, hivatásbeli, stb.) boldogság elérése érdekében, vagyis az élet megnyerése érdekében tett er feszítéseink, az “értelmes” (racionális), jóhiszem és jóindulatú törekvéseink és hozzáállásunk ellenére is, azt kell észlelnünk és érzékelnünk, hogy az elvárásainkkal és a “számításainkkal” ellentétben, legtöbb esetben, csalódások és kudarc-élmények (tragédiák és bukások) érnek bennünket. Ezt nevezték a görögök nyomán, a huszadik századi egzisztencialisták sziszifuszi jelenségnek (Lásd Albert Camus: Sziszifosz mítosza c. m vét). És nem csak a közember kénytelen észlelni a sorsnak est az abszurd, sziszifuszi jellegét, hanem azt kell látnunk és észlelnünk, hogy sokszor a közélet legkiemelked bb és legirigyeltebb figurái is (és nem csak a - 934 -
amvas--tár5 Hamvas
gátlástalanságuknak köszönhet en hírtelen meggazdagodott milliárdosok, illetve azok családtagjai, hanem a tudományos- irodalmi- m vészeti élet nagy korifeusai is), teljesen irracionális bukások és “abszurd” tragédiák h sei és szerepl i lesznek. Els számú példám erre, a gyalázatos tragédiában elhunyt Diana hercegn é, akinek a születési horoszkópja fényében figyelt, halála el tti tettei - viselkedése és közéleti szereplései nyomán, a tragikus halál-híre egyáltalán nem lepett meg. De nem lepett meg a New Yorki Világ Gazdasági Központ elleni terror-merénylet sem. S t: azon csodálkoztam, hogy semmi nem történik, ami az esze-ment “amerikai álom” ideológiája helyességét, még hogyha enyhén is, de globálisan kétségbe vonja. Harmadik példám éppen a Gregorian Bivolaru nev misztikus romániai jogaguru és mozgalom-vezérnek a sorsa, akinek, az általa hirdetett eszmék alapján legalábbis, a legbékésebb és leg boldogabb napjait kellene élnie. A születési horoszkópja, a tettei és a jelen konstelláció tükrében viszont semmiféle furcsaságot nem találok abban, ami vele történik mostanában. Az asztrológiai vizsgálatok alapján az emberiség nagy többsége azért szenved minden védelmi intézkedés és biztosítási törekvése ellenére, és azért veszekedik - viaskodik egyik a másikkal annyit és a legtöbbször fölöslegesen, mert teljesen más célok elérését tekinti életfeladatának és teljesen más életcélok megvalósítását er lteti, mint amely életcélok személy szerint kinek-kinek megfelel ek lennének. Ez viszont azért van mert - amint korább már említetem - Jézusnak az ide vonatkozó figyelmeztetései, erkölcsi tanítása és élet-áldozata ellenére, legf képpen a keresztény kultúra táptalaján feln tt és abból kifejlett, “tudományosan” gondolkozó nyugati civilizációnak a tagjai, máig úgy képzelik, hogy a közvetlenül tapintható és látható természeti (anyagi) világ valóságosabb a szellemi világnál és, hogy következésképpen az értelem nem a szellemnek, hanem az anyagnak a terméke. Vagyis, azt képzelik, hogy az élet az anyagi eszközök gyártása és használata árán megnyerhet . Azért szenvednek tehát fölöslegesen, mert a rengeteg tragikus eredmény ellenére, máig úgy képzelik, hogy szenvedés- és er feszítés-mentesít eszközök (mesterséges: természet-ellenes eszközök!), védekez rendszerek és gyógyítói eljárások, illetve öncélú élvezeteket okozó és kényelmet biztosító eszközök sorozat-gyártása és tömeges használata árán, e célok elérése eredményeként és annak következtében, boldogok és egészségesek lehetnek. Azért szenvednek, mert a civilizáció Bábel-tornyában képtelenek felébredni és még mindig azt képzelik, hogy a természeti elemek kizsákmányolása és egymás személyének a boldogsági-eszközként való “használata” következtében (a barátok, az élettársak e téveszmének megfelel kezelése következtében), boldogok lehetnek. A legtöbb személyi horoszkóp elemzése közben kiderül például, hogy az id sebb, család nélküli személyek, akik egész életükben a társadalmi élet színterein vélték megtalálni a boldogságát és ott hajszolták a sikereket (boldogságot), inkább családot kellett volna alapítaniuk, vagy a meglév , de kicsi (egy gyermekes) családjukat b víteniük és az élettársuk igazi személyiségét megtalálniuk. Vagyis, hogy a harmonikus családi élet körülményeinek a megteremtése érdekében kellett volna tevékenykedniük, jobban odafigyelniük a szeretetüket és otthoni jelenlétüket igényl családtagjaikra. Az aggodalmaskodó, anyai szerepükr l még egészen id sen is lemondani képtelen hölgyekr l viszont az, hogy emiatt kihagytak legalább még öt, számukra igen fontos szerepkört és életfeladatot az életük folyamán, amelynek a betöltése az igazi boldogsághoz, az id s korban is fenntartható életer höz és nem a beteges és elgyengült öreg állapothoz vezethette volna ket. Az otthon nyugalmas légkörét és langymelegét feladni nem képes családapáról viszont az, hogy éppenséggel a társadalmi közösségi élet bonyolult és viharos játszmáiban kellene kamatoztatnia és kifejlesztenie a szülei és a felesége által biztosított kényelmes családi légkörben csak szunyókáló képességeit. És kiderül az is, hogy annak a pedagógusnak, aki miközben másokat nevelget és tudományos - 935 -
amvas--tár5 Hamvas
könyveket ír a modern pedagógiáról, els sorban önmagát kellene megnevelnie és fegyelmeznie, vagyis tudatos er feszítések árán lelki fegyelemre szoktatnia magát annak érdekében, hogy ne gázoljon mindenféle modern pszichológiai módszerrel a tehetetlen fiatalok személyiségébe. És viszont: az a személy, aki saját zsenialitását hajszolja és hallani sem akar arról, hogy nebulókkal fáradozzon, akkor tudná kibontakoztatni saját személyiségét, akkor találná meg igazi helyét az életben, ha képes lenne feladni fantasztikusnál fantasztikusabb ötletgyártó mániáit és képessé tenné magát arra, hogy emberiség-boldogító meglátásait az ötödikesek színvonalán is ki tudja fejteni és azoknak átadni türelmesen. A misztikus csoportok és a vallásos szekták vezéreir l és egzotikus guruiról, a horoszkóp elemzéskor ki szokott derülni, hogy épít ipari telepeken, gépgyártásban, fémkohászatban, vagy földm velésben kellene szert tenniük egy kis realitásérzékre és felel sségtudatra, vagy éppenséggel a materialista tudományok kutatási területén, esetleg nagybani kereskedelmi tevékenységet kellene folytatniuk annak érdekében, hogy a racionális gondolkozásukat fejleszthessék. Másrészt a világtól elvonuló és a család alapítást, valamilyen spirituálisnak hazudott, fennölt cél nevében megtagadó személyek horoszkópjának vizsgálatánál rendszerint ki szokott derülni, hogy éppenséggel a komoly szexuális-szerelmi kapcsolatok pszichikai nehézségei el l menekülnek a különféle szerzetes rendek nemi biztonságot, vagyis nemtelenséget nyújtó semleges életformák árnyékába. Az egykéz modern anyákról viszont és általában a mellcsomókkal és méhdaganatokkal küszköd n kr l- ki szokott derülni, hogy minimum három gyermeket kellene (vagy kellett volna...) szülniük és nevelniük ahhoz, hogy az anyaság átéléséhez kötött n iségüket teljes egészében kiismerjék és azzal harmóniába kerülhessenek. Az anyagi gyarapodás és a gazdasági sikerek elérése érdekében magukat impotenssé hajszoló férfiakról viszont ki szokott derülni, hogy az önmagukkal való szembenézés, vagyis lelkiismeretük hangja el l menekülnek újabb és újabb nehéz vállalkozásokba, mint ahogy a magányosokról, az érzelg sen színészked személyekr l és az alkoholos-kábítószeres káprázatba-menekül kr l, hogy tulajdonképpen a helyes értékítéletre alapozott szeretetadás és az életr l való pragmatikus gondoskodás nehéz feladataitól óvakodnak. Érthet talán, hogy a fogyasztói ideológia szellemében tévesen választott élettársakkal megélt diszharmonikus szerelmi-szexuális kapcsolatok (élettársi viszonyok) mellett, a feln ttkori (szerzett) betegségek nagy része a tévesen választott életút, illetve a rosszul választott hivatás és a vele járó munkafeladatok végzése és a téves felel sségek viselése miatt, illetve a téves életút folytatása melletti huzamos kitartás miatt jönnek létre! És az is, hogy ezek a betegségek végs soron, az egyéni szellemi struktúránkkal nem egyez élettárssal való civakodás, illetve a rossz életpályán felmerül feladatoknak az er ltetett végrehajtása alatt keletkez lelki feszültségek és szorongások következményei. A rosszul (tévesen) választott élettárssal való együttélés, akár a rosszul választott hivatás és téves életút követése, nem csak a szó szoros értelmében, hanem szellemi - lelki szempontból is tévutakon való bolyongáshoz: labirintus járáshoz vezet az élet többi területein is, nem csak a személyi struktúráddal ellenkez munkakörök betöltésében, hanem a párkapcsolat, házasság, családi élet területein is. A lelki és szellemi tévutakon és évhelyzetekben (téves életpályákon, rossz házasságban) való huzamos munkálkodás és viaskodás, illetve az így keletkezett ellenséges helyzetekben és feszültségekkel terhelt állapotokban való kitartás, valamint az ennek megfelel önámítások olyan téveszmék keletkezéséhez vezetnek, amelyeknek tudattalan szorongásos állapot kifejl dése lesz a következménye. Következésképpen a szerzett betegségeink tulajdonképpen az elfojtott és a tudattalanunkba süllyed lelki zavaraink, vagyis a rendeltetésünkhöz nem ill életcélok, munkacélok er ltetett megvalósítása és a diszharmonikus élettársi - házastársi viszonyok hosszas fenntartása miatt válnak krónikussá. - 936 -
amvas--tár5 Hamvas
A betegségek gyógyszeres elfojtásának, terápiás elkezelésének, csakúgy mint a konfliktusok elkenésének, elfojtásának hosszú távon nincs értelme, mert a betegségeink, lelki problémáink és válságaink valóságos, szellemi alapjai minden terápia ellenére feloldatlanok maradnak, mivel a szerzett betegségek az elfojtott és a tudattalanba süllyed lelki zavarok, vagyis az egyéni életprogramunkhoz nem ill életcélok és párkapcsolatok er ltetett megvalósítása és fenntartása miatt váltak krónikussá. De még van egy tisztázatlan kérdés: "És akkor hogy állunk az ártatlan gyermekek rendkívüli betegségeivel?" - A holisztikus gyógyászatnak és a nem jóslásra, hanem sorselemzésre használt asztrológiának egyértelm ek az e kérdésre adott válaszai: a gyermekek (nem szokványos!) megbetegedése tökéletes tükre a szül k, a gondozók, az ápolók, a nevel k és a családi környezet szellemi-lelki zaklatottságának, zavaros (természetellenes) életvitelének. És amennyiben természetgyógyászati magazinok cikkeibe is beleolvasunk, arról is tudomást szerezhetünk, hogy a gyermek, szellemi antennáival, valósággal " hozzá van kötve" az anya tudattalanjához és annak a közvetlen befolyása alatt áll. Ezért a gyermek valósággal leképezi egészségi állapotával az anya rejtett (személyi tudatában zártnak gondolt), feszült, zavaros szorongó és negatív töltet lelkiállapotait, annak a diszharmonikus lelki-szellemi folyamatait (például a virágpor vagy a sz r allergia esetében: az anya rendetlen, zavaros szerelmi - szexuális életét), a fel nem oldott félelmeit, a tudattalanjába lefojtott agresszivitását és a nehéznek érzett léthelyzetéb l ered szorongásait. Az NAGY a kérdést tehát, ami jogosan felmerül azokban az olvasókban, akik ezt, a beavatási tanulmányomat olvassák és egyetértenek velem abban, hogy nem az élet és a valóság abszurd, hanem - ahogy a magyar kifejezésünk is utal erre - a legtöbb ember azért “jár rosszul”, az életben (a sorsában), mert nem a saját személyi sorsprogramja szerint éli az életét, hanem ezzel a sorsprogrammal ellentétes célokat követ, fel kell tennünk. Ez A DÖNT KÉRDÉS viszont egybevág annak a “sors-logikának” a megértésével és elsajátításával, amir l a jelen írás bevezet jében említettem: Miért van az, hogy a legtöbb személy a spirituális struktúrájával ellentétes, illetve hogy ennek a struktúrának megfelel életfeladatoktól távol es , vagy éppenséggel azoktól idegen, és sok esetben ezekkel az életfeladatokkal homlokegyenest ellentétes “boldogulási” célokat t z ki maga elé? Miért van tehát az, hogy az ember az lényegi spirituális struktúrájával (szellemi egyéniségével) ellentétes célokat és utakat követ? IV. Miért van az, hogy a legtöbb esetben az ember a saját spirituális struktúrájával, illetve ennek a struktúrának megfelel életfeladatoktól idegen, és sok esetben ezekkel az életfeladatokkal homlokegyenest ellentétes “boldogulási” célokat t z ki maga elé, ilyen, az lényegi spirituális struktúrájával (szellemi egyéniségével) ellentétes célokat és utakat követ? A BEAVATOTT asztrológus számára a válasz egyszer , de a hétköznapi gondok vég nélküli labirintusában a boldogság mesterséges elérését, majd kés bb az egyre csonkuló testi (vagy lelki) egészségét és kés bb már a puszta fennmaradását célzó drámai küzdelmeit vívó ember számára koránt sem elegend : “Azért mert az élet és a lét rendeltetése teljesen más, mint az, hogy az ember mesterséges boldogság-kelt eljárások és eszközök használata, kényelmi, védelmi és biztonsági - biztosítási eszközök és berendezések - berendezkedések segítségével történ öncélúan boldogság-keresése.” Ezért els sorban arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy tulajdonképpen mi is az életnek és a létnek az eredeti célja és rendeltetése, ha nem a boldogsági állapot, a boldog élethelyzet elérése és fenntartása? - A kérdés viszont így nem helyes, mivel az élet és a lét célja csakugyan a boldogsági állapot, vagyis a teljes kiegyenlített - 937 -
amvas--tár5 Hamvas
állapot elérése, mind egyetemes (univerzális), mind egyéni és természeti szinteken. - De ez nem a mesterségesen elért és nem az öncélúan hajszolt boldogság, hanem a nehézségekkel (fájdalommal, er feszítéssel, feszült figyelem utján elérhet szellemi éberséggel) járó egyéni és globális életfeladatok vállalásának a következménye! Ez az egyetemes kiegyenlítettségbe ágyazott egyéni boldogság tehát az életünk célja és egyben ez az a bizonyos megváltás is, illetve a mennyek országába való bejutás amir l Jézus annyit beszélt. A baj (a bökken !) és a tévedés csupán ott van, hogy az emberi (humánus!) civilizációs törekvésekkel ellentétben, ezt a boldogságot nem természet-ellenes (mesterséges) állapotban, környezetben és élethelyzetekben kell elérni. Ez éppen, hogy fordítva van: a természeti törvényekkel és elemekkel közvetlen kapcsolatban és összhangban kell elérni. A természeti törvényeket és elemeket, valamint a természeti folyamatokat és jelenségeket létrehozó egyetemes törvényekkel és egyetemes (kauzális és ideális) teremt er kkel közvetlen (személyes) kapcsolatban és összhangban kell elérni. És a tragédiánk éppen abban áll, hogy ezt kötelez elérni, nem csak az embernek, hanem az összes lényeknek (az állatok csupán a mi természet-ellenes törekvéseink miatt szenvednek). Az egyetemes Teremtés rendeltetése ugyanis annak az abszolút (spirituális: idea világ szint ) skáosznak a megszüntetése, amit a Lilith gy jt néven ismert negatív ser hatására önmagából kilép abszolútum hoz létre. Amint láttuk már, Lilith arra készteti az Abszolútumot, hogy elhagyja az abszolút állapotot, hogy kilépjen önmagából. Ez az id feletti (id tlen), folytonos kilépés (a keletiek szerint: káprázat) az abszolút skáosz (szintén a keletiek szerint: s-kábulat) állapotát eredményezi, amely viszont veszélyezteti magát az abszolút létezést, az abszolút létállapotot is. Ennek a teljes lét-megsz nési (kábulási) veszélynek a megakadályozása, ennek az elkerülése és az ellensúlyozása érdekében, illetve a megbomlott egyetemes egyensúly (harmónia) helyreállításának (az egymást kaotikusan befolyásoló, egymást kizárni igyekv , antagonisztikussá vált léter k rendezése) az érdekében (ennek a céljából!) hozza létre tehát az Abszolút tudat a Teremtést. Az Abszolútum akkor válik Teremt vé (Istenné), amikor a bel le kikelt, kaotikussá (zavarossá) és ellentétessé antagonisztikussá (sátánivá!) vált léter k újrarendezése és kiegyenlítése (harmonikus egyesítése, egységesülése) szükségessé lesz, különben a teljes káosz, magát az Abszolút létnek a fennmaradását is veszélyezteti. Ezért a Teremt vé (Istenné) váló Abszolútum, a tíz (mint a naprendszer tíz bolygója, amelyek leképezik ezeket az er ket) teremt i és visszatérési - egybeolvadási létmozzanatban és teremt i er ben különíti el egymástól a tíz abszolút er t. Ezek segítségével, ezek által hozza létre az er ket rendez és azokat egymással kiegyenlít tíz egyetemes törvényt is. Ezek a törvények éppen az abszolút létállapot harmonikus helyreállítását (egészen pontosan: egy új abszolút létállapot létrehozását), a teremt er knek a megfelel irányításával hívatottak szolgálni. Az ember, mint a teremtési (az abszolút állapotnak a mentési) sideának a biológiai leképez dése a teremtési, teremtés-megismerési és kiegyenlít dési (harmonizálódási) létfolyamatokat, a természeti világának adekvát érzékelési és észlelési rendszerével, kellemességi és boldogsági érzések által éli át (érzékeli). És ezt azért, mert az ember életének - akárcsak az egész teremtés és kiegyenlít dés (megváltás) folyamatának az értelme ( seredeti célja és rendeltetése) az, hogy az élete folyamán, a különböz élet-fázisaiban, a tudatossága segítségével kapcsolatba és harmóniába kerüljön azokkal a teremt i ser kkel és egyetemes törvényekkel, amelyeknek az emberi faj is, de az emberi individuum is, az egyik jellegzetes és egyedi megtestesülése. Az embernek tehát az lenne az életében a dolga - és ez hozná meg a boldogságát és ez tartósítaná a fiatalkori erejét és egészségét! -, hogy a tíz si teremt er vel amelyeknek is az egyik kiemelt megtestesít je, és amelyeket az asztrológia nem véletlenül a - 938 -
amvas--tár5 Hamvas
naprendszer tíz bolygója spirituális természetében vél megtestesülni és kifejez dni (Erre vonatkozóan lásd az “Utódok szül k és szeret k az asztrológia tükrében” c. könyvemben megjelent Az asztrológia mint szellemtudomány, valamint a Számok metafizikai értelme c. tanulmányaimat) - egyre szorosabb kapcsolatba és egyre nagyobb harmóniába kerüljön. Az, hogy ezeket az er ket a személyében és a környezetében harmonikus egységbe fogja, hogy ezeket minél harmonikusabb egységként testesítse meg a személyében és az egész életében. Ehhez viszont az si (metafizikai: természet el tti, természet fölötti) teremt er ket és az si elemeket megtestesít természeti elemekkel és er kkel kellene folytonos és intenzív és a szó szoros értelmében testi kapcsolatban lennie. Ennek, az életünket és a sorsunkat kormányozó szellemi er kkel és egyetemes (isteni) törvényekkel, illetve az ket megtestesít természeti elemekkel - az stermészeti jelenségekkel és folyamatokkal: “a természet szellemeivel” való, kultikus életvezetéssel történ kapcsolatba- és harmóniába kerülésnek a szükségességér l szóltak a görög mítoszok és a harmóniába kerülés elhárításának a következményeir l szólt a beavatási célokat szolgáló görög dráma. Ezzel szemben ma, az egyre nagyobb mennyiségben és méretekben, az egyre “fejlettebb szinten” gyártott mesterséges élvezet-okozó eszközeivel és szereivel, a kényelmi és biztonsági - védelmi berendezéseivel (amelyek többek között az élvezet-okozó szereinek és eszközeinek a biztonságát: az eltulajdoníthatatlanságát hivatottak szolgálni), az un. civilizációs eszközeivel (az un. infrastruktúráival) tehát, az ember egyre inkább elválasztja magát a természet elemeit l és a természeti jelenségekt l, a természeti er ket nyersen és zavartalanul megtestesít vadállatoktól. Így, ahelyett, hogy igyekezne harmóniába kerülni azokkal, pusztítja, szennyezi a természetet és az állatokat kiszorítja a természetes életterükr l. S t, öncélú, kényelmes, vagy széls séges élvezetet okozó eszközként és elemekként használja a természetet: egy kevés része száraz, vagy hóborította sziklákra mászik, más része onnan, repül gépekr l, vagy magas hidakról a mélybe veti magát, cápákkal és krokodilusokkal aligátorokkal találkozik a víz fenekén, és megint más része kényelmes cirkuszi lelátókról, állatkertek kerítései, golyóálló üvegfalai, korlátai és sáncai mögül, akváriumok üvegfala mögül szemléli a természeti életterükb l egyre inkább kiszorított, vagy teljesen megfosztott állatokat. Az ember nagy tévedése ugyanis - és egyben ez az igazi b nbeesés ontológiai motívuma is! - az, hogy a fejl dése során megszerzett szerszám- és eszköz készít i képessége és az ezzel egy id ben természet-ellenessé fejl dött intellektusa (technikája és tudománya: ipari és gazdasági technológiája) segítségével, minduntalanúl mesterséges úton (természetellenesen), akarja elérni a t le egyéni er feszítéseket igényl , vagyis fáradsággal- és fájdalommal járó, és néha feszített figyelmet - spirituális koncentrációt - is igényl , teremtési (például gyermekszülési!), feladatait. Így szeretné és akarja a saját esze (agya!) által elbutított civilizált ember - az egyéni tapasztalási és megismerési, majd a megismerést követ egyéni és közös harmóniába kerülési törekvések kihagyásával és kikerülésével (kicselezésével) - a boldogsági állapotát és a harmonikus léthelyzetét elérni. Nos ez a jellegzetesen humanista téveszme szerinti alapállás az abszurd és nem “az objektíven eleve ellenséges élet”! Ebben a sors-kicselezési törekvésében (A b nbe-esett logikája szerinti életvitelében. Hamvas Béla szerint: a létrontási törekvéseinek a teljes és végs végrehajtásában), viszont éppen a benne is létez és az általa is megnyilvánuló egyetemes törvények, és ezek közül is éppen és leginkább a (spirituális!) fejl dés törvénye, igyekszik t meggátolni, vagy megállítani, el egészen a biológiai struktúrájának a természetes élet-ciklus lejárta el tti meggyengítése által, vagyis a betegség, vagy baleset útján történ legyengítése által. És, amennyiben az egyénben felhalmozott negatív spirituális er k egy bizonyos mértéket meghaladnak, a személy teljes és végleges szétzúzása által (korai halála által).
