GERHART VON GRAEVENITZ AZIRODALOMTUDOMANY. Vdlasz

Ersch. zuerst in: Intézményesség és kulturális Közvetítés - Budapest: Ráció Kiadó, 2005. S. 198 - 226

Konstanzer Online-Publikations-System (KOPS) URL: http://www.ub.uni-konstanz.de/kops/volltexte/2008/4662/ URN: http://nbn-resolving.de/urn:nbn:de:bsz:352-opus-46626

GERHART VON GRAEVENITZ

AZIRODALOMTUDOMANY ES A KULTURATUDOMANY Vdlasz

1. Walter Haug megfigyelese szerint szakterületünk öntudatat "idorol idore" elotöro gyöngeseg jellemzi, s e gyöngeseget a "programszeru »mint«-metamorf6zisok" tüneteibol ismerhetjük föl. Legujabb valtozatuk az "irodalomtudomany mint kulturatudomany" nevet viseli. Walter Haug azt kerdezi: miert nem szabad vagy miert nem lehet az irodalomtudomanynak annak lennie, ami; honnan szarmaiik "fogekonysaga a szomszedos diszciplfnak Litas- es eljarasm6djaira"? Miert nem kepes az irodalomtudomany megmaradni annal, amiert letezik, vagyis "az irodalom különleges helyzetenel", ami Walter Haug javaslata szerint - a következokeppen volna összegezheto: "a' költoiseg elo es feszültsegteljes aIland6saga vaI6sag-összefüggeseinek feszültS'egtereben". E ketfajta feszültsegnek tehat illeszkednie keIl egymashoz, s ha ez stabil allapotot eredmenyez, akkor különösen az irodalom "v,!-16sag-összefüggeseinek" tekinteteben - a kulturatudomanyokkal val6 j61 adagolt együttmuködes nagyon is elonyös lehet. Ez ervenyes peldaul a Clifford Geertz-fele "interpretativ kulturalis antropoI6giara", amely altalaban a közep-eur6pai hermeneutikahoz, s különösen az irodalomtudomany kateg6riaihoz alkalmazkodott. Az irodalomtudomanyt megerositi az effajta, önmagaval val6 talalkozas az etnol6gia idegensegeben. Persze föltehetjük a kerdest: ugyan mi szükseg van meg az egzotikussal val6 talalkozasra? Walter Haug bizonyara utalhatna arra, hogy a klasszika-filol6gianak es a medievisztikanak megvannak a maguk tiszteletremelt6 es termekeny kulturatudomanyos hagyomanyai. Persze nem zark6zhatunk el teljesseggel az uj elo!. A regi hagyomanyokat mindenütt Geertzcel, Turnerrel, Clifforddal vagy Greenblatt-tel

.~I~J

GERHART VON GRAEVENITZ: Vdlasz

199

frissitik föl, s amig mindez a közös "szemiotikai" talajon törtenik, eppenseggel meg elviselheta is lehet. Am ami ezen tulmegy, s a veszedelmes "mint"-metamorfozishoz közelft, az az irodalomtudornany önfeladasitjelenti. Walter Haug komor helyzetjelentese bizonyosan nem erthetetlen. Ahol az irodalomtudomanyok media- vagy kulturatudomanyos atrendezeset celzo, szakmai hozzaertestal csak kevesse terhelt javaslatok mind sünlbben es mind gyorsabban terjednek el, ahol a "mediumok" vagy a "kultura" jelszavai az irodalomtudo~anyos tömegtermelest kiütesek formajaban lepik el, ott . az ember olykor bizony rosszkedvüve vagy borulatova valhat. Csakhogy aharag es a melankolia rossz tanacsadok. Walter Haug ellenjavaslatai velhet61eg meg a tudomanyüzem visszassagait sem tudjak orvosolni, mert kidolgoz6juk összekeveri a tüneteket az okokkal. Hiszen barmennyire terhes is a "kultura" fetisszenl, meggondolatlan hasznalata, e jelenseg - tünet leven - maga is egy alapvet6 problemara uta!, amely az irodalom- es a kulturatudomany viszonyanak meghatarozasat eppen nem terhes, hanem szükseges feladatta teszi. Ugy tunik föl, hogy a Walter Haug-fele, önnön autarki
1

Hartrnut BÖHME - Klaus R. SCHERPE, Zur Einführung = Literatur und Kulturwissenschaften (Positionen, Theorien, Modelle), szerk. Hartrnut BÖHME Klaus R. SCHERPE, Rowohlt, Reinbek bei Hamburg, 1996, 12.

200

Irodalomtudomdny mint kulturatudomany?

met Szövetsegi Köztarsasag egesz kulturajat dramai m6don megvaltoztatta. Mert azt megsem gondolhatja Walter Haug, hogy az ötvenes es a korai hatvanas evek germanisztikajat a maga azonossagaban kellene megöriznünk, annak erdekeben, hogy irodalomtudomanyunkat a modernizaci6s hullamokkal szemben biztonsagba helyezhessük; hiszen ez azt jelentene, hogy a germanisztikat azza teszszük, amive lenni egy darabig val6ban törekedett: az antimodernizmus ved6bastyajava. 2 E modernizaci6s hullamok egyiket - melyet termeszetesen Walter Haug is j6l ismer - je1öli meg az "uj mediumok" dmszava. Ezek megvaltoztattak kulturankat, es tovabbi valtozasokat fognak el6idezni. Nem oly m6don - mint azt e1einte sokan gondolLik -, hogy az uj mediumok kiszoritjak az irast, a könyvet es a szöveget. Az uj mediumok az iras, a könyv es a szöveg kulturalis funkci6it es kulturalis kontextusat valtoztattak meg. Ezert nem kerülhetik el az irodalomtudomanyok, melyek targyai az iras, a könyv es a szöveg formajabanjelennek meg, hogy mediumuk kontextusaval, az alternativ mediumokkal behat6an foglalkozzanak. igy peIdaul az "uj mediumok" eszközeihez kapcsol6dva - beleertve a "regi" technomediumokat, a fonografiat, a fotografiat es a filmet - a mediumfogalom a maga egeszeben technikaibba es materialisabba valt. Immaron nem elegend6, ha az idöszenl mediumelemzeseket a "betl]" es a "szellem" regi hermeneutikai alakzataval- es az ebben gyöngebben vagy eröteljesebben megjelen6 platonizmusnak a segitsegevel- vegezzük el. S mivel az uj mediumfogalom alapja a technikai eszközök materialis kulturdja, nem pedig az iras regi fogalmaiban rejIö betu/szellem-platonizmus, ezert sok tud6s elönyben reszesiti azt a kutatasi m6dot, hogy a muveszet-, media- es irodalomtudomanyok együtteset köze1ebb vigyek azokhoz a tudomanyokhoz, meIyek kezdett6l fogva a materialis kulturaval foglalkoztak, hogy ezeket együttesen "kulturatudomanyoknak" nevezzek, s hogy ezek kontextusaban hatarozzak meg, mit is jelenthet a je1enlegi feltetelek között az iras, a könyv es a szöveg. A "kulturatudomanyok" e fogalma elöször is neutralisabb, mint a "szellemtudomanyoke", masodszor pe-

2 Ez nyilvimul meg programszeruen Emil Staiger zürichi beszedeben. (Vö. Emil STAIGER, Irodalom es nyilvanossag, ford. TATAR Sandor, Athenacum, (3) 1995/1., 123-132. -A szerk.)

