SZKA_207_18. A Nílus vizét el kell vezetni?

SZKA_207_18

A Nílus vizét el kell vezetni…?

170

SZOCIÁLIS, ÉLETVITELI ÉS KÖRNYEZETI KOMPETENCIÁK

DIÁKMELLÉKLET

DIÁKMELLÉKLET

A NÍLUS VIZÉT EL KELL VEZETNI? – 7. ÉVFOLYAM

171

AZ ÉGHAJLAT ÉS A FOLYÓK VÍZJÁRÁSA AFRIKÁBAN 18/1 Afrikában a csapadék idôbeli, térbeli eloszlása igen változó. Az egyes térségek között a csapadék mennyisége kiegyenlítetlen, és a különbségeket a vízhálózata is tükrözi. Ahol bô és tartós csapadék hullik, ott a folyók is bôvizûek. A száraz területeket átszelô folyók a nagy meleg következtében nagy mennyiségû vizet párologtatnak el. Ám amíg ezt a vizet az esôs területeken a természet pótolja, addig a száraz vidékeken nincs utánpótlás. A száraz, sík vidékeken a folyók lelassulnak és szétterülhetnek. Ennek következtében mocsaras vidékek alakulnak ki körülöttük. Mivel a mocsaras területek felületet nagyobb, még több vizet a párologtatnak el, ami nem elônyös a folyó vízmennyiségére nézve. Keressetek ilyen területeket Afrika térképen!

172


DIÁKMELLÉKLET

AZ ÉHSÉGÖVEZETEK 18/2 Mivel a száraz leszálló légáramlatok nem hordoznak csapadékot, ezek mentén sivatagok alakulnak ki. A mezôgazdasági tevékenység csak a vizek körül lehetséges, a száraz, terméketlen vidékeken a megélhetés szinte lehetetlen. A kedvezôtlen idôjárás azonban még ezeken a területeken is sok szenvedést, és éhezést okoz az ott élô embereknek. Afrikában az elsivatagosodás problémája sem ismeretlen. A legnagyobb sivatag, a Szahara déli határa egyre inkább kitolódik, mert nem tudják a kevés esôt sem megfelelôen hasznosítani. A fenyegetô környezeti katasztrófa mellett azonban a háborúk és polgárháborúk is hozzájárulnak az éhínséghez, hiszen háborúban még az arra alkalmas területeken sem lehetséges az élelmiszer elôállítása. Konfliktusok kialakulhatnak a megélhetésért való küzdelem miatt is, a sivatagi népek, a marhatartó nomád csoportok ezért próbálják például meghatározott szabályok szerint használni a kutakat. A környezeti katasztrófa, az éhínség probléma összefügg a népesség magas számával is. Az afrikai családok többségében sok gyerek születik, mert a gyerek az idôs emberek támasza, és az egész család megélhetésének is tevékeny segítôje. Egyre több embernek, egyre több termôföldre, és egyre több jól öntözött területre lenne szüksége, ám az idôjárás gyakran beleszól az élelmiszer elôállítás lehetôségeibe. Különösen tragikus eredménye lehet, ha ezek a különbözô tényezôk egy helyen találkoznak és együttesen hatnak. A Szahara országa, Szudán Köztársaság napjainkban ennek egyik példája.

DIÁKMELLÉKLET


173

HONNAN ERED A NÍLUS, ÉS HÁNY ORSZÁGOT ÉRINT? 18/3 Próbáld meg kitalálni! Eddigi tanulmányaid és olvasmányaid alapján próbáld meg kitalálni, hogy hány országot érint a Nílus, amíg a forrásától elér a Földközi-tengerig? Húzd alá az általad helyesnek vélt választ! 3 országot

