A táj szelleme - neves emberek 103
A táj szelleme – neves emberek
Taksony vezér (931–973) Taksony vezér a kalandozások időszakának vége felé, 955-ben lett a magyarok fejedelme, akiről Taksony községet is elnevezték. Emlékét a falu főterén 1996-ban felállított bronz mellszobor is őrzi. Zsolt fia, Taksony vezér Fajsz után lett a magyarok vezetője. A történelmi összekötő kapocs Árpád vezér és Szent István között, hiszen Árpád vezérnek unokája, míg Szent István királynak nagyapja volt. Az augsburgi csatavesztés után (955), amikor Lech mezején Bulcsu, Lehel és Súr vezéreket kivégezték, az addig, a keresztény fejedelmekkel szövetségben, azok felkérésére és bíztatására indított kalandozásoknak vége szakadt. A magyarok felhagytak a félnomád életformával, a végleges letelepedést választották. A sátrakat kiszorították a házak, az állattartás mellett megerősödött a földművelés. Taksony fejedelem beszüntette a nyugat felé irányuló hadjáratokat, nem ellenezte, hogy térítő papok érkezzenek Bizáncból, majd Rómából. 970-ben fiára, Gézára örökítette a hatalmat, aki megkeresztelkedett, várakat építtetett. Az esztergomi palotában született meg Taksony unokája, az országalapító Szent István királyunk. Csák Máté (1260–1321) A nagyhatalmú főúr a Csák nemzetségből származott, melynek ősi birtokai a Vértes-hegység területén voltak. A nemzetség őse Szabolcs nagyvezér, aki több krónikában a hét vezér egyike volt, aki Árpádot követte a nagyvezérségben. Őseitől tekintélyes területű felvidéki birtokokat örökölt, melyeket királyi adományokkal, hadi cselekmények révén vagy vásárlással tovább növelt. A hatalmaskodó kiskirálynak a birodalma elsősorban a Vág menti területekre terjedt ki, vára Trencsénben volt. Tizennégy megyében ötven erődítményt foglalt el, fele részük Nyitra, illetve Trencsén környékére esett. Egy időben ura volt többek között Detrekő, Vöröskő, Gímes, Bajmóc, Visegrád, Varín, Drégely, Léva, Kékkő, Fülek, Somoskő, Hollókő várának, de volt nádor, pozsonyi ispán, sőt kun bíró is. 1310-ben elfogadja Károly Róbertet Magyarország törvényes urának, cserében tárnokmesteri címet ajánlottak neki. Megígérte, hogy nem viszálykodik többet, de ígéretét nem tartotta be. 1311-ben a pápai követ kihirdette a Csák Máté egyházi kiközösítéséről szóló ítéletet. Válaszul csapatai feldúlták az esztergomi és a nyitrai várat. Miután a rozgonyi csatában 1312-ben szövetségeseivel vereséget szenvedett Károly Róberttől, befolyása csökkenni kezdett, de a király nem tudta őt térdre kényszeríteni egészen haláláig. Bár soha nem lett király, nagyon gazdag és befolyásos magyar főnemes volt a 14. század elején. Saját sereggel rendelkezett, saját pénzt veretett, és udvartartásában ugyanazon rangokat használta, ugyanazon előjogokkal élt, mint a magyar király. Gazdaságpolitikáját mindazonáltal a rablógazdálkodás jellemezte. Jövedelmének jelentős részét hadserege fenntartására fordította. Hatása nem volt tartós, Trencsénben 1321ben bekövetkező halála után „birodalma” elpusztult. Bornemisza Péter (1535–1584) Nemesi rangú, de polgári életmódot folytató család sarjaként született Pesten. Szüleit Pest török kézre kerülésekor, 1541-ben elvesztette, ezután felvidéki rokonai nevelték. Kassán volt diák, de tizennyolc éves korában egy Habsburg-ellenes hangvételű diákcsíny miatt börtönbe csukták, majd amikor sikerült megszöknie, a Felső-Tisza vidékére menekült. 1557-ben elbúcsúzott hazájától, és külföldre ment. Előbb Padovában tanult, majd a humanista filológia egyik fellegvárában, Bécsben. 1558-ban itt készült Szophoklész-átdolgozása, a Magyar Élektra. Később Wittenbergben a reformáció eszméinek harcosa lett. A hatvanas évek elején hazatért. 1564-ben prédikátor lett Balassi János zólyomi udvarában, és egyúttal a két Balassi-fiú, Bálint és Ferenc nevelője. Mikor 1569-ben Balassi Jánost koholt vádak alapján letartóztatták, Bornemisza előbb Galgócon, majd Semptén
