EME AZ ÉPÍTÉSZ BÁNFFY MIKLÓS (RAJZOK, TERVEK, ÉPÜLETEK)
295
AZ ÉPÍTÉSZ BÁNFFY MIKLÓS (RAJZOK, TERVEK, ÉPÜLETEK) GY. DÁVID GYULA Bánffy Miklós sokoldalú életművét tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy irodalmi, politikai, színház-, és képzőművészeti munkássága mellett helyet kell biztosítanunk az építészet tárgykörébe tartozó munkáknak is, az átfogó építészet-politikától bizonyos épületek térszervezésén keresztül a műemlékvédelem támogatásáig. A bonchidai Bánffy-kastély, a budapesti Magyar Operaház, a kolozsvári Nyári Színház mind magán viseli Bánffy Miklós hagyománytiszteletét és a korszerűsítésre való törekvés elveit ötvöző életszemléletét. Számára a műemlékek védelme szintén e két pilléren nyugszik. Az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnokaként, majd a háború után a Magyar Népi Szövetség bizottsági elnökeként ezen a területen is komolyan tevékenykedett. Pártoló irányítása alatt indult el az erdélyi műemlékvédelem, amely első célként az épületállomány összeírását tűzte ki maga elé. Kulcsszavak: Bánffy Miklós, bonchidai kastély, Nyári Színház, Erzsébet királyné emlékmű, Műemlékvédő Bizottság
A
Bánffy Miklós munkásságának emléket állító kiállításról készült, magát szerényen katalógusnak1 jelölő, gazdag képanyaggal jelentkező monográfia nem egy oldala foglalkozik Bánffy grafikai talentumával, ám most mégis egy, a szöveg háttér-illusztrációjaként felhasznált ceruzarajza az, amit kiemelnénk; a halvány vonalvezetésű színes épületrajz a bonchidai Bánffy-kastélyt taglaló fejezetet vezeti fel (1. tábla/1).2 A rajz a Ráday-levéltár becses Bánffy-hagyatékának része, és feliratozás nélkül is fel kell ismernünk benne a kastély nyugati verandáját és bástyáját. Pedig az ábrán egy késő barokk, klasszicista hangulatot idéző kétemeletes épületszárny és kerek bástya látszik, homlokzati oszloptagolással, szegmensívben kiugró rizalittal. A finoman szerkesztett rajz egyértelműen a bonchidai nyugati veranda korábbi (s későbbi) fényképbeállítását követi (2. tábla/2), de akinek kétségei támadnának az ábrázolás tárgyáról, annak egy alaprajzi skicc is segít, a lap alsó felében ugyanis a bonchidai kastély jól ismert alaprajzi részlete sejlik ki a papír fehérségéből.3 A színes ceruzarajzon ábrázolt épületszárny hattengelyes, jórészt háromszintes, és attikával is bővített homlokzatának földszintje páros oszlopokkal tagolt, melyet finoman rajzolt bábos erkélykorlát zár le. A korlát emeleti oszlopszékeit plasztikus faragvány (feltehetőleg kőurna) díszíti. Az oszlopsoros baluszter-korlát az északnyugati bástya íves testétől indul ki (az attika-bővítés a bástyára is kiterjed), és enyhe eltartással követi a homlokzat háromtengelyes rizalit-kiugrását, majd annak déli oldalára fordulva nekifut az épületszárny utolsó tengelyét magába foglaló homlokzatrésznek. Az emeleti szintet enyhe kiülésű cserepezett főpárkány zárja, amely a rizalit középtengelyét szegmensíves kiemeléssel hangsúlyozza (hasonló cserepezett és ívelt párkánnyal találkozunk a patkóudvar épületeinél). Az ablakok egyenes záródásúak, kivéve a rizalit középső tengelyének íves záradékú nyílásait, melynek emeleti szintjén további hangsúlyt jelent az ablak mérete és hármas osztása. Az attikát záró párkány sarkait a rizalitban faragványok ékesítik, kialakítása a középtengelyben ívelt és – a főépület északi és déli homlokzatához hasonlóan – három szobor díszíti. Az épületszárny korábban nyolcszögű sarokerkélyének lekerekített hengertestét apró kis gömbsüveg fedi. 1
SZEBENI 2011. SZEBENI 2011, 32, az eredetit lásd RÁDAY 7. doboz. 3 A kastély alaprajzait lásd GY. DÁVID 2011, 86. és 99. k. 2
