Karácsony, ünnepi mise C - Iz 52,7-10; Zs 97; Zsid 1,1-6; Jn 1,1-18 Ámulnak az egek, a mennyei karok meg zengenek. Mert képtelenség hallgatni látván ily csodát. Egy tehetetlen újszülöttből különös fény ragyog:
az
Örökkévaló
tündöklése,
ami
hajdan
ott
lobogott
a
csipkebokorban, ott haladt szabadító lángoszlopként a nép előtt, betöltötte a szövetség sátorát… S most ez a ragyogás egy Csöpp Mindenhatóból kiindulva fényben füröszti állatok jászolát, barmok barlangját, bejárja mind a földi s alvilági tájakat, kopogtat élők és sírba szálltak szívének ajtaján. Nem lehet kétség, az Örökkévaló szállt alá, s mint ártatlan gyermek terelget majd párducot és oroszlánt. Zengedeznek hát az angyalok, vallanak arról, amit eddig sosem láttak. Arról, aminek ígérete-vágya ott izzott mind a földi, mind az égi zsigerek mélyén ama első hajnalhasadás s különösen a nagy zuhanás, a nagy összekavarodás óta. Zeng-bong most a mindenség a hű láthatatlanok megszámlálhatatlan seregének ámulatától: a Magasságbeli dicsősége a világban megjelent, a Magasságbeli dicsősége a földre érkezett, az ősi ígéret teljesül! Hallgatni már lehetetlen, a vak is láthatja, a süket is hallhatja, a bénák is ugrándozhatják a magasságos Isten dicsőségét! Az egek bámulata nőttön nő, látván, hogy az élet kiszáradt patakjai újra élnek s kilépnek medrükből, hogy az öröm és béke kiürült földi tartályai megtelnek és túlcsordulnak. Hogyan hallgathatnának hát a Magasságbeli ilyen dicsőségéről? Hogy történhetett, hogy jó akarat áramlik az emberszív titkos kamráiban, a szüntelen panasz és kegyetlenség aszalta ereiben? Hogyan lehet, hogy öröm és béke tölti el a nyugtalan, kesergő, hűtlen szíveket? Zeng a mennyei kórus, hallgatni nem lehet, nem is akar, nem is tud arról, amit lát: íme, elvehetetlen békesség virágzik a földön s
jó akarat terem az emberekben! Hogyan is kezdődött mindez a csoda? Elküldte követét az Ősöreg egy kedves szűz leányhoz, akit öröktől választott. S röpült Gábor angyal, és szólt az üzenet: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, veled az Úr, áldottabb vagy minden asszonynál! Fontolgatta az ártatlan, miféle szellem akarja levenni lábáról s miféle üzenettel, hisz jó gyümölcsöt csak jó fa teremhet. A futár végül a vizsgát kiállta, s repesve vitte a választ vissza Urához: igaz szolgálóleányod ő, jól választottál, igenjét hozom. A nagy Isten csöndesen mosolygott s földi ok nélkül, a semmiből egyszerre új élet magja hullt az anyává ért szívből a termőre nyílt szűz ölébe. Bámulnak az egek a Szűz bölcsességén, s hogy mily biztosan használja Teremtőjétől kapott belső iránytűjét, mily világosan különböztet jó és rossz szellem között. És nagy-nagy tisztelettel bámulják, hisz az Ősöreget nem tisztelnék, ha e lánykában a mindent felülmúló, fölséges bizalom látogatását nem tisztelnék. S már zengik a csodát, őszinte hódolatuk időtlen énekét a Szűz felé, túlcsorduló örömük őszinte énekét a mostantól már mindörökre Úrnőjük felé. Fölismervén igazi Urukat hódolnak a jászolnál ökrök és szamarak, pásztorok és bölcsek. Fénylenek zsigereik, hisz e pillanat ígéretét az első hajnal óta hordozzák magukban mindenek. Hallják már az Úr időtlen hívó szavát, s az ocsút a tiszta búzától, a jót a rossz szellemtől megkülönböztetik. Mert a jóra nyíló lelket a Lélek betölti, a Magasságbeli ereje beborítja árnyékával, s a „semmiből” születő öröméhez, békéjéhez földi ok már nem szükségeltetik. Egymásra néz ökör és szamár, pásztor és bölcs, és már nem földi békességgel együtt kezdenek a sötétség és halál árnyékából őket kiszerető Magasságbeli dicséretébe. Sajgó Szabolcs SJ
Karácsony, ünnepi mise C Ki az Atyának mása vagy, Ölts testet, győzelmed jelét. Testünket, a gyámoltalant,
Tegye
acélossá
erőd.(Szent
Ambrus,
ádventi
