Gyurcsány, avagy a Családi Quiz-könyv. 2 Jessz, oké, dollár... 3 Zsidó Történelem, Zsidó Vallás: év súlya Helyzet, jelentés

A TARTALOMBÓL: Gyurcsány, avagy a Családi Quiz-könyv . 2 „Jessz, oké, dollár” . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Zsidó Történelem, Zsidó Vallás: . . . . . . . 7 3000 év súlya Helyzet, jelentés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10

Mindenbõl kevesebbet és rosszabbat . . . 12 Gy. F. a minden gyanú alatt álló polgár . . 17 Medgyessy teljesítette küldetését. . . . . . 21 In memoriam - Gyárfás-módra. . . . . . . . 22 SZADIZÓ SZADESZ . . . . . . . . . . . . . . 24

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.tar. hu/jhf, weboldalról. Külföldi olvasóink a http://jhf.fw.hu weboldalról tölthetik le az egyes számokat. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék.

Nemrég ismét kezembe akadt a Penguin Books Családi Quiz könyve – angolul. Az elején a szerzõ, egy bizonyos Christina Calveley szabadúszó újságírónõ bevezetésével. A könyv hátoldalán – A CSALÁDI DERÛ ÓRÁI – nagybetûs cím alatt vásárlásra buzdító szöveg. Rímes fordításomban: Nyomás anyuk és apucik, Tesók, nõvérek és nagyik, Eszeteknek köszörûje, Családotok derítõje, Itt a téli esték tárgya, Piknikeken társaságba Gyûjtõ könyv! Ne feledjétek, Mikulásra ezt vegyétek! Christina Calveley könyve negyven témakört tartalmaz „a szartól a repülõig”, ahogy Ecseren mondanák. Mindegyik témakörbe 20 megfejtendõ kérdést szerkesztett – a könyv végén a helyes válaszokkal. Találomra az Idézetek témakörnél ütve föl e Quiz book-ot a következõ kérdéssel szembesültem: Melyik amerikai elnöknek tulajdonítják a következõ megállapítást: Egyszer-kétszer minden emberbõl bolondot lehet csinálni, és egy-két emberbõl mindig lehet bolondot csinálni, de minden emberbõl mindig – az lehetetlen. Az ominózus president nem jutott eszembe, de – nem tudom, hogy Önök hogy vannak vele – én egybõl Gyurcsányra gondoltam. Nem a megállapítás szerzõsége, hanem az érvényessége okán. Mindjárt kaptam is magam, és összeboronáltam egy The Family Quiz Book-ba illõ témakört – Gyurcsány miniszterelnök-jelöltrõl. Íme: 1. Hol van Gyurcsány szerint a „tudott helye” a feleségének? 2. Egyáltalán, hányadik a feleségek sorában Dobrev Klára, a mai hitves? 3. „Öregecskedtek”- e Gyurcsány elõzõ feleségei, és õ ezért érdemelt fiatalabbat? 4. Kinek a leánya a feleség anyukája, leánykori nevén Apró Piroska, az anyós? 5. Azonos-e a bolgár származású após az egykori bolgár titkosszolgálat magyar összekötõjével? 6. Egyáltalán, az egykori bolgár titkosszolgálat milyen szerepet vállalt Ahmed Ali Agèa felbérlésében? 7. Hány méterrõl lõtt rá II. János Pál pápára Agèa, a török merénylõ? 8. Hol, melyik végtagján sebesítette meg a legsúlyosabban az egykori Woytilát? 9. Mikor derült ki, hogy a KGB iktatta a szovjet titkosszolgálat és az általa likvidálandó lengyel származású pápa közé a bolgárokat? 10. Mennyiben volt a közvetítésben és a szervezésben érintett a kádári magyar titkosszolgálat? 11. Igaz-e, hogy az elõzõ miniszterelnök – Medgyessy Péter – kapcsolatban állt a francia titkosszolgálattal, a Deuxieme Bureau-val? 12. KGB-közeli lenne a mostani miniszterelnök-jelölt? 13. Ki írta e Gyurcsányra illõ sorokat: „Szívére veszi terhünk, gondunk, / Vállára venni nem bolond”? 14. Mit jelent a Hiller-Gyurcsány tengely? 15. Kik azok a „Werber-jugendek”, akiket a „tengely” maga mögött akar tudni? 16. Minden MSZP-snek tetszik-e a párt Arturo Ui-ja? 2

17. Lesz-e olyan karakán gyerek közöttük, aki nem megy el a miniszterelnök személyérõl szóló parlamenti szavazásra? 18. Vagy ha el is megy, tartózkodik? 19. Netalán tán ellene szavaz? 20. Lesz e a jelöltbõl miniszterelnök? Az eredeti The Family Quiz Book-kal ellentétben mi nem akarjuk és egyelõre nem is tudjuk minden esetben megadni a helyes választ az írás végén. A feloldó-képletet. Egy adósságunkat viszont a helyes válasz megadásával illik törleszteni. Tehát a Gyurcsányra érvényesnek talált korábbi idézet – „Egyszer-kétszer minden emberbõl bolondot lehet csinálni, és egy-két emberbõl mindig lehet bolondot csinálni, de minden emberbõl mindig – az lehetetlen” – amerikai elnök – forrása nem más, mint Abraham Lincoln. A fenti megállapítást tartalmazó beszédét az Egyesült Államok rabszolga szabadító elnöke egy Clinton nevezetû kisvárosban mondta el. Hm, Clinton! Hát neki is legyen mondva! Forrás: szil – gondola

jó ha figyelünk

– avagy Magánszocializmus Magyarországon – Egyik ismerõsöm szokta használni a fenti sajátos szóösszetételt a külvilág felé annak érzékeltetésére, hogy közölje minden tiszta, minden világos a számára. Nos, valami hasonlót éltem át én is, amikor a napokban egyik kedves barátommal beszélgettünk, aki nálamnál jó pár évtizeddel idõsebb, s ennek folyományaként jóval nagyobb bölcsességgel és élettapasztalattal is bír, mint szerény személyem. A megvilágosulással felérõ rádöbbenés a dolgok mikéntjének valódi mondanivalójára pedig akként esett, hogy az általam már oly sokszor és sok helyütt – többek között e lap hasábjain is – feltett kérdésre, miszerint, hogy a rossebbe van az, hogy a kapitalizmus építését is a régi kommunista elvtársak vezénylik le kis hazánkban, immáron, végre-valahára sikerült választ kapnom. Ez az én barátom – valószínûleg nálamnál jóval gazdagabb élettapasztalatának, és talán korának is köszönhetõ bölcsességének segítségével lakonikus egyszerûséggel válaszolta meg az általam feltett egyszerû kérdést, melyre ez idáig bizony

jó ha figyelünk

senki sem tudott kielégítõ válasszal szolgálni a szocialista nagyváros öntudatos polgárának. A válasz annyira egyszerû és kézenfekvõ, hogy az embernek önkéntelenül is eszébe jutnak azok az esetek, amikor valaki például a szemüvegét keresi, miközben az éppen rajta van. Ott van az orra elõtt, még látja is, mégsem érzékeli, mégsem képes arra, hogy ráleljen. Szóval, hogy a lényegre térjek, ez az én drága barátom, a fenti kérdésemre a következõket válaszolta: – Kedves barátom, ez rendkívül egyszerû. Az, ami ma Magyarországon van, az nem kapitalizmus, hanem magánszocializmus. Egyszerre minden világossá, minden érthetõvé vált számomra. Az jutott eszembe, ha Vágó István „Legyen ön is milliomos” címû mûsorában feltenné azt a kérdést, hogy a jelenlegi parlamenti pártok közül – melyek mindegyike oly elõszeretettel deklarálja magáról, hogy õ ún. rendszerváltó párt – szóval, ha feltenné

Vágó úr azt a kérdést, hogy az ország házában tanyázó jelenlegi parlamenti pártok közül melyik a legnagyobb, a legtekintélyesebb ún. rendszerváltó párt, vajon mit felelnénk erre a kérdésre? Tudnánk-e válaszolni rá? Mert bizony csak elsõ látásra tûnik úgy, hogy a válasz egyszerû és kézenfekvõ, aztán ha kicsikét megkapargatjuk a felszínt, a képzeletbeli játékos könnyen rájöhet arra, hogy itt bizony sem a közönség, sem a számítógép segítségére nem számíthat, és hirtelen azt sem tudja kit is hívjon fel ez ügyben. Talán az MDF a jó válasz? A hajdan volt szebb napokat is látott párt, amelyik a továrisokat búcsúztatta oly lelkesen, ám a tavaszi nagytakarításról felelõtlenül megfeledkezõ (vagy azt szándékosan elmulasztó) idealistákból álló értelmiségiek gyülekezõ helye volt? Vagy talán az SZDSZ? Amelyik mára már törpepárttá zsugorodva, ám látható méretét meghazudtolva szinte mindent és mindenkit a kezében tart a médián belül megszerzett pozícióinak köszönhetõen, s ahogyan azt egyre többen vélik, idegen testként parazita módján élõsködik a magyar nemzet testén? De az is lehet, hogy az MSZP a jó válasz? Az a posztkommunista utódpárt, melynek egyes prominens képviselõi, mint például a Horn Gyula-díjas Horn Gyula, a Horngyufa magyar termék névadója is, újabban azt hajtogatják a média nagy nyilvánossága elõtt, hogy senkinek se legyenek kétségei afelõl, hogy valóban a szegfûmintás utódpárt a valaha létezett legnagyobb, legtekintélyesebb és legerõsebb rendszerváltó párt, hiszen nélkülük aztán végképp nem jöhetett volna létre az a folyamat, melyet ma már csak rendszerváltás (autentikus népi frazeológiával: gengszterváltás) néven ismerünk? Vagy inkább tegyük félre az elõzõ három változatot és jelöljük meg jó válaszként a Fideszt? A hajdani kollégiumi szobatársak szép reményekkel és világmegváltási szándékkal induló lelkes pártkezdeményébõl mára már minden más nemzeti pártot, kezdeményezést lehengerlõ és maga alá gyûrõ, immáron szövetséggé terebélyesedett polgári szekértábort? Úgy tûnik a válasz nem könnyû. Mindeközben hazánkban Csipolla, az új paprikajancsi vezetésével rendületlen épül tovább a magánszocializmus. De maga a folyamat metodikája is rendkívül érdekes. Ugyanis a gaz, nyugati imperialista hatalmak jól bevált gyakorlatától eltérõen a magánszocializmus (no és persze a kutyaszaros világváros, valamint a modern köztársaság) felépíté3

sén fáradozó Magyarországon a neoliberális gazdaságpolitikát folytató posztkommunisták nem arra törekednek, hogy a rászorulók közül minél többen kapaszkodhassanak fel a ma nálunk nemigen létezõ ún. középosztály soraiba, hanem ehelyett egy ezzel teljesen ellentétes folyamatnak lehetünk tanúi. Egy olyan folyamatnak, melyben azok közül, akik valamit már elértek az életben, egyre többen kerülnek olyan körülmények közé, hogy kezdenek lecsúszni az alsó néprétegek közé, kezdenek õk is rászorulókká válni. De miért is van ez így? Hát azért, hogy minél több embert taszítsanak függõségi helyzetbe és a segélyeken keresztül alamizsnát dobva nekik kézben és féken tarthassák õket. (Persze ahogyan azt a történelembõl nagyon jól tudhassuk, ez csak ideig óráig szokott mûködni, miután elfogy a türelem, a népharag általában el szokta söpörni a zsarnokokat. És ez nemcsak az ideológiai, de a gazdasági zsarnokokra is igaz. Nagy úr ám az üres pénztárca!) Az SZDSZ botrányhõse, a kutyaszaros világváros terepjárókon furikázó fura ura, 4

Demszky Gábor pedig hányaveti módon beleböfögi a kamerába, hogy a középosztálynak, na annak aztán egy fillér támogatást se! Erre rímel rá az új KISZ fõfunkciból ügyeletes miniszterelnök-pótlóvá elõléptetett milliárdos holding-dirigens és csapata által kidolgozott, elsõ látásra adócsökkentésnek tûnõ ún. reformtervezet is. Csak ha utánaszámolunk – ahogy mondani szokták, ha egy kicsit megkapargatjuk a felszínt – derül ki, hogy megint átvernek minket, megint a nagy átlag terhei fognak növekedni. Épp most mondja itt a TV mellettem, hogy havi lebontásban valami 125.000, azaz százhuszonöt-ezer magyar forintoknál (bruttó) van a határ, onnantól már a magasabb sáv szerint adóznánk. Ez kb. olyan 90 nettónak felel meg. Ahogy szoktam mondani, nézzük csak meg, hogy mennyi ez euróban? Olyan 345-350. E fölött már a plafon adókulccsal perkálnánk állambácsinak, s mindezt a kedvezmények megvonása mellett! Ez ám a kész átverés show! Ehhez képest a televíziós változat szerkesztõgárdája korrepetálás céljából egész nyugodtan visszaülhetne az is-

kolapadba! No, de hát nincs is min csodálkozni, hiszen kell a lóvé a magánszocializmus felépítéséhez. (Ha belegondolok, hogy Margaretenhöheben a hótt átlagos színvonalú (egyszerû urbánus frazeológia: középszar) színvonalú Hotel Scandikban, ahol azért komputerizált parkolási rendszer volt, a szobákban pedig ott figyelt az internet, szóval ha belegondolok, hogy a szálloda éttermében egy kétszemélyes steak vacsora (sörrel együtt) 56 euróba került, hát nem sokáig húznánk mi ott ezzel a 350 eurós, plafonadózott csúcskeresetünkkel.) Szegény jó megboldogult édesanyám jut eszembe, aki még annak idején az átkosban oly gyakran tette fel a költõi kérdést, amikor kézhez kapta bõségesnek éppen nem mondható ápolónõi fizetését, hogy aszongya: – Mikor fizetik meg már végre azt is, aki dolgozik? Az embernek olyan érzése támad a jelenlegi történések kapcsán, hogy az ún rendszerváltó politikai elit egész egyszerûen elfáradt. A tisztességesebbje már rég odahagyta a megélhetési mûhelyekké vált és a végletejó ha figyelünk

kig erodálódott pártját, a here réteg viszont maradt – és erre mindkét oldalon bõséggel találunk példát (tisztelet a kivételnek). Nemcsak arról van szó, hogy a végletekig kitartó megélhetési politikusok, akik a mai eszükkel, tapasztalataikkal egyszerûen képtelenségnek tartják, hogy visszamenjenek dolgozni (hiába no, könnyû a jót megszokni), valamilyen tisztességes munkát végezni, hanem arról, hogy végletekig erodálódott pártjukkal együtt képtelenek a megújulásra. Az õ gondolatviláguk eddig tart és nem tovább. Az elõre lezongorázott leosztott pozíciókat, érdek-összefonódásokat hozó rendszerváltással véget ért. A bátrab-

jó ha figyelünk

bak talán még tovább merészkednek egy lépéssel, de ott aztán végképp véget ér a tudomány. Mint a lámpa fénye körül röpködõ lepke, amelyik inkább megégeti magát, ha túl közel repül a forró izzóhoz, mintsem kikerüljön a lámpa által teremtett fényes bûvkörbõl. Csakhogy az új idõk új gondolkodásmódot kívánnak, s a régi beidegzõdések és reflexek az újonnan felmerült kihívásokra már nem, vagy csak rossz reakciókat képesek kiváltani. Ezt a gondolkodásmódot túlhaladta az idõ. Hol van az megírva, hogy a parlamentben csak olyan pártok ülhetnek, akik a rendszerváltáskor is jelen voltak a magyar politikai közéletben? Sehol. A felnövekvõ nemzedékek, akik már beleszülettek ebbe a fene nagy szabadságba és demokráciába, ugyan csak tankönyvekbõl ismerhetik már az államszocializmust és a proletárdiktatúrát, mégis ösztönösen megérzik azok korlátoltságait, hiszen egy elnyomó rendszer sajátos megnyilvánulásait idézõ intézkedések, melyek korlátozzák a szabadságjogokat vagy gazdaságilag ellehetetlenítik az embert, ellentétesek a demokratikus jogállami létezés alapnormáival, márpedig az új generációk számára a szólásszabadság, a parlamenti demokrácia a mobilitás szabadsága magától értetõdõ dolgok. Ezért néznek rád furcsán már most, amikor arról mesélsz nekik, hogy te csak három évente utazhattál nyugatra (ha Isten és a párt is úgy akarta!), s a nagyi bizony néha belehalt a Gorenje hûtõszekrényért tett bécsi vagy bécsújhelyi kirándulásba, mert nem bírta a hegyeshalmi határátkelõhelynél az órák hosszat tartó várakozást. A fiatalok már nem vevõk a korszerûtlen termékekre, a korszerûtlen eszmékre és a korszerûtlen emberekre. Ahogyan megunt mobiltelefonjaiktól és szélsebesen megválnak, mert itt az új modell, ugyanúgy pillanatok alatt eldobják a megunt sztárokat is, és nincs ez másként a politikusokkal sem. Igaz ugyan, hogy az egykori KISZ-bõl érkezett és az öleb média által azonnal a „szocialista Orbán” epiteton ornans-szal felruházott Gyurcsány Ferenc megpróbál dinamizmust sugallni – Megyó után talán még egy éti csiga lassú vánszorgása is annak tûnne –, dinamikusan és folyékonyan mond ostobaságokat, ám nagy a valószínûsége annak, hogy a „minden csoda három napig tart” mondás jegyében, hamar elmúlik majd a varázs, s az ország népe rájön arra, hogy megint becsapták. A multimilliárdos szájából bányásznapon felhangzó „Ne szégyelljük, hogy munkásemberek vagyunk!” mondat ugyanolyan hamis és hiteltelen, mint a titokszolga miniszterelnök modern köztársaság felépítésére buzdító dadogós útelágazódásokkal tarkított parlamenti felszólalása. S közben kiderül – maga Csipolla gagyogta el nekünk szintén az ország házában,

oly õszintén, hogy Bûnbánó Magdolna hozzá képest a farsorban se volt – hogy aszongya még sincs nagy jólét az országban. Az új seprû kitartóan seper. Hogy jól, azt éppen nem mondhatnám. Pedig mindent megpróbál, hogy a népet a maga oldalára állítsa, mely bizonyos mértékig sikerülni látszik neki, hiszen messianisztikus megjelenésével a csodavárás hangulatát kihasználva ismét elkezdett emelkedni a Maszop tetszési indexe. (Persze Megyó után akárkit odatehettek volna, valószínûleg ugyanígy reagálta volna le a tetszési index.) Szóval amíg a tíz egynéhány médianyilas harcos vezéramazonját õrizetbe veszi a szerv (milyen érdekes, a papa – itt is, mint a homoszexszuális papnövendék esetében – szintén kapcsolatba hozható a titkosszolgálatokkal, illetve a belügyminisztériummal), addig az ország házában a mi derék álláshalmozónk – mert hát ugye õ lenne mostan egy személyben a bukott sportminiszter, a miniszterelnököt rendeleti felhatalmazással helyettesítõ szakember, egyszersmind pedig az MSZP miniszterelnök-jelöltje is – szóval Csipolla a kamerák elõtt a Parlamentben látványosan beismeri, hogy hibázott. Hibázott és pontatlan volt. A hiba és a pontatlanság tõle származott. Csak egy a gond. A beismerés, a bocsánatkérés túlontúl felépítettnek tûnik, nem õszinte. Nem csak én vagyok vele úgy, hogy nem tudok hinni ennek az embernek. Persze lehet, hogy én tévedek. Közben a magánszocializums rendületlenül épül tovább. A párttal a … egy az utunk. (A pontozott rész helyére mindenki azt gondol oda, amit akar.) – Jessz, oké, dollár! – mondaná erre az én ismerõsöm. Épül tovább a szocializmus immáron privatizált formában magánszocializmusként, ahol már a nép sem fontos, csak az számít, hogy a pénz, a lóvé, a suska jó és megbízható elvtársakhoz kerüljön, akikre mindig és mindenkor bizton számíthat a párt. Mi pedig, sötétben bujkáló, rémhírterjesztõ ellenforradalmárok, akik az elmúlt évtizedek alatt sem tudtuk magunkévá tenni a szocializmus eszmei mondanivalóját, tétlenül nézzük tovább, ahogyan lassacskán, de azért mégiscsak feltartóztathatatlanul kikopik a politikai közéletbõl a gengszterváltásból még itt ragadt politikai elit. Elõbb vagy utóbb, de mind átharapják egymás torkát. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

5

Bácsfi Diána „Uszító, szélsõségesen rasszista, antiszemita, valamint a nyilas és fasiszta népirtást legitimálni óhajtó, tudományos köntösbe bújtatott ideológia”. „Hitleri retorikájával kitûnõ táptalajt ad a Magyarországon dúló végtelen antiszemitizmus véresszájú híresztelõi számára”. Ilyen vélemények fogalmazódtak meg az elmúlt idõszakban Bácsfi Diánáról és nézeteirõl. A Magyar Jövõ Csoport vezetõje az uralom megszerzését tûzte ki célul, s azt vallja: „Aki nem osztja a nézeteinket, az ellenünk van. Az ellenséget pedig meg kell semmisíteni, szellemi és fizikai értelemben is.” A CSODAGYEREK A 26 éves Bácsfi Diánát csodagyerekként tartották számon. Háromévesen olvasott (11 évesen többek között egyik példaképe, Adolf Hitler Mein Kampfját), tíz éves kora óta pedig elõadásokat tart vallástörténeti, mitológiai és az ókori tudományokban szerzett ismereteire alapozva. Saját bevallása szerint gyermekkora óta ösztönösen a nemzetszocializmus felé fordult szülei kétségbeesett megdöbbenésére, serdülõkora óta pedig tudatosan készült ezzel a módszerrel a politikai szerepre. MAJDNEM POLIHISZTOR Kisujjában vannak az ókori vallásfilozófiai irányzatok. Tud latinul, görögül, szanszkrit nyelven, érti az egyiptomi hieroglif írást, folyékonyan beszél angolul és németül. Jelenleg állítása szerint latin, egyiptológia, filozófia és régész szakra jár, és elkezdte a jogi egyetemet is. „KÉT HÓNAP KOMMUNISTASÁG” A Magyar Nemzet szerint Bácsfi korábban már a szélsõbaloldalon is szervezkedett, néhány hónapig a Baloldali Front – Kommunista Ifjúsági Szövetséggel tartotta a kapcsolatot. Egy visszaemlékezõ, aki a szélsõségesebbnél szélsõségesebb nézeteket valló Bácsfitól azt kérdezte: „Hogyan számol el a múltjával?”, ezt a választ kapta: „Az csak két hónap az életemben”, meg azt is, hogy „a Führer is volt balos, a Duce is volt kommunista, nem?”, aztán még hozzátette: „Ez az én önmagam-legyõzési próbatételem volt, ez a két hónap kommunistaság. Megpróbáltam ki6

