© Copyright 2004. - Szabados Pál Minden jog fenntartva, beleértve a bármilyen nemő kiadás, terjesztés, sokszorosítás, közlés, idézés, adatátvilet és másolás jogát, akár az a mő egészére, akár bizonyos részére, részeire vonatkozik.
Ha bármilyen ezzel kapcsolatos információra, engedélyre van szüksége, akkor lépjen kapcsolatba a szerzıvel a
[email protected] e-mail címen.
Speciális engedély: A könyv szerzıi engedéllyel letöltött PDF formátumú alakját saját használatra számítógépe merevlemezén egy példányban tárolhatja, azt egy példányban saját célra papírra kinyomtathatja. Az így keletkezett elektromos- és papírmásolatokat tovább másolni, sokszorosítani, elidegeníteni tilos!
Ajánlom ezt a könyvet barátaimnak, akik távolabbra látnak a test világánál.
Bevezetés
Ez a könyv a táplálkozásról szól. A téma rendkívül népszerő, mégis a szakácskönyvektıl a különféle táplálkozási irányzatot ismertetı, sokszor egymásnak is ellentmondó írások tömege között elvész az ember. A szakkönyvek egyik része kiemel egy–egy elemet, mely ugyan hasznos és jó lehet, de kirekesztı hangsúlyozással egyoldalúvá válhat. Én itt nem kívánok egyik irányzatra sem szavazni. Úgy látom, hogy sok helyen lehet érték, lehet használható adat, de mégis valami mintha hiányozna. Ebben a könyvben egy általánosan használható nézıpontot kaphat az Olvasó, mely alapján nem csak eligazodhat az irányzatok között, hanem tapasztalatait összevetheti az itt leírtakkal, és végül maga dönthet arról, mit is egyen. Ez azt jelenti, hogy vannak olyan általános alapelvek a táplálkozás területén, amelyeket ismerve és szem elıtt tartva felépíthetı a saját ízlést is befogadó rendszer. Ez a könyv segít megírni a kedvenc receptjeit, és az üzletek roskadozó polcairól kiválasztani azt, ami valóban tápláló és egészséges. Az itt leírt dolgok nem tekinthetık orvosi jellegő tanácsnak vagy bármilyen terápiás javaslatnak. Ha valakinek ilyen irányú egészségügyi problémája, betegsége van, forduljon szakképzett orvoshoz. A könyvben leírtak alkalmazása minden olvasó saját felelıssége. A szerzı és a kiadó nem ígér semmilyen elınyt a könyvben leírtak alkalmazásával kapcsolatban. A könyv olvasását egy különálló alapos szójegyzék is segíti, amelyben megtalálható a téma szókincse, és ez akár kislexikonként is segítheti más, ilyen témájú írás megértését. A könyv végén egy címjegyzék is található a felhasznált és ajánlott irodalommal, így az Olvasó további egyedi ismeretigényét is kielégítheti. A könyv felépítése áttekintést ad a kapcsolódó területekrıl, amelyek megértése nélkül nehezen igazodhatunk el az ismeretözönben. A célom nem egy táplálkozási szakember kiképzése, hanem alapvetı ismeretnyújtás mindenkinek saját teste mőködésérıl és az azt befolyásoló tényezık megismertetése, amelyekkel javíthatunk vagy ellenkezı esetben ronthatunk ezen. Hogyan olvassuk el ezt a könyvet? Javaslom az elıszöri folyamatos elolvasás után a napi kézikönyvkénti használatot, így újraolvasva a tetszı témákat, forgatva a szójegyzéket és a közölt táblázatokat. Nagyon fontos, hogy olvasáskor kéznél legyen egy jó értelmezı kéziszótár, mert a meg nem értett, vagy félreértett szavak megakadályozzák a megértést. Ha az olvasás közben elveszíti a fonalat, nem emlékszik arra, hogy mit olvasott az elızıekben, vagy elvesztette az érdeklıdését, akkor térjen vissza ahhoz a korábban olvasott részhez, amikor még jól ment minden, és annak a résznek a végén találni fog legalább egy olyan szót vagy jelet, amelyet mégsem ért teljesen. Kérem nézzen utána az így megtalált szó megfelelı jelentésének a szótárban vagy a mellékelt szójegyzékben, majd olvassa újra a szöveget ettıl a ponttól. Ha ez nem segít, akkor még korábbi részhez kell visszatérnie. Ha megtalálta a kihagyott szót, akkor valóban összeáll a kép. Csak akkor olvassa el ezt a könyvet, ha valóban alkalmazni akarja a benne levı adatokat. Ha úgy gondolja, hogy mindent tud e témáról, és megvan a saját megoldása, akkor nem fog kapni semmit az itt leírtakból. Jó olvasást, alapos megértést és hasznos alkalmazást kívánok! Vác, 2002. – 2004. Szabados Pál
1. fejezet Az élet alapjai 1.1 Mi az élet? Egy táplálkozással foglalkozó könyvben – úgy gondolom – felteendı az a kérdés, hogy mi az élet? Ha ezt a kérdést nem válaszolnánk meg, akkor más nézıpontból fognánk neki a témának, és más következtetéseket vonnánk le, mely nem juttatna el minket a téma kellı megértéséhez. Az élet a hivatalos tudomány számára az anyag bonyolult megnyilvánulásainak öszszessége. Ez az anyagelvő alapállás elvezet bennünket a táplálkozáson belül a milligrammok, a kalóriák, a kémiai folyamatok kizárólagos világába. Ez óhatatlanul olyan vitához vezet el bennünket, hogy együnk-e húst, igyunk-e tejet, vagy van-e a vércsoportunknak köze ahhoz, hogy mit szabad elfogyasztanunk. Ha jobban megnézzük ezt a kérdést, akkor azt látjuk, hogy ez nem adja meg az igazi megoldást. Mégpedig azért nem, mert eddig még nem sikerült leírni és megvalósítani a gyakorlatban azt a „korszerő táplálkozást”, amellyel megszerezhetı lenne egy általános egyetértés. Ez a „korszerő táplálkozás” koronként és élelmiszeripari érdekcsoportok szája íze szerint változik. Példaként említhetném a tejipart. Legalább annyi érvet láttam felhozni a tej és tejtermékek fogyasztása mellett, mint ellene. Ezek az érvek úgy tüntetik fel a dolgot, mintha nem lennének valódi válaszok, és így nem lehetne meghatározni az ember ideális táplálkozási rendszerét. Pedig meg lehet. A válaszhoz egy kitérıt kell tennünk az ember alapvetı létkérdéseivel foglalkozó területre. S ez a terület a filozófia. Az, hogy az élet az „anyag terméke” és az „anyag öntudatra ébredése” a régi idıkre nyúlik vissza. De az, hogy az élet több mint pusztán anyag, legalább olyan régi gondolat. A minket körülvevı fizikai univerzum állandó jelenléte hajlamos meggyızni bennünket öröklétérıl és mindenhatóságáról. Ha megnézzük a lényeges különbséget az élı és élettelen anyag között, akkor azt láthatjuk, hogy az élı anyag nem hajlandó kizárólag a természettudományok törvényeinek engedelmeskedni. Valahogy sikerül kibújnia, valahogy lázad ellene. Egy sor olyan jelenséget mutat, mely az élettelen anyagra nem jellemzı. Ilyen az anyagcsere, a növekedés, az önreprodukció, a sérülések kijavítására, az öngyógyulásra való képesség. A környezetre vonatkozó tudatossági lépcsıfokok, vagy éppen az öntudat, az akaraterı, a bátorság, a kívánt cél felé való haladás képessége az élet sajátja. Ezek idegenek az élettelen anyag megnyilvánulásaitól. Az élet okozó állapotba kerül az élettelen természeti környezet felett. S egy faj annyira sikeres, amennyire ez az okozó képessége megvan. Ez legjobban az embernél figyelhetı meg, a legkevésbé az alacsonyrendő organizmusoknál. De ott is megvan ez a képesség, amíg az élet jelen van. A fizikai univerzum csak a jelen idıben létezik. A jelen a létezés egymás utáni pillanataiból áll, s ennek az egymásutániságnak az észlelése csak az élı szervezetek sajátjának tekinthetı érzékelésen alapuló emlékezetnek köszönhetı. Például, ahogy Ön ránéz az éppen olvasott szóra, és ahogy halad az olvasásban, a fizikai világban létezı könyv lapjain sorban elhelyezkedı betőket érzékeli és – ha nincs meg nem értett szava – akkor tudatosan emlékszik arra, amit olvasott. Amennyiben van meg nem értett szó vagy jel, akkor is megvolt az érzékelése, de a tudatossága a megértés hiánya miatt lecsökkent. Az elmébıl visszatér a tárolt adat – ha a meg nem értett szó jelentésének utánanéz – és így helyreáll a megértés és vele együtt a tudatosság is. Valódi emlékezettel csak az élılények rendelkeznek. Lehet „mesterséges intelligenciáról” fantáziálni, de ezt pusztán kizárólag anyagelvő alapon megvalósítani nem lehet. Az adatot el lehet tárolni, vissza lehet keresni ezer módon, és egyre nagyobb sebességgel – gondoljunk csak a számítástechnika módszereire és eredményeire – de azok kiértékelésére, következtetések levonására, az ezzel kapcsolatos felelısség felvállalására, új gondolatok létrehozására csak az élet képes. S ezzel az eszközzel irányítja a mőködését és lesz sikeres a
környezete irányításában. Egy tárgy nem képes tudatosan alakítani a környezetét. Az, hogy a tenger hullámzik, vagy a légkörben meteorológiai folyamatok vannak, nem azt jelentik, hogy a tenger, vagy a légkör tudatosan alakítja és irányítja a környezetét. Az a megállapítás, hogy az élet akkor sikeres, amikor a környezetéhez alkalmazkodik, a „minden anyag és anyagi” világszemlélet szüleménye. Az, hogy azok a fajok a törzsfejlıdés gyıztesei, melyek alkalmazkodnak, ennek a folyománya és nem igaz. Nézzünk meg egy embert, aki megpróbál alkalmazkodni környezetéhez. Mi történik? Véleménye, cselekedetei mindig változnak, ahogy a környezetébıl érkezı ingerek kívánják. Egyre kétségbeesettebben próbál megfelelni a folyton változó elvárásoknak. A végén nagyon boldogtalan és beteg lesz, mivel a környezete hatásává válik. Ha valaki rendelkezik egy alapvetı céllal, egy szilárd meggyızıdéssel halad megvalósításuk felé, és olyan elvei vannak amelyekhez tartja magát, nem adva fel ıket, akkor képes lesz elérni a kiválasztott célt. Az ilyen ember bátor, öntudatos és megvan a lehetısége a boldogságra és a lelki-testi egészségre. Úgy is mondhatjuk, hogy ı okozó az életében. Hogy mennyire képes ezt véghezvinni, az a kitartásán, az intelligenciáján, a rendelkezésére álló technológiák fejlettségén, a környezetében élı emberekkel való magas szintő kommunikációs képességén múlik. Ha elhisszük, hogy életünket ezerféle rajtunk kívül esı dolog szabja meg, akkor ez így is lesz, és ez nem fog bennünket sikerre vinni. Az élet tehát ok a fizikai univerzum felett, így azonban nem lehet része a fizikai univerzumnak. Az élet az, amely teremtıerıvel rendelkezve képes új dolgokat létrehozni. Egy élı organizmus az élet és a fizikai univerzum kombinációja. Ha az élet visszahúzódik az organizmustól, és nem járja át többé, akkor bekövetkezik a halál, és a holttá vált anyagra már csak a fizikai univerzum törvényei érvényesek, az így szétesik, megszőnik a szervezettsége. Elvesztette létezésének célját. Ezt az életerı gondolatot már Henri Bergsonnál is megtalálhatjuk, de teljes mértékben L. Ron Hubbard fejtette ki és tisztázta le. A magyarul is megjelent A túlélés tudománya címő mővét mindenkinek a figyelmébe ajánlom. Ehhez szorosan kapcsolódik, illetve ezt megelızi a Dianetika címő könyve, mely egy forradalmian új nézıpontot ad az emberi elme mőködésérıl és megértésérıl. Az élet alapvetıen tapasztalatot szerez, és így alapvetı képessége a tanulás. Ha a tapasztalatok túl sok sérüléssel járnak, és ez felhalmozódik az organizmusban, bekövetkezik a halál. A halál jelenségének megvan az élet fennmaradását támogató tulajdonsága. Az életerı így újra képessé válik valamennyi szabadsággal rendelkezni, és új életformákat létrehozni az elkövetkezı nemzedéken keresztül, így jobban okozó lehet a környezete felett. Ez az élet alapvetı tanulási mőködése. Az ember személyiségének, tudatosságának, saját életerejének központját nevezhetjük az „ÉN-nek”. Az „ÉN” a tudatos tudatossági központ az a saját életerı forrás, amit önmagunknak nevezünk. Tehát ki olvassa ezt a könyvet? Nem az Ön szeme vagy az agya, hanem maga, kedves Olvasó. Az aki olvassa ezt a könyvet, az „ÉN” az Ön esetében. Ez az „Én” pedig a fentiek miatt így nem része a fizikai univerzumnak. Nem semmisül meg a test halálakor. Erre egyre több dokumentált bizonyíték van. Személyes létezésének tudatossága növelhetı, és teljes létezésének emlékezete visszanyerhetı. Ha ezt sikerül elérnie, akkor az Ön számára is valóságossá válhat saját személyes halhatatlansága. Így megszabadulhat a korábbi életei rögzült személyiségjegyeitıl. Egy életnek itt az egy testhez kötött létezést értjük, amely a test születésétıl annak haláláig tart. Kultúránkban szinte kizárólagos a csupán egy életen való rögzültség. Hetven-nyolcvan évnyi idıtartamban gondolkodva az ember túl keveset tervez, és valósít meg. Egy embert sokkal könnyebb befolyásolni és irányítani, ha az elmúló idıvel elfogadja azt, hogy az idıvel elıre haladva visszafordíthatatlanul csökkennek a lehetıségei és a képességei.
Ennek érdekében új életének elsı percétıl elhitethetı vele, hogy ı teljesen és kizárólagosan a fizikai univerzum része, aki csak egyszer él és ez a test az egyedüli létezési módja, valamint ezen élete után nincs más létezés, illetve ı nem létezett ezen élete elıtt sem. Ez a hiszékenysége a korábbi halálok alkalmával elszenvedett öntudatlanságok és ehhez kapcsolódó emlékezetvesztések következménye. Az ember tehát három jól elkülöníthetı részbıl áll: a testbıl, az elmébıl (mely nem tévesztendı össze az aggyal!), és saját magából, aki rendelkezik e kettı elızıvel, és ennek az elkülönülésnek a tudatára is ébredhet. A táplálkozás a test tevékenysége, de az elme és a személy állapota jelentısen befolyásolja annak folyamatait és eredményét a test egészsége szempontjából. Úgy is mondhatnám, hogy a táplálkozás az élet mechanikái közé tartozik, mely alá van rendelve a gondolatnak és a tudatnak. A gondolat felsıbbrendősége folytán megakadályozhatja a tápanyagok felszívódását, a vitaminok mőködését. Ezért egy nagyon beteg és reményét vesztett ember hiába kapja a legkiválóbb természetes vitaminokat és ásványi anyagokat vagy más, nagy szakértelemmel összeállított táplálékot, akkor is a halál irányában mőködteti a testét, mert korábban már eldöntötte ezt az útirányt. Ennek a fordítottja is igaz. Ha valaki benne erıteljesen élı életcéllal rendelkezik és nagyon elkötelezett ezzel kapcsolatban, akkor úgy tőnik, hogy szinte mindegy, mit eszik és mit iszik, akkor is egészséges marad.
