Főszerkesztő: Kiss Paszkál. Szerkesztőség: Fábri István Garai Orsolya Horváth Tamás Kiss László Veroszta Zsuzsanna

Főszerkesztő: Kiss Paszkál Szerkesztőbizottság: Bazsa György Fábri György Hrubos Ildikó Hunyady György Szabó Gábor Szerkesztőség: Fábri István Garai Orsolya Horváth Tamás Kiss László Veroszta Zsuzsanna Szerkesztőségi titkár: Nyerges Andrea Szöveggondozás, korrektúra: Skaliczki Orsolya Burom Márton

Az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. kiadványa Felelős kiadó: Kerékgyártó Sándor

FEMU_2010-4.indd 1

2011.06.17. 14:32:50

Tartalomjegyzék FELSÔOKTATÁSI MÛHELY / 2010/4 – A KIVÁLÓSÁG JEGYÉBEN II.

Előszó Abstract Interjú • A felsőoktatás minőségelvű törvényi szabályozásáról – Beszélgetés Dr. Dux Lászlóval, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium felsőoktatásért és tudománypolitikáért felelős helyettes államtitkárával Fókuszban • Régi-új megközelítések a felsőoktatási intézmények sokféleségének és teljesítményének értelmezésében • Hrubos Ildikó • Kutatóegyetemek az európai felsőoktatásban és az Egyesült Államokban • Őrsi Gábor • Kerekasztal-beszélgetés a kutatóegyetemi stratégiákról, várakozásokról a kutatóegyetemi és kiváló egyetemi címet elnyert hazai felsőoktatási intézmények képviselőivel • A vállalatok és a közfinanszírozású kutatóhelyek K+F és innovációs együttműködése Magyarországon • Havas Attila • Úton a kutatóegyetemek felé • Balogh Judit – Kádár-Csoboth Péter Műhely • Kutatóegyetemek és kiváló egyetemek a Felvi-rangsorokban • Kiss László Vendégoldal • A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara a hallgatói értékelések tükrében • Papszt Miklós – Rosta Gergely Szerzőink Illusztrációink

FEMU_2010-4.indd 3

5 6

7

15 25 37 57 73 87

97 110 112

2011.06.17. 14:32:53

Elôszó Milyen a 21. századi egyetem? Átalakuló, globalizálódó, innovatív? A Felsőoktatási Műhelyünkben korábban mi is helyt adtunk az egyetem funkcióváltásával kapcsolatos tapasztalatok elemzésének (Felsőoktatási Műhely 2008/3. szám és 2009/2. szám), áttekintve az angolszász és német tapasztalatokat. E nemzetközi példákon is követhette az Olvasó, hogy az egyetemek miként válnak egyre fontosabb gazdasági tényezővé, az „új gazdaság” alapvető szereplőivé. Eközben saját működésükben a professzionális menedzsment szerepe, a világos teljesítménykövetelmények támasztása, a szervezeti hatékonyság lesz egyre meghatározóbb. A minőség iránti megújuló igény együtt jelentkezik Európában a felsőoktatás általánossá válásával, a piaci folyamatok erősödésével. Tyúk–tojás probléma, hogy a felsőoktatás tömegesedésére adott válasz volt a bolognai felsőoktatási reformfolyamat, vagy ez törte át a gátat az alsóbb képzési szintek „lelki” tömegesedése, személytelenné válása, leértékelődése előtt. Ennél fontosabb, hogy a nemzeti felsőoktatási rendszereknek, és ezeken belül az egyes intézményeknek is ujjá kellett alkotniuk a minőségfogalmukat annak érdekében, hogy maguk és a társadalom számára egyaránt meg tudják mutatni, milyen értéket teremtenek. Egyrészt minden intézménynek számot kell adnia arról, hogy a bizonytalan, alapvető gazdasági, társadalmi, kulturális változásokkal teli munkaerőpiacon milyen segítséget adnak a végzettjeiknek. Másrészt az egész felsőoktatási rendszer, és benne az elit egyetemek előtt óriási feladat a szellemi utánpótlás biztosítása, a társadalmi innováció lehetőségeinek megteremtése. Ebben felértékelődik a stratégiaalkotás szerepe, hogyan tudnak intézmények és az ágazatot irányító kormányzati szereplők hosszabb távra előrelátni, távlatosabb célokat kitűzni anélkül, hogy egyik oldalon a technokrata társadalommérnökség, másik oldalon a küldetéstudatos légvárépítés tévútjaira lépnének. A magyar felsőoktatásban nem csak a kiváló és kutatóegyetemi cím, de a felsőoktatás egészének küszöbön álló átalakulása emeli ki a minőség kérdését, mely köré az aktuális számunkat szerveztük. Bízom abban, hogy a kedves Olvasó megtalálja a felsőoktatás-kutatások nemzetközi horizontjában és eredményeiben, a felsőoktatási intézményvezetőink stratégiaalkotásában, a kormányzati nézőpont megfogalmazásában a számára fontos adalékokat a helyzetünk áttekintéséhez.

Kiss Paszkál főszerkesztő

FEMU_2010-4.indd 5

2011.06.17. 14:32:53

Abstract What is a university in the 21th century? Restructuring, globalized, innovative? Here in Felsőoktatási Műhely we touched upon the changing functions of Higher Education (FEMŰ 2008/3 és 2009/2), by reviewing the English and German HE systems. The Reader may have followed these international examples of how universities have attained an important role in the “new economies” as market players. Meanwhile professional management, clear performance indicators, organizational efficiency became cornerstones in their own functioning. A renewed interest in quality appears together with tertiary studies becoming comprehensive in rising generations and the strengthened influence of market logic in the sector. A chicken-oregg problem is if the Bologna Process was itself an answer to the massification of higher education or else it triggered attitudes of alienation and teaching by the score at lower levels in European higher education, thus causing serious fall offs in quality in the first cycles. It is more important to acknowledge that national sectors and individual institutions likewise had to rearticulate their concept of quality in order to show for stakeholders and the general public the value they produce. On the one hand, all institutions have had to account for how they lend assistance to their graduates in a labour market full with turbulences and major shifts. On the other hand, the whole of the H.E. sector and especially elite universities have faced the enormous task of renewing intellectual elites and of providing a nourishing environment for social innovation. Strategic planning is increasingly appreciated by institutions and decision-makers at national level to foresee important trends in a longer term and set far-reaching goals without falling into the trap of technocratic social engineering or missionary escapism. It is not only the titles of “University of excellence” or “Research University”, but the oncoming reform of the Hungarian higher education system that highlight the issue of quality, around which we organized our current issue. I hope the Reader will find important hints for a review of the Hungarian situation in the relevant research summaries and analyses, in the discussions of university leaders about institutional research strategies, or in the articulation of government plans and considerations. Paszkál Kiss editor-in-chief

FEMU_2010-4.indd 6

2011.06.17. 14:32:54

A felsôoktatás minôségelvû törvényi szabályozásáról BESZÉLGETÉS DR. DUX LÁSZLÓVAL, A NEMZETI ERÔFORRÁS MINISZTÉRIUM FELSÔOKTATÁSÉRT ÉS TUDOMÁNYPOLITIKÁÉRT FELELÔS HELYETTES ÁLLAMTITKÁRÁVAL

Felsőoktatási Műhely: Az „új kezdettel”, új minisztériumi struktúrával indítsuk a beszélgetést. Mik az eddigi tapasztalatai? Dux László: Az új struktúra a jogi szabályozást, a nemzetközi kapcsolatokat és a pénzügyi rendszerek kezelését új keretek közé helyezte. Egy nagy rendszernek a mozgatása, az új folyamatok bejáratása mindenhol problémákat is felvethet. De a felsőoktatás számára kifejezetten előnyös helyzetnek tűnik (pl. orvosok és egészségügyi szakemberek képzése szempontjából), hogy az egészségügyi szférával egy minisztériumon belül van. A kulturális ágazattal korábban is többször egy minisztériumhoz tartozott a felsőoktatás. A sport területéről szintén azt lehet mondani, hogy a felsőoktatásnak jó a határterületek összehangoltabb kezelése. Dux László F.M.: Ez csak szervezeti kapcsolat vagy megoszlik a tudás is a területek között? D.L.: A rendszerek összecsiszolódnak, az emberek is egyre természetesebbnek veszik, hogy egy minisztériumhoz tartoznak, így az érdekek és szempontok összehangolása, az együttműködési- és harmonizációs készség is valószínűleg erősödik, és más tekintetben valószínűleg a kormány szintjén bizonyos esetekben gyorsítja a döntési folyamatokat és az egész mechanizmust egyszerűsíti. Számos

FEMU_2010-4.indd 7

Forrás: NEFMI

olyan egyeztetés, ami korábban a kormányülésen vagy annak az előkészítése során zajlott, most megtörténik még az államtitkárságokon vagy egy minisztériumon belül. F.M.: Az érdekegyeztetést tehát átveszi a kormánytól az integrált minisztérium. Van-e ilyenkor lehetőség a mélyebb tapasztalatcserére is?

2011.06.17. 14:32:54

8

INTERJÚ D.L.: Igen, vannak ilyen lehetőségek, de néha egyszerűen az időzavar, meg a túlterhelés miatt nem tudjuk kihasználni maximálisan az ebben rejlő lehetőségeket. F.M.: Szorosabban véve a felsőoktatást érintő változás, hogy új törvényi szabályozás készül, a közoktatási törvénnyel együtt. Ez a párhuzamosság, úgy tűnik, stratégiai cél. D.L.: Az nyilvánvalóan nem véletlen, hogy a két nagy ágazaton belül egyszerre két nagy területnek a törvényi szabályozását: a közoktatási és a felsőoktatási törvénynek az újjáalakítását, és a közoktatáshoz szorosan kapcsolódva a pedagógus életpályamodell szabályozását, illetve mindkét kerettörvényhez – a közoktatásihoz 10 körüli, a felsőoktatásihoz 20 feletti – kapcsolódó jogszabályt kell még elkészíteni. Ezek nagyon szorosan egymásra épülő és egymást feltételező rendszerek, így nyugodtan mondhatjuk, hogy a felsőoktatásban meglévő súlyos gondjainkat sem tudjuk tartósan és megnyugtatóan rendezni, ha a közoktatás problémáit nem sikerül rendezni. F.M.: A tanárképzés sok helyen vitatott téma, ezen kívül milyen más fontos kapcsolódási pont van még közoktatás és felsőoktatás között? D.L.: Harmincegynéhány éve tanítok és vizsgáztatok a szegedi orvosi karon, de olyan hallgató még nem került hozzánk, aki ne a közoktatásból jött volna. Mi az érettségizőknek tudás és hivatástudat szempontjából is a legelkötelezettebb részét, nem a nagy átlagot látjuk, de bizony egyre többen vannak, akiknek első évben a középiskolás tananyagot kell megtanítani az egyetemen. Ezt sokkal súlyosabban látják a természettudományi vagy műszaki karokon oktató kollégák, ahol az első év gyakorlatilag a régi, hagyományos érettségit letetteknél evidenciaként kezelhető tudás gyors pótlására irányul. Ebben a nagyon sok szempontból föllazított követelményrendsze-

