GÁNÓCZI Gánó GÁBOR RAP

GÁNÓCZI Gánó GÁBOR

RAP ” A két könyvről: Érdekesebb, mint, a Gyűrűk Ura, izgalmasabbak, mint egy Stephen King könyv, több infót tartalmaz, mint bármelyik Rap oldal és jobb, mint a Biblia. Röviden ennyi, de még számtalan jelzővel illethetném.” B.Attila (egy olvasó) „ Respect a szerzőnek! Olvastam a könyvről és maximális tiszteletem a sok belefektetett munkáért!” WOLFIE (Punnany Massiff)

2001.SÁTORALJAÚJHELY 2013. Budapest Harmadik kiadás

KÖSZÖNETTEL ÉS HÁLÁVAL TARTOZOK: Béress Lacinak R.I.P. Cinyunak! Ivánnak (a bulikért és a segítségeiért) Tominak (Check magazinokért és a segítségeiért) Pásztinak (a Rap zenéért) Teybének (Freee magazinokért és sok egyébért) Csabinak (infókért, Boarderekért) Tikónak (a régi nagy, igazi bulikért!) JONES-nak és az ő Szelektív Hallásának! (Rádió Extrém 94,2 Abszolút Rádió, Pont FM, NEO FM) Thamole Drávai Tamás ( Pluside, RAPNET, ..és az összes Szelektíves Spannak…………..4EVER! És mindenkinek, aki a Rap zenét csinálja, szereti. De főleg neked, aki épp ezeket az oldalakat olvasod!

Szerzői kiadás, szerzői nyomtatás! Bármilyen adat, információ felhasználása engedélyhez kötött! Forrás: Internet

BEVEZETŐ Na akkor vágjunk bele. Talán van köztetek olyan, akinek már ismerősen cseng a nevem. Igen én voltam az, aki megpróbálta TUPAC Amaru Shakur életét bemutatni nektek. A visszajelzéseitekből azt vettem ki, hogy jó néhányan vártatok már valami hasonlóra magyar nyelven, úgyhogy ezúton is újra megköszönöm óriási érdeklődéseiteket a könyv iránt. THANX 2 U !. Remélem az első megírt könyv gyermekbetegségeiként könyvelitek el a sokszor szembetűnő és zavaró hibákat. Nem vagyok igazi „főállású” író, de azt hiszem művemmel, most már műveimmel talán pótolni tudok olyan hiányosságokat itt Magyarországon, amire van igény, csak hát pont azok nem veszik ezt észre, akiknek ez lenne a dolguk. Szóval sokat gondolkoztam már azon, hogy nem ártana egy hasonlóan részletes könyvet megírnom az egész RAP zene történetéről. Kemény vállalkozás, tudtam jól. Végül is gondoltam, aki átélte ezt az egészet annak egy, jó kis nosztalgikus feelinget is okozhatok akár, de olyan infókat is szolgáltathatok az egykori nagy sztárokról, amiket esetleg az akkori magyarországi zenével foglalkozó újságok sohasem közöltek le. Akkoriban nálunk az Első Emelet szintű dolgok és a heavy metal teljesen leuralták a zenei életet és zenei információkra való éhségünket a vasárnap déli Zenebutikkal akarták kielégíteni . De érdekességet nyújthat egy ilyen könyv a fiatalabb generációknak is, mert a Hip Hop hódit napjainkban és talán fontos lenne nekik is, hogy miből is jött ez a már több éve elfogadott és szeretett zene. Ám mielőtt bármiről is írnék, szeretném azt elmondani, hogy minden, ami itt leírásra kerül, különböző a témával foglalkozó médiumokból, újságcikkekből, internetes infók fordításából, lemezborítók „üzeneteiből”, valamint a stílussal kapcsolatos dokumentumfilmekből lett összeollózva. Na, most nehogy valami szörnyű tankönyv jellegű, oktató-okoskodó formátumra gondoljatok, ezt az egészet úgy fogom tálalni, levezetni, 3

ahogy én láttam, megéltem, átéltem. Az egész HIP HOP „evolúciót” próbálom áttekinteni. Persze én sem a kezdeteknél kapcsolódtam be ebbe a világba, koromnál fogva is érdekes lett volna. Jó pár évet várni kellett arra, hogy bemehessünk egy lemezboltba és Rap zene után érdeklődhessünk. Eleinte hivatalosan meg sem jelent Hip Hop zene nálunk. Minden, amit kapni lehetett német, jugoszláv és lengyel kiadású volt, mai szóhasználattal piaci-gagyi. A rendszerváltás tette szabadabbá ezt a dolgot is (kb. 1990-ben). Nem volt ennyire gyors a stílus beáramlása az országba. Próbáltam már mesélni ezekről az évekről egy-két fiatalabb korosztályhoz tartozó, ám RAP zenével súlyosan „fertőzött” egyednek, de láttam, hogy nem igazán tudták beleképzelni magukat abba a számomra nosztalgikus korszakba, aminek már csak a felemlítésével is újra magam előtt látom a régi helyeket, helyszíneket, amik nálam szorosan összekapcsolódnak a RAP zenével. Hihetetlennek tartották, hogy ha egy új album megjelentéről hallanának, és azt ne tudnák maximum két alatt megszerezni. Azért abban az egyben megtudtam őket győzni, hogy legyen szó bármilyen zenei stílusról, mindig az „úttörők”, a legelsők azok, akik sosem felejtődnek el és akiknek a dallamaikhoz, szövegeikhez visszanyúlva bármikor sikerlistás dalokat lehet összefabrikálni. Így illik megismerni őket, az ÖRÖKHAGYÓKAT!!!!! Persze vannak kivételek, hisz elég csak 2PAC-re gondolni, aki a 90es években tudott a RAP örökös királyává lenni. Ő lett a RAP Maradonája. Az utolsó király. ( Ez utóbbi három mondatomat nyugodtan tudjátok be 2PAC fanatizmusom túltengésének!  ). Sajnos manapság túlzottan a biznisz irányítja még a dalok szövegeit is, van erre példa bármilyen zenei stílusban számtalan. A RAP világában két meghatározó stílus vonulat bontakozott ki napjainkra, az eladhatóbb, gengszter életet favorizáló szövegvilágú előadóké és a tanító jellegű, elgondolkodtatóbb üzeneteket közvetítőké. Sajnos az ismertebb slágeresebb dalokból kevés értelem, kevés üzenet jön le. Sőt rengeteg a rossz irányú elcsavarás. Többek közt gondolok itt a nyílt színű drogreklámozásokra, amiről szegény

4

kissrác azt vágja le elsőre, hogy az a jó, ha az ujja közt parázslik a Dzsoja. Néha meg azt hiszem, hogy TeleShop-os adást hallgatok, attól a sok felemlített ruha, cipő és autó reklámtól. Ja és persze a politika sem maradhat ki ebből. Van, hogy bújtatva és van, hogy nagyon is egyértelműen kinyilatkozik az adott előadó politikai hovatartozásáról. Sajnos sokszor ki is érződik a politikai ismeretek hiánya is, de egy-egy lemez kiadása érdekében egynémelyek bármit hajlandóak a szájukon kiejteni kellő átgondolás nélkül. De minden előadónak szíve-joga, hogy mit vállal be sikereinek elérése érdekében és meddig hajlandó elmenni ezért. Én meg úgy vagyok ezzel, hogy szarok rá, csak a zene legyen jó és a kárszeg bánnya ki mit mond. Ez ugyan az a dolog, hogy nem leszarom, hogy ki szív, vagy ki nem, ha jó neki hát tőlem össze is szarhatja magát bárki bárhol. Nem az én dolgom. Viszont aki jó zenét kreál az nálam nagyon nagy király. Szóval visszagondolva a 80-as évek végére és a 90-esek elejére, hát elég nehézkesen és nagy utána járással lehetett beszerezni kazettákat, vagy épp bakeliteket. Speciál helyeken kerestük őket, mert csak ott voltak fellelhetők. Milyen becsben tudtunk tartani olyan rossz minőségű, életveszélyes felvételeket, amiket ha ma megszerzek CD-n és újra meghallgatom, hát néha olyan érzésem van mintha nem is ugyanazt a zenét hallgatnám. Pár nappal ezelőtt egy valahonnan előbányászott, régi Kurtis Blow kazit hallgattam újra végig és mit mondjak, hát elég érdekes volt az a zajzörej szimfónia, ami a hangszórókból áradt ki a halló járataim felé, de azért sikerült felismernem a Magilla Gorilla ütemeit. Elkezdhetnék írni most a már minden újságban, beleértve még a Dörmögő Dömötört is, szépen levezetett HipHop kultúratagozódásról, de ezt inkább most kihagyom, mert már a legkisebb bézbólsapkás hülyegyerek is kívülről fújja ezt, mint az anyám tyúkját. Mindenki tudja, hogy a Break-nek, a Grafittinek és a Rap zenének mind-mind egy a gyökere, a Hip Hop. Azt szeretem a legjobban, amikor Stingen és Dire Straits-en felnőtt, önmagukat zenei publicistának nevező köcsögök feljogosítva érzik

5

magukat arra, hogy Rap zenei dolgokról írjanak. Van erre példa higgyétek el, de hála az égnek lassan már a legtöbb zenei lapnál inkább felkérnek a Rap zene területén ismertebb arcokat a publikálásokra, a kritikákra és a lemezajánlókra, akiknek írásaiból én is sokat tudtam meríteni ehhez a könyvhöz. RESPECT nekik! De azért én maradok annál az alapkoncepciómnál, miszerint a saját élményeimmel fűszerezve fogom bemutatni a Rap zene legnagyobbjainak életútját, persze hiteles életrajzi leírások alapján. Végül is az életem egy bizonyos ponttól párhuzamosan pörgött ennek a stílusnak a kiteljesedésével. Bár tudom másképp élte meg ezt a korszakot egy Budapesten élő, a lemezekhez könnyebben hozzájutó akárki, mint én a vidéki kis suttyó, de azt hiszem, lesznek kapcsolódási pontok az életünkben, hisz egy-két eseménynek, egy-két helyszínnek mindenképp közösnek kell lennie mindenkinek az életében aki, akkor Rap zenét hallgatott. Mint minden más zenei stílusnál, úgy a Rap zenénél is tudtul adták a rajongók külsőségeikben a „hovatartozásukat”. Behatárolni nem tudnám most és nem is akarom, hogy mi is a legjellemezőbb öltözéke egy reppernek, de az az egy biztos, hogy minden olyan ruhadarab fellelhető a fanokon, amit egy feka valamelyik klipben egyszer is megfuttatott magán.  Régebben ez nem volt annyira márkafüggő, csak a forma és a stílus volt a lényeges, ám manapság fájhat a feje annak, aki “trendi” akar lenni, hisz agyba-főge nyomulnak az önmagukat autentikus Hip Hop Wear-ként reklámozó cégek kis hazánkban is. Külön üzletág lett ebből is rendesen, de hát nem is baj ez, hisz végtére én is ebből élek. Emlékszem mi is a klippekből próbáltunk öltözködni és keresztanyámmal próbáltam YANKEES mezt varratni egy A Tribe Called Quest klip, a Check The Rhyme alapján, úgy, hogy a minta a lepauzált videóról lett levéve.Magas szárú Nike-t vettünk, vagy Adidas Marathon-t, vagy éppen Csehszlovákiából áthozott Conversere hasolító tornacipőt festettünk feketére.

6

Amugy a varrott mez kurva jól sikerül, mert még két év múlva is elég komoly lóvéért adtam el valamelyik surmónak. Aztán ez a Yankees mánia elég sokáig megmaradt nálam, hisz azontúl, hogy a mai napig van otthon vagy három színben New York jeles sapka, más egyéb ruha darabjaimat is tudatosan úgy vásároltam, hogy valami köze legyen a Yankees-hez. Arról viszont, hogy a baseball, mint sport miről is szól, hát arról fingom sincs. És hát volt egy olyan korszakunk is, aminek az öltözködési trendjét a De La Soul Me, Myself and I c. klipjében látható cuccok alakították, na és minden olyan hülyeséget magunkra vettünk, amit itt nálunk S.A.Újhelyben Marczi Öcsi és Drizner Attila magára vett. Ők voltak itt az első olyan emberek, akik a Rap zene hazai kezdeteitől benne voltak a témában. Csak éppen elég spórolósan osztották az igét!  Egyszer láttam a tévében egy vén picsát, aki számba akarta venni, hogy mik is a különböző zenei stílusokat hallgatók legjellemzőbb ruhadarabjai és ismertető jegyei és erről még könyvet is adott ki. Na azt mindenkinek látnia kellet volna, hogy mekkora “okosságokat” mondott és még komolyan is gondolta azt. Na ennek csak annyi köze van az én mondanivalómhoz, hogy nehogy azt higgyétek, hogy én itt most valami hasonlóra készülök. Én nem fogom meghatározni a

7

reppert. Persze azért régebben volt egy-két olyan dolog amit kizárólag a repperek egy csoportjához lehetett kötni, olyanra gondolok mint a a frissen nyugatról behozott Golfokról leoperált és nyakban hordott VW jel, amit a Beastie Boys-os csávóktól majmoltak le néhányan, vagy a házilag készített három színű Afrika medállal pózoló, bőgatyás csávók. Aztán volt más kifejezési módja is Hip Hop-er mivoltunknak. Engem speciel nagyon megfogott 89 körül a Grafitti. Nagy mértékben köszönhető ez a Malcolm McLaren Buffalo Gails klipjében ténykedő sprayereknek. Ez és a hazánkban egyik elsőként ténykedő Sizarre nevű srác művei fogtak meg nagyon és lettem “miattuk” én is mániása a falaknak.Ugyan személyesen nem ismetem a srácot, de nagyon respektáltam és irigyeltem, hogy ő már akkor két oldalas cikkben szerepelt az Ifjúsági Magazinban. Akkoriban elég jól fellendítettük a környékbeli festék boltok forgalmát Akril és Neolux vásárlásainkkal egy Tiko nevű haverommal, aki minden marhaságban benne volt velem. ( Jó haver voltál Tikesz és az is maradsz örökké! ). 1994 körül épp ezzel a haverommal hepiztünk Siófokon munkakeresés gyanánt, mikor is az anyai hívószónak eleget téve haza kellett jönnöm. Az anyai hívószót egy rendőrségi idézés indukálta. Egy egész napot végig stoppoltam, hogy egy hülye félre értést tisztázzunk a rendőrségen. Csupán annyi történt, hogy valami elmekárosult telepingálta a várost horogkeresztekkel és “Halál a Cigányokra!” felíratokkal és hát a rendőröknek (errefelé is nagy eszük lévén) rögtön a grafittiseket kellett elővenniük. Jegyzőkönyvbe kellet mondanom valami olyan bugyutaságot, hogy kijelentem, hogy rajzainkkal és felíratainkkal nem úszító jellegű szövegeket terjesztettünk, hanem a kedvenc együtteseink és énekeseink nevét népszerűsítettük. Volt egy másik nosztalgiát ébresztő esetünk is Tikóval. Tikó és én a két észlény kitaláltuk, hogy nekünk sürgősen fújnunk kell valamit és ki is néztük a helyi húsipar betonkerítését. Délben. Neki is láttunk olyan értelmes felíratokkal ellátni ama általunk sivárnak vélt falat,

8

mint a Jammin’ Jam és a Crack, vagy akár New York. A probléma ott kezdődött, hogy az egész délben történt és tíz méterre a biztonsági őröktől. A dolgozók meg jöttek-mentek közben. Végül is elkaptak minket, de valahogy sikerült meglépnünk tőlük a bekísérésünkkor. Szart sem ért, hisz kisváros lévén ismertek minket. Azóta is őrzök egy szabálysértési eljárás eredményeképpen megszületett határozatott, melyben közlik velem, hogy térítsek meg a károkozásért 1000 Ft-ot!!!!! Vagy váltsam be 5!!!!! napi elzárásra!  Kérdés: Vajon melyiket választottam?! Eléggé kellemes emlékek kötnek ezekhez az időkhöz, hisz kifestettünk( immár legálisan) discót, bárt..stb-t. Persze a mai srácok rajzaihoz képest eléggé primitívnek tünnének most a mi rajzaink, de akkor és ott nagyon “amerikai” volt mind. Minden elismerésem nektek SPRAYEREK, mert mostanában amilyen rajzokat látok Bp.-n, hát…nagyon komolyak, nagyon profik! Hoppá…igazából a Rap zenéhez akartam írni egy kisebb bevezetőt, de inkább valamiféle vallomással tűzdelt önéletrajz kerekedett belőle. BOCS!!! De akkor bele is kezdenék az eredeti könyv témámba, mielőtt földhöz nem vágjátok! 

9

10

1. fejezet. Ha a RAP-ről akar valaki írni, akkor szerintem csakis a fekete emberek, az amerikai feketék öntudatra ébredésénél kell kezdenie. Mert annak ellenére, hogy a nagyvilágban manapság a legtöbb rap albumot fehér srácok veszik, azért mégiscsak eredetileg ez a zenei stílus is, mint más fekete alapokon nyugvó zenei megnyilvánulás, az afro-amerikai fiatalok egyik önkifejezési formája. Számtalan stílusra osztályozódott az eltelt évek alatt, de egy valami mindig is össze fogja kötni őket. Ez a valami pedig maga a RAP alapismérve, a ritmikus beszéd a hagyományos énekléssel ellentétben. A történet pedig igazából a ’70-es évek elején kezdődik New York South Bronx és Harlem nevezetű részein………………… A 70-es években az Egyesült Államokban és Európában tombolt a discóláz, magára valamit adó fiatal minden szombat este a discóban rongylábazott. Nálunk és a többi kelet-európai szocialista országban persze még mindig inkább a Rock zenével próbálták kiszúrni csóró fiatal szemét, de azért rájöttek hamar az emberek, hogy széllel szemben nem sokáig érdemes pisálni. Egy olyan hurrikánszerű áramlatot, mint a Disco feeling, nem lehetett nem létező dologként kezelni. Kint az USA-ban a klubbokat uralta a Funky. A Kool & the Gang, az Earth, Wind & Fire, a Delegation, a Temptations és megannyi más előadó és együttes már a 60-as évek végétől ontották a dallamos kis melódiákat, ami minket sem hagyott hidegen, persze jó pár évnyi késéssel. Trapéz gatyák, afró frizurák, stb. Ám ez a bulizósabb életvitel inkább a középosztálybeli feketék „privilégiuma” volt. De a gettókban azért még nyomai voltak a Watts lázadás be nem forrott sebeinek és a feketék még mindig a jogaikért próbáltak harcolni. Abban az időben nagyon szar állapotok uralkodtak a fekete gettók környékén. Óriási erőszak hullám söpört végig az utcákon, sosem látott méreteket öltött a bűnözés. A kábítószer terjedése a fénykorát élte, (most már tudjuk nem az egyetlent), ember embernek volt farkasa. A srácok bandákba verődve látták a kiutat és mindannyian SUPAFLY-ok szerettek volna lenni, vagyis hatalmas pénzeket forgató menő stricik.

11

Különböző érdekvédelmi szerveződések jöttek létre a feketék között, akik fontosnak érezték a népük és közösségük fejlődését, öntudatuk fejlesztését és ezt akarták elérni minden egyes gettóbeli fekete fiatalnál. Szerették volna, hogyha értelmetlen öldöklés helyett inkább személyiségük és tudásuk fejlesztésével foglalkoznának inkább a már születésükkor is óriási hátrányból induló afroamerikai fiatalok. Előtört belőlük afrikai gyökereik utáni érdeklődés, mindegyikükben felerősödött a vágy, hogy megismerjék saját történelmüket, kúlturájukat. Pattanásig feszült hangulat uralkodott az általuk lakott negyedekben. Volt, aki az erőszakosabb eszközök felé mozdult el céljainak elérése érdekében, megint mások a zenefelé fordultak. Az első kategória alatt értem a Fekete Párduc mozgalomba tömörülőket. Egy hazai, zenei élettel foglalkozó internetes oldalon olvastam egy olyan infót, mely szerint a Nation of Islam egyik akkori vezetője Louis Farrakhan egy 1971-es beszédében arra szólította fel követőit, hogy tagadják meg mindazon addigi zenei megnyilvánulásaikat, melyek egykori rabszolgaságukra emlékeztetik a feketéket. Alkossanak új, önkifejező zenei stílusokat, amiben új, szabad lényüket tudják előtérbe helyezni. James Brown, a nagy Soul keresztapa is már beszédesebb formában tálalta dalszövegeit, sokan ezt is már a reppelés előszelének tudják be. A 90-es években is sokan nyúltak vissza James Brown ütemeiért, szinte mindenki, aki tutira akart menni, az az ő alapjaira építkezett. Minden tiszteletem Brown bácsinak, de ha nem haragudtok meg, akkor többet nem is nagyon foglalkoznék vele. Szóval a dél-bronxi és Harlem-i suttyóknál hagytam abba. Hát akkor elkezdem nektek ebben a fejezetben bemutatni a Rap kialakulását, az elhíresült 70-es évekbeli Blokk Partiktól, a DJ-k aranykorától, az első, lemezen megjelent Rap kiadványon és az Old School sztárok világán keresztül egészen a Crossover éráig. Aztán persze onnan folytatom tovább a következő fejezetben. A ’70-es évek elején egy új zenei életérzés kezd körvonalazódni New York feketék lakta szegény negyedeiben. Tehetséges fiatalok nagy fantáziával, ám kevés pénzzel szabadidejükben elkezdenek kitalálni saját maguk szórakoztatására egy teljesen új zenei stílust.

12

Hip Hop, ahogy ők nevezik. Egy tisztán utcai leleményességből létrejött stílus, már meglévő zenei felvételekből kivont ütemek, legtöbbször a gettók krónikus életéről szóló fanyar költészettel összemixelve. A Hip Hop áradt ki a gettókból és lassan minden fekete fiatal „rabjává” vált. A házi készítésű felvételek terjedtek az utcákon, az aluljárókban és lassan gyökeret vertek olyan bronxi klubokban, mint a Savoy Manor Ballroom, Ecstasy Garage, Club 371, The Disco Fever és a T-Connection. Majd a külvárosi klubokból a középosztálybeli feketék által látogatott klubok felé is. Olyan klubokat értek ez alatt, mint a Renaissaince Ballroom, a Hotel Diplomat, a Roxy vagy éppen a Fun House. Akkoriban talán még senki sem gondolta volna, hogy évek múlva olyan műsorokon keresztül, mint a BET féle „RAPCITY” és később a „YO!MTV RAPS”, valamint hollywoodi filmek által ez az új stílus milliónyi új rajongókat szerezz majd magának, eljutva Bronx-i gyökereitől az ország messzi tájaira. Elterjed Európában, Ázsiában, Afrikában és az idő múlásával a Föld minden kontinensén. Napjainkra pedig a zenei világ egyik legjelentősebb és legsikeresebb műfajává vált. A Hip Hop egy olyan generáció hangja, mely elutasítja a városi nyomornegyedek elhallgatásának tényét és egy helyi jelenséget tálal elénk szenvedéllyel. Ez a valóságon ugyan nem tudott segíteni, de talán közelebb vitt egy tisztább, hibátlanabb világhoz. Ahogy minden zenei életérzésnek, így a Hip Hop-nak is megvoltak az úttörői, akiknek különleges érdemeik voltak a műfaj népszerűsítésében és meghatározásában. Ebben a fejezetben a kezdetekről fogok írni, az úgynevezett Old School korszakról. Ennek a korszaknak a sztárjairól, akiket a mai napig sem felejtett el senki, felvételeik gyakran szolgáltatnak a mai napig alapütemeket egy-egy siker számhoz, legtöbbjük pedig producerként, zeneszerzőként a mai napig aktív részese a Rap szcénának és az ahhoz tartozó üzleti világnak. A ’70-es években, amikor a diszkó monopolizálta a mainstream világot, már születőben volt a RAP, mint előadásmód. Volt egy fickó, akit Pete DJ Jones-nak hívtak, ő volt akkoriban az egyik

13

legjelentősebb DJ. Sajátos mixelési stílusának és kitűnő hangtechnikai felszereltségének köszönhetően a partira járóknak nem kellett leállniuk a felvételek cserélésével járó kényszer szünetekben. Pete volt New Yorkban, 1972-ben a No.1 DJ és az ő MC-je volt az első igazi MC. Őt JT Hollywood-nak hívták, de nem volt azonos az 1973-ban színre lépő DJ Hollywood-dal. Pete további MC-jei, JJ the Disco King és a nagy LOVEBUG Starski. Az összes komolyabb fekete klubban felléptek, a fentebb említetteken kívül még a McCoys-ban, az Ipanemas-ban, a Nemosban és a Pippinsben is. Ám a Bronx-i és Harlem-i srácoknak nem igazán volt arra pénzük, hogy az ilyen drágának számító, kicsit lóvésabb fekáknak fenntartott klubokba járjanak, így hát jobb híján saját szervezésű utcai és Blokk partikat rendeztek. Ez a szórakozási forma terjedt a new yorki gettókban, megszülve a saját helyi DJiket és MC-jeiket, mai szóhasználattal az Underground arcokat. Volt egy jamaikai születésű DJ, aki 1964-től Bronxban tevékenykedett és úgy is nevezték őt, mint a RAP keresztapja. Ő volt KOOL HERC, aki hamar ráállt az új stílusra és igen népszerű DJ lett. Többek közt ő vezette be a két lemezjátszós DJ-zést. Főleg a Bronx-i srácok közt mozgott, akikből az ő általa elnevezett B-BOY-ok lettek. Nagyon nyomták ezek a srácok a BREAK-et, ami mint tánc stílus rögtön kifejlődött a zene mellett és szorosan kötődött hozzá. A B-BOY elnevezésre is többféle magyarázatot adnak, Bronx Boy, Beat Boy, Break Boy. Ez már csak Herc bátyó tudná eldönteni. Imádták a sajátos gettó stílusát. Amíg Pete Jones volt a No.1 a fekete klubokban, addig Herc és a B-Boyok, sajátos életstílusukkal az utcák királyai voltak, ám mindannyian különlegességei voltak a

14

Hip Hop áramlatának. A B-Boyokat egyedi öltözködési, beszédstílus és járásmód jellemezte, nem volt olyan nagyvárosi fekete fiatal, akit hidegen hagyott volna ez az életforma akkoriban. Nagyon elütöttek a Pete közönségét kitevő fiataloktól. Kangol cuccok, teniszcipő, jeans, melegítő és az elmaradhatatlan hamis fukszok és smukkok óriási halmaza. Aki igazán nagy fanatikus hiphoper volt, mint az akkor még teljesen ismeretlen Kurtis Blow ( persze, akkor még nem így hívták ), azok megnézték péntek esténként Pete-t a 43. utca és a Lexington-nál lévő Nell Gvynn-nél, majd irány a 4-es vonattal Bronx és ott Herc partijai. A kis DJ palánta Kurtis annyira tisztelte Herc-et, hogy tisztelete jeléül 1976ban felveszi amatőr DJ-ként a Kool DJ Kurt nevet. DJ Hollywood volt az első „ritmusos” Disco repper, annak ellenére, hogy mainstream DJ volt. A zenék ütemére szigorúan figyelve pumpálta összekötő szövegeivel hallgatóságát. Az ő nevéhez kötik a mára már elhíresült, minden partin elhangzó mondatot, hogy „Throw ya hands in the air!”. Ö és Eddie Cheeba volt 75-től 77-ig New York legmenőbb DJ-je. Minden este 2000 ember előtt játszottak a legmenőbb helyen a Club 371-ben. Dj Hollywood után DJ Junebag volt egy nagyon különleges DJ, aki egyenrangú volt Pete-el és Grandmaster Flash-el a Hip Hop tinédzserkorában. Csak sajna a ’80-as évek elején valaki lelőtte. Nyugodj békében! És ha már megemlítettük Flash-t, akkor folytassuk nála. Joseph Sadler aka Grandmaster Flash megjelenése a szcénában egy újabb szintje, lépcsőfoka a stílus fejlődésének. Nevét köszönheti a különleges DJ technikájának, az első, aki szkrecselt és vágásokat alkalmazott két lemezjátszóval egyszerre. Olyan technikai újításokat vezetett be, mint a „back-spinning”, ami visszapörgetést jelent és tulajdonképpen azt takarta, mikor egy felvételen belül egy ütemet elkapunk és azt többször, ismételt visszahúzogatással újra és újra lejátszunk. A „cutting” (vágás) a különböző felvételek összevágását jelenti, persze szigorúan ütemre. A „phasing” a felvételek játszása közben a lemezjátszó sebességének változtatásait fedi. Szóval csupa olyan technikai

15

trükköt, melyet a mai napig alkalmaznak DJ-k. Vannak, akik ezek közül néhányat Grand Wizard Theodornak tulajdonítják, de én maradok a Flash-es verziónál. Flash-nél is az instrumentális zenére MC-k szórakoztatták a tömeget, ám akkoriban a DJ-n volt minden szempár. Technikáját Herc-től, Grandmaster Flowers-től, Maboya-tól, Plummer-től és persze Pete-től tanulta, ám minden álma az volt, hogy felülmúlja Pete stílusát és ennek érdekében inkább a Herc-es „antidiszkós” stílust favorizálta és ezen a vonalon kísérletezgetett a lemezjátszó korongjain. 1974-ben kezdett pont abban az évben, mikor New Yorktól több ezer km-re-keletre megszületik korunk géniusza: ÉN!.  Majd két év múlva összeáll előbb Keith Wiggins-el, akit Cowboy néven ismerünk később meg, majd, immár ketten összeállnak Melle Mel-el (Melvin Glover), Kid Creol-al (Nathaniel Glover), Scorpio-val vagy más néven Mr.Ness-el (Eddie Morris) és egy kicsit később Rahiem-al (Guy Williams). Létrejön a 80-as évek elejének korszakalkotó rap csapata, ám ezidőtájt még formálódgatnak. Érdekes adalék a csapat történetéhez, hogy 1978-ban rövid ideig a csapat tagja Kool Kyle és Kurtis Blow!!!!!!! is, de ez tényleg csak rövid ideig tart. Szóval az 1958. január 1.-én Barbadoson született, ám tiniként már Bronxban felnövő Joseph Sadler hamar megismertette művész nevét, a Grandmaster Flash-t a világgal úgyis, mint a Rap egyik úttörője és úgyis, mint az egyik legfontosabb mérföldkőnek számító csapat frontembere. Irányadó Bronx-i alapokon nyugvó Hip Hop csapat lesz a GRANDMASTER FLASH AND THE FURIOUS FIVE, közösen az ő bakelit pörgető varázslataival.

16

Köszönet nekik ezuton is az olyan slágerekért, mint a The Great Adventures of Grandmaster Flash on the Wheels of Steel, az It’s

Nasty, és White Lines, amely szám talán először szólt a drogokról, és amelyet az évek folyamán számtalan verzióban kiadtak, felújítottak. Talán a legismertebb a 90-es évek közepén a Duran Duran által átdolgozott verzió lett. Klipjét az egykori hazai Szív TV is sokat adta, nekem is onnan van felvéve. Na és persze a legnagyobb slágerük a Message, amiben témaként először jelenik meg a gettókban élő feketék sanyarú sorsa, amit keményen a világ elé is tárnak. A videóklipjét szinte faltuk, minden nap megnéztük, egyszerűen nem tudtuk megunni. Azt hiszem minden magyarországi rajongó a klip alatt végig tudta énekelni Melle Melékkel a szöveget. A klip utcai helyzetképeket tár elénk a gettók napjaiból a kornak megfelelően öltözött emberekkel, akiket ha ma meglátnánk az utcán, azt hinnénk a bolondokházából szabadultak. A technika is elég kezdetleges, amit a klip készítői használtak, hisz napjainkban egy egyszerű videókamerával is komolyabb trükköket tudnánk készíteni, de hát az akkori lehetőségekből ennyire futotta. Néha el is ámulok rendesen, hogy tíz-húsz év alatt mennyi minden megváltozott körülöttünk. A hang is elcsúszik itt-ott, de higyjétek el ennek a klipnek a hallatán sokunknak a mai napig végigfut a hátán a hideg. Sokan fel is használták alapnak saját dalaikhoz a Message-t, Puff Daddy barátunk is ennek az ütemnek a segítségével alkotta meg első slágerét, a Can’t Nobody Hold Me Down-t, Ice Cube is belenyúlt a Check Yourself-el és hát Döglégy Zoliék se hagyhatták ki ezt a tökéletes dallamot.

17

A 90-es évek elején megjelenik egy szám a YO!-ban, „New Message” néven, amit néhány egykori Furios 5 tag mellet egy addig ( és azóta is ) ismeretlen tag, bizonyos Nikolai Steen neve fémjelzett. Ez Nikolai Steen kislemezeként jelent meg 1992-ben, mely a dal öt változatát tartalmazta. Szerintem ez a dal hazánkban csak a tényleg fanatikusok figyelmét keltette fel, de azokét nagyon. Kurva nagy szám. Egyszóval Flash-nak és a Furious Five-nak is nagy érdeme van abban, hogy lassacskán populárissá tették a stílusukat és az ahhoz tartozó életérzést a mainstream közönség előtt is. A 80-as években nagy sikerrel futó Miami Vice című TV sorozat filmzenei albumjára is készítettek egy dalt, Vice címmel. 1984-ben szétválik Flash útja a Furious Five-al és kiadja 1986-ban a The Source néven debütáló szóló albumát, majd ezt követi a They Said It Couldn’t Be Done, a 87-es Ba Dop Boom Bang, 1988-ban az On The Strength, később pedig a Grandmaster Flash Presents Salsoul Jam 2000-et, majd 2002. január 28.-ára ígérték a The Official Adventures of Grandmaster Flash-t. A nagyközönség elől való eltűnése után a 80-as évek végén elkezd dolgozni az 1990-es visszatérésén, mint a hip hop tiszteletteljes politikusa. Nevét adja ruhakollekciókhoz, Rap összeállításokban szerepel és nagyobb zenei magazinokban. Grandmaster Melle Mel név alatt is jön ki néhány lemezük, 1984ben a Work Party, 1985-ben a Steppin’ Off, majd 1997-ben megjelenik első a 90-es években kiadott teljes hosszúságú album a Right Now. Közben kishazánkban is tiszteletét teszi Kurtis Blow és Disco B társaságában a GLOBE discó meghívására, amit a Magyar Televizió is leadott. Nagyon akartam menni, de sajnos nem mertünk belevágni innen Sátoraljaújhelyből akkoriban és nagyon irigyeltük Drizner Attilát, amikor megláttuk az első sorban pacsizni Kurtis-el. A Furious Five-ról legközelebb szintén a 90-es évek közepén hallottam, amikor megjelent az MTV-n a Sun Don’t Shine in the Hood című zenei csoda. Ez egy Raiders of the Lost Ark elnevezésű Old School válogatás albumon volt rajta, amin az összes komolyabb „öreg” szerepel egy-egy felvétellel. Ám mégis Melle Mel, a könyörtelen MC és Flash neve maradt igazából meg a köztudatban a csapatból és a válogatáslemezek, amiknek

18

megjelentetése a mai napig tart, nem hagyják elhalványodni nevük fényét. De nézzük tovább e korszak nagy neveit, mert bizony volt belőlük jónéhány. Nem lehet érdemben beszélni a korai Hip Hop forgatagáról anélkül, hogy meg ne említenénk a KIRÁLY, KURTIS BLOW nevét, aki pimasz, színpompás és „egyenesen-a-pofádba!” Rapet alkotott. 1959.augusztus 9.-én született New Yorkban, aminek Harlem részén nőtt fel. Már 1976-ban is reppelt a Charles Gallery-ben, ami egy harlemi klub volt. Még abban az évben beiratkozik egy new yorki főiskolába, ahol a sulirádió program igazgatója lesz és iskolai évei alatt köt barátságokat olyan emberekkel, akik később a 80-as évek Hip Hop-jának lesznek a nagyjai. Többek közt olyanokkal, mint Melle Mel, Flash és Russell Simmons. 1977-ben és 78-ban kisebb helyi sikereket ér el, majd Harlem és South Bronx minden részén megismerik a nevét lassan. A főiskola után nekilát a zenei karrierje kiépítésének Russell Simmons-al, aki mint menedzsere segítette és annak öccsével (akit Son of Kurtis-ként neveztek, majd Run-ként ismeri meg a világ a Run DMC-ben.), aki a lemezjátszókon ügyködött. Ám az igazi, országos ismertségre 1979-ig várnia kellett. Ebben az évben aláír a Mercury Records-nál, ami azért nagydolog, mert addig soha sem foglalkoztatott nagy kiadó Rap előadót.

19

A Mercury gondoskodott debütáló slágeréről a Christmas Rappin’ -ről. A dal társ szerzője az a Rocky Ford, aki abban az időben a Billboard rovatvezetője volt. A dal ugyan országos sláger, de nem akkora, mint a következő a The Breaks. Ez egy 1980-as gyöngyszem, mely negyedik lett a Bilbourd R’n B listáján és arany okleveles a RIAA- n. A felvétel

egyaránt sikeres volt a Raprajongók közt is és sikereket ért el a kívülállók körében is egyaránt. Ezzel a dallal Kurtis fixálta a helyét a korai, meghatározó repperek Pantheonjában. Még ugyanebben az évben kiadja saját magáról elnevezett bemutatkozó albumát, mely magáénak tudhatja azt az érdemet, hogy az első Rap album volt, amit nagy kiadó neve fémjelzett. Kapcsolatuk gyümölcsöző volt, hisz 1981-ben megjelentetik a Deuce -t, majd 1982-ben a Tough -t. 1984-ben ugyan kiadják még az Ego-trip -et, rajta a hatalmas sikereket elkönyvelő Basketball -al, ám valljuk be Kurtis stílusa erre az évre kicsit megfáradt már. Ennek ellenére megtörténik első filmes debütálása a Krush Groove-ban, ami egy nagyon nagy film a stílust kedvelők körében a mai napig. Nálunk a tékákban Rap őrület néven lett forgalomba hozva. A film igazából a Fat Boys és a Run DMC karrierjét dolgozza fel, olyan sztárok közreműködésével, mint a Prince felfedezett Sheila E, LL Cool J, DR.Jeckyll and Mr.Hyde. A film után produkciós munkákat lát el, olyan sztároknál, mint Sweet G. Egymást követő három évben is jelölik az év new yorki producere címre 1983-1985-ig. Ezután karrierje mélyrepülésbe kezd, 1986-ban kiadott Kingdom Blow egy kereskedelmi és kritikai csőd, ahogy az 1989-es Back by the Popular Demand LP is. Bár nem tudom ki, hogy van vele nekem bejön ez a korong. Ahogy esett vissza előadói karrierje, úgy

20

szélesítette ki produceri munkásságának körét. Az első repperek egyike volt, aki elkezdett beszivárogni a mainstream televíziós világba, 1986-ban Sprite reklámban szerepel és 1991-92-ben rapbetéteket ír egy One Life to Live című szappanoperához. Azóta nem nagyon hallottunk róla, kivéve, hogy a KPWR FM (106 Mhz)-nél, egy Los Angelesi Hip Hop rádiónál vállalt házigazda szerepet és 1997-ben szöveges jegyzeteket ír a Rhinos: Kurtis Blow presents the History of Rap- című sorozatához. Azóta semmi hír. A

korai rap nagyjainak legelfelejtettebb csapata a FUNKY 4 PLUS 1, pedig a rap fejlődésének folyamatára legalább olyan nagy hatással voltak, mint a Grandmaster Flash and the Furious Five, vagy akár Afrika Bambaataa, akire még majd külön kitérek. Szóval a Funky 4 Plus 1 1976-ban alakult, KK Rockwell, Keith Keith, Lil’Rodney C és Jazzy Jeff (nem azonos a későbbiekben Fresh Prince mellett tevékenykedővel) társulásából. A Plus 1 pedig az első nöi MC-t Sha Rock-ot takarta. A csapat ékesszóló verseivel, koreografált színpadi táncfiguráival és a gyakorta 4-5 órán át tartó szettjeikkel lettek ismertek a hip hop underground világában. 1979-ben a csapat aláírt az Enjoy Recordsnál és elkezdtek dalokat megjelentetni. A Rappin’ and Rockin’ the House című daluk egy hatalmas underground siker lett, amit 15 perces hosszával a leghosszabb rap számnak tartanak. 1980-ban átmennek a Sugarhill Records-hoz és megjelentetik a klasszikusnak számító, libabőrgerjesztő, szőr felállító slágerüket a

21

That’s the Joint -ot. A banda egyetlenegy teljes hosszúságú album kiadása nélkül feloszlik 1983-ban. Lil’Rodney C és KK Rockwell megalakítják a szintén eszméletlen hangzásokat produkáló Double Trouble-t és szerepelnek a WILD STYLE címet viselő, a mai napig kötelező alapfilmnek számító rap filmben, Sha Rock további női MC-kel állt össze, Lisa Lee és Debbie Deb név szerint azoknak a hölgyeményeknek a neve, akikkel megalakítja a US Girls nevű női rapformációt. Ők, mármint a csajok pedig a BEAT STREET című soha meg nem unható rapfilmben vállalnak szerepet. Jazzy Jeff pedig aláír a JIVE Records-nál, ahol 1985-ben megjelentette Fire című szóló albumát. Egyébként a Wild Style egy olyan dokudráma, mely a dél-bronxi srácok mindennapjait próbálja bemutatni a 80-as évek elejéről. A környéket, ahol breakelnek, graffitiznek és reppelnek. Ez a film egy Zoro nevű srác napjain keresztül próbálja ezt a korszakot látatni, aki előszeretettel pingálja a metró kocsikat. Végül eléri célját, hisz felfigyelnek tehetségére és megkérik őt, hogy készítse el egy rap koncert színpadának díszletét. Ugyan ezt a korszakot mutatja be a Beat Street is. Egy Puerto Rico-i fiatal életének epizódjait mutatja be, aki szintén a graffiti és főleg a metró kocsik falának a bolondja, akit Jon Chardiet alakít. Guy Davis rap DJ hasonló gondolkodású fazonokkal közösen, olyanokkal, mint Rae Dawn Chong-akkor épp zeneiskolás tanulóarra törekedtek, hogy létrehozzanak egy olyan valamit, ami kellőképpen mutatja be a break dance-t, a graffitit és a Rap-et, az évtized legnagyobb rap sztárjainak hathatós közreműködésével. A film társproducere volt Harry Belafonte, aki nagyon sokat költött a saját lóvéjából a film reklámozására azoknál a rádióknál és TVknél, amelyek hajlandóak voltak e mű promótálására. A film, a megjelenése után átütő siker lett, ám mégis sok helyen szerény fogadtatásúnak írták le. A Grandmaster Flash and the Furious Five, a Funky 4 Plus 1és a Sugarhill Gang (nem maradnak ki ők sem ebből a fejezetből) mellett a TREACHEROUS THREE volt az egyike azon első MC-kből álló csapatoknak melyek tulajdonképpen saját számokat rögzítettek. A Treacherous Three „összeérését” valamikor a 70-es évek közepére tehetjük, mikor is L.A Sunshine(LaMar Hill), Kool Moe

22

Dee (Mohandas Dewese) és Spoonie G(Gabe Jackson ) a manhattani Townes gimnáziumba jártak. A trió 1978-ban találkozott Bronx szülöttjével, az ex-Undefeated Four tag Special K-vel. K és Kool Moe Dee rögtön jól kijöttek egymással, kölcsönösen nagy hatással voltak egymásra saját szövegírói tehetségükkel és tulajdonképpen így lett, hogy négy ember alkotta a Threacherous Three-t. 1980-ban volt a csapatnak egy kisebb szünete, mikor is Spoonie nagybátyja Bobby Robinson (tehetségkutató, producer és védjegytulajdonos) felajánlotta Spoonie-nak, hogy csináljon egy dalt. Spoonie nagyon várta már új, tört sebességű rapstílusának a debütálását. Kool megkérte, hogy a többiekkel együtt készíthessenek a lemez másik oldalára egy dalt. Spoonie beleegyezett és DJ Easy Lee segítségével a csapat megvágta 12” inchesre a Threacherous 3 The New Rap Language-ét, ami felkerült az egyik oldalra, a másikra pedig Spoonie önálló bemutatkozása a Love Rap. Nem sokkal ezután Spoonie elhagyja a csapatot, folytatva szóló karrierjét. A többiek folytatják a dalok gyártását az Enjoy Records-nál, klaszikussá téve olyan felvételeket, mint a The Body Rock vagy a Put the Boogie in Your Body. 1982-ben Robinson leadja a csapatot a Sugarhill Records-nak. Rettenthetetlenek és elkészítenek olyan további slágereket, mint az Action, Feel the Heartbeat és a Whip It. 1988-ban belső nyomásra a csapat szétválik. Kool Moe Dee, akinek ekkora beindul sikeres szóló karrierje, számos slágert készít. 1992-ben DJ Easy Lee létrehozza saját védjegyű Easy Lee Records nevű kiadóját és a Threacherous Three újra összeáll, majd itt el is készítenek egy albumot, mely az Old School Flava címet viseli. A csapat tagjai közül e könyv hasábjain még Kool Moe Dee-ről olvashattok még, hisz kiteljesedett szóló karrierrel büszkélkedhet az öreg. Akkor most térjünk rá a rap egyik keresztapjára, ha már megemlítettem a nevét a korábbiakban. AFRIKA BAMBAATAA, egy, már a megjelenésében is különleges fazon, aki nagyon értett,

23

ahhoz, hogy hogyan kell több évvel megelőzni korának zenei stílusát. Nekem is sikerült egyszer 1991 táján megvennem két kazettát, a Nyugati mellet valami kis üzletben, amiből az egyik Afrika Bambaataa társulatának Zulu Nation Throwdown című érdekessége volt, amit ha ma meghallgatnék, talán már nem bámulnék ki a fejemből úgy, mint akkor. Ugyanis a zenei stílusát meghatározni annak a valaminek igen nehéz lenne. Azt hiszem talán csak a mai House, Technó vagy D’n B rajongók fanatikusabb része tudná besorolni bármiféle kategóriába. Egy termékeny bronxi DJ a 70es évek alatt, aki hírnevét nagymértékben köszönheti 1982-es megaslágerének a Planet Rock-nak, melyben keveredett a hip hop ütemvilága a futurisztikus technópop-al, melyet a stílus német úttörő csapata, a Kraftwerk inspirált. Mielőtt elkezdett volna saját zenéket rögzíteni 1980-tól, addig az egyik leghíresebb DJ volt a bronxi blokkpartikon, amiknek szervezője és promótere is volt egyben a 70-es évek végéig. Mint tudjuk ezek a partik nagyban hozzájárultak a RAP felemelkedéséhez. A Planet Rock sikere után, a már inkább elektró beállítottságú Bambaataa eléggé visszafogja önálló munkásságát és inkább társakkal dolgozik, olyanokkal, mint például a Sex Pistols-os John Lydon és James Brown. A 80-as évek végén háttérbe vonul, már ami a hip hop-ot illeti, de az általa létrehozott Zulu Nation nevű szervezett eszmeisége örökké nyomott hagyott a hip hop fejlődésében. Ez a szervezett, de nevezhetném akár mozgalomnak is, céljának tűzte ki az utcai bandák felszámolását és a fekete fiatalokat inkább a zene, a tánc felé fordítani a bűnözés zsákutcája, talmi csillogása helyett. A szervezettnek állítólag az egész világon több, mint 400000(?) taggal büszkélkedhet, soraikban olyan neves sztárokkal, mint a De La Soul, Queen Latifah, A Tribe Called Quest vagy például a

24

Jungle Brothers nagyszerű társulata. Mindenesetre Bambaataa méltán nevezhető a modern B-Boy stílus megalapítójának. De nézzük egy kicsit részletesebben az életútját Bambaataa varázslónak. 1960. április 10.-én látta meg a napvilágot Bronxban Kevin Donovanként, majd tisztelete jeléül egy 19. századi Zulu főnök nevét veszi fel és ezzel ismeri meg később a világ. 1977-ben kezdi DJ tevékenységét és egész Bronx területén szervez blokk partikat és break versenyeket. Kitűnő DJ technikája eredményezte neki, hogy kikiáltották a szakmán belül a legjobb DJ-nek (habár Flash és Kool Herc voltak az igazi nagy újítók!). Az első, lemezben is mérhető, kézzel fogható, de inkább füllel hallható bemutatkozása, mint producer 1980-ban történik meg, amikor is kiadják a Soul Sonic Force-al az általam már említett Zulu Nation Throwdown-t. Ez a Zulu Nation közös zenei felkiáltása volt a hasonlóan afrócentrikus beállítottságú zenészeitől, amely szerveződés a 80-as évek vége felé eléggé feledésbe merült és szinte el is tűnt, ám mint említettem eszmeisége maradandót alkotott a fekete fiatalok életében. Eltekintve a számtalan produkciós munkától, 1982-ig nem jön ki saját produkcióval. Ám akkor százszorosan bepótol mindent, hisz aláír a Tommy Boy Records-nál és kiadja első singlejét, a Jazzy Sensation-t, majd rögtön utána a Planet Rock-ot, mely nagyon gyorsan és még nagyobb hatással robban be. A felvételt Arthur Baker-el készítette, aki abban az időben egy dancefloor szaktekintély és producer volt, akivel közösen dolgozták fel ebben a felvételben a Kraftwerk nagy slágerét, a Trans-Europe Express-t. A dal a 4. helyen landolt az R’n B listán, ám sajna a POP 40-be nem jutott be. A dal születésével egyidejűleg beindult jónéhány elektró banda és született általuk néhány felvétel, ám egyik sem érte el a Planet Rock sikerét, kivéve persze Bambaataa saját újdonságát, a Looking for a Perfect Beat-et. Azért megemlítek néhányat ezekből az elektro csapatokból, Newcleus, The Egyptian Lover, Jonzun Crew és Man Parrish. Ezek az elektró bandák alapozták meg a 80-as, 90-es évek dancestílusának a túlnyomó részét, mint például a Miami bass-t, a

25

Detroit technó-t vagy a szélesebb körökben is elterjedt Chicagó house-t. Népszerűségét elég sokáig élvezhette, majd 1984-ben elkészíti a Unity-t James Brown-al, valamint a World Destruction-t, amit John Lydon-al közösen készít el( alias TimeZone). Még ugyan abban az évben kiad egy lemeznek nevezhető felvétel gyűjteményt, a Shango Funk Theology-t. 1985-ben kiad egy tulajdonképpen LP hosszúságú dalgyűjteményt, ami a Funk you! címet viseli, mely után elkészíti Beware(The Funk is Everywher)” elnevezésű lemezét. 1986-ban egy Planet Rock mixekből álló album megjelenése után elhagyja a Tommy Boy védőszárnyait és aláír a Capitol-nak. Náluk első megjelentetése az 1988-as The Light, amit Afrika Bambaataa and the Family néven ad ki és amelyen közremüködik George Clinton, a UB 40, Bootsy Collins és Boy George is( A CSÍRAFIÚ ). Háromévvel később kiadja az 1990-2000: The Decade of Darkness nevű albumát, amit sikerült egy miskolci lemezboltban átvetetnem az eladó sráccal. Hát abban az időben eléggé progresszívnek tűnt számomra és a haverjaimnak, hisz nekünk előtte csak a Planet Rock volt és a Zulu Nation Throwdown, ami két teljesen különböző hangzást képviselt és akkor jött ez a zeneileg teljesen letisztult és finom hangzásokkal átszőtt album. Érdemes megszerezni. Aztán 2000 körül Westbam társaságában láttam egy videóklipben az öreg csákót, majd 2001 elején kijött az Elektro Funk Breakdown című LP-vel. A Bambaataa féle Soul Sonic Force egyik ismert tagja volt Jazzy Jay, aki szerepelt a már említett Beat Street filmben és egy dalai is megjelent az Atlantic Records gondozásában, aminek a Son of Beat Street lett a címe. Bambaataa különc, külsőségekben megnyilvánuló mivolta napjainkig megmaradt, szerinten ő már örökké úgy fog kinézni, mint egy afrikai törzsi varázsló. De ez nem baj, mert legalább így hiteles marad ebben az „elbizniszesedő” zenei világban. Bambaataa eléggé befolyásos tagja lett ennek a korszaknak, ígyhát nem csoda hogy nagy név lett abból, akit ő észrevett és segített karrierje felfuttatásában.

26

Így volt ez például BUSY BEE és GRANDMIXER D.St esetében is. Busy Bee, aki David Parker néven látta meg a napvilágot New Yorkban, ám korának rap zenét szerető közönsége megismerhette Busy Bee Starski, de akár Chief Rocker Busy Bee néven is, 1977ben jelent meg a szcénában és neve akkor bukkant fel amikor MCskedést vállalt Afrika Islam/Rahiem és DJ Breakout/Baron/Funky Four csapatainak vetélkedése közt. Óriási hatással volt a tömegekre, miután Afrika Bambaataa megkérte őt hogy csatlakozzon a Zulu Nation-hez és MC-skedjen az általa szervezett partikon. Busy Bee szépen felépítette a karrierjét és úgy lett elkönyvelve, mint az egyik legjobb MC, majd végül csatlakozott Kool DJ AJ-hez (akiről Kurtis Blow egy egész dalt írt) és ketten folytatták csapatként. Természetesen részt vett a hip hop történelemben elhíresült MC battle-ken (talán vetélkedőként fordíthatnám), ahol nagyon elhíresült a Kool Moe Dee-vel ellenébeni MC összecsapása. Majd, mint a nagyok abban az időben, ő is játszik a Wild Style-ban, önmagát alakítva abban a jelenetben, melyben a saját nevét betűzi ki pénzből. Habár legnagyobb sikereit a partikon éri el, azért nagy sikerei lesznek a Sugarhill Records szárnyai alatt is a 80-as évek elején, olyan slágerekkel, mint a Busy Bee’s Groove, de a 80-as évek végén is feltűnik, mint a Rhyme Syndicate tagja. Busy olyan slágereket tett le a hip hop asztalára, mint az Express, vagy a Suicide 1987-ből, vagy az 1988-as albuma a Runnin’ Thangs és az 1992-es a Thanks God For Busy Bee. Aztán 1998-ban a Veteranz nevű formáció tagjaként hallat még magáról. Akkor nézzük a másik megemlített patronáltat, aki Busyvel ellentétben nem MC, hanem DJ volt. Grandmixer D.St egy igazi showman volt, igaz hogy nem az egyetlen nagyon precíz DJ és szkreccser volt, de ő is az egyike volt azoknak a tagoknak, akiket meg kell említeni, ha már egyszer old school-ról beszélünk, azt hiszem. Ő átfogalmazta a DJ fogalmát egy kissé müködése alatt, hisz DJ-skedése közben olyan dolgokkal szórakoztatta a publikumot, hogy például kiugrált a műsora alatt a tánctérre és breakelni kezdett, vagy például lábbal mixelt. Ezek a dolgai mind hozzájárultak ahhoz, hogy Afrika Bambaataa felfigyeljen tehetségére és DJ-ként alkalmazza a 70-es évek végén rendezett

27

partijain. Ahogy telt az idő D.St belejött a produkciós munkákba is, ezt példázza közreműködése a Herbie Hanckok 1983-as Rock It című klasszikusá vált singlején is. Majd az Infinity Rappers féle MC csapatot segíti és elkészíti felvételeiket a Celluloid Records-nál. Később pedig már csak produkciós munkákkal foglalkozik, olyan sztárok albumjain, mint King Tee és az ő IV Life albuma. Annyiszor megemlítettem most az utóbbi oldalakon a blokkpartikat, hogy rögtön beugrott egy olyan csapatnak a neve, mely igazából ezeken a partikon érte el legnagyobb sikereit, ám a nagyközönség előtt nem igazán lett ismert a nevük. Ők a NEWCLEUS és habár csak két albumot rögzítettek, de elkészítettek egy olyan, igazi elektró klasszikust, mint a Jam On Revenge (The Wikki-Wikki Song), mely hallhatatlanná vált abban a sok száz hip hop mixben, melyben felhasználták és nem ritkán techno DJ-k szettjeiben is megtalálhatjuk a mai napig. Az eredeti Newcleus egy 1977-es new yorki DJ társulaton alapult, akiket JamOn Productions néven is ismertek akkoriban és melynek tagjai voltak Ben”Cozmo D”Cenac, az ő kuzinja Monique Angevin, valamint a hölgyike bátyja Pete, akik mindannyian középiskolás tinik voltak még. Azon időszakban mialatt a blokkpartikon játszottak szerte a városban nagyon sok tag jött és ment a csapatból, MC-k és DJ-k vegyesen. Majd 1979-re kialakult a végleges tagság, Cenac, valamint későbbi felesége Yvette”Lady E”Look, Monique és annak későbbi férje Billy”Chilly B”Crafton alkotta a Newcleust végleges felállásában. Ők nevezték el ezen a néven önmagukat. Cenac már ekkor elkezdte összegyűjtögetni a stúdió berendezéseket szépen lassan és ezekkel vette fel a banda egy demó kazetta anyagát, melynek a végére felvették egyik kedvenc partijuk egyikét, az összes tagjuk vokáljával, amit felgyorsítottak, olyan hatást keltve ezzel, mintha az Alvin és a mókusok című rajzfilm tagjai énekelnének. A Jam-On’s Revenge felvétele minden más Newcleus felvételnél nagyobb hatással volt Joe Webb producerre, aki ki is adatta ezt a Mayhew Records-nál, mint a csapat első single-jét 1983-ban.

28

Hatalmas utcai siker lett belőle, amit az emberek csak WikkiWikki dalnak neveztek el, a refrén szövege alapján és miután újra kiadták a dalt a Sunnyview Records-nál már Jam on Revenge (The Wikki-Wikki Song) címmel jelent meg. A dal 1983-ban az R’n B Top 40-ben volt, majd Jam on it, amit az előző folytatásaként említettek már a pop listákra is felkerült. Következő slágerük a Computer Age (Push the buttom) volt, mely már egy sokkal érettebb, kiforrottabb dal volt, tökéletes rap-ekkel és még jobb szinti effektekkel, szintén az R’n B TOP 40-ben kötött ki. A komplett albumuk megjelenése egy kissé csalódás volt a rajongóknak, hisz nem hozta a már megszokott színvonalat sokak szerint és a második album, a Space is the Place pedig még gyengébbre sikerült 1984-ben. Ezután már, ahogy előtérbe került a Rap zenében a Run DMC féle, kissé rockbeütésű irányvonal, az Elektro beállítotságú Newcleus gyorsan ki is esett a figyelem középpontjából. Habár a Cenac és a Crafton család folytatta a felvételek gyártását elszórtan 1989-ig, de 1986 után már nem volt R’n B listás daluk. De nézzük tovább az oldschool sztárok sorát. Volt egy nagyon jó női csapat azokban az időkben és ez nem más volt, mint a SEQUENCE. Én igazából csak kb. két számot hallottam tőlük, de azzal a kettővel is meggyőztek, hogy itt a helyük, ebben a fejezetben. Angie B (Angie Brownstone), Blondie (Gwendolyn Chisolm) és Cheryl the Pearl (Cheryl Cook) alkotta női trió nagyon elnyerte a tetszését Joe és Sylvia Robinsonnak, akiknek saját tulajdonukban lévő, Sugarhill Records néven elhíresült rap zenei kiadójuknál kezdtek el számokat rögzíteni a lányok. 1980 elején nagyot „ütött” a Funk You Up slágerük, ami egy 1976-os Parliament sláger a Tear the Roof off the Sucker átdolgozása. Talán megérte volna egy pár szót írnom George Clinton csapatáról, a Parliamentről is, hisz majdnem minden komolyabb rap csapat visszanyúl egy-két ütemért az ő műveikhez a mai napig, de akkor még legalább száz hasonló, nem rap zenét játszó társulatról kellene eme könyvben

29

említést tennem. Na Sequence újra. 1980-ban kiadták a Sugarhill Presents The Sequence című lemezüket, majd 1982-ben a The Sequence, The Sequence elnevezésűt. Aztán 93-ig semmi hír, majd Angie szóló karrierjével ér el sikereket, gondolok itt a 93-as R’n B Top 20-as sikerére a Seem’s You’re Much Too Busy –re. Talán ezeknek a sikereknek köszönhető, hogy 1996-ban megjelenik a The Best of Sequencecímű válogatáslemez. Angie sikerei folytatódtak a következő években is és ennek a szóló karriernek a csúcspontja talán az 1999-es év volt, amikor kijön arannyá váló lemeze, a Black Diamond , rajta a szintén aranystátusú There’s No More Rain in This Cloud. Most pedig az együttesek után újra egy szólóban ténykedő Old School sztárról essen szó. LOVEBUG STARSKI, akit már egyszer ugyan megemlítettem, mint Pete DJ Jones egykori MC-je. Na szóval a bronxi születésű Starski karrierje 1971-ben kezdődött, majd az MC-skedő évek után, haladva a szamárlétrán felfelé, 1978-tól a nagyhírű, a Krush Groove-nak is helyszínt adó Disco Fever rezidens DJ-je. Majd játszik a Hotel Harlem World-ben és a Renessaince-ban is. Kis idő múlva megjelenik első önálló dala, a Positive Life a Tayster Records gondozásában. 1986-ban megcsinálja a Rappin’ filmzenei albumját, ami az Atlantic Records gondozásában jelent meg és aminek egyik főszereplője volt Mario Van Peebles, kisebb mellék szereplője pedig Ice-T. Sajnos nem tudom, mi lehet ennek a filmnek a magyar címe vagy, hogy egyáltalán megjelent-e nálunk ez a film. Kár. Ezután megjelenik első, bemutatkozó lemeze is House Rock néven az Epic gondozásában. Aztán egy kis mosolyszünet következik, ugyanis egy öt éves börtönbüntetés cseppecskét visszaveti a 80-as évek végére épp kialakuló sztárságát. Úgy hírlik napjainkban újra DJskedik, összefogva régi cimborájával, DJ Hollywooddal. Kíváncsi lennék rá, mit alkotnak ezek ketten, majd utána nézek valahol egyszer, hátha fellelhető valamiféle új kiadványuk. Volt egy csapat, melynek neve számomra mindig is Grandmaster Flash-ékkel lesz egyenrangú, igaz ők már pár évvel később futottak be, de én kb. egyidőben hallottam mindkét csapatról először és nálam szintén a rongyosra hallgatott kazetták kategóriájába

30

sorolhatóak albumjaik. Talán sokatokban nosztalgiát kelt a WHODINI név. Na, igen róluk van szó. Egy újabb örökérvényű társaság. Még a sátoraljaújhelyi könyvtár bakelitlemezes részlegén is lehet olyan albumot találni, amin Kurtis Blow és társai mellett a Whodini is képviselteti magát egy dallal.

Különben ajánlom mindenkinek, akit komolyabban érdekel ennek a korszaknak a zenéje, hogy nyugodtan „búvárkodjanak” könyvtárak zenei részlegében, meg lehet lepődni egy-két lemez felbukkanásánál rendesen. Jalil Hutchins, John ’Ecstasy’ Fletcher és a legendás DJ Drew ’Grandmaster Dee’ Carter 1981-től kezdve kezdtek közösen alkotni. Russell Simmons menedzselésével, a Whodini felépített egy hatalmas, underground sikereken alapuló sikertörténetet, látványos, lüktető élő showjaikkal követendő példát állítva a következő rap nemzedéknek. Grandmaster Dee különleges DJ technikájával örökre beírta magát a raptörténelembe, hiszen a legenda szerint szinte bármelyik testrészével képes volt szkreccselni a bakeliteken. A Whodini volt az első olyan csapat, amely táncosokat alkalmazott ( Kangol Kid-et és Dr.Ice-t, akik később a U.T.F.O- nak lettek a tagjai, Mixmaster Ice és EMD társaságában) élőshowjaikhoz. Bemutatkozó slágerük a Magic’s Wand volt, ami egy tiszteletadás is volt egyben Mr.Magic-nek, az első rádiós, hip hop DJ-nek, aki még meg lesz említve néhány oldal múlva. Ez a dal volt a Jive

31

Records első rap megjelentetése. Érdekesség talán, hogy a dal társproducere a technó guru Thomas Dolby volt. A dalt 1983-ban követte a saját nevüket viselő bemutatkozó albumuk. Lenyomtak két világ körüli turnét 83-ban és 84-ben, majd résztvevői voltak a mára-már legendássá vált Simmons-féle New York City Fresh Fest-nek 84-ben és 85-ben, ahol a Run DMC, Kurtis Blow és a Fat Boys társaságában szórakoztatták a nagyérdeműt. A Jive Rec.-el folytatot együttműködésük ideje alatt jelennek meg 1984-ban az Escape, 1986-ban pedig a Back in Black, majd 1987-ben az Open Sesame albumjaik, amelyek persze mind arannyá váltak. Olyan slágerek születtek jóvoltukból ebben az időszakban, mint a Freaks come out at night, vagy a One Love és a Friends. A 80-as évek végén menedzselési és kiadói problémák közepette a csapat egy kis ideig beszüntette önmagát. 1991-ben a trió tett egy visszatérési kísérletfélét, az ötödik Bag-a-Trix albumukkal és annak slágerével, a Freaks-el. Hatodik Six elnevezésű lemezük kiadásához kiadót váltanak. Ennek az albumnak Jermaine Dupri lett a producere és az ő tulajdonát képező So So Def néven bejegyzett kiadónál jelentetik meg 1996-ban. Kissé ironikus, hogy Jermaine Dupri épp a Whodini-nél kezdte pályafutását, mint……. színpadi táncos. A csapat és Dupri üzleti kapcsolata azóta csúnyán megromlott és Whodini-ék tovább is álltak. És hát, ahogy azt napjainkban tapasztaljuk, róluk se hallani, úgy, ahogy a többi nem divatos Pop-Rap-et játszó csapatról sem. Sajnos. Talán jobb is így, hisz tőlük megszoktunk egy fajta zenei világot és lehet, hogy csalódnánk bennük, ha valami mást prezentálnának nekünk, mint amit elvárnánk tőlük. Hála az égnek eléggé termékenyek voltak akkoriban az előadók és a mai napig lehet találni még olyan sosem hallott albumokat, amivel bőven kielégíthetjük zenei étvágyunkat. Már amennyiben nem elégít ki minket az olyan Master P-s féle gagyi okádék, amivel még a legkisebb lemezboltokban is találkozhatunk.

32

Meg lett említve a U.T.F.O társaság neve, aminek kapcsán mindig eszembe juttnak azok az idők, mikor ahová csak lehetett kifújtuk itt Sátoraljaújhelyben ezt a négy betűt, azokkal jellegzetes betűtípusokkal, amivel Kis Pásztitól láttuk. Ezek többé- kevésbé még a mai napig látszanak itt nálunk a falakon, szerintem nincs is olyan város az országban, ahol ennyi old school csapat neve ki lenne a mai napig fújva a falakra. Köszönhető talán annak is hogy nem igazán akadt a graffitinek követője utánunk, így amiket láthattok erre tévedvén a falakon, azokat még 90 %-ban én követtem el anno. De néz-zük magát a csapatot. Dr.Ice, The Kangol Kid és EMD valamint a később csatlakozó Mixmaster Ice alkotta a brooklyni csapatot, a U.T.F.O-t, ami az Untouchable Force Organization röviditése volt. Igazából nem is a munkásságuk miatt emlékeznek rájuk, hanem egy általuk elindított 80-as évek közepén tomboló érdekes zenei hóbort az, ami elsőnek eszébe juthat mindenkinek. Megírták a Roxanne, Roxanne című dalukat, mely egy kellemes dallamon alapuló és egy butuska, feledékeny, ám iszonyúan jó nőről szóló dalocska. Na, erre aztán jöttek a válaszok más előadóktól, szintén dalok formájában. Több, mint száz viszont választ élt meg ez a hóbort, beindítva néhány sztár karrierjét ezzel, hisz elég volt ekkortájt kiadni egy dallamos számot, címébe a már említett női nevet, a Roxanne-t beleilleszteni és szinte biztos volt a siker. A U.T.F.O népszerűsége úgy nőtt, ahogy a Roxanne-mánia csúcsosodott, ám további album megjelentetéseik már sokkal szerényebb fogadtatásban részesültek. Egy kis U.T.F.O diszkógráfia azért a teljesség kedvéért: 1984-Beats and Rhymes 1984-Roxanne, Roxanne 1985-U.T.F.O 1986-Skeezer, Pleezer 1987-Lethal 1989-Doin’ it! ( Az első, amit sikerült nekem tőlük megszereznem) 1990-Bag it& Bone it 1996-Best of U.T.F.O 2000-Skeezer Pleezer/Lethal

33

A Roxanne őrület, mint említettem újabb sztárokat termelt ki, ilyen volt például ROXANNE SHANTE. Ő volt az egyike az első női reppereknek, akik elérték az ismertséget a hip hop világában, köszönhetően ezt az ő esetében a 84-85-s Roxanne hóbortban való szerepvállalásának. Lolita Shante Gooden néven született Quennsben, ahol szomszédjával Marley Marl producerrel megcsinálják a U.T.F.O– nak a válaszdalt Roxanne Revenge címmel, melyet 14 évesen immár Roxanne Shante néven alatt kiadnak neki a Pop Art Records-nál. Igazából ezzel a dallal indul be a hóbort, ami egy olyan jelenség volt, amihez hasonló sem azelőtt, sem utána nem volt a hip hop világában. Olyan dalok láttak napvilágot a következő hónapok alatt megjelenő több, mint száz Roxannetémájú dal között, mint a Roxanne’s Doctor, vagy a Roxanne’s Man, vagy akár a Roxanne part 2. A U.T.F.O produkciós csapata még messzebbre ment, hisz női ellenfélként „megalkották” a The Real Roxanne személyét, Adelaide Martinez, egykori pincérnőből, azzal a nem titkolt céllal, hogy visszahódítsák a Roxanne karaktert maguknak. Roxanne Shante és The Real Roxanne rivalizáltak egymással ezért a kétes hírnévért ebben az időszakban. Dalok sorozata állította szembe egymással kettejüket és Miss Shante nem igazán fogta vissza csípős nyelvét ebben a vetélkedésben. Őt úgyis jegyezték meg, mint aki kíméletlenül támadott minden más reppert. Roxanne nagyon sok sikert aratott 1989-ben közös fellépésein a beatboxosával Biz Markie-val, amikor megjelentette teljes hosszúságú lemezét a Bad Sister-t, ColdChillin’/Reprise Records közös kiadásában, mint a Juice Crew egyetlen női tagja. 1992-ben megjelentette Shante néven The Bitch Is Back című lemezét, azóta érdemleges hír nincs róla, ám sikerült nevét örökre beírnia, méghozzá a szakma által elfogadottan, az ős-hip hop történelem könyvébe. A már említett THE REAL ROXANNE-t alakító brooklyni pincérnőnek nagyon nehéz volt elfogadtatnia magát a hallgatósággal, hisz miután a Select Records-nál megjelentették a

34

Real Roxanne című slágert, megpróbálta azt élőben is előadni, ami nem teljesen úgy sikerült, mint azt a rajongók várták. Ígyhát nem is csoda hogy imposztornak tartották őt is és már lelki szemeik előtt látták Roxanne név mögé bújva egész hadseregét felvonulni a tehetségtelen női divatreppereknek. 1988-ban Real Roxanne és produceri csapata kiadták a Real Roxanne című albumot és ezzel egy csapással elült minden vita, hisz az album általában pozitív fogadtatásra talált, olyan slágerlistás dalokkal, mint a Howie’s Tee’d Off és a Respect. 1992-ben tett még egy sikertelen próbálkozást a visszatérésre a Chubb Rock/Trackmasterz által segített albummal, melynek a szemöldökráncoló Go Down, Don’t Bite It címe lett. Azóta körülötte is néma csend, biztos családanyaság lett a sorsa a drágának, vagy kitudja…….. Na de nézzük tovább a RAP hőskorának a prófétáit. Nagyon találó pont most ez a jelző, ha elmondom, hogy a következő csapat, akikről írni fogok, a SUGARHILL GANG.

Már gondolom vártátok, hogy mikor írok végre róluk, hisz, ha van, ismert old school rap csapat, akkor ők azok. Az ő nevüket mindenki ismeri, aki egyszer is érdeklődött a rap zene iránt. Sokan úgy tartják, hogy ők azok, akik által a RAP tényleg ismert lett a szélesebb értelemben vett közönség előtt. Hisz megalkottak (?) egy olyan dalt, mely minden hallgatáskor felállítja az ember hátán a szőrt. A RAP himnusz: Rapper’s Delight.

