GEOMORFOLÓGIAI VESZÉLYEK A SZAMOS-HÁTSÁGON. Jancsik Péter 1

Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.

GEOMORFOLÓGIAI VESZÉLYEK A SZAMOS-HÁTSÁGON Jancsik Péter1 Az Erdélyi-medencének ezen tájegysége, melyet Szamos-hátságként (Podişul Someşan), vagy Szamos menti dombságként szoktak emlegetni, a földrajzi és ezen belül a geomorfológiai veszélyeknek igen nagy mértékben kitett terület. Az utóbbi évtizedek vagy inkább évszázadok során végbement antropogén behatások a litológiai és talajtani szempontból egyébként is érzékeny térséget még inkább kimozdították fejlődésének egyensúlyi állapotából. Az első ilyen jellegű emberi beavatkozás a természetes növénytakarót jelentő erdőségek kíméletlen kiirtása volt, főképp a nagy és közepes meredekségű lejtőoldalakról, utat engedve így a gyorsított eróziónak. A térség geológiai szerkezetének összetevőiből kiemelendő a nagy területeket alkotó, harmadkori eredetű agyag, vagy agyagos jellegű üledékek jelenléte, mely egyértelműen a lejtős tömegmozgások keletkezésének alapvető tényezője. A geomorfológiai veszélyek más jellegű megnyilvánulása a torrenciális eróziós képződmények létrejötte. Leginkább a talajpusztuláson már túljutott, valóságos ”badland”-re hasonlító lejtőoldalakon következik be. A kiszámíthatatlan és szélsőséges időjárás egyenes következményei a gyakran jelentkező árvizek, melyek Kárpát-medenceszerte komoly gondokat okoznak. A természetes növénytakarótól megfosztott kopár oldalakon végbemenő gyors lefolyás mindezt fokozza. A felszínalaktani veszélyek mélyen rányomják a bélyegüket a tájegység területhasznosítására, és ezen keresztül a többségében mezőgazdaságból élő falusi népesség mindennapi életére is. A deráziós folyamatok, vízeróziós képződmények keletkezése, valamint a talajpusztulás során egyre nagyobb, régebben megmunkált területek válnak használhatatlanná. A negatív kihatású felszínalakító folyamatok nem kímélik az emberi településeket sem, lakóházak tucatját, valamint közlekedési útvonalak több kilométernyi szakaszait teszik tönkre. Ezen tanulmányban nem áll szándékomban az egész Szamos-hátságról részletes rizikóelemzést készíteni, csupán a geomorfológiai veszélyeknek néhány jellegzetes vonását szeretném kiemelni és releváns példákkal alátámasztani. A kiemelt mintaterületek főképp a Szamos-hátság déli, délnyugati részében helyezkednek el (Kolozsvári- és Dési-dombság, Nádas mente, Kapus mente, Feleki-vonulat), de nyilván ez nem jelenti azt, hogy a tájegység többi térségeire nem jellemzőek, vagy kisebb mértékben lennének jelen a negatív kihatású jelenlegi felszínalakító folyamatok. A Szamos-hátság tájképileg és szerkezetileg is nagymértékben hasonlít az Erdélyi Mezőséghez, főképp, ha figyelembe vesszük az utóbbinak Cholnoky Jenő által javasolt elhatárolását. Szerinte addig tart a Mezőség, ameddig fellelhetőek a mezőségi agyagrétegek (alsó miocén) és a szarmáciai homokkövek, illetve az ezekhez igen szorosan kapcsolódó, jellegzetes lejtősuvadások (Cholnoky J., 1922). Ezen elgondolás alapján a Feleki-gerincet vagy a Kolozsvártól nyugatra elhelyezkedő területeket is oda kéne sorolni. Nyilván a jelenleg érvényben lévő tájbeosztás más képet mutat. A Kolozsvártól délre található Feleki-vonulat, a Kis-Szamos völgyétől északra lévő Kolozsvári-dombság, vagy a Nádas, Kapus mente a tágabb értelemben vett Szamos-hátság tartozékai, habár tájképi és domborzattani szempontból a Mezőségre ütnek. Csupán a hátság nyugati és délnyugati peremrészei kapnak más természetföldrajzi színezetet (Kis-Magura, Pányiki-plató, Hunyadi-medence), ahol a kristályos alapkőzet is a felszínre kerül. Az elemzett területen a negatív vetületekkel is rendelkező felszínalakító folyamatok nem újkeletűek, már évszázadokkal ezelőtt is jelen voltak, csak kevesebb jelentőséget 1