FEMU_2010-4.indd 8

rű felsőoktatásban, ha nincs kellő önfegyelme a fiatalnak, akkor nagyon könnyen azon veszi észre magát, hogy eltelt felette 1-2 esztendő, és semmit nem haladt előre. Sőt esetleg olyan problémákat is felhalmozott (pl. diákhitel), amiket később az életpályája során kell rendeznie, és esetleg ez nem is megy egyedül. F.M.: A felsőoktatásba jelentkező hallgatók helyzetét szabályozandó, hogyan kellene a közoktatást a felsőoktatással együtt alakítani? D.L.: Mindkettőnek megvan a saját koordinátarendszere, feltételrendszere. A legnyilvánvalóbb érintkezési pontok: az érettségi és a felvételi struktúra. Ez utóbbinak a követelményszint-emelése – nyilván nem egyik napról a másikra, megfelelő felkészülési idővel, de azért valamilyen módon üzenetet küld a középiskolás tanároknak, diákoknak, szülőknek. Nem cél teljesíthetetlen felvételi követelmények állítása, de az a fajta teljesítményt visszafogó, elkényelmesítő rendszer, ahol az érettségit húszszázalékos teljesítménnyel abszolválni lehet, és ezzel a teljesítménnyel be lehet kerülni a felsőoktatásba, elfogadhatatlan. F.M.: A szakmai tartalom, a tanulnivaló növelése tehát fontos lehet. Van-e más probléma, át kell-e alakulnia például a felsőoktatásnak, vagy az csak mint egy megrendelő, a jó képességű, jól motivált, elmélyült tudással rendelkező és nagy terhelésre alkalmas diákot várja a közoktatástól? D.L.: A spontán alkalmazkodási folyamatok a felsőoktatásban jobban is elindultak, mint kellene: éppen ez mutatkozik meg a tömegoktatásban és színvonalcsökkenésben. Abból kiindulva, hogy hozott anyagból dolgoznak, és fejpénzt kapnak utána, olyan létszámokat vesznek fel némelyik felsőoktatási intézménybe, hogy még leültetni sem tudják a hallgatókat, kvázi virtuális gyermekmegőrzőként működnek. Azt lehet mondani, hogy a bolognai folyamat kapcsán kialakult egyfajta ho-

2011.06.17. 14:32:55

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY mogenizálódás a hazai felsőoktatásban. Az elismert főiskolák, amelyek korábban jó gyakorlati szakembereket képeztek, most gyengeközepes egyetemekké alakították magukat, és versenyezni próbálnak egy-két budapesti vagy nagyvárosi csúcsintézménnyel, ami teljesen reménytelen és értelmetlen. A másik oldalról az is abnormális helyzet, hogy az a 6-8-10 egyetemünk, amelyik alkalmas lenne arra, hogy európai szinten versenyképes képzést adjon, középiskolás szintű kurzusokat hirdet meg, mert abból jobban megél. Ez is kifejezetten kontraproduktív. A felsőoktatásban a jó értelemben vett polarizáció helyreállítását szeretnénk elérni. Nevezhetjük gyakorlatorientált BSc-nek vagy főiskolainak, de legyen olyan képzés, amely tényleg valami gyakorlatban hasznosítható területre készít fel. A jelenlegi BSc-k többségéről ez nem mondható el. Másfelől pedig a csúcsegyetemeinknek ne az legyen az egyetlen fokmérője, hogy hány száz hallgatót vettek fel. Foglalkozzanak a benn lévő (jóval kevesebb) hallgatójukkal sokkal intenzívebben, és sokkal inkább igyekezzenek a maximumot kihozni azokból a nagyon kemény szűrőkön kiválogatott hallgatókból, akiket ilyen képzésben kell részesíteni. F.M.: Vajon a felsőoktatási intézményeknek kell-e másként, mint a minőség szabályozásával, alkalmazkodniuk az új generációkhoz? Egy példa: a felsőoktatásban általánosan haszált tradicionális számonkérési módszereknél színesebb, amit egy jó középiskolában végez a diák. A projektek elkészítése során sokkal bonyolultabb és életszerűbb feladatokat is végezhet már a közoktatásban. Van-e ilyen típusú kihívásokkal összefüggő innovációs szükséglet az egyetemeken? D.L.: Ebbe az irányba azért mozognak a felsőoktatási intézmények, de nagyon nem mindegy, hogy mekkora létszámmal kell ezt megoldaniuk. Nyilvánvalóan az a kiscsoportos intenzívebb foglalkozás nem művelhető a

FEMU_2010-4.indd 9

9

jelen körülmények között. Saját területemen maradva, most nem olyan régen publikálták, hogy mialatt az elméleti orvosképzés Magyarországon messze meghaladja a tipikus európai, de talán az amerikai orvosképzés színvonalát, követelményrendszerét is, addig a betegágy melletti gyakorlathoz alig férnek hozzá a diákjaink. A fi nanszírozás elveinek megváltoztatásával is szeretnénk az intenzívebb, kisebb csoportba szerveződő képzést és az ahhoz szükséges beruházásokat elősegíteni. Nyilván az se normális, hogy a kapacitásbővítést a legtöbb helyen a társadalomtudományi vagy bölcsészeti egyéb szakokon végezték el a felsőoktatási intézmények – szintén spontán. F.M.: Visszatérve a felsőoktatáson belüli polarizációhoz, hogyan képzeljünk el egy alkalmazott egyetemi, illetve egy tudományosabb alapképzési profilt? Ez program szintjén fog jelentkezni, egyes szakok intézményen belül ilyenek lesznek, vagy intézmények specializálódnak? És ez hogy viszonyul ahhoz, ami Magyarországon most van? Miként fog ez szerveződni a tervek szerint? D.L.: A kutatóegyetem mint fogalom redundáns, klasszikus egyetemi felfogásunkba egyértelműen beletartozik, vagyis hogy kutatás nélkül nincsen egyetem. A kutató- egyetemmel majdnem azt mondjuk ki, hogy ez aztán igazán „egyetem”. 2005 óta a törvény lehetőséget adott arra, hogy ahol tényleg a hagyományos egyetemnek megfelelő tevékenység zajlik, ott kedvezőbb anyagi meg egyéb helyzetbe kerüljenek. Ehhez képest a 2010. február–márciusi történet rendkívül hajszolt és előkészítés nélküli volt. Az erre alkalmas egyetemek néhány hét alatt kitermeltek magukból valamit, ami nem biztos, hogy a hosszú távú fejlesztési irányaikat képezi le. A végeredmény nem lepett meg senkit sem, ha megkérdeznek 100-200 tapasztaltabb, egyetemi-kutatási szférában dolgozó embert, pályáztatás nélkül is ezekre az egyetemekre esett volna a választásuk. Attól,

2011.06.17. 14:32:55

10

INTERJÚ hogy a folyamat elindulása és időzítése hagyott kívánnivalót maga után, attól ez egy fontos és szükséges irányba tett lépésnek tekinthető, ezt nem kívánja senki megakasztani. Azt szeretnénk, hogy ez abba az irányba teljesedjen ki, hogy ténylegesen a kutatási értékeket és annak az infrastruktúráját erősítse, és ne az legyen, hogy egy egyetem elnyeri ezt a többletet, és utána az adminisztrációja elnyeli a pluszforrásokat. A jelenlegi formában ennek is megvan a kockázata. Távlatilag pedig az új felsőoktatási törvény a kutatást mint egy preferált célfeladatot kezeli, a jelenleginél jobban előtérbe helyezve a finanszírozás új koncepciójában is. F.M.: Az új finanszírozási lehetőségeket bővített körben vagy a kutató-kiváló egyetemi címet elnyert intézményekre vonatkoztatva érti? D.L.: Ez csak akkor működik, ha ebbe a kitüntetett körbe reális esélye van megfelelő teljesítmény esetén más intézményeknek is bekerülni, és reális kockázata van, hogy bizonyos teljesítmény elmaradása esetén kikerüljenek a már kedvezményezett intézmények. Ha most bebetonozzuk, hogy Magyarországon ez az 5 vagy 10 egyetem a kiváló és a kutató, akkor igazságtalanok vagyunk azokkal, akik esetleg éppen egy olyan fejlődési fázisban vannak, hogy pár év múlva leköröznék az előbbieket, és azok pedig indokolatlanul kapnák meg a garanciát. A követelményeket úgy kell megállapítani, hogy reálisan teljesíthetőek legyenek, de a legjobbaknak is folyamatosan mozgásban kell maradni. Senki nem dőlhet hátra, hogy akkor a következő 5 évben neki már nem marad tennivalója. Az új felsőoktatási törvény koncepciójában szerepel nem csak a kutatóegyetem, hanem a kutatókar lehetősége is. Itt a fi nanszírozásnak az allokációja kötötten kell, hogy történjen, ne lehessen egy kisebbségbe került kutatókar pénzét elvonni. De hát ez működik, hiszen ha a doktori iskoláknak tudunk adni külön célzottan pénzt, ami legtöbb helyen még karhoz sem kötődik, vagy

FEMU_2010-4.indd 10

több karnak a struktúráját követi, akkor szerintem ez a kutatókaroknál is megoldható. F.M.: A kutató/kiváló egyetemi pályázat kiírása is példa arra, hogy törvényen kívül más eszközök is rendelkezésre állnak a felsőoktatás alakításához. Hogyan hasznosulhat ez a kutatóegyetemi pályázati tevékenység a minisztérium oldaláról? Az intézmények, akik elnyerték a támogatást, nyilván elvégzik, amit vállaltak, mert különben nem kapják meg a pénzt, de lehet-e ebből a felsőoktatás egészére visszaható innováció? D.L.: Pontosítsuk azért, a 2005-ös törvényben szerepel a kutatóegyetemek többletfinanszírozása, csak 2010-ig ebben senki nem lépett semmit. Ez tehát nem egy hirtelen kipattant szikra. Ahhoz, hogy valamiféle jogbiztonsága, számon kérhetősége és stabilitása legyen, kell a jogszabályi háttér, a törvénybe foglalt keretszabályozásra tehát szükség van, ennél többet nem is tervezünk. Utána nyilván a megfelelő finanszírozási vagy akkreditációs rendszerben megjelennek a többlet tudományos vagy minőségi teljesítménymutatók. A jelenleg elindult projektek nagy része eléggé meggyőző irányt kezd venni. Ami lényeges a továbbiakban is, hogy a kutatóegyetemeknél nem kifejezetten kutatási programok pályáztatása és támogatás lenne a cél, mert arra léteznek más keretek is, hanem leginkább a kutatói infrastruktúra folyamatos biztosítása, ami viszont a pályázati rendszerben nem, vagy alig működik. Ez pedig tervezhető lenne, mondjuk 500 milliótól 1 milliárdig terjedő összeg a kutatóegyetemekre, és néhány százmillió a kutatókarokra, abból azért évente egy-egy nagy műszert meg tudnak venni, és a többit szinten tudják tartani, a könyvtári-informatikai adatbázis-hozzáférést – ami szintén egy elég nagy összeg lehet – tudják finanszírozni, és talán valamilyen módon többletjuttatásban részesíthetik a kutatóikat, a legeredményesebb doktori iskolákat is megerősítve. A kutatóegyetemi, kutatókari létnek mind a sze-