GERHART VON GRAEVENITZ:

Valasz

201

dig - elteroen az ut6bbiakban megjeleno "szellem"-tol es a platonikus-hermeneutikai frasmodeIltol- a materialitas, a medialitas es a reprezentaci6 problemait nyitva tartja egeszcn különbözo konceptualizalasok szamara is, beleertve a hermeneutikait iso Ez csupan az egyik oka annak, hogy a "kulturatudomanyok" fogalma kezd a "szeIlemtudomanyok" fogalma eIe tolakodni. De mar ez az egy ok is elegendo annak vi1
202

Irodalomtudomdny mint kulturatudomdny?

az idealista szellem'-metafizika es törtenetfiloz6fia ellen ircinyu16 historista öröksegben. Ezt a historista örökseget vitte tovabb peldaul Franz Boas az amerikai "kulturalis antropo16giaval".3 Ezzel szemben Adorno eppen annak a hegelianus törtenetfiloz6fianak a hagyomanyaban all, mely ellen e tärteneti "kulturatudomany" iranyult. Ennelfogva nem helyes, ha Adorn6t mint e kulturatudomany legrosszabb peldajat hozzuk feI. Uwe C. Steiner sincs egeszen tisztaban azzal, mit is mond, amikor a Deutsche Vierteljahrsschriftben közzetett dfjnyertes munkajaban az altala dfjazott "kulturatudomannyal" a tärtenetfiloz6fiat megcelz6 "szellem"-paradigmat szegezi szembe, s az ut6bbiert Hegelt es Diltheyt egyazon mertekben tartja fele16snek. 4 Ez -legalabbis, amia törtenetfiloz6fiat illeti - hamis beallftas, hiszen Dilthey "szellemtudomanyai" epp a törtenetfiloz6fia historista kritikajanak "kulturatudomanyaib61", azok konkurci16 tervezeteikent születtek meg. A kudarcot vallott idealista rendszerek eme közös elutasftasa azt eredmenyezi, hogy a szellemes kulturatudomanyok korabbi fogalmai nem alkothat6k meg egyszerü oppozki6kkent. Dilthey mestere, Moritz Lazarus - Heymann Steinthallal együttmüködve - e regi "kulturatudomanyok" olyan vazlatat keszftette el, mely szerint ezek targya az "objektfv szellem". J6llehet e fogalom hegelianusan cseng, megis egyfajta antihegelianizmust celoz meg, nevezetesen nem az idealista m6don es metafizikusan felfogott, hanem a materialis kultura objektumaiban megnyilvanu16 szellemet, egy a nyelv medialis strukturaihoz kötött gondolkodast. Vegül ez az oka annak is, hogy Georg Simmel, aki maga is Lazarus es SteinthaI tanftvanya volt, ezt a felemas antihegelianizmust "objektfv kulturdra" keresztelte M, s mint valami egyre növekv6 mertekben közvetlent szembeallftotta a "szubjektfv kulturcival" - miközben 6 maga egymasik hegelianizmus nyomvonalan " 3

4

Vö. Matti BUNZL, Franz Boas and the Humboldtian Tradition (From Volksgeist and Nationalcharakter to an Anthropological Concept of Culture) = "Volksgeist" as Methodand Ethic (Essays on Boasian Ethnography and the German Anthropological Tradition), szerk. George W. STOCKING Jr., The University of Wisconsin Press, Madison, 1996, 17-78. Uwe C. STEIN ER, Kännen die Kulturwissenschaften eine neue moralische Funktion beanspruchen? Deutsche Vierteljahrsschrift für Literaturwissenschaft und Geistesgeschichte, (71) 1997/1.,7.

~:I


Valasz

203

jart.\Dilthey is hasznalja mind a kultu;a-, mind a szellemfogalmat. Ahol azonban a Steinthal- es Lazarus·fele, korabbi "kulturatudomany" fogalma azt mondja 15.i,hogy a kultura materialitasa es strukturaja a szellem fiziogn6miajan hagyja lenyomatat, ott Dilthey a "kulturat" anyagfogalomkent hatarozza meg, a "szellemet" pedig a "kultura" analitikus es szintetikus feldolgozasanak cel- es m6dszerfogalmava teszi. 6 Ezert aztan Dilthey A tärtenelmi vildg felepitese a szellemtudomanyokban dmu munkajaban is nehezseg nelkül hasznalhatja az "objektiv szellem" lazarusi, tehat a kulturatudomanyok altal birtokba vett fogalmat. 7 Nagyon leegyszerusftve: nem an61 van sz6, hogy a "kultura" es a "szellem" kölcsönösen kizarjak egymast, hanem an61, hogy a "szellem" szubjektuma vagy objektuma-e a "kultura.nak". A kulturatudomany a kulturalis jelenseg es a kulturak materialitasat, medialitasat, strukturait es törtenetet vizsgalja, azzal a cellal, hogy megmutassa, hogyan termel6dik es hogyan konstrual6dik a szellemi. A szellemtudomany a kultura es a kulturak tanusagteteleit objektumokka teszi, melyeket aztan a szellem megjelenesi m6djaikent keIl magyaraznunk es megertenünk. A kulturatudomany strukturajab6l fakad6an a kulturalis jelenseg pluralizmusa feIe törekszik, mfg a szellemtudomany az egyetlen emberi szellem egeszkent es egysegkent megjelen6 modellje feIe. Ezt nagyon j6llatja Uwe C. Steiner: "A »szellem« fogalma, elter6en a kulturaet6l, Hegelt6l Diltheyig es utana is totalizal6 es egysegesft6 fogalom volt."B Nem kellene tehat a korabbi es a jelenlegi kulturatudomanyos vita parhuzamait tulfeszfteni. Igaz, hogy mindkett6 a nagy filoz6fiai rendszerek összeomlasab61 keletkezett vagy kapott uj ösztönzest. De a regebbi kultura- es szellemtudomanyok közös jellemz6je az volt, hogy frontvonalukat a törtenetfiloz6fiaval szemben alakftottak ki, s ez aztan olyan övezeteket eredmenyezett, melyeken belül mar nehezen lehetett megkülönböztetni 6ket egymast61. A kultura- es 5 V ö. Klaus Christian KÖHNKE, Der junge Simmel in Theoriebeziehungen und soziale Bewegungen, Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1996, 337-355. 6 Vö. Dietrich HARTH, Vom Fetisch bis zum Drama? (Anmerkungen zur Renaissance der Kulturwissenschaften), Anglia, (114) 1996/3, 348. 7 Vö. KÖHNKE, I. m., 393. 8 STEINER, I. m., 7.

204

Irodalomtudomany mint kulturatudomany?

szellemtudomanyok mai frontvonalainak alakulasaban e historista impülzus mar csak resziegesen ervenyesül. Sokkal erasebben hatarozza meg a pluralitasnak es az egysegnek (mint a tudomany vegsa horizontjanak) a korabbi vitaban mar felaWtott oppozici6ja. S ez az, amit Walter Haug is (legalabbis indirekt m6don) szembeallit egymassaI: egyik oldalon az interdiszciplinaris, latensen komolytalan "jatek" kulturatudomanyos pluralizmusa, a masikon pedig a mure, az auton6miara es a törtenelemre centralt hermeneutikai irodalomtudomany. Ahogyan Dilthey es a diltheyanusok eseteben, ugy itt is a tudasterületek modern szettöredezesevel, a kulturatudomanyban törtena korlatlan megsokszoroz6dasaval egy szellemtudomany kerül szembe egyfajta identitast es egyseget megcelz6 tervezetkent (melyet elöszeretettel mutatnak be az irodalmi hermeneutika peldajan). Csakhogy a kulturatudomanyt pontosan igy kell felfognunk: egy pluralista irodalomtudomany önreflexi6janak pluralista kontextusakent, nem pedig egy elhibazott összecsapasban reszt veva egyenlötlen ellenfelkent.

~.'i,

\1

~i

H. A kulturatudomanyos pluralizmus pontosabb szemügyre vetelet törteneti visszatekintessel kezdem. Azaltal, hogy Heymann Steinthai es Moritz Lazarus "kulturatudomanyuk" vazlatat "neplelektannak" neveztek, inkabb kuri6zumok gyujtemenyebe, mint a tudomanytörtenet panteonjaba biztositottak bejarast. Val6jaban annak korai kiserletet latha~juk itt, hogy az egyre inkabb elkülönülö diszciplinakat egy magasabb szinten ujra összekapcsoljak, anelkül, hogy az egyes szakok kompetenciainak vivmanyait veszni hagynak. "A mai tudomanynak a diszciplinak szakosodasara iranyu16 igyekezetevel együtt halad az ezzel ellentetes igeny, hogy ugyanezen tudomanyokat összefogjak es hogy ezek kölcsönösen athassak egymast."9 Mindazon tudomanyoknak, "melyek a nyelv, a vallas, a muveszet, az irodalom es a tudomany, az erkölcs es a jog, a tarsadalmi, a csaladi es az allami berendezkedes szellemi

9

Zeitschrift für Völkerpsychologie und Sprachwissenschaft, (2) 1862,513.

,Gi

~.~~

'c-:.!

