Markelfingen, 2012. június 11, hétfő, 33. nap Egész éjjel esett megint. Reggel két okból is felkeltem már hét óra előtt. Egyrészt éjjel bejelzett a WC, hogy teli van és ekkor kicsit elállni látszott az eső és alkalmasnak véltem a helyzetet az ürítésre. Tévedtem, mire kiértem az ürítő helyre, - ami itt természetesen nem fedett helyen van, - ismét rákezdett, elég rendesen eláztam. Ami sokkal fontosabb volt, hogy megpróbáltam felhívni a betyárokat mielőtt elindulnak az iskolába. Nem volt szerencsém, kicsit lassan állt össze az Internet kapcsolat és fél nyolc előtt pár perccel már nem vették fel a telefont. Ebben biztos az is szerepet játszott, hogy Tamás ma Brüsszelbe utazott és Vikinek egyedül kellett megbirkóznia a három gyerek elvitelével a műintézetekbe. Ha már fent voltam az Interneten, ismét megnéztem az időjárás előrejelzést, érdemben nem változott, csak a keddi özönvizet becsülték kisebbre. Kicsit még ellötyögtünk, azután elkezdtem készíteni a reggelit. Elfogyasztása után felmerült, hogy akár esik, akár fúj, ma bizonyos dolgokat be kell, hogy vásároljunk. Abban maradtunk, hogy egyedül megyek be Konstanz-ba. Egyrészt így gyorsabban tudok haladni a motorral, másrészt több cuccot tudok elhozni, és semmi értelme, hogy mindketten elázzunk. Fél tíz körül kicsit javult az idő és összekészültem. Tízkor indultam és simán bejutottam a mintegy 15 kilométerre lévő ipari-kereskedelmi zónába. Itt kicsit keresgélnem kellett, de végül találtam egy Aldi-t. Amíg az üzletben keresgéltem a dolgokat egy nagyon durva eső csapott le a környékre. Mire kijöttem, lecsendesedett, de még mindig esett. Nagy-nehezen behúzódtam a bevásárlókocsival és a motorral a kevés fedél alá. Itt bepakoltam, felhúztam a vízhatlan nadrágot és a visszaindulásra kivártam egy esőmentes időszakot. Ez nem tartott soká és elkapott az úton egy nem túl erős, de motoron nagyon kellemetlen zápor. Mire visszaértem a kempinghez az eső elállt. A motort kint hagytam a porta előtti kis parkolóban. Indulásom előtt tisztáztam a tulajjal, hogy bizony felszámolnák a 1.50 eurókat. A hátizsákkal és egy nagy szatyorral, kissé elázva érkeztem a lakóautóhoz. Ekkor dél volt. Mire elpakoltuk a vásárolt dolgokat és én is átöltöztem, a nap szépen kisütött és csak a látóhatár peremén voltak felhők. Úgy határoztunk, hogy elmegyünk egy kisebb kirándulásra. Amúgy is, ha nem megyünk el, soha sem fogunk elázni. Kézenfekvő volt a választás, hogy a világörökség részét képező Reichenau szigetét keressük fel. Ide Konstanz előtt kell letérni a főútról és nem egy nagy terület, egy-két óra alatt bejárható. Mire összeszedelődzködtünk és kiértünk a motorhoz, már megint teljesen beborult. Azért nem hátráltunk meg és elindultunk. Alig pár kilométer megtétele után elkezdett esni, egyelőre csak gyengén. Nem álltunk meg még a nadrágot sem felvenni. Mire ráfordultunk a sziget felé vezető útra már késő volt. Jócskán kaptunk és mindenünk vizes lett.
151
A Reichenau szigeten több mint ezer éve egy kolostort alapítottak. Az 5 kilométer hosszú és 2 kilométer széles sziget, ma nem is igazán sziget, egy keskeny földnyelv köti össze a szárazfölddel, melyen az országút mellett egy kerékpárút is vezet és egy keskeny erdősáv is helyet foglal. Ma három templom és egy kolostorépület őrzi ezeknek az időknek az emlékét. Rajtuk kívül sok régi és újabb lakóház, számos vendéglátóhely, jacht kikötő, múzeum, sok üvegház, és még egy kemping is található a szigeten. Erős esőben, rendesen elázva érkeztünk meg a sziget bejáratához legközelebb eső St.Georg templomhoz. Letettük a járgányt és gyorsan menedéket kerestünk a templomban. Ez a templom látszik külsőre és belsőre is a legrégebbinek. Falait eléggé elhalványodott freskók díszítik. Mennyezete valamilyen különleges technikával festett fa. A fali festmények és a mennyezet védelmében a templomban nagyon vigyáztak a klimatikus viszonyokra. Valamilyen speciális mérő és figyelő rendszer működik már évek óta.
Az eső elálltát többedmagunkkal a templom előterében vártuk ki. Utána kinéztünk a közeli tópartra, de minden annyira vizes volt, hogy érdemben semmit sem lehetett tenni. 152
Felültünk a robogóra és elmentünk a sziget közepére, ahol a központ van. Itt található a múzeum központi épülete egy nagyon szép régi házban. Előtte egy szépen rendezett
téren egy nagyon öreg hársfa áll. Közelében van egy információs központ, mely messze több mint a szokásos turistainformációs iroda. Kicsit odébb található a kolostor, mellette a városháza, szemben vele egy régi favázas villaépület.
A kolostor egy modern épületegyüttes benyomását kelti. A templom és a mellette álló épületek inkább egy XIX. századi kastélyra emlékeztetnek, mint egy ezer éves hagyománnyal rendelkező kolostorra.
153
A St.Maria & Markus templom belsejében az arab építészet nyomait is felfedezni véltük. Az oltárt érdekes módon kb. a templom közepén helyezték el. Mögötte díszes vasrács, ez mögött kapott helyet a kórus. Az egész templombelső kialakítása egyszerű. Elhagyva a kolostort csepegő esőben kisétáltunk a jacht kikötőbe. Ezen az esős kora délutánon semmilyen élet jelét sem fedeztük fel. A kikötő előtti partszakasz szépen parkosítva van. A sétányon egy gyermekjátszótér is helyet kapott. Itt szoktak a turistákat szállító buszok is leállni. A rövid séta után visszatértünk a motorhoz, hogy meglátogassuk a sziget végében lévő harmadik, St Peter & Paul templomot. Eddigre az idő is megemberelte magát és mondhatni kellemes körülmények között érkeztünk meg.
A három templom közül talán ez tetszett a legjobban. Ez is ezeréves múltra tekint vissza, de a sok átépítés nyomán egy kimondottan újszerű templom benyomását kelti. Ez annak is köszönhető, hogy legutóbbi felújítása nem olyan régen készült el.