104 A táj szelleme - neves emberek működött mint prédikátor. A környék protestáns papjai nemsokára szuperintendensükké választották. Semptén könyvnyomtató műhelyt rendezett be. 1578-ban perbe fogták az Ördögi kisírtetek című művének kiadása miatt, amit bevallottan saját vívódásai és szenvedései ihlettek. Elfogták, de később Detrekő várában talált menedéket. Hátralévő éveiben itt és a közeli Rárbokon dolgozott. Ő adta ki a leggazdagabb protestáns énekgyűjteményt, és Postillák címen megjelentette prédikációs gyűjteményét is. 1584-ben Rárbokon halt meg. Bornemisza Péter műveltségében és munkásságában szerves egységbe olvadt a humanizmus és a reformáció. Hívő és harcias protestáns prédikátor volt a katolikus és királyi Bécs hatósugarába tartozó Felvidéken. Mint sokoldalú, ellentétektől és kétségektől tépett reneszánsz embert erősen foglalkoztatta saját és mások lelkivilága. Törekedett a magyar nyelvű költészet, dráma és próza művelésére. Tőle származik a magyar nyelvű világi líra első remeke, a „Siralmas énnéköm...” kezdetű vers. Pázmány Péter (1570–1637) Pázmány Péter, érsek, bíboros, a magyarországi ellenreformáció vezéralakja volt. Reformátusként Nagyváradon született, kamaszként, nevelőanyja hatására katolizált. Kolozsvári tanárainak hatására lépett be a jezsuita rendbe. Krakkóban, Bécsben, Rómában tanult. A grazi jezsuita egyetem filozófia-professzora lett. 1601–1602-ben a vágsellyei jezsuita kollégiumban tanított, majd az esztergomi érseki hivatalban tevékenykedett. Forgách Ferenc érsek halála után kilépett a jezsuita rendből, elnyerte az érseki széket, majd a bíborosi címet is. Sikerét hatalmas tudása, a teológia irodalomban való lenyűgöző jártassága, logikus érvelése, és friss, a gorombaságig erőteljes stílusa alapozta meg. Rendkívüli fontosságot tulajdonított a nevelésnek. A művelt katolikus értelmiségi réteg kinevelése céljából 1619-ben Nagyszombatban nevelőintézetet és szemináriumot, 1623-ban Bécsben papnevelő intézetet, a későbbi Pazmaneumot, majd 1635-ben Nagyszombatban teológiai és bölcsészeti karral egyetemet hozott létre. Mintegy harminc főúri családot térített vissza a katolikus hitre. Vágsellyére, mint magas egyházi elöljáró gyakran ellátogatott. Az érsekség itteni uradalmának ügyeivel foglalkozott, de levelezéseinek egy részét is innét bonyolította le, a templomnak harangokat adományozott. Nagyszombatban hunyt el, Pozsonyban temették el a Szent Márton dóm kriptájában. Hitvitázó műveivel jelentős szerepet játszott a magyar nyelvű barokk irodalom megteremtésében. Jelentősebb művei: a Keresztyéni imádságos könyv és az Isteni igazságra vezérlő Kalauz. Szenczi Molnár Albert (1574–1634) A zsoltárfordító, református prédikátor Szencen született. Legjelentősebb alkotásának zsoltárfordításai tekinthetők, melyek az első magyar költői műfordítások, egyben mélyen átélt, személyes vallomások is, melyek a 17. század második felére a református gyülekezetek legkedveltebb énekeivé váltak. Győrben, Göncön, majd Debrecenben tanult. Részt vett Károlyi Gáspár környezetében az első teljes magyar nyelvű Biblia kinyomtatásában. 1590-ben németországi tanulmányútra indult. Wittenbergben, Heidelbergben, majd Strassburgban folytatta tanulmányait. Magas színvonalú nyelvi-filológiai képzésben részesült. 1599-ben hazalátogatott, hogy pártfogókat keressen irodalmi és tudományos terveihez. 