1.2 A tónusskála – az életerı skálája A személy rendelkezésére álló szabad életerejének mennyiségére következtethetünk érzelmi állapotából. Egy fokozatokból álló skála épül fel így, melyet tónusskálának nevezünk. Ez alulról indítva a test halálától az apátián, a szomorúságon, a félelem sávján át a harag és az ellenségességen keresztül az unalom fölé, az érdeklıdés és a jókedv érintésével a lelkesedésig emelkedve. Ez a skála az emberi testben létezı szabad életerı skálája. Hasonló szintek figyelhetık meg az állatoknál is. Ezt bárki tanúsítja, akinek közvetlen környezetében állat él. Minél magasabb fejlettségő ez az élılény, ez annál nyilvánvalóbban látható. A tónusskála nagyon fontos lesz számunkra, mert közvetlen hatással van a személy tónusa a testének mőködésére. Minél magasabb a tónusszint, annál egészségesebb valaki, és fordítva, minél alacsonyabban van valaki ezen a skálán, annál inkább zavarok támadnak a szervezetében, és ez kihat az anyagcsere folyamatokra is. Ezt mindenki tapasztalhatja, hogy betegség esetén sokszor célszerő megválogatni azt, hogy mit, hogyan elkészítve eszünk. Ehhez fontos lehet kikérni az orvos tanácsát is. Így sokat javíthatunk, de ronthatunk is a gyógyulásunk gyorsaságán. Az élet alapvetı törvénye, hogy nem a fekete-fehér logika alapján mőködik. Ezt fontos megértenünk. Gondolkodásunkban sokszor a végletekre törekszünk. „Igazam van, nincs igazam, ez jó, az pedig rossz.” Ez nem feltétlenül van így. Ez nem annak a tagadása, hogy nincs olyan felosztás, hogy jó vagy rossz. Ez azt jelenti, hogy fokozatok vannak. Egy dolog lehet jó, de lehet ugyanakkor jobb valami másnál, és megint valami más lehet annál is jobb. Az élet szempontjából annál jobb valami, minél jobban támogatja a fennmaradást, a fejlıdést, a túlélést az egyén, annak családja, a csoportjai, a társadalma, az egész emberiség, az élıvilág, a teljes fizikai univerzum, a gondolat egésze és végül a Teremtı szempontjából. Ez a felsorolás egyre nagyobb területet foglal magában, míg végül átfogja minden létezésének teljességét. A Teremtı realitását azért vesszük bele ebbe a felsorolásba, mert a történelem tanúsága szerint azok a kultúrák, amelyek megpróbálták „a Teremtı trónfosztását”, egytıl-egyig a pusztulás útjára léptek. A hanyatló civilizáció filozófiája csak a materializmus, és ennek terméke az élet vegyi folyamatokra szőkítése, amely végsı soron az ember állattá avatásához vezet. Ez pedig elvezet a felelısségtudat teljes tagadásához. A felelıtlenség pedig robotvilágot jelent. Nem okoz senki tudatosan semmit, a dolgok csak úgy „történnek körülöttünk”. Ezzel eljutunk a mai közfelfogáshoz. Aki csak magára gondol a cselekedeteiben, az hamarosan magányos lesz. Aki a családjáért dolgozik akkor lesz igazán sikeres, ha a munkahelye sikerét is szem elıtt tartja, és ezzel hazája helyzetén is javít. Ha nemzete sikeresebb lesz, ez javítja más nemzetek túlélési esélyeit is, és ez javítja az egész emberiség helyzetét. Ezzel a gondolatmenettel olyan ezoterikus területekre is eljutunk, mint az élet általános fennmaradása a bolygónkon, sıt, az egész fizikai univerzumban. Ha tehát egy fokozatos skálára helyezzük el a megfigyelt dolgokat, akkor jobban megközelíthetjük a valóságot. A dolgok könnyebben kezelhetıvé válnak, jobban leírhatóvá. Az ilyen skálákat gradiensskáláknak hívunk, és az ezt leíró logikát pedig végtelen értékő logikának. Egy ilyen skála a korábban említett tónusskála is. A dolgok ilyen megközelítését elıször L. Ron Hubbard fejtette ki filozófiai mőveiben. Ezt a gradiensskála elvet fogom én is alkalmazni a táplálkozás területére.
1.3 Az affinitás realitás és kommunikáció az élet alapvetı képessége Az élet alapvetı képessége a megértés képessége. Ennek három alkotórésze és megnyilvánulása van: az affinitás, a realitás és a kommunikáció. Affinitásnak a más létezıvel való közös tér tolerálását nevezzük. Egyszerően kifejezve: szeretünk-e egy helyen lenni valakivel vagy valamivel. Szeretünk-e valamivel foglalkozni, kapcsolatban lenni, vagy sem. Erre ugyanúgy fel lehet állítani egy skálát, amelyen a teljes és fenntartás nélküli szeretet – teljes és fenntartás nélküli elutasítás (a szeretet teljes megtagadása, annak teljes hiánya) végletes értékei között állapítunk meg fokozatokat. Egy jó mutatója ennek is a korábban már tárgyalt érzelmi tónusskála. A szeretett személy közelében általában vidámak vagyunk, és innen lefelé unhatjuk valakinek a társaságát, ellenségesek lehetünk vele szemben, haragudhatunk rá (ekkor már nem vagyunk szívesen egy helyen vele), vagy félhetünk valakitıl (ekkor már igyekszünk elkerülni a vele való találkozást), és így tovább egészen addig, hogy már magányosak vagyunk, sıt már önmagunkra is haragszunk. Ez az affinitás skála nem csak az embernél figyelhetı meg. Az állatoknál, sıt még a növényeknél is így van. Hisz van olyan ember, akit kutyánk nem szeret, és van akit éppen nagyon szeret. Vannak olyan növények, melyek csak a meszes talajt szeretik, vagy mások jól tőrik a homokos talajt, a csapadékos vagy éppen csapadékszegény idıjárást. Ez utóbbi is az affinitás egyfajta megnyilvánulása. A realitás a dolgok valóságosságában való megegyezést jelenti. A közös megegyezés fennálló univerzumát hívjuk fizikai univerzumnak. Ennek realitása mindannyiunk számára kézenfekvı. De lehetnek más realitások is, hiszen vannak dolgok, amelyek személyenként eltérı realitással rendelkeznek. „Az igaz, ami számomra igaz”-elv megvédheti a saját szellemi épségemet, de ennek nem lehetnek nagyon eltérı részei a közös realitással. A realitás változhat azáltal, hogy pontosabban megismerjük a környezetünket (például a Föld gömb alakjára vonatkozó realitás a lapos korong elképzelés helyett), vagy változhat az új gondolatok, elképzelések elterjedésével (például egy új divatirányzat elterjedése az öltözködésben vagy akár az ebben a könyvben leírt gondolatok). A kommunikáció gondolatok vagy tárgyak eljuttatását, megfigyelését, érzékelését jelenti egy forráspontból kiindulva a fogadópontig. (Egyszerően szólva az egyik személytıl egy másik személyig.) A forráspont a kommunikáció okozópontja, tıle ered a kommunikált részecske (dolog). A fogadópont a hatás oldalon van, ırá lesz hatással a kapott dolog. A kommunikáció lehet egy kimondott szó, illetve az írott szöveg közvetítette gondolat. Nem csak gondolatot lehet kommunikálni, hanem egy tárgyat is. Erre egy példa lehet, amikor egy labdajáték során a továbbadandó (kommunikálandó realitás) maga a labda. De a labda is, a gondolat is alapjában véve a realitás egy darabja. Így elmondhatjuk, hogy a kommunikáció a realitások cseréjének az eszköze. Az embernél túlnyomó többségben az érzékszerveken keresztüli kommunikációs formák a megszokottak. Ugyanakkor néha „hatodik érzékrıl”, megérzésekrıl vagy távolság nélküli közvetlen gondolatátvitelrıl (telepátia) is beszélnek. Az ilyen érzékszerveket megkerülı kommunikáció bármennyire is szokatlan lehet, de nem különbözik a kommunikáció fent leírt meghatározásától. Az érzékszervek kihagyása a kommunikáció során akkor figyelhetı meg, amikor a felek között nagyon magas az affinitás. Ilyenkor kiiktatódik a fizikai univerzumbeli távolság a kommunikációból. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen az élet nem tartozik a fizikai világhoz. A kommunikáció csak az élet sajátja, nem az anyagi világé. A kémiai és fizikai kölcsönhatások nem tévesztendıek össze a kommunikációval. (Ez a jelenség pontosan bizonyítja ezt a megállapítást.) Mivel a kommunikáció a realitás megszerzésének eszköze, így a megfigyelés, vagy maga az érzékelés is része a kommunikációnak. Itt „láthatatlan” maradhat az okozó fél, aki elindította a kommunikációt. Ezt rögtön megérthetjük, hogy egy könyv is ilyen módon a kommunikáció hordozója, hiszen az író és az olvasó között létesít kapcsolatot. Ha valaki a kertjébe ültet egy virágot, akkor neki nem kell jelen lennie ahhoz, hogy az elültetett virág realitását valaki érzékelje. Ugyanakkor a virágot
érzékelı (színét látó, illatát érzı), a virág jelenlétébıl, illetve állapotából következtethet a virág ültetıjére, gondozójára. A megértéshez így szükségünk van a kommunikációra, az affinitásra és a realitásra. A kommunikációhoz jelen kell lenni egy alapvetı affinitásnak a kommunikáló felek között, és így a realitásátadás megtörténhet, amely a nagyobb megértéshez vezethet. Erre nagyon jó példa lehet két egymással veszekedı ember. A veszekedés pont az ellenségesség tónustartományában van, és pont az okozza a bajt, hogy nem veszik figyelembe egymás különbözı realitását. Ha lehiggadnak és növekszik az affinitás, magasabbra kerülnek a tónusskálán, és újra képesek érdeklıdni egymás iránt, egy beszélgetés során tisztázni lehet a félreértést, és ez további affinitásnövekedést okozhat. Ezzel nı a kettejük közötti megértés. Általános törvény az, hogy a kommunikáció csökkentése vagy megtagadása végsı soron a megértés és az affinitás csökkenéséhez vezet, a kommunikáció megléte pedig képes emelni az affinitást és így a megértést. Az igazság az, hogy ez az egyedüli eszköz erre a célra. Elmondhatjuk azt is, hogy valaki annál élıbb, minél jobban kommunikációban van a környezetével, és annál inkább nem él (úgy is mondhatjuk: annyira halott), amennyire nincs kommunikációban a környezetével. Tehát ezek az élet alapvetı törvényei. Miért kellett ezekkel a dolgokkal foglalkozni egy táplálkozást tárgyaló könyvben? Mert a táplálkozás végsı soron az élı organizmus anyagcseréje (egyfajta kommunikációja) a környezettel. Természetesen nem az egyetlen ilyen eszköze, de ha a táplálkozás témáját ilyen nézıpontból közelítjük meg, sokkal nagyobb megértést érhetünk el benne. A megfelelı táplálkozás ezért növeli az egyén életerejét, emeli a tónusskálán való helyét, a szervezet sejtjei így megkapják a környezetükkel való kapcsolat lehetıségét és a kapott realitás nem veszélyesen megrázó összeütközés lesz (például mérgezés vagy enyhébb esetben gyomorrontás). Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy az élet nem azért létezik, mert eszünk, hanem az élı organizmus fenntartásához kell, ahhoz, hogy az élet megfelelı ellenırzést legyen képes kifejteni a fizikai környezete felett. 1.4 Az evolúció szerepe Az élet egésze egy evolúciós láncon keresztül fejlesztette ki az élı organizmusok egymásra épülı gradiensskáláját, amely a jelenben, a fizikai univerzumban biztosítja annak meghódítását attól az alapvetı ponttól kezdve, hogy a növények és egyes mikroorganizmusok képesek az élettelen ásványi anyagokat, vízben oldott sókat, a napfény energiáját hasznosítva (fotoszintézis) élı sejtekké építeni. S ez az élet átjárta fizikai univerzum rész már képes beépülni a bonyolultabb felépítéső szervezetekbe, így beépülhet az emberi szervezetbe is. (Bár vannak olyan ásványok, amit mi magunk is közvetlenül magunkhoz veszünk, mint például a konyhasóban található ásványi anyagok.) Természetesen a különféle élı sejteket megjárt anyag különbözı ponton képes belépni ebbe a láncba, de nem kell bejárnia az egész utat, azaz a növények, növényevı állatok, ragadozó állatok, ember utat. Az emberi szervezet sejtje nem különbözik lényegesen az állati sejttıl. A növényi sejt és az állati sejt között már jelentısebb az eltérés. Ugyanakkor látható az is, hogy egyfajta egyensúly szükséges a növényi és állati eredető táplálékban. Testünkben számos kommunikációs rendszer mőködik. Elsıdleges irányító és érzékelı rendszer az idegrendszer. A másik ilyen rendszer a belsı elválasztású mirigyek rendszere, mely meghatározott kémiai vegyületeket választ ki, és így módosítja a szervezet mőködését. Ezeket az anyagokat a vérkeringés szállítja a sejtekhez. A belsı elválasztású rendszer alapjában a személy tónusszintjére válaszol, és így adva át az érzéseket a testnek. A következı rendszer a vérkeringésen keresztül a sejtekhez érkezı tápanyagok, illetve a sejtektıl elszállítandó anyagokat távolítja el. A vér folyamatosan áramlik át a különbözı szerveken miközben azok elvégzik a specializált feladatukat, és folyamatosan szállítja az így keletkezett részecskéket.
Ezt követi felsorolásunkban a negyedik rendszer, a nyirokrendszer, mely szintén tápanyagokat és salakanyagokat szállít a sejtekhez, illetve a sejtektıl.
