GÖRÖG OLDAL. Hajdúböszörményi Görögkatolikus Egyházközség folyóirata. Pentekosztész

GÖRÖG OLDAL Hajdúböszörményi Görögkatolikus Egyházközség folyóirata VI. évf. 2. (20. sz.) 

Ötvenedeik(nap), vagyis Pünkösd. Az izraeliták ősi ünnepe is. Volt tavasz ünnep, első termés ünnepe, aratási ünnep és Mózes (talán) e napon vette át a törvénytáblákat a Sinai hegyen… De az igazi jelentését a kereszténységnél éri el. A Szentlélek ünnepe. A szentháromságos egy Isten harmadik személye sokszor szerepel a Bibliában. (Csak néhányat emelek ki.) Az Ószövetség elején (Ter. 1, 1-2) olvashatjuk: „Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket és Isten lelke lebegett a vizek fölött.” Vagy az ötvenegyedik zsoltár 13. verse: „Ne taszíts el színed elől, és szent lelkedet ne vond meg tőlem!” Az Újszövetségben még közelebb kerül hozzánk a Szentlélek. Több helyen és vonatkozásban olvasható és végül „vigasztalóként” (Paraklétosz) megjelenik az Egyház születésnapján… Itt is csak kiemelek néhány helyet: Mária szeplőtelen fogantatása (Lk.1,35.) az angyal szavai: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával.” (vagy Mt.1,18 és 1,20.) (Vagy Mt. 3, 16-17: Mk. 1, 9-11: Lk. 3, 21-22: Jn. 1, 32-34:) Jézus megkeresztelkedése – a Vízkereszt, vagy Úrjelenés ünnepe, a Szentháromság teljes kinyilatkoztatása. De olvashatunk a Lélek ajándékairól több helyen és a lélek elleni bűnről (amely egyedül megbocsájthatatlan (pl. Mk. 3,28.) De érdekes a lélek kardjának említése, Isten fegyverzetének említése Pál apostol által (ld.Ef. 6,10-17)

„Pentekosztész”

Természetesen az igazi lényeg az eljövetel, a Pünkösd. A negyvenedik napon a feltámadás után Jézus „eltávozik.” Ez a mennybemenetel. Erről az Apostolok Cselekedeteiben (Ap.Csel. 1, 4-11.) olvashatunk. Jézus itt is megígéri a Szentlélek eljövetelét, amelyről Ő már korábban is szólt (ld. Jn. 15, 26 és Jn. 16, 7-13.) Utóbbi részből idézek: „De amikor eljön Ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra.” (Jn. 16,13.) Az ötvenedik napon pedig valóban meg is érkezik, lángnyelvek formájában. (Ap.Csel. 2.1-41.) Itt olvasható a pünkösdi esemény, a pünkösdi csoda, amikor valóságo-

Mennybemenetel

(Templomunk ikonosztázionjának részlete)

2015. május

san is megszületik a Krisztus által alapított Egyház. A lángnyelvek a megvilágosodást is jelzik. Az apostolok már tudnak és mernek. A Lélek bennük van. Beszélnek és értik őket. Péter különösen szépen szól. (Ap.Csel. 2, 14-41) „Aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk”– olvashatjuk. A Lélek azóta is itt él, itt van jelen. A Római katolikus misében a „Jöjj Szentlélek Úristen” („Veni Sancte Spiritus”) illetve a Görög katolikus liturgiában az előimaként énekelt „Mennyei király” is ezt idézi. Hívjuk őt segítségül, biztosan segít! A keresztség szentségét is a Szentháromság nevében kapjuk. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében… Az első Pünkösd óta velünk van… A Kálvin téri templom tető szegélyén stilizált lángnyelvek hirdetik a pünkösdi eseményt és a Szentlélek jelenlétét. Imáinkat is a Szentháromság nevével zárjuk. Számos néphagyomány kötődik az ünnephez. (Így a pünkösdi király választás, melyről Jókai Mór is ír az Egy magyar nábob című regényében.) Illő hát megünnepelni a Pünkösdöt is-és egyáltalán megköszönni Istennek a Szentlelket és az Ő ajándékait. Megszívlelve az írást, miszerint: „A Lélek adományait ki-ki azért kapja, hogy használjon vele” (1 Kor. 12,7) Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében Amen Balla Sándor

2

GÖRÖG OLDAL • 2015. május

A kövek megszólalnak…

Lehetséges ez? Jézus Jeruzsálembe való ünnepélyes bevonulásakor, – virágvasárnap – ujjongó tömeg fogadta, és királynak nevezték. A farizeusok kérték, hogy ezt tiltsa meg. Így válaszolt: „… ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni”. (Lk. 19, 40). Baljós fordulat lenne, ha helyettünk, a kövek dicsőítenék Krisztust. De más esetben, a kövek megszólalása nagyon fontos! Amikor a hívő lélek, elhagyja a profán világot, – ahol a sok derék hétköznapi esemény mellett rettenetes bűnök is történnek, – és belép egy másik világot hirdető helyre, hitének templomába. A súlyos boltívek, tornyok és kupolák, megszólalnak, és egy közösség hitét, meggyőződését, világképét hirdetik, a saját nyelvükön. Ezt a nyelvet meg lehet tanulni. A hitvallás egyik magasztos módja, a templomépítés. A végtelen, kiismerhetetlen, és sokszor félelmetes mindenségből – saját hitének íve mentén – kihasít egy szervezett teret, azt körülhatárolja – megépíti – és egy otthonos, emberléptékű világmindenséget, a Kozmosz modelljét készíti el. A végtelen világ a teremtő adománya, amit a hívő értelem rendelkezésére bocsát, hogy megépíthesse saját világát. Így felismeri a Kozmosz rendjét, és annak alkotóját is. Nem az alaprajz, vagy a külső nézet az elsődleges, hanem a falak közti üres tér, a szervezett „semmi”, ami az épületben van. Ez a tér akkor is eszmét hirdet, ha üres, és éppen semmi sem történik benne. . A Biblia így ír a templomról: „Apostolokra, és prófétákra alapozott épület vagytok, amelynek maga Krisztus Jézus a szegletköve. Benne kapcsolódik egybe az egész épület, s emelkedik az Úr szent templomává. Benne épültök egybe ti is a Lélek által, Isten hajlékává”. (Ef. 2, 19-22). A templom tervezője, építője, és tulajdonosa, maga Jézus Krisztus. Ha nem ezt hirdeti a templom, mint épület, akkor félresikerült, és alkalmatlan hivatása betöltésére. Kedvetlenül vesszük észre, a néhány – modern – templom, funkcionálisan tökéletes. Jó a világítás, a szellőzés, a fűtés, az akusztika – csak lélek nincsen benne. Hallgat, szótlan. A templom eszméje személyes élménnyé válik, ahogy Szt. Pál írja: „Nem tudjátok, hogy Isten

temploma vagytok, és Isten lelke lakik bennetek?” (I. Kor. 3, 16-17). Sok jeles tudós szerint, a templomnak égi, túlvilági mintája van, és ezt valósítjuk meg, itteni, földi eszközökkel A történész Euszebiosz magasztosan fogalmaz a templomról: „ Az Ige, a mindenség nagy alkotója, megalkotta a mennybolton túli dolgoknak ezt az értelmi, földi képét, hogy az egész teremtés, az Atyát imádják benne… Egyetlen halandó sem képes méltóan dicsőíteni a menny­feletti régiót, az itteni dolgok ottani mintáit…” Az alapokat tekintve, két nagy templomépítészeti modell létezik a kereszténységben. A keresztény Nyugaton, a templom, egy képzeletbeli vízszintes tengelyre felfűzött térsor. Egy áramló teret hoz létre, amelynek az a célja, hogy a hívő, valahonnan, valahová eljusson. Ez egy előrehaladásra, mozgásra késztető aktív tér, amelynek határozott iránya van: a profántól a szent felé, a következő állomásokkal: Az előcsarnok, vagy előtér. A belépő röviden átgondolja, hogy milyen világból érkezett, és hová tart, és megbánja bűneit. Belép a templom hajójába, ahol a liturgikus tevékenység folyik, hirdetik az Evangéliumot, tanítanak, és közösen imádkoznak. A szentély a következő épített tér, amely az eljövendő világ jelképe, ahol maga Krisztus uralkodik. Ez a közeli, vagy távoli jövő, amiről az emberiségnek nincsen tapasztalata, de hitének alapvető tétele, Jézus ígérete szerint: „… ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok”. (Jn. 14, 3). (A leírtakat egy alaprajzzal illusztráljuk: Sztudion templom, Isztambul, Kr. u. 440).