himnusz-részlet) Ezzel a himnuszrészlettel kívánta hajdanán kifejezni Szent Ambrus püspök Isten iránti csodálatát, imádatát és azt a hálát, amit szívében érzett. Igen, az Atyának mása testet öltött immáron 2000 évvel ezelőtt, hogy teljes egészében azonosuljon a mi emberi életünkkel. Ambrus is, ugyanúgy, mint mi ma, minden bizonnyal fiúi lelkülettel hallgatta, olvasta az imént felolvasott szentírási részletet. Ha alaposan és őszintén visszatekintünk az elmúlt ádventi időszakra –de akár az eddigi életünkre –láthatjuk, hogy Istennel való kapcsolatunk nem holmi emberi gyengeségből adódó „pót-szer”, netán vigasz a sanyarú életünkben. Isten mind jobban társunkká akar válni az életünk útján, hogy testünket acélossá tegye Isten Fiában Jézus Krisztusban. Mit jelent számunkra ez az „acélos test”?Minthogy az acél formálható vasötvözet, jó képletes példája az emberségünknek, amibe Isten beleszólt végérvényesen.A megváltás műve, átalakította a gyámoltalan emberségünket…. De hogyan? Ambrus gyámoltalannak nevezi az emberi testet. Ennek a gyámoltalan testnek szüksége van arra, hogy acélossá –formálhatóvá tegye Isten ereje. A mai ünnep az újra-kezdésről szól. Jézus Krisztus megtestesülését megelőzően az ókori mitológiavilágában ismeretes volt az, hogy istenek látogatták meg a halandó embereket, de igazából nem testesültek meg, és az emberek maguk oldaláról jónak látták mindezt. Sőt, azért mutattak be áldozatokat az isteneiknek, hogy ne
háborgassák
gyámoltalan
kis
életüket.
Ám
a
kereszténység
kezdetektől fogva olyan Istent hirdet, aki igenis, eddig elképzelhetetlen
módon, megtöri a gyámoltalanság átkát és testet ölt, hogy igazán boldog, értelmes
életet
visszaszerezze
élő
ember
számunkra,
állapotába az
általunk
emeljen eltékozolt
minket.
Hogy
kincset,
az
Istengyermekséget. Karácsony nagy misztériuma, a szemlélendő titok, immár megvilágítjaéletünk árnyoldalait is. Bátran lerakhatjuk a jászol elé minden gyarlóságunkat. Hozzuk azt ide, a jászol elé, ajánljuk fel az Istennek, aki nem ódzkodottattól, hogy teljes egészében azonosuljon emberi természetünkkel. Mert az ember természeténél fogva jó, ne feledjük. Csak az áteredő bűn tett minket rosszra hajlókká…Ő, aki valóságos Isten és valóságos ember, szabadakaratából vált emberré, hogy megértsük: Isten gyengeségében adja a legnagyobb tanúságtételét annak az örök szeretetnek, ami csak így, teljesen kiüresedve tudja magához vonzani az embert.Nem hiába, az első századok keresztényei nem ünnepelték a karácsonyt. Nem volt rá szükség, mert a Húsvét misztériuma magában foglalja a Megtestesülés misztériumát. A harmadnapon feltámadott Jézussal találkozó tanítványok esznek vele,… szent Tamás csak miután érintette sebhelyét vallja meg: „Én Uram , én Istenem”. Ez a mi hitünk központja, mert mi nem egy történelmi személy születésére emlékezünk, azt ünnepelnénkcsupán, hanem a feltámadott Urat valljuk, azaz nem Őt hisszük, –s ez a csúcspont, itt dől el az, hogy vasárnapi misehallgatók vagyunk –e, kik beérik azzal, hogy egyszerű vigasz –szerként kezeljék a jászolban
fekvő
Kisdedet
-,
hanem
Jézus
KrisztusBANhiszünk.A
megtestesült Igeazt akarja, hogy egyedül Ő legyen minden mindenben. Mindezt János apostol találóan megfogalmazzaa mai evangélium végén: „Mi
mindnyájan
az
ő
teljességéből
merítettünk
kegyelemből
kegyelmet. ”Éljük a kegyelemet!Krisztus Feltámadott! Nagy Péter
Karácsony, ünnepi mise C Egy szerény jövedelmű fiatal házaspárnak valami súlyos betegségbe esett a kisgyermeke. Az orvosok csak épp hogy elkezdték a vizsgálatokat, azonban a család által befizetett biztosítási összegek még a komolyabb kivizsgálásokat sem futották. Sírva panaszolta el a fiatal anyuka szomorú helyzetüket a plébánia családcsoportjában. Egy jómódú házaspár a közösségből az ima után odalépett az anyukához. „Segíteni szeretnénk nektek. Mi majd felvállaljuk a gyermeketek kezelésének költségeit, amíg meg nem gyógyul.” A szegény házaspár azt sem tudta, hova legyen meglepetésében és örömében. A vizsgálatok azonban azt derítették ki, hogy a kisgyermek betegsége sokkal komolyabb, mint sejtették.