,

)'"' .~

,


V(ilasz

205

jelensegeit [...], tovabba a nepek törteneti eletet [...] olyan m6don kutatjak, hogy annak sokfele oldala közül egyet vesznek szemügyre", e kutatast a "pszichoI6gia" atfog6 nezopon~ab61 keIl elvegezniük. lO A "sokfeie oldal" egyetlen atfog6 nez6pont ala rendelese, vagyis a perspektivalt pluralizmus alkotja ennek a metatudomanynak a formalis strukturajat. Ezzel strukturalisan anal6g m6don fogja majd az ifju Georg Simmel - maga is e kulturatudomanyos neplelektan nevel~e - a sajat "szocioI6gia"-ertelmezeset felvazolni: "Ez [a szocio16gia - a fon/.] egy eklektikus tudomany, amennyiben anyagat mas tUdomanyoR termekei alko~ak. A törtenettudomany, az antropol6gia, a statisztika es a pszichol6gia eredmenyeit felkesz termekekkent hasznalja; nem fordul közvetlenül ahhoz az elsodleges anyaghoz, amelyet a többi tudomany feldolgoz, hanem - ugysz6lvan masodfoku tudomanykent - uj szinteziseket hoz letre abb61, ami amazok szamara mar önmagaban szintezis volt. Jelenlegi al1apotaban csupan egy uj aIlaspontotjelent ismert tenyek ujfajta szemlelesehez."1J Meglehet, ez nemikepp a seged- es a vezeto tudomanyok hierar" chiajat visszhangozza. Ennel azonban fontosabb az a gondolat, hogy a transzdiszciplinaritasb61 olyan "masodfoku" tudomanyok jönnek letre, melyek a szociol6gia eseteben ujra csak diszciplinarisan szilardulnak meg, miközben a "kulturatudomany" eseteben az elnevezes tovabbra is eppen ezt a transzdiszciplinaritastjelöli meg. Napjainkban peldaul Hartrnut Böhme es Klaus R. Scherpe a fogalomnak pontosan ebben a tudomanyelmeleti tradici6jaban irja körül a "kulturatudomanyt" ugy, mint "a moderaci6 formajat", mint "a megertes es a megertetes mediumat, a multiperspektivitas egyfajta muveszetet [...], mely arra szolgal, hogy a tudomanyok heterogen, magas fokon specializalt, elszigetelt eredmenyeit »dialogizalja«, a közös strukturalis jegyek vonatkozasaban atlathat6va tegye. [... ] A kulturatudomany, ahogyan mi ertjük, nem öna1l6 tudomany, hanem a reflexi6 metaszintje, az atkapcsolas mozgekony formaja, es talan a szeUemtudomanyok modernizalasanak vezerlesi szintje."12

10 Zeitschrift für Völkerpsychologie und Sprachwissenschaft, (1) 1861, 1. 11 Georg SIMMEL, Über sociale Differenzierung = Uö., Gesamtausgabe, 11.,. szerk. Heinz-]ürgen DAHME, Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1989, 116. 12 BÖHME-SCHERPE, I. m., 12.

206


Ami gyakran csupan az azzal val6 hitegetesnek hat, hogy egyszer majd fölvirrad a pontosabb beszed napja - mint peldaul a "kuIturatudomanyok" körülfrasa "kutatasi es reflexi6s fogalomkent"13 -, az el6ször mindössze azt a strukturalis tenyallast jelöli, hogya "kulturatudomany" kontextusfogalom, ennelfogva helyesebb es pontosabb volna, ha többes szamban, "kulturatudomanyokkent" jelenne meg. MindazonaItal e kifejezest mint plurale tantumot az egyes szam is kepes athatni.A kuIturatudomany nemjelent tamadast az irodalomtudomany vagy barmely mas diszciplfna identitasa ellen, mindössze arr61 van sz6, hogy ez egy kontextus, amely persze az egyes tudomanyok iranyveteleit uj dimenzi6kba es uj perspektivakba helyezi, es ujfajta önreflexivitast követel meg t6lük. Eppen hogy fordftva all a dolog: az irodalomtudomany remenytelenül tulvallalna magat, ha e kontextus helyere - barmely formajaban - önmagat akarna helyezni. Ugyanakkor ez a strukturalis fogalom nem marad üres transzcendentalizmus. Konkret hatasai megmutatkoznak az egyes diszciplfnakban; ezt könnyebben tanulmanyozha~uk az etnol6gia, mint az irodalomtudomany területen. Az etnol6gia mar koran megkezdte - egyik elOformajanak, a "neplelektannak" az alakjaban - a pluralizmus konceptualizalasainak kidolgozasat. Ez nem utols6 sorban targyaval, a kuIturak sokfelesegevel függ össze. A "kuIturatudomany" szemantikaja mindenesetre ket szintet foglai magaban: egyfel61 az aItalanos es strukturalis pluralizmust, masfel61 e pluralizmus konkret konceptualizalasat a szakagi kuIturatudomanyokban, peldaul az etnol6giaban. A "multiperspektivitas" jelöli az altalanos szintet, a "kulturatudomany materialisan feltöItött fogalma" pedig a masikat. 14 Az etnol6gia nem azert valt vonz6va az irodalomtudomany szamara, mert Goethe regenyh6seinek vilagaban kellelle terepmunkat vegeznie, hanem mert az irodalomtudomanyos pluralizmus ujra fölfedezheti önmagat mint a kulturalis pluralitas -'- masutt, peldaul epp az etnol6giaban mar regen feldolgozott - jelenseget.

13 14

Georg BOLLENBECK, Die Kulturwissenschaften - mehr als ein modisches Label? Merkur, (51) 1997/3,263. BÖHME-SCHERFE, I. m., 12 sk.

I

~~

~

;~

"

i,~

:':,

I',· '\'!

r:

"

,

,v.


Vdlasz

207

f

l;

(:)

I!

wr

~it Georg Simmel "eklekticizmusnak" nevez, amit Pierre Bourdieu "modszertani politeizmuskent"15 hasznal föl, azt Clifford Geertz - aki igen gyorsan lepett el6 amolyan kulturatudomanyi egyhazatyava - a maga m6dszertani reflexi6janak temajava tette; mindazonalt~l nem az ujra es ujra többe vagy kevesbe surun leirt, kakasviadalos Geertz, es nem is az a Geertz, akit a - gondolattalan ismetlesei altal meglehet6sen eltorzitott - "kultura mint szöveg" formulahoz köthetünk. Szamunkra most az a Geertz a fontosabb, aki a maga "interpretativ kultura.lis antropol6giajat" a "különfele elkülönült antropol6giak" szamara kidolgozott reflexiv metatudomanykent fogja föl. George E. Marcus es Michael Michael J. Fischer leirasaban ez az "antropoI6gianak" nevezett kulturatudomany 1986-ban a "a töredekesseg es az egyseg hianyanak" allapotaban talalta magat. "A kiserletezes id6szakat eklekticizmus jellemzi, a gondolatokkal folytatott jatek, mely egyetlen paradigma tekintelyenek sincs alarendelve, tovabba a kutatas targyarol alkotott kritikai es reflexiv nezetek, valamint olyan nyitottsag a különböz6 hatasokra, mely barmit befogad, ami a gyakorlat soran muködni latszik, vegül pedig annak elviselese, hogy valamely terület kutatasi iranyaval kapcsolatban bizonytalansag uralkodik, es hogy a kutatas projektumai befejezetlenek maradnak." 16 Ebben a "kiserleti stadiumban"17 Geertz "antropologiaja" nem egyszeruen a jo öreg eur6pai hermeneutika megkesett atvetelet jelentette (ahogyan az Atlanti-ocean innens6 par~an olykor lekezel6en megjegyzik), hanem - Hayden White es Arthur C. Danto historiognifiai elbeszeleselmeletehez hasonl6an - a diszciplinaris kutatas lehetosegfelteteleinek az angolszasz nyelvfiloz6fiat61 ihletett transzdiszciplinaris reflexi6jat: nem veletlenül szarmazik a "suru leiras" fogalma Gilbert Ryle-t61, az oxfordi nyelvfiloz6fustol es episztemo16gust6l. Geertz diszciplinaris önertelmezeseben az altalanos kulturatudomanyos pluralizmus m6dszertani konceptualizalasa testesül

Pierre BOURDIEU - Lok]. D. WACQUANT, Reponses pourune anthropologie reflexive, Seuil, Parizs, 1992, 45 skk. 16 George E. MARcus - Michael M.]' FISCHER, Anthropology as Cultural Critique (An Experimental Moment in the Human Sciences), University oE Chica15

17

go Pre'ss, Chicago, 1986. (A VIII., X., XII. Eejezetek.) HARTH, I. m., 345.

