GÁL ÉVA. ÓBUDA HELYRAJZA A HÓDOLTSÁG VÉGÉTŐL A XIX. SZÁZAD KÖZEPÉIG x

GÁL ÉVA

ÓBUDA HELYRAJZA A HÓDOLTSÁG VÉGÉTŐL A XIX. SZÁZAD KÖZEPÉIG x

Óbuda Budapestnek az a városrésze, amely - ha megszakítá­ sokkal is - csaknem kétezer éves városi múltra tekinthet vissza, de amely a legváltozatosabb sorsfordulók után jutott el mai arculatának kialakulásáig. A római hódítás után helytartói székhely, virágzó városi élet szintere; a népvándorlás korában romváros, ahol azonban az élet talán nem szűnt meg teljesen; a honfoglalás után a fejedelmi, majd ki­ rályi szálláshelyek egyike, Buda néven az ország egyik fontos városa, káptalani székhely; Uj-Budának a XIII. század derekán történt megala­ pítása óta Ó-Buda, a XIV. század közepétől a magyar királynék városa, miközben felerészben egyházi - káptalani - birtok maradt; a hódoltság idején török részről a budai pasa hász-birtoka, * s magyar részről is kincstári birtok, a komáromi váruradalom tartozéka, egészen 1659-ig, amikor is a Zichy grófi család birtoka, magánföldesuri fennhatóság alatt álló mezőváros lett; 1766-tól a jobbágyfelszabaditásig ismét kincstári birtok, az óbudai koronauradalom székhelye; az abszolutiz­ mus idején, 1849-től 1861-ig Budához csatolva, majd 1873-ig ismét ön­ álló mezővárosként folytatta létét, mig azután Pesttel és Budával egye­ sülve az egyesült főváros III. kerülete nem lett. Óbuda történeti helyrajzát különösen érdekessé teszi a szinte két évezredes települési folytonosság, az, hogy a középkorban az épü­ letek és az utcák sokhelyütt egyenesen a római kori alapokra, az újkor­ ban pedig a középkoriakra települtek rá. Ezt a régebben is sejtett és néhány régészeti lelettel is igazolt tényt az utóbbi évek nagyszabású régészeti feltárásai bőségesen alátámasztották. 3 Óbuda ókori és középkori történetének s ezen belül topográfi­ ájának gazdag irodalma van, de a város történetének kevéssé fényes évszázadai, a XVII-X3X. század történetének és topográfiájának kérdé-

X

A témakörbe vágó óbudai ipari jellegű létesitményekkel (malmokkal, manufaktúrákkal stb.) Endrei Walternek ugyanebben a kötetben meg­ jelent tanulmánya foglalkozik. A jelen cikknek az óbudai lakóházakkal foglalkozó része Gál Éva és Endrei Walter közös munkája.

106

s e i meglehetősen feldolgozatlanok. Márpedig ezek az évszázadok nem ugorhatók át, hiszen a települési-topográfiai folyamatosság rajtuk k e ­ r e s z t ü l é r t e el korunkat, a huszadik századot. A főváros egyesülése után Óbuda - itt m o s t nem részletezhető okoknál fogva - k i m a r a d t Budapest egészének a XIX. század utolsó év­ tizedeit é s a XX. század elejét jellemző r o h a m o s fejlődéséből; ennek következtében csaknem a XX. század közepéig megőrizte XVIII-XIX. s z á z a d i t e l e p ü l é s s z e r k e z e t é t és városképét. Az első jelentős változást az 1940-es években az Árpád-hid épitése hozta magával: a hidfő k i ­ alakításához Óbuda r é g i városközpontjában nagy területen lebontották a házakat, s ezzel jónéhány utca teljesen megszűnt. Az 1960-as évek v é ­ gén megindult rekonstrukció azután a r é g i Óbudát szinte teljesen e l t ö ­ rölte a föld s z i n é r ő l , s csak r e z e r v á t u m k é n t hagyott meg néhány épüle­ tet; az uj lakótelep építésével a z utcahálózat is alaposan átalakult. A topográfiai azonosításoknál e z é r t sok esetben nem lehet a m a i á l l a ­ potra utalni: ilyenkor az 1940 illetve az 1970 előtti helyrajzi adatokra történik hivatkozás. A tájékozódás megkönnyítésére Óbudának az Á r pád-hid épitése előtti térképét is közöljük ( 1 . ábra).

Források 0

Óbuda XVII-XIX. századi topográfiájának meglehetősen s z e g é ­ nyes é s szórványos a forrásanyaga. Ez különösen a k o r a i időszakra é r ­ vényes. A XVII. s z á z a d i , XVIII. század eleji topográfiára csak közvetve, visszamenőleg következtethetünk, illetve feltevésekre szorítkozhatunk. Térképek, tervek és ábrázolások, amelyek segítségével az í r á s o s for­ rásokban elszórtan található topográfiai adatokat pontosabban helyhez köthetjük, csak a későbbi időkből m a r a d t a k fenn. Az első grafikus á b ­ r á z o l á s (a k ö z i s m e r t Dillich-féle, Óbudát romokban ábrázoló XVI. s z á ­ zad végi - XVII. század eleji m e t s z e t után) az 1737-ben, Bél Mátyás Notitia Hungáriáé n o v a e . . . cimü munkájának III, kötetében megjelent m e t s z e t , amely Buda és Óbuda látképét keletről ábrázolja, de Óbudá­ ból igen keveset mutat, Óbuda h a t á r á t és beépített területét ábrázoló térképek a XVIII. század második felétől kezdve m a r a d t a k ránk, s köztük jónéhány olyan, amely igen jól használható az óbudai topográfia vizsgálatához. Egyes épületekre nézve b e c s e s f o r r á s a k a m a r a i terveknek az O r s z á g o s Levéltárban őrzött gyűjteménye, amelyben az óbudai topográ­ fia szempontjából különösen érdekesek Gföller k a m a r a i é p í t ő m e s t e r 1774-ben készült felvételei az ö s s z e s óbudai u r a d a l m i épületekről. Mig Buda é s P e s t topográfiájának kutatása a XVII. század v é ­ gétől kezdve fennmaradt, a v á r o s ö s s z e s ingatlanaira kiterjedő telekö s s z e i r á s o k r a támaszkodhat, Óbudáról ilyenek csak a XVIII. század v é ­ gétől kezdve állnak r e n d e l k e z é s r e , de pontosság és r é s z l e t e s s é g tekin­ tetében ezek is elmaradnak a budaiak és pestiek mögött. Óbudán az a d ó -

106

kivetést nem évenkénti telekösszeirás (Grundbuch-Conscriptíon) alap­ ján végezték - mint Budán -, hanem a Portion-Buchnak vagy Contri­ butions-Buchnak nevezett, a községi biró által évenként felvett adóösszeirás alapján. Ezek a községi adókönyvek folyamatosan csak 1754től kezdve maradtak fenn. 5 Mivel azonban az óbudai jobbágyok és zsel­ lérek állami adóját nem ingatlanbirtokuk, hanem mezőgazdasági t e r ­ meivényeik, állatállományuk, esetleges kézműves vagy kereskedő tevékenységük alapján vetették ki, földesúri adójuk pedig a meghatáro­ zott összegű cenzusból, a kilencedből és a robotmegváltásból tevődött össze, a különféle - akár földesúri, akár közeégi, akár megyei - adóösszeirások a belterület topográfiájának vizsgálatához kevés - és akkor is csak közvetett - adatot tartalmaznak. A községi adőkönyvek - a későbbiekből visszakövetkeztéthetően - az összeirt lakosokat nagyjából lakóhelyük sorrendjében vették számba, de házszámokat csak 1774-től alkalmaztak. A házszámozás ekkor a mai Kiscelli utca és Magyar Lajos utca sarkán kezdődött, onnan haladt dél felé, egészen Óbuda határáig (a mai Nagyszombat utcáig), majd az utca keleti házsorán vissza, utána a Mókus utcán ujfa lefelé az utca déli végéig, ezt követően a Lajos utca keleti házsorán észak felé, a kastélyig, majd a mai Korvin Ottó téreri, a Lajos utca nyugati házsorán dél felé, közben sorra véve a plébániatemplom körüli kisebb háztömböket, végül a város északi, északnyugati és nyugati részén fekvő háztömböket vagy utcákat. Ebben az időben azonban csak a köz­ ségi adózásban résztvevő lakosok házait sorszámozták; a nemesek, pa­ pok, tanitók, uradalmi és községi alkalmazottak, taxalisták által lakott házakat kihagyták az adókönyvből. Ez a házszámozási rendszer az 1785/86-as adóévben változott meg. Ettől kezdve ugyanis a plébániatemplom kivételével az összes épületeket házszámmal jelölték (tehát nemcsak - mint addig - az adó­ zásra kötelezettek házait vették nyilvántartásba), s egyúttal logikusabbá tették a házszámok sorrendjét is. 1785 novemberétől kezdve Óbuda 1. számú háza a Lajos utca Duna felőli ,vagy is keleti házsorának legdélibb épülete volt; a házszámok az utcának ezen az oldalán folyamatosan ha­ ladtak észak felé, egészen az akkori beépitett terület legészakibb há­ záig, amely a mai Sorompó utca vonalában állt. Itt a házszámozás az utca túlsó oldalán (a későbbi Laktanya utca nyugati házsorán) fordult vissza dél felé, majd a Lajos utca és Mókus utca sarkán ismét észak felé, s igy tovább, általában dél-északi irányban és vissza, közben he­ lyenként sorra véve a rövidebb, kelet-nyugat irányú átjáró utcákat is. 1785-ben az utolsó - 682. "számú - ház a későbbi Pacsirtamező (ma Korvin Ottó) utca délkeleti végében állt. Az 1785-ben bevezetett házszámozási rendszer mindvégig, egészen Óbudának az egyesült fővárosba való beolvadásáig érvényben maradt. A házszámokban is csak annyi változás tőrtént, hogy az 1785 után keletkezett épületeket 1826-ban beszámozták a többi közé (1785 és 1826 között,mintegy 40 évig, az újonnan épült házakat csak 01, 02, stb. 107

jellel iktatták a többi közé). Miután 1826-ban az á t s z á m o z á s megtörtént, Óbuda utolsó háza a 751. s o r s z á m o t v i s e l t e . Ez a ház a XVIII.-XIX. század fordulója idején beépült Királyhegyen (Kolnberg), vagyis a mai Nagyszombat utcai amfiteátrum helyén állott. Az átszámozás azonban lényegében csak a 300-as s o r s z á m o n felüli épületeket érintette. Az azonositást mindamellett megneheziti a z , hogy a s z á m v á l ­ tozáskor a korábbi házszámot nem tüntették fel, s igy - amennyiben a háztulajdonos is megváltozott - az ingatlanok azonositása bizonytalanná válik. Óbuda XVIII. századi topográfiájának legfontosabb f o r r á s a i közé tartoznak azok a térképek, amelyeket Kneidinger András k a m a r a i földmérő készített az óbudai koronauradalom helységeiről, köztük Óbu­ d á r ó l . Kneidinger a pozsonyi Magyar K a m a r a megbizásából 1766 és 1778 között felmérte és feltérképezte előbb a diósgyőri, majd a béllyei, a tokaji, az a r a d i , a ráckevei és végül az óbudai uradalmat. E nagy­ szabású - nyilvánvalóan az ú r b é r r e n d e z é s s e l összefüggő - munkálat eredményeként készült térképlapokat még annak idején, a Magyar Ka­ m a r a levéltárában egybefüzték, s m a K n e i d i n g e r - a t l a s z néven i s m e r i k . Az óbudai uradalom minden h e l y s é g é r ő l - az ö s s z e s i t ő t é r k é ­ pen kivül - két lap található az atlaszban. Az egyiken van keltezés * (1778), a másikon nincs. Kneidinger szöveges bevezetőjéből kiviláglik, hogy az utóbbi az ú r b é r r e n d e z é s előtti állapotot ábrázolja, a keltezett térkép pedig - amelyen az adott helység ú r b é r e s és nem ú r b é r e s föld­ területének nagyságát és m e g o s z l á s á t feltüntető tabellák is helyet kap­ tak - az ú r b é r r e n d e z é s utáni állapotot. Óbudának a Kneidinger-atlaszban található két térképét e l s ő ­ ként Bártfai Szabó L á s z l ó publikálta, 9 a középkori topográfia bizonyos kérdéseinek megoldásához k e r e s v e támpontokat. Szabó a keltezetlen lapot ugy közölte, mint Óbuda 1766-os t é r k é p é t , holott sem magán a térképlapon, sem az atlaszban m á s u t t nincs utalás ennek a térképnek a d á t u m á r a . Szabó nyilván a z é r t datálta 1 7 6 6 - r a , m e r t a térkép az ú r b é r ­ r e n d e z é s előtti állapotot á b r á z o l t a . (Mindenesetre könyvében e datálás f o r r á s á t nem jelöli m e g ) . Csakhogy Óbudán az ú r b é r r e n d e z é s t a job­ bágyság és a K a m a r a vitája folytán csak 1772-1774-ben hajtották v é g r e , *° m á s r é s z t pedig Kneidinger csak 1777-ben érkezett az óbudai uradalomba a f e l m é r é s m e g k e z d é s é r e , korábban az o r s z á g m á s pont­ jain dolgozott, 1766-ban tehát az ő kezéből nem kerülhetett ki Óbuda­ t é r k é p . ** A Kneidinger-atlaszban található keltezetlen lap nem k é s z ü l ­ hetett 1777 előtt. Óbudáról azonban valóban készült t é r k é p korábban i s . A bécsi Hofkammerarchiv térképgyűjteményében fekszik egy Óbuda-térkép, amelyet a rajta olvasható felirat s z e r i n t Hyross György hites földmérő másolt 1775-ben Coroni Sámuel k a m a r a i földmérő t é r k é p é r ő l . 1 2 Az e r e d e t i lapon - a m e l y e t eddig nem sikerült fellelni egyejlen m a g y a r ­ o r s z á g i gyűjteményben sem - n e m volt dátum. A Magyar Kamara i r a t a -

108

iból azonban megállapítható, hogy Coroni 1767-ben dolgozott Óbuda felmérésén.13 Kneidinger keltezetlen térképe ( 1 . kép) feltűnően hasonlít az 1767-es C o r o n i - t é r k é p h e z , annak szinte pontos m á s o l a t a . Csak a b e l ­ t e r ü l e t ábrázolásában van különbség a kettő között; Coroni térképén a sematikus házalaprajzok kusza halmazából alig vehetők ki utcavonalak, Kneidinger viszont határozottan megrajzolta az utcákat, Valószinü, hogy Kneidinger az ú r b é r r e n d e z é s előtti állapotot feltüntető Óbuda-térképet Coroni 1767-es munkája alapján készitette e l , hiszen 1777-ben saját f e l m é r é s e alapján m á r nem i s rajzolhatta volna meg az ú r b é r r e n d e z é s előtti Óbudát. Végeredményben tehát a k e l t e z e t ­ len Kneidinger-térképről valóban azt mondhatjuk, hogy Óbudát nagyjá­ ból az 1767-es állapotában mutatja, - ha nem is akkor készült. A keltezetlen és az 1778-as Kneidinger-térképlap között a b e l ­ terület ábrázolásában s ezen belül az utcavonalakban meglehetősen nagy különbségek vannak. Ezekből azonban nem vonható le az a következte­ t é s , hogy a v á r o s beépítettsége, utcavonalai valóban ilyen nagy változá­ sokon mentek át egyetlen évtized alatt. Valójában Coroni 1767-ban egy­ általán nem törekedett a belterület pontos á b r á z o l á s á r a ; feladata nyil­ ván m á s volt, Kíieidingernek tehát 1777-ben a belterületet illetően nem volt mit lemásolnia Coroni t é r k é p é r ő l . A beépített t e r ü l e t e t feltehetően saját kialakult képe alapján rajzolta m e g , akkor, amikor a terület m é r ­ nöki f e l m é r é s é t még nem végezte el. Az ú r b é r r e n d e z é s utáni állapotot feltüntető térképet Kneidinger m á r a saját f e l m é r é s e i alapján rajzolta m e g , s ez a térkép több ponton, egyebek közt a belterület ábrázolásában is e l t é r a feljebb emiitett laptól. Kneidinger azonban 1778-ban egy harmadik térképet is rajzolt Óbudáról.14 (2.kép). Ez a lap nem került be az a t l a s z b a , * talán e l t é r ő formátuma miatt, - és mindeddig, ugy látszik, elkerülte a kutatók fi­ gyelmét. Pedig Óbuda topográfiája és településtörténete szempontjából ez a legfontosabb. Ezen a térképen ugyanis Kneidinger a telkes job­ bágyok telki tartozékait, tehát beltelkeiket, szántó- és r é t p a r c e l l á i k a t ábrázolta a legnagyobb r é s z l e t e s s é g g e l . A lap jobboldalán az óbudai telkes jobbágyok névsora olvasható, 1 «•tői 233-ig terjedő s o r s z á m m a l ellátva; ugyanezekkel a s o r s z á m o k k a l jelölte Kneidinger a belterületen a jobbágyok háztelkeit, a külterületen három tagban (Winterfeld, Som­ merfeld, Brachfeld) fekvő szántóikat és két tagban fekvő rétjeiket. Ezen a térképen tehát a belterület is fontos volt, hiszen a jobbágytelke­ ket pontosan kellett berajzolni. S valóban, a belterület tekintetében ez a lap bizonyult a legmegbizhatóbbnak* Az á b r á z o l á s hitelessége több forrásból is ellenőrizhető. Kneidinger ezen a z utóbbi térképen a beltelkek közül csak a telkes jobbágyokét látta el s o r s z á m m a l ; a házas z s e l l é r e k házait egyegy sematikus házalaprajzzal - a p r ó téglalappal vagy négyzettel - j e ­ lölte, a középületek é s u r a d a l m i épületek alaprajzát pedig a lehetőség

109

s z e r i n t hiven igyekezett megrajzolni (2. á b r a ) , m á r amennyire a térkép kis m é r e t e ezt megengedte. Az 1777/78. évi óbudai adókönyv igazolja, hogy Kneidinger ott tüntetett fel a jobbágyházak kőzött zsellérházakat, ahol azok valóban voltak, s annyit, amennyit az adókönyv is felsorolt. Ezek a telekhatárok é s ezek a házalaprajzok tehát f e l m é r é s e r e d m é ­ nyeként kerültek a t é r k é p r e , nem pedig hozzávetőleges jelölésként, mint az előzőekben tárgyalt két l a p r a . A középületek alaprajza tekinte­ tében az 1774-ben készült Gföller-féle felvételek igazolják az atlaszba be nem kötött Kneidinger-térkép megbízhatóságát. Az utcavonalak tekintetében - amelyek a három Kneidingertérképen m á s - m á s képet m u t a t n a k - a mintegy három évtizeddel később készült, 1810-ben megjelent L i p s z k y - t é r k é p , * 5 (3. ábra) é s az 18581861-ben hivatalos megbízásból Varásdy Lipót, Buda v á r o s főmérnöke által végzett f e l m é r é s 1 " (3. kép) bizonyitja a harmadik Kneidinger-térkép h e l y e s s é g é t , s egyúttal azt i s , hogy az atlaszba bekötött két t é r k é ­ pet a beépitett területet illetően nem tekinthetjük megbizható forrásnak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az utcavonalak nem változhattak meg egy éven belül, de még tiz éven belül sem olyan mértékben, mint ahogy azt a három Kneidinger-térkép ábrázolja (hacsak nem történik v á r o s s z a b á ­ l y o z á s , a m i r ő l azonban itt szó sem volt). A térképeken látható különb­ ségek tehát nem vezethetők vissza valóságos különbségekre, változá­ s o k r a ; magyarázatuk a térképek feladatában k e r e s e n d ő . A város földes­ u r a , a Magyar Kamara a z é r t m é r e t t e fel az uradalom többi helysége mellett Óbuda területét i s , hogy pontos képet kapjon a r r ó l , mekkora az ú r b é r e s és a nem ú r b é r e s földterület. Az atlaszba bekötött két lap c s a k a mezőgazdaságilag hasznositott terület (szántó, r é t , szőlő, legelő), vagyis a külterület á b r á z o l á s á t tűzte ki céljául, s az ú r b é r e s területet i s csak táblákban, nem pedig p a r c e l l á k r a lebontva vetitette t é r k é p r e . A belterület ábrázolásának csak a harmadik lapon volt jelentősége (itt is csak a jobbágytelkek egyenkénti jelölése miatt), e z é r t aztán ezen a térképen á belterület a korábbi lapokhoz képest Összehasonlithatatlanul pontosabb megjelenítést nyert. A beépitett terület topográfiájának v i z s ­ gálatában tehát e r r e a Kneidinger-térképre tanácsos támaszkodni. A fentiekben tárgyalt alapvető forrásokon kivül számos fontos adatot tartalmaznak Óbuda topográfiájáról a birtokos Zichy-család, a Magyar K a m a r a , a bécsi Udvari K a m a r a , a Magyar Kancellária, a Hely­ t a r t ó t a n á c s , a bíróságok, valamint P e s t megye és Óbuda mezőváros l e ­ véltáraiban őrzött iratok, r é s z l e t t é r k é p e k , tervek. Az adatok s z ó r v á nyossága miatt azonban sok k é r d é s még nem volt teljesen tisztázható, s könnyen lehet, hogy a jövőben előkerülő adatok még számos ponton kiegészítik vagy módosítják az eddigi kutatás eredményeit.

