Gyors, pontos, automatikus

Fotó: Lakos Gábor

STR Reggeli

STR Reggeli beszélgetés a vonalkódról

Gyors, pontos, automatikus Vonalkóddal már mindenki találkozott, de valószínûleg nem mindenki van tisztában azzal, milyen sok mindenre képes még azon túl, hogy meggyorsítja és hibamentessé teszi a pénztáros munkáját: nemcsak a logisztikában használják, hanem alkalmas többek között a promóciók eredményeinek az elemzéseire. A második STR Reggelin szóba kerültek az egy-, kétés háromdimenziós kódok, az RFID kontra vonalkód vita, a megtérülés, és a résztvevõ szakemberek megvitatták a fejlõdés irányait is. Szerettem volna meghívni erre a beszélgetésre egy ismerõsömet, akinek logisztikai cége van, de a meghívás elmaradt, mert kiderült, hogy nem ismeri a vonalkódot jobban egy átlagembernél. Kicsit meglepett, hiszen egy jól mûködõ vonalkód-rendszer alapeszköz kellene, hogy legyen a számára, mindenesetre ez felfogható utalásként is arra, hogy érdemes errõl a témáról beszélgetnünk. Jobb lesz, ha elõször tisztázzuk a fogalmakat: pontosan mi is a vonalkód, és mi az RFID? Borók Imre: Egészen röviden: nekünk néhány éve azt tanították a fõiskolán, hogy a vonalkód optikai, elektronikus,

automatikus azonosítás, az RFID pedig rádiófrekvenvenciás azonosítást jelent. Csernok Árpád: A vonalkód létrehozását az ellátási lánc bõvülése generálta. Régebben kevesebb fajta termék létezett: egykét fajta vaj, egy-két fajta cukor stb. Aztán szélesedett a paletta, egyre több terméket kellett egymástól megkülönböztetni, és ezek száma lassan elért egy olyan kritikus tömeget, ami egy ember számára már feldolgozhatatlan volt. Egyedi azonosítási módot kerestek, egy olyan karaktersorozatot, ami az emberi szem számárára nem értelmezhetõ formában a gépi, automatikus azonosítást szolgálja. Pánczél Lajos: A Morse ABC kínálkozott megoldásként , de az erõsen különbözõ

karakter hosszok miatt nem volt használható. A hagyományos vonalkódokatt jól lehetett használni 30-40 évig a gyártás és a logisztika területein és a kereskedelemben. Az újabb igényeknek is megfelelõ kétdimenziós vonalkód már 30-40-100 karakternyi információt is tud tárolni, sõt volt, ahol egy jpeg képet is tároltak így. Halász Árpád: A vonalkód idén október 7-én lesz 60 éves. Hosszú múltja van, 3545 éve terjed, azóta használják. Húsz éve a kétdimenziós vonalkódot is ismerjük, de az elmúlt 5-10 év hozott csak áttörést. Beliczay Tamás: Nagyon szerencsés az a logisztikai vállalkozó, akinek a rendszere úgy mûködik, hogy nincsenek rosszul címzett csomagjai, semmi nem vész el, és

I

progresszívmagazin 201104 53

STR Reggeli mindig minden áruról tudja, hol van, miközben nem használ vonalkódokat. Ha ez így van, akkor nincs is szüksége más rendszerre, és meg lehet dicsérni, mert nagyon jók az alkalmazottai. De ha nem így van, ki kell számolnia, milyen kára származik ebbõl, és el kell gondolkodnia azon, érdemes-e bevezetnie egy olyan rendszert, amely ezeket meg tudja szüntetni. Sõt, nemcsak bevezetni kell, hanem használni is. Mi az, amit tud a vonalkód? Milyen területeken lehet használni? Pánczél Lajos: A vonalkód gyors és pontos adatbevitelt tesz lehetõvé. Egyelõre nincs alternatívája: az RFID egyes alkalmazásoknál szóba jöhet, de a jelenlegi

felmerüljön. A közös alkalmazás elõnyeit hangsúlyoznám, illetve az alapjául szolgáló, egyformán értelmezhetõ globálisan egyedi azonosítószám fontosságát. Halász Árpád: A vonalkód, legyen szó egy- vagy kétdimenziósról, RFID-ról vagy egyéb megoldásokról, növeli a hatékonyságot, csökkenti a költségeket és optimalizálja a cég tevékenységeit. A megtérülése sem kérdés, messze rövidebb ideig tart, mint egy normál IT-beruházásé. A gyártók képviselõi közül sajnos csak egyet tudtunk meghívni, úgyhogy hozzá fordulok: a gyártók mire használják a vonalkódot?

