Görög örökség Magyarországon. Civil szervezeteink életébõl. Hírek az anyaországból. Görögökrõl magyar szemmel. Programajánló

GÖRÖG KISEBBSÉGI 2009 / 8–9. szám

K U LT U R Á L I S

MAGAZIN

Görög örökség Magyarországon Civil szervezeteink életébõl Hírek az anyaországból Görögökrõl „magyar szemmel” Programajánló

a

G K A

KÉ S Z ÜLT A NE M Z ETI CIV IL A LA PPRO G RA M (N CA ) TÁ MO G ATÁS ÁVAL

Görög örökség – Kiállítás a XVII-XIX. századi görög ortodox diaszpóráról a Budapesti Történeti Múzeumban ïò ïò Ç åëëçíéêÞ ïñèüäïîïò äéáóðïñÜ óôçí Ïõããáñßá 17 19 áéþíáò

AGORA GÖRÖG KISEBBSÉGI KULTURÁLIS MAGAZIN 2009 / 8–9. szám Kiadja: A Görög Kultúráért Alapítvány Felelõs kiadó: Angelidisz Vaszilisz Felelõs szerkesztõ: Agárdi Bendegúz Szpírosz Grafika, tipográfiai terv: Czetõ Zsolt Tördelés, szerkesztés: PART-2001 Kft. Nyomdai sokszorosítás: PART-2001 Kft. Megjelenik: 1600 példányban ISSN 2060-0011 a

G K A

1142 Budapest, Dorozsmai út 45. Bankszámla: 12001008-00105745-00100003 Adószám: 18172564-1-42 www.greekfoundation.hu

K É SZ Ü LT A NE M Z E T I CIVIL A LA PPRO G RA M (N CA ) TÁ MO G ATÁ SÁ VA L

49

Kedves Olvasóink! Mozgalmas hónapok vannak mögöttünk. Túl azon, hogy rendszeres hagyományőrző rendezvényeit megtartotta közösségünk, több színvonalas eseményre is sor került. A nemzeti ünnepünk tiszteletére rendezett fővárosi ünnepségen két görögországi szervezet mellett részt vett a Görögök Világtanácsa Európai Koordinációs Testületének tagja, Ekaterini Jannaki asszony, aki Rómából látogatta meg közösségünket. Rövid magyarországi tartózkodása során megtekintette Beloiannisz települést is. A budapesti görög közösség vezetői látogatást tettek Belgrádban az ottani görög szervezet meghívására, és részt vettek Brüsszelben az európai görög közösségek vezetőinek találkozóján. Májusban hazánkba várjuk az ausztriai görög egyesületek szövetségének elnökét, majd az év hátralévő részében az Európai Görög Közösségek Koordinációs Tanácsa elnökségét is. A párbeszéd az európai görög közösségek, és szűkebb régiónk görög közösségei között egyre intenzívebb, és ebből a magyarországi görög közösségnek sem szabad kimaradnia. Ma, amikor az Európai Unió tagországai között megszűnnek a határok, az egyes országokban élő honfitársaink is egyre jobban közelednek egymáshoz. A másik nagy esemény volt a „Görög örökség” címet viselő, civil szervezésű kiállítás, amely egészen július 2-ig látható a Budapesti Történeti Múzeumban. Ez a magas színvonalú múzeum méltó helyszíne annak a gazdag anyagnak, amelyet ebben az összeállításban először tekinthet meg a nagyközönség a XVII-XIX. századi görögség egyházi és világi életéből. Kevesen tudják például azt is, hogy a görög felkelést vezető Ypszilandi hercegről egy pesti görög festő, Laccataris Demeter festette meg az egyetlen olyan portrét, amelyet hiteles ábrázolásként tartanak számon a történészek. Többek között ez a festmény is megtekinthető most, amely eddig a Kiscelli Múzeum raktárában pihent. Több magyarországi múzeumból, illetve magánszemélyek felajánlásaiból állt össze az az anyag, amely először nyújt átfogó képet az első görög diaszpóra életéből. Minden honfitársunknak és magyar barátainknak ajánljuk figyelmébe a kiállítás megtekintését! Agárdi Bendegúz Szpírosz Felhívjuk Kedves Olvasóink figyelmét, hogy a továbbiakban lapunk oldalszámozása megváltozik, követve a folyóiratok formai követelményeit.

AGORA – Görög kisebbségi kulturális magazin – 2009. 8-9. szám

50

Vízkereszt és vaszilopita A görög közösség január 6-án ismét megtartotta a Vízkereszt-ünnepséget, majd pár héttel később a Vaszilopita-vágást. Ezen hagyományok óriási szerepet játszanak a közösség életében.

ΕΠΟΝ (Αφιέρωμα στα 66 χρόνια από την ίδρυσή της)

Φέτος συμπληρώνονται 66. χρόνια της ίδρυσης της θρυλικής ΕΠΟΝ: Ενιαία Πανελλαδική Οργάνωση Νεολαίας. Μια οργάνωση η οποία στα χρόνια της κατοχής, έχει να επιδείξη ένα τεράστιο έργο στον αγώνα κατά των ξένων καταχτητών. Η ΕΠΟΝ σε λίγο χρονικό διάστημα συγκέντρωσε στις γραμμές της πάνω από 600,000 νέους και νέες. Έγινε η μαζικότερη και μαχητεκότερη οργάνωση του έθνους μας. Έτσι λοιπόν η ΕΠΟΝ δεν ήταν απλά μια οργάνωση νεολαίας, ήταν η ίδια η νεολαία, αγωνιζόμενη και οργανωμένη, έτσι και η δράση της αγκάλιαζε το σύνολο της ζωής της νεολαίας. Ιδρύθηκε στις 23. Φεβρουαρίου του 1943.

στους Αμπελόκηπους Αθήνας, στο σπιτάκι της οδού Πλακεντίας 3. Ως βασικοί της σκοποί καθορίστικαν: Η εθνική απελευθέρωση, η ακεραιότητα και ανεξαρτησία της Ελλάδας. Η υπεράσπιση των συμφερώντων και δικαιωμάτων της νέας γενιάς, στη ζωή, στη μόρφωση, και στο πολιτισμό. Η εξόντωση του φασισμού, τόσο στα χρόνια της κατοχής, όσο και μετά με όπιαδήποτε μορφή κι, άν παρουσιαστεί. Ηκαταπολέμιση των ιμπεριαλιστικών πολέμων, και η υπεράσπιση της ειρήνης.

AGORA – Görög kisebbségi kulturális magazin – 2009.8-9. szám

51

Με βάση αυτούς τους σκοπούς η ΕΠΟΝ πάλεψε ενάντια στον φασισμό για την εθνική, αλλά και την κοινωνική απελευθέρωση. Ανδρειομένη στους αγώνες κατόρθωσε να γαλουχήσει, να διαπαιδαγωγήσει, τις 100-δες χιλιάδες ΕΠΟΝ-ίτες και ΕΠΟΝ-ίτισσες, με οράματα, με ανθρώπινες αξίες και ιδανικά. Ν’ αναδείξει εκατοντάδες ήρωες και ηρωήδες, στον αγώνα κατά του φασισμού. Πάνω από 35000 ήταν οι ΕΠΟΝ-ίτες και ΕΠΟΝίτισσες μαχητές του ΕΛΑΣ και πολλές δεκάδες χιλιάδες οι Εφεδροελασίτες. Με το σύνθημα πολεμάμε και τραγουδάμε, ξεσήκωνε τον ενθουσιασμό των νέων, που πολεμώντας τους χιτλεροφασίστες κατακτητές, και τους συνεργάτες τους, έδωσε χιλιάδες νεκρούς. 1300 αγόρια και κορίτσια τυης ΕΠΟΝ, δώσαν την ζωή τους, για τη λευτεριά της πατρίδας μας. 100-δες είναι οι ήρωες και μάρτυρες της θρυλικής ΕΠΟΝ. Μορφές ηρώων και ηρωήδων, σαν την Ηλέκτρα Αποστόλου, την Ηρώ Κωσταντοπούλου, των τρειών ΕΠΟΝ-ιτών του (κάστρου) του Υμηττού, του Ναπολέων Σουκατζίδη, και πολλών άλλων, θα μείνουν για πάντα αθάνατα σύμβολα, ηρωησμού και αυτοθυσίας, στη μνήμη του ελληνικού λαού, και θα φωτίζουν το δρόμο του αγώνα, και της τιμής, στις νέες γενιές του έθνους μας. Η ΕΠΟΝ πέρα από την τεράστεια συμβολή της

στον ένοπλο αγώνα της Εθνικής Αντίστασης κατά των ξένων κατακτητών και συνεργατών τους, έχει να παρουσιάσει και ένα πλούσιο και δημιουργικό έργο στον πολιτιστικό τομέα. Το θέατρο τόσο στο βουνό, με τους ερασιτεχνικούς θιάσους των ΕΠΟΝ-ιτών, όσο και στις πόλεις έπαιξαν σπουδαίο ρόλο, όχι μόνο στη σωστή ψυχαγωγία των νέων, αλλά και στην πνευματική τους ανάπτυξη. Για πρώτη φορά τα παιδιά της ελληνικής επαρχίας βλέπαν κουκλοθέατρο-καραγκιόζη-θεατρικές παραστάσεις κλπ. Το ίδιο και τα παιδιά της Αθήνας και του Πειραιά. Όπου στην κάθε συνοικία λειτουργούσαν πολιτιστικές λέσχες, εκεί διαμοργώθηκαν βιβλιοθήκες διωργανώνωνταν συζητήσεις λογοτεχνικές βραδιές κα. Στην Κρήτη, η ΕΠΟΝ δημιούργησε 80. πολιτιστικές λέσχες που έδωσαν 1300 θεατρικές παραστάσεις. Στην Ανατολική Μακεδονία θράκη ιδρύθηκαν 155 λέσχες, στην Κεντρική και Δυτική Μακεδονία 358, στη Θεσσαλία 100 με 4000 παραστάσεις, και στην Πελοπόννησο 300 με 5000 παραστάσεις. Τα δοξασμένα και αθάνατα τραγούδια της Εθνικής Αντίστασης, αντιχούσαν παντού στους κάμπους και στα βουνά, στις πόλεις και στα χωρία, και φλογίζαν τις καρδιές των ΕΠΟΝ-ιτών και ΕΠΟΝ-ιτισσών, στην Ελεύθερη και σκλαβομένη Ελλάδα. Οι σχέσεις ανάμεσα στα κορίτσια και αγόρια, καλλιεργούνταν, πάνω στην αλληλοεκτίμηση, και αλληλοσεβασμό. Για πρώτη φορά οργανώνωνταν κοινές χοροεσπερίδες από αγόρια και κορίτσια σε διάφορες πολιτιστικές λέσχες. Στην Ελεύθερη Ελλάδα λειτουργούσαν περίπου τα 80% των Δημοτικών Σχελείων, με παλιούς δασκάλους, αλλά ήταν πλαισιομένα από 200 και πάνω ΕΠΟΝ-ιτών απόφοιτων παιδαγωγικών φροντηστηρίων, που είχαν ιδρυθεί στην Τύρνα, και στο Καρπενήσι. Σοβαρό ρόλο έπαιξε στην διαπαιδαγώγηση των μελών της ΕΠΟΝ και ο ΕΠΟΝ-ίτικος τύπος. Η εφυμερίδα »ΝΕΑ ΓΕΝΙΑ» όργανο του Κ.Σ. της ΕΠΟΝ, πρωτοστάτησε στον τομέα αυτό. Είχε επιφανείς και άξιους συνεργάτες, όπως οι Νίκος Καραντινός, Στάυρος Ζορμπαλάς, Γιάννης Ρίτσιος, Λουντέμης, η Σοφία Μαυροειδή-Παπαδάκη, η Έλη Αλεξίου, και δεκάδες άλλοι άξιοι λογοτέχνες, ποιητές και δημοσιογράφοι. Μέσα από τις γραμμές του Δωδεκάλογου της Νεολαίας προβάλλει περήφανα ο νέος αγωνιστής ο ακούραστος οδηγητής της νέας γενιάς, ο απλός, ειλικρινής, με το ξάστερο μυαλό και την ανοιχτή καρδιά ΕΠΟΝ-ίτης που δείνη και τη ζωή του για


52 την πατρίδα και τον άνθρωπο, ο καταλυτής καιχτίστης της λευτεριάς και της δουλιάς. Το υπόδειγμα νέου αγωνιστή για μιά λεύτερη και δημιουργική ζωή, εκφράζεται παραστατικά και στο Δεκάλογο του ΕΠΟΝ-ίτη αντάρτη, που είχε κυκλοφορήσει πλατιά σε όλη την ελεύθερη Ελλάδα. Και δυστηχώς λόγο έλλειψεις χώρου δεν μπορούμε να το τυπώσουμε σε τούτο το αφιερωμά μας.

Τα αετόπουλα Με πρωτοβουλία της ΕΠΟΝ δημιουργήθηκε η οργάνωση των αετοπούλων. Η οργάνωση των αετοπούλων είχε στις γραμμές της πάνω από 200 χιλιάδες αγόρια και κορίτσια. Είχαν οργανωτική δομή παράλληλη με την ΕΠΟΝ. Και κάθε οργάνωσή τους καθοδηγούνταν άμεσα από την αντίστοιχη οργάνωση της ΕΠΟΝ. Τα αετόπουλα πρόσφεραν πολλά στον αγώνα. Κάναν σαμποτάζ στ’ αυτοκίνητα των γερμανών. Ήταν θαυμάσιοι σύνδεσμοι, ανάμεσα στις οργανώσεις και τα τμήματα του ΕΛΑΣ. Εκεί που ένας μεγάλος θα ήταν αδύνατο να σπάσει το μπλόκο των κατακτητών, το αετόπουλο άφοβο, παίζοντας και μ δίνοντας υποψίες, μετάφερνε πολύτεμα σημειώματα και οδηγίες. Στο βουνό και στις πόλεις τα αετόπουλα μάζευαν πολύτιμες πληροφορίες, για τις κινήσεις των γερμανών και τις μετέδιδαν στόν ΕΛΑΣ. Φύλαγαν τους τραυματίες από από αιφνιδιαστικές επιδρομές. Αρκετά αετόπουλα πήραν μέρος με το όπλο στο χέρι στις μάχες κατά των ξένων κατακτητών. Το έργο της ΕΠΟΝ, οι αγώνες και οι θυσίες της, για την λευτεριά, την ανεξαρτησία, και την δημοκρατία της πατρίδας μας, όχι μόνο δεναναγνωρίστηκαν από την πολιτεία, αλλά αντιθέτως, η επέμβαση των Αγγλοαμερικανών μετά την απελευθέρωση, σε συνεργασία με την αντιδραστική δεξιά, ρήμαξε, τσάκισε, τα οράματα και τις ελπίδες των ΕΠΟΝ-ιτών. Έτσι έως το 1946, πάνω από 1500 ΕΠΟΝ-ίτες και ΕΠΟΝ-ίτισσες δολοφονούνται, χιλιάδες σέρνονται στα Στρατοδικεία, στις φυλακές και εξορίες. Οι ΕΠΟΝ-ίτες όσοι διέφυγαν απ’ τους διωγμούς, τα βασανιστήρια,τις φυλακές, και τις δολοφονίες, καταφεύγουν στα βουνά, δίνουν το παρών στις γραμμές του ΔΣΕ (Δημοκρατικοός Στρατός Ελλάδας). Τα ηρωϊκα παραδείγματα της ΕΠΟΝ, συνέχισαν να εμπνέουν τους νέους και τις νέες, στους μετέπειτα αγώνες του λαού μας, ενάντια στον Αγγλοα-

μερικάνικο ιμπεριαλισμό, και τον ντόπιο μοναρχοφασισμό. Οι μαχητές και μαχήτριες του ΔΣΕ που στην πλειοψηφία τους ήταν ΕΠΟΝ-ίτες, αγωνίστηκαν με απαράμιλλο ηρωϊσμό, και αυτοθυσία, επί 3,5 τρειάμιση χρόνια, με ακλόνιτη πίστη στα υψηλά ιδανικά τους. Ανάδειξαν τους δικούς τους ήρωες και μάρτυρες. Τον Διαμαν΄τη, τον Ν. Τριανταφύλου, την Βαγγελίτσα Κουσάντζα, τον Στέφανο Γκιουζέλη, την Μίρκα Γκίνη, την Κατίνα Ανδρεοπούλου (Τσβέτα), την Ισμήνη Σιδεροπούλου, και τόσους άλλους γνωστούς και άγνωστους τιμημένους πεσόντες. Τις παραδόσεις της ΕΠΟΝ συνέχισαν οι νέοι, και οι νέες μαχητές του ΔΣΕ και στην πολιτική προσφυγιά, με την πατριωτική και διευθνιστική διαπαιδαγώγηση της νεολαίας, με την ανάπτυξη πολιτιστικής, και αθλιτικής κίνησης στις φιλόξενες πρώην σοσιαλιστικές χώρες. Και τις συνεχίζουν και σήμερα ακόμη οι απόγονοι της ΕΠΟΝ; Εμείς η δικιά μας γενιά, που αγωνιστήκαμε στην περίοδο της Εθνικής μας Αντίστασης, μέσα από τις γραμμές της θρυλικής ΕΠΟΝ, γαλουχηθήκαμε με τις ιδέες, και τα οραματά της, ποτέ δεν θα ξεχάσουμε εκείνα τα δύσκολα αλλά όμορφα χρόνια της δοξασμένης Εθνικής μας Αντίστασης. Είμαστε περήφανοι για τους αγώνες της ΕΠΟΝ, και τη συμμετοχή μας σ’ αυτούς. Χρέος ολωνών μας είναι: Να εκλαϊκεύουμε και να προβάλλουμε το έργο της ΕΠΟΝ και την πολύτικμη συμβολή της στο εθνικό απελευθερωτικό αγώνα. Αυτό είναι κα το χρέος της Πολιτείας. Στα σχολεία θα πρέπει να διδάσκεται ολόκληρη η ιστορία της ένδοξης Εθνικής μας Αντίστασης, και τα ηρωϊκά κατορθώματα της, για την λευτεριά του έθνους μας. Σήμερα που η νεολαία μας μαστίζεται από τα ναρκωτικά, τα μέσα υποκουλτούρας και διαφθοράς, την ανεργία και την εκμετάλευση, οι παραδόσεις και τα ιδανικά της ΕΠΟΝ πολλά από αυτά παραμένουν και επίκαιρα και επιτακτικά. Η προοδευτική νεολαία της πατρίδας μας και σήμερα αγωνίζεται και πρωτοστατεί στους αγώνες εναντίων της παγκοσμιοποίησης, της ανεργίας, της διαφθοράς, των ναρκοτικών, και της εκμετάλευσης. Εναντίων των πολέμων και υπέρ της ειρήνης. Τιμή και δόξα στους ήρωες ΕΠΟΝ-ίτες.