208


meg. Geertz a maga "szemiotikai" kulturafelfogasanak jel- es cselekvesfogalmat valtoz6 elmeleti vonatkozasokkal fejti ki. Többek között Talcott Parsonsra, Wittgeinsteinra, Cassirerre, Diltheyra, Kenneth Burke-re, Northrop Frye-ra es Levi-Straussra hivatkozik. A "kultura mint szövegek együttese" kifejezes Max Weberre uta!, s nem valamely irodalomtudomanyos szövegfogalomra vonatkozik, hanem egy a "szövedek" metaforajaval megvilagftott, cselekvesre es ertelemre vonatkoztatott szociol6giai struktura- es komplexitdsfogalomra. A komplexitas problemajara vonatkoztatva a kultura mint "szövegek együttese" hataroz6dik meg, "melyek maguk megint csak együttesek"/B es ahhoz, hogy ezeket a komplexitasfokokat megfeleloen tudjuk elemezni es lefrni, paradigmatikus es diszcipli~ naris iranyvetelekre, a Bourdieu-fele "m6dszertani politeizmusra" van szüksegünk. Az "együttes" itt nem jelent semmifele "anything goes"-tfpusu eklekticizmust, nem jelenti azt az interdiszciplinaris csapongast, mely Walter Haugot felelemmel tölti el, hanem a Simmel-tfpusu eklekticizmust, a teoretikusan es praktikusan egyarant perspektivalt pluralizmust jelöli. E perspektivalt pluralizmussal szembeni minimalis követelmenykent ket dolgot fogalmazhatunk meg: egyreszt azt, hogy iranyveteleit es m6dszereit az elmeleti paradigmak nyitott terepen a kutatas erdeke es a targy sajatossaga altal tamasztott követelmenyek alapjan valassza meg, masreszt pedig azt, hogy az uralkod6 paradigma melletti dönteset, vagyis sokretu m6dszertani kontextusainak konkret perspektivalasat a gyakorlati kutatasi követelmenyek vonatkozasaban elmeletileg alapozza meg. Ez, strukturalisan nezve, megfelel annak, amit Karlheinz Stierle fogalmazott meg az irodalomtudomany idoszeru fogalmar61: ennek szamara ugyanis lehetsegesse valik, "hogy megnyfljon a humantudomanyos diszciplfnak, a törtenettudomany, a szociol6gia, a pszichol6gia, a nyelvtudomany es az antropol6gia reszben jelentos belatasai feIe, anelkül, hogy egyszersmind kiszolgaltatna magat ezek- . nek. Korantsem jelent olcs6 eklekticizmust az, ha az irodalomtudomany a maga sajatos erdekeinek megfeleloen a környezo tudoma-

18

Clifford GEER'tZ, Mely jatek Uegyzetek a bali kakasviadalr6l), ford. LovAsz Iren = U6., Az ertelmezes hatalma (Antropol6giai irasok), Osiris, Budapest, 2001 2 ,188,193. (Aforditastenyhenm6dositottam.-Aford.)


Vdlasz

209

nyqkb61 kidolgoz egy koinet, amely megfelel sajatos igenyeinek; hanem eppen hogy ez jelenti a helyesen ertett interdiszciplinaritdst, melynek mindig rendelkeznie keIl diszciplinaris enyeszponttal, ha nem akar ~xtradiszciplinarissavalni."19 Geertz egy ilyesfele perspektivalt pluralizmus elokepekent idezi meg Alfred Schützöt, "a filoz6fust es szocio16gust [... ], akinek muve nagyszabasu [... ] kiserlet arra, hogy Scheler, Weber es Husserl kczdemenyezeseit összeolvassza J ames, Mead es Dewey pr6balkozasaival".20 Geertz, aki sajat celjaira paradigmak hason16an szeles kontextus
210

Irodalomtudomany mintkulturatudomany?

Az a vegeredmeny, melyet Walter Haug Geertz kapcsan megal~ lapft - "Ez a hermeneutikai kör es a meghaladhat6sag elve angolszasz megfogalmazasban!"22 - talan a kelletenel kevesbe komplexre sikeredett. Viszont az irodalmi hermeneutikanak eppen az tenne . j6t, ha a kulturatudomanyokkal folytatott vitajaban nem a s~at alacsony foku komplexitasat ismerne föl ujra, hanem uj komplexitast nyerne a meglevöhöz. Walter Haug nemijoggal erezheti ugy, hogy igazsagtalanul bantarn vele. Cikke egy kollokviumra keszült, s ennelfogva egy olyan tudomanyos alkalom tart6san intezmenyesült formajanak tesz eleget, amely tudomanyunk pluralis szerkezetenek a legteljesebb mertekben megfelel. A Deutsche Vierteljahrsschrift kiad6jakent Haug egyfajta vidam, ha nem is permissziv pluralizmust gyakorol. 6 is tudja, hogy az a sz6hasznalat, amely az irodalomtudomanyr61 beszel, a realitasokat tekintetbe veve teves következtetesen alapul. Miert kellene egyedül öt felelösnek beallitani a pluralizmus kezeleseben igencsak elterjedt kettös moralert, mely abban ragadhat6 meg, hogy egyfelol elfogadjuk a pluralizmust mint a modern tudomany megvaltoztathatatlan allapotat, masfelol pedig mindannyian a monisztikusan domesztikalt igazsag utan vagyakozunk. Az a cafolhatatlan teny, hogy a transz- es interdiszciplinaritasnak csakis az egyes szakok kompetenciajara alapozva lehet ertelme, egyszersmind e vagyak gyors igazolasakent is szolgal. E magatartast, ta.voli anal6giaval, az amerikai demokracia mintajara gondolhatjuk el: kepzeljünk el egy pluralis tarsadalmat, melyben az elmeieteket, m6dszereket es targyakat tekintve csaknem minden lehetseges, mely ugyanakkor mindössze ket partban kepviselteti magat, a tradicionalistak es a modernistak partjaban, es kepzeljünk el ehhez egy eros elnököt, aki - lehetöleg sajat tudomanyos gyakorlatanak teljes birtokaban meghatarozza, hogy mi az irodalomtudomimy igazsaga es tartalma. De hogy visszaterjünk Walter Haug szövegehez: az irodalomtudomany es a kulturatudomanyok kontextualitasa konkretizalhat6. Legegyszenlbben azaltal, hogy megmutatom, hogyan is nez ki . Walter Haug irodalomtudomanyos kulcsfogalmainak kulturatudomdnyos kontextusa.

22

Utalas Haug szövegere, lasd kötetünk 183. oldalan. - A szerk.

j}


Vdlasz

211

III. Walter HaVg harom "dilemma" formajaban fogalmazta meg irodalomtudomanya identitasanak lenyeget, összekapcsolva egy törteneti-hermeneutikai filol6gia elemeit az idealista esztetika elemeivel. Aharom dilemma binaris szerkezetet - amely önmagaban is egy ujabb,cmeg megvitatand6 problem
A mit individualitdsa

A mediatörteneti kutatas megmutatta, milyen sokat köszönhet az ujkori müfogalom a korai könyvnyomtatas individualiza16 eljarasainak - kezdve mindjart az uj6lag kitalai dmlappal. Az irodalomtörtenet-irast61 tudjuk, milyen nagymertekben valtak reszeve e mü-fogalomnak a kinyilatkoztatott Irassal kapcsolatos teo16giai elkepzelesek. A tarsadalomtörtenett6l es a diszk urzusanalizist6l megtanultuk, hogy apolitikai, gazdasagi, nyilvanos es felig nyilvanos intezmenyek milyen hatast gyakoroltak e müfogalom ervenyesülesere a müvelt közönseg köreben. A filoz6fiai esztetika e müfogalmat a maga auton6mia-es identitaskateg6riai fel61 hatarozta meg. Az intertextualitasr61 folytatott vita ranyitotta a szemünket a tenyre, hogy a "sokhangusag" hatarokat von emez identitas egyes szamanak ervenyesülese eIe. Az interaktiv szövegalkotas uj lehet6segei a müfogalom hatarait meg atereszt6bbe tettek. Wolf Kittler a Deutsche Vierteljahrsschrift 65. evfolyamaban 23 megmutatta, hogy milyen I

r

I ;

~1

23

Wolf KI1TLER, Literatur, Edition und Reprographie, Deutsche Vierteljahrsschrift für Literaturwissenschaft und Geistesgeschichte, (65) 1991/2.,206-235.