1600-ban Szencen tartózkodott, és bejárta a Felvidéket. Bár sikerült polgároktól és főnemesektől némi pénzt összegyűjtenie, úgy érezte, Németországban jobbak a kilátásai, és visszatért oda. 1603-ban Nürnberg mellett telepedett le, ahol elkészítette latin-magyar és magyar-latin szótárát. 1606-ban elkészült zsoltárfordításaival, átdolgozta Károlyi Gáspár bibliafordítását, majd közzétette nyelvtanát. A Biblia függelékekkel bővített kiadásán dolgozott. Jelentős irodalom- és tudományszervező tevékenységet is folytatott, támogatta és irányította a németországi református főiskolákon tanuló magyar diákokat. Munkáinak visszhangja támadt Magyarországon is, és többen igyekeztek őt hazatérésre bírni. 1624ben végleg hazatért Magyarországra. Egy ideig Kassán élt, feltehetőleg tanárként, majd Bethlen Gábor Kolozsváron vette igénybe művelődéspolitikai és diplomáciai kérdésekben szolgálatait. 1634 januárjában,
A táj szelleme - neves emberek 105 hatvanéves korában pestisben itt halt meg. A Házsongárdi temetőben nyugszik. Szenczi Molnár Albert célja az volt, hogy a protestantizmus szellemi közkincsét közvetítse a magyar reformátusoknak, a magyarság szellemi színvonalát fölemelje a nyugati példaképek rangjára, ugyanakkor a nyugati népeknek bemutassa a magyar nyelv és szellem teljesítményeit. Bottyán János (Vak Bottyán) (1643–1709) Elszegényedett protestáns kisnemesi családból származott. Az 1650-es évektől a nagyszombati jezsuiták vágsellyei birtokán volt lovász. Hatásukra áttért a katolikus hitre, amiért apja kitagadta az örökségből. A fiatal Bottyán János Érsekújvár török kézre kerülésekor katonának állt. Vágsellye akkor a végvári vonal egyik támaszpontja lett. 1676-ban már a sellyei lovasok egyik zászlótartója, s közben udvarbírói tisztséget is betöltött Sellyén a császárt szolgálva. Érsekújvárhoz kötődik egyik leghíresebb tette, amikor a főtéren álló mecsetből kihajította az imát mondó müezzint. 1681–1683-ban Komáromban szolgált, s miután a portyázásokban gyorsan kitűnt bátorságával és vitézi tetteivel, hadnaggyá lépették elő. Részt vett Esztergom és Buda visszafoglalásában, majd a délvidéki várak visszaszerzéséért folytatott harcokban, ekkor vesztette el bal szemét. Kiemelkedő vitézségéért I. Lipót ezredessé léptette elő. 1703-ban fölesküdött Rákóczi iránti hűségére, aki tábornokká és a dunántúli seregek főparancsnokává nevezte ki. 1704-ben bevette Érsekújvárat, majd a Vág mentén harcolt. Részt vett a nagyszombati ütközetben. II. Rákóczi Ferenc legkitűnőbb hadvezetője volt, akihez mindvégig hű maradt. A jobbágyok határozott védője, a szegények jótevője, messze földön tisztelet övezte. A ferences rend gyöngyösi templomában temették el. A galántai Esterházyak Az Esterházyak a 17. század török háborúi során emelkedtek a főnemesség sorába. Ettől kezdve, mint jónevű katonák, államférfiak, diplomaták, magas egyházi személyiségek szerepelnek a történelemben, de közismertek lettek mint építők, a művészetek bőkezű pártfogói. Ragaszkodtak Magyarország Habsburg uralkodóihoz, kikben azt a kapcsot látták, mely hazájukat összekötötte a keresztény nyugati kultúrával, ezért politikájuk a mérséklet felé hajlott, ami sokszor nem rímelt honfitársaik célkitűzéseivel. A családi legenda szerint „Salamon úr nemzetségéből valónak” nevezik magukat, mely pogány ősük Szent István király idejében megkeresztelkedett. Az Esterházyak 1527-ben kerültek Galántára Márton fia, Benedek révén, aki feleségül vette Bessenyei Ilonát. Fiukkal, Ferenccel (1533–1604) kezdődött a „galánthai Esterházyak” felemelkedése. Ferenc az esztergomi érsek udvarában vállalt tisztséget, majd szarvasmarhával, birkával, borral kereskedett, és az egyházi tizedek bérletével foglalkozott. 