Θανάσης Ζιανός παλιός ΕΠΟΝ-ίτης

53

ΧΑΙΡΕΤΙΣΜΟΣ Απευθινομένη στην άλλη Ελλάδα έξω από την Ελλάδα εκ μέρους του κ. Αμαραντίδη και εκ μέρους του Συντονιστικού Συμβουλίου Περιφέρειας της Ευρώπης. Ευχαριστώ πολύ για την πρόσκλιση, χαιρετώ θερμά την εκδήλωση σας που είναι αφιερωμένη στην επέτειο της 25 Μαρτίου ΗΜΕΡΑ ΜΝΗΜΗΣ ΗΜΕΡΑ ΔΙΑΧΡΟΝΙΚΗΣ ΣΗΜΑΣΙΑΣ ΦΟΡΟ ΤΙΜΗΣ ΣΤΟΝ ΑΓΩΝΑ ΤΟΥ ΕΛΛΗΝΙΚΟΥ ΛΑΟΥ ΓΙΑ ΑΥΤΟΔΙΑΘΕΣΗ ΕΛΕΥΘΕΡΙΑ ΚΑΙ ΑΝΕΞΑΡΤΗΣΙΑ Η φετεινή 25 ΜΑΡΤΙΟΥ συμπιπτεί με την διακυνδινεύση της ΕΙΡΗΝΗΣ με την αμφίσβιση των ιδανικών με τους κοινωνικούς αποκλεισμούς με την ανισότητα στην γνώση με την συμπίεση των κοινωνικών δικαιωμάτων με τις παραβίασεις των ανθρωπινών δικαιωμάτων της αλλαγής των σύνορων την περιβαντολογική καταστροφή την μεγάλη διατροφική κρίση την έξαρση του ρατσισμού της ξενοφοβίας και του εθνικισμού. Η ΕΛΛΑΔΑ και ο ΕΛΛΗΝΙΣΜΟΣ η ΝΕΟΛΑΙΑ της ΔΙΑΣΠΟΡΑΣ ΔΕΝ μπορούν παρά να είναι με τους αγώνες για τις κοινωνικές και πολιτικές αξίες του ανθρωπισμού της αλληλεγγύης των δημοκρατικών δικαιωμάτων της οικολογικής ευαισθισίας υπερ του διαλόγου για την σταθερότητα και την ειρήνη στα ΒΑΛΚΑΝΙΑ και στον ΚΟΣΜΟ ΙΔΙΑΙΤΕΡΑ σε μια εποχή που το διεθνές δικαίο συνεχώς καταπατιέται βαναυσά η υπερασπίση της ειρήνης αποτελεί πρώτη προτεραιότητα για τον ελληνισμό της ΔΙΑΣΠΟΡΑΣ. Οι άξονες δουλειάς στους οποίους επικεντρώνετε από την πρώτη στιγμή το συντονιστικό συμβούλιο της Ευρώπης είναι: Η ΠΑΙΔΕΙΑ, ΝΕΟΛΑΙΑ, ΠΟΛΙΤΙΣΜΟΣ ΔΙΚΑΙΩΜΑ ΤΗΣ ΨΗΦΟΥ, ΠΡΟΒΟΛΗ ΤΟΥ ΣΑΕ. Το ΣΑΕ της Ευρλωπης τόνισε επανιλλειμένα και μέσα από τα συνέδρια του στα Ελληνόπουλα του εξωτερικού πρέπει να παρέχεται μια δημόσια παιδεία που θα εξασφαλίζει την ελληνικότητα τους θα εμποδίζει την αναγκαστική αφομοίωση τους στις χώρες υποδοχής και θα εξασφαλίζει ταυτόχρονα ίσες δυνατότητες με τους νέους των χωρών στις οποίες ζουν αλλά και την ομαλή ένταξη τους στην ελληνική κοινωνία σε

περίπτωση που παλινοστίσουν. Είναι σημαντικό να εξασφαλιστούν σε όλα τα παιδιά των Ελλήνων η γνωστική τους ανάπτυξη ο σεβασμός και η κατανόηση όχι μόνον μεταξύ των πολιτισμών αλλά και μεταξύ των τρόπων έκφρασης στην γνώση με μια προσπάθεια καθορισμού και ανάπτυξης της διαπολιτισμικής παιδείας. Η καλύτερη λύση σε αυτή την κατεύθινση βρίσκεται στην ένταξη στο εκπαιδευτικό σύστημα της χώρας υποδοχής .Θεωρούμαι ότι σημαντική συμβολή στην ελληνογλωσσή εκπαίδευση του ελληνισμού της διασποράς έχουν οι διακρατικές συμφωνίες με τις χώρες υποδοχής. Ιδιαίτερη μεριμνά θα πρέπει να δοθεί στην εκπαίδευση των μαθιτών που παλινοστούν. Τα μέτρα που έχουν λιφθεί για την διδασκαλία πολλές φορές λειτουργούν απωθιτικά. Στόχος του ΣΑΕ Ευρώπης είναι η νεολαία. Γνωρίζουμε πολύ καλά ότι τα νέα παιδιά έχουν στόχους, έχουν νέα οράματα, εγγύονται ένα καλύτερο μέλλον. Πιστεύουμε ότι για να κερδίσουμε το αύριο πρέπει να επενδίσουμε στον άνθρωπο. Είναι αυτοί οι νέοι άνθρωποι που καλούνται να διαδραματίσουν πρωτεύοντα και καθοριστικά. ΕΙΣΑΣΤΕ ΕΣΕΙΣ ΟΙ ΝΕΟΙ, ΟΙ ΝΕΟΙ ΤΗΣ ΔΙΑΣΠΟΡΑΣ της ΔΙΑΣΠΟΡΑΣ ΤΟΥ ΕΛΛΗΝΙΣΜΟΥ. Στόχος μας είναι να βελτιώσουμε την πληροφόριση των νέων να ενθαρρυνούμε το πνεύμα πρωτοβουλιάς και δημιουργηκότητας την συμμετοχή τους στις οργανωμένες δραστηριότητες των Ελλήνων, αξιοποιώντας όλους τους νέους τρόπους επικοινωνίας για την επίτευξη των στόχων μέσα στα δικτύα νεολαίας ΣΑΕ Ευρώπης. ΤΟ ΣΥΜΒΟΥΛΙΟ ΣΑΕ Περιφέρειας της ΕΥΡΩΠΗΣ στιρίζει το δικαίωμα ψήφου του ελληνισμού της διασποράς στις εκλογές και αποφάσισε να υποστιρίξει πρόταση σχετικά με την δημιουργία ξεχωριστής περιφέρειας με δικούς μας εκφραστές, εκπροσώπους στο ελληνικό κοινοβούλιο με την δυνατότητα της επιστολικής ψήφου. Στην βάση αυτή το ΣΑΕ καλεί όλους τους Έλληνες της διασποράς να ενεργοποιηθούν στις ΚΟΙΝΟΤΗΤΕΣ τους και σε όλους τους μαζικούς τους. Η αυτοαπομώνοση δεν δίνει λύση στα μεγάλα προβλήματα που αντιμετωπίζει ο


54 απόδημος ελληνισμός. Χρειάζετε συμμετοχή και ενότητα, ιδιαίτερα σε αυτούς τους δύσκολους καιρούς είναι τεράστια η ανάγκη της συσπείρωσης όλων των δυνάμεων του ελληνισμού πέρα και έξω από υπερμετρούς πατριωτισμούς και εθνικισμούς. Κλείνοντας ήθελα να αναφερθώ στον θετικότατο ρόλο που μπορεί να παίξει το ΣΑΕ που σαν βασικό στόχο και μέλημα έχει την προώθιση λύσεων στα τόσα προβλήματα που ταλιανίζουν τον ελληνισμό της ΔΙΑΣΠΟΡΑΣ και που προέρχονται τόσο από την Ελληνική πραγματικότητα αλλά και από τις πολυπικοιλές πραγματικότητες στις χώρες υποδοχής. ΤΟ ΣΑΕ και το προεδρείο του θα πρέπει να γίνει ζωντανή έκφραση όλων των ΕΛΛΗΝΩΝ της ΔΙΑΣΠΟΡΑΣ ανεξάρτητα από τις πολιτικές και θρισκευτικές τους πεποίθισεις. ΓΙΑΝΝΑΚΗ ΚΑΤΕΡΙΝΑ ΣΥΝΤΟΝΙΣΤΙΚΟ ΣΥΜΒΟΥΛΙΟ ΑΠΟΔΗΜΟΥ ΕΛΛΗΝΙΣΜΟΥ ΠΕΡΙΦΕΡΕΙΑΣ ΕΥΡΩΠΗΣ ΣΥΝΤΟΝΙΣΤΡΙΑ ΕΠΙΤΡΟΠΗΣ ΠΟΛΙΤΙΚΩΝ Κ.Α ΔΙΚΑΙΩΜΑΤΩΝ ΡΩΜΗ ΙΤΑΛΙΑΣ

Η ομιλία του Αντιπρόεδρου της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας, κ. Σπύρου Καπαρέλη στην επέτειο της Εθνικής μας Γιορτής στην Βουδαπεστή Αξιότιμε κύριε Πρέσβη, κύριε Γραμματέα, στελέχη της ελληνικής πρεσβείας, πρόεδροι των τοπικών αυτοδιοικήσεων της πρωτεύουσας και της επαρχίας, αγαπητοί συμπατριώτες, σας καλωσορίζω στην επέτειο της εθνικής μας επανάστασης. Συγκεντρωθήκαμε σήμερα εδώ, απόγονοι ηρωικών αγωνιστών, για να τιμήσουμε την ανδρεία, την αυτοθυσία των Ελλήνων ηρώων, που αγωνίστηκαν και έδωσαν τη ζωή τους για την ελευθερία. Η επανάσταση του 1821, εμπνευσμένη από την γαλλική επανάσταση, που εξέφρασε πρώτη φορά την επιθυμία για την ελευθερία, την ισότητα και την αδελφοσύνη, ήταν η πρώτη στη σειρά των εθνικοαπελευθερωτικών αγώνων του 19ου αιώνα. Κατά τη διάρκεια των 11 χρόνων του αγώνα η

ελληνική γη ποτίστηκε με πολύ αίμα, όχι μόνο των Ελλήνων, αλλά και των Τούρκων κατακτητών. Από τότε πέρασαν σχεδόν 200 χρόνια. 125 χρόνια μετά οι γονείς μας βρέθηκαν σε παρόμοια αιματηρή περίοδο της ιστορίας, με ηρωικούς αγώνες θυσίασαν τη ζωή τους για τα ιδεώδη τους, ή εξορίστηκαν μακριά από τη γενέτειρά τους, αναγκαζόμενοι να βρουν καινούρια πατρίδα. Οι γονείς μας ακόμα ξέρουν, θυμούνται καλά, τι σημαίνει να ζεις σε μια ιστορική κρίση, τι σημαίνει ο αγώνας και η αυτοθυσία. Αυτές οι αιματηρές περίοδοι έχουν περάσει, αλλά αυτό δεν σημαίνει ότι δεν πρέπει να αγωνιζόμαστε κάθε μέρα για τα ιδεώδη μας, αν γνωρίζουμε ότι γίνεται για καλούς σκοπούς.


55 Στο ξεκίνημα και στην επιτυχία της επανάστασης έπαιξαν μεγάλο ρόλο οι φωτισμένοι ηγέτες του λαού, αλλά και οι απλοί διανοούμενοι, οι δάσκαλοι, ο απλός κλήρος, που οδήγησαν στην επιτυχία της επανάστασης. Παρομοίως και σήμερα, δάσκαλοι, γονείς, διανοούμενοι, έχουμε την ευθύνη και το καθήκον να παραδώσουμε στα παιδιά μας την γλώσσα μας, τον πολιτισμό μας, την εθνική μας συνείδηση, και το μήνυμα του 1821: να μην εγκαταλείψουμε τους σκοπούς, τα όνειρα, τα καθήκοντά μας και να αγωνιζόμαστε για την πραγματοποίησή τους. Τελειώνοντας θα ήθελα να ευχαριστήσω την Αυτοδιοίκηση Ελλήνων Βουδαπέστης για τη διοργάνωση της σημερινής βραδιάς και θα ήθελα να σας ευχηθώ καλή διασκέδαση.

A GÖRÖG SZABADSÁGHARC ÉVFORDULÓJA BUDAPESTEN 2009. március 28-án az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban emlékezett meg a budapesti görög közösség az 1821. évi görög szabadságharc március 25-i kezdetének évfordulójáról. Az ünnepségen a hazai görögség vendége volt a jannitszai Evxinos Leszhi kórusa, illetve Elateia település kulturális szervezetének tánccsoportja.

Ünnepségünket megtisztelte Ekaterini Jannaki asszony, a Görögök Világszövetsége Európai Koordinációs Testületének tagja. Ünnepi beszédet mondott Kaparelis Spyros, a Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatának elnökhelyettese. Visszatérő vendégünk Jannisz Papasztoitszisz úr is, a jannitszai Nagy Sándor Egyesület elnöke.

Vasziliki Arabadzi, a tánccsoport vezetője

Dimitrisz Grigoriadisz, a kórus vezetője Dimitrisz Grigoriadisz, Vasziliki Arabadzi, Jannisz Papasztoitszisz, Agárdi Bendegúz Szpírosz AGORA – Görög kisebbségi kulturális magazin – 2009. 8-9. szám

56

Dr. Diószegi György — Diószegi Krisztina Két pesti görög festőművész a szabadságharc idején Lakatarisz Demeter (1789-1864), a bohém festőművész

Személyéről fontos megemlékezni, mert egy igen érdekes életű művészemberről van szó, aki a görög szabadságharc idején Bécsben személyesen is megismerhette Ypszilanti Sándort. Lakatarisz Demeter (másként Diamanti Laccataris/Laccataros/Lacatarius) Bécsben született 1798-ban. Édesapja a báró Sina-család alkalmazottja volt. Bécsben kezdte tanulni a festészet alapjait (J. Danhauser volt a mestere), majd Debrecenben egy görög templomfestőtől 6 évig tanulta e szépművészet mesterfogásait. Az 1821. évi görög felkelés megindításában fontos történelmi szerepet vállaltak Ypszilanti Sándor (1792-1828) és Ypszilanti Demeter. Lakatarisz Demeter görög festő ezen bécsi tartózkodása különösen fontos történelmi és művészeti szempontból is: lényeges magyar vonatkozású művészettörténeti adat, hogy Ypsilanti Sándor arcképét a (később Pesten tevékenykedő) görög festőművész, Lakatarisz Demeter festette meg. Nem igazán közismert az sem, hogy ez az életnagyságú arckép ma is Budapesten lelhető fel: 1971 novemberében Somogyi Árpád írt e fontos művészettörténeti adalékról egy cikkében (Budapest, a főváros folyóirata címet viselő korabeli közkedvelt fővárosi havilapban).

De hogyan is jöhetett létre a találkozás Bécsben egy fiatal festő és a legnagyobb görög szabadsághős között? Az 1821-ben kirobbant görög felkelést szervező Hetäria (a török megszállás ellen harcoló görög titkos társaság) megbízásából egy görög rendfőnök, Papa Georg felkereste az európai nagyvárosok görög kereskedőit, hogy a törökök elleni felkelés anyagi támogatására adományt gyűjtsön. Pest-Buda is fontos görög központ volt ekkoriban: az itt élő görögökön kívül még számos görög fiatal tanult a magyarországi iskolákban. E diákok Makedóniából, Havaselvéről, Moldvából, vagy egyéb osztrák, illetve magyarországi görög közösségből érkeztek. A felkelés hírére e diákok közül sokan Moldvába siettek: Ypszilanti zászlaja alatt Görögország felé vonultak. A drágásáni ütközetben azonban a hatalmas török túlerő hősi áldozataivá váltak ezek a hős görög ifjak. E felkelés idején egyébként a szintén ortodox hitű Sándor cár éppen Budán tartózkodott (bíztak is támogatásában a görögök), ám Metternich kancellár kérésére elhatárolta magát az Ypszilanti vezette görög szabadságharc ügyétől: 1821. május 25-én titokban vonult be az orosz cár a budai várba az ország nádorának kíséretében. A cár segítsége nélkül Ypszilanti Sándor lelkes, de csekély létszámú hadserege a törökök ellen esélytelen lett. Júniusra a görög csapatok már visszavonultak Erdély közelébe, Havaselve határaihoz: itt Ypszilantit elfogták; a munkácsi börtönbe, majd Bécsbe vitték. A cár kérésére 1827-ben szabadult meg a rabságból. Lakatarisz Demeter görög festő ekkor még Bécsben alkotott: személyesen is megismerhette Ypszilantit; megfestette a szabadsághős arcképét (nemzeti viseletben és uralkodóként ábrázolta). Ez Ypszilanti egyetlen olyan arcképe, amely hitelesnek mondható, hiszen a bécsi görögség körében élő szabadságharcos arcvonásait is megörökítette a festőművész. A pest-budai görög diaszpóra körében egyébként sokszorosított lapokon is terjesztették Ypszilanti arcképét: a hetärista felkelés


57 vezérét e lapok fegyverrel a kezében, kibontott zászlóval, a francia forradalmat idéző frígiai piros sapkában, és bizánci kereszttel ábrázolták (ezen arckép az 1970-es évek elején a Budapesti Történeti Múzeumban volt fellelhető). Az 1830-as években Lakatarisz már Pesten tevékenykedett: arcképeket festett (pl. Szemere Bertalan portréját; de ismert az Öreg férfi címet viselő alkotása is). Magyar történelmi tárgyú képeket is alkotott. A XIX. század első négy évtizedében kevés volt még a történelmi tárgyú kép. „Dobozi Mihály menekülése” címet viselő alkotása 1830 körül született: e műve a magyar történelmi festészet kezdetét képviseli. Festménye a nemzettudat erősödését segítette elő. Képe inkább ábrázoló jellegű, művészi kidolgozása pedig rajzos. Ikonosztázokat is alkotott. Sokoldalú művészként festett oltárképeket, görög templomi képeket: alakjai eleven mozgásúak és heroikusak voltak, színezése tüzes, megkapó, ecsetkezelése bátor, mozaikszerű a nagyobb képeknél, míg a kisebbeknél jól részletezett. Széles vállú, köpcös ember volt. Mindig elegánsan élt. Bohém természetű művészegyéniség volt. A megrendelt képet számos alkalommal nem készítette el időre: akkor festett, ha jókedvében volt. Megesett, hogy este, hazatérve, a palettán levő olajtartókba egy-egy gyertyát állított, nekifogott a festésnek, és reggelre a megrendelt természetnagyságú alak készen állott. Egy igazi, könnyelmű bohém zseniként élt, ám ezt elegáns, kifogástalan öltözékben, nagyúri passziókkal megáldva tette. Szórta a pénzt: Pesten a Fuchs-féle boltban vette a legdrágább külföldi szivarokat, és a finom italt is igen kedvelte. Érdekes alakja volt a korabeli időknek: különc festőként volt közismert. Magyarul alig tudott, négy-ötféle nyelven is tereferélgetett kortársaival. Cégtáblákat is festett biedermeier stílusban: ezekről a korabeli sajtó mindig pozitív értékítéleteket mondott. Lakatarisz Demeter festőművész készítette a Monaszterly-féle textilbolt cégérét, mely Ypszilanti Sándor herceget ábrázolta. Cégtábláin pompás alakokat formázott: a Fuchs-féle dohányspecialitás-bolt előtt négy remekül festett alakja volt (ezt igazolja, hogy erre járó angol utazók megvették, és magukkal vitték); a Váci utcában Medecznél a Török császár; a Városház téren Csögelnél Fortuna; az Úri utcában egy szivarbolt előtt a Jurátus; egy órásnál Venus, Urania; a Kígyó téren Szilágyi István gomb-

kötőnél Mátyás király; a Hatvani utcában Mátyás király lovon; a Nagyhíd utcában Lapedato szabó címtábláján Ottó görög király képe. Ezen alkotásai is igazi remekművek voltak a maguk nemében. Alakjai éltek, lendületet, energiát sugároztak: sajnálatos, hogy az idő viszontagságainak kitéve sokáig nem maradhattak fenn. Lakatarisz Demeter igazi szabadsághős volt: a reformkorban a magyar történelem haladó vezéralakjainak arcképeivel festette ki a Pilvax kávéház falait. A szabadságharc alatt pedig harcolt az osztrák önkényuralom ellen. A szabadságharc után, 1849-ben eltűnt, nyoma veszett. Világos után Grácba menekült. Az 1850-es években Ságody Sándor, Pest város akkori alpolgármestere egy átutazása alkalmával Grácban találkozott a művésszel. Ujházy Ferenc (1827-1921) festőművész egy társával Velencébe szándékozott utazni, és ennek során Grácban felkereste Lakatariszt, aki a város szélén lakott, egy emeletes, alacsony házban, igen szegényes körülmények között. A mester ekkoriban egy Szűz Mária-képet alkotott. Adósságait kifizették, és utazási költséggel látták el, hogy Pestre visszaköltözhessen. Ezután már élete végéig Pesten éldegélt. A hóna alá vett egy-egy képpel házalt kávéházról kávéházra: nyolc-tíz-tizenöt forintért árulgatta alkotásait. Görög templomi képeket is festett: a görög templomfestők között igen jó nevű festőként ismerték kortársai Lakatarisz Demetert. A Rákóczi úti Rókus kápolna számára is festett egy mellékoltárképet. A pesti Szent Rókus kápolnában, a hajó két mellékoltárának empire stílusú építményének felépítménye keretébe (Lakatarisz olajfestményeinek helyére) Jézus szívének a müncheni Mayer-intézetből származó színes sablon szobrait állították. Lakatarisz Demeter legérdekesebb ismert műve, amelyen a leány Szűz Máriát szülei társaságában, és az égből alászálló liliomos Gábor arkangyallal ábrázolta, a Rókus kápolnához vezető folyosóra került. Öreg korában fehér, próféta szakállú, szép patriarkális alakként igazi színfoltot jelentett Pest művészkompániájában. A fiatal festőket támogatta, szeretettel bíztatta őket, és miként csak lehetett (a saját maga nehéz sorsának alakításán túl) igyekezett fiatal kollégáit is megsegíteni. A gesztusok embere is volt: sokszor megtörtént, hogy az általa megrendelt csésze kávénak csak a felét itta meg, a másik felét pedig valamelyik fiatal magyar művésznek adta, aki vélhetően aznap nem igen


58 olthatta volna egyébbel az étvágyát. Kiemelkedően fontos művészettörténeti adalék, hogy a fiatal Munkácsy Mihállyal igen jó barátságban volt: a pesti József téri néhai Carl-kávéház volt a törzshelyük. Az öreg Lakatarisz révén került Munkácsy első képe is a művészeti piacra. Az idős görög festőművész nagyon bízott Munkácsy tehetségében: ő bíztatta leginkább Munkácsyt a magyar témák megfestésére. Utolsó idejében a Két szerecsen utcában egy képkereskedőnek festegetett az ellátása fejében. Lakatarisz Demeter 1864. december 24-én hunyt el Pesten (a Rókusban). A XX. század elején Berlinben volt fellelhető Lakatarisz két műve: az egyik Attila hun királyt ábrázolta Aquilea előtt; a másik Corvin Mátyást fiatal korában. Ekkortájt a Nemzeti Múzeumba több műve került (pl. Dobozy Mihály menekülése; egy arckép, mely öreg férfit ábrázol; Sváb Vilmos arcképe). Halála után 80 évvel az aukciókon többször szerepeltek művei: Salóme címet viselő (127x97 cm, vászon) olajfestménye a Magyar Királyi Postatakarékpénztár 1942. évi; míg a Férfi díszmagyarban címet viselő (65x55 cm, vászon) olajfestménye pedig a 1947. évi aukciós anyagában szerepelt. Néhány képe a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében ma is megtalálható.

Sterio Károly (1821-1862) kőrajzoló és életképfestő E családnév (Sterio/Sterju) a miskolci görögök között tűnt fel. Sterio Károly 1821-ben született Szászkabányán. Édesapja bányatulajdonos mérnökember volt. Az ifjú Sterio már 12 éves korában a közeli ortodox templom számára festett képeket. 1838-1841 között a bécsi képzőművészeti akadémián tanult. 1841-től Pozsonyban élt, majd Pestre költözött: itt Sterio Károly kőrajzoló és életképfestő művészként a történelmi tárgyú népéletkép festményei révén vált közismertté az 1850-es években. A romantika korának kedvelt arc- és életképfestője lett.

Sterio Károly: Klapka György (1820–1892) honvédtábornok vízfestménye. Igen közismert Sterio Károly vízfestménye Klapka György honvédtábornokról, helyettes hadügy-

miniszterről. Görgey Artúrról is készített akvarellt. 1849-ben megfestette Budavár ostroma címet viselő alkotását.