Jancsik Péter, egyetemi tanársegéd, Babeş–Bolyai TE, Földrajz Kar, Fizikai Földrajz Tanszék, Kolozsvár, [email protected]

1

Jancsik Péter: Geomorfológiai veszélyek…

tulajdonítottak nekik. Az agyagos, márgás, laza üledékekből felépülő lejtőkön a deráziós folyamatok képezik a legaktívabb felszínalakító tényezőt. Nem kell hozzá szakember, hogy megállapíthassa, hogy a domboldalak java része vagy már régebben lesuvadt, vagy pont most van mozgásban, vagy szemmel láthatóan a földcsuszamlások veszélyének van kitéve. A lejtőkön létrejövő árkok, vízmosások, horhosok évszázadokon, évezredeken keresztül fejlődtek, míg széles völgyek alakultak ki belőlük. Ezek a folyamatok most is tartanak, csakhogy egy olyan tájegységben, ahol a lejtők részaránya a teljes felszín 80–90%-át teszi ki, a jelenlegi lejtőfolyamatok mélyen rányomják bélyegüket a területhasznosításra, főképp a mezőgazdasági tevékenység és a beépíthetőség szempontjaiból. A felsorolásra kerülő geomorfológiai veszélytípusok közül talán a leginkább szembetűnők és a legnagyobb károkat tudják okozni a lejtős tömegmozgások (deráziók). A Cholnoky-féle terminológiában a miocén kori mezőségi márgás agyagokból álló, vízszintes rétegzettségű lejtőkön végbemenő nagyméretű felszínmozgásokat suvadásoknak nevezzük. A suvadás kifejezést a nemzetközi szakirodalom szóhasználatában mélyfészkű, homogén anyagú, esetenként rotációs jellegű, szingenetikus csúszópályájú felszínmozgásokkal lehet helyettesíteni. A suvadások az Erdélyi Mezőségen a leggyakoribbak, de mivel a mezőségi agyag a Szamos-hátság területén is előfordul, az ilyen jellegű felszínmozgások is fellelhetőek itt. Ezek a folyamatok a legszembetűnőbbek a Kolozsvári-dombság területén lévő Kajántóivölgyben, az Elővölgyben és a Harmadvölgyben. A suvadások nagyobb része régi képződmény, egyesek több ezer évesek, de találhatóak új formák is, melyek folyamatos mozgásban vannak. A régebbi formák sem stabilizálódtak véglegesen, ugyanis a létrejött nagyméretű, néha 40–50 m magas suvadáshalmok oldalain újabb, más jellegű csuszamlások jöttek létre, melyek a hupák lealacsonyodásához vezetnek. Főképp a hupák meredekebb, déli kitettségű részein omlások is előfordulnak, melyek során a lecsúszott halmok összetartásában szerepet játszó homokkő padokból és a vulkáni tufa rétegeiből szakadnak le különböző méretű darabok (1. ábra). 1. ábra. Felszínmozgás nyomai

A jellegzetes, nagyméretű “koporsókat” létrehozó suvadások általában a kihangsúlyozottan aszimmetrikus völgyek obszekvens lejtői mentén jönnek létre. A területen egyébként általános a kuesztás jellegű felszínforma-típus, a vízszintes lerakódású rétegeknek az Erdélyi-medence központja felé történt megdőlése következtében. Sajnos az agyagos területeken a konzekvens vagy reszekvens lejtők sem mentesülnek a felszínmozgásoktól, 2


