plébánia hírlevele III/43 szám
Jer 31,7-9; Zsid 5,1-6; Mk 10,46-52 „Krisztus nem önmagát emelte főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: »Fiam vagy te, ma szültelek téged.«” Aki megkapta a Jézus istenségébe, tehát a Szentháromság egy Istenbe vetett hitet, az mindent lát: úgy látja a mindenséget és benne az embert, amint van. Felfedezte ugyanis az ősforrást, ahonnan kezdetét veszi a létezés, és egyben a legvégső Óceánt, ahová minden visszatér: a Teremtőt. A létezés nem öntudatlan istenáradás, hanem a Szentháromság egy Isten személyes döntésén alapuló teremtés a semmiből, a világegyetem előhívása a nemlétezésből. S a visszatérés még nagyobb isteni mű lesz, mint a teremtés, mert az ember az egyetlen Főpap által testestül-lelkestül részesül a végső feltámadás napján az is-
2015. október 25.
A Komáromi Szent András
Évközi 30. vasárnap
teni dicsőségben, a Szentháromság benső életében. De ez a visszatérés már el is kezdődött bennünk a hit, a remény is a szeretet által. „Fiam vagy te, ma szültelek téged” – hangzik az örökkévalóságban, s ennek az isteni kijelentésnek minden szavában megmutatkozik, mennyire gyönge az emberi képzelet, mennyire szegényes a nyelv. Hiszen Jézus isteni személyében nem teremtmény. Ő másképp, sokkal eredendőbb mélységben Fia az Atyaistennek, mint mi, a képmására alkotott teremtmények. Ő az örökkévalóságtól fogva a Fiú, bár ez a kifejezés sem pontos, hiszen az örökkévalóságban nem lehet sem kezdetről, sem időtartamról beszélni. Ez a ma nem egy időbeli folyamat meghatározott részére vonatkozik, hanem az örök jelenre. A szültelek sem múlt idejű, már befejezett cselekvést jelöl, hanem ebben az örök jelenidejűségben folyó isteni tettet, amely természetesen egészen
más, mint a földi szülés és születés. Krisztus főpapsága éppen abban áll, hogy összeköti Isten világát a mi világunkkal (a latin pontifex szó hídverőt jelent), és a Szentlélek kiárasztása által saját kifejezhetetlen mélységű istenfiúságában részesít bennünket. Sejtjük már, hogy sokkal többről van itt szó, mint általában egy vallási tanításról. Életről van szó, amely e földi élethez képest annyira más léptékű és kimeríthetetlen, hogy beleszédül az emberi képzelet. Jézus csodái is csak ebben az összefüggésben nyerik el végső, teljes értelmüket. Ami Bartimeussal történik a mai Evangéliumban, az a megrom-
lott emberi természet következtében beállt fogyatékosság megszüntetése, amelynek csupán külső jele, kézzelfogható megnyilatkozása a visszanyert látás. A mélyben ennél sokkal több zajlik: az ember azon képességének helyreállítása, amellyel megpillantja a látható világ mögött Isten örökkévaló világát. Ezért teszek úgy, mint Bartimeus, aki, miután visszakapta szeme világát, követte Jézust, mert ő mondta: „Aki utánam jön, nem jár sötétségben, mert övé lesz az élet (az örök, romolhatatlan isteni élet) világossága.” Barsi Balázs-Telek Péter-Pál: Magasság és mélység - Évközi idő
Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok
Az Úr Jézus Krisztus tizenkét apostola közül Simonról és Júdás Tádéról tudjuk a legkevesebbet az újszövetségi Szentírásból. Simon neve szerepel az apostolnévsorokban (Mk 3,18; Mt 10,4; Lk 6,15; ApCsel 1,13), de Márk és Máté azt mondja: a ,,Kananeus Simon‘‘, Lukács pedig: a ,,Zelóta Simon‘‘. Ebből a zelóta szóból arra következtethetünk, hogy Simon korábban a fanatikusan Róma-ellenes párthoz tartozott, melynek tagjai a véres merényletektől sem riadtak vissza, ha a rómaiak irtásáról volt szó. De ez a Simon nem azonos a Mk 6,3-ban és a Mt 13,55-ben említett Simonnal, aki az Úr Jézus rokona volt és később Jeruzsálem püspöke lett.