Sterio Károly: Budavár ostroma Arcképei komoly művészi igényűek, jellemábrázolása elmélyült. Főbb művei: Clark Ádám (1850), Gróf Széchenyi István lóháton (1857). Ez a Széchenyi-ábrázolás Sterio legközismertebb alkotása. Meglepő, hogy nem magyar ruhában, hanem a nemzetközi divatnak megfelelő öltözetben festette meg a „Hídember”-t. Az alkotás a terveknek megfelelően mutatja be az épülő hidat: három pillérrel ábrázolta: ez utóbbi műve színes litográfiában megjelent az ugyanezen esztendőben Pesten kiadott „A hazai vadászatok és a sport” címet viselő könyvben. A kordivatnak megfelelő zsánerképei festőiek, látványosak (Vágtázó csikós 1854., Papagájos hölgy 1860.). E művei köréből a „Lakodalmi menet” címet viselő szintén szélesebb körben ismert: néprajzi hitelességű zsánerfestménye lendületes kompozícióban mutatja be a falusi menyasszonyt hozó lakodalmi menetet. Az árnyékba boruló előteret a falu közössége, bámészkodó apraja-nagyja tölti ki. Közelükben a násznagy lovas alakja a néző tekintetét a menyasszonyt szállító, robogva elszáguldó négyesfogatra irányítja, hiszen valójában ez a kép igazi főszereplője. A háttérben balról falusi zsúpfödeles házak zárják le a teret, míg jobb felől, a lakodalmas kocsik fölött (melyek mintha az előtérben csordogáló patak kanyargását folytatnák) a tágas szabadságélményű pusztára nyílik ki a látóhatár. Egyetlen egyházi műve a pesti szerb templom ikonosztázának képei. Az eredetit még az 1838-as árvíz tette tönkre: Sterio 1856-1857-ben készítette el az új ikonosztázt: 48 képet festett görögkeleti szerb templom számára (35 az ikonosztázra került). A struktúra az ortodox ikonstílusnak megfelelő, de európai jellegű az egyénábrázolása és a mozgalmassága. A művészettörténet a polgári romantika művelői között tartja számon. Életművének nagyobb részét arcképek és népi életképek alkotják. Gondos kivitel, biztos rajztudás, élményszerű festészeti stílus jellemezte. Több képe látható a Magyar Nemzeti Galériában.


59

Κο ν τ ά σ τ ο ν Ε λ λ η ν ι σ μ ό τ η ς Σ ε ρ β ί α ς

Κοντά στον Ελληνισμό της Σερβίας και στο Βελιγράδι, τον τόπο που έζησε και εκτελέστηκε ο μεγάλος οραματιστής του 18ου αιώνα Ρήγας Φεραίος βρέθηκε η Γραμματέας του Συμβουλίου Απόδημου Ελληνισμού Δρ. Όλγα Σαραντοπούλου, με αφορμή τον λαμπρό εορτασμό της Εθνικής Επετείου της 25ης Μαρτίου 1821, που διοργάνωσε ο Σύλλογος Ελλήνων Σερβίας «Ρήγας Φεραίος». Η Δρ. Σαραντοπούλου παραβρέθηκε στη Δοξολογία που τέλεσε στο παρεκκλήσιο Αγίου Συμεών του Πατριαρχείου της Σερβίας, ο Αρχιεπίσκοπος Μαυροβουνίου κ. Αμφιλόχιος, εκπροσωπώντας τον Πατριάρχη Σερβίας κ. Παύλο. Τη Θ. Λειτουργία, όπου παρέστησαν Έλληνες και Σέρβοι κληρικοί, παρακολούθησαν ο Έλληνας Πρέσβης στο Βελιγράδι κ. Θεμιστοκλής Στωίδης,ο Κύπριος Πρέσβης Ομηρος Μαυρομμάτης, εκπρόσωποι του διπλωματικού σώματος, ξένων αποστολών και ομογενείς μας. Ακολούθησε η κατάθεση στεφάνων και η τέλεση επιμνημόσυνης δέησης στον ανδριάντα του Ρήγα Φεραίου, που βρίσκεται στην ομώνυμη οδό στο

κέντρο της πόλης. Πλήθος ομογενών, εκπροσώπων όλων των συνδέσμων,της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Βουδαπέστης, του διπλωματικού σώματος, μέλη της αστυνομικής και στρατιωτικής ηγεσίας της πόλης παρακολούθησαν με συγκίνηση την τελετή. Xαιρετισμό απηύθυνε και η Γραμματέας του ΣΑΕ Δρ. Όλγα Σαραντοπούλου, μεταφέροντας μήνυμα του Πρόεδρου ΣΑΕ κ. Στεφ. Ταμβάκη και ευχές όλου του Προεδρείου. Ιδιαίτερη αναφορά έκανε στον Σύλλογο των Ελλήνων της Σερβίας και τον πρόεδρο του κ. Ιωάννη Σάββα, που τον ευχαρίστησε για τις προσπάθειες που καταβάλει για τη διατήρηση του Ελληνισμού στην περιοχή, αλλά και όλους τους παρευρισκόμενους συνδέσμους για τον ακούραστο και συνεχή αγώνα τους για την προώθηση της ελληνικής γλώσσας και του πολιτισμού. Η Γραμματέας του ΣΑΕ χαρακτήρισε τον Ρήγα Φεραίο «μεγάλο οραματιστή και κήρυκα της εξέγερσης όλων των υπόδουλων βαλκανικών λαών της Οθωμανικής Αυτοκρατορίας, κατηχητή του γένους μας, αλλά και άνθρωπο με πνευματικές αναζητήσεις, του οποίου το πλούσιο συγγραφικό έργο δίνει επίκαιρα μηνύματα ακόμη και σήμερα». Ακολούθησε δεξίωση, που παρέθεσε ο Έλληνας Πρέσβης, παρουσία και του υπουργού Εξωτερικών της Σερβίας. Οι εορτασμοί ολοκληρώθηκαν με την εκδήλωση στους χώρους του Συλλόγου των Ελλήνων Σερβίας, παρουσία των μελών του, του Εθνικού Συμβουλίου, των Συλλόγων γυναικών, επιστημόνων, φοιτητών και επιχειρηματιών, αγωνιστών του πολέμου της Σερβίας, εκπρόσωποι των


60 Παλαιστινίων και πλήθος κόσμου. Τον Ελληνισμό της Βουδαπέστης εκπροσώπησε ο πρόεδρος της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Βουδαπέστης Σπύρος Αγκαρντι και ο αντιπρόεδρος Βασίλης Αγγελίδης. Στο πλαίσιο της παραμονής της στο Βελιγράδι, η Δρ. Σαραντοπούλου είχε την ευκαιρία να συνομιλήσει με τους εκπροσώπους της νεολαίας, ενώ επισκέφθηκε και το μοναδικό σχολείο μητρικής γλώσσας, όπου αποσπασμένη εκπαιδευτικός από το Υπουργείο Παιδείας διδάσκει ελληνικά στα παιδιά της ομογένειας. Ας σημειωθεί ότι ο Σύλλογος Ελλήνων Σερβίας ιδρύθηκε το 1923 και έκτοτε προσφέρει πολύτιμο έργο με συνέπεια και προσήλωση στις αξίες και τα ιδανικά του ελληνικού πολιτισμού μας.

A szerbiai Rigasz Fereosz Egyesület meghívására a belgrádi görög közösség március 25-i ünnepi rendezvényén részt vett Agárdi Bendegúz Szpírosz a Fővárosi Görög Önkormányzat elnöke, illetve Angelidisz Vaszilisz, A Görög Kultúráért Alapítvány elnöke. A szerbiai görögök egyesületének elnöke Szavvasz Jannisz úr a budapesti görögséggel történő kapcsolatfelvétel jegyében kezdeményezte a találkozót. A találkozó elindított egy párbeszédet a két szomszédos ország görög közössége között, amelyeknek mind az első, mind a második görög diaszpórát illetően közös történelmi gyökerei vannak.

Δελτία τύπου / ΣΑΕ Προεδρείο

Ungvárnémeti Tóth László A görögökhöz Üdvözlek Görögök, Pélopsz csemetéje, s azoknak Gyermekeik, kiket a legtisztább-féle agyagból Gyúra Prométh, s a nap mennyből leorozta tüzével Gyújtá fel fiatal szivöket; s kiket úgy szeretének Istenek, Istennék, hogy mindenféle kegyelmet Készek volnának hű fajzatokra tetézni. Óh szép zsenge aranykora a nemes emberiségnek! Mely szent volt minden, s mely boldog az állapat addig, Míg a szent Örökök, tova a felséges Olümpnak Házaitól, kézen vezeték a gyenge szülöttet, Mint atya gyermekeit, most a rét tarka virági, Majd a hegy zöld fái között, most a ligetekben Ott künn, majd ott benn a várbástyája tövénél. Nyelv, ital és eledel, játékok s köntös ezekkel Mind közösek voltak. Nem esett oly ünnepi vigság, S oly népgyülekezet Hellászban, s nem vala ott benn Oly várbéli tanács, s olyan dolog a mühelyekben, Ahol az Istenek ott nem voltak volna. Dicsőség Volt akkor mindent ő rajtok kezdeni, tőlök Venni, nekik szentelni. Derék a régi görög nép, S tündöklött szép fénye sokáig örökre teremve. Haj! de nagyon megront az idő mindent, valamit csak A nap alatt látni: Hellásznak is ez vete véget. Mint a hegy tetején álló csert, míg erejében Nyers kora fenntartja, a síknak földmüvelői Bámulják; ha pedig derekát kitekerte tövestől

A forgó szélnek dühe, s a fagy megmerevíté, Vagdalják éles bárddal; de ragadja örömmel Mindenik a lenyesett ágat s béülteti földén, Mert hiszi, hogy Zevsznek így is kedvére cselekszik: Úgy a Hellenek is bámúlás tárgya valának Minden népek előtt, mígnem megcsökkene végre Lelki merészségök, mikor a békétlen Aresznek, Róma nagy őrének s atyjának fegyvere által Széjjel szórattak s idegen földekbe kerültek. Most pedig egy részint tova a szép ősi hazától, Részint egy vad nemzet alá letiporva, tulajdon Honjokban, Hellász szent földén szolgai jármot Szenvednek haza, szív s fény nélkül. Mikre jutottál Óh Görögök bájos csemetéjök, s melyik az Isten, Aki haragjában megronthata ennyire téged! Óh nyomorult Görögök, valaha félisten atyáknak Ellágyult fiaik! mi dicső s mely isteni példák Vagynak előttetek atyjaitoknak nyomdokaikban. Törjetek, elvetemedtek! azoknak utánok az ősi Díszt szaporítani: mert nem elég nemes atyja nevével Büszkélkednie senkinek, aki az ősi derékség Tiszteletét örökül meg nem nyeri. Erre pediglen Szerencsét óhajt mindenki tinektek előre; S atyjaitok nevökért, valamit csak kérni akartok, Engedik Istenitek. Kezdjétek bátran az útat, Melyre Georgiadesz vezetett, az ezüstidő útját!


61

Új Görögország szerző: Berzsenyi Dániel 1825, 1827 körül A Múzsák s Charisok szép honját éjszaka fedte, S templomi néma halál szomorú hajlékai lettek, Büszke tatár lovagok patkói tüzelgtek az elszórt Spárta, Athéne dicső körein már századok óta. A földnek legszebb, legemeltebb népe bilincsben Izzada; Solonnak szent hamvain égre sohajtva. Mint mikor a vasból ordítva kiront az oroszlán, S Núbia erdeiről iszonyún emlékezik és dúl: Így riad álmából az eloltott hajdani Hellász, Es Mahomet hadait tengerbe meríti örökre. S íme, az ég kinyilék! százévek fedte porából Felkele phoenixként maradékit védni Lykurgus, S elszórt hamvaiból Marathon nagy bajnoki váltak. Menjetek, oh Múzsák s Charisok, koszorúzva elejbek, Hajdani napjaiban néktek tömjéneze Hellász.

Az új görög dalnok (A „Don Juan”-ból) szerző: George Byron, fordító: Arany János Szigethazám, szigethazám! Hol Sappho égett s énekelt, Hol terme harc és bék’ müve, – Delos megállt és Phoebus kelt! Örök nyár hint még rá sugárt, De, napján kűl, minden leszállt. Skios múzsája s Teiosé A hőskoboz, szerelmi lant, Más parton.él hírben, nem itt; A hang szülőföldén kihalt, Bár Eccho távolabb veti Mint ősink „Boldog Szigeti”. Néznek Marathonra a hegyek – S Marathon a tengerre néz; Ott álmadoztam egykor én,

Hogy még Göröghon szabad lész: Mert, állva perzsa sír felett, Nem hittem szolga létemet. Ült a király bérchomlokon, Mely néz le Salamis fölé; Ezrével ott lenn a hajók, Had, nemzet számra: – mind övé! Megolvasá nap költekor – De hol valának este, hol? Hol vannak ők? s hol vagy te is, Hazám? Partod némán hever; Nem zendül itt a hős koboz – Nem dobban itt már hős kebel! S lantod, az oly soká remek, Ily kézre száll-e, mint ezek? Még valami – ha nincs babér – Bár szolganép közt, láncokon – Pirulni honfi módra, mint E dalra most is homlokom; Mert, haj! mi itt költői bér? Pír a népér’ – könny a honér’. Hát csak sirassuk jobb napunk? S pirúljunk? – Haltak őseink. Add vissza, föld, kebeledből Spartai elhunyt hőseink! A háromszázból hármat adj: És Thermopylaenk ujra nagy! Mit? csend tovább? csend mindenütt? Ah! nem; – a holtak hangja kél, Mint távol omló zúgatag, Felelvén: „egy kezdjen, ki él – S megyünk, megyünk, vezessetek!” Élőn kivűl, nincs más siket. Mind hasztalan; verj másik húrt; Kelyhedre tölts Samos borát! Harcot török csordákra bizz, Vért néked ontson a borág! Hah! lám, alig hogy szólalál – Mint érti sok vad bacchanál! Még dívik pyrrhi táncotok, De hol a pyrrhi harcirend? Feledségbe e kettő közűl Mért a nemesbik lecke ment? Kadmos betűje fenvagyon – De rabnak szánta-e, vajon?


62 Samos borával tölts kehelyt! Kedvetlen e tárgy, hagyjuk ezt! Az ihleté Anakreont, Ki szolgált – de Polykratest – Térdünk ha szint’ akkor hajolt, A zsarnok mégis honfi volt. Lám, Chersonéz’ tyrannja is Szabadságnak hő bajnoka; E tyrann Miltiades volt! Oh! bár efféle zsarnoka Volna a jelennek! Láncai Soká fognának oldani. Samos borával tölts kehelyt! Bérces Sulin, s a pargai Parton, van még egy faj, minőt Szültek a dórok anyjai; S van hintve mag, ott valahol, Kikben Herakles vére foly. Szabadságot franktól ne várj – Ezek királya vesz, meg ad; Miben süker reménye él, Csak honfi kard, csak honfi had; Ozmán erő, latín cselek, Megrontanák hős vértetek. Samos borával tölts kehelyt! Árnyékba’ lejtnek szűzeink – Im, mint ragyog dicső szemök; De, nézve lángzó szépeink, Enyém forró könyekben ég: E kebleket rab szopja még! Tégy Sunium párkányira, Hol senki, mint én, s a habok, Hallgassuk egymást búgni, míg Dallal, mint hattyu elhalok: Hon nem hazám, mely láncot hord – Csapd földhöz a samosi bort!

Képzelt utazás szerző: Pierre-Jean de Béranger, fordító: Petőfi Sándor Pest, 1846. június-augusztus Béranger után franciából Az ősz sietve jő és nedves szárnyán Az én számomra uj fájdalmat hoz. Mindegyre szenvedek, szegény félénk én, És jókedvem virága hervadoz. Ragadjatok ki Párizsnak sarából, Megújulok, ha szép tájt láthatok. Mint ifju már Hellasról álmadoztam, Ottan szeretnék én meghalni, ott! Értem Homért, igen, hisz görög voltam. Pythagorasnak igazsága van. Athén szűlt engem Perikles korában, Láttam Sokratest rabláncaiban, Megtömjéneztem Phydias csodáit, Látám Ilissust, mint virágozott, S Hymett hegyén a méheket fölkeltém; Ottan szeretnék én meghalni, ott! Oh ég, csak egyszer éledhetne szívem E szemderítő nap sugáritul! A szabadság, kit távolból köszöntök, Rám így kiált: jer, győzött Thrasybul! Menjünk, induljunk, készen áll a sajka. Tenger, ne nyeljen engem el habod, Hagyd múzsámat Pyréumnál kikötni, Ottan szeretnék én meghalni, ott! Szép Olaszország ege, de azurját Rabszolgaság homályosítja el. Evezz, kormányos, távolabb evezz le, Hol a nap olyan tiszta fényben kel. Milyen hullám ez? hogy híják e sziklát? Milyen virító a vidék amott! A zsarnokság haldoklik ama parton; Ottan szeretnék én meghalni, ott! Athén szűzei, fogadjatok a révbe, És bátorítsatok föl engemet. Oly földet hagytam el, hol a királyok Rabszolgává teszik a szellemet. Védjétek lantom, melyet üldöznek; s ha Dalom sziveitek meglágyítaná, Tegyétek hamvam Tirteus hamvához, Meghalni jöttem e szép ég alá!


63

Ο Ι Ε Λ Λ Η Ν Ι Κ Η Ο Ρ Θ ΟΔΟ Ξ Ο Σ Δ Ι Α Σ Π Ο ΡΑ Σ Τ Η Ν ΟΥ Γ ΓΑ Ρ Ι Α 1 7 ο ς 1 9 ο ς Α Ι Ω Ν Α Σ Εγκαίνια εκθέσεως με τίτλο <<ΕΛΛΗΝΙΚΗ ΚΛΗΡΟΝΟΜΙΑ. Η ΕΛΛΗΝΙΚΗ ΟΡΘΟΔΟΞΟΣ ΔΙΑΣΠΟΡΑ ΣΤΗΝ ΟΥΓΓΑΡΙΑ 17ος 19ος ΑΙΩΝΑΣ>> έλαβαν χώρα στο Ιστορικό Μουσείο της Βουδαπέστης, στο κάστρο της Βούδας. Η έκθεση η οποία τελεί υπό την Αιγίδα της Α.Θ.Π του Οικουμενικού Πατριάρχου κ.κ. ΒΑΡΘΟΛΟΜΑΙΟΥ Α΄, οργανώθηκε από την << ΥΠΟ ΕΛΛΗΝΩΝ ΙΔΡΥΘΕΙΣΑ ΟΡΘΟΔΟΞΟ ΟΥΓΓΡΙΚΗ ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΙΚΗ ΚΟΙΝΟΤΗΤΑ ΒΟΥΔΑΠΕΣΤΗΣ>> ΤΗΣ ΕΞΑΡΧΙΑΣ ΤΟΥ ΟΙΚΟΥΜΕΝΙΚΟΥ ΠΑΤΡΕΙΑΡΧΕΙΟΥ, τον ΕΛΛΗΝΟΚΥΠΡΙΚΟ-ΟΥΓΓΡΙΚΟ ΣΥΛΛΟΓΟ ΦΙΛΙΑΣ και το ΙΣΤΟΡΙΚΟ ΜΟΥΣΕΙΟ ΤΗΣ ΒΟΥΔΑΠΕΣΤΗΣ, με την συμμετοχή των Αυτοδιοικήσεων Ελλήνων Βουδαπέστης, 11ου και 12ου Διαμερίσματος, του Ινστιτούτου Ερευνών Ελλήνων Ουγγαρίας , του Ιδρύματος για τον Ελληνικό Πολιτισμό και Χορηγούς τα Ελληνικά Υπουργεία Εξωτερικών και Τουριστικής Ανάπτυξης, το Ουγγρικό Υπουργείο Αυτοδιοικήσεων, την Δημαρχία Μείζονος Βουδαπέστης καθώς και ομογενείς επιχειρηματίες που δραστηριοποιούνται στην Ουγγαρία στους τομείς τουρισμού, εμπορίου κ.ά. Σε δύο αίθουσες του Μουσείου θα προβάλλεται επί τρίμηνο μεγάλος αριθμός σπανίων χειρογράφων, βιβλίων, ιερών εικόνων, αμφίων και εκκλησιαστικών σκευών, πινάκων Ελλήνων ζωγράφων της εποχής, διοικητικών εγγράφων, χαρακτικών κ.ά. μέρος των οποίων, μαζί με άλλα πληροφοριακά στοιχεία, περιλαμβάνονται στο επιμελημένο, τρίγλωσσο, λεύκωμα της Εκθέσεως, τα Εγκαίνια της οποίας τέλεσαν από κοινού, ο Σεβασμιώτατος Μητροπολίτης Αυστρίας και Έξαρχος Ουγγαρίας και Μεσευρώπης κ Μιχαήλ, ο Υφυπουργός Αυτοδιοικήσεων Dr. Miklós Kovács και ο Δ/ντης του Μουσείου Dr. Sándor Bodó. Με την έναρξη της εκδηλώσεως ο Γραμματέας της Εκκλησιαστικής Κοινότητας και του ΕλληνοΚυπριακού-Ουγγρικού Συλλόγου Φιλίας κ. Β. Σταματόπουλος ευχαρίστησε τους συνδιοργανωτές

και χορηγούς της Εκθέσεως καθώς και τους διακεκριμένους προσκεκλημένους για την παρουσία τους. Ο Διευθυντής του Ινστιτούτου Ερευνών Ελλήνων Ουγγαρίας, ομογενής καθηγητής κ. Ν. Φωκάς ανεφέρθη στην διαδρομή, τις επιχειρηματικές και άλλες δραστηριότητες των Ελλήνων, η παρουσία των οποίων ανεδείχθη, σε δυναμικό παράγοντα της οικονομικής, κοινωνικής και πολιτιστικής ζωής της εποχής, με συνεισφορά σε δημόσια έργα, καταστήματα, ιδρύματα κ.λ.π. έργα υποδομής τα οποία και σήμερα συμβάλλουν στην καθημερινή διαδικασία της Πρωτεύουσας και άλλων πόλεων της Ουγγαρίας. Ο Σεβασμιώτατος Μητροπολίτης κ. Μιχαήλ αφού ευχαρίστησε ιδιαιτέρως τον Υπουργό Τουριστικής Ανάπτυξης κ. Κ. Μαρκόπουλο και τον Υφυπουργό Εξωτερικών κ. Θ. Κασσίμη για την οικονομική συνδρομή τους στην οργάνωση και επιτυχία της Εκθέσεως, εστίασε την αναφορά του στην δημιουργική δραστηριότητα των ομογενών της διασποράς, όπως εκδηλώθηκε με την ανέγερση και λειτουργία περικαλλών Ιερών Ναών, Σχολείων και άλλων κοινωφελών ιδρυμάτων σε ολόκληρη τη χώρα. Ο εκπρόσωπος της Ελληνικής Πρεσβείας κ. Θωμάς Ματσουκάς, Γραμματέας Πρεσβείας Α΄, αφού μετέφερε τον χαιρετισμό του Πρέσβη, ανέγνωσε συγχαρητήρια επιστολή του ΥΦΥΠΕΞ κ. Θ. Κασσίμη προς τον Σεβασμιώτατο Μητροπολίτη για την οργάνωση της Εκθέσεως, αναφερθείς και ο ίδιος στους μακραίωνες δεσμούς μεταξύ των δύο λαών, που χρονολογούνται από της ιδρύσεως του Ουγγρικού Κράτους μέχρι σήμερα. Επίσης συγχαρητήρια επιστολή, ανεγνώσθη και του Υπουργού Τουριστικής Ανάπτυξης κ. Κ. Μαρκόπουλου, για την οργάνωση και επιτυχία της Εκθέσεως, καθώς και του Νομάρχη Θεσσαλονίκης κ. Π. Ψωμιάδη, ενώ χαιρετισμούς απεύθυναν, ο Πρόεδρος του Χριστιανοδημοκρατικού Κόμματος κ. Zsolt Semjén, ο αντινομάρχης Κοζάνης κ. Λάζαρος Γκερεχτές και ο


64 Πρόεδρος της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Βουδαπέστης κ. Σπ. Αγκάρντι. Η τελετή των εγκαινίων, στην οποία παρέστη η Πρέσβης της Κύπρου κ. Γ. Λανίτου, εκπρόσωποι του Ρωσικού Πατριαρχείου, της Εξαρχίας , Ουγγρικών και Ομογενειακών Πολιτιστικών Φορέων και Αυτοδιοικήσεων, Στελέχη της Ελληνικής Πρεσβείας και μεγάλος αριθμός προσκεκλημένων, πλαισιώθηκε από μουσικό πρόγραμμα- συναυλία υψηλού επιπέδου, με την συμμετοχή της Ελληνοκυπρίας σοπράνο Κλειώ Μυτιληναίου, τον δεξιοτέχνη στο μπουζούκι Λάκη Λαυτσή ( τελετή έναρξης Ολυμπιακών αγώνων

στην Αθήνα) και της μπαρόκ ορχήστρας δωματίου SAVARIA υπό την Διεύθυνση του μαέστρου κ. Pál Németh. Σημειώνεται ότι το πρόγραμμα της συναυλίας ήταν με έργα VIVALDI, MONTEVERDI, HANDEL, σπουδές Λ. Λαυτσή και παραλλαγές Pál Németh, συνιστά εγχείρημα στο οποίο ανεφέρθη ο Πρόεδρος του Ιδρύματος για τον Ελληνισμό, ομογενής καλλιτέχνης κ. Β. Αγγελίδης. Ακολούθησε δεξίωση στην οποία παρεκάθησαν πλέον των 500 ατόμων.

