ha ezt elolvasod, egész másképp fogsz önmagadra tekinteni!

– ha ezt elolvasod, egész másképp fogsz önmagadra tekinteni!

www.gyozd-le-a-dadogasod.hu

Sok felnőtt dadogó társam törődik bele abba, hogy ő bizony már élete végéig dadogni fog. Ezzel az írásommal arról szeretnélek benneteket meggyőzni, hogy ezt nem kell elfogadni. Remélem, amikor az olvasás végére érsz, megérlelődik benned a szándék, te is tudsz, és akarsz tenni magadért. Elhiszed, hogy neked is jogod van a beszéd szabadságához.

Tévhitek a dadogásról - © 2008-2013 Balogh Éva – minden jog fenntartva Ez a kiadvány a kiadvány eredeti, változatlan formájában mindennemű korlátozás nélkül, szabadon terjeszthető.


Tartalomjegyzék:

1. Tévhitek a felnőttkori dadogásról

2. Egyszer jobban beszélek, egyszer rosszabbul, miért?

3. Mit tanultam Martin F. Schwartz: Soha többé dadogás című könyvéből, és

konferenciáján?

4. Tudj meg többet önmagad értékéről, az önértékelés fontosságáról

5. Hogyan tanultunk meg dadogni?

6. Gondolatok J. Harrison: 13 megfigyelés a dadogó emberekről c. írásához

7. Hogyan kezelte Alexander a dadogókat?

8. Lépj ki a komfortzónádból!


Tévhitek a felnőttkori dadogásról Bennünk valami elromlott. Mi dadogók hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy bennünk valami elromlott. Másképp fejlődött, mint másokban. Az eddigi vizsgálatok nem mutattak ki szervi elváltozást egy dadogónál sem, a mi beszédszerveink is pont olyan egészségesek és rendben fejlődtek ki, mint bárki másnál. Pedig milyen egyszerű megoldás lenne befeküdni egy műtétre, aztán altatás után arra ébredni, hogy minden rendbejött, ezután már folyékonyan tudunk beszélni. Az igazság az, hogy mi másképp, nem megfelelően használjuk a beszédszerveinket, mint a többiek. Erről részletesen a Dadogás rossz szokás című cikkemben olvashatsz. A szakemberek segítenek rajtam. Igen, tudok segíteni, de fontos tudnod, hogy az utat neked kell végigjárnod. A segítségemmel felgyorsíthatod ezt a folyamatot, de mivel a te agyadban kell az átrendezést végrehajtani, és ezt csak te tudod megtenni, senki más. Ehhez rettentően fontos a hit, a képzelőerő és az önfegyelem. El kell hinnem magamról, hogy én képes vagyok megváltozni. Látom magam, ahogy folyékonyan, természetes módon beszélek, és fegyelmezetten, kitartóan végigmegyek az úton, megtanulok egy új használatot. Elegendő csak a beszédet javítani, mással nem kell foglalkozni Felnőtteknél a dadogás csak a jéghegy csúcsa, az egyéb viselkedések – önbizalomhiány, alacsony önértékelés - hagymahéjakként rakódnak rá a dadogásra. Erről a Győzd le a dadogásod tanfolyam első leckéjében részletesen írok. Címe: Miért lettünk felnőtt korunkra dadogók? Ha megváltoztatom a nevem, könnyebben ki tudom mondani Igen, voltak, akik megpróbálták ezt is. Nem sok sikerrel. Miért? Mert a személyiségük ugyanaz maradt, a mi fóbiánk tényleg kötődik a nevünkhöz, de mindig az aktuálishoz. Hidd el, jobb, ha az önértékeléseden változtatsz. Kinek tartod magad? Vagy annyira értékes, mint bárki más? Ha igennel válaszolsz, önbizalom növeléssel meg tudod oldani ezt a problémát is. Nem vagyok rá alkalmas, mert dadogok Biztos így van? Lehet, hogy nem leszel miniszterelnök, bár Churchillnek sikerült. Vagy színész, bár Őze Lajos is dadogott. Úgy látod, hogy minden ember, aki nem dadog, híres sztár, vezérigazgató, gyártulajdonos? Ugye nem. A többség az csak egyszerű „átlag ember”. Probléma, ha te is „csak” közéjük tartozol? Nézz körül, a rokonaid, családod, barátaid, főnököd, munkatársaid így fogadnak el és szeretnek, ahogy vagy. Vedd észre, hogy a dadogásod csak az egyik tulajdonságod, mellette ott sorakoznak a többi értékek és gyarlóságok. Készíts magadról egy listát. Lehetőleg több, mint 20 erősséget és gyengeséget írj fel, mert a tudatalatti kb. a 16-tól kezd működni. Ne gondolkozz, csak írj le mindent, értékelni ráérsz utána is.


A lényeg, hogy ne misztifikáld túl a dadogásod, kezeld a maga helyén. Nem baj, ha tenni akarsz azért, hogy megszabadulj tőle, de ne engedd, hogy ez a tény erőtlenné tegyen, vagy lehangoljon. Szeretem a dadogásom Sok felnőtt dadogó gondolja úgy, végül is ő jól érzi magát így. Van családja, munkája, barátai, minek küszködni. Azért, ha kicsit megpiszkálod ezt a felszínt, te magad is rájössz, hogy ez nem igazán elég. Legbelül ott van a vágy, hogy jó lenne változni, nekem is ugyanolyan természetes legyen a beszéd, mint a többieknek. Ehhez nagyon fontos lépés a komfort zónánk tágítása. Hogy mi a komfort zóna? Ha tovább olvasol, elárulom. Visszatért a dadogásom Az emberiség 2% azzal az adottsággal születik, hogy feszesek a hangszalagjaik. Közülük minden második felnőtt dadogó lesz, a másik fele nem. Mint Schwartz doktor írja a könyvében a dadogás egy tanult viselkedés. Hogyan tanuljuk meg? Borzasztó egyszerűen. A lezárt hangszalagokat felfeszítjük, és így beszélünk. Amit jó, ha tudsz. Te már megtanultál mindkét módon beszélni, dadogva is és anélkül is. Most arra kell koncentrálnod, hogy a másikat vedd elő. Ehhez nagyon fontos a megfelelő önértékelés, önbizalom, és belső tartás. Ne feledd, a feszes hangszalagok egy adottság, amivel nem feltétlenül jár együtt a dadogás is. Ha csak kicsit dadogok, akkor magától elmúlik, ugye? Ezek szerint úgy érzed, egész jól elboldogulsz az életben. A családod elfogad, a munkahelyeden, iskolában sem érzed magad hátrányban. Bátran kérsz egy boltban, vagy használod a telefont. Hány éves vagy? Hány éve dadogsz? Ez idő alatt javult, stagnált, vagy romlott a beszéded? Ha stagnált, vagy romlott, szinte egész biztos, hogy nem fog külső segítség nélkül elmúlni. Ha javult, akkor talán lehet arra esélyed, hogy idővel fokról fokra kevesebbet fogsz dadogni. Hogy mikor? Ez nagyon változó, mindenki dadogása mögött más lelki hátterek állnak, csak a tünet azonos. A dadogás csökkentésének módját, útját nem lehet lerövidíteni, csak felgyorsítani. Szeretnél turbó fokozatra kapcsolni? Akkor irány a Győzd le a dadogásod tanfolyam! Van a dadogásra gyógyszer? Nagyon sok levelet kapok ebben a témában, szinte mindenki annak örülne, ha lenne valami biztos recept, egy jó kis pirula, amit csak reggel beszed, és egész nap folyékonyan tudna beszélni. Sajnos nincsenek jó híreim. Azok a gyógyszer nevek, amit különféle angol fórumokon forognak, Pagoclone és társai, ezeket még a ’70-es években fejlesztették ki. Jellemző rájuk, hogy valóban feloldja a gátlásokat, a hatása kicsit hasonlít az alkoholra – gyógyszer formában. És ebben hasonlít az alkoholra, illetve a drogokra, mert egy idő után egyre több és több kell belőle. Természetesen a káros mellékhatásai is ezzel arányosak. Emiatt nem ez lett a dadogás igazi gyógyszere.