212


következmennyel jarnak a mediatechnikak a szövegkiadassal foglalkoz6 tudomanyok müfogalmara nezve. Mindezt figyelmen kfvüllehet hagyni, es sejtesem szerint Walter Haug figyelmen kfvül is hagyja, amikor minden teket6ria nelkül alkalmaz egy idealista müfogalmat es egy huszadik szazadi fikci6fogalmat aZ Artur-regenyre. Aztan mindez szolgalhat egy modern müfogalom hatterekent is, melynek pozitivitasahoz eppenseggel hozzatartozik az "önveszelyesseg kockazata". 24 Vegül pedig mindezt igenybe vehetjük abb61 a celb6l, hogy ugy fogjuk föl a pozitfv es negatfv müfogalmakat, mint produkci6- vagy recepci6esztetikailag vezerelt kfserleteket meghatarozott irodalomfogalmak,ervenyre jutta- . tasara. Csakhogy a "mu"-fogalom emez aspektusainak sokasagat minek nevezhetnenk, ha nem "kulturatudomanyosnak"? Az mindenesetre bizonyosnak latszik, hogy egy olyan irodalomtudomanyos müfogalom, amely megelegszik az "individualis" es az "autonom" jelzokkel, legfeljebb indexikus kapcsolatban van a "mü" problemajaval. Csakis akkor nyer majd ujra analitikus erot, ha megnyflik sajat kulturtörteneti kontextusanak egesze feIe.

A muautonomidja

Nem szfvesen allftom szembe Walter Haugot az altala borzongassal emlftett Adorn6val. Ha azonban azt akarjuk, hogy az ot/auton6mia" több legyen puszta jelsz6nal, akkor normakent keIl szem elou tartanunk az Asthetische Theorie-nak legalabbis a reflexios szintjet. "Ennek [a muveszetnek - G. G.] tarsadalmi h~nyege kettos reflexiot tesz szüksegesse: reflektalnunk keIl magaert va16letere es a tarsadalomhoz fUzodo viszonyaira iS."25 Az auton6mia feloldhatatlanul összekapcso16dik a negativitassal, vagyis komplex m6don azon keresztül hatarozza meg magat, ami nem o. Az auton6mia mint figura, mint az esztetikum megjelenese annak önreflexiv tagadasaban keletke-

24 Karlheinz STIERLE, Krise und Aktualität des Werkbegriffs = U6., Asthetische Rationalität (Kunstwerk und Werkbegriff), Fink, München, 1997, 17. 25 Theodor W. ADORNo, Asthetische Theorie = U6., Gesammelte Schriften, VII., Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1970, 337.

p


Vdlasz

213

zik, ami 6t keletkezesi- es hatasfelteteleinek gazdasagi, tarsadalmi es kulturalis Xelauton6miajahoz köti. A Walter Haug altal gyanakvassal kezelt adorn6i tarsadalomallegorezis -legalabbis sikerült peldaiban - az esztetikum rekonstrukci6jat val6sftja meg, megpedig mint az auton6m esztetikai reflexivitas el6lepeset a kulturalis feltetele- . zettsegb61 a mu szemleletessegebe. Ennyiben egyaltalan nem beszelhetünk arr61, hogy a muelemzesek kulturatudomanyos iranyultsaga kenytelen volna az esztetikumot atfordüani a kulturalis menetrendekbe, es hogy ekkepp a kulturatudomanyos "kezdemenyezes" eppugy a "muveszet" veget jelentene, mint ahogyan korabban a tarsadalomtörteneti visszafordftas azt jelentette. Barmely m6dszer (kezdve a humanistak grammatikai es retorikai kommentarjavai), felteve, hogy nem magat az esztetikumot teszi temajava, a muveszet vegetjelenti. Csakis akkor jut el barmely m6dszer az esztetikum saj
214


. mal' emlftett dijnyertes irasaban a mitoszt ugy tekinti, mint "kommunikaci6s szekvenciak kötött egybekapcsolasat [... ], amelyb61 hianyzik az önreflexi6 lehet6sege" .26 Hadd emlekeztessek ana, hogy kizar6lag tudomanyos paradigma tüggvenye, hogy a mitikusban es - az etnikaiban fölfedezünk-e önreflexivitast vagy sem. A LeviStrauss-fele strukturalizmus mindenesetre felkinalta annak m6dszertani lehet6seget, hogy a mitoszi anyagban önreflexiv strukturakat mutassunk fel. Meglehet, nem kedveljük ezt a paradigmat, s j6 okkal utasitjuk el. Az azonban nehezen vitathat6, hogy annak megfelel6 megvitatasahoz, hogy az önreflexivitas magaban a dologban vagy a dolog szemlelesenek m6djaban van-e megalapozva, olyan tudomanyokba keIl belebocsatkoznunk, amelyek idegen vagy multbeli kulturäkkal foglalkoznak, egysz6val szükscg van a kulturatudomanyos perspektivara. Mindenesetre annak a lehet6segnek a normativ kizarasa, hogy a "vadban", a "mitikusban" vagy a "popularisban" önreflexivitas rejt6zhet, dogmatikus. Mindemellett manapsag persze a germanisztikan kivül- szamolnunk kcll azzal a lehet6seggel, hogy egy etno16gia szakot vegzett bali megfigye16 azt a tenyt, hogy a kakasviadalt kizarjuk az önreflexivitas birodalmab61, esetleg a közep-eur6pai egyetemek etnol6giailag erdekes jellemz6jekent fogja szamon tartani. Adorno Asthetische Theorie-ja a hamis"tudatnak a nem-popu1
26 STEINER,

I. m., 36.

~

i~

:":I


215,

modern tömegmuveszetnek - a filmt61 a rockzeneig - legal
27

216


Az irodalomtudomany valoban csak akkor volna irodalomtudo-

many, ha az "autonom" es az "önreflexfv" meghatarozasanak kompetenciijat atengedi azoknak, akik etnol6guskent nem nyugati kulttmlkkal, filozofuskent es szociologuskent pedig a modern nyugati kulturcik valtozasaival foglalkoznak? Egyaltalan nem tartanam rossz ötletnek, ha az irodalomtudomanyok megkiserelnenek e kulturatudomanyos diszkussziovallepest tartani.

Hermeneutika Geertz nem egyszerüen az irodalomtudomanyos hermeneutika angolszasz valtozatat testesiti meg, s nem a mondja ki a vegsa szot az etnol6giai hermeneutikaban sem. A "writing culture"-vita nemcsak a hermeneutika, hanem a hermeneutika-kritika körül is forgott. Olyan szerzak, mint Dennis Tedlock, George E. Marcus, Dick Cush-. man, James Clifford - es a listat meg bavithetnenk - az antropologia es az etnologia diszkurzivitasanak es ismeretelmeletenek problematikajat mindinkabb a posztstrukturalista diflerencia- es diszkurzuselmeletek jegyeben targyaltak. Mare Manganaro "modern" es "posztmodern" etnologiar61 beszel. Az ut6bbi a reprezentacio kritik~ianak premisszai felal biralja a kultl1ra szävegszerüsegenek korabbi, "modern" etnologusok altali lefrasat es gyakorlatat. A tulzott altalanositas veszelye nelkül kijelenthetjük, hogy az "interpretativ kulturalis antrupologian" ugyanazok a paradigmavaltasok es paradigmatikus atretegzadesek futottak vegig, mint az irodalomtudomanyon. "Az antropologia diszkurzfv olvasasa lehetetlen volna a fenomenologia, a szemiotika, a strukturalizmus es a dekonstrukcionista mozgalom felbukkanasa nelkül."2'l Magatol ertadik, hogy itt is - mikent az irodalomtudomanyban - elhangzanak ellenvetesek a reprezentaci6t illet6 ketellyel szemben. Pierre Bourdieu J ames Cliffordnal es George E. Marcusnal "alig leplezett nihilista relativiz-

29

Mare MANGANARO, Textual Play, Power, and Cultural Critique (An Orientation to Modernüt Anthropology) = Modernist Anthropology (From Fieldwork to Text), szerk. Mare MANGANARO, Princeton University Press, Princeton, 1990, 16.

