Tisztelt intelligencia Kutató! Tisztelt Érdeklődő! Első elfogadó tudomásulvételét tanulmányomnak nemrégiben elhunyt kiváló festőművész, Somogyi-Soma László nyújtotta számomra azzal, hogy IQ címmel ironikus ábrázolásban megfestette, ahogy gondolom az emberi intelligenciát. Ezt megelőzően terjedelmes levélváltásokkal és ezt követő beszélgetésekkel átadtam a gondolataimat erről. Bevallom ennél tökéletesebben nem lehetett volna ábrázolni a gondolataimat. Ez az egyszerű és mégis tényszerű ábrázolás adta ennek az ismertetésnek címének ötletét.
Ennek az előadásnak lehetősége úgy jött létre, hogy Dr. Oszvári István az Önkormányzat Jegyzője és Zubornyák Zoltán Ferencvárosi Művelődési Központ Igazgatója támogatott ebben engem. Köszönetem ezért.
A pontos szövegtartalom: § A szerzői műben foglalt tartalom újdonságtartalmú szerzői megfogalmazások, újdonságtartalmú összefüggések, mint meglévő ismeretek fogalmi kölcsönhatásai, részeiben és egészében az artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület műnyilvántartásába került. A szerzői műalkotásból, műalkotásokból idézni, felhasználni,…törvényesen a szerző jóváhagyásával lehet.
Miből áll az emberi intelligencia? (2004. november 19.-e. és december 17.-i előadás a IX. kerületi Művelődési Házban) A DNS molekula pontos és zárt intelligencia programmal rendelkezik. Még a tovább öröklésre, szaporodásra is pontos program utasításokkal rendelkezik. Az emberi intelligencia esetében már ebben meghatározó szereppel bír az agyi program. Az anya, a születéskor különböző agyi programokkal látja el a magzatát. Ebben kiemelkedően három programot neveznék meg. 1. A női magzat esetében, a nő újraprogramozási készsége. 2. A különböző életviteli szervek automatikus működtetésének agyi programjai. 3. Az intelligencia, gondolkozás képességének agyprogramja. Ezeket a programokat együttesen életprogramnak nevezném.
Miből áll az emberi intelligencia? a) Intelligencia-élet programból. b) Agyi neuron hálózatból, ami egyben a; - rögzített adatok raktára, ami áll továbbá az; - értelmezett adatbázisból - mintasorozat adatbázisból (lexikális tudás) A működésben segítséget nyújtanak az érzékszerveink. Az érzékszerveink segítséget nyújtanak az anyagi világunk könnyebb és sokoldalúbb befogadására. Amikor egy eseményt, vagy egyszerű tárgyi látványt, tapintott tárgyat, vagy jellemzőiben körülírt tárgyat memorizál az agyunk, akkor ahhoz automatikusan, az agyi intelligencia program irányításával mindig értelmezéseket kapcsol. Ezeknek az értelmezéseknek számos formája lehetséges. Lehet más érzékszerünk általi, de lehet fájdalomérés és örömérzés is. Lehet még egy másik esemény ahhoz való kapcsolódása, mint értelmezése a memorizált adatnak. Az általam felállított bizonyítás arra épül, hogy az emberi intelligenciális folyamat biztosítható, az agyban látható módon veleszületett elrendezésben. Melyek ezek? Ezek az agyi neuronok, azok láncszerű kapcsolódásával. Kétségtelen tény, hogy magam nem konkrétan ebben kerestem az egyezőséget. Egy olyan intelligenciális digitalizálható formátumot akartam felépíteni, amellyel követhetők az emberi agy intelligenciálisan végrehajtott folyamatok, azok követett reakcióiegyezőségei. Ismét megjegyzem, hogy nem az agy mikroszkopikus képei alapján kerestem hasonlóságot, vagy arra épülő megoldást, hanem ennek véletlen szerepe volt. Tehát egy mesterséges intelligenciális folyamat felépítése volt a cél. Ebben meghatározóan az agyi intelligenciális folyamatok által közvetített eredmények megvalósulásának leutánzási szándékával. Minél egyszerűbb formát kellett ahhoz találni, hogy minél bonyolultabb rendszert egy egyszerű programmal és egyszerű tárolással végre lehessen hajtani. Ez az adattárolási forma, az adatsorozatban való tárolás. Tehát az adatsorozatban való tárolás többfunkciós tárolási lehetőséget biztosít. Mielőtt erre rátérnénk, előtte fogalmilag meg kell határozni, hogy mit nevezünk adatnak és az adat milyen agyi tároló helyen jelenik meg. Az adat nem a digitális alkalmazó rendszerekben megfogalmazott adatok, különböző kódokban megjelenített formájukban. Az adatokat egyszerűen úgy kell elképzelni, mint például a japán írásjeleknél, hogy egy írásjel akár önálló értelmet is jelölhet. Egy adat, mindig egy jel, hang, mozgáselem, szó, szóösszefüggés, hang, szagelem, stb. Tehát nem ezeknek az önálló adatoknak a digitalizált alkotó részei. Egy adat, egy megformált neuron.