Görög örökség Egyedülálló kiállítás nyílt 2009. április 2-án a Budapesti Történeti Múzeumban, amely a XVIIXIX. századi magyarországi görög diaszpóra szellemi hagyatékát mutatja be elsősorban az egyházi értékeken keresztül. Ez a diaszpóra olyan nagy neveket adott a magyar társadalomnak, mint Boráros János várospolitikus, Xantus János, a Fővárosi Állatkert első igazgatója, Terzisz Szilárd, Pest polgármestere, Lyka Károly irodalomtörté-

nész, Manno Miltiadész sportoló és szobrász, de édesanyja, Muráti Irén révén ehhez a görög közösséghez kötődött Teleki Pál, Magyaroszág egykori miniszterelnöke is. A kereskedőből jómódú polgárokká vált görögök sosem feledkeztek meg támogatni a a magyarországi reformtörekvéseket, de ugyanilyen buzgalommal segítették a függetlenségét újra elnyert Görögország fejlődését is.


65

Fényképes összefoglaló a kiállítás fontosabb tárgyaiból

Nákó Konstanzia képmása

Boráros János mellképe

Női arckép (Laccataris Demeter festménye)

Pünkösd


66

II. Rákóczi Ferenc védőlevele a görög kereskedők számára

A Lánchíd építésének első tele (Barabás Miklós festménye)számára

A Lánchíd alapkőletétele (Barabás Miklós festménye)

Mennyei Jeruzsálem

Tengeri táj (Nákó János festménye)


67

A viszontlátás öröme (Laccataris Demeter festménye)

Bolti cégér Ypszilanti herceg képmásával (Laccataris Demeter festménye)

Felon

Spirka cigánylány (Nákó Berta festménye)

Deészisz

Szent Naum


Szent Naum

68

Szent György/Kerub

Szent Szpiridon

A beomlott Derra-ház

A pesti Duna-part


69

Bál a Hét Választófejedelem termében Dobozi (Laccataris Demeter festménye)

Tanulmányok (Sterio Károly)

Kastélyparkban (Sterio Károly festménye)

Papagájos hölgy (Sterio Károly festménye)

Antimenzion Mayer de Alsó-Ruszbach (Sterio Károly) AGORA – Görög kisebbségi kulturális magazin – 2009. 8-9. szám

70

Szent Theodor

Istenszülő

A Nemegyesült Görög Egyház A görög templom Pesten

Cornelius Nepos könyve, melyet latinról a köznapi görögre fordított Zavirasz György Bizánci neumás énekeskönyv


71

A Magyar Tudományos Akadémia (Luders, Hermann)

Lánchíd (Alt, Rudolf nyomán Oeder, L.)

A Duna Gőzhajózási Társaság rakpartja a Lánchíddal (Frey, Ludwig)

A hajóhíd a Lánchíd épülő pesti pillérével (Barabás Miklós)

Bíborbanszületett Konstantin

Kéziratos könyv

Krisztus pokolra szállása, Istenszülő és Krisztus életének jeleneteivel és szentekkel


72

Aranyszájú Szent János cellája Istenszülő Krisztussal, Istenszülő és Krisztus életének jeleneteivel

A győri ortodox templom

Füstölő AGORA – Görög kisebbségi kulturális magazin – 2009.8-9. szám

73

Sina Simon A pesti görög templom aranyozási munkálatairól szóló szerződés

Talpas kereszt

A győri ortodox templom belseje: az ikonosztáz


74

Nacsinák Gergely András: A Z O RT O D O X N A G Y B Ö J T É S H Ú S V É T S Z E RTA RT Á S A I Bevezetés: Nagyböjt az ortodox kereszténységben Az ortodox kereszténység gazdag liturgikus élete, ha lehet, még jobban megélénkül a Húsvét közeledtével. Tudni kell, hogy a keleti kereszténységben valamennyi fontos lelki mozzanat liturgikus „testet kap”, s a Húsvét nagy ünnepére nem csak ki-ki külön-külön, hanem az egyház, mint emberi közösség együtt is készül. A Húsvétot előzi meg az egész év leghosszabb böjti időszaka, amely mindent összevéve csaknem két hónapot tesz ki; a templomokban a megszokott szertartások némelyike eltűnik, mások kissé módosulnak, új színt kapnak – szó szerint is, mert ilyenkor a gyász lila színébe öltözik a templombelső –, ugyanakkor csak erre az időszakra jellemző templomi szolgálatok is megjelennek. A húsvéti liturgia tehát nem egy esemény, amely megtörténik, azután hamar lecseng, hanem események sorozata, amelyben számtalan csúcspont és hullámvölgy váltja egymást, így vezetve a hívőt, az Egyházat a Feltámadás felé. Az előkészületek – a liturgikus előkészületek is – éppúgy szerves részei ennek a folyamatnak, mint maga az ünnep. A hívőnek türelemmel és töredelemmel kell átvészelnie a Nagyböjt éjszakáját, át kell élnie a Nagyhét kétségbeesését és elhagyatottságát ahhoz, hogy aztán megláthassa a Húsvét hajnalát, és legvégül megtapasztalhassa az ünnepkör utolsó mozzanataként a Pünkösdöt. Először vázlatosan ismertessük a húsvéti ünnepkör szerkezetét, hogy utána el tudjuk helyezni ebben az időszakban a jellemző liturgikus mozzanatokat. A magyar szóhasználatban Nagyböjtnek nevezett időszakot Triódionnak nevezzük egy speciális szerkönyvről, amely az évnek kizárólag ebben a szakaszában használatos.[1] A Triódion összesen tíz hetet ölel fel (kilenc hét és a Nagyhét), és három, úgynevezett előkészületi héttel kezdődik, az evangéliumi perikópáról Vámos és Farizeus Vasárnapjának nevezett vasárnapon. Ezt követi a Tékozló Fiú vasárnapja, majd Húshagyó Vasárnap

következik – evangéliumában az Utolsó Ítéletről esik szó –, végül pedig a Vajhagyó Vasárnap, amelynek Alkonyati Szolgálata (gör. Akoluthía tu Eszperinu, röviden: Eszperinósz), a Megbocsátás Vecsernyéje jelenti a tulajdonképpeni Nagyböjt kezdetét. E vasárnapok és hetek amellett, hogy a szigorú böjtbe való bevezetés stációi is, egyúttal – mint a szentírási szakaszok is mutatják – a bűnbánatra való elhívás időszakát jelentik. Megítélés és megítéltetés, gőg és megtérés evangéliumi képei után jutunk el a Megbocsátás Vecsernyéjéhez, amikor a kórus így énekel: „Felragyogott a te kegyelmed, ó Urunk, fölragyogott a mi lelkünk megvilágosítása; íme, itt az alkalmas idő, ím, itt a bűnbánat ideje! Vessük el a sötétség műveit, és öltsük fel a világosság fegyvereit, hogy átkelvén a böjt nagy tengerén, eljussunk a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus harmadnapi feltámadásához, aki üdvözíti a mi lelkünket.” A Megbocsátás Vecsernyéjén legelőször a szolgáló pap – vagy püspök – kér bocsánatot mindenkitől, minden tudatosan vagy öntudatlanul elkövetett vétkéért, majd a hívek is egyenként, egymástól: ez a szép aktus jelenti a Nagyböjt kapuját. Az előkészületi időszakot követi a görögül Nagy (Szent) Negyven Napnak, Megáli Tesszerakosztínak nevezett időszak: öt nagyböjti hét, amelyek közül az első, a Tiszta Hét különösen is szigorú böjti időszaknak számít; ezen a héten kerülnek először bemutatásra a már említett, kizárólag a Nagyböjtre jellemző templomi szertartások is. Ezek a liturgikus alkalmak a következők: - Nagy Szent Vazul liturgiája vasárnaponként (a szokásos Aranyszájú Szt János-liturgia helyett), - Az Előszentelt Adományok Liturgiája szerda és péntek esténként, - A Nagy Lenyugvási Szolgálat (Apódipnon to Mega)


75 - Az Akathisztosz-himnusz éneklése péntekenként.[2]

Nagy Szent Vazul liturgiája, amely az első évezred „köznapi” liturgiája volt a keresztény keleten, ma főleg a nagyböjti vasárnapokon kerül csak bemutatásra.[3] Hogy megmaradt e böjti használata, talán annak köszönhető, hogy régebbi, hagyományosabb liturgia, márpedig a böjti szertartások egyik jellemzője a hagyománytisztelet. Imái is hosszabbak valamivel, mint az Aranyszájú Szent János neve alatt ránk maradt liturgiáé, így ezzel is illeszkedik a Nagyböjt elmélkedőbb, lassabb liturgikus világához. Az evangéliumi szakaszok, amelyek elhangzanak, egy kivétellel mind Márk evangéliumából valók[4]: Pavlosz Kumarianosz teológus szerint azért, mert „Márk az, aki Krisztust, a vértanúk mintaképeként mutatja be, valójában az egyetlen, igazi Vértanúként”.[5] Ugyanakkor valamennyi nagyböjti vasárnapnak két fő témája, kettős arculata van: az evangéliumi olvasmány mellett ugyanakkora hangsúlyt kap az aznap ünnepelt szent, vagy esemény is. Az első vasárnap az Ortodoxia Vasárnapja – az ikontisztelet kilencedik századi visszaállításának emlékére –, a második Palamasz Szent Gergely emlékezete, a harmadik a Kereszthódolás Vasárnapja, míg a negyedik és ötödik Klimakosz („Lépcsős”) Szent János és Egyiptomi Mária ünnepei. A Kereszthódolás hete, Nagyböjt közepén két részre osztja ezeket az emlékünnepeket: az első két hétben az ortodox hit nagy győzelmeire emlékezünk, a második kettőben pedig a keresztény aszketika nagy alakjaira. Így egy pillanatra sem feledkezhetünk meg a nagyböjti időszak fontos üzenetéről: az ortodox kereszténységben a hitnek és cselekvésnek, a teológiának és a praxisnak mindig egyenlő súllyal kell jelen lennie. A böjt: teológia; a teológia pedig az önmegtartóztatás gyümölcse.

amelyet Alexander Schmemann is oly sokszor emleget a Nagyböjtről írott könyvében.[6] Fő jellemzője, hogy ezen az isteni liturgián nem történik a Szentlélek lehívása az adományok megszentelésére: az átváltozatott kenyér, borral átitatva, már vasárnap óta az oltáron pihen, és a pap ezúttal csak előveszi azokat. Már az Egyház első évszázadaitól kezdve összeegyeztethetetlennek tartották ugyanis a böjti napot az Eucharisztia ünneplésével[7]; márpedig a szerda és a péntek mindig szigorú böjtnapnak számított, amikor a keresztények késő délutánig semmiféle ételt vagy italt nem vettek magukhoz. Másik jellegzetessége, hogy e liturgiát épp ezért este végzik, s a szertartás egyfajta kiegyensúlyozott, szépséges ötvözete az Alkonyati Szolgálatnak és a Liturgiának. Ebből következően, aki ilyen alkalmakkor áldozni akar, egész nap teljes böjtöt kell tartania, azaz sem ételt, sem italt nem szabad magához vennie reggeltől egészen az áldozás pillanatáig. Nem hangzik el evangéliumi és apostoli olvasmány, sem a megszokott, győzedelmes himnuszok, a Háromszorszent-ének; a pap némán, arcát is eltakarva vonul be az adományokkal a szentélybe a félhomályos templomcsarnokon át. Az áldozás ünnepi pillanatának elmúltával pedig azonmód visszatér a böjt bűnbánati légköre: „Mindenható Urunk – imádkozza a pap az amvon mögötti imában –, aki a Te kifejezhetetlen gondoskodásodban és nagy jóságodban elvezettél minket ezekben a szent napokban lelkünk és testünk megtisztulására, szenvedélyeink megfékezésére, a feltámadás reménységére; (…) add meg nekünk is, Jóságos, hogy a jó küzdelmet végigharcoljuk, a böjt útját végigjárjuk, az osztatlan hitet megőrizzük, (…) és kárhozatlanul jussunk el a te szent feltámadásod hódolására is”. Pontosan ez, a „feltámadás reménysége”, ami kézzelfoghatóvá válik az Előszentelt Adományok Liturgiájában: nem a győzelem, csak annak megízlelése, a hívők szívének megerősítésére.

Az Előszentelt Adományok Liturgiája

A Nagy Lenyugvási Szolgálat

Talán az Előszentelt Adományok Isteni Liturgiája (Thía Liturgía ton Proigiazmenon), amelyet a hagyomány Dialógus Szent Gergely római pápának tulajdonít, mutatja meg a legszebben, a maga sajátos nyelvén a böjti időszak, a Húsvétra való előkészület egyszerre szomorú és ünnepi világát; azt a bizonyos „sugárzó szomorúságot”,

Az ortodox monostorokban az Alkonyati Szolgálatot követő étkezést egy rövidebb szertartás zárja le, a Lenyugvási Szolgálat (Apódipnon). Évközben a rövidebb változatát végzik – a hívők otthonaikban, esti imádságként is megtarthatják – s csak Nagyböjtidején kerül elő az archaikusabb, hosszabb „Nagy Apódipnon”[8]. A világi

Nagy Szent Vazul liturgiája


76 egyházközségekben többnyire ez az egyetlen időszak, amikor a lenyugvási szolgálat megtartásra kerül, egyébkor csak a monostorokban végzik. Megjelenése feltárja előttünk az egész nagyböjti szertartásrend jellemző természetét: „A Nagyböjt az Egyház tudatában az Úr pusztai böjtjének időszaka, azaz a sátánnal való küzdelem időszaka volt és maradt. E megpróbáltatás csak az Istentől tanult lelki fegyverekkel, böjttel és imádsággal győzhető le.” Ezért ebben az időszakban „az egyházközségek szertartásrendje, az év minden más időszakánál jobban igyekszik megközelíteni, s amennyire lehetséges, átvenni a monostorok szertartásrendjét. Innen magyarázható a legtöbb liturgikus sajátság, amelyek vagy megőrződtek, vagy nem a mai világi liturgikus gyakorlatban”.[9] „A liturgikus ideált a monasztikus pontossághoz igazítva tehát arra hívjuk el Isten népét, hogy éljen egy időre a szerzetesi istentiszteletben, annak teljességében. Más szóval: egyházközségi templomaink váljanak monostorok templomaivá, a világban élő keresztények pedig szüntelenül imádkozó szerzetesekké.”[10] A Nagy Apódipnon keretében kerül sor, a böjt első hetében, Krétai Szent András himnuszköltő (8.sz.) Bűnbánati Kánonjának éneklésére: „Jöjj nyomorult lelkem, és testeddel együtt tégy vallomást a mindenek Alkotója előtt; s ezentúl tartózkodj korábbi oktalanságodtól, s ajánld fel könnyeidet bűnbánattal Istennek.” „Valóságos Éva helyett eszmei Éva lett nékem a testies, szenvedélyes gondolat, mely édeset mutat ugyan, de mindenkor keserűt ízleltet velem.” „Miként Káin, ó, nyomorult lelkem, a mindenek Alkotójának mi is csupán undok tetteket, elvetendő áldozatot és haszontalan életet mutatunk be, s azért el is ítéltettünk.” „A szekeres Illés egykor az erények szekerére szállott, és a földről az égbe ragadtatott; elmélkedj, én lelkem, az ő fölmenetelén.” Így szemléli magát a lélek, akár egy tükörben, az Ószövetség képeiben, így követi végig Izrael szent történetét, mint önnön bukásának és elsötétülésének történetét: „Oziást követted én lelkem, s kétszeresen elszenvedted annak poklosságát, mert helytelent

gondolsz, s törvénytelent cselekszel; hagyd el meglévő dolgaidat, s fordulj a bűnbánathoz”. Végül a legutolsó, kilencedik ódában Krisztus példájához fordul, a fényhez, amely megmutatja majd a kivezető utat a halál árnyékából: „A Törvény erőtlené lett, szünetel az Evangélium, az egész Szentírás elhanyagolódott benned, elgyöngültek a próféták és az igazak minden igéi; sebeid megsokasodtak, ó, én lelkem, mert nincs orvos, aki meggyógyítson téged. Eléd tárom ó, én lelkem, az Új Szövetség példáit, melyek elvezetnek téged a töredelemre; az igazakat kövesd, fordulj el a bűnösöktől, és engeszteld ki Krisztust imádsággal és tiszta élettel.” Ez esetben tehát a szent történet fölidézése nem távoli, egyszer megtörtént események előcitálását jelenti, hanem valamennyi ember személyes sorsát, bukásának és kiútkeresésének drámáját; saját belső útjának állomásait. Ez a fajta exegézis igen jellemző az ortodox himnuszköltészetre: ezzel a módszerrel teszi elevenné, jelenvalóvá a holt betűt, az Ó- és Újszövetség világát. Nem historizál, nem is morális példákat lát a megemlített alakokban, hanem egész egyszerűen: önmagát. Nem csak Krétai Szent András kánonjára, de a Triódion gazdag himnográfiai anyagára általában is jellemző ez a fajta személyesség, a gyász és az örömteli várakozás kettőssége: „A Triódion himnuszai először is a bűn következményeire hívják föl a figyelmünket. Az emberi lelket szenvedélyekkel, bűnre való hajlandósággal telítettnek írják le, gyöngének a szellemi dolgokban, (…) Ugyanakkor e himnuszok nem csak az emberi bukás negatív aspektusával foglalkoznak. Bizakodásra és örömre is hangolnak az Istenhez való visszatérés lehetőségére, a megtérés általi üdv reményére mutatva.”[11] Szintén a Nagy Lenyugvási Szolgálat fohásza Szír Szent Efrém (4. sz.) leborulásokkal és meghajlásokkal kísért, úgynevezett Nagyböjti Imája: „Én életemnek ura és uralkodója! A restség, kíváncsiság, hatalomvágy és hanyagság szellemét ne add énnékem; hanem a mértékletesség, alázat,


77 türelem és szeretet szellemét ajándékozd nékem, a te szolgádnak! Igen, Uram, Királyom! Add meg, hogy megláthassam saját vétkezéseimet, és ne ítéljem meg az én testvéremet; mert áldott vagy mindörökkön-örökké.” Az ima pontosan, és kevés szóval foglalja össze a Nagyböjt lelki erényeinek lényegét, az elmondását kísérő leborulások (ún. „nagy metániák”) pedig testileg is kifejezésre juttatják ezt a szellemiséget: a keleti kereszténységben ezek ugyanis a bűnbánat, a feltétlen alázat, és a bocsánatkérés hagyományos gesztusai.

dülálló istentiszteleti forma jelenik meg, amelyet görögül Akoluthía tou Nimfíou-nak, a Vőlegény Szolgálatának neveznek. Nevét a minden egyes alkalommal felhangzó énekről kapta, amely megadja az egész Nagyhét alaphangulatát, várakozásteljes lelkiállapotát: „Imhol jő a Vőlegény az éj közepén, s boldog az a szolga, akit virrasztva talál, méltatlan pedig, aki tétlenkedik. Vigyázz hát én lelkem, el ne nyomjon az álom, nehogy elragadjon a halál, és kizárassál az Országból; hanem ébren légy, így kiáltva: Szent, Szent, Szent vagy Isten, irgalmazz nékünk Isten Szülője által.”

