HA-13-01-33 pályázat
Projektnapló
Készítették a Rózsaszentmártoni Móra Ferenc Általános Iskola 7. osztályos diákjai
Szülőföldünk vetélkedő 2014.május 8-án került sor a „Szülőföldünk” vetélkedőre, amely a rózsaszentmártoni iskola tornatermében volt. A verseny idén Erdélyről szólt, kapcsolódva osztályunk „Határtalanul” pályázatához.
Összesen 7 csapat vett részt a versenyen: egy csapat Selypről, kettő Lőrinciből, egy Apcról és három csapat Rózsaszentmártonból. A mi osztályunk két csapatot
állított ki, az egyik fiúkból állt: Harkai Ádám, Kurunczi Dávid, Őszi Csongor, Palatinus Milán voltak a tagok. A másik csapatot lányok alkották Juhász Cintia, Körömi Kitti, Juhász Viktória, Kakas Nikoletta. A harmadik csapatban 6. osztályos lányok voltak. Előzetes feladatként kaptuk négy monda és egy ballada meg-
–2–
ismerését: a Szent Anna-tó, a Gyilkos-tó keletkezéséhez fűződő történeteket, Maros és Olt mondáját és a csíksomlyói kegyszobor történetét. A ballada mindannyiunknak ismerős volt, hiszen 6. osztályban tanultuk: Kőmíves Kelemenné balladája. Egy általunk választott történethez illusztrációt készítettünk, és a vetélkedő elején bemutattuk a többi csapatnak, akiknek fel kellett ismerni azt. A versenyt osztályfőnökünk, Teréki Istvánné és Huczkáné Kiss Katalin tanár néni szervezte és vezette. A zsűriben a meghívott csapatok felkészítő tanárai és
igazgató bácsi vettek részt. A feladatok között volt tárgyfelismerés, mondákhoz kapcsolódó földrajzi helyek felismerése, rovásírás megfejtése és sok-sok érdekes feladat, de legjobban az tetszett, amikor kártyákból kellett Déva várát felépíteni. Rengeteget nevettünk, és nagyon élveztük!
A végén nagyon izgultunk a helyezések miatt, viszont nem az számított, hogy ki hányadik lett, hanem az, hogy jól éreztük magunkat. Végül az első helyezést érte el a rózsaszentmártoni 7. osztály lánycsapata. Nagyon örültünk neki, rengeteg dolgot tudtunk meg Erdélyről a vetélkedő alatt!
–3–
Előkészítő órák Az előkészítő órákra május 26-án, hétfőn került sor. Először megnéztünk egy útifilmet Erdélyről, majd osztályfőnökünk, Teréki Istvánné beszélt Erdély történelméről. Felidézte nekünk a Hunyadiakat, és Bethlen Gábor fejedelemségét, elmondta, hogy mikor és miért kerültek magyarok a határainkon túlra. Megtudtuk azt is, hogy mennyien élnek ott manapság, illetve mennyi az egyes területeken a magyarok aránya.
Utána Palatinusné Dorner Edina tanár néni következett, aki földrajz-biológia szakosként nagyon sok mindent elmagyarázott nekünk Erdély földrajzáról és élővilágáról. Különösen azokat a helyeket fejtette ki részletesen, ahol majd mi is eljutunk.
–4–
Huczkáné Kiss Katalin tanár néni tanította nekünk az énekeket, Palatinus Milán osztálytársunk klarinétkíséretével. Elénekeltük valamennyit.
Szabó Lászlóné, Ilonka néni, a két évvel ezelőtti kirándulás tapasztalatairól beszélt, hogyan viselkedjünk, mire vigyázzunk, mire figyeljünk nagyon.
Nagyon örültünk Becze Hajnalka tanárnőnek is, aki az elmúlt tanév végén ment nyugdíjba. Tanár néni Erdélyből települt át több mint húsz éve, így első kézből kaptunk fontos információkat. Elhozta nekünk Orbán Balázs kétkötetes Erdélyről szóló művét is.