2011.06.17. 14:32:55

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY mélyi, mind a tárgyi infrastruktúráját kellene ebből megerősíteni, aminek segítségével utána sikeresen pályázhatnak a saját kisebb vagy nagyobb kutatási projektjükkel az OTKA-tól kezdve a legkülönbözőbb más területekre. F.M.: Egy hosszú távú, nem feltétlenül pályázati formájú kutatástámogatási rendszerben a pályázati forrásoknál megszokott módon, plusz erőforrásokért folyik-e a verseny, vagy a meglévő finanszírozásukat kell kutatási teljesítménynyel is alátámasztani a kiváló egyetemeknek? D.L.: Én azt hiszem, hogy mindkét komponensre szükség van. Ha az ország teljesítőképessége növekszik, és a gazdaság belendülésével, innovatívabbá válásával, a korrupció visszaszorításával nagyobb forrásmennyiség válik hozzáférhetővé, akkor ilyen célra is megfontolandó a kiegészítés, de nyilván elég hosszú a komolyan veendő igények sora. Én magam hosszú éveken keresztül bíráltam EU-s pályázatokat Brüsszelben. Néha tényleg fájdalmas volt látni, hogy mennyire alulreprezentáltak voltak a magyar kutatócsoportok, cégek olyan nagy gyógyszerpályázatokban, ahol ott lett volna a helyük. Ahhoz, hogy egy ilyen pályázaton el tudjon indulni valaki, kell egy biztonságos műszeres háttér, hogy belevághasson egy több évig tartó nemzetközi programba, hogy ne derüljön ki egy fél év múlva, hogy elromlott a már réges-régen kiöregedett műszerparkja, aminek megjavítására esély sincsen. Ezekbe a konzorciális EU-s pályázatokba nem mehet úgy bele valaki, hogy csak 3-4 éves periódusban tudja azokat az eredményeket és mérési technikákat garantáltan szállítani, ami miatt beveszik ebbe a konzorciumba. Tehát nyilván pluszpénzre is szükség van, de a jelenleg odaadott és szétosztott pénzek más elvek és más prioritások szerint kerülnek szétosztásra, vagy adott esetben – ahogyan mondta –, a szét nem osztásra a teljesítmény hiánya vagy elmaradása esetén. Ha nem is visszafi zettetésről van szó, mert az

FEMU_2010-4.indd 11

11

sok esetben a jelenlegi rendszerben elég nehezen megoldható, de ki is lehet kerülni ebből a rendszerből. F.M.: A kutatás általános, hosszú távon biztosítható feltételeként kimerül-e az infrastruktúra a tárgyakban, eszközökben? Említette a könyvtári adatbázisokat, ami kicsit már tágítja a kört, érdekelne, hogy mi más lehet infrastruktúra? Pl. a kutatási asszisztencia, az EU-s pályázatokon való megjelenés segítése? Mit értsünk még bele az infrastruktúrába? D.L.: Azt, ami nyilvánvalóan beletartozik, hogy az adott munkát viszonylag tiszta, biztonságos helyen lehessen elvégezni. Bizonyos értelemben ilyen téren jóval több pénz ment el az utóbbi években pl. épületek csinosítására. Sokkal kevesebb pénz kerül be az effektív munkát végző laboratóriumokba, könyvtárakba, adatbázisokba. Még az informatikai eszközök beszerzése is viszonylag nagyobb skálán zajlott. Az emberi tudást, szorgalmat én nem sorolnám be az infrastruktúrába, de nyilvánvalóan szükség van rá. Tudományterülete válogatja: egy fi lozófus vagy elméleti matematikus egy kockás füzettel és ceruzával megteheti a legkurrensebb felfedezést is. Nagyon sok terület van viszont, ahol a legtehetségesebb egyén is, ha nem tud mérni, vagy nem tudja a mérési rendszerét verifi kálni, akkor esélye sincs még egy TDK-dolgozat elkészítésére sem. F.M.: Visszatérve a kutatóegyetemi-kiválóegyetemi működés fenntarthatóságra, ha jól értem, akkor elsősorban arra kell számítani, hogy nem újabb TÁMOP pályázatok keretében lesz mód pályázni, hanem arra, hogy a törvény alapján a finanszírozási átalakításban ez egy szempont lesz? D.L.: A koncepció szerint valóban a megfelelő teljesítménymutatókkal, minősített oktatókkal rendelkező intézmények ezt a támogatási rendszerünk keretében kapnák meg, és annak

2011.06.17. 14:32:55

12

INTERJÚ keretében kellene elszámolniuk vele, és ezt a plusz pályáztatással együtt járó adminisztrációs terhet, bizonytalanságot nem szeretnénk benne hagyni a rendszerben. De ez a mi koncepciónk, nyilván mire ebből törvény és finanszírozás lesz, ahhoz még sok tárca és más terület is meg fogja mondani a saját véleményét erről. A szakmának, az egyetemeknek, az akadémiának, a felsőoktatásnak vagy az irányításnak eléggé egybehangzóan az a véleménye, hogy ezt nem pályázathoz kötötten és kutatási tervhez, hanem a korábbi teljesítményekhez, az együttlévő szellemi potenciálhoz igazítva kell megkapni, és az azzal való jó gazdálkodás megőrzése, továbbfejlesztése az, ami teljesítési mutatóként megjelenik.

kiugró teljesítmény létezik, de azért a kiemelkedő kutatási eredmények inkább az akadémiai kutatóintézetekhez köthetőek vagy egyetemi-akadémiai együttműködésben születnek. A felsőoktatásban olyan mértékű lett az oktatási leterheltség, hogy az oktatók többsége reggeltől késő estig gyakorlatot és szemináriumot vezet, hacsak külföldre „el nem szökik”, és tud egy kicsit kutatni elmélyültebben. A terhelés áttranszformálása a tömegoktatásról a diákkörösökkel, doktorjelöltekkel való foglalkozásra, általában a tehetséggondozásra, és saját kutatási témának, tudományos fokozatoknak az elérésére, publikációs tevékenység növelésére szintén az egyetemek által megcélozható vagy megcélozandó változások része.

F.M.: Sokféle nézőpontból lehet tekinteni a kérdést, de innen a minisztériumból nézve mi az, ahol az egyetemeknek leginkább változni kell ahhoz, hogy kiváló minőségűek legyenek? Sokszor elhangzik, hogy az egész kutatóegyetem-dolog annak az álneve, hogy 1-2 egyetemet versenyképessé kell tenni az európai- és világversenyekben. D.L.: Azt hiszem, hogy az interjú elején említett megközelítéssel, amit nagy részben kényszerből és alkalmazkodásból vettek fel az egyetemek, tehát a tömegoktatás preferálásával, a minőségi csúcsteljesítményekkel szemben, ezzel nyilvánvalóan szakítania kell. Jobb arányát kell kialakítani azoknak az egyetemeknek, amelyek a nemzetközi versenyben is részt tudnak és akarnak venni. A magyar felsőoktatás történetiségét, hagyományait tekintve tényleg benne van a rendszerben, mondjuk úgy 5-10 éven belül, hogy kb. ennyi az a felsőoktatási intézmény, amelyik úgy a felépítését, méretét, szellemi kapacitását, nemzetközi kapcsolatrendszerét, eddigi teljesítményeit figyelembe véve eséllyel indul, hogy a nemzetközileg is jegyzett felsőoktatás része legyen, vagy az maradjon. A kutatási piacon azért visszább csúsztak valamelyest a magyar egyetemek. Egy-egy

F.M.: Jól értem, hogy a kutatóegyetem nem csak azért rossz elnevezés, mert tautologikus, hanem azért is, mert ahhoz, hogy versenyképes egyetemeink legyenek, ahhoz nem csak a kutatással kell foglalkozni, hanem annak az oktatásba való visszaforgatásával is. D.L.: Nyilván a gyakorlati felhasználására is nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Ezeket valamilyen mértékben az utóbbi években pályázatok preferálták, ezek a spin-off cégek, szabadalmak, ilyesmik. Ennek a végső eredménye azért hagy némi kívánnivalót maga után, de elég sok egyetemen, ahol erre alkalmas a kutatási terület, látszik, hogy megindult a gazdaság irányába való hasznosítás is. A kutatói utánpótlást egész Európában a lisszaboni elveknek megfelelően erősíteni, növelni kellett. Fokozni kell az Európai Unió versenyképességét Ázsiával, Észak-Amerikával szemben, és ehhez több kutatót vagy arra alkalmas egyént kell kiképezni, megtartani a pályán. És talán még egy dolog, amiben az egyetemeknek is van és lehet tennivalójuk: a külföldre kiáramló, de még a hazai felsőoktatás kutatás-fejlesztés számára visszanyerhető fiatal és középkorú kollégák becserkészésére és hazahozatalára több energiát, anyagiakat kellene fordítani.