5 országot

6 országot

7 országot

A Nílus forrásvidéke Bizonyára könnyû volt megtalálni Egyiptomot, Szudánt és Ugandát, ahol a Nílus igen hosszú utat jár be. Ugandában a Kabalega-vízesések tápláló hatása széles, bô vizû folyammá szélesíti az úgynevezett Viktória-Nílust, amely Jinja városánál indul útjára Szudán felé. A Viktória-tóval is ezen a vidéken találkozik. A terület vizeit a Nílus vezeti el, felsô folyása a Viktória- és az Albert-Nílus nevet viseli. Szakemberek szerint a Nílus valójában Burundiban ered, hisz a Közép-afrikai-árok menti peremhegység vízválasztó a Nílus felé. A Burundiban eredô Ruvubu-folyó a Nílus egyik forrásfolyója. Valójában innen indul hát útjára sok más folyó, patak vizét összegyûjtve, míg végül Ugandában nagy Nílusként továbbhalad. A Nílus országai Szakemberek szerint a Nílus valójában Burundiban ered. A Burundiban eredô Ruvubufolyó a Nílus egyik forrásfolyója. Ezért tartják úgy földrajztudósok, hogy valójában innen indul hát útjára sok más folyó, patak vizét összegyûjtve. Ruandában folytatja útját, ahol vulkánokkal, gôzölgô hôforrásokkal és hegyi gorillákkal, fátlan, napégette szavannákkal és völgyekben csillogó tavakkal találkozik. A következô ország, melyet a Nílus szintén keresztülszel, Uganda, a Kelet-afrikai fennsík és a Közép-afrikai-árok által közrefogott ország. A Kabalega-vízesések tápláló hatása széles, bô vizû folyammá szélesíti itt a ViktóriaNílust, amely Jinja városánál indul útjára Szudán felé. (Én hatalmasnak és félelmetesnek, de fenségesen gyönyörûnek láttam.) A Viktória-tóval is ezen a vidéken találkozik. A terület vizeit a Nílus vezeti el, felsô folyása a Viktória- és az Albert-Nílus nevet viseli. Még egy országot érint ezen keresztül: Tanzániát. A Szudáni Köztársaság Afrika legnagyobb területû állama, az éhségövezetként is ismert nagy Szudán része. Az országban északon hatalmas, sivatagos területek, délen az ellenkezôje: nagy víztömeget rejtô mocsárvilág. A Fehér-Níluson régi uszályokkal lehet eljutni Szuddba, a mocsártartományba, amely hatalmas zöldként veszi birtokba a környéket. Zöld rét papiruszból, nádból, vízi virágokból és vízbôl. Ez övezi a Nílus környékét errefelé. Egyiptomban éri el a Nílus a Földközi-tengert. Az ország területének jó része sivatag, amelynek egyhangúságát itt-ott a szél és homok által létrehozott sziklaalakzatok törik meg. Az országot mégis elözönlik a turisták. A Kairótól délnyugatra levô Al Fajjun oázis temérdek virágot kínál alapul a gyógyszer-és illatszergyártáshoz a Qarun-tó partján. Ezt az oázist méltán nevezik „Egyiptom kertjének”. Nemcsak a fáraók emlékei vonzzák tehát a látogatókat. A Nílus menti termékeny vidékeket pálmaligetek, narancs és datolyafák szegélyezik. A nyugati félben levô Sziva-oázis miatt is sokan jönnek el ide. Az oázisban mintegy 250 ezer pálmafa üdíti a levegôt. Narancsot, olivát, szôlôt és búzát termesztenek.

