VÖRÖSMARTY MIHÁLY GIMNÁZIUM
II. ISKOLÁNK NEVES SZEMÉLYISÉGEI NÉVADÓNK TANÁROK, VOLT DIÁKOK
BUDAPEST 2006
VÖRÖSMARTY MIHÁLY Költő 1800. december 1-én, Pusztanyéken, (Fejér m.) született. 1855. november 19-én halt meg, Budapesten A Horánszky utcai iskola 1921-ben vette fel nevét A gimnáziumot a székesfehérvári cisztercitáknál kezdte és a pesti piaristáknál végezte. Költői tehetsége már ekkor kezdett megnyilvánulni. Apja halála után került a Perczel családhoz nevelőnek, közben filozófia szakra járt, később jogi diplomát szerzett, ügyvédi vizsgát tett 1824-ben. A Perczel család Etelka leánya ifjúkori költeményei egy részének ihletője volt. 1830-tól az MTA tagja, 1831-től az Akadémia a munkahelye. 1843-ban házasságot köt Csajághy Laurával, a következő években 4 gyermekük születik. Feleségét több költeménnyel köszönti, ajándékozza meg. 1840-től a Nemzeti Kör elnöke. 1848-ban az első népképviseleti országgyűlés tagja. 1849-ben Debrecenben, a trónfosztást követően a kegyelmi törvényszék bírája. Az elvesztett szabadságharc után bujdosnia kell, 1852-ben önkéntes jelentkezésével mentesül az elítéléstől. A görög-római műveltsége meghatározta stílusát. Széchenyi gondolatainak költői kifejezője, Kossuth cselekedeteinek szimpatizánsa, Deák barátja. A magyar reformkor egyik legnagyobb költője, s általában a magyar költészet egyik legkiválóbb alakja. Mint lírai költő tett legnagyobb és az egész nemzedéket szokatlan erővel eltöltő hatást. Páratlan nyelvi – hangulati gazdagsággal formálta költeményeit. Eposzok, drámák, elégiák, balladák, ódák, bordalok, kisebb elbeszélő költemények, lírai epigrammák születtek alkotó munkásságából. Shakespeare egyes műveinek fordítását is vállalta. Lírája, a legnemesebb értelemben vett, igazi aktuális líra volt: a jelen aggodalmait és reményeit mindig a nemzeti lét és az emberiség egyetemes szempontjából mutatta be. A nemzeti elkötelezettséget metafizikai kérdésekkel, továbbá az egyén és az egyetemes lét általános kérdéseivel kapcsolta össze. Tiszta, nemes jellem volt. Haza és emberiség, hazafiasság és humánum együtt hatottak eszmélke-désére, gondolkodására Emlékére szobrot állítottak, teret, utcát neveztek el róla országszerte, elsősorban Budapesten. Főbb művei: Zalán futása (hősköltemény a honfoglalásról – 1823), Cserhalom (eposz – 1825), A két szomszédvár (eposz –1831), Csongor és Tünde (mesejáték, filozófiai drámai költemény 1831), Vérnász (tragédia – 1833), Szózat (a Himnuszt követően a második nemzeti ének, ima 1836), Árpád ébredése (drámai költemény, a Nemzeti Színház megnyitására – 1837), A Gutenberg-albumba (az égi igazság földi megvalósulásának hite - 1839), Liszt Ferenchez (1841), Fóti dal (1842), Laurához (1843), A merengőhöz (1843), Czillei és a Hunyadiak (történelmi dráma - 1844), Gondolatok a könyvtárban (filozófiai eszmefuttatás az optimizmus jegyében - 1844), A vén cigány (a legmélyebb értelmű magyar rapszódia, amelyben az egyéni és nemzeti fájdalom valamint az emberiség sorsa fölötti aggodalom apokaliptikus víziókban és prófétai láto-másokban ötvöződik - 1854), V.M. Összes Művei, Kritikai kiadás, 1960-64, Budapest V.M. Összes versei, 1961, Budapest
FELSMANN JÓZSEF Tanár, pedagógiai író, főreáliskolai igazgató 1835. október 14-én Nagymányokon (Tolna m.) született, 1929. március 7-én Budapesten halt meg. A főreáliskola igazgatója 1871 és 1903 között volt. Tanulmányait (pesti tanítóképezde, 1854-55, pesti reáliskolai tanárképző, 1856-57) elvégezve, magyar−német szakos kezdő tanárként, tudását külföldi (török-, görög-, olasz- és németországi) pedagógiai tanulmányutakon gyarapította. Hazatérve az iskolai reformok egyik szószólója lett. A reáliskolák átalakításában, elterjesztésében, megszilárdításában fontos szerepet játszott.1857-ben pécsi, 1862-ben pesti reáliskolai tanár lett. A pesti egyetemen bölcsészetet tanulva továbbképzi magát (1863-64). 1871-ben a főváros új iskolájának az igazgatójává választják. Vezetésével a pest-józsefvárosi háromosztályos alreál-tanoda 256 tanulóval, 8 tanárral kezdte meg működését. Az iskola 1874-ben foglalta el helyét az új, jelenleg is használt (korábban Zerge, majd később Horánszky utcai) épületben. 1878-ban főreál-tanoda lett. A fennállás 25. évében, az 1895/96-os tanévben már 627 tanúlót fogadott be. A két, kézírásával írt „kapcsoskönyv”, − ahová 1877-től 1890-ig és 1890-től 1903-ig évenkénti tagolással jegyezte be a tanévek főbb eseményeit, tennivalóit, az osztálynévsorokat az osztályzatokkal, − iskolatörténeti dokumentummá vált. Ezek képezték alapját az általa szerkesztett, ugyancsak évenként nyomtatott formában kiadott „iskolai tudósítvány”-oknak, későbbi megnevezéssel: évkönyveknek. A millenniumra megírta az iskola békés, eseményekben mégis bővelkedő negyedszázadának szép történetét. Az igen gondosan szerkesztett évkönyv tudósít a felejthetetlen iskolai ünnepélyekről, áttekintő táblázatokat közöl az örvendetes tanulmányi eredményekről, emellett beszámol a hivalkodás nélküli, de megnyugtató körülményekről Szívügye volt az oktatás, nevelés, erkölcsiség együttes, kiemelt kezelése, érvényre juttatása a szülői ház és az iskola közös munkálkodásával. 1903-ban, 68. életévében, 45 évi pedagógiai munka, 32 évi igazgatói tevékenység után vonult nyugdíjba. Mint a német nyelv és irodalom tanára, maga is több tankönyvet írt, amelyek díjakat is nyertek. Mint filológus sokat foglalkozott hazánk legértékesebb középkori német kéziratával, a Kalocsaikódexszel, a középkori német költemények gyűjteményével (1905). Értékes tanulmánya a Mányoki levelek a tizenhetedik századból címmel, egy falu (szülőföldje) sanyarú sorsára világít rá a török hódoltság korában (1913). Tagja volt a Székesfőváros Közoktatási Bizottsága reál- és szakoktatási albizottságának, továbbá a Szent István Társulat igazgatói választmányának. Alapító, majd tiszteletbeli tagja az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek. Részt vállalt az Állat- és Növényhonosító Társaság létrehozásában. Nevéhez két alapítvány fűződik: a Felsmann József-féle és a Millenniumi Alapítvány, amelyek a növendékek továbbtanulását segítették elő. Anyagi támogatója volt a gyorsírók egyesületének is. A Szent György lovagrend tagja, egyben a kitüntetés birtokosa volt.