FEMU_2010-4.indd 12

2011.06.17. 14:32:55

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY Ez sokszor nem is csak az anyagiakon, hanem a befogadó környezeten múlik, fontos a lelki megerősítést megteremteni, fenntartani, ami ahhoz szükséges, hogy valaki több év után hazajöjjön. Én magam 1992-ben települtem haza Magyarországra. Előtte 4 évet már Németországban, Amerikában, Angliában dolgoztam. Nyilván ’92-ben a rendszerváltás után volt egy nagy fellendülés, és akkor tényleg az a korosztály, aki éppen akkor azon a határon volt, hogy hosszabb ideig külföldi kutatópályát épít vagy hazajön, akkor azért elég sokan hazajöttek. Sajnos azt kell mondanom, hogy ebből a korosztályból elég kevesen maradtak meg, elég sokan utána egy néhány év elteltével valahová eltűntek megint a rendszerből. Tehát ezt én a saját bőrömön és a korosztályom bőrén megtapasztaltam, hogy vannak olyan periódusok és lelkiállapotok, amikor könnyebben rászánja magát valaki, hogy egy külföldi munkahelyet felcseréljen egy hazaival a kapcsolatok végleges felszámolása nélkül, mert az lehet egy nagyon jó együttműködési kapcsolat, ami fenntartható, és utána oda kiküldhetőek a diákok. Ezt a fajta befogadó közeget szeretnénk lelkiekben is megerősíteni, hogy reálisabb legyen az, hogy akik az utóbbi években kerültek ki és nem teljesen kizárt még, hogy hazajöjjenek, azok egy részét haza lehessen hívni. Szép példa erre a Lendület-program az Akadémián, de azért eddig csak az akadémiai intézetekbe jöttek haza. Jó lenne látni, hogy az egyetemekre is hazajönnek. F.M.: Egy apró kérdés, kicsit lábjegyzetszerűen a nemzetközi rangú, kiváló egyetemmel kapcsolatos nagy kérdésekhez kapcsolódóan. A magyar orvosképzésnek rendkívüli a vonzereje a külföldi diákok körében: ennek milyen okait látja? D.L.: Több oka is van. Nyilván egy tradicionálisan nagyon erős, hagyományos orvosképzés volt Magyarországon. Nagyon fontos, és szeretjük is hangsúlyozni, hogy nagyon jó

FEMU_2010-4.indd 13

13

a kooperáció a négy képzőhely között, tehát nincsen az, hogy az egyik a másikat mindenáron a föld alá akarná nyomni. Nem elhanyagolható tényező a teljes képzést átfogó, angol és német nyelvet vitathatatlan színvonalon beszélő oktatói gárda, ami sok más területen azért még hiányzik. És egy iszonyatos orvos és egészségügyi szakemberhiány van a világban, a fejlettebb, gazdagabb régiókban is. Norvégia például nem folytat orvosképzést, arra állt rá, hogy mi itt kiképezzük őket. Öregszik a társadalom, nyilván az igények is fokozódnak, egy csomó olyan gyógyítási vagy egyéb olyan rehabilitációs igény születik, ami lehet, hogy korábban ismeretlen volt – szóval nem tud lépést tartani az igényekkel a képzés. Ugyanez igaz a betegápolókra is, itt is hatalmas külső kereslet van, a nyelvtudás hiánya lehet itt kritikus korlát. A gyógytornászképzésben viszont még nem végzett az évfolyam, és már megvan az állásuk a különféle wellnessközpontokban és szanatóriumokban. Svájcban és Ausztriában az ember szinte csak Magyarországon vagy esetleg egy-két kelet-európai országban kiképzett gyógytornászt talál az ilyen helyeken. Tehát ez egy többkomponensű jelenség. A mi oldalunkról azért biztosan ott van mögötte, hogy a magyar orvosok és orvoslás, a tudományos kutatók már a rendszerváltás előtt viszonylag sok helyen sokféle kapcsolatot tudtak építeni. Akik Magyarországról kimentek, jó hírünket vitték, és azért 20 éve csináljuk az angol nyelvű képzést Pesten, s a német nyelvűvel is túl vagyunk a tízedik évfolyamon – tízezres nagyságrendű végzett orvost jelent a világban, akik Magyarországon szereztek diplomát. F.M.: Köszönjük a beszélgetést! Az interjút készítette: Kiss Paszkál és Garai Orsolya

2011.06.17. 14:32:55

Tóth Lilla: Lendületben

FEMU_2010-4.indd 14

2011.06.17. 14:32:55

HRUBOS ILDIKÓ

Régi-új megközelítések a felsôoktatási intézmények sokféleségének és teljesítményének értelmezésében(1)

A kérdésfeltevés természetérôl A 20. század második felében a fejlett országok felsőoktatási rendszereiben egymással párhuzamosan differenciálódás, diverzifi kálódás és homogenizálódás zajlott le. Ennek hátterében több, különböző típusú folyamat, jelenség állt. Elsőként érdemes a tudomány fejlődéséből kiinduló hatást említeni (amelyről a kutatói diskurzusban és a közbeszédben is viszonylag kevés szó esik): új tudományok születését, a hagyományos tudományok kereteit szétfeszítő, explicit formában is megjelenő specializációt. Ennek hatására az egyetemeken új karok, tanszékek létesültek, korábbi tanszékek szakmailag önállósuló részei leváltak és új szervezeti egységet alkottak. Mindez a kutatási tevékenység sokrétűvé válásához és a képzési programok burjánzásához vezetett. [Clark, 1996] Több figyelem irányul a hallgatói létszámexpanzióra, ami nyilvánvalóan eredményezte a hallgatók társadalmi (előképzettség, motiváció, életkor, élethelyzet szerinti) összetételének heterogénné válását. A diplomásokat befogadó munkaerőpiac ugyancsak gyökeresen megváltozott: az üzleti világ, a szolgáltatási szektor is megjelent a maga igényeivel, a szociális állam kiépítése következtében sok új munkahely létesült korábban nem ismert munkalehetőségeket kínálva. A felsőoktatás feladataival kapcsolatos értékek, elvárások is bővültek. A magasan képzett munkaerő kibocsátása és a kutatás mellett kiemelt értékké vált az esélyegyenlőség támogatása, a középfokú oktatásból érkezők elégtelen felkészültségének pótlása, a környező társadalom (a régió) szolgálata kulturális, szociális téren is. A gazdasági értelemben vett hatékonyság, a kutatási eredmények közvetlen hasznosítása ugyancsak előtérbe került, ami elindította a gazdálkodó egyetem – szolgáltató egyetem – vállalkozói egyetem skálán való gondolkodást és gyakorlatot, mi több, ez a skála kezdett kibővülni azzal a magatartástípussal, amelyben a felsőoktatási intézmény egyenesen a gazdaság motorja, az innováció bázisa. A megállíthatatlannak tűnő hallgatói létszámexpanzió és az ezzel együtt járó állandó finanszírozási nehézségek szorításában mindenütt válságban lévő felsőoktatás csak akkor tud kilépni kritikus helyzetéből, ha elfogadtatja magát a társadalommal, ha szembenéz a sokrétű szereppel, felelősséggel. [World Declaration, 1998] A felsőoktatás azonban nagyon (egyesek szerint szélsőségesen) komplex rendszer, amelyben nem egyirányúak a folyamatok. A differenciálódással párhuzamosan homogenizálódás is lejátszódott. A tömegessé válásból és a tudományok differenciálódásából adódó kihívásokra sok szempont-

(1) A tanulmány a TÁMOP 4.2.1.B-09/IKMR-2010-2010-0005 projekt keretében készült.

FEMU_2010-4.indd 15

2011.06.17. 14:32:56

16

FÓKUSZBAN ból hasonló válaszokat adtak a világ különböző régióiban. A korábban markánsan eltérő felsőoktatási modellek (brit, kontinentális európai, amerikai) kölcsönösen közeledni kezdtek egymáshoz, miközben nem tűntek el az eredeti modellek fundamentális jellemzői. Az akkreditációs rendszer homogenizáló hatása könnyen belátható, de a támogatások pályázati rendszerben való elosztása ugyancsak ilyen irányba hat. Az európai integrációs folyamat alapvetően homogenizáló hatású, a felsőoktatást közvetlenül érintő nagy projektek – az Európai Felsőoktatási Térség és az Európai Kutatási Térség létrehozása – pedig már egészen konkrét formában célozták meg az összehangolást. Végül az akadémiai világot is elérő globalizáció még szélesebb értelmezést adott a jelenségnek. [Neave, 1996; Vught, 1996] A sokféleség tehát bonyolult jelenségek együttes hatásának köszönhető, amelyet ebben az összetettségében érdemes vizsgálni.

A diverzifikálódás értelmezése az Európai Felsôoktatási Térségben Bár az európai felsőoktatási reform alapvető elgondolása a képzési rendszerek azonos elvek és modell szerinti átalakítása volt (pl. a felsőoktatási intézmények egy szektorba való rendezésével az átjárhatóság elősegítése céljából), a megvalósítás során inkább további diverzifi kálódás következett be. Ez részben a reformtól teljesen független folyamatok következtében történt, de maga a reform – paradox módon – ebbe az irányba is hatott. Az Európai Egyetemi Szövetség, amely értelemszerűen az akadémiai értékek és az intézményi autonómia kitartó védelmezője, úgyszólván minden megnyilvánulásában pozitív vonásként értékeli – elsősorban az intézményi – sokféleséget. [A Vision, 2006; Creativity, 2009] Az első látásra könnyen értelmezhető jelenség összetevőinek feltárása, empirikus azonosítása és a jelenség kezelése azonban nem könnyű feladat. 2009-ben nagyszabású kutatást rendelt meg a kérdés elméleti és empirikus vizsgálatára, a reálfolyamatok feltárására a maguk összetettségében. A vizsgálódás kiemelt figyelmet fordított az elit felsőoktatás kérdésére, hiszen az Európai Egyetemi Szövetség folyamatosan azt az utat keresi, amely lehetővé teszi az elitképzés fenntartását és fejlesztését a tömegoktatás körülményei között. Nem foglalkoztak célzottan a szakmai képzést folytató felsőoktatási intézményekkel (hazai fogalmaink szerint főiskolákkal). A munka során elsősorban kvalitatív módszereket alkalmaztak, a felsőoktatás főbb szereplőinek vélekedését, attitűdjeit kívánták megismerni.(2) A következő főbb megállapításokra jutottak: • Az intézmények a funkcionális diverzitást lényegében mindenütt elfogadják, természetesen átfedésekkel (egy-egy intézmény többféle funkciót is betölthet). Az oktatás és az alkalmazott kutatás értelemszerű eleme az intézmények missziójának, az alapkutatás viszont csak az egyetemek feladata. Ez azonnal hierarchikus elemet visz a gondolkodásba, presztízs és finanszírozás szempontjából. Gondot okoz, ha sokféle funkció ellátását vállalja az intézmény, mivel elég nehéz ez esetben a kellő átláthatóságot biztosítani a szereplők, érintettek számára, továbbá fragmentálódáshoz vezethet, ami megdrágítja a rendszer működtetését. Az intézmények kooperációja ebből a szempontból jó megoldás, mert áttekinthetőbbé teszi a helyzetet. • Az értékek hierarchiája mindig utat talál magának, ezért a vertikális diverzitás nagyobb figyelmet kap mint a horizontális (miközben a társadalmi igények természete éppen a horizontális elfogadást igényelné). Az „akadémiai sodrás” ereje igen erős, de lehetne akár „kutatási sod(2) Az empirikus munka az angol, a francia, norvég, svájci és szlovák felsőoktatásra terjedt ki.