csupán a folyamatok lezajlása és a létrejött formák morfológiája különbözik a suvadásokétól. Az ilyen csuszamlások csúszópályája általában kisebb mélységben helyezkedik el, a csuszamlások csekély meredekségű lejtőn is létrejönnek. Mivel ezek a mozgások általában hátrafelé harapóznak, az eredeti csuszamlástesthez mindig egy-egy újabb adag tevődik hozzá, és így létrejön egy összetett, meggyűrt, meredek és majdnem vízszintes (álteraszos) lejtőrészekből összeálló csuszamlástömb. A szakadásfalak viszonylag alacsonyak (3–8 m), és karélyos formájuk van. A csuszamlások testében létrejöhetnek másodlagos szakadásfalak is. A kvázihorizontális vagy visszahajló részeket gyakran víz tölti ki. Az elmozdult rétegek köpenyszerűen vándorolnak lefelé a lejtőn. Eróziós bázisuk általában a patakmeder, melybe belecsúsznak. Igen tekintélyes területeket érintenek, gyakran a lejtő egész hosszára kiterjednek. Ilyen típusú aktív mozgások figyelhetők meg a Kolozsvári-, Dési-dombságon, vagy a Nádas, Kapus patakok vízgyűjtőjének konzekvens lejtőin. A köpenycsuszamlástól érintett lejtőrészek messziről szembetűnnek, ugyanis ott a földek nem kerülnek mezőgazdasági művelés alá, csupán legelőként hasznosíthatók (2. ábra). 2. ábra. Köpenycsuszamlás

A miocén mezőségi agyagon kívül még más korú agyagos összetételű kőzetek is találhatók a Szamos-hátság területén, melyek szintén potenciális csuszamlás létrehozó tényezőként jöhetnek számításba. Ilyenek például az oligocén vörös és szürke agyagok (forgácskúti rétegek), az oligocén márgák (berédi-márgák), a felső eocén tarka agyagok (nádasvölgyi rétegek), vagy az alsó eocén tarka agyagok. Ezek kisebb-nagyobb vastagságban helyezkednek el, és a szerkezetmorfológiának megfelelően különböző típusú csuszamlások jönnek létre bennük. Általában gyakoribbak a köpenyes vagy folyásos jellegű mozgások, és ritkábbak a halmazos, suvadásos jellegűek. Talán a legtöbb gondot a forgácskúti rétegek okozzák, melyek Kolozsvár környékén is megtalálhatók, és csuszamlások sorozata jött létre bennük. A város fölött magasodó Fellegvár oldalában végig friss mozgások figyelhetők meg, melyek több lakóházat is romba döntöttek már az elmúlt évek folyamán (3. ábra). Agyagásvány-elemzés során megállapították, hogy a forgácskúti rétegekben igen magas a

3


duzzadó agyag részaránya (montmorillonit 35%), ami nagymértékben hozzájárul a lejtős tömegmozgások kialakulásához (Treiber I., Tövissi J., Cörmös D., 1973). 3. ábra. Friss mozgások a Fellegvár oldalában

Az elemzett terület földcsuszamlásokkal szembeni veszélyeztetettségét számbelileg is ki lehet fejezni, mert például a Nádas-patak egyik mellékágának vízgyűjtőjében (Méra-völgy) mintegy 15 km2-nyi területen legalább 33 nagyobb méretű, nagyrészt aktív felszínmozgás figyelhető meg, ami négyzetkilométerenként több mint 2 csuszamlásnak felel meg átlagosan. Ugyanott megállapítható, hogy a teljes felszínnek majdnem 4%-át (3,75 %) felszínmozgások töltik ki, illetve a terület majdnem fele erősen vagy közepes mértékben veszélyeztetett a földcsuszamlások kialakulásának szempontjából (Jancsik P., 2000). A csuszamlások által okozott károk számottevőek. Csak Kolozsvár környékén házak tucatja dőlt össze vagy vált lakhatatlanná az elmúlt néhány évben. Sok esetben károsodott a műutak burkolata a mozgások miatt (4. ábra). A Kolozsvár és Torda között húzódó E60-as műutat legalább 3 helyen kellett javítani egy év alatt (5. ábra). Hasonlóan megrongálódott a Kajántó felé vezető 109A műút, vagy a Szelicse felé vivő 107R műút legalább 5 szakaszon. Csuszamlás miatt lejjebb kellett költöztetni a Fejérd településre vezető földutat, mely még jelenleg is mozgásban lévő területen halad át. A csuszamlások a földben vagy a föld felett húzódó vezetékeket is károsítják. Talajcsuszamlás és kúszás miatt összedőlt például az Elővölgy és a Fejérdi-völgy felé vivő telefonvezeték több tartóoszlopa. Szintén csuszamlások miatt csak az Elővölgyben több száz hektár szántóföld vált használhatatlanná. A Szent