EME 296
GY. DÁVID GYULA
A Ráday-levéltár egy másik hasonló Bonchida-rajzot is megőrzött számunkra (2. tábla/1). A ceruzarajz bizonyos formai eltérésekkel ugyanazt a homlokzati beállítást követi, mint imént ismertetett társa. Ezen azonban már csak a középrizalit és a bástya háromszintes, ugyanakkor a rizalit és a bástya közötti kétszintes homlokzatszakaszon a kolonnád erőteljesebb árnyékhatása mélyebben ülő, fedett teraszt sejtet. Ki rögzítette ezeket a rajzokat, és mikorra datálhatóak? Ezek azok a kérdések, amelyek a kastélyt kutató előtt rögtön megfogalmazódnak. Az elsőre viszonylag könnyű a válasz, hiszen bár valóságos jelzettel nincsenek ellátva, a Ráday-levéltár nyilvántartása szerint a rajzokat Bánffy Miklós jegyzi. Korábbi tanulmányunkban4 hosszú oldalakon próbáltunk a veranda 19. századi építésének, valamint 20. századi átépítésének titkaiba bepillantani, de a szűken mért tények számbavételén túl kérdéseinkre konkrét válaszokat nem sikerült találnunk. Illő tehát, hogy a témát újból érintve, megpróbáljuk kérdőjeleink számát csökkenteni. A színpadtervezéstől – mellyel kapcsolatos tehetségének oly látványos jelét adta pl. a szegedi szabadtéri játékok során – csak egy lépesre van a való világ díszletének, egy valóságos épületnek a megformálása.5 A Ráday-levéltár két rajzát tekintve egyértelmű, hogy az író-politikus-képzőművész Bánffy neve mellé egy újabb – az építész – jelző is odakívánkozik. Egyre valószínűbb, hogy a nyugati veranda tervezett átalakításának ügyében nemcsak az építtetői szándékot tulajdoníthatjuk neki; skiccei, rajzos gondolkodása a végső megjelenési formát mérlegelik. Bár a családi hagyomány egyértelműen Bánffy Miklós szerzőségét erősíti,6 az 1936–1939 között megvalósult neogótikus kialakítás viszont merőben eltér a fent ismertetett vázlatoknak nemcsak hangulatától, de tervezési programjától is (az átépítés után ugyanis a kastély megőrzi korábbi egyemeletes kialakítását, s csak az addig nyitott emeleti veranda beüvegezésével nyer újabb belső teret).7 Ezzel együtt érett tervezői gondolkodásra, a történelmi emlék előtti felelős tulajdonosi és alkotói alázatra vall, hogy Bánffy mint építtető végül egy olyan megoldás mellé állt, amelyet a kastély évszázados történeti megjelenése is integrálni tudott (2. tábla/3). Bánffy folyamatosan és egyforma hatékonysággal gondolkodott és fejezte ki magát írásban és képben,8 a kastélyt megújító, korszerűsítő törekvéseinek így természetes velejárói a tervvázlatok. Az előbbi két homlokzat komplex továbbgondolásaként értékelhetjük az északnyugati bástya emeletére tervezett „új könyvtár” belső kiképzésének három fő vázlatát (3. tábla/1–4). Ezeken a homlokzati rajzoknál már jelzett módon, „attikás ráépítéssel” kétszintessé bővült emeleti könyvtárterem belső nézeteinek változatait szemlélhetjük (az egyik metszet-nézeten felismerjük az északnyugati bástya homlokzatán jelzett erőteljes főpárkányt). Alapvetően egy általános könyvtár-kialakítást látunk, amely kihasználja az új-régi falszerkezetek 1,25 m vastagságbeli különbségét, ez utóbbin galériát alakítva ki, az alsó szint és a galéria falai előtt körben végigfuttatott (fél méter mély) tárolószekrényekkel, a galériára ívelő csigalépcsővel, klasszicista hangulatot idéző pálcakorlátokkal, cserépkályhával, méhsejt-kazettás belső kupolafelülettel. Egy harmadik rajzlapon egy kupolás portikusz-előcsarnokkal felvezetett épület bejárati nézeteinek skicc-vázlatait (a pontos helyszínt azonban egyelőre még nem sikerült beazonosítanunk), valamint az Erzsébet-emlékmű pályázat építészeti háttérépítményének nézet-vázlatát vehetjük számba (4. tábla/1–2).