154
Még vetettünk egy pillantást a templom melletti mellvéd tetejéről a tóra és előtte a mezőgazdasági területre és indultunk vissza a motorhoz. Mivel benzinünk nagyon megfogyatkozott, mindenképpen tankolnunk kellett. Sajnos a kemping felé vezető úton nincs benzinkút, ezért be kellett menjünk Konstanz-ba. A város határában a főút mellett van is egy, csak az út építése miatt nem lehet behajtani hozzá. Ezért elmentünk arra az ipari-kereskedelmi területre, ahol reggel is bóklásztam. Kutat azt nem találtunk, de elhagyva az Aldi-t belebotlottunk egy Lidl-be. Nem tudtuk kihagyni és vettünk pár kajafélét, inkább hosszabb távra gondolva. Innen egy hölgy eligazítása szerint indultunk tovább és találtunk is egy Agip kutat. Tankolás után egyenesen jöttünk a kempingbe. Öt óra körül érkeztünk vissza. Ezt a szakaszát az útnak megúsztuk szárazon. Átöltözés után gyorsan felmentem az Internetre és elintéztem egy banki műveletet, ismét megnéztem az időjárás előrejelzést, de érdemi változás nincs. Utána megettük hideg vacsoránkat és zuhanyozást követően Zsóka még ki is ült egy kicsit a kocsi elé. Én a napot dokumentáltam le. Holnap teljes esőnapra számítunk. Úgy készültünk, ha kell, egész nap ki sem mozdulunk a kocsiból. Ennél csak jobb lehet… Markelfingen, 2012. június 12, kedd, 34. nap A várakozásnak megfelelően ez totál esőnap lett. Éjjel ugyan nem esett, de korareggel rákezdett, és most 12 órával később, még mindig esik. Ugyan az özönvíz elmaradt, de esett annyi, hogy a kempingben mindenfelé tócsák álljanak és a talaj úgy megszívja magát, mint a szivacs. A lehetőségek ismeretében, csak valamikor tíz óra után kezdtünk el a reggeli készítés gondolatával foglalkozni és fél 12 lett, mire mindent elpakoltunk. Utána olvasás, Zsóka a további útvonal megálmodásával is foglalkozott. Azt elhatároztuk, hogy Németországban még talán tíz napot maradunk, meglátogatjuk a Feketeerdőt, és utána Franciaországban Elzász-Lotaringia
155
és az Ardennek bejárására szánjuk a júliust és augusztus jelentős részét. Hogy ezen belül mit nézünk meg, hol alakítjuk ki a bázisokat, és utána hogyan folytatjuk, az még a jövő zenéje. Valószínűleg holnap megint legalább délig be leszünk zárva. Ezalatt talán az első hetek programja kialakul. A rövid szemerkélős időszakokban rendeztük el mindazt, amit kellett. Kétszer kimentem megnézni a motort, szegény ázik rendesen, de ez a sors várt volna rá itt is. Mivel a hőmérséklet sem kényeztet el, hamar lezuhanyozunk és vagy lefekszünk, vagy a nappaliban, pokrócokba burkolódzva olvasunk. Markelfingen, 2012. június 13, szerda, 35. nap Este tízig esett, utána már csak egyszer-egyszer hallottuk a kopogást. Reggel sokáig aludtunk, mert későig, mondhatni nagyon-nagyon későig, de inkább ma korán reggelig olvastam. Megint felhős volt, de már néha kisütött a nap. Ez nem zavarta az esőt, hogy azért rá-rázendítsen. A kemping úszott, mindenhol pocsolyák. Ezért meg sem kíséreltük a kinti reggelit. A délelőtt folyamán napsütéses és esős időszakok váltották egymást, mindenfelé sötét felhők rohangáltak. Nem mertünk neki indulni és végül mindig bebizonyosodott, hogy igazunk volt. Csak dél körül került túlsúlyba a szebb idő és lett elfogadható az elindulás kockázata. Ma Konstanz meglátogatását tettük a programba. A két napja bejárt úton mentünk és a város határától a belvárost jelző táblákat követtük. Nagyon sokat motoroztunk ipari- és lakóövezetekben. Már csalódásunknak is hangot adtunk, amikor elértük végre az igazi belvárost határoló gyűrűt. Egy alkalmas helyen, az evangélikus templom előtti téren, letettük a mocit és nekivágtunk. A később beszerzett térképről tudtuk meg, hogy itt egy érdekes helyzet van. A város elég kiterjedt, ez a Bodensee legnagyobb városa. Belvárosa a nagy tóból a kicsibe átvezető Rajna déli partján van, a nagy tó mellett. Ezen a részen viszont a Rajna vonala a határ Svájccal, csak Konstanz belvárosa miatt tarozik egy kis terület a folyó déli partjából Németországhoz, a belváros szinte egy enkláve. Ezért a város nem tud délre terjeszkedni és a belváros csak egy, két hídon megközelíthető „peremkerület”. Viszont nagyon szép. Konstanz legnagyobb nevezetessége, hogy itt volt valamikor több mint ötszáz éve a katolikus egyház zsinata. Ezen a zsinaton ítélték el és égették meg máglyán Husz János, cseh prédikátort, és hoztak meg az egyház történetében jelentős döntéseket. Pápát is választottak itt. Ezekre a dolgokra a város ma nem igazán játszik rá növelendő turisztikai vonzerejét. Husz Jánosnak van ugyan múzeuma, de azon túl semmi. Betérve a belvárosba azonnal nagyon szép épületek sorát érintettük. Ezek közül is kiemelkedik a városháza. Utca felöli homlokzatát freskók díszítik, udvara nagyon hangulatos. Itt van felállítva egy új építésű mozgó szobor.
156
A belváros elég kiterjedt. A tóparton itt van a hajóállomás. Ezt csak a sétahajók és pár vitorlás használja, a túlparton lévő Meersburg-ba menő kompoknak külön kikötője van jó pár kilométerrel arrébb, a Rajna túloldalán, egy félsziget túlsó oldalán. A kikötő mellett szépen parkosított rész, meghatározó épülete a régi kereskedőház. Valószínűleg ebben tarthatták a már említett zsinatot. Ma is jól karbantartott állapotban van
157
A kikötőt Lindau-hoz hasonlóan, itt is két oldalról móló védi. A bal oldali móló végén egy érdekes szobor áll. A talán három méteres nőalak, Imperia-t ábrázolja, és lassan forog. Nem régi műalkotás, az ezredforduló után készült. A túloldali móló végén apró, szinte mesebelinek tűnő tornyocska áll. Bementünk az Imperia szoborig és szépen látszott a Rajna torkolaton túl álló palota sor.
A kikötő mögött, a part mentén halad a vasútvonal. Az állomás érdekes hegyes tornyú épület, építésénél szürke követ használtak. A pályaudvaron külön pénztárai vannak a német és a svájci vasutaknak, a vágányokat mindkét társaság szerelvényei használják.
158
A partot elhagyva a régi városháza épületét érintettük. Bár valahová a XV. századig nyúlik vissza története, a sok át- és ráépítés miatt ma egy jellegtelen kockaépület. Egyedül díszes kapuja érdemel figyelmet, de az nagyon szép. Elmentünk a közeli szigetre, melyen egy korábbi dominikánus kolostorban ma szálloda működik. Nem volt különösebben emlékezetes. Vele szemben viszont a városi színház homlokzatán felfigyeltünk egy színes domborműre, mely a színházművészetet van hivatva szimbolizálni. Visszatértünk a városba és az utcákon bóklászva nagyon sok szép épületet, palotát láttunk. Ezek
rendeltetését nem mindig lehetett megállapítani. Itt mintha nemcsak a vendéglátás épületei kaptak volna díszes homlokzatot. Nagyon tetszett a sokféle és változatos kialakítás. Nagyon sok épületre csak egy kis dombormű,
vagy egy kiugró ablakfülke, egy freskó vagy festett bordűr került, de ezek karaktert adnak az épületnek. A modernet is jól ötvözik a régebbivel, a régi viszont nagyon különböző korokat és stílusokat ölel fel. Láttunk számos 5-600 éves épületet. Konstanz-ban sok templom van Mi csak a St.Stephan székesegyházba mentünk be. Ez a város legnagyobb temploma. Felfigyeltünk rá hogy sok eleme (bejárati ajtó, szószék, számos díszítés, a padok szépen faragott fából készültek. Örömmel láttuk, hogy az építők alkalmazták az általunk annyira kedvelt színes üvegablakokat.
159
A templomnak talán kéttucatnyi mellék kápolnája van. Közülük több is nem az oldalhajókban, hanem az oltár mögött, vagy az altemplomban kapott helyet. Ezek mind látogathatóak, több is nagyon régi lehet és ma csupán a falai, vagy egy-egy korábbi eleme maradt meg. A templom mellett egy kerengő két oldala maradt meg. Ezt ma üvegtáblákkal lezárták és mindenféle műtárgyakat mutatnak be bennük. Több boltívben is régi címerek olajjal festett másolatai vannak kiállítva. A csonka kerengő melletti. területen mostanság szabadtéri előadásokat, koncerteket szoktak tartani.
160
A templom toronyórája is szép keretet kapott. Még sétálgattunk egy kicsit a városban, benéztünk üzletekbe, meglepően sok van belőlük, - vettünk pár apróságot napi használatra. Közben befelhősödött és hűvös is lett. nem látszott célszerűnek elindulni. Betértünk a C&A-ba és nézelődtünk egy kicsit, de nem vettünk semmit. Közben kint eleredt az eső, de nem bizonyult hosszúnak. Mire a szomszédos Deichman-ból kijöttünk (Zsókának egy esős városnézésre alkalmas pár cipővel) el is állt. Elsétáltunk a robogóhoz és visszajöttünk a kempingbe. Útközben betértünk a közeli Hagenau-ba ahol az útról nagyon ígéretesnek látszott a kolostor. Közelebbről megnézve semmi érdekes, le se szálltunk a motorról. Fél hatra érkeztünk meg a kempingbe. Megúsztuk szárazon. Az utolsó kilométereken már nagyon kellett izgulni. Átöltöztünk és beállítottam a TV-t. Na, nem a magyar csatornákra, hanem ahol a foci EB mérkőzéseit lehet nézni. Valamennyire képben kell legyünk, hogy a gyerekekkel tartani tudjuk a lépést. Közben megmelegítettük és elfogyasztottuk a vacsorát. Megint bent ettünk, mert ismét kisebb szitálások borzolták az idegeinket. A meccsnézések miatt a naplóíráshoz ma későn jutottam hozzá, éjfél felé jár az idő, amikor ezeket az utolsó mondatokat bepötyögöm a gépbe. Markelfingen, 2012. június 14, csütörtök, 36. nap Éjjel már nem esett, de elég hideg volt. Reggel egyenletes, de vékony felhőréteg takarta az eget. Fél kilenc körül keltünk és most már nem állhattuk meg, hogy ne kint együnk. Az igen kényelmes reggeli után fél 12-kor indultunk, hogy elmenjünk Konstanz-ba, a Meersburg-ba induló komp kikötőjébe. Itt letettük a robogót és beszálltunk az első kompba. Jól számoltunk, amikor ezt az átkelési módot választottuk. A pár kilométeres úton hat komp viszi-hozza a kocsikat és embereket folyamatosan. Kb. negyedóránként van járat. Az átkelés talán húsz perc lehet.
161
Jegyet nem lehet elővételben venni. A hajót mozgó jegyárusok járják. A sétafedélzeten viszont a kocsik utasai keverednek a gyalogosokkal és mindenkiről azt hiszik, hogy járművel van. Így elszaladt mellettünk a jegyárus és mi lógtunk. A hajóról szépen látszott Meersburg. A város két részre, alsóváros és felsőváros osztható. Az alsóvárost nyugatról a komp, keletről a hajókikötő határolja. Köztük a parton sétány, beljebb egyetlen, a parttal párhuzamos utca, az Unterstadtstrasse. A kettőt néhány sikátor köti össze. Az alsóváros felett a dombon van a felsőváros. Ennek négy meghatározó épülete nyugatról keletre a régi vár, az új palota, a Reithof (ma állami borászat) és egy gimnázium épülete.
