Galambos Tibor TÁRS-KERESŐ

Galambos Tibor

TÁRS-KERESŐ

Jelen kiadvány a jogtulajdonos írásos engedélye nélkül részben vagy egészben minden korlátozás nélkül úgy elektronikus, mint mechanikus eljárással másolható, ideértve a fénymásolást, számítógépes rögzítést vagy adatbankban való felhasználást is!

Felelős kiadó: Galambos Tibor ISBN 978-963-08-6224-0 Tördelés, nyomtatás: Kontraszt Plusz Kft., Pécs www.kontraszt.hu 2013.

Bevezető Kedves Olvasóm! Az időmből, az agyamból, a pénztárcámból egy-egy darabot áldoztam annak érdekében, hogy ez a kis könyv eljusson Hozzád. Te is áldoztál egy kis időt és pénzt, hogy elolvasd. Remélem, hogy emiatt egyikünk sem válik áldozattá. Sőt, számomra nagy megtiszteltetés, hogy a kezedben fogod ezt a társkeresőt és talán néhány gondolatban társak is lehetünk. A celebekhez hasonlóan, akik műsoraik alatt láthatóan igen jól érzik magukat, én is jól szórakoztam írás közben. (A végén elolvastam és olvasás közben időnként magamra ismertem.) De itt a fő cél egy kicsit más volt. Jó szórakozást kívánok!

Itthon Ecseri

E-mail a televízióba: Kedves Győzike! Lidércálmok gyötörnek és elkeseredésemben Hozzád fordulok segítségül. Azt képzelem, hogy még mindig a régi jó szocializmusban élek és a Te fantasztikus műsorodat nézem egy Videoton gyártmányú vadonatúj Kékes típusú TV készüléken. Illetve nézném, de sajnos egy hónap után elromlott és a Gelka szerviz embere átvételi elismervény ellenében elvitte, mindennek több, mint két hete és én egyre rosszabbul érzem magam, azt hiszem elvonási tüneteim vannak. Este, amikor a munkából hazamegyek, első utam a nappaliba vezet, a TV távirányítója felé, hogy azonnal láthassam a Veled aznap történteket. De hiába nyomogatom a távirányítót, ha egyszer nincs hozzá készülék. Ekkor felhívom a szervízt, ahol napokig nem veszik fel a telefont, majd nincsenek bent szerelők, hívja később és még néhány variáció… Hívom a jónevű „Corvin” Áruházat, ahol Karácsonyi ajándékként vásároltam a TV-t, de ők a törvény szerint már nem illetékesek. Hiába kérdezem, hogy miért kötnek szerződést olyan szervízzel, amely 2 hét alatt sem tud megjavítani egy agyonreklámozott terméket. Hiába kérdezem, hogy miért forgalmaznak olyan terméket, melyhez új korában sincs alkatrész. Hiába kérdezem, hogy a méregdrága készülékre kötött drága biztosításommal a jelen helyzetben mit tudnék kezdeni, csak vállvonogatást látok és kuncogást hallok. Ha olykor megnyugszom néha, akkor rájövök, hogy ez nem is olyan lidércálom: Nem a régi jó szocializmusban vagyok, hanem napjaink kapitalista álomországában. Nem a „Kékes” típusú TV romlott el, hanem az „X” típusú plazma TV-m. Nem a Gelka szerelője vitte el több, mint két hete, hanem „Y” Kft-é. Nem a Corvinban vettem, hanem a „Z” áruházban. Mindezek tetejében olyan valós világban vagyok, ahol számos cégnél tanítanak alapvető üzleti ismereteket és külön tréningeken sajátítják el a vevőkkel való bánásmódot. Kedves Győzike! Arra szeretnélek kérni, hogy legalább e-mailben számolj be az elmúlt hetek eseményiről. Azt még láttam, hogy a csodálatos festményt milyen ügyesen felszerelted a falra, de onnan sajnos szó szerint se kép, se hang… Ha majd megint lesz valaha TV-m, akkor megkérem a műsorszerkesztőket, hogy sugározzanak egy összefoglalót a Veled történtekről. De az is lehet, hogy nem bírom tovább. Elmegyek az Ecserire és veszek egy jól működő 30 éves Kékes típusú készüléket és attól kezdve minden visszatér a régi kerékvágásba. (címzettek: TV, áruház, szerviz) Köszönettel és üdvözlettel. 5

Galambos Tibor: Társ-kereső

Három hét TV-megvonás alatt kezdett rendbejönni a házaséletünk, esténként TV-nézés helyett kezdtünk beszélgetni egymással. Az e-mail elküldését követően azonban fél órán belül csörgött a telefonom. – Itt „Győzike” beszél, de nem a TV-ből, hanem a szervizből. – Azt szeretném mondani, hogy fáradjon be hozzánk, mert vissza kívánjuk téríteni a teljes vételárat, amin tud egy új TV-t venni…

Nyári időszámítás (horror)

Éjszaka 3 óra. Egészségügyi séta a házban. A sötétben furcsa zajt hallok. Megállok, hallgatózom, majd egyszer csak egy idegen női hang is megszólal gépies hangon: „Most… forduljon… jobbra!” Félálomban rémület fog el, villanyt kapcsolok, mire minden megvilágosodik. Az első zörej a rádióvezérléses faliórától származik, zakatolva pont ekkor állt vissza 3-ról 2 órára. A második a bekapcsolva felejtett GPS berendezés amely szintén átállt és amely így adta tudtomra, hogy máskor illik kikapcsolni éjszakára.

Kaláka

Az ismerősöm a nyolcvanas években házat épített. Akkori divat szerint saját maga, időnként kalákában a rokonokkal, barátokkal. A felmerült számlákat az adóhatóság már akkor is kontrolálta, de egy törvény szerint a számlákban megfizetett adót – megfelelő igazolások ellenében – visszatérítette. Az iparosok akkor még nem törték össze magukat, hogy számlát is adjanak, így gyakran fordulhatott elő, hogy a kőműves egy kiürült cementes zsákra írta fel a „számlát” míg az ács egy hulladék lambéria darabra ácsceruzával. Barátunknak igencsak fejtörést okozott, hogy ezek adótartalmát mi módon tudná visszatéríttetni. Elképzelte, hogy milyen pofát vágtak volna az adóhivatalban, ha ezeket a „dokumentumokat” is mellékelte volna a beadványához… Adóügyi bizonylat 6


Óra

Csináltam egy napórát. Gondos előkészületek után felállítottam a kertben és izgatottan vártam az első napos időt, aggódva figyeltem a „mutató” állását, remélve, hogy jó munkát végeztem és az óra pontos lesz. De sajnos megállapítottam, hogy délutánonként fél órát késik. Napelemet nem tudok benne cserélni, ezért elviszem az óráshoz.

Kelenföld

Kicsit késik

Hozzávetőleg negyven éve nem ültem vonaton. A közúti szakmában természetes volt, hogy autóval közlekedtem egész életemben. Bécsbe utaztam sok évtized után vonattal és az Intercity Kelenföldről indult. Meglátva a pályaudvart, nosztalgia fogott el, milyen jópofa dolog, hogy meghagyták a retró épületet az új modern pályaudvar mellett. De hol van az új? Hát nem volt új, minden csak a régi volt. Egy az egyben, még az „Utasellátó” felirat is megvolt, no meg a málló vakolat, a bamba szolgálattevők, megtüzdelve a hajléktalanok hadával. A legszebb a „látványpékség” volt... A Münchenbe menő IC szerelvény mind ennek tökéletes kontrasztja. A legmodernebb utastájékoztató rendszerrel, udvarias kalauzokkal, repülőgéphez hasonló szervizzel. Az elsuhanó tájat nézve azért mégis szomorú volt látni a városok, falvak ugyancsak lepusztult épületeit, a kertes házak és víkendtelkek végében éktelenkedő melléképületek és a köréjük felhalmozott hulladékok visszataszító látványát. De íme, egyszercsak megváltozott a táj, a kis házak is színesre festve, muskátli az ablakokban, hatalmas szélkerekek, gondozott kertek. Csak nem Ausztriába értünk? Visszafelé láttam egy Münchenből érkező külföldit, aki Kelenföldön szállt le és első benyomásai rémület és undor formájában jelentek meg az arcán. Legszívesebben odamentem volna hozzá és elmagyaráztam volna, hogy mi azért nem ilyenek vagyunk és nézzen máshol is körül, megérné. De azért Látvány nagyon szégyelltem magam. 7


Intercity

Nosztalgia

Kosz

Ha autóval tettem meg az utat Nyugat-Európából haza, mindig feltűnt két dolog. Az egyik az, hogy a fehér ingeim nyaka a szokásostól eltérően minden úton tiszta maradt. A másik, hogy az autó, amivel utaztam ugyancsak, még zuhogó esőben is. Egészen Hegyeshalomig, mert onnan hazáig varázsütésre tiszta kosz és sár lett. Az okát a mai napig nem tudom.

A kutyánkat ivartalanítottuk, én pedig 38 év után leszoktam a dohányzásról. A két különböző esemény érdekes módon ugyanazt eredményezte mindkettőnknél, hízásnak indultunk. Régen látott vendégeinknek is feltűnt a látvány, különösen így együtt a kertkapuban fogadva őket. A nejem szabadkozott: – Mióta ki lett herélve, így megdagadt! A barátaink ekkor önkéntelenül is rámnéztek, hirtelen nem kaptak levegőt, majd a kutyára nézve nagy hahotában törtek ki.

Here

A dagadtak 8


Szomszéd

Családi házunkat eleinte nem vette körül kerítés. Egy éjjel a nejem ébresztett, menjek ki megnézni, mert valaki az ablak alatt motoszkál. Minden bátorságomat összeszedve, egyik kezemben egy kés, a másikban elemlámpa, kirontottam a sötétségbe. Kétszer is körbejártam a házat, de semmit nem tapasztaltam. Aztán az egész jelenet egy fél óra múlva szintén eredménytelenül megismétlődött (talán csak egy kutya lehetett.) Reggel a buszmegállóban a szomszéd felesége azonban érdekes dolgot mondott. – Azt tudtad, hogy a férjem majdnem megölt az éjjel?! – Hogyhogy? – Véletlenül meglátta, hogy valaki elemlámpával mászkál a házatok körül. A kezébe vett egy kést és csendben átlopódzott hozzátok és elbújt egy bokorban. Amikor a képzeletbeli rabló mellé ért, késével hirtelen ki akart ugrani, de az utólsó pillanatban észrevette, hogy te vagy az és csendben maradt. Másnap aztán hátborzongva beszéltünk arról, hogy mi történt volna, ha nem ismer meg és rámtámad, én meg őrá… Igazi, kipróbált jószomszédok lettünk.

Pc-papír

Hajnali öt óra. Indul a nap. Kimegyek az előszobába, ahol a nyitva hagyott kisablakon a postás már bedobta az aznapi újságot. Szertartásszerűen magammal viszem a toalettre és dolgom végzése közben elolvasom. Ha nem nagyon tetszenek a hírek, akkor WC-papírnak is megteszi… Mindez Budapesten, a 60-as években volt. Manapság reggel odamegyek a számítógéphez, hogy a legfrissebb híreket elolvassam. De mit csináljak, ha nem tetszik, amit írnak?

Pogány

Második gyermekem születésekor úgy éreztem, hogy most már ideje mindkettőjüket megkeresztelni. Elmentem hát a plébánoshoz, akivel jó barátságban voltunk, annak ellenére, hogy én mindig nagy mellénnyel hangoztattam, hogy nem vagyok vallásos. Zoli bácsi nagyon készséges volt, elvállalta a kereszteléseket, de volt néhány feltétele. – Először is el kell kezdeni templomba járni (nem csak ide hozzám a plébániára). – Kell tartani egy egyházi esküvőt. – Hittan tanfolyamon kell részt venni, majd vizsgát tenni. – Ígéretet kell tenni, hogy gyermekeinket jó katolikusként fogjuk nevelni. – 3 évre visszamenőleg meg kell fizetni az egyházadót. De ami a legrosszabb volt: – Mindkettőnknek meg kell gyónni. Így lett aztán mindkét gyerekünk pogány. 9


Zsákutca

Nagyon rossz tájékozódó vagyok, mindig és mindenhol eltévedek. Egy alkalommal Nyíregyházáról akartam Budapestre menni autómmal, Debrecenen keresztül. Egész jól ment a dolog, mígnem Debrecen belvárosában elvesztettem a fonalat. Már a második felesleges vargabetűt tettem, amikor megálltam egy parkolóban, hogy megkérdezzem, merre vezet az út Budára. A parkolóőr először is kifizettette velem a parkolási díjat, aztán készségesen felvilágosított. Biztos tudásom birtokában, optimistán vágtam neki újból a feladatnak. Sajnos ez sem segített. Közel egy órás huzavona után ugyan végre kikeveredtem a városból, de csak egy alsórendű úton voltam, ahol semmiféle tábla nem igazított útba. Már alkonyodott és fogytán volt a türelmem. Hangosan elkezdtem magam szidni, majd áttértem a káromkodásra. – Hogy lehetsz ilyen marha, ilyen f…sz, hogy nem vagy képes beletalálni a jó irányba, te g…i! – üvöltöttem, amikor is a távolban feltűnt egy újabb település. Lelkesen kezdtem megint nyomni a gázt, de amikor odaértem, akkor a térképről leellenőrizve megállapítottam, hogy ez is csak egy zsákfalu. A neve pedig az volt, hogy: Ondód.

Jegyzőkönyv

Horthy Miklós 1945-49 között amerikai fogságban volt a németországi Weilheimben, München közelében. Elemér nagybátyám ugyanitt volt, tolmácsként dolgozott. A kormányzó kihallgatásán ő vette fel a kézírásos jegyzőkönyvet, melybe aztán Horthy sajátkezű javításokat eszközölt. A jegyzőkönyv egy oldalának másolata hozzám került és a 80-as években elvittem a Hadtörténeti Intézetbe, ahol nem tanúsítottak érdeklődést iránta. Később, a Horn-kormány idején Elemér azt mondta: „ezeknek nem adom oda”. Úgy tudom, hogy valamelyik amerikai egyesülethez került, nekem csak egy töredék maradt, melyet fordítással együtt itt bemutatok. „…Tökéletesen semleges, elhatározta, hogy az országát azáltal menti meg, hogy látszólag enged a német nyomásnak, de maximálisan ellenáll. Történelmi tény, hogy megpróbálta elkerülni a háborút. Pl. mikor Hitler személyesen írt neki és kérte őt, hogy üzenjen háborút Oroszországnak (1941 végén), Horthy ezt egyszerűen megtagadta, mondván: Magyarországnak nincsenek területi követelései; az ország túl kicsi ahhoz, hogy bármit tegyen Oroszország ellen és Oroszország nem is provokált. Hamarosan ezután viszont oroszok bombázták Kassát és erre válaszként Magyarország, Bárdossy (miniszterelnök) vezetésével háborút üzent Oroszországnak. Csak később tudta meg, hogy a Kassát ért légitámadást német pilóták hajtották végre. Bárdossy akkor is német nyomásnak engedett, mikor háborút üzent az USAnak, kész tények elé állítva őt (Horthyt). 10


Részlet a jegyzőkönyvből

Magyarország volt az az ország, ahol a nácik elől menekülők védelmet kaptak (lengyelek, zsidók, franciák, angolok). A német mintára történő zsidóüldözés csak akkor kezdődött, amikor a németek elfoglalták Magyarországot (1944. március 19.) Lásd ezt a történetet bizonyítva.” 11


Ló

Egy kedves régi baráti házaspárnál voltunk látogatóban. A kellemesen eltöltött délután után, hazafelé-úton megbeszéltük az eseményeket. Milyen aranyosak és kedvesek voltak, jó ízléssel van berendezve a lakásuk, a vendéglátás is elsőrangú volt. Megjegyeztem, hogy az igényes miliőben csupán egy dolgot éreztem kicsit disszonánsnak, azt az ormótlan nagy fekete lószobrot a szekrény tetején. – Tudod mi volt az te kis tudatlan? -kérdezte a nejem. – A Príma-Primissima díj!

Adok-kapok

Mit adunk át örökségül mi, öregek gyerekeinknek az új generációnak? Békétlen társadalmat. Egyre romló gazdasági környezetet. Politikai kiúttalanságot Széthúzó európai országokat (nem sokkal az egyesítés után). Pusztuló környezetet. Energiaválságot. Erkölcsi züllést. Mit kaptunk mi annak idején felmenőinktől? Háború utáni pusztulást. Gazdasági nyomort, olykor éhezést. Erős kommunista diktatúrát (közvetlenül a fasiszta után). Elszigetelődést a Nyugattól, haragot a szomszédos országokkal. Technikai és kulturális elmaradást. Fals ideológiákat erkölcsi és gazdasági téren. Kisebbrendűségi tudatot. Szégyellem magam szüleink nevében is. És különben is a férfiak leszerepeltek a politikai porondon az elmúlt századokban. (Azt vettem észre, hogy a diktátorok egyenruháján található cafrangok száma egyenes arányban van a diktatúra áldozatainak számával.) Most tehát inkább jöjjenek a nők!

Katasztrófafilm

Egyetlen külföldi TV adón sem láttam még azt a magyar specialitást, mely szerint minden műsornál feltüntetik, mely korosztály nézheti, illetve nem nézheti. A leggyakoribb talán a 12 meg a 18, de láttam már 6-os feliratot is, ugyanakkor még a gye12


rekcsatornákon is gyakoriak az agresszivitást tartalmazó műsorok. Számomra teljesen érthetetlen és értelmetlen, hogy miért kell minket magyarokat dedósnak nézni, nem tudjuk talán eldönteni, hogy az adott műsor való-e gyermekeinknek vagy sem? Továbbgondolva, lehetne a módszert tovább fejleszteni. Többféle egyéb jelzést is alkalmazhatnánk a kedves magyar nézők pontosabb tájékoztatására. Ezeket nem számokkal, hanem betűkkel lehetne jelezni. Például „U” – unalmas, „SZ” – ki mit gondol, „I” – izgalmas, „GY ” – gyilkolós, „V ” – vérengzős, „R” – romantikus, „K” – katasztrófa, „E” – elavult, „Ó” – ósdi. Ha sikerülne a fentiek célszerűségéről meggyőzni médiaguruinkat, az ötletért járó gázsiról ezúton – már előre – lemondok a „Z”, azaz zéró korosztály javára.

Lakály

Sokat dolgoztam házam felépítésén, otthonossá tételén, arra törekedtem, hogy kényelemben, biztonságban élhessek öreg koromban. Nem kéne arra törekednünk, hogy lakókörzetünket, városunkat, országunkat, társadalmunkat úgy alakítsuk ki, hogy az otthonos, kényelmes, biztonságos legyen mindannyiunknak?

Kockázat

Gyógyszer reklám a TV-ben, naponta húszszor, ötvenszer. Aszpirin, intimbetét, műfogsorragasztó, de mindegyiknél: „A kockázatokról és mellék ... prprprpr prprprpr prprprpr, ... krkrkrkr krkrkrkr krkrkrkr ... meg orvosát, gyógyszerészét.” Mint a papagáj, mint a papagáj. Rabolják az időmet, rabolják csak azért, mert félnek a mellékhatások esetleges következményeitől. Mármint a jogi következményeitől, a jogi következményeitől, a jogi következményeitől. De ha valakinek egyszer – nem most, majd egyszer – eszébe jut, hogy a gyógyszerek csomagolására is rá lehetne írni ugyanezt, mint ahogy némelyikre rá is van írva, akkor a felnőtt, ivarérett lakosság ugyanúgy megértené a figyelmeztetést és nem lenne tőlük mindenki ideges csak azért, mert hülyének nézik, no meg rövidebbek lehetnének a reklámok. Vagy még többre maradna idő.

