"Íme itt vagyok, hogy teljesítsem a te akaratodat." (Zsid 10:9)

Alapige: János 4, 27-34

Elhangzott: 2009. február 8-án

"Íme itt vagyok, hogy teljesítsem a te akaratodat." (Zsid 10:9) em kell ahhoz vallásos embernek lenni, hogy az ember átélje és belássa, valami elromlott, valami tönkrement a létezésben. Nem olyan az élet, nem olyan a világ, nem olyan az ember, mint amilyen lehetne, mint amilyennek valójában lennie kellene. Valami szép és eredeti egység szétesett. Mintha romokat örököltünk volna, semmi sem az igazi. Egész életünk abban telik, hogy lázasan keresünk. Vannak örömeink és vannak bánataink, de nem találjuk magunkat, nem találjuk egymást, és nem találjuk létünk forrását: az örökkévaló Istent sem. Valami elromlott, valami tönkrement. Sokféle neve van ennek. Mondják, elvesztettük az alapot, a forrást, eredetünket. Mondják, elvesztettük a célt, az értelmet. Mások úgy fogalmaznak, hogy az élet egységét, összetartozását, az élet rendjét veszítettük el. A XX. század gondolkodói szívesen nevezik elidegenedésnek, olyan állapotnak, ahol semmi sem illik össze többé szervesen: mindaz, ami öszsze kellene tartozzon, darabokban, idegenül mered egymásra. Elidegenedés, szétesettség. A Biblia röviden és tömören bőnnek nevezi, de nem csupán a morális vétség értelmében, hanem mint létállapotot hívja így. "Megtalálom magamban - mondja Pál - hogy a bőn megvan bennem." És hadd mondjam még egyszer, nem kell ehhez vallásos embernek lenni, csak ıszinte, becsületes embernek: hogy valaki érezze és tudja, nem olyan az élete, mint amilyennek maga is szeretné. A jót akarja cselekedni, a jót akarja elérni, és talál egy másik törvényt, egészen közel, a saját tagjaiban, ahogy az apostol mondja: "A bőn megvan bennem." Mai istentiszteletünkön, úgy szeretnék beszélni létünknek errıl az állapotáról, mint a nemhiteles életrıl: ilyen volt a samáriai asszony élete is, amíg nem találkozott Jézussal. Hogy milyen kusza, és zőrzavaros volt az élete, arról most nem kell részletesen beszélni. De egy biztos, hogy ez a történet nagy bíztatás és evangélium, jó hír: az emberi lélek elindulhat a zőrzavarból, a kusza, rendezetlen életviszonylatokból egy tisztultabb és rendezettebb, nemesebb élet felé! Igen, testvérek, ez az evangélium lényege. Ami elromlott, az megújulhat, ami tönkrement, az meggyógyulhat, ami összetört és darabokra hullott, az újra-még pedig egy magasabb egységben- ismét egybeállhat.

N

2009. február 15.