Sétánkat az alsóvárosban kezdtük. Ez lehet a modernebb és szinte kizárólag a turizmust szolgálja. Szebbnél szebb épületek, - köztük sok patinás, - ma szálloda, étterem. A környék a bortermelésről is szól, a két városrész közötti domboldalon is szőlőtőkék sorai húzódnak. Elsétáltunk a hajókikötőig. Itt a móló mögött néhány vitorlás horgonyzott és a nagy hajóknak volt kikötőhelye. Furcsa volt az egyik épületen a vámhivatal feliratot látni. Pedig ez természetes, itt napjában többször kötnek ki Svájcból érkező és oda induló hajók. És Svájc ugyebár nem EU tagország. Már tegnap láttuk, hogy az üzletekben keményen működik az ÁFA visszatérítés rendszere.
162
A kikötőből jól látszottak a felsőváros jellegzetes épületei.
163
A kikötő épülete korábban kereskedőház lehetett. Homlokzatán díszes domborműveket láttunk. A móló végén egy érdekes modern képzőművészeti alkotás áll.
A parton egy butikban megtetszett egy vízhatlan jacky. Ilyen vétele már vagy két éve szerepel a programban. Zsókának való volt, elfogadhatónak látszó 60 eurós áron. Megvettük, csak egy gond volt, nem lehetett kártyával fizetni és nálunk mindössze nyolcvan valahány euró volt készpénzben. A parti sétányon tértünk vissza az alsóváros nyugati végéhez. Innen kapaszkodtunk fel a felsővárosba. Az utca neve stílszerűen Steigstrasse.
164
A régi vár mellett vezetett utunk és számos régi, többségében favázas épületet láthattunk. Errefelé
is sok épület homlokzatán jelentek meg a domborművek.
Felsővárosi sétánkat nem a négy jellegzetes épület meglátogatásával kezdtük, hanem a katolikus templomnál. Ez, bár az oldalán lévő tábla szerint több évszázadra vezeti vissza történetét, ebben a formájában csak mintegy 180 éves. Külseje elég jellegtelen, megfelelő rálátás hiányában nem is lehet rendesen fényképezni. Bent egyszerű, de szép a kialakítás,
az egész mennyezetet lefedő freskó talán a legérdekesebb.
165
A templomot elhagyva a felsőváros felső peremén mentünk el a borgazdaság hatalmas sárga épületéhez. Utunk során érintettük a Felsőkaput (Obertor), mely a XIV. századtól a Ravensburg felé vezető kereskedelmi utat engedte át.
A borgazdasági épületek közül kiemelkedik a hatalmas téglalap formájú, tágas udvart körbevevő főépület. Ennek keleti szárnyait a szomszédos gimnázium használja, tó felöli, nyugati sarkán étterem működik hatalmas, csodálatos kilátást nyújtó terasszal. Innen jól látható szinte az egész tó és a túlparton a háttérben az Alpok havas csúcsai. Az udvar szépen parkosítva van. Miután megcsodáltuk a panorámát átmentünk a másik épülethez. Ez egy működő iskola, kollégiummal. Ebbe bemenni nem lehetett, de a két épület közötti teraszról az előbb látotthoz hasonló kép tárult elénk.
Visszaindultunk, hogy az új palotát keressük fel. Közben több szép épületet láttunk, de közülük is kiemelkedik a városháza sárga tömbje egy jellegzetes átvezető ívvel.
166
Az új palota az XVII. század első felében épült a Konstanz-i püspök nyári rezidenciájának. Termei látogathatóak, de idő és készpénz hiányában elpasszoltuk. A kertet, mely a tó fölé emelkedő mellvéd és az épület között kapott helyet, viszont szabadon lehet látogatni. A palota előtti tágas téren nyüzsög az élet, utcai zenészek szórakoztatják az arra járókat.
A palota kertjéből jól lehet látni a szomszédos várat. Ez 1526-ból származik és a Konstanz-i püspök rezidenciája volt. Ma magántulajdonban van, közel harminc szobáját múzeumként működtetik. Szívesen bementünk volna, de a korunk miatt kedvezményes belépőjegy is 7.65 euró lett volna és csak készpénzt fogadtak el. Féltünk, hogy nem marad elegendő pénzünk a kompra és a feltétlenül szükséges reggeli kenyérre.
167
Fájó szívvel elindultunk lefelé a kompkikötőbe. Közben még megakadt a szemünk pár szép házon.
Nagyon örültünk, hogy Mersburg-ot felvettük a meglátogatandó helyek listájára. Talán ez a legszebb település a tó körül. Minden esetre méltán sorolható Lindau és Konstanz mellett a feltétlenül ajánlott helyek közé. Kellemes pár órát töltöttünk itt. Kompunk megint azonnal indult és rövidesen kikötöttünk a déli parton. A jegyárus megint csak intett nekünk. Az idő még nem volt túlzottan öreg, így elhatároztuk, amit már reggel is beszéltünk, hogy betérünk a közeli Mainau szigetére. Motorunkkal pár perc alatt eljutottunk a sziget bejáratához. Ez egy zárt terület, tipikus turistalátványosság. És belépési díjat szednek, méghozzá nagyon keményen. Felnőttnek 18.60 euró és még kedvezmény sincs az időseknek. Bár lehetett volna kártyával fizetni, azt mondtuk, bármi is legyen odabent, ennyit nem ér meg. A súlyos belépti díj ellenére hatalmas volt a tömeg, személykocsikkal és buszok tucatjaival volt tele a hatalmas parkoló. Nagyon sajnáltuk, hogy ezt is ki kellett hagyjuk, de indultunk vissza a kempingbe. Kenyerünk még nem volt, azt a visszafelé útba eső Allensbach-ban terveztük beszerezni. Ott két napja mindig elmegyünk egy spárgaárus mellett is és szeretnénk még egy jó spárgavacsorát csinálni. Közelítve a letérőhöz láttuk, hogy tegnap óta lezárták. Hogy mi az oka azt találgatni sem tudjuk. Minden esetre jó nagy kerülőt kellett tegyünk, jócskán Allensbach után, majdnem a kempingnél tudtunk csak letérni a főútról és kellett vagy 3 kilométert visszamotorozzunk. A nagyon kedves spárgaárus hölgynél vettünk két kiló, sajnos elég vékony spárgát kilónként 2 euróért. Legjobb ajánlata egy 7-8 kilós kosár volt 10 euróért, de ki tud annyi spárgát megtisztítani? Miután megvettük a két zsömlét is, indultunk a kempingbe.
168
Így is elég korán, fél öt körül értünk a lakóautóhoz. Itt első dolgunk volt a motort felszerelni és az ágyneműt és a törülközőket kitenni a napra. Utána kicsit kényelmesre vettük a napot. Elkészült a túrós tészta (az itteni túróból és tejfölből nem az igazi, ezen még a hazai sültszalonna sem segített). Elfogyasztása után még lehetett keveset kint maradni, a nap végig sütött, de nem volt meleg. Fél tízkor már bezavart a hideg a kocsiba, eddigre a napló is elkészült. Ma korán fogunk lefeküdni. Holnap megyünk tovább. Ma újabb csavart tettünk a programba és lehet, hogy a Feketeerdőben három helyen is megállunk. A holnapi cél minden esetre adott, Donaueschingen közelében egy Bad Dürrheim nevű település. Bad Dürrheim, 2012. június 15, péntek, 37. nap Reggel nyolckor keltünk és a szokásosan kényelmes reggelit követően tíz után valamivel hagytuk el a kempinget. Ma több időt vett igénybe az indulás, mert ezekben a német kempingekben először ki kell hívni a szakembert, hogy kihúzza az elektromos kábelt és leolvassa a fogyasztást. Csak ezt követően lehet elmenni fizetni. Itt, mint kiderült még bonyolultabb a helyzet, mert a kemping elhagyása után lehet csak fizetni. Ehhez nincs is megfelelő parkolójuk. És mindezek tetejében, megint nem fogadták el a kártyánkat. Az indulásnál Rózsit kicsit felülbíráltuk, mert az elmúlt napokban kitanulmányoztuk, hogy merre a legjobb rátérni a főútra. Van itt 2.8 méteres magasságkorlátozás, kerékpárút és sok minden más. A jó 50 kilométer nagyobbik felét autópályán, vagy ahhoz hasonló úton tettük meg. Itt megint volt egy kis eltérés Rózsi és a számítógép útvonal terve között. Rózsi hamarabb lehozott az autópályáról és ezt nem is bántuk. Így meg tudtuk venni a kenyeret a közeli napokra egy Pennymarket üzletben. Fél 12 körül értünk a kempingbe. Itt bejelentkeztünk és még délig helyet is kellett válasszunk, mert kezdődik a háromórás ebédszünet és az alatt semmit sem lehet tenni, se elektromos kábelt felcsatlakoztatni, se a sorompón bejönni. A kemping egy kisebb tó partján van, nagyon sok az állandó és ezek egész kiskerteket építettek. Láttunk egy parcellát, ahol garázs volt a kocsinak. Mi választhattunk egy szűk, köves, tóparti terület és egy tágas füves, néhol fás, de a tótól messze lévő terület között. Ez utóbbira esett a választásunk. Amíg a kocsit állítottuk le valaki leszólított magyarul, már azt hittük, hogy a villanyt bekapcsoló szakember, de kiderült, hogy egy állandó vendég. Egy 36 éves srác, aki 20 éve él Németországban, szakápolóként otthoni ápolást végez és egy jurta sátorban itt lakik a kempingben. Kicsit elbeszélgettünk vele, volt olyan kedves és adott egy térképet a környékről.