tengely köré szerkesztik a kupolával borított, centrális teret. A térbővítményekkel ellátott centrális tér kupolája gömbháromszögekkel kapcsolódik a kupola terhét hordó pillérekhez. A térsorok hármassága itt is érvényesül, de kiegészül a kupola térbeli, és szellemi élményével: ez a templom a világmindenség modellje. Aki alatta megáll, látja a kozmosz szerkezetét, és felismeri annak alkotóját. A templomépület értelmezésének itt van a lényege: ez a temploma mennyei dolgok értelmes földi képe, az egész teremtés ábrázolása, az Atya imádásának alapja, és az örök minták földi leképezése. Ez egy meditatív tér.

Térformáló tényező a keresztény Keleten, az ikonosztázion: egy képekből, ikonokból komponált fal, amely optikailag elzárja a szentély látványát. Egyuttal a tiltott terület határa: illetéktelen személy nem léphet a szentélybe. Az ikonosztázion képei tanítanak, és előttünk járó győzteseket ábrázolnak, sóvárgó vágyat ébresztenek a hívő lélekben, az eljövendő világ iránt, amelyben Krisztus uralkodik. (Ezt a templomteret a Kis Ayaszofia alaprajzával illusztráljuk. Kr. u. 540, Isztambul) Végezetül kijelenthetjük, hogy a szent hely, a templom, alapvetően befolyásolja a liturgiát, a szakrális képzőművészetet, és a hívők lelkületét egyaránt. Az egész világegyetemről tanít, és alakítja egyetlen harmóniává. Elv, eszme, világnézet és világkép, mentalitás, kőből. A Kozmosz emberléptékű, A keresztény Keleten, más mentali- tovább nem fejleszthető, misztikus üzetás íve mentén építenek templomot. A nete. Dr. Nagymihályi Géza láthatatlan tengely, függőleges: ezen

GÖRÖG OLDAL • 2015. május

Első hajdúböszörményi görögkatolikus kőtemplomunk ikonosztázáról

Városunk első kőtemplomáról a legrészletesebb leírás 1817-ben készült, mikor a hívek ikonosztáz készítésére és a szószék festésére szerződést kötöttek, Szűcs János képíró mesterrel. Környékünkön mindig is a görögkatolikus egyház volt az egyik legnagyobb mecénás. Így hirdették gazdagságukat és áldozatkészségüket a hívek. Az ikonosztázion vagy képfal minden görögkatolikus templom elmaradhatatlan része. Két nagy típusa van a Kárpát-medencében. Az egyik a széles vagy alacsony ikonosztáz, amit délszláv, vagy szerb típusnak is mondanak. A másik a magas, vagy orosz-ukrán típus volt. A leírások szerint az első kőtemplomunk ikonosztáza is ez utóbbi típusba tartozott. Minden görögkeleti és görögkatolikus templom legfőbb dísze az ikonosztáz. Így európai szintű festményanyag került fel a székesegyházakra. Két nagyobb hatás érvényesült: az ortodox liturgia és a nyugati stílusú festés keveredett. Ez az egyesítés a görögkatolikus egyházban egyáltalán nem volt ritka. (Hiszen mind a mai napig is keleti és nyugati hagyományok keverednek a Görögkatolikus Egyházban). Vidékünkön ekkoriban már négysoros, nyújtott ikonfalak épültek. Ezek szinte teljesen kitöltötték a diadalívet. Gyakori volt rajtuk az ószövetségi témák megjelenítése. Az Ószövetségi alakok mind a megtestesülés és a születés misztériumának prófétálói voltak. Szűcs János képíró mester, bár nem volt országos jelentőségű alkotó, elismertségét jól jelezte, hogy ő festette a hajdúdorogi székesegyház némely ikonját is. Ott ismerték meg, és onnan hozták át Böszörménybe. Így könnyen meg tudtak állapodni vele az árban is. A hajdúböszörményi görögkatolikusok számára fontosabb volt az, hogy Szűcs hajdúivadék, mint az, hogy ért-e igazából az ikonfestéshez. Nálunk ő festette az első böszörményi görögkatolikus kőtemplom teljes ikonosztázát, méghozzá a dorogi viceesperes tudtával és ellenőrzésével. Szűcs János pontos születése dátuma nem ismert, nagyjából, 1756 és 1764 közé tehető. 1837. május. 12-én már halott volt. Munkássága így a századforduló környékén kezdődhetett. Szabadhajdú leszármazott volt. Nős, és legalább egy felnőtt fia volt.

Az 1817. március. 3-án kelt szerződésben vállalja el az ikonosztáz készítését. Megaranyozza a három ajtót, befesti az oltár és a kórus falait, pingál a kupolára, négy evangélistát fest a külső kupo-

Istenszülő Mária

lákra, a prédikálószéket képekkel ékíti, aranyozza, márványozza. Vállalja, hogy a munkájához szükséges alapanyagokat beszerzi, feladatát tökéletesen elvégzi, addig máshoz nem kezd. Az egyház a szerződésben azt vállalja, hogy a teljes munkáért 4500 rhénes forintot fizet ki, nem kevesebb, mint hat részletben, 500 és ezer forintonként. A munka időtartalmára a képíró mester szobát kap, segítséget az enyvezéshez, sőt még az előkészítő munkákat is elvégeztetik a böszörményiek. A hatalmas összeg előteremtése alapos fejtörést okozott a hajdú atyafiaknak. Még földbirtokaiból is bérbe kellett adniuk Viden, hogy betarthassák, amire eltökélték magukat. Áldozatuk hiábavaló volt, mivel ők ugyan betartották, amit elvállaltak, de a képíró mester nem. Öt esztendő alatt sem volt képes elvégezni munkáját. A hajdúböszörményi görögkatolikus egyházközségnek pereskedni kellett. Szűcs János nyugtalan, nyers és ös�szeférhetetlen ember volt, nem ez volt az első, de nem is az utolsó peres ügye. A képíró mester összeszólalkozott rokonaival és ismerőseivel, munkaadóival és feletteseivel, helybeli papokkal és saját segédeivel, ikonfestő művésztársaival és építő mesterembereivel egyaránt.