Tűsarok

Budapesten nevelkedtem, ott végeztem iskoláimat, munkahelyeim is ott voltak zömmel. Negyven év vidéki élet után még mindig városi embernek tartom magam, haza csak aludni jártam vidéki házamba. Nagy élmény volt gyerekkoromban, amikor a szüleim először vittek vidékre, nem is olyan közelre, Kisvárdára, ottani rokonokhoz. 13


A vonatról leszállva az utcán lépten-nyomon rám köszöntek az emberek. Kérdeztem, hogy ezek kik voltak és honnan ismernek bennünket. Megmagyarázták, hogy vidéken ez a szokás, ami nekem akkor felettébb furcsa volt. Mint ahogy az is, hogy a földes utcák érthetetlen módon tele voltak női tűsarkú cipők nyomával. Nem tudtam elképzelni, hogy ilyen poros, földes úton miért tűsarkú cipőben járnak a nők, méghozzá csapatokban. Aztán erre is fény derült, amikor az első lovaskocsi elhaladt mellettünk és megláttam a lovak patái által hagyott „tűsarok”-nyomokat!

Precíz

– Mama, már megint beengedett valakit a házba? – Hát olyan olcsón kínálták a gyönyörű szőnyegeket és ha négyet vettem belőlük, akkor még olcsóbban adták! – Mi szüksége volt négy szőnyegre? – Gondoltam jó lesz még valamire, ha másra nem, akkor nektek adom. – És egyik nap az a két ismeretlen férfi? – Azt mondták, hogy hivatalos ügyben jöttek, hoztak is egy papírt, azt kellett aláírni. – Mi volt a papíron? – Nem tudom. Mondták, de már elfelejtettem. – És aláírta? – Igen! – Nem megmondtuk, hogy senkit ne engedjen be és főleg semmit ne írjon alá?! – Nagyon szimpatikusak voltak és olyan precízen fel voltak öltözve… – Mama! Rendben van, mostantól csak olyanokat engedjen be, akik nagyon olcsó szőnyegeket árulnak, vagy precízen vannak öltözve és szimpatikusak, jó? – Jól van, jól van, tudom, hogy butaságot csináltam, de az egyik szőnyeget azért fogadjátok el ajándékba!

Csoda

Öt éves voltam, amikor Makkosmárián a templom hátsó kápolnájában imádkoztam Ilonka nénivel. Amikor kijöttünk a kertbe, meglepve vettem észre, hogy a kezemben egy emlékérem van. – Ilonka néni! Mit tettél a kezembe? – Nem tettem semmit! Mindketten döbbenten álltunk, nem találtunk magyarázatot. Kíváncsiságom évek múltán sem csökkent, elhatároztam, utána járok és megkérdezek egy papot, akinek prédikációit mindig áhítattal hallgattam. Ő biztos tud tanácsot adni a csodás érem eredetét illetően. A templomban a sekrestyés felkí14


sért a szerzetes dolgozószobájába, ahol meglepetésemre (párnázott ajtó mögött gazdagon felszerelt könyvtárszobában) határozott elutasításban volt részem. – Nincsenek csodák. – mondta a szerzetes-pap és ajtót mutatott. Azóta is őrzöm az érmet és várok egy újabb csodát, amikor megtudom, hogy honnan származik. Azóta nem járok templomba…

Az érem két oldala

Prost

Volt egy híres Forma 1-es autóversenyző a 80-as években, úgy hívták, hogy Alain Prost. Később lett egy francia ismerősöm, akinek a keresztneve szintén Alain volt. Számos alkalommal találkoztunk és ezeket az alkalmakat mindig méltón megünnepeltük. Koccintásnál így azt tudtam franciául mondani: – Alain! Prost! Alain! Prost!

Budapest-elkerülő

Ferihegy Európa legkisebb repülőtere, nemzeti légitársaság nélkül, minimális légiforgalommal, barátságtalan hostesekkel, taxis hiénákkal, lezárt belső mozgólépcsőkkel, összesen két darab belépő forgóajtóval, melyből csak az egyik üzemel. Nemrég úgy képzeltük, hogy ez lesz Európa közepe, hatalmas tranzitforgalommal, de mire elkezdtünk gondolkodni, hogy gyorsvasutat kéne építeni a belváros és a repülőtér között, addigra lepusztult az egész. Az M0 körgyűrűt még 20 év múltán sem sikerült megépítenünk, de Budapest elkerüléséért sokat tettünk. Mindig azt reméltem, hogy mire nyugdíjba megyek, megépül a 4-es metró, elkészül a teljes M0 autóút és íme már rég nyugdíjban vagyok, és nem tudom, hogy milyen terminusú haladékot adjak az „építőknek”. Szégyellem magam. 15


Főzőcske, de bután Nem tudok főzni, de annál szívesebben segítek a konyhában. Ahogy a televíziós főzőcskés műsorokban lehet látni, úgy készítem elő a főzéshez-sütéshez szükséges alapanyagokat, felaprítom, meghámozom, szeletelem, reszelem stb. őket – természetesen a „séf ” részletes instrukciói szerint. Pucolj meg 1 kg burgonyát, vágj apróra 2 fej hagymát, apríts fel egy csokor petrezselymet és répát, meg zellert is stb. – mondja a nejem. Én meg automatikusan, mondhatni gépiesen teszem a dolgomat, anélkül, hogy megkérdezném, hogy mit készítünk. A múltkor a fiam látogatott meg és látta, hogy a konyhában teljes üzemben vagyok, szinte nagyipari látvány tárult elé és kérdezte tőlem mi készül ebédre? – Fogalmam sincs!

EU Most kezdjük leginkább emlegetni Trianont, amikor már végre hazaértünk? Most, amikor már nincsenek határok? Most, amikor már nem kell, hogy a gyomrom összeszoruljon Hegyeshalomnál a határátkelés során? EU nélkül is van élet, mondják az ellendrukkerek, de miért akarunk most, pont most elszigetelődni? (Van élet, de minek?) A román Csau idejében megpróbálták, az eredményt ismerjük. Az elszigetelődés egyenlő a halállal. Különben is egy élőhelyünk van, ez a Föld. Nem kéne határokat feszegetni. Mi tette az Egyesült Államokat naggyá? Az államok egyesülése. Ha befogadtak, akkor próbáljunk illedelmesen viselkedni, ne mindjárt mi os�szuk az észt!

Takarásban Bűnügyi tudósítás. Eltakart arcok, az ártatlanság vélelme szellemében nem láthatjuk sem a piti bűnözőt, sem a sorozatgyilkost. Pedig megérdemelnék, hogy ország-világ lássa őket. Ha vállalták a bűncselekményt, akkor vállalják a következményeket, így a nyilvános megszégyenülést is. Ennek „továbbfejlesztett” változata, hogy újabban már a rendőrök, a smasszerek, az ügyvédek és a bírók arca is ki van takarva. (Talán ők is részesei a bűnügynek?) Aki nem vállalja a nyílvánosságot, az ne szerepeljen a médiában. De lehet, hogy a politikusoknak is el kéne takarni magukat, amikor beszélnek. Hazudni is bűn, nem? 16


Kolbász

Egy barátom felajánlotta, hogy egy vadász ismerősétől szerez szarvaskolbászt. – A jövő héten gyere be az irodámba, ott átveheted. Ő egyébként ügyvéd és amikor egy hét múlva hozzá igyekeztem, összetalálkoztam egy közelben lakó másik barátnőmmel. – Szia, hova mész errefele? – Csak ide az ügyvédi irodába. – Talán valami baj van, miért mész oda? – Semmi, semmi baj nincs, csak kolbászért megyek. – Hm, ez érdekes, nem is tudtam, hogy kolbászt az ügyvédi irodában is töltenek. Az iroda bejáratánál a recepciós: – Kit keres? – Dr. ... ügyvéd urat. – Szabad kérdeznem, milyen ügyben? – Kolbászért jöttem.

Napocska

Tv híradó után meteorológiai jelentés. A műsor bevezetőjében piktogramok utalnak a várható időjárásra. A sort az „eső” kezdi, majd a „felhős” következik és a legvégén a „napos”. Így van ez télen-nyáron egyaránt. Talán optimistábbak lehetnénk és az elején lenne a napocska és a végén az eső.

R. kat.

Soha nem törődtem azzal, hogy a körülöttem lévő emberek közül ki a zsidó és ki nem. Mostanában divat lett újból elővenni a „zsidókérdést”, ami meggyőződésem szerint csupán egyesek politikai karrierépítésének a része, mert mi más is indokolná az újabb „divatot”. Ennek kapcsán elgondolkodtam, milyen szerepet játszottak életemben a zsidók. Annak ellenére, hogy őseim egy ága erősen antiszemita volt, én mégis megdöbbenve néztem a koncentrációs táborok felszabadításáról készült dokumentumfilmeket. A dózerekkel eltakarított hullahegyek láttán úgy gondoltam, hogy mindez az emberiség legnagyobb (dokumentált) szégyene. Aztán később rájöttem, hogy a legjobb ifjúkori barátaim egy része zsidó volt, ahogy számos munkatársam és későbbi felnőttkori barátom is. Ismerőseim közül az egyik állandóan zsidózó szerintem szintén zsidó. Ugyan nem tettem fel körkérdést, de az az érzésem, hogy még többük is az. A családom katolikus keresztény származású. Birtokomba került egy 1943-ban (!) készült hivatalos igazolás, melyből kiderül, hogy az ükszüleim is r. kat. voltak. 17


Mégis, a nagymamám fényképét nézegetve néha eltűnődök. Fiam házassága előtt leendő menyemmel beszélgetve szóba került, hogy ki milyen vallású. Ő akkor csak annyit mondott, hogy római kaotikus. Akkor ennyiben is maradtunk. Amikor pedig megszületett legújabb kisunokám, megkérdeztem mikor lesz a keresztelő! – Itt nem lesz semmiféle keresztelő! Akkor derült ki, hogy ő tulajdonképpen félig katolikus, félig zsidó. Így lett „római kaotikus”. Hát így lehet egy r. kat. nagypapának kaotikus unokája.

Kaotikus társaságban

Pitty

Pittyent a mobiltelefonom, megjött a virtuális pénz. A NYUFI átutalta az e havi nyugdíjamat, most néhány napig ismét embernek érezhetem magam. Egészen addig, amíg én is tovább nem küldöm internetes utalással a számos szolgáltatónak és hitelezőnek. Így aztán nagy örömükre, náluk is pittyenni fog, ha nem is a telefon, hanem valami más. És akkor ők is örülni fognak. Nem is tudtam, hogy egy pittyenésnek is lehet örülni. Addig örülhetünk, amíg a pénz virtuális körforgása életben tart minket. Az is lehet, hogy az a pénz nem is létezik, csak elképzeljük, hogy van? De még az is, hogy mi is virtuális lények vagyunk egy virtuális világban? 18


Vili doktor

Néha egy kicsit szédülök

Apám egész életében vidám, jó humorú ember volt. Főleg társaságban volt mindig jókedvű, állandóan a viccen járt az esze, ezért mindenki szerette. Soha nem panaszkodott, ha idős korában is megkérdezték; – Vili bácsi, hogy vagy? Ő csak így válaszolt: – Köszönöm, kitűnően, pompásan, pazarul, tökéletesen, csodásan, fantasztikusan jól vagyok. Egyszer még ebből is tréfát csinált, mert azt válaszolta: – Hát, néha azért előfordul, hogy szédülök és kettős látásom van. – Miért nem mész el orvoshoz? – Mert ezek a tünetek mindig akkor jelentkeznek, amikor a kocsmából kijövök.

Unoka

Amikor a 106 cm-es plazma TV-t nézem, néha eszembe jut egyik nagyapám, aki az első világháborúban az Isonzónál megsérült és a negyvenes-ötvenes években télen a cipőjébe újságpapírt tett, hogy ne fázzon, mert csak „nyári” cipője volt és aki az álló formátumú „csöves”rádióra tapasztotta a fülét, hogy a recsegő Szabad Európából igaznak hitt híreket hallgassa és aki használt Gilette-pengéket újraélezett 1 Ft-ért és úgy próbálta ki az élüket, hogy a fodrásztól levágott hajakat gyűjtött és ha azokat egyből elvágta, akkor az volt a minőségellenőrzés és a nagy bérházban ahol lakott aztán számozott zacskókban, névre szólóan személyesen széthordta, vajon mit gondolna, ha most felébredne és látná az öreg unokáját, aki egy kényelmes fotelben tesped, nem hinné el, amit lát, nem hinné el azt sem, hogy Skype nevű videotelefon is létezik és hogy a világ bármely tájáról a már szétszórt család minden déd- és ükunokájával tudna élő egyenesben beszélni, anélkül, hogy fájó végtagjait fárasztó utazásokkal tenné próbára, aki még személyesen ismerte Irinyi Jánost, a gyufa feltalálóját vagy tökéletesítőjét, amivel büszkén dicsekedett, de aztán eszembe jut a másik nagyapám is, aki gőzmozdonyvezető volt, méghozzá 424-esen, az volt akkor a legnagyobb, de nem lehetett kilátni belőle, ezért mindig ki kellett hajolnia, hogy a jelzéseket időben észlelje, még télen is a nyitott vezetőállásból, a jéghideg szélben, belül pedig a szeneskazán izzó hősége, aki aztán emiatt a fél arcára lebénult, aki soha nem álmodhatott Intercity légkondicionált vonatról, ami nem marhavagonokkal és ócska, másodharmadosztályú személykocsikkal közlekedik és amelyik úgy jár át egyik országból a másikba, hogy észre sem veszed a határokon való áthaladást, szóval a TV előtt a fotelben ücsörögve ezek jutnak néha eszembe. 19


Pláza 2012

Állok a Mammut Lövőház utca feletti átjáróban és az üvegfalon keresztül nézem a Széna tér adventi ünnepi kivilágítását. Nosztalgiázok. A tér túloldalán jobbra lévő háztömbben születtem, a Hattyú utcában. Ugyanebben a tömbben lakott két egykori osztálytársam, csakúgy, mint az Ostrom utca sarkán, a másik két épületben. A Ladvenszky volt az egyik, akivel mindig verekedtünk, de a végén „örök” barátságot kötöttünk. Az egykori Moszkva tér arcpirítóan ugyanazt a képet mutatja, mint az ötvenes években. Ahol állok, ott az Egyes Metró „építkezése” zajlott úgy 20-30 éven keresztül, egykori felvonulási épületében volt az egyik első munkahelyem. (Már akkor a 4-es metróra gyúrtak.) Innen balra pedig a 6-os villamos vonalánál, a rég lebontott ÁVO-börtön volt, ahol sok neves ember sínylődött. Nézem a körülöttem siető „plázázó” emberek forgatagát. Moziba, étterembe mennek, randevúk bonyolódnak, fiatalok láthatóan önfeledten szórakoznak. Évtizedek múlva remélhetőleg ők is itt fognak nosztalgiázni.

Csikk

A szemétgyűjtés egy amerikai kisvárosban az alábbi módon történik: Kitolod a kukát az utcára, fogantyúját az úttest felé fordítod, hogy a szemetesnek megkönnyítsd a dolgát. Jön a szemetes a kukásautóval, egyedül (!), aki állva vezet és nincs ajtó sem. Kilép, hátramegy, ráteszi a kukát a billentőre és ürít. Vis�szateszi a kukát ugyanarra a helyre, ahol volt. Ugyanez Magyarországon: Kitolod a kukát az utcára, ahogy sikerül. Mellé teszed azt a zsákot, ami már nem fért bele. Jön a kukásautó három jólöltözött emberrel. Amíg ketten várnak, az egyik belenéz a kukába, hogy tényleg szemét van e benne. Kézzel (!) felemeli és beborítja úgy, hogy egy része mellémegy. (Közben a másik orrot fúj zsebkendő nélkül.) Így aztán a korábban általad az utcán összeszedett üres sörösüvegek és dobozok, valamint csikkek egy része mégis hátramarad. A sofőr pont most szívta el a cigarettáját, ezért a csikket indulás előtt búcsúzóul a bejáratod elé pöccinti.

Hamutartó

Sörözés egy vidéki kocsmában. A felszolgáló mellett egy félkegyelmű, öreg, roncs ember segédkezik, törölgeti az asztalokat, leszedi a szennyes poharakat. Aztán odajön a mi asztalunkhoz és kiüríti a hamutartót. – Tudod, ki ez a szerencsétlen öregember? – kérdezi a társaságunkban lévő bennfentes. –? – Ő volt a Rajk-per főügyésze. 20


„B” oldal

– Nyugdíjas lettél? Kérdezi a szomszédom. – Igen. – És milyen érzés? – Hát még nem szoktam meg, nem is tudom. – Nagyon irigyellek és ne aggódj, most jön az élet hanglemezének „B” oldala. – Ezt meg hogy érted? – Ezen az oldalon vannak a legjobb számok!

Habzsolás

Az egész jómódú világ fogyókúrázik. A fogyókúrás praktikáknak külön irodalma van, az ember csak kapkodja a fejét, mert ugye mindegyik azt hirdeti, hogy az az egyedüli üdvözítő módszer, időnként egész drasztikus módon. Van olyan is, ahol bármen�nyit is ehetsz, mégis fogyni fogsz, de hát akárhogy is ez némi ellentmondást tartalmaz. Az még véletlenül sem jut eszünkbe, hogy csak egyszerűen ne együnk sokat, netán ne zabáljunk?! Meggyőződésem, hogy a fogyókúrás receptek az akaratgyenge embereknek adnak átmeneti lelkiismeret megnyugtatást, hogy aztán a félsikerek után újból tovább habzsolhassanak.

Katonadolog

Fiatal koromban egy szőke kislánnyal sétáltam a Margitszigeten. Odajött hozzánk egy cigányasszony és húsz forintért minden fontosat megjósolt az elkövetkező éveimről. A jóslatok között szerepelt többek között, hogy hamarosan levelet fogok kapni, hogy nagy szerencse fog érni, nemsokára szerelmes leszek (nem volt nehéz dolga) és, hogy nem leszek katona. Ez utóbbi jóslatnak igen megörültem, de nem vettem komolyan. Évekig szorgalmasan jártam az esedékes sorozásokra és vártam a bármikor megérkező behívóparancsot, ami sehogy nem akart megérkezni. Néhány év múlva ismét egy cigányasszony jött velem szembe, aki szintén jósolni akart. Udvariasan elhárítottam és továbbmentem. De a cigányasszony azonnal utánam kiabált: – Akkor csak annyit mondok magának fiatalember, hogy maga soha nem lesz katona! Mindketten tovább mentünk. Később már kezdtem hinni a megerősített jóslatnak. Elgondolkoztam. Apai nagyapám és apám is vasutasok voltak a második világháborúban és így nem vitték el őket katonának. Miért ne történhetne velem is valami hasonló, de háború nélkül?! Most már nyugdíjas vagyok és még mindig nem kaptam meg a behívót. Sőt, a fiam sem volt katona, így aztán négy generáció óta béke honol családunkban. Nálunk már megvalósult a teljes leszerelés. Ezek a cigányasszonyok alaposan elintézték. 21


Mondások

A világot jelentő deszkák után vágyom! – mondta az asztalos. Lábműtét előtti vigasz: – Doktor úr, tudok majd utána futni? – Miért, eddig tudott? Drive-in aréna a barkácsáruházban. Behajtasz az autóddal, felpakolsz és már viheted is. A sors úgy hozta, hogy szükségem volt 1 db téglára, így hát én is behajtottam. Sajnálkozva néztek: mikorra fog elkészülni ennek a háza? Tüntetők=kritikus tömeg Ózontermelő-nap: egy napra leállna minden repülőjárat, így talán turisták milliói egy nappal később kezdenék meg nyaralásukat, és az üzleti megbeszélések is áttevődnének másnapra, de esetleg millió tonnával kevesebb szennyező anyag kerülne a levegőbe. Egy évben csak egyetlen egyszer tartsunk ózon-napot! A gondolatnak ereje van. Ha egyszerre, egy időpontban 7 milliárd ember erősen a békére vagy a szeretetre gondolna, akkor varázsütésre kitörhetne a béke és szeretet. Zongorista ismerősöm elsősorban Beethoven interpretálásában jeleskedik, de előadásmódja mindenek előtt Liszt-érzékeny.

