Gyakor lati tanácsok a gyer mekekkel való bánásmódhoz és az óravezetéshez Általános elvek A hallgatókat sok mindenre felkészítik, de mélyen hallgatnak a fegyelem kialakításának és fenntartásának gyakorlatáról. Pedig az iskola és a tanítás kemény színtér, ahol nem lehet elméleteken ábrándozva a valóság felett lebegni, hanem azonnal és határozottan kell cselekedni minden kialakult szituációban. Mint ahogyan a gyermek a társával szemben kegyetlen tud lenni, ugyanilyen intenzitással igyekszik kijátszani a tanárt is (kivétel egykét fiú és a lányok többsége a 1014 éves korosztályban). A 1014 éven aluliak eleve tekintélynek tartják a tanárt, tanítót (igaz, évről évre egyre kevésbé), a 14. év után pedig már nagyobb távlatokban tudnak gondolkodni. A kamaszkor a legrosszabb időszak szülőnek is, tanárnak is. A fegyelmet nem lehet csupán a motivációval és a tananyaggal biztosítani, hanem a tantárgytól független szabályok következetes betartásával együttesen. A továbbiakban a tanítással kapcsolatos minden lényeges probléma felsorolásra kerül. Együtt, mindenkinél, egyszerre így mindez soha nem fordul elő, de jobb felkészülni rá, és inkább kellemesen csalódni. Egy gyermek aranyos és kezelhető, de több együtt már nem ilyen. Ne haverkodjunk velük, mert ez visszaüt! (pl. tegezés) Ne barátja, hanem barátságos vezetője legyünk a gyerekeknek. Tartsuk meg a három lépés távolságot. Részben ez is alapja a tekintélynek. Semmilyen körülmények között ne alázzuk meg a tanulót! Mást jelent a demokrácia az iskolában, mint a politikában. Az iskolában a felnőtt nem felnőttel kerül kapcsolatba. Tehát a tanár legyen határozott és céltudatos, ne kérjen pl. mindig véleményt, mert ezt végül bizonytalanságnak veszik a tanulók. A tanulók ma már szétszórtabbak, öntudatosabbak és nehezebben kezelhetők – társadalmi okok miatt –, mint néhány évvel ezelőtt. Ez a tendencia fokozódik! A tanár csak addig jó, amíg (rossz) érdemjegyet nem ad a követelmények miatt. Ettől kezdve szülővel, tanulóval várható a vita. A tanárnak tehát „rossznak” is kell lennie! (Gyakorló tanításon lehetünk csak „jók”, egyéni tanításon már nem!) A testi fenyítés és a tanulóval kialakított bizalmas viszony már büntetőjogi téma. A 1014 éves korú gyermek negatív tulajdonságai
Csendben maradni és normál hangerőre képtelen. Beszéde társaival többnyire durva, trágár, értelmetlen. Önkritikája nincs: mindig másokat hibáztat. Kritikai érzéke erős, de nem reális. Felelősséget vállalni nem hajlandó („a társam is ugyanezt csinálja”) Az engedményt gyengeségnek fogja fel, és túlhajtja, tágítja. Önfegyelme nincs. Vélt sérelmek miatt rögtön és aránytalan mértékben felháborodik. Távolabbi célok nem mozgatják: kívánságai csak a számára közvetlenül kellemes, többnyire kézzelfogható dolgokra irányulnak. Igyekszik fel és kitűnni, valamint túllicitálni a másikat. Erős benne a csordaszellem (van, akit folyton vernek a csoporton belül). Kíméletlen a nála fizikailag gyengébbel szemben.