Eleinte sokat lehetett hallani, hogy az RFID átveszi a vonalkód helyét, de ezek valójában olyan eszközök, amelyek egymás mellett, párhuzamosan léteznek. antenna konstrukciókkal (TAG, címke és fixen telepített verzióknál is)sok a fizikából adódó probléma, általános felhasználásban nem tudnak olyan megbízhatóak lenni, mint a vonalkód. Az árba nem akarok belemenni, ez technológia elterjedésének a gyártott mennyiségnek a kérdése. Krázli Zoltán: Én az alkalmazhatóság szempontjából közelíteném meg a kérdést. Alkalmazhatunk vonalkódot házon belül, a saját gyártási-, logisztikai- vagy kereskedelmi folyamatainkban, de a fejlõdési irány az volt, hogy ezeket a kódokat az alkalmazók az egymás közötti árumozgás gyorsabbá és egyszerûbbé tétele érdekében egységesítették. Ez hozta az igazi fellendülést a vonalkódok területén úgy 20-30 éve. Maga a vonalkód amúgy csak egy képi megjelenítés, egy eszköz arra, hogy a benne lévõ információt, azonosító számot feltüntethessük. Minden esetben az azonosítás, az azonosító kulcs a meghatározó, az már technikai megközelítés, hogy azt utána milyen automatikus azonosítási megoldással tesszük rá az egységre. Az RFID akkor lesz hatékony és terjed el nagy mennyiségben, ha nem csak szigetszerû megoldásként fogják alkalmazni. Ekkor várható tõle olyan megtérülés, hogy a technológiaváltás igénye

I

54 progresszívmagazin 201104

Erdei Zsolt: A vonalkód a gyártó számára a cikkazonosítást szolgálja az egyedi termék, multipack, gyûjtõegység, raklapegység szintjén. A vonalkód az üzletekben jelenik meg, de mi az elektronikus kereskedelemben is használjuk, hiszen az EDI kommunikációban is ez az azonosítás alapja. Azok a cégek, amelyeknek saját logisztikájuk van, raklap-azonosító címkéket, vonalkódokat is használnak, amire nagyon sok információ ráfér.Ha egyszerûen és tömören kellene megfogalmaznom, akkor a vonalkód egy gyártónak az ellátási lánc folyamán a cikkazonosítást szolgálja a termék több hierarchia szintjén, ami lehet egyedi termék, multipack, gyûjtõkiszerelés és raklap azonosítás. A kereskedelmi forgalomba kerülõ termékeken szereplõ vonalkódok nagy többsége az üzletekben jelenik meg elõször, de nálunk nagy szerepe van az elektronikus kereskedelemben is, hiszen az EDI kommunikációban, a termék azaonosítás alapja a vonalkód mögött rejlõ termékazonosító kód. Azok a gyártó és szállító cégek, akik saját logisztikával rendelkeznek többnyire használnak raklapazonosító címékeket, vonalkódokat, amire nagyon sok információ ráfér. Sleisz Gábor: Mi mint jelöléstechnikai cég a vonalkód felvitelét segítõ eszközöket

forgalmazzuk. Nálunk az RFID nem releváns, mert azt gravírozással nem lehet létrehozni. A kétdimenziós vonalkódok használatát szorgalmazzuk, mert ezek azok, amelyek a legkisebb gonddal, a legnagyobb biztonsággal rögzíthetõk a csomagolásokon, és a visszaolvasásuk is sokkal biztonságosabb. A probléma az, hogy a kétdimenziós vonalkódok leolvasására alkalmas olvasók elterjedtsége nem elég magas. Azért kell harcolnunk, hogy erõteljesebben ösztönözzük ezek bevezetését. Akkor mondhatjuk, hogy eldõlt a harc a vonalkód javára, és az RFID vesztett? Beliczay Tamás: Ezt a fajta vitát így nem lehet eldönteni. A feladatot kell nézni, ahhoz kell megtalálni a jó megoldást. Számos olyan feladatunk van, amit vonalkóddal nem lehetett volna megoldani. Például hirtelen száz egységet kell azonosítani, amelyek nem terelhetõk optikai olvasó alá, mert összevissza vannak. Ez elképzelhetetlen vonalkóddal. Hasonlóképpen egy olyan beléptetõ rendszer is kényelmesebb tud lenni RFID-val, mint ami például a Metro áruházakban mûködik. Statisztikailag azt lehet megfigyelni, hogy a vonalkódokkal kapcsolatos feladatfelvetések megoldási valószínûsége sokkal nagyobb, mint a RFID-seké. Ez sokszor csak azon múlik, hogy a felvetõ mennyire áll közel egyik vagy másik technikához, menynyire ismeri a határait. Az RFID-ra kíváncsiak az ügyfelek, de nem ismerik annyira, ezért sokszor olyasmit várnak tõle, amire nem alkalmas. A megfigyelésünk az, hogy a korábbi – nagyon optimista – terveinkhez képest is jóval több a megvalósuló projektünk és az árbevételünk, mint terveztük. Van egy erõteljes fejlõdés, de nem hitvita a két technológia összevetése. Csernok Árpád: Eleinte sokat lehetett hallani, hogy az RFID átveszi a vonalkód helyét, de ezek valójában olyan eszközök, amelyek egymás mellett, párhuzamosan léteznek. Nem csatáznak, hanem különbözõ lehetõséget kínálnak. Olyan ez, mintha azt mondanám, el akarok menni Hamburgba, és azt kérdezném, melyik a legjobb út. Mehetek repülõvel, vonattal, autóval, attól függ, mit akarok, és mennyit vagyok

