A Pest-Buda mozi Kutatási beszámoló A Weöres Sándor Általános Iskola és Gimnázium helytörténeti szakköre még 2005-ben a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteménytől, ill Egyesülettől azt a megbízatást kapta, hogy a József Attila lakótelep egy régi, műemlék jellegű épületével kapcsolatban kutatásokat végezzen. Választásunk az egykori Pest-Buda mozira (más néven Napfény mozira) esett. A mozi már jó ideje nem üzemel, és jó ideig alapos utánajárás után sem tudtunk rálelni a nyomaira, annak, hogy vajon mikor zárt be, és hogy mik a további tervek vele. Aztán néhány hónappal később megtudtuk, hogy át fogják építeni. Ezért nagyobb sebességre kapcsoltunk. Megtudtuk, hogy a Pest-Buda mozi 1973. augusztus 18-án nyitott, Pest-Buda egyesítésének 100 éves évfordulójára. A felszabadulás után a második moziként, ami újonnan épült a fővárosban. A mozi építészeti terveit adaptált típusterv alapján a Győr Tervező Vállalat készítette, a kivitelezést a Középületépítő Vállalat a FŐBER lebonyolításában végezte.
Ezt az információt a Budapesti Mozitörténeti Alapítványtól szereztük internetes levelezés útján. A címeket, és a telefonszámokat a Ferencvárosi Helytörténeti Egyesületnek köszönhetjük. Ezután megkaptuk tőlük annak a férfinak a nevét és telefonszámát, aki - mint a József Attila lakótelepiektől hallottuk - fillérekért felvásárolta a mozit , pletykák szerint 1 Ft. névleges áron.(Utóbb kiderült, hogy nem magával a tulajdonossal, hanem a megbízottjával vettük fel a kapcsolatot.) A telefonszámával a birtokunkban egyeztettünk vele, hogy beengedjen minket az épületbe, mely már ekkor is igen romos állapotban volt, mi több, életveszélyesnek volt nyilvánítva.
A képek, azt hiszem, hogy magukért beszélnek. Mikor először odamentünk, a megbeszélt találkozóra, amit Gál Ferenc úrral, a mozi vélt tulajdonosával beszéltünk meg, ő maga nem jelent meg az egyeztetett időpontban. Az épületben ugyan mozgást láttunk, de ezen személyek nem voltak elég megbízhatóak első ránézésre… Nekünk hajléktalanoknak tűntek. És hogy miért is volt műemléknek nyilvánítva ez a jelek szerint nagyon is lepusztult állapotú építmény, melyet már legalább tíz éve nem használt senki a hajléktalanokon kívül? A válasz az épületen belül található. Már említést nyert az előbbiekben, hogy az épületet, Budapest centenáriumi ünnepségére készítették. Ezt a tényt nem az épületen kívül örökítették meg, hanem ott, ahol a mozilátogatónak a szemébe tűnik, mi is ez az épület. Közvetlenül a bejárattal szemben egy fal található, látszólag építészetileg teljesen feleslegesen. Ez azonban koránt sincs így, mivel ezen a kb. 4 négyzetméteres felülten egy meglehetősen szép mozaik
alkotás található, mely emléket állít a centenáriumnak. Ezt úgy éri el a művész (a nevét a továbbiakban kiderítjük), hogy egy látképet ad Budapestről, és megörökít rajta minden kisebb-nagyobb nevezetességet a fővárosban. A fal mindkét oldalán egy-egy körképet találhatunk. Erről sikerült is képeket készítenünk, de eredetileg csupán csak az épületen kívülről…
Ennél jobb és teljesebb képet azóta sem tudtunk készíteni a falról. De ezen a képen is jól kivehető az, amit az előbbiekben már említettem, hogy a falon egy mozaikból kirakott körkép látható. Ezen fel lehet fedezni többek között a Lánc-hidat (jobbra fent), a Halászbástyát (balra fent), és a Duna is kivehető a kép alsó tájékán… A kép mögött pedig az igazolása látható annak, hogy az épületet életveszélyesnek nyilvánították. Néhány hónappal később egy újabb találkozót beszéltünk meg a fent már említett Gál Ferenc úrral, aki ismét nem volt hajlandó eljönni az épülethez, és így csupán a már lebontott üvegfalakon belül fotózhattuk a romos épületet. A vetítőterembe mindedig még csak be sem jutottunk.
2005 őszén még egy utolsó próbálkozást tettünk arra, hogy végre találkozzunk ezzel az úrral, és ő beengedjen minket a moziterembe. Egy nagyon hideg és nagyon kora reggeli órában, a társaimmal és a tanárnővel megközelítőleg négy órát vártunk a G. F. úrra, mikor is egy telefonhívással kiderítettük, hogy a gyermekével kellett orvoshoz mennie a feleségének. Aki végül megérkezett és kinyitotta számunkra az ajtót, és bejutottunk a nagyon sötét és nagyon koszos terembe, melyből két széket – előzetes engedélyükkel - kiszereltünk, és eljuttattunk a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteményhez… A mozgalom azóta állítólag túlnőtt rajtunk és már vagy harminc szék menekült meg a korántsem méltó hely fogságából… Tóth Csaba Titán