A Nagyhét szertartásai E változatos és szépséges liturgikus alkalmak vezetésével érkezünk el a Szent Negyven Nap végéhez. A Nagyböjt első napjától, Tiszta Hétfőtől számított negyvenedik nap Lázár Szombatja. A „negyednapos halott” feltámasztása Krisztus dicsőséges föltámadásának előképe: az aznapi liturgiát Görögországban sok helyütt a temetői kápolnákban tartják. Másnap, Virágvasárnap pedig (görögül Kiriakí ton Vaión, Pálmák Vasárnapja) a körmenet már hangulatában is megidézi a húsvéti örömöt: az Úr Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére a templomokat pálmaágakkal díszítik, s a nép is pálmaágakkal vonul a virágvasárnapi ikont hordozó papok nyomában, így jelenítve meg az Evngéliumban leírtakat: „Másnap nagy tömeg vonult föl az ünnepre. Hallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jön. Pálmaágakat fogtak és kivonultak eléje. Így kiáltoztak: Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” (Jn 12;1213) Az öröm azonban még nem teljes: Jézus, meglátván Jeruzsálemet, sírva fakad (Lk 19;41); még el kell következnie a Nagyhétnek, a kínszenvedésnek és a halálnak. Az eddig elmondottak alapján nem meglepő, hogy a nagyheti szertartások az eddigieknél is kidolgozottabbak, összetettebbek és hosszabbak. Nagyhéten, ahogy egykor az egész teremtés természetes rendje, a liturgikus rend is felborul, a naptár valósággal megbokrosodni látszik: az esti Előszentelt Adományok Liturgiáját és az Alkonyati Szolgálatokat reggelente tartják meg, míg a következő nap Hajnali Szolgálatát előző este végzik. A Hajnali Szolgálat is megváltozik tartalmilag, valósággal föloldódik, és egy egye-

A böjti időszak utolsó periódusába érkeztünk, a gyász helyét lassan átveszi valami különös előérzet: „Imhol jő a Vőlegény…” Vasárnap este, amikor először hangzik fel ez az ének, a pap lassú léptekkel a templom közepén felállított, gyertyákkal díszített emelvényre viszi a Vőlegény ikonját: a töviskoronás homlokú, megkínzott, királyi bíborba öltöztetett Krisztusét. „A vőlegény képe a szerelem meghittségét idézi fel. Nem mellékes, hogy Isten Országát mennyegzői ünnepséghez és nászszobához hasonlítják. A képiség a Szerelmes és a szeretett lény végső egyesülésére utal. (…) A patrisztikus tradícióban az alapul szolgáló szentírási helyet (Mt. 25;1-13) a Második Eljövetellel hozzák összefüggésbe, amely lelki éberséget és készenlétet kíván.””[12] A Vőlegény Szolgálata tehát tulajdonképpen Nagyhét hétfő, kedd és szerda hajnali istentisztelete, amely az előző nap estéjén fölidézi az következő naphoz kötődő szentírási történéseket, beszédeket. Így Nagy Hétfőn felidézésre kerül az ószövetségi József története, akiben az atyák Krisztus előképét ismerték fel, ártatlansága, feddhetetlen élete és igazságtalan szenvedései miatt, valamint a kiszáradt fügefa története, amelyet az Úr átkoz el (Mt. 21;18-20). Nagy Kedden két példabeszéd áll a központi helyen, mindkettő a Második Eljövetellel foglalkozik: az egyik az okos és balga szüzeké, a másik pedig a tálentumoké (Mt. 25;14-30). Nagy Szerdán ellenben két személyre figyelünk: a bűnös nőre, aki illatos olajjal kente meg Jézus fejét (Mt. 26;613), és Júdásra. Az egyikük megszabadult, mivel fölismerte az Urat, a másikuk kárhozatra jutott, mivel megtagadta őt. Szerda este kerül sor a Nagy


78 Olajkenet szertartására is, amely a betegek és halálra készülődők kenetének egy sajátos formája: nem csak a testi bajokban szenvedők részesülnek ilyenkor a szentelt olajból, mellyel a pap egy keresztet rajzol a homlokuk közepére, hanem mindenki; lelki és testi gyógyulásra, és az Úr halálára készülvén.[13] Nagy Csütörtökön reggel a Szent Vazul-liturgia keretében történik meg az Oltárasztalon lévő szentségtartóban egész évben őrzött Bárány megszentelése, mivel e napon az Eucharisztia megalapítására és a Getszemánikertben történtekre emlékezünk. Aznap este (a pénteki Hajnali Szolgálat részeként) kerül bemutatásra a Szenvedések Szolgálata (Akoluthía ton Pathón). Tizenkét evangélium hangzik el ekkor: az ötödik után a pap az oltárból füstölők, gyertyák kíséretétől övezve kihozza a keresztet, rajta a Megfeszített csaknem életnagyságú ikonjával, s azt a templom közepére állítja. Közben a 15. antifont énekli, egyfajta siratódalként: „Ma a kereszten függ Az, aki a földet a vizekre függesztette. Töviskoszorút helyeznek az angyalok királyára hamis bíborba borítják Azt, aki az eget fellegekbe borította. Arcul ütést fogad el Az, aki a Jordánban Ádámot megszabadította. Szegekkel keresztrefeszítik az Egyház Vőlegényét. Lándzsával szúrják át a Szűz fiát. Hódolunk a Te szenvedéseidnek Krisztus; mutasd meg nékünk a Te dicsőséges feltámadásodat is.” Nagy Péntek reggel az Alkonyati Szolgálatot a Királyi Imaórák szertartása előzi meg: ezek zsoltárokat, rövidebb himnuszokat és ószövetségi, apostoli, valamint evangéliumi olvasmányokat tartalmaznak.[14] Az ezt követő Eszperinósz alatt a pap nagy figyelemmel és alázattal leveszi a Testet a keresztről, és azt hófehér halotti lepelbe burkolván az oltárban helyezi el. Ezután a templom közepére elhelyezett – legtöbbször fából készült, és virágokkal borított – sírboltot formázó építményre viszik lassú körmenetben a halott Krisztus siratását ábrázoló, gazdagon hímzett leplet, az úgynevezett Epitáfiont. Este hangzik fel a Siratódal (gör. Epitáfiosz Thrínosz, kb. „Sírnál énekelt gyászdal”), amelyet az egész nép együtt énekel az Epitáfion előtt állva: „Édes szemedet és ajkadat hogyan zárjam le, Ige, és hogyan temesselek el, mint halottat, kiáltotta megborzadva József.” „Hogyan szemléltek a mennyei fővezérek téged,

ruhátlanul, meggyalázva és elítélve, és tűrték megfeszítőid vakmerőségét?” „Eltemettetvén, Krisztus, megtöröd az alvilág hatalmát, haláloddal pedig megölöd a halált, s a földieket megmented az enyészettől.” A gyászének után férfiak veszik vállukra a virágokkal borított sírt, és lélekharangok kongása mellett kezdetét veszi a körmenet. Ez nem csak a templomot kerüli meg, hanem nagy utat tesz meg – kisebb településeken körbekerüli az egész falut –, mielőtt visszatérne a kiindulási helyére. Amerre a sír elhalad, a hívek virágszirmokkal borítják az utat. Régebben szokás volt – faluhelyen és nagyobb templomokban még ma is az – hogy éjjel a nép, főleg a fiatalok, „őrzik a sírt”, azaz virrasztanak, újra, teljes egészében elénekelve a körülbelül kétszáz versből álló Siratódalt. Nagy Szombat délelőtt, az Alkonyati Szolgálatot követően Nagy Szent Vazul liturgiája kerül bemutatásra. Az ekkor elhangzó ószövetségi olvasmányok – például a három ifjú története Dániel könyvéből – már előrevetítik a közelgő csodás eseményeket, a Feltámadott győzelmét a halálon. Végül szombat éjjel – egy rövidebb szertartás után, melynek során a sírleplet a templom közepéről beviszik az oltárba – néhány perccel éjfél előtt minden fény kialszik a templomban és környékén. A teljes sötétségben minden hívő meggyújtatlan gyertyát tart a kezében. Végül az ikonosztáz középső kapujában megjelenik a pap, kezében pislákoló gyertya, és így énekel: „Jertek, vegyetek világosságot az alkonyt nem ismerő világosságból, és dicsőítsétek Krisztust, aki föltámadt halottaiból!” A kórus pedig így válaszol: „A Te feltámadásodat, Krisztus Üdvözítő, angyalok dicsérik a mennyekben; méltass hát minket is, a földön, hogy tiszta szívvel dicsőítsünk Téged”. Ezalatt a pap átadja a fényt a hozzá legközelebb állók gyertyáit meggyújtva, azok továbbadják a mellettük állóknak, s így borul ismét fénybe a templom néhány perc alatt. Odakint hatalmas tömeg várakozik, akik nem fértek be már a templomba; így a pap, az énekesek, diakónusok kíséretében a templom lépcsőjére megy, és onnan hirdeti ki a húsvéti Evangéliumot a lent várakozó sokaságnak: „Szombat elmúltával…” (Mk 16;1-8). Majd először hangzik fel a mindenki által jól ismert


79 húsvéti tropárion, amelyet az egész nép együtt énekel: „Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporván a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozván”. A templomba való visszatérés alatt és után hangzanak el azok a szépséges húsvéti himnuszok, amelyek immár a minden gyásztól és kétségtől mentes, ujjongó öröm hangján szólalnak meg: „Feltámadás napja van, örvendezzünk, népek! Húsvét van, az Úrnak Húsvétja! Mert a halálból az életbe, a földről az égne vezetett át minket Krisztus Isten, kik győzelmi éneket énekelünk.”

Mértékletesek és könnyelműek, tiszteljétek ezt a napot. Akik böjtöltetek és akik nem böjtöltetek, vigadjatok ma! Tele az asztal, tobzódjatok valamennyien. Sok a borjú, senki se távozzék éhesen; mindannyian élvezzétek a hit lakomáját. Senki se siránkozzék szegénysége miatt, hiszen megjelent a közösség országa! Senki se bánkódjon vétkezései miatt, hiszen bűnbocsánat kelt ki a sírból! (…) Feltámadt Krisztus és lehullottak a démonok. Feltámadt Krisztus és örvendeznek az angyalok. Feltámadt Krisztus és senki halott nincs a sírban. Mert feltámadván Krisztus a sírból, első zsengévé lett az elhunytak közül. Övé a dicsőség és a hatalom mindörökkön örökké. Ámin.”

„Kora hajnalban hajnalodjunk, és illóolaj helyett dicsérőéneket ajánljunk fel az Úrnak, és lássuk meg Krisztust, az Igazságosság napját, ki életet fakaszt mindeneknek.” „Emeld körbe szemeidet Sion, és láss: mert íme, mint a csillagok, isteni ragyogással jöttek el gyermekeid, napnyugatról és északról és a tenger felől, áldva benned Krisztust mindörökké.” „Tündökölj, tündökölj, Új Jeruzsálem, mert az Úr dicsősége fölvirradt fölötted! Vigadj most és örvendezz Sion, te pedig Istennek tiszta szülője, gyönyörködj Szülötted feltámadásában.” „Szent Húsvét virradt ma reánk, új, szent Húsvét; titokzatos Húsvét, legtiszteltebb Húsvét! Húsvét: Krisztus a Megváltó. Szeplőtelen Húsvét, nagy Húsvét, a hívők Húsvétja. Húsvét, amely megnyitotta nékünk a Paradicsom kapuit; Húsvét, amely minden hívőket megszentel.” * * * És azonmód, az éj közepén kezdetét veszi a Szent Liturgia, immár ismét Aranyszájú Szent Jánosé, melynek végén fölolvasásra kerül a szent prédikátor hittanító beszéde is: „Lépjetek hát be mindnyájan a mi Urunk örömébe; elsők és másodikak, élvezzétek jutalmatokat. Gazdagok és szegények, együtt ujjongjatok.

Függelék: Áttekintés a Nagyhét liturgikus szolgálatairól Virágvasárnap A Vőlegény Szolgálata (este)


80 Nagy Hétfő Előszentelt Adományok Szent Liturgiája (reggel) A Vőlegény Szolgálata (este) Nagy Kedd Előszentelt Adományok Szent Liturgiája (reggel) A Vőlegény Szolgálata (este) Nagy Szerda Előszentelt Adományok Szent Liturgiája (reggel) A Szent Olajkenet (este) Nagy Csütörtök Nagy Szt. Vazul Liturgiája (reggel) A Szenvedés Szolgálata (A 12 evangélium) (este) Nagy Péntek Királyi imaórák, A Keresztlevétel Szolgálata (reggel) A Szent Sír Szolgálata (este)

[4] A kivétel az első hét, amikor János evangéliumából olvasunk. [5] Rev. Pavlos Koumarianos, The Liturgical Cycle of the Great Lenten Period, www.goarch.org [6] Schmemann, Alexander, The Great Lent – a Journey to Pascha, SVS Press, 2003. [7] Ld: „Csak nem böjtölhet a násznép, míg velük a vőlegény? Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt és akkor majd böjtölni fognak.” (Mk 2;18-22) [8] A régi kéziratok a Lenyugvási Szolgálatnak csak ezt a régebbi, hosszabb formáját ismerik. Három alkotóelemből áll össze: imákból, zsoltárokból és ősi himnográfiai anyagból (mint pl. „Velünk az Isten…”)

Nagy Szombat Alkonyati Szolgálat és Szent Liturgia (reggel) Éjféli istentisztelet (éjfél előtt egy órával) Feltámadási Szolgálat és Szent Liturgia (éjfélkor)

[9] Φουτούλη, Ιωάννου, Μ., Τελετουργικά Θέματα, Αθήνα, 2002, 56-57.

Húsvét Vasárnap A Szeretet Vecsernyéje (délután v. este)

[11] Rev. Pavlos Koumarianos, The Liturgical Cycle of the Great Lenten Period, www.goarch.org

[1] Azért nevezik Triódionnak azaz „Háromódás” szerkönyvnek, mivel sok himnusza (ún. kánonja) csak három ódát tartalmaz a szokásos nyolc vagy kilenc helyett. Mai formájában először 1522-ben került kiadásra Velencében, azonban jórészt 8-9. századi, konstantinápolyi anyagot tartalmaz. (A híres Sztudion-monostor szerzeteseinek összeállítása.) Ld.. Επιφανίου Ι. Θεοδωρόπουλου, Αρχιμ., Περίοδος Τριωδίου, Αθήναι, 1996.

[12] Rev. Alciviadis Calivas, Great Monday, Tuesday and Wednesday, www.goarch.org

[2] Ez utóbbi nem kimondottan a böjti eseményekhez kapcsolódik, inkább a minden esztendőben a Nagyböjtre eső fontos ünnep, az Örömhírvétel előkészületének és ünneplésének felel meg: így az örömteli ünneplés szerényen meghúzódik a péntek estéken, nem törve meg a böjt alapvetően bűnbánati karakterét. [3] Pontosan fogalmazva: a Nagyböjt öt vasárnapján és Nagycsütörtökön, Karácsony és Vízkereszt ünnepén, ha azok vasárnapra vagy hétfőre esnek, valamint január elsején, a szent ünnepnapján.

[10] Uo., 54.

[13] Szentírási alapja a Jak.5;14-16. Nem tudni bizonyosan, mikor vált az Olajkenet a nagyheti szertartásrend részévé. Talán ahhoz az ókeresztény gyakorlathoz köthető, hogy a bűnbánati héten a fogadták vissza az Egyházba az azt megtagadókat, s a bűneik miatt vezeklőket. A szertartás mai formájában az olaj megszentelése után hét apostoli és hét evangéliumi olvasmányt tartalmaz – természetesen a Hajnali Szolgálat keretein belül –, amelyeket hét papi imádság követ, és végül egy könyörgés a szent kenetben részesülőkért. [14] Nevük (Nagy- v. Királyi) imaóra onnan származik, hogy Bizáncban mindig az uralkodó jelenlétében tartották meg őket. Vö: Επιφανίου Ι. Θεοδωρόπουλου, Αρχιμ., Περίοδος Τριώδιου, Αθήναι, 1996., 90.


81

Σύνοδος Ομοσπονδιών Κοινοτήτων Ευρώπης Βρυξέλες Ολοκληρώθηκαν σήμερα οι εργασίες της συνόδου των Ομοσπονδιών Κοινοτήτων Ευρώπης που διοργανώθηκε από την Ομοσπονδία Ελληνικών Κοινοτήτων στις Βρυξέλες στις 24-26 Απριλίου. Στη σύνοδο συμμετείχαν όλες οι Ομοσπονδίες της Ευρώπης ενώ χαιρετισμό απέστειλε και η Ιρλανδία η οποία δεν μπόρεσε να παραβρεθεί. Μέσα στο γενικότερο κλίμα αισιοδοξίας το οποίο επικράτησε στη σύνοδο, πολλές ήταν οι αναφορές στο γεγονός ότι αυτή η προσπάθεια ξεκίνησε μόλις πριν ένα χρόνο με την ιδρυτική σύνοδο της Στοκχόλμης και μέσα σε μικρό χρονικό διάστημα αγκάλιασε ολόκληρη την Ευρώπη. Το σημαντικότερο όμως όλων ήταν η γόνιμη συζήτηση για τα προβλήματα που αντιμετωπίζουν οι Έλληνες της Ευρώπης, οι καινοτόμες προτάσεις και το γεγονός ότι για πρώτη φορά ελληνικές οργανώσεις του εξωτερικού ασχολήθηκαν με θέματα ταμπού, δημιουργώντας προσδοκίες για το μέλλον. Τα κύρια θέματα με τα οποία ασχολήθηκαν οι αντιπρόσωποι των ομοσπονδιών ήταν τα οργανωτικά, το εκπαιδευτικό, η οικονομική κρίση, οι επιπτώσεις στους Έλληνες της Ευρώπης, τα κοινωνικά, πολιτικά και εργασιακά προβλήματα που αντιμετωπίζουν και μια πλειάδα άλλων ζητημάτων που αντιμετωπίζει η κάθε χώρα ξεχωριστά. Το κλίμα αισιοδοξίας για τα αποτελέσματα της συνόδου εκφράσθηκε και από τις δηλώσεις των καλεσμένων οι οποίοι τόνισαν το γεγονός ότι επιτέλους έχει προκύψει κάτι καινούριο που δίνει τη δυνατότητα να ατενίζουμε το μέλλον με περισσότερη αισιοδοξία. Την Ελληνική πολιτεία εκπροσώπησε στην σύνοδο ο Γεν. Διευθυντής ΓΓΕΑ κ. Ι. Κυπαρισσίδης, ο οποίος διάβασε το μήνυμα του Υφ. Εξωτερικών κ. Θ. Κασσίμη. Ο κ. Ι. Κυπαρισσίδης σχολιάζοντας τα αποτελέσματα της συνόδου ανέφερε ότι «μοιάζει με βότσαλο μέσα στη λίμνη», που επιτέλους τάραξε τα νερά. Στο ίδιο μήκος κυμάνθηκαν και οι σχολιασμοί της διακομματικής επιτροπής την οποία αποτελούσαν οι κ. Δερμετζόπουλος (ΝΔ), Αθανασιάδης (ΠΑΣΟΚ) και Γκαντζής (ΚΚΕ). Διαβάστηκε επίσης μήνυμα του Προέδρου του ΣΑΕ κ.