TISZTÁBB VAGYOK Tisztább vagyok nálad bár az ujjam véres tisztább vagyok nálad bár gonosz vagyok tisztább vagyok nálad bár szivemben sírnak a széttaposott álmok megtört dallamok tisztább vagyok mint halott gyermek inge tisztább vagyok mint szûzlány mosolya tisztább mint a földnek barna suttogása és a rémületnek forró sikolya tisztább mert az úton sok-sok éve járok tisztább mert szememtõl minden virág fél tisztább mert mondhatatlan õsi kéjjel kínzok tisztább és ezerszer jobb mindenkinél tisztább mert gyûlölöm és szeretem az embert tisztább mert üldöznek és ha meghalok sebzett homlokomat kristálycsókkal áldják a megcsonkított szárnyú égõ angyalok törölni magamból igazi önmagamat, szembeszegülni valódi létemmel, mert nagyon szenvedtem attól... de nem sikerült...” EGYET BALRA, EGYET JOBBRA A MIÉP számára sem ismeretlen Bácsfi Diána. 2000-ben már feltûnt a part Ifjúsági Tagozatának újpesti rendezvényein, ezt maga az országos elnökség is elismeri. Ekkor a MIÉP szerint Bácsfi még a Munkáspárttal is szoros kapcsolatokat ápolt. A látogatásoknak aztán az lett a következménye, hogy több MIÉP-es fiatalról nemzetbiztonsági jelentés készült. EZ A MAGYAR JÖVÕ? A Magyar Jövõ Csoportot idén áprilisban alakította meg Bácsfi, mint nyilatkozta: most látta elérkezettnek az idõt az újabb kibontakozásra. (A Magyar Narancs írása szerint rossz nyelvek inkább arról beszélnek: az elhivatottság eme váratlan megnyilvánulása nem annyira az átgondolt stratégia részének, mint inkább egy váratlanul jelentkezõ skizofrén pszichózisnak tekinthetõ.) A Magyar Jövõ Csoport nem bejegyzett szervezet, s nem is tervezik bejegyzését – mondta a Népszavának Bácsfi. Indoklása szerint õk nem is rendelkeznek demokratikus szabályokkal, hiszen céljuk a nemzeti szocializmus, azaz a hungarizmus uralomra juttatása. A Csoport végsõ célja, mint minden más politikai szervezeté, az uralom megszerzése. Hogy ez „államfõi kinevezéssel”, vagy forradalom útján fog megtörténni, Bácsfi szerint még a jövõ kérdése. Elõször a hatalmat akarják megszerezni, ami számukra egyet jelent a nemzet bizalmával, majd ezután következne az uralom megragadása – mondta. Bácsfi szerint álmai államában már nem kell a támadásoktól félni-

ük, ugyanis mindenkit megsemmisítenek, aki nem a nézeteiket vallja. Szellemi és fizikai értelemben is – fejtegette Bácsfi. A szervezet vezetõje szerint a Magyar Jövõ Csoportnak 100 „felesküdött” tagja van, ami a kemény magot jelenti. A BÁCSFI CSALÁD ÉS A TITKOSSZOLGÁLAT Bácsfi Diána a napokban megerõsítette a Magyar Nemzet értesülését, mely szerint édesapja a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnál személyzeti ügyekkel foglalkozott, 2000 nyarán azonban az Orbán-kormány alatt eltávolították munkahelyérõl. Lánya szerint ez az akkor még mûködõ, általa vezetett Árja Nemzeti Ellenállás nevû hungarista szervezet miatt történt. Bácsfi apja ezt követõen a Belügyminiszérium munkatársa lett, ám a BM hivatalosan cáfolta, hogy jelenleg is a BM állományában lenne. Bácsfi édesanyját szintén elbocsájtották, miután még nyáron kiderült, hogy az õ lánya helyezte el a Szálasi-plakátokat az utcákon. MINDENKI ELHATÁROLÓDIK Azt, hogy családja hogyan vélekedik Bácsfi Diána tevékenységérõl, nem lehet tudni. Több szervezet azonban élesen elhatárolódik tõle. Így például a Mitológiai Társaság (korábbi nevén Mitológus Klub) így vélekedik egykori tagjáról: „Rendkívüli megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a korábban munkatársunkként mûködõ, magát elõítéletektõl mentes vallástörténész-mítoszkutatóként megnevezõ egyetemi hallgató a klubbeli tevékenységével párhuzamosan, a tudományosság álcája mögött 2004 áprilisában megalapította a Magyar Jövõ Csoport nevû, Szálasi Ferencet követõ, nyilaskeresztes hungarista mozgalmat, jó ha figyelünk

amelynek azóta is vezetõje.“ A klub a birtokába jutott információkalapján azonnali hatállyal kizárta Bácsfit a klubból, és kijelentette: „A 2004 nyarán újjáalakult Mitológiai Társaság ... nyomatékosan elhatárolódik Bácsfi Diánától, mindennemû politikai tevékenységétõl és megnyilvánulásától, hangsúlyozva, hogy az uszító, szélsõségesen rasszista, antiszemita, valamint a nyilas és fasiszta népirtást legitimálni óhajtó, tudományos köntösbe bújtatott ideológia semmilyen módon és mértékben nem egyeztethetõ össze a Mitológiai Társaság által hirdetett békés, objektívan tudományos tevékenységgel.“ „Hitleri retorikájával kitûnõ táptalajt ad a Magyarországon dúló végtelen antiszemitizmus véresszájú híresztelõi számára“ – véleke-

dik Bácsfiról a MIÉP Ifjúsági Tagozata. „Ha nem hagy fel az álhungarista agitációval, radikális önvédelmi harcot indítunk!“ – figyelmezteti a párt közleményében Bácsfi Diánát. Szintén elhatárolódik Bácsfi tevékenységétõl a Fiatal Írók Szövetsége, amely így fogalmaz: „Arról a Bácsfi Diánáról van szó, akinek verseit, tanulmányait korábban több rangos folyóirat, például az Egyháztörténeti Szemle is közölte ...ugyanarról a Bácsfi Diánáról, akit egyetemi tanárai tehetséges kutatóként ajánlottak a FISZ könyvsorozat-szerkesztõi figyelmébe, s akinek – a számunkra vállalhatatlan politikai nézeteirõl mit sem tudva – vallástörténeti tanulmányait tartalmazó kötetét 2003-ban annak ellenére is megjelentettük,

hogy nem tagja a fiatal írókat, irodalmárokat tömörítõ szervezetünknek. Sajnáljuk, hogy egykori szerzõnk a magyar történelem egyik legkártékonyabb alakját választotta példaképéül, s megdöbbentünk azon a komolytalannak tûnõ, ugyanakkor veszélyes felvetésén is, hogy a hungaristákáltal létrehozandó munkaállamnak, illetve a hungarista hatalomátvételnek akar filozófiai vezetõje lenni, s céljai megvalósítása érdekében egyenruhás pártot kíván létrehozni. ... Mindezeket megismerve a Fiatal Írók Szövetsége vezetõsége kijelenti, hogy Bácsfi Diánától és mindennemû politikai megnyilvánulásától elhatárolódik, azok tartalmával egyáltalán nem ért egyet, károsnak és veszélyesnek tartja.“ Forrás: hirtv.net-efzsé)

Bácsfi Diána A KIRÁLY ÉNEKE

Legyõztem a halált legyõztem a létet a Meg Nem Születettek termeiben jártam most a csendes vízen halad éji bárkám aszúbor nyelvemen kalász fürtjeimben így siklok Nyugatra könnyekbõl szõtt hattyú kísér el az úton szárnya csattogása sikong füleimben halotti énekem már látom a nyárfák kecses téli ága hívogató ujjad én Hófehér Úrnõm fátyol libbenése tenger mormolása Legyõztem a halált legyõztem a létet messze hegyek ormán várak magasában bömbölõ oroszlán bíbor Nappá válva küzdöttem a világ minden királyával véríz a nyelvemen pálma fürtjeimben Rõtvörös Királynõm kristálykacagása mézillatú csókja még égeti számat királyi tölgy lombja hûvös rejtekében hét csillag világít habfehér ölében hét csillag ragyog le hószín homlokára lovak nyerítése városok zsongása Legyõztem a halált legyõztem a létet láttam ami lent és láttam ami fent van én az újesztendõ gyõzelmes bikája e világ üdvére töretik meg testem e világ üdvére ontatik ki vérem kígyók sziszegése korbács suhogása ecet marja nyelvem tövis fürtjeimben Éjfekete Úrnõm így fogad magába anyám leányom kedvesem hóhérom újra meg fog szülni pálmafa tövében örökkön átkozott mámorító élet legyõztem a halált legyõztem a létet

jó ha figyelünk

Néhány héttel ezelõtt jelent meg hazánkban Israel Shamir: Rasszista állam? címû régen várt könyve. Mint oly sokszor már a történelem során, a zsidó néprõl írott könyvek, ez a könyv is nagy port kavart a nemzetközi színtéren. Példának okáért a szólásszabadság, az egyenlõség, a testvériség nagy bajnokának szerepklörében tetszelgõ Franciaországban államilag zúzatták be a könyv kinyomott példányait. Ez ám az igazi demokrácia, nem igaz?! És akkor itt egy másik érdekes könyv, mely a 2001-ben elhunyt Israel Shahak professzor munkája. Ez a mû sajnos még nem jelent meg Magyarországon, azonban akit a téma bõvebben érdekel, az a http://www.amazon.com weboldalról megrendelheti a könyvet. Addig is álljon itt egy rövid ismertetõ róla: Amikor a római történetíró, Tacitus, 19 évszázaddal ezelõtt rámutatott, hogy a zsidók egyedülállók a világ népei között a magukét kivéve minden más nép iránti heves gyûlöletükben és lenézésükben, akkor csak megismételte, amit sok más tudós elõtte felfedezett. A következõ 1900 év alatt más kutatók is hasonló következtetésre jutottak, részint a zsidó vallási iratoknak, részint a zsidóknak a nem zsidókkal szembeni viselkedésének a tanulmányozása révén. Ezek közül kiemelkedik Luther Márton, a vallásreformer, aki 1543-ban írta „A zsidókról és a hazugságaikról”-ban: „Nem azt mondja a Talmudjuk és nem azt írják a rabbijaik, hogy nem bûn, ha egy zsidó megöl egy pogányt, de bûn, ha megöli Izraelita felebarátját? Az sem bûn, ha nem tartja be egy pogánynak tett esküjét. Ezért egy pogánytól lopni, rabolni, ahogy az uzsorájukkal teszik, isteni szolgálat. Mert azt tartják, hogy õk nem lehetnek elég kemények hozzánk, és nem vétkezhetnek ellenünk, mert õk nemes vérû, körülmetélt szentek; mi azon7

ban átkozott goyok vagyunk. Õk a világ urai. Mi pedig a szolgáik, sõt, a jószágaik… Ha valaki azt gondolná, hogy túlzok, hát nem túlzok, sõt túl keveset mondok. Mert én látom az írásaikban, hogy átkoznak bennünket, goyokat, és az iskoláikban és az imádságaikban mindenféle gonoszat kívánnak nekünk.” A zsidók úgy válaszoltak Luthernek, mint mindenki másnak. Megállapították, hogy õ is csak egy „gyûlölködõ”, akit a vallási bigottság elvakít. Ma is ez a zsidók szabványos válasza mindenkinek, aki mást mond, vagy ír róluk, mint talpnyaló dicséretet. Amikor a brit újságíró, William Cash, a londoni Daily Telegraph levelezõje a múlt évben, egy újságcikkben beszámolt arról, hogy a hollywoodi mozgóképipar vezetõi majdnem mind zsidók, rávisítottak, hogy „gyûlölködõ”, és letagadták a tényt. Amikor Marlon Brando, a híres színész ugyanezt a tényt megismételte, õt is megtámadták, hogy „antiszemita”. Emiatt Israel Shahak könyve, „Zsidó történelem, zsidó vallás: 3000 év terhe” annál is fontosabb, mert egy elismert zsidónak a mûve, – egy zsidó beltagnak – zsidó társai hiedelmeirõl és viselkedésérõl. 1933-ban, Varsóban születvén, gyermekkorának egy részét a belseni koncentrációs táborban töltötte, ahonnan 1945-ben kivándorolt Palesztinába. Izraelben nõtt fel, szolgált az izraeli hadseregben és kémia professzor lett. Mint minden izraeli, folyékonyan beszél héberül. Az izraeli társadalom sajátos erkölcsi légköréhez is hozzászokott: a fennhéjázó pimaszságnak és csalárdságnak a vegyülékéhez, és az összeférhetetlen szemforgatásnak és kétszínûségnek a keverékéhez. Eltérõen izraeli honfitársaitól, Shahak professzort nagyon zavarja ez a sajátos légkör. Miközben a környezetében lévõ zsidók természetesnek veszik, hogy a goyok, akiktõl függnek gazdasági, katonai és diplomáciai támogatás tekintetében, túl ostobák ahhoz, hogy valaha is kitalálják, hogy a zsidók mit gondolnak és mondanak róluk a hátuk mögött, és mit terveznek velük tenni, amikor képesek rá, emellett túl birkaszerûek, hogy valami hatásos lépést tegyenek, ha rájönnek erre, õ aggódik. Õ emlékszik arra, hogy a rómaiak felismerték azt, következésképp kirabolták Jeruzsálemet és Palesztinában véget vetettek a kultuszuknak. Emlékszik, hogy a németek is rájöttek, és emiatt volt õ egy koncentrációs tábor önkéntelen lakója. Aggódik, hogyha az õ zsidó honfitársai úgy viselkednek, ahogy mindig tették, megint valami komoly bajba sodorják magukat. Különösen aggasztja Shahak professzort népe azon részének a viselkedése, akik ragaszkodnak a „judaizmushoz”. Õ maga nem tartozik közéjük, ezért képes bizonyos fokú tárgyilagossággal szemlélni a babonának, a zsidó sovinizmusnak és a nem zsidók gyûlöletének azt a keverékét, amely a zsidó vallást és az õ szent írásait alkotja. Õ nem csak azért rosszalja a hagyományos zsidó tanokat, mert jöhet egy új Luther Márton és kitálal a nem zsidóknak, hanem eme tanoknak magukra a zsidókra gyakorolt szellemi bénító hatása miatt. A középkori európai zsidóságnak, a gettónak és a shetl-nek (kazár-zsidó települések Lengyelországban és Kelet-Európában) a világáról, amelyre a modern zsidó írók lelkesült hangnemben úgy utalnak, mint a régies hagyomány és jámborság világára, Shahak azt mondja: „a legnyomorultabb babonaságba, fanatizmusba és tudatlanságba merült világ volt…” Idéz egy sor példát, hogy miképp tartották a zsidó vallási vezetõk uralmuk alatt a nyájukat. A rabbik arra tanították a zsidó hitsorsosaikat, hogy az õ nem zsidó szomszédaik szellemileg és erkölcsileg tisztátalanok; hogy ember alattiak, mint a mezei barmok; hogy gyûlölik a zsidókat, ezért viszont kell gyûlölni õket. A zsidókat arra tanítják, hogy a keresztény vallás csak állatokhoz illik, hogy az alapítója, Jézus egy prostituáltnak volt a fia és most a pokolban 8

van, fõvõ emberi ürülékbe merítve. A hassidim (héber: a kegyesek) között ezek a tanok életben vannak. Shahak rámutat, hogy a hasszidikus tan szerint csak a zsidók emberi lények, és világegyetem kizárólag a számukra lett teremtve. Noha ez a tan a nemzsidók ember alattiságáról a legnyíltabb és legkifejezettebb a szakálas, pajeszos, fekete kalapos zsidók között, amilyeneket a New York City-hez hasonló zsidó fellegvárakban lehet látni, a zsidó hagyomány magjából származik, és kisebb vagy nagyobb mértékben minden jámbor zsidó elfogadja. Ez például megkülönböztetett elve a Zsidó Védelmi Szövetségnek (Jewish Defence Leage), amit a tagsági kézikönyvük is felidéz. Különösen az az okos félrevezetés izgatja fel Shahak professzort, amelyet zsidó társai arra használnak, hogy a judaizmus igazi természetét elrejtsék a nem zsidó szomszédaik elõl. A hamis jámborságról, amely a nem zsidók elõl fedi el a hassidim rosszindulatú elvét, így ír: „Ebben az ügyben egy fõcsaló és jó példa a csalás hatalmára Martin Buber volt. Számtalan munkája zeng dicshimnuszokat az egész hassideus mozgalomról (Habbadot beleértve), de egy célzás sincs bennük a hassidimnek a nem zsidókra vonatkozó valódi tételére.” Buber (1878-1965) a hasszidizmust segítette Németországban a nemzeti szocializmus felemelkedés idején, valójában 1938-ig, amikor Palesztinába távozott, és Shahak Buber törekvéseit, csaló voltuk elle-

jó ha figyelünk

nére úgy tekinti, mint ami legalább részben felelõs a zsidókkal szembeni nemzeti szocialista reakcióért. A Shahak professzor által bemutatott másik zsidó csalás a nem zsidó lányt jelentõ yiddish szónak, a shiksa-nak az etimológiájára vonatkozik. Idézi Leo Rostennek a „Yiddish örömei” (New York, 1968.) c. népszerû angol nyelvkönyvét, amely elmondja, hogy a „shiksa” a „sheketz” héber szóból származik, amelynek a jelentése „hiba, hiányosság”. Shahak írja: „Ez szemenszedett hazugság, amit minden héberül beszélõ tud. Az Izraelben kiadott Megiddo Modern Hebrew-English Dictionary (Mai héber-angol szótár) helyesen a következõképp határozza meg a „sheketz” szót: tisztátalan állat, undorító teremtmény, gyûlölet tárgya.” Shahak professzor szenvedéllyel ír. Nyilvánvalóan érzi, hogy a zsidók felszabadítása az õ embergyûlölõ babonáik láncaitól és Izrael állam politikájának a megszabadítása a judaizmus fojtogató befolyásától sürgõs feladat. Sok vallásos, zsidó írás idézésével különösen a judaizmus gyûlölködõ lényegére irányítja rá a figyelmet. A „Nem zsidók elleni törvények” c. fejezetben írja: „…a halakhah, azaz a klasszikus judaizmus törvényes rendszere – ahogy azt a zsidók gyakorolták a 9. századtól a 18. sz. végéig, és ahogy máig is fenntartják az ortodox judaizmus formájában. – elsõsorban a Babiloni Talmudon alapszik. Azonban a törvények Talmudban lejegyzett tárgyalásának nehézkes összetettsége miatt szükségessé vált a talmudista törvény kezelhetõbb rögzítése. … a leghivatalosabb törvényszöveg, amelyet kézikönyvként máig széles körben használnak, a Shulhan ’Arukh …” Ezután idézi az emberölésre vonatkozó törvényt: „A zsidó vallás szerint egy zsidó megölése fõbenjáró bûn, egyike a három égbekiáltó bûnnek (a másik kettõ a bálványimádás és a házasságtörés). A zsidó vallási bíróságok és világi hatóságok számára parancs mindenkit megbüntetni, aki egy zsidó megölésében bûnös, mégpedig a rendes igazságszolgáltatást meghaladó mértékben. … Ha az áldozat nem zsidó, a helyzet az ellenkezõje. Egy zsidó, aki megöl egy nem zsidót, csak az Ég törvénye elleni bûnben vétkes, földi törvénnyel nem büntethetõ. Közvetve okozni egy nem zsidó halálát pedig egyáltalán nem bûn.” „A Shulhan ’Arukh két legfontosabb értelmezõjének ez egyike így magyarázza, hogy ha egy nem zsidóról van szó „az embernek nem szabad kezet emelni rá, hogy bajt hozzunk rá, de közvetetten szabad neki bajt okozni, például elvívén egy létrát, miután beesett egy gödörbe .. ilyenkor nincs tiltás, mert nem közvetlenül volt a dolog megtéve.” „Egy nem zsidó gyilkost, aki véletlenül zsidó igazságszolgáltatás alatt él, ki kell végezni, akár zsidó, akár nem zsidó volt az áldozat. Azonban, ha az áldozat nem zsidó volt, és a gyilkos áttér a zsidó hitre, nem büntetik.” Shahak elmondja nekünk egy zsidó rabbi válaszát egy izraeli katona kérdésére, hogy helyénvaló-e arab asszonyokat és gyerekeket ölni. Válaszában a rabbi a Talmudból idéz: „A nem zsidók legjobbikát – öld meg; a kígyók legjobbikának – loccsants ki az agyvelejét.” Talán még visszataszítóbb a zsidó vallás nemi kérdésekben. Shahak írja: „Nemi kapcsolat egy férjezett zsidó nõ és a férjén kívül bárki között mindkét fél számára fõbenjáró bûn és egyike a három égbekiáltó bûnnek. A nem zsidó nõk megítélése más. A halakhah feltételezi, hogy minden nem zsidó a végsõkig szabados és a következõ vers vonatkozik rájuk: „akik húsa olyan, mint a szamarak húsa, és akik magja olyan, mint a lovak magja”. … Következésképp a házasságtörés fogalma nem alkalmazható egy zsidó férfi és egy nem zsidó nõ nemi kapcsolatára; a Talmud az ilyen kapcsolatot inkább a szodómia bûnével azonosítja…” A Talmudista Enciklopédia szerint: „Annak, aki egy nem zsidó feleségével közösült, nem jár halálbüntetés, mert írva vagyon: a te felebarátod felesége, nem pedig egy idegen felesége… és noha egy nem zsidó felesége nem szabad a nem zsidók számára, a zsidó mindenképp fel van mentve.” „Ez azonban nem azt jelenti, hogy a nemi kapcsolat egy zsidó férfi és egy nem zsidó nõ között megengedett – épp ellenkezõleg. Csak jó ha figyelünk