1.5 A drogokról Gondoljuk végig, hogy mely anyagok bevitele milyen realitást közvetít a szerveknek, illetve az egyes sejteknek. Egész pontosan vannak olyan vegyületek, melyek igen veszélyesek lehetnek testünk mőködésére. Ezeket mérgeknek nevezzük. A dolog persze nem ilyen egyszerő. Itt is egy gradiensskáláról beszélhetünk. Ezek az anyagok, melyeket az angol nyelv egyszerően drogoknak nevez (drugs), mennyiségüktıl függıen háromféle módon hatnak testünk mőködésére. Az elsı szakasz az, amikor az adott vegyület élénkítı hatással van. Közismert élénkítı szer a koffein. Viszonylag sokat fogyaszthatunk belıle. Néhány csésze kávé sokak mindennapi „üzemanyaga”. A második szakasz a nyugtató-altató hatás. Tehát ha a korábban élénkítı hatású vegyületbıl többet fogyasztunk, akkor nyugtató hatást kapunk. A harmadik szakasz a mérgezı hatás, amikor már a bevitt mennyiség visszafordíthatatlan károsodást okoz a sejtek mőködésében. A drogoknak tehát ez az alapvetı veszélye: kezdetben kívánatosnak vélt hatást kapunk, de ez hosszabb távon már függıséggel jár, amely az idı teltével egyre inkább káros mellékhatásokkal „jutalmazza” a fogyasztót. Ilyen legismertebb vegyület még az említett koffeinen kívül az alkohol és a nikotin. A szervezetre mindenképpen terhet jelentenek ezek a szerek, függetlenül a mennyiségüktıl. Vitaminokat, ásványi anyagokat rabolnak el, illetve megakadályozzák azok felszívódását. Például az alkohol elfogyasztja a szervezet B1vitaminkészletét. A nikotin a C-vitamin hiányát okozza. Tudni kell, hogy a szervezetünk maga nem tud C-vitamint elıállítani, míg B-vitaminokhoz hozzá tud jutni megfelelı bélflóra esetén. A közkedvelt csokoládéban található kakaó azonban megakadályozhatja a táplálékból a B-vitaminok felszívódását. (Ez nyilván függ az elfogyasztott mennyiségtıl.) A különféle betegségek tüneteinek enyhítésére széles körben alkalmazunk fájdalomcsillapítókat, nyugtató- és altatószereket. Ha megnézzük a gyógyszerfogyasztási statisztikákat, akkor azt látjuk, hogy pontosan ezek a szerek a listavezetık. Egy részüket recept nélkül is beszerezhetjük, így az orvosi felügyelet megkerülésével tulajdonképpen csak a kívánt hatást szeretnénk elérni – a fájdalomérzet megszüntetését a valódi ok kezelése nélkül – és nem vesszük figyelembe a valódi hatásokat, melyek valójában tovább erısítik a fájdalom jelenlétét. Így aztán könnyen rabjaivá válhatunk az ilyen szereknek. Ezek a „gyógyszerek” alapvetıen drogok. Hatásukat az idegrendszer ingerületvezetı képességének elnyomásával és a fájdalmat okozó vagy erısítı – ha a forrása nem egy jelen idejő sérülés (ritkán az) – múltbéli fizikai fájdalmat tartalmazó esemény öntudatlan felidézésének elfojtása. A felidézés önkéntelenül jelen van, de mégis a gátló hatások miatt elhitetjük magunkkal, hogy nincs ott. (Hasonlatosan ahhoz, ahogy egy lepellel letakarunk valamit, és aztán azt mondjuk, a letakart dolog nincs ott.) A tünetek megszőnnek, így az a látszat, hogy a kezelés sikerült. Amikor pedig elmúlik a szer hatása, akkor ez a felidézı mechanizmus még erısebben jelentkezik, így vele együtt az elkerülendı fájdalom is. (Lerántjuk a leplet.) A betegségek jelentıs része pszichoszomatikus eredető. Ez pont azt jelenti, hogy gyökere nem a jelen idejő környezetbıl származik, hanem egy korábbi tünetegyüttes fejti ki hatását most a testünkre. Errıl a mőködésrıl és arról, hogy elménk hogyan rögzíti és hívja elı ezeket a korábbi történéseket, L. Ron Hubbard Dianetika címő könyvében olvashatunk részletesen. Itt találunk egy olyan módszert is, hogy mit tehetünk ezzel kapcsolatban. Az ebben a könyvben leírt módszer nem alkalmaz semmilyen kémiai hatásmechanizmust. Itt most nem arról van szó, hogy ne csillapítsuk a fájdalmat, de mindenképen azt szeretném mondani, hogy ne kerüljük meg a szakszerő orvosi segítséget és igyekezzünk megtalálni és kezelni az igazi okot. Sok esetben csupán a testünk jelzése a tünet a túl sok szénhidrát (kristálycukor), vagy túl kevés vitamin- és ásványianyag-fogyasztására. Ezért célszerő lenne a táplálkozási hiányok feltárásával kezdeni a gyógyítást. Például a B1-vitamin rendkívül fontos az idegrendszer kiegyensúlyozott mőködéséhez. Elegendı B1- és E-vitaminnal mellékhatás nélkül csökkenthetı elménk öntudatlan fájdalom felidézı érzékenysége. Az E-vitamin nem csak antioxidáns, hanem növeli a vörös vértestek oxigénszállító képességét, ami a B1 vitamin-
nal együtt végsı soron növeli a test tónusszintjét. A vérben jelenlevı széndioxid arányának növekedése egyben erısíti a test fáradékonyságát, és hajlamossá teszi a korábbi fizikai és lelki fájdalommal járt események bekapcsolódását. (Azaz az alsó tartományok felé viszi a test tónusszintjét.) Ezt úgy is mondhatjuk, hogy csökken a szervezetünk immunrendszerének mőködése és növekszik a stressz. Csökken a tónusunk, csökken a rendelkezésre álló életerınk. A tónusskálán az unalom alatt, az ellenségesség érzésének belépésével kapcsolódnak be a korábbi stresszel teli emlékek. Ezért a C, E és B1 vitaminoknak alapvetıen ott kellene lenni minden betegség gyógyulásánál. A vitaminok jelenléte mellett fontos a kalcium és magnézium megnövekedett bevitele is a gyógyító folyamatoknál. Ha antibiotikumokat kell szednünk, mert a baktériumok okozta fertızés van jelen, akkor valódi joghurt rendszeres napi fogyasztása elengedhetetlen. Az antibiotikumok egyben felborítják a bélflórát, a jótékony baktériumokat is elpusztíthatják. Különösen elınyösek lehetnek az lactobacillus acidophilust és a bifidobaktérium bifidumot tartalmazó táplálékkiegészítık fogyasztása. Ez a két elıbbi latin név két fontos bélbaktérium fajtát jelöl, melyek alapvetıek a bélflóra egészségének szempontjából. Ez a könyv nem vállalkozik és nem is vállalkozhat semmilyen öngyógyító tanácsadásra. Nem javaslom, és nem ajánlom a szakszerő orvosi kezelés elhagyását. Forduljunk orvoshoz, ha betegek vagyunk! A fentiek alapján a vitaminok, ásványi anyagok a gyógyulás gyorsulását és a megelızés erısítését hozzák magukkal. Megfelelı diétával és egészségesebb táplálkozással sokat tehetünk testünk egészségéért.
2. fejezet A táplálkozás szervrendszere 2.1 A szervrendszer feladata Mielıtt belekezdenék a „mit együnk hát?” kérdés megválaszolásába, elıször vessünk egy pillantást testünk ez irányú mőködésére, a táplálkozás szervrendszerére. Ennek feladata a táplálékot olyan vegyületekké bontása, melyeket a sejtek már fel tudnak dolgozni. Így a fehérjéket aminosavakká, a szénhidrátokat egyszerő cukrokká, a zsírokat glicerinné és zsírsavakká kell átalakítani. Ez a lebontás víz felvételével és enzimek közremőködésével történik. Az enzimek az élı sejtekben keletkeznek és katalizátorként vegyi átalakulásokat hoznak létre. A vegyi folyamatok közben ık maguk nem alakulnak át. (A jelenlétük a fontos.) Az egyes enzimek jobbára csak egy mozzanatát indítják el a tápanyagok lebontásának, és így az egész biokémiai folyamat megvalósításához több enzimnek kell láncszerően jelen lennie. 2.2 A száj Az emésztés a táplálék mechanikus feldarabolásával, a rágással kezdıdik, majd az emésztımirigyek nedveinek vegyi hatásával folytatódik. Az emésztınedvek különbözı enzimeket tartalmaznak, amelyek a nagymolekulájú, energiát szolgáltató tápanyagokat – a szénhidrátokat, a zsírokat és a fehérjéket – építıköveikre bontják le. A tápcsatorna egymás alatti részébe ömlı nedvek emésztı mőködése kiegészíti egymást. Az alsóbb szakaszokban ható enzimek a magasabban fekvı részek emésztı mőködését folytatják. A nyál az elsı emésztınedv, amivel a táplálék érintkezik. Itt az amiláz nevő enzim elkezdi a keményítı bontását oldható cukrokká: dextrinné, malátacukorrá. A nyálmirigyek termelik ezt, és kivezetı csövükön keresztül a szájüregbe ürítik. A kis nyálmirigyek a száj nyálkahártyájában elszórtan helyezkednek el. A nagy nyálmirigyeket két oldalon a fültımirigyek, az ál alatti mirigy és középen egy-egy nyelv alatti mirigy alkotja. A nyál összetételét a táplálék összetétele is változtatja. Tapasztalhatjuk, hogy az elválasztott nyál egyszer hígabb, vízszerő: „savós”, máskor sőrő, tapadó: „nyákos”. A fültımirigy savós nyálat termel, a többi mindkettıre képes. A kis nyálmirigyek szintén savós váladékot termelnek. Az ember szájában állandóan kb. győszőnyi mennyiségő nyál van. A nyál élettani feladata a szénhidrátok emésztésének megkezdése, a rágás és a nyelés elısegítése, a szájüreg tisztán tartása. Fogsorunk fontos szerepet tölt be a táplálék felaprításában. A teljes maradandó fogsor harminckét fogból áll. A középtıl jobbra és balra tükörképszerően azonos a fogsor fele-fele, és alul illetve felül: két metszıfogból, egy szemfogból, két kisırlıbıl és három nagyırlıbıl áll. A fogszuvasodás egyik fontos tényezıje, ha sok cukorfélét, lisztes ételt gyakran, naponta többször, folyamatosan eszegetünk. Lényeges, hogy mennyi ideig van a szánkban az erjedni képes élelem. Fıleg a nyúlós, tapadós édességek a károsak. Károsabbak akkor, ha étkezési idık közt is, naphosszat eszegetjük, szopogatjuk ezeket. Ugyanilyen hatást érhetünk el, ha napközben sokszor, sok cukrot tartalmazó üdítı italt iszunk. Gyermekkorban a cukros cumi veszedelem a tejfogaknak; a savanyú cukor szopogatása, a különféle nyalókák a maradandó fogak ellenségei. Ha valaki csak a fıétkezések alkalmával sok tésztaféleséget fogyaszt, akár édesen is, attól még nem fenyegeti feltétlenül a fogszuvasodás. A fogszuvasodás másik fontos tényezıi a szájban élı baktériumok. A nyál enyhén gátolja a baktériumok szaporodását, mégis több tucat, többnyire ártalmatlan baktériumfajta él
a szájban. Csak azok veszedelmesek, amelyek képesek lebontani a cukrot, a lisztes ételt. Elıbb egyszerő cukrot képeznek, majd azt erjesztik és savat termelnek. A sav aztán képes megtámadni a fogzománcot és a fog belsejét. A baktériumok megtelepedésének helye szénhidrátban gazdag táplálkozás mellett még a foglepedék. Ez általában leheletvékony, láthatatlan réteg, amely a nyálból képzıdik, és alapjában véve védıréteg lenne a zománcon, amíg benne el nem szaporodnak a baktériumok. A cukros étel teszi valóságos táptalajjá, így elszaporodnak benne a kórokozó és egyéb baktériumok is: a védıréteg pedig átalakul káros bevonattá. A lepedéket az erıteljes fogkefélés eltávolítja. Megfigyelhetı, hogy a természetes táplálékon élı primitív népek fogai aránylag épek; a civilizáció terjedésével egyre több finomított lisztet és cukrot eszünk, fokozódik a fogszuvasodás. Fogaink védelmében az egyik fegyver a fluor, mely az egyik halogénelem. Nagy mennyiségben méreg, de milligrammos mennyiségben védıhatása van. Az ételekben mindig kevés a fluor; viszonylag sok van a teában. A fog szöveteinek kialakulásához a legjobb, ha az ivóvíz egy literében egy milligramm fluor van. Fogaink védelmében a helyes fogápolás hasznos és eredményes. Ha valaki reggel, mosdás után mossa meg a fogát, majd megreggelizik, akkor körülbelül öt percre volt a fogazata tiszta. Minden étkezés után fogat kellene tisztítani. Az étkezések közötti hosszú órák legyenek nassolás mentesek. Különösen fontos az esti, pontosabban az utolsó étkezés utáni fogmosás. Erre ugyanis 6-8 órai alvás következik. A fogkefélésnek a helyes módja, ha függıleges mozgatással, a fog nyaka felıl az éle felé, erıteljes mozdulatokkal végezzük úgy, hogy a kefe szálai beugorjanak a két fog közötti zugba, ahol az étel megülhet. Egyébként nincs különleges fogmosási technika. A lényeg, hogy a fent leírt hatást elérjük. A rágás eredményességének a fogak ép rágófelszínének és a rágóizmok élettani mőködésének összhangjából fakadó tetemes rágási nyomás csak az egyik elıfeltétel. Az eredményesség másik feltétele a rágási idı. Az elégtelen rágás pedig megterheli a gyomrot, nagyobb feladatot ró rá, és a gyomorpanaszok, hurutos megbetegedések alapját fekteti le. A szájüreg hátrafelé a garatban, az pedig a nyelıcsıben folytatódik. A nyelıcsı a mellüregben a légcsı mögött fut le és a rekesz nyílásán át a gyomorba torkollik. Simaizom alkotja. Nyeléskor a gégefedı eltakarja a gége bemenetét, és így megvédi a légzıszerveket attól, hogy idegen anyag kerüljön beléjük. A nyelés után a táplálék a szájüregbıl a nyelıcsıbe kerül. A falatot a nyelıcsıben annak perisztaltikus mozgása is gyomor felé továbbítja. Ez a mozgás nyitja meg a gyomorszáj izmos győrőjét, és hajtja a falatot a gyomorba. 2.3 A gyomor A gyomor több izomréteggel megerısített, vékony falú zsák, amelynek az őrtartalma körülbelül 2500 cm3. A hasüregben a mellüreget és a hasüreget elválasztó rekesz alatt, a bal oldalon foglal helyet. Alakja és elhelyezkedése függ a teltségétıl, helyzete az életkorral is változik. Legöblösebb a bemenetén, a gyomorszájat követıen, és legkeskenyebb a kimenete táján, az úgynevezett gyomorkapunál. A táplálékot a gyomorban a gyomormirigyek által termelt gyomornedv vegyileg bontja tovább. A gyomornedv elsısorban vizet tartalmaz, amelyben a legfontosabb alkotórész a sósav. Ez elıfeltétele a fehérjeemésztésnek és ezenkívül antibakteriális hatása is van. A gyomor enzimje a pepszin. Ez a fehérjét polipeptidek keverékévé bontja szét. A lenyelt nyál a gyomorban is tovább folytatja munkáját: a keményítık lebontását. A csecsemık gyomrában oltóenzim is van, amely megalvasztja a tejfehérjét. Az étkezés után negyed- fél órával a gyomor szája felıl győrőszerő behúzódás indul meg, és lefelé tart a gyomor kapuja felé. Az elsı összehúzódást percenként három újabb követi. Ezek a féregszerő, perisztaltikus hullámok mind erısebbek lesznek, és a gyomortartal-
mat erısen összekeverik a gyomor emésztınedvével. A gyomor a táplálkozás után több óráig végzi a keverı mozgásokat, majd egy-egy hullám a gyomortartalom már elfolyósodott, emésztett részébıl a gyomorkapu izmos győrőjén egyszerre kb. diónyi mennyiséget áthajt a vékonybél legfelsı szakaszába, az ún. patkóbélbe. A gyomortartalom kémhatása kifejezetten savas, a patkóbélé viszont enyhén lúgos. Ez is befolyásolja a gyomor szakaszos ürülését. Különféle összetételő táplálékok különbözı ideig tartózkodnak a gyomorban. Minél kevesebb vagy minél könnyebben emészthetı fehérjét tartalmaz a táplálék, annál gyorsabban halad át a gyomron. A tej például 2-3 órát tartózkodik benne, a húsnak már több óra kell. Különösen a zsíros táplálékok nyújtják meg a gyomor ürülési idejét 5-6 órányira, mert a zsír lassítja a gyomor emésztımőködését. Ilyenkor mondjuk azt, hogy az étel „megfekszi” a gyomrunkat. Néhány étel tartózkodási ideje a gyomorban: a gyümölcsök fél óra; a hal 2 óra; a tej, tojás, zsömle 3 óra; a húsok 4-5 óra; a libasült 7 óra; a szardínia 8 óra. A gyomortartalomnak az emésztés kezdetén megemésztett és péppé dörzsölt része hamarabb ürül, a nehezen emészthetı falatok és a rosszul megrágott nagyobb darabok tartósan visszamaradnak benne. A gyomornedv szerves anyagai közül legfontosabbak az enzimek: a pepszin, a kimozin és a lipáz. A pepszin a fehérjemolekulákat bontja szét. Az egyes fehérjék emészthetısége különbözı. A fibrin például gyorsan, az alvadt tojásfehérje lassabban bomlik a pepszin hatására. A kollagén a sósavtól megduzzad, és a pepszin felbontja. Ez az oka annak, hogy a hús igen gyorsan elfolyósodik a gyomorban. A kimozin vagy tejoltó a csecsemık gyomornedvében nagy mennyiségben található meg. A gyomorba jutott tejet megalvasztja. Ez azért fontos, mert a folyadék különben gyorsan áthaladna a gyomron, és így a tej emésztetlenül lépne ki belıle. Ugyanis a csecsemık gyomornedve kevésbé savanyú, mint a felnıtté, ezért kevésbé alvasztja meg a tejet. Viszont a megalvadt tej nem folyik át a gyomorkapun, így a pepszin már kifejtheti a hatását. A felnıtt emésztésében már a savanyú gyomornedv maga is elısegíti a tej megalvadását. A lipáz a gyomorban kis mennyiségben fordul elı, és csak kevés zsírt bont el glicerinre és zsírsavakra, mert savanyú környezetben kevésbé hatásos. A gyomornedvben a szervetlen anyagok közül a sósav a legfontosabb, töménysége jelentıs, a 0,3 – 0,5 %-ot is eléri. A sósavképzésben részt vevı kloridionok a vérben jelenlevı nátriumkloridból (konyhasó) származik és a kiválasztott sósav a bélcsatornában ismét nátriumkloriddá alakul, és visszajut a vérbe. A sósav élettani szerepe sokirányú. Egyrészt savas kémhatást biztosít a pepszin aktiválásához, másrészt fellazítja a kollagén rostokat is, így azok az enzimek számára könnyebben hozzáférhetıek. A gyomorban lévı sósav véd a fertızésekkel szemben is. 2.4 A máj és az epe A máj a maga kb. másfél kilónyi tömegével a testünk legnagyobb mirigye. A hasüreg jobb oldali részében fekszik, a szívtıl csak a rekesz vékony ínlemeze választja el. Több mint egymillió lebenykébıl áll, a lebenykék egyes májsejtjeit hajszálerek veszik körül. Ezek a bél ereibıl ágaznak szét. A májsejtek a szervezetben állandóan szétesı vörösvértestekbıl készítik az epét. Az epe az epeutakba kerül, majd azokon át az epevezetékbe, amely az epehólyag kivezetı csövével együtt a nyombélbe nyílik. Az epe kiválasztásán kívül a máj még szőrıként is mőködik a bél és a vérkeringés között. A gyomor, a belek és a lép vére áthalad a májon, s ez megtisztítja a nem odavaló anyagoktól. A máj továbbá vértartalékoló szerv, és a zsírok, szénhidrátok raktára is. A máj glikogént is raktároz, mely az izmok üzemanyaga. A glikogén itt a vérben keringı szılıcukor egy részébıl keletkezik.