110

Óbuda határa Az 1767-es Coroni-térkép,majd az 1777-1778-as három Kneidinger-térkép Óbudát azok között a határok között ábrázolta, amelyek 1873-ig, a főváros egyesüléséig érvényben voltak. Óbudát keletről a Duna határolta, délen, nyugaton és északon sorrendben Buda, Pesthidegkut, Solymár, üröm, Békásmegyer és Kissing-puszta. A Budát Óbu­ dától elválasztó határ a XVIII. század derekán a mai Nagyszombat utca (1930-ig: Határut) vonalában kezdődött, majd a Bécsi utat átszelve a mai Doberdó ut vonalán haladt a Kálváriáig; innen, északnyugati irány­ ban, nagyjából a mai Remetehegyi ut mentén, a Mátyás-hegy északi ol­ dalában felkapaszkodott a Remete-hegy,majd aFelső Kecske-hegy csú­ csa alá,ahonnan a Hármashatár-hegy tetejére vitt, s itt a Buda-ObudaHidegkut hármashatárnál ért véget. Az Óbuda-Hidegkút határ a Virágos­ nyereg érintésével a Csúcshegy északnyugati lejtőjéig, a Solymárral közös hármashatárig tartott. Óbuda határa innen északkelet felé for­ dult, és Solymár meg Üröm felé lényegében azonos volt a főváros mai határával. Az Óbuda-Üröm-Békásmegyer hármashatártól, amely a P é ­ ter-hegy északkeleti lejtőjén volt, a város határa előbb délre, majd a mai Határ ut - Kalászi ut vonalában keletre fordulva vezetett apunáig. E határok közül a Buda-Óbuda közti határ régóta vitatott kér­ dés a szakirodalomban. Az Óbuda középkori topográfiája, sőt egész története szempontjából kulcsfontosságú 1355-ös határmegállapitó ok­ levél helymeghatározásait sok kutató próbálta már értelmezni és azo­ nosítani. Ujabban Györffy György a Lajos király oklevelében foglalt helymeghatározásokat ugy értelmezte, hogy azok a mai Szépvölgyi ut - zöldmáli völgy - Látó-hegy - Kecske-hegy vonalát jelölték, s hogy ennek megfelelően Buda és Óbuda határa 1355-ben a XVIII. század közepinél lényegesen délebbre volt. 1 7 Ha ez az értelmezés helytálló, akkor meg kell találnunk azt az időpontot, amikor a határ megváltozott. Hiszen két település között a határ észrevétlenül nem változhat meg, még akkor sem, ha nem - mint itt - sokszáz holdnyi, hanem ennél sokkal kisebb területről van szó. A tapasztalat szerint a lakott települések határa rendkívül nagy állan­ dóságot mutat; a vitás esetekben is - amelyek rendszerint csak egy-egy kis földdarabot érintettek - hosszú évtizedekig pereskedtek egymással a helységek, a legtöbbször eredménytelenül. Egyébként még a hosszú időn át lakatlan falvak határai is általában megmaradtak,hiszen a pusz­ táknak is volt földesuruk, aki nem tűrte birtokának csorbítását. Óbuda az 1355-ös oklevél és a Coroni-térkép keletkezése közti négy évszázad­ ban csak tizenegy esztendeig állt lakatlanul: 1596 januárjától 1606 vé­ géig; 1 " a zsitvatoroki béke után azonban régi lakosai tértek vissza. A visszaszállt óbudaiak 1608-ban két panaszos levelet írtak magyar részről való földesuruknak, a komáromi várkapitánynak, de nem tettek említést arról, hogy határuk ügyében bárminemű sérelem érte volna őket. Márpedig alig feltételezhető, hogy ekkora földdarabnak Bu-

111

dához való csatolását szó nélkül hagyták volna. A h a t á r megváltozása tehát nem következhetett be ebben az évtizedben. A XVII. század egész folyamán s e m m i nyoma nincs annak, hogy az Óbuda-Buda h a t á r változott, vagy a k á r vitatott lett volna. A Zichyek, akik 1659-től birtokolták a későbbi óbudai uradalmat, a középkorig visszamenőleg, a hódoltság idejét is b e l e é r t v e , összegyűj­ töttek minden jogbiztositó i r a t o t , köztük az uradalom helységeivel kap­ csolatos határviták és p e r e k i r a t a i t i s , ezek közül azonban egy sem vonatkozik Óbudára. A török kiűzése után, 1697-ben P e s t megye tisztviselői s z é l e s körű tanúkihallgatást és h a t á r j á r á s t tartottak Buda város határának m e g á l l a p í t á s á r a . A Buda-Óbuda közti szakaszt régi óbudai lakosok v e ­ zetésével j á r t á k be, és az ő vallomásuk alapján rögzitették. ^ Az Óbu­ dán született, 1697-ben 6 0 é v e s Varga György és t á r s a i által adott hely­ meghatározásokat ma m á r szinte ugyanolyan nehéz azonositani, mint az 1 3 5 5 - ö s ö k e t ; 2 0 de abból, hogy az 1697-től a határnak térképen való á b r á z o l á s á i g eltelt hét évtizedben Óbuda és Buda között csak egy j e l e n ­ téktelen, néhány négyszögölnyi terület miatt volt vita, a r r a következ­ tethetünk, hogy az óbudai magyarok a XVII. század végén ugyanazt a h a ­ t á r t mutatták meg a vármegyei uraknak, amelyik azután a XVIII; s z á ­ zadban i s , 'sőt egészen 1873-ig fennállt, 1700-ban Zichy L á s z l ó , Óbuda akkori földesura panaszt tett Buda ellen, amely s z e r i n t e óbudai területen állitotta fel a v á r o s a k a s z ­ tófáját (egy későbbi tanúvallomás s z e r i n t "Neistifften fellyül, szőlők­ höz közel"). A két helység közti határt ekkor Zichy instanciájára, s az általa lemásoltatott 1355-ös oklevéllel a kezükben j á r t á k be a megyei tisztviselők, megint csak öreg óbudai magyarok vezetésével, 21 Miután Óbuda földesura ezt követően, 1702-ben, 1708-ban, 1720-ban, 1735-ben is csak az akasztófa helye miatt p e r e s k e d e t t Budával,22 biztosra v e ­ hető, hogy 1700-ban Zichy az 1767-ben t é r k é p r e vetett h a t á r t fogadta el Óbuda déli h a t á r á u l , - mégpedig ezúttal éppen a Lajos király oklevelé­ ben foglalt helymeghatározásokra is hivatkozva. Mindegek alapján ugy látszik, hogy Óbuda déli h a t á r a a Zichyek földesurasága idején nem változott, sőt - tekintetbe véve a lakosság folytonosságát - az azt megelőző évszázadban s e m . Hogy a török u r a ­ lom kezdete előtt t ö r t é n t - e (és ha igen, mikor) határváltozás Buda é s Óbuda között, annak m e g á l l a p i t á s á r a a középkor történetének . kutatói hivatottak. A budai akasztófa helye körüli vitán kivül Óbudának Ü r ö m m e l , S o l y m á r r a l és Hidegkuttal volt még vitás határügye a tárgyalt időszak­ ban. Hidegkút az 1730-as évektől kezdve meg-megujuló küzdelmet foly­ tatott a H á r m a s h a t á r - h e g y és a V i r á g o s - n y e r e g alatti lejtőn elterülő, legelőnek használt bozótos terület ("dumeta") m e g s z e r z é s é é r t . E h a t á r ­ vita, amelynek több érdekes tanúkihallgatást és térképet köszönhe­ tünk, Hidegkutra nézve eredménytelenül végződött. «3

112

Üröm 1750-ben inditott határ pert Óbuda ellen, a régi és az uj bécsi postaut között fekvő, kb. 20 magyar holdnyi terület miatt. A postautat ugyanis valamikor az 1740-es években áthelyezték a Solymári pa­ tak déli oldaláról mai helyére, az északi oldalra, s Óbuda ekkor - az ürömiek állitása szerint -jogtalanul az uj útig tolta ki határait. 2 4 Valószinüleg az ürömieknek volt igazuk, de Óbuda földesura bizonyult erősebbnek, s az Üröm-Óbuda határ ezen a Szakaszon ettől kezdve az uj bécsi országút vonalán húzódott. Óbuda és Solymár között a bécsi országúttól délre eső, az ak­ kor Sarkantyús-hegynek nevezett kisebb emelkedés melletti jelentékte­ len terület miatt folyt több évtizeden át meg-megujuló határper. 2Í > Külterület, dűlők Kneidinger 1777-78-as felmérése szerint Óbuda területe kere­ ken 6 000 magyar hold volt. A város beépitett része ennek a nagyjából háromszögalaku területnek délkeleti szögletében helyezkedett el. Ettől nyugatra illetve északnyugatra, a Bécsi úttól keletre és északkeletre legyezőalakban szélesülő lapályon terültek el a helység szántóföldjei; a beépitett területtől északra, a Duna és az Aranyhegy között voltak a szűkös rétek, mocsarakkal, homokos, sóderes, terméketlen területek­ kel és a még szűkebb legelőkkel váltakozva. Legelőként használták még a Hármashatárhegy északi lábánál elterülő bozótos, latinul dumeta-nak nevezett területet. A szántó, a rét és a legelő nemcsak kevés volt a XVIII. század elejétől kezdve gyorsan növekvő lakossághoz képest, ha­ nem gyenge minőségű is, igy az ezekkel Összefüggő művelési ágak nem játszottak nagy szerepet a város életében. Annál fontosabb volt a szőlő. Az Óbudát nyugat és északnyugat felől övező dombokat és a hegyek ala­ csonyabb lejtőit, ahol már a középkorban is jelentős szőlőtermesztés folyt, Buda visszavivása és Óbuda ujjáépülése után gyors ütemben ül­ tették be újra szőlővel. Kneidinger felmérése szerint 1777-ben 1 439 magyar hold területet foglaltak el a szőlők, miközben a szántóterület az 1 000 magyar holdat sem érte el. 2 6 Ennek megfelelően a helység mezőgazdaságában a bortermelés játszott döntő szerepet. A beépitett területnél sokszorta nagyobb külterület dűlőkre osztását és a dűlők névvel való megkülönböztetését a gyakorlati élet szükségletei, már régtől fogva megkövetelték, A dűlőnevek általában meglehetősen hosszú életűek, s 'mint Pesty Frigyesnek a XIX. század közepén végzett országos méretű dülőnévgyüjtése mutatta, e nevek sok esetben igen régi történeti események vagy hosszú ideje elpusztult te­ lepülések, megszűnt földhasználati módszerek, esetleg eltűnt terep­ tárgyak, stb. emlékét tartották fenn. Óbudán azonban a XVII. század végén megindult nagyarányú német betelepülés következtében a XVIII. század elején a dűlőnevek folyamatossága megszakadt, s uj, német dű­ lőnevek alakultak ki. A régi, 1686 előtti - részben talán középkori e r e -

113

detü - m a g y a r dűlőnevek közül csak néhányat i s m e r ü n k . A XVII-XVIII. század fordulója táján az e s z t e r g o m i káptalan és a v e s z p r é m i püspök közti tizedper alkalmával kihallgatott óbudai öregek három régi szőlő­ hegy n é v r e emlékeztek: P a p m á i , Fenyőmái és Kereked nvvére, de h e ­ lyükről nem tudtak közelebbi felvilágosítást a d n i . 2 7 Kereked neve azon­ ban egy kb. háromnegyed évszázaddal későbbi f o r r á s b a n még egyszer felbukkant, s ez lehetővé tette helyének m e g h a t á r o z á s á t . Keltezetlen, de valószinüleg az 1780-as évek elején készült végrendeletében Omasztay Andrásné Rácz Zsuzsanna "Kerekedbe fekvő" fél negyed és fél nyolcad szőlőjét, amely Kónya István szőlője mellett volt, fiára hagyta; 1787 januárjában az Örökös ezt a szőlőt eladta Kónya Istvánnak, az óbudai t e l e k á t i r á s i jegyzőkönyv azonban ekkor m á r a németek közt használatos P e t e r s b e r g névvel jelölte m e g a dűlőt. 2 8 A helyszin megtekintése m a ­ gyarázatot ad a Kereked elnevezés e r e d e t é r e : a P é t e r - h e g y é s az Arany-hegy között, a P é t e r - h e g y déli lejtőjén egy távolból nézve c s a k ­ nem szabályos köralaku mélyedés van, amelynek szeliden lejtő oldalai kiválóan alkalmasak lehettek a s z ő l ő t e r m e s z t é s r e . A Kereked név ilyen késői előfordulása a r r a mutat, hogy a b á r kisebbségbe került, de Óbu­ dán továbbra is kitartó m a g y a r lakosok körében tovább élt a m a g y a r dűlőnevek használata, m é g ha e r r ő l csak véletlenszerűen m a r a d t is ránk Í r á s o s nyom. A l a k o s s á g többsége é s a hivatalos helyek (a földes­ ú r , a megye stb. ) azonban kétségkívül a német l a k o s s á g által adott dű­ lőneveket használta, m á r a XVIII. század eleje óta. A XVIII. század első felének forrásaiban ugyan csak elvétve fordulnak elő dűlőnevek,de a később használatban lévő elnevezések eredetének elemzéséből az d e ­ rül ki, hogy a dűlőnevek egy r é s z e a XVIII. század első felére vezet­ hető v i s s z a . Az óbudai dűlőnevek teljes felsorolását az 1854-55-ös k a t a s z ­ t e r i felvétel t a r t a l m a z z a , az ehhez készült t é r k é p 2 9 (4. kép) pedig pon­ tosan mutatja a dűlők elhelyezkedését. A dűlőnevek egy r é s z e felvilágo­ sítást ad az elnevezés hozzávetőleges időpontjáról. Mindenképpen a XVIII. század elejére vezethetők vissza a m a l ­ mokról történt dülöelnevezések: E n c z i n g e r , Kremplmühl, Radlmühl, Mühlacker, P u l v e r s tarn pfm ühl Ried. Enczinger János budai lőpor ügyi felügyelő 1689-ben kapott engedélyt egy lőpormalom é p i t é s é r e a m a i r ó m a i fürdői strand helyén30 (ahol r ó m a i alapokra épülve, a középkor­ ban is malom állt); Enczinger az 1710-es években m á r meghalt, de a malom és a mellette lévő terület még csaknem két évszázadig az ő nevét viselte. A K r e m p l - m a l o m dűlő a mai Szentendrei ut és Pók utca sarkán lévő ugyancsak középkori eredetű patakmalom hódoltság utáni első b é r ­ lőjéről, Krempl Tóbiás budai p é k m e s t e r r ő l 3 1 kapta névét (Krempl 1698-ban i r t a alá a b é r l e t i s z e r z ő d é s t ) . A Malom szántó-dűlő ettől k e ­ l e t r e terült e l , a mai Pók utca és Nánási ut s a r k á n , s ugyancsak a XVII, század végétől működő két m a l o m n a k 3 2 köszönheti elnevezését. A Radlmühl dűlő az eredetileg F r a n k i - m a l o m n a k nevezett, 1695-től F r a n k i (Mertz) Miklós budai péknek b é r b e a d o t t 3 3 és az

114

Í750-es évektől a mellette álló Radl (Kerék) vendégfogadó után Radlmalomként emlegetett épületről nyerte nevét. A Magazinried (Raktárdülő) elnevezés a XVIII. század végén keletkezett, miután a katonai ruházati bizottság (Montours-Commissio) ruharaktárát Óbudára he­ lyezték át; a mai Raktár utca neve is ennek emlékét őrzi. Ugyanebből az időből származik a Fila tori-dűlő elnevezés, az 1782-ben felépült selyemfonóról. 34 Az Einsiedler-Ried (Remete-dülő) elnevezés eredetét kutatva, 1699-ig kell visszamennünk. Ekkor jelentette be Prosperus ágoston­ rendi szerzetes a Budai Kamarai Adminisztrációnak, hogy Zichy István tiszttartójától engedélyt kapott remetelak épitésére Óbuda mellett egy forrásnál ("bey den unweith Alt Ofen ligende brünnl"). 3 5 Prosperus frá­ ter 1700-ban ugyanott már szántót is birtokolt, 3 0 majd 1705-ben Zichy Pétertől engedélyt nyert arra, hogy remetelakja mellett egy kis kápol­ nát emeljen. 3 ^ A jámbor óbudaiak jól gondoskodtak remetéjükről: 1728-bari a földesúr által kiadott teleklevél szerint Prosperus összesen 5 fertály (4 000 négyszögöl) szőlővel rendelkezett, a már ekkor Einsiedler-Hueth-nak nevezett szőlőben és a szomszédos dűlőkben. 3{* 1730-ban, Prosperus halála után Witinger Gergely, egy másik ágostonrendi szerzetes folytatta a remeteséget, 3 9 de 1753-ban a reme­ telak már üresen düledezett, s le is bontották. 4 0 A kápolna azonban még jő ideig fennmaradt; az 1767-es és az 1778-as térképek tanúsága szerint a bécsi országút mentén, kb. a mai Föld utca torkolatánál ál­ lott. Az óbudai remete emlékét őrzi ma is a Remete-hegy elnevezés. Nem köthetők időhöz azok a dűlőnevek, amelyek a talaj minő­ ségére vagy a földhasználat módjára vezethetők vissza. Ilyenek például a Steinacker, Sandacker, Grosser Morast, Gemeinde Wiesen, Ross­ weide, Viehtrankweid, stb. A rét-dülők Dreimad, Fünfmad, Achtmad, Elfmad elnevezése arra utal, hogy az illető dűlőben hány rend széles volt egy-egy rétparcella. A többihez képest ujabb eredetűek az irtás földet vagy ujabb ültetésü szőlőt jelző dűlőnevek: Stock Acker Ried, Neu Hut, Neue Wiese. " Sok más dűlőnév esetében sincs támpontunk a keletkezés idő­ pontjának m egállap it ás ához. A Goldberg, Ürömberg, Sturmberg, Gaisberg, Grünthal J Sauwiese, Birnbaum, s más ehhez hasonló, nem em­ berkéz alkotta tereptárgyról elnevezett dűlők elnevezésének idejét nem ismerjük, s már eredetét is csak logikai utón magyarázhatjuk. A P e tersberg dűlő talán Zichy Péterről, Óbuda 1701-1726 közti földesuráról kapta nevét, a Kapuzinerberg pedig valószinüleg az ott extfaneus szőlőt birtokló kapucinusokról. A beépítetlen óbudai területen a XVIII. századidülőnevekegy része -természetesen magyarra forditva - ma is él még; ilyen például a Törökkő, a Mocsáros, a Kaszás, a Filatori, stb. dűlőnév.