Ταμβάκη, ενώ στις εργασίες συμμετείχε η Γραμματέας του ΣΑΕ κα. Όλγα Σαραντοπούλου και ο Ταμίας του ΣΑΕ κ. Κώστας Δημητρίου, που απεύθυναν χαιρετισμό. Η 2η Σύνοδος αποφάσισε την διεύρυνση της Εκτελεστικής Γραμματείας από 5 σε 7 εκπροσώπους, προκειμένου να ανταποκριθεί στις νέες αυξημένες ανάγκες του χώρου και όρισε την νέα Εκτελεστική Γραμματεία (Γερμανία 2, Σουηδία 1, Βέλγιο 1, Ιταλία 1, Πολωνία 1, Ισπανία 1). Μέλη της εξελεγκτικής γραμματείας σχολιάζοντας τις εργασίες ανέφεραν τα ιδιαίτερα θετικά αποτελέσματα αλλά και τις μεγάλες προσδοκίες που δημιουργήθηκαν εκφράζοντας την πίστη ότι οι Κοινότητες θα αντεπεξέλθουν στις απαιτήσεις των καιρών. Η νέα ΕΓ θα συνεδριάσει στις 13. Ιουνίου 2009 για να προγραμματίσει την δράση της για την νέα περίοδο. www.sae.gr

Az európai görögségről tanácskoztak Brüsszelben 2009. április 24-26. között másodszorra találkoztak az európai országok görög közösségeinek vezető tisztségviselői, hogy megvitassák a földrészünkön élő honfitársaink közös problémáit, illetve azokra megoldásokat javasoljanak. Ez a munka tavaly kezdődött Stockholmban, amikor az egyes országokban működő országos szövetségek megalakították az Európai Görög Közösségek Koordinációs Tanácsát. Ezen szervezetnek alapító tagja volt a Fővárosi (Budapesti) Görög Önkormányzat is, s mint ilyen meghívást kapott az idei találkozóra is. Tavaly régiónkból még csak a magyarországi görögök vettek részt a tanácskozáson, de idén már több másik ország is – Lengyelország, Szlovákia, Románia – képviseltette magát. Remek alkalom nyílt az egyes országokban élő görögök közötti kapcsolatteremtésre, közös projektek ötletei merültek fel. A Fővárosi Görög Önkor-


82 mányzat részéről Agárdi Bendegúz Szpírosz elnök és Angelidisz Vaszilisz elnökhelyettes vettek részt a tanácskozáson, a szervezők részéről – a Budapesten nyílt kiállítás kapcsán - meghívást kapott a Pesti Görög Alapítású Ortodox Egyházközség képviseletében Sztamatopulosz Vaszilisz is, akinek – egyebek mellett – lehetősége nyílt a személyes kapcsolatfelvételre a nagybritanniai görög ortodox egyházközségek képviselőjével. A konferencián a görögországi parlamenti képviselők is részt vettek, akik a görög parlamentben a határon túli görögséggel foglalkozó szakbizottságban tevékenykednek. Lehetőség nyílt a problémák közvetlen tolmácsolására. Érdekes előadást hallhattak a résztvevők a Thesszalonikiben működő Görög Nyelv Központja veze-

tőjétől arról, hogyan is működik a vizsgáztatás görög nyelvből Görögországban és a határokon túl. Szó esett a határon túli görögök szavazati jogáról is, amely kezdeményezés egyelőre nem talált elfogadásra a görög parlamentben. A tanácskozás nem hagyta figyelmen kívül sem a gazdasági világválság görögséget érintő vonatkozásait, sem az utóbbi időben erősödő xenofóbia kérdéskörét sem. Héttagú koordinációs bizottság látja el a következő konferenciáig a szervező munkát, melyben egy évre helyet kapott a következő konferencia egyik lehetséges helyszíne, Lengyelország is. Az elnökség üléseit mindig más-más országokban tartja, az első helyszínek között lehet Magyarország is. SZP

Dr. Sasvári László — Dr. Diószegi György Antal

Στήθηκε αναμνηστικός σταυρός στη θέση ενός ορθόδ o ξου νεκροταφείου, ήτοι ανάμνηση των Ελλήνων στο Nagykanizsa του 18 ου -19 ου αιώνα

Από την 1 Νοεμβρίου 2008 καινούριος σταυρός τιμάει τη μνήμη των παλιών Ελλήνων στο Nagykanizsa, ο οποίος στήθηκε στη θέση του πρώην ορθόδοξου νεκροταφείου (στην αρχή της οδού Tripammer). Στο σταυρό, πάνω από τα ονόματα των ορθόδοξων κατοίκων της πόλης αναγρά-

φεται η εξής επιγραφή: «Μέχρι το 1962 ήταν εδώ στο Nagykanizsa το νεκροταφείο των ελληνικής και σερβικής καταγωγής πολιτών». Σε αυτό το μικρό σε έκταση ορθόδοξο κοιμητήριο ενταφιάζονταν οι νεκροί από το τέλος του 18ου αιώνα. Στα εκγαίνια ο σταυρός αποκαλύφθηκε από τον


83 δήμαρχο István Marton. O πρόεδρος του Πολιτιστικού Συλλόγου Ελλήνων Ουγγαρίας Λευτέρης Κανάκης εξέφρασε τις ευχαριστίες του για τη διαμόρφωση του χώρου εθνικής μνήμης τονίζοντας την υποδειγματική δραστηριότητα του Nagykanizsa (ο δήμος διαμόρφωσε τον χώρο με δικές του δαπάνες): απένειμε τιμητικό δίπλωμα στο δήμαρχο István Marton και στον Attila Tarnóczky για το σχετικό έργο τους. Ο ορθόδοξος πρωθιερέας και αντιπρόσωπος της Αρχιεπισκοπής József Kalota εξέφρασε τις ευχαριστίες του εξ ονόματος της Ουγγρικής Εξαρχίας του Οικουμενικού Πατριαρχείου της Κωνσταντινουπόλεως, και μετά τα λόγια της ευγνωμοσύνης και της ελπίδας άρχισε τη θρησκευτική τελετή. Στο γεγονός παρευρέθηκε ο στρατιωτικός ακόλουθος της Ελληνικής Πρεσβείας της Ουγγαρίας, ο Δεσύπρης Αλέξανδρος, ο οποίος μαζί με τον Λευτέρη Κανάκη κατέθεσε στεφάνι στο βάθρο του σταυρού. Ο σταυρός τιμάει με άξιο τρόπο τη μνήμη των Ελλήνων που ζούσαν κάποτε εδώ, κάτι που είναι σημαντικό και γιατί το κέντρο των Ελλήνων του νομού Zala στον 18º και 19º αιώνα υπήρξε το Nagykanizsa. Το 1733 λειτουργούσαν στο Nagykanizsa μόνο δύο ελληνικά μαγαζιά ακόμη, όμως το 1755 στο νομό Zala οι Έλληνες διέθεταν ήδη 9 μαγαζιά σε 7 οικισμούς. Ο συνολικός αριθμός τους ήταν 29 άτομα: 9 έμποροι, 3 συνέταιροι, 5 βοηθοί, 12 υπηρέτες. Η συνολική κατάσταση μεταξύ 1754 και 1771 ήταν η εξής στο νομό Zala: Οικισμός Csáktornya Légrád Perlak Poturen Sümeg Keszthely Gyulakeszi Zalaegerszeg Nagykanizsa Türje Zalaszentgrót Συνολικά

αριθμός των απογραφέντων 5 21 5 2 2 3 1 3 3 1 1 39

Κάνει εντύπωση ο αριθμός των Ελλήνων του Légrád, αλλά ακόμη και στο Csáktornya υπάρχουν περισσότεροι απ’ό,τι στο Nagykanizsa. Αυτό παρουσιάζει ενδιαφέρον και γιατί τόσο στο Nagykanizsa όσο και στο Csáktornya υπήρχε ορθόδοξη εκκλησία. Δεν γνωρίζουμε τη χρονολο-

γία ανέγερσης, τα στοιχεία μας είναι από τον 19º αιώνα. Κατά τα έτη 1778-79 άλλαξε η κατάσταση: στο Légrád απογράφηκαν μόνο 6 Έλληνες πια , στο Csáktornya όμως επίσης 3, ενώ στο Nagykanizsa ήδη 6 Έλληνες. Σύμφωνα με την έκθεση που στάλθηκε στις αρχές από το νομό Zala τον Οκτώβριο του 1774 σχετικά με την εκτέλεση του διατάγματος του όρκου πίστης στο Nagykanizsa ζούσαν: ο Έλληνας Δημήτριος Πώποβιτς, η γυναίκα του και τα δυο παιδιά του, καθώς και ο Γεώργιος Πώποβιτς, η γυναίκα του και ένα παιδί του. Μεταξύ 1778-79 καταρτίστηκαν και 3 καταστάσεις στις οποίες βρίσκουμε τους εξής Έλληνες στο Nagykanizsa: Δημήτριος, Γεώργιος και Κωνσταντίνος Πώποβιτς (Τρεις αδελφοί: 56, 42 και 32 ετών αντίστοιχα, ήρθαν το 1761 από την Σίπισχα στο Nagykanizsa, τo 1765 μετέφεραν και τις γυναίκες τους), Λαδίσλαος και Ιωάννης Ιάνκοβιτς (δύο αδελφοί: 36 και 31 ετών αντίστοιχα, ήρθαν το 1761 στο Nagykanizsa, στη συνέχεια έφεραν και τις γυναίκες τους, και έδωσαν και όρκο πίστης), και ο Ζήσης Αξέντης που διέθετε διαβατήριο και εμπορευόταν χονδρικά τουρκικά προϊόντα (43 ετών, ήρθε τo 1776 από την Κοζάνη μέσω Pétervárad, η οικογένειά του είχε μείνει εκεί, γι’αυτό δεν μπορούσε να δώσει όρκο). Σε αυτούς τους καταλόγους στο Nagykanizsa βρίσκουμε ακόμη τα εξής ονόματα: Ιωσήφ Αξέντης, Ιωάννης Αξέντης, Στανίσλαος Πώποβιτς, Ιγνάτιος Ντόμπροβιτς, Νικόλαος Ντόμπροβιτς, Δημήτριος Πώποβιτς. Στον αστικό κόσμο του παλιού Nagykanizsa έπαιξαν σπουδαίο ρόλο οι Έλληνες επί σχεδόν διακόσια χρόνια, αν και ο αριθμός τους δεν ήταν μεγάλος. Ασχολούνταν κυρίως με εμπόριο (στην αρχή πωλούσαν εισαγόμενα από τουρκικά εδάφη ελληνικά προϊόντα). Το 1801 στο Nagykanizsa δραστηριοποιούνταν ένας Έλληνας μαγαζάτορας, ο Βάιτς Αφράτης, ο οποίος νοικίαζε και υπόγειο. Το παρεκκλήσι του Αγίου Νικολάου που εγκαινιάστηκε το 1793 ιδρύθηκε πιθανόν από τους Έλληνες, επειδή αυτοί ήταν πιο εύποροι από τους Σέρβους, αν και ο αριθμός τους ήταν πάντα μικρότερος. Δύο χρόνια αργότερα όμως το παρεκκλήσι κάηκε. Διενεργήθηκε έρανος: ως αποτέλεσμα ανεγέρθηκε το 1800 ένα άλλο παρεκκλήσι αφιερωμένο επίσης στον Άγιο Νικόλαο, καθώς και η κατοικία του ιερέα. Αυτό το χτίριο στην πλατεία Szabadság 20 γύρω στα 1960 κρίθηκε κατεδαφιστέο. Ο Ödön Füves το 1959 (στην τελευταία στιγμή) επισκέφτηκε το παρεκκλήσι και το περιγράφει ως


84 εξής: «...είναι μικρών διαστάσεων. Θα μπορούσε να ονομαστεί καλύτερα οίκος προσευχής με πύργο. Δεν έχει αψίδα. Συνδυάζεται με την κατοικία του ιερέα. Οι εσωτερικοί τοίχοι του είναι αγιογραφημένοι. Το τέμπλο είναι απλό, λιτής κατασκευής, εκτός από τις εικόνες στις πόρτες βρίσκεται μια σειρά εικόνων μόνο πάνω από τις πόρτες. Οι επιγραφές δύο εικόνων από αυτές είναι ελληνικές, οι υπόλοιπες είναι σλαβικές. Στους τοίχους βρίσκονται προς το παρόν μόνο λίγες εικόνες, όλες τους έχουν σλαβικές επιγραφές. Το παρεκκλήσι έχει μια μικρή καμπάνα που ζυγίζει μερικά κιλά. Στο πρώτο μισό του περασμένου αιώνα ήταν μπροστά από το παρεκκλήσι ένα οικόπεδο και μια τάφρος. Το 1853 εδώ χτίστηκε το διώροφο σπίτι που αποτελούσε ιδιοκτησία της ελληνικής ενορίας του Nagykanizsa μέχρι την κρατικοποίηση των κατοικιών. Στο παρεκκλήσι βρίσκονται και 10-12 ελληνόγλωσσα βιβλία. Αυτά χρονολογούνται από τον 18º και 19º αιώνα, και είναι αποκλειστικά θρησκευτικού χαρακτήρα. Τα περισσότερα βγήκαν από το τυπογραφείο της Βιέννης.» Από το 1780 είχαν ιερείς, αλλά όλοι οι 28 είχαν σερβικά ονόματα. Και για αυτό το λόγο τα έγγραφα συντάσσονταν στα σερβικά, όμως η λογοδοσία του διαχειριστή και το βιβλίο δωρεών των φτωχών τηρούνταν μέχρι το 1818 στα ελληνικά. Κατά την εκτίμησή μας αυτό παραπέμπει στο γεγονός ότι οι δωρεές προέρχονταν ως επί το πλείστον από Έλληνες. Η επιγραφή της σφραγίδας που φτιάχτηκε το 1807 έγινε στην σερβική και στην ελληνική γλώσσα. Η πιο ονομαστή εμπορική οικογένεια του Nagykanizsa ήταν η οικογένεια Αξέντη. Η ψυχή της ναυπηγικής βιομηχανίας του Szeged ήταν οι «super» (καραβομαραγκοί), που αποτελούσαν ένα από τα πιο αξιόλογα σώματα. Από το τέλος του 18ου αιώνα άρχισαν να χτίζουν πλοία με ένα είδος

5.) Οι κάτω χώροι χρησιμοποιούνταν ως μαγαζιά, και στην αυλή ήταν αποθήκες. Έπαιξαν σημαντικό ρόλο και στην Εποχή των Μεταρρυθμίσεων: στο σπίτι των Αξέντη ιδρύθηκε το Ταμιευτήριο του Nagykanizsa, το οποίο λειτουργούσε μεταξύ 1845-1872 στο χτίριο, ως η πρώτη τράπεζα του νομού. Στις 19 Μαϊου 1848 ο υπουργός εσωτερικών Bertalan Szemere απηύθηνε έκκληση προς το ουγγρικό λαό για προαιρετικό έρανο: ο Γεώργιος Αξέντης από το Nagykanizsa προσέφερε 30 φιορίνια, και η Salamon Zsigmondné Μαρία Αξέντη προσέφερε 3 χρυσά αντικείμενα ως δωρεά. Το 1870 στο Nagykanizsa διεξήχθησαν οι πρώτοι ουγγρικοί αγώνες γυμναστικής. Οι διεθνείς αγώνες που έγιναν γνωστοί όχι μόνο σε όλη τη χώρα, αλλά και εκτός από τα σύνορα πραγματοποιήθηκαν στις 10-11 Σεπτεμβρίου 1870. Στην πρώτη σειρά, ανάμεσα στις κυρίες που απένειμαν τα βραβεία καθόταν ένα γυναικείο μέλος της οικογένειας Αξέντη που έπαιξε σημαντικό ρόλο στη ζωή της τοπικής κοινωνίας, η Ελένη Αξέντη. Το νεκροταφείο των ορθόδοξων του Nagykanizsa αναγράφεται σ’ ένα χάρτη της πόλης από το 1916 όχι πια με το όνομα «ελληνικό», αλλά «σερβικό νεκροταφείο». Μέχρι τότε ο ντόπιος ελληνισμός είχε εν μέρει αφομοιωθεί, εν μέρει μετακομίσει. Ο τελευταίος διαχειριστής της εκκλησίας στο μεσοπόλεμο ήταν ο Μιλάν Ντόμπροβιτς, ο οποίος ήθελε την οικογένειά του ελληνικής καταγωγής: το 1930 στην οργάνωση της ουγγρικής ορθόδοξης εκκλησίας τον βρίσκουμε και σε έναν κατάλογο. Γύρω στο 1940 αναγράφεται η ενορία του Nagykanizsa στους κρατικούς καταλόγους ονομάτων και διευθύνσεων με την ένδειξη ουγγρική ορθόδοξη. Μετάφραση: Alszászy Judit

δρύινου πηδαλίου που λεγόταν «πόδι της χήνας». Το 1798 κατά παραγγελία του Έλληνα εμπόρου Αξέντη κατασκευάστηκε ένα πλοίο μεταφορικής ικανότητας 260 τόνων. Οι ελληνόγλωσσες ταφόπετρες του Ιωάννη Αξέντη και του Χάρη Αξέντη βρέθηκαν γύρω στο 1960 ( οι ταφόπετρες του ελληνικού νεκροταφείου και έτσι πιθανόν και εκείνες που έχουν ελληνική επιγραφή φυλάσσονται στην αποθήκη του καθολικού νεκροταφείου). Τη μνήμη τους τιμάει ένα χτίριο που σώζεται μέχρι σήμερα: η κατοικία του εμπόρου κρασιών Γεωργίου Αξέντη στο Nagykanizsa χτίστηκε το 1817, σε νεοκλασικό ρυθμό, η τοξοειδής πύλη της έχει χαρακτήρα ύστερου μπαρόκ (Πλατεία Deák AGORA – Görög kisebbségi kulturális magazin – 2009.8-9. szám

85

Dr. Sasvári László — Dr. Diószegi György Antal

Emlékkereszt-állítás egy görögkeleti temető helyén, avagy emlékezés a XVIII-XIX. századi nagykanizsai görögökre az egyházi szertartásra. Az eseményen részt vett a Magyarországi Görög Nagykövetség katonai attaséja, Alexandrosz Desziprisz is, aki Kanakisz Lefterisz társaságában koszorút helyezett el e kereszt talapzatánál. A kereszt méltó módon őrzi a valamikori helyi görögök emlékét, ami azért is fontos, mert a Zala megyében élő görögök központja a XVIII-XIX. században Nagykanizsa volt. 1733-ban Kanizsán még csak két görög bolt működött; viszont 1755ben a görögök Zala vármegyében már 7 helységben 9 bolttal rendelkeztek; összlétszámuk 29 fő volt: 9 kereskedő, 3 üzlettárs, 5 segéd, 12 szolga. Az 1754-1771 közötti összesített helyzet az alábbi volt Zala vármegyében: Helység

Új kereszt őrzi emlékét Nagykanizsán 2008. november 1. napjától a régi görögöknek: a hajdani görögkeleti temető helyén állítottak fel (a mai Tripammer utca elején). E kereszten a város egykori görögkeleti vallású lakosainak neve fölött az alábbi felirat olvasható: „1962-ig létezett itt Nagykanizsán a görög és szerb származású polgárok temetője”. E kis területű ortodox sírkertbe a XVIII. század végétől temetkeztek. Az avatáskor e keresztet Marton István polgármester leplezte le. Kanakisz Lefterisz, a Magyarországi Görögök Kulturális Egyesületének elnöke köszönetet mondott az emlékhely kialakításáért, kiemelve Nagykanizsa példaértékű tevékenységét (a város saját költségén alakította ki az emlékhelyet): emléklapot adott át Marton István polgármesternek és Tarnóczky Attilának az ebbéli munkájukért. Kalota József görögkeleti esperes, érseki vikárius, a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Exarchátusa nevében köszönetet mondott, majd a hála és a remény szavai után áttért

Csáktornya Légrád Perlak Poturen Sümeg Keszthely Gyulakeszi Zalaegerszeg Nagykanizsa Türje Zalaszentgrót Összesen

az összeírtak száma

.

5 21 5 2 2 3 1 3 3 1 1 39

Feltűnő adat a légrádiak száma, de még Csáktornyán is többen vannak, mint Nagykanizsán. Ez azért is érdekes, mert Nagykanizsán és Csáktornyán is volt ortodox templom. Építési idejét nem ismerjük, adatunk XIX. századi. 1778-79-ben megváltozott a helyzet: Légrádon ekkor már csak 6, Csáktornyán viszont szintén három, Nagykanizsán ellenben már 6 görög került összeírásra. A hűségeskü-rendelet végrehajtásával kapcsolatban Zala vármegye 1774. októberben felküldött jelentése szerint Nagykanizsán éltek a görög Demetrius Popovics, felesége és 2 gyermeke;


86 valamint Georgius Popovics, felesége és 1 gyermeke. 1778-79 között három kimutatás is született, melyekben a következő görögök szerepelnek Nagykanizsán: Demetrius, Georgius és Constantinus Popovics (három testvér: 56, 42 és 32 évesek; 1761-ben jöttek Szipiszchából Kanizsára; 1765-ben feleségüket is magukkal hozták); Ladislaus és Johanes Jankovics (két testvér: 36 és 31 évesek; 1761-ben jöttek Kanizsára, majd feleségüket is elhozták, és hűségesküt is tettek); és a török árukkal nagyban kereskedő, útlevéllel rendelkező Sissi Axenti (43 éves; 1776-ban Péterváradon keresztül jött át Kozániból; családja még ottmaradt, és ezért esküt sem tehetett). E listákon szerepelt még Nagykanizsán Axenti József, Axenti János, Popovics Stanislaus, Dobrovits Ignatius, Dobrovics Nicolaus, Popovics Dömötör neve is. A régi Nagykanizsa polgárvilágában majd kétszáz éven át fontos szerepet töltöttek be a görögök, bár létszámuk nem volt nagy. Főként kereskedelemmel foglalkoztak (kezdetben a török területekről behozott görögországi termékeket értékesítették). Nagykanizsán 1801-ben tevékenykedett egy görög boltos, Vaics Affráti, aki pincét is bérelt. Az 1793-ban felszentelt nagykanizsai Szent Miklós kápolnát valószínűleg a görögök alapították, ők ugyanis tehetősebbek voltak a szerbeknél, bár létszámuk mindig kisebb volt. A kápolna azonban két év múlva leégett. Gyűjtést rendeztek: ennek eredményeként 1800-ra készült el a szintén Szent Miklósról elnevezett kápolna és a parókia is. Ezt a Szabadság tér 20. szám alatt álló épületet 1960 táján lebontásra ítélték. Füves Ödön 1959-ben (az utolsó órában) felkereste e kápolnát, s ekként írt róla: „… mérete kicsi. Inkább tornyos imaháznak lehetne nevezni. Apszisa nincs. Egybeépült a parókiával. Belső falai festettek. Az ikonosztáz egyszerű, szerény felépítésű, az ajtók képein kívül csupán az ajtók felett húzódik képsor. Ezek közül két ikon felirata görög, a többié szláv. A falakon jelenleg csak néhány kép lóg, azok szláv feliratúak. A kápolnának egy kicsi, pár kilós harangja van. A múlt század első felében a kápolna előtt egy telek és egy árok húzódott. Ide építették 1853-ban a házak államosításáig a nagykanizsai görög egyházközség tulajdonát képező emeletes házat. A kápolnában található 10-12 görög nyelvű könyv is. Ezek a XVIII. és XIX. századból valók, kizárólag vallásos jellegűek. A legtöbbjük bécsi nyomdából került ki.”