a fõ büntetés a nem zsidó nõre van kiróva; õt ki kell végezni, még akkor is, ha a zsidó megerõszakolta: „Ha egy zsidó közösül egy nem zsidó nõvel, legyen az egy hároméves gyerek vagy felnõtt, férjezett vagy hajadon, még akkor is, ha csak egy kilenc éves és egy napos kiskorú – mivel a zsidó férfi szándékosan közösült vele, meg kell õt ölni, mint abban az esetben, ha az állatokkal történik, mivel õmiatta egy zsidó bajba keveredett.” A Talmud mindenek feletti gondja a pénz- és tulajdoni ügyekkel tükrözi a zsidók felfogását, Shahak professzor pedig kínál néhány hajmeresztõ példát a tárgyban a zsidó felfogásra, amelyek megkülönböztetést tesznek a zsidók és a nem zsidók tulajdona között, és a zsidóval és a nem zsidóval való viselkedésben. Erre két példa elég lesz itt: „Ha egy zsidó talál valamit, aminek a tulajdonosa valószínûleg egy zsidó, a megtaláló számára elõ van írva, hogy ténylegesen megkísérelje a visszajuttatását nyilvános hirdetés útján”. Összehasonlításképp, a Talmud és minden korai rabbinikus tekintély nem csak megengedi a zsidó megtalálónak, hogy elsajátítson valamit, amit egy nem zsidó elvesztett, hanem ténylegesen megtiltja neki, hogy visszaadja. … „Tilos egy zsidót megcsalni úgy, hogy nem tisztességes áron adunk vagy veszünk. Azonban a csalás nem alkalmazható a nem zsidókra, mert írva vagyon: Senki se csalja meg a testvérét.” Shahak rámutat, hogy a halakhah az ilyen kifejezéseket (minden ember a testvérét, vagy a felebarátját) úgy értelmezi, mint amelyek kizárólag zsidókra vonatkoznak. Hogy sikerült a zsidóknak az efféle tanításokat eltitkolni a nem zsidók elõl, akik között éltek. Az igazság az, hogy nem mindig voltak rá képesek. Nem Luther volt az egyetlen keresztény tudós, ki hébert tanult, betekintett a talmudba és elborzasztotta, amit látott. Néha a zsidók meg tudták vesztegetni a keresztény hatóságokat, hogy ne vegyék észre az ilyen dolgokat, de a késõ középkorban volt, hogy felháborodott pápák tiltották és égettették a talmudikus irodalmat. A zsidók azonban kifejlesztették a kettõs könyvelésnek egy okos rendszerét, hogy kikerüljék az ilyen üldöztetéseket. A Talmud új kiadásában módosították, vagy törölték a sértõ részleteket és összeállítottak egy kivonatot, a Talmudista Kihagyásokat, héberül Hesronot Shas, amelyet titokban terjesztettek a rabbik között. Manapság, a zsidók Izraelben elég magabiztosnak érezvén magukat ahhoz, hogy mellõzzék a félrevezetést, a szakaszokat, amelyeket korábban kitöröltek, vagy módosítottak, visszatették eredeti formájukban a Talmud és a Shulhan ’Arukh legújabb kiadásaiba. Azonban még mindig óvatosak a nem zsidó nyelvekre történõ fordításokkal. Shahak professzor mutat rá egy példát: „1962-ben a maimonidesi Törvénykönyv egy részét… az ún, Tudás Könyvét, amely a zsidó hitnek és vallásgyakorlatnak a legalapvetõbb szabályait tartalmazza, kiadták Jeruzsálemben kétnyelvû kiadásban, ahol az angol szöveg szemben volt a héberrel. Az utóbbit kinyomtatták az eredeti tisztaságában és a hitetlen zsidók megölésére vonatkozó parancs teljes egészében látható: „Kötelezõ saját kezûleg kivégezni õket”. Az angol fordításban ez egy kissé fel van puhítva: „Kötelezõ tényleges lépéseket tenni a megsemmisítésükre.” De a héber szöveg folytatódik, hogy azonosítsa a fõ „hitetleneket”, akiket ki kell végezni: az olyanokat, mint a názáreti Jézus és tanítványai, továbbá Tzadoqand Baitos (a szadduceus szekta alapítója) és tanítványai, hogy rohadjon el az átkozottak neve.” Ebbõl egyetlen szó sem jelenik meg a szemben lévõ oldalon az angol szövegben (78. a.). Még ennél is fegyelemre méltóbb, hogy annak ellenére, hogy az angolul beszélõ országok tudósai között széles körben terjesztették ezt a könyvet, tudomásom szerint egyetlen egy sem tiltakozott ez ellen a kirívó csalás ellen.” Israel Shahak valóban egy ritka zsidó, a könyve pedig alapvetõ olvasmány mindenki számára, aki érdeklõdik a zsidók problémája iránt. Forrás: Villanypostán érkezett

9

– Jó napot kívánok. Egy bejelentést szeretnék tenni. Egy… esethez szeretném kihívni önöket. Értesíteni. Nem tudom, mi ilyenkor a teendõ. Egy ember fekszik a járdaszigeten. – Igen. – Talán már nem él. – Megszólította? – Nem. – Meg kellett volna szólítania. – Kocsiban ültem. Illetve ülök. – Megállhatott volna. Esetleg. – Nem tudtam. Csúcsforgalom van. A Moszkva téren éppen fordultam be a Mammut felé… – Lehet, hogy csak elesett. – Nem mozdul. Egészen furcsa térdelõ helyzetben van. – Térdelõ? – A lábai szétcsúsztak, a feje elõrebukott a földre. Miközben térdel. És hatalmas vizes folt van körülötte. Biztosan maga alá vizelt. – És most mit szeretne kérni? – Talán ki kellene küldeni egy rohamkocsit. Nem tudom. Lehet, hogy még él. Segíteni lehetne… – Ilyenkor elég sok a hívás. – Bocsánat. – Nem azért mondom. – Tudja, arra gondoltam, mindig csak beszélünk arról, hogy figyelni kéne egymásra. – Az fontos. – De aztán elmegyünk a bajok mellett. – Ez igaz. – Ezért gondoltam, hogy telefonálok. – Könnyebb lenne, ha többet tudna mondani. – Mirõl? – A beteg állapotáról. – Nem vagyok orvos. – Nem úgy értem. Hanem hogy mennyire szorul rá a segítségre. – Ránézésre… szorul. – Én elhiszem magának. – Akkor? Tud segíteni? – Azt mondja, hogy térdel?

– De mint egy rongybaba, amit ledobtak. – Rongybaba. – Csak az biztos, hogy nincs magánál. – Pontosan hol van? – Egy kis járdaszigeten, ahol a lámpánál balra be lehet kanyarodni a Fény utca felé. – Fény utca? – Igen. A Retek utca keresztezi. – Megmondaná a telefonszámát? – Természetesen. *** …eközben elérek a Mammuthoz. Beparkolok. Talán tényleg meg kellett volna néznem, mielõtt telefonálgatni kezdek. De hát… a forgalom. Délutáni csúcsidõ. A látvány emléke azonban nem hagy nyugodni. Végre, gyalog visszaindulok. Mire kiérek a térre, már látom, hogy egy sárga mellényes rendõr áll az összecsuklott ember mellett. Nagy nehezen átvergõdöm a forgalmon. – Jó napot kívánok. Már telefonáltam a mentõknek. – Itt vannak. Csak rossz helyen álltak meg. – Itt vannak? – Igen. – Él? – nézek az áldozatra. – Nem tudom. Nem szabad hozzányúlnom. Majd a mentõsök. Húsz perc? Fél óra telt el idõközben? Az asszony azóta is mozdulatlanul, ugyanabban a pózban. Körülötte hányadék és vizelettócsa. Egy ember. A járdaszigetnek ez a része hagyományosan a fedélnélkülieké, de ennél az asszonynál nincs egy darab újság sem. Elköszönök a rendõrtõl. Mire átérek az autók között a túlsó járdára, már két rendõr áll az asszony madárcsontú teste fölött. Persze, nem nyúlhatnak hozzá. De látom, hogy már kanyarodik egy mentõautó. Õk megfoghatják majd az asszonyt. Csodák csodája, él! Két oldalt megtámogatva, a saját lábán vonszolják a kocsihoz. Az oldalajtónál leültetik. Aztán beemelik a lábát. Az autó hamarosan elindul. Hordágy, rögzítem magamban, nem járt neki. Viszont a kormányválság hamarosan megoldódik, és a szocialistáknak is lesz új elnökük. Országunk szépen halad tehát elõre. Jó nap ez a halálra.

Tisztelt Gusztos Péter!

Azzal ugyanis, hogy a zsidóság országgyûlési képviselõi, egyházi vezetõi tudatosan és szándékoltan riogatnak a Magyarországon nem létezõ fasizmus nem létezõ rémével, folytonosan és visszatérõen megakadályozzák, hogy az attól szenvedõk feldolgozzák a holokauszt okozta egyéni és kollektiv traumát. E manipulativ hangulatkeltésükkel nem elsõsorban bennünket, ma élõ keresztényeket büntetnek, hanem zsidó testvéreiket, zsidó polgártársainkat. Az szdsz és részben az mszp, mint a zsidó szavazópolgárok gyüjtõpártjai – ismét és újra – saját szavazói, a bennük bizó szerencsétlen sorsú zsidó polgártársaink ellen fordultak, ezért nekünk, mint az emberi szeretetben és összetartozásban hivõ keresztényeknek fel kell emelni szavunkat a sebeiket évtizedek óta feltépõ politikusok ellen. Tudjuk és hirdetjük: az mszp-szdsz kormánykoalició közös hazánkat mély gazdasági válságba sodorta. Ezért nagyon komoly adónövelésekre, áremelésekre, a szociális-oktatási-kulturális kiadások drasztikus megcsonkitása, munkahely bezárások, tömeges elbocsátások és a közvagyon csalárd módon történõ privatizálása várható. Ezek az intézkedéseik – vallási, etnikai hovatartozástól függetlenül – minden magyar polgárt egyaránt sújtanak. Tudjuk és hirdetjük: az mszp-szdsz kormánykoalició politikai halálát – ismét és újra – azzal kivánja megelõzni, hogy a 2005. évi költségvetés parlamenti tárgyalása közben igyekszik a gondokat elfedni a polgárok elõl. >>

Megdöbbenve olvastuk, miszerint Ön a politikai jobboldalt invitálja a Magyar Jövõ Csoport elnevezéssel illetett formáció 2004. október 15-én a Terror Háza Múzeum elé tervezett megemlékezése elleni tüntetésre. A Magyar Jövõ Csoport hirtelen megszületése kisértetiesen emlékeztet bennünket a Szabó Albert féle „mûnácikra” és az õ „megemlékezéseikre”. Helyzeti elõnyünk ezért jelentõs, mert ma már föltehetjük a kérdést: kinek áll érdekében a Magyar Jövõ Csoport elnezésû szervezõdés múlt-idézése? Mint minden szervezet, igy a Magyar Jövõ Csoport nevû képzõdmény mûködéséhez is pénz kell. Sõt: különösen nagy gonddal kell elõkésziteni a „konstruált” szervezetek pénzügyi finanszirozását, hiszen az fogékonyan érdekvezérelt. Határozottan visszautasitjuk az egyszerû kisemberek olyan szintû manipulálását, hogy utcára hivják a nem létezõ „nácizmus” réme miatt, igy elõáll az a paradox helyzet, hogy a szerencsétlen és megtévesztett ellentüntetõk – mit sem tudva errõl – a lelkükben hordozott kinjaiktól meg nem szabadulva, önmaguk érdekei ellen tüntetnek majd. Ha már Önök és elõdeik tönkretették hazánkat, ha már elrabolták a gyerekeink és az õ gyerekeik életét, jövõjét, mint országgyûlési képviselõt szólitom fel arra, tartsa távol magát a társadalom további lelki-pszichikai megaláztatásától! Én és barátaim, mint keresztény emberek mély részvétet érzünk azon zsidó polgártársaink iránt, akiket Önök most készülnek ismételten és történelmünk során sokezredszer nyilvánosan megalázni. 10

Forrás: Kocsis L. Mihály – gondola

jó ha figyelünk

– avagy õ a Duna TV Rt. leendõ elnöke? – Az MTV mûsorvezetõje látványos puccsal kívánta átvenni a hírhatalmat intézményében. Mindennapivá szándékozott tenni – 30 perc erejéig – politikai jelenlétét. Amolyan Hírháttér-ként jelentkezett volna A szólás szabadsága. Olyan vélemény-szûrõként és derítõként, amely a szépszámú nézõ számára teszi világossá, mi hogyan értendõ. A mûsor elõ- és elkészítése szépen haladt… egészen a Medgyessy-puccsig. Az SZDSZ-es coup d’etat az abszolút dominanciára törõ Fridi hatalmi helyzetét is megrendítette. A köztévén belül. Addig – mint ezt feltört üzenetrögzítõjének tartalma megerõsítette – Fridink mind Lendvai Ildikó, mind az MSZP, mind pedig Medgyessy Péter személyes támogatását élvezte a köztévé elnöki pályázata során. Bár végül nem Fridi lett a befutó, fájdalomdíjként napi jelenlétre jelentette be igényét, amire az SZDSZ-es puccsig minden támogatást megkapott. Aztán egyszerre csak jött a puccs … és fuccs. Minden tervezett mûsor közül csak az övé fuccsolt be. Az MTV legnézettebb magazinja nem kapott napi zöld utat. Vele szemben az SZDSZ-közeli Rangos Katalin helyzete erõsödött meg. Mit tesz erre Fridi? Úgy puccsol, hogy fuccsol. Bejelenti, hogy az általa legnézettebbé tett közszolgálati mûsor szerzõdését fölbontja és veszi a kalapját: „Nézzétek meg, mire mentek nélkülem!” A szomszédban – Duna TV Rt. – mindeközben véget ért egy elnöki megbízatás. Pekár Istvánnak többen kívántak útilaput kötni a talpa alá.

Olyan helyzetbe kívánták hozni, hogy mielõtt ez megtörténne, maga vegye a saját kalapját. Ám Pekár Pisti tartotta magát, és – horribile dictu – a két héttel ezelõtt lejárt határidõig érvényes pályázattal jelentkezett. Információink szerint éppen egy tucat pályázat futott be a Duna TV Rt.-t üzemeltetõ HUNGÁRIA TV Közalapítványhoz. Az elõzõ elnöké köztük található. Friderikuszé – nos mit tippelnek? Elképzelhetõnek tartják, hogy a Duna TV Fridi ölébe hull? Az események egybeesnek. Ott szeptember elején járt le a pályázati határidõ. Itt, a köztévénél szeptember hetedikén Fridi fuccsal puccsol. Csütörtökön lesz az elfogadott pályázatokat benyújtók meghallgatása. A HUNGÁRI TV Közalapítvány 17-én, pénteken 2/3-os szavazattöbbséggel dönt arról, állít-e jelöltet, jelölteket a Kuratórium elé, vagy sem. Ha állít, akkor szeptember 20-án, hétfõn ül össze a Kuratórium, hogy döntsön arról – 2/3-os többséggel – hogy akár Fridi is lehet a Duna TV Rt. új elnöke. Ha pályázott Fridi, és sikeres, akkor reváns helyzetbe hozhatja magát. Majd õ megmutatja a nézettségében a köztévétõl is elmaradó Duna TV-vel, hol lakik az Úristen! Majd õ fellendíti – és éppen a köztévével szemben – a Duna nézettségét, ha a jelenlegi kulturális értéksugárzás attul kódul is! Ám mi történik akkor, ha akár a HUNGÁRIA TV Közalapítvány elnöksége, akár a Kuratórium nem jut kétharmados dûlõre a Duna TV Rt. elnöke ügyében?

Ennek jól bevált eszköze – ismét és újra –, hogy az általa finanszirozott irott és elektronikus sajtót egy bûnös szándékkal megrendezett cirkuszra uszitja és ezzel a közfigyelmet az emberek tényleges problémáiról áttereli a saját maga rendezte „esemény”-re. Zsidó barátainkat ismét és újra aljas módon igyekeznek megalázni „az itt a fasizmus” cimû komédiájukkal, amellyel csakis azt kivánják kommunikálni: dr. Orbán Viktor miniszterelnök úr (aki nagy eséllyel veheti majd át a kormányzás felelõsségteljes munkáját) fasiszta, rasszista, kirekesztõ politikát folytat, tehát személyétõl félni kell minden magyar embernek , nemtõl, életkortól és entikai hovatartozástól függetlenül. Miután, Ön mint országgyûlési képviselõ nagyon jól tudja kik, miért, kik ellen és milyen célból készülnek zsidó polgártársainkat is felhasználni egy politikai manipulációra, felszólitjuk Önt, hogy határolódjon el zsidó barátaink nyilvános megaláztatásának tervétõl. amelyet a hazánkban egyébként békés nyugalomban élõ zsidó polgártársaink ellen készül elkövetni az Ön pártja és koaliciós partnere. A magyar, de a világ zsidóságának, cigányságának és minden meghurcolt népnek és társadalmi csoportnak, egyénnek joga lenne feldolgozni a másojó ha figyelünk

Értesüléseink szerint ez esetben egy „tejfa” jelöltetik ki. Igen, „tejfa”, azaz teljes joggal felruházott alelnök vezeti majd a sikeres elnökállításig a Dunát. Olyasvalaki, mint amilyen „tejfa” volt korábban a köztévénél Ragáts Imre, vagy Pinke György. Manapság – olvasom – az átmeneti vezetõknek már a tejfá-nál sokkal elegánsabb elnevezésük akadt. Akár hiszik, akár nem az Interim Manager a becsületes nevük, akik éppen ezekben a napokban alakítják meg szakmai-érdekvédelmi Szövetség-üket. Ha pedig interim manager lesz majd hány hónapig a Duna TV Rt. vezetõje, elképzelhetõ, hogy a mûsorát, az A szólás szabadságát még október 8-áig vezetni jogosult Friderikusznak egy kicsit várnia kell. Addig át kell szállnia a Medgyessy-lóról egy másikra. Talán a lófogúra, az MSZP Csaba királyfijára. Arra, akihez imígyen száll a buzgó párttagság fohásza: Vezesd még egyszer gyõzelemre néped, Csaba királyfi csillag ösvényen. Mindenesetre gyorsan kell cselekednie, mert hétfõn már megszülethet a végsõ döntés. Amennyire Fridit ismerem, az átnyergelés nem probléma. Teoretikus aggályok viszont adódhatnak. Elgondolkoztathatja egyik szellemes kormánypárti képviselõ megjegyzése, aki a kormánypártok augusztusi alternatíváját a következõképpen foglalta össze: „Választhatunk a gyurcs halál és a kiss-é hosszabb agónia között.” Forrás: szil – gondola

dik világháborúban ellenük elkövetett szörnyû büntetteket és joga lenne, legalább az utódoknak a történelem sorscsapásaival lelkükben megbékélve, emberhez méltó életet élni. E súlyos lelki traumák elfeledése, pszihés feldolgozása ellen éppen Önök teszik a legtöbbet és tudjuk: semmilyen anyagi áldozatot nem sajnálnak az egyén poszttraumás lelki állaponak fenntartása érdekében. Önök e súlyos egyéni, emberi tragédiákat használják fel politikai-hatalmi céljaikra, saját vagyoni gyarapodásukra azzal, hogy a nem létezõ fasizmus fenyegetettségét az emberekbe plántálva, értékes szavazatokat nyújtsanak. Mi, keresztény és már nem manipulálható zsidó emberek e naptól kezdve mindent megteszünk annak érdekében, hogy pártjaik ne érjék el céljukat és a kisemberek mindennapjaiból kirekesszük az önök által gerjesztett gyülöletet. Mindezek érdekében tájékoztatom Önt, hogy mi, keresztény és zsidó emberek az mszp-szdsz koalició belsõ ügyének tekintjük 2004. október 15-ét, az arra a napra szervezett „megemlékezést”, megemlékezés elleni tüntetés"-t, az ezzel kapcsolatos újságcikkeket, tv- és rádió interjúkat, „elemzõ publicisztikákat, stb. Dr. Váczi Judit, ügyvéd Forrás: villanypostán érkezett