35

A Sugarhill Gang 1979-ben alakult New Yorkban. A rap történelmének első igazán profi alapokon működő csapata, mely, mint említettem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hip hop, mint zenei kifejezési mód el legyen ismerve. Big Bank Hank (Henry Jackson), Master G (Guy O’Brien) és Wonder Mike (Michael Wright) alkotta trió volt a Sugarhill Records istállójának legfontosabb és legismertebb csapata. Sylvia Robinsonék piacot látva az olyan felvételekben, amilyeneket az amatőr, helyi DJ-k és MC-k kreáltak a bronxi blokkpartikon, megalapították a csak és kizárólag Rap zenével foglalkozó stúdiójukat és kiadójukat, a Sugarhill Records-ot, mely többek közt házi csapatuk, a Sugarhill Gang felvételeit is gondozták. Mikor 1979-ben kiadják a Rapper’s Delight –ot, melynek alap dallamát a Chic Good Times nótájából nyúlták – úgy gondolták maximum egy jó kis underground sláger lesz belőle, ehelyett lett egy világhírű, több mint 8 millió példányban eladott slágerük, amely által a nevük örökké fenn marad most már az idők végezetéig és hozzájárult ahhoz, hogy az addig eléggé korlátozott területen terjedő új életérzés végre határok nélkül szárnyalhasson. Habár a Sugarhill Gang elért még néhány kisebb sikert a 80-as évek elején, mint például az Eight Wonder, ám hamar háttérbe szorultak az újabb és újabb előadók felbukkanása által, majd 1985ben fel is bomlottak. Sokak szerint itt lehet meghúzni az Old School korszak határát is. Valami van is ebben a teóriában. Viszont ha a Sugarhill Gang-nél jártunk akkor kell beszélnünk egy csapatról, akiket sokak szerint a Sugarhill Gang miatt nem ismert meg a nagy világ és akár ők is magukénak tudhatták volna azokat a sikereket, amit a ők ért el. COLD CRUSH BROTHERS, így hívták őket. Egyike voltak azoknak a Rap csapatoknak, akik már a 70-es évek közepétől, vagyis a hip hop születésével egyidőben már összeállt csapatként nyomták. A csapat már biztos alapokon, jól összerázódva zenélt, sokkal azelőtt, mielőtt még a Sugarhill Gang megjelentette volna korszakalkotó megaslágerét a Rapper’s Delight-ot. A legenda szerint ugyanis ezt a dalt Sylvia Robinson, a Sugarhill Records tulajdonosa egy pizzériában hallotta, miközben az egyik éttermi alkalmazott reppelt rá 1979-ben. Egyébként azt tartják,

36

hogy ez az alkalmazott a későbbi Sugarhill Gang tag Big Bank Hank volt. Állítólag ez a dal egy korai Cold Crush Brothers szalagról szólt éppen, mint a csapat egyik saját dala. Robinson ahelyett, hogy megtudta volna kik is játszottak az ominózus szalagon, inkább saját csapatot verbuvált (Sugarhill Gang néven) és elénekeltette velük ezt a dalt a már ismert formájában és következményeivel. A Cold Crush Brothers alapító tagjai Grandmaster Caz, Almighty KG, Tony Tone, J.D.L és Easy D valamint DJ Charlie Chase, akik amellet hogy igazi showman-ek voltak, nagyszerű rapper MC fogatot alkottak. Az 1978-ra már kiforrott, tökéletesített stílussal és rutinnal rendelkező csapat élőben nyomta a fellépéseket, amelyeknek főleg az elég gyakran megrendezett MC Battle-k adtak helyet. Az egyik ilyen battle hanganyagát megőrizték szalagon 1981-ből és 10 év múlva ki is adták az Afrika Bambaataa Presents Hip Hop Funk Dance Classic Vol 1. néven megjelentetett albumon. Ez az album és a saját Live in 82 címmel kiadott LP-jük nagyon jól bemutatja az igazi hip hop-ot, mielőtt az a 90-es évekre egy kereskedelmi szörnyeteggé változott volna. Az egyszerű parti rímek visszarepítenek minket egy sokkal ártalmatlanabb világba, ahol az MC még tényleg Ceremónia Mester volt és a DJ is adott valami pluszt a produkcióhoz, valamint ami talán a leglényegesebb, hogy az ölés csakis egyfajta metafóraként tűnhetett fel a szövegekben. Szerepelnek a Wild Style-ban és kiadják Weekend című 12” inches slágerüket. A csapat sohasem adott ki teljes hosszúságú albumot, de számos elismert dalt adtak ki a Tuff City védjegye alatt, köztük a Fresh, Wild, Fly and Bold. Ezekből a slágerekből tallózták össze 1995-ben a Fresh, Wild, Fly and Bold válogatás lemezt. Ugyan 1986-ban felbomlottak, ám Terminator X második szóló lemezén a Super Bad-en felbukkannak. Szóval, ha igaz, ha nem ez a dallopási dolog azt hiszem mi Rap zenerajongók mindenképpen jól jártunk, hisz lehet, hogy másképp alakultak volna a dolgok, ha nem kerül egy olyan személy kezébe ez felvétel, mint a hip hop zenének teljesen elkötelezett Sylvia Robinson. Na, mindegy ezt azt hiszem nehéz eldönteni.

37

Viszont ha már producereknél tartunk, akkor muszáj a Sugarhill-es Robin- son-ék és Russell Simmons mellett megemlítenünk egy harmadik Old School szuperproducer nevét, Marley Marl-ét. Akinek nevéhez köthető a már általam is megemlített Cold Chillin’ Records és a Juice Crew társulás neve. Ez az elnevezés tulajdonképpen a Cold Chilin’-el szerződésben álló előadóknak volt valamiféle összefoglaló neve, annak ellenére, hogy mindannyian önálló előadóként voltak a kiadónál. Olyasmi dolog volt ez, mint kis hazánkban a Mohaman-féle előadókat tömörítő Da Flava család elnevezés. Egyébként a Juice Crew elnevezés egy new yorki rádió showban gyökerezett, amelynél a már szintén említett Mr.Magic házigazdáskodott 1983-körül, a RAP ATTACK nevű show műsorban, melynek társproducere volt még Fly Ty, valamint Marley Marl, mint DJ. Na, ők hárman kezdték önmagukat Juice Crew-nak nevezni, Mr.Magic másik beceneve után, ami Sir Juice volt. Aztán Marley Marl vezetésével elkezdtek feltörekvő rap előadókat felkarolni, segítve karrierjük beindítását. Abban az időben, ha valaki a Juice Crew istálló tagjaként tűnt fel szinte biztosra vehette a siker eljövetelét. Olyan nevek nőttek fel a Juice Crew védőszárnyai alatt a 80-as évek alatt, mint Biz Markie, Roxanne Shante, MC Shan, Big Daddy Kane vagy akár Kool G Rap. A csapat egységesen rivalizált a konkurensnek számító Boogie Down Production csapat tagjaival a rádióhullámokon keresztül, ami mindkét csapatnak előmozdította a karrierjét. Az évtized második felében a csapat tagjainak számos nagy slágere volt, köztük a The Symphony a klasszikus Marley Marl albumról az In Control vol.1-ről, ami a nagyon elismert hip hop magazin, a Source által a lap 100. számában a legjobb csapatprodukciónak volt jelölve. 1986-ban a Juice Crew megalapítja a Cold Chilin’ Records-ot, amiben Marley Marl, mint házi producer vett részt, Fly Ty pedig, mint a tényleges góré vette ki részét az újonnan alakult kiadóból. A kor legbefolyásosabb kiadójává váltak a Juice Crew előadóinak tulajdonlásával, valamint olyan „leányvállalatokkal” rendelkeztek, mint a Livin’ Large Records.

38

1995-ben a Cold Chillin’ megjelentetett egy olyan lemezt, melyen a Juice Crew-hoz tartozó előadók felvételeiből válogattak össze néhányat, az album a The Juice Crew Story nevet viselte. 1998-ban egy törvényi határozat a Cold Chilin’ tulajdonában lévő összes felvétel jogát Marley Marl-nak ítélte, aki újra a RAP egyik legnagyobb kiadójává változtatta azt, önmagát pedig az egyik legnagyobb producerré. A többi Juice Crew előadóról a következő fejezetben fogok megemlékezni, hisz ők már nem igazán tartoztak a szószerint vett old school maghoz. Viszont akit mindenképpen meg kell még említenem az DOUG.E.FRESH, a valaha élt legnagyobb beat boxos. Ő egy igazi zenegépet hordott a szájában, hisz profi technikai felszereléseket megszégyenítő hangokat tudott kiadni magából, amikkel nagyon nagy zenéket alkotott. Sajnos ez a beat boxos dolog mára eltűnt a Rap zenékből, pedig a hip hop műfaj egyik sajátossága volt és nagyon meg tudott színesíteni egy-két felvételt. New Yorkban született Doug.E.Davis néven és a korai és közép 80-as években ténykedett társával Ricky Dee(Slick Rick)vel, valamint a neve mellől szinte elhagyhatatlan Get Fresh Crew-val. Legnagyobb és legismertebb albuma az 1985-ös The Show(Oh My God), mely nagyon nagy klasszikusnak számít a rajongók köreiben. Aztán egy elég hosszúra sikeredett távolmaradás következett a szcénától az 1988-as The World Greatest Entertrainer megjelentetése után. Végülis egy aprócska kiadónál kiadott lemezéről, a Doin’ What I Gotta Do-ról kiadnak egy klipet, a Bustin’ Out-ot, melyben egy nagyobb létszámú

39

koreografált tánckar előtt „szöcskézik” nekünk, miközben lepacsizik Kurtis Blow-al is. A dal szerintem nagyon baba kis szám volt, de hát, amikor ő ezt kiadta, már nem sok senki volt vevő az ilyesmire. Még egy klipben láttam ezután, amit a Mecca Audioval közösen vett fel, I-Ight (Alright) címmel, aztán csend. Ám neve még fel fog merülni egy-két előadó kapcsán, e könyv lapjain. Lassan e fejezet végére is érek, de azért még hagytam hátra egy-két csemegének számító csapatot. De mielőtt rátérnék a következő társulat történetére, hadd említsek már meg néhány olyan nevet, akik szintén ezekben az időkben nyomták a zenét, elősegítve a hip hop és a Rap zene fejlődését. Olyanokra akarok kitérni akikről semmilyen információt nem tudtam beszerezni, ám nevük megemlítése nélkül hiányos lenne ez a fejezet, June Bag, DJ Breakout & DJ Baron, Sweet G, T La Rock, Fantastic Freaks, GrandWizard Theodore & The Fantastic 5 és még sokan mások a teljesség igénye nélkül. We respect their arts!!!!!!!!!!!!!. Folytassuk a történelem órát az ismertebb arcokkal. Hát például a már megemlítettek közül itt van rögtön a FAT BOYS, a dagi fiúk. Egy beszarás csapat, azt hiszem, hogy a már többszöris említett filmjeiket, a Krush Groove-ot és az Ápolandó Ápolok-at megnézve hiteles képet kaphatunk erről a három több mázsányi srácról. Legalábbis én az életben is kb. olyannak képzeltem őket. Hatalmas termetű, örökké vidám, mindenből viccet csináló banda. Mindamellett óriási zenei tehetséggel megáldott társaság, értve ezt akár csapatbeli produkciójukra, de akár egyéni tehetségükre. Nálunk a szélesebb értelemben vett közönség a The Twist című daluk után ismerte meg őket, akkor olyan szinten, hogy még édesanyám, aki Szécsi Palikára esküszik is tudta, hogy kik zenéltek, ha megszólalt a rádióban vagy a tévében ez a dal. Szóval fújta az egész ország ezt a nótát. És hogy sláger volt, az nem vitás, hisz rögtön felkerült nálunk az éttermekben, lakodalmakban játszó szintisek repertoárjára, ami, valljuk be nálunk eléggé bizonyítja, hogy valami sláger. Hiteles

40

etalonok ezek a vendéglátós tagok, higgyétek el nekem. A Bravo charts mehet a sunyiba mellettük. Szóval a brooklyni Prince Markie Dee (Mark Morales), Kool Rock Ski (Damon Wimbley) és Buff Love, the Human Beat Boksz (Darren Robinson) alkotta trió eleinte Disco 3 néven 1983-ban ismertette meg magát a közönséggel, amikor megnyertek egy a Radio Music Hall által szervezett tehetségkutató versenyt. Majd a csapat átnevezte önmagát, vállalva külsőségüket, az azóta számukra világhírt hozó The Fat Boys-ra. Majd ki is adják első albumukat 1984-ben, Kurtis Blow támogatásával. Ennek az albumnak, Buffy beat boksz technikájának és a Krush Groove-ban mutatott alakításuknak köszönhetően gyorsan felugrottak a rapzenei élet egy magasabb szintjére. 1987-ben megjelentett akkorra már negyedik Crushin’ albumukkal óriási kereskedelmi sikert értek el és megjelentek első filmvígjátékbeli szerepükben a Disorderlies-ban, vagyis az Ápolandó ápolókban. Ebben a mai szemmel nézve kissé bugyuta, ám korának vígjáték követelményeinek maradéktalanul eleget tévő mozifilmben, amit először feliratos változatban élvezhettünk, majd az RTL Klub-ról sikerült végre szinkronizált változatban is begyűjteni. Az 1988-as Coming Back Hard Again albumjuk már egy szerényebb sikerrel dicsekedhető kiadvánnyá sikerült, pedig ez tartalmazta a már említett The Twist-et, a Chubby Checker közösen előadott mainstream világslágert. Csak sajnos a csapat kiadta az On And On című abszolút mellényúlásnak számító, balvégzetű albumját, mellyel elveszítette hallgatóságának nagyobbik részét. De én azt mondom, hogy figyeljünk a dátumokra is hiszen ’89-’90 az az időpont, ami nagyon sok csapatnak megpecsételi a sorsát a jövőt tekintve, hisz ekkor kezd kialakulni a Gangsta Rap-nek

41

nevezett stílus, ami alapjaiban változtatja meg a Rap zene mivoltát napjainkig kihatóan. De ne siessünk előre, szép lassan látható lesz, hogy innentől kezdve szinte minden csapat életútjába benne lesz ez a végzetes dátum, értem itt azokat, akik a ’80-as években tevékenykedtek és nem éppen a Gangsta-Rap kialakulásának úttörői voltak. 1990-ben Prince Markie Dee, talán érezvén ezt elhagyja a csapatot és megkezdi sikeres karrierjét, mint R’n B szövegíró. Olyan nagy sikerű dalok szövegét köszönheti a világ neki, mint például az én egyik nagy kedvenc R’n B dalomét Mary J. Blidge soul királynőtől a Real Love-ét vagy Christpher Williams Don’t You Wanna Make Love Tonight?-jáét. De azért kiadott közben két szóló albumot is olyan slágerekkel, mint a Trippin’ Out vagy az én nagy favoritom a Free nevet viselő albumjáról a The Soul Connection közremüködésével előadott kibaszottul telibe talált dallamokat felvonultató single, a Typical Reasons, mely nálam örökké a No.1-ok közé került. Úgy az MTV-ről felvett klipje, mint hozzátartozó zene nálam mindig is egy igen kellemes nosztalgikusérzéssel fog párosulni (Pláne a kazettán az utána jövő I Get Around Pac-től!  ). De a másik két puffancs sem tétlenkedett nagy zabálásaik szüneteiben, hisz 1991-ben szinte saját szórakoztatásukra kiadták a Mack Daddy címen futó lemezüket, aztán büfögtek, fingtak néhányat még mellé, de végül elég hamar bedobták a törülközőt. Aztán egy szörnyű tragédia kapcsán merül fel újra a nevük, Darren Robinson alias Buff szívelégtelenség következtében, ami szorosan összefüggött testének addigra hatalmassá változott súlyával 1995 decemberében elhalálozik. Nyugodj békében! We love you. A csapat diszkógráfiája nagy vonalakban, főleg albumokra koncentrálva: 1984- The Fat Boys 1985- Fat Boys Are Back 1986- Yo, Twist ! 1986- Big & Beautyfull 1987- Crushin’ 1988- Come Back Hard Again 1988- Krush On You

42

1989- Mack Daddy, majd ezek után még a Louie, Louie ; a Rock Ruling és a Hard Again. Felejthetetlen csapat, sajnos ilyen szimpatikus csapatok vagy előadók mára már mind kihalófélben lévő fajtának számítanak. És akkor elértem ahhoz a részhez, amikor egy számomra sohasem kedvelt csapatról (kivéve néhány dalukat) fogok írni, akik viszont ebben a fejezetben az utolsónak megemlített társulat szerepét kapták tőlem, hisz az általuk bevezetett stílussal egy új fejezetet nyitottak a Rap zene fejlődésébe n. RUN DMC Minden részemről, irányukba kialakult ellenérzés ellenére elismerem őket és a Rap fejlődéséért tett erőfeszítéseiket respektálom. Annyiból sem néz-hetem őket le, hisz azon kevés korai rap csapatok közé tartoznak, akik a mai napig aktívak és sikeresek, hisz például e sorok Wordbe rögzítése előtt két héttel léptek fel Magyarországon, a PEPSI Szigeten, az egyik legnevesebb meghívottként. A Krush Groove-ban valósághűen belekóstolhatunk kezdeti sikereik korszakának hangulatába. Talán a világ első abszolút ismertségnek örvendő Rap csapata. Folyamatosan meg tudtak újulni ezt tartják róluk, bár én szerintem az utóbbi tíz évben már csak a nevük az, ami miatt el tudtak adni bármit, amit csak kiadtak. Példa erre a Nem is olyan rég kiadott Jason Nevins-es house bohóckodásuk, vagy a számomra teljesen értelmetlen, zagyva, zavaros Rock Show elnevezésű slágerük. Na de ki vagyok én, hogy kritizáljak.

43

Szóval színre lépet a RUN DMC háromtagú formációja és valami új kezdett kialakulni a hip hop szcénában. A 80-as évek hardcore-rap-jének arcai és hangjai, akik először értek el a Rap világában aranylemezes, majd platina státustalbummal és akik sztárok lettek a Music Television-on. Rap rajongók két generációját is kiszolgálva zenéjükkel. New York, Queens negyedének Hollis részén nőttek fel középosztálybeli fekete családokban. Run (Joseph Simmons) két bátyjával nőtt fel a 70-es években. Russell-al, a későbbi Def Jam Records alapítóval és Daniel Jr.-al. Irigyelve figyelgette Russell és Kurtis Blow közös munkálkodását, majd később őmaga is Kurtis mellett kezd DJ-skedni, DJ Run Love, The Son of Kurtis néven. Majd összeáll gyerekkori haverjával DMC-vel (Darryl McDaniels) és Hollis-i tini klubokban lépnek fel. Run elkerül a Laguardia Community College-ba, DMC pedig a St. John Egyetemre. Megismerkednek Jam Master Jay-el (Jason Mizell) és összeáll a félelmetes trió, a RUN DMC. 1983-ban kiadják egy helyi kiadónál, a Profile-nél első kislemezüket. Az It’s Like That –es A oldallal és a B oldalas Sucker MC’s-el, ami az akkori kor számára furcsa minimál ütemével és emelkedő rímelésével nagyon sok rajongó számára az első hardcore dalnak számít, a helyi B-Boyokból sztárok kezdtek válni. Majd további két dallal jelentkeznek, a Hard Times –al és a Rock Box-al, mely zúgó-búgó gitáralapjával a későbbiekben az MTV-n is megjelenik videóklipjével, ami nagydolog volt, hisz abban az időben nagyon ritkán láthattak az emberek fekete előadókat a zenei csatornán, függetlenül zenei stílusától. 1984-ben kijön első RUN DMC című LP-jük, mely a RAP történelem első arany albuma lesz. Russell, Rick Rubinnal létrehozza a Def Jam Records-ot és a Rush Managementet, majd összehozzák a Run DMC-t, a Whodini-t, a Newcleus-t és a U.T.F.O-t, a későbbiekben sokszor megrendezésre kerülő Fresh Fest turnék legelsőjére, amely egyike volt a legelső országjáró, Rap turnék egyikének. Fekete farmer, kifűzött Adidas csuka jellemezte a csapat külsőségét, ábrázolva a kor Rap generációját. A Rock Box és a

44

King Of Rock sikereinek, valamint az MTV nyújtotta ismertségnek köszönhetően nagyon hamar váltak a Rap zene első, ténylegesen világhírű csapatává. A csapat második albuma, mely már szinte természetesen platinastátust ért el, az 1985-ös King Of Rock olyan dalokat tartalmazott, mint a You Talk Too Much és a Can You Rock It Like This. A Run DMC sikerei is hozzájárultak ahhoz, hogy az akkor még 16 éves L.L. Cool J-vel részt vehessenek a Bob Geldof által szervezett emlékezetes Live Aid koncerten, valamint közreműködhettek az Artists United Against Apartheid –ben. A Krush Groove-ban szerepelnek a már említett Kurtis Blow-al, a Fat Boys-al, L.L. Cool J-vel és az akkor még ismeretlen Beastie Boys-al. A későbbiekben a csapatot ért számos negatív publicitás ellenére kiadják 1986-ban következő, Raising Hell nevű albumukat, mely vízválasztó volt a hip hop történelmében. Ennél az ominózus lemeznél mindenki érezte abban az időben, hogy valami véget ért és ez által valami más el is kezdődött. A hip hop fejlődése, formálódása befejeződött. Kiforrott ütemvilág, tartalmas szövegek és profizmus jellemzett mindent innentől, ami a hip hop zene körül történt. Az Old School korszak végérvényesen véget ért. A RAP egy következő szintre lépett, mely akkor a csúcsnak tűnt. Az album nagyon hamar korának legnagyobb példányszámban eladott albumává vált és a Billboard lista 3. helyén kötött ki. Olyan nagyszerű slágereket hagyva ránk, mint a My Adidas vagy az album legnagyobb sikerének számító Walk This Way, amit az Aerosmith nevű rock bandával közösen járattak csúcsra. A világon a legtöbb embernek a Run DMC hallatára ez a dal jut eszébe elsőnek, nem is csoda ez egy megaslágerrré nőtte ki magát és klasszikusnak tartják a mainstream világában is. A Patika Sörözőben Sárospatakon a mai napig is valaki mindig kiválasztja ezt a zenegépből napról-napra. Videóklipje pedig egyszerűen, elsöprő lendületével mindenkit beindít, ha meghallja és meglátja. Nagyon kitalálták ezt a számot. Talán ennek a számnak köszönhetően a későbbiekben lesz még arra példa, hogy rap csapat és rock/metal banda közös produkcióval áll elő, sőt a Judgement Night (Az ítélet éjszakája) című filmzenei anyagát csak ilyen

45

összeállítású társulások produkálták. Érdemes meghallgatni és a filmet is megnézni. Visszatérve az ominózus dalra az Aerosmithnek is sokat lendített a karrierjén akkoriban. A Run DMC nagyon népszerű lett, szerencsétlenségükre számos fellépésüket kísérték botrányos incidensek a nézőtereken. A Rap zenében szokatlan módon verekedések „színesítették” a Run DMC élő előadásait. Az egyik hírhedt showjuk alkalmával a los angelesi Long Beach-i Arenában a félelmetes hírű L.A Crip és a Blood banda tagjai csaptak össze egymással, aminek következménye néhány kirabolt és megtámadott áldozat lett, közel negyven sebesülttel. A koncert országos főcímmé vált, a médiumok rögtön kiszemelték a Run DMC-t, azzal együtt a Rap zenét, beállítva azokat az erőszak okozójának. Innentől kezdve ez a kissé kellemetlen megbélyegzés végig kísérte a csapatot. „Azt mondják ránk, hogy rossz üzenetet közvetítünk a kölyköknek” -nyilatkozta Run a Rolling Stone Magazine-nak, mint a lapnak elsőként nyilatkozó rap előadó. „Ember a mi imidzsünk tiszta. A srácok minden nap egymást ütik. Harcolnak egymással, mert már akkor is harcoltak, mielőtt én még megszülettem volna. Mi a jó példa vagyunk!” Mindezek ellenére folytatták a turnéikat, amik még népszerűbbek lettek, közösen a Public Enemy-vel és a Beastie Boys-al. Más téren is érzékelhették népszerűségüket, hisz az Adidas is és a Coca Cola felkérte őket reklámfilm forgatásra, majd egy válogatás lemezre is meghívják őket, a Very Special Christmas-re egy dal erejéig. Ez a dal pedig, a Christmas In Hollis, számomra a legjobb Run DMC produkció. Persze ízlések és pofonok, lehet kritizálni az izlésemet, hogy miféle tag az ilyen, akinek egy karácsonyi, buta kis dal a kedvence egy Run DMC kaliberű csapattól. Ez van, én sohasem foglalkoztam a szövegvilággal, a mondanivalóval, nekem mindig a zene volt a fontos, abból is dallamosabb alapok. Ezért jön be nekem napjainkban inkább a nyugati parti stílus, a funky-sabb alapokkal, suol-os vokálokkal. Szóval nagyon-nagy zenének számított nálam és haverjaimnál anno. 1988-ra az általuk generált változtatások tovább fejlesztették önmagukat a Rap világában és túlnőtték saját „szüleiket”.

46

Ez eredményezte azt, hogy az ekkor megjelenő albumuk a Tougher Than Leadher néhány keményebb track ellenére, mint például a Run’s House, elveszett, olyan akkoriban megjelenő albumok közt, mint a B.D.P By All Means Necessary, vagy a „kissé” másabb stílusú DJ Jazzy Jeff and The Fresh Prince által kiadott, He’s The DJ, I’m The Rapper. De akár a Public Enemy It Takes A Nation Of Millions To Hold Us Back albumját is idesorolhatjuk többek közt. Azt történt ugyanis, hogy a Hardcore Rap kezdett átfordulni egy új, körvonalazódó stílusba, a GANGSTA RAP-be. De még maradjunk a Run DMC-nél. Miután statisztikák 1.25 milliós eladási arány hoznak ki az albumra, a Profile Records bukásnak könyveli el azt. A Run DMC második filmje, a Tougher Than Leadher című bizarr, akció dráma berobban a mozikba. Majd ezután kiadják az 1990-es Back From The Hell című albumukat, melyet sajnos eléggé kis érdeklődéssel fogadták a rajongók. Ez az album elnevezés egyébként eléggé találó volt, ha az együttes akkori állapotát vesszük figyelembe, hiszen különböző alkohol és drog problémákból lábaltak éppen ki. És ahogy lenni szokott a baj nem jár egyedül, 1991-ben botrányból botrányba keveredik a csapat. Run-t megvádolják, hogy Ohio-ban egy egyetemistát rakott kissé össze, ám szerencséjére a vád el lett ejtve. Aztán teltek a hónapok és rájöttek, hogy csak kellene egy kis pénzt is keresni és tettek is az ügyben lépéseket. Stúdió munkálatok következtek és egy nagy visszatérésre készülődtek. Kurvára össze kellett kapniuk magukat, mert a Rap zene nagyon elszaladt mellettük időközben. Ők is és a rajongók is kíváncsian várták, hogy az új albummal, új stílussal milyen hatást fognak elérni. Be is lehettek szarva, mert akkora már a rajongóknak kevés volt, ha valaki repper, azt akarták, hogy az a valaki, aki a gengszter életről reppel, az önmaga is egy hiteles gangsta legyen. Ne feledjük el, hogy ekkor már a fiataloknak olyan sztárok nyomták a Rap-et, mint 2PAC, Dr.Dre, a Naughty By Nature vagy akár a másodvirágzását élő ICE-T. Szóval fel volt adva a lecke. 1993-ban végre megjelenik az új album, a Down With The King és kurva nagyot szólt a címadó a dal, akkorát, hogy a világon

47

mindenhol nyomták, ahol rádió és MTV volt. De tényleg nagyon nagy sláger lett. Az akkori új generációs rajongók, akik House Of Pain-en és Cypress Hill-en keresztülcsöppentek bele a Rap világába, rögtön elfogadták és ahol csak meghallották (Pl. a sárospataki discóban  ) ütemeit, a kezek máris a levegőben voltak, a fejek pedig ütemesen kezdetek bólogatni. A csapat külsőségeiben is alkalmazkodott az új korszak megújult „követelményeinek”. A szerelések durvábbak lettek, félelmetes látványt keltettek már a puszta megjelenésükkel is. Na, ez az egy időszak az szerintem, amit még igazi sikerként könyvelhettek el újkori pályafutásuk idővalluma alatt. Persze ezzel lehet nem egyet érteni, de szerintem ez tény. Minden ezután következő próbálkozásuk valamilyen szinten egy kudarc volt és mindig a régi jól bevált slágerek mentették meg az aktuális fellépéseiket. Az album producerelését már nem bízták akárkire, az aktuális fenegyereket kérték fel erre a feladatra, Pete Rock-ot, aki kihasználva a lehetőséget bele is „varázsolta” az albumba partnerét CL Smooth-ot. A címadó dal lett a Run DMC mai napig legjobban eladott dala. Aztán megint elszállt velük egy kicsit a marijuana füst, legalábbis Run-nal, mert ő valamiféle szektával került kapcsolatba, a’szem talán még papjukká is avatták őt. Jay producerkedni kezdett és olyan művek kötődnek ebből a korszakból a nevéhez, mint az ONYX első két lemeze, vagy Suga What’s Up?-ja, mindeközben azért turnézgattak is a világ körül egy kicsit. Majd 1998-ban beindult egy számomra eléggé szar, ratyinak tartott mánia az egész világon. Olyan már elfeledett Rap slágereket kezdtek feldolgozni house DJ-k, mint Tone Loc Funky Cold Medina-ja vagy Wild Thing-je, Cypress Hill-ék egy slágere, majd később Vanilla Ice egyetlen valamire való dala is erre a sorsra jutott. Természetesen a Run DMC sem maradt ki ebből az őrületből, akiknek Jason Nevins piszkálta meg kissé az It’s Like That-jét. Bevallom nagy siker lett ez is, de ez már nem sorolható a korábbi sikerek közé, mert teljesen más hallgatóság lett ezzel a furcsasággal megcélozva. Hát telibe is találták őket rendesen, mert akár hányszor benéztem a diszkókba, amikor ez a sláger épp aktuális volt, hát tombolt rá a jónép rendesen. Csakhát nem a Rap

48

zene rajongói, hanem a mai világ stílustalan zenei konyhamalacai. Jason Nevins elégedetlen volt, mert szerinte ő nem kapott annyi elismerést ennek a dalnak sikeréből, mint amennyi megillette volna őt, pedig Run-ék mondhattak bármit ez csakis Nevins sikere volt. Ezt abból vettem le, hogy akkoriban, ha megkérdeztem fiatalokat, hogy ki is játsza ezt a dalt, akkor mindenkinek Nevins neve ugrott be és a Run DMC-ről csak annyit fűztek hozzá, hogy valami régi Rap slágerből készült a dal, de a csapat nevét már nem mindenki vágta. Nem is igazán érdekelte őket, hisz ez a réteg hetente váltogatja aktuális kedvenceit, úgyhogy nagy ívben szartak ők arra kinek a dala volt valaha. Run egyébként azt nyilatkozta az XXL magazinnak, hogy ez legalább akkora sláger volt, mint MC Hammer You Can’t Touch This-je és most így visszagondolva igazat adok neki. Annyit is ért. 1999 tavaszára beígért lemezük különböző problémák miatt csak 2001 februárjában jelenik meg Crown Royal címmel. Na erről akár mennyire is oda próbáltam figyelni, semmit se hallottam csak azt tudom, hogy volt az albumnak egy dala, amit slágernek próbáltak kikiáltani, de semmiféle visszhangra nem találtak. Még ugyan ennek az évnek a nyarán tiszteletüket tették a hazánkban a PEPSI SZIGET elnevezésű, a szabadság illúzióját keltő kulturális rendezvényen, ahol hatalmas sikert könyvelhettek el nagy színpados fellépésükkel. Sajnos egész éves készülődés után újra kimaradt az életemből a Sziget. Bár nem is bánom annyira, hisz így legalább sajátosan ugyan, de valahogy mégiscsak tüntettem a buzi, csírák szigeti honfoglalása ellen.  Épp e sorok írása közben tűnik fel a tévében a Run DMC az MTV díjátadó ünnepségén, na és persze az aktuális dalaik helyett itt is mit énekelnek? Igen, egy régi, bevált slágert az Aerosmith-el, akikhez Kid Rock is csatlakozott és valami dili kis pulya rohangált a színpadon.  Hát szóval gyermekeim ennyi lett volna az első fejezett, bár a következőben megemlítésre kerülő csapatok és előadók némelyike valamilyen szinten talán besorolható lehetett volna az Old School kategóriába, de igazából valahogy mégsem odatartoztak, ígyhát érdemeikből semmit sem elvéve, de csak a következő fejezetbe

49

tudtam őket beilleszteni, ami egy cseppet sem rosszabb korszakot fog taglalni, mint az első. (Ez csakis az én saját véleményem). Hála az égnek és a műholdas zenei adóknak azért sikerült egy-két videóklipet is begyűjtenem ebből a korszakból is. Azt hiszem a Sugarhill Gang Rapper’s Delight-ja és a Furios Five Message-e a legismertebb, mert ezeket néha még most is ki lehet fogni, főleg a VIVA-n. Annak idején nálunk MTV helyett a SKY, majd utána a SUPER volt a zenei csatorna, csakhát akkor még nem voltak videómagnók és rengeteg jó klip így csak az emlékezetben maradt meg. Pedig akkoriból (86-tól 88-ig) iszonyúan jó dalokra emlékszem vissza, mára csak a remény maradt hátha éppen kifogom valamelyiket egy éjszakai adásból. Van egy klipem, amit nem tudom, hogy eredetiben kirögzített, nekem is csak sokadik másolatban van meg, de az szemlélteti legjobban a fentebb leírtakat. Ez a klip a SUPER-ről lett „megmentve”, Melle Mel és a Furious Five The Mega Melle Mix elnevezésű varázslata. Mimindent lehetne felvenni, ha vissza tudnánk repülni az időben……Azért nem panaszkodom, mert a VIVA-ról sikerült valamelyik nap Grandmaster Flash klipet is felvennem, a Sign of the Time-ot. A hip hop, a break és a RAP olyan előadók fantáziáját is megmozgatta, akik nem igazán ezekben a műfajokban vívták ki a hírnevüket, ennek ellenére maradandót alkottak a hip hop-on belül is és a klasszikusok közé sorolandók. Ilyen például Blondie, a szőke szépség, aki a Rapture című dalával olyat alkotott, hogy még Flash is belekombinálta a Wheels of Steel-jébe. Vagy a Sex Pistols szuper producerének Malcolm McLaren-nek a Buffalo Gails-ja, ami valami tökéletesen megalkotott csoda, értve ezalatt magát a zenét, de a klip képi látványát is. Van benne minden, graffitisek, break-esek(Rocksteady Crew) és hát annak a korszaknak a feelingje.No.1. Herbie Hanckok Rock It-je is idetartozik, libabőrt okozó kiváló break ütemeivel. A mai napig felhasználják ezt a zenét műsorok főcím zenéjeként. Ezek a felsorolt dalok mind videóklippel is rendelkeznek, próbáljátok elkapni valamelyik zenei csatornán őket, megéri. De hát a legnagyobb a 70-es évek funky csapatának a Fatback-nek az

50

1979-es megaslágere, amit sokan az egyik első Rap slágernek tartanak, ez pedig a King Time III (Personality Jock). Érdekes csemege!!!! Hát mindent összevetve azt hiszem, nem hagytam kis semmi, vagy inkább senki fontosat ebből a korszakból, a Rap születésének időszakából. Remélem, most már azért egy kissé jobban el tudtok igazodni az Old School korszak nagyjai közt, nekem régi nagy álmom volt, hogy akár saját írásom által is de végre magyar nyelven összegezve láthassam a Rap öregjeinek életrajzait, történeteit. Sőt, remélem, lesznek olyanok köztetek, akik ennek hatására beszereznek egyet-kettőt a felsoroltak közül és belekóstolnak ebbe a varázslatos zenei világba. El tudom képzelni, hogy nekik is ugyan úgy be- jön majd ez a stílus, hisz én is csak jónéhány év elteltével ismertem meg ezeket a fantasztikus dallamokat. Most ahogy így belegondoltam elfogott egy kis nosztalgia. Emlékszem az első élményem a hip hop-al a Break 1-2. című filmek (Breakin’), amit nálunk a mozik a 80-as évek közepén játszottak. Kis, szaros kölykök voltunk, de olyan hatással volt ránk, hogy Gombos Frédivel az összes előadásra beültünk a sátoraljaújhelyi Béke moziban. Rögtön breakelni akart mindenki. Mi Frédivel a bátyjától, Flóritól próbáltunk ellesni figurákat. Volt a szomszédjukban egy idős nő, aki valami rokonától kapott külföldről egy oda-vissza játszós Toshiba magnót, ezüstszínűt. Ez akkoriban nálunk olyan nagy szám volt, mintha most valakinek a leges-legújabb számítógépe lenne, amit még csak mondjuk a Nasanál használnak. Szóval fel a vállra a magnóval és így mászkáltunk mindenfelé a hideg téli estéken Újhelyben. Osztálykirándulásra már életveszélyes szerelést is beújitottunk, két csíkos mackó alsóra ráhúztuk a rövid nacit, a felsőre pedig az atlétát. Csodás látvány lehetne ez a mai szemnek, biztos bevinnének minket az ápolók a „vidámparkba”. A zenék előadóit nem ismertük, pedig csak egyetlen kazettánk volt, amit csak „sikálós zenének” neveztünk. Később visszaemlékezésből beazonosítottam azért már ezeket és akkor jöttem rá, hogy nekem már akkor Afrika Bambaataa-m volt. Ezután pár év kimaradt, szerintem a zenék be nem szerezhetősége miatt, majd 1989 körül

51

Marczi Öcsi és Drizner Attila révén számunkra valami új zenei stílus került be a köztudatba. Illetve csak került volna, mert iszonyúan spuloztak mindent.  Hála Pásztinak-BMX Flatlandesek ismerhetik, hisz 2000-ben világbajnok volt- ezek a zenék hozzánk is eljutottak, ja és persze Drizner Gabinak (Teybe). Ez gyökeresen megváltoztatta zenei ízlésemet, innentől kezdve már csak a RAP létezett számomra. Apránként csorgadoztak a zenék hozzám is, majd elkerültem Miskolcra suliba és ott már hozzá tudtam jutni Rap-hez. Igaz nem Old School albumokhoz, hanem az épp aktuális kazettákhoz, pl. E.P.M.D, Donald D, Ice-T vagy a Digital Underground és a 2 Live Crew. Volt akkoriban itt Újhelyen egy DiákCentrum nevű diszkó, ami vasárnaponként 17.00-tól 21.00-ig tartott, na itt aztán a DJ játszotta is nekünk rendesen az általunk kért Rap-et. Persze legnagyobb részben a divatrap ment, mint például Ice MC, Technotronic vagy We Pappa Girl Rappers, de azért nekünk is nyomott egy-két olyan dalt, mint a Rapper’s Delight, a Do the Right Thing a Redhead Kingpin-től vagy akár N.W.A és Ice T számokat. Az emeleten volt egy tea szoba, ahol a félhomályban lehetett pihizni, romantikázni, na ott volt egy hifi és egyszer Marczi Öcsiék betettek egy számot, a MESSAGE-et, hát testvéreim számomra ez a dal még sohasem szólt olyan hatással, mint akkor és ott. Na ott jártam, hogy a zenék nagyjából elérhetőkké váltak, el kezdtem Pestre járni, mert hallottam, hogy ott bármit meg lehet szerezni. Az Arany János utcai metró megállóból kellett befordulni egy utcába, ahol volt egy pince üzlet, a Tropical hanglemez bolt, a kánaán. Itt mindig találtam valami olyat, amivel itthon újra és újra fel tudtam vágni a haverok előtt. Akkor az Oktogonnál is volt egy Music Dome nevű hely és persze a DJ SERVICE. Csak és kizárólag Old School bakeliteket vásároltam, amiket eladogattam Pásztinak, mikor meg voltam szorulva anyagilag, de nyugodt voltam, mert tudtam jó kezekbe kerültek a kincsek. Állandóan hallgattuk Drizner Attiék sztorijait, a nagy Budapest zenei életéről, a Fortunáról, a rádiókról, stb… Irigyeltük őket be kell vallanom. Mi pedig itthon be kellett, hogy érjük az MTV YO!RAPS-jével. Sophie Bramley, Ed Lover, Dr.Dre (nem a repper!) és később a bohóc T-Money olyan

52

műsorokat tálaltak elénk, amik egyszerűen lenyűgöztek minket. Olyan klipek maradtak nekem azokból az időkből, amiket csak nemrégiben tudtam apránként visszaszerezni, mert azokat is eladogattam a nagy leégések idején. De most már újra itt vannak és nem kis nosztalgiával néztem végig őket a napokban. Sajnos a fillérekért, szombat délutánonként, bulikba indulás előtt eladott magnókazettákat már szinte biztos, hogy nem fogom tudni visszaszerezni hiánytalanul, de azért nem adom fel, keresem őket a régi fazonoknál. Manapság elég kevés régebbi Rap bakelitet lehet beszerezni, még Pesten is. A DJ SERVICE abszólute nem ebben a stílusban érdekelt már, viszont vele szemben ugyanabban az udvarban ott a ROXY Records, na ott aztán van miből válogatni. A Tescóban és hasonló helyeken is érdemes a leárazott kazetták és CD-k közt elmolyoválni, rá lehet bukkani egy-két érdekességre, gondolok itt például olyan kuriózumokra, mint az általam a CORA-ban talált This Is Old School című válogatás. Ezt egy rádióadó adta ki, az Energy 108 FM és olyan dalokat is tartalmaz, mint Love Bug Starski You’ve Gotta Believe-je, a Midnight Star Freak-A-Zoid-ja vagy akár az I Wonder If I Take You Home Lisa Lisa & The Cult Jam prezentálásában. Na és persze egy ilyen kiadványról, aminek ilyen címe van természetesen nem hiányozhatnak Grandmaster Flash-ék sem és rögtön két számmal is képviseltetik magukat. Ja és az ára 199.- Ft volt 2001-ben!!!! Az MTV leadott régebben egy-két dokumentum jellegű összegzést a Rap fejlődéséről, ezek mind-mind megőriztem, ugyan úgy, mint azt a műsort is, melyet a szlovák tv-ből sikerült felvennem, ez a műsor a Rap kezdetével foglalkozik, megszólaltatva benne Melle Mel-t is többek közt. Nagyon nagy meglepetés volt, mikor egy, azóta már megszűnt videótékában felfedeztük a Krush Groove-ot, ami Rap Őrület néven szerepelt. Ezután már szinte állandósult a tékák figyelése, de nem akartak jönni a hőn áhított filmek. Majd egyszer csak megjelent a House Party első része a Kid’n Play-el a főszerepben, ami a Micsoda Buli címet kapta. Aztán elég nagy szünetekkel, de követte a második, majd a harmadik rész is ezt vidám, bolondos kis vígjátékot, csak ezután már Házi Muri címmel. Később aztán

53

beindult a fekete filmek korszaka és sorban jelentek meg a gettók életét bemutató filmek. Voltak ezek közt vígjátékok, véresen komoly drámák, akció filmek, sőt még egy Rap sztárokat felvonultató western film is. De a legelső nagy durranás ebben az új kor-szakban az Ice T és Wesley Snipes főszereplésével kiadott New Jack City volt. Ez aztán beindította a fekete témákkal foglalkozó filmek áradatát. Felsorolok néhányat, persze a teljes-ség igénye nélkül, de valamennyi filmnek volt valami köze a feketék életéhez, vagy legalább is a zenei albumán tartalmazott Rap előadótól dalt: New Jack City. Trespass. CB 4. – 4-es Körlet. Boyz In The Hood. – Fekete Vidék Juice – Hosszú Lé Menace II Society – Veszélyes Elemek. Above The Rim – Harlemi Ziccer. Deep Cover – Az Alvilág Mélyén. Who’s The Man? - Fodrászból Zsaruk Judgement Night – Az Ítélet Éjszakája. Bad Boys – Mire Jók A Rossz Fiúk? Fly By Night – Az Éjszaka Ritmusa. Friday – Végre Péntek! ( Ice Cube) Gunmen – Fenegyerekek. ( Erik B & Rakim) Gridlock’d – Utolsó Belövés (2PAC) Gang Related – Bűnös Szándék (2PAC) Ricochet – Visszakézből. (Ice T) Posse – Jessie Lee Bosszúja. ( Big DaddyKane,Tone Loc) Strapped – Gúzsbakötve. Poetic Justice – Hazug Igazság. ( 2PAC) Gladiator ( Nem a siker film! ) Mo’Money – Dől a Lé. Shame – Szimatnak Szemét, Szemétnek Szimat.

54

Strictly Business Sugarhill. Murder Was The Case. Hangin’ Out. The Colors The Jerky Boys Class Act Fresh Dangerous Minds Bullet New Jersey Drive Do The Right Thing! Higher Learning Cube) South Central Dangerous Ground Sunset Park High School High Let’s Get Break! Don’t Be A Menace! Phat Beach How To Be A Player Booty Call Belly Player’s Club 3 Strikes Light It Up In Too Deep Caught Up I Got A Hook Up! Blankman Meteorman. Next Friday

– Csak Semmi Érzelem.

– Baljós színek. – Bunkókáim. – Az Osztály Napló. ( Kid’n Play) – Veszélyes kölykök. (MC EIHT) – Önpusztítók. (2PAC) – Padlógáz.( Ez a kedvencem!) – Megoldatlan Egyenletek. (Ice – Békétlen Zóna. - Veszélyes Vidék. (Ice Cube) – Égi Meszelés. – Osztály Vigyázz ! – Ne Légy Barom! – Ne Légy Barom ! 2. – Ne Légy Barom! 4. – Potyázók A Portyán. – Könnyű Pénz. (Nas,DMX) – Játékosok Klubja. (Ice Cube) – Három Dobás. – Hallasd A Hangod! – A Bűn Mélyén. (LL Cool J) – Visszaesők. (Snoop) - Gerjedek a Vonalaidra! – Szupermanus. – Péntek Esti Gáz. (Ice Cube)

Persze ide sorolhatnám azt a néhány filmet, melyekben Ice T vagy LL Cool J szerepelt, de ezekről majd később. Egyébként nem voltak ezek rossz filmek, csakhát a könnyen felejthető kategóriába

55

sorolhatók nálam. Voltak olyan filmek is, amikről hallottam, mint például az a jó pár Master P nevével fémjelzett mű, amikről viszont nem sokat tudok, csak a Freee-ben vagy éppen a Boarderben olvastam, hogy elkészültek. De térjünk vissza ehhhez a könyvhöz. Elérkeztünk a második fejezethez, ami a klasszikus Old School korszak végétől, a 80-as éveket leuraló Hardcore hangzáson át elvezett minket a Gangsta Rap-hez. Hát vágjunk bele ebbe!

56

2. Fejezet Az Rap zene területén az élet persze szünet nélkül ment tovább, újabb és újabb csapatok, előadók tűntek fel. Eleinte a Run DMC, L.L.Cool J. és a Beastie Boys friss váltásként átvette az Old School szcénától a Rap világát, ezt a korszakot nevezik Crossover korszaknak. Mint említettem nektek, ennek a korszaknak- 80-as évek közepe- meghatározó stílusa lett a Run DMC által is játszott, kicsit keményebb hangzás világú Hardcore Rap. Az addigi egyszerűbb ütem világot felváltotta egy összetettebb, keményebb alapokat felvonultató stílusú Hip Hop. Az MC-knek nagyobb szerep jutott a korábbiakhoz képest. A DJ-k nem tűntek el, de már kevesebb hangsúly volt rájuk helyezve. Egy csapatot szinte mindenki az MC-vel azonosított. Azelőtt a kis kölykök mind DJ-k akartak lenni, de a 80-as évek már az MC-k „királyságát” hozták el. Az irányadó vonal tehát a hardcore hangzás volt, az ebben a stílusban nyomulókat ismerte meg jobban a nagyközönség, de ez nem azt jelenti, hogy csak és kizárólag ilyen stílusú előadók léteztek akkoriban. Voltak, akik megmaradtak valamilyen szinten az Old School hangzásnál. Na persze belevitték a saját egyéniségüket és a kor technikai újításait. Hatalmas tehetségű előadók voltak, akiknek hatása szintén a mai napig kihat a Rap-re. Az hogy ezek az előadók csak a Rap zene iránt tényleg elkötelezett rajongók előtt lettek ismertek, az csakis azért van így, mert nem a jobban futtatott Hardcore hangzásban készítették lemezeiket. Higgyétek el óriási zenék születtek a háttérben, ebben az érában. Bár tudom, hogy az egész Rap zene sem tartana sehol talán, ha akkor nincs ez, a könnyebben emészthető Hardcorekirályság. Kellettek ahhoz, hogy Rap ismertebb legyen, majd azzá váljon, amivé napjainkra vált, a zeneipar legjobban eladható stílusává. De végül is szépen párhuzamosan futottak egymás mellett ezek az előadók, mindannyian alkotva valamit az utókornak. Volt a 80-as évek alatt, aki politikai színezetet vitt a Rap-be, volt, aki az egészet afró-centrikussága köré építette fel és megint mások sima buli zenét gyártottak továbbra is, ahogy azt a

57

„öreg tanároktól” eltanulták. Úgy gondoltam, hogy ebbe a fejezetbe „mentem át” KOOL MOE DEE szóló karrierjének ismertetését, habár, mint azt már az előző fejezetben láthattuk ő egy nagyon komoly szinten jegyzett Old School csapat, a Treacherous Three tagja volt. Viszont egyéni sikereinek időszaka egyértelműen a 80-as évekre tehető és emiatt alakult most ez így, hogy vele kezdem bemutatni azokat a sztárokat, akik ebben a dekádban alkottak, vagy éppen itt indult be a karrierjük. Amikor bejött nálunk az első, nagy YO! MTV Raps-es korszak, akkor, ha valakinek Kool Moe Dee klipje volt az már igen komoly fegyver tény volt és amíg ide nem adta átmásolni addig nagy királyként volt kezelve. Az állandóan napszemüveges és merev tekintetű Kool Moe Dee azok közé tartozott nálunk, akiknek zenéihez nem igazán tudtunk hozzájutni, ezért hát mindent megbecsültünk, amit meg tudtunk szerezni tőle. A Wild, Wild West klipje volt az, amit először láttunk tőle és azóta is csak egy rövid, kis részlet van meg belőle. Az is egy Beavis és Butthead műsorból, a két idióta kommentárjaival.

58

Na, szóval, miután a Treacherous Three végleges feloszlása után a szóló karrierbe kezdett és saját jogaival önmaga rendelkező Kool Moe Dee 1986-ban összeáll a tinédzser Teddy Riley-vel egy dal erejéig, (akit később, mint a New Jack Swing koronázatlan királyát ismerhetjük meg, valamint a Blackstreet mindenható ura/producere), amit Go See the Doctor néven adnak ki. Bejött nekik ez a próbálkozás, mert a dal sikerei egy Jive Records-os szerződéshez juttatta Kool Moe Dee-t. Nagyon profi, gyors reppelési technikájának köszönhetően a 80-as évek alatt a Jive-al három sikeres albumot készítenek el közösen. Egy hosszan elhúzódó vitába keveredik L.L. Cool J-vel, aki Kool állítása szerint ellopta az ő egyéniségét, lemásolva az ő agresszív formáját és Rap stílusát. Ez az ellenségeskedés egy kis időre főcímet csinál Kool-ból, ám a 90-es évek változó világát követni nem képes Kool ismertsége hamar elhalványodik. De nézzük sorjában a történéseket. Az 1963-ban Mohandas Dewese néven megszülető Kool már nagyon korán vált helyi sztárrá iskolatársaiból álló bandájával a helyi party-kon fellépve. Az együttes történetére nem térnék ki újra. A lényeg, hogy innentől kezdve már Treacherous Three-ként beszélhetünk róluk. A csapat 80-as évek derekán történő feloszlása után Kool beiratkozik egy egyetemre, ahol kommunikáció szakon szerez diplomát, majd a zenei életet nem feledve szóló karrieren töri a fejét. Összeáll a még teljesen ismeretlen Teddy Riley-vel, akivel megcsinálják Kool, már említett debütáló single-jét. A dal egy underground siker lesz. Összevesznek Teddy-vel, aki több jogot követel magának a dalból. A Jive Records által nyújtott lehetőséget kihasználva Kool elkészíti önmagáról elnevezett bemutatkozó albumát, melyet 1986-ban a Jive meg is jelentett. Az 1987-es How You Like Me Now LP egy nagy fricska azoknak a fiatalabb, pimasz generációhoz tartozó rajongóknak, akik az L.L Cool J-vel felpörgött vitájában az ellen oldalnak adtak igazat, ezzel L.L.-t választva hitelesebbnek. Az album borítóján egy Jeep kerekei zúznak porrá egy tűzpiros Kangol sapkát, ami

59

közismerten L.L Cool J egyik ismertető jegye volt. Az album óriási siker lett, a rajongónak köszönhetően platina státussal. Két év múlva megismételte sikereit a bearanyozódó Knowledge is King-el. Na, ezt az albumot már nekem is sikerült megvennem Miskolcon a Pop Sarokban. Ösztöndíjamat mindig kazetták vásárlásra költöttem, ami 450 Ft lévén pont egy kazi ára volt. Ne röhögjön senki az összegen ez már rendesen a jó tanulóknak járt, mert például, ha megbuktál félévkor, akkor csak 50 Ft-ot kaphattál, ami pont egy Sophianae-re volt elég. Az album sikereinek köszönhetően Kool lett az első Rap előadó, aki meghívottként részt vehetett és felléphetett a Grammy Díj átadási ceremóniáján. Még mindig 1989-et írnak, mikor közreműködik két zenei alapú project-ben. A KRS-1 által életre keltett, az utcai erőszak felszámolására irányuló karitatív Stop The Violence Movement Self Destruction című dalában, valamint a Quincy Jones megaproducer Back On the Block címmel megjelenő LP-jén, ahol Hip Hop sztárok jönnek össze, saját zenei egyéniségükkel, stílusukkal színesítve az albumot. Negyedik albuma a Funkee, Funkee Wisdom fogadtatása csalódást okozott neki korábbi sikereihez képest. Ugyan 1993ban még kiadnak neki egy Greatest Hits albumot, ám utána szerződést bont vele a JIVE/RCA kiadó. Kool nem nagyon tér magához, nem tudja felfogni hol is hibázhatott. Még a DJ Easy Lee által 193-ban újra összerántott Treacherous Three sem tudta feledtetni vele a csúfos kudarcot. Aláír DJ Easy Lee kiadójához és 1994-ben kiadják Interluded nevű albumát, mely újra csak bukásra lett ítélve, így hát ez lett Kool utolsó megjelentetett LPje. Egy újabb legendás alak tűnt ezzel el. Volt már egy pár név, amit megemlítettem az előző fejezettben, de úgy éreztem, hogy mégsem ott kellene bemutatnom őket, hanem egy másik fejezetben, persze érdemeikből ez semmit sem von le, hisz valamilyen szinten az Old School tagok közé sorolhatók, de valahol pedig már a Rap zene egy újabb szintjére

60

kívánkoznak szerintem. Említettem a Marley Marl-ék által csak Juice Crew néven elhíresült „tömörülést”, nahát elsőként rájuk szeretnék kitérni és róluk fogok írogatni. Mint azt már említettem a Juice Crew eredetileg Marly Marl-ék háromtagú baráti társaságát takarta, majd később ez átalakult valamiféle gyűjtőnévvé, ami tulajdonképpen a Cold Chillin’ Records-hoz tartozó felfedezetteket és előadókat takarta. A Juice Crew olyan sztárokat tálalt a világ elé, mint Biz Markie, Big Daddy Kane, MC Shan, Craig G és Kool G Rap. Ők egyenként mind kivívták a szcéna és rajongók elismerését, egy olyan világban, ahol már inkább a kissé nyersebb, vadabb stílusra kezdett a jó nép gerjedni. Említettem már Marley Marl klasszikus dalát, a The Symphony-t, melyben összerántotta a Juice Crew-hoz tartozókat egy kis dalolgatásra. A dal videójában Brooklyn-t western környezetben ábrázolják és hát természetesen a helyi menő cowboyokat Marley”Dusty”Marl, Masta Ace, Kool G Rap, DJ Polo, Craig G és Big Daddy alakítják, akik belépve egy western kocsmába, bele is kezdenek a nagy igeosztásba. Na, szóval Marley a későbbiekben megpróbálta a dal sikerét megismételni, úgy 1992 körül, amikor újra összerántotta a csapatot a The Symphony Part.II-ban, de hát a parádés szereposztás már nem volt elég az új, megváltozott Rap zenében. Pedig még egy piros BMW-t is betoltak háttérnek jelezvén, hogy haladnak a korral. Különben baronelló kis szám, csak hát már valahogy kevés volt az új generációnak. De lássuk inkább a Juice Crew-t. Bemutatásukat kezdjük talán MC SHAN-nal (Shawn Moltke), aki a legenda szerint 1983 körül épp a későbbi Cold Chillin’ Records

61

főnökének autóját akarta elkötni, mikor is az elkapta őt, majd, mint a mesében, felfedezi a benne rejlő tehetséget és egy szerződéssel jutalmazza meg. Ám a valóság ennél sokkal egyszerűbb, ugyanis Shawn rokona volt az Old School szuperproducer Marley Marl-nak és ezt az „adottságát” kihasználva mindet elkövetett annak érdekében, hogy tagja lehessen a Juice Crew Allstars csapatának. Számos dal után, köztük a klasszikus The Bridge, 1987-ben végre megjelenik első, bemutatkozó albuma, a Down By Law, mely megalapozza helyét a szcénában, túl a sógora által nyújtott előnyökön. Ugyanez mondható el a következő albumáról is, az 1988-as Born To Be Wild-ról. Az 1989-es Play It Again Shan után döntés előtt állt, feladja-e frissen beindult zenei sikereit, a nem kevesebb haszonnal kecsegtető produceri karrierért. Döntött és ezután már szinte csak producerkedéssel foglalkozott, de azért az idők folyamán még megjelentette az I Pioneered This-t és a Juice Crew Law-ot. Mondhatjuk úgyis, hogy jó üzletember lévén megtalálta az arany középutat. A Juice Crew talán legismertebb sztárja BIG DADDY KANE volt, már ami a zenei ismertséget illeti. Kane eléggé befutott sztár lett és több vonalon is pörgette a dolgokat, eléggé sűrűn foglalkoztatott sztárja volt fénykorának, de majd menetközben mindent megláttok szépen sorban.1968.09.10.-én

62

Brooklyn-ban született Antonio Hardy néven, majd később felveszi a Big Daddy Kane (King Asiatic Nobody’s Equal) művésznevet. Rap karrierje 1984-ben kezdődik, mikor a sors összehozza Biz Markie-val Brooklyn-ban, akivel rögtön le is bratyizik. Majd Kane összeáll középiskolai haverjával DJ Mister Cee-vel, akivel megalapítják a Magnum Force nevű formációt. A csapat nem bizonyult hosszú életűnek és elég hamar fel is oszlott, ám ennek ellenér Kane és Cee együtt maradtak. Kane nagyon hamar nevet szerzett magának egyedi gyorsaságú reppelésével, majd aláírt a Cold Chillin’ Records-nak. 1987-ben megjelentette bemutatkozó albumát, a Long Live The Kane-t, olyan slágerekkel, melyek csak a következő évben érték el igazán sikereiket. Itt olyan dalokra gondolok, mint az Ain’t No Halfsteppin’ vagy az underground klasszikusnak számító Raw. 1989-ben következett az It’s Big Daddy Thing, a Smooth Operator és az I Get The Job Done slágerekkel. 1990-ben kiad egy újabb sikeres albumot, melynek a Taste Of Chocolate lett a címe. Ezen a lemezen olyan sztárokat vonultat fel, mint például a legnagyobb élő soul hang, Barry White vagy mint Rudy Ray Moore, akiről azt sem tudom, hogy ki, de biztos nagy ember. Egyébként ez volt az első kazettám Big Daddy-től, emlékszem az akkori barátnőm vette fel nekem egy helyi üzletben, Tiszaújvárosban. Görögországi utazásunk alkalmával aztán a szintén tőle elprivatizált walkmannel csak ezt a kazit hallgattam egész úton. Szegény Jennyke emlékszem mennyire nem volt kedved fordítani nekem azt a sok cikket a német Bravokból, ugyanis akkoriban még nem voltak zenei újságok, csak a Világ Ifjúsága és az Ifjúsági Magazin, amik persze nagyon le voltak maradva az aktualitásoktól, főleg a Rap zenét illetően. Csak sír, meg sír a szám… Következő albumjai az 1991-es Prince Of Darkness, az 1993-as Looks Like a Job For…, és az 1994-es Daddy’s Home már meg sem közelítették Kane korábbi sikereit. Mondjuk az én nagy

63

kedvencem a Groove Wit It épp a Prince Of Darkness-en van, ez a dalt ki ne hagyjátok, ha Big Daddy-t akartok valaha is hallgatni. Nekem valahogy ezek a populárisabb számok jönnek be igazán. Nagyon jó a klipje is. Elég ismert számnak számít az Above The Rim (Harlemi Ziccer) filmzenei albumán megjelent Nuff Respect is. Itt lehet igazán érzékelni azt a különleges gyorsaságú reppelését, amiről már írtam. A sikertelenebb albumok következményeként át is szerződött a Cold Chillin’/Warner Bros.-tól az MCA Records-hoz. Imidzset váltott és menő strigó pózokban tűnt fel, amolyan fekete Casanovaként. Szerepelt a Playgirl-ben és Madonna pikáns SEX című fotógyűjteményében. Majd két filmszerepet is elvállal, az egyik a New Jack City-ből megismert Mario Van Peebles rendezte Posse (Jessi Lee Bosszúja), ami egy fekete western és amiben Time Apó szerepét formálja meg, a másik pedig a Gunmen, amiben Christopher Lambert és Mario Van Peebles partnereként tűnik fel. Kane újabb albuma az 1998-ban kiadott Veteran Day, melyet a Blackheart Records-nál jelentetett meg. Mindent összevetve nagyon fasza gyerek ez a Kane. Remélem még hallunk róla elég sokszor a jövőben. Na és ha már megemlítettük az örök gyerek, állandóan bohóckodó BIZ MARKIE nevét, akkor folytassuk vele. Hát ez a csóka egy világi nagy ember. Igaz lehet a mondás, hogy a nagy testű, kövér emberek sokkal humorosabbak, mint az átlagos testalkatúak, mert

64

ez a mázsán felüli repper egy percig sem tudott még komoly lenni. Dadog, csetlik-botlik a színpadon és mégis lenyűgöz mindenkit. Iszonyúan cinikus, ám mégsem sértő a szövegeinek stílusa; zenéje pedig a nyugtatóhatást figyelembe véve akár egy hét pihivel is felér számomra. Mondjuk én sosem lelkesedtem a hangos, üvöltözős repperekért, inkább a kis, nyugis, lazítós néger ellágyulás jött be mindig is. Biz pedig pontosan ezzel szolgált a hozzám hasonló igényekkel rendelkezőknek. 1964.04.08.-án született New Yorkban, azon belül Harlemben Marcell Hall néven. Majd cseperedett, cseperedett a kis puffancs, közben bejött nála a képbe a Rap zene. Karrierje kisebb New Yorki klubokban kezdődött, majd találkozott egy éppen a QueensBridge-i lakótelepen tartott fellépése alkalmával Marley Marl-al, akinek nagyon bejött, amit Biz produkált és elkezdtek demó felvételeket rögzíteni vele. Nagyon hamar megismertette a nevét a rajongókkal, mint Roxanne Shante beat-boksz-osa és megszerzett népszerűségnek köszönhetően kapcsolatba került a Prism Records-al, ami gyakorlatilag a Cold Chillin’ elődje volt. Biz stílusa, hogy is fogalmazzak, mindig is egy kissé elbillent volt, ahogy ő maga is egy sikerteljességgel keveredett hóbortos jelenség volt, abszolút érzékkel az abszurd humorra. „Én egy repper vagyok, beindulok és nyomatom New York-tól Dél-Dakotáig. Amikor pedig elnöknek jelöltetem magam, te leszel a legjobb szavazó. Sohasem kaptam csajokat underground szaggal!”- hebegte a Just Rhymin With Biz-ben. Majd úgy érezték végre a kiadójánál, hogy eljött az idő az önálló bemutatkozáshoz is. Ennek az elhatározásnak gyümölcseként kiadják 1988-ban a Goin’ Off című albumát, mellyel underground sikereket ér, olyan bomba dalok bakelitbe égetésével, mint a Vapors, a Nobody Beats The Biz, a Pickin’ Boogers és a Make The Music With Your Mounth, Biz. Majd kis vártatva megjelenteti második, a még sikeresebb Biz Never Sleeps-et. Az erről az albumról befutó örökzöld dalokhoz, a Just Friends-hez és a Spring Again-hez már videóklip is készült. Az elsőt sikerült már felvennem, de a másodikat még sajnos sosem láttam.

65

A Rap zene azokban az időkben óriási átalakuláson megy át és ez kihat Biz további sorsára keményen. Egy kisebb szünet után 1991-ben tér vissza az I Need A Haircut-el, ami iszonyú gyengén fogyott, majd ahogy lenni szokott a baj nem jár egyedül alapon egy másik probléma is visszaveti az album eladási mutatóit. Történt ugyanis, hogy egy Gilbert O’Sullivan nevű szövegíró beperelte Biz-t az Alone Again című dala miatt. Állítása szerint ebben a dalban Biz az ő 1972-es Alone Again (Naturally) néven ismert dalát dolgozta fel. Végeredményképpen az első ilyen típusú ügyek közül Biz-t ebben elmarasztalták szerzői jogok megsértése miatt és ez az eset örökre megváltoztatta az anyagok felhasználhatóságának kezelését a Rap zenében. Valószínűleg a téma azért baszthatta a csőrét Biz-nek, mert 1993ban kiadja az eléggé egyértelmű elnevezéssel rendelkező All Samples Cleared albumját. Biz a szcénában ismert volt még, mint a Flip Squad tagja is, de ezenkívül vendégszereplőként megfordult olyan sztárok albumjain, mint a De La Soul, Frankie Cuttles, a Beastie Boys, David Byron többek közt. Miután megjelentette a nagyon sikeres white label-es The Studder Steps-t, aláírt a Tommy Boy Records-hoz, ám a beígért Remember Me? című albuma sosem látott napvilágot. Van egy klipje, a Let Me Turn You On, melynek a remek zenén, a bombázó dobos csajszin kívül van még egy érdekessége, szerepel benne DJ Hollywood, az old school DJ. Manapság Jay-Z hívta meg őt egy kis vendégszereplésre, majd 2001-ben egy Superrappin’ nevű válogatás lemezen tűnt fel újra egy számmal/klippel, a Turn the Party Out-al. Ugyhogy mozog azért Biz bátyó, csakhát már inkább a háttérben. Na, akkor nézzük a következő, még hátra maradt ismertebb Juice Crew tagot, KOOL G RAP-et. Az ő neve szinte sohasem merült fel önmagában, mindig társult hozzá örök társáé és haverjáé DJ Poló-é. Én egy olyan dalon keresztül hallottam róluk először, mint a Streets of New York.

66

Ezt klippel együtt ismeretem meg, de rögtön megfogott engem. Na de nézzük az életrajzukat inkább. A New York Queens részéből származó Kool G Rap (Nathaniel Wilson- Kool Genious of Rap) és partnere DJ Polo, Marley Marl által lettek felfedezve, aki producere és társírója volt az 1989-es bemutatkozásuknak, a Road To The Riches-nek. Ám a következő albumuknak, a Wanted Dead Or Alive-nak már Eric B volt a producere. Na, ez az albumuk tartalmazta a már említett, legismertebb dalukat, a Streets Of New York-ot, ezen az albumon feltűnik másik két Juice Crew tag is, Biz Markie és Big Daddy Kane. 1992-es albumukat megtalálta a cenzúra mindenhova elérő keze, illetve annak a borítóját. Ugyanis a Live And Let Die album borítóján a duó épp rottweillereket etet hússal, miközben a háttérben két fehér férfi áll székeken, nyakukban kötéllel. Na ilyenkor el lehet gondolkodni, hogy ki is a rasszista és mi is egyáltalán a rasszizmus. Csak gondoljatok bele milyen világra szóló balhét csapnának, ha fehér előadó adna ki ilyen album borítót fordított felállásban. Mindegy értelmes ember tudja miről is van itt szó . Ezek után a selypítő Kool G Rap 1994-ben kiadja Killers Kuts című érdekesen összeállított válogatás lemezét, majd kisebb szünet után 1996-ban tér vissza Rated XXX elnevezésű albumával. A Juice Crew egy része, mint például a producer Marley Marl, Craig G., MC Shan és Roxanne Shante feltűnnek 1999-ben egy Nas által összerángatott társulat lemezén. A történet csupán annyi, hogy a QB Finest névvel ellátott albumon összejöttek Old School (lásd Juice Crew tagok) és mai, ugyan csak Queens-i gyökerekkel rendelkező előadók, mint például Mobb Deep, Capone és Noreaga, Infamous Mobb, Tragedy és még egy páran. A lemezen szerepel MC Shan klasszikusa, a The Bridge, melyben újból kinevezik lakhelyüket a Rap bölcsőjévé. Na, hát akkor le is tudtam ezzel a Juice Crew Allstars tagjait és rátérek más olyan előadókra és csapatokra, akik ezen időkben

67

tették hozzá a Rap-hez saját tudásukat, egyéniségüket, alkotva ezzel maradandó emléket sok ezer rajongó számára. Nos, itt vagyunk újra a 80-as évek közepén és a Rap zene egyre elfogadottabb és folyamatosan termeli ki a fiatalabb nemzedékből is az újabb és újabb sztárokat. Kiadók tömkelege áll most már toleránsabban a Rap zenéhez és meri bevállalni, tudva most már előre az anyagi sikert, az ilyen típusú albumok megjelenítésével. Akkor nevesítsük őket. Van egy név, JOESKI LOVE. Ez nem sokat mondhat szerintem a legtöbbeteknek, viszont aki ismeri, az tudja, hogy miért tettem bele ebbe a könyvbe. Egyetlen számmal futott be és ebből a számból elég jól elvegetált onnantól kezdve. A dal, amelyre gondolok, az a Pee Wee’s Dance, mely az ő 1986-os platina eladású slágere volt. Kibaszottul felkapott dal volt ez mifelénk, ez a régi klasszikus, Tequilla alapra elkészített Rap verzió. Egy MTV-s műsorból, a Betekintés Bronxba címűből ismertük meg ezt a dalt, ami első hallásra „megcsinálta” magának a helyét a mi képzeletbeli TOP 10-ünkben. Eredetileg egy csapat tagja volt Joeski Love, ami Vince Davis Elektra Records-os kapcsolattal rendelkező Vintertainment kiadójával állt szerződésben. Miután a csapat felbomlott, Joeski továbbra is Davis-el maradt, aki producelte a már említett örökzöldjét és a többi singlejét is, többek közt a Say Joe-t. Joeski egy alkalommal összetalálkozott Hank Schocklee-val, aki összehozta őt azzal a Hurby ’ Luv Bug’ Azor-al, aki abban az időben épp a Salt’n Pepa dolgait egyengette. Hurby segített Joeski-nek az 1991-es bemutatkozásában a Columbia Records-nál, de mint említettem ő már sajna csak egy, egy számos előadó maradt örökké. Ám feledni nem szabad őt sem. De inkább térjünk vissza az ismertebb tagokhoz, közülük is egy már megemlített megasztárhoz, aki a mai napig óriási gőzzel és sikerrel nyomatja.

68

Nem más ő, mint a nagy L.L. COOL J., a Ladies Love Cool James nevű pinapecér. Mára ugyan sokan gagyinak tartják a szanaszét gyúrt LL-t, de igazából senki sem szólhatja meg őt, hisz eléggé csattanósan lette a névjegyét már jó korán. Ő még együtt játszhatott az igazán nagyokkal, amikor még azok aktívak voltak. Kezdeti stílusát talán a Run DMC-hez lehetne hasonlítani, ám napjainkra a Run DMC és LL stílusa ég és föld. Sokan csöpögős, nyálas, soul beütésű trutyinak minősítették napjaink LL-jét, de azért higgyétek el, romantikázni, baszni kurva jó a zenéjére.  Nagyon szeretnék úgy írni, mint más újságírók, könyvírók, de hát sajnos se ez se az nem vagyok, így hát én csak a magam módján tudom nektek a dolgokat tálalni, ennek viszont talán az az előnye, hogy mellőz minden bonyolultságot. Semmi írói túlkapás és semmi virtuózkodás. Próbálok olyan nyelvezettel írni, amit mindannyian megértünk. Remélem így talán egy kissé közelebb is érzitek a dolgokat magatokhoz és nincs olyan mondat, aminek az igazi értelmén gondolkodni kellene. Nagyon bejön nekem a FREEE Magazin lemezajánlójában a Hip Hop témájú albumokat kommentáló Simon Bence stílusa, lejön minden írásából a hozzáértés, de nekem sajnos marad ez az egyszerű, néhol bunkó és megint máshol érezhetően laikus stílusom. Hogy miért írom azt, hogy laikus? Azért mert bevallom némelyik, későbbiekben említésre kerülő repper zenéit nem is hallgatom sohasem, így egy kissé egyoldalúan mutatom majd be őket, amely néha lekicsinylő

69

mivolta miatt laikus kritika hatását fogja kelteni. De térjünk vissza a tárgyhoz. Szóval L.L.-t sohasem lehet lenézni, hisz elég csak a következő felsorolást megtekinteni, mely megpróbálja összefoglalni zenei és filmes karrierjének főbb állomásait. 15 New York Music Awards-, 10 Soul Train Awards-, két Grammy- és egy Billboard Music Awards-díj tulajdonosa, népszerű televíziós sorozatok és nagy sikerű mozifilmek (Halloween-H20, Háborgó Mélység, A Bűn Mélyén, WOO) szereplője, család szerető férj és három gyermek apja. Ó, mily szép is az élet! Több mint 20 millió eladott lemezzel a háta mögött az egyik legsikeresebb Rap előadó. James Todd Smith néven látta meg a napvilágot, szülei már gyermek korában elváltak és a kis pöcsöst a nagyszülők veszik védőszárnyaik alá. Így kerül Queens-be a kiscsóka, aki már kilenc éves korában reppelgetni kezd, amit nagypapáék egyáltalán nem néznek rossz szemmel és 13 éves korában vesznek is neki egy keverő pultot. Na, több se kellett a kis Jamesnek, el is kezd számokat rögzíteni, melyeket sorra elküldözget különböző kiadókhoz. A Def Jam-nél siker koronázza próbálkozását és 1984-ben szerződéssel kötik magukhoz az akkor még csak 16 éves LL-t. Megjelentetik első dalát az I Need a Beat-et, ami több mint 100000 példányban kel el és ezzel meg is alapozza a karrierjét a zeneiparában. 1985-ben, miután ott hagyja a középiskolát, a zenei karriert választva, kiadják debütáló albumát, a Radio-t, mely platina lesz. Mint már említettem részt vesz a Live Aid-en, a Run DMC-vel turnézik és szerepel a Krush Groove-ban, egyszóval sikeres. És még csak 16 éves. 1987-ben megjelenik második albuma, a Bigger And Deffer, amin szerepel az I Need You romantikus ballada is, amit aztán agyba-főbe játszott az MTV. Egyébként valamelyik mai csíra-fiú csapat is feldolgozta ezt a dalt, csak onnan tudom, hogy Sárospatakon éppen beszédültünk a Highlander Discóba, szokás szerint fél részeg, buta picsák után kutatva és éppen az a csapat volt a fellépő külföldi sztár vendég.

