Automatikus írás Egyre több nyugati ember fogadja el és kezd hitelt adni a paranormális és természetfeletti jelenségeknek. Nem biztos, hogy rögtön csodának és a tudományos kísérletekkel megegyező szintű és rangú ténynek fogják fel a megmagyarázhatatlan jelenségeket, de akkor is sokan nyitnak ebbe az irányba. Amit a nyugati ember még csak most pedzeget, azt a keleti ember már évezredek óta természetesnek tartja és készségesen elfogadja. A modern ember úgy fogalmaz: „secret”, vagyis titok, míg a keleti tradíciókról, ősökről és isteni beavatkozásról regél. Világunk érzéki falai – úgy látszik – leomlóban vannak és elindult egy folyamat, mely megismerteti a nyugattal a rejtélyek sokaságát. Egyike ezeknek a világ csaknem minden táján tapasztalható jelenségeknek az automatikus írás. Festőmédium Több cikkemben ejtettem már szót médiumokról, rejtélyes közvetítőkről, akik képesek más világok, magasabb síkok lényeivel kapcsolatba lépni és üzeneteket közvetíteni tőlük. Sokszor szellemek és megannyi természetfeletti lény vesz részt az ilyen kommunikációkban és közvetítésekben. Előfordulnak olyan esetek is, amikor amúgy művészi érzékekkel egyáltalán nem rendelkező személyeket késztetnek a természetfeletti erők írásra, rajzolásra, festésre, zeneszerzésre, vers- és regényírásra. Luis Antonio Gasparetto, egy brazil pszichológus időről-időre különös állapotba kerül és Picasso, Rembrandt és Modigliani képeket kezd el festeni. Saját bevallása szerint ezeknek a fantasztikus festőknek a szellemei azok, akik megnyilvánulnak a pszichológuson keresztül, s akik elkövetik eme fantasztikus festményeket. Gasparetto különleges neveltetésben részesült, miután szülei látták, hogy mire képes. Egy olyan iskolába íratták be 13 évesen, ahol kifejleszthette és tökéletesíthette képességeit. Itt megtanult transzállapotba merülni és tudatosan ráhangolódni erre a megváltozott tudatállapotra. Az eredményei önmagukért beszélnek. Lélegzetelállító gyorsasággal dolgozik: egy Picasso festményt 2 perc 27 másodperc alatt, egy Rembrandtot 3 perc 49 másodperc alatt, míg egy Modiglianit mindösszesen 50 másodperc alatt készít el a médium. Művészi termékenységéről pedig annyit jegyeznék csak meg, hogy eleddig 9 ezer képet sikerült ezzel a „technikával” elkészítenie. Transzírónő Nem éppen a festészetéről híresült el egy Bradfordban (Anglia) élő nyugalmazott tanítónő. Stella Horrocks híres írók regényeit veti papírra bámulatos tempóban. Regényeinek egyik része a szerzők halála utáni műveinek megörökítése, vagy épp folytatása. Grafológiai szempontból teljesen különböző írásmódokat produkál Stella, ami csak megerősíti, hogy villámsebessége mellett a stílusa és a megjelenési formája is egyedi minden egyes művének. Jópofa dolognak tűnik, kinézetre talán még komikus is, amikor hirtelen elindul a penna a transzírónő kezében. Ugyanakkor hátborzongató jelenség látni, hogy kontrollálatlanul, szinte teljesen zabolázatlanul megragadja egy erő az embert és némi túlzással azt mondhatjuk, hogy azt tesz vele, amit akar. Automatikus mutatványok Az automatikus írás, festészet, rajzolás és hasonló fenomének nem kimondottan könnyen vizsgálható jelenségek. Éppen ezért kiváltó okaik sem érhetők tetten egzakt módon, tehát eleddig nem tisztázottak. Minden úgy indul, hogy egy módosult tudatállapotban jön létre, s
megváltoznak a médiumban, a közvetítő csatornában a megszokott viszonyok. Egyik lehetséges magyarázata a direkt írásnak az, hogy egy fejlett szellemi lény, amely lehet akár egy író- vagy egy festőgéniusz korábbi szelleme, rákapcsolódik a személy tudatára és rajta keresztül kezdi kifejezésre juttatni üzeneteit. Kérdés persze, hogy sokszor miért nem mutatkozik be, például miért nem írja alá műve nevét. Másfelől, ha az „alkotó” ténylegesen leírná a becses nevét, akkor is kételkedhetnénk benne, hogy milyen jogon adja ki magát egy elhunyt hírességnek, illetve milyen alapon bitorolja mások nevét. Mindenesetre az eredményeket elnézve perdöntőnek minősül az ilyen esetekben, hogy nem mindennapi tálentum birtokosa a művek eredeti készítői. Másik magyarázat szerint szó sincs semmiféle szellemi aktivitásról, mert az illető transzállapotba kerülve az emberiség kollektív tudatmezejében barangol, s minden jel szerint onnét ragad ki tudatalatti vonzódásainak megfelelően egy-egy részt, vagyis tudattartalmat. Tehát a festőmédium azért tud rajzolni, mert képes volt ahhoz a tudásforráshoz eljutni, abba a tudatmezőbe belépni, ahol a legkülönfélébb művészi készségek, hajlamok és a művészi tudás, inspiráció emlékei halmozódtak fel a történelem folyamán. Innét merít ihletet, „tehetséget” a festményeihez, vagy más esetekben a zeneszerzéshez, vagy a regényíráshoz a médium. Megint másik lehetőség, hogy nincs szó sem előző életbeli művészek szellemi befolyásolásáról, sem a kollektív tudattalan megcsapolásáról, hanem csupán arról, hogy a Sors így próbál üzenni számunkra valamit. Például meglehet, hogy azért történnek ilyen események, hogy belássuk, milyen összetett és több síkon élő, többféle tudatszinten szimultán (egyszerre) létező lények vagyunk. Ebből ugyanis az is logikusan következik, hogy erre nem csak néhány kiválasztott személy (médium, transz