2

A nem-hiteles élet, ahogy most nevezzük, az élet lefokozottságának, megromlottságának az a formája, hogy mást mond a külsı, mint ami mögötte van. Kívül ott vannak a szép látszatok. Van munka, van otthon, van család, van hivatás, van elımenetel, de mögötte szorongás, elfojtott, talán bestiális indulatok , melyek napvilágra jönnek egy-egy türelmetlen pillanatban. Vagy mögötte elégedetlenség, kielégíthetetlen mohóság, telhetetlen életvágy húzódik meg, s mindez szépen rendezett külsı mögött van. Néha pedig egyszerően a semmi, az üresség: valami elıjel nélküli, hit és szeretet nélküli semlegesség, élet-hiány húzódik meg a szép látszatok mögött. Ahogy valaki fogalmazott magáról: "Úgy érzem, mintha nem lennék." De lehet ez a nem-hiteles élet olyan is, amikor megyünk valamilyen irányban, csak éppen magunk sem hisszük, hogy valóban arra kell mennünk. Amikor az ember idegen városban jár, ahol minden ismeretlen, talán más országban, ahol még a nyelvet sem tudja, ott esik meg ilyesmi. Igyekszünk valahová, és ahogy megyünk az utcán, az az érzésünk támad, hogy lehet, hogy éppen elfelé megyünk a keresett céltól. Mintha távolodnánk! Jó irányba megyek? Rakom a lábaimat, haladok, és közben ott a kérdés. Hányan élnek, hányszor élünk ilyen kételyekkel! Megyek valamerre, visz az életem, egy elszánásom, döntésem, de vajon arra kell-e mennem? És sorolhatnánk még, mennyi de mennyi formája van a nem-hiteles életnek. Amilyen színes az élet, olyan sokféle módon lehet nem-hitelesen élni. Ahogy az egészség csak egyféle, de betegség ezerféle lehet, úgy lelki értelemben is ez a helyzet: sokféle módon lehet nemhitelesen élni, hitelesen azonban csak egyféle módon. Mi a jézusi válasz, amikor valaki nála keresi a hiteles életet? Az ige, amit a Zsidókhoz írt levélbıl fölolvastam, ebben a rövid kis mondatban foglalja össze a választ, s Jézustól idézett szó ez: " Ímé, itt vagyok!" Az istengyermekség szavai ezek. A legtömörebb és a legvilágosabb megfogalmazása annak, ahogy a gyermek készségét nyilvánítja atyja elıtt. Az istengyermeki szív az örökkévaló Isten elıtt éberen áll. Mint a gyermek, aki szereti a szülıjét és örül, hogy a rendelkezésére állhat, részt vehet munkájában, tevékenységében. Abban, hogy valami szép és nagy dolog létrejön, amit ı maga nem tudna létrehozni. Milyen jó, hogy részt vehet benne! Vagy amikor a tanítvány, aki bízik a mesterében, követi annak útmutatását örömmel, és bizalommal. Ez szólal meg, amikor Jézus ezt mondja az Atya elıtt állva: "Ímé, itt vagyok!" Tegyük mindjárt hozzá, hogy nem volt ez fájdalom és küzdelem nélkül való. Véres verejték hullott ám azon az utolsó estén, amikor véglegesen és egész életével kimondta az Atya színe elıtt, hogy "itt vagyok", teljesítsem akaratodat. Nem könnyő ezt kimondani. De mióta ı ezt igazán és olyan valóságosan, a szíve vérével kimondta, az életével és a halálával hitelesítette, azóta hihetjük mindnyájan, hogy minden ember kimondhatja. Még ha nem is halálra kell készülnie, csak lelki értelemben, az óemberének kell meghalnia ehhez, ezt a készségnyilvánítást mindnyájan kimondhatjuk: "Itt vagyok, Uram, hogy akaratodat teljesítsem!" Arra nem vagyunk mindig képesek, hogy felfogjuk Istent, mert ı értelmünket meghaladja. Arra sem vagyunk mindig képesek, hogy érezzük és átéljük ıt, hiszen "nagyobb az Isten a mi szívünknél", ahogy János elsı levele fogalmaz. De egy valami sohasem képességnek vagy tehetségnek a dolga, hanem döntés kérdése: ki akarjuk-e mondani egyáltalán ezt, ki akarjuk-e mondani ıvele együtt, az istengyermekség készség-nyilvánítását: Íme itt vagyok, hogy teljesítsem akaratodat! İ így felelt az egész világ hiteltelen életére: a maga nevében kimondta ezt. És úgy hiszem, hogy mi is gyógyulni kezdünk a magunk nem-igazi, a hiteltelen életébıl, amint ezt szív szerint kimondjuk. Mi történik ott, ahol ezt a jézusi mondatot valaki elkezdi ízlelgetni, és egyszer valóban ki is

