2b. Gének és viselkedés
Gének és viselkedés - II AGRESSZIÓ A szerotonerg pályák (DIA 18) Az agresszív viselkedés, extrém esetben a „harcolj vagy menekülj” stratégia „harcolj” komponense. Az agresszív viselkedést a szerotonin neurotranszmitterrel kommunikáló idegi központok szabályozzák. A dián látható, hogy az ún. rosztrális raphe magból szerotonerg pályák futnak, többek között, az amigdalába, a hippokampuszba és különböző agykérgi területekre. Az anatómiai részleteket nem kell megtanulni! A glükokortikoid receptor gén – epigenetikai szabályozás (DIA 19) Megfigyelték, hogy a gyerekkori törődés, vagy éppen ellenkezőleg, a nem-törődés a raphe mag közvetítésével a hippokampusz idegsejtjeiben okoz változást, mégpedig, a glükokortikoid receptorok kifejeződési szintjében (magas expresszió esetén a hippokampusz hatékonyabban tudja kontrollálni a stressz reakciót, azaz a HPA-tengelyt gátló funkcióját). Kiderítették a folyamat mechanizmusát. Eszerint, a stressz-mentes gyermekkor alacsonyabb szintű metilációt okoz a receptor génen, míg a stresszes élethelyzet az ellenkezőjét, erős metilációt eredményez (epigenetikai változások). Tehát, a kedvezőtlen gyermekkor, - a nagyobb mértékű DNS metiláció miatt,- alacsonyabb glükokortikoid receptor mennyiséget produkál, ezért az a kortizolra nem reagál megfelelően. Magyarul, ilyenkor a hippokampusz, nem gátolja megfelelő mértékben a HPA tengely működését (tk. a kortizol termelődését), ezért az ilyen egyed hajlamos lesz az agresszív viselkedésre. A jelenséget patkány modellen tanulmányozták. A HPA tengely működésének alapja a stressz által koordinált válasz egy fenyegető stimulusra. A hipotalamusz az az agyterület, amely összehangolja a megfelelő hormonális, vegetatív és szomatikus motoros válaszokat. Ismertek a különböző élettani változások, amelyek stressz helyzetben fellépnek: a szívfrekvencia emelkedik, a vér az izmokba és az agyba áramlik, a légzés gyorsul, az emésztés lassul, a nyálelválasztás megszűnik, az izzadás fokozódik, a pupilla kitágul, az erőkifejtési készség, a fentiek miatt, nő. Mindezek funkciója az, hogy a szervezet cselekvésre kész állapotba kerüljön, ahol a döntést (küzdj vagy menekülj) követően a feladatot maximális erőbedobással oldja meg. A stressz reakció hormonális mechanizmusát az ún. hipotalamuszhipofízis-mellékvesekéreg (HPA; hypothalamo-pituitary-adrenal) tengely vezérli. A HPA tengely végső soron a kortizol (egy mellékvesekéreg által kiválasztott glükokortikoid hormon, más néven kortizon) stressz hatására történő kiválasztását szabályozza. A CRH (corticotropin-releasing hormone; kortikotropin kibocsátó hormon) egy hipotalamuszban termelődő hormon, amely az agyalapi mirigy ACTH (adrenocorticotropic hormone) hormonjának kiválasztását serkenti. Az ACTH a véráramláson keresztül serkenti a mellékvese kortizol kiválasztását; a kortizol pedig a test stresszre adott válaszreakciójában játszik kulcsszerepet. A hipotalamusz CRH termelő neuronjait két agyi központ szabályozza: az amigdala („mandula”) és a hippokampusz („tengeri csikó”). A hippokampusz feladata a hipotalamusz CRH kibocsátásának gátlása. A hippokampusz ugyanis sok glükokortikoid receptort tartalmaz (citoplazmában lévő receptorok), s ezért erőteljesen reagál a kortizolra. A hippokampusz negatív visszacsatolás révén szabályozza a HPA tengely működését: megemelkedett kortizol szint a vérben a hippokampusz aktiválása erősödő gátló információk a hippokampuszból csökkent CRH csökkent ACTH csökkent kortizol csökkent stressz válasz. Gyermekgyilkosság (DIA 25) Az oroszlánt tartják annak az állatnak, amely megöli az idegen kölyköket. Sok fajnál, beleértve közvetlen rokonunkat, a csimpánzt is, megfigyelhető ez a viselkedés. A gyermekgyilkosságok zömét az embernél is mostohaapák követik el. Mindez azt jelzi, hogy ennek a durva tettnek genetikai háttere és evolúciós értelme van. Ez az értelem nyilvánvaló: a EXTRA KÖVETELMÉNY
20. Előadás
Boldogkői Zsolt ©
1
2b. Gének és viselkedés hím nem akar invesztálni idegen utódok nevelésébe, hanem sajátot szeretne. Továbbá, ha nincs táplálandó utód, a nőstény hamarabb megtermékenyíthető is lesz.