- 939 -
amvas--tár5 Hamvas
Abban, hogy tragédiákhoz és esetleg világméret katasztrófához vezethet az ember természetellenes és szellem-ellenes (Isten ellenes) viselkedése (általános mentalitása, hibás életszemléletéb l ered életvezetése), éppen a Názáreti Jézus próbálta megállítani az embert, élete feláldozásával hívván fel annak a figyelmét az egyetemes erkölcsi törvények szerinti élet fontosságára, illetve a teremt szellemi er kkel (isten akaratával) és az egyetemes (isteni) törvényekkel való harmóniába-kerülés fontosságára, vagyis a korrupció-mentes (kizsákmányolás-mentes: természetrablás-mentes) létezés és életvitel fontosságára. Olyannyira fontosnak érezte mindezt, hogy amikor látta, hogy még a tanítványai sem értik meg ennek az áldozati logikának (a természet-ellenes és így a törvény - ellenes ambíciók feladása logikájának, az élet megnyerésének a lehet ségébe vetett hit feladása logikájának) a fontosságát, a világi és a vallási hatóságokat provokálva, saját magát feszíttette keresztre, az eredeti rendeltetés szerinti sors-elfogadás szükségének az örök szimbólumaként. Sajnos nem láthatta el re, hogy az áldozata nem hogy hiába valóvá válik, hanem egyenesen az ellentétébe fog fordulni, mivel a tanításait meghamisító vallásos dogmákra alapozott új vallás (a kereszténység) ideológusai, részben a vallásos miszticizmusra való er s hajlamaiknak engedve (tehát jóhiszem en), részben az egyéni és intézményi érdekeik által vezérelten, a történelem legnagyobb spirituális hamisítását követték el. Tették ezt az által, hogy a megváltás (a természeti és a szellemi er kkel való harmóniába kerülés) egyéni - személyes(!) felel sségét és er feszítéseit teljesen “átutalták” (rákenték) Jézusra, vallásos dogmarendszerbe foglalván azt a képtelenséget, hogy a szenvedés-teli kereszt-halál vállalásával Jézus, varázsütés szer en megváltott minket és nekünk már semmi dolgunk nincs mint ezért t imádni, hozzá imádkozni és t le világi el nyöket (vállalkozási, üzleti, tanulmányi, szerelmi és más sikereket) és b nbocsánatot kérni. E világméret spirituális és teológiai csalás (e botrányos szélhámosság!) után, amely megfosztotta a magukat kereszténynek valló személyeket az elemi (természeti) felel sségtudatuktól is, nem csoda, ha a magukat kereszténynek nevez királyok és császárok hadai, Jézus nevében gyilkolták le a más vallású népek ezreit és százezreit majd a kereszténység politikai rend rsége: a “szent”(!) inkvizíció, a primitív mágia valamelyik formáját gyakorló szélhámosok és boszorkányok mellett, meghurcolta és nyíltan máglyára küldte vagy alattomban meggyilkolta azokat a felvilágosult elméket, amelyek a szellemi er kkel való harmóniába kerülés szükségét és lehet ségeit hirdették. E világméret spirituális (vallásos) csalás nyomán - amit csak a felvilágosodás folyamán fedeztek fel és lepleztek le, de aminek a racionalisták által történt részleges (felületes) leleplezésével, sajnos a Jézus tanításit és jézusnak a végs , önfeláldozó gesztusának a lényegi értelmét (radikális figyelmeztetésének a emberiség-méret jelent ségét!) a Descartes hív Voltaire-ék még jobban elfödték. Nem csoda ha a “hivatalos” kereszténység majdnem teljességgel megsemmisítette az észak-amerikai és a dél amerikai kontinensek slakossága spirituális kultúrájának a dokumentumait, amelyek lényegében az ember által is megtestesítet teremt i er kkel és a természeti elemekkel való harmóniába kerülés kultuszairól (is) szóltak. Erre, a keresztényinek nevezett hibás spirituális (vallásos - civilizációs) mentalitásra, koronadísznek került fel a szekularizált kereszténység táptalaján létrejött “természettudományos” civilizációnak az a szellemi felületességre és értelmi ostobaságra alapuló nagykép sége, amely még ma is ab ovo “tudománytalannak”, vagyis irreálisnak: nem létez nek, habókos fantazmagóriának min síti a metafizika különböz ágait. Ez a “megbízhatóan tudományos mentalitás” minden élet jelenséget és természeti igazságot az “objektíven mérhet ” anyagi világra vezetett vissza, mindaddig, amíg maga az objektivitás szentségét hirdet fizika vált azzá a tudománnyá, amely bebizonyította, hogy a korábban egyetlen biztos alapnak képzelt, “objektív anyagi világ” nem is létezik tulajdonképpen. Persze, mint ahogy az várható volt, ezzel az újabb illúzió-romboló felfedezéssel és a valóságnak az újabb tudományos elméleti értelmezésével, nem oldott meg semmit a fizika sem, mert akárcsak a keresztény ideológusok - 940 -
amvas--tár5 Hamvas
Jézusra, most a fizikusok kentek rá mindent a szilárd anyag látszatát kelt energiakvantumokat és hálókat létrehozó, azokat m ködtet , ugyancsak objektívnek képzelt energetikai mez kre és terekre. Ennek viszont az eredménye az, hogy ma nem csak a technikai-tudományos ipari civilizáció vadászik egyre megszállottabban az újabb és újabb energia-nyerési lehet ségek után, hanem az összes tévesen beavatott misztikus guru, joga mester és bioenergiás csoda-gyógyító is, különböz egzotikus (élet)energia adási-nyerési lehet ségek tanításával és közvetlen árulásával kufárkodik. Zárójelben: megnyugtattok mindenkit, aki ezekt l a tudományos és misztikus energia-nyerési lehet ségekt l (az energia-vadászat eredményeit l) várja az emberiség, vagy a személyes problémáinak - családja problémáinak a megoldását, hogy ezzel az új, tudományos alapú energia-vallással sem fogunk többet elérni mint akármelyik történelmi misztikus vallással. Az érzékeink és a valóság-érzékel tudományos m szereink számára a szilárd anyagi világ látszatát kelt , azt fenntartó és annak alapot adó, éteri tér- és mez -energia ugyanis még mindig csak az egész létezés valóságának egy parányi része, akárcsak a kozmikus (anyagi energetikai) világegyetem. Az is igaz viszont, hogy komoly ignoranciára és szellemi elvakultságra utal ennek a számunkra érzékelhet , általunk konkrét valóságnak a létezését letagadni, illetve a fontosságát megtagadni és nem figyelembe venni. Az ugyanis, ami számunkra konkrét anyagi világként (tömör energia-formaként) jelentkezik, nem más, mint a teremtés különböz határ-helyzeteinek, határállapotainak a formavilága, a teremt er k és a teremtési folyamatok végs megjelenési formája. Olyan, végs stádiumba került, durva megjelenési formák (forma-világok), amelyek pontosan annak érdekében nem vegyülnek, vagy nagyon nehezen vegyülnek a természetben egymással, hogy ebben a durva határ-létezési stádiumban, a teremtés határállapotban, határhelyzetében, a kiegyenlít dés szükségessége elkerülhetetlen legyen. És így, anyagi formában, ezek a teremtési idea-kövületek, inkább vegyületlenül maradnak (maradnának, az ember felel tlen és szentségtelen tevékenysége nélkül) rengeteg ideig, mintsem, hogy hamisan (korruptan) kiegyenlít djenek. V. A mi valóság-látási, valóság-értelmezési problémánk és a teremtésnek a földi életre vonatkozó problémája tehát nem csak abban áll, hogy az élet megnyerési lehet ségének a téveszméjére alapozó, öncélú és a szemellenz s tudományunk és a technikánk (technológiánk) segítségével az anyagi-természeti határállapotot összezavarjuk és zavart formában (szenny formában) visszaürítjük a természetbe (és “kidobáljuk” a kozmikus rbe), hanem az is, hogy az így összezavart természet elemeiben már nem vagyunk képesek meglátni, az összezavart természeti elemekb l, jelenségekb l és folyamatokból már nem vagyunk képesek visszakövetkeztetni azokra az ser kre, amelyeknek a természeti (anyagi, energetika és lelki) elemek és jelenségek mindössze a határállapotba került megnyilvánulási formái. És ennél a valóság-értelmezési mozzanatnál, egészen pontosan a valóság téves értelmezésének az ontológiai okának a kifejtésénél, érthet vé válik minden világi - vagyis közhivatali, gazdasági és politikai - korrupció kiirtására tett összes kísérletnek a hiábavalósága is. Annak a teljességgel kereszténytelen alapállásnak (mentalitásnak) ugyanis, ami szerint és aminek a szellemében bizonyos hátrányos és nehéz élethelyzetekben szabad, illetve bizonyos gátlástalan és un. lelkiismeretlen személyek számára lehetséges (megengedett) a törvénytelen el nyszerzés (a lekenyerezés) alkalmazása, illetve annak az elfogadása - megengedése, és amir l a huszonegyedik század elején, globális szinten kezdik felfedezni, hogy nem csak káros, de veszélyes is (a b nnek és a b npártolásnak, és így a családi, a gazdasági és a politikai diktatúra kialakulásának a melegágya), szóval ennek a mentalitásnak a gyökerei nem ott keresend k, ahol ma leginkább alkalmazzák, vagyis nem a - 941 -
amvas--tár5 Hamvas
közhivatalokban és nem a politikában keresend . A közéletben ugyanis csak a sápadt végkövetkezményét találjuk meg annak az ókorból és a középkorból átmentett újkori és modern kori (és posztmodern kori!) koncepciónak, miszerint az élet az ember számára, akár mágiával, akár égi protekcióval, akár tudománnyal és technikával megnyerhet lenne. Az ókorban és a középkorban a királyok és a f urak, illetve a hivatalnokok lefizetése mellett, mágia és a misztika segítségével próbálták megnyerni az életet, ma viszont a természettudományos megismerés, illetve a tudománynak az alkalmazása segítségével (Lásd: a tudás hatalom szállóigét.). A korrupció mai gyökere és szellemi alapja abban a globális koncepcióban keresend , amelyre az önmagukat, illetve pártjaikat reklámozó politikusok és a termékeiket reklámozató t kések nagy része alapozza a sikerét, és ami szerint az ember boldog és egészséges lehet a tudomány és a technika által létrehozott eszközök és módszerek (ezeknek az eszközöknek és módszereknek a néphez való juttatása és megfelel társadalmi használata - alkalmazása, a hasznos javak igazságos “elosztása”, vagy megszerzési lehet ségének az el segítése) segítségével. Tévedés ne essék: Abban, hogy a magas intellektusú, a szerszám- és eszközkészít ember “javakat” hoz létre és azokat használja is a boldogulása érdekében, nincsen baj, de az már veszélyes téveszméket és nem utolsó sorban betegségek végeláthatatlan láncolatát elindító tévképzeteket hoz létre az ember imaginációjában (a szellemi valóságról és az élete értelmér l alkotott képi és gondolati rendszerében), hogy a biológiai fennmaradásához és a szellemi-spirituális fejl dési szükségeihez képest aránytalanul nagy mértékben termeli ezeket a javakat: a természet elemeinek a természeti helyéb l való elmozdítása - a természetb l való kivonása és a természetben nem létez és ezért a természet által integrálhatatlan anyagi struktúrákkal rendelkez tárgyakat, amely tárgyak összerakásából és üzemeltetésével egy olyan természet-ellenes életteret és életformát hoz létre, amely öt teljesen elszakítja a természeti valóságtól. Ezáltal lehetetlenné válik számára a szellemispirituális valóságnak a megismerése (a természeti törvények és ezáltal az egyetemes törvények hatásainak a felismerése. Így szüli ma sokkal inkább mint régen, a szellemi korrupció a világi korrupciót. Így szüli a természet kizsákmányolásának a létjogosultságába vetett vallásos félremagyarázás és tudományos tévhit a korrupciót (“Menjetek és hajtsátok az uralmatok alá a föld összes állatait” mondta állítólag a Kerub, vagy talán maga is kreacionista eszméket valló, objektív és irracionális - szeszélyes úristen Ádámnak és Évának a Paradicsomból való ki zetéskor.), és az ember nem lesz képes létrehozni azt a rend rséget, illetve azt a hadsereget, amely ennek a korrupciónak valaha is véget vethet a közéletben, még akkor sem, ha az egész világ egyetlen nagy globális államba egyesül valamikor, mivel a korrupció gyökere nem a közéletben rejt zik, de nem is a szegénységben, vagy a gazdagságban, hanem az embernek a teremtés értelmér l és az élete értelmér l és ezáltal a saját létstátuszáról alkotott tévképzeteiben. A korrupció oka tehát nem az értéktöbblet igazságtalan elosztásából adódik, ahogy Marx állította, és nem a fogyasztói mentalitásban rejlik, ahogy II János Pál pápa állítja, hanem abban az élet-koncepcióban amely, az értéktöbblet fölösleges megtermelését igényli. Mindez pedig spirituális értéktudat kérdése, vagyis Jupiteri probléma, mondja a helyesen tájékozott asztrológus. Amire viszont a közvéleményt formáló kerberusok a kinyújtott mutató újuknak a halántékuk el tti finom köröztetésével jelzik, hogy az illet személynek nem m ködik, vagy nem jól m ködik az agyában valamelyik kereke. Az értelem ugyanis a tudomány szerint, az agy jó, vagy rossz, helyes, vagy helytelen m ködésének, illetve az agy biológiai mechanizmusának (eleminek és funkcióinak) terméke mindössze. Ezért szerintük az agy gazdája akkor normális, ha annak a mechanizmusa jól m ködik. Vagyis, az, aki a tudósok szerint normalitásnak ítélt koncepciók szerint vélekedik, annak bizonyára az agya is ép és - 942 -
amvas--tár5 Hamvas
ezért helyesen - normálisan m ködnek a kerekei. Aki viszont ilyen “tudománytalan kifejezéseket” használ, hogy aszondja Jupiteri probléma, és tudománytalan tényeket állít, az tudományosan nem tekinthet normálisnak, tehát ítéletet hirdetnek fölötte az által, hogy a mutató újukkal a halántékuk el tt körözve, jelzik, hogy nem jól m ködnek az agya kerekei. De most is, mint a tudományos szocializmus alapjainak a kidolgozásakor, lényegesen tévednek. Egy igen fontos tétele az asztrológiának az, hogy a Teremtés Könyvének az a mondata, miszerint az Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert, úgy (is!) értend , hogy az ember nem csak a képzeletével (idea-világával), a gondolkozásával és az érzelmeivel, képezi le a teremt ser ket, spirituális idea-struktúrákat és az egyetemes törvényeket, hanem a testével is. Egészen pontosan, a különböz testrészeivel és a szerveivel is. Nem csak a (mágikus) teremt i képzeletünk és a technikai-tudományos gondolkozásunk, a szenvedélyeink, hanem a testrészeink és a szerveink is, valamint az összes testi - biológiai funkcióink is a teremt tulajdonságait és a teremtés egy-egy mozzanatát, princípiumát, serejét testesítik meg. Ezért ezek a testrészek és szervek, valamint a hozzuk tartozó biológiai funkciók, analogikus szellemi kapcsolatban állnak azokkal a konstellációkkal és bolygókkal, amelyek az illet sideát, ser t, illetve egyetemes törvényt testesítik meg az asztrológia törvényei szerint. Az asztrológia rendszerében a Jupiter az értéktudat, az értékítélet kritika), a helyzetértékelési képesség és végs soron a spirituális fontossági sorrend-tudatnak (hierarchia) a princípiumát testesíti meg. Sem a tradicionális, sem a modern metafizikában a Jupiteri elv ( ser ) metafizikai hatásainak nem tulajdonítottak kell figyelmet, és a kollektív tudatból ered társadalmi-közösségi szentimentalizmus hatására nagyon gyakran félreértelmezték. Amennyiben a Jupiter által megtestesített princípiumot az üdvösségi értéktudatra alapozott értékítélettel, igazságérzékkel és így az egyetemes törvények által meghatározott mérték- és léptéktudattal kötjük össze, akkor a Jupiter egyáltalán nem az a “szerencsehozó” bolygó, nem a korrupt nagyvonalúság, az érdemtelen b ség és a szentimentális barátság bolygója, aminek a klasszikus Asztrológia beállítja, hanem a korrupció-mentes (életnehézség- és életfeladat vállalás szerinti) min ségi megkülönböztetési képességé, valamint a teremtés eredeti rendeltetése szerinti helyes magatartásé. Így a Jupiter a kritikai elfogulatlanság bolygója, amely a metafizikai értelemben vett, szellemi sorrend megállapításának és fenntartásának, az élethelyzet és az életkörülmény ilyen jelleg (metafizikai) megítélési képességnek a princípiumát testesíti meg. Ennek csak annyiban van köze a társadalmi, vagy a földi hatalmi eszközök, a földi hatalmi képviseletek hierarchiájához, hogy azok segítik-e, vagy meggátolják, esetleg félrevezetik(!) az embert a megismerési (Teremtés- tágítási) és a kiegyenlít dési életfeladata végrehajtásában? A Jupiter nem az elnéz nagyvonalúság bolygója tehát, hanem a vizsgáló és mérlegel , de nem öncélú kritikai hadakozásé. A spirituális értékek megkülönböztetésének és meghatározásának az serejét megtestesít bolygó. Vagyis a józan, elfogulatlan ítéletnek és a helyzetkritikának a bolygója. Józan értékítélet és a valósággal való szembenézés nélkül: értelmi és spirituális Fény nélkül és e fénnyel való átvilágítás nélkül ugyanis, a Szeretet hamis egységet hoz létre, illetve korrupcióvá, zülléssé, kábulattá és támolygássá és végül rothadássá, bomlássá válik a szeretet hatása. Az értékítélet nélküli értelem (fény) hatásai és következményei viszont steril elméletekké, majd sötét rületté alakulnak. Ezért például szemgyengüléshez és szembetegséghez vezet az “elnéz ” nagyvonalúság, az a mentalitás, amelynek segítségével valamit igyekszünk folyamatosan nem meglátni, mivel az, amit meg kellene látnunk, fájdalmas és kényelmetlen tényekkel való szembenézésre kényszerítene bennünket. A Jupiter - 943 -
amvas--tár5 Hamvas
a Neptun által megtestesített egyetemes egységbe való visszakapcsolódási folyamatok és aktusok megvalósításának a feltétele. Ezért állnak együtt a spirituális éberség er terét megtestesít Halak csillagjegyében. A negatív Jupiter ezért hoz létre bennünk "rosszmájú" (a máj, mint információ kiválasztó szerv a Jupiterhez kapcsolódik az asztrológia analógiarendszerében), azaz igazságtalan kritikusi magatartást. Ezért romboljuk a kifelé irányított kritikánkkal, igazságtalan ítéleteinkkel a környezetünket, mert a kifelé, illetve anyagi világ felé irányított értékítélet helytelen eredményekhez és hamis következtetésekhez vezet. Ezeknek a kifelé, vagyis a mások felé irányított ítéleteknek az személytelensége inkább álcázott egoizmusból fakadó önkényeskedés, mint egyetemes lét-szemléletb l fakadó igényesség. Nem lehet egyetemes érték és valóság-érvény az, ami ugyanakkor nem személyes, amibe nem implikálódunk személyesen és nem vizsgáljuk meg, hogy személyesen mit tehetünk az egységbe való visszakapcsolás érdekében, abban a helyzetben, amit éppen megítélünk. Az ember, embercsoport, állat, szociális, vagy természeti jelenség, stb., amelyre én igazságtalanul (hamisan) hatok (még ha csak félelmem által és még ha csak képzeletben is), az a jelenség, vagy személy, el bb-utóbb negatívan és így destruktívan fog visszahatni reám az ok és az okozat, vagyis a hatás és a visszahatás törvénye alapján. Az analógia alapján, azért szenvednek májpanaszokban egyes személyek, mert vagy igazságtalanul és kegyetlenül (gonoszsággal) ítélkeznek, kritizálnak mindent és mindenkit, vagy minden személyes kritikai vizsgálat nélkül elfogadnak bármit, amit mások állítanak, vagy elébük tárnak. Esetleg a káros következmények vizsgálata és belátása nélkül, nem csak másokat, hanem önmagukat is folyamatosan ámítva, hamisítják és ferdítik a valóságot, vagy, úgymond mindenáron jót akarnak másokkal cselekedni, anélkül, hogy tetteik igazi (hosszú távú) következményeivel számolnának. A májcirrózisnak pl. csak látszólag az alkoholnak a májra gyakorolt romboló hatása az oka, ez csak a fizikai következménye annak, hogy az alkoholisták huzamosan elkábítván magukat, lebénítják és elsorvasztják a szellemi értékítéletüket. A testrészeink és bels szerveink károsodása ugyanis, már csak következménye mindannak, amit mentális és ideális szinteken viszünk végbe. Ezért mondja Hamvas Béla, hogy az ember a számot tev vétkeit els sorban nem a test és nem a lélek, de még csak nem is a szellem szintjén követi el, hanem az ideák szintjének megfelel , a személyi mentalitását meghatározó életképzeletében életfelfogásában. A f benjáró vétkeinket tehát ott követjük el, ahol hagyjuk, hogy az egységt l (Istent l) elszakadt (hamis) életideák mozgassák a vágyainkat, az akarati és az értelmi tevékenységünket. A Jupiter, mint az egyetemes, a természeti és az embernél az egyéni kiegyenlít dési lehet ségeket, a személy-közti kiegyenlít dés lehet ségeit fürkészni, megtalálni és használni hivatott ser , a helyes irányba való nyitás és el relépés, a természeti, valamint az egyetemes tágulás serejét megtestesít bolygó. Ezért a szellemi, lelki és fizikai (arányos!) gazdagodás bolygója is. Az emberi szervek közül is az ennek megfelel testrészek és szervek kapcsolódnak hozzá: a csíp tájék (n knél a szülés közbeni tágulás testrésze) és a combok (a helyes irányba való haladás, valamint a testi tágulás testrészei), a máj, az epe (a táplálékból szerzett információ kiválogatásának és helyes felhasználásának - adagolásának a szervei) és a tüd (a tágulás és a leveg b l nyert anyagi információ sz résének és felhasználásának - a szervezet többi részének való átadásának a szervei) áll vele analogikus kapcsolatban. Azok az öncélúan hazudozó - valósághamísító, valóságferdít személyek, vagy az öncélúan kritizáló, hamisan ítélkez és köteked , másokat és ezáltal magukat is a kiegyenlít dési folyamataiban zavaró (zaklató) személyek, akik a Jupiter által képviselt princípiummal nem képesek huzamosan harmóniába kerülni, id múltával viselnünk kell a szem, az epe, a máj, a tüd és a csíp -tájék, különösen a csíp forgók és a combnyak károsodásával és a vércukor szint - 944 -
amvas--tár5 Hamvas
rendellenességével kapcsolatos betegségek, valamint az alkoholizmus és az elhízás következményeit. És ha mindezt tudjuk, nézzük meg, hogy melyik az a civilizáció, amelynek a tagjai nagyobb számarányban és a leginkább szenvednek e betegségekt l? A gazdaságilag fejlett, de ugyanakkor szellemileg teljesen primitíven maradt, a fától az erd t: a technikától a tudományt és a tudománytól a valóságot meglátni képtelen, fölöslegesen termel és költekez , a magukat a természeti valóságtól elzáró, s t a természeti befolyások ellen magukat bebiztosítani igyekv - fogyasztó mentalitásban él nyugati civilizáció tagjai. Hiába na, a fejlett tudomány és technológia, amennyiben csupán a fölösleges és nagy mérték kényelmet és az öncélú élvezeteket, illetve mindezeknek a szaporítását - növesztését, a megtartását és megvédését szolgálja, vagyis amennyiben a bels és a küls természet kizsákmányolását szolgálja, ellentétbe kerül a Jupiteri ser vel és a következmények maguktól beszélnek. Persze, arra való az “objektív betegségi okokban hív ” orvostudomány és a technológia, hogy újabb és olyan küls gyógyszerészeti - technikai megoldásokkal és terápiákkal szolgáljon a civilizáció által a természett l elszakított ember számára, amely még jobban elfelejteti vele, hogy a betegsége oka az, hogy a természeti és a szellemi törvényekkel való szembefordulása az oka a betegségének és a fizikai nyomorúságának (elhízottak esetében). S t: ha számításba vesszük azt is, hogy az orvostudomány (bocsánat, a betegség létrejövésében és fenntartásában érdekelt orvosok) és a különböz egészségügyi intézmények állandóan lelki és szellemi okok és gyökerek nélküli vírusfert zésekkel és baktérium - fert zésekkel ijesztgetik - a betegségeket a befolyásuk alatt tartó személyek imaginációjába idézik - az önmagukat ártatlannak és helyes gondolkodásúnak - erkölcsösnek képzel humán környezetüket, azt kell tapasztalnunk, hogy az egészség fenntartására és visszaállítására hivatott tudomány, illetve az azt szolgáló személyek és intézmények azok, akik “rábeszélik” a pácienseiket, hogy a mágikus erej képzeletük segítségével - és persze a negatív energiákat létre hozó félelem és a szorongás segítségével, betegekké - közvetlenül, vagy a biztosító társaságokon keresztül, fizet páciensekké váljanak. - Amint 2004 Október végén a Skorpió havába léptünk, a Duna televízió egyik reggeli adásában a m sorvezet n egy amerikai orvosn volt, aki egy világhírnévre szert tett könyvet írt Az egészségügyi maffia címmel, amelyben ezt a világjelenséget ábrázolja “tudományos pontossággal” és hitelességgel. Négy - öt évvel ezel tt (2004-ben írom a jelen tanulmányt) olvastam, hogy a világ grafológusainak képvisel i, Kongresszust tartani gy ltek össze Budapesten. Annak érdekében, hogy ne csak elméleti legyen a kongresszusi munka, hanem gyakorlati eszmecserékre is sor kerülhessen, minden képvisel különböz kézírásmintákat hozott arról a vidékr l (földrészr l, országból) ahonnan érkezett, illetve ahol az grafológusi tevékenységét éppen végezte. A szakmán kívüli közönség érdekl désére is számító elemzések eredményei közül az ragadta meg a figyelmemet, miszerint az írásmintákból az derült ki, hogy a várakozásokkal ellentétben, többségében a civilizáltabb Nyugat Európai országokból és USAbeli államokból származtak azok, amelyeknek a szerz ir l a grafológusok egyöntet en megegyeztek abban, hogy a leger sebb késztetést érzenek arra, hogy meghamisítsák a valóságot és félre vezessék a környezetüket, magyarul: hogy hazudjanak. A Jupiter szellemiségének a megértése viszont nem is annyira az ámítás, mint az önámítás veszélyére hívja fel a figyelmünket. Mert annak, hogy másokat szédítünk és félrevezetünk, vagy igyekszünk legalábbis félrevezetni, nem csak egyénileg, hanem csoportosulások, baráti társaságok és kereskedelmi társaságok szintjén is, például a politikai, vagy a reklám kampányok során, nem akkora nagy baj, mint amikor önmagunkat ámítjuk (a lelkiismeretünket és a szellemi felel sségérzetünket: nem a pragmatikus, hanem a természeti és a szellemi józan eszünket hallgattatjuk el) folyamatosan, intenzíven és kitartóan. Az - 945 -
amvas--tár5 Hamvas
abszolútummal ugyanis nem annyira a küls világ révén, mint a bels élményeinken, lelki és szellemi folyamatainkon, idea-világunkon (képzeletünkön) keresztül tartjuk a kapcsolatot, így kommunikálunk és kollaborálunk a spirituális törvényekkel. Nos, amennyiben folyamatosan és intenzíven áltatjuk magunkat és átverve a szellemi lelkiismeretünket és a természeti érzékünket, öntudatlanul és önkéntelenül hamis információkat áramoltatunk a küls valóságról, valamint saját magunkról a spirituális er k és spirituális struktúrái irányába, végs soron nem teszünk mást, mint azt, hogy félre vezetjük a természeti kiegyenlít dési lehet ségek fel l a t lünk helyes információt váró egyetemes elmét: az Abszolútumot. A hatás - visszahatás törvénye alapján viszont, amennyiben mi hamis információt áramoltatunk bármilyen irányba is, logikusan következik, hogy hozzánk is hamis információk érkeznek. Ezek, az abszolútumból, hozzánk visszaérkez hamis információk hozzák létre bennünk a szellemi világról való hamis ideákat, majd a hamis - helytelen és irreális gondolatokat, a hamis érzelmeket, a zavaros és egymásnak ellentmondó éteri energiákat, majd ezek, az illet princípiumoknak megfelel , azokkal analogikus kapcsolatban álló szerveinkben a betegségeket. A hamis információ szerinti élet ugyanis, hazug és korrupt létforma. A korrupt lét, a jöv ben egyre értéktelenebbé és érvénytelenebbé és váló, vagyis felbomló, de legalábbis fölösleges élet. Elmondható tehát, hogy a jellegzetes Jupiteri betegségek mellett, a többi jellegzetesen civilizációs (ámító és önámító: a valóságnak nem megfelel képzetek szerinti életvitelb l ered ) betegségnek az oka végs soron, szintén a Jupiteri elvvel - ser vel való diszharmonikus viszonyunknak a következménye. Az a személy ugyanis, aki a Jupiter serejével tisztában van és igyekszik azzal harmóniába kerülni, nem akarja küls eszközök és módszerek segítségével megnyerni az életet, de még csak meggyógyulni sem akar ilyen módon, mivel tudja, hogy a betegségei a valóságnak az általa (is) történ elferdítésének, illetve a valóságról alkotott hamis civilizációs képzetek fenntartásának és e hamis képzetek - téves elméletek szerinti életvitelének, téves mentalitásának a következménye. Aki igazából meg akar gyógyulnia tehát, els sorban nem küls eszközök segítségével (orvosi, természetgyógyászati és misztikus technikák alkalmazásával és gyógyszerek szedésével) kell elérnie azt, hanem a saját ideavilága megtisztításával és a tisztított ideavilág szerinti életvitelével, a zavar-mentes ideáknak a hétköznapi életében való alkalmazásával. Minden jel arra mutat viszont, hogy épp a helyessé tett (a valóságnak megfelel ) ideavilágnak a hétköznapi gyakorlatban való alkalmazásával van a baj, mivel félünk, hogy a pragmatikus-tudományosan gondolkozó embertársaink, a tudomány hamis állításaira támaszkodva, a halántékuk felé irányított mutató újukkal olyan gesztusokat végeznek, amely azt kívánja jelezni a külvilág számára, hogy nem jól forognak az agyunk kerekei, hogy kevesebb, vagy több van egy kerékkel a keletnél. Ezért egyes esetekben kimondottan bátorságra vall a tudósok, közgazdászok, politikusok és reklámkészít k által manipulált közvéleménnyel ellentétes viselkedési formát és magatartást - életvezetést felvenni. A tét viszont nagy és megéri: egészséges és boldog ember akarok-e lenni, vagy az eleve korrupt közerkölcs érték- és mérték világa szerint normális? A választ mindenki maga dönti el, tudván azt is, hogy a figyelemfelhívó, és az ítélkez - mutató újunk, amivel a mások esze-ment állapotát szoktuk a halánték irányába tett körkörös mozdulatokkal megállapítani, és amellyel vádaskodás esetében el re mutatunk abba az irányába, ahol az általunk helyesen, vagy helytelenül megítélt személy, vagy tárgy tartózkodik, illetve ahol a megfigyelt, vagy megfigyelend esemény, vagy jelenség zajlik, ugyancsak a Jupiterhez rendel dik. Hogy a mutató ujj, a Jupiter ujj. És ez a hozzárendel dés olyannyira reális, hogy a beavatott asztrológus, gondolkozás nélkül jobban oda figyel és azonnal éberebbé válik, amikor olyan személlyel van dolga, akinek esetleg még csak szemproblémája sincs, de nincsen se máj-baja, se tüd baja nincs, nem cukorbeteg, s t: a csíp forgói sem károsultak, de még csak nincs is elhízva és nem alkoholista, ám mindezek ellenére, a Jupiter-ujja er sen sérült, vagy béna, - 946 -
amvas--tár5 Hamvas