Az epehólyag a máj alsó felszínén levı körte alakú, vékony falú tasak. Ebben győlik össze a felesleges epe. Itt besőrősödik, és szükség szerint beáramlik a nyombélbe. Az epe emésztı enzimet nem tartalmaz, de lehetıvé teszi, hogy a többi emésztı enzim kifejthesse hatását. Ebben az epesavaknak van szerepük. Az epesavak felszínaktivitásuk folytán csökkentik a zsírok felületi feszültségét, s így azok apró cseppecskékre válnak szét, melyek részben már felszívódnak. Ez azért is fontos, mert a zsírbontó enzimek nagyobb felületen fejthetik ki a hatásukat. Az epesavak azt is elısegítik, hogy a zsírsavak vízben oldhatókká váljanak, és így felszívódhassanak a bélbıl. Az epe hiánya a bélcsatornában tehát a zsírok emésztését és felszívódását nagyban károsítja. A széklet ilyenkor zsíros, halványszürke. A zsír jelenléte miatt az enzimek nem férhetnek jól hozzá a fehérjékhez, ezért azok is részben emésztetlenül jutnak a vastagbélbe, és a baktériumok rothasztó hatásának esnek áldozatul. Ezért az ilyen széklet erısen bőzös. 2.5 A hasnyálmirigy A hasnyálmirigy 15 cm hosszú, 3-9 cm széles, 2-3 cm vastag és 60-100 gramm súlyú szerv. Közvetlenül a gyomor mögött fekszik a második ágyéki csigolya magasságában. A hasnyálmirigy váladéka az amiláz, a tripszin és a lipáz. Ezek – ebben a sorrendben – a szénhidrátok, fehérjék, és zsírok emésztésében vesznek részt. A szénhidrátokat az amiláz enzim malátacukorig bontja, innen a hasnyálmirigy maltáz nevő enzimje bontja szét két molekula szılıcukorrá. A hasnyálmirigy nedve ezenkívül még répacukrot és tejcukrot bontó enzimeket is tartalmaz, amelyek ezeket a cukrokat két molekula hat szénatomos cukorrá, szılıcukorrá és gyümölcscukorrá bontják. A fehérjebontó enzimek a hasnyálmirigyben hatástalan alakban képzıdnek. A bélben a bél enterokináz nevő enzimje aktiválja ıket. A zsírok emésztését a hasnyálmirigy lipáz enzimje végzi. A zsírok tulajdonképpeni emésztése csak itt kezdıdik. Ez az enzim is hatástalan alakban termelıdik és az epesavak teszik hatásossá. A hasnyálmirigy emésztınedv-termelése nem állandó. Éhezı emberben teljesen szünetel, de már 2-3 perccel az étkezés megkezdése után megindul a nedvelválasztás, fokozatosan erısödik, s a tetıfokát kb. másfél óra múlva éri el, majd 2-3 óra elteltével ismét megszőnik. Tehát ha ezt kiszámítjuk, akkor az étkezés megkezdése után 2-3-4 óra után kellene ide kerülnie a gyomorból az ott megemésztett tápláléknak. 2.6 A belek A bélnek két fı szakasza különböztethetı meg. Az elsı a sima, 2-3 m hosszú vékonybél, amely a nyombéllel kezdıdik, az éhbéllel folytatódik és a csípıbéllel végzıdik, amely számos mozgékony hurokkal kitölti a hasüreget. A bél második nagy szakasza a befőzıdésekkel tagolt, kb. 1,5 m hosszú vastagbél. Ennek részei: a vakbél, a kolon és a végbél. A vastagbél két oldalról és felülrıl mintegy keretbe foglalja a hasüreget a felszálló, haránt irányú és leszálló részével. A csípıbél a felszálló vastagbél oldalába torkollik, a felszálló végénél kissé feljebb. A betorkollás alatt jön létre a zsákszerő vakbél. Ebbıl ágazik ki a kb. 5 cm hosszú féregnyúlvány, s ezt nevezik gyakran tévesen vakbélnek (vakbélgyulladás). Mind a vékony-, mind a vastagbelet hashártyakettızet veszi körül sálszerően, amit bélfodornak hívnak. A bélfodor a hasüreg hátsó részébıl indul ki, s benne haladnak a bél vér- és nyirokerei, valamint az idegei. A béltartalmat a bél izomzatának hullámzó összehúzódása, a bélperisztaltika továbbítja és keveri az emésztınedvekkel. A táplálék 4-5 óra hosszat van a vékonybélben, 8-12 órát a vastagbélben. A nyombélbe torkollik a hasnyálmirigy és a máj epevezetéke. A hasnyálmirigy váladéka − a nyálhoz hasonlóan – enzimjeivel több fokozatban bontja a keményítıt a szervezet sejt-
jei számára szılıcukorrá. Az epe az elızetesen emulzióvá alakított zsírokat bontja le glicerinné és zsírsavakká, a fehérjét polipeptidekké. A vékonybél nyálkahártyája a bélbolyhok tövében apró emésztınedv-termelı mirigyeket tartalmaz. Ezek a mirigyek naponta kb. hat liter emésztınedvet választanak ki. A bélnedv fejezi be az emésztımunkát, amit a nyál, a gyomornedv, a hasnyálmirigy nedve, s az epe megindított. Fehérjebontó enzimeket tartalmaz, amelyeket közösen erepszinnek neveznek. Az erepszin enzim fejezi be a fehérjeemésztést; a polipeptideket aminosavakká bontja le. A bélmirigyek nagyobb molekulájú cukrokat bontó enzimeket is termelnek, amelyek befejezik a szénhidrátok emésztését, azaz öt, illetve hat szénatomú cukrokra bontják ıket. A bélnedv lipáza pedig a még megmaradt zsírokat hasítja glicerinre és zsírsavakra. A lebontás révén keletkezett tápanyagok felszívódása a test folyadékáramába lényegében a vékonybél felsı részében történik. Itt a vékonybél nyálkahártyáját a bél üregébe nyúló, igen sőrő, rendkívül finom bélbolyhok borítják, ezeknek a vér- és nyirokerei veszik fel a tápanyagokat. A felszívódás hatalmas hajtóereje az a koncentrációkülönbség, ami a felszívó felület két oldala, a bél ürege és a bélnyálkahártya, illetve a vér között táplálkozás után fennáll. A klór-, jód- és brómsók gyorsan szívódnak fel, a foszfátok már sokkal kevésbé, a szulfátok és az oxalátok szinte fel sem szívódnak. A szénhidrátok közül csak a hat és ennél kevesebb szénatomú cukrok szívódnak fel. A zsírok egyik része az emésztés folyamán glicerinre és zsírsavakra bomlik. A glicerin vízben jól oldódik, és elég kis molekula ahhoz, hogy könnyen felszívódjék. A zsírsavak azért oldhatók vízben, mert minden egyes molekulát négy molekula epesav vesz körül. A zsírok tetemes része bontatlanul, csupán finom emulzió formájában szívódik fel a bélbıl, és bejut a bélbolyhok nyirokerébe. A zsírokat az epesavak emulgeálják 0,5 mikrométeres és kisebb cseppecskékre, melyek így már felszívódhatnak. A fehérjék az emésztés során aminosavakra bomlanak. Ezek a vízben jól oldódó kis molekulák, minden nehézség nélkül felszívódnak. A felszívott tápanyagok most már két úton haladhatnak tovább. A bélbolyhok vérerein és a nyirokutakon át. A vízben oldódó anyagok a vérerekbe kerülnek, és végül a májba jutnak. A máj úgy viselkedik, mint a szervezet bélcsatorna felöli kapusa. Az bél felıl érkezı anyagokat visszatartja, felveszi a vérbıl, és olyan adagokban adja tovább, ahogy a szervezet használja. Ezért étkezés után a vér cukor- és aminosavtartalma legfeljebb kismértékben emelkedik. Magasabb kiugrás csak nagy mennyiségek elfogyasztása után észlelünk. A zsírok viszont a nyirokutakon keresztül haladnak, a májat elkerülik, a mellvezetéken keresztül a bal kulcscsont alatti vénába ömlenek, és a vérpálya útján jutnak el szerte a szervezetbe. Ezért táplálkozás után a vér hirtelen zsírdússá válik. A bélcsatornának van olyan része, amely elkerüli a májat. Ez a vastagbél legalsó szakasza és a végbél. Innen a visszerek nem a máj kapuere felé ürülnek, hanem találkoznak az alsó végtagok felıl jövı visszerekkel, és a vér a máj megkerülésével a nagy hasi visszéren keresztül kerül a szívbe, a jobb pitvarba. Ez azért fontos, mert ilyen úton a végbélbıl a máj megkerülésével felszívódhatnak anyagok, s ezért nem érvényesül a máj méregtelenítı hatása. (Az orvos ezt akkor használja ki, amikor végbélkúpban rendel gyógyszereket.) A vastagbél egyebek közt a víz felszívódásának a helye. A béltartalom a táplálék elfogyasztása után kb. három és fél óra múlva jelenik meg a vakbélben, és a felszálló vastagbélben kezd felgyőlni. (A tényleges szükséges idı jórészt annak a függvénye, hogy a táplálék mennyi idıt tölt el a gyomorban.) Ezután a májközeli hajlatba a táplálkozás után hat, a lépközelibe kilenc óra múlva, a leszálló vastagbélbe tizenegy, a medencében levı részbe pedig tizennyolc óra múlva jut el. Itt már voltaképpeni emésztés nincs. Fıleg csak az emészthetetlen növényi rostok, kötıszöveti rostok találhatók itt a béltartalomban. A vastagbél legjelentısebb feladata a vízfelszívás. Az utolsó, még értékesíthetı anyagokat erjesztı és rothasztó baktériumok bontják le.
A szénhidrátok erjedése során savanyú, szagtalan termékek – tejsav, ecetsav, szénsav – keletkeznek. A bélgázok ilyenkor hidrogénbıl és szén-dioxidból állnak. A zsírokból az erjesztı baktériumok zsírsavakat hasítanak le. A fehérjék rothadása közben inkább lúgos termékek szabadulnak fel, amelyek közül sok erıs szagú, bőzös és mérgezı hatású. A bélgázok ilyenkor fıleg kénhidrogénekbıl és metánból állnak. A rothadási termékek gátolják a bél mozgását, az erjedési termékek pedig inkább gyorsítják. A rothadás során felszabaduló mérgezı anyagok részben eltávoznak a bélsárral, részben felszívódnak és a vérkeringésen keresztül a májba jutnak. Tartós székrekedés következtében viszont – ahogy a vérkeringés felépítését az elıbb láttuk – a vastagbél végsı szakaszából a máj nem kerül be a vérkörbe, így nincs méregtelenítés. Ezért fontos a sok rostanyag és a viszonylag kevés fehérje a tápanyagban. Minél gyakoribb a székletürítés, annál jobb. (Kivéve a hasmenést, természetesen.) Ha a széklet túl kemény, és fokozott a bélgáztermelıdés, akkor táplálkozásunk állati eredető fehérjében túlsúlyos és/vagy rostszegény. A fenti tünet mindenféleképpen a vastagbélben jelenlevı kiterjedt rothadási folyamatokra utal. Az emésztırendszerünk egészsége nagyban függ attól, hogy mit veszünk magunkhoz és milyen arányban. Látható, hogy fontos a növényi és állati eredető tápanyag helyes arányának betartása a növényi eredet javára, és a finomított cukrok (az ún. rejtett, tehát más élelmiszerekbe iparilag bevitt finomított cukor) minimalizálása, akár teljes elhagyása. A másik fontos kérdés a különféle drogok okozta károk. Ezek a káros hatások idıvel felhalmozódnak és akkor már valódi betegségekké válnak. Itt nem csak az ún. rizikótényezıkrıl van szó, hanem a kifejezetten káros anyagokról. 2.7 A bélbaktériumok táplálkozási szerepe. Az organizmusok között finom szimbiózis létezik, többnyire kölcsönösen hasznos kapcsolat. Ezek az organizmusok több millió éve lakoznak testünkben. Végsı soron a saját érdekeik határozzák meg a tevékenységüket, nem pedig a mieink. Csak akkor vesszük hasznukat, ha a környezetünkben minden rendben van. Az antibiotikumok szedése olyan tényezı lehet, amely komoly károsodást okoz ezeknek a baktériumoknak a környezetében. A legfontosabb baktériumfajtákat a következıkben mutatom be. Ennél természetesen sokkal többféle baktériumtörzs van, mely velünk él. Bifidobaktérium bifidum. Ezek a baktériumok népesítik be fıleg a vastagbelet, és a nıi hüvelyt is. Az életkor elırehaladtával a számuk csökken. Fıbb szerepük a következık: a veszélyes mikroorganizmusok letelepedésének megelızése; az általuk elfoglalt helyen nem szaporodnak el az élesztıgombák; elısegítik a megfelelı savszint fenntartását a gyomor- és bélrendszerben; elıállítják a B-vitaminok egy részét; segítik a máj méregtelenítı munkáját. Lactobacillus acidophilus. Ezek a baktériumok a beleken kívül a szájban és a hüvelyben is megtalálhatók. Fı területük a vékonybél. Fıbb szerepük a következık: a karbohidrátokból tejsavat termelnek, így segítik a megfelelı környezet fenntartását az emésztéshez; elısegítik a tejcukor (laktóz) emésztését, mert ık termelik a laktáz enzimet; elpusztítják a támadó baktériumokat; lelassítják és ellenırzés alatt tartják az élesztıgombákat, például a candida albicanst. Bifidobaktérium longum. A belek és a nı hüvelyének természetes lakói. Nagyobb számban vannak jelen a vastagbélben, mint a vékonybélben. Fı hasznuk a következı: tej- és ecetsavat termelnek, így megsemmisítik a támadó baktériumokat; a csecsemık számára súlynövekedést biztosítanak, mert visszatartják a nitrogént; megelızik az ártalmas nitritek keletkezését a nitrátokból a gyomor- és bélrendszerben; B vitaminokat termelnek; részt vesznek a máj méregtelenítı munkájában.
