Hagyományos és alternatív konfliktuskezelési módszerek alkalmazása a köznevelési intézményekben Konzulensi kalauz
2016
A kalauz készítője: Molnár Edina főiskolai docens
Kiadja a Pallasz Athéné Egyetem Felelős kiadó: Ailer Piroska rektor © Pallasz Athéné Egyetem, 2016. Minden jog fenntartva. A kalauzt, vagy annak részeit tilos bármilyen formában, illetve eszközzel másolni, terjeszteni vagy közölni a Kiadó engedélye nélkül.
2
Tartalom
Bevezetés.…………………………………………………………………………………………………………………………….……4
Értékelési útmutató………………………………………………………….………………………………………………………....8
Beküldendő feladat megoldása és értékelése.......……………………………………………..………………….………..9
Portfólió megoldása és értékelése……………………………………………………………………………………………….23
3
Bevezetés
Kedves Konzulens Munkatársunk! Szeretettel köszöntjük Önt, mint a Pallasz Athéné Egyetem Hagyományos és alternatív konfliktuskezelési módszerek alkalmazása a köznevelési intézményekben című tanfolyamának konzulensét. Most egy olyan kalauz bevezetőjét olvassa, melynek célja, hogy segítséget nyújtson Önnek a konzulensi munkájában. Ennek keretében hadd ragadjuk meg az alkalmat, hogy némi háttérinformációval szolgáljunk a távoktatási képzés előnyeiről, a képzési modellről, a tanfolyam követelményeiről, valamint az Ön és az Ön munkáját segítő képzésszervezői feladatokról. Bár Ön bizonyára rendelkezik ismeretekkel a távoktatásról – melyben ez a képzés is zajlik –, mégis engedje meg, hogy a következő táblázatban kiemeljük azokat az előnyöket, melyeket ez az oktatási forma nyújt a résztvevőknek.
A nyitott és távoktatás előnyei
A képzés résztvevői számára fejleszti a tanulási készségeket; a tanulás könnyebben hozzáférhető; munka mellett is választható; az idő, a hely és a tempó szabadon választható; a tartalom szabadon választható; a módszerek és médiumok változatosak; a képzési útvonal szabadon választható; mérhetők az eredmények; a tanult ismeretek már a tanulás során hasznosíthatók a munkában.
Az egyetem mint képző intézmény számára
Az Ön – mint a tanfolyam konzulense – számára
szélesedik a képzési paletta; új választási lehetőséget nyújt az intézménybe jelentkezők számára, s ezáltal olyan tanulók számára is elérhetővé válik az oktatás, akik eddig nem tudták azt igénybe venni; a meglévő képzések színvonala növekszik; az időtől és a képzés helyétől függetlenül kiegyenlített színvonalú a képzés; rugalmasabb szolgáltatás nyújtható a tanulók számára; költséghatékony.
lehetővé teszi nagy számú résztvevő magas színvonalú oktatását; tervezhetővé teszi a konzulensi (tanári) feladatait; lehetővé teszi, hogy konzultáció keretében személyre szabott támogatást nyújtson a résztvevők számára; lehetségessé, sőt szükségessé válik professzionális módszertani továbbképzése.
4
A képzési modell Ön lesz a résztvevők szakértő konzulense, aki a résztvevőket folyamatosan segíti a tananyag feldolgozásában. A résztvevők kézhez kapják a tanulócsomagot és önállóan megkezdik tanulmányaikat a távoktatási kalauz segítségével, majd eljuttatják beküldendő feladataikat Önhöz. A konzulens nyilvántartásba veszi, értékeli a feladatokat, adminisztrálja az eredményeket, majd az értékelt dolgozatokat visszajuttatja a munka elején kialakított megállapodás szerint a résztvevőknek. A résztvevők tanulmányi problémáikat a Pallasz Athéné Egyetem Pedagógusképző Kar továbbképzésekért felelős tanszékén intézhetik. A tanfolyam végén Ön a tanúsítvány átvételére jogosítja azokat a résztvevőket, akik teljesítették a tanfolyam követelményeit. Az Ön részletes feladatai a képzés során: A szakértő konzulensi munka részleteit a Pallasz Athéné Egyetem Pedagógusképző Kar továbbképzésekért felelős tanszékén a képzésszervezővel egyezteti, melynek alapján tájékoztatást kap a konzulensi munka végzésével kapcsolatos tudnivalókról, valamint a szükséges adminisztrációról. Elektronikus postaládáját naponta ellenőrzi, ezáltal biztosítva a képzésszervezővel a napi kapcsolattartást az egyetem által rendszeresített elektronikus rendszeren keresztül, valamint a résztvevőkkel történő kapcsolattartást a tanulás szakmai segítése céljából. A képzés forgatókönyve alapján megtartja a konzultációkat, melyen a résztvevők számára információkat, a tanulással kapcsolatos tájékoztatást nyújt, a tananyaggal kapcsolatos kérdésekre válaszol, szükség szerint a tananyaghoz kapcsolódó prezentációval segíti a résztvevők tanulását. A résztvevők számára a tanfolyamnyitó és -záró konzultáción a részvétel kötelező, a többi konzultáción ajánlott. Előre megállapodott időpontokban telefonügyeletet tart, hogy a résztvevők tanulási problémáikkal elérhessék Önt. Az Önhöz továbbított beküldendő feladatokat legkésőbb 8 munkanapon belül a konzulensi kalauz alapján értékeli, az eredményeket adminisztrálja, az értékelt anyagokat a résztvevőknek továbbítja, a konzulensi munka végén az összesítést leadja a képzésszervezőnek. Az értékelést úgy írja meg, hogy a résztvevő reális képet kapjon előrehaladásáról, ugyanakkor ne kedvetlenedjen el. Az értékelés hangneme barátságos, pozitív hangvételű, személyes legyen. A képzés végén a tanúsítvány-kiadás feltételeinek megfelelő adminisztrációt elvégzi. A munka befejeztével értékelő lapot tölt ki, melyen értékeli a képzést, valamint a képzésszervező munkáját és javaslatokat tehet a képzés továbbfejlesztésére. Konzulensi munkájának akadályoztatása esetén a tanszékvezetőnek azt előre jeleznie kell.
5
A Hagyományos és alternatív konfliktuskezelési módszerek alkalmazása a köznevelési intézményekben című továbbképzés jellemzői A tananyag feldolgozásához összesen 14 hét és 120 tanulási óra szükséges. A tanfolyam célja A Magyar Képesítési Keretrendszer (MKKR) alapelveihez igazodva a továbbképzés végére teljesítendő tartalmi követelmények a tanulási eredmény alapú szemléletet követik. A tananyag feldolgozása után a résztvevő: Tanulási eredmény Tudás
Képesség
Attitűd
Felelősség, autonómia
Ismeri azokat a személyiségjellemzőket, amelyek a konfliktus kialakulásának alapját képezik.
Képes az önismeret és mások megismerésének gyakorlására.
Elkötelezett a „Nosce te ipsum” (ismerd meg önmagad) elv mellett.
Felelősséget vállal a saját viselkedéséért.
Ismeri a különböző típusú konfliktusokat.
Képes különböző Együttműködően konfliktushelyzetekben viselkedik a adekvát módon konfliktushelyzetben. viselkedni.
Logikusan és összefüggéseiben látja a konfliktushelyzet következményeit.
Megkülönbözteti a konfliktuskezelési módszereket.
Képes a konfliktushelyzeteket adekvát módon kezelni.
Segíti a konfliktushelyzet megoldását.
Felelősséget vállal a konfliktushelyzet megoldásáért.
Azonosítja az alternatív konfliktuskezelési módszereket.
Alkalmazza az alternatív konfliktuskezelési módszereket a saját gyakorlatában.
Elkötelezett a konfliktus helyreállító megoldása mellett.
Önállóan kidolgozza a konfliktus megoldásának lépéseit.
A tanfolyam tanulástámogatása A beküldendő feladatok értékelésén kívül a résztvevők támogatását a következő formában oldhatja meg: • egyéni konzultáció elektronikus levélben, telefonon vagy személyesen, • csoportos konzultáció elektronikusan, telefonon vagy személyesen. A személyes konzultáció a résztvevők számára kötelezően biztosítandó lehetőség. A konzultációkra az azon részt venni szándékozók felkészülten, azaz várhatóan konkrét problémafelvetésekkel érkeznek. Ezek megoldásában Önnek segítségükre kell lennie.
6
Néhány szó a konzulensi munkához Bár tudjuk, hogy Ön gyakorlattal rendelkezik az oktatás területén, mégis fogadjon el tőlünk néhány tanácsot ahhoz, hogy kiváló távoktatási konzulens lehessen: •
Vegye figyelembe, hogy a résztvevők a tanulás mellett dolgoznak, és céljuk általában meglehetősen pragmatikus (szeretnének megfelelni a követelményeknek).
•
Fogalmazza meg mindig a legkonkrétabban a követelményeket, és ne térjen el ezektől a beküldendő feladatok értékelésekor.