1780-tól volt lelkészük, de mind a 28 szerb nevű volt, ez is oka annak, hogy az iratokat szerbül vezették; de a gondnoki számadás és a szegények adománykönyve 1818-ig görög nyelvű: megítélésünk szerint ez arra utal, hogy az adományok döntő részben a görögöktől származtak. Az 1807ben készített pecsét szerb és görög nyelvű feliratú. A legnevezetesebb nagykanizsai görög kereskedőcsalád az Axenti volt. Szeged hajóépítő iparának lelke a „superek” (hajóácsok) voltak, a legtekintélyesebb testületek egyikét képezte. A XVIII. század végén kezdtek tölgyfából való, lúdláb kormánnyal ellátott hajókat építeni. 1798-ban Axenti görög kereskedő megrendelésére egy 2600 mázsás hordozó képességű hajót gyártottak. Axenti János és Axenti Charis görög nyelvű sírköveit 1960 táján találták meg (a görög temető sírköveit s így valószínűleg a görög feliratúakat is a katolikus temető sírkőtárában őrzik). Ma is álló épület őrzi emléküket: Axenti György borkereskedő nagykanizsai lakóháza 1817-ben épült, klasszicista stílusban, boltíves kapuzata későbarokk jellegű (Deák tér 5.). Az alsó helységeket üzletként hasznosították, az udvari részen raktárok voltak. A reformkorban is fontos szerepük volt: az Axenti-házban alakult meg a Nagykanizsai Takarékpénztár, mely 1845-1872 között az épületben működött, mint a vármegye első bankja. 1848. május 19-én Szemere Bertalan belügyminiszter önkéntes adakozásra hívta fel a magyar nemzetet: a nagykanizsai Axenti György 30 forintot, Salamon Zsigmondné Axenti Mária pedig 3 db aranytárgyat adott adományként a gyűjtéskor. 1870-ben Nagykanizsán került sor az első országos tornaverseny megrendezésére. Az országszerte, sőt az ország határain túl is ismertté váló nemzetközi versenyre 1870. szeptember 1011-én került sor. Az ülőhelyek első sorában a díjkiosztó hölgyek között foglalt helyet (a helyi közéletben jelentős Axenti-család egyik hölgytagja) Axenti Heléna. A nagykanizsai görögkeleti vallásúak temetőjét egy 1916-os várostérkép már nem „görög”, hanem „ráctemető” néven említi: ekkora már a helyi görögség részben beolvadt, részben elköltözött. Az utolsó egyházgondnok a két világháború között Dobrovics Milán volt, aki családját görög eredetűnek tudta: 1930-ban, a magyar görögkeleti egyház szervezésekor egy felsorolásban is szerepel. 1940 körül az állami név- és címtárakban a nagykanizsai parókia magyar görögkeleti megjelöléssel olvasható.


87

Könyvajánló Dr. Diószegi György Antal — Diószegi Krisztina: A magyarországi Papadémosz-akta … (16581963). Budapest, 2009. 152 oldal. ISBN 978-963-066863-7. 350 számozott példányban készült, kétnyelvű kiadvány (görög nyelvre fordította Stefopoulos Vasilis).

A szerzőpáros, apa és leánya, egyenes ági leszármazottai e tokaji Papadémosz-családnak (és a szintén görög Karátsonyiaknak, Demeczkyeknek), mely indíttatás predesztinálta őket művük megírására. (Az apa 2008-tól Vaszilisz Angelidisz felkérésére „A Görög Kultúráért Alapítvány” kuratóriumi tagjaként tevékenykedik.) E család a 18. század végétől Szerviczky vezetéknéven lett közismert Zemplén vármegyében. A könyvborítón, a címlapon régi görög anyaköny-

veket láthat a könyvet kezébe vevő olvasó. A címben lévő évszámoknak (1658-1963) önmagában fontos szellemi üzenete van: három évszázados folyamatosságra, a gyökerek őrzésének fontosságára utalnak, mely különösen igaz a jelen önáltató és a pillanatsikert hangsúlyozó világában. A fényképek jelentős része eredeti anyakönyvi iratokról készült. Ez különösen azért nagy érték, mert a 17-18. századi tokaji görög anyakönyvek 1920 táján nyomtalanul eltűntek. A Papadémoszanyakönyvi kivonatok igazolják a tokaji görög anyakönyvezést 1658-tól: ez teljesen új történelmi dimenzióba helyezi a 17. századtól folyamatosan létező tokaji görög közösség jelentőségét. Az anyakönyvi iratok révén a charisi Szerviczkyek a legdokumentáltabb görög családként jelennek meg a történeti kutatás szempontjából a 17-18. századi családok sorában. A könyv fontos része a Papadémosz/Szerviczky-család 300 évet felölelő leszármazási táblázata. A családtörténet iránt érdeklődő olvasó számára egy különleges, rég letűnt világ történetei elevenednek meg e könyv lapjain: a magyarországi görögök 17-19. századi közösségi világának minden lényeges mozzanata feltárul a tokaji görög Papadémosz-leszármazottak 10 hegyaljai nemzedékét bemutató történeti ív ismertetése során. A 20. században több kutató is azt állította, hogy a 17. századi debreceni görög kompánia és a tokaji között nem volt kapcsolat: ez a könyv adatokkal, személynevekkel igazolja, hogy ez a jogfolytonosság konkrét családok révén bizony létezett. A debreceni görögség jogutódja volt a tokaji görög kompánia, és ez teljesen új kontextusba helyezi a tokaji görögség jelentőségét. Eredeti forrásközlések sokasága szerepel e könyvben: 2008 nyarán (Sátoraljaújhely levéltárában lévő görög katolikus anyakönyvi másodpéldányok közül) előkerültek az 1827-1847 közötti időszakból származó tokaji görögkeleti anyakönyvek másodpéldányai. A „Szent Miklós Görög nem egyesült Szent Egyház” tokaji anyakönyvei magyar nyelvűek, azonban a lelkészek görög nyelven is aláírták. Ezeknek az anyakönyveknek a révén a tokaji, és a tágabb hegyaljai görög ortodox közösség kapcso-


88 latrendszerét, rokoni kapcsolatait is feltárták a szerzők: ez mindenképpen fontos forrás a hegyaljai görög közösség belső kapcsolatrendszerének további kutatása szempontjából. A tokaji görögök mindvégig megőrizték görög ortodoxiájukat, görög ortodox templomot és parókiát építettek, és iskolát is fenntartottak; számos görög kereskedőház ma is városképi ékessége Tokaj városának. Érdekesség, hogy az 1658. évi anyakönyvi kivonat tanúsága szerint a Papadémosz-család tagjai már görög nemesként érkeztek Magyarországra, majd itt magyar nemességet szereztek; ráadásul kétszer is részesültek címeradományozásban (1690-ben és 1802-ben). A Szerviczky-család jelentőségét a tokaji görög egyházközségben több tény is igazolja: a templom számára idősebb Szerviczky György 1804-ben elkészíttetett egy vörösmárvány oltárt; majd jóval később a fiával, ifjabb charisi Szerviczky Györggyel 1-1 darab ikont is adományoztak az 1830-as években a tokaji ikonosztáz céljaira; az 1833-ban elhunyt charisi Szerviczky György vörösmárvány sírköve pedig ma is ott látható a tokaji templom falában egyedüli sírkőként. Két olyan további adalék is érdekes a könyvben ismertetett család kapcsán, melynek szálai a további kutatások révén önálló életre is kelhetnek. A Szerviczky név a görögországi „Tá Servia” város nevéből, mint származási helyből ered. A magyarországi görög kereskedők körében gyakran fellelhető a származási hely névéből képzett családnév: fontos köteléket jelentett ez származástudatuk megőrzésében. A családi hagyomány szerint Lembergen (Lvov) keresztül érkeztek a befogadó lelkületű Magyarországra (vélhetően borkereskedelmet folytattak): ez lehet a magyarázat a magyarosított Szerviczky-névben a lengyeles „czky”-végződés alkalmazására (jelentése: „Szerviából származó”). E görög város lakói a 18. század elejéig erős kereskedelmi kapcsolatot építettek ki Magyarországgal: számos kereskedő költözött át innen a számukra menedéket és új otthont jelentő hazánkba. „Tá Servia” városának történetkutató görög értelmisége (már e könyv megszületése előtt is) ismerte ezen görög várost származási helyként megőrző Szerviczky–család nevét, mivel komoly kutatásokat folytatnak abból a célból, hogy megtalálják azon elvándorolt görög családok nyomát, akik a 17. század közepén elhagyni kényszerültek szülőföldjüket. Dr.

Diószegi György Antal 2008 szeptemberében járt e görög városban, ahol a mai napig létezik Papademos utca; a határában Papademosföldterület; valamint az 1910-es években katonai parancsnokként vitézi érdemeket felmutató Papademos nevezetű hadtestparancsnok emlékét őrző tábla egy közeli kis görög templom falán. A korabeli görögök tágabb kapcsolatrendszere, a töretlen görög eredetőrzés, és az 1820-as években (főként a pesti görögök részéről szervezett) a szabad Görögország megteremtése iránt megtett magyarországi mozzanatok tekintetében fontos adat az alábbi rokoni kapcsolatrendszer: Takiadzisz/Takátsy György (?-1844) pesti kereskedő felesége Bekella Erzsébet volt. 1814-ben alakult meg a görögök titkos szabadságharcos társasága, a Filiki Eteria: Pest-Budán Bekella Miklós volt az, aki Magyarországon e titkos munkának az irányítását végezte (1804-1820 között a pesti görög iskola igazgatójaként is tevékenykedett). A hírneves görög szabadságharcos Laszanisz György feleségül vette Takátsy kereskedő leányát. Laszanisz 1820 táján Ipszilanti Sándor segítőtársa, harcostársa volt. A pesti görög Takátsy másik leányát a tokaji ifjabb Szerviczky György (18111875) vette feleségül, tehát ő és Laszanisz rokonok, sógorok lettek. A család története archivális forrásokon alapszik, és a megjelent mű egyben összefoglalását is jelenti az évszázados tokaji görögkutatás eredményeinek, melynek során a szerzők egyrészt megőrizték a régi kutatók által feltárt értékeket; másrészt pedig új és megalapozott következtetésekre is jutottak. A fenti mozzanatokon túl azonban az a leglényegesebb, hogy e könyvben a tokaj-hegyaljai görög közösség története tárul fel valójában ezeken a lapokon: számos olyan hegyaljai görög család (pl. Agóra, Duvari, Kondorosi/Kondorossy, Kondi, Leka, Politi) neve említődik, akikkel házassági, rokoni vagy baráti kapcsolatban álltak. A történelmi háttér is folyamatosan jelen van a könyvben: az éppen érintett családtag élettörténetét ismertető részben a konkrét helytörténeti adatokat is bemutatatták a szerzők. A történelmi adat, évszám sokasága mellett is eredményesen törekedtek a szerzők arra, hogy történeti ismeretterjesztés céljából olvasmányos könyvet vehessenek az érdeklődő olvasók a kezükbe.


89 Θανάσης Ζιανός ΜΙΑ ΖΩΗ ΣΕ ΔΥΟ ΠΑΤΡΙΔΕΣ Aναμνήσεις ενός πολιτικού πρόσφυγα Το βιβλίο αυτό το αφιερώνω πρώτα απ΄ όλα στους Έλληνες πολιτικούς πρόσφυγες που αναγκαστικά εγκατέλειψαν την αγαπημένη τους πατρίδα. Χιλιάδες απ΄ αυτούς μείνανε αιώνια στα ξένα χωρίς να προφτάσουν να ξαναδούν τα πατρικά τους χώματα και τα προσφιλή τους πρόσωπα. Αφιερώνεται ακόμη και στις εκατοντάδες χιλιάδες Έλληνες μετανάστες που και αυτοί υποχρεώθηκαν ν΄ αφήσουν την πατρίδα τους, τις οικογένειές τους, για να μπορέσουν να επιβιώσουν σε ξένες χώρες, καθώς και σ΄ όλους τους Έλληνες ξενιτεμένους στα πέρατα της οικουμένης. Νομίζω πως η μοίρα όλων των ξενιτεμένων μοιάζει σε πάρα πολλά. Πιστεύω πως κανείς δεν αφήνει την γενέθλιά του γη έτσι στα καλά καθούμενα και να πάει να ζήσει σε ξένους τόπους, αλλά το κάνει από κάποια ανάγκη, πολιτική ή οικονομική. Όμως σκληρότερη ήταν πάντα και είναι, η μοίρα των πολιτικών προσφύγων όπου κι αν βρίσκονται αυτοί, από οποιαδήποτε χώρα κι αν προέρχονται και σε οποιαδήποτε χώρα κι αν ζουν, αφού αναγκαστικά βρίσκονται εκτός πατρίδας, χωρίς να έχουν τη δυνατότητα ούτε να την επισκεφτούν.

Σε τούτα τα γραπτά μου θ΄ ασχοληθώ και θα προσπαθήσω να διηγηθώ την δικιά μας ζωή - πρώτα απ΄ όλα τη δικιά μου - εδώ στην πρώην Λαϊκή Δημοκρατία της Ουγγαρίας που έτυχε να βρεθώ μετά το τέλος του εμφυλίου πολέμου στην πατρίδα μας.

Kréta: ahol a hagyományos konyhai nyersanyagok és főzési eljárások, bizonyítottan a világ legegészségesebb étrendjének alapját jelentik Nemzetközi viszonylatban évtizedek óta vizsgálódnak különböző tudósok, hogy megtalálják és összeállítsák azt az „ideális étrendet”, amely leginkább hozzájárul az emberek egészségének megőrzéséhez és a betegségekkel szembeni védekezőképességük fejlesztéséhez. Mégis, az antikvitás kora óta, csak a görög Kréta szigetén élő lakosság hagyományos étkezési szokásai adják az egyetlen olyan étrend alapjait, amelyek minden szükséges és megfelelő hozzávalót tartalmaznak; valamint a sziget nevét már hosszú idők óta mindig összefüggésbe hozzák a gyógyulás és regenerálódás fogalmaival.

Egész Európában a Krétán élő lakosság várható élettartama a leghosszabb, és a szigeten halnak meg a legkevesebben szív- és érrendszeri megbetegedésekben (százezer ember közül mindössze kilenc); melyek megelőzésében nagy szerepe van a rendszeres testmozgásnak, a kíméletes és lehetőleg stresszmentes életmódnak, valamint a napi rendszerességgel fogyasztott, linolénsavban gazdag ételeknek (például olívaolaj, szójaolaj, gyermekláncfű, cikória, éti csiga). A mediterrán országok egykori, jellegzetes táplálkozási szokásain alapuló mediterrán étrendet; és ezen belül, elsősorban a krétai emberek táplálkozási szokásait a hosszú élet titkának is nevezik.


90 A görög kormány 1948-ban bízta meg a Rockefeller Alapítványt, hogy mérje fel a Krétán élő lakosság szociális, egészségügyi és gazdasági helyzetét, hogy az akkor elmaradottnak számító térséget megfelelő felzárkóztatási programmal segíthesse. A felmérés eredményei szerint – a gazdasági akadályok és nehézségek, továbbá az egészségügyi ellátás alacsony színvonala ellenére –, az emberek átlagos egészségi állapota és átlagéletkora magasan kiemelkedett a régió adataihoz képest: kevés volt a túlsúlyos ember, az infarktus, egyéb szívbetegségek és daganatos megbetegedések száma; valamint a lakosok sokáig éltek és magas volt a várható élettartamuk is. A lenyűgöző eredmények hátterében egyértelműen a helyi táplálkozási normák álltak, melyek legfontosabb eleme a rendszeres olívaolaj-fogyasztás. Krétán az emberek átlagosan évente egy liter extra szűz olívaolajat fogyasztanak, mely alapanyag véd az érelmeszesedéstől, csökkenti a vér koleszterinszintjét, védelmet nyújt a rákos megbetegedések ellen; valamint segít megelőzni a magas vérnyomást és a trombózis kialakulását. Magyarország jelentős lemaradással küzd a várható élettartam tekintetében (férfiak: 65,3 év és nők: 74,5 év), valamint a szív- és érrendszeri betegségek nagyon magas arányban fordulnak elő; ezért kifejezetten érdemes számunkra is hozzáférhető, linolénsavban gazdag élelmiszereket (dió, búzacsíra, tarkabab, tengeri halak, repce- és olívaolaj), és egyéb, a krétai táplálkozási szokások szerint ajánlott ételeket fogyasztanunk. A krétai étrend alapvető és legjelentősebb összetevői a következők: - Napi legalább három evőkanál jó minőségű, extra szűz olívaolaj, - Naponta 40 dkg a különböző magas rosttartalmú gabonafélékből (kenyér, durumtészta, rizs, müzli, stb.), - Naponta 45 dkg friss gyümölcs és 20 dkg friss zöldség (magas rost- és vitamintartalom, antioxidáns hatás), - Naponta 5-10 dkg sajt és joghurt (alacsony- és közepes zsírtartalmú termékek), - Naponta 1-2 pohár vörösbor, többnyire az étkezésekhez (férfiaknak 1-2 pohár, nőknek 1 pohár), - Hetente 20 dkg a száraz hüvelyesekből (bab, sárgaborsó, csicseriborsó, lencse), - Hetente kétszer hal (25 dkg) fogyasztása (tengeri halak, kagylók, csiga, stb.),

- Hetente kétszer hús (főleg szárnyas, 25 dkg) fogyasztása, - Hetente 0-4 darab tojás fogyasztása, - Havonta egy, vagy csak néhány alkalommal fogyasszunk vörös húsokat, - Desszertként mindig friss gyümölcsöt együnk, - Korlátozzuk a cukor- és zsírfogyasztásunkat, - Mindig szezonálisan friss, lehetőleg helyben termesztett, és kevésbé feldolgozott élelmiszereket vásároljunk. Négy egyszerű és könnyen elkészíthető recept, kizárólag egészséges hozzávalókból: Lencseleves (Fakés) Hozzávalók: fél kiló lencse, 2-3 gerezd aprított fokhagyma, 1 nagy fej aprított hagyma, 4-5 db babérlevél, 2 darab sárgarépa felszeletelve, 3-4 kanál olívaolaj, 1 kis doboz paradicsompüré, só, bors. Elkészítés módja: A lencsét jól megmossuk, annyi vizet öntünk rá, hogy elfedje, és így főzzük kb. 1015 percig. Ezután a lencsét leszűrjük, újra megmossuk, és tiszta vízben, az összes többi alapanyaggal együtt főzzük, míg minden hozzávaló meg nem puhul (25-30 perc). Káposzta-saláta (Láxano saláta) Hozzávalók: egy egész fej káposzta, 3 darab sárgarépa, olívaolaj, ecet vagy frissen facsart citromlé, só, bors. Elkészítés módja: Vágjuk negyedekbe a káposztát, tisztítsuk meg a külső leveleitől, és a belsejében lévő kemény részektől, valamint öblítsük le alaposan hideg vízzel. A káposztát és a répafejeket gyaluljuk le egészen vékony csíkokra, majd sózzuk, borsozzuk a salátát, illetve ízesítsük citromlével és olívaolajjal. Briam Hozzávalók: 2 darab padlizsán, 3 darab nagyobb cukkini, 1 kg burgonya, 1 darab sötétzöld paprika, 5 gerezd fokhagyma, 2 vöröshagyma, 1 csokor petrezselyemzöld, 4-5 érett paradicsom vagy egy nagy (400 g) paradicsomkonzerv, só, bors, olívaolaj. Elkészítés módja: A nyers zöldségeket vastag szeletekre vágjuk, és egyenletesen elrendezzük őket a sütőben. A paradicsomokat meghámozzuk, összeturmixoljuk, majd ráöntjük a zöldségekre. Sózzuk, borsozzuk, majd ráhintjük az apróra vágott hagymát, fokhagymát és petrezselyemzöldet. Ráöntünk


91 a tepsi tartalmára egy pohár vizet, bőven meglocsoljuk olívaolajjal, és jól összekeverjük. Sütőben közepes hőfokon addig sütjük, amíg a zöldségek megpirulnak (kb. másfél óra). Feta sajttal és friss kenyérrel tálaljuk. Tepsiben sült csirke (Kóta psiti) Hozzávalók: Egy kb. másfél kilogrammos, megtisztított egész csirke, 1 kg apró szemű burgonya, 2 citrom frissen facsart leve, 1 csésze (kb. 2 dl)

olívaolaj, 1 evőkanál mustár, kakukkfű, só, bors. Elkészítés módja: „Dörzsöljük be” a csirkét sóval, borssal, citromlével, kevés olívaolajjal és a mustárral. Tegyük egy mélyebb tepsibe a burgonyával együtt, amelyet megszórunk kakukkfűvel, sóval, borssal, és megöntözünk citromlével és olívaolajjal, valamint egy kevés vízzel. Közepes sütőben 1-1,5 óráig sütjük. Halasi Nóra

Πανελλήνια Μαθητική Ολυμπιάδα στην Πρώτη Σερρών Στην καρδιά της άνοιξης, από 8 έως 13 Μαΐου 2009, στο γραφικό χωριό Πρώτη Σερρών (ιδιαίτερη πατρίδα του μακαρίτη πρωθυπουργού της Ελλάδας Κ. Καραμανλή), διεξήχθη η «Η’ Μαθητιάδα». Στη μεγάλη αυτή αθλητική εκδήλωση που πραγματοποιήθηκε υπό την αιγίδα του ΥΠ. Ε.Π.Θ συμμετείχαν 1200 περίπου μαθητές Γυμνασίων και από τους 52 νομούς της Ελλάδας καθώς και από σχολεία της ομογένειας του εξωτερικού απ’ όλο τον κόσμο. Πέντε μαθητές από το 8-τάξιο Δημοτικό Σχολείο «Νίκος Μπελογιάννης» εκπροσώπησαν την Ουγγαρία και πήραν μέρος σε 5 από τα συνολικά 35 ολυμπιακά αθλήματα, καθώς η Μαθητιάδα αποτελεί προσομοίωση των Ολυμπιακών Αγώνων. Ο μαθητής της εβδόμης τάξης Άκος Τοπ κατέκτησε την τέταρτη θέση στην τοξοβολία μεταξύ άλλων 80 μαθητών, οι οποίοι πήραν μέρος ςτο συγκεκριμένο αγώνισμα. Στα πλαίσια όλης της διοργάνωσης υπήρχαν διάφορες πολιτιστικές εκδηλώσεις, όπως και δράσεις των Παραολυμπιακών αγώνων, που παρείχαν στα παιδιά τη δυνατότητα βιωματικής εμπειρίας σε παραολυμπιακά αθλήματα, για τα οποία οι μαθητές από το χωριό Μπελογιάννης έδειξαν ιδιαίτερο ενδιαφέρον. «Ο σκοπός όλης της εκδηλώσης ήταν η συνάντηση και η συμμετοχή των μαθητών Γυμνασίου σε αθλητικούς αγώνες χωρίς το φόβο της αποτυχίας και το άγχος της νίκης», τόνισαν από την οργανωτική επιτροπή. Μαρία Στοΐλοβα