–5–
Végül Terékiné Marika nénivel elpróbáltuk a verses összeállítást, amellyel az összetartozás napjára készültünk, a palotást és a páros szatmári táncot, majd a Kőmíves Kelemennét.
–6–
1. nap Végre elérkezett az a nap, amelyet már egy éve vártunk, s az a kirándulás, amelyre már nagyon készültünk. Irány Erdély! Fél négykor nagy-nagy izgalommal gyülekeztünk az iskola előtt. Bepakoltunk, elbúcsúztunk szeretteinktől,
majd négy órakor útnak is indultunk. Nyolc órakor léptük át a határt Átánynál. Első helyszín, ahol megálltunk a nagyváradi Szent László-székesegyház volt. Ámulatba ejtett minket a gyönyörű látvány. A templom közepén egy hatalmas
kristálycsillár lógott. Nagyon tetszett Szent László király bárdja is. Ezután meglátogattuk az Ady Múzeumot, ahol tablókon dolgozták fel Ady nagyváradi éveit. A következő helyszín a Saspalota, melynek bejárata felett az ólomüveg ablakon egy hatalmas sas madarat láthattunk. Az épület szecessziós stílusú, amiről most hallottunk először. Elsétáltunk még a Holdas templomhoz is, majd folytattuk
–7–
utunkat Kolozsvár felé. A Királyhágón nem álltunk meg, mert esett az eső, de így is gyönyörű látványt tárult elénk.
Kolozsvárott bementünk a Szent Mihály-templomba, amely gótikus stílusú, és a Mátyás-szobor mögött helyezkedik el. A Házsongárdi temetőben megkoszorúztuk Apáczai Csere János sírját.
–8–
A buszból láttuk a Tordai hasadékot, majd megérkeztünk első szálláshelyünkre:
Torockóra, ahol meglátogattuk a Néprajzi Múzeumot. Nagyon érdekes volt. Gyönyörű férfi és női népviseleteket láthattunk. A legszebb a menyasszonyi ruha volt. Régi eszközöket is bemutatott a tárlatvezető néni, mivel régen vasbányászattal foglalkoztak a településen. Berendeztek egy hajdani szobabelsőt is. A
Néprajzi Múzeumból csodálatos kilátás volt a Székelykőre. Megnéztük Ida néni néprajzi kiállítását is. Mikor beértünk a Gyopár Campingbe, mindenkinek tátva maradt a szája a gyönyörű látványtól. A kis faházak mögött a Székelykő fantasztikus természeti képet nyújtott. Székelykáposztát vacsoráztunk, nagyon dicsértük Margit néni finom főztjét. Este a házak előtti gyönyörű kertben még Milán klarinétozott, Bogi fuvolázott, mi pedig jó hangulatban beszélgettünk. Az az egy baj volt, hogy nagyon fáztunk este
–9–
2. nap Reggeli után visszafordultunk Tordára, mert úgy gondoltuk, nem hagyhatjuk ki a híres sóbányát sem. Nem csalódtunk! Hihetetlen látványban volt részünk!
Ahogy mentünk befelé, egyre hidegebb lett. A falak átlátszóak és vizesek voltak. Lent a bányában láthattuk, hogyan dolgoztak régen az emberek. Ez a bánya 100
évre elegendő sót tartalmaz. Volt egy üreg, amibe beleordítottuk, hogy „alkohol” és 16-szor visszhangzott, hogy hol?, hol?, hol?.... A bányában lévő vidám-
– 10 –
parkban lehetett bowlingozni, biliárdozni, csúszdázni és fel lehetett ülni az óriáskerékre. Lementünk a tóhoz is, de nem csónakáztunk. Fölfelé lifttel mentünk, amelyből még egyszer visszapillanthattunk a hatalmas teremre. A sós levegő jót tett a tüdőnknek. Ezután Nagyenyedre, a Bethlen Gábor Kollégiumba látogattunk el, ahol megkoszorúztuk Bethlen Gábor szobrát. Sajnos az iskolába nem mehettünk be, mert éppen most újítják fel. Elmentünk a régi vár falaihoz, és megálltunk az 1849-ben felgyújtott toronyban elhunyt emberek emléktáblájánál. Benéztünk a vártemplomba is.