•
Ha szükséges, a megadott időkereteken belül nyújtson személyre szabott támogatást a résztvevőknek.
•
Legyen türelmes a konzultációk során.
•
Ha szükséges, néhány tanulási tanáccsal is segítse a résztvevők előrehaladását.
Szeretnék Önnek munkájához sok sikert, és kellemes tanítást kívánni!
A szerző
7
Értékelési útmutató A tanfolyam lezárása A résztvevő munkájának értékelése két részből áll, a továbbképzés közbeni tevékenység és a tanfolyam végén nyújtott teljesítmény értékeléséből. Az előbbihez a beküldendő feladat, az utóbbihoz a portfólió kapcsolódik.
A beküldendő feladat A tanfolyam zárását megelőzően a résztvevőknek egy beküldendő feladatot kell elkészíteniük és a tanfolyam 12. hetének vasárnap 24.00 óráig beküldeniük. A feladatot meghatározott szempontok szerint (számítógéppel, Word formátumban, Times New Roman betűtípussal, 12-es betűmérettel, szimpla sortávolság és sorkizárás alkalmazásával) kell elkészíteniük, és e-mail-en eljuttatni Önnek. A tanfolyam zárásának feltétele a beküldendő feladat megfelelő szintű és határidőre történő elkészítése. A beküldendő feladat az önálló tanulási folyamatban több funkciót tölt be. Alapvető célja, hogy felmérje a résztvevők tanulásának hatékonyságát olyan szempontból, hogy több témakör feldolgozása után milyen mértékben képesek komplex feladatok megoldására, az elsajátított ismeretek pontos visszaadására és azok gyakorlati alkalmazására. A beküldendő feladat javításának eredményéből a résztvevő is láthatja majd, hogy a feladat megoldása tartalmi és formai szempontból mennyire felel meg az egyetemi elvárásoknak. A feladat megfelelő szintű megoldásával (minimum 51 százalék) teljesítik a résztvevők a tanfolyam zárásának feltételét. A konzulensi kalauz a feladathoz pontos javítási útmutatót ad. Ezek felhasználásakor az önálló véleményt kérő feladatoknál értelemszerűen Ön határozza meg a helyes megoldást, az általános szempontok figyelembe vételével.
A portfólió A tanfolyam lezárásaként a résztvevő tudását az elektronikusan a 14. hét vasárnap 24:00 óráig beküldött portfólió értékelésével határozzuk meg, amely értékelést a tanúsítványon is szerepeltetjük. Az értékelés az alábbiak szerint történik: Teljesítmény (%)
Értékelés nem felelt meg megfelelt kiválóan megfelelt
0- 50 51- 90 91-100
8
Beküldendő feladat megoldása és értékelése Bevezetés A feladatok megoldása több helyes gondolatmenet szerint történhet, az eredmények is ennek megfelelően többfélék lehetnek. Az alábbi megoldás egy helyes változatot tartalmaz, természetesen elfogadhatók más variációk is. 1. feladat
30 pont
Jellemezze saját magát az alábbi személyiségteszt segítségével! Írja le, mi az Ön jellemző konfliktuskezelő módszere, hogyan dolgozza fel a konfliktusok okozta stresszhelyezeteket. (Forrás: http://magyarno.com/milyen-tipusu-ember-vagyok-szemelyisegteszt/) Írja fel egy lapra a következő betűket: Sz, M, K és F. Ezután olvassa végig a lenti állításokat! Ha valamelyik igaz Önre, jegyezze fel a mellette szereplő betűt! A teszt végén számolja meg, melyik betűből hány jött össze. Sz 1. Az emberek azt mondják, hogy nagyon barátságos vagyok. M 2. Csak néhány barátom van, de azok nagyon közeliek. K 3. Született vezető vagyok. F 4. Inkább takarékoskodom, mint költekezem. Sz 5. Élvezem az életet. M 6. Szeretem, ha minden részlet tökéletes. M 7. Sosem tudom, hogy milyen érzések uralnak majd aznap. M 8. Könnyen kritizálom az embereket. K 9. Robbanékony vérmérsékletű vagyok. F 10. Nehezen hozok döntést. F 11. A dolgok nem igazán hoznak ki a sodromból. Sz 12. Szeretem kiszínezni a történeteket. Sz 13. Nem vagyok túl megbízható. M 14. Nagy az önfegyelmem. K 15. Gyakran rideg és közönyös vagyok. K 16. Határozott vagyok. F 17. Jó, száraz humorom van. F 18. Szeretek csak tengni-lengni és semmit sem csinálni. Sz 19. Szétszórt vagyok. F 20. Inkább szemlélem a dolgokat, mint részt veszek bennük. K 21. Nehezen bocsátok meg. K 22. Nagyon tevékeny vagyok. Sz 23. Néha azt mondják, hogy túl hangosan beszélek. M 24. Hajlamos vagyok arra, hogy pesszimista és negatív legyek. F 25. Nem vagyok energikus. F 26. Nagy türelmem van. Sz 27. Szeretek beszélni. M 28. Nem szeretem a nagy bulikat, inkább néhány közeli barátommal vagyok. 9
Sz 29. Lelkes vagyok. K 30. Az emberek azt mondják, hogy nagyon bátor vagyok. K 31. Mindenről van véleményem. F 32. Szeretek sokat aludni. K 33. Szeretem az irányításom alatt tartani a helyzeteket és az embereket. M 34. Nehezen kötök barátságokat. M 35. Szeretem a zenét és a művészeteket. Sz 36. Csaknem mindenkit szeretek. K 37. Nagyon magabiztos vagyok. M 38. Gyakran gondolom, hogy az emberek nem szeretnek. Sz 39. Bőkezű vagyok. F 40. Gyakran fáradtnak érzem magam. A személyiségteszt kiértékelése Számolja össze, hogy az egyes betűkből hányat jelölt meg, és ezeket a számokat írja a teszt alján található betűk mellé. Mindegyik betű egy bizonyos személyiségtípust jelez: Sz: szangvinikus A szangvinikusok jókedvű, magabiztos és optimista emberek. Szeretnek énekelni zuhanyozás közben, levélíráskor pedig minden mondat végére felkiáltójelet tesznek! Minden közeli barátjuknak becenevet adnak. Általában a bulik hangadóiként ismerik őket. Munkahelyén a szangvinikus lelkesít és motivál másokat a feladat elvégzésére. Erősségek Nagyon vonzó személyiségük van, az emberek lebzselnek körülöttük. Jól mesélnek és soha nem fogynak ki a szavakból. Ők a buli a bulikban! Jó humorérzékük van és imádnak emberek előtt lenni. Nagyon is kimutatják érzelmeiket. Sok minden érdekli őket. Őszinték és hiszékenyek. Szeretnek önkéntes munkákat vállalni. Mindig valami új fajta időtöltést találnak ki, kreatívak, színesek. Mindig jó benyomást keltenek és mutatós kezdeteket szeretnek alkotni a rájuk bízott programoknak. Lelkesek és szeretik az embereket. Sikeresen rávesznek másokat arra, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Imádják a bókokat és a spontán dolgokat. Nem haragtartók és nagyon rövid idő elteltével kérnek bocsánatot. Gyengeségek Hajlamosak arra, hogy a körülményeik irányítsák az életüket. Túloznak és soha nem fogynak ki a szavakból. Nem emlékeznek az emberek neveire, de végtelenségig tudnak beszélni triviális dolgokról. Önteltek és naivak. Könnyen haragra gerjednek és nagyon hangosak. Van, akiknek túl boldognak, felszínesnek tűnnek. Nyugtalanok, nem lehet rájuk számítani és a jelenért élnek. Munkakerülők, inkább beszélnek, mint dolgoznak. Megfeledkeznek kötelezettségeikről és szervezetlenek. Érzelmek alapján döntenek és könnyen elvonható a figyelmük. Nehéz nekik befejezni azt, amit elkezdtek és könnyen elvesztik magabiztosságukat. Nem terveznek a jövőre. Utálják az egyedüllétet és kiakadnak, ha nem lehetnek a figyelem központjában. Hajtanak a népszerűségre és az elismerésre. Beszélgetésekben dominálják a többieket, beleszólnak és nem figyelnek arra, amit a másik mond. Szeretnek mások helyett válaszolni. Többször ismétlik a történeteiket és a vicceiket. Nagyon jól tudnak mentegetőzni. Párkapcsolatokban a barátságosságuk félreérthető, komolyabb érdeklődésnek tűnhet. K: kolerikus Az elnevezés a kole (epe, harag) szóból származik. A középkorban használták, mivel az epét tekintették a testben a harag kiindulópontjának. Bár ez a személyiségtípus hirtelen haragú, lobbanékony, mégis úgy lehetne legjobban jellemezni, hogy felkészült és fegyelmezett. Általában erős motivációja van, 10