PÉTERFY JENŐ Tanár, esszéíró, kritikus 1850. július 8-án született Budán, 1899. november 5-én Károlyváros (Horvátország) közelében halt meg, tragikus hirtelenséggel. A főreáliskola tanára 1876 és 1899 között volt. Elszegényedett nemesi család szülötte, hányatott gyerekkorral. Egerben, Keszthelyen, majd PestBudán járta illetve végezte a gimnáziumot (1868). Ebben az időszakban, anyai közvetítéssel, Goethe és Schiller illetve Schumann és Wagner szellemisége hatott rá nagymértékben. A budapesti tudományegyetemen két évig jogot hallgatott majd elvégezte a történelem-földrajz szakot. 1873-ban német szakos tanári képesítést és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. A belvárosi főreál-tanodában kezdte meg tanári pályáját. 1876-tól a józsefvárosi iskolában tanított haláláig, magyar, német illetve francia nyelvet és irodalmat, filozófiát, történelmet , földrajzot logikát és pszichológiát is. 1888-ban egyetemi magántanári címet kapott. 1896-ban az Eötvös Collégium egyik alapítója és tanára lett. A Kisfaludy Társaságnak 1887-től volt tagja. Kritikusi pályáját a Pester Lloyd c., német nyelvű napilap zenei rovatánál kezdte, ezt követően az Egyetértés c. lap munkatársaként már színházi, irodalmi és képzőművészeti recenziókat is közöl. 1880-tól a Gyulai Pál szerkesztette Budapesti Szemle állandó szerzője lett. Itt közölt tanulmányaiban a kortárs magyar irodalom alkotóiról adott elmélyült, gyakran a közfelfogással és a „hivatalos” megítéléssel szögesen ellenkező elemző-megítéléseket többek között Eötvösről, Jókairól, Aranyról, Bajzáról illetve Keményről. Dante és Ibsen, továbbá Aiszkhülosz alkotásainak tanulmányozója. Széles ívűen tárgyalja a görög irodalom számos jelenségét. Platón fordítója, a Macbeth és a Bánk bán magyarázó értelmezője. Fontosak az ókori görög irodalomról, továbbá Dantéról, a dráma és a tragikum elméletéről szóló írásai – görögség-kultusza. Eredeti szemléletű irodalmi tanulmányaiban, színházi és zenekritikáiban, kivételes műveltség és széleskörű filozófiai tájékozottság mutatkozik meg. Az értekező próza mestere. Írásait biztos ítélőképesség, árnyalt elemzések, humor, irónia tömör nyelvi forma jellemzi. Értékítéletének súlypontja a lélekábrázolás. Saját korában írásainak csekély visszhangja volt. Mindezzel együtt, sokan a századvég legjobb magyar írói, a Nyugat fémjelezte modern irodalom előfutárai között tartják számon. Tanártársai, diákjai tisztelték, becsülték. Főbb munkái: Péterfy Jenő összegyűjtött munkái I-III. (1901-1903, Budapest) Péterfy Jenő dramaturgiai dolgozatai, 1-4. (1931-1932, Budapest) Péterfy Jenő válogatott művei (1962. Budapest) Péterfy Jenő válogatott művei (1983, Budapest)
HORVÁTH CYRILL Tanár, irodalomtörténész 1865. november 25-én született Veszprémben, 1941. július 19-én halt meg Balatonalmádiban. A főreáliskola igazgatója 1911-től 1931-ig.
A ciszterci rend tagjaként folytatott gimnáziumi, majd teológiai tanulmányokat Zircen, Egerben és Budapesten 1882 és 1889 között. Bölcsészdoktori diplomát 1889-ben, tanári diplomát 1890-ben szerzett. Pappá 1890-ben szentelték. 1890-től a bajai, 1894-96 között az egri ciszterci gimnázium tanára. 1895-ben a budapesti tudományegyetem bölcsészeti kara a régi magyar irodalom történetének magántanárává habilitálta. 1897-ben kilépett a rendből, egyben a budapesti református főgimnázium tanára lett. 1902-től a sárospataki református főiskola magyar irodalom tanárának választották meg, de 3 év múlva leköszönt állásáról, visszatért a fővárosba és a belvárosi főreáliskolában töltött 7 évi tanárkodás után 1911 őszén a józsefvárosi főreáliskolának igazgatója lett. Ezt a megbízatását 1931-ig töltötte be. 1923-tól a budapesti egyetem tanára is. A MTA 1911-ben levelező tagjává választotta. Mint író különösen a középkori magyar irodalommal foglalkozott. Szerkesztette a Tóth Kálmán emlékalbumot (Baja, 1884) és a Sárospataki Füzeteket (1904-05). Sajtó alá rendezte és jegyzetekkel látta el a Régi Magyar Költők Tára I. kötetének új kiadását. Főbb munkái: Temesvári Pelbárt és beszédei (Budapest, 1889); Nemzeti irodalmunk a reformációig (Budapest 1891); Pomérius (Budapest, 1894); A magyar nemzeti irodalom története (Budapest, 1892, 1896, 1901); A régi magyar irodalom története (Budapest, 1899), A Batthyany-codexről (Budapest 1905); A Csécsi-világ Patakon (Budapest, 1908); A Margit-legenda forrásai (Budapest, 1908); Középkori legendáink és a Legenda Aurea (Budapest, 1911).
GULÁCSY LAJOS Festőművész Budapesten 1882 október 12-én született és 1932 február 12-én halt meg. A főreáliskola diákja 1897-1900 között volt.
Képzőművészeti tanulmányait
a Mintarajziskolában kezdte, majd 1902-ben Rómában és
Firenzében tanult, ahol a zegzugos középkori, reneszánsz utcákat járta, betelhetetlen gyönyörűséggel. 1906-ban Párizsban él, ahol a XX. század eleji képzőművészet fontos eseményei zajlanak. Első kiállítása 1907-ben nyílt meg Budapesten. E képei három csoportba sorolhatók, nevezetesen: a borongós, a melankolikus kedélyállapotát, a természetlírát illetve az antik világot idéző, tükröző alkotások. 1914-től, az első világháború kitörésének napjaitól ideggyógyintézeti ápolásra szorult, de még ekkor is festett, egészen 1924-ben bekövetkezett megvakulásáig. Egyedülálló, leginkább az angol preraffaelitákhoz kapcsolható lírai, rokokós-szecessziós festészete saját maga alkotta, a középkor szellemével átitatott, Na’Conxypannak nevezett álomvilágából táplálkozott. Gyengéd színű és lágy tónusú képei az álombirodalom embereit és tájait ábrázolják. Színvilágának sejtelmességét a váltakozó technika is fokozta, pl.: Dal a rózsatőről (1904), Varázslat (1906-07), Eksztázis (1908), A mulatt férfi és a szoborfehér nő (1912), Kalapos férfi és gyászkendős nő (1911-12), Régi kert (1913). Az álomvilágba illeszkedtek a cirkusz ihlette témák, pl.: A hídon furcsa tarka csoport vonul keresztül (1908), Menüett (1909), A bolond és a katona (1914-15), Guerra (1914-15). Leheletfinom színkompozíció fogja össze a látszólag kuszább, sejtelmesebb motívumhalmazt, pl.: Ópiumszívó (1913-18), Fellázadt játékszerek (1916-18). Önarcképei vallanak önmagáról, akit legtöbbször bohóc ruhában ábrázol, arcán sejtelmes mosollyal. A Szépművészeti Múzeum már 1900-ban megvette Dombvidék c. képét, a főváros jubiláris díját kapta meg 1909-ben a Schubert-dal c. képéért, a Székesfővárosi Múzeumba került Dante találkozása Beatricevel c. festménye. Emlékkiállítását, többek között 1936-ban Budapesten, a Nemzeti Szalonban rendezték meg. Művei a Magyar Nemzeti Galériában illetve magángyűjtőknél találhatók A magyar szürrealizmus előfutáraként is tisztelték. Ady Endre, Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső is méltatta művészetét.