állapotba merülő) képes, hanem maga az ember eredendően úgy van összerakva, hogy összekapcsoljon különféle dimenziókat. Gondoljuk csak meg, hogy milyen távlatokat nyit meg egy ilyen felismerés! Képzeljük el, hogy úgy tanulunk, hogy csak ráhangolódunk a magasabb világokban már létező, előkészített tudásra. E módszertan szerint szinte készen kapja az ember a tehetséget, a nyelvtudást, a művészi és egyéb hajlamokat, készségeket. Micsoda távlatok? Ez a jelenség egyébiránt nem teljesen ismeretlen a mi kultúrkörünkben sem. Hiszen a bibliai személyek közül sokaknak – apostoloknak, prófétáknak – szinte egyik pillanatról a másikra alakultak ki olyan képességeik, mint a több nyelven szólás, a gyógyítói képességek vagy a varázslatos csodatételekre inspiráló tehetségük. Vannak, akiknek ezek csak ócska mutatványok, de szerintem az automatikus írás és az ehhez hasonló jelenségek jól alátámasztják, hogy az emberi tudatnak még sok felfedezetlen területe van. Ilyen alapon akár előző életeinkben megszerzett kompetenciáinkat is visszanyerhetnénk. S ki tudja, a meditációk, a transzállapotok és az extatikus technikák lehet, hogy ilyen célokra is jók. Lehet, hogy ha megemeljük tudatunk rezgését és kitágítjuk elménk határait, egy olyan valóságba csöppenünk, ahol minden eddigi kollektív emberi tudás jelen van, mint egy nagy galaktikus könyvtárban a világ összes eddig felhalmozott információja és tapasztalata. Mivel mindent erő irányít, az automatikus írás is valószínűleg érkezik valahonnan. Lehet, hogy ezúton is próbálnak minket egy bizonyos irányba terelni. Most mindenki maga döntheti el, hogy tetszik-e neki ez az irány. Boldog napot! Száraz György
Babonaság
A babonaság születése Valljuk be, hogy a szokásaink rabjai vagyunk. Minket úgy neveltek, hogy feltétel nélkül el kellett fogadnunk, ha a szüleink, nevelőink, tanáraink vagy a számunkra tekintélyelvű személyek mondtak valamit. Egyszerűen nem volt apelláta. Csak kevesen, de aztán később egyre többen felvállalták a lázadók, a normatörők és a pionírok (úttörők) hálátlan szerepét és szót emeltek, hovatovább elkezdtek kiállni a maguk igazáért. De lássuk be, nem ez volt és ma sem ez a jellemző. Holott a folyamat tetten érhető: az egyéniség és a csoport örökösen dúló harca ez. Az individuum és a tömeg áll itt egymással szemben. Sokan nem mernek szembeszegülni a tömeg vagy a többség akaratával, s erre még politikai rendszert is felépítettek. (démosz = tömeg, demokrácia = tömeguralom) Ez azonban nem minden tekintetben jó. Egy olyan korszakba lép át lassacskán az emberiség, mely a valósághoz viszi közelebb az egyént. Hogyan? Az egyéni értékek és képességek kibontakozásának, azaz az önmegvalósításnak az ösvényén kell végigbandukolnunk. Ez egy spirituális jövőképe az emberiségnek: a babonavilágon túlra jutni, egyre közelebb a valósághoz. Ehhez le kell számolni a konvenciókkal, az irigységgel, az indulatoskodással, a gyűlölettel, a kicsinyességgel, a félelmekkel és szorongásokkal. Voltaképpen egy reformra van szükségünk, egy tudati, egy szellemi megújulásra. S akkor, ezáltal közelebb kerülhetünk a homályos babonakultuszok túli, a hiedelmeket meghaladó, az egós és önkényes elméleteket maga mögé utasító isteni értelemhez, valódi önmagunkhoz. Butítás Az egyik legerőteljesebbnek bizonyult az emberiség történelmében a hit, mint népbutító jelenség. Szó sincs arról, hogy a hit és a vallás (az intézményesített hitrendszer) eredendően rossz volna. Inkább a tudatszint és az emberek fejében elültetett, elfajzott hittel volt, van és lehet majd a mindenkori embernek sarkalatos problémája. A többistenhit (politeizmus) például egy idő után elveszítette eredeti valóságtartalmait, és az ellentettjébe fordult át Egyiptomban és Rómában egyaránt. Értem ezalatt, hogy felcserélték a lentet a fenttel. Egy idő után a fáraót vagy a császárt avatták istenné, neki emeltek templomokat és az ő nevükben döntött teljhatalommal a nép sorsáról, a tiszteletükre esküdött papság. De ők már nem voltak alászállt isteni lények, isteni küldöttek, hanem csupán utánzói, tegyük hozzá, torz ripacsai a hajdan volt istenkirályoknak. A népet könnyű volt meggyőzni és elragadtatni a hatalommal, a pompával és egy birodalompártoló vallással és világképpel. Máig ható hatásuk érhető tetten például a következő szemléletben: az asztrológia nem "ősi tudomány", hanem antik, idejétmúlt babona és önbeteljesítő hitetés. A mai csillagászokból még gyerekkorukban kiirtották azt a képzetet, hogy az égitesteknek sorsalakító hatásuk van. Azzal ámították őket, hogy ez a szemlélet pusztán babonaságon alapszik és semmi valóságalapja nincs. A ráció érve erre az volt, hogy még az ikertestvérek életútja is merőben eltérhet egymásétól. Sőt, Istenre hivatkoznak e vallások hívői, miszerint az Úr állítólag bűnnek és méltatlan dolognak tartja az asztrológiát. (Mtörv. 18,9-13., Iz. 47,12-14). Nekünk pedig nem esik nehezünkre elhinni, mert el akarjuk hinni, hogy az ember szabad akarattal felruházott, tudatos teremtmény, aki fölött nem bábáskodnak holmi égitestek. Ezen a mezsgyén elindulva korunk „felvilágosult” embere, ki önként hisz a technika és a tudomány mindenekfelettiségében, pár évtizeddel ezelőtt még tagadta és babonaságnak tartotta a hipnózis tudományos alkalmazását. Ma viszont igen sok ember köszönheti a
