A nagyság A Pincelátogatás
Gere Tamás pincészetében Sági Szilárddal
könnyedsége
Az egyik tévécsatornán „gasztrokibicként” híressé vált Sági Szilárd a mediterrán Spanyolországban kötelezte el magát a gasztronómia mellett. Talán ez is közrejátszik abban, hogy Gere Tamásék egyik törzsvendégét tisztelhetjük benne – nem ellátogat, hanem visszamegy a villányi családi pincészetbe…
Szerző: Kántor Endre Fotó: Acsai Miklós
46
Gere Tamás Pincészete, Villány
K
Kétségtelen, hogy Villány turisztikailag az egyik legfrekventáltabb borvidékünk. Divatja a kilencvenes években kezdődött igazán, akkor egy magára valamit is adó cégnek az volt a parvenü, ha oda szervez csapatépítést. A látogatók száma azóta is igen magas, ennek ellenére nagy könnyebbség, hogy pár éve már autópályán lehet megközelíteni. Közelebb van most, mint bármikor. A borvidék számos példát mutat arra, hogyan is kellene organikusan fejlődni, emellett persze sajnos kitermel riasztó ellenpéldákat is. Utóbbiak egyike a főút mentén látható tábla, mely szerint a tisztelt látogató megérkezett a félédes pinot noir hazájába. Az ilyen sajnálatos, a borvidék egészséges önképét romboló mondhatni ellenkampányok egyértelműen nem tesznek jót, az általuk keltett kontraszt azonban még jobban kiemeli az olyan pincészetek kiemelkedő munkáját, mint amilyen Gere Tamásé és Zsolté is. Manapság kevesen vannak borfogyasztók, akik ezt a két nevet nem hallották még, ha van ilyen egyáltalán. Az idáig vezető út nem volt könnyű, de Gerééknek sikerült egy családi vállalkozás keretében – nem hoztak befektetőt, nincs külföldi tulajdonos – megmutatni, mit is lehet elérni némi hozzáértéssel, kemény munkával és szeretettel.
A sorsfordító bokatörés
Újítottak, közben ragaszkodtak a hagyományokhoz, alázattal és racionálisan fejlesztettek. A családi vállalkozás 1987-ben indult, az első bor, amit palackoztak, 88-as volt. Az elsőből – kékoportó volt – őriznek még egy palackot a látványpincében, nagy becsben tartva. Mára Gere Tamás mellett felesége, lánya, fia, Zsolt és az ő felesége is a cégben dolgozik. A nagy váltás 1998-ban következett be, amikor a családfő, és az addig minden ügyben személyesen döntő Gere Tamás egy kóracél tartály fölötti szigetelés közben leesett, és komoly bokatörést szenvedett. Tizenegy műtéttel sikerült a lábát úgy-ahogy helyrehozni, az akkor háromfős, tíz hektáron gazdálkodó vállalkozás azonban nem működhetett volna tovább, ha nincs az éppen a budafoki borászati középiskolát végző Zsolt, aki így
„…nem működhetett volna tovább, ha nincs az éppen a budafoki borászati középiskolát végző Zsolt, aki így minden szabad idejét a családi pincészetnek volt kénytelen szentelni. Gyakran megesett, meséli, hogy egy pénteki buli után szombat hajnalban be kellett ülnie a traktorba.”
zsolt és szilárd
A gasztronómus egy villányi
{ 2012. február } 47
Pincelátogatás
„Nekünk nagyon fontos a jól átgondolt, racionális alapokon álló növekedés. Nincs befektetőnk, vagy 100 millió forint egy bankszámlán, amihez hozzá lehet nyúlni, ha szükségünk van valamire. Nekünk az van, amit felépítettünk.”
minden szabad idejét a családi pincészetnek volt kénytelen szentelni. Gyakran megesett, meséli, hogy egy pénteki buli után szombat hajnalban be kellett ülnie a traktorba. A technikusi elvégzése után pedig egyenes út volt a családi vállalkozásban való szerep betöltése.