STR Reggeli hajlandó ráfordítani. Egyik megoldást se kell eltemetni. A csomagválogató gépek a repülõtereken RFID-val válogatják ki a csomagokat, ahol különbözõ fajtájú, alakú csomagok mozognak, itt mindegy, hol van a címke, le tudják olvasni. Ahol acéltartályokat kell azonosítani, oda vonalkód kell, mert abban a környezetben az RFID rosszul mûködik. Nem a technológiához kell feladatokat keresni, hanem fordítva.

Jól értem, az azonosítás a lopások ellen is véd? Kozma Éva: A Vonalkód Rendszerházzal csináltunk egy közös projektet egy bútorgyárnál a termelés követésének azonosítására RFID technológiával. Egy ipari alkalmazásnál fontos a termék gyártásának nyomkövetése.

egy kioszkot, ahol az ügyfél maga döntheti el, melyik terméknél akarja igénybe venni az árengedményt. A gyártó dinamikusan tudja a kedvezményeket adni a készlet alapján, és mindezt árellenõrzéssel is össze lehet kötni. Vagy komolyabb rendszert lehet mögé tenni, mondjuk egy kuponnyomtatót, és ekkor nem a reklámújságot kell kinyomtatni sok milliárd forintért.

Krázli Zoltán: Éppen a technológiafüggetlenséghez kapcsolódva, mind a két technológiával megoldható az egyedi azonosítás, a két technológia GS1 szabványokkal kompatibilis. Valóban a feladat és a környezet szempontrendszere határozza meg, melyiket lehet, illetve kell használni. Kozma Éva: Szerintem az RFID akkor tud teret nyerni a retail szektorban, ha a termékek ára arányban lesz a címkék árával. Ahol én ezt elsõ körben tudom képzelni, az a ruházati szektor és a könyvesboltok. Azt RFID egyedi és sokkal több plusz információt tud hordozni. Nincs mennyiségi tévedés például ott, ahol sok termék van egy raklapon. Halász Árpád: Két technológiáról beszélünk, a vonalkód helyhez kötött, optikailag rá kell látni, az RFID lehet valahol elbújtatva is. Van egy trend: egyre inkább terjed a mobilitás, a mobil eszközök használata már a raktárban, logisztikában, sõt a gyártásban is. Hogy egy újabb megoldást is mondjak, a Zebra megvásárolt egy céget, amelynek segítségével egy aktív RFID megoldást próbál meg ötvözni egy GPS-es valós idejû helymeghatározási technológiával (real time location system). Ennek köszönhetõen az ügyfél bármikor pontosan meg tudja határozni egy tárgy helyét optikai olvasó nélkül is. Ezt a technológiát ott alkalmazzák, ahol nagy értékû eszközöket kell azonosítani, a mozgásukat figyelni, vagy esetleg optimalizálni, például repülõtereken. Másik példa: egy nagy értékû autókat gyártó cég már a raktártelepen tudja azonosítani az egyedi konfigurációkat, és amikor jön a dealer kamionja, tudja, melyikre kell rakni õket. Egy konténerszállító hajónál sem mindegy, hogy az árukat milyen sorrendben rakják be és ki.

Hol lehet még hasznos az azonosítás? Használják-e például a promóciók eredményességének a mérésekor? Erdei Zsolt: Igen, a vonalkóddal azonosított kuponokkal nagyon jól mérhetõ egy promóció eredményessége. Nagyon pontosan lehet tudni, melyik akcióval hány terméket és hány embert tudtunk megmozgatni. Az adatok nagyon részletesek, a vonalkód a konkrét termék konkrét árengedményét azonosítja, például azt, hogy a kétféle ízben készült 51 grammos kiszerelésû Túró Rudiból melyik hogy fogyott, amit vagy mi magunk is tudunk mérni a készletfogyások alapján, de ha külön kupont adtunk ki rájuk, akkor még pontosabb információt kaphatunk. Halász Árpád: A ügyfélkártya rendszere, amikor az ügyfelet kártyával azonosítom, nálunk is terjed, de az üzletlánc nem biztos, hogy begyûjti az összes lehetséges információt. Kérdés, vizsgálja-e, hogy a vevõ milyen termékbõl mennyit, milyen gyakran vásárol, ezt az információt közvetíti-e a gyártónak, amely esetleg kitesz