3

Az alapképeken a következők voltak láthatóak. A bemeneti diakónusi ajtótól balra Nagyboldogasszony, a templom védőszentje. A bemeneti diakónusi ajtótól jobbra az Istenszülő Mária. A királyi ajtótól jobbra Jézus volt megfestve. A kimeneti ajtótól jobbra Myrai Szent Miklós. Az alapképek felirata egyházi szláv nyelvű volt, cirillika. A diakónusi (bemeneti) ajtó felett Jákob álma volt megfestve a lajtorjával. A királyi ajtó felett a Tízparancsolat átadása Mózesnek. A diakónusi (kimeneti) ajtó felett volt megjelenítve Ábrahám a Hóreb-hegyen. A királyi ajtó felett az Utolsó Vacsora volt ábrázolva. A királyi ajtó feletti sorban hat ikon volt. Balról jobbra: A Szentlélek erejének leszállása az apostolokra; Krisztus mennybemenetele; Az Úr színeváltozása; Virágvasárnap: bevonulás Jeruzsálembe; Krisztus keresztelése; Krisztus születése. A királyi ajtó feletti sorban szintén hat ikon volt megjelenítve. Balról jobbra: A Szent Szűz születése; Boldogasszony beavatása; Gyümölcsoltó Boldogasszony; Menekülés Egyiptomba; Simeon, ölében Jézussal; Boldogasszony mennybevitele; A fölötte levő sorban Krisztus apostolainak képe volt megfestve. Középen Krisztus, mint főpap volt ábrázolva. Bal oldalon a hat apostol ikonja volt ábrázolva. Jobb oldalon a hat tanítvány ikonja következett. Sajnos sem az apostolok, sem pedig a tanítványok esetében nem ismerjük az ikonok pontos sorrendjét. Az apostolok felett Mózes és Dávid, valamint a nagypróféták voltak megfestve (Jeremiás, Izajás és Dániel). Ezékiel ikonja hiányzott a leltárból, a leírásból! A tanítványok felett szintén hat ikon volt valaha, ám csak hármat ismerünk közülük: Áron, Salamon és Gedeon volt lepingálva. Középen a megfeszített Jézus képe volt. Mellette egész alakos képeken János és Mária voltak ábrázolva. Az ikonosztáz színei természetesen változtak az idők során. Ugyan nem maguk a színek, inkább az árnyalatok módosultak, megfakulhattak, megsötétedhettek. Persze meg lehetett még ismerni a sárga s vörös, a kék és fehér, zöld és barna, fekete és narancs színeket (Folytatás a 4. oldalon.)

4 (Folytatás a 3. oldalról.)

az ikonokon. De folyamatos ellenőrzést, felújítást, gondoskodást és ellenőrzést igényeltek. Ennek csak egyik oka volt az idő múlása. A gyertyák korma, a viharok okozta beázások, a hőmérséklet változásai (tél és nyár, tavasz és ősz, nedvesség és szárazság váltakozása) mind-mind befolyásolták az ikonok állapotát. Ezeket a leírásokat, tényeket, egy 1855-ben készült, és szerencsére fennmaradt templomleltárból ismerjük. A tanítványok feletti ikonsorból csak három ikont ismerünk. Mesélték, hogy egy nagy vihar alaposan megrongálta 1835-ben a három szélső ikont. Így és ekkor tűnhettek el. Ráadásul Szűcs János képíró mester a három szélső ikonnal nem végzett túl jó munkát. Egy beázás miatt már korábban is gondok voltak velük. 1819-ben lecsorgott a festék, megsérült az aranyozás, megrongálódtak az ikonok. Ekkor kerülhettek le a képek is az ikonosztáz tetejéről. A legközelebbi hír az volt róluk, hogy leszerelték az ikonokat, és kijavításra eljuttatták őket a mesterhez, aki éppen Hajdúdorogon dolgozott. Onnan csak Szűcs János képíró mester halála, 1837 után kerültek el az ikonok. Ám ekkor már nem Böszörménybe kerültek vissza a kijavított képek, ahogy kellett volna, Nyíregyházára, majd onnan egy kis tiszamenti, vagy borsodi falu görögkatolikus templomába. Minden valószínűség szerint ez a templom a mai Miskolci Exarchátus területén állhatott. Itt ismerte fel talán egy arra szekerező hajdúböszörményi görögkatolikus atyafi. Visszakérte ugyan, de erre már nem kerülhetett sor, azt beépítették az ottani falu görögkatolikus templomának ikonosztázába, ott szolgálta tovább a helyi híveket. Ez a fajta továbbadás, kölcsönzés, újrahasznosítás cseppet sem volt ismeretlen az egyházakban. Igaz, hogy más egyházból ugyan, de tudok rá példát említeni. Szentendre városába 1690-ben érkeztek görögkeleti szerb hívek, Csernojevics Arzén ipeki pátriárka vezetésével, a törökök elől Magyarország területére menekülve. Sokan közülük eredetileg Tyiprovác, Opovác, Pozsarevác városában laktak régebben Szerbiában. I. Lipót császár egy részüket Buda fölé, a Dunakanyarba, Szentendrére telepítette le. Kiváltságokat is adományozott számukra. Ezek a szerbek és görögök főképpen kereskedelemmel foglalkoz-

GÖRÖG OLDAL • 2015. május tak. Oly nagyon sokan érkeztek, s olyan gazdagok lettek ezek a bevándorló szerbek, hogy nem kevesebb, mint hét ortodox, görögkeleti templomot építettek fel városuk különböző részein. Mindegyik rendelkezett természetesen ikonosztázzal. Ám később, az évszázadok alatt. a menekült szerbek és utódaik elmagyarosodtak, elvándoroltak. A Belgrádról elnevezett görögkeleti főszékesegyház (Saborna, Uspenska, Beog­radska neveken is ismert), melyet 1756-ban építettek fel, a főtér közelében áll mind a mai napig is. Ezt az Isten Az Úr színeváltozása Anyja Elhunytáról nevezték el. Egyaránt akadnak barokk, rokokó és klasszicis- kereskedők saját és elődeik tiszteletére, ta stíluselemei. Ebben az istenházában 1741-ben. Ám később néhány szakrális épületet mind a mai napig is tartanak keleti szertovábbadományoztak, mivel már nem tartásokat. töltötték meg mind az istenházakat a görögkeleti rác hívők. Ez amiatt is okos döntés volt a részükről, mivel ezzel a módszerrel, így sikerült megakadályozniuk a pusztulásukat. A Tyiprovacska (vagy Szent Péter és Szent Pál apostol) nevű ortodox keresztény kultuszhelyet, melyet 1753-ban alapítottak meg az egykor Tyiprovác városából érkezett szentendreiek, a helySzentendre Belgrád székesegyház (Uspenska) beli római katolikus egyháznak adták át, 1938-ban. A szerb ikonosztázt a mai Koikonosztáz A Blagovesztenszka pravoszláv dóm szovó területére, Prizren városába szállí(Az Örömhírvételről lett elnevezve) tották el. Ott szolgálja a képfal az ottani szintén Szentendre városának központi görögkeleti híveket. Az Opovacska-kápolna épületét a rác helyén épült, a Délvidékről érkezett lehívek 1746-ban építettek fel a maguk telepedők közadakozásából, méghozzá számára. Ezt Szent Miklós tiszteletére 1752-ben. A Pozsarevacska nevű ortodox kated- szentelték fel annak idején. Már 1913rális (Szent Mihály arkangyal nevét vise- ban a szentendrei református egyháznak li) szintén Szentendre déli részén kapott adták át a hajdani opováciak akkori lehelyet. Ezt 1759-ben emelték a mene- származottai. Az Opovacska ikonosztáza kültek és bevándorlók leszármazottai, a mind a mai napig is Hercegszántó teleszerb keresztények. Többször is megsé- pülésén látható, az ottani görögkeleti templom képfalaként. rült a templom. Izbég külterülete ma már teljesen egybeépült Szentendrével, a városka része lett. Az izbégi Zbeska (Szent Andrásról nevezett) keleti szertartású templom épületét (melyet 1738-ban építettek, a szőlőművesek adományaiból, a Szentháromság tiszteletére) a római katolikusok kapták meg, 1948-ban. Ennek az ikonosztáza, képfala ma Pécs városában látható, az ottani görögkeleti templomban. Csakis azért hoztam fel ezeket a pélSzentendre Pozsarevacska-templom ikonosztáza dákat, mivel így már talán kiviláglik: az A Preobrazsenszka szerb-görög bazili- ikonosztázok és ikonok újrahasznosítákát (Az Úr Színeváltozásáról elnevezve) sa és felújítása, elszállítása és átfestése éppen ellenkezőleg, Szentendre város- ugyan ritka, de egyáltalán nem példa nélának északi részén alapították, a Duna küli esemény volt az egyházak életében. Borók Imre mellett, a szerb és görög üzletemberek,