11

KULTÚRA, SZELLEMI ÉLET: MI VÁLTOZOTT? Egy évszázad után ismét jó esély van rá, hogy a kutatóknak újabb Corvinák nyomára sikerült bukkanniuk. Magyar és francia tudósok megalapozottnak tetszõ gyanúja szerint ugyanis a Mátyás király világhírû budai könyvtárából származó kódexek némelyikét napjainkban is a besanconi városi közkönyvtárban õrzik az úgynevezett Granvelle-hagyaték részeként. Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár fõigazgatója szerint 13 könyvet vontak be a tüzetes vizsgálatokba, és a remények szerint már a közeli jövõben akár öttel is gyarapodhat az egyértelmûen Corvinának minõsíthetõ kötetek száma. Mint a fõigazgató – akit Olaszországban sikerült telefonon utolérnünk – elmondta, önmagában az a tény, hogy Besanconban vannak Corvinák, eddig is ismert volt. Batthyány Ignác például már 1764-ben levélben érdeklõdött ezek felõl. Akkor francia részrõl kilenc Corvinát véltek felfedezni az anyagban, de a magyar Corvina-irodalom a mai napig is csak kettõt ismer el ezek közül hiteles Corvinának. („Corvina-gyanús” kódexek Besanconban. NSZ, 2004.06.26. Kis Tibor) Több mint hatezer tagja van a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének (MAOE). Mindenekelõtt képzõ-, ipar- és fotómûvészek, de ez a szervezet képviseli az írók és a zenészek érdekeit is, ettõl kapnak alkotói vagy szociális támogatást és nyugdíjat. A magyar kultúra egésze szempontjából döntõ fontosságú tehát, hogy kiszámítható körülmények között mûködjön, hogy költségvetése szilárd legyen. Az utóbbi másfél évtizedben gyakran éppen az ellenkezõjét tapasztalhattuk: a Horn-kormány alatt volt olyan idõszak, amelyben mûködése szinte ellehetetlenült. A gondok arra vezethetõk vissza, hogy az a konstrukció, amely a rendszerváltozás után létrejött a magyar alkotómûvészek munkájának biztosítására, elméletben igen, a gyakorlatban azonban nem igazán bizonyult mûködõképesnek. A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány (MAK), amely azért jött létre, hogy a korábbi rendszerbõl örökölt vagyonnal gazdálkodva megfelelõ anyagi kereteket biztosítson a MAOE számára, a vagyon jó részét fölélte, s olykor még saját mûködését is nehezen tudta finanszírozni. Az utóbbi idõszakban azonban – fogalmaz Bauer István festõmûvész, az egyesület elnöke – kedvezõ változások történtek. Több mint háromezer embert érint a hatezer MAOE-tagból az a tavaly decemberi kormányrendelet, amely törölte azt a korábbi döntést, amely csak 2003-ig vállalt kormánygaranciát a nyugdíjak kifizetésére. Így, ahogyan korábban a Fidesz-kormány javasolta, ezen ellátások fedezetét a kormány határidõ nélkül a központi költségvetés NKÖM fejezetében biztosítja. A legnagyobb gond épp ennek az átalakulásnak az elhúzódása – ahogyan egy grafikusmûvész fogalmazott a napokban, Hiller István még mindig nem dobta be azt a nagy követ az állóvízbe, amelyet szép beszédeiben emlegetni szokott a magyar kultúra állapotairól. (Testület a mûvésztársadalomért. Bauer István: Átalakulás elõtt a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesülete. P. Szabó Ernõ, MNO) Rendhagyó kötettel emlékezik meg a Móra Könyvkiadó Fekete István (1900–1970) születésének száznegyedik, halálának a mai napra esõ harmincnegyedik évfordulójáról. A magyar irodalom egyik legolvasottabb s mindenképpen legnagyobb – 2002 decemberéig csak magyarul több mint nyolcmillió-hétszázezres – példányszámban kiadott írójának, a természetábrázolás, az állattörténetek, a romantikus történelmi regényírás hazai mesterének Amerikában élõ, amerikai magyar íróként jegyzett fia, ifj. Fekete István a kiadó hosszú unszolására rendezte sajtó alá édesapjának féltve õrzött naplóját, kiegészítve szüleinek korai levelezésével, néhány korra jellemzõ olvasói levéllel, elismerõ és elmarasztaló kritikákból kiemelt szemelvényekkel. A mû új nézõpontból tárja elénk a nem 12

mindennapi, a göllei gyermekkor, a debreceni, magyaróvári akadémiai évek, a bakócai és ajkai gazdászesztendõk után kibontakozó életmû keletkezéstörténetét. Közelebb kerül az olvasókhoz a török végvári korszakban játszódó mû, A koppányi aga testamentuma, a Tanácsköztársaság démonian kegyetlen arcát minden korábbi mûnél hitelesebben ábrázoló Zsellérek, a felejthetetlen állatnovellák és regények, a bagoly (Hú), a puli (Bogáncs), a vidra (Lutra), a gólya (Kele) történetét költõi erõvel és tudományos természetismerettel megjelenítõ író. A könyvbõl leplezetlen õszinteséggel tárul elénk, hogyan egyengette és nem egyszer nehezítette idõsebb Fekete István önmagában sem könnyû életét zsarnoki, menedzsertípusú, házastársi önzéssel, kisajátítón féltõ aggódással szeretõ, ideggyönge felesége. Még izgalmasabb és nyomasztóbb az ötvenes évekbeli üldöztetés, a kényszerû hallgatás leírása, majd az 1955-ben kötött fura, felemás kompromisszum, amelynek eredményeként Fekete István ifjúsági, illetve szórakoztató regényírónak álcázva-skatulyázva válhatott a XX. század egyik legnépszerûbb, magas irodalmi értéket is képviselõ írójává, aki állat- és természetregényeiben, de még a Tüskevár és a Téli berek címû hallatlanul népszerû „vakációs regényeiben” is kemény ítéletet mondott az ország értékeit elprédáló szocializmusról és a környezetromboló, erdõirtó, kút- és forrásmérgezõ modern, ipari civilizációról is. (Regényíró a periférián – Fekete István naplóját fia rendezte sajtó alá – 2004. június 23. (14. oldal) – Pósa Zoltán, Mn.hu) Többek között erre a kérdésre is választ keres Templfli József most megjelent interjúkötetében. A nagyváradi katolikus püspök szerint az emberek szívébõl eltûnt az egyetemes magyarságtudat. „Úgy érzem, a magyarságot most az új pogányság, a kozmopolitizmus veszélye fenyegeti, amely tudatosan rombol le minden nemzeti és vallási kötõdést. Ez a szellemi áramlat olyan világfiakat nevel, akik elõtt semmi sem szent, akik öntörvényt szabnak maguknak, s azt vallják: mindazt szabad, ami nekik jó.“ Aki csak belelapoz a könyvbe, szinte mindegy hol nyitja ki, Tempfli püspök szavai mind elgondolkodtatóak, mélyrehatóak és néha fájóan igazak. Számos, a magyarságot, a kereszténységet érintõ kérdéseket feszeget a Horgony és vitorla címû interjúkötet. Nagyvárad legendás hírû püspöke pedig válaszol minden kényes kérdésre, mi változott Trianon óta, mit felejtettünk el mi magyarok, és mi az, amit nem? Milyen morális állapotban van most a magyarság? Milyen a nemzettudatunk? Tempfli püspök szerint: „Az emberek szívébõl valósággal eltûnt az egyetemes magyarságtudat.“ Az interjúkötetet olvasók talán segítséget kapnak, hogy újra megleljék az eltûnt magyarságtudatukat. (Mi változott Trianon óta a magyarságtudatunkban? 2004.jún.30., 08:57, hirtv.hu) (gondola, MTI, MR, HírTV nyomán, cgp)

TÁRSADALOMKÉP: KINEK JÁR ÉS MENNYI? A társadalmi támogatások összege a politikai kurzusoktól függõ tényezõ: összességében egy állandóan romló helyzet a jellemzõ. A kormányváltás óta kétszer emelték a szocpol – hivatalos nevén a lakásépítési kedvezmény – összegét. A ma már egy gyermek esetén 800 ezer, két csemete esetén 2 millió forintos támogatás azonban csak új lakások vásárlóinak vagy építõinek jár. A hatályos kormányrendelet ezen kívül is meglehetõsen szûkre szabja a jogosultak körét. Egy gyermek esetén 800, kettõ után 2 millió, három kiskorúnál pedig 3,2 millió forint szocpolra számíthatnak az új lakás vételét vagy építését tervezõ családok. A kormányváltás óta kétszer emelték az összeget, régi lemaradást pótolva ezzel. Az 1994 és 2002 között változatlan összegû támogatás ugyanis lassan értékét vesztette, annál is inkább, mert a nyolc év alatt az inflációnál jóval nagyobb mértékben drágultak az ingatlanok. Óvatosnak kell azonban lenni akkor, amikor az ember a hitelfelvétel elõtt számolgatja, jó ha figyelünk

mekkora kölcsönre van szüksége, s mennyi az, amit saját maga elõ tud teremteni. Jó hír, hogy a – hivatalosan lakásépítési kedvezmény névre hallgató - szocpol önerõnek számít a hitelfelvételkor. Annál inkább ügyelni kell arra, hogy ne csak a gyermekek számát kalkulálja a család a lakásvásárlás tervezésekor, hanem ellenõrizze azt is, beletartozik-e a jogosultak körébe. A társadalom széthullása és elszegényedése az eltartókkal kapcsolatos számok emlegetésében nyilvánul meg: most kiderül, hogy több mint félmillióan jutnak ingyenesen gyógyszerhez. Helyettük a központi költségvetés, illetve az egészségbiztosító fizeti az orvosság árát. Az ingyenes gyógyszerellátásból adódó kiadások évrõl évre emelkednek, 2000-ben 21,7 milliárdot, tavaly már 32 milliárd forintot költöttek erre. Szakértõk szerint a költségnövekedést nem kis mértékben a visszaélések okozzák. Bár az utóbbi években szigorították az ellenõrzést, még mindig nem ritka, hogy a közgyógyellátott nemcsak magának, hanem ismerõseinek is felirat gyógyszert az igazolványra. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) adatai szerint a hazai közgyógyellátott négyszer több orvosságot fogyaszt, mint az átlagos biztosított. Egy minap befejezett kutatás szerint tavaly 3100 forint volt az egy-egy lakosra jutó közgyógyellátási kiadás. A szigorúbb közgyógyellátás bevezetésének feltétele lenne a szociális törvény módosítása. Ez azonban biztosan nem készül el az idén. Az egészségügyi, szociális és családügyi tárca szakemberei nem tudták megmondani, hol akadt el a módosítás. A javaslat valószínûleg idén sem kerül az Országgyûlés elé. (gondola, Népszava-Holubár Zita nyomán, cgp)

OKTATÁSPOLITIKA: DIPLOMAGYÁRAK A felsõfokú képzés minõségének szavatolását és a tisztességes kereskedelem feltételeinek megõrzését ajánlja az OECD a határokon átnyúló oktatási szolgáltatások gyors terjedését látva. Az oktatási tevékenység a folyó világkereskedelmi tárgyalásokon is napirenden jó ha figyelünk

van, mégpedig a GATS rövidítéssel (General Agreement on Trade Services) jelölt fejezet keretében. Néhány tagállam ugyanakkor vitatja, hogy az oktatás bevonható-e egyáltalán a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) által felügyelt szabályozási mechanizmusba, fõleg akkor, ha a felsõfokú képzést közszolgáltatásként, nem nyereségorientált alapon látják el. A jelenséget elemezve az OECD rámutat, hogy poszt és szekunder oktatás nemzetközi mobilitása három síkon – diákok, intézmények és programok vándorlása szintjén – zajlik. Ez utóbbi két forma most van felfutóban, terjedésük számára a korszerû kommunikációs technológiák nyitnak tág teret. Az OECD-tanulmány a határokon átívelõ oktatási szolgáltatásokat nyújtó intézményeket és az azt igénybe vevõ személyeket egyaránt óvja a minõségromlástól. A diákoknak természetesen nem mindegy, hogy milyen ismeretekre tesznek szert, a szolgáltatást nyújtó ország pedig az egész oktatási rendszerének megítélését kockáztatja egy-egy intézmény silány teljesítménye miatt. A szervezet különösen óv a „diplomagyárak” („graduation mills”) és a gyenge színvonalú tudományos minõsítés („accreditation mills”) terjedésétõl. A minõségvesztés kockázata általában csekély ott, ahol az oktatás mobilitása a hallgató külföldön való tanulásában nyilvánul meg. Az intézmények és a programok mobilitása esetén azonban a veszély egyáltalán nem elhanyagolható. A kockázatok ellensúlyozására az OECD-tanulmány szerzõi azt ajánlják, hogy a tagállamok tegyék a kvalifikációt nemzetközileg is könnyen érthetõvé és áttekinthetõvé, a nemzeti minõsítõ és akkreditációs szervezetek pedig erõsítsék meg az államközi együttmûködést és koordinációt. A minõség feletti õrködést a szerzõk már csak azért is ajánlják, mert az utóbbi 20 évben megduplázódott az OECD-tagállamokban a külföldi hallgatók sokasága, és a pályázók (fõleg az ázsiaiak) száma gyorsabban növekszik, mint a helyek száma. (1) A korábbi évekhez hasonlóan az idén is a tudományegyetemekre szeretnének a legtöbben bekerülni, a szakok között az egyetemi szintû 13

közgazdasági a legnépszerûbb Magyarországon. Még javában zajlanak a felvételi vizsgák, de alig egy hónap múlva, július 20-án kiderül, kit hová vettek föl: ekkor állapítják meg az egyes szakokon a bejutáshoz szükséges ponthatárokat. Az Országos Felsõoktatási Felvételi Iroda (OFI) statisztikája szerint a legtöbb fiatal az idén is az Eötvös Loránd Tudományegyetemre igyekszik bekerülni. Ide adta be jelentkezési lapját az összes felvételizõ több mint egytizede (az idén mintegy 166 ezren jelentkeztek az ország egyetemeire, fõiskoláira). Szintén az ELTE viszi a pálmát a népszerû karok rangsorában: a bölcsészettudományi karra csaknem hatezren jelentkeztek. A második legnépszerûbb intézmény a Szegedi Tudományegyetem, a harmadik a Pécsi Tudományegyetem: mindkét helyre valamivel több mint 12 ezren felvételiznek (az elõbbibe öttel több hallgató szeretne bekerülni). Tavaly óta a hatodik helyrõl a negyedikre ugrott elõ a Debreceni Egyetem, ahová csaknem 11 ezren próbálnak bejutni. A fõiskolák rangsorát a Budapesti Gazdasági Fõiskola vezeti tízezer jelentkezõvel. A Szent István Egyetem továbbra is az élmezõnyben található, bár négy kara kiválása után a tavalyi ötödik helyrõl a hetedikre csúszott vissza. Budai karai a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemhez csatlakoztak (ma már Budapesti Corvinus Egyetem), amely így már meg is elõzi a gödöllõi központú egyetemet. A szakok népszerûségi listáján tavalyhoz képest nincs lényeges változás: a hagyományosan közkedvelt szakterületek, illetve szakcsoportok (jogász, bölcsész, orvosi) mellett néhány egyre népszerûbb szakterület (közgazdasági, gazdálkodási, informatika, kommunikáció) stabilan tartja helyét a rangsorban. (2) 1.Terjedõben a diplomagyárak. 2004.06.29. – vg.hu 2.Elsõ a tudományegyetem. NSZ, 2004.06.29. - Varga Dóra TÁRSADALOMKÉP: DEMOGRÁFIAI JELENTÉS A hivatalos statisztika legújabb számai szerint mérséklõdött a népességcsökkenés üteme az év elsõ négy hónapjában, aminek oka a halálozási mutató javulása az egy évvel korábbihoz képest. Ez azonban nem jelent valamiféle népegészségügyi fordulatot. Tavaly március-áprilisban az átlagoshoz képest három-négyezer emberrel több halt meg. Kamarás Ferenc, a KSH fõtanácsadója ezt a múlt év tavaszán lezajlott influenzajárvány számlájára írja. A demográfus szerint a járványok mellett az idõjárás okozhat még komoly „kilengéseket”. (Egy magyar kutatócsoport szerint hõhullámok idején – amikor három egymást követõ napon harmincöt fok feletti a legmagasabb hõmérséklet – Budapesten több mint kétharmadával is nõ a halálesetek száma.) A KSH adatai szerint a népességfogyás állandósul, a csökkenés mértéke azonban hektikusan változik. Ezen belül a születések száma alig módosul, a halálozási mutató azonban kileng: a közelmúlt csúcsa 1993-ra tehetõ, amikor több mint 150 ezren haltak meg egy évben, 2001-re 132 ezerre csökkent ez a szám, majd az elmúlt két-három évben ismét enyhén emelkedni kezdett. Az év elsõ négy hónapja alapján viszont nem kizárt, hogy az idén ismét kevesebben halnak meg, mint tavaly. Az idei év elsõ négy hónapjában több mint harmincezer gyermek született, és csaknem negyvenhétezer ember hunyt el. A népességszám április végén 10 millió 106 ezer volt – a népességvándorlás becsült értékével együtt. Kamarás ki is emelte, hogy a bevándorlás mértéke jelentõsen befolyásolja a népességcsökkenés ütemét: tavaly például a halálozások száma 41 ezerrel múlta felül a születésekét, de a pozitív vándorlási egyenleg 25,5 ezerre mérsékelte a „veszteséget”. A letelepülõk döntõ része Romániából, Ukrajnából és az egykori Jugoszlávia utódállamaiból érkezik hozzánk. (KSH: lassult a hazai népesség csökkenése. NSZ, 2004.06.29. A. Sz.) A széthulló és elszegényedõ társadalomról mind több jellemzõ adat jelenik meg: Magyarországon továbbra is hozzávetõlegesen félmilliós az a tömeg, amely munkaképes korú, de nem dolgozik, nem próbál törvényesen elhelyezkedni, és nem is tanul. A KSH jelentése szerint az inaktív emberek aránya a felnõtt lakosságon belül február és május között növekedett az elmúlt évhez képest. Körülbelül félmilli14

ósra tehetõ az a munkaképes korú sereg Magyarországon, amely saját jogon szerzett törvényes jövedelemmel nem rendelkezik, és nincsenek munkahelyszerzési próbálkozásai sem. Megélhetésükrõl semmiféle információt nem tartalmaz a statisztika, csupán az egyszerûség kedvéért nevezik õket eltartottaknak. Annyit lehet tudni róluk, hogy nem foglalkoztatottak, nem is álláskeresõ munkanélküliek, nem nyugdíjasok, nincsenek gyeden vagy gyesen, és nem is tanulnak. Lehetnek közöttük olyanok, akiket házastársuk vagy szüleik tartanak el, és ehhez a csoporthoz sorolják a feketemunkásokat is. A legális munkaerõpiacról kiszorítottak száma már évek óta változatlanul az ötszázezres szám körül mozog. (/mti/ifti) Egy felmérés szerint a gyerekek mintegy harmada szenved valamilyen mozgásszervi probléma miatt. Ennek okait a kevés sport mellett a túl nehéz táska és hátizsák cipelésében illetve a kényelmetlen, nem a diákokhoz igazodó iskolai padokban fedezték fel. A kényelmetlen, hanyag testtartást elõsegítõ ülõbútorok elsõsorban a kistelepülési iskolákra jellemzõ. Sok faluban tíz-huszonöt éves padokban ülnek a diákok, s ezek ülésmagassága ugyankkora a 10 évesek tantermeiben, mint a középiskolába készülõknél. A mozgásszegény életformáért az iskolai oktatás is felelõssé tehetõ. Az idõsebbek körében a kívánatos heti öt sportóra helyett mindössze hármat három kötelezõ. Sok iskolaigazgatónak még ezek megtartása is gondot okoz. Magyarországon 5350 általános és középiskolájának 20 százalékában nincs a gyerekek számához viszonyítva elegendõ tornaterem vagy tornaszoba, ezért a testnevelés órákat esetenként más helyszíneken - uszodában, jégpályán, udvaron vagy éppen folyosón - kell megtartani. A tornatermek 29 százalékában nincs zuhanyzó, mosdó, míg 23 százalékukban annak ellenére, hogy van vizesblokk, nincs elegendõ idõ a használatra - állapítja meg egy a Gyermek- Ifjúsági és Sportminisztérium által a Sport XXI. programhoz készített háttéranyag. A tárca elemzése szerint még a jelenlegi kötelezõ tornaórák komfortos, hatékony megtartásához is hiányzik 250 tornaszoba és 400 tornaterem. Emellett a meglévõ 4400 tornaterem, 3100 tornauszoda és több mint 4600 iskolai és óvodai sportlétesítmény is rendkívül rossz állapotban van. A 168 kistérségbõl 91-ben egyáltalán nincs fedett tanuszoda, a gyerekek úszásoktatása nem megoldott vagy nem megfelelõ. De a 2500 fõ alatti kistelepüléseken a helyi sportpályák és azok kiszolgáló létesítményei (öltözõk, zuhanyzók, raktárak) sincsenek megfelelõ állapotban, vagy sok helyen nincsenek is ilyenek - ami az iskola utáni sportolást nehezíti meg. A nemzetközi együttmûködésben folyó kutatás legutóbbi felmérése 2002-ben zajlott le több mint 162 000, 11, 13 és 15 éves fiatal részvételével 35 országban illetve régióban. A kutatás célja, hogy feltárja a fiatalok egészsége és életkörülményei közötti összefüggéseket és ezáltal jobban megértsük a jól-létüket befolyásoló tényezõket. A magyar fiatalok mindhárom korcsoportban középen helyezkednek el az országok rangsorában. A 15 évesek között a fiúk 12 százaléka, míg a lányok 24 százaléka számolt be éppen megfelelõ vagy rossz egészségi állapotról. Saját egészségi állapotukat minden vizsgált országban és életkorban a lányok tartják rosszabbnak, és az egészségi állapot megítélése a serdülõkor elõrehaladásával romlik. A magyar fiataloknak átlagosan 32 százaléka fogyaszt naponta gyümölcsöt és csak 15 százaléka eszik minden nap zöldséget. Ezzel a gyümölcsfogyasztásban a középmezõnyben, míg zöldségfogyasztásban az utolsók között szerepelünk a nemzetközi listán. A fiataloknak javasolt heti 5 alkalommal, 1 órán át tartó és legalább közepes intenzitású testmozgás szinte minden országban, csak a megkérdezettek kevesebb, mint felére jellemzõ. A lányok minden országban és minden korosztályban kevésbé aktívak, mint a fiúk. A fiúk legnagyobb arányban (több mint 40 százalékban) Kanadában, Csehországban, Nagy-Britanniában, Grönlandon, Írországban, Litvániában és az Amerikai Egyesült Államokban sportolnak. (gondola, MTI, Magyar Hírlap nyomán, cgp)