Nagyon
bonyolult
és
költséges
műtétet
kellett
rajta
végrehajtani, ami többe került, mint amennyire bárki csak gondolni is mert volna. A beteg gyermek szülei lemondóan felkeresték a gazdag házaspárt és így szóltak: „Igazán nem kívánhatjuk, hogy ekkora összeget kifizessenek a mi gyermekünkért. Eltekintünk az ígéretük betartásától.” A másik férfi és asszony csak egy rövid időre egymásra pillantott, majd az asszony így felelt: „Azt ígértük volna, hogy eddig vagy addig az összeghatárig fedezzük a költségeket? Nem. Ha jól emlékszem, azt mondtuk, hogy addig fizetünk, amíg meg nem gyógyul a gyermekük. Legyen nyugodt, a műtétet kifizetjük.”
A szabadság igazi megélését,
kiteljesedését akkor valósítjuk meg, ha kitartunk a választott úton egészen a célhoz érésig, még akkor is, ha az útviszonyok okoznak meglepetéseket. Milyen sokan lépnek vissza attól, amit korábban elhatároztak, amikor nem minden alakul a terveik szerint! Sőt, sok embernek
még
kisebb
kényelmetlenségek,
hangulatváltozások
is
elegendők ahhoz, hogy feladják szép és értékes céljaikat. Utána pedig egy életen keresztül bánják meggondolatlan, gyáva meghátrálásukat. Így van ez akkor, amikor az ember azt hiszi, hogy szabad akarata
mindenre kiterjed, élete minden kis rezdülését saját maga irányíthatja. Ha semmit sem tudunk és akarunk rábízni életünk igazi Urára, az Istenre, akkor is meg fogjuk tapasztalni, hogy történnek velünk ki nem számítható, be nem tervezett dolgok, azonban nem tudjuk majd őket hova tenni, nem tudunk értelmet látni bennük, csak bosszankodunk, kesergünk miattuk.
Máriával és Józseffel számos kellemetlen, sőt igen
keserves, nehéz dolog történt azokban a napokban, amelyeknek emlékét minden karácsonykor megünnepeljük. Már az sem az ő eredeti terveik szerint alakult, hogy ők lettek az eljövendő Messiás családja. Jegyesek voltak, saját családot, gyermekeket szerettek volna. Elfogadják azonban Isten akaratát, melyet Gábor angyal Máriának az angyali üdvözletben, Józsefnek pedig álmában tolmácsol. Ekkor mindketten kimondanak egy igent, amelynek összes következményeit, velejáróit egyáltalán nem látják előre. Nem lehetett könnyű szinte mindenórásként útra kelni a Názárettől több napi járóföldre fekvő Betlehembe. Életük egyik legbensőségesebb
pillanatát,
bizonytalanságban,
útközben
gyermekük kellett
várniuk,
születését hogy
teljes
teljesítsék
Augusztusz császár parancsát. Nem lehetett kellemes egy istállóba húzódni, s ott világra hozni a gyermeket, aki állítólag Dávid király trónjának örököse és a Magasságbeli Isten fia lesz. Micsoda fájdalmas meglepetés lehetett az is, hogy Heródes halálos üldözése elől egyik pillanatról a másikra Egyiptomba kellett futniuk, odahagyva mindenüket hazát kellett cserélniük. Azonban mégsem olvassuk a Bibliában sehol, hogy Mária és József egy pillanatra is visszakozott volna, megbánta volna a döntést, amit meghozott. Nem. Ők valóban szabad emberek voltak: a végsőkig kitartottal elhatározásuk, adott szavuk mellett. Miután kimondták az igent, nem akartak utólag határokat szabni neki: eddig vagy addig elmegyünk, eddig vagy addig áldozatot hozunk, de nem tovább! Mi tette őket képessé ekkora kitartásra és áldozatkészségre?