GERMANUS GYULA Orientalista, arabista, irodalomtörténész 1884. november 6-án Budapesten született, és 1979. november 8-án itt halt meg. A főreáliskola tanulója az 1894 és 1902 közötti években volt. Budapesten, Bécsben, Isztambulban és Lipcsében tanult. A turkológia és arabisztika területén Vámbéry Á. tanítványaként dolgozva a török és perzsa nyelvet is megtanulta. A British Múzeum könyvtárában fordítói munkát végzett 1907-től. 1908 és 1910 között Törökországban tartózkodott, ahol részt vett az ifjútörökök mozgalmában, ezért elfogták és halálra ítélték, de sikerült elmenekülnie. A budapesti Keleti Kereskedelmi Akadémián a török és arab nyelv tanára 1910 és 1921 között. Az 1930-as években török, egyiptomi és indiai egyetemek rendszeres előadója. A Közgazdasági Kar Keleti Intézetében és a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanított 1948-ig. Ezután a tudományegyetem arab irodalom és művelődéstörténeti tanszékének vezetője 1964-ig, nyugalomba vonulásáig. Az 1950-es és 1960-as években, különböző arab egyetemeken, az arab kultúráról és irodalomról nagysikerű előadás-sorozatokat tartott. Felvette a muszlim hitet és 1935-ben elzarándokolt Mekkába. Az arab kultúra magyarországi megismertetője, iskolateremtő tudós. Elsősorban a modern arab irodalommal foglalkozott, de számos értekezést közölt az iszlám és mohamedán gondolkodás modern történetéről. A török és indiai történelem, vallás, nyelvművészet és irodalom kérdéseivel is foglalkozott. A kairói, a bagdadi és a damaszkuszi Tudományos Akadémia, ezenkívül több, jelen-tős angol, olasz és indiai − iszlám tudományokkal foglalkozó – intézmény is tagjává választotta, fogadta. Első felesége, Hajnóczy Rózsa az 1935-ben kiadott Bengáli tűz c. könyvében számol be Germanus addigi munkásságáról. Életművét második felesége Germánusné Kajári Kató foglalta össze 1985-ben Kelet vándora c. munkájában. Főbb művei: Modern Movements in Islam (1932), Allah Akbar 1936), Az arab szellemiség megújhódása (1944), Az arab irodalom története (1962), Kelet fényei felé (útleírás, 1966), New Arab Novelists (1969), Gondolatok Gül Baba sírjánál. Művelődéstörténeti tanulmányok (1984).
KARINTHY (KARINTHI) FRIGYES Író, kritikus 1887. június 24-én Budapesten született, és 1938. augusztus 29-én Siófokon halt meg. A főreáliskola tanulója az 1897-1898. években volt.
A magyar irodalom kiemelkedő humoristája. Újságok munkatársa, hírlapokban, folyóiratokban, elsősorban a Nyugatban megjelent versek, novellák, bírálatok szerzője. A Nyugat első nemzedéké-nek a tagja. Egész munkásságát jellemzi a természettudományos, technikai érdeklődés. Gyerekkori naplójában és regénykísérleteiben már megmutatkozik rajz- és íráskészsége, humorérzéke, eredeti gondolkodása. Több egyetemen (a Műegyetemen is) kezdett tanulmányokat, de egyiket sem végezte el. Nemzedéktársairól készített irodalmi karikatúráival elsöprő sikert aratott, az Így írtok ti (1912), mindmáig egyik legnépszerűbb műve. Népszerű műve a diákévek hangulatát felidéző Tanár úr kérem (1916), amelyben a mindenkori iskolai élet tipikus szereplőit és alapélményeit örökíti meg. Fantasztikus regényeiben: Utazás Faremidóba (1916), Capillária (1921) Gulliver utazásainak történetét folytatja; az előbbiben megsemmisítő morális-esztétikus ítéletet mond az emberiségről, az utóbbiban a korabeli férfi-nő viszonyszatirikus kritikáját adja. Nem mondhatom el senkinek (1930) és Üzenet a palackban (1938) c. verseskötetiben a humanizmus jegyében üzen hadat a társadalom elembertelenedésének. 1936-ban agydaganattal megműtik. Ezután írja az Utazás a koponyám körül (1937) c. regényt amely a bravúros pszichológiai önelemzésen kívül a kor budapesti értelmiségi viszonyait és Európa válságát is ábrázolja. Mennyei riport (1937) c. regényében a halál utáni élet, a túlvilág kérdéseire is sajátos filozófiájú választ ad. Műveit számos nyelvre lefordították. Fő műveként egy új enciklopédia megírására készült, a fogalmakat kívánta újra tisztázniértelmezni, de 52. évében bekövetkezett halála megakadályozta tervének megvalósítását.
MIHÁLY DÉNES Gépészmérnök, feltaláló 1894. július 7-én Gödöllőn született, 1953 augusztus 29-én Berlinben halt meg A főreáliskola diákja 1904 – 1912 között.