vagy éppenséggel valamiért hiányzik (Pl. le van vágva). Ez persze nem azt jelenti, hogy az asztrológus is ítélkezni kezd küls látszatok (babonás el ítéletek) alapján, hanem mindössze azt, hogy figyelmesebb lesz, és éberebbé válik. És annak, és akkor örül igazán, amikor kiderül, hogy az illet személy nem hamis, nem kísérletezik az ámítással, az átveréssel, hogy nem kell tartani mellette a hamis ítélkezést l, igazságtalan kritikától, mivel partnere úján a hátramaradt küls jel, mindössze régi diszharmonikus Jupiteri állapotoknak, intenzíven átélt múltbeli tévesen ítélkez magatartásoknak a következménye. VI. Egyenesen a Jupiteri szellem ellen vétkeznék, amennyiben nem foglakoznék e tanulmányban a kábulatnak, illetve a szellemi káprázatnak, a materiális – tudományos kábulatnál semmivel nem veszélytelenebb formájával: a spirituális kábulattal. Hibát követnék el, ha nem térnék ki a misztikus ámításnak és önámításnak a XXI század elején egyre elterjedtebbé váló jelenségére, amit az általam eddig Magyarországon és Erdélyben, illetve Romániában folytatott tanítóioktatói tevékenységem közben megfigyeltem. Természetgyógyászok, joga-és Rejki-mesterek és más, különböz misztikus életnyerési recepttel és mágikus módszerrel kufárkodó személyek, magukat szégyentelenül tisztánlátónak nevez guru urak és hölgyek terjesztik a szellemi kábulatnak ezt a magas szint formáját, nem kis anyagi haszonnal, de annál nagyobb, olyan személyiségi zavarokat okozó metál-higiéniai károkkal, és peresze, a mentális károkat követ egészségi károkkal, amelyek sajnos, hosszú távon mutatják meg az igazi arcukat. A tíz évvel korábban írni kezdett metafizikai tanulmányaim egyikének: a táplálkozásról szóló írásomnak a legfontosabb eszmei mondanivalója, lényegében nem is az volt, hogy az ember biológiai szervezete - antropológiai eredete szerint és ennek következtében kifejl dött genetikai felépítettsége szerint - egyáltalán nem alkalmas arra, hogy az állatok húsában található hormonális mérgeket (az ember számára zavaros és téves genetikai információkat), valamint a gyenge és beteg állatok húsában található baktériumokat és vírusokat feldolgozza, mint az állatvilág szanitéceinek és génállomány serkent inek: a ragadozóknak a szervezete. A tíz évvel korábban írt, táplálkozásról szóló tanulmányom f eszmei mondanivalója az, hogy a táplálkozásunk, illetve a táplálkozás útján a szervezetükbe bevitt anyagi információnak a megemésztése és felhasználása, nem más mint annak az egyetemes információcserének is nevezhet összetett alkímiai folyamatnak az anyagcsere különböz folyamatai és fázisai szintjén történ leképez dése, amely az egész világegyetem különböz energetikaiinformációs struktúrái és a mi egyéni struktúránk között folyamatosan végbemegy (ha akarjuk, ha nem akarjuk tudatosítani ezt a cserefolyamatot, illetve ha van tudomásunk róla, ha nem). Ebben a logikai perspektívában, egészen világos, hogy az emésztési gondjaink, vagyis az emészt szerveinknek és az egész emészt rendszerünknek, konkrétabban: az un. emészt csatornánk különböz részeinek a károsodása és betegsége, világosan jelzi a természeti és a civilizációs környezetünkkel (élettársunkkal - szeret nkkel, családtagjainkkal, barátainkkal, ismer seinkkel, munkatársainkkal, stb.), illetve az egész világegyetemmel (a létezés spirituális dimenzióival) folytatott információcserénk hibás (téves) mivoltát, az információ-áramoltatási folyamatokkal szembeni diszharmonikus (negatív) magatartási formáinkat. Két példa elegend , hogy mindezt illusztráljam: azok a személyek, akiknek toroktájéki gondjuk, betegségük van, az enyhe, de krónikus torokgyulladástól, a torokmirigy problémáig elmen en, azok információ (külvilági benyomás) elfogadási, befogadási, beengedési: lenyelési problémákkal küszködnek lelki, szellemi és spirituális szinteken is. Azok viszont, akik (mint én is sok éven, évtizeden át) aranyér, végbélhurut, végbélrák és más, végbéllel kapcsolatos problémákban szenvednek, egészen biztos, hogy képtelenek a feldolgozott (vagy, amint látni fogjuk: a fel nem dolgozott) információk (élethelyzetek - 947 -
amvas--tár5 Hamvas
életállapotok, lelki állapotok, különböz személyekhez való viszonyulási módok, anyagi javak és birtoktárgyak) eleresztésére, elengedésére és képtelenek a lényegi megbocsátásra, akárcsak a finom (csendes) neheztelések formájában is. Arra, hogy a végbélproblémáim a Skorpiói meghatározódásaim (természetem: mentalitásom) miatt jöttek létre, vagyis nagyjából az eleresztési - megbocsátási képtelenségemb l fakadóan alakultak ki, már az asztrológiával való találkozásom els heteiben kiderült számomra. És arra is rá kellett jönnöm néhány év múlva, hogy ugyancsak ennek a személyiségem legmélyén rejt z rossz mentalitásnak: spirituális - képi képzeti - elengedési képtelenségnek a következtében igencsak nehezen gyógyulok ki ebb l a családi betegségb l, amelybe a nagyanyám korán belehalt és amit l édesanyám, több m téten is átesve, egész életében szenvedett, a gyors lelki átalakulásomhoz (mentalitás-változtatáshoz) és a természetes táplálkozásra való átállásomhoz f zött reményeimhez képest. Arra ugyanis, hogy az elengedés, és így a az elbocsátás - megbocsátás feltétele a jó lelki - szellemi emésztés, vagyis a helyes és a teljes információ- feldolgozás: a helyes és a teljes megértés, csak több év elmúltával, már gyakorló asztrológusi id szakomba jöttem rá. (Azért is lettek egyre terjedelmesebbek a horoszkóp - értelmezéseim és nyúltak ki két - két és fél óráig az ügyfelekkel folytatott, sorsprogram-feltáró beszélgetéseim, mert nem akartam senkit elengedni úgy, hogy a rá - egészségére, életsorsára nézve legfontosabb információkat, a maga szintjén, mindenki jól és helyesen meg ne értse.) És még több id elteltével jöttem rá, lassan - lassan, arra is, hogy a számomra életbe vágóan fontos és teljes információ-feldolgozás, csak és csakis akkor történhet meg, ha szellemi válogatás és lelki finnyáskodás nélkül, mindent befogadok - beeresztek az elmémbe és a képzeletembe, amivel csak találkozok. Er s testi jelzések árán: nem csak torokgyulladások, hanem nyakizom rándulások árán is, rá kellett jönnöm, hogy mindenre, amivel csak kapcsolatba kerülök, lényegileg - a kauzális szint értelmezésekig elmen en - er sen oda kell figyelnem, és finnyáskodás - nélkül, le kell nyelnem mindazt, amivel találkozom és amivel kapcsolatba kerülök. De azok közül is leginkább arra kell vigyáznom, azt kell els sorban elfogadnom és befogadnom, azt kell helyesen és teljes mértékben lenyelnem és feldolgoznom, vagyis a lehet legrészletesebben megemésztenem szellemileg, amely jelenségek és benyomások els lépésb l rossz és kellemetlenségi érzéseket keltenek bennem, amelyeket reflex-szer en elutasítanék. Többször hangzik el mostanában, nem csak a szellemesked amerikai filmekben, de a Magyarországi tévé stúdiók okoskodó tévéadásaiban is az ostoba tanács, hogy “Hallgass az ösztöneidre.” Ez nem csak azért téves, mert az ember nem állat, hogy az ösztönei és ne a felel sségtudata és az annak alárendelt értelme irányítsa, legalább éber állapotában, hanem azért is, mert az “ösztöneink” szerint kikerülnénk és elutasítanánk mindent, ami számunkra kellemetlennek t nik. Holott metafizikai tény, hogy a legtöbbsz9r épp az els benyomásra számunkra kellemetlennek és/vagy kényelmetlennek t n jelenségek és a bosszantó helyzetek hordozzák magukban a felszabadító: megvilágosító és hosszú távon igazán gyógyító - boldogító információt, mivel olyan sprincípiumoknak a megnyilvánulásait tartalmazzák, amelyekkel nem kerültünk még harmóniába, esetleg még csak személyes kapcsolatba sem. Utólag engem is meglepett a tény, hogy miután több negatív tapasztalat következtében jó néhány év eltelt azóta, hogy a fentiekre rájöttem, a 2OO4-ben, a Keleti Kárpátok egy üdül telepén tartott Erdélyi Egészséges Életmód táborban utamba kerül negatív jelenségek és kellemetlen szellemi benyomások végigrágása, fülit l a farkáig történ mélyértelmezése helyett, minél hamarabb el akartam felejteni azokat, annak érdekében, hogy az ügy fölött felületesen “napirendre térve”, úgymond zavartalanul folytathassam az egy héttel korábban abbahagyott dolgomat, nevezetesen ennek, a szellemi káprázat és a realitás megkülönböztetésének a szükségér l szóló írásnak a folytatását. Több napos fölösleges - 948 -
amvas--tár5 Hamvas
próbálkozásomba, egészen pontosan: több át nem aludt éjszakámba és végül egy nyakizomrándulást követ torokgyulladásba került, amíg végre ráébredtem, hogy a táborban történteket és észlelteket nem áshatom a tudattalanom mélyére, hogy nem szabadulhatok a rossz benyomásoktól és az ellenséges képzeteimt l mindaddig, amíg azokat racionális szinten is, értelmesen és részletesen önmagamnak, de esetleg mások számára is kifejtve, fel nem dolgoztam (spirituális emésztési - elengedési, megszabadulási gondjaikhoz való úti kalauz gyanánt). Hiába akartam az Egészséges Életmód táborban látott egészségtelen jelenségeket és az átélt tapasztalatokat elengedni tehát, hiába akartam túltenni magam, a táborban észlelt és a magyarországi el adók által terjesztett és gerjesztett spirituális káprázatot és misztikus kábulatot okozó jelenségeken, mert ez mindaddig nem sikerült, amíg a benyomásaimat tudatosan el nem fogadtam, mint általam a legjobb tudásom szerint értelmezni szükséges személyes feladatot - mint megemésztend jelenséget. Mihelyt ezt elvégeztem, másnapra megszabadultam a három héten át, a legcsendesebb óráimat megmérgez önkéntelen lelki haragtól és neheztelést l, az ellenséges gondolatoktól. Nyár végi tapasztalataim következtében elmondhatom tehát, hogy a jó elengedés (a megszabadulás és megbocsátás) feltétele a teljes befogadáshoz szükséges, nyitott harci magatartás. Elmondhatom tehát, hogy a végbél-betegségekt l (végs esetben: a végbél ráktól) való megszabadulás feltétele, az étrendnek a természetessé változtatása mellett, a befogadási képesség tágítása (az intellektuális, a vallásos és a spirituális finnyáskodás szokásának a tudatos felszámolása, elhagyása) és a szellemi - spirituális alapállásnak a rugalmassá (figyelem: nem relatívvá!) tétele. Ezért, el bb egy újságcikket írtam a 2OO4-es tábori élményeimb l, majd, amikor láttam, hogy terjedelmében és értelmében a folyamatosan írt anyag jóval meghaladta a közéleti publikációs lehet ség kereteit, úgy döntöttem, hogy a legjobb helye végül is éppen ebben, a káprázatról szóló tanulmányomnak az utolsó el tti fejezetében lesz. E fejezetnél, az emésztésnek a metafizikai jelentése mellett, azt sem árt megemlíteni, hogy a próféta kifejezés eredeti bibliai értelme nem jöv -jós. A Próféta eredeti értelme: igazmondó, vagyis próféta az a személy, aki a legf bb (Isteni) igazságot (a tétet megteremt egyetemes törvényeket) ismeri, és bármir l is lenne szó, annak – azoknak a szellemében beszél: elmondja, hirdeti, tanítja a látszatok mögötti valóságot. Megítélésem szerint, az itt leírt személyek mentalitása, valamint az általuk gerjesztett és képviselt élettények, tökéletes illusztrációi a Beavatásnak és ezért ezek a 2003 és a 2004 évi Erdélyi nyári táborokban tapasztalt események szerves részét kell, hogy képezzék a káprázat és a valóság megkülönböztetésér l szól tanulmánynak. A történetek szerepl it természetesen nem igazi nevükön jelenítem meg, az alapelvnek megfelel en, miszerint csak az általam észlelt káros jelenségeket tárom fel és nem célom a jelenségeket megjelenít - képvisel - elkövet személyek név szerinti, nyilvános megszégyenítése, hiszen olyan misztikus információval kufárkodó felületes és felel tlen személyekkel, mint akiket én Vastagh Margónak, Székely Albának vagy Jóságos Tasnak neveztem el, nem csak Erdélyben és nem csak a magyar nyelvterületen találkozhatunk egyre gyakrabban és egyre nagyobb számban. Amire e fejezetben szeretném felhívni a figyelmet, azt a mottót is kaphatta volna, hogy nem minden arany, ami az Erdélyi magyarság körébe az anyaországból érkezik. Különösképpen az nem arany, ami az un. ezoterikus körökb l, illetve a különböz egzotikus neveket visel misztikus tanítók és terapeuták köréb l érkezik. Sajnálatos, nem csak az, hogy a több évtizedes, mondhatni hermetikus elzártságban él erdélyi magyarok még egyáltalán nem képesek visszakövetkeztetni a misztikus guruk és a magukat csodatev nek hirdet terapeuták általános viselkedéséb l és egészségi állapotából, a fizikai megjelenéséb l, vagyis a személyi megvalósításaikból: az egész -ségükb l, (esetenként azoknak a családtagjaik egészségéb l és - 949 -
amvas--tár5 Hamvas
viselkedéséb l is), a szavaiból és szokásaiból. Szomorú, de az erdélyi magyarok még mindig nem képesek a nyilvánvalóan ép és egészséges gyümölcsb l, illetve a férges almából vissza következtetni a szül -fának az egészséges, vagy a beteg, illetve a hamis mivoltára. De még szomorúbb, hogy ezek az egzotikus titulusokkal rendelkez anyaországi misztikus szélhámosok a tetszet s segít angyalokról és jó tündérekr l szóló meséikkel, arra késztetik a szellemi érzékenységgel és spirituális intuícióval rendelkez , ám a spirituális kritika eszközeit nem ismer és nem használó (az erdélyi magyar sajtónak e spirituális területekkel szemben máig tanúsított szkeptikus ignoranciája következtében is tájékozatlanul maradt) erdélyieket, különösen a fiatalokat, hogy e rossz példaadó tanítók hatására, a hamari siker érdekében (csoda-gyógyulás, párkapcsolati és családi válságok varázsütésszer , azonnali megoldása), magukat és másokat kezdjék ámítani felel tlenül. Szomorú, hogy e jobb sorsra érdemesült fiatal személyek, kritikátalanul elfogadva és tovább terjesztve az anyaországi misztikusok spirituális (szent) igazságként hirdetett szamárságait, amivel voltaképpen betegség- és nyomorúság okozó, sok éves szellemi kábulatra, lelki tévelygésre ítélik magukat és hiszékeny családtagjaikat, barátaikat. Természetes, hogy az ártatlan gyermek nem a vitamindús zöldségsalátát választja az ízletes tejszínhab, vagy a fagylalt helyett! Erre a gyermeket, jó példával el járva, meg kell tanítani. És ugyanígy: természetes, hogy az írott sajtó és az audiovizuális médiák által máig tájékozatlanságban tartott, Erdélyi szellemi útkeres k és érdekl d k nem ahhoz az el adóhoz sereglenek, aki a személyi és általános emberi életfeladatok felvállalásnak a szükségességér l, illetve a nem felvállalások negatív következményeir l beszél, hanem ahhoz, aki a nehézségek alól való felmentést és a krízisekt l való hamari megszabadulást ígér misztikus módszerekr l és mágikus praktikákról, mi több: tündéri és angyali segítségek lehet ségér l prédikál. Már abban a Bukaresti központú román szellemi iskolában, ahol az asztrológia mellett, a “gyakorlati metafizika alapelveit és fogásait tanultam, majd az ELTA el adójaként magam is tanítottam ezeket, észrevettem, hogy egyes el adó kollégáim, de f leg kollégan im, olyan általuk elképzelt, vagy valahol olvasott, de személyesen a gyakorlatban ki nem próbált (megemésztetlen: feldolgozatlan és megvalósítatlan), ám els hallásra igen tetszet s és humánus, hogy ne mondjam rózsaszín misztikus eszméket tárnak cáfolhatatlan abszolút igazságként a hallgatóság elé, amit a legjobb indulattal is csak fantazmagóriának lehet nevezni. A f ok viszont, amiért végül ott hagytam ket - és olyan asztrológusként próbáltam tovább lépni a korábban már Hamvas Béla hatására megkezdett utón, amelyen csak azt mondom el másoknak, amir l el z leg személyesen is meggy z dtem: hogy a természeti valóságban is beválik – az volt, hogy az Elta vezet i, valóságos metafizikai elméletet, vagyis misztikus ideológiát gyártottak a nyilvánvaló személyi gyengeségükb l: a dohányzásból. Ezt az egészségtelen szokásukat, amir l képteleneknek bizonyultak lemondani, végül is úgy tárták a hallgatóság elé, mint valami spirituális emelkedéshez és megtisztuláshoz vezet , tudatosan folytatott tevékenységet (kultuszt). Az is tény viszont, hogy ezért, a személyi gyengeségb l nem ravaszkodó nyereségvágyból ered ! - káprázat-tanításért nem ítéltem el ket, hiszen a személyiség integritását és a szabad akaratot maximálisan tisztelve, nem várták el és nem kérték számon senkit l a dohányzást. Azért is tisztelettel rzöm az Elta körében töltött évek emlékeit, mivel az általam kés bb megismert külföldi gurukkal, tanítókkal és gyógyász “mesterekkel” szemben, náluk soha nem észleltem pl., hogy anyagi nyereség reményében, vagy a közönség figyelem meg-nyerése érdekében ámítottak volna, vagy vezettek volna félre bárkit is. Az, hogy az Eltások dohányzása miatt általam érzékelt metafizikai-nonszensz miatt arra kényszerültem, hogy elváljak t lük (a biztonságot nyújtó csoportba-tartozás nosztalgiája és a visszatérési vágy reménye sok évig még kísértett), kiváltott bel lem egyfajta Jupiteri - 950 -
amvas--tár5 Hamvas
érzékenységet minden féle és fajta spirituális hamisságra (miszticizmusra) és felhívta a figyelmemet arra, hogy a spirituális – ezoterikus körökben mozgó személyek nem mindig rosszindulatból, vagy nyerészkedési vágyból csalnak, hanem egyszer en azért, mert puszta jóindulatú humánus magatatásból k úgy képzelik, hogy az a misztikus “jó” dolog, amit k állítanak az födi is a metafizikai igazságot. De azt is megtanultam az évek folyamán, hogy ennek a naiv hiszékenységnek a megértéssel való kezelése nem kell azt jelentse, hogy számomra kötelez elfogadni a misztikus fantazmagóriákat. És semmiképp nem azt, hogy a ravasz (nyerészkedési, vagy közönség-nyerési) szándékból hazudozó misztikus kóklerek káros és, nem egy esetben veszélyes tevékenységének a következményeit ne vegyem észre, ne leplezzem le és ne értelmezzem azokat metafizikailag. Az értelmez - leleplezést nem egyfajta önjelölt és öncélú igazság-leleplez és/vagy igazság-osztó szerep betöltése érdekében teszem, hanem els sorban azért, hogy lehet vé tegyem a magam számára, a minél jobb szellemi emésztést, majd az emésztést követ elengedést (elbocsátást, megbocsátást) lehet vé tegyem, annak érdekében, hogy a Skorpió-betegségeimb l: a széklet és a vizelet-elengedési gondjaimtól végképp és teljes mértékben megszabaduljak. A viccet félre téve: azért tartom tehát fontosnak megvizsgálni és körülírni minden kauzális, spirituális, intellektuális és érzelmi káprázatra okot adó esetet és a személyi horoszkópokban a Lilth pozíciója, valamint a Neptunusz és a Jupiter negatív fényszögei által jelzett kábulatra való hajlamot, mert tudom, hogy amennyiben ez nincs felfedve, beismerve és a megismerés által meghaladva - feloldva, akkor nem lehetséges a szellemi tisztulás és a személyi fejl dés, vagyis a kiegyenlít dés (a megszabadulás – megváltás). A káprázat veszélyes következményeinek megértéséhez a legérzékletesebb példa a az agresszivitás metafizikai értelmezése. Az, hogy az ember által meg nem zavart természetben a leger sebb és legintelligensebb ragadozók elejtik és felfalják a többi állatot, nem nevezhet agresszivitásnak, mivel a csúcs-ragadozók kiemelten az er sebb és összetettebb struktúrájú lét esszenciáknak, a fels bbrend en strukturált, jellegzetesen maszkulin (Fény) ideáknak a megtestesülései. (A ragadozók által elejthetetlenül nagyra növ növényev k viszont, mint pl. az elefántok és a bálnák, kiemelten a szeretet-ideáknak a megtestesülései.) Ez a természeti ragadozói mentalitás csak annyiban testesít meg spirituális agresszivitást, amennyiben a természetben, a rovaroknak és nyüveknek - férgeknek, bacilusoknak, a kicsi és a csúcsragadozóknak is, mindent el kell emészteni és fel kell falni könyörtelenül és fel kell dolgozni, ami a biológiai élet-küldetését bevégezte és az alap rendetetése szerint (minden szinten) hanyatlásban van. De kell ejteniük és fel kell dolgozniuk - el kell emészteniük - azt is, ami bizonyos spirituális (ideális) zavar, vagy zavar-sorozatok következtében, valamilyen finomabb, vagy durvább, de téves genetikai mutációval jelent meg a természetben. Az ember által meg nem zavart környezetben él állatok tehát, és f ként a nagy ragadozók azt az alkímiai folyamatot és szükségszer séget testesítenék meg és azt játszódnák le a természetben az egyetemes törvények szerint, hogy a fels bb rend en strukturált teremt i - teremtési ideakombinációk igyekeznek egyik - a másik ellenében érvényesíteni hatásukat és erej ket, illetve felfalni, felemészteni, felmorzsolni egymást annak függvényében, hogy spirituális és kauzális információ rendez dés szempontjából, melyik egység er sebb, illetve, hogy melyik rendelkezik fels bb rend bels szervezettséggel: kiegyenlít dési és újjászületési, újjá teremt dési, teremtési (reprodukciós) képességgel, un. jöv -potencialitással. Az állatvilágra jellemz létért való küzdelem és a megfelel élettér (vadászterület) biztosításáért való harci mentalitás, valamint a minél tökéletesebben és minél magasrend ben fejlett (strukturált) DNS struktúrák és “gén-készletek” átörökítése érdekében folyó - akár ha halálos kimenetel is - versengési harc tehát, sem metafizikailag, sem természetileg semmiképp nem nevezhet és nem nevezend agresszivitásnak. Ezért az agresszivitás végs - 951 -
amvas--tár5 Hamvas
soron és valójában, nem is az állatokra jellemz mentalitás, hanem az emberre, mivel antropológiailag és genetikai felépítése szerint, nem a ragadozókhoz tartozik (nem ragadozó majom fajtából fejl dött ki) és a legtöbb esetben ezekt l a természeti létfunkcióktól idegen okok miatt támad. Ezért az ember szervezete nem rendelkezik az állati hibás génstruktúrák feldolgozási képességével, amiként sokkal károsabb következményekkel jár számára azokkal a vírusokkal és baktériumokkal való találkozás is, amelyek a ragadozók szervezete számára semmiféle problémát nem jelentenek. És ami még veszélyesebb, az ember a legtöbb esetben nem is fizikailag támad, hanem pszichikailag, mentálisan és képzeletben (teremt i mágikus ideák szintjén). Ezért, ahogy az állatok világában nem létezik spirituális alapú agresszió és egyáltalán tévedés az ilyen jelleg létfunkció szerinti természeti - harci mentalitást (természetes mentalitást) agresszivitásnak nevezni, úgy ez embernél is, az ide vonatkozó és ezért hasonló típusú harci mentalitást sem kell agresszívnak nevezni. Csak, és csakis a természeti funkciók és szükségletek ok - okozati összefüggésein kívül es , támadó jeleg mentalitás nevezend tehát agresszivitásnak. És ez az agresszivitás honnan ered? Pontosan az ember spirituális zavartságából, a b nbeesett kábulatából, a lelki és szellemi szédületb l, a tévképzetek szerinti létformákból, a tévelygés szer életvitelb l. A megváltás (univerzális kiegyenlít dés) logikája szempontjából ugyanis, a hamis egység, illetve a hamis kiegyenlít dés károsabb és veszélyesebb a kiegyenlítetlen állapotoknál, helyzeteknél! Tulajdonképpen ez is - többek között! - a fizikai dimenzió és a természeti világ funkciója. A gondolatokhoz és érzelmekhez képest jól elhatárolt anyagi formák világában a kiegyenlítetlen állapotok és a hamis egységek - a hamis egyesülések letagadhatatlanok, mivel a határok láthatóak és érzékelhet ek. A hamis kiegyenlít dés ellentétes a teremtés eredeti funkciójával: a Lilith által keltett káosz meghaladásával, a teremtés és a megváltás által létrehozandó új abszolút állapotnak az újraalkotásával, a teremt i er vé vált abszolút er knek az új egyensúlyával és harmóniájával. Ezért is, sokkal agresszívebbek a részeg és a kábulatban lev személyek, vagy a huzamos ideig a kábulatnak valamely finom, és ezért érzékelhetetlen formájában tartózkodó (tartott) személyek mint a spirituális éberségre törekv ek. A kábulat és a zavartság, valamint annak a fény szerinti értelmi megfelel je: a káprázat (a tévedés, a hamisság), mindig téves és hamis egybe- egységbekapcsolásokat eredményez. Hamis kiegyenlít dések és hamisan kiegyenlít dött egységek létesülését eredményezi. Az élet - és az egyetemes lét! - legalapvet bb célja és törvénye viszont ezzel ellentétes: maga az igazi egység és az igazi kiegyenlít dés megvalósítása. Az egyetemes megváltás sideája: a Szent Szellem, illetve a teljes kiegyenlít dés magvalósítására törekv egyetemes törvények lázadnak tehát a hamis egységek és a hamisan kiegyenlít dött állapotok ellen. A hamis egység (pl. kommunizmus) és a hamis kiegyenlít dés (pl. az ittas állapotban átélt szeretet, vagy az érzelmi és spirituális alap- és háttér nélküli szexualitás) ellen lázadó univerzális törvény váltja ki bel lünk a spontán ellenvetést és ellenérzést, az alapvet személyi és ösztönös lázadást minden korrupción alapuló (hamis) egység és kiegyenlít dési forma ellen! Ez okozza az önpusztító életvitelt, az idegbajt, a hisztériát, a mentális betegségeket és végül az rületet, az öngyilkosságot, vagy az eszel s halálba-rohanást. Ez az alapvet kauzális (isteni) egyetemes agresszivitás, tehát bennünk minden ellenérzésnek és anarchikus, vagy értelmes lázadási - leleplezési késztetésnek az oka, amit minden hamis kiegyenlít dés és hamis egység kivált a tudatunkból, miel tt azt civilizációs megfontolásokból, illetve gyávaságból és egyéni érdekeknek érzett korrupcióra való hajalmunkból kiindulva, elfojtanánk és elnyomnánk. Ez a jogos agresszivitás viszont, diszharmonikus determinációk (örökségek és zavart életvezetés) esetén átváltozik jogtalan és oktalan lázadássá: anarchikus mentalitássá, vagyis irracionális agresszivitássá, ami többek között abból is ered, hogy az agresszív személy lázad az ellen a gondolat ellen, hogy neki kitartást igényl és kényelmetlenséget és fájdalmat okozó állapotokat, figyelmet és kitartást - 952 -
amvas--tár5 Hamvas
igényl tetteket kell vállalni éppen annak érdekében, hogy a kábulatát okozó káprázatoktól megszabaduljon (a lelki kábulatát és ezáltal végülis a betegségeit okozó káprázatait átvilágítva megismerje és feloldja). Hogy a magyarországi ezoterikusnak nevezett misztikus gyógyítók körében igen s r n el fordulnak öncsalók és csalók egyaránt, az egy éves Soproni tartózkodásom alatt t nt fel, amikor a közismert magyarországi “ezoterikus” havi lap, az Elixir magazin, egyik 49 évesen hirtelen (korábbi tüd betegségének véget vet szívinfarktusban) elhunyt terapeutáját gyászolta. Egyik soproni hallgatóm ugyanis szoros baráti viszonyban állt korábban az elhunyttal és ennek következtében megtudhattam, hogy a neves misztikus gyógyító és figyelem: párkapcsolati terapeuta (!) nem csak hogy egyszerre Magyarország négy különböz városban él , írd és mond: hat élettárssal, illetve szeret vel rendelkezett. De a misztikus terapeutának csak h sies er feszítések következtében sikerült a halálát megel z években napi kett és fél csomag cigarettáról, napi egy csomag cigaretta elszívására lesrófolni szenvedély-betegségét. Nagy döbbenetemre a kedves Soproni hallgatóm, igen nehezen fogadta el azt az állításomat, hogy ez a boldogtalan (mindössze a talán a halálában ha megboldogult...) ember, aki utolsó életéveiben hat hölgynek kellett folyamatosan hazudjon, arról hogy éppen miért nem mehet “haza”, illetve, hogy éppen hol nincs és mit nem csinál, egyáltalán nem szabadott volna gyógyítania és f képp másoknak párkapcsolati kérdésekben tanácsot adnia. Egészen pontosan: a barátja halála fölött szomorkodó barátn m és néhány más hallgató igen nehezen értette meg azt, hogy ez az ember éppen arról tartott el adásokat, és arról tanított, amit maga kiemelten hibásan élt meg. Vagyis a talpától a feje búbjáig korrupcióban: hamis egységben és hamis kiegyenlít désben élt. És hogy nem csak az a baj, hogy korrupcióban (b nbeesetten: betegen) élt (tévelygett), de ráadásul önmaga mellett, a jóhiszem hallgatóit is félrevezette. Nehezen értették meg, hogy ez a tévelyg férfi, aki a magánéletével teljesen ellentmondott annak, amit másoknak tanított, kép - képzeleti zavart keltett, tehát a rossz példájával, amit felmutatott, többet ártott, mint használt. Ezért (is) kellett idejekorán meghalnia. VII. Életem legels vérbeli hamis prófétájával - magát tisztánlátónak (látnoknak!) nevez hazug jógamesterével - akinek a hamissága (hiteltelensége!) leleplezésével nem is kellett sokat fáradoznom, hiszen a találkozás végén önmagát leplezte le gátlástalanul szélhámos és a közönségességnél is alacsonyabb rend viselkedésével, az egyik Erdélyi civil szervezet által 2003 nyarán megtartott Életmódtáborban találkoztam. A táborban el adó - oktatóként szerepl magyarországi jóga-mesternél, a húsfogyasztása mellett (Korábban megszoktam ugyanis, hogy a jógásoknál els rend a vegetarianizmus kérdése, amihez nem csak misztikus, hanem plauzibilis tudományos érveket szoktak felsorakoztatni. Ez viszont startból kijelentette, hogy nem vegetáriánus.), els sorban az t nt fel, hogy nálam tizenöt évvel fiatalabbként is nagy pocakja van és alkoholistákra jellemz , duzzadt és sötét karikákkal rendelkezik a szeme körül. Másodsorban az, hogy el adásaiban nem gy zi eleget hangsúlyozni, hogy aki a jóga útját járja, annak nincs szüksége asztrológiára, vagyis a személyi horoszkópja ismeretére, holott a korábbi megfigyeléseim alapján szerintem, els rend kérdés, hogy az ilyen jelleg táborokban az el adók ne ócsárolják egymás szakterületét. Ráadásul ez az állítás így nem is igaz, hiszen az asztrológia nem egy olyan beavatási rendszer mint a joga, a Rejki, a különböz vallások, a lovagrendek, a szabadk m vesség, vagy a harcm vészetek, hanem általános szellemtudomány és a hozzáért asztrológusok által elkészített személyi horoszkópok (amennyiben nem buta jóslatokat tartalmaznak, hanem a személyi spirituális és gyakorlati életfeladatokat tárják fel) bármilyen jelleg és rend szellemi beavatásban részesül személy által egyöntet en jó eredményekkel és következményekkel használhatóak.