1579-ben Pozsony megye alispánja lett. Lutheránusként nagylelkűen adakozott Bornemissza Péter könyveinek kiadására. Esterházy Ferenc fia, Miklós (1582–1645) katolizált, a jezsuiták iskolájában, Vágsellyén fejezte be tanulmányait. Katonának állt be, előbb báró, országbíró, majd gróf és Magyarország nádora lett. Esterházy Dániel (1585–1654) és Pál (1587–1645) voltak a neogótikus nagy kastély építtetői, és további vásártartási jogot szereztek Galántának. Miklós a család fraknói, Dániel a cseszneki, Pál a család zólyomi ágát alapította. Esterházy Farkas (1614–1671) Galántán a megörökölt reneszánsz kastélyt építtette át. Esterházy Imre nyitrai püspök (1689–1763) szép barokk kápolnát emeltetett Galántán. A kommunista vandalizmusnak áldozatául esett kápolna főoltára és padjai ma a város Szent István király templomát díszítik. Mészáros Dávid (1799–1849) A mártírhalált halt pap Vághosszúfalun született, tanulmányait Nagyszombatban kezdte, majd 1819–22 között a pesti papi szemináriumban folytatta. 1823-ban Esztergomban szentelték pappá. Galántán, Szeredben, Alsójatón volt pap. 1828-ban került Nagymácsédra, majd 1844-ben Sopornyára. A szabadságharc kitörésének kezdetétől a forradalmat támogatta. Híveit a szószékről buzdította a helytállásra. A szabadságharc sikereit a Te Deum hálaénekkel ünnepelték a sopornyai templomban. A peredi csata után elfogták. 1849. július 14-én Pozsonyba hurcolták több társával együtt. Amikor Nagymácsédon keresztül vitték megkötözve, a falu népe nagy tömegben kísérte szeretett papját a diószegi
106 A táj szelleme - neves emberek úton. A fenyegetővé váló megmozdulásnak a kísérő katonaság csak kemény fellépéssel tudott véget vetni. Az elgyötört papot, mivel a vérbíróság előtt nem hajlott meg, hazaárulás és felségsértés vádjával golyó általi halálra ítélték és kivégezték. A mártír pap emlékét kegyelettel őrzik. 1996ban Vághosszúfalun kopjafát állítottak emlékére, Nagymácsédon a helyi magyar iskolát róla nevezték el. Dolán György, Nagymácsédon született festőművész 1997-ben megfestette Mészáros Dávid elhurcolását (a képen). Feketeházy János (1842–1927) Feketeházy János, a vasszerkezetek mestere 1842-ben született Vágsellyén. Eredeti, Csernohausz vezetéknevét már az anyakönyvben magyar fordításban találjuk. Apja kántortanítóként működött. Feltehetőleg az 1840-es évek végén a Pozsony-Vác vasútvonal létrehozásához fontos, a Vágot átívelő híd építése járult hozzá, hogy már ifjú korában vonzódást érzett a vasszerkezetek iránt. Az alapiskola befejezése után a nagyszombati gimnáziumban folytatta tanulmányait. A gimnázium utolsó osztályát Nyitrán, a piaristák gimnáziumában fejezte be. Bécsben a műegyetemen folytatta tanulmányait, ahonnan a zürichi politechnikumba lépett át, itt szerzett mérnöki oklevelet. 1873 és 1876 között az ő tervei alapján épült fel a Pestet és Budát összekötő vasúti híd a Dunán. 1874ben fejeződött be a Keleti pályaudvar építése, ahol a nagy csarnok tetőszerkezetét is ő tervezte. További ismert épületek közül, amelyek az ő tervei alapján készültek, kiemelkedik a Budapesti Operaház épülete, melyet 1884 szeptemberében adtak át rendeltetésének. Feketeházy neve leginkább a hidakkal függ össze. Ő tervezte a szegedi közúti és a budapesti Ferenc József hidat, melyet 1896-ben adtak át rendeltetésének. A második világháború után újjáépített híd Szabadság híd néven ismert. A tiszai vasúti hidat Szolnokon, a nagyváradi és a győri közúti hidakat is ő tervezte, de részt vett a komáromi közúti, és a pozsonyeperjesi híd tervezésében is. Ő volt a tervezője a fiumei forgóhídnak, és a mozdonyok A keleti pályaudvar tetőszerkezete elfordítására használt forgó korongnak. Feketeházy János szívesen tartózkodott Vágsellyén. Tanúbizonysága ennek, hogy idős korára haza költözött. 