115

A beépített t e r ü l e t 1778-ban Óbuda lakott területe - néhány jelentéktelen r é s z l e t ­ től eltekintve - m á r szinte akkora volt, mint a 80 évvel később készült V a r á s d y - t é r k é p idején. Az utcahálózat sem változott. A város telepü­ l é s i váza lényegében a XX. század közepéig változatlan m a r a d t . A beépitett t e r ü l e t 1778-ban délen a m a i Nagyszombat utcáig, keleten a Dunáig, északon a m a i Sorompó utca - Miklós t é r - Raktár utca vonaláig terjedt; nyugaton a l e g s z é l s ő utca a Solymár utca volt. Innen a beépitett t e r ü l e t h a t á r a kb. a Szőlő utca, majd a Korvin Ottó utca vonalán é r t e el az újlaki h a t á r t . Abból, hogy a beépitett terület az 1778-at követő évszázad alatt a l i g nőtt, a z óbudai topográfiával foglalkozó s z e r z ő k hajlamosak voltak azt a következtetést levonni, hogy a beépitett t e r ü l e t az egész XVIII. században ekkora volt, s ezen az alapon "Óbuda XVIII. századi beépitettségéről" b e s z é l t e k . 4 1 Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a XVIII. század folya­ mán a telepitések révén milyen rohamosan nőtt Óbuda lakossága (az ö s s z e i r t jobbágyok és h á z a s z s e l l é r e k s z á m a az 1699-es 49-ről 1778-ig 613-ra emelkedett), eleve valószínűtlennek kell tartanunk, hogy a b e ­ épitett terület a század elején ugyanakkora lett volna, mint 1778-ban. Ezen felül azonban a század középi ö s s z e i r á s o k is utalnak a r r a , hogy a városnak ekkor volt egy újonnan keletkezett r é s z e . Az óbudai adókönyvek, illetve a megyei ö s s z e i r á s o k 1752-től kezdve a lakosok egy csoportját az ö s s z e i r á s végén "Neu Alt-Ofen" vagy "nova colonia" cim alatt külön sorolják fel. "Neu Alt-Ofen*', azaz Új-Óbuda lakosainak illetve házainak s z á m a é v r ő l - é v r e gyarapodott; az elnevezés 1773-ig fordul elő az adókönyvekben. 4 2 Új-Óbudán 1754-ben 106 családot, 1773-ban 350 családot irtak ö s s z e , a m i csaknem ugyanennyi házat jelentett. A Kheidinger-térképen ábrázolt mintegy 650 óbudai háznak t e ­ hát kb. a fele az uj t e l e p ü l é s r é s z h e z tartozott, amely valamikor 1752 előtt, de 1744 után alakult ki. Az 1752-es megyei ö s s z e i r á s t 4 ^ m e g ­ előzően ugyanis 1744-ből m a r a d t fenn egy r é s z l e t e s óbudai a d ó ö s s z e i r á s , 4 4 ebben azonban még nyoma sincs ''nova colonia"-nak. S z e r e n c s é r e azonban az óbudai anyakönyvekben jónéhány olyan bejegyzés található, amelyben a plébános feltüntette, ha valaki az uj vá­ r o s r é s z lakója volt. Az első ilyen bejegyzés 1749 szeptemberben fordul e l ő , m a j d nagyobb számban 1750-ben és a következő években. Valószinü tehát, hogy Új-Óbuda 1748-1749-től kezdett kiépülni, annak a nagysza­ bású telepítési akciónak eredményeképpen, amelyet Zichy Miklós h a j ­ tott végre az 1739-es pestisjárvány után, az e r ő s e n megfogyatkozott l a ­ k o s s á g p ó t l á s á r a . Zichy Miklós 1745-ben lett Óbuda földesura; 1758-ban bekövetkezett haláláig 280 családot telepitett a helységbe. 4 5 Most m á r csak azt kell tisztáznunk, hol volt ez az "uj telep"? Segítséget nyújtanak ehhez a m á r emiitett anyakönyvi bejegyzések, a m e -

116

lyekben a következő helymeghatározások találhatók: incola ex nova platea (vagyis az uj utcából való lakos), incola in platea Czellensi Ä ex platea Nicolajensi vagy S. Nicolai, ex platea S. Endrensi. 46 Ezek az utca­ nevek sokáig - részben máig - fennmaradtak. A Miklós utca és a Kiscelli utca azonos a maival. Szentendrei utcának a mai Harrer Pál utcát nevezték 1938-ig, Az Uj utcanevét 1874-ben Pacsirta utcára változ­ tatták (az utca az Árpád-hid épitésével kapcsolatos szabályozáskor szűnt meg, illetve olvadt a mai Korvin Ottó utcába). Az anyakönyvek tanúsága szerint tehát ezekkel az utcavonalak­ kal kezdődött a zsellérházakból álló Új-Óbuda kiépülése. Az 1778-as térkép készitése idejére már ujabb zsellérutcák keietkeztek;a Föld utca (5. kép), a Vörösvári ut első szakasza, a Kórház utcának a Flórián tér­ től nyugatra eső szakasza, a?: Erzsébet utca (1875-től Majláth utca, a szabályozáskor a Szentendrei útba olvadt be), az Ősz utca (1875-től Solymár utca). , Mindebből az is nyilvánvaló, hogy a.. XVIII. század közepéig Óbuda beépitett területe lényegesen kisebb volt annál, mint amekkorát az első fennmaradt térképek ábrázolnak. A XVIII. század első felének Óbudája - ha ugy tetszik, a " r é g i Óbuda" - északon csak a Kő utcaVöröskereszt utca vonaláig terjedt, nyugaton pedig a Flórián tér keleti és a Fényes Adolf utca nyugati házsora jelentette a beépitett terület szélső határát. Ezen a területen belül található a Kneidinger-térképen ábrá­ zolt (és név szerint is felsorolt) 233 jobbágytelek (8 telek kivételével) és mintegy 50 zsellérház. A XVHI. század első feléből fennmaradt leg* megbízhatóbb összeírások, az 1727-es örökösödési perhez készült föl­ desúri összeírás és az óbudai biró 1729/31-es számadása lényegében­ ugyanennyi jobbágyot és házas zsellért sorolnak fel. 47 Ez a népesség, s az ennek megfelelő településnagyság, amely azután a XVIII. század közepéig lényegében nem vagy alig változott (leszámitva az 1739-es pestisjárvány okozta demográfiai katasztrófát, amely azonban a beépí­ tettséget nem érintette), a XVII. század vége óta folytatott szisztema­ tikus telepítési' tevékenység eredményeképpen az 172Q-as évekre ala­ kult ki. Az ezt megelőző időkben a felszabadító hadjáratok alatt erősen megcsappant lakosság még a "régi Óbuda" középkori eredetű telepü­ lési kereteit sem töltötte ki. A Budai Kamarai Felügyelőség által a bécsi Udvari Kamará­ hoz 1688.február 21-én felterjesztett összeírás szerint Óbuda, amelyet az 1683-as hadjárat idején romboltak le a császáriak, 1688 elején még néptelen volt, de megmaradt lakossága, mintegy 40 család, biztosabb helyre húzódva várta Székesfehérvár felszabadítását, hogy azután biz­ tonságban visszatérhessen otthonába. A hódoltságkorihoz képest tehát csökkent a lakosság, hiszen 1590-ben 96 családot irtak össze Óbudán, 1633-ban pedig a helység 53 "kapu" után adózott. A Buda visszavivásakor, 1686-ban lakatlan Óbuda 1688 közepe* táján, Fehérvár elfoglalása után népesült be újra. A visszaköltözött 117

magyarok valószinüleg a v á r o s központi magját alkotó négyszögben, nagyjából a későbbi V ö r ö s k e r e s z t utca, F l ó r i á n t é r , Calvin utca, Dugovics Titusz t é r , Óbudai utca, Lajos utca, Korvin Ottó t é r , F ő t é r , Laktanya utca közé eső területen laktak, legalábbis e r r e következtethe­ tünk abból, hogy a törzsökös m a g y a r lakosok l e s z á r m a z o t t a i n a k házai a XVIII. század utolsó negyedében ezen a területen álltak. 1698-ban kezdődött a német telepesek beözönlése; a XVIII. század folyamán kisebb-nagyobb hullámokban ujabb é s ujabb t e l e p ­ csoportok költöztek Óbudára, aminek következtében az e r e d e t i magyar l a k o s s á g s z á m a r á n y a egyre csökkent. Az uj német jobbágyok kezdetben a városnak a z t a r é s z é t szállták m e g , amely a középkorban és minden jel s z e r i n t a hódoltság idején i s lakott volt, de amelynek az ostromok idején elpusztult épületeit a visszaköltözött, meggyérült m a g y a r l a k o s ­ ság nem tette újra lakhatóvá. Az első n é m e t telepesek - a későbbi ö s z szeirásokból visszakövetkeztethetően - mindenekelőtt a plébániatemp­ lomtól délre eső területen telepedtek l e , ahol is valószinüleg a r á n y ­ lag könnyen helyreállítható házmaradványokat találtak. Az 1970-es években végzett ásatások tanúsága s z e r i n t a m a i Tél utcában, Lajos u t ­ cában, Fényes Adolf utcában több XVII. század végi - XVIII. század eleji lakóház közvetlenül a középkori alapfalakra épült (amelyek viszont nem egy esetben a r ó m a i falakra telepedtek r á ) . A XVII. -XVIII. század for­ dulóján újra lakottá vált a későbbi Lajos utca, Mókus u t c a , F é n y e s Adolf utca vonala, majd a következő években a település észak felé is k i t e r ­ jedt, s körülbelül az 1720-as évek d e r e k á r a teljesen kitöltötte a közép­ k o r i királynéi és káptalani Óbuda beépitett területét, amely északon - m a i i s m e r e t e i n k s z e r i n t - nagyjából a későbbi Kő utca - Kert utca V ö r ö s k e r e s z t utca vonaláig terjedt. A források nem igazolták azt a fel­ t e v é s t , hogy "az uj német telepesek 1700 körül" a Lajos utcának "a r é g i település mellett elhúzódó s z a k a s z á t nem szállták meg. . . és az 17101720-as években Óbudán letelepedő zsidók itt ü r e s t e r ü l e t e t találtak", 4 8 Az első óbudai zsidó családok ugyan valóban főként a Lajos utcában lak­ tak, csakhogy házaikat nem ők épitették, hanem ezek a házak m á r b e t e ­ lepülésük előtt is megvoltak. Az 1727-es z s i d ó ö s s z e i r á s ^ s z e r i n t e k ­ kor még minden óbudai zsidó család bérlőként lakott különböző német t e l e p e s e k házaiban; az itt felsorolt háztulajdonosok j ó r é s z e m á r s z e r e ­ pelt Óbuda első fennmaradt név s z e r i n t i ö s s z e í r á s a i b a n , az 17 01-es u r ­ báriumban és az 1703-as megyei ö s s z e i r á s b a n , 5(J vagyis az első német betelepülők közé tartozott. Nem is lett volna é s s z e r ű , hogy az uj német lakosok éppen azt az utvonalat hagyják ü r e s e n , amely évszázadokon át Óbuda legforgalmasabb utcája volt, s amely 1874-ig nem véletlenül v i ­ s e l t e a F ő utca nevet. Óbuda beépitett területe tehát az első hiteles ábrázoláson, a különálló 1778-as Kneidinger-térképen feltüntetett kiterjedését 1686 után három fázisban é r t e el: l / a XVII. század végéig csak a v á r o s k ö z ­ ponti területe volt lakott; 2 / a XVIII. század első negyedében a német telepítéssel megnövelt lakosság kiterjesztette a beépitett területet délen

118

a v á r o s h a t á r i g , északon a Kő utca - Kert utca vonaláig; 3 / az 1740-es évek második felében történt nagyszabású telepités eredményeképpen a lakott terület nyugat és északnyugat felé új utcákkal, illetve a régiek meghosszabbitásával bővült. Ezt követően azonban a XIX. s z á z a d k ö ­ zepéig Óbuda beépitett területe m á r alig növekedett. A K n e i d i n g e r - t é r kép é s a V a r á s d y - t é r k é p k é s z i t é s e közt eltelt nyolc évtizedben a b e l ­ területen mindössze annyi változás történt, hogy néhány utcavonal - a későbbi Vörösvári út, Kórház utca. Föld utca, Kiscelli utca - m e g ­ hosszabbodott, továbbá beépült a m a i Nagyszombat utcai amfiteátrumot fedő emelkedés (Kolnberg) és létrejött a m a i Kerék utca.

Utak, utcahálózat Óbuda területét fontos országutak szelték át. A b é c s i országik (amelyet a közelebbfekvő helyekről sokszor v ö r ö s v á r i vagy e s z t e r g o m i útnak is neveztek) a község lakott területén kivül vezetett, a mai Bécsi út vonalán, illetve egy szakaszon a XVIII. század közepéig a maitól d é ­ l e b b r e , a Solymári ut (Aranyhegyi patak) innenső oldalán. A Budáról Szentendrére vivő országút azonban áthaladt Óbuda belterületén, sőt óbudai szakasza a v á r o s fő utcája volt (a m a i Lajos utca). A Fő tértől a Szentendrei út a m a i H a r r e r P á l utcán, Miklós t é ­ r e n , Sorompó utcán át a Dunapartra fordult, és a folyó mentén vezetett északra. Kisebb, helyi jelentőségű utak voltak az óbudai határban: az ürömi út (lényegében a mai helyén), a békásmegyeri út, amely Aquin­ cum táján ágazott ki a Szentendrei útból, és a hidegkúti út, amely a bécsi útból ágazott ki nyugat felé, és a V i r á g o s - n y e r g e n át vitt Hidegkutra. Óbuda beépitett területe néhány fő, é s z a k - d é l i utcavonalra fű­ ződött fel: a m a i Lajos u t c á r a , s az ebből t ö l c s é r e s e n kiágazó Fényes Adolf-Magyar Lajos, továbbá Mókus és Tanuló u t c á r a . Ezek az u t c a ­ vonalak kisebb-nagyobb törésekkel a Fő térben futottak ö s s z e , ahonnan a m a i H a r r e r P á l utca és a Laktanya utca vitt tovább é s z a k r a . A l e g ­ fontosabb kelet-nyugati utcák a Kórház, Tavasz és Serfőző utcák voltak, amelyekhez a XVIII. század második felétől a V ö r ö s v á r i út, a Föld utca és a Kiscelli utca csatlakozott. A többi kelet-nyugati utca voltaképpen csak a fő utvonalak'közti átjárást biztositotta. A legfontosabb ut- és utcavonalak k ö z é p - , sőt ókori eredetűek, miként ezt a r é g é s z e t i feltárások s z á m o s esetben megmutatták. A XVIII. század első felének óbudai utcahálózata tehát s z e r v e s folytatása a ko­ rábbi idők településszerkezetének. A város tereinek nagy r é s z e voltaképpen csak az utcák kiöblösödéséből keletkezett. Ilyen volt a Templom t é r , a Zsidó t é r (később Zöld t é r , Grün P l a t z ) , a Rózsa (Polgár) t é r , a Szentháromság (Szent­ lélek) tér, a F l ó r i á n t é r . Az egyetlen igazi t é r a mai F ő t é r volt. Ennek

119

közepén állíttatta fel 1763-ban özvegy Zichy Miklósné a Flórián - N e r i Fülöp - B o r r o m e i Károly szoborcsoportot, amelyet 1819-ben helyeztek át a F l ó r i á n t é r r e , é s az Árpád-hid építésekor bontottak l e , 5 2 A F ő t é r kialakulása és m é r e t e i külön magyarázatot igényel­ nek. A városnak ugyanis, mint e r r ő l alább szó l e s z , a XDC. század m á ­ sodik h a r m a d á i g nem ez volt a központja, s a piacot is csak a XVIII. század végén - k ö z i g a z g a t á s i intézkedéssel, a katonaság követelésére helyezték át ide. Ezek a funkciók tehát, amelyek csak egy-egy későbbi időpontban kapcsolódtak a F ő t é r h e z , nem indokolják ennek a nagymé­ r e t ű , négyzetes térnek a kialakulását. E terület ü r e s e n hagyásának va­ lamilyen településtörténeti oka kellett hogy legyen, amelyet azonban ezidő s z e r i n t nem i s m e r ü n k . A legvalószínűbb a z , hogy - l e g a l á b b i s a t é r egy r é s z é n - v a l a m i olyan objektum volt, amelynek helyét nem o s z t ­ hatták fel jobbágyházak telkei s z á m á r a . Tény, hogy a F ő t é r t ő l d é l r e és délnyugatra, a m a i Korvin Ottó t é r 9. számú házig b e z á r ó l a g , és a Fő t é r 5, 6. 7. helyén a Kneidinger-térkép k é s z i t é s e idején csak z s e l l é r ­ házak álltak, amelyek azonban akkor valószinüleg az ujabb települési fejlemények közé tartoztak. A Korvin Ottó t é r i házak alatt, mint azóta kiderült, a második p r é p o s t s á g i templom maradványai vannak. Nem l e ­ hetetlen, hogy ettől é s z a k r a , a m a i F ő t é r egy r é s z e alatt volt az első p r é p o s t s á g i templom, vagy esetleg valamilyen m á s nagyobb középkori épület. Ha ezt a r é g é s z e t i feltárások igazolnák, egyúttal megkapnánk a magyarázatot a r r a , m i é r t m a r a d t beépítetlenül ez a t e r ü l e t . °3 Óbuda igazi központja a XVIII. században nem a mai F ő t é r volt, hanem a plébániatemplom környéke, amely valószinüleg a közép­ kori királynéi v á r o s r é s z n e k és minden bizonnyal a hódoltság alatti Óbu­ dának is központját alkotta. Itt, a templom szomszédságában helyezke­ dett el a községháza, a katolikus plébánia és iskola, a kálvinista o r a ­ tórium (1785-től templom) és i s k o l a , a zsidó templom és iskola; itt volt a p i a c , a községi k o c s m a , s a XVIII. század közepéig a v á r o s t e m e ­ tője i s . Óbuda északi felében, lényegében véve a középkori káptalani v á r o s r é s z központja helyén a XVIII. század első évtizedeiben kialakult egy másik központ is: a földesúri hatalmat megtestesítő személyek i l ­ letve intézmények - a t i s z t t a r t ó , a k a s z n á r és a többi u r a d a l m i a l k a l ­ mazott l a k á s a , a majorház, majd ennek helyén az u r a s á g i kastély, t o ­ vábbá az u r a d a l m i tömlöc, a d é z s m a - é s p r é s h á z , a vendégfogadó -, nyertek itt elhelyezést. Ez a második központ azonban a lakosság é l e ­ tétől idegen, sokszor ellenséges testként ékelődött a v á r o s b a , s ez ak­ kor i s igy m a r a d t , amikor Óbuda 1766-ban a Zichy család birtokából a k i n c s t á r tulajdonába ment át. A helyzet csak a XIX. század első felében változott m e g , amikor előbb a piac, majd a városháza is "átkerült a Fő térre.

120

Templomok, iskolák, temetők A XVII. század végéig Óbudát e r e d e t i m a g y a r - r e f o r m á t u s lakosai lakták. A v á r o s egyetlen templomát, amely szinte biztosan a z o ­ nos volt a középkori plébániatemplommal, a kálvinisták használták fo­ lyamatosan a hódoltság egész t a r t a m a alatt, 5 4 és m é g utána is több mint egy évtizedig, 1698-ban, amikor ifjabb Zichy István, dbuda akkori földesura nagyobb német telepescsoportot (több mint 50 családot) költöztetett a v á r o s b a , 5 5 a templomot elvették a kálvinistáktól és a katolikus n é m e ­ teknek adták át. Ennek helyén épült 1744-1749 közt a ma is álló Szent P é t e r és P á l főplébánia t e m p l o m . 5 6 Katolikus plébániaépületről az 1732-es canonica visitatio tett e l ő s z ö r e m l í t é s t , megállapítva, hogy az akkori plébános költségén n e m ­ r é g egy szobával bővült, s egyébként is jó állapotban van. 5 ? E s z e r i n t akkor m á r nem lehetett egészen uj épület. Helyéről a visitatio jegyző­ könyve nem emlékezett m e g , de mivel az 1756-ban e m e l t - a Lajos utca 168. s z . alatt ma is álló - u j , e m e l e t e s plébánia a r é g i épületnek egy jobbágytelekkel megnövelt telkén épült, 5 8 kétségtelen, hogy az első plébánia ugyanitt állt. Á katolikus iskola története ugyancsak a XVIII. század első é v ­ tizedeibe nyúlik v i s s z a . A , , ludim^gisJter , , foglalkozás-megjelölés a fenn­ m a r a d t anyakönyveknek m á r az első köteteiben előfordul. o a Iskolaépü­ l e t l é t e z é s é r e az első adat 1733-ból v a l ó . 6 0 Hogy az iskola m i k o r épült, nem derül ki az átnézett forrásokból. 1733-ban m á r javítási költségeiről e s e t t s z ó , s később is ezekkel kapcsolatban s z e r e p e l t a községi számadáskönyvekben. 1777-ben, a m i k o r az akkor m á r k a m a r a ­ u r a d a l m i Óbuda jószágigazgatójának jelentést kellett készitenie az i s * kola állapotáról, az épités évére vonatkozó k é r d é s r e nexn tudott v á l a ­ szolni. •*" 1786-ból van leirásunk az iskola épületéről: L a c h n e r G á s p á r tanitó s z e r i n t az egyetlen t a n t e r e m sötét és nedves helyiség volt, falain patakokban csorgott a viz; a gyermekek lócákon szorongtak s e g y m á s ­ tól mozdulni sem tudtak; a mintegy 400 iskoláskorú óbudai gyermek k ö ­ zül 206 j á r t iskolába, abba az egyetlen helyiségbe zsúfolva, ahol a t a ­ nító s z e r i n t csak (!) 80 tanulót lett volna szabad elhelyezni. Az iskola b ő v í t é s é r e , á t é p í t é s é r e 1785-ben t e r v készült, s ez alkalomból m a r a d t fenn a régi iskola a l a p r a j z a . 6 ^ (6. kép). Ennek a fel­ vételi rajznak a V a r ásdy- t é r képpel való egybevetéséből, továbbá az 1785/86-os községi adókönyyből megállapítható, hogy Óbuda első i s k o ­ lája a mai Óbudai utcában, a plébániaépület mögött állt. 1786-ban a Helytartótanács ujabb terveket készített az iskola á t é p í t é s é r e , s közülük a legolcsóbb megoldást kiválasztva, 1787-re meg is építették az uj i s k o l á t . 6 4 1788-ban a v á r o s i m a g i s z t r á t u s azt a j a ­ vaslatot t e r j e s z t e t t e elő, hogy épitsenek külön leányiskolát, m e r t m á r az uj Iskola is szűknek bizonyult. 6 5 1789-re a leányiskola terveit jóvá­ h a g y t á k , 6 6 és az épület h a m a r o s a n készen állt.