Itthon

– Ha a konzerv nem ott és nem úgy nyílik ahol, vagy ahogy kellene, – ha a kávétejszínes dobozka se húzásra, se vonásra, csak késsel vagy ollóval nyílik, – ha a kockasajt tépőzárját nem lehet megtalálni, olykor még szemüveggel sem, – ha a WC-papír tekercs egyre vékonyabb, – ha az akciós ár úgy jön létre, hogy meghagyják a régit és áthúzva fölé írnak egy nagyobb számot, – ha a reklámozott termékről kiderül, hogy ízetlen, lejárt szavatosságú, vagy soha nem is volt kapható, akkor becsukott szemmel is biztos lehetsz benne, hogy magyar termékről van szó. – Ha az üzletben nem köszönnek vissza, – ha becsapnak az udvariatlan kiszolgálók, – ha a hivatalban barátságtalanul (olykor utálattal) bánnak veled, 22


– ha a politikusok egyfolytában gyűlöletre buzdító beszédeket mondanak, – ha a hírek a médiákban csupa lényegtelen dolgokról szólnak, elhallgatva azt ami tényleg fontos lenne, – ha megtudod, hogy valamennyi szomszédos ország a mi ellenségünk, akkor biztos lehetsz benne, hogy Magyarországon vagy. Félbehagyott Nemzeti-, CET-, aluljáró építés helyett betömés, autópálya díjszedő kapuk építése és bontása. Egy helyben járunk. Célszerű lenne országhatárainkon az egész országra érvényes táblát kitenni: „Úthibák”.

23

Munka Bomba

Évtizedekkel ezelőtt nem kísérte a média olyan nagy figyelemmel az élet jelentéktelen eseményeit (olykor a jelentőseket sem). Így fordulhatott elő, hogy nem volt bombariadó Ferihegyen az 1-es pálya mellett, a földmunkák során talált II. világháborús bomba esetében. A pálya egyik felügyelőjeként nekem jelentette a talajgyalu gépkezelője, hogy talált egy jó állapotban lévő bombát. GAZ terepjárómmal a főépülettől úgy két kilométerre lévő helyszínre siettem egy tűzszerésszel, aki megállapította, hogy tényleg egy jókarban lévő bombáról van szó. Puszta kézzel óvatosan kivette a földből, majd beült vele a kocsimba! Enyhén szólva vegyes érzésekkel kihajtottam vele az egyik portához, ahol a feltűnés elkerülése érdekében egy újságpapírba csomagoltuk a mintegy 40-50 cm-es sárga vasat. A tűzszerész ezután a hóna alá kapta és a mit sem sejtő portásnéni szeme láttára kisétált vele a saját teherautójához. Senki nem tudta meg 1969-ben, hogy nem be-, hanem kicsempésztek egy bombát Ferihegyről.

Szinkron

Ahogy öregszem, úgy romlik a hallásom. Néha nagyon oda kell figyelnem a hozzám szólóra, ilyenkor a szemkontaktus, no meg a száj mozgásának figyelése sokat segít. Moziban vagy TV-ben látottak közül előnyben részesítem a magyar filmeket, mert itt az esetek többségében szájról is tudok olvasni (vagy nagy hangerő szükséges, ami nem mindig előnyös a környezetemre). Élvezem még a feliratos filmeket is, a problémát a szinkronizált filmek okozzák, mert bár itt is magyarul beszélnek, de a szájak – mondjuk – angolul mozognak. Berekedt, hangját vesztett kollégám felhívott telefonon. A „párbeszéd” totális kudarcba fulladt. Ő nem tudott beszélni, én pedig így még kevésbé hallottam. Így hát csak röhögtünk és röhögtünk...

Sörözés

Az ország egyik leghíresebb borvidékén az egyik leghíresebb borászatba látogattunk egy kisebb csapattal. A szakmai előadás után a pincében borkóstoló, ahol a nagy borász személyesen bontott fel minden üveget, fűzött hozzá rövid magyarázatot, majd saját kezűleg mindenkinek töltött egy keveset a poharába. Nagy megtiszteltetés volt ez, áhítattal élveztük a nagy showt (no és a finom borokat). De az áhítatnak hamar vége lett, amikor az egyik vendéghez érve, az a háta mögé tette a borospoharát és azt kérdezte: – Nincs inkább egy kis söröd, én utálom a bort. 24


Oklevél

A minőségbiztosítási rendszert cégünknél az elsők között vezettük be Magyarországon. Enélkül egyetlen fontos pályázaton sem indulhattunk volna, ezért áldozni kellett rá. Versenyeztetés után egy csinos, megnyerő hölgy hozta első, részletes árajánlatát, 100 oldalas, fűzött könyv formájában. Látszott, hogy az egész egy sablon alapján készült, csak a cégünk neve volt mindenhol behelyettesítve. – Mennyi lenne az eljárás végső ajánlati ára? – Hárommillió forint, ahogy korábban is ajánlottuk. – Tessék mondani, hogy számolta ki ezt az összeget? Az irodaépület méretét, az udvaron parkoló autók darabszámát és típusát, a nyakkendőt viselő emberek létszámát, a bútorok minőségét vette figyelembe? – Egy kicsit valóban ezeket is bekalkuláltam. Miért, soknak találja? – Igen! – Mennyire gondolt? – Pont a felére – blöfföltem. – Na jó, akkor maradjunk kétmillióban. Rendben? – Rendben. Így aztán néhány hónapon belül az alapos átvilágítást követően megkaptuk a minősítést egy speciálisan ránk szabott kézikönyv (ami megegyezett az első ajánlattal) és egy németül kiállított oklevél formájában. Kétmillióért a cég összes adata és információja külföldre vándorolt. Ilyen mesteri gazdasági és ipari kémkedést még nem láttam. Gratula! És még fizettünk is érte...

Magas labda

Jó magas és legalább ilyen nagyképű főnök az alacsony beosztottjához: – Idáig magassarkú cipőben jártál, vagy csak összementél? Még kisebbnek látlak, mint eddig! – Jól látod főnök, az az igazság, hogy lefűrészeltem a cipőm sarkát. – Ugyan, miért? – Azért, hogy még jobban fel tudjak nézni rád.

Krokodil

Csókos emberünk Egyiptomba vágyott. Nílusi hajóutat kért két hétre az asszon�nyal együtt. Remek elképzelés, gratula, megoldjuk. Öt csillagos hajó, Karácsonykor, amikor nincs olyan nagy hőség, de azért a fedélzeten van uszoda. Kérés teljesítve, program maxima, mindenki heppi. Utána céges megbeszélés végén négyszemközt: – Na, milyen volt? Ugye minden OK? Szép utatok volt? – Egy fenét, az egész egy nagy rakás szar volt! 25


– Na, mi volt a probléma? Rossz volt az idő, vagy az utazási iroda nem állt a helyzet magaslatán, netán az idegenvezető indiszponált volt? – Dehogy! Nem volt a Nílusban krokodil!

Invitáló cédula

Az útépítők nem az érzelgősségükről híresek. De egy új nagy mű elkészülte után méltán lazítanak egy kicsit, amint e mellékelt autópálya-avatót követő mulatságra szóló meghívó is tanúsítja.

26


Ez is megvolt

Az a gyanúm, hogy ennek az Editnek már jó néhány férfi kollégával volt viszonya. Végiggondoltam a lehetséges variációkat és a kör egyre bővült. Néha irigység fogott el, hogy a szép fiatal nőnek miért nem jutottam én is az eszébe? Beszélgetek egy sokat látott régi kollégámmal és Edit is szóba kerül. – Néha van egy olyan érzésem – mondom, hogy ennek a nőnek kettőnkön kívül már mindenki megvolt. – Nana! – volt a válasz. Te csak a magad nevében beszélhetsz!

Mű

Dicsőséges pályafutásom végefelé, a munkahelyemen a kora reggeli értekezleten ülök. Tizenöt, néha húsz kollégával az élet nagy dolgait, no meg a napi teendőket vitatjuk meg. Így, jóval hatvan felett nem csak kifelé, hanem befelé is lát az ember. Vajon mit érzékelhetnek a körülöttem ülők a látványból, amit nyújtok, mint öregember, aminek csak egy részét lehet beazonosítani? A számban műfog, a szememen szemüveg, a fülemben hallókészülék, a cipőmben pedig lúdtalpbetét. (Mi jöhet még?) Én pedig látszólag hol komolyan, hol mosolyogva beszélgetek velük, tanácsot adok és észt osztok. Közben pedig magamban magamon röhögök.

Nyugdíjas találkozó

– Képzeljétek, nekem a legjobb! Abszolút stresszmentes az életem! – Hogyhogy, se feleséged, se lelkiismereted, orvosod se látott?

Időutazás

– Szervusz Tibi bácsi! Milyen öröm, hogy egy évvel végleges nyugdíjba vonulásod után meglátogattál minket! Hogy vagy? – Köszönöm, nagyon jól! A nyugdíjas évekre vár az ember úgy 40-50 éven keresztül. Nem bántam meg, sőt mindenkinek csak javasolni tudom! – És a nyugdíjad milyen? – Príma! Röhögve meg lehet élni belőle akár egy hétig is. (Erről jut eszembe. A vagyonosodási vizsgálat mellett érdemes lenne bevezetni a szegényesedési vizsgálatot is. Elég nagy munka lenne az is.) – Megengeditek, hogy megnézzem egykori irodámat, ahol több, mint 10 évet töltöttem?! Egy finom kávé mellett megbeszéltük a cég ügyes-bajos dolgait. Közben állandóan szóltak a telefonok. Mit mondjak, nem volt nosztalgiám. Az utódom ugyanazt folytatja, amit én abbahagytam. Vagy reinkarnálódtam? 27

Kisváros Sínen vagyok

A reggelihez felráztam a narancslés üveget, de a kupak rosszul volt rátekerve, ezért a tartalma a konyha kövére került. Lehajoltam, hogy feltöröljem, de a konyhaszekrény szélébe bevertem a fejem. Jött a nejem és a frissen felmosott kövön elcsúszott és elesett. Szerencsére nagy baja nem esett. Kötözött sonkát akartam reggelizni. Amikor a nejlon borítót levettem róla zsíros lé folyt ki mellőle. Aztán meg a zsinegek bele voltak gyógyulva a húsba úgy, hogy minden kötél szakadt, alig tudtam kihámozni. Felszeletelés után kiderült, hogy tiszta mócsing. Reggeli után kimentem a vasútállomásra, ahol mint kiderült a vágányok számozása 2-essel kezdődik. Bemondták, hogy a második vágánynál tessék vigyázni, gyorsvonat halad át. Nyugodt voltam, mert én az első mellett álltam. Majdnem elütött. Megvettem a jegyet, de az aluljáróban nem derült ki, hogy hol van a harmadik vágány, mert nincs kiírva. (Most újították fel sok munkával a vágányokat kb. 5 év alatt.) Visszamentem és próbáltam megszámolni hány sín van, de az 1-es számú hiánya miatt elbizonytalanodtam. Mire találomra ismét visszamentem a harmadiknak vélthez, pont beért a vonat. Szerencsém volt, ez volt az. Megyek munkába, indul a nap. Magyarország, XXI. század.

Távdiagnosztika

Olyan szerencsés vagyok, hogy nem kell soha orvoshoz mennem. No nem azért, mert teljesen egészséges vagyok, hanem, mert a feleségem jár helyettem a háziorvoshoz, elpanaszolja bajaimat, konzíliumot tartanak felettem, majd meghatározzák az alkalmazandó terápiát. A háziorvos tudja, hogy utálok hozzá járni, ezért nagy empátiával és még több intuicióval végzi gyógyításomat. Ezt nevezik távdiagnosztikának?

Grillcsirke

Negyven éve élek itt, de ezalatt az idő alatt érdemleges fejlődés nem történt, sőt. Ennek egy kis része a máladozó parasztházból kialakított „üzletközpontban” lévő egyik étkezde. Régen még lehetett friss grillcsirkét enni házilag készült franciasalátával, és egyéb ínyencségeket. De ez már a múlté. A minap bementem, azt remélve, hátha változott valami és megint úgy lehet enni, mint régen. A pult mögött is és a grillsütőben is egy-egy öreg csirke volt, néhány légy társaságában. – Friss, meleg, légymentes grillcsirke van? 28


– Nincs! Odakint megáll egy elegáns külföldi rendszámú autó és kiszáll egy középkorú házaspár, akik nyilván éhesek voltak és végre láttak egy büfét, amiről naívan azt hitték, hogy bekaphatnak valamit. Bejöttek, körülnéztek, majd szó nélkül ki is mentek. Nagyon szégyelltem magam.

Gyökér

Van egy üzlet a közelünkben, ahol mindig is drága az áru, az eladók soha nem köszönnek, legkevésbé mosolyognak, így aztán nem szívesen látogatok oda. De elhatároztam, hogy egyszer azért bemegyek, jó hangosan köszönök és mosolyogva azt mondom: – Tudják miért szeretek magukhoz járni? – Mert ilyen kedves, mosolygós eladókat ritkán látni, akik mindig előre köszönnek és a környék legjobb áruját olcsón árulják. Lehet, hogy megsértődnének? – Menj el és hozz a levesbe gyökeret! – mondja a nejem. – Hova menjek, ahhoz a gyökérhez?

Város-állam

Tisztelt Jegyző úr! Először is engedje meg, hogy gratuláljak településünk várossá nyilvánításához. Ahogy olvastam a médiában, Önnek jelentős szerepe volt/van ebben a nevezetes eseményben. Tulajdonképpen örülnöm kéne és büszkének kellene lennem, hiszen évszázados hagyományokkal bíró településünk végre révbe ért, elnyerhettük a várva várt rangot. Elgondolkodtam, vajon mi tett bennünket várossá, mi volt az elmúlt években oly jelentős fejlődés, amely feljogosított e cím viselésére. Talán a korábbi faluközpont dinamikus átalakítása, városias megjelenése? Talán a TSZ-udvar nevű bevásárlóközpont, ahol szinte minden egy helyen megtalálható? Talán azok a jelentős ipari létesítmények, amelyek az utóbbi időben oly naggyá tették a várost? Esetleg azok az egészségügyi és kulturális objektumok, amik gombamód nőnek városszerte? Vagy talán az a gigantikus létesítmény, amely immár évek óta folyamatosan épül, de nem látni a végét? Netán a mentőállomás modernizálása? De az is lehetséges, hogy egyedül a város polgármesteri hivatala számítógépes rendszerének korszerűsítése. Ezt abból gondolom, hogy adószámla egyenleg értesítést küldenek tartozásról rég elhunyt személynek az ön sk. aláírásával. Ezek között találtam egy figyelemre méltó, egy nem létező, évek óta elhunyt személy utáni 13 forintos adófelszólítást is. Tisztelt Jegyző úr! Ha ezt most befizetem néhai nejem helyett, akkor büszkén mondhatják majd, hogy önök a halottakat is meg tudják adóztatni. 29


Kísértetkastély

A Brunszvik-kastély az egyik méltán legszebb magyar építmény a maga nemében. Normális esetben a tetején lévő zászlótartó rúdon büszkén lobog a magyar zászló. Gyakran látni azonban a helyén komor gyászlobogót (netán meghalt egy nyugdíjas dolgozó az intézetben melynek otthont ad az épület?). Talán nem lenne hagyomány-tiszteletlenség, ha a magyar szokástól eltérően (és nemcsak itt) egyszerűen félárbócra engednénk a nemzeti lobogónkat. Vagy büszkén hirdetjük a halál győzelmét?

Így sokkal szebb 30

Társak Trükk

Első feleségemmel még csak ismerkedtünk, amikor megmutattam neki hamisított, űrruhás fotó portrémat, ami látszólag nagy hatást keltett nála. Ő pedig még esküvő előtt elárulta, hogy van két tízezer forintos autónyeremény betétkönyve. (Akkor kb. fél évi fizetés.) Esküvő után bevallottam, hogy a fotót egy trükk alkalmazásával készítettem, soha nem láttam űrruhát még közelről. Békésen teltek az első házasévek, mígnem szükség lett volna a betétkönyvekben lévő pénzre. – Mi az, te komolyan elhitted, hogy ennyi pénzem volt? – mondta és nevetett. Így kezdődött a harminc év felhőtlen boldogsága.

Gazdagság

Idős koromra megözvegyültem, és amikor megismerkedtünk leendő új feleségemmel, eldicsekedett a barátnőinek, hogy megint van egy pasija. – Na mesélj, milyen? Magas, jóképű, sármos, fiatal? A válasz kissé lehangoló volt: két exférj után jött egy alacsony, pocakos, kopasz, nem túl jóképű. Mire a reakció sem késett. – Hát ... nem baj. Drágám, az a helyzet, hogy volt már magas, volt már jóképű, volt már sármos, de a gazdag embert is lehet szeretni, nem?

Doboz

Harminc évvel első házasságomat követően újból nősülés előtt állok. Kérdezem arámat – akinek két házasság után már jóval nagyobb tapasztalata van –, hogy mi a szokás egy eljegyzésnél. – Eljegyzési vacsora egy hangulatos étteremben, gyertyafénnyel, rózsacsokorral, pezsgővel és egy kis dobozzal. – volt a válasz. – Ez rendben van, de milyen kis dobozzal? – kérdeztem naívan. – Hát amiben az eljegyzési arany-, meg az azt kísérő brillgyűrű van.

Fütyülő

Nősülés előtti fogcsináltatás. Az első két jó szemfog sajnos nem fért bele a „koncepcióba”, ezért ezek is lapátra kerültek. Kérdezem a doktornőt az ideiglenes, (életmentő) pótlásnál, mennyire tartósak? 31


– Semennyire! Enni, harapni, vadul csókolózni tilos! – És akkor mit tudok vele csinálni? – Fütyülni. Igaza lett. Egy szép vasárnap reggel kiesett. Telefon a doktornőnek. – Lenyelte? – Nem. – Akkor hozza be, visszaragasztom. Úgy látszik mégsem csak fütyült vele.