85 évesen halt meg. a vágsellyei családi kápolnába helyezték örök nyugalomra. A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztálya 1992-ben, születésének 150. évfordulója alkalmából emlékülést tartott. A Vágsellyei Levéltár kiállítás keretében mutatta be életét és munkásságát. Emlékére 2000-ben emléktáblát avattak, melyet a városháza falára helyeztek. A vágsellyei magyarok kulturális életét segíti a Feketeházy Magyar Ház. Serédi Jusztinián (1884–1945) 1927–1945 között az esztergomi hercegprímási tisztséget töltötte be. Eredeti nevén Szapucsek György, Deákiban született sokgyermekes családban. A pozsonyi katolikus gimnáziumban, Pannonhalmán, illetve Győrben tanult. A teológiát a római bencés Szent Anzelm Egyetemen végezte. A teológiai doktorátus megszerzése után Pannonhalmán áldozópappá szentelték, majd Rómában egyházjogot tanult. A magyar mellett kiválóan beszélt szlovákul, latinul, görögül, lengyelül, csehül, héberül, németül és olaszul. Igazi európai polgár volt. Megismerkedett August Hlond, későbbi lengyel bíboros-hercegprímással, és részt vett az 1918-ban életbe léptetett új kánonjog kidolgozásában. A könyvtári és levéltári kutatások során közvetlen, baráti kapcsolatba került a későbbi XI. Pius pápával.
A táj szelleme - neves emberek 107 Serédi Jusztinián 1918-ban tábori lelkész lett Esztergomban. Az első világháború után ismét Rómában élt, a magyar egyházmegyék ügyvivője a Szentszéknél. Az ő munkája a Codicis Juris Canonici Fontes című kilenckötetes mű, amely az új kánonjog forrásait tartalmazta. Egyházjogi teljesítményét az oxfordi egyetem 1936-ban díszdoktori címmel ismerte el. XI. Piusz pápa 1927-ben püspöki felszentelés nélkül esztergomi érsekké nevezte ki, annak ellenére, hogy a magyar kormány az akkori egri érseket jelölte ebbe a tisztségbe. Még ugyanebben az évben bíborosi rangra emelte, s csak 1928-ban szentelte püspökké. Ekkor vette fel a „Serédi“ nevet. Kinevezése gyakorlatilag a magyar kormány törekvéseivel szemben történt. Azzal, hogy a pápa egy egyszerű áldozópapot emelt bíborosi és érseki rangra, Serédi Jusztinián példátlan méretű egyházi tekintélyére vall. 1928-ban a Magyar Tudományos Akadémia igazgatóvá, 1934-ben tiszteletbeli taggá választotta. A felsőház tagjaként 1935-ben törvényjavaslatot terjesztett elő az egyházak előtt kötött házasságok állami elfogadásáról. A magyar katolikus egyház fejeként állást foglalt az alkotmányos rend védelmében, tiltakozott a fajelmélet ellen. 1939 szeptemberében együttműködött id. Antall József menekültügyi kormánybiztossal a Magyarországra érkezett lengyel menekültek megsegítésében. A hercegprímás tudtával lengyel zsidók kaptak menedéket magyar kolostorokban. Az ország német megszállása után fellépett a zsidók, különösen a zsidó származású katolikusok védelmében, és élesen szembeszállt a hitlerista politikával. Az Országtanács ülésén jogilag törvénytelennek nyilvánította Szálasi Ferenc hatalmát, és nem jelent meg a nemzetvezető eskütételén. Serédi Jusztinián Esztergomban hunyt el. A hercegprímási tisztségben őt Mindszenty József követte. Kodály Zoltán (1882–1967) Kodály Zoltán, zeneszerző, zenepedagógus, népzenegyűjtő, Kecskeméten született. Édesapját, Kodály Frigyest, a Magyar Államvasutak tisztviselőjét jutalomból helyezték át Szobról Galántára, mely akkor az 1883-ban megnyílt lipótvár-zsolnai szárnyvonal megépítésével vasúti csomóponttá lépett elő. A három nemzetiséghez és négy felekezethez tartozó 2400 főnyi közösség példás egyetértésben és – a