Bifidobaktérium infantis. A csecsemık gyomor- és bélrendszerének lakói. Sokkal nagyobb számban vannak az anyatejjel táplált csecsemık beleiben, mint a tápszerekkel etetetteknek. Fı hasznuk ugyanaz, mint a bifidobacterium longumnak. Lactobacillus bulgaricus. Ezek a különösen fontos baktériumok nem lakói, hanem csak átutazói a testünknek. Amint bekerülnek (például joghurttal) a testbe, több hétig ott maradnak, mielıtt továbbhaladnának. Számos joghurt– és sajtfélében megtalálható, hacsak nem sterilizálták azokat a gyártás során, hogy elpusztítsák a baktériumkultúráikat (és így megnövelhessék a fogyaszthatóságuk idıtartamát). Szerepe: antibiotikumokat termel; növeli a tej és tejtermékek megemésztésének képességét, mert laktáz nevő enzimet termelik; tejsavat termelnek (mint minden olyan baktérium, amelynek nevében a „lactobacillus” szerepel), ezért segíti a bifidobactériumok letelepedését. 2.8 A táplálkozás szervrendszerének és az anyagcserének szabályozása Szervezetünk összehangolt mőködésérıl az idegrendszer, a belsı elválasztású mirigyek rendszere gondoskodik. Mőködésükrıl pontos leírást az orvosi szakkönyvekben vagy a biológia tankönyvekben találhatunk. Az elkövetkezıkben megadom néhány hormonnak a táplálkozással kapcsolatos mőködését. Az itt megadott hormonoknak másfajta hatása is van, de itt csak tárgyunk nézıpontjából írom le azokat. Az agyalapi mirigy elülsı lebenye termelte hormonok közül a növekedési hormon (STH) emeli a vércukorszintet és fokozza a zsírok lebontását. A mellékvesére ható hormon (ACTH) a szénhidrát anyagcserére ható hormon termelésére hat. A pajzsmirigy trioxin hormonja fokozza a sejtoxidációt, serkenti a lebontási folyamatokat. A kalcitonin csökkenti a vér Ca2+ tartalmát. A mellékpajzsmirigy parathormonja elısegíti a vékonybél Ca2+ felszívódását, fokozza 2+ a Ca visszaszívódását a vesében és növeli a vér Ca2+ szintjét. A mellékvesekéreg só és vízháztartásra ható hormonja fokozza a nátrium (Na+) és víz visszaszívódását. Az ugyanitt termelıdı szénhidrát anyagcserét befolyásoló hormon gyarapítja a szervezet glükóz készletét, növeli a máj és az izom cukorraktározását, serkenti a fehérjékbıl való glükóz képzıdést és gátolja az izom glükóz lebontását. A mellékvesevelı adrenalin hormonja glikogénbontó enzimeket aktivizál, serkenti a máj és az izom glikogén-lebontását, növeli a vércukorszintet. A hasnyálmirigy szigeteiben termelıdı inzulin segíti a sejtek cukorfelvételét, serkenti a cukoroxidációt, serkenti a glükóz glikogénné és zsírokká alakítását és raktározását, vércukorszint csökkentı. A központi idegrendszerben a köztiagy hipotalamusza irányítja a vegetatív mőködéseket és a hormonális szabályozást. Itt van a szimpatikus és paraszimpatikus hatások központja. Mit jelent ez? A szimpatikus hatás azt jelenti, hogy általánosságban mozgósítja a szervezet mőködését, a paraszimpatikus hatás pedig helyreállítja a szervezet energiakészletét. Ennek következménye, hogy a szimpatikus hatás egy akcióra mozgósítás, amely lehet megnövekedett aktivitás, de lehet veszélykezelés is. A paraszimpatikus hatás pedig egy nyugalmi periódust jelöl: ez lehet pihenés, vagy éppen tétlenség is. Amikor a szimpatikus hatás van túlsúlyban, akkor a vércukorszint emelkedik, az oxigénfogyasztás növekszik, a lebontó folyamatok vannak túlsúlyban, az emésztınedv-termelés gátlás alatt van, a bélmőködés lassul. Tehát aktív testmozgáskor, vagy nagy fizikai illetve szellemi megterhelés (koncentrálás), a figyelemnek a környezet felé fordulása esetén áll fenn ez a helyzet. Ilyenkor általában étvágy sincs és nem célszerő bıségesen táplálkozni sem.
Amikor pihenünk, alacsonyabb „fordulatszámon” mőködik a szervezet, és a figyelem kevésbé fordul a környezet felé, akkor a paraszimpatikus hatásnak köszönhetıen a vércukorszint csökken, az oxigénfogyasztás csökken, az építı folyamatok vannak túlsúlyban, az emésztınedv-termelés fokozódik, a bélmőködés gyorsul. Az ilyen periódusok kedveznek a táplálkozásnak. De mi van ennek a szimpatikus-paraszimpatikus rendszert szabályozó hipotalamuszi mőködés mögött? Ekkor már ki kell lépnünk a hagyományos biológiai mőködést leíró keretek közül és át kell lépni az életerı mőködésének leírására. Mint azt korábban már írtam, a szabad életerı „mennyiségi leírására” a tónusskála való. Tehát a személy – az „ÉN” – tónusskálán való elhelyezkedése mondja meg, hogy adott esetben milyen mőködés lesz a testen belül, mely folyamatok lesznek serkentve, illetve gátolva. Itt csak annyit jegyzek meg, hogy bánat illetve apátia szintjén a paraszimpatikus rendszer aktív és a szimpatikus gátolt; a félelem sávjában, az ellenségesség illetve düh szintjén a paraszimpatikus rendszer gátolt; a erıs érdeklıdés, jókedv szintjén a szimpatikus rendszer enyhén el van nyomva, a paraszimpatikus rendszer jól mőködik; a lelkesedés szintjén mindkét rendszer optimálisan mőködik; magas az energiaszint. Ahogy egyre több a jelenlevı szabad életerı, ezzel egyenes arányban növekszik az agykéreg aktivitása és irányítása is. Az unalom szintjén és ez alatt (ellenségesség, düh, félelem, bánat és apátia sávjában; a skálán felülrıl lefelé haladva,) egyre inkább a központtól távol esı helyi gócok mőködése kerül elıtérbe és egyre kevesebb lesz a központi irányítás, koordináció. A félelem szintén és ez alatt a szervezet egyes részei elszigetelıdnek egymástól, magukra maradnak. Így egyre nagyobb hajlamuk lesz a betegségekre, az immunrendszer hatékonysága rohamosan csökken. A fenti gondolatmenetbıl látható, hogy minél feljebb vagyunk a tónusskálán, minél több szabad életerıvel rendelkezünk, szervezetünk annál jobban és egészségesebben mőködik. 2.9 A mesterséges édesítıszerek Van néhány további tényezı, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ezen a tényezık egyike az élelmiszeripar használta édesítıszerek. Az ipar felfigyelt arra, hogy a fogyasztók jelentıs része csökkenteni szeretné a bevitt kalóriák mennyiségét, így a legelterjedtebben használt egyik szénhidrátféleség, a finomított cukor helyett megjelentek a mesterséges édesítıszerek. Tehát megvan a keresett édes íz, de nincs kalória! Így kerülnek a boltok polcaira a diétás, kalóriamentes üdítık és más élelmiszerek, vagy az otthoni cukorpótlásra használt szerek. Megvan a megoldás? Mi tehát az igazság? A jelenleg legdivatosabb és legelterjedtebb modern szert aszpartamnak hívják. Ugyanez a vegyület található a közismert Nutra Sweetben is. Ez a vegyület kétszázszor! édesebb íző, mint a cukor, így sokkal kevesebb aszpartam elegendı az élelmiszerek édesítéséhez. Melyek azok az élelmiszerek, ahol találkozhatunk vele? Cukormentes rágógumik, leheletfrissítık, kakaó keverékek, kávé- és üdítıital-porok, multivitamin készítmények, asztali édesítık, diétás teák, instant teák és kávék, kalóriamentes joghurtok. Tehát nézzük meg a csomagolást! Fel kell tüntetni rajta a tartalmat. Az aszpartam azonban alattomos dolog! Vegyi összetétele három részbıl áll: az aszparaginsav és a fenilanilin aminosavakból, és ezeken kívül még methanolból. A methanolt úgy is nevezik, hogy metilalkohol vagy faszesz. Az aszparaginsav egy kristályos aminosav – C4H7NO4 – , amely különösen a növényekben található meg. A neve is a spárga latin nevébıl származik (asparagus). Annak ellenére, hogy azt állítják, hogy az aszpartamban lévı aminosavak ugyanúgy metabolizálódnak, mint a természetes megfelelıik, amelyeket az élelmiszerekben találunk, a kutatások mást találtak. Az aszpartamos szénsavas üdítık fogyasztása azt okozza, hogy a vér-
ben hirtelen megnövekszik az aminosavak mennyisége – s ez a növekedés nem következik be a normál étkezéskori fehérjeemésztéskor. Ez a hirtelen növekedés azonban problémákat jelenthet. Nincs vita arról, hogy azoknak el kell hagyniuk az aszpartam fogyasztását, akik ún. fenilketonuriájuk van. Ez azt jelenti, hogy a fenilanilinnek tirozinná változtatásához szükséges enzim hiányzik a szervezetükbıl. (A fenilanilin eszenciális aminosav, amelyet a fehérjék hidrolízise során kapunk (C9H11NO2). A hidrolízis az a vegyi folyamat, amelyben a víz a vegyületek kötéseit felbontja és a víz ionjai a felbontott vegyületek termékeihez kapcsolódnak. Azaz ez a vízzel való kémiai reakciók hatására bekövetkezı bomlás.) Az enzim hiányának eredménye az, hogy a fenilanilin felhalmozódhat és agykárosodáshoz vezethet. Megjegyzendı, hogy nem csak a fenilketonuriás emberek, hanem a vashiányos és vesebetegségben szenvedık is ki vannak téve a hirtelen aminosav szintemelkedés hátrányainak. Az aszpartamban harmadik alkotórésze a methylalkohol méregként ismert, még akkor is, ha viszonylag kis mennyiség kerül be a szervezetbe. Az okozott tünetek súlyos esetben lehet vakság, agydaganat, hasnyálmirigy-gyulladás és szívizomgyulladás. Az ellenkezı értelmő nyilatkozatok ellenére számolnunk kell az aszpartam gyakori fogyasztásának felhalmozódó hatásával, mely ez idáig ismeretlen. Fejfájás, hangulatváltozás, látászavar, hányinger és hasmenés, alvászavar, emlékezetvesztés és zavarodottság írható az aszpartam rovására. Az aszpartam különösen veszélyes lehet a gyerekeknek. (Cukormentes rágógumik fogyasztása!) Szükségtelen megemlíteni, hogy aki aszpartamot tartalmazó élelmiszert fogyaszt és a fent leírt tüneteket észleli magán, hagyja abba azt! Ennél sokkal jobb, ha elkerüljük az édesítıszereket és inkább gyümölcsöket és friss gyümölcsökbıl facsart leveket fogyasztunk. Ezek az élelmiszerek természetes formájukban édeskések, nincsenek bennük se mesterséges színezık, se tartósítószerek és tele vannak a jó egészséghez szükséges sokféle tápanyaggal. A fentiek alapján én a szívem szerint tiltólistára tenném az aszpartammal mérgezett diétás készítményeket. 2.10 A szabadgyökök A következı fontos tudnivaló a szabadgyökökkel kapcsolatos. Sokszor hallhatunk az antioxidánsokról és azok jelentıségérıl. Ehhez a témához kapcsolódnak a szabadgyökök. Szabadgyöknek azt az atomot vagy atomcsoportot nevezzük, amelynek legalább egy páratlan elektronja van. Kis mennyiségő szabadgyök mindig van a szervezetben. Biokémiai reakciók során természetes módon keletkeznek szabadgyökök és normál körülmények között a szervezet kontroll alatt tartja ıket. Valójában nem minden szabadgyök veszélyes. Az immunrendszer által fejlesztett szabadgyökök megtámadják a vírusokat és a baktériumokat. Más szabadgyökök különféle hormonok és enzimek elıállításában vesznek részt. Szabadgyökökre van szükség az energiatermeléshez. Ha a szabadgyökök száma drámaian megnı, a sejtek és a szövetek károsulhatnak. Sok különféle tényezı vezet a szabadgyökök elszaporodásához. Sugárzások, mint például a sok napsugárzás vagy a gyógyászatban használt röntgensugárzás; a nagyfokú környezetszennyezés vagy a cigarettázás és az autók kipufogógázának belélegzése (nagyvárosi szmog). A táplálkozás is hozzájárulhat a szabadgyökök elszaporodásához. A zsírban gazdag táplálék, zsírok magas hımérsékleten való használata, a forró olajban készült rántott húsok, és sültek. A magas szabadgyökszám módosítja a sejtosztódáskori genetikai kódátadást. A fehérjeszintéziskor bekövetkezı hiba megváltoztatja a fehérjék szerkezetét, amely ezeket a fehérjéket az immunrendszer célpontjává teszi, mert a testidegen fehérjéknek ismerheti fel. Ez leuké-
miához vagy más rákos megbetegedés kialakulásához vezethet. Ezen kívül a szabadgyökök megrongálhatják a sejthártyákat is. Az antioxidánsoknak nevezett anyagok semlegesítik a szabadgyököket azzal, hogy az aktív elektront lekötik. Az antioxidánsok olyan táplálék-kiegészítıkben vannak, amelyek szuperoxid dismutáz enzimet és glutathion peroxidázt tartalmaznak; antioxidánsok még az A-vitamin, illetve annak provitaminja a béta karotin; az E- és C-vitamin; a szelén, a cink ásványi anyagok; és a melatonin hormon. A szuperoxid olyan vegyület, mely egyértékő O2– iont, a peroxid pedig olyan vegyület, mely kétértékő –O–O– iont tartalmaz. A glutathion az aminosavak közé tartozó cisztin, glicin és glutaminsav alkotórésze. Az antioxidánsok így méregtelenítik a szervezetet és védik a testet. 2.11 A savas- és lúgos kémhatást okozó élelmiszerek A szervezet alapvetı kémhatásának (pH érték) karbantartása szempontjából az a fontos, hogy a táplálék nyolcvan százaléka lúgos kémhatást és húsz százaléka savas kémhatást okozó élelmiszer legyen. A pH érték a vér savasságának és lúgosságának a mértékét jelenti. Ha a pH teszt azt mutatja, hogy a test túl savas, akkor több lúgos kémhatást okozó élelmet kell fogyasztani és elhagyni a savas kémhatást okozókat. Alább megadok egy alaplistát különféle élelmiszerekbıl, hogy azok milyen kémhatást okoznak a vérben. Savas kémhatást okoznak: alkohol, aszalt szilva, áfonya, bab, baromfi, belsıségek, bors, cukor, cukor tartalmú ételek, csicseriborsó, ecet, hajdina, hal, hús, hüvelyesek, kagyló, kakaó, kávé, ketchup, kukoricaliszt, lencse, mustár, olíva, savanyú káposzta, spárga, szilva, tea, tej, tésztafélék, tojás, üdítık, zabliszt. A gyógyszerek közül az aszpirin, és a legtöbb drog és a dohány (cigaretta) szintén savas. Lúgos kémhatást okoznak: avokádó, különféle csírák, datolya, friss gyümölcsök (a legtöbb), friss kókuszdió, friss zöldség, gomba, hagyma, kukorica (szemes), melasz, méz, szója termékek, torma, vizitorma. Minden zöldségféle, különösen nyersen fogyasztva, kiegyenlítik a savas-lúgos kémhatást. Érdekesség, hogy a citrusfélék savanyúsága miatt azt gondolnánk, hogy savas kémhatásúak, de a bennük levı citromsav mégis lúgos hatást okoz. Alacsonyszintő savas kémhatásúak (gyakorlatilag semlegesek): aszalt gyümölcsök (kivéve az aszalt szilva!), diófélék és mogyorók, mindenféle magvak (nem pörkölten!, tehát a pörkölt és sózott földimogyoró nem!), gabonaszemek többsége, gyümölcskonzerv (nem a cukorszirupos!) és viaszolt gyümölcsök, jégkrém, petrezselyem zöldje, sajtok, szárított kókusz illetve kókuszreszelék, vaj. Alacsonyszintő lúgos kémhatást okoznak (gyakorlatilag semlegesek): gesztenye, mandula, savanyított tejtermékek. 2.12 A candidáról A candida albicans egy élesztıgomba fajta, mely mindig jelen van szervezetünkben. Amikor elszaporodik és felborul az egyensúly, ezt egyre több tünet jelzi. Különösen kedvezı helyzet alakul ki az egyensúly felbomlásához az általános táplálkozási szokás (a finomított cukrok és a fehér finomliszt alapú kenyér- és tésztafélék) túlsúlyával. Ezt a folyamatot elısegíti és meggyorsítja az antibiotikumok használata, mivel azok megbontják a bélflóra egyensúlyát, kiirtva a hasznos baktériumtörzseket, melyek kordában tartják az élesztıgombákat. Szervezetünkben nem csupán ez az élesztıgomba fajta lehet és elszaporodása okozhat hasonló tüneteket. Tehát helyesebb lenne itt az élesztıgombák illetve baktériumtörzsek közötti arány egyensúlyának megbomlásáról beszélni. Az antibiotikumok nemcsak a betegségek kezelésekor kerülnek be a szervezetünkbe, hanem az állati eredető húsokkal, húskészítményekkel is. A nagyüzemi állattenyésztési technológia a betegségek megelızése érdekében a takarmányba eleve belekever antibiotikumokat,