GÖRÖG OLDAL • 2015. május

Országjárás „vasváris” módon

2015. április 21-én reggel 6 órakor indultunk el a Vasvári Pál Társaság tagjaival, hogy az általunk ritkán látogatott Vértes, Gerecse környékét bejárjuk. Tíz óra előtt érkeztünk Martonvásárra. Először az Óvodamúzeum modern épületét vettük célba. Brunszvik Teréz (1775–1861) emlékére állították ki az óvodai nevelés tárgyait, dokumentumait. Valóságos és maketten bemutatott használati eszközök, játékok, babák, könyvek mellett eligazító táblákon követhettük az óvónőképzés történetét és Brunszvik grófnő életútját. Egyik táblán olvashattuk a böszörményi óvónőképző korábbi névadójának Warga Istvánnak a nevét is. Bár erős szél fújt, nagy sétát tettünk a Brunszvik-kastély parkjában, a szobrokat, az öles platánokat, a tavat övező zöldülő természetet és a vakítóan fehér, impozáns kastélyt csodálva. Benn azután tartalmas ismertetőt kaptunk Beethoven és a Brunszvik család kapcsolatáról, majd alaposan megnéztük a négy helyiségben berendezett múzeumi anyagot. Néhány kilométer után már Kápolnásnyéken, a Vörösmarty Mihály Emlékházban voltunk. Nagy költőnk a ma már nem létező gazdatiszti házban született, és élete végén is töltött itt rövid időt. Tárlatvezetés mellett a három szobában elhelyezett dokumentumok, berendezési tárgyak megtekintése után Vörösmarty verseit hallgathattuk neves színészeink tolmácsolásában. Időztünk kicsit a ház előtti parkban, fotóztuk a költő szobrát, gyönyörködtünk a nyíló virágokban. Velencén kimentünk a tó partjára. A szezon előtti „csendben” nehezen akadtunk kávézásra alkalmas helyre. Szemfüles gépkocsivezetőnk azonban gyorsan fékezett, amikor cukrászda feliratot látott, és mi is, meg a tulajdonos is jól járt, mert kölcsönös megelégedésünkre kávét, süteményt, fagylaltot fogyaszthattunk. Ezután, mivel az idő alkalmas volt, egy, a programba nem szereplő helyre tértünk. Ez volt Nadap, ahol a szintezési ősjegyet láthattuk. Ez a pont az Adria és a Balti-tenger szintjéhez van beállítva, és Magyarországon ehhez viszonyítják a magassági pontokat.

Lovasberényen át vitt az utunk, ahol körbe jártuk a romos állapotában is impozáns Cziráki-kastélyt. Kőoroszlánok jelzik az egykori kapubejárót, lenyűgözően szép kápolna áll a parkban. Csákváron, mivel ez is utunkba esett, megálltunk a ma kórházként használt Esterházy-kastélynál, bejártuk a szobrokkal, műbarlanggal, hatalmas fákkal ékeskedő parkot. Majkpusztán némi keresés és egy kis kaptató legyűrése után rátaláltunk a Kamalduli Remeteség bejáratára. Csaknem egy órás vezetéssel láthattuk a némasági fogadalmat tett, fehér csuhás barátok 17 cellaházzal övezett, zárt világát. A remeteházak homlokzatán családi címerek jelzik, hogy melyik nemes família építtette. Sajnos a kolostor még felújítás alatt áll, de egy cellaház múzeumként látogatható. Az itáliai rend tagjai az 1730-as évektől éltek itt. Fogadalomtételük után bezárkózva imádkoztak, elmélkedtek, és fizikai munkát végeztek szigorú napirend és böjtölés közepette. II. József oszlatta fel a rendet. Később kastélyként, sőt posztógyárként szolgált a ma már helyreállított, Európa-szerte kuriózumnak számító műemlékegyüttes. Innen Tata, ahol a szállást foglaltuk, csak félóra volt. Elhelyezkedtünk a szobáinkban, majd jó étvággyal megettük a vacsorát az étteremben. Azután szükségét éreztük az esti sétának, tehát lementünk a közeli Öreg-tó partjára. Szemben velünk a kivilágított Nagytemplom, a gimnázium épülete, az Esterházy-kastély és az Öreg-vár. Denevérek cikáztak a fejünk felett, a vizet felénk hajtotta a kellemes esti szél. Amit este a távolból láttunk, azt másnap délelőtt felkerestük. Tata az élővizek városa. Előzör a Cseke-tó partján lévő parkban bóklásztunk, a vértesszentkereszti templom tégláiból emelt műromot, a nyári lakot, a műbarlangot és a Pálmaházat jártuk körbe, még az Olimpiai Edzőtábor bejáratát is láttuk. Ezután sétáltunk át az Öreg-tó partjára. Impozáns látvány tárult elénk a tóval és partját övező épületekkel. Tartalmas vezetéssel jártuk be az Öreg-várban berendezett Kuny Domokos Múzeum termeit, ahol a kő-

5

tártól, a szőnyi római villa Pompeire emlékeztető szobáján át, az Esterházyak bútorait, a tatai emléktárgyakat, a híres fajanszipar termékeit, casinot idéző berendezést, biliárdasztalt láthattunk. Az emeleti teraszon gyönyörködve a tó látványában, hűsítővel, kávéval párosítva pihentük ki a múzeumi séta fáradalmait, s felkészültünk még a Nagytemplomhoz vezető útra. Ott a plébános úr kalauzolt bennünket a hatalmas műemlék megismerésében. Indultunk Vértesszőlősre, ahova a Vértes László által 1965-ben a Gerecse nyugati részén kiásott, Samu névre keresztelt, Homo Erctus tarkócsontja hozta meg a világhírt. Három feltárási telepen a korai őskőkor emberének 8890 kőeszközét, 100 csonteszközét, és a mésztufában megőrzött fogait, különböző méretű lábnyomait tárták fel. Tájékoztatót adott a felügyelő hölgy, majd bejártuk a bemutató helyeket. Zsámbék volt az utolsó állomásunk. A XIII. században emelt, nemzetiségi monostorok gótikába hajló jeles emléke a romtemplom. Sokáig időztünk a pillérek díszeit, az eredeti falmaradványokat tanulmányozva. A délutáni napsütésben kifejezetten vonzott ez a gótikus íveivel égbe törő, monumentális torzó. A kőtárat is megnéztük. A település másik nevezetessége a Lámpa Múzeum. Ezt az 1960-as évektől gyűjtötte össze Borus Ferenc. A 250 db-os gyűjtemény kinőtte a családi házat, majd a művelődési házat, a hírneve pedig egyre nőtt. 1979-ben megvásárolták a mai épületet, ahol 1100 világítási tárgy látható. Tagja az amerikai Nemzetközi Lámpaclubnak, az Ausztrál Múzeumi Társaságnak, 1995-ben bekerült a GUINNIS Rekordok Könyvébe is. Borus Ferenc ma 83 éves! Végül a kertben kiállított eszközök, használati tárgyak között egy páva vonzotta magához a társaságot, némi rikoltozással adva tudtunkra, hogy hagyjuk őt békén. Szerencsésen értük el fővárosunkat, ahol várakozáson felül ütemesen haladhattunk át, így ½ 8 órakor megérkeztünk a kiindulási helyükre, a böszörményi Bocskai térre. Tartalmas, kellemes utazás volt, más közösségeknek is ajánljuk.