1911-ben, 17 éves korában, rövid németországi tanulmányút során ismerkedett meg A. Korn német fizikussal és találmányával, a képtávíróval. Ekkor kezdte foglalkoztatni a mozgóképek átvitelének a lehetősége. A budapesti műegyetem hallgatójaként, – 1917-ben – két, e témával kapcsolatos szabadalmat jelentett be. Ebben az időben a bécsi Technische Militare Komitée pártfogásában volt része. A budapesti műegyetemen szerzett diplomát 1918-ban. Az 1919-ben létrehozott Telehor elnevezésű, szabadalmaztatott rendszere szeléncellával és húros oszcilográffal működöt, alkalmas volt állóképek közvetítésére néhány km távolságra. Pályája kezdetén autók és motorkerékpárok fejlesztésével foglalkozott, majd a távolbalátó készülékkel kapcsolatban folytatott kisérleteket a budapesti telefongyárban. A német posta meghívására 1924-ben Berlinbe költözött és részese volt rendszerének alkalmazásában, a berlini rendszeres televíziós adás megkezdésének évében, 1928-ban. Később az AEG munkatársa, majd főmérnöke lett. Az 1928-as berlini rádió-kiállításon bemutatott televíziós vevőjén már általa módosított Nipkov-tárcsát és fényreléként ködfénylámpát alkalmazott. 1929 március 8-án – munkájának eredményeképpen − a világon elsőként történt meg mozgóképek televíziós közvetítése. 1935-ben jelent meg a piacon az un. Mihály-Traub-féle – a forgótükrös, kiskapacitású Kerr-cellával, mint fényrelével dolgozó − vevőkészülék. A távolbalátás, a televíziós technika egyik, nemzetközileg ismert úttörője, a hangosfilm egyik feltalálója. Főbb, megjelent művei: Az elektromos távolbalátás és a Telehor (1922, Budapest, németül 1923, Berlin) Der Sprechende Film (1928, Berlin) A távolbalátás és készüléke (1929, Budapest)
JENDRASSIK GYÖRGY Gépészmérnök, feltaláló 1898. május 13-án, Budapesten született 1954. február 8-án Londonban halt meg A főreáliskola diákja 1908- 1916 között. A budapesti, majd a berlini (charlottenburgi) műegyetem – így Plank, Einstein, Nerst előadásainak − hallgatója. Gépészmérnöki diplomáját Budapesten, 1922-ben szerezte. 1922-től a Ganz-gyár munkatársa, fejlesztőmérnöke, majd motorszerkesztési osztályának vezetője, 1942-től 1947-ig vezérigazgatója. A Ganz-gyár Tanulmányi osztályán dolgozókat egybekovácsolta kimagasló személyiségének vonzereje. Dízelmotor és gázturbina-fejlesztéssel foglalkozott. Első, szabadalmaztatott találmányát, a gyorsjáratú, négyütemű, sűrítő nélküli dízelmotort Ganz-Jendrassik motor néven gyártották 1927-től. Ezek révén kezdődött el Magyarországon a vasutak dízelesítése. 1929-ben szabadalmaztatta gázturbináját. Ennek megvalósítására 1936-ban önálló tanulmányfejlesztő céget alapított. 1938-ra készült el a világ első önálló tűzterű kis gázturbinája. 1947-ben Londonba költözött, ott is a gázturbina fejlesztéssel foglalkozott neves vállalatoknál. Nevéhez mintegy 80, nemzetközileg is elismert szabadalom fűződik. Német, francia, angol, spanyol nyelven beszélt, folytatott tárgyalásokat. Általánosan elismert szakmai tudása szép emberi tulajdonságokkal párosult. Az MTA tagjává választották 1943-ban, a tagságot 1948-ban megszüntették, majd 1989-ben helyreállították. Posztumusz Széchenyi-díjas (1990).
LATABÁR KÁLMÁN Színész Kecskeméten 1902. november 24 –én született, Budapesten 1970. január 11-én halt meg. A főreáliskola tanulója 1913-től 1914-ig volt.
Színészdinasztia sarja – dédapja, apja is országos hírű színész. Színészi pályáját Rákosi Szidi színésziskolájában alapozta meg. Az Egri Színházban majd a budai Várszínházban kezdte pályafutását (1921-1924). Az 1920-as évek közepén a Fővárosi Operettszínház majd a Király Színház tagja volt. 1928-1932 között Árpád öccsével külföldön turnézott. Vendégszerepeltek a bécsi Theater an der Wienben és M. Reinhardt berlini színházában, a Grosses Schauspielhausban. 1932-től ismét Budapesten él. Egy-egy évadot a Budai Színkörben, a Fővárosi Operettszínházban, a Király, a Művész, a Belvárosi, majd az Erzsébetvárosi Színházban játszik 1945-től újra a Fővárosi Operettszínházban lép fel. Közben külföldi turnékon vesz részt,
többek között
Ausztráliában és az USÁ-ban szerepel. A magyar színjátszás egyik legnagyobb hatású művésze. Magas fokú mesterségbeli tudása, elementáris komédiázása, meghökkentő rögtönzései, virtuóz tánckészsége, pontos poentírozó érzéke, csakis reá jellemző hanghordozása, a közönséggel való kivételes kapcsolatteremtő képessége pályája során egyre mélyült, komédiázása tragikomikus vonásokkal gazdagodott – óriási sikereket aratva. Főbb színpadi szerepei: Rudi (Fényes Sz.: Maya), Gr. Siarez, Dömötör (Walter L.: Egy bolond százat csinál), Mujkó (Huszka J.: Gül Baba), Zwickli (Huszka J.: Mária főhadnagy), Zsupán (Kálmán I.: Marica Grófnő), Menelaos (J. Offenbach: Szép Heléna), Bóni (Kálmán I.: Csárdáskirálynő), Frosch (J. Strauss: A denevér), Nyegus (Lehár F.: A víg özvegy). 1937 és 1962 között 39 filmben játszott, a Fizessen nagysádtól az utoljára forgatott Egyiptomi történetig. Különösen emlékezetes alakításai: Egy bolond százat csinál (1942) és az Egy szoknya, egy nadrág (1943) főszerepe, az Állami Áruház (1952) kedves eladója, a Fel a fejjel (1954) Peti bohóca, a Micsoda éjszaka (1958) algebratanára. 1950-ben lett érdemes művész, 1953-ban kiváló művész és Kossuth-díjas.
FELEKI KAMILL Színművész 1908. augusztus 21-én született Törökbálinton. 1993. október 18-án halt meg Budapesten. A főreáliskola diákja 1918–tól 1926-ig volt.
Rákosi Szidi színiiskolájának növendéke volt. Pályáját 1927-ben a Király színházban operettszínészként kezdte, azután néhány éven át itthon és külföldön mint kivételes akrobatikus ügyességű varieté-táncos aratott sikereket. 1931-től a Fővárosi Operettszínház, majd a Vígszínház, a Művész Színház tagja. 1949-től a Fővárosi Operettszínház egyik vezető művésze. 1960 és 1964 között a Petőfi Színházban szerepelt, majd visszatért törzsszínházába; amelynek örökös tagja lett 1972-ben. Utoljára 1978-ban lépett fel az Operettszínházban, a Kabaré musicalben.. 1936-tól filmek szereplője is. Tehetsége magasfokú mesterségbeli tudással párosult. Művészi ízlése megóvta szerepköre sablonjaitól, alakjait mindig az egyéni jellemvonásokra építette föl és igen pontosan kidolgozta. A humoros külső vonások mögött sokszor tűnt fel a megszemélyesített karakter keményebb jellege. Táncait a figurák sajátosságainak kiemelésével rendszerint maga koreografálta. Főbb színházi szerepei:
Styx Jankó (Offenbach: Orfeusz az alvilágban). Sir Basil
(Lehár:
Luxemburg grófja), Miska főpincér (Kálmán: Csárdáskirálynő), Puzsér (Molnár: A doktor úr), Örkényi báró (Csíky: A nagymama), Peacock (Brecht: Koldusopera), Schulz úr (Kander: Kabaré) Főbb filmszerepei: Forog az idegen (1936), Tanítónő (1945), Állami áruház (1952), Csoda-csatár (1956), Gerolsteini kaland(1957), A gyílkos a házban van (1970), Uramisten (1984). Érdemes művész (1952), Kossuth-díjas (1953), Kiváló művész (1961)
NOVÁK FERENC Koreográfus, rendező 1931. március 27-én, Nagyenyeden (Erdély, ma Románia része) született. A gimnázium diákja 1945 – 1949 között.