A bizalom Isten iránt, a hit, mellyel képesek voltak letenni életük történéseit a Mennyei Atya kezébe. Belőlünk bizony sajnos ez hiányzik sokszor. Mi mindenáron magunk akarjuk kézbe
venni, irányítani
életünk minden egyes percét, apróbb-nagyobb eseményeit. Ez amellett, hogy lehetetlen, nem is okos mentalitás. Pillanatnyilag jónak tűnő döntéseinkről, kellően át nem gondolt elhatározásainkról később számos esetben kiderül, hogy mégsem volt annyira jó döntés, annyira szerencsés elhatározás. Nem is beszélve arról, hogy olykor kisajátítjuk, ki akarjuk venni Isten kezéből életünk azon területeit is, amit már egyszer Neki adtunk, amiben már elköteleztük magunkat az Ő szolgálatára.
Legyen meg bennünk az a bizalom a bennünket teremtő
és ránk gondot viselő Isten iránt, ami a Szűz Máriában és Szent Józsefben megvolt! Ne veszítsük el akkor sem, amikor életünkben nem várt, előre nem látott nehézségek bukkannak fel! Ismerjük fel, hogy Isten ugyanúgy útitársunkul szegődött a mindennapokban, ahogyan ott volt Máriával és Józseffel is a gyermek Jézusban!
Halasi plébánia
Karácsony, ünnepi mise C Karácsony van, Urunk világra jöttét ünnepeljük, aki értünk Emberré lett, ahogy a Szentírás indokolja ennek az ünnepnek titkát! Többeknek is föltették a kérdést ebben az esztendőben: Mi karácsony értelme? Sokféle választ adtak, az egyik legegyszerűbb válasz: Karácsony azért történt, mert Isten meg akarja menteni az embert! Karácsony nem más, mint az ember üdvösségének munkálása! Más szempontból: Megmenteni az ember arcát! Isten abban akar segíteni nekünk, hogy visszaszerezzük emberi arcunkat! Miért van erre szükség? Az ember állandó kísértése, hogy elveszíti az arcát! Az ember elég önmagának!
Legsürgetőbb feladat az ember számára: visszaszerezni az arcunkat! Karácsony
titka
Isten
szeretetének
kinyilatkoztatása!Az
egyetlen
lehetőségünk odafigyelni arra, hogy Isten szeret bennünket! Egyetlen útja, hogy az ember visszaszerezze igazi arcát, azt az emberi arcát, amit Isten gondolt el! Isten segítségével az ember rájön arra, hogy szüksége van a másik emberre! Szükségünk van egymásra! Meg kell tanulnunk Istentől, hogyan kell egymást szeretni! Ez csak úgy lehetséges, ha az ember kilép a maga egyéni világából! Az ember önös világából kilép, a másik ember felé fordul, elindul a másik ember felé és találkozik vele! Isteni erénnyel ajándékozza meg a másik embert: tudja szeretni őt! A mai ünnep erről szól! A karácsony drámai ünnep Erről beszéltem az éjféli szentmisében. Jézus Krisztus megmutatta nekünk, hogy a szeretet drámai! Jézus értünk lett Emberré! El kellett hagynia az Isten országát, hogy értünk Emberré lehessen, vállalhassa a mi emberi világunkat, emberi sorsunkat! Ez drámai lépés! Ezt a lépést mindegyikünknek meg kell tenni! A karácsonynak személy szerint, külön-külön mindegyikünk számára ez az üzenete: ezt a lépést mindegyikünknek meg kell tenni! Nem nyugodhatunk bele abba, hogy elegendők vagyunk önmagunknak! Az ember élete csak akkor sikerülhet,ha megteszi a lépést a másik ember felé! Megtesszük a lépést egymás felé! Jézus ezért lett Emberré! Isten azért választotta megmentésünknek ezt
az útját, mert ez a lépés emberléptékű! Tehát mindegyikünk képes rá, csak akarni kell! A mai napon nekünk embereknek ezzel az igazsággal szembesülni kell! Mekkora kihívás ez az emberiség számára, mert a kérdés ezen dől el: Világunkban nem adunk helyet az Istennek! Kiűztük világunkból az Istent! Visszaengedjük-e világunkba az Istent, vagy sem? Az istennélküli világ sok fájdalmat okoz Minket ez különösen érint itt Európában. Európa az egyetlen földrész, amely
keresztény
értékekre
épül!