'r't I

i


1

i~'

I I'

I

I

I

I

'I

217

mus" tüneteit fedezi föp o Az etnol6gusok hermeneutika ircinti vonzalma a poszthermeneutikai elmeletek hattere elott is megorzi ervenyesseget. A gadameri "beszelgetes" - az interkulturalitas ut6pikus formajakent - epp annyira közkedvelt, mint Bahtyin kevesbe hermeneutikus "dialogicitasa". Ennek kapcsan az etnol6gia területen is szükseg volna a hermeneutika leegyszenlsfteseinek felülbiralatcira. Ehhez tartozik az a szeles körben elterjedt tevedes is, mely szerint a. kulturatudomanyos munkanak per se a dekonstrukci6val szemben kell a maga ircinyat kijelölnie. 31 A dekonstrukci6 eppen hogy irikabb az uj kulturatudomanyos kutatas fontos elOfeltetelei köze tartozik: napjaink interkulturalitas-vitajat egyaltalan nem lehetne lefolytatni a dekonstrukci6 reven megszerzett differenciaelmeleti iskolazottsag nelkül. Egysz6val megtakadthatjuk magunknak a faradsagot, hogy az etnol6gia köreben megismeteljük a hermeneutika vagy nem-hermeneutika kerdeserol az irodalomtudomanyban zajl6 elmeleti vitakat. E vitakra inkabb mint elOfeltetelekre van szüksegünk ahhoz, hogy kulturatudomanyos kerdeseket tegyünk föl. Peldanak okaert egy effele, a hermeneutikahoz intezendo kerdes ugy hangozhatna, hogy a hermeneutika nem volt-e egyike azon mervad6 kulturalis technikaknak, melyek "az idegen atsajatitasat"32 szolgaltak. Walter Haug e formulat teljesen artatlanul hasznalja a törtenetileg idegenne valt szövegek megertesere. Node nekem kell emlekeztetnem a közepkoraszt arra, hogy az "idegen atsajatltasanak" ez az artalmatlankent törteno beallitasa az akademikussa valt hermeneutika kesei horizontjat kepviseli? A patrisztikaban es a közepkorban, a tipo16giai exegezis viragkoraban 33 BOURDIEU, I. m., 91 skk. Uisd a Doris Bachman-Medick altal szerkesztett, amugy erdemdus köteo tet: Kultur als Text (Die anthropologische Wende in der Literaturwissenschaft), szerk. Doris BACHMAN-MEDICK, Fischer Taschenbuch Verlag, Frankfurt am Main, 1996, 44. 32 Lasd jelen kötet 169. oldalat. - A szerk. 33 Egy emlekezetes vitaban, mely arr61 a kerdesr61 sz6lt, hogy az Artur-regeny "kett6s ut" -szerkezete vajon genetikus összefüggesben all-e a tipo16giai exegezis figuralis semajaval, Walter Haug a következ6t hozta föl Rainer Warning ellen: "Ez azt elOfeltetelezne, hogy a közepkorban li~te zett egy altalanos flguralis gondolkodasi minta." (Walter HAue, Litera30 31

tl

I.".:

218


az idegen ertelmezo atsajaritasa egyszersmind az at nem sajatithat6 ~eg idegenebbe teteletjelentette: az ,,6" Testamentum az "Uj" Testamentum figuraja volt, es eppen nem a zsid6k Szent Könyve. A tipol6giai atsajatitast es ennek faradsagos teoretizalasat az idegen haborus, hatalom- es rendpolitikai atsajatitasai es kizarasai kisertek. Mindez termeszetesen j61 ismert. Megis kisertesbe esünk, hogy feltegyük a kerdest, hogy vajon az is eppen ilyen j61 ismert-e, hogy az "idegen atsajatitasa" összes aspektusanak kulturatudomanyos targyalasat nem szorithatjuk be egyszeruen a posztkolonialis elmeletnek a germanistakban inkabb idegenkedest kelto területere, es hogy a közepkor eppenseggel idealis szemleleti targyakat kinalna a germanistak szamara is, melyeken a nyugati expanzi6s kultura konstrukci6s fogasait es elmeleteit tanulmanyozhatnak. Es mindez nem szamitaha irodalmon tuli kerdesfeltevesnek, s olyannak sem, amely az irodalom "különleges helyzetet" eleve kizarna. Az Artur-regenyek kimerithetetlen kepzelOerejenek, mellyel az idegent szinre viszik, a keletiek, feketek, poganyok, 6riasok es törpek szereplogardajanak, a "szürrealis panoptikum"34 elvezetenek, a strukturalis szinkretizmusok keltetfe örämnek, egysz6val az idegen emez irodalmi modelljeinek val6ban semmi köze nem volna a keresztes haborukat megjart lovagi közönseg idegen-elkepzeleseihez, sem az "idegen" meghatarozasanak az egyhaz altal gyakorolt hatalmahoz, sem pedig a "saj
~ '.

I

~

~

I

li

~

i

~:

i

~

il~ ~

I

f

GERHART VON GRAEVENITZ;

Vdlasz

219

nyeiket az altalanos kulturatudomanyos vitahoz va16 hozzasz6lasokkent meg nem sikerült kello mertekben a tudomanyos eszmecsere t.argyava tenni. Az irodalomtudomany visszaterese a kulturatudomanyok kontextusaba meg azt is magaba foglalhatja, hogy a medievisztika visszater az elmeletalkotas legeiso vonalaba. Mindenesetre az a her~eneutikai "tigrisugras", melyrol Walter Haug beszel, nemjelent ellenvetest a kulturatudomanyos munka ellen, hanem eppen hogy e munka legnemesebb targyainak egyike.

IV. Walter Haug fogalmai közül a legfontosabb a törtenelem. Az iroda10m különleges helyzeteben vegbemeno önreflexi6 "tagadhatatlanul a sajat törtenelmenek tudatat is jelenti". 36 Walter Haug elismeri, hogy a kulturatudomany megvaltoztatja törteneti gondolkodasunkat s az irodalomtud6snak ki kelle ne haszmilnia az alkalmat, hogy "törteneti gondolkodasaban mashova helyezze a hangsulyokat".37 A "törtenelem" kateg6riajanak persze nemikepp meszszebb meno kerdore vonasat is el tudnank kepzelni. Az etno16gusok ez ido tajt buzg6n folytatjak vitaikat an6l, hogy mikeppen tudnak ujra a maguk munkajaba integralni a törtenetiras e16nyeit. Korabban kritikusabbnak mutatkoztak. Johannes Fabian peldaul 1983ban, a Time and the Gther cimu munkajaban 38 megmutatta, hogy a törteneti gondolkodas az egyidejuseg tagadasaval hol valik a sajat es az idegen közötti hatarvonal kijelölesenek m6dszereve. Ez olyan kulturatudomanyos kontextust kinalhatna, melyben a "törtenelemrol" alkotott elkepzelesek automatizmusanak felszamolasat az irodalomtudomany területen is meg lehetne vitatni, persze bizonyosan kevesebb ideo16giakritikai mel1ekzöngevel, mint a nyokvanas disszertaci6ja (kezirat, 1998). (A doktori ertekezes az6ta megjelent. Vö. Waltraud GUT, Schwarz auf Weiß [Maske und Schrift des heraldischen Ornamentsj,cMetzler, Stuttgart, 2000. -A szerk.) 36 Lasd jeIen kötet 188. oldalat. - A szerk. 37 Lasd jelen kötet 189. oldal
220

Irodalomtudomdny mint kulturatudomdny?