Órán Feleslegesen kérdez figyelmetlensége miatt, tudniillik sem az utasításra, sem a válaszra nem figyel. Kérdez zavaró vagy elterelő célzattal is. Fegyelmezetlenségre minden elképzelhetetlenül apró okot felhasznál (pl. leesett a ceruzája; besüt a nap és a vonalzójával tükröz…). Fegyelmezetlenségét néha áludvariasság mögé rejti (pl. társa tüsszögött: erre többen kórusban vagy egymás után egészségére kívánják). Közösség előtt a beszéde mondatok nélküli egybefolyó szöveg ittott felkapó hangsúllyal, rossz artikulációval, halkan, hadarva. Felelés közben társaival vitatkozik. Mindenen röhög, ami új, szokatlan, vagy ki lehet fordítani. Ezekből igyekszik viccet vagy szójátékot csinálni. Kényszerítő körülmények hiányában nem dolgozik. Fegyelmezetlenségre, zajkeltésre feltűnési szándékkal okot keres (társait figyeli, viselkedésüket kommentálja, szól hozzájuk; jelentéktelen eseményt észrevesz, felnagyít, kommentál, utánoz, folytat). Hozzá hasonló beállítottságú és magatartású társaival órán is igyekszik kapcsolatot tartani (nézi, ránevet, szól hozzá, megérinti, odadob valamit stb. – mindezt úgy, hogy a „lelki kapcsolat” feltűnő legyen). Minden megnyilvánulásra igyekszik rátenni egy lapáttal: pl. megjegyzést értelmetlenül, tartalmától és céljától függetlenül továbbfűz, variál, belőle következtet – mindezt szereplési szándékkal. Cselekedetei általában a hatáskeltésre irányulnak, hogy tudniillik társai rá figyeljenek és őt értékeljék. Minél inkább merészen fegyelemsértő ez a viselkedés, annál jobban bizonyítja az ő vélt bátorságát. Kiemelkedésre irányuló célja bármilyen eszközt szentesít. Órán kívül
Ugrál meggondolatlanul. Hátraugrik hátranézés nélkül. Rohan eszetlenül. Ordít, kiabál, visít – egyáltalán zajt kelt hanggal, mozgással, eszközzel Nem képes belátni cselekedeteinek veszélyét (csak „játszik”, holott már félig agyonverte társát…) Fokozottan figyelmetlen, ha csoportban van (valahova vonulva megy, de nem lát…) Amit tehetünk Kezdettől fogva szabályok és következetesség mindenhol, mindkor és mindenbe. Ezeket magunknak kell terveznünk, figyelembe véve egyéni képességeinket, a környeztet és a tanulók életkori sajátosságait. Személyes kapcsolatot kell kiépíteni a gyerekekkel.
Tanórán Néven szólítani őket. Megadni a nekik járó tiszteletet és udvariasságot. Mindig próbálunk nyugodtak maradni: az üvöltözés, kiabálás, sírás csak rosszabbá teszi a helyzetet. Mindig szisztematikusan és ellenőrzötten lekötni őket! Állandó kapcsolatot tartani az osztályfőnökkel és a többi ott tanító tanárral. Erről a gyerekek is tudjanak, mi pedig időnként kamatoztassuk értesüléseinket. Kapcsolatot tartani a szülőkkel (fogadóóra, egyéni fogadóóra, behívatás). Fegyelmi eljárásoknál bevonni a tanulói önkormányzatot, osztályfőnököt, igazgatót. – A fegyelmi ügyek menetét külön utasítások szabályozzák! Többszöri szerepeltetés, állandó ráfigyelés (Xet beszéltetem, de Yt nézem…). Más helyre ültetés (óra közben is). Erősebben rászólni (ne gyakran!). Figyelembe se venni („kiközösíteni”). Humorosan felfogni a dolgot, és így kommentálni. Fegyelmi naplóba, ellenőrzőbe írni (de csak miután lehiggadtunk – lehetőleg az óra után). Külön feladattal – differenciáltan – lefoglalni. Kivárni a csendet – szüneteket tartani – halkan beszélni. Az utasítást csak egyszer mondani! Minden utasítást számonkérni! Minden apró fegyelmezetlenséget csírájában elfojtani! Keveset álljunk háttal a tanulóknak (ezért jó az írásvetítő). A szélső padsorok mentén sokat járjunk. (Elvileg között is hatásos, csak úgy háttal vagyunk több gyereknek is. Alap, hogy ne menjünk hátrébb, mint a 3. pad.) Lehetőleg állva, vagy az osztály előtt sétálva tanítsunk. Vegyük figyelembe, hogy a tanulók többségénél a motiválás kényszerítést jelent (szabályok, osztályzat, szülők véleménye). Ebben a korban még kevésnek van távlati célja! A tantárgyakat sem szeretik egyformán, mégis mindegyiket tanulniuk kell.