169
Ebben a kempingben mindenki kap egy kis mütyürt, melyben egy chip van. Ezzel lehet nyitni sorompót, vizesblokkot, mosodát, de ezzel lehet fizetni a mosásért és a zuhanyozáskor is ezt kell használni. Mindegyiken van 10 euró credit, és a start-stop rendszerű zuhany percenként 10 centet vesz le. A mosodában kapcsolóórás a rendszer, két és fél óráért 3 eurót vesz le. El is határoztuk, hogy mosunk. Két gép van működőképes állapotban, mindegyik 5 kilós. Az egyikbe betettünk sötétet, a másikba színeset. Egy óra múlva visszamenve látom, hogy a sötétet mosó gép órája leállt. A portán csak vonogatták a vállukat és mondták, hogy a főnök két óra múlva jön vissza. A cucc meg állt a koszos vízben. Végül a saját chipjükkel újraindították, de eddigre a másik gép már ki is pörgött. fél óra múlva mentem ellenőrizni, megint állt a gép. Végül átcuccoltam a jó gépbe és az egész indult újra. Közben Zsóka kimosott egy nagy adagot kézzel is. Szerencsére a nap többnyire sütött és jól száradtak a dolgok. Amíg a ruhákat vigyáztuk és rohangáltam a mosógépekhez, Zsóka elkezdte megpucolni a tegnap vett spárgát. Az lett a vacsora hollandi mártással és sült virslivel. Este kimondottan kellemes idő volt és sok hete először végre ki tudtunk ülni a kocsi elé játszani egyet. Tíz óra után mentünk csak be. Eddigre levizesedett és a végén már elkelt a gyapjútakaró is. Bad Dürrheim, 2012. június 16, szombat, 38. nap Reggel napsütésre ébredtünk és felhő sem volt sehol. A kellemes környezetben kényelmesen reggeliztünk meg. Bár hét vége van és az idő is jó, a kemping szinte üres. Az állandók közül ugyan sokan kint vannak, de túrázó alig. Végre jól kiszellőztettük az ágyneműt és a tegnapról maradt szárítanivalót is befejeztük. Utána összekészültünk egy motorozáshoz. Mára két célpontot terveztünk be: Donaueschingen-t és Bad Dürrheim-et. A térképről leolvastuk a települések neveit, amin át kell menjük és a dolog nagyon szépen működött. Beérve Donaueschingen-be a turistainformációs iroda előtt tettük le a mocit. Az irodában kaptunk várostérképet és pár anyagot a Feketeerdőről, melyek a következő napokban lesznek hasznosak. Itt tulajdonképpen egyetlen célunk volt, a Duna forrásának meglátogatása. Jártunk itt egyszer úgy 16-18 éve. Én emlékeztem valamennyire a helyre. Elsőre kicsit elkevertünk és egy szép palotaszerű épületnél kötöttünk ki, mely ma iskola. Visszaindulva a templom és a forrás felé láttunk pár szép régi épületet és újabb részeket is. Ezek a benyomások nem voltak különösebbek, de kellemes volt a séta.
170
Kiértünk a kastélyhoz. Ez ma magántulajdonban van és nem látogatható. Kertjében van a forrás, a
szomszédos templom melletti mellvéd alatt.
A forrás eleve szűk helyen van, mert csak a legkisebb területet nyitották meg a kastély kertjéből a közönség előtt. Ez a kastély felől deszkakerítéssel van lezárva, a mellvéd pedig omlásveszély miatt gerendákkal van megtámasztva. Az egész lepukkadt benyomást kelt. Nem is egészen értjük, hogy Donaueschingen egyetlen igazi turisztikai nevezetességét miért nem tudja rendesen karbantartani. A városban máshol is tetten értük az elhanyagoltságot és a szemetet. Ez a hely távol áll a korábbi hetekben meglátogatott rendezett városoktól. A Duna forrása egy kb. tíz méter átmérőjű medence, melybe láthatóan tör fel a víz. Ami az egészben érdekes, hogy a medencéből távozó csermely pár 171
tucat méter után egy méretes folyóba, a Brigach-ba ömlik, mely a közelben egyesül a Breg nevű, szintén méretes vízfolyással és tulajdonképpen innen viseli a Duna nevet. Az a kicsi csermely talán egy százalékát sem teszi ki a vízmennyiségnek.
A medence két oldalán tábla mutatja, hogy 2840 kilométerre van a tenger és 678 méterre vagyunk a tengerszint felett. A medence alján különböző pénzek, melyeket a turisták dobáltak be. Nálunk sajnos forint nem volt, pedig azt lett volna stílszerű bedobni. A medence körüli kerítésen képek mutatták, hogy már az 1700-as évek óta a forrás foglalva volt. Ez a kialakítás a harmadik és valamikor az 1800-as évek közepén készült.
172
A forrást elhagyva betértünk a közeli St.Johann templomba. Ez bohémiai barokk stílusban épült. Kívülről semmi különös, belül sima világos falak, díszítetlen üveg ablakok, de nagyon szép vörös és fekete márványdíszítésű az oltár, a szószék, a mellékoltárok és a 12 szobor az oldalfalakon. Kihasználtuk az alkalmat és egy Pieta szobor előtt gyertyát gyújtottunk mindazokért, akik kedvesek voltak nekünk.
A templomot elhagyva még megnéztük annak díszes főbejáratát és a mellvéd tetejéről bepillantottunk a kastély kertjébe. A forrásra nem tudtunk ránézni, mert a korlát előtti kb. két méter el volt kerítve.
A templomot elhagyva leereszkedtünk a Brigach hídjához, hogy a túloldalon lévő kastélyparkban sétáljunk egy kicsit. A hídfővel szemben egy szálloda előtt áll a Diana kút. A híd túloldalán van a Biedermann múzeum. Ez modern művészetet mutat be. Pár műtárgy a szabad ég alatt van. Ilyen az a három egymással egy kocka oldallapjait alkotó tükör, mely egy fa ágaira van „felfűzve”. Éjjel az alkotást valamilyen fényhatás is kiegészíti. A múzeum épületét frissen újították fel.
173
A Brigach partján indultunk el. Itt ez egy sekély, de elég széles folyó. Elmentünk a Duna csermely beömlése mellett. Itt egy pagodaszerű építmény van, melyet sajnos
felállványoztak. Tovább sétálva a kastély parkjában egy helyről rálátás nyílt a kastélyra is. A park tulajdonképpen egy erdő sétautakkal. Közepén van egy hosszú tószerű vízfelület. Rajta a kacsáknak házak. A parkban több régi és modern műalkotás kapott helyet. Sajnos itt a parkban is tetten értük az elhanyagoltságot, több helyen volt szemetes és láttunk düledezőépítményeket is.
A parkot elhagyva visszatértünk a belvárosba. A Brigach partján felfelé haladva megkerültük a Fürstenberg sörgyár hatalmas telepét. Előtte a part
174
mellett aranyos kis épületre figyeltünk fel. Később a túlparton feltűnt az evangélikus templom.
A városháza felé mentünk. Közben láttunk pár szép és érdekes házat. Betértünk egy butikba is. Zsókának kaptunk könnyű felsőt, bespájzoltunk mindjárt kettőt. Bankkártyánkat itt sem fogadták el.
Város-házából itt kettő is van, gondoljuk a régebbi egy kisebb sárga épület, a nagyobb a XX. század elejéről származik. Természetesen be volt zárva. Előtte hangulatos szoborcsoport zenészeket ábrázol.
A városháza előtti téren vette észre Zsóka egy üzlet kirakatában tükröződve a Lidl emblémáját. Úgyis a következő feladat egyetlen zsemle beszerzése volt, kiegészítendő kenyérkészletünket a hétfői reggelihez. Betértünk és egyúttal megvettünk pár éppen időszerű dolgot, azért nem téve ezzel feleslegessé a hétfői nagybevásárlást.
175
Donaueschingen bevásárló utcáján tértünk vissza a motorhoz. Nem igazán nyerte meg a tetszésünket ez a város. Igaz, komoly turizmusra nincs felkészülve, az egyetlen Duna forrás, ami komoly nevezetesség, de valószínűleg ez is csak korlátozott érdeklődésre tarthat számot. Minden esetre a rendezetlenség és a lepusztultság nyomait először érzékeltük Németországban. Ismét jól boldogultunk a következő célállomásunk, Bad Dürrheim felé vezető út megtalálásával. Egy szakaszon autóúton jöttünk és itt a forgalom megkívánta, hogy menjünk, amennyivel tudunk. Esetenként 80-at is mentünk. Bad Dürrheim-ben a főtéren tettük le a járgányt. Ezt az elég jellegtelen teret az egyik városháza hátsó frontja és a rá merőleges két közösségi ház hosszú földszintes épülete határolja három oldalról. Az egyik ilyen épületben, a Haus des Bürgers-ben éppen esküvő volt, a másik a Haus des Gastes. Több régi favázas épület is van a környéken.