DOMINANCIA A dominancia hónaljszaga (DIA 27) Egy kísérlet során szagmintákat vettek különböző férfiaktól, s arra kértek nőket, hogy egy skálán értékeljék, mennyire tartják vonzónak. Két érdekesség adódott eredményként: (1) a nők ki tudták választani a domináns férfiakat a szagminták alapján; (2) a férjezett nők találták kifejezetten vonzónak őket. Ebben a kísérletben nem vizsgálták, hogy milyen illatanyagok közvetítik a domináns státuszt. Az azonban ismert, hogy az ember is kommunikál feromonokkal, annak ellenére, hogy nálunk hiányzik az ún. vomeronazális szerv, amely a feromonok érzékelésében játszik szerepet. Az ember a szaglószervével érzékeli a feromonokat. Kimutatták, hogy a szőrrel fedett területeken magasabb a feromon kibocsátás, mint a csupasz testrészekről (talán a nagyobb fokú izzadás), ez magyarázhatja az emberi szőrzet bizonyos helyeken való megmaradását.
ÖNZÉS, ÖNZETLENSÉG (DIA 28) A Darwinista evolúció elmélet azt sugallja, hogy a természetben ádáz harc folyik a túlélésért és a szaporodásét. Az embernél és sok magasabbrendű fajnál azonban az egyedek egymást való segítésére is találunk példákat. Hogyan jöhet létre az önzetlen (altruista) viselkedés? Már volt szó arról, hogy evolúciós sikert egy egyed akkor is elérhet, ha a rokonainak segít. Továbbá, olyan fajoknál, amelyek fejlett társas életet élnek, nem-rokon egyedek is segíthetnek egymásnak, ha ezért viszonzást remélhetnek. A korábbi években az ún. csoport szelekciót elvetette az evolúcióbiológia, csak az egyedet és a rokoni közösséget tartotta a szelekció egységének. Játékelméleti modellekkel bizonyították, hogy a segítségnyújtás nem működhet tartósan egy populációban, mert a csalók, akik elfogadják a segítséget, de nem viszonozzák azt, - előbb-utóbb túlszaporodják az önzetleneket. Itt az egyik kérdés persze a csalás megjelenésének valószínűsége. Az utóbbi időben sok kutató újra előszedte a csoportszelekció elméletét, mondván, hogy azok a csoportok, amelyekben az egyedek segítik egymást jobb eséllyel túlélnek, mint az önző egyedekből álló populációk. Az ÖNZETLENSÉG génje (AVPR1a gén; arginin vazopresszin receptor gén) (DIA 29) Az AVPR1a egy G protein-kapcsolt receptor. Néhány bázispárnyi különbség a gén szabályozó régiójában meghatározhatja, hogy az emberek hogyan viszonyulnak egymáshoz. Azt tapasztalták, hogy a rövidebb szabályozó szakasszal rendelkezők önzőbbek, mint a hosszabb verzióval rendelkező személyek. A feladatban mindenki kapott 14 dollárt, s azt vizsgálták, hogy mennyire osztják ezt meg idegen emberekkel. A rövidebb verzióval rendelkezők zsugoribbnak bizonyultak. Ugyanaz a kutatócsoport feltételezi, hogy az AVPR1a gén rövid promóteres változata szerepet játszik az autizmus kialakulásában is. Megjegyzés: arginin vazopresszin = antidiuretikus hormon.