4
GY. DÁVID 2008–2010. A Magyarság c. lapban Makkai János készített interjút Bánffy Miklóssal. Érdemes felidézni az idevonatkozó rövid részletet: „[MJ:] Ugyebár, Kegyelmes Úr rendezte be külügyminisztersége alatt a párisi követség épületét? [BM:] Oh, – nevet ismét – erről nem érdemes beszélni. Nagyon csúnya dolog volt. Olyan lyukak voltak az épületben… falakat kellett huzatni, mindent szétbontani. Kellemetlen dolog volt.” (Bartha László szíves közlése nyomán). 6 A Ráday-levéltárban megőrzött iratok és levelek nem tartalmaznak utalást a családban zajló építkezésről, de Elisabeth Jelen Salnikoff, gróf Bánffy Miklós unokája, Bánffy Katalin lánya szíves közlése szerint a veranda átépítésében Bánffy Miklós nem csak megbízói, de tervezői szinten is részt vett. 7 Az alsó két csúcsíves nyílást korábban, a ’30-as éveket megelőzően már beüvegezték. 8 SZEBENI 2010. 5
EME AZ ÉPÍTÉSZ BÁNFFY MIKLÓS (RAJZOK, TERVEK, ÉPÜLETEK)
297
A rajzos ábrákon megörökített homlokzatok klasszicista hangulatát átérezve érdemes újból felidézni a száz évvel korábbi kastély-átépítő szándékot, Alois Pichl napjainkra sajnálatosan megsemmisült, de leírásokból még ismert terveit. A keleti szárny átépítési tervein a keleti, patkóudvarra néző homlokzat 15 tengelyes volt, 9 tengelyes előreugró középrésszel, melynek közepén az újabb rizalit emeleti ión oszlopai címeres timpanont tartottak. A belső, 19 falmezős nyugati homlokzat középtengelyét háromkapus rizalit jelölte, amelyet az emeleten ión oszlopok által tartott timpanon zárt volna le, lapos kupolával. Az új keleti épületszárny tervén a földszint ablakai félköríves záródással, az emeletiek pedig egyenes kialakítású szemöldökkel szerepeltek. Ettől eltérő kialakítást kapott a belső homlokzat szélső hármas ablaka. A tervezett épületet Biró József az északolasz klasszicizmussal rokonította volt.9 A korábban tárgyalt színes ceruzarajzon (1. tábla/1) a háttérben mintha éppen az ekképp megálmodott keleti szárnynak a belső udvari homlokzatrészlete sejlene fel a patkóudvar felé vezető háromkapus rizalittal. Mindezek a térformáló, épülettömeg-szervező gondolatok azonban nem tükröződnek a megvalósult állapotban, így sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy a veranda átépítőjének, valóságos tervezőjének a személyét sem tisztázzák. Az írás elején idézett katalógus egy másik meglepetést is tartogat számunkra. Az erdélyi színjátszásnak emléket állító oldalon a kolozsvári Nyári Színház Bánffy Miklós által jegyzett átépítési terve – az épület főhomlokzata – látható (7. tábla/1).10 A Márkus Géza és Spiegel Frigyes által megkomponált színház-homlokzat11 Bánffy víziójában érdekes aszimmetriával fordul a Sétatér felé. A homlokzati áttervezés alaprajzi konzekvenciáit csak fenntartásokkal tudjuk megfejteni, mivel az épület egészére vonatkozóan igen kevés információt nyújtanak. Szembetűnő azonban a központi oszlopos előcsarnok megjelenítése (melynek egyik oszlopa az erkélyt részben beépítő emeleti kiugrás miatt egyszintesre csökkent), a két oldalszárny emeleti kialakítása, az ebből következő – domború lefutással módosított – íves falszakasz, és az egész színházépületet átölelő, hatalmasan domborodó kupola. Ez utóbbi a színház legkorábbi építési periódusára volt jellemző (6. tábla/1), s ennek átalakítására vonatkozhatnak Bánffy rajzi javaslatai is. Az akvarellel színezett ceruzarajz tehát erre az időszakra tehető (pontos datálásnak sajnos híjával vagyunk). A rajzlapon feltüntetett írásos megjegyzések akár műleírásként is tekinthetők. „Ornamentalis kutak mask-embléme-ekkel, esetleg alatta basinnal”; „Kijárási pavillonokok [!] és kupola zöld pléh. Épület természetes beton fehér, ablakok, ajtók kis beosztásokkal, fal emeleten sima, földszinten borsos és rovátkolt.” Az általános homlokzati nézetet egy részletekbe menő, ceruzával színezett rajz is követi, bizonyos eltérésekkel a fő homlokzati rajzhoz képest (7. tábla/2). E dolgozat írása közben még két momentum került előtérbe. Köztudott, hogy gróf Bánffy Miklós 1912 és 1918 között a Nemzeti Színház mellett az Operaház intendánsa is volt. Színházszervezéséről már sokan megemlékeztek, s állítottak emléket úttörő munkásságának. Visszaemlékezéseiben ő maga is vall erről a periódusról, megfogalmazva azt a modern építészeti gondolkodásról 9