A mai orvos tudomány, természetesen kínál korszerű, saját megfogalmazásom szerint: tudatmódosító szereket. Ez a gyógyszercsalád az SSRI gyűjtőnevet kapta az angolban. Ha elmész egy pszichiáterhez, és mondod neki ezt a nevet, tudni fogja miről van szó. Ezek közös jellemzője, hogy a páciens nagyon bátor lesz tőle. Amerikában közkedveltek ezek a gyógyszerek, de nálunk is beszerezhető legálisan, szakorvos által felírva. Ami a hátránya, ha nem jó gyógyszert választanak, vagy nem a páciens személyiségének megfelelő adagolást írnak fel. Annyira képes megváltoztatni a beteg tudatát, hogy ő amolyan igazságosztónak is képzelheti magát. Mindezt azért írom feltételes módban, mert az esetek többségében, hozzáértő szakorvos felügyelete mellett, nem okoznak bajt. Viszont a hírekben hallható nyilvános helyeken történő, válogatás nélküli lövöldözések hátterében, ha kicsit utána olvasol – én nem egy esetnek néztem utána- szinte mindig ott van, hogy a páciens pszichiátriai kezelés alatt állt, és a legtöbb esetben ilyen SSRI gyógyszert szedett. Miért nem ajánlom a gyógyszert egészséges felnőtt dadogónak? Két okom van rá. Egyik a saját példám. Ennek előzménye, hogy ahogy mindenki, én is, ha orvosnál jártam, sokan ajánlották, írnak fel nekem nyugtatót, attól nem leszek ennyire ideges. Nem haragszom rájuk, de tudnod kell, a legnagyobb jó szándék mellett egy orvos is tévedhet. Ő csak a tüneteket látja, azt, hogy feltűnően idegesek vagyunk. Kapkodó a légzésünk, nem tudunk összefüggően beszélni, láthatóan valóban idegesek vagyunk. Ennek megszüntetésére ajánlanak sokan egyszerű nyugtatókat. Tudni kell, a felnőtt dadogók alapjába véve egészséges emberek. Az idegrendszerük is egészséges! Most általánosságban beszélek, természetesen köztünk is vannak beteg emberek, ahogy a lakosság körében általánosságban. De a dadogás nem betegség! Csupán azzal az adottsággal születtünk, hogy stressz esetén a hangszálaink feszülnek meg, és ehhez társulva megtanultunk egy rossz beszédmódot. Erről bővebben olvashatsz a honlapon: A dadogás rossz szokás, hogyan tanultuk meg? Sajnos mind a mai napig írnak levelet nekem olyan emberek, akik elfogadták, hogy a házi orvosuk, vagy mások a hagyományos nyugtatóval próbálja kezelni az ő dadogását. A levelek megfogalmazásán látom, hogy az illető zavart, nem érzi jól magát az ilyen szerektől. Természetesen a dadogása nem szűnt meg! Csak egészséges ember létére szenved olyan mellékhatásoktól, amit a fölösleges nyugtató rendszeres szedése okoz. Azt javaslom, ne fogadd el, bármilyen jó szándékú is a házi orvosod, hogy felírjon neked olyan gyógyszereket, ami csak a tüneteket kezeli. Ha mindenképpen ki akarsz próbálni valamilyen gyógyszert. Akkor azt javaslom, keress egy nagyon jó hírű pszichiátert, akár magán úton is (én nem tudok ilyet javasolni, de biztos vannak), aki ismeri a ma kapható legmodernebb szorongás csökkentőket, és megfelelő módon tudja őket számodra drozirozni (felírni a napi adagot). Hogy ne te legyél a következő norvég ámokfutó, vagy pécsi egyetemi lövöldöző. Amennyiben megvásárolod a Győzd le a dadogásod leckesorozatot, ott ajánlok kétféle gyógynövény, és vitamin készítményt, ami segít, hogy gyorsabban érj el javulást a beszédedben.