Adatsorozatban való tárolás, mint többfunkciós tárolási lehetőség: Ebben a formátumban az agy képes lexikális tudást is tárolni, ami egyben minta adatsorozatoknak is megfelel.
A
A
A
A
A
Digitalizált adatok Valamint: értelmezett adattárolás, mint az intelligenciánk alapvető eleme. Egy vezető adat mellé, mindig egy adatsorozatban értelmezéseket rögzít az agy. Ezek az értelmezett adatok a vezéradatra az éppen akkor megjelenő érzékszervi, mozgáselmei, egyszeres-többszörös tárgyi, stb. adatokat tárolja, egy adatsorozatban.
A
É
Digitalizált adatok
É
É
É
Digitalizált értelmezések
Az emberi elme számára rendkívül fontos életviteli szükség, az emlékezés. Az emlékezés valamire, mindig a keresendő tárgy, emlék, életkép, hang, stb-hez kötődő kapcsolati elemek, értelmezések. Az emberi intelligenciális rendszer milliárdnyi neuron láncolatot tartalmaz. Egy-egy neuron bioelektromosan formált adatként végzi az intelligenciánkban betöltött szerepét. Amikor a neuron láncolat megformálása - kitöltése megtörténik, akkor az elraktározásra kerül.
Ebben a „raktárban” elhelyezkedő mintasorozatok, egyben a lexikális tudást is jelentik. Ez a raktár tartalmazza az értelmezett adatbázist is, aminek egyértelműen az intelligenciális működésre van alapfelépítése. Tehát több funkció azonos adatsorozati tárolási rendszerben. Ebben az ismertetésben valóban nincs lehetőség ennek a matematikai bizonyítására, azonban a kinyomtatott munkámban ez végig vezetett. Annyit kell tudnunk, hogy az intelligenciánk mindig amikor egy dologi feladattal utasítja mozgásunkat, kommunikációnkat, stb. akkor ennek a végrehajtásában a gigantikus méretű minta-lexikális tudás adatbázisból egy pontosan ennek megfelelő adatsorozatot választ ki és ezt hajtjuk végre.
Az ember alap intelligenciális tevékenysége az egyszerű ismétlésen alapszik!! Minimálisan ennyit mondanék az intelligenciánk alaphelyzetének megértéséhez. Ebben az egyszerűségben még érthetőbbnek tűnik, mintha bonyolultabb összefüggéseiben, annak részletesebb elemzésében ismertetném meg azt.