INTELLIGENCIA 30) Az intelligencia egy nehezen megfogható fogalom, mert előbb alkották meg, mint ahogy világos lett volna, hogy mit jelent (ma sem tudjuk, csak mérjük). A matematikai logika, a közvélekedéssel ellentétben, nem fogja át a logika minden területét. Továbbá, másfajta logika kell ahhoz, hogy egy adott kereten belül gyorsan megoldjunk egy problémát (analitikus gondolkodás), mint ahhoz, hogy magát a keretet feszegessük, s kevés információ alapján rájöjjünk a lényegre (kreatív gondolkodás) vagy, hogy rendszerként szemléljük az adott problémát (szintetikus gondolkodás). Valamint, más kvalitások kellenek egy absztrakt probléma megoldásához (IQ; intelligencia hányados), mint az emberekkel való kommunikációhoz (EQ, érzelmi intelligencia). (DIA
EXTRA KÖVETELMÉNY
20. Előadás
Boldogkői Zsolt ©
2
2b. Gének és viselkedés Az INTELLIGENCIA (matematika) génje; (DIA 31) kolinerg muszkarin 2 receptor – az acetilkolin egyik ionotróp receptora, CHRM2 gén) Az IQ meghatározásában a genetikának 4080%-ot tulajdonítanak (ez hasonló a testmagasság meghatározottságához), de nem világos, hogy mi lehet ez a genetikai háttér. Egy vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy a CHRM2 lazán (0,4%-ban) kapcsolatos a tanulással, memóriával és problémamegoldással. Egy ilyen alacsony korreláció azonban nem magyarázza a médiaszenzáció ilyen magas fokát. Egy másik kísérletsorozatban 550,000 SNP-t vizsgáltak meg, s az intelligencia öröklődési komponenseit fedezték fel, az azonban, hogy milyen gének játszanak szerepet ebben, nem derült ki.
KÍVÁNCSISÁG A dopamin receptor d4 (Drd4) gén (DIA 33) A széncinegék Drd4-es génjében, hasonlóan más génekhez, számtalan SNP (egy-nukleotid polimorfizmus) található. Az ún. open field (nyílt terület) kísérletben azt vizsgálták, hogy van-e különbség a madarak között ismeretlen területen való felfedező viselkedésében. A kutatók azt találták, hogy egy 830. pozícióban levő SNP nagyfokú befolyással van a cinkék felfedező viselkedésére.
VALLÁSOS HIT Vallás és hiedelmek (DIA 36, 37) Vallás szinte minden népcsoportnál jelen van, ami azt sugallja, hogy a vallásos hit genetikai gyökerekkel rendelkezik. A hit kialakulásának pontos oka nem ismert, csak feltételezések vannak. Az egyik elképzelés szerint az ember ráeszmélt az élet végességére, s a túlvilági életben való hit nyugtatja meg ezt a félelmet az elmúlástól. Mások szerint a vallás erősíti csoportbeli összetartozást (csoportkohézió). Az ún. mém elmélet szerint a vallás fertőző mémek elterjedése az emberi agyakban. Sokan úgy gondolják, hogy a különféle hiedelmek, közte a vallás is, közös genetikai és idegi eredetű háttérrel rendelkeznek. A vallásos hit génje VMAT2 gén (DIA 38) A VMAT2 (vezikuláris monoamin transzporter 2) funkciója a monoaminok (főként a dopamin, norepinefrin és szerotonin) transzportja a citoplazmából a szinaptikus hólyagokba. A szerotonin vagy újonnan képződik a preszinaptikus neuronokban vagy egy transzporter (az ábrán nor-epinefrin transzporter) juttatja vissza a citoplazmába a szinaptikus résbe való ürülést követően. Az „Isten gén hipotézis” szerint a VMAT2 génnek két (SNP) variánsa van, s ezek a működésükben különböznek egymástól. A VMAT2 spirituális allélja, a feltételezések szerint, nem magát az istenhitet kódolja, hanem az idegsejtek monoamin tartalmának szabályozásával olyan specifikus élettani viszonyokat alakít ki, amely misztikus érzeteket kelt. Ez a hipotézis 1000 ember vizsgálatából származik, egyetlen pontmutációbeli különbségen alapul, s nem végeztek élettani vizsgálatokat. Valószínű, hogy a média nagy érdeklődése tartja csupán életben e gyér kísérletes és koncepcionális háttérrel rendelkező elképzelést. Megjegyzés: a VMAT2 gént a skizofrénia kockázati tényezőjeként is jegyzik.