Vigyázz, nem arról van szó, hogy ezek a szerek önmagukban megszüntetnék a dadogást (akkor a gyártóik már nagyon híresek lennének), csupán azt mondom, hogy segítenek abban, hogy a tanfolyamban lévő gyakorlatokat bátrabban merd kivitelezni, egyre több és több helyen tudj folyékonyabban beszélni. Ezek a szerek nálunk, Magyarországon legálisan beszerezhetőek, magam is kipróbáltam őket, tapasztalataimat a leckékben leírom. Így jártam a dadogás elleni gyógyszerrel: Talán te is voltál már pszichiáternél a dadogásoddal kapcsolatban. Még a rendszer váltás körül én is megpróbáltam. A doktornő nagyon kedves volt, és természetesen felírt egy gyógyszert (szorongás csökkentőt). Mivel autót vezetek, ezért kértem, olyan legyen, ami nem korlátoz ebben. Mondta, hogy ne várjak azonnali hatást, legalább két hónap kell. Szedegettem is naponta háromszor az előírt adagot, tényleg semmi hatás, de gondoltam várok. Egy reggel elaludtam, teljes kapkodás, hogy időben elérjem a buszt, a kocsi épp a páromnak kellett. Gyors reggeli, gyógyszer, táska, és indulás. Bezárom az ajtót, a házunktól húsz méterre szédülés, egyensúly zavar, még szerencse, hogy kihalt volt az utca, mert szinte a teljes szélességében tántorogtam. Valószínű, hogy nem tartott néhány percnél tovább, nekem viszont nagyon hosszúnak tűnt. Ekkor elhatároztam, többet semmi gyógyszer. Előtte is próbáltak már ajánlani általános nyugtatót, de ezt nem fogadtam el, gondoltam ez a másik talán jobb lesz. Természetesen ez csak az én példám, és te, ha gondolod kérd ki az orvosod véleményét. Aztán évekkel később találtam egy amerikai oldalt a neten, ahol írt a szorongáscsökkentőkről. Figyelj, nem konkrétan dadogás elleni szerekről, csak szorongáscsökkentőkről. Ott volt az én gyógyszerem is, a sem árt, se nem használ kategóriában. Tehát, ha tényleg jó gyógyszert szeretnél, jó, és hozzáértő orvost válassz, aki valóban hatásos valamit ír majd fel neked. Miért van az, hogy alkohol vagy kábítószer hatása alatt egyáltalán nem dadogok? Az alkohol, és a kábítószer is oldja a gátlásokat, csökkenti a szorongást. Lazábbak, oldottabbak leszünk tőle. Ezért van az, hogy ilyenkor a dadogók is bátrabban mernek beszélgetni, megszólítani olyanokat, akiket esetleg józanul nem mernének. Különösen fiúk számolnak be arról, hogy végre oda mertem menni a lányhoz! Ez mind szép és jó. Viszont, ha ilyen eszközöket alkalmazol, akkor tudd a mértéket. Gondolom, ha te lennél a lány helyébe, nem vennéd jó néven, ha egy részeg, vagy bedrogozott alak molesztálna. Amit még különösen fontolj meg. Sokan azt hiszik, ők mindig meg fogják tudni tartani a mértéket. Ebben ne bízz. Ezek a módszerek pont azért károsak, mert rá lehet szokni. Te sem leszel kivétel! Ne hidd, hogy meg fogod tudni tartani a mértéket!


Miért veszélyesek ezek a módszerek különösen a dadogóknak? Mert nagyon erős bennünk a vágy a folyékony beszédre. És amikor először alkalmazod őket, tényleg segítenek. Nagyon sok pozitív élményt gyűjtesz be azért, mert kevésbé vagy gátlásos, kevésbé dadogsz ilyenkor. Viszont érezni fogod, hogy egyre több és több kell belőle! Egy idő után hozzá szokik a szervezet, és a kis adag nem fogja kiváltani azt a hatást, amit vársz tőle. Ilyenkor nagyon könnyű növelni az adagot! Ekkor indulsz el a lejtőn. Mi is alkoholisták és drogfüggők lehetünk tőle, sőt még a dadogásunk is megmarad, esetleg rosszabbodik. Ezért nagyon gondold meg az ilyen segédeszközök használatát. A folyékony beszédet más módon is el lehet érni. Igaz, lassabb, például az a mód, ahogy én csináltam, többet kell dolgozni, viszont eredményes. A dadogás miatt lehet kérni a rokkantnyugdíjazást? Az én ismereteim szerint, csupán azzal, hogy felnőtt dadogó vagy, nem fognak leszázalékolni. Viszont, ha mellette van egyéb betegséged, depresszió (amire már nagyon jó gyógyszerek vannak), lehet, hogy érdemes megpróbálnod. Bevallom, ezen a területen nem érzem magam szakértőnek, mert magam sosem próbáltam a beszédhibámra hivatkozva könnyítést kérni. Magam is tapasztalom, hogy a munkaadók, mivel nem ismerik a felnőttkori dadogást (és a tünetek alapján), úgy gondolják, inkább a másik jelentkezőt veszik fel, biztos, ami biztos. Ha munkát keresel, azt szoktam javasolni, ne légy átlagos! Fogadd el, hogy fogyatékosságod van, és vedd tudomásul, sokkal többet kell teljesítenünk, mint a többieknek. Tudom, hogy ez nehéz. Ha új helyen kezdesz, legyen természetes számodra, hogy 110% teljesítesz (ne várj elismerést), és igyekezz a szakmád vagy munkaköröd egyes területein úgy dolgozni, hogy a főnököd ragaszkodjon hozzád. Szintén saját tapasztalat, ha már megismertek, tudják mire vagyunk képesek, a munkaadók már nem félnek tőlünk. Adj időt nekik, és fogadd el, először neked kell bizonyítani. Állást keresek, megírjam előre, hogy dadogok? Ha nagyon nehezen beszélsz, mindenképpen. Így elkerülöd, hogy a fölösleges visszautasításokat személyesen éld át. Ha megírod, hogy dadogsz, rögtön írd meg azt is, ennek ellenére miért tartod magad alkalmasnak az adott munkakörre. Ez nagyon fontos, az indoklással tudod meggyőzni a munkáltatót, hogy a dadogásod ellenére te is ugyan olyan jól fogod ellátni a munkakört, mint egy másik jelentkező, aki nem dadog. Félek, hogy az állásinterjún dadogni fogok Igen, ez előfordulhat. Ezért készülj előre, mit fogsz tenni, ha elakadsz. A saját általános javaslatom, beszélj a dadogásodról. Te hozd szóba, még akkor is, ha látod, hogy a többiek félrenéznek. Hidd el, neked is jobb, és nekik is, ha erről rögtön a kezdetek kezdetén tudtok beszélni. Ami nagyon fontos, indokold meg, a dadogásod ellenére miért tartod magad mégis alkalmasnak az adott munkakörre? Győzd meg őket! A munkahelyemen sokat kell telefonálni, mit csináljak? Gondolom tudtad, mikor jelentkeztél az adott állásra, hogy a munkakörödbe bele fog tartozni a telefonálás is. Így nem igazán értem, miért gond ez? Ha vállaltad, természetesen csináld meg!