Inkább életszerű intelligenciális folyamatokat ismertetnék, amiben a mindennapi életünkből merítenék példákat. Mi történik amikor az ember valamit megfigyel, valamire oda figyel? A konkrétum mellé mindig értelmezéseket kapcsol. Ezek az értelmezések ugyan úgy lehetnek érzékszervi rögzített adtok, mozgáselem, látványelem, szagelem, stb. Ezt az egészet egy adatsorozatban rögzít az agy. Lényegében teljesen mindegy, hogy az abban a pillanatban meglévő „vezéradat”
az első, vagy utolsó az adatsorozatban, mert a lényeg ebben az intelligenciális tároló rendszerben az, hogy az adatsorozat minden adata egymáshoz valamilyen közvetlen-közvetett, de értelmes kapcsolatban van. Mi történik amikor egy mozgásfolyamatban valamilyen kifogást találunk? Vagy éppen a csecsemőkori kezdetekben, a mozgás valamilyen ütközéssel és ezzel járó fájdalommal jár? A mozgáselem azon része, amely fájdalmat, vagy pontosítást igényel értelmezett adattal rögzíti az agyi memória. Tehát korrekciót hajthatunk végre. Életünk folyamán látszólag ugyan azon mozgáselem végrehajtásánál biztos, hogy az ismétlés agyi intelligenciális kényszerében már egy megismételt mozgást végzünk el. Az ember ismétlésre kényszerült intelligenciális programjában a legjobb példa amikor egy kressztáblás forgalmi helyzet megváltozik. Nálunk ilyenkor egy rendőrt állítanak oda, akivel a pénzt szedik be, és azt mondják miért nem figyelünk jobban. Azonos mozgásfolyamatok látszatában, amikor a mozgásra belső utasítást ad az agyi életprogramunk, akkor még abban is különbséget tesz, hogy izmaink, fáradságunk milyen állapotban vannak. Amennyiben erre még nincs megfelelő sikeres adatsorozat az agyi memóriában, akkor valószínűleg ezt meg kell tanulni. Ebben az első kísérlet, nem biztos, hogy sikerrel jár. Ebben egy rendkívül jó példa, amikor élsportoló labdarúgó, fáradságában nem sikerül úgy a különleges testhelyzetben való kapura rúgás, mint kipihenten. Erre az állapotra nincs az agyi memóriának megfelelő mintasorozat, mintasorozat utasítása. Csak véletlenül sikerülhet jól eltalálni a labdát. Egyébként a profi futballisták fáradtan gyakorolják is ezeket a műveleteket. A mi futballistáink pedig inkább nem fáradnak el. Összességében megnevezhető, hogy egy ember mozgásában végrehajtandó agyi utasításakor a pillanatnyi helyzetet értelmezve, több százezer mintasorozatból, mintasorozat elemből ad utasítást a mozgásszerveinknek. Sokan olyan mesterséges intelligenciát akarnak megépíteni, amiben a gép azonnal minden körülményt, „akadályt” felmér és pontosan dönt. Ez még az emberi intelligenciában sem sikerült. Sok tudós, bár nem hisz Istenben, de mégis Istennek képzeli magát. A teremtett emberi agyi felépülésében, a neuron kapcsolatok, miként képesek többfunkciós rendszerben gigantikus méretű, és felhasználható-alkalmazható adatbázist kialakítani? Ez után összerendezni az éppen agyi utasítást célzó adathalmazt? Valamint kiválasztani a végrehajtási programot? Amikor egy neuron állapotában, kitöltésében egy adatot jelenít meg, akkor ezt ne úgy képzeljük mintha minden emberben arról ugyan abban való lesz a neuron állapota. Ez olyan, mint a beszédnyelv. A Földön különböző embercsoportok más és más hangkifejezéssel tettek különbözőséget, egyébként azonos dolgokról. Mégis azért egységes az emberi földi intelligencia, mert az anyagi, dologi világ egy és azonos, ezért összefüggéseiben, ugyan azon dolog értelmezéseiben egységesek azok. A nyelvjárások kialakulásában egyébként rendkívül nagy jelentősége volt annak, hogy a terület vezető embercsoportjában a vezető személyiség milyen artikulálásban érzelmi világban volt. Összességében ez kifejezi a nyelvjárás az embercsoport genetikai adottságait is. A magyar nyelv rendkívül szerencsés