Itt
a
legijesztőbb
annak
következménye, hogy az ember elég önmagának! Elhittük, elhitették velünk, hogy az ember elég önmagának! Ráálltunk arra az útra, amelyre ráállított bennünket az istennélküli világ: az önmegvalósítás útjára! Ha tetszik, ha nem, ezzel szembesülnünk kell! Az önmegvalósító ember kilép a világból! Lehet siránkozni! Lehet azzal foglalkozni, hogy ez a világ, amely szembe ment az Istennel, mit jelent számunkra! Ez az istennélküli világ számunkra fájdalmakat jelent! Fáj akkor is, ha gyengék és esendők vagyunk, ha kereszténységünk nagyon gyenge lábakon áll, igen sokszor csak bizonyos szokásokból, néhány aprócska imádságból tevődik össze! Fáj az, hogy a világban már a karácsony szót sem szabad kimondani: Fáj! Fáj az, hogy a falakon nem tudják elnézni a keresztet, mert provokálja a kereszt egyesek világát! Egyeseket zavar a kereszt! Fáj! Fáj az, hogy pár évvel ezelőtt Brüsszel központjában karácsonyfa helyett másfajta fát
állítottak föl. Provokáció, mondhatnánk mi is! Fáj! Fáj az, hogy az idei esztendőben, Amerikában új nevet adtak a karácsonyfának, karácsonyra utalva: ünnepi fa. Fáj! Fáj az is, hogy az elmúlt hónapokban, a párizsi katasztrófa után, amikor több mint száz embert meggyilkoltak, lemészároltak, akkor a franciaországi polgármesterek meghozták a döntést
válaszképpen
erre
a
vérengzésre:
Betlehemet
állítani
Franciaországban nem lehet nyilvános helyen, mert ez sokak ízlésével nem egyezik! Ennyit a gondolatszabadságról, a szólásszabadságról, a nyilvánosságról! Fáj! Ne feledkezzünk meg itt a mi felelősségünkről Amikor ma ünnepelünk, akkor erre is kell gondolnunk! Tudomásul vette a kereszténység vezetése, - talán mondhatom azt is, az Egyház legfőbb vezetése, a nemzetállamok egyházi vezetői – hogy az európai alkotmányból kihagyták az Isten nevét! Agyonhallgattuk! A kérdés az, hogy ezek után mennyi szavunk lehet? Ezek a tények szembesítenek bennünket azzal: akarjuk-e, hogy részt kapjon Isten a mi világunkban? Isten jelen legyen-e a mi egyéni életünkben, vagy sem? Abban biztos vagyok, hogy mindenki azt mondja, hogy igen! Csakhogy ennek következményei vannak, ez nem csupán egy igennek a kérdése! A mai ünnep eligazítást ad! A pásztorok sietve elindultak Ez a Gyermek jászolban, szegénységben, egyszerűségben, minden hatalom nélkül található! Ez rendkívül fontos üzenet! Miért éppen így? Ez elgondolkodtató! Ezek jelek! Az angyal azt mondta a pásztoroknak: Ez
lesz nektek a jel: Találni fogtok egy Gyermeket pólyába takarva, jászolba fektetve! Jel ez egyáltalán? Az ember fölteheti a kérdést: Miféle jel ez? A pásztorok számára a jel az, hogy mindent úgy találtak, ahogy az angyal azt előre megmondta! Ez elég volt! Ezáltal lesz a jel igazán jellé! Ehhez valami kellett! Azt hallottuk, hogy a pásztorok sietve elindultak, amikor hallották az angyalok híradását! Ez a döntő! A Szűzanya is sietve azonnal útra kel, amikor megtudja az üzenetet, hogy idős rokona is gyermeket vár! Elgondolkodtató, hogy amikor az embernek dolga van, akkor képes-e sietve, azonnal lépni és tenni azt, amit az embernek meg kell tenni! Ezek nélkül a lépések nélkül egy teóriáról, csak szép igazságról van szó! Ezektől az azonnali sietős lépésektől függ a mi emberi világunk, az egymással való kapcsolatunk! Jézus azért jött, hogy kinyilatkoztassa nekünk az Isten szeretetét! Jézus arról szólt és bemutatta, megmutatta, milyen az Isten szeretete! Ezért Jézus a Megváltó, a Szabadító! A mai szentmise a pásztorok szentmiséje üzeni, hogy íme így felszerelkezve érkezik ide a mi világunkba az Isten, szegényen, kiszolgáltatottan és minden hatalomról lemondva! Ez rendkívül fontos üzenet! Az Én országom nem ebből a világból való! – mondja Jézus maga! Jézus országa igazság, szeretet és béke! Ezt kell magunkévá tenni, ha azt akarjuk, hogy emberi világunk közelebb kerüljön az Istenhez és közelebb kerüljünk egymáshoz is! Ezek nélkül nincs emberi élet! A mi összes problémánk onnan származik, hogy a megváltottak életét mintha elengedtük volna! Mintha megelégednénk azzal, amit őseink áthagyományoztak!