Művésznő

Egy barátom a második feleségének a harmadik férje. Beszélgetünk a házastársi viszonyokról, hűségről, miegymásról. – Tudod – mondja –, nem tehetek szemrehányást neki a múltban történt dolgokért. A művészvilágban sok minden megesik, ezért én tudomásul vettem azt a néhány kalandot, aminek történetét kegyesen megosztotta velem. Napirendre tértem felettük. De azért néha ideges leszek az újabb adalékok felszínre kerülésénél. – mondja. Például TV nézés közben időnként felkiált a nejem: – Nézd, ez a T. (neves hegedűművész) a barátom volt. Hogy megöregedett! Máskor: – Nicsak, ez a F. (a híres énekes), tudod, milyen aranyos ember?! Vagy: – Nahát, ezt a P-t (a jónevű táncost) még soha nem láttam nyakkendőben! – Ezt a prímást mindig úgy kellett kijózanítani fellépés előtt. Ilyenkor mindig nyeltem egyet, nem szóltam semmit. Arra gondoltam, hogy milyen boldog vagyok mellette, örülhetek, hogy most nekem jut a megtiszteltetés, hogy szeressem. A kaput az tette be – mondja –, amikor jöttek az együttesek.

PIN

Minél tovább élek együtt a feleségemmel, annál inkább rájövök, hogy milyen nagy szükségem van rá. Ez abból is nyilvánvaló, hogy ő a közös életünk során felhalmozott pin, puk telefon-, kapu- és egyéb kódok tudója, a jelszavakról nem is beszélve. Ezek úgy hirtelen: telefonok, bankkártyák, kapukódok, számítógép jelszavak, banki tranzakciók, UPC-kód stb, stb. Ha bármi baj történne vele, leállna a gazdasági életünk és mire utánajárnék és megszerezném az összes szükséges információt, addigra leállna a víz-, a gáz-, a telefon-, az internet- és minden egyéb szolgáltatás, melyekhez mind szükséges valamilyen varázsszó illetve kód, és melyekkel sajnos nem vagyok tisztában. Az eszembe sem jut, hogy elsajátítsam eme bonyolult és szerteágazó ismereteket (no meg lusta is vagyok), ezért hát igyekszem őt a széltől is óvni és mindenben a kedvébe járni. Csak a végén a fejemre ne nőjjön! 32


Terítő

Meghitt adventi estén ülünk a nappaliban a kandalló előtt és nézzük a tévét. Felhőtlen nyugalmunkat semmi nem zavarja, amikor a szemem sarkából furcsa vibráló fényeket látok az ebédlő felől. Mintha lángok lennének... Odarohanok, hát az adventi gyertyák koszorúja gyulladt meg. A lángok már méteresek, amikor hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam az ünnepi asztalterítőt és ráborítottam a tűzre. Szerencsére néhány másodperc alatt sikerül eloltanom. Az eredmény szenes asztal és terítő, de eloltott lángok. Ezután érkezett Klári is: – Jaaaaaj, a gyönyörű terítőőőőőm! – Drágám, és a ház?

Csapás

Feleségem fiatal kora óta a Bartók Táncegyüttesben táncolt, egy ideig az együttes vezetője is volt. Ismerkedésünket is a táncnak köszönhetjük. Én ugyan nem tudok táncolni (csak a fiam), legfeljebb ahogy ő fütyül, ahogy szokták mondani. Azért egy kicsit csapásolni tudok. Ha sokat eszem és émelyeg a gyomrom, akkor egy kis pálinkával szoktam elcsapatni.

Kanyar

Ferrari-Challenge Magyar Kupa futam a Hungaroringen. A boxutcában óriási készülődés, a csapatok szerelői az utolsó beállításokat végzik a csúcstechnikát képviselő autókon. A boxokban hatalmas nyüzsgés, a motorok már bömbölnek, a versenyzők már beöltöztek és készülnek az indulásra. Sanyi fiunk az egyedüli magyar pilóta. Mielőtt az azbeszt kámzsára felhúzná a bukósisakot, odamegy Klárihoz egy búcsúpuszira. – Na, szia anyuci, indulok! – üvölti a hangorkánon át. – Szia kisfiam! Aztán lassan menjél és főleg a kanyarban vigyázz!

Kisfiam, lassan menjél! 33


Tükör

A feleségem áll a tükör előtt, nézegeti magát, fintorog, grimaszol. – Mi a baj, drágám? – Hát ..., nem tetszem magamnak. – Ó, édesem, az még hagyján, de mit szóljak, ha én nézek a tükörbe? (Megjegyzés: egyébként amióta romlik a szemem, úgy egyre szebbnek látom őt, ez is egyfajta PhotoShop.) – Spórolnunk kell – mondja, és sóhajt egy nagyot –, ezért lemondtam egy újságelőfizetést, a Cascót, módosítottam a telefondíjcsomagot és a ház biztosítását. – És így mennyit tudunk megtakarítani havonta? – Úgy kb. tízezer forintot. – Na, nem bánom, akkor most elmehetsz a fodrászhoz.

Rendszám

A nejem nagyon jó autóvezető, de néha vele is történnek kisebb gikszerek. Egy alkalommal véletlenül a garázs hátulján ment ki a kocsival, ott, ahol nincs ajtó. De nem ő volt a hibás, hiszen csak lecsúszott a lába a kuplungról. Máskor miután már beállt a felújított garázsba, bűntudatosan közölte, hogy volt egy kis koccanása, hátulról belement egy olyan autóba, aminek vonóhorga volt. – És mi történt? – kérdeztem. – Nincs nagy baj, csak a rendszámtábla horpadt be egy kicsit. Semmi gond, holnap elviszem a szerelőhöz, az majd kikalapálja – gondoltam. A szerelő másnap: – Uram, kész a rendszámtábla, sikerült kiegyenesíteni, de hadd kérdezzem meg, hogy mi legyen a motorháztetővel?!

Hűség

A szolgáltatók valószínűleg a konkurenciaharc hevében, egyre gyakrabban alkalmazzák az ún. „hűségidőt”. Ha én például telefonkészüléket vásárolok, akkor egy, vagy két év hűségidő vállalásával kapom meg a „legkedvezőbb” árat. Félreértés ne essék, nem a szolgáltató vállal hűséget, akinek én fizetek, hanem én. És ha netán két éven belül felmondom (az egyoldalú, apróbetűs) szerződést, vastag büntetést kell fizetnem. Ezt egyben talán lehet zsarolásnak is nevezni. De eszembe jutott, hogy az élet más területein is be lehetne vezetni a fix hűségidőt. Mondom a nejemnek (aki velem együtt sokadik évtizedét, no meg harmadik férjét tapossa), hogy tíz év házasság után már nemcsak a hűségidőm járt le, hanem a garancia is. 34


Pofon a síneken

Az asszony megcsalta a férjét. A férj tudomást szerzett róla, de nem csinált nagy ügyet belőle, a család békéje lebegett a szeme előtt. A csábító megtudta, hogy a férj tudja, ezért egy idő után lelkiismeret furdalása volt. Egy alkalommal együtt voltak mindhárman egy esküvői mulatságon, ahol a két férfi jól beivott, de szerencsére jó természetük volt, így nem foglalkoztak egymással. Hajnalban együtt ment a társaság egy része a vasútállomásra, hogy hazamenjenek. A férj valahogy önkéntelenül is szemmel tartotta riválisát, miközben a peronon az asszony mellett várt. Egy idő után szem elől vesztette és rosszat sejtve elkezdte keresni. A peron legvégén a sínek árkában egy alakot látott. Odament és megkérdezte emberét, mit keres ott. – Megölöm magam – mondta. – Miért? – jött a válasz. – Nem találok mentséget magamnak, szeretem a feleségedet, de nem akarom tönkretenni a családotokat, így hát ezt a megoldást választom. – Gyere ki a sínek közül, mindjárt jön a vonat! – Nem! Itt akarok maradni! A távolban már látszódtak a mozdony fényei. A férj lemászott a sínekhez, nem gondolkozott sokat, csak azt tudta, hogy egy embert meg kell menteni. Szépen kérte ismét, hogy álljon fel és jöjjön ki. Közben a fények egyre közeledtek, nem sok idő maradt a választásra. A férj nem volt egy verekedős fajta, de most már úgy érezte nincs más megoldás, meg kell tennie. Ahogy csak bírta, ököllel állon vágta a férfit, aki összeesett a síneken. A férj minden erejét összeszedve kiemelte őt a peronra és maga is kimászott utána, ahova ebben a pillanatban befutott a vonat. Fél év múlva a megmentett ember becsöngetett a család lakásába. A férj nyitott ajtót. – Mit keresel itt? – Szeretném megköszönni az életemet és bocsánatot kérni tőled! A férj beengedte őt és megkínálta egy itallal. Jól elbeszélgettek. Az asszony nem volt otthon.

Barna cipő

Ifjú házasként elkísértem feleségemet cipőt vásárolni. Középbarna körömcipő volt az elképzelés. Az üzleteket járva egyre szomorúbban konstatáltuk, hogy NINCS BARNA CIPŐ. Úgy éreztem, hogy egy ilyen kudarc nem kezdhet ki rajtunk, hiszen én mindenben igyekeztem a nejem kedvébe járni. 35


Több hónapon keresztül bárhol jártam, benéztem minden cipőboltba és egy idő után eszelősen, barna, 39-es körömcipő után érdeklődtem. Sokáig nem volt barna, 39-es körömcipő, mígnem – úgy 5 hónap után – megláttam egyet. Hazarohantam, örömmel újságoltam, hogy végre találtam! – Mit találtál drágám? – Hát barna, 39-es körömcipőt! Ugye, most boldog vagy? – Barna körömcipőt? Nem akarok barna körömcipőt venni, nincs is mihez felvennem.

Alku

Szeretem a szép festményeket, amíg dolgoztam, néha megengedtem magamnak, hogy néhányat megvegyek. Ezek a vásárlások kivétel nélkül kemény alkut követően jöttek létre, amiket kötelező jó mulatságnak tekintettem és általában (számomra) eredményesek is voltak. Nyugdíjasként gondolni sem lehet már ilyen hívságokra, de a napokban nem tudtam ellenálni a kísértésnek, amikor a közelben felfedeztem egy új képkereskedést. Benézek ide, mondtam a nejemnek, de te csak intézd a dolgaidat. Válasz helyett csak a szikrázó szemeit láttam. A sok giccs láttán már majdnem ki is fordultam az üzletből, amikor véletlenül megpillantottam álmaim festményét, amire rutinszerűen azonnal alkudni kezdtem. Úgy elfogott a régi múltat idéző alkuláz, hogy teljesen elfelejtettem, hogy hiába ad a kedves és készséges eladónő 10, 20 vagy 30% engedményt, én akkor sem tudom a nyugdíjamból megvenni a képet. Aztán egyszer csak azon vettem észre magam, hogy már közel 50% volt az árengedmény, ami megütötte egykori alku-rekordom mértékét. Képzeletemben már a nappalim falán láttam lógni legújabb szerzeményemet, amikor betoppant a nejem, akinek azonnal eldicsekedtem alkubeli sikeremmel és megmutattam neki a csodás festményt. Ő azonban érzéketlenül csak ennyit mondott: – NEM VESZÜNK FESTMÉNYT! Sajnos vele már nem tudtam alkudni.

36

Autók Mercedes

Élvezettel olvasom Kati Marton könyveit. A „nép ellenségei”-ben leírtakból kiderül, hogy hozzávetőleg ugyanakkor és ugyanott voltunk gyerekek, kiderül az is, hogy az édesapját az ÁVO úgy vitte el, hogy az utcán megállt mellette egy fekete Mercedes, amiből két detektív szállt ki, majd betuszkolták és hónapokig semmi hír nem volt róla. Amikor az olvasásban ide értem, egy kicsit megborzongtam. Visszaemlékszem gyerekkoromra és, hogy a szomszédban lakott egy bácsi, akiről azt mondták, hogy vigyázni kell vele, mert ÁVO-s. Mindig féltem tőle, egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy ő gépkocsivezető. Nagyon szerettem az autókat és nem tudtam megállni, hogy egyszer meg ne kérdezzem, milyen autóval jár. Fekete Mercedes – Mercedesszel – volt a válasz, ami már akkor is, hogy úgy mondjam prémium márka volt. – És mondd bácsi, nem vinnél el egyszer autózni? – Dehogynem, épp itt áll a ház előtt, gyere elmegyünk egy kicsit. Beültem a természetesen fekete Mercedeszébe és a macskaköves budai alsó rakparton százzal végigszáguldottunk. Akkor én voltam a világ legboldogabb gyereke. Lehet, hogy előtte pont a nép ellenségei utaztak vele?

Biciklilámpa

Télen a sötét, ködös hajnalban indult munkába. Kinyitotta a kertkaput (a kutya ilyenkor engedelmesen, szó nélkül bement a házába) és kitolatott a garázsból az utcára. Mindig ugyanabban az időben, így gyakran találkozott az utca végén lakó nővel, aki legtöbbször ugyanakkor kerekezett arra. A pékhez ment friss kenyérért a családnak reggelire. Évek óta majdnem minden reggel találkoztak és üdvözölték egymást. A biciklin évek óta nem volt lámpa, ami mindig csak téli sötétben tűnt fel. Arra gondolt, milyen jó lenne, ha a nő egyszer lámpával jönne, nehogy elüsse valaki. És sajnos ezen a reggelen nem vette észre a nőt, talán ő volt figyelmetlen, talán a nő túl gyorsan jött, nem sok hiányzott, hogy tolatáskor elüsse. 37


Aztán munkába menet azon gondolkozott, hogyan tudna segíteni a nőnek, lehet, hogy fel kéne hívni a figyelmét a balesetveszélyre. Biztos megharagudna, hogy kioktatja, hiszen felnőtt emberek vagyunk, tudunk egymásra vigyázni nem? Közelgett a karácsony és hirtelen ötlettől vezérelve elment a barkácsboltba és vett egy kerékpáros lámpakészletet. Szépen becsomagolta és az ünnep előestéjén becsöngetett a nőhöz. Talán így mégsem fog megharagudni. U. i.: Erről jut eszembe, hogy az autókihajtóknál lévő „Vigyázz, autó!” feliratot az autósoknak meg kéne fordítani így: „Vigyázz, gyalogos!”

Kalapos úr

Közel 2 millió kilóméter levezetése után azt hiszem, hogy bátran meg merhetem határozni a rossz autóvezető alapvető ismérveit: – Nincs felkapcsolva a lámpája. – Kalapban van. – Kesztyűben fogja a kormányt. – A tükrök valamelyike (vagy mindegyik) ferdén áll, középen rózsafüzérrel. – A kalaptartón ott ül a bólogató kutya. – Az ablakok egy részén felesleges matricák vannak. – Indokolatlanul lassan halad (betartja ugye a szabályokat), de inkább bizonytalan. De mindenek előtt: – Eláll a füle (mindezt még tetézheti a kalaphoz hozzátartozó kalapzsír, a zakója hajtókáját elborító korpa és a nadrágjában lévő zsebpiszok). A fentiek elsősorban férfiakra vonatkoznak és külön-külön is érvényesülnek. De hadd álljon itt egy internetes gyöngyszem a női vezetőről: Férfi ügyfeleknek : 1. Hajtson az automatához, és nyissa ki az ablakot! 2. Helyezze be az automatába a hitelkártyát, és adja meg a PIN-kódot! 3. Billentyűzze be a kívánt összeget! 4. Tegye el a pénzt! 5. Vegye ki a hitelkártyát és a bizonylatot! 6. Húzza fel az ablakot! Jó utat! Női ügyfeleknek: 1. Hajtson az automata elülső oldalához! 2. Indítsa újból a lefulladt motort! 3. Nyissa ki az oldalsó ablakot! 4. Menjen hátrafelé, amíg az automata az ablak mellé nem kerül! 5. Vegye elő a táskáját, és ürítse ki az utasülésre, majd keresse meg a hitelkártyáját! 38


6. A visszapillantó tükörben ellenőrizze a sminkjét! 7. Próbálja meg a hitelkártyát behelyezni az ATM-be! 8. Szálljon ki, hogy elérje a bankautomatát! 9. Helyezze be a hitelkártyát! 10. Vegye ki és helyezze vissza fordított irányban! 11. Menjen vissza a kocsihoz, és keresse meg a noteszét, amibe felírta a PINkódot! 12. Billentyűzze be az adott számokat! 13. Nyomja meg a „Törlés” gombot, és a társadalombiztosítási száma helyett adja meg a mellette lévő négyjegyű számot! 14. Most üsse be a felvenni kívánt összeget! 15. Vegye el a készpénzt és a bizonylatot! 16. Szálljon vissza a kocsiba, keresse meg a pénztárcáját, tegye el a pénzt, ellenőrizze a sminkjét és induljon el! 17. Tolasson vissza az automatához, szálljon ki, és vegye ki a hitelkártyáját! 18. Tegye el a hitelkártyát! 19. Ha a sminkje rendben, egyes sebességben indítsa újra a lefulladt motort! 20. Vezessen két-három kilométert, és ha gyorsabban szeretne menni, engedje ki a kéziféket! Jó utat!

Fék

A kilencvenes évek neves magyar raliversenyző testvérpárja az ismerősöm volt. Laci volt az aki mindig a volánnál ült, Tibi pedig mindig a mitfárer. Soha fordítva nem versenyeztek. Egyszer megkérdeztem őket, hogy vajon mi ennek az oka. Tibi nem irigyli-e bátyja babérjait? Mi az, ami miatt Laci esetleg jobb kettőjük közül? Tibi válasza: Laci később fékez.

Radar

Egész életemben szerettem gyorshajtani. Egyrészt magáért a száguldásért, másrészt azért, mert az utazással töltött időt időpocsékolásnak tartottam. Sokáig nem is volt probléma, egészen mindaddig, amíg a rendőrök nem kezdtek el keménykedni és lépten nyomon nem mértek. Évtizedek szerencsés kimenetelű gyorshajtásai után jött egy gyászos időszak, amikor többször keményen fizettem, mígnem be nem láttam, hogy ez most már nem megy tovább, muszáj lesz betartani a sebességkorlátozásokat. Nemúgy fiatal kollégáim, akik úgy próbálták a helyzetet megoldani, hogy különféle drágábbnál drágább detektorokat építettek autóikba, de egyik sem működött hibátlanul. 39


Némelyik idegesítően, állandóan csipogott menet közben, némelyik meg pont akkor nem jelzett, amikor kellett volna. Így aztán ugyanúgy fizettek a gyorshajtásért, mint azelőtt és panaszkodtak, tanakodtak, hogy mi lenne a megoldás. – Gyerekek! Én megtaláltam a legjobb megoldást és azóta nem fizettem még büntetést! – mondtam. – Na, mi az a titok, mondd el nekünk! – Hát, képzeljétek el, a titok nyitja végtelenül egyszerű és egy fillérbe sem kerül. Betartom a KRESZ-t és árgus szemekkel figyelem a sebességkorlátozó táblákat.