magától kezd bele dolgokba és keményen dolgozik. A kolerikusok túlteszik magukat az életből fakadó nehézségeken és közben sokat teljesítenek. Munkahelyén a kolerikus legyőzi az akadályokat és sikeresen elvégzi a feladatokat. Erősségek Határozottak, magabiztosak, bátrak. Nagyon tevékenyek. Született vezetők és ami a szívükön, az a szájukon. Megbízhatóak és felelősségtudóak, soha nem halasztanak dolgokat. Kemény fából faragták őket és kitartóak. Kitűznek célokat és el is érik azokat. Dinamikusak, aktívak és ösztönös szükségük van a változásra. Az igazságtalanságokat muszáj nekik rendbe hozni. Függetlenek és nem könnyen csüggednek el. Nem érzelmiek. Árad belőlük a magabiztosság és nincs, amit nem tudnának vezetni. Dolgoznak a csapat érdekeiért, sikeréért. Általában jól látják a helyzetet és kápráztatóak a vészhelyzetekben. A dolgokat egészében szokták látni és gyorsan bele is vágnak. Céltudatosak és szervezetek. Mindig gyakorlati megoldásokat keresnek és jól tudják szétosztani a munkákat. Mindenkit mozgásba perdítenek és imádják a kihívásokat. Gyengeségek Türelmetlenek és váratlanul dühbe gurulhatnak. Játsszák a főnököt és nehezen tudnak másokat biztatni. Érzéketlenek és átgázolnak másokon, pláne amikor feszültek. Éles nyelvűek. Kapcsolatok helyett tennivalókra összpontosítanak. Akkor se hajlandók feladni egy vitát, amikor veszítenek. Nehezen lazulnak és nagyon erősen lépnek fel. Rugalmatlanok és nem tolerálják a hibákat. Mindig sietnek. Gorombák és udvariatlanok is lehetnek. Manipulálják az embereket saját hasznukra. Utálják a könnyeket és érzelmességet. Valójában életük különböző területei közül az érzelmeik alakultak ki legkevésbé. Untatja őket a triviális információ. Nem szeretnek részleteken gondolkozni ezért néha eszeveszett döntéseket hoznak. Másokkal szemben magas elvárásaik vannak. „A cél szentesíti az eszközt” szabály szerint élnek. A munkájuk istenükké válhat, csak azért élnek. Végtelen hűséget követelnek barátaiktól, beosztottjaiktól. Párkapcsolatokban hajlamosak a másikat dominálni és nagyon féltékenyek. Nehezen ismerik el, hogy hibáztak és aligha kérnek bocsánatot. Úgy érzik, ők tudnak legjobban döntéseket hozni, emiatt mindenki helyett döntenek. Azt is gondolják, hogy mindent jobban csinálnak, mint mások, ezért maguk oldják meg. Úgy érzik, nincs szükségük sok barátra. M: melankolikus A szó eredeti jelentése: szomorú, búskomor, mélabús, de értelmezése mára elmélkedő, mélyen gondolkodóra változott. A melankolikusokat nagymértékű gondosság, komolyság jellemzi. Szeretnek magukban lenni, kedvelik a csendet. Nagyon érzelem-orientáltak, érzelmeik vagy az eksztázisig emelhetik, vagy a kétségbeesésbe taszíthatják őket. Szeretnek időt szánni arra, hogy több oldalról közelíthessenek meg egy dolgot. Szívesen csatlakoznak másokhoz, nem rámenősek, azt szeretik, ha mások kezdeményeznek irányukba. Munkahelyén a melankolikus a jó minőségről és kreatív megoldásokról gondoskodik. Erősségek A melankolikus emberekre jellemző az éleslátás, az érzékenység és a lelkiismeretesség. Nagyon intenzívek, komolyak és elszántak. Géniusz hajlamuk van, tehetségesek és kreatívak. Filozofikusak és idealisták. Minden formában értékelik, élvezik a szépséget. Nagyon hűségesek, mások felé érzékenyek és jól kommunikálnak. Önfeláldozók, precízek és elemző típusúak. Munkájukban pedánsak, jól szervezik meg a dolgaikat és van önfegyelmük. Halk szavú, kellemes emberek, akik általában tehetségesek a művészetekben, a költészetben és a zene területén. Magasra állítják a mércét és kitartóak. Szeretik magukat időbeosztáshoz tartani. Spórolósak és szeretik a rendet. Könnyen felismerik a problémákat, következetlenségeket és kreatív megoldást találnak rájuk. Szeretik a táblázatokat, képleteket, illusztrációkat. Befejezik, amit elkezdenek. Teljesen jól érzik magukat a háttérben, nem szeretik magukra vonni a figyelmet. Hűséges barátok, és figyelnek arra, amit a másik mond. Másokkal mélyen együtt éreznek. 11
Gyengeségek A melankolikusok gyakran rosszkedvűek és depressziósak. Hajlamosak a gyenge énképre és önmarcangolásra. Magukkal vannak elfoglalva, sokat álmodoznak. Nehezükre esik másoknak megbocsátani és múltból származó fájdalmakat elfelejteni. Csak a tökéletessel tudnak megelégedni, emiatt nagyon nehéz megfelelni nekik. Sokszor éreznek bűntudatot semmiségek miatt. Van, amikor úgy érzik, mások nem szeretik őket és hajlamosak azt hinni, hogy mindenféle betegséget elkaphatnak. Nagyon óvatosak a barátkozásban, a tökéletes társat keresik. Maguk alatt vannak, ha felfedeznek magukban vagy másban valami tökéletlenséget, fogyatékosságot. Nem kezdeményeznek, túl sok időt töltenek a gondolkodással. Az érzelmeik meghatározzák a munkájuk minőségét. Nagy szükségük van biztatásra, elfogadásra. Szociálisan bizonytalanok, visszahúzódóak és távolságtartóak. Nehezen lehet velük ismerkedni, mert nagyon zárkózottak. Nehezen fogadnak el bókokat. Hajlamosak arra, hogy másokat kritizáljanak. Bosszúállók, ellenszenvesek is lehetnek. Tele vannak ellentmondásokkal. F: flegmatikus A flegmatikus ember nyugodt, higgadt és gyakran látszik érzelem nélkülinek. Nagyon nehéz motiválni, vagy valamilyen cselekvésre indítani. Szeret olyan dolgokat csinálni, amik nem vesznek túl sok energiát igénybe, pl. olvasás, tv nézés, keresztrejtvényfejtés, stb. Pozitívak és nyugodtak a legmelegebb helyzetekben is. Passzívan szociálisak, mert sokkal jobban szeretik az embereket figyelni, mint aktívan részt venni egy beszélgetésben. A munkahelyen az együttműködésükről híresek. Erősségek A flegmatikusok diplomatikus emberek; stresszhelyzetekben jó és kívánatos a jelenlétük. Könnyedek és rokonszenvesek. Sok fajta emberrel jól kijönnek. Kompetensek, folytonosak és ezen túl tehetségesek adminisztratív feladatokban. Csendesek, nyugodtak, lazák és kiegyensúlyozottak. Együttérzők, kedvesek és jók a közbenjárásban és béketartásban. Nyomás alatt jól teljesítenek. Beszélgetés közben figyelnek a másikra. Szeretik a legegyszerűbb, legkönnyebb megoldásokat megtalálni. Jó emberismerők és általában sok barátjuk van. Türelmesek és elfogadóak. Nagyon száraz a humoruk és könnyű velük lenni. Természetesek és szemérmesek. Gyengeségek A flegmatikusok gyengesége az, hogy sokszor nincs motivációjuk, lusták és fásultak. Nehezen döntenek és hajlamosak az önzésre. Mivel jellemző rájuk a hanyagság, elképzelhető, hogy nemtörődömnek, hidegnek tűnnek és úgy érezzük, hogy nem vagyunk nekik szimpatikusak. Időnként lehet, hogy túl sokat nézik a tévét és inkább a szemlélői, mintsem résztvevői az élet dolgainak. Kerülik a konfrontálást és van, amikor a békesség érdekében olyan kompromisszumokat kötnek, amiket igazából nem tudnak hosszú távon vállalni. Passzívan lázadók, kizárják azt, ami nem tetszik. Lehetnek lehangolóak, félősek és határozatlanok. Kerülik a felelősségeket és túl visszafogottak. Önigazolóak és nem szeretnek célokat kitűzni maguknak. Utálják, ha rá vannak valamire kényszerítve. Ellenzik a változást és semlegesek mások terveivel szemben. Szeretnek másokat bírálni, cikizni és éles nyelvűek is lehetnek. Nehezen lehet őket megismerni, mert nem sebezhetők, elrejtik érzelmeiket és kerülik a nehéz helyzeteket. Mindig a legsimább, legkevésbé energiaigényes utat választják.