Lukács mindkét helyen ,,Judas Jacobi‘‘-t említ, és nem dönthető el, hogy Jakab fiáról, vagy testvéréről van-e szó. Márk Júdás Tádénak mondja, Máté szintén így nevezi, illetve vannak olyan Máté-kéziratok, amelyekben ,,Judas Lebbaeus‘‘-ként szerepel (Mt 10,3). Pusztán a szövegek alapján vitatható lenne, hogy azonos személyről van-e szó, de Origenész a Római levélhez írt kommentárjában azt a véleményt képviseli, hogy Judas Jacobi és Júdás Tádé vagy Judas Lebbaeus ugyanaz a személy. Az biztos, hogy Márk egy másik Júdásról beszél, amikor Jézus testvérét említi, akit szintén Júdásnak hívtak (6,3). Szent Jánosnál azt olvassuk, hogy
2
Évközi 30. vasárnap
Hallottam arról is, hogy a zsidók zúgolódnak ellened, és üldöznek. Ezért jöjj hozzám! Igaz, hogy csak egy kis város felett uralkodom, de ez a város tisztességes, és neked meg nekem elég lesz.‘‘ Jézus levélben válaszolt neki, és azt írta, hogy neki Jeruzsálemben kell teljesítenie a küldetését, de később majd egy tanítványát elküldi. Az Úr mennybemenetele után Tamás apostol teljesítette az ígéretet azzal, hogy Júdás Tádét Edesszába küldte. Ő megjelent Abgár király előtt, bemutatkozott, hogy Jézus tanítványa, s közben mennyei fény sugárzott az arcáról. A király azonnal boldogan megvallotta hitét az Isten Fiában, az apostol pedig fogta a magával hozott kendőt, amelyen Jézus arca volt látható, betakarta vele a leprában szenvedő király arcát, és az mindjárt visszanyerte egészségét. Ezután Júdás Mezopotámiában, Simon pedig Egyiptomban hirdette az evangéliumot, majd mindketten Perzsiába mentek. Éppen akkor tervezett hadjáratot Baradach, a babiloni király hadvezére és hercege India ellen. Jóslatot kért isteneitől, és azt a választ kapta, hogy nagy háború következik, amelyben mindkét oldalon sokan halnak meg. Ettől a herceg megrettent, és szorult helyzetében az apostolokhoz fordult. Simon és Júdás ezt mondta: ,,Nem kell félned, mert velünk a béke jött országotokba. Nem lesz háború, holnap a harmadik órában
,,Júdás, nem a karióti‘‘, felteszi Jézusnak a kérdést: ,,Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat és nem a világnak?‘‘ (14,22). A válasz látszólag megkerüli a kérdést, de lényegében érinti a tanítványok hivatását és Jézushoz való kapcsolatát: ,,Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, és Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk, és benne fogunk lakni.‘‘ Legendájuk szerint a Zelóta Simon Júdás Tádéval együtt úgy lett vértanú, hogy kettéfűrészelték őket. Ezért Simont fűrésszel szokták ábrázolni, a favágók tekintik a védőszentjüknek. Ünnepüket a Jeromos-féle Martirológium október 28-ra teszi. Rómában a 9. századtól ünneplik őket. A jámbor hagyomány a következőket beszéli el a két apostolról: Élt Edesszában egy Abgár nevű, istenfélő király. Hallott Jézus tetteiről, és levelet intézett hozzá, melyben többek között ez állt: ,,Jöjj el hozzám, és segíts betegségemen! Évközi 30. vasárnap
3
követek érkeznek Indiából, hogy a békéről tárgyaljanak veled.‘‘ A pogány papok, akik az előbbi jóslatot adták, kinevették az apostolokat, de másnap bekövetkezett, amit Simon és Júdás mondott: megérkeztek a békekövetek Indiából. Akkor a herceg máglyára akarta vettetni a pogány papokat, mert hazudtak neki. Jézus tanítványai azonban így könyörögtek azok életéért: ,,Mi nem azért küldettünk, hogy élőket megöljünk, hanem hogy holtakat életre keltsünk!‘‘ E magatartásnak a híre eljutott a király fülébe is, és elrendelte, hogy a két apostol szabadon működhet országa területén. Egyszer megvédtek egy ifjút, akit alaptalanul azzal vádoltak, hogy elcsábított egy leányt. Ezért rátámadtak az apostolokra, hogy szolgáltassák ki nekik az igazi tettest, ők azonban így válaszoltak: ,,Mi arra küldettünk, hogy megmentsük az ártatlanokat, nem pedig arra, hogy elveszejtsük a bűnösöket!‘‘ Miután bejárták már az egész
országot, eljutottak egy városba, melynek népét ellenségeik feltüzelték ellenük. Elfogták és a pogány templomba hurcolták őket. Akkor megjelent nekik az Úr angyala, és mindkettőjüket választásra szólította fel: vagy azonnal meghalnak mind, akik ellenük támadtak, vagy ők lesznek vértanúk. Mindketten a vértanúságot választották, de csodajelet kértek, hogy megtérjenek az emberek. Azt kérték, hogy csillapodjon le a tömeg dühe, és mindegyik gonosz lélek zúzza szét a saját bálványát. Mikor a bálványképek mindenki szeme láttára darabokra törtek, a pogány papok rárohantak az apostolokra, és megölték őket. Istenünk, ki úgy akartad, hogy Apostolaid révén ismerjük meg szent nevedet, kérünk, Szent Simon és Júdás Tádé apostol közbenjárására add, hogy Egyházad állandóan gyarapodjék, és egyre több népet egyesítsen magában!