6

GÖRÖG OLDAL • 2015. május

Martonvásár Óvodamúzeum

Nadap Szintezési ősjegy

Kápolnásnyéken a múzeumban

Brunszvik Teréz szobránál

Lovasberény Cziráki-kastély

Kápolnásnyék Vörösmaty Mihály emlékmúzeum

Csákvár Esterházy-kastély

Velencei-tó

Majk Kamalduli Remeteség

Öreg-vár és Öreg-tó Tatán

Cellaházak és templomtorony Majkon

Vértesszőlősön a koponyacsont lelőhelye

7

GÖRÖG OLDAL • 2015. május

Együtt a tatai torony mellett Műromok a tatai Cseke-tó mellett

Pihenő a tatai Öreg-tó partján

Vérteszőlősön az ásatási terület

Az őskőkori lábnyom Vértesszőlősön

Zsámbék romtemplom Zsámbék Lámpa Múzeum

Bagossi Gáborné

8

GÖRÖG OLDAL • 2015. május

Képes beszámoló a tavasszal történt eseményekről

A húsvét előtti lelkigyakorlat meghívott vendéglelkésze Terdik János volt

Lelkigyakorlatos esték

Húsvéti pászkaszentelés (Fotók: Venter Zsolt)

Dr. Nagymihályi Géza esperes úr előadása a Vasvári Pál Társaságnak

Máriapócsi gyermekbúcsú (Fotók: Sőrésné Molnár Mária)

GÖRÖG OLDAL • 2015. május Ha a második világháború alatti ellenállási mozgalmakról esik szó, többnyire azonnal a francia ellenállókra vagy a szovjet partizánokra gondolunk. Anélkül hogy ezen mozgalmak jelentőségét alábecsülnénk, meg kell jegyezni, hogy a háború alatt elnyomás alá került nemzetek túlnyomó többsége szintén igyekezett visszaszerezni függetlenségét, ha másként nem ment, fegyverrel, földalatti szervezetek útján. Kelet-Európában is szinte minden német vagy szovjet függésbe került állam területén tevékenykedtek kisebb-nagyobb ellenálló szervezetek. Lengyelországban, ahol az aktuális elnyomó hatalommal szembeni ellenállásnak történelmi „hagyományai” voltak – gondoljunk csak Lengyelország három felosztására és az ez ellen kirobbant forradalmakra – különösen jól szervezett és széles társadalmi támogatottságú szervezetek jöttek létre (pl. a közismert Honi Hadsereg) – s ezek mind a németek, mind pedig a szovjetek ellen fegyvert ragadtak Lengyelország függetlenségének kivívásáért. Ahogy a német csapatok visszavonulása nyomán egyre közelebb ért Lengyelország határaihoz a keleti front vonala, a lengyel ellenálló szervezeteknek azzal kellett szembesülniük, hogy hiába működik Londonban emigrációs lengyel kormány, a nyugati szövetségesek mégis a Szovjetunió által létrehozott Berling-féle kommunista-hű haderőt és a lengyel kommunisták bábkormányát fogják támogatni, mivel nem akartak „ujjat húzni” keleti szövetségesükkel. Így aztán a lengyel nemzeti ellenállás tagjai kétségbeejtő helyzetbe kerültek: a németek helyett most a Szovjetunió ellen vehették fel a küzdelmet – ezúttal azonban a győzelem reménye nélkül, hiszen saját nyugati szövetségeseik is elárulták őket. A szovjetekkel való megbékélésről azonban szó sem lehetett, s ezt jól mutatja a Honi Hadsereg pomorzei körzeti parancsnokának, J. Pałubicki ezredesnek az 1945. január 5-én kiadott parancsa, mely a németek vis�-

Elátkozott katonák

szavonulásának és a szovjet hadsereg bevonulásának idején követendő magatartást határozta meg: „Az olyan kínos tények miatt, mint Katyń, Varsó, a lengyelek tömeges Szibériába deportálása, a nyilvánvaló hódí-

ként, majd Jerzy Ślaski ezzel a címmel írt könyvet a földalatti ellenállásról, s azóta ismerjük a lengyel ellenállás „elátkozott” katonáit ilyen néven. Mára egyre többet tudunk meg tevékenységükről, tagjaikról, s szakmun-

tási szándék, valamint szabadságunk teljes megszüntetésének kísérlete a kommunista rendszer ránk kényszerítése által, nem ajánlom a szovjet egységek támogatását.” A tartózkodás és további bujkálás pedig valóban életmentőnek bizonyult, hiszen a Vörös Hadsereg által elfoglalt keleti lengyel területeken az NKVD kifejezetten vadászott a Honi Hadsereg tagjaira: felkutatták, letartóztatták, lefegyverezték és fogolytáborokba gyűjtötték őket, egy részüket pedig besorozták a Berling-féle lengyel hadseregbe. Így hát sokak számára nem maradt más, csak a harc folytatása. Ezeket a reménytelen harcra kárhoztatott katonákat „elátkozott katonákként” ismeri a mai közvélemény (Żołnierze Wyklęci, vagy  rendíthetetlen katonák: Żołnierze Niezłomni). A szocialista Lengyel Népköztársaság fennállása idején természetesen hivatalosan sehol nem említették létezésüket, ha pedig mégis szóba jött az ellenállás témája, „földalatti reakciósokat” és „fasisztabérenceket” emlegettek a szakkönyvek. Az „elátkozott katonák” kifejezést először 1993-ban használták egy kiállítás címe-

kák, könyvek, regények, sőt filmek, filmsorozatok mellett még a zenében is emléket állít nekik a fiatal lengyel generáció. Ismertségük és népszerűségük egyre csak nő, s az újabb kutatási eredmények nyomán újabb és újabb részletek kerülnek napvilágra tevékenységükről. Ma már például tudjuk, hogy a Szovjetunió uralma ellen a Honi Hadsereg 300-350 ezer főnyi katonájából már „csak” mintegy 80 ezer ember folytathatta a harcot – természetesen ez sem lebecsülendő, főleg hogy igen jól fel is voltak fegyverezve. Az antikommunista ellenálláshoz az egykori Honi Hadsereg egységein kívül a Paraszt Zászlóaljak, illetve a nemzeti tábor konspiratív szervezetei (Nemzeti Katonai Szövetség, Nemzeti Véderő, Nemzeti Katonai Szervezet) is csatlakoztak. A legjelentősebb szervezetet 1944. szeptember 2-án Jan Rzepecki ezredes hozta létre Szabadság és Függetlenség  (WiN) néven, s ez vált a konspiráció legkiterjedtebb és legnagyobb tekintélyű szervezetévé. Leggyakrabban a szovjet csapatok ellen hajtottak végre diverzáns akciókat, de nem volt ritka az sem, hogy a