BESZÉD A nyelvi ösztön (DIA 39-41) Noam Chomsky elmélete szerint a nyelv használatának képessége minden ember veleszületett tulajdonsága. Hasonló véleményen van Steven Pinker is. Szerinte a nyelv nem kulturális termék, amit úgy tanulunk meg, mint a legtöbb alapvető emberi képességünket, mások figyelése és utánzása útján. A nyelv alapjainak idegi elemei már születéskor jelen vannak az agyunkban, s a bonyolult beszéd spontán módon, mindenféle erőfeszítés nélkül fejlődik ki a gyerekekben. A nyelv használata során nem tudatosul a mögötte rejlő nyelvtani logika. Ezen gondolatok alapján helyénvaló tehát a nyelvre egyfajta ösztönként tekinteni, hiszen a nyelv a Homo sapiens tekintetében olyan, mint bármely más állatfajnál egy ösztönös, csak az adott fajra EXTRA KÖVETELMÉNY
20. Előadás
Boldogkői Zsolt ©
3
2b. Gének és viselkedés jellemző viselkedés. A nyelv eredetéről különféle elméletek vannak, ld. 40-es dia. Kiderült, hogy az ember beszédkészségének agyi központjai nem evolúciós újdonságok, hanem „pusztán” a főemlősöknél már létező agyterületek nagysága változott meg. Az ún. Broca terület a kifejező képesség agyi központja. Sérülés esetén beszédképtelenség (afázia) alakul ki, de a beszédértés normális marad; a Wernicke terület a beszédértés központja (sérülése esetén halandzsa beszéd); a Planum temporale (a Wernicke terület része) a kommunikáció (beszéd és gesztikuláció is) agyi központja. Majmoknál szintén a kommunikációban játszik szerepet ez az agyterület. A BESZÉD génje (FOXP2 gén) (DIA 42 A beszéd kialakulásához több anatómiai és élettani változásra is szükség volt. Ilyen pl. a gégecső lejjebb csúszása, ami mint ismeretes növeli a fulladás veszélyét, mert a levegő és táplálék útja keresztezi egymást. Egy angol család több tagja súlyos beszédbeli problémákkal küzd, melynek két látszólag független tünete az artikuláció és nyelvtan alkalmazásában való nehézség. A genetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy ebben a családban a FoxP2 gén egy mutáció révén inaktiválódott. Az emberi FoxP2 gén jellegzetessége az, hogy a csimpánzétól két aminosavban eltér, ami nagy változásnak tűnik, hiszen ez 5 millió év alatt zajlott le, s közben néma bázispár csere nem történt, míg a csimpánz FoxP2 génje az egérétől csupán egyetlen aminosavban tér el (200 millió éve váltak el), de itt közben a nagyobb időbeli távolság miatt 131 bp néma csere ment végbe. Egy fontos tényt azonban csak lábjegyzetben lehet megtalálni az eredeti cikkben (a média nem is említi): a glutamin ismétlődések számában különbség van a csimpánz és az egér között (lehet, hogy az emberek között is?). Még egy fontos hiányosság az, hogy nem ismerjük a FoxP2 gén szabályozásában lévő különbségeket, aminek különös jelentősét ad az, hogy, mint nemrég kiderült, a FoxP2 gén egy másik promóterről is leíródhat, ami kétszer hosszabb fehérjét eredményez.