BIRÓ 1937, 31–32; SISA 1989, 31. SZEBENI 2011, 53, az eredetit lásd RÁDAY 7. doboz, felirata: „Kolozsvári nyári színház homlokzat átrajzolása, első vázlat. BM”. 11 Az első épület ezen a helyen 1874-ben Zimmermann Henrik tervei alapján épült, Korbuly Bogdán bankigazgató kezdeményezésére és zömében saját költségén. Eredetileg „nyári színkör”-ként volt ismert, mivel a színház csak a meleg hónapokra költözött ide. A nyári színkör favázas épületét 1908-ban bontották le. 1909–1910-ben az akkori színigazgató, dr. Janovics Jenő vasbeton kupolás, oszlopos, sávos homlokzatú színházépületre cseréltette, úgy, hogy alkalmas legyen hangversenyek tartására és mozgókép-előadásra is. Az új épület tervezői Márkus Géza és Spiegel Frigyes, a kivitelező pedig Réling József építőmester volt. A megnyitóelőadást 1910. július 18-án tartották, majd egy hónap múlva egy megnyitó díszelőadás is volt, Ferenc József 80. születésnapja tiszteletére. 1912 őszén Janovics Jenő mozit rendezett be az épületben. Erre az időszakra tehetők a korabeli képeslapokon dokumentált tetőzetmódosítások is (6. tábla /2). 1961-ben Virgil Salvanu tervei alapján átépítették, homlokzatát átalakították, felépült a tágas földszinti és emeleti előcsarnok. Az épületről tudomásunk szerint még nem készült átfogó építészettörténeti tanulmány. A fentiekhez lásd: JANOVICS 2001; SAS 2003, 188; KÖTŐ 2009, 22, 127, 214; Ellenzék 1910, 158–160. szám, 162–163. szám. 10
EME 298
GY. DÁVID GYULA
tanúskodó meglátását, amely végül az akkor alig három évtizede működő Operaház építészeti átszervezésének programjához, majd pedig korszerűsítéséhez vezetett: „A másik javaslatom az épület belső átalakítására vonatkozott. Ugyanis azt tapasztaltam, hogy Ybl e remekművének két hátrányossága van. Az egyik, hogy a nézőtérnek nagyon kevés a befogadó képessége. Udvari operának építették, és így is volt méretezve. Magos emeletsorok, olyan páholyok, mint valami kis szalon némelyik; a díszítő motívumok néhol olyan sok helyet foglalnak, ami persze gyönyörű szép, de a befogadó képesség nagy kárára van. – Mindezért azon kellett gondolkozni: miként lehetne több helyet kapni, anélkül, hogy az a terem, amit én a világ legszebb nézőterének tartok, bármit is veszítene a szépségéből. Az egyetlen mód, ha a zenekart az ember kissé betolja a színpad alá, és a földszinti sorokat ugyanannyival szaporítja. Így nyerhettünk pár száz helyet, ami a befogadó képességet, ha jól emlékszem, alig 900-ról mintegy 1200-ra emelte: mégpedig a legkeresettebb részen. A másik építészeti szükségesség: a színházi, sok ezerre menő kosztümnek tágasabb ruhatárt találni. Valamint a festők számára még egy termet, tekintve, hogy ha az ember valóban sokat akar produkálni a színpadon, akkor a műhelyek teljesítő képességét is fokozni kell, hogy lépést tarthassanak. Ugyanaz áll a szabászatra. Mindezek bizony elég szűkösen voltak. Ezért végig járván az Operaház minden zugját és a régi Ybl-féle rajzokat is áttanulmányozva, rájöttem, hogy van erre megoldás. A fedélszéket kell kicserélni, a fa szerkezet helyébe vasbetont tenni. Akkor óriási teret kapunk, melyben mindezt meg lehet oldani. Azt hiszem, Kertész K. Robert, aki a kultuszminisztérium építészeti osztályát vezette, figyelmeztetett Medjaszay István fiatal építészre, akit azután magamhoz hívattam, és aki a terveket és a költségvetést kidolgozta. A legfontosabb föltétel az volt, hogy az épület külsején a legkisebb változás se essék. Még néhány kisebb fontosságú újítást is csináltunk; a földszinti nézőtér ruhatára szűk lévén, egy másodikat állítottunk be az alsó csarnokkal szemben, hol egy eddig használatlan helyiség kínálkozott erre. Aztán dohányzóról is kellett gondoskodni, hiszen a többi színházak mindenikénél volt már. Ybl azt a tágas és magos szobát szánta annak, ami azonban első perctől intendánsi, illetve direktori szobává lett lefoglalva, és mint ilyen, nélkülözhetetlen is volt. Ezért mást kellett találnunk. Azt a sötét, de szépen díszített folyosót tettük meg annak, mely a foyer/t/ és a cukrászdát környezi, és mely addig csak arra szolgált, hogy ott egy-egy szerelmes pár olykor titokban csókolózzon. A régi Ybl-féle rajzokon fölfedeztük, hogy a földszinti páholysor előteréből Ybl az oldalkijáróhoz egy-egy olyan melléklépcsőt tervezett, mint amilyen minden egyes emeletet összeköt. A lépcsőt nem építették meg, de a helye, mint üres tér, megvolt. Ennek a kiépítését is belefoglaltuk a programba; annak a páholyközönségnek, aki gyalog akar távozni, valóban nagyon alkalmas megoldás, és könnyít a közönség távozásán, ami színháznál, melynél a tűzveszély mindenkor fönnáll, igazán kiválóan fontos. Sok töprengést és tanulmányt igényelt mindez, míg elkészültünk vele, azonban megérte. Megérte már azért is, mert Ybl remekművét így tudta az ember valóban megismerni és csodálni. Valóban bámulatos, hogy milyen tökéletes az ő műve! Minden részletében milyen átgondolt. Lépcsők és vészkijárások olyan számmal és olyan bölcsen elhelyezve, ami csodálatra méltó. Már ezért is hálás vagyok a sorsnak, hogy akkor odaállított, mert soha Ybl nagyságát ilyen mértékben nem ismertem volna meg.”12 Az Operaház átépítését a maga korában nagy érdeklődés övezte, hiszen a jelentős funkcionális és épületszerkezeti átalakításokat eredményező építés rekordidőnek számító három hónap alatt, az előadások közötti nyári szünetben valósult meg. Maga Medgyaszay is vall erről, szakszerűen ismertetve
12
A visszaemlékezést eredeti forrásból közli BÁNFFY 2012, 162–163.