9 lengyel kommunisták ellen léptek fel – őket ugyanis árulóknak tekintették. Ennek nyomán utólag antiszemitizmussal is megvádolták őket, de valójában nem származási, hanem politikai alapon hajtották végre büntetőakcióikat. Csakis annak volt félnivalója, aki elárulta a lengyel szabadság ügyét! Nem is csoda, ha a kommunista vezetés igyekezett tűzzel-vassal irtani őket. A harcokban, valamint az ezeket követő megtorlásban, az NKVD és az UB (lengyel állambiztonság) börtöneiben, a munkatáborokban legalább 20 ezer katona halt meg, a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején pedig mintegy 250 ezer főt tartóztattak le. Már 1945ben is közel 3 ezer embert ölt meg és több tízezret tartóztatott le az állambiztonság. 1945 őszén ráadásul elfogták a Nemzeti Véderő és a WiN teljes vezérkarát Jan Rzepecki ezredessel együtt. Az egyre nagyobb ellencsapások alatt az ellenálló szervezet létszáma drasztikusan lecsökkent, s végül miután az elcsalt választások nyomán 1947. február 4-én megalakult a Szejm, és ez ellen a nyugat sem tiltakozott, a február 22-i amnesztiarendelet lehetőségét nagyon sok kiábrándult ellenálló használta ki. Ezzel a kommunisták gyakorlatilag felszámolták az ellenállást, csak kisebb elszigetelt partizánalakulatok maradtak. Ne gondoljunk azonban arra, hogy mindenki feladta és letette a fegyvert! Még 1947-ben is több mint 2000 főt végeztek ki és több mint 25 000 főt zártak börtönbe. A kommunisták megtorlásának számos kiválóság esett áldozatául ezután is, többek közt Witold Pilecki huszárkapitány is, aki még a háború idején, a Honi Hadsereg katonájaként saját elhatározásából záratta be magát az auschwitzi haláltáborba, hogy ott megszervezze az ellenállást. Bravúros szökése után Pilecki beszámolt a németek bűntetteiről, jelentésének a nyugati szövetségesek azonban nem hittek. A háború után a kommunisták hazaárulással (Folytatás a 10. oldalon.)

10 (Folytatás a 9. oldalról.)

és kémkedéssel vádolták meg, s 1948-ban kivégezték. Sírja a varsói Powazki-temetőben található, ám több más szerencsétlenül járt társával együtt azért nem tárhatták fel mindeddig, mert (a rendszer kegyetlenségét és gőgjét mutatva) a kommunista tisztségviselők síremlékei találhatóak fölöttük. Az utolsó „elátkozott” katona, az 1963-ban (!) harcban elesett Józef Franczak sorsa is a kommunizmus kegyetlenségéről

GÖRÖG OLDAL • 2015. május tanúskodik. Franczakot halála után lefejezték, fejét bizonyítékként akarták felhasználni az őt kezelő fogorvosok ellen. A koponyát ezek után a lublini kriminológiai intézet használta oktatási célokra, és csak idén januárban azonosították és temették el a korábban már megtalált test mellé. Összességében elmondható, hogy a kutatások nyomán ma már évről-évre egyre többet tudunk a lengyel ellenállás majdnem elfeledett „elátkozott” hő-

seiről, de még mindig elmondható, hogy a téma egy tekintélyes része feltáratlan. 2011-óta Lech Kaczyński akkori lengyel miniszterelnök kezdeményezésére minden év március elseje az „elátkozott katonák” nemzeti ünnepnapja (Narodowy Dzień Pamięci „Żołnierzy Wyklętych”). 1951-ben ugyanis ezen a napon ítélték halálra Varsóban a Szabadság és Függetlenség parancsnokságának hét vezetőjét: Łukasz Cieplińskit, Mieczysław Kawalecet, Józef

Batoryt, Adam Lazarowiczot, Franciszek Błażejt, Karol Chmielt, valamint Józef Rzepkát. Szintén 2011-ben indult az a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete által életre hívott kutatási program, melynek célja a meggyilkolt, majd titokban, névtelenül eltemetett katonákat rejtő sírok feltárása. Eddig több mint 700 ember maradványát sikerült azonosítani és a kutatás tovább folyik... Egy biztos, az „elátkozott katonák” emléke többé nem merülhet feledésbe.

Sírfeliratok Hajdúböszörmény katolikus temetőiben

A temető a Külső-Hadházi út végén a román hősi emlékpark mellett található. Területének egy része már felszámolásra,beszántásra került. 2011 február hónapra már csak huszonhat síremlék és egy temetőkereszt található a területén Ezek a következőek, megközelítőleg sorban, csoportokban: 1. Temetőkereszt. (Műkő, ezüst fémkorpusszal.) 2. I tt nyugszik Zohori Józsefné Szendrey Margit 1888–1959, fija József 1914–1944. Nyugodjanak békével. (Műkő, kereszt jelével.) 3. I tt nyugszik Kovács Józsefné Pápista Margit szül.1888. IV. 10. megh. 1968. VII. 17. Béke poraira. (Műkő, kereszt jelével.) 4. I tt nyugszik id. Zohori Józsefné Zehilar Margit. Élt 25 évet, megh. 1945. V. 27. Nyugodjon békével. (Műkő, kereszt jelével.) 5. I tt nyugszik Molnár Imre. Élt 55 évet, megh. 1956. VIII. 6. Neje Kopcsa Julianna élt 61 évet, megh.1962. IX. 30. Nyugodjon békével. (Műkő, kereszt jelével.) 6. I tt nyugszik özv. Sza_on_ Jac___ Vasas Sára. Élt 69 évet, mh.1949. II. 5. (Műkő, fa motívummal, fekete festett felirattal.) 7. I tt nyugszik Móricz Mihályné Pintye Mária szül. 1888.II. 13., meghalt 1949. IV. 28. Nyugodjon békével. (Műkő, kereszt jelével, vésett felirata erősen kopott.) 8. I tt nyugszik Szilágyi Juliánna szül. 1940. VII. 26., megh. 1960. VI. 28. Nyugodjon békével. Emlékül soha el nem múló szeretettel bánatos szülei és testvérei. (Műkő, kereszt jelével, arckép helye látható.) 9. I tt nyugszik id. Szilágyi János. Élt 74 évet, megh. 1968. XII. 18. Béke poraira. (Műkő, a kereszt jelével.) 10. I tt nyugszik Lakatos János. Élt 21 évet, megh. 1943. I. 19. Lakatos Imre. Élt 36 évet, megh. 1959. IV. 12. Az örök világosság fényeskedjen nektek. (Műkő, a kereszt jelével.) 11. Itt nyuszik Soltész Pálné Balázs Klára szül. 1904. VI. 17., megh. 1958. VII. 23. Nyugodjon békével. (Műkő, a kereszt jelével.) 12. I tt nyugszik Kálmán Mihály szül. 1974. I. 8. megh. 1932. I. 22., neje Mártonfi Mária szül. 1881. I. 12. megh. 1962. X. 6. Nyugodjon békében. (Műkő,a kereszt jelével.) 13. I tt nyugszik Takács Sándor. Élt 45 évet megh. 1930. X. 31. Nyugodjon békével. (Műkő.) 14. I tt nyugszik néhai özv. Bakó Istvánné Szűcs Juliánna szül. 1884. XII. hó. 30., megh. 1937. XII. hó. 9. Még élt szeretünk meghalt nem feledjük! Béke poraira. (Díszesebb műkő márványlap betéttel.)