Terjedelem: max. 2 oldal
A személyiségteszt segítségével a résztvevő be tudja azonosítani a saját temperamentumának megfelelő személyiségjegyeit. A személyiségteszt kiértékelését a megadott jellemzések alapján a résztvevő végzi el, az Ön feladata konzulensként annak megállapítása, hogy a sablon-jellemzés mellett a résztvevő kitért-e a saját konfliktuskezelő módszerére és a stresszhelyzetek kezelésére. Az 12
értékelés során vegye figyelembe, hogy nincs jó vagy rossz válasz, hiszen a résztvevő önjellemzést végez.
2. feladat
30 pont
Olvassa el a következő konfliktushelyzetet és a tanult konfliktuskezelési modellek valamelyikének segítségével elemezze, majd írja le a javasolt megoldást. (Forrás: http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=139#null) A konfliktusban érintett személyek közül az egyik legfontosabb az osztályfőnöknő, aki egyben matematikatanárunk is volt. Számomra és osztálytársaim számára akkor még ismeretlen okokból vívta ki ellenszenvét egy osztálytársnőnk, aki egy rendkívül fogékony, jó képességű és szorgalmú diák volt, amit természetesen tanulmányi eredményei is alátámasztottak. Egyedül matematikából voltak nehézségei, de a közepes szint alatt soha nem teljesített ebből a tárgyból sem. A probléma elemzése szempontjából fontos, hogy a tanuló, a konfliktus kialakulását megelőzően az osztálytársai közül szinte mindenkit a barátjának tudhatott. Szülei elváltak, édesanyja állandóan dolgozott, így súlyosan beteg nagyapja gondozásában neki is komolyan részt kellett vennie, ami egy kis idő elteltével mulasztott óraszámainak növekedésével járt együtt. Emiatt tanulmányi eredménye is romlott, bár csak kis mértékben, mert ha tehette, igyekezett minden elmaradását precízen pótolni, de a családi gondok miatt ez nem mindig sikerült óráról órára. Az osztályfőnök magyarázatot kért, de miután tanítványa a problémát elmondta, úgy zárkózott el a segítségnyújtástól, hogy szavait kétségbe vonva őt tette felelőssé a hiányzásokért, egyidejűleg sürgős változást követelt tőle. Mindezt anélkül tette, hogy a tanuló lelkiállapotára tekintettel lett volna, pedig annak látható jelei is voltak. A konfliktus akkor tetőzött be, amikor a tanárnő saját diákját megkerülve, annak háta mögött az osztályt „szítani” kezdte ellene, miközben a következő érvekkel igyekezett tanítványait meggyőzni: a gyakori hiányzások miatt, célszerű „az ilyen diákot” év végén tantárgyi vizsgák tételére kötelezni, hiszen az iskolai feladatok későbbi, otthoni bepótolásával lehetetlen a többiekkel lépést tartani, és a lemaradás csak egyre halmozódni fog. Ezenkívül leginkább azért neheztelt a tanulóra, mert szerinte kihúzta magát az osztály közösségi tevékenységeiből is. Magatartása tehát önző, öntörvényű és nincs tekintettel osztálytársaira, akiket a közösségi teendőkben mostanában folyton cserben hagy, de amint a leckékkel kapcsolatban segítségre van szüksége, rögtön őket ostromolja. Túlzás lenne azt állítani, hogy megfenyegette az osztályt, de többször utalt rá, hogy jobban járunk, ha támogatjuk őt a tanulót érintő, szigorú, de a nevelés szempontjából célszerű döntéseiben. Annak ellenére, hogy a mulasztott órák száma nem lépte túl a megengedhetőt, arra kérte az osztályt, álljunk mellé, és ha az igazgatóhoz fordul az üggyel, erősítsük meg érveit. A diák az osztályfőnök „toborzását” követően egyre több barátot veszített el, vagyis egyre kevesebb segítséget kapott. Gondjai így teljesen elhatalmasodtak rajta, erejét és motivációját a tanuláshoz fokozatosan elveszítette. Idegállapota egyre rosszabb lett, ami nem meglepő ennyi családi probléma megélése után. Nem is beszélve arról, hogy barátainak eltávolodása azt jelentette, hogy nincs kihez fordulni, ha a tanuláshoz vagy lelki problémáihoz segítségre van szüksége. Előfordult, hogy még a házi feladat átadásától is elzárkóztak társai. Mindezt maga a pedagógus idézte elő, aki felhasználta tekintélyét arra, hogy tanítványait befolyásolja. Végül a tanuló édesanyja elérte, hogy az osztályfőnöknő időt szakítson rá és a kialakult helyzetet megbeszélhessék. A tanárnő az osztály lázítását egyértelműen tagadta, majd azzal igazolta magát, hogy ő soha nem tesz különbséget tanítványai közt, mindegyiket egyformán szereti, ezért képtelen lenne egy ilyen aljas és igazságtalan lépésre. Ettől függetlenül kijelentette, hogy nem hajlandó 13
elfogadni a hiányzásokra mentségül felhozott kifogásokat. Szigorúságát azzal indokolta, hogy ha ezeket mindig mindenkinek elfogadná, a tanítványok megszoknák az engedékenységet, és idővel nem lenne állandó tanulója az osztálynak.
Terjedelem: max. 2 oldal
Az elemzés a http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=139#null) oldalon olvasható. Az érintettség megállapítása Azért érdekes ez a konfliktushelyzet, mert ebben a tanuló, az osztályfőnök, az osztálytársak és a szülő egyaránt érintett. Mégis leginkább a tanuló és a pedagógus, hiszen a probléma eredetileg köztük alakult ki, és csak idővel került konfliktusba a tanuló az osztálytársaival, valamint a szülő a tanárnővel, végül a tanárnő a tanítványaival. Úgy gondolom, érdemes lenne megvizsgálni annak hátterét, hogyan is kerülhetett a szülő a pedagógussal konfliktusba. Azon túl, hogy a konkrét szituációt és a szülő motivációját ismerjük, hadd térjek ki röviden arra, hogy milyen társadalmi változások és szerepmódosulások teszik lehetővé, vagy épp serkentik a pedagógus és a szülő összeütközésének kialakulását. Az első reakció mérlegelése A pedagógus első reakciója a teljes hitetlenség, bizalmatlanság volt a gyermek felé, képtelen volt, vagy nem akart tanítványával együtt érezni, továbbá etikátlan eszközökkel, tekintélyét kihasználva az osztályt sikeresen ellene fordította. Ez a lépés semmi esetre sem lehet építő jellegű egy konfliktus kezelése során. Nem lehet célravezető, ha úgy próbálunk megoldást találni, hogy az érintett diákot eleve kizárjuk, sorsa felől több tucat másik gyermekkel együtt döntünk. E lépés mögött a pedagógus gyengeségét vélem felfedezni, aki egyetlen célt szeretett volna elérni: saját diákja megtorlásán keresztül, tekintélyét bármi áron megvédeni. Valószínűleg az eljárás helytelenségét maga is érezte, ezért is volt szüksége az egész osztály támogatására, amelyet ő maga kényszerített ki. A konfliktuskezelésnek ezt a módját mindenképpen szeretném elutasítani, mivel a felek kölcsönös belátásáról, megegyezéséről szó sem lehetett, sőt, az érintett diákot a pedagógus megkerülte. Így képtelenség a véleményeket tisztázni, konszenzust alkalmazni. Ezen túl magát a módszert is elítélem. A következőkben ezt kívánom megindokolni. Egyre több szakirodalom foglalkozik az iskolai és a munkahelyi pszichoterror avagy mobbing jelenségével. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi „kényszerképződményeknek”, elsősorban a munkahelyi és iskolai csoportoknak szinte igényük van arra, hogy találjanak egy kiközösíthető embert. Miután a mobbing létrejön, a pedagógusnak vagy bármilyen csoportvezetőnek nagyon nehéz megállítania azt. A kialakult helyzetet a csoport ugyanis megszokja, sőt örömét leli a kiközösítésben. Érdemes mérlegelni, milyen súlyos következményekkel járhat, ha maga a pedagógus idézi elő a mobbingot. Ez ugyanis azt jelenti, hogy az áldozat teljesen egyedül marad. Gyakorlatilag a pszichoterror egy szélsőséges esetével állunk szemben, amelynek a gyermek jövőjére és személyiségének alakulására nézve súlyos következményei lehetnek. Esetünkben a mobbing szerencsére nem tudott a maga teljességében kibontakozni, mivel az azt előidéző osztályfőnök hamar elveszítette az általa korábban befolyásolt diákok támogatását. Részben a szülővel való 14