Az ELTE bölcsészettudományi kar néprajzi szakán 1965-ben, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező- koreográfus szakán 1969-ben, szerzett diplomát. A Helyiipari és Városfejlesztési Dolgozók Szakszervezete Bihari János táncegyüttes megalapítója, vezetője 1954-től 1987-ig, a Honvéd Együttes tánckarvezetője 1964-től 1976-ig. Művészeti vezetője 1983-tól. Az amszterdami Folklór táncszínház koreográfus-rendezője (1977 –1983), a szegedi Nemzetközi Néptánc-fesztivál művészeti vezetője (1975 –1989). A színpadi táncművészetben az irodalmi alapú táncszínház megteremtője. A Magyar Táncművészeti Szövetség főtitkára (1986 – 1988), majd társelnöke (1988 – 2003), 2004-től tiszteletbeli elnöke. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (1996-tól) Főbb koreográfiái, rendezései: Várj reám (1965), Betlehem (1977), Aska és a Farkas (1979), Passió (1983) – a Bihari együttessel. Csíksomlyói passió (1983) – Nemzeti Színház, Magyar Elektra (1984), Antigoné (1986), Széki Rómeó és Júlia (1989), Szarvassá változott fiúk (1985) – Markó Ivánnal. Örök szertartás (1981), A kerekasztal lovagjai (1982) – Amszterdam, Kőműves Kelemen (1981 és 1991), A csodaszarvas (1996), Egri csillagok (1996 és 2005), István, a király (1983, és Csíksomlyón 2003) Kitüntetései, díjai: SZOT-díj (1966), Erkel Ferenc-díj (1972), Érdemes művész (1985), Kossuthdíj (1993), Magyar Örökség-díj (1999), Millenniumi .Kölcsey díj (2001)
JÓKAI ANNA Tanár, író. 1932. november 24-én született Budapesten. A gimnázium tanára 1970 és 1976 között volt.
Polgári családba, késői gyermekként született. Már kiskorában próbálkozott az írással, de tizen-hat éves korában abbahagyta. Érettségi után dolgozni kezdett, könyvelő és művészeti előadó volt. 1956-ban fölvették az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, levelező tagozatra. 1961-ben itt szerzett magyar-történelem szakos tanári diplomát. 1961-től 1970-ig általános iskolában, majd 1970-től 1976-ig középiskolában – a Vörösmarty Mihály gimnáziumban − tanított, azóta „szabadúszó”. A mai magyar próza egyik meghatározó személyisége, nevéhez fűződik a „spirituális realizmus” fogalma. (Ne féljetek, Virágvasárnap alkonyán). Regényei: 4447 (1968), Tartozik és követel (1970), Napok (1972), Mindhalálig (1974), A feladat (1977), Jákob lajtorjája (1982), Az együttlét (1987), Szegény sudár Anna (1989), Ne féljetek (1998). Versei: (apokrif imái): Ima Magyarországért (2002), Virágvasárnap alkonyán (2004), Krónikásének 1956-2006 (2006). Novellái: Kötél nélkül (1969, A labda (1971), Szeretteink, szerelmeink (1973), A reimsi angyal (1975), A panasz leírása (1980), Jöjjön Liliputba (1985), Az ifjú halász és a tó (1992), Magyaróra (1992), Három (1995), Esszéi: Mi ez az álom? (1990), A töve és a gallya (1991), Percemberkék dáridója (1996), Mennyből az ember (2000), A mérleg nyelve I_II_III.(2002), Bölcsek és pásztorok (2006) Számos közéleti tisztséget visel. 1986-1989 között a Magyar Írószövetség alelnöke,1990 nyarától 1992 végéig választott elnöke volt. Jelenleg az Írók Szakszervezetének elnöke. Elnöke továbbá – többek között − 1999-től a Nemzeti Kegyeleti Bizottságnak. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, 2000-től a Magyar Művészeti Akadémiának is tagja. Főbb, elnyert díjai: József Attila-díj 1970, SZOT-díj 1974, Kossuth-díj 1994, Tiszatáj-díj 1999, Év könyve-díj 1999, Arany János Nagydíj 2003, Príma Primissima közönségdíj 2004. Kitüntetései: Munka Érdemrend arany 1985, Magyar Köztársasági Érdemrend középkereszt 1992, Köztársasági Elnök Érdemérme 2002, 56-os „Hűség a hazához” érdemkereszt 2001, A magyar kultúra lovagja 2004.
SÁRA SÁNDOR Operatőr, filmrendező 1933. november 28-án, a Pest megyei Tura városban született. A gimnázium diákja 1952/53-ban volt. A Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakán 1957-ben fejezte be tanulmányait. Diplomamunkája a Gaál István által rendezett Pályamunkások című etűd volt. Rendezőként is (Cigányok), operatőrként is (Oda-vissza, Tisza – őszi vázlatok) költőien megformált dokumentumfilmekkel kezdte pályáját, majd a 60-as és a 70-es években nemzedékének egyéni látásmódú képírójaként meghatározó szerepet játszott a magyar filmművészet fellendülésében. Operatőrként a legtöbb alkalommal Kósa Ferencnek (Tízezer nap, Ítélet, Nincs idő, Hószakadás) és Szabó Istvánnak (Apa, Tűzoltó u. 25, Budapesti mesék) volt alkotótársa, de jelentős filmekben dolgozott együtt Gaál Istvánnal, Rózsa Jánossal, Kardos Ferenccel, Huszárik Zoltánnal, Ranódy Lászlóval és másokkal is. Úgy alkalmazkodott a különböző világlátású rendezőkhöz, hogy eközben maradéktalanul kibontakoztassa látványteremtő képességének sokoldalúságát, gazdagságát és kifejezőerejét. Nagy gondossággal megkomponált képein az emberi arc és magyar táj vallott arról, hogy mi történt az emberben és az emberrel a történelmi kataklizmák során. A 60-as évek második felében rendezőként is bemutatkozott. Az önéletrajzi motívumokban gazdag Feldobott kő (1968) főhőse egy fiatalember, akinek eszmélődése a magyarországi sztálinizmus legkomorabb korszakára esik. „Számon kérik tőled a történelmet s igazuk lesz. Kérd számon a történelemtől az embert s igazad lesz” – hangzik a film mottója, amely máig érvényes ars poeticája a rendezőnek. A játékfilmes bemutatkozást később olyan munkák követik, mint a Holnap lesz fácán, a Nyolcvan huszár, a Tüske a köröm alatt, a Könyörtelen idők, legutóbbi pedig a Vigyázók és A vád. A 80-as évek elejétől ismét a dokumentarizmus kerül előtérbe. A magyar televízió megbízásából elkészíti a II. Magyar Hadsereg tragédiáját felidéző 25 részes Krónikát, illetve ennek moziverzióját, a Pergőtüzet, továbbá Bábolna múltjáról és jelenéről forgat nagy ívű szociográfiát, majd figyelme azokra a kollektív történelmi fájdalmakra irányul, amelyekről évtizedeken keresztül tilos volt nyilvánosan beszélni. A bukovinai székelyek közelmúltbeli hányattatásait tárja fel a Sír az út előttem című többrészes filmeposz, míg a Csonka Bereg, a Te még élsz?, a Lefegyverzett ellenséges erők és a Magyar nők a Gulágon című dokumentumfilmjei a háború következtében idegen fogságba került, elhurcolt és meggyötört emberek sorsával figyelmeztetnek múltunk keserves üzenetére. További rendezői alkotásai: Vízkereszt (1967), Pro Patria (1967, operatőr is), Indiai képsorok (1997, operatőr is), Amrita Sher-Gil (2001), Nehézsorsúak (2005), Memento 2006). Filmjeit több mint félszáz országban vetítették, számos hazai és nemzetközi fesztiválon tüntették ki díjakkal. 1993 júliusától – alapításától − hét éven át a Duna Televízió elnöke. Tagja a Magyar Művészeti Akadémiának, a Duna Televízióért Alapítványnak, Történelmi Film Alapítványnak. Elnöke a Filmtörténeti Fotógyűjteménynek, a Rendezői Asztaltársaságnak, elnökhelyettese a Duniversitas Egyesületnek Balázs Béla díjas (1968), Kossuth-díjas (1978), Magyar Örökség-díjas (1997). Magyar Művészetért-díjas (1999). Érdemes és Kiváló művész (1974, 1987). A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének (1994) és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal (2002) kitüntetés birtokosa. A Magyar Mozgókép Mestere (2005).