FEMU_2010-4.indd 16

2011.06.17. 14:32:57

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

•

•

•

17

rásról” is beszélni, jelezve, hogy a két dolog nem azonos egymással, és a nemzetközi verseny sokszor öngerjesztő módon, irracionális mértékben főleg az utóbbit erőlteti. (Mindez még a horizontális – regionális – szociális szemléletéről híres norvég vagy svájci felsőoktatásban is tetten érhető.) A diverzifi kálódást és a homogenizálódást hajtó erők konfl iktusa, együtt járása bonyolult helyzetet teremt. Ez megjelenik a nemzeti (regionális) és a globális szint konfliktusában (a globális szint egyértelműen a kutatás kiemelésére kényszerít). A programdiverzitás (tantárgyi diverzitása) viszont nemzeti szinten okoz konfl iktust. A kormányzatok a kevésbé diverzifi kált – ezért olcsóbb – megoldásokat szeretnék látni, az akkreditációs rendszer ugyanezt támogatja, továbbá az akadémiai értékek és az érintettek véleménye szerint is helyesebb. Bizonyos praktikus erők, szempontok azonban mégis sikerrel hatnak ellene. Érdemes felfigyelni az intézmények szempontjából külső, valamint belső diverzitás megkülönböztetésére és együttes mozgására. A belső sokszor hasonlóan erős, mint a külső. Növekedése természetesnek mondható folyamat, kérdés azonban, hogy milyen szintig tekinthető kedvezőnek az intézmény működése szempontjából (semmiképpen nem abszolút érték). A nemzetköziesedés folyamata, az intézményi összevonások, valamint az interdiszciplináris megközelítések előtérbe kerülése növelték a belső diverzitást. Másfelől megállapítható, hogy az elitképzéshez inkább a belső homogenitás, a tömegképzéshez a heterogenitás ad kedvezőbb feltételeket. Meg kell különböztetni a formális és az informális diverzitást, ami összefügg a szabályozás, az intézményi autonómia és a verseny kérdésével. Bár a formális diverzitás és az autonómia elvileg pozitív korrelációban van egymással, kapcsolatuk azonban ennél bonyolultabb. Minden esetre az intézményi autonómia csak akkor vezet tényleges diverzifi kálódáshoz, ha a finanszírozási rendszer és a „szimbolikus szabályozás” kifejezetten támogatja azt. A szabályozók viszont csak akkor tudnak a diverzitás irányába hatni, ha nagy az intézményi autonómia. Ugyanakkor nagyon egyszerű, de fontos igazság, hogy az alulfinanszírozott intézmények minden lehetséges forrást igyekeznek (kényszerülnek) igénybe venni, függetlenül történelmileg kialakult intézményi identitásuktól, vállalt missziójuktól. Minden intézmény igyekszik „valakikre hasonlítani”, hogy megkapja az elvileg versenyeztetésen alapuló támogatást, és nem saját egyediségét, a másokhoz képest felmutatható különbségét hangsúlyozza. [Reichert, 2009]

A vizsgálódás eltérô szintjei és módszerei Rangsorok Az Európai Egyetemi Szövetség vizsgálata egy már elég jól ismert helyzetet kívánt finom eszközökkel, a résztvevők véleményének és motivációinak feltárásával alaposabban körüljárni. A felsőoktatási intézmények teljesítményének mérésére, értékelésére, a sorrendbe állításra természetesen már korábban voltak kísérletek. Először nemzeti szinten készültek különböző intézményi rangsorok, amelyek a felsőoktatás hazai szereplői számára nyújtottak információt. A 2000-es évtől számítható a globalizáció váratlanul gyors előretörése az akadémiai világban, így a felsőoktatásban is. A nemzetközi rangsorok ennek nyomán jelentek meg, és – érthetően – nagy érdeklődés kísérte őket és kíséri a mai napig is. Az érintett (és nem a csúcson helyet kapó) intézmények, valamint a szakértők körében hamarosan heves vita alakult ki a kérdésről. Kritizálták a mérés szintjét: nem biztos, hogy egy intézmény (egyetem) egészét kellene alapul venni, hiszen az egyes karok, más nagyobb szervezeti egységek igen eltérő eredményeket mutathatnak fel. Ugyancsak probléma, hogy a szakterület

FEMU_2010-4.indd 17

2011.06.17. 14:32:57

18

FÓKUSZBAN szerinti összetételt nem veszik figyelembe ezek a rangsorok, márpedig azok más-más természetűek, pl. a kutatási-, publikációs tevékenység, annak mérhetősége és dokumentáltsága szempontjából. Az amerikai egyetemek kiemelkedő helyezésében nagy szerepet játszanak ilyen tényezők is. Az a tény pedig, hogy a csúcsokra jórészt csak olyan egyetemek kerülnek, amelyeken van természettudományi kar, amelyek orvosképzést, orvostudományi kutatást is folytatnak, jól illusztrálja a mérési és összehasonlítási módszerből adódó torzítást. Kifogásként merült fel, hogy a megismert rangsorok döntően csak a kutatási – publikációs teljesítményt, az ahhoz kapcsolódó díjakat használják a besorolásra (mondván, hogy azok viszonylag jól mérhető és nyilvánosan hozzáférhető adatokat jelentenek, ami kivédheti a más típusú, az objektivitást megkérdőjelező vitákat), ami messze nem fedi le a felsőoktatási intézmények teljesítményének egészét – a legfeltűnőbb az oktatási teljesítmény figyelmen kívül hagyása. Mindenképpen hasznos volt azonban a rangsorolások (főleg a nemzetközi rangsorolások) megjelenése, mivel az általuk gerjesztett viták felhívták a figyelmet a felsőoktatás nemzetközi összehasonlításának problémáira, egyáltalán a felsőoktatási intézmények teljesítménymérésének buktatóira. Ennek nyomán sor került alternatív utak keresésére, a módszerek fi nomítására. [Sadlak–Liu, 2007; Ranking and Differentiaiton, 2009] 2004-ben az UNESCO európai tagozata és a washingtoni Felsőoktatás-politikai Intézet létrehozott egy szakértői csoportot azzal a céllal, hogy megfogalmazzák és összehangolják a nemzetközi rangsorkészítés elveit és módszereit (International Ranking Expert Group – IREG). [Berlin Principles, 2006] Ez önvédelem volt az elüzletiesedés, a rangsorok burjánzása, inflálódása ellen. Ma már működik a Csoporthoz kapcsolódó értékelő egység (Observatory), amely mintegy akkreditáló testületként funkcionál. Egy-egy rangsorkészítésre vállalkozó intézmény hozzájuk nyújthatja be tervezetét, majd ők szakmailag értékelik a megközelítés, a módszerek és az átláthatóság korrektségét, és pozitív állásfoglalás esetén bizonyítványt adnak ki, amellyel mintegy legitimmé teszik a rendszert. Újabban már afrikai és latin-amerikai jelentkezőik is vannak, mivel a világ minden táján előtérbe kerül az akadémiai teljesítmény mérése. [IREG-International]

Kutatóegyetemi ligák, címek Az európai felsőoktatási reform során, a duális rendszerről a lineárisra való áttéréskor a legtöbb országban megtörtént a fokozatot adó intézmények státuszának egységesítése: lényegében egyetemi rangot kaptak a korábban szakmai képzést adó, egyébként a maguk területén elismeréssel övezett felsőoktatási intézmények (főiskolák). Bár nevükben megjelenik a tradicionális egyetemekétől való megkülönböztetés (az angol változat pl. University of Applied Sciences), joguk van BA/BSc és MA/ MSc fokozat adására, esetleg a fokozat nem akadémiai (professional) irányultságának jelzésével (közülük egyesek már küzdenek a PhD-fokozatot adó programok indításáért is). Ez egyértelműen az „akadémiai sodrás” határozott megnyilvánulása. Míg ez a folyamat elsősorban az ún. humboldti Európában játszódott le (ahol korábban markánsan elkülönült a felsőoktatási intézmények két nagy szektora), addig az ún. napóleoni Európában az utóbbi időben éppen ellenkező irányú folyamat játszódik le a „szakképzési sodrás” hatására. Ebben a régióban ugyanis korábban sem volt az egyetem mellett nagy hallgatói létszámot befogadó másik (főiskolai, szakképző) szektor. A hallgatói létszámexpanzió az egyetemeket árasztotta el, a két (három) szintű képzésre való áttérés során pedig az egyetemi BA/BSc programok szerepe vált kérdésessé. Most azt a megoldást választják, hogy az egyetemek indítanak kifejezetten professzionális BA/BSc programokat is, úgy, hogy két évig kurzusmunkát végeznek a hallgatók az egyetemen, majd egy éven át gyakorlaton vesznek részt, és munkahelyi képzést kapnak.

FEMU_2010-4.indd 18

2011.06.17. 14:32:57

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

19

A kétféle út egyrészt jelzi az eredeti felsőoktatási modell erejét, amelyet jobb figyelembe venni a reform során, mint harcolni ellene, másrészt közös abban, hogy egyaránt kiváltotta a klasszikus egyetemek felháborodását, és határozott lépésekre késztette őket, hogy megkülönböztessék magukat a fentiekben vázolt, a gyakorlatorientált képzést felvállaló egyetemektől (amelyektől időnként még az elnevezést is elvitatják). Az első ilyen lépést a Leydeni Egyetem tette meg, létrehozva az Európai Kutatóegyetemek Ligáját (Leauge of European Research Universities). Ez valódi önszerveződés eredménye, a szervezetet nem kormányzatok hozták létre, nincsenek nemzeti határai, erejét a tagintézmények magas társadalmi, akadémiai presztízse adja. Együttműködésük az oktatás és a kutatás területén lényegében megvalósítja az Európai Felsőoktatási Térség és a párhuzamosan épülő Európai Kutatási Térség eredeti céljait, legalább is az elitet illetően. [LERU] Máshol a szóban forgó tradicionális egyetemek nyomására a kormányzatok alkotják meg a kutatóegyetem kategóriát, és azt általában pályázati úton, megfelelő mutatók alapján ítélik oda, meghatározott időre. Vita folyik arról, hogy az ilyen címeket az egyetem egésze vagy pedig egyegy kiemelkedő kutató egysége pályázhatja-e meg. Maga az elnevezés sem arat teljes sikert, mert felvethető, hogy „minden egyetem kutatóegyetem”, legalábbis a humboldti Európában. Az eredeti egyetemi modellre való utalásnak most tényleg fontos tartalma van. A különböző felsőoktatási modellekben ugyanis más-más az egyetem pozíciója a kutatás tekintetében. A 19. században kiépült humboldti modell vállalja egyértelműen az oktatás és a kutatás egységét (szemben a középkori egyetemmel, amely elsősorban oktató hely volt). Az egyetemen kívül a nagy ipari cégeknél is folyik – elsősorban alkalmazott – kutatás. A napóleoni egyetem feladata a magas szintű, államilag erősen kontrollált oktatás, a kutatás pedig döntően máshol zajlik: főleg állami fi nanszírozású kutatóintézetekben (részben ipari kutatóintézetekben). Az államszocializmus idején Közép-Kelet Európában a napóleoni modellhez feltűnően hasonlító (azt túlteljesítő) ún. sztálini felsőoktatási modell került bevezetésre. Megtörtént az oktatás és kutatás szétválasztása, az utóbbi tevékenység döntően átkerült az akkor kiépített akadémiai kutatóintézetekhez (ágazati kutatóintézetekhez). A második világháború után lenyűgöző teljesítményeket felmutató, leghatékonyabbnak minősülő amerikai modellben az egyetemek eleve kutatóhelyként jöttek létre, ahol eredetileg főleg csak kutatóképzés (PhD-képzés) folyt. Az undergraduális képzés más intézményekben vagy az egyetem más szervezeti egységében folyt – a graduate school jeleníti meg a világos munkamegosztást. Az amerikai modellben az egyetemek kapják a nagy állami és magán kutatási megrendeléseket, az ország kutatási tevékenységének döntő része az egyetemeken folyik, és akadémiai teljesítményként ott jelenik meg. Ezek az eredeti modellek mára természetesen sok szempontból átalakultak, mégis érdemes gondolni rájuk a jelen folyamatok pontosabb megértéséhez. Miként válhatna az európai egyetemek egy része valódi kutató egyetemmé? Amennyiben a finanszírozási rendszer lehetővé tenné, hogy ne kényszerüljenek nagyszámú BA/BSc-hallgató felvételére, felszabaduló erejüket intenzívebb kutató munkára fordíthatnák (hogy csak a legegyszerűbb összefüggést említsük).