Ha azt kérdezed, hogyan tudod könnyebbé tenni a telefonálást, hogy kevésbé félj tőle? Akkor gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás. Kizárólag a tapasztalatszerzés fogja megadni neked azt a rutint, ami által kevésbé fogsz izgulni a hívások előtt. Konkrét tanácsokat, módszereket, hogyan tudod elérni, hogy telefonálás közben kevésbé dadogj, azt a Győzd le a dadogásod leckesorozatban találhatsz. Lehet felmentést kérni a szóbeli vizsgák alól? Igen, lehet, erről a logopédusok adnak tájékoztatást. Köztük van olyan, aki bizonyos összegért ki is adja neked ezt az igazolást. Ha engem kérdezel, erre nincs igazán szükséged. Az iskolában elfogadnak olyannak, amilyen vagy. Az érettségin az osztályfőnököd, a tanárok segíteni fognak. Tájékoztatják a vizsgabizottság elnökét a problémádról, nem kell hibátlanul beszélned. Nálam is elfogadták, hogy írásban szóbeliztem. Az egyetemen a szóbeli vizsgákon a tanárok többsége is megértő. Elmondhatom, a beszédem miatt sosem kaptam rosszabb jegyet. Ha nem tudtam az anyagot, az más. Ha te úgy mész oda, hogy nem szólalsz meg, nem tudják, mit tudsz, hiszen sem írni nem vagy hajlandó, sem megszólalni. Így értékelni sem fognak tudni. Ekkor tévesen azt hiheted, hogy a dadogásod miatt kaptál rosszabb jegyet, holott nem. Egyszerűen nem tudták értékelni a tudásodat. Javaslom, beszélj a tanárral, a problémádról, és valószínűleg megértő lesz. Államvizsga előtt pedig beszélj erről a konzulenseddel, mindenben segíteni fog. Miért nem javaslom a felmentést? Egyrészt, mert iskolában fölösleges. Az életben pedig, nem úszod meg a beszédet. Ha állást keresel, ott nem kapsz felmentést. Vagy meggyőződ őket, alkalmas vagy az adott munkakörre, vagy nem. Igen, tudom, ez a nehezebb út, de sokkal több sikerélményed lesz. Dadogóként milyen szakmát válasszak? Most lehetne mondani, hogy kerüld azokat a helyeket, ahol beszélni kell. Ne legyél például szónok, de Démoszthenész is az volt. Ne legyél politikus, Churchill is az volt. Ne legyél színész, Bruce Willis is az. Amint látod, ha valaki igazán akar valamit, a dadogása nem tudja ebben megakadályozni. Véleményem szerint olyan szakmát válassz, amit akkor is csinálnál, ha nem fizetnének érte. Másként fogalmazva, amit hobbinak tekintesz, és nem munkának. Ha pedig még jól is fizetnek, az már igazi ráadás. Még ha nem is értesz velem egyet, akkor is olyan területet válassz, amiben kimagasló teljesítményt tudsz nyújtani, nem leszel átlagos. Munkám során sok páciens életét ismertem meg, és azt látom, azokat zavarja kevésbé a dadogásuk, akik nagyon jól érzik magukat a munkakörükben, rendezett a magánéletük. Mivel szorgalmasak, könnyedén és eredményesen tudják csökkenteni a dadogásukat is.


Egyszer jobban beszélek, egyszer rosszabbul, miért? Általánosságban elmondható, az, hogy az egyes beszédszituációkban mennyire dadogunk, számtalan tényezőtől függ. A legfontosabbak: mennyire megszokott, ismerős az adott beszédszituáció. Mennyire tartod félelmetesnek, vagy nem félelmetesnek a beszédpartneredet. Milyen a hangulatod. Talán ez utóbbi kicsit meglep. Pedig nagyban befolyásolja a mindennapjainkat, hogy például milyen események történtek velünk. Ha sikeresen oldottál meg egy nehéz feladatot, sikerült a vizsgád, elnyerted az adott állást, akkor sokkal jobb a hangulatod is, úgy érzed, amibe belefogsz, képes vagy megoldani. Ha rossz a hangulatod, ledorongolt a főnököd, kirúgott a barátnőd, lehunyt a kedvenc macskád, akkor a világot is sötétebbnek látod, úgy érzed, erőtlen vagy, sikertelen balfék. Ezért fontos, hogy megértsd nem az események rosszak vagy jók, hanem ahogy reagálunk rájuk. Például az, hogy kirúgott a barátnőd, lehet nagyon rossz, ha te még szívesen folytattad volna a kapcsolatot. Viszont, ha már te is úgy láttad, hogy ideje befejezni ezt a kapcsolatot, csak nehezedre esett megtenni a döntő lépést, akkor még örülsz is annak, hogy ő végre kimondta. Egyébként a dadogás két tényezőtől függ, a dadogás mértékétől (ami látszik), és a beszédfélelem nagyságától (ami nem látszik, de ettől még jelen van).

Ha koordináta rendszerben ábrázoljuk őket, akkor négy mezőre osztható az a terület, ahova minden felnőtt dadogó besorolható.


O mező Akik ebben a kockában vannak, azokra az alacsony beszédfélelem és enyhe dadogás jellemző, ami szinte semmilyen beszédszituációnál nem korlátozza őket. Véleményem szerint ez az a szint, ahova ha érintettként eljutsz, már nem dadogóként tekinthetsz magadra.

F mező Őket hívjuk rejtett dadogóknak, mert a környezetük sem tudja róluk, hogy nehézségeik vannak a beszéddel. Jellemző rájuk, az alig észrevehető dadogás, viszont a beszédtől való félelmük nagyon nagy, és az ezzel járó radarozás is erős. Rettegnek attól, hogy beszéd közben mikor akadnak el.

D mező Ez a csoport erősen dadog, viszont alacsony a beszédtől való félelmük. Elmondható róluk, hogy dadognak ugyan, de ez nem korlátozza őket, hiszen nem radaroznak, bátran mernek beszélni, nem szenvednek a beszédük miatt annyira, mint a DF, és az F csoport.

DF mező akik ide tartoznak, azok erősen dadognak, és nagyon erős a beszédtől való félelmük, illetve a radarozás is. Számukra valósággal kínlódás, ha meg kell szólalni.

A felnőtt dadogók a nap folyamán ebben a koordináta rendszerben tartózkodnak. Attól függően milyen környezet veszi őket körül, hol jobban, hol kevésbé félnek a megszólalni.


A nap folyamán, beszédszituációtól függően, minden kockában megfordulunk, attól függően, hogy hol tartózkodunk a legtöbbet, tartjuk magunkat nagyon súlyos, vagy kevésbé dadogónak.

Egyszer jobban beszélek és egyszer rosszabbul, miért van ez? Véleményem szerint ez attól függ, hogy mennyire értékelik a beszédünket, mekkora bennünk a beszédfélelem.