BODROGI GYULA Színész, rendező 1934 április 15, Budapest született Az iskola diákja: 1948 és 1951 között
Pályáját a SzOT együttes szólótáncosaként kezdte 1951-ben. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzését, 1958-at követően először a József Attila színház (24) év, ezután a Vidám Színpad (21 év) tagja lett, ez utóbbinak kezdetben művészeti igazgatója, majd igazgató-rendezője. 2003-tól a Nemzeti Színház művésze. Nagy sikereket ért el zenés vígjátékokban, remek táncoskomikus. Számos színdarab és film, TVjáték főszereplője, szereplője. Több vígjáték rendezője. Főbb színházi szerepei: A három testőr-ben D’Artagnan, a János vitéz-ben a francia király, a Vízkereszt-ben Büffen Tóbiás, Imádok férjhez menni-ben Willam Cardew, A kaktusz virágá-ban Julien, a Mágnás Miská-ban Miska, a Czillei és a Hunyadiak-ban jobbágy. A Szomorú vasárnapban Seres Rezső. Főbb filmszerepei: Házasságból elégséges, Húsz óra, Szépek és bolondok, Szerencsés Dániel, Linda-sorozat, Üvegtigris. 1975-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. Kitüntetései: Jászai Mari díj (1962, 1967), érdemes művész (1973), kiváló művész (1983), Kossuth díj (2005). 2007-ben a Nemzet Színészének választják.
EGERSZEGI KRISZTINA Sportoló, olimpiai-, világ- és Európa-bajnok úszó Budapesten, 1974. augusztus 16-án született. A gimnázium tanulója 1988 és 1992 között. A Budapesti Spartacus Sportegyesületben kezdi a versenysportot. 1983-tól utánpótlás, 1987-től felnőtt válogatott. 79-szeres magyar (hát-, pillangó- és vegyes-), 5-szörös Európa- (hát-, pillangóés vegyes-), 3-szoros világ- (hát- és vegyes-), 4-szeres olimpiai bajnok (hát- és vegyesúszásban). Többszörös világ- és Európa-csúcstartó. Európa legjobb és a világ második legjobb női sportolója Az Amerikai Egyesült Államokban ösztöndíjas 1987-ben és 1988-ban, ott mindkét évben bajnok. A Pharmavit Rt. kommunikációs menedzsere 1996-tól. 1992-ben. Magyarországon az Év Sportolója 1988 és 1993 között minden évben és 1996-ban, amikor is befejezi a versenysportot. A Magyar Örökség díj kitüntetettje (1996)
MARKOVITS IVÁN Gyorsíró 1838 június 2, Körmöczbánya – 1893 április 5, Budapest Az iskola tanára: A magyarországi gyorsírás szervezeti alapjainak megteremtője. A magyar országgyűlés gyors-író irodájának tagja. A Magyar Gyorsíró Egylet elnöke. Budapest I. kerületében utcát neveztek el róla.
LECHNER GYULA Festőművész, szobrász, műfordító 1841. február 5. Pest – 1914. június 10, Budapest Az iskola tanára 1877-1878 Az MTA tagja. Arckép, állatkép és tájképfestő. Képei neves gyűjteményekbe kerültek. A hazai terrakottagyártás kezdeményezője, első megvalósítója. Mint műfordító, többek között Madách Az ember tragédiája c. művét fordította német nyelvre.
ERŐDI-HARRACH BÉLA Író, műfordító, nyelvész 1846. április 19, Szászrégen - 1936.május 5. Budapest Az iskola tanára: 1871-1881 Tankerületi főigazgató (1892-1919) A keleti élet és irodalom ismertetője. A török-magyar vonatkozások ápolója. 15 nyelven beszélt. A francia becsületrend lovagja.
BÁNÓCZI JÓZSEF Irodalomtörténész,, filozófus 1849. július 4, Szentgál - 1926 november 20, Budapest Az iskola tanára: 1875-1878 Az MTA tagja. Az izraelita tanítóképző igazgatója 1878-tól. A Filozófiai Írók Tára könyvsorozat társ-indítója és társ-szerkesztője.
PÓSA LAJOS Költő, ifjúsági író 1850. április 9, Radnót - 1914 július 9, Budapest Az iskola tanára: 1875-1876 Az első irodalmi értékű gyermeklap, az Én Újságom alapító társszerkesztője, Benedek Elekkel. Nagyszámú gyermekvers, dalszöveg szerzője.
K JÓNÁS ÖDÖN Mérnök, egyetemi tanár 1850. december 10, Kassa - 1933. május 10., Budapest Az iskola tanára: 1874-1879 Szakterülete az általános géptan, géprajz. Több műszaki és gazdasági hatósági testület tagja, ipari ügyek igazgatásának részvevője. A Műegyetem rektora.
HOITSY PÁL Publicista, csillagász 1850.december 31, Vatya (Pest m.)–1927.december 23. Budapest. Az iskola tanára: 1875-1878 Politikai újságcikkek, továbbá csillagászati és meteorológiai népszerűsítő cikkek szerzője. A Vasárnapi Újság szerkesztője.
BAYER JÓZSEF Irodalom- és színház történész 1851 november 23, Baja - 1919 december 12, Baja Az iskola tanára: 1878-1879 Az MTA tagja A magyar színháztörténet-írás egyik megalapítója, Több könyv szerzője.
ASBÓTH OSZKÁR Nyelvész, szlavista 1852 augusztus 10, Újarad - 1920 augusztus 24, Budapest Az iskola tanára: 1875-1877 Az MTA tagja A magyarországi szlavisztika, ezen belül az orosz nyelvtudományi kutatás megalapozója.
SIMONYI ZSIGMOND Nyelvész, egyetemi tanár 1853. január 1, Veszprém – 1919. november 22, Budapest Az iskola tanára: Az MTA tagja Megteremtette az összehasonlító mondattant, foglalkozott a nyelvhelyesség kérdéseivel. Munkássága kiterjedt a határozók, kötőszók, jelzők tanulmányozására.
PATTHY KÁROLY Tanár, műfordító 1855. Nemestördemice (Zala m..) 1930. július 3, Budapest. Az iskola tanára: 1880-1911 Önálló művei. Egy magyar királyfi a spanyol románcköltészetben, Péterffy Jenő emlékezete. Echegaray és Ibsen művek fordítója
BARÓTI LAJOS Irodalomtörténész, történész, tanár 1856. augusztus 26, Hadikfalva -1933 március 13, Balatonalmádi Az iskola tanára: 1894-1897 Több középiskolai történelmi tankönyv, továbbá Petőfi-monográfia szerzője.