jó ha figyelünk

MAGYARORSZÁG AZ EU-BAN: VÁLTOZÓ PÉLDÁK Az új tagországok esélyeirõl, lehetõségeirõl az Oracle és az Ernst& Young közremûködésével készített átfogó felmérést az Economist Corporate Network. A felmérés elsõ lépésben azt vizsgálta, hogy különbözõkérdések, területek esetében egyáltalán van-e alapja annak, hogy az újonnan csatlakozók helyzetét, lehetõségeit – így többek között a sajátjainkat – a korábban EU-taggá vált Spanyolországéhoz, Portugáliáéhoz, Görögországéhoz vagy Írországéhoz mérjük. A spanyol és portugál gazdaság a belépést követõelsõöt évben rendkívül lendületesen fejlõdött. A csatlakozást megelõzõ öt évben Spanyolországban az éves növekedés mindössze 1,4 százalék volt, míg az utána következõ öt évben elérte a 4,5 százalékot. A portugál növekedés még ennél is meredekebb ívûnek bizonyult: az éves mutató 0,9-rõl 5,7 százalékra ugrott. Ilyen mértékû növekedésre 2004-tõl egyik közép-kelet európai csatlakozó ország sem számíthat, például azért, mert a beruházások szintjében nem lesz jelentõs fejlõdés, bár a közvetlen külföldi beruházás (FDI) továbbra is a növekedés fõhajtóereje marad. Az újdonsült közép-kelet európai EU-tagok elé talán Írországot állítják leggyakrabban ösztönzõpéldaként. A zöld szigetet az 1973-as csatlakozásakor elmaradott országként tartották számon. Írország azonban az EU-alapok megfontolt felhasználásával, az alacsony adókkal, vállalkozásbarát gazdaságpolitikával és némi szerencsével a gazdag és dinamikusan fejlõdõtagállamok közé férkõzött. Az ír gazdasági bravúr említésekor ritkán esik szó arról, hogy Írországban már a 60-as évektõl kezdve erõs, mintegy 4 százalékos volt a gazdasági növekedés. Ez jó alap volt a még dinamikusabb fejlõdéshez, de azt sem szabad elfelejteni, hogy az ír uniós menetelés is csak mintegy tizenöt év után hozta meg a látványos és vitathatatlan eredményeit. A közép-európai csatlakozóknál azonban a növekedés – tendenciájában – csak kevéssel magasabb, mint az EU-ban. Összességében tehát nem várható gyors felzárkózás a régiónk most EU-taggá vált országaiban: még az optimistább becslések szerint is hozzávetõlegesen negyven évet kell arra várni, hogy utolérjük a fejlettebbeket. Az eltérõ kiindulási helyzet ellenére azonban van egy terület, ahol Írország fontos példaként szolgálhatna Közép-Európa számára. A nyolcvanas évek végén Írországnak hasonló bizalmi válsággal kellett szembenéznie, mint ami Magyarországot az elmúlt években sújtotta, és amely valamilyen mértékben az összes kisebb új tagállamot fenyegeti. Írországban a külföldi beruházások elsõ hullámát nem a négymilliós – és nem túl gazdag – belsõfogyasztói piac vonzotta, hanem az olcsó munkaerõ. Amint a bérek elkezdtek emelkedni, a nyolcvanas évek végén, Ázsia pedig még olcsóbb lehetõségekkel kecsegtetett, az elsõ befektetõk összecsomagolták az összeszerelõ-sorokat, és áthelyezték tevékenységüket más országokba. Éppen ekkor, amikor gazdasága gyengélkedett, talált rá Írország – mára már híressé vált – beruházásösztönzõ stratégiájára. Ennek alapötlete az volt, hogy a jövõígéretét képviselõ korszerû vállalatokat kell becsalogatni az országba, és tökéletes környezetet kell biztosítani számukra: alacsony adókat, magas végzettségû és a beruházók igényeihez igazodó képzettségû munkaerõt és megfelelõ infrastruktúrát. Ez a stratégia odavonzotta az Európába utat keresõ amerikai vállalatokat, de ami még fontosabb, többségüket az országban tartotta. Azok pedig – a bérek és a termelékenység növekedése közepette – továbbfejlesztették gyáraikat és létesítményeiket. Nagyon valószínû, hogy az uniós csatlakozás népszerûtlen lesz a tagság elsõ néhány évében, mivel számos helyi vállalat mehet csõdbe vagy kivásárolják honi tulajdonosaikat, és a kormányok leszorítják a szociálpolitikai kiadásokat az EU általi társfinanszírozással megvalósítható projektek támogatása érdekében. Az EU-alapok hosszú távon eredményesen szolgálják az üzleti környezet és az életszínvonal javítását. A vállalatok többsége számára azonban a következõnéhány év távlatában nem jelentenek komoly kézzel fogható hasznot. Csak az infrastruktúra fejlesztéséhez kapcsolódó ágazatokban kínálkoznak jó ha figyelünk

majd azonnali lehetõségek a vállalatok számára tevékenységük és piaci részesedésük bõvítésére az EU-finanszírozás bevonásával. (Az új tagok lehetõségei a korábbi bõvítések tükrében. 2004.06.28. Magyar Mûszaki Magazin, 2004. május) Tengerparti strandon szeret nyaralni a magyar felnõttek többsége, utána a szabadság kellemes otthoni eltöltése következik, majd tópart, hegyek, illetve vidéki környezet jön mint legkedveltebb úti cél. Magyarországra leginkább Ausztriából és Szlovéniából jönnének nyaralni az emberek, ha tehetnék, de a nyugat-európai polgárok az új tagok közül elsõsorban Ciprust és Máltát választják - derül ki a GfK Piackutató Intézet húsz országban végzett, a nyaralási szokásokról készített felmérésébõl. A húsz vizsgált országban a 15 évnél idõsebb népességet reprezentáló 500-2200 lakost kérdeztek meg személyesen nyaralási szokásaikról és vágyaikról. A kutatások kimutatták, hogy nyaralást a következõ tizenkét hónapban a magyar felnõttek 42 százaléka tervez, közülük legtöbben Magyarországon szándékoznak pihenni. Más országok közül a legkedveltebb úti cél Horvátország, amit szorosan követ Görögország és Spanyolország, majd Ausztria és Olaszország. Az Európai Unió májusi bõvítése nem befolyásolja jelentõsen a magyarok utazási kedvét - derül ki a GfK felmérésébõl. A válaszadók mindössze 11 százaléka szándékozik az új uniós tagországok valamelyikét felkeresni, közülük legtöbb honfitársunk Ciprust keresné fel, majd Málta következik, és csak utánuk sorrendben Szlovákia, Lengyelország és Csehország. Az új EU-tagországok közül Magyarországra mint úti célra legnagyobb arányban az osztrákok kíváncsiak. Ausztria minden harmadik polgára szeretne rövidebb-hosszabb ideig Magyarországon idõzni, ha tehetné. A második legnagyobb érdeklõdés Szlovéniában tapasztalható, ahol minden hatodik felnõtt jönne szívesen Magyarországra. Inkább a fiatalok kedvelik a tengerpartot. Nyaraláskor a legtöbb magyar kedvenc idõtöltése a városnézés egybekötve múzeumok, történelmi emlékmûvek, katedrálisok megtekintésével, vagy pedig a sétálás. Harmadik legtöbb szavazatot kapta a napozás, negyediket a sportolás. Ötödik legnépszerûbb tevékenység a pihenés idején az olvasás. Ciprus és Málta a legnépszerûbb. Az EU bõvítése nem nagyon keltett érdeklõdést az új tagországok iránt. A kevés érdeklõdõ többsége 50, sõt inkább 30 évesnél fiatalabb. Mindenütt Ciprus és Málta a favorit, vélhetõen a tengerparti strandolás és napozás miatt. Lengyelországba szívesen utazna minden harmadik francia fiatal és annál is több amerikai. Csehország szintén a francia ifjúság egyik kedvence, és a finnek is szívesen utaznának oda. A felkeresni szándékozott országok kiválasztásában a jövedelem nem játszik érzékelhetõ szerepet. Viszont azok között, akik egyáltalán utaznának valamelyik új EU-tagországba, az alacsony keresetûek az átlagosnál kevesebben vannak - derül ki a GfK felmérésébõl. (Ciprus a legnépszerûbb célpont az új tagországok közül - 2004. június 30., szerda, 9:54|Utolsó módosítás: 2004. június 30., szerda, 11:08, origo.hu) (gondola, MTI nyomán, cgp)

MÉDIAPOLITIKA: A HÍRÜGYNÖKSÉGI SZEREPVÁLSÁGA A hagyományos média az olvasottság zuhanásával mindenféle trükköt megpróbál. Most a Pannon Lapok (és a Magyar Lapkiadók Egyesülete is kész valami hasonlóra) középiskolásokat megcélzó kampány indított Séta néven a napilapok iránti érdeklõdés javítására. Az 5 milliós napilapolvasó táborban 21 százalék a nyugdíjas és 7 százalék a 15-18 éves olvasók aránya. (MTI) Ismét hírínségben szenvedõ szigetlakóvá válik a Kárpát-medencei magyarság - írta keddi számában a Krónika címû erdélyi közéleti napilap. A Kolozsváron megjelenõ, de országos terjesztésû magyar napilap erdélyi magyar lapvezetõk véleményét ismertetõ részletes beszámolót és vezércikket szentelt annak a hírnek, amely szerint az Illyés Közalapítvány kuratóriuma nem tudta elõteremteni kilenc romániai magyar lap számára az MTI híranyagához való hozzáférést biztosító pénzt. Emiatt hét vidéki és két országos terjesztésû romániai magyar napilap október elsejétõl elesik attól, amit „a magyar állam által a ha15

táron túli nemzetrész támogatására létrehozott Illyés Közalapítvány” pénzbeli támogatásából az elmúlt csaknem tíz éven át - anyaországi támogatásként - ingyen kapott. (mti/napi,p.1,/ifti) A hazai romákról a magyar társadalomban kialakuló képet a hírmûsoroknál is jobban befolyásolják a média szórakoztató mûsorai – állapítja meg a Roma Sajtóközpont vizsgálata. Nincsenek, vagy csak alkalomszerûen jelennek meg kisebbségi karakterek a magyar szappanoperákban, a közszolgálati csatornák mûsoraiban alig vannak roma bemondók – de általában ugyanúgy hiányoznak a romák a napilapok „megkérdeztük az utca emberét” rovataiból is. A „bûnözés-szegénység-kulturális élet” csaknem kizárólagos tematikájából kivezetõ szerepek nélkül nem várható, hogy a többség a magyarországi romákra ne úgy tekintsen, mint az elõítéleteit visszaigazoló csoportra – olvasható a tanulmányban. A média egésze ma nem találja azokat a történeteket, amelyek ne ezeknek a sztereotípiáknak a megerõsítése lenne. Kérdéses persze, hogy a magyarországi médiumok nagy része felajánl-e olyan szerepeket, amelyek lehetõvé teszik, hogy a romák büszkék lehessenek identitásukra, vagy éppen annak eltitkolása felé tereli õket. Az elsõ, és mind ez idáig egyetlen magyarországi roma médiafogyasztási kutatás alapján tízbõl nyolcan osztják azt a tapasztalatot, hogy a televízió csak problémákkal összefüggésben mutat be romákat. (Sztereotípiák fogságában. 2004.06.30. - vg.hu) Az MHO értesülései szerint a GYISM-bõl sem érik el. A Hír Tv értesülései alapján egyik minisztériumban sem olvashatják a dolgozók a Hír Tv honlapját. A tévécsatorna internetes kiadás úgy tudja, hogy a Miniszterelnöki Hivatal utasítására tiltották le szájtot. A Magyar Hírlap Online értesülése szerint a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumból sem érhetõ el a honlap. A kormányszóvivõ a Hír Tv kérdésére elmondta: õ nem tud az ügyrõl. A minisztériumok dolgozói hiába keresik a honlapot, június 14-e óta csak az elérhetetlen felirattal találkoznak. Magukat megnevezni nem kívánó források szerint egyenesen a Miniszterelnöki Hivatal adott utasítást internetes portál letiltására. A kormányszóvivõ, szavai szerint nem tud az ügyrõl, ezért arra a kérdésünkre sem kívánt válaszolni, sérült-e a sajtószabadság. (MHO) Az érdekes labdarúgó európabajnokság miatt a köztévé a legnézettebb mûsoridõket produkálja, ami két irányból is érdekes fejlemény. Egyrészt a médiagazdaság felõl, mert ez nem jelenti a reklámhatákonyságban is vezetést, miután nem enged (helyesen!) a kereskedelmi tévék minden normát felrúgó reklámterhelõ törekvéseinek. Másrészt annál kínosabb a politika befolyás, amit az MSZP gyakorol a köztévére (általában minden közszolgálati intézményre). A mérkõzések idején az MTV 27 százalékos nézettséget produkál, ahogy az is, hogy a felmérés szerint (Szonda-Ipsos) az üzleti döntéshozó kör 41,2 százaléka is a köztévét látogatja, s a felsõfokú végzettségûek 76,4 százaléka is. (mti/napi,p.5./ifti) (gondola, MTI, cgp)

MÉDIA UI – SZABADTÉRI ELÕDÁSBAN Az MSZP új bucigyurija (ÚI) megfenyegeti a függetlensége maradékát õrzõ közmédiát, hogy majd õ, mint médianéró intézkedik. 16

Újhelyi szó szerint azt mondja: „feladatom, hogy...", s amit mond, az a Kádár-rendszerben is túlzás volt már. Ehhez asszisztál a liberális szövetséges, de ezen nincs mit csodálkozni, amikor éppen börtönbüntetésre ítéltek egy magyar újságírót, aki megvádolt egy szabad demokrata politikust. Az MSZP fiataljai csupa bárgyúsággal tudják felhívni magukra a figyelmet. Mint azzal, hogy Orbán mit csinál, hol alszik, ki vette neki a meccsjegyet Portugáliában. Az MSZP antifidesz-antiorbán fóbiáját már mindenki leinti. De a vezetõ liberális értelmiség is ebben a betegségben szenved. Mert ez betegség, méghozzá szenvedélybetegség. Ez a bárgyúság sugárzik az MSZP sorkatona-kampányában is. A sorozás felszámolását most kell napirendre tûzni, amikor az MSZP nyakig ül a …, s a dilettáns (már pártvezetõ-aspiránsként nevetségessé vált) honvédelmi minisztere a BIT-es fiúknál bizonyítgatja, hogy csak a Fidesz miatt nem lehet megszüntetni a sorszolgálatot, de õ, saját hatáskörben azért megoldja. A kormány e héten tartott egy informális kormányülést is, amelynek tartalmát a szóvivõ szerint elõadásban nem érdemes szóvá tenni sem. Forrás: gondola

jó ha figyelünk

– avagy az eredeti tõkefelhalmozás diszkrét bája – Elég nagy bajban van az újságíró, ha Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt viselt dolgait szeretné összefoglalni, még ha csupán azokra kell szorítkoznia is, amiket a híradásokból már tudni lehet. Feleslegesnek, hiábavalónak érzi újra meg újra ismételgetni. Szinte már irigység tölti el egy-egy külföldi kolléga lelkes írása láttán, akinek még érdekfeszítõ lehet a hazai politikai helyzet visszássága, a sikeresen megvalósított lenyúlási trükkök arzenálja. Így a honi sajtómunkás bosszankodik egy sort, miért nem neki jutott eszébe elõször, hogy a pártállami múmiákra a kaméleon a legfrappánsabb jelzõ. Amikor az ellenzéki össztûz kihozta a sodrából Gyurcsány Ferencet a parlamentben, és a szállóigévé vált „Mi az hogy? Nagyon is!” kurjantással igyekezett bizonygatni, milyen tisztességes módon is szerezte meg magának a több mint hárommilliárd forintnyi vagyont a nemzeti közösbõl, azt hihettük, egyszer s mindenkorra kipipálhatjuk a Gyurcsány-problémát, és új, leleplezésre váró szocialista korifeus után nézhetünk. De mégsem. Mert amikor hírét vettük, hogy távozhat Medgyessy kormányából a timföldgyáros fõideológus, elégedetten dõltünk hátra a jól végzett munka eredménye láttán, mondván: lám,

jó ha figyelünk

van igazság a honi földön, hiszen még a szocialistáknál sem terem babér hosszú távon mindegyik, az eredeti tõkefelhalmozás idején a zavarosban kétes módon vagyont zabrálónak. De most kiderült, hogy mégis terem. Ha az érdekek úgy kívánják. Ha a megélhetési politikusok még huszonegy hónapig megkaphatják az apanázst. Ha még lehet egy keveset mutyizni a nemzeti vagyon végkiárusítása során a holdudvarhoz tartozó cégeknek, akkor a tegnapi bukott politikusra mint a jövõ reménységére tekintenek a Köztársaság téren és a Gizella úton, és Orbán Viktor esélyes kihívóját fedezik föl a minap még elsüllyedni látszó Gyurcsány Ferencben. Ez lenne a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy fennáll a veszélye annak: a társadalmi közerkölcs süllyed még alább, ha részletesen újra és újra feltárjuk Gyurcsány Ferenc gyanús meggazdagodásának részleteit, és a szó elszáll, sõt az írás is következmények nélkül szelídül kordokumentummá a sajtóarchívumok mikrofilmjein. GYÛJTSD A TÕKÉT, NE SIRÁNKOZZ! A baloldali liberális sajtó médiagépezete - ugyanúgy, mint a D-209-es ügy kirobbanása után - már rendezte sorait, és ugrásra készen áll, hogy kenyéradó gazdái utasítására megmagyarázza a megmagyarázhatatlant, mint tette ezt akkor, amikor a pártállami titkosrendõrségben végzett szigorúan titkos állományú besúgást igyekezett bagatellizálni, elkenni - vagy éppen heroizálni - hónapokon át annak idején, holott az ég is zengett a skandalum láttán. Nincs kétségem afelõl, hogy ugyanez a médiaelit elfogadottá nemesíti majd a Gyurcsány-féle meggazdagodási módszert, a pártbéli kapcsolati tõke mozgósításával állami vagyonból állami banki hitellel milliárdos magántõke felhalmozásának trükkös modelljét, ha a politikai érdekük azt kívánja. Már érezhetõ, hogy beindult a gépezet. A nemzet többsége persze elviselte volna, hogy a pénzügyekért felelõs állampárti vezetõ és titkos ügynök szabadon vagyonosodjon a magángazdaságban, elviselte volna azt is, hogy Gyurcsány csak azt az állami céget vagy ingatlant nem szerezte meg olcsón vagy trükkös lízingkonstrukcióban, amelyiket nem akarta. De azt talán mégsem nyeli le, hogy ezek a pártállami múmiák oktassák ki demokráciából, sõt szociáldemokráciából, noha õk még azt is elvárnák: miniszterelnökként is tiszteljék õket. Ez valóban vérlázító. Az elkeseredett és gyurcsányilag már-már fásult szerzõ személyes bevezetõje után jöjjön hát a kötelezõ gyakorlat: üssük fel a vaskos Gyurcsány-dossziét. Már három éve megírtuk: Medgyessy Péter és „szövetségese”, az MSZP 2002-es választási kampánya hátterében Gyurcsány Ferenc, illetve a tulajdonában lévõ Altus Rt. holdudvarába tartozó gazdasági társaságok álltak. Vagyis Apró Piroska és családja. Akkor még nem sejthettük, hogy Medgyessynek csak az elsõ szereposztás jutott a szocialista-szabad demokrata hatalomról szóló, felújított színjátékban. Most Gyurcsány jutalomjátéka következik. Állítólag Medgyessy kiválasztását a kormányfõi tisztségre Gyurcsány Ferenc nyomására sikerült elérni a szocialista párt vezetõségében. A Medgyessy-kormány elleni puccsban fõszerepet játszó SZDSZ gazdasági holdudvarának egyik reprezentánsa, Virág Attila Gyurcsány üzlettársaként is szerepet játszott a szabad demokraták és szocialisták egyre szorosabb kötésû hálójának megszövésében. A Gyurcsány-cégbirodalom egyik értékes darabját, a Perfekt Rt.-t éppen Medgyessy pénzügyminisztersége idején privatizálta a Gyurcsány-Virág páros. E cég azután nagy titkok tudója lett az SZDSZ székházprojektjérõl. A Perfekt Rt. az SZDSZ-es vezetés 17

alatt álló zuglói önkormányzat költségvetésének auditora volt, amikor trükkös módon alacsony áron adták el az SZDSZ-es pártcégnek a kerület Gizella utcai egyik értékes villáját, kijátszva az eredeti, kárpótlásra jogosult volt tulajdonos, egy politikai okokból a recski munkatábort megjáró egykori elítélt elõvásárlási jogát. Sõt a Perfekt értékelte fel a Mérleg utcai volt SZDSZ-székházat is, mielõtt apportálták a párt cégébe, amelynek jogutódja azután Zugló önkormányzatától potom áron szerezte meg a Gizinek becézett pártközpontot. (Virág Attila - az SZDSZ által delegált - tagja volt az ÁPV Rt. igazgatóságának, amikor az állami vagyonkezelõ szervezet külsõ tanácsadót alkalmazott az önkormányzatoknak járó törvényes jussról való törvénytelen alkudozáshoz. Az emlékezetes Tocsik-ügybe annak idején belebukott a párt elnöke, Petõ Iván, aki nyolc éven át alig hallatta hangját, ám most újra tétmeccset vállal Gyurcsány kormányprogramjának kimunkálásában a koalíció hatalmon tartása céljából.) Gyurcsány Ferenc és Virág Attila közös vállalkozásainak sora jelzi, hogy gazdaságilag is összenõtt az, ami a politikai közéletben is elválaszthatatlan. De több figyelmet érdemelt volna Toller László duzzogó kirohanása is a szocialista vezérkar puccsértekezletérõl, amikor a pécsi polgármester elnökségi tagságáról is lemondott mûfelháborodásában, amiért Lendvai Ildikóék Kiss Pétert nevezték meg miniszterelnöknek az „utódlási” színjáték elsõ felvonásában. Most, hogy a még egy hónapig hivatalban lévõ kormányfõ helyettese - egy rendeletmódosítás árán - a három nap alatt megdolgozott MSZP-kongresszus jóvoltából megnevezett miniszterelnök-jelölt Gyurcsány, felmerül a gyanú, hogy még a puccs is színjáték volt, és maga Medgyessy is aktív résztvevõje lehetett a saját megbuktatásának. A Medgyessy jelöltségét annak idején nagy erõvel támogató Gyurcsány Ferenc cége, az Altus Consulting Kft. és a Medgyessy Tanácsadó Kft. - sanyarú ellenzékben töltött idõben, az Orbán-kormány alatt - közösen pályázta meg a szocialista Toller László vezette pécsi önkormányzat átvilágításáról szóló tanácsadói tendert. A botrányosra sikeredett közbeszerzési pályázat gyõztese - meglepõ módon az Altus- Medgyessy páros lett. Késõbb az ellenzék megkérdõjelezte a pályázat tisztaságát, ám tény, a Medgyessy-Gyurcsány érdekeltségû cégek pro forma törvényesen kaszáltak Pécsett. És Gyurcsány sportminiszterként nem maradt hálátlan: tavaly felmentette Pécs városát a stadionrekonstrukciós program központi közbeszerzése alól. A Toller elnökségével mûködõ Pécsi Mecsek Futball Club stadionjának világítását építési engedély nélkül szerelték fel, nem bíbelõdtek holmi környezeti hatástanulmánnyal sem. Toller szerint azért kellett az engedélyek elõtt felépíteni a reflektorokat, „hogy világos legyen”. Hogy számunkra is világos legyen: Gyurcsány hálából, trehányságból, vazallus gyûjtõ elõrelátásból, avagy szakmai megfontoltságból - kieresztette a központi közbeszerzés kötelezettségébõl a Toller vezette várost, amely így egy kétmilliárdos projektbõl több száz millió forintos lebonyolítási munkát játszhatott át az elvtársi, Lusztig Péter szocialista képviselõ résztulajdonában álló Castrum Kft.-nek. Nem csoda, hogy Toller olyan ideges lett, amikor az MSZP elnökségében elsõ körben senkinek nem jutott eszébe potenciális miniszterelnök-jelöltként se egy nagyváros Toller névre hallgató polgármestere, se a bukott sportminiszter Gyurcsány Ferenc. Gyurcsányt a Magyar Hírlap tavaly a száz leggazdagabb magyar ember közé sorolta. A tulajdonában lévõ, többmilliárdos vagyonú Altus cégbirodalom gerincét a Horn-kormány idején a Hungalu vállalatcsoportból privatizált cégek alkotják. Emlékeztetõül: az Altus Rt. elsõ szerzeménye a Hungalu Rt.-tõl – az ÁPV Rt. engedélyével – 1995 októberében vásárolt Balassagyarmati Fémipari Kft. 90 százalékos üzletrésze volt. A Hungalu Rt. vezérigazgatója ez idõ tájt Szabó Pál késõbbi ÁPV-s vezetõ volt (jelenleg a Magyar Posta Rt. élén „kezeli” a nemzeti vagyont), az állami vagyonkezelõ jóváhagyó határozatát pedig Kocsis István vezérigazgató-helyettes írta alá (aki jelenleg a Paksi Atomerõmû Rt. élén jelent potenciális veszélyforrást). 18