„Menetrend” egy osztály átvételekor Eleinte (az első 12 órán) jó magatartásúak, de közben felmérik a tanárt: mit tud, mennyire következetes, egyáltalán meddig mehetnek el nála. A következő órákon gyakorlatban megkezdődik a „tesztelés”: már aktívan próbálkoznak, kísérleti jelleggel. A továbbiakban teljes erőbedobással kísérleteznek, és várják a hatást. Ha nincs ellenintézkedés (már kezdettől fogva), a továbbiakban ezen a szinten marad az osztály. A folyamat gyakorlatilag visszafordíthatatlan: legfeljebb részeredményeket lehet elérni, de döntő változást nem. Ha tehát kezdettől fogva nem tartjuk magunkat egy kidolgozott és reális szabályrendszerhez, a tanítás feltételei igen rosszak lesznek.
Általános szabályok a tanórákra 1. A tanuló igyekezzen állandóan figyelni és a tanári utasításokat végrehajtani. 2. Minden körülmények között próbáljon önfegyelmet tanúsítani. 3. Ha társai közül valaki nem rögtön, vagy rosszul válaszol a tanári kérdésre, esetlen félreérhetőt mond, helyette jelentkezés nélkül ne szóljon. 4. Pillanatnyi késztetéseit legyőzve igyekezzen jóindulatúan viselkedni mindenféle helyzetben. 5. Akkor beszéljen, amikor kérdezik. Töltelékszöveg nélkül, vissza nem kérdezve, a kérdésre válaszoljon vagy a kapott utasítás szerint cselekedjen. 6. Jelentkezés útján kérdezzen. Előtte alaposan gondolja meg kérdését. 7. Megnyilvánulásaival ne igyekezzen szerepelni a nézőközönség (társai) előtt. 8. A szokatlan, váratlan jelenségeket önfegyelemmel, lehetőleg hangos reagálás nélkül viselje el, és ne ideologizálja meg. 9. Ügyeit, megbeszéléseit társaival a szünetben bonyolítsa le. 10. Órán ne társalogjon, ne küldözgessen, ne levelezzen, ne dobáljon, ne mutogasson, ne piszkálja társát. 11. Vélt sérelmei miatt ne kezdjen azonnal ágálni, vitatkozni. 12. Ne indítson el véleményláncreakciót, és ne is vegyen részt ilyenben. 13. Az utasítás végrehajtandó, nem pedig vitatéma. Az ezzel kapcsolatos érzelemnyilvánítás felesleges. 14. Az utasítást a lehetőségekhez képest azonnal, pontosan és célzatos mellékjelenségek nélkül kell végrehajtani. 15. Osztályzattal, tanári intézkedéssel kapcsolatosan véleményt ne nyilvánítson. 16. Az órán szükséges felszerelést a szünetben készítse elő. 17. Ne nagyítson fel vagy ne ideologizáljon meg egyébként jelentéktelen eseményt vagy cselekményt a zavarkeltés célzatával. 18. Külön feladatait egymaga oldja meg.
A tanítási óra fegyelmének feltételei Állandó és (rögtön vagy később) rendszeresen ellenőrzött, értékelt, pontosan körülhatárolt, az osztály átlagszintjéhez mért, esetleg differenciált foglalkoztatottság mindig azonos körülmények között (figyelembe véve jelentéktelennek tűnő apróságokat, pl. radír, ceruza megléte stb.). Alapelvek: 1. Rendszeresség a foglalkoztatottságban. 2. Szigorú azonosság a normákban. 3. Határozottság (de nem ridegség) a tanár részéről.