15. Itt nyugszik ifj. Czinczerjan Miklós szül. 1919. VI. 8., megh. 1927. XI. 1. Béke poraira. (Műkő, a kereszt jelével.) 16. Itt nyugszik Pápista Mihály 1887–1940 neje Oláh Eszter 1892–1963. Gyermeke: Veronka 1920–1935 Nyugodjon békével. (Műkő, kereszt jelével,kehellyel.) 17. Itt nyugszik Kiss Mártonné Szalóki Zsuzsanna. Élt 39 évet szül. 1901., megh. 1939. XII. 24. Béke porai felett. (Fekete festékkel festett műkő.) 18. Itt nyugosznak Nagy Ferenczné Bocskay Róza. Élt 67 évet megh. 1965. I. 15. leánya Katalin élt 25 évet. Nyugodjanak békével. Megállunk némán a sírotok felett zokogva áldjuk emléketeket. Bánatos férjed és családja. (Műkő, a kereszt jelével.) 19. Itt nyugszik Bagdi Mártonné meghalt 1952. (Fakereszt alumínium táblával.) 20. Itt nyugszik Sajtos Lajosné meghalt 1950. január 6. (Fakereszt alumínium táblával.) 21. Itt nyugszik Pintye Sándor szül.1888. VIII. 13., megh. 1949. XI. 13., neje K. Varga Mártha szül. 1893. VII. 29., megh. 1964. IX. 9. Béke poraira. (Műkő, a kereszt jelével.) 22. Itt nyugszik Teleki Gáborné Pintye K. Mara szül. 1895. XI. 1. megh. 1969. IV. 17. Béke poraira. (Műkő, a kereszt jelével.) 23. Özv. Szabó Imréné élt 78 évet, megh. (Bádogtáblán zöld festékkel.) 24. Itt nyugszik Varga Juliánna 1906–1966. (Műkő, a kereszt jelével.) 25. A.B.F.R.A. Itt nyugszik Hegedüs János szül. 1902. XI. 27. megh. 1965. III. 13. Béke poraira. (Műkő, a kettőskereszt jelével.) 26. Itt nyugszik ifj. Nagy Ferencz szül. 1948. I. 17., megh. 1964. VI. 27. Váratlanul ért a halál. Búcsú nélkül mentél el, emlékedet megőrizzük. Soha nem felejtünk el. Bánatos szüleid és testvéreid. (Műkő, a kereszt jelével, porcelán fényképpel.) 27. (Egy jelzés nélküli műkő síremlék tábla helyével.)

Mindezekből megállapítható, hogy ebbe a temetőbe 1930 és 1969 között biztosan temetkeztek,az 1970-es évek elején már feltehetően nem. Az itt felsorolt síremlékekben nyugvó harminckét elhunyt személy átlagéletkora pedig 52, 56 év. Két személyről nem megállapítható az élettartama. A legfiatalabb elhunyt 8 éves, míg a legidősebb 81 éves volt. Hőgye Lajos

11

GÖRÖG OLDAL • 2015. május Vannak történetek, melyek nem hullanak ki emlékezetünk hátizsákjából – bárhogy koptatja ezt az öreg batyut a múló idő –, ott maradnak az öröm vagy a bánat védnöksége alatt, s magunkkal hordozzuk őket mindhalálig. Kimeríthetetlen kincstár az emberi szív, kifogyhatatlan kamra, melyből olykor – valami titokzatos érintésre – egészen váratlanul előkerül egy darab múlt és olyan üde az arca, mintha csak újszülött lenne. Így állt elibém egy estén az a csenevész, nyílt tekintetű kisgyermek, akit megpofoztak egy szentkép miatt. Második osztályos voltam, nagyszívű apróság, akinek lelkében a világ nincs még kettéválasztva, s így aztán nyugodtan viszi házi kedvenceit az iskolába. Volt egy kedvenc szentképem, a hitoktatómtól kaptam, szorgalmas ministrálásomért. Annyira szerettem, hogy könyvjelzőként használtam az olvasókönyvemben. Azon az emlékezetes napon hátratett kézzel ültünk a padban, izgatottan lestük a naplót lapozgató tanító néni kezét, vajon melyikünknek kell bizonyítania, hol is tart az olvasás tudományában. Hallom a nevemet! Mintha csak most

Nyakleves

mondanák, s én mutatóujjamat a sorok alá tartva olvasni kezdek. Megy m inden folyékonyan, de amikor a másik oldalra lapozok, megtörténik a „baj”. A szentkép, a könyvjelző, a padlóra esik, és én nyomban utánakapok. A tanító néni az asztalra csap vonalzójával, s rám parancsol, hogy vigyem a katedrához azt, ami megzavart az olvasásában. Boldogan és büszkén kiviszem. – Mi ez? – kérdezi meredt szemmel – mintha nem tudná, hogy mit tartok a kezemben. – Szentkép – felelem nyugodtan, naiv csodálkozással, hiszen számomra a világ legtermészetesebb dolga, hogy nekem van egy szentképem. Akkor kinyitotta a kályha ajtaját (abban az időben még széntüzelésű vaskályhák melegítették a termeket, néha még a tüzelőről is mi gondoskodtunk) és rám parancsolt: Dobd a tűzbe! Azt hittem, vége a világnak! – Ez a kép az enyém, miért dobnám a tűzbe, én ezt a képet szeretem! Megszületett bennem az első dac, az első ellentmondás, az első „nem”, az első

bátorság az igazság kimondására, és én, a másodikos kisfiú, az merészeltem mondani egy felnőttnek, a tanító néninek, hogy: nem dobom! Ekkor csattant el az a bizonyos pofon, s utána a Pedagógia Bölcse keményen kézen fogott, s igazolta, hogy mégiscsak a tűzbe dobom azt a képet, ha ő parancsolja. Ijesztő csend lett az osztályban, kárörvendő nevetésre senkinek sem támadt kedve, mindenki velem volt. A tanító néni visszament őrhelyére, s harmincnégy gyerek fennhangon olvasta a következő leckét... Hatvan évvel később a Szent Anna utcai templomban felfigyeltem a mellettem ülő, reszkető, igen idős nénire, Jolika nénire, a másodikos tanító nénimre, aki megpofozott egy szentkép miatt. A szentmise végén ösztönösen köszöntöttem. Családi nevem meghallva – a legnagyobb csodálkozásomra emlékezett rám. „Á a Zolika!” (Már nem Nagyenyedi). A történtekről természetesen nem esett szó. Láttam rajta, a valaha kemény, szúrós szem, lágy, meleg simogató tekintetté szelídült, Talán más is... Én örültem a találkozásnak. Nagyenyedi Zoltán