Sokmindent tudunk már a vonalkódról és az RFID-ról is, és érintõlegesen már a megtérülés kérdése is szóba jött. Ezt a témát jobb lenne alaposabban kifejteni… Pánczél Lajos: A megtérülést lehet financiális oldalról számolni, lehet a ráfordított plusztevékenység áraként, és van egy harmadik tényezõ is: a bizalom. Én emlékszem gyerekkorom ABC-jére, amikor még pénztáros ütötte be az árakat a pénztárgépbe, és a lelkiállapotától függött, hogy a kenyér ára 3,60 lett, vagy 6,30. A vonalkódtechnika alkalmazásával ez már nem fordulhat elõ. Persze itt is vannak problémák, például más ár lehet a számlán, mint ami a polcnál ki volt írva. Promócióváltáskor megtörténhet, hogy nem cserélték a polccímkéket. A technika lépett, megjelentek az elektronikus polccímkék. Én jobban bízom egy ilyen boltban, gyakrabban megyek oda vásárolni. Ezt a megtérülést azonnal nem lehet felmérni. Az biztos, hogy kínálati piacon, kiélezett piaci helyzetben elõnyt jelent.

I


STR Reggeli Erdei Zsolt EDI projekt koordinátor FrieslandCampina Hungária Zrt.

Borók Imre mérnök-értékesítési tanácsadó Vonalkódcentrum

Beliczay Tamás termékfejlesztési igazgató, cégvezetõ Vonalkód Rendszerház

Csernok Árpád ügyvezetõ igazgató Vonalkódcentrum

Beliczay Tamás: A megtérülés gyorsasága attól is függ, zárt vagy nyílt rendszerrõl van-e szó. Vegyük például a Metrót. Igencsak szívná a fogát, ha minden terméket fel kellene címkéznie, ami beérkezik hozzá. Szerencsére ez a kultúra elterjedt, és a nagy láncok a súlyuknál fogva rákényszerítették a jelölést a beszállítókra még abban a szakaszban, amikor ezt viszonylag olcsón meg lehetett tenni. A nyílt rendszereknek a megtérülése sokkal jobb, sõt a kérdés sokszor fel se merül, mert a cégek természetes módon alkalmazzák a vonalkódokat. Sok cég nem számol azokkal a veszteségekkel – például adatvesztéssel –, amelyek egy rosszul megtervezett alkalmazásnál felmerülnek. Valójában a beruházás öt évre vetített költségét kellene vizsgálni. A beruházók nagyon gyakran olyan eszközöket vásárolnak, amik félegy évig jók. Nem számolnak azokkal a másodlagos költségekkel, amelyek abból származnak, hogy nem jó eszközt választottak, illetve nem nézik a javítási költségeket. Az ár annyira fontos a vevõknek? Sleisz Gábor: Igen, mi is napról napra ezzel küzdünk. Ötéves ciklusban a tintás nyomtatás ára háromszorosa is lehet a lézeres jelölésének, de az ügyfelek nagyon nagy része csak azt az árat veszi figyelembe,

I


ami vásárláskor a számlán szerepel, akkor pedig többnyire a tintás nyomtatás gyõz. De van jó példa is: egy ügyfelünk egyszerre tíz lézeres jelölõberendezést vett, és azt számolta ki, hogy havonta egy lézergép árát fogja megtakarítani a tintás rendszereikhez képest. Akkor jöttünk rá, hogy túl olcsón adtuk a lézergépeket... Pánczél Lajos: Én azt szoktam mondani, hogy az alacsony ár fölötti öröm hamarabb elmúlik, mint a gyenge minõségû termék miatti bosszúság. Néha én is elcsodálkozom azon, milyen eszközökkel milyen árakon lehet találkozni. Borók Imre: Mi 2008 végén végeztünk egy nagy beruházást az egyik ügyfelünknél, aki nagy kereskedelmi láncoknak szállít be. Megkövetelték tõle a vonalkódok alkalmazását, de ezt szerencsére továbbgondolta, és egy komplett raktári rendszer kialakítását is kérte. Addig egy mûszak x dolgozóval 12 óra alatt szedett ki 400-500 palettányi árut, a rendszer bevezetése után fél évvel annyit egyszerûsödött a munka, hogy 8 óra alatt ugyanannyi dolgozó 800-900 palettányi árut szedett ki, és ezzel egyidõben a reklamációk száma is radikálisan csökkent. Krázli Zoltán: Az RFID akkor lesz hatékony és életképes, ha az egymáshoz kapcsolódó üzleti partnerek is együtt tudják