EME AZ ÉPÍTÉSZ BÁNFFY MIKLÓS (RAJZOK, TERVEK, ÉPÜLETEK)
299
a tervezés és kivitelezés folyamatát, kiemelve Bánffy szerepét, aki „magas művészi intelligenciával és mindenre kiterjedő lelkiismeretes gondossággal” foglalkozott az Operaház épületével.13 1923-ban gróf Klebelsberg Kunó közoktatási miniszter létrehozta a Magyar Országos Képzőművészeti Tanácsot, melynek elnökéül gróf Bánffy Miklóst kérte fel. A műszaki és városrendezési feladatokat ellátó budapesti Közmunka Tanács munkáját kiegészítendő, a Képzőművészeti Tanácsra a középítkezések egész országra kiterjedő művészi elbírálásának feladata hárult. Ebből a célból Bánffy Miklós elnöksége alatt egy olyan programot fogalmaztak meg, amely a mindennapi élet középítkezései (községházak, tanyás iskolák, csendőrőrs-házak, vasúti állomások) számára követendő, a népi ízlést kifejezésre juttató épülettípust határozott meg, amely a közönség számára irányt mutatott, mert az, „amit a falusi ember maga előtt lát naponta, az formálja az ízlését, azt tartja szépnek és modernnek, azt törekszik utánozni”.14 Említettük korábban az Erzsébet királyné emlékmű-pályázatot. Fontos visszatérnünk rá, hiszen ez az a pillanat, amikor az írott sajtóban gróf Bánffy Miklóst építészként jelenik meg. Erzsébet királyné emlékének megörökítésére 1916-ban már a negyedik emlékmű-pályázatot írták ki, s „Telcs Ede szobrász, Bánffy Miklós gr., Györgyi Géza építészek”15 a meghirdetett két helyszín – Várhegy és Városliget – mindegyikére jelentkeztek egy-egy pályamunkával. És sikeresen, hiszen bár pályaművük iránt bírálat is megfogalmazódott, a Városligetbe tervezett „megoldásukat” (a 7. számú pályaművet) a báró Forster Gyula vezette bírálóbizottság egyhangúlag, mind az építészeti, mind a szobrászati erényeit tekintve első díjjal jutalmazta (5. tábla/1–3). Érdemes felidézni az akkori dokumentumokat. Éber László művészettörténész szerint a városligeti terv esetében „a kerek tér kiemelése a főcél: a középpontban a királyné ülő alakja, amelyet óriási, 34 m átmérőjű körben harminckét, igen karcsú, egyenes architrávval összekötött oszlop vesz körül”, mely kompozíciót „a tér mértani idomával összefüggő optikai szándék” vezérelte. „A nagy oszlopok nem jutnak a szoborhoz oly közelségbe, mely annak hatását zavarná, [ugyanakkor, amint] az emlék felé közeledő átlépte az oszlopok bűvös körét, kétségkívül megkapó, sőt monumentális kép tárulna eléje.”16 „A köralakú területnek megfelelő, centrális koncepciójú tervezet a feladatot harmonikusan, az eszme fennköltségéhez méltó, nemes módon oldja meg. A köroszlop-állás igen kedvezően alkalmazkodik a környező terephez és természethez” – olvassuk a bírálóbizottság 1916. június 27-i ülésén felvett jegyzőkönyvben,17 a bizottság külföldi tagjai, Hermann Hahn müncheni szobrász és Friedrich Ohm bécsi építész 1916 júliusában megfogalmazott közös írásos véleménye pedig kiemelte, hogy „a 7. számú pályaterv (Telcs, Bánffy gr., Györgyi G.) megérdemli az előtérbe helyezést. A művészek, akik tudatosan mellőzték azt a pályázati feltételt, amely a szobor védelmét kívánja, képesek voltak arra, hogy a kitűzött feladatot egészséges, természetes és elsősorban keresetlen érzéssel kíséreljék meg. Az ily köralakban felállított oszloprend eszméje, a középpontban a szoborral, kedvezően illeszkednék bele a természetes környezetbe és költői hangulatuvá válhatnék.”18 A megoldást egy másik tekintélyes bizottsági tag, Hauszmann Alajos is kivitelre alkalmasnak találta, s bár a bírálóbizottság nagy többsége csatlakozott hozzá, megfogalmazódott a terv kisebb átmérőjű oszlopsort alkalmazó átdolgozásának az igénye is.
13
Medgyaszay István: A Magyar királyi Operaház átalakítása. Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye 1912/45, idézi POTZNER 2004, 116. Az építész munkásságát összefoglaló kiadvány az átépítéssel kapcsolatban további forrásokat is idéz: POTZNER 2004, 120–121. 14 BÁNFFY 2000, 326. 15 KÖRÖSFŐI KRIESCH 1916, 225. A pályázattal kapcsolatban lásd még ÉBER 1916, 217–222; MIM 1916, 257–263; BÁLINT 1916. 16 ÉBER 1916, 219. 17 MIM 1916, 258. 18 MIM 1916, 262.