70

Az album másik legsikeresebb száma a videóklippel is népszerűsített I’m Bad című nótácska, mely talán a leghitelesebb arcát mutatja meg a kor L.L. Cool J.-jának. Annak idején, ha LL-t nevét hallottuk, akkor rögtön egy, állandóan „Surda” sapkás csávócska ugrott be mindenkinek és persze Kis Pászti L.L. Cool J. felirata Nelly néni boltja melletti falon, ami a mai napig látszik. Ebből is látszik, milyen gyakran tatarozzák mifelénk a házakat, bár nem panaszkodom, hisz a belvárosunk 1998 óta szépül rendesen. Na, akkor újra LL, a sátoraljaújhelyi idegenvezetés után . Hát hogy is fogalmazzak, azt hiszem a legérthetőbben, talán úgy tudnám megfogalmazni azt, hogy mennyire a nők kedvence lett a kis James, ha azt írom, hogy taknyos lett minden bugyi már a neve hallatára is. Kis picsák százai csapatták szanaszéjjel a hamvas, kis mindzsójukat esténként a kis kezükkel és úgy sugdosták L.L. nevét az éjszakába. Ó, micsoda megfogalmazás, akár az ÖKM-be is írhatnék innentől kezdve. L.L. nem is nagyon ellenkezett „sexmachine” imidzse ellen és hát klipjeiből tudhatjuk, hogy kellőképpen élt is ezzel az hírnevével. Nagy menő és egyben a falu agyongyúrt bikája lett nagypapa kisunokájából. Mindig is jó videókat készítettek számaihoz és hála az istennek újabban rengeteg álomszép picsával örvendeztet meg minket klipjein keresztül L.L. testvér. Meg is jegyeztem az egyik statiszta bébi nevét, az Imagine That-ből, aki megmozgatta a fantáziámat elég rendesen, ő pedig nem más, mint a gyönyörű, núbiai hercegnő Shani McGraham. Nem sajnálták tőle az égiek az előnyöket, szerintem repetát is kapott mindenből. Na szóval beindult keményen L.L. karrierje és töretlenül nyomatja azóta is. Sikere abban rejlett, hogy jól lavírozott a Rap és a Pop zene határvonalán, amivel óriási vagyonra tett szert, ám mégis sok rajongók és előadó megkérdőjelezte a hitelességét. Azt hangoztatták, hogy eladta magát anyagi hasznok miatt. Ennek ellentételezéséül megjelenik, 1988-ban a Less Than Zero zenei anyagán, az egyik legnagyobb sikerével, a Going Back To Calivel, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megszilárdítsa helyét a

71

Rap szcénában. Ez a dal egyébként az 1989-es Walking With The Panther LP-n is megtalálható. 1990-ben jelentkezik újra a Mama Said Knock You Out-al, ami immár egyértelműen valamiféle Rap-guruvá, valami Pop félistenséggé avatta őt. Ezen az albumon található a Boomin’ System, melynek eredeti változatában a mi kis L.L. haverunk rendesen elmondja, hogy mit is csináljunk a kezünk ügyébe kerülő marijuanás rudacskával, a clean verzióban persze az erre utaló sorokat kivágták. Az album legdallamosabb dalocskája az MTV által is terjesztett Around The Way Girls, ami nekem a mai napig nagyon bejön. Persze tudom, hogy napjaink nagy magyar Hip Hop „szakértőinek” rögtön meg is lesz a véleményük rólam, de hát nem ugyan úgy leszarom őket, mint ahogy ők engem. 1991-ben az MTV által szervezett Unplugged műsorban ő volt az első Rap előadó, aki akusztikus hangszerek kísérete mellett játszhatott, majd fellépett egy szintén MTV-s szervezésű gála műsorban, melyet Bill Clinton 50. születésnapjára rendeztek. Más sztárhoz hasonlóan ő is nevét adja karitatív szervezett működéséhez, nála ez egy 1992-ben alapított Camp Cool J Foundation nevű non-profit szervezett létrejöttében nyilvánul meg, amely egy ifjúsági tábor volt tulajdonképpen a kevésbé jómódú gyerekek és fiatalok számára, kulturális és szellemi fejlődésüket tűzve ki célul maguk elé. De még mielőtt teljesen elérzékenyülnénk a Rap sztárok szociális érzékenységén, azt is el kell árulnom nektek, -amivel talán semmi meglepőt nem árulok el-, hogy azért ő is rendesen lejárt a sarki zöldségeshez a mindennapi „betevőért”. P.O.G néven kiadó alapítását tervezi és Najee néven új cipőmárkát akar piacra dobni. 1993-ban megjelenteti 14 Shots to the Dome című nagylemezét. Majd az NBC In The House-ában szerepel. Majd 1995-ben megjelenteti a kiadása után dupla platina státusba szárnyaló Mr.Smith című LP.jét. Majd az igazi nagy mainstream durranás az 1997-es Phenomenon, amiről számos videó is napvilágot lát a már említett extra bukszákkal teli fajtából. Képi látványukat

72

tekintve a csillogás, a villogás, a nagyon pazar látványok azok, amiket nem lehet nem észrevenni. Bizarr, túlfűtött klip jellemzi a címadó dal vizuális verzióját, azt hiszem, sokáig nem fogjuk elfelejteni azt az asztalon vonagló kis drágaságot a cowboy kalapban. Ilyen klipeket tessenek tisztelt Rap előadók gyártani!  L.L.-t utoljára talán a Boomin’ System-ben láttam igazi utcai, hip hop környezetben reppelni, azóta nem is igazán emlékszem olyan klipjére, melyben kint nyomulna a csóró tesókkal a flaszteron. Hollywood sem vak és elkezdik L.L.-t „becsempészgetni” mozifilmekbe. Végigjárta a filmes karrier szamárlétráját is és lassan, de biztosan haladt a főszerepes megnyílvánulások felé. Mint tudjuk, önmagát alakítja az 1985-ös Krush Groove-ban, majd Goldie Hawn Wildcats-ében vállal szerepet, 1992-ban újabb hollywoodi megasztár, Robbie Williams egyik filmjében, a Toysban színészkedik. Szerepel Michael J. Fox egyik filmjében is (Hard Way), igaz csak egy picsányi, kis zsaru szerepben. 1998ban a „fekete” filmek közésorolt Caught Up!(Visszaesők)-ben láthatjuk. És beindulnak a várva-várt nagyobb produkciók is, az L.L.-et bemutató soraim elején említetteken kívül 1999-ben szerepel az Any Given Sunday (Minden Héten Háború)-ban, a kasszasiker Charlie’s Angel (Charlie Angyalai)-ben, 2001-ben pedig a Kingdome Come-ban, amiről jelen pillanatban semmit sem tudok. Most nem tudom, hogy mi volt a címe, de volt egy családi sorozat a PRO 7-en, melyben szerepelt L.L. Cool J., keményen reklámozva a FUBU céget, aminek a 2000. évre ő lett a reklám embere. Emlékszem mennyi srácnak megmutattam a Source magazinba azt a FUBU reklámot, melyen ő feszít, hogy „bebizonyítsam” nekik mennyire komoly márka az. El is adtunk belőle rengeteg cuccot az üzletünkben, farmert, kapucnis felsőt, dzsekit, stage-pass-t és még sorolhatnám azt a sokféle terméket, amit annak idején a FUBU-ból hoztunk, hozzáteszem a szülők nagy örömére. Ebben az évben megjelenik egy, olyan album, melynek borítóján ez olvasható: G.O.A.T featuring James T. Smith- The Greatest Of All Time.

73

Ladies Love Cool James pedig él és virul mindannyiunk nagy örömére, reméljük, fel fognak tudni zárkózni hozzá tehetségben és tudásban napjaink agyon dicsért repperei. Már többször elhangzott egy csapat neve eme könyv lapjain, név szerint a BEASTIE BOYS-é. Ők is a keményebb ütemeket választották a vidámabb hangzású Party Rap helyett. Nem is véletlenül turnéztak együtt a Run DMC-vel. A csapat legszembetűnőbb különbsége a többi Rap előadóhoz képest a bőrük színe. Ők ugyanis fiatal, new yorki, fehér srácok voltak. Pontosabban zsidók, aminek ismeretében talán már annyira nem is lepődünk meg azon, hogy mit is keresett három fehér csávócska ebben az eléggé homogén szcénában. Mint azt tudjuk a zsidó embereknek valahogy kifinomultabb érzékük van a művészetekhe z és főleg a zenéhez, úgyhogy ismételni tudom csak önmagam, senki se lepődjön meg a Beastie fiúk megjelenésén a „fekete egyeduralom” alatt lévő Hip Hop-ban. Mindezen különbségeik ellenére a Hip Hop világa szép lassan, de elfogadta őket és a művészetüket. Habár ők maguk is eleinte csak egy jó mókának tartották ezt az egész „hiphoposdit”, mégis a csapat a 90-es évekre az egyik

74

legsikeresebb és legbefolyásosabb csapatává vált a szcénának. Bár a csapat gyökerei egy, amatőr punk bandában lelhetőek fel, ám az idők folyamán különböző zenei periódusaikon keresztül, mely időszakokat vállalkozással és szociális aktívistáskodással is megspékeltek, a Beastie Boysnak sikerült következetesen tökéletesítenie saját stílusát és ezáltal elérték azt, hogy ők lettek minden idők legrespektáltabb fehér Rap bandája, az egyike napjaink legsikeresebb alternatív bandáinak. 1981-ben kezdtek Black-Flag beütésű hardcore csapatként, ami négy jómódú manhattani fiatalból állt. A helyi klub szcénának köszönhetően találkozott egymással a vokalista Michael Diamond (Mike D), a basszusgitáros Adam Yaucht (MCA, vagy másik ismert nevén Nathaniel Hornblower), a gitáros John Berry és a dobos Kate Schellenbach. A helyi Ratcage Records által, 1982ben kiadott Polywog Stew elnevezésű EP-jük után a csapat különvált, mikor Schellenbach és Berry hirtelen otthagyta a többieket. Schellenbach újra fel fog tűnni sokkal később egy Luscious Jackson nevű Beastie Boys által protezsált csapatban. Sárospatakon a Patika Sörözőben épp a zenegép kínálatát „leltároztam”, mikor rátaláltam egy dalra a TITAN filmzenei albumján ettől a csapattól, eléggé kellemes dallamokat produkáltak, számomra a Hegyalja Fesztivál Cafe Jam sátrának hangulatát idézte. A csapat ezután gyarapodott az egykori Young and the Useless basszusgitárosával, Adam Horowitz-al, aki az ismert drámaíró Israel Horowitz fia. A megújult Beastie Boys 1983-ban felvette a Cookie Puss című singlet, melyet EP formátumban ki is adtak. Ez egy butuska kis hip hop dallamba ágyazott melódia volt, amit a Carvel Ice Cream cég Cookie Puss nevű új csemegéje ihletett. Meglepetésszerű underground siker lesz belőle. Azért is meglepő a dolog, mert a csapat ebben az érájában még Punkot nyomott. A siker felkeltette a figyelmét a feltörekvő new yorki producernek, Rick Rubin-nak, aki rögzítette a csapat következő slágerét, a Rock Hard-ot a Def Jam Records részére 1984-ben, mely szintén

75

EP formátumban jelent meg. Így kerültek be a Hip Hop szcénába a srácok. Legelső komolyabb sikerüket egy 1985-ös daluknak, a She’s On It-nak köszönhették, ami az AC/DC Back In Black nótájának az alapjaira elkészített kis dalocska volt Rap-el spékelve. Fellépési lehetőséghez jutottak Madonna Like a Virgin turnéján, ahol a pop díva közönsége megrökönyödve fogadta a Beastie-k éretlen bohóckodását, ám ez a fellépésük is fontos mérföldkőnek bizonyult karrierjük alakulásában. Ezután beindult a szekér és a Run DMC-vel kezdtek turnézni. Ezek a momentumok mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy idő előtt napvilágot láthasson első teljes hosszúságú LP-jük 1986-ban, a License To Ill. Ez az album lett a Columbia Records történetében a leggyorsabban eladott debütáló lemez, hét hónap alatt lett platina és ez lett az első Rap album, mely elérte a No.1 helyet a listákon. Ám az olyan daloknak köszönhetően, mint az egyébként hatalmas mainstream siker Fight For Your Right (To Party),-talán mindenki látta már legalább egyszer ennek a dalnak a klipjét, amiben a srácok egy nyugis, eminens tanulók által szervezett házibulit tesznek teljesen tönkre megjelenésükkel-, lettek a Rap szcéna által imposztornak bélyegezve és a feministák haragját sem tudták elkerülni a vicces és szexista Girls című dalukkal. Sikereik ellenére a Beastie Boys kitaszítottja volt a hip hop körforgásának. Nálam speciel elég komolyan hatott ez az album, számtalanszor végighallgattam. Bennem igazán a No Sleep Till Brooklyn című nagyon pörgős, igazi autófejreállítós bombasztik maradt meg. A többi albumuk pedig egyszerűen nem érdekelt. Elhagyják a Def Jam kiadó védőszárnyait és a Capitol Recordshoz szerződnek. Átköltöznek a nyugati partra, Los Angeles-be, ahol finomítani kezdik stílusukat. Egyesült erővel, a feltörekvő The Dust Brothers-el közösen kiadják következő albumukat, a hírhedt Paul’s Boutique-ot, 1989-ben. Valami olyat alkottak, amin szerintem még ők maguk is meglepődtek és értetlenül nézték szörnyszülöttűket. Teljesen összezavarták a rajongókat és a kritikusokat. A dalokban a gyerekes mondókaszerű szövegek

76

keveredtek zavarosan ismétlődő alapokkal és alkottak valami egészen furcsa kotyvalékot. Talán ez elég magyarázat volt a millió alatt maradt eladásra és az összesen egyetlen egy TOP 40es dalra, a Hey Ladies-re. Aztán teltek-múltak az évek és elkezdték az emberek átértékelni ezt az albumot. Rájöttek, hogy nem is annyira volt szar az, mint inkább progresszív. Főleg az alternatív szcéna értékelte át az LP jelentőségét és ugyanez a közeg emelte kötelező alapművé. Olyan előadók stílusát befolyásolta, mint például Beck. Úgyhogy egy hatalmas underground sikerrel lettek gazdagabbak a Beastie fiúk, ha kissé megkésve is. Ez a siker beindította a The Dust Brothers karrierjét is. 1990-ben a srácok építettek egy stúdiót, majd 1993-tól beindítják saját, független kiadójukat, Grand Royal néven. Adam Horowitz játszott néhány filmben, mint például az A Kiss Before Dying és a Roadside Prophets. Mike Diamond pedig beindítja X-Large-ra keresztelt hip hop wear-jének karrierjét. 1992-ben térnek vissza a zenei cirkulációba, a Check Your Headel. Funky, Old School hip hop és a régi énjük visszakacsintásaként Punk alapok hozzáadásával dalolgatták össze eme LP-t, amin már szerepel új billentyűs szerzeményük, Money Mark Nishita. Az albumot már várta új hallgatóságuk, az alternatív szcéna és egy igen komoly, egyetemi berkekben terjedő siker lemez lett belőle. Rögtön a TOP 40-ben mutatkozott be és olyan slágereket kezdtek játszani tőlük az alternatív dolgokra fogékonyabb rádiók, mint a Pass The Mic és a So Whatcha Want, melynek klipjét termo képszerűen tálalják elénk és az egésznek olyan hatása lett, mintha a Predator szemével látnánk mindent. A Beastie fiúk felsorakoztak azon csapatok közé, akik az egyre jobban teret nyerő Gangsta irányzat helyett valami mást akartak nyomatni. Számos Various Artist válogatás lemezre felkerült egyegy daluk, bizonyíték ez arra, hogy maradandót alkottak ezek a fehér ördögök. Már nem is csodálkozott senki, mikor az 1994-es Ill Communication az első helyen debütált és dupla platina lett.

77

Kitermelve olyan MTV-s slágereket, mint a különleges videókkal rendelkező Sabotage és a Sure Shot. Az első klipvilágában megelevenedik egy harmadosztályú, 70-es évekbeli krimi történet, melyben életveszélyes maszkírozásban jelennek meg, alkalmazkodva a kor kissé bizarrnak tűnő öltözködési, frizura és egyéb divatjához. Ez emlékszem nálunk is óriási siker volt, főleg a kialakulóban lévő deszkás és egyéb extrém sport beállítottságú vengri fiatalok körében. Vitték is rendesen a Várkonyi Shop-ból itt Újhelyben. Ez az album teljesen átcsoportosította az alternatív zenei világba az együtteset, kivonva őket a mainstream sztárok ellen irányúló valamilyen fokú lenézettség alól és hozzájuttatta őket egy kiemelt helyen való szerepléshez az évenként egyszer megrendezésre kerülő Lollapalloza fesztiválon. Innentől kezdve már módjukban állt, hogy egy kicsit saját maguknak is kedvezve kiadják a korai Punk felvételeiket tartalmazó Some Old Bullshitet. A Grand Royal égisze alatt megjelentették az egykori tagjukat is tartalmazó Luscious Jackson társulat Natural Ingredients című albumát, megalapozva ezzel a Grand Royal hírnevét, mint a 90-es évek legelismertebb helyi kiadója. Kihasználva szárnyaló csillagukat beindították a Grand Royal elnevezésű hip hop magazinjukat, továbbá létre hozzák a Milarepa Fund-ot, mely egy segélyző szervezett volt, aminek alapelve volt az egyetemes részvét a zenén keresztül, célja pedig az aktív harc Tibet függetlenségéért. Egy időben Sárospatakon is ragasztgattak „Szabadságot Tibetnek!” feliratú matricákat mindenhova, még a Club WIN-be is felnyomták a bárpult fölé valamiféle lelkes önkéntesek, de aztán alábbhagyott a lelkesedésük és ezzel ki is fújt szerintem ez az érdekes vonzódásuk a Tibethez. Na mindegy ez nem ide tartozik. 1996-ban két EP-t is kiadnak. Az egyik a punkos Aglio E Oglio, a másik az instrumentális funk-ot tartalmazó The In Sound From the Way Out. Adam Yaucht, mint áttért buddhista és a dalai Láma barátja megszervezi a két napos „Szabadságot Tibetnek!” mottójú fesztivált a Milarepa Fund javára, amit megismételnek 1997-ben és 1998-ban is.

78

Aztán, ahogy érett férfiakhoz illik, eljött a házasságok ideje. Horowitz elveszi Ione Skye színésznőt, Yaucht pedig a tibeti Dechen Wangdu-t. Erre mondják, hogy zsák a foltját. Ja és a Diamond fiúcska pedig Tamra Davis igazgatónak ígér örök hűséget. A Grand Royal mindeközben olyan előadók karrierjét indította el, mint a Chibo Mato, Sean Lennon, Cornelius vagy akár a Buffalo Daughter többek közt. 1998-ban újabb Beastie megnyilvánulásként kiadnak egy grounbreaking albumot, a Hello Nasty-t, mely ügyes elegye az Old School hip hop-nak és napjaink hangzás világának. Az album szenzációs siker száma a Body Movin’, melyet minden valamire való zenei TV halálra játszott, valamint a világ minden táján sikerré érett Intergalactica. Ez viszont nem azt jelenti, hogy meg is lehet unni ezt a James Bond és Mission: Impossible paródiának is felfogható klippet. Egy évvel később pedig elérkezettnek látva az idejét piacra dobják a The Sounds of Science nevet viselő dupla CD formátumú Greatest Hits albumukat, melynek Alive című track-jében érdekes a sample és a dobok fordított lejátszása. 2001.08.31.-én a fiúk sajtótájékoztatón tudatják a világgal, hogy az 1993 óta létező kiadójukat végleg be kell zárniuk, valószínűleg anyagi probléma állt a háttérben. Látni fogjátok a következő oldalakon, hogy azok az előadók, akik a 80-as évek alatt kezdtek, általában meg is maradtak, ráadásul sikeresen, a mai napig. Ez az éra igen karizmatikus reppereket szült, de mindamellett, hogy mindannyian elértek mainstream sikereket is, továbbra is élvezték a szakma és az underground réteg respektjét is. A Beastie fiúk egyik nagy kortársa volt az a csapat, melyet sokan egy az egyben magával a Rap zenével azonosítanak. A Run DMC mellett talán a Rap világ másik legismertebb csapata, a PUBLIC ENEMY. Sokan tartják úgy, hogy ők voltak napjaink Rap zenéjének a kezdete. A Közellenség, ennyit tesz nevük magyarul és mindent el is árul az amerikai rendszerhez való hozzáállásukról. Ez a csapat mindamellett, hogy egyik kiemelkedő alakja volt a hardcore Rap nemzedéknek, bevezetett

79

egy új dolgot a hip hop zene területére. A politikát, az afróamerikaiak mindennapját keményen érintő közéleti problémákat nyersen, keményen és módfelett szókimondóan nyomták bele a világ pofájába rímeiken keresztül. Valamelyik klipjükben a páblikenemidenszőrök(hivatalos nevükön a Security of the First World) Fekete Párducos alakzatokban paradéznak az MC-k mögött, miközben azok osztják az igét az utcákon. Akárki akármit is mond, de a Public Enemy korának az egyik legtöbb vitát gerjesztő, viszont a Rap zene fejlődésében módfelett meghatározó társulata volt. Elmostak minden gátat a politika és a zene közt, a hip hop-ot használva fel erre, mint egyfajta társadalmi erőt. Mikor más Def Jam előadók komoly szinten padlón voltak, a Public Enemy a zenéjüknek politikai irányvonalat adott. Albumjaikból már egy érettebb, társadalmi öntudattal foglalkozó énjük érződött ki.

Az P betűjellel ellátott baseball sapkával a fején születő Chuck D ( Carlton Ridenhour ), mint desing, és kommunikáció szakon tanuló diák összehaverkodik két hasonlóan Rap őrült sráccal, Hank Shoklee-vel és Bill Stepheny-vel, akik Bomb Squad néven említették önmagukat és a sulirádió felelősei a Long Island-i Adelphi Egyetemen. Chuck náluk lesz a sulirádió disc jockey-a. Együtt nyomják, ahol csak lehet a „beszélős zenét”. A Def Jam-es Rick Rubin füle újra csak bebizonyítja a világnak abszolút hallását, mikor a trió demóját hallgatva úgy dönt, leszerződteti őket kiadójukhoz. Különösen Chuck D freestyle-ozása volt rá nagy hatással. Hank és Bill, mint producer, és mint publicista 80

lesznek alkalmazva, viszont Chuck D-t innentől kezdve senki sem „menthette” volna meg a zenei karriertől. Chuck pótolja a haverjainak távozásával keletkezett űr, mikor összeverbuválja DJ Terminator X-et (Norman Lee Rogers), Professor Griff-et (Richard Griff) valamint a külsőségeiben és lelkivilágában is extrém Flavor Flav-et (William Drayton). A csapat tehát kiegészült. Általában, ha a Public Enemy-ről hallunk azt hiszem mindenkinek Chuck D és Flavor Flav képe ugrik be elsőként. Chuck a már említett P jeles baseball sapkában és baseball dzsekiben, Flav pedig az elmaradhatatlan, nyakba akasztott órakiállítással. Ebben a dologban sem ismert határokat ez a módfelett csúnyácska embrió, a kisebb fajta vekkerektől, a korong alakú faliórákig mindenféle lógott már a nyakában. Lehet, hogy időzavarban volt állandóan, de az is lehet, hogy csak attól félt épp akkor romlik el az órája, mikor a dílerével kellene találkoznia. Ugyan a csapat hivatalosan 1982-ben alakult, ám mégis az 1987es Yo! Boom Rush the Show albumig semmit sem vágtak össze. Igazából ez azért történt, mert Chuck anyukája a kisfia lelkére kötötte, hogy a faluban diploma nélkül senki se lesz belőle, így ő jófiú lévén elsődlegesnek vette az egyetem befejezését. Az album ugyan dicsérő kritikákat kapott, mégis lemaradt az eladási listákról, nem úgy Nagy-Britanniában, ahol klasszikussá válik rögtön a repperek szemében. Viszont rákövetkező albumuk, az It Takes Millions To Hold Us Back minden tekintetben forradalmi volt. A Bomb Squad produkciós team-el közösen rátalálnak egy különleges hangzás világra. A cseppet sem szokványos sampleket keverték klasszikus funk-al, mindezt alájátszva, remek összhangban, Chuck D retorikáinak és Flavor Flav egyéni humorának. A csapat itt már keményen beleviszi a politikát a szövegeikbe és a videóik képikáprázatába, melyekben főleg sokkoló jeleneteket vágnak össze az amerikai feketék huszadik századi történelméből, Malcolm X-től, a gettó lázadásokon át a rendőri brutalitásig bezárólag. Keményen felvállalták a feketék ügyét, amit meg is védtek minden lehetséges fórumon. Az album

81

megjelenése után egy probléma kezdett tornyosulni a csapat előtt. Ez a probléma pedig Professor Griff kapcsolata volt egy Black Muslim elnevezésű kemény vonalas fajvédő társulással. A szervezett vezetőjének, Louis Farrakhannak, említettem már nevét, mint a Nation of Islam egykori vezetője, eléggé komoly agitáló tehetsége lehetett, mert Griff olyannyira rabja lett eszméiknek, hogy egyre gyakrabban hagyta el száját durva, rasszista kijelentés. Ez pedig a csapatból való távozásához vezetett. Számos negatív hírverés ellenére a Public Enemy 1990-es albumát, a Fear of a Black Planet-et a rajongók bejuttatták a TOP 10-be és bearanyozódik. A 911 is a Joke című dal klipjét már mindenki megismerhette, mivel az MTV nem sajnálta leadni. Teljes VHS anyagot is készítenek ebből az albumból, elkészítve rá tíz klipet. Az 1991-es LP-jük, az Apocalypse 91…The Enemy Strikes Black folytatta az előző album siker szériáját, tartalmazva a Bring the Noise újra írt verzióját, melyet az Anthrax nevű heavy metal bandával közösen vettek fel és vittek sikerre. Ez a metál csapat egyébként akkoriban a keményebb zenék kedvelőinek egyik legnagyobb kedvence volt, így ez a szám itt is, ott is sikert aratott. Ennek az LP-nek a Can’t Truss It volt az MTV által leadhatónak minősített videója. Engem kibaszottul idegesített, bevallom utáltam ezt a klipet. Elkészítették a By The Time I Get to Arizona klipjét is, de azt már letiltotta az MTV cenzúrája a benne lévő erőszakos, rasszista jelenetek miatt. Szintén készült VHS anyag erről az albumról is, annyi különbséggel, hogy ez egy koncert felvételt takart. Terminator X önálló albummal jelentkezett, The Valley of the Jeep Beats címmel. Flavor Flav problémái a droggal és ezáltal a törvénnyel is, valamint a hűvös fogadtatású remix gyűjteményük, a Greatest Misses a csapatot a folyamatosságuk megtorpanásába tolta. Ez egy dupla album volt, aminek egyik darabján új felvételek voltak, a másikon pedig régi dalaik remixei szerepeltek. Időközben egyeduralkodóvá vált a nyugati parti Gangsta Rap a Hip Hop világában, amire válaszolni akartak a kisebb szünet után,

82

visszatérésüknek számító, kritikusok által teljesen lehúzott, 1994es Muse Sick-N-Hour Mess Age megjelentetésével. A gyenge fogadtatást követően Chuck D visszavonja a társulatot a turnézásokból. 1997-ben a He Got the Game című Denzel Washington film teljes zenei albumát ők készítik el, óriási meglepetést okozva a rajongóknak a tőlük szokatlan stílusú dalok által. Az interneten www.public-enemy.com oldalon nyilvánossá teszik összes track-jüket, ami közrejátszik abban, hogy szakít a Def Jam-mel és megalakítja saját tulajdonú kiadóját, a Slam Jamz-t, majd megjelentet egy szóló albumot, The Autobiography of Mista Chuck címmel. Chuck D lelkes mp3 párti „harcos” lesz. Ír és megjelentett egy könyvet Fight the Power, Rap, Race & Reality címmel, amivel rengeteg műsorba meghívják. Majd elérkezik egy újabb visszatérési próbálkozásuk dátuma, az 1999es év nyara. Az Atomic Pop gondozásában a megjelenik a There’s a Poison Goin’ On, amin harcba kezdenének napjaink buta Rap sztárocskáival. Jó kis album, ám nem lévén „trendi”, így a megvásárolt példányoknak marad a gyűjtők polca a rádióállomások tárháza helyett. További hírek nincsenek.

83

A Juice Crew egykori riválisának számító BOOGIE DOWN PRODUCTION, az élén a nagy tanítóval, KRS-1-al, szintén a kor nagy szülöttjei közé tartoztak. KRS-1 a mai napig aktuális tag a Rap körforgásában. Személyisége, véleménye a mai napig befolyásoló tényezője a hip hop szcéna alakulásának. Amikor ilyeneket írok, akkor ne a mai gagyigiccsh ulladék pop-rap társaságokr a és világukra gondoljatok , hanem az igazi, lábujj körömig hip hop arcokra, akikről leginkább csak Győremix!-től hallhattok, vagy ha éppen kiadnak egy BOARDER-t, akkor abban is írogat néha. Ja és hát ott van még a FREEE hip hop szekciója is. Haverjaim, akik inkább a FREEE-ben „főprofilként” felvállalt műfajokat kedvelik, rögtön közlik, hogy éppen kit tálalnak fel az aktuális számokban a hip hop zenének fenntartott oldalakon. Irigylem őket, hogy a zenéjükkel ilyen részletességgel foglalkoznak olyan magyarnyelvű sajtótermékek, mint a már említett FREEE, nem is beszélve a CHECK magazinról. Ezt hívják dupla, vagy itt éppen tripla kéjmámornak??? Szóval B.D.P., itt jártunk. Hiába volt a B.D.P egy együttes, mindenki KRS-1-al azonosította ezt a társulatot. Az 1986-ban a Laurence Krisna és Scott Sterling által alakított B.D.P nagyon gyorsan vált a kor egyik legmeghatározóbb és legjelentősebb hardcore hip hop csapatává. Az egykori hajléktalan Parker felvette a KRS-1 ( Knowledge Reigns Supreme Over Nearly Everyone ) nevet, Sterling-ből pedig DJ Scott La Rock vált. KRS-1 egyike mindenidők

84

leghatásosabb szövegíróinak, köszönhetően bámulatos tehetségének, amivel oly jól tudott egyensúlyozni azon a keskeny vonalon, ami elválasztotta az intellektuálisabb stílust az utca lángszóró nyelvezetétől, amit csak hip hop-nak neveztem eddig. Megjelentettek egy független dalt 1986-ban, a korai Gangsta Rap ízű Crack Attack-et és a rákövetkező évben napvilágot lát egy kisebb kiadó, B Boy Records, jóvoltából a Criminal Minded című albumuk, mely a teljesen nyers, szegény utcák életének tényállásaival foglalkozó tartalmával egyfajta prototípusa volt a Gangsta Rap-nek. A zenék hatásossága és keménysége, valamint a szövegek őszinte mondanivalói nagy hatással voltak a rajongókra. Az album épp kezdte kifutni magát, mikor DJ Scott La Rock-ot halálos lövés éri Dél-Bronxban egy vita hevében, 1987 augusztusában. Innentől kezdve minden egyes megjelenő albumukon tiszteletük jeléül feltüntetik az Overseen by Scott La Rock felíratott. A debütáló album tartalmazta a mára klasszikussá vált South Bronx-ot, a The Bridge Is Over-t és a The P Is Free-t. A B.D.P innentől kezdve rengeteg előadót megjáratott keretein belül, ám a tragikus eset után először testvérével és az új DJ-vel D-Nice –al kezdte újra KRS-1, persze később bővül a team, Ms Melody( 800 kg-os hölgyike) és még néhány név gazdagítja tovább a B.D.P tárházát. 1988-ban kiadják második lemezüket, a By All Means Necessary-t, immár a nagy nevű Jive Records-nál. Ettől az évtől kezdve ráragad a TANÍTÓ becenév, köszönhetően politikai prédikációinak, ami öntudaterősítő megközelítéssel volt átszőve. Innentől kezdve verseiben, szövegeiben a feketeöntudat és a műveltség fontosságát helyezi előtérbe. Belekezdett egy főiskolákon és egyetemeken tartott előadássorozatba 1989 körül. Számos írása jelenik meg a New York Times-ban is. Kissé eltúlozza ezt a tanítói szerepet, hisz az 1990-es lemezén, az Edutainment-en már szinte nem is dalok, hanem előadások hallhatóak fakó ütemekre. A csapat közös munkásságának utolsó állomása az 1991-ben kiadott Live Hardcore Worldwide-Paris,

85

London & NYC!. Ez volt aRap történelmében az első koncert album, mely videokazettán is megjelent. Az 1992-es Sex and Violence-en előszeretettel hangoztatta, hogy az évek alatt egyre mérgesebb és erősebb lett. Ezen már inkább a lelkeket akarta felébreszteni, sem mint a tudatot. Innentől kezdve már csak Willie D és KRS-1 öccse, Kenny Parker alkotják a társulatot. Az MTV Rap műsora elég sokat nyomta a 13 And Good-ot erről, ami nekem speciel szöveg nélküli, instrumentális változatban jobban bejött volna, amúgy, mint klip hozta a kor követelményeit. Az album tulajdonképpen kereskedelmi szempontból nem volt rossz húzás, ám mégis kudarcként lehetett elkönyvelni. 1993-ban KRS-1 megjelenteti első szóló albumát, a Return of the Boom Bap-et, melyet a hip hop kritikusok egyenrangúvá tettek a termékeny By All Means Necessary-vel. Az albumon közreműködött a Gangstarr-os, DJ Premier, aki a 80-as évek végétől segédkezett KRS-1 legihletettebb munkáiban. Érdekes módon az album az 1994-es év elejére már el is tűnt minden R’n B és Hip Hop listáról, pedig ezen volt a Sound of Da Police és a Black Cop is. Feldolgozza Blondie Rapture-jét Step In To A World ( Rapture’s Delight) címmel egy kislemezen és ezt már a rádióadók is bevállalják. 1995-ben kiadja nevével megegyező újabb albumát, majd 1997ben az I Got Next-et a Jive Records gondozásában, amin közremüködik Angie Martinez és Redman is. Ja és Puff Daddy is készít rá egy remixet a Step In To A World-ből. Munkássága alatt folyamatosan hozott létre karitatív alapokon különböző Hip Hop project-eket. Ilyen volt a Stop the Violence, a H.E.A.L ( Emberi oktatással a hazugságok ellen ), vagy akár a Temple Of Hip Hop is. A Stop the Violence-el elkészített

86

Self Destruction videojában sorban reppelnek a korszak nagyágyúi egy-két soros kis szösszenetekben. 2001-ben a The Sneak Attack-al jelentkezett az öreg térítő újra a rajongók előtt, amit egy európai, német tulajdonban lévő kiadó adott ki, a Koch Records. Az albumon megint rájött ez a Tanítósdi KRS-1-re, ám lehet, hogy épp ez teszi őt különlegessé. Vagy inkább hitelesebbé a mai sztároknál. KRS-1 volt a legismertebb szólóban is sikereket elérő tag, de DNICE is megcsinálta saját, önálló karrierjét. Első önálló bemutatkozása 1990-ben a Call Me D-Nice album megjelenésével történik meg, melynek elkészítésében közreműködik azért KRS-1 is elég rendesen. Habár ebből az albumból hiányoznak a B.D.P-től megszokott politikai odacsapások, az album elég jó fogadtatásnak örvend. A Glory című film betétdalaként az album címadó dala és a Crums On the Table is No.1-es slágerré válik a Rap listákon. Még egy albumot megjelentett 1991-ben To The Rescue címmel, mely zeneileg sokkal kalandozóbb és érdekesebb. Ezek után produkciós munkákat vállal Queen Latifah tulajdonában lévő, akkor már jól csengő nevű Flavor Unit Records-nál.

87

Queen Latifah-ról pedig rögtön eszembe jut, hogy milyen régen említettem már női előadókat, úgyhogy most folytassuk is rögtön egy olyan brigáddal, akikről azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Hip Hop világ legismertebb női galerije. SALT-NPEPA. Igen, bizony ezek a csajok már a 80-as évek közepétől jelen vannak a Rap, azóta sokat megélt világában. Jöhetett bármilyen divathullám, ezek a lányok mindig is a reflektorfényben maradtak. L.L. Cool J. taktikájához hasonlítanám az övékét, egy iszonyúan kemény és maradandó Rap szuper slágerrel tették le a névjegyüket és azután ügyesen lavírozva a Rap és a Pop zene közötti sávon sikerült ugyanazt elérniük, mint a mi pinabirizgáló James-ünknek. Arra azért vigyáztak, hogy még csak véletlenül se lehessen rájuk biggyeszteni az igénytelenség súlyos bélyegét. Mindenidők legsikeresebb női Pop-Rap bandájának megalakulása a 80-as évek közepére tehető, amikor Cheryl „Salt” James és a jamaikai születésű Sandy „Pepa” Denton összetalálkozott egymással és barátnőkké váltak, mialatt New York-ban dolgoztak a Sears-nél. A Center of Media Arts-ban hangmérnöknek tanuló Hurby „Luv Bug” Azor felkérte a lányokat, hogy készítsenek egy dalt részére vizsgamunka céljából. Ez a dal végül is egy válaszdal lett Doug.E.Fresh The Show címmel futó slágerére, ami a The Showstopper névre lett keresztelve. A Pop Art Records-nál jelent meg és a Billboard R’n B listáján a No.46-os helyet szerezte meg. Szerződést írtak alá a Next Plateau Records-nál, felvéve a Salt-NPepa nevet és a csapatba betoborozták a társulatba a középiskolás Deidre „DJ Spinderella” Roper-t. Kiadták 1986-ban Hot, Cool and Vicious névvel nagylemezüket, melynek szövegírója és producere továbbra is Azor maradt. Az album már-már kezdett hervadozni, amikor zseniális érzékkel kiadták a Push It című single-t az albumról. Ez akkorát ütött, hogy még, a már említett Diákcentrum nevezetű Újhelyi „diszkóban” és Sárospatakon is az

88

Otthon-ban is, ami szintén diszkó funkciókat töltött be, akkora sláger lett, hogy jó néhány szombatot megélt a DJ szettjében. Egyébként ez a másodikként említett hely volt, ahol elkezdtem a züllött éjszakai életet 1989 körül. Imádtam azokat a szombat éjjeleket, a lépcsőházi állva baszásoktól kezdve a hajnali rendőrök elől bujkálunk, rohangálunk című „rajzfilmsorozaton” át a 10 km-es hazagyaloglásokig.  Aztán a jött a többi hely, ahol csoportosan ismerkedtünk az éjszaka érdekességeivel. Csupán csak a dokumentáció kedvéért említést érdemelnek olyan műintézmények, mint a mádi Hodály, a szerencsi Vár, a tokaji Carib Bár, a sárospataki Borostyán és a már említettek. Napjainkból pedig a sárospataki Highlander, akár a régi és a mostani is, vagy éppen a bekecsi Head Line és persze a koszorús költőnket, Döglégy Zoltánt is megihlető nagyhalászi Júlia Centrál. Ha már így belejöttem, akkor meg kell említenem modern korunk csodáit is, a Night Club-okat, ahol csodálatos órákat töltöttünk el műkedvelő kis társaságunkkal. Hoppá, kissé elkalandoztam a Salt-n-Pepa-tól, na térjünk csak vissza hozzájuk. Ott tartottunk, hogy a Push It újra ráirányította a figyelmet a csapatra és az albumra. No.19-es helyig szárnyaltak és platina lemezzé érlelték debütáló albumukat, ami óriási áttörés volt minden női reppernek. Az 1988-as folytatásuk, az A Salt With a Deadly Pepa aranylemezes státusig jutott, köszönhetően egy olyan kisebb szám sikereinek, mint a Shake Your Thang, ami, No.22 lett NagyBritánniában. Azor egyre több időt fordított más előadók sorsának igazgatásával, mint például a Kid-N-Play, Joeski Love. Ez oda vezetett, hogy a csajszik elkezdtek önmaguk részére gyártani anyagokat. Ennek az eredményeképpen 1990-ben bemutatkoznak új stílusukkal a Black’s Magic LP-jükön. SIKER, igen csupa nagybetűvel, ugyanis az album platina lesz, ami, mint tudjuk a big USA-ban nem két-három darab eladott album után jár. Olyan, előre sikernek elkönyvelhető slágereknek köszönhetően, mint az Expression, a Do You Want Me és az

89

AIDS ellenes himnuszukként elhíresült Let”s Talk About Sex. Ez utóbbi dal nálunk az Emergency House által sajátos magyar változatban is megjelent, valami olyasmi címmel talán, hogy Ez Legalább Sex Baby!. Egy kisebb pihenő után megjelenik 1993-ban Very Necessary címmel következő albumuk, amely tripla platina lesz, magában foglalva a Whatta Man szuperslágert, amit az akkor épp csúcson lévő R’n B, Soul istennőkkel, az En Vogue-al közösen készítettek el, egyfajta feminista-kohézióban. Ezután részt vesznek az 1994-es Woodstock-i fesztiválon, majd egy milliós szerződést kötnek az RCA-val. A lánybrigád ezek után számos filmzenei albumon, más előadók lemezein és néhány kisebb filmszerepben is feltűnik, mindeközben egy áruházláncolatot is fenntartva. Az önmagára sokáig váratott ötödik albumuk, a Brand New 1997 végén jelenik meg, amin sokak szerint semmit sem fejlődtek utolsó albumuk óta. Na, akkor essen szó a 80-as években kezdő repperek közül a számomra, a kor legnagyobb fazonját megtestesítő, SLICK RICK-ről. Az egyike a legjobb klasszikus hip hoppereknek, egy mindent túlélő életerővel rendelkező tehetség. Legendás, hangsúlyozott sztorizó képessége és ékszerekkel agyon aggatott abszolút felszabadult Hip Hop mivolta. Különös ismertető jegye az egyik szemét takaró filc darabka, ami egy gyerekkori balesetéből eredő sérülését hivatott eltakarni. Ha most egy durva poént akarnék elsütni, akkor most írhatnám, hogy a baleset után szülei talán azzal vigasztalhatták a kis Ricky-t, hogy „A te szemednek nincsen párja!”. Jamaikai szülők gyermekeként látta meg a napvilágot London, Dél-Wimbledon-i negyedében Richard Walters néven 1964.01.14.-én. A 70-es évek alatt szüleivel Bronx-ba költözik, ahol beíratkozik a La Guardia Zene Művészeti Középiskolába. Itt haverkodik össze Dana Dane-el, akivel megalakítják a Kangol

90

Crew-t, amiben keményen élezték brit kiejtésű rímeiket.. A város minden részén fellépnek különböző Hip Hop rendezvényeken. 1984-ben épp az ilyen fellépéseiknek egyikén ismerkedik össze Doug.E.Fresh-el, aki meghívja őt az ő Get Fresh Crew elnevezésű csapatába. A Get Fresh Crew-t rajta kívül még Chill Will és Barry Bee alkotta. Egy évvel később robban be a listákra Doug The Show című slágere, amin Rick is bemutatkozik, MC Ricky D néven. A dala negyedik helyig jutott az R’n B listán. A felvétel sikere ugyan hozzájuttatja Rick-et egy Def Jam-es lemezszerződéshez, ám Slick Rick-ként még három évet kellett várnia első önálló albumának megjelenésére, The Great ami a Adventures of Slick Rick névvel vonult be a soha el nem felejthető Rap albumok tárházába. Az albumot rögtön klasszikusként fogadták, köszönhetően olyan slágereknek ezt a rangos titulust, mint a Mona Lisa, a Hey Young World, a Children’s Story valamint az én legkedveltebb Slick Rick számom, a Teenage Love. Ennek a dalnak is a klipje a „gyöngyszemeink” közé tartozik. Rick is a nyugodtabb stílusú repperek közé tartozott, így nem is csoda, hogy 1990 óta egy hat méter hosszú falfelirat őrzi nevét lépcsőházunk oldalán. Az 1990.07.03.-i nap történései teljesen bizonytalanná teszik Rick jövőjét. Azt történt ugyanis, hogy miután rálőtt kuzinjára,

91

aki állítása szerint molesztálta az anyját, egy autósüldözésben keveredett a rendőrökkel, aminek végkifejleteként összetörte az autóját. Gyilkossági kísérlettel vádolták és börtönbüntetésre ítélték. Miután óvadék ellenében szabadult, nekilátott elkészíteni következő két albumának alapjait. Az eléggé vokálisra sikeredett 1991-es Rule’s Back –et és az 1994-es Behind Bars –t, mely akkor fejeződött, mikor Rick éppen szabadon bocsátásán „dolgozott” az ügyvédeivel. Egyik album sem lett olyan sikeres, mint a debütáló. Amíg a két album kifutotta magát, Rick a „Body Building Akadémián” töltögette büntetését. Miután kiszabadult, egy white label-es albummal tért vissza, majd vendégszerepléseket vállalt más előadók lemezein, mint Kid Capri, Dave Hollister, Montell Jordan. 1999-ben új album kerül ki kezei közül, a The Art of Storytelling, melyen közösen dolgozik az Outkast-es fiúkkal, akik napjainkban legalább annyira különleges, extrém fazonok, mint az volt Rick fénykorában. A lemez mennyei fanfár volt füleimnek, leszállítva nekem a várt nyugtató hatású dallamocskákat. Relaxxxxxxxxx Your Mind és csak élvezd a zenét! A Kangol Crew felbomlása után a másik fél sem tűnt el a süllyesztőben. DANA DANE is szóló karrierbe kezdett, nem is sikertelenül. A középiskola befejezése után a Profile Records-nál kötött ki, 1985-ben. Első önálló bemutatkozása egy horror-paródiaszerű dal volt, a Nightmare, majd ezt 1987ben követte a Dana Dane with Fame című LP. Egy klasszikus tündérmese kortárs Rap feldolgozásával, a Cindarella-val (Hamupipőke) az album arannyá válik. Dane-ből nem vész ki következő albumjainak

92

elnevezéséből sem az egoizmus és 1990-ben kiadja a Dana Dane 4 Ever nevezetűt, rajta az A Little Bit a Dane Tonight és a Tales from the Dane Side. 1995-ös albuma, a Rollin’ with Dana Dane már egy kiadóváltás következtében a Maverick Records-nál jelenik meg. Egykori partneréhez hasonlóan neki is kimagasló volt a „reppelvesztorizó” képessége, ami őt is eredeti fazonná tette, amihez hozzájárult még karakán, szívós egyénisége. Dane úttörője volt a, napjaink reppereinél szinte természetessé váló, Rap és a divat összekapcsolódásának. Butikot nyitott közösen a Kid ’n Play-es Play-el, IV PLAY néven, ami, azóta már bezárt. A 80-as évek második felének közepére a Hip Hop-on belül rétegződések keletkeztek. Voltak, akik a feketék afrikai eredetét és öntudatformálását tűzték zászlaikra, mások a Hardcore hangzás világ tovább fejlődése képen megszületett Gangsta Rapet vállalták fel, megint mások maradtak a vidám kis bulizós Rap mellett. A másodikkal csak a következő fejezetben fogok foglalkozni, az elsőnek pedig úgy gondoltam igazából a Gangsta Rap-től elkülönülten lenne a helye. Ugyanis a Gangsta Rap olyannyira egyeduralkodójává vált a Rap világának, hogy elnyomva az alternatívájaként kezelt afrocentrikus csapatokat, azok méltánytalanul kevesebb nyilvánosságot kaptak az addigra totálisan populárissá váló Hip Hop zenében. A se egyik, se másik oldalra el nem billenő előadók némelyikének sikerült fennmaradnia, sikerekkel teli karriert csinálva, némelyik pedig átmeneti ismertség után, ahogy jött, úgy el is tűnt. De folytassuk a felsorolást néhány már megemlített előadóval. A KID-N-PLAY-el folytatnám a sort. Az első olyan csapatok közé tartoztak, melyek meg akarták szelídíteni a Rap Hardcore mentalítását egy pozitív, szövegorientáltabb zenével, a stílusukhoz illően tiniknek és a

93

nagyközönségnek. A Kid-n-Play 1988-ban mutatkozott be a platinává lett 2 Hype –al, mely a duót belesodorta a filmes bizniszbe és egy olyan szombat reggeli rajzfilm showba, melyben elsőként szólalt meg Rap zene. Habár zenei munkásságukat óriási mértékben körülhatárolta a 90-es évek Gangsta-dominanciája, a srácok soha el nem feledhető hírnevet szereztek önmaguknak zenéikkel és filmjeikkel. Kid (Christopher Reid) és Play (Christopher Martin) első találkozása gimnáziumi éveikre tehető, ahol különböző, egymással rivalizáló Rap csapatoknak voltak a tagjai. A The Turnout Brothers és a Super Lovers fantázia névvel illetet csapatok egyesítése után Fresh Force nevű formációjukban egyesítették erejüket és tudásukat. A Salt-N-Pepa akkori producere és egyben Play korábbi csapattársa Hurby „Luv Bug” Azor lett a banda menedzsere. 1987-ben átkeresztelkednek Kid-n-Play –re és leszerződnek a Select Records-hoz, majd a rákövetkező évben kiadják első LPjüket, a 2 Hype-ot. Annak ellenére, hogy a 80-as évek közepe alatt a James Brown alapok reneszánszukat élték és egyeduralkodóivá váltak a Rap-nek, Azor produkciós munkája és a fiúk tehetsége által létrehozott album gyökeret vert a discók és a Pop-Rap világában. Platina lemezzel díjazott eladási rátája olyan daloknak volt köszönhető, mint a Top 10 közeli Rollin’ With the Kid-n-Play, a Last Night és a Gettin’ Funky. Noha akkoriban sokkal több repper volt sikeresebb, mint ők, ennek ellenére Kid-ék, köszönhetően pozitív és egyedi, elkülönülő imidzsüknek sikereket értek el a zene és a filmes iparban is. Sokat dobott összhatásuk kedvező fogadtatásában jól érzékelhető különbségeik. Kid kissé esetlenebb fazonja, hókább bőre, 10 cm-es radíros ceruza végére hasonlító frizurája

94

érdekesen hatott Play macsósabb, igazi feka Casanova kinézete mellett. Főleg a fehér emberek köreiben keltett megbotránkozást Kid érdekes rőzséje, de ez is kellett talán ahhoz, hogy a mozisvilág is felfigyeljen rájuk. Azt hogy egyre szélesebb körben elfogadták őket az nagyban köszönhető volt annak is, hogy minden különcségük ellenére se voltak fenyegetőek, ami már viszont nem volt elmondható sok kortársukról. Akárhogyis, de a Pop kultúra részévé váltak. 1990-ben debütálnak színészként, a főszereplésükkel készült House Party-ban, melyet Micsoda Buli-ként keressetek a tékákban. Ebben az évben szerepelnek, pontosabban a róluk mintázott rajzfilmfigurák, az NBC egyik szombat reggeli gyerekeknek szóló rajzfilm sorozatában, de ezen kívül megjelenik még második lemezük is, a Fun House. A filmet szerényebb sikerek jellemezték, ennek ellenére 1991-ben második része is napvilágot lát, House Party 2. címmel, majd elkészül a Class Act (Bukta Van) című újabb tini filmvígjátékuk is. Ez volt a legsikeresebb évük, pláne ha még a filmes sikerekhez hozzávesszük újabb zenei albumukat is, a Face the Nation-t. Ja és készül róluk vicces könyvsorozat, a Sprite-ot futtatják reklámfilmben és meghívást kapnak a Sesame Street nevű mindenki által ismert  gyermek sorozat egyik epizódjába. Ahogy a mainstream tömeget a Gangsta Rap felé kezdtek hajlani, úgy áldozott le a Kid-n-Play-féle nem hardcore csapatoknak. Ígyhát a Face the Nation lett az utolsó albumuk, majd miután a T.L.C-t is felvonultató House Party 3.-at is kiadják, eltűnnek a nyilvánosság elől. A House Party trilógiában a gimis éveiktől, Kid egyetemista korszakán át egészen Kid esküvőjéig végig követhetjük a két haver filmbeli életét. Sajnos a harmadik rész óta tényleg csak max. egy-két Source-os, vagy Vibe magazinos cikkben tűnnek fel néha. A Kid-n-Play –hez hasonlóan a tini rajongókat választotta célközönségének a DJ JAZZY JEFF & THE FRESH PRINCE néven bemutatkozó duó. Ők is inkább vállalták a viccesebb,

95

bolondosabb rágógumi stílust a keményebb, több ellenszenvet keltő Gangsta Rap helyett. Viszont akkora fazonok voltak, hogy a szcéna őket is elfogadta, sőt teljes mértékben respektálta. Legelőször róluk is egy Marczi Öcsi-től származó számból hallottam, az pedig a Nightmares on My Street, ami a Freddy Krüger-es film egy fajta Rap paródiája volt. Bocs volt még egy számom tőlük, aminek dallamával később Monie Love is sikereket ért el. Majd a következő „találkozásom” velük a Sky Channel jóvoltából történt meg, mikor is el kezdték adni azt a klippet, melyben Fresh Prince úgy gondolta, hogy szétveri Mike Tysont, ám mindezt egy paródia formájában tették, hisz náluk jámborabb reppereket nem igazán lehetne találni. A duó, később ismertebbé váló fele, Will Smith 1968.09.25.-én született Philadelphiában, majd felcseperedvén 16 éves korában összehaverkodik az ambiciózus DJ Jeff Townes-al, akivel DJ Jazzy Jeff and the Fresh Prince néven helyi sikereket érnek el a környékükön fellépve. Fresh gettóbeli, legtöbbször kitalált tini sztorikat reppelget, Jeff pedig rakosgatja alá rendesen az ütemeket, nagyon profi DJ tudásával. Buta maszlagnak tartották dalaikat a kortársak, bár mindemellett elismerték mindkettejük tehetségét. Jövőjüket kérdésessé tette Will ösztöndíja, melyet a középiskola elvégzése után nyert el, ám ő végül

96

is a zenei karriert választotta. Nem volt rossz döntés azt hiszem, pláne annak a lóvé halomnak az árnyékában heverészve, amit összebazselt az évek alatt. Meg volt hát a döntés és ennek vonzataként 1987-ben ki is adják bemutatkozó albumukat, Rock the House címmel, rajta a már általam pedzegetett Girls, Ain’t Nothing But Trouble-al a csúcsot vették rögtön célba. A Parents Just Don’t Understand-el és a He’s the DJ, I’m the Rapper slágerekkel betörnek a mainstream világba, az album pedig egyike lett az első dupla platinává váló Rap LP-knek. Világos, szellemes és könnyen fogyasztható stílusukkal szöges ellentétben álltak a kort inkább jellemző keményebb, élesebb hangzással, ígyhát valamiféle alternatívát jelentettek azoknak a szülőknek, akik síró-rívó pulyáikat el kellett, hogy vonszolják a lemezboltok kirakatai elől addig, féltve őket a fenyegetőbb stílust bevállaló lemezek hatásától. Fekete, fehér gyerek egyaránt rajongójuk lett, ráadásul szülői jóváhagyással. 1989-ben megjelenik a következő siker album, az And In This Corner és Will-re egyre inkább felfigyel Hollywood is. 1990-től főszereplésével beindul a The Fresh Prince Of Bel-Air címmel a világ minden sarkában sikerré váló televíziós vígjáték sorozat. Nálunk az HBO adta elsőként, majd a mára-már csak emlékké vált TV 3, Kaliforniába Jöttem címmel. Szerettem ezt a sorozatot már akkor is amikor még csak az RTL 2 adta német nyelven. Valamelyik klippes kazettámon fel is van véve az egyik részből egy jelenet, melyben Naomi Campbell volt a sztárvendég. 1991-ben kiadják a Homebase albumot, melyen rajta van a Top 10-es Dog is a Dog és a sokak által Rap himnuszként aposztrofált Summertime, ami tulajdonképpen a legnagyobb slágerük volt, és ami végképp megbékéltette azokat, akik még mindig fenntartással fogadták őket. Ezzel a számmal szinte egy új, nyugodtabb stílust honosítottak meg az egyre hangoskodóbbá, agresszívebbé váló Rap zenében. Pedig csak a nyugodt családi piknikekről reppelgetett Will barátunk.

97

Az 1993-as albumukon, a Code Red-en, már ők maguk is elfogadták a számura kijelölt helyet a mainstream Rap világában és ennek szellemében kimásolták róla a nálunk is óriási megaslágerré váló Boom! Shake the Room-ot. Hazai divatrepperek nagy-nagy örömére, ugráltak is rá rendesen a dizsikben. Az album további sikereket ért el az I Wanna Rock-al, és a Christopher Williams segédletével elkészített Can’t Wait To Be With You-val. Innentől indul be igazán Will filmes karrierje, szerepel a Six Digrees of Separation-ban (6-szoros ölelés), a Bad Boys-ban (Mire jók a rossz fiúk?) Martin Lawrence-el, az Independence Day-ben (A Függetlenség Napja), az Enemy of the State-ben (A Közellenség) és a western témájú Wild, Wild West-ben (Vadiúj vadnyugat), ja és egy érdekes film, a The Legend of Bagger Vance (Bagger Vance legendája). Állítólag ő fogja alakítani egy életrajzi ihletésű filmben Cassius Clay-t, alias Muhammed Ali-t. 1998-ban kiadják Greatest Hits albumukat, majd beindul Will hatalmas sikereket hozó szóló karrierje, de erről majd később. Csak most veszem észre igazán, hogy mennyire szerteágazó volt ez az 1986-tól kezdődő korszak a Rap-ben, mikor épp itt variálok, hogy ki is legyen a következő bemutatásra kerülő. A keményedő hangzások ellenére, majd nem minden csapat egy külön színe volt a Hip Hop-nak. Egy irányba tartottak, mégis mindenki önálló, elkülönülő stílussal rendelkezett. Ja és persze mindannyian kurva jók voltak. Semmi sablonosság, mindenki ki akart tűnni. Már most bajban leszek, ha a jelenkort kellesz nagyító alávennem, hisz ezek az előadók minden egyes kiadott dalukkal egy újabb örökérvényűt alkottak, ami azt hiszem nem mondható el talán senkiről napjainkból. Ez nem nosztalgiázás, csak a tények tisztánlátása. Megpróbálok, mindenkit megemlíteni majd még mielőtt rátérnék a Gangsta Rap-re, remélem, nem felejtek ki senki fontosat. Nézzünk mindjárt egy újabb női reppert és nem is akármilyet.

98

MC LYTE. A gádzsi Bronxban született és Brooklynban nőtt fel. Már 12 évesen a mikrofonra cserélte a Barbie babákat és tudatosan készült repper karrierjére. A következő években kialakította saját kemény, csapkodós stílusát némi segítséggel bátyjaitól Milk-től és Gizmo-tól, akik az Audio Two duót alkották. A pöttöm MC már 1988-ban a rádiók hullámhosszain szárnyalt, olyan slágerekkel, mint a Paper Thin, a 10 % Dis és az I Cram to Understand U (Sam), és hát kiadja debütáló albumát, Lyte As a Rock címmel.

Ezt az albumot sajnos még nem hallottam, viszont az 1989-ben kiadott Eyes On This-ről már a SKY-on is nyomták a Cha, Cha, Cha klipjét, ami sokat lendített a karrierjén és be is kategorizálták a „slágergyáros” kategóriába, de nem a pejoratív értelmében véve a jelzőt. 1991-es albumára, az Act like You Know-ra kissé dallamosabb, Pop-Rap beütésű számokat kreált, mint például a Yo!-ból akkoriban kimaradhatatlan extra kellemes dalocskát, az Eyes Are the Soul-t. Az 1993-as Ain’t No Older-en viszont már visszatér a keményebb ütemek és szövegek világába. Ez az album tartalmazta az első női repper által előadott arany dalt, a Ruffneck-et.

99

Immár befutott sztárként Lyte is bevállal karitatív szerepeket. Elég mélyen beleveti magát olyan szervezetek munkájába, akik az AIDS-es betegek gyógyítását tűzték ki célul, ezenkívül a bandaharcok megfékezésének ügyében is kiáll. Egy kissé kezdtük már elfelejteni a nevét, amikor egy óriási mainstream sikert gyűjthetett be tarsolyába a Missy Elliot-tal közösen előadott Cold Rock a Party-val. Az 1996-os Bad As I Wanna B tartalmazza ezt a számot egyébként. Ezt a dalt már olyan ismerőseimnél is hallottam, akikről aztán tényleg tudom, hogy mindent meghallgatnak, ami sláger, sőt csak azt hallgatják, ami sláger, ezért merem azt írni, hogy ez tényleg az volt. Annak ellenére, hogy ez arannyá válik, kettőjük közül nem az ő karrierjében okoz felfelé ívelő szakaszt. Megjelenteti hatodik albumát, a kritikusok által teljesen lehúzott Seven & Seven-t, ami után Los Angelesbe költözik, színészi karrierjének előmozdítása érdekében. Egyébként senki sem mondta volna meg akkoriban, hogy a kis Lyte nagyobb karriert fog befutni, mint bátyjai, a már említett AUDIO TWO formációval. Milk és Gizmo, akik azonkívül, hogy bátyjai voltak MC Lytenak, a fiai voltak az első Priority Records elnöknek, Nat Robinsonnak. Stílusukat illetően, hát ők már belehúztak a dolgokba rendesen. Ez a Brooklyn-i kettős nagyon jó zenékbe ágyazva tálalta a világnak a helybeli viszonyokat. Rendíthetetlen, néhol visszataszító formáit is prezentálják környékük életének és bűnözésének. „Erősségük” az eltúlzott szexuális túlkapásokkal való dicsekvés, mint általában minden Hip Hop társulatnál, valamint a nagyon komoly színtű reppelés. Ha másra nem is emlékeznek a kritikusok a duóból, a második albumukra biztos emlékszik minden akkori vélemény kreátor. Az ominózus LP ugyanis jócskán súrolta a jó ízlés határát, az olyan fürdőszobai hangeffektusaival, mint a kádba fingás, hogy csak a szolidabbakat említsük. Néha sexisták és mint általában a normális emberek keményen homofóbiások az dalaikban, ám átütő sikereket nem tudnak elérni számos kisebb slágeren kívül. Albumjaik:

100

1989 - What More Can I Say 1990 - I Don’t Care:The Album 1992 - The First Dead Indian. Tőlük kicsit nagyobb sikert ért el az Alternativ Rap kategóriába sorolható STETSASONIC nevű formáció, akiknek viszont már volt egy olyan daluk, amit az egész világ megismerhetett. Újítok is voltak néhány dologban, underground körökben hatalmas sikereket elérve. Ez a társulat is Brooklynból indult a 80-as évek közepén, önmagukat kissé nagyképűen az első igazi Hip Hop bandának kikiáltva. Daddy-O, Delite, valamint DBC, Wise, Fruitkwan, DJ Prince Paul, majd később a hozzájuk csatlakozó dobos Bobby Simmons alkották ezt a De La Soul által életre keltett D.A.I.S.Y Age-es hangzást felvállaló csapatot. Az első olyan csapatok közé tartoztak, akik élő zenét alkalmaztak. Az első közös fellépésük 1981-ben megtörtént már. Egyik daluk, az A.F.R.I.C.A Jesse Jackson intrójával az első afró témájú dal volt a Hip Hop világában. Első mérvadó LP-jük 1986-ban jelenik meg a Tommy Boy Records-nál On Fire címmel, ami tartalmazta az örökzöld Go Brooklyn!-t. 1988-ban követi azt az In Full Gear, melyen szerepel a bevezetőmben említett szuper slágerük, a Talkin’ All That Jazz, rögtön négy változatban is. Na ez aztán tényleg egy olyan dal, melynek alapjait rögtön beazonosítja minden Rap iránt érdeklődő, ha meghallja valahol. Klipje a mai napig látható még a Z, bocsánat VIVA +-on is. A Stetsasonic harmadik 1991-es Blood, Sweet & No Tears nevezetű albuma után Daddy-O, mint a csapat frontembere, látta, hogy a csapat kifutotta magát, úgy döntött feloszlatja a csapatot. A rákövetkező két évben különböző projektekben tűnnek fel a tagok. DJ Prince Paul szuper producerré válik, olyan előadókkal dolgozik együtt, mint a De La Soul, vagy a Fine Young Cannibals. Daddy-O szintén producerkedik és szólóban is

101

kipróbálja magát, mint repper. Fruitkwan a Gravediggaz tagja lett, amely csapatnak producere DJ Prince Paul lett. 1993-ban tervbe veszik egy visszatérő album létrehozását, amit a kiadók viszolygása meghiúsít. A fülledt erotikájú, búja Miami szülte meg a Rap világának Rocco Sighfredi-jeit. Szopás, nyalás, baszás és bulik, erről szólt a 2 LIVE CREW mondanivalója, a Southern Rap és a Miami Bass ütemvilágának körítésével.

A floridai Rap banda megálmodója, szervezője és irányítója Luther Campbell. Promóter, kiadó tulajdonos, repper és hát mocskos buli repper. Sokat nézhette a Star Wars-t, mert leginkább Luke Skywalker néven szerepelt a közönség előtt. Campbell produkciói nagy mennyiségű dübörgő, gépi basszust tartalmaznak szkrecs effektekkel és mindenféle samplek-kel. Ezek szolgáltattak alapjául szókimondó, kemény hangvételű pornófilmbeli is beillő szex Rap-jeikhez. 1986-os bemutatkozásuk óta az általuk vázolt életvitel tevékeny szereplői maradtak a csapat tagjai az egész szcéna előtt közismertté váló Campbell vezetésével. Magyarul nem csak a szájuk járt. Én kimondottan bolondja lettem ütemeiknek középiskolás éveim alatt, mindaddig, amíg egyszer hülye fejemmel el nem adtam az évek sora alatt összegyűjtött 2 Live Crew kazettáimat. Szóval élték züllött, búja életüket a napfényes Miami-ban. Ahogy dalaik egyre ismertebbé váltak, úgy lett Campbell dalszövegeiből egyre többször országos vita téma. Ám a 2 Live Crew sikerei a 90-es évektől zuhanó repülésbe kezdtek. Innentől kezdve Campbell saját cégénél, a Luke Records-nál

102

adták ki a további lemezeiket, amik már korántsem értek el olyan sikereket, mint például a Move Somethin’. Campbell kiadott lemezeiből cenzúrázatlan és tiszta verziókat is, amivel hatástalanította a kritikákat, ám a 2 Live Crew egykori rajongói, majd később becsmérlői már inkább a Gangsta Rap-re kezdtek rámozdulni, teljesen figyelmen kívül hagyva a 90-es évek elején kiadott albumjaikat. 1994-ben még egyszer összeállnak és megjelentetik a Back at Your Ass for the Nine-4 címmel, majd Campbell valószínűleg elirigyelhette Larry Flynn sikereit a Hustler nevű férfiaknak szóló magazinjával, mert bejelenti, hogy beindítja saját hasonló témájú magazinját 1994-ben, vagy 1995-ben, ám ez a terve sosem valósul meg. Az 1994-es visszatérő albumuk egyre jobban szerepelt, eljutva egészen az R’n B lista 9. helyéig. Ám hiába viselték bélyegként a mocskos humorú banda bélyegét, mégis ők már szelídnek tűntek összehasonlítva az épp futó szexen és az erőszakon alapuló Hardcore és Gangsta Rap produkciók szövegeihez képest. Ezekben az időkben, buja és züllött alkotások tekintetében még az olyan Jamaika-i Pop-Reggea sztárok is lekörözték őket, mint Shabba Ranks és Mad Cobra. Mindezek ellenére nem hagyták abba a turnézást és a felvételek készítését, sőt 1996-ban kiadják a Shake Lil’ Somethin’-ot, ami nem kapott sok figyelmet. Campbell ezután elhagyta a csapatot producerkedésben és szóló karrierben gondolkodva, aminek köszönhetően 1992-ben megjelenik az I Got Shit On My Mind, amit természetesen követ rögtön egy cenzúrázott változat is I Got Sumthin’ On My Mind elnevezéssel, amiről tulajdonképpen csak a kislemezre is kimásolt Breakdown hozott némi sikereket. 1996-ban újabb album In The Nude, amit a Bass Waves Compilation követ. 2001-ben pedig Uncle Luke néven visszatérve kiadja a Somethin’ Nasty-t, melynek borítójára Miami legjobb seggeit, zenéihez pedig a legaktuálisabb sztárokat gyűjtötte össze. Olyanokat, mint Snoop, Daz, Sporty G, Lil’ Zane, Jiggie, Camron, Pitbull, DJ Smurf és

103

Kizzy Rock. Erről a lemezről elsőként a Lollipop-ot másolták ki kislemezre. Egyébként Campbell produceri munkásságának egyik legsikerültebb darabja az R’n B, Soul közegben érdekelt H-Town sikeres debütáló albuma a Luke Records-nál. Emlékszem milyen boldog voltam, amikor 1991-ben választ kaptam a Luke Recordstól levelemre, csak akkor biggyedt le a pittyem, amikor lefordítva a levet megtudtam, hogy az általuk felsorolt termékeket,( baseball dzsekitől a videoalbumig volt ott minden) nem tudom megrendelni, mert nem foglalkoztak kontinentális rendelésekkel. A 2 Live Crew maradék tagjai tovább folytatják együtt és kiadják 1998-ban a The Real One-t. Jason Newins house bohóckodása a 2 Live Crew egyik dalát is megtalálta és Jason Newins & the Krew név alatt felkerül lemezűkre a We Want Some Pussy változata. Eléggé termékeny csapat volt a 2 Live Crew, amit az alábbi diszkográfiájuk is bizonyít. 1985- Revelation. 1986- Is What We Are. 1986- 2 Live Crew is What We Are. 1987- Move Somethin’. 1989- As Clean As They Wanna Be. 1989- As Nasty As they Wanna Be. 1990- Banned in the USA(a címadódal Bruce Springsteen paródiája volt) 1990- Live in Concert. 1991- Sports Weekend:As Nasty As They Wanna Be. 1994- Back at Your Ass for the Nine-4. 1994- 2 Live Bass. 1995- Original 2 live Crew. 1996- Shake a Lil’ Somethin’. 1998- The Real One. 2000- Private Personal Parts. 2000- Deal With This.

104

Szinte mindegyik album kétszer lett kiadva a már említett tiszta verziók megjelentetése miatt. LP-jeiken kívül öt darab válogatáslemezt is megjelentettek. De azt hiszem, most már tényleg rá kell térnem az újabb fejezetre, amiben már a Gangsta Rap is terítékre kerül. Ahhoz, hogy teljesen képben legyünk a 80-as évek második feléről, muszáj most már belekezdenem a harmadik fejezetbe. Na Go !