Halász Árpád regionális értékesítési vezetõ Zebra

használni, nem csak házon belül alkalmazzák. Akik innovatívabbak, vagy jobban figyelnek erre, ösztönzik a többieket is. A nagyobb cégek piaci elvárásának meg kell felelni, de akkor már az a jó, ha a cég a saját rendszerét is átalakítja úgy, hogy ezekkel az automatikus adatgyûjtést támogató megoldásokkal a korábbinál jobban tudjon mûködni, és minél több részt le tudjon fedni az elõtte álló feladatok közül, ahol azokat alkalmazhatja. Ez nagyban erõsíti a megtérülést. Saját vásárlói tapasztalatomból úgy látom, hogy a vonalkódok nem mindig mûködnek hibátlanul. Legalább hetente egyszer elõfordul, hogy a pénztáros nem tudja leolvasni a vonalkódot és bepötyögi a tizenhárom jegyû számot, ha pedig veszek például öt zacskó vaníliáscukrot egybecsomagolva, akkor a pénztáros általában kibontja, egyet kivesz, és az árat megszorozza öttel. Hol csúszik hiba a rendszerbe? Krázli Zoltán: A vonalkódok fõ ellenfelei azok a marketinges kollégák, akik elõszeretettel csökkentik a kódok méretét, vagy igazítják a színét a logóhoz, amitõl a vonalkód olvashatatlanná válik. Ez mindig a gyártó és az alkalmazó felelõssége, tõlük függ, milyen mértékben változtatják meg

STR Reggeli Pánczél Lajos üzletágvezetõ VT Informatika Kft. Vonalkód Üzletág

Fotók: Lakos Gábor

Kozma Éva kereskedelmi igazgatóhelyettes Szintézis Informatikai Zrt.

Krázli Zoltán vezetõ szakértõ GS1 Magyarország

a méretet, a színt és a kód elhelyezését. Ehhez jönnek még a nyomdatechnikai problémák, amelyek miatt megint csak csökken az olvashatóság, végül pedig a termék az ellátási lánc során is sérülhet. Lehet, ez utóbbi miatt kell kézzel bevinni a karaktersort a pénztárnál. Van olyan nemzetközi szabvány, amely alapján minõsíthetjük a vonalkódok olvashatóságát, illetve vannak olyan speciális mérõmûszerek is, amelyekkel ellenõrizni lehet a vonalkód leolvasófüggetlen olvashatóságát. Pánczél Lajos: Nem minden vonalkód az, ami vonalkódnak látszik. Nem akarom megbántani a mûvészi hajlamokkal megáldott grafikusokat vagy a marketingszakembereket, de õk gyakran egy szükséges rossznak tartják a vonalkódot, és úgy gondolják, csak a helyet foglalja a vevõcsalogató információk elõl. A gond az, hogy a szabványok használata felpuhult a partnerek döntik el, hogy használják-e adott esetekben. Borók Imre: Néhány éve egy nagy magyarországi baromfifeldolgozónak több kamionnyi késztermékét fordították vissza Angliából, mert nem tudták leolvasni a vonalkódot. Mindenki jól dolgozott, csak a grafikus torzította el a vonalkódot A hasonló esetek elkerülésére végül annak a raktárosnak vettek egy egyszerû vezetékes leolvasót, aki átvette a terméket. Ha le

tudta olvasni, átvette a terméket, ha nem, más beszállítót kerestek. Beliczay Tamás: Ebben vannak csapdahelyzetek, mert az egyik eszköz leolvassa, a másik meg nem. Ez függ az eszköz típusától is. Pánczél Lajos: Ugyanúgy, ahogy a kereskedelem rá tudta szorítani a gyártókat arra, hogy használják a vonalkódot, a következõ lépés az lesz, hogy a kereskedõk csak azoktól a gyártóktól veszik át a terméket, amelynek a terméke megfelelõ minõségû és olvashatóságú vonalkóddal rendelkezik. Rá fognak jönni, hogy vevõt veszíthetnek, ha lassan halad a sor, mert a pénztáros nem tudja leolvasni a vonalkódot. Beliczay Tamás: Sokszor a mérleggel van a gond, egyszerûen a mérleghez tett vonalkód-nyomtatót kellene megjavítani. Ma már van olyan eszközbe épített eljárás, amely minõsíti, hogy az a kód leolvasható-e, és ha nem, akkor az eszköz képet készít róla. Ez a legutóbbi idõk rendszere, automatikusan vissza lehet csatolni a minõséget, és tudatni lehet a gyártóval a hibát. A gyártósorok mellé, ahol egyedi kódolás van, telepítünk olyan nagy sebességû minõségellenõrzõ eszközöket, amelyek azonnal jeleznek, ha a gyártás során gond van.