Szabályok írásbeli munkák végr ehajtásánál Mindent úgy és akkor! (tegyen a tanuló, ahogyan és amikor az utasítások elhangzanak hangosan, félre nem érthetően, logikusan, pontosan és mind) Minden utasítást csak egyszer mondjuk el! Írás előtt A) Technikai rész 1. „Takarítás” a padon csak egy íróeszköz marad (toll) nem maradhat ott: ceruza, radír, vonalzó, alátét, kabala, letett óra, tantárgyi felszerelés, tolltartó, ruhanemű stb. (kivéve, ha a munka jellege miatt az íróeszközön kívül szükség van valamire) a padban sem maradhat semmi (félreértések elkerülése végett a papírszemetet is ki kell szedetni) minden tantárgyi felszerelést a táskába kell tenni a táskát bezárva letenni maga mellé a padlóra (nem az esetlegesen mellette lévő üres székre vagy a padba) 2. Ültetés egyenként AB sorok átrendezése jórossz tanulók elválasztása barátok elválasztása stb. ekkor már a táska marad, csupán a tollat viszik magukkal Írás közben is lehetséges átültetés. Ezzel kapcsolatban a tanuló részéről érzelemnyilvánítás, kérdés nem hangozhat el, hanem gyorsan és célszerűen végrehajtja. A tanár nem indokol! 3. Papír vagy füzet kiosztatása Több tanuló osztja. Közben senki ne kérje a sajátját, hiszen úgyis mindenki megkapja.
B) Tartalmi rész
1. Utasítások a külalakkal és a feladattal kapcsolatosan. Ezek is csak egyszer! Jajgatás, méltatlankodás, morgás, közbekérdezés, spontán válaszadás nincsen. 2. Kérdések a tanulók részéről. Ez nem lehet: sugalmazó kérdés, álkérdés, vélekedés, félrevezető kérdés, rejtett válasz, mert ezekre nem reagálunk. Minden kérdésre csak a tanár válaszol! 3. Utasítások az írás tartamára: mindkét kéz végig fent a padon beszéd, motyogás, hangos gondolkodás, forgás, átnézés, spontán járkálás nincsen kérdés, kérés a feladattal kapcsolatban nincsen átültetés várható
lehetséges problémák és megoldásuk: · egészségügyi ok (rosszullét): kimegy vagy a tanár által kijelölt, más csoportba tartozó tanuló kikíséri · WC: szó nélkül kimegy, de egyszerre csak egy tanuló · zsebkendő: keres magának, vagy halkan kér a legközelebbi társától · technikai ok: íróeszköz: keres magának, vagy kér a legközelebbi szomszédjától papír: kérés nélkül vesz a tanári asztalról · egyéb: kijön a tanárhoz, aki megoldja a problémát 4. Pontos és egyértelmű utasítás a befejezésre vonatkozóan: idő, beszedés módja, a beszedőkkel kapcsolatos „adomnem adom” játék kizárva, ha „véletlenül” nem adja be, mintha nem is írt volna. 5. Utasítás a munka megkezdésére. Ettől kezdve az anyaggal kapcsolatos kérdés nincsen!
Írás közben 1. Ellenőrzés: oldalról sétálva és hátrafordulva hosszabb ideig hátul állva asztaltól, felállva 2. Puskázási lehetőségek: tenyéren, kézelőn, zsebben, zsebkendőn, ölben, tollon, tollban, radíron, padra írva, táblán letörölve, katedrán elöl, füzetkönyvszótár(on, ban), előtte ülő hátán, papír földre ejtve, padban, táskában (n), tolltartón (ban), ráül, ruházatban, padon mellette, rákönyököl, előtte a szék karfáján, a falon mellette, WCre kiviszi, új technikák (walkman), amíg a tanár nem néz oda (szándékosan lefoglalja valaki) stb. Rögtön elégtelen! Vita, kérdés, véleménynyilvánítás nincsen!