hipnózisnak pszichikai problémáinak megoldódását. Vigyáznunk kéne és csínján kéne bánnunk a „felvilágosult” és a „felsőbbrendű” jelzőkkel vagy az ezekre hajazó eszmékkel és hiedelmekkel. Mert sokszor – legutóbb nem is olyan régen – éppen a felvilágosodás hívei számoltak le a középkor avítt maradványaival és kezdték meg babonaság-tisztogató és intoleranciaellenes hadjáratukat az egykori boszorkányüldözőkkel szemben. Így fordult a kocka. De vigyázat, mert az ész forradalma nem szabadságot, hanem újabb korlátozottságot és behatároltságot teremtett. Az új vallás, az újkori babonaság a tudomány lett! Babonaság és uralomvágy A babonaság úgy is megfogalmazható, hogy a fennálló államhatalom vagy az érvényben lévő hitkultuszhoz képest eltérő, emezek szemszögéből nézvést élesen különböző, esetenként ellentétes elveket valló és hirdető eszmék összessége. Ezért valóban félelmetes erőt testesít meg az állam, az egyház és általában a nép életében. Ennek okán rendszerint előbb-utóbb a hatalmon lévő rendszer veszélyben kezdi érezni magát és fokozatosan szembefordulva minden más irányzattal megkísérli ellehetetleníteni, avagy kiirtani a kiszemelt eszmét. Sok helyütt babonaságnak, tévhitnek, badarságnak vagy Isten ellen való lázadásnak, Istennel, vagy a társadalmi renddel, avagy a békével szemben elkövetett bűncselekménynek állítja be a másságot képviselő „babonákat”. Számomra ezek ideológiai kérdések. De babonaság alatt jómagam csupán azokat az eszméket értem, amelyek nem mozdítják elő az egyén önmegvalósító programját és nincsenek összhangban az isteni íratlan törvényekkel. Buddha, Jézus, Mohamed és egy sor más nagy szellem alakja és tana köré legendák és babonák sokasága szövődött. De hány politikai rendszernek, pontosabban uralkodónak nem tetszettek a próféták, az okkultisták, a boszorkányok és a szentek elméletei, tanításai és munkássága? Si Huang-ti császár olyannyira elégedetlen volt a kínai irodalommal, hogy Kr. e. 213-ban elégettette a birodalmában található összes könyvet pusztán azért, mert nem felelt meg a politikai elgondolásainak. De ez a mentalitás, tudniillik a sajátos, önkényes szempontok szerinti babonaság kiirtásának a szándéka végigkíséri az emberiség történelmét. Csak csendben megjegyezném, hogy az ókor legnagyobb könyvtárának, az alexandriainak romjait Theophülosz érsek elvakult hívei dúlták fel, Cortez katolikus spanyoljai Mexikó és Yucatán könyvkincseit máglyán égették el, Hitler sem kíméli Berlin főterein az unszimpatikus ideológiákról, azaz babonákról szóló írásokat, melyek szintén a tűz martalékává váltak. A bölcsesség kapui A hiteles adeptusok (nagy beavatottak) és mesterek, amikor volt rá „felülről” engedélyük, akkor nagyon sokat tettek annak érdekében, hogy az eredeti bölcsesség újra megjelenjen és elterjedjen a világban. Cornellius Agrippa von Nettesheim, Theoprastus Paracelsus Bombastus, Baron du Potet, Éliphas Lévi és Dr. Ernest Schertel és néhány titkos társaság prominens tagja sokszor az életét kockára téve, az inkvizícióval és az elnyomó rezsimekkel dacolva tett lankadatlan erőfeszítéseket a megfertőzött bölcsesség ellen. Korszakunkban újra megérett az idő arra, hogy a bölcsesség kapu megnyíljanak immáron minden érdeklődő ember előtt. Boldog napot!
Száraz György
Bájitalok A bájitalok készítésének különleges és varázslatos mestersége manapság a népmesékből, a mitológiából és a szépirodalomból, többek között shakespeare-i drámákból lehet ismerős a számunkra. De vajon ténylegesen léteznek efféle kotyvalékok, vagy csak az ember csapongó és nyughatatlan természete, esetleg az irodalmi ihlet hívta életre a bájitalokról szóló elképzeléseket? Vizsgálódásunk fényét ezúttal vessük e titkos főzetekre! Mágia – egy szó, melyet mindenki másképpen magyaráz és másként értelmez. Ami engem illet, leginkább az élet tudományával azonosítom. Azzal az élettel, mely önmagában teljes és amelyet a mágia hozott egykoron létre. A mágia tárgyköre nem más, mint a varázslás. A mágia szó sokakban összekapcsolódik a szellemidézéssel, vagyis a spiritizmussal, illetve a titoktannal, illetve az okkultizmussal. Egyik esetben sem fedi azonban e három fogalom egymást, hacsak nem úgy, hogy a mágia egyes ágazatainak tekinthető a spiritizmus és az okkultizmus, ugyanakkor utóbbiak csupán egyes részterületeit ölelik fel. A híres-hírhedt Robert Fludd, angol rózsakeresztes, rendszerezte a mágia ágazatait. Ő a következőféleképpen kezdi: „(1) Természeti Mágia, a fizika legrejtettebb és legtitkosabb tagozata, amely által a természetes anyagok titokzatos tulajdonságai kinyerhetők;” (2) Számtani Mágia, mely képessé teszi a tudomány elmélyültjeit, hogy „mértani ismeretük által csodálatos gépeket készítsenek;” (3) Venefic Mágia, ami „a bájitalok, varázsitalok és különböző mérgek készítésének ismerete.” Vizsgálódásaink szempontjából a boszorkányság és az alkímia vizeire kell eveznünk ahhoz, hogy megtudhassuk, léteznek-e valódi bájitalok. De mik is a bájitalok? Olyan keverékek, melyek különféle ásványi elemeket, növényi kivonatokat, állati részeket, emberi eredetű és egyéb