és valószínűleg alkalmazásában sok pszichés teherrel jár. Szerencsés abban, hogy a ragozott szóalakok adatsorozatban való tárolása, rövidebb intelligenciális rendezés következtében érhető el gondolati eredmény és gondolkozási produktum. Viszont ezzel lehetséges, hogy más pszichés terhek keletkeznek. Erre valószínűleg még sok évet kell várni, hogy ezt megcáfolják, vagy bebizonyítsák a tudósaink. Értelmezések komplex adatsorozatokban. Erre is sok példát hoztam a tanulmányomban, de inkább nézzünk az ember születése utáni kezdeti állapotokból jó néhányat. A megszületett csecsemő anyjánál, az anyatej táplálkozásában, több értelmezett adatot is rögzít egy időben. Az anya hangját, a testének hőmérsékletét, illatát és lágyságát. Az anyatej ízét. Mindezzel együttesen a táplálkozás egy „éhségérzetet” is csökkent. Ami egyben jó érzést is ad. Ezek együttesen rögzített állapot elemeiből rengeteg pszichés dolog is következtethető. Azonban most inkább folytassuk a mozgás és kommunikáció megtanulásának időszakával és intelligenciális kényszerével. A baba rugdalódzása többek között, a mozgás szabályozatlanságából ered. A csecsemőnek a mozgása kezdetben nyitott, még nem rendelkezik zárt mozgássorozati eredményes mintasorozatokkal. Azt láthatjuk sok esetben, hogy kezét lábát, szinte ütközéstől ütközésig rángatja. Eközben már az első értelmezéseket rögzíti az agy. Egyik ilyen lehet, hogy fájdalommal járhat a kéz és láb beütése. A látvánnyal való intelligenciális bővülés lehetőségébe, a csecsemő figyelme jól megfigyelhető, a hangot kibocsátó és színekben gazdag tárgyak-játékok
együttlétével. Azonban ha sok van, akkor ez egy kicsit tompító hatással bírhat, ami már egy kezdeti stresszt, később depressziót válthat ki. Ugyan akkor az agy más ütemben, más sebességgel képes a körülötte lévő intelligenciális állapotot rögzítni. A fejlődő és túlterhelt világunkban, már csecsemőkorban sok kárt és sok jót tehetünk a gyermek számára. Azonban az alapelvek betartásával minden ideális gyerek, anya család formátum kedvező lehet a fejlődésben. A gyermek számára a mai fejlődő és számos káros körülménnyel való világukban a tanulás rendkívül fontos szerepet játszik. Ezzel egyébként az emberi agy túlterhelté is válhat. Mert az agy felfogóképességének határa annak a biológiai fejlettsége. Sok tudós abszolút téves következtetésre jut abban, hogy mivel az agyi tároló hely életünk során nagy részben nem használódik ki, ezért az intelligenciális folyamatokkal, és stresszekkel még terhelhetők. Egyrészt a kettő nem ugyan az. Az intelligencilis folyamatok felgyorsítsa és pihenés nélküli állandó terhelése az agynak nem azonos, az agyi memória tároló helyének feltöltöttségével. Másrészről pedig azért ilyen az agyi memória intelligenciális rendezés, mert az agy életünk során mindent rögzít. Azokat értelmezve. Úgy mint sikeres, vagy sikertelen intelligenciális folyamatokat. Mi történne akkor, ha megtelne az agyunk? Tehát az agy direkt többszörösen túlméretezett, mintegy statikai szerkezet. De nem a stresszbíró képesség miatt! Tehát a tanulás rendkívül fontos az ember számára. Éppen ezért amit tanul, annak hitelességében és bölcsességében rendkívül fontos szerep van, mert éppen a rossz irányban és tartalommal rendelkező tanulási anyag, nagyon káros lehet az ember számára. Egyensúlyt kell találni a társadalomban lévő fölösleges élethelyzetek okozta agyi túlterheltség és az elme számára. A fiatalok számára, a társadalom, rengeteg sokszor értelmezhetetlen információt és életszerű ajánlattal bíró mintákat sugall. A politika érzéketlen ebben. Nem képes ennek az ellentmondásnak a megoldásában közreműködni. Ma már valóban nem tudható, hogy a világunkban egy valóban a fejlődés következtében