Bad Dürrheim egy gyógyfürdőváros. Minden erről szól. Szállodák, üzletek, parkok, fürdők és természetesen klinikák és Kurhaus-ok vannak mindenfelé.
176
Sétáltunk egy keveset a településen. Betértünk a Haus des Gastes-ba, mert a kempingben kapott kedvezmény kártyánkkal itt ingyenes Internet használat jár. Megtudtuk, hogy ma ötig vannak nyitva. Ekkor két óra után jártunk. elhatároztuk, hogy a kempingből visszajövök a géppel. Még sétáltunk egy kicsit a településen. Sok érdekeset már nem láttunk, csak a városháza csaknem egyforma két épülete (1824-ből és 1825-ből), melyek egy aprócska tér két oldalán állnak, érdemelték ki a figyelmünket.
Visszatértünk motorunkhoz. Indulás előtt még megnéztük a város nevezetes fürdőjének, a Solemar-nak parkolójában kialakított camper-port-ot. Ennek 460, nem elírás négyszázhatvan, férőhelye van. És majdnem tele volt. Így már érthető miért üres a mi kempingünk. Egy olyan úton indultunk vissza, mely térképünk szerint feltételezhető volt, hogy becsatlakozik a főútba, valamivel rövidebben, mint ha a főtéren keresztül megyünk. Mint kiderült a dolog nem így működik. Nem tudtunk a tőlünk tíz méterre lévő főútra ráhajtani. Vissza kellett motorozzunk vagy három kilométert és a camper-port mellett tudtunk csak felhajtani a főútra. A kempingben gyorsan összekészültem az Internetezéshez és indultam vissza. Fél négy előtt értem a Hause des Gastes-hez. Ott kértem egy egyórás WIFI jegyet és kellemes körülmények között majdnem mindent elintéztem. Megnéztem a bankot, az utolsó három elszámoláson nem volt rajta az egy ezrelék, bár az OTP-től kapott mail szerint május 1.-e óta ezt minden ügyletnél felszámolják, ha átváltás történik. Sőt 3.9 ezreléket, ha nem euróról van szó. Megnéztem az időjárást is. Az angolok szerint sok esőre számíthatunk megint, a részletesebb német előrejelzés is jelez esőt, de nem tűnik olyan vészesnek. Amúgy is van már gyakorlatunk rendesen. Megnéztem a maileket, volt, amit meg kellett válaszolni. Írtam is párat. Végül sikerült a gyerekekkel is beszélnem, ez alatt időzített le az egy óra. Így sem tudtam elintézni pár dolgot, de legalább a vírusirtó és a Windows is frissítve lett. Öt órára értem vissza. Amíg távol voltam Zsóka kimosta új szerzeményeit és pár dolgot, ami összekoszolódott a tegnapi nagy akció óta. Ma sütöttünk, húspogácsa és a szokásos körítések készültek. Ennek viszont az az ára, hogy éjjel gázról megy a hűtő. Csak így tudjuk tartani a napi 4 kWó-s fogyasztást.
177
Este kellemes idő volt. 11-ig kint tudtam írni a naplót és Zsóka is ott olvasott. Bad Dürrheim, 2012. június 17, vasárnap, 39. nap Reggel nagyon nagy csend volt a kempingben. Borult volt az ég, de esőveszélyről szó sem volt, amolyan vékony fehér és enyhén szürke dolgok voltak az égen. Későn keltünk és nem is tudtuk, mit is tegyünk ma. Hosszas tanakodás után abban maradtunk magunkkal, hogy elmegyünk a 25 kilométerre lévő Zollhaus-Blumberg vasútállomáshoz. Itt megnézzük mi is a helyzet a múzeumvasúttal, a katalógus szerint van ott egy camper-port, azt is megnézzük, hátha használható, és ha semmire sem jutunk, motorral végig megyünk a Wutach völgyének felső részén, ahol országút is van a folyó mellett. Dél is elmúlt, mire elindultunk, pedig a készülődés hevében elfelejtettük a hűtőre rákapcsolni a ventillátort és kiengedni az előtetőt annyira, hogy árnyékban tartsa a hűtőt. Donaueschingen határáig a tegnap bejárt úton mentünk, innen a 27-es országúton a célig. Átkeltünk a Duna és a Rajna vízválasztóján. Itt érdekes a helyzet. A Rajna és a Duna két közeli völgyben folyik ellentétes irányban. Amikor odaértünk a vasútállomásra, éppen beérkezett a délelőtti vonat, menetrend szerint 12:40-kor. Néztük, ahogy a gőzmozdony körbejárt a szerelvény másik végéhez.
Felderítettük a terepet a camper-port ügyében is. Van itt több parkoló, egyikmásikba be is engedik a lakóautókat, de villanycsatlakozás, WC, vagy zuhanyzó nyomát sem fedeztük fel. Közben kiderítettük, hogy a vonat csak szombaton, vasárnap és szerdán jár. Két menet van a délelőtti éppen visszaérkezett és egy óra múlva 14:05-kor indul a délutáni. Az út oda-vissza jó két és fél óra és fejenként 17 euró a jegy. Gyorsan döntöttünk, hogy beszállunk, megvettük a jegyet és körbenéztünk a régi állomásépületben berendezett múzeumban. Nagyon gazdag és
178
igényesen összeállított anyagot hoztak össze. Még a közeli irányító tornyot is megnyitották, ahol az
eredeti váltóállító szerkezetek, távközlő berendezések és vasúti használati tárgyak kerülnek bemutatásra.
Még 1887-90 között építette ki a Blumberg – Weizen közötti vonalat egy magántársaság. Az áthidalt távolság mindössze 9.6 km légvonalban, de a pálya hossza 25 kilométer, a szintkülönbség 231 méter. Hat viadukt és hat alagút épült a vonalon. Az egyik alagút egy 700 méter átmérőjű teljes kört ír le és ezzel 15.5 méter szintkülönbséget küzd le. Ilyen alagútban már vonatoztunk a Pireneusok francia oldalán, és Norvégiában is szerettünk volna végigmenni egyben, de a lakóautót nem engedték be. A sok kanyargás miatt nevezik a vonalat Sauschwänzlebahn-nak (malacfarok-vasút). 1976-ban vette át az állami vasút és 1977-ben nyitották meg múzeumvasútként gőzvontatás-
179
sal. A kocsik egy része eredeti, XIX. századi favázas, faüléses. Mi is ilyenben utaztunk. Az út nagy részén vagy alagútban jártunk, - az alagutak hossza kb. négy és fél kilométer, - vagy a viaduktok egyikét láttuk. Érdekes volt olyan körülmények között utazni, mint azt tettük 50-60 éve. Hogy a peronok nyitottak, hogy a sínek felett lehet átmenni egyik kocsiból a másikba, hogy a peront lezáró ajtó csak egy vasrúd, amit fel lehet emelni, hogy az ablakot egy hevederrel lehet felhúzni, hogy füst szag van a kocsiban, hogy 25 km/órával döcög a szerelvény, és lehetne folytatni.
180
Egy helyen a vonal lekeresztezi a Wutach völgyét. Itt bepillantva a völgybe, látható a folyó. Egy óra öt percig tartott az út Weizen-ig. Közben háromszor megálltunk. Elképzelhető, hogy a vonalon van közcélú közlekedés is. Erre utal, hogy a fenti végállomáson láttunk egy egy kocsis motorvonatot. A félórás várakozás idején semmit sem lehetett tenni, a környék elég érdektelen errefelé, az idő meg semmire sem elegendő. Azért lefényképeztem mozdonyunkat. Egy szép nagy darab, hiszen normál nyomtávú vonalról van szó.