beszélgetésnek köszönhetően valószínűleg megijedt tettétől, és látva annak súlyos következményeit, teljesen megváltoztatta a tanulóval kapcsolatos addigi álláspontját. Diákjai szemében ezáltal elveszítette hitelességét, akik egyre nagyobb empátiát kezdtek tanúsítani az érintett osztálytárs felé. A tanítványok belátták, hogy egy olyan ember döntését fogadták el és támogatták, aki tetteiben nem következetes, tanítványai felé nem saját személyiségét közvetíti. Hogy is tudna egy pedagógus így példát mutatni? Az okok feltárása A konfliktus sikeres megoldásához nélkülözhetetlen a tanuló változásának okait megvizsgálni és a tapasztalatokat összegezni. A sok hiányzás oka családi problémák sorozata. Induljunk ki abból, hogy nem könnyű dolog apa nélkül felnőni, főleg ha ezt az állapotot betetőzi egy családtag súlyos betegsége. A pedagógus nyilvánvalóan tudta, hogy a diák mennyire szorgalmas és jó képességű. Tehát a mulasztott órák növekedésekor az ő feladata lett volna az okok azonnali feltárása, tekintve, hogy hirtelen negatív változás állt be egy jó tanuló esetében. A jó pedagógus annak is keresi az okait, hogy tanítványa miért nem fordul hozzá bizalommal. Tapasztalatok összegzése A pedagógus által fel nem tárt okok tehát családi gondokból adódtak. Márpedig egy jó osztályfőnök számára fontos, hogy diákjai körülményei iránt érdeklődjön. Az érintett tanuló valószínűleg azért nem mondta el problémáját osztályfőnökének, mert korábbi tapasztalatai alapján sejtette, hogy nem fog megértést tanúsítani. Az elengedhetetlen bizalomteli légkör tehát nem alakult ki, a pedagógus nem teremtette meg azt. A feltétel nélküli elfogadással – amely a bizalomteli légkör egyik sarkalatos pontja – itt egyáltalán nem találkozunk, sőt az ellenkezőjét tapasztaljuk. Ha már a bizalomteli légkör hiányánál tartunk, a másik fontos építőelem, az empátia, avagy átérző, beleérző képesség hiánya is egyértelmű az érintett pedagógus konfliktuskezelésében. A tanuló érzéseinek megértése, valamint e megértés pontos visszajelzése nyilvánvalóan nem valósult meg. Az osztályfőnök a tanuló viselkedését (a sok hiányzást) helytelennek tartotta, majd érzéseinek meghallgatása és figyelembe vétele nélkül a konfliktust a diákot kizárva kezdte megoldani. Szempontváltás A legnagyobb hibát a pedagógus követte el, aki nem érezte felelősnek magát tanítványáért, csupán azért, mert nem kedvelte. Önkényesen kibújt a problémamegoldás terhe alól, sőt a számára ellenszenves diák sérülékenységét kihasználva, felelősségérzetnek álcázott támadást indított ellene, amelyhez tekintélyét használta fel. Érdemes megvizsgálni, milyen potenciális veszélyekkel járhat, ha a pedagógus saját konfliktusát úgy próbálja megoldani, hogy tudatosan előidéz még egy olyan konfliktust is, amelyben a diákok a vele összeütközésben levő tanuló ellen fordulnak. Ha a pedagógus pálfordulása nem következik be, a tanulót hiányzásai miatt egyre több felelősségre vonás, támadás fenyegette volna nemcsak az osztályfőnök, de a többi diák részéről is, akik (főleg a tanárnő kezdeményezésére) hamar beskatulyázzák osztálytársukat. Ez csak tetőzte volna gondjait, és a vádaktól való félelme még több hiányzásra adott volna okot. A fenyegető légkörből adódó rettegés miatt végül annyit hiányzott volna, ami már tényleg pótolhatatlan. Annak ellenére, hogy a pedagógusok feladata és érdeke is elkerülni a Pygmalion-effektusból adódó konfliktusokat, a gyakorlatban nem ritka, hogy maga a nevelő tehető felelőssé egy-egy diák beskatulyázásáért.
15
Ha egy pedagógus hosszú időn át negatív tulajdonságokkal ruház fel egy diákot, kirekesztettként kezeli, jó esély van rá, hogy az osztálytársak – akik osztályfőnökükre, mint vezetőjükre tekintenek – ugyanezt a viselkedést produkálják. Úgy érzik, ezáltal jó pontot szerezhetnek az osztályfőnöknél, egyidejűleg védettséget biztosítanak maguknak, azaz ők már nem lesznek kirekesztettek. Sajnos, az osztályfőnök hatására a mobbing esetünkben is elkezdett kialakulni. A pedagógus színváltásáig a tanuló egyre kevesebb segítséget kapott osztálytársaitól és úgy tűnt, barátait is elveszítette. Nyilvánvaló, hogy egy konfliktus megoldásával a pedagógus tartós eredményt kíván elérni valamilyen jó cél érdekében. Ez az eredmény úgy lehet tartós, ha kölcsönösségen, konszenzuson alapul a megoldás, ahol nincs győztes és vesztes. A hatalom eszközként való bevetését szeretném itt elutasítani, amely – mivel az így létrejött megoldás nem a kölcsönös belátáson alapul – ebben az esetben nem lehet célravezető. Ezen túlmenően a hatalmon alapuló tekintély általában véve is negatív hatással van a tanár-diák kapcsolatra. A mi osztályfőnökünk is azzal indokolta döntése szigorúságát, hogy tanítványa érdekét szolgálja vele. Annak kinyomozása viszont elmaradt, hogy valójában mik is a tanuló érdekei. Érzései, szándékai nem kerültek meghallgatásra, a döntés önkényes volt. Látható tehát, hogy egy tekintélyelvű pedagógussal állunk szemben, aki saját elképzeléseinek megvalósításán kívül nem ismer más utat. Minden, ettől eltérő magatartást deviánsként kezel, az egyetlen cél ennek a viselkedésnek a megszüntetése. Nem érdeklik a gyermekek körülményei, szempontjai, a konszenzus nem lényeges számára. Ennek okai elsősorban a pedagógus személyiségében keresendők. Véleményem szerint, mindez egy lehetséges magyarázatként szolgálhat az általam vizsgált tanárnő viselkedésére, reakcióira. Minden bizonnyal, számára rendkívüli módon ellenszenves volt, hogy a tanuló úgy döntött, iskolai és otthoni feladatainak egyaránt megpróbál megfelelni, még akkor is, ha mindez több mulasztott órát von maga után. Az ilyen „önkényesség” haragot ébreszthet egy olyan pedagógusban, akinek meggyőződése, hogy a nevelői munka eredményessége abban rejlik, hogy a diákok követőként, alávetettként, gyengeként viselkedjenek. Ezen túlmenően, a tanárnő bizonyára elvárta volna, hogy diákja értesítse arról, hogy családi gondjai miatt többet kényszerül hiányozni az iskolából. Ez kétségtelenül el is várható egy tanulótól. Ugyanakkor ellentmondásosnak érzem, hogy egy olyan pedagógus helyteleníti ezt a mulasztást, aki pontosan tudja, hogy úgysem adna szabad kezet semmiféle önállósághoz. Melyik az a diák, aki segítségért, megértésért fordulna osztályfőnökéhez, akiről tapasztalatai alapján már tudja, hogy nem fog egy ilyen esetben megértést tanúsítani? Gyakorlatilag arról van szó, hogy a tanuló helyzetét a nevelőtől való félelem tovább nehezítette. Meggyőződésem, hogy lelke mélyén ezt a tanárnő is felismerte. Márpedig, ha ez valóban így van, akkor most kitűnően szembesülhetett annak értelmetlenségével, amit addig felépített. Bizonyos értelemben tekintélyének csúcsán volt, hiszen diákjai féltek tőle. De van-e értelme az ily módon elért és ilyen értelemben vett tekintélynek? Természetesen nincs, hiszen nem egy személyiségből fakadó, hiteles tekintélyről van szó. E választ a bemutatott eset is hűen tükrözi. Nem véletlen tehát az osztályfőnök pálfordulása, amely véleményem szerint többek között e felismerésnek is köszönhető. Felháborodása, az osztály befolyásolása személyiségéből fakadó, ösztönös reakciók voltak a diák „engedetlenségére”. Bizonyos idő elteltével valószínűleg belátta, hogy ő maga sodorta kényszerhelyzetbe diákját, tekintélye mindenáron való megóvásának az lett az eredménye, hogy tanulói akkor sem kérik az engedélyét, hozzájárulását, amikor kötelességük lenne.