105

106

3. Fejezet 1987 még mindig. Óriási jelentőségű év a Rap történetében, pontosabban egy nagy fordulópont. Igazából eddig az időpontig a Rap előadók nem szakítottak akkora lóvékat a zenéből, mint azt fogják tenni ezután. Tulajdonképpen eddig csak East Coast hangzás létezett a Rap-ben, hisz majdnem minden nagy név New York valamelyik részéhez, de legalábbis valamelyik keleti parti nagyvároshoz volt köthető. Ahogy a Rap fejlődött és lett egyre sokszínűbb a 80-as éveken keresztül, termékeny szcénák keletkeztek szerte az országban, de azért a 80-as évek nagy részére még mindig az East Coast stílusa volt jellemző. Habár az East Coast Rap sem volt már teljesen egységes az évtized közepétől a végéig, elkezdett az agresszívebb ütemek és alapok világa felé haladni, az MC-k elkezdték egyre inkább önmagukat sztárolni, látványos színpadi allűröket használva és csavaros szövegeket gyártva. Ekkora tehető az East Coast aranykora, a zenei világ elfogadta ezt a stílust, ugyan úgy, mint a művészi értékekkel rendelkező előadóit. Olyan nevek fémjelezték ezt a korszakot, mint a B.D.P, Slick Rick, vagy a nem sokára megemlítésre kerülő Erik B & Rakim, akik mindannyian Old School stílus-ból eredő hatalmas szövegírói tehetséggel rendelkeztek. A keményebb vonalat pedig a Public Enemy és az EPMD képviselte. Micsoda nevek mi? Egy külön vonulatot képviseltek az East Coast-on a Native Tongue gyüjtő név alatt felsorakozó csapatok és előadók, akik az afrócentrikusságot, a fekete öntudatot helyezték előtérbe, de majd rájuk is kitérek részletesen. Az egész országban és főleg a nagyvárosi gettókban sorra bukkantak elő a jobbnál-jobb repperek. A „Rap járvány” átterjedt a nyugati partra is, azonbelül pedig Los Angeles lett a Mekka. Ami New York-ban Bronx volt, az az angyalok városában a South Central környéke jelentette. A nyugati parti előadók pedig rendesen belevitték a kapitalizmus szellemét a Rap-be, ők már nem elégedtek meg a szakmai sikerekkel, luxusra vágytak. Ja és a saját vadnyugati, keményebb mentalitásukat is belevariálták a Hip Hop-ba. Ők megmutatták, hogyan lehet kivenni a nagy lovesztát a zenéből. Ahogy múltak az évek a fekete srácok előtt egyre kecsegtetőbb „szakma” lett a gangsta, vagy éppen strici repperkedés. Baszni, 79

mulatni, stekszel segget törölni, ez lett a távlati cél minden kis surmó előtt. Majd a már befutott sztárok nagy képmutatási időszaka is egyben az elkövetkező néhány év. Valójában már volt korábban is nyugati parti Rap, ám nem tudtak komolyabb sikereket felmutatni, így hát nem igazán jegyezték semmilyen szinten sem őket. Talán az első nyugati fecskének lehetett nevezni a Duffy and Jerry Hooks által 1981-ben kiadott Gigolo Rap-et. De akár az L.A. Dream Team, a The Egyptian Lover, az Uncle Jam’s Army és Toddy Tee & Mixmaster Spade produkció is jelezték, hogy a Csendes-óceán partjaira is átterjedt a Hip Hop láz, de ők még igazán nem voltak jelentős, meghatározó elemei a West Coast-i Rap szcénának. Az igazi West Coast-i hangzást egyidőssé lehet tenni a Gangsta Rap-el, ami a 80-as évek végén jelenik meg a Hardcore hangzásból kifejlődve. A Gangsta Rap egy eléggé hangos, éles hangzásvilágot újított be. Szókimondás cenzúrázatlanul, ez volt a legfontosabb ismérve a megújult Hip Hop-nak. Szövegvilágukat tekintve nyersebb, mondhatnánk azt is, hogy az MC-k egyre gyalázatosabb, szaftosabb nyelvezettel szőtték mondanivalójukat. Ezek a szövegek általában a nagyvárosi bűnözésről, a sexről, a piálásról és drogok különböző vállfajainak mesteri szinten való használatáról szóltak és szólnak a mai napig is. Voltak, akik a világot akarták megmenteni Rap-jükkel, mások szimplán a PunciMerci effektust szerették volna életük alapjellemzőévé tenni. Néha pontos tükörképet alkottak a való világról, néha pedig kissé eltúlzott sztorikat kreáltak. A stílus megjelenésével a Rap kereskedelmileg a legsikeresebb zenei vállfajjá alakult át, mindemellett óriási vitákat gerjesztett szenátusi szinten is. Sok Old School Rap sztár is megvetően nyilatkozott a Hip Hop ezen „elkorcsosodása” ellen, de dumálhattak bármit is, ez által lett a RAP a zeneipar legsikeresebb műfaja. Az egy másik dolog, hogy az ezen műfajban ismertté vált előadók általában botrányos életvitelükkel is magukra vonták a figyelmet. Börtönből ki-be járkáltak, kisebb-nagyobb vétségek miatt. Voltak a számláikon illegális drog és fegyverbirtoklástól kezdve testi sértéseken át egészen a gyilkosságokig minden. Ja és hát persze különféle vélt vagy valós szexuális bűncselekmények a legtöbbször.

80

Berúgtak, beszívtak, azt lövöldöztek össze-vissza. Végül is Gangsta Rap a stílus neve, milyen legyenek?! A Def Jam-es Rick Rubin mondta egyszer, hogy „A zene mindig önmagunk tükörképe”. Lássuk, kik azok, akik örökre új mederbe terelték a Hip Hop folyamát. Elkezdem, nem inkább folytatom az előadók bemutatását, rögtön egy olyan csapattal, akiknek a nevéhez kötik az egész Gangsta Rap térhódítását és a nyugati oldal „hatalomátvételét”. N.W.A. – Niggers With Attitude Ez a három betű fogalommá vált napjainkra, az évezredforduló legnagyobb repperei kötődnek ehhez a bandához valamilyen szinten. Van, aki közvetlenül, megint mások csak közvetve, de mégis, életútjukban vannak kapcsolódási pontok valamelyik N.W.A taggal. Mint a Hip Hop egyik döntőfontosságú előadói, az N.W.A hozzásegítette a Gangsta Rap-el a Hip Hop kultúra előtérbe kerülését a 80-as évek végére és a korai 90-es évekre. Durva, kemény megfogalmazású szövegeikben mutatták be az utca életét, a bűnözést, a striciket, a gengsztereket valamint a bandaharcokat. Egyes szám első személyben vállalták a dolgokat, amikből kellőképpen ki is vették részüket. Hiteles személyek voltak, az utca ismerte őket. Az N.W.A, Ice T és Schoolly D remek produkcióikkal és tökéletesített stílusukkal lettek a Rap legrosszabb hírű előadói, inspirálva számos leginkább őket utánzó reppert.

81

Az N.W.A a Los Angeles-i South Central negyedében található Compton-i körzethez köthető. Itt alakult meg az 1964.09.07.-én született Eric Wright, alias Eazy E által, aki egykori drogdílerként összemotyózott egy kis recsilét majd azt beforgatva tisztességes vállalkozásba kiadót alapított Ruthless Records néven. Eazy elkezdte a zene világában megalapozni hírnevét a kor legmenőbb nyugati parti neveinek egy istállóba gyűjtésével. Tulajdonába került O’Shea Jackson, ismertebb nevén Ice Cube joga, aki akkoriban már tapasztalatokat szerzett tini repperként a Los Angeles-i Rap szcénában, és a World Class Wreckin’ Cru-é, melynek tagja volt Andre Young, vagyis a mi „zöld párti”, egykori DJ, Dr.Dre-nk. A World Class Wreckin’ Cru egyébként egy pop-funk társulat volt, mely egyidőben sorakoztatott fel tagjai közt olyan neveket, mint Dre, Michele és a The Arabian Prince. Sohasem kerültek igazán rivaldafénybe, mégis 1988-ra beért egy daluk, a Turn of the Lights a Top 30-ba az R ’n B listán. Nevük általában csak lábjegyzetekben volt megemlítve, és ha néhány daluk nem jelent volna meg egy 1994-es Rhino-s összeállításban, majd ha Eazy E nem hozta volna fel a csapat nevét a későbbi Dr.Dre-t lejárató, csalónak beállító kampányának részeként, akkor biztos, hogy sohasem ismerte volna meg a világ ezt a csapatot. Dr.Dre 1996. július 16.-án megjelentetett egy albumot Dr.Dre Old School Quick Mixx címmel, melyen a korai 80-as évek West Coast-i underground életet akarta bemutatni a nagyközönségnek szerepeltetve az albumon néhány számot a World Class Wreckin’ Cru-tól, a The Egyptian Lovers-től, Uncle Jamm’s Army-tól, az L.A. Dream Teamtől és az Unknown DJ-től. Dre és Cube első dala a Boyz in the Hood volt, mely fel volt ajánlva az HBO-nak, de ők elutasították. Ekkor döntötte el a kerti törpéktől kicsit magasabb Eazy E, hogy megalapítja az N.W.A-t, Cube-al, Dre-vel, DJ Yella-val, D.O.C-vel és a The Arabian Prince-el. Mire első albumuk megjelent a csapat kissé átalakult, ment is el tag, majd csatlakozott újabb. A The Arabian Prince elhagyta a bandát 1988ban beinduló szóló karrierje miatt, melynek gyümölcseként 1989ben megjelent Brother Arab című LP-je, de csak épp hogy súrolta az R ’n B listák alját.

82

A csapat 1987-ben debütál az N.W.A and the Posse-val, mely dalok és jammelések laza kollekciója volt, fogadtatása egyenlő volt a semmivel, szinte teljesen mellőzött albummá vált. Eazy levonta a konzekvenciákat és bekeményítette a hangzást. Következő évben felvette a csapatba MC Ren-t (Lorenzo Patterson), majd megjelentetik a Straight Outta Compton-t, amit sokan az első Gangsta Rap albumként tartanak számon. Óriási hatással voltak a rajongókra, mind külsőségeikben, mind zenéikben valami teljesen újat hoztak. Durvábbat sokkal az addigiaknál. Csillogó, göndör focista frizurával, fekete Los Angeles Raiders cuccokban tipikus utcai lenyúlós markecolós kinézettel félelmet keltve vették át az uralmat a Rap zenében. Cube-ék olyan brutális szövegű dalokkal írták át Hip Hop fogalmát, mint a Gangsta, Gangsta és a Dopeman, de akár a címadó dalt is idesorolhatjuk. Részletezve Dél-Kalifornia szegénynegyedeinek életét, előtérben a bandákkal, az erőszakkal és a droggal az N.W.A nagyon sok szülő szívébe ültetett félelmet és országosan nagy hallgatóságra tettek szert, főleg a fehér fiatalok közt. Gyakorlatilag a rádiók és az MTV segítsége nélkül. A hatalom figyelmét is felkeltette a csapat, főleg az FBI-ét, akik a Ruthless Records-t és a Priority-t figyelmeztetésben részesítették a Fuck the Police című klasszikussá vált nótácskáért. A CB 4 című filmvígjáték valamilyen szinten az N.W.A-t próbálja pardizálni. Sikeresek és hát, ahogy az Los Angelesben a sikeres emberekkel lenni szokott, meg is gazdagodtak rendesen. Dőlt a lé. Koncertek, bulik, dínomdánom. Fehér-fekete-indián-latin puncik ismerték meg a fiúk csúnyáját különböző testnyílásaikban beengedve azokat. Ám minden siker ellenére belső feszültségek tornyosulnak a bandában, pénzügyi nézeteltérésekkel fűszerezve. Személyes összezörrenéseik eredményeképpen Ice Cube elhagyta a bandát, beindítva saját szóló karrierjét 1989-ben. De még a március 31.-én kiadott Express Yourself önállóan formában megjelenő dal sikereiben szerepe volt azért. Talán az olyan emberek részére, akik videó klipeken keresztül ismerkedtek meg a csapattal, mint én is, ez volt a legjellemzőbb N.W.A szám, én mindig erre gondolok, amikor az N.W.A szóba kerül.

83

A csapat folytatja 1990-ben egy EP kiadásával, 100 Miles Runnin’ címmel, ami öt számot tartalmazott, majd közvetlen utána, 1991-ben egy újabb teljes hosszúságú album hagyja el a Ruthless stúdió boszorkány konyháját, Efil 4 Ziggan elnevezéssel, amit visszafelé olvasva nyugodtan nevezhetünk Niggaz 4 Life-nak. Ugyan Dre produkciója által kivételes volt, de már sokat vesztettek a szövegek élükből, éles szociális, közhelyszerű megjegyzéseikkel és rémálomszerű látomásaikkal, gyenge vulgáris humoraikkal önmaguk paródiájává váltak. A csapat tényleges végét az 1992-es események jelentették, amikor is Dre Cube-hoz hasonlóan a rossz pénzügyi gazdálkodást vetette Eazy szemére, magyarul nem tetszett nekik Eazy sajátos részesedés elosztása. Dre nem várt sokat a kilépése után közvetlenül megalapította Marion”Suge”Knight-al a későbbiekben félelmetes hírűvé váló DEATH ROW Records-ot. Jerry Hibbler, az N.W.A menedzsere nem igazán akarta kiadni a kezéből Dre jogait, ám Suge szokásos „meggyőző” rábeszélése után rájött, hogy úgy jár a legjobban, ha átadja azt Suge-nak. Ezzel beindul Dre számára élete legsikeresebb korszak, ami a mai napig is tart, úgyis, mint repper és mint producer. Néhány évig Eazy-vel egymást ócsárolták dalaikon keresztül, majd abbamarad ez a dolog és Dre olyan feltörekvő tálentumokat kezd futtatni, protezsálni, mint Snoop Doggy Dogg. Részese volt a 90-es évek elejére jellemző G-Funk életérzés kialakulásában. Ren, Yella és D.O.C mindannyian szóló lemezzel rukkoltak elő, majd eltűntek a Hip Hop szcénából. Legalábbis Yella és Ren. Eazy E hatalmas sikereket könyvelhetett el, mint szóló előadó, majd állandó Dre-vel folytatott csatározásainak az lett az eredménye, hogy először csak klipeken keresztül gúnyolták ki Dre-ék őt, majd a jámborabb Suge bátyó elbeszélgetett vele, aminek hatására egy mákocskát visszavonta magát a Rap szcénából. Legismertebb lemeze az Eazy-Duz-It volt, melyet még követett ugyan néhány sikeres EP, de mikor 1995 márciusának elején bejelentette, hogy AIDS-es, karrierje hanyatlani kezdett. Három héttel később március 26.-án 31 évesen meghalt. Mielőtt meghalt volna még kibékült Drevel és Cube-al. Nyugodj békében!

84

2000-ben Dre karrierjének egy újabb sikeres szakaszában az eredeti N.W.A tagokkal elkezdett egy újabb N.W.A lemezen, a Not These Niggaz Again-en dolgozni, Eazy helyét Snoop-al betöltve. Világjáró turnéba fogtak, melyet végül is az épp börtönben ülő Suge Knight próbált derékba törni, hivatkozva arra, hogy már ő rendelkezik az N.W.A-hoz tartozó összes joggal. A kor és a stílus másik nagy királya ICE-T. Akkora királya volt ő korának, mint később mondjuk 2 PAC volt, csakhát mivel akkoriban nálunk még nem ez a szabadabb rendszer volt, így hát nem volt a zenei világ sem ennyire nyílt, áttekinthető és feltálalt. Minden infó után menni kellett. Csak a fanatikusok voltak valamilyen szinten képben akkoriban, de panaszkodtam már eleget erről nektek. Minden klipje kötelező tananyag volt, egyéni selypítő reppelésével, igazi gettó feeling-et tálaló videóival. Magyarországon is nagy sikerrel lépett fel az Olimpiai Csarnokban, igaz sajnos én kihagytam, mert engem csak az elő-fellépőként beígért 2 PAC érdekelt volna és a Public Enemy és Ice-T produkciója annyira nem érdekelt. Ő meg talán el sem jött, mert pont akkor kicsit meglövöldözték. Úgy hallottam fellépett még Ice-T a BODY COUNT-al együtt a Fekete Lyukban is, de a mai napig nem tudom ez igaz volt-e. Ice-T Tracy Morrow-ként látta meg a napvilágot 1959-ben a Padlógázzal című filmből ismert New Jersey-beli Newark-ban. Majd a durva, primitív Los Angeles-i South Central-ban nő fel, ahol tinédzserként reppelni kezd, és tisztelete jeléül veszi fel az Ice-T művésznevet a strici-író Iceberg Slim iránti tisztelete jeléül. Majd ő volt az, aki már korai szerzeményeivel is lóvét keresett, mert a Macola Records-al olyan egyességet kötött, ami alapján minden egyes eladott 12” inch-ese után 50% hasznot kapott. A középiskola befejezése után elkészít számos Rap dalt és szerepel olyan klasszikus filmekben, mint a Mario Van Peebles-es Rappin’ és

85

a jól ismert Breakin’ 2-Electric Bogaloo, de nem sikerül kiemelkednie még. Végül 1987-ben aláír a Sire-nek és Afrika Islam producerkedése mellett megjelenteti bemutatkozó LP-jét, a Rhyme Pays-t. Hamar eléri az arany fokozatot ezzel a bakelittel és remek, dicsérő kritikákat kap érte. Nem különben az 1988-ban kiadott szintén bearanyozódó Power-el. Erről az albumról vált mára klasszikussá a High Rollers videója. Ice T így vallott a Gangsta Rap kialakulásáról feltett újságírói kérdésre: „Íme az események pontos kronológiai sorrendje: Schoolly D P.S.K.-ja volt az első lemez ebben a stílusban. Ezután én felhasználtam ennek az ütemét, amikor a 6 'N the Morning-ot csináltam. A szöveg előadásmódja ugyanaz volt: "P.S.K. is makin' that green" . "Six in the morning, police at my door". Amikor hallottam a lemezt, teljesen kész voltam. Ezt koppintásnak is lehet nevezni, de én tényleg bírtam azt a lemezt. Az én lemezem nem úgy szólt, mint a P.S.K. A P.S.K. a Park Side Killers-re utal, de ez nincs így egyértelműen kimondva. Az volt az egyetlen különbség, hogy Schoolly egyszerűen csak bemutatott egy gang-et a lemezén. Én ezután írtam egy lemezt a fegyverekről, a bunyókról és ilyesmikről a 6 'N the Morning-ban. Az én kislemezem megjelenésével egyidőben jött ki a Boogie Down Productions lemeze, a Criminal Minded, ami szintén gengszterekről szólt. Nem hordozott üzenetet, hogy "meg kell tanulnod a leckét", csak a gengszterekről szólt. Ez New York-i dolog. Szóval én kétségkívül megelőztem Eazy-t. 1982-ben a Cold Wind Madness-ben stricikről és nőcsábászokról beszéltem, de az első igazi gangsta rap a 6 'N the Morning volt. Ezután írta meg Cube a Boyz N Da Hood című számát, ami a 6 'N The Morning ütemének koppintására épül. Például: "Six in the morning, police at my door" és "The boyz in the hood are always hard". Ha egyszerre játsszuk le a Boyz N Da Hood-ot és a 6 'N the Morning-ot, hallható, hogy még a szünetek is ugyanott vannak. Az NWA albuma előtt jelent meg az én Rhyme Pays és Power című lemezem. Az NWA viszont nagyobb felhajtást csinált. Ők tették a Gangsta Rap-et egy teljesen különálló stílussá. Így az érdemek az NWA és köztem oszlanak meg. Ugyanez történt a keleti parton 86

Schoolly és a KRS-One között. Mi négyen indítottuk be ezt a dolgot. Meg kell még említeni Too $hort-ot, mert ő is sokat számított.” Szépen felépített karrier a szamárlétra összes fokának megismerésével. Harcba száll a zenei cenzúra ellen az 1989-ben megjelentetett eléggé erős politikai töltettel rendelkező albumát, a The Iceberg/Freedom of Speech…Just Watch What You Say-et. Vitathatatlanul az egyik legnagyobb Ice T slágerrel, a You Played Yourself-el, aminek klipje szintén kultikus Rap videóvá vált. Milyen érdekes, hogy miközben ezeket a sorokat fordítottam, arra gondoltam, mennyire szartam volna én erre az információra akkor, mikor ezt az albumot hallgattuk akkoriban. Nekem senki se mondja, hogy a mondanivalójáért szeretett meg Rap csapatokat. Csak a zene, ami számított nekem és azt hiszem legtöbbünknek. Persze most, hogy már vannak magyar csapatok, esetükben más már a véleményem egy kissé, de a külföldieknél nekem csakis a zene, ami számit. Ha valami szar zeneileg, akkor nekem lehet akármilyen mondanivalójuk, akkor is csak egy tál szar marad az egész. Na de Ice T a téma. Ez az albuma már világviszonylatban is sikernek volt elkönyvelhető, ezt már itthon is meg tudtam vásárolni viszonylag hamar. Időközben a Rap sztárrá előavanzsált Ice T, rendes nyugati parti sztár lévén a filmszínészek életben is érdekelté tette önmagát. Ugyan már próbálkozott korábban az egyik Break filmben, majd 1988-ban a Colors-ban (Baljós Színek) is, de ezek kisebb szerepeket jelentettek neki csupán, ám az 1991-es évben a mozikba kerülő New Jack City-ben ráruházott főszerep már hatalmas sikereket hozott neki. Ez a Wesley Snipes-al, Mario Van Peebles-el közösen készített film volt az első nagyobb reklámot fekete közösségben játszódó alkotás. Igaz az átlag nézőnek csupán egy egyszerű akció film volt, ám nekünk, Rap bolondoknak valami mást is jelentett. Felvettem már akkoriban, de időközben beletöröltem sajna, aztán az RTL Klub műsorajánlatában kellett hesszelnem, hogy mikor fogják megismételni, ugyanis amikor először adták, annyira vártam, hogy el is néztem rögtön a kezdési időpontot. De leadták újra, ugyan úgy, mint a csiga kettesen a Trespass-t, ami ismét csak az ismétlésből tudtam felvenni. Ebben a

87

filmben szintén játszott Ice T, aki mellé főszereplőnek társult egy másik Rap sztár is, Ice Cube. Még 1991-ben megjelenik a mai napig legsikeresebb albuma is az O.G. Original Gangster. Ez az album szorosan kapcsolódott a New Jack City-hez, a New Jack Hustler klipje a film egyik betétdala lett. Egyébként nagyon sok klip jelent meg erről az albumról, a Lifestyle of Rich and Infamous, a Mind Over Matter, és a Tower többek közt. Már ezen az albumon is megjelenik egy keményebb, heavy metal-os zenei világot képviselő szerzemény, a Body Count, előrevetítvén Ice T újabb oldaláról történő bemutatkozását, ami nem is várat magára sokat. Megalkotta szintén Body Count nevet viselő Hardcore-MetálRap zenei világban próbálkozó bandáját. Talán senki se tudná megmondani, hogy ez csak egy poénból létrehozott, vagy egy véresen komolyan gondolt group volt-e, bár talán nem is ez az érdekes ebben a társulatban. Akkoriban több crossover dalnak volt nagy sikere Rap körökben, így nem volt meglepő annyira egy ilyenfajta csapat felbukkanása. Ice T ügyesen meglovagolta ezt a divathullámot, mikor kigondolta ennek a bandának a tervét. Ügyesen felépített reklám hadjárattal népszerűsítette a Body Count-ot, aminek első lépése volt a saját LP-jén megjelenő előbbiekben említett szám. Sokan elfordultak a rajongók közül Ice T ilyen irányú vonzódása láttán, mint én is, de ugyanannyit szerzett is a felnövekvő, már keményebb ütemekért lelkesedő Rap nemzedékből. Az 1991-es Lollapalooza fesztiválon már együtt nyomta a Body Count-al, akiknek a tagjai Ernie-C (gitár), D-Roe (gitár), Mooseman (basszusgitár) és Beatmaster V (dobok) voltak. Hatalmas sikert arattak, meglepően új hangzást produkálva. A srácok mindannyian a

88

Los Angeles South Central negyedben található Crenshaw-i középiskolába jártak, itt haverkodtak össze. Az Ice T-vel elkezdett közös munkájuk gyümölcseként kiadták a nevükkel azonos című debütáló nagylemezüket. Az új generációs rajongóknak, akik maradéktalanul befogadták a Body Count-ot, azoknak a There Goes the Neighborhood klipje egy imával volt egyenlő. Az album alap Heavy Metal klisék és szövegek egyvelege volt, melyek néhol kissé viccesek voltak, de ugyanakkor tiszteletet parancsoló megoldásokat is felvonultatott. Nagyon gyorsan kialakult egy parázs vita az album utolsó track-je, a Cop Killer miatt. A felvétel, ami dühödt hangvétele, a még dühösebb afróamerikaiak körében hamar egyfajta szimbólummá vált. A Cop Killer egy olyan dühvel teli fekete szemszögéből íródott, aki lelövöldözi a rendőröket Rodney King bántalmazásának megtorlásaként. Hatalmas botrány!!!! Konzervatív és rendőri csoportok szólaltak fel a dal ellen a Sire anyavállalatánál, a Time Warner-nél, ösztökélve a céget egy újraírt, cenzúrázott változat megjelentetésére. Ez a dal, akkora hatást ért el, hogy átvette a Dead Kennedys Jello Biafra-jának a „helyét”. A Gangsta Rap már akkoriban is óriási szálka volt sok közösség szemében, ez a dal is csak parázs volt a tűzre. És ha már tüzet emlegettem, emlékeztek, akkoriban volt, mikor Los Angeles gettóiban elszabadult a pokol és beindult a boltok szétrablása, óriási máglyák gyújtása épületekből?! Nem volt semmi látvány így TV-n keresztül se. Visszatérve a zenéhez, a Cop Killer botrányai Ice T új albumát is beárnyékolták. Az album megjelentetését elutasították, dacára annak, hogy teljesen más tartalommal és stílussal bírt. Az állandósult rossz publikációnak köszönhetően Ice T és a Warner Bros kivették a dalt a lemezből, behódolva a nyomásnak. 1994-ig kellett várniuk a rajongóknak a második albumra. A Born Dead-et már Ice T új kiadójánál adták ki, a Priority-nél. Ez az album sem nagy vitákat, sem nagy eladási mutatókat nem produkált, így hát kiadása után nem sokkal el is tűnt a színről. Nem sokkal ezután Mooseman is elhagyta a csapatot. A hanyatló érdeklődés ellenére Ice T a bandával maradt és 1997-ben kiadják újabb, harmadik albumukat, a Violent Demise-t. Egy szomorú hír kapcsolódik ezen időkben a bandához, Beatmaster v-ről

89

kiderül, hogy leukémiás. A lemezt megjelenése utáni hetekben hirtelen pálfordulásként egyre több dicsérő szó érte a kritikusoktól. Jó kritika = Jó eladási mutatók. Egy 1997. március 4.-i New York-i keltezésű képeslapszerű reklámlapocska formájában nekem is küldtek erről egy értesítést, dehogy honnan volt meg nekik az én címem, az még nekem is talány a mai napig. A megsértett Ice T az első Body Count album után egyre inkább feltűnőbb és népszerűbb figurája lett a zenei világnak. Több fórumon szót emelt a médiabeli és az egyetemeken tapasztalt cenzúra ellen és könyvet írt saját megpróbáltatásairól. Szerepet vállal többek közt a nálunk a csiga kettesen vetített New York Undercover (Veszélyes Küldetés) című sorozatban. Miután átpártolt a Priority-hez, 1993-ban megjelenik Home Invasion néven újabb nagy sikereket magáénak tudható LP-je. Beindulnak a nagyobb mozifilm szerepek, majd színészi munkássága közben összehozza újabb, What Really Goes On című lemezét önmaga és DJ Aladin segédletével producelve. 1996-ban Cold as Ever címmel jelenik meg az újabb album, majd még abban az évben egy újabb is napvilágot lát, VI:Return of the Reel elnevezéssel. 1999 pedig a 7th Deadly Sin éve lesz. Felsorolom nektek néhány filmjét az említetteken kívül: Ricochet- Visszakézből (Denzel Washington-nal). Tank Girl. The Heist- A Balhé. Luck of the Draw- Nyomd a lóvét. Johnny Mnemonic (Keanu Reeves-el) Mean Guns. Who’s the Man?. Crazy Six Corrupt. Final Voyage- Utolsó Utazás (Erika Eleniak-kal). Point Doom. Judgement Day.- Az Ítélet Napja.(Újra Mario Van Peebles-el). Stealth Fighter- Lopakodó. Urban Menace. Agent of Death. The Wrecking Crew.

90

Ceprechaun in the Hood. ’R Xmas. Air Rage. Guardian. Out Kold. Így dióhéjban csak ennyi.  Ja és emlékeztek Darlene-re, Ice T bombázójára ??? Akinek nem állt legalább egyszer fel a fasza rá az nem is nézett akkoriban Ice T klipet!  Ennek a fejezetnek az elején meg lett említve SCHOOLLY D neve is, mint a korszak meghatározó személye, ugyan ő nem futott be akkora népszerűséget hozó pályát, mint megemlített társai, de mindenképpen fontos szereplője volt a Rap folyamatának azokban az időkben. Számos felvétele nyújtott biztos kapaszkodót néhány későbbi reppernek. A sors fintora, hogy épp egyszerre kezdett olyan nevekkel, mint a Rap hallgatóságát a totálisan leuraló N.W.A, Public Enemy, Ice T, EPMD vagy akár az Eric B & Rakim által alakított duó. Pedig hát egyike volt ő is azoknak az előadóknak, akik a gettók erőszakosságáról és szegénységéről szókimondó sztorikat tálalt elénk és tulajdonképpen segített megalkotni és kifejleszteni a stílust, melyet napjainkban csak Gangsta Rap-ként becézgetnek. Polgári nevén Jesse B. Weaver Jr.-ként Philadelphiában született és nőtt fel Schooly D, majd 1986-ban kiadják a Jive Records-nál első, saját nevét címként is viselő albumát. Ennél a kiadónál jelent meg iskolai haverjának Fresh Prince-nek is a lemeze. A viszonylagosan jó fogadtatásnak köszönhetően kiadhatja következő, már sokkal Hardcore-osabb ütemvilággal megspékelt albumát 1987-ben, a Saturday Night-ot, majd 1988-ban a Smoke Some Kill-t. A reppert ezután sorozatosan tűz alatt tartották politikusi, szülői csoportosulások életszagúan tálalt, megrendíthetetlen tartalmú utcai történetei miatt. Kampányba fogtak, hogy hosszú időre vegyék cenzúra alá a hozzá és az N.W.A-hoz, valamint Ice T-hez hasonló, a Gangsta Rap-et saját életérzésként reklámozó előadókat. Szerencsétlenségére Schooly a 90-es évekre elveszítette teljesen a népszerűségét és utolsó megjelenése lett a Gangsta’s Story. Ezután a Techno zene világába bonyolódott bele.

91

És ha már az N.W.A be lett mutatva, azt hiszem, ide kívánkozik még a Compton’s Most Wanted, Abowe The Law és a South Central Cartel csapatok megismertetése is, akik ugyan egy-két évvel utánuk mutatkoztak be a nagy közönség előtt, ám mindenképpen a nyugati parti Gangsta Rap úttörőiként lettek feljegyezve a „történelem” könyvekben. A COMPTON’S MOST WANTED, a későbbiekben szóló karrierjével is ismertté vált MC Eight vezetésével mi másról is dalolgathatott volna, mint a Compton-i bandaviszonyok, a kurvák, a fegyverek és a drog, magyarul semmit sem hagytak ki, amivel általában Gangsta repperéknél illik foglalkozni. Sikereiket, nagyobb részt a Growin’ Up in the Hood című Gangsta balladájuknak köszönhették, ami a Boyz in the Hood filmzenei albumjáról vált slágerré. A dal No.1 lett a Billboard Hot Rap Singles listáján és még ugyan azon a héten a filmzenei album is az R’n B album lista csúcsára ért. Valójában ez a single volt a csapat egyetlen slágere, ezáltal kóstoltak bele az igazi sikeresség érzésébe. Majd mikor 1994-ben MC Eiht belevág egy hosszú és sikerekkel teli szóló karrierbe, a csapat feloszlik. A csapat MC Eiht-ből, Chill MC-ből és a lemezjátszók mögötti DJ Mike T-ből állt. A produceri székben Slip-el és a nyugati parti Old School veterán Unknown DJ-vel, na ez a kis társaság 1989-ben verődött össze, majd 1990-ben egy sokat ígérő bemutatkozó lemezzel jelennek meg, az It’s Compton Thang-el. Nem volt hosszú életű album, ám a jelentőségét tekintve, mint valamiféle Gangsta életérzést tükröző életmű, az N.W.A. Straight Outta Compton-ja mellett volt a helye.

92

A következő évben a szintén Gangsta Rap-ben elhíresült The Geto Boys nevű formációval turnézgattak, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a stílus szétburjánzott az egész Államok területén. Kicsit később, de még ugyanabban az évben megjelentetik második lemezüket, a Straight Checkn’Em-et. Akkoriban nyomultak épp a listákon a Growin’ Up in the Hood-al, ami a már említett filmzenei album előtt már megjelent a csapat első albumán. Ez a második LP-jük sokkal brutálisabbra sikerült az elsőnél, ami meg is látszott a szeptemberre elért 26. helyezésben az R’n B listán. A rákövetkező évben kijöttek egy tökéletes, remek albummal, a Music To Driveby-al, ami sajnos pozitívumai ellenére már előjelezte a csapat felbomlását. 1994-ben a vezérhang, MC Eiht kiadja a Billboard lista 5. helyére kerülő We Come Strapped című debütáló albumát, mellyel egyértelművé teszi, hogy nincs szüksége a továbbiakban a csapatra. Ez pedig a Compton’s Most Wanted halálos ítéletét jelentette. Bemutatkozó albuma az egyik legjobb bűnöző Rap lemez lett és bearanyozódott. Ezekben az időkben a Rap közösség MC Eiht-et Rap szupersztár státusba emelte és a Veszélyes Elemek-ben nyújtott alakítása csak megszilárdította ezt a státusát. Részt vesz ennek a filmnek és a Padlógázzal-nak a filmzenei albumának a munkálataiban is, ezeken kívül kiadja második lemezét is a Death Threatz-et 1996-ban. Azt hiszem ekkor volt a csúcson. 1999-ben megjelenik az Automatic című albuma, majd 2000-ben az „N” My Neighborhood is megjelenik a Priority Records-nál. A West Coast-i Gangsta életérzés a 90-es évek végére már több lett, mint egyszerű zenei stílus, amiből jó pénz lehet kivenni, csakhogy az épp új generációs tehetségekkel visszatérő East Coast Rap és a kisebb helyi kiadók által bimbódzó Dél felemelkedése is belejátszott MC Eiht lassú népszerűség elvesztéséhez. Meg hát ugye a legnagyobb nyugati kiadó, a Death Row Records eltűnt szinte teljesen, annak nagy hatalmú ura Suge Knight bebörtönzésével. Mondjuk ez inkább a nyugati oldali „zenebirodalom” összeomlásához kapcsolódó tény, de igazából Los Angelesben minden összefügg mindennel.

93

Ígyhát nem volt meglepő, mikor MC Eiht újra a régi bandával tűnt fel és kiadták 2000-ben a sajnos minimális hírverésű visszatérő albumukat, a Represent-et, majd 2001elején pedig a visszatekintő jellegű Best-of albumukat, a When We Wuz Bangin’-t, ami tulajdonképpen egy jubileumi album volt a csapat 10 éves fennállásának. MC Eiht pedig újra megpróbálta visszaszerezni nevének régi dicsfényét a 2001 tavaszán kiadott újabb szóló lemezével, a Tha 8tz Gangsta-val. A Los Angeles-i South Central gettói, a Compton-i, a Long Beach-i utcák már nem csak a bandák harcaitól voltak hangosak, hanem azzal, hogy az N.W.A. és Ice T a nyugati partra irányították a Rap közönségének figyelmét, sorban jelentek meg immár a különböző Gangsta Rap bandák is, melyek csak tovább növelték a West Coast Rap ázsióját. Az ekkor feltűnő csapatoknak és előadóknak vitathatatlan érdemeik vannak abban, hogy a 90-es évektől az évtized közepéig szinte csak a West Coast létezett a Hip Hop zenei stílusként a nagyvilág előtt. Ebből az úttörő munkából tevékenyen kivette részét a SOUTH CENTRAL CARTEL is. Első jelentkezésüket a debütáló lemezük megjelenésének időpontjához köthetjük, az 1992-es év elején. A South Central Madness megjelenésekor nem gondolták volna, hogy a siker után megtapasztalják még egyszer a népszerűség utáni mélyrepülést és a teljes érdektelenség érzését is. Ők sosem lettek világhírűek, ám az USA-ban és főleg a nyugati országrészben nagy tiszteletet vívtak ki maguknak bemutatkozó és második albumukkal is egyaránt. 1994-ben került a boltokba ez az ominózus második LP, a N Gatz We Truss, mely meglehetősen nagy sikert keltett az underground Gangsta Rap közegben és aminek köszönhetően a Def Jam kiadó is felfigyelt a csapatra. Közös kapcsolatukból származik az 1997-es albumuk, az All Day Everyday. Ezen éra alatt a csapat két főnöke Havoc és Prodeje albumok füzérét jelentette meg a Quality Records-nál, amik ugyan szerényebb sikereket értek, ám a közönség szemében kultikus tiszteletnek örvendnek a mai napig. Szerencsétlenségükre a Def Jam az évtized végére dobta őket és egy kisebb helyi érdekeltségű kiadóhoz írtak

94

alá, amivel egyúttal a „halálos ítéletüket” is aláírták. Ennél a kiadónál jelenik meg a Concrete Jungle.Vol.1, ami az utolsó lemez megjelentetésük volt. A kereskedelmi sikerek hiányának ellenére a csapat megállta a helyét a 90-es évek elején Gangsta Rap úttörőként, olyan West Coast-i társaságok mellett, mint az N.W.A., a Compton’s Most Wanted és az Above The Law. Az ABOVE THE LAW csapatáról elsőre mindig az 1992-es görögországi nyaralásom ugrik be, mert ott sikerült egy lemezboltban megvennem az akkor számomra teljesen ismeretlen csapat első debütáló lemezét egy B.V.S.M.P album társaságában. Sajnos ezt az albumot később a Music Dome-ban becseréltem valami más bakelitre. Bevezetőt nem igazán írnék róluk külön, hisz rájuk is a már más csapatoknál felsorolt Gangsta Rap klissék illenek. Inkább dióhéjban összegzem tevékenységüket. A Los Angeles-i Rap csapat tagsága négy főből állt, the Cold 187um (Gregory Hutchinson), KM.G the Illustrator (Kevin Dulley), Go Mack (Authur Goodman), és Total K-oss (Anthony Stewart). Felvételeiken főleg a kőkeményen tálalt utcai erőszak és bűnözés, valamint a szókimondó szex témájú beszélgetések és különböző kommentárok voltak az alappillérek. A csapat első bemutatkozó albuma 1990-ben jelent meg, Livin’ Like Hustlers címmel, majd egy egész évtizeden keresztül folyamatosan jelentkeztek albumokkal, 1993-ban a Black Mafia Life-al, 1994-ben az Uncle Sam’s Curse-al és az 1996-os Time Will Reval-al, majd az 1998-as The Legend-el és az 1999-es Forever-el. Jelenleg is aktívak és a Suge Knight kiszabadulása utáni Tha Row kiadó alkalmazásában állnak. Az említetteken kívül volt még egy jelentős korai West Coast-i tag és ő DJ QUIK volt.

95

Funky-s, élő kíséretes trackjeivel vált ismertté ez a repper, miután a 80-as évek végén a Profile Records tehetségkutatója Dave Moss felfedezte őt, egy demó kazetta végig hallgatása után. Kisvártatva megjelent debütáló albuma is, a Quik in the Name, melyen bebizonyította tehetségét az élő zenék tudatos felépítésében, tradicionális Funk zenére építkezve. Az 1991-es bearanyozódó bemutatkozó albumának sikerei után olyan más előadók anyagainál vállal producerkedést, mint a 2nd II None és HI-C. Második sikeres albuma után, az 1992-es Way to Fonky után megjelentet egy harmadik albumot, a Safe+Sound címűt, mely tartalmazta a Dollaz and Sense-t, melyet később felraknak a Snoop Doggy Dogg féle Murder Was the Case filmzenei albumára. Egyébként számos más dalban is benne volt a keze erről az albumról. Mindeközben New York is kitermelte ennek a kornak a sztárjait. Ezekben az időkben váltak a korszak szimbolikus fazonjaivá, a késő 80-as évek egyik legbefolyásosabb előadóivá ERIC B & RAKIMék. James Brown alapok Hip Hop-ba történő átvarázslásával és briliáns-szuper-mega-giga varázslásukkal, a Paid In Full-al örökre nyomott hagytak lemeztárainkban. Mialatt Eric B elkápráztatta a közönségüket kiváló DJ technikájával, addig Rakim megmutatta a 90-es évek laza, gördülékeny stílusához vezető utat az ő nyugodt reppelési stílusával, ami azért energikus is volt egyben. A duó első három albuma aranylemez lett és sikerült a Friends sikereivel egy R’n B Top 5-ös slágert is elérniük. 96

De hogy is kezdődött??? Nos mialatt Eric Barrier amolyan mobil DJ-ként dolgozott 1985-ben a New York-i WBLS-nél, találkozott William Griffin-el, a Long Island-i gyökerekkel rendelkező csúcs MC-vel. Közösen kezdenek felvételeket gyártani, amit az Eric B is President-el mutatnak be a publikumnak. A dal a Harlem-i Zakia cég védjegye alatt jelent meg1986-ban és egy utcai-underground szenzációvá ért. A következő évben leszerződnek a 4th & Broadway-hez és végre az Eric B & Rakim duó kiadja első önálló albumát a Paid In Full-t. Hatalmas siker. A címadó dal videóját van aki nem ismerné?! Nem hiszem. Az album sikere az Universal/MCA-hez repítette őket, akik még abban az évben ki is adják második lemezüket, a Follow the Leader-t. Ezt, gyümölcsöző kapcsolatuk időtartama alatt még további két LP követi, az 1990-es Let the Rhythm Hit’em, majd az 1992-es Don’t Sweat the Technique. A 90-es évek közepére Eric B saját védjegye alatt, a 95th Street Label-nél szólóban is próbálkozott. Rakim 1997-ben hozza ki a The 18th Letter LP-jét, majd utána 1999-ben a The Master LP-t, melynek produceri gárdája elég komoly neveket vonultatott fel DJ Premiere, Clark Kent és Amen-Ra személyében. A pénzhajhászás a keleti parton is híveket nyert magának. Két tehetséges fiatal összeáll és nyíltan vállalják, hogy a Rap csak a zöld hasúakhoz vezető út számukra. Na ennél a mondatnál rögtön a Master P féle alakok juthatnának eszünkbe, ám óriási a különbség van a köztük és az EPMD között. Eric Sermon és Parris Smith duója ugyanis maradandót alkotott nekünk és nem is akár milyet. Mint említettem, ők bevállalták a céljukat és nevüket is azon alapelvek figyelembevételével kreálták Eric and Parris Making Dollars-ra. A két srác a New York Long Island-i részén elterülő Brentwood körzetében jártak középiskolába, ahol Parris egy Smitty D & the Rock Squad nevű amatőr bandában DJ-skedik. Hírük még a Tommy Boy kiadóhoz is eljut, akik ki is adnak nekik egy single-t. Majd megismerkedik Eric-el és

97

közösen kezdenek felvételeket gyártani, aminek eredményeképpen egy két számos demó alapján leszerződtetik őket a Sleeping Bag Records emberei. 1988-ban pedig megjelenik első albumuk, a Strictly Business, ami számomra mindenidők legprofibb debütáló albuma. A mai napig nem tudtam megunni, de valószínűleg így volt ezzel Nas nevű kortárs repperünk is, amikor úgy gondolta nem veszhetnek a semmibe erről az albumról a So Let The Funk Flow dallamai és át is mentette azokat pár év elteltével saját, Nastredamus néven sikerre vitt slágerébe. Az album minden trackjére a pulzáló ütemek jellemzőek, bemutatkozó album létére kiforrott és profi, tiszta hangzásokkal késztett ritmusos fejmozdulatokra. Épp ezt az albumot hallgatom most is és majdnem szétrúgtam a tízen akárhány éves mjúzikcenteremet, mert bekapta a szalagot. Amúgy nem találták fel a spanyolviaszt ők sem, hisz a picsa, a lóvé az állandó témája szövegeiknek, csak hát ők lenyugtatott funk alapokkal spékelték meg a témát, néha pedig a tuti hatás kedvéért az Old School éra hangulatát idézték vissza vírtuózkodásaikkal(lásd: a DJ K LA Boss elnevezésű track). Engem zenei világuk a késői Whodini hangzásra emlékeztettek. Minden felvétel más és mégis egy adott nyomvonalban haladva vitte az albumot az arany státus felé. Az album legismertebb felvétele a címadó dal lett, amiben egy Eric Clapton dalt, az I Shot the Sheriff-et pörgették fel felgyorsított Starsky és Hutch főcímzeneszerű taktusokkal. Még az én lengyelpiacos kamukazettámon is olyan basszus érzékelhető, amit magasabb hangerőn hallgatva kisebb földrengésként is be lehetne jegyeztetni. A You Gots to Chill klipjét a mai napig el lehet csípni a VIVA éjszakai Night Club műsorában. Második 1989-ben megjelenő albumuk, az Unifished Business már a DJ Scratch csatlakozásával trióvá bővülő csapat második aranylemezét hozza meg. Az album átütő sikere a So What Cha Sayin’. Érdekes momentum az N.W.A-val közösen forgatott videó klipjük, a Big Payback, amin még csak egy szikrája sem érezhető az alig néhány év múlva bekövetkező East-West ellentétnek. Az új album ütemvilága nem okozott csalódást, azt tudták nyújtani, amit már joggal elvárhatott mindenki. Pörgős és mégis a hallgatása közben lágyan, hullámozva áramló funk-ot kapunk tőlük.

98

Menetrendszerűen egy évvel később jelenik meg harmadik LP-jük, a Business As Usual, aminek borítóján rahedli shotgun csőve meredezik Eric-re és Parris-ra, miközben ők egy kedvűen bámulnak ki a, szinte védjegyükké vált halászsapkájuk alól. Ők semmit sem bíztak a véletlenre és az album hangzásvilágán nem igazán változtattak. Nem próbáltak újítani, de nem is várta tőlük senki sem el. A Mainslaughter-t minimális hangerőn ajánlom sötét szobában aláfestő zenének egy prütykölés utáni Marlboro-hoz.(Nekem bejött, basztam én arra mi is a témája tulajdonképpen a track-nek). Az EPMD ismert volt arról, hogy nem hagyta ki eddig egyik albumának címéből se ki a Business szót, de ugyanígy kihagyhatatlan volt a minden LP-n helyett kapó Jane című dalocska, albumonként sorszámozva persze. Ezen az albumon a Jane 3-al folytatják ezt a tradiciót. L.L.Cool J is tiszteletét teszi az albumon, mint a srácok régi haverja. A Funky Piano-ban pedig a folyamatossá tett zongoraszirénás dallam hagy örök nyomott mindenkiben. A Rap Is Outta Control már előre jelez valamit a következő albumuk hangvételéből. Ahogy rátérek az újabb és újabb albumjaikra, úgy cserélem én is ki a kazettákat a magnóban, hogy ezáltal is jobban átérezzem, azt, amiről írok, de sajnos mivel nem vagyok a zenei szakszavakban járatos, így nem tudok nektek annyira pontos megfogalmazásokat elővarázsolni, mint azt megszokhattátok esetleg a néhányszor már említet zenei lapok kritikusaitól. Remélem azért nem olyan rossz az én prezentálásom se. Természetesen ez az album is bearanyozódik. Az EPMD baráti köre bővül egy-két érdekes taggal, akiknek a neve nem sokáig marad ismeretlen a világ előtt. Csatlakozik hozzájuk a Das EFX páros, a később rengeteg balhéval ismerté váló Keith Murray, K-Solo és Redman. Őket saját tulajdonukban lévő Shuma Management nevű cégük által menedzselik és Hit Squad néven válnak a Rap félelmetes fazonjaivá. Általában olyan mainstream sikereket elérő sztárok fikázásával töltik ki idejüket, mint Young MC, vagy a mélyhangú Tone Loc. Milyen baró korszak is volt ez, hisz még a nyálasabbnak mondott reppereket is tudtuk értékelni, sőt imádni, mert volt is miért. 1992-ben kiadják az MTV által kellő képen befuttatott negyedik albumukat, a Business Never Personal-t, ami akaratukon kívül egy

99

nagyon eltalált címválasztás lett a csapat részéről. Miután a lemezen azt kutatják ki ölte meg Jane-t (Who Killed Jane), majd a Crossover és a HeadBanger klipjeikkel visznek minket az őrületbe, Eric és Parris csúnyán összevesznek, ami pedig különválásukhoz vezet. De azért még megkapják ezért is az arany lemezt. Állítólag Eric haverjai betörtek Parris pecójába, sőt maga Eric is gyanúba keveredett az ügyben. Na ez elmérgesítette annyira a helyzetet, főleg Eric Parris-t ért pénzügyi vádjaival, hogy útjaik szét is válnak. A Hit Squad is kettéválik, Eric és a hozzácsatlakozó Redman és Keith Murray Def Squad néven folytatják tovább. A többiek maradnak a már bevált névnél. Eric és Parris önálló próbálkozásainál sokkal nagyobb sikereket érnek el védenceik saját szóló produkcióikkal. Eric megjelentette 1993-ban a No Preassure-t és 1996-ban a Double Or Nothing-et, csekély érdeklődéssel fogadtatván. Parris PMD néven pedig a még kisebb szintű fogadtatásban részesített 1994-es Shade Business-t és az 1996-os Business Is Business-t. Eric Keith Murray-t futtatja be piszkosul, Parris pedig a DAS EFXből csinál a nagyvilág előtt sztárokat. Ők Petersburgból kerültek ki, miután a két srác, Skoob és Drayz egy tehetségkutató versenyen másodikak lettek és leszerződtette őket Eric Sermon. Ezután csatlakoztak az EPMD családhoz. Első önálló megnyilatkozásuk a Dead Serious volt, amiről a mai napig sikerült megőriznem a They Want EFX klipet. A következő évben 1993-ban kiadják a Straight Up Sewaside-ot, majd 1995-ben a Hold It Down-t.

Ugyan 1998-ban megpróbáltak visszatérni a Generatin EFX-el, ám ezzel az albummal sem tudták áttörni azt a láthatatlan határt, ami által akár világhírűek is lehettek volna. Sikerült a francia TV5-ből felvennem egy érdekes számot, amiben egy Soul-os R’n B dalban 100

szerepelnek egy Melgroove nevű csapattal, a Viens című dalban ezek a gettóbeli keményfiúk. Ha másra nem is fogunk belőlük emlékezni, a Real Hip Hop című daluk biztos, hogy örökké fenn fog maradni, hisz egy 90-es évekbeli klasszikust alkottak vele. KEITH MURRAY megjelentett néhány nagyon jó albumot, köztük az 1998-as It’s A Beautyfull Thing-et, melynek megjelenésekor megkapja három éves börtön büntetését, egy bárban történt verekedéséért. DJ Scratch pedig kibaszottul felkapott zeneszerző lesz, munkásságát fémjelzik olyan előadó sikerei, mint Busta Rhymes, Onyx vagy akár Funkmaster Flex. K-SOLO is önálló lemezzel rukkolt ki 1992-ben, a Times Up-al, ám a Parris gyermekkori haverjából, Kevin Madison-ból K-Solo (Kevin Self Organization Left Others)-vá váló repperre továbbra is jobban emlékeznek úgy, mint az EPMD turnék egyik tehetséges fellépője. Leismertebb dala az egyébként szerintebb kurva jó I Can Hold It Back. Eric az R’n B producerkedésével és az Atlanta-i klubjával gyarapítja tovább a már amúgy is jól megtömött bukszáját. Majd az 1996-os év meghozza a nagy kibékülést a két régi cimbora közt. Állítólag 2 PAC és Biggie halála inspirálta őket arra, hogy 1997-ben megjelentessék új, visszatérő az East-West ellentétet felszámoló albumukat, a Back In Business-t. Az album arannyá válik, abban a korban, amikor Puff Daddy védencei szüretelgetik épp a platina lemezeket. Ám egy EPMD arany felér száz Jay-Z – szerű majom platinájával ezt átérzi mindenki a szcénában. 1999 júliusában Out of Business címmel jelentkeznek újra, ami egyfajta Greatest Hits-ként is felfogható albumuk, hisz egyik fele régi EPMD klasszikusokat tartalmaz. A csapat több filmhez is írt betétdalt, köztük a How To Be a Player-hez is, amit Ne Légy Barom! 4. címmel kölcsönözhettek ki. Na eddig tartott a mese a két szegény néger fiúcskáról, akik szerették volna összebazsált pénzecskéjüket a német autó ipar megsegítésére felajánlani és Don Perignon bátyó

101

buborékos szőlőjét pénzért lötykölni. Sikerült nekik!

szerelmeskedő

nénik

csúnyájára

Attól függetlenül, hogy a stílust Gangsta Rap-nek hívták és a szövegek egyre durvábbá váltak, ez a keménység nem tükröződött a zenei alapjaikon. Sokan képzeletben keményebb zenéket társítanának ezekhez a gangstákhoz, stricikhez, akik a kor előadóit alkották, ám meghallgatván műveiket rá kell döbbeni, hogy tulajdonképpen nagyon is kellemes funk alapokkal dolgoztak. Gyakran visszanyúlva mintákért a 70-es és 80-as évek fekete zenéikhez. Főleg ahogy az évek teltek és lettek egyre uralkodóbbak és meghatározóbbak a nyugati part előadói. Persze az említett előadók nagyon sok reppert inspiráltak és hatásukra belevágtak ők is saját Rap karrierjükbe. Voltak hiteles, igazi utcai háttérrel rendelkező arcok és hát persze feltűntek a divathullámot meglovagoló ál-gangsták is. Eleinte kézzel-lábbal harcoltak a hitelesebb fazonok a „Sucker MC-k” ellen, ám idővel kibékültek velük, hisz azok mainstream sikerei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a saját lemezeik is jobban beleivódjanak a köztudatba. Sőt közös munkákat is bevállaltak velük, nem kevés hátsó szándékkal persze. Szépen meglesznek egymás mellett, a kisebb csipkelődések ellenére is. És ahogy azt már pedzegettem, a korszak divat repperei se nyújtottak rossz teljesítményt. Volt olyan eset is, majd meglátjátok, hogy világot láttak olyan mára klasszikussá érő számok, melyeket kimondottan mainstreamkedvenc sztárok alkottak. Imádtuk őket és zenéjüket, ha meghallottuk valamelyik diszkóban biztos, hogy beindult a boogie-zás. Na de inkább haladjunk tovább a kor ászainak bemutatásában, amik közt meg lesznek említve természetesen az előbbi sorok képviselői is. 1987-ben tűnt fel a Rap áramlatában Gánó bácsi két kedvencének egyike, TOO $HORT. Az Oakland-i strici király, a King Of Mack, aki túl élt mindenkit és akkor is nyomni fogja, ha már ember sem lesz a földön, mert őt nem lehet nem szeretni. A világ legnyugodtabb pimp-je, akit az egész szakma elismer.

102

Generációmnak elég csak a The Ghetto című nyugodtságot felemlíteni és mindenki egy hullámhosszra hangolódik. Ugye igazam van testvéreim!? Ez a törpe Rap veterán is hozzájárult keményen a West Coast Rap kialakulásához, buja rímeivel, néhol eltúlzott strici kalandjaival, lövöldözéseivel és szexuális perverzióinak magas fokú versbe szedésével. Ez a slágereken keresztüli hősködése bejött neki és ő lett a Rap történetének egyik legsikeresebb előadója, amit öt platina lemezes múltja is igazolhat. 1966. április 28.-án született Todd Shaw-ként Los Angeles South Central negyedében, ám még tinédzserként kerül Oakland-be. A 80-as évek elején őt is megfertőzi a Hip Hop. A kis Todd reppelgetni kezd, és környezete hamar észreveszi a pöttöm, ám annál nagyobb fasz fiúcska tehetségét. Haverjával Freddy B-vel közösen Oakland utcáinak eseményeiről verselnek szövegeikben, amit demókazettákon árulgatnak a környékbeli srácoknak. Helyi menőknek számítanak, akiket ismert az utca. A gengszterek és stricik közt felnövő Todd hamar ráérez az életre és elhatározza nagy sztár lesz, akiért döglenek a kurvák. A Rap, a picsa és a pénz lett az ő választott szakmája is. Verdákra vágyott és hírnévre, amire nem is kellett sokat várnia. Végül is aláír egy kis helyi érdekeltségű kiadónak, a 75 Girls-nek, akiknek részére rögzít egy maréknyi dalt, mielőtt 1986-ban megalapítja saját tulajdonú Dangerous Music elnevezésű védjegyét. A nagyra törő $hort több mint 50.000 másolatot ad el saját maga és cége debütálásának is számító Born To Mack elnevezésű anyagából, amit a kocsijának csomagtartójából árul. A tehetséges és agilis $hort

103

sikerei nem kerülik el a New York-i Jive Records figyelmét sem és egy hosszútávra szóló szerződéssel keresik meg. Az 1987-ben a Jive által újracsomagolt Born To Mack nagyon hamar bearanyozódik. Ezt követte az 1988-ban megjelenő Life is….Too $hort, mely platina lett és 80 hétig tartózkodott a listákon. Rap-jei ellen számos feminista szervezett nyújtott be panaszt, nőgyűlölőnek titulálták, olyan félre sem érthető címválasztásaiért, mint a Pimp The Ho, a Bitch Killa, vagy a Blowjob Betty. Én nem értem ezeket az elmebeteg picsákat, hát hogy jön ide a nőgyűlölet??? Ez az egyik olyan szó, amit szerintem nyugodtan törölhetnének a szótárakból, nincs értelme, csupán azért van, hogy meg lehessen bélyegezni vele embereket, de ha valaki csak egy pár percig elgondolkozik az igazi jelentésén, rájöhet, milyen értelmetlen szócska. Ám ezek sem tudják lelassítani felvételeinek eladását, sőt a következő négy albuma, az 1990-es Short Dogs in the House, az 1992-es Shorty the Pimp, majd az 1993-as Get In Where You Fit In és az 1996-os Gettin’ It is platina lett. Aztán egyszer csak az ő menő utcai vagány fazonja elkezdett megkopni, már más volt módi a kölyköknél. Így személyiségének elhalványodásával párhuzamosan zenei stílusa is avíttá kezdett válni. A West Coast Rap születésében segédkező $hort-hoz hűtlen lett szép lassan „pártfogoltja” és szép lassan 1997-re szinte teljesen eltűnt. Azért zenei karrierjét folyamatosan kézben tartotta csak egy kissé háttrébb került a rivaldafényből. Rengeteg vendégszereplést vállalt, mert azért a neve mindig is húzó név maradt más repperek albumán is. Majd egyszer csak feltűnik a VIVA-n az Ain’t No Bitch című klipje, amiről hamarosan kiderült számomra is, hogy az 1999-es visszatérő lemezének, a Can’t Stay Away-nek egyik track-je. Az album a $hort/Jive Records gondozásában jelent meg, olyan neves közreműködőkkel, mint Jay-Z, Eightball és MJG. Hát mit mondhatnék még, várjuk veterán strigó barátunk újabb lemezeit. Sátoraljaújhelyben sok utcai falfelirat őrzi KING TEE nevét a mai napig, aki szintén tevékeny résztvevője volt a West Coast-i Hip Hop

104

közösségének. Ez a Los Angeles-i repper nagyon hamar tapasztalatokat szerzett rádiós DJ-ként Houston-ban, a KTSU-nál és a KYOK-nál. Aztán ő maga is kedvet a reppeléshez és miután a Capitol Records felkarolja őt, 1989-ben az Act a Full-al mutatkozik be a nagyközönség előtt. Majd 1990-ben ezt követte az At Your Own Risk. Mindkét albumon keveredtek a vicces és az újító, progresszív dolgok, ám se Hardcore, se Gangsta beállítottsága nem volt egyiknek sem, talán ezek hiánya is közrejátszott abban, hogy csupán a listák aljáig jutottak. 1993-ban követte az előzőeket a Trifflin’ album, majd azt pedig két évvel később a King Tee IV Life. A Ruff Rhymes című sláger gyűjteményével 1998-ban jelentkezett újra. Los Angeles gettóinak és Hip Hop szcénájának sokszínűségét nagyon jól példázza az igazi, utcai bandagengszterekből táncos repperekké átváltozott több mázsányi térítő társulat, a BOO-YAA T.R.I.B.E . A Pscyho Funk című slágerükkel váltak itt S.újhelyben királyokká közöttünk. Szentendrén voltunk osztálykiránduláson, ahol egy amolyan ajándékos bódéban vettem észre első albumukat. Nem tudtam ott hagyni, így váltam nálunk az első Boo-Yaa album tulajdonosává. Mondjuk, lehet, hogy a mai napig is csak én vettem meg.  Egy Samoa-i származású Baptista lelkész hat fia alkotta a Los Angeles-i Boo-Yaa T.R.I.B.E.-ot. A csapat nem afféle ál-gengszter társulat volt, ők tényleg azok voltak. Fegyverkereskedelem, drog előállítás és terjesztés, ezek voltak a specialitásuk, majd miután kellő mennyiségű ellenérdekelt banda tagot lőttek halomra, a börtönben megvilágosodtak és rájöttek zenekart alapítva fogják a fiatalokat lebeszélni a gengszteréletről. Testvérük lelövése csak még jobban megerősítette

105

ebbéli hitüket. Nevüket egy shotgun fegyver hangját utánzó szleng szóból alkották. A csapatot név szerint Ganxsta Ridd, Ganxsta Omb, EKA, Rosco, Don-L és a Godfather alkották. A hatos fogat maga mögött hagyva Los Angeles utcáinak fertőjét Tokióba költözik át egy szumó harcos rokonukhoz. Ott a ferdeszeműek országában alakítják meg ténylegesen tánc koreográfiákon és funk-os hangzáson alapuló együttesüket. A hat agyon tetovált testű, félelmetes kinézetű, mázsán felüli, szafaládé hajfonatú, ám kurva jó tánccal berobbanó csávócska mindenki által ismert csapattá válik rövid időn belül. Japánban hatalmas sikereket könyvelhetnek el, majd ezeknek köszönhetően visszatérnek Los Angelesbe beteljesíteni küldetésüket. Szerződést kötnek az Island Records-al. Az agresszív, ütős, kemény hangzású New Funky Nation LP 1990-ben jelenik meg, majd egy négy éves uborkaszezont követően visszatérnek egy hasonló stílusú albummal, a Doomsday-el, melyen más reppereket raktak helyre, de rendesen. 1995-ben jön ki az Occupation Hazardous nagy lemezük is. Nem igazán szólt vissza nekik senki. 2000 telén a Mafia Lifestyle-al próbálnak megnyerni maguknak új rajongókat. Vállaltak vendégszerepléseket is többek közt a latino Kid Frost East Side Story-jában is. Miami városa a 2 Live Crew mellett képviseltette magát egy kisebb hírnévre szert tevő női duóval is. A két tini lány alkotta kettős a L’TRIMM névvel keveredett bele a Hip Hop világába. A két Miami-i repper jányka Tygra és Bunny D már 18 évesen rögzítették 1988-ban szolid kis slágerüket, a Cars With a Boom!-ot. Albumuk a Grab It! egy rövid ideig a listákon is fellelhető volt, ám miután az Atlantic Rec. Hozzá jutott a csapat rendelkezési jogaihoz a Time-X től, nem biztosították tovább a folyamatosságot egy újabb sláger támogatásához. Így a csapat szép lassan elveszítette a hallgatóságát.

106

1987-ben feltűnt egy csapat, melynek fehér bőrű srácok voltak a tagjai. Ez nem is lenne már nagy hír a Beastie fiúk Rap-be váltása óta, ám mégis Ők valahogy mások voltak, másképp jöttek a képbe. Szerintem a mai napig az egyetlen hiteles fehér bőrű tagokkal rendelkező Rap csapat volt a 3RD BASS. A csapat New York utcáiról bukkant fel, fülbemászó dallamaikkal és kitűnő reppelésükkel, ami még a legbizonytalanabb kritikusokra is nagy hatással volt. Egy egykori részvény ügynök és egy operaénekesnő fiaként látta meg a napvilágot 1967. május 6.-án Brooklyn Far Rockaway részén Michael Berrin, akit MC ismertünk meg később. Serch-ként Kölyökkorában és tinédzserként sokat lógott a szomszédos fekete közösségekben. Hamar elsajátította az MC-zés módjait, majd beiratkozott a Zenei és Művészeti Gimnáziumba, ahol tökéletesítette ügyességét. Eközben az 1967. február 6.-án a szintén Brooklyn-ban született Peter J. Nash, a későbbi Prime Minister Peter Nice verseket írogat valahol, mialatt lakóhelyén, a teljesen feketék által lakott South Flower Park egyik gimnáziumában koptatta a padokat. Idejét a Bishop Ford Gimnáziumban a kosárlabda és a Hip Hop osztja meg. 1985-ben kiérdemel egy kosárlabda ösztöndíjat a Columbia Egyetemen, ahol rövid időn belül a suli rádióban, a WKCR-ben Super DJ Clark Kent-el közös show-juknak a házigazdája lesz. Ezalatt Serch különböző csapatokkal lép fel, olyanokkal, mint a Gangster 5, vagy az SZ Connection. Rögzíti első önálló dalát a Mellisa-t, 1986-ban, majd 1987-ben a Hey Boy/Go White Boy-t. 1988-ban a Columbia Egyetem vezetősége leállítja, majd konzervatív formában újra indítja a Peter Nice Show-ját. Sokallták a Rap-et az adó műsorában, ugyanis Peter teljes adásidőben osztotta a népnek a jót.

107

Ezek után közös munkálkodásba kezd DJ Daddy Rich-el, ismertebb nevén Richie Rich (Richard Lawson, New York)-el, aki a 3rd Bass történetének egyetlen fekete tagja volt. Még ugyan abban az évben találkozik egy Hip Hop-tól mentes Latin negyed-ben, ám szimpátia helyett utálattal lesznek egymás iránt. Később barátaik rábeszélésére közös felvételeken szerepelnek, majd olyannyira össze is haverkodnak, hogy Daddy Rich-el közösen megalakítják a Three The Hard Way-t, amit később 3rd Bass-re keresztelve a Def Jam kiadó nyer meg magának. 3rd Bass-ként 1989-ben megjelentetik debütáló LP-jüket a The Cactus Album-ot, a Steppin’ to the A.M című slágerrel, amit eredetileg Eric B & Rakim részére írtak meg. Az album hamarosan arany lett, amiről a The Gas Face is slágerré lépett elő köszönhetően az MTV-ből felvett és azóta is féltett kincsként kezelt videóklipjének. 1991-ben megjelentetik a szintén aranylemezzé érő Derelict of Dialect. Az albumon található a Pop Goes the Weasel, mely kegyetlen támadás az akkoriban hatalmas Pop-Rap sztárként feszítő, szintén fehérbőrű Vanilla Ice ellen. Róla is ejtek majd pár szót, hisz ha kihagynám, talán nem is lenne érthető, hogyan lehet majd sztár tíz évvel később egy akkora nulla valaki, mint Eminem. 1992-ben a 3rd Bass felbomlik. Serch egy ideig szóló karrierjében talál elfoglaltságot, majd a Wild Pitch Records A&R (tehetségkutató és istápoló) részlegének alelnöke lesz. A Here It Comes című száma azért nekem speciel bejött a Return of the Product-ról. Még később pedig önálló cégét is beindítja Serchlight Entertainment néven. Prime Minister Peter Nice és Richie duóban folytatták tovább. 1998-ban a 3rd Bass újra összeáll Tommy Hilfiger testvérének, Andy-nek a partijára, ahol a jól sikerült buli után megegyeznek, hogy 1999-ben kiadják visszatérő albumukat. Róluk is csak az unalmassá váló mondatommal tudok visszaemlékezni, a kedvenceim voltak. New Yorki csapat lévén ők

108

sem bonyolódtak bele a Gangsta őrületbe, ahogy az ULTRAMAGNETIC MC’s tagjai sem, akik Boogie Down Bronxból kikerülve ismertették meg nevüket a rap rajongókkal a 80-as évek közepére. Ugye ismerős néhányatoknak az Enter the Rap Zone Vol.2-es válogatás albumról a Give the Drummer Some, nem rossz kis dal! A Kool Keith, Ced Gee és DJ Moe Love alkotta trió számos új ötletet kipróbált. Egyedi ütemviláguk keveredett kissé zavaros lírai utalásokkal zenéjükben, de ettől lettek mások egy kissé és valamilyen szinten újítok is voltak a hip hop zenevilágában, hisz ők voltak az elsők, akik a samplert „hangszerként” használták, elsők közt voltak azok közül, akik nagyobb részben élő közreműködést alkalmaztak, valamint elsők voltak abban is hogy Keith személyében, egy egykori pszichiátriai kezeltet mikrofonhoz engedtek. Albumjaik: 1988-Critical Beatdown 1991- Critical Beatdown 1992- Funk Your Head Up 1993- The Four Horsement 1996- New York What is Funky 1996- Brooklyn to Brixton (live). Említettem két nevet, akiket az EPMD-hez tartozó előadók fikázgattak Pop-osabb imidzsük miatt, pedig Tone Loc-ot és Young MC-t később már mindenki elismerte és már-már Old School fazonokként is emlegették őket. Főleg Tone Loc sikerei indították be különböző producerek fantáziáját és alkották meg később sztárocskáikat, tisztán üzleti alapon. Bár ezek révén élte meg a Rap első igazán nagy csúcspontját, a 90-es évek elején. Az a csúcspont annyiban volt másabb napjaink Rap őrületénél, hogy akkoriban nem csak az MTV és a különböző zenei lapok nyomták őket, de a hazai diszkókban szinte minden második szám egy ilyen Pop-Rap szám volt. Mert ha jobban belegondolunk, hiába ontják a zenei csatornák Puff Daddy és hasonszőrű barátai klipjeit reggeltől estig és hiába láttok az utcán minden második srácon repperekre jellemző

109

szereléseket, a népszerűbb, nagyobb klubokban sosem hallani Rap zenét. De nézzük inkább TONE LOC sztoriját. Tone Loc alias Tony Smith az ismeretlenségből szárnyalt fel a popsztárok világába 1989-ben, mikor rekedt hangján és félreismerhetetlen előadásmódjával elkészítette élete legnagyobb slágerét, a nagy sikerű Wild Thing-et, ami egy egykori Van Halen nóta, a Jamie’s Cryin’ alapjaira épült. A dal társ szerzője Marvin Young volt, ismertebb nevén Young MC, ugyan úgy, mint ahogy a második zúzós slágerének is a Funky Cold Medinanak. A Loc-ed After Dark nevezetű albuma volt a második Rap album, ami a Pop listák csúcsára került, ám fekete előadótól az első. Loc kiszélesítette tevékenységi körét a színészetre is 92 és 93-ban. Rövid ideig szerepelt a Fox-on futó Roc-ban, majd a mozifilmek világába is belekóstol kisebb mellékszerepekkel a Ford Fairlane kalandjai-ban, majd a Posse-ban (Jesse Lee bosszúja) és az Ace Ventura-ban is. A zenéhez 1998-ban tér vissza a Cold Hand Loc-al, a sikerek viszont már elmaradnak. Még egyszer felbukkan a neve a zenei életben, amikor a Jason Newins-es house átdolgozásos őrületben a ZZ-Bros-al közösen elkészítik a Funky Cold Medina ’Y2K-t. YOUNG MC. Ez a főiskolát végzet MC egyike volt azon első fekete reppereknek, akik bejutottak a Top 10-be slágerükkel. Neki ez az 1989-es Bust-a-Move-al sikerült. Nekem sikerült megőriznem ennek a hiteles, ám mégis fülbemászó, de cseppet sem fenyegető Hip Hop opusnak a klipjét.