való feszítő ellentmondás, és arra tudatosan ráépülő látszati boldogságok megteremtése a szándék, vagy éppen a vagyoni világ egyfajta elbutítási szándéka, ami a dolgok mögött állhat. Arra kérek mindenkit, hogy érzelmi okokból ne döntsenek magunkban erről. A tanulásnak, és ebben az irodalmi nyelvtanulásnak fontosságában is nagy szerep juttatható. Ez nyilván nem abban merül ki, hogy verseket és irodalmi írásműveket kellene szóról szóra megtanulni. A tananyagnak minőségi tartalommal, kéne rendelkezni. A legegyszerűbb ember is képes megszeretni-elfogadni irodalmat, matematikát, ha azt felé minőségben, szeretetben és ha szükséges következetes keménységgel közvetítik. Az agyi adattárolás folyamatán, az agyi adatbázis létrehozásának folyamatán túl jutottunk. A következő lépés, hogy miként képes az ember, az intelligencia folyamatok konkrét utasításaira, azok elvégeztetésére, azok megjelenítésére? Tudjuk azt, hogy egy gigantikus méretű adatbázissal rendelkezünk. Ez az adatbázis tartalmaz komplex értelmezéseket, mintasorozatokat, sikertelen intelligenciális eredmény adatsorozatait. Vegyünk egy kommunikálási intelligenciális kapcsolódást az agyi memóriánkkal. Erre a rövid kinyomtatott tanulmányomban egy példát hozok fel. Összesen 128 adatból, és egy egyszerű mondat közlésének intelelligencializásával számos értelmes és értelmetlen adatsorozat képződik. Mert amikor a közölt mondat egyes adatait az értelmezett adatbázis adatainak egyezőségénél mindig más és más intelligenciális kötődés jön létre. Ez egy olyan példa amivel már a rendszer működése bizonyított. Nyílván egy adott kommunikációs utasítás, vagy kérdésre irányulva, a rendezés már lényegesen gigantikusabb méreteknél fogva, a lehetőségek többszörösen növekednek. Tehát mindig már meglévő adatsorozat megismétlésére ad utasítást az intelligencia agyprogramunk. Számos sikertelen, sikeres és értelmetlen, értelmes adatsorozatból. A mozgás intelligenciális folyamatának utasítása, ennél sokkal egyszerűbb. A kitűzött feladatra értelmezve a tárgyi és testi lehetőségek körülményeiből, választ ki az intelligenciális agyprogram, egy arra ideális már meglévő adatsorozatot utasítássorozatot. Ennek megismétlésére ad utasítást a testünk szerveinek, a mozgás végrehajtására. Egy nem látó ember, ezt az intelligenciális segítséget kommunikációjában, hallásában, szaglásában, tapintásában kénytelen pótolni, amennyire a körülmények őt engedik ebben.
Mi a gondolkozás - gondolati eredmény? Miből áll? Mindig a már ismert anyagi és gondolati világ elemeiből összeállított halmaz, ami különböző és még ismeretlen összeállításban van. A világunkban hasznosnak-használhatónak kell lennie. Ezért ezek mindig egyfajta bizonyítás elé állítandók. Ez egyrészt azt mutatja, hogy az emberi elme csak ebből és csakis ebből az anyagi gondolati világból képes intelligenciális folyamatokat végezni és ebben gondolati eredményt létrehozni. A gondolkozási tevékenységre régóta kedvelt példaeset az ember és a kerék kapcsolata. A kerék, mint segítőeszköze az embernek. A régmúltban ismeretes volt a szállítás, mint az emberi tevékenység meghatározó szükséglete. A kezdetben kizárólag kézi erővel. Majd egy eszközre rátéve csúsztatva végeztek szállítást, ami már jelez egy gondolkozási tevékenységet. Ugyan akkor az ember felfogásában bizonyosan megjelent valamilyen kör alakú tárgy, amit például láthat lejtőn elgurulni. Valójában külön-külön ismeretes volt az ember számára a „kocsi” és a „kerék” is. Amikor az ember nem az ismétlés kényszerével folytat intelligenciális tevékenységet, akkor képes gondolati eredményre – gondolkozási intelligenciális agyi folyamat elvégzésére. Egyébként, ahogy a technika, a beszéd is mind kifinomultabb és árnyaltabb lesz.