- 953 -
amvas--tár5 Hamvas
A tábor és az el adások harmadik napján (délután) azon kaptam magam, hogy egy csíkszeredai hallgatónak a dávid-csillag szimbolikus jelentésére vonatkozóan feltett kérdésére a (nevezzük D-nek a gurut) D. úr szájából az a képtelenség hangzik el kinyilatkoztatott (cáfolhatatlan) misztikus igazságként, hogy a zsidó nemzet tagjainak az sei egy idegen bolygóról jöttek valamikor nagyon régen, azzal a céllal, hogy semmisítsék meg az emberiséget és foglalják el a földet, de mivel ez nem sikerült nekik és mivel valami (technikai?) hiba folytán “itt ragadtak” a földön, ezt a negatív si “karmájukat” (sorsrendeltetésüket) kénytelenek voltak lezárni”. De hiába akarták és akarják “e sötét karmájukat” lezárni , mert ennek az ellenséges si rendeltetésnek a spirituális szellemisége (misztikus hatalma) még mindig mozgatja és követi ket. Ebben a pillanatban szükségét éreztem annak, hogy felálljak és hangosan kikérjem, hogy az én jelenlétemben ilyen, végülis nem csak hogy metafizikailag alaptalan és hamis, de alapjában gonosz indíttatású, misztikus csomagolásba rejtett antiszemita célzások elhangozzanak. Erre a D. úr egy marosvásárhelyi híve (tanítványa) szememre vetette, hogy itt szabad eszmecsere folyik és ha nekem (aki D. úr után el adást kellett volna tartanom) nem tetszik, ami történik, akár el is hagyhatom a termet, s t: akár haza is mehetek. Mivel a tábort végülis a hallgatók pénzéb l rendezte meg a szervez , aki nem volt a akkor a teremben, megfogadtam a tanácsot és a szemléltet eszközeimmel a hónom alatt, tüntet en elhagytam a termet. Nagy csodálkozásomra még az általam korábban józannak képzelt hallgatók sem követték a példámat, hanem a többivel együtt tovább hallgatták a D. úrnak “a zsidók és más misztikus lények” (jó és gonosz tündérek, vezet és segít angyalok, koboldok és manók...) természetér l és tetteir l szóló el adásait. Talán a jóindulatúan naiv résztvev k máig hinnének ennek az embernek és a szervez k az idéni táborra is meghívták volna, ha id közben nem kísérli meg nyíltan az egyik marosvásárhelyi jógázó (orvos!) feleségét elcsábítani (miközben a guru felesége is ott volt a táborban) és, hogyha végül nem csábítja el oly sikeresen D. úr régi tanítványa (egyik szervez !) feleségét, olyan alaposan, hogy az illet házaspár kés bb törvényesen is elvált egymástól. Ami a zsidó népnek a szegedi D. úr által ismertetett negatív “misztikus karmáját” illeti, úgy gondolom, nem a Jógás elöljáróitól tanulta, hanem az hír s magyarországi Táltos egyház tagjaitól. Ugyanis, ezt az gonosz nacionalista szamárságot kés bb visszahallottam két erdélyi táltos-tanítványtól (Egy csontkovácstól és, jól fogózzon meg az olvasó: egy székelyföldi orvosn t l!). Arról, hogy miket jósolgatott a hozzá “segítségért” forduló jóhiszem hallgatóknak D. úr a táborban résztvev k családtagjairól azok fényképe alapján, illetve, hogy hány lelket rémített meg sötét jóslataival, legendák szólnak. Ha a D. úr személyével nem is, de végzetes zavarokat is okozni képes, romboló ámítói szellemével a 2004-es táborban is találkoztam. Egyrészt, egy ugyancsak szerfölött misztikus (hogy nem mondjam, az újkeresztény szekták prédikátoraihoz hasonlóan zavaros) székely legény személyében, aki az egzotikus ismeretekre és élményekre vágyó hölgyek erotikus képzeletére még D. úrnál is nagyobb befolyást gyakorolt. (A számomra egészen új külsejében a Jézus konvencionális ábrázolásához látható módon hasonlítani igyekv misztikus legénynek a táborból való távozása után jutott a tudomásomra, hogy két évvel azel tt elkapartatta a korábbi élettársában - közös ismer sünk méhében - fogant három hónapos magzatát.) Annak ellenére, hogy évvel korábban, amikor érettségi el tt álló tizenegyedikes diákként, az egyik barátunk protezsáltjaként részt vett egy, az Erdélyi Hamvas Béla Baráti Társasággal tartott sátor táborunkon, amikor “fiatal útkeres ” lévén, türelemmel mindannyian sok id t szenteltünk a misztikus h börgései lecsitítására és hogy azt követ en számtalanszor keresett fel a lakásunkon is, Székely Albika most nem köszöntött és nem szólított meg, akkor sem, amikor látta, hogy az új Jézus-külseje miatt nem ismertem fel és jóindulatú-zavartan mosolygok rá, mivel - én sem tudom, miért! -, azt képzeltem, hogy az Elta valamelyik egykori magyar - 954 -
amvas--tár5 Hamvas
hallgatóját látom viszont. A másik misztikus el adó egy felt n en s r n (még az el adások szüneteiben is!) kávézó és dohányzó, átlagosan kövér, de mindezek ellenére - legalábbis a saját kinyilatkoztatása szerint! - a körülöttünk jöv -men tündéreket és a személyi aurákat “tisztán látó” magyarországi természetgyógyász és családterapeuta hölgy volt. Vastagh Margó családterapeutai foglalkozását és címét, a Beavatás mottójául választott Jézusi mondat szellemében kibontandó témánk miatt, fontos megjegyezni. A szenvedély-betegségéb l magát kigyógyítani képtelen gyógyító és lelki-szellemi tanácsadó, saját maga mondta el ugyanis, hogy az általa bemutatott gégetisztító és a f mirigyeknél elhelyezked energetikai központokat (un. csakárákat) tisztítani hivatott mélyhangzású varázsszavak (mágikus erej mantrák) kántálását, általában csak az autójában tudja gyakorolni, mivel a családja körében ez számára tilos. Els hallásra ebben semmi megütközni valót nem talál az ember, hiszen manapság, amikor az ötven éves materialista kábulatából ébredeznek a keleteurópai családok, sok helyen megesik, hogy az id s családtagok zöme nem csak hogy nem osztják a fiatalok “misztikus” világ- és életszemléletét, de az ilyen jelleg kultikus cselekedeteit sem tolerálják. Ebben az esetben viszont másról van szó. A két cigaretta slukk között, az auráink mellett állítólag a teremben jelen lev tündéreket is egészen tisztán látó családterapeutának a folytonosan pipázó férje - aki az ugyancsak felt n en kövér gyermekükkel elkísérte nejét a “csodálatosan mágikus” ismeretekt l mindeddig megfosztott szegény erdélyiek felvilágosítását célzó missziós útjára -, egész id alatt, önmagát t lünk mintegy tüntet módon elkülönítve távolmaradt. Nem csak az el adásoktól (és nem csak a felesége, gondolom, untig ismert és számára hiteltelen tündérmeséit l), hanem a tábor többi tevékenységét l is. S t: a Krónika nev Erdélyi napilap szerkeszt inek adott interjú miatt felettébb hosszúra - több órásra! - sikeredett búcsúvétel alatt, a tündéri és angyali családterapeuta hölgy megközelíthetetlenül magányosan pipázgató férje, ugyancsak tüntet módon félrevonult a közeli patak hídjára és onnan szemlélte a búcsúzkodást. - Hiszen nap mint nap láthatja és “hús-vér” házastársi viszonyában tapasztalhatja azt, hogy milyen következményekkel jár, illetve hogy a párkapcsolatukban mennyit használt a cigaretta-és kávérab felesége és a hozzá hasonló misztikus hazudozóknak a tündéri szenttudománya. Az 1995-ben megjelent, harmadik verseskötetem el tanulmányában kitértem arra, hogy nem helyes normálisként elfogadni azt a népi jópofaságot, hogy a cipésznek rossz legyen a cip je, vagyis az, hogy a pap hitetlen, az orvos - gyógyító beteg legyen, hogy a pedagógusnak neveletlen, illetve rosszul nevelt legyen a gyermeke és a verseiben magasztos eszméket hirdet , illetve az erkölcstelen politikai magatartást elitél költ részegen l dörögjön az utcán és kötekedjen a békés polgárokkal. Ebben a szellemileg meghasonlott szokásunkban: a korrupt hétköznapi magatartásunkban, az önmagunkkal és tanító-példaadóinkkal szembeni igénytelenségünkben gyökereznek ugyanis az életrontás és a lét- korrupció hajszálerei és nem a társadalmi életben. A korrupció ugyanis otthon, s t, még közelebb: a lelkünkben kezd dik és nem a közhivatalokban és nem is a politikában! Milyen családterapeuta lehet tehát az, akinek a tevékenységét l, társaságától, barátaitól a férje tüntet en elkülöníti magát? Nem semmilyen, hanem hamis. Vagyis szélhámos! Nos, a nehézsúlyú tündéri jelenség - aki a teremben a misztikus és állítólag nagyon mágikus tudományát irigylend hatáskeltési tehetséggel tudta el adni, de aki az egészségtelen életmódja és a fölösleges kilói miatt természetesen képtelen volt azt a hegygerincet el és vissza megmászni amit a hat éves kislányom és egy négy éves kisfiú is megtett, hogy a helyi néphagyomány által tündérek völgyének nevezett bugyborékoló ásványvízforráshoz tett csoportos kiránduláson az t csodáló hallgatókat elkísérje - nagyon megharagudott rám, amikor másodjára hangos szóval is visszavertem azt az állítását, hogy ha karba tett kézzel ülök az el adásokon, az annak a biztos jele, hogy tudattalanul elzárkózom az információ- 955 -
amvas--tár5 Hamvas
befogadástól. Amikor harmadjára is megszólított, ellenállhatatlan kényszert éreztem arra, hogy hangosan és részletesen felhívjam a figyelmét arra, hogy az állítása egy ostoba misztikus téveszmén alapul. Ezzel a pszichológiai babonával, ami a misztikus körökben igen divatos, már többször is találkoztam, de számomra egyértelm , hogy semmi reális alapja nincs, hiszen akárcsak más, számtalan nyitott személy, a legkedvesebb barátaim és ismer seim el adásait is ebben az igen kényelmes pozícióban szoktam nagy figyelemmel végighallgatni, s t: zenehallgatás és tévénézés közben is így ülök a rekamién. És ha már a nyitottságról van szó, vajon én zárkózom-e el karba tett kézzel a “szellemi információtól”, aki türelmesen végig hallgattam Margónak három, tündéres és angyalos el adását, vagy és a táborba kés bb érkez másik magyarországi el adó, akik egy el adásomat sem tisztelték meg jelenlétükkel? De a tündéri neheztelés abból is adódhatott, hogy a köznapi beszédben használt pejoratív és a negatív szuggesztiókat tartalmazó kifejezések ártalmas hatásáról szóló el adása közben, amikor közder t váltott ki a közönség köréb l, hogy éppen neki, már a harmadik alkalommal csúsztak ki a száján a “szörny ség” és a “hülyeség” kifejezések, miközben a többiek nevettek, beszóltam hozzá fél hangosan, hogy azért nem képes magát el adás közben ellen rizni, mert spirituális kábulatban él a s r cigarettázás és kávézás következtében. Az elhallgattatásomat célzó, sebtében összehívott kupaktanácson viszont - amely némileg hasonlított ahhoz a jelenetekhez, amikor Butiurka szekus alezredes elvtárs és fiatalabb kollégái okítottak a román szocialista etikára a Hargita Megyei Milicia székházának vasrácsos ablakú vallató irodáiban Margó azt állította, hogy csak azért haragudott meg rám, amiért a tábor el tt még barátomnak tudott, ám megdöbbenésemre a táborban Margóhoz hasonlóan misztikusan hazudozó Albikának a névelemzés címen megtartott “számmisztikai” (a számmisztika egy téveszmére - misztikus fantazmagóriára - alapuló hamis tudomány, amit az aritmológiához nem ért , illetve azt teljesen félreért avatatlanok hirdetnek és gyakorolnak) el adását két, általam igen szükségesnek érzett pontosítással megszakítottam. Akkor ugyanis attól féltem, hogy az egy évvel korábban magtartott táborban történt misztikus zsidóellenes uszításhoz hasonló események következhetnek be. Több éves jártassággal és gyakorló asztrológusi tapasztalattal is rendelkezvén (több tanulmányt is írtam a témában) és látván azt, hogy az általam öt éve ismert, valamikori hallgatóm az én korábbi hasonló el adásiamból mit nem értett meg, illetve hogy mit értett félre, szükségét éreztem annak, hogy felhívjam az alpári az 1848-as és 1949-es módon el adó fiatalember figyelmét arra, hogy amennyiben forradalom eseményeit hasonlítja össze és így értelmezi, meg kell azt is nézni, hogy az 1849es év aritmológiai összege a Tarot és a kabbala legfontosabb számát, a 22-t adja. Ezért ebb l a szemszögb l is meg kell vizsgálni a forradalom bukásához vezet eseményeket, a hallgatók helyes tájékoztatása érdekében. Másodszor azért kellett félbeszakítanom Albikát, mivel D. úr szellemében, is a jógához hasonló beavatási rendszerként tett említést az asztrológiáról. S t, mivel a hányaveti módón el adó fiú egészen gyakori ismétléssel trágár szavakat is használt el adás közben, el adás után diszkréten félrehívtam és régi barátként meg akartam értetni vele, hogy egy felel s el adónak nem szabad pejoratív kifejezéseket használnia. Amikor Albika nem akarta elfogadni, hogy trágár szavakat használni az ilyen jelleg el adásokon nem hogy nem ildomos, de egyenesen tilos, hát erélyesen rászóltam, hogy ha nem ért a szép szóból, akkor szül ként tiltom meg neki, hogy triviális kifejezéseket használjon azokon az el adásokon, amelyeket velem együtt a kiskorú lányom is részt vesz. Újabb – e táborban már hányadik? – megdöbbenésemre, a Magyarországon él fiamnál fiatalabb Jézus-hasonmásnak a válasza az volt, hogy engem senki sem kért arra, hogy az el adásain a kislányommal együtt részt vegyek. De nem ez most a fontos. Vastagh Margó ugyanis csak hazudta a szervez kkel általa összehívatott el adói gy lésen, hogy azért haragudott meg rám, mert “bántottad a kicsit és - 956 -
amvas--tár5 Hamvas
tönkre tetted az el adását”. Az igazság viszont az, hogy tulajdonképpen pukkasztotta ki teljesen az Albika el adását, amikor öt hallgatót, az nyomatékosan nyugalmas, lassú módórában végig kérdezett, hogy azoknak az almáról mi jut eszébe, ezzel akarván bizonyítani, hogy Albika nem tévedett, amikor azt monda, hogy a megvilágosodása el tt, bizony járt már sok misztikus iskolába, úgymint a jogásokhoz, a rejkisekhez és az asztrológusokhoz (sic!) is. A Margó lelkében irántam fellobban haragnak ugyanis, amit minden toleranciáról szóló prédikációja ellenére, már nem volt képes lenyelni, az volt az igazi oka, hogy meg próbáltam tündérségét elhallgattatni, amikor azt észleltem, hogy - annak ellenére, hogy hiányzott az én el z , bevezet el adásomról, amire az épp utánam el adó feleségem alapozta az otthonszülésr l és a szülés utáni anyasági állapot spirituális értelmezésér l (az ép és egészséges utódszülésr l és gondozásról) szóló el adását, de hiányozván a feleségem el adásának az els háromnegyed részér l is - miután tüntet módon háromszor is ki- és besétált a teremb l el adás közben, teljesen leállította Em két, és követelni kezdte, hogy a feleségem azonnal magyarázza el neki mindazt, amir l voltaképpen mi korábban, három és fél órán át mindketten beszéltünk. Látván, hogy fennkölt értetlenkedésével zavarja a feleségem logikusan felépített, racionális érvekkel és személyes élettényekkel alátámasztott - de a megható tündérmeséket és a zavaros misztikus motívumokat teljesen nélkülöz - el adását, rendreutasító módon felkértem, hogy hagyjon fel itt a spiritusz rektori magatartásával és halassza el a magyarázat - igényét az el adás-utánra. A tündér- és auralátói képessége mellett, magát többek között Feng-Suj specialistának (mesternek?), s t: a kínai spirituális kultúra-szakért nek is hirdet Margónak, aki ennyi keleti és nyugati misztikus tudás birtokában van, a személyi büszkesége nem viselhette el, hogy nem hódoltunk be neki. Szer fölött tájékozottnak bizonyuló el adói célzásaiból arra is következtetni kellett, hogy az asztrológiához is behatóan ért, ám amikor megkérdeztem, hogy hol áll a horoszkópjában a Lilithje, értetlenül nézett. Amikor viszont elmagyaráztam neki, hogy el adóként milyen tévképzetek rabja lehet és ennek következtében milyen veszélyek fenyegetik, ha nem ismeri a Lilith által jelzett karmikus negatív tulajdonságainak a természetét, félig sajnálkozva, félig fitymálóan nézett. Én azonban kíváncsi lévén elkértem az adatait és megnéztem, hogy hol áll a Lilithje ám, amikor ezt a tudomására hoztam, határozottan lesajnáló módon azt kérdezte, hogy “És én ezzel mit csináljak?” Majd kitalálod te, volt a célzatos válaszom, de nem hittem és már nem is érdekelt, hogy megértette-e. Margónak a velem szemben gyakorolt következetes és áthatolhatatlan arroganciája végül közönyössé tett. Ezért már nem is nagyon érdekelt, hogy mit ért meg, illetve hogy mit hogyan ért abból a kevés szóból, amit a táborban még elkerülhetetlenül váltanunk kellett egymással. Mivel valamiféle f városi koordinátornak képzelte közöttünk, nyomorult Erdélyiek között magát, nem tudta lenyelni azt a felszólítást, hogy a tájékozatlanságából ered hangos értetlenkedésével ne zavarja az Em ke el adását (miközben, hipokrita módon, ugyanezt igényelte t lem utólag az általa vezetett el adók gy lésén!) és úgy vágott vissza, hogy megdumálta a két erdélyi szervez t, hogy hívják össze az el adók tanácsát és azon jól leckéztessenek meg engem. A rögtön ítél törvényszék összehívásában (a misztikus komplottban) viszont ludas volt a Marosvásárhelyi f szervez n is, aki egy kilenc hónappal korábban történt beszélgetésünk alkalmával bevallotta, hogy nincs szándékában családot alapítani (illetve férfit megt rni maga mellett és annak gyermeket szülni! Utólag összevetve és mérlegelve az eseményeket, már nyilvánvaló, hogy nem akarta, hogy az egészséges gyermekeinket orvosi segítség nélkül, szabadon szül feleségem el adóként vegyen részt a táborban. Ezért bizonyára Margóval együtt is orrolt reám, amiért szóvá tettem, hogy a t lem hallott témákat zavaróan misztifikáló és alpári módon el adó Albika számára több el adást biztosított, miközben Em ke számára alig tudtam egyetlen el adást t le kicsikarni.
- 957 -
amvas--tár5 Hamvas
Az, hogy a szellemi igényességemet elnyomni hivatott kupaktanács összehívása jó részben a dohányos terapeuta m ve volt, onnan derült ki, hogy ki sem várta, amíg a f szervez nek az ellenem felsorakoztatott vadpontjaira válaszolni próbáltam, hanem a tárgypontokra vonatkozó racionális magyarázataimat irracionális kérdésekkel és újabb vádakkal túlkiabálva hamar megszakított. És mindezt sajnos, a nyilvánvaló cirkuszhoz némán asszisztáló Erdélyi el adók beleegyezésnek is vehet hallgatása mellett. Valamiféle, senki által fel nem kért, de “nyilvánvaló tudásának” és rangjának megfelel en, irányítónk, vezérünk, f nökünk szerepében érezvén magát, zápores szer en pörgetve a szavakat, engem nyilvánosan rekcumolni kezdett. Amint a helyzet fonákságára rá jöttem, kénytelen voltam én is túlkiabálni naccságát és úgy értésére adni, hogy semmiféle okítást, tanítást, de még csak tanácsot sem fogadok el olyan terapeutától, akik a hallgatók el tt s r n cigarettázik (a kövérségér l udvariasságból nem tévén említést). Látván, hogy engem nem bír legy zni, derült égb l villámcsapásként, vagyis a témához egyáltalán nem ill en, annak a bizonyítása következett, hogy a magzathajtó Albika trágár szavakkal t zdelt el adása sokkal jobb min ség volt, mint a szellemtudományok alkalmazásával orvosi asszisztencia nélkül és szabadon három egészséges gyermeket egészen könnyen és egészségesen megszül , több éve külföldön is sikeres el adásokat tartó, és nem utolsó sorban a Jézus-hasonmásnál négy évvel id sebb feleségem el adása. És mit gondol az olvasó, hogy mik voltak ezt az állítást bizonyítani hivatott, “perdönt erej ” érvek? 1) Ezt mondták az általuk megkérdezett hallgatók. (Mármint hogy a trágár és szétszórt Albika el adása jobb volt az Em kéénél.) - Érdekes módon, az általam megkérdezett hallgatók mind az ellenkez jét állították. Ez azért is volt hihet , mivel a feleségem nem csak annak köszönhet en rendelkezik logikus és könnyen követhet el adásmóddal, mert a Kolozsvári Babes-Bolyai egyetem filozófia szakán volt korábban egyetemi hallgató - második évben hagyta ott, annak érdekében, hogy családanyai hivatását teljes személyként felvállalja -, hanem annak köszönhet en is, hogy az tudattalanja nincs semmiféle magzatelhajtás b nével beterhelve. 2) És most ezt tessék jól megfigyelni: A családvállalásról akkor még hallani sem akaró, f szervez n állítása szerint, amely állítással szerinte az ott ül többi el adó is egyet értett, a feleségem aurája nagyon le volt nyomva miközben el adott! És ezzel a “cáfolhatatlan” misztikus érvvel (misztikus, tehát ellen rizhetetlen hazugsággal!), az elmarasztaló tanácskozáson szintén részt vev , hetvenöt éves és cukorbeteg külföldi Rejki-mester is egyetértett! Utólag azt is megtudtam, hogy ez a varázsvessz je és az ingája segítségéve az auráinkat méreget nyugdíjas bácsi, miután a Rejki titkaiba két nap alatt els fokon “beavatta” a tábor ideje alatt éppen a házassági krízisének a sebeit gyógyítgató egyik vádlómat - aki egyébként az éppen hiányzó Albika képviseletében(?) volt jelen a misztikus fejmosáson - , és az els behangolás után, két hét múlva(!) Rejki-mesteri diplomát is adott a misztikus ítéleten részt vev hölgynek. Abban, hogy a Vastag Margó botor beavatkozásáig én tisztának, fényesnek és jó-er snek érzékeltem a feleségem auráját, lehet, hogy megtévesztett (elvakított) az iránta érzett szeretetem. Az viszont, hogy a velünk lev hat, két és fél éves és négy hónapos gyermekeink a hideg es s id ellenére végig egészségesek maradtak és máig is azok, vagyis az a tény, hogy gyermekeink irányába az édesanyjuk aurájából (tudattalan lelki és idea-világából) semmiféle negatív energia nem áramlott Em két l, egyértelm bizonyítéka annak, hogy az állítólagos tisztánlátók hazudtak amikor azt állították, hogy el adás közben az Em ke aurája le lett volna nyomva. S t: azt jelenti, hogy k tulajdonképpen folytonosan hazudnak, mivel igazából semmiféle aura-érzékelésre nem is képesek. És ezt, az asztrológusi tapasztalataim is - 958 -
amvas--tár5 Hamvas
alátámasztják: az egészségtelen mivoltuk (cukorbetegség, általános gyengeség), illetve az egészségtelen életmódjuk és a hazudozó természetük lehetetlenné teszi, hogy ezek a személyek képesek legyenek az auralátásra. A tündér- és auralátó Margó személyi adatait végülis azért is meg akartam tudni, mert nem csak a s r dohányzása és kávézása, valamint a tündérekr l való hazudozása miatt, hanem a harmadik el adása jellege miatt is, csaknem bizonyosra vettem, hogy er s Jupiteri, illetve Nyilas jelleg sors-problémákkal küszködik. Kiderült, hogy a Sz zben áll a Sárkányfarka és ugyancsak a Sz z jegyében született, és els látásra a Nyilas motívum csak annyiban van jelen a horoszkópjában, hogy a Skorpió Ascendense által jelölt I. horoszkóp házát a Nyilas majdnem teljesen elfoglalja. Az erdélyi fürd városka központi kocsmája fölött álló (Számomra ez a tény már els látásra er s Jupiteri problémákat jelzett) improvizált el adóteremben nem volt körülmény jobban utána nézni a Margó Ascendense pozíciójának és persze, több mint valószín , hogy mint minden magára valamit is adó misztikus tanító (mester?) a reinkarnáció híve lévén, a szül k és a nagyszül k születési adatait figyelembe vev asztrogramm-korrekciós módszeremet sem ismerte volna el. Ezért egészen biztos vagyok benne, hogy semmiképp sem fogadta volna el azt az utólagos asztrológusi nézetemet, miszerint az Ascendesnse nem a Skorpióban, hanem a Nyilasban áll (el adásai közben ugyanis több alkalommal ecsetelte a fehér sassá szentül skorpió átváltozásának mennyei lehet séit és Em kébe is azért kötött bele végül, mert elmondása szerint azt nem értette, ti. hogy “Miért kell annyit a Skorpió negatív aspektusairól beszélni, miért nem annak a fehér sas képében való pozitív megjelenési formájáról?) és ennek megfelel en az általa eddig ismert asztrogramban a X. házban (a hivatás házában) “összegy lt” bolygók nagy része is a Nyilasnak megfelel IX. házban: az egyetemes törvények megismerésének az életkörében áll. Hogy miért gondolom ezt? Azért, mert eddigi tapasztalataim szerint csak azok a személyek utasítják el a rendszeres és elmélyült metafizikai megismerést, akiknek a horoszkópjában valamilyen szinten jelen van a Nyilas-motívum. És amennyiben mégis a szellemi megismerés kíváncsisága mozgatná a fantáziájukat, de inkább a valóságnak a természettudományos és materiális eszmerendszereit hajlandóak elfogadni és így a “a megbízható” száraz filozofálgatás útján történ szellem-megismerési utat választják. Esetleg megelégednek a pszichológiával. De létezik ennek a szögesen ellentétes mentalitása is, amikor az illet személyek mindennek a fordítottját kedvelik és valósággal “ zik” a dogmatikus vallásosságot, vagy a rendszertelen és zavaros (irracionális, de vonzó!) miszticizmust. Lehet, hogy ezúttal asztrológusi szimatom téved, de ez a tévedés inkább valamelyest felmentené Margót, ahhoz képest, hogy amennyiben a Sz zben álló Sárkányfarok, Nap és a többi bolygója mind a X. házba kerül, akkor vagy egy naiv balga Sz zzel van dolgunk, aki nem tudja, hogy mivel játszik, vagy egy, a tündéri el adásaitól elb völt hallgató közösségét tudatosan (rafináltan!) az ámítás és az önámítás labirintusába (spirituális- szellemi rabságába) taszító szélhámosról van szó, aki a misztikus tanítói (vezet i) karrierje érdekében feláldoz nem csak embercsoportokat, hanem a tevékenysége országos kiterjedése esetén, esetleg jelent s tömegeket is. Bármelyik változatról is legyen szó, számomra egyértelm , hogy Margó tündér oly távol áll a Skorpiónak a Fehér Sassá átlényegült (megtisztult) formájától, mint Makó Jeruzsálemt l. De ett l függetlenül, asztrológusként nekem is volt amit tanulni ebb l a találkozásból: a Sz znek err l a másik végletes megjelenési formájáról, a teljes irracionalitásnak és következetlenségnek err l a szembet n változatáról elméletileg tudtam ugyan, de még soha nem találtam magam vele ennyire vérlázító módon vele szemben. Nagyon kellett ez a lecke annak érdekében, hogy a jövend horoszkópelemzések során, ne csak a túlzott racionalitásra és pragmatizmusra való törekvés szemszögéb l közelítsem meg a Sz z által felvetett problémákat, hanem az irracionalitásra és a kultikus miszticizmusra, illetve a vallásos gonoszkodásra (ámítással kevert agresszivitásra) való önkéntelen és öntudatlan hajlamok - 959 -
amvas--tár5 Hamvas
szempontjából is. A Vastagh Margó és a Székely Albika által megtestesített szemet-szúróan bántó, ámító-miszticizmus romboló jelenségnél valamivel szelídebb volt a szintén magyarországi Joga oktató által képviselt szellemiség. Mosolyi Tass ugyanis a szelíd idealizmusával a D úr tökéletes ellentéte lévén, nem a zsidó nép negatív karmikus töltetér l beszélt (Bár egy utólagos kirándulásunk közben elmondta, hogy ebben a misztikus zsidókérdésben, ha nem is ért egyet teljesen D-úrral, de ahhoz hasonló véleményen van...), hanem a szokásos idealista joga-mesék mellett - ti., hogy amennyiben zavarnak, a legyeket és a szúnyogokat is inkább ki kell hajtani a szobából és lehet leg nem megölni azokat (rögtön el is képzeltem, hogy Tass a márkás, szuper-autójával, tíz óránkénti kilométeres sebességgel döcög Erdély felé a közforgalomtól félrees ország- és szekérutakon, és nagy figyelemmel kerülgeti az útjába kerül rovarokat) -, a magyar nyelv metafizikai töltetér l és mélységeir l. Mindezzel én is szeretek foglalkozni és az elhangzottak egy részével egyet is értettem volna, ha nem teszi hozzá, azt, a korábban ugyancsak magyar misztikus körökb l hozzám érkez idealista szamárságot, miszerint a magyar népnek az a küldetése, hogy más népek számára jó példát adjon pozitív spirituális magatartásban. És még ezzel sem lett volna nagy bajom, azon kívül, hogy Hamvas Bélával együtt vallom, hogy az idealizmus semmivel nem jobb a vulgáris materializmusnál, ha éppen nem egy olyan, harminchárom éves, állítólag nem csak természetileg és lelkileg, hanem ráadásul spirituálisan is érett férfi mondja ezt, vagyis ha nem egy olyan, az életfeladatok szerint is “megvilágosodott” magyar ember szájából hangzik el mindez, aki harminc három éves koráig nem vállalta fel a legtermészetesebb életfeladatát és nem alapított még családot. A Magyar nemzet ugyanis hosszú évtizedek óta számszer en sorvad és ebben a drámában az a felháborító, hogy a legtöbb esetben épp azok a nemzetfélt személyek, akik emiatt sopánkodnak és háborognak, gyermektelenek (keresztény papok pl.), illetve egy, vagy két soványka gyermekkel rendelkez személyek (értelmiségiek). Sajnos tehát, a Tass esetében is jelentkezett az elmélet és a gyakorlat közötti szakadék. El ször az újabban országos közbotrányokat okozó, de ennek ellenére az Erdélyi magyar jógázók körében még mindig nagy népszer ségnek örvend Bukaresti jóga-fejedelemnek: Gregorián Bivolarunak a székelyföldi hívei körében vettem észre azt a jelenséget, hogy közülük épp azok nem akarnak családot vállalni, akiknek a horoszkópjuk szerint a leginkább kellene és azzal ámítják magukat, hogy nekik valamiféle, a Joga utján történ megdics ülés és szentté válás lenne az igazi élethivatásuk. Egy Sepsiszentgyörgy közelében általam, jobban mondva az általam és az akkori hallgatóim (a kés bbi Erdélyi Hamvas Béla Baráti Társaság tagjai) által megtartott táborunkba a helyi jógás körökb l érkez , harminckét éves jogina, majdhogynem felpofozott, amikor a nagy m gonddal és segít készséggel elkészített asztrogramjában, látván, hogy a Rákban álló Ascendensén tündököl a több negatív fényszög által támadott Hold és, hogy a négyes horoszkópháza jócskán meg van pakolva bolygókkal, azt találtam mondani, hogy a legf bb életfeladata az, hogy családot alapítson és legalább három gyermeket szüljön és gondozzon – neveljen (hogy családanyává válva, kapcsolatba, majd harmóniába kerüljön a Rák által megtestesített spirituális er térrel és a Hold által megtestesített szül i-teremt i ser vel. Csak kés bb tudtam meg, hogy a csodált mesterük, Gregorián Bivolaru guru sem alapított családot soha és nincs hivatalosan nyilvántartott gyermeke, annak ellenére, hogy a tanítása a szerelemr l és a szexualitásról, illetve a szerelem útján történ nirvánába jutásról szól. Mindössze a metafizikai olvasmányaim szerint és a hajdani jogina szert im révén vagyok a Jogában járatos, de nem hiszem, hogy érett személyek esetében, spirituális szempontból a szeret (Vénusz) princípiummal való szorosabb kapcsolatba- és harmóniába kerülés és az anya (Hold), illetve az apa (Szaturnusz) princípiumával való harmóniába kerülés, vagyis a szül i min ségnek a természeti és harmonikus megélése elválaszthatóak lennének egymástól. De még ennél is kés bb tudtam meg, hogy a nemzetközi hírnévnek is örvend huszadik századi joga-szent, Ramana Maharisi, - 960 -
amvas--tár5 Hamvas