Villány nem csak nagyágyúkat ad
belevaló borász
Apa (balra) egykori bokatörésekor derült ki igazán, hogy men�nyire rátermett a fiú (jobbra)
48
A jelenleg 24 fős cég 35 saját hektárral (Csillagvölgy, Kopár, Remete, Szarkás, Várerdő, Zuhánya) rendelkezik, még 20-ról vásárolnak fel szőlőt, mondja Zsolt, és hozzáteszi: – Ezzel elértük azt a felső határt, amit már nem szeretnénk túllépni. Közel 350 ezer palackot értékesítenek évente, a men�nyiség még a 2010-es nehéz évjárat utáni válságévben is növekedni tudott, leginkább az alsó, a családi pincészet termékpiramisának bázisát jelentő kategóriákban. Az egyszerűbb, könnyen érthető, jó ivású és nem mellékesen jó ár-érték arányú borkategóriára koncentrálni nem volt
rossz stratégia, ebben a szegmensben megduplázták tavaly az értékesítést. Zsolt szerint ezek a borok nemcsak azért nagyon fontosak, mert szélesebb vásárlórétegeket tudnak elérni velük, és így a pincészet nevét terjesztik, de azért is, mert ezek alapozzák meg a vállalkozás működését. A prémium kategóriás borokból származó bevételt így a fejlődésre tudják fordítani. A Villány központjában lévő panzió alatt található palackozósor mellett állunk éppen, ahol Zsolt körbemutat: – Nekünk nagyon fontos a jól átgondolt, racionális alapokon álló növekedés. Nincs befektetőnk, vagy 100 millió forint egy bankszámlán, amihez hozzá lehet nyúlni, ha szük-
Gere Tamás Pincészete, Villány
panzió is Egy villányi túra során ideális pihenőhely lehet Gere Tamásék meleg hangulatú panziója
ségünk van valamire. Nekünk az van, amit felépítettünk. Villány mindig is a nagy és csodálatos vörösborok hazája lesz, de „csak” nagy borokat készíteni snassz dolog, folytatja. – Sokkal fontosabb és előremutatóbb igazi villányi borokat készíteni, ezt a faktort belecsempészni a borokba – mondja Zsolt, aki szerint nem szabad felülírni a villányi terroirt és az évjáratok jellemzőit hordóhasználattal, technológiával, túlzott alkohollal. – Kell, hogy érezzük ezekben a borokban a tipikus földes, avaros aromákat a gyümölcsös illatok, ízek és részletgazdagság mellett. Egy igazi villányinak elegánsnak kell lennie, egy bort az tesz valóban naggyá, hogy a korty után azonnal kívánjuk a következőt és következőt – mondja Zsolt.
Időtlenségben rizlinggel, rozéval
A palackozó melletti palackos tárolót követően elidőzünk a régi pincében és a régi présház kóstolójában. Vályogfalak, fonott székek, hímzett falvédő, a sarokban jancsikályha. Az idő hirtelen megáll, távolinak, absztraktnak, jelentéktelennek tűnnek az okostelefonok, e-mailek, Facebook-bejelölések. Itt egymásra, a borra lehet figyelni, egy jót beszélgetni. A panzió éttermében házias hidegtálhoz ülünk le, az iménti hangulat még kitart, a beszélge-
tés elindul. A tálon házi (saját készítésű) stifolder, kolbász, sima és füstölt májas, disznósajt, szalonna, kőrözött. A poharainkban egymást követik a borok. A 2011-es Olaszrizling közepes citromszínű, intenzíven citrusos, friss almás, őszibarackos illattal nyit, némi mandulás, enyhén pörkölt magos vonallal a háttérben. A kortyban izgalmassá teszi a kis szénsav, a sav-test-alkohol hármas egyensúly-
„Az idő hirtelen megáll, távolinak, absztraktnak, jelentéktelennek tűnnek az okostelefonok, e-mailek, Facebook-bejelölések. Itt egymásra, a borra lehet figyelni, egy jót beszélgetni.”