121

Az uj iskolák pontos helyére nincs adatom. Valószinü, hogy az első a régi helyén, a második pedig a templom háta mögött, a m a i Óbudai és Tanuló utca s a r k á n állt. Mindenesetre a községi adókönyvek­ ben 1810-től m á r ez utóbbi helyen s z e r e p e l , s e r r ő l az épületről nevez­ ték el a m a i Tanuló utcát Schulgasse-nak. Nem igen képzelhető el, hogy ilyen rövid időn belül áthelyezték volna az iskolát, a legvalószinübb t e ­ hát a z , hogy 1810 előtt is ugyanezen a helyen állt, m é g ha az adóköny­ vekből kihagyták i s . Az is feltehető, hogy nem sokáig működött két kü­ lön épületben a katolikus fiu- és leányiskola. A XIX. században m á r nincs külön e m l i t é s róluk. Valószinü, hogy miután a második - nyilván nagyobb és alkalmasabb - iskolaépület, a leányiskola felépült, a régi - az átépités után is szűk - iskolából a fiukat is áthelyezték az uj i s k o ­ lába. A r é g i iskola épületében a XIX. században a harangozó lakott. Az óbudai reformátusoknak a protestánsokat sújtó korlátozá­ sok folytán csaknem egy évszázadig nem lehetett templomuk. 1698-tól kezdve egészen II. József t ü r e l m i rendeletéig nem volt joguk p r é d i k á ­ t o r t a r t á s á r a ; istentiszteleteiket hosszú évtizedekig M a d a r a s s y Gergely - a község egyik legtekintélyesebb gazdája - telkén lévő félig földalatti romépületben tartották. Ez - mint azóta m á r tudjuk - a középkori k i ­ rálynéi vár maradványaihoz tartozott. Ők maguk r ó m a i templom vagy török fürdő romjának hitték. 6 7 Később, az 1740-es években a földesúr megengedte nekik, hogy ugyanezen a M a d a r a s s y - t e l k e n s z e r é n y m é r e t ű oratóriumot épitsenek maguknak. " ° Az 1770-es évekre a mindössze 13 négyszögöles épület kijavitása és megnagyobbítása m á r s ü r g ő s s é vált, annál is inkább, m e r t P e s t r ő l és Budáról i s sok kálvinista - n e m e s ­ e m b e r , katona, p a t v a r i s t a , kézműves - j á r t Óbudára i s t e n t i s z t e l e t r e . 1777-ben azonban az óbudaiak folyamodványa eredménytelen m a r a d t . Végül 1785-ben épithették fel maguknak az átalakitott formában ma is álló református templomot, *>9 amely azonban m é g sokáig nem nézett u t c á r a : a m a i Calvin köz akkor még nem létezett, a templom a mai Fényes Adolf utcai jobbágyházak mögötti telken állt és az akkori Ma­ gyar (később Calvin) utcából, észak felől lehetett megkőzeliteni egy hosszú teleknyélen át. A V a r á s d y - t é r k é p is m é g ezt az állapotot m u ­ tatja. Külön r e f o r m á t u s iskolaépületről Óbudán a tárgyalt k o r s z a k ­ ban nem tudunk. Kálvinista i s k o l a m e s t e r e k neve ugyan m á r 1701-tői kezdve sokszor felbukkan az ö s s z e i r á s o k b a n és az anyakönyvekben, de a vallásfelekezet üldözött helyzete és a kálvinista gyermekek kis száma nem tette lehetővé iskolaépület fenntartását. 1777-ből adatunk van a r r a , hogy a tanitás az istentisztelet helyén, vagyis az oratóriumban folyt: "calvinistae in locum m i n i s t r i Ludi M a g i s t r u m p r o instructione prolium suorum helveticum h a b e n t " . " 0 1785-től az óbudai adókönyvekben a r e f o r m á t u s templom mellett egy m á s i k épület is s z e r e p e l , hol " r e f o r m i e r t e Pfarrhof", hol " r e f o r m i e r t e Schulhauss" megjelöléssel. L e h e t s é g e s , hogy a régi o r a -

122

tóriumot használták ekkor erre a célra. Más^református iskolaépület­ nek még a XIX. század közepén sincs nyoma Óbudán. Zsidók az 1710-es évek elejétől éltek Óbudán, de nagyobbarányu beköltözésük csak 1725 körül kezdődött: az összeírások szerint 1725-ben 10, 1727-ben 24 zsidó család lakott a városban, nagyobb r é ­ szük ekkor csak 1-3 év óta. 7 1 1727-ben már volt Óbudán zsidó temp­ lom, ugyanazon a helyen, a Lajos utca 163. szám alatti telken, ahol ma is áll a XIX. század elején épült klasszicista zsinagóga. Az első Óbudai zsidó templom inkább imaház volt, semmint zsinagóga; létezéséről abból a panaszból tudunk, amelyet özvegy Zichy Péterné tett a birtokot megszerezni kivánó mostohafia, Zichy Ferenc ellen, óbudai hatalmas­ kodása miatt. Zichy Ferenc ugyanis 1727-ben fegyveres embereivel rátört Óbudára, és leromboltatta a "zsidók oskoláját" (Judenschull, ahogy ekkoriban az imaházakat nevezték).Az incidenst követően a zsidó imaház a földesumő engedélyével hamarosan újjáépült, s 1732-ben már zsinagógaként emiitették. Ennek helyén épült 1767-ben a második, majd 1821-ben a harmadik - ma is álló - óbudai zsinagóga. A zsinagóga telkén a XVIII. század folyamán a zsidó hitközség más épületeket is emelt: 1772-ben történt emlités az un. hitközségi h á z r ó l ; 7 2 1789-ben a zsidó kórházról mint régóta fennálló épületről beszéltek. 7 3 Amikor II. József rendelete értelmében a zsidó hitközsé­ get iskola létesítésére kötelezték, ugyanezen a telken, a zsinagóga és a Duna-part közti részen kellett volna felépiteniők a zsidó iskolát; a hit­ község azonban különböző indokok alapján ellene szegült ennek a terv­ nek (a kórház és a kikötő közelsége miatt egészségtelennek és veszé­ lyesnek tartotta a helyet), s végül elérte, hogy a mai Zichy utca 11. sz. alatti uradalmi épületet - amelyben addig is működött a zsidó iskola vásárolhassa meg a Kamarától és bővíthesse ki e r r e a c é l r a . ' 4 A város temetője - a zsidókét kivéve - a XVIII. század dere­ káig a plébániatemplom körül volt. 1975-ben a régészeti feltárások so­ rán a templomtól nyugatra és délre napvilágra került ennek a temető­ nek néhány sirja.75 A református lakosokat ugyanide temették,de - l e g ­ alábbis az 1730-as években - már a katolikusokétól elkülönített helyre, ^ jóllehet a temetési szertartást a kálvinistáknál is a katolikus pap végezte, a katolikus templom harangjainak hangja mellett, hiszen a kálvinistáknak sem papjuk, sem templomuk nem volt ebben az időben, 1739-ben, amikor a pestisjárványnak 888 ember - az akkori óbudai lélekszámnak kb. a fele - esett áldozatul, külön pestistemetőt nyitottak a város északi peremén: "extra portám, versus S. Andreám". 7 ? Ez a temető a mai Miklós tér északi felében lehetett. A pestisben meg­ halt Benedictus és Adamus trinitárius szerzeteseket ugyanis a trinitá­ rius kolostor protocolluma szerint a fentemiitett pestistemetőben han­ tolták el, "a kőkeresztnél, amelyen nincs corpus". A kőkeresztet az 1767-es Coroni térkép és az ennek nyomán készült keltezetlen Kneidínger-térkép a mai Miklós téren mutatja (a másik két, 1778-ra keltezett

123

Kneidinger-térképen és a későbbi térképeken m á r nem látható ez a k e ­ reszt). 78 1744 januárjában a plébános uj temetőt szentelt fel a város akkori nyugati s z é l é n , (kb. a m a i Kiscelli utca postaépület környékén), nyilván a z é r t , m e r t a templom körül m á r szűk volt a hely, s különben i s , 1744 elején megkezdődött a régi templom átépitése. Ettől kezdve a r é g i "nagy t e m e t ő b e " , a "béső város c e m e t e r i u m á b a " , "in den alten Kirchen Freydhof" m á r csak kivételképpen temettek olyan tekintélye­ sebb lakosokat, akik ezt végrendeletileg kikötötték. Az uj temetőbe valószinüleg m á r csak a katolikusok t e m e t k e z ­ tek; 1745-ben a plébános azt jegyezte be egy r e f o r m á t u s r ó l , hogy "in p r o p r i o c a l v i n i s t a r u m " , vagyis a kálvinisták saját temetőjébe temette őt. Ennek h e l y é r e azonban ebből az időből nem került elő adat. Lehet­ s é g e s , hogy m á r ekkor ott volt, ahol - a L i p s z k y - t é r k é p tanúsága s z e ­ rint - a XIX. század elején: a mai Miklós t é r és Szentendrei ut között (az 1778-as Kneidinger-térkép i s jelez itt v a l a m i temetőhöz hasonló t e ­ rületet, a lap kopottsága miatt azonban ennek azonosítása bizonytalan). Az 1744-ben megnyitott katolikus temetőt csak néhány évtize­ dig használták. A környék m á r az 1749-50-es években beépült, a v á r o s lakossága a század közepétől kezdve gyorsan szaporodott: a temető h a ­ m a r o s a n kicsinek bizonyult. 1780 körül uj temetőt nyitottak a m a i Rak­ t á r utca - Kerék utca - Szél utca szögletében. 9 E z a temető a követ­ kező évtizedekben dél felé terjeszkedve e l é r t e a Kórház utca vonalát, mig azután kb. egy évszázadnyi használat után 1888-ban ezt is m e g ­ szüntették és kiüritették.® 0 Helyén rna r é s z b e n a Kórház utcai piac van. A zsidó temető viszont - e l t é r ő e n a Budapest Műemlékei I I . k ö ­ tetében (513. 1.) olvasható állítástól - a zsidók óbudai megtelepedésétől fogva a XIX. s z á z a d végéig, tehát csaknem két évszázadig ugyanazon a helyen volt: a m a i Laktanya utcában, a Kő utcától északra.**! Ez a t e r ü ­ let, mint m á r láttuk, a XVIII. század közepéig a v á r o s beépitett t e r ü l e ­ tén kivül e s e t t . Az idők folyamán t e r m é s z e t e s e n ez a temető is szűk lett az ugyancsak gyorsan növekvő zsidó népesség s z á m á r a . Emiatt azután a sirkövek csaknem olyan sürün zsúfolódtak itt ö s s z e , mint a hires, p r á g a i zsidó temetőben (7.kép).

Községi épületek Óbuda, mint földesúri m e z ő v á r o s , a XVIII. században igen korlátozott önkormányzattal rendelkezett, s igy községi intézményei, községi épületei is jelentéktelenek voltak. A XIX. század első felében az 1766 óta koronauradalmi mezőváros (Kronmarkt) önkormányzatának s z e r e p e megnőtt, s a község gazdasági és t á r s a d a l m i erősödése a köz­ ségi épületek külsejében is kifejezésre jutott, Községháza l é t e z é s é r e az első adat az óbudai biró 1732/ 1733-as s z á m a d á s á b a n 8 2 található (bejegyzés az épület javitásának

124

költségeiről 1732-ben), ebből azonban sem az nem derül ki, hogy hol volt a községháza, sem a z , hogy mióta állt fenn. A Gemeinde -Haus -nak vagy G e m e i n - G e r i c h t s -Haus -nak n e v e ­ zett épület helyét csak az 1785/86-os adókönyv alapján lehetett m e g ­ határozni, minthogy e z volt a z első év, a m i k o r a középületeket i s b e ­ számozták. Ebben az esztendőben a községi törvényház a 98-as h á z ­ számot kapta, utána következett 99-es s o r s z á m m a l az iskola és 100-as s o r s z á m m a l a plébániaépület. Mivel a h á z s z á m o z á s itt a Lajos utca nyugati h á z s o r á n é s z a k r ó l dél felé haladt, a községházát a plébániától é s z a k r a kellett k e r e s n i . A házszámokat a későbbi évek ö s s z e i r á s á b a n nyomon követve és a Kneidinger-térképpel i s összevetve, megállapít­ ható volt, hogy 1785-ben - és feltehetően korábban is - az óbudai k ö z ­ ségháza a m a i Lajos utca 170. s z . helyén állt. Kollár 1812-ben készült Óbuda látképén (reprodukcióját lásd Budapest m ű e m l é k e i , II. k. 430) jól látható ez az épület, a templomtól jobbra, s az is jól kivehető, hogy különbözött a jobbágyházaktői: nagyobb ablakai voltak, e r e s z vonalával nézett az u t c á r a . A községháza azonban csak 1808-ig működött itt: ekkor a község 6 000 forintért eladta az épületet egy Jékely nevű orvosnak,®§ a községházát pedig átköltöztették egy m á s i k , nagyobb épületbe. Ez az épület m á r régebben a község tulajdonában volt, a X K . század elejéig afféle községi k a s z á r n y a s z e r e p é t töltötte be:az Óbudára bekvártélyozott katonaságot (vágy legalábbis a katonák egy részét) s z á l ­ lásolták el benne. A számadások ezt az épületet " g r o s s e s Gemein Haus"-nak nevezték. Mint az óbudai t a n á c s i jegyzőkönyvek h a r m a d i k (1784-1790. évi) kötetének e l s ő lapjára egy i s m e r e t l e n kéz feljegyezte, a község 1744-ben v á s á r o l t a a házat egy óbudai jobbágytól.^ 4 Az 1751-es községi számadásban m á r található egy bejegyzés a "nagy községi h á z ­ ban" elszállásolt katonák költségeiről. Az 1770-1780-as evekben a házat a vármegye használta, szintén katonai k v á r t é l y o z á s r a ; ebben az időben Comitats-Haus néven emlegették, de tulajdonosa továbbra is a község volt. 1786-ban felmerült a t e r v , hogy a k a m a r a u r a d a l o m jószágigazga­ tójának székhelyét és lakását a volt Zichy-kastélyból ide helyezzék át, de ezt a t e r v e t Rupp Károly, az uradalom akkori vezető tisztviselője e r ő s e n ellenezte, azzal az indoklással, hogy az épület egy r é s z e r o s s z anyagból készült, ezenkívül a telek és a ház is a község tulajdona ( m á r ­ pedig "aki m á s telkén épit, nem magának épit"), s végül, hogy a " C o m i ­ t a t s - H a u s " f é l r e e s ő fekvésű ("ganz aus der Hand in einen abseitigen G a s s i gelegen i s t " ) . 8 ^ Ezzel a tervvel kapcsolatban - amelyet Ruppnak végül is s i k e r ü l t meghiusitania - készült egy alaprajz az é p ü l e t r ő l . - " (8. kép) Ennek segítségével a Kneidinger-, a Lipszky- és a V a r á s d y térképen felismerhető volt a " C o m i t a t s - H a u s " helye: az Árpád-hid épí­ t é s e k o r lebontott r é s z e n , a megszűnt Serfőző utca - Szentendrei utca Szentlélek utca által határolt, három u t c á r a néző telken állt (1937-ben: Serfőző u. 3. , Szentendrei u. 1 . , Szentlélek u. 2 . ) . A XIX. század e l e ­ jén ebbe az épületbe helyezték át a községházat: a községi s z á m a d á s ­ könyv 1825-ben nevezte először városházának (Stadthaus).

12S

Az óbudai városháza ebből az épületből csak 1834-ben költö­ zött át a F ő t é r r e , a m a i III. kerületi tanácsháza helyén állott egyeme­ l e t e s , k l a s s z i c i s t a házba (9. kép). A XVII. század első felében a fentieken kivül nem volt m á s községi épület, mint a községi kocsmák. A b o r m é r é s , amelyet - mint regale-jogot - a földesúr évi b é r ö s s z e g fejében engedett át a lakosok­ nak, n e m c s a k a földesúrnak, hanem a községnek is legfontosabb jövede­ l e m f o r r á s a volt. Óbudán az 1701 f e b r u á r i u r a d a l m i ö s s z e i r á s 8 7 s z e r i n t a m a g y a r lakosok m e l l e t t , a z újonnan betelepült németek is "csapot tartottak". A későbbi időből nincs adatunk külön magyar és külön n é ­ met kocsma fennállására, minthogy Óbudán külön magyar é s német község sem l é t e z e t t . 8 8 Óbuda, mint m e z ő v á r o s , a földesúr engedelméből egész évben tarthatott kocsmát. Az 1751-es községi s z á m a d á s s z e ­ rint ekkor két községi kocsma volt a városban: az u . n . felső és alsó kocsma (hogy mióta volt két k o c s m a , nem s i k e r ü l t kideriteni, l e h e t s é ­ g e s , hogy ez a századeleji külön m a g y a r é s külön német c s a p folytatása volt,de az is lehet,hogy csak a későbbi idők fejleménye). A XVIII. s z á ­ zad végi adókönyvek segitségével megállapitható, hogy a "felső kocsma" a m a i Dugovics Titusz t é r 2. s z . helyén, az " a l s ó kocsma" a m a i Lajos utca 136. vagy 138. s z . ház helyén állt. Az 1790-es évekből van először adatunk a r r a , hogy a két községi kocsmának milyen cégére volt: az a l ­ sót ekkor a Rákhoz (zum Krebsen), a felsőt az Oroszlánhoz (zum Löwen) cimzett kocsmának n e v e z t é k . 0 9 A R á k - k o c s m a , amely amúgy is gyengébb forgalmú volt, csak 1808-ig állt fenn; ekkor a község a házat eladta egy magánszemélynek. Az O r o s z l á n - k o c s m á t 1816/17 -ben nagy - több mint 20 e z e r forintos - költséggel átépitették, illetőleg a r é g i kis épület mellé (amelyben az 1799-i l e l t á r s z e r i n t mindössze 4 a s z t a l , 8 szék és 2 pad volt), kocsma céljaira egy nagyobb épületet emeltek; ezt az uj községi vendégfogadót a Magyar Koronához (zum ungarischen Kronen) cimzett kocsmának, röviden K r o n - W i r t h s h a u s s - n a k nevezték. E r r ő l a c é g é r r ő l kapta XIX. századi nevét a m a i F é n y e s Adolf utca, amelyet 1875-ig Kronenges se -nak, később Kiskorona utcának neveztek. Meg kell emlékeznünk még egy községi jellegű épületről, a k ó r h á z r ó l illetve szegényházról. E z a két fogalom a XIX. s z . elejéig lényegében egyet jelentett, m e r t az állandó községi kórház valójában szegényház volt (járványok idején ideiglenes pestiskórházakat is fel­ állítottak). Óbudán az első k ó r h á z , a m e l y r ő l tudomásunk van, az 1739-es pestisjárvány idején működő l a z a r e t u m , amelyben 1739 d e c e m b e r é i g 27 e m b e r halt meg. 9 Ennek helyére azonban nincs adat, és a későbbi h á z s z á m o z á s t sem tudjuk felhasználni helyének m e g á l l a p í t á s á r a , m e r t a pestiskórház 1739 után megszűnt. Mivel azonban a pestis áldozatairól készült ö s s z e i r á s ezt az épületet a F ő t é r e n álló épületek ( Z i c h y - k a s ­ tély, a trinitáriusok ideiglenes kolostora, Sándor báró háza) után vette s o r r a , valószinü, hogy a lazarétüm is ezen a környéken keresendő. A m a i Laktanya u. 6. s z . telken, egy - azóta lebontott - XVIII. századi

126

ház falába a Szentháromságot ábrázoló barokk kőfaragvány volt b e é pitve (10. kép); minthogy a Szentháromság-szobrokat általában a p e s ­ tisjárványokkal kapcsolatban állitották fel, elképzelhető, hogy ez a s z o ­ bor - amely közönséges lakóház s z á m á r a tul nagynak látszik - az egy­ kori pestis kórház helyét jelölte. Az óbudai szegényház alapítása ugy történt, hogy 1777-ben két óbudai lakos "a helybeli és az ide vetődő szegény betegek" elhelyezé­ s é r e megvásárolta Redlich Mátyás posztókészitő házát, majd különböző óbudai céhek é s magánszemélyek adom anyaiból pénzalapot gyűjtött ö s z s z e , hogy ennek kamataiból fenntartható legyen a szegényház. "1 Az i n ­ tézmény első helye a Kiscelli utca m a i páratlan házsorának elején, az akkor még ott lévő katolikus temető tőszomszédságában volt. A fel­ váltva A r m ^ n h a u s s - n a k és Spital-nak nevezett szegényház-kórház 1 8 2 1 ben került át innen a m a i Kórház utcába, a XVIII. század végén m e g ­ nyitott ujabb katolikus temető délkeleti s a r k á b a (talán nem v é l e t l e ­ nül helyezték a szegényházat mindig a temető m e l l é ; a lakók többsége a szegényházból igen h a m a r sírba került). E r r ő l az épületről kapta n e ­ vét a Kórház utca.