aki tizenhét éves korában állítólag teljesen megvilágosodott, de akinek a születési órája és napja ismeretében felállított horoszkópja egyértelm en arról szólt, hogy számára, éppen az anyai ágon öröklött negatív élet- és gyermekellenes spirituális töltete miatt, mondhatni f vesztés terhe alatt (!), szigorúan kötelez lett volna a család-és gyermekvállalás (Rák Sárkányfarok a VIII. házban és Bak nap a közvetlen tapasztalatszerzések, illetve az elmélet és a gyakorlat egyeztetésének a házában!), és aki ugyancsak kikerülte a horoszkópjából világosan kiolvasható gyakorlati életfeladatait, ennek a kikerülésnek – elhárításnak következtében, pontosan a Rák és a Bak által megtestesített er tereknek a kombinált jellegzetes betegségében (a Bak uralkodó bolygójával, a Szaturnusszal áll analogikus kapcsolatban minden, ami az un “nehéz” anyaghoz, és az embernél a csontozathoz és a kalciumhoz köt dik): csontrákban halt meg. (Lásd a Rák és a Bak jegyében született, illetve az ott álló Sárkányfarokkal rendelkez személyek jellegzetesebb betegségeinek a szellemi és lelki okainak a leírását, a korábban már említett, 2003-ban megjelent könyvemben.) A személyi horoszkópjából kiolvasható spirituális struktúrája (karmája és szvadarmája) szerint, Ramana Maharisinek, ahhoz, hogy a tényleges életfeladatait teljesítse, hogy a spirituális struktúrájának megfelel életútját járja (hogy a szvadarmáját teljesítse), nem csak hogy több gyermekes családot kellett volna alapítania, hanem családapaként is, csontig és csontvel ig hatoló, követlen: hús-vér élményeket és lelki tapasztalatokat kellett volna szereznie a közvetlen hétköznapi valóságról. Ehelyett Maharisi guru, szentként élte az életét, vagyis egész életében csak meditált, szent szövegeket fordított és értelmezett, és persze, a “Vak vezet világtalant” Jézus által kinyilatkoztatott helyzet-jelöl igazság szelleme értelmében tanított. Hogy minden ide vonatkozó kétséget kizárjak és ne hozzam zavarba az olvasót az által, hogy én is korruptan gondolkozok, mivel esetleg a Jézus esetében, magam is kett s mércével mérnék, a témában jártas szakemberekkel együtt vallom, hogy a korabeli zsidó törvények és szokásrend szerint, a Jézus korú egészséges férfiak nem lehettek családtalanok, illetve, ha mégis valamiért családtalanok maradtak, nem léphettek be a Salamon templomába. Következésképpen a Jézus n tlenségére (állítólagos szüzességére) vonatkozó keresztény dogma, mindössze az egységes kelet-római birodalmi vallás (misztikus ideológia) erejét szolgáló utólagos spekuláció, misztikus fantazmagória. Metafizikusként egyértelm számomra, hogy családtalan és n tlen férfi képtelen lett volna azokra a családhoz és gyermekekhez való viszonyulásokra vonatkozó az egyetemes igazságok felismerésére, amelyeket Jézus a tanításaiban hirdetett. És hogy ne álljak meg félúton és még tovább menjek az asztrológia által számomra lehet vé váló egyetemes szimbólumok értelmezési lehet sége szerinti tisztázásban, azt is elmondom e helyütt, hogy miért hiszek csak részben a Gauthama néven ismert földi Buddha tanításaiban. Közismert, hogy a magasztos, akinek az édesanyja meghalt a szülés után (Amint azt kés bb látni fogjuk, ez arrautaló jel, hogy a Gauthama édesanyja, anyai ágon örökölt élet- és gyermek ellenes szellemi programot viselt az aurájában. Asztrológusi nyelvezettel: Rák és négyes ház jelleg karmája volt.) amid n felébredt benne a vágy, hogy az emberi szenvedések okát okait megfejtse és ezáltal elérje és az emberek számára taníthassa a szenvedés mentes élet elérési lehet ségét, elhagyta nem csak a hercegi vagyonát és címét-rangját, de elhagyta a családját: gyermekét és feleségét is és elszeg dött vándor remetének. Lehet, én vagyok járatlan a buddhikus tanokban, de nem tudok arról, hogy a magasztos ezt valaha is nyilvánosan megbánta volna. Arról viszont igen, hogy a halálánál kétszeresen megjelenik a Rák, illetve a Hold szimbólum (És peresze, a Skorpió által megtestesített újjászületés, vagy halál szimbóluma: a méreg is.). El ször úgy, hogy gyomormérgezés okán halt meg és asztrológiai közhely, hogy a gyomrot és a gyomor tájékot a Rák uralja, másodszor úgy jelenik meg a Gauthama- Budha halálánál Rák, vagyis a család spirituális er tér szimbóluma, hogy - 961 -
amvas--tár5 Hamvas
gomba okozta a gyomormérgezést. Márpedig a gomba is a Rákhoz rendel dik a spirituális analógia-rendszerben. Számomra egészen világos tehát, hogy a magasztos, akárcsak Ramana Maharisi, valami számára (és számunkra!) egészen lényeges motívumra nem volt képes ráébredni a számtalan buddhista oltárnak a szobrát megihlet meditációi közben. Esetleg ráébradt, de rendkívüli misztikus lévén, tökéletesen elrejtette még önmaga el l is. Ugyancsak a személyi asztrogram felállítása és vizsgálata által jöttem rá arra is, hogy a Ramana Maharisinél sokkal nagyobb hírnévre (világhírnévre!) szert tev “rankoncátlan” misztikus indiai szent, aki viszont már Amerikában alapított tíz- és százezreket mozgató iskolát és sikere teljében már nem csak vagyont gy jtött, hanem Rolc-royce-okat is, az t eláruló és vagyonából kiforgató Maya nev élettársa iránt érzett gy löletébe, illetve az “árulás” és a vagyon elvesztésének a spirituális feldolgozási képtelenségébe (magbocsátási eleresztési képtelenségbe) halt bele. Valamelyik magyar nyelven megjelent könyvének a végén közölt pontos születési alapján felállított asztrogramjából ugyanis az derül ki, hogy a rendkívüli spirituális képességei mellett (azokkal együtt) kiemelten I-es, II-ös és VII. házi karmával: magyarul: személyiség-tudati, gazdasági, gazdaság-hasznosítási és élettársi (élettársban való tükröz dési) életfeladatokkal született a világra. A hetes házban álló Szaturnusza ugyanis, nem csak az egyes házban álló bolygóit, hanem a kett s házban álló bolygóit is támadta (anyagi javak megszerzésének és hasznosításának - értékesítésének a háza). E tapasztalataim után, természetes talán, hogy új információkra nyitottan, de gyanúsan figyelek minden olyan el adót, aki egy minimális önirónia, illetve a saját személyével és a témakörével szembeni “csekélyke” humor nélkül, vagyis túlzott komolysággal adja el mondanivalóját. Abból, ahogyan a forgalmi rend rökkel megélt kalandjait Tass a hallgatóknak el adta, arra a következtetésre is jutottam, hogy is, vagy a Nyilas, vagy az Oroszlán jegyében született. Több száz asztrogramnak a személyi beszélgetések során történ elemzése közben, de a személyi találkozások és életrajzi adatok nélkül is elvégzett levelekben és telefon beszélgetésekben is pozitív eredménnyel visszajelzett, szintetikus értelmezése nyomán kiforrott, gyakorló asztrológusi szimatom ezúttal is jól m ködött: kés bb kiderült, hogy a jógázó tanítóként közénk érkezett Mosolyi Tass szent személyében, olyan Oroszlán sárkányfarokkal és Oroszlán Ascendenssel rendelkez és a Nyilas és a Skorpió jegyek határán álló Nappal született, akinek a Holdja (Szül i min ség sereje) szemben áll az Oroszlán Sárkányfarokkal és Ascendenssel, aki tehát rejtett személyiségi problémákkal (zavarokkal) küszköd ik, mivel a negatív személyi tudata (Oroszlán Sárkányfarok) szemben áll a potenciális szül i személyi tudatával. És viszont: a potenciális szül i tudata szemben áll az Ascendens által jelzett értelmi személyiségével. Világos tehát, hogy mindkét esetben hamis, vagyis vak “spirituális vezet kkel” álltunk – ültünk szemben. Olyanokkal, akik egyel re még a saját személyi életfeladataikkal sincsenek tisztában, de másokat (általában a magyarokat) jó példával való elöljárásra oktatnak. És hogy mennyire Nyilas és Oroszlán jelleg személyi problémákkal volt még tele mindkét Magyarországról minket okítani jött – az egyéni káprázatukba beavatni ! – misztikus guru, az bizonyítja a legjobban, hogy az én és a többi erdélyi el adónak egyetlen el adására sem voltak kíváncsiak. Hiszen a becsületesen zavaros (meg nem tisztított, mivelhogy rejtett) Nyilas és Oroszláni természetüknek megfelel en, mindig csak a mi el adásaink végére érkeztek meg és azokra is csak azokban az esetekben, ha utánunk k következtek “magukat” és szent tudományukat el adni. Tény, hogy az Életmód tábor hallgató-közönségének a nagy számú és lelkes jelenléte ket igazolta és ezen felbuzdulva, már a következ hetekben több alkalommal, de külön - külön (gondolom azért, mert a húsfogyasztás, illetve nem fogyasztás szükségének a kérdésében nem tudtak kiegyezni) visszatértek Erdély különböz városaiba el adni. Arról, hogy Vastagh Margó milyen élményekkel és következtetésekkel gazdagodott - 962 -
amvas--tár5 Hamvas
ez el adások során, nincsen tudomásom. Arról viszont, hogy az Oroszlán Sárkányfarokkal és e Sárkányfarokkal szemben álló Holddal rendelkez szelíd Tass, mikor az autójában ülve, mikor azon kívül különböz - eléggé súlyos - beleseteket szenvedett és arról is, hogy amikor nem ült az autójában, akkor mások baleseteztek az autójával - Például az Ikrek jegyében született Marosvásárhelyi szervez n , aki azt állította, hogy a feleségem aurája nyomott! -, arról részletesen értesültem. Mib l ered az a varázslatos er , amely ezeknek a személyi tudat alakítási programmal született (vagyis zavaros személyi tudatra utaló karmával született) hamis prófétáknak, ezeknek a kiválasztottsági kényszerképzeteik következtében spirituális káprázatban tévelyg ámítóknak, a keleti miszticizmus motívumain alapuló el adásait annyira vonzóvá teszi a naivak, a gyenge kritikai érzékkel rendelkez erdélyi “hallgatók” számára? A válasz roppant egyszer : a keresztény vallás által meg rzött krízis-tudatnak (a b nbeesettségi állapotra vonatkozó tanításnak) a teljes hiánya. Illetve az elemi hibabelátási készség kialakításának a szükségességére és vezeklés szükségességére vonatkozó tanításnak a hiánya. Persze, hogy fölöttébb vonzó az a tanítás, miszerint az ember egészen könnyen egészséges és boldog lehet és ehhez mindössze néhány misztikus és mágikus trükköt kell alkalmaznia (Pl. a fákat kell ölelgetnie erd járás közben) és a tündérmesékben és az angyali üzenetekben hinnie. Vagyis abból áll a guruk varázs-ereje, hogy az boldogság- és egészség nyerési lehet ségér l szóló tanításaikból telje mértékben hiányzik az éberséghez szükséges hibabelátási készség és vezeklés motívuma. Egy buddhista könyvben olvastam valamikor a magasztos Szindhárta Gauthámának azt a látszólagosan lélek-szabadító kinyilatkoztatását, hogy: “ - Hívek örvendjetek! Amit l féltek, nem létezik.” Én akkoriban ennek a misztikus magasztosi biztatásnak nagyon megörvendtem és majdhogynem teljességgel félelem nélküli személlyé váltam. Aztán megismertem a feleségemet és az els gyermekünk megszületése után felébredtek a sejtelmeim az anyai ágon öröklött gyermek-és életellenes szellemi programokról. Ez viszont nem volt elég ahhoz, hogy a keleti félelem-nélküliség kábulatából felébredjek és újból félni kezdjek. Az egészséges félelemnek, vagyis a spirituális felel sségérzetnek a visszaszerzése érdekében szükséges volt, hogy meghalljon a második, a halála napjáig makkegészséges második gyermekünk. A fáma nem szól arról, hogy a magasztos a misztikus kinyilatkoztatásához hozzá tette volna azt az igazságot is, miszerint: “De vigyázzatok, mert amit l nem féltek, az nagyon is létezik.” A tanításokból világosan kivehet , hogy magasztos tudott a Lilithr l, de azt káprázatnak nevezve, sajnos semminek, vagyis nem létez nek nyilvánította. Márpedig ha valami nincs, akkor nem is érdemes rá figyelmet és energiát pazarolni. Arról nem is beszélve, hogy nem kell harcolni ellene, nem kell folytatni a bels szent háborút a Lilithünk: a személyes korrupcióra való hajlamaink ellen. Az eredmény: az igazságért való harctól, illetve a Lilith által jelezett gyengeségük (árnyék- személyiségük) legy zése érdekében folytatott harctól iszonyodó, rengeteg technika- rült, értelmes konfliktus-kezelésben bízó, nagyokos értelmiségi és a tündér-mesés békeharcos, akikkel ha találkozik az igazságról valamit is sejt és magával szemben bár egy parányit is szinte ember, a bicska azonnal kinyílik a zsebében és nem állhatja meg, hogy a tudatosan, vagy ártatlanul hazudozó személyeknek ne kezdje el önkéntelenül lerángatni a szentségtelen misztikus maszkjait. Mégiscsak a kereszténység alapjául szolgáló Evangéliumban maradt meg kiemelten és határozottan a spirituális szempontból nagyon fontos figyelmeztetés, miszerint nem kell ugyan aggodalmaskodni, mivel az aggodalmaskodás nem csak, hogy a hitetlenségnek és az odaadási-képtelenségnek a jele, hanem azért sem, mert az aggodalmaskodással negatív szellemi er ket idézünk meg (És ez még akkor is igaz, ha a szekularizált - hivatalos kereszténység híveinek széles tábora az, amely a leginkább aggodalmaskodik a földön és nagy aggodalmában igyekszik végleg tönkretenni a föld él világát, de amint azt kés bb meg - 963 -
amvas--tár5 Hamvas
fogjuk látni, nem fog sikerülni neki, mivel lassan-lassan elveszíti az utód-nemz és utód szül képességét.), de a Lilithnek, vagyis a káprázatból (a b nbe esésb l) ered spirituális korrupciónak (a bels és a küls hazugságnak, az ámításnak és az önámításnak) egy fél lépést sem szabad engedni! - Lásd, az éberség szükségességére (a mécses lángjára, a virrasztásra) vonatkozó evangéliumi figyelmeztetéseket. A spirituális (és kauzális!) eredetét l meg nem fosztott, attól el nem idegenített, vagyis az el nem világiasított és meg nem reformált (!) kereszténységnek és minden nagy világvallásnak a lényeges motívuma - a hiv ember megváltásához szükséges a feltétele - a vezeklés. Vezeklés nélkül, vagyis az szinte hibabelátáson alapuló, a hiba-belátás által megszerzett intellektuális információknak (“a tudásnak”) a személyiség legmélyebb: tudattalan rétegeibe (az aura legfinomabb részeibe) való beépítése - bevésése nélkül ugyanis, nincs, nem létezik - lehetetlen - az újjászületés, megújhodás, a lényegi pozitív átalakulás. A pozitív személyi változás. E nélkül az alkímiai m velet nélkül mindössze felületi változások, átvalósulások lehetségesek, vagyis lényegetlen, és ezért végs soron hamis átalakulások. Ezért van eleve kudarcra ítélve minden hibabeismerést és bels változási elszántságot mell z “megjavulás” és un. pozitív gondolkozás. És ezért nem hozza meg a várt gyümölcsét a felszínes megbocsátáson (a hibás: a magunk, vagy velünk szemben elkövetett hiba, tévedés, bántalom, stb. kauzális megértését - értelmezését mell z bocsánaton) alapuló érzelmes szeretet, az un. lelki elengedésen alapuló szeretet, vagy az un. fehér mágia, aminek a hosszú távú eredményei épp olyan károsak, mint a fekete mágiáé. Ugyanis csak azt engedhetem el, csak azt bocsáthatom el, amit jól meg fogtam, felfogtam: annak a spirituális és kauzális okát jól megértettem). A spirituális tudatossággal végzett (értelmesen átélt!) b nbánatnak Amennyiben tudatos aktusról és nem édes melankóliáról, vagy nem öncélú lelki sanyargatásról (perverz élvezetet okozó édes búbánatról) van szó! -, pótolhatatlan szerepe van a az egyetemes megváltás - kiegyenlít dés - és az annak közvetlenül alárendelt, annak az érdekében történ személyi megváltódás folyamatában (processzusában). Ez a kultikusan végrehajtott kreatív információ-rögzítés teszi ugyanis értelmessé és hasznossá, ez értelmesíti: ez állítja az újjászületés, a megújhodás és a megváltás (a kiegyenlít dési képesség elérése) szolgálatába a testi és a lelki szenvedésünket. Ezért a tudatos vezeklés a legértelmesebb (leghasznosabb!) kultuszok egyike, amely a lélek és a szellem nemesítését és tisztulását célozza meg, vagyis annak a személyi spirituális struktúrának a pozitív átalakítását, amelyet az anyai ági sszüleinkt l örököltünk. Amennyiben a hibabelátáson (a hibának a befelé, a szellem és a képzelet irányába: a gyök irányába történ felismerésén) alapuló b nbánat és vezeklés nem történik meg, sokkal nagyobb a valószín sége annak, hogy, az ugyan felismert, de a b nbánat által be nem látott (befelé, az idea-világunk és a képzelet hajszálerejéig vissza nem vitt) tévedést és hibát újból és ismételten elkövetjük. Ezért jelenik meg (cserél dik fel) a szül k hibás szokásainak elhagyásának a szüksége valamelyik Evangéliumban - talán épp az újjá született (megváltott) Skorpió szimbólumát, a fehér sas szimbólumát visel János Evangéliumában. És olyan er s ez a követelmény, hogy egyenesen a gy lölettel párosul: “Csak az, aki meggy löli önmagát és aki meggy löli az anyját és az apját, lehet az Én tanítványom.” ( - Csak az képes magában kialakítani a megtisztult személyi tudatra alapozott az univerzális felel sségtudatot, aki soha nem akarja elkövetni - megismételni a saját b neit és az sök vétkeit.) - Erre alapozza az sök útja és az istenek útja paradoxonárol szóló elméletét, ti., hogy az sök útját el lehet, s t: néha el is kell hagyni, de az istenek útját semmiképpen. A természetellenes alapállású (a természet kizsákmányolásának az ideológiáján alapuló) újkori tudománnyal: az un. természettudománnyal és a vezeklés-szenvedés nélküli boldogság és egészség elérési lehet ségének az ideológiáját valló közgazdász-politikával kiegyez modern kereszténységnek, illetve e magát - 964 -
amvas--tár5 Hamvas
kereszténynek nevez , természet-szennyez és természet-pusztító kultúrának a táptalaján kialakult modern civilizációnak, végzetesen nagy b ne az értelmes vezeklés és a b nbánat fontosságának a figyelmen kívül hagyása, annak a hetedleges fontosságúvá züllesztése, illetve annak a konjunkturális erkölcs társadalmi - világi büntetéssel (az intézményes elkülönítéssel: a tévé készülékes börtönnel és a társadalmi bosszúval: a halálbüntetéssel) való helyettesítése. S t: már ott tartunk, hogy vita tárgyát képezi és törvényesítésért küzd a magzat elleni vétek, miközben a civilizációban dühöng a teremtésnek a legközvetlenebb (a természetes) megjelenési formája, a magzatfoganás elleni “védekezés” és az ennek következtében létrejött utód-fogamzási képtelenség: a sterilitás. És persze dühöng a medd ség és a magtalanság következménye is: a f por-allergia, valamint más különböz civilizációs betegségek. Az asztrológiában, nem csak a víz elem átalakulási konstellációkhoz: a Rákhoz, a Skorpió és a Halak konstellációjához tartozik a vezeklés és a b nbánat, vagyis azok gyakorlati megvalósulási életköréhez, a IV és a VIII és a XIII házaknak az okkult életterületeihez, hanem kiváltképp és sajátosképpen az Ikrek és a Sz z konstellációk által megtestesített spirituális er terekhez, illetve a III és a VI házak által megjelenített emberi életkörökhöz is. Hogy a IV. ház által megtestesített szül föld, otthon és család életköre (a pozitív és a negatív min ségt l függetlenül) miképpen transzformál, gondolom nem sok kommentár szükséges. De ahhoz sem, hogy a VIII. ház által megtestesített nagy személyi és/vagy anyagi veszteségek és más jelleg megrázkódtatások élményei: a halál és az újjászületés életkörének a sajátos tapasztalatai miképpen változtatják pozitívvá, vagy negatívvá a személyi tudatot, vagy ahhoz, hogy a XII. háznak megfelel , küls , vagy bels elzártságok - elzáródások, számkivetések, illetve az önkéntelenül vállalt - az értelmes: spirituális tudatossággal vállalt! -, vagy az öncélú remetéskedések miképpen alakítják át a bels mentalitást. És persze azt sem kell kommentálni különösképpen, hogy - Amennyiben a napjegyek szülöttei pontosan annak az ellenkez jét hajlamosak végezni, mint ami a konstelláció pozitív sajátja lenne: a rák aggodalmaskodik és érzelg sködik az igazi szül i felel sség felvállalása és az igazi érzelmek átélése helyett, a Skorpió másokat - a környezetét - akarja, akár er szak árán is megváltoztatni a saját megátalkodott természete helyett, a Halak másoktól várja el a határtalan és önzetlen szeretetet, ahelyett, hogy magát tenné képessé a bels , önzetlen szeretetáramoltatásra! - hogy a vízjegyekben született személyek általánosan hasonlító mentalitásai miképpen függnek össze a fent leírt “értelmes” vezekléssel, illetve az értelmetlen drámákkal és az ostoba szenvedésekkel. Az viszont, hogy a vezeklés miképpen kapcsolódik a Merkúr által uralt két konstellációhoz: a leveg s Ikrekhez és a föld jelleg Sz zhöz, illetve a hogy miképpen kapcsolódnak az Ikrekkel és a Sz zzel analógiában álló gyakorlati életkörök a vezekléshez, bár azonos az igai ok, külön - külön kell értelmezni. Az igazi ok pedig a negatívan fényszögelt Merkúr által megtestesített pragmatikus intellektusnak, vagyis a lineáris összefüggés- és kapcsolatteremtési képesség serejének a tompa, vagy intenzív, de mindenképpen a negatív (diszharmonikus) m ködése. A személyi horoszkópban a támadott Merkúr ugyanis nem arra utal, hogy az illet személynek kevés az IQ-ja, hanem azt, hogy az a rendkívülien sok, vagy kevés értelmével, amivel éppenséggel rendelkezik, a személyi üdvössége ellen “munkálkodik”. Hogy személyi tulajdonsága az, hogy az eszét, még abban az esetben is, ha éppenséggel egy “zseniális koponyáról” van szó, képtelen a saját üdvössége (élete és egészsége) harmóniájának a szolgálatába állítani. S t: amennyiben nagyon intelligens személyr l van szó, még annál rosszabb, mert éppenséggel a rendkívüli intelligenciája segítségével teszi magát és környezetét tönkre. Az Ikrek jegyében született személyek és a III. házban álló Lilithel, Sárkányfarokkal, vagy Nappal rendelkez személynek az idealítás, illetve az idea-világ és annak a fizikai - pszichikai megvalósulási lehet ségei (formái) közötti összefüggéseket kellene meglátnia és a - 965 -
amvas--tár5 Hamvas
kapcsolatokat létrehoznia, az elmélet és a gyakorlat egységét kellene megvalósítania és harmonizálnia amennyiben az értelmük nem sérült, illetve nem tompa. A többségében negatív fényszögelt Merkúrral rendelkez Ikrek tehát, a testi megvalósulásoknak (a földi eredményeknek) az ideák által történ helyes értelmezése helyett, illetve az ideavilágnak (az elméletnek, a teóriának: az Isten-látásnak) a természeti lehet ségekhez való igazítása helyett és a megvalósulások, a megvalósíthatás tükrében történ felülvizsgálata és kiigazítása helyett, öncélú és sehol be nem igazolódó elmélet-gyártást végez. S t: önámító önigazolásokat: steril filozófiákat hoz létre, arról, hogy mit hogyan kellene tenni, az idea-világ és a természeti valóság egybekapcsolása és összhangba hozása érdekében, de sajnos az ellenséges környezet, vagy az “objektív körülmények” miatt nem lehet... - És a csillogó-villogó racionalista és logikus elméleti konstrukciók: a filozófiai labirintusok és a Bábeltornyok gyártása soha le nem áll, a steril elméletgyártás folyik végeérhetetlenül azért, mert az Ikrek típusú személy inkább az öncsalásnak ezt az ész-gyönyörködtet tevékenységét vállalja, mintsem, hogy er feszítéseket tenne annak érdekében, hogy a gyakorlatot az elmélettel egyeztesse. Utóbbi esetben ugyanis, hozzá kellene fognia a további hibák (b nök) elkövetésének a felszámolásához (a b nbánathoz és a vezekléshez) és ehhez nincs türelme, mivel ez személyes elkötelez dést igényelne részér l, ezt nem lehet véghez vinni személytelen elmélet-gyártással, az érték-indifferens intellektus steril pörgetése által. Persze, létezik mindennek a szöges ellentéte, a másik változat is, ami inkább a III házban álló Nap, Lilith, vagy Sárkányfarok jellemz je, ti., hogy az ostoba, illetve a magát folytonosan öncsaló - ámító személy nem képes a tapasztalataiból - szenvedéseib l tanulni, mivel nem hajlandó a vele történteket (baleseteit és betegségeit pl.) egy követhet és ellen rizhet személyes idea-rendszerrel összefüggésbe hozni. Mert nem meri, vagy nem tudja a tetteit, szavait és gondolatait egy logikus és értelmes idea-rendszerben megalapozni és abba beágyazni, illetve azért, mert hagyja és elt ri, s t: helyén valónak találja, hogy a konjunkturális (divatos) idea-rendszere: a vallása, az erkölcse és/vagy a politikai nézete és a gyakorlati élete között: a vallásos - ideológiai képzetei és annak a következményei között, vagyis az hétköznapi életgyakorlata és élet-eredményei között, ne legyen megfelelés, ne legyen racionális és közvetlen összefüggés. Ez tehát az ostoba és majdhogynem teljesen hiábavaló szenvedés, semmiképp nem nevezhet tudatosan végrehajtott vezeklésnek. A pragmatikus Sz z viszont - és a VI. házban álló Lilithel, Sárkányfarokkal, vagy Nappal rendelkez személy - nem steril elméleteket gyárt mint az Ikrek, hanem a megfelel pozitív kultikus cselekedetek véghezvitele helyett (az egymástól függetlenül, az egyiknek- a másikkal való találkoztatása összekapcsolása nélkül gyakorolt vallás, a kultúra és a munka egységesítése helyett), un. alkalmazott tudományt: technikát és technológiát hoz létre, véd berendezéseket, biztonsági rendszereket és egészségbiztosító hálózatot, illetve gyógyszereket gyárt a kultusz elvetése, illetve az öncélú kultuszok gyakorlása (a b nbeesés folytonos elkövetése) következtében beálló és folyamatosan megújuló (vagyis fennmaradó) és egyre jobban elmélyül krízisekb l való “kimenekülés” érdekében. Ezért krízisb l újabb krízisben lépve, állandó meghasonlásban és folyamatos krízis helyzetekben kénytelen élni, mivel a szörnyen nagy eszével azt az egyszer tényt képtelen megérteni, hogy a krízis nem küls módszerekkel és technikai berendezésekkel (receptekkel, terápiákkal) oldható fel, hanem a vezeklés segítségével történ bels hibák (személyi és az anyai ági sszül k tévképzetei) felszámolása és feloldása által. Az, hogy a permanens krízisben folyamatosan felbukkanó betegségekb l való “pragmatikus” gyógyulások, illetve a Sz zre és a VI. házra jellemz folytonos munkabetegségek és munkabalesetek következtében átélt, szenvedések sora nem nevezhet értelmes vezeklésnek (lelki újjászületés érdekében végrehajtott információ-rögzítésnek), már magától értet dik. Aki nem akart vezekelni, az nem is tud spirituálisan fejl dni. Következésképpen t és n k esetében azok utódait, el bb utóbb - 966 -
amvas--tár5 Hamvas
vezekelteti - szenvedésbe sodorja a saját spirituális fejl dési programja (sorsa). A vezeklés ugyanis, ami a fájdalom és az er vesztés által nyújtott metafizikai információ-rendszere által a Fejl dés törvényének a f mozgatórugója és feltétele, ami az analógiák segítségével nagyon egyszer en értelmezhet (Lásd A fájdalom metafizikai értelme cím tanulmányomat az Utódok szül k és szeret k c. könyvemben). Ezért hamis állítás spirituális fejl désr l beszélni a vezeklés motívuma nélkül, illetve annak az elutasításával, elhárításával. És, a baj nem is az még akkor sem, ha ebben a kérdésben semlegesek (érzéketlenek) tudnánk is maradni - hogy az egyéni hibabelátás nélkül él és a vezeklést - b nbánatot elutasító (S t: a modern ember esetében ennek még csak a gondolatától is idegessé és agresszívvé váló!) személyek végülis, ha nem testileg, akkor lelkileg, de nagyon szenvednek (pl. a magánytól és egyedüllétt l, a depressziótól, a melankólia-kórtól, a pánik-betegségt l, stb.), hanem az, hogy az anyai ági örökletes programok következtében, minél több újjászületni valót és vezekelni valót mulaszt (hárít) el egy jövend anya, egy kismama, vagy kiskorú gyermekeit gondozó - nevel családanya, annál többet kell szenvedni a jövend , illetve a már létez gyermekeinek. És nem csak gyermekkorukban, hanem feln ttként is, mindaddig, amíg azok meg nem értik a vezeklés metafizikai értelmét és annak a természetes szükségét el nem fogadják személyesen is. A vezeklés ugyanis nagyon jól meghatározott teremtési(!) szükségszer ség, ami nem öncélú, hanem az egyetemes kiegyenlít dést (az abszolút állapot helyrehozását és fenntartását) és az újjá teremtési - teremt dési képesség kialakulását szolgálja. Ezért nem csak a magunk fejl dése érdekében kell vezekelnünk, hanem a túlvilágon, a tisztító t z nev állapotban szenved seinknek a mi szabadulásunktól - megváltódásunktól függ , lelkeinek a szabadulása érdekében és a gyermekeink jövend boldogsága és egészsége érdekében is! Aki jól (helyesen és elégségesen) vezekel tehát, amellett, hogy nincs amin éjszaka gondolkoznia és ezért jól alszik akkor is, ha nem lót-fut egész nap és nem fárasztja magát félholtra négy-öt kávéval feldoppingoltan. Annak nincsenek emésztési gondjai és nem is lesznek, illetve ha voltak, vagy ha vannak még, lassan, lassan (türelemmel!) elmúlnak az emésztési gondjai: a sors-befogadási (életfeladat- elfogadási) sors-értelmezési és elengedési, elbocsátási, megbocsátási, és ezáltal a megszabadulási - megváltási problémái. VII. A lét és az élet (a sorsunk) tehát teljesen más, a természet-kizsákmányolással és a személyi tehetség-kizsákmányolással homlokegyenest ellenkez (!) logikát követ, mint amilyen logika szerint él és rendezi az életét és a sorsát, a személyi kapcsolatait a civilizált, vagy a primitív ember. Egészen más logikát tehát, mint amit a nyugati és keleti, északi és déli vallásosmisztikus dogmák, vagy tudományos-filozófiai ideológiák kufárai hirdetnek azt szószékr l, az ünnepi pulpitusokról, a tudományos könyveikben, vagy parlamenti székekb l és emelvényekr l. Egy olyan logika és értelem m ködteti a létet és az életet, amely logikának a szellemét hirdetve, nem lehet parlamenti mandátumokhoz jutni. És ezt a természeti és egyetemes logikát (az igazi erkölcsöt), mivel az bennünk létezik: a spirituális énünkben és a lelkiismeretünkben létezik els sorban, nem rajtunk kívül, nem lehet küls és objektív okokra hivatkozó tudománnyal megérteni, hanem csak és csakis a személyes hibabelátási képesség kialakítása segítségével: a belátás segítségével, a “tudománytalan” vezeklés szükségszer ségének az elfogadása segítségével. Ennek a személyes küls és bels kizsákmányolási elvnek ellentmondó logikával összhangban álló, hibabelátási képességnek a kialakítása szükségét tanítja a világot és a világiságot ugyan toleráló, de a bels erkölcsében azzal soha ki nem kiegyez , igazi (a vallásos és a tudományos hipokrita erkölccsel soha ki nem egyez ) kereszténység. Az érzékletes példa kedvért, lássuk, hogy mit mond err l a Hamvas Béla nagy beavatási regényének egyik h se, a Tibeti keresztény misszióban szolgáló
- 967 -
amvas--tár5 Hamvas