összetevőket tartalmaznak, mindezeket olyan arányban és sorrendben elegyítve, hogy a kívánt, szándékolt varázslatos hatás megszülessék általuk. A bájitalok felhasználása sokféle lehet: szerelmi bájitalok lángra lobbanthatják az érzelmek hamvadó parazsát, hathatnak afrodiziákumként (nemi vágy serkentőszereként), valódi ajzószerként, melyek a szexuális potenciát növelik meg óriási mértékben, ugyanakkor a tudatbefolyásolás legkülönfélébb módozatai is kiválthatók bájitalokkal: elcsábítások és gyűlölködés szítása, barátságok születtetése és szétbomlasztása, családtagok összehangolása és elidegenítése, az egyes emberi démonikus tulajdonságok felerősítése, mint amilyen az irigység, a düh vagy a félelmek. Emellett lehet pozitív bájitalokat is készíteni, melyek az emberi test erejét megtriplázzák, szinte sérthetetlenné teszik a harcosokat, immunissá tesznek betegségekkel szemben és egy sor más természetfeletti, de a szokványos gondolkodásmódok számára semmiképpen nem természetes tulajdonságokkal és képességekkel ruházzák fel a tulajdonosukat, illetve a megrendelőjüket. Sokszor vádolták meg a bájitalok készítőit azzal, hogy varázslatos főzeteikért és a titkos receptúráikért cserébe eladták a lelküket az ördögnek. Természetesen az élénk fantáziájú és tudatlan néppel mindent könnyedén el lehetett hitetni. Így többek között azt is, hogy egyesek fekete mágiát gyakorolnak az éj leple alatt, hogy ártatlan csecsemőket áldoznak fel, vagy
hogy kisgyermekek energiáit fajtalankodás révén teszik magukévá. A sötét és szentségtörő viselkedés minden szégyenletes bélyegét rásütötték a bájitalok készítőire. Ezért aztán a nép nagy része nem tett különbséget boszorkány, bájkeverő, alkimista, táltos, javasasszony, garabonciás, varázsló, füvesasszony és sarlatán, kuruzsló között. Nekik egykutya volt mindegyik. A gyanúsítgatások, a valósnak vélt bűnjelek és a perek végeláthatatlan lajstroma alakult ki az emberek tudatában, ha csak meghallották a bájitalok nevét. Innen erednek az előítéletek (a sztereotípiák), melyek a mai napig makacsul tartják magukat a közgondolkodásban, szinte beették magukat a személyes hitrendszerünkbe. Állítólag királygyilkosságok, államférfiak megölése és kimagasló történelemi személyek befolyásolása köszönhető e kétes eredetű, mindazonáltal roppant hatásos nedűknek. Gondoljuk csak meg, hogy egy beteg személyt, aki rendszeresen gyógyszert szed, mily könnyű eltenni úgy láb alól, hogy a kemikáliák egyik-másik összetevőjét csak egy picit megváltoztatják! Lehetséges, hogy az ilyen bűncselekményre soha, de soha nem derül fény. Végül is szinte minden gyógyszerből elő lehet állítani mérget. S valljuk be, minden korban voltak olyan pénzemberek, akiknek megérte megvenni az alattomos mérgeket vagy épp végzetet hozó porokat, melyekből akár saját kezűleg is gyárthattak bájitalokat. A receptúrák persze titkosak voltak. A varázslatos rituálékat nem lehetett halandónak kifürkészni, csakis titkos körökben hagyományozódott mesterről tanítványra az „ezoterikus” tudás, de a módszerek hatékonyságához aligha férhetett kétség. A titkos társaságokat mindig azzal vádolták, hogy hatalmukat alkimista, vagyis aranycsináló és méregkeverő praktikáikkal tartják fent. Előbbiből pénzük és vagyonuk, utóbbiból hatalmuk és emberek fölötti befolyásuk származott. Paracelsus és Agrippa von Nettesheim publikált eljárásait követve rengetegen kísérleteztek varázsitalok készítésével főként olyanok, akik egy kicsit is konyítottak a fizikához, a kémiához és az orvosláshoz. A természetfeletti tudomány nyilvánvalóan nem száll le csak úgy az égből. A titkokat soha nem adták át illetékteleneknek, ugyanakkor a szélhámosok fondorlatai sokakat megtévesztett. A zsidó kabbala, az asztrológia, a számmisztika, az alkímia és a mágia alapismeretei nélkül aligha készíthetett bárki is hatásos bájitalokat. Ezért aztán Éliphas Lévi, Wynn Wescott, Raszputyin, Willigut, Bardon és példának okáért Crowley komoly esélyekkel indulhattak bájitalkészítésben. Szándékosan hoztam fel egymástól mind nemzetiségükben, mind beállítódásukban eltérő, ámde a maguk területén nagyot alkotó, emblematikus figurákat. Tehát lehetett keleti vagy nyugati származású, kabbalista, teozófus, fekete mágusnak tartott, náci vagy sztálinista, jóságos vagy fenevadnak titulált valaki, ha egyszer a mágia ismerője volt, akkor hatott, alkotott és gyarapított a bájitalkészítés területén egyebek mellett. Természetesen bájital receptet a fenitek fényében ezúttal nem prezentálnék, mivel nem óhajtom a kor újdonsült „Harry Potter Képzőjét” megalapítani. De komolyra fordítva a szót, nem volna jó egy avatatlan, stabil és fejlett morális, illetőleg spirituális képességekkel nem rendelkező személynek kezébe olyan hatalmat csempészni, melynek köszönhetően kiszámíthatatlanul befolyásolhatná az emberek elméjét és sorsát. A bájitalok akkor válnak méreggé, ha etikátlanul és a karma szabályait figyelmen kívül hagyva alkalmazzák azokat. Ugyanakkor a varázslatos italoknak mégiscsak lehet szerepük az emberiség jövőjében, különösen, ha meggondoljuk, hogy gyógyításra, segítségnyújtásra és pozitív sorsszerű folyamatok elindítására is fel lehet használni azokat. Boldog napot!