3

XII. évfolyam 6. szám

mondja minden következményével együtt? Az történik, hogy az ember élete elindul a mélypontjáról, ahol elakadt, ahol nem találja magát, ahol minden kusza és ismeretlen, elindul a mélypontról fölfelé, és ennek nagyon konkrét és egyértelmő jelei vannak. Én most szám szerint négyet pillantottam meg, szeretném továbbmondani ezeket. Az elsı, amikor az ember szíve szerint kimondja Isten elıtt állva, hogy íme itt vagyok, az, hogy az ember életében megjelenik az ıszinteség. Elvárjuk ezt egymás között, örülünk, ha megvan, bosszankodunk, haragszunk, ha nincsen, néha meg nagyon is fáj, hogyha hirtelen túl sok ıszinteséget zúdít ránk valaki. Azonban itt nem az egymás iránti ıszinteségrıl van szó! Hanem mindenek elıtt a magunk elıtti ıszinteségrıl, ami sokkal nehezebb, hiszen belül van. Aki kimondja ezeket a szavakat, szíve szerint: íme itt vagyok, itt állok elıtted Uram, az azonnal elkezd tisztába jönni önmagával. A samáriai asszony azt mondja, amikor találkozik Jézussal, hogy jöjjetek, lássátok meg az embert, aki megmondta nekem, amit tettem. Hát nem tudta ez az asszony, hogy mit tett? Ezek szerint tehát nem. Pedig tette! És így folytatja: vajon ez- é a Krisztus? És amit ez az asszony ott még bizonytalankodva kérdezett, azt két évezred során már annyi de annyi megbizonyosodás hitelesített: de bizony, ez a Krisztus! Aki vele találkozik, aki neki bepillantást enged a szívébe, az csodálkozva tapasztalja, hogy ez a Jézus megmond neki mindent, ami tett. Azt is, amit legszívesebben elfelejtene az ember. Azt is, amit áthangszereltünk, azt is, amikor a fogyatkozásainkból erényt próbálunk kovácsolni, azt is, amikor magyarázatokat gyártunk. Vagy egyszerően elhallgatunk, vagy letagadunk valamit. İ megmond nekünk mindent, ami tettünk. Attól kezdve nincs magyarázkodás, nincs ideológia, nincsen ilyen olvasat, meg olyan olvasat, mert ı megmondja nekünk, hogy mit tettünk. Fájnak az ilyen pillanatok, amikor valóban odaállunk színe elé, fény derül arra, hol is állunk. Mégis két kézzel adjunk hálát érte, mert mindenki bejuthat a mennyek országába, de az önáltató, az öncsaló, a magával üzletelı, alkudozó, az ıszintétlen, hiteltelen ember, az bizonyosan nem jut be. Magunkat zárjuk ki a mennyek országából, ha ragaszkodunk a régi, hiteltelen énünkhöz! Hanem kell az új, amit az ı közelében, amit tıle magától kaphatunk. "Megmondott nekem mindent, ami tettem." Igen, ez az elsı ajándék! Sokan ismerik Luther híres mondását, amikor a wormsi birodalmi győlésen megállott az ellenséges százak kereszttüzében, és ezt mondta: "Itt állok, másképp nem tehetek!" Ezt a szép mondást följegyezte a történelem, és általában a hitbeli kiállás, a bátorság jelmondataként szoktuk értelmezni. Ahogy azonban ízlelgetem Luthernek ezt a mondatát, mindig érzem benne, hogy amikor ott állt, és néhány centiméterre volt a máglyától, akkor bizony nagyon is inába szállott bátorsággal mondhatta ezt, hogy "itt állok, másként nem tehetek". Nem hısi gesztus van csak ebben, hanem az a mélységes önismeret is, hogy teljesen tehetetlen vagyok. Senki vagyok! Az ıszinteség után, a magunkkal való találkozás után azonban mindjárt a következı jó ajándék az, hogy az ember elkezdi a helyét megtalálni. De úgy igazán. Mindnyájunk életében van valami nagy nyugtalanság, keresés, hajlam a kirajzásra, a vándorlásra. De van mindnyájunknak egy Istentıl nekünk szánt hely is ebben a világban, amit magunknak kell megtalálnunk: ez az emberi feladat. És ez a hely a világ fölött, de Isten alatt van, mindnyájunk számára. Jaj annak, akit maga alá temet a világ! Vagy úgy magához láncol, hogy nem tudja uralni többé. Hiszen az eredeti parancsolat így hangzik a Biblia elsı lapján, a Teremtı ezt mondja, így bízza meg az embert: "Hajtsátok uralmatok alá az egész földet, uralkodjatok az ég madarain, a tenger halain, a földön lévı minden állaton!" Jaj annak, akinek a világ lesz istenévé! Akit maga alá temet a világ, vagy úgy magához láncol, hogy nem tudja uralni többé.

2009. február 15.