m velt francia szerzetes, pére Manuel, a regény f h sének: Bormester Mihálynak. “...Nekem már az ön korában meg volt az az el nyöm, hogy valamit egészen világosan láttam. Mit látott? Az összes doktrínák cs djét. Kivétel nélkül minden doktrína cs djét. Érti? Talán Kés bb igen sokat utaztam. Szenvedélyes ember voltam, talán vagyok is, mert szenvedélyem azt hiszem, korommal csak n tt. Ez jó. Egész életemben a missziónál voltam, jártam Perzsiában, Afrikában, Szíriában, a négerek kötött, Kínában, most már negyedik éve vagyok itt. Úgy látom, az egész föld válságban van. Olyan válság ez, amelyb l nem lehet kimászni. De két féle válság van, az egyik a kereszténységen kívül, a másik a kereszténységen belül Nem értem Mindjárt ki fogom fejteni. A környezet megfelel . Nézze azt a hegyet ott, olyan mint egy hatalmas orgona (...) Én a magam részér l a kereszténységen kívül lev világ válságát a reménytelen válságnak hívom. Érti, mit akarok ezzel mondani? Nem csak a színesek világa, a kínaiaké, a tibetieké, a négereké, a malájoké, nem csak a buddhizmusé vagy a taoistáké és a mohamedánoké és a zsidóké. Nem, ez az úgynevezett tudományé, a technikáé, a politikáé, a szocializmusé, a filozófiáé, s t: a m vészeté is, az egész világé, amely a kereszténységen kívül áll, a kereszténységet nem engedi magához, a kereszténységen kívül él, mert szerinte ez így kényelmesebb, szenvedélytelen, és részvétlen marad, és az Evangéliumról nem akar tudomást szerezni Különös mozdulatot tehettem, mire pére Manuel azonnal felelt. Nem óhajtok önnek itt a Himalájában hittérít beszédet mondani Kérem is, hogy ezt ne tegye Kés bb egyébként ezt ön is be fogja látni. (Nézze, a nap leszállt, a völgyb l hogyan buzog fel a sötétség, egészen lila ) A kereszténységen kívül lev világ válsága a reménytelen válság, a jöv telen, a hiábavaló, amelyb l nem jön ki semmi, amiért az ember csak szenved, de céltalanul és értelmetlenül, ez a világ önmagában felmorzsolódik, menthetetlen és visszavonhatatlan és végleges, amely világháborúkon (az els után jön a második, aztán a harmadik) és polgárháborún és éhségen és ínségen és vérontáson és nyomoron keresztül, a semmibe visz. Ez a világ sajátosképpen úgy tesz mintha legels feladatunk lenne gyomrunkat megtömni, másokon uralkodni, díszruhákat ölteni, katonabandát hallgatni, lövöldözni, parancsolni, vagyis úgy tesz mintha lélek és szellem és üdv és halál és gondolat egyáltalán nem is lenne, vagyis mintha kereszténység nem lett volna soha. Úgy tesz, mintha a világnak nem lenne középpontja és nem lenne értelme. Titokban azonban tud róla és küzd ellene és meg akarja fojtani. És mert meg akarja fojtani, maga menthetetlen. az aki megfullad. Ez a reménytelen válság, mondom, a hiábavaló és jöv telen. Nekem gyakran úgy t nik, hogy az egész föld és az egész emberiség, egész államberendezkedésével és technikájával és t zsdéjével és tudományával nem tesz egyebet, mint eszeveszetten küzd a kereszténység ellen, amely ma nem kevésbé mint két ezer évvel ezel tt, a görögöknek, vagyis az intellektualistáknak bolondság, a zsidóknak, vagyis a moralistáknak, a puritánoknak botrány. Küzd ellene és harcol és dühöng és kapálózik és toporzékol és üldözi és kineveti és megátkozza és haját tépi, és el akarja törölni, és megsemmisíteni és kiirtani és meg nem történtté tenni, és hiába, és hiába, a kereszténység egy szót se szól, csak van és hiába ütik és üldözik, csúfolják, hiába profanizálják, hazudják és nevetik és cáfolják, hiába ajkbiggyesztés és mosoly és legyintés, hiába szkepszis, gy lölet, itt van, mint bolondság és botrány, és seb és átok és irtózat és rület és üdvösség és borzalom és mámor, és megmozdíthatatlanul itt van, és az egész nagy arzenál a leveg ben elpufog és a halottak hegye egyre n és n a kereszténység itt van, karcolás nélkül és elérhetetlenül, és itt van és hiába - 968 -
amvas--tár5 Hamvas
És a másik? kérdem A másik válság a kereszténységen belül. A kereszténység válsága a két ezer éves válság, amit én magamban az apokaliptikus válságnak nevezek. Ennek az el bbihez csak annyi köze, hogy szintén válság. Szintén megoldhatatlan. Szintén reménytelen. De nem hiábavaló, és nem a megsemmisülésbe vezet. Az el bbinek vége a világ teljes felmorzsolása, amit úgy látszik, megakadályozni nem sikerül. Egészen nagy arányokban láthatja itt a földön, ha szemét kinyitja és nem egészen buta. A kereszténység válsága két ezer éve tart, mert a kereszténység maga válság és ítélet. Tertullianus azt mondja, hogy a kereszténység leszámolás Isten és a világ között. Ez a leszámolás két ezer éve tart. Ez az evangéliumi válság, a mer ben földi ember válsága. Vége pedig: isten országának megvalósulása - “ Sajnos nem sokan olvasták, és még kevesebben olvassák el ezentúl a Karnevált, de f képp a Magyarországi “tudományos alapokon álló” ideológusok, valamint a misztikus guruk és terapeuták nem olvasták és nem olvassák, mert talán megértvén valamit bel le, óvatosabban hozakodnának el a holtbiztos élet- és üdvösség nyerési receptjeikkel. Ám ha olvasnák sem biztos, hogy helyesen megértenék, hogy mit jelent a Világ és az Isten közötti leszámolás, illetve az isten országának a megvalósulása, mivel pére Manuel e mondat után eltér a tárgytól és saját intellektuális beállítottsága által okozott személyi válságáról beszél, amely miatt még azt sem meri állítani magáról, hogy igazából keresztény. Pére Manuel viszont csak egy regényh s, akinek a szájába Hamvas Béla fölöttébb fontos és lényeges szavakat adott és akir l a saját szavaival mondatja el a szerz , hogy az intellektualizmus - az ésszer ség - káprázatában él. Az hogy mi magunk keresztények vagyunk-e, vagy sem a pére Manuel által felállított perspektívából, nem tárgya e tanulmánynak, de Isten és a világ közötti leszámolásról és a mennyek országa megvalósulásáról tudjuk, hogy nem valamikor a történelem végén, vagy a történelem után lejátszódó színpadi aktusok, hanem örökösen bennünk zajló - megtörtén folyamatok. Az els a lelkiismeretünkben (spirituális érték- és felel sségtudatunkban) folytatott harc az öncélú élet, illetve az életnyerés lehet ségének a téveszméjéb l ered küls és bels korrupciónk ellen, a második viszont a kábulat mentes állapotunkban elérhet bels és küls személyi kiegyenlít dési folyamatoknak a harmonikus egybeolvadása az egyetemes kiegyenlít déssel (a mennyek országával). Az emberi élet logikája és értelme ugyanis nem eltér (nem lehet más!) az egyetemes létnek, vagyis az egyetemes teremtésnek a logikájától és értelmét l: a teljes spirituális és a kauzális kiegyenlít désnek a logikájától, vagyis a megváltás és az abszolút állapot újbóli létrehozásának a logikájától. Ezért a mi egyéni életünk értelme sem lehet más, mint az egyetemes létezésnek: a teremtésnek az értelme. Aki ett l az eredeti és lényegi értelemt l eltér, illetve aki ezt az értelmet megtagadja, aki ennek ellene szegül (És mind a személyes, mind a globális tragédiánk éppen abban áll, hogy az egyetemes léttörvények szempontjából - vagyis a mi Lilith által vezérelt akaratunktól, vágyainktól és reményeinkt l függetlenül m köd : un. “objektíven” m köd , de ránk, valamint rajtunk keresztül és általunk is ható egyetemes törvényeknek a szempontjából -, teljesen mindegy, hogy a sors-feladat megtagadást, az ellenszegülést úgymond szabad akaratunkból tesszük-e, vagy azért, mert így neveltek, így szoktattak, így tanítottak a családban, az óvodában, a nevel intézetben, a templomban, az iskolában és az egyetemen.), annak szenvednie kell mindaddig, amíg a helyes utat meg nem találja segítséggel (önállóan), vagy segítség nélkül. Vagy, amennyiben nagyon megátalkodott lélekr l van szó, addig kell szenvednie, amíg irtózatos testi, lelki, mentális és spirituális fájdalmak árán, teljesen meg nem semmisül. Addig szenved tehát (betegség, vagy baleset, vagy lelki gyötrelem következtében) amíg fel nem ébred és er sen elszánja magát arra, hogy bármibe is kerülne, kijózanodik, az életfeladatait valahonnan megtudja és felvállalja és tovább nem tévelyeg. Vagy amíg meg nem hal, és azután még nagyon, nagyon sokáig.
- 969 -
amvas--tár5 Hamvas
A keresztény teológusok szerint, az utóbbi esetben az ember a halála után is tovább szenved (pokolban, tisztító t zben), a modern misztikusok és az un. parapszichológusok, valamint a reinkarnáció hívei szerint nem, de ezek a spekulatív találgatások nem tartoznak a témakörünkhöz. A globálisan terjedt kizsákmányolási logika helyességében (és törvényességében) hív civilizált, vagy primitív életképzelet: a misztikus és materiális kábulatunk, tehát a b nbeesett - az életnyerési lehet ség téveszméjére és tévképzetére (káprázatára) alapuló, a zavart és korrupt, de szerfölött tudományos és civilizált logikánk, nem találkozik és nem vág egybe az egyetemes létezés és a teremtés egyetemes rendeltetésének a logikájával. Ennek az egyetemes törvényekkel (és ezáltal a természeti törvényekkel!) nem egyez , s t: azokkal többnyire ellenkez pragmatikus, a küls és bels kizsákmányolásra alapozott (“értelmes”) logikánk által diktált boldogság-elérési törekvéseink következtében szenvedünk fölöslegesen. Ezért mondják tehát a lét eredeti értelmét ismer beavatottak, hogy az egész emberiség ontológiai káprázat (tévképzet) látásmódjától (a b nbeesés logikájától) kell megszabadulnia annak, aki a hiábavalóságok körforgásából és a szenvedések rabságából ki akar szabadulni (Buddhisták). Ennek a mesterséges utón (korrupt módon) történ boldogság-szerzési tévképzetnek, illetve a tévképzet szerinti szellemi (vallásos) alapállásból következ “civilizált” életvitelnek, a globális következménye az, hogy a föld lakossága számarányához viszonyítva, ma a földön épp annyi a látható, vagy a háttérben lapuló és a mélyben lappangó és a tudatosan elfojtott tragédia és a nyomorúság, mint bármikor a történelem folyamán (ha nem több!). E spirituális korrupcióból ered tévképzet (értelmi káprázat) szerinti, tudományos, vagy misztikus alapállás és életvitel (és ambíciós törekvések!) következtében jött létre többek között az a tudományos és ésszer logika szempontjából felfoghatatlan (és ezért abszurdnak, illetve “véletlennek”) t n , globális helyzet is, hogy a miközben az ázsiai és az afrikai családok hétköznapi drámája és tragédiája els sorban arról szól, hogy mib l tartsák el a nagyszámú gyermekeiket, a nyugati civilizáció “áldásait” élvez XXI. századi családok drámája és tragédiája mindinkább arról szól, hogy az anyai ágon (anyai sanyáktól) öröklött élet- és teremtésellenes spirituális életprogramok, valamint a karrier-építés miatt természetellenesen kitolt “gyermekvállalások” következtében, az új feleségek egyetlen gyermeket sem képesek foganni, kihordani, vagy megszülni. És arról, hogy a szenvedésekkel és megalázkodásokkal terhelt kínlódások után, lemondanak arról, hogy a saját genetikai kódjukat (és spirituális programjukat!) hordozó gyermekük legyen és a megélhetési gondokkal küzd , un. harmadik világ családjaitól, intézményeit l kényszerülnek egy, vagy maximum két gyermeket örökbe fogadni (“vásárolni”). Mármint azok, akik képesek erre id t, pénzt és életer t áldozni. Mert akik nem, azok beérik egy - egy gyermekként gondozott, gyermekként kezelt és “nevelt” házi állattal is, esetleg több állattal. Ez, a tudományos - pragmatizmus ésszer ség szemszögéb l abszurdnak t n helyzet (hiszen a nyugati n k már gyermekkoruk óta sokkal jobb min ség orvosi ellátásban részesülnek, mint a harmadik világ n i tagjai), ami az egyetemes törvények logikája szempontjából viszont nagyon is érthet (A hamis kereszténység táptalaján létrejött nyugati civilizációban él és ezért tudományos élet- és természet ellen rzési: technikai legy zési mániában szenved nyugati ember sokkal inkább egoista és sokkal telitettebb a spirituális szinten felgyülemlett romboló képzel er vel - negatív energiával - , mint a szociálisan és tudományosan kevésbé felvilágosult harmadik világ tagja.) és nagyon is logikus a spirituális valóságot ismer , illetve a metafizikailag gondolkozni képes személy számára. Hiszen ez az abszurdnak és tudományos szempontból logikátlannak látszó, végs civilizációs állapot, éppen a szellemi valóságnak az anyagi valósággal szembeni els dlegességének a tudományos megtagadásából ered. Ez a feje tetejére állított “isteni igazságtalanság” (Hány jó módban él és iskolázott, de - 970 -
amvas--tár5 Hamvas
magzatot foganni, illetve azt kihordani és megszülni képtelen nyugati n lázad az általa igazságtalannak látott sorsa, és ezáltal az Isten ellen ezekkel a szavakkal, amikor azt kell látnia, hogy a harmadik világbeli szegény és “m veletlen” n társai egyik gyermeket szülik a másik után?!), mindössze a civilizációs ideológiává (vallássá) változott természettudományos pozitivizmus valóságferdítésnek és az emberi (a n i - anyai!) szellemben véghezvitt “tudományos” rombolásának következménye. Tizenkét éves asztrológusi tevékenységemnek a legfontosabb eredménye egy olyan felfedezés, amely egyel re nem található meg sem a tudományos elméletekben, sem a vallásos rendszerekben. Ez a metafizikai felfedezés, amely valamikor forradalmasítani fogja a tudományos gondolkozást és a vallásos - misztikus valóság-értelmezéseket, az emberi léleknek a mélyrétegeiben rejl , családi vonalon az anyai ágon örökl d (anyáról leányra és fiúra szálló, az unokáknak a leány utódokon: a jöv anyákon át átadott ) életellenes, vagyis rombolási és önrombolási, büntetési és önbüntetési, öncsonkítási és öngyilkossági késztetéseknek (rejtett agresszivitásnak) az okait (a magvát) tartalmazó szellemi programoknak a személyi horoszkóp segítségével történ kimutatási lehet sége. Ezernyi személyi horoszkóp elkészítése és megbeszélése (visszaigazolódása) után bebizonyosodott számomra és az asztrológiát m vel -gyakorló barátaim számára a következ : Azon személyeknek, akiknek a horoszkópjában a Holdat: a teremtés sprincípiumát, vagyis az anyaságot, a megtermékenyülést, a szülést és az utód-gondozás serejét megtestesít bolygót, több bolygó támadja, vagyis ahol a Nap, a Hold, a Mars, a Szaturnusz és a Plútó közül minimum három bolygó diszharmonikus fényszögben kapcsolódik egymáshoz, úgy, hogy a Hold benne van az így kialakult negatív asztrológiai alakzatban, azoknak a személyeknek tehát, az anyai ági sei (nagyanyja, dédnagyanyja, üknagyanyja), intenzíven átélt, életellenes lelki és mentális (érzelmi és gondolati) folyamaton mentek keresztül, tudatosan, vagy önkéntelenül, hosszú éveken át, huzamos neheztelés és szorongás, rejtett (elfojtott) vagy nyílt gy lölködés, elfojtott bosszú-vágy, vagy konkrét életre-törés (gyilkosság, öngyilkosság, vagy több abortusz) és felel tlen szitkozódások-átkozódások intenzív lelki, gondolati és képzeleti átélése révén. Ezek, az sanyákban így kialakuló negatív spirituális családi programok átörökl dnek az utódokba. Már csecsem korban is az aurában (tudattalan szellemi lényünkben) léteznek lappangó rombolási és önrombolási hajlamok, illetve “misztikus” betegségekre való fogékonyság formájában. Tizennégy éves korunk után már aktiválódnak és a kamasz kor id szakában érzékelhet en jelentkeznek depresszió, türelmetlenség, agresszivitás, irracionális félelmek és öngyilkossági késztetések formájában. Leginkább azonban, feln tt korban fejtik ki a kevésbé érzékelhet (“misztikus és mágikus”) hatásukat, amikor civilizált önfegyelmünkkel magunkba fojtjuk ezeknek a negatív alapkésztetéseknek (személyi tulajdonságoknak) a megnyilvánulási kényszerét, ahelyett, hogy a tudatosítás segítségével pozitív tulajdonságokká és kreatív képességekké alakítanánk. Annak ellenére, hogy látszólag ez a civilizált "önfegyelmez " eljárásunk mindannyiunk megnyugtatására szolgál, a negatív érzelmek és késztetések puszta (civilizált) elfojtása a lehet legveszélyesebb mentalitás mind önmagunkra, mind környezetünkre nézve. A tudattalanunkba vésett, romboló spirituális gócok, minél ésszer bb és civilizáltabb gátlások alá helyez dnek, annál veszélyesebben: követhetetlenül fejtik ki az un. mágikus romboló hatásukat a láthatatlan és érzékelhetetlen szellemi folyamatokon keresztül. Valójában mindannyian manipulálva vagyunk ezek által az anyáktól, vagyis az anyai seinkt l örökölt, már azok által a tudattalan mélyrétegeibe lefojtott és ezért hozzánk elkerül , gy lölködési rombolási programjaink által, miközben mindannyian azt képzeljük, hogy szabad akaratunkat - 971 -
amvas--tár5 Hamvas
gyakorolva, pozitív vágyaink és ésszer és jogszer erkölcsi világképünk szerint, érzünk, gondolkozunk és cselekszünk. - Nem is tudjuk, hogy ezek miatt az anyai ágon öröklött személyi programok miatt, betegedünk meg látszólag indokolatlanul és miattuk sodródunk olyan konfliktusokba, nehéz és nem egyszer olyan tragikus élethelyzetekbe, amelyekre soha nem gondoltunk. Az örökletes (szellemi - spirituális) romboló programoknak a felfedezésének és a személyi horoszkópok segítségével történ kimutathatóságának a jelent sége, valójában nem is annyira a betegség és konfliktus-okozó gócoknak a tudatosítás segítségével történ megszüntethet ségében - feloldási lehet ségében áll, hanem a kismamák várandósági id szaka, valamint a születés aktusa közben fellép veszélyes és sokszor tragikus következményeket okozó szöv dmények megel zési és kiküszöbölési lehet ségében. Mert ugyanúgy, ahogy a személyi horoszkópban észlelt rombolási programok jellegének az értelmezésével, pontosabban: azoknak a konkrét életterületek megnevezésével, ahol ezek az irracionális spontán késztetések megnyilvánulnak, meg lehet el zni a betegségek kialakulását, ugyanúgy a várandóság és a szülés közbeni szöv dmények fellépését is meg lehet el zni. Így sikerült a feleségemnek orvosok nélkül, el bb az erd ben, majd téli id szakban otthon egészséges gyermekeket és egyre könnyebben szülnie, annak ellenére, hogy is és én is, már az édesanyáinkban létez élet- és gyermekellenes programok miatt, tragédiával határos módon jöttünk a világra. Látható tehát, hogy egyetlen “tudománytalan”(!) sprincípiummal: a Hold által megtestesítet teremtés és az anyaság, a szülés és az utódgondozás szellemi serejével szembeni önkéntelen, vagy tudatosan folytatott ellenséges magtartás micsoda drámákat és tragédiákat, illetve testi és lelki szenvedést eredményez a scientifista ideológiák és koncepciók szerint él civilizáció családjaiban és társadalmaiban, az utódok és a jöv generációk szintjén. Az ugyanis, hogy ma a civilizált n knek egyre nagyobb része képtelen a magzat-foganásra és a magzatok természetes kihordására, illetve a gyermekszülésre és a szoptatásra és az, hogy azok a családok (vagy egyedül él n k), akik nem adoptálnak (vásárolnak) az iparilag hátra maradt országokból - kontinensekr l “importált” gyermekeket, kénytelenek kutyákkal, macskákkal és más házi álatoknak nevezett kedvencekkel pótolni az ösztönösen vágyott szül i min ség hiányzó szellemét, illetve az, hogy ugyanabból az okból kifolyólag, a termékenyülés természeti elemeit l: a virágportól (végülis az egykéz magyarországi polgárok jelent s hányadát nyaranta kínozó “parlagf por” is virágpor!) szenved a nyugati civilizáció tagjainak ugyanakkora része, részben abból is következett, hogy a XX század elején az orvostudomány (humanista megfontolásokból) kezdte megfosztani a szül n ket a szülési fájdalmaktól. Az elején fájdalomcsillapítók adagolásával, majd egyre er sebb zsibbasztó szerek (epidurális injekciók) segítségével. E szerfölött humánus és szerfölött tudományos eljárások következmény az lett, hogy az anyai ági generációkon át örökl d (negatív) spirituális memória hatásaképpen, a kábított - zsibbasztott és altatott anyáktól született második generációs lénygyermekek, feln tt korukban tudattalanul és önkéntelenül iszonyodtak a gyermekszüléssel járó fájdalomtól, illetve attól, hogy egyáltalán gyermeket vállaljanak “ekkora áldozat” árán. Ennek a következménye az lett, hogy az így született, feln tt hölgyeknek, csakugyan még intenzívebben kellett szenvedniük szülés közben, hiszen, mivel az k születése idején az édesanyjuk meg volt fosztva a szülés szelleme közvetlen megtapasztalásától, az k teste, generációról, generációra egyre képtelenebbé vált a szülési aktus véghez vitelére. Sebaj, mondták a tudós orvosok, ezeknek az eseteknek a praktikus, és mindenki számára el nyös megoldására ott van a császármetszés, ami viszont teljes egészében megfosztotta az anyákat a szülés aktusának a tudatos átélését l és az így született lénygyermekek többsége már hallani sem akar arról, hogy valamikor neki gyermeket kell - 972 -
amvas--tár5 Hamvas
szülnie. A tudományos folyamat mára oda “fejl dött”, hogy egyes “igényesebb” nyugati szülészeti osztályokon és klinikákon, hetven százalékos a császármetszéssel “világra segített” újszülöttek száma. Arról már kevés statisztika szól, hogy az így született lánygyermekekb l feln tté vált hölgyek és azok férjei lesznek a mesterséges inszeminálási és un. lombik-bébi programok testi és lelki gyötrelmeit végig szenved alanyai (és persze a messze az átlagon felül keres az inszemináló n gyógyász professzorok kliensei). De nem csak a szülészeti osztályokon, szülés el tt elzsibbasztott - elkábított és elaltatott nagyanyák unokái, ükunokái válnak képtelenné a magzatfoganásra, magzatkihordásra és a gyermekszülésre, hanem azok az utódok is, akiknek az anyai ági seit az orvostudomány megtanított és rávett a fogamzásgátlás különböz eszközeinek a használatára, illetve a szerfölött tudományos nevén ismert (tessék kérem meghatódni a mágikus erej , tudományos csoda - formulától!): a “családtervezésre”. A tudományosan fogamzásgátolt n k tudattalan elméjében ugyanis, az amúgy is létez , gyermek szülés ellenes (teremtés-ellenes) koncepciók, illetve gyermekellenes képzetekb l alakult szellemi programok, még jobban meger södnek, és ezeket a programokat az anyák önkéntelenül átadják a generációkat egymással összeköt , tudattalan spirituális memória révén az életük kés bbi szakaszában (a lakásszerzés és a megfelel nek gondolt munkahely, vagy férj megszerzése után, de f ként a karrier felépítése után) “vállalt”, rendszerint nehezen megfoganó és még nehezebben megszülhet , esetleg éppenséggel császármetszéssel a világra hozott utódok spirituális struktúrájába. És az ördögi kör így folytatódik tovább (ha kerül utód aki folytatja, mindaddig, ameddig valamelyik utódnak elege nem lesz a tudományos szamárságból, meg nem világosodik és minden bátorságát összeszedve, rendszerint egy teljesen tudománytalan spirituális felkészülés után, neki nem fog természetesen (tudománytalanul) megszülni és ugyancsak tudománytalan szellemben felnevelni az utódait. Ilyen, ténylegesen h siesnek nevezhet anyai - szül i magatartási formákra is akad manapság példa, akárcsak a mi baráti körünkben, persze, még nagyon ritkán. Persze, a Hold által megtestesített spirituális ser höz való helytelen viszonyulások további módozatai és következményei még sorolható lenne (ez például a jellegzetesen n i - teremt i és táplálási szerveknek a mind inkább növekv számú rákosodása is), de nem ez a célja a jelen beavató-tanulmánynak. Azt viszont érdemes megemlíteni, hogy például a Nap által megtestesített princípiumhoz: az abszolút-tudatnak az emberi analogonjához, a személyi tudathoz, az öntudathoz - önérzékeléshez és a mások személyiségéhez (a személyiség f bb jellemz inek az érvényesítéséhez) való diszharmonikus viszonyulások következményei a szívbaj, a gerinc- és a mellkasi problémák, hogy a Mars által megtestesített célratörés- és nyers életenergia érvényesülési selvének megfelel emberi tulajdonságoknak a zavaros kezelése - megélése, vagyis a bátorság, (szenvedélyesség), céltudatosság, erélyesség, stb., rossz használata következménye mindaz ami a vérnek (a vér összetételének és a vérnyomásának) természetellenes módosulásaihoz, vagy a fej sérüléseihez vezet. Minderr l (és a többi sprincípiumhoz való téves viszonyulásoknak a következményeir l) b tájékoztatást a betegségek és a balesetek szellemi okairól szóló, a 2003-ban “Utódok, szül k és szeret k az asztrológia tükrében c. könyvemben megjelent tanulmányomban. De ugyanolyan tévedés lenne az is, ha mindebb l azt a következtetést vonnánk le, hogy a természettudományokat, mint az emberi természetben végzetes kárt okozó ismereti rendszereket (mint a kártev modern ideológiáknak - pl. pozitivizmus, scientifizmus, stb. - táptalajt adó valóság-feltáró és valóságismeretet szolgáló kutatási tevékenységeket és elméleti rendszereket) el kell dobni és örökre el kell felejteni. A természet-tudományoknak ugyanis, a spirituális bátorság és intelligencia, illetve a pozitív spirituális mentalitás terjesztése és érvényre juttatása mellett (Nézzük meg az els Holdra lép személy, Neil - 973 -
amvas--tár5 Hamvas
Amstrong és a ruhájukra varrt dinamittal terrorizáló arab n k és férfiak mentalitása közötti különbséget), éppen a spirituális ismeretszerzés területén lehet (és már van is) egyre nagyobb haszna, hiszen az általunk tömör és végleges anyagi állapotnak érzékelt természeti világ nem csak határállapota és határhelyzete a teremtésnek, hanem tökéletes tükre is! Amint korábban már említettem, a természet és a kozmikus (anyagi - energetikai) világegyetem vizsgálatából származó ismeretekb l tökéletesen vissza lehet következtetni a szellemi világ alaptermészetére és a teremtésnek a kauzális és a spirituális (az ideavilág, vagy a mentális) dimenziók szintjein végbe men folyamatokra. “Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és mai fent van...” A természettudományokra és az általuk szolgáltatott ismeretekre tehát tovább is szükség van, de nem mint életnyerési eszközöket szolgáltató rendszerekre (anyagi vallásos ideológiákra), hanem mint a kiegyenlít dési (megváltódási) törekvéseinket szolgáló, azokban biztos iránymutató anyagi információkat szolgáltató ismereti-rendszerekre. Mint a szellemi világ m ködési mechanizmusait tökéletesen leképez anyagi világnak a tulajdonságait és m ködési mechanizmusait egyre pontosabban leíró, és azokra “megbízható” információs rendszereivel tökéletesen visszakövetkeztetni képes ismereti rendszerekre, végs soron tehát, mint szellemismereti (beavatási) tudásrendszerekre. Mindaddig viszont, amíg az emberiség nagyobb része az újabb tudományos technikai felfedezésekt l és technológiai megvalósításoktól, a nagy misztikus technikai csodától, vagy tudományos formulától - akárcsak a vallásos szekták a saját képük (képzeletük) szerint elképzelt megváltó-messiástól - várja a korunk rákfenéit l való megszabadulást, a fölösleges szenvedés és tragédia marad és fokozódik. A civilizációban egyre nehezebbé és lehetetlenebbé váló szül vé válás útján elszenvedett kudarcok és a megtermékenyülés természeti elemeit l: a virágportól és a f portól való szenved k szaporodó száma, akárcsak a természet-szennyezés katasztrofális mértéke (- A spirituális szennyez dés, aminek a küls , természeti szennyezés csupán a következménye, annál jóval magasabb!) és ezzel együtt az emberiséget, valamint a föld egész él világát fenyeget ökológiai katasztrófa kilátása, mindössze a csúcsát képezik annak a tragédia-piramisnak, ami az emberiségnek a szellem-ideáit nyomja. És mindez annak az ostoba mentalitásnak a következtében, hogy egyre elvakultabban szeretné az életet és az egész földet berendezni, a természeti (anyagi) világnak a szellemi világgal szembeni els dlegességébe és ezáltal az élet megnyerési lehet ségébe (az ontológiai káprázatba: a b nbeesés szerinti, ma már tudományos rangra emelt materiális logikába) vetett tévhite szerint. Mindennek a tudomása és figyelembevétele nélkül: a káprázat és a kábulatra való hajlamaink számba vétele és számontartása nélkül, illetve e tudásnak a saját hétköznapi életünkben való alkalmazása nélkül, igazából senki nem lehet boldog és egészséges, vagyis soha nem kerülhet abba a megváltott állapotba és sors-helyzetbe, amit Jézus a mennyek országának nevezett. A beavatottnak tehát, a természettudományok és a technika - technológia által biztosított, felszíni pragmatikus (és praktikus!) boldogság-csikarási és gyógyítási módszerek használata helyett, valamint az el bbinél sokkal nagyobb zavarokat okozó misztikus és mágikus praktikák és eljárások, vallásos és misztikus ámítási és önámítási szertartások és kultuszok gyakorlása helyett, az igazi keresztényi alapállást kell felvenni. Ez a spirituális és kauzális teremt er ket megtestesít természeti elemekkel és er kkel való közvetlen (személyi és személyes) kapcsolatba kerülést, majd a bels és küls harmóniába kerülés folytonosságát kell biztosítsa, az egyetemes törvények megismerése és a személyes életfeladatok vállalása (sorsbeváltás) közben. Boldogok a zavartalan szellemi-igazságot szomjazó lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Akinek van füle, hallja. VIII. - 974 -
amvas--tár5 Hamvas
A 2004-i, nyári tábort egy székelyföldi fenyvesek között meghúzódó üdül telepen tartottuk, ahol a természetes életmódjuktól elidegenített medvék esténként és éjszakánként bejárnak a település különböz pontján elhelyezett szemétkukákhoz és a civilizált világ szemetéb l lakmároznak. Bár én egyáltalán nem voltam kíváncsi a természetes életmódjukról leszokott kukázó medvékre, mivel jobban szeretem a ha a természeti környezetükben, természetesen viselkedve láthatom az állatokat, utolsó este, amikor egy barátommal a szabad ég alá és az erd közelébe kihúzott sátram felé tartottunk, az elemlámpánkkal szembevilágítottunk egy ilyen, az ösvény mellett elhelyezett kukából lakmározó medvére. Ahogy azt sejtettem, számomra egészen elszomorító volt a látvány, már csak azért is, mert a medve számomra úgymond amulett állat, mivel a medvével analógiában lev Bakban áll a személyi horoszkópomban sárkányfej. Az északi népeknél ugyanis a Medve ugyanazt jelképezi mint a Bak az európai-mediterrán állatövben: a Bölcsességet, illetve a spirituális tanítást, a spirituális tudást átadó tanítómestert. Ekkor megértettem, hogy azért kellett a kukázó medvével utolsó este mégis találkoznom és szembenéznem akaratom ellenére, mivel bármennyire is nehéz Erdélyben a XXI. század elején korrupció mentesen élni, nekem soha többet nem szabad, sem civilizált, sem misztikus keleti vagy nyugati szemét-konténerekben kotorászó szellemi tanítókkal közösséget vállalva, bármiféle közösségi ámításban részt vennem. Azon az estén tehát ünnepélyesen megfogadtam, hogy a Tarot Bolond ikonja által megtestesített szellemi utón haladok továbbra is, vagyis, hogy mind a materiális, mind a szellemi kukázóktól akkor is távol tartom magam ezentúl, még akkor is ha, a következ tíz évben sem nyílik lehet ség számunkra, itthon maradt és egészségesen él gondolkozok számára, a tisztességes spirituális információ-áramoltatásra, a misztikus mesékt l és hazugságoktól mentes táborokban történ , felel s el adások tartására. Inkább kevés pénz , de a sorsomtól nem fél és magamtól semmit el nem hárító éber Bolond maradok továbbra is, minthogy ámító és önámító “szakember”, de pláne misztikus terapeuta, vagy, ahogy egy soproni könyvboltban hagyott névjegykártyán olvashattam: “jós és ezoterapeuta” legyek. Ha az utóbbi felel tlenkedésben nem gátolna meg a lelkiismeretem, meggátolna az asztrológusi tapasztalatomból ered tudat, hogy az olcsón elérhet boldog jöv t jósolgató terapeutákat - a hamis prófétákat! - sokkal durvább kezelésben részesíti a sorsuk, mint a kevés esz huncutokat, vagy a naiv ártatlanokat. A kereszténység ugyanis a reményteljes krízis eszmeköre, avagy a végleges “leszámolás a Világ és Isten között.” És ebbe, a mindössze két ezer éve elkezd dött alkímiai leszámolásba, az ósdi kreacionista világ épp úgy beletartozik, mint a modern tudományos világ, de f képpen bele tartozik a miszticizmus világa.