PÁRVÁLASZTÁS Párkapcsolatok (DIA 43, 44) Az embernél a párkapcsolat rendszer rugalmas, társadalomtól függő variációk jöhetnek létre. A lényeg az, hogy ha törvények nem tiltják, akkor a tehetős és hatalommal bíró férfiak poligám kapcsolatokat alakítanak ki sokszor erőszakkal, de gyakran női beleegyezéssel. Nem tudjuk, hogy majomszerű őseink, a csimpánzhoz hasonlóan, promiszkuitásban vagy a gorillához hasonló szigorú hárem rendszerben éltek. A vadászó-gyűjtögető kultúrákban nincs mód a javak felhalmozására, ezért időközönként felbomló és újrarendeződő monogám kapcsolat voltak a jellemző, de a főnöknek valószínűleg több nő „dukált”. A földművelő kultúrák kezdetén létrejött mind a hat független civilizáció (Babilon, Egyiptom, India, Kína, Azték- és Inka Birodalom) vezetőire az extrém poligámia volt a jellemző. Az uralkodók háremeiben több ezer nő volt, akik közül csak egy volt a hivatalos feleség, ő szülte a trónörököst. A hárem nagysága fokozatosan csökkent a ranglétrán lefelé haladva. A legalacsonyabb rendű inkáknak például tilos volt feleséget tartaniuk. Hammurápi babilóniai király: több ezer rabszolga feleség; Ekhnaton egyiptomi fáraó: 3017 feleség; az azték Montezuma: 4000 ágyas; Udayama indiai uralkodó 16,000 ágyas (tűzgyűrűvel körbevett lakosztályokban, eunuchokkal őriztetve); Fei-ti kínai császár: 10,000; inka uralkodó (szüzek házában): több ezer nő. A Római Birodalomban megkülönböztették a monogám házasságot, a poligám hűtlenségtől: a római császárok híresen nagy nőcsábászok voltak. A poligámiát a javak egyenlőtlen elosztása tette lehetővé. A középkori Európában a törvény és a vallás csak egynejűséget engedélyezett, ami nem jelentette azt, hogy, főként a gazdagok, be is tartották ezt. Ma is a monogámia az uralkodó párkapcsolatforma, bár néhány kultúrában a többnejűség megengedett, sőt Ázsia egyes térségeiben az egy nő, több férj modell is fellelhető volt a közelmúltban. A monogámia azonban csak a törvényes kapcsolati formát jelenti, titokban egészen más történik.
EXTRA KÖVETELMÉNY
20. Előadás
Boldogkői Zsolt ©
4
2b. Gének és viselkedés LIBERALIZMUS - KONZERVATIVIZMUS A liberalizmus gén: DRD4-R7 (DIA 50) Érdekes módon a DRD4 gén a politikai nézetekre is hatással van. A hét ismétlődést tartalmazó variánssal (R7) rendelkezők rendszerint politikailag liberális beállítottságúak, de ez jelentős mértékben függ a körülményektől. Például, minél több barátja van valakinek, annál inkább liberális beállítottságú. A vizsgálat szerint egy heterozigóta (pl. R7/R4) személyt a sok barát a konzervatív felfogás felől a liberális felé „taszítja”. A fenti eredmények 2,574 egyén vizsgálatából adódtak. Tehát, a DRD4-7R funkcióját illetően az újdonságkeresés az adekvát elnevezés inkább, s minden egyéb viselkedésforma ennek a belső hajtóerőnek a megnyilvánulása. IMPULZIVITÁS Impulzivitás (DIA 51) szélesebb értelemben olyan tevékenységet jelöl, amelyre nem jellemző az előrelátás, azaz a cselekvés következményeinek a felmérése. Bizonyos helyzetekben az impulzivitás előnyös, más esetekben azonban, érdemes átgondolni a dolgokat, mielőtt megteszünk valamit. Az impulzivitás viselkedésbeli megnyilvánulásai lehetnek az öngyilkosság, az addikciók, a figyelemzavar, a hiperaktivitás, valamint az erőszakos bűnözés. E viselkedés genetikai hátterének kiderítéséhez rendkívül erőszakos bűncselekményeket elkövető finn börtönlakókat vizsgáltak meg. Kiderült, hogy ezeknek a bűnözőknek egy jelentős hányada egy szerotonin receptor (a HTR2B) ún. Q20* allélját hordozta, amely a normális verzióhoz képest csökkent működésű volt. A Htr2b-/knockout egerek szintén magas impulzivitással és újdonságkereső motivációval rendelkeztek.