174


DIÁKMELLÉKLET

A SZUDD VILÁGA 18/4 1. Egy Nílus-menti pásztornép: a dinkák A dinkák, akik számára a marha jelenti a rang és a vagyon netovábbját, az afrikai szavanna hagyományos pásztorainak mintaképei. Basil Davidson jegyzi meg: „A dinkák legalább annyira rajonganak a marháért, mint a modern ember a pénzért, éspedig hasonló okoknál fogva. Egyik is, másik is rangot, megélhetést jelent.” Állataiknak húskészletként nem sok jelentôsége van, mert általában kis termetûek, inasak és ösztövérek; elsô pillantásra csupán heroikus méretû szarvaik ragadják meg az ember figyelmét. Ezeket a marhákat azonban nem ítélhetjük meg effajta szempontok alapján, hisz a dinkák elsôsorban nem élelemnek szánják ôket, hanem a va-gyonukat látják bennük megtestesülni, és ezért szelekciójuk során a gazdaságosság helyett inkább a hosszú élettartamú és a betegségekkel szemben ellenálló példányokat tenyésztették tovább. A dinkák ragaszkodása marháikhoz nem valami-féle irracionális mánia. A szavanna hatalmas kiterjedésû legelôivel a háttérben magától értetôdnek annak elônyei, hogy a marhát választották értékmérônek. A folyóparti legelôktôl távolabbi, magasabban fekvô földeken a dinkák állandó falvakat építettek, ahol növényeket is termesztenek, ám a talaj olyan sovány, hogy fáradozásaik alig hoznak valami eredményt. Egy ember a legjobb esetben is csak annyit tud megtermelni, hogy egész éven át megteljék a kásásfazék. Míg a szavanna talaja az elvetett magnál alig valamivel ad többet, legelôi biztosítják a marhák gyarapodását és jóltápláltságát. 2. A nuerek és a szarvasmarhák Alapvetô információk. a nílusi népek egyik képviselôje nuerek, a Nílus nyugati partján élô pásztornép. Számos törzsre oszlanak (lak, tiang, lau stb.) Szudán mocsaras vidékei között, vagy azoktól határolva a síkságokon vándorolnak és terelgetik legnagyobb kincsüket a szarvasmarhákat. Hazájukban júniustól októberig esôs évszak van, ilyenkor az emberek falvaikba húzódnak, messze az ország belsejébe, de novembertôl májusig, a száraz évszakban a harcosok a csordákat a folyók partjához terelik. Állataik és az itatóhelyek védelmére tövises sövénykerítést emelnek, és karámokat építenek. A nuerek kevés kölest is termelnek, de a vadászat, halászat is fogalakozásaik közé került a nehéz megélhetés miatt. A nuerek testén nyomai maradnak a mocsárvilág és száraz sztyeppe közötti küzdelemnek: vékony, csontos testüket hegek borítják. A természethez fûzôdô tiszteletük is kifejezôik az évszakokkal való váltásokban, a harmónia fenntartása megélhetésük és vagyonuk biztosítéka. Gondoljátok végig, hogy mihez kezdenének, ha felborulna a kialakított rend! A szarvasmarhák tisztelete olyan erôs a nuer kultúrában, hogy képesek akár lopással is tehenet szerezni, több száz kilométeres vándorlás árán is. Kötelességük a marhaállományt gyarapítani, ami a vagyont jelenti náluk, és bár a marhalopás nem dicsérendô cselekedet, ahogy az más pásztorkultúrákban elfogadott. Mégis, a marhaszerzés ilyen módját nem büntetik nagyon szigorúan, mert a marha utáni olthatatlan vágyat mindenki ismeri nuer földön. Egy nuer ellopott egy marhát, bíró elé vitték, de tagadta. Végül elismerte, mert a tanúk ellene vallottak. Az ügyet egy hivatalos jogi tisztviselô vezetésével tárgyalták, nem nuer csoporton belül. Azt az ítéletet hozta a tisztviselô, hogy vissza kell szolgáltatnia a marhát, és még kettôt kell adnia kárpótlásul. Ez az ítélet nagy felháborodást keltett a nuerek köré-