melyek a vágás és a különféle húskészítmények ipari elıállítása után bekerülnek az asztalunkra. Így egyre fontosabb szempont lehet az ún. bio húsok és bio készítmények fogyasztása. A „bio” azt jelenti, hogy nincs semmilyen adalékanyag használva az élelmiszer elıállításakor és termesztésekor illetve az állat tenyésztésekor. Az élesztıgombák elszaporodása rombolja az immunrendszer hatékonyságát. (Az immunrendszerrıl külön fejezetben lesz szó.) Az egészséges bélflóra felborulásának következménye, hogy a B-vitaminok természetes elıállítása a bélrendszerben megáll (lásd a 2.7 fejezetet). Így megsérülhet a bélnyálkahártya, ezáltal nemcsak az élesztıgombák szivároghatnak át a véráramba, hanem mindenféle mérgezı maradékanyag is, amely allergiás és mérgezési reakciókat válthat ki. A candida képes arra, hogy egyszerő élesztıgombából agresszív micéliumos gombává (a micélium gombafonalat jelent) változzon, amely gyökerecskéket ereszt a bélnyálkahártyába, és így juthatnak be a vérkeringésbe a méreganyagok. A leggyakoribb tünetek: emésztési zavarok (puffadás, hasmenés, székrekedés, irritációk); krónikus húgyúti fertızés; krónikus fáradságérzet; izomfájdalmak; érzelmi zavarok; „ködös” elmeállapot; bırproblémák; menstruációs problémák; prosztataproblémák; penészedés (a szájban vagy a hüvelyben); gombás bırfertızések, bélféreg felbukkanása vagy gombás köröm. Ezen tüneteknek természetesen más okai is lehetnek, de mindenféleképen célszerő ilyen irányú vizsgálatot is végeztetni. Nem szándékom a félelemkeltés, de fontos kezelni ezt a helyzetet. A testünkben érzékelt tünetek üzenetek annak állapotáról. A candida–ellenes terápiát mindig szakemberrel kell megbeszélni! 2.13 Az immunrendszerrıl Elıször nézzük meg, mit jelent az, hogy immunitás. Biológiai értelemben azt a védettséget értjük alatta, mely a testidegen anyagokkal szemben megnyilvánul. Testidegennek azokat az anyagokat, sejteket nevezzük, melyekkel a szervezet az egyedfejlıdésének kezdeti szakaszában nem találkozott, s velük szemben a védekezı rendszer mobilizálódik. Az egyedfejlıdés korai szakaszában alakul ki az aktív védekezı rendszer. A testidegen anyagok összetételüket tekintve többségében fehérjék és szénhidrátok. Ezek úgynevezett immunogén anyagok (antigének), olyan idegen szerves makromolekulák, melyek a szervezet védelmi berendezését és a specifikus immunválaszt mőködésbe hozzák. Immunválaszkor a testidegen anyagokat eltávolítja, illetve közömbösíti az immunrendszer. Az immunrendszer nem kapcsolódik csupán egyetlen szervrendszerhez, mőködése kiterjed a test szinte minden szervére. Az emésztı–, az ideg–, a keringési rendszer idetartozik. De azt is mondhatjuk, hogy a test nagyrészt azonos saját immunrendszerével. A leírtakon kívül éppúgy beletartozik a bır, mint a hormonrendszer, vagy a vér– és nyirokkeringés. Azt mondhatjuk, hogy az immunrendszer különbözı tényezıi jelen vannak majdnem az egész testben. A sebgyógyulás, a törések összeforrása, a mindennapi környezetünkbıl jövı fertızésforrások kezelése a védelmi rendszerünk napi rutin tevékenysége. A testünk egységes élı organizmus, melynek életjelenségei közé tartozik mindez. Az élet automatikusan korrigálja a test mőködését és a bekövetkezı vészhelyzeteket kezeli. Ez a kezelési képesség rengeteg dologtól függ. Biológiailag idetartozik a test mérgezettségi szintje, az ásványanyag– illetve vitaminhiány. Ezt befolyásolhatja a táplálékunk összetétele, a környezetünkbıl érkezı esetleges fertızések, illetve a káros szenvedélyeink: a cigaretta, a koffein– és az alkoholfogyasztás. (Lásd a drogokról szóló rész.) Ezen tényezıkrıl sokszor olvashatunk máshol is. Egy dologról azonban megfeledkezünk. Errıl már volt szó ebben a könyvben: az életerı megnyilvánulásáról, a személy tónusskálán levı helyérıl. Minél magasabban van valaki a tónusskálán (ez a megfigyelhetı), annál több szabad életereje van, és annál hatékonyabb a szervezet általános mőködése, így az immunmőködés is. Erre egy példa lehet az a történet,
hogy amikor egy orvos elment Afrikába trópusi betegségeket gyógyítani és ezzel kapcsolatban tele volt ambícióval, lelkesedéssel, és nagy energiával vetette bele magát a munkába, nem kapta el magát a betegséget. De ha elvesztette ezt a lendületet, azaz lesüllyedt a tónusskálán, így egyre több elıvigyázatossági intézkedést hozott a fertızés elkerülésére, máris elindult azon az úton, hogy ı maga is megkapja a kórt. S ebben a pillanatban belépnek azok a tényezık, amelyeket soha nem kezelünk, ha betegek vagyunk. A betegség tulajdonképpen az élet tagadása, az élet elleni lázadás. A környezetünkben ilyenkor jelen van egy (vagy több) leértékelı forrás; céljaink útjában álló akadály; egy olyan személy, aki valamilyen módon „keresztbe tesz” nekünk. Ezt máshol „stressznek” nevezik és az élet természetes részének tekintik. A „stresszt” nem lehet se gyógyszerrel, se táplálkozási elıírással kezelni. Ezt csak az emberrıl való tanulással lehet kezelni. További felvilágosítás errıl az irodalomjegyzékben felsorolt Az elnyomás oka, és a Megoldások a veszélyes környezetre címő füzetekben olvasható. Amíg ezen okoknak a forrása nem ismert és nem kezelt, csak tüneti kezelést érhetünk el, és nem kapunk tökéletes gyógyulást, tartós javulást, a kezelt állapot hullámozni fog, azaz elmúlnak a tünetek, majd kiújulnak. Hullámzik a tónusszint, hullámzik az életkedv: vannak „jó napok” és „rossz napok”. Már annyira megszoktuk ezt, az élet természetes részének tekintjük, hogy el sem tudjuk képzelni azt, hogy lehet másként. A könyv harmadik fejezetében olvashatunk majd arról is, hogy mit tehetünk a táplálkozás területén testünk mőködésének javítására. 2.14 Újra a drogokról A drogok témáját a könyvben már érintettem. Jelen társadalmunkban fogyasztásuk rendkívül elterjedt, így a témával foglalkozni nagyon is indokolt. Ha drogokról beszélünk, akkor elsısorban a kábítószerekre, az ún. utcai drogokra gondolunk, és figyelmen kívül hagyunk az olyanokat, melyeket étkezésekhez fogyasztunk. Ilyenek az alkohol tartalmú italok vagy a koffeintartalmúak. Ezeket sokan nem is tekintik drogoknak, pedig fogyasztásuk súlyos következményekhez vezethetnek. Ilyen az alkoholfogyasztás hatása, mely súlyos esetben a máj károsodásához vezet. Májunk egészségének fontosságát az elızı részben láthattuk. Az alkohol azonban kis mennyiségben is képes kárt okozni. Egyszerően „elégeti” a szervezet B1-vitaminkészletét. Ez a gyorsított kémiai folyamat okozza a spicces állapotot, mely egyfajta „felszabadultság” érzést kelt. Ha túl sok B1-vitamin használódik el, az az idegrendszerünk mőködésének zavarához vezethet. Ezért van az, hogy az alkoholfogyasztás mellékhatása az egyensúlyzavar, és súlyos esetben a kézremegés. Az alkohol fokozni látszik a szexuális teljesítményt, de az ár súlyos, mert végsı soron frigiditás és impotencia lesz az eredmény. A szervezet természetesen megsínyli a B1-vitamin csökkenését és egyfajta „apátiába” esik, amely ellen általában az újabb alkoholfogyasztás lesz a „kiút”. Ez a kialakult helyzet további súlyosbodásához vezet és nyitott kapu lehet az alkoholfüggıséghez. A drogfüggıség általános problémája mögött egyszerő képlet húzódik: ha az ember nem képes szembenézni az élet kihívásaival és nem tudja megoldani a problémáit, nem lát valamilyen helyzetbıl kiutat, akkor hajlamossá válik arra, hogy valamilyen szerhez nyúljon. Ez lehet az elıbb tárgyalt alkohol, de lehet nyugtató, fájdalomcsillapító vagy „enyhe hatású” más drog. Ezzel a problémák ugyan megmaradnak, de a hozzájuk kapcsolódó lelki vagy testi fájdalom, stressz látszólag csökken. De ez nem valódi csökkenés és gyógyulás, hanem csak az öntudat és érzékelés eltompítása. Ha pedig elmúlik a kölcsönkapott vegyi alapú hatás, akkor az illetı drogfogyasztó már még kevésbé lesz képes szembenézni az életével. Még jobban elmenekül tıle. De az életbıl nem lehet kiszállni. Az embernek tudatosabbá és képesebbé kell válnia, és még inkább teljessé kell tennie a tudását az életrıl, az emberi viselkedésrıl, saját magáról. Növelni kell a felelısségvállalási szintjét, és törekedni kell az erkölcsösebb, tisz-
tességesebb életvitelre még akkor is, ha ez rövidtávon, ahogy mondani szokás: „nem kifizetıdı”. A világ felépítése ilyen. A gyors siker magában hordozhatja a csalódást is. Csak a céltudatos, hosszútávon elırelátó élet lesz végsı soron sikeres is. Csak a kitartás és akaraterı a becsületességgel karöltve képes drogmentes életet hozni. A drogos „jutalma” nem csak a testi egészség elvesztése, de a lélek sötétsége is. Tompult tudattal nem lesz öröm az élet. Ez csak az öngyilkos célja lehet. De ez nagyon lassú és fájdalmas halál. A koffein mesterségesen izgatja az idegrendszert és gyorsítja a perisztaltikát. A túlzott szénhidrátfogyasztás növeli a testsúlyt és csökkenti a táplálékban levı rostanyagok arányát. Különösen káros a répa- vagy a nádcukor túlzott fogyasztása. A közönséges kristály- és porcukor gyorsan felszívódik és hirtelen megnöveli a vércukor szintet, mely aztán gyorsan hasznosul és visszaesik ezzel éhségérzetet okozva. A cukorfogyasztás így felborítja szervezetünk energiaegyensúlyát és végsı soron gyengeséghez, fáradékonysághoz, elhízáshoz és az immunrendszer hatékonyságának csökkenéséhez vezet. Az élelmiszeripar rendkívül széles körben és nagy mennyiségben használ ilyen cukrot. Szinte alig van olyan élelmiszer vagy üdítıital, amelyben nincs cukor. Ha végignézzük az élelmiszer áruházak polcain található árúk összetételi felsorolását, a cukor kedvelt alkotórész mivoltáról nagyon gyorsan meggyızıdhetünk.
3. fejezet A táplálkozási szokásaink Az elızı fejezetekbıl látható, hogy a tápláléknak fehérjéket, szénhidrátokat, zsírokat, enzimeket, ásványi anyagokat, vitaminokat, nyomelemeket és vizet kell tartalmaznia. Láttuk azt is, hogy ezek aminosavakká, egyszerő cukrokká, glicerinné és zsírsavakká bomlanak. A táplálékban levı enzimek, különféle vitaminok, felszívódásképes ásványi anyagok és nyomelemek és a víz, fel tud szívódni. Azt is láttuk, hogy a vízben oldódó tápanyagok a májon keresztül kerülnek be a szervezet körforgásába. A zsírok fel nem szívódott részei pedig a nyirokkeringésen keresztül megkerülik a vér méregtelenedési lehetıségét a májban. Láttuk azt, hogy a gyomorban különbözı ideig tartózkodik a megemésztendı táplálék, és azt is, hogy a zsírok jelenléte akadályozza ezt a folyamatot. Láttuk azt, hogy az emésztés és a felszívódás után milyen folyamatok zajlanak le a vastagbélben és ott mely táplálékmaradványok fognak erjedni (a szénhidrátok) és melyek lesznek kitéve rothadási folyamatnak (a fehérjék). Láttuk mi ezeknek a következménye. Láttuk, mit okoz az alkoholfogyasztás, és mit okoznak a drogok. Láttuk, mit okozhatnak az antibiotikumok és a túlzott, indokolatlan gyógyszerfogyasztás. (Mindig konzultáljunk orvosunkkal, hogy a legmegfelelıbb gyógyszert írja fel, a lehetı legkisebb adagolásban!) Ezen fenti alapelvekbıl már körvonalazható néhány szabály. 3.1 Néhány alapszabály 1. A finomított cukrok és más „rejtett cukorral” ízesített termékek csökkentése vagy akár elhagyása. Vásárláskor feltétlenül nézzük meg a megvásárolandó termék összetételét, és ha többek között azt olvassuk a csomagoláson, hogy „cukor”, lehetıleg tegyük vissza a polcra! 2. Ha tehetjük, hagyjuk el, vagy jelentısen csökkentsük a finomított, nem teljes értékő gabonaalapú élelmiszereket (fehérkenyér, hántolt rizs, ilyen alapanyagokból készült sütemények, kekszek, stb.)! Ezek nagyon kevés értékes tápanyagot tartalmaznak az ipari elıállítás következtében, és fontos részeket hagytak ki – a mag héját –, a feldolgozás során. 3. Csökkenteni az állati eredető zsírokat és a hıkezelt, finomított étolajakat! Helyezzük elıtérbe a telítetlen zsírsavakban gazdag, hidegen sajtolt olajakat! A kitiltandó zsírok fékezik a gyomor munkáját, megemésztetlen fehérjéket és lebontatlan zsírokat eredményezve. Növelik a vér zsírszintjét és növelik a vastagbélben a rothadó bomlási folyamatokat, melyekkel tovább mérgezzük a sejtjeinket. 4. Jelentıs mértékben lecsökkenteni a húsfogyasztást, s ha lehet teljesen kiiktatni a konzerveket (mindenféle konzervet)! Ha a húsoknál tartunk, gondoljunk itt fıleg tengeri halra, csirkére, pulykára csak és a többi húskészítménynek mondjunk búcsút! Ezek ugyanis túl sok zsírt tartalmaznak, a húskészítmények pedig olyan eljárással készülnek, illetve konzerválják ıket, melyek túl sok terhet rónak a szervezetünkre. 5. Lehetıleg csak tiszta vizet igyunk! Ez legyen szénsavmentes. A tiszta vízen ne csapvizet értsünk! Kötelezı erıvel hagyjuk el a szénsavas-cukros üdítıitalokat, az alkohol tartalmú italokat! Javasoltak a mesterségesen tisztított vizek (akár házilag felszerelhetı szőrıkészülékkel), vagy jó minıségő szénsavmentes valódi ásványvíz, vagy az ún. pí-víz. A pí-víz különféle szőrıkkel megtisztított víz, amelyet ásványi anyagokkal dúsítottak, (de ez nem éri el az ásványvíz minısítést) és mágneses téren is átvezetik azt.