110

Marvin Young szülei Jamaikából emigráltak Angliába, majd onnan átköltöztek New York Hollis negyedébe (emlékezhettek erre a helyre, mert innen jött a Run DMC és L.L. Cool J. is), amikor ő két éves volt. Gyermekként tündérmeséken alapuló gyermekes dalocskákat és verseket irogat. Több Rap csapathoz is csatlakozik a középiskolai évek alatt, majd beíratkozik a Southern California Főiskolára, ahol megismerkedik a Michael Ross és Matt Dike alkotta producer/DJ párossal, akik a Delicius Vinyl kiadó védjegy tulajdonosai. Náluk veszi fel a I Let’Em Know című single-t, ami sikereket ér el az USA-ban és a Nagy-Británniában is. Mint már említettem közreműködik két Tone Loc slágerben, majd még az egyetemi évei alatt elkészíti debütáló albumát, immár Young MC-ként. A Stone Cold Rhymin’ tartalmazta a tréfás sztorijú Principal’s Office-t, valamint a Bust-a-Move-t, melyért a Legjobb Rap kategóriában Grammy-t kap. Még ugyan abban az évben szerepel és szövegeket ír Sly&Robbie Silent Assassin című LP-jére. Ezek után megpróbál elszakadni a Delicious Vinyl-től, amiért azok szerinte olyan anyagokat tettek fel debütáló albumára, amikről őt meg sem kérdezték, és mert megakadályozták, hogy dalokat írjon Eddie Murphy Megint 48 Óra című filmjéhez. Erre fel a kiadó beperelte őt szerződésszegésért. Az ügy peren kívül lett elintézve, majd 1991-ben megjelenteti a Capitol Records-nál a Brainstorm nevű második albumát. Az album tele volt olyan társadalmi problémákat feszegető dalokkal, mint a Use Your Head, vagy a Keep It in Your Pants, ám mégis mindössze egyetlen kisebb slágerrel büszkélkedhetett, a That’s the Way Love Goes-al. 1993-as albuma, a What’s the Flavor? megbukott. Ennek az időszaknak volt még egy hasonló kategóriájú csapata is, akik szintén a populárisabb vonalat választották és nyertek. Ők voltak a REDHEAD KINGPIN and the FBI. Az egykori New Jersey-i fodrász David Guppy alias Redhead Kingpin a Virgin Records-nak ír alá

111

1988-ban, Gene Griffin beajánlásával, aki a Wrecks’n Effect menedzsere azidőtájt. 1991-ben megjelenik első lemeze, a Shade of Red, amit az FBI-al rögzített. Ez az album tartalmazott olyan klasszikusokat, mint a We Rock the Mic Right, vagy a Pump it Hottie, valamint a Spike Lee azonos című filmjéhez készült Do the Right Thing-et. Azt hiszem ez utóbbi dal benne van mindannyiunk nosztalgia Top 10-jében. 1991-ben kiadja második albumát is, az Album With No Name-et, legközelebb 1993-ban tér vissza a zenei világba, mint a Privat Investigators csapat tagja, akikkel kiadja a React Like Ya Knew című LP-t. Szóval beszéltünk már a Gangsta Rap úttörőiről, majd a kor „rágógumi” reppereiről és nem sokára rátérek azokra az előadóknak a közösségére, akiknek életvitele és zeneisége is az afrikai gyökerek keresésével telt és büszkén tudatták a világgal a fekete amerikaiak kultúráját és egyediségét. De addig is bemutatnék nektek egy érdekes csapatot, sőt csapatok közösségét, akik különleges színfoltjai voltak a 80-as évek végi Hip Hop világának. A DIGITAL UNDERGROUND-ra gondolok itt, ami magába foglalt olyan kisebb csapatokat, mint a Raw Fusion és Gold Money. És hát tőlük indult a szóló karrierje által a 90-es évek legnagyobb repperévé váló 2 PAC. Klipjeik alapján azt mondanánk, hogy ők is csak amolyan vicces repperek, de ha csak az albumjaikat hallgatjuk, már vissza is szívjuk ezt a felelőtlen kijelentésünket. Zenei világukat a George Clinton féle Parliament ütemvilágához hasonlítják, amiben a jazz-el keveredő, pulzáló ütemek egy olyan elegyet alkotnak, amire nem lehet nem odafigyelni. Pár napja vettem egy 2190 Ft-os walkman-t és végighallgattam az összes albumukat, majd rá kellett döbbenem, hogy most, jó néhány évnyi mellőzés után még jobban tetszik zenéjük. Annyira minőségi, annyira kultúrált az egész, amihez foghatót ma már nem igazán találni azok közt az előadók között, akiknek zenéihez én hozzájutok.

112

A Digital Underground 1987-ben alakult Oakland-ben, Shock G által. Zenéjükben a már említett groove-k és a szürreális humor keveredett. A csapat első dala az Underwater Rhimes volt 1987-ben, mely nagy meglepetésre, No.1 lett Hollandiában. Ekkoriban két tagból állt a csapat, Shock G és Chopmaster J alkották, ám mire 1989-ben aláírtak a Tommy Boy Records-nál már hét tagúra bővültek. Ennél a kiadónál az első albumuk az 1989-es Sex Packets volt, amit már én is megvettem a miskolci sulis évek alatt. Az album első singlejei a Doowutcalike és a The Humpthy Dance volt, aminek központjában Humpthy Hump nevű taguk állt, aki egy orrhangon beszélő alteregója volt Shock G-nek. Ez az érdekes hang és a hozzá társuló különc öltözködési praktikáik a No.11. helyig lökte az albumot, ami platina eladást produkált. Mind a két említett számnak adták a videóját az MTV-n. A Sex Packets-et követte 1991-ben a This is an EP Release. Ez az EP volt az első, melyen szerepelt a Gold Money csapat és az új tagjuk Tupac Shakur. Az EP arany lett, ahogy a még ugyanabban az évben napvilágot látó The Sons of the P nevű albumuk is. Ám ahogy múltak a 90-es évek évei, úgy váltak kereskedelmi szempontokból ráfizetésessé a Digital Underground-hoz hasonló vidámabb bandák lemezei a Hardcore-osabb hangvételű Gangsta Rap csapatok által uralt Hip Hop szcénában. Ennek ellenére bemutatnak egy újabb reppert, Saafir-t és kiadják a Body Hat Syndrome-t, ami már csak éppen, hogy befér a listákra. Ezután három évre eltűnik a banda és 1996-ban jelentkeznek újra a Future Rhytm-el és utána 1998-ban a Who’s Got the Gravy?-val. A közben világsztárrá előlépett 2 PAC által nevük örökre ott fog szerepelni a Rap Történelem könyvében.

113

Ha már a Digital Underground különlegesnek lett beállítva, akkor a THE ROOTS csapata is kiérdemli ezt a jelzőt, igaz teljesen már érdemeik miatt. Habár a népszerűség érzése javarészt elkerülte a The Roots-ot, ez a Philadelphia-i Rap csapat irányt mutatott néhány bandának a Stetsasonic-tól átvett élő zenés reppelésükkel. Instrumentális hangszerekkel felálló zenészekkel szerepeltek a koncerteken és a stúdióban is egyaránt. Habár albumjaik ellentmondásosak voltak, sokkal épitőbb dallamokat hoztak, mint az akkor megjelenő albumok többsége. Élő fellépéseik pedig üzleti sikerekkel kecsegtettek mindenfelé. Ha azt akarjuk megtudni, mikor került ennyire fókuszba a The Roots-nál az élőzene, akkor vissza kell mennünk az 1987-es évhez. Ekkor haverkodik össze a repper Black Though (Tariq Trotter) és a dobos Questlove (Ahmir Khalib Thompson) a Philadelphia-i művészeti középiskolában. Akkoriban a duónak nem volt pénze DJ cuccokra, mint például keverő, lemezjátszók és töménytelen mennyiségű bakelit, ígyhát ők a klasszikus Rap dalokat variálták át Questlove dobjaival és Black Though repjeivel. Eleinte az iskolából jövet-menet a flaszteron reppelgetnek, majd következnek a tehetségkutató versenyek. A páros elkezdett egy kis lóvécskát keresni a fellépéseivel, majd csatlakozott hozzájuk Hub (Leon Hubbard) és a repper Malik B. Az utcáról a helyi klubokba bejutva nyomták innentől kezdve, aminek eredményeképpen a The Roots a Philadelphia-i ás a New York-i körzet egyik kimagasló underground csapata lett. Amikor a csapatot Németországba hívták meg, népszerűsíteni és bemutatni az Államokbeli Hip Hop-ot, a show-jaikból anyagokat rögzítenek, amiket az Organix című albumukon ki is adnak 1993ban a Remendy Records-nál. A zeneipar hangos volt a The Roots-tól és számos kiadó tet nekik ajánlatot, de ők a DGC-nek írtak alá 1993-ban. Én igazából csak egy dalukon keresztül ismerem őket, de az meggyőzött, ez a dal pedig a fantasztikus klippel rendelkező What They Do, az Illadelph Halflife-ról, amiben kellőképpen kifikázák kortársaik stílusát, klipforgatási szokásaikat és azok állandó „kellékeit”.

114

Na és akkor kezdjünk bele már említett afrocentrikus repperek felsorolásába. Ugye emlékeztek még az Afrika Bambaataa által életre keltett Zulu Nation mozgalomra, na ez volt az első lökés a feketék Rap-en belüli öntudatkeresésében. A feketék közt és nem csupán a Rap előadókra gondolok itt, egyre jobban eluralkodott afrikai gyökerük, kultúrájuk iránti érdeklődésük. Egyre nagyobb hangsúlyt fektetve arra, hogy a kis feka lurkók megismerjék a saját népük történetét, kultúráját. Ezt amolyan tanítókként tálalták zenéiken keresztül. S mivel a Rap zene már a legkisebb emberpalántákat is megfogta a gettók falain belül, úgy gondolták a Rap-en keresztülérhetnek el leghamarabb a lelkükig. Erre hamarabb odafigyeltek, hamarabb tanúsítottak így érdeklődést a téma iránt. Ha kötelező iskolai tananyagként került volna eléjük, akkor lehet, hogy nem szenteltek volna annyi figyelmet neki, mint így. Ezek a csapatok és előadók nem a biztosabb anyagi sikereket hozó Gangsta Rap-et választották. Ők úgy gondolták, sokall értelmesebb, ha a kölyköknek nem csupa erőszakkal tömik tele fejét, ha nem megpróbálják ráébreszteni őket létük értelmére. Tanítani és nevelni, ez volt a céljuk. Egy Native Tongues nevű társulás fogta össze az ilyen beállítottságú előadókat a 80-as évek végén és a 90-es évek elején. Persze mindannyian megtartották sajátosságukat és szuverenitásukat. Zenei karrierük külön szálakon futott. Talán kezdjünk is bele ismertetésükbe sorjában. Csupa nagy névvel lehet majd a következő oldalakon olvasni. DE LA SOUL. Na, őket azt hiszem, tényleg mindenki ismeri, aki egy kicsit is szereti a Rap zenét. Sok banda szeretett volna olyan maradandót és kihívót alkotni, mint a De La Soul, akik a D.A.I.S.Y korszak és hangzás „szülőatyjainak” és a hiteles, intelligens művészet megalkotóinak titulálják maguknak. Ez a trió, melynek tagjai Posdnous, Trugoy és Maseo,

115

olyan zenéket tudnak alkotni, mely folyamatosan szórakoztatja a közönséget és inspirálja a reppereket az egész világon. Kevin Melcer és David Jolicouer az Amitywille-i gimibe jártak és ott ismerkedtek meg a 15 évesen Brooklynból odaköltözött Vincent ”Maseo” Masonnel. Tinédzserként különböző csapatok tagjai voltak, mielőtt 1985-ben összeálltak De La Soul-ként. Később Mason, előszeretettel aki önmagát nevezte Pasemaster Mase-nek, találkozott egy helyi DJ-vel, Prince Paul Houston-al, a Stetsasonicból, aki segíteni kezd a fiataloknak. Ráhatásával elősegítette zenei eklekticizmusuk kifejlődését, majd szerződést szerzett nekik a Stesasonic kiadójánál, a Tommy Boy Records-nál. Próbálkozásaik eredményeképpen előjönnek a Plug Tunnin’-al, mely 1988-as megjelenése után underground sikerré válik. Mialatt a szám „futott”, ők összeismerkednek egy afrocentrikus bandával, a Jungle Brothers-el, akikkel ezután közösen dolgoztak. Pontosabban pártfogásukba veszik őket és tanítgatják nekik a Rap művészetét. A két csapat egy fiatal MC-vel, Q-Tip-el közösen megalapítja a Native Tongues nevű társulást, melynek zászlaja alatt egyesítik fekete önérzetük forradalmi erejét. „ Se nem banda, se nem együttes. Ez egy törzs.”-mondta Posdnous. 1989 tavaszán a De La Soul megjelenteti első önálló albumát a 3 Feet High and Rising-ot. Ez klasszikussá vált sajátos nyelvezetével és újításával a zenei paródia terén. „ Mi hoztuk el a D.A.I.S.Y korszakot. Mi vagyunk a belső hangotok. Minden belőlünk jön. Itt az ideje, hogy leromboljuk azt a viselkedést, amivel megpróbálunk mások lenni. Legyetek olyanok, amilyenek belül vagytok.”- vallott önmagukról Posdnous.

116

Az album számos héten át a TOP 40-ben volt, pláne miután kijött róla a második kislemez, a Me, Myself and I. Az album platina lett, a single pedig arany és a csapat méltán kiérdemelte jelölését a Grammy Legjobb Rap Előadói díjára. Az album legismertebb klipjei a Me, Myself and I és a Say No Go. A kritikusok üdvözölték a csapatot, mint valamiféle intellektuális, üdítő alternatíváját az akkoriban elharapódzó Gangsta Rap hullámnak. Majd rájuk ragasztották a Hippi-Repperek titulust, köszönhetően ezt színpadi táncosaiknak China-nak és Jette-nek, akik előszeretettel dobáltak a koncertek alatt virágokat a nézők közé. Ekkoriban szerte a világon kezdték el a fiatalok utánozni öltözködési stílusukat, lötyögős gatyák, túracipők, ezerszínű pólók, kiaggatott fekete mivoltukat jelképező medálok és különc módon vágott sérók. A közben több taggal is bővült Native Tongues-al azon fáradoztak, hogy közvetlen zenei hatást gyakoroljanak más Rap csapatokra. Felléptek a Gangsta Rap hamis „üzenetei” ellen. Egyébként az egész Native Tongues kollektíva szerepelt a Buddy című számuk remixében, ugyanúgy ahogy a Jungle Brothers Doin’ Our Own Thing-jében is. A sikerek kissé összezavarták a tagokat, látták eredeti ötleteik és humoruk elől elzárkózni lassan a kiadókat kereskedelmi szempontokra hivatkozva. „ Az emberek 100%-a, akik De La Soul-t hallgatnak, tudták, hogy a csapathoz milyen imidzs kapcsolódik, csak azt nem tudták, hogy valójában mit is akartunk elmondani.”- fakadt ki Posdnous a Rolling Stone-nak adott interjújában 1991-ben. Bajt okozott az is, hogy a Turtless beperelte a csapatot, mondván lenyúlták a You Showed Me című slágerüket és azt használták fel a Transmitting Live From Mars-ban. Az ügy végül is peren kívül lett elintézve. Válaszolva minden ellenük felmerült kétkedésekre, kiadják a De La Soul Is Dead-et, ami tulajdonképpen egy fajta lélekharang kongatás volt az általuk kreált imidzs halálának. „ Mi nem akartunk begyepesedni egyfajta látásmódba.”- mondta Pos. „ Nos úgy gondoltuk, hogy az egész D.A.I.S.Y dolog meghalt.”.

117

A De La Soul Is Dead-en már a régi haverok mellett az új barátok is közreműködtek, a Black Sheep formáció személyében és végül is a lemez arany lett, köszönhetően a Ring, Ring, Ring-nek és a Rollerskateing Jam Called Saturday-nek. A csapat szeszélyessége visszaütött és az 1993-as Buhloone Mindstate albumuk már csak egy maroknyi elvakult rajongónak okozott örömöt. Különben nagyon jó kritikákat kapott az album és olyan neves sztárokat vonultatott fel, mint a Gangstarr-os Guru, Biz Markie és Maceo Parker többek közt. Az I Am I Be című track-ben nyilvánvalóvá teszik a Jungle Brothers-el történt összeveszésüket is. Majd végül 1996-ban kibékülnek, amint a Jungle Brothers How You Want It című dalában jelennek újra meg a régi haverokkal. „ A Native Tongues hivatalosan is újra létezik ! ”- erősítette meg a hírt Pos. Ezt a hírt még a De La Soul 1996-os albumának a Stake Is High-nak a címadó dalában is világgá kürtölte. Ezen az albumon a szociálisan érzékeny szövegeket keverték a meggazdagodásuk történetének hencegéseivel. „ Ma itt lenni és magabiztosan mondani, hogy úttörők vagyunk?! Hát hogyne lenne ez jó érzés! ”- mondta Maseo az URB-nek. Öt évnek kellett eltelnie, hogy a csapat megjelentesse egy beígért zenei trilógia első fejezetét, az Art Of Intelligence sorozat első darabját, a 2000 augusztusában kiadott Mosaic Thump-ot. Az album óriási sikereket hozott a csapatnak és már az európai MTV nappali műsorai is bevállalták újra a klipjeinek játszását. Főleg a Redman-el közös klipjük utánit, az All Good?-ot, melyet fülbemászó melódiák közepette Chaka Khan Soul díva segítségével vittek világslágerré. Az albumon közremüködött még Busta Rhymes, Busy Bee, Black Though és a Pharoah Monch. 2001 decemberére ígérték a második rész megjelenését, Bionix címmel.

118

JUNGLE BROTHERS. Nathaniel ”Afrika Baby Bam” Hall és Mike G Small közötti középiskolás barátságból fejlődött ki a Jungle Brothers, miután Mike bevonta barátságukba a családjuk barátját, DJ Sammy D-t. A 80-as évek végén már az underground Rap szcénában ismertek voltak. Kisvártatva kiadták első albumukat, a mára klasszikussá érő Straight Out the Jungle-t. Néhány track, Jimbrowski, Because I Got It Like és a Hip-House I’ll House You, amiknek köszönhetően a csapatot Európában ünnepelt sztárként fogadták. Miután visszatértek az Államokba, elérkezettnek látták az időt egy újabb album kiadására. Európai kiruccanásuk alkalmával tapasztalatokat gyűjtöttek más országok feketéinek életkörülményeiből és ezen tapasztalataik gondolkodóba ejtették őket. Minden élményüket beledolgozták a már másabb hangvételű Down By the Forces of Nature-be. Ez az albumuk vitathatatlanul Hip Hop remekműként lett elkönyvelve. Az ütemek afrocentrikusak, a rímek optimisták, általában fekete királyok dicsőítése és a fekete nők szépségének dicsérete volt a dalok témája. A JB’s jól észrevehetően elkülönítette magát kortársaik nihilista hangzásvilágától. Az összes a Native Tongues családhoz tartozó előadó átvette ezt a stílust. Olyan dalok, mint a Doin’ Our Own Thing és a Jbeez Commin’ Through tanúsították a banda ügyességét, ami sajnos lemez eladásban már nem annyira mutatkozott meg. Szintén a miskolci Pop Sarok kasszáját gazdagítottam, mikor megvettem én is ezt az albumot 350 Ft-ért. Következő lemezükön az 1993-as Jbeez With the Remedy-n tovább kísérletezgettek és három évig tartott, míg befejezték. Az album megjelenésének elhúzódása betudható annak a hosszantartó vitázásnak, melyet a csapat vívott a Warner-rel, az alkotói szabadságról. Az album a JB’s várakozása alatt szerepelt és csak olyan szerényebb sláger tartotta a lángot a tagokban, mint a 40 Bellow Tropper és az All I Think About Is You. 1995 nyarán átigazolnak a Gee Street Records-hoz a Warner-től, majd 1997-ben térnek vissza első Gee Street-es lemezükkel, a Raw Delux-al. Habár még a rajongók kedvencei, ám a az őket övező

119

legenda kezd szertefoszlani, ahogy sorra jelentetik meg kevésbé klasszikus jelölt anyagaikat.

A TRIBE CALLED QUEST. Az A Tribe Called Quest (innentől kezdve ATCQ) egyike volt mindenidők legmeghatározóbb és a kritikusok által legjobban elfogadottabb csapatainak. Megkérdőjelezhetetlenül az egyik legintelligensebb és legartisztikusabb Rap csapata a 90es éveknek, akik tökéletesen keverték a Jazz-t, a körülöttük zajló eseményeket, az elgondolkodtató szövegeket és a progresszív állásfoglalásukat. Egy olyan stílust alkottak, mely kereskedelmi szempontokból is és művészi étékeket tekintve is sikereket könyvelhetett el a 90-es évek mindent elsöprő Gangsta Rap érájában, annak tökéletes alternatíváját megalkotva. Elhagyták a machó szerepeket, mely akkoriban nélkülözhetetlen eleme volt a Rap zenének, helyette inkább az elvont életfelfogású és üzenetű felvételekre fókuszáltak. Az ATCQ szembefordult gettó klisével, mint például a nők lebecsmérlése, a nigger szóhasználat és az állandó siránkozás az zeneipar nehézségeiről. Csak is a zeneiséggel foglalkoztak és a De La Soul Jazz-Rap forradalmán építették fel önmagukat. Mindezek ellenére ők is, mint kortársaik James Brown dallamokból kreált laidback sampleket használtak fel, csak kissé mást hozva ki azokból. Már 1985-ben, a közös középiskolai évek egy bandában játszottak, az amatőr Crush Connection-ben, majd MC Love Child aka Q-Tip ( Jonathan Davis ), Ali ( Ali Shaheed Muhammed ), Phife ( Malik Taylor ) és Jarobi 1988-ban változtatják meg nevüket A Tribe Caledd Quest-re a Jungle Brothers zeneiségének hatására. A rákövetkező évben egy dallal debütálnak, a Description of a Foolt, majd első igazi bemutatkozásukként vendégszerepelnek a Pop

120

zenében éppen csúcson lévő Deee Lite Groove is in the Heart videó klipjében. Ez volt első nemzetközi megjelenésük. A Gangsta Rap már nem mindenkit elégített ki, az embereknek valami újdonság kellett, amit a Native Tongues család minden előadójától megkaptak. Így az ATCQ első lemeze, a People’s Instinctive Travels and the Paths of Rhythm is elfogyott rögtön több,

mint 500.000 példányban, pedig nagy reklámok helyett csak „szájhagyomány” útján terjedt. Az egyszerű afró amerikai feketét ábrázolták, vagyis önmagukat adták és ez volt, amiért az emberek megszerették őket. A Left My Pockets in El Segundo című számukban sem valami elérhetetlen világot ábrázolnak, hanem esetlen fiatalokat alakítanak, akik elveszítették pénztárcájukat utazásuk során és ebből kifolyólag bajból, bajba kerülnek. Mindezt poénosan előadva, remek zenei háttérrel. Örök dal. Nagy hangsúlyt fektetnek afrikai eredetüknek és ezt öltözködésükben is kinyilvánítják, amivel trendet teremtenek a fiatalok körében. A fekete egyetemisták körében első számú kedvencekké válnak. 1991-es második lemezük már szélesebb körben teszi ismerté őket letisztult hangzás világával. Belassítják a felpörgetett Hip Hop tempót, az én legnagyobb örömömre. A The Low and Theory több klippel is megjegyeztette velünk a banda nevét. A legismertebbek a Check the Rhyme és a Leaders of the New School tagjaival közösen előadott, számomra csalódást okozó Scenario. Én a Can I Kick It? – hez és a Check the Rhyme után nem vártam volna tőlük egy ilyen dalt. Innentől kezdve abszolút nem érdekelt a csapat zenéje, bár ezért most biztos sokan felszisszentetek, de sajna nálam ez ezt váltotta ki. 1992-ben sikeres koncerteket adnak Daytona Beach-en, a Yo! Raps színpadán a tavaszi szünidő amerikai fellegvárában, olyan előadók társaságában, mint a Cypress Hill, Nice’n Smooth, a Black Sheep és a Leaders of the New School.

121

Tény, hogy stílusukkal megváltoztattak valamit a Rap előadásmódján akkoriban. 1993-ban térnek vissza a platina eladást produkáló Midnight Marauders című albumukkal, melyről talán a legismertebb klip az Award Tours. Zeneiségükben egyre jobban előtérbe került a Jazz-es hangzás. Ezen már teljesen elzárkóznak a keményebb kortársaiktól és ezzel végleg a szívükbe zárják őket az alternatív főiskolai és egyetemi diákok. Ez volt az utolsó album, melyen önmaguk készítette zenékkel szerepeltek, Ali felkapott producer lett közben, olyan előadókat segített, mint az NBA sztárból Rap szupersztárrá előavanzsált Shaq O’Neill. Q-Tip pedig az Infamous Mobb Deep albumon szerepel. 1993-ben részt vesznek a LollaPalooza Tour-on, melyen hasonló felfogású előadókkal lépnek fel. Az 1996-os visszatérésük, az amúgy kellemes dallamokat felvonultató Beats, Rhymes and Life, az addigra teljesen elüzletiesedő Rap szcénában már csak a vájt fülűeknek okozott örömöket. De ezt a lemezt ők különben is az utcai underground közegnek ajánlották. Q-Tip ekkor már a csapat frontemberévé lépett elő és olyan előadók albumán szerepelt, vagy éppen produceri munkákat vállalt, mint Nas, Busta Rhymes, The Roots és Janet Jackson. Egyébként a 2 PAC által ismerté vált Poetic Justice (Hazug Igazság) című filmben is szerepelt, ő volt Janet Jackson barátja, akit egy autósmoziban még a film elején lelőnek. Ötödik albumukat is már az Ummah nevű produceri társaság vállata fel, ami Q-Tip-et, Ali-t és J.D.-t takarta a Slumm Village-ből. Ez az album, az 1998 augusztusában megjelent The Love Movement lett az utolsó közös lemezük, ezután különváltak. Q-Tip szólóban folytatta, nagyon sikeres lett például az Amplified című albuma, melyen még a kemény zenét játszó Korn-al is volt közös dala. QUEEN LATIFAH. Mindenidők legmarkánsabb jellemű női reppere. Repper és színész, valamint polgárjogi aktivista és feminista hős.

122

1989-ben jelent meg a szcénában harsányan kérkedve a női öntudattal, ami futótűzként terjedt innentől kezdve a női repperek közt. Latifah témái gyakran politikai és feminista töltetűek voltak. A New Jersey-beli Newark-ban született Dana Owens néven, majd felvette az arab nyelvben érzékenységet, vagy gyengédséget jelentő Latifah nevet. Egy női bandában kezdte, a Ladies Freshben, majd 1988-ban felvett egy dalt, a Wrath of My Madness-t. Ennek sikerei vezettek debütáló albumának megjelenéséhez, mely All Hail the Queen címmel látott napvilágot. Ez az 1989-es album zeneiségében amolyan mindenevő, hisz felvonultatt Dub Reggea-t, Soul-t, Hip Hop-ot és Dance-t is. Nagyon jól fogyott, a rajongók az egyértelmű fogalmazásokból gyorsan levették Latifah üzenetét. A siker 1991-ben folytatódott a Nature of Sista-val. Ahogy nőtt népszerűsége, úgy tágította tevékenységi körét is. Olyan televíziós sorozatban szerepelt, mint a Living Single, de azért továbbra is a zene maradt az elsődleges. Az 1993-as albuma, a Black Reign tulajdonképpen egy tiszteletadás volt a megölt bátyja emléke előtt. De számos slágert is eredményezett az album, mint például a U.N.I.T.Y., mely Latifahnak a legjobb Rap Előadónak kijáró Grammy-t eredményezte. Hoolywood is foglalkoztatta Latifah-t, többek közt a Kiss ( A Csók ), a Set It off ( A Nagy Dobás ) és a Bone Collector ( A Csontember ) című filmekben is láthatjuk őt. Sosem voltam rajongója, de mindig is szerettük a zenéjét. Kellemes színfoltja volt mindig a YO! MTV RAPS –nek.

123

MONIE LOVE. Mindenidők egyik legszebb és legaranyosabb énekesnője, már ami a Hip Hop világát illeti. És ahogy az idő múlt csak egyre szebb lett, nemrég láttam az MTV Amour című R’n B, Soul műsorában egy lágyabb klipjét, álomszép volt. A londoni születésü Simone Wilson, alias Monie Love még tini volt, mikor lehetőséghez jutott Queen Latifah Ladies First című dalában a bemutatkozásra. A későbbiekben a kiadói mindig beleszóltak a ténykedésébe és tulajdonképpen ez vezetett oda, hogy igazából csak első húzósabb dalára emlékszik mindenki. A Down to Earth LP után 1993-ban adja ki az In the Word or Two-t. A legismertebb dala nekünk videóklipfüggőknek, az It’s a Shame. Hát igazából ezek az előadók voltak a legismertebb Native Tongues tagok. Az afro centrikusság viszont nem halt ki az előadókból, a következő fejezetben erre is láthattok majd példát. Még van egy afro-centrikus repper, aki 1989-ben debütált, ő pedig DEF JEF, akit semmiképpen sem lehetett volna kihagyni. Hatalmas tehetségével és minimalisztikus produkcióival és az 1989ben kijött, sikeres fogadtatásnak örvendő Just a Poet With Soul-al, amit ő maga producelt és egyengetett, a West Coast egyik kimagasló tehetsége lett. Egyetlen klipje van meg, a Here We Go Again, de az csúcs. Az 1991-es Soul Food volt az utolsó kiadott lemeze, ezután már csak főállású producerként tevékenykedett a 90-es évek elején, olyan előadóknál, mint a néhány klip erejéig nagy sztárrá váló női repper, Boss,de Shaq O’Neill albumjain is ő az egyik főokos. Az egyik klipjében fel is tűnik. 1989 környékén vagyunk, amely évben debütált egy olyan csapat, melynek tagjai talán a legelismertebb arcok napjainkig is a Rap

124

szcénában. Manapság szinte mindenben benne van a kezük, ami mínőségi.

Ők a GANGSTARR. Mielőtt róluk beszélnék nektek, ismét egy kis saját emlékkel gazdagítom e könyv lapjait. Van a Gangstarr-nak egy jele, egy láncra felfűzött nyolcágú csillag, melynek közepén található a csapat neve. Na történetem lényege, hogy van egy Krisztián nevű haverom, aki kitalálta egyszercsak, hogy ő tetoválgatni fog. Gyártott is egy walkman motoros gépet és az összes haverunknak felajánlotta, hogy aki úgy gondolja azt összetetkolja. Állandóan a saját karján próbálgatta a gépeit, így nem csoda, hogy mára olyan a karja, mint egy vonalkód. Egyre szebben dolgozott és hát én is úgy gondoltam, hogy bevállalok egy tetkót. A Gangstarr jelet módosítottam, olyan formán, hogy a csapat nevét felcseréltem a jelben a BRONX felíratra. Sajnos a bőröm valamiért nem vette be a festéket és azóta őrzök a vállamon két rövid csikot, amire ha rákérdeznek, azt felelem, hogy két nyílvessző külön helyről kilőve. Amúgy, azóta egy tetováló szalonban dolgozik itt Sátoraljaújhelyben, a Coyote-ban. De vágjunk bele a Gangstarr történetébe most már. Az 1966-ban Bostonban született Keith Elam már tiniként a Rap „bolondja” lett és nem is csoda, hogy egyszer csak néhány haverjával elhatározzák, New Yorkba költöznek és bandát alakítva a zenével fognak érvényesülni. Egyik haverjukat, a később Big Shug

125

néven ismertté váló reppert időközben lecsukják, így már csak két haverjával jutnak el New Yorkba. Keith már felveszi a GURU művésznevet, ami a Gifted Unlimited Rhymes Universal rövidítése. Sikertelen próbálkozásaik után a csapat feloszlik, és Guru önállóan folytatja a próbálkozásokat tovább. Szerződést köt vele a Wild Pitch Records, akiknek segítségével megjelenik két kis lemeze 1987-ben Bust a Move és The Lesson címekkel DJ Mark 45 The King-el közösen. Így tehát a későbbi Gangstarr duó egyik fele, Guru már megalapozta

zenei karrierjét mondhatjuk. A másik fél, az 1969-ben született, Dallasban felnövő Christopher Martin már 20 évesen DJ-skedett helyi, főleg egyetemi partikon, Waxmaster C név alatt. Keetejük életének összekapcsolódása a Wild Pitch-hez kötődik, aminek szerződött előadói az Inner Circle Posse tagjai is, Waxmaster C-vel. Itt a kiadónál Guru felfigyel őrá és megkeresése után összehaverkodnak, amit közös jövő tervezgetés követ. Waxmaster C-ből pedig DJ PREMIER lesz. DJ Premier tehetségét még nagy példaképe Marley Marl is elismerte és méltatta. Megalakítják a Gangstarr-t, aminek későbbi szövegeivel ők is a probléma megoldásokat akarják elérni, ám ahogy ők csinálják, az más. Nyugodt, higgadt, érvelős rímeikkel és még nyugtatóbb Jazz alapú zenéikkel elérik a céljukat, odafigyelnek rájuk az emberek. Első közös művük az 1989-ben megjelenő No More Mr. Nice Guy LP, mellyel komoly sikereket érnek el a rajongóknál és a kritikusoknál is egyaránt. Mai napig próbálnak tiltakozni, az azóta stílusukra aggatott Jazz-Rap megbélyegzés ellen. A fekete rendező Spike Lee Mo’ Better Blues

126

(Kék Ördög) című filmjének egyik betétdala lett az általuk elkészített Jazz Thing, mely a Positivity klipjükkel együtt az első Gangstarr-os emlékként maradt meg bennem. A duó elégedetlen a kiadójuk hozzáállásval és átigazolnak a Chrysalis Records-hoz, ahol kisvártatva megjelenik a már sokkal ismertebb Step In The Arena című nagylemezük. Erről a lemezről a YO! Állandó nézői tuti, hogy a mai napig örzik a Just To Get A Rap vagy a Locesick klipjét, én mind a kettőt megtartottam. Én bevallom ezek után a Just To Get A Rap-hez hasonló stílust vártam a továbbiakban tőlük, de ez nem így lett. Ugyanis ennek a klipjéből én azt vettem le, hogy talán amolyan sajátos Gangsta stílust fognak felvenni, de csak én értettem félre őket. Szerencsére, mert nagyon jó albumokat jelentettek meg ezután, anélkül, hogy bármi közük lett volna a Gangsta Rap-hez. 1992-ben új album jön ki, a Daily Operation, aminek I’m the Man című track-jében jelenik meg először Jeru The Damaja. Az Ex-Girl To The Next Girl egy olyan dal, ami ha megfelelő reklámot kapott volna, akármire is vihette volna. Az album sok tekintetben sikeresnek volt mondható, ám ők úgy gondolták több lábon kell állni a biztos jövő tekintetében. Valami hiányzott az igazi sikerességhez, de ők nem akartak lealacsonyodni arra a szintre, amire épp akkoriban igénye volt a mainstream közegnek. Premier belekezd producerkedésébe, olyan előadók köszönhetik neki sikereik egy részét, mint a már említett Jeru The Damaja, JayZ, KRS-1, Rakim, Fu-Schnikens, Nas, a Death Row Records-os Lady Of Rage, de akár Biggie-t is idesorolhatjuk. Az egész zenei szakma egyik legfelkapottabb producere lett innentől kezdve. Guru pedig megjelenteti Jazzmatazz lemezeinek első darabját 1993ban, melyen Jazz zenészekkel, MC-kel és énekesekkel alkott közösen klasszikusokat. De akkor miért ellenezte annyira a JazzRap jelzőt? Két év múlva a második is napvilágra kerül, New Reallity alcímmel, ami folytatja a Jazz alapokon történő mínőségi Hip Hop gyártását. Rengeteg zenésszel kooperál és nevesebbnél nevesebb előadókat hív

127

meg vendégszereplésre. A régi haver, Big Shug, a fekete énekesnők királynője Chaka Khan, Kool Keith többek közt. Mint általábban, ez az album is sikeres lett, de inkább a mínőségi, tartalmas zenék kedvelői közt és inkább Európában. 1994-ben a negyedik Gangstarr album is megjelenik, Hard to Earn címmel. Az album kissé másabb, talán jobb is mint a többi, ám a rossz promóciónak betudhatóan ismét elmarad a világhír. Az albumon vendégeskedik a korszak nagy felfedezettjeinek számító Nice’n Smooth duó. (Talán ti sem felejtettétek ennek a duónak a Time to Flow és a Sometimes I Rhime Slow klipjeit.) De igazából ők sem olyanok teljesen, mint amilyen kép kialakulhatott eddig róluk, Guru körül balhékról hallani, lövöldözések, stb. Ezek már amolyan Rap sztárvelejárók, hm…érdekes. Ráadásul a duó összeveszéséről is suttogtak. 1998-ban visszatérő lemezként kiadják a Noo Trybe-ot, ami a kor Rap albumjaival szemben támasztott „követelmények” figyelmen kívül hagyásával is arany lemez lett. 1999-ben úgy érezték a tíz éves évfordulójuk méltó megünnepléseként kiadnak egy dupla CD-t, ami a Full Clip-Decade of Gangstarr néven kerül a lemezboltok polcaira. Erről mindössze a címadó dal klipjét vettem fel és közben elgondolkoztam a 90-es évekről. Összeszorult a szívem. Kurva gyorsan elszaladt ez a tíz év, bassza meg. És sokan éreztük azt, hogy se előre, se hátra nem jutottunk, csak buliztunk egy rahedlit. De azok a bulik viszont kárpótoltak valamit talán, legalábbis nálam. 2000-ben a Jazzmatazz lemezek is jubiláltak, az első épp öt éves lett. Októberben megjelentette Guru a harmadikat is, a Streetsoul alcímmel, mellyel hozza azt a hangzást, melyet már joggal várhattak el a rajongók. Egy klippem van róla, amiben Kelis-el társult, a Supa Love-ban, de rajta kívül a lemezen Erykah Badu, Macy Grey és Craig David is szerepet kapott. Produceri névsora sem semmi a lemeznek, Premier mellett olyan fazonok nevét fedezhetjük fel a borító belsején, mint Jay Dee, DJ Scratch, valamint a The Neptunes és a The Roots. Guru itt már teljesen letisztult stílusban, rádióbarát dalaival az anyagi sikereket is megérezhette elég komoly szinten.

128

Guru ezek után a közben megalapított saját kiadójának sorsát kezdte igazgatni, Premier pedig továbbra is a producerkedéssel keresi a nagy lóvékat. De megígérték, hogy 2002-ben új Gangstarr lemezzel örvendeztetnek meg minket. A duó segítségének köszönhették karrierjük beindulását jó néhányan, olyanok, mint Afu-Ra, a Fabidden, Bahamadia, aki egy nöi MC, továbbá Jeru The Damaja, Big Shug, Krumb Snatcha, a Group Home és Freddie Foxxx is. Megemlítést érdemel még két név, akik azt hiszem mindannyiunknál kiváltottak valamiféle hatást akkoriba és itt általában pozitív hatásra gondolok. Az első DEREK B, aki a Christmas Rap című válogatás lemezen is szerepelt már, a Chillin’ With Santa című dalával, olyan sztárok mellett, mint a Run DMC és Dana Dane. Ez a brit előadó előcsalt néhány jóindulatú visszhangot debütálásával, a Bullet From a Gun-al, amit a Profile Records adott ki. Valamint az 1988-as albumával, az I Look Back-el is jó kritikákat gyűjt be. Bemutatta ügyességét a reppelésben és az ütemek is kellőképpen jók voltak, de igazából nem tudott lényeges hatást elérni a Hip Hop vagy az R’n B fronton akárhogyis akarta. Ígyhát nem is tudta önmagát regisztráltatni a zenei világban érdemlegesen. Neve fellelhető egy track mellett az 1999-es Deep House U.K. Vol.2-n is. A másik tag pedig az olasz JOVANOTTI volt. Ő volt az akinek Rappers című dala úgyanolyan klasszikusként lett kezelve köreinkben, mint akármelyik ténylegesen Old School sztár felvétele. Ez a digó srác, aki mellesleg Adriano Celentano lányát vette el feleségül és mai napig az egyik legszeretettebb Olasz énekes hazájában, mégegyszer megdobogtatta szívünket, a Serenata Rap című szerelmes Rap balladával, amit egy pallón ülve, több méter magasban énekelgetett egy csokor virággal a kezében. Na és akkor térjünk is rá a következő fejezetre!

129

130

4. Fejezet Az 1990-es évnél folytatnám nektek a Rap történetét. A legjellemzőbb stílus, mint azt már írtam a Gangsta Rap, de emellett a Native Tongues család felkeltette az afrikai eredetből fakadó fekete öntudatot zenéinek szövegeiben. Követői voltak ennek a stílusnak és a Gangsta Rap-nek is. És feltűntek olyan sztárok is akik világsztárok lettek, kihasználva a Hip Hop feljövő népszerűségét. Projektek jöttek létre tisztán üzleti alapon. Ki is vettek belőle rendes lóvét. Tulajdonképpen nem is tervezték őket csupán csak egy-két siker albumig, aztán a saját kreátorai által szélnek eresztett előadók csak kóvályogtak és nem értették mitől lettek hirtelen sikertelenek. Ez a dolog mára az egész zenei világra jellemző lett, ideértve a mainstream világ minden stílusát. Ennek ellenére voltak olyanok, akiket a Rap szcéna elfogadott, mondván jót tesznek a Rap népszerűségének, megint másokat elutasítottak és rendszeresen fikázgattak szövegeikben. Viszont mindenki pénzt akart keresni és hát autentikus csapatok is bevállaltak a siker érdekében populárisabb dalokat. Mindent összevetve a Rap a legmagasabbra szárnyalt a világ összes zenei stílusa között és ott is maradt a mai napig is. A fekete alapokon nyugvó zenék, legyen akár Rap, akár R’n B vagy bármi más, napjaink zenei világát leuralják. Ezekből építkeznek az olyan világsztárok is, mint az oly divatos fiúcskás csapatok és Brittneyféle Pop dívák is. A látható Rap zenét két véglet jellemezte, a keményebb vonalat képviselve az Ice Cube-féle stílus és a discók által is lejátszható felvételek. Közte, ami volt az már csak underground Rap lett hazánkban és csak az igazi Rap fanatikusokat mozgatta meg. Szélsőségek évének is nevezném az 1990-est, hisz óriási nevek születtek meg ebben az évben, de majd láthatjátok felszínre kerültek elfogadhatóbb és ratyibb előadók is, de mindannyian világsztárok lettek. Kezdjük a Ratyi Rap királyával, az évtized elejének Eminemjével, Vanilla Ice-al. VANILLA ICE.

131

A külsőségeit hazánkban rögtön átvették a hazai divat repper gyerekek, imádták ezt az érdekes fehér gyereket és még jobban a zenéjét és a filmjét. Ugye ismerős a dolog?! Aki kitalálta Eminem-et, az tuti, hogy Vanilla sikereit vette alapul. Minden tízedik év ki fog termelni nekünk egy ilyen szemetet????? Az ugrabugráló diligyerek Vanilla legnagyobb slágerével, az Ice Ice Baby-vel, valamint a hozzátartozó albummal, a To The Extreme-el ő lett a második fehér előadó, aki a listák élére került. Ahogyan a Beastie Boys-nak, hát neki sem volt semmilyen utcai hírneve, de úgy gondolta, majd csinál magának. Ígyhát ez a Miami-i fiúcska meséket talált ki egykori erőszakos Gangsta múltjáról. A kölykök megkajálták és az Ice Ice Baby No.1 lett az 1990-es év végére, köszönhetően a dal alapjául szolgáló David Bowie és a Queen nevéhez köthető Underpreasure című dal erősen pulzáló basszusos ütemének. Az album szintén a listák csúcsán kötött ki és ott is maradt keményen 16 hétig, ja és több mint 7 millió példányt adtak el belőle. 1990 tavaszán a Cool As Ice című filmben szerepel Naomi Campbell társaságában. A film óriási bukás lett, majd Vanilla karrierje is szépen lassan leáldozott. A filmzenei albuma kevesebb ideig volt a listákon, mint ahány hétig a debütáló lemeze No.1 volt. Pedig be kell vallanom ezen voltak kellemes dalok is. Nem kellett már a kutyának se Vanilla és el is tűnt négy évre, majd 1994-ben vissza akart térni a Rap világába, a Mind Blowing című lemezével, de hát akkora épp igen súlyos előadók voltak a csúcson a Hip Hop-on belül. Pedig csórikám elhagyta Pop-Rap stílusát, felvéve egy a Cypress Hill-ére hasonlítható hangzást, de ez sem segített sokat rajta. Még a latino repperek marijuana iránti felfokozott érdeklődését is bevállalta. Súlyos kereskedelmi bukás lett belőle, majd megjelenése után hamar el is tűnt a süllyesztőben. A csávó közben visszatért Miamiba, ahol motorcsónak versenyekkel foglalta le magát, de nem bírt a picsáján ülni és 1998-ban újra k italálta, hogy ő repper. A Hard To Swallow-al, mint Gangsta repper

132

tért vissza, majd menetrendszerűen begyűjthette az újabb bukás érzését. A publikum keményen elutasította őt. Kicsit szerencsésebben járt az ő fekete bőrű kor és stílus társa MC HAMMER. Különösebben nem fogok kitérni rá, mert nem is akarok, de azért muszáj vagyok pár szót megejteni róla is. Sajnos, meglepődtem, hogy egyik ismerősöm, aki nem tudta, ki is volt MC Hammer, azt gondolta biztos valami fontos tag lehetett, és amikor rákérdeztem, hogy ez miből gondolta, hát a válaszán lepődtem meg igazán. Látta a Ne Légy Barom! Első részét, amiben van egy jelenet, amikor Vadláb álmodik és az álmában egy U Can’t Touch This-szerű klipben táncol, na és azt gondolta, hogy ebben a filmben csakis komoly tagokat és filmeket parodizáltak ki. Hát meglepődött az én véleményemen, mikor hazai hasonlításban a G-Play hiteleségéhez hasonlítottam neki MC Hammer-t. Ennek az 1962. március 30.-án született, egykori Oakland Athletic’s játékosnak már tulajdonképpen jelentek meg lemezei az igazi „nagy dobása” előtt is. 1987-ben kijött a Feel My Power, 1988-ban pedig a Let’s Get It Started, de a már említett robbanás az 1990-es Please Hammer Don’t Hurt’Em-hez fűződik. Ezen az LP-n volt a U Can’t Touch This című mega-giga slágere, amivel a világ összes Pop listáját megbolygatta és a No.1-es helyeket elfoglalta. Rick James Superfreak-jét vette alapul és erre hozta össze ezt a gyors tempójú zenés, táncos, csillogó bő gatyás Disco slágert, amit a hazai zenei „sajtó” is előszeretettel mutatott be nekünk, mint a RAP. Hála az égnek ez volt az első és utolsó slágere, amire a dili gyerekek a dizsiben szöcskézhettek. Hamar kipukkadt a dolog. Következő albumán, az 1991-es To Leight To Quit dupla LP-n szerepeltek még slágerei, de jóval kisebb hatást gyakorolva a

133

hallgatóságra. Olyanokra gondolok, mint az Addams Family című filmvígjáték egyik betétdala, az Addams Groove, valamint a lemez igazi slágerének szánt, This Is The Way We Roll. Én nézem le ezt csóri csávót, azt én is megvettem ezt a lemezt. De csak azért tettem ezt, mert kb. 1996 körül nálunk a Könyvesboltban csináltak egy olyan akciót, melyben az összes bakelit lemezüket kiárusították. Volt ott még a 80-as évek elejéről is album, többet összeválogattam és köztük volt ez a Hammer dupla bakelit is, az ára pedig 200 Ft volt. Ennyiért nem megérte?! 1994-es The Funky Headhunter című lemezével próbált visszatérni, de sem ez és sem az 1995-ös Inside Out-ja, se pedig az 1998-as Family Affair-je nem hozott már számára semmiféle dicsőséget. Voltak repperek, akik teljesen elutasították őt, amire ő akkoriban nagyképűen azt válaszolta általában, hogy csak próbálják mindazt elérni, amit ő már elért. Valami igaza tulajdonképpen volt és talán ez is belejátszott abba, hogy amikor a keleti parti Stop The Violence Project példáján felbuzdulva a nyugati parton is létrejött valami hasonló szerveződés West Coast Rap Allstars név alatt, őt is meghívták a legjelentősebb nyugati parti repperek közé egy pár sor erejéig. Hammer-ről ennyit. De sajnos ezen sztárok sikerein felbuzdulva valami beindult, mert sorra jöttek elő mindenféle előadók, akiknek zenéit nekünk, mint Rap zene próbáltak beadni. Sokáig olyan rossz volt kimondani, hogy Rap zenét hallgatok, ha rákérdeztek, mert mindenki olyan sztárokkal és épp aktuális sikerszámaikkal azonosította be ezt a három betűt, mint például: Vanilla Ice - Ice Ice Baby MC Hammer - U Can’t Touch This Neneh Cherry -Got To Get House Of Pain - Jump Around US 3 - Cantaloop Ini Kamoze - The Hotstepper Kris Kross - Jump Dr.Alban - Hello Africa és a No Coke Heavy D - Now That We Found Love

134

Technotronic - Pump Up The Jam Ice MC - Scream Marky Mark - Good Vibration C & C Music Factory több száma is. Snap - Power Wrecks’n Effect - Rump Shaker Suzanne Vega - Tom’s Dinner Beats International - Dub Be Good To Me DJ Jazzy Jeff & The Fresh Prince-Boom! Shake The Room Mark Morrison - Return of the Mack KLF - 3 a.m Eternal COOLIO - Gangsta’s Paradise És folytathatnám a sort, de nem emlékszem mindenkire. A Rap zene csúcsra járatta magát a mainstream hallgatóság előtt. A Pop világ is már csak olyan dalokat gyártott, melyben volt úgynevezett Rap betét. Sorra gyártotta a Pop világ az erre az alapelvre támaszkodó előadókat. Teljesen figyelmen kívül hagyták az igazi Rap szcénát, ők maguk gyártottak egy saját Rap közösséget a hallgatóságnak. És az európai fiatalok nagy része ezt meg is kajálta rendesen. Az öreg kontinensen ezt a remek stílust lebutítva kezdték beadagolni és mi, akik igazi Rap zenére vágytunk, a már jól megszokott előadókkal és a hasonlóan jó, új tehetségekkel, nézhettük és nézhetjük a zenei TV-kben a mai napig a sok szemetet. Mivel én ráadásul vidéki vagyok, így csupán az MTV YO! RAPS-e maradt, mint egyetlen mentsvár. Sajnos egy időben áttették szombat, vagy vasárnap délelőttre és hát ki az, aki ezeken a napokon ébren van délelőtt. Klipeket sem vettem már nagyon fel, mert az MTV-nk elég szemcsés volt akkoriban. És akkor egyszer csak lekódolták az MTV-t. KÉSZ. Vége volt mindennek, csak egy jó kis idő elteltével kötötték be helyette a VIVA-t. Ezen volt ugyan Rap műsor, de pont estére ment el mindig a kép minősége. Meg aztán agyba-főbe nyomták a saját német Rap marhaságukat és teszik ezt a mai napig. Tudom, hogy sokan közben megszerettétek a német Rap-et, de én csak sajnállak titeket ezért. Mi minden szarral beéritek. Viszont azon rövid idő alatt, amíg be volt kötve nálunk az MCM, megszerettem a francia Rap-et. Az valahogy teljesen más, valahogy

135

hitelesebb volt számomra és a TV5-nek köszönhetően a mai napig el tudok csípni néha egy-két jó kis francia számot. De különösebben nem követem figyelemmel előadóik sorsát. Lehet, hogy rosszul teszem??!! Egyszóval innentől kezdve a Pop-Rap létezett. De mi inkább az autentikusabb, eredeti Rap sorsának alakulásához térjünk vissza. Az 1990-es évben debütált az egyik legismertebb képviselője a Hardcore, Gangsta Rap-nek. A West Coast egyik legismertebb alakja. ICE CUBE. O’Shea Jackson miután már tiniként nevet szerzett magának a Los Angeles-i underground közegben a haverjával alakított CIA Posse-val, Eazy-E karolta fel őt. Tagja lett az Amerikát lesokkoló N.W.A. csapatának, melyen keresztül nevét mindenki megismerhette, aki Rap zenét hallgatott. Miután összevesztek Eazy-E –vel a lóvé elosztásán, Ice Cube szóló karrierbe kezdett és milyen jól tette, hogy így döntött. Mikor az MTV-n megláttam a Who’s The Mack? videóklipjét, meg voltam veszve, hogy megszerezzem. Állandó kazettavásárlási helyemen, a miskolci Pop Sarokban meg is találtam debütáló albumát, az AmeriKKKa’s Most Wanted-ot. Már ennél a lemeznél tudni lehetett, hogy Ice Cube hatalmas sztárrá fog válni. Az album produceri csapata a már a Public Enemy-nél is bevált Bomb Squad nevű társaság lett. Szövegeit tekintve az N.W.A vonalát követi, radikális, szókimondó stílusával. Az N.W.A.-s távozásának még be nem gyógyult sebeit érezhetjük ki a No Vaselin című trackben, ami egyenesen Jerry Hibbler-nek szólt, aki a banda

136

pénzügyit kezelte. A Black Korea-ban pedig egyenesen rasszista mivoltát mutatja be nekünk, mivel az egész dalban az Amerikában élő koreaiakat akarja kinyírni. A gettóbeli feketék a koreaiakban találták meg egy időben minden bajuk forrását, mondván, „Ide jöttek, ezek a ferde szemük elfoglalni a munkahelyeket, lakásokat a feketék elől!”. A legtöbb üzletet a gettókban általában koreaiak üzemeltették. Emlékeztek a Veszélyes Elemek kezdő jeleneteire, na erre gondolok. De a legdurvább dal mégis az AMW lett. Ennek a dalnak a remixei találhatók a még ugyanabban az évben megjelenő Kill At Will EP-n, amiről a Dead Homiez és a Jackin’ For Beats videóit sikerült felvennem. A Death Certicate című LP-jén már az egész USA-t eltemeti szimbolikusan az album borítóján fekvő hulla lábán lógó Uncle Sam feliratú azonosító cetlivel. Erről az albumról csak a Steady Mobbin’ klipje van meg, de talán ez volt a leghíresebb is erről, hisz az Ice Cube főszereplésével elkészülő Boyz In The Hood (Fekete Vidék) című gettó film egyik betétdala lett. Hála az égnek a környékünkön a videótékákat ellátó Tisza Film csinált egy akciót, melyben kiárusította kazettáit 350-től 1100 Ft-ig, ennek köszönhetően sok jó filmet, többek közt a már említetett is meg tudtam szerezni műsorosban. Az albumon az gumióvszer használatára buzdít minket egy kis gumi vékony hangján énekelve. A Color Blind című felvételben viszont feltűnik egy Maad Circle nevű duó, amelynek tagja Coolio és WC. Mindent összevetve ez az album már egy kissé kiforrottabb West Coast-i alkotás. 1992-ben kiadja a Predator nevet viselő LP-jét, melynek legnagyobb MTV-s sikere az It Was A Good Day kétségtelenül. Ez egy nyugodt tempójú igazi nyugati parti hangzást prezentáló szám, ami máig egyik kedvencem. Talán még az Animal Cannibals is erről mintázta a Vasárnap reggel című dalát. De alkalmazkodott a kor megváltozott hangzásához is a Wicked-el, amiben a Red Hot Chilli Peppers-el nyomja. Ez a dal hozzásegíti őt, hogy a Lollapalooza fesztivál résztvevője lehessen. De ezen az albumon szerepel a már egyszer említett Message feldolgozása is, a

137

Check Your Self, amiben az év felfedezettjeiként számon tartott Das EFX-es fiúkkal reppel. Közben újabb filmszerepet vállal a Trespass-ban. 1993-ban hódit a West Coast-i hangzás a Rap világában és minden ekkor a nyugati parton kiadott lemez eleve sikerre lett ítélve. Nem kellett ezeknek az albumoknak már egyedinek lennie, sőt ha mindegyikből ugyanazok a klisék jöttek le, azt jobban kajálták. Dre és Snoop és 2PAC akkoriban keményen kijelölte az utat. Ennek eredményeképpen és alkalmazkodva a kor elvárásaihoz Cube megjelentette a Lethal Injection című nagylemezét. A Parliamentes feldolgozás, a One Nation Under A Groove mellett ezen az albumon található az egyik legnagyobb kedvencem, a You Know How We Do It. Ennek már két klipjét is sikerült felvennem. Ezekben a videókban Cube és haverjai átruccannak Vegasba egy kis bulizás, kockázás céljából két szuper autóval és egy helikopterrel. Ezt a dalt ajánlom mindenkinek, mert akár ma is készülhetett volna annyira jellemző a hangzása. A legközelebbi megjelentetése egy saját remix gyűjtemény, a BSides & Bootlegs. Egyre többet foglalkozik a filmes karrierjével és ennek köszönhetően egyre több Hollywood-i produkcióban találkozhattunk vele. Zenei vonalon csak egy újabb válogatás lemezzel rukkolt ki, a Featuring…Ice Cube-al. Majd létrehozza Mack 10-el és WC-vel a sok vitát kavaró, ám rövid életű Westside Connection-t, akik igencsak kiveszik a részüket az East-West ellenségeskedésből. A Bow Down című platinává vált egyetlen albumukat az N.W.A. lemezeihez hasonlították. A csapat ezután felbomlott és mindenki a saját útját járta, bár szerintem lesz még ennek folytatása! (WC egyébként annak idején Coolio-val nyomta a Maad Circle nevű csapatban). Ám a következő Ice Cube album megjelenésére öt évet kellett várnunk, mikor is 1998-ban kiadta a War & Piece-t. K-Mac és Mr.Short Khop nevű haverjaival darálta végig az LP-t, melynek jelentősebb track-jei a Once Upon A Time In The Project 2 és a Ghetto Vet. A Fuck Dying-ban a Korn nevű metál csapat segédkezik

138

be a siker érdekében. Legtöbbet játszott klipje a Pushin’ Weight. Ezt az albumot tulajdonképpen egy dupla lemeznek szánta, aminek második része 2000-ben War & Peace Vol.2 néven jelent meg és erről egy klipet vettem fel, amiben Krayzie Bone-al az Until We Rich-ben parádézik, ez egy elég nyugis klip lett. Rengeteg közös klipet készített az idők folyamán, többek közt Drevel a Natural Born Killerz-t, a szintén Dre-vel közös Hello-t és a Scarface közreműködésével készült People Don’t Believe-et. A Da Lench Mob nevű Cube által irányítgatott társaság 1990-ben mutatkozott be Cube debütáló lemezén, majd 1992-ben jött ki saját, önálló albumuk, a Guerillas in the Mist. J-Dee, Shorty és T-Bone voltak a banda tagja, akikre talán két nagyszerű daluk, a Freedom Get An A.K és a Lost In Tha System által fognak emlékezni a Hip Hop történelem írói. 1994-es albumuk, a Planet Of Da Apes után szétváltak utjaik. És ha már a színészetről is eset pár szó, akkor felsorolom nektek a legismertebb filmjeit: 1991- Boyz In The Hood(Fekete Vidék) 1992- Trespass 1993- CB4 1994- The Glass Shield 1994- Darkside of Black 1995- Higher Learning(Megoldatlan Egyenletek) 1995-Friday(Végre Péntek), Chris Tucker-el, mint Smoke Smokie. 1997- Anaconda 1997- Dangerous Ground(Veszélyes Vidék) 1998- I Got The Hook Up(Gerjedek a vonalaidra) 1998- Players Club(A Játékosok klubja) 1999- Thicker Than Water 1999- Three Kings(Sivatagi Cápák) 2000- Next Friday(Péntek esti gáz) 2001- John Carpenter’s Ghosts Of Mars És hát Cube azóta is töretlenül része a Hip Hop világának. A populárisabb vonalon egy újabb sztár tűnik fel 1990-ben, akit viszont Hammer-el és Vanilla-val ellentétben maradéktalanul

139

elfogadott a szcéna és egyértelműen maguk közé valónak tartottak a kortársak. Ő volt HEAVY D. Ez a név egy Dwight Myers nevű 117 kg-os vidám Jamaika-i születésű reppert takart, aki hatalmas testalkata ellenére lendületes tánctudásával mindenkit elkápráztatott. Tisztában volt gyengepontjaival, úgymint dagiság és szószátyárság, ám ezekkel a ő inkább dolgokkal büszkén dicsekedett a szövegeiben. Nagyon jó témájú dalokat kreált, amihez kellemes dallamokat társított. Őt mindenki kedvelte, még az is aki ezt tagadta. Megmaradt pozitív figurának az egyre keményedő Rap szcénában. Sok dalának központjában a fekete nők szépségének dicsőítése állt, ezért kivívta a női repperek tiszteletét is az afroamerikai feministáké mellett, akiknek a legkedveltebb férfi reppere lett. Zeneiségét tekintve, hát akár kockázatvállalónak is tekinthetjük, hiszen abban az időben, amikor a Hardcore leuralt mindent, ő bemerte vállalni ezt a kissé lagymatagnak tűnő hangzást a kőkemény kortársak közt. Gangsta Rap-et, Reggea-t, Pop-ot és Funk-ot is elegyített zenéjében, de mégsem kiáltották rá sosem, hogy eladta önmagát pusztán anyagi haszonszerzés miatt. Heavy D munkássága alatt a nevéhez mindig is kapcsolódott a The Boyz társulata, melynek eredeti felállásában T-Roy (Troy Dixon) is tagja volt, aki Heavy legjobb haverja volt, ám tragikus halált halt 1990-ben. Heavy mindvégig tiszteletben tartotta haverjának

140

emlékét, a Don’t Curse klipben láthatjuk a háttérben a falra felírva a R.I.P. T-ROY feliratot. Heavy-t nem fékezte le társának halála, sőt egyre jobban belevetette magát a munkába, aminek eredményeképpen a világhírig jutott. Köszönhetően élete legnagyobb dalának, a Now That We Found Love-nak, mely az egész világon No.1 tudott lenni. A kora 90-es években kiszélesítette tevékenységi körét, az előadói karrierje mellé betársította a színészetet, majd láthattuk kibontakoztatni tehetségét, mint afféle zenei mogul, aminek csúcsaként 1996-ra az Uptown Records főnökeinek egyike lesz. Közben folyamatosan jelentek meg a lemezei, ám azt a sikert, amit az évtizedforduló tájékán megjelent albumjai elértek már egyik sem tudta reprodukálni. Az 1992-es Blues Funk és az 1994-es Nuttin’ But Love című albumjaik ugyan mérsékeltebb sikereket hoztak, ám mind a kettő aranylemez lett. Habár sikerei folyamatosak voltak, ám sosem sározta be nevét a gagyiság bélyegével. 1997 nyarán kiadja a hatodik albumát a Waterbed Hev-et, ami meglepetésszerűen a Top 10-ben debütál, ez tényleg egy nem várt siker lett számára, de ezzel is bebizonyította, hogy Heavy D-t nem lehet leírni. Olyannyira megszilárdította helyét a Hip Hop világában, hogy egyike lett azoknak a 80-as évek végén kezdő Rap sztároknak, akik a mai napig sem égtek ki és nem tűntek el, egyike lett azoknak, akik szelni tudtak maguknak egy jó adagot a sikeresség tortájából. Hetedik lemeze, a Heavy 1999-ben jelent meg. Számomra sosem feledhető klipjei: Nuttin’ But Love Got Me waiting Sex With You Black Coffie És természetesen a már említett Don’t Curse, melyben olyan sztárok vendégeskednek és tesznek tanúságot elismerésükről Heavy-vel kapcsolatban, mint Big Daddy Kane, Kool G Rap, Grand Puba, Pete Rock és C.L. Smooth, valamint Q-Tip.

141

Az említett színészi karrierjéről nem sokat tudok, csupán egy rövid kis szerepére emlékszem a New Jersey Drive (Padlógázzal)-ban, amiben egy utcai dílert alakított. Mindeközben nyugaton a helyzet változatlan, a West Coast-i Gangsta Rap folyamatosan termeli ki sztárjait. Megjelennek a Latino repperek, akik ízes spanyoljukkal és egyéniségeikkel egy újabb színfoltjaivá váltak a Hip Hop állandóan bővülő palettájának. Közülük is a legelső ismert tag KID FROST lett, akinek La Raza videóját nem lehet kihagyni. Az Arturo Molina Jr. néven született Latin repper 1995-ig használta csak a Kid Frost nevet, majd simán Frost-ra rövidítette azt. Habár a kis Antonio katonai bázisokon nőtt fel Guam-on és Németországban, mégis serdülőkorának zömét East Los Angelesben töltötte. 1982-ben kezdte a reppelést, tagja volt a már említett Uncle Jam’s Army-nak, mikor a West Coast-ot is megcsapta a Bronx-ból kiinduló új zenei stílus szele. Fontos szereplője volt a Hispano (Latin) Rap feltörésének. Kid Frost név alatt kiadja 1990-ben a Hispanic Causing Panic-ot, ami a már említett La Razat is tartalmazza, majd 1992-ben az East Side Story-t. 1991-ben a Gangsta Rap és a nyugati oldal tarolásának kellős közepén tagja a Latin Allience projectnek, majd 1995-ben kiadja Frost név alatt megjelenő első lemezét a Smile Now, Die Later-t, melynek egyértelműen a legnagyobb slágere az East Side Rendezvous. 1997-ben ezt követi a When Hell A Freezes Over c. nagylemeze. Két évig vár a következővel, amit Than Was That, This Is Now Vol.1. címmel dobnak piacra, majd egy évvel később, 2000-ben megjelenik a sorozat második darabja is.

142

Ezen új neve alatt csupán csak egy klip lett igazán ismert tőle East Side Rendezvous címmel, ám meg sem közelítette a még Kid Frost név alatt megalkotott La Raza sikereit, melyet agyba-főbe nyomtak a YO!-ban. Maradunk még mindig az 1990-es évnél. Mint azt már tudjátok, épp csúcson vannak az afrocentrikus előadók is, főleg a már említett társulások előadói. Ám mellettük feltűnnek más, újabb arcok is, mint például a félelmetes kinézetű X-CLAN tagjai, akik keményen bevállalták az afrikai eredetükhöz való kötödésüket. Kinézetükben még az extravagáns Afrika Bambaataa-t is felülmúlták. Nagyon sámán kinézetű csávócskák voltak. Sokat nem tudunk róluk, de nekünk bejöttek zenéik, ezért lettek most megemlítve itt. Tulajdonképpen egy Brooklyn-i eredetű csapatról van szó, melyet Professor X the Overseer (eredeti nevén Lumumba Carson, akinek apja az ismert polgárjogi harcos Sonny Carson), Grand Verbalizer Funky-Lesson Brother J, Architect Traditioner Paradise és Rythm Provider Sugar Shaft alkotott. A csapatot jól megkülönböztette a többi hasonló érdeklődésű bandától a túlzott afrocentrikusságukból eredő harciasságuk, mely néha komoly ellentmondásokat szült és elég komoly vitákat gerjesztett. 1990-ben kiadták bemutatkozó LP-jüket, a To The East Blackwardst, majd 1992-ben az X-Odus-t.

143

Ismertségüket az MTV által játszott Fire and Earth és X-Odus című klipjeiknek köszönhetik. És ha már újra az ilyen stílusú előadóknál járok, akkor meg kell említenem a sokkal komolyabb elismerést elért, ugyan ebben az évben debütáló BRAND NUBIAN bandát, akik a De La Soul által éltre keltett DAISY AGE-es hangzásvilágban nyomultak. A Brand Nubian menő, laza Funky-s Rap-je az amerikai feketék közt egyre népszerűbb Iszlám hit világ egyfajta zenei platformja volt. A Nation Of Islam csoportosulás 5% Nation nevű radikális szárnyának tagjaiként annak tanításait hirdették. Az eredeti banda tagja a következők voltak, a főrepper Maxwell ”Grand Puba” Dixon, Lorenzo ”Lord Jamar” Dechelaus, Derrik ”Saddat X” Murphy és rokona DJ Alamo. A csapat hatalmas sikert elérő bemutatkozása, az 1990-es One For All LP után a vezéregyéniség Grand Puba a szóló karriert választva elhagyja a bandát, akihez csatlakozik DJ Alamo is. Az album egyértelműen első számú sikere a klippel is rendelkező Wake Up!. A maradék tagok bevették a csapatba DJ Sincere-t és folytatták a felvételek megjelentetését vallásos meggyőződésükkel, az önbecsülést és a békét előtérbe helyezve szövegeikben. Az 1994-es Everything Is Everything kiadása után egy hosszabb időre eltűnnek a rivaldafényből, majd négy év múlva térnek vissza a Foundation-nal. A tárgy évünk, az 1990-es, elhozta számomra egy olyan előadó debütálását is, akinek kapcsán nem tudom felfogni a mai napig, hogy hogyan nem sikerült neki a legjobbak közé kerülni. PARIS. Olyan számmal mutatkozott be a YO!-ban, melyhez foghatóan jó dalt ritkán hallani. Ez pedig az Assata’s Song volt. Ez a San Fransisco-i repper 1990-ben mutatkozott be a The Devil Made Me Do It-el, ami a Tommy Boy Records-nál jelent meg. Majd az 1992-es Slipping With The Enemy már a független Scarface

144

kiadónál látott napvilágot. Ezen második LP tartalmazta a már említett számát, melyet, ha egyszer még leadnak majd valamelyik műsorban mindenképpen vegyétek fel. Paris heves afrocentrikusságával sokakat emlékeztetett a 60-as, 70-es évek politikai töltetű dalokkal rendelkező nagyágyúihoz, a The Last Poets-hez, akiket sokan az első repperek közé is besorolnak a 70-es évekbeli felvételeik miatt, amiknek előadásmódjául az épp kialakulóban lévő stílust választották. De a Gil Scott-Heron stílusát is sokan hasonlították műveinek hangvételéhez. Ám minden elismerés ellenére nem tudott sikereket elérni alkotásaival Paris, aki pályafutásának ezen időszaka alatt heves vitákat robbantott ki fordított rasszista kijelentéseivel. Na azt hiszem ezzel le is tudtuk az 1990-es évet és rátérhetünk a következőre, amely év talán a legnagyobb neveket adta a Rap világának. Kezdjük rögtön a legnagyobb sikereket elérő előadóval TUPAC AMARU SHAKUR-al, vagy ismertebb nevén 2PAC-el. Nálam a No.1. volt ő, akiről hosszabban megemlékeztem már az életéről szóló első könyvemben, úgy hogy itt igyekszem nem elragadtatni magam és csak annyit foglalkozni vele ezen könyv lapjain, mint a többi előadóval. 2PAC-et édesanyja a Fekete Párduc mozgalom tagjaként bebörtönözve szüli meg, majd egyedülálló anyaként nevelgeti Harlem és Bronx szegénynegyedeiben. Később átköltöznek a nyugati parton lévő Oakland egyik szegénynegyedébe, Marin Citybe. A kis Pac érdeklődött a művészetek iránt, ám új lakóhelyén anyja drogozása őt is lerántja a mélybe és dílerkedéssel tengeti napjait. Ám mindeközben élményeit versekben és dalokban rögzíti, amik később alapjául szolgálnak dalaihoz. 1989-ben létrehozza rövid életű bandáját a Strictly Dope-ot, majd bekerül az épp sikeres Digital Underground csapatába, ahol nem sokára repperként is bemutatkozik.

145

Majd 1991-ben az Interscope Records jóvoltából megjelenik első lemeze a 2PacalypseNow, ami arany lemezzé válik és beindítja a karrierjét. Trapped, If My Homie Calls, Brenda’s Got A Baby ezen dalok klipjeivel mindenki ízelítőt kaphatott az újdonsült repper tehetségéből. Balhét balhéra halmoz a friss sztár, droggal való visszaélés, lövöldözések és verekedések által kerül a lapok oldalaira. 1992-ben Dan Quayle szenátor kijelenti, hogy a 2PacalypseNownak nincs helye a társadalomban. Tény és való kemény hangvételű alkotás, aminek hatására fiatalok különböző bűncselekményeket követtek el szerte az USA-ban.

146

1993-ban megjelenik a platinává váló Strictly 4 My N.I.G.G.A.Z. LP, mely újabb slágerekkel ajándékozott meg minket. Holler If Ya Hear Me, Keep Ya Head Up, az I Get Around és a Papa’z Song. A magánéleti balhék folytatódnak. Leforgatja második filmjét Janet Jackson-nal a Poetic Justice (Hazug Igazság)-ot. Erőszakos cselekedeteit nemi erőszakkal és rendőrökre történő lövöldözéssel gyarapítja. Elzárkóznak előle a Higher Learning (Megoldatlan Egyenletek) és a Menace II Society (Veszélyes Elemek) készítői, akik előtte mind őt akarták a filmjeikbe. Majd 1994-ben az Above The Rim (Harlemi Ziccer)-ben szerepel, aminek filmzenei albumán is szerepel dalaival. Létrehoz egy csapatot Thug Life néven, mellyel kiadnak egy albumot, aminek címében szerepelt a Vol.1. jelölés, de sohasem követte újabb folytatás a debütáló LP-t. 1994.11.30.-án fegyveres támadás éri New York-ban, amit túlél. Puff Daddy-t és korábbi haverját Notorious B.I.G-t teszi felelőssé a gyilkossági kísérlet kiterveléséért. Másnap, mintegy dacból és tüntetőleg, részt vesz az ellene folyó per tárgyalásán. Tolókocsiban és a Nation Of Islam testőreivel jelenik meg a bíróságon, ahol elítélik nemi erőszakért. Bevonul a Riker szigeteki börtönbe, ahonnan Marion ”Suge” Knight hozza ki óriási óvadék ellenében. 2Pac innentől kezdve a félelmetes hírű, ám messzemenően a legsikeresebb kiadóhoz került, a Death Row Records-hoz, melynek tulajdonosai Dr.Dre és Suge. 1995-ben még a börtönben töltött ideje alatt megjelenik a világhírt hozó Me Against The World LP, ami már nálunk is kapható volt CD-n és kazettán is. Nagyon sok dal jelenik meg erről klippel, köztük a lemez legnagyobb sikere, a Dear Mama. De láthattuk még róla a Temptations-t, a So Many Tears-t, és a címadó dalt is. Az album az első helyen debütált és hét hónap alatt dupla platina lett belőle. Beindul az ellenségeskedés, az East Coast-West Coast háborúként elhíresült folyamat, melyben a dalokon keresztüli pocskondiázásokon kívül verekedések és gyilkosságok is előfordulnak. 2Pac interjúiban folyamatosan Puff Daddy és B.I.G.