A visszaút már nem mondott sokat, háromnegyed ötre értünk vissza Blumberg-be. Itt azonnal felültünk a motorra és indultunk vissza a kempingbe. Negyed hatra voltunk a lakóautónál. Átöltözés után gyorsan megfőztük, illetve –melegítettük vacsoránkat és megettük. Utána beállítottam a TV-t. Változatosság kedvéért most a földi digitális vétellel kísérleteztem. Este van a német csoport utolsó mérkőzése. Holnap tovább megyünk. A TV meteorológiája esős időt jelez a következő napokra. Ezért nem a közeli, szurdokos kirándulásokat ígérő helyre megyünk, hanem Freiburg közelébe, egy olyan kempingbe, ahol talán jobban át lehet vészelni a következő napokat. Este megint szép időnk van, a napló is kint a kocsi előtt készül, pedig már fél tíz körül jár az idő. Simonswald, 2012. június 18, hétfő, 40. nap Reggel nyolckor keltünk, ragyogó napsütés örvendeztetett meg. Lementem a portára megrendelni az elektromos kábel kihúzását, majd elkezdtem készíteni a reggelit. Mire elkészült körbe befelhősödött és mire a végére értünk csepegett is pár csepp. Tízre készültünk el és mentünk le fizetni, már a kocsival. Bár a szigorú gazdálkodásnak köszönhetően nem volt túlfogyasztásunk, és a zuhanyozáson még egy eurót spóroltunk is, mosás nélkül is éppen bent
181
maradtunk a 20 euróban. Fizettünk a kábel ki-be dugásáért 2.50-et, és majd tíz euró környezetvédelmi és idegenforgalmi adót. Látszatra itt Németországban, de Ausztriában is, az előszezoni kedvezményekkel is 20 euróval kell számolni éjszakánként. Egyetlen dolog vígasztalt, hogy bár dombornyomott OTP EC-MC kártyámat nem, de az MKB, csak elektronikus felhasználásra alkalmas, és ezért sík, szintén EC-MC kártyáját elfogadták. Első uticélunk a heti nagybevásárlás lebonyolítására Bad Dürrheim határában egy Lidl volt. Ehhez keletről egy keskeny mellékúton megkerültük a települést. Ahogy beértünk a kereskedelmi területre, láttunk egy MediaMarkt-ot. Megálltunk és benéztem táskáért az e-book reader-emhez. A készülék itt is volt, - 99 euróért, - de táska az nem. A Lidl-ben elég sok mindent kellett vegyünk. Már sok mindenből a helyi forrásokra vagyunk utalva. A Lidlt elhagyva Rózsi pár kilométeren egy főúton vezetett, majd letértünk a keskeny mellékutakra. A következő gyenge 50 kilométer maga volt a gyönyör. Erdős, dimbes-dombos tájon vezetett az út, lakott települést alig érintett. Tisztára olyan volt a vidék, ahol az ember szívesen kirándult volna. Jártunk ezer méter felett is, majd leereszkedtünk négyszázra. Sok volt a szerpentin, de valahogy nem zavart, szerencsére forgalom alig volt. Fél egy után pár perccel értünk a kempingbe. Itt, bár ebédidő volt, szerencsére a tulajdonos hölgyet sikerült a portán találnunk. Gyakorlatilag egyetlen szabad parcellája volt. Ennek talaja sajnos eléggé megdolgozott (idén először elő kellett vegyük a műfüvet), de a kilátása csodálatos. A völgy felett vagyunk talán 25-30 méterrel egy teraszon. Szemben erdős hegyoldal, melyet legelők szakítanak meg. Mindkettőnket l’Hospitalet-re emlékeztet, csak ott 1400 méteren voltunk és a völgy jóval mélyebb volt és a hegyek magasabbak. Nem sokáig gyönyörködtünk a tájban. Úgy határoztunk, kihasználva azt, hogy ma még szép az idő és korán van, bemegyünk Freiburg-ba és letudjuk ezt, a mondhatni kötelező programot. Fél kettőre nemcsak a letáborozás feladataival, de a motor leszerelésével és az útra felkészüléssel is végeztünk és indultunk. Az első öt kilométeren annak a völgynek a végét jártuk be, melyen érkeztünk. Utána ráfordultunk egy főútra, a 294-esre, mely eleinte két, később három, majd négy sávos lett és beletorkollott a 3-a főútba, mely már tisztára autópálya jellegű volt. Ez azután bevitt Freiburg határába, majd a város központjába. A főúton eléggé kellett nyomni a gázt, mert a forgalom megkövetelte, hogy egy ilyen kis vacak is legalább 60-70-nel menjen. A
182
belvárost körülhatároló gyűrű mellett tettük le a járgányt. 25 kilométerre voltunk a kempingtől és negyed három körül járt az idő. Már itt a gyűrűnél is látszott, hogy Freiburg tartogat pár érdekességet. Láttunk modern épületeket és régi palotákat, de természetesen jellegtelen épületeket is az elmúlt évtizedekből. Utunkat toronyiránt, értsd alatta a székesegyház tornya felé vettük. Nem sok gyaloglással el is értük a Münsterplatzot, mely a város főtere és ma piacot tartottak itt. Az árusok standjai még részben álltak, folyt a pakolás. Már itt feltűnt Freiburg egyik különlegessége, a belváros utcáin folyó nyílt csatornák. Ezek talán 40 centi szélesek és hajdan a szennyvíz elvezetését szolgálták, ma már csak emlékeztetnek erre az időre. Bennük tiszta víz folyik. Láttuk, hogy fiatalok ilyen csatorna partján ültek és áztatták a lábukat a friss vízben. A főteret természetesen a székesegyház uralja. Vörös árnyalatú kőből épült hatalmas gótikus épület. A XII. századig nyúlik vissza építésének története. Kezdetben egyszerű parókia volt, ma már érsekségi székhely. A teret számos szép palota övezi. Legdíszesebb a régi kereskedőház. Több szökőkút is található a téren. A templom belül nagyon sötét, de ha az ember szeme megszokja, sok szépséget fedezhet fel. Maga a főhomlokzati bejárat, mely előtt egy tágas fedett előtér van, már megéri a figyelmet. Különösen szépek a színes üvegablakok, melyek a templom mindkét oldalán megtalálhatóak.
183
A Münsterplatz-ot elhagyva a városházához sétáltunk. A belvárosból szinte teljesen kitiltották az autókat, csak két villamos vonal, az egyik kelet-nyugat, a másik észak-dél irányban keresztezi le a területet. És természetesen félelmetes mennyiségű biciklista közlekedik mindenfelé. Ezt az is magyarázza, hogy Freiburg egyetemi város és nagyon sok a fiatal.
184
A városháza egy aranyos épület. Ezen is dominál a vörös kő. Földszinti ablakait színesre festett kovácsoltvas rácsok és virágok díszítik. Tornyában harangjáték szólal meg időnként. Egy sóhajok hídja vezet át a szomszédos, szintén a városházát képező épületbe. Ennek földszintjén van az információs iroda. Itt felvettük az szokásos várostérképet és kértünk információt a Simonswald körzetében lehetséges kirándulásokról. Nem sok jót tudtak adni, csupa 20 kilométeres túra, ami még nem is kör. Találomra indultunk el. A Colombipark-nál kötöttünk ki. Közben láttunk pár érdekes épületet. A park közepén áll egy palota, mely ma az archeológiai múzeumnak ad otthont. A parkban egy kedves kis szökőkút egy csiga hátán lovagló gyereket ábrázol és a csiga szarvacskáiból jön a víz.
185
A parkot elhagyva a körúton déli irányban indultunk. Elértük a városi színház épületét, majd a Bertoldstrasse-n a belváros felé haladva elmentünk az új egyetemi épülethez.
Innen a Martinstor magas tornya volt az úticél. Közben több szép palotát is érintettünk. Egy nagyon kedves helyitől tudtuk meg, hogy a Martinstor volt hajdan a boszorkányégetések helyszíne.
Innen utunkat már a motor felé vettük, csak olyan utcákon, amerre még nem jártunk. Így bukkantunk rá teljesen véletlenül az érseki hivatal épületére. Ez is a városban mindenhol használt vörös kőből épült. Be tudtunk menni a lépcsőházába és ott is készítettünk pár felvételt. 186
Még láttunk pár érdekes visszaértünk a motorhoz.
187
utcarészletet
és
Freiburg érdekes keveréke volt a régi, a modern és a kortalan, semmitmondó épületeknek. Mindenképpen meg kellett nézni, ha már erre jártunk. Utcáin sétálva kellemes két órát töltöttünk el. Sétánk során elhatároztuk, hogy élve a szép idő és a méretlen áram lehetőségével, este ismét sütünk. Egyetlen akadály volt, hogy ehhez nem vettünk ki semmit a mélyhűtőből. Ezért betértünk az útba eső Lidl-be, ahol reggel láttuk, hogy szép szelet húsokat adnak 60 dekát valamivel több, mint 3 euróért. Vettünk egy csomaggal, ez jó lesz még egy alkalommal. Visszafelé megint gyorsan kellett jöjjünk, mert közben a délutáni csúcsforgalom is beindult. Öt előtt pár perccel értünk Simonswald-ba, ahol érkezésünkkor láttunk egy információs irodát. Reméltük itt többet tudnak mondani a kirándulási lehetőségekről. Mire megtaláltuk, elmúlt öt óra és bezárt. Szerencsére még egy pillanatra visszajött az irodába az alkalmazott és sebtében adott valamit. Mint kiderült, nagyjából ugyanaz, mint amit Freiburgban kaptunk. A kempingbe visszaérve gyorsan előkészültünk a sütéshez és csaptunk egy nagyon jó vacsit. Mire mindennel végeztünk fél kilenc lett és akkor ültem neki a nap ledokumentálásának. Most fél 12 van, és még mindig lehet kint ülve dolgozni. Azért már kezd hűvösödni. Reméljük holnapra is kitart a jó idő és tudunk egyet kirándulni. Simonswald, 2012. június 19, kedd, 41. nap Reggel napsütésre ébredtünk. Éjjel kellemes meleg volt. Öt hét után először nem volt kitéve éjszakára a vezetőfülke feletti vészhelyzeti szárítókötél és nyitva volt a hálószoba feletti tetőablak. Még reggeli készítés előtt áttanulmányoztam azokat a brosúrákat, amiket tegnap kaptunk. Az egyik egy körutat ír le itt a völgyben és érint vagy hat malmot. Nem tudtam megállapítani milyen távolság és szint tartozik hozzá. Minden esetre ezt céloztuk meg mai programnak. Reggeli után összekészültünk gyalogtúrához és elindultunk. Elsőnek a turistainformációs irodát céloztuk meg, bízva abban, hogy nyugodtabb körülmények között értelmesebb válaszokat lehet kiszedni a komából. Ez sikerült is. Egyrészt megtudtuk, hogy a malmos körút kb. 7-8 kilométer. Kaptunk ezen felül egy másik leírást egy jó 12 kilométeres másik körútról, melynek témája a víz. Többet nem tudott ajánlani.