vidék gazdagsága ellenére is – meglehetős szegénységben élt itt, mely hatott a gyermek Kodályra, aki visszaemlékezései szerint Galántán töltötte gyermekkora legszebb hét esztendejét. „[…] Rozi, Ágnes! És ti, többiek: vágai, vízkeleti, taksonyi derék, daloskedvű lányok, apámék tovatűnt drága cselédei, első igazi, felejthetetlen zenetanáraim […], titőletek tanulhattam meg magyarul dalolni[…]”. Ide tért vissza 1905-ben első népdalgyűjtő útjára, melynek százötven ősrégi népdal volt az eredménye. Ebből „Mátyusföldi gyűjtés” címmel tizenöt dal jelent meg az „Etnographia” c. folyóiratban. Az itteni iskolatársainak ajánlotta 1937-ben első bicíniumait. „Galántai Népiskola, mezítlábas pajtásaim: rátok gondolva írtam ezeket. A ti hangotok cseng felém ötven év ködén át. Hajigáló, verekedő, fészekkiszedő, semmitől meg nem ijedő, talpig derék fiúk, dalos, táncos, illedelmes, jódolgú lányok: hová lettetek? Ha minket akkor effélékre (s még egyre-másra) megtanítanak: be más életet teremthettünk volna ebben a kis országban! Így azokra marad, akik most kezdik tanulni, hogy nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondhatjuk majd csak igazán: örvendjen az egész világ!” (Kodály Zoltán: Előszó a Bicínia Hungaricához) Kodály átélhette ezt az érzést. 1943-ban a galántai Kodály-ünnepségen tartott ünnepi beszédében így szólt: „ Eljöttem Galántára, tovatűnt gyermekkorom színhelyére, hogy részt vegyek egy szerénynek igérkező, de kedves falusi dalos ünnepélyen. És íme – mutat körbe Kodály az ezernyi gyermekre – úgy jártam, mint a bibliai Bálám, aki elindult, hogy megkeresse elveszett szamarát, és – egy országot talált helyette. Én is egy egész országot, egy egész birodalmat találtam itt Galántán. Ez a tenger éneklő fiú és leány: a mi szebb és igazabb jövőnk, a mi magyarabb magyarságunk. A magyar lélek és kultúra záloga.” Galántán, 1943 május utolsó vasárnapján, ezer gyermek „dalolt össze”, és zengett, zúgott a nagy Harmónia.
108 A táj szelleme - neves emberek 1933-ban szerezte világhírű zenekari művét, a Galántai táncokat, amelyben felcsendülnek azok a verbunkosok, táncok, amelyeket a nagyvilágba a Mihók-zenekar vitt szét. „[…] Csak a „cigánysor”szegények között is legszegényebb népe élte a maga életét külön a közösségtől saját törvényei szerint. […] Ebből a környezetből csak néhány muzsikusnak sikerült kitörnie. Ekkoriban Mihók prímás (1858–1904) a hagyományok őrzője és folytatója.” (Dr. Eősze László) A Galántai táncok „Kodály remek zenekölteménye, egy régen eltemetett magyar világ alakjait idézi, de ugyanakkor világosan érezzük, hogy ezek az alakok csak most, ebben a zenei költeményben kezdik élni igazi életüket.” (Tóth Aladár). A világnak már nincsen olyan jeles hangversenyterme, ahol ne szerepelnének műsoron a Galántai táncok. A Mester egyszer meg is jegyezte: „[…]beleavatkoztam a földrajztanításba - Galánta nevét megismertettem az egész világgal.” Emlékére rendezik itt háromévente a magyar énekkarok és kórusok országos találkozóját. Mellszobra a városi parkban áll. A vasútállomás épületén emléktábla jelzi a család egykori lakóhelyét. A vasútállomáson minden vonatérkezéskor az „Erdő mellett estvéledtem“ népdal kezdő dallama köszönti az utazókat. A város magyar tanítási nyelvű alap- és középiskolája Kodály nevét viseli. A gimnázium dísztermében állandó kiállítási anyagként megtekinthető a Kodály Zoltán élete és munkássága című kiállítás. Illyés Gyula: Bevezetés egy Kodály-hangversenyhez … Karmester, nem csak ezt a kart vezényled, jól tudod, hanem egy népet, a magyart, …. … mert egybe álltunk általad s az is, ki nem dalol, érzi a Lét, és a Rend szabad összhangját valahol.
