Az állattartás higiéniája A fertőző betegségek behurcolása - a telep kialakításakor figyelembe venni az állategészségügyi és a gazdaságossági összefüggéseket Az iparszerű, nagy kapacitású állattartó telepek felépítése: egy belső, zárt, termelő részre, vagy tiszta „fehér zóna” egy külső, ellátási, fertőzésre gyanúsnak tekinthető, úgynevezett „fekete zóna” A telepet tartós kerítéssel kell körülvenni A telep kerítésének vonalában helyezik el a szociális épületet, az állatrakodó rámpát, az abraktárolót, szérűskert hiányában az alomtárolót, az üzemanyag-tárolót, a boncoló helyet, és ha van, a kényszervágóhidat. A tejházat a kerítés mentén vagy annak közelében úgy kell megépíteni, hogy a szállító járműnek ne kelljen a telepre behajtania. A kerítésen kell elhelyezni a szennyvízgyűjtőket, külön bekerített hígtrágya telepet, a dögkutat, vagy dögteret.
A telep személyforgalma csak a kapu személybejáróján keresztül bonyolódhat, ami az ott elhelyezett úgynevezett fekete-fehér öltözőbe vezet Itt vetkőzőt, mosdót, fertőtlenítőt és olyan öltözőt létesítenek, amiből már csak munkaruhában léphetnek a dolgozók a telepre. A munkaruhában a telepről kilépni nem szabad. Ha valakinek – pl. ellenőrző hatóságnak vagy elkerülhetetlen időszaki munkát végzőnek, pl. inszeminátornak – feltétlenül be kell mennie a telepre, a lábbelire nylon-csizmát kell húzni, a kezet gondosan fertőtleníteni kel és köpenyt kell felvenni A telep járműforgalma: a nagyobb telepeken jó, ha a belső járműforgalmat olyan jármű bonyolítja, ami nem hagyja el a telepet. Ha nagyon szükséges esetben kívülről kell bejönnie járműnek, annak ki- és behajtásakor alapos kerékfürdőn kell átesnie egy fertőtlenítő folyadékkal telt medencén keresztül. A telep állatforgalma: a telepre irányuló állatforgalom csak a vásárolt állatok behozatalára korlátozódjon. Ezek részére megfigyelő istállót kell létesíteni a telepen kívül. Ebben az emlős állatoknak legalább 30 napot, baromfiaknak 14 napot kell maradniuk. A járványos betegségek veszélyének csökkentése érdekében mind a termelő-, mind a tenyészanyagot a lehető legnagyobb mértékben a telepen állítsuk elő, hogy minél kisebb legyen a kívülről irányuló állatforgalom
A fertőtlenítés
A fertőtlenítésen a kórokozó mikroorganizmusok vegetatív alakjainak elölését, kiirtását értjük megakadályozni az egyes fertőző ágensek, járványos betegségek behurcolását, ill. a betegség jelentkezése és megállapítása esetén a környezetben lévő kórokozók mielőbbi elpusztítását jelenti. Szakosított állattartó telepeken a technológiától függő gyakorisággal fertőtleníteni kell akkor is, ha ott nem lépett fel betegség. Az időszakos fertőtlenítés gyakorisága és módja az egyes állatfajok, fajták tartástechnológiája, termelési célja, kora szerint alakul (fiatalabb egyedek érzékenyebbek). Minden esetben el kell végezni, amikor egy épületben, épületrészben a termelés befejeződött, az állat(ok) onnan kikerültek A fertőtlenítés után, a vegyszerek hatásának érvényesülése miatt üresen és zárva kell hagyni, mintegy „pihentetni” kell az épületet vagy berendezést.
A gyakorlatban a következő fertőtlenítési, csírátlanítási eljárásokat alkalmaznak: mechanikus úton történő fertőtlenítés, fizikai eljárásokkal történő és, vegyszerekkel történő fertőtlenítés. A mechanikai és fizikai fertőtlenítés történhet hővel – forró levegővel, vízsugárral-, és sugárzó energiával: a nap energiájával, ultra ibolyasugárzással. Ezek fertőtlenítő hatása nem teljes, ezeket ki kell egészíteni a vegyszeres kezeléssel (mész, szóda, formaldehid oldat, szintetikus detergensek, stb.).