4


György-hegy oldalában több ha gyümölcsös ment tönkre, de ez várható volt, ugyanis ezeket részben a felszínmozgások megkötésére telepítették. 4. ábra. Felszínmozgás során károsodott műút

Az agyagos összetételű forgácskúti rétegek felett mikrokonglomerátumból, homokból és homokkőből álló oligocén rétegek (fellegvári rétegek) találhatók. A meredek, gyakran alámosott lejtőoldalakon a merev, cementálódott rétegek alól az agyag kicsúszik, így ezek a rétegek függőleges vagy visszahajló falként kipreparálódnak. Az aprózódás és a gravitáció hatására a rétegfejekről kisebb-nagyobb darabok szakadnak le, omlásokat okozva. A Fellegvár oldalában 1918 februárjában volt nagyobb méretű, halálos áldozatokat is követelő omlás. Hasonló, de kisebb méretű omlások figyelhetők meg az alsó és a felső, eocén korú durva mészkövek esetében is. A szelektív erózióval létrejövő meredek falakról mészkőtömbök szakadnak le, melyek méret szerint rendeződve felhalmozódnak a lejtőn. A felhalmozódó kőtengerek miatt a terület nehezen hasznosítható, még a legeltetés is akadályozott. A csuszamlásokhoz hasonló méretű károkat tudnak okozni a torrenciális jellegű lineáris vízeróziós képződmények. A folyamat általában esővízbarázdák keletkezésével indul, melyek tovább mélyülve árkokká, vízmosásokká alakulnak át (6. ábra). Néhány esetben kivételes intenzitású esőzések alatt egyenesen méteres mélységű árkok keletkeznek. A folyamatot nyilván elősegíti a természetes vegetáció nélkül maradt kopár, hosszan elnyúló domboldalak jelenléte, melyeken a lefolyás rövid idő alatt végbemegy. A térséget felépítő laza kötöttségű üledékek, mint amilyenek az eocén, oligocén vagy miocén kori homokok, homokkövek, gipszek, márgák kellő litológiai alapot nyújtanak az időszakos lefolyású vízeróziós képződmények keletkezésére.

5


5. ábra. A Kolozsvár és Torda között húzódó E60-as műút

6. ábra. Esővízbarázdákból alakult vízmosások

6


Sok esetben a folyamat egy-egy nagyobb méretű csuszamlás meredek szakadásfalán indul, mely növényzettel egyáltalán nem borított. A létrejövő vízmosások fejlődésük során átvágják magukat a csuszamláshalmokon, felszabdalva az amúgy is tagolt térséget. Számos esetben a vízmosások vezetik le a suvadáshupák között létrejövő hepetavak vizét. Ez a folyamat figyelhető meg a Nádas mente vagy a Kolozsvári-dombság területén (7. ábra). 7. ábra. A hepetavak vizét vízmosások vezetik le