Rendőrfuvar

Mielőtt első autómat megvettem volna, egy évig minden nap autóstoppal jártam az M7-esen Budapestre dolgozni. Eleinte kicsit nehézkesen ment, de amikor levágtam a hosszú hajamat és a fekete szakállamat, diplomata táskát vettem a kezembe és farmer helyett öltönyt viseltem, egész hatékonyan működött. Egy alkalommal korán reggel megállt mellettem egy rendőrjárőr és azt mondta: – Ugye tudja, hogy autópályán tilos stoppolni. – Persze, hogy tudom – válaszoltam, de én nem stoppolok, hanem a munkámat végzem. – Ugyan már, milyen munkát végez itt a gyorsítósávon. Azonnal távozzon! – Nézze, én a közútnál dolgozom és az a feladatom, hogy a pályát figyeljem. – Mit figyel? – Nézzen oda, ott nem messze, a hídnál le van süllyedve a pálya, az autók mindig döccennek egyet. Ezt kéne kijavítani. A rendőr erősen nézett és amikor látta, hogy az autók tényleg döccennek, meggyőződött állításom igazáról. – És mit lehet ezzel csinálni? – kérdezte – Ha most visszamegyek az irodámba Pestre, akkor írásban javaslatot fogok tenni a javítás módjáról. A rendőr egy kissé még mindig kételkedve állt. – Egyébként – mondtam – épp befejeztem a munkám, nem vinne el kolléga úr Budapestig, ha már úgyis arra megy? – kérdeztem nagy pofátlanul. – Dehogynem kolléga, szálljon be! Így aznap is stoppal mentem dolgozni. Exkluzív körülmények között.

Fedél nélkül

A hetvenes évektől kezdve mostanáig nagyon sok autóm volt. Részben privát, részben hivatalos, de a legtöbb az, amit nem tudtam megvenni. Csak vágyakoztam utánuk. Egyszer például gyerekkoromban amerikai csomagban egy gyönyörű gyöngyházbordó lendkerekes játékautót kaptam. Emléke máig él bennem, már többször elhatároztam, hogy a következő autóm nosztalgiából ilyen színű lesz, de soha nem sikerült. 40


Aztán itt van ez a piros Ford V8-as 1932-ből, amit ugye a kor már rég meghaladt, de azért esztétikai értéke ma is felbecsülhetetlen. Vagy a Cadillac Eldorado 1959-ből, milyen jól lehetett vele csajozni! A Lincoln Limousine 2003-as modelljét sem tudtam megvenni, még szerencse, mert nem fért volna el a nemlétező földalatti teremgarázsomban. A VW New Beetle-t a 2000-es évek elején már majdnem megvettem, de a szalonban nem tudtak adni róla egy prospektust, hogy megmutathassam a feleségemnek és ezért dühömben lemondtam róla. De most nézem, hogy az álomautóim közül három is kabrió lett volna. Jó, hogy nem vettem meg egyiket sem, mert a nagy rongyrázás közben még a végén fedél nélkül maradtam volna. Tovább gondolva; be nem teljesült vágyaimat kibővíthetném a számomra már elérhetetlen hölgyekkel is. Csak az a baj, hogy túl terjedelmes lenne a felsorolás. Tibor! Ébredj!!!

Ford V8, 1932

Cadillac Eldorado

Lincoln Limousine, 2003

VW Beetle

41

Utazások

Ez a kép nem Hollywood-ban, nem Budapesten, hanem Bécsben készült. Wiener Ziccer

Vicc-Air

Lisszabon-Budapest, korai fapados járat, esti indulás a szép nyaralás után. Felszállás után a pilóta, magyarul: – Üdvözlöm önöket az X Air 354-es járatának fedélzetén, Lisszabon–Prága útvonalon. Rövid szünet után: – Helyesbítek, ez nem az X Air 354-es, hanem a 453-as járata Lisszabon–Prága útvonalon. Újabb rövid szünet, majd: – Helyesbítek, ez valóban az X Air 453-as járata, de nem Lisszabon–Prága, hanem Lisszabon–Budapest útvonalon. Kérem, érezzék jól magukat! Jó repülést és leszállást kívánok! (Ekkor már mi is.) Kb. ötven perc múlva megint a pilóta: – Kedves utasaink! Ha jobbra néznek, akkor Genf fényeit látják.(A gépet erősen jobbra döntötte, hogy mindenki láthassa.) Majd kisvártatva: – Ha balra néznek, akkor pedig Loussane város fényeit. (A gép balra dőlt nagy örömünkre.) Ez ismétlődött több alkalommal, egészen a Balatonig, majd a pilóta a fülke előtt állva elfogyasztott whiskey után (!) biztonságosan letette a gépet. Repülőn, ilyen barátságos légkörben még soha nem izgultam ennyire. 42


Boríték

München, Hilton. Üzleti útra érkeztem. A bejáratnál egy Audi A6-osból szállok ki, a rendszerváltás első évében. A londiner esernyőt tartva fölém, az indítókulcsot kéri. Nem értem. Különben sem tudok természetesen viselkedni, nem vagyok hozzászokva a jóhoz. Hát szeretne a kocsival beállni a garázsba, a csomagokat is bízzam rá, majd felviszi a szobámba. Ahhoz képest, hogy fillér nélkül érkeztem, elég vakmerően indul a dolog. Az anyacégünk tulajdonosa hívott meg ugyanis, az ő vendégei vagyunk. Nem volt idő az utazásra felkészülni, csak a szakmai dolgokkal, a többit meg majd meglátjuk. Nyolcfogásos vacsora a szálló kínai vendéglőjében, éjjel szexcsatorna nézés a TV-n. Reggel borotválkozás közben a küszöb alatt boríték csúszik be a nevemre címezve. Ki akart itt nekem levelet írni? A számla volt. Tartalmazta a szexfilm nézést is percre pontosan. Ennyi pénzem nem volt. A reggelinél nagy tisztelettel átadtam a borítékot vendéglátónknak. Szerencsére nem nézte végig tételesen és minden teketória nélkül kifizette. Ez volt első üzleti utam külföldön. Azért később eredményesebbek is voltak.

Zacc

Egy másik fontos, reményt keltő tárgyalásra repülőn utaztam Németországba. Fapados járat, de azért egy kávét megengedtem magamnak. Asztallapocska kihúzva, stuardess jön és felszolgál. Mielőtt még letenném, a csésze kicsúszik a kezemből és az egész rámborul. Nyakkendő, ing, zakó, nadrág mind kávéval borítva. Kisvártatva érzem, hogy már tovább is jut a forró léből, a szép bőrülésben alul lötyög az egész, így még valószínűleg az alsógatyám is kávés. A segítségül jött törlőkendők csak tüneti kezelést adtak, Frankfurtban a partnerem csodálkozva nézett végig. Szabadkozva indultam a megbeszélésre, ami közben szépen megszáradt minden és önbecsülésem is helyreállt lassan. Talán az incidens miatt felturbózva, egész nap nagy formában voltam. Tárgyalófeleim szeme délutánra nem az én látványomtól torzult el, hanem a kialkudott ártól.

Rablók

Pályázat, méghozzá külföldön. Úgy tűnt, minden le van zsírozva, hozzuk minél előbb, nehogy a határidőből kicsússzunk. Vérmes reményekkel érkeztünk az illetékes minisztériumhoz, ahol már vártak. De mit ad Isten, a minisztérium előtt óriási tüntető tömeg, transzparensekkel, az épületet nem lehetett megközelíteni. A rendőrkordon szélén álló egyenruhásnak mondtuk, hogy milyen ügyben jöttünk, aki elkísért egy hátsó ajtóhoz, így sikerült bejutni. A fogadóbizottság örömmel konstatálta érkezésünket, beiktatták a pályaművet és meghívtak ebédre. Közben a tömeg félelemkeltő módon, megállás nélkül üvöltött. – Mit üvöltenek? – kérdeztük. – RABLÓK, RABLÓK, RABLÓK! 43


Felelősség?

– Repülőgép eltérítés, túszok megölése. – Öngyilkos merénylő, sok halott és sebesült. – Robbantás a metróban, a belvárosban, az üzleti negyedben, a zsúfolt piacon, színházteremben, a felhőkarcolóban. A merényletért a mindenkori terrorista csoport vállalja a „felelősséget”. Milyen „felelősséget” vállal az, aki szándékosan, előre gondosan megszervezve, lehetőleg minél véresebb lövöldözést, robbantást, túszdrámát hajt végre? Miféle felelősség ez, kinek vélik felelősséggel tartozni magukat? Vagy felelősséget vállalva, önként jelentkeznek az igazságszolgáltatásnál a méltó büntetésért? Hol van a felelősségrevonás? Hogy lehet tudatosan gyilkolni felelősséggel?

Puskásland

Egyesült Államok, turistaúton autóbérlés. Az adminisztráció után beültünk az autóba, majd egy utolsó ellenőrző ponton megállított egy mexikóinak, vagy dél-amerikainak kinéző idősebb hivatalnok, aki körbenézte autónkat és egy sematikus ábrát tartalmazó papírlapon bejelölte a néhány hibát, amit a karosszérián észlelt, nehogy a leadáskor később rajtunk kérjék számon. Csupán jelentéktelen karcolásokat talált, azokat is lelkiismeretesen regisztrálta, végül barátságosan megkérdezte honnan jöttünk. – Európából, mondtuk (ami általában mindig elegendőnek bizonyult hovatartozásunk tudakozásánál). De emberünk tovább firtatta. – Európából, de konkrétan honnan? – Hungary – volt a válasz, amire széles mosollyal reagált, majd átölelt és megcsókolt, ami kicsit furcsa volt. – Áááá! Hungary, Puskásland! Ti a barátaim vagytok. Visszakérte a papírt és azon annyi hibát rajzolt az autó kontúrjaira, mintha már most totálkáros lenne az autónk. Híres futballnemzet tagjaiként távoztunk a telephelyről, büszkén gördültünk be nagybácsikám háza elé LA-ben. Szerencsénk volt. Gyuszi bácsi másnap nekitolatott bérelt autónknak, de mi nyugodtak maradtunk, mert a papíron még mindig maradt Hollywood-i parkoló bőven hely a további koccanásokra. 44


Kultikus

Életünk tele van rejtélyekkel. A történelem is. Gyakran találkozik az ember megmagyarázhatatlan jelenségekkel, helyekkel, építményekkel, történetekkel. Mi lehetett a célja az angliai stonehenge-i kő-körnek? Vallási, kulturális, csillagászati, vagy áldozati helyszín volt? Miért faragtak a régi emberek hatalmas, egymáshoz nagyon hasonló kőszobrokat tömegével a Húsvét-szigeteken? Hogy szállították a helyszínre és hogy állították fel őket? Mi volt a céljuk? Hogyan és miért készültek a perui Andok híres Nazca-vonalai. Mi volt a célja a sok hegyoldalba vésett állat és emberalaknak. Vagy miért építettek titokzatos technikákat alkalmazó épületekkel egy várost a Machu Picchu-n? Sötétben tapogatózunk. De azért találtunk egy jól hangzó, de semmitmondó szót e helyekre: KULTIKUS.

Stonehenge

Peru, Andok, Nasca-fennsík

A Machu Picchu, előtérben egy mindenre elszánt turistával 45


Lehet másképp is

Hogy mennyire megváltozott a világ az elmúlt 20-30 évben, az abból is látszik, hogy amikor 1986-ban először az Egyesült Államokban jártam, néhány, már mai szemmel elképzelhetetlen „lazasággal” találkoztam. – A belföldi repülőjáraton Washington és New York között a repülőjegyet felszállás közben, a levegőben vettem meg a kalauztól. Ezt megelőzően, sem a csomagomat, sem a ruházatomat nem vizsgálták. – A World Trade Center tetőtéri kilátójához szállító liftbe ugyancsak mindenfajta ellenőrzés nélkül jutottam be, a legutolsó, a legfelső teraszra vezető mozgólépcső előtt futólag megnézték ugyan a hátizsákomat, de csak azért, mert ejtőernyőt (!) kerestek, nehogy az előző naphoz hasonlóan valaki virtusból ismét leugorjon. – A Washington melletti Andrews elnöki repülőtéren egy ünnep alkalmával nyilvános légiparádét rendeztek, ahova „kommunista” piros (!) útlevélA WTC 1986-ban lel a zsebemben minden teketória nélkül besétálhattam és megnézhettem az ott kiállított összes amerikai harci repülőgépet, beleértve az Air Force One, akkor még Ronald Reagant szállító óriásgépet és a titkos SR-47-es kémrepülőgépet is, amely akkor a sebességi világrekordot tartotta. Akkor úgy éreztem, hogy a világ legszabadabb országában mindez természetes és a jó példát mindenhol követni kellene. Eszembe sem jutott, hogy másképp is lehetne... AirForce One anno

Paulaner

San Diego, Kalifornia, a nagy tengeri kikötő egyik jófajta sörözőjének teraszán. Jön a pincérnő és kérdezi, milyen sört kérek. A kedvenc söröm akkortájt a Paulaner volt. Gondoltam, próbára teszem a pincért, nem reméltem, hogy a világ másik felén ismerik ezt a finom német sört, és mondom neki: – Paulanert kérek. Azzal a biztos tudattal mondtam, hogy helyette valamilyen más fajtát fog majd javasolni. 46


– Világos, félbarna vagy barna Paulanert óhajt? No, ekkor meg én ámultan el. Annyira, hogy zavaromban csak kisvártatva válaszoltam: – Félbarnát. Aztán eszembe jutott, hogy nem is ittam még ilyet. Később bementem a bár részbe és csodák csodájára 58 féle csapolt (!) sör volt kapható, mindegyiknek külön csappal. (Szerintem nálunk, mondjuk 58 helyett 8 csap lenne, az is ugyanabból a hordóból jönne.)

Csapra verve

47

Idegen tollak Elemér

Nagybácsikám egész életében dolgos ember volt, mégis ő fogalmazta meg a lustaság egyik legjobb definícióját: jobb állni, mint menni, jobb ülni, mint állni, jobb feküdni, mint ülni. Elemér az Egyesült Államokban, a Kaliforniai Állami Egyetemen (California State University of Fresno, magyarul CSUF) nyelvészprofesszor volt. 1945-ben vándorolt ki és több, mint 60 év múltán is hibátlanul beszélt magyarul. Élete végéig fáradhatatlanul kutatta a magyar nyelvet, sőt tudott honfoglalás kori ősmagyar nyelven is beszélni. Két figyelemre méltó költeményét itt olvashatjuk Nagy Elemér: 80 év tükörképe Akarod tudni hogyan éltem s ki vagyok? Alkottam-e valami szépet és nagyot? Hát halld mit építettem egy életen át: Csak magas falakat vagy félig kész kupolát; A tégla sorok éveim száma, nem titok; Gyűrűikből a fák korát is megtudod. Minden egyes tégla életem egy része: Az ifjú éveknek sok színes reménye, A férfi kor küzdelme, sikerek, szerelem. Idegen világban hogy álltam meg helyem. Voltak nagy gondjaim, jöttek sorscsapások, Kis örömök után fájó csalódások. Életem tartalmát pontosan megtudod, Ha a téglák színét és számát számolod. A piros szín jelzi mi szépet ad az élet: Az ilyen színű tégla bizony elég kevés: Néhány igaz öröm, a többi színlelés. Fekete a gyásznak, bánatnak a színe: Ebből a színből is bőven jutott ide. Értelmetlen órák, napok színe barna: Ez a szín is gyakran került fel a falra Az átlag napokat festi a sok szürke. 48


S a színek így együtt életemnek tükre. A csonka kupolát lassan befejezem, Ha Te megsegítesz, Jóságos Istenem. Adj nekem még néhány piros színű téglát, S, hogy Benned találjam életemnek célját. Nélküled a háznak nincs szilárd alapja Akármilyen színű téglákból van rakva. Nagy Elemér: Elmélkedés 90-ik születésnapomon „Ki mint vet, úgy arat” –mondja a közmondás. De vajon egyértelműen mindenkire vonatkozik-e? Vagy vannak kivételek? Elgondolkodom ... És a bölcs mondás így szűrődött át lelkemen. Az én földemen sohasem termett dúsan tiszta búza. Pedig gondosan szántottam, jó magot vetettem. Sarjadó vetésem mohó gyom ellepte. Érő termésemet szélvihar tépte, jégeső verte. De panaszra mégsem nyílik már fáradó ajkam. Uram, Te mindig megkönyörültél rajtam. Mert az aratáson mindig volt egy maroknyi szép kalász. És konkoly közül biztatóan nevetett rám a sok piros pipacs És a szende kék búzavirág. És szántom a földemet újra, gondosan, mélyen. Vetem a jó magot mind két kézzel. És várok ... És álmodok ... Sarjadó vetésem giz-gaz most nem lepi. Érő termésemet jégeső nem veri. Uram, köszönöm áldásodat! És hálásan nézek az égre, Életemnek célját most elérem végre. Tiszta búzát ígér a sok szép dús kalász. De alig látó szemem mégis könnybelábad már, Mert nincs piros pipacs és nincs kék búzavirág.

49

Elemér és nagynéni


Nelli mama

Egy ugyancsak 90 felett járó másik családtagunk – nevezzük dédimamának – ismeretlen költőtől átvett verse összecseng az előző kettővel. Hadd dicsekedjek vele is: Fületlen bögre Ma este elmosogattam nyolcra Rakosgattam fel a bögréket a polcra. Kettő van fületlen, de előlről szépek Egészen olyanok, mint a többi épek. Csak a fületlen részt hátulra kell tenni. S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni. Most eszembe jutott a sok felebarátom, Hogyha képletesen fületlennek látom, Úgy teszem fel őket életem polcára, Hogy ne lássak mindig arra a hibára, Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra, Mert ha csak úgy térek egyszer nyugovóra Akkor úgy tesz fel az igazságos Isten – ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn – A mennyei polcra nagy irgalmas szemmel: Hátrafelé az én letörött fülemmel.

Internet gyöngyszem

– Uram! Vigyázz rám, hogy öregségemben is szerethető legyek! – Fékezd meg túlbuzgóságomat, amellyel azt képzelem, hogy nekem minden témához mindig mondanom kell valamit! – Szabadíts meg attól a jószándékú segíteni akarástól, amellyel mindig én akarom elrendezni mások rendezetlen ügyeit! – Ne vegyem zokon, ha az emberek beavatkozásnak nevezik a segíteni akarásomat! – Taníts meg arra, hogy okos legyek, de nem okoskodó. Legyek mindig készen a szolgálatra, de a mellőzést is el tudjam fogadni! – Beletörődtem Uram, de azért ugye megérted azt a kérésemet, hogy legalább néhány barátom maradjon az utolsó években? – Taníts meg arra, hogy tudjak hallgatni a betegségeimről és a nehézségeimről! – Ezek évről évre növekednek és velük együtt nő bennem a hajlandóság arra, hogy mindig ezekről beszéljek! 50


– Nem merem azt a kegyelmi ajándékot kérni Tőled, hogy őszinte együttérzéssel tudjam hallgatni másoknak a betegségekről szóló folyamatos panaszkodását, de legalább adj erőt, hogy türelmesen végighallgassam őket! – Azt sem merem kérni, hogy halványodó emlékezőképességemet erősítsd vis�sza olyanná, amilyen régen volt. – Inkább azt kérem, hogy adj nekem több szerénységet és kevesebb magabiztosságot, amikor előfordul, hogy mások ugyanarra az esetre másképp emlékeznek, mint én! – Ajándékozz meg azzal a bölcsességgel, amely beláttatja velem, hogy én is tévedhetek! – Taníts meg arra, hogy előítéletektől és irigységtől mentesen fel tudjam fedezni az utánam következő nemzedékek igazát és ajándékozd nekem azt a derűs szabadságot, hogy sok jót tudjak mondani a fiatalokról! – Tölts be úgy a szereteteddel, hogy öregségemben is szívesen szóba álljanak velem az emberek! – Tudom, hogy nem vagyok szent, de azt is tudom, hogy az öregember örökös zsörtölődése az ördög munkájának csúcsteljesítménye. – Add Uram, hogy így legyen!