A beteg állat felismerése Megfigyeljük állatainkat - rendellenességeket észlelünk jó, ha ezeket minél pontosabban megfigyeljük, szükség esetén lejegyezzük Megtekintjük az állat külső megjelenését, mert gyakran már ennek alapján valószínűsíteni lehet bizonyos betegségek megjelenését összbenyomás a testtartás, a mozgás, a viselkedés, az alkat, a tápláltság és az ápoltság megfigyelése alapján alakul ki bennünk. Megállapítjuk az ún. klinikai alapértékeket: megszámoljuk a légvételek számát, kérődzőkön a bendőmozgásokat is, megállapítjuk a szívverések számát és megmérjük a belső hőmérsékletet
A betegség keletkezésének az okai Külső kórokok
Belső kórokok
Élő (biológiai) kórokok Vírusok, Baktériumok Prionok, Gombák Paraziták Élettelen kórokok Mechanikai hatások Hőmérséklet, Elektromosság Sugárzások, Időjárási, éghajlati tényezők A szervezet anyagellátási zavarai
Alkat Kondíció Immunitás hiánya Allergia Hajlamosság Genetikai terheltség
A legfontosabb állatbetegségek A veszettség
A veszettséget okozó vírus a legnagyobb töménységben a beteg központi idegrendszerében és a nyálában található. A fertőzés nyílt sérülésben, harapásban tud megeredni, és részben az idegpályák mentén terjed a központi idegrendszer felé, amelyet megbetegít.
Bejelentési kötelezettség alá tartozik Évszázadok óta ismert és rettegett A betegség iránt valamennyi emlősállat, az ember, de még a madarak is fogékonyak. Járványos jellegét az állatoltások bevezetésével elvesztette, de a vadon élő húsevők megbetegedése – különösen a rókaveszettség – ma is nagy veszély A tünetek a fertőzés után viszonylag hosszú, 2-8 hetes lappangási idő után jelentkeznek. Az első, bevezető szakaszban melankolikus az állat, a második, izgalmi szakaszban dühöng, támad. A harmadik, bénulási szakaszban fulladásos halál következik be. A szarvasmarháknál, rókánál gyakorta nincs dühöngő szakasz, ami még veszélyesebbé teszi a betegséget, mert az ember óvatlan lesz az állat megközelítésében. A betegség mind az állatok, mind az ember esetében gyakorlatilag gyógyíthatatlan, ezért alapvető jelentőségű a megelőzés, a védőoltás
A prionok a központi idegrendszerben egy lassan kialakuló, gyulladásos jelenségek nélküli megbetegedést okoznak az idegsejtek degenerálódnak majd elhalnak és az idegsejtek szövedéke szivacsossá válik. Ez először az állat elbutulását, majd halálát okozza a betegség gyógyíthatatlan, kimenetele befolyásolhatatlan és ezek a fehérjék bejutva a másik szervezetbe fertőző jellegűek, a megbetegedést tovább viszik szarvasmarhák szivacsos agyvelő bántalma a BSE juhok surlókórja az embernél jelentkező Creutzfeld-Jakob szindróma
Kérődzők Ragadós száj- és körömfájás A kérődzők és a sertés ragályos, heveny, általános lázas, a szájnyálkahártyán, a lábvégeken, a tőgybimbókon hólyagok keletkezésével járó betegség A legrégebben – 1898-ban - leírt vírusos betegség Az egyik legnagyobb kárt okozó fertőző betegség (elhullás, lesoványodás, a védekezés költségei), a nyershús forgalmának egyik legfontosabb akadálya. Európában régebben 4-6 évenként az egész földrészre kiterjedő járványt okozott - jelenleg Balkán és Törökország a legveszélyesebb része Európának, hazánk 1973 óta járványmentes. Emberi fogékonyság szerencsére alacsony. A fertőzés szájon át, vagy a légutakon át terjed
Ha fellép a betegség, azonnal szigorú zárlatot rendelnek el