Segesváron rövid sétát tettünk. Felmentünk az Óratoronyba is. Nagyon tetszett nekünk az ódon hangulatú város.
– 11 –
Ezután a Fehéregyházán lévő Petőfi Múzeumba mentünk. Az udvarban láttuk Petőfi szobrát, Bem tábornok kőbevésett arcképét. Utána az idegenvezető elmondta Petőfi halálának körülményeit, és megmutatta, hogy hová temették a honvédeket a falusiak. A múzeumban elsőnek híres költők jelmondatait olvashattuk. Utána egy kisfilmet néztünk meg Petőfi életéről. Végül egy kis bábus terepasztalon figyelhettük meg a csata lefolyását.
Fehéregyházáról haladtunk tovább Székelyderzs felé, az utolsó húsz kilométeren nagyon rossz utak voltak, egyszer még egy juhnyájjal is szembe találkoztunk. A
– 12 –
faluban az éppen hazatérő tehenek kíváncsian figyelték a buszunkat, mi meg őket, nekünk jönnek-e. Megérkeztünk az erődtemplomhoz, és megvártuk, hogy az idegenvezető megjöjjön. Bementünk a falon belülre a templomon keresztül. Az idegenvezető mesélt egy kicsit a történetéről, megnéztük a Szent Lászlófreskókat a falon. Megmutatta azt is, hogy az emberek hol tárolták a gabonájukat és a húsaikat. Minden családnak saját tárolója volt. Este volt már, csorgott a nyálunk a jóillatú sonkák és szalonnák láttán. Azért az udvaron még énekeltünk néhány mátrai dalt, valamint elénekeltük a Székely himnuszt is.
A következő állomásunk a csíksomlyói kegytemplom volt. Ámulattal néztük a templom freskóit, elolvastuk a szobor lábánál lévő imádságot is. Sokan gyóntak is közülünk, hiszen készültünk a búcsúra is. Csíksomlyóról a szállásra, a Tulipán Panzióba indultunk, ahol finom vacsorával vártak bennünket. Nagyon tetszettek a hangulatos szobák, jót aludtunk a hosszú nap után.
– 13 –
3. nap Szerdán reggel nagy izgalommal ébredtünk fel a Tulipán Panzióban. A busz nyolc órakor indult a szomszéd faluba, Csíkszentmártonba. A kirándulás előtt a Tívai Nagy Imre Líceummal vettük fel a kapcsolatot. Együtt emlékeztünk június 4-ére, Trianonra, illetve az összetartozás napjára. Az ottani polgármester úr szavai után következett Sipos Jánosné, a mi szülőfalunk vezetőjének megemlékezése. Ildikó néni nagyon szépen foglalta össze a határainkon túli magyarokkal való összetartozás fontosságát.
Ezután a líceum diákjainak műsorát láthattuk, amelyben megemlékeztek az I. világháború kitörésének 100. évfordulójáról is. Fúvószenekar is játszott közben.
Utána következett a mi verses megemlékezésünk, majd palotást táncoltunk, va-
– 14 –
lamint két osztálytársunk szatmári páros táncot adott elő. Ezután mátrai népdalokat énekeltünk klarinétkísérettel. Az ottani magyaroknak is megjött a kedve a
tánchoz: rögtönzött bemutatót tartottak csíki táncokból. Közben meggyújtottak egy nagy máglyát is, amely az összetartozás lángját jelképezte.