Száraz György
Cigánykártya Kártyajóslás A kártya őshazáját sokan próbálták már meghatározni. A legkorábbi írásos emlékek arra engednek következtetni, hogy elsőként Indiában használták a kártyalapokat bizonyos vallási szertartások elvégzéséhez. Külön figyelmet érdemel, hogy nem játékszerként, hanem jóseszközeként használták a kártyákat, s csupán az európaiak megjelenése után alakult ki a kártyajátékok megannyi szenvedélyes válfaja. Logikusnak látszik továbbá, hogy a nomád népek életvitele nagyban elősegítette a kártya elterjedését és divattá válását, illetve a cigányságnak is komoly szerepe volt abban, hogy világszerte nagy népszerűségre tegyenek szert a pakli lapjai. Más elképzelések és források szerint a kártya eredetileg a beavatás egyes fokozatait és az emberi élet fázisait, küszöbeit megörökítő ezoterikus szemléltető kellék, majd spirituális kommunikációra alkalmas eszköz lehetett. A legenda szerint legkorábban Atlantiszban használták azokat. S onnét terjedt el, illetve az elsüllyedt kontinens világkatasztrófáját túlélve egy istenség, név szerint Thot, alkotta meg belőle az egyiptomi Tarot-t. Thot csak a beavatottság magas fokán adta át tanítványainak a Tarot-ról szóló tudást, mivel teóriája szerint csak megtisztított szellemmel szabad hozzákezdeni a jóskártya művészetének gyakorlásához. A legelső kártyajóskönyv 1507-ből származik. Majd a Tarot kártyából alakultak ki a német és a francia színes játékkártyák. Ezeket egyaránt használták játékra és jóslásra. A XVII. századtól válik igazán szét a kártyák két típusa: a tarokk (tarot) kártya és az "illusztrált jóskártyák feliratokkal", melyet a köznyelv cigánykártyának nevez. Jóskártya A cigánykártya egy 36 vagy 32 lapos jóskártya. A lapok személyt, valamilyen szimbolikus jelentésű, elvont figurát vagy eseményt ábrázolnak. A kártya alján általában több nyelven olvasható a kártya elnevezése. A 36 lapos csomag kártyalapjai és azok jelentése: 1. AJÁNDÉK: örömteli fordulat 2. ÁLLANDÓSÁG: stabilitás, változatlanság. „Isten szeme”: ami történik, felsőbb akarat szerint van 3. BETEGSÉG: testi vagy lelki betegség, rossz lelkiállapot, akadályozottság 4. BÍRÓ: hivatalos személy, komoly döntés 5. BOSSZÚSÁG: kellemetlen esemény, ingerlékenység 6. ELLENSÉG: rosszakaró, vetélytárs, intrikus személy vagy saját árnyoldalunk 7. FÉLTÉKENYSÉG: féltékenység, féltés, félelem 8. GONDOLAT: szőke férfi vagy szellemi tevékenység, tervezgetés 9. GYERMEK: a kérdező gyermekei vagy szóbeszéd, pletyka 10. HALÁL: kedvezőtlen, de nem feltétlenül tragikus sorsfordulat 11. HAMISSÁG: becsapás veszélye, valami meghiúsulhat 12. HÁZ: otthon, haza, szülői ház
13. HÁZASSÁG: saját család, házasság, esetleg üzleti szövetség 14. HŰSÉG: őszinteség, kitartás 15. KATONATISZT: sötét hajú férfi, munkahelyi kötelezettségek 16. KEVÉS PÉNZ: kisebb összeg, filléres gondok 17. LÁTOGATÁS: vendég, bizonytalanság, esetlegesség 18. LELKÉSZ: mély lelki élet, tiszta szándékok, segítő 19. LEVÉL: levél, meghívó, hivatalos irat 20. ÖRVENDEZÉS: örömünnep, családi esemény, optimizmus 21. ÖZVEGYASSZONY: idősebb hölgy, sokszor a kérdező édesanyja 22. ÖZVEGY FÉRFI: idősebb úr, sokszor az édesapa 23. PÉNZ: nagyobb összeg 24. REMÉNY: reménység, hosszú idejű megvalósulás 25. SZERELEM: szerelem, szeretet, öröm 26. SZERELMES NŐ: „Szív királynő”. Ha a kérdező nő, akkor a kérdezőt jelenti. Ha férfi a kérdező, akkor a jelenlegi vagy jövendő párját jelenti. 27. SZERENCSE: jó szerencse, kedvező fordulat 28. SZERENCSÉTLENSÉG: sikertelenség, kellemetlenség, balszerencse 29. SZERETŐ: „Szív király”. Ha a kérdező férfi, akkor a kérdezőt jelenti. Ha a kérdező nő, akkor a jelenlegi vagy a jövendőbeli párját jelöli ez a lap. 30. SZOMORÚSÁG: szőke nő, vagy rosszkedv, szomorúság 31. TOLVAJ: Valaki meg akar károsítani anyagi vagy lelki értelemben. 32. UTAZÁS: az események gyors bekövetkezése, illetve utazás 33. ÜZENET: egy esemény nagyon gyors bekövetkezése vagy valamilyen hír, üzenet 34. VÁGY: sötét hajú nő, vágyakozás, sóvárgás 35. VÁRATLAN ÖRÖM: hirtelen szerencse, nem várt anyagi javak 36. VESZTESÉG: a kérdező vesztesnek érzi magát, kár, anyagi veszteség Számtalan kirakási modell létezik. Pontosabban fogalmazva annyi kirakási modell van, ahány jós. A jósok mindig is különleges megbecsülést és elismerést vívtak ki nem csak a cigányság, de minden más náció körében. Úgy tartották, hogy a jósoknak és a jósnőknek istenadta tehetségük van arra, hogy bepillantsanak a múltba és a jövőbe. Ilyen értelemben spirituális bizonyságtevőkké avanzsáltak (léptek elő) minden kultúrában. Náluk a kártya csupán egy eszköz, amely megmutatja a kérdezőnek a helyes irányt, illetve felvilágosítással szolgál a kétes ügyek hátteréről. A hangsúly mindig a jóslást végző egyénen van. A jóslás szólhat testi egészségről és betegségről, lelki örömökről és bajokról, tervekről és lehetőségekről, elkövetett és meg nem történt eseményekről. Sokszor veszik figyelembe és kérnek tanácsot fiatalok és idősek egyaránt a jósnőktől a párkapcsolataikra, a vagyoni helyzetükre és az egészségi állapotukra vonatkozóan. Sohasem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy minden információ kétélű fegyver, ezért aztán jól kell tudni felhasználni az ily módon birtokunkba kerülő válaszokat. Igaz ugyanakkor az is, hogy egy tehetséges jósnő mindig a kérdező befogadóképességéhez mérten fogja megosztani a sorsból kiolvasott információkat. Boldog napot! Száraz György