EME 300
GY. DÁVID GYULA
A „várhegyi megoldásról” már kevesebb méltatás maradt fenn, a csarnokszerűen kettős oszlopsorral felvezetett félkupolás szoborfülke, monumentális hatása ellenére – vagy éppen ezért – nem nyerte el a kritikusok tetszését (4. tábla/3). Nem zárhatjuk le az építész Bánffy Miklósról szóló rövid áttekintésünket anélkül, hogy meg ne emlékeznénk róla mint műemlékvédőről is. 1928 novemberében választja meg az Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlése gr. Bánffy Miklóst főgondnokává,19 és 1930-ban az erdélyi reformátusság művészeti értekeinek megóvására az ő közreműködésével alakul meg az Egyházkerület Műemléki Bizottsága,20 amely elnökévé választja. A Bizottság jeles szakemberei (Csutak Vilmos múzeumigazgató, Kós Károly műépítész, Herepei János történész és levéltáros, Vásárhelyi Boldizsár lelkész, gr. Teleki Domokos műgyűjtő, Ugron István főgondnok) összefogásának, Debreczeni László lelkiismeretes, fáradtságot nem ismerő és nem utolsósorban szakértő terepmunkájának21 köszönhető a kisebbségi sorsban veszélyeztetett templomok és kegytárgyak feltérképezése, védelmük megszervezése. Bánffy Miklós és Kós Károly javaslatára mondta ki 1932-ben a bizottság, hogy kiemelkedő műemléki értéke miatt nem engedélyezi a bacai Árpád-kori templom lebontását, s kibővítését is csak megfelelő művészi színvonalú terv esetében hagyja jóvá. 1937. november 21-én a bizottság ülésén Bánffy főgondnok újból szorgalmazta, hogy a műemlékjavításoknál legyen kötelező a „történeti és művészi szempontokkal számoló”, szakszerű terv. Az általa vezetett Műemléki Bizottság tevékenysége kiterjedt arra is, hogy 1943-ban a háborús rekvirálástól több régi harangot mentett meg,22 személyesen pedig, mint az egyházkerület főgondnoka, a háború után elvállalta annak az építtető bizottságnak az elnökségét, amely 1945-ben a kolozsvári Református Kórház és Diakonissza Intézet bombakárosult épületeinek javítását ellenőrizte.23 Bánffy a háború után alakult romániai Magyar Népi Szövetség által integrált Műemlékvédő Bizottságnak is az elnöke lett (tagjai: Kós Károly építész és fia dr. Kós Károly, dr. Entz Géza, Kelemen Lajos, Köpeczi Sebestyén József, dr. Darkó Ákos). Az 1947. január 24-én tartott múzeumi értekezlet jegyzőkönyve szerint az Erdélyi Múzeum-Egyesület és gyűjteményei új körülmények közötti sorsán túl az értekezlet korát megelőző módon a Bizottság feladatául tűzte ki a „Románia területén található magyar vonatkozású történelmi, néprajzi, művészeti, kegyeleti és más műemlékek” összeírását és védelmét.24 A Műemlékvédő Bizottság továbbá elhatározta, hogy „1947 első felében felállítja a magyar műemlékek nyilvántartását, és sürgős esetekben a műemlékek védelmére kel, megfelelő szakemberek és az állami hatóságok bevonásával […] Különleges feladata a bizottságnak a műtörténeti kastélyok és udvarházak számbavétele és nyilvántartása.” Jellemző az akkori állapotokra, hogy a fenti értekezlet döntéseinek jegyzőkönyvét február 6-án küldték meg „Bánffy Miklós úrnak, a Műemlékvédő Bizottság elnökének”,25 novemberben viszont lemondatták a MNSz elnökét, Kurkó Gyárfást, akit a börtönbe csakhamar a fenti értekezletet levezénylő Balogh Edgár is követett. Bánffy, saját helyzetének tarthatatlanságát felmérve – sok évi kérvényezés és felfolyamodás után – 1949-ben távozott feleségéhez, Várady Arankához Budapestre. Ám a munka – melyet az ő irányítása, főgond19
SIPOS 2010, 123. Főgondnoki tisztségéből 1948-ban mond le. Az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa 10650/1929. számú határozata alapján hozta létre a műemlék-bizottságot. A bizottság 1930. május 5-i határozatában felkérte Herepei Jánost a házsongárdi temető megváltásra és gondozásra szoruló egyházi jellegű sírjainak összeírására (HEREPEI 2005, 8–9). 21 Debreczeni László művészettörténész, grafikus 1928-ban, a Makkai Sándor püspökhöz intézett beadványa eredményeként kapott megbízást az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsától az erdélyi református egyházi építészeti műemlékek, műtárgyak összeírására, rajzos felvételezésére. 22 SIPOS 2010, 125. 23 SIPOS 2010, 129. 24 Kiemelés tőlem. Ugyanis a műemlékeket is integráló kulturális örökség fogalma csak az utóbbi időszakban fedi le a népi műemlékeket, temetőket, képzőművészeti alkotásokat. 25 A Romániai Magyar Népi Szövetség Műemlékvédő Bizottságának működésére vonatkozó töredékes iratok: RÁDAY 1. doboz II. 2. 20