188
Amíg mentünk az irodához, pár érdekes, szép épület, nagyrészt magas tetős faházak érdemelték ki a figyelmünket. Ezek többsége valamilyen szálloda, vagy vendégfogadó.
A település két legfontosabb közösségi épületét, a templomot és a városházát, a Freiburg-ban már tegnap látott vörös színű kő jellemzi. A városháza sajnos fel volt állványozva, de így is lehetett érzékelni szépségét.
Ahogy az információs irodától a túra kiinduló pontjáig, a patak mellett álló két malomig, elsétáltunk, átmentünk egy parkon. Itt kedves kis szoborcsoportot láttunk. A két malom egymás mellett áll, mindkettő szépen helyre van állítva és működőképes, közös csatornából kapják a vizet. A baloldali a Sloss-Mühle nevet viseli, és csak hétfőnként van nyitva. kertjében grillparty-kat szoktak tartani. Ablaka nyitva van, így be lehet nézni, sőt fényképezni is. Ez a legrégebbi a völgyben, egészen 1678-ig visszavezethető története. Többször átépítették, legutóbb 2004-ben újították fel. Ma is magántulajdon.
189
A jobboldali a KronenMühle nevet viseli. Ez 1800-ban épült és 1994ban újították fel. Kertjében ma valamilyen vendéglátó egység üzemel. A malomépület nyitva van, és szabadon be lehet menni és fényképezni.
A két malom megnézése után elindultunk a jelzésen. Eleinte a patak partján mentünk felfelé, majd bizonytalanná váltak a nyilak irányai. Ennek az lett a következménye, hogy nem a tervezett irányban jártuk körbe a kört, és egy olajmalmot kihagytunk. Kellemes helyeken jártunk, erdőben, legelők mellett, néha aszfalt úton is. Helyenként kicsit meredek volt az út, de azért nem okozott gondot. Többször volt kilátásunk a völgyre és elmentünk pár szép ház mellett.
Az ösvény mentén több helyen találtunk szamócát, és ilyenkor nem álltuk meg, hogy ne legeljük le.
190
Egy legelő szélén érdekes szikla mellett mentünk el. Nem volt rajta semmi földréteg, mégis araszvastagságú fák nőttek ki belőle. Eddigre befelhősödött és fülledt lett az idő. Elértük a harmadik malmot, egy kis patak mellett állt a domboldalban. Neve Wehrlehof-Mühle és 1879-ből származik. Az apró épület felett a domboldalban kis mesterséges tó van, ebből kapja a vizet a malomkerék. A kis épület és a szerkezet
teljesen fel van újítva. Ajtaja nyitva, szabadon be lehet menni és tanulmányozni a szerkezetet.
A kis malmot elhagyva utunk meredeken emelkedett. Egyik útkanyarban kocsit láttunk állni. Mint később kiderült egy erdőkerülő töltötte éppen déli pihenőjét. Javaslatára mentünk fel a pár tucat méterre lévő pihenőhelyre, ahonnan csodálatos kilátás nyílt Simonswald-ra és a környező hegyekre. Pár percet pihentünk itt és közben elbeszélgettünk az erdésszel. Nagyon sajnáltuk, hogy távcsövünket a lakóautóban hagytuk, innen jól lehetett volna megfigyelni nemcsak a környező hegyeket, hanem a völgy felett kőröző madarakat is.
191
A pihenőtől már többnyire lejtett az út, néhol nagyon meredeken, egészen a következő malomig. Ez a Haslach völgyben, egy nagy parasztház, a Schwannen Hof mellett áll. 1862-ben épült, ma is működőképes, de be van zárva, csak ablakán keresztül lehe-tett vakuval befényképezni. Ezen a részen a patak sebes folyású és apró zubogókon keresztül folyik le.
A malomtól végig lefelé, egy országút mellett vezet az út. A völgyben szinte mindenhol vannak elszórva házak. Láttunk egy tornyos faházat is, melyet elsőre templomnak néztünk, de mint kiderült tűzoltó állomás és megfigyelő pont. Amikor elindultunk a malomtól, elkezdett enyhén csepegni az eső. Ez később kicsit felerősödött, és felvettük a jacky-kat. Nem biztos, hogy nem így lettünk vizesebbek az izzadtságtól.
192
A templomnál értük el Simonswald-ot. Betértünk a templomkertben lévő temetőbe, majd a templomba. Ez is egy nagyon világos, egyszerűen díszített, de nagyon szép templom.
Innen már nem sok volt a kempingig. Eddigre el is állt az eső. Kissé elfáradva értünk vissza, de egy jó kirándulást tudhatunk magunk mögött. Még vannak terveink ezen a helyen, csak az a kérdés, az időjárás mit enged meg. Miután átöltöztünk, Zsóka elment kimosni kézzel a napokban összeizzadt cuccainkat, majd elkészítette a tejszínes tonhalmártást és hozzá a spagettit. Mellékesen tonhalkrém is készült a reggelik változatosabbá tételére. Én közben a napot dokumentáltam le. Később vettem egy órányi Internet jegyet. Ma mindenképpen beszélnünk kellett a kicsikkel, bizonyítványosztás volt. Sajnos az Internet, és ezzel a Skype nem jött össze, de mobilon elértük őket. Mindketten megismételték a félévi eredményüket és ez Áronnál kiválóan megfeleltet jelent. Később összeállt az Internet is, csak nagyon lassú volt. Azért az időjárás előrejelzést meg tudtuk nézni és ez holnapra egész napos, nagy esőt ígér. Fel is készülünk a teljes elzárkózásra. Legalább lesz alkalom megtervezni a Schwarzwald utáni napokat. A mailjeimet is meg tudtam nézni, de új levelet elküldeni már nem. A Skype-ba is beléptem, de Annamária nem volt bent. A számlákat sem tudtam letölteni. Még maradt valamennyi időm, talán holnap jobban fog menni. 193
Közben, amíg ezeket a sorokat írom, el kezdett esni, amúgy egész naposan. A motor rámpájából még vízelvezető csatornát is ki kellett építeni, mert a kocsiról lefolyó víz az előtető alá folyt. Egészen 11 óráig kint tudtunk maradni az előtető alatt. Simonswald, 2012. június 20, szerda, 42. nap Egész éjjel hol esett, hol nem. Reggel sem változott a helyzet, talán kevesebb volt az eső. Reggeli után a következő hetekre állítottunk össze egy program tervezetet, de ahogy az elmúlt hetekben történt, lehet, hogy ez csak egy vázlat lesz végül. Minden esetre kiválogattuk hozzá a kempingeket, - már csak három hétig van kedvezményes lehetőségünk, - és megterveztük az utakat. Mindezt Rózsival is tudattuk. Délutánra kicsit javult az idő, eső már nem esik, sőt a nap is kisüt néha, de ez kevés arra, hogy rászánjuk magunkat valamilyen külső programra. A tervezésben kicsit el is fáradtunk, nem fizikailag, inkább szellemileg. Zsóka levezetésnek megszavazott egy palacsintasütést, én pedig egy kisebb karbantartást. Leellenőriztük a keréknyomásokat, megpróbáltuk átmosatni a mosdó lefolyóját és megvalósítottam a székek párnáinál az éjjel kitalált új rögzítési módot. Vacsora után még felmentem az Internetre, - volt még egy kis időm, - Annamáriát nem tudtam elérni a Skype-on, de el tudtam küldeni a mailt Zelena Ferinek, le tudtam tölteni a napokban kapott számlákat, és az időjárás előrejelzés is javított egy kicsit a hangulatunkon. Fél nyolckor kezdődött a kemping ötvenéves évfordulója tiszteletére tartott fúvószenekari koncert. A Simonswaldi Fúvósok játszottak. Egy negyventagú zenekar, tizenöt húsz év körüli kislányt, ugyanennyi hasonló korú fiút talán tíz idősebb férfi egészített ki. Karmesterük egy harmincas férfi. Népviseletbe voltak öltözve és ez különösen a lányoknak nagyon jól állt. Mi csak nyolc után mentünk fel, így lemaradtunk annak a jó tucatnyi, a mi unokáink korában lévő, és szintén népviseletbe öltözött gyereknek a produkciójáról, akik énekeltek valamit. A zenekar teljesítménye, bár mi semmilyen szempontból sem vagyunk szakértők e tekintetben, nagyon jó volt, látszik, hogy több hangversenyük lehet és valószínűleg a helyi táncmulatságokon is szerepelnek.