4

Az ember ahelyett, hogy uralná a világot, ma a saját keze alkotásainak lett szolgájává. Ezért kell vasárnap is ásni a kertjét, mosnia a kocsiját, bámulnia a televízióját. Régen maga alá temette a világ a legtöbb emberi életet. És nem csak ezt vesztettük el, hogy a világ fölött van igazából a helyünk. Abban az értelemben is elvesztettük a helyünket, hogy ugyanakkor Isten fölé akarjuk helyezni magunkat, miközben a világnak alatta vagyunk! Majd mi megmondjuk, hogyan kell nekünk boldognak lenni. Majd mi jobban tudjuk, hogyan kell berendezni a lelkünket. Majd mi jobban tudjuk, hogy mi az, ami tényleg van, és mi az, ami nincsen. Találjuk meg helyünket a világ fölött és Isten alatt! És ha ez a két alapvetı viszonyulás rendben van, akkor szépen konkretizálódik majd sorra az is, hogy hol a helyem az emberek között, mi a dolgom a világban, kihez tartozom, kihez nem. Sıt még az is, hogy hol éljek, hogy mikor kell másik munkahelyet vagy másik lakóhelyet keresnem. Aki kimondja ezt, hogy "íme itt vagyok, hogy teljesítsem a te akaratodat", annak elkezd az életében tisztulni a zőrzavar, és az ember bizonyosságot kap, ha a helyén van, és erıt a változtatáshoz, ha nincsen. A harmadik, amit hitem szerint kapunk, ha kimondjuk ezt a hitvallást "íme itt vagyok", az egyensúly. Az ember élete olyan, mint egy hajó. Tart valahová, mégpedig néha nagy mélységek felett. Néha ellenszélben, néha hullámzó vizeken, olykor viharokban. Valaki utána nézett Ady Endre költészetében, és úgy találta, hogy az emberi élet hasonlataként, metafora gyanánt a hajó képét használja leggyakrabban. Azt hiszem, a lényegére tapintott, mert az ember élete valóban olyan bizonytalan vállalkozás, mint a hajó útja a vízen. Amikor az ember eldönti, hogy ı is kimondja ezt hittel, "íme, itt vagyok", akkor az élete hajója egy "tıkesúlyt" kap ezzel. A vitorlás hajókon alul, a hajótıkébe jókora súlyos fémdarabot szokás beépíteni, ezt hívják tıkesúlynak. Arra való, hogy amikor fúj a szél, és oldalára dıl a hajó, ne engedje felbillenni a vitorlást. Minden ember életében vannak megbillenések. De ahol van elegendı "tıkesúly", ott nincs elsüllyedés. Vannak szelek és vannak viharok, lehetnek komoly hullámok és veszélyek, de ott a tıkesúly. Az ember, aki napjában csak egyszer is elmondja ezt, "íme, itt vagyok Uram, hogy teljesítsem a te akaratodat", annak nem akármilyen nehezéke van hajója mélyén. Ezt láttam hívı emberek életében, ezt láttam a saját szüleim életében, és ezt látom a saját személyes életemben is. Végül még egy ajándék. Az Isten elıtt álló ember, aki azért áll ott, mert az ı akaratát akarja tenni, az többlet erıkhöz jut. Jézusnak eleséget hoznak a tanítványok, megkínálják, egyél mester, ı azonban így felel: "nekem van eledelem, amit egyem, amirıl ti nem tudtok." Erre a tanítványok egymást kezdték kérdezgetni, talán hozott neki valaki enni? És Jézus így felel: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ı munkáját." Vagyis Jézus számára olyan az Atya elıtt állás, ez a készség-nyilvánítás, hogy "íme, itt vagyok", mint a mindennapi kenyér: táplálék. És ez egyben azt is jelenti, hogy aki teljesíti annak akaratát, aki ıt elküldte ebbe a világba, annak ez erıt ad majd a mindennapjaiban. Azt hinnénk, hogy a magunk akaratát teljesíteni könnyő, más akaratát teljesíteni meg fárasztó dolog. Ez lehet, hogy így van az emberi világban, de nem így van, amikor Isten akaratát teljesíti valaki. Mert ahelyett, hogy ez fárasztaná, kimerítené ıt, táplálni fogja, és erıt ad neki. Tessék ezt kipróbálni. Amíg ınélküle járunk, addig sietünk, loholunk, igyekszünk, és egyre csak fáradtabbak leszünk. És a mikor elkezdjük cselekedni, amit ı mond nekünk igéjében, amire ı maga teszi rá pecsétjét Szentlelke által, hogy ez a helyes, az olyan lesz számunkra, mint az életet adó kenyér. "Van nekem eledelem, az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem." Járhatunk a magunk nevében is, Atyánk nélkül. Mellızve azt, hogy ı mit akar velünk. De kimondhatjuk Jézussal együtt mi is: "íme, itt vagyok". Meg fogjuk tapasztalni, hogy elkez-