Olvasd el az egyes kockák jellemzőit! Láthatod, amikor magas a beszédfélelem, akkor radarozunk. Előre figyelünk, mikor következik egy-egy „nehéz” szó. Úgy gondolom, hogy a dadogás súlyossága a radarozás erősségével van összefüggésben. Minél többet radarozunk, annál inkább félünk a beszédtől, és minél inkább félünk a beszédtől, annál inkább radarozunk. Ez egy ördögi kör. Amiből csak úgy tudsz kijönni, ha stopot adsz neki, vagyis megszakítod. Tudom, könnyebb mondani, mint megcsinálni. A Győzd le a dadogásod tanfolyam negyedik leckéjében részletesen leírom, ennek a lépéseit. Meggyőződésem, hogy neked is sikerülni fog, ha kellő időt szánsz a gyakorlásra.

Hogyan tudod eredményesen csökkenteni a dadogásodat?

Tudnod kell, arról a szintről, amelyen éppen vagy, csak a szomszédos kockába tudsz átlépni. Például, ha erősen dadogsz, és magas a beszédfélelmed is, egyszerre, egy menetben nem tudod a dadogásodat és a beszédfélelmedet is csökkenteni. Választanod kell, melyikkel foglalkozol előbb.

Miért vallanak olyan sokan kudarcot?

Mert rossz irányba indulnak el! A dadogásukat (a jéghegy 10%) akarják csökkenteni úgy, hogy a beszédfélelmük (a jéghegy víz alatti része) megmarad. Ezért, ha sikerül is eltüntetni a látható 10%, újból és újból elő fog bukkanni a víz alatti rész. Ők azok, akik csupán a tünetek eltüntetésére koncentrálnak, a kiváltó okokkal nem foglalkoznak. Miért eredményesebb a másik út? Mert a beszédfélelem leépítésével foglalkozik, ha te is eljutsz arra a szintre, ahol a dadogásod ellenére, bármikor, bármilyen helyzetben meg mersz szólalni, és meg tudod értetni magad, a beszédfélelmed szintje lényegesen alacsonyabb lesz, és a dadogásodtól is könnyebben szabadulsz meg.


A fizika törvénye szerint, ha csökken a jéghegy víz alatti része, akkor automatikusan a vízből kilátszó része is csökkenni fog. Tanuld meg, a dadogás csökkentésében könnyebb úgy tartós eredményeket elérni, ha először a beszédtől való félelmedet csökkented, és csak utána „foglalkozol” a dadogás látható részével. Azért használom az idéző jelet, mert a dadogás tapasztalatom szerint magától eltűnik, vagy láthatóan csökken, ha nincs mögötte beszédfélelem, ami táplálja. Ezt az állapotot te is átéled, mikor otthon, vagy olyan környezetben beszélsz, ahol láthatóan nem értékelik a beszédedet, úgy szeretnek, és fogadnak el, amilyen vagy. Ahogyan a jéghegy víz feletti része is eltűnik, ha nincs „alja” a víz alatt. Gondolj bele, ha dadogsz, a beszédért így is, úgy is meg kell küzdened. Nem lenne jobb, ha egy olyan útra lépnél, amivel nem csak egy helyben toporogsz, hanem érzed, hogy előre haladsz? Végre látod az alagút végét?

Tudtad, hogy a Győzd le a dadogásod tanfolyammal mindezt visszaesések nélkül elérheted?


Mit tanultam Martin F. Schwartz: Soha többé dadogás című könyvéből, és konferenciáján? A 2000-es évek elején találtam rá a doktor angol nyelvű, ingyenesen hozzáférhető e-bookjára. Több könyv is hozzáférhető az interneten, beleolvasva, nagyon megörültem, hogy rátaláltam. Segítségével sokkal jobban megértettem miért dadogunk, mi váltja ki, hány féle dadogás van, és még sorolhatnám. Szóval sok mindent tanultam a professzortól, amit ma is használok munkám során. Mire végére értünk a fordításnak, Jeszenszki Erika barátnőmmel, már láttam, nem ez lesz az igazi út, ami elhozza számunkra a megváltást. El kellett fogadnom, hogy a könyv célja az, hogy eladja azt a terápiát, amivel a professzor Amerikában dolgozik. Magában a könyvben leírtakkal senki sem fogja tudni csökkenteni a dadogását. Nem is szabad ezt várni tőle. Kíváncsian vártam a 2010-es konferenciát, ahol a professzor két napon át magyarázta és bemutatta a módszerét. Régi szokásom, addig nem kritizálok valamit, amíg ki nem próbálom. Ezért mikor lehetőség volt felmenni a színpadra, és az ő irányításával kipróbálni a technikáját, én is felmentem. Többkörös válogatás volt, hárman maradtunk. A professzor láthatóan azokat válogatta ki, akikkel gyorsan eredményt tud felmutatni. Ez is érthető, hiszen minden dadogás más és más. Az eredmény nagyon látványos, de nem tartós. Ahogy a legtöbb személyes terápia, itt is hátrány (az érintettek szempontjából), hogy a professzor nagyon barátságos ember. Csak a szemébe nézve, nem törődve a nézőkkel, nagyon folyékonyan tudtunk mind a hárman beszélni. Természetesen ugyanez már nem ment, ha más valakivel álltál szemben. A konferencián megtudtuk, a könyvben leírt 93% eredmény, valójában 60%, közülük is a többség egy éven belül visszaesik, ahogy abbahagyja a rendszeres gyakorlást. Ezen nem is csodálkozom, hiszen egy olyan technikát kell megtanulni (beszédközben menj le alfába – alvás közeli nyugalom), ami a mindennapi, természetes beszédtől teljesen idegen. Ha utánanézel az interneten a professzor munkásságát van, aki mélyen elítéli, mások pozitívan nyilatkoznak. Én a magam részéről tisztelem őt, mert sokat tanultam tőle, a technikáját, mint aki, érintettből lett tanácsadó, semmiképpen sem oktatnám.