Pszichológiai következtetések. Az agyi memorizálásban minden adat igaz rögzítéssel kerül tárolásba. Tehát amit érzünk valamiről, amit hallunk valamiről-valakiről, amit összetett fogalomban tapasztalunk valamiről- valakiről, stb., az igaz adatként rögzítődik. Ez olyan amikor a matematikában a negatív adatot abszolút értékben, de pozitív előjellel kezeljük. Az agyi adatbázis felépítésben ez rendkívül fontos tárolási alapkövetelmény. Ellenkező esetben dupla bonyolultságú is lehetne az intelligenciális agyi rendszer. Erre pedig már valószínűleg nem lenne képes az emberi testi felépítmény. Azonban mivel nem egy teljesen zárt külső közvetítő rendszert intelligenciál az agy, ezért az agy ebben védelemmel ellátott. Nevezhető ez immuniális programnak. Ez nem azonos a szerveinket külső körülményektől megvédő immunitással. Abban egyezik, hogy mindig a külső behatások védelmében vannak ezek a programok. Tehát a pszichénkre vonatkozó védelmi program egy határon belüli hibalehetőségben normális működésben tartja az intelligenciális agyi tevékenységünket. Ez a határérték embereknél más és más. Abban azonban egyezik, hogy tartományában egészségesként megszületve szinte azonos. Tehát minden információ igaz felfogásban kerül tárolásra. Az igaz tárolás újból és nyomatékosan kijelentendő, hogy nem egy eszmei igazságokon alapuló igazságok értendők. Leegyszerűsítve, amiről mi hisszük azt, hogy úgy igaz, úgy jó. Az az igaz felfogás. Az életünk folytán rögzített információk igazként való rögzítésében, ellenértékű felfogások is lehetnek. A mai világunkban egyre ellentmondásosabbak ezek a tanítással felérő felfogások. Az emberre bioelektromos terheket és depresszív hatásokat eredményeznek. Ezeket a hatásokat valamilyen nagyságrendig, mint már említetem a belső intelligenciális - immuniális program kezelni tudja. Azonban mikor már egy bizonyos nagyságrendet túlhalad, akkor a tárolás minőségéből, feszültségéből bioelektromos zárlatok keletkeznek. Ebből már más szervekre kiható hatások is keletkeznek. A mozgásra, hangkifejezésre és számos más felszívódás, vérnyomás, stb. szervi működésre is kihatnak. A megnevezett belső immuniális egyensúlyra visszatérve. Ennek a belső egyensúlynak életviteli felfogásunkban, életviteli gyakorlatunkban mindig oda helyeződik, alakul ki amely életkörülmények a legmeghatározóbbak számunkra. Tehát minden embernél más és más helyen van. Ebben az egyensúlyi állapotban való elemek hirtelen sérülésével megváltozásával, ennek az egyensúlyi intervallumnak az áthelyeződésével, erre az agyi intelligenciális immun védelmi program nem képes védekezni.