A vízmosások kialakulásának megvannak az éghajlattani alapjai is. Ahhoz képest, hogy az elemzett terület tulajdonképpen dombvidék, az éghajlata csapadékesés szempontjából meglehetősen szélsőséges. Nem ritkák az igen kiadós csapadékot szolgáltató esőzések, amikor rövid idő alatt 50 mm-t meghaladó esővíz zúdul a lejtőkre. A kolozsvári Meteorológiai Intézet adatai alapján például 24 óra leforgása alatt 1953 júniusában 65,4 mm, 1954 júniusában 60,3 mm, 1970 júliusában pedig 62,8 mm eső esett a város környékén. Mindez egy olyan tájegységben, ahol az éves csapadékátlag 600 mm körüli. Szintén a kolozsvári Meteorológiai Intézet adatai alapján 1966-ban 24 olyan nap volt, amikor 10 mm-nél több eső esett, 1970-ben 25, 1977-ben pedig 22 ilyen esős nap. Ugyanakkor feljegyeztek olyan periódusokat, amikor hónapokon keresztül nem esett csapadék, és kíméletlen szárazság uralkodott (2000. szeptember–október). Mindezek a szélsőségek elősegítik a torrenciális eróziós képződmények kialakulását, egyes térségeknek valóságos ”badland”-é történő változtatását. A kiváltó okok között nyilván meg kell említeni az emberi beavatkozásokat is. Nem szabad megfeledkezni a Szamos-hátságot borító erdőségek több ezer hektáron történt kiírtásáról, vagy az igen nagy méreteket öltő intenzív legeltetésről. Az erdők kitermelése jelenleg is folyamatban van, csak a vízválasztó gerincek mentén maradt meg az eredeti növénytakaró, foltokban. Szinte minden település környékét, beleértve a városokat is, sűrű állatösvény-hálózatok teszik kopárrá. Elég gyakran a vonalas eróziós formák a földutak hosszában, a szekérutak keréknyomai mentén jönnek létre, ezért az ilyen domboldali utakat folyamatosan arrébb kell költöztetni. A vízmosások és a csuszamlások keletkezésében igen szoros az összefüggés. Meredekebb lejtők mentén a vízmosások, debrők mélyülése csuszamláskiváltó tényezőként szerepel. A mederbe becsúszott agyagos földtömbök elrekesztik a lefolyást és tavakat hoznak létre. A tavak időszakosak, ugyanis egy újabb esőzés során az elzáró gát átvágódik, és a tó vize levezetődik. Az is megfigyelhető, hogy egy-egy kisebb-nagyobb agyagfolyás vagy csuszamlás fejlődése során jelleget változtat és vízeróziós képződményként, árokként

7


működik tovább. Levonható a következtetés, hogy a Szamos-hátságon a deráziós folyamatok létrejötte, valamint a vonalas eróziós képződmények keletkezése igen szoros kapcsolatban áll egymással, valóságos szimbiózisban mennek végbe. Szintén geomorfológiai veszélyekként kell tárgyalni a Szamos-hátság területén levonuló árhullámokat, egyrészt mert kialakulásukban nagymértékű a domborzattani determináltság, másrészt mert levonulásuk során lényeges geomorfológiai változások mennek végbe a folyómedrek szintjén. Kisebb vagy nagyobb méretű árhullámok a térséget elég nagy gyakorisággal érik, évente átlagban 2–3 is levonul. Elégséges egy kiadós felhőszakadás, és a Kapus, Nádas, Almás, Egregy, Borsa patakok medrében máris hömpölyög az áradat. A tájegység egyik fő határoló vízfolyásán, a Kis-Szamoson az 1970-es és 1980-as években megépített víztározó tórendszerrel (Béles, Tarnica, Meleg-Szamos, Gyalu I-II, Fenes, HidegSzamos I-II) a vízlefolyást nagymértékben szabályozták, ezért az árvizek a tavak alatt csak kivételes esetekben