92

EMLÉKEZTETŐ a

Magyarországi nemzetiségek ifjúsági szervezeteinek aktuális helyzetéről címmel rendezett műhelybeszélgetésről Időpontja: 2009.április 8.szerda, 10.00 óra Helyszíne: MMIKL, I., Corvin tér 8. Mottó. „Fiataloké a JÖVŐ”, - ha engedjük A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus nevében Borbáth Erika főigazgató köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy a Nemzetiségi Kulturális Szakértői Tanács javaslatára szerveződött ez a műhelybeszélgetés, hogy fórumot teremtsen, gondolatokat ébresszen, feladatokat határozzon meg. Kérte a jelenlévőket ismertessék álláspontjukat, véleményüket, fogalmazzák meg kritikáikat, elvárásaikat. Az Intézet nevében ígéretet tett arra, hogy mindent megtesz azért, hogy az itt közösen elfogadott és megvalósítható célok, beteljesüljenek, közös munkában teljesedjenek ki. Jó munkát kívánt és reményét fejezte ki, hogy a mai találkozó csak a kezdet, melynek lesz folytatása. Paulik Antal levezető elnök, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztálya főigazgató-helyettese rövid nyitógondolataiban összefoglalta tapasztalatait, miszerint az iskolát elhagyó nemzetiségi fiatalok többnyire nem nemzetiségi alapon szerveződnek tovább. Bizonyos szinten (úgymint néptánc csoportok, népzenekarok, színjátszó csoportok) még viszonylag aktívak, de ezek többsége is iskolához kötött, vagy valamely nagyobb kulturális egyesület utánpótlás csoportjaiként működnek. Rámutatott, hogy a népszámlálási adatok szerint a nemzetiségi népességen belül a fiatalkorúak aránya mindössze 6-8%. Ez annyit jelent, hogy a fiatalok egyre kevésbé kötődnek szüleik nyelvéhez, kultúrájához, egyre gyengül a kapocs, mely a kisebbségi közösséghez kötné őket Megállapította, hogy alig van olyan ifjúsági szervezet, amely országosan, vagy nagyobb régióban összefogná, mozgatná ezeket a fiatalokat. (gyengül a kötődés,

az identitástudat) Ez felveti a kérdést : van-e értelme fenntartani az önkormányzati rendszert, intézményeket, a civilszférát, ha nincs utánpótlás? Felvázolt néhány lehetőséget, milyen feladatokat vállalhat fel egy ifjúsági szervezet: Ilyen többek között a tágabb értelemben vett KULTÚRA átörökítése, továbbvitele, és a kultúra fejlesztése, (a kisebbségi kultúra nem csupán a folklór); továbbá egyfajta politikai utánpótlás generálása az önkormányzati rendszernek, a civilszférának, közigazgatásnak; valamint utánpótlás kinevelése a kisebbségi média számára (írott sajtó, tv és rádió adások szerkesztőségei). Komjáthi Anna egy éppen formálódó egyesület képviseletében, áttekintést nyújtott a szlovák fiatalok helyzetéről, lehetőségeiről és próbálkozásairól, a „De mikor találkozunk újra” című előadásában. Arról számolt be, hogy a Magyarországi Szlovákok Szövetsége által szervezett, országos szintű kulturális fesztiválok és anyaországi táborozások rendkívül erős élményanyagot nyújtanak a fiataloknak, komoly közösségépítő szerepük van. Ezeken a rendezvényeken formálódott az a közösség, amely magja lehet egy önmagától szerveződő, országos szervezetnek. Felismerve az igényt, a MSZSZ „beszélgető fórumot” szervezett, ahol a fiatalok felvetették problémáikat, javaslatot tettek azok megoldására és elsőként megfogalmazták igényüket egy klub vagy egyesület létrehozására. A leendő szervezet legfontosabb célja az anyanyelv használat bátorítása, elősegítése, az anyanyelvi közeg biztosításával, mint például táborok, hosszú hétvégék, kirándulások szervezésével. Továbbá célja az identitás tudat erősítése a szlovák fiatalokban, melyhez az első lépés a „magyarországi szlovák” fogalom és a kettős kötődés kérdésének tisztázása. Bízik abban, hogy a következő találkozón – melynek előkészítése zajlik - a szervezés hivatalos része is elindulhat. Végezetül kiemelte, hogy az új


93 szervezet legfontosabb feladatának a nyelv és a közösség közti visszacsatolások megteremtését és segítését tartaná, oly módon, hogy ennek lehetősége minden régióba eljusson. Agárdi Bendegúz Szpírosz, a Fővárosi Görög Önkormányzat elnöke, a Görög Ifjúsági Egyesület egykori alapító tagja és elnöke nem szorítkozott kizárólag az ifjúsági egyesület bemutatására. „A görög nemzetiségű fiatalok helyzete 1991-től napjainkig Magyarországon” címmel tartott előadásában áttekintette azokat a területeket, ahol közösségként jelentek meg a görög fiatalok az elmúlt húsz évben. (Tánccsoportok és zenekarok, színjátszó kör, focicsapat, nyelviskola, zeneiskola). Jóllehet, hogy ezek a közösségek az idősebb generáció ösztönzésére, többnyire az országos önkormányzat támogatásával jöttek létre, napjainkra azonban többen közülük önálló szervezetté váltak. Kiemelte a 2001-ben alakult Görög Ifjúsági Egyesület szerepét a görög fiatalok identitás tudatának erősítésében, közösségépítő tevékenységét, valamint politikai szerepvállalását: a 2002/2003-as önkormányzati választásokon számos fiatal jelöltjük lett képviselő. Szólt arról is, hogy a szervezett oktatás hatására emelkedett az anyanyelvet beszélő fiatalok aránya, de a nyelv átadása elsősorban a szülők, nagyszülők felelőssége és feladata. A nyelvtudás hiánya a görög közösségnek is egyik legnagyobb problémája. Fontosnak tartja, hogy legyenek olyan aktív, lelkes fiatalok, akik képesek összefogni egy közösséget, irányítani egy szervezetet. A maga részéről – mint már az idősebb generáció képviselője – minden támogatást megad ehhez a fiataloknak. Simon Éva Zoi múlt év decembere óta a GIE elnöke. Társaival együtt a szervezet megújításán fáradozik (mely kezdetben aktívan tevékenykedett, ám az utóbbi két évben a passzivitás jellemezte). Első lépésként a tagság frissítését, új tagok toborzását tűzték ki célul. Rövid távú terveik közt szerepel egy klubhelyiség kialakítása, ahol havi rendszerességgel találkozhatnának a fiatalok. Filipovics Rajmund, a Magyarországi Gradistyei Horvát Fiatalok Egyesülete (DGMU) elnökeként ismertette az egyetlen, regionális szinten működő, horvát ifjúsági szervezet törekvéseit és tevékenységét. Az egyesület 1992-ben alakult horvát szakos egyetemisták kezdeményezésére azzal a céllal, hogy aktivizálja a gradistyei horvát falvakban élő fiatalokat, elősegítse az anyanyelvi kultúra és hagyományok megőrzését, ápolását, és fontos-

nak tartja a horvát identitás és nemzetiségtudat kiépítését, erősítését. E célok vezérlik őket különböző programjaik kigondolásakor, mint a rendszeres nyári táborok, a fiatalok közösségi aktivitását serkentő „Ébresztés napja”; saját kultúrájuk, nyelvük megismerését szolgáló íróolvasó találkozók, a középiskolásoknak vagy idősebbeknek szóló tehetségkutató énekverseny; illetve az általános iskolás korosztályt megmozgató tambura zenekarok találkozója. Jó kapcsolatokat ápolnak az ausztriai és szlovákiai rokonegyesületekkel, valamint tagjai az Európai Nemzetiségek Ifjúsági Szervezete-nek (YEN) Szólt arról is, mennyire megnehezíti a kapcsolattartást a központ hiánya. Továbbá sajnálatos, hogy horvát fiatalok nincsenek jelen a horvát kisebbségi önkormányzatokban, ezen szeretnének változtatni. A jövőben szorosabb együttműködésre törekszenek a többi nemzetiségi szervezettel, hogy tapasztalatot cseréljenek és tanuljanak egymástól. Koch Emil, a Magyarországi Német Fiatalok Közössége (MNFK/GJU) elnökének előadásából képet kaptunk a jól szervezett, országos hatókörű egyesület felépítéséről és működéséről. Az 1989-ben alakult egyesület céljai általában megegyeznek a többi hasonló szervezet céljaival, problémáik is – az ő felfogásuk szerint megoldandó feladatok, kihívások – hasonlóak: az anyanyelv ápolása, a nemzetiségi fiataljaik mozgósítása, identitástudat erősítése, hagyományápolás, érdekképviselet, utánpótlás nevelés. Állandó programjaikat (országos találkozó, az egyesület megalakulásának évfordulója, focikupa, kreativitás tábor) változó helyszíneken rendezik meg, az ifjúság különböző korcsoportjai számára, melyek kisebb-nagyobb tömeget mozgatnak meg. Cserekapcsolataik révén rendszeres résztvevői külföldi nemzetiségi találkozóknak. Tagjai a FUEN-nek (Európai Népcsoportok Föderális Uniója) és a már említett YEN-nek, valamint jó kapcsolatokat ápolnak anyaországi szervezettel is. Az egyre nehezebben motiválható fiatalság, ennek következtében csökkenő taglétszám, a sok szabadidőt követelő önkéntes munka, az anyagi bizonytalanság azok a kihívások, melyekkel a vezetőségnek számolnia kell a jövőben. Paulik Antal levezető elnök megköszönte az előadók beszámolóit és átadta a szót a hallgatóságnak. A négy nemzetiség előadói mellett a szlovén, a bolgár, a román, és a szerb közösség képviselői is beszámoltak saját ifjúságuk szerveződéseiről. A további hozzászólókkal együtt reagál-


94 tak a fiatalok előadásában felvetett problémákra – nevezzük inkább feladatoknak, úgymint az anyanyelvet beszélők számának csökkenése, az identitástudat gyengülése (vagy hiánya), a kisebbségpolitikai szerepvállalás hiánya. Krányecz Ferenc (Budapesti Szlovén Önkormányzat) sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a szlovén ifjúsági egyesület- bár megalakult - nem működik. Álláspontja szerint tekintsék kiemelt feladatnak az önkormányzatok a fiatalok bevonását az önkormányzati munkába. Kalicov Vladimir (NKSZT tagja, a Bolgár Művelődési Ház igazgatója) reméli, hogy lesz következő találkozó, melyen részt tud venni a Bolgár Ifjúsági Egyesület elnöke, hogy ismertesse tevékenységüket. Véleménye szerint teret és lehetőséget kell adni a fiataloknak, ezért nyitva áll számukra a művelődési ház. A fiatalok által szervezett programokat támogatják a bolgár vezetők, akár anyagilag is. Tapasztalataik szerint – ellentétben más közösségekkel - növekszik a létszám a fiatalok rendezvényein, és egyre inkább terjed az anyanyelv használata. A bolgár fiatalok körében is jelentkezett igény bekapcsolódni az önkormányzati munkába, jelölésüket támogatta a Bolgár Kulturális Egyesület. A maga részéről azonban a közösségi élményre helyezi a hangsúlyt, melyet nem lehet szétforgácsolva, kis kerületi rendezvényeken megélni. Netye Tibor a román fiatalok képviseletében az oktatás felelősségét boncolgatta, melynek jelentős szerepe van az ifjúság nevelésében. Ruzsa Anna hozzátette még, hogy a fiatalok identitás tudatát gyengíti, ha a többségi társadalom részéről negatív az anyanemzet megítélése. Továbbá úgy látja, saját közösségükön belül nem kapnak ösztönzést, támogatást a fiatalok. Lásztity Péró (NKSZT tagja, Fővárosi Szerb Önkormányzat alelnöke) egyetértett azzal a megállapítással, hogy teret kell nyitni a fiataloknak, támogatni önszerveződéseiket, de értelmetlen és eredménytelen bármit rájuk erőltetni. A szerb fiatalok is hoztak létre ifjúsági egyesületet, mely azóta megszűnt, viszont számos kulturális egyesületben a fiatalok a motorok. E mellett különböző jellegű táborokban (hitéleti, nyelvi, hagyományőrző) vehetnek részt évről-évre, budapesti szerkesztőséggel működik többségében fiatalok által szerkesztett internetes rádióadás, valamint iskolaújság. Az önkormányzatok támogatják az ifjúsági programokat, melyeknek munkájában sok fiatal is részt vesz.

A szerb fiatalok körében nem tapasztalható, hogy alulértékeli saját közösségét. Az oktatásban nem a tankönyveknek tulajdonít jelentőséget, hanem a tanárok szerepét hangsúlyozta. Gyurity Milán a fiatal felnőttek által működtetett művészeti egyesület alapítója és vezetője néhány szót szólt a 10 éve működő „Vuk Karagity” táborról, melyben nemcsak magyarországi szerb gyerekek vesznek részt, hanem a környező országokból is jönnek. Éppen ezért anyanyelvük az egyetlen közös nyelv, amit használhatnak. Örömmel tapasztalta, hogy a szerb közösségen belül mindenki fontosnak tartja, hogy energiát fektessen az ilyen és ehhez hasonló programokba. Szauer Ágnes (NKSZT tagja, Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztálya, osztályvezető) reagálva az elhangzottakra, úgy gondolja, hogy a saját közösségen belül csak és következetesen anyanyelven szabad megszólalni, ez vezet eredményre. Megjegyezte továbbá, hogy az annak idején alakult szlovák ifjúsági szervezet alapító tagjai ma valamennyien jelen vannak a kisebbségi közéletben, (ugyanez igaz a délszláv ifjúsági egyesület alapítóira is) miért nem sikerül ez a mostani fiataloknak? Paulik Antal megállapítja, hogy az önkormányzati és egyéb kisebbségi vezetők nem vesznek tudomást arról, hogy a jövő a fiataloké. Ugyanakkor azt tanácsolja a fiataloknak, ne várják tétlenül annak a bizonyos jövőnek az eljövetelét! Heilig Ferenc (NKSZT tagja, a Magyarországi Német Ének-, Zene- és Tánckarok Országos Tanácsának elnöke) A nyilvánosságot vállaló emberek kötelessége egy pozitív jövőképet közvetíteni : ha hisszük hogy leszünk, akkor leszünk is! Az anyanyelv átadását, az identitás tudat kialakítását elsősorban a szülők kötelességének tekinti, másodsorban az iskolai oktatás jelentőségét hangsúlyozza. Példának hozza fel egy nemzetiségi gimnáziumban szerzett tapasztalatait, ahol igazán az érettségire jutnak el a diákok az identitás vállalásához. Szintén önkormányzati feladatnak tartja a fiatalsággal való foglalkozást. Gyengülni látja az anyanyelvű hitéleti tevékenységet is. Komjáti Anna megtapasztalta, hogy a szlovákság előző generációja, a negatív élmények hatására nem értékként éli meg nemzetiséghez való tartozását. Az új generáció feladata, hogy újra


95 kialakítsa az identitás tudatot, „vissza beszélje beléjük”. Egyedné Baranek Ruzsenka (NKSZT tagja, Magyarországi Szlovákok Szövetsége elnöke ) kiegészítve az elmondottakat, hozzáteszi, hogy a magyar médiában csak negatívum jelenik meg az anyaországról, ez befolyásolja a hazai szlovákság megítélését is. Ő is a magyar tankönyvek hiányosságaira hívja fel a figyelmet – ennek következménye, hogy a többségi társadalom keveset (vagy semmit) nem tud a magyarországi nemzetiségekről. Egyetért a szülők, tanárok és képviselők felelősségének kihangsúlyozásával: a példamutatás lehet célravezető. Paulik Antal hozzáteszi, bár vitathatatlan a felnőttek szerepe az identitás kialakításában, ám ebben a korosztályban igen erős és meghatározó a kortárs csoport befolyása! Ebben látja az ifjúsági egyesületek jelentőségét. Abban a körben sokkal könnyebb identitást formálni, amely a fiatal generáció két-három korosztályát fogja össze. Többen említették a tankönyvek hiányosságait, melyet már többször jelzett a Történelem tanárok Egyesülete is. Ha mind a 13 közösség egyszerre lép fel és kéri a tankönyvek felülvizsgálatát, akkor történhet valami! Pavlekovics András: (MR horvát szerkesztősége) azzal egészíti ki a hallottakat, hogy javasolja a közösségeknek, erősítsék kapcsolataikat anyaországi szervezetekkel, használják ki a pályázati lehetőségeket.

Szauer Ágnes bátorítja a fiatalokat, a természetes helyátadás nem fog működni, hanem el kell foglalni a pozíciókat, ezért érdemes küzdeni. Filipovics Rajmund a saját közösségében szerzett tapasztalatait osztja meg: ha a horvát fiatal attól érzi „másságát” többnek, ha horvátul hallgat popzenét, és ez köti a közösséghez, ettől ébred benne az identitás, akkor azt támogassuk. Lényeg, hogy mindenki találja meg az utat, amivel motiválni lehet őket. Paulik Antal összegezve a három és fél órás eszmecsere eredményét, megállapította, hogy a kezdeményezésnek volt alapja és folytatást kell teremteni. Kiderült, hogy az ifjúság problémái alapvetően hasonlóak. Hasznos volt minden résztvevő számára, hogy itt találkozhattak, mert fontos, hogy tudjanak egymásról. Megköszönte a részvételt, a türelmet, és mindenkinek, aki értékes gondolatait megosztotta a hallgatósággal, valamint a MMIKL-nek, hogy ezt a lehetőséget megteremtette. Az emlékeztetőt összeállította: Halász Katalin Hasznos linkek, melyek az előadásokban elhangzottak: Az ifjúsági egyesületek közül egyedül a német fiataloknak van web-lapja: www.gju.hu Youth of European Nationalities / Európai Népcsoportok Ifjúsága http://www.yeni.org Federal Union of European Nationalities / Európai Népcsoportok Föderális Uniója http://www.fuen.org

Összefogás a demokráciáért: aranydiplomák A MEASZ – Összefogás a Demokráciáért elnöksége a 2008. évben alapított Aranyoklevelét a Pireus étteremben adta át nemrégiben a szervezet számára az elmúlt években a legtöbb adományt nyújtott támogatóinak. Az adományozó cégek, szervezetek, magánszemélyek társadalmi felelősségvállalása különösen értékelendő, ha az olyan civil szervezet segítésére irányul,

amely – többek között – egész békés emberi létünk keretét, a demokrácia erősítését igyekszik tevékenységével szolgálni. Az európai békével egyidős MEASZ sokféle módon munkálkodik a demokrácia erősítéséért. Ennek egyik formája, hogy térítésmentes képzést szervez Demokrácia Akadémia néven.

A MEASZ – Összefogás a Demokráciáért 2008-as aranyokleveles támogatója lett a gazdasági szervezetek kategóriában: Kukumzis Georgios úr, a Pireus étterem tulajdonosa


96

FELHÍVÁS A MAGYARORSZÁGI NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGEK KULTURÁLIS TEVÉKENYSÉGÉÉRT DÍJ JELÖLÉSÉRE A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek számára díjat alapított kulturális tevékenységük elismeréséért „PRO CULTURA MINORITATUM HUNGARIAE” (a magyarországi kisebbségek kultúrájáért) elnevezéssel.

A díjazásra szóló felhívás nyilvános. Közzétételre kerül a Kulturális Közlönyben, az MTI-ben, a Magyar Művelődési Intézet ERIKANET honlapján, a nemzetiségek.hu honlapon, a nemzetiségek országos folyóirataiban és nemzetiségi médiában. A díjazásra jelöltek felterjesztése az MMIKL nemzetiségi munkatársai által összeállított jelölőlapon valamint annak mellékleteként maximum 3 oldalnyi indoklással történik. A díj átadása laudátióhoz kötődik.

A díjjal emlékérem és díszoklevél jár. Az elismerést olyan Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbséghez /bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén, ukrán/ tartozó személyek, szervezetek kaphatják, akik/ amelyek kiemelkedő tevékenységet végeztek a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek körében az anyanyelvű kulturális örökség megtartásáért, fejlesztéséért, s tevékenységükkel hozzájárulnak a Kárpát-medence népeinek tolerancián alapuló együttéléséhez. (Például: a kulturális közélet, a közművelődés, művészetek, nemzetiségi média, nemzetiségi kultúra mecénása, stb.) A díjak átadására évente egyszer a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségek ünnepnapjához kötődően december 13-án kerül sor, melynek rangját a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus által rendezett Nemzetiségi Gála ünnepi programja is biztosítja. A díjak száma maximálisan mindösszesen 8 db lehet. A díjat – a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus Nemzetiségi Kulturális Szakértői Tanács, valamint a Roma Kulturális Szakértői Tanács tagjainak javaslata alapján – a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus főigazgatója adományozza.

Elbírálás szempontjai: szakmai életút/életmű elismerése adott nemzetiségi közösség folyamatos, tartós működése és a nemzetiség kultúrájában betöltött kiemelkedő tevékenysége az anyanyelvi kultúra bemutatása és elismertetése Magyarországon illetve külföldön nemzetközi kulturális kapcsolatok kialakítása, erősítése A felhívás és a jelölőlap letölthető a www.erikanet.hu honlapról vagy igényelhető a 225-6043; 225-6041 telefonszámon. A jelöléseket szíveskedjenek a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus címére (postai vagy elektronikus úton) legkésőbb 2009. szeptember 30-ig elküldeni: MMIKL „Nemzetiségi Gála” Lukács Mária osztályvezető 1011 Budapest Corvin tér 8. E-mail : [email protected] A megadott határidő után beérkező javaslatokat nem áll módunkban figyelembe venni. Borbáth Erika főigazgató


Ekaterini Jannaki asszony látogatása Beloiannisz településen ç åðßóêåøç ôçò êáò Åêáôåñßíçò ÃéáííÜêçò óôï ÷ùñåéü ÌðåëïãéÜííçò

Az európai görögségrõl tanácskoztak Brüsszelben Óýíïäïò Ïìïóðïíäéþí ÊïéíïôÞôùí Åõñþðçò óôéò ÂñõîÝëåò

Görög örökség Magyarországon. Civil szervezeteink életébõl. Hírek az anyaországból. Görögökrõl magyar szemmel. Programajánló

Recommend Documents