Az intelligenciánk egyensúlyban tartása, avagy a kialakult többtényezős intelligenciánk életviteli állapotban tartása. Ősi tudományok, többek között ezt a fontos életviteli állapotot, belső harmóniának, belső egyensúlynak nevezik. Csak éppen azt idealizálják, aminek megvalósítása már nehezebb feladat. Az emberi intelligencia igyekszik az ember életviteli körülményeihez alkalmazkodni, illetve az emberi immun-program egy nem változékony életviteli intelligencia állapotban igyekszik megtartó stabilitásra törekedni. Rögtön felmerül a kérdés, hogy ez a fantasztikusan gigászi emberi elme miért nem képes bármilyen azonnali mértékű és változatos állapotot elbírni. Egyrészről elbír valamely mértékben ilyen sérülést is, másrészről az emberi intelligenciát működtető alapprogram viszonylagos egyszerűségével, az ember életvitele következtében nem kerülhet ellentmondásba mert akkor arra az alapprogramnak nincs megtartó ereje. Az ember megteremtett intelligencia programja nem alkalmazkodhat egy esetleges jövőbeni élethelyzet megoldására, annak elmebéli sérülésének megkerülésére. Tényszerűen megnevezhetjük, elfogadhatjuk, hogy az ember számára sérülésében nem csak a „tüdőgyulladás és a lábtörés” okoz sérülést, hanem ez pszichésen is bekövetkezik. Ez a sérülés az egész életre kihat, mert az emberi elme, az emberi intelligencia minden emberi működésben, az emberi életben örökös megtartással-kihatással van. Sajnálatosan a tudomány egyfajta „alkuban” van a mindenkori politikai hatalmakkal, mert nem nevezi meg a pszichés sérülést az emberiség számára pusztító értékűnek. Összességében, az egyensúlyi állapoti elhelyezkedés, minden egyénnél más. Fogalmában kialakul egy élethelyzetektől függő, lassan változtatható állapot. Ez az állapot a nevezett vágyakból képzett élethelyzetekben valósul meg egy olyan egyensúlyi állapottá, amely egyensúlyi értéket mindig az egyén élethelyzeti esélyei, életkörülményei, intelligenciális lehetőségei határozzák meg. Egy eléggé szélső értékű példát felhozva, amikor valaki egy baleset következtében elveszti az egyik testrészét, akkor abban keresendő a pszichés teher oka, hogy ebben az életlehetőségben már a korábbi pszichés egyensúlyi állapotot nem lehet megtartani. A hiányzó testrésszel közvetve olyan élethelyzetek szűnnek meg, amelyek korábban meghatározók voltak. Ebben nem kizárólag az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, de ezek is fontosak. Mert hiába marad meg egy emberi kapcsolat testileg, de adott esetben az emberi kapcsolattal alkotott közös fizikailag végzett tevékenység öröme megszűnik. Például ha hosszú idő után elkerülünk a régi munkahelyünkről és nyugdíjba megyünk. Életvitelünkben egy rendkívül nagy folytonossági űr keletkezik. Ha ezt nem tudjuk valamivel és főleg egyenértékű-helyettesíthető intelligenciális folyama- tokkal pótolni, akkor bizonyosan pszichésen sérülünk. Ha fogyatékossá válunk elsősorban azért kerülhetünk pszichés állapotban, mert a fogyatékunk következtében az életvitelünk, kapcsolati élményrendszerünk megváltozik. Ha tudjuk ezt más élményelemekkel pótolni, akkor bizonyosan a pszichés állapotot el tudjuk kerülni. De nem könnyű, szinte lehetetlen. Ezért folytonosan pszichológusra van szükségünk. Aki ebben az esetben nem mint orvos, hanem csak egyszerűen a meglévő keletkezett hiányt beszélgetéssel pótolja. A gyógyszer csak a gyógyszer hatásáig tompítja a belső pszichés negatív állapotot. De gyógyítani nem tud. A körülményeken kell változtatni.
Belső egyensúlyunk, mint egészséges jó egyensúllyal rendelkező személynek kapcsolatai a külső világ szereplőivel. Amikor egészségesként egy fogyatékossal kerülünk ismeretségbe és tartós kapcsolat kialakulása abban gátolja a belső egyensúlyi kényszerünk, hogy az életviteli felfogásunkban nem szerepel a fogyatékossal való együtt élő kapcsolati állapot. A külsőségek megítélésében a társadalom szereplői erről különbözőképp vélekednek. Ebben a mi felfogásunkat is akaratunkon kívül befolyásolják. Azonos a helyzet amikor egy fiatal nő egy idős férfival kezd ismeretséget és azért nem kerülhetnek közelebb egymáshoz, mer a fiatal nő és idős férfi kapcsolatáról elfogadhatatlanabb az intelligenciális felfogás, mint a fiatal, fiatallal való kapcsolat. Természetesen, a kölcsönös vonzalom meglétével vizsgálandó ez.