A gazdag szegény ember

... a fenntartható fejlődésről beszéltünk, arról, hogyan mentsük meg a tömegeket a szegénység karmaiból. Mi az, ami ott motoszkál a fejünkben? A fejlődés és a fogyasztási modell az, ami a bővelkedő társadalmakat uralja? Azt kérdezem magamban: Mi történne, ha Indiában az emberek családonként ugyanan�nyi autóval rendelkeznének, mint a németek? Mennyi oxigén maradna nekünk, hogy belélegezhessük? Még világosabb leszek. Van a világon jelenleg annyi erőforrás, ami lehetővé teszi, hogy 7 vagy 8 milliárd ember ugyanolyan fogyasztási szintet és pazarlást élvezhessen, mint a leggazdagabb nyugati társadalmak? Lehetséges lesz ez valaha is? Vagy egy napon egész másfajta párbeszédet kell megkezdenünk? Mert mi hoztuk létre ezt a civilizációt, amiben élünk: a piac, a verseny termékeit, ami egy elképesztő és kirobbanó anyagi folyamatot indított el. A piac azonban piacközösségeket hozott létre. Ennek lett a végeredménye ez a globalizáció. Mi irányítjuk a globalizációt vagy az irányít bennünket? Lehet a könyörtelen versenyen alapuló gazdaságban szolidaritásról beszélni? ... hogy mindannyian egyek vagyunk? Milyen messzire terjed a testvériességünk? A nagy válság nem gazdasági válság, jóval inkább politikai válság. Ma már nem az emberek uralják azokat az erőket, amiket szabadjára eresztettek. Sokkal inkább ezek az erők uralják az embereket és az életet. Mert nem azért jöttünk erre a boly51


góra, hogy egyszerűen csak fejlődjünk, tekintet nélkül mindenre. Azért jöttünk erre a bolygóra, hogy boldogok legyünk! Mert az élet rövid és pillanat alatt véget ér! És egyetlen anyagi holmi sem olyan értékes, mint az élet. Ez mindennél fontosabb. De ha az élet úgy csúszik ki az ujjaink közül, hogy dolgozunk, folyton csak dolgozunk azért, hogy még többet fogyaszthassunk, és a fogyasztói társadalom a motor, hiszen ha a fogyasztás megbénul, akkor a gazdaság leáll és a stagnálás kísértete jelenik meg mindenki szeme előtt. Pedig éppen ez a túlfogyasztás az, ami a bolygóra veszélyes. Ezt a túlfogyasztást pedig azzal tudják fenntartani, hogy rövid ideig használható eszközöket gyártanak, mert úgy sokat lehet eladni. Így aztán egy izzó élettartama alig 100 óra, pedig vannak olyan izzók, melyek 100.000 órát égnek! De ilyeneket nem szabad gyártani, mert problémát okoz a piacon. Mert dolgoznunk kell és fenn kell tartanunk a „használd és dobd el” civilizációt, így aztán egy gonosz csapdába kerülünk. Alázatosan azt mondom, amit a régi gondolkodók, Epicurus, Seneca és az ajmara indiánok is megfogalmaztak: „szegény ember nem az, akinek kevés vagyona van, hanem az, akinek a végtelenségig többre van szüksége és végtelenségig többet és többet kíván.” Ez egy nagyon fontos kulturális dolog. Tudom, hogy amiket mondok, nem könnyű megemészteni.De rá kell jönnünk, nem a vízkészletek válságos helyzete és a környezettel szembeni erőszak az igazi ok. Az igazi ok az a civilizációs modell, amit mi hoztunk létre. És az életmódunk az, amit felül kell vizsgálnunk. Egy olyan kis országban élek, mely bővelkedik természeti erőforrásokban. Kis országom lélekszáma, alig több, mint 3 millió. De van kb. 13 millió tehén, a világ legjobbjai. És van kb. 8 vagy 10 millió kiváló birka. Országom élelmiszert, húst, tejterméket exportál. A föld csaknem 90%-a termékeny. Munkatársaim keményen harcoltak a 8 órás munkanapért. És most ezt 6 órára csökkentik. De az az ember, aki 6 órát dolgozik, két állást vállal, ezért hosszabb ideig dolgozik, mint azelőtt. De miért? Mert havonta kell fizetnie az autóért, amit megvett, a motorkerékpárért, és fizetnie és fizetnie kell és mikor mindezzel végzett, rájön, hogy reumás öregember, mint én és már vége is az életének. És akkor megkérdezhetjük: Hát ez az emberi sors? Azt mondom, ezek a dolgok a legfontosabbak. A fejlődés nem lehet a boldogság ellen! Az emberi boldogságot kell szolgálnia, a Föld szeretetét, az emberi kapcsolatokat, a gyermekek nevelését, barátságok ápolását, az alapértékek őrzését! Pontosan azért, mert ez a legértékesebb kincsünk, amink van: a boldogság! Amikor a környezetért harcolunk, nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a környezet első eleme, az emberi boldogság. José Mujica, Uruguay elnökének beszéde, 2012 (fordította: sevaster 1) 52


Három-parancsolat

Egyszer egy irodában, a falon olvastam ezt a munkahelyi „három-parancsolatot”: Dolgozz keményen! Ne hazudj! Másoknak ne okozz kárt! Akinek az irodájában fügött a falon, sajnos egyiket sem tudta megvalósítani. A jó szándék azért dicséretes. Lehet, hogy másokra gondolt?

Zoltán

Zoltán kémkedésért ült hosszú éveket az átkosban. Soha, még furcsa halála után sem rehabilitálták. Ez a két vers tőle van: Auróra Lent még szépet álmodik a csend, fenn az ég már lilán dereng, prédáját emészti a farkas, inni megy egy szomjas szarvas, vadász figyel, tölti fegyverét, eléri-e a hűs patak vizét? Kisfogház, 1987. október Béke poraimra Űzött székely lányától születtem, szeretetéhesen lelenckedtem, meleget, fényt, barátot kerestem. A rideg hatalmat megvetettem, gyáva talpnyalóira is köptem, hosszú évekig fegyencként tengtem. Volt néhány barátom és szerelmem, jó volt ha szerettek, szerethettem, az öröm morzsáit megfeleztem. Kisfogház, 1989. május 53

Találmányok,

megvalósult vagy elvetélt ötletek Találmány 1.

Elektrosztatikus porszívó, ami a helység közepére állítva elektromos töltést ad a porszemcséknek és elektromágnesesen magához vonja azokat egy néhány másodperc alatt. Szerintem ez technikailag már most megoldható lenne. Akkor nem kéne állandóan porszívóznom.

Találmány 2.

Térbeli hologram-film, melyben a néző is részt vehet, akár régmúlt, megtörtént, valódinak tűnő eseményekben és szereplőkkel. Így átélhető lenne a „helyszínen” bármilyen történelmi esemény az „eredeti” szereplőkkel. (Lehet, hogy már most is ilyen moziban ülünk? Az átélt, valóságnak tűnő virtuális világban?)

Találmány 3.

Átlátszó közlekedési tábla, amely pl. körforgalomban nem akadályozza a kilátást. Egy forgalomtechnikai cég terméklistáján szerepel 2010 óta. Senkit nem érdekel. Jobb a mostani táblák hátulján olvasni olyan hasznos információkat, mint például: kútfúrás, varázshólánc, fakivágás stb.

Találmány 4.

Átlátszó dolog

3D

Magyarázat: Beszéljünk meg egy randevút mondjuk New Yorkban, a Fifth Avenue (1. dimenzió) és a 34. utca (2. dimenzió) sarkán álló Empire State Building 86. emeleti (3. dimenzió) kilátójában este 8-kor (4. dimenzió)! Ez a négy dimenzió térben és időben egy 1D 2D pontot határoz meg. Az ötödik dimenzió pedig ér4. D=idő 5. D=lét-tudat zésem szerint a lét-tudatunk. 54


Iker csillagászati távcső

Találmány 5. Találmány 6.

Lamborghini autó (a rajz és a fotó készülte között 43 év telt el)

Rajz 1968-ból ... és Lambo 43 év múlva

Találmány 7.

Könnyűfém felnis úthenger (ez egy vicc)...

Találmány 8.

Tervezést követő látványterv=jövőkutatás – Megtervezett repülőgép számítógépes szimulációja=jövőkutatás – Atombomba számítógépes szimulációja stb.=jövőkutatás

Találmány 9.

Színes, 3D-s röntgenfotó testünk teljes belső szerveiről, amiben élőben lehet tanulmányozni azokat működés közben, és a betegséget azonnal szemrevételezni.

55

Szex Mellékhatások

Egy barátunk elhatározta, hogy megpróbál végre örömöt szerezni a feleségének. Miután már egy éve nem volt erekciója, vett egy adag Viagra tablettát. Nagy várakozással vitte haza, de használat előtt gondosan elolvasta az útmutatót, amiben benne voltak a mellékhatásokra figyelmeztető felsorolások is. Szédülés, hányinger, magas vérnyomás, levertség, eszméletvesztés stb. – Egy életem, egy halálom, mégis megpróbálom, hátha eredményes lesz.-mondta. – Na és mi történt, mesélj, hatott az anyag, sikerült örömöt szerezni: – Hát megmondom őszintén, sajnos kizárólag a mellékhatások érvényesültek.

Erika

A hatvanas években találkoztam egy német (akkor nyugatnémet) lánnyal, akivel néhány kellemes estét töltöttem együtt. Egy átmulatott éjszaka után – már hajnalban – feljött hozzám megnézni a bélyeggyűjteményemet. Már vízszintes helyzetben voltunk(a fárasztó tivornya miatt), amikor légyottunkat anyám kopogása zavarta meg. – Kisfiam lassan hat óra, ideje felkelned és munkába menned! Kötelességtudó ember voltam már akkor is és nem szívesen ugyan, de felkeltem még a búcsúzás előtt. Később már nem találkoztunk, csak leveleztünk. Hívott, hogy menjek ki hozzá, de valami miatt nem vitt rá a lélek. Aztán később kiderült, hogy a NATO-nál dolgozik, ami akkoriban ősellenség volt nekünk. Így aztán szerencsére nem csináltam Németországban karriert. Vagy csinálhattam volna?

Numero kettő perc

Idős barátunk társaságban bőszen dicsekszik szexuális teljesítményeivel. Mi megadóan hallgatjuk, de amikor már arról van szó, hogy milyen gyors, hogy neki már két perc alatt megvan, érted, két perc alatt! Akkor valaki megkérdezi: – És, ha nővel vagy?

Lakihegy

Évekig a nagy rádióadó torony közelében dolgoztam. Mondom fiatal kollégáimnak, hogy vigyázzanak, mert az adó kisugárzása impotenciát okoz! – Honnan tudod, Tibi bácsi? – Gyerekek, én magamon már tapasztalom. 56


Hiányérzet

– Szívem Már régen szerelmeskedtünk! Nem telt le már a két hónap? – Nagyon hiányzol drágám, én mindig rád gondolok! – Lehet, hogy épp az a baj. Miért nem gondolsz inkább Alain Delonra, akkor talán megjön a kedved. Én meg a Gobbi Hilda helyett megpróbálok Claudia Schifferre koncentrálni. Hátha így sikeresek leszünk. – Meg különben is. A sok nehézség mellett az a legfontosabb, hogy szeressél, a többi le van szarva. – Te is. – ??? – Mármint, hogy szeress te is!

Telefon-szex

– Halló, központ? Kezit csókolom, Benkei úrral szeretnék beszélni, G. T. vagyok. – Jó napot, melyik osztályon dolgozik? – Nem tudom, ő ezt a számot adta meg. – Megnézem, tessék várni... Igen, sajnos nem tudom kapcsolni, mert foglalt a vonala. – Nem baj, ha lehet várnék rá. – Várhat nyugodtan, de Benkei úr elég sokat szokott beszélni. – Tudok róla, maga is ismeri? – Hát hogyne, de nem akarom ezzel bántani, nyilván sok fontos elintéznivalója van. – Akkor, ha nem tévedek, ön a titkárnője, elég kellemes hangja van. – Köszönöm, mi tagadás, valóban az vagyok. – Még az is lehet, hogy szőke haja van? – Nem találta el, vörös. – Ó! Az a kedvencem, most már remélem, hamarosan személyesen is megismerhetem! – Nincs kizárva, hiszen ha Benkei úrhoz jön, akkor csak rajtam keresztül juthat be hozzá. De meg kell magának mondanom, ő nagyon elfoglalt ember, nem lesz könnyű dolga. – Akkor lehet, hogy sokat kéne várnom, hogy láthassam, nem hagyhatnánk ki elsőre a főnökét? – Mire gondol? – Egy előrehozott találkozásra, ahol személyesen tudnám magával egyeztetni a Benkei úrral való találkozás időpontját. Megfelelne önnek, mondjuk holnap este a Budai Várban, a Fehér Galamb étterem? – Ez egy kicsit gyorsnak tűnik, de szeretem a rámenős férfiakat, úgyhogy rendben, hány órakor? 57


Találkozó után néhány nap múlva összefutottunk Jánossal. – Gratulálok öregem, irigyellek, milyen bomba titkárnőd van! Ugye nem haragszol, ha egy kicsit flörtölök vele? – Nem vagyok irigy, de elárulhatom, hogy Gizi a barátnőm. – ??? – Tudod, a telefonszám az én lakásom száma, és a készülékemhez két telefonkagyló van csatlakoztatva. Amikor hívtál és hetyerésztetek, akkor a nő mellettem feküdt az ágyban, és én hülyére röhögtem magam!

58

Találkozások (panoptikum) Mimi

Idős nagynéném Californiában él és a magyar nyelven kívül két szenvedélye volt: az arany és a Herendi porcelán. Aranyért „Brazilba” járt, mert ott volt egy barátnője, no meg állítólag ott olcsó a minőségi ékszer. Évtizedekkel ezelőtt itthon meglátogatta az akkor még épülő házunkat, én maltert kevertem és téglát rakosgattam, mikor megjelent. Nagyon meg volt elégedve a munka előrehaladását látva és reményét fejezte ki, hogy mielőbb a kész otthonunkban tud üdvözölni minket. Az alap és a földszinti rész már szerkezetileg kész volt, de az emeletre még hiányzott némi pénz. Nem tudtam akkor, hogyan fogom előteremteni. Ránéztem egyik elképesztően széles arany karkötőjére és gondolatban elképzeltem, hogy annak az árából pont kijönne, talán még a vakolás és a kerítés is. Neki nem jutott eszébe, hogy a segítségnek ezt a formáját válassza, én meg nem akartam megkérdezni tőle. Csak eljátszottam a gondolattal, hogy nagylelkűen lecsatolja és átnyújtja; tessék gyerek, itt van, ez az én hozzájárulásom a házadhoz. Neki az arany volt a szenvedélye, nekem a házépítés. Így aztán mindketten boldogok voltunk. A Herendiket szintén szerette. Los Angeles-i házában néhány évtized alatt egész szép kollekciót gyűjtott össze. Egy alkalommal Budapesten kivittem a repülőtérre. Az egyik bőröndje csak Herendit tartalmazott. Kérdezi a vámos: – Asszonyom, nincs valami elvámolni valója, esetleg régiség? – Ó, kérem szépen régiségnek itt Még egy amerikai nagynéni. Mimi vagyok én! A vámos értette a tréfát és mosolyogva tovább engedte. (Akkor még nem voltak átvilágítások) Ő visszakacsintott és a szállítmány sikeresen elment. Csodálatos Herendi gyűjteményét több vitrinben őrizte, nagy becsben tartotta, büszkén mutogatta. Egy dologról feledkezett csak meg. Nem erősítette a szekrényeket a falhoz, a porcelánokat pedig a polchoz. Egy földrengés alkalmával aztán az összes szekrény felborult és a sok értékes porcelán apró darabokra hullott. Szerencsére a nagynéném életben maradt és megkezdhette az új kollekció gyűjtését. Az új szekrényekbe már mindet leragasztotta. 59


Feri

Elhunyt katona barátom, 56-os hős forradalmár, a vitézi rend tagja mesélte egykor, hogy közvetlenül a rendszerváltás utáni egyik kijelölt miniszterelnök kormányalakítási tárgyalásai során megkérdezte tőle, hogy vállalná-e a honvédelmi miniszterséget. Örömmel és köszönettel elvállalta és nagy megtiszteltetésének adott hangot. – Na, és mi lenne az első dolgod, mint honvédelmi miniszter? – kérdezték tőle. – Lebombáztatnám a Bős-Nagymarosi vízierőművet. – mondta. Így aztán szerencsére nem ő lett a magyar honvédelmi miniszter.

Kár

Gyerekkoromban megtanultam, hogy egy nővel akkor szabad kezet fogni, ha ő nyújtja először felém a kezét. Ugyanez volt érvényes a nálam idősebbekre, sőt az általam tisztelt emberekre is. Történt egyszer 1976-ban, hogy Gerald Carr amerikai űrhajós Magyarországra látogatott. A fogadásán és az azt követő sajtótájékoztatón én is ott voltam, akkor jelent meg első könyvem, ami az űrrepülések krónikája volt és amelyben ő is szerepelt. Kamerák „kereszttüzében” adtam át egy neki dedikált tiszteletpéldányt és kértem, hogy az én példányomba pedig ő tegyen egy autogrammot. Nagy megtiszteltetés volt ez nekem. A ceremónia végén mindketten a filmfelvevőkbe mosolyogtunk, én legszívesebben kezet fogtam volna vele, de „jólneveltségem” nem engedte, hogy én nyújtsak először jobbot. És miután ő sem kezdeményezte, így elmaradt a kézfogás. KÁR.