Urasági ég birtokigazgatási épületek AZichy-grófok Óbudát is magában foglaló Buda-környéki u r a ­ dalmuk központját 1686 után először Zsámbékon rendezték be, ahol egy viszonylag épségben fennmaradt, a törökök által is használt középkori eredetű kisebb várat alakítottak át földesúri kastéllyá. Az uradalom központját csak az 1730-40-es években helyezték át Óbudára. A XVII. század végén a későbbi óbudai Zichy-kastély helyén csak egy földesúri majorépület állt. Egy 1727-es l e i r á s s z e r i n t itt a major gazda két szobát, konyhát, k a m r á t magában foglaló lakásához 18 öl (kb. 35 méter) hosszú szin csatlakozott, amelyben a s z ő l ő p r é s e ­ ket tartották és az u r a s á g i gabonát tárolták. ^ 2 Zichy P é t e r 1726-ban bekövetkezett halála után özvegye, B e r c s é n y i Zsuzsanna Óbudát v á l a s z ­ totta özvegyi rezidenciául. 1728-ban a grófnő - fiával, Zichy Miklóssal kötött szerződésében - kijelentette, hogy Óbudán "személyéhez és r e n ­ dihez illő" épületet fog emeltetni. ®* Ez az első óbudai Zichy-kastély a z eddigi u r a s á g i major h e ­ lyén épült, valószínűleg 1729-1730-ban. Az 1732-es canonica visitatioban m á r e m l í t é s történt a Zichy-kastélyban lévő u r a s á g i kápolnáról. BélMátyás 1737-ben megjelent munkájában "urbana villa "-nak nevezte a grófi h á z a t , a m e l y l e í r á s a szerint a v á r o s északi felében, a kis és nagy szigettel szemközti Duna-parton állt; az épület, amelynek sarkait s z e r é n y m é r e t ü tornyok diszitették, a lakószobák mellett ebédlőtermet és kápolnát foglalt magában.^4 Az óbudai trinitáriusok protocolluma 1738ban kastélynak nevezte a Zichy-házat, amely a l e i r á s szerint az egy­ kori prépostsági templom romjaitól mintegy 40 l é p é s r e északra állt. y 5

127

Bercsényi Zsuzsanna halála (1745) után Zichy Miklós az egész uradalom székhelyét áttette Zsámbékról Óbudára, s ezzel a grófi ud­ vartartás is átkerült a Duna-parti mezővárosba. Zichy Miklós 1746-ban megbizást adott az addig Zsámbékon lakó Bebo Károly szobrásznak és Jäger János Henrik budai kőfaragómesternek a Bercsényi Zsuzsanna által emeltetett földszintes, feltehetően egyszerű külsejű kastély átépí­ tésére és kibővítésére. 9 6 A régi épület falait felhasználták az uj kas­ tély földszintjéül. A szerződés szerint az építkezést két év alatt bekel­ lett fejezni. A főépület lényegében el is készült e r r e az időre, de a melléképületek, kerti házak építése, a diszpark kialakítása, a kastély belső kiképzése az 1750-es években is folyt. Az uj Zichy-kastély a ko­ rábbinál nagyobb területet foglalt el: a park kialakításához ugyanis megvették az eredeti kastélytól délre eső öt parasztház telkét. 9 7 A ma ismert óbudai Zichy-kastély a grófi család akkori va­ gyonához, rangjához képest nagyon is szerény épületnek látszik. De fi­ gyelembe kell vennünk, hogy a kastély építése teljesen még be sem fe jeződőtt, amikor Zichy Miklós 1758 elején meghalt, s néhány évvel ké­ sőbb, 1766 január 1-én az uradalommal együtt a kastély is átkerült a kincstár tulajdonába. Ettől kezdve egészen a legutóbbi időkben történt helyreállitásig, vagyis kerek két évszázadon át csak romlott az épület állaga. Miután az uradalom a Magyar Kamara kezelésébe került, a kastély melléképületébe az újonnan kinevezett jószágigazgató költözött. A királynő azonban 1767 júliusában elrendelte, hogy a volt Zichy-kas­ télyt azonnal adják át a Militair Oeconomica Commissio (katonai gaz­ dasági bizottság) használatába. 98 Valamilyen - még kiderítendő - okból az átadás évekig elhúzódott. Először, ugy látszik, a katonák nem siet­ tek elfogadni az épületet, 9 9 később pedig, amikor 1774-ben ujabb dön­ tést hoztak a kastélynak a Monteurs Commissio (katonai ruházati bi­ zottság) részére való átadásáról, 1 0 ° a prefektus húzta el a kiköltözést néhány évig, azon a cimen, hogy megfelelő épületet keres a prefektusi hivatal és lakás céljaira; 1780-ban azonban a kastély nagy részébe be­ költözött a katonaság. 1 0 1 A parkot is ezekben az években rombolták szét. A télikertből a narancsfákat Grassalkovich kamaraelnők már 1770-ben elszállít­ tatta, * a többi exotikus fát, bokrot és a kertet diszitő barokk szobro­ kat pedig 1777-ben árverésre bocsátották. 50 bukszusfát és 20 kőszobrot Beleznay Mihály ezredes vett meg, összesen 193 forintért; 16putto~ szobrot és egy 12 figurából álló "paraszttánc" cimü szoborcsoportot Falçk Ferenc budai hidvámbérlő; további 4 szobrot és 4 kővázát egy harmadik vevő. Mindezért összesen 85 forint folyt b e , 1 0 3 holott annak idején Bebo Károly a park és a kastély szobraiért 2 800 forintot kapott. A kastély belső berendezéséből semmi sem maradt fenn, ami annál is inkább nagy kár, mert amennyire ez az építési szerződésből, a számlákból, az 1758-ban készült becslésből 1 0 4 és az 1766-ban felvett

128

leltárból rekonstruálható, az óbudai Zichy-kastély a mai főváros teterületén az egyik legjelentősebb barokk palota lehetett. Az épület a lakó- és fogadóhelyiségeken kivül könyvtártermet, kincskamrát (Silberkammer), billiards zobát is magában foglalt. A birtokigazgatási épületek az első Zichy-kastély felépitése idején átkerültek a későbbi Polgár utcába, arra a jókora telekre, ame­ lyet ma a Budapesti Rádiótechnikai Gyár foglal el. Itt épült a tiszttartó háza, amelyet jóval később, a század végefelé, emeletesre épitettek át; ugyanitt kapott helyet az urasági présház és borpince; ezt 1762-ben öz­ vegy Zichy Miklösné annyira kibővittette, hogy a mintegy 50 méter hosszú és 10 méter széles uj présház alatti pincébe 7 300 akó, vagyis csaknem 4 000 hektoliter bor fért b e . 1 0 6 Az 1730-as évektől kezdve itt történt az óbudai bordézsmálás is. Amikor a Zichy-uradalom a kincstár tulajdonába, a Magyar Kamara kezelésébe került, az uj koronauradalom élére prefektust (jó­ szágigazgatót) neveztek ki. Székhelye, mint már emiitettük, jó ideig még a Zichy-kastélyban volt, mig azután az épület nagyobb részébe 1780-ban beköltözött katonai ruházati bizottság 1787-ben az egész épü­ letkomplexust meg nem szerezte. Ettől kezdve volt Óbudán külön pre­ fektusház. E r r e a célra -különféle más lehetőségek és javaslatok meg­ vizsgálása és elvetése után - a Fő tér és Kórház utca sarkán (ma: Fő tér 4. sz.) álló jobbágyházat vették meg, amelynek nagy kertje egészen a Polgár utcáig terjedt (11.kép). Az épületet néhány évvel később eme­ letessé alakitották á t , 1 0 ? s lényegében ebben a formájában áll ma i s t védett műemlékként. A XIX. század elejétől még egy birtokigazgatási épületre van­ nak adatok: az óbudai koronauradalmi ügyészség székháza 1812-től sze­ repelt az adókönyvben. A "Fisealats-Hauss" a mai Harrer Pál és Vö­ röskereszt u. sarkán, a későbbi városháza mögött állt. Bizonyos fokig a birtokigazgatás épületei közé sorolható az uradalmi börtön is, legalább is a tiszttartók és prefektusok mindig nagy súlyt helyeztek a r r a , hogy a "renitens és nyakas" alattvalók megfenyitésére kellően karbantartott helyiségek álljanak rendelkezésre. Az 1710-20-as években a zsámbéki kastély pincéjében vetették töm­ lőere az "engedetlen" jobbágyokát. Az óbudai külön börtönépületről, amely a Zichy-kastélytól északra, a mai Hajógyár és Laktanya utca sarkán állt,az uradalmi épületek 1774-ben készült felvételéből van elő­ ször pontos alaprajzunk és leirásunk, 10 ® de való s zinü, hogy már a szak végén is ez volt az uradalmi tömlöc. Az épület a két in kivül három fogdát (Arest) és három földalatti zárkát t magában, udvara a Duna-partig nyúlt le. 1783-ban és m az uradalmi tisztek már az épület kijavitását sürgették, mi­ vel a tömlőere nagy szükségük volt: csakis ide zárhatták be "anyakas és izgága alattvalókat, akik ellen nem lehetett bűnügyi eljárást inditani, s ezért a vármegye nem vette át őket, s akiknek nem volt elég a botbüntetés". 1 0 9 •

129

Az utcát e r r ő l az épületről nevezték Tömlöc utcának (Temlitzg a s s e ) , egészen addig, a m i g az 1830 körül az utca északi végén m e g ­ épült k a s z á r n y á r ó l Laktanya utcának (Kasernegasse) keresztelték á t . Az u r a d a l m i tömlöc megszűnésének időpontjára nincs adatom. Uradalmi kocsmák Az uradalom s z á m á r a a kocsmáknak mint az egyik legnagyobb helyi jövedelemforrásnak, a helység topográfiája szempontjából mint fontos tájékozódási pontoknak - mindenki által i s m e r t , s többnyire m é g cégért is viselő épületeknek - volt jelentőségük. Óbudán a három legrégibb u r a d a l m i kocsma: a Vogl-vendég- • fogadó (a P o l g á r u, 8. s z . h e l y é n ) , a Mókus kocsma (zum goldenen Eich» katzl) a Mókus u. 1. sz. helyén, és a Kerék (Radl) k o c s m a , eredetileg Arany Kerék (zum goldenen Radl), a m a i Bécsi ut 269. s z . helyén állt. i i o A három közül - a z óbudai k a s z n á r e l s z á m o l á s a s z e r i n t i 11 _ a legnagyobb forgalmat az u . n . nagy u r a s á g i kocsma, az első b é r l ő j é r ő l , Vogl J á n o s r ó l Vogl-Wirtshauss-nak nevezett vendégfogadó bonyolította l e . E z közvetlenül az u r a s á g i p r é s h á z és dézsmaház mellett, a m a i P o l g á r utcában létesült; bérlője s o k s z o r a dézsmálásban is r é s z t v e t t . Később, m á r a k a m a r a i kezelés idején, 1770 körül ugyanezen a telken u j , e m e l e t e s vendégfogadót építettek, a r é g i kocsmaházat pedig b i r t o k ­ igazgatási épületté alakították át, s benne helyezték el az irnokszobát és a pénztárszobát. Az 1750-1770-es években a források egy negyedik u r a s á g i kocsmát is emlegettek, a téglaégető m e l l e t t i csapszéket ("Schankhauss beym Ziegel O f e n " ) H 3 . Ez a kiscelli domb lábánál 1736-ban létesült téglaégető mellett épült, pontosan m e g nem állapitható időben, de az 1780-as évek végefelé m á r meg is szűnhetett, legalábbis a forrásokban nincs többé említve. Az ötödik óbudai u r a s á g i kocsma a kiscelli dombon, a t r i n i t á r i u s kolostor közelében épült,nem sokkal azután, hogy a kolostor a l a p ­ kövét l e r a k t á k . Zichy Miklós 1746 júliusában kötött s z e r z ő d é s t Bebo Károllyal az uj vendégfogadó é p í t é s é r e , s 1747 júniusában m á r állt i s az épület. H 4 Az "Arany Szőlőfürthöz" (zum goldenen Trauben) címzett fogadó elsősorban a zarándokok s z á m á r a épült, akik nagy számban l á ­ togatták a csodatevő hirben álló kiscelli kegyképet (a vendégszobákon kivül az udvarban egy nagy szín szolgált a zarándokok n y á r i e l s z á l l á ­ s o l á s á r a ) . 1 1 5 A röviden Trauben W i r t h s h a u s s - k é n t emlegetett kocsma valószínűleg a XVIII. század végén szűnt m e g , miután a kiscelli k o l o s ­ tort és templomot II. József idején laktanyává és katonakórházza a l a k í ­ tották át. Végül, az 1780-as évektől kezdve fordul elő a forrásokban az az u r a s á g i kocsma, amely a mai Laktanya és Sorompó utca s a r k á n

130

állt. Ezen a helyen valaha a Zichyek óbudai majorja volt (miután 17291730 körül a major korábbi helyét a földesúri kastély foglalta el); 1767 körül az uralkodó r e n d e l e t é r e ezt a majort átadták az a n g o l k i s a s s z o ­ nyoknak, akiket M á r i a T e r é z i a akkortájt telepitett át Vácról Budára; 1770-ben ugyan visszaváltották tőlük, ^ ° ennek e l l e n é r e még évtizede­ kig "az angolkisasszonyok volt majorja" néven emlegették. Az ezt kö­ vetően itt létesített u r a s á g i kocsmát egy darabig c s a k " b e y m Englischen F r ä u l e i n " vagy "béym Schiess-Statt" k o c s m á n a k 1 1 7 nevezték. A később használatos "Vörösfenyő" elnevezés (zum Làrchbaum) e l ő s z ö r az 1787-es községi számadáskönyvben fordult elő. Ez a kocsma a V a r á s d y térkép készítése idején, tehát a XDC. század derekán még fennállt.

Lakóházak A XVIII. században az óbudai lakóházak túlnyomó többsége jobbágy- és z s e l l é r h á z volt, - néhány kivételtől eltekintve kicsiny és r o s s z m i n ő s é g ü épület. B á r Óbudán a török utáni ujjáépités idején csaknem minden ház középkori alapfalakra épült, a felmenő falak anyaga többnyire a gyorsan romló "égetlen fődtégla", vályog volt; à korabeli forrásokban a z é r t esik s o k s z o r szó "rongyos" és "dűlőfélben lévő" házakról. Bél Mátyás l e í r á s a s z e r i n t a rendkívül s z e r é n y , falu­ s i a s házikókat, b á r építésükhöz sok r ó m a i követ is felhasználtak, több­ nyire nád vagy szalma f e d t e . 1 1 8 Az óbudai házakba beépített r ó m a i kövekről egy angol utazó h i r a d á s a is ránk m a r a d t a XVIII. század v é g é r ő l . Townson, a m i k o r 1793-ban muzeumot k e r e s e t t Óbudán, hogy az antik maradványokat m e g s z e m l é l h e s s e , azon álmélkodott, hogy a köveket az egész városban s z é t s z ó r t a n találja a falakba építve, a t i s z t t a r t ó házát pedig valósággal "felséges gyűjtemény"-nek nevezte, ahol a falban rengeteg feliratos r ó m a i kő volt látható. Az építkezés gyenge minősége m a g y a r á z z a , hogy a XVIII. s z á ­ zadi óbudai lakóházak közül alig néhány m a r a d t fenn (de ezek sem p a ­ r a s z t h á z a k voltak). Az idő romboló munkája, s ezenfelül az elemi c s a ­ pások, kivált az 1775-ös és az 1838-as jeges árvizek p u s z t í t á s a i 1 1 9 folytán a lakóházakat néhány évtizedenkint újjá kellett építeni. Az a v á ­ r o s k é p , amelyet a XIX. század végi é s XX. század eleji fényképek, grafikák, festmények és l e i r á s o k megörökítettek, s amely r é s z b e n az 1970-es évekig szinte változatlanul fennmaradt, voltaképpen az 1838-as árvíz utáni ujjáépités eredményeként alakult ki. A lakóházak túlnyomó többsége jobbágy- vagy zsellértelken épült. Az utóbbiak általában jóval kisebbek voltak az előbbieknél, e z é r t is nevezték a z s e l l é r e k e t Kleinh'áus sie r - n e k , azaz kisházasoknak. A t e ­ lekformák a terepviszonyoknak megfelelően változtak, mindamellett a jobbágytelkek többsége igen hosszú, s ehhez képest keskeny p a r c e l l a volt. A XVIII. században Óbudán a fésűs beépitésmód uralkodott, vagyis

131

a lakóházak az egyik - általában az északi - hosszanti telekhatárra épültek, s oromfalukkal néztek az u t c á r a (12. kép). A XVIII. század utolsó évtizedeiben, a nagyarányú népességnövekedés folyományaképpen megindult a telkek körülépitése: a m á s i k t e l e k h a t á r r a is ház épült, s a házak végeibe ujabb meg ujabb szobákat illetve szoba-konyhás lakásokat ragasztottak, az utcai fronton pedig fedett kapuval hidalták át a két építményt. Az 1838-as á r v i z utáni újjáépítéskor a központi terület u t ­ cáin a s o r o s beépités vált uralkodóvá: az utcai frontot ugy képezték ki, hogy a házak e r e s z vonala párhuzamos volt az u t c á r a , belül azonban továbbra is ott húzódott a két hosszú, keskeny, udvari épületszárny. A jobbágytelkeken a lakóház mellett helyet kapott a v e t e m é ­ nyeskert ("Haus s garten") é s sok esetben a p r é s h á z meg az istálló i s . A XVIII. századi óbudai lakóházak a l a p r a j z á r ó l , m é r e t e i r ő l , b e r e n d e z é s é r ő l igen kevés adat m a r a d t ránk. Az uradalmi épületek 1774. évi Gföller-féle felvétele és a hozzá készült l e i r á s képet ad néhány lakóépületről is:a három u r a d a l m i " b é r h á z r ó l " , a b é r e s (Ochsenknecht), az u r a s á g i Z i m m e r w a r t e r (gond­ n o k ? ) , a k a s z n á r és a t i s z t t a r t ó h á z á r ó l . 120 A lakások egy vagy két szobásak voltak (leszámitva p e r s z e az u r a d a l m i tisztekét), belmagasságuk mindössze 2,20 - 2,50 m é t e r , a szobák alapterülete 16-18 n é g y z e t m é t e r . A bejárat többnyire az u d v a r ­ r ó l , a konyhán át vitt a l a k á s b a . Az óbudai p a r a s z t h á z a k konyhái nyitott tüzhelyüek voltak (ilyen tűzhely látható a régi iskola 1785-ös felvételi rajzán). A nyitott tüzhelyü konyha még a XIX. században is annyira á l ­ talános volt Óbudán, hogy a legutóbbi idők bontásaikor a belső Óbuda házainak nagy részében felismerhető volt az é l é s k a m r á v á , r a k t á r r á átalakitott helyiség és a fölötte lévő kürtő. A XVIII. s z á z a d r a jellemző lakóház-beosztást s z e m l é l t e t i egy Zichy-utcai ház 1787. évi átalakítá­ sakor készült t e r v r a j z . 1 ^ A négy lakás mindegyikébe a konyhai e l ő ­ t é r e n át lehetett bejutni. Szemben az alig e m b e r m a g a s s á g ú szemöldök­ gerendával e l r e k e s z t e t t konyhatér, a téglával borított tűzhellyel» A fö­ lötte kialakított kürtőbe nyíltak a s z o m s z é d o s lakószobák kályháinak k e ­ rn énynyilásai i s . A szobáknak két-két kicsiny ablakuk volt. Mellék­ helyiségül az udvaron felállított r e t e r át szolgált. A berendezés is egyszerű lehetett: a XVIII. század első felé­ ből két óbudai ház ingóságaira találtunk adatot. 1718-ban Zichy P é t e r elkoboztatta az akkori óbudai b i r ó , Hinczmann T a m á s egész vagyonát; házában, a különféle mezőgazdasági és h á z t a r t á s i eszközökön kívül az alábbi bútordarabokat foglalták le: egy mennyezetes ágy (Himmelbett), egy s z e k r é n y , egy a s z t a l , h á r o m szék, két pad. 122 1739-ben a p e s t i s ­ ben elhalálozott katolikus tanitó, Schwarzer F e r e n c hagyatéki leltárába a következő berendezési tárgyakat vették fel;egy nagy és két kis a s z t a l , egy firhangos ágy, egy r o s s z szekrény, egy falitéka, 14 kép, 13 könyv, a konyhában két tüzkutya. 123 Az u r a d a l m i bérházak a következők voltak: a Lajos u. 158, s z . alatti u . n . régi s ö r h á z , a Lajos u. 160. és a Zichy u. 9. s z . alatt

132

álló, közös k e r i t é s s e l egybefogott "Hoffmann pék háza" (Hoffmannbeckisches Hauss) és Neumann-ház, a Zichy u. 11. s z . alatti u . n . köz­ ségi Molnár ház vagy Müllner-ház (Gemein Müllnerisches Hauss). Az utóbbiak Zichy Miklós földesurasága idején kerültek az uradalom tulajdonába. A régi sörházban 14, a pékházban 3, a Neumann-házban 2 ; ä Müllner-házban egy család b é r e l t lakást az uradalomtól. Az 1762 januárjában készült lakókimutatásból kiderül, hogy a lakások zömében egy szoba + konyha vagy 2 szoba + konyha volt; a kétszobás lakások egy részében két család lakott. Az elnevezések e r e d e t e : a Lajos u. 158. s z . alatti házban létesült 1697-ben a hódoltság utáni első serfőzőház, a m e ­ lyet azután az uradalom az 1720-as évek végétől m á s célokra adott b é r b e ; a pék-házat a z é r t hivták igy, m e r t - mint egy 1762-es adat m u ­ tatja - egy ideig Hoffmann József p é k m e s t e r b é r e l t ebben a házban m ű ­ helyt és üzlethelyiséget. A Neumann-ház i s nyilván b é r l ő j é r ő l vagy k o ­ rábbi birtokosáról kapta nevét, a k á r c s a k a M ü l l n e r - h á z , amelynél azonban nem lehet tudni, hogy tulajdonnévről vagy foglalkozásnévről v a n - e szó. Az eddig tárgyalt épületeken kivül e m l i t é s r e méltó még a Sándor bárók óbudai háza, amely a Zichy-kastély tőszomszédságában a m a i Korvin Ottó t é r nyugati oldalán állt. Sándor b á r ó n é , T h e r e s i a Clairfourth barátságban volt özvegy Zichy P e t e m é v e l , akinek pénzt is kölcsönzött. 1736-ban "zu i h r e r bequem und ruehigen Wohnung" é p i t t e te.tt Óbudán házat.*25 Mivel az épület semmilyen adózás alá nem e s e t t , a forrásokban alig s z e r e p e l , s igy jóformán s e m m i t sem tudunk r ó l a . Az 1739-es p e s t i s áldozatairól készült kimutatásban, a m e l y h á z r ó l ­ h á z r a haladva vette számba a p u s z t i t á s t , Sándor báró háza is s z e r e p e l , m e r t egy cselédlány meghalt benne.Legközelebb 1772-ben e s e t t szó az épületről: az óbudai jószágigazgató jelentette, hogy nem tudott eleget tenni a Magyar Kamara rendeletének, m i s z e r i n t "vegye kezelésbe a Sándor Antal bárótól megváltott telkeket", mivel ő m é g s e m m i é r t e s i tést nem kapott a m e g v á l t á s r ó l . 1 ^ A ház további s o r s á r a nem került elő adat, Mindenesetre, a m i k o r II. József r e n d e l e t é r e 1785/86-ban minden épületet h á z s z á m m a l láttak el, Sándor-ház m á r nem s z e r e p e l t Óbudán. E házzal pontosan szemközt állott a t r i n i t á r i u s o k elsó óbudai rendháza, amely eredetileg p a r a s z t h á z volt. 1738-ban, a trinitáriusok óbudai letelepedésekor vette m e g r é s z ü k r e ezt az épületet a földesúr. Az első rendház kezdetben csak négy cellát, egy refektoriumot, egy konyhát és egy é l é s k a m r á t foglalt magában, s az e r e d e t i jobbágyház kertjének fele tartozott hozzá; később megvásárolták a k e r t másik felét i s , egy f o r r á s s a l együtt, az épületet ípedig kibővitették további négy szobával, házikápolnával, istállóval. 1 ^7 ^ t r i n i t á r i u s o k 1748-ban fel­ költöztek a kiscelli dombon épült uj kolostorukba; r é g i épületük á t ­ alakítva bekerült az uj Zichy-kastély épületkomplexusába (a közbülső öt p a r a s z t h á z a t , mint emiitettük, a park növelése végett megvásárolták). 1787-ben, amikor a volt t r i n i t á r i u s - h á z a t s e l y e m r a k t á r r á a k a r t á k á t -