147

felelősségét emlegeti az ellene irányuló merényletben. Mindeközben a Rap királyává válik, imádják a rajongók. 1996 februárjában kiadja élete fő művét, a Rap történetében elsőként dupla CD formátumban az All Eyes On Me-t. Nincs a világon, aki ne hallotta volna és ne szerette volna meg a California Love dallamát. Ennek a számnak két klipje is megjelent, egy folytatásos történet formájában, amiben Dr.Dre-vel közösen szerepel. Klippel jelent meg az MTV-n, bocs nálunk akkoriban az MCM-en, a How Do You Want It, ami szintén két klippel jelent meg, sőt van egy harmadik is mely kemény, pornófilmbe illő jelenetekkel van tarkítva, így nem is csoda, hogy csak a Suge által megjelentetett Death Row Uncut című videókazettán jelent meg. A 2 Of Amerikaz Most Wanted klipje is megért egy folytatást. Az I Ain’t Mad At Cha-ban bemutatja, hogy nagyon kellemes balladát is képes gyártani ez a Gangsta. Totál a csúcson van, ám a balhék nem akarnak szűnni körülötte. Kiadja a Hit’Em Up című dalát, melyben támadóan lép fel a keleti oldal királyai ellen, amivel csak tovább mérgesíti a már így is kellőképpen elfajult viszályt. Épp elkészítette Makaveli név alatt újabb albumát, mikor 1996. szeptember 7.-én Las Vegas-ban egy Tyson meccs után halálos lövések érik 2Pac-et, aki hét nap múlva belehal sérüléseibe. Óriási gyász telepszik a Rap világára, az East-West viszálykodásnak akarják sokan betudni ezt a tragédiát, ám sokkal egyszerűbb dogok, még pedig pitiáner bandaellenségeskedés állt a háttérben. Sokan gondolják azt, hogy 2Pac él, és mindenféle misztikumot vélnek felfedezni az ügy hátterében, őkk a mai napig a visszatérést várják. Legyen igazuk! Halála után Suge börtönbe került, ahonnan csak 2001-ben szabadult ki, ám cége időközben elhalványodott. Napjainkban Tha Row néven újra üzemelnek, és azon fáradoznak, hogy visszatérjenek az aranyévek. Persze ez nehéz lesz a még 1996-ban kirúgott Dre nélkül, de én úgy érzem lesz még nagy Suge cége. 2Pac halála után még megjelent néhány album, ami kivétel nélkül remek alkotásokat tartalmazott, a sikerek mellett nagy pénzeket is

148

termelt a dalok tulajdonosainak, akikből van elég, hisz az anyján kívül Suge is rendelkezik jó néhány ki nem adott 2 Pac dal jogával. Várjuk az újabb lemezeket, vagy a feltámadást. Ha pedig érdekel ennek a nagyszerű reppernek az élete, rendeld meg az életéről szóló könyvemet. Előre is Kösz!!!!!!! Filmek az említetteken kívül: Juice- Hosszú Lé. Bullet- Önpusztítók. Gridlock’d- Utolsó Belövés. Gang Related- Bűnös Szándék. Hogy lássátok milyen nagy nevek kötődnek a bemutatkozásukkal ehhez az évhez, azt hiszem elég, ha megemlítem a nevét a következő bemutatásra kerülő csapatnak. CYPRESS HILL. Egy banda, mely hozzájárult a Hip Hop fejlődésének megváltozásához megjelenésével, ám bennem rögtön ellenszenvet váltottak ki. Mikor megláttam az első klipjüket, én már akkor megutáltam őket, nem tudom megmagyarázni miért, de így voltam velük. Innentől kezdve hatványozottabban szelektáltam a Rap zenék közt, csak az általam kiválasztott csapatokra és előadókra koncentráltam és elkezdtem belemerülni inkább a lágyabb hangzásvilágú R’n B, Soul stílus világába, valamint rám jött a Funky hóbort. Ám a nagy többség, a fiatalabb generáció valamiféle csodaként fogadta őket és hamar azonosulni tudtak a csapattal, köszönhetően talán a Marijuana melletti

149

állandó „kampányolásuknak” is, mely az utánam következő korosztálynak már mindennapos „hobbija” lett. Nekünk még valamiféle tabu volt, négy betűvel volt egyenlő, DROG. Nem is volt meglepő, hogy a csapat a későbbiekben a NORML (National Organization for the Reform of Marijuana Laws), vagyis egy a marijuana-törvények reformjáért küzdő országos szervezett „szóvivője” lett. De igazából akkoriban nálunk még nem volt jellemző ez a dolog, kivéve talán a nagyobb városokban. Szóval óriási hatást gyakoroltak a rajongókra, olyan dalokkal, mint az Insane In The Brain, vagy a How I Could Just Kill A Man. Ők is a Latin Rap képviselőiként jelentek meg a Hip Hop folyamatában. A csapat frontembereként ismert kubai-mexikói származású B-Real (Louis Freese) a gimnáziumi évek alatt ismerkedett meg Sen Doggal (Senen Reyes) és annak öccsével Mellow Man Ace-el (Sergio Ulpiano), akikkel együtt kezdett reppelgetni a saját maga által írogatott szövegekből és versekből. Majd az élete egy kissé keményebb irányt vett, mikor csatlakozott Los Angeles egyik utcai félelmetes hírű bandájának, a Bloods-nak egyik „helyi tagozatába”, a 89th Street Family Bloods-ba, ahol keményen élte a bűnözők mindennapi életét. Majd miután saját testében érezte meg az ólom súlyát, rögtön átgondolta az életét és felhagyott a bandaélettel. 1986-ban összeismerkednek az olasz származású DJ Muggs-al (Lawrence Muggerud), akivel közösen megalakították 1988-ban a DVX nevű bandát, aminek nevét Mellow Man Ace kiválásával Cypress Hill-re változtatják, ami egy South Central-beli utca a Cypress Avenue után kapta a nevét. Kisebb klubokban játszanak és mivel Los Angeles-ben a kiadók tehetségkutatói vadásztak az újabb sztárjelöltekre, így hamar felfigyelnek rájuk is. B-Real érdekes, furcsa, mondhatni nevetséges hangon előadott dalaival nem volt egy nem észrevehető jelenség az akkoriban szinte egy síkon nyomuló csapatok közt.

150

A Ruffhouse cég leszerződtette őket 1990-ben, majd egy év múlva megjelentették debütáló albumukat, ami a csapat nevéről kapta a címét. Valamiféle kuriózumnak számítottak a spanyollal kevert angolukkal, amivel dalaikat előadták. Klipből ellesett mozdulataikkal kezdtek táncolni, mozogni a hazai rajongók is, ha felraktak valahol egy Cypress számot. A How I Could Just Kill A Man volt az első ütősebb slágerük, amivel belopták magukat a rajongók szívébe, pedig csak egyszerű, könnyen megjegyezhető hatásvadász nóta volt, ami bejött nekik. Erről a lemezről akkoriban sokat játszották a Hand On The Pump című klipet is. A lemezből másfél millió fogyott el, ami szép szám ahhoz képest, hogy a csapat underground bandának minősült akkoriban, sokan ma is annak tarják őket a több millió eladott lemezük ellenére is, ami jelen esetben dicsérő jelző, nem pedig cinikus. 1992-ben Lollapalooza fesztivál a Pearl Jam, Soundgarden és a Red Hot Chilli Peppers társaságában és már egyre hangosabban „reklámozzák” a legalizálást. 1993-ban kijön második lemezük, a Black Sunday, majd beindul a nagy crossoverezési időszak, ami létrehozza a Sonic Youth-al közösen előadott I Love You Mary Jane című dalukat és a Pearl Jam-el közös Real Thing-et. 1994. Woodstock. Óriási sikerük van, ami hozzájárul ahhoz, hogy húzónévként szerepeljenek az 1995-ös Lollapalooza fesztivál plakátjain. Az album hatalmas sikerrel debütált az Insane In The Brain-el, ami a mai napig óriási sikerszámuk bárhol is lépnek fel. No.1.-es helyen debütált általa az album. Ki is vívták rögtön a kortársak ellenszenvét a sikereikkel. Botrányos bemutatkozást produkálnak az országszerte nézett Saturday Night Live-ban, ahol nyilvánosan rágyújt egy joint-ra Muggs, miután szétverték a fél berendezést a stúdióban. Egyből letiltották őket és sokáig óriási poénnak számított Muggs válasza a vádakra, hogy „ Jó, de nem tüdőztem le!”. 1995-ben kiadták a Temples Of Boom c. új LP-jüket, melyet hosszú turnék és stúdió munkák előztek meg. Az album legismertebb dala,

151

a Throw Your Set In The Air, a legdurvább pedig a WU-TANG –es U-God vendégszereplésével és a szintén a WU-t erősítő RZA stúdió segédletével készült Killa Hill Niggas. Egyébként majdnem minden dalban támadnak valakit, a No Rest for the Wicked-ben Ice Cube a céltábla, állítólagos dallam lenyúlásért és bizonyos ki nem fizetett munkadíjakért, ami DJ Muggs-nak járt volna Ice Cube Predator c. lemezén végzett munkájáért. A Let It Rain-ben egy Source magazinos újságíró kap a pofájára kritikái miatt, a Strictly Hip Hop-ban pedig üzenetük értelmezéseképpen mindenki bekaphatja nekik a Hip Hop világában, akik eladják és kiárusítják a Rap zenét anyagi sikerekért. Na és kedves gyerekek, hát igen, erről a lemezről sem maradhatott le a sokatok által oly kedvelt „nevetőscigi” éltetése és legalizálásának sürgetése, mindezen sok okosságukat az Everybody Must Get Stoned-ban ontják ránk. Aztán egy törés a csapat életében. Mindenki meglepetésére Sen Dog kiszáll a bandából és az Ice T-féle Body Count-hoz hasonló stílusban saját bandát alapít, SX10 név alatt. Totál-Brutál-Metál. A többiek végigturnézgatták az 1996-os évet az A Tribe Called Quest-el, a Fugees-al és Busta Rhymes-al, majd kiadnak egy kilenc számos EP-t, meg nem jelentetett dalaikból és remixekből Unreleased+Revamped címmel. És hát úgy érezték eljött az ideje régi álmuk megvalósításának, vagyis belekezdtek szóló project-jeikbe. Muggs ekkortájt már, mint producer is ismert lett, így nem csoda, hogy az 1997-es szólólemezén, a The Soul Assassins-Chapter 1-en szinte minden akkori sztár szerepelt. Olyan előadók járultak hozzá a lemez sikeréhez, mint Dr.Dre, RZA, GZA, MC Eight, Wyclef Jean, KRS-1, B-Real és a saját felfedezettjeként bejegyzett Call O’Da Wild. B-Real pedig bandát alakított két haverjával The Psycho Realm néven, majd ők is 1997-ben rukkoltak ki debütáló albumukkal. A Cypress Hill-ről szóló oldalaim forrásául szolgáló cikk szerzője szerint, hogy az ő szavaival éljek, „Ahhoz képest, amit ő és két embertelen latino cimborája, Duke és Jacken művelt, a Cypress Hill

152

maga Ricky Martin. Egyiküknek olyan hangja van, hogyha csak egy épületben lennék vele, sírva fakadnék, a másiké meg olyan, hogy ha kényszerzubbonyban lenne sem mennék húsz méternél közelebb hozzá……..Betegek, bolondok, közveszélyesek.” Közben a Space Jam c. rajz-játékfilm egyik betétdalában működik közre néhány szintén Rap szupersztár társaságában. Majd sok rajongó örömére Sen Dog két és fél éves kihagyás után visszatér a bandához és rögtön belevetette magát az új albumuk munkálataiba. Végül is az 1998-ban megjelenő negyedik albumukon néhány szám erejéig Sen Dog is kiélhette a saját, keményebb elképzeléseit, ami egy kissé megváltoztatta a „klasszikus” Cypress hangzást, de sokak szerint jobbá is tette azt. Az MTV-n a legnagyobb sikert a Dr.Greenthumb-al érték el, aminek érdekes ötleteit megirigyelhette a mi Kicsi G-nk és el is készítette nekünk a Remegőkezü Agysebész videóklipjét, ami kísértetiesen hasonlít B-Real-ék poénjára. Hogy?..Mi?..Hogy nem csak ebben hasonlít rájuk?!  Engem sosem hatott meg a zenéjük, de az tuti, hogy ennek a lemeznek köszönhetően újra a címlapokra és a listákra került a banda neve. Ezek után egy spanyol nyelvű válogatáslemezzel rukkoltak ki, a Los Grandos Exitos En Espanol-al és hát őket is elérte az évezredforduló baromsága, a „Hip Hop klasszikusok House stílusban” című bugyutaság. A dizsikben biztos pezsegtek rá. Majd beindultak a várva várt ötödik nagylemez stúdió munkálatai. A Skull and Bones egy dupla lemez, melynek első darabja 11 új számot tartalmazott, a második 5-öt, a stílus pedig egyre jobban bekeményedett és lassan rájöttek, hogy be kellene vállalni Sen Dog stílusát. Érdekes brigádot válogattak maguk köré, hogy megvalósíthassák Hip Hop Metál albumukat. Zenészek érkeztek hozzájuk a Fear Factory-ból, a Rage Against The Machine-ből és hát tiszteletét tette az SX10 is. Ennek az első klip a Rap Superstar lett erről az albumról. A Cypress Hill pedig töretlenül gyújt, szív, lenn tart, kipufog és biztos, hogy mindeközben zenélgetnek is egy mákocskát.

153

1991-ben berobbant egy új repper, aki jött, látott és csendben elfelejtődött. Viszont olyan slágerekkel ismertette meg a nevét, amiket a mai napig szívesen meghallgatok, és ha a klipjét adják, automatikusan nyomom a Rec-et, így van az, hogy már vagy három kazettán is rajta van valamelyik slágerének klipje. A srác neve: DEL THA FUNKEE HOMOSAPIEN. A populárisabb sláger címe Mistadobalina, az inkább a repperek közt arató felvétele pedig a Dr.Bombay. Ice Cube kuzinja, Del Tha Funkee Homosapien 1991-ben debütált az I Wish My Brother George c. lemezével, amit az Elektra Records dobott piacra. Ezt a lemezt 1992-ben szintén Tiszaújvárosban sikerült felvetetnem, ahol az akkor kurvára menő helynek számító Coco Bello Disco-ban is sokat játszott slágernek számított róla a Mistadobalina. Ez az album egy viccesebb, kevésbé bonyolult utcai témákkal foglalkozó nagylemez lett, viszont hatalmas ismertséget hozott Delnek. Legnagyobb slágerei a már említettek voltak. A következő megjelentetése az 1994-es, No Need for Alarm már kissé komoly témákat is felvállalt, de már nem tudta megismételni az előző album sikereit, sőt egyáltalán semmilyen sikert nem hozott már neki. Bár a szakma, a kortársak viszont már pozitívabban viszonyultak hozzá. Majd egy négy éves kihagyás után tűnt fel újra a Future Development-el, amit 2000 tavaszán a Both Sides of the Brain-el, amely lemezek ismét csak valamiféle Underground sikerekkel tudták megajándékozni Del-t. Csapatjátékosként is megcsillantatta tudását 2000-ben a Deltron 3030 tagjaként, amiben Kid Koala-val és Dan The Automator-ral dolgozott össze. Szóló és együttesi ténykedései alatt is az ő kifinomult és sajátos stílusa volt a domináns, ezen tulajdonságai által tudott Del a Hip Hop egyik leghitelesebb előadójává válni az évek folyamán. Az 1991-es évben debütált egy olyan csapat, akik szintén el tudtak készíteni két hatalmas világslágert, ám mégis a szakma a leghitelesebb csapatok közt emlegeti a nevüket azóta is. Ugyan

154

legnagyobb slágereik sikereit már soha többé nem tudták megismételni, miáltal ki is kerültek egyhamar a reflektorfényből, ám a fanatikusabb rajongók lesték a lemezboltok polcait, hátha feltűnik egy újabb NAUGHTY BY NATURE album. A banda a 80-as évek végén alakult a New Jersey-i East Orangeban. Ez az u.n. Party-orientált csapat három MC-ből áll, akik egykoron osztálytársakként ismerték meg egymást. Treach, Vinnie és Kay Gee a Rap zene egyik legjobb évében, 1991-ben robbant be a köztudatba az O.P.P c. megaslágerükkel, ami a Naughty by Nature c. LP-jük legnagyobb durranása lett. Az album előkészületeiben sokat segített Queen Latifah. Dallamos könnyen megjegyezhető szám volt ez, amit mindenki ismert. Nekem egyébként nagyon bejött az akkoriban már klipen látható Everything’s Gonna Be Allright c. track-jük is, ami nem lett annyira ismert szám. Sokunkat basztatott, vajon mit is takar az O.P.P, de ezt csak nemrégiben tudtam meg. Ez állítólag egy szleng rövidítés, ami egy a másik ember nemi szervére utaló kifejezést takar, úgymint Other Personal Pussy, vagy Other Personal Penis. Hm… 1993-ban újra a listák élén találta magát a trió a Hip Hop Hurray c. klasszikusukkal. Ez az akkoriban valamiféle Rap himnusznak lett elkönyvelve. Ennek a dalnak a sikeréhez nagyban hozzájárult a videóklipje is, ami egy legsötétebb gettó mélyén szerveződött utcai parti hangulatába csöppent minket. Ez a dal a 19 Naughty III-on található. Szerepelnek az Uptown Anthem c. kurva jó dalukkal a Juice (Hosszú Lé) filmzenei anyagán, amely szám egyébként már az első lemezükön is szerepelt. A film főszerepét játszó 2 PAC-el szoros barátságot alakítanak ki a csapat tagjai.

155

Harmadik lemezük 1995-ben jelent meg Poverty’s Paradise címmel, majd 1999-ben kiadják utolsó Tommy Boy Records-os megjelentetésű lemezüket, a Nature’s Finest-t, nagyon kis hírverés mellett, amit még ugyanabban az évben követ az Arista kiadásában a Nineteen Naugty Nine: Nature’s Fury. Azt hiszem, nem mondok azzal újat, ha egy olyan együttesnek nevezem őket, akiket mindenki ismer, és talán szeret is, hisz szimpatikus tagjai ők a Rap társadalmának. Ahogy teltek az évek, sosem kerülték el a figyelmemet a banda klipjei. Kivétel nélkül sikert arattak nálam az olyan klipek, mint például a Written’ On Ya Kitten, vagy akár a Jamborie és a Hollyday, de akár a korább nagy slágert a Feel Me Flow-t is említhetném. Én úgy érzem lesz még nekik valami hatalmas durranásuk, meg fognak még lepni minket valami iszonyúan jó slágerrel. Bennük van. Most pedig egy olyan szintén 1991-ben debütáló csapatról fogok írni, akik nem lettek világhírűek, viszont egyik tagjuk szóló karrierje már kimeríti ezt a fogalmat. LEADERS OF THE NEW SCHOOL. Hát tulajdonképpen a csapat minden száma ugyan olyan szar volt, mint amilyen könnyen felejthető csapat volt ez. Szerintem! Ezek a New York-i repperek, MC Charlie Brown, MC Dinco D és Busta Rhymes 1991-ben jelentették meg első lemezüket az Elektranál, A Future Without a Past címmel. Igazából a Sobb Story volt az egyetlen valamire való daluk, de egy kisebb figyelmet elértek a Teachers, Don’t Teach Us Nonsense! c. számukkal is. Az afrocentrikus témáikat tálalták sajátos, vicces módjukon, amivel Underground sikereket értek el és kivívták kortársaik elismerését. 1993-ban jelentkeztek újra nagylemezzel, a T.I.M.E.-al, de komolyabb sikereket csak frontemberük Busta Rhymes ért el szóló karrierjében.

156

És ha már Underground sikereket emlegettünk, akkor térjünk is rá az 1991-es évben debütáló, ám inkább a szcéna és az igényesebb rajongók körében ismertté váló előadókra. Ilyenek voltak például a New York-i MAIN SOURCE tagjai is, Paul C és the Large Proffesor, valamint az iker DJ páros K-Cut és Sir Scratch, akik a Wild Pitch Records által 1991-ben kiadott Breaking Atoms című albumukkal robbantak be a Hip Hop univerzumába. Ezen az albumon megtalálhatóak the Large Professor csípős megjegyzései a rendőri brutalitásról, melyek gyakran cinikus hangvétellel is keverednek. A Looking At the Front Door-al hatalmas, mérvadó slágert teremtenek, ekkor úgy tűnt a csapat sínen van, ám alig háromévnyi közös munka után, második LP megjelentetése nélkül a csapat alkotói véleményütközések miatt szétvált. Miután the Large Professor elhagyta a bandát, helyét számos MC-vel próbálták pótolni, de a 90-es évek közepére és végére inkább the Large Professor ért el sikereket különböző zenei tevékenységei által. Olyan projectekben volt benne a keze, mint az A Tribe Called Quest Midnight Marauders-je, vagy Nas Illmatic-je. Ezeken kívül remixek elkészítésére is kapott megbízásokat, többek közt az Organized Konfusion-tól (akik szintén 1991-ben kezdtek), a Beastie Boys-tól és Common Sense-től. A Main Source Fakin’ the Funk című dala pedig a White Man Can’t Jump (Csont Nélkül) című film betétdala lett, amelyet klipen is láthattunk. És innentől rá is térek az 1992-es évre, ami szintén egy mozgalmas éve volt a szcénának. Iskolában tanultuk, hogy sose kezdjünk és-sel mondatot, de én ezennel megszüntettem ezt a szabályt, mert rájöttem nagyon sok mondat csakis így érheti el a kellő hatást.  Ez az év egy kissé hasonló volt az 1990-eshez, hisz újra színre léptek, mit színre léptek, TAROLTAK a Pop-Rap sztárok. (Vagy inkább a megalkotóik?). De a West Coast Rap is újabb magasságokba szárnyalt, megerősítve amúgy is kőkemény uralmát a

157

Hip Hop világában, valamint újabb fehér repperekkel bővült a paletta.

KRIS KROSS. A tizenhárom éves repperek, Chris ”Mack Daddy” Kelly és Chris ”Daddy Mack” Smith Pop szenzációként robbantak 1992-ben. Egy Atlanta-i utcán fedezte fel őket az akkor mégcsak tizenkilenc éves producer palánta Jermaine Dupri 1991-ben, aki védőszárnyai alá vette a két kis srácot, majd egy ügyes húzással azt tanácsolta nekik, hogy érdekességképpen minden ruhájukat megfordítva kezdjék viselni. Bejött ez a trükk, hisz nem lehetett nem észrevenni őket ezáltal a remek marketingfogásnak is betudható trükkel az 1992-es év egyik legnagyobb durranásának számító Jump című klipjükben. Ebből a trükkjükből lehet a csapat nevét is eredeztetni. Köszönhetően Dupri ráérzésének és remek marketingtaktikájának ez a dal lett akkoriban a leggyorsabban eladott sláger, ami egyébként egy régi Jackson 5 dal, az I Want You Back alapjaira épült és 8 hétig állt a Billboard lista élén. A debütáló albumuk, a Totally Crossed Out pedig ennek a dalnak köszönhetően négy millió példányban fogyott el. Következő slágerük, a Warm It Up is arany sláger lett, majd Európában turnézgattak Michael Jackson-nal és számtalan tini showban léptek fel. 1993-ban a Da Bomb c. albumukkal immár pubertásokként bukkantak újra fel, ami által a hangjuk is érezhetően mélyebb lett. Megpróbáltak beváltani vagányba, Hardcore-osabb hangzással és imidzsel, viszont kevés sikerrel. Az Allright című single-jük azért

158

nem adta az rany státusznál lejjebb, de az album már nem tudta elérni újra a platina fokozatot. Ezután már a kutyát se érdekelték, de azért 1996-ban újra megpróbálkoztak és a boltokba került újabb nagylemezük Young, Rich & Dangerous címmel, amiről a Tonite Tha Night balladájuk arany eladással büszkélkedhetett. Az album sikertelenségét jelzi, hogy pár napja valamelyik bevásárló központban láttam az ömlesztett CD-k közt 990.-Ft-ért. A Brand Nubian egykori fő MC-je, GRAND PUBA is ebben az évben debütált szólóban, a Reel To Reel c. nagylemezével. Önálló albumán is a Nation of Islam érték rendjét „reklámozta”, mely egyfajta propaganda lemeznek is minősülhetett volna ezáltal, de azért szexuális „hőstetteinek” is szépen felsorolta dalaiban. Nagyon sok repper felkérte őt közremüködésre lemezeikre, amit rendre el is vállalt, ezzel sohasem felejthető nevet szerzett önmagának. Emlékezetes az a Brand New Heavies klip, a Heavy Rhyme Experience Theme, melyben a Main Source és Masta Ace mellett ő is feltűnik. Saját klipjei is nagyon jók voltak, ezért amennyit csak tudtam meg is tartottam, kiváltképp a kedvencemet, a 360°-ot. A New York-i Rap szcénából bukkant fel a FU-SCHNIKENS nevű csapat, melynek stílusa hasonlatos volt a Leaders Of The New School-éhoz, amit sokan csak humoros Rap-ként aposztrofáltak. Csupán egy-két számukat adták le a zenei TV-k, aztán ismét visszacsúsztak az underground közeg „ismeretlenségébe”. Bár a mai napig a legjobb humoros csapatok közt említik nevüket azóta is. Nevük egyébként a FU, For Unity és a saját maguk által kreált Schnikens szóból tevődött össze, amely szót saját szövetségük megnevezésére találtak ki. Az 1992-es bemutatkozó lemezük, a FuDon’t Take It Personal a Jive Records-nál jelent meg, de számottevő sikert nem hozott. Ennek ellenére a YO!-ban elég sokszor leadták a talán legismertebbnek számító dalukat, a La Schmoove-ot, de szélesebb körű megismertetésükhöz igazából az

159

NBA sztárból repperré előavanzsált Shaq O’Neill-el való kollaborálásukból „megszületett” What’s Up Doc? című sláger szükségeltetett, aminek sikere előrébb hozta második lemezük megjelenésének időpontját, ami aztán annyi sikert sem hozott, mint az előző. Szintén New York volt a kiinduló pontja a producer és DJ PETE ROCK-nak és elmaradhatatlan társának C.L.SMOOTH-nak. A csapat 1992-ben egy bombasztikus erejű duóként tűnt fel, ám később Pete, mint az egyik legfelkapottabb producer is beírta a nevét a már oly sokszor emlegetett képzeletbeli Hip Hop Történelem könyvbe. Első albumuk, a Mecca & the Soul Brother egy szolidabb sikert hozott, bár nálam nagy hatást értek el vele és rögtön a kedvenceim közé sorakoztak fel általa. Soha sem lettek világsztárok, de a Rap körforgásának kihagyhatatlan résztvevői lettek. Nagyon sok előadó köszönheti sikereinek egy részét áldásos tevékenységüknek. Figyelemre méltóbb dalaik a Mecca & the Soul Brother, a They Reminisce Over You (T.R.O.Y.), a Straighten It Out, a The Creator és a Take You There. Közreműködtek Mary J. Blidge Reminisce című dalának remixében, melyben sikeresen egyesítettek két dalt egy újjávarázsolt slágerben. Következő albumuk 1994-ben jelent meg The Main Ingredient címmel. Saját műveik elkészítése mellet sok más produkcióban is benne volt a kezük, Hip Hop előadók mellett más stílusú kortárs fekete előadóknak is segédkeztek, úgymint Johnny Gill. ( Egyik nagy kedvencem C.L.Smooth-tól a C.L.Smooth Unplugged c. sláger!

160

Az év igazi, nagy, világra szóló Rap durranása kétség kívül egy újabb fehér csapat nevéhez fűződik, akik ezer számra nyertek meg újabb és újabb rajongókat a Rap zenének, köztük természetesen sok fehér fiatalt egyetlen számukkal. Akár egy robbanás, melyek ereje elfújta saját tűzét, úgy robbant be 1992-ben a Hip Hop szcénába a fanatikus, ír származásukat büszkén hangoztató HOUSE OF PAIN csapata. Tették mindezt bemutatkozó, hatalmas és elkerülhetetlenül korszakalkotó slágerükkel, a Jump Around-al. Őrületes ugrabugrálásra késztették a frissen megszerzett rajongókat ezzel a megaslágerrel a különböző bulikon, ami hasonló testmozgásra késztette a magyar fiatalokat is ha meghallották ennek a dalnak az ütemeit. Ám ez a világ mindenpontján egyszerre beütő siker megállíthatatlanul az egy slágeres bandák közé regisztrálta őket. A House of Pain 1991-ben alakult Everlast által, aki egy Long Island-i születésű, ám Los Angelesben felnövő amerikai Ír. Fehér létére hitelességet szerzett magának a sokszor zárt és korlátolt Rap szcénában, mint az Ice T féle Rhyme Syndicate egykori tagja. Neki már a Warner Bros.-nál megjelent egy szóló albuma, a Forever Everlasting, majd összeállt gimis haverjával Danny Boy-al és DJ Lethal-al, aki Lett származású volt és együtt alakították meg a House of Pain-t. A Cypress Hill-es DJ Muggs produceri segédletével 1992-ben megszületik megismételhetetlenül telibe talált bemutatkozásuk, a Jump Around. Vidám, dicsekvő szónoklataik és Ír örökségük büszke hangoztatása a populáris Rap szcéna előterébe repítette őket. Sajnos a Same As It Was c. 1994-es albumuk megjelenésére már csökkent a csapat népszerűsége és ez a 12. helyen debütáló album hamarosan eltűnik a listákról. Az 1996-os Truth Crushed to Earth Shall Rise Again még csúfosabb véget ért, az eladási kimutatások épphogy csak érzékelték. Ezek után nem csoda, hogy a csapat

161

feloszlott, ami után Everlast szóló karrierbe kezdett, egyesítve az élő hangszerek varázsát egy nagy adag Blues és Funk hangzással és mindezt összegyúrta sajátos Hip Hop mixeibe. DJ Lethal pedig a Rap-Metál-t játszó, 2000 tájára a zenei világ egy jó részét leuraló Limp Bizkit tagja lett. És ha már fehér előadóknál járunk és a sikereknél, akkor ideje rátérnünk a Pop-Rap 1992-ben debütáló fenegyerekére, MARKY MARK-ra és az ő FUNKY BUNCH-ára. A populárisabb zenék iránt érdeklődő fiatalok akkoriban rémálmaikban sem gondolták volna, hogy Mark Wahlberg még mindig az érdeklődés középpontjában lesz, amikor már, az öccsét (Donnie Wahlberg) is magában foglaló, a kor Backstreet Boysaiként sikert sikerre halmozó New Kids On The Block már csak történelem lesz. Felszínen maradásához hozzá tartozott az alsógatya reklámok nyújtotta népszerűség és a Pop-Rap sztárságon túli színészi karrierje. Első lemezének, a Music for the People-nek platina eladásához nagymértékben hozzájárult karrierjének csúcsdala, a Good Vibration. A dal az épp aktuális hangzásvilágot képviselte, a C&C Music Factory-s vokális dallamokkal, amiben előszeretettel osztogatta punci taknyosító bicepsz pózait a csávócska. Amúgy dallamos kis szám volt, csak kár hogy ezzel is hozzájárult a zenei ipar a Rap fogalmának totális félreértéséhez. Akkora slágert gyártott ez a fiú, hogy ő sem kerülhette el elődeinek, Vanilla Ice-nak és MC Hammer-nek a sorsát, a sikertelenség érzésének megtapasztalását. De hát ez elkerülhetetlen az egy slágeres előadóknál, viszont ő jól és főleg időben tudott váltani. Második lemeze, a You Gotta Believe megjelenése után, ami, azért No.14.-ig jutott a listákon, érezte, hogy nem érdemes tovább próbálkoznia a zene területén és át is nyergelt íziben a filmes szakmába. Ami nem volt egy rossz húzás, hisz zenei karrierjének hanyatlása fordított arányban volt színészi sikereivel. 1997-ben a Boogie Nights-ban kapott főszerepet, mint a nagyfaszú Dirk Diggler pornósztár, majd Ice Cube-al és George Clooney-val

162

szerepel a Three Kings-ben (Sivatagi Cápák), de talán legnagyobb sikere mégis a Majmok bolygójának felújított változatában érte el őt. És akkor a 92-es év lezárásaként rátérhetünk a Rap világának akkori, de talán nyugodtan írhatom azt is, hogy az egész 90-es évek legfontosabb és legmérvadóbb lemezének és előadójának a bemutatására. DR.DRE Gyakran tartják korának legbefolyásosabb repper producerének. Az „egyenesen Comptonból” fazonjával megalkotta saját Hip Hop stílusát, egy olyat, mely túllépett az ezerszínű pólók és az ingatag ábrázolások korszakán, elkezdve megteremteni a terminusát és hangzásvilágát annak a valaminek, amit rendszerint Gangsta Rapként, vagy Gangsta Funk-ként nevezünk. Az általa beindított G-Funk stílus teremtett meg olyan sztárokat, mint Snoop Doggy Dogg, vagy Warren G. Munkásságával a hírhedt és korszakalkotó N.W.A-val, melyben Eazy-E-vel és Ice Cubeal közösen örökre megváltoztatták a Rap zeneiparát. Dr.Dre 1965-ben született Andre Young néven, akit édesanyja és nagyanyja nevelt fel Compton lakótelepi részén. Fiatalabb éveiben a környékbeli bandák hatása alákerült, mely idők kialakították durvább, vagányabb külsejét és stílusát, ami később zeneiségére is kihatott. Az 1980-as évek elején került a Hip Hop áramlatába, elkészített számos, saját készítésű demót, melyekkel a környékbeli srácok közt nevet szerzett önmagának, de ezenkívül klubokban, házibulikon is fellépett South Central teljes területén. Ez az a hely, ahol később elkezd együtt működni Ice Cube-al, szövegek és produkciós anyagok elkészítésében Eazy-E és kiadója, a Ruthless Records részére. És mint azt már említettem, ezen baráti kapcsolatukból később összeáll az N.W.A. A csapat munkássága alatt Dre egyre nagyobb ismeretségre tesz szert, pláne második albumukon

163

bemutatott újításaival, sokak által gyalázatossá deklarált Hardcore hangzásvilágával, valamint az ellentmondásokkal teli, sokszor vitatott tartalmú szövegeikkel. Az 1990-es EP-jük és azt követő LP-jük után Dre megpróbálta együtt tartani a belső feszültségtől szétrobbanni készülő N.W.A-t, de ez nem igazán sikerült. Miután Dre is elhagyta a csapatot, belekezdett haverjával, Marion ”Suge” Knight-al egy önálló cég megteremtésébe. Ezen elképzelésük eredményeképpen jött létre a 90-es évek egyik legsikeresebb kiadója, a Death Row Records. Ők megmutatták a világnak, hogyan lehet milliókat gyártani a Rap zenéből és ezen marketing munkájuk szolgáltatott követendő példát a jövőben olyan kiadó tulajdonosoknak, mint Puff Daddy és az ő Bad Boy Entertainment-je, de akár Master P No Limits-ét is említhetném. Persze Dre nem tudott könnyen szabadulni az őt az N.W.A-hoz láncoló szerződés kikötései alól, de ezt a problémát Suge megoldotta egy súlyos testi sértés kilátásba helyezésével az N.W.A menedzserének rovására. Na, hát miután ilyen diplomatikus úton megoldottak a dolgok és elhárultak az akadályok semmi sem akadályozhatta meg az új kiadó neve alatt megjelenő első önálló albumának megjelenését, az 1992-es év igazi nagy Rap szenzációjának világra jöttét. Tehát megjelenik a The Cronic, melyen egy hosszan tartó együttműködés veszi kezdetét az addig teljesen ismeretlen Snoop Doggy Dogg-al, aki tehetségével nagyba hozzájárult a lemez platina státusához. Olyan örökérvényű dalok, mint a Nuthin’ But a ”G” Thang vagy akár a Let Me Ride merész G-Funk hangzásával és Dre pengeségével kétségkívül kihatottak a következő négy évben az egész Rap iparágra. Az albumon olyan Death Row-hoz tartozó előadók működnek közre, mint D.O.C, a Dogg Pound-os Kurupt és That Nigga Daz, valamint Jewell, Rage és RBX. Snoop egyébként a Dre Day klipjében tűnt fel először és rögtön felkeltette a rajongók érdeklődését nyugodt stílusa. Ez a siker szinte kikövetelte a Death Row következő megjelentetését, amire nem is kellett sokat várni. 1993-ban napvilágot lát Snoop bemutatkozó lemeze, a Doggystyle, de Warren G Regulate-jének és Ice Cube Natural Born Killaz-jának

164

sikereiben is benne volt Dre bácsi keze. De a Death Row nagy megjelentetései közé tartozott az 1993-as Above The Rim c. filmzenei album is. Megszerzik az akkor legmenőbbnek számító reppert is, 2PAC-et, akinek sikerei által a Death Row Records úgy lemonopolizálta a Rap zene iparát, hogy nem nagyon jutott szóhoz akkoriban semmilyen más kiadó mellettük. Ám egyszer csak máig, tisztázatlan körülmények közt Dre elhagyja saját alapítású, csúcson lévő kiadóját és újat alapít önállóan, Aftermath néven. Igazából nem nagyon lehetett hallani Dre nevét ezután, pedig kiadta új kiadójának égisze alatt a Dr.Dre Presents……The Aftermath c. albumot, melynek egyik nagy slágere volt a Been There, Done That. A Keep Their Hands Ringin’ klipje volt igazából, ami által nem felejtődött el a neve. Ez a dal a Streetfighter c. film egyik betétdala volt, ám mégis a klipben a Friday (Végre Péntek!)-ből láthatóak jelenetek. Miután 2PAC halálával és Suge bebörtönzésével a Death Row Records szinte teljesen eltűnt a palettáról, levegőhöz jutottak más kiadók is. A Pop-Gangsta-Rap fogalmát meghonosító Puff Daddy sorra gyártotta az újabbnál újabb sztárokat, akiknek segítségével a Rap központja újra visszatelepült New York-ba. Snoop elkóválygott a No Limits Records-hoz, így teljesen széthullottnak látszott a régi banda. De aztán egy jó adag zöldség elfüstölése után Dre és haverjai úgy döntöttek, hogy újra összerántják az N.W.A-t egy turné erejéig. Közös klippel jelentkeznek Cube-al, Hello címmel, majd Snoop-al újra „egymásra találnak”. Közben Dre óriási húzásként egy új arccal veszi át a Hip Hop mainstream közönségének a teljes egészét. Segítségével feltűnik a fehérbőrű Eminem, aki rögtön világsztárrá lép elő Dre által. Ennek a sikernek és barátságnak köszönhetően a közben beindult N.W.A Up In Smoke turnéján Eminem és Snoop is helyett kapott a fellépő előadók közt. Mindeközben folyamatos találgatások látnak napvilágot Suge Knight kiszabadulásának időpontjáról, aki már majd megbolondul a

165

tehetetlenségtől odabent és folyamatosan fenyegeti régi ellenlábasait. Dre ki akarja adni új, már beígért lemezét Chronic 2000 címmel, ám Suge ezt megakadályozza, a cím levédésével. Egyébként ő kiadott ezen a néven egy Death Row-os válogatás lemezt, de kiadott közben egy videókazettát is Death Row Uncut címmel, amiben aztán minden van beszívástól a klipek pornó változatáig minden, ja és persze folyamatosan szívják Dre és a többi áruló vérét. Dre szarik mindenre és mégiscsak kiadja 2000-ben újabb korszakalkotó lemezét, Chronic 2001 címmel. Díszítő sorként most sem maradhatott ki a töménytelen mennyiségű Cannabis levél a lemezborítóról. Snoop-al közös klipjük, a Still Dre, minden reppert megfog az egész világon. Ezzel az albummal Dre újra átvette a hatalmat a Rap területén és sorra futtatott be újabbnál újabb előadókat, akikkel rendszerint közös klipet is bevállalt. Fel is sorolok néhány klipet, amit sikerült az évek folyamán felvennem Dre-től. Dr.Dre -Let Me Ride Dr.Dre - Nuttin’ But a ”G” Thang Dr.Dre - Dre Day Dr.Dre/Ice Cube - Natural Born Killaz Dr.Dre/Snoop - Deep Cover Dr.Dre/Snoop - Still Dre Dr.Dre/L.L. Cool J. - Zoom Dr.Dre/Ice Cube - Hello Dr.Dre/Knock-Turn’Al- Bad Intentions Dr.Dre/Bilal/Jadakiss - Fastlane Dr.Dre/2PAC - California Love Dr.Dre/Eminem - Forget About Dre Dr.Dre/Blackstreet - No Diggity Dr.Dre - Keep Their Hands Ringin’ De feltűnt sok más klipben is, mint például Eve és Gwen Stefani közös klipje, a Let Me Blow Ya Mind. Szóval Dre újra a csúcsra jutott és már úgy látszott semmi sem állíthatja meg őt, de azért ne felejtsük el, hogy közben kiszabadult

166

Suge, aki elég sok mindent megígért néhány embernek, köztük Drenek is. Talán ezeknek az ígéreteknek a beváltását jelezték elő azok a nehéz fiúk, akik sorra jelentek meg az időközben Tha Row Recordsra változtatott nevű kiadó pólójában Snoop, Eminem és Dre rendezvényein és fellépésein, továbbá bárhol, ahol ezen emberkék megfordultak. Azt hiszem a kula ott figyelt a gatyákban folyamatosan azokban a pillanatokban, hisz állítólag Eminem azóta sehova sem mer mozdulni testőrök nélkül. Volt ennek az évnek egy igazából ismeretlen előadója, aki egy elég kemény vitát gerjesztett az USA-ban mondanivalójával, ám mi ebből semmit sem érzékelhettünk. Én megemlíteném őt is, SISTER SOULJAH, akinek nevét leginkább a Public Enemy lemezein lehetett felfedezni. Őt Bill Clinton még, mint elnők jelölt jutatta valamiféle hírnévhez, mikor kirohant annak 360 Degrees of Power c. albuma ellen. Souljah egy interjú alkalmával azt üzente az afró amerikai lakosságnak, hogy állítsák meg egyéniségük és sajátosságaik lerombolását és fordítsák minden erejüket a nagyhatalmú fehér brókerek ellen, akik az életük megnyomorítói. Clinton gyűlöletkeltéssel vádolta őt meg ezért és hogy a feketék szemében a fehér embert céltáblának jelölte meg. A cenzúrázás miatt nem sok fogyott el a lemezből, ám Souljah-t rengeteg Talk Show-ba és számos olvasottabb magazinba bejutatta. Na, akkor végére is értünk az 1992-es évnek, de ennek az évnek a lendülete további előadók feltűnésének megjelenésére engedett következtetni, ami igaz is lett, így hát vágjunk is bele az 1993-as 365 nap fontosabb debütálóinak ismertetésébe. Maradjunk is a G-Funk áramlatban feltűnt előadóknál, akik már meg is lettek említve. Folytassuk rögtön SNOOP DOGGY DOGG-al.

167

Polgári nevén, Calvin Brodausként 1972-ben Long Beach szegénynegyedében megszülető Snoop egy szétesett családban nőtt fel. Becenevét a Peanuts rajzfilmsorozat Snoopy-járól kapta, akinek kiköpött élő mása volt totyogós korában. Már tiniként reppelt gyerekkori haverjaival, Warren g-vel és Nate Dogg-al, egy 213 nevű bandában. A sanyarú körülmények ellenére jól tanult és még jobban football-ozott, de egy idő után őt is elérte a gettók rákfenéje, a bandához tartozni vágyás. A Crips banda tagjaként ismerte meg a bűn minden formáját és csöppent bele a bűnöző életbe. Röviddel a gimi elvégzése után lebukik kokain dílerként és innentől kezdve jó pár évet tölt a börtönök falai belül kisebb-nagyobb ügyekért. Erős benne a vágy a zenei karrier után és el akarja hagyni az utcákat, ennek érdekében egy demót, a Super Duper Snooper-t, jutat el Warren G-n keresztül, annak féltestvéréhez, Dr.Dre-hez. És mint tudjuk Dre látott fantáziát ebben a nyúlánk csávócskába és meg is hívja őt a The Chronic c. LP-jére vendégszereplőnek. Közös dalaikkal a Dre Day-el, de leginkább a listák No.1-es Nuthin’ But a ”G” Thang-jével az élen az album platina lesz. Mialatt önálló albumán dolgozik, kapcsolatba hozzák egy rivális bandatag, a 20 éves Philip Woldermariam lelövésével. A gyanúsított Snoop testőre Lee McKinley. Sokan azt a tényt, hogy Snoop nevét belekeverték ebbe az ügybe, nem tartották másnak, mint csupán egy egyszerű Death Row-os reklámfogás, ami a készülődő lemez reklámjának szántak. Ha így is volt, már senkit nem érdekelt miután meghallották az 1993-ban megjelenő és rögtön az első helyen debütáló Doggystyle-t. Ez az album volt Snoop legnagyobb durranása és habár sok albuma jelent még meg ezután, én már egyiket sem mertem meghallgatni, nehogy csalódjak bennük. Egyszer megszegtem „fogadalmam” és belehallgattam néhány albumába, hát mit mondjak, jó volt a megérzésem. Az első sláger az albumról a What’s My Name? volt. Ezt annyira eltalálta, hogy ha beismerjük, ha nem sohasem fogja tudni túl szárnyalni. Olyan húsz éves lehettem akkoriban, mikor ez a dal a diszkókban tombolt, mert hála az égnek a régi Highlander-ben ezt nagyon sokszor berakta nekünk Derczó Pista, a diszkós. Hm, azok a régi szép idők, amikor még nem telt el szombat este

168

parkolóban baszás nélkül. Akkor még nem kellett szállodát fizetni a ribancoknak, két vodkanarancs után már ment is a szopinyalibaszi valahol a diszkó körül az épp az utamba kerülő versenyzővel. Szóval a letartóztatását körülvevő vita csak jót tett a karrierjének és a hitelességének a rajongók körében. 1996-ra, az ügy lezárására Snoop-ot és testőrét felmentik minden vádpont alól. Közben megjelent a Murder Was the Case c. dala és a hozzá tartozó hosszabb videóklip/film is. Elválaszthatatlan haverok lesznek 2 PAC-el, akivel együtt is működött egészen annak tragikus haláláig. Mindeközben jó néhány joint-ot a levegővel tesznek testvérkévé. Nagy sláger lett tvábbá az első lemezről a Gin & Juice és a Doggy Dogg World is. Az előbbiben az égbe tupírozott hajával, az utóbbiban a 70-es évekbe illő, ám mégi a 40-es évek utánzó strici szereléseivel lepett meg minket, de a zenék kifogástalanok voltak. 1996 végén megjelenik második lemeze is Doggfather, amiben folytatja meg nem alkuvó, egyéni stílusát, ám fele annyit sem ad el belőle. Ebbe belejátszhatott a 2PAC halála utáni Gangsta Rap elutasítási hullám, amit a tragédia gerjesztett. Az MTV elég hosszú interjút leadott Snoop-al, amiben 2PAC haláláról nyilatkozott. Talán ti is emlékeztek a csutkára beállt, lassított filmre hasonlító riportjára. 1997 júniusában feleségül veszi barátnőjét, Shantay Taylor-t, akitől két gyermeke van. Még ugyanebben az évben részt vesz a Lollapalooza fesztiválon. Miután elhagyja a gazda nélkül maradt Death Row-t, jó néhány ki nem adott dal hátrahagyásával, a feltörekvő déli repper, Master P kiadójához, a No Limits-hez szerződik, ahol először is kitöröltetik vele nevéből a Doggy szócskát. 1998 nyarán meg is jelenik új lemeze náluk Da Game Is To Be Sold, Not To Be Told címmel, amit a Top Dogg követ 1999-ben, majd 2000-ben a The Last Meal. De Suge Knight is kiad egy Snoop lemezt, a Dead Man Walking-ot, annak hátrahagyott dalaiból, amin jót röhögött Suge, mivel csak neki származott belőle anyagi előnye. A további történések Snoop életében nagyjából már fel lettek említve Dre életrajzánál, talán még kiegészítésként megemlíthetném, hogy elég gyakran voltak zűrjei Snoop-nak is a

169

törvénnyel, főleg kábítószer birtoklásból kifolyólag, de ezt már megszokhattuk Rap sztáréknál. Még mindig maradunk a G-Funk stílus kreátorainál. A következő bemutatandó WARREN G. Ő is a 90-es évek Long Beach-i Rap szcénájának melegágyából nőtt ki. Nagyon gyorsan nevet szerzett önmagának nyugodt és Funky alapú groove-jaival. Warren Griffin III. először, mint Long Beach-i DJ ténykedett, majd mint azt már említettem a 213 nevű bandában nyomta együtt Snoopal és Nate Dogg-al. Miután besegített Snoop karrierjének beindulásában, 1994-ben a Death Row gondozásában kiadja bemutatkozó albumát, a G-Funk áramlat legnyugisabb, legchillesebb darabját, a The Regulate……..G-Funk Era-át. A Regulate c. Nate Dogg kellemes ének betétjeivel elkészült számát ráteszik az Above The Rim filmzenéjére is, majd akkora sikert érnek el vele, hogy saját albuma tripla platina státusig jut. Egyébként Nate Dogg egy új stílust teremt a Rap-be ékelt énekhangjával. Az ő sajátosságához hasonlatos előadásmóddal lesz világra szóló sláger Coolio Gangster’s Paradise-jából, majd ezt a stílust választja Németországban is jó pár előadó a gagyibb fajtából. Nate Dogg ezzel a dallal szintén megalapozta karrierjét, aminek következtében saját albumjain kívül nagyon sok más előadó dalaiban kap vendégszereplést. Majd miután a Death Row tönkre megy a Def Jam-nél jelenik meg újabb albuma 1997-ben Take a Look Over Your Shoulder címmel, aminek olyan slágerei jelennek meg a zenei csatornákon klip formában, mint az I Shut the Sheriff és a Smokin’ Me Out. 1999-ben pedig kiadja, a keleti oldali mainstream előadók által teljesen elgagyizált Rap világ csúcspontján az I Want It All c. LP-jét, mely végre egy komolyabb, mérvadóbb West Coast hangzású album és talán előre jelezte a nyugat újabb visszatérését. Az albumon közreműködött Slick Rick, Drag-On, Memphis Bleek, Snoop, Nate Dogg, Kurupt, Daz és a 5 Footaz.

170

Azok akik megszerették a House of Pain Jump Around-ját, vagy a Cypress Hill-t, azoknak egy újabb kiabálós csapat tűnt fel, hála az égnek mindössze egy sláger erejéig. Ők voltak az ONYX. Ez a Rap trió 1993-ban alakult, és mint említettem a Hip Hop fejlődésében egy újabb irányvonalat képviselő áramlat termékei lettek. Kiabálós, nagy hangerejű „bele-a-pofádba!” stílusukkal nem nyerték el mindenki tetszését, de kétségkívül a bemutatkozó lemezük, a Bacdafucup tartalmazott egy hatalmas crossover típusú slágert, a Slam-et, amit sajnos a mai napig havonta egyszer meg kell hallgatnom, sőt arra kell ébrednem, mivel az alattunk lakó srácra néha rájön, hogy ezt a slágert kell bömböltetnie reggel hét körül. A folytatás, az All We Got Iz Us 1995-ben jött ki, majd aláírtak a Def Jam-nek és három évvel később visszatérnek a Shut’Em Downal, de senki sem veszi már észre őket. Viszont annál többen vették észre a most következő csapatot, a WU-TANG CLAN-t. Na hát ők azok, akik körülbelül ugyanazokat a reakciókat váltották ki belőlem, mint a Cypress Hill megjelenése. Vagyis, hogy egyre jobban kezdtem elfordulni a feltörekvő Rap előadóktól és már csak tényleg olyan új tehetségek megjelenésére kaptam fel a fejem, akik aztán tényleg alkottak valamit. Pontosabban valami minőségit. Nekem már nem jöttek be ezek a fazonok, se zeneileg, sem pedig külsőségeikben. Pedig hát óriási nevet szereztek maguknak a szakmában. Sőt több csúcspontot is megértek. Minden ellenszenvemet legyőzve, őket is bemutatom nektek, hisz nélkülözhetetlen tagjai a Hip Hop, Rap világának.

171

A 90-es évek elején járunk, amikor három unokatestvér a New York-i Staten Island-en összeáll zenélni All In Together néven. A tagok közül kettőnek, RZA-nak és Genius, vagy más néven GZAnak már jelent meg lemeze, de semmi komolyabb visszajelzést nem kaptak a rajongóktól. Én is vettem kazettát, ami vagy maxi lemez akart lenni, vagy EP, már nem tudom, de annyira emlékszem, hogy Prince Rakeem volt az előadó, aki tulajdonképpen RZA volt. Erre is csak azért emlékszem, mert a kazetta borítójára Prince Rakeem arcát rajzolták, amit egy 1995 körüli sátoraljaújhelyi graffiti versenyen fel is fújtam a falra. Egyébként ez a rajz nyert a mellé biggyesztett fantázia dús feliratommal, a Ghetto Kids-el.  Genius/GZA pedig 1990-ben jelentette meg a Word From the Genious-t. Szóval ők ketten és Ol’Dirty Bastard (polgári nevén Russel Jones, de ismeretes, mint Big Baby Jezus, Osirus, Unique Ason és Dirt Dod is) nevű unokatestvérük alapították a csapatot. Majd miután még további hat haverjuk, Masta Killa, Inspectah Deck, U-God, Ghostface Killah, Reakwon és Method Man csatlakozott hozzájuk, a csapat felveszi a Wu-Tang Clan nevet, amit egy ősrégi kínai harcos szerzetes csoporttól kölcsönöztek. Így kiegészülve ez a gettóbeli kompánia megjelenteti Protect Ya Neck című maxilemezét, amivel óriási underground sikert érnek el 1992-ben. És ahogy ez már ilyenkor lenni szokott, fel is keltették vele néhány kiadó figyelmét. A Loud Records volt a leggyorsabb és már le is szerződtette a fiúkat. A zeneszerzés terén már tapasztalatokkal rendelkező RZA készíti el a bemutatkozó albumuk, a hihetetlenül sötét és nyers Enter the WuTang:36 Chambers ütemeit, amire az egész csapat közösen MC-zik. Az album zeneileg szinte primitívnek is tűnhetne, mint ahogy tűnt is, ám mégis kiérződött belőle valami újító szellem és ennek köszönhetően a fiúk várhatták a következő lemezfelkérésüket. A sok tag ellenére mindenki egyéni hangsúlyozással rendelkezik, így jól megkülönböztethetőek az MC-k a dalok hallgatása közben. Old

172

School hangzású ütemekre, néha keverési hibáknak tűnő megoldások jellemzik az egész albumot, melyen RZA folyamatos reppelése, Ghostface Killa és Ol’Dirty Bastard elmebeteg üvöltözése dominál. Ghostface Killa eleinte álarcokban, harisnyás fejjel jelenik meg, ami az ellene irányuló, fokozott rendőrségi érdeklődéssel magyarázható. Nem igazán szerette volna, ha ideje korán megtudják ki is ő valójában. Gondolta, majd elévülnek az ügyei, nehogy má’ még börtönbe keljen vonulnia a nagy lé leszakításának küszöbén. Csóró gettóbeli fiataloknak látszanak klipjeikben, mivel, hogy azok is, ám miután beüt a biznisz, már rajtuk is megjelennek a Rap sztárok hirtelen jött gazdagságának ismertető jegyei. A maxi lemezük B oldalas dala, a Method Man 25 hétig szerepel a Billboard listákon, de ahogy kijött nagylemezük, arról is adtak a listának egy-két slágert. Laza kiadói szerződésüknek köszönhetően Method Man szóló lemezzel rukkol ki, aminek szintén RZA lett a zenei rendezője. Az 1994-es Tical-on azért megmutatja, hogy tud ő kellemesebb zenét is kreálni, ha nagyon akar. A lemez 1,5 millió példányban fogy el, ami nem kis mennyiség. A Clifford Smith polgári nevet viselő Method Man nagyon jól időzítette szóló lemezének kiadását, amit a Def Jam adott ki. A Bring the Pain épphogy lemaradt a Top 40-ből, viszont a következő kislemezes slágere, a Mary J. Blidge-el közösen előadott I’ll Be There For You már meg sem állt a harmadik helyig. Második duettje, a Redman-el közösen előadott How High már a Top 15-ben aratott 1995-ben, majd egy év elteltével Raekwon-al és Ghostface Killa-val újra a Top 40-ben dübörögnek egy közös dallal. Szóló karrierjében 1998-ban jön ki újra lemezzel, a Tical 2:Judgement Day-el, majd egy évvel később újabb darabja jelenik meg a Redman-el közös, hosszan tartó együttműködésüknek, Black Out címmel. Kis idő elteltével pedig a Tical O: The Prequel is napvilágot lát. Method Man sikerein felbuzdulva Ol’Dirty Bastard is kiadja első szólóját, az 1995-ös Return to the 36 Chambers-t, mely 700000-es eladást produkál, ami alapjában véve jó, ám ha figyelembe vesszük, hogy az épp sikeres Wu-Tang tagja, akkor már talán kevésnek is

173

tűnhet. Az album legismertebb slágere, a Shimmy, Shimmy Ya Baby C’Mon. 1999-ben újra próbálkozik és megjelenik a Nigga Please is. Erről az albumról mindenki megismerhette már a Got Your Money című klipet, melyben Kelis kellemes hangja is hallható. De sikereket ér el vendég szerepléseivel is, nagy siker lett a Pras-al, Mya-val közösen sikerre vitt Ghetto Superstar, de Busta Rhymes oldalán is hozzájutott egy kis lecsóhoz, a Woo-Hah-ban. A többi tagra is rájön a szóló lemez kiadási mánia, lássuk a termést: GZA-Liquid Swords(1995) GZA-Beneath the Surface(1999) Raekwon-Only Built 4 Cuban Linx(1995) Raekwon-Immobilarity(1999) Ghostface Killa-Ironman(1996) Ghostface Killa-Supreme Clintele(2000) Ghostface Killa-Bulletproof Wallets(2001) RZA-RZA as Bobby Digital in Stereo(1998) RZA-The RZA Hits(1999) RZA-Digital Bullet(2001) U-God-Golden Arms Redemption(1999) Inspectah Deck-Uncontrolled Substance(1999) A Wu-Tang-hez csatlakoznak feltörekvő tehetségek és egyszerű slepként néhány új arc, igaz csak amolyan külsősökként. Többek közt a 12 éves gyermek tehetség, Syhem, továbbá a Sunz of Man, Killah Priest, Killarmy, az American Cream Team és még sokan mások. Az igazi tagságot azonban csak Cappadonna-nak sikerül kiharcolnia, aki Raekwon után Ghostface Killa lemezén is bemutatkozott. A következő években a világ szeme inkább a 2PAC és Notorious B.I.G főszereplésével zajló East-West ellentéten van, majd ugyanezen előadók halálával vannak tele az újságok, ám az 1997-es évben már úgy gondolják itt az ideje az újabb Wu-Tang rohamnak és ki is adják a Wu-Tang Forever című dupla lemezüket. ( Ez a dupla CD-s variáció nagy divat lett 2PAC All Eyez On Me-je óta, ami a Rap-en belül az első ilyen formátumú kiadvány volt).

174

Be kellet látniuk, hogy nem vehették fel a királyok halálával megüresedett helyek utáni verseny igazi győztesével, a Pop-Gangsta Puff Daddy-vel. Az 1998-as Grammy Díj átadáson épp Puffy vett át egy díjat, amikor Ol’Dirty spontán ötlettől, vagy éppen kellő mennyiségű alkoholtól vezérelve felkavart a mikrofonhoz és csak közölte a nagyérdeművel, hogy „ Puff Daddy jó, de a Wu-Tang szól a gyermekeinknek!”. Talán ő maga sem gondolta volna, hogy ez tényleg így lesz. Ugyanis túl azon, hogy óriási sikereket aratnak Japánban és Németországban is, saját tapasztalataimból tudom, hogy a srácok 2000-re megőrültek a Wu-Tang Clan-ért, ami a nevüket viselő ruházati termékek eladásában is lemérhető volt. Ja és Playstation játék is készült róluk. A sikertelenséget nem igazán tudják feldolgozni és szinte mindannyian különböző balhékba keverednek. Ol’Dirty-t rendszeresen tartóztatják le botrányos dolgaiért, RZA házi stúdióját az FBI zárta le, miután fegyverek után kutattak nála, Ghostface Killa pedig új menedzsert szerez magának, az kábszerdílerként elhíresült Caruso nevű fazon személyében. Ezen időszakban jelenik meg a már említett szóló lemezek nagy többsége, az egyiknek sikerül, a másiknak nem, ahogy a dal is mondja. Majd 2000 tájékán RZA úgy, gondolja újra össze kellene szednie a csapatot, aminek ötletére ugrik minden tag. És végül kiadják a The W-t, mellyen szerepeltetnek egy butuska, ám annál dallamosabb számot, a Gravel Pie-t, amivel végre betörnek a mainstream közönség kedvencei közé. Innentől kezdve újra tombol a Wu-Tang Clan. És igen akkor itt az ideje, hogy megemlítsük hosszabban, a már emlegetett SEAN PUFFY PUFF DADDY P.DIDDY COMBS-ot, a 2PAC halálát követő időszak legnagyobb lóvéját szakító Rap producerét/előadóját, a már szintén említett megfogalmazású POPGANGSTA-RAP kategória megteremtőjét, aki mellesleg egy jó ideig a világ egyik legjobb nőjének, Jennifer Lopez-nak tegyegette a kis punciját.

175

A Rap irányvonalának nagy szervezője, Sean Puffy Combs más néven Puff Daddy, aki mostanában P.Diddy-ként parádézik, 1970.november 4.-én született Harlemben, ám mégis a New York állambeli Mount Vernon-ban nőtt fel, majd a Howard egyetemben töltött évei alatt is már arról álmodozott, hogy nagy Rap sztár lesz. Ennek megvalósítása érdekében eleinte az Uptown Records tehetségkutatójaként dolgozik, aminek eredményeként olyan sztárokat indít el a világhír felé, mint Mary J. Blidge, vagy akár a Jodeci. 1993-ban elhagyja az Uptown-t és megalapítja saját kiadóját, a Bad Boy Entertainment-et, amelynek zászlaja alatt gyűjti össze Faith Evans-et, Notorious B.I.G.-t és Craig Mack-et. 1994-ben már 12 millió eladott lemezt tudhathat maguk mögött és díjakat vehet át, mint dalszövegíró. Olyan előadók sikereihez járult hozzá, mint a TLC, a Boyz II Men, Aretha Franklin, az S.W.V, de sok Rap sztár is vele csináltatja meg remixeit. Sikerei újabb üzleti tevékenységekhez vezetnek, étteremeket indít be, a divatvilágot veszi célba SeanJohn nevű streetwear kollekciójával, aminek többek közt Heavy D is reklámembere lesz, de ezenkívül a Bad Boy Films is beindítja a termelést. 1997-ben kiadja bemutatkozó, szóló albumát, a No Way Out-ot, melyen olyan sztárok segítik ki a reppernek kissé gyenge Puffy-t, mint B.I.G, Busta Rhymes és Faith Evans. Az album platina lett pillanatok alatt, olyan No.1 slágereknek köszönhetően, mint a Maseel közösen előadott és a Grandmaster Flash Message-ének dallamát felhasználó Can’t Nobody Hold Me, majd az időközben meggyilkolt Biggie emlékére írt I’ll Be Missing, mely szintén egy már befutott dal(Sting) adoptációja. Mindeközben a sajtó felé állandóan magyarázkodnia kell még ekkor is, hogy semmi köze sem volt 2PAC meggyilkoltatásához. 1998-ban a 40. Grammy Díj átadón az év legjobb Rap albuma kategóriában viszi el a pálmát debütáló albuma. A következő években folytatódnak üzleti sikerei mind a zenei életben, mind pedig egyéb más érdekeltségeinek terén. Közben, csip-csup ügyekért áll bíróság előtt néhányszor aminek következtében le is ül egy teljes napot.

176

Összejön Jennifer Lopezzel, aki jól ki is használja, mert miután megcsináltatt magának Puffy-val egy bombasztikus lemezt, lelécel és össze is házasodik egy Chris Judd nevű fickóval. Pedig hát, amikor Puff Daddy-nek kilátásba helyeznek egy hosszabb börtönbüntetést egy night klubban történt cirkusz után, még azt is megígérte, hogy beülteti magába Puffy spermáját, hogy gyereket szülhessen neki. Azért ezek az ügyek nem zavarták meg abban, hogy kiadja Forever című lemezét, melyen ismét lenyúz pár bőr Biggie halálának tényéről és ezzel ismét teletömi zsebeit, ja és persze kiad néhány B.I.G., halálutáni emlék albumot. A milleniumi évben is sokszor látható még a bíróságok közelében, hisz ekkor mondják ki ártatlanságát, amivel felmentik minden vádpont alól. Akkor most már ő is Gangsta??? 2001-ben eldobja régi nevét és P.Diddy-ként tér vissza új albumával, a P.Diddy and the Family……The Saga Continues-al, melynek első slágerei, a Bad Boy For Life , Black Rob-bal és Marc Curry-vel, valamint a The Neptunes-el közös . A lemez hitelességének érdekében ismét meghív egy raklapnyi underground arcot vendégszereplésre. Puffy klipjeinek mínősége is megcsillantatott valamit vagyonának nagyságáról, olyan klipeket gyártott, olyan rendezőkkel, amelyek csak a legmenőbb niggerek engedhettek meg maguknak és ő az volt. Lássunk néhány ismertebb klip címét: Can’t Nobody Hold Me közreműködő Mase Been Around the World (David Bowie-Let’s Dance-éből) PE 2000 Victory Come With Me közreműködő Jimmy Page (Godzilla betétdala) I’ll Be Missing You közreműködő Faith Evans Satisfy You közreműködő R.Kelly (Luniz-I Got 5 On It zenéjével) It’s All About the Benjamins De láthatjuk őt a WTC torony elleni támadás után összeállt All Stars Tribute-ben is, akikkel a What’s Going On című dalt adták elő. Meg persze protezsáltjainak klipjeiben is.

177

Mindeközben a New York-i underground szcéna is kitermel még egy nagyon fontos és kellő nyomatékkal rendelkező csapatot, a MOBB DEEP-et. Én megmondom őszintén, hogy életemben egyetlen egy dalt hallottam tőlük csupán, ez pedig annak tudható be, hogy mániákusan elhittem mindent, amit 2 PAC nyilatkozott többször is róluk, mikor őket is felelőssé tette az ellene irányuló támadásban. Mivel mindig Puffy-val összefüggésben említette nevüket, én valamiféle hiteltelen csapatnak gondoltam őket, akik csupán a Pop-Gangsták egyik újabb szörnyszülőttei. Tévedtem és ezt már abból az egy dalból levágtam, amit hallottam tőlük. Újabb tehetségeket szült személyükben Queens, annak is Queenbridge-i lakótelepe, ahol Biz Markie-t is felfedezték. A Manhattan-i Graphic Art School-ban találkozik 1988-ban Prodigy (Albert Johnson) és Havoc (K.Muchita), akiket lenyűgöz és inspirál lakóhelyük nagy Rap öregjeinek sikerei. Ők is fel akarnak tőrni és ennek érdekében ahol csak tudják, nyomatják kőkemény, oda, de odamondogatós, a kor stílusába teljesen beleillő hangzásban rímeiket. Tizenöt évesen már demókat adogatnak el a haveroknak, Poetical Prophets név alatt, akik még a Source magazin is észrevesz 1991ben és egy kisebb cikkben meg is említí nevüket. Egy kisebb kiadó szerződteti le őket és 1993-ban már piacra is dobják első nagylemezüket, a Juvenile Hell-t, melyből hatalmas méretű düh és kétségbeesett fájdalommal tőr ki szenvedélyes előadásmódjukban. Prodigy egy gyógyíthatalan, veleszületett vérbetegségben szenved, de sanyarú sorsa is betudható világvége szemléletébe, melyet remekül szabadított fel dalaiban. Apja egy 12

178

éves kora óta heroin függő, később AIDS-ben elhunyt tag volt, aki csupa rossz gyerekkori emlékkel „ajándékozta” meg a kölyök Prodigy-t. A srácok még csak tizenhét évesek és nagyon vadak, ettől kissé visszaretten kiadójuk és rövid úton megválik tőlük. A Wu-Tang Clan kiadója, a Loud Records „gyűjti be” őket. Érdekessége a cégnek, hogy tulajdonosa egy fehérbörű fazon, Steve Rifkind. A Wu-Tang stílusa mellé jól passzolnak vadságukkal, hisz ugyanazt a nyomort látták és élték át ők is, amiből a Wu is merítette élményeit. 1995-ben kiadják második, ám igazán jegyzett lemezeik első darabját, a The Infamous-t. Két legnagyobb slágerük erről a Shook Ones Part.II és a Survival of the Fittest, mellyel rendesen letették névjegyüket. Ez az album már teljesen kirajzolja jellegzetességeiket és jellemzőiket. Az irány tehát má meg van, jöhet a folytatás. A begyűjtött aranylemez után 1996-ban kiadják a Heel on Earth-öt, mely továbbra is viszi a már megszokott hangzásvilágot, nem okozva csalódást a rajongóknak. Együttmüködnek az akkor még ugyancsak az underground és stílusosabb zenét játszó Nas-al is, de ők annak mainstream sikerei után maradnak a már megszokott közegükben, a Real Hip Hop útján. Kiemelkedik a csapat slepjéből egy Big Noyd nevű arc is, akinek Havoc zenei szerkesztésében önálló lemeze is megjelenik 1996-ban Episodes of A Hustla címmel. Elég húzós, hiteles produkció. Ez az év viszont a csapat életében és személyes életükben is rengeteg tragédiát hoz, kezdve a slep egy másik tagjának, Scarfacenek tragikus kimenetelű autóbalesetével, majd Prodigy apjának halálával. És egy újabb csapás, mikor megtudja, hogy az ugyancsak abban az évben született kislánya örökli betegségét. Néhány évig nem jelentetnek meg semmi érdemlegeset, majd miután kiadójuk különböző problémái után megpróbálják kiadni új, visszatérő lemezüket, a Murda Muzik-ot, az már kalóz másolatokon az utcákon van. Irány a stúdió és készülnek az újabb dalok. A gyenge PR munkát okolják a hárommilliósra tervezett album, a végére „csak” egyszeres platina státusát. Elégedetlenek a kiadójukkal, de ennek

179

ellenére Prodigy szóló lemeze is náluk jelenik meg és különben is még három lemezre köti őket a szerződésük. Mindent összevetve a Mobb Deep fiúk tovább öregbítették Queens Rap tehetségekkel teli hírnevét, akik közben saját kiadót is alapítottak, Infamous Records néven. Várjuk a további albumokat.

Én igazából már nem tudtam felvenni a ritmust ezekkel a számomra kiabálós, idegbetegnek nevezett, zeneileg leegyszerűsödött előadókkal. Nagyon kevesett foglalkoztam innentől kezdve a Rap történéseivel, bele voltam gyepesedve 2PAC-be és már csak ritkán kaptam fel a fejem új Rap megjelenésekre. Ilyen kivételt képezett Biggie, Da Brat és Dr.Dre ritka szereplései, valamint Ice Cube dallamosabb klipjei. Meg hát beindult egy kb. 7-8 évig tartó bulizós korszak, melyben minden megtörtént, csak a zene marad ki. Illetve már szinte csak Funky, Soul, R’n B zenéket hallgattam. Olyan előadók tartottak lázban, mint a Funky Poets, a Soul for Real, a Pasadenas, Bobby Brown, Kool and the Gang, E.W.F, Delegation, Immagination, The Temptations, The Whispers, S.W.V, Jade, Xscape….stb. Majd miután megjelent 2PAC Changes videó klipje, ellenálhatatlan vágyat éreztem, hogy megírjam a már sokat említett könyvemet az életéről. Ez az időszak nagyjából egybe esett a Z+ és az MTV bekötésével nálam és újra elkezdett érdekelni a Rap, Hip Hop világ, de már sok mindenből kimaradtam és nehéz lett volna pótólni az elvesztegetett éveket. Főleg a kimaradt lemezeket anyagiak miatt, mert majd nem dobtam egy hátast, amikor egy lemezboltban megnéztem az árakat. Inkább eladogatott, régi lemezeim visszaszerzésén munkálkodtam. Közben pedig egyre jobban kezdett érdekelni a hazai Rap előadók munkássága. De folytassuk az 1994-es évvel a folyamatot, nézzük kit is adott az az év nekünk.