Gerald Carr, Almár Iván és jómagam, még dús szőrzettel 60


Három találkozás (Az űrkutatás 50 éve)

1957–1961 – Osztály vigyázz! – kiáltotta az osztályfőnök 1957. október 4-én, az óra elején. – Rendkívüli híradás következik gyerekek, vigyázzállásban hallgassátok végig a hangosbemondót! Rövidesen a TASSZ közleményét hallottuk. A Szovjetunióban a mai nap Föld körüli pályára bocsátották a Szputnyik műholdat, mely már megkezdte rádióadását. Bip-bip. A világűr meghódításának legelső, történelmi pillanatának voltunk mi, negyedikesek tanúi. A szovjet ember, a szovjet társadalom, a szovjet tudomány és technika diadala volt ez, mint mondták. Nem tudom miért, de én már akkor is az amerikaiaknak drukkoltam és már a hír hallatán öröm helyett szomorúság fogott el. Miért nem ők?! Később Gagarin elsőségénél is ugyanezt éreztem. Valahogy a nagy pátosszal beharangozott esemény mögött a hazugságra alapuló társadalmi rendszert láttam. Mégis elmentem gyerekfejjel Ferihegyre, amikor Magyarországra látogatott, és örültem, hogy személyesen láthatom őt. De emellett drukkoltam is az amerikaiaknak, hogy nekik is sikerüljön. Az egyik oldalon a határtalan, öndicsőítő propaganda, a másikon a sugárzó intelligencia, a már-már vagány pilóták és űrhajósok az események teljes nyilvánosságával. A nyilvánosság volt a legnagyobb propaganda. 1999 Negyven év telt el. Helyszín: Kalifornia, Cathedral City, a sivatagban kiépült, gyönyörű, mediterrán jellegű város Palm Springs mellet. Automata öntözőrendszer az utcákon, mindenütt pálmafák, reggelente kolibri-látogtás a kertben. Csütörtök van és ilyenkor kell a szemetest kitolni a ház elé, mely felelősségteljes feladatot idős nagynéném rám bízta. Ugyanezt láttam a szemközti háznál is, ahol egy öregúr tolta az egyen-kukát. „Hi” – üdvözölték egymást nénikémmel, aki elmondta, ez az úr egy tábornok. – Milyen „tábornok”? – kérdeztem. – Pontosan nem tudom, de egyedül él és néha üdvözölni szoktuk egymást. Másnap átmentünk hozzá egy üveg itallal. Kedvesen fogadott a II. világháborús repülős relikviáival teli házban és kiderült, hogy valóban az amerikai légierő tábornoka, aki 1944-45-ben Európában szolgált. Elmesélte kalandjait, melyeket élvezettel hallgattam. A történetek a háború befejezését követően tovább folytatódtak. 1947-ben már Új-Mexikóban találjuk, annak is egyik nevezetes légibázisán, Roswell-ben. – Csak nem ... csak nem ugyanott és ugyanakkor szolgált a tábornok úr, ahol és amikor ... hogy is mondjam, az a bizonyos esemény történt?! Sejtelmesen mosolygott és bólintott. – De igen! 61


A hátam borsódzott, nem akartam hinni a fülemnek. Nem. Nem lehet ilyen szerencsém, hogy első kézből halljak információt arról az esetről, amelyről eddig csak könyvekből, elmesélésekből és a médiából szereztem kétes információkat. Néhány körmondat és udvarias elismerés következett, közben azon gondolkoztam, hogyan tegyem föl a kérdést, amire azt hiszem mindenki borzasztóan kíváncsi, de mégse érezze, hogy „ajtóstól rontok a házba”. – Tábornok úr! – szólaltam meg végül. – Ön akkor – ma már talán egyedül – hiteles választ tudna adni arra a kérdésre, hogy mi történt ott valójában?! – Igen, tudnék válaszolni. – Akkor feltehetem a kérdést? – Hát, nem is tudom ... tegye fel! – Tábornok úr! Legyen őszinte, meteorológiai ballon volt az a bizonyos lezuhant tárgy? (Azt nem mertem nekiszegezni, hogy UFO volt-e az a tárgy.) Újabb zárkózott, sejtelmes tekintet, de végül határozott, ellentmondást nem tűrő válasz: – Nem meteorológiai ballon volt! 2005 Egy másik elgondolkodtató esemény, melynek résztvevője voltam, napjainkban történt. A helyszín ismét Kalifornia, Los Angeles október 23-a, méghozzá a Magyar Ház díszvacsoráján. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke mondott ünnepi megemlékező beszédet, majd a műsor után asztalhoz ültünk. Az asztalhoz, melynél ültem, odajött egy idősebb úr és bemutatkozott: – Dr. Bejczy Antal vagyok. Szabad ez a hely? – kérdezte. – Ó, igen – válaszoltam –, és nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy a NASA robotikával fogA robotika világhírű tudósával lalkozó magyar tudósa mellett költhettem el a vacsorámat. A mellettünk lévő „díszasztalnál” ült az MTA elnöke. A két híresség nem is üdvözölte egymást. Az elnök úr talán nem is ismerte az egyik legnagyobb élő magyar tudóst? 62


Rozi

Egyik amerikában élő unokahúgom bemutatta nászasszonyát, egy szintén magyar származású hölgyet. Rozi vagyok, mondta és a beszélgetés során kiderült, hogy ő az USA légierejének ezredese. Érdekes élete lehetett a magyar pilótanőnek, jó lenne többet tudni róla.

Panoptikum

Életem további nagy pillanatai közé tartozott, amikor olyan kivételes szerencsém volt, hogy találkozhattam Farkas Bertalannal, az első magyar űrhajóssal 1987-ben. Vagy Magyari Bélával, egy könyvbemutató alkalmával 2011-ben. De majdnem találkoztam személyesen is Sally Ride-dal, az első amerikai űrhajósnővel 1983-ban, igaz csak egy előadása meghallgatása és némi fényképezkedés apropójából, mivel a követség emberei 2 méternél közelebb senkit nem engedtek hozzá. Majdnem-találkozásom volt Londonban Steven Hawking-gal, a híres csillagásszal is, bár erről még fénykép is készült ... madame Tussaud panoptikumában 2008-ban.

Bercivel

A kiképzett űrhajós

Sally Ride és Frederick Hauck

Kettesben Stephen Hawking-gal, a háttérben szerényen Albert Einstein 63

Társkereső Bevezető

1983-ban kiadott, A világűr képekben c. könyvem bevezetője Az űrkutatás új távlatokat nyitott az emberiség előtt. Az első Sputnyik felbocsátása óta temérdek csodálatos eredmény született. Az alig több, mint két évtized azonban rövid volt ahhoz, hogy megváltoztassa bennünk a Föld-központú szemléletet. Még nem vagyunk igazán tudatában annak, hogy a Föld a világegyetemnek csak egy parányi része, és ez talán ma még természetes is, hiszen életterünket eddig alig száz ember, száz űrhajós hagyta el néhány napra, majd hónapra. A térképekhez szokott szemünk például furcsának találja a szülőbolygónkról készült világűri fényképeket, pedig ezek mutatják meg, milyen is bolygónk a maga valóságában, felhőivel, szárazföldjeivel és óceánjaival távolról szemlélve. Sokan a Holdat vélik benne felismerni... Nyilvánvaló, hogy az űrkutatásban, de az eddigi eredmények és a nyomukban kibontakozó szemlélet elterjesztésében is rengeteg feladatot kell még elvégezni. Mi a célja az űrkutatásnak? Miért megyünk a világűrbe? Nincs elég megoldásra váró gond itt a Földön? Az emberiség napjainkban is több súlyos nehézséggel küzd, és most ne gondoljunk rá, mi lesz, ha ezeket nem tudja időben megoldani. Hogy melyik a legfontosabb? Nyilvánvaló, hogy a béke biztosítása, a fegyverkezési versengés csökkentése, majd a teljes leszerelés, nehogy elpusztítsuk önmagunkat és mindazt, amit elődeink alkottak századokon, évezredeken át. De emellett is sok gond, világprobláma nyugtalanítja korunk emberét, hogy csak a környezetszennyezést, a túlnépesedést, az éhezést, az energia-és nyersanyaggondokat említsük. Talán meglepő, de ezek enyhítésében és megoldásában is szerepe van, és a jövőben még inkább lesz az űrhajózásnak. Gondoljunk csak arra a baráti kézfogásra, amely a világűrben jött létre egy szovjet és egy amerikai űrhajó utasai között. Szűkebb környezetünk, Földünk energiaforrásairól, felszínének és légkörének szennyezettségéről pedig a legátfogóbb képet a műholdak révén kapjuk, ezek alapján tudjuk a szükséges teendőket leginkább felmérni. A túlnépesedés következményeit a hasznos termőterületek feltérképezésével és birtokbavételével tudjuk majd enyhíteni. Az erőforráskutató, a meteorológiai, a híradástechnikai műholdak bevonultak hétköznapjainkba. Gondolunk-e erre, midőn a távoli kontinensekről érkező tévéközvetítéseket nézzük, vagy a meteorológiai előrejelzést hallgatjuk? Az eddigi erőfeszítések kezdik meghozni a gyümölcsüket. Az űrkutatás csakúgy, mint minden tudomány, az ember örök vágyát tükrözi az új, a még ismeretlen dolgok kifürkészésére. Hogyan is állhatnánk meg Földünk64


nél vagy a Naprendszernél! Tétován vágyakozunk új világok, más értelmes lények megismerésére. E vágy eredete szinte megfoghatatlan, évszázadokra vagy talán évezredekre nyúlik vissza a múlt távolába. Szerencsések vagyunk, hogy a mi életünkben már elkezdődött ennek az „álomnak” a valóra váltása. Van tehát egy kevésbé égető gond is: a társkeresés, az emberiség kozmikus magányának feloldása, megszüntetése. Egyszer talán sikerül, ha vannak egyáltalán társaink, elérhető kozmikus távolságokban. E próbálkozások vadhajtása az UFO-láz, mely nem a józan és reális megismerés vágyából, hanem a mohóságból fakad. A repülő csészealjak hívői túl gyorsan szeretnék elérni és látni azt, amit a csillagászat és immár harmadik évtizede az űrhajózás próbál. Jó lenne, ha mielőbb a valóságos eredmények iránti érdeklődés lépne vak lelkesedésünk, hiszékenységünk helyébe. Egyesek bizony még manapság sem nézik jó szemmel az űrbéli tevékenységet. Azt mondják, hogy túl drága, ne költsük rá a milliókat, adjunk inkább enni az éhezőknek, rakéták és űrhajók helyett építsünk lakóházakat, iskolákat, gyárakat. Jóindulatukhoz nem fér kétség, de a legnagyobb tévedésben ők vannak, mert nincsenek tisztában az arányokkal, melyeknek érzékeltetésére minden szó helyett álljanak itt az alábbi adatok: Egy lakosra jutó különböző kiadások az Egyesült Államokban 1971-ben, dollárban Hadikiadások 400 Alkohol 35 Dohányzás 17 Kozmetika 16 Űrkutatás 15 „ ... egyetlen nukleáris tengeralattjáró másfélszer annyiba kerül, mint a Viking-mis�szió összköltségei. De ez csupán a költségek összehasonlítása. Az emberek más célokért is élnek, nemcsak azért, hogy egyenek és fedél legyen a fejük felett. Gondoljunk csak az ember intellektuális adottságaira és érdeklődésére. Rendkívül mélyreható emberi kérdéseket vetünk fel az élet természetére és eredetére, valamint a világmindenségre vonatkozóan. S napjainkban már rendelkezünk olyan technológiával, hogy választ is tudunk adni ezekre a kérdésekre. Véleményem szerint a civilizációk hosszú távon an�nyit érnek, amennyire válaszolni tudnak a mélyreható problémákra.” – mondotta C. Sagan amerikai csillagász az űrkutatás értelméről. „ ... azt hiszem, még nem érkezett el annak az ideje, hogy tárgyilagosan ítéljük meg az ember űrrepülésének fontosságát vagy annak hatását az emberiségre. Pillanatnyilag még nem tudjuk, mi mindent jelenthet ez” – mondta Michael Collins, két űrrepülés résztvevője, aki a Hold térségeit is beutazta. Ezzel érzékeltette a bizonytalanságot, melyet sok ember érez az űrhajózás szükségességével kapcsolatban. 65


Szinte e gondolatokat folytatja G. Beregovoj űrhajós, aki így tűnődik: „Évszázadunk elején, de még a húszas évek vége felé is ki hitt abban, hogy a repülés ilyen nagy jelentőségű lesz a népgazdaság számára? Az emberek akkor csak a kockázatot látták és a levegőben folyó céltalan száguldozást. És mi a helyzet ma? Mondjuk csak valakinek azt, hogy meg kell szüntetni a légi közlekedést ... Így van ez az űrhajózással is, bár ez még gyorsabban hozza meg a maga népgazdasági hasznát, mint a repülőgép a repülés kezdetén.” Ugyancsak találó gondolatokat fogalmazott meg Kurt Waldheim volt ENSZfőtitkár az űrkutatás helyzetéről: „Akárcsak a nagy földrajzi felfedezések korában, amikor az ember ösztöneiben és ügyességében bízva szembe mert szállni a tenger veszélyeivel, az emberiség most ismét a tudás és a haladás új határainak a keresésére indult. Mélyen behatoltunk a Naprendszerbe és a világegyetembe, igazoltuk helyünk jogosságát az űrben, és bebizonyítottuk felsőbbrendűségünket a legbonyolultabb gépezetek fölött. Természetes, hogy a látványos tudományos és műszaki eredmények főként magára az űrkutatásra terelték a figyelmet; így mindazok a hasznos gyakorlati megoldások, amelyeket szintén az űrkutatás és űrtechnológia adott, némileg háttérbe szorultak. Pedig ezeknek még fontos szerepük lehet a nemzetek jelenlegi gazdasági és társadalmi problémáinak megoldásában.” Az eddigi eredmények megmutatták, hogy minél jobban eltávolodunk a Földtől, annál többet látunk és értünk meg bolygónk és a világűr sajátosságaiból, annál jobban bele tudjuk illeszteni a Földet az „összképbe”. És ezt az összképet igenis látnunk kell ahhoz, hogy elfogolatlanul, tág látókörrel felvértezve tudjuk saját magunkat szemlélni. Több száz kilogramm holdkőzet és számtalan bolygószonda mérési eredményeinek birtokában sokkal tisztábban látjuk a Föld kialakulásának folyamatát és a felszínén lezajló jelenségeket. A bolygószondák és különösen az ember holdutazása révén tudjuk csak igazén értékelni(vagy kellene értékelnünk) és megbecsülni azokat a lehetőségeket, az élet lehetőségeit, amelyet a világegyetem e kis „oázisa”, a Föld nyújt nekünk. Érdekes, milyen jól mutatja az űrhajósok néha ellentmondásos érzelmeit az alábbi két idézet: „Amikor kinéztem az űrhajó ablakán a térben lebegő kis bolygónkra, különös érzések fogtak el ... Elfogott az az euforikus érzés, hogy a világmindenség folyamatainak része vagyok. És ugyanakkor a mély kétségbeesés, hogy az emberi nem előbb-utóbb elpusztítja önmagát. Sok ismeretet gyűjtöttünk a világegyetemről, de jóformán semmit sem tudunk arról, hogy hol van benne a helyünk.” (Edgar Mitchell – Apollo 14) „Túlságosan lekötött a feladat végrehajtása, nem értem rá az ügy kozmikus jelentőségén elmélkedni. Azóta is gyakorlati munkákkal foglalkozom, nem filozofálással.” (Neil Armstrong – Apollo 11) 66


E két szélsőséges vélekedés mellett hadd álljon itt egy másik, egyszerűbb, de találóbb szavakkal megfogalmazott benyomás: „Az űrben teljes négy napig voltam. Legnagyobb élményem az éjszakai kivilágított városok látványa volt. Egy pár percre sokszínű, csillogó tűzijátékra emlékeztetett. Napközben gyönyörű hóborította hegységeket lehetett látni, melyeket a Nap sugarai világítottak meg. Időnként azonban ott fenn a magasban kicsit szomorúnak érzi magát az ember. Kicsi a Földünk. A szárazföld fölött csupán néhány percig repül az ember, az idő nagyobb részében víz felett. A magasból a Föld gyönyörű, lent viszont csupa meg nem értés. Csak innen válik igazán nyilvánvalóvá, hogy milyen gondosan kell védenünk ezt a kis szilárd talajt, Földünk nemzeteinek mennyire törekedniök kell az alkotó munkára, az együttműködésre. Mennyivel ésszerűbb dolog az űrkutatásra és általában a kutatásokra pénzt fordítani, mint a háborúra.” (Beregovoj – Szojuz 3) Az űrhajósok benyomásait visszatérésük után rögzítették, tehát nem tükrözhetik hűen azokat az érzéseket, melyeket űrutazásuk alatt a jelenlévő élmény hatására éreztek. Ezek bizonyára még érzelemgazdagabbak, színesebbek lehettek, mint az utólagos nyilatkozatok. Miért megyünk hát a világűrbe? Mire jó a sok erőfeszítés, olykor emberáldozat is, hiszen az emberek-az űrben járt emberek is-ellentmondásosan nyilatkoznak, amikor érzelmeikről faggatjuk őket? Az kétségtelen, hogy a földi életnél, az értelmes életnél nagyobb „csodára” valószínűleg a mindenség távoli tájain sem bukkanhatunk. Mi hajt hát akkor bennünket a Földöm kívüli kozmikus vállalkozásokra? Bizonyára elsősorban a kíváncsiság, az ismeretlen vonzása, mely távoli ősünket még csak arra késztette, hogy megnézze, mi van a hegy túlsó felén, az őserdők belsejében, a hómezők világában vagy az óceán másik oldalán. Az ember mindig véghezvitte azt, amit tudásával, ügyességével végrehajthatott. Miért is ne szállt volna űrhajóra, hogy bemerészkedjék a titokzatos, Földön kívüli messzeségek nem embernek való világába. Csábítja az ismeretlen, hogy felkutassa a mindenséget, fűti a vágy, hogy az ott szerzett ismeretekkel a földi életet is gazdagítsa. S egyszer majd, talán csak távoli utódaink feltehetik maguknak a kérdést: beléphetnek-e a „Galaktikus Klubba”, a világmindenség értelmes lényeinek baráti, együttműködő közösségébe, ha van egyáltalán ilyen a kozmoszban. Persze előbb még itt a Földön kell elrendezni dolgainkat! Elsősorban az általános és tartós békét, a földi népek közötti testvéri együttműködést kell megvalósítanunk, s csak azután állhatunk kozmikus társaink elé tiszta lelkiismerettel. Addig is, amíg ez a várva várt-egyelőre még képzeletbeli-találkozás létrejön, rá kell jönnünk, hogy milyen ritka virág az értelmes élet a kozmoszban, s men�nyire vigyáznunk kell rá és színterére, a kozmikus messzeségekből is kékesen pompázó bolygónkra. 67


Ezt írja Neil Armstrong a Moon Shot című könyv előszavában: „A történelem két mérnöki fejlesztés miatt emlékezik majd a huszadik századra: az egyik az atomenergia, a másik az űrrepülés. Az egyik kihalással fenyegette a világot, a másik a túlélés lehetőségét kínálta fel számára. Ha a földet valaha emberi vagy természeti katasztrófa fenyegetné, az űrrepülés jelentheti a védelmet, vagy a menekülést.”

Milliárdok

Most akkor végtelen a világegyetem, vagy nem? Végtelen, vagy 13,5 milliárd fényévre van az a távolság – vagy idő –, amikor az ősrobbanás volt. De ha az ősrobbanás 13,5 milliárd éve volt, akkor ez most a sugara vagy az átmérője vagy a kora a világegyetemnek? Ha a sugara, mert minden irányban egyformán látunk 13,5 milliárd fényév távolságra, akkor lehet, hogy az átmérője és a kora 27 milliárd fényév? Akkor viszont pont kétszer akkora kiterjedésű, mint amit eddig hallottunk és esetleg mindent újra kéne számolni. És így mégsem végtelen? Vagy lehet, hogy csak nekem kéne vennem néhány csillagászati szemesztert?

Soha nincs vége...

Úton a Hold felé

Ifjú tehetséges és tanult barátom karrierje elég jól indult, da aztán egy idő után megrekedt, amit ő kudarcként élt meg. Úgy gondolta tán, hogy töretlen lesz a felfelé ívelő pálya, hiszen minden körülmény adott volt, végzettség, tehetség stb. Az állapota így is irigylésre méltó volt, de ő mégis úgy érezte, többre hivatott. 68


Egy hasonlattal próbáltam bíztatni: Az Apollo holdűrhajók úgy indultak útnak a Holdra, hogy először Föld körüli parkolópályára mentek, ahol felkészültek a nagy feladatra. Összeszerelték a Hold felé induló szerelvényt, leellenőriztek minden szükséges berendezést, kicsit pihentek, majd erőt gyűjtve teljes erővel megindultak nagy céljuk felé. Türelmet és erőt, no meg szerencsét ifjú barátom!