133

a l a k í t a n i , a z t i r t á k róla,hogy falait az alapokig le kellene bontani, m e r t vályogból és kőből vegyesen épültek. 1 2 3 A Sándor-háztól é s z a k r a , körülbelül a mai Korvin Ottó t é r 9, s z . ház előtti t é r s é g e n állt Bebo Károlynak, a Zichyek szobrászának -1748-tól u d v a r m e s t e r é n e k - háza. A topográfiai azonosítást az tette lehetővé, hogy a Zichyek földeura s ágának megszűnése után Bebo Ká­ rolyt is - h o s s z ú viták á r á n - a d ó z á s r a kötelezték, s igy a községi a d ó ­ könyvben is nyilvántartották. Egyébként, ha m á r tudjuk, hogy Óbuda melyik r é s z é n k e r e s ­ sük a Sándor-házat é s a Bebo-házat, a Kneidinger-térképen könnyen felismerhetjük a Zichy-kastély parkjával szemközt a két L-alakú, a z s e l l é r h á i a k n á l lényegesen nagyobb épületet. 1775-ben, a m i k o r felsőbb helyről m á r e r ő s e n sürgették a p r e ­ fektus kiköltözését a kastélyból, felmerült a t e r v , hogy a Bebo-házat Vegyék meg a jószágigazgatói hivatal és lakás c é l j á r a . A prefektus azonban minden e r ő v e l meggátolni igyekezett e t e r v megvalósítását, a z ­ zal é r v e l v e , hogy a szóbanforgó ház r o s s z anyagokból készült, szobái igen alacsonyak és sötétek, r á a d á s u l hemzsegnek benne a poloskák. * 2 9 Az 1775-ben készült értékbecslésből valamelyes képet alkothatunk az épület belső e l r e n d e z é s é r ő l . Az i r a t a helyiségek közt négy lakószobát, egy ebédlőt,egy fogadószobát ( P a r a d e z i m m e r ) , egy irószobát (Schreib­ z i m m e r ) , konyhát, é l é s k a m r á t , p r é s h á z a t s o r o l t fel, továbbá e g y l a b o r a t o r i o - n a k nevezett h e l y i s é g e t , i a o amely valószínűleg Bebo s z o b r á s z műhelye volt. Ez az épület tehát óbudai viszonylatban inkább u r i h á z , mint p a r a s z t h á z volt, s nem lehetett olyan nyomorúságos, amilyennek a prefektus feltüntette. Mindenesetre, prefektusház nem lett belőle. Bebó halála (1779) után L a c h n e r G á s p á r tanitó lakott az épületben.

A piactér Óbudán, b á r m e z ő v á r o s - németül: Markt - volt, az újkorban sohasem tartottak a helyi jelentőség k e r e t e i t túllépő vásárokat. A s z o m ­ szédos h a t a l m a s vonzóerejü piacközpontok, P e s t és Buda léte megaka­ dályozta, hogy Óbuda piacközponttá váljék. A helyi piac s z i n t e r e aXVHI. században, a k á r c s a k a középkorban, a m a i Lajos utca 158. számú ház előtt az utca kiöblösödésből létrejött t é r v o l t u l (amelynek ma nincs külön neve). A piacot valószínűleg a z é r t tartották itt, m e r t ez e s e t t a legközelebb a XVIII. században m é g igen élénk forgalmú dunai kikötő­ höz. Az 1780-as években a katonai ruházati bizottság követelésére a piacot áthelyezték a m a i F ő t é r r e . Az óbudai zsidó hitközség 1787-ben a P e s t i K a m a r a i Adminisztrációhoz intézett folyamodványában 1 3 2 a r r a hivatkozva k é r t e a hetipiac visszahelyezését előbbi h e l y é r e , a Judenp l a t z - n a k 1 3 3 nevezett t é r r e , hogy az egyetlen kényelmes kikötőhely e n ­ nek közelében, a zsinagóga mögött van, s hogy a halászok nem fogják innen a Fő t é r r e vinni árujukat; hivatkozott a folyamodvány a r r a i s , hogy

134

ez a t é r a helység központjában van, s hogy az e r ő s e n adózó zsidó köz­ s é g éppen a piac miatt épitette ide középületeit és boltjait, sőt n e m c s a k a zsidók,hanem a pékek is e z é r t épitették ide házaikat; ezenkivül a k a s ­ tély előtti t é r az újlakiak s z á m á r a is tul m e s s z e van. Hogy hivatalos in­ tézkedés t ö r t é n t - e a piac v i s s z a h e l y e z é s é r e , nem sikerült kideríteni; feltehető azonban, hogy a hetipiacokat újra r é g i helyükön tartották, m e r t 1795-ben ujabb határozatot kellett hozni a piacnak a Judenplatz-ról a kastély előtti t é r r e való á t h e l y e z é s é r ő l , i s m é t a katonai ruházati bizott­ ság követelésére. * 3 4 Egy 1826-ban megjelent Óbuda-térképen, 13£> amely az utcaneveket magyarul k ö z l i , a m a i F ő t é r s z e r e p e l Nagy P i a t z néven. Az 1858-61-es V a r á s d y - t é r k é p e n viszont a volt Judenplatz a Grünplatz nevet v i s e l i , amiből a r r a lehet következtetni, hogy itt l e g a ­ lábbis zöldség- és gyümölcspiacot tartottak. Utcanevek A XVIII, századi Óbuda-térképeken még nem találunk u t c a ­ neveket. Más forrásokban is csak néhány utca neve fordul elő. Ennek egyik oka az lehet, hogy amig a település kicsiny volt, és az e m b e r e k i s m e r t é k egymást, a tájékozódáshoz nem feltétlenül kellettek utcanevek. Talán nem tekinthető véletlennek, hogy a XVIII. századi forrásokban e l ő s z ö r az 1748-1749 körül keletkezett "uj telep" utcáinak nevével t a ­ lálkozunk: a m á r emiitett Új utca, Kiscelli utca, Szentendrei utca és Miklós utca elnevezéssel. Az Uj utca neve nem s z o r u l m a g y a r á z a t r a , a Kiscelli utca a v á r o s központjából a kiscelli dombra vitt, (amely a M a r i a z e l l - i kegykép másolatát magában foglaló, a m á r korábban Klein M a r i a z e l l - n e k nevezett kápolnáról, majd a helyén: épített t r i n i t á r i u s k o l o s t o r r ó l és templomról n y e r t e n e v é t ) . A Szentendrei utcán át v e z e ­ tett észak felé a szentendrei o r s z á g ú t , amely meglehetősen élénk for­ galmat bonyolitott le. A Miklós utcát a telepítő földesúr, Zichy Miklós k e r e s z t n e v é r ő l , illetve védőszentjéről nevezték el, ugyanúgy, mint a néhány évvel később ennek közelében keletkezett másik z s e l l é r - u t c á t , az E r z s é b e t utcát, Zichy Miklósné Berényi E r z s é b e t r ő l . A H a u p t g a s s e , F ő utca névvel is a XVIII. század második felé­ ben találkozunk e l ő s z ö r , a k á r c s a k a feljebb tárgyalt Judenplatz eine vezessél. A XIX. század első felének térképein az óbudai utcanevek t e ­ kintetében meglehetősen nagy z ű r z a v a r uralkodik. Vörös László 1826-os, Blaschnek Sámuel 1832-es, Tomola Ferdinánd 1836-os t é r ­ képén csak a F ő , P a c s i r t a m e z ő , Oskola, Szentendrei utca elhelyezése egyezik meg a valósággal és található meg valamennyin. Az 1826-os és 1836-os térképen ezenkivül s z e r e p e l a Kis s o r (Kleine Zeil) utca, a k é ­ sőbbi Korona utca helyén. Mindhárom térképen névvel s z e r e p e l a m a i V ö r ö s v á r i ut, az 1826-oson Csorda utca, az 1832-esen H a l t e r g a s s e , az 1836-oson Csordás utca néven. Az elnevezés e r e d e t e nemcsak az l e ­ het, hogy e r r e hajtották a legelőre a c s o r d á t , hanem az i s , hogy az

135

utca elején (pontosabban a Tavasz utca legvégén) állt a községi c s o r d á s (Khuehalter) háza, vele szemközt pedig a kondásé (Schweinhalter), Az 1826-os térképen a Föld utca Téglavető utca néven s z e r e ­ pel. Az utca valóban a Bécsi utón, a kiscelli domb lábánál 1736-ban l é ­ tesült első óbudai téglaégető felé vezetett. A Temető utca (Kirchhofgasse) • név - a m a i Kerék utcára a l ­ kalmazva - az 1826-os és 1832-es térképen, a Kaszárnya utca (Kasernengasse) az 1832-es és 1836-os térképen fordul elő, ugyanigy a Szőlők e r t utca (Weingartengasse) név i s , a megfelelő helyen. A többi u t c a ­ nevet e térképek r o s s z helyen jelölik. Ilyen tévedések azonban a k o r a ­ beli térképeken nemcsak Óbuda esetében fedezhetők fel. Az utcanevek tekintetében csak a hivatalos c é l r a készült Var á s d y - t é r k é p e t fogadhatjuk el teljesen megbízhatónak. Az alábbiakban az ezen előforduló utcaneveket ismertetjük, amit az is indokol, hogy ez a térkép az itt tárgyalt k o r s z a k topográfiai fejlődésének voltaképpen a végeredményét ábrázolja. Ami az utcaneveket i l l e t i , m i n d e n e s e t r e t i s z ­ tában kell lennünk azzal, hogy az 1858-61-ben használt elnevezések n é ­ melyike akkoriban még csak rövid m ú l t r a tekintett v i s s z a (mint pl. a Városház t é r , F l ó r i á n t é r , Kórház utca, stb. elnevezések). Némelyik uj utcanév elődjét ismerjük, a legtöbb esetben azonban az átnézett for­ rásokból nem derült ki, hogyan nevezték korábban a szóbanforgó utcát. Az alábbiakban a XIX. század közepén használt utcaneveket e r e d e t i német alakjuk betűrendjében i s m e r t e t e m , f e l t ü n t e t v e az utcának a főváros egyesülése utáni és - h a változott - 1945 utáni elnevezését i s . Minthogy Óbuda rekonstrukciója az utcahálózatot is e r ő s e n átalakitotta, a r é g i utcanevek mai megfelelői nem adhatók meg minden esetben. Ahol az utcanév e r e d e t e kiderithető volt, ott az utcanév után ennek magyarázata következik. Akazien Gasse (Akácfa utca) - Akác köz - a rekonstrukció folytán m e g ­ szűnt; Bierhaus Gasse (Serház utca) - Kulcsár utca (1940 körül lebontva); nevét az utca északkeleti végében, a Dunaparton á l ­ lott, 1702-ben létesült második óbudai serfőzőházról kapta; D r e i Herzen G a s s e (Háromsziv utca), korábban Friedhof Gasse ( T e ­ mető utca) - Kerék utca; a Háromsziv elnevezés eredete valószínűleg c é g é r ; a Temető utca az 1780 körül a mai Raktár és Kerék ut­ cák szegletébe áthelyezett katolikus temetőről kapta a nevét; Dreifaltigkeits P l a t z (Szentháromság tér) -Szentlélek t é r - Korvin Ottó tér; az 1739-es pestisjárvány után itt felállitott Szenthá­ romság szoborról; Eichhorn (Eichkatzl) Gasse - Mókus utca, a mai Mókus utca 1. s z . helyén állott, az 1970-es

136

években lebontott, az "Arany mókushoz" címzett ura­ sági kocsma cégéréről; Elisabeth Gasse (Erzsébet utca) - Majláth utca - Szentendrei ut; Zichy Miklósné Berényi Erzsébet keresztnevéről, il­ letve védőszentjéről; Feld Gasse (Mező utca) - Föld utca. Ez esetben a Föld utca az értelem­ szerűbb forditás, mert az utca a szántóföldek felé ve­ zetett, mégpedig a "Winterfelder -nek nevezett nyomás felé; Floriani Platz - Flórián tér; Az 1819-ben a Fő térről ide áthelyezett szoborcso­ portról; Frühling Gasse Tavasz utca; Gartner Gasse (Kertész utca).- Kert utca - a rekonstrukció folytán meg­ szűnt; Grosse Kreutz Gasse (Nagykereszt utca) - a Vöröskereszt utcának a Harrer Pál és Miklós utca közti szakasza; Grün Platz (Zöld piac) - a Lajos utca 158 és a zsinagóga közti utcakiszélesülés; korábban Juden Platz (Zsidó tér); az ott tartott hetipiacról; a körülötte lévő házak nagy részében zsidók laktak, Hafner Gasse (Fazekas utca) - Cserepes utca: valószinüleg ott lakó(k) foglalkozásáról; Haupt Gasse (Fő utcà) - Lajos utca; Herbst Gasse (Ősz utca) - Solymár utca; Herren Gasse (Urak utcája) - Polgár utca; az 1730-as években oda helyezett tiszttartói házról és kasznárlakásról; Kaserne Gasse (Kaszárnya utca), korábban Temlitz Gasse (Tömlöc utca) - Laktanya utca; előbb a mai Laktanya u. 1. helyén állott uradalmi börtönről, majd az 1830 körül az utca északi végén felépült kaszárnyáról; Kirchen Gasse - Templom utca - Óbuda utca; a plébániatemplom melletti utca; Kirchen Platz (Templom tér) - Korona tér - a Mókus utcának a Zichy utca és az óbudai utca közti szakasza (mint tér, meg­ szűnt); Kleine Kreutz Gasse (Kiskereszt utca) - a Vöröskereszt utcának a Har­ r e r Pál utca és Laktanya utca közti szakasza; Kleine Venedig Gasse (Kisvelence utca) - Velence utca; a Varásdy-térkép készítése idején még be nem fedett keskeny vizérről, amely a Bécsi ut felől, talán a régi római kőcsatorna medrében folydogált; Kleinzeller Gasse - Kiscelli utca; az ut irányáról; Kronen Gasse (Korona utca) - Kiskorona utca - Fényes Adolf utca (ma a Perc utcától a Polgár térig Magyar Lajos utca); 137

az 1818-ra átépitett, és Kronen Wirtshaus-nak n e v e ­ zett községi vendégfogadóról; L a n d s t r a s s e (Országút), korábban H a l t e r gas se (Csordás utca) - V ö r ö s ­ v á r i ut; a korábbi név az utca kezdeténél állott c s o r ­ d á s h á z r ó l , vagy a c s o r d a kihajlásának utvonaláról; L e d e r e r G a s s e - T i m á r utca (a XIX. század közepén csak a Lajos utca és a Dunapart között); valószinüleg ott lakó(k) foglalkozásáról; Lerchenfeld G a s s e - P a c s i r t a m e z ő utca - a Korvin Ottó utcának a Nagy­ szombat utca é s a Kiscelli utca közti s z a k a s z a ; Minuten Gasse - P e r c utca: a név eredete talán a z , hogy ebben az utcában a p r ó árukkal (minutia) kereskedő zsidók laktak; a latin szót német végződéssel ellátva Minutien- re változ­ tatták, majd a m i k o r a szó e r e d e t i jelentése feledésbe m e r ü l t , a jól i s m e r t m e c h a n i z m u s s a l Minute -nek é r ­ telmezték; Mohren Gasse (Szerecsen utca) - Zichy utca - a rekonstrukció folytán megszűnt; a 6. számú ház kapujának zárókövében elhelyezett szerecsenfejről; Müller Gasse (Molnár utca - Serfőző utca - 1940 körül lebontották; valószinüleg ott lakó(k) foglalkozásáról; Neue G a s s e (Uj utca) - P a c s i r t a utca - az 1940 körül történt szabályo­ z á s k o r a mai Korvin Ottó utcába olvadt (a Kiscelli utca és a F l ó r i á n t é r között); az 1749 körül létesült zsellérnegyed ("Űj-Óbuda") egyik első utcája; Nicolaus G a s s e - Miklós utca; a Zichy Miklós által 1749 körül létesitett z s e l l é r ­ negyed egyik legelső utcája, a földesúr védőszent­ j é r ő l elnevezve; P r a e f e c t o r a t s Gasse (Jószágigazgatóság utca) - Szentendrei utca - Hidfő utca; az 1780-as évek végén a mai Fő t é r 4. sz. alatt l é t e ­ sitett p r e f e k t u s - h á z r ó l ; Rathhaus Platz (Városház tér) - F ő t é r ; az 1834 körül a F ő t é r 3. sz, helyére áthelyezett v á ­ rosházáról; Rosen P l a t z (Rózsa tér) - P o l g á r t é r ; Schiff Gasse (Hajó utca) - Zichy utca a Lajos utca és a Dunapart közt megszűnt; Schiffer Gasse (Hajós utca) - Naszád utca - megszűnt; mindkét utcán azt a p a r t s z a k a s z t lehetett megkőzeliteni, ahol a XVIII-XIX. században Óbuda hajóki­ kötője volt; XVIII. századi források szerint a kikötő nagy forgalmat bonyolitott l e ;

138

Schiff werft Gasse - Hajógyár utca; az óbudai kis szigeten 1836-ban létesült hajógyárról; Schul Gasse (Iskola utca) - Tanuló utca; az 1780-as évek végén a mai Tanuló és Óbuda utca sarkán felépült iskoláról; Schwalben Gasse (Fecske utca) - a Vöröskereszt utcának a Laktanya utca és a Dunapart közti szakasza, - a rekonstrukció folytán megszűnt; Sommer Gasse (Nyár utca) - a Kórház utcának a Flórián tér és a Fő tér köztiszakasza; Spital Gasse - Kórház utca; az 1821-ben a mai Kórház és Kerék utca sarkára át­ helyezett községi kórházról; St. Endreer Gasse - Szentendrei utca - Harrer Pál utca; ezen át vitt északra (a mai Miklós térnél a Dunapart felé kanyarodva) a Szentendre felé vezető ut; Stein Gasse - Kő utca, - a rekonstrukció folytán megszűnt; valószinüleg az utcában lévő zsidó temető szorosan egymás mellett álló sirköveiről; Ungar Gasse (Magyar utca) - Calvin utca - az Árpád-hid épitésekor megszűnt; ebben az utcában a házak nagy részét a né­ metek többségbe kerülése után is magyarok - a régi lakosok leszármazottai - lakták; Weingarten Gasse - Szőlőkert utca - a rekonstrukció folytán megszűnt; az útirányról (a szőlők felé vitt); Winter Gasse - Télutca; Nem lehetetlen, hogy a Winter és a Sommer Gasse eredetileg arról kapta nevét, hogy a Winterfelder il­ letve Sommerfelder elnevezésű szántók felé vezetett, s a Tavasz és Osz utca csak később, ezek analógiá­ jára kapta nevét, miután a Tél és Nyár utca elneve­ zések eredete már feledésbe merült; közelebbi tám­ pontok hiján azonban ez csak feltevés. XXX

A települések topográfiája szoros kapcsolatban áll az illető helységek településtörténetével, gazdálkodásával, népességének, igaz­ gatásának alakulásával, - számos olyan kérdéssel, amelyet itt alig érinthettünk, - s ezek meghatározó szerepet töltenek be a beépités módja és méretei tekintetében. Ugyanakkor a történeti helyrajz maga is alkalmas a r r a , hogy fényt vessen a települések történetének számos, egyébként már feledésbe merült, más források által nem tükrözött mozzanatára, vagy legalábbis inditékot adjon âz ilyen mozzanatok to­ vábbi kutatására. 139

JEGYZETEK

1. Óbuda ókori, középkori és hódoltságkori történetének legújabb összefoglalása, a korábbi irodalom i s m e r t e t é s e és kritikája: Nagy Tibor - Györffy György - Gerevich L á s z l ó , Budapest t ö r t é ­ nete, I. k. Bp. 1973) és Kubinyi András - Gerevich László Fekete Lajos - Nagy Lajos, Budapest története a későbbi közép­ korban és a török hódoltság idején (Budapest t ö r t é n e t e , II. k. Bp 1973.) 2. Zichy István kamaraelnök 1659-ben a k o m á r o m i váruradalom r é ­ szeként s z e r e z t e meg a későbbi óbudai u r a d a l m a t . A hozzátartozó helységek ekkor még török kézen voltak, de a hódoltsági t e r ü l e t r e jellemző kettős birtoklás folytán a Zichyek földesurasága m á r ek­ kor is valóságos volt; a hódolt települések évente meghatározott pénzösszeggel adóztak m a g y a r r é s z r ő l való földesuruknak i s . 1686 után a Zichyek Buda-környéki uradalmának központja egy ideig Zsámbékon volt; Óbuda csak az 1730-1740-es években lett birtokközpont. 3. Az óbudai ásatások eredményeinek ujabb összefoglalása: Budapest Régiségei (a továbbiakban: Bp. R . ) , XXIV. 1. (1976) 4. Az óbudai topográfiára vonatkozólag fontos adatokat és megállapí­ tásokat t a r t a l m a z ó feldolgozások, a Budapest története I. II. és III. kötetén, valamint a Budapest műemlékei II. kötetén kivül: Érdy J á n o s , Az óbudai K i s c e l l r ő l , Magyar Acad. É r t . 1.851; a F e h é r ­ egyháza, az óbudai királynéi v á r és a k l a r i s s z a kolostor helyéről szóló kiterjedt irodalom, amelynek r é s z l e t e s felsorolása m e g t a ­ lálható a fentemiitett összefoglalásokban; M é s z á r o s Sámuel, Az ó budai ev. ref. anyaegyház százéves t ö r t é n e t e , Bp. 1886; Büchler Sándor, A zsidók története Budapesten a legrégibb időktől 1867-ig, Bp. 1901; Schoen Arnold, A budai Szent Anna-templom, Bp. 1930; u . ő . Óbuda múltjából, Bp. 1935; Garády Sándor, Az óbudai filat ó r i u m , H i s t ó r i a , 1932; Bártfai Szabó L á s z l ó , Óbuda egyházi intéz­ ményei a középkorban, Bp. 1935; Gárdonyi Albert, Buda és P e s t k e r e s z t é n y lakossága a hódoltság alatt, TBM V. (1936);u. ő . , Óbuda és környéke a középkorban, Bp. R. XIV. (1945): u . ő . Óbuda k í s é r ­ lete a szabad királyi v á r o s i jog m e g s z e r z é s é r e , V á r o s i Szemle,

140

5.

6. 7. 8. 9.

10. 11.

12. 13. 14. 15« 16. 17.

1946. 2. Fekete Lajos, Buda, P e s t é s Óbuda polgári l a k o s ­ sága 1547-ben és 1580-ban, TBM VI. (1937); Fallenbüchl F e r e n c , A rabváltó t r i n i t á r i u s s z e r z e t e s e k Magyarországon, Bp. 1940; B a r a c z k a István, Óbuda közigazgatásának húsz éve (1746-1766), TBM IX. (1941); Bertalan Vilmos, Az Óbuda-kiscelli t r i n i t á r i u s kolostor és templom, Bp. 1942; Schausehek J á n o s , Óbuda XVIII. századi beépítettsége és a legiotábor helye, Arch. É r t . 1949. 1-2. Jankó vi eh Miklós, Adatok Óbuda középkori hely rajzához, Bp. R. XVIII. (1958); Felhő Ibolya, Mária T e r é z i a ú r b é r r e n d e z é s e a Buda és P e s t környéki helységekben, TBM XVIII. (1971); Gál Éva, Adalékok az óbudai zsidók XVIII. századi történetéhez, Évkönyv. Kiadja a Magyar I z r . O r s z . Képviselete. 1975/76. Bp. 1976. Budapest F ő v á r o s Levéltára (a továbbiakban: BFL) V. 1-r. Őbuda m e z ő v á r o s levéltára (a továbbiakban: ÓB), Községi számadások. (A l e v é l t á r i t ö r z s s z á m o t csak az e l s ő előfordulási helyen adjuk meg.) O r s z á g o s L e v é l t á r (a továbbiakban: OL), S i l , K a m a r a i térképek, No, 830. Óbuda keltezett térképe a Kneidinger a t l a s z LXIX. lapja (830:69) Óbuda keltezetlen térképe ugyanitt a LXXIX. s o r s z á m o t viseli (830:79) Bártfai Szabó L á s z l ó , i . m . Ugyanezekre a t é r k é p e k r e alapozta következtetéseit Schausehek János i s , idézett cikkében. Közölte a Kneidinger-atlaszban található, 1778-ban készült Óbuda-térképet az ujabban megjelent Budapest-történeti monográfia III. kötete is (Budapest története a török kiűzésétől a m á r c i u s i forradalomig, Bp. 1975. 68. 1.), é s a XVIII. századi óbudai topográfiára vonat­ kozó megállapításaiban ugyancsak nagymértékben e r r e a f o r r á s r a támaszkodik. V . o . Felhő Ibolya, i . m . , 124-140. OL, E 328, Óbudai uradalom (a továbbiakban: ÓB u r a d . ) P r o t e 364. p . Kneidinger 1766-ban a diósgyőri, 1767-68-ban az ungvári é s a tokaji. uradalomban, ezt követően a béllyeí, majd ismét a diósgyőri uradalomban dolgozott, mint e r r ő l jelentései és s z á m ­ adásai tanúskodnak (OL, E 4 1 , L i t t e r a e ad C a m e r a m e x a r a t a e , 1767 - 75, 357; 1768 - 147; 1769 - 85) Wien, HKA, Kartensammlung, O 198. OL, Litt, ad C a m . 1767 - 207 OL, K a m a r a i térképek, No. 38. Lipszky, Johann, Plan d e r beyden kön. freyen Hauptstädte Ung e r n s . . . W i e n - P e s t , 1810. Varásdy, Leopold, Situations Plan über die individuelles Aufnahme d e r intravillan Gründe des K r o n m a r k t e s Alt -Of en. . . 1858-1861 (BFL, XVI. 17. T é r k é p t á r ÓB. 1.) Budapest t ö r t é n e t e , I. (Bp. 1973)277-278.

141

18. V . o . Takáts Sándor, Telepítések E s z t e r g o m vidékére a XVI. s z á ­ zad végén, Századok, 1903. 531-53 5; Gárdonyi Albert, Buda és P e s t k e r e s z t é n y lakossága a hódoltság alatt, TBM V. (.1936), 25-31. 19. P m L , IV. 1-j, Acta jud. ant. 1697 <• 2. Az Óbuda-Buda közti h a ­ t á r r ó l az óbudai Varga Györgyöt, Sigmond Istvánt, Nemes Györgyöt, Kerekes Mihályt és P é t r e Istvánt kérdezték ki. 20. Varga György " r é g h i O Budaj emberektül, ugy mint Vincze Mátétul és másoktul is"-ugy hallotta, hogy Óbuda és Buda h a t á r a a malom révnél kezdődik, onnan megy fel "az s z e k é r és gyalog utón az D i ó s kutra, az Dióskuttól pedigh az kü r a k á s r a , az kü r a k á s r u l az hegy­ h á t r a és az hegyhátrul oldalant Hidegh kut névő puszta felé". Sig­ mond István "szegény attyátul hallotta, hogy Budaj és O Budaj ha­ t á r kezdődik az t e r m é s k ő n é l " , onnan ugyanúgy megy tovább, ahogy Varga György mondta. A többiek is m e g e r ő s i t e t t é k ezt. A Diósku­ tat, a kőrakást, a hegyhátat nem tudjuk helyhez kötni. A malomrév elnevezés e r e d e t e az lehet, hogy Óbuda déli h a t á r á n á l ez időben e g y vagy több hajómalom horgonyzott a Dunában; konkrétan Madar a s s y Gergely óbudai jobbágy hajómalmáról irta Zichy P é t e r 1713ban, hogy " e m b e r e m l é k e z e t óta" Óbuda déli végénél állt (OL,P 707, Zichy-lvt. 218. c s . 4 9 1 . ) . Innen valóban vitt s z e k é r ú t a domb l á ­ báig, vagyis a bécsi országútig, onnan kezdve azonban m á r csak gyalogúton lehetett a h a t á r vonalát követni. Ez is a r r a vall, hogy 1697-ben a h a t á r ugyanott volt, ahol 1767-ben; a XVII. század v é ­ gén itt a későbbi J a l i c s - f é l e téglavető helyén (ahol ma a Bécsi uti v á r o s i házak állnak) még domb volt, a m e l y r e s z e k é r r e l m á r nem lehetett felkapaszkodni. 2 1 . OL, NRA, 859/9 22. OL, Zichy-lvt. fasc. 205. No. 1 . / 2 0 , 2 1 , 25, 32, 35, 39.); 0 4, Inquis. j u r a t . Tab. Reg. No. 3375. 23. OL, NRA, 853/23; K a m a r a i térképek, No. 1848; No. 804:1. 24. OL, NRA, 1853/15. 25. Az 1749, 1752, 1766-ban folyt h a t á r p e r r ő l lásd: B F L , V . l . b . , Ö B , T a n á c s i iratok, 150/768. 26. OL, K a m a r a i térképek, 830:69 27. Egyet. Kvt. Coll. P r a y . LUI. 235. I s m e r t e t t e e tanúvallomásokat Garády i s , de tévesen egy budai polgár feljegyzéseinek vélte a s z ö ­ veget (Pest-Budai Emléklapok, 1931. 115-133.) 28. B F L , ÓB, Tanácsi iratok, évszám nélk. No. 26; V. 1-q, Telek­ nyilvántartások, I. 23. 29. OSzK T é r k é p t á r , Aufnams-Protocoll d e r Flurenweisen V e r m e s s u n g in der Gemeinde Alt Ofen, 1855 + t é r k é p , 1857. J e l z e t e : 66/27. 30. OL, NRA, 2 6 8 / 4 1 ; E 19, G r a s s a l k o v i c h - i r a t o k , 22. e s . ; E 15, Exped. C a m . 1766. jun. 6. 31. OL, Zichy-lvt. 464. c s . 173. (Zichy István b é r l e t i szerződése Krempl T ó b i á s s a l , 1698. m á r c ) . A m a l m o k r ó l bővebben lásd E n d r e i Walternek ugyanebben a kötetben megjelent tanulmányát Óbuda i p a r i l é t e s i t m é n y e i r ő l . 142

32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42.

43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52.

53. 54. 55. 56. 57. 58. ,59. 60. 61. 62. 63.

Uo. 218. e s . 4 - 5 . Uo. 2 - 3 . A filatoriumról lásd Endrei Walter tanulmányát. OL, E 283, Beisihtadt Protocoll, V. 1969. febr. 1 1 . Uo. VI. 1700. jun. 3. VII. 1700. okt. 8. OL, Zichy-lvt. 464. c s . 138. Uo. 140. E s z t e r g o m i P r i m á s i Lvt. Visit. Can. , L i b e r 27. fol. 56. (1732-es canonica visitatio). OL, Zichy-lvt. 463. c s . 45. Schauschek János i . m . Budapest t ö r t é n e t e , III. 67-69. Űj-Obuda lakosai z s e l l é r e k voltak, akik a r é g i lakosoktól eltérően robottal is tartoztak a földesúrnak. Ez a különbség csak az ú r b é r ­ r e n d e z é s s e l szűnt meg; 1774-től kezdve e z é r t m á r fölösleges volt az "uj-óbudaiak" elkülönítése az a d ó ö s s z e i r á s b a n . P m L , C P . II. 210-c. Uo. C P . II. 195-b. OL, Zichy-lvt. 221. c s . szám nélk. Az első előfordulások: 1749.szept. ex piatea Nicolajana; 1749. d e c . in piatea Czellensi; 1750. febr. ex piatea S. E n d r e n s i ; 1750: ex nova piatea. OL, Zichy-lvt. 1108. c s . 2 5 8 - 2 6 8 . ; 225. c s . 35. Budapest t ö r t é n e t e , III. (Bp. 1975), 67. OL, C 29, Htt. Acta Jud. Lad. A. fasc. 1. 1727. szept. 15. OL, Zichy-lvt. 108. c s . 150-152. f o l . ; P m L , Cp. II. 39. e. V . o . Bp. R. XXIV. (Bp. 1976) Schauschek J. i . m . Fényképe és l e i r á s a : Budapest m ű e m l é k e i , II. 504. A műemléki topográfia s z e r i n t a szoborcsoport első felállitási helye i s m e r e t ­ len. Kneidinger térképén azonban világosan kivehető a F ő t é r k ö ­ z e p é r e berajzolt F l ó r i á n - s z o b o r . Elképzelhető, hogy az ü r e s e n m a r a d t térségnek zsellérházakkal való további beépülését a későbbi időkben, a m i k o r a t é r keleti r é ­ szén m á r felépült a grófi kastély, a földesúr akadályozta m e g , V.O. Gárdonyi A. i . m . TBM V.29-30. OL, Zichy-lvt. fasc. 46. No. 16. É p i t é s t ö r t é n e t é r e ld. Schoen A. i . m . (Bp. 1935.) és Budapest műemlékei, II, 430-446. E s z t e r g o m i P r i m á s i Lvt. V i s . Can. Lib. 27. fol. 54. B F L , OB, T a n á c s i iratok, No. 35. A plébániaépület l e i r á s a é s épitéstörténete: Budapest m ű e m l é k e i , II. 429-430. így például 1708-ban F r a n z Seipel, 1713-ban Johann Salomon, 1715ben Godefridus Khernhoffer, s t b . OL, Zichy-lvt. 225. c s . 345. fol. OL, ÓB urad. Oec. 1. c s . 488. fol. OL, C 69, Htt. Dep. Sehol. Nat. 1786, D i s t r . P o s . 24 - 2 1 . OL, T 62, K a m a r a i iratokból kiemelt t e r v e k , 2 2 8 : 1 , 2 , 3

143

64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73. 74. 7 5. 76.

77. 78.

79. 80. 81. 82. 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. 90.

144

Ungarische Staats und Gelehrte Nachrichten, 1787. d e c . 15. OL, Htt, Dep. Schol. Nat. 1787, D i s t r . P o s . 3-82, 83, 84 Uo. 1789, 32 - 4, 14, 33 " . . . vel Romanorum vel T u r c a r u m delubrum aut balnearem domum f u i s s e . . . " : Ráday-lvt. A r c h . Ag. B . 771-772. V . o . M é s z á r o s Sámuel i. m. 25. Épitéstörténete és l e i r á s a : Budapest műemlékei, II. 366-367. OL, ÓB u r a d . Oec. 1. c s . 467. P m L , C P . II. 9 3 ; OL, Htt. Acta Jud. Lad. A. fasc. 1. OL, Litt, ad Cam. 1772 - 84 OL, E 128, Cam. Oec. 1789, 16 - 15 Zsidó Múzeum, az Óbudai Hitközség l e v é l t á r a (a továbbiakban: ÓB h i t k . ) , IV. ad 2 0 6 / 5 . Az óbudai zsidó épületek topográfiájáról bő­ vebben 1. Gál É. i . m . Csorba Csaba, Az óbudai Szent Margit egyház é s környékének ku­ t a t á s a , Bp. R. XXIV. 1. (Bp. 1976), 260. 1735-ben az óbudai plébános igazolta, hogy a kálvinista Molnár Istvánt 1733-ban ő temette el„ "iuxta eorum consuetudine in loco a catholicorum c o e m e t e r i o s e g r e g a t o sub pulsu duarum minorum c a m p a n a r u m . . . ": P m L , I V . 3 1 - e , P r o c e s s u s t e r m i n a t i 1735. fasc. 10, No. 5. Egy. Kvt. K é z i r a t t á r a , Ab. 228, Az óbudai t r i n i t á r i u s o k protocol luma, 52. A Kneidinger-térképen jól látható ez a t e m e t ő , a református o r a ­ tóriumtól nyugatra. Néhány sirja napvilágra került 1972-ben, Zolnay Lászlónak a Korvin Ottó utcában folytatott á s a t á s a i közben (V.o. Bp. R. XXIV. 1. 33. ) Az 1781-es óbudai községi számadáskönyvben s z e r e p e l egy összeg, amelyet 1780. decemberében fizettek ki az uj temetőben dolgozó ácsoknak. Ld. Budapest m ű e m l é k e i , II. 508. E r r ő l bővebben: Gál É. , i . m . OL, E 554, V á r o s i és k a m a r a i iratok, 94. c s . c / városok. B F L , ÓB, V. 1-r. Községi számadások, bevételek, 1808. aug. 7. "Das g r o s s e s Gerneind Hauss ist beylaifig im J a h r 1744 von dem alten Geringer erkaufft worden" OL, C a m . Oec. 1787, 5 0 1 - 1 OL, K a m a r a i iratokból kiemelt t e r v e k , No. 1392:4,5 OL, Zichy-lvt. 108. e s . 152. Ellentétben például Zsámbékkal és Bogdánnal (Dunabogdány), ahol a németek betelepitése után még jóidéig m e g m a r a d t a külön m a ­ gyar község, élén magyar biróval. B F L , ÓB, községi számadások, 1793/1794, 1795/1796; Tanácsi iratok, évszám nélkül. No. 65. OL, Zichy-lvt. fasc. 205. No. 3, 20. Az óbudai biró által k é s z i tett ö s s z e i r á s a pestis áldozatairól, 1739.

91. 92. 93. 94. 95. 96. 97. 98. 99. 100. 101. 102. 103.

104. 105. 106. 107.

108. 109. 110.

111. 112.

B F L , V. l - s ^ Ö B , sz egényházi számadások OL, Zichy-lvt. 108. e s . 202. Uo. fasc. 46. fol. 101. » Bel, M a t h . , Notitia Hungáriáé n o v a e . . . T. III. 183. Viennae, 1737. Egy. Kvt. K é z i r a t t á r , Ab. 228. 9. OL, Zichy-lvt. 471. e s . szám nélk. A kastély épitéstörténetét, l e í r á s á t , t e r v r a j z á t , felvételi rajzait és fotóit lásd Budapest m ű ­ emlékei, 11. 338-350. OL, NRA, 2 7 0 - 6 5 OL, G r a s s a l k o v i c h - i r a t o k , 5 . c s . 1767. aug. 3. OL, Exped. Cam. 1767. aug. 7. P . 1. OL, ÓB u r a d . P r o t . 244-245. OL, T 1, Delineationes aedilium, fasc. 6. No. 577. OL, ÓB u r a d . P r o t . 325. Uo. Oec. 1. c s . 428-430. A szobrok további s o r s á r a nincs adat. Lehet, hogy az óbudai házakba fa került belőlük néhány. Egy r é ­ szük azonban azóta valószinüleg elpusztult, m e r t anyaguk m á l l é kony homokkő volt; a prefektus m á r korábban is a z é r t javasolta eladásukat, m e r t a szobrok a rajtuk ugráló gyermekek súlya alatt minduntalan letöredeztek (uo. P r o t . 360). OL, NRA, 2 7 0 - 6 4 OL, G r a s s a l k o v i c h - i r a t o k , 5. e s . 1766. m á r c . 15. OL, Zichy-lvt. 464. e s . 344; Delineationes aedilium, fasc. 6. No. 576. OL, K a m a r a i Irattárból kiemelt tervek, No. 1 3 9 2 : 1 , 2 , 3 ; az épü­ let l e i r á s á t és fényképét lásd Budapest műemlékei, II. 350-351 i A műemléki topográfia egyébként tévesen t i s z t t a r t ó i épületnek nevezi a prefektusházat. ÖL, Delineationes aedilium, fasc. 2. No. 169:1,2, fasc. 6. No, 576. OL, Cam. Oec. 1785/86 - 471 A Mókus-kocsma fennállására az első adat 1725-ből került elő (OL, Zichy-lvt. 219. c s . 152.). C é g é r é r ő l e l ő s z ö r 1748-ban t ö r ­ tént emlités (uo. 471. c s . szám n é l k ü l . ) . Az épület átalakított formában 1974-ig fennállt. L e i r á s a és 1774-es felvételi rajza: Budapest műemlékei, II. 447-449. A K e r é k - k o c s m a az óbudai k a s z n á r 1739-es elszámolásában még csak W i r t h s h a u s s auf d e r Wiener S t r a s s e néven s z e r e p e l , c é g é r é t e l ő s z ö r 1758-ban emiitik (OL, NRA, 270 - 64). OL, Zichy-lvt. 225. c s . szám nélk. Johannes Vogl educillator dominalis a taxalisták 1729-es ö s s z e i r á s á b a n s z e r e p e l t e l ő s z ö r ( P m L , C P , II. 118). Később, a m i k o r m á r feledésbe m e r ü l t , hogy a kocsmát személynévről nevezték e l , a k a m a r a i iratokban latinul "ad a v e m " , azaz "a madárhoz" c i m zett kocsmának nevezték ezt a vendégfogadót. Az 1770 körül emelt

145

113. 114. 115. 116. 117. 118. 119.

120. 121. 122. 123. 124. 125.

126. 127. 128. 129. 130. 131.

132. 133. 134. 13 5.