Sleisz Gábor lézer szaktanácsadó Trodimp-R Kft.

Csernok Árpád: A gyûjtõcsomagolásokkal kapcsolatos problémával kapcsolatba azt mondanám, hogy ha magán a terméken nincs rajta a gyûjtõ-vonalkód, akkor nem megy másképp a leolvasás, csak ha kibontják a csomagot. Olyan is van, hogy a kereskedõ rendszerében van úgy rögzítve, hogy egy termék, egy vonalkód, és nem tudja értelmezni, ha a gyûjtõcsomagolásnak külön kódja van. Krázli Zoltán: A gyûjtõcsomagolások problémájának megoldására összefogásra lenne szükség. Nem véletlen az, ha a gyûjtõcsomagoláson rajta van a kód, de nincs belistázva, vagy eleve nem tesznek rá kódot, azért hogy ne kelljen belistázni. Emögött vannak bizonyos kereskedõi érdekek. A gyártóknak és kereskedõknek kellene egy közös szándék, hogy együtt tudjanak fejlõdni, mert a technológia és a szabvány megvan hozzá. Erdei Zsolt: Gondot okoz a vonalkód elhelyezése az átlátszó termékeken, mert ezeket a szkennerek nem tudják olvasni. Van olyan termékünk, ami háromszínû, ezzel is nehezen birkóznak meg a pénztárosok. Arra, hogy a csomagolás milyen színes és a marketingesek idõnként hogyan torzítják el a logókat, van ellenpélda is: gyártunk terméket egy német diszkontláncnak, és ezen szinte csak vonalkód van.

I


STR Reggeli Halász Árpád: Sokszor már a vonalkód elõállításánál hibázunk. Ha valaki megfelelõ eszközt használ, de nem megfelelõen programozza, már gond van. Ha például képet küldenek a nyomtatóra, az nem lesz olvasható. A másik probléma, hogy sokan még mindig a nagyon olcsó papírcímke világában élnek, ami nem mindig a legjobb minõséget jelenti. A rossz papír tönkreteszi a fejet, ez nagyobb problémát generál. Az üzemeltetést, karbantartást és a kellékanyagok árát össze kell vezetni. De van jó hírem a marketingesek számára is: a két világot össze lehet hozni, sõt együtt is kell dolgoznunk. Nagyon jó színes anyagok is vannak már, kicsit több pénzért nagyon jó dolgokat lehet elõállítani, és az olvashatóság is maximális lesz. Itt van

például a blackout címke – ez megfelelõen ragad és megfelelõen fed –, ami megoldást nyújt arra a problémára, hogy egymásra ragasztjuk a címkéket, nem a megfelelõ van felül, a vevõ reklamál, és nem jön vissza. A Zebrának olyan címkéje is van, amelyben hagyományos termotranszfer technológia felhasználásával aktiválhatóak a színek. Ha ilyen címkét használok, egy mobilnyomtatóval aktiválni tudok például egy piros színt, ami közeli lejárati idõre hívja fel a figyelmet. Van mûanyag-alapú címke is, ami biztosan nem fog megsérülni a különbözõ fizikai behatások során. A kérdés csak az, az olcsóság-e a szempont, vagy az, hogy a termék akkor is azonosítható vagy visszahívható legyen, amikor elér a végfelhasználóhoz.

I


Mondanának néhány mondatot arról, milyennek látják a vonalkód jövõjét? Milyen területeken jelenhet még meg? Milyen újításaik vannak ezen a területen? Kozma Éva: A Szintézis Zrt. innovációs termékei alapvetõen vonalkód-technológián alapulnak, ezek közül kiemelném az elektronikus polccímkét, ami már nem luxuscikk, hiszen ügyfeleink három éve használják éles üzemben. Ilyen termékünk még a virtuális bevásárlókosár (shopping assinstant), amely a viszonteladóknak és a törzsvásárlóknak ad minõségben teljesen más, vevõközpontú, testreszabott kiszolgálást. Ide tartoznak többek között az automata pénztárgép, a kioszk-megoldásaink.