Maszat

A szovjet űrhajózás kezdeti – úgy 4050 évig tartó – időszakához méltó titkolózás övezte az első magyar műhold indítását. Nem saját rakétával és nem is saját indítóhelyről, hanem társműholdként, közös program keretében történt a felbocsátás, de mégis ez volt az első és igaz, hogy mérőszalagból volt az antennája, de mégis a mi műholdunk. Nagy hírverést kellett volna csinálni körülötte, hadd dagadjon nemzeti büszkeségünk mellkasa, példát mutatva, hogy milyen szerény eszközökkel, annál több elszántsággal lehet korszakalkotó dolgokat végrehajtani. MASAT 1 De ha másért nem, hát üzletet is lehetett volna csinálni belőle, „MASAT” pólók, kitűzők, makettek, hűtőmágnesek, zászlók stb. Lehet, hogy a mélységes hallgatás csak azért volt, mert magunk sem akartuk elhinni, hogy mindez lehetséges, vagy talán azért, mert ez is érdektelenségbe fulladt és egyetlen műholdunk is az igénytelenség áldozata lett. A kis MASAT-ból így lett egy nagy maszat.

Holdprogram

Tisztelt Igazgató Elvtárs! Alilírott, G. T. azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok önhöz, hogy segítsen mielőbb vezetékes telefonhoz jutni. Kérelmemet ugyan már nyolc éve benyújtottam, de választ még nem kaptam. Személyes érdeklődésemre azt mondták, hogy rengetegen vannak előttem, így csak sokára kerülhetek sorra. Kérésem indoklásaként előadom, hogy fontos, felelősségteljes munkámhoz nélkülözhetetlen a telefon. Előadom továbbá, hogy kisfiam súlyos aszt69


más, allergiás beteg és gyakran kell orvost, olykor mentőt hívni hozzá. Kérem tehát, hogy kérésemet mielőbb teljesíteni szíveskedjen. Kedvező elbírálásban bízva, tisztelettel. Kelt: Magyarországon 1983-ban, az Apollo holdexpedíciók befejezése után 11 évvel, az űrsikló program kezdete után két évvel, a rendszerváltást megelőzően 6 évvel Harminc év múlva már elég jó (igaz, mobil-) telefonom volt, amivel a világ majdnem minden részén tudtam telefonálni: – Drágám! Úgy örülök, hogy végre hallom a hangodat! Merre vagy? – A Föld túlsó felén, a Csendes-óceánban fekvő Galapagos-szigetek körül hajókázom. Otthon minden rendben? – Valószínű, de én sem vagyok otthon, hanem a fiamnál Párizsban! Épp a Champs Galapagos Élysées-n sétálok és most ülök be egy finom kávéra. Vigyázz magadra, én már otthon foglak várni. Hát, kicsit sokat kellett várni, de megérte. Ez a telefonbeszélgetés volt az igazi kárpótlás.

Kotyogó

Lev Gyomin szovjet űrhajós a hetvenes években az akkor legöregebb emberként (52 éves nagypapaként) járt a világűrben. Társával, Szarafanovval együtt az volt a feladatuk, hogy űrhajójukkal összekapcsolódjanak a Szaljut-3 űrállomással, ami ugyan nem sikerült, de a TASZSZ hírügynökség így számolt be erről: „a két űhajós kísérleteket végzett az űrkabin vezetési technikájának kimunkálásával kapcsolatban, különféle repülési helyzetekben.” A valóságban csak kívülről (!) tudták szemügyre venni az űrállomást, majd két nap múlva dolguk végzetlenül visszatértek. A nyílvánvaló kudarc oka semmilyen közleményből nem derült ki, de évek múlva Gyomin a MTESZ Asztronautikai Szakosztályának vendégeként Magyarországra látogatott, ahol a semmitmondó beszámolót követően nyilvános kérdést intézhettem hozzá, finoman utalva a kudarcra. Legnagyobb meglepetésre őszintén elmondta, hogy az összekapcsolódás elektronikai hiba miatt nem jött létre, amit aztán a következő űrrepülésnél kollégái hibátlanul végrehajtottak. Addig minden szovjet űrexpedíciónál a sablonszöveg az volt: „Minden az előre megtervezett program szerint zajlik. Az űrhajósok kitűnő állapotban vannak. Az űrhajó és berendezései kifogástalanul működnek.” stb. 70


Ez alól kivételt csak akkor tettek, ha kiderült, hogy az űrhajósok meghaltak. Lehet, hogy Gyomin nem azért nem repült soha többet, mert öreg volt (azóta nála sokkal öregebbek is repültek), hanem mert elkotyogta, hogy néha mégsincs minden rendben.

Gagarin

A hazugság előbb-utóbb lelepleződik. (Ettől persze még nem biztos, hogy megtudjuk az igazságot.) A szovjet űrkutatás némely eseménye után 40-50 évet kellett várni, amíg megtudtuk róluk az igazat (?). Így volt ez Gagarin történelmi űrrepülése kapcsán is, bár még mindig lehet hallani olyan véleményeket, hogy nem is repült; nem is ő repült, hanem valaki más, ő csak learatta a babérokat, mert olyan jóképű volt, sőt, előtte többen is repültek, akik mind meghaltak. Én viszont megtaláltam a bizonyítékot arra, hogy tényleg ő volt az, aki repült, méghozzá fényképes dokumentumok alapján. A teóriám az, hogy a repülés alatt, vagy végén, a leszállás vagy katapultálás során súlyos koponyasérülést szenvedett. Számos Gagarin-fotót végignézve szinte teljes bizonyossággal megállapítható, hogy azok mikor készültek; a repülés előtt, vagy azt követően-e. A repülés előtti képeken Gagarin arca szabályos, semmiféle sérülés nem látható rajta. A világűrből való visszatérés után minden közeli portrén észrevehető, hogy a koponyája bal szemöldökénél be van horpadva. Tudjuk, hogy a szovjet űrhajózás kezdeti történetének néhány fotója retusálva, (vagyis hamisítva) lett, de Gagarin portréját a rengeteg felvétel miatt már lehetetlen volt mind kiretusálni. Így hát repülése után majdnem minden róla készült képen látható a sérülés. Most már csak azt kéne megtudni, hogy ténylegesen mi okozta! Erre is ki kéne találni egy jó kis hazugságot?

Repülés előtt ...

... és után 71


Fapados

A közbeszerzési pályázatoknak bizonyára számos előnye van, de azért el tudom képzelni azoknak az űrhajósoknak az indulás előtti lelkiállapotát, akik az eljárásban nyertes, legolcsóbb ajánlatot adó űrhajóépítő cég járművével indulnak éppen útnak.

Az Apollo-1 űrhajósai földi próba során, elektromos tűz miatt égtek benn a kabinban.

Szemfényvesztés

A legizgalmasabb történeteket mindig az élet produkálja. Ez érvényes az űrhajózásra is, hiszen egy-egy emberekkel végrehajtott űrutazás eseményei többnyire a hírek elején szerepelnek. Különösen így volt ez a „hőskorban”, Gagarin mindenkit megelőző történelmi útja során 1961-ben, vagy az Apollo-11 első Holdra szállása idején, 1969-ben is. A kezdetek óta ötszáznál is több ember járt az űrben, és szinte rutinszerűvé váltak az űrrepülések, de ezzel arányosan sajnos az érdeklődés is lanyhult. Lelkesedni pedig nagyon is lehet az emberiség talán legnagyobb és legnemesebb tevékenysége, az űrhajózás iránt, azért is, mert egyedülálló módon egyesíti magában valamennyi tudományág eredményeit, vagy mert a benne részt vevő cselekvő emberek maguk is érdekesek, vagy talán mert az egyedüli túlélési lehetőséget kínálja az emberiség számára. Gyerekkorom óta lelkesedem az űrhajózásért. Gagarinnal kezdődött és tart a mai napig is. Minden ezzel kapcsolatos könyvet, újságot megvettem, elolvastam és gyűjtöttem. Gyűjteményem legnagyobb becsben tartott darabjai a levélben kapott, űrhajósok által aláírt, sőt dedikált fotói lettek. Immár több, mint negyven éve dédelgettem a leghíresebb, Holdon járt emberektől származó ereklyéket, amikor Neil Armstrong, az első Holdra lépő ember meghalt. Ekkor az internetes árveréseken 6-7 ezer dollárt ért már az aláírása és elérkezettnek láttam az időt, hogy a tőle származó két aláírt fotó közül az egyiket eladjam. 72


NASA-kép eredeti aláírásokkal

Az árverési oldalak egyikén felhívták a figyelmet a számos hamisítványra, valamint az ún.„autopen” aláírásokra. Kiderült, hogy ez egy olyan szerkezet, amely megadott minta alapján tökéletes, tintával készült aláírást képes produkálni. A gép különösen híres színészek, politikusok és űrhajósok körében népszerű. A két meglévő aláírást összehasonlítva szakértő nélkül is megállapítottam, hogy tökéletesen egyformák, tehát nem lehetnek eredeti kézírások. Megvizsgálva a birtokomban lévő, más űrhajósoktól származó autogramokat, kénytelen voltam tudomásul venni, hogy egyik sem valódi. Csalódottságom leírhatatlan volt. Lelkesedésemet a NASA szemfényvesztése így változtatta egy szempillantás alatt nagy szomorúsággá.

Vannak-e társaink?

Földönkívüli társaink keresése során elsősorban biológiai létformák után kutatunk, melynek legfőbb ismérve, ha vízet és szenet találunk a távoli csillag- és naprendszerekben. Szerintem egy hosszú ideig fennmaradó civilizáció-ami egyik alapfeltétele a kapcsolat felvételének-valószínű nem lehet biológiai alapú (lásd társadalmunkat), sokkal inkább tökéletesen megszervezett robot alapú. Ez esetben talán víz és szén helyett inkább fémet kellene keresni. Rosszabb esetben hulladékvasat. 73


Mi lenne ha... Eszembe jutott mi lenne, ha kiderülne, hogy a mi Napunk nem kitűntetett csillag, hanem hozzá hasonlók szerteszét találhatók a Tejútrendszerben, netán más galaxisokban is (?). (Miért is hinnénk magunkról, hogy mi különleges, egyedi jelenség vagyunk.) Ez esetben komolyan feltételeznünk kell, hogy máshol is kialakultak bolygórendszerek a múltban, alakulnak most és alakulni fognak a jövőben is. Az élet pedig mindenhol megjelenik, ahol egy kis lehetőség adódik. Képtelenség azt feltételezni, hogy a számtalan bolygórendszer közül egyedül nálunk fejlődött ki az élet. A SETI-vel maroknyi embercsoport foglalkozik, konkrtétan ennél jóval több embert érdekel (vagy nem érdekel?). Közvetlen eredmények eddig nem születtek, de az is lehet, hogy még nem vagyunk méltók arra, hogy szégyen nélkül más civilizáció lényei elé álljunk. Azután melyik politikai világrendszer képviseljen bennünket? Valamelyik szuperhatalom, amelyik a föld minden részén szemben áll egy másik szuperhatalommal? Vagy melyik társadalmi réteg vagy vallás, netán a politikusok, a tudósok? Lehet, hogy nem tudunk megbírkózni a ránk nehezedő problémákkal? Idegenektől várjuk a mindenre választ adó megoldásokat? Először talán saját gondolatainkban kellene rendet teremteni. Úgy akarunk elkezdeni beszélgetni, hogy azt sem tudjuk, mit akarunk mondani... (Kérdés: Rajtunk kívül csak értelmes lények vannak?) „Az üzenet nem csak egyirányú lehet. Előfordulhat, hogy két, már egymással kapcsolatban álló civilizáció társalgását fogjuk először hallani.” (Kulin György: Mit mondanak a csillagok?) Eszembe jutott mi lenne, ha a hadikiadásokra fordított (károsan kidobott) pénzek egy kis részét a világűr kutatására, értelmes társak keresésére fordítanánk (?). A holdprogram a ’60-as, ’70-es években összesen 25 milliárd dollárt követelt 5-6 év alatt. Egy évi hadiköltségvetésből valószínűleg kényelmesen elutazhatnánk például a Marsra, és ugyanezen mód személyesen meglátogathatnánk egy egyegy naprendszerbeli bolygót; ezzel egyidejűleg minden eddiginél jobban fejlődne a tudomány (talán a nyomorúság is mérséklődne) és száz év alatt már a szomszédos naprendszerek felé kacsingatnánk. És akkor állhatnánk a világűrbeli rokonaink elé. Elmondhatnánk egymásnak gondjainkat és közösen kereshetnénk a megfejtést a világ és az élet keletkezéséről, együtt próbálnánk megfejteni az „örök titkot”.

74


Vannak-e társaink az univerzumban? NEGATÍV ÁG

POZITÍV ÁG

1) Nincsenek – Bizonyíték nincs – Minden kapcsolatfelvételi próbálkozás sikertelen

1) Vannak – Közvetlen bizonyíték nincs 2) Ha vannak (optimista nézet) a) Kevesen, távol b) Sokan, távol Legvalószínűbb c) Kevesen, közel d) Sokan, közel (Lehet, hogy már itt is vannak. Netán egyikükkel együtt is élek.)

2) Voltak – Már megszűntek – Közvetlen bizonyíték nincs 3) Vannak de elszigetelten (élnek) egymástól

élünk

Közvetett bizonyítékok:

Feltételezett okok: – Távolság és időtényező – Fizikai törvények miatt, technikailag megoldhatatlan a kapcsolatfelvétel – Technikailag megoldható, de alacsony a civilizációs fok (egyiknél, vagy számosnál) – Egyik fél tud, de nem akar kapcsolatba lépni (rajtunk kívül csak intelligens lények vannak?) – Egyik fél akar, de nem tud kapcsolatba lépni (itt tartunk jelenleg mi)

Az élet lehetőségére – Csillagok (és vélhetően bolygók) végtelen sokasága – A csillagközi felhőkben kimutatott, mindenütt jelenlévő, éltető kémiai elemek – A földi élőlények olyan kémiai elemeket tartalmaznak, amelyek leggyakrabban fordulnak elő a kozmoszban – A természeti törvények azonossága – „ ... a világegyetem nem csupán az ember kedvére és gyönyörűségére jött létre.” (Szent-Györgyi Albert: Az őrült majom) – „Földünk nem egyedülálló, s nemcsak geometriai elem, hanem fizikai, kémiai, sőt talán biológiai szempontból sem tekinthető a Világ közepének.” (Fodor L. István: Az ember és a kozmosz)

4) Lesznek (azaz jelenleg nincsenek)

Társak lehetőségére – Ahol élet keletkezik, ott valószínűleg intelligencia – Az intelligencia állandó fejlődése – „ ... ha kizártuk a lehetetlent, akkor a megmaradó lehetőséget igaznak kell tekintenünk, bármily valószínűtlennek tűnik is.” (Paul Davies: A megbundázott Világegyetem)

Kardasev I., II., III., típusú civilizációt mond fejlettség tekintetében. A IV. típus Isten?

Megjegyzés: az eredeti szöveg 1993-ban íródott, akkor még nem fedeztek fel egyetlen idegen bolygót sem. 75


UFO

A 70-es, 80-as évek egyik csillagász-legendája Dr. Kulin György volt. Az ő szakértelme, szakmai tekintélye, ismertsége, népszerűsége párját ritkító volt. Ismeretterjesztő tevékenysége tette őt igazán naggyá, de ez nem akadályozta meg, hogy közben sajátkezűleg csiszolja az amatőr csillagászoknak szánt távcsőlencséket, tükröket. Szigorúan tudományos alapon állt, gondolkodott, távol állt tőle mindenféle okkultizmus.Egy alkalommal egy szabadtéri moziban ülve, érdektelen filmet nézve, feltekintettem a csillagos égre, érdekes jelenséget láttam. Úgy tűnt, mintha a természeti törvényeknek elentmondóan mozogtak volna egyes „csillagok”. Ismerve az alapszabályt, kitámasztottam a fejemet, nehogy optikai csalódás áldozatává váljak. A jelenség ekkor sem szűnt meg, sőt tovább folytatódott, amiből egy idő után azt a következtetést vontam le, hogy UFO-t látok. Úgy éreztem, ezt meg kell osztanom másokkal is és valamiféle magyarázatot kell, hogy kapjak. Elhatároztam, hogy a közmédiánál akkor leginkább ismert szakemberhez fordulok. Felmentem a Sánc utcai csillagvizsgálóba, azt remélve, hogy ott találom „Gyurka bácsit”. Nem csalódtam. Ott volt késő este is. Minden teketória nélkül, munkaköpenyben „fogadott”, abbahagyta aktuális távcső-tükör csiszolását. Előadtam neki a látottakat, melynek magyarázatát tőle vártam. A válasz drasztikus volt: UFO-k nincsenek, az egész optikai csalódás volt. A tekintélyes tudós karizmatikus egyénisége egyből meggyőzött, ekkor valóban úgy gondoltam, tényleg csak optikai csalódás áldozata vagyok, tekintsük az egészet ennek. Ezt követően (más okból is kifolyólag) személyes barátság alakult ki a népszerű tudós és köztem. Egyénisége, tekintélye lehengerlő volt, csak felnézni lehetett rá. Ahogy múltak az évek, évtizedek (ő már rég nem él) egy kicsit mégis motoszkál bennem a gyanú. Lehet, hogy tényleg rosszul láttam, vagy Gyurka Bácsi talán mégis tévedett?!

Űr

Az űrhajózás iránti érdeklődés életem egy szép szelete volt. Szerencsém volt, mert tizennyolc évesen azért izgulhattam, hogy mielőbb láthassam az első Apollo űrhajó indulását. Sikerült. Húsz évesen meg azért, hogy megvalósuljon a holdraszállás. Ez is sikerült. Aztán hosszú langyos csend következett, majd az űrsikló-korszak. Harminc éven keresztül szinte mindig volt érdekes esemény, amire az érdeklődőnek oda kellett figyelni. Napjainkban alig történik valami az űrhajózás terén és a terveket nézve megállapítható, hogy közeli-távoli jövőben nem is fog. Az én életemben belátható időn belül már nincs olyan nagy horderejű esemény, amire izgatottan várhatnék, vagyis nincsenek igazán előremutató tervek. Egyhelyben toporgunk. Itt maradunk a Földön? Nem megyünk tovább? Lehet, hogy nincs perspektívánk?! 76


Viszont ha már nem megyünk sehova, legalább itt a Földön érezzük jól magunkat, nem igaz?!

A könyv elkészültéhez nagy segítségemre voltak és köszönet illeti: Ámon Klára, Galambos Dávid, Galambos Edit, László Judit, Orbán Antal, Tarján Iván, Zsoldos Gábor

77

Tartalomjegyzék Bevezető.................................................................................................... 3 Itthon........................................................................................................ 5 Munka....................................................................................................... 24 Kisváros.................................................................................................... 28 Társak....................................................................................................... 31 Autók........................................................................................................ 37 Utazások.................................................................................................. 42 Idegen tollak.......................................................................................... 48 Találmányok, megvalósult vagy elvetélt ötletek............................. 54 Szex........................................................................................................... 56 Találkozások (panoptikum).................................................................... 59 Társkereső............................................................................................... 64 Tartalomjegyzék..................................................................................... 78

78

Galambos Tibor TÁRS-KERESŐ

Recommend Documents