Osztényi Leander (1911–1990) A festőművész Vágfarkasdon született abban a házban, amelyben az 1848/49-es szabadságharc idején Görgey tábornok főhadiszállása volt. Gimnáziumi tanulmányait Komáromban végezte. Itt találkozott Harmos Károllyal, aki tanára, „első mestere“ és példaképe lett. Pozsonyban szerzett tanítói oklevelet, majd Negyeden és Vágfarkasdon tanított. 1941-től a Sóki Református népiskola igazgató-tanítója, 1945-ben a katolikus iskolát igazgatta. A háború után a beneši dekrétumok alapján elbocsátották állásából, elvették pedagógusi diplomáját, amelyet csak 1952-ben kapott vissza. A magyar iskolák bezárása után, állástalan pedagógusként a Karlovy Vary melletti Nová Role-i porcelángyár hirdetésére elindult szerencsét próbálni. Itt Oto Tauschek tanítványa lett. Két éven keresztül tanulta a porcelánfestés műhelytitkait, hogy aztán évtizedeken keresztül maga is meghatározó egyénisége legyen a gyár porcelánfestésének és művészeti tervezésének. A porcelánfestészet mellett sokat festett vászonra is, kedvelte a portrét és az akvarellt.Kiállítása régiónkban Galántán és Komáromban volt, mert mindig az övéinek hozta el munkáit, örült a tőlük jött elismerésnek. Karlovy Vary-i letelepedése után családját is magával vitte oda, ahol, mint mondta, nem a fajtája, hanem munkája alapján tisztelték és becsülték. Sohasem feledkezett meg a hazai tájakról, ahol sok barátja és tanítványa volt. Bár Osztényi Leandert híressé és elismertté művészete tette, emberi nagyságát, hajlíthatatlanságát, példaértékű magatartását néptanítóként érdemelte ki. Igazgatói állásából elbocsátva, tanítói oklevelétől megfosztva, az akkori hatalommal dacolva, újra kezdte életét. Tehetségével, szorgalmával és állhatatosságával idegenben, magyarként is elismerést vívott ki magának, családjának és a közösségnek, melyhez tartozott.
A táj szelleme - neves emberek 109 Janics Kálmán (1912–2003) Az orvos, közíró és politikus Vágkirályfán született. Az orvosi diploma megszerzése után több településen körzeti orvosként dolgozott, eközben történelmi tárgyú kritikai cikkeket írt. Az 1989-es rendszerváltást követően a szlovákiai Magyar Keresztény Demokrata Mozgalom egyik megalapítója, elnöke, parlamenti képviselője. Az 1979-ben Bernben megjelent A hontalanság évei című könyvében a szlovákiai magyar kisebbség II. világháborút követő jogfosztottságának időszakát örökítette meg. Szlovák nyelven a Roky bez domoviny címen 1995-ben Budapesten is kiadták. Janics Kálmán a vágkirályfai temetőben nyugszik, mellszobra az iskola előtt áll.
Jeles személyiségek, akiknek életpályája, tevékenysége kötődött a régióhoz: Lavotta János - nótaszerző, hegedűművész, Pusztafödémes Kuffner Károly - báró, gyárigazgató, Diószeg Gregorovits Lipót - katolikus pap, Jóka Kofrányi Alajos - plébános, feltaláló, Tallós Sebestyén László - plébános, országgyűlési képviselő, Galánta Boros Béla - tanító, Alsószeli Vámossy István - sebészfőorvos, Tallós Troch Pál - katolikus pap, Taksony Borsos Mihály - katolikus pap, Nagyfödémes Balogh Bálint - méhész, lapszerkesztő, Galánta Sellyei(Miskovics) József - író, Vágsellye Lőrincz Gyula - a Csemadok elnöke, Diószeg Pintér István - asztrofizikus, sarkkutató, Galánta Blaskovics József - turkológus, egyetemi tanár, Galánta Szőke Péter - újságszerkesztő, Galánta Pintér Ferenc - kórusvezető, Diószeg Szekács István - pedagógus, helytörténész, Galánta Vájlok Sándor - irodalomkritikus, Deáki Mikola Anikó - költő, Talamon Alfonz - író, Diószeg Mikó Jenő - református püspök, Farkasd Dobossy László - irodalomtörténész, szótáríró, Farkasd Noszek Ferenc - polgármester, múzeumalapító, Nagymácséd Kaszás Attila - színész, Zsigárd
