GÉMTELEPEK A DÉL-TISZÁNTÚLON ÉS A MAROS HATÁRSZAKASZÁN 1999 ÉS 2005 KÖZÖTT

Gémtelepek a Dél-Tiszántúlon és a Maros határszakaszán A Puszta 2004 – 1/21. pp. 199-206. 1999 és 2005 között Kotymán László

GÉMTELEPEK A DÉL-TISZÁNTÚLON ÉS A MAROS HATÁRSZAKASZÁN 1999 ÉS 2005 KÖZÖTT KOTYMÁN LÁSZLÓ KÖRÖS-MAROS NEMZETI PARK IGAZGATÓSÁG

2005

BEVEZETÉS Egyes gém fajok állomány növekedése, különösen a nagy kócsagé (Egretta alba) és a bakcsóé (Nycticorax nycticorax), érzékelhető a Dél-Tiszántúlon is. Ennek a kedvező folyamatnak köszönhetően egyre több, népes gémtelep létesül. Hét év felmérésének eredményeit dolgoztam fel, a fészkelő párok számának megállapításán túl, a szűkebb élettér befolyásoló tényezőit is vizsgálva. Sikerült igazolni a bakcsó, az üstökösgém (Ardeola ralloides), a kis kócsag (Egretta garzetta), a nagy kócsag, a vörös gém (Ardea purpurea) és a szürke gém (Ardea cinerea), valamint a kanalasgém (Platalea leucorodia) fészkelését.

IRODALMI ADATOK Az 1860-as évek előtt Hódmezővásárhely környékén a Tisza kiöntésein igen sok kócsag (Egretta sp.) lehetett (BODNÁR 1917). A nagy kócsag fészkelését a hódmezővásárhelyi határból egy 1904-es fészekalj bizonyítja (BODNÁR 1950). A 1960-70-es években a legjelentősebb fészkelőhely a Hódmezővásárhely határához tartozó Mártélyi Tájvédelmi Körzetben, a Barci-réten alakult ki. Itt 1968 és 1971 között 26-50 pár üstökösgém, 20-52 pár kis kócsag és 20-300 pár bakcsó fészkelését állapította meg STERBETZ (1974). A Maros-ártéren az 1940-es években fészkelt a bakcsó, a kis kócsag és a szürke gém (PÁLFI & MOLNÁR 1980). A Maros folyón, Nagylak közelében, egy román oldalon lévő gémtelepet STERBETZ (1975) említ. A Vásárhelyi-pusztán, a kardoskúti Fehér-tavon 1965 és 73 között 1-4 pár vörös gém fészkelt (STERBETZ 1975).

199

A Puszta 2004 A „Nimfea” Természetvédelmi Egyesület évkönyve

A felmért terület tágabb környezetében a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben, tiszahullámtéri erdőkön és a nagy halastavak nádasában vegyes gémtelepek alakultak ki (STERBETZ 1974, LOVÁSZI 2002, BOD & MOLNÁR 1980). Megemlítem még, hogy a tárgyalt területtől északra Szentes határában két halastavon, a szentesi Fertőn 26 pár, a Termál-tavon 17 pár nagy kócsag fészkelt 2004-ben. A román oldalon Arad és Szemlak közötti Maros-hullámtéren 1962 és 1999 között fészkelt az gém, a bakcsó, a kiskócsag, a nagy kócsag, a szürke gém és a vörös gém (GYÉKÉNY et al. 2003).