evekben. Mindannak, amit manapsag a "törteneti aI;ltropoI6gia" dmkejevellatnak el, es ami gyorsan visszahuz6dik az evoluci6 altal meghatarozott termeszet es a törtenetiseg altal meghatarozott kultura közötti, többe vagy kevesbe atgondolt kompromisszumokba, az antropol6giai "idö"-prindpiumok effele radikalis kritikain kellene pr6bara tennie magat. De talan nem kellene mindjart harmasugrast követelnünk ott, ahol a historista "törtenelem" vezerfonalat61 elszakadva a legapr6bb lepes is roppant faradsaggal jar. Meg a Walter Haug altal elfogadott, uj kulturatudomanyos jogosultsag az "egyedire" - vagyis arra, amit kivonunk a szisztematikus vagy filoz6fiai szabalyozas hat6köreböl -, meg ez is a regi historizmus keretei között marad. Az "elfordulas a globalis modellektöl", a "törvenyszerüsegektol" val6 visszahatralas, tehat mindaz, amit a "szellemtudomany" vagy a regi "kulturatudomany" a maguk idejen a törtenetfiloz6fia elleneben közösen elOadtak, ma ujra napirenden van. Walter Haug gyorsan es következetes m6don fordul ra ama szisztematikus következmenyek egyik ösvenyere, melyeket a historizmus a maga szellemtudomanyos jatekm6djaban, pontosabban a maga diltheyi jatekm6djaban, egyszer mar befutott. Walter Haug is "a törteneti ertelem latens ahistorizmusa" feIe kanyarodik, amire Odo Marquard Diltheynal bukkant, es amit Walter Haug ugy fogalmazmeg, mint valamilyen "irodalmi elgondolasnak" a "nem alland6", az "ellentetes iranyu er6kkel szemben" kikev-yszerftett "alland6sagat", mint a "költ6iseg elO es feszültsegteljes alland6sagat vaI6sag-összefüggeseinek feszültsegtereben".39 "AIland6sag" ("Konstanz") - a Bodeni-t6 partjan az ember kesztetest erez, hogy a velelmezett antropol6giai konstansokat kerteles nelkül nevükön nevezze: a konstansok konstrukci6k, melyek a maguk törteneti megjelenesm6djaban egyszersmind ujra kivon6dnak a törtenetiseg hat6köreb61. E konstansok kicsit olyanok, mint a letnek a negativ teol6gia altal konstrualt formai, melyeket senki sem pillanthat meg - csakis a letez6k alakjaba burkoltan. Odo Marquard megmutatta, hogyan epitett ki Dilthey ezekböl az antropol6giai konstrukci6kb61 egyfajta termiszetfiloz6fiai vedösancot annak megakadalyozasara, hogy a szellemtudomanyok

39

Lisdjelen kötet 189. oldalat. -A szerk.

j

I

~

'I

i

J

~

~"

I


Vdlasz

221

visszahulljanak a törtenetfiloz6fiaba. 40 Azt is kimutatta, hogyan pr6balta meg Dilthey az emberi szellem termeszeter61 alkotott gondolatat összekötni a pluralitas-gondolattal: az egyetlen szellem a gondolkodas többfele, meg nem kerülhet6 tipusat ismeri. A Diltheykövet6k filoz6fiai antropol6giaja a pluralizmus e maradvanyat meg tovabb redukalta. Az Erieh Rothaeker altal kidolgozott "kulturastflusok kulturantropol6giajaban" vegül egy paradoxon egysege marad meg. Termeszet es szellem, megertes es megismeres diltheyi dualizmusa a polaritasokban val6 gondolkodas antropol6giai konstansava vallk. Rothaekernal "a priori belathat6 törvenyekr6Ji' van sz6, melyek a "törteneti eletet" uraljak "az emberi let es az emberi önertelmezes közötti körforgasaban". E törteneti elet a partikularizmus es univerzalizmus, megerzekftes es szellemive alakitas, auton6mia es munkamegosztas polaritasai között zajlik. Rothaeker azt jelöli meg kulturantropol6giaja eeljakent, hogy kidolgozza "az összes olyan polaris dimenzi6 teljes rendszeret, melyekben az altalaban vett emberi törekves mindeddig törtenetileg mozgott, es - meg atfog6bb nez6pontb61- egyaltalan mozogni kepes".41 Ha Walter Haug harom dilemmaja nem esupan retorikus jellegu, akkor e dilemmak megfelelnek az iment leirt gondolkodasnak, vagyis annak az ahistorikus polaritasokban feloldhat6 törteneti gondolkodasnak, melynek horizon~at a törtenetileg valtoz6b61 kier6szakolt konstansok alkotjak. A Walter Haug-fele "költ6iseg alland6saga" val6ban nem volna a legalkalmatlanabb palyaz6 a "kulturantropol6gia" Dilthey- es Rothaeker-fele valtozatara. Az a kfserlete pedig, hogy az irodalomtudomanyos "törtenelmet" a kulturatudomany er6szakossaga elCH biztonsagba helyezze, ezt az irodalomtudomanyt esak meg melyebben vonta be a kulturatudomanyos vitaba. Hiszen a "konstansoknak" a ,;törtenetiben" vagy a "törteneti" elleneben val6 feltetelezese egyike a törteneti antropol6giar61, a "filoz6fiai antropol6gia" törteneti szemantikajar61, a "kulturant-

40

41

vö. Odo MARQUARD, Leben und leben lassen (Anthropologie und Hermeneutik bei Dilthey), Dilthey Jahrbuch, (2) 1984, 128-139. Christian GRAVE, Kulturanthropologie = Historisches Wörterbuch der Philosophie, szerk. Joachim RITfER - Karlfried GRÜNDER, IV., Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 1976. 1326 sk..

~

:y :1

h Il".• ,!.•

]1

!,

1;1

b

!I i I"i i

222

irodalomtudomany mint kultur;atudomany?

ropol6giiir61" es a "kulturalis antropol6giar61" zajl6 jelenlegi vita ku1csproblemainak. Es itt nem an61 a kazuisztikus ervr61 van sz6, mely szerint az, aki a kulturatudomany elleneben ervel, maga is szüksegkeppen reszt vesz a kulturatudomanyos vitaban. Nem, hiszen Walter Haug "konstansai" annak a kulturatudomanyos mode11nek a reszei, amely Erich Rothacker 6ta a "kulturantropoI6gia" nevet viseli. Hagyjuk függ6ben azt a kerdest, hogy vajon feljogositja-e Walter Haugot a maga gyors menekülese a törtenelemb61 a "konstansok" möge ana, hogy felpanaszolja: az uj historizmusban a törtenelern veszend6be megy. Az bizonyos, hogy Stephen Greenblatt nem a törtenelemt61, hanem legfeljebb egy törtenelemt61 fordul el. Aj61 bejaratott m6dszer kulturatudomanyos relativalasanak nem utols6 sorban az az egyik e16nye, hogy ujra felfedezte azt a tenyt, hogy különböz6 lehet6segeink vannak ana, hogy a "törtenelmet" megalkossuk, es hogy a sze11emtudomany, a sze11emtörtenet es a kulturantropol6gia diltheyi es rothackeri tipusat61 val6 elfordulas semmikeppen nem jelenti a törtenelem es az igazsag felaldozasat a "posztmodern kötetlenseg" kedveert. Walter Haug tökeletesen latja, hogy Greenblattnel a "heterogenitas" , a "kontingencia", az "e11entmondasok" es a "töresek" a fontosak. Az pedig, hogy ennek hattereben a "törtenelemnek" egy bizonyos elgondoLisa a11, talan azert kerülte el a figyelmet, mert Greenblattet tulsagosan szorosan Geertz "sunl leirasahoz" köti, s közben nem figyel föl ana, hogy Greenblatt szamaraa foucault-i el6kep legalabb annyira fontos, mint a geertzi. A Walter Haug altal emlitett hatalomelemzeseket Foucault iskolajaban sajatitottak el. Nagyon leegyszerusitve: A tudas archeol6giaja szerint egy a "folytonossaghiany, a töres, a küszöb, a korlat, a sorozat"42 prindpiumaira epitett m6dszertan mindazt a megismeres napvilagara hozza, amit a mu, a szerz6, a hatas, a hagyomany, a fejl6des, a mentalitas vagy a szellem koherencia-alakzataira epitett törtenetiras homalyban hagyotL Hapedig egy pillantast vetünk a tudomanytörtenetre, akkor ehhez - megint csak: nagyon leegyszerusitve - azt fUzhetjük hozza, .

42

Michel FOUCAULT, A tudas archeol6giaja, ford. Budapest, 2001, 29.

PERCZEL

Istvan, Atlantisz,

I

I

i

t:

I

l"

! j }

f.