Amit
nekünk
magunknak
kell
megtenni,
külön-külön mindegyikünknek hitvallással, helytállással, arról mintha megfeledkeznénk! Ez nem elég! Ez kevés! Ugyanannak a valóságnak két oldaláról van szó! Európa, Magyarország népességfogyásáról beszélünk és a hitetlenségről! A kettő összefügg! A földet kizsákmányoljuk, tönkretesszük, ez a valóság egyik oldala, mert azt gondoljunk, hogy a föld a tulajdonunk, pedig csak ránk bízta az Isten! Ennek a valóságnak másik oldala a hitetlenségünk! Ezek a problémák, hogy elfogytunk, ez a probléma, hogy nem gondolunk arra, hogy hogyan gondozzuk ezt a gyönyörű szép világot, hogy az utánunk jövők is örülni tudjanak ennek, ez a hitetlenségünkkel függ össze!Karácsony reggelén gondolkodjunk el ezeken! Ünnepeljünk! Vegyük a bátorságot! Bátorság kell ahhoz, hogy Isten közelébe lépjünk! Bátorság kell ahhoz, hogy Isten határozza meg a gondolkodásunkat, a cselekedeteinket! Engedjük be Istent az életünkbe! Ez azt jelenti, hogy Vele akarunk élni! Csak azt engedjük be az életünkbe, akivel együtt akarunk élni! Engedjük be életünkbe egymást is, mert ki kell fejeződni annak, hogy együtt akarunk élni! Mindegy, hogy hogyan gondolkodik erről a világ, hogyan gondolkodnak azok, akik nem tudják elfogadni, hogy az emberiség nemzetek családjaiból épül fel! Ezek a családok azáltal élnek, hogy beengedik egymást az életükbe! Tudják, mit jelent nekik a másik ember! Mit jelent a másik ember lelki gazdagsága! Mit jelent a másik ember öröksége, amely örökség meghatározza a nemzet életét! Ezek rendkívül fontosak! Isten az ember életét meg akarja menteni! Ezért nevezi a Biblia Istent megmentőnek, megváltónak! Legyen annyi alázat bennünk, hogy ezt
elfogadjukés belátjuk, hogy Isten nélkül semmit se tehetünk! Kozma Imre Karácsony, ünnepi mise C Csodák éjszakája Marie Luise Kaschnitz: A csoda című novellájában egy tengerparti kis szálloda idős tulajdonosa emlékezik vissza gyermekkorára. Csendesen, nyugodtan meséli élettörténetét, egyszer sem emeli fel közben hangját. Hét éves volt, amikor egy éjszakai hegyomlás a házukat és a falut a tengerbe söpörte. Menekülés közben megsérült, teljesen elveszítette hallását, emiatt beszélt állandóan csendesen. A rajtuk lévő hálóingen kívül mindenük odaveszett. Rokonoktól kaptak kissé távolabb egy tengerparti telket, ahol elkezdték építeni házukat, új életüket. Apja végezte a kőművesmunkát és anyja cipelte zsákban a köveket a házhoz. Ő, a süket gyermek keveset tudott segíteni nekik. Apja amúgy orvos volt, akinek nem volt szíve pénzt elfogadni a helybeliektől, akiket szintén a hegyomlás tett nincstelenné. A karácsony előtti napokban az anya próbálta rávenni orvos férjét, hogy legalább néhány beteggel fizettessen valamit, hogy tudjanak az ünnepre ennivalót és tűzifát venni, de ő hajthatatlan volt. Így jött el a szenteste napja. A gyerek a fűtetlen ház helyett az udvart választotta, onnan nézte az utcán elhaladó szekereket és a zsibongó embereket. A misére nem készült, mert tudta, hogy az egyetlen rongyos ruhájában anyja úgysem engedné el a templomba. De legalább valami ennivaló jól jönne a szentestére! – tűnődött magában. Egy idő után anyja kijött a házból, leült a lépcsőre, imádkozni kezdett. A gyerek is mellé ült, próbálta követni az imát, így várták együtt a csodát. A csoda aztán szinte szó szerint az égből jött, megállt egy szekér a ház előtt és egy hatalmas zsák tűzifa repült be az udvarra. Ismeretlen jótevők a kertkapuhoz két nagy kosarat pakoltak le, de mire az anya és