Az évente egymilliárd forintnál is több árbevételt termelõ balassagyarmati cégnél alumíniumradiátorokat, reklámkereteket, öntvényeket, állványrendszereket, bányatámfákat gyártottak az idõ tájt. A társaság jegyzett tõkéje 1994-ben 287 millió forint volt, 1995-re azonban a várható eredmények alapján 498 millió forint jegyzett tõkével számoltak. AZ ELSÕ MILLIÁRDOK A vételár potom 46 millió forint volt, jóllehet a vevõk ezenfelül vállalták, hogy megfizetik a fémipari kft. 50 millió forintos adósságát a Hungalu Rt.-nek, és öt év alatt legalább 50 millió forinttal megemelik a cég törzstõkéjét, sõt ezen túlmenõen még 40 millió forint értékben beruházást is végrehajtanak. Vállalták azt is, hogy elhárítják a környezetvédelmi károkat is. A környezetvédelmi károk felszámolása abban az idõben mágikus erõvel ható kötelezettségvállalás volt a kótyavetye álcázására, ám utóbb kiderült: Magyarországon, bár az ígéret szép szó, de ha nem tartják meg, úgy is jó. Az ÁPV Rt. felügyelõbizottsága késõbb megállapította, hogy a fémipari kft. a saját tõkéjéhez (tényleges vagyonához) – vagyis ’95-ben 497,6 millió forinthoz – viszonyítva mindössze 9,2 százalékos árfolyamon lelt új gazdára. Az ÁPV Rt. felügyelõ-bizottsága jelentésében leszögezte: az értékesítés alacsony árfolyamon valósult meg. Gyurcsányék legnagyobb hungalus szakítása a mosonmagyaróvári timföldgyár megszerzése volt. Az egyik legnagyobb magyar alumíniumipari vállalatot, a Magyaróvári Timföld és Mûkorund Kft.-t (Motim) 1995-ben vásárolták meg. A Motim Kft. új tulajdonosát, a Gyurcsány által szervezett konzorciumot egyfordulós, nyílt pályázaton sikerült kiválasztania a Szabó Pál vezette Hungalu igazgatóságának. A Motim az értékesítés évében 6,5 milliárd forintos árbevételt ért el, és 200 millió forintos nyereséget könyvelt el. A timföldgyár 90 százalékos tulajdonjogának megszerzésére (tíz százalékot a munkavállalóknak tartottak fenn) két pályázó nyújtott be érvényes ajánlatot, és a Hungalu igazgatósága az Altus-GPS konzorciumot javasolta az ÁPV Rt.-nek mint a pályázat nyertesét (a GPS Kft. a Motim vezetõibõl alakult cég). A privatizációs szerzõdést 1995. december 21-én írták alá. A mûkorund-gyár üzleti alapú értékbecslése során 486 millió forintra értékelték le a cég vagyonát. A cég jegyzett tõkéje 1994-ben 1,1 milliárd forint, a saját tõkéje azonban csaknem kétmilliárd forint. A Motim Kft. teljes mérlegadatait és eredmény-kimutatásait eltitkolták a cég privatizációjáról döntési joggal bíró ÁPV Rt. igazgatósága elõl. Az Altus-GPS konzorcium a cég 90 százalékos üzletrészéért 705 millió forintot fizetett.

jó ha figyelünk

A Motim privatizációjához a szükséges pénzt érdekes módon elõbb a CIB Bank szolgáltatta volna Gyurcsányéknak, kiadva a vételár devizában meglévõ fedezetérõl a banki igazolást, majd miután a CIB kihátrált az üzletbõl, az akkor még állami tulajdonban lévõ Magyar Hitelbank nyújtott hétszázmillió forintos kölcsönt a szocialistákhoz közel álló konzorciumnak. E bank elnöke abban az idõben pedig Apró Piroska, Gyurcsány Ferenc anyósa, aki Horn Gyula kormányának idején a miniszterelnök kabinetfõnöke volt, az utolsó pártállami kormány, a Németh-kabinet külkereskedelmi minisz-

terhelyettese volt. És nem utolsósorban a „bolgár kapcsolat”, Peter Dobrev felesége. Figyelemre méltó, hogy az ügylet érdekében egy luxemburgi testvércég bankszámláján is megmozdult egy jó nagy köteg ismeretlen eredetû pénz: 1998 júliusában jelentõs, több mint 40 százalékos részesedést szerzett a Motimban a Luxemburgban bejegyzett Altus Luxemburg S. A. H., majd 2001 januárjában a magyarországi Altus Rt. részesedése 49,66 százalékra nõtt. A Motim háza táján ezután hosszú évekig csend honolt. Csak 2002 végén kerültek be a sajtóba az elsõ negatív hírek. A privatizáció óta pedig a magánosítás során összesen 1400 embert bocsátottak el az újdonsült szociáldemokrata „timföldesúr” gyárából. Sõt 2002-ben a timföldgyári szakszervezet irányította az üzemre a figyelmet azzal, hogy tiltakozást jelentett be a tulajdonosi döntés ellen, mert a dolgozók munkaidejét – a szociális jóléti fordulat jegyében – heti 36 óráról 40-re akarták emelni. Az Altus szerzõdésben vállalta, hogy másfél évtizedig hazai forrásból szerzi be a bauxitot. Kellett hát bauxitbánya is. S lett. A Bakonyi Bauxitbánya Kft. 72 százalékos üzletrészét egyenlõ arányban elosztva egymás között, a Magyar Alumínium Kft., a FAK-TOP Kft., az almásfüzitõi Aloxid Kft.-t bérlõ konzorcium magyar tagja, a Metalservice Kft., valamint az immár Altus-érdekeltségû Motim Kft. vásárolhatta meg zártkörû pályázaton 1996-ban. Az Altusnak az elsõ szabadon választott Antall- és fõképpen Boross-kormány jóvoltából volt mit aprítania a tejbe az eredeti tõkefelhalmozás éveiben, a nagy spontán kiárusítás idején. A HVG szerzõi is ámulattal állapították meg 1996. február 3-i cikkükben, hogy az MDF vezette kormányzat idején Gyurcsányék kapcsolata a miniszterelnöki hivatallal „szó szerint baráti volt”. MISTER LÍZING Szilvásy György, a régi KISZ-es társ, majdani üzleti partner helyettes államtitkárként dolgozott a kancellárián. „Nem véletlenül költözhetett be bérlõként, majd tulajdonosként a MeH egykori bölcsõdéjének és óvodájának helyiségeibe az Altus-csoport” – szögezik le sokat sejtetõen a HVG szerzõi. Még a kis létszámú szocialista frakciót is csodálattal töltötte el, hogy miután a KISZ-es, demiszes fiúk végeztek szervezeteik vagyonának széthordásával, ráadásként 1993 szeptemberében a legtehetségesebb Gyurcsány még az Ezermester Úttörõ és Ifjúsági Kereskedelmi Vállalatot is megkapta, hadd „végelszámolja” a kommunista ifjúság mozgalmi vagyonát kedve szerint. Sõt 1994 januárjában, még Boross Péter miniszterelnöksége alatt olcsón felvásárolt kárpótlási jegyekért privatizálhatták a Gép- és Felvonószerelõ Vállalat többségi tulajdonát. (Csak halkan jegyezzük meg, az MDF szemhunyása nélkül bajosan halászhattak volna a zavarosban az ifjú-szocialisták. Dávid Ibolyáék mai politikájának gyökerei ezekbe az MDF uralta évekbe nyúlnak vissza.) Ezek után elég vicces lenne, ha Gyurcsány látványosan összevonná a szemöldökét a sportminiszteri mezben, amikor a Rácz-féle csillebérci úttörõvagyon lenyúlásáról kérdezik a hivatalos véleményét. Gyanítom, nem túl sokan zaklatják efféle kérdésekkel. Gyurcsány Ferenc a kilencvenes évek elején különösen erõs vonzalmat érezhetett a balatoni ingatlanokhoz. Mindjárt kettõt is szerzett magának. A balatonõszödi kormányüdülõi komplexumhoz tartozó ingatlan lenyúlásánál alkalmazott trükkös módszerével kiérdemelte a Mister Lízing nevet. Egy 3200 négyzetméteres telken álló, 300 négyzetméteres villához jutott úgy, hogy lízingkonstrukcióval az egyik Gyurcsány-érdekeltségû cég megvásárolta az ingatlant, majd szinte azonnal visszaadta bérbe az államnak. A bérleti díj és a lízingrészlet kísértetiesen megegyezett. Lássuk be, ilyen módon csak igen keveseknek adatott meg, hogy nemzeti vagyont szerezzenek - egy fillér ráfordítás nélkül - a nagy közösbõl. Kellett hozzá egy-két barát a húsoskondér körül, és kellett hozzá egy jó adag pofátlan gátlástalanság. Gyurcsánynak mindkettõbõl bõségesen jutott. Az õszödi lízingbotrányt a Magyar Nemzet hozta nyilvánosságra, mint ahogy a másik, a balatonszemesi ingatlanügyet

jó ha figyelünk

19

is lapunk tárta fel. A balatonszemesi ingatlan megszerzése egy kicsit bonyolultabb technikával történt ugyancsak a kilencvenes évek elején. A szemesi villa korábban a Kartográfiai Vállalat tulajdonában volt, amelyet a jogutód állami cég, a Tervezõ, Tanácsadó és Információs (TTI) Rt. privatizációja során csippentettek ki a társaság vagyoni körébõl. A privatizációt az Állami Vagyonügynökség nevében a Creditum Pénzügyi Tanácsadó Kft., illetve a cég nevében eljáró Gyurcsány Ferenc vezényelte. A magánosítás során a TTI menedzsmentjének egy része a többi dolgozó háta mögött megegyezett Gyurcsánnyal, és így cégtulajdonosokká léphettek elõ. A szemesi villa 1992 januárjában még tízmillió forintnyi vagyonértéket képviselt a cég vagyonmérlegében, majd júliusban már csak ötmilliót. Az ingatlant úgy játszották át Gyurcsányéknak, hogy azt tanítani lehetne: az ingatlantulajdonos cég belépett tulajdonosként a Gyurcsány-érdekeltségû Aldo Kft.-be, és egy füst alatt immár 2,4 millió forint értéken apportálta a cégbe a szemesi ingatlant. Majd egy idõ múlva e ladta üzletrészét, és ingatlanvagyonát hátrahagyva kiszállt a cégbõl. Ugyanez az Aldo Kft. játszott szerepet a belvárosi Szalay utca 4. szám alatti, a korábban a miniszterelnöki hivatal tulajdonában lévõ ingatlan privatizációs ügyében is. Erre 1994-ben ugyancsak tízéves bérleti szerzõdést kötött az állammal Gyurcsány Ferenc cége, az Aldo Kft. A hajdan 11 millió forint befektetéssel magánosított ingatlan mintegy 140 millió forintos bevételhez juttatta a céget az állammal kötött, igen kedvezõ kontraktus jóvoltából. Az Aldo 1994-ben elõször itt is lízingmódszert dobta be, majd 1995-ben 11 millió forintért megvette az ingatlant. Az ingatlan társasházzá alakulásának ügyét a MeH-en belül a még a KISZ-es érában megismert jó barát, Szilvásy György intézte, az alapító okiratot Kiss Elemér volt kancelláriaminiszter szerkesztette. Mindkét urat Gyurcsány emberének tekinthetjük, mivel mindketten megfordultak különbözõ szerepkörökben a Gyurcsány- cégekben. Szilvásy például - éppen a miniszterelnöki hivatali ingatlanátjátszása után - üzletrészt is szerzett az Aldo Kft.-ben, amelynek felügyelõ-bizottságában ott tüsténkedett Gyurcsány anyósa, Apró Piroska. A polgár persze akár örülhetne is annak, hogy Gyurcsány cégeinek - így az Aldónak is - ilyen gazdasági sikereket hozott a rendszerváltoztatás. Mondhatnánk, a cég gazdasági sikereibõl mi is részesültünk, hiszen nyilván adózott a cég, mint ahogy az egy elvhû szociáldemokrata menedzsmenttõl elvárható. Csakhogy alappal gyaníthatjuk: nem így történt. Hiszen a szocialista kapitalistáktól megszokhattuk, más a fennen hangoztatott elv, és más a profitszerzésre alkalmazott gyakorlat. Lássuk hát a Gyurcsány-féle trükkös receptet az adókikerülésre, s ha miniszterelnökké választja õt a Tisztelt Ház, tekintsék a magyar cégek az Altus-módszert attól a perctõl kezdve kötelezõ adóenyhítõ gyakorlatnak - az SZDSZ elvben amúgy is támogatja az adócsökkentést. Merjünk kreatívak lenni, honfitársak! Gyurcsányék tehát ezt így csinálták: Az anyóst, Apró Piroskát 1997 novemberében beültették az Altus cégcsoporthoz tartozó Aldo Kft. felügyelõbizottságába is. Az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó társaság egészen 2001 január végéig Gyurcsány Ferenc és Szilvásy György tulajdonában volt, ekkor jelent meg az Aldo Kft. tulajdonosi körében a korábban már említett luxemburgi testvércég, az Altus Luxemburg S. A. H., s szerezte meg a társaság 91,2 százalékos tulajdonjogát. A „külföldi befektetõ” kézbesítési megbízottját Gyurcsány Ferencnek hívták. Tíz hónappal késõbb, 2001. november 29-én, miután a 60 millió luxemburgi forint (366 millió magyar forintnyi) alaptõkéjû Altus Luxemburgot végelszámolással megszüntették, a 91,2 százalékos tulajdoni hányadot megtestesítõ, 30,1 millió forint névértékû részvénypakett újra az Altus Rt.-é lett. De szögezzük le menten: a haszonnak az országból való kiszivattyúzására, avagy közterhektõl való megszabadítására kimunkált ilyen és ehhez hasonló konstrukciókat Magyarországon nem tiltja törvény, a közerkölcs magasztos követelményét csak a dolomitágazatban kérjük számon az embereken. És akkor lesz itt közmegegyezés, meg nemzeti megbékélés a lövészárok befüvesítése mellett, 20

persze ha azt is a Medgyessy lány cégére bízzuk. Gyurcsány egyébként nem árul zsákbamacskát: már 1996-ban megmondta, stílszerûen éppen a Kápé címû gazdasági hetilapnak: „Tíz év múlva a világot Magyarországon sem a politikusok fogják irányítani. A politikusok azért vannak, hogy az országban élõk érdekeit olyan módon hangolják össze, hogy béke legyen. Kinek lesz akkor nagyobb az érdekérvényesítõ képessége? Annak, aki alkalmazottként százezer forintot keres, vagy aki mögött egymilliárd forint van? Nyilván az utóbbinak. (...) Nagyon fontos a pénz! Nem hiszek azokban, akik morálisan akarják megváltani a világot. Abból elõbb-utóbb hazugság lesz, a hazugságból meg zsarnokság. Azokban hiszek, akik azt mondják, én ilyen vagyok, ezek az érdekeim, s ezért viselkedek így.” És õ valóban így is viselkedik. Tavaly, miközben felélt több mint nyolcvanmillió forintot a társadalmi szolidaritás jegyében, aközben emlékezetes politikai tette az volt, hogy követelte a vörös csillag betiltásának eltörlését és a szimbólum viselésének engedélyezését. Tudathasadására jellemzõ, hogy csatlakozását a vörös csillagosokhoz azzal kommentálta: baloldali politikusként írta alá a nyilatkozatot és nem sportminiszterként, merthogy nem lehet egyenlõségjelet tenni a fasizmus és a kommunizmus közé. A Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársai pedig még mindig azon törik a fejüket a K&H-ügyben készített lehallgatási jegyzõkönyvekbe mélyedve, hogy ki lehet az a Gyurcsányi... Forrás: Torkos Matild – Magyar Nemzet

jó ha figyelünk

… másképpen mondva: tartotta a szavát.

Ne tessék nevetni. A kormányprogramban minden meg van ígérve, kezdve a szociáldemokrácián bezárólag a konzervatív értékekig. Többek közt leírva, hogy A kormány sokirányú erõfeszítést tesz a - határon innen és túli - magyar nemzeti értékek fennmaradásáért, gyarapításáért. Erõfeszítéseivel hozzájárul a nemzetek közösségének gazdagodásához és támogatja más nemzetek értékeinek megismerését, befogadását. A kormányprogram tehát – mint afféle Hitler-beszéd 1932-bõl – semmilyen hasznos fogódzót nem ad a Medgyessy-kormány valódi célkitûzéseit illetõen. Lássuk hát a koalíciós szerzõdést: A szociáldemokrata-szabaddemokrata koalíció szándéka, hogy – helyreállítja a társadalmi békét, a demokráciát, – biztosítja a szabadságjogok maradéktalan érvényesülését, – mindenki számára esélyt teremt a biztonságra és a jólétre, – visszaszerzi a munka, a tudás, a teljesítmény becsületét, – fellép a korrupció ellen és a közélet tisztaságáért, – elõkészíti az Európai Unióhoz való csatlakozást, ugyanakkor óvja és gazdagítja a nemzeti értékeket. A szociáldemokrata-szabaddemokrata koalíció a kormányzást nem a hatalom, hanem a haza szolgálata eszközének tekinti. A koalíciós kormány céljait a kormányprogram rögzíti. (Csak zárójelben: kedden este Lendvai Ildikó azt válaszolta Németh Péter kérdésére az ATV-ben, hogy igen, biztosan ott lesz minden MSZP-képviselõ a Gyurcsány-kormány megválasztásakor, mert különben idõközi választások lesznek, és senki sem akarja, hogy visszatérjen a hatalomba a gonosz Fidesz. Azaz Lendvai Ildikó beismerte, hogy az MSZP–SZDSZ-koalíció mögött nincsen társadalmi többség; következésképp politikai értelemben illegitim, amint ezt Orbán Viktor és utána többen is kifejtették.) Ennyi talán elég is a 2002. évi kinyilatkoztatások és a valóság viszonyáról. Máshol kell keresnünk a megfejtés kulcsát. Vegyünk egy egyszerû példát. Az Orbán-kormány túlszerette a határon túliakat – hányszor hallhattuk a kampányban. És milyen igaz volt! Amennyiben ez a túlszeretés meg is szûnt. A Medgyessy-féle szeretet válogatott: Mudurát szeretjük (2,2 milliárd forint), a gyermeküket magyar iskolába íratókat nem szeretjük (0 forint). Markót szeretjük, Szászt nem szeretjük. Gyulafehérvári román egyesítést szeretjük, magyar közösségi autonómiát nem szeretjük. jó ha figyelünk