Boszorkányság
Sokan hisznek a boszorkányságban, a boszis energiákban és tudományban. Véleményem szerint jól teszik, mivel – ahogyan a szakirodalom és a mindennapi tapasztalat is megerősíti – a boszorkányság egy élő, eleven diszciplína a mágián belül. Hatékonyságukat tekintve a boszorkány praktikák képesek befolyásolni, de akár teljes mértékben visszaállítani az emberek egészségét, kigyógyítani a nyavalyákból, megerősíteni, de akár elsorvasztani is az ember személyiségét oly módon, hogy a személyiség alapvetőbb negatív, avagy pozitív vonásaira gyakorol hatást. A boszorkány képes ráhatni a lelkekre, hogy azok azt mondják, tegyék vagy ne tegyék, amit ő sugall nekik. Ekképpen adhat önbizalmat, magabiztosságot, hitet, lelki erőt, ébreszthet szerelmet, nyújthat lelki békét, de okozhat különféle galibákat is a sorsban: összeugraszthatja a szeretteket egymással, kirúgathat a főnökkel egy amúgy jó alkalmazottat, érdeküzleteket hozhat tető alá, de a példák sora szinte kiapaszthatatlan. A régi mágikus könyvek tanúsága szerint a legtöbb dolog felhasználható boszorkányságra, azaz válhat belőle boszorkányos eszköz. Így például a havi vérzés is ilyen. Megdöbbentő, de a havi vérzés ereje hatalmas: hatására a gyümölcsfák tönkremennek, a palánták kiégnek, a borotva vaséle kicsorbul, a friss must ecetté válik, a kutya veszett lesz tőle, illetve harapása gyógyíthatatlan sebet hagy maga után, míg a terhes nő elvetél. Ugyanakkor lázcsillapításra és epilepsziás tünetekre, rohamokra nagyszerű, jótékony hatású. A fáma szerint, ha a havibajos nők meztelenül körbejárják a vetést, akkor elpusztulnak a férgek és a különféle kártevők. De időjárás-befolyásoló hatása is van a menstruációnak, nevezetesen, jégeső, forgószél és villám ellen is hatásos. Ezzel csupán azt kívántam illusztrálni, hogy még egy hétköznapi dolog is, melyről álmunkban sem gondolnánk, rendelkezik olyasfajta mágikus erővel, melyet hasznára fordíthat a boszorkány. Az égi erők csodálatos hatásait nem csak látványos módokon tudják a boszorkányok kifejteni, kinyerni a természetes dolgokból. Az egyes tárgyakban rejlő megtermékenyítő és teremtő erőket nem csak bájitalok, főzetek, kenetek és ehhez hasonló formákban tudják felhasználni a hozzáértők, hanem kevésbé látványos módokon is készíthetnek szinte bármiből varázsszert. Ékes példák erre a különféle testrészekhez érintett, zsebben tartott, nyakláncra vagy karkötőre fűzött, de kinézetre teljesen átlagosnak tűnő eszközök. Nem feltétlenül kell díszes amulettnek és nagy erejű talizmánnak lennie eme eszközöknek, éppen az egyszerűségükben rejlik a nagyszerűségük. Emberi szőrből, hajból, bőrből, vagy állati szövetből készülhetnek e nyakbavalók, melyeket többnyire selyem- vagy fémszálra erősítenek. Másik módozata a boszorkányos fortélyoknak a begöngyölés, amikor is virágok szirmaival, állati bőrrel vagy rongydarabokkal dolgoznak a boszorkányok. Látszatra nagyon egyszerűnek tűnhet a dolog, azonban a valóságban kiterjedt okkult ismereteket igényelnek az efféle műveletek. Ügyelni kell arra, hogy mindig hasonló típusú, egymásnak szimpatikus erőket szabad csak együtt használni. Ha teszem azt, a Nap erejét akarja valaki megszerezni, akkor a Naphoz kapcsolódó, a Nap princípiumait, energiáit és szellemiségét magukba ötvöző eszközöket érdemes használnia, így aranyfonalat, sáfrányszínű selymet, oroszlánbőrt vagy babérlevelet. Ezekbe burkolhatja az illető a felszentelt, feltöltött tárgyat. A boszorkányság megint igen-igen népszerű ágazatát képezik a varázsgyűrűk készítésének fortélyai. Először mindig a célnak megfelelő „alapanyagokat” kell összeválogatni. Ez úgy történik, hogy a boszorkány kiválasztja azt a csillagot, amelyiknek az erőit szeretné a gyűrűjébe vonzani. Majd a csillagnak megfelelő fémből készít egy gyűrűt. Fontos, hogy a szertartás mindig akkor történjen, amikor a Hold és az egyéb planéták kedveznek eme energia befogásának. Az így elkészített gyűrűbe a csillagnak megfelelő követ foglalják. Majd rávésik
azokat a szimbólumokat, neveket, ábrákat és varázsformulákat, amelyek az érintett égitest erőit gyűjtik be a gyűrűbe. Sokan készítenek gyűrűt védelmi célzattal, vagyis olyan szándékkal, hogy a démonokkal szemben, az ártó varázslatok egy része ellen, bizonyos betegségekkel szemben oltalmat nyerjenek. Csodálatos hatóerejű varázslatokkal szoktak a boszorkányok operálni. Ha valakit például napok óta magas láz gyötör, akkor azt a következő módon lehet meggyógyítani: a beteg levágott körömdarabkáját egy vászondarabba göngyölik és egy élő angolna nyakába kötik, majd visszaengedik a vízbe. Ettől valamivel egyszerűbb az az eljárás, amelynek lényege, hogy ha lábmosó vizünkkel háromszor megérintjük a szemünket, akkor a szemünk ép marad és árpa sem alakul ki rajta. Van olyan békafajta, melynek, ha a szájába köpünk és szabadon engedjük, attól elmúlik a náthánk. A boszorkánysággal szorosan összekapcsolódik a jóslás és látnokság. A múlt és a jövő kémlelése és faggatása a