194
Negyed tízig tartott az előadás és nagyon kedves, hangulatos színfolt volt. Már láttuk a faluban a plakátokat, hogy jövő kedden ismét lesz szabadtéri koncert a kempingben, csak egy másik, de szintén helyi társulat fog játszani. Elgondolkodtató, hogy egy alig párszáz lakosú kis település hogy tud nem hogy egy, de két zenekart kiállítani. Errefelé nagy lehet a zenélés kultúrája, a falvakon áthaladva többször láttunk zenész társaságokra utaló feliratokat. Simonswald, 2012. június 21, csütörtök, 43. nap A hangverseny után még későig kint tudtunk maradni a kocsi előtt és játszani. Reggel nyolc után keltünk, mert szerettük volna elérni a kemping közeléből pár perccel tíz előtt induló buszt, melyen a kempingben kapott vendégkártyánk jegyként szolgál. A terv az volt, hogy felmegyünk Obersimonswaldba, és onnan a vizes ösvény patak mellett vezető ágát megtesszük. Ez a tegnap kapott brosúra szerint kb. hat kilométer. A buszt lekéstük, ma kicsit hamarabb jött és még a lakóautónál voltunk, amikor láttuk elmenni. Azért, ha már összekészültünk, elindultunk, hogy a falut kicsit felderítsük, bár a következő busz csak pont egy óra múlva volt esedékes. Első dolgunk volt pénzt kivenni. Tegnap láttuk az Interneten, hogy az árfolyam most elég jó, rendesen 290 alatt van, és mert a kártyánkat csak ritkán fogadják el, vészesen fogy a készpénzünk.
195
Ismét elmentünk a két malom mellett és rácsodálkoztunk a település pár szép házára. A bank után megnéztük a pékség nyitvatartási idejét és kerestünk egy élelmiszer üzletet is, ha esetleg szükségünk lenne valamire.
Az országúton Obersimonswald felé sétáltunk. Elmentünk pár ipari épület mellett is. Ezek nem füstös gyártelepek, hanem a környezetbe jól illeszkedő, kisebb üzemek. Láttunk két óragyárat, ezt az utat a német óraútnak is nevezik. Az egyikben kakukkos órákat gyártanak és venni is lehet. Az út jó egy harmadát tettük meg, amikor elértünk a két napja kihagyott olajmalomhoz. Alapjában véve szerencsénk volt, hogy akkor nem találtuk meg, mert, mint kiderült, csak csütörtökön és szombaton van nyitva. Most volt még egy gyenge fél óránk és ez alatt módunk volt körülnézni. Mint azt sejtettük, ebben a malomban nem olíva olajt sajtolnak, de nem is a mi tippünknek megfelelően napraforgó olajt, hanem dió olajt készítenek. A területen itt is két malom van, az egyik szolgált a gabona őrlésére, a másik az olajkészítésre.
A gabona malom egy külön álló egyszerű kis épület, míg az olajmalom egy nagyobb lakóház, ma vendégfogadó, alagsori részében kapott helyet. Itt sokkal több funkciónak kell megfelelnie a szerkezeteknek. Hatalmas szíjjakkal hajtott transzmissziók és fogaskerék áttételek hálózzák be az egész alagsort. 196
A környezet nagyon szépen rendben van tartva. A szomszédos legelő egy zsebkendőnyi területét
197
nem kaszálják és mezei virágok eddig sohasem látott gazdag választéka virágzik itt a szivárvány minden színében. Később, amikor már lefelé jöttünk a völgyben, az oldalból jó kilátás nyílt a két malomépületre. A malmok mellett áll egy kis modern épület. Ez a községi kemence. Aki otthon megdagasztja a kenyértésztáját, csütörtökönként idehozhatja kisütni. Az egész önmagában nem túlzottan érdemli meg a figyelmet, de puszta léte és működése érdekes. Ott kellett hagyjuk az érdekes helyet, mert lassan jött a buszunk. Ez most késett pár percet. Talán öten voltak a modern és tiszta járműben. Nem kis irigységgel néztük, gondolva az otthoni tömegközlekedésben használatos buszokra. Már csak három megállót hagytunk Obersimonswald-ig, és ennek megtételére pár perc is elegendő volt. A buszról leszállva megtaláltuk a vizes körutat jelző madárkás táblát. Mint kiderült ezt a körutat csak egyik irányban jelzik, és mi most a menetiránnyal szemben mentünk. Ez nem okozott gondot. Eleinte egy aszfaltúton haladtunk, lekereszteztük a patakot és átmentünk egy ipari területen. Volt itt motorkerékpár és autó szerviz, de a kakukkos óra gyár dobozkészítő üzeme is. Később elmentünk a helyi focipálya, - füvét azt hiszem bármelyik hazai első osztályú csapat megirigyelné, - és az Obersimonswald-i zenekar, - ez már a harmadik zenekar a környéken, - elég terjedelmes épülete mellett. Pár száz méter megtétele után betértünk a patak melletti erdőbe és kellemes erdei úton jártunk. Errefelé is találtunk szamócát, de messze nem annyit, mint két napja. Minden esetre, ami az utunkba került, azt most is becsületesen leszedtük és helyben megettük. Megállapítottuk, hogy érdemes lenne dobozt hozni és begyűjteni. Érvényes ez különösen akkor, ha kevésbé frekventált és jobban az erdőben vezető utat választunk. Az ösvényről néha kilátás nyílt a szemközti oldalra és láthattuk a völgy épületeit. Itt is jól érzékelhető, ami autózás közben már napok óta feltűnt, hogy milyen sok épület, lakóházak és gazdasági épületek, tetején vannak szolár panelek. Sok tetőt teljesen befednek. Ezek döntően nem napkollektorok, hanem elektromos áram termelésére alkalmas panelek. Gondoljuk nagyon támogatott lehet ez a beruházás,
198
mert különben nem telepítenének ilyen sokat. Fél úton sem járhattunk a patak partján, amikor egy kisebb malom mellett haladtunk el. Ezt 2006-ban újították fel. Itt is, hasonlóan az olajmalomhoz, a malomkerék nem kanalas, hanem lapátos kialakítású. Ezekhez egészen más csatornarendszer tartozik, nem magasról kell a víznek érkeznie, hanem elegendő a malomkerék tengelyének magasságából, vagy még alacsonyabbról. Ugyanakkor sokkal bővebb vízfolyásra van szükség. Ebben a völgyben korábban szinte minden gazdasághoz tartozott egy malom. Láttunk egy régi, talán az 1700-as évekből származó térképet. A malmok számolását valahol hatvan környékén hagytam abba. Nemsokára elértünk egy hídhoz. Innen aszfaltúton jutottunk el az olajmalom feletti oldalba. Ezen a részen áll pár nagyon is hivalkodó nyaralóház. A körút innen leereszkedik az olajmalomhoz, majd ismét a patakparton halad tovább. Mi tegnapelőtt bejártuk azt az utat, és még elég korán volt, ezért inkább a fűrészmalomhoz vezető utat követtük. Ez a malom az utolsó a malmos ösvény mellett. Eleinte aszfalton, később erdei úton kapaszkodtunk felfelé. Ez a szakasz adta meg mai kirándulásunk sportértékét. Megkerültünk egy hegyet, a 788 méter magas Hornbühl-t. Később elkezdtünk leereszkedni egy völgybe. Ebben a völgyben asz-
199
falt út vezet és számos lakóház áll, köztük több modern. Elérve az aszfalt utat, pár száz métert kellett még felfelé menjünk és egy kis településre értünk. Talán féltucatnyi ház, egy kis kápolna, jó, ha húsz hívőnek jut hely benne, és a Säge-Mühle, a fűrészmalom található itt. Ebben az esetben is két malom került egy helyre, egy kis gabonamalom és a fűrészmalom. Ez utóbbiba szabadon be lehetett menni. Tulajdonképpen ez a legegyszerűbb változata ezeknek a malmoknak. A malomkerék forgását egy egyszerű excenterrel átalakítják fel-lemozgássá. A rönköket hatalmas padon tolják a fűrészlap elé. Ez a pad kis kerekeken, egy sínen mozog. A fűrészmalomban számos régi asztalos szerszámot is kiállítottak.
200
A fűrészmalommal szemben szép tanyaház áll. Ma már ezt sem használják a gazdálkodáshoz, kiadó szobákat hirdettek. Ezzel azt hittük meglátogattunk minden malmot, sőt. Az aszfaltúton sétálva lefelé kiderült, hogy van még. A patak túloldalán láttunk egy kis épületet, oldalán a jellegzetes vas kerékkel. Ez viszont nincs felújítva, sőt csatorna sem vezet hozzá és a kerék is kicsit ferdén áll. Nem tudjuk, mi van belül, de ahogy a környékbeliek szisztematikusan rehabilitálják ezeket a régi szerkezeteket, meggyőződésünk, hogy előbb-utóbb erre is sor fog kerülni. Hamar visszaértünk a kempinghez, csak volt még egy feladat, kenyeret kellett venni reggelre. Ezért a kemping előtt elhaladva ismét bementünk a településre és teljesítettük a feladatot. Visszafelé sétálva a kempinghez fényképeztem le az egyik tűzcsapot, melyet érdekesen, egy embert formázva festettek le. Két órára értünk vissza a lakóautóhoz. Ma megint egy jót kirándultunk. Hamar elkezdtük készíteni a vacsorát, ma nokedli a menü az otthonról hozott marhapörkölttel. Ez elég macerás és ketten kellettünk hozzá. Ennek ellenére hétre mindennel kész lettünk, még a napló is elkészült, csak nekem kell még elmennem zuhanyozni. Este még egyszer megpróbálok felmenni az Internetre és le kell archiváljam a napló negyedik fejezetét. Alig, hogy Zsókának elkezdtem felolvasni a mai nap krónikáját, kaptunk egy kisebb záport. Szaladhattunk minden tetőablakot becsukni, a kint lévő törölközőket beszedni. A zuhanyból visszafelé is kaptam egy keveset. Mos éjszakára megint minden be lesz csukva és a szükségszárító beüzemelve.
201