Világszínvonalú (elit, csúcs, kiemelkedô stb.) egyetemek Még több bizonytalanság van a címben megfogalmazott jelzőkkel, kategóriákkal kapcsolatban, miközben gyakran használják őket, főleg a nemzetközi rangsorok eredményei kapcsán. Mi a titka a világszínvonalú egyetemnek? Egyes elemzők szerint ugyanaz, mint az angol gyepnek: a hosszú ideig tartó, állandó „gondozás”. Nagyon nehéz bejutni egy kívülállónak a régi tradícióval, kiemelkedő presztízzsel rendelkező, a világon mindenütt jól ismert egyetemekből álló elit klubba. Ehhez hatalmas anyagi és intellektuális befektetés kell (talán csak néhány kínai egyetem lesz képes erre be-

FEMU_2010-4.indd 19

2011.06.17. 14:32:57

20

FÓKUSZBAN látható időn belül). Szakértők szerint Európa ma 30–50 ilyen egyetemet képes fenntartani. Kérdés, megéri-e fetisizálni a csúcsok eléréséért folytatott versenyt, aminek következtében szükségképpen háttérbe szorul sok más fontos felsőoktatási feladat, sok más intézmény. A maguk leegyszerűsített módszereivel a rangsorok csak a világon legjobbnak számító egyetemeket tudják számba venni, pedig végül is a világ számára legjobb egyetemeket (általában a világ számára „jó” egyetemeket) kellene ünnepelni, követendő példának állítani. Csakhogy azok azonosítása igen bonyolult feladat lenne, mivel meg kellene állapodni a legfontosabb értékekben, továbbá abban a szemléletben, hogy jó vagy kiemelkedő teljesítmény különböző területeken lehetséges, mi több kívánatos. [Sadlac–Liu, 2007; Hrubos, 2009]

A harmadik küldetés A szemlélet változására utal, hogy az utóbbi években egyre több szó esik a rangsorkészítésről szóló diskurzusokban az ún. harmadik küldetésről. A tradicionális nagy feladatok – az oktatás és kutatás – mellett új területeken is értékelhetők és értékelendők az intézmények. Az Európai Bizottság a Life Long Learning programon belül támogatja azt a szakértői munkát, amely a harmadik küldetés teljesítésének mérésére, a dimenziók és indikátorok rendszerének kidolgozására vállalkozik. Mintegy száz indikátorból indultak ki, majd több fázisban végzett szakértői véleménykérés után használható méretűvé tették az indikátorok körét. Jelenleg az értékelést négy dimenzióban tervezik mérni: társadalmi elkötelezettség, folyamatos tanulás, technológiai transzfer, innováció. A dimenziók jelzik a szemléletmódot, a törekvés elméleti és értékrendszerbeli hátterét, egyúttal igen korszerű voltát. A törekvést nagy érdeklődés és tisztelet övezi, amit jól mutat, hogy az IREG felvette velük a kapcsolatot, jelezve, hogy kész megfontolni, és ennek a küldetésnek is helyt adni az intézményi rangsorok továbbfejlesztett változatában. [European Idicators, 2011]

Osztályozás A rangsoroláshoz képest elvileg is új úton indult el 2004-ben az európai felsőoktatási intézmények klasszifi kációjának projektje a hollandiai Twentei Egyetem kutatóközpontja vezetésével (Center for Higher Education Policy Studies). Célja olyan rendszer létrehozása volt, amely a hierarchikus szemléletet kiküszöbölve, az intézményi feladatok sokféleségéből kiindulva osztályozza az európai egyetemeket. Nincsenek kifejezett előfeltevések, éppen a típusalkotás a cél, abból a megfontolásból, hogy először meg kell ismernünk és meg kell értenünk az intézményi sokféleség természetét. Nincsenek előre megfogalmazott, elméleti úton kidolgozott típusok, hanem az empirikus adatok begyűjtése és rendezése útján kíván eljutni a tényleges típusokig. Tehát eszköz az intézményi különbségek leírására és láthatóvá tételére. Objektív adatok felhasználására épít, olyanokra, amelyek ellenőrzött formában már hivatalosan megjelentek. Az aktuális helyzetre, állapotra utalnak, a tényleges működésre vonatkoznak. [Hrubos, 2009] A kiinduló modell az amerikai felsőoktatási szakirodalomból ismert ún. Carnegie Osztályozási Rendszer volt, amelyet az 1970-es években dolgoztak ki. A létrehozók szándékával ellentétben sokszor hierarchia megfogalmazásaként használták, mivel kiemelten kezelte a kutatóegyetem fogalmát

FEMU_2010-4.indd 20

2011.06.17. 14:32:57

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

21

(természetesen más értelemben, mint ma Európában a kutatóegyetemet). Azóta is küzdenek ezen felhasználási, interpretálási mód ellen. A Carnegie Rendszer csakis hivatalos adatbázisokból átvehető, nagyon egyszerűen értelmezhető adatokkal dolgozik (az elérhető fokozatok szintje, a művelt szakterületek szélessége, a támogatások forrása stb). [Carnegy, 2005] Alapos szakértői munka és viták után alakították ki a 14 vizsgálati dimenziót és az azokhoz tartozó 30 indikátort, majd tesztelték a rendszert.(3) Az eredmények alapján korrigálták a modellt, majd a munka 2010-ben zárult le, és végül az intézmények hat dimenzió alapján történő osztályozásának rendszerét javasolták bevezetni. A dimenziók – értelemszerűen – tükröznek más megközelítésekben használt elemeket is: oktatási-tanulási profi l, a hallgatók összetétele, kutatási teljesítmény, tudásátadási teljesítmény, nemzetközi orientáció és regionális elkötelezettség. Ez utóbbi jelent igazi újdonságot, tükrözve a témával kapcsolatos európai elkötelezettséget. A cél egy független szervezet létrehozása, amely működteti, kezeli azt az adatbázist, amelyet a csatlakozó intézmények folyamatosan feltöltenek friss adataikkal. Ehhez meg kell győzni az autonóm intézményeket arról, hogy érdekükben áll belépni a rendszerbe (illetve, hogy a kimaradás kockázata elég nagy).(4) [Classifying, 2008; Mapping, 2008; Vught van at al 2010]

Az osztályozás és a rangsorkészítés összekapcsolása Az osztályozás haszna – többek között – az is, hogy lehetővé teszi a ténylegesen releváns rangsorkészítést. Vagyis azt, hogy az azonos típusba tartozó intézményeket hasonlítsák össze, állítsák sorrendbe. Saját vallott és vállalt küldetésük teljesítése alapján lehet azokat értékelni. Az osztályozás és a rangsorkészítés összekapcsolására hamarosan a gyakorlatban is sor kerül. Az Európai Bizottság által támogatott, igen ambiciózus projekt a többdimenziós globális egyetemi rangsor elnevezéssel fut. 150 felsőoktatási intézmény jelentkezett a kísérleti részvételre a világ különböző régióiból. Lehet, hogy tényleg megszületik az európai ranking modell. [U-Multirank, 2011]

Finomelemzés Az osztályozás vagy rangsorolás alanyairól, az intézményi-szervezeti szintről véget nem érő vita folyik (a kérdés az, hogy az intézmény egésze, vagy pedig nagyobb belső szervezeti egységei legyenek-e az alapegységek). A finom munkához, a kvalitatív elemzéshez természetesen kisebb, ténylegesen homogén, sokoldalúan leírható és értékelhető egységekig kell eljutni. Érdemes megemlíteni illusztrációként azt a kísérletet, amelyet a Német Tudományos Tanács indított el 2005-ben a kutatási tevékenység értékelésére (a kísérlet első fázisában a kémiai kutatásokra terjedt ki a vizsgálódás). Eredetileg rangsort szándékoztak készíteni, majd feladva ezt a tervet igazi kvalitatív értékelési modellt dolgoztak ki. Három dimenzióban (kutatási teljesítmény, a fiatal kutatók támogatása, tudástranszfer) hat fő kritérium alapján vizsgálódnak, de az eredményeket nem aggregálják egyetlen pontszámba, hanem egyedi értékelés készül minden kutatási egységről az egyes kritériumok szerint. Az egyedi intézményeket saját vállalt küldetésükkel szembesítik és értékelik. Az értékelés csak ordinális skálán történik (hat fokozattal, a nem megfelelőtől a kiválóig). A vizsgált egységek összehasonlítására így mód nyílik, de csakis külön-külön az egyes kritériumok szerint. Az ötlet termé(3) A projektben részt vett a Magyar Rektori Konferencia, a tesztelésben a Budapesti Corvinus Egyetem és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. (4) A Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja a most már letisztult modell alapján megkísérli a hazai felsőoktatási intézmények tevékenységének feltérképezését – támogató a TÁMOP 4.2.1 projekt.

FEMU_2010-4.indd 21

2011.06.17. 14:32:57

22

FÓKUSZBAN szetesen nem új, a modell egyes elemeit gyakran alkalmazzák a kutatási teljesítmény értékelésére. Az újszerűséget a vállalkozás határozott és szigorúan követett fi lozófiája jelenti, továbbá az, hogy egy tudományra vonatkozóan minden érintett intézményre szisztematikusan elvégzik. [Research Performance, 2008] Ez tehát a másik végpont (ranking – mapping – rating). Az akadémiai teljesítmény értékelésénél lényegében mindenki ilyen megközelítésre vágyik: ahol közel lehet jutni ahhoz, hogy ténylegesen mérni tudjuk a mérhetetlent, meg lehet érteni az alapegységek működésének logikáját, azonosítani lehet ebben az értelemben a sokféleséget. Végül is a vizsgálódás célja határozza meg az alkalmazott megközelítést, de jó, ha közben tudatában vagyunk annak, hogy a vizsgált jelenség szövetének megértésében más-más mélységig tudunk eljutni.