TERÜLET ÉS MÓDSZER A felmért terület kiterjedése, Derekegyház vonalától délre a Marosig, a Tiszától keletre Tótkomlósig. Célunk a fákon létesült gémtelepek pontos felmérése, a nádasban fészkelőknél pedig legalább a nagy kócsag állományának pontos felderítése volt. A vörös gém fészkelések felmérése, csak ez utóbbiak hozadéka maradt. Homogén vörös gémtelep után nem kutattunk, bár erről sem tettünk le a jövőt tekintve. A gémek mellett, a telepen fészkelő kárókatona (Phalacrocorax carbo), barna rétihéja (Circus aeruginosus), vörös vércse (Falco tinnunculus), kék vércse (Falco vespertinus), erdei fülesbagoly (Asio otus) szarka (Pica pica), dolmányos varjú (Corvus c. cornix) párok számát is felmértük. A felmérés módszere az egyes gémtelepek viszonylatában igen eltérő volt. A Kakaszéki-tavon, nádasban települt fészkeléseket az első öt évben partról, egy szárító üzem magas tornyából a hajnali órákban végeztük, ezt az utolsó két évben repülőgéppel végzett felmérésekkel pontosítottuk. Másutt, ahol a nádas viszonylagos kisebb kiterjedése miatt jól bejárható, áttekinthető volt, ott partról, vagy mellcsizmában közvetlenül a telepre bemenve végeztünk felmérést. A maros-szigeteki fészkeléseket partról lombmentes időszakban a fészkelés elején, március végétől végeztük, a később költésbe állók számát és faji megoszlását nyáreleji, csónakból történő visszaellenőrzéssel állapítottuk meg. A pusztai facsoportban létesült fészektelepet a nyárfolyamán 1-2 alkalommal bejártuk, ekkor a ritkább fészkelőket mértük fel, majd a tél folyamán a fészkeket leszámoltuk, és így a nagyobb létszámban költő fajok párjainak számára is viszonylag pontosan tudtunk következtetni.

EREDMÉNYEK A telepek három élőhely típuson alakultak ki: 1. szikes tavak nádasai, 2. pusztai erdőfoltok, 3. hullámtéri erdők. A tárgyalt területen lévő három nagyobb halastavon (Ludasi-, Nyálaséri-, Ördöngősi- halastó), repülőgépes felmérés során nem találtunk nagy kócsagot fészkelve 2004-2005-ben.

1. Szikes tavak nádasai Kakasszéki-tó (ex lege), Vásárhelyi-puszta, Orosháza, Székkutas, Csongrád megye és Békés megye A gémtelep a kb. 110 hektáros Kakasszéki-tó legzavartalanabb, kiszélesedő öblözetében sűrű nádassal fedett, horgászok által nem látogatott részén jött létre, feltehetően a kilencvenes évek végén. 1999-2003 között partról, 2004 és 2005-ben az előbbi módszert repülővel való lerepüléssel kombináltan

200

Gémtelepek a Dél-Tiszántúlon és a Maros határszakaszán 1999 és 2005 között Kotymán László

végeztünk felmérést. A 2001. évi kanalasgém költését, a fészküket éppen elhagyott, alig repülő fiókák alapján sikerült (1x3 pull) bizonyítani. Nem tudtuk viszont bizonyítani a bakcsó és a szürke gém fészkelését, bár minden évben látjuk ezeket a fajokat a gémtelepen. Feltételeztük 2005-ben az üstökösgém és a kanalasgém fészkelését. 2005-ben 16 nagy kócsag és 13 vörös gém fészket találtunk a nádasban végzett bejáráson. 1. táblázat. Fészkelő párok száma és faji megoszlása a Kakasszéki-tavon. faj

év 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. nagy kócsag 3 4 6 12-16 30 35 44 vörös gém 4-6 4-6 5< 8-9 12 16 20 Kanalasgém 1 barna rétihéja 1 1 1 1 1 1 1

Sóstó-ér (Körös-Maros Nemzeti Park), Vásárhelyi-puszta, Székkutas, Csongrád megye 2005-ben alakult ki. 17 pár nagy kócsag fészkelt a mintegy 50 hektáros keskenylefutású szikes-tó egyik kiszélesedő, sűrű nádassal borított öblözetében.

Temesvári-lapos (Körös-Maros Nemzeti Park), Vásárhelyi-puszta, Hódmezővásárhely, Csongrád megye 2005-ben létesült telep 2 pár nagy kócsag és 1 pár vörös gém fészkelt a 12 hektáros szikes-tó kis kiterjedésű, sűrű nádasában.