Egyebek 1. Amiről mi azt hisszük, hogy logikus és egyértelmű, az a gyereknek nem az. 2. Óraszervezésünk következetesen azonos legyen (hetes jelentése, felszerelés kikészíttetése, házi feladat ellenőrzése stb.). A megszokott cselekvések végrehajtása is a nyugalmat és a fegyelmet biztosítja. 3. Az órán annyira meg kell osztanunk a figyelmünket, hogy ebből a legkevesebb a tananyagra juthat. Azt tehát tökéletesen kell tudnunk, nem temetkezhetünk a vázlatba. 4. Szakmai hibát vétettünk az órán: sajnos, önkritikusan javítanunk kell, lehetőleg rögtön. – Ha tanulói kérdésre nem tudunk válaszolni, beismerjük azzal, hogy utánanézünk és később válaszolunk. 5. Ügyeletben legyünk mindig a helyünkön, mert ha távollétünkben történik tanulóbaleset, büntetőjogilag felelősségre vonhatnak bennünket. 6. Osztályunkról minél előbb készítsünk szociometriai felmérést. Az így nyilvánosságra kerülő központi személyekre, a „vezérekre” hatva a hozzájuk kapcsolódó tanulókat sokkal könnyebben irányíthatjuk.
7. Megszólítás: általános iskolában tegezés, középiskolában magázás. Ne haverkodjunk, ne engedjük, hogy a tanulók (még ha korban közel is állnak hozzánk) tegezzenek bennünket. 8. Szülőkkel csak munkakapcsolatot tartsunk. Kínossá válhat bármiféle előny vagy az átlagosnál nagyobb értékű ajándék elfogadása, nem beszélve más jellegű kapcsolatról. 9. Ne hallgassuk meg a tanulók árulkodását. 10. Fiúk verekedésénél nem mindig célszerű közbeavatkozni (csak ha nagyon durva). Ez ugyanis többnyire a csoportbeli rangsor kialakításának egyik eszköze. A csoport mélyszerkezetébe pedig úgysem tudunk beavatkozni. 11. Alakítsuk ki saját tantárgyi és fegyelmi követelményrendszerünket minél hamarabb az azonos szakos vagy a szakcsoport véleményének meghallgatásával (figyelembe véve egyéb ide vonatkozó dokumentumokat is). 12. A tantestületben alkalmazkodnunk kell, továbbá köszönnünk vagy visszaköszönnünk mindenkinek. Természetesen a kellemetlen funkciókat rögtön ránk sózzák (ezeket majd hamarosan átadjuk az új újaknak). Tájékozódjunk a tantestületen belüli viszonyokról lehetőleg már előzetesen, szavahihető személytől, de ne csatlakozzunk egyik csoporthoz sem. Célszerű továbbá szem előtt tartani a „házinyúlelméletet”. 13. Feltétlenül ismernünk kell az iskola Szervezeti és Működési Szabályzatát, éves programját, egyéb programjait és dokumentumait. Továbbá jogainkat és kötelességeinket. Mindezen kérdésekben lehetőleg ne az igazgatóhoz forduljunk (ha csak az külön meg nem tisztel bizalmával bennünket), hanem az illetékes igazgató helyetteshez, munkaközösségvezetőhöz vagy megbízható kollégához. 14. Óvakodjunk a világmegváltástól! Reformjainkat nagyon körültekintően vezessük be, számítva a törvényszerűen bekövetkező ellenállásokra és a támadásokra.
A Pécsi Tudományegyetem Neveléstudományi Tanszékének Oktatásmódszertan c. előadásai alapján az összefoglalást készítette: Deák Hajnalka 1999. június 20.