DIÁKMELLÉKLET


175

ben. Ennek a következô szerint adtak hangot: „Igazságos akarsz lenni és ezt az embert egy vétségért kétszeresen bünteted? Éppen elég büntetés neki, hogy a rabolt marhát vissza kell adnia, és a fáradságos munka, amellyel ellopta, hiábavaló volt. Az, hogy most még a saját marháit is elveszed, az igazságtalanság teteje!” (Forrás: Bernatzik, Gari Gari) 3. A pórul járt misszionárius A sillukok a nuerek közeli rokonai, ugyanazon nílusi ág népei. Sok-sok évvel ezelôtt, a gyarmatosítás idôszakából maradt fenn a következô történet, amely jól tükrözi, hogy az ember tudása, ismeretei mindig adott körülményekhez alkalmazkodnak, ahogyan az életmódját is a környezeti feltételek határozzák meg. Gondoljátok végig, milyen viszonyban állnak környezetükkel! A történet: Egy katolikus misszionárius is pórul járt a shillukoknál. Éppen kenetteljes beszédet intézett az e célból maga köré gyûjtött számos bennszülötthöz. Elmesélte, milyen csodálatos világrész Európa, milyen termékeny és jól öntözött a földje és még egypár hasonló szép dolgot mondott; erre felemelkedett egy fiatal, teljes harci díszben pompázó shilluk, és a következô szavakkal fordult a paphoz: „Nem is igaz az egész, mert különben ti fehérek ott maradnátok abban az országban és nem zaklatnátok bennünket!” – „Hiszen mi nem zaklatni akarunk benneteket – válaszolt szelíden a pap – csak tanítani.” – „Úgy, akkor mondd meg nekem, hogy mihez értetek tulajdonképpen? Tudsz kunyhót építeni?” – „Nem!” – felelte a misszionárius. „Vagy lándzsát csinálni?” – Ehhez a mûvészethez sem értett. „No legalább tudsz-e fazekat formálni?” Erre is tagadóan kellett válaszolnia. – „Na látod, ehhez nálunk még az asszonyok is értenek, te meg azt képzeled, hogy még taníthatsz minket valamire.” A misszionárius védekezett: – ”Ez csupa kicsinység. Nézzétek meg a gôzhajókat a Níluson, ezt csináljuk mi!” – „Jó” – mondta a shilluk – „hát akkor csinálj nekünk egy ilyet!” (Forrás: Bernatzik, Gari Gari, 20 o.) 4. A Nílus mocsárvidékének problémája Mint tudjuk, a folyók mentén mocsaras területekbôl nagy mennyiségû víz párolog el. Ez történik a Nílussal is Szudán déli részsén, a Szudd nevû mocsárvilágban. Becslések szerint akár a víz hozam fele is elpárologhat. Az elpárolgott vízmennyiség hasznosításával azonban újabb mezôgazdasági területeket lehetne öntözni. Ezt fejtették ki hosszú évekkel ezelôtt szakértôk az egyiptomi és szudáni kormány vezetôinek. Jó megoldásként kínálkozott egy hosszú csatorna építése a mocsárvilágon át, amely a víz gyorsabb elvezetésével csökkentené a párolgó víz mennyiségét. Meg is bíztak egy francia céget a csatorna megépítésével, ez a Jonglei-csatorna. A polgárháború sújtotta területeken a munka akadályoztatása talán mégis a természet rendjének szolgálatába szegôdik. A problémának van ugyanis egy, sôt több másik oldala: – A Szudd olyan, mint egy óriási vízmennyiséget magába szívó szivacs, de nem tudni, hogy ez a vízkészlet milyen kapcsolatban van a térség vizeivel. – Azt sem tudni, milyen hatással van ez a nagytérség éghajlatára. – A mocsár kihathat egész Kelet-Afrika éghajlatára, vízrajzára. – Ha a Szuddban lényegesen csökkenne a vízszint, akkor az ott élô halászok, állattartó népek életfeltételei is megváltoznának. A korlátozott megélhetési lehetôségek nullára csökkennének.

176


DIÁKMELLÉKLET

SZKA_207_18. A Nílus vizét el kell vezetni?

Recommend Documents