boszorkányság egyik legfontosabb területéhez tartozik. ha például egy bizonyos kígyót bot segítségével tűzbe tartunk, akkor kitárul előttünk a jövő. De a boszorkányok kristálygömbből és tükrökből is képesek kiolvasni a jövőt és a múltat. Sokan azt gondolják, hogy ehhez egy mágikus tükörre vagy üveggolyóra van szükségük, ezzel szemben azonban nem csupán a tükör vagy kristály anyaga és avatási szertartása a mérvadó. Ugyanis a tükörben csak az képes látni a múltbéli és az eljövendő eseményeket, aki a tudatát olyannyira ki tudja tágítani, hogy szinte átlép általa a fizikai világ, az érzéki világ határain. Bizonyos spirituális érzékszervek nélkül – belső látás, intuitív látás – nem is működnek ezek az eszközök még akkor sem, ha egyébként elkészítésükhöz a legjobb minőségű és valóban alkalmazható eszközöket válogatták is ki. Sokszor a kristálygömb energiái fókuszálják és erősítik fel egyfajta jeladóhoz hasonlatosan a boszorkány pszichikai energiáit és így segítik hozzá őt a spirituális kapcsolat megteremtéséhez. Ez is voltaképpen a médiumitás egyik válfajának tekinthető. Jósolni szoktak a boszorkányok csontokból, rúnakövekből, kártyából, de akár álmokból is. Az álmok képsoraiban és szimbolikájában azonban távolról sem egyszerű kiigazodni, megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől, s a megfelelő jelképet kibogozni, azaz értelmezni az álmodó számára. Az álomjóslás szempontjából a médiumi álmoknak, vagyis az égi erők által kiváltott álmoknak, s nem a zagyva, kusza, a hétköznapi életünk eseményeit tetszőleges sorrendben felvonultató álmoknak van jelentőségük. Az álmok egy része valóban nagy jelentőséggel bír, ugyanakkor a boszorkányok közül néhányan valóban szoktak látomásokban részesülni, melyek nem álmok, de azokhoz nagyon hasonlító módosult tudatállapotok. A látomásokat mindig küldi valaki, mindig rendeltetésük és céljuk van. Igaz, egy jó boszorkány ritkán szokott kérkedni azzal, hogy őneki milyen csodálatra méltó képességei vannak, hiszen egy boszorkány sokszor éppen a „láthatatlanságának” köszönheti sikerének titkát. Boldog napot! Száraz György
Elixírek
A varázsitalok egy különleges típusát képezik az úgynevezett elixírek. Ezek valódi mágikus csodákat visznek véghez. Az emberi létezés nagy transzformátorai, átváltoztatói az elixírek. Az autentikus beavatottak és a valódi beavatotti társaságok, melyek között találunk szép számmal egyháziakat is – mindig a legnagyobb titkaik között tartották számon az elixíreket. A köznép azonban nem részesülhetett abban a kiváltságban, hogy efféle csodás elixírekből kapjon. Varázslatos italok Az elixírek oldószerek, melyek ténylegesen rejtélyes alkimista receptúrák alapján összeállított bájitalok, főzetek, tinktúrák. Ezek első megközelítésben az alkímia fizikai ágazatát képezik. Ugyanakkor jóval többek ezeknél, minthogy minden egyes elixír tartalmaz, pontosabban magába zár valamifajta szubtilis, belső alkímiai oldószert, mely energiákból áll össze, s nincs semmiféle kézzelfogható megnyilvánulása. A láthatatlan erők is elixírek, melyek spiritualizálják, magyarul az isteni szellem erejével hatják át alkalmazójukat, s bármilyen múltbéli vagy jövőbeni salakot képesek feloldani, szétmarni, ami az adott személy, a „fogyasztó” vagy a felhasználó sorsában található. Minthogy az elixírek gyökeresen és mélyrehatóan megváltoztathatják az emberek sorsát, voltaképpen pótolhatatlan katalizátorok, karmikus oldó módszerek, felbecsülhetetlen értékű mágikus hatalmak, melyekre kevés kivételtől eltekintve minden szekuláris és egyházi hatalomnak fájt a foga. Hiszen, aki ilyesformán birtokolná a könnyebb és boldogabb élet kulcsait, az egy fiskális marketinggel korlátlan hatalmat gyakorolhatna a világban. „Elixir Vitae” Magyarul az „örök élet itala”, vagy életelixír. A legenda szerint minden betegséget meggyógyít és örökre fiatalon tartja az embert. Az alkímia tanítása szerint minden ember rendelkezik egy egyedi individuummal. Ez alatt nem a pszichológiai személyiségrészek értendők, de még csak nem is a testi egyediség, hanem a halál pillanata után visszamaradó romolhatatlan részünk. A test minden tartozékával együtt visszakerül a földbe. Ami túléli a halált, az a szellem és a lélek, mely folytatja létét és nem válik az enyészet martalékává. Az emberi szellemnek és léleknek egyáltalán nem az a szükségszerű végzete, hogy egyszer feloldódjon és eltűnjön az isteni szellemben, hanem az, hogy előző földi életeinek folyományait megélje. A materialista beállítottságú emberek félik a halált, de éppen ezért vágynak az örök életre. Az alkimista már ebben az életétben hozzászoktatja magát a túlvilági történésekhez oly módon, hogy érzékszerveinek észlelési körét kiterjeszti a magasabb világokra, így számára enyhe megrázkódtatások nélküli átmenet csupán a halál. Az igazi alkimista egyesíti, avagy összebékíti az elemek tulajdonságait, melyek a következők: Föld: megköt, lehúz Tűz: tisztít, átalakít Víz: minden formát felvesz, átalakít Levegő: szabadság, mozgékonyság, felemelés Amikor az alkimista mesterien elegyíti a fenti tulajdonságokat, akkor képes létrehozni az elixírt, melynek neve: quinta essentia (leglényeg) vagy prima materia (az elsődleges anyag).