16
Megoldási lehetőségek gyűjtése 1. Amint a mulasztott órák száma növekedni kezd, elbeszélgetni a tanulóval. Együttérzést tanúsítani és segítséget ajánlani. 2. Nem beszélni vele a problémáról, a megoldásban egyedül hagyni. 3. Kompromisszumot kötni a tanulóval: amennyiben mindent igyekszik bepótolni, nyugodtan hiányozzon többet (a megengedhető kereteken belül), amíg a családi gondok meg nem oldódnak. 4. Az osztályt megkérni, törekedjenek arra, hogy a tanuló lelkileg jobban érezhesse magát és javasolni, hogy a tananyag bepótlásában az osztályfőnök és az osztálytársak együtt segítsenek neki. 5. Felszólítani az osztályt, hogy lássák be: nincs más megoldás, mint a diákot arra kötelezni, hogy a tanév végén minden tárgyból vizsgát tegyen, hisz csak így mutathatja meg, hogy mulasztásait mennyire sikerült bepótolni. 6. A szülőt megkérni, nyugtassa meg gyermekét, hogy társaitól és tanáraitól minden segítséget megkap a felzárkózáshoz. 7. A szülőt felelősségre vonni, amiért gyermekét nehéz helyzetbe hozta, valamint arra kérni, engedje, hogy a tanuló csakis az iskolai feladatokra koncentráljon. 8. Javasolni a kollégáknak, hogy ők is legyenek elnézőek, tekintettel az érintett tanuló körülményire. 9. Megkérni a kollégákat, ők is tanácsolják a tanuló vizsgára bocsátását. 1. lehetőség: „Meg kell hallgatni a másik felet is” Amint a mulasztott órák száma növekedni kezd, elbeszélgetni a tanulóval. Együttérzést tanúsítani és segítséget ajánlani. Ez a megoldás pozitív. Egy osztályfőnöknek tudnia kell, hogy az ilyen hirtelen változásokat mi idézi elő, ahhoz hogy hatékony segítséget nyújthasson. Ha már maga a diák valamilyen okból nem mondja el gondjait, a segítségnyújtás érdekében meg kell találnunk a hozzá vezető utat, hiszen minden gyermek más és más. A diákok különféle személyiségjegyeket hordoznak, különböző nevelést kapnak, különféle problémákkal küszködhetnek, amelyeket nem szívesen közölnek másokkal. A felelősségvállalás egy másik családtag iránt viszonylag korán szakadt e kamasz vállára. Ugyanakkor azt is be kell látnunk, hogy mivel az ilyen és ehhez hasonló családi problémák nem ritkák, a pedagógusoknak foglalkozni kell velük. Azáltal, hogy az ilyen nehéz sorsú tanuló feltétel nélküli elfogadásra és beleérző megértésre lel, problémája legalább nem súlyosbodik. Az sem mindegy, hogy a tanulóval való beszélgetés hogyan zajlik. Rendkívül fontos a visszajelzés, verbalizáció. Ne csak passzívan figyeljünk a másikra, hanem próbáljuk megérteni, hogyan érez, hogyan látja a világot. Az ilyen, aktív figyelés során a pedagógusnak arra kell ösztönözni a diákot, hogy beszéljen tovább és megpróbálja felszínre hozni a diák mondanivalója mögött rejlő valódi érzelmeket. 2. lehetőség: „Legnehezebb magunkat legyőzni” Nem beszélni a tanulóval a problémáról, a megoldásban egyedül hagyni. Véleményem szerint ez nem egy olyan szituáció, amelyben a tanár feladata elérni, hogy diákja önállóan döntsön és vállalja a felelősséget tetteiért. Túl nagy a tét ahhoz, hogy rábízzuk saját problémájának megoldását. Természetesen a pedagógusnak egyszerűbb a problémát észre sem venni, vagy annak megoldásáért nem hozni áldozatot, nem fektetni bele időt és energiát. A 17
gyermekek lelki életéért vállalt felelősség ugyanis újabb terheket ró a pedagógusra. Ilyen esetekben egyszerűbbnek tűnhet az elkerülő magatartás. 3. lehetőség: „A jó bíró elítéli, amit helytelenít, de nem gyűlöli” Kompromisszumot kötni a tanulóval: amennyiben mindent igyekszik bepótolni, nyugodtan hiányozzon többet (a megengedhető kereteken belül), amíg a családi gondok meg nem oldódnak. Ezt nagyon jó megoldásnak tartom, hiszen a pedagógus tekintettel van tanítványa családi körülményeire, ezért szabad kezet ad a hiányzásokhoz. Mivel jól ismeri a problémát és tanítványát, nem követel minden egyes mulasztott óra után orvosi igazolást, valamint egy időre felmenti a közösségi tevékenységek alól. Ez a megoldás a kölcsönösségen, kompromisszumkeresésen alapul. Úgy gondolom, egy osztályfőnök lelkiismerete és igazságérzete diktálja azt, hogy minden döntést úgy hozzon meg, hogy közben diákja érzelmeit, lehetőségeit szem előtt tartja. Így az érintett tanuló bármilyen szorult helyzetben is elnyeri azt a lelki nyugalmat, biztonságérzetet, amely eredményes tanulást tesz lehetővé. Esetünkben különösen fontos, hogy a családi gondokkal küszködő tanulót ne terheljük tovább számára teljesíthetetlen szankciókkal. A pedagógus lelkiismeretessége az, amely lehetővé tesz egy olyan konfliktusmegoldást, amelyben a problémákkal küzdő diák bizalmat és a bizalom által némi szabadságot kap iskolai feladatainak teljesítéséhez. 4. lehetőség: „Erőszakkal még senki sem bírt uralkodni, a mértékletes uralom viszont tartós” Az osztályt megkérni, törekedjenek arra, hogy a tanuló lelkileg jobban érezhesse magát és javasolni, hogy a tananyag bepótolásában az osztályfőnök és az osztálytársak együtt segítsenek neki. Ez tűnik a legcélravezetőbb megoldásnak, sőt szükséges, hogy az osztály tudja, milyen problémákkal küzd társuk, így elkerülhető, hogy nehezteljenek rá, netalán kiközösítsék a sok hiányzás miatt. Nagyon fontos azonban, hogy a pedagógus meggyőződjön arról, hogy tanítványa nem ragaszkodik magánügyeinek titokban tartásához. Amennyiben a tanuló nem kezeli szigorúan magánügyeként családi problémáit, az osztályfőnök szabadságot kap ahhoz, hogy az osztály segítségét kérje az érintett diák felzárkóztatásához. Természetesen ez az osztálytársak részéről segítő- és áldozatkészséget kíván meg, amelyhez nélkülözhetetlen az empátia képessége. Ennek fejlesztésében szükséges, hogy részt vegyen a pedagógus. 5. lehetőség: „Szemet szemért, fogat fogért” Felszólítani az osztályt, hogy lássák be: nincs más megoldás, mint a tanulót arra kötelezni, hogy a tanév végén minden tárgyból vizsgát tegyen, hisz csak így mutathatja meg, hogy mulasztásait mennyire sikerült bepótolni. Ezt helytelen megoldásnak tartom, hiszen a tanulónak – tekintettel lelki állapotára – nem arra van szüksége, hogy az év végi vizsgák miatt társaiénál is több teherrel birkózzon meg. Nemcsak ez a módja létezik annak, hogy bizonyítsa, sikeresen pótolta lemaradását. Úgy gondolom, egy jó pedagógus időt szakít arra, hogy problémákkal küzdő tanítványa órákon kívül, némi haladékkal beszámolhasson. A fent említett megoldás viszont önérvényesítő stratégiát tükröz, nem alapul kölcsönösségen. Nagyon fontos továbbá, hogy a nevelő tudja megbocsátani tanítványai ballépéseit, bár ez gyakran nem könnyű feladat. Nélküle azonban nem jöhet létre igazi, tartós szeretet és hiányában eluralkodhat rajtunk a tanítványaink ellen táplált harag, ellenszenv vagy más negatív érzelem. A jó 18
nevelőnek komoly önfejlesztés segítségével képessé kell magát tennie arra, hogy tanítványainak engedetlenségét, helytelen cselekedeteit megbocsátva napról napra újra kezdje az embernevelés időnként hálátlan munkáját. 6. lehetőség: „Hasonló a hasonlónak örül” A szülőt megkérni, nyugtassa meg gyermekét, hogy társaitól és tanáraitól minden segítséget megkap a felzárkózáshoz. Ennek a megoldásnak a kulcsa abban rejlik, hogy a szülő ennek tudatában jobban képes erőt és motivációt adni gyermekének a tanuláshoz. Ennek az „aktív segítségnyújtásnak” (a mi esetünkben sajnos elmaradt) fontos része, hogy a pedagógus felismerje, sőt akarja felismerni, hogy a gyermek érdekében mikor kell a szülővel együttműködni. Úgy is mondhatjuk, hogy a tanítványunkért vállalt felelősség kiterjed arra, hogy felismerjük, hogy egy egyedi konfliktus kezelése milyen, az iskola falain kívüli segítséget igényel. Sok esetben rendkívül fontos a szülőt a megoldásba bevonni, ezért feltétlenül szükséges, hogy törekedjünk a szülőkkel való partneri kapcsolat kialakítására. Ha nem tudunk társaikká válni a nevelésben, jó esély van rá, hogy elveszítjük a diákok támogatását, és nem lesznek feltétlen bizalommal irántunk. 7. lehetőség: „Szabad tanulni az ellenségtől is” A szülőt felelősségre vonni, amiért gyermekét nehéz helyzetbe hozta, valamint arra kérni, engedje, hogy a tanuló csakis az iskolai feladatokra koncentráljon. Természetesen egy pedagógusnak bármikor jogában áll a szülő viselkedését helyteleníteni, felelősségre vonni viszont már ritkábban. Ebben az esetben nem érzem jogosnak, hiszen a gyermeket nem bántalmazták, nem hanyagolták el, sőt szorgalma és jó tanulmányi eredményei szülői odafigyelést tükröznek. Előfordul, hogy szükség esetén a szülő kamasz gyermekének segítségére szorul, az általunk megismert helyzetben pedig nyilvánvaló, hogy az anyának gyakorlatilag nem volt más választása. Sokkal célravezetőbb a szülővel együttműködni, mint ösztönösen ellenségnek kikiáltani. Az általam vizsgált konfliktusban a szülő bevonása a megoldásba több szempontból is fontos lett volna. Egyrészt az ő segítségével az osztályfőnök nagyobb rálátást szerezhetett volna az otthoni problémákra. Ez tudatosabb segítségnyújtást tett volna lehetővé az iskolában. Másrészt pedig a pedagógus egy bizalomteli, megértő légkört biztosíthatott volna a szülő számára is, aki annak tudatában, hogy gyermekével együtt megértésre talált, nyugodtabban koncentrálhatott volna a családi problémákra. 8. lehetőség: „Bölcsre vall: minden mást kipróbálni, mielőtt fegyverhez nyúlna” Javasolni a kollégáknak, hogy ők is legyenek elnézőek, tekintettel az érintett tanuló körülményire. Ez mindenképpen egy pozitív, építő jellegű megoldás, hiszen a többi tanár információhiány miatt rosszul ítélheti meg tanítványát, esetleg az értékelésnél nem veszi figyelembe a problémát, hisz nem is tud róla. Ezen kívül így a többi szaktanár is figyelemmel kísérheti, hogy a gondokkal küzdő diák hogyan érzi magát az iskolában, valamint hogy az osztálytársak mennyire toleránsak, segítőkészek vele szemben.