A megindító hangulatú műsorok után felmentünk egy terembe és ott levetítettünk a falunkról egy rövid kisfilmet. Ezek után tanáraink és polgármester néni átadtak az ottaniaknak egy kis ajándékot: többek között rózsakenyeret, könyveket, édességeket. Megnéztük az iskolát is, az udvarán elültettük az ajándékba
– 15 –
hozott rózsatövet. Nagyon örültünk, hogy visszahívtak még bennünket egy találkozóra. Ezután visszamentünk a panzióba ebédelni. A finom ebéd után elindultunk a Szent Anna-tóhoz. Út közben sikerült két medvét is megpillantanunk. Első lát-
nivalónk a Mohosi-tőzegláp volt, ahol sok érdekes növényt ismerhettünk meg. A túravezetőnk nagyon humorosan mesélt nekünk az ottani élővilágról. Ikerkráterében alakult ki a Szent Anna-tó, amely gyönyörű látványt nyújtott. Benéztünk a
mellette álló kápolnába is. Visszafelé a buszon jókedvűen énekeltünk. Este fáradtan értünk a panzióba, ahol még bográcsozáshoz is volt kedvünk, finom paprikás krumplit vacsoráztunk az udvaron lévő asztaloknál. Ez a nap is nagyszerű volt!
– 16 –
4. nap Csütörtök reggel 8-órakor ismét elindultunk, és első utunk Csíkszeredára, a Mikó-várba vezetett. Itt megnéztünk két nagyon érdekes kiállítást. Betekinthettünk a falvak átlagos életébe, illetve hogy hogyan éltek kint a pásztorok a hegyekben,
az esztenákon. Két izgalmas és humoros kisfilmet is megmutattak nekünk, ezek a vár régi életéről szóltak. Az utolsó teremben magunkra ölthettük a várat elfoglaló labancok öltözetét is. Nagyon jól szórakoztunk egymáson. Ezután kirándultunk Gyimesbe, a történelmi határhoz. Megnéztük az utolsó őrállomást, felmentünk a Rákóczi-vár romjaihoz, ahol klarinétkísérettel énekel-
tünk. Szinte nem tudtuk levenni a szemünk a gyönyörű vidékről, a szép zöld hegyoldalakról, a fel-feltűnő fenyőfákról, a legelő juhokról. Hazafelé népdalokat énekeltünk, megtanultuk az „A csitári hegyek alatt” című dalt is, amely a kedvencünk lett.
– 17 –
Gyimes után Gyergyószentmiklós felé vettük az irányt, ahol először a Gyilkostó látványában gyönyörködtünk. 1837-ben keletkezett egy közeli hegyről lecsúszó törmelék következtében, amely elzárta a patak útját. A hajdani fenyőfák megkövesült törzsei kilátszódnak a vízből.
Nem hagyhattuk ki a közelben lévő Szárhegyet sem, ahol Bethlen Gábor, erdélyi fejedelem a gyerekkorát töltötte. Nagyon szépek voltak a kastély reneszánsz díszei.
Kanyargós utakon, hatalmas sziklafalak között haladtunk tovább utunk legle-
– 18 –
nyűgözőbb természeti képződményéhez: a Békás-szoroshoz. A Békás-szoros egy tektonikus eredetű szurdokvölgy a Hagymás-hegységben. 1971-ben védetté nyilvánították, és a Hagymás Nemzeti Park része. A busz feljebb állt meg, mi pedig gyalogosan, egyes sorban haladtunk lefelé, hol a meredek sziklafalakat nézve, hol a zuhogó patakot csodálva. Este ismét rengeteg élménnyel hajtottuk álomra szemünket
– 19 –
5. nap Péntek délelőtt újra meglátogattuk a csíkszentmártoni diákokat.