HOMOSZEXUALITÁS A homoszexualitás biológiai háttere (DIA 52) A homoszexualitás idegrendszeri és genetikai okát már elég régóta próbálják megfejteni. Az első tudományos megfigyelés az volt, hogy a homoszexuálisok hipotalamuszának egyik neuron csoportja (INAH3), hasonlóan a nőkéhez, csökkent méretű volt a heteroszexuális férfiakéhoz képest (normálisan 3x nagyobb, mint a nőknél). Ez azért érdekes, mert ez az agyterület szerepet játszik a férfias jellegű viselkedésben. Ezeket a megfigyeléseket AIDS-ben elhunyt férfiakon vizsgálták. Később kiderült, hogy az AIDS-es heteroszexuális férfiak INAH3 magcsoportja is kisebb, mint az átlag, tehát, az agyterület méretcsökkenését a HIV fertőzés okozta. Tény viszont hogy, a homoszexuálisoknál, a nőkhöz hasonlóan, több idegrost halad át a kérges testen (a két féltekét elválasztó agyterület), mint a heteroszexuális férfiaknál. Svéd kutatók nem-invazív képalkotó technikákkal (MRI és PET) megállapították, hogy a homoszexuális férfiak, a nőkhöz hasonlóan, szimmetrikus agyféltekékkel rendelkeznek (heteroszexuális férfiaknál és leszbikus nőknél nagyobb a bal agyfélteke). Ezek a vizsgálatok azt is kiderítették, hogy a homoszexuálisoknál az amigdala „harcolj, vagy menekülj” központja a nőkhöz hasonlóan, alacsony aktivitással működött. A homoszexualitást korábban az ún. Csábítás Modellel magyarázták, melynek lényege, hogy gyermekkori negatív tapasztalatok hatására válik ilyenné egy ember. Ezt követően javasolták a Genetikai Modellt, amely a másik végletbe csapott át, a géneket fátumként okolták a homoszexualitás kialakulásában. Mindenestre, elgondolkodtató, hogy egypetéjű ikrek esetében, ha az ikerpár egyik tagja homoszexuális, akkor a másik testvérnek 50% az esélye, hogy ugyanilyen vonzalommal fog rendelkezni. Ezek a számok a kétpetéjű ikrek esetében 25%, testvérek esetében pedig 10%, míg populációs szinten 5% a homoszexualitás előfordulása. A környezeti hatást jelezheti, hogy adoptált testvérek esetében ez az arány 10%. A HOMOSZEXUALITÁS génje (Xq28 régió) (DIA 53) Dean Hamer: a homoszexualitás genetikai hipotézise (1993): az X kromoszóma ún. Xq28 régiójában 5 olyan marker is van, ami a homoszexuálisokra jellemző. Ebben a régióban több száz gén található, s azóta sem azonosítottak egyet sem, amelyről bizton állítható, hogy a szexuális preferenciában játszik szerepet. Sőt, EXTRA KÖVETELMÉNY
20. Előadás
Boldogkői Zsolt ©
5
2b. Gének és viselkedés manapság sokan megkérdőjelezik ennek a régiónak a szexuális orientáció kialakításában való szerepét. A homoszexualitás evolúciós szempontból nem tűnik adaptív viselkedésnek. Akkor mégis miért maradt fenn? Egy evolúciós pszichológián alapuló elmélet szerint az a gén, ami a férfiakban homoszexualitásra hajlamosít, termékenyebbé teszi az anyát (valóban, egy homoszexuálisnak több testvére van). A gén a férfiak irányába való erős vonzalmat ébreszt mindkét nemben. A nőknél ez gyakoribb és változatosabb szexuális életet eredményez, a férfiaknál pedig homoszexualitást.
EPIGENETIKAI ÁTKAPCSOLÁS (DIA 54) Az egér genom-szintű vizsgálata azt mutatta, hogy az embrionális fejlődés során főként az anyától származó gének fejeződnek ki az állat agyában, a fiatal egerek agyában verseny folyik az anyai és apai gének között a kifejeződésért, míg az apai gének a felnőtt korra fokozatosan átveszik ezt a kontrollt a génkifejeződés felett. A tanulmány 1300 idegsejtekben kifejeződő gén esetében mutatott ki szülői irányban való eltérést a gének kifejeződésében. Ez a szám azért is meglepő, mert eddig alig több mint 100 imprintált génről volt tudomásunk (ebből 45 az idegrendszerben), s azt hittük, hogy ez a szám végleges. Maga a jelenség különleges abban, hogy az ivarsejt képződés során történő imprinting felülíródik az egyed fejlődése során; tehát az imprinting nem egy életre szól, mint ahogy eddig gondoltuk, hanem dinamikusan változik az egyedi élet során, legalábbis a vizsgált esetekben. A nagyszámú imprintált gén azt mutatja, hogy ez a folyamat alapvető szerepet játszik az agy fejlődésében és a viselkedés meghatározásában. A kutatók azt találták, hogy az agyi régiók kb. ¼-e érintett az imprintingben. Nevezetesen, különösen azok az agyterületetek imprintálódtak, melyek a táplálkozással, a szaporodással, a fájdalomérzéssel, a szociális kapcsolatokkal és a motivációval kapcsolatosak. A magzat érintett génjeinek 61%-a anyailag imprintált, míg a felnőtt állatoknál ez az arány 70% a hímek javára. Érdekes az imprinting szülői mintázata is. Az agykéregben az imprintált gének közül főként az anyai gének fejeződnek ki (az apai gének imprintáltak), míg a hipotalamuszban az apai gének fejeződnek ki (az anyai gének imprintáltak). Ez az eredmény alátámasztja David Haig modelljét: az apai gének a kompetitív, míg az anyai gének a kooperatív viselkedést támogatják, az anyához és a többi utódhoz való viszony tekintetében. Egy másik tanulmányukban a kutatók kimutatták, hogy az X kromoszómán elhelyezkedő agykéregben kifejeződő gének nagymértékben anyai kontroll alatt állnak a lány utódokban (a fiúknál ez egyértelmű, lévén egyetlen anyai X kromoszómájuk).