Amennyiben viszont a fiatal nő belső egyensúlyában az idős férfivel való kapcsolat valamivel pótolható, akkor a nő belső egyensúlya nem változik. Nevetséges, de ilyen lehet az idős férfi pénze. Mert a pénzről a külső világ által befolyásolt belső egyensúlyi állapotunknak nagy szerepe van. Talán még hírnév is, de ez inkább akkor, ha a hírnév mellé pénz s jár. Pedig egyébiránt a nő és férfi kapcsolatok manapság nem tartósak. Ezért a nő számára lehetőségében a megértőbb és szeretőbb idős férfi nagyobb életteret adhatna. Mégis a fiatal nők az olykor megalázó, sértő és brutális férfi kapcsolatokba könnyen bonyolódhatnak. Miért? Mert a nő és férfi kapcsolatáról a külső világ intelligencia elemei a belső egyensúlyunkat értékrendünkben eltolta, egy érzéketlenebb vadabb világ felé. Korunk felvetése lehet még a szülő és gyermek olykor kérdéses kapcsolata. Mindkét embernek bizonyosan máshol helyezkedik el a pszichés egyensúlya. Ezért kölcsönösen pszichés teher a gyermeknek és a szülőnek is egymás világának elfogadtatása és kezelése. Ebben keresendő alapvetően ezen kapcsolat érzékenysége. Változást ebben, mégis a fiatal egyensúlyának, szülő egyensúlyához való közeledése hozhat. Ezt az időszakot feszültségmentessé a kölcsönös tiszteletadás oldhatja és tartózkodás az „erőszakos” egymás iránti elfogadtatás kísérletezgetésétől. Összességében a pszichés egyensúly olyan egyoldalú érték, amelyben a határértéket az egyén körülményei és az életében felhalmozódó intelligenciális állapotok határozzák meg.
Az ember „több életében” való realitás lehetősége. Az anya magzatába való programátvitelének következtekor, átvihet korábban erős programként rögzített életképeket is. Ezek az életképek akár az életprogramhoz kapcsolódva több generáción keresztül is átvitelre kerülhetnek. Ebből egyébként arra szoktak következtetni, hogy az ember több „életet” is megélhet. Mert hipnózisban több életkép foszlánnyal rendelkezik. Például németül beszél, pedig soha egyetlen nyelvet sem beszélt még csak alapszinten sem.
Pszichés betegségek másképpen. Depresszió: Tipikusan intelligencia immun „betegség”. De inkább immun reakció. A felfogásunkban negatív életképek körülményi bekövetkezésének közeledtét, az intelligencia immun védekezésképp lereagálja (szorongás, kommunikáció zavar, stb.) amiatt, hogy a pszichés egyensúlyból ne kerülhessünk el jelentősen, illetve egy átmeneti lehetőséggel bír. Tehát elegendő adott esetben egy korábban pszichés teherrel járó életkép körülményi közeledte, vagy egy személy, aki minket korábban pszichésen terhelt. Epilepszia: Olyan intelligencia-immun betegség amelyben a közeli életviteli időszakban képződött agyi intelligencia utasítások zártságunkból felszabadulnak. Ez a betegség már genetikai-örökletes hibákkal együttesen szokott előfordulni. Általában mozgás, beszéd adatsorozati zártságukból való kiszakadása. Pánikbetegség-szívneurózis: Olyan intelligencia-immun betegség melynek bioelektromos feszültségből keletkező biológiai anyagok bekerülve a véráramba, a szív szervi idegrendszerére van elsősorban hatással, ami közvetlenül kimutatott. Korunk egyik nagy kérdése, hogy az un. „valóság sókkal” szabadosságot közvetítő műsorokkal erősítünk e igényelt egyensúlyi pszichés állapotokat, vagy éppen azok, az emberi gyengeségre hatva, abból egy igénytelenebb állapotba sodródunk, amiből a jövőben újabb és még több intelligencia zavarok képződnek? Köszönettel: Bekő Ferenc