~


Valasz

223

hogy a koherenciara es a nem-koherenciara alapozott eljarasok ugyanolyan jelent6s, noha nem fölcserelhet6 teljesftmennyel szolgalnak a megismerest illet6en. Jellegzetesen a koherencian alapul6 eljara.s peldaul a historista hataskutatas. Idealis esetben kizar6lag az szamit "hatasnak", ami hezagtalanul, egyszersmind pozitiv m6don bizonyfthat6an a szövegnyomokban lathat6an összefügg. Stephen Greenblatt egy eppily tipikus, am a nem-koherencian alapu16 eljarast hasznalt föl a maga celjaira, melyet Representations cimü foly6irata Clifford Geertznek szentelt különszamaban pontosan körvonalazott. Gteenblatt itt megmutatja, mit tanult Geertzt61, s olyan következtetesre jut, mely bizonyara zene Walter Haug füleinek. "Mivel soha nem az erdekelt, hogy az antropol6giat es az irodalomtudomanyt egymasba omlasszam, hanem az, hogy kidolgozzam sajatos erejüket, azt az erot; mely legalabb annyira annak függvenye, amiben jellegzetes szövegeik különböznek egymast61, mint amenynyire annak, amiben meglepoen hasonlitanak egymasra." Greenblatt mindeneke16tt az irodalmi es a nem-irodalmi differenciajab61 teszi kettejük konstellaci6jat termekennye. "Az a teny, hogy mind az irodalmi mü, mind az antropol6giai (vagy törtenelmi) anekdota szöveg, hogy mindketto fikci6, abban az ertelemben, hogy megalkotott dalag, hogy mindketto a kepzelet alta!, valamint az eibeszeIes es a leiras rendelkezesünkre all6 forrasai reven ölt alakot, mindez segftett abban, hogy lehet6ve valjek összekapcsolasuk, miközben megszüntethetetlen különbsegeik - az, hogy egyik sem a masik celjaira született, hogy egeszen különbözo igenyekkel lepnek föl a val6saggal szemben, hogy összemerhetetlenek es hogy gyakorlatilag lehetetlen, hogy egyidejüleg mindkettejükre f6kuszaljunk -, e különbsegek tehat az összekapcsolast hatekonnya es sürget6ve tettek."43 Greenblatt a, fikci6 es a nem-fikci6 ontol6giai differenciajat a kronol6giai es geneal6giai differencia kedveert gyöngiti meg. AHamiet szellemjeleneteinek es egy szellemlat6 beszamol6janak 1668-b61 közös a temaja, es megis, az emlitett differenciak miatt, elkülönülnek egymast61, egeszen a kapcsolat hianyaig: a hasonl6 nem-hasonI6sa-

43

Stephen GREENBLAIT, The Touch of the Real, Representations, (59) 1997, kü!önszam (The Fate of "Culture" [Geertz and Beyond) , szerk. Sherry B. ORTNER),

20, 22.

224


ga, discors concordia. Csak e kronol6giai es geneal6giai differenciak kulturalis tenyez6inek kidolgozasa tarja fel a tematikus hasonl6sag megismeresre vonatkoz6 erteket. A nem-hasonl6 hasonl6va tetele mint megismeresi m6d regi hagyomanyra tamaszkodik. Törtenete minden bizonnyal az arisztoteleszi xenikonnal veszi kezdetet. "Az »idegen« nyelv es az »ismeretlen« okok" "esztetikai es kognitiv eljarasok" forrasaiva valnak. 44 Az esztetikai eljarasok peldajakent a cso.dalatosnak a concett6n alapul6 poetikajat lehetne megemlfteni. Greenblatt egy masik tanulmanyban megmutatja ennek hatasat a "csodalkozas" Kolumbusznal föllelhet6 retorikajara, amely az idegennel val6 tabilkozas döbbenetet az idegen legy6zesenek es atsajatitasanak strategiajava teszi. 45 Maga Greenblatt aretorikai concett6t oly m6don gyakorolja, hogy a Hamlet jeleneteit összekapcsolja a szellemlat6 kes6bbi beszamol6javal, ugyanakkor az "athelyezes" konfiguraci6it, a hasonl6 nem-hasonl6va tetelet nem a concetto retorikajaval alapozza meg, hanem a formalistak "elidegenitesi" eljarasaival,46 az automatizalt es a konvencionalis feltöresevel a differenciaban. Közismert, hogy a poetikai differencianak a költ6isegben megval6su16, Roman Jakobson-fele megtapasztalasa ezen a m6don valt a hetköznapi nyelvr61 adott nyelveszeti e1emzeseinek kiindul6pontjava. A concett6t Giambattista Vico a "kepzeleti altalanossag" elnevezessel vezette be az ujkori tudomanyba. Vico a "kepzeleti altalanossaggal" a mitikus"gondolkodastjellemezte, s ehhez a targyhoz alakftotta a maga retorikailag megalapozott m6dszeret is, mely arra szolgalt, hogy megalapozzon egy a kartezianus m6dszerfogalommal szemben a116 törteneti tudomanyt. A kartezianus m6dszerfogalom az empirizmuson es a pozitivizmuson keresztül uralomra jutott a törteneti tudomanyokban. Am ennek koherencia- es rendszerkenyszerevel szemben mindig is leteztek a tudasnak es a megismeresnek alternativ konstrukci6i. Emlekeztethetnek a romantikus fragmentarizmusra es enciklopedizmusra. A kes6bbi tudomanyban

Renate LACH MANN , Die Zerstörung der schänen Rede (Rhetorische Tradition und Konzepte des Poetischen), Fink, München, 1994, 10I. 45 Stephen GREENBLATT, Maroelous Possessions (The Wonder ofthe New World), University ofChicago Press, Chicago, 1991,52-85. 46 GREENBLATI, 1. m., 1997,26. 44


225

fökent Georg Simmel gyakorolta virtu6z m6don tudomanyos eUaraskent a különnemu elemek rendszer nelküli összekapcsolasat. Adorno, nem utols6 sorban eppen Simmelre utalva, ezt a differenclan alapu16 m6dszert ujra közvetlenül Descartes Ertekezes a m6dszerral cfmu muvevel allitotta szembe. A kartezianus m6dszerfogalom segitsegünkre van abban, hogy megalkossuk egy logikailag felepü16 vilag fikci6jat, abban viszont nem segit, hogy megertsük a kultura kontingens törtenetet. "A folyamatos abrazolas ellentmondana egy antagonisztikus dolognak, amennyiben a kontinuitast nem ha~arozna melg egyuttal diszkontinuitaskent iS."47 Walter Haug e ponton bizonyara igazolva la~a idegenkedeset Adorn6t61. Mindazonaltal Az essze mint forma azon kanonikus szövegek köze tartozik, melyek a "nem-identikus" Vico altal megalapozott tudastipusat irjak le. Az essze mint forma nagy h
i:

r

f;

'~..

j

..

Vlilasz

":

47

Theodof W. AnORNO, Az essze mint forma, ford. HEGYESSY Maria == U6., A muveszet es a muveszetek (Irodalmi es zenei tanulmrinyok), Helikon, Budapest, 1998,40 sk.

226

Irodalomtudomdny mint kulturatudomany?

valtozatat. Külön megfontolast erdemeIne, hogy egy olyan hermeneutika, mely nem az idegen megismero atsajatitasara, hanem az idegen megismero megorzesere iranyul, tehat az idegen kulturatudomanyos hermeneutikaja, nem mutat-e mar termeszetenel fogva is nagyobb affinitast az arisztoteleszi xenikon kognitiv teljesftmenyere, mint egy olyan irodalomtudomanyos hermeneutika, amely arra korleitozodik, hogy a sajat kanonjaban vilagftsa meg az idegenne vaIas arnyekait. Walter Haugnak ketsegkivül igaza van, amikor ezt az irodalomtudomanyos hermeneutikat "dilemmatikuskent" jellemzi. A magarn reszerol azt javasolnam ennek az irodalomtudomanynak, hogy ahelyett, hogy e harom dilemmara alapozna mageit, inkabb engedjen harom kihivasnak. Megtehetne, hogy szembenez kulturank materialis es strukturaIis valtozasaival, anelkül, hogy a "konstans" es az "identikus" reven sietve immunissa tenne magat. Megtehetne, hogy a pluralista gyakorlat es a monisztikus önmeghatarozas kett6s moraljat a pluralista gondolkodas konceptualizacioival valtja feI. Vegül pedig fogalmainak es kategoriainak sokasagaban - ezek kulturatudomanyos kontextusban törteno atformalasaval - uj es feszültsegteli, az irodalmat kitüntetett modon erint6 kerdesfelteveseket fedezhetne föl. Az irodalom leIkes hivei es az irodalomtudosok szamara az irodalom a legf6bb dalag. E beallftodasjogosultsaga olyan kulturalis alapokon nyugszik, melyek figyelembe vetelevel e leIkes hivek tudomanyos haszonra tehetnek szert.

SIMON ArrILA

forditasa

"I,

GERHART VON GRAEVENITZ AZIRODALOMTUDOMANY. Vdlasz

Recommend Documents