Demokrácia és diktatúra - A Parazita Stressz Elmélet (DIA 55) Egyes országokban évszázados múltú a demokrácia, mások diktatúrákban senyvednek. A kialakult politikai rendszereket sokféleképpen magyarázzák. pl. a gazdasági körülményekkel, a sajátos történelmi múlttal, a földrajzi fekvéssel, stb. Randy Thornhill Parazita Stressz Elmélete szerint a politikai rendszerek mikéntje a fertőző betegségek gyakoriságától függ. Olyan országokban, ahol gyakoriak a járványok, idegengyűlölőek lesznek az emberek, akik a rendet, ill. a rendet biztosító „vezért” támogatják. Ilyenkor diktatórikus kollektivista társadalmak keletkeznek. A kevésbé fertőzött helyeken viszont nagyobb az értéke a szabadságszeretetnek, s itt demokrácia épül. Más kutatók érdekes kísérleteket is végeztek. Azok a kontrollcsoportoknak, akiknek előzetesen romlott ételre kellett gondolni, sokkal inkább nacionalista érzelmeket tápláltak, mint azok, akiknek nem volt ilyen „elő-tréningjük”. Más kutatások a politikai viselkedés genetikai hátterét elemezték. Eszerint az SLC6A4 gén, - amely egy szerotonin transzportert kódol, - egy polimorf promóter által kódolt. A rövidebb promóter verzióval rendelkezők aggodalmaskodóbbak, jobban féltik az egészségüket, s ezért idegengyűlölőek, mint a hosszabb promóterrel rendelkezők. Az olyan népek, ahol diktatúrák uralkodnak, az elképzelés szerint magasabb arányban tartalmazzák a rövid promóteres verziót. Megjegyzések: (1) a diktatúrákat rendszerint a népre erőltetik, nem pedig szabadon választják az emberek, legalábbis bizonyos társadalmak jobban tolerálják; (2) a fertőzöttség mértékén és a szerotonin transzporter génen alapuló két elmélet egymást kizárja.
EXTRA KÖVETELMÉNY
20. Előadás
Boldogkői Zsolt ©
6
2b. Gének és viselkedés Versengés és együttműködés (DIA 56) Vajon miért nem tud a világ kedvenc sportja, a foci Észak-Amerikában meghonosodni? Az amerikai fociban egyszerre van jelen a csapaton belüli versengés és együttműködés. Gyakoriak a cserék, s emiatt a játék végére nem lesz fáradt az egész csapat. Gyakran kerülnek kispadra a játékosok, még a legnagyobb sztárok is. A pályán bizonyítani kell, hogy egyénileg is jók. Az egyéni teljesítményt nem csak a gólokban, hanem a gólpasszokban is jegyzik, s ez csapatjátékra ösztönöz. A németeknél nagyobb a csapatszellem, a dél-amerikai és a dél-európai csapatoknál pedig fontosabb az egyéni teljesítmény szerepe. Számos felmérés kimutatta, hogy, bár, az amerikai a világ leginkább versenyre épülő társadalma, egy konkrét projektet illetően ők tudnak a leghatékonyabban is együttműködni. Például, egy kísérletben 8 egymást nem ismerő embernek kellett egy egyszerű hajómodellt összerakni. A 16 kéz összehangolt munkáját az amerikaiaknak sikerült szinte mindig a leggyorsabban megoldania. A vizsgálatok azt mutatták, hogy nem az átlagos intelligencia hányados és az egyéni ügyesség volt fontos, hanem az, hogy kiknek sikerült leghamarabb főnököt választani. A második helyezettek a németek voltak, a 3. helyezést pedig a japánok érték el. A németeknél a főnök mindig a legmagasabb iskolai végzettségű volt, a japánoknál pedig a legidősebb. Nem sikerült kideríteni viszont, hogy az amerikaiaknál mi volt a főnök kiválasztásának szempontja. Úgy tűnik, hogy a lényeg az volt, hogy minél hamarabb válasszák meg azt, mintsem az erre való képességek mérlegelésével töltsék az időt. Más kutatások szerint, nemcsak a versengés és az együttműködés formái különböznek, hanem már a versenytársra is másként tekintenek a különböző kultúrákban. Egy japán a versenytársat eszköznek tekinti, hogy ő maga is jobbá váljon (jó példa erre a GO, ahol a gyengébb mindig előnnyel indul). Egy amerikai számára a versenytárs mérce, amely alapján beméri magát a világban. Mi kelet-európaiak, az ellenfelet feltétlenül, mindenáron legyőzendő ellenségnek tekintjük (forrás: Mérő László: Az elvek csapodár természete).