2. Pusztai erdőfoltok Montág-puszta (nem védett részén), Csanádi-puszták, Makó-Rákos, Csongrád megye 2000-ben létesült egy alig egy hektáros 20 éves kocsányos tölgy, magyar kőris, keskenylevelű ezüstfa erdőben. 2005-nyarán a gémtelepen éjszakázott több tucat nagy kócsag és a kanalasgém, de nem fészkeltek. Táplálkozó területet az ún. Nagy-Zsombék, szikes mocsár nyújt a gémeknek. A csatornákon és kiöntéseken hatalmas mennyiségben van jelen ezüstkárász és réticsík. 2. táblázat. Fészkelő párok száma és faji megoszlása a Montág-pusztán. faj bakcsó üstökösgém kis kócsag szürke gém vörös vércse kék vércse erdei f. bagoly szarka dolmányos varjú

év 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 35 35 30 69-70

2004. 48-50

2-3 2

4-5 5

2005. 220-225 2 15 11

1 1 1

1

1

1

1

1

2

1

1

1

201

2 1 2 1 1


Pitvarosi-víztározó (nem védett), Pitvaros, Csongrád megye 2005-ben létesült egy gémtelep a 72 hektáros, szikes jellegű belvíztározó középső részén álló, mintegy 2 hektáros, körülbelül 12 éves alig 3-5 méter magas mezei juhar erdőben. Ebben az évben tavasztól kezdődően magas vízszintet tartottak a tározón. Egész évben, nap mint nap tucatnyi horgász állt a parton. Ennek ellenére a mély vízzel körülvett szigetszerű erdő igen kedvező fészkelési, maga a tározó pedig, kimeríthetetlen táplálkozási lehetőséget teremtett. Összesen 110 pár bakcsó, kb. 4-6 pár kis kócsag és kb. 2-3 pár üstökösgém fészkelt. A 18 pár szürke gém nem a fiatal fákra, hanem a csupasz talajra, illetve az alig 20-40 cm-es vízre építette fészkét, közvetlenül a fákon fészkelő bakcsó telep alá! Fészkeiket 1,2-2 méteres faágakkal alapozták, náddal, fűvel bélelték.

3. Hullámtéri erdők Maros-sziget 47,4 fkm, (Parcul Natural Lunca Mureşului), Maros-ártér, Temes megye, Románia STERBETZ (1975) a 60-as évek végéről már említ gémkolóniát a közelből, ami ennek a telepnek lehetett az elődje. 1997. márciusában 5 pár kárókatonát 15 pár szürke gémet és 100 páros vetési varjú (Corvus frugilegus) telepet és 3 pár csókát (Corvus monedula) találtam itt. A varjú-félék fészkelése időközben teljesen megszűnt. A fekete és szürkenyárból, fehér fűzből álló idős erdő egyötödét 2001-2002. telén leégették, 3. táblázat. Fészkelő párok száma és faji megoszlása a 47,4 fkm-ben lévő Maros-szigeten. faj

Év 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. kárókatona 8 22 15 19 20 20 27 kis kócsag 8-10 1 bakcsó 8-10 1 1 szürke gém 26 46 93 96 87 105 92 vörös vércse 1

Maros-sziget 31,1 fkm, (Parcul Natural Lunca Mureşului), Maros-ártér, Temes megye, Románia Az erdő klimax fekete és fehérnyaras. 2001-2002. telén ezen a szigeten is az erdő nagyobb részét leégették, ami nyilvánvalóan hozzájárult az itteni telep megszűnéséhez és a nyugalmasabb magyar oldalra, az apátfalvi hullámtérre való átköltözéshez. 4. táblázat. Fészkelő párok száma és faji megoszlása a 31,1 fkm-ben lévő Maros-szigeten. faj

év 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. kis kócsag 1 bakcsó 7 szürke gém 2 19 59 42

Apátfalvi-hullámtér (Körös-Maros Nemzeti Park), Maros-ártér, Apátfalva, Csongrád megye A gémtelep a fentiekben említett, szomszédos alig 100 méterre fekvő román oldali szigeten lévő erdő megsemmisítése után létesült, az onnan átköltöző gémek hozták létre. Az első évben csak a parti fekete és szürke nyárakon foglaltak fészket, később az erdő vágáskorú nemesnyáras részére telepedtek át.