Tréfák, trufák, történetek – Lakról

Szülőfalum, LAK, a történelmi Borsod vármegye északkeleti szélén fekszik. Két szomszédja, Felsővadász és Tomor, már Abaújban található, négy, illetve két kilométerre. Mint ismeretes, Felsővadász ősi Rákóczi-birtok. A ma is álló kastélyban, (jelenleg iskola), született: Rákóczi György erdélyi fejedelem. Tomor pedig a mohácsi csata fővezérének, Tomori Pál kalocsai érseknek volt ősi birtoka. Lak XV–XVI. századi határában sok más jelentős család is rendelkezett földdel, így a Dobók, a Lórántffyak, a Ceceyek, a Kinizsiek, a Rákócziak, Pálócziak. Az Árpád-korban Lak virágzó helység volt. 1333–1335 között pápai tizedjegyzékek szerint a megyei átlagnál több adót fizetett. A tatár és török dúlások idején elnép-

telenedett, de a kuruc háborúk után az „őslakos” hűséges palócok mindig vis�szatértek. Az 1750-től vezetett anyakönyvek szerint mind apai – mind anyai őseim itt éltek, a Baranyai, Perényi, Varga, Görgey, Vitárius, Zilahy családok tagjaiként. A Zilahy ősapáim között két lelkész és egy reformkori jegyző is volt. Jókedélyű, „figurázó” (vicceskedvű) egyének voltak. Sok adomát, trufát őriz a családi legendárium. Ezekből adok közre néhányat. Egy laki asszony bent járt Miskolcon, ruhát venni magának. Azelőtt soha nem volt nagyobb árudában. Amikor beküldték a próbafülkébe, meglátta magát a tükörben, s örvendezve felkiáltott: – Hát te Maris, hol jársz itt? Testvére, aki igen-igen hasonlított rá, ugyanis a szomszéd faluban volt férj-

nél, azt hitte, őt látja. Otthon elmesélte, hogy a tükörnek beszélt – a szomszédasszonyának, az meg továbbadta a többieknek a fonóban. Egy alkalommal többen, laki fiúk ös�szebeszéltek, hogy menjenek be Miskolcra, a moziba. Hát ez nagy dolog volt abban az időben, 70-75 esztendővel ezelőtt. Bizony komoly dolog volt, ha egyszer-kimozdulhattak a faluból, hiszen se idő, se pénz nem volt rá. Valami nagyon jó filmet vetítettek, többen életükben akkor, először láttak ilyet. Nagyon lekötötte a figyelmüket. Mikor vége volt az előadásnak, hát állnak fel, az egyik fiú alig tudott felállni, úgy elzsibbadt a lába. Kérdik mi baja? – Az én székemnek nem volt ülőkéje! (Nem tudta, hogy le kell hajtani, egész idő alatt guggolva nézte a filmet). Dr. Varga Gábor

GÖRÖG OLDAL – A Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség ingyenes lapja Kiadja a Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség. Felelős kiadó: Sási Péter esperes parochus Szerkesztő: Borók Imre. Nyomdai előállítás: Örökségünk Kiadó. Nyomdai előkészítés: Abari Gusztáv Megjelenik évente négy alkalommal. http://www.parochia.hu

12

GÖRÖG OLDAL • 2015. május

Emlékpénzek, emlékérmek a honfoglalástól napjainkig

Ha a pénz eredetére vagyunk kíváncsiak, akkor térben és időben is nagy utat kell bejárnunk. Időben visszafelé egészen az az emberiség őskoráig haladhatunk. Hiszen a pénz az emberiség szükségleteivel együtt született meg: az áruk kicserélésének több ezer éves folyamatából ered. Az első fémpénz több mint kétezer éve jelent meg, Krisztus előtt 687-ben. Térben is messze kell mennünk, ha a pénz eredetére vagyunk kíváncsiak. Az első fémpénzt a lüdiai Gügész király hozta forgalomba, saját dicsőségére. Ez a hajdani birodalom a mai Törökországban terült el. Az első papírpénzeket Kínában használták, faháncsra nyomtattak. Az első magyar fémpénz, melyet Szent István királyunk veretett, saját dénárja volt. Ez az érme igen vékony volt, ezüstlemezekből készült, súlya 3, 50 gramm volt. A tudós numizmatikusok lemezpénznek nevezik az ilyen érmét. Az érme a tulajdonképpeni pénzt jelenti. Lehet vele vásárolni, adni, venni. Az érem a különböző évfordulókra, híres emberek tiszteletére készül. Pénzforgalomba nem kerül. Emlékérmeinken helyet kapott már többek között: Semmelweis Ignác és Liszt Ferenc, Kodály Zoltán és Bartók Béla, Zrínyi Miklós és Rákóczi Ferenc is. Az első magyar emlékpénz 1948-ban jelent meg, a szabadságharc századik évfordulójának tiszteletére. Az öt forintos érmén Petőfi Sándor, a tíz forintos ezüstérmén Széchenyi István, a húszforintoson Táncsics Mihály lett ábrázolva. Manapság már mások is adhatnak ki emlékérmeket (testületek, közületek, egyházak). Az emlékérmék leírásakor fel kell tüntetni: − kinek vagy minek a tiszteletére készült, − ki volt a tervezője, − közölni kell fizikai jellemzőit (súly, átmérő, vastagság) − milyen anyagból verték − hány darabot készítettek A pénzeket a középkorban különleges technikával készítették, verték. A kép középpontjában egy munkás a pénzek nyersanyagául szolgáló fémet nyújtja, balra a lapkák körülvágása folyik. Jobbra maga a pénzverő mester látható, mellette a lapkákat adagoló segéd. Hátul a

pénzverde vezetője mérlegeli a kész pénzeket, és készíti a kimutatást. Balra a háttérben a fémolvasztó kemencék füstölnek. A pénzverés joga a középkorban csakis az önálló, szuverén, legitim uralkodókat illette meg. Aki engedély nélkül vert pénzt, a saját nyakát kockáztatta. A hamispénz-verőket a törvény teljes szigorával büntették (nyakazás, kerékbetörés). Az is szigorú megtorlásra számíthatott, aki szándékosan rontott a forgalomban lévő fémpénzek minőségén (körbenyírta, vagy az arany, ezüst összetételét megváltoztatta). Már gyermekkorom óta érdekeltek a régi pénzek, érmék. Felnőttkoromban, 1972-ben léptem be a hajdúböszörményi éremgyűjtők akkori klubjába. Ekkor kezdtem el gyűjteni a fémpénzeket és a papírpénzeket egyaránt. Olyan gyűjtőtársaim akadtak, mint Sarkadi András és Juhász Sándor, Biri Gábor és Szekeres Gábor. Több kiállítást rendeztem pénzekből Hajdúböszörményben, sok előadást tartottam az érdeklődőknek, fiataloknak és felnőtteknek egyaránt. A honfoglalás tiszteletére készült emlékérmét 1996-ban adták ki. Névértéke, vagyis akkori ára: húszezer forint volt. Tervezője: Kiss Nagy András volt. Súlya 6, 98 g. volt, átmérője 22 mm, vastagsága 1 mm Anyaga arany volt. Ötezer db készült belőle.

vastagsága 3 mm volt. Anyaga ezüst volt. Tízezer darab készült belőle.

Külön emlékérem is készült az ezeréves magyar pénzverés tiszteletére. 2001-ben jelent meg, az évfordulón. Névértéke 3000 forint volt. Kiss György volt a tervezője. Súlya 31, 46 g volt, átmérője 38, 61 g. volt, vastagsága 3 mm volt. Ezüstből készült. 5000 példány készült belőle.

Molnár Pál

Olvastam valahol

Egy másik emlékérme, mely a honfoglalás tiszteletére készült, szintén ekkor jelent meg. Ennek névértéke kétezer forint volt. Kiss György és Gáti Gábor tervezték ezt az emlékérmét. Súlya 31, 46 g volt, átmérője 38, 61 g,

Még a hetvenes években történt, hogy a diplomás fiatalt behívják sorkatonának. − Mi a foglalkozása? – ordít rá az újoncra az őrmester. − Jelentem, bakteriológus vagyok! – válaszolja a megszeppent kiskatona. − Ne cifrázza nekem, mit nagyképűsködik: mondja nyugodtan azt, hogy vasutas! Nagyenyedi Zoltán