Ez voltaképpen a lélek szubsztanciája (finom anyaga). Bár a fordítások hézagosak és nehézkesek, annyi mindenesetre jól kivehető belőlük, hogy minden földi érték, vagyon, drágakő elhalványul és elértéktelenedik az „örök élet itala” mellett. Az örök élet elixírjére minden király, uralkodó és hatalmasság vágyott. A Tabula Smaragdina, az alkimisták krédója tartalmazza ennek a legnagyobb rejtélynek a nyitját. Sokan igyekeztek megfejteni és a saját maguk számára előállítani több-kevesebb sikerrel. Így Albertus Magnus (1200-1280), Dante Alighieri (1265-1321), Nicolas Flamel, Paracelsus (1493-1541), Cornelius Agrippa (1486-1535) vagy akár Jacob Böhme (1575-1624). Varázsitalok Az alkimisták rájöttek, hogy az emberi test is alkímiai folyamatok szerint működik, vagyis szétválaszt, megkülönböztet, épít, kiválaszt, lebont stb. Rájöttek, hogy a kölcsönös megfeleltetések (analógiák) egész láncolata hálózza be a világunkat. A csillagok, a bolygók és a különböző természeti jelenségek energiája, az ásványok, a növények, az állatok és az emberek energiája és szellemisége láthatatlan, de tipizálható, tehát egymáshoz hasonló erőkből épül fel. Az alkimista megismeri a természetet és önmagát, átlátja, hogy a különféle elemek milyen arányban vannak jelen a világ dolgaiban. A „hasonló a hasonlót vonzza” elv alapján képes elixírek, vagyis varázserejű italok és porok elkészítésére. Attól függően, hogy mit szeretne kiváltani, felerősíteni vagy meggyengíteni, az alapján választja ki az adott művelethez szükséges legelőnyösebb összetevőket. Ezeket a megfelelő időpontban és helyen egy kifejezetten erre a célra összeállított okkult (rejtett, titkos) rituálé keretein belül elegyíti, tulajdonképpen ekkor készíti el magát az elixírt. Az alkimistának, az elixírkészítés tudorának meglehetősen sokféle szempontot kell figyelembe vennie ahhoz, hogy a mágiáját siker koronázza. A csillagok állásától kezdve, a napszakok eltérő energetikai támogatottságán keresztül a Hold és a Föld speciális hatásáig, sok minden döntően befolyásolhatja a szertartás kimenetelét. Elixírek és gyógyszerek Ha nem lett volna alkímia, minden bizonnyal nem fejlődhetett volna ki a homeopatikus gyógyászat, melynek alapelve a „kutyaharapást szőrével” eljárás. Vagyis hasonlót a hasonlóval lehet megszüntetni, illetőleg gyógyítani. Például a kígyóméreg okozta bénulást a magából a kígyóméregből előállított elixírrel lehet semlegesíteni. De az allergiás tüneteket hasonlósági elv alapján sokkal hatásosabban lehet olykor/bizonyos esetekben kezelni, mint a tüneteket elnyomó, Galénosz-féle ellentétesség elvével: példának okáért a tüzet kioltja a víz, a lázat a hideg vizes borogatás csillapítja. Ez a homeopatikus és az allopatikus gyógyászati elv kiegészítve egymást valódi gyógyulást eredményezhet az ember számára. Igaz, még csak mostanság kezd létjogosultságot nyerni a homeopátia. Ha jobban belegondolunk, akkor a homeopatikus készítmények is elixírek, hiszen a természet láthatatlan erőinek és szellemiségének titkait veszik figyelembe a készítésükkor. A helyesen előállított elixírek csodaszerek. Sokszor felvetődik a szkeptikus emberekben, hogy lehet-e, szabad-e mágikus elixírekhez nyúlni? Illetve, nem hívja-e ki maga ellen az ember a Sorsot azzal, ha a könnyebbiknek látszó utak, vagy a mágikus megoldások valamelyikét választja? Nos, egyáltalán nem a könnyebbik út az elixírkészítés, hiszen ahhoz – mint láthattuk – a komoly és hiteles tudás elsajátítása nélkülözhetetlen előfeltétel. Másrészről, az elixír és az elixírek alkalmazása sokkal közelebb áll a természettudományokhoz és a kozmológiához, mint az akadémikus és analitikus megközelítések egy része. Az elixír olyan alkalmakkor
segíthet, amikor csődöt mond a többi módszer, illetve ha az adott probléma legegyszerűbb megoldási módja az alkimista elixír. Boldog napot! Száraz György