19
Sokkal jobb, ha nem csupán egy, hanem az osztályban tanító összes tanár együttes erővel folyamatosan küzd azért, hogy az osztályban pozitív szociális magatartás alakuljon ki. Ennek előnye, hogy az így összegyűjtött megfigyelések mind az egyes tanulók esetében, mind a csoportszerkezet szempontjából pontos képet adnak. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy az osztályfőnök tisztában legyen a tanuló problémájával, valamint azzal, hogy ő miként éli meg azokat. Csak így képes kollégáinak teljes képet adni a tanuló helyzetéről. Ennek feltétele az osztályfőnök törekvése arra, hogy kiderítse tanítványa problémáit, és hogy diákjai bármikor fordulhassanak hozzá. Ezt hívhatjuk az osztályfőnök „megszólíthatóságának” is. 9. lehetőség: „Rosszabb a leplezett gyűlölet, mint a nyílt” Megkérni a kollégákat, ők is tanácsolják a tanuló vizsgára bocsátását. Egy osztályfőnök csak akkor használhatja ki vezetői szerepéből származó előnyét kollégáival szemben, ha egy nemes és jótékony cél motiválja. Ezzel szemben, itt a vezetői pozícióból eredő hatalommal való visszaélés dominál. Ráadásul a mulasztások tényleges okára lehet, hogy soha nem derülne fény, így a tanuló járna a legrosszabbul, akinek az érdekeit leginkább figyelembe kell venni egy ilyen helyzetben. A megoldási koncepció kialakítása Az osztályfőnök elsődleges feladata egy ilyen szituációban, hogy diákjával megbeszélje a problémát és kifejezze, tekintettel van arra, hogy ő, aki egy szorgalmas, jó tanuló diák, most önhibáján kívül hiányzik, ezért minden segítséget megad neki a felzárkózást illetően és lelkiekben is. Erre az empátiás viselkedésre kell ösztökélni az osztályt is. Továbbá, célszerű kompromisszumot kötni a tanulóval, amennyiben elmaradásait igyekszik gondosan bepótolni, egy időre felmentést kaphat a közösségi tevékenységek alól. Véleményem szerint amíg a családi gondok meg nem oldódnak, a hiányzásokat egyrészt jobban kell tolerálni, másrészt a pedagógus kollegákat is ajánlatos erre kérni. Ez azért lényeges, mert ha a többi szaktanár nem ismeri a tanuló nehéz helyzetét, nem tud segíteni, sőt rosszul ítélheti meg a diákot. Bonyodalmakhoz, konfliktusokhoz vezethet az is, ha az osztályfőnök elnézőbb, mint kollegái, akik mit sem tudnak a megegyezésről. Az aggódó szülővel is fontos együttműködni, megnyugtatni afelől, hogy gyermeke nem szenved hátrányt, nyugodtan koncentráljanak otthoni feladataik, problémáik megoldására. Továbbá, a tanárnő és a szülő jó kapcsolata lehetővé teszi a gyakori információcserét. Ezek a megoldások minden bizonnyal biztonságérzetet teremtenek, nem okoznak további stresszt, így az érintett diák gondjai mellett is állandó késztetést, erőt és motivációt érez a tananyag bepótolásához, és nem retteg folyton a hiányzások és lemaradások következményeitől, hiszen nem fenyegeti ellenséges légkör az osztályban.
3. feladat
40 pont
Olvassa el a következő konfliktushelyzetet, határozza meg, hogy mely alternatív konfliktuskezelési módszert alkalmazná, majd a módszer alapján mutassa be a megoldás lépéseit! (Forrás: http://hu.iirp.edu/articles.html?articleId=681) Két különböző iskola 9. osztályába járó szakközépiskolások – mindkét esetben nem koedukált osztályban – az iskolai agresszió már életveszélyes zaklatási formákat öltött „beavatási szertartásként”. A lányoknál a kiközösítés a nem kívánt társakkal szemben öngyilkosságra buzdító anonim levelekben vagy internetes üzenetekben jelent meg. A fiúknál ennél nyíltabb formában, pl. a metrómegállóba érkező szerelvény elé a „belökést” majd az ütközés előtti „visszarántást” vállalták fel 20
diák-párok, annak érdekében, hogy behódolva a kortársak elvárásainak az osztályközösséghez tartozhassanak. Szerencsére egyik eset sem végződött tragédiával, de az események mindenkit megráztak, akik hallottak a történtekről, vagy sértettként részt vettek benne. A tantestület – felismerve érzelmi érintettségét – a súlyos és összetett konfliktus feloldásához külső segítséget kért.
(Terjedelem: max. 2 oldal)
Az elemzés a http://hu.iirp.edu/articles.html?articleId=681) oldalon olvasható. Súlyos konfliktusok esetén, amikor nincs belátás vagy felelősségvállalás, amikor a bántó, sértő vagy veszélyeztető tett felelőse nem ismert vagy nem vállal felelősséget, előfordul, hogy a konfliktussal csak egy „szenzitizáló” folyamat során proaktív körben tudunk foglalkozni. Ilyenkor a kapcsolatok építése, a közösségi élmény átélése és az empátiás viselkedés kialakulása után kerül sor a reaktív körre, vagy a konferencia-megbeszélésre. Ez általában egy új osztályban vagy egy alacsony kohéziójú csoportban fordul elő, amikor a tanulók még nem azonosulnak vagy nem fogadják el az iskola céljait, normarendszerét, illetve ha a tantestület kapcsolatai is konfliktusosak és náluk sem alakult ki a jó munkaközösség. A konkrét esetben a krízisintervenció esetén is alkalmazott és a traumafeldolgozó resztoratív körökben használt kérdések mentén fogalmazódott meg az iskola vezetői, a diákokat tanító tanárok és az érintett tanulók részéről az igény az okok feltárására, a tettesek felkutatására, a biztonságos légkör kialakítására és a következmények felvállalására. A tettesek megnevezésére a külső segítségnyújtó nem vállalkozott, hanem arra, hogy 4-6 másfél órás alkalom alatt az osztályban és az őket körülvevő személyek között elindítanak egy érzelmi alapú kommunikációt, amiben az aktuális szükségletek és a jövőt illető tennivalók fogalmazódhatnak meg az egyéni és csoportos felelősségvállalás ösztönzése mellett. A resztoratív körben fogalmazták meg a résztvevők félelmeiket, tehetetlenségérzésüket és reménytelenségüket a jövővel kapcsolatban. Az indulatok, a negatív érzelmek megjelenése mind a tanárok, mind a diákok részéről pozitívan értelmezhető, mivel ezek mentén lehet eljutni a szükségletek felismeréséhez, elfogadásához, majd a közös célok megfogalmazásához és a jövőkép kialakításához. Ezekben a beszélgetésekben tanárok és diákok együtt gyakorolták a nyílt kommunikációt és élték át közösen az együttműködés pozitív élményét is, amelyhez az órák alatti nagyon intenzív és strukturált közösségépítő és feszültségoldó játékok adták a táptalajt. Az informális resztoratív technikák során a diák és felnőtt résztvevők egyaránt közvetlen érzelmi visszajelzéseket adták egymásnak, mint pl. „Amikor te...én .... éreztem ... és most arra van szükségem, hogy....” egy-egy konkrét viselkedéssel kapcsolatban. Ezeknek a visszajelzéseknek a megértése és használata azonnali változásokat mozdított elő a tanár és a diák közötti dinamikában. Az osztály előtt modellált és a tanárok által is felvállalt pozitív vagy aggályokat tükröző visszajelzések teret adtak az erőszakmentes kommunikáció elsajátításának, az egymásra figyelésnek és a közös igények felismerésének és a szükségletek megértésének. A négy alkalom alatt kialakult a közösségi élmény, a jó kapcsolatokkal járó pozitív érzések, amiért érdemes volt a szabályokat betartani, kompromisszumokat kötni, a tettek következményeivel foglalkozni és a jövőre néző közös feladatokban gondolkodni. Mindkét csoport esetében az osztályban előremutató megoldások születtek. A fiúk esetében ezt elősegítette az addig merevnek ítélt osztályfőnöknő kreatív és sokat mondó megoldása. Az utolsó foglalkozás során ö azt a feladatot vállalta fel, hogy az osztályának szavak nélkül mutatja be az általa elképzelt közös jövőképüket. A pszichodrámából ismert élőszobor megalkotására kértük az 21
osztályfőnököt, legfőképpen azért, mert a fiúk alacsony szintű verbális készségei és a tanárnő által mondottakkal kapcsolatos megértési nehézségei mindkét félben frusztrációt okoztak. A végeredmény: egy tengerjáró hajó formában elhelyezett tanulóknak a „kapitány” (az osztályfőnök) azt az instrukciót adja teljes hangerővel és átéléssel, hogy: „Evezzetek fiúk, már látom a földet és mindent meg kell tennünk azért, hogy közösen eljussunk a partra!”