Sleisz Gábor: A legújabb megoldásoknál már címke se kell. Vannak olyan speciális festékek, amik újabb teret nyitnak a lézeres jelölõknek. Egyes felhasználók például ragaszkodnak ahhoz, hogy a vonalkód vagy a lejárati dátum fehér alapon feketén jelenjenek meg. A lézer pont fordítva mûködik, negatívban, de vannak már olyan festékek, amelyeket elhelyezve a csomagoláson, a hõpapírhoz hasonlóan fehér alapon fekete feliratok és vonalkód jön létre lézeres jelölés esetén is. Az ilyen festékeknek speciális pigment-tartalma van, és a legtöbb nyomdatechnikával már felvihetõ, nemcsak nedvszívó, hanem nem nedvszívó felületekre is még a csomagolóanyag gyártása során a nyomdában.

Erdei Zsolt: Egyelõre nem tervezzük a rendszer megváltoztatását. Bevezettük az SAP rendszert, és mind a két raktárunkban raklapozott címkék alkalmazására tértünk át, amivel a nyomonkövethetõséget és a szavatossági idõ szerinti kezelést is meg tudjuk valósítani. Nagyobb fejlesztéseket sem tervezünk, raktárainkban már vonalkódokkal azonosítjuk a tárhelyeket, ezek alapján az olvasókkal felszerelt targoncáknál egyértelmûen leellenõrizhetõ, hogy a megfelelõ helyrõl a megfelelõ termék lett ki- és betárolva. A termelési folyamat során is egyértelmû vonalkódos azonosítást kap minden egyes késztermék, mellyel belsõ folyamataink teljeskörûen végig követhetõk. A jövõben tervezzük a globális törzsadat szinkronizációs rendszer, a GDSN bevezetésést, ahol nagyon fontos, hogy az adatbankba bekerülõ termékek minden hierarchia szinten helyes vonalkóddal legyenek azonosítva. Ennek a célnak az elérése érdekében a termékekre kerülõ vonalkódok generálásánál alkalmazzuk a GS1 által kiadott GTIN számkiadás szabályait. Krázli Zoltán: Sok irány van, kérdés, melyik lesz hosszútávon életképes. Amiben a GS1 gondolkozik, az a DataBar jelképcsalád, egy olyan lineáris vonalkódtípus, ami a jelenlegi EAN vonalkódok helyett alternatívát jelenthet a gyorsan terjedõ kétdimenziós vonalkódokkal szemben. A DataBar jelkép ugyanis nem igényel eszközcserét, a hagyományos olvasók is le tudják olvasni, mégis a termék azonosításán túl további információkat is bele lehet kódolni a jelképcsalád egyes jelképtípusaiba. Gondolok itt a lejárati dátumra, a gyártási tételszámra vagy a tömegre egy változó mennyiségû terméknél, ami most még legfeljebb adott kereskedõ üzletén belül megoldott. Például a zöldség, gyümölcs, helyben szeletelt sajtok vagy tõkehúsok esetén ez gyorsítaná a pénztári folyamatokat, és biztosítaná a nyomon követést. A kereskedõk számára a lejárati dátummal lehetõvé válna a lejáró készletek követése, támogatná az akciók szervezését. Választ lehetne kapni olyan kérdésekre, hogy ami éppen lejár, abból mennyi van a boltban, a polcokon? Nem kell-e leárazni? Ahhoz, hogy elterjedjen, kellene egy közös

STR Reggeli szándék a kereskedõk és gyártók oldaláról. Emellett a GS1 közös termék-törzsadatbázis hálózatot hozott létre, amiben a gyártók és a kereskedõk egy egyablakos rendszerben tudják megosztani egymással a gyártott illetve a kiskereskedelmi polcra kerülõ termékek törzsadatait, természetesen megadható jogosultságok alapján. Ha a gyártó változtatja a termék bármely adatát, akkor a kereskedõknél online szinkronizálódnak az adatok. Ez egy nemzetközi hálózati megoldás, amely már Magyarországon is elérhetõ GS1Perfect néven. Nagyban lecsökkenti a hiba lehetõségét, ha a kereskedõknek nem kell egyesével manuálisan ismét bevinni a törzsadatokat saját informatikai rendszerükbe. Csernok Árpád: A következõ lépésnek a GS1 Databar kódot látom. A kereskedelem számára óriási problémát jelent, hogy nemcsak a terméket kell azonosítani, hanem a lejárati idõt is. Erre még nincs igazán jó megoldás, talán csak palettacímkék szintjén vannak információk errõl. Azért nem érezhetõ nyomás, mert vagy a kereskedõ lenyeli, vagy megpróbálja visszahárítani a gyártóra az ebbõl fakadó költségeket. A rossz hír az, hogy végsõ soron a vevõ fizeti meg, úgyhogy nagy segítség lenne, ha mûködni tudna a databar rendszer. Az RFID-vel szerintem nem fogunk hamarosan találkozni a kiskereskedelemben. Ha igen, akkor összefogásra lesz szükség, mert az egész ellátási láncon keresztül használni kellene. Ha így lesz, elsõsorban a csomagolóanyag-ipar lesz megszólítva, mert én úgy látom, hogy még mindig magában a csomagolásban a legolcsóbb elhelyezni. Bele tudják építeni, mint az áruvédelmi címkéket. Találgatni nem szeretnék, mikor lesz ennek realitása. Pánczél Lajos: Szemléletváltásra lenne szükség, el kellene indulni az együttmûködés irányába. El kell fogadni azt, hogy a piaci szereplõk egymásért vannak, és mind segíteni akarja a többiek problémáinak a megoldását. Magyarországon a szereplõk nem mindig bíznak egymásban, problémás a rendszerek átjárhatósága,