Tudj meg többet önmagad értékéről, az önértékelés fontosságáról Az önértékelés kihat az egész életünkre. Ha túl alacsony, nem használod ki a lehetőségeidet, nem élsz olyan örömmel, ahogy élhetnél. A környezetedben, ahol élsz, alárendeled magad másoknak. Úgy érezheted, hogy ők jobban tudják, alkalmasabbak a probléma, vagy feladat megoldására, mint te. Tetszeni szeretnél nekik, ezért mások igényeit a sajátod elé helyezed. És még sorolhatnám. Tudnod kell, hogy neked is jogod van nemet mondani, vagy a saját szükségleteid kielégítéséhez mások segítségét kérni. Hogyan tudsz úgy nemet mondani, hogy mások ne sértődjenek meg? Hogyan tudsz úgy segítséget kérni, hogy a többiek szívesen segítsenek? Önérvényesítő magatartással. Ha túl magas az önértékelésed, a viselkedésedet a környezeted büszkének és arrogánsnak fogja tartani. Egyik sem jó. A mai világban a teljesítmény szerint mérjük az embereket. Ha valaki híres, vagy gazdag, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ő többet ér, mint mi. Tényleg így van? Reális, ha e szerint mérjük magunkat? Ne felejtsük, ha teljesítünk, ez a mérce felemel minket, de ha valamilyen okból nem felelünk meg az elvárásoknak, a földbe döngöl. Pont akkor hagy cserben, amikor a legnagyobb szükségünk van arra, hogy tudjuk, mit érünk. Mennyire vagyunk értékesek. Ha az iskolában a dolgozatod elégtelen, rosszkedvű leszel. Ha a munkád közben hibázol, az lehangol. Ez természetes. Miközben hosszú távon minden rendben veled. Ne engedd, hogy a pillanatnyi körülmények befolyásolják az önmagadról alkotott képet. Minden ember hihetetlen lehetőségekkel és méltósággal bír. Hogy szép, okos vagy viszi-e valamire az életben, az csak másodlagos. Akkor gondolkodunk helyesen, ha ezzel a mércével mérjük az embereket. Ha magunkat közéjük helyezzük, így se túl alacsonyra, se túl magasra nem fogjuk értékelni önmagunkat. Tudjuk, hogy bennünk is megvan mind az a gyarlóság és nagyság, mint amit a többiekben látunk.

Hogyan tanultunk meg dadogni? Dr. Martin F. Schwartz: Soha többé dadogás című könyvében, részletesen és szemléletesen leírja, hogyan tanulunk meg dadogni: „Van egy ajtó az irodámon, amelyiken mindennap áthaladok. A procedúra mindig ugyanaz. Odamegyek az ajtóhoz, megfogom a kilincset, kinyitom az ajtót, átsétálok rajta, és automatikusan becsukom az ajtót magam mögött. Mindig így csinálom, mindig hiszem (tudom, hogy így mindig sikerül), ahogy így csinálom, és sohasem csalódom. „ A többit olvasd el A dadogás rossz szokás című írásomban


Gondolatok J. Harrison: 13 megfigyelés a dadogó emberekről című írásához Az első pontban ezt írja: „Nehezen engedjük el magunkat, nem csak a beszédben, hanem általában... abban, amit érzünk és abban, amit hajlandóak vagyunk kockáztatni.” Mennyire vagyunk játékos emberek? Benne vagy a buliban, a mókában? Elképzeled, hogy most te vagy a hős, a királylány és a többi? Ha még nem merted elengedni magad, tedd meg legalább otthon, tükör előtt. Ki vagy? Ki szeretnél lenni? Kit látsz a tükörben? Most könnyen átfuthatsz ezeken, a sorokon, de én a helyedben felállnék, és megnézném, hogy áll nekem a szerep. Az olvasás megvár. A második pont: „Nem állunk két lábbal a talajon. Nem tudjuk pontosan, kik vagyunk, mert túlságosan sokat adunk mások véleményére.” Az önértékelés énünk központi egysége, minden ember szeretne értékes lenni. Olyan világban élünk, ahol állandóan a teljesítményünk alapján mérnek minket. Az értékelést többnyire kommunikáció révén kapjuk meg. Igazából az embereknek való tetszeni akarás, az elfogadás iránti vágyunk az, ami kiszolgáltat minket. Ne feledd, nem az számít, hogy mit mond, hanem, hogy ki mondja. Harmadik pont: „Túlságosan mások kedvében akarunk járni. Aggódunk, hogy mások mit gondolnak a viselkedésünkről, a gondolatainkról, a vágyainkról, a hitünkről... lényegben mindenről, ami a személyiségünkkel és önértékelésünkkel kapcsolatos.” Neked erről mi jut eszedbe? Nekem a passzív viselkedésű ember: A passzív viselkedésű emberek meg vannak győződve róla, hogy mások jobban meg tudják oldani a dolgokat, mint ők. Igyekeznek mások kedvében járni, kerülni a konfliktusokat. Ha véleményt mond, vagy kér valamit, azt bocsánatkérő, bátortalan módon teszi. Természetesen fontos, hogy figyeljünk másokra, a jelzéseikre, a reakciókra. Ugyanilyen fontos, hogy önmagunkat is értékesnek tartsuk, legyünk tisztában melyik tulajdonságaink az erősségeink, mik a gyengéink. Fogalmazzuk meg, mit szeretnénk, közben halljuk meg azt is, mit mond a másik.

Negyedik pont: „Szűkös az önképünk. Nem tartalmazza mindazt, amik vagyunk. És folyamatosan próbáljuk begyömöszölni magunkat ebbe a szűkös önképbe. Az ilyen önkép nagyon merev és lekorlátoz bennünket.”