A másolás: szolgai tevékenység. Nem igényel kreativitást. Nem írhatok mást, mint ami előttem van, ami már megíratott. Alázatot igényel. A másolás: egy szöveg szoros követése. Mit és Kit akarok követni közben? A másolás: összpontosított figyelem egy szövegre. Elmélyülés a szövegben. Új dolgok, mélységek
felfedezése A kézírás: egyedi, összetéveszthetetlen, jellegzetes A kézírás: a személyiséget tükrözi A kézírás: az eddigi életutat, iskoláimat, tanáraimat, utamat tükrözi. A kézírás: régi, szokatlan dolgok, mozdulatok felelevenítése, „kézművesség“ A kézírás: nem tökéletes - lehet
www.katolikus.hu
A kézzel írott Szentírás átadása Ferenc Pápának
4
Évközi 30. vasárnap
benne hibázni. Javítható, de nyoma marad. A másolás: tiszteletadás azon soksok ismeretlen másoló fáradsága, munkája, szorgalma, valójában egész
Évközi 30. vasárnap
élete előtt, akiknek köszönhetjük, hogy a Szentírás a több évezredes szöveghagyományozás útjain keresztül eljutott hozzánk. Hortobágyi Attila
5
Hirdetések
Mécsesek vásárolhatók a meg nem született gyermekekért. A kisméretű mécsesek ára 1.- €, a nagyméretű mécseseké 3.- €. Nagyméretű fenyőfa felajánlását várjuk mindkét templomba. Előre köszönjük! A felnőtt keresztelésre jelentkezők előkészülete szombatonként valósul meg a plébánia hivatalban 18 órai kezdettel. Ft. Lóránt atya kéri az első szentáldozásra készülő gyermekek szüleit, hogy november 8-án, a 11 órai szentmise után egy rövid megbeszélésre maradjanak a Szent András-templomban. Közöljük, hogy a Szent András-templom javítására meghirdetett gyűjtés összege, az elmúlt héten 120.- EUR-val gyarapodott. Így az év kezdete óta 11 122.- EUR-t tesz ki. Isten fizesse meg az adakozók nagylelkűségét!
6
Évközi 30. vasárnap
Heti liturgikus naptár 25. vasárnap: ÉVKÖZI 30. VASÁRNAP Jer 31,7-9; Zs 125; Zsid 5,1-6; Mk 10,46-52 Sírva jön népem, van köztük vak és sánta, irgalommal hozom őket vissza 26. hétfő Róm 8,12-17; Zs 67,2-21; Lk 13,10-17 A fogadott fiúság Lelkét kaptátok, akiben azt kiáltjuk: Abba, Atyánk! 27. kedd Róm 8,18-25; Zs 125; Lk 13,18-21 A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja 28. szerda: SZENT SIMON ÉS JÚDÁS(TÁDÉ) APOSTOLOK (ünnep) Ef 2,19-22; Zs 18A; Lk 6,12-16 Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok 29. csütörtök Róm 8,31b-39; Zs 108,21-31; Lk 13,31-35 Ki ragadhat el minket Krisztus szeretetétől? 30. péntek Róm 9,1-5; Zs 147; Lk 14,1-6 Azt kívánnám, hogy magam legyek távol átkozottként Krisztustól testvéreimért 31. szombat Róm 11,1-2a.11-12.25-29; Zs 93; Lk 14,1.7-11 Isten nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását
Évközi 30. vasárnap
7
A szentmisék rendje
2015. október 26 – november 1. XI. 1.
X. 31.
X. 30.
X. 29.
X. 28.
X. 27.
X. 26.
31. NEDEĽA CEZ ROK ÉVKÖZI 31. VASÁRNAP
Sobota – Szombat
Piatok – Péntek
Štvrtok – Csütörtök
Streda – Szerda
Utorok – Kedd
Pondelok – Hétfő
7:00 8:00 17:00
8:00 10:00 17:00 7:00 8:00 17:00
slovenská magyar magyar
magyar magyar slovenská slovenská magyar magyar magyar
Sv. Ondrej Szent Rozália Szent András Szent Rozália Panzió Sv. Ondrej
Sv. Ondrej Szent Rozália Szent András
Za duše v očistci † Zeleňansky Mátyás Tisztítótűzben szenv. lelkekért
Élő anya és fia Szándékra † Rodičia: Žofia a Pavol
† Anna a rodina Kováčová † Zeleňansky Mátyás † Zeleňansky Mátyás
† Zeleňansky Mátyás ADORATIO † Rozália Čavojská
† Mária a František † Zeleňansky Mátyás † Zeleňansky Mátyás
Szent Rozália St. Anna Sv. Anna Sv. Ondrej Szent Rozália Szent András
slovenská slovenská magyar magyar
8:00 15:00 17:00 7:00 8:00 17:00
† Kucsera Pál, Katalin és nagysz. † Štefan † Kinczer József és szülők
Bányai cs. † tagjaiért † Rozália, Alexander a rodičia † Családtagok Ájtatosság Pobožnosť † Jozef Miséző pap szándékára
Szent Rozália Sv. Rozália Szent András Szent Rozália Sv. Ondrej Szent András Temető Cintorín Sv. Ondrej Szent Anna
magyar slovenská magyar magyar slovenská magyar magyar slovenská slovenská magyar
8:00 17:00 17:00 8:00 9:00 11:00 15:00 16:00 17:00 17:00
Évközi 30. vasárnap
8