202


5. táblázat. Fészkelő párok száma és faji megoszlása az apátfalvi gémtelepen. faj

év 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. kis kócsag 5 szürke gém 8 28 48 54 vörös vércse 2 4 dolmányos varjú 2 1

Vetyehát (Körös-Maros Nemzeti Park), Maros-ártér, Szeged-Tápé, Csongrád megye 2005-ben jött létre a 11 pár szürke gém alkotta telep, egy erdőrezervátumban. Különös, hogy egy évek óta lakott fekete gólya fészek köré, fölé települtek idős fekete nyárak felső lombkorona szintjére.

MEGVITATÁS A térségben korábban ismeretlen pusztai fészkelések kialakulását a mindenkori csapadék, az ennek következtében kialakuló elöntések határozták meg. Ezenkívül lényeges volt a pusztai vegetáció utóbbi évtizedekben tapasztalt átalakulása, a szikes tavak elnádasodása és a pusztai facsoportok ültetése is, azaz létrejöttek alkalmas fészkelőhelyek. Kiemelkedően csapadékos és belvizes volt az 1999, a 2004 és a 2005ös év, 2000. és 2004. tavaszán, kora nyáron nagy árvízi elöntés alakult ki a Maroson. A létszám növekedés ekkortól érzékelhető, az új gémkolóniák ekkor települtek. A vízelborítottság időtartamát és kiterjedését alapvetően befolyásolták a védett pusztákon sorra elkészült élőhely-rekonstrukciók. A Montág-pusztán 1997-ben kezdődött az elszivárgó vizek megfogása, majd 2001-ben egy teljes csatornalezárással eszményi állapotok jöttek létre, ami sok más faj mellett a gémek állományát is igen kedvezően érintette. Azóta még a száraz, aszályos években is megmaradt a gémkolónia. A Vásárhelyi-pusztán 2004-ben lettek lezárva csatornák, ami félezer hektárnyi vizes élőhely regenerálódását indította el, ennek köszönhető, hogy két új gémtelep jött létre. A Pitvarosi-víztározón az erőteljes zavarás ellenére igen nagy kolónia alakult ki a tározó közepén lévő, megközelíthetetlen erdős szigeten. A Maros-ártéren immár három gémtelep is van. A felső szakaszon lévő két telep madárállománya a hullámtéri kubikokat, vízállásokat, a román oldali halastavakat látogatja. A szigeteken végzett égetések visszavetik a megtelepedő gémek számát, a nagycsanádiszigetet pedig teljesen elhagyták. A tapasztalt növekedési tendenciát a 2003. évi nagy aszály is csak átmenetileg törte meg. A bakcsók és a kis kócsagok előnyben részesítik a pusztai erdőket, a hullámtéren jelenleg nem fészkelnek. A jövőre nézve kérdés, hogy állandósulnak-e a frissen létesült gémtelepek. A nádasban fészkelő nagy kócsag fészkelések felderítéséhez nélkülözhetetlen a repülőgép használata. A mocsár részletes bejárásával alig több mint harmada került meg a fészkeknek.

203


1. ábra: A gém fészkelő párok számának dinamikája a Dél-Tiszántúlon és a Maros határszakaszán 1999 és 2005 között.