I


összekapcsolhatósága, az információkhoz való hozzáférés sebessége és felhasználhatósága. A problémák gyakrabban kerültek szóba kereskedelem kapcsán, mert az ipari automatikus azonosítás szereplõi az esetek döntõ többségében másképpen vetik fel a problémákat, és a válaszokhoz is másképpen állnak. Az ipari termelõ vállalatok ma annyira be vannak ágyazódva a globális rendszerekbe, hogy nem engedhetnek meg maguknak olyan kalózakciókat, mint egy kiskereskedõ. Kisebb a játéktér a deviáns elképzelésekre. Tudás, együttmûködés, hit, hitelesség, bizalom, és el kell fogadni, hogy mindennek a minõségéhez kapcsolódó ára van.

Beliczay Tamás: A cégrõl talán annyit mondanék, hogy a szaktudásunk erõsítése az kifizetõdõ dolog, mert túl azon, hogy a munkatársaink a „legdelikátabb” dolgokat is ismerik és oktatásokon is részt vesznek, olyan megoldásaink vannak, amely az elsõ hazai alkalmazás után több mint tíz országba eljutottak. Most az egyik gondom az, hogy a marokkóiak miért nem fizetnek. Jó iránynak tartjuk a hazai multikon keresztül való terjeszkedést a világban, ami rendszerben való gondolkozást és korszerû ismeretanyagot feltételez. A saját, általunk fejlesztett eszközeinkkel például 400 munkahelyet láttunk el a Nokiánál. Borók Imre: Vannak elektronikus kuponok is, amikor mms-ben kapunk egy

kétdimenziós kódot, és ezt kell kezelnünk. Ebben látom a jövõt. Nem kell kitalálni, ez már megvan, ilyen például az elektronikus beszállókártya. Megkapjuk, bemegyünk a duty free-be és máris tudnak rólunk mindent, amit kell. Halász Árpád: Én olyan felhasználási területeket említenék, amelyeken még nem alkalmazzuk a vonalkódokat. Ilyen például a betegazonosítás: a csuklópántokra miért nem kerül vonalkód? Emberéletekrõl beszélünk, a hibaperek is elkerülhetõek lennének így. Van egy olyan céleszközünk, ami antibakteriális környezetbõl nyomtat csuklópántot mindenféle méretben. A szórakoztatóiparban is embereket kell azonosítani. Ha bemegyek egy szórakozóhelyre, jó, ha nem kell folyamatosan a pénztárcámon tartanom a szemem. Itt is nagyon elegáns megoldás lehet egy vízálló, napálló stb. csuklópánt. Kicsit extrémebb környezet: sok gyártó hûtött környezetben gyárt. Mínusz 20 fokban is tudunk címkét nyomtatni egy olyan eszköz segítségével, ami a nyomtatófejet fûti. Az acélipar is extrém környezet, de az olajos, zsíros, poros, rozsdás felületre is tudunk olyan címkét adni, amik két év múlva is olvasható lesz. Sok szolgáltató is gondolkozik idõtálló megoldásokon. A gázszámlát például akár az olvasás pillanatában ki tudom egyenlíteni a kártyámmal. Arra is van példa, hogy kihelyezik a postai szolgáltatást az ügyfélhez. Amikor a postás csönget, csekket tudok nála kifizetni, és ezt is a vonalkód teszi lehetõvé. A vonalkódnak rengeteg felhasználási területe van, rengeteg lehetõség van benne. Sleisz Gábor: Érdemes megfigyelni a marketingkommunikáció terén, hogy mennyire terjed reklámokban, videoklippekben, óriásplakátokon, pólókon a kétdimenziós kódba foglalt webcímek. Egyre több az okos telefon, azokkal elég csak rápittyenteni a kódra, és máris ott vagyunk a végtelen információk világában, ahol mindent megtudhatunk a termékrõl, az akciókról, eseményrõl stb. Ez gyorsan terjed, és elsõsorban a fiatalokat célozza. Vámos Éva

Gyors, pontos, automatikus

Recommend Documents