Gümőkór Bejelentési kötelezettség alá tartozó, idült jellegű, alattomos, nagy gazdasági kárt okozó fertőző betegség. Közegészségügyi jelentősége is igen nagy 1981-ben elért gümőkórmentességet megtartsuk. Ősidők óta ismert fertőző betegség, amely az ember mellett szinte az összes emlőst és a madarakat is megbetegíti. Jellegzetes eseteiben idülten lezajló specifikus gyulladásos folyamat A humán TBC kórokozóját Robert Koch fedezte fel 1882-ben A fertőzés módja lehet a légutakon, a szájon át, vagy a méhen keresztül a magzat is fertőződhet. A betegség hatására – ebből ered az elnevezése is – kicsiny göböcskék, gümők keletkeznek, amelyek aztán szétesnek. A kiszabaduló sejtek tovább fertőznek, a felszakadt gümők helyén pedig hegek keletkeznek
Brucellózis Bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző betegség baktérium okozza A szarvasmarha brucellózisa vetélést, életképtelen magzatot, majd meddőséget okoz. A fertőzött állományt mentesíteni kell. A fogékony állatállományba közvetlenül vagy közvetve behurcolással kerül a kórokozó. Az átvészelt állatokban védettség alakul ki, amely betegség megnyugvását eredményezi. A fertőzés szájon át – fertőzött takarmánnyal, vízzel, tejjel -, sebzett vagy felázott bőrön keresztül és nemi úton történhet. A védekezésben alapvető a brucellózis-mentes állomány fertőződéstől való megvédése. Az állathigiéniai előírások betartása és a fertőzésveszély fellépése esetén a szigorú mesterséges megtermékenyítés gyakorlása.
Juhok fertőző betegségei
Májmételykór
A kérődzők gyakori parazitózisa, amely a köztigazda csiga fejlődéséhez kedvező területeken alakul ki Kórokozó a közönséges laposféreg májmétely, amely 2-3 cm hosszú, 0,8-1,3 cm széles. A mételyből kikerülő peték a köztesgazda csigákba jutva ott egy farokkal rendelkező köztes fejlődési állapotba kerülnek, amelyek azután kirajzanak a csigából és a vizesebb, mély fekvésű füveken megtapadnak A juh ezután a fű legelésével megfertőződik. A bélben az ebihal-szerű átmeneti állapot átfúrja magát a bélfalon és a hasüregben eljut a májba. Itt a máj sejtjeivel táplálkozik, állományát roncsolja, majd az állat elhullik. A védekezésben a legfontosabb az újrafertőzés kialakulása
Kergekór Világszerte ismert és elterjedt, elsősorban a juhokban, de más kérődzőkben is előforduló, súlyos tünetekkel jelentkező bántalom, amelyet a kutya egyik galandférgének az agyvelőben kifejlődő lárvája okoz. A juhok a kutya bélsarából a legelőre kerülő petékkel fertőződnek A peték a juhba kerülve szétszóródnak, de betegséget azok okoznak, amelyek az idegsejtekbe jutnak. Ezeken keresztül vándorolva az agyba, ahol szabad szemmel is látható, folyadékkal telt hólyagocskákat képeznek. Ezek azután szétroncsolják az agy állományát. A fertőzött állat bágyadt, tompult, ritkábban izgatott, lemaradozik a nyájtól, lesoványodik, kényszeresen körbe jár. Erről kapta a „kerge” elnevezést a betegség A pásztorkutyákat féregteleníteni kell és nem szabad a birkák fejét megetetni a kutyákkal
Rühösség A házi és a vadonélő állatfajokon világszerte előforduló bántalom, amelyet rühatkák okoznak Az állandó élősködő rühatkák közül a szívó- és rágóatkák a bőr felületén, az ásóatkák a bőrbe fúrt járatokban élnek. Az atkák anyagcsere-termékei izgatják a bőrt, szőrhullás, savó, és vér kilépése, pörkök kialakulása figyelhető meg. A folyamattal különböző fokú viszketegség jár együtt
Sertések betegségei Aujeszky-féle betegség A kórokozó az Aujeszky-vírus, amelyet Aujeszky Aladár különített el a veszettségtől. A betegségre az emberen kívül minden emlősfaj fogékony, de fenntartója és terjesztője a sertés. A hörgőváladékkal kiköhögi, a fertőzés szájon át, vagy légutakon keresztül történik. A vírus a központi idegrendszerbe jut és a magzatot is fertőzheti. A szopós malac fogékonysága 100 %-os, nem bírja a fejét felemelni, nyöszörög, kényszeres a mozgása, majd 3-6 nap után elhullik. A felnőtt állat lázas, bágyadt, étvágytalan, de meggyógyulhat. A végleges gyógyulás csak akkor lehetséges, ha az egész állományt mentesítik