A fiúk fociztak, az ottaniak 7-0-ra győztek. A lányok és pár fiú osztálytársunk addig biológiaórán vettek részt. A szaporodásról volt szó. Másként zajlanak az órák, mint nálunk. A székely lányokkal sok mindenről beszélgettünk, fényképezkedtünk. Elkértük egymás telefonszámát, címét, megjelöltük egymást facebookon. Nagyon jó volt, örök életre összebarátkoztunk! Azóta is rengeteg diák megjelölt minket ismerősnek, mi nagy örömmel visszaigazoltuk. Mai napig tartjuk a kapcsolatot. Felmentünk még a Nyerges-tetőre is, ahol megkoszorúztuk a harcokban elesett honvédek emlékművét. Nemzetiszínű szalagokat kötöztünk a kopjafákra, emlé-
kezve mi is a hajdani hősökre. Ezután a gyönyörű Tusnádfürdőn áthaladva kanyargós utakon érkeztünk meg következő célpontunkhoz. – 20 –
Ebéd után ismét hosszabb útra indultunk: Brassó városa felé vettük az irányt. A város főterén szinte a középkorban érezhettük magunkat. Csodálatos volt a Fekete templom is, amely Európa legkeletibb gótikus építménye. Hatalmas hegyek között folytattuk utunkat Törcsvár felé, amely egy kicsit csalódást keltett bennünk. Talán Drakulát hiányoltuk?
– 21 –
6. nap Reggeli után összepakoltunk és elindultunk a busszal a csíksomlyói búcsúra. Sajnos megállítottak minket a nagy tömeg miatt, s gyalog kellett tovább men-
nünk. Legelöl a magyar zászlót vitték, mögötte két osztálytársunk népviseletben, mellettük a „Rózsaszentmárton” tábla, és a falu zászlaja lobogott. Nagyon sok kilométert tettünk meg, míg felértünk a nyeregbe. Hatalmas tömeg volt, és ezért
figyelnünk kellett egymásra. Összetalálkoztunk a szentmártoni barátainkkal, és ők elvittek bennünket az alcsíkiak helyére. Velük együtt hallgattuk végig a mi-
– 22 –
sét, illetve beszélgettünk még velük. Ennek osztályfőnökünk, Marika néni vetett véget, odaülve közénk, hogy figyeljünk a beszédekre is. Kaptunk egy-egy szép
jelvényt, hogy emlékezzünk Erdélyre. A hőség miatt mindenki fáradtabb volt, s néhányan le is égtek. A mise nagyon szép volt. Később tudtuk meg, hogy kb. hétszázezer magyar vett rajta részt.
– 23 –
7. nap Reggeli után felraktuk bőröndjeinket a buszra, majd indultunk hazafelé. Az első pihenőnk Homoródfürdőn volt, ahol újra megkóstoltuk a Lobogó forrás vasas
vizét. Ezután hosszú út következett, közben egy benzinkút hangulatos faasztalainál megebédeltünk. A következő megálló Gyulafehérváron volt, ahol a Szent
Mihály templomot néztük meg. A gótikus stílusú épület belsejében van eltemetve a törökverő Hunyadi János, a fia, Hunyadi László, Bethlen Gábor, János Zsigmond, illetve édesanyja, Izabella királynő. Sajnos a templom szépségét torzítja a mellette lévő román ortodox építmény. Ennek ellenére is gyönyörű, belsejét hatalmas faragványok díszítik, amelyek homokkő színűek. A szentély mellett – 24 –
nagyon szép rózsaablak is látható. A templom többször is leégett, de mindig újjáépítették. Gyulafehérvár volt Bethlen Gábor idejében a fővárosa Erdélynek. Ezután elindultunk tovább, Vajdahunyad és Déva vára felé. Vajdahunyadon igazi várünnepség fogadott: kelta zene hangjaira keltünk át a várba vezető viaduk-
ton. A börtönben egy kínzókamrát rendeztek be. Félelmetes volt látni, sőt hallani
– 25 –
is ennek a szörnyű vallatási módszernek az emlékeit. Megismertük a vár különböző termeit, legszebb a lovagterem volt.