GERLÓCZY ZSIGMOND Orvos, egyetemi tanár 1863. június 25, Pest – 1937. Szeptember 9, Budapest Az iskola tanára: 1888-1909 A fertőző betegségek gyógyításával, a fertőtlenítéssel kapcsolatos tudományok művelője és gyakorlati alkalmazások megvalósítója. Szakfolyóirat szerkesztője, több szakkönyv szerzője. Az Orvosszövetség elnöke.
SCHAFFER KÁROLY Orvos, ideg-és elmegyógyász, egyetemi tanár 1864 szeptember 7, Bécs – 1932 október 16, Budapest Az iskola diákja. Az MTA tagja A magyar ideg-kórszövettani iskola megteremtője. Nemzetközi hírűek az idegsejtek morfológiájára, az agykéreg barázdálódására, a tehetségalkat-agykéreg viszonyára, a hipnózisra vonatkozó kutatásai. Több szakkönyv szerzője.
KUZSINSZKY BÁLINT Régész, egyetemi tanár 1864. november 6, Szabadka – 1938. augusztus 23, Budapest Az iskola tanára: 1889-1899 Az MTA tagja Az aquincumi ásatások vezetője, majd a múzeum alapító igazgatója. Az Országos Magyar Régészeti Társulat elnöke. Több szakkönyv szerzője.
KELEMEN BÉLA Nyelvészeti és esztétikai író, szótárszerkesztő, tanár 1865. május 16, Pest – 1944. július 4, Székesfehérvár Az iskola diákja: Magyar-német illetve idegen szavak szótárának szerkesztője. A Pesti Napló belső munkatársa.
KOPP LAJOS Matematikus, tanár 1860. december 14, Budapest Az iskola tanára: 1885-1904 Főreál-iskolai igazgató. Matematikai dolgozatok, feladványok szerzője.
SZABADOS BÉLA Zeneszerző, pedagógus 1867 június 3, Pest – 1936 szeptember 15, Budapest Az iskola diákja. Vonósnégyesek, operák, daljátékok, operettek, dalművek, kórusművek szerzője. Tankönyvek írója. A Zeneművészeti Főiskola tanára.
PFEIFFER IGNÁC Ipari kémikus, egyetemi tanár 1868. szeptember 30, Szentgál – 1941. szeptember 7, Budapest Az iskola diákja: 1882-1887 Főként víztechnológiai, energetikai és az izzólámpákkal kapcsolatos témák kutatója. Műegyetemi tanszékvezető. Majd az izzólámpagyártás megalapozója az Egyesült Izzóban. A Magyar Kémikusok Egyesületének elnöke.
ZUBRICZKY ALADÁR Egyetemi teológiai tanár
1872. május 4, Budapest – 1926 március 26, Budapest Az iskola tanára: Számos cikke jelent meg lapokban és folyóiratokban a hitélettel, vallástörténettel kapcsolatban. A budapesti Pázmány-egyetem teológiai karának dékánja, majd az egyetem rektora is volt. 1920-ban pápai prelátus.
TRIKÁL JÓZSEF Filozófiai író, teológus, egyetemi tanár 1873. december 15, Balassagyarmat – 1950. február 11, Budapest Teológiai és bölcseleti szakkönyvek írója
Az iskola tanára:
MARÓTI GÉZA Szobrász, építész 1875. március 1, Barsvörösvár – 1941. május 6, Budapest Az iskola diákja. Nemzetközi hírű, sokoldalú művész, főképpen monumentális szobor-kompozícióival tűnt ki. Épülethomlokzatokat is tervezett
HARSÁNYI KÁLMÁN Író, műfordító 1876. december11, Mezőkövesd – 1929. május 31, Az iskola diákja: Költemények, történelmi színművek, műfordítások és színikritikák szerzője, írója.
BIRKÁS GÉZA Nyelvész, irodalom- és művelődés-történész, egyetemi tanár 1879. augusztus 1, Köveskál – 1951. október 15, Szeged Az iskola tanára. 1904-1923 A francia nyelv és irodalom tudósa, szakcikkek, könyvek, továbbá szótár és nyelvkönyv szerzője.
RERRICH BÉLA Építészmérnök, kertművész 1881. július 25, Budapest, - 1932. február 23. Budapest, Az iskola diákja: 1891–1895 Nagyméretű városi parkok tervezője: Szolnokon, Baján, Nyíregyházán. Szegeden a Dóm tér kialakítója. Számos szakcikket és könyvet írt a kertművészetről.
GULYÁS PÁL Irodalomtörténész, bibliográfus 1881 január 5, Budapest – 1963. május 30. Budapest Az iskola diákja: 1890-1898 Az MTA tagja. A magyar könyvészet és könyvtárügy területén munkássága alapvető jelentőségű. Több szakkönyv, kiadvány (Magyar írói álnév lexikon, A bibliográfia kézikönyve), folyóirat szerzője, szerkesztője.
TOBORFFY ZOLTÁN Geológus, mineralógus, egyetemi tanár 1882 március 3, Budapest – 1927 május 18, Budapest
Az iskola diákja: 1892-1900 Az iskola tanára: 1908-1927 Ásványok tulajdonságainak kutatója, kristálytani, fizikai, kémiai jellemzőinek meghatározója. A Kárpát-medence geológiai képződményeinek feltérképezője. Több szakkönyv szerzője.
HORVÁTH ERNŐ Tanár, repülőgéptervező 1883. november 10, Budapest – 1943. január 3, Budapest Az iskola tanára: 1918-1940 A magyar repülés egyik úttörője. 1910-ben saját építésű repülőgépével szállt fel először. Több távolsági repülést elsőként hajtott végre. Tankönyvet írt Repülőgépmotorok címmel 1922-ben.
GÁBOR ANDOR Író, publicista 1884 január 20, Újnéppuszta – 1953 január 21, Budapest Az iskola diákja: Kabarétréfák, sanzonok és szatirikus regények szerzőjeként vált ismertté. Marxista esztétikával is foglalkozott. A szovjet irodalmi életnek is részvevője a 30-as, 40-es években A Ludas Matyi szatirikus hetilap főszerkesztője. Kossuth-díjas.
GRAGGER RÓBERT Irodalomtörténész, egyetemi tanár 1887. november 7, Aranyosmarót – 1926. november 10, Berlin Az iskola tanára: 1909-1912 Az 1916-ban alapított Berlini Magyar Tudományos Intézet, Collegium Hungaricum első igazgatója. A magyar tudomány külföldi népszerűsítője. Az Ómagyar Mária-siralom felfedezője.
ZOLNAI BÉLA Nyelvész, irodalomtörténész, egyetemi tanár 1890. március 10, Székesfehérvár – 1969. május 26, Budapest Az iskola tanára: 1924-1925 Az MTA tagja A pécsi egyetemen a magyar irodalomtörténet, a szegedi egyetemen a francia nyelv és irodalom tanára. Több tudományos könyv szerzője. Francia kortárs írók műveinek fordítója.
THIENEMANN TIVADAR Irodalomtörténész, nyelvész, germanista, egyetemi tanár 1890 május 1, Budapest -1985 március 29, West Roxbury (USA) Az iskola tanára: 1913-1918 Az MTA tagja A német nyelv és irodalom tanára. Szótárak, továbbá a Minerva c. irodalmi folyóirat szerkesztője. Fő műve, az Irodalomtörténeti alapfogalmak, a szellemtörténeti irodalomtörténet-írás át-fogó elmélete. 1948-tól az USÁ-ban élt.