6. A bolti gyümölcslevek helyett fogyasszunk friss gyümölcsöt! Ha pedig mégis gyümölcslevet veszünk, még a pénztár elıtt nézzük meg, mi van a kosarunkba betett gyümölcslé dobozára, palackjára írva! Ha hozzáadott cukrot tartalmaznak, inkább hagyjuk ıket a polcon! 7. Visszatérni a teljes értékő gabonák rendszeres fogyasztásához! (Ezt nem gyızöm hangsúlyozni.) 8. Együnk az évszaknak megfelelı sok zöldséget és hüvelyes terményeket! 9. Fogyasszunk rendszeresen tejsavas erjesztéssel készült savanyúságokat, tejtermékeket és más étkezési kultúrákból átvett fermentált (különbözı erjesztéssel készült) növényi élelmiszereket! 10. Együnk mindig kevesebbet, mint amit a szemünk kíván! 11. A napot kezdjük friss gyümölccsel és hagyjunk egy-két órát gyomrunknak békén! Ne forrázzuk le kávéval, izgató hatású teákkal! 12. Rágjuk meg az ételt! Ne feledjük: az emésztés már a szájban megkezdıdik. 13. Lehetıleg minden étkezés után mossunk fogat, de legalább a napi utolsó étkezés után! 14. Lefekvés elıtt ne együnk már és ne eszegessük végig a napot! 15. A táplálkozási szokásunkban legyen napi rendszeresség! Ez legyen idıbeli, fajtabeli és számbeli, azaz hányszor, mikor és mit (milyen fajta táplálékot) fogyasztunk naponta. 16. Naponta aludjuk ki magunkat! A hét legtöbb napján feküdjünk le éjfél elıtt! Az ekkor megkezdett alvás sokkal pihentetıbb. A cél: reggel energikusan felkelni az ágyból. Ne feketekávéval keltsük fel magunkat! (A kávé – ne feledjük – ugyanolyan drog, csak éppen – a fogyasztott mennyiség miatt – még élénkít. De idıvel ı is megszedi a saját vámját.) 17. A legutolsóként ideírom azt is, ha most szeretnénk megreformálni táplálkozásunkat, és eddig nem vettük figyelembe a fenti szempontokat, akkor az egészet érdemes egy vastagbéltisztító kúrával kezdeni. Sokféle ilyen hatású hasznos készítmény kapható, itt most nem akarok reklámozni egyetlen ilyen terméket sem. Ezzel a kúrával egyrészt megszabadulunk a korábbi káros, potenciálisan betegséget okozó lerakódásoktól, regeneráljuk vastagbelünket és biztosítjuk azt, hogy az új, megreformált étkezéssel bevitt táplálék már jobban felszívódjon, hasznosuljon a szervezetünkben. Ha e szabályokat betartjuk – akár ebben a sorrendben –, akkor már tettünk valamit a testünk jobb energiaszintje és egészségének visszaállítása érdekében. 3.2 A különféle táplálkozási irányzatok A következıkben tekintsük át röviden, milyen táplálkozási irányzatok léteznek, hogy átfogó képet kapjunk róluk. I. Az állati fehérjén és bıséges szénhidrátbevitelen alapuló „hagyományos” étrend. Mindennemő húson (fıleg sertés, marha és szárnyas) és húskészítményen alapuló étrend. Ehhez hozzátartozik a hagyományosan megszokott köretek (fıleg burgonya, hántolt rizs, fehér lisztes tészták), és levesek fıétkezésekkori fogyasztása. Ehhez tartoznak még a fehér lisztes, kristálycukros sütemények; a csokoládé, a fehérkenyér, szénsavas üdítık, alkoholos italok. Jellemzı rá a kevés zöldség- és gyümölcsfogyasztás. Ezt kiegészítik a kávé és a teaivás. Nem jellemzı rá semmiféle megfontolás, a tájjellegő hagyomány és a családok szokásai kicsit módosíthatnak ezen, de jelentıs változás nincs. Az általános táplálkozási kultúra változásával az állati eredető zsírok (fıleg a sertészsír) használatát hidrogénezett növényi zsírok (margarinok) és finomított olajak (étolajak) váltották fel. Ennek az étrendnek a táplálkozá-
si kultúrája rendkívül ki van téve az élelmiszeripar diktálta reklámoknak. A hosszú távon elhízást okoz a túlzott kalória-bevitel miatt, a test energiaszintje fokozatosan csökken és az életkorral egyre több betegség alakul ki. Ez az étkezési mód akár súlyos betegségek kialakulását segíti elı. (Szívinfarktus, érelmeszesedés, magas vérnyomás, magas koleszterinszint, gyomorfekély, székrekedés, rákos megbetegedések kialakulásának rizikótényezıje.) II. A hagyományos étrend, de vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó táplálékkiegészítıket fogyasztók. Alapjában ugyanaz igaz rá, mint az elızıre, de az étrendet rendszeresen vagy szezonálisan vitaminokkal és ásványi anyagokkal egészítik ki, jellemzıen C-vitaminnal, B-vitaminokkal, vagy más multivitamin készítményekkel. Az ásványi anyagok közül fıleg a kalcium, a magnézium bevitele jelentıs. Különösebb hangsúly nincs a vitaminok és ásványi anyagok kölcsönhatásán, inkább a vitaminkészítmények reklámjai a jellemzı befolyásoló tényezık. III. A vegetáriánus étrend különbözı részekre bomlik a szigorúság szerint. a.) Az ovo-lakto diéta húsmentes, de tojást, tejet és tejtermékeket tartalmazó étrend. Nem helyez figyelmet a „modern” élelmiszerekre. Tartalmazza a fehér lisztes tésztákat, kenyeret, finomított cukorral készített édességeket, vegyszerrel adalékolt élelmiszereket. b.) Ugyanúgy ovo-lakto étrend, de bio módon termelt növényi és állati eredető teljes értékő, natúr technológiával készített élelmiszerek. (A névben a latin ovo („tojás”) és a lakto („tej”) jelenik meg.) c.) Lakto vegetáriánus étrend, mely tej és tejtermékekre, hagyományos növényi élelmiszerekre alapozott (gabonák, hüvelyesek, zöldségek, gyümölcsök, olajos magvak, speciális főszerek és készítmények). d.) Szigorú vegetáriánus diéta (csak növényi élelmiszereken alapul). Speciális fajtája a nyerskosztos táplálkozás: hıkezelésmentes, teljes értékő növényi élelmiszereken alapul (Bicsérdi Béla követıi). IV. A makrobiotikus táplálkozás étrendje. A kínai jin és jang elven alapuló, jellegzetesen távolkeleti tudományokból táplálkozó – bár más népek táplálkozási szokásait is feldolgozó – gabonacentrikus diéta. Hangsúlyozza az étrend bio minıségét, állati és növényi élelmiszerek arányának egyénre, körülményekre szabását, gyógyító jellegét, továbbá az ember testi-lelki összhangjának fenntartását. V. Az öko diéta. Egy amerikai tudós, Frances Moore Lappé hagyomány-feldolgozó diétája, amely a harmadik világ és a fejlett ipari országok táplálkozási problémáit összefüggéseiben, ökológiai és táplálkozáspolitikai szempontból vizsgálja. Lehetıleg húsnélküli táplálkozás, legszükségesebb mértékő, kíméletes élelmiszer-feldolgozást és a gabonákon, hüvelyeseken, zöldségeken, gyümölcsökön, olajos magvakon, egyéb élelmiszereken – az ún. fehérjekomplettálás elvén – alapuló étrendet hirdet. A fehérjekomplettálás elve azt jelenti, hogy az eszenciális és nem eszenciális aminosavakat együtt visszük be a tápanyagba. VI. A testkontroll diéta. Az emberi test alapvetı ciklusának tekinti a déltıl este nyolcig a fölvétel (evés és emésztés); esete nyolctól hajnali négyig a beépülés (felszívódás és felhasználás); hajnali négytıl délig a kiválasztás (a szervezet melléktermékeinek és a táplálkozás salakanyagainak eltávolítása) felosztást. Ennek megfelelıen csak a fölvétel idején vannak a fıétkezések. Reggel legfeljebb gyümölcslé és/vagy nyers gyümölcs fogyasztható. Este nyolc után már nem lehet enni. Teljesen kiiktatja a tejet. Az élelmiszereket kémhatásuk alapján csoportosítja és párosítja. Általános képlete szerint a szénhidrátok lúgosak, a fehérjék savasak, a zöldségek, gyümölcsök semlegesek. Savas és lúgos élelmiszerek párosítása tilos, így a fehérjéket csak zöldségkörettel lehet fogyasztani. Figyelembe veszi, hogy melyik táplálék mennyi idıt tölt el a gyomorban. A nap elırehaladtával egyre kevesebb vizet tartalmazó tápanyagokat enged meg. (Töménység szerinti csoportosítás elve.)
VII. A vércsoportok szerinti táplálkozás A vércsoportok az emberre és egyes emlısökre jellemzı immunogén (immunválaszt kiváltó) rendszere a vörösvértesteiben. A vérben az öröklötten meglévı kétféle vörösvérsejt (A, B) immunogén szénhidrátok a sejtmembránhoz kötötten. Az egyes csoportok nemcsak az immunogénben, de a velük szemben meglévı plazmaellenanyagokban is különböznek. Például az A vércsoportú ember vörösvértesteiben az A-antigén jelleget viseli, savójában pedig a B vércsoportú vörösvértestekre irányuló anti-B ellenanyagot találni. A B vércsoportú ember esetén a vörösvértesteiben B-antigént, savójában pedig anti-A antitestet lehet kimutatni. A 0 vércsoport esetén viszont a vörösvértestekben sem A, sem B vércsoportjelleget nem találni, a savóban viszont anti-A és anti-B vércsoport-ellenanyagot találunk. Az AB0 vércsoportrendszer nem csak a vérbıl mutatható ki, hanem a nyálból, a gyomornedvbıl, a spermából és az izzadságból is az emberek kb. 80%-ánál. Ez a jellemzı öröklıdik is. Ez a táplálkozási rendszer a fentiek alapján osztja fel az élelmiszereket és tápanyagokat fogyaszthatóakra és kerülendıkre. Az így javasolt csoportokba tartozókat lehet csak egy adott vércsoportú embernek fogyasztania. A helyes táplálkozást e módszer tehát genetikai alapokra állítja. Ha az élet mőködésének leírásakor távolabb látunk a testnél, akkor azt is beláthatjuk, hogy ennek nincs akkora jelentısége, mint amennyit gondolunk errıl a tényezırıl. A Néhány alapszabály címő elızı alfejezetben leírt tizenhárom ponton kívül az én tapasztalatom szerint nincs további különös indok arra, hogy lerögzüljünk bármelyik táplálkozási rendszernél. Itt most nem arról van szó, hogy ha valaki már kiválasztott egyet, és jól érzi magát vele, az hagyja abba, vagy változtasson. Most arról van szó, hogy a melyiket válaszszam? kérdésre adjuk meg a választ. Nem feltétlenül kell választanunk közülük. A törvényszerőségeket ismerve kialakíthatjuk a saját rendszerünket. Íme még néhány további szempont, amelyet tanácsos figyelembe venni, illetve amely megerısíti néhány korábbi kijelentés jogosságát. 3.3 Az immunrendszer mőködése és a táplálkozás kapcsolata A könyv az immunrendszerrıl szóló fejezetében már leírtam, hogy az immunrendszer mőködése kiterjed szinte az egész test mőködésére. Azt is említettem, hogy a legfontosabb alapja ennek a szabad életerı mennyisége, melyet a személy tónusskálán elfoglalt helye jelez. Most azt fogom bemutatni, hogy a táplálkozásunkkal mit javíthatunk, vagy mit ronthatunk ezen a mőködésen. Ez azt is jelenti, hogy ha valaki tartósan magasan van a tónusskálán, akkor kevésbé kell ügyelnie az itt felsorolandó dolgokra, és egyre inkább úgy tőnhet számára, hogy rá nem érvényesek ezek a dolgok. Ez azért van, mert az életerı ilyen döntı jelenléte elsöpri a kevésbé optimális táplálkozással járó tüneteket és a test így játszva megbirkózik a megnövekedett feladattal. Ha azonban már valaki nem a lelkesedés, vagy erıs érdeklıdés tartományában éli napjait, akkor egyre inkább igényli e szabályok betartását. S jól teszi, ha így él. Ha valaki már elvesztette az élettel kapcsolatos érdeklıdését, elvesztette céljait, egyik napról a másikra él, sıt sokszor ellenségesen viszonyul a környezetéhez, kritikus szemmel nézi a dolgokat, hamar begurul, dühös lesz, vagy fél valamitıl és aggódik, akkor már egyre inkább nem lesz elegendı csupán az itt megadott táplálkozási szabályok betartása, mert a megfogyatkozott életerı egy minıségileg jobb táplálékkal sem tudja hosszú távon fenntartani a test jó mőködését. Úgy is mondhatjuk, ebben a tónusskála tartományban csodák már nincsenek. Természetesen az is igaz, hogy e szabályok figyelmen kívül hagyása egyértelmően ront a helyzeten, és idıvel meggyorsítja a szervezet mőködésének romlását és – akár tetszik, akár nem – közeledünk a lassú leépülés, végsı soron a test halála felé.
Ha valaki ellenkezıleg, magasan van a tónusskálán (lelkesedés, életöröm), és még figyelembe is veszi az itt következıket, akkor egyre inkább lekerülhet a figyelme a testérıl és a test mőködésérıl. Azt is mondhatnám: még egészségesebb lesz. Ezt a tényt módosíthatja az a körülmény, hogy ha életének egy korábbi szakaszában már eleget volt a személy „lent” a tónusskálán ahhoz, hogy megfordíthatatlan testi változások történjenek, akkor csupán a táplálkozás javításával és a tónusskálán való emelkedéssel „csak” azt lehet elérni, hogy az állapot romlása megállhat és a kellemetlen tünetek csökkenhetnek, vagy akár meg is szőnhetnek. Itt azt is le kell írnom, hogy csupán a táplálkozás megváltoztatásával nem lehet tekintélyes mennyiségő szabad életerıt visszanyerni. Ehhez kezelni kell a környezetünkben levı stressz forrásokat (lásd az immunrendszerrıl szóló korábbi részt), illetve kezelni kell a múlt stresszel teli helyzeteit. (Erre vonatkozó megoldásokra lásd az irodalomjegyzéket!) Most nézzük meg, hogy mely táplálkozási tényezık gyengítik az immunrendszer mőködését. A cukor rendszeres fogyasztása visszaesést okozhat a fehérvérsejtek aktivitásában 1–5 órán belül. Az alkoholfogyasztás vitamin- és ásványanyaghiányt eredményez, különös tekintettel a folsavra, a B1-, a B6-vitaminra, az A-vitaminra, a C-vitaminra, a cinkre, a magnéziumra és a káliumra. Egy pohár bor, egy korsó sör vagy egy stampedli likır alkoholtartalma egy teljes napra a felére csökkentheti a fehérvérsejtek antitest-termelését. Ezen kívül a szabadgyökök jelenlétét is növeli. A dohányzás szintén veszélybe sodorhatja a fehérvérsejtek aktivitását, és az alkoholhoz hasonlóan növeli a szabadgyökök mennyiségét. Táplálkozási hiányok (elsısorban a fıbb B-komplex vitaminok, az A-vitamin a C-vitamin, az E-vitamin és az ásványi anyagok közül a szelén és a cink hiánya), általánosan visszavetik az immunrendszer minden funkcióját. Az elhízás, mint a táplálkozással kapcsolatos tünet is csökkentheti az immunrendszer hatékonyságát. Az antitest-termelés és a fehérvértestek tevékenysége csökken a túlsúly esetén. (Megjegyzem, a túlsúly nem csupán a táplálkozással függ össze. A túlsúly kialakulásában szerepe van lelki tényezıknek is.) Az immunrendszer mőködését elısegítı tényezık a következık. A finomított szénhidrátok (bármely színő cukor, a finomlisztbıl készült termékek stb.) visszafojtják az immunfunkciók mőködését, így jobb elkerülni ıket. Ezekbıl a termékekbıl csak ritkán szabad – és akkor is csak kis mennyiséget – fogyasztani. A zsírral való telítettség és a zsírban gazdag étrend csökkenti az emésztés hatékonyságát. Ha növeljük a koleszterinszintet, akkor az immunrendszer hatékonysága csökken. Emiatt általánosan kerülni vagy csökkenteni kell az állati eredető zsiradékok fogyasztását. A halakból és növényekbıl nyert olaj segítheti az immunfunkciókat. Fehérjében dús táplálkozás álljon könnyen emészthetı fehérjékbıl. Különösen kedvezı az élıflórás joghurt, a hal (folyami, de még jobb a tengeri), illetve a szárnyasok. Vegetáriánus táplálkozás esetén naponta kell kombinálni a hüvelyes veteményeket és a gabonaféléket vagy dióféléket és a magvakat. A biotermesztéső friss zöldségek, gyümölcsök a legjobbak, amikor csak hozzáférhetünk ezekhez, bıven fogyasszuk ıket. Csökkentse vagy hagyja el teljesen a sima cukor bevitelét. Helyettesítse összetett szénhidrátokkal (zöldségekkel, teljes ırléső gabonával, hüvelyesekkel). Csökkentse a telített zsírok és olajok használatát. Ide tartoznak az ún. hidrogénezett növényi olajok is (margarinok). Ehelyett használjunk telítetlen zsírsavakban gazdag olajakat. Különösen az omega-3, omega-6 zsírsav tartalmú olajok a jók.