És így tovább. A délvidéki magyarokat majd kilenc hónapig verhették, a Medgyessy-kormány õket sem szerette. Jellemzõ: az Európa Parlamentbe beválasztott, és ilyenformán a Köztársaság tértõl hosszú idõre függetlenedett MSZP-politikusok, élükön Tabajdival, fel is lázadtak a kormány nemzetellenes politikája miatt. És láss csodát: a néppártiakkal megegyezve napok alatt elérték, amit a Medgyessy-Kovács diplomácia hónapokig nem is próbált megoldani. A gazdasági életben is könnyû eligazodnunk. A 2002. évi pénzosztás ugyanannak a politikának a megismétlése volt, ami a ’80-as évek második felében világútlevéllel kábította el a naiv magyarokat. Akkor millióan rohantak Ausztriába, hogy a kényszerûen megtakarított pénzüket feketeárfolyamon átváltva Gorenjét vegyenek, most a hirtelen jött pluszpénz hatására eladósodtak. Társadalomlélektanilag mindkét folyamatot elõre biztosra lehetett venni. És mindkettõnek egy volt a célja: a Nagy Változás elõtt lenullázni a kisembert pénzügyileg, mert a Nagy Munkamegosztásban õ a rabszolga szerepét fogja kapni. Ahogy a rendszerváltást sok millió magyar nulla megtakarítással kezdte, úgy az EU-tagságot meg kisebb-nagyobb adóssággal. A rendszerváltozás hajnalán erre azért volt szükség, hogy a tömegember ne gondoljon a privatizációra, most meg azért, mert a következõ nagy üzletekbõl is eleve ki akarták zárni. Láthatjuk, a dolog most is mûködik, akárcsak 1990 elõtt és után. Akkor a kisember Nickelsdorfnál fõtt a Ladájában, miközben a komcsi elit kimazsolázta az országot, most a kisember a saját adósságában fuldokolva gondolkodás nélkül fogadja el a magyar közvagyon világszerte páratlan ütemû elkótyavetyélését. Hová lett a Postabank 101 milliárdja? És most a Richter Rt. állami tulajdonhányada? Tudni kell mindkettõrõl, hogy hasznos volt állami kézben lenniük. Ám puszta létük fenyegetés volt a globális tõkére – még valami okvetetlenkedõ kormányfõ egyszer meg akarja védeni Magyarországot a gazdasági világhatalom kellemetlen döntéseitõl. A Medgyessy-érában zajlott folyamatok mind egy irányba mutattak: Magyarországot a globális tõke számára kívánatos tereppé tenni, a magyar nép ellenálló képességét megtörni. A Medgyessy-kormány mindkettõben eredményesen teljesített. Ma a magyar állam lényegesen gyengébb, mint 2002 májusában volt, a magyar lakosság pedig jobban ki van szolgáltatva a multinacionális gazdálkodóknak, mint akkor. A magyar lakosság ismét a kívánt mértékben fogyatkozik, az emberek egészségi állapota a kívánt mértékben romlik, az iskolák a kívánt mértékben hülyítenek, a bankok, a közüzemek, a gyógyszergyártók, a tankönyvesek stb.-k a kívánt mértékben zsigerelik ki a lakosságot. (Nem tévedés, a tankönyvesek is, csak nekik a közpénzbõl finanszírozzák a hasznukat, egy agitprop ötlet nyomán.) Egyetlen ponton szenvedett vereséget Medgyessy kormánya. Nem omlott össze a forint. Eredetileg nagy inflációval képzelték el az elsõ „100 nap – 100 százalék” programot, amelyet a megszokott logika szerint inflációval lehetett volna visszavenni. Azonban kihagyták a számításból, hogy a forint 2001-ben konvertibilis lett, ezért más módszerrel kell tönkretenni. Ez immár a Gyurcsány-kormányra marad. Forrás: Reichter János – gondola

21

Gyárfás Tamás, - kirõl számosan állítják, hogy annyi köze van az úszáshoz, mint halnak a körtefához, s hogy fürdõkádját, kerti medencéjét is hirdetõk és üzleti kapcsolatai révén szerezte, és hogy a PÁRT talajvízként föltörõ média-moguljaként „választatott” az úszószövetség élére, s csöppent egyúttal az adófizetõk pénzét csapoló „közszolgálati tévé” pénzbeszedõ-klánjának élére –, Széchy Tamásra emlékezett. Az elhunyt Széchy Tamást idézte a Napkelte. Neves tanítványai hivattak meg, hogy emlékezzenek a mesterre, az Úszó Pápára, arra az emberre, akit a legnevesebb amerikai egyetemek és úszószövetségek számtalanszor próbáltak elcsábítani szép hazánkból. Milliókért. Nem ment! Itthon alapított úszóiskolát. Forintokból gazdálkodva! Csodálták, irigyelték. Világszerte. A tengerparton barnára sült Gyárfás Tamás mögött föl-föl villant Széchy Tamás elaggott fehér arca. Gyárfás Tamás, - kirõl számosan állítják, hogy annyi köze van az úszáshoz, mint halnak a körtefához, s hogy fürdõkádját, kerti medencéjét is hirdetõk és üzleti kapcsolatai révén szerezte, és hogy a PÁRT talajvízként föltörõ média-moguljaként „választatott”

az úszószövetség élére, s csöppent egyúttal az adófizetõk pénzét csapoló „közszolgálati tévé” pénzbeszedõ-klánjának élére –, emlékezett. (Tegyük hozzá: rosszindulatú és irigy minden olyan vélekedés és híresztelés,

miszerint tehetségtelen lenne. Szó sincs róla. Nagyon is tehetséges. Sztárriporter, sztárvállalkozó,és sztárproducer. Értette és érti az új idõk új szavát.) Gyárfás Tamás a közszolgálati Napkeltében Széchy Tamásra emlékezett. Nem idézett olimpiákat, világcsúcsokat, bajnokságokat. Tán azért, mert mûsoridõt kitöltõ lenne egy ilyen felsorolás. Helyette bejátszottak két régi felvételt. Két olyan felvételt, melyek még a vakokkal is azt érzékeltették,hogy Széchy Tamás verte a gyerekeket, és még homokos is volt. Hargitay András a többszörös világbajnok-tanítvány sírt. Férfiember létére sírt. – Nem ezeket kellett volna, bejátszani! – mondta Hargitai András. Szeme nem rebbent, vonás sem rezdült Gyárfás mediterrán-arcán. – Nem ezek voltak a jellemzõk – mondta Hargitay András. – Mi csak a valós képet akarjuk bemutatni – mondta Gyárfás Tamás. – Szigorú edzõ, és ember volt… - mondta Hargitay András – A valós képet… – ismételte Gyárfás Tamás. – Apámként nevelt – mondta könnyeivel köszködve Hargitay András. – Lejárt a mûsoridõ – jelezte Gyárfás Tamás… Forrás: Bartha Szabó József – gondola

– az interjú teljes szövege – - A Jobbik Magyarországért Mozgalom a múlt héten közleményben adta hírül, hogy feljelentést tesz Medgyessy Péter ellen feljelentési kötelezettség elmulasztásának alapos gyanúja miatt a Legfõbb Ügyészségen. Lehet azt mondani, hogy Körömi Attila országgyûlési képviselõ a feljelentés szövegezõje csupán csak az SZDSZ helyett tette meg azt, amivel korábban õ fenyegette a volt miniszterelnököt? Körömi Attila:– Így van; az SZDSZ legelõször nagyon kemény hangon kérte számon a miniszterelnöktõl ezeket a mondatokat, majd lehátrált errõl a kemény hangról. Beéri azzal, hogy ha a miniszterelnök elhatárolódik saját kijelentéseitõl. Mi följelentettük Medgyessy Pétert. A följelentés Medgyessy Péter ellen irányul, de igazából az SZDSZrõl szól, hiszen Medgyessy Péter kijelentését, miszerint az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel, a Szólás szabadsága címû mûsorban, augusztus 22-én megismételte: olyasmit mondott, hogy nagy baj lenne, ha a miniszterelnök ugyanannyit tudna, mint amennyi a sajtóban megjelent. Azért érzékeltette, hogy többrõl van szó, mint a Demszky-ügyrõl, többrõl, mint a Wekler-ügyrõl. - De hát éppen az egyik országos napilap adta hírül, hogy miután Medgyessy Péter megtette azt a kijelentését, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel, másnap a dolgozószobájába érkeztek a koalíciós pártok különbözõ képviselõi, és nekik a következõt mondta. Idézem: „Éles helyzetben nyilatkozik olyat az ember, amit nem gondol komolyan, veletek is elõfordult már biztosan.” Ráadásul a legfrissebb fejlemény, hogy szerda este Medgyessy Péter egy közleményt adott ki, amelyben azt állítja, hogy õ az SZDSZ korrupciós ügyei alatt mindössze a sajtó útján nyilvánosságot kapott Demszky-, illetve Wekler-ügyekre gondolt. 22

jó ha figyelünk

– No hát akkor nézzük az ügyet komolyan. Ha a Magyar Köztársaság miniszterelnöke azt mondja, hogy az SZDSZ teli van korrupciós ügyekkel, akkor ezt visszavonni már nem lehet. Éppen az elmúlt néhány nap eseményei miatt döntöttünk úgy, hogy feljelentés-kiegészítést teszünk hétfõn a Legfõbb Ügyészségen, és szeretnénk alátámasztani új érvekkel, hogy miért szükséges megindítani Medgyessy Péter ellen ezt az eljárást még akkor is, hogyha õ megpróbálta visszapuhítani álláspontját. Amikor a Népszabadságban 19-én kimondta azt a mondatot, hogy az SZDSZ teli van korrupciós ügyekkel, akkor még azt úgy is lehet magyarázni, ahogyan szeretnék egyébként sokan, hogy ezt fölindulásból tette. Én ezt sem fogadom el, de tegyük föl, hogy ez így volt – majd eltelik három nap, hetvenkét óra, és a Szólás szabadságában láthatóan egy visszafogott, higgadt, normális hangnemben ad egy nagyinterjút, amelyben a 19-i vádjait übereli. Nemcsak azt mondja, hogy az SZDSZ teli van korrupciós ügyekkel, hanem azt mondja, hogy hát persze, hogy õ többet tud annál, mint ami a sajtóban megjelent. Tehát nem arról van szó, hogy itt a Wekler-ügyet, meg a Demszky-ügyet, meg a kakaóbiztos számítógépek ügyét boncolgatják, õ ennél többet tud. Hát ez a sajtóban megjelent, ezt mindenki tudja. – Vajon mi lehet ennek az ellentmondásnak a hátterében? – Vissza kell menni a ciklus elejére: amikor kiderült, hogy D-209-es fedõnév alatt Medgyessy Péter miniszterelnök alakított kormányt, a mai napig nem tudjuk, hogy Medgyessy Péter zsarolható-e, és ha igen, mivel? Nem tudjuk, hogy Medgyessy Péter vissza tud-e bárkit zsarolni, a politika és a kormányzati hatalom eszközeivel? A Jobbik azt állítja, hogy ma Magyarországon olyan mértékben fedett lapokkal játszik a kormánykoalíció két pártja, amelyik titkos kormányzásra utal. Úgy tûnik, hogy így keresztbe-kasul zsarolják egymást a kormány miniszterei, élükön a miniszterelnökkel, és amikor õ végre õszinte mondatokkal, úgy tûnik, hogy ennek véget szeretne venni, akkor ráébred azon két-három mondatnak a súlyára, amit õ kijelentett, és ettõl megretten, vagy valamiféle visszazsarolás révén õt meghátrálásra kényszeríti az SZDSZ. – Egy héttel ezelõtt dr.Futó Barnabás ügyvéddel készítettem egy beszélgetést. Akkor õ elmondta, hogy mind az MSZP, mind az SZDSZ akkor jár a legjobban, hogyha Medgyessy Péter hallgat, és az SZDSZ cserében nem tesz rágalmazás miatt feljelentést – mert ha ez megtörténne, akkor elõfordulhatna az, hogy Medgyessy Péter viszont a bíróság elõtt kipakol, és egy olyan párt esetében, amelyik alig éri el a parlamenti bejutási küszöböt, ez végzetes lehet. – Pontosan errõl van szó, az SZDSZ és a miniszterelnök eme kijelentés kapcsán egymás foglyaivá váltak, és a Szabad Demokraták Szövetségének… miközben bekönyveli nyilván a saját ellenõrzõkönyvébe ezt az óriási mínuszt, és megpróbálja majd az idõ elõrehaladtával feledtetni ezt a választópolgárokkal, mégiscsak rendkívül esemény történt és valóban: hogyha beperlik a miniszterelnököt, akkor õ védekezésként nem tud más tenni, mint konkrét dolgokat tesz jó ha figyelünk

eme kijelentései mögé. Én azt gondolom, hogy Medgyessy Péter szavai egyébként lehetnek elõrevivõek is. Medgyessy Péter lehet, hogy éppen azzal tudná magát beírni a magyar történelembe, hogyha kibontaná ezen mondatai mögött lévõ szavakat. Mert itt nem az a kérdés, hogy mekkora baja származik majd ebbõl a Szabad Demokraták Szövetségének, vagy nem származik belõle baja – itt a kérdés az, hogy a miniszterelnök rendkívül súlyos szavai kibontása által Magyarországon óriási lendületet vehet a közélet tisztulása. Ha valaki visszaemlékszik Európa elmúlt tíz-tizenöt évének történelmére, akkor emlékezhetünk olyan kormányokra, olyan pártokra, amelyeket a korrupció és a korrupció szele sodort el. Olaszországban tízegynéhány évvel ezelõtt elsöpörte a pártstruktúrát az állami korrupció földuzzasztása. Az, hogy az egyik magyar kormányzópártra ilyen árnyék vetül, és éppen a miniszterelnök részérõl, nem az ellenzék bármelyik pártjának a részérõl, a saját miniszterelnöke részérõl, és hogyha ez az ügy kivizsgálatlan marad, otthagyjuk a politikai adok-kapok kommunikációs terében és nem tereljük jogi útra, Európában Magyarország megítélése romlik. Gyöngíti a tárgyalási pozícióit. Az immunrendszerét veszítheti el egy ország, hogyha nem küzd a korrupció ellen, és ez bizony Európában figyelemre méltó kijelentés volt még akkor is, hogyha a magyar átlagpolgár nem tudhatja, hogy erre Európa politikusai éppen mit mondanak, vagy errõl mit gondolnak. Maga a miniszterelnök kezd kihátrálni saját véleménye mögül, miközben õ maga próbált olyan szerepben mutatkozni, mint aki elsõszámú harcosa a korrupció ellen megindított offenzívának. Maga Medgyessy Péter személyesen kezdeményezte egy kormányhatározattal a Tanácsadó testület a korrupciómentes közéletért létrehozását, amely kifejezetten azzal foglalkozik, hogy hogyan lehetne minél hatékonyabban, minél gyorsabban üldözni a korrupciót az állam, a közélet szférájában. Az õ szándéka szerint fogadta el a kormányhatározatot a kormány, állt föl ez a testület, és függetlenül attól, hogy ez a testület jelen pillanatban hogyan mûködik és hogyan sem, ezzel, hogy a miniszterelnök ezt életre hívta, õ maga világossá tette, hogy teljesen tisztában van annak a súlyával, hogy mit jelent az állami korrupció és mit jelent annak rejtegetése, eltagadása, felelõsségre vonás elkendõzése, elhalasztása. Medgyessy Péter ezen kijelentéseivel elérkezett oda a mai magyar közélet és politikai élet, hogyha ezen az ügyészség átlép, akkor Magyarországon ettõl kezdve mindent szabad, és az emberek immáron nem semmit nem fognak tudni számon kérni politikusokon, legyenek azok országgyûlési képviselõk, kormánytagok, vagy akár a miniszterelnök. Az ügyészség az, aki ezt a gordiuszi csomót ketté tudja vágni azzal, hogy kéri a parlamenttõl Medgyessy Péter országgyûlési képviselõ és miniszterelnök mentelmi jogának fölfüggesztését, hogy ebben az ügyben õt meghallgathassa. Az ügyészség ezt nem teszi meg, akkor Magyarországon számon kérhetetlen folyamatok indulnak el, és csak a Jóisten tudja, hogy hol fog megállni azt a fajta korrupció, amelyre Medgyessy Péter megpróbált rávilágítani. Forrás: Szilvay Balázs

23

– avagy eljött végre a Ti országotok? – Tragikomikus ez a korai nyárutó. Akárcsak a közelgõ õsz fáradt, sárguló fényei, körüllengi az országot is a lomha, feltartóztathatatlan enyészet. Édeskés temetõszag terjeng a levegõben. Az elmúló rothadás és szétbomlás fanyar illata. Könnyfacsaró ez az elõrehozott, irracionalizmusában is gondosan megtervezett utolsó kenet. Az örökségért, az öröklétért tülekedõ gyászmenet. Nincs már ebben a bõsz lökdösõdésben semmi patetikus. Vonul, csak vonul a gyászhuszárok mérhetetlen cinizmusa. A burjánzó vadszõlõ, az elfolyó õsrepkény eltakarja az undort. Rögöt szeretne dobni mindahány az elfoszló tetemre. Hazudik minden mozdulat. Varjúk kárognak. Fekete, szúrós füstöt okádnak az égre a magányos szocreál-kandeláberek. Elveszett illúziók között jön felénk egy másik világ. Elszenderült jobblét helyett az elhazudott feltámadás. Esik az esõ. Ver, csak ver ez az átkozott balsors. Büntet valamiért. Nem érthetõ így utólag, hogy miért nem kedvelték ezt a „gyárilag naiv” Medgyessyt. Akik Kádár után sírtak, azok fognak most utólag érte zokogni. Helyreteszi õket a történelem. A ‘89-es félrehazudott változásokat követõen, Antall félve ugyan, de részben visszalopta az arisztokratikus örökséget. Horn is visszarévedt a múltba, vodkába ágyazott szemekkel nosztalgiázott a megreformálhatatlan szocializmuson. Orbán is sokszor nézett hátrafelé. Nála hatékony marketingben egyesült Horthy és Kádár. Egyes szám elsõ személybe áztatva a kultuszt: a nemzeti emelkedettséget és a keresztény/proletár puritanizmust. És ekkor „váratlanul” elõbújt Medgyessy, aki egyszemélyben modernizálta és demokratizálta a magyar politikát. Hatékonyan átvette az amerikai idiotizmust és kiteljesítette az elbulvárosodó közéletet. Nála bûn lett az intellektualitás. Az Õ lecsupaszított személyisége elhitette a kisemberek millióival, hogy bárkibõl lehet miniszterelnök mifelénk. Cipõpucolóból, utcasepregetõbõl, talajerõ-gazdálkodóból vagy akár még Gyurcsányból is. Medgyessy már a kezdetek kezdetén ügyvezetõ módon kormányzott. Idegen pénzügyi döntések irányították ügyeit. Az az utolsó interjú a médiamásság Nagymogulja elõtt, az bizony szánalmat és együttérzést ébresztett. Ott, azon a késõi estén, akárcsak a többi bukott miniszterelnök esetében, váratlanul elõbukkant a fogságból kiszabadult ember karaktere. A sallangoktól, maníroktól, álságos szerepektõl és legfõképp a hatalom halálos szorításából felszabadult, esendõ közéleti szereplõ képe. Akárcsak Antall „pizsamás” interjúja, 24

olyan kitárulkozó, sebezhetõ és lélekjárta volt Medgyessy. Ott, akkor nem ripacskodott, õszinte volt. Belerendült az árulásba. Milyen érdekes. Minden nemzetvezetõ csak a vég nyilvánvaló pillanataiban tárja fel szerethetõ arcát. Hatalomba kerülvén, mind elveszíti azt, gyorsan elállatiasodik. Mindegyikben megmerevedik az a különös, görcsös póz. Kitör mindbõl Mefisztó. Azon az estén ügyes volt, rákent minden eredendõ bûnt és aljasságot a Szadeszre. A rosszul kitervelt „pancser puccsot”, a gonosz selejt bosszúját. Azt mindenki tudta róla, hogy képlékeny, átalakítható személyiség. Olyan, akit jól lehet Dobzse (Rendben van!) Péterként irányítani. Megfogott és küldött volt Õ is, akár a többiek. Az is gyorsan kiderült róla, hogy verbálisan korlátozott képességû. Szónoki „zsenialitását” és felszínes gazdasági tudását is inkább a posztkádári kapcsolati tõkének köszönhette. Elapadó szókincse mellett közgazdasági alapfogalmait is korlátok közé szorította a kegyetlen korszellem. Azt azonban, hogy ennyire dilettáns konfliktus-megoldó, a kívülállók sokáig nem sejthették. (Legfeljebb fõtanácsadója tudhatott róla!) Akkor is szembe menetelt az elemi logikával, amikor határozottságot és erõt mímelve, egyszerre két sorsdöntõ frontot nyitott. Magányosan, sebektõl vérezve, szövetségesek nélkül, a gazdasági tél kellõs közepén. A sikertelen, kudarcba fulladt EP választás után betámadta saját, kartellbe tömörült pártelitjét, majd a királycsináló Szadeszt. Ez az elhibázott taktika, akárcsak Napóleonnak és Hitlernek, neki sem sikerülhetett. A sors beintett neki. A gondosan elõre megvezetett akció részeként, a bûnbakká megtett pártvezér Kálászló „hazarúgott” a brüsszeli elfekvõbõl. A fõenergetikus (akinek dicstelen megválasztás méltán minõsíti az Unió vezetését és a hazai ellenzéket) lekapcsolta a fõkapcsolót.