22
Portfólió megoldása és értékelése
Bevezetés A feladatok megoldása több helyes gondolatmenet szerint történhet, az eredmények is ennek megfelelően többfélék lehetnek. Az alábbi megoldás egy helyes változatot tartalmaz, természetesen elfogadhatók más variációk is.
A portfólió elkészítésének célja annak bizonyítása, hogy a résztvevő képes: saját iskolai munkája során, saját környezetében adekvát módon, megfelelő attitűddel és felelősséggel alkalmazni a tanfolyamon elsajátított ismereteket, képességeket.
A portfólió általános értékelési szempontjai Konzulensként a következő szempontokat vegye figyelembe a portfólió értékelésekor:
A tanfolyam során megtanult fogalmak szakszerű használata. A megismert eszközök és módszerek megfelelő alkalmazása. Az elsajátított ismeretek saját munkába történő adekvát adaptációja. Holisztikus szemlélet a konfliktuskezelés módszereinek megválasztásában. A tudás, a képesség, az attitűd és a felelősség pontos kifejtése a három feladatrészben (ezeket részletesen a Bevezetés részben olvashatja a tanfolyam céljánál kifejtve).
1. részfeladat
40 pont
Összegezze a folyamatba ágyazott szakasz feladatainak megoldása során gyűjtött tapasztalatait! Ehhez használja fel az önellenőrző feladatsorok utolsó feladatait és az azokra adott önreflexióit, valamint saját megfontolása alapján a beküldendő feladat egészét vagy részeit, szintén önreflexióval kiegészítve. Terjedelem: min. 2 oldal
A megoldáshoz felhasználandó önellenőrző feladatok: 1. témakör: Saját iskolájában válasszon ki egy konfliktusos szituációt, amelynek részese vagy szemlélője volt és a 23
megismert egyéni és társas folyamatok segítségével magyarázza meg a történteket! Válaszában a következőkre térjen ki: 1. Az eset szereplőinek bemutatása (szereplők, az esetet bemutató szerepe a szituációban, a szereplők személyisége, a szereplők által alkalmazott kommunikációs módok). 2. A konfliktus bemutatása (a konfliktus forrása, lezajlása, megoldása). 3. Az eset következményeinek bemutatása (a szereplők viselkedésében bekövetkező változások bemutatása, az esetet szemlélők viselkedésének változása). 4. Predikció egy hasonló esetre nézve, tanácsok a szereplők és a szemlélők számára. 2. témakör: Saját iskolájában válasszon ki egy tanár-tanár konfliktust és elemezze az elsajátított ismeretei alapján! Válaszában térjen ki a következőkre: 1. 2. 3. 4. 5.
A szereplők bemutatása Az eset leírása Az esetre alkalmazható konfliktuskezelési modell bemutatása az esetre konkretizálva A modell és az eset nem megfelelőségeinek bemutatása Saját modell alkotása az esetre (a 3. pontban bemutatott modell szituációhoz igazítása)
3. témakör: Vegyen részt mediátorként egy konfliktus megoldásában, és az alábbi minta alapján készítsen megállapodást a felekkel, majd mutassa be az esettel és a szereplőkkel együtt. Megállapodás, amely létrejött … Anita gyermek és … Zsuzsa szülő között a mai napon az alábbiak szerint: 1. Anita és anya vállalja, hogy kétnaponta este fél órát beszélgetnek Anita által választott témákról. 2. Anya és Anita vállalja, hogy az esti beszélgetések során nem szakítják egymást félbe, a megszakítás nélküli idő módszerét használva meghallgatják egymást. 3. Anya vállalja, hogy nem faggatja naponta Anitát a pótvizsgákról és egyéb, Anitának kellemetlen témákról. 4. Anita vállalja, hogy hetente egy alkalommal – minden héten, pénteki napon – kérés nélkül beszámol anyjának arról, mit tesz a vizsgák sikere érdekében, például milyen jegyeket szerzett a héten, hogy áll a tanulással. 5. Anya vállalja, hogy Anitát támogatandó matematikatanárt keres neki legkésőbb július 11-ig, a költségeket állja. 6. Anita vállalja, hogy informatikából elkéri valamelyik osztálytársától az órai anyagokat, és augusztus 1-jéig felkészül a pótvizsgára. 7. Anita vállalja, hogy augusztus első hetében felkészül a történelem pótvizsgára. 8. Anya vállalja, ha Anita pótvizsgáit sikeresen leteszi, elmegy Anitával két napra a velencei-tóhoz vagy a Balatonhoz. 9. Anya vállalja, hogy kivételes programok, például Anita vidéken élő barátja látogatása esetén egy napi távolmaradást igazol az iskolának. 10. Anita vállalja, hogy nem lesz igazolatlan órája, kivételes programok esetén szól édesanyjának. 11. Anita vállalja, hogy hétköznap este legkésőbb fél tizenegyig lefekszik aludni. 12. Anya vállalja, hogy hétköznap engedi Anitának, hogy esténként fél órát cseteljen lefekvésig. 13. Anya vállalja, ha az iskolaév végéig Anitának nem lesz semmilyen iskolai mulasztása, beírása, 24
két napra elmegy vele a soproni vOLT fesztiválra. 14. Anita és anya vállalja, hogy a vOLT fesztiválra a jegyet felesben fizetik. 15. Anya és Anita vállalják, hogy a megállapodás megtartásával kapcsolatos bármilyen vitájukkal soron kívül mediátorhoz fordulnak. 16. Az utánkövető megbeszélés időpontja: 2012. augusztus 19. Budapest, 2010. június 22. … Anita gyermek
…Zsuzsa szülő
… Anna mediátor
A feladatok bemutatása akkor jó, ha az a pontokba szedett vázlatnak, illetve a mintaként bemutatott megállapodásnak megfelelő módon történt. Az értékeléskor vegye figyelembe, hogy a saját példák bemutatása tartalmaz-e önreflexiót, elemzést.
2. részfeladat
40 pont
Mutassa be az alternatív konfliktuskezelés saját iskolai munkájában történt alkalmazási területeit. Ehhez használja fel az önellenőrző feladatsorok utolsó feladatait és az azokra adott önreflexióit, valamint saját megfontolása alapján a beküldendő feladat egészét vagy részeit, szintén önreflexióval kiegészítve. Terjedelem: min. 2 oldal
Az alternatív konfliktuskezelés bemutatása akkor jó, ha az az előző feladatrészhez hasonlóan a pontokba szedett vázlatnak, illetve a mintaként bemutatott megállapodásnak megfelelő módon történt. Az értékeléskor vegye figyelembe, hogy a saját példa bemutatása tartalmaz-e önreflexiót, elemzést.
3. részfeladat
20 pont
Mutassa be saját környezetében, az iskolai munkán kívül az alternatív konfliktuskezelés további lehetőségeit. Terjedelem: min. 2 oldal
Az alternatív konfliktuskezelés bemutatása akkor jó, ha az az előző feladatrészhez hasonlóan a pontokba szedett vázlatnak megfelelő módon történt. Az értékeléskor vegye figyelembe, hogy a saját példa bemutatása tartalmaz-e önreflexiót, elemzést.
25