Mindannyiunknak van önképe. Sőt több is, nekem is más az önképem, ha úgy gondolok magamra, mint édesanya, feleség, kolléga vagy barátnő. Az énképet az élethelyzetek is befolyásolják. Másként öltözködünk, ha otthon pihenünk, vagy színházba, ünnepségre megyünk. Talán eszünkbe sem jut, de ezzel is megmutatjuk, milyennek tartjuk magunkat, mit gondolunk magunkról. Biztos te is ismersz olyanokat, akik pl. smink, vagy nyakkendő nélkül ki sem mennek az utcára. Vagy nem tudják elképzelni, hogy felhúzzanak egy magas sarkú cipőt vagy miniszoknyát. Te mennyire mered megmutatni, kifejezni magad másoknak? Mennyire vagy rugalmas? Sokszínű ruhatárad van? Ha úgy látod, hogy Harrison megfigyelése rád is igaz, akkor mivel egészítenéd ki az önképedet? Ötödik pont: „Hiányzik belőlünk az önérvényesítés képessége. Az önérvényesítő tetteket agresszív dolognak látjuk, ami növeli bennünk a stresszt. Mivel nem vagyunk határozottak, azt hisszük nincsenek jogaink. Így amikor győztesnek érezzük magunkat, akkor is azt hisszük, hogy ezt valaki más kárára tesszük (mert a mi világunkban a dobogón mindig csak egy győztesnek van hely).” Nézzük meg mi a különbség az agresszív és az önérvényesítő magatartás között. Az agresszív viselkedés nem fizikai megnyilvánulást jelent, hanem az alacsony önértékelését próbálja az illető kompenzálni. Úgy tesz, mintha nem lenne másokra szüksége, arra törekszik, hogy őt kiválónak lássák. Eközben figyelmen kívül hagyja mások véleményét, igényeit. Célja a mindenáron való győzelem. Úgy érzi, hogy ő mindent megtesz a probléma megoldásáért, míg a többiek nem. Az asszertív vagy önérvényesítő viselkedés önmagunk és mások tiszteletét jelenti. Jogom van a szabad véleménynyilvánításhoz, de engedem, hogy a másik is ezt tegye. Nyíltan, egyenesen megmondom, mit szeretnék, de meghallom a másik véleményét, hozzáállását is ez ügyben. Konfliktus esetén kompromisszumra törekszem, olyan megoldást keresek, amelyikben mindkét fél győz. Hatodik pont: „Téves elképzeléseink vannak arról, hogy mi minősül elfogadható viselkedésnek. Az rendben van, ha más beszél erőteljesen és dinamikusan, de ha mi beszélünk élénk hangon, akkor úgy érezzük, hogy túl erőteljesek, túl agresszívek, túl harsányak vagyunk.” Ezen az érzésen könnyen változtathatunk, ha hozzászokunk a hangunkhoz. Sokat beszélünk magnóra és visszahallgatjuk, vagy használj videokamerát. Kezdetnek az sem rossz, ha „beszédeket” tartunk otthon. Vagy ha egy társalgást újra átélünk otthon, és megnézzük, hogyan szerettünk volna válaszolni, de nem mertük megtenni. A lényeg a gyakorlás, kezdd el minél előbb! Hetedik pont: „Attól való félelmünkben, hogy túl erőteljesek vagyunk, erőtlennek látjuk magunkat. Áldozatnak. Gyámoltalannak.”


Alexander ezért használt tükröt, mert az érzéseink becsapnak bennünket. Próbáld te is időnként kívülről szemlélni magad. És ne aggodalmaskodj. Általánosságban elmondható, hogy az aggodalmaink 98% felesleges. Nyolcadik pont: „Az élet számunkra teljesítmény. Hasonlóan ahhoz, hogy mindig mások kedvére akarunk tenni.” Mások elvárásainak megfelelni. Ha te egy magabiztos, saját értékét ismerő ember vagy, akkor nincs szükséged erre. Ismerd fel a saját szükségleteidet, azok kielégítésére összpontosíts. Mit szeretnél elérni az életben? Mi a fontos neked? A karrier, a család? Vagy mindkettő? Találd meg a megfelelő összhangot. Tudd, hogy miről mondasz le, és ez a te saját, tudatos döntésed legyen. Ha így teszel, sokkal sikeresebbnek, teljesebbnek fogod érezni az életed, és benne magad. Kilencedik pont: „Mivel az életet teljesítménynek látjuk, félünk hibákat elkövetni, mert mit fognak szólni a többiek.” Neked mindig tökéletesnek, felkészültnek kell lenned? Ha helyes az önértékelésed, te is ugyanolyan esendő vagy, mint mások. Te is követhetsz el hibákat, elemezd, tanulj belőlük és felejtsd el őket. Tizedik pont: „Mivel félünk a hibáktól, félünk a felelősségtől és a döntésektől is.” Minden helyzetben van valami, ami rajtad múlik. A felelős ember keresi azt a pontot, ahol ő tehet valamit. Ha figyelek arra, hogy az utcán a szemetet a kukába dobjam és ne szanaszét, ha nem firkálom össze a házakat, a padokat. Ha szelektíven gyűjtöm a hulladékot. Meggyőződésem, hogy én is felelős vagyok a környezetemért, keresem azokat a pontokat, ahol tehetek valamit. Te mennyire félsz a felelősségtől? Keresd meg az életedben azokat a pontokat, ahol nem mered vállalni a felelősséget és a döntéseket! Tizenegyedik: „Mivel menekülünk önmagunk elől, nem ismerjük magunkat. Következésképpen csak a nyilvánvalóra koncentrálunk - a tökéletlen beszédünkre. És erre fogjuk minden problémánkat.” Gnóthi szeauton – Ismerd meg önmagadat! Áll a delphoi jósda bejárata felett. És akkor majd rájössz, hogy a dadogásod, csak az egyik tulajdonságod, a sok közül. A te személyiséged olyan gazdag, és összetett, hogy ellensúlyozni tudod mindazt a hátrányt, és gyengeséget, amit a dadogásod okoz neked. Tizenkettedik pont: „A fentiek miatt azt hisszük, hogy különbözünk a többi embertől.”


A gyakorlott válóperes ügyvédek sokszor hallják azt, hogy az én esetem olyan egyedi. Közben ők már tudják, hogy szinte mindenki besorolható néhány sablonba. A felnőtt dadogókkal foglalkozó szakemberek közül is, sokan mondják azt, hogy azért nehéz bennünket kezelni, mert minden dadogás egyedi és különböző. Véleményem szerint minden dadogó felnőttnél megállapítható az alacsony önértékelés és az önbizalom hiánya. Talán ez lehet a közös pont, ami mentén… Tizenharmadik pont: „Ezért nem meglepő, hogy a beszéddel kapcsolatban csak kevés pozitív élményünk van, vagy egyáltalán nincs.” Véleményem szerint a dadogók között is vannak optimista és pesszimista emberek, közel ugyanolyan arányban, mint a lakosság körében általában. Tény, hogy nekünk kicsit nehezebb érvényesülni, de amit elérünk, arról tudjuk, nem azért kaptuk, mert dadogunk. 2008 óta amatőrként kezdtem segíteni másoknak legyőzni a dadogást. 2010 óta hivatalosan is foglalkozom vele. A tapasztalatok alapján állítom, ha valaki igazán tehetséges valamilyen téren, a dadogása nem fogja megállítani. Zsákutca, ha olyan ember törekszik a hibátlan beszédre, aki nem képes rá. Viszont a dadogás legyőzhető. Ahogy érzed a sikereket, igenis lesznek pozitív tapasztalataid. Mindenkinek azt javaslom, vezessen naplót a beszédéről. Ne csak a kudarcokat jegyezze meg, hanem a sikereket is! Hiszen ezek adnak erőt ahhoz, hogy ne álljunk meg félúton.