A dévai vár már nem volt ennyire látványos, most építik újra. Hiába volt Kőmíves Kelemenné áldozata? Egyszerre félelmetes és izgalmas is volt a hegyre
felvivő sikló. A várban még előadtuk Kőmíves Kelemenné balladáját, majd indultunk hazafelé. A hosszú utat szinte mindenki átaludta. Reggel 6 órára értünk haza. Soha nem felejtjük el az átélt élményeket, a gyönyörű erdélyi tájat, a megismert kedves székely embereket és új barátainkat! Köszönjük, hogy lehetővé tették nekünk ezt az utat! – 26 –
Értékelő óra Az értékelő órára a hazaérkezés után, kedden került sor, hiszen pünkösd hétfőn nem volt tanítás. Felidéztük az élményeket, megbeszéltük a látottakat, a tapasztalatokat. Nagyon örültünk neki, hogy már hazaérkezésünk után tudtunk
facebookon beszélni erdélyi barátainkkal. A felkészülési szakaszban öt csapatot alakítottunk az osztály tagjaiból, minden csapat tablón feldolgozta egy-egy nap látnivalóit, eseményeit. A tablók elkészültek már az utazás előtt, most még alakítottunk rajta egy kicsit. Nagyon szépek lettek, hiszen székely kapuk alá helyeztük őket. Végül beszélgettünk még egy kicsit a következő napok feladatairól, és leg-legleg felmérést is készítettünk. Többek véleménye szerint a legbámulatosabb a Békás-szoros volt, a legmeghatóbb az összetartozás napi ünnepség és a csíksomlyói búcsú, a legszebb a Szent Anna-tó, a legfinomabb a székelykáposzta volt. A legfelejthetetlenebb pedig az egész kirándulás volt!
– 27 –
Bemutató előadás A kirándulás bemutatására az szerdán került sor. Úgy gondoltuk, hogy a hatodikosoknak meséljük el részletesen élményeinket, hiszen ők is pályáztak, így a következő évben talán ők is átélhetik mindazt, amit mi.
Először a tablók segítségével meséltük el egy-egy nap történetét, majd igazgató bácsi levetítette a túránk alatt készített filmet. A sok száz fénylépet már korábban látták, akik nyomon követték utunkat, hiszen azokat tanár bácsi már a kirándulás alatt feltette a facebookra.
A hatodikosoknak nagyon tetszett a beszámolónk, és nagyokat sóhajtottak, hogy ők eljutnak-e ezekre a gyönyörű helyekre. Szívből kívántuk nekik, hogy sikerüljön a pályázatuk. (Azóta mát tudjuk, hogy ők is nyertek!) – 28 –
Tematikus nap Június 12-én, csütörtökön emlékeztünk az egész iskolával együtt a száz évvel ezelőtt kitört I. világháborúra, és az azt követő békekötésre, amely a magyarság legnagyobb tragédiája.
Először osztályfőnökünk, Marika néni beszélt arról, hogy mi történt a háború után Trianonban, miért érintette ez a békediktátum olyan súlyosan hazánkat. Majd népviseletbe öltözve előadtuk az összetartozás napjára készített műsorunkat, amelyet nagy tetszéssel és figyelemmel kísért minden tanuló.
– 29 –
Ezután az osztályok elvonultak és felkészültek a mondákból a Szülőföldünk vetélkedőre. A feladatok megegyeztek az egy hónappal ezelőtt megtartott vetélkedő feladataival, így azok a tanulók, akik akkor versenyeztek, most a zsűri tagjai között foglaltak helyet. Vegyes csapatokat szerveztünk az osztályokból, és egész délelőtt folyamán Erdélyről szólt a napunk. Nagyon élveztük a vetélkedést és a zsűrizést is!
– 30 –