180

Talán kezdjük a sort NAS-al. Egyike volt az éve sokat igérő friss tehetségeinek, aki nagyon sok dicsérő kritikát és közönségsikert érdemelt ki ékesszóló szójátékaival és tehetséges előadásmódjával. Nas, vagy más néven Nas Escobar felbukkanása megjósolható volt az akkortájt új erőre kapó keleti oldali Rap Queens-ből és Brooklyn-ból előtörő új tehetségei közt. Majd reflektorfénybe kerülésével rögtön bele is ártotta magát az épp dúló East-West háborúba és belekötött néhány a nyugati oldal támogatását bíró repperbe. Long Island-en született Nasir Jones néven, majd fiatalságát a már általatok is megismert Queensbridge-i lakótelep nyomorúságában töltötte. Majd egyszercsak a Nasty Nas bemutatkozott a Main Source Live at the BBQ című dalában Fatal-al és Akinyele-vel. Politikai töltetű repjei felkeltették a 3rd Bass-es MC Serch figyelét is, aki felrakta Nas Half Time c. dalát a Zebrahead filmzenei albumjára, majd vendégszerepeltette őt saját, klasszikussá vált számában, a Back to the Grill Again-ben Chubb Rock-al és Red Hot Lover Tone-val. A fiatal repper kiadja bemutatkozó albumát, az Illmatic-et 1994-ben a Columbia-nál. A lemez produceri gárdájának listája Q-Tip, Pete Rock, Large Professor és Premier. Az album a tervezetthez képest sovány eladást produkált, ám mégis arany lett és Nas-t az új Rakim-ként köszöntötték. Nas egy nagyon erőteljes slágerrel folytatta, a Lauren Hill-el közösen előadott If I Ruled the World-el, mely tulajdonképpen egy elegye volt Kurtis és a Whodini Old School remekműveinek. A klipjét az unalomig játszották a TV-k. Majd egy biznisz orientáltabb, érzelmeknek alárendelt album következett, az 1996-os It Was Written, mely már platina lett és nagy lóvékat hozott neki. Producekedik a lemezen a kor felkapott fazonja Trackmaster, akinek neve már garantálta is a populárisabb sikereket, de Premier és Timbaland is hozzáteszi szakértelmét. A második lemez első helyen nyitott a listákon, majd 1997-ben Foxy Brown-al, AZ-vel és Nature-el megalakítják a The Firm csapatát, mellyel kiadják a The Firm:The Album c. bemutatkozó

181

nagylemezüket. Nagyon szerettem Firm Biz c. klipjüket, melyben Foxy csokoládé cicikéjét csupán néhány dollár próbálta takargatni. 1999-ben szintén a Columbia-nál jelenik meg harmadik lemeze, az I Am…The Autobiography, mely az első helyre kerül, leszorítva onnan a TLC-t és Britney Spears-t is. A siker örömére novemberben újabb lemezt kiad, a Nastredamus-t, melynek címadó dala egy egykori EPMD dal teljes lenyúlása, szövegmódosítással persze, de egy haverom, aki sokáig nagyon elutasította Nas-t, mostanában ezt a lemezt élteti az egyik legjobb lemezként. A Belly (Könnyű pénz) c. film mellett a Ticker (Másodpercekre a haláltól)ban is szerepel, így ő is felzárkózott azon repperek közé, akik a filmiparban is bemutatkoztak. Ez elég nagy divat lett a 90-es évek második felében. Nagyon aranyos kis csaj tűnik fel önnálló klippel, ő DA BRAT. Sajnos később már elég rendesen elcsúnyúlt, de azért még beleférne a keretbe, én olyan vagyok, mint a halál, nem nagyon válogatok.  Shawntae Harris-t, vagyis Da Brat-ot Jermaine Dupri fedezte fel egy Chicago-i Kris Kross koncerten megrendezett tehetségkutató versenyen, amit Da Brat nyert meg. Dupri pártfogásába veszi és kiadják a Dupri által masterelt kemény Funk ütemekből építkező milliós eladást produkáló Funkdafied-et 1994-ben, majd 1996-ban az Anuthatantrum. Mikor feltűnt első klipjeivel az MTV-n, már rohantam is a Várkonyi Shop-ba, hogy megrendeljem, de sajnos csak a második albumát tudtam megvenni. Viszont ez egy kissé csalódást jelentett, hisz még véletlenül sem olyan dallamok voltak rajta, mint amilyenre számítottam. El is adtam valakinek. 2000-ben újabb lemezzel, az Unrestricted-del jelentkezett az addigra már az első számú női repperré előlépett Da Brat. Szinte minden sztárral dolgozott már együtt.

182

COOLIO Az év mainstream bohóca, akit a TV, főleg a hazai, a Gangsta’s Paradise című száma után előszeretettel titulált a feka Gangsták legvadabbikának a tini rajongók előtt. Egyébként ez a dal hatalmas ismertséget hozott neki. Artist Ivey néven látta meg a napvilágot és egy igazi, hamísítatlan Compton-i tag volt, ám zenéje, szövegei Dr.Dre repjének mókásabb, erőszakmentesebb változatai voltak. Közösen, DJ-ével, Bobby ”Wino” Dobbs-al 1994-ben elkészítik debütáló lemezét, a milliós eladást produkáló It Takes A Thief-et, melynek húzó száma a No.3.ig ért Fantastic Voyage, ami tulajdonképpen a Lakeside 1980-as azonos című számából készűlt. Következő albuma, az 1995-ös Gangsta’s Paradise még nagyobbat szólt, hisz ennek címadó dala hozta meg neki a viéághírt és az év Rap száma lett. De a Veszélyes kölykök címadó dala is ez lett, amit a mai napig szívesen játszanak a rádiók. 1997 hozta meg következő albumának megjelenését, mely a My Soul nevet kapta. Filmszerepeket is kapott, a Phat Beach-ben (Ne légy barom! 2) és a 2000-ben elkészült Tengeri Kommandóban is játszott. Az év legnagyobb karriert befutó sztárja kétségkívül NOTORIOUS B.I.G volt, aki sajnos csak rövid ideig tudott jelen lenni a szcénába, hisz 2 PAC-hez hasonlóan ő is karrierje csúcsán vált gyilkosság áldozatává. A Gangsta repper Biggie Smalls, alias Christopher Wallace 1973ban Brooklyn-ban született. Pontosabban annak elég durva Stuyvesant részén, ahol már fiatalkorában megjárta a poklok poklát. A középiskolából kimaradva pillanatok alatt a börtönben találta magát miután lebukott Crack terjesztéséért. Miután átgondolta addigi életét, elhatározta, hogy változtat azon ennek érdekében a drogárusítást felcseréli a repperkedésre. Felvesz néhány demót, aminek egyik példánya Sean Puffy Combs-hoz kerül,

183

aki le is szerződteti őt saját Bad Boy Entertainment-jéhez. De előtte még nagyon sokszor fellép amolyan előénekesként haverja, 2PAC koncertjein. Nagyon sokáig elválaszthatatlan barátok. Miután egy Mary J. Blidge remixben bemutatkozik, egy nagyon kellemes dallamú klippel tűnt fel az MTV-n, a Big Poppa-val. Hatalmas, elhízott fazonjával rögtön szimpatikus figurájává válik a Rap közösségének. 1994-ben kijön debütáló LP-je, a Ready to Die. Az album hatalmas sikernek örvend, ami a platina eladásban is megnyílvánult és már senki sem csodálkozott, hogy a Billboard választásán elnyeri az év reppere címet. A rákövetkező évben olyan előadók felvételein szerepel, mint Michael Jackson, R.Kelly, majd önmagát alakítja a nálunk is játszott New York Undercover(Veszélyes küldetés) című TV sorozatban. Majd, mint tudjuk őt is felelőssé teszi 2PAC az ellene elkövetett 1994-es merényletért, amiből egy óriási zenei adok, kapok alakul ki és ez a konfliktus is meghatározó momentuma lesz a keleti part és nyugati part összeugrásában. 1996-ban gyilkosság áldozata lett 2PAC, sokan a média hülye félrevezetése miatt őt is komolyan megvádolják a rajongók a gyilkosság kitervelésével, őt is eléri a végzete. 1997-ben Los Angeles-ben ő is gyilkosság áldozata lesz, mikor éppen kísértetiesen vészjósló elnevezésű albumát reklámozta, a Life After Death…’Til Death Do Us Part-ot. A zenei világ megáll egy pillanatra, ezt már senki se merte volna gondolni, hogy idáig fajulhatnak az East-West ellentétek. És habár jelentős média téma volt ez a gyilkosság, de az elkövető ismeretlen maradt. Később mialatt Suge Knight neve merült fel, mint lehetséges felbújtó. A támadást sértetlenül úszta meg az autóban ülő söfőr, D-Rock, Biggie csaja Lil’Cease és kebelbarátja Lil’Damian is. A támadó miután ledta halálos lövéseit a Fairfax és Wilshire sarkán fekete Chevrolet Impala-jából, a forgalommal szemben hajtva felszívódott. És jött a fordulat, 1999 áprilisában állítólag megtalálták az autót a Death Row kiadó parkolójában. Később az állítólagos söfőr személyére is fény derült. David A. Mack egykori rendőr és Death Row biztonsági főnök kerül a látómezőbe, akiről azt feltételezték, hogy csicskását,

184

Amír Muhammedet bízta meg a tett elkövetésével. A vizsgálat idején Mack épp bankrablásért ült, egyébként közismerten a Bloods banda tagja volt, akiknek tagjai közt sok támogatója volt az egykori Death Row Records-nak. Biggie utolsó albuma No.1 helyen debütált, majd mindenidők egyik legsikeresebb Hardcore-Rap albuma lett a tízmilliós eladás után járó gyémánt lemezzel, amit rajta kívül csak Hammer legsikeresebb albuma ért el. Puffy gondoskodott róla, hogy emléke ne fakuljon, előbb kiadta a Faith Evans-el közös emlékdalát, majd még néhányat, melyekben bejátszások formájában feltűnik Biggie is. Majd Puffy papa még egyszer le akarta húzni Biggie egykori rajongóit és megjelentette annak második poszthumusz albumát, a Born Again-t. Mint azt már említettem, én már akkoriban csak nagyon kevés figyelmet szenteltem a Rap zene alakulásának, viszont volt néhány klip, ami nem kerülhette el a figyelmemet. Ilyen volt például az OUTKAST Player’s Ball-ja. A Rap világ azokban az években már több országrészből termelte ki tehetségeit, így tudott 1994-ben az egész ország előtt bemutatkozni ez az Atlanta-i Rap duó is a már említett dallal, hozzájárulva a déli országrész felemelkedéséhez. Andre Benjamin (Dre) és Antwan Patton (Big Boi) az East Point-on lévő Tri-Cities gimiben találkozott egymással, aminek utána rögtön elválaszthatatlan barátok is maradtak. Eleinte riválisokként kezdték, majd közösen nyomták a rímeket, ennek a jól működő fúziónak meg lett az eredménye. Az Organized Noize Productions szeme megakadt rajtuk. Ez egy olyan produceri gárdát takart, akiknek háta mögött már TLC és Xscape slágerek álltak és bizonyítottak. Az Outkast aláír a LaFace Records-nak, majd ki is adják a Player’s Ball single-t, melyet hamarosan követ a debütáló album is, az érdekes nevű Southernplayalisticcadillacmuzik. Mély funky groove-okkal és korlátok nélküli ötletekkel a duó elindult előre és az album nemsokára platinává vált. Ekkor még rendesen öltözködtek, csak később jött rájuk az életveszélyes szerelések viselésének mániája, de akkor rendesen ki tettek magukért.

185

Sikereik ellenére az igazi világhír, a mainstream siker csak 2000-ben érte el őket, de haladjunk szépen sorjában. 1995-ben a Source által rendezett szavazásról a fiúk hazaviszik a Legjobb Új Rap előadóknak járó díjat, majd az 1996-ban megjelenő ATLiens c. albumuk még több dícsérő kritika mellett válik sikeressé. A lüktető dinamizmus, ami megfog mindenkit a csapat zenéjében. 1998-ban újabb országos sikert aratnak az Aquemini LP-vel, melynek legnagyobb slágere a Rosa Parks. Az MTV-n 2000-ben ment egy műsor, a Global Groove, amiben DJ Skrible pörgette a lemezeket és rendre megszólalt nála egy szájharmónikával megspékelt szám, nekem nagyon bejött, de nem tudtam rájönni, mi is lehetett az. Már kezdtem beletörődni, hogy sosem tudom meg mi is ez a dallam és akkor a VIVA esti műsorából sikerült felvennem klippel és akkor tudtam meg, hogy ezt ugyanaz a csapat játsza, akik a Player’s Ball-t. Ismét bebizonyosodott, hogy ha nekem valakinek a zenéje megtetszik, az rendre világsztár lesz előbb utóbb.  Az említett dal, a Rosa Parks volt, amiért feljelentette őket az igazi Rosa Parks, aki egy ismert fekete hölgy az USA-ban, aki a feketék ügyéért küzdött egész életében. És 2000-ben megjelenik a világhírrel járó Stankonia album, melyen a Miss Jackson gondoskodott a sikerről. Tuti befutó, majd a So Fresh, So Clear már csak rátett erre egy lapáttal. Különcöltözködésükkel nem voltak valami egyszerű fazonok és szinte minden díjat besöpörtek a különböző rendezvényeken, ahol csak benevezték a Miss Jackson-t. Az ismert énekesnő, Erykah Badu szoros kapcsolatba került Andreval, ami kapcsolat annyira szoros volt, hogy meg is született Seven nevű közös gyermekük. 2001-ben egy tizenöt számos válogatás lemezzel lepik meg a rajongóikat, Big Bol & Dre Presents Outkast címmel, ami három új dalt is tartalmaz. Az albumot a The Whole World kis lemez előzte meg.

186

Na és akkor elérkeztünk egy újabb stílusteremtő csapathoz, egy templomi énekkarba is beillően vokálozó/énekelő/reppelő csapathoz, a BONE THUGS-N-HARMONY-hoz. Amikor ez a rejtélyes Cleveland-i csapat 1994-ben először berobbant a Rap szcénába, gyors rímeivel, kellemes hangzású kórusaival, baljóslatú G-Funk-jával és Gangsta magatartásukkal, senki sem tudta eldönteni, hogy vajon eredeti fazonok-e, vagy csupán ők is valamiféle sikercentrikus kreáció? Akkoriban nagyon sok Kalifornián és New York-on kívüli előadó is kipróbálta magát a nagyközönség előtt, ám ezek közül a BTH ért el rögtön kultikus sikereket, egyből a slágerlisták élén nyitva nyári slágerükkel, a Thuggish, Ruggies Bone-al. Majd következő évben debütált első lemezük is, mely azonkívül, hogy a listák csúcsán kezdett, helyet kapott az évtized legjelentősebb és maradandóbb albumjai közt. Minden új csapat igyekezett kitőrni az N.W.A, B.D.P, Public Enemy és a 2 Live Crew által meghatározott stílusokból, ez többek közt a BTH-nak is sikerült, hiszen különleges előadásmódjukkal új hangzást teremtettek. Minden mástól jól elkülönülő flow, kemény gettó filozófiával. Bemutatkozó lemezükre nagyon rákészültek, beleadtak mindent, hisz tisztában voltak a felgyorsult Hip Hop világ hátulütőivel, bár később is értek el sikereket, többek közt a Grammy díjat is hozó Tha Crossroads-al, nem tápláltak hiú reményeket a csapat jövőjét illetően. Nem igazán voltak képesek arra, hogy megismételjék sikereiket és habár életképesek maradtak, nem sokan haraptak rá stílusukra. Kezdjük az elején. Az Ohio-i Cleveland gettójában Krayzie Bone, Wish Bone, Flesh-n-Bone, Laytie Bone és Bizzy Bone azon gondolkozot, hogy lépniük kellene valamerre, mert lakóhelyükről

187

sohasem fognak befutni, mint Rap sztárok. És hát a nagy filózásnak eredményeképpen rájöttek, hogy amióta az N.W.A felrajzolta a Rap térképére Los Angeles-t, azóta minden kereskedelmileg sikeres project onnan indult ki és hát akkor nincs is más hátra, nekik is oda kell utazniuk. Megérkezésük után Eazy-E, Ruthless Records-jánál szerződnek le, majd hazafelé már el is tervezték, hogy egy EP-vel fogják lemérni, hogy hogyan fogadnának az emberek egy se nem East, se nem West csapatot. Ennek az első EP-nek, a Creepin on Ah Come Up –nak befejezése után beigazolódtak a hozzáfűzött remények és a Billboard kimagasló 12. helyéig jutott, két nagy slágert kitermelve. Az egyik a hatalmas sikert aratott és már említett Thuggish Ruggish Bone, a másik pedig az Eazy-E-vel közösen elkészített For the Love of Money. Egy évvel később, 1995 közepén megjelenik debütáló LP-jük, az E 1999 Eternal is, ami bebizonyítja, hogy a csapat nem csupán valamiféle egyszerű újdonság, hanem annál sokkal több. Az EP és az album első single-jei, a 1st of the Month, melynek klipje a gyenge lazulás, hússütögetés és az afrósérót lobogtatva kocsikázás hangulatában zajlik, valamint az East 1999 hosszantartó sikerei az albumot platina státusba juttatják. De a legnagyobb érdeme kétségkívül ebben a sikerben az elképesztően népszerűvé váló Tha Crossroads, ami egy szívből jövő, ám rádióbaráttá gyúrt remixe az albumon található Crossroads-nak. Ez a single olyan népszerű volt, hogy a 32 évvel azelőtti Beatles sikerekhez hasonlították, mint a leggyorsabban befutó sláger. Már nyolc héttel azelőtt No.1 lett, mielőtt megkapták volna 1996-ban a Legjobb Rap Produkciónak kijáró Grammy-t. 1997 augusztusára megjelenik várva várt második albumuk, mely a kor divatjának megfelelően dupla CD formájában lát napvilágot, Art of War címmel. Ez már sajnos Flesh-n-Bone nélkül készült el. A csapat kiszélesítette saját körét és Mo Thugs Family néven újabb lemezt adnak ki, melyen szerepel a csapat összes valamikori tagja. Mialatt sem ez az album, sem pedig Flesh-n-Bone szóló lemeze, a T.H.U.G.S sem tudott igazán befutni, az Art of War vegyes érzelmeket keltett a kritikusokban és a rajongókban. A rajongók

188

egyik fele örült, hogy egyszerre két CD-t is kapott, mások viszont elégedetlenek voltak, mondván egyik sem ér fel a régivel. A kritikák is a minőség hígulását vélték felfedezni az új lemezben és mindenféle egyszerű disknek lehordták ezt a különben energikus albumot. Mindezek ellenére két nagy slágerrel is büszkélkedhetett ez a mű, a Look In To My Eyes-al, ami mind a Pop, mind az R’n B listákon 4. lett, és az I Could Teach the World-el, mely egy Crossroads-szerű dal volt, ami sajnos kellő rádiós támogatás hiányában nem tudott akkora slágerré válni, mint amilyen lehetett volna. Az Art of War okozta csalódás után egy kisebb szünetet tartott a BTH. Ezen idő alatt szóló albumok jelennek meg a tagoktól, Bizzy Bone Heaven’z Movie-ja 1998-ban, Krayzie Bone Thug Mentality-je 1999-ben és a 2001-es Thug On Da Line-ja, Flesh-n-Bone 5th Dog Let Loose-ja 2000-ben. Valamint a Layzie Bone producerkedése alatt kiadott két új Mo Thugs album, a Chapter II.-Family Reunion 1998-ban és a Mo Thugs III: The Mothership 2000-ben. Plusz egy best-of lemez, a Collection Vol.1 1998-ban. Ugyan egyik albumra sem lehetett panaszkodni, ám mégsem tudtak slágereket felmutatni, vagy előadóikat önmagukon keresztül népszerűvé tenni. Az egyre csökkenő érdeklődés és az egyre gyakoribb negatív kritikai megnyílvánulások ellenére a csapat újra összeáll és kiadják 2000-ben visszatérő albumukat, a BTNH Ressurection-t. Habár slágert ez sem tartalmazott, ám minden cinikus hangot lecsillapított, megmutatta, hogy a csapat képes újra együtt dolgozni egy minőségi album érdekében. Még ugyanabban az évebn napvilágot lát a Collection Vol.2, ám ez már nem tudott olyan szintű slágereket összegyűjteni, mint „elődje”. A Hardcore-Rap-et daráló M.O.P is ebben az évben, az 1994-esben lépett először színre, Lil’Fame és Billy Danzenie személyében. Az első daluk, a How About Some Hardcore sikereinek köszönhetően tavasszal kijön első albumuk, a To the Death. Ezt 1996-ban követi a

189

Firing Squad, 1998-ban a First Family 4 Life, majd 2000-ben a Warriorz. Az 1995-ös évet kezdjük rögtön egy Death Row kiadvány megjelenésével. THA DOGG POUND. A Kurupt, alias Ricardo Brown, alias Tha Kingpin, alias Young Gotti, alias Kalhoon és Dat Nigga Daz-ból, alias Daz Dilinger-ből álló duó első megjelenését a többszörös platinává érő Snoop lemezen, a Doggystyle-on érzékelhettük. Ezen sikeres belépőjük vezetett az idő múlásával önálló lemezük, a Dogg Food megjelenéséhez, amely után rögtön kaptak is a pofájukra. Konzervatív körök a Gangsta Rap által közvetített hamis, rossz üzenet tolmácsolóinak az archetípusát vélték bennük felfedezni. Szövegeik túl agresszívek és vulgárisak, a már említett méltatlankodó körök emiatt nyomást gyakoroltak a Warner Bros.-ra, hogy állítsa meg a lemez terjesztését. A Warner mosta kezeit ebben a szituációban. Hogy a felvétel több, vagy kevesebb volt-e egy átlagos Gangsta lemeznél, nem tudni, de az biztos, hogy rálépett a Dr.Dre által kitaposott G-Funk ösvényére. Dre, mint vezető producer volt jelen ezen a lemezen, így hát nem csoda, hogy ez a felvétel is platina lett, mint minden, ami a 90-es évek első felében megjelent segédletével. Majd 1998-ban következett az In the Beginning, 2001-ben pedig az újjá születő Death Row, akarom mondani Tha Row Records első komolyabb kiadványaként a 2002 című LP kiadása. Kurupt egyébként Philadelphiában született, de már tiniként átköltöznek apjával a Kaliforniai Hawthorne-ba, ahol összehaverkodik Snoop-al, majd leszerződik a Death Row-hoz. A Death Row tönkremente után jelentek meg szóló lemezei, az 1998as Kuruption, majd az 1999-es Tha Streetz Iz A Mutha. Ebben az évben épp a stúdióban csiszolgatják a lemezét, amikor megtámadják fegyveresek. Csak a testőre sebesül meg, akinek sikerült a támadókat feltartóztatni már a bejáratnál.

190

A csapat szétválása után Daz is szólózik, 1998-ban megjelenteti a Retalion, Revenge & get Back-et, 2000-ben a R.A.W-ot, már a Dogg Pound Records-nál, 2001-ben a Long Beach 2 Fillmoe-t. De producekedik is és majdnem minden komolyabb West Coast-i lemezen szerepel, köztük számos Kurupt felvételen. Amikor elkezdtem ezt a könyvet írni, nagyon sok előítélet volt bennem különböző előadókkal szemben. Fenntartásaim leginkább a 90-es évek közepétől feltűnő előadók közül néhánnyal volt. Csak hát a könyv írása közben ráálltam, arra, hogy akikről épp írtam, azoknak a zenéit hallgattam azokban a napokban. És be kell vallanom, megrögzött Death Row és West Coast mániámból eredt nálam sok előadó elutasítása. Rosszul tettem, mert nagyon sokszor csalódtam kellemesen. Továbbra sem tudok sok előadóval kibékülni, de Jay-Z zenéjét innentől kezdve nem fogom kizárni az életemből. JAY-Z Bár meg kell mondanom, hogy amikor először hallottam a Wishing On A Star-t, nagyon megfogott, felvettem a klipjét, de nem jegyeztem meg az előadó nevét, majd feledésbe merült nálam. És már amikor sztár volt Jay-Z, még akkor sem esett le nekem sokáig, hogy ő volt aki ezt a dalt előadta. Shawn Carter néven Brooklynban láttam született ez a gyors beszédű repper, majd Jaz reppelgető partnereként tűnt fel olyan slágerekben, mint a The Originators. 1995-ben már szóló karrierje is beindul, az In My Lifetime c. dallal, amihez még nem társul album akkor. Egy év múlva viszont betőr a zene mainstream világába a Dead Presidents-el, annak roppantul sikeres B oldalas dalával, az Ain’t No Nigga-val, melyet Foxy Brown-al közösen adott elő. Majd végre kiadja bemutatkozó albumát, a Reasonable Doubt-ot is, ami többek közt az S.W.V. és Notorious B.I.G közreműködésével arannyá válik nagyon hamar. Erről Top 40-es slágerré érik a Mary J. Blidge-el közös dala, a Can’t Knock the Hustle. 1997-ben jelentkezik újra, a Vol.1….In My Lifetime-al, aminek elkészítésében már Puff Daddy is kiveszi a részét. A közreműködők

191

közt pedig nem kisebb neveket lehetett találni, mint Babyface, vagy a két Hip Hop ribanc Lil’Kim és Foxy Brown. Ennek a lemeznek a második maxijaként jön ki a Gwen Dickey-el közösen sikerre vitt Wishing On A Star. Jay-Z azóta megjelentette a The Streets Is Watching c. filmzenei albumot, majd az 1998-as platina státusú Vol.2…..Hard Knock Life-ot, mely óriási ismertséget biztosított neki a Hard Knock Life-al. DMX, Foxy, The Lox, Jermaine Dupri és a korszak felkapott zenei alapjait gyártó Timbaland is hozzáadott önmagából valamit az album sikerének érdekében. Témaválasztását tekintve nem sokban tér el az akkor jól bevezetett kliséktől, pénz, kurvák, gengszterek, viszont senki sem mondhatta rá, hogy nem szolgálta volna vele ki maradéktalanul rajongóit. Negyedik LP-je 1999-ben kerül ki az utcákra Vol.3: Life and Times of S.Carter címmel, nagyon jó kritikákkal övezve. Ebben az évben december 1.-én épp Q-Tip új szóló albumát ünnepelték a New York-i Kit Kat klubban Puffy-val, Q-Tip-el és Lil’Kim-el, amikor Jay összeugrott Lance Rivieraval, a konkurens kiadó, az Untertainment tulajdonosával, aki állítólag Jay legujabb felvételének kalóz kiadásával kaszált nagyokat. Dulakodás közben kicsit össze is szurkálat Jay a srácot, aminek az lett a következménye, hogy szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy ha ellene vall valaki, akkor akár 25 évet is kaphat. Az Universal-nál, aminek leányvállalata volt a Roc-a-Fella, kilátásba helyezték, hogy kiteszik a szűrét, mint annak idején a Death Row esetében is tették azt Suge Knight-al. Egyébként Suge egyik börtön interjújában beszélt Jay-Zről, akit mélységesen megvett és a Rap legnagyobb átverésének

192

tartott. Szerinte Jay-Z hamis, rossz üzeneteket közvetít a fiatalok felé, viszont ugyan ebben az interjúban elismerte DMX és a Ruff Ryders tehetségét. 2000-ben jelent meg a Dynasty Roc La Familia(2000-), mely november 18.-ára már a Billboard lista élén állt, két hét alatt fél millió eladott darabbal. Snoop, Scarface, R.Kelly, Amil, Memphis Bleek, Beanie Siegel, lehet ilyen nevekkel melléfogni?! Egy év leforgása alatt két arany lemez, azt hiszem ez elég magyarázat sztárságának jellemzésére. Tény és való, a Rap szcénába való betörésével Jay-Z csak tovább erősítette a már amúgy is újra kőkemény alapokon álló New York-i közösség erejét. A 2001-es The Blueprint megjelenése után már rögtön listavezető lett és napok alatt eladtak belőle 174.000 darabot. Az albumon található duettje Eminemmel, a Renegade-ben, de a jó öreg Biz Markie is besegít neki a siker érdekében a Girls, Girls, Girls-ben. Nagy sikert könyvelhetett el az Izzo-val is. Ugyan ebben az évben, Kanadában forgatta a Paid in Full c. filmjét is. És hát azóta is töretlenül ott van a zenei élmezőnyben, saját felvételeivel és a más előadók felvételein való megjelenéseivel is. Időközben saját kiadója is lett, a Damon Dash-el közösen vezetett Roc-a-Fella, de teljesen sajátjának inkább a Carter Faculty néven bejegyzett cég volt mondható. Nem zárhatom le az 1995-ös évet anélkül, hogy ne ejtenék pár szót a Granmaster Flash óta elsőként óriási hírnevet szerzett DJ-ről, FUNKMASTER FLEX-ről. Ugyan nem a DJ-k fénykorának számító 80-as évek elején szerzett magának nevet, mint a kor a DJ-k két legismertebbike, Grandmaster Flash és Afrika Bambaataa, viszont az egész 90-es éveket leuralta, mint a legnagyobb hatalmú és legmenőbb DJ-je a dekádnak, akinek az Amerikában csúcshallgatottságú HOT 97 FM-nél betöltött pozícíója hatalmat adott előadók felemelésére és megbuktatására. Az 1990-es évek közepén ő volt New York legmenőbb klubjának, a Tunnel-nek a rezidens DJ-je, de volt egy műsora a második

193

leghallgatottabb rádióállomásnál is, a Los Angeles-i Power 106-nál is. De ezeken kívül az évtized közepétől megjelentette az óriási kereskedelmi sikerekké érő mix lemezeit is, azok közül is elsőként a hosszú életet megért 60 Minutes of Funk c. sorozatának Vol.1.-es darabját. Majd az évtized végére csak tovább nőtt az ázsiója és a népszerűsége az MTV-n beinduló napi gyakorisággal adott saját show-jával, a Direct Effects-el. Habár DJ-k közt inkább Erik B-t és Terminator X-et ismerték inkább az emberek, de Flex volt az első olyan DJ, aki mellé nem társult MC, akár a hőskorban, amikor még a DJ személye súlyos árnyékot vetett az MC-re. Flex egy Jamaika-i DJ fiaként látta meg a napvilágot Brooklyn-ban, majd 16 évesen megveszi első DJ cuccát, olyan DJ-k hatására, mint DJ Red Alert. Rádiós karrierje Chuck Chillout asszisztenseként kezdődött még a 80-as években a KISS FM-nél, majd amikor Chillout átment a WBLS-hez, vitte magával őt is. Bevezette őt a klubbok és apartik forgatagába, ahol a klubberek kezdték megnevezni nevét ügyessége miatt. Elbűvölte a HOT 97 FM program igazgatóját is, aki felajánlott neki egy lehetőséget, aminek elfogadásával a város legfelkapottabb Hip Hop DJ-inek egyike lett. 1995-ben kiadja első, nagyobb kiadónál megjelenő mixalbumát, a már említett The Mixtape: 60 Minutes of Funk.Vol.1.-et, amit még két folytatás követett a Loud Records-nál a 90-es évek végére, plussz egy Def Jam-es megjelentetés, a Tunnel. 2000-ben az Arista-nál mixelte össze az év legsikerültebb Rap slágereit Vibe Hits Vol.1. elnevezés alatt, majd folytatta a 60 Minutes of Funk szériát. Ráadásul továbbra is ellátta rádiós DJ tevékenységét, MTV-s házigazdáskodását is sikeres előadói karrierje mellett, plussz remixerként is ismert lett. És innentől kezdve jöhet az 1996-os év ismertetése, amely évet, mint azt már tudjátok 2PAC halála fog mostmár örökké beárnyékolni.

194

Mint azt már néha megemlítettem, a Death Row Records széthullása után egyre szembetűnőbb volt a függetlennek nevezett déli országrész felemelkedése. Ez a megváltozott hatalmi rend egyetlen kiadó nevéhez volt köthető legingább, No Limit Records. Ez a kiadó pedig egyetlen ember nevéhez volz köthető, Master P, akinek Beats by Pounds (Ütemek kilóra) nevű produceri gárdája gondoskodott, arról, hogy az általuk kreált hangzás világ leuralja egy jó időre a Rap rajongóinak gondolat világát. A No Limit-nél jelentek meg többek közt Master P testvérkéinek lemezei is, akik közül talán a legnagyobb ismertségnek SILKK, THE SHOCKER örvendhet. Silk volt a kisebbik öccse Master P-nek. New Orleans egyik durvább részén nőtt fel, majd zenei karrierjét megalapozandó, olyan projectek-nél vendégszerepelt a 90-es évek közepe felé, mint a West Coast Bad Boys, a Down South Hustlers és még sok más, No Limit előadó lemezein is felbukkant. Majd 1995ben már komolyabban is megtudta villantani tudását a testvéreivel, CMurder-el és Master Pvel közösen alakított TRU nevű formációjukkal. Bemutatkozó lemezüket, a True-t több, mint 200.000 példányban adták el. Az 1996-os évben már önnálló lemezzel is bemutatkozhatott, a Gangsta-Hardcore hangzású The Shocker-rel. Az album szépen építkezett fel a már bevált West Coast klisék felhasználásával, úgymint a porig alázott nőkkel vívott „csatáik” dícsőitése, erőszakos szövegek és hát a hangos utalások drogokra. Az 1997-es újabb TRU lemez, a TRU to the Game megjelenése után immár, mint Silkk, teh Shocker tér vissza 1998-ban a Charge In 2 Da Game-el, ami tulajdonképpen egy elég kemény Gangsta Rap mű,

195

olyan előadók hathatós segítségével, mint Snoop Dogg, Mia X, MJG, Mystikal, Ice Cube és Eightball. A Made Man volt a harmadik LP, majd alig egy évvel később kijött a negyedik is 2001-ben My World, My Way címmel. Ha már megemlítettem néhányszor C-MURDER (a képen) nevét, akkor néhány szót szánjunk rá is. 1998-ban debütált szólóban a Life Or Death-el, majd 1999-ben a Bossalinie-vel folytatta karrierjét. 2000-ben megjelenik egy lemez az 504 BOYZ nevű csapattól, aminek ő is tagja lett, de még ugyan ebben az évben harmadik önálló LP-je is kijön, Trapped In Crime címmel. 2001-ben ezt követi negyedik lemeze is C-P-3.com címmel, de akárhány lemeze is van, a világhírhez még mindig kevés a tehetsége.

De az 1996-os év legnagyobb durranása kétségkívül BUSTA RHYMES felbukkanása volt. Már ismert tagja volt a New York-i Rap szcénának, mint az egykori Leaders of the New School tagja, ám az igazi sikerek és nagy lóvé a szóló karrierrel kopogtatott be nála. A vibráló tekintetű, karibi beütésű, saját, össze sem téveszthető stílussal rendelkező Busta Rhymes 12 évesen már reppelt, miután szülőföldjéről Brooklyn-ból Long Island-re költöznek át. A környéken rendezett összes Rap tehetségkutató versenyen részt vett, majd végül sorsa összehozza későbbi partnerével MC Charlie Brown-al. Charlie ekkor még csak kilencedikes, de a Bustaval közös repperkedésükkel olyan támogatókra lelenek, mint Chuck D. A Public

196

Enemy Long Island-i stúdiójában kezdenek felvételeket rögzíteni, majd ezeknek a szalagoknak köszönhetően a világ is megismeri őket, mint Leaders of the New School. Busta olyan sztárokkal dolgozott közösen, mint Mary J. Blidge, a TLC, de közreműködtek az A Tribe Called Quest munkáiban is. Ennek egyik legismertebb produktuma a Scenario c. dal/klip. 1996-ban jelent meg első önálló albuma, a The Coming az Elektra Records-nál, a Woh-Hah! c. klipjánek a felvezetésével. Több filmben is szerepet kap, John Singleton Higher Learning (Megoldatlan Egyenletek)-jében, Forest Whitaker Strapped (Gúzsbakötve)-jében és a Tedd Demme-féle Who’s the Man?-ben. De időközben létrehozza saját produkciós cégét a Flipmode Squadot is. Akiknek tagságával lmezt is kiadtak, The Imperial címmel. 1997-ben kiadja az Elektra a második When Disaster Strikes c. LPjét, amelynek, olyan felvételeiből gyártatott le klipeket, mint a Put Your Hands Where My Eyes Could See, a Dangerous és Knight Rider főcím dallamát is magába foglaló Turn It Up/Fire It Up!. 1998-ban pedig az Extinction Level Event- The Final World Front nagylemezről bemutatkozó, talán legnagyobb sikerének számító Gimme Some More. Ez a videóklip valami tényleg őrült elme szüleménye lehetett, mert amilyen jeleneteket abban összeszedtek, olyanokat csak egy éjfél körül jóízüen elfogyasztott töltött káposzta okozta rémálom tud felvillantani. A 2000 nyarán megjelenő Anarchy című lemezét sokan illették rossz kritikával, annyira durva ütemvilágot teremtett, amivel a várthoz képest ellentétes reakciókat váltott ki a rajongókból. Viszont futurisztikus, látványos klipjeivel, amik legtöbbször duettek voltak, magára vonta mindig a figyelmet. Olyan klipekre gondolok itt, mint a Janet Jacksonnal közös What’s It Gonna Be, vagy a Violator-os What Is It, de a Tear Da Roof Off sem gyenge látvány tekintetében. 2001-ben óriási hírveréssel kijön egy válogatás lemezzel, amire legnagyobb csapásait válogatta össze, de mindeközben azért néha neki is meg kellett jelenie jogi képviselőinek társaságában különböző vétségek, általában fű illegális tartása és fogyasztása miatt a bíróságokon.

197

1996-ban tűnt fel Hard Core című LP-jével LIL’KIM, amit 2000ben követett a Notorious K.I.M. Ezenkívül róla elég egy fotó azt hiszem, hisz azonkívül, hogy a kárt megehetné néha nálunk is, különösebben semmi érdemleges nem fűződik nevéhez. 1997 ismét a keleti oldalon termel ki ismertebb előadókat, de onnan is veszi el annak egyik legnagyobb alakját, Notorious B.I.G.-t. Lil’Kim legnagyobb riválisának tekintette a szintén 96-ban debütáló FOXY BROWN-t, de ez fordítva is igaz. Na, most próbáltam megkeresni a róla szóló feljegyzéseimet, de sehol sem találtam. Én meg úgy vagyok vele, hogy ha a jó Istenke így akarta, akkor nem fogok most Foxy-ról írni semmit. De talán nem is baj, hisz nem volt igazán jelentős figurája a Rap-nek.

DMX. Az East Coast zászlóalj kőkemény harcosa, Yonkers-ből eredő erejével, mint a későbbi DMX (Dark Man X) a repper/producer, a helyi sztárok közé tudott emelkedni. A Yonkers School Street Project DJ-jeként kezdte, innen is eredeztethető neve, ami a DMX nevű digitáli kütyüig visszavezethető. Earl Simmons-ként nehéz gyermekkorral tudna elszámolni, amiből a zenéiben és repjeiben gyakorta kiérződő agresszivitása is táplálkozott. Hála a Source magazin tehetségkutatóinak, neve bekerül a magazinba, dícsérő kritikákkal. 1991-ben a Columbia leszerződteti őt, akik ki is adnak neki egy maxi-single-t, Born Loser címmel, de nem igazán tudja elfogadni a cég vele kapcsolatos terveit, így elválnak útjaik. Építgeti karrierjét, majd a Def Jam-hez kerül, ahol különböző dalokba bedobva egyre jobban felkelti a rajongók érdeklődését. L.L. Cool J. 4,3,2,1-jén, Mase 24 Hours to Live-ján, Mic Geronimo Usual Suspect-jén, a The Lox Money, Power & Respect-jén, Ice Cube We Be Clubbin’

198

(Remix)-jén és az ONYX Shot’Em Down-ján keresztülvezetett az út a debütáló dal bemutatásához. A Get At Me Dog címen megjelenő single után elkészül és piacra kerül a nagylemez is, a hatalmasat ütő It’s Dark and Hell is Hot. Majd 1998 végén újabb lemezt tesz le a rajongók elé, a Def Jam/Ruff Ryders által bemutatott Flesh of My Flesh, Blood of My Blood címüt. A lemezborítón csupa véresen feszít a félmeztelen DMX, hát nem valami gyomor nyugtató látvány. Két hét alatt dupla paltina lett. Ekkor már teljesen átveszi minden más előadótól a keményebb rímekre vágyó rajongókat. Vérben tocsogó, gyalázatos imidzsével hatalmas kedvenccé válik az USA-ban. Az 1999-es Def Jam-es And Then There Was X már csak hab a tortán. Mindkét 1998-as LP-je No.1 lett. Saját kiadót hoz létre, Bloodline néven, majd filmszerepeket is kap. Romeo Must Die (Öld meg Rómeót!), és az Exit Wounds (Sebhelyek) az ismertebb filmek, valamint a Hype Williams (a korszak legmenőbb klip rendezője)-féle Belly (Könnyű Pénz)-ben is főszerepet kap Nas partnereként. Nagy sikert arat az Aaliyah-al közös duettje, a Romeo Must Die egyik betétdala, a Back in One Peace. Egyébként a gyönyörű, sajnos tragikus halált halt Aaliyahhoz gyengéd szálak is fűzték őt. R.Kelly-től szerette el a mi kutya bolond DMX-ünk az álom gádzsit. Karrierjének egyik igen fontos pillanata volt, amikor a Ruff Rydershez pártolt. Ez egy olyan producerekből és előadókból álló csapat volt, akik együtt bármire képesek voltak. Hatalmas sikereket értek el, tehetségük és tudásuk az egyik legsikeresebb társaságává tette őket. Chivon, Dee és Woah Deen voltak a főnökök, a produceri teendőket Swizz Beat, DJ Shok és PK látta el. Az előadók közt pedig olyan nevek sorakoztak fel, mint DMX, Eve, Drag On, a Bad Boy-tól átpártolt The Lox. 1999-es közös albumukon, a Ruff Rydres:Ride Or Die Vol.1.-en további közreműködőként feltűnt Big Punisher, Mase, Jay-Z és Jermaine Dupri. A 2000-es megjelentetésű Ruff Ryders Vol.2.-n pedig már Parle, Yung Wun, valamint Cross & Inra Red is közreműködik. A Vol.1

199

dupla platina státusig jutott, így bizton remélhették ettől az albumtól is a hasonló szereplést. Erről gondokodtak olyan felvételek, mint Got It All, Eve-el és Jadakiss-el és a WW III, Snoop-al, Scarface-el, Jadakiss-el és Yung Wun-al. DMX 2001-es albumának, a Great Depression első két klipje, a Who We Be és a You Must Be Blind. A kortársaknak hadat üzenő We Right Here-el visszatér a régi stílusához, de mivel ő is pénzből él, így a lemezen olyan dalok is találhatóak, mint a Faith Evans-el közös I Miss You, melyben a nyagymuterjáról emlékezik meg, valamint a When I’m Nothing, ami egy 1979-es Stephanie Mills dal, a What Cha Gonna Do With My Lovin’ feldolgozása. Ismert klipjeivé váltak az alábbiak is. DMX/ONYX-React, mely egy régi Slick Rick dallamot használt fel alapnak, az Unhunh-al és Jadakiss-el közös. További filmekben is várhatjuk felbukkanását, hisz három további filmre írt alá a Warner-nél. Megemlíthettem volna esetleg még, hogy neki is meg voltak a maga kis bűnügyei, mint annyi más reppernek. Nemi erőszaktól kezdve, ami alól felmentették, szinte mindenfélével meggyanúsították már DMX-et. New York és Puff Daddy újabb mainstream sztárt gyárt le, MASE címkével. A srácról különösebben nem fontos megemlékezni, de annyit azért elmondok, hogy 1978-ban született a floridai Jacksonville-ben, majd felcseperedvén valahogy a Bad Boy vonósugara elkapja, és óhatatlanul sztárrá válik. A Can’t Nobody Hold Me-ben mutatkozik be Puffy partnereként, majd 1997-es Harlem World című platinává váló debütálásával tőr fel. Ezt 1999ben követi a Word Up LP. Puffy sosem hagyta magára, a Lookin’ At Me klipben is közösen akarják elhitetni a világgal, hogy ők lennének a RAP.

200

Lássunk újra egy női reppert, aki ugyan írtó ronda és hát ronda nőknél manapság már megszokottan leszbikus (állítólag), viszont ünnepelt Rap sztárként közismert. MISSY ELLIOTT Az az igazság. Hogy mikor megláttam első klipjében, abban az idióta űrtémájú zagyvaságabn, én azt hittem valami újabb német baromság. És sokáig meg is voltam győződve ebben. Gondoltam, ami ennyire szar az csak német lehet. Tévedtem. Ő ugyanis az egyre jobban elgagyisodó amerikai Rap biznisz egy újabb szemete. Bocs, ha megsértettem valakit ezzel. A virginiai Porstmouth-ban született és már 12 évesen is írt szövegeket, majd serdülő korának kedvenceinek, Chaka Khan, Prince, Salt-n-Pepa és MC Lyte hatására csatlakozik a Sista nevű R’n B formációhoz. Meghallgatja őket egy kiadó és lemezszerződést is kapnak, ám Missy ekkor már saját készülőben lévő szóló lemezére készít felvételeket, így a csapat lemezéből nem lesz semmi. Ezután röviddel a Sista fel is bomlott. Folytatja a szövegírást és olyan előadók dalaihoz járult hozzá tehetségével, mint az S.W.V Can We-je, vagy Aaliyah If Your Girl Only Knew-je, továbbá Gina Thompson The Things You Do remixe. 1996-ban komolyabb szerződéshez jutt, majd egy év múlva kiadja bemutatkozó, Supa Dupa Fly c. LP-jét, amin egyik nagyon jó barátja, Timbaland vállaja a munka oroszlán részét. Az album harmadik lett az album listán, majd platinává érett.

201

Közös munkájukat jól példázza az a dal, melyet Missy írt Timbalandnak, Up Jumps The Boogie címen és ami később Top 15ös slágerré érett. A sikeres szerző duó 1999-ben újra összeáll, aminek köszönhetően kiadják a Da Real World című második Missy albumot. Timbaland személyén kívül olyan társ előadók garantálták a lemez sikerét, mint Eminem, Juvenile, Aaliyah, Da Brat, Lil’Kim, Redman és a francia MC Solaar. Missy repper, szövegíró, R’n B énekes és saját videóinak rendezője. De ezen kívül egy ravasz üzletasszony is, aki egy egész kiadóval pereskedett. Ki akarta vonni magát az Elekta Records-hoz kötődő szerződésének kötelezettségei alól. 2001-ben Miss E…So Addective címmel újabb lemezzel támadja a listákat. Első slágere erről a Get Ur Freak On, majd a másodikként megjelenő One Minute Man hosszú ideig a slágerlisták állandó helyezetje. Ennek az utóbbi dalnak két változata is megtalálható a klippen, az egyikben Jay-Z reppel, a másikban Ludacris. 2001-ben mutatják be a mozik a Moulin Rouge c. filmet, amiben Nicole Kidman a főszereplő, viszont a film főcím zenéjében, a Lady Marmolade-ben Lil’Kim, Christina Aquillera, Pink és Mya mellett bevezető konferanszié szerepkörben Missy-t láthattuk.

A CNN, azaz CAPONE és NOREAGA megjelenése viszont már az igazi underground közegből felemelkedő, tehetséges előadók felszínre kerülésének egy újabb fejezete. Ez a Hardcore hangzású Rap duó rendelkezett az East Coast-i hagyományként is említhető fajsúlyos reppelési tehetséggel. A csapat 1997-es bemutatkozó War Report-járól elismerően vélekedett mindenki az Underground közegben. Capone (Kiam Holley) és Noreaga (Victor Santiago), akik nevüket egy gengstertől és egy hondurasi diktátortól kölcsönözték, zenéjükkel és életvitelükkel elég gyakran flörtöltek a törvénytelenség fogalmával. Mindketten Queens-i gyerekek voltak, Capone a Queensbridge-i lakótelepen

202

nőtt fel, Noreaga pedig a LeFrak nevezetű körzetben. Tinédzserkoruk a törvény keze elől való futkározásukkal telt, majd egyszer, amikor mind ketten bent voltak a sitkón, összeismerkedtek. Ballagásuk után megalakították a Capone-N-Noreaga duót, mert úgy gondolták, hogy gyerekkori álmukkal, a Rap sztársággal többre vihetik. Jól nyomták és fel is figyelt rájuk a Penalty Records, akiknek 1996-ban alá is írtak. A már említett bemutatkozó lemezükön olyan vendég segítőket tudhattak maguk mellett, mint Tragedy, Buckwild, EZ Elpee a Junior Mafia-ból, Lord Finesse, Charlemagne és Nashiem Myrick, valamint Puff Daddy. 2000-ben jött ki a Reunion c. nagylemez. Noreaga egyik sikeres szóló albuma a Melvin Flynt Da Hustler, ami sikerei ellenére kissé erőltetettnek lett nyilvánítva, ám még belefért a hallgatható kategóriába egy hazai zenei kritikus szerint. Olyan az albumra meghívott sztárok fémjelzik a lemez sikrét, mint Missy Elliott, Mase, Mussolini és Juvenile.

Az 1997-es év sem múlhatott el úgy, hogy fel ne bukkanjon egy igazi, mainstream világsztár, aki Rap zenét játszik. WILL SMITH esetében igazából nem is azt kellene írnom, hogy felbukkant, sokkal inkább visszatért és újra hódított, csak most már szélesebb körökben ismertette meg magát. Ez a srác aztán tudja, hogy mitől döglik a légy, tudja, hogyan adja el önmagát, anélkül, hogy egy rossz szó is érhetné. A repperek tisztelték a DJ Jazzy Jeff-el közös éveiért, a TV sorozatok kedvelői szerették az általa formált figurát a Fresh Prince of Bel-Air

203

(Kaliforniába jöttem)-ben, a mozi mániások pedig egyenesen imádták. Lenyűgözte őket tehetsége és sármja. A sikeres Rap duó felbomlása után Will sosem gondolta, hogy szakítson a zenei élettel. Az egész világon megismerte őt a Boom! Shake the Room c. megaslágerével, amellyel egyértelművé tette, hogy a pop orientáltabb stílust folytatja. Az 1993-as Code Red LP hatalmas sikereket hozott neki, ő mégis színészi ambicióit helyezi előtérbe és inkább Hollywood-i sikerfilmekben láthattuk viszont, míg nem eljött az 1997-es év és Will egyértelműen visszaveszi a trónt a mainstream Rap világában. November 25.-én megjelenik a Big Willie Style című nagylemeze, ami olyan megaslágereket tartalmazott, mint a Miami, vagy a Men in Black, ami az azonos című főcím zenéje lett. De tarolt az MTV-n a Gettin’ Jiggy Wit It klipje is. Már nem egyértelműen csak Rap sztárként azonosították őt, hanem az igazi világsztárok közé sorolták be. Ezen a lemezén volt megtalálható a kisfiának írt dala, a Just The Two Of Us. Következő lemeze az 1999-es Willenium is egy általa játszott filmhez volt köthető. A Wild Wild West (Vadiúj vadnyugat) főcím zenéjét is ő játszotta közösen a Dru Hill-es Sisqo-val és Kool Moe Dee-vel, akinek már volt egy ilyen témájú dala. A Wild Wild West egyébként egy régi, bevált dallamot használt fel, amit azt hiszem valaha még Stevie Wonder vitt sikerre. De ezen az ismételten hatalmas sikerrel és óriási lóvéval járó lemezen volt a So Fresh, amihez ismét megnyert két régi „öreget”, Slick Rick-et és Biz Markie-t, a Who Am I, Tatyanna Ali és MC Lyte besegítésével, valamint a Freakin’ It is.

Ezzel le is tudtunk még egy évet és jöhet az 1998-as. Itt pedig folytathatjuk a felsorolást egy olyan előadóval, akinek debütáló klipjét szintén azon ritka felvételek közé sorolom, amiket a már említett „Rapmentes” éveim alatt azért csak felvettem és megőriztem a mai napig.

204

BIG PUNISHER Mint tudjuk sajnos már ő sincs közöttünk, hisz hatalmas testsúlyának betudhatóan a szíve felmondta a szolgálatot. Az 1971-ben Dél-Bronxban született és nevelkedett Chris Rios a Latino Rap előadók egyik legismertebb figurája. És az egyik legsikeresebbje is, hisz rajta kívül csupán a Cypress Hill ért el olyan világméretekben is érzékelhető sikereket, mint Latino repper. Rap sztárrá válásának időpontját megelőzendően volt ő minden, kidobó, tróger, becsúszik egy-két markec, kisebb senkek. Majd testsúlya kissé elszalad, aminek köszönhetően eléggé extrém fizikai megjelenése alakul ki a srácnál. De mindez csak korai, 18 évesen „elkövetett” házassága után történik meg. Közben édesanyja hozzájutott egy-kis potya pénzhez, amit New York állam fizetett ki neki egy, az ellenük benyújtott, majd a Rios familia által megnyert perből kifolyólag. Ezzel a lovesztával már kissé könnyebb az élet. 1989 körül az akkoriba Big Moon Dog néven hobbi repperkedő Pun összejön két taggal, Lyrical Assassin-nal (a mostani Cuban Link) és Triple Seis-el, akik a mai Terror Squad tagjai. Együtt kezdenek nyomulni Full A Clipse Crew név alatt. Majd meghallgatja Pun-t, az akkor már második lemezét készítő, szintén szobamérleget padlóztató testtömeggel rendelkező Fat Joe, akinek annyira bejön Pun stílusa, hogy meg is hívja vendégszereplésre az épp stúdióban lévő Jealous One’s Envy c. LP-jének utolsó trackjére. Joe beajánja őt a Wu-Tang-et, Raekwon-t és a Tha Alkoholiks-ot is futattó Loud Records-hoz. És kijön Steve Rifkind, Loud tulajdonos legújabb szerzeményének debütáló lemeze, a Capitol Punishment, aminek debütáló klipjében, az I’m Not A Player( I Just Fuck A Lot)-ben bemutatkozó hatalmas termetű Pun rögtön a rajongók kedvencévé válik. Ennek a dalnak alapjául a már egyszer a 60-as években az O’Jays által sikerre vitt dallam szolgált. De ezt a lemezt szokás szerint nála is sok-sok vendégszereplés előzte meg különböző, akkor már befutott sztárok felvételein. Majd a bevezető sláger folytatását, a Still Not A Player-t szinte már követelte is a Rap audenciája.

205

Sikeréhez, lehet hogy csak kis mértékben, de biztosan hozzájárult az a tény is, hogy akkortájt épp dúl a Latin előadói őrület, a zene mainstream vonalán. Ekkortájt veszi le a lábáról a világot Gloria Estefan, Jennifer Lopez és Ricky Martin, akinek Pun is besegített a Livin’ La Vida Loca remixébe. Sikerekkel teli időszak veszi kezdetét Pun életében, fellépésekről fellépésekre rohangál, amiket egyre nehezebben bír a már 220 Kg körüli testsúlyával. Egy kaliforniai fellépésén össze is esik, a szíve kétségtelenül túlterhelődött. Fellépéseiben állandó társa a már szinte „ikertestvérévé” előlépett Fat Joe, akinek sikereit messze túl haladta már. Sikeresen ötvözte zenéjében az utcai hitelességet és a keresekedelmi szempontokból sikeresebbnek mondható hangzást, de sajnos, ahogy a bemutatkozó albuma egyre feljebb kúszik a listákon és már platina eladással is büszkélkedhetett, a testsúlya is vészesen növekedett. Különböző kúrákon vesz részt, de nem sok eredménnyel. Nem sokára már csak tolókocsival közlekedik. Azért időközben elkészit régi haverjaival, Cuban Link-el, Armageddonnal, Triple Seis-el és Prospect-el, Terror Squad név alatt egy nagylemezt. Éppen hogy csak befejezi második lemezének munkálatait, amikor 28 éves korában 2000. február 7.-én délután 4-kor meghal szívelégtelenségben. Így a Yeeeah Baby már posztumusz albumként lát napvilágot, de előtte még tényleg megismerteti hangját és fazonját az egész világgal, Jennifer Lopez Feelin’ So Good című klipjében, ahol szintén Fat Joe társaságában pózol. Élete utolsó tíz évében kitanulta a Rap tudományát kívülről-belülről, ám ennek gyümölcsét már nem igazán ő fogja learatni, sokkal inkább azok akik, a már 2 PAC-nél és Biggie-nél is jól bevált módon sorra jelentették meg a posztumusz albumjait. 2001-ben kiadják Endangered Species címmel második ilyen titulussal illetett albumját, amivel nem igazán tudnak kaszálni megjelentetői. Ami bejött Biggie-vel és 2 PAC-el, az már Pun-nal nem igazán sikerült.

206

Gondolom már többetekben felmerült a kérdés, hogy mikor lesz már megemlítve MASTER P, és az ő No Limt Records-a. Hát igen tulajdonképpen már sokkal hamarabb is bekerülhetett volna ebbe a könyvbe, hisz első lemeze már 1991-ben megjelent. Én mégis az 1998. évbe helyeztem az ő bemutatását, hisz az igazi világhír ekkor éri őt el. Egy rajzfilm sorozathoz és annak mozi változatához, a South Park-hoz készült egy klipje, a Kenny’s Death, amiben még nem ő, hanem a rajzfilm szereplői jelentek meg, viszont a zene mindenképpen az ő nevéhez volt köthető. Ekkor még sokan bámulták bután a klipet, hisz még nem adta nálunk az HBO a mára már „divatlettszeretnimindenkorosztályban” kategóriába tartozó rajzfilmet. Flow-ja egy kicsit hasonlított 2PAC-ére, így nem volt csoda, mikor nagyon sok magyarországi fan gondolta azt, hogy visszatért a halottnak hitt kedvenc. Persze ez a butaság nem sokáig tartotta magát és hamarosan már szinte mindent megtudhattunk erről az addig ismeretlennek számító előadóról. Feltünésekor még mindig abban a stádiumban voltam, amikor épp minden más fontosabb volt nekem, mint a Rap zene, így nem is csoda, hogy már szinte minden általános iskolás ismerte őt, amikor én még csak képen sem láttam őt. De egyszer csak az épp újra beinduló VIVA+-os YO-FEJ-ben megláttam egy klipjét, a Kurtis Blow Basketball-jának Master P által feldolgozott változatát, B-Ball címmel. Aki ismeri az eredetit, az nem csodálkozik azon, hogy abban a pillanatban megutáltam ezt a tagot. Ezután egyre többször akadtam bele a nevébe különböző zenei szaklapok hírrovataiban. A kép, ami kialakult bennem róla, az alapján egy dús gazdag feketét láttam lelki szemeim előtt, aki viszont tehetséggel viszont kevésbé volt megáldva. Már ami az előadói művészetet illeti. Az általa alapítot kiadó, a No Limits ebben az évben volt talán sikerei csúcsán, hisz évvégére tizenhét kiadott nagylemez állt a hátuk mögött. A legtöbbször hallott jelző erre a kiadóra a független szó volt. Csak és kizárólag Master P-é volt az egész, ez alapozta meg hatalmas vagyonát. Futószalagon gyártották a különböző újabb és újabb előadókat. Általában a tehetségtelenebb fajtából, de ezt csak én mondom. Vagy nem csak én???

207

Percy Millerként látta meg a napvilágot New Orleans Calliope nevű lakótelepén, ahol testvéreivel és anyjával együtt lakva nevelkedett. Csórók voltak eléggé, erre még el is válnak a szülei. Ő anyjával a kaliforniai Richmondba költözik, de állandóan ingázik új otthona és a régi közt, hisz a nagyanyja még ott élt. Houstonban kosárlabdázgat, amivel még ösztöndíjat is szerez magának. Majd Oaklandben gazdasági főiskolát végez. Egyszer csak örököl nagyapjától 10.000 dolcsit, amiből rögtön nyit is egy lemezboltot Richmondban, No Limit néven. Tombol a Gangsta Rap, tucatjával tűnnek fel az előadók. Így nem csoda, hogy ő is belefog a reppelésbe Master P név alatt. 1991-ben kiadja a közben kiadóvá átváltoztatott cégénél a Get Away Clean-t. Underground szinten siker. Ezután 1993 kivételével minden évben kiadott egy saját albumot, de nem bírta észrevenni, hogy ezt a műfajt nem igazán neki találták ki. Tudniillik legalább egy kis ütem érzék kellene hozzá. Nem sokkal első albuma után kiad egy lemezt West Coast Bad Boyz címmel, amin olyan akkor még ismeretlen előadók szerepeltek, mint E-40, akinek Things’ll Never Change című felvételét minden 2 PAC rajongó kötelezőként vette fel, valamint a Rappin’ 4 Tay, akiknek I’ll Be Around című klipje mindenkit megfogott. 1992-ben kiadja újabb albumát a Mama’s Bad Boy-t, majd 1994-ben a The Ghetto Tryin’ To Kill Me-t is. Az 1995-ös 99 Way To Die is szépen fogyott, de ezidáig még nem kapcsolódott be a No Limit egyik major kiadó terjesztői hálózatába, így nem is igazán lehetett hallani a listákon lemezeiről. Majd hatalmas fordulat, Master P megegyezik a Priority-vel lemezeinek terjesztésére. De megtudta tartani függetlenségét. Sztárokat csinál öccseiből, Silkk, the Shoocker-ből és C-Murder-ből, valamint szintén a kiadójához tartozó Mystikal-ból, Mia X-ből, Skull Duggery-ből. De jóval többen tartoznak már a tankon álló két gengsztert ábrázoló logóval ellátott céghez, a már sorozat gyártásra beállt No Limit-hez. Lemezek tucatja jelenik meg, amiknek több közös vonása is lesz. Egységesíti a különböző előadók zenéinek hangzás világát, ezzel próbálva rákényszeríteni minden más előadót trendjének követésére.

208

Gondolta néhány év és mindenki, aki sikeres repper akar lenni, az beáll No Limit Soldier-nek. Hát nem nyert. De kurva sok lóvét kereset az tuti. Az egységesítés az általa megjelentetett lemezek borítójára is érvényes volt. Egységesen kép montázsokból álltak, központba állítva az előadót, akinek neve csillogó ékkövekből volt kirakva. A háttért pedig szinte mindig a gazdagság, a menőség általuk vélt jelképei alkották, úgy, mint mercik, kastélyszerű pecók, helikopterek, dollárhegyek és picsák, picsák és picsák. 1996-ban újabb saját lemezzel „ajándékoz” meg minket, Ice Cream Man címmel. De a legnagyobb fegyvertényt Snoop Doggy Dogg leszerződtetése jelenti a kiadónak. A Death Row eltűnése után gazdátlanul kószáló Snoop annyira hálás befogadójának, hogy még nevét is hajlandó megkúrtítani a kedvéért. Így születik meg az újabb No Limit katona, Snoop Dogg. De Master P nem elégszik meg ennyivel, filmeket akar forgatni és hát úgy gondolja színésznek sem utolsók ő és addigra már kellőképpen beképzeltté váló öccsei. Leforgatja a Bout It, Bout It! c. gettófilmjét, majd beindul újra sorozat gyártó mániája és jön a többi film is. A legismertebb „alkotása” az I Got the Hook Up(Gerjedek a vonalaidra!) és a Foolish. 1997-ben megjelenik a menetrendszerű úl lemez, Ghetto D címmel, 1998-ban az MP the Last Don, 1999-ben az Only God Can Judge Me, majd 2000-ben a Ghetto Postage. Üzleti tevékenységi körét már kiszélesítette telefon-szex társasággal, sportmenedzseléssel és ingatlan ügynökséggel is. Ja és előtört kosárlabdázhatnéka, így hát ahelyett, hogy kiment volna dobálni az MTV egyik műsorából jól ismert full kérójának kosárlabda pályáinak egyikére, vagy fedett termében maradt volna, ő úgy gondolta az NBA-ban van a helye. Be is került a Charlotte Hornets csapatába, ahonnan néhány percnyi játk után elküldték a halál faszára. Sztárságát jellemezte a Converse limitált példány számban kiadott All Star MP fantázia nevű kosárcipő, valamint a saját alapítású No Limit ruhamárka világ sikere, de a róla mintázott „Barbie-szerű” játékbaba megjelenése is.

209

Ha zenéje miatt nem is, de penge eszének és üzleti érzékének köszönhetően tiszteletett érdemel.

Jöhet az 1999-es év, ami meghozza Pharoah Monch kevésbé, és Ja Rule annál inkább ismerté váló repperek debütálását. PHAROAH MONCH Mialatt a New York-i Organized Konfusion duó tagjaként a 90-es évek alatt együtt nyomta bonyolult és inteligens Rap-jét partneréve Prince Poetry-vel, hírnevét is megalapozta egyben, mint az Underground Hip Hop legkiemelkedőbb tehetségű szövegírója. Miután 1991 és 1997 között kiadtak három albumot, barátokként váltak szét, majd Monch folytatta szólóban már egy kissé agrasszívebb stílusban a hírhedt és független kiadónál, a Rawkusnál. Vendégszerepléseket vállal több előadó lemezén, de szerepel a Rawkus egyik válogatásán, a Soundbombing II-n. Ezen besegítéseinek sikerei hozzájárulnak szóló albumának bemutatására. A Simon Says c. dal/klip 1999 nyarán jön ki. Masszív sikerré válik a rajongók és a klubberek körében és megnyílik az út a meglepően jó fogadtatásban részesülő debütáló LP, az Internal Affairs előtt, mely rövid ideig a Top 40-ben is benn volt. Emlékszem egyszer felvettem egy klipet Tóth Csabi hverom kazettájára Monch-tól, amit a mai napig bánok, hisz azóta sem láttam többször és magamnak nem tudtam megörökíteni.

JA RULE Róla először az Ulmann Mónika által is megénekelt, 80-as évekbeli őrület, a Moncsicsi jutott eszembe. Ha tudjátok, miről beszélek, akkor most azt mondhatjátok magatokban, „Tényleg!”.  Én összesen két klipből ismerem őt, az elsőnek már a címére sem emlékszem, pedig jó szám volt, a második a Jennifer Lopez-zel

210

közös, aranyos kis I’m Real, de mindenképpen megfogom hallgatni a zenéjét, mert Csabi, aki hasonlóan hozzám, egy csőlátású West Coast mániás volt azt mondta, hogy fasza. Hiszek neki. Talán úgy tűnhetett, hogy Ja Rule (Jeff Atkins) a semmiből robbant be debütáló albumával, a Def Jam-es Venni Vetti Vecci-vel és annak fő slágerével, a HollaHolla-val, ám ez a Queens Hollis körzetéből kikerülő tag nagyon is megdolgozott a sikerért, mielőtt szupersztár státusba katapultálta volna önmagát. A kevésbé ismert Mic Geronimo 1995-ös B-oldalas Time to Buildjében szerepel, majd egyre komolyabb, ismertebb előadóknál müködik közre és végül is esélyt kap a megmutatkozásra Jay-Z Can I Get A …..-jában, ami egy kőkemény rádiós és MTV-s sláger lesz 1998-ban. Ám eddig a mérföldkőnek számító pillanatig a Cash Money Click nevű csapat tagja, melynek szerződése volt a TVT Rccords-al. Sajnos csak egyetlen dalukat adták ki, az 1995-ös Get the Fortune-t. Természetesen ez a Jay-Z-s kollaboráció nagy sikert hozott neki és egyszer csak azon kapta magát, hogy egy Def Jam-es szerződést szorongat a kezében. Debütáló bomba sikerű albuma, a Venni Vetti Vecci platinává vált, olyan dalok segítségével, mint a DMX, Jay-z segédletű It’s a Murda, vagy a vezér sláger, a HollaHolla. Ja Rule csatlakozott a Ruff Ryders csapatához, így a Roc-a-Fella tábor máris garantálta neki, hogy újabb nagyágyúkkal szerepelhetett együtt a Ruff Ryders Vol.1.-en. 1999-es sikerei után egy kissé visszahúzódott a rivaldafényből, majd 2000 októberében tért vissza a Rule 3:36-al. Ezzel az albummal egy kissé elkalandozott, stílusának palettáját sokkal melankólikusabb dalokkal színesitette meg, mint például az album kiemelt slágere, a Christina Milian-al közös Between Me And You. Még szintén 2000-ben került a boltokba egy olyan lemez, ami a Murder Inc. Records/Def Jam gondozásában jelent meg Irv Gotti presents:The Murderes címmel. Irv Gotti volt eredetileg Ja Rule felfedezője, ígyhát nem csoda, hogy hálájának jeléül ő is szerepet vállalt egykori istápolójának ezen kiadványán, amin olyan nevek szerepeltek még, mint Black Child, Tah Murder, Vida, O-1 és

211

Ronnie Bumps. Az első sláger erről a lemezről az I Don’t Give A Fuck. 2001-ben megjelenik a Pain is Love, de ebben az évben láthattuk a Jennifer Lopez-es klipet is. Csak ismételni tudom magam, a világ legjobb nője ez a Jennifer lányka. És akkor jött a Tenkes kapitánya….helyett EMINEM, alias Slim Shaddy, alias Marshall Mathers, alias a hidrogénezett fehér Pop-Gangsta. Hát most mit is írjak róla? Dr.Dre-ben még motoszkált egy dolog, amit már sokan elfelejtettek. Várt tíz évet és „felújította” Vanilla Ice imidzsét, előrántott Detroit-ból egy fehér gyereket, aki történetesen rendelkezett amolyan Geszti Péteres darálással és már csak várnia kellett a $ esőt. És az jött, sőt hurrikánként tőrt rá. Kicsit elszámolta magát, mert még többet keresett ezzel a húzzással, mint remélte, de nem hiszem, hogy bánta volna. A szaklapok szerint Eminem a Hardcore Rap kategóriába esik és olyan jelzőkkel illették, mint a tiszteletlen, a nyers, a heves, a felháborító, az örök szemben álló, a szenvedélyes, a mániákus, a nihilista, a provokatív, a szellemes, a csípkelődő, az agresszív, a teátrális, a cinikus, a szarkasztikus, a lázadó, a dühös és az ellenségeskedő. Huh. 1999-ben jön ki a Slim Shaddy c. lemeze, de ez még inkább csak külföldön lett sláger, viszont a 2000-es The Marshall Mathers LP már meghozza azt a sikert, hogy még talán az eszkimók is a Real Slim Shaddy-re mozogtak az Igló diszkóban. Nem volt ez váratlan siker, hisz már egyszer ez a dolog bejött Vanillával, de amúgy is köztudott dolog, hogy a világon a legtöbb Rap lemezt fehér srácok

212

veszik, így amint meglátták Eminem-et, rögtön „azonosulni” is tudtak vele. Eminem egy D-12 nevű bandával kezdte Detroitban, aminek ő volt az egyetlen fehér tagja, de nem értek el nagyobb sikereket, így Eminem szólóban folytatta. Debütáló felvétele, az 1998-as Just Don’t Give A Fuck után figyelt fel rá Dre és beindult a gépezett. Eminem sikerei után sem volt hűtlen a D-12-es spanokhoz és újra csatlakozott hozzájuk. Így már nem volt semmi sem a siker útjában, Eminem neve garancia volt. Ha másra nem is, de jó eladási mutatók elérésére biztosan. 2001-ben válogatás lemezt is kiadott, Maximum Eminem címmel. Na ennyit róla és felejtsük is gyorsan el!

Jöjjön a 2000-es év. Négy éve haloot 2PAC, de az általa felfedezett OUTLAWZ-os srácok nem feledkeztek meg róla, a Still I Rise c. albumuk neki állított emléket. Nagyon fasza lemez, imádom. De nem lettek jelentős előadók, így elég róluk ennyi. Térjünk inkább rá az év legnagyobb újdonságára, NELLY-re, aki saját évének is hívhatná a 2000.-et. Eleinte fenntartással fogadtam őt is, de megtetszett időközben a zenéje. (Mit tesz az MTV és a VIVA állandó bámulása!! ). Nelly(Cornell Hayness Jr.) St.Louis-ban nőtt fel, elsőkézből tapasztalta az utcai élet veszélyeit és kísértéseit. De sikerült kiszabadulnia a pokolból, hisz még tini volt, amikor anyjával a szomszédos kertvárosi jellegű University City-be költöznek át, ami sokkal nyugisabb hely volt. Itt már építőbb jellegű dolgok csábítgatják, úgymint kosarazás, prózamondás és versírás. Később feltűnik, mint az Atlanta Braves és a Pittsburg Pirates baseball játékosa. De leginkább a dílerkedés vonzotta, köszönhetően haverjainak. Ígyhát gyerekszoba ide, vagy oda a mi kis Cornell-ünk nyakig merült a bűn mocsarában. De vonza a zene is és gimis haverjaival megalapítja a St.Lunatics nevű bandát, akikkel 1996-ban saját producereléssel elkészítenek a

213

helyi slágert, a Gimmie What You Got-ot. De miután rádöbbentek, hogy mint csapat nem igazán tudnak betörni a lemez bizniszbe, kollektíven úgy döntöttek, hogy Nelly-nek nagyobb esélye lenne, ha önállóan próbálkozna, figyelembe véve megnyerő színpadi megjelenését és nagyon képzett „rímelő” tehetségét. A kockáztatás kifizetődőtt, hisz Nelly az Universal szerződését elfogadva 2000-ben az E.I.-val úgy berúgta a világhír ajtaját, hogy az tokostól esett ki. Az album a Country Grammar címmel jött ki és a már említetten kívül tartalmazta a Ride Wit-et is, ami velem is megkedveltett őt. Nelly is a szokásos Rap sztár sorsot örökli, amikor filmszerepeket is kap. Először a Snipes c. filmben alakít egy Profilik nevű reppert, akit elrabolnak. Sikerei után felrántja a siker színpadára régi társait és a Batter Up c. slágerrel a világ megismerheti őket is, a St.Lunatics-et. 2001 júniusában jött ki debütáló albumuk. És ez még csak a kezdett….

Világhírt még ugyan nem ért el, de még semmi sem lehetetlen a már országos sztárként kezelt LUDACRIS előtt. Őt Scarface fedezi fel, aki a főnöke volt a frissen létrhozott déli Def Jam South kiadónak. Ludacris lett az első, aki aláírt náluk egy szerződést, miután Scarface-t megfogta a helyi rádiók listáin No.1-á váló What’s Your Fantasy c. dala. A 2000-ben kiadott Incognegro LP után ez az Atlantában született repper az egyik legismertebb Dirty Southern Rap előadóvá lépett elő. Még ugyan abban az évben jön ki a Back the First Time nagylemeze is, amit a Word of Mouf, mely után szerintem nem sok választja már el a világhírtől.