okozhatnak károkat. Például az 1995. december végi és 1996. január eleji hóolvadás okozta árhullámokat a bélesi víztározó teljes mértékben felfogta, miközben az árvíz előtti 15 millió m3-es víztérfogatáról 90 millió m3-es térfogatra duzzadt (Serban Gh., 1999). Sajnos nem lehet ugyanezt elmondani a Nagy-Szamosról, mely Dés városának határában egyesül a Kis-Szamossal, ellenben vízlefolyása nincsen szabályozva. Nagyobb méretű árhullámok idején a város különböző negyedei víz alá kerülnek, ami által lakóházak tucatjai válnak lakhatatlanná. Tekintélyes károk keletkeztek 1995-ben, 1999-ben, 2000-ben és 2001ben is, de ezek nem hasonlíthatók össze az 1970-es nagy árvíz kártevéseivel. Az 1999. április közepén keletkezett árvizek például Dés mellett több mint 1000 ha területet öntöttek el, illetve víz alá került a Szamos-völgyében vezető műút Dés és Révkolostor között 500 méteres szakaszon és megrongálódott. Nagyobb méretű árhullám vonult le 1999 júliusában a Nádas patakon, egy felhőszakadás következtében. A hömpölygő víz aratás előtt lévő szántóföldeket öntött el (50 ha), hidakat rombolt le és lakóházakat, gazdaságokat tett tönkre. Az áradásnak halálos áldozata is volt. Szintén halálos áldozatot követelt a Kapus-patakon levonuló áradat, mely Nagykapus határában elöntötte az E60-as műutat és nagy mennyiségű hordalékot terített szét a burkolaton, leállítva a forgalmat. Minden egyes árhullám levonulásakor a folyók, patakok medre lényeges változásokat szenved, a sodorvonal áttevődik és a medermorfológia jellege módosul. A kanyarulatok mentén alámosás következtében a partok beszakadnak, és a meanderek lefelé vándorolnak. A szabályozatlan vízfolyások mentén (pl. Nádas) a hurokkanyarulatok lefűződési stádiumba kerülnek, míg a kiegyenesített, szabályozott, gátak közé szorított vízfolyások (Kapus, Kis-Nádas) mederaljzata feltöltődik, ami az árvízveszély megnövekedéséhez vezet egy újabb árhullám bekövetkeztén. Az árhullámok levonulása során hatalmas mennyiségű hordalék is szállítódik, ami a medrek feltöltődése mellett a térségben lévő mesterséges tavak eliszaposodásához vezet. A tavak egy része víztározó szerepű, míg a kisebb méretűek, ám nagyobb számban lévők halászati célból létesültek. A teljes feltöltődés veszélye leginkább a Szamos-hátság déli peremén lévő Gyalu víztározót érinti, mely a Kis-Szamos völgyében lévő települések (Kolozsvár, Szamosújvár és a községek, falvak) vízellátását biztosítja, illetve energiatermelő szerepe is van. Az 1972-ben létesített víztározó esetében 1975-ben végeztek először feltöltődési vizsgálatokat, majd megismételték két évvel később (Anitan I., Cocut N., Farcas R., Pop Gh., Tövissi J., Újvári J., 1977). Megállapították, hogy a meder évente átlagosan 18 cm-t töltődik, de voltak olyan évek, amikor elérte a 22 cm-t is (1975-ben). Csupán az 1975 júliusában a Hideg-Szamoson levonuló árhullám egy 1,0–1,5 méter vastag hordalékkúpot hozott létre a tó délkeleti részében, és a meder alján mintegy 50 cm vastag iszapréteg rakódott le. A feltöltődés megakadályozására mind a Hideg-Szamoson, mind a Meleg-Szamoson újabb víztározókat létesítettek. Ez azonban nem jelent tökéletes megoldást, mert például a HidegSzamoson létesített eredetileg 7 hektáros felszínű tó egyetlen árhullám következtében 1996-