350 300 bakcsó üstökös gém

250 200

kis kócsag

150

nagy kócsag szürke gém

100

vörös gém

50 0

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

ÖSSZEFOGLALÁS 1999. és 2005 között kilenc gémtelep állományát vizsgáltuk a Dél-Tiszántúlon és a Maros határszakaszán. A telepek szikes tavakon, pusztai erdőfoltokon és hullámtéri erdőkben alakultak ki, halastavon nem találtunk kolóniát. A gémtelepek kialakulását a hullámtereken a közeli halastavak, illetve az áradások határozták meg elsősorban, míg a pusztákon a szikes mocsár rekonstrukciók kiépítése volt az alapvető feltétel. A bakcsó állománya növekedett legjobban, a kezdeti szerény néhány páros állomány mostanra 300 párat is meghaladja, erőteljesen nőtt a szürke gémé és a nagy kócsagé. Eddig ismeretlen fészkelőként megjelent, igaz csak egy évben a kanalasgém. Stabil populációja jött létre a kis kócsagnak, és bár kis számban, de több mint harminc év után ismét fészkel a Dél-Tiszántúlon az üstökösgém.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönetet mondok Harsányi Dezső, Kókai Lajos, Sallai Zoltán, Széll Antal és Török Sándor kollégámnak a felméréshez nyújtott rengeteg segítségükért. Hálás köszönetem Bánfi Péternek és Büki Józsefnek a szakirodalom megszerzéséhez nyújtott segítségükért.

SUMMARY The population raising of great white egret (Egretta alba) and nightheron (Nycticorax nycticorax) is appreciable in the Trans-Tiszanian region. As the result of this favourable course, more and more heronry were established. Present study introduce the survey results of seven years. Besides the describing of breeding pairs, the effecting factors of the narrower habitat are also identified. The breeding of seven species have been proved, these species are the nightheron (Nycticorax nycticorax), squacco heron (Ardea ralloides), little egret (Egretta garzetta), great white egret (Egretta alba), purple heron (Ardea purpurea), grey heron (Ardea cinerea) and spoonbill (Platalea leucorodia). These heronries can be found in salty lakes and marshes, and different forests around the flooded areas, fish ponds. The fish ponds, flooded areas, and wet-land reconstructions were the main basing factors of the heronries.

204


IRODALOM BODNÁR B. (1917): A kócsagok hajdani előfordulása Hódmezővásárhely vidékén. Aquila 24. p. 275. BODNÁR B. (1950): Adatok Hódmezővásárhely madárvilágához. Aquila 1951-54. p. 173-174. KOTYMÁN L. & MÉSZÁROS CS. (2003): Az 1999-2000 évi belvizek madártani vonatkozásai a Dél-Tiszántúlon. A Puszta 2003. p. 53-80. GYÉKÉNY G, DARÓCZI J. SZ. & ZEITZ R. (2003): A Maros-ártér erdőinek vízi és ragadozómadár faunája – emlékezés Libus Andrásra. Babes-Bólyai University Biology-Eco Studia Society. Biological Days – Cluj Napoca, 4th edition LOVÁSZI P. (2002): Javasolt különleges madárvédelmi területek Magyarországon. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest. BOD P., MOLNÁR L. (1980): Labodár és környéke. In. Marián M.: A Dél-Alföld madárvilága, Szeged, Somogyi Könyvtár. p. 46-50. PÁLFI GY., MOLNÁR GY. (1980): A Maros-ártér. In. Marián M.: A Dél-Alföld madárvilága, Szeged, Somogyi Könyvtár. p. 65-72. STERBETZ I. (1974): A hódmezővásárhelyi Tisza-ártér természetvédelmi területeinek madárvilága. Aquila 7879. p. 45-77. STERBETZ I. (1975): A kardoskúti természetvédelmi terület madárvilága 1952-1973 időközében. Aquila 8081. p. 91-118. STERBETZ I. (1975): A természet szolgálatában. Natura, Budapest.

205


206

GÉMTELEPEK A DÉL-TISZÁNTÚLON ÉS A MAROS HATÁRSZAKASZÁN 1999 ÉS 2005 KÖZÖTT

Recommend Documents