5

XII. évfolyam 6. szám

dünk ıszintébbek lenni önmagunkhoz, hiszen ıelıtte állva aztán nem hazudhatunk, még magunknak sem. Aztán megtaláljuk majd helyünket: és pedig a világ fölött, de Isten alatt. Lesz végre olyan tıkesúlyunk, ami mellett talán billeghet életünk hajója, de bizonyos, hogy el nem fog veszni. És végül: nemhogy belefáradunk az ı akaratát teljesíteni, hanem éppen abból kapunk táplálékot és erıt, hogy azt tesszük, amit ı mond nekünk. Így legyen! Ámen. (Szabó Gábor)

Heti rendünk: Vasárnap (február 15.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Fekete Zoltán 11.15 Kopa iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 18.00 Templom Fekete Zoltán Hétfı: 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Fekete Zoltán 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom], Dr. Fodor Ferenc 19.00 Énekkar [Kálvin terem], Dr. Dávid István Kedd 10.00 Idısek otthona [Arany J. u. 35.], Fekete Zoltán Szerda 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila Csütörtök 9.30 Kincsİ - Baba-mama klub [Kálvin terem], Szabó Katalin 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Dr. Fodor Ferenc 17.30 Bibliaóra [Kálvin terem], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin terem], Dr. Dávid István Szombat: 18.00 Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Pap Ferenc Vasárnap (február 22.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Szabó Gábor 10.00 Kocsér Dr. Fodor Ferenc 11.15 Kopa iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 18.00 Templom Fekete Zoltán

2009. február 15.

6

Eltemettük: ifj. Nagy Bálint (Nagy Bálint és Czakó Ilona fia) élt 60 évet, Béke u. 12. özv. Körtési Lászlóné (Kele Borbála) élt 81 évet, Kocsér, József A. u. 13. Halottunk: Kovács László Péter (Gulyás Mária férje) élt 60 évet, Csiga u. 3. Urnájának elhelyezése: 2009. február 17. (kedd) 13 óra a református temetıben.

Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 32.400,– forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 51.495,- forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat!

A Fébé Nıszövetség hírei 2009. február 10-én tartotta a nıszövetség soron következı győlését. Nagy Lídia elıadássorozatát hallgattuk meg, Mikor az élet sorssá válik címmel. Négy pont köré fonta gondolatát. Hogyan közvetítsük Istent az emberek felé. 1. Bizonyságtétel által: Elmondani, hogyan kerültünk kapcsolatba Jézussal. Nem mindegy, hogy hivatalnok, vagy laikus mondja. Elmondani, milyen volt elıtte az éleünk. Hogyan tapasztaltam meg Isten hatalmát. Hogyan ébredtem arra, hogy szükségem van Istenre. Hogyan köteleztem el magam. 2. Mit tanultunk a fájdalomból és a csalódásból? 3. Jó cselekedetünk: Mi az a tevékenység, ahol szolgálni tudunk? 4. Az evangélium hirdetése Ezután mindenki megoszthatta gondolatait a hallottakkal kapcsolatban. Az elıadást a 207. dicsérettel éneklésével zártuk. Megbeszélésre kerültek a nyári táborokkal kapcsolatos intézkedések. Két tábort szervez a gyülekezet. Az egyiket június 22-26-a között. Itt 6-10 éves korig vesznek rész a gyerekek. A másik tábor Július 27-31-ig fog tartani. Angol tábor lesz kamaszoknak Fekete Zoltán vezetésével. Hirdettük a gyülekezeti munkások csendes hetét Mátraházán március16-22-e között. Kálvin Jánosról tart elıadást Pap Ferenc március elsején. Sort fogunk keríteni a megkeresztelt gyerekek szeretetvendégségére. Külön gondot fordítunk a meghívók készítésére és kiosztására annak érdekében, hogy minél többen informálódjanak errıl a rendezvényrıl. Szóróanyag készítését tervezi a gyülekezet. Ezen szerepelne a templom és a gyülekezet rövid története. Ennek teljes összegét a nıszövetség állja. Határoztunk egy diktafon beszerzésérıl azért, hogy az idıseknek felvételt tudjunk készíteni a prédikációkról. Elıkészítésre került a húsvéti vásár is.