Kozma Szilárd:
*forrás.: a Szerz kézirata, Csíkszereda 2004. június 28 - szeptember 28.
„Mint mondják, gyalázatból lesz az arany.” (Ugyanis)
Betájolás* A két világháború, pontosabban Trianon és a részleges területi revízió megvalósulásának pillanatai között a traumatizált, megmaradt csonkaországban számos beszámoló született a hasonlóképpen traumatizált, elszakított magyar közösségek világáról. Ez földrajzilag most már nagyobb területet fedett, mint a történelmi ország elveszített részei, inkább az utódállamok területével esett egybe. Az elszenvedett trauma hangsúlyai természetesen más- és - 975 -
amvas--tár5 Hamvas
máshová tev dtek aszerint, hogy a vereség csak a legy zött vagy ezen felül a hódoltságba került státusát jelentette. A csonkaországbeliek a vereség felel sségének és a megmaradt ország országok közötti jöv jének kérdésével szembesültek, az elszakítottak a kisebbségi léttel. Gyakorlatilag mindenki állásfoglalásra kényszerült a magyar m vel désben és közéletben, de a tét csak fokozatosan világosodott meg. Ha Budapesten kezdetben úgy közelítették a kivédend fenyegetést, hogy az új helyzetet elfogadni kénytelen leszakadt közösségek puszta ténye az, ami a nemzet integritását megkérd jelezi, kés bb mind világosabbá vált, hogy a magyarság integritását nem a nagy- vagy középhatalmi státus elveszítése vagy az egyes magyar közösségek kényszer különútjai fenyegetik, hanem ezek tagadása és utóbbiak valamilyen integrálásának elmulasztása. A revíziós sikerek átmenetileg többé-kevésbé felfüggesztették ugyan ennek a tapasztalatnak a továbbgondolását, de a végleges amputálás mint kívánatos megoldás csak a második világháborút követ en, megszállók telepítette elképzelésként jelentkezett. A két világháború közti romániai útirajzok, akárcsak más európai tájakat fürkész testvéreik, kiútkeresés dokumentumai, különlegességüket az adja, hogy az új Románia területén három korábbi történeti modell er vonalai is jelen voltak. A magyar nemzetfejl dés egyik alternatívája és pillére “kisebbik haza” önszervezése mellett, amely kit zavart, kinek a bizakodáshoz nyújtott ideológiát, ott sötétlett a nemzetfejl désb l kimaradt-kiszorult moldvai “népi magyarok” helyzete, illetve az újabb Kárpátokon túli, els sorban székely kivándorlás, részben asszimiláció. Miután futó pillantást vetünk az útirajzok és a témájukban rokon írások m faji-tartalmi, illetve szerz k szerinti szóródására, egy olyan csoportjukra összpontosítunk, amely nemcsak a vázolt politikai indítékot és a bel le következ közvetlen közéleti-politikai cselekvést vállalta nyíltan, de szellemi kísérletként a valósággal való olyan mélyebb, kegyetlen szembenézést is, amely a hivatalos magyar politikának több, mint kínos volt csonkaországban és utódállamban egyaránt. Mind a történelmi pillanat és a fejlemények, mind pedig a részvev k okán, ez a kiemelt csoport óhatatlanul Németh Lászlóék 1935-ös romániai útjához, útibeszámolóikhoz vagy éppen személyükhöz és a hozzájuk közel állókhoz kapcsolódik. Másként fogalmazva, ezúttal nem az az érdekes, mit láttak a Romániáról tudósító magyarországiak. Láthattak személyi sorsokat, közösségi sérelmeket, kulturális örökséget, a gy ztesek ilyen vagy olyan arcát, de mindez tényirodalom, politika- vagy tudománytörténeti téma. A kérdés az, hogy miért akartak látni, és ez milyen közvetlen következményekkel járt a tág értelemben vett, így a politikai gondolkodást is felölel magyar kultúra szempontjából. A két évtized vonatkozó irodalma regényes, ám hiteles helyzetábrázoló feldolgozástól<1> publicisztikai pamfletig<2>, tudományegyetemek statisztikai adatsorokat és értékelésüket közl köteteit l<3> szerelmes földrajz és sérelmi irodalom keverékéig terjed.<4> A behatárolást átfedések nehezítik, a szerz k gyakran menekült vagy kitelepedett erdélyiek,<5> de akár odahaza maradottak, akik éppen ezért nevüket sem feltétlenül vállalják.<6> Az óromániai témájú írások másrészt, ha Erdélyben születnek is, lehet, hogy magyarországi piacra.<7> A csonkaországiak és kisebbségiek közötti különbségtétel megkerülhetetlen, mert viszonyuk asszimetrikus. A kisebbséginek az a gondja, hogy valósága nem vagy csak torzulva jut el a megmaradt ország közvéleményéhez, amelyt l segítséget remél, az ottani közgondolkodásé pedig az, hogy a kisebbségi valósága idegen t le. Hasonló asszimetriát mutat a hivatalos politika és az attól különböz értelmiségi kísérletek, el bbinek súlyosabbak a következményei, ugyanakkor hajlamosabb hatalmi kérdésként kezelni a kritikát.<8> Ahol a szótértés feltételeit ilyen aránytalanul, több szinten is befolyásolja a politikum, ott természetes, hogy felértékel dik az olyan pillanat, amely közös nyilvánosságot és így fókuszt képest teremteni a közérdek gondolkozásnak.
- 976 -
amvas--tár5 Hamvas
Romániai utasok, 1935 1935 kés nyarán Németh László, Keresztury Dezs , Boldizsár Iván és Szabó Zoltán tanulmányutat tesz Romániába. A beszámolók nyomán kirobbanó vita széleskör és elhúzódó.<9> A feszes tempójú út els hetében a Dunán érkez vendégek a román Ókirálysággal ismerkednek, f leg Bukaresttel. Szabó Zoltán nem is jön át Erdélybe, a tengerparton marad el, hogy onnan Isztambulba utazzon. A második hét az erdélyi utazás, Brassó–Székelyföld–Újradna–Kolozsvár–Kalotaszeg–Nagyvárad vonalon. Hazatérve el bb Boldizsár Iván számol be (Erdély második Trianonja, Napkelet, 1935. nov. 2.), és Budapesten Herczeg Ferenc (a Pesti Hírlapban), Kolozsváron László Dezs (a Pásztort z) és Jancsó Béla (az Erdélyi Fiatalok) már ezt lereagálják év végéig. Ezután jelenik meg a Tanuban a Magyarok Romániában. Németh László élménye apokaliptikusra sikerült, pusztulással és beteg kisebbségi közérzettel szembesül, ítélete: Erdély vizsga volt, amelyen a magyarság elbukott. Az indulatok elszabadulnak, az író ellen még b nvádi eljárást is kezdeményeznek, nemzetgyalázással vádolva, de Kozma Miklós, a vele rokonszenvez belügyminiszter közbelép. A kialakuló vita zömében 1936-os írásainak száma hatvanon felüli. Keresztury 1937 szén értékel, ez a Magyarok Romániában egybevetése Németh Sanremói naplójával, de ugyan még 1976-ban is emlékezik (Utazás közben, Tiszatáj, 1976/5), Boldizsár pedig 1986ban tér vissza a témára (Utazás Regátban és Erdélyben 1935-ben, Kortárs, 1986/6, 7). A vita összegzését Monostori Imre végzi el.<10> Boldizsár, írja Monostori, a második Trianont magában az azóta eltelt 15 évben látja. Erdélyben az Országos Magyar Pártnak számos mentsége lehet, de tény, hogy nem ismeri eléggé a valós helyzetet, az alternatív cselekvést pedig lebénítja. A téma aktuális, 1935–36-ban különösen kiélez dik a rossz magyar–román viszony, a magyar kisebbség helyzete valóban tragikus. A román atrocitások ellenében vajmi keveset segíthet a magyarországi sajtóvisszhang.<11> A diagnózis, amelyet Németh László a vita során<12> pontokba rendez, vád: Erdély romlásának oka els sorban az anyaország, mert 16 év alatt sem tudott olyanná válni, hogy fel lehessen nézni rá, és ezzel bár erkölcsi tartalékot biztosítani a magyar kisebbségeknek. Másodsorban az erdélyi magyarság vezet i általában, mert az anyaországi beteg közszellem fenntartásával tartják fenn ott magukat a nép felett. A románok csak harmadsorban, nem mert vétlenek, hanem mert egy nemzet összeroppanásában az idegen mindig csak másod-harmadsorban lehet hibás. Miért nem szervezett például az erdélyi magyar vezet ség a gazdasági autonómiához szövetkezeteket? A tanulmány vitája, idézzük újra Monostorit, mélységekig megrázza a magyarországi és az erdélyi magyar közéletet. Közvetve hozzájárul a Vásárhelyi Találkozóhoz is, ahol többek között azt mondják ki, hogy a közép-európai magyarság nyelvi és kultúrközösséget képez, s ennek a romániai magyarság is része. De az 1937-es, népfrontos indíttatású Vásárhelyi Találkozó is egyszeri seregszemle, amelynek igazából nincs folytatása. A tanulmány többr l szólt. A Magyarok Romániában Tanuból és a Sorskérdésekb l kihagyott 16. fejezete, amelyet Nagy Pál leközöl a 2001-es marosvásárhelyi válogatásban, szégyenr l vall, saját elvakult prófétasággal való szembesülésr l, illúziókkal való leszámolásról. Veres Péter 1944-es meglátása: kicsit minek is kellett annyi “hivatás” és mögötte hivatás-g g. Ezt különben a románok helyb l így reagálták le, figyelmeztet Monostori, az Alexandru Olteanu írta méltatásban is ott a Duna-gondolatot “közmondásos magyar megalomániának” tekint kitét. Bajcsy-Zsilinszky Endre 1936. februári vitacikkében ugyancsak kemény dolgokat mond ki. Nem megengedhet , mondja, bármennyire kívánatos, a magyar–román közeledést a romániai magyar kisebbség megkerülésével kezdeni, másrészt úgy egyáltalán felel tlenül utóbbi számlájára cselekedni. Vagyis nem elég pusztán a revizionista felel tlenséggel csínján bánni. Másrészt már Jancsó korai reakciója jelzi: k valóban a kisebbségi magyarságot szerették volna Némethtel megismertetni, kéri is t le a perújrafelvételt. Tamási Áron a sötét felh t rója fel, amely magyarországi egyes törekvéseinek kudarca miatt szállta meg a Romániába induló írót, Keresztury pedig úgy fogalmaz 1976-ban, hogy Németh útirajzaiban nem útikalauzt, - 977 -
amvas--tár5 Hamvas
hanem egy kivételes lélek bels drámáját érdemes keresni, “a maga problémáit hordozta még utazásunk színterein is; igazából csak azt vette tudomásul, amire valamiképpen felkészült. De amivel szembesítette az útközben látottakat: egy korszak és egy nemzedék legjava magyarjainak nehéz problematikája volt.” Németh Lászlót nyilván egészen más érdekelte, mint vendégfogadóit, és ez kisebbségi magyar szempontból több, mint tanulságos. Erdélyben tulajdonképpen eltérítette ottani céljától a tanulmányutat, és következetlensége. A dzsentri felel sségében árulkodó. Nem a Duna-gondolatot adta fel benne, írja itt visszatekintve indulatokat kavaró tanulmányára, hanem a magyarságot kínpadra vonó akkori román társadalmat. A kergetett és elveszített illúziók tehát valóban a dunavölgyi tejtestvériség gondolata körül keresend ek, amely kisnépválság-kérdésként maga is egy magyar út-válság kiváltotta kompenzatív keresés. Amihez a szociális problematika is inkább “közös ügy”eszköz, illetve ürügy, a megoldás keresésének igazi iránya pedig az elit kérdéséhez vezet. Maradjunk egyel re Szabó Zoltán összegzésénél. A tengerparton elszakadó útitárs már Boldizsár Iván cikkével párhuzamosan közölt pár epizódot, emléket a tanulmányútról (Ahol a népi kultúra még nem emlék, Új Kor, 1935. nov. 15.). Ugyan a prágai Új Szellemben tér vissza a témára,<13> az európai tájakon magunkat keres magyar utazókat veszi számba. A legkínzóbb és legkeser bb tapasztalat közülük, írja Szabó Zoltán, akit l az apokaliptikus jelz t is kölcsönöztük, a Németh Lászlóé, az erdélyi magyarság érdekében, az erdélyi magyarság elmarasztalásával. Legfontosabb tanulsága persze a Duna-gondolattal való leszámolása, úgy a magyarság er tartalékai, mint a szomszédokkal való józan ész alapú megegyezés tekintetében. Gondoljuk tovább, egyáltalán közös nevez re volt-e hozható az utazás két célja, az óromániai (a közép- és kelet-európai kisnemzetek közötti közeledésé), illetve az erdélyi (a magyar kisebbség megismerése)? Németh bizonyára szintén gondolta utóbbit is, de az els cél érdekében való mozgósítás bels kényszerével számolva inkább az lett volna meglep , ha a regáti tapasztalat nyomán az erdélyi folytatás nem siklik ki. Magyar Atlantisz utasai Tegyük fel újra a kérdést: mivel szembesült (mivel nem szembesült) 1935-ös romániai útjukon Németh László? Két lehetséges, egymást kiegészít közelítés kínálkozik a válaszadásra: 1. Azzal, amit elébe tártak (és amit nem keresett). Ehhez az út megtervez ivel és szervez ivel, illetve a kísér kkel és a meglátogatottakkal szükséges közelebbr l ismerkednünk. 2. Azzal, amit keresett (és nem talált). Legyen ez tejtestvériség, duna-völgyi magyar hivatás, avagy új nemesség, a rokon célkit zések, keresések, teljesítmények tárgyalását kéri. Miel tt bármelyik közelítést is górcs alá vennénk, nézzük, hová indult 1935. augusztus elején, kik azok, akik valóban otthonosak voltak a felkeresett világban. Kapcsolatban álltak-e (fognak állni) velük az utasok, volt-e (lesz-e) valóban lehet ségük azok értelmezésével találkozó értelmezésre: rejlett-e csakugyan szellemi fókusz lehet sége az utazásban, és nem csak a vitájában, illetve kinek? Milyen következtetésekhez juthatott volna Németh László, ha a tanulmányút nem siklik ki, Szvatkó Pálnak a Szép Szó 1937. júniusi különszámában közölt tanulmányából<14> alkothatunk róla fogalmat. A kisebbség legnagyobb magyar élménye, írja, kisnemzet-voltának felfogása, az ebben való megnyugvás. A kisebbségi magyar az utódállamokat korántsem ítéli meg olyan fölényesen, mint a magyarországi (a felvidéki magyarnak pl. a román eredmények ehhez túl nagynak látszanak), egyenrangúnak tekinti ket. Az Erdélyb l érkez szerint a román nem oly férges, mint hirdetni szoktuk. Más a morálja, de dinamikus, szívósabb, már az els világháború el tt jobban szervezte magát. A kisebbségi magyar meglepetéssel látja, hogy a három partner nép (cseh, román, szerb) kis népnek vallja magát (szúrjuk közbe, hogy ez ugyan nem volt igaz), és nem szégyelli, a sikeres kisnemzetek, a flamand és skandináv minták - 978 -
amvas--tár5 Hamvas
felé tájékozódik. A kisebbségi magyar helyzetértékelésében másrészt az els fiatal nemzedék optimizmusát ( k 1926–1930-ban az az anyaországival szembeni többletértékekkel vélték kompenzálni elveszett értékeiket) felváltja a pesszimizmus, a fokozott vesztestudat és a kifáradás. A magyar életképesség válik kérdésessé, így az autonóm élet kialakítása lesz a kisebbségi helyzetbe való beletör dés utáni logikus továbblépés. A kisebbség magatartása és jöv je persze az anyaországban történ kt l függ, “az egyetlen, ami ma összetartó er vel hat, a magyar szellem fels bbrend sége”. Nagyobb ugyanakkor a szociális érzékenysége, mert alul van, a felfele simulás lehet sége nélkül, ezért az anyaországi ilyen irányú mozgást feszültebben figyeli. A tételek ismer sek a Magyarok Romániában oldalairól is, ami túl a kisebbségi helyzet valóságán a tanulmány nemrég elcsitult vitájával is magyarázható. Az 1935-ös romániai út valóban kulcsfontosságú. Nézzük, kik azok, akik ezekben az években nemcsak érdekl dtek a romániai dolgok iránt, de ennek kapcsán számottev teljesítményt mutattak fel. Itt találjuk mindenekel tt az Eötvös-kollégiumban 1936-tól Keresztury-tanítvány Mikecs Lászlót<15>, és akire Mikecs a legnagyobb tisztelettel nézett a Óromániát kutató magyarok közül: a Györffy István és Kodály támogatta Lük Gábort<16>. Mikecs, Lük egyaránt rész vesz a jeles román szociológus Dimitrie Gusti Németh Lászlóék által is megtekintett falumunkájában, de a történész Nicolae Iorga V lenii de Munte-i kulcsalakja a falukutatásban kialakuló román–magyar szabadegyetemén is. Lük kapcsolatnak (a románok ezen kívül csak a szászokhoz tudtak közel kerülni), a Németh emlegette Tanu-számot neki köszönhet en ismeri bukaresti román vendéglátó. <17> Budapesten is ismerteti a nevezetes tanulmányút el tt a román falukutatást.<18> Mikecs másfel l az, akinek a legnagyobb a rálátása a két világháború közötti óromániai magyarságkutatásra, a Csángókban megjelent bibliográfiájának tételeit nagyobbrészt értékeli is. 1938–39-es útjai nyomán el bb egy kéziratos beszámoló születik,<19> majd 1940 els felében kétszer is megjelenik útirajza (Románia). Ezt követi 1941-ben a Csángók, 1943-ban pedig nagyrészt ennek kicenzúrázott részei, illetve tudományos eredményeinek újabbakkal kib vített összegezése.<20> Némethtel szemben mindketten jól ismerik a romániai helyzetet, a románságot, Mikecs kritikája lényegibb is, pl. szembeállítja a nemzeti (román) szempontból felel s román földreformot a megfelel magyarországi politikával. Lük re másfel l a román szociológia jeles képvisel je, Henri H. Stahl úgy emlékezik, mint akinek igen világos és termékeny célkit zése az azonos térségben él nemzetiségek kulturális kölcsönhatásainak vizsgálata volt.<21> Makkai Lászlóval folytathatjuk a sort, a Boldizsárhoz is legközelebb álló erdélyi nemzedékhez tartozik, a kolozsvári els Hitel alapítója. Ez a Hitel csak 1935 els felében jelenik meg, mert Makkai is követi kiteleped apját, az erdélyi református püspök Makkai Sándort. Csak a visszakerült Észak-Erdélybe fog visszatérni, és neki (és Gáldi Lászlónak) köszönhetjük ezt követ en talán legjobb románság- történelmünket. Már 1935-ben megjelent a románság kultúrájának keleti, történeti gyökereit bemutató, revelatív könyve, a Két világ határán, 1941-ben másrészt Cs. Szabó Lászlóval adja ki az Erdély öröksége tíz kötetes válogatását az erdélyi memoár-irodalomból. Cs. Szabó László ugyancsak megkerülhetetlen. vallja vívódva 1937-ben a Levelek a szám zetésb l kötetben, hogy sajnos már nem erdélyi, hiszen nem tapasztalta meg a kisebbségi sors szorítását, de hogy egy kicsit mégis mindig az marad. Cs. Szabót is Szabó Zoltán ismerteti, akárcsak Makkai írásait.<22> Recenziója 1940-es Cs. Szabó-kötetr l: az olvasó úgy érzi magát, mint aki “tengerfenékr l a szabad és napfényes leveg re merült fel... a Kárpátok legkeletibb pontjáról is egész Nyugatot bejáró tekintet az, amivel különbek vagyunk.”<23> Cs. Szabó 1937-es politikai véleménye sem mellékes: “A magyarságment kisebbségi politikát csak uralmi álmok alól felszabadult új gondolkodással lehet gyakorolni... Ne súgjon senki a fülükbe... Helyettünk is vezekelnek.” Kiáll a dunai sorsközösség mellett, és büszke, hogy a dunai önérzet els szavait Adynál, Bartóknál, Kodálynál látja, másrészt szkeptikus, nem tartja - 979 -
amvas--tár5 Hamvas
kizártnak, hogy a nevükkel induló népi mozgalom is csak új gy lölet-mítoszra tudja cserélni a régit. Az Órománia–Erdély magyar Atlantiszának témáit kutató vagy örökségét míves esszékbe ment jelent s magyarok tehát valóban kapcsolatban állnak (kerülnek) az 1935-ös utasokkal, de az közelítésük eleve más. A tudományos érdekl dés higgadtabb, mint a politikus gondolkodás, ideológiai céloktól nem mentes ugyan, de mint feltárás-elemzés, gyümölcse lassabban ér . Az esszékben egyetemesebb értékek világába integrált örökség pedig az uralom kérdése helyett rokonszenvesen a lehet ségek magasabb szintjébe fordítja a “kultúrfölény” gondolatát, így védekez , de nyugodtabb méltósággal szervez d közösségi identitás eszköze és bels ereje lesz. Mindezt azonban talán épp a témájukat érint párhuzamos vita tudatosítja a leginkább, a fókuszált fény ereje nagyobb. Keres k és megkeresettek Boldizsár szerint az 1935-ös utat József Attila csehszlovákiai diplomata barátja, Anton Straka kezdeményezi, Balt Moise budapesti román kultúrattasé segítségével, a fiatal magyar szociográfusoknak. Eredetileg 20-30 f s kutatócsoportban gondolkoznak (a nép mozgalom jelent s alakja Kovács Imre pl. egyetemi vizsgák miatt marad le), és következ évre Csehszlovákiába terveznének folytatást. A gyakorlati el készítés, szervezés Gusti munkatársa, a magyarul is tudó Anton Golopen ia érdeme. Németh utólag szerez tudomást a lehet ségr l, és utóbb csatlakozik. Cseke Péter kutatásai a fentieket némileg árnyalják: Mikó Imre, az Erdélyi Fiatalok alapító f munkatársa szerint 1935. március végén, a Debreceni Diétán részt véve, hívott meg egy csoportot Erdélybe “az új magyar ifjúságból” és Németh Lászlót is. A meghívottak ugyanis Duna-völgyi konföderáció irányába keresik ekkor a jöv t, meg kívánják ismerni az utódállamokat és az ott él kisebbségeket, így indulhatna közeledés is, a kisebbségek segítségével, gy z és legy zött népek között. Mikó nagybátyja, az erdélyi irodalomkritikus-orvos Jancsó Béla az Országos Magyar Párt bukaresti irodájából kezdi meg a diplomáciai el készítést Moise közrem ködésével. Jancsóékra magukra (a Tizenegyek és az Erdélyi Fiatalok köre) az erdélyi fogadtatás szervezése hárul.<24> Az útitársak tájékozottsága különböz . A falukutatás kérdésével Magyarországon ezekben az években számos kiadvány foglalkozott.<25> Ami erdélyi ismereteiket illeti, Keresztury Dezs , ekkor berlini lektor, épp Móricz Erdély-trilógiáját recenzálja,<26> de az újságíró Boldizsár Iván is említ majd év végi tanulmányában Györffy István egykori, els világháború el tti víziójára emlékeztet t: moldvai csángó sorsról beszél, mint erdélyi magyar sors pesszimista el képér l. Németh László A dzsentri felel sségében írja majd le: jól ismerte az erdélyi irodalmat, ez volt rálátása az út el tt, harminc ottani informátora között pedig minden világnézet képviselve volt, a legnagyobb erdélyi író (Tamási?) és a legtisztább erdélyi vezet (Kós?) is. Németh gondolati fejl dését az út el estéjén a két jelent s 1935-ös tanulmány, a Magyarság és Európa és a Sanremói napló kitételei jellemzik. A magyarság szétszóródott, nemcsak öt országba, de ott is egyre nagyobb területre; az ifjúságban így a közép-európai gondolat vehetné át az irredenta és a revízió helyét. “Egy kis népnek ekkora területen szétszóródni vagy halál, vagy küldetés... A diaszpóra megvan, mondta Kerényi (Károly) a Regátból jövet, hiányzik hozzá a biblia. Ezt a bibliát adjuk a szétszórt magyarság kezébe... Hogy a korlátlan önrendelkezés és öncélúság a kis népek övében esztelenség: azt a környez népek java ifjúsága is tudja. Egy fiatal román küldte el a minap hozzám a közép-európai államszövetségre vonatkozó kérdéseit.” Következik a birodalmak közti kisnépek egymásrautaltságára vonatkozó gondolatsor: a sorsgy r zárt, de ez a magyarságnak még szalamiszi gy zelem is lehet.<27> A cseh Pekar munkáját olvasva figyelt fel arra, hogy a kritikus cseh, lengyel, magyar dátumok mennyire egybeesnek, tehát Közép-Európa nem csak - 980 -
amvas--tár5 Hamvas
legyen kérdése, de van is! Sorstudomány-terve: általános (ember a világban), európai (Európában), közép-európai; hungarológia vagy magyar sorstudomány (a magyarok KözépEurópában) ötlete. Kivonulás szigetet építeni, emigráció helyett – a közép-európai gondolat az, hogy a román, lengyel, cseh, magyar ifjúság kiköltözik hazájából, egy új Európába (mert itt rothadás van).<28> Csakhogy a felkeresett román értelmiség nem igényelte a szövetséget. Akik pedig Brassóban veszik át kalauzolását: László Dezs fogalmazta meg utóbb, fél, hogy Németh azért nem látta meg Erdélyben az építkezést is, mert pletykáik megártottak neki – Pestre késéssel jut el minden erdélyi változás tudata, illetve Erdély ilyen patriarchális világ, ahol az akár rosszindulatú pletykák célpontjává válni már rangot jelent.<29> 1935 a nagy szakítás éve a két jelent s fiatal erdélyi generáció között: a Hitel csoportjának reformkonzervatív fordulata az inkább népi és transzilván Erdélyi Fiatalokkal szemben. A Vásárhelyi Találkozón is, a Szekf höz közelibb Hitel egy asztalhoz ül a baloldali Korunkkal, míg az Erdélyi Fiatalok nem lesznek ott. Pár támpont a további út megértéséhez. László Ferenc, miközben megrója Sepsiszentgyörgyr l írott levelében Jancsó Bélát 1935. aug. 14-én, bírálva, hogy (az Erdélyi Fiatalok véleményei) túl agresszívek: “Németh Lászlóék kalauzolását és elszállásolását Bandi vállalta, természetesen én is segítem t ebben, különben tartom magamat a tanácsodhoz.”<30> Bandi a testvére, László Endre, ekkor joghallgató. Mindketten László Dezs öccsei, és annak a László Ferencnek a fiai, akit tíz évvel azel tt veszítettek el, és aki a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum régész-igazgató reként akkor az erdélyi magyar tudomány egyetlen nemzetközi súlyú alakja volt. Marosvásárhelyi mozzanat: Gál István bonyhádi levele a Németh Lászlót pár nap múlva vendégül látó Molter Károlynak 1935. aug. 14-én: most jött haza másfél hónap Prága után, megindította tavaly az Apollót, Erdélyb l is anyagot várna, Makkai László, (a brassói) Szemlér adna.<31> Molter ígéri, is ad. Visszaemlékezés az erdélyi hangleütés városából, Brassóból: a Tanu-szám után úgy érezte magát a vendéglátó, Németh által a “szervez erdélyi” típusában megörökített Kacsó Sándor, “mint a beteg gyümölcsfa, melynek már száradnak is el a gyümölcsei” – “kedvesek voltak mind a hárman, s ahhoz képest, hogy Budapestr l jöttek, inkább az szinte érdekl dés látszott rajtuk, mint leereszkedés. Németh László az ÁGISZról faggatott ki aprólékosan (Kacsó falumonográfia-sorozatot, “új Orbán Balázs”-t is tervezett szövetkezete), Boldizsár Ivánt a további tervek érdekelték, Keresztury Dezs sajnált, hogy sok közéleti munkám miatt elhanyagolom az irodalmat. Hanem az úti beszámolóban már nem vendégként társalogtak, igazmondásra kötelezte ket a leírásig kiérlelt vélemény.”<32> Végül a negyedik utas, aki – lehet, nagyon is lényeges – nem kísérte már Németh Lászlót a hegyeken innen: az Erdélyben valóban otthon mozgó és irodalmára rálátó Szabó Zoltán. 1934-ben, az Erdélyi Fiatalokat ismertette, majd egy László Dezs -cikkéb l kiindulva írta, az anyaország közömbös az erdélyi fiatalok magárahagyatottságára, revizionista szólamai pedig csak kártékonyak, miközben a román nacionalizmus nyíltan széls séges. Két magyar havi folyóirat a kivétel, de egyiküknek csak nagy a publicitása. Ez az út két-három magyarság felé vezet és két Magyarország felé, a föld integritásának álmodása közben a magyarság integritásának lehet sége veszik el. 1935-ben az erdélyi irodalmat szemlézi és a minimális román–magyar szóértést benne, meg a Hitelt, jelezve egyben, hogy az az Erdélyi Fiatalokkal szomorú módon máris fiatal-irodalom-politikai harcban áll. A második, újraindult, (a Magyar Szemlére emlékeztet irányba) megújult Hitelr l is fog írni 1936-ban, vezet tanulmánya<33> alapján emeli ki, hogy Erdély magyar népének nagy gondja a gazdasági, ez magyarázza a Regátba is a kivándorlást. Íme, idézi Boldizsárt, a második Trianon. 1937-ben újra a nyelvét veszt bukaresti szolgamagyarságot fogja emlegetni; 1938-ban, miközben a magyar széls jobb a Vasgárdának szurkol, megírja: “egy nemzet nem akkor kezd romlani, amikor elveszti területének kétharmadát. Hanem amikor fiai nem tudják, vagy nem akarják felismerni, hogy mi van a nép megmaradása érdekében, s mi ellene.” A Hitellel, írja ugyanebben az évben, senki sem foglakozik a Magyar Szemlén kívül, holott dolgoznak, kiadták a Bözödi Székely - 981 -