EME AZ ÉPÍTÉSZ BÁNFFY MIKLÓS (RAJZOK, TERVEK, ÉPÜLETEK)
301
noksága, védnöksége alatt kezdtek meg – halála után is tovább folytatódott. Debreczeni László ennek szellemében készítette el 1953-ban a kolozsvári műemlékek jegyzékét,26 amely az ez idő tájt készült, Románia egész területét átfogó műemlékjegyzék részeként 1989-ig érvényben maradt. Bánffy építészeti cselekedeteinek számbavétele során helye van annak is, hogy személyével kapcsolatosan eloszlathassunk egy félreértést. Egyes népszerűsítő kiadványok27 és nyomukban a széles nyilvánosság (internet) úgy tartja, hogy a gróf Bánffy György építtette budapesti Bánffy-palota (8. tábla/1–3) terveit saját fia, Bánffy Miklós „írta alá”, sejtetve ezzel, hogy a kétemeletes józsefvárosi épület létrejöttében, netán tervezésében az akkor 23 éves grófnak valamiféle szerepe lehetett. Bánffy abban az időben valóban Budapesten tartózkodott – jog- és államtudományi tanulmányokat folytatott28 –, ám családon belüli helyzete, apja róla formálódó szigorú véleménye nem teszi valószínűvé, hogy ebben az ügyben felelősséggel eljárhatott. Sajnos a Reviczky utcai palota Fővárosi Levéltárban őrzött tervanyagában nem találhatók meg az eredeti tervek, így az említett aláírást sem tudjuk ellenőrizni.29 Az építési engedély iratanyagában30 viszont többször szerepel Fort Sándor31 budapesti építész neve mint megbízotté. Ugyanakkor a Fővárosi Levéltárban őrzött jó néhány átépítési, bővítési, korszerűsítési dokumentáció között található egy 1923-as keltezésű tervlap, melyen a tervező és kivitelező Nagy István építőmester neve mellett valóban ott szerepel az ismert kalligrafikus írással építtetői minőségében „Gróf Bánffy György helyett dr. Gróf Bánffy Miklós”.32 Bánffy Miklós nem volt gyakorló építész, de jelenlétével, művészetpártoló irányításával jelentős építészeti alkotások születtek, építészeti, műemlékvédelmi programok valósultak meg. Nem zárhatjuk tehát a fenti gondolatokat anélkül, hogy fel ne idéznénk hitvallását, amelyet a sorok között a Magyar Országos Képzőművészeti Tanács elnökeként az 1923. április 23-án elhangzó elnöki megnyitóbeszédében fogalmazott meg: „Kétségtelen, hogy van magyar építészeti hagyomány. A magyar építészet az elmúlt századokon át természetesen követte azokat az irányokat, amelyek Európa uralkodó művészeti irányai voltak […] Meggyőződésem, hogy ez a jövőben is így lesz. Az új eszközöket, az új igényeket és az új lehetőségeket kell felhasználni. Tanulni kell mindenütt, ahol tanulni lehet, de alkalmazni nálunk úgy kell, ahogy a mi hagyományainknak megfelel.”33
26
DEBRECZENI 1957, 219–248. M. SZŰCS 1996, 12–13. 28 DÁVID 2010, 77. 29 BFL – TERVTÁR. 30 BFL – IRATTÁR III, 25910, 30626, 33050, 38702, 39260, 46542. tanúsítási számok alatt. 31 Fort Sándor (1850–1900) budapesti építész, aki a gróf Andrássy, gróf Cziráky, gróf Károlyi, báró Szentkereszty családok számára tervezett méretükben is jelentős épületeket. Bővebben róla Bordás Beáta ír a Szentkereszty család 19. századi építkezéseit tárgyaló dolgozatában (BORDÁS 2010), hivatkozva Sisa József historizáló kastélyokról szóló könyvének építész-katalógusára (SISA 2007, 304). Kapcsolatát a gróf Bánffy családdal ezek a művek még nem említik. 32 A Reviczky utca 5. szám alatti Bánffy-palota építéstörténetének tisztázásával egyelőre még adós a szakirodalom. A kezdetekről az Építő Iparban (1896, 216) találunk adatot. 1896. június 30-án a magánépítési albizottság az engedély kiadása előtt megküldi gróf Bánffy György VIII. kerület, József út 5348. hrsz. alatt építendő kétemeletes házának terveit a Fővárosi Közmunkák Tanácsának (25910. sz. alatt). Ezt az építési engedélyt Bánffy György 1896. szeptember 14-én veszi át Bonchidán. A többszöri átalakítást szenvedett, zártsorú beépítést eredményező egyudvaros lakóépület eklektikus stílusban épült. A második világháború után kisajátították. Jelenleg a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának (NMHHM) székháza. 33 BÁNFFY 1923, 33–34. 27
EME 302
GY. DÁVID GYULA
LEVÉLTÁRI FORRÁSOK RÁDAY Ráday levéltár. C/6. Bánffy hagyaték. BFL – TERVTÁR Budapest Főváros Levéltára, Tervtár. 36737 Hrsz. alatt. BFL – IRATTÁR Budapest Főváros Levéltára, Irattár. IV. 1407b.