Amit Európának tényleg el kell fogadnia A modern kontinentális európai egyetem az ún. integrált modell szerint épült ki, amelyben az állam által alapított egyetemek és más felsőoktatási intézmények – saját szektorukon belül – elvileg azonos feladatokat látnak el, hivatalos formában nem különböztethetők meg, sorrendbe nem állíthatók. Ezzel szemben az amerikai felsőoktatás kezdettől fogva diverzifi kált volt, a rendszer lényegéhez tartozott az erőforrásokért való verseny. Európában nem könnyű elfogadtatni a sokféleséget, mint értéket, sőt követelményt a felsőoktatás szereplőivel, köztük a professzori kar jó részével és a kormányzatokkal. Ígéretesek viszont azok a kísérletek, amelyek európai szakértők vezetésével elindultak. A többdimenziós megközelítés, a mindenáron hierarchikus szemléletmód meghaladása olyan elemek, amelyek felmutatásával az európai felsőoktatás fontos szolgálatot tehet a világ egésze számára. Ezek a kísérletek felhívják a figyelmet az európai felsőoktatásra, növelik a presztízsét, ismertségét. De az elsődleges haszon – természetesen – az európai felsőoktatási rendszerek működésének jobb megértése, az érintettekkel való jobb kommunikáció, továbbá releváns, hatékony és hatásos szabályozási, finanszírozási rendszerek megalkotása kell legyen.

Irodalom •

A Vision and Strategy for Europe’s Universities and the European University Association 2006

•

http://www.eua.be/fi leadmin/user_uplod/fi les/EUA1_documents/EUA_Visi

•

Berlin Principles on Ranking of Higher Education Institutions 2006

•

http://www.ireg-observatory.org

•

Clark, B.R. (1996): Diversification of Higher Education: Viability and Change. In: Meek, V. L. – Kivinen, O. – Rinne, R.(eds.) The Mockers and the Mocked: Comparative Perspectives on Differenciation, Convergence and Diversity of Higher Education. Oxford, Pergamon Press

•

Carnegy Foundation for the Advancement of Teaching 2005

•

http://www.carnegyfoundation.org/classification/future.htm

•

Classifying European Institutions for Higher Education. The survey. Draft report. 2008

•

www.cheps.org//ceihe_draft _survey_report.doc

FEMU_2010-4.indd 22

2011.06.17. 14:32:57

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY •

Creativity and Diversity: Challenges for quality assurance beyond 2010. European Quality Forum 2009

•

http://www.eua.be/quality-assurance/qu-forum-2009

•

European Indicators and Ranking Methodology for University Third Mission, 2011

•

http://e3mproject.eu

•

Hrubos Ildikó (2002): Differenciálódás, diverzifi kálódás és homogenizálódás a felsőoktatásban. Educatio, XI. évfolyam, 1. sz., 96–106.

•

Hrubos Ildikó (2009): A sokféleség értelmezése és mérése. Educatio, XVIII. évfolyam 1. sz., 18–31.

•

Hrubos Ildikó (2009): Alkossunk világszínvonalú egyetemet! Gondolatok jelentős nemzetközi konferenciák kapcsán. In: BCE Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja Füzetek, 2. sz., 94–103.

•

IREG-International Observatory on Academic Ranking and and Exellence

•

http://www.ireg-observatory.org

•

LERU stance on rankings (2009)

•

http://www.leru.org/?cGFnZTOzNTQ=

•

Lisbon Declaration (2007) Europe’s Universities beyond 2010: Diversity with common purpose. European University Association, Brussels

•

www.eua.be

•

Mapping Diversity: Developing a European Classification of Higher Education Institutions. 2008

•

www.cheps.org/ceihe

•

Neave, G. (1996): Homogenisation, Integration and Convergence. In: Meek, V. L. (at al) (eds.) The Mockers and the Mocked: Comparative Perspectives on Differenciation, Convergence and Diversity of Higher Education. Oxford, Pergamon Press

•

Ranking and Differenciation in Higher Education, Research and Knowledge Utilisation (2009). 3rd International Symposium on University Ranking. Leyden University, 6-7th February

•

http://www.events.leiden.edu/ranking2009

•

http://www.news.leiden.edu/rank-or-be-ranked.jsp

•

Reichert, S. (2009): Institutional diversity in European higher education. Tensions and challenges for policy makers and institutional leaders. European University Association, Brussels

•

www.eua.be

•

Sadlak, J. – Liu, N. C. (2007): The World-Class University and Ranking. Aiming Beyond Status. UNESCO-CEPES, Shanghai Jiao Tong University, Cluj University Press

•

U-Multirank: a multi-dimensional global university ranking

FEMU_2010-4.indd 23

23

2011.06.17. 14:32:57

24

FÓKUSZBAN •

www.u-multirank.eu/

•

Vught van, F. (1996): Isomorfism in Higher Education? In: Meek, V. L. (at al) (eds.) The Mockers and the Mocked: Comparative Perspectives on Differenciation, Convergence and Diversity of Higher Education. Oxford, Pergamon Press

•

Vught van, F. – Kaiser, F. – File, J. M. – Goethgens, C. – Peter, R. – Westheiden, D.F.(2010): The European Classification of Higher Education Institutions

•

http://www.u-map.org/U-MAP_report.pdf.

•

World Declaration on Higher Education on Higher Education for the Twenty-first Century: Vision and Action (1998) World Conference on Higher Education. Paris, UNESCO

FEMU_2010-4.indd 24

2011.06.17. 14:32:57

ŐRSI GÁBOR

Kutatóegyetemek az európai felsôoktatásban és az Egyesült Államokban A MAGYARORSZÁGI KUTATÓEGYETEMEK NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSBAN – KÖRKÉP A gazdasági szféra kutatás-fejlesztési szegmense és az „egyetemi világ” viszonyrendszere vegytiszta rendszerben kölcsönös egymásra utaltságot feltételez. Érdekes képet mutat, hogy a felsőoktatás természetszerű autonomikus karakterének különbözőségei miképpen befolyásolják egyes országok esetében az egyetemek forrásképző lehetőségeit. A kutatóegyetemek éppen ezért más-más környezetben érvényesítik szándékaikat és alkotnak érdekérvényesítő fórumokat.

Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a felsőoktatási ágazat nemzetközi gyakorlatban is ismert kiválósági modelljeit. Magyarországon az a felsőoktatási intézmény, amely elnyerte a 2010-ben létrehozott kutatóegyetem címet, a címmel együtt meghatározott szempontok és mutatók alapján súlyozott értékelésben és egyben támogatásban részesül. Célom a magyar modell részletes bemutatása mellett érzékeltetni, hogy a kutatási kiválósági alapú kiemelésnek milyen más európai és nemzetközi példái ismertek. A komparatív elemzés módszerével élve lehetségessé válik, hogy a magyar felsőoktatási szférát a vonatkozó szempont szerint helyezzük el az európai egyetemek viszonyrendszerében anélkül, hogy erőltetett tipológiát hoznánk létre az összehasonlítás során. Az adatgyűjtés közben világossá vált, hogy a kutatóegyetemek „jelenségének” elemzését nem lehet pusztán a magyar szabályozáshoz viszonyítva elvégezni. Lényegesen célravezetőbb bemutatni, hogy egyes államokban és a szélesebb nemzetközi összefüggésben miként is jelenik meg az egyetemek kutatási és innovációs teljesítményének elismerése, jutalmazása vagy pusztán vonatkozó eredményeik „nyilvántartása”. A huszadik század hatvanas éveivel kezdődően a felsőoktatás tömegessé válása és a hallgatók számának ugrásszerű növekedése egyértelművé tette, hogy a felsőoktatási intézményeknek üzleti profi llal is rendelkezniük kell annak érdekében, hogy hosszú távon is sikeresek tudjanak maradni. Ezzel egy időben félreérthetetlenné vált, hogy a felsőoktatási szféra és a gazdasági rendszerek kapcsolata kölcsönös egymásra utaltságot feltételez. A tömegesedéssel összefüggésben az egyetemek és főiskolák számának intenzív növekedése erős versenyt teremtett a felsőoktatási intézmények között. Mindezt felismerve, a korábban kiemelkedő teljesítményű és hírű nagy elitegyetemek egyértelműen arra kezdtek törekedni, hogy minőségi szempontok alapján ismételten képesek legyenek önmagukat megkülönböztetni a folyamatosan táguló piacon. Az 1960-as években a nyugat-európai

FEMU_2010-4.indd 25

2011.06.17. 14:32:57

26

FÓKUSZBAN államok nagy részének kiemelkedően fontos érdekévé vált – és a gazdasági környezet ezt lehetővé is tette –, hogy a központi adminisztráció eszközeivel direkt anyagi támogatást nyújtsanak a felsőoktatási intézmények számára. Ez természetesen az állami kontrollfunkciónak az európai kontinensre addig is jellemző erősödét eredményezte. Az 1970-es évek világgazdasági folyamataival összefüggésben ugyanakkor ez a direkt állami szubvenció érezhetően gyengülni kezdett. A felsőoktatás autonómiája ezzel fordított arányban erősödni látszott. Az intézmények számára létkérdéssé vált, hogy gazdasági karakterük mennyire gyorsan és milyen minőségben képes kibontakozni. A vezető szerepet megőrizni kívánó egyetemek és főiskolák rákényszerültek, hogy egyre nagyobb arányban teljesítsenek külső kutatási megrendeléseket is. Az egyetemek kutatási profi ljának a fent leírtakból következő szükségszerű erősödése kapcsán hangsúlyoznunk kell, hogy mindez más módon jöhetett létre az európai felsőoktatás esetében és másképpen az Egyesült Államokban. Az amerikai egyetemek ugyanis lényegében fennállásuk óta folyamatosan képesek szervezetükön belül tartani az országban megvalósuló kutatási tevékenységek java részét, míg Európában ez az eltérő történeti fejlődéssel összefüggésben sok esetben másképpen alakult, és a kutatási tevékenységek az egyetemi kereteken kívül realizálódtak. Európai és amerikai modelleket vizsgálva ki kell emelnünk, hogy a kutatóegyetemek értelmezése elsősorban az egyes intézmények kutatási területen megmutatkozó teljesítményével függ össze. A kiválósági értékelés tehát ebben az esetben csakis a kutatási faktor szempontjából releváns. Vagyis nem célunk a sok esetben kiválósági és a minőséget értékelő díjakban testet öltő elismerési rendszerek értelmezése, amelyek a kutatási profi lon kívül sok egyéb szempontból értékelik az intézmények teljesítményét (pl. belső szervezeti kultúra, oktatói és hallgatói elégedettségi szintek értékelése stb.).