A vergõdõ szocik ellenérzése azonban nem lett volna fõbenjáró probléma. A bukás igazi oka az élõsködõ, liberális törpepárt volt. Az SZDSZ annak idején 24 óra alatt a fénylõ csillagokig emelte a D-209-est. Most mindössze 16 óra kellett, hogy kegyetlen hidegvérrel eltapossa. Bizalmát elvesztve megrágta és kiköpte saját kiválasztottját, aztán ismét kibújt minden felelõsség alól. A több irányból szorongatott Kuncze és tettestársai együtt dobták ki a nehéz balansztot a süllyedõ hajóból. Késõbb, mint akik jól végezték dolgukat, elmentek Gyurcsánnyal az olimpiára. Feldoppingolták magukat. Közben itthon is kisimultak a ráncok. Nem véletlenül mutogatott Medgyessy kétségbeesetten a kisebbik koalíciós partner felé. A kormányon belüli ellenzék pofátlansága már nem ismert határokat. Nem volt elég a „kakaóbiztos” informatika levajazásából, a földbedöngölt oktatásból, a parlagfüves környezetvédelembõl. Nem volt elég nekik az állatkert-országból kilopott irtó sok pénz. A pokolba vezetõ kormányzati jószándék autópályákkal volt kikövezve. A Lop Top lista elsõ helyezettjei elszabadultak. Megnövekedett az étvágyuk és zsarolhatósági potenciáljuk már gátlástalanul kiterjedt az egész országra. Medgyessy a kamerák elõtt errõl vallott. Azt remélte szerencsétlen, hogy felismeri végre a szocializmus áltatásaiba belerokkant kisember, kik azok, akik igazi megrontói pártjának és országának. Kik a valódi politikai pedofilok. A magányos elnök azonban ismét célt tévesztett. Minden irányból kiátkozott pária lett. Nem védte meg senki. A végsõ beteljesülés elõtt lehet, hogy még Õ is antiszemita lesz? A tragikomikus történet azonban nem mostanában kezdõdött. Ezt a szcenáriót soha nem a cucialista pártban, a Maszop-ban írták. Egy másik központban tervezték, ahol az európai választásokon megizmosodott Kunczét egyidõben két teher is nyomasztotta. Az egyik Kis János régi, baljós üzenete volt: – „Medgyessynek mennie kell!” – A váteszi mondat állandóan ott lógott fénylõ, kiélezett pallosként a feje felett. Erre emlékeztette ráadásul a nyughatatlan Fodor-Ungár páros is. A másik belsõ gond szintén harácsoló, gátlástalan, dzsentroid pártelitje felõl érkezett. Alighogy elült az összetocsikolt „Magyaros” villaügy mécsfénye, a Magyar Nemzet kiborította az asszonyverõ-nyerõ Wekler vissza nem térítendõ, inmorális spekulációit. Jó volt az idõzítés! Jó volt, akárcsak a szoci-kézen lévõ bulvársajtó támadásai az ingatlankátyúba beleragadt, hétszilvafás Demszky ellen. A felmelegített ügyek kapcsán botrány keletkezett, a dallamosan furujó ha figyelünk

lyázó Eörsi ki is vágta a magas „C“-t. A kétoldali prés kegyetlenül szorította Kuncze kackiás bajuszát. Weimarosodás helyett valamiféle Wekleresedés veszélye kezdett fenyegetni. A telekspekulációt és a támogatott tõkét gyorsan félretolták, de az önjáró Demszkyt nehezebb volt kezelni. Érdekes módon Õ is Fridi gyóntató székében tett bûnbánó önvallomást. Az interjúban megelevenedett elõttünk a kéztördelõ „magyar Clinton“. A szöveg betanult és hibátlan volt. Orálisan. Az adásban sokadszorra megszívatta a fõvárosi választókat, az undergraund szerelmet. Volt képe hozzá! A kulturális forradalom egykori pajkos gyermeke elvitorlázott Panama felé a Fõkefe hátszelén. Ügyes! Gondolhatná az éber szemlélõ. De a szövevényes ügyeknek akkor már volt egy másik elvarratlan szála is. A nagy nyári uborkaszezonban nem várt támadás indult Kuncze ellen a Fidesz neoliberális holdudvarának irányából. Az átlagolvasónak bizonyára fel sem tûnt Schmidt Mária július 3-i írása a MN szombati mellékletében. Sokaknak nem tûnt fel a kigolyozó szándék, az SZDSZ felé segélyt nyújtó kéz, mely tematikusan, váltakozó szerzõkkel, két héten keresztül markolászta a témát, majd bizonyos konzervatív felháborodást kiváltva elcsendesedett a magyar pártsajtóban. A vitára hergelõ ötlet a morálisan helyrebillenõ SZDSZ megmenekülésérõl, a koalícióból való kiugrásról, a „közös érdekrõl és felelõsségrõl“ szólt. A profin felkínált mentõövet jó ha figyelünk

késõbb a Tihanyi Örs álnevû publicista (alias:Stumf?) és Kiszelly Zoltán politológus toszigálta a végkifejlet felé. Végül Schmidt Mária jól kitervelt felvetéseire Löffler Tibor adta meg a csattanós választ: - „Kis Jánosnak jönnie kell“ címmel. Különösen érdekesnek hatott a Fidesz gyõzelmi mámorában a megerõsödõ SZDSZ-ért való aggódás. Bizarr mozzanat, hogy miért kellett éppen akkor az SZDSZ átformálásán és megmentésén fáradozni. Mintha Kis János lángeszû vezetésével más lenne a liberálisok honi megítélése? Mintha hatalomtechnikai megfontolásokból szimpatikusabb alternatíva lenne? Mintha vele mindent elõlrõl lehetne kezdeni? Mintha a rémtörténet kerekét vissza lehetne forgatni a Batthyányi-örökmécsesig, ahol Kis együtt tüntetett Orbánnal? Mintha az SZDSZ lenne a kulcs és a megoldás a mérsékelt bal- és jobboldalhoz? Nahát!? Mintha egy mesterséges, háromosztatú politikai erõtérben ismét egymásra találhatna a két liberális irányzat? A polgári és a neo? Mintha elfelejthetõ lenne az elmúlt 15 év gyalázatos nemzetárulása? A megvehetõ értelmiség útvesztése? Mintha ebben a kollektív amnéziában az SZDSZ politológiai kategória lenne, nem pedig köztörvényes? Kérdések özöne. Érdekes. Érdekes, hogy a Fideszbõl nem azt súgják, hogy az MDF-nek jönnie kell! Jönnie kell egy olyan Szövetségtõl balra álló erõnek, mely valóban, hatásosan meg tudja szólítani az eltanácstalanodott, kiábrándult, centrista kisembert. Érdekes, hogy nem azt fejteget-

ték, hogy Kovács Dávidnak, a Jobbiknak jönnie kell! Mert igenis hatásosan, a késõbbi nagy közös összeboruláskor, a kétharmados gyõzelem reményében integrálni kell a széttöredezett nemzeti radikális értékeket képviselõket is. Az Uniót ellenzõ, globalizmus-ellenes nacionalistákat, az antiliberális rendpártiakat is be kell gyûjteni a nemzetmentés programjába. De nem. Most nem ez kell. Hiába választja el egy egész külön világ a nemzetieket a balliberálisoktól. Sõt! Talán ez éppen minden baj forrása. A paktumokra való képtelenség, a kiegyezés hiánya miatt kell inkább a gyõzelem pillanataiban is a királycsinálóhoz dörzsölõdzni. Oda üzenni, gesztusokat tenni. Hátha leomlik, változik valami, hátha haszonnal kecsegtetve átjön valami vagy valaki. Mert a túloldalról, odaátról jöttek, a „megtértek“ mindig fontosabbak, mint az öröktõl fogva itt lévõk. (Szûrös, Schmuck, Csintalan is gyorsan felértékelõdött. Futtatásukban nincs balsejtelem. Még szerencse, hogy nem az MDF rakta be õket a pakliba!) Ezért tûnik Kis János újbóli eljövetele a Fidesz kompenzálásának. Pedig nem a múlttal van baj. Az olyan, amilyen. Nem az a baj, hogy összeér ég és föld. Nem az, hogy mesterséges politikai pólusváltás zajlik körülöttünk. A baj ott van, hogy már nincs kiút. Így nincs! Magyarország már csak a térképeken létezik. Módszeresen elfoglalták, kirabolták és szétrombolták a liberális messiásvárók tagjai és hitvallói. Beszivárog25

tak mindenhová. Szakszerûen és tudatosan, pontos hadászati stratégia mentén. Észrevétlenül felépítették körénk a neoliberális diktatúrát. A pénz és fogyasztás mindenható betonfalát, az egoista önzés emberkemencéinek kultuszát. Õk mindenhol ott vannak. Ott a bamba, birka nép orra elõtt. Rángatják nekünk a kolompot, merre menjünk. Ebben a nagy hangzavarban jött kapóra Medgyessy megkonstruált bukása. Romjai maga alá temették Kuncze minden gondját és baját. Ebben a mesterséges káoszban új történet kezdõdött, új mélyen szántó lendület. Felbukkant az igazi állatorvosi ló: Gyurcsány. A sûrítmény. Jött, látott és gyõzött. Õ végképp el kívánja törölni a múltat. Ezt tudja, meri és teszi. Szegény szocik! Szavazóik bedõlnek a megvezetésnek. Elhitték, hogy kormányválság van, hogy Medgyessy az EP választásokon elszenvedett vereségbe bukott bele. Nem vették észre, hogy a közös eredõbõl fakadó koalíció egységesebb és összetartóbb, mint valaha. (A sarokba szorított nem figyel a részletekre.) Az MSZP-ben most teljesedik ki az a folyamat, ami a jobboldalon már végbement: úgy foglalja el és kebelezi be a neoliberális nyomulás a késõi szocializmust, mint ahogyan a polgári liberalizmus tette a keresztény konzervativizmussal. Globalizmusban egyesül a két oldal. Mert ha létezett egyáltalán valamiféle válság, az mindössze a kor26

mány illegitimitásából fakadt. Abból a pillanatból, amikor a magát baloldalinak tituláló hatalom a választási csalásokat követõen (ha kellett egyáltalán csalni az akkori színjátékhoz?), gumibottal leverte a tiltakozó népet és új irányú osztogatásba kezdett. Gyurcsány és a karizmában kiteljesedõ Kiss Péter közötti álversengés végeredménye elõre borítékolható volt. A bekebelezõ SZDSZ, mint bölcs „reformátor” nem engedhette meg azt a luxust az apparatcsikokba belemerevedett Kiss-kádernek, hogy KISZ-keblûen magához ölelje az ázatag, osztogató szakszervezeteket. A mindenható globális pénztõke döntött: szigor lesz és újabb megszorítás! Gyurcsány a világpiac strómanja. Nyomulós, arrogáns és konfliktuskedvelõ. Imádja a pénzügyi stabilitást és kiszámíthatóságot. Õ egy mindenen átgázoló hatalom-koncentrátum. Végrehajtó, akár az iraki bábkormány. Nem véletlenül üzente Horn: - „Mindenekelõtt meg kell nyugtatni a külföldi befektetõket!” – Csak õket. A népet nem kell megnyugtatni. Rá már nincs is szükség. Gyurcsány megválasztásának gyorsaságából és technikájából eltûnt minden véletlenszerûség. A bukást és feltámadást racionálisan megtervezték. Apró gondossággal. Gyurcsány ízig-vérig az SZDSZ embere. Modorából és karakterébõl azonnal megformázható a felsõbbrendû gyarmatosító gõg. Ideiglenesen Õ Róma új helytartója.

A villámháborús gyorsasággal végrehajtott felemelkedés azonban számos tragikus kérdést vet fel. 1. A magyar belpolitika háttéralkus megtervezettsége ellenére irracionális irányokba vezet. Nincs felette semminemû társadalmi ellenõrzés. 2. A szétterülõ válságban mindent a multinacionális és neoliberális tõke érdeke irányít. Minden döntés ennek a lobbinak a gyarapodását szolgálja. 3. Végleg szertefoszlott a klasszikus népképviseleti demokrácia. Feloszlott az állam nemzetmegtartó képessége, felbomlott annak minden tartópillére. 4. Csak az lehet állam- és kormányfõ, akit a globális pénzügyi körök erre a célra kiszemelnek. 5. A mostani kinevezéssel végleg lezárul a baloldali posztkommunista utódpárt hõskorszaka. Az MSZP átalakul egy „modern”, amerikai típusú tömegpárttá. 6. A kétpólusú, de egy gyökerû politikai rendszer kialakítása egyre inkább beteljesedik. Eltûnik a politikai eszmék és irányzatok szabad versengése. Mindent lefed a neoliberális diktatúra. 7. Gyurcsány nem „anti-Orbán” jelenség. Inkább drasztikus elõképe mindannak, ami 2006-ben bekövetkezik és folytatódik. Gyurcsány tehát még nem a vég, nem a legrosszabb. Vele még nem kerülünk a gödör legaljára. Õ csak az összeomlás elõtti stáció. jó ha figyelünk

Ami ezután következik, az a Köztársasági Elnök posztjának nyílt SZDSZ általi elfoglalása. Megtehet bármit, az út szabad elõtte. Mert Gyurcsány gyors kinevezése, hasonlóan a D-209-eshez, akadálytalan lesz. A kordában tartott parlamenti ellenzék csendben marad, ismeri a játékszabályt. Nem akar változást, nem akar elõrehozott változást és választást. Nem akarja „felelõtlenül“ felhevíteni az ellenállást, a népi elégedetlenséget, a polgári engedetlenség mozgalmát. Nem akarja beindítani a polgári körök motorját. A mindent megoldó jogi aktus ismét Mádl Ferencbõl fakad. Ahogyan Õ is folyománya Göncz Árpádnak, aki a „négy igen“-es megtévesztésbõl sarjadt ki, ami egyenesági következménye volt az egyoldalú, titkos paktumnak. A lehetõségek bezáródnak. Ha létezett valaha az ún. „Rózsadombi paktum“, akkor az most Gyurcsány kinevezésével kibõvült: a/ Mivel minden eljövendõ kormányt az SZDSZ által képviselt erõ alakít, véleményez és befolyásol, az SZDSZ nem tûnhet el, nem bukhat meg, nem szorítható ki alkotmányos eszközökkel vagy választásokkal a közéletbõl. Az SZDSZ-t szeretni kell, szeretni illik, akár a megszállókat. b/ A közvagyon pártvagyonná történõ rendszeres újraosztása érdekében, az eljövendõ kormányok csak váltakozva (rotációban) gyakorolhatják a hatalmat. c/ A pénzügyi stabilitás és kiszámíthatóság érdekében az eljövendõ kormányokat ciklus jó ha figyelünk

közben nem szabad megbuktatni. A parlamenti ellenzéknek önmérsékletet kell tanúsítania, nem léphet ki a rá osztott szerepbõl. Ezért nem lesz, nem lehet semmiféle kormánybuktatás. Az ugyanis nem az Alkotmányon múlik, hanem a tõkén. Mindennek maradnia kell a régiben. Minden megváltozik azért, hogy minden változatlan maradjon. Nem lehet idõ elõtti változás, mert nincs meg hozzá a politikát vezérlõ pénzügyi akarat. Az eladósodott pártpolitika nem kap hitelt erre a lépésre. Ezért néma és béna az ellenzék, ezért aggódik inkább „nemzeti felelõsségtõl áthatva“, hogy újrafogalmazott színekben tovább folytatódjon 2006-ban is ez a tragikomédia. Ha Ha Orbán Viktor a liberális világhatalmak engedélyével ismét miniszterelnök lesz, nehezebb helyzetet örököl majd, mint annak idején Antall József kormánya. Addigra a magyar jogállamiság összes tartószerkezete végleg felbomlik: - Eltûnik a nemzeti szuverenitás, az önálló bel- és külpolitika, szétfolyik a magyar pénzpiac, feloszlik a haderõ, a honi jogalkotás. A bennünket védõ vámhatárok sem léteznek már. A nemzetközi katonai és gazdasági megszállás kiteljesedik, befejezõdik a privatizáció. A termõföld idegen kézre kerül. A legsúlyosabb örökség mégsem ez lesz. Az a fajta felfokozott várakozás és illúzió, mely az Antall-kabinet kezdetén még egy rövid ideig élt a nemzetben, egy jobb és szabadabb világ utáni vágyakozás képében, nos

ez az illúzió is örökre elveszik. A Magyar Király utáni, messianisztikus Orbán iránti lelkesedés lendülete nem biztos, hogy átkonvertálható a zsebekre. Nagy kérdés lesz, hogy a hit átalakulhat-e ebben a beteg társadalomban kézzelfogható valósággá. Nagy kérdés, hogy ezt a spirituális üzenetet eltûri-e az SZDSZ. Szerintem nem! Mert kezében van a pénz, a hatalom, a média-nyugalom és az idõ. Hogy ide jutottunk, ebbe a tragikus helyzetbe, az erkölcstelen és korrupt magyar politikai garnitúra közös felelõssége tagadhatatlan. A konformista, megalkuvó, „kilóra megvehetõ“ magyar értelmiség felelõssége szintén letagadhatatlan. De felvethetõ a kereszténységrõl, a krisztusi tanításról, a nemzeti identitásról, a történelmi múltról és tradícióiról lemondó nép felelõssége is. Megkerülhetetlen a kollektív bûnösség abban, hogy a nemzet hagyta magát. Hagyta közösségeit megsemmisíteni, szétszóratni, idegen érdekek kezébe kerülni. Mindenki felelõs azért, mert nem szállt szembe a káros tendenciákkal, a hazaáruló folyamatokkal. Végsõ soron ez a nemzet nem ismerte fel saját érdekeit. Elöregedett és meghízott, elvesztette veszélyérzetét, éberségét és élniakarását. Apátiába esett. Belebetegedett az ország ebbe a megtervezett kilátástalanságba, jövõnélküliségbe és akarnokságba. Nincs már sok ideje. Aki sokak szerint tehetne valamit, az vár. Hívei szerint jó hadmérnökként kivár Orbán Viktor is. Ha csak teheti, kerüli a nagy csatá27

kat, csak akkor ütközik frontálisan, ha nagyon muszáj. Akárcsak Kutuzov a végtelenül hideg orosz éjszakában. Feléget minden élelmet, értéket maga körül. Leöl minden élõlényt az ellenség fogsága elõl. Aztán hagyja az ellent behatolni. Szétbontja reguláris hadait, támadja és elvágja az utánpótlást. Itt-ott szórványosan rajtaüt, aztán kitér vagy meghátrál. Hosszútávú logisztikával mûködteti a rendszert. Szisztematikusan, hogy egyszer aztán a kellõ idõpontban elementáris erõvel visszaüssön. Ha a taktika beválik, a gólem elbizonytalanodik, demoralizálódik, felõrli idegeit és csapatait az állandó készenlét és fenyegetettség. A kérdés csak az: igaz-e mindez? Valóban lesz-e és milyen mértékû egy eljövendõ visszacsapás? Mert az idõ és vele a türelem vészesen fogyatkozik. Az idõ nem nekünk dolgozik. Ha sokáig várunk, az ország kivérzik, harci kedve elapad. A közösségi érzés, az egymásra figyelõ szolidarítás meggyengül. Tehetetlen dühében saját nyomasztó magányába rendül bele mindenki. Elemigrál innen a lélek. A tervezõasztalra görnyedõ stratégák nem számolnak a beteg roncstársadalom növekvõ nyo- Ha Ön még nem tapasztalja a fenenagy jólétet, az kizárólag morával. A kilátástalanság és közö- az Ön és környezete hibája! A leendõ kabinetet ezért semminyösség bénító összefüggéseivel. Ez itt nem a forradalmak kora. A tétlen- nemû felelõsség nem terheli! ség miatti apátia elsöpörheti a gondosan felOrbán a tusnádfürdõi beszéde óta egyedül bomlassza belülrõl pártját a neoliberális ideoépített orbáni mítoszt. Az elfolyó idõvel Õ is képzeli lefedni a jobboldal teljes szavazóbázi- lógia és gyakorlat, vagy megújuló szövetséget csak egy megfoghatatlan legendává neme- sát. Nem akar bíbelõdni az eljövendõ koalíci- köt kezdeti partnerével. Az a paktum lesz sülhet. Mert a könyörtelen idõ eróziója ós partnerekkel. Teljes és totális elnöki ha- majd az utolsó a sorban. A vég, a modern könnyedén túlszaladhat minden racionális talmat akar. A tõle balra lévõ MDF frakció Mohács kísértete. Abban az új liberális honspekuláción. Átsöpörhet a nemlétezõ nem- többségét bármikor kihúzhatja a párt alól. A foglalásban és vérszerzõdésben eltûnik majd zeten. Ha létezne gerinces ország, az könnye- megélhetési munkacsoportnak felkínált minden eredetmítosz. Elhal a nemzet öndén átírhatná a pártok akaratát. Felülemel- újabb ciklus elõnye csábítóan hathat. Ezzel a megtartó ereje. Onnan már végképp nem kedne és megrázná önmagát. De itt, ezen a lépéssel évekre tönkreteheti a pártot. A szin- lesz visszaút. Az SZDSZ-szel kötött frigy szûkreszabott területen jobbára már csak la- tén centrumban politizáló kisgazda-marad- olyan lesz, mint héjanász az avaron. Dögevõk kosság vegetál. Fogyasztáséhes, piaci szerep- ványok, még egységesülõ szándékaik ellenére fognak marakodni a szétbomló tetemen. A lõ. Önálló akarat és döntés nélküli, irányít- sem érdeklik a Szövetség vezetõit. A magyar tragikomikus ámokfutás befejezõdik. Eljön ható és befolyásolható massza. Ezért lehet, parasztság, mint társadalmi osztály örökre el- végre az Õ országuk. Úgy lehet. Így lehet, ha nem talál magára az anti- lihogy hiába várja Orbán a mámoros visszaté- tûnt földtulajdonával együtt. A Fidesztõl résnek azt a történelmi pillanatát, amikor le- jobbra lévõ politikai mozgástér tudatosan és berális nemzeti ellenállás. Európában minborul lábaihoz a Bûnös Város, amikor min- mesterségesen széttöredezett. A nemzeti ra- den sikeres nemzet mer nacionalista lenni. denki egy emberként megköveti és könyörög dikálisok jelenlegi állapotukban nem jelente- Meg kell próbálnunk nekünk is visszatalálsegítségéért. Lehet, hogy hiába várja azt, nek számottevõ fizikai erõt. Ellenõrzésük és nunk a múlt gyökereihez, a Jobbik Magyarorhogy teljes hatalmú kormányzóként, ünnep- korlátok között tartásuk nemzetbiztonsági és szág összefogásához. A nemzeti radikálisoklõk hadától övezve végigvonulhasson a feldí- parlamentális szempontból megoldott. Or- nak, a Jobbik fiataljainak három dolgot kell szített Bartók Béla úton. Ehhez az elképzelés- bán most hosszútávon három párttal számol. szem elõtt tartaniuk. Mindig, minden körülhez lesz még néhány szava a „katalizátor” Hiába gyõz azonban toronymagasan 2006- mények között az ellenkezõjét képviselni anSZDSZ-nek. Neki mindenképpen, mert ez a ban, se kiköpni, se lenyelni nem tudja majd a nak, amit az SZDSZ akar. Meg kell próbálniszervezet dönt minden kérdésrõl. Az eljöven- mérleg nyelveként, hatalomirányítóként uk kiszorítani a hatalomból a neoliberális aldõ legnagyobb horderejû felvetése a jobbol- megjelenõ SZDSZ-t. Rá is könnyedén ráhúz- ternatívát. Végül, minden eszközzel meg kell dal sorsát illetõen az, hogy milyen lesz a Fi- hatják a vizes lepedõt, akárcsak Horn-ra akadályoznunk egy esetleges SZDSZ-Fidesz desz tényleges viszonya az SZDSZ-szel. Ha 1994-ben. Mert nincs az a mérhetetlenül koalíció létrejöttét. Ha ez sikerül, akkor végtaktikusan jó és barátságos, ha megértõ és nagy virtuális gyõzelem, melyet át ne tudna re felébredhet alvó állapotából a Szent Korovisszafogott, akkor végünk van. Ha kibékít- formálni a korlátlan hatalmú törpepárt. Or- na, eltûnhet az Anti-Krisztus. hetetlenül ellenséges, akkor még van némi bán egyedüli gyõzelmének nagy ára lesz. Molnár Tamás reménysugár. Zsákutcába szorul. Vagy engedi, hogy tovább 28

jó ha figyelünk