MYSTIKAL-nak ugyan már 2000-re több lemez is kijött, de csak miután szakított a No Limit-es imidzsével, lehetett igazi nagy

214

világsztár. James Brown-os flow-jával ez nem volt nehéz, hisz már hiányzott ez a féle hangzás mindenkinek valahol tudat alatt. Eredetileg a Master P féle No Limit vezér reppereinek egyike volt. A cég kliséivel „felszerelkezve” megalapozta hírnevét, mint az egyike a legismertebb mocskos déli reppereknek, Juvenille mellett. Ahogy a No Limites góré, ő maga is New Orleans-i volt. 1995-ös bemutatkozása a független Big Boy kiadónál jön ki debütáló lemeze, a Mystikal, ez keltette fel a figyelmét a Jive Records-nak, akik az 1996-os igazi, nagy kiadós debütálását vállalták fel, Mind of Mystikal címmel, ami underground körökben sikereket szerez. Gyorsan bearanyozódott. Ám később mégis kiadót vált és összeáll Master P-vel, akinek No Limit-je adta ki az 1997. november 11.-én megjelenő Unpredictable-t, ez már megalapozta biztos jövőjét. 1999 elején jelent meg a Ghetto Fabulous, ami pillanatok alatt az album lista No.1-ja lett. Ennek a lemeznek a borítója minta példánya a No Limit kiadványoknak. Ez már az igazi vagyonos repperek közé „hajtotta” őt, de nem elégedett meg és 2000 őszén már újabb albumot jelentett meg, a Let’s Get Ready-t, mely a várakozásának megfelelően felülmúlta minden addigi lemezének eladását. A már említett James Brown-os flow-val a Shake Ya Ass már az album megjelenése előtt az MTV egyik leggyakrabban játszott klipje lett. Egyre nehezebb volt visszatalálnia saját stílusához, a sok időközben felvett No Limit külsőség miatt, de ez a lemez már ékes bizonyítéka volt ennek az úgymond „visszatérésnek”. Először klipjeit csak a bomba picsák miatt vettem fel, de már lassan az zenéjét is megszerettem. A Danger-t is feltétlenül meg kell említeni erről a lemezről, hisz az a dal is körülbelül ugyan olyan jelzőkkel illethető, mint a Shake Ya Ass. Mariah Carey-s duettjét is láthattuk az MTV-n, Don’t Stop címmel. Mystikal mellett Juvenille (Terius Grey) is az egyik legsikeresebb No Limit katonák közé tartozott, nézzük a diszkográfiáját. (Nálam mindenidők egyik legnagyobb Rap zenéje a Slow Motin című felvétele!)

215

1995- Being Myself, még a Warlock-nál 1997- Soulja Rages 1998- 400 Degreez 1999- Tha G-Code 2000- Playaz of tha Game 2001- Project English Na és akkor rátérek arra a duóra, akik számomra a 2000. év igazi újdonságai voltak. DILATED PEOPLES Már amikor az első klipjüket felvettem éreztem, hogy fogok még hallani erről a csapatról. Ismét ráéreztem, hisz pár hónappal később már egy olyan klipjüket sikerült felvennem, amiben a Gangstarr-os Guru-val nyomták. Az ő személye már garancia volt, hogy a Dilated Peoples tuti elismert tagja a Rap szcénának. Mindössze néhány felvétellel, zömében underground sikerekkel, a csapat keményen letette a névjegykártyáját a „földalatti” közegben, hasonlóan a kortárs West Coast-i Jurassic 5-hoz. A duó két tagja, Akee és Evidence a 90-es évek közepén került össze, miután többször összefutottak különböző Hip Hop showkon. Elhatározták, hogy közösen, Dilated Peoples-ként fognak felvételeket készíteni a későbbiekben. Begyűjtötték a slepbe a Beat Junkies-os DJ Badu-t, majd elkészítették a Third Degrees és a Work the Angles c. dalokat az ABB Records-nál. A különböző klubok DJ-inek és a Hip Hop rádióknak köszönhetően underground körökben sztárok lettek, amire felfigyelt a Capitol Records és leszerződtetésük után 2000 májusában kiadják a The Plattform c. debütáló lemezüket, majd 2001-ben az Expansion Team LP-t. Nagyon várom a folytatást!!!!

216

5. Fejezet Magyar Rap, Magyar Hip Hop. Na ez lenne a témája ennek a fejezetnek. Hála az égnek mára már van tartalma ennek a fogalomnak is. Méghozzá egyre szerteágazóbb és odabaxosabb. Hazánk is sorra termeli, ki az egyelőre még határokon belüli sztárokat. Azt nem hinném, hogy valaha is lesz olyan magyar repper, aki a nagy USA-ban csinál majd karriert, de, hogy európai szinten még bármi lehet, azt meggyőződéssel hiszem. Ha nem is mainstream vonalon, de a Hip Hop világán belül tuti. Aki odafigyel a hazai előadókra, láthatja, hogy egyre jobb és egyre igényesebb produkciók látnak napvilágot. Akár a Rap szülőhazájában, így nálunk is kialakult a repperek közismertebb, mainstream vonala és ezzel párhuzamosan a „földalatti” mozgalom is beindult. A két pólus meg is osztja rendesen a hallgatóságot. Van, aki bolondul a népszerűvé gyúrt és futatott sztárokért és csakis őket tartja a magyarországi Rap képviselőinek, de az ellentábor épp fordítva viszonyul a témához. Nekik az alulról építkező, a Hip Hopon felnövekedett arcok jelentik az igazi, hiteles hangot. És hát vannak az olyanok, akik megpróbálják mindkét oldalt elfogadni, szelektálva az értékesebb megnyilvánulásokat innen is és onnan is. Hogy nálunk mi alapján rajzolódtak ki a jelenlegi „határvonalak” a két réteg közt, annak sajnos a szcénán kívüli befolyásoló tényezői is voltak már a kezdetekben és gyanítom, egy jó ideig lesznek is még. Ideális esetben itt a tehetség, hozzáértés és hasonló jelentéssel bíró szavaknak kellene szerepelnie, de ez nálunk sajnos csak illúzió. Nálunk az előadók felbukkanásával párhuzamosan nem fejlődtek ki a csak és kizárólag Rap-el foglalkozó kiadók, aminek talán az anyagi problémákon túl volt még egy-két akadályozó tényezője. Sajnos a monopolhelyzetben lévő nagy kiadók annyira elrontják a fiatalok zenei ízlését, hogy nem igazán lenne kifizetődő, ha csak a Rap-re állna rá valamelyik kiadó. Én megértem, hogy réteg zene, de nem kellene ennyire csúfosan szerepelni annak a néhány underground körből kiadott felvételnek, mint ahogy szerepel. A hiba nem a felvételek minőségében keresendő, igazán értékes dolgok merülnek így majd feledésbe, elvéve ezzel az előadó kedvét is talán a folytatástól. A kiadónak a minél kisebb ráfordításból 217

származó hatalmas nyereség a lényeg, ez ok, de nem magyarázat arra, hogy miért kell viszont a saját önös érdekeik miatt olyan szar produkciókat támogatni, mint amilyenekkel mérgezik a kölyköket napról-napra. Megalkotnak mindenféle bohócot, akit agyon sztárolnak, kifacsarnak, majd lehúznak a klotyón. Most mondjuk nem Rap-ről beszélek, hanem a Pop világnak nevezett közeg szereplőiről. Ezek után csoda, ha elzavarják a halál faszára szerencsétlen reppert, aki ki akarja adatni lemezét. Minek, mondják ők, még az kell, hogy a hülye gyerekek elkezdjenek ilyen zenéket hallgatni és megálljon a már jól kiépített sztár gyártósor. És sajnos ez világ tendencia, ez ellen jó pár évig felesleges lesz harcolni. A megoldás a saját kiadókban lenne, de ez pedig tengernyi türelmet és tízóceánnyi lóvét szükségeltetne. Talán lesz egyszer olyan, akinek mindkettő meg lesz, hisz a tehetségek már adottak. De addig sajnos a nagy kiadók maradnak továbbra is a cenzorok és a kritikusok nálunk, akik ráadásul még a cenzúra fogalmát is sajátosan értelmezgetik. Van, akit ezzel a szóval lehetetlenítenek el, megint másokat pedig ezzel futtatnak meg. Van, akinek a „nem rádióbarát” kifejezés a halálát jelenti, de van akiknél ezt kifejezetten a reklámozásukra „találták” ki. Érdekes helyzet ez. Mindenható urak ők sajnos. Teljesen átalakítják a gyerekek egyéniségét, nem hagyva még csak egy parányi esélyt sem az egyéniség kifejlődésének. Szerencsétlenek pedig még imádják is, amit kapnak, a szemetet. Reménykedjünk, hogy csak én látom ezt a dolgot ilyen sötéten és talán mindenkinek, aki előadói terveket dédelget, annak valóra is válhat szimplán tehetsége által a terve. Reméljük!!! Amióta internettel rendelkezek, elég sok pozitív gondolattal találkozok a témához kapcsolódóan, de az a baj, hogy az írott médiában is a hozzáértőknek kellene publikálni. Tisztelet a kivételnek, mert említettem már néhány zenével foglalkozó lapot, ahol korrekt cikkek jelennek meg. A háttér közegről, az Underground előadókról a neten naprakészen lehet tudni szinte mindent. Baromira tehetséges srácok tűnnek fel, akik a zenéiket már egyre többen letölthető formában is terjesztik és persze azokat sem szabad kihagynom, akik állandóan gondoskodnak az ország különböző pontjain a Hip Hop bulikról. Mert vannak ilyenek, én 218

sajnos még egy ilyen rendezvényen sem vettem részt, de a róluk szóló véleményeket habzsolom. Úgy hogy, ha jobban belegondolok már nem is olyan kárhozatra ítélt a Rap nálunk, mint ahogy gondolom, de azért mégis, talán ha……..Ezt mindenki úgy fejezze be, ahogy akarja. De nézzük, hogyan is alakult ki egyáltalán nálunk ez a kultúra, ez a zene. Talán mondanom sem kell, hogy eltelt néhány év, míg az első fuvallatok megérintették a magyar fiatalokat. De amikor ideért Bronx-ból, semmit sem vesztett erejéből. A Break volt, amivel elsőként szembesülhettek a fiatalok nálunk ebből a szerteágazó életérzésből. A 80-as évek közepe felé adták a mozik nálunk a Break 1.2.-t, aminek hatására mindenki breakelni akart, aki látta a filmet. Már feltűntek a Ki Mit Tud?-os vetélkedő sorozatokban is a frissen alakult Break Team-ek. Érzékeltük, hogy a hozzátartozó zene valami más, valami új, de nem tudtuk hova tenni még. Néhány felvétel forgott kéz között, de inkább a táncon volt a hangsúly. Az NDK-ból, Németország egykori szocialista feléből hazatérve Fenyő Miki, az ex-jampi Hungáriás vezérhang már össze is állította saját Break formációját, akik már megpróbálták elsőként a zenét is előállítani ehhez a stílushoz. Emlékszem halványan, hogy egy TV műsorban el is magyarázta, hogy mi ez az új divat őrület, amivel ő kint találkozott. Kissé hiteltelen volt a próbálkozása, már csak személye miatt is, de az óta már nálam is alapművek közé került a Miki Team album. Mostanra már senki sem nevet azon, hogy ő volt az első ebben a stílusban, mert tulajdonképpen tényleg ő volt az.

219

Később a Neurotic-os Pajor Tamás, aki szintén más stílusban volt inkább otthon, egyszer csak feltűnt a Break és a Rock and roll az nem egy tánc című dalaival. Az első Kurtis Blow Breaks-jére lett rányomva. Ez az érdekes személyiségű fazon, aki saját stílusát inkább a Rock’n Roll-Beat elnevezéssel illette, elég nagy feltűnést okozott a Rocktérítő című filmjében a Break betéttel. 1986-ban!!. Pajor később állítása szerint megtért és megalapította az Ámen nevű zenekart, de a Hip Hop-al, Break-el kapcsolatban soha többet fel sem bukkant a neve. És lassan az emberekben tudatosult, hogy a Break-hez kötődő zene az a Rap. A Break, mint tánc szép lassan kezdett kimenni a divatból, úgy az egész világon, mint nálunk is. Már csak az igazán fanatikusok nyomták tovább. De hogy nagyon felkavarta a zenei állóvizet hazánkban, arra jó példa, hogy egy akkor elsőként Magyarországon dobozos formában piacra dobott üdítő reklámjához is a Break-et használták fel. Milyen menőnek éreztük magunkat, ha nem Márkát ittunk a suliban, hanem Fruttát, pedig akkor drága volt, ha jól emlékszem. Hát igen mi már csak ilyen reklámokon elhülyített nemzedék vagyunk!  Csak az volt vele a legnagyobb baj, hogy dobozának formája nem egyezett meg a balatoni nyaralásokon összeguberált, németek által eldobált Cocás és Pepsi-s dobozokéval, így nem tudtuk a szekrény tetején lévő gyűjteményünkbe beleilleszteni.  Szóval szép lassan lecsendesedett a Nagy Break láz, de annál inkább jött elő a Rap zene. Kurva nehezen ugyan, de jöttek sorra az első két Rap generáció előadói a köztudatba, de csak a nagyon fanatikusoknál. A 80-as évek végére már nagyon sokan hallgattuk a Grandmaster Flash és a Sugarhill Gang klasszikusait, majd Ice-Tt, a De La Soul-t, az N.W.A-t sorban. Iszonyúan zártan terjedtek a felvételek, főleg vidéken, de a rendszerváltozás felszabadította a zene beáramlását. Igaz eleinte a KGST piacos lengyel gagyikat vettük, de szép lassan már jöttek a hivatalos kiadványok is. Ekkor már beindult jó néhány srác fantáziája és úgy gondolták, hogy meg lehetne ezt próbálni előadni magyar nyelven is. Szó, mi szó én is el tudtam volna képzelni egy csapatot, akik mondjuk a Rapper’s Delight-ot nyomják magyarul. 220

Sokunknál beindult az otthoni lemezjátszó tönkretétele, a szkreccseléseknek köszönhetően, de voltak, akik már szintivel próbáltak maguknak zenei alapokat kreálni. A legnagyobb slágerek instrumentális változataira is egyre többen próbáltak reppelgetni, de a legtöbben nem vitték tovább ezt a dolgot. Akik viszont tovább gondolták a témát, azok általában a mai napig jelen vannak a hazai Rap szcénában, ki-ki a maga szintjén. Az első két magyar Rap számomról a mai napig sem tudom, hogy ki követte el. Sejtéseim vannak, de nem akarok hülyeséget leírni, az egyikben egy B.V.S.M.P alapra nyomta a delikvens. Az igény egyre nagyobb volt a magyar Rap-re is, pláne, hogy a világot épp MC Hammer és Vanilla Ice tartotta Raplázban. Meg is érkezetek az első verebek, de álmunkban sem gondoltuk volna, hogy annyi szarral meg próbálnak majd kielégíteni minket, mint amennyivel meg is próbáltak. Megjelent a Rap-ülők nevű társulat, akinek tagjai az egykori Első Emelet néhány példánya és a szövegírójukból főrepperré előlépett Geszti Péter voltak. Itt már sokan tudtuk a szomorú tényt, hogy addig nem is várhatunk igazi, hiteles repperekre, amíg a zenei élet akkori, állandóan a divat hullámokat meglovagoló, stílusváltogató alakjai ki nem veszik belőle a maguk nagy lóvéját. Két lemezük jelenet meg, a Rapülők és a Rapeta. Mindenhol azt lehetet hallani, hogy ők az épp annyira közkedvelt Rap zene első hazai képviselői. Divat volt Rap-ülőket hallgatni, hisz akkor épp az volt a Trend, de mi valami másra vágytunk. Még mindig. Annyi közük volt a Rap-hez, hogy megfordították a fejükön a baseball sapkájukat és Geszti reppelve adta elő magát. Igaz azt be kell vallani, hogy nagyon jól pörgette a nyelvét és jól fűzte a szavakat, csak nem volt lényege a mondanivalójának. A zene pedig még csak köszönő viszonyban sem volt a Rap-el. Viszont underground szinten megjelent Pécsen a Megasound System, akik már keményebb hangzással mutatták meg, hogy a Gangsta Rap elérte hazánkat is. Ők viszont csak demó kazettákon terjedtek. Sokan bomlottak értük, de én még mindig inkább valami MTV-sebbre vártam. Valami Gangstarr-osra, valami De La Soulosra. 221

Miközben már amatőr szinten megmozdult valami és sorra alakultak olyan együttesek, akik már tényleg Hip Hop nemzedéknek nevezhetőek, addig az ismertebb előadók közt még mindig nem bukkantak fel a repperek. Az ismeretlenség, vagy inkább úgy mondanám szűk körű ismertség jellemezte az olyan csapatokat, mint a győri Wamin’ Shotz, a szombathelyi Rotties és a Last Players, majd a szegedi Real Crew (Rebel Ethnicként is működtek), a békési B-Jack Rappers, a mezőtúri Boyz In Da Getto, a kecskeméti JFK, a szintén mezőtúri Da Beez és végül a szolnoki Klikk. Közben pedig a városokban megjelentek az első grafittisek, hogy teljes legyen a Hip Hop köre, ők máris témái lettek a különböző médiumoknak. Valamiféle rákfenéi lettek a rendszerváltásnak, hangoztatta a TV, de azért már egy-két műsorba meghívták őket és értelmes kérdéseket is kaptak a riporterektől. Miután szép lassan kidekorálgattuk Sátoraljaújhelyt mi is, a Zemplén TV-ben leadtak egy műsort a várost irritáló új jelenségről, a „falfirkákról”. Készítettek egy újság cikket is velünk, de a TV-be is meghívtak, hogy magyarázzuk már el ezt a dolgot. Hát ez utóbbit kihagytuk, valami mást sejtve a háttérben.  Megjelentek tehát az első ún. Extrém emberkék, akik közt természetesen a Rap, és a Hardcore Metal uralkodott, mint zenei stílus. Aztán sokáig semmi a zene terén, csak olyan bugyutaságok borzolták fel az idegeinket, mint a Rap-nek kikiáltott Techno Cool Rapid együttes, de inkább egy szót sem szólók róluk. Brrrr… Épp Budapesten sétálgattam, amikor egy üzletben meghallottam egy olyan számot, ami viszont már megütötte a fülem. Meg is kérdeztem az eladó csajtól, hogy nem tudja-e ki játssza ezt a számot. Tudta, a Hip Hop Boyz. Na végre, gondoltam, van már magyar Rap. Amikor utánuk érdeklődtem boltokban, mondták nem sokára itt az album is. Minden nap jártam a Várkonyi Shopba, hogy megjött-e már és amikor azt is megtudtam, hogy egy igazi Breakes srác is van köztük, már teljes extázisban voltam. Aztán jött a hideg zuhany, amikor végig hallgattam a kazettájukat. Na ez sem az még. Különben nagyon éltük, de nem, mint Rap zenét, hanem simán, mint újdonságot, akik különben jó zenét játszottak. A csapat tagjai 222

Real Action, O.G. Duck és Levy T voltak, akik látványos színpadi show műsorral fűszerezték fellépéseiket. 1992-ben jött az ötlet Levy-től, hogy álljanak össze csapattá, miután találkozott a srácokkal az első DMC versenyen. Szerződést kötött velük a Polygram és 1993-ban megjelent a Soul A Rap c. nagylemezük. Ezután még megjelenik néhány nagylemezük, sőt az V. LP-nek angol nyelvű változata is kijött. Igazából két számuk volt, ami tetszik a mai napig is, ezek pedig a 15 év és a ha jól emlékszem a Már nem az a tét című volt, de ennek a másodiknak lehet, hogy nem ez volt a pontos címe. A vége felé szinte teljes mértékben elveszítették a hallgatóságukat és felbomlásuk után már csak Levy maradt a zenénél és szólóban folytatta. Real Action pedig továbbra is maradt a Break-nél, ami a zenekar felbomlásakor épp reneszánszát érte. Aztán egyszer csak a SZÍV TV-ben feltűnt egy klip, amiben két srác REPPELT!!! Megdöbbentem, hisz ismeretlenek voltak, velünk kb. egyidősek és hasonló cuccokban. Mi van itt, gondoltam, végre itt van egy igazi csapat? Semmi átverés??? És tényleg az ANIMAL CANNIBALS-el beindult valami, amihez talán az egész magyar Rap szcénát is vissza lehet vezetni. A csapat eredetileg három fővel indult, de az 1989-es megalakulásuk után két évvel ki is száll DJ Uby, így kialakul a mindenki által ismert duó, Qka MC-vel és Richie Pí-vel. Ez az első klip, amiről írtam, az az 1995-ben megjelent Takarítónő c. debütáló maxijukról lett elkészítve. A szám sikeres lett, a srácokra felfigyeltek sokan, ennek eredményeképpen egy olyan 223

ruha szponzorral a hátuk mögött, mint a FILA, megjelent első, teljes hosszúságú albumuk is, a Fehéren fekete, feketén fehér. A legnagyobb slágereik a Kezeketamagasba!, a Yozsefváros, az Ülünk a vonaton és a Ne menj ha HÍV a lány, de most hogy jobban belegondolok az egész album sláger lett. Maxi lemezen a Yozsefváros és a Takarítónő jelent meg. Stílusukat tekintve leginkább a DJ Jazzy Jeff and the Fresh Prince-féle vidámabb, bulizós Rap kategóriába sorolhatóak. A S.A.Újhelyi Várkonyi Shop-ban pillanatok alatt elfogyott ez a kazi. Most már nem lehetet panaszunk, volt igazi magyar Rap csapat. A srácokra a Deseő-Balage-Balázs stúdiójában felvett demó kazettán hallottak alapján szerződtette le a Warner-Magneoton és így jött létre a bemutatkozó lemezük. Az album még alig futotta ki magát, amikor elterjed a híre, hogy az A.C-s fiúk amatőr Rap versenyt rendeznek majd FILA RAP JAM néven. 1996. december 29.-én megrendezésre kerülő bulinak olyan sikere lett, hogy az ezt követő négy évben is sikerül megismételni, ezzel is kitörési, vagy legalábbis bemutatkozási lehetőséghez jutatva fiatal tehetségeket. Az első helyezetteknek lemezszerződés volt a beígérve, így nem kis tétért folyt a küzdelem.

224

Az első Fila Rap Jam végeredménye: Az Árral Szemben ( Budapest ) Pair et Passe Hemapopu ( Gyulafirátót ) Firma ( Budapest ) Mary Lou ( később Mary Joint) Ruthless Gangstars ( a későbbi V.S.O.P ) Frigid-Air-Family ( Nagykanizsa ) Hasznos Holmik ( Budapest ) Suhanc élet Klikk ( Szolnok ) A sikeres buli után egy lemez is kijön, amin néhány döntős

kivételével szerepel mindenki, hozzájuk társul még néhány csapat, akik nem jutottak be az első tízbe, köztük a Rapscallions, melyben a későbbi szólóban nyomuló Kicsi G is tagja volt. A lemez nem lett túlzottan sikeres. Az 1997-es végeredmény: Fekete Vonat ( Budapest ) Csiga Billi Zone Tupain( később Pain ; Budapest ) Sub Bass Monster ( Gyulafirátót ) A.R.T ( Budapest ) Firma Abszurd ( Szeged ) Nonsense ( Budapest ) Age of D ( Balassagyarmat )

225

Az 1998-as végeredmény: Trogaz ( albumok: -Idegen lelkek, Metorf Demo ’99 ; Paks) Funkrodeo( az egykori Nem Közölt Sáv Budapest ) Halászlé Reggel ( Budapest ) A.R.T Firma Doowachalike ( Marcali ) Rapsterz Ext/End ( Eger ) Lord Breko D. ( Budapest ) Bőgő Machine ( Budapest )

;

Az 1999-es utolsó buli végeredménye: R.O.D ( Baja) A.R.T Wolfie ( Pécs ) Dózis( az egykori Trogaz) Kicsi G Hátshow Sor( közönség díj ; Budapest ) Tomi Nonsense Stop In Da Name ( Tribe egykori csapat) Launda ( Budapest ) Mindegyik eseményről kiadták az „összefoglaló” albumot, de az első sikertelenségét folytatta a többi is, sajnos. A Jam érdekességei

közé tartozik még, hogy az MC-k versengése mellett a hazai DJ-k is összemérhették tudásukat. 226

Tulajdonképpen a Rap Jam-ek megjelenésétől lehetett igazi hazai Hip Hop életről beszélni. Ez volt az a hely, ami Magyarország összes részéről egy helyre rántotta az önjelölt MC-ket és a hozzájuk tartozó sleppet. Ezek a srácok már tényleg egy olyan generációt képviseltek, akik gyermekkoruktól fogva kapcsolatban voltak a Rap zenével. Beleszülettek. A Hip Hop kultúrához tartozó életérzés is már érzékelhető volt náluk, hisz nem egy olyan emberke volt ott, akik nem csak divatból MC-skedtek, hanem tudatosan úgy alakították az életüket, hogy az egész napjukat ez a dolog határozta meg. A zene lendítette át őket egyik napról a másikra és csak ennek éltek. Nyitottakká válva a stílus fejlődéseinek újabb és újabb szakaszaira. Az ilyen embereknek volt igazából jó találkozási pont a Jam, itt tuti, hogy hasonló gondolkodású fazonokkal tudtak találkozni. Azóta a Jam megszűnt, de Hip Hop rendezvények folyamatosan vannak, lesznek. Ezekről mindig pontos információk olvashatók a www.hiphop.hu internetes oldalon. Na, a Jam-ről ennyit, folytassuk a Kannibál fiúkkal. Felpörögtek körülöttük az események, sorra léptek fel, eljutva az ország legeldugottabb helyeire is. Sztárokká váltak kétségtelenül, de még mindig voltak, jó magyar szokás szerint akadékoskodók, akik szerint az A.C. zenéje nem Rap volt. Pedig ez már az volt. Egyre több, érdekes, figyelemfelkeltő klippel bukkantak fel újra és újra a TV-ben. 1996 októberében megjelenik a második album, Reggel, délben, este címmel és tényleg, reggeltől estéig hallgattuk. A lemez rögtön egy olyan dallal kezdődött, amiben Fenyő Miki hangja is visszacsengett a 80-as évekből, ez volt a Nem kell segítség, de az album vezér dalai inkább a maxi lemezen is kijött

227

Kanni-bál, az 1x1 és a Vasárnap reggel voltak. Egy Edda feldolgozás is található a lemezen Minden sarkon címmel. 1998-ban jön ki a harmadik LP Kés, villa elnevezéssel, de ezzel a lemezzel már valami megfakult. A lemez ennek ellenére kitermel három kislemezt, az Ezittaz-t, a Két hétig egyedül-t és a Kérek egy puszikát!-ról is. Még ugyan ebben az évben, novemberben egy Remix nevű válogatás lemezzel is kirukkolnak, ami már nagyobb siker az albumnál. A harmadik lemezen szereplő Mindenki című számukban újra összerántják az underground arcokat és közösen jam-melnek egyet. A dal album verziójában még Dopeman-t is hallhatjuk, aki már ott is sérelmezte, hogy miért nincs meghívva Ganxsta Zolee is az előadók közé. Na, ennek egy elég durva „dalban mondom” el jellegű viszont nótázgatás lett az eredménye a Kartel részéről Ez itt nem az címmel, de erre nem igazán reagálnak a Kannibál srácok. Így a hamar kialszik a gyűlölködés parazsa. Egyébként a Mindenki klipje egy igen komoly momentuma az undergound Hip Hop szereplőinek életében, hisz onnan majdnem mindenki befutott azóta valamilyen szinten. 1999-re ígértek még egy albumot, de nem igazán jelent meg akkor semmi tőlük, viszont 2000 és 2001 nyarának minden napján feltűntek a Z+, később VIVA+ Vízóra című műsorában, ahol, mint műsorvezetők mutatkoztak be. Kurva jó műsor volt, amiből azóta is őrzök olyan részleteket, mint a kassai roma fickós riport, a bicebóca kislány produkciója és egy Jenci nevű srác Electric Boogie-zása, na és persze néhány muff bevágást és egy-két Tondi „szólót”. Felkérésre elkészítik a Hangya a gatyában című tini-vígjáték betét dalának magyar verzióját és újra ígéretet tesznek egy új, immár dupla CD formátumú album megjelenésére. Ám egyre jobban hanyatlik a hallgatóság érdeklődése irántuk és ezt talán ők is érzik és vigyáznak azzal a lemez megjelentetéssel. 2001 decemberében jelennek meg egy újabb film betétdallal, a Csajok a csúcsonból, a Mindenki azt akarja –val, ami önálló maxi lemezen is kijön a filmzenei album mellett.

228

Újra 1995. Megjelentek a Kannibálok, de még mindig voltak, akik a keményebb zene után vágyakoztak. Pláne miután az Action nevű metál csapat, akik akkoriban nagyon népszerűek voltak, az egyik kazettájukon már reppelve nyomatták dalaik jórészét. A csapat dobosa látva ennek a stílusnak a sikerét, külön csapatot alakít, akik már tisztán csak Rap csapatként funkcionálnak. Ő volt GANXSTA ZOLEE és a banda, amit megalkotott a KARTEL. Volt, aki arra gondolt, hogy ez a két csapat megint csak valami kitalált dolog, hisz mintha a fiatalokat akarták volna tesztelni valakik, hogy mire is buknak inkább. A vidámabb parti Rap-re(lásd A.C.), vagy inkább a mocskosabb szövegvilágú variációra van-e igényük. Nem tudhatjuk meg ezt már sose, de az biztos, hogy mind a két csapat tarolt. Ganxsta Zolee, alias Zana Zoltán nem egy egyszerű csóka. Életét elég jól összefoglalja az önmaga és Major Mihály által megírt Az első, az utolsó, az egyetlen című talán nevezhetem önéletrajzi ihletéssel bíró mű, amelynek fotó mellékletében Zolee elég rendesen elővillantja a kéjlecét. Gondolom, hogy legyen már a turnék alatt megpiszkálgatott jányoknak egy emlékük a kikotrójukról.  Szóval Zolee egy fazon, egy egyéniség. Minden egyes megnyilvánulásából a spontanitás jön le elsőre, nincsenek betanult válaszok, tettek, „ami a szívemen, az a számon is” a domináns. Az, hogy az Underground Hip Hop közeg nem fogadja el a Zolee-t és vele együtt a Kartellel is fenntartásaik vannak, az annak tudható be, hogy Zolee köztudottan teljesen más zenei stíluson nőtt fel. A Rock és Punk volt, ami igazából kitöltötte az életét, ami eléggé lerí a külsejéről is. A „földalatti” szcéna általában ismer mindenkit visszamenőleg a 80-as évek közepéig, tudják ki az autentikus és ki a „külsős”. És hát 229

a Kartel minden egyes tagját, kivéve Dopeman-t, a második kategóriába sorolják. Ganxsta Steve, Big Daddy Laca és O.J. Sámson nem is titkolják, hogy honnan jöttek és kik voltak. A csapat alapító tagjai közé tartozott még Lory-B is, de ő miután a Hit Gyülekezetthez került, szakított régi, önpusztító életvitelével. Egyébként később, 2001-ben saját lemezzel és dupla testsúllyal tér vissza a zenei világba Lóry, a Végítélet című LP-ről a címadó dal/klip mellett az A tanár klipjével is meggyőzött arról engem, hogy meg kell vennem a lemezét. Az ő helyét vette át a Funky zene Nepper Dopeman Laci, aki időközben az egyik legprominensebb fazonja lett a csapatnak. A Kartel soha sem hallott szabadszájúsággal robbant be a zenei életbe. Rögtön egy ellentmondásos társulattá váltak. Ez az 1994ben alakult Gangsta Rap társulat egy év elteltével már saját lemezzel szerepelt a lemezboltok polcain. A felvállalt témák miatt kissé hiteltelennek tűntek, hisz sokan kérdezték, hogy milyen gettókról énekelnek ezek a srácok itt Magyarországon. De zeneileg totálisan hozták az USA-ból már jól megismert Gangsta-kliséket. Külsőségekben is felvették a versenyt az „eredeti” niggákkal, de mint említettem a legszembetűnőbb újításuk a mocskos szövegvilág volt. Debütáló lemezük, az Egyenesen a gettóból is valami N.W.Aszerűre készített fel minket. Pillanatok alatt kialakult egy hatalmas rajongó táboruk, hisz sok srác azon kapta magát, hogy „Baszd meg ezek úgy dumálnak egy lemezen, ahogy én, vagy bárki más az

230

utcán!”. Az album vezérdala és bemutatkozó klipje, a Boom a fejbe, melyet az Irigy Hónaljmirigy Rum a tejbe címmel parodizált. Az 1996-os EP-jükön,a Fehér Hónak borítóján Zolee már, mint az öreg ősz szakállú szerepkörében tetszeleg, ám puttony helyett Kalasnyikovot és láncon vezetett picsákat villogtat. A Ki a fasza gyerek már azóta elmaradhatatlan Kartel koncert himnusszá vált róla. Régi csapatának frontembere, Szasza együttműködik velük egészen a második albumjukig, a Jégre teszlek-ig. Ez a lemez már hatalmasat dob a csapaton és platinává érik. Dopeman innentől kezdve már állandó Kartel tag. Na én is innentől kezdetem odafigyelni rájuk, különösen, mikor meghallottam róla az első klip dallamát. Ez a Keleti oldal, nyugati oldal volt, aminek sikerében Kurtis Blow Rendezvous-jának dallama és a hozzáírt magyar szöveg közösen osztozott. Sokszor illeték a Kartel-t, hogy minden zenéjüket lopták, de én erre csak annyit mondok mindenkinek (és nem a Kartel védelmében), hogy a Rap zene többek közt erről is szól. Nem a lopásról, hanem arról. Hogy megfog egy baró ütem, dallam és érzed, hogy ebből te is ki szeretnéd hozni azt, amit ez benned beindított. Ha egy repper felhasznál egy ismert, már bevált dallamot, az nem baj, sőt én azt mondom, hogy minél több ilyen legyen. De ha belevágsz egy ilyen dologba, akkor legalább olyan jót csinálj belőle, mint az eredeti, a Kartel így csinálta. A Lory által előadott Heroin (de szép mondat) már egy masszív slágerré vált a repperek közt. A második klipet erről a lemezről a Rossz vérből forgatták, eléggé bizarr környezetben. Tulajdonképpen erről az LP-ről szerezhettünk tudomást Zolee jégkorong mániájáról, hisz az album egy tiszteletadás is volt egyben a vb-t nyert Finn csapatnak, mely Zolee kedvence. Ekkor még volt a Z+ és azon belül egy Mozaik nevű müsor, amiben állandóan azt lestem, mikor jelenik meg a Kartel. Minden egyes megjelenésük élmény számba ment, különösen Big Daddy Lacira figyeltünk, mert a faszinak valami haláli stílusa van. Hugyoztuk magunkat össze, hogy milyen különleges nyugodtsággal adta elő a sztorikat és poénokat. Világi csávó. 1998-ban kijönnek egy újabb EP-vel, az Argentin Tangóval, amin már rajta van a Szerb határ felé, de igazából ez akkor vált slágerré, miután kijött az 1999-es Helldorádó c. harmadik LP-jük, amin 231

szintén szerepelt ez a Track. Időközben az első lemezük is arannyá érett és a másodikért is átvették már a platinát. Ez az egyetlen albumuk, ami megvan tőlük és hát ez már tényleg nagyon menő lehetett, hisz egy olaszországi utazásunk alkalmával egy drogos digótól elprivatizált Pearl Jam kazira vettem rá, amiért majdnem megölt egy Pearl Jam mániás haverom, miután megtudta. De tényleg nagyon nagy slágereket tartalmazott ez, hisz ezen volt a már említett Szerb határ felé mellett a Való világ és a vadnyugaton forgatott klippel rendelkező A Jó, a Rossz és a Kartel is, de a zenegépben jó pár 50-esem maradt az Angyalföld a hely, a Szűzoltók és a Nincs az a csaj miatt is. Az Animal Cannibalsnek szánt Ezittnemaz is ezen volt. Az album harmadik klippel rendelkező felvétele a Blow-Feld vs. O.J. Bond lett. A Kartel mellett Dopeman és O.J. Sámson is kijött önálló albummal. Dope maradt a Rap-nél, hisz ő ebben élt mindig is, de Sámson Gabi valami teljesen mással próbálkozott, a saját maga által Plastik-Jungleként aposztrofált stílusban adta ki lemezét. Hogy Steve és Laci nem adott ki lemezt, annak még talán örülhetünk is, hallva azt a néhány számot, amit rájuk bíztak.  Majd jött a Rosszfiúk című mozifilm zenéjének megírása. A filmben szerepet is kapnak igaz hangyányit, de a főcím dalként klippel is rendelkező Néhány jó dolog hatalmas sláger. Kurva jó szám. A Vato Loco klipjét ismét a tengerentúl forgatták, de ezúttal Mexikóban. Az úti élményeiken, amiket a Z+-on előadtak pedig feküdtünk, Laca ismét formában volt. Szintén a Z+ csinált egy Kartel hétvégét, ahol az amerikai útjukról készített saját, homevideóikból is bejátszottak néhány részletet. K.O. Majd jött a következő album, a Pokoli Lecke, amiről elsőként egy animációs klippel jöttek ki, a Döglégy 4 Prezident c. dalból. Ezt követte még egy klip, a Mi vagyunk azok c. rockabillycrossoverezés, majd a Guerilla-Funk, de ez az album már egy kissé csalódás volt rajongóiknak.

232

DOPEMAN Ó, ez egy világbajnok csávó. A „Szarok mindenre” imidzsével az egyik legkülöncebb fazonja lett a magyar zenei életnek, képes egy szál atlétában megjelenni akár egy zenei díj átadásán is, mint ahogy láthattuk is az első és egyben az utolsó Z+ gálán. Dopeman, alias Pityinger László lett a nyolcadik kerület nagykövete kis hazánkban. Szövegei általában az élet ezen kerületében játszódó pillanatokat örökítenek meg, stricik, kurvák, markecolók és gengszterek világába kalauzol el minket. Ő a Rap zenében nőtt fel, az N.W.A. és kortársainak hatása rögtön kijelölte a jövőjét. A Kartel tagjai közül róla egyértelműen lerí, hogy milyen zenei közegben mozog, mert ha jobban megnézzük a többieket, akkor hamarabb sorolnánk be őket a Pokol Angyalai közé, mintsem, hogy reppernek gondolnánk. De mindez lényegtelen, mert kurva jó kis baráti társaságot alkotnak ők öten és ha egyiküket megsérti valaki, akkor egy emberként kelnek védelmére. (Lásd a Fekete Vonatos majomkodás).  Odahaza tinédzserként már szövegeket ír, amikhez öccsével, Pityinger Petivel készítenek zenéket. Ezekkel lép fel kisebb klubokban, egy ilyen fellépés alkalmával ismerkedik össze Ganxsta Zolee-val, akit lenyűgöz Dope előadásmódja és már tudja, hogy a Funky Zene Neppernek helye van a csapatban. Mialatt közreműködik a Kartel lemezein, már a saját szóló lemezének előkészületein töri a fejét. A kósza hírek lázba hozzák a rajongókat és már nagyon várják a lemez megjelenését. Sajnos kiadók sora 233

zárkózik el a szókimondó album elől, ám a 1G Records bevállalja Dope-ot. László Viktorral, az El Presidentével innentől kezdve szoros alkotói párost alkotnak, aminek első gyümölcseként piacra kerül a Fordult a kocka c. debütáló Dopeman lemez 1997-ben. Az albumon közreműködik már Kicsi Tyson és Fatime is, de Szasza és Döglégy Zolee is kisegíti Dope-ot néhány számban. Az album klippel rendelkező slágerei az Indul a menet és a 8. Kerületi mese, ám a rajongók igazi kedvence a kevésbé rádióbarát hangvételű Stricik, Kurvák, melyet MC Ducky-val duettben ad elő. Önálló LP-vel rendelkezik, de továbbra is a Kartel tagja marad, így nem csoda, hogy hakni és élő zenés fellépéseiken felváltva nyomnak Kartel és Dopeman számokat. Sztárok ez kétségtelen, ezt onnan is látszott, hogy akár mikor be voltak hirdetve a Highlander Discoba, már az állandó sztár lepippantó gádzsik alig várták a kitűzött időpontot. Dope önálló sikerei már előrevetítették következő albumának, a Magyarország Rémálmának a sikerét. Klipjei hatalma sikert arattak, nem kevésbé a Z+-os és egyéb más TV-ben leadott interjúi. Az Enyém a világ klipjével letarol mindent. Az album második sikere A 8 + a 13. Ennek a számnak különösen örültem, hisz egyik nagy kedvencem D.O.C. Grand Final-jének alapjait dolgozta fel! Na ezzel a lemezzel szépen el tudtunk űzni mindenkit a Gyúrodából (kondi terem), mivel Dope a legkevésbé sem fogta vissza magát az előző LP-jéhez képest, sőt… Többször hangoztatta, hogy kiad öt lemezt és utána csak a producerkedésnek fog élni. Ennek alapjait lerakva alapította meg a La Mafia Productions-t, melynek zászlaja alá friss tehetségeket akart összegyűjteni. Elsőként a második Fila Rap Jam győzteseit, a Fekete Vonatot, a három roma fiatal alkotta Rap-R’n B vonulatú triót. Velük aztán annyira összeveszett később, hogy egy hosszan tartó oda-vissza alapon zajló szó/zene csata vette kezdetét köztük, ami mindkét társaságnak jól jött ingyen reklámként. Dopeman következő protezsáltjai a T.K.O-os fiuk, Ogly G és Kicsi Tyson voltak, akik már tényleg hitelesen adták elő a Gangsta Rap-et. A csapat egyetlen egy kiadott album, a Mesél az alvilág után feloszlott. Ogly el is tűnt a Rap zenei életből, ám Tyson később a Da Flava „család”-ban tűnt fel. Sajnos nem igazán voltak sikeresek, mint T.K.O, mert már az LP kiadást követő évben láttam Miskolcon 234

az albumukat 490 Ft-ra is leárazva. De bevallom, őszintén én mostanában sokat hallgatom ezt az albumot és egyre jobban tetszik. Zeneileg tökéletes. Mindeközben Dopeman öccse, Peti és zenésztársai összeállnak, mint Vörös Brigádok. Ők lesznek a Kartel és Laca élőfellépéseinek állandó háttér zenekara. Dopeman-nek elég jól megy a szekér, így máris gondolkozik a következő albumján és egy újabb felfedezett, az Emergency House-os MC Ducky szóló lemezének kiadásán. Saját, harmadik lemeze, a Strici visszatér-Magyarország rémálma II. a legsikeresebb albuma lett. A Legjobb című dala a Pizzás c. film betétdala lett róla. De szerintem az egész album kurva jó. Viszont az MC Ducky lemez megint csak egy buktavári lett. Hiába, Puff Daddy-vel ellentétben Dope-nak inkább a saját maga részére készített lemezek arattak. De nem csak az un. „fekete” zenéket játszó előadóknál segédkezik Dope, hanem például Felicia lemezének a munkálataihoz is felkérték. Dopeman sztár, talán a legnagyobb jelenleg hazánkban a zenészek közül, igen jól hallottátok, én nem tartom számon a már rég hallgatóságát vesztett álsztárokat, mint Bródy, Zorán, vagy bárki más, én csak is a valós helyzetet veszem figyelembe. Időközben egy nevetséges duó próbálta ismét félrevezetni a hazai Rap-re kíváncsi hallgatóságot G-Play név alatt, de hála az égnek hamar elkotródtak. A Kartelt elsőként, az akkor még az underground közeg nyújtotta „ismeretlenségbe” burkolódzó AZ ÁRRAL SZEMBEN együttes kritizálta meg egy dalában.(továbbiakban ÁSZ) Velük először egy válogatás kazettán, a Magyar Rap Válogatás 1.-en „találkoztam”. Pajor Tamás egyik már említett számát dolgozták fel Divat címmel, nem is akárhogy. Majd nem sokkal ezután a ZEMPLÉN TV-ben adtak le jó párszor 235

egy velük készült riportot, de haveroktól hallottam egy Benski kertje című számukról is, amit sajnos a mai napig sem hallottam. DJ Bootsie, Benski, valamint egy Pepita nevű srác alkotta a csapatot, ám idővel „visszafogytak” duóvá, amint Pepita elhagyta őket. Ha engem valaki a magyar Rap-ről kérdez, az első, ami beugrik az ÁSZ. Számomra ők jelenik itt a Hip Hop zenét, igaz kevés felvételüket ismerem, de nyilatkozataik, különböző ténykedéseik bennem egyértelművé tették, hogy személyükben valami más, valami intelligensebb dolog került a nagyközönség elé. Hülyén is hangozhat, amit írni fogok most, de nekem valahogy a karrierjük a Gangstarr-éhoz hasonlatos. Csak egészen kicsiben. De komolyan, hiszen ha megnézzük, hogyan is alakult a sorsuk, lehetne valamiféle párhuzamokat felállítani a két banda közt. Kezdhetjük ezt hasonlóság keresést akár a zenei stílus világuknál. Szerintem, már amit az általam ismert néhány számból le tudtam venni, ők is valamiféle nyugodtabb, kifinomultabb, ha szabad ezt mondanom újra, intelligensebb hangzás világot kerestek mondanivalójukhoz. Az igazi, klasszikus értelemben vett minőségi Underground ízeket tudták megismertetni a Rap hazai rajongóival. Talán épp ez volt a baj velük, hogy ők voltak ebben az úttörők és még nem igazán voltak felkészülve a fiatalok egy Ganxsta Zolee-éknál többet „közlő” csapatra. Emlékszem mikor a Z+-on Benski, Zolee és Monique Cuivet volta vendég, akkor a két srácnak szerelmet kellett vallani a csajszinak és hát ez alapján kellett Monique-nak választani közülük. Zolee-t és egyben az ő stílusát választotta. A csaj jelképesen talán a kor „aktuális” reppereit is szimbolizálhatta volna, hisz mint mondtam Benski szövegeire oda kellett volna figyelnie és akkoriban nem igazán ez a fajta előadásmód volt tálalva a hallgatóság előtt, mint Rap zene. De kezdjük az elejétől, vagy legalábbis kissé korábbról. Magyarországot is elérte a Rap zene, mindenki élt-halt Ice-t-ért, az N.W.A-ért és bárkiért, aki megjelent a YO!-ban. Bootsie-t is megfertőzte már tinédzserkorában, de abban is a DJ szerepköre nyűgözte le. Folyamatosan fejlesztgette technikáját, tudását és hát természetesen az ehhez szükséges technikai eszközeinek színvonalát is. 19 évesen találkozik egy Beastie Boys koncerten, 236

ahol úgy gondolják, megpróbálnak ők is valami hasonlóval foglalkozni. Benski Németországban töltött évei alatt teljesen a Hip Hop és velejáróinak lesz a rabja. A csapat, amelyet beindítanak először háromtagú, Pepita is a csapathoz tartozik, de nem igazán „válik” be, mint MC. Duóként folytatják, de időközben valamiféle külsősként a csapathoz „csapódik” Brekó, akit már a Nevessek vagy sírjak klipben mindenki megismerhetett. Vele egy Fila Rap Jam után haverkodtak össze. Breko korábban a Handsome Crew nevű csapatban brékelt, majd őt is inkább a DJ-zés kezdi foglalkoztatni. A csapat még Brékó nélkül elkészített egy négy számos demót, amivel már nevet szereznek maguknak az Underground csapatok közt. Ezen található az ominózus Kartel fikázás és talán, de nem biztos egy olyan dal is, amit a netről vettem le. Most egy Homie Crew-val közös felvételükre gondolok, ami hát … kissé életveszélyes volt még. 1996-ban megnyerik az első Fila Rap Jam-et, bár az első díjhoz járó lemezszerződésükből semmi sem lett, mivel szerintük elfogadhatatlan követelményeket támasztott velük szemben a kiadó. A válogatás lemezre sem kerülnek fel. Később a Crossroads kiadó ajánlatát elfogadva kijön a Demo Vol. II., ami még mindig kevés az ismertséghez, de egy lépés legalább felé. 1999-ben a Record Express vállalja fel első nagylemezük kiadását, ők már teljes alkotói szabadságot biztosítanak az Özönvíz formátumához és tartalmához. A szövegekért Benski, a zenéért Bootsie dicsérhető. Az első klipjüket, a Keverjük a betont, kissé bizarr képi világa miatt nem igazán játszották a TV-k, ám a következő, Nevessek vagy sírjak című, már tényleg megismerteti őket a hazai repperekkel. Ez a dal azért is tetszett nekem, mert egy régi, kedvenc számom zenéjét használták fel hozzá, ha jól emlékszem a Jodeci Get On Up-ját. Majd jött egy lassabb tempójú dal klip változata, a Napfény. Klip világukban nem jelent meg az Amerika majmolás, nem voltak bérelt amcsi autók, sem pedig „nagylóvégengszteréletvillogás”, sokkal inkább lehetett volna egyfajta hangulatábrázolásnak, vagy valami hasonlónak tekinteni azokat. Még egy klip futott tőlük a zenei műsorokban, az Egységben az erő, ám valljuk be, a duó sohasem szerzett magának 237

nagy rajongó tábort, pedig nagy kár, hogy nem tudták „megváltani” a hazai Rap mainstream világát. Mostanában nem igazán hallani róluk, mint ÁSZ, de azért továbbra is a zenei világban mozognak, Benski, mint azt már említettem egy párszor, kitűnő cikkeket ír a Freee Magazinba különböző Rap zenei témákról és előadókról, Bootsie-t pedig több más projectben is felfedezhettük. Én a 2001-es Hegyalja Fesztiválon láttam őt élőben „sikálni” a Yonderboi Kvintet tagjaként, de később a Zaggar Projectben és egy Jazz formációban is feltűnt a lemezjátszói mögött. Sohasem érdekelt a Yonderboi-hoz hasonló zenei viág, de be kell vallanom töredelmesen, hogy akkor a Hegyalja Fesztiválon az egészet felvettem kamerával és azóta már nem egyszer visszanéztem produkciójukat. Ahogy a tömeg egyszerre beindult az első számnál, hát a mai napig feláll a szőr a hátamon, ha újra látom. A következő ÁSZ jelentkezést pedig már nagyon várom és hát ugye most már senki sem lepődik meg, hogy a Gangstarr-hoz mertem hasonlítani őket, de láthattátok, ők ki tudták bontakoztatni tehetségüket több fronton is, ez pedig nem mindenkinek jön össze. A második Fila Rap Jam-et ismét egy addig ismeretlen csapat nyerte meg, a kizárólag romákból álló FEKETE VONAT. Ezzel a jelzővel addig csak a MátészalkaBudapest vonalon közlekedő vonatot illeték, a vonalon ingázó rengeteg roma munkavállaló miatt, de az 1997es Jam megnyerése után már mindenkinek egy nagyon jó, fogyasztható zenét produkáló trió jut eszébe elsőre erről a két szóról. A csapat tagjai: Fatima, Junior és Beat, aki az egykori Bad Domination tagja volt. Első lemezük, a Fekete Vonat után szakítottak akkori istápolójukkal, Dopeman-el, amely szakítás eléggé elvadult és dalokon keresztüli 238

odamondogatásba torkollott. A lemez főleg a Hol van az a lány c. csodálatos lírai felvételnek köszönhetően arany lett nagyon hamar és két Arany Zsiráfot is eredményezett nekik a Mahasz Gálán. Míg meg nem jelent második lemezük, addig folyamatosan koncerteztek és egyre nagyobb népszerűségre tettek szert és nemcsak a roma fiatalok körében. Második lemezüket, az A város másik oldalán-t már én is megvettem és nagyon tetszik a mai napig. Elég gyakran kerül elő még ma is, ha valami könnyedebb dallamosabbra vágyok. A címadó dalon kívül, az egyik legnagyobb durranás a magyar és roma nyelven is előadót Bilako volt. Míg élvezték a siker, folytatódó ízét, a médiák címoldalon hozták Junior esetét a rendőrökkel. Később ő ki is vált a csapatból és helyét a társulattal már régebben együtt muzsikálgató Báró vette át. Új tagjukkal, de a lemezborítón még az eredeti felállásba jön ki harmadik nagylemezük, a Harlemi éjszakák, amit szintén megvettem és habár nekem újfent tetszett, már nem lett akkora durranás, mint az első kettő. Sőt a nullával egyenlő reklámozásnak köszönhetően semmiféle sikereket sem ért el. Zeneiségükben már keverték a Rap-et és az R’n B hangzásait, ebből valami igen kellemeset kreálva. Ha teljesen felhagynának a zenéléssel, akkor se tűnnének el nyomtalanul, hisz ők már bizonyítottak.

A Rap Jam, mint egyfajta ugródeszka, nagyon bevált. Volt, akinek utána lemeze lett és beindult a karrierje, volt, akinek szintén lemeze lett, de ott meg is ragadt. Aztán volt, akinek klipet, vagy maxi lemezt eredményezett, de ha se ezt, se azt, annyit azért mindenki elért, hogy a nevüket az egész hazai Rap szcéna megjegyezte. Láthattunk klipet a Suhanc Élettől, de ők semmiféle reakciót nem tudtak kiváltani a hallgatóságból és láthattuk, ahogy például SUB BASS MONSTER karrierje kicsúcsosodott. Pedig hát Sub Bass soha egyetlen egy Jam-et sem nyert meg. 239

SUB BASS MÁTÉ SZABI az ország kedvence lett. A rádiók agyba-főbe játszották, szinte minden TV meghívta valamelyik műsorába a kis gyulafirátóti „nigger”-t. De eddig a pontig még sok mindenen át kellett jutnia. Egy haverjával, az 1994-ben alakított Hemapopu nevű duóval harmadikok lettek az első Jam-en a Húzd meg! című dalukkal, majd a másodikon Szabi már szólóban ért el ötödik helyezést, a sikereit beindító Nincs nő, nincs sírás c. slágerével. Szabinak ez a felvétele már lemezszerződést eredményezett, aminek köszönhetően 1999 januárjában maxi lemezen kijön a Nincs nő, nincs sírás. A dal annyira befutott, hogy júniusban a boltokba kerülhetett a nagy lemez is Félre az útból! címmel. A második maxi, a Gyulafirátót óriási országos siker lett. Boldog-boldogtalan megismerhette

hazánkban ezt a kis csávót, aki mindennél jobb helyként mutatta be nekünk szülőfaluját. Szabi nagyon jól adja elő a jobbnál jobb szövegeit, amikhez ráadásul kurva dallamos zenéket társítanak. Ezt az albumot sem kellett megvennem, mert a már említett alsó szomszéd kedvence lett és elég gyakran erre kellett ébrednem, de ezt már nem bántam, nem úgy, mint az ONYX-os „alarm”-okat. Nyilatkozataiban visszafogottnak és talán túlzottan is szerénynek tűnt, ami nem végül is bejött, mert ezek után még szimpatikusabbnak tűnt az emberek előtt. Kellett is neki ez a szeretett, hisz decemberi, harmadik maxijával, a 4 Ütem-mel már egy kissé elvetette a sulykot. A dalban kissé álcázva, de azért nem megfejthetetlenül utal bizonyos tiltott élvezeti cikkre. A médium még jópofán is próbálta ezt tálalni, a rádiók játszották, de azért elég sokan csalódtak gyermekeik új kedvencében. Következő klipes dalában, a Mákvirágban, már visszatér inkább az aranyos kissrác fazonjához és szövegében inkább csatlakozik az 240

akkor épp felkapott „playbacksztárfikázási” hullámhoz. A klip vizuális része meg egyenesen telitalálat. 2000-ben egyfolytában turnézgat, a Pepsi szigeten is fellép. Én épp polgári szolgálatomat töltöttem a helyi Művelődési Központban, amikor is meghívták hozzánk is a Családi Napra. A mi feladatunk volt a színpad felállítás, így joggal gondolhattam, hogy én, mint „bennfentes” talán még beszélgethetek is vele. De valahogy mire ő következett, én már nem voltam ott, mivel egy haverommal elindultunk inkább pinavadászatra, kihasználva az összesereglett tömeget. Aztán kicsit később meghívták a sárospataki Tanítóképzőbe is valamilyen buliba, de ott mivel nem színpadon nyomta nem sok mindent láthattam belőle. Igaz én sem vagyok egy égimeszelő, meg aztán ott is kurva sok picsa volt és megint csak más irányt vett érdeklődésem. Az idő pedig lassan megérett második lemezének első maxijára, az Időhúzásra, ami 2001 áprilisában jött ki, de nem aratott valami nagy sikert. A Tovább is van, mondjam még? c. LP, ami egy hónappal az első maxi után jött ki, inkább második slágerével próbált befutni. De az igazat megvallva ez már meg sem közelítette első lemezének sikereit. Szabi várjuk a harmadikat!!!

A második Rap Jam-en negyedik lett egy srác TUPAIN néven, akit egy menedzser által felkapva PAIN néven üdvözölhettünk a hazai, lemezzel rendelkező Rap előadók közt. A Szex vajon mi? c. dalával/klipjével tudatosította velünk debütálását. Ezt a srácot aztán

241

agyba-főbe cikizték, úgy az előadók, mint akár az egyszerű repperek, pedig vessetek meg, de én megvettem lemezét, a Menny és Pokolt, aminek például az egész B-oldala tetszik, kivétel nélkül. A srác 2PAC-re emlékeztető előadásmódja ugyan kissé mesterkéltnek tűnik, de mint mondtam nekem bejön a lemeze. Talán azért, mert én megpróbáltam még hozzátársítani azt a gondolatomat is, hogy ez a lemez tulajdonképpen egyfajta tiszteletadás 2PAC emlékének. A klipjei viszont szörnyű gagyik voltak. Neve még egyszer merült fel, amikor ő és menedzsere arra kérték az Irigy Hónaljmirigy zenekart, hogy töröljék egyik klipjükből az általuk Pain megölésére utaló jeleneteket. Ezóta, az incidens óta semmi hír felőle, gyanítom nem is igazán fogunk újra róla hallani, aminek spec. én nem örülök. Hasonló sorsra jutott az 1999-es Jam ötödik helyezettje KICSI G is, aki szintén egy nagy sztár (B-Real) flow-ját „kölcsönözte” előadásmódjához. Kiadott egy lemezt, láthattuk két klipjét, de nem tudott befutni. Talán majd lesz még alkalma egy újabb lemezzel ismételten kipróbálnia magát, de be kell vallanom, hogy szerintem neki sem lesz már több dobása.

Van aztán egy nagy meglepetés ember is, aki a hazai mainstream-et erősíti, sőt nem is egy ember, hanem mindjárt egy egész család. MOHAMAN és az ő DA FLAVA családja. Hát szegény Mohának eleinte, mikor átnyergelt Rap-be a tinik kedvence Happy Gang-ből, nagyon sok interjújában a magyarázkodással kellett kezdenie. Mindig azt erőltette, hogy a kétkedők előbb hallgassák meg a zenéjét és utána ítéljenek, hát én meghallgattam, rá is ment annyi 50-esem, mint amennyi szám van az első albumukon. Sajnálom, de nem győzött meg. Berántott a csapatba, bocsánat a családba néhány hitelesebb arcot, de ettől még nem fogadta el őt nagyon a hazai szcéna. Hozzá „igazolt” Kicsi Tyson, valamint Peppino, Funk-nStein és Game. Bemutatkozó klipje, a , ha nem a fantasztikus 242

Illusion-ra menne, akkor nem igazán állná meg a helyét, de végül is tetszett a látványa. Kb. én is ilyet képzelnék el magamnak, ha Rap előadó akarnék lenni. Futtatta egy ideig a „pár napig újdonság” V.S.O.P fiúkat, akik az egykori Ruthless Gangsters-ből lettek, ők a Kutyák II.és a klipjükkel próbáltak betörni az ismertségbe, de ez az új név alatt sem igazán jött össze, pedig még MC Ducky-t is betették a klipbe. Bár nekem speciel nagyon bejött a zenéjük! Moha nagyon rosszul döntött, amikor Gangsta Zolee imidzsét akarta magára erőltetni, rendezhetett ő bármilyen Summer Jam-et, a szcéna nem akarja őt elfogadni. Legalábbis, mint előadót nem. Pedig ő az, akiről én teljesen elfogulatlanul tudok beszélni, mert ő a ritka kivétel, aki semmilyen oldalról sem tudott hatni a zenéjével rám.( Ez még változhat) Se nem utálom, se nem szeretem, de tény és való, nagyon szimpatikus srác. Hadd legyen minél több előadó, aztán majd a jó nép úgyis dönt. A Juanita klipje sem győzött még igazán meg, viszont a Dopeman-el közös videójuk, a Mi a nevem, már egy nagyot dobott rajta. Dopeman-t érdemes bevenni dalokba, klipekbe, az mindig tuti siker. Én tulajdonképpen szurkolok Mohának, hadd csinálja, amit akar, mert, ha amit mond és amiket tesz, szervez, azt szívből teszi, akkor nagyon jó fej srác és helye van a hazai Hip Hop világában. Üzenet a Da Flava-nak: Tyson-tól mihamarabb adjatok ki valami zenét, mert a srácnak van ebben a stílusban jövője. Na, bumm, most mondta be Moha az Izé Philip-elben ép ebben a pillanatban (2001.12.12. 19 óra 34 perc), hogy a Da Flava család megszűnt és már csak Game maradt vele. Hát várjuk mi lesz még, de szerintem… Na jó akkor újra Underground. 243

Az utolsó Jam után már kliphez/maxi lemezhez jutottak olyan fazonok is, akiket maximálisan respektált az Underground közeg. A Z+-on szép sorban bemutatkoztak egy-egy klippel az R.O.D.-ék( A siker, amit kapunk), a DÓZIS(Pofon a műfajnak) és a képen szerplő HÁTSHOW SOR (Maradjunk ennyiben ). Az R.O.D. egy bajai csapat, Nut-al, Ryzo-val és az ikrekkel, Ain-el és Spec-el. Ryzo és Nut ugyanabba az iskolába járnak, de eleinte nem igazán ismerik egymást, majd 1996-ban összeállnak és beindulnak a fellépések. Kisújszállás, Kalocsa stb, majd a Rap Jam. Volt egy szerzői kiadású CD-jük, de saját bevallásuk szerint inkább az élőfellépésekre koncentrálnak. A Jam utáni klipjüknek, a Siker, amit kapunk-nak kb. felétől a zenéjük átvált Michael Jackson Rock With You-jébe, amitől csak dallamosabbá és még jobbá válik. A klipben feltűnik egy aranyos hölgyemény, csodálatos hanggal, a hang és a szépség pedig Ferenc Kingához tartozik, mint azt megtudtam. Egyébként a „földalatti” közeg mindeközben köszöni jól van. Zajlott ám az élet az eltitkoltabb rétegben is. Szép lassan nagyon komoly Hip Hop élet fejlődött ki hazánkban, olyan prominens képviselők vezetésével, mint GYŐREMIX! a szcéna és a stílus után érdeklődőbb/vágyakozóbb hallgatóság előtt. Folyamatosan folytak a partik, a kisebb-nagyobb rendezvények, az internetes értekezések és hát a demókészítések. MC-k és DJ-k ismertették

meg nevüket velünk. Sok már ismert csapat volt, de jöttek újak is és hát forrtak is össze régi, már ismert arcok, majd megjelentek, mint egy teljesen új project.

244

Győremix!, alias Győre Győző az ismert név. Ő az, akinek tuti szobrot emelnének, ha a hazai Rap megalapozóit akarnák kitűntetni valami efféle módon. MC-zik, DJ-zik, rádiós műsora van, írásokat közölnek tőle a Boarder-ben és mindeközben él-hal a Hip Hop-ért, de amúgy igazából. Győremix! eleinte kedvenc számait szemplerezgette össze, amikre saját szövegeit nyomatta, majd később csapatot is alapít PM One névvel, Crull nevű haverjával, de nem igazán váltak sikeressé, így nem lett hosszabb életű ez a formáció. Győre később a kezdeti Rap élet egyik fellegvárának számító Syndicate lemezboltban dolgozott, ahol módja volt minden olyan fazonnal megismerkednie, akik valamennyire is számítottak. Azok pedig megismerték őt, aki azóta is egyik központi figurája a szcénának. A www.hiphop.hu Parti ajánlójában szinte minden komolyabb esemény fellépő gárdájában ott a neve. Szerepelt az A.C. Mindenki c. dalában, de az Izé Philipel-ben is láthattuk egy freestyle-os adásban. Az ország szinte minden pontján alakulnak csapatok, Tatabányán (Rímharcosok Klubja), Szegeden (Déli Front), Pakson (a már említett Dózis, akik tulajdonképpen az egykori Trogaz-t alkották), Pécsen (Wolfiék a Boom Da Bip-el), Pomázon (Hybrid), Szentendrén (The Jokers) és hát fel sem lehet igazán sorolni mindenkit és minden helyet, úgy hogy ki ne hagyjak mégis valakit, mert hát szerencsére elég termékeny ez a stílus, az előadókat tekintve. De talán a legismertebbek 2001-re AZ IDŐ URAI lettek, akik az egykori Firmából és a Funkrodeoból (ex-Nem Közölt Sáv) álltak össze. Bár őket mindössze egyszer láttam egy M1-es műsorban, ahol néhány rövid jelenet erejéig bemutatkoztak DJ Mango társaságában. Mango egyébként az egyik, hanem a legismertebb magyar Hip Hop DJ. Én megmondom őszintén 2000-ig nem igazán foglalkoztam a hazai Undergroundban tevékenykedő előadókkal, de egyszer a piacon megvettem egy 490 Ft-ra leárazott kazettát, a Fila Rap Jam 2.-t és onnantól kezdve 180° fokos fordulat állt be nálam a szcéna megítéléséről. Megszereztem az elsőt is, a harmadik/negyedik kiadást is és az egykori Magyar Rap Válogatás 1-et is. A netről 245

elkezdtem letöltögetni, amit csak lehetett, majd jött az Intersong válogatás és TRIBE Mikrofonpróba c. lemeze. Teljesen biztos voltam benne, hogy ezek után az albumok után már egyértelműen az „undergroundságba” kényszerült előadók kerülnek rivaldafénybe, de sajnos csalódnom kellett. Igaz az Intersong válogatáson nem igazán egy fajsúlyba tartozó előadók szerepeltek, de azért a többség eléggé összeszedettet produkált. Tribe vitte el talán erről a pálmát az „underground Rap-himnusznak” is beillő Öncélú műfajjal. Tribe is ahhoz a generációhoz tartozik, aminek „egyedeit” már a 90-es évek elején megfertőzte a Rap, mint zene és a Hip Hop, mint életforma. Középiskolai haverjaival alakította meg a Stop In Da Name nevű bandát, akikkel már a Magyar Rap Válogatás 2.-n szerepelt két számmal is. Sajnos ez a kazi még nincs meg nekem, de remélem valahol egyszer még ennek is nyomára bukkanok. A banda időközben tagcseréken, kiválásokon, újra egyesüléseken is túl volt, így talán már épp elérkezettnek látták az idejét egy hivatalos album megjelentetésének. Az Underground kiadó jóvoltából ki is adják a Minek az a fegyver? c. bemutatkozó albumukat. A címadó dalból és a Sorozat gyilkos című felvételükből kis költségvetéssel, de klip is készült. Az 1996-os és 1997-es Rap Jam-en is részt vesznek, de nem kerülnek az első tízbe be, ennek ellenére a Fila Rap Jam 2. c. válogatás albumra felkerülnek, a Miért nem tudsz?-al. 1998-ban három főre fogytkozva adják ki második lemezüket, Földalatti mozgalom címmel, ez már elég szépen meg lett reklámozva a Freee Magazin lemezajánlójában is. Eléggé felkavarhatta őket a két Rap Jam sikertelensége, így a harmadikra már tudatosan az Aki nem ért hozzá című dalukkal állnak a zsüri elé. A banda még egy EP, a Más erejéig együtt marad, majd Tribe szólóban folytatja tovább. Dimenziók címmel jelenik meg első önálló lemeze, majd a Fila Rap 246

Jam 3-4.-en is szerepel az Ismerszengem-el. Tribalskank név alatt kissé vegyesebb stílussal jön ki a Skankandroll-el, aminek később második fejezeteként megjelenik a Skankquarium, amire inkább a Big Beat stílus jellemző, viszont a harmadik, Skankism album ismét egy újabb hangzásvilágot vállal fel, a Drum’n Bass-t. A második Tribe album, a Mikrofonpróba már hozzám is eljutott, miután az eladott 2PAC könyveimet áruval fizették ki a Sharkban. De nem bántam meg egyáltalán, sőt ajánlom mindenkinek. A borító uralkodó színe a Zöld, talán Tribe is Fradista, mint én?????!!!! De tényleg kurva jó zene, amivel még olyan haverjaimat is meggyőztem a hazai Rap létjogosultságáról, akik addig sosem hallgattak meg magyar Rap-et. Az időközben kiadott Intersong válogatás már csak hab volt az én kis tortámon. Ez után Tribe vállal különböző munkákat más csapatoknál is, majd 2001-ben ki jött új lemezével is. Az Intersong lemezen a már régi „ismerősök” mellett, úgymint az A.R.T, vagy a Dózis, Hátshow Sor mellett feltűnik egy srác, aki BOBAKROME néven válik sokunk kedvencévé, ha lehet ezt az

idétlen szót használnom sokadszorra. Tulajdonképpen nem is ismerem tőle, csak a Psytech és a Pro c. felvételeket, de ennyi is elég volt, hogy meggyőzzön arról, hogy ő is azok közé tartozik, akiknek a hazai Rap zenét kellene fémjelezniük a szélesebb körű hallgatóság előtt. Ez a Kisújszállásról Bp.-re felkerülő egykori pizza sütő srác már Győremix! néhai csapatának is írt már zenéket. Egyébként kurvára nehéz erről a hazai Underground életről úgy írni, hogy sosem láttam az előadóit fellépni, legtöbbjüknek pedig még a zenéjét sem hallottam. De a legnagyobb dilemmát az okozza, hogy nem igazán szeretnék senkit sem kihagyni a felsorolásból, így megpróbálok mindenkit megemlíteni, akiről már hallottam legalább

247

egyszer. Bele is kezdek egy kisebb leltárszerű felsorolásba, de a már említetteket kihagyom. Chump’yanz- Győr Rebellio- Békéscsaba Frigid Air Family Szombathely RhymePower- Székesfehérvár Muppet Show- Mezőtúr Fürkésző Elemek- Budapest Funk’n’Stein- Mezőkövesd H-40- Kisvárda Abszurd- Szeged Nat Force- Debrecen Questworld- Budapest Beszélő Jelen Faces- Budapest O.C.C.Optikai Csalódás- Miskolc Last Players- Szombathely

248

Orizatriznyák- Mezőtúr albumok: ÉGVELEMSOKSZERENCSÉT Utcai Hangok- Szombathely albumok: Látomás és Illúzió Mary Joint- Szigetszentmiklós Stb…stb….stb….. És már most elnézést kérek, ha tudatlanságomból fakadóan többször is leírtam ugyan azokat az emberkéket tömörítő csapatokat, amik esetleg az idő múlásával más néven futottak tovább. De végső soron ők jártak a legjobban, hisz többször is szerepelhetnek ebben a korszakalkotó remekműben.

Tulajdonképpen itt be is fejezhetném ezt a fejezetet, de akár a könyvet is, hmm…és így is teszek. Ez a könyv is egy olyan időszakomban íródott, amikor kissé visszavontam magam a mulatozásból. A kurva életbe, hát megint elment egy autó ára a sok bulira, picsára…. Így végre lett időm ennek a könyvnek a megírásához. Most már délutánonként, miután hazaérek, már ki sem mozdulok itthonról, de mindig csak azután kezdek bele az épp aktuális oldalak megírásába, miután a Viasat-on kinyomoztam Starsky-val és Hutch-al minden este egy-két ügyet és utána is csak akkor, ha épp nem jött rám a netezhetnék. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen keményen rá lehet kattanni az Internetre, de nem baj mert kurva jó. Nem tudtam valami nagyon szép, összeszedett könyvet megírni, de hát végül is ki nem szarja le, nekem ez így jó, így tetszik. Ezt akartam. És talán még nektek is tetszett ez a semmiféle írói stílusba be nem kategorizálható, néhol bunkó írásmód. Remélem, akik belekerültek, azok örülnek, hogy meg lettek említve, persze sajnálom, hogy nem tudtam mindenkiről mindent elmondani, de azért amit megtudtam róluk, azt maradéktalanul beleírtam ebbe a könyvbe. Akik pedig nem kerültek bele, azoktól elnézést kérek, de mind amellett biztatom is őket, hogy húzzanak bele, hisz ti is tudjátok, Néma gyereknek… 249

Úgyhogy daloljatok, nótázgassatok gyermekeim és a világ felfigyel rátok is egyszer. PEACE, LOVE AND UNITY!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ja és figyeljétek az újabb OUR MOMENTS megjelentetéseket, könyvek, filmek, bármi megjelenhet még a közeljövőben a OUR MOMENTS ENTERTAINMENT kiadásában. A Pornófilmek már készen vannak testvérkéim, már csak a női szereplők beleegyezése kell a kiadáshoz. Egyébként Csabi, neked újra megköszönöm segítséged, benned nem lehet csalódni, amit megígérsz, azt nem felejted el. THANX!!!!

250

251

252

253