7

XII. évfolyam 6. szám

Iskoláink hírei FİISKOLA : A Katechetikai Mőhely meghívója a belmisszió alapkérdéseit tárgyaló tanfolyamra

Ideje: február 14-én, február 28-án, március 14-én, március 21-én és április 18-án délelıttönként 830-1000 –ig Helyszíne: Tanítóképzı Fıiskola, 2750 Nagykırös, Hısök tere 5. II. em. 21. A kurzus a levelezı hallgatóknak indult, de nyitott a gyülekezet számára is. Az érdeklıdıket szeretettel várjuk! A nem-fıiskolai hallgatók számára a feladatok elvégzése nem kötelezı. Elıadó: Marco de Leeuw van Weenen ,a Keresztyén Ismeretterjesztı Alapítvány munkatársa a Budapest – Nagyvárad téri református egyházközség presbitere (Elérhetıségei: Tel. (1) 217 3734 E-mail: [email protected] ) Tantárgyfelelıs: Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta Célkitőzés: A tanfolyam elvégzése után a hallgatók képesek: ‑ a tárgyalt alapfogalmak segítségével elemezni egy gyülekezet missziói tevékenységeit, ‑ megnevezni a bizonyságtétel objektív és szubjektív részeit, valamint saját szavaikban egy objektív részt szubjektív élmények használatával elıadni, ‑ a gyülekezetbe való beépülés folyamatát ismerve javaslatokat tenni egy gyülekezet vonzóerejének növeléséhez, ‑ megfelelı válaszokat megfogalmazni a missziói munkában gyakran felmerülı kérdésekre, nehézségekre, ‑ néhány példát elmondani Magyarországon folyó missziói tevékenységekrıl. A programot a következı számunkban részletezzük.

ÁLTALÁNOS ISKOLA:

Február 8-án az operabérlet újabb elıadását tekintették meg az érdeklıdık Tormáné Zöldi Szilvia tanárnı szervezésében. Az Operaház gyermekelıadása , a Pomádé király új ruhája felejthetetlen élményt nyújtott gyermekeknek és felnıtteknek egyaránt. Ezen a héten minden szülıi értekezletre sor került. Jövı héten, február 21-én, szombaton lesz iskolánk farsangi bálja. Szeretettel várjuk a kedves hozzátartozókat is.

2009. február 15.

8

GIMNÁZIUM: A Pest Megyei Diákolimpia V-VI. korcsoportos megyei bajnokságán iskolánk Mezı Ferenc Szellemi Diákolimpia csapata I. helyezést ért el. A csapat tagjai: Kecskeméti Nóra (11. B), Vincze Alexandra (11. B), Lencse Györgyi (11. C), Nagy Szilvia (11. C). Felkészítı tanára dr. Fülöp Tiborné. A Szép Magyar Beszéd Verseny megyei fordulóján Pap Zsófia 7. A osztályos tanulónk I. helyezést ért el. Felkészítı tanára Bencsikné Szilágyi Zsuzsanna.

Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2009. február 15 – február 22-e között)

Febr. 15. Febr. 16. Febr. 17. Febr. 18. Febr. 19. Febr. 20. Febr. 21. Febr. 22.

vasárnap Jn 13,31-35; hétfı Jn 13,36-38; kedd Jn 14,1-11; szerda Jn 14,12-31; csütörtök Jn 15,1-8; péntek Jn 15,9-17; szombat Jn 15,18-27; vasárnap Jn 16,1-4a; Zsolt 41;

Zsolt 30; Józs 9; RÉ 30 Józs 10; RÉ 445 Józs 11; RÉ 469 Józs 12; RÉ 373 Józs 13; RÉ 231 Józs 14; RÉ 395 Józs 15,1-19; RÉ 489 Józs 15,20-63; RÉ 41

Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk: [email protected], Honlap: http://refkoros.hu

A kiadvány ára: 25 Ft