Sági Szilárd, a gasztrokibic – Milyen szerepe van a bornak az életedben? – Szerintem meg is válaszoltam ezt a kérdést, ha azt mondom, hogy több bort iszom, mint vizet. Nagyon szeretem, és sokszor borral is főzök, amellett, hogy iszom. A fehéret fröccsnek fogyasztom főként, tisztán alapvetően főzni használom. Az sem mellékes, hogy Kiliti mellett a szüleimnek is van egy kis szőlője, ahol minden évben szüretelünk. Elosztottuk apámmal, én kapok egy százliteres hordónyit, amivel én foglalkozom. Ugyanígy a szalámitöltésnél is elfelezzük a húst, és mindenki saját szájíze szerint fűszerezi. Különben vita lenne, az öreggel nehéz lenne megegyezni… – Valenciában éltél, dolgoztál gasztronómiában is. A bor szeretete spanyol kalandod előtt is megvolt már, vagy ott teljesedett ki igazán? – Előtte is megvolt, az első szalonspicces állapotom édesapám felügyelete mellett az első borfejtésemnél történt. Amikor Spanyolországban éltem, megpróbálkoztam a szüreteléssel is, de ott alacsony bokrokban terem a szőlő, köves talajon, szüretelni maga a kínszenvedés. Az biztos, hogy az itthon korábban tapasztaltakhoz képest nagy hatással volt rám a spanyol bor gyümölcsössége, zamata, ahogy azonnal ki lehetett érezni belőle a napsütötte órák számát. Mára nagyon megszerettem a magyar borokat is, erős, karakteres boroknak tartom őket, markáns jegyekkel. – Ha sorrendbe kellene tenni a magyar borvidékeket, Villány hol lenne? – Hát az első helyen! Ennek nyilván az is oka, hogy Gere Zsolttal nagyon jóban vagyok, az összes borukat ismerem, és nagyon közel állnak hozzám. De lehet, hogy ez elfogultság, mert Zsolt annyit beszél a boraikról, hogy amikor belekóstolok, minden mondata előjön. Most is összefutott a nyál a számban. – Honnan jött az ismeretség? – Szoktam járni Villányba, és az egyik ilyen alkalommal, amikor körbejártam a pincéket, találkoztunk, összeismerkedtünk, megkedveltük egymást. Aztán később egy rendezvényükre hívtak el, és én nagyon szívesen mentem. Akkor sikerült jól összebarátkozni, reggel hatkor még a házuk előtt gitároztunk. Másnap még mentünk egy nagy kört, megmutatott mindent a pincében, látta rajtam, hogy engem tényleg érdekel ez az egész. Azóta nagyon jóban vagyunk. – Neked melyik bor tetszett most a legjobban? – Nekem mind nagyon tetszik, a Páratlan az egyik kedvencem, a nagy borok, az Aureus és a franc is rendkívül jók voltak, de ma legjobban a 2011-es Portugieser fogott meg, azonnal beleszerettem. Meleg, gyümölcsös, könnyed, jól iható, zamatos. Viszek is haza néhány palackkal!
{ 2012. február } 49
Pincelátogatás
ban, itt is sárga alma, őszibarack és még egy kis mandula. A következő rozéval együtt most tértek át a csavarzárra, mely üdvözlendő és egyben átgondolt lépés: aromatartó képessége jelentősen túltesz a dugóén. A nevezett, szintén 2011-es rozé sillerszerű árnyalattal bír, gránátos rubinszínben játszik. Rendkívül intenzív primőr aromái nyitás után azonnal érezhetőek: friss szamóca, cseresznye, meggy, némi édes fűszerrel. – A rozét mi fröccsnek fogyasztjuk – mondja Zsolt. – Ennek lendületesnek, mélynek, zamatosnak kell lennie akkor is, ha fele-fele arányban szódavízzel hígítja az ember. Kipróbáltam: olyan. A 2011-es Portugieser azonnal nagy támogatásra lel Sági Szilárd részéről, aki mediterrán, spanyolos vonalat fedez fel benne. És valóban, a mélyfekete maggal és bíbor éllel bíró bor meleg karakterű, rendkívül intenzív, primőr aromákkal. Piros és fekete bogyós gyümölcsök érződnek, szamóca és áfonya egyaránt jelen van. Közepesnél könnyebb test, hasonló tannin, közepes savak. Koncentrált, közben könnyed, a hordófűszer csak árnyalatokban érződik. Zsolt szerint az oportónak – azaz hivatalosan portugiesernek – ilyennek kell lennie, kön�nyűnek, ropogósnak.
„...az egyik ilyen alkalommal, amikor körbejártam a pincéket, találkoztunk, összeismerkedtünk,
megkedveltük egymást. Aztán később egy rendezvényükre hívtak el, és én nagyon szívesen mentem. Akkor sikerült jól összebarátkozni, reggel hatkor még a házuk előtt
gitároztunk.”
Dehogy bordeaux-i! Villányi!