Az élelmiszer-bevitelben 65% összetett szénhidrát (zöldség, gyümölcs, hüvelyesek, gabona) legyen, 15% fehérje (hal, joghurt, tojás, hús) és 20% zsír (olajok). Kerüljük teljesen a csokoládét, a koffeint, az alkoholt. Vitaminok és ásványanyag táplálék-kiegészítık igen fontosak lehetnek, mert a mai civilizációs környezetszennyezés külön terhet jelenthet az immunrendszerünknek. A legfontosabbak a B-komplex vitamincsalád tagjai, az A- E- és C-vitamin, valamint az ásványi anyagok közül a szelén, cink, kálium, magnézium, vas, mangán. Van néhány gyógynövény, mely általánosan segíti az immunrendszert. Elsısorban a fokhagymát, a ginszenggyökeret, a ligetszépét említem. A fokhagymát kapszula formában javaslom, így elmarad a kellemetlen szájszag.. Nagyon jó még az olajfalevél kapszula, a grapefruitmag csepp, az aloe vera gél, ligetszépe olaj kapszula. A gyógynövény üzletekben sokféle más hasznos készítmény is kapható. 3.4 Vitaminok ajánlott napi adagolása A fenti élelmezési tanácsokon kívül célszerő még különféle vitaminokat és ásványi anyagokat is szedni. Ez alapjában véve nem kötelezı, de érdemes figyelembe venni. A fenti javaslatok betartása sokkal fontosabbak a vitaminok és ásványi anyagok szedésénél. A már meglévı helytelen táplálkozási szokások kellemetlen mellékhatásait (fıleg az immunrendszerre ható tényezıket) azonban jól ellensúlyozhatjuk a vitaminok és az ásványi anyagok rendszeres szedésével. Én azt javaslom, hogy elıször próbálja ki a javasolt táplálkozási változtatást, és utána döntsön arról, hogy kiegészítésként szed-e még tablettákat illetve kapszulákat is az itt következı leírás szerint. A napi ajánlott bevitel nagyságát a következı táblázat adja meg. Az itt szereplı értékek messzi felülmúlják az ún. RDA (ez a Recommended Daily Value, azaz „ajánlott napi érték” angol kifejezés rövidítése) megadását. Ez az RDA az Amerikai Egyesült Államok Food and Drug Administration (FDA, Élelmezési és Drog Felügyelet, ami egy szövetségi kormányhivatal) ajánlása. A FDA értékei csak az adott vitamin hiánybetegségének megelızéséhez elegendıek. Az itt megadott értékek 50 kg és e fölötti testsúlyra vonatkoznak. Azoknak a gyermekeknek, akiknek testsúlya 35 kg alatt van és elmúltak 6 évesek, az itt közölt adagok felét kaphatják. A 6 év alatti gyermekeknek olyan készítményeket kell adni, melyeket kifejezetten nekik gyártottak, követve a dobozon feltüntetett adagolási utasítást. Lehetıleg kiváló minıségő és természetes alapanyagú (nem szintetikus) készítményeket fogyasszunk. Az adott vitamin: A-vitamin (retinol): Beta-karotin: B1-vitamin (tiamine): B2-vitamin (riboflavin): B3-vitamin (niacin): (niacinamid): B5-vitamin (pantoténsav): B6-vitamin (pyridoxin): B12-vitamin: Biotin: Kolin (Choline): Folsav: Inositol: Para-aminobenzolsav (PABA): C-vitamin ásványi aszkorbátokkal:
A napi adag: 5000 – 10000 NE 5000 – 25000 NE 50 – 100 mg 15 – 50 mg 15 – 50 mg 50 – 100 mg 50 – 100 mg 50 – 100 mg 200 – 400 mcg! 400 – 800 mcg! 50 – 200 mg 400 – 800 mcg! 50 – 200 mg 10 – 50 mg 1000 – 3000 mg
Bioflavonoidok (keverve): Hesperedin: Rutin: D3-vitamin (cholecalciferol): E-vitamin (d-alpha-tocopherol): K-vitamin:
200 – 500 mg 50 – 100 mg 25 mg 400 NE 400 – 600 NE 100 – 500 mcg!
Eszenciális zsírsavak: a csomagolási címkén megadottak szerint (ligetszépe olaj, lenolaj, halolaj kapszula). (Megjegyzés: az mcg mikrogrammot jelent, mely a milligramm egyezred része! Az NE nemzetközi egységet jelöl, IU „International Unit”, a zsírban oldódó vitaminok mennyiségi egysége.) A következı táblázat azt adja meg, hogy milyen más vitamint vagy ásványi anyagot kell bevinni ahhoz, hogy a felszívódás hatékonyan megtörténjen. Az adott vitamin: A-vitamin: B-vitamin komplex: B1-vitamin (tiamin): B2-vitamin (riboflavin): B3-vitamin (niacin): Pantoténsav (B5-vitamin): B6-vitamin (pyridoxin): Biotin: Kolin: Inositol: PABA (para-aminobenzolsav): C-vitamin: D-vitamin: E-vitamin:
Eszenciális zsírsavak:
A szükséges kiegészítık: Kolin, eszenciális zsírsavak, cink, C-, D- és E-vitaminok. Kalcium, C- és E-vitaminok. Mangán, B-vitamin komplex többi tagja, C- és E-vitaminok. B-vitamin komplex, C-vitamin. B-vitamin komplex, C-vitamin. B-vitamin komplex, A-, C- és E-vitaminok. Kálium, B-vitamin komplex, C-vitamin. Folsav, B-vitamin komplex, pantoténsav (B5-), B12-vitamin, C-vitamin. B-vitamin komplex, B12-vitamin, folsav, inositol. B-vitamin komplex, C-vitamin. B-vitamin komplex, folsav, C-vitamin. Bioflavonoidok, kalcium, magnézium. Kalcium, kolin, eszenciális zsírsavak, foszfor, A- és C-vitamin. Eszenciális zsírsavak, mangán, szelén, A-vitamin, B1-vitamin (thiamin), inositol, C-vitamin. A-, C-, D- és E-vitaminok.
Ebbıl a táblázatból az is kitőnik, hogy ha egy anyagból viszonylag sokat viszünk be, akkor mesterségesen hiány állapotot hozunk létre más anyagokból. 3.5 Az ásványi anyagok ajánlott napi adagolása A vitaminokhoz hasonlóan az ásványi anyagokra is fel lehet állítani egy napi ajánlott mennyiség táblázatot. Az ásványi anyag: Bór (~picolinát vagy ~citrát): Kalcium (~citrát, ~aszkorbát):
A napi adag: 3 – 4 mg 1500 – 2000 mg
Króm (~picolinát): 150 – 400 mcg! Réz: 2 – 3 mg Jód: 100 – 225 mcg! Vas (Csak ha megállapított hiány van. Külön kell bevenni, ne más készítményekkel együtt. Glukonát, fumarát, citrát, aminosav kelát): 18 – 30 mg Magnézium: 750 – 1000 mg Mangán: 3 – 10 mg Molibdén (~aszkorbát, ~aszparát, vagy ~pikolinát): 30 – 100 mg Kálium (~citrát): 99-500 mg Szelén: 100 – 200 mcg! Vanádium (~szulfát): 200 – 1000 mcg! Cink: 30 – 50 mg. (Megjegyzés: az mcg mikrogrammot jelent, ami a milligramm egyezred része!) A következı táblázat azt adja meg, hogy milyen más vitamint vagy ásványi anyagot kell bevinni, hogy a felszívódás hatékonyan megtörténjen. Az ásványi anyag: Kalcium:
Réz: Jód: Magnézium: Mangán: Foszfor: Kén: Cink:
A szükséges kiegészítık: Bór, eszenciális zsírsavak, lysin (ez egy aminosav), magnézium, mangán, foszfor, A-, C-, D- és E-vitaminok. Kobalt, folsav, vas, cink. Vas, mangán, foszfor. Kalcium, foszfor, kálium, B6-vitamin, C- és D-vitaminok. Kalcium, vas, B-vitamin komplex, E-vitamin. Kalcium, vas, mangán, B6-vitamin. Kálium, B1-vitamin, B5-vitamin, biotin. Kalcium, réz, foszfor, B6-vitamin.
Ebbıl a táblázatból az is kitőnik, hogy ha egy anyagból viszonylag sokat viszünk be, akkor mesterségesen hiány állapotot hozunk létre más anyagokból.
Utószó Ez az utószó talán e könyv legfontosabb fejezete. Ez a könyv a táplálkozásról szólt és ezzel látszólag csatlakozik azon kiadványok sorához, melyek ezzel szeretnék megoldani az ember egyik alapvetı régi gondját: az egészséget, a beteg állapotok kezelését. Az általam olvasott ilyen irányú könyvek azt sugallják, hogy ha így vagy úgy táplálkozol, akkor egészséges is leszel. Az a mondás, hogy „az leszel, amit eszel”, azonban nem igaz. Egyrészt azért, mert nem vagyunk azonosak a testünkkel, másrészt az elfogyasztott táplálék felszívódó része minden esetben átalakul testünk anyagává, beépül a sejtjeinkbe vagy elhasználódik a testünk biokémiai folyamataiban függetlenül annak származási helyétıl. A könyv elızı fejezeteiben leírt folyamatok szabályainak tökéletes betartása nem fog senkinek biztosítékot adni a betegségek elkerülésére. A betegségeink nem csak innen erednek. Természetesen vannak táplálkozási hiánybetegségek, de nem ez a döntı tényezı az egészségbetegség kérdésében. Az élet – mint írtam – az egyes organizmus életén keresztül egyfajta tanulási folyamaton megy át nemzedékrıl nemzedékre. Eközben összeütközik a fizikai környezettel. Ezen összeütközések alkalmával csökken az organizmus vezérlı központjának tudatossága és ilyenkor egy vészreakció indul be azért, hogy a jövıben elkerülje az ilyen megpróbáltatásokat. (Ezen a mőködésen alapszik a sérülés alkalmával gondolkodás nélkül elrántott kéz is.) Tehát van egy emléktárolási mód, mely önkéntelen mőködéssel állandóan „ırködik testünk épségén”, és a fájdalom fenyegetését használja fel arra, hogy az ilyen emlékekben tárolt utasításokat kövesse az organizmus. Ez a mőködés azonban akkor is bekapcsolódik, amikor semmilyen valós indok nincs a jelen idejő környezetben. Amikor az organizmust sok ilyen esemény éri létezése folyamán, akkor ez leköti életenergiájának egyre növekvı részét és csökkenti az elérhetı szabad életerıt. Az igazság az, hogy már születésünkkor sem indulunk „tiszta lappal”. Ennek következtében az életkorral így csökken az aktivitás, csökkennek az ambíciók, csökken az ember érzelmi tónusa (lásd a tónusskála meghatározását!). Ezzel csökken az immunrendszer ereje, és egyre inkább kialakulnak, és a sajgó testi tünetek krónikussá válnak, és betegségek alakulnak ki végül. Gyermekkorban nem foglalkozunk azzal mit eszünk. Nem számolgatjuk a kalóriákat, nem nézzük a koleszterinszintet, nem aggódunk a magas vérnyomás vagy a túlsúly miatt, mégis általában egészségesek vagyunk, vagy normál körülmények között gyorsan meggyógyulunk. Az egészség kérdésére tehát nem a táplálkozás az egyedüli megoldás. A kivezetı út az egyre magasabb tudatosság felé vezet, aminek az ismertetése messze túlmutat e könyv célkitőzésén, de az ajánlott irodalomban felsorolt könyvek továbblépésre adnak lehetıséget. Az itt leírt alapelvek azonban mindenki hasznára válhatnak. Alkalmazásukkal valóban segíthetünk testünknek megbirkózni az élet kihívásaival. De csodát nem várhatunk csupán a táplálkozási szokások kiigazításától. A csodák akkor kezdıdnek, amikor az ember elindul egy tudatosabb létezés magasabb szintjei felé és akkor is keményen meg kell dolgozni értük. Kívánom, hogy Ön is ezt tegye!
Szabados Pál
Felhasznált és ajánlott irodalom Adelle Davis: Let’s get well A Signet Book Penguin Group Penguin Books USA Inc. 1972. Earl Mindell: Élj sokáig és érezd jól magad a vitaminokkal és ásványi anyagok segítségével Glória Kiadó 1996. Earl Mindell: Vitamin Biblia Westinvest Kft. 1992. Harvey és Marilyn Diamond: Testkontroll Életerı életfogytig Agykontroll Budapest 1992. L. Ron Hubbard mővei alapján: Az elnyomás oka füzet New Era Publications International ApS 2001. L. Ron Hubbard mővei alapján: Az érzelmi tónusskála füzet New Era Publications International ApS 2001. L. Ron Hubbard mővei alapján: Megoldás a veszélyes környezetre füzet New Era Publications International ApS 2001. L. Ron Hubbard mővei alapján: Megoldások a drogokra füzet New Era Publications International ApS 2001. L. Ron Hubbard: A túlélés tudománya elıadások (Hangkazetta) L. Ron Hubbard: A túlélés tudománya New Era Publications International ApS 2001. L. Ron Hubbard: Az élet dinamikái New Era Publications International ApS 2000. L. Ron Hubbard: Dianetika: a szellemi egészség modern tudománya New Era Publications International ApS 1990, 1992. L. Ron Hubbard: Dianetika: egy tudomány kialakulása New Era Publications International ApS 2000. L. Ron Hubbard: Tiszta test, tiszta elme New Era Publications International ApS 2002. Lang – Loibl – Schiestl. – Stickler – Ultsch – Wegmann: Natúrkonyha Magyar fordítás: Gulliver Kiadó 1992. Leon Chaitow: Az antibiotikumok alkonya Magyar fordítás: Bioenergic Kft. Budapest 1999. Németh Endre Dr. – Szécsi Szilveszter: Biológiai fogalmak és összehasonlító táblázatok MOZAIK Oktatási Stúdió Szeged 1994. Obál Ferenc Dr. szerkesztésében: Az emberi test Gondolat Budapest 1982. Phyllis A. Balch – James F. Balch: Prescription for nutritional healing (third edition) Avery a member of Penguin Putnam Inc. New York 2000. Ránky Edit – Dr. Gintner Zénó: Natúrkonyha magyaros és keleti ízekkel Egészségforrás Kiadó 1991.
TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés .................................................................................................................. 4 1. fejezet Az élet alapjai............................................................................................ 5 1.1 Mi az élet? .......................................................................................................................5 1.2 A tónusskála – az életerı skálája....................................................................................8 1.3 Az affinitás realitás és kommunikáció az élet alapvetı képessége ................................9 1.4 Az evolúció szerepe .......................................................................................................10 1.5 A drogokról...................................................................................................................12 2. fejezet A táplálkozás szervrendszere.................................................................14 2.1 A szervrendszer feladata ..............................................................................................14 2.2 A száj.............................................................................................................................14 2.3 A gyomor.......................................................................................................................15 2.4 A máj és az epe..............................................................................................................16 2.5 A hasnyálmirigy............................................................................................................17 2.6 A belek...........................................................................................................................17 2.7 A bélbaktériumok táplálkozási szerepe. ......................................................................19 2.8 A táplálkozás szervrendszerének és az anyagcserének szabályozása .........................20 2.9 A mesterséges édesítıszerek .........................................................................................21 2.10 A szabadgyökök ..........................................................................................................22 2.11 A savas- és lúgos kémhatást okozó élelmiszerek........................................................23 2.12 A candidáról................................................................................................................23 2.13 Az immunrendszerrıl .................................................................................................24 2.14 Újra a drogokról .........................................................................................................25 3. fejezet A táplálkozási szokásaink.......................................................................27 3.1 Néhány alapszabály ......................................................................................................27 3.2 A különféle táplálkozási irányzatok.............................................................................28
3.3 Az immunrendszer mőködése és a táplálkozás kapcsolata .........................................30 3.4 Vitaminok ajánlott napi adagolása ..............................................................................32 3.5 Az ásványi anyagok ajánlott napi adagolása ...............................................................33 Utószó.......................................................................................................................35 Felhasznált és ajánlott irodalom ............................................................................36