amvas--tár5 Hamvas
bánja szociográfia-kötetét, megszervezték a Vásárhelyi Találkozót, amely Romániában az Erdélyi Szépmíves Céh alakulása mellett a legjelent sebb háború utáni magyar esemény. 1939-ben is erre tér vissza a kolozsvári Ellenzék új melléklete, a Vasárnapi Szó kapcsán: igazi Szellemi Honvédelem ez, nem volt hiába a Vásárhelyi Találkozó. Majd a szántódi kisebbségi konferencián védi a falukutatókat: rögtön közép-európai szinten voltak szociálisan érzékenyek és egyben szociálisan radikálisak, a kis népek Európájában csak k tudtak nemzetek fölötti tervet megpendíteni, szociográfiában (a Márciusi Front 12. pontja), és ugyancsak a magyar – irodalom (Cs. Szabó, Németh László, az Apollo stb.), szomszédaink ebben provinciálisak maradtak. Az 1935-ös vállalkozás csillagjegyei tehát nem is olyan rosszak. 1975-ben, mikor még egyszer az útra emlékezik, mégis fel fogja róni Németh Lászlónak, hogy a közügyeket adott pillanatban felh kakukkvárba repítette.<34> Hova is? Atlantisz magyar utasai Ahogy mondani szokás, nincs feln tt férfiak között nagyobb korkülönbség, mint egy 20 és egy 30 esztend s férfi közötti. Az 1935-ös romániai út idején a tárgyalt szerepl k többnyire 20 és 35 közöttiek, Mikecs nem töltötte be még a 18-at sem. László Endre, Makkai László, Szabó Zoltán, Boldizsár 20-22 évesek, Mikó, László Ferenc, Lük , Albrecht 24-27, Cs. Szabó, László Dezs , Keresztury, Jancsó 30-32, Németh László és Kacsó 34. Az eszmélés pillanatát tekintve Albrecht áll közülük a vízválasztón, épp hogy betöltötte a tízet a történelmi ország széthullásának idején, nem véletlen, hogy a legid sebb, aki még szerkesztheti a Hitelt. Az el tte járó nemzedék, Cs. Szabó vagy Jancsó és László Dezs számára háború sújtottan ugyan, de legalább egybeesett még a kamaszkori haza és szül föld. A még korosabbak már öregek hozzájuk képest is, ismerik a háborút. Így a farkaslakai vendéglátó Tamási Áron, aki csupán négy évvel nagyobb, mint Németh László, de 1897-ben született, egy évben Kerényivel és – Hamvas Bélával. Atlantisz mítosza gazdag, lehet tudósként földi másának helyét mérlegelni, vélt városainak romjait kutatni, lehet szellemi értékeink forrását keresni benne, és meríteni próbálni kincseib l, de lehet politikai utópia, id tlen, tehát a jöv r l is szóló tudás igézete. Magyar Atlantiszról szól-e Németh Lászlóék 1935-ös útja, vagy k már egy ennél mélyebb Atlantisz magyar utasai valójában? A másik nagy szellemi vezéregyéniség, akire Erdély fiatal értelmisége nagyon is figyelt akkor, Szekf Gyula volt. Az Erdély magyar, tág értelemben vett kulturális értékét is érint vita, amelyet Németh László a számára imponáló, majd mind inkább taszító történésszel folytatott, jóval feldolgozottabb, ennek ellenére az 1935-ben történteket ilyen irányból közelíteni inkább megtéveszt volna. Alkalmasabb annak a gondolkodásában keresni a viszonyítás bázisát, akiben Némethnek is több gondolata letisztult, helyére kerülhetett. Szabó Zoltán nagyobb távlatot és így mélyebb megértést kínáló barátja, akiben megvolt az adottság az angyalok hangját megtalálni, Bibó István, a 20. századi magyar politikai gondolkodás legnagyobb alakja. Szavának mélyebb fedezete van, mutatja meg 1956-ban, államminiszterként Illyés Gyula és épp Keresztury visszalépése nyomán, mit jelent az, hogy római jellem. A másik lehetséges szilárd pont a nevezetes névtelen, aki ekkor még lehet séget lát bár sz kkör együttgondolkodásra: Hamvas Béla. Bibó 1911-es, két évvel id sebb, mint Szabó Zoltán. 1935-ben magánéleti válságát éli, akárcsak Hamvas. Bibó 1935. októberig Genfben végzi tanulmányait, magyar állami ösztöndíjjal, az Institut des Hautes Etudes Internationales hallgatója, 1936-ban a hágai Nemzetközi Jogi Akadémián lesz Cornegie-ösztöndíjas. Pályája tehát töretlenül ível fölfelé, de ekkorra, 1935-re datálja saját fordulatát egyfajta szociális érzékenység irányába, ekkor szembesül az emberi méltósággal olyan országokban, ahol már volt forradalom. A 30-as évek addig tagolatlanul jobb- és baloldali magyar reformmozgalmaiban, emlékezik, 1935 a nagy választóvonal, tulajdonképpen bels radikalizálódási folyamat polarizálódik ekkor balrajobbra, és nem csak a nácizmussal szemben való megkerülhetetlen állásfoglalás okán. Az - 982 -
amvas--tár5 Hamvas
elbizonytalanodó, elöreged magyar hatalmi oligarchia reformszükségletekkel szembesül, de, épp Némethtel szólva, a szerves folyamatba Hitler belekavar: “nekünk az a bajunk, hogy a mi kis fazekunk mindig valami szomszéd fazekának a hatására, mindig értelmetlenül és id el tt vagy id után forr fel”.<35> Ami Hamvast illeti, épp ekkor, 1935. augusztusban jelenik meg az els sorban általa kezdeményezett Sziget I. kötete, benne a saját és a másik alapító Kerényi két-két tanulmánya, illetve egy Németht l is. 1936-ban követi a II. kötet, Kerényivel háromhárom tanulmányt közölnek, Németh két verset ad, utána Hamvas visszavonul, Kerényi világi ambíciói idegenek t le. De már az 1934/10-es Tanu-számban, Németh reflektált els ként válság-irodalmi munkájára, méltányolva jelent ségét. A hatalmas, annotált világválságbibliográfia és bevezet tanulmánya 1937-ben fog megjelenni.<36> A válság az elit (mibenlétének) válsága, és nem a magyar, de az emberi történeté. Szabó Zoltán 1937-es prágai írását itt kell újra idéznünk. Az útnak indulókat sorolja, az aggódó kéthazájúakat: egyik a Kárpátok alatti, a másik a táj, ahol megvalósul, amit itt szeretnének megvalósulva látni. Cs. Szabó a demokrácia után indul (Doveri átkelés), Kodolányi János kontraszt-idillt talál a honi állapotokhoz képest, bár nem mondja ki a keser tanulságokat (Suomi, a csend országa), Márai már fegyverek fenyegetését sejtet európai napnyugtakor járja Napnyugati rjáratát, Gogolák Lajos Prága lényegét mutatná (Egy prágai út), Makkai László a románság hitbeli történeti gyökereit (Két világ határán), Fejt Ferenc Dalmáciába tesz Érzelmes utazást. Táj és polgárság, táj és könyvek, táj és szellemtörténet, táj és kultúrtörténet, táj és saját alakuló világnézetük között utaznak, írja a szerelmes földrajz fogalmának bevezet je.<37> Kiegészíthetjük a sort Illyés Gyula és Nagy Lajos 1934-es oroszországi élményével.<38> Kenedi János világítja meg, a küls emigrációt választó Szabó Zoltán kapcsán, bels emigrációba vonuló barátjáról beszélve, kik k, a keres k. A Kisállamok... kulcsfontosságú fogalompárjának (hamis realisták és túlfeszült lényeglátók) el zményeként, a “szellemi irányítók” számbavétele nyomán Bibó 1942-t l kezdve, a Békecsinálók könyvén dolgozva eredetileg egy “emigráns” és egy “belföldi” attit döt vázolt, el bbi csak “hibát, vétket, árulást” lát a hazában, míg a “hazai” Európában nézi csupán az értékek pusztulását. Ahogy a Békecsinálók megvalósult részei hozzász kültek az 1945–48 közötti magyar politikai játéktérhez, úgy szorult háttérbe “hamis realisták” és “túlfeszült lényeglátók” térbeli vonatkozása.<39> Pedig emigráns végülis az, aki a hazai problémákból lép ki, hiába maradt a hazában. Amíg valaki hazai gondok megoldását keresi, emigránsnak nem tekinthet . Ez érvényes az egyetlen, de nem öncélú utazás erejéig kilép re is, próbál legalább felel s elitje lenni közösségének és nem a saját ködeiben él , legyen az politikailag hatalmon vagy ellenzékben. Ha téved is, azért téved, mert szellemi alapozása hiányos, de ez újfent több, mint magyar probléma. Az öt géniusz, jegyzi meg utószavában Dúl Antal, 1959-ben nyeri el végs formáját, de 1940-es tanulmányból n ki (Az öt géniusz földje), benne találjuk Hamvas állásfoglalását a magyarságra vonatkozó szellemi próbálkozásokról: “Amit Szekf Gyula írt, az politikus és nem jóhiszem . A harmincas és negyvenes évek falukutatása azonban, ha nem is mindenütt jóhiszem , komoly mondanivalóval jelentkezett. A Le Play-féle módszer persze, amely társadalmi tények célzatos csoportosításával reformokat akar kier szakolni, nem tisztességes. De a falukutató m vek serege, mint a depravált nemesi kaszt uralmának végs fázisáról szóló helyzetjelentés, jelentékeny. Éretlensége, hogy a kor téveszméinek kritikátlanul felül, és a megújulást a népt l várja. A szellemileg kell képpen nem iskolázott és a divatos politikai jelszavaktól megtévesztett szerz k inkább zsurnaliszták.” “Az uralom els feltétele az önuralom. A magyar ebben a percben jelentéktelen nemzetiségi államocska, amely makacsul ragaszkodik nem létéhez, hanem vétkeihez, de a vétkeket eszeveszett gy lölködésével nem más, hanem önmaga ellen követi el. A kis nemzetiségi államok a világhatalomért való marakodásban a sokmilliós népeknek csak útjában vannak. A megrendít az, hogy éppen az olyan kis nemzetiség, mint amilyen a magyar, amelynek - 983 -
amvas--tár5 Hamvas
közvetlen életét fenyegetik, nem tudja az egységet sem önmagában megteremteni, sem nem képes a hasonló kis népekkel barátságban élni...”<40> Zárszó Hamvas ellenében felhozható, hogy történetfilozófiai alapja meghaladott. Kovács Gábor hasonló problémára figyelmeztet az 1935-ös Magyarság és Európa kapcsán.<41> Ez a tanulmány az addigi Tanu társadalomfilozófiai-történetfilozófiai gondolatmeneteinek egyféle szintézis-kísérlete, a Tanu-korszak Némethének egyik legelméletibb igény m ve, és egyik el feltevése az (szembefordulva a felvilágosodás haladás-optimizmusával), hogy a történelem értékek szempontjából nem akkumulatív, inkább értékveszt . (Tegyük hozzá, ismert, hogy magyar vonatkozásban ez Szekf , a Három nemzedék hatása Némethnél.) Németh válságfilozófiai közelítése is azt célozza, Hamvassal egybevethet en: Európának az a baja, hogy elitjét veszítette. 1935 és 1942 között Bibó is rokonszenvezik a válságfilozófiai állásponttal, de az id s Bibó, folytatja Kovács Gábor, már szekularizált aranykormítosznak tekinti. Függesszük fel az ítéletet, hisz a válság irodalmát és problémakörét, mint említettük, legjobban Hamvas ismerte, és úgy t nik, korántsem magyar szinten, t pedig 1968-ban, Bibót csak 1979-ben veszítettük el. Sérülne az audietur altera pars elve. A globalizációnak nevezett jelenségr l nem itt helyénvaló vitát kezdeni. Térjünk át Kovács Gábor egy másik lényeges meglátására. Németh László, írja, Erdélyben emberi sorsokat, típusokat keresett, azokat kereste (vö. az ugyancsak 1935-ös Sanremói napló nemzetkarakterológiájával), amelyek lehet vé tették “a termékeny késések országát”, ahol a magyarság még képes volt a történelmi katasztrófákat is maga javára fordítani. Bibó 1940. végi, az erdélyi társadalmi egyensúlyt bevallottan idealizáló Erdély-tanulmánya<42> hasonlót céloz, Bibó is az elit problémáját vizsgálja Erdély kapcsán, és lényeges, hogy ekkor Bibó elitfelfogásában az elit már korántsem a tömeg ellenében tételez dik. Bibónál a társadalmi érdek maga is a már elit termelte értékek szerint artikulálódik, az elit alapvet társadalmi funkciója a társadalom értékrendjének közvetítése példaadó magatartásminták segítségével, bármilyen területen (az aktuális politikai vezet “osztály” nem tévesztend össze az elittel). Az Erdély-tanulmány funkcióteljesít és nem teljesít elitek szembeállításával indul, és az itt idealizált, bár valóban egyik lehetséges, szerves európai fejl dési modellnek látott Erdélyben együtt lehetnek a feltételek, hogy egy teljesít képes elit funkcionálhasson, ti. a társadalmi közmeggy z dés, illetve a mögötte álló értékrend itt jogosnak ismeri el az elit birtokolta társadalmi pozíciókat. Németh László akkor indult Erdélybe, amikor már harmadik éve meghirdette az “új nemesség” programját, politikai reformok összekapcsolását elitkoncepciójával. Err l szólnak a Mozgalom 1932–34 közötti írásai. Bibó fogalmát visszavetítve, feltehet leg ugyancsak egy funkcióteljesít elitettel való találkozásra készült. Nem készült arra, hogy a kritikus, 1935-ös év anyaországi csalódásainak tet zéseként nemcsak a magyarság közép-európai hivatásának illúzió-voltával szembesül, nemcsak az utódállambeli kisebbségi kiszolgáltatottsággal, de generációs és egyéb ellentétek tépte erdélyi magyar elittel végül. És Erdély valóban olyan volt jobbik arcában is, amilyennek Hamvas látta aztán: “Az erdélyi komplikált civilizációjának szellemében sokrét , és ebben a bonyodalomban az idegen könnyen gyanút fog, mintha a kapcsolat nem lenne egyenes. Holott csupán szövevényes. Az erdélyinek egyszerre több véleménye van, és ezek, ha egymásnak ellent is mondanak, maga ezekben a tekervényes ellentmondásokban igen otthonosan mozog. Az idegen megzavarodik. Úgy látszik, hogy egyszerre igen is meg nem is. Vannak néha nagyvonalú kizárólagossággal végiggondolt eszméik, de többnyire aprólékosak, és erejük a részletekben van. Bukdácsolnak és köntörfalaznak. Sohasem lehet nyíltan megmondani azt, ami van, és ha valaki mégis az igazat mondaná nyersen, szemben el kellene hinni, és titokban mást kellene gondolni. Ami Északon a pletyka, az Erdélyben az intrika... Az intrikában méreg van, egy kicsit gyilkosság, és sajátos helye a politika, a dinasztikus hatalmi féltékenység és az uralomvágy. Amit Erdélyben politikának neveztek, az igen nagy részben mindig intrika volt. Uszítani és félrevezetni, hátulról és titokban, beugratni és rágalmazni és - 984 -
amvas--tár5 Hamvas
letagadni, árulkodni és elárulni...”<43> Az 1935-ös út tanulságai máig érvényesek, és éppen fiaskójának köszönhet en. Kérdései: mir l szól tehát a magyar kultúraépítés, értékújratermelés, milyen értékek irányából lehet termékeny. Bibóval szólva, milyen irányba érdemes újratermelni, milyen értékekre alapozva, ill. mentén a magyarnak nevezett közösséget, válaszkeresések hagyományosan folyamatos válságsorában, mint Szekf nél, Némethnél, Bibónál is. Mi a magyar megoldás? Németh a nemzet hivatását kereste, Bibó a méltóság forradalmának igézetében és a problémamegoldó közösségként felfogott nemzet optimizmusában az elfogadható, értelmes kompromisszumokat. Hamvas a történelem teleológiájára kérdezett végül, a történetben a személy kibontakozását találta. De ez a közösség szintjén is érvényes, egy közösség, egy társadalom értelme az értékek gazdagsága lehet, amelyhez tagjait juttathatja. Mindenekel tt szellemi értékekre értve, nyilván, a látás képességére talán, és akkor Cs. Szabónak is igaza van, mire volt büszke. A társadalom- és történetfilozófiák jönnek és mennek. Hamvas egyel re érvényes. Bibó pedig, mint Kovács Gábor is emlékeztet, a válságból való kijutáshoz ugyancsak transzcendens garanciát látott szükségesnek: egy társadalom értékeinek integrálásához “vallásos gyöker integráló er k” szükségesek.<44> Jegyzet 1. Jó példák Ignácz Rózsa regényei (Anyanyelve magyar, 1937, Született Moldovában, 1940) vagy a Levelek Erdélyb l (Dante, Bp. 1939) 1935–39 írásai (1919 és 1939 közöttr l, ha nem számítjuk az 1916-os gyulai visszaemlékezést). Ignácz Rózsa a Született Moldovában megírását alapozó moldvai út élményanyagát útleírásként is megörökíti (Keleti magyarok nyomában, 1941). 2. Pl. Székely Mihály, Erdély sötét korszaka, Bp. 1931. 3. Pl. a pécsi Erzsébet-tudományegyetem kisebbségi intézetének kiadványai, mint a Móricz Miklós és Zathureczky Gyula jegyezte Észak - kelet - dél és nyugat. Négy el adás az elszakított magyar részekr l vagy a Temesváry Pelbárt, Miként látják az erdélyiek Erdély kérdéseit füzetek, mindkett Pécs, 1937. 4. Pl. ***, Fekete Magyarország, Bp. 1933. 5. Pl. a kés bb a pécsieknél is publikáló Móricz Miklós Erdély és a Regát c. kötete még erdélyi korszakának a terméke, Brassóban, 1928-ban jelent meg, tehát helyi közönségnek. Ami nem azt jelenti, hogy szerz je elszigetelt volt a csonkaországi körökt l. Móricz Miklós 1923–28-ban a Brassói Lapok szerkeszt je, tehát bátyjának, Móricz Zsigmondnak az els Erdély-trilógiát alapozó erdélyi látogatása idején is. 6. Vö. pl. a 2–4. jegyzetek (“Székely Mihály”, “Temesváry Pelbárt”, ***). 7. Makkai László még kolozsváriként adta ki a Két világ határán c. kötetet (Minerva, Kolozsvár, 1935), mégis – szerencsés befogadás – a hasonló budapesti útirajzok között emlegették a határ túloldalán. Cs ry Bálint 1930-ban ugyancsak kolozsváriként közli, de Budapesten moldvai útibeszámolóját (Szathmáry Balázs, A moldvai magyarok közt, Napkelet, 1930). 8. A két megkülönböztetés további árnyalásához jó példa a hivatalos politika biztosította vagy ahhoz közeli nyilvánosságban megjelen tényirodalom. A Szekf Gyula szerkesztette Magyar Szemle nemcsak Zathureczky Gyula értékeléseit vagy Krenner Zoltán sérelmi irodalomba sorolható útibeszámolóját közli, hanem Jakabffy Elemérnek is helyet ad, de ez inkább gesztus érték jelenlét, illetve nyilvánosság-biztosítás a Magyar Kisebbség folyóirat romániai magyar nyilvánossága mellett. 9. L. Németh László, Magyarok Romániában. Az útirajz és a vita, Mentor, Marosvásárhely, 2001. El szava: Nagy Pál, 5–15. 10. Monostori Imre, Németh László Tanu-korszakának korabeli fogadtatása, Magvet , Bp. 1989, a 2001-es válogatásban ennek a megfelel fejezete: Vihar egy útirajzban – s körülötte, 355–380. - 985 -
amvas--tár5 Hamvas
11. F leg a Magyar Párt mellett mindig kiálló Magyar Szemle ismerteti az erdélyi fejleményeket. 1935. augusztustól Zathureczky Gyula állandó rovatában az atrocitásokról olvashatunk, de szeptemberben az erdélyi magyarság “spirituális forradalmának” pozitív jeleir l is – beleértve a falukutatást, a Hitel folyóiratot –, majd mégis vészjelzés, Zathureczky újabb sérelemlistája következik, illetve Krenner Zoltán pesszimista bánsági 1935. szi útibeszámolója 1936. januárban. A Magyar Szemle a vitába is beszáll: Ravasz László, Jakabffy Elemér, Zathureczky és végül Keresztury említett hozzászólását közli. 12. Németh László, A dzsentri felel ssége (Pesti Napló, 1936/3). Nagy Pál a 2001-es válogatás jegyzeteiben közli (403–406). 13. Szabó Zoltán, Vigasztalásul útnak indulunk..., Új szellem, 1937/7, lásd a 2001-es válogatásban 241–248. 14. Szvatkó Pál, Magyarok a határon túl, in Mi a magyar most? (Pantheon, 1937), Cserépfalvi-Gondolat-Tevan, 1990, 177–190. 15. L. Kósa László el szava (Mikecs László élete és munkássága), in Mikecs László, Csángók, 2. k., Bp. 1989, I–XVIII. 16. L. Lénárt Anna, Adatok a Székely Nemzeti Múzeum két világháború közti néprajzi kutatásszervez tevékenységéhez, in Acta (Siculica) 2000/2, Sepsiszentgyörgy, 2002, 127– 153. 17. Stahl, Henri H., Egy utópia id szer sége, in T zcsiholó,Táton, Bp., 1999, 56. 18. Lük Gábor, Román falumunka, Magyar Út, 1935. március, de a Bodor Antal szerkesztette Honismeret könyvében is ebben az évben. Ugyancsak 1935-ben moldvai témákról az Ethnographiában és a Néprajzi Értesít ben, kelet-közép-európai kitekintésben Bartókról pedig az Apollóban közöl. 19. Kollégista Zemplén-ösztöndíja fejében (benne kutatói program is: magyar–román viszony, a romániai magyar kisebbség, a románság történelmi tudata és magatartása, magyarok és szomszéd népek nemzetképe, településtörténet, nyelvi helyzet tanulmányozása). 20. Az egykönyv magyar c. recenzióban (Termés, 1943. sz), ill. A Kárpátokon túli magyarság. Románok és magyarok, in Történettudományi Intézet Évkönyve (I. k., 1943, 441– 507). L. 15. j. 21. Stahl, i.m., 55. Vö. Szabó László visszaemlékezése: Lük bevallottan azért érdekl dött a román népi kultúra iránt, mert az hívebben meg rizte az asszimilált ázsiai hatásokat, mint az azokhoz pedig szervesebben kapcsolódó magyar (Lük Gáborról, in T zcsiholó, 765). 22. Szabó Zoltán, Ablakok Erdélyre (válogatás), Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2000, 232. 23. Erdély m vel déstörténeti értékeib l kovácsolni ideológiát akár, mellesleg régebbi hagyomány. A kitelepültek közül vö. pl. Szilády Zoltán m vel déstörténeti-román néprajzi írásait, így már A mi Erdélyünk kötetet (Budafok, 1922). De ide sorolható a 4. jegyzetben említett, név nélkül megjelent munka is. 24. Németh László, Magyarok Romániában. Az útirajz és a vita, Mentor, Marosvásárhely, 2001, 5–6. Cseke adatait Nagy Pál a Németh László és Jancsó Béla (Korunk, 2001/5, 6–7) közlemény alapján ismerteti. 25. Csokor abból, ami még Sepsiszentgyörgyre is eljutott: az 1935-ben pályázatokat is meghirdet Magyar Társaság Falukutató Intézete kiadta A falu megismerése (Bodor Antal, 1934), A falukutatás vezérfonala (u ., 1935), A falukutatás és a tanítók (Barabás Endre, 1935), az ugyancsak a Magyar Társaság támogatásával, 1934-ben induló Falumunka (Agrár Settlement) füzetek, korábbról A falufejlesztés alapvetése (Bodor Antal, 1931), de az Erdélyi Fiatalok Falu-füzetei sem ismeretlenek Budapesten (1931–1932, köztük Mikó munkája is). Szabó Zoltántól A tardi helyzet következ évben, 1936-ban jelenik meg. 26. Keresztury Dezs , Erdély, Magyar Szemle, 1935. június, 145–156. 27. Németh László, Magyarság és Európa, in Sorskérdések, Magvet és Szépirodalmi, Bp. 1989, 327, 329, 336. - 986 -
amvas--tár5 Hamvas
28. Németh László, Sanremói napló (1935. február 17. – március 2.), in A min ség forradalma – Kisebbségben, Püski, Bp. 1992, 733–734. 29. László Dezs , Erdély megismerésének titka, Pásztort z, 1935/23–24, a 2001-es válogatásban 124. 30. Erdélyi Fiatalok. Dokumentumok, viták, Kriterion, Bukarest, 1986, 270. 31. A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája (1924–1944), II, Kriterion, Bukarest, 1979, II, 72. 32. Kacsó Sándor, Fogy a virág, gy l az iszap, Magvet , Bp., 1985, II, 705–706. 33. Albrecht Dezs , Az épít Erdély, Hitel, 1936/1, 1–26. 34. Szabó Zoltán, i.m., 38–42: A fiatalok társadalomkutató munkája (1934, részletek); 30–33: Kisebbségi fiatalok (1934); 42–49: Erdélyi körkép (1935); 49–51: Talán épít Erdélyt (1936); 237–242: Székely kivándorlók Bukarest utcáin (1936); 235–237: A Vaskapun túl (1937); 53– 55: Gogáért vagy a székelyekért (1938); 55–58: Erdély ügyében (1938); 65: “Szellemi rség” (1939); 247–270: Magyarság és Közép-Európa, (1939); 233–235: Utazás 1935-ben Németh Lászlóval (1975). 35. Bibó István (1911–1979). Életút dokumentumokban, 1956-os Intézet–Osiris-Századvég, Bp. 1995, 37, 43–44. 36. Darabos Pál, Hamvas Béla – egy életm fiziognómiája, II, Farkas L rinc Imre Könyvkiadó, h.n. 1997, 152, 154, 20. 37. L. a 2001-es válogatás, 241–249. 38. Illyés Gyula, Oroszország, Bp., 1934; Nagy Lajos, Tízezer kilométer Oroszország földjén, Szabadság, Bp., 1934–35. 39. Kenedi János, Jónás, Világosság 1996/8–9 (Régi magyarokról mai magyarok), 161–170. 40. Hamvas Béla, Az öt géniusz; A bor filozófiája, Életünk, h.n. 1988, 107, 105. 41. Kovács Gábor észrevételeit l. Az “inspiráló hatás”. Németh László történelemfelfogása, elitelmélete, Európa-képe, politikai koncepciója és Bibó István ezekhez való viszonya. Forrás, 2003/11, 78–112 (Bibó politikai gondolkodását tárgyaló készül monográfia fejezete), 82– 100. 42. Bibó István, Erdély társadalmi közszellemér l (Korunk, 1993/1), Bárdi Nándor közlése. Vö. még u ., Bibó és Erdély, in A hatalom humanizálása, 191-198. 43. Hamvas Béla, i.m., 37–38. 44. Bibó István, Korunk diagnózisa (Karl Mannheim-recenzió), in u ., Válogatott tanulmányok I, Magvet , Budapest, 260.
Boér Hunor *forrás: www.szekelyfoldert.info
- 987 -
