GÉCZI JÁNOS VERSEI
MÁSIK
i. A történetei a másik oldalon állva figyeled. A/. » íbiszként gázol a Nílus fövenyén s mikor fölrepül - tele szárnycsattogással - betűvé válik. A bika napvilág idején márvány oltárra áll teleholdnál rabolja el Európát. Ami itt keskeny csalogánydal ott zengő - örmény - arkangyal szava a rózsakertben a rózsa illatos jelképei között. Megír a vers elolvas: kettős ragyogású ólomüveg benne - miként a fénytől nehéz cseppű folyó vizében tollászkodó mester és madár. Én megtörténtem.
1076
HÍD
2. A másik papírlap fala előtt állva ahol a reggel a másik reggel másik a két fa - dió meg a birs s másik a szótagszámláló cinege teljes az égbolt a végtelennel figyeld a reggelt a fákban a cellulózüzemet a dal mohó útvesztőjének madarát Az idő formája miként a vízé végtelen de a forrásfő - kékektől zajosan bugyborog - azonos Talán egyazon napban élünk azonos amit olvasunk s talán talán ugyanúgy sóvárgunk: valami múlt s valami jövő képei után Nem tudom ki vagy Én a könyveket szerettem ha egymáshoz ért hang és a visszhang A vereségek végén a kígyó mondat merev pontszemét. A kert napfényben viliódzó zöldezüst foltjait A Sédet amikor a lánycombok között átfolyik Elégiák almaízét a számban Mondtam ez - meglehet - maga az éden Szeretném hogy megismerjelek: másik Olvasd a verset 3. Nem kell neki másolat - a szó anélkül is tökéletes A tízes testébe a golyó beletalált önmagába
1077
GÉCZI JÁNOS VERSEI
kolostorba a visszavonulás A formát zöldárban aszályidőben mindenkor folyóként tölti ki Nem érdeklődik ezért tökéletes Nincs szüksége kősóból tárnát cserjéből gallyat - s ezekből mint szép lombardiai női arcokat regényt alkotnia
NYÁR A szamárkóró virágának derengéssel feltöltött gömbje: egybegyűlnek körötte a hasonlatok. Zárvány a levegő csiszolt sötét márványában tökéletes forma nem kopik szét. Beleolvas az időbe - formál igazít. Hajnal van. Reggel. Megint.
RENESZÁNSZ Az út az erdőbe indult és a mondatba vezet az alkony - nőalak: alany - kézen ragadta. A bonyolult napszakot több év torlaszolja el gyümölcsöt rágcsál rejtélyt állít igyekszik alakot találni a felejtésnek. Vénusz lesz. Diána. Múzsa. Betsabé. Zsuzsanna. Lukrécia. Magdolna. Márta. Esélytelen a kar - elfogadja a tompor - beleolvad a mohába a száj megnyílik s lélegzetét elengedi. Reneszánsz helyzet: kitartó árnyak lelkes kőris s a gomba finom földszaga - ismét megtörténünk.
1078
HÍD
UTÓIRAT A kor ahol élek - miként az anyanyelv elfelejthető. El a könyvek lakónegyede a sarokból a káosz amelyből felépült naponta s naponta omlott össze amit hol városnak hol történelemnek hol univerzumnak neveztem. El a kert az egymásra lapozott árnyék a gömbjeit formázó paradicsomtő a csap édeni vízcsöppjei. Az eltörölt ábrára az ottmaradt folt nem emlékezik nem az a lényege. A hiányról nem szól. A félkör-holdnak nincs ikonja. A kor - velem vagy nélkülem: a jelentése változatlan mint vedlett bundájú toposz a húst megtalálja tömegét s vérengző vaddá változik. Nyomában hullák a cserszömörce égő bozótja és pirkadat amely nem tud megszabadulni a piros jövő időtől. ALLEGÓRIA A tört orrú fej - egy szoboré a katedrálison - nem emlékezik nem emlékeztet. Van egy arc ami mint érme fémében a bánya fényképben az ellobbant kép nincs. Az ítélet napján átsuhan felette az Úr s föltámasztottjainak tekintete. Bűnös. Nincs idő - saját ideje amelynek széles hullámai sodorják ^
C.ÉCZI JÁNOS VERSEI
1079
merész gőg amely nyakizmát megroppantja hiány amely rámutat. Könnyű. Kőből van emberből és szóból. Nézd meg e középkor végi allegóriát: a kígyószájba mindenestül belehal.
KIEGÉSZÍTÉSEK EGY VÖRÖSMARTY-SORHOZ Közös rémálmunk - mint a vadon - önmagát sokszorozza. Egy fenevad - még emlékszik a szabadságra - tépi marja az igéket de a vérengzés nem látszik: nyomtalan. Azt képzelem. Máskor olyan jövőnek amely már a fenevadra sem emlékezik. Kimúlsz magyar nyelv. Maga alá temetnek a trópusaid Kölcseyt a Szózat Sziverit a rímek nőket az utcasarkok. Az üveggolyó magyarul gurul a távolságba s a kifürkészhetetlen mellékmondatban elveszti - miként árnyékot - a testét. A könyvben mely a végtelen könyvtárról szól hol magától téved el s nem leli kiútját az olvasó végül ázalag lián és borostyán tapad a könyvre s az olvasójára. Szakadt és törmelék hasonlatok tartják össze - inak a hústalan csontvázat szégyen nélkül e nyelvet. A kettős képekben a cselekmény mögött másik cselekmény fut: a hártya első és hátsó falán egymástól független történet pereg. Magyarul veri a szív Sziverit. A történelemben zúzott én ágál s felpanaszolja magát a Himnuszba. Az Isten - hús az ólomgolyót - befoglalt egy kötőszót s testében visszasajog - szünettelen a céllövészet.
HÍD
1080
A nyelv tárnája - fekete levegőféreg magától fúródik a szénizmú szonettbe s a bányaomlás nem érzékelhető latinul. A páternoszter magyarul járkál fel-alá - nyeldeklő ádámcsutkaként s Európa nem érzi sem a gyomorszagot sem a paradicsom almája utáni makacs éhséget.
JEGYZET Nem akarok a halottad lenni: halott testben halódó s mégis az leszek. Magyar nyelv! Sajgó öröm egymásba belepusztulni: a te fogad az én fogam a késem a te késed s a vetőhálónk közös. Hosszú történetünk azt suttogja egyazon szörny különböző végtagjaként egymással viaskodunk s aki a gyilkos lesz az öngyilkos is - pereg a képsor a hártyafalon. Mögötte a másik: a közönyös kozmoszban nyílt szélcsend. Nem történt semmi. Nem történik semmi. S nem fog történni semmi. Az öröklét tátog. Néhány anyaglabdacs keletkezik s zúg el.
t