Az első cuvée a 2009-es Páratlan. 40% kékfrankos, melyre egyre nagyobb hangsúlyt helyez a pince, 20% pinot noir,
a törzsvevő Sági Szilárd a 2011-es portugieserbe azonnal beleszeretett,
20% merlot, 10% cabernet sauvignon és 10% portugieser. Ennek 2008-ban volt az első évjárata, Sági Szilárdnak az egyik kedvence volt, igazi beszélgetős borként definiálja. Rubin éle és sötét magja van, illatban fűszerek, erdei és piros bogyós gyümölcsök, földes jegyek keverednek. Intenzív savak, közepesnél kicsit nagyobb test, érezhető tanninok. A pincészet célja az volt, hogy játékos bort hozzanak létre: mindig tudjon valami újat mutatni. Ahogy Zsolt mondja, fejlődése során más és más jegyek törnek elő belőle. Jelenleg a sauvignon borsossága sokkal intenzívebb például, mint amennyit az aránya indokolna. Egyszerűbb összetételű, de sokkal nagyobb testű bor kerül a poharakba a 2009-es Aureus személyében. A föld fölött is terem arany erre, ezt hivatott közölni a név. 40% cabernet franc, 40% merlot és 20% cabernet sauvingon, magyarán egy bordeaux-i házasítás – lenne, csupán az összetételt tekintve. De korántsem az, hanem vérbeli villányi. Nagyon fiatalon is óriási potenciált mutat, még csak augusztus végén töltötték le, ezért óvatosan becslünk, de már érezni: 4-5 éves korában mutatja majd először teljes szépségét. Magyar, francia és amerikai tölgyben (Trust, European Coopers, többféle francia kádár) érett, fekete maggal és rubin éllel vibráló, illatban izgalmas citrusosságot is felmutató bor. Illatban még ribiszke, cédrus, dohány, fűszerek, ízben fekete bogyós gyümölcsök, csoki, meggy, földesség és citrombors. Hosszú lecsengés, de egyáltalán nem nehézkes test. 2012 karácsonyán lesz a polcokon, addig várni kell. Én a bontással még tovább is fogok. 50
Gere Tamás Pincészete, Villány
borozgatánk csendben De boroztak már együtt hangosabban is, egyszer a reggel a ház előtt találta őket, borral és gitárral a kézben...
Minden helybéli szeme fénye
A végén a még el nem nevezett, 2009-es Cabernet Franc. Nagy reményeket táplálnak iránta, dolgoznak azon, hogy a franc legyen a borvidék vezető borát adó fajta. Ebből mintegy 1800 palackot töltöttek, a terv az, hogy a márkanevet használhatja majd más is, mindenki, aki ezt a szintet megüti. Tiszta fekete a bor, nagyon fajtajelleges illattal, elsősorban fekete bogyós gyümölcsök és csoki, de izgalmas kaprosság is érezhető némi bőrösséggel, régi fabútorok illatával és édes fűszerekkel. Ízben nagyon koncentrált, a csokoládé mellett érett és friss gyümölcsök és fűszerek, erőteljes savszerkezet, sok érett tannin, nagy test, hosszú lecsengés. Szép terv ez a névvel, remélhetően sokan megpróbálják ezt a szintet elérni. A kóstolás közben pedig beszélgetünk, cikáznak a gondolatok, egyik téma hozza a másikat, már régen nem szőlőről, borról van szó: az csak a médium. A teljesség igénye nélkül: előkerülnek a kolbászkészítés kulisszatitkai, a pálinka, a hipermarketek, az étkezési szokások, a benzinár, a francia polgári konyha, a Gerilla grill, a székfonó mester, a színezett kopásálló beton, a síelés, az autók és minden, ami éppen eszünkbe jut. Ülünk, és semmi kedvünk felállni, továbbindulni. Sajnos azonban mindenkinek van dolga. Geréék a munkát és a pincészetet hivatásnak veszik, szerelemből csinálják, az alkotás szeretetéből. Kis lépésekkel, tudatosan haladnak előre, hogy olyanná formálják szűkebb környezetüket, amilyenben szívesen élnek. Közben ráhatással vannak tágabb környezetükre is, ezt mindenki pontosan megérzi, amikor levesz a polcról egy Gere Tamás és Zsolt bort, és megkóstolja. Emberi borok, emberi léptékkel. (Ui: Aki idáig várta arra, hogy kiderüljön: unokatestvérek. Mármint a két borász, a szintén villányi Gere Attila és Gere Tamás. A feleségeik pedig testvérek.)
„A teljesség igénye nélkül: előkerülnek a
kolbászkészítés kulisszatitkai, a pálinka, a hipermarketek, az étkezési szokások, a
benzinár, a francia polgári konyha, a Gerilla grill, a székfonó mester, a színezett kopásálló beton, a síelés, az autók és minden, ami éppen eszünkbe jut. Ülünk, és
semmi kedvünk felállni, továbbindulni.”
Köszönjük! Stábunk a villányi túrára ezzel az Audival utazott – gyorsan és kényelmesen. Az autót a Porsche Hungaria biztosította.
{ 2012. február } 51