8


ban teljesen feltöltődött törmelékkel és farönkökkel. A Gyalui-tó hideg-szamosi végződésénél pedig valóságos delta jött létre, ingoványos, mocsaras területtel, melyen megtelepedtek a vízinövények is (8. ábra). Az 1995-ben, 23 évvel a gát építése után elvégzett mérésekből kitűnik, hogy a víztározó teljes térfogatának majdnem egynegyede (23,27%) töltődött fel, míg a holt térfogatának több mint fele (50,65%). Megállapították, hogy a jelenlegi feltöltődési ritmus mellett a víztározó előreláthatólag 2082 körül fog teljes mértékben kitöltődni hordalékokkal (Anitan I., Cocut N., Farcas R., Pop Gh., Tövissi J., Újvári J., 1977). Szintén elég nagy mértékben töltődött fel a Meleg-Szamos víztározó is, főleg az agyagos üledékeken keresztülfolyó Egerbegy-patak hordalékainak következtében. Tíz év alatt a tó teljes térfogatának 8,2%-a, míg holt térfogatának 32,3%-a töltődött ki iszappal. 8. ábra. A Gyalui-tó ingoványos területe

Hasonló helyzetben vannak a Szamos-hátság belsejében lévő halastavak is. Néhány közülük teljesen feltöltődött (pl. a Fejérdi völgyben lévő alsó tó), vagy feltöltődésének előrehaladott stádiumában van. Kisebb-nagyobb mértékben eliszaposodott, felsankolódott tavak vannak a Kapus-völgyben, a Kajántói-völgyben, a Fejérdi-völgyben stb. Ezek további töltődésének megakadályozására nagyon kevés a lehetőség. Egy sajátos, de Erdélyben nem egyedi, veszélyeket magában hordozó geomorfológiai folyamat ment végbe Dés mellett, Désaknán. A település környékén található sómasszívumból már a rómaiak idejében bányászták a sót. A XVIII.–XIX. században Désakna a monarchia egyik legjelentősebb sókitermelő helye volt. A századok során a település környékén mintegy tucatnyi különálló bányát létesítettek. A harang vagy trapéz alakú bányaüregek legtöbbjében még az 1700-as években felhagytak a kitermeléssel, és az üregeket elöntötte a víz. Az üregek közül a Nagy bánya és az István bánya még a XVIII. században beszakadt, míg a József bánya a XIX. században szakadt be. A bányabeszakadások sorozata itt nem zárult le, ugyanis 1998. január 14.-én a Csicsiri és az ”Augusztus 23” bánya III-as kamrája egymásba szakadt, és a felszínen egy hatalmas méretű, tölcsér alakú szakadék jelent meg. Az antropikus eredetű beszakadásos ”dolina” mélysége megközelíti a 100 métert, átmérője több száz méteres. A dolina szélén az agyagos kőzetben nagyméretű és igen aktív csuszamlások jöttek létre, rögtön a beszakadás után. A csuszamlások az utóbbi években több száz méterre kiterjedtek a szakadás peremétől, tönkretéve a térségben lévő gyümölcsösöket és erdőt. Nagyobb gondot okoz az, hogy a képződmény közelében lakóházak is vannak. A jövőben a bányabeszakadások sorozata is folytatódhat, aminek jelei már meg is mutatkoztak 9


egyes térségek süllyedésében. A még be nem szakadt üregek és járatok egy része felett a település lakóépületei és gazdaságai húzódnak (9. ábra). 9. ábra. Üregképződés

10


Nehéz lenne a veszélyes és negatív kihatású geomorfológiai folyamatok ”hasznáról” beszélni, de a sötét felhők elhessegetésére meg kell említeni, hogy egyes turisztikai övezetként kezelt térségek idegenforgalmi látványossága épp ezen fent említett folyamatok során jött létre. Gondolok itt a Feleki-gerinc környékén és Kolozsvár belterületén is nagy számban fellelhető feleki gömbkövekre, melyek csuszamlásokkal kerülnek a felszínre vagy az eróziós patakmedrekben bukkannak elő. Szintén csuszamlás hozta létre részben az Almásvölgy látványosságát, a Sárkánykert lélegzetelállító sziklaalakzatait Almásgalgó mellett. A lepusztító erózió különböző formája szülte a Bácsi-torok, Törökvágás szurdokait, vagy az Ördögorr alakzatát Méra mellett. Irodalom Aniţan I., Cocuţ N., Fărcaş R., Pop Gh., Tövissi J., Újvári J.: (1977) Unele cercetări legate de colmatarea lacului de acumulare de la Gilău (C. N. A., Studii de alimentări cu apă, Bucureşti) Cholnoky J.: (1919) A kolozsvári Feleki-hegy (Földrajzi Közlemények, pp. 32-40) Cholnoky J.: (1922) Néhány vonás az Erdélyi-medence földrajzi képéhez (Földrajzi Közlemények, pp. 107-122) Cholnoky J.: (1943) Az erdélyi suvadásokról (Földrajzi Zsebkönyv, pp.18-23) Jancsik P.: (2000) Térinformatikai módszer egyes területek csuszamlás–érzékenységének kimutatására (Geográfus doktoranduszok országos konferenciája, Miskolc) Pinczés Z.: (1998) Az Erdélyi-medence természeti földrajza (Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen) Şerban Gh.: (1999) Lacurile de acumulare din bazinul superior al Someşului Mic (Studia UBB, seria Geographya, XLIV, nr. 2, pp. 51-60) Szabó J.: (1996) Csuszamlásos folyamatok szerepe a magyarországi tájak geomorfológiai fejlődésében (Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen) Treiber I., Tövissi J., Cörmös D.: (1973) Studiul alunecărilor de teren de pe versantul sudic al dealului Cetăţuia – Cluj (Studia UBB, seria Geographya, pp. 19-28)

11

GEOMORFOLÓGIAI VESZÉLYEK A SZAMOS-HÁTSÁGON. Jancsik Péter 1

Recommend Documents