a fiú odaértek, a szekér már el is tűnt az utca végén. Az egyik kosárban tojás, kenyér, hal és többféle ennivaló, a másikban viselt, de még jó állapotú ruhák. Örömmel cipelték a házba az adományt, amelyet egy jószándékú beteg hozott fizetségként. Tüzet raktak, az anyja elkezdte készíteni az ünnepi vacsorát, közben az újonnan kapott ruhák legszebbikét fiára adta. Fuss, még odaérsz a misére! – indította útnak a templomba. A fiú szaladt az utcákon, egészen a templomig. Éppen akkor ért oda, amikor a toronyban meglódultak a harangok. Szinte hallotta hangjukat és az ünneplő sokaság énekét a templomban. Karácsony van. A csodák éjszakája, a csodák ünnepe ez. Jézus Krisztus születésének
napja.
Az
éjféli
szentmise
evangéliuma
nagyon
tárgyilagosan mondja el az időt, a helyszínt és a körülményeket. Megismerjük a korszak uralkodóit, akik meghatározó személyiségek voltak abban az időben. Lukács evangélista beszámol a népszámlálásról, ami miatt Józsefnek és Máriának lakóhelyükről, Názáretből Betlehembe kellett menniük. Itt születik meg Jézus, egészen egyszerű körülmények között. Bár a születés helye egy állatok szállásául szolgáló istálló, az evangélista egyáltalán nem tartja méltatlannak e helyet Isten Fia születésére. A későbbi idők igehirdetői előszeretettel hangsúlyozzák a betlehemi istálló szegénységét és egyszerűségét, olykor kifejezetten méltatlannak nevezve a körülményeket. De miért is tartanánk annak, ha az evangélium lelkülete nem ezt sugározza és maga a mennyei Atya sem tartotta
méltatlannak?
Isten talán azért választotta
a
Megváltó
születésének helyéül a szegényes betlehemi istállót, hogy a világ legszegényebb emberei is közel érezhessék őt magukhoz. A mai éjszaka üzenete jómódúaknak és szegényeknek egyaránt szól: Megszületett a Megváltó! © Horváth István Sándor
Karácsony, ünnepi mise C Mi emberek azt szeretjük, hogyha valakinek mondanivalója van, azt minél
érthetőbben
és
világosabban
fogalmazza
meg,
hogy
megérthessük az üzenetet. Isten is ehhez igazodva miután „sokszor és sokféleképpen szólt a próféták által… végül Fia által szólt hozzánk” – ahogyan a Zsidókhoz irt, levélben olvassuk. Sokszor és sokféleképpen próbálkozott Isten közölni az emberiséggel az Ő üzenetét. Mert az ember, néha olyan nehezen fog fel dolgokat. Mennyi türelemmel nevelgette Isten a választott népet, hogy képes legyen felismerni közeledését. Erről énekel, költői módon Izaiás próféta az első olvasmányban: „Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki békét hirdet, örömhírt hoz, kikiáltja a szabadulást.” És már a megvalósulás képe is feltűnik a prófétai látomásban: „az Úr felemelte szent karját…, szabadulást szerez Istenünk.” A próféta még csak jövendölt erről, Karácsony azonban a megvalósult ígéret ünnepe. „Az Ige testté lett, és közöttünk lakott”, az isteni szó, azért, hogy érthetővé legyen testet öltött, kisgyermek alakjában jött közénk. Érthetővé, és megérinthetővé tette magát. Közel jött hozzánk. Ez Isten kezdeményezése. Testté lett. Köztünk lakott. Szent János örömmel fogalmazza meg és büszkén mondja ki az evangéliumban: " mi láttuk az ő dicsőségét." Tapasztalatból beszél, mert valóban fizikailag is sokszor láthatta a Krisztus arcáról sugárzó isteni dicsőséget, a szeretet dicsőségét például a Tábor hegyén, vagy az utolsó vacsorán. Ennek a szeretetnek a tükröződését
tartja a legnagyobb isteni
ajándéknak, kegyelemnek. Ezt írja, hogy "telve volt kegyelemmel és igazsággal."
A kegyelem, amiről itt szó van, az Atya szeretete. Jézus elhozta a világba, a mi életünkbe Isten szerető pillantását. Ez a kegyelem, ami maga Krisztus: Isten szerető kezdeményezése. A kegyelem egy ajándék. Ez nem
tőlünk
függ.
Nekünk
egyszerűen
csak
el
kell
fogadnunk.
Ugyanakkor Istennek ez a felénk hajló szeretete, részünkről is szeretetet vár. Ő annyira közel akart kerülni hozzánk, annyira alázatossá vált, hogy a mi szeretetünktől függő kisgyermekké lett. Így mindannyian bátran közeledhetünk hozzá. Nem távolodnunk kell, hanem közel kerülni, Istenhez és egymáshoz egyaránt. Karácsony ezért, a közelség, a kapcsolat, a szeretet, a család és a közösség ünnepe. A
karácsonyi
ajándékozásban
jó
lenne,
hogyha
elsősorban
az
tudatosodna, hogy Isten Fia ajándékká lett értünk. Ezért, karácsonykor, de nem kizárólag csak most nekünk is ajándékká lennünk mások számára. Azonban ez nem lehet, csak egy karácsonyi jó feltétel, hanem egész életre szóló feladat is egyben. Jézus születése, a megtestesűlés olyant volt, mint a szívátültetést. Kétezer évvel ezelőtt Isten az emberiség történelmébe beoperálta az Úr Jézust. Karácsonykor azt akarja, hogy mi is befogadjuk, beengedjük az életünkbe. Hogyha ezt megtesszük, az új élettel, az ő kegyelmét és erejét is megkapjuk. Isten a maga részéről az első Karácsonykor a lehető legnagyobb lépést tette felénk, és ma sem szűnik meg szeretettel közeledni hozzánk. Most már rajtunk múlik, hogy élünk-e a felkínált új lehetőséggel. Böjte Mihály
Karácsony, ünnepi mise CSENDES ÉJ Karácsony van. Végre, egyszer az évben csend van éjjel. Stille Nacht, heilige Nacht Mi, mai emberek azt gondoljuk, hogy akkor megy minden jól, ha hangosak vagyunk, és zaj van körülöttünk. E nélkül nem is tudnánk élni. Pedig nem így van. Ép karácsony ünnepe mutat rá, hogy mennyire igényli lelkünk a csendet. Maga a történet is a legnagyobb csendben ment végbe. Bent a városban zaj volt, a családok, a rokonok ezekben a napokban jöttek össze a népszámlálás miatt…. Isten szereti a csendet. Ezért lépett a világba távol a világ zajától, kint a mezőn, egy istállónak használt barlangban. Betlehem környékén ma is találunk ilyet. Itt minden a maga eredeti egyszerűségében van. Legfeljebb a primitiv jászolt készítette emberi kéz Ezt választotta magának az Isten. Pedig József mindent megtett, hogy méltóbb a körülményeket nyújtson a kicsi Jézusnak és édesanyjának, Máriának…. Valóban Stille Nacht….Heilige Nacht. Napokban mondta egy keresztény államférfi: „Karácsony a kereszténység legnagyobb sikertörténete”. És épp erre a megrendítően egyszerű, propaganda nélküli csendes éjszakára utalt. Hiszen ami ott észrevételen abszolút csendben történt, azt most, még 2000 év multán is több millióan a szeretet legnagyobb ünnepeként élik át csendben családonként magukra zárva az ajtót. Az utcák kihaltak. Nem járnak a villamosok, autóbuszok. Csak a gyermekek szeme ragyog, mert mennyből az angyal lejött hozzájuk…Szabolcs atya