Hogyan kezelte Alexander a dadogókat? Kevesen tudják, de a dadogás kezelésében sokat segít az Alexander technika. Általa helyes testtartást, természetes, kecses mozgást, könnyű légzést és általános jóllétet érhetünk el. Mai, felgyorsult világunk, a különböző elvárásoknak történő megfelelni akarás gyakran hozza működésbe félelem reflexünket – a nyak izmai megfeszülnek, fejünket hátraszegjük, a vállainkat felhúzzuk és visszatartjuk a lélegzetünket. F. M. Alexander színész volt, de munkáját akadályozta állandó rekedtsége, aminek az okát az orvosok sem tudták megmondani. Tudta, hogy a színpadon követ el valamit, ami kiváltja a rekedtségét. Tükrök segítségével megfigyelte, hogy szavalás közben, ugyanolyan mozdulatot tesz, mint aki megrémül. Rájött, ha a nyak izmait elengedjük, a fejünk kissé előrebillen, a gerincünk pedig felfelé és lefelé megnyúlik. Ő ezt elsődleges kontrollnak nevezi, ami kihat az egész szervezetünk működésére. Dadogókkal is foglalkozott. Feltűnt neki, hogy mi milyen szükségtelen mértékben feszítjük meg testünk összes izmát. Látta, hogy mi, dadogók, csak akkor kezdünk el beszélni, ha már létrehoztuk a megszokott használattal járó feszültséget, amiről úgy gondoljuk már fogunk tudni beszélni. Tehát számunkra a beszéd pillanata akkor jön el, ha már érezzük az „ismerős” feszültséget. Tudatosította páciensében, hogy ennek az érzésnek stoppot kell adnia. Vagyis nem reagálunk erre az ingerre. Ha szünetet tartunk, és nem kezdünk el azonnal beszélni, az elsődleges kontroll segítségével meg tudjuk tanulni a folyékony beszédhez szükséges helyes mozdulatokat. Bizonyára te is észrevetted, hogy a fejed hátrahúzása és a tested izmainak túlzott megfeszítése akadályozza a légzésedet. Az elsődleges kontrollal újra megtapasztalhatod a természetes légzés könnyedségét. Munkáját nagyban akadályozta a dadogókra oly jellemző célhódító viselkedés. Túlságosan is a végeredményre összpontosítunk (kimondani, amit akarunk, bármi áron). Nem figyelünk arra, hogyan érjük ezt el. Ha folyékonyan, természetes módon akarunk beszélni, akkor meg kell értenünk, hogy a cél elérésénél sokkal fontosabbak a célhoz vezető lépések. Az Alexander tanárok segítenek tudatosítani bennünk, hogy milyen mértékű feszültség szükséges a beszédhez. Ez felnőtteknél általában nagyon hosszú, sok türelmet igénylő folyamat. Ne lepődj meg, ha Alexander pácienseihez hasonlóan, először te sem szólalsz meg. Az elején nem hisszük el, hogy ennyire egyszerű. Alexander ezt úgy fogalmazza meg, hogy számunkra ez a fajta beszéd, ugrás a sötétbe.


Lépj ki a komfortzónádból! A komfort zónánk azok az élet-, munka-, és szociális környezeteink, ami már ismerős nekünk, megszoktuk. Olyan viselkedés módok, tapasztalatok, amit mindig is teszünk egyes helyzetek megoldására. Húsz deka szalámit kérünk tizenöt helyett, mert könnyebben ki tudjuk mondani. Ha csörög a telefon, nem vesszük fel. A mi telefonhívásainkat igyekszünk mással intéztetni. Ha meghallgatunk egy előadást, és lenne kérdésünk, nem tesszük fel, mert félünk emberek előtt megszólalni. És még sorolhatnám. Bezárkózunk a komfort zónánkba, mert nem akarjuk kellemetlenül érezni magunkat. Kiszámítható, kipróbált, megszokott helyzetek. Elfogadjuk, a nem éppen nekünk való partnert, vagy a nem kellemes munkahelyet, mert félünk, találunk-e másikat helyette. A saját komfort zónáját ki kényelmesnek, ki megrekedésnek érzi. Egy biztos, a döntéseinket ennek a helynek a korlátai határozzák meg. A kényelem, az jó, kellemes, nyugalmas, nem történik semmi. Egy idő után állott vízhez hasonlít, mindig ugyanaz, unalmas, viszont biztonságos. Régebben én is sokszor választottam ezt a fajta viselkedést, megvédett, elkerültem a küzdelmet önmagammal, a kényelmetlen helyzeteket, de korlátozott is. Tisztában voltam vele, miről mondok le, ha elkerülöm a kudarcot. A siker érzéséről, arról, amit akkor érzünk, mikor ezt mondjuk: „igen, erre is képes vagyok”. A félelem a komfort zónánk kapujának őrzője. Amikor ismeretlen dolgokba kezdünk, nem tudjuk garantálni a sikert. Tétovázunk, mert túl nehéznek, túl kockázatosnak látjuk, vagy attól félünk, hogy lelepleződik a gyengeségünk. A dadogó embereknél különösen jellemző a komfort zónán belüli megrekedés. A viselkedésünk és a személyiségünk alkalmazkodik a dadogáshoz. Mesteri stratégiákat dolgoztunk ki, hogy megvédjük magunkat a zavartól és a szégyentől. Önmagadat zárod ketrecbe, amikor azt mondod, hogy téged nem zavar, ha nem teszel a beszédhibád javításáért. A rutin és az ismerős területek valójában falak, amelyek elzárnak az élet lehetőségeitől. A saját életedért te vagy a felelős, ezt a felelősséget nem tudod másra hárítani. Ne hagyd, hogy elszaladjon az élet, hozz egy határozott döntést, lépj ki az ismerős környezetedből, fedezz fel új tájakat, új területeket. Igen, mindenkit gyötörnek kétségek, vajon hogyan sikerül. Indulj el, fogadd mosolyogva a jövődet, bármi is vár rád. És ami a legfontosabb, ha egyszer lerombolod a falakat, ne engedd, hogy újra felépüljön. Fedezd fel te is a beszéd szabadságát! Hogyan tudod ezt megtenni? A falak megvédtek minden külső támadástól, így neked nem kellett erősnek lenned. Ha a falakat lerombolod, belülről megerősödsz, a helyes önértékelés és megfelelő szintű önbizalom ad egy belső tartást. Igaz, kívülről érhet támadás, megsérthetnek,


de ha bízol önmagadban, ezek leperegnek rólad. A sikerhez vezető út kudarcokkal teli lesz, ez szinte biztos. Gondold végig, mennyit ér neked a beszéd szabadsága? Egyszerű? Igen. Könnyű lesz? Nem. Viszont parancsolóan szükséges, ha valóban szabadnak akarod érezni magad.


ha ezt elolvasod, egész másképp fogsz önmagadra tekinteni!

Recommend Documents