A kutatóegyetemek jogi szabályozása Magyarországon A magyar felsőoktatás történetében a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény tesz első ízben említést kutatóegyetemekről. Megfogalmazása szerint: „A tudományos életben kiemelkedő és elismert, az Európai Kutatási Térség kutatási tevékenységéhez kapcsolódó egyetem – a Magyar Köztársaság Kormánya (…) által meghatározott feltételekkel – »kutatóegyetem« minősítést kaphat.”(1) A törvény egyes részleteit, így a kutatóegyetemekre vonatkozó megállapításokat is a 79/2006. számú Kormányrendelet szabályozta. Végleges formáját a felsőoktatási törvény egyes végrehajtási rendeleteit módosító 276/2009. számú Kormányrendelet határozza meg.(2) A rendelkezések értelmében a kutatóegyetem minősítést hároméves időtartamra, pályázat elbírálása után azon felsőoktatási intézmények kaphatják meg, akik – túl az „egyetem” jogszabályban megfogalmazott feltételein – speciális minőségi kritériumoknak is megfelelnek. Ezek közül alapvető követelmény, hogy az egyetem szervezeti egységeinek többsége számára a folyamatos, stratégiai jellegű alap- és alkalmazott kutatás a működésük meghatározó részét képezze. Az intézménynek szerteágazó hazai és nemzetközi vonatkozású kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenységet kell folytatnia. Ezek eredményeit mértékadó folyóiratokban és könyvekben, szabadalmakban, új eljárásokban, valamint közhasznú alkotásokban kell megjelenítenie, továbbá mindezeket az oktatási folyamatban is közvetítenie kell. Szükséges, hogy a doktori képzés során kiemelkedő teljesítményt

(1) 2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról 5. § (6) (2) 2005. évi CXXXIX. törvény 153. § (1) „A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendelettel szabályozza a kutatóegyetem minősítés feltételeit.”

FEMU_2010-4.indd 26

2011.06.17. 14:32:57

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

27

nyújtva, prioritásként kezelje a tehetséggondozást a képzési szintek mindegyikén, oly módon, hogy mind a képzés, mind a kutatás területén széles körű nemzetközi együttműködést folytasson. A minősítési módszertan kidolgozása, a minősítés követelményrendszerének meghatározása és maga a minősítés is a Kutatóegyetemmé Minősítő Bizottság feladatkörét képezi. Az öt állandó tagból (Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Magyar Rektori Konferencia elnöke, Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság elnöke, Felsőoktatási és Tudományos Tanács elnöke és a Nemzeti Bologna Bizottság elnöke, vagy az általuk delegált személyek) álló bizottságot az oktatásért felelős miniszter hozza létre. Konzultatív jogkörrel vehetnek részt a bizottság munkájában a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által delegált személyek, valamint a bizottság által felkért, tudományos fokozattal rendelkező külső szakértők. A pályázati kiírást a miniszter teszi közzé a szaktárca honlapján, miután jóváhagyta a bizottság által elé terjesztett értékelési módszert, a minősítési követelményrendszert és a pályázók körét. A rendelet külön tesz említést a pályázati kiírás feltételeiről. Ennek talán legfontosabb eleme, hogy az egyetemnek a működés feltételeként meghatározott mértéknél nagyobb arányban kell rendelkeznie főállásban foglalkoztatott, tudományos fokozattal rendelkező oktatókkal és kutatókkal, akik releváns mértékben bírnak hazai és külföldi tudományos alkotói díjakkal, kitüntetésekkel; továbbá publikációik és a független hivatkozások száma alapján nemzetközi színtéren is jelentős alap- és alkalmazott kutatási tevékenységet, valamint nemzetgazdaságilag fontos, hazai és nemzetközi kutatásfejlesztési tevékenységet végeznek. Szintén teljesítendő elvárás, hogy az egyetemek több tudományterületen, illetve ezeken belül is több tudományágban folytassanak doktori képzést, ahol a fokozat odaítélésének követelményei nemzetközi mércével mérhetőek és helytállóak; a képzésben részt vevő hallgatók és a fokozatot szerzők aránya pedig kiemelkedően magas. Az egyetem gazdasági körülményeit érinti az a feltétel, hogy az intézmény jelentős mértékű hazai és külföldi, közvetlen megrendelésen alapuló, illetve pályázati támogatáson keresztül elnyert kutatási, fejlesztési és innovációs bevételekkel rendelkezzen. A gazdasági élettel való kapcsolat szempontjából fontos, hogy az egyetem tudás- és technológiatranszfer tevékenységével szervezze és erősítse a régióban kapcsolatait, valamint diplomás pályakövetési rendszert működtessen. Elvárás továbbá, hogy az intézményben az MTA által támogatott kutatóhelyek működjenek. Az is vizsgálandó, hogy az egyetem részt vesz-e az Európai Felsőoktatási Térség és az Európai Kutatási Térség programjaiban; az Európai Minőségi Díj követelményrendszerével összhangban támogatja-e a folyamatos minőségfejlesztést. Ezzel összefüggésben figyelembe vehető az is, ha az egyetem vagy szervezeti egysége Felsőoktatási Minőségi Díjat nyert. Számottevő együttműködési megállapodással kell bírnia az oktatás és kutatás területén mind külföldi felsőoktatási intézményekkel, mind pedig kutatóhelyekkel. Képzési portfóliójában idegen nyelvű képzésnek is helyet kell kapnia, amelynek előadói között nemzetközileg elismert külföldi és hazai oktatók is szerepelnek, lehetővé téve ezzel, hogy az intézmény külföldről érkező hallgatókat, doktoranduszokat is fogadjon. A cím odaítélése során az is lényeges, hogy a hallgatók milyen arányban vesznek részt külföldi részképzéseken; továbbá fontos, hogy az intézmény nagymértékben legyen képes EU tagországból érkező hallgatókat fogadni az európai mobilitási program keretei között. Az értékelési szempontok között szerepet játszik az is, hogy a pályázó elöl jár-e a minőségi oktatást segítő módszerek és vonatkozó technikák alkalmazásában, különös tekintettel a tutorális rendszerre és az elektronikus tartalomfejlesztésre. Vizsgálandó végezetül, hogy a felsőoktatási intézmény rendelkezik-e átfogó tehetséggondozó programmal (kiválasztás, mentorprogram, tudományos diákkör, szakkollégium), illetve működtet-e hallgatói tanácsadó rendszert. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a meglévő keretek között működik-e nemzetközi hallgatói szakmai-tudományos szervezet, valamint hogy

FEMU_2010-4.indd 27

2011.06.17. 14:32:57

28

FÓKUSZBAN a hallgatók eredményesen szerepelnek-e nemzetközi konferenciákon és szakmai versenyeken – ezek eredményeit rangos hazai és külföldi folyóiratokban és könyvekben is bemutatva. A jogi szabályozás részletes közlésével egyértelművé válik, hogy a magyar kutatóegyetemi modell karakteresen érvényesíti az állami kontrollfunkció adta lehetőségeket.(3) Tehát a központi ágazati irányítás saját hatáskörébe utalja mind az egyetemek fenti szempontrendszer szerinti osztályozását, mind pedig az ez alapján történő állami szubvenciók alkalmazását. A következőkben célom azt megvizsgálni, hogy a magyar példa mennyiben hasonlítható azon államok gyakorlatához, ahol létezik kutatási kiválóságra épülő rendszer, kitérve az olyan államoktól független nemzetközi kezdeményezésekre is, melyeknek célja, hogy a hasonlóan magas kutatási profi llal rendelkező felsőoktatási intézményeket tömörítsen egybe valamilyen speciális szempontrendszer alapján. A magyar elképzelés részleteinek ismertetését azért is tartom fontosnak, hogy képet alkothassunk arról, hogy az állam milyen paramétereket tartott fontosnak meghatározni a pályázati eljárásban.

Nemzetközi példák(4) Németország és az egyetemek kiválósága Általános felfogás, hogy a magyar oktatási rendszer jellegében meglehetősen közel áll és hasonlít a németországi oktatási igazgatáshoz. Érdemes ezért mindenekelőtt a német felsőoktatási reformfolyamatot áttekinteni, hogyan is építették a felsőoktatási rendszerbe a minőség megkülönböztető kategóriáját, s vajon a német kiválósági modell mennyiben lehetett minta a magyar oktatáspolitikai döntéshozók számára. Európa más országaihoz hasonlóan a német felsőoktatási reformtörekvéseket is közvetve a felsőoktatás tömegesedése, valamint az oktatás-kutatás és a gazdaság viszonyának szorosabbá válása generálta. 1999-ben a bolognai rendszer bevezetésével a német oktatáspolitika a klasszikus humboldti egyetemi struktúrába rendszerszinten avatkozott be, ezzel reformfolyamatok sorát indítva el. A kormányzati oktatáspolitikai vita a 2000-es évek első felében először az „elit” fogalma körül bontakozott ki, majd a „csúcsegyetem” megnevezés állt a diskurzus középpontjában, végül a „kiválóság” lett a felsőoktatási minőség új vezérmotívuma.(5) A kezdeményezés priori célja az volt, hogy olyan németországi egyetemeket „hívjon életre” (támogasson), amelyek a nemzetközi versenyben is megállják helyüket, és méltó módon összehasonlíthatóak például az Egyesült Államok elitegyetemeivel. Az állam és a szövetségi tartományok megegyezése révén 2005. június 23-ra datálódik a Kiválósági Kezdeményezés, az Exzellenzinitiative, amelynek alapvető célkitűzése a németországi egyetemek kiemelt kutatásainak támogatása. A német Kiválósági Kezdeményezés ennek érdekében honorálja a magas szintű egyetemi kutatásokat, növeli azok nemzetközi elismerését, kiemelkedő (3) A magyar jogi szabályozás ismertetésének alapját a 276/2009. (XII. 4.) Korm. rendelet a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény egyes végrehajtási rendeleteinek módosításáról képezi. (4) Ebben a fejezetben nem az összes ország kutatóegyetemi koncepciójának és valamennyi egyetemek közötti szövetség elképzeléseinek bemutatása a cél. A tanulmány az amerikai, brit és német modellekre kíván bővebben kitérni, illetve bemutatni az egyetemek közötti kezdeményezések közül azokat, amelyek a legrelevánsabbnak bizonyulnak a témában. Pusztán a felsorolás szintjén teszek említést az alábbi kezdeményezésekről: Innovative Research Universities (Ausztrália), The Group of Eight (Ausztrália), The Association of East-Asian Research Universities, International Research Universities Network, The International Alliance of Research Universities. (5) Pasternack, Peer: A Kiválósági