Sertéspestis Vírus - sertéstenyésztés egyik legveszedelmesebb betegsége - az állományt szigorúan zárolni kell, bejelentési kötelezettség van és végül az egész állományt ki kell irtani Csak a sertés fogékony a megbetegedésre, de az viszont minden, korra, nemre, fajtára tekintet nélkül - a szárított, füstölt, fagyasztott húsok is terjesztik a vírust. A XIX. század végén Észak-Amerikából Európába behurcolt A hazai sertésállomány viszonylag régóta mentes - de a fejletlenebb mezőgazdaságú és állategészségügyi rendszerű országokból néha felvetődik a behurcolás veszélye. Az állatok szájon át fertőződnek, a fertőzéstől számított 24 óra múlva a vírust már ürítik (vizelettel, bélsárral) A vírus a garatban elszaporodik, majd a véren át eljut a szervezet minden részébe. A betegség vérzéseket, a nyirokszervek megbetegedését, idegrendszeri leépülést okoz
Baktériumos betegség, kórokozója igen ellenálló, az egészséges sertés mandulájában is megtalálható A betegség kialakulásához hajlamosító tényezők szükségesek, ezek leggyakrabban a szállítás, takarmányváltás, időjárás-változás. 3 hónapos és 1 éves kor között a leggyakoribb a megbetegedés veszélye, de gyakorlatilag bármely életkorban előfordulhat A betegség heveny vérfertőzést, vagy idült izületgyulladást, szívhártya-gyulladást okozhat. A betegség tünetei először bágyadtság, étvágytalanság, hasmenés és a legjellegzetesebb tünete, hogy a bőrön eleinte vörös, majd kékeslilás foltok jelentkeznek. A vemhes koca elvetélhet Védekezés: vakcinázás és a hajlamosító tényezők csökkentése
Sertésorbánc
Baromfik betegségei Madárinfluenza A háziasított és vad madarakban gyakran tünetmentes fertőzöttségben, olykor légzőszervi tünetekben, vagy tojástermelés-csökkenésben megnyilvánuló betegség. A vadon élő, vándorló madarak jelentős fertőzésterjesztők, bennük a megbetegedés enyhe formában játszódik le, de bélsarukkal hónapokon át fertőznek. A-típusba tartozó influenza vírus. A zsúfoltság, szállítás, nagy tojástermelés és egyéb stresszorok hajlamosító és súlyosbító szerepe egyértelműen tisztázott Tünetek: bágyadtság, étvágytalanság, hasmenés, légzőszervi tünetek. A tojástermelés jelentősen csökken, majd súlyosabb esetekben az elhullás 3050 %-ot is elérheti A betegség szigorú bejelentési kötelezettség alá tartozik Védekezésként alapvető feladat a behurcolás megakadályozása, a fertőzött állományt zárlat alá helyezik, majd kiirtják
Bejelentési kötelezettség vírus okozta betegsége, esetenként azonban fácánok, foglyok és más szabadon élő madarak között is terjed heveny vérfertőzésben, vagy légzőszervi- és idegrendszeri tünetekben megnyilvánuló bántalom Ősidők óta ismert betegség, amelynek első hazai leírása 1833ból származik betegség terjesztésében a fertőzött állat mellett a hús, csomagoló anyagok, ragályfogó tárgyak (járművek, ketrecek, tojástálcák) játszanak szerepet. A vírus a szervezetbe a kötőhártyán, a légutakon és a szájon át kerül a szervezetbe, majd elárasztja az egész szervezetet és az idegrendszert. A tünetei láz, bágyadtság, véres hasmenés, nehéz légzés, végül idegrendszeri görcsök, fej körbemozgása Védekezés: a fertőzés behurcolásának megakadályozása, fertőzéses telepek zár alá helyezése, az állomány kiirtása, minden tárgy fertőtlenítése
Baromfipestis