IRODALOM BÁLINT A. 1916 Az Erzsébet emlékmű negyedik pályázata. Nyugat, 1916, 14. szám http://www.epa.oszk.hu/00000/00022/00202/06266.htm BÁNFFY M. 1923 Képzőművészetpolitikai feladatok (Elnöki megnyitóbeszéd, mondotta a m. országos képzőművészeti tanácsnak 1923. évi április hó 6-án tartott egyetemleges ülésén Bánffy Miklós gróf). Magyar Iparművészet XXVI. 1. 33–34. 2000 Emlékeimből. Huszonöt év. Kolozsvár. 2012 Színfalak előtt, színfalak mögött. In: Bánffy Miklós: Emlékezések – irodalmi és művészeti írások. Kolozsvár. 153–164. BIRÓ J. 1935 A bonchidai Bánffy-kastély. Cluj. (Erdélyi Tudományos Füzetek 75.) BORDÁS B. 2010 A Szentkereszty család 19. századi építkezései (Árkos, Budapest). XIII. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia. Kolozsvár, 2010. május 14–16. DÁVID GY. 2010 Bánffy Miklós emléke – A kényelmetlen nagyúr. Magyar Szemle, Új folyam XIX. 5–6. 77. DEBRECZENI L. 1957 Az 1953. évi kolozsvári műemlék-összeírás építéstörténeti eredményei. In: Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár–Bukarest. ÉBER L. 1916 Erzsébet királyné emlékszobra. Magyar Iparművészet XIX. 6. 217–222. HEREPEI J. 2005 A kolozsvári színház és színészet történetéből. S. a. r. Sas Péter. Kolozsvár. JANOVICS J. 2001 A Hunyadi téri Színház. Kolozsvár. MIM 1916 A Pályázat eldöntése. Magyar Iparművészet XIX. 6. 257–263. (benne 258–259: Folytatólagos jegyzőkönyv, felvétetett az „Erzsébet királyné emlékmű bíráló bizottságá”-nak június 27-én, kedden reggel 9 órakor, a városligeti Iparcsarnokban megtartott negyedik üléséről; 261–263: Ohmann Frigyes és Hahn Hermann véleménye). KÖRÖSFŐI KRIESCH A. 1916 Az Erzsébet-emlékmű pályázatának tanulságai. Magyar Iparművészet XIX. 6. 223–256. KÖTŐ J. 2009 Színjátszó személyek Erdélyben (1919–1940). Kolozsvár.
EME AZ ÉPÍTÉSZ BÁNFFY MIKLÓS (RAJZOK, TERVEK, ÉPÜLETEK)
GY. DÁVID GY. 2008–2010 2011 M. SZŰCS I. 1996 POTZNER F. 2004 SAS P. 2003 SISA J. 1989
303
Öntöttvas verandarács Bonchidán. Dolgozatok, ÚS, III–V. (XIII–XV.) 237–246. A bonchidai Bánffy-kastély. Kolozsvár. Palotanegyed a Józsefvárosban. Budapest. Medgyaszay István. Budapest. Mesélő képeslapok. Kolozsvár 1867–1919. Budapest.
Alois Pichl (1782–1856) építész Magyarországon. Budapest. (Művészettörténeti füzetek, 19.) 2007 Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon. A historizmus kora. Budapest.
SIPOS G. 2010 Bánffy Miklós tevékenysége az erdélyi református egyházban. Magyar Szemle, Új folyam XIX. 5–6. 122–133. SZEBENI ZS. 2010 Az „ákombákom-firkától” a modern tervezőig – Bánffy Miklós korai grafikai munkái. Magyar Szemle, Új folyam XIX. 5–6. 109–121. 2011 Gróf Bánffy Miklós, egy nyughatatlan ember [Bánffy Miklós, Ben Myll, Kisbán Miklós vándorkiállítás katalógusa]. Szerk. Szebeni Zsuzsa, Budapest.
THE ARCHITECT BÁNFFY MIKLÓS (DRAWINGS, PLANS, BUILDINGS) (ABSTRACT) Upon examination of the multi-faceted oeuvre of Bánffy Miklós one can conclude that not only his literary, political, theatrical and art work is notable, but also his works in the scope of architecture such as architecture policy, spatial planning of certain buildings and supporting monument protection. The architectural motives in our present study emerged during the writing, one after the other and they searched their place in the records. The Bánffy Castle in Bonchida (Bonţida), the Hungarian Opera-house (Budapest), and the Summer Theatre in Kolozsvár (Cluj) bears the outlook of life of Bánffy Miklós which combined conservatism with innovation. Monument protection is based on this combination of two principles, so it was no surprise that this task was found him first as the principal Chief Curator of the of the Transylvanian Reformed Church District, and after the war, as the Chairman of Committee of the Hungarian People's Association. Under his supporting management the Transylvanian monument protection was started and its first goal was to record all the existing monuments. During our study many topics remained unfolded partly or entirely, such as the building history of the Summer Theater in Kolozsvár, the Bánffy Palace in Budapest, or the works of the Monument Committee of the Transylvanian Reformed Church District. These topics may be the subject of separate studies in the near future and we believe that the results of their research will enrich our culture.
EME
EME
EME
EME
EME
EME
EME
EME