Elfajzott Darwinizmus (DIA 56) A Darwini evolúció elmélet egy félremagyarázott, torz mellékhajtása, az ún. szociál-darwinizmus, amely azt állítja, hogy egyrészt, az erősebbnek kell túlélnie, a gyenge pedig pusztuljon, másrészt pedig, a népek egymás elleni küzdelmét követendő célként állítja. Ez a felfogás nagyon népszerű volt a XI. század végétől a XX. század közepéig Európában és Amerikában. Az irányzat egyik legismertebb képviselője, Herbert Spencer szerint a gazdag és sikeres emberek jobban alkalmazkodtak a társadalmi viszonyokhoz, mint a szegények és sikertelenek. Spencer szerint a társadalomban ugyanaz folyik, mint a természetben: természetes szelekció, és ezért morálisan elfogadható a gyengébbekkel szemben alkalmazott erőszakosabb eszközök. Ugyanígy, a népek közötti küzdelemben a gyarmatosítás a természetes szelekció normális eseteként volt értelmezhető. A győztes hadseregeket sem kell morálisan értékelni, mert a fittebb győz, s ez a természet rendje. A vesztes fél veszteségei is betudható azok alacsonyabb „fittségi" státuszának. A szociál-darwinizmus szélsőséges formája az eugenikai programokban nyilvánult meg. Az eugenika az emberi szaporodás szabályozása a „faj” genetikai állományának javítása érdekében. Enyhébb formája az elmebetegek sterilizációs programja volt, legextrémebb formájában a németországi haláltáborokig jutott. A szociál-darwinizmus másik prominens képviselője, Darwin unokaöccse, Francis Galton, arról volt nevezetes, hogy a koponya formájából próbált következtetni az intelligencia fokára. A Minnesota iker tanulmány egy esete: FAKULTATÍV KÖVETELMÉNY! Egy példa két egymástól függetlenül nevelt egypetéjű ikrek meghökkentő hasonlóságára. A Jim testvérek 4 hetes korukban lettek elválasztva egymástól. Mindkettőjüket Jim-nek nevezték e, s 39 éves korukban találkoztak először. Meglepő hasonlóságokra derült fény. Mindkét Jim első felesége Linda, a második pedig Betty nevű volt. Egymástól függetlenül. mindkettőjük James-nek nevezte el a fiát, az egyik James Alan, a másik James Allan. Mindkettőjüknek volt egy adoptált testvére, akiknek a Larry volt a neve. Mindketten "Toy"-nak nevezték a kutyájukat. Mindketten jogi tréningen vettek részt, s részfoglalkozású helyettes sheriffek voltak Ohio-ban. Mindketten nehezen tudták betűzni a szavakat, de jók voltak matematikából. Mindketten kárpitosok voltak, s hobbiként mechanikai rajzolással foglalkoztak. Mindketten Floridában vakációztak, közel egymáshoz. Mindketten ugyanabban az időben lettek fejfájósak, ugyanakkor kezdtek el hízni, és természetesen ugyanolyan magasak és a súlyuk is megegyezik.
EXTRA KÖVETELMÉNY
20. Előadás
Boldogkői Zsolt ©
7