ROTTER LAJOS Gépészmérnök, konstruktőr 1901.július 18, Budapest - 1983. október 19, Budapest Az iskola diákja: 1911-1919 Helikopter illetve vitorlázó sportrepülőgép tervezője. Gépipari főkonstruktőr. Vitorlázó repülésben országos és világrekorder.
LATABÁR ÁRPÁD Színész, énekes 1903 november 22, Sátoraljaújhely – 1961 december 1, Budapest Az iskola diákja: 1913-1916 A népes Latabár-színészdinasztia tagja, Kálmán öccse. Számos színdarab illetve film szereplője. Többnyire a kedves, esetlen figurákat játszotta sok humorral, nagy sikerrel.
KARDOS ERNŐ Kémikus, élelmiszervegyész 1907. december 8, Pozsony - 2003.január 4, Budapest Az iskola diákja: 1918-1926 Élelmiszeripari (paprika, szesz) ellenőrzési, minősítési rendszerek, konzerv- és mélyhűtési technológiák kidolgozója. Széchenyi díjas (1994)
PREISICH GÁBOR Építészmérnök, városrendező 1909. május. 12, Budapest - 1998. április 20, Budapest Az iskola diákja: 1918-1926 Több fővárosi lakó- illetve irodaház tervezője. A fővárosi városrendezési iroda vezetője. Az MTA tagja. Herder díjas.
GÁTI JÓZSEF Színész 1915 május 24, Budapest – 1998 április 21, Budapest Az iskola diákja: 1925-1933 Számos színház tagja, jellemszerepek szuggesztív erejű alakítója. Kiváló előadóművész, kitűnő orgánummal. 1950-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola beszédtechnika és színészmesterség tanára
KAJÁN-KALÁSZ TIBOR Karikatúrista 1921. március 3. Miskolc, Az iskola diákja: 1931-1939 Elsősorban szöveg nélküli, asszociációkra épülő rajzokat készít. Első rajzai a Ludas Matyi szatirikus hetilapban jelentek meg 1945-ben. Több, karikatúráit tartalmazó könyv szerzője.
LENDVAI PÁL Újságíró, 1929. augusztus 24., Budapest Az iskola diákja: 1939-1947 1957-től Ausztriában él, a Financial Times tudósítója, majd az osztrák rádió és televízió (ORF) osztályvezetője, intendánsa. Könyvek szerzője.
MOLNÁR GÁL PÉTER Kritikus, dramaturg, színháztörténész. 1936. július 11., Budapest Az iskola diákja: 1951-1955 Színházi dramaturg, politikai napilap újságírója, színházművészeti tanulmánykötetek szerzője.
PRESSBURGER GYÖRGY Író, rendező 1937.április 21. Budapest Az iskola diákja: 1951-1955 A Római Nemzeti Sziniakadémián diplomázott. Az első, ikertestvérével, Nicolával írt novelláskötete Történetek a nyolcadik kerületről címmel 1985-ben jelent meg. A Fehér közök törvénye című regényét számos nyelvre lefordították. Olaszországban elnyerte a rangos Campiello-díjat.
ANISITS FERENC Gépészmérnök 1938. december 23., Szolnok Az iskola diákja: 1953-1957 Motorfejlesztő és kutatómérnök. Nevéhez fűződik a BMW dízel-fejlesztési központjának felépítése, a világon először sorozatgyártásba vett elektronikus V8-as dízelmotorok kifejlesztése, amely 1999-ban és 2000-ben az „Év Motorja” nemzetközi kitüntetést nyerte el. Szolnok és Steyr város díszpolgára.
ZIMONYI ZOLTÁN Irodalomtörténész, szerkesztő 1943. január 6., Miskolc Az iskola tanára: 1998-2006 Kulturális folyóiratok főmunkatársa, szerkesztője, főszerkesztője. A Kulturális Minisztérium irodalmi osztályának vezetője (1979-1980). A Tokaji Írótábor Egyesület alapítója. Több irodalomtörténeti könyv szerzője
BEREMÉNYI GÉZA Író, rendező 1946. január 25., Budapest Az iskola diákja: 1960-1964 Próza, színmű, filmforgatókönyv, dalszöveg írója. Filmek rendezője. Kossuth díjas (2001)
ERDŐSS PÁL Filmrendező 1947. február 9., Budapest Az iskola diákja: 1961-1965 Rövid és dokumentum filmek illetve dokumentum játékfilmek rendezője. Cannes-ban Arany Kamera díjat kapott (1982)
KÚTVÖLGYI ERZSÉBET Színésznő 1950. november 14., Budapest Az iskola diákja: 1964-1968 Színművek és filmek főszerepeinek alakítója. A Vígszínház művésze Jászai Mari díjas (2004) Kossuth díjas (2008).
SALLAY ANDRÁS Sportoló, műkorcsolyázó, sportmenedzser 1953. december 15., Budapest Az iskola diákja: 1967-1971 Jégtáncban – Regőczi Krisztinával – olimpiai 2. (1980) illetve olimpiai 5. (1976) helyezett. Világbajnok (1980), világbajnoki 2. (1979), 3. (1978). Európa bajnoki 2. (1977 és 1980), 3. (1978 és 1979). Hivatásos versenyzőként is világbajnok (1982). Sokszoros magyar válogatott 1974 és 1980 között.
REGŐCZI KRISZTINA Sportoló, műkorcsolyázó, jégtánc-oktató 1955. április 10. Budapest Az iskola diákja: 1968-1972 Jégtáncban –Sallay Andrással – olimpiai 2. (1980) illetve olimpiai 5. (1976) helyezett. Világbajnok (1980), világbajnoki 2. (1979), 3. (1978). Európa bajnoki 2. (1977 és 1980), 3. (1978 és 1979). Hivatásos versenyzőként is világbajnok (1982). Sokszoros magyar válogatott 1974 és 1980 között. A Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség Edzői Bizottsága Jégtánc Szakának vezetője 1996-tól.
MINCZA ILDIKÓ Sportoló, vívó 1969. november 6., Budapest Az iskola diákja. 1983-1987 Párbajtőrvívásban olimpiai 3. (2008) és olimpiai 4. (2004). helyezett, csapattal kétszeres világbajnok, világbajnoki 3. helyezett., egyéniben és csapatban kétszeres Európa bajnok.
BÉRES ALEXANDRA Sportoló, aerobik- és fitneszversenyző 1976. május 7., Budapest Fitnesz világbajnok, kétszeres Európa bajnok.
Az iskola diákja: 1990-1994
KOVÁCS ÁGNES Sportoló, úszó 1981 július 13, Budapest Az iskola diákja: 1995-1999 Mellúszásban olimpiai bajnok (2000), olimpiai 3. helyezett, világbajnok, hétszeres Európa bajnok. Az év sportolónője (1997-1999).
CSEH LÁSZLÓ Sportoló, úszó 1985. december 3., Budapest Az iskola diákja: 2000-2004 Vegyes-úszásban olimpiai kétszeres 2., pillangóúszásban 2. (2008), vegyes-úszásban olimpiai 3. (2004), vegyes-úszásban világbajnoki 1. és kétszeres 2., ötszörös Európa bajnok, hátúszásban Európa bajnok. Az év ifjúsági sportolója (2003), az év európai férfi úszó-sportolója (2005), az év sportolója (2006)