146

uj épület felvételi rajza és l e i r á s a : OL, Delineationes aedilium f a s c . 2. No. 171:1,2; fasc. 6. No. 576. A régi épület átalakitási t e r v e : OL, ÓB u r a d . Oec. 2; c s . 98. OL, NRA, 270 - 64 OL, Zichy-lvt. 471. c s . szám nélk. OL, Delineationes aedilium, fasc. 2. No. 182:1,2 OL, ÓB urad. P r o t . 186. B F L , ÓB, V. l - e , Vegyes tanácsi iratok, 1. c s . szám nélk. A " l ő t é r " valószinüleg azonos a z z a l a telekkel, amelyen 1830 kö­ rül laktanya épült, s amely délről határolta az u r a s á g i kocsmát. Bel, Math, j . m . . III. 184-185. 1775-ben 105 ház dőlt ö s s z e (OL,ÓB urad. Oec. l . c s . 180-186.). 1838-ban Óbuda 762 épületéből 397 összedőlt, 274 súlyosan m e g ­ rongálódott, és csak 91 m a r a d t épen (v. ö. Lászlóffy Woldemár, Az árviz műszaki l e i r á s a , a P e s t - b u d a i árviz 1838-ban c. kötet­ ben, Bp. 1938. 2 0 8 . ) . A legsúlyosabb károkat a XVIII. század második felében épült zsellérviskók szenvedték: a Kerék u. , Sző­ l ő k e r t u. és m á s z s e l l é r u t c á k egész h á z s o r a i m e g s e m m i s ü l t e k . O L , Delineationes aedilium, fasc. 2. No. 168:1,2, 170:1,2, 172:1,2, 177:1,2, 185:1,2; fasc. 6. No. 576. Wien, Hofkammerarchiv, Kartensammlung, Ra 185. Nov. 1787. OL, Zichy-lvt. fasc. 206. fol. 72 Uo. 470. c s . 377-378. T ö r t é n e t é r e v . o . Jankó vich M. i. m . , l e i r á s a : Budapest mű­ e m l é k e i , II. 423-424. OL, Zichy-lvt. 466. c s . 479. Bertalan Vilmosné 1978 végén a Korvin Ottó t é r e n folytatott á s a t á s a i során megtalálta - egy j e l e n ­ tős középkori épületre ráépitve - ennek a XVIII. századi háznak néhány falmaradványát; ezek és a betöltési leletanyag tanúsága s z e r i n t a Sándor-ház ha nem is kastély, de jól megépitett urilak lehetett. OL, ÓB urad. P r o t . 107-108. Egy. Kvt. K é z i r a t t á r a , Ab. 228. 4 1 . OL, E 132, Acta s e r i c i cult. 1787, fons 13. OL, ÓB u r a d . P r o t . 244-245, 287-288 Uo. Oec. 1. c s . 272, 288-290. Az utóbbi évek r é g é s z e t i f e l t á r á s a i alátámasztották azt a régebbi feltevést, hogy Óbudának az oklevelekben gyakran emiitett közép­ kori piaca ezen a helyen volt (V. ö. Bertalan Vilmosné, A közép­ kori óbudai ásatások-kutatások t ö r t é n e t e , Bp. R. XXIV. 1. 31-35.) Zsidó Múzeum, ÓB hitk. III. 165. A név első előfordulása 1765-ben: OL, Zichy-lvt. 464. c s . 2. B F L , ÓB, Tanácsi iratok, 1796 - 959. Vörös László t é r k é p e , Főv. Szabó Ervin Kvt. Budapest gyűjt. BTH 151.

ÉVA GÁL

TOPOGRAPHIE ÓBUDA S (ALT-OFEN) VOM ENDE DES 17. BIS MITTE DES 19. JAHRHUNDERTS.

Die heutige Stadt Budapest kam in J a h r e 1873 nicht allein a u s der Vereinigung der beiden königlichen F r e i s t ä d t e Buda (Ofen) und P e s t zustande, sondern auch d e r bis dahin verwaltungsma'ssig sebstahdige Markt Óbuda (Alt Ofen) v e r s c h m o l z mit ihnen. Von den d r e i Siedlungen hatte Obuda die g r ö s s t e städtische Vergangenheit. Nach der im 1. J a h r hundert u. Z . erfolgten römischen E r o b e r u n g wurde sie unter dem N a men Aquincum Residenz des S t a t t h a l t e r s ; nach d e r ungarischen Landnahme w a r sie f ü r s t l i c h e s , dann königliches Q u a r t i e r und Residenz d e r Budaer P r o p s t e i . Nach d e r Gründung von Uj-Buda (Neu-Ofen) wurde sie seit Mitte des 13. J a h r h u n d e r t s Obuda (Alt-Ofen) genannt. Von da an w a r / sie als Stadt in Verfall g e r a t e n . Mitte des 16. J a h r h u n d e r t s wurde Obuda in zwei Teile geteilt: d e r südliche Teil wurde die Stadt der Königin, d e r nördliche Teil wurde k i r c h l i c h e r Besitz, Eigentum des Kapitels von Obuda. Als die Türken 1541 die F e s t u n g Buda okkup i e r t hatten, besetzten s i e auch Óbuda, das a l s Khas-Besitz des Sultans in die Verwaltung des P a s c h a s von Buda kam. Z u r gleichen Zeit zahlte es Zins auch seinem ungarischen Grundherrn - d e r in königlichem B e sitz befindlichen Herrschaft der F e s t u n g Komárom (Komorn).Im J a h r e 1659, also noch zur Zeit d e r Türkenherrschafft, schenkte Leopold I . , Kaiser von Ö s t e r r e i c h und König ^ o n Ungarn - zusammen mit d e r ganzen Herrschaft vpn Komárom - Óbuda dem Grafen István Zichy, P r ä sident d e r Ungarischen Hofkammer zu Pozsony ( P r e s s b u r g ) . Von d i e s e r Zeit an w a r die Ortschaft ü b e r ein Jahrhundert lang im Besitz d e r F a m i l i e Zichy, ihre Rechtsstellung blieb nach wie vor oppidum (wie schon seit Beginn der T ü r k e n h e r r s c h a f t ) . D e r königliche F i s k u s e r w a r b im J a h r e 1766 als E r g e b n i s eines m e h r e r e J a h r e dauernden P r o z e s s e s Óbuda zurück, das von d i e s e r Zeit an bis 1848, bis z u r Aufhebung d e r Leibeigenschaft ein Kronmarkt w a r . Nach d e r Niederwerfung des ungarischen F r e i h e i t s k a m p f e s wurde Obuda im J a h r e 1849 in die Stadt Buda einverleibt. 1861 gewann es seine Selbständigkeit wieder zurück, bis es dann im J a h r e 1873 als III. Gemeindebezirk von Budapest ein Teil d e r vereinigten Hauptstadt w u r d e . Ein b e s t i m m e n d e r Zug d e r geschichtlichen Topographie Óbudas i s t , d a s s auf d i e s e m , z u r menschlichen Ansiedlung a u s s e r o r d e n t l i c h

147

geeigneten Gebiet, t eine fast zweitausendjährige Siedlungskontinuität besteht. Die archäologischen Entdeckungen e r b r a c h t e n den Beweis, dass die dorfmassigen, ebenerdigen Hauser aus dem 18. -19. J a h r ­ hundert - die im Laufe d e r im J a h r e 1970 begonnen Rekonstruktion des Stadtteils abgetragen wurden - in den Mehrzahl auf Fundamente aus M i t t e r a l t e r erbaut wurden, die Bauten M i t t e l a l t e r s hingegen in s e h r vielen Fällen auf Grundmauern aus d e r R ö m e r z e i t . Unter den bis z u r Mitte des 20. J a h r h u n d e r t s bestehenden Strassenzügen vonóbuda kam an zahlreichen Stellen die S t r a s s e aus dem Mittelalter oder der R ö m e r ­ zeit zum Vorschein. D e r e r s t e detaillierte und v e r l a s s l i c h e Stadtplan von Óbuda s t a m m t aus dem J a h r e 1778 (eine A r b e i t des Kameralgeometra A n d r e a s Kneidinger). Auf die frühere Topographie können wir nur von d i e s e r Karte ausgehend und unter Benutzung von anderen Quellen (Konskripti­ onen, Contributionsbücher, usw. ) zurückgehende Folgerungen ziehen. Im J a h r e 1778 waren die Grenzen von Óbuda im wesentlichen identisch mit jenen, die bis 1873 bestanden. Da in den erhalten g e ­ bliebenen Akten über die Grenzstreitigkeiten (die mit Buda, P e s t hidegkút. Solymár und Üröm geführt wurden) keine Anzeichen dafür zu finden sind, dass in d e r Gemarkung vöm Ende des 17. Jahrhunderts bis 1778 irgendeine Änderung eingetreten w ä r e und auch in den Quellen aus d e r Türkenzeit keinerlei Hinweis darauf anzutreffen ist, kann angenommen werden, d a s s zumindest seit Beginn der T ü r k e n h e r r ­ schaft die Stadt innerhalb der gleichen Grenzen e x i s t i e r t e wie Mitte, d e s 19. J a h r h u n d e r t s . Die bebaute Flache d e r Stadt dehnte sich demgegenüber in d e r besprochenen Zeitspanne nennenswert a u s . Wahrend d e r Türkenzeit w a r die Ortschaft - mit Ausnahme von 1596 bis 1606 - i m m e r bewohnt; i h r e ursprünglich ungarische Einwohnerschaft v e r r i n g e r t e sich jedoch bis zum Ende des 17. J a h r h u n d e r t s s e h r bedeutend, ihre Hauser n a h ­ men einen etwas kleineren Raum ein a l s das Innengebiet der m i t t e l a l ­ terlichen Stadt. Seit 1698 siedelte d e r G r u n d h e r r zahlreiche deutsche Kolonisten (colonus) in Óbuda an. Die neuen Einwohner füllten in den e r s t e n Jahrzehnten den Rahmen des im Mittelalter bewohnten Gebietes aus (das sich im Süden ungefähr bis z u r heutigen P e r c - G a s s e , im N o r ­ den bis z u r Kő-Gasse - V ö r ö s k e r e s z t - G a s s e und im Westen bis z u r Fényes Adolf-Gasse e r s t r e c k t hat). S p ä t e r , i n den 1720-1730-er J a h r e n , wurden auch südlich von d i e s e m , in dem Buda anstossenden Teil d e r Stadt Häuser e r r i c h t e t . Um 1750 führte der demalige Grundherr,Graf Miklós Zichy, eine neuere grossangelegte Ansiedlung durch. Die d a m a l s eingewanderten Kleinhäusler bauten i h r e winzigen Häuser im nördlichen Teil von Óbuda, in neuen Gassen auf; d i e s e r Teil d e r Stadt wurde etwa ein v i e r t e l J a h r h u n d e r t lang nova colonia, Neu Alt-Ofen genannt. D e r Stadtplan von J a h r e 1778 veranschaulicht b e r e i t s das auf diese Weise angewachsene bewohnte Gebiet Óbudas.

148

Nach der Vertreibung der Türken wuchs also das bebaute Gebiet von Óbuda - d e r sich vermehrenden Ansiedler entsprechend - r a s c h an. Die Anzahl d e r Wohnh'auser stieg vom Ende des 17. J a h r h u n d e r t s bis 1778 von 70-80 auf rund 650. In d e r zweiten Hälfte d e r e r ö r t e r t e n Zeitspanne w a r d e r Zuwachs schon wesentlich l a n g s a m e r . Die bebaute Fläche dehnte sich von 1778 bis 1872 nur durch die Verlängerung einiger bestehenden Strassenzüge in w e s t l i c h e r und nordwestlicher Richtung und durch die Bebauung des im 18. Jahrhundert Kolnberg genannten Hüg e l s , d e r die Ruinen des m i l i t ä r i s c h e n Amphitheaters überdeckte,aus.Die Anzahl d e r Wohnhauser stieg auf ungefähr 800, wie die Contributions bücher d e r Stadt, f e r n e r der im J a h r e 1810 erschienene Johann L i p s z kysche gestochene Karte von Pest-Buda-Óbuda und d e r von Leopold V a r á s d y im 1858-1861- gefertigte handschriftliche Stadtplan von Óbuda beweisen. Die Bebauungsweise der Gründe w a r dorfmassig; die kleinen, zumeist aus Lehm gebauten Häuser der Bauern und Kleinhäusler waren mit i h r e r k ü r z e r e n Stirnseite d e r S t r a s s e zugewendet, hinten, im Hausgarten bauten die Bewohner Gemüse und Obst an und hielten i h r Geflügel. Im 18. J a h r h u n d e r t standen in d e r Ortschaft nur einige G e bäude von Bedeutung: die Herrschafts gebäude (das um 1730 erbaute gräfliche SchJoss, das Haus des Hofrichters, die herrschaftlichen Kell e r - und Wirtshäuser),, f e r n e r die kirchlichen und Gemeindebauten. Die aus dem Mittelalter stammende P f a r r k i r c h e wurde bis 1698 von den ungarischen Einwohnern r e f o r m i e r t e r Konfession benutzt, seit 1698 hingegen von den angesiedelten katholischen Deutschen. An Stelle dieses Gotteshauses wurde in den 1740er J a h r e n die auch heute noch bestehende barocke P f a r r k i r c h e erbaut. Die Reformierten durften bis 1785 i h r e Gottesdienste n u r in einem kleinen Oratorium auf dem Grundstück eines ungarischen Leibeigenen abhalten (wie dies die A u s grabungen im 20. Jahrhundert e r m i t t e l t e n , d i e s e r Raum w a r ein Überr e s t des z e r s t ö r t e n mittelalterlichen Schlosses d e r Königin). Aufgrund des Toleranzediktes des K a i s e r s Joseph II. konnten sie im J a h r e 1785 mit dem Bau d e r auch heute bestehenden r e f o r m i e r t e n Kirche beginnen. Die sich in Óbuda seit den 1710-er J a h r e n angesiedelten Juden bauten um 1726 i h r e r s t e s Bethaus; im J a h r e 1767 Hess die sich inzwischen s t a r k v e r m e h r t e jüdische Gemeinde auf dem gleichen Grund eine neue, prunkvollere Synagoge e r r i c h t e n und dann am gleichen Ort in den J a h r e n 1820-1821 die auch heute noch bestehende g r o s s e Synagoge im klassizistischen Stil erbauen. In d e r Nähe d e r P f a r r k i r c h e wurde 1756 durch E r w e i t e r u n g d e s früheren Gebäudes das noch heute bestehende einstöckige P f a r r h a u s im Barockstil erbaut. Ein katholisches -Schulhaus erwähnen die Quellen e r s t m a l s im J a h r e 1733. An Stelle des kleinen, seinem Zweck nicht m e h r e n t s p r e -

149

chenden Baus wurde Ende des 18. J a h r h u n d e r t s ein neues Schulgebäude e r r i c h t e t und bald danach auch ein zweites. Gleichfalls Ende des 18. J a h r h u n d e r t s entstand die jüdische N o r m a l s c h u l e . Von den Gemeindebauten ist das Gemeindehaus zu erwähnen, das auch Gerichtshaus gennant wurde und das innerhalb d e r behandelten Zeitspanne seinen P l a t z zweimal ä n d e r t e : Aus d e r heutigen Lajos-Gasse N r . 168 wurde es zu Beginn des 19. J a h r h u n d e r t s in die s e i t h e r d e m o l i e r t e Müllnergasse verlegt und in den 1830er J a h r e n an s e i n e r heutigen Stelle am Hauptplatz aufgebaut. E r w ä h n e n s w e r t sind noch das A r menhaus, bzw. Spital and die beiden Wirtsh'áuser d e r Gemeinde. Vom Ende des 18. J a h r h u n d e r t s an entstanden auf dem b e wohnten Gebiet von Óbuda auch Manufakturen und F a b r i k e n , diese a b e r werden in d e r im vorliegenden Band veröffentlichte Studie von Walter Endrei erörtert. In den 1780er J a h r e n zog in das gräfliche Schloss die M i l i t ä r -Montours-Commission ein, für das P r a f e k t o r a t d e r Kronherrschaft wurde durch Umgestaltung eines Bauernhauses am heutigen Hauptplatz N r . 4 das auch heute noch bestehende barocke P r a f e k t o r a t s h a u s erbaut. S t r a s s e n n a m e n werden in Óbuda von der. zweiten Hälfte des 18. J a h r h u n d e r t s an genannt. F a s t sämtliche alte S t r a s s e n n a m e n enthalten irgendeine Information über die Geschichte d e r Stadt, erfolgte doch die Benennung entweder aufgrund d e r dort befindlichen Gebäude (Schulg a s s e , Spitalgasse, T e m l i t z g a s s e , B r à u h a u s g a s s é , Mohrengasse - nach einem Hausschild, das einen Mohrenkopf d a r s t e l l t e - , Kronengasse nach dem Kronenwirtshaus - , E i c h h o r n g a s s e - nach dem EichhornWirtshaus - usw.) oder d e r dortigen Bewohner (Ungargasse, Judenplatz, Hafnergasse, L e d e r e r g a s s e , H a l t e r g a s s e , Müllnergasse) o d e r auch nach Funktionen bzw. Strassenrichtungen (Hauptgasse, G r ü n platz, Szentendreer G a s s e , Kleinzellgasse, F e l d g a s s e , W e i n g a r t s g a s s e , Schiffgasse - die zum Anlegeplatz führende kleine G a s s e - u s w . ) . Von siedlungs geschichtlichen Gesichtspunkt aus sind die Benennungen Neug a s s e , Nikolausgasse, E l i s a b e t h g a s s e i n t e r e s s a n t . Alle d r e i befanden sich auf dem um 1750 neu bebauten Gebiet von Neu-Alt-Ofen, und die zwei l e t z t e r e n wurden nach den Vornahmen bzw. den Schutzpatronen d e s Grundherrn und s e i n e r F r a u benannt. In d e r Gemarkung standen n u r einige Gebäude: die im J a h r e 1723 erbaute Kapelle von Kiscell, dann das im g r o s s e n und ganzen an deren Stelle in den J a h r e n 1746-1758 erbaute Kloster und die Kirche d e r T r i n i t a r i e r , die seit 1785 als M i l i t ä r s p i t a l dienten und derzeit ein Museum beherbergen] die im J a h r e 1700 an d e r Wiener L a n d s t r a s s e erbaute Kapelle und Einsiedelei, deren Andenken die auch heute g e brauchliche Bezeichnung des E i n s i e d l e r b e r g s b e w a h r t , a u s s e r d e m einige herrschaftliche W i r t s h ä u s e r , Ziegelofen und fünf Bachmühlen (s. den Artikel von E n d r e i ) .

150

Die Gemarkung, von d e r ca. 23 % Ackerland und c a . 2 0 % Weingarten, d e r Rest Wiesen, Weiden, Morast und unfruchtbares Land w a r e n , w a r in Riede (Fluren) aufgeteilt. Gelegentlich d e r Katastralaufnahme im J a h r e 1857 wurden 54 F l u r n a m e n konskribiert. Auch die F l u r namen liefern zahlreiche Informationen: Teils wahren sie das Andenken von Bauten, Geländeobjekten (Pulverstampfmühle, Magazin, E i n s i e d l e r , TÜrkenstein Ried), teils verewigen sie das Bodennutzungssystem (Rossweide, Achtmadl, Elfmadl, Gemeindewiese) oder die Qualität des Bodens (Sand-Ried, G r o s s e r Morast) usw. Die Untersuchung d e r Topographie v e r m a g daher zahlreiche Daten z u r Erforschung d e r Siedlungsgeschichte, d e r W i r t s c h a f t s - und Gesellschaftsgeschichte von Óbuda zu liefern.

161

LÉTAY MIKLÓS

ÓBUDA PARASZTPOLGÁRAINAK ANYAGI KULTÚRÁJA ÉS TÁRSADALMA (1848-1945) l

I. MUNKAHELY ÉS TERMELÉS Dolgozatunk Óbuda p a r a s z t p o l g á r s á g á n a k hagyományos anyagi kultúráját, t á r s a d a l m á t és életmódját 2 vizsgálja a m a g y a r o r s z á g i ka­ pitalizmus időszakában. Óbuda 1686 utáni ujranépesedésétől 1848-ig oppidum, ponto­ sabban földesúri m e z ő v á r o s volt. Ugyanaz j e l l e m e z t e , mint a többi - a XVIII. század végén kb. 430 - m e z ő v á r o s t . Városképében egy­ s z e r r e mutatott falusias é s v á r o s i a s jegyeket, nagyobb népességet kon­ c e n t r á l t , amely kiváltságokkal (terhek pénzbeli m e g v á l t á s a , egyösszegben fizetett adó, vámkedvezmények, a v á r o s i földek b i r t o k l á s a , bérelt és v á s á r o l t földek szabad elidegenítésének joga, önkormányzati-, k o r l á ­ tozott b i r á s k o d á s i - és végrendelkezési jog) rendelkezett. Újkori t ö r t é ­ nelmének sajátos alakulása folytán a helység különböző etnikumú, fog­ lalkozású, vallású, s t b . e m b e r e k s z á m á r a nyújtott lakó- és munka­ helyet. A XVIII. század végén a lakosság kb. 70 %-a, a XIX. század első felében a lakosság 40-50 %-a jobbágynak minősül, akik részben mezőgazdasági, r é s z b e n kézműipari t e r m e l é s t folytattak. A feudalizmus korának l e z á r ó d á s á v a l Óbuda e g y s z e r ű m e z ő ­ v á r o s , majd 1873-ban a főváros r é s z e lett. E változások közepette is b á r létszámban fokozatosan csökkenve - máig folytatódott azok s o r a , akik a földből vagy állataikból, illetve azok valamilyen ujabb tipusu hasznositásából éltek. Ezt a t á r s a d a l m i réteget " p a r a s z t p o l g á r s á g " - n a k nevezzük. A "polgár" t e r m i n u s t a jogi helyzet, a v á r o s i - sőt 1873-tól a f ő v á r o s i - lakóhely, a " p a r a s z t " t e r m i n u s t elsősorban a foglalkozás és az életmód jellege indokolja. 3 Dolgozatunkban tehát a p a r a s z t i kul­ túra egyfajta m e z ő v á r o s i változatáról lesz s z ó , mely Óbuda egész kultúrájának csupán egyik, ám kétségtelenül igen SZÍVÓS r é s z é t alkotta. Amikor 1966-ban Óbuda s z a n á l á s a megkezdődött, az egykori p a r a s z t p o l g á r o k r ó l , ma élő utódaikról és életükről r e n d s z e r e s i s m e ­ reteink nem voltak s fennállt annak veszélye,hogy a v á r o s r é s z r e k o n s t ­ rukciójával - azaz a l a k o s s á g és a tárgyi világ teljes m e g v á l t o z á s á ­ val - e hiányok pótlásának m é g csak a lehetősége is ö r ö k r e elvész. Képletesen szólva tehát, az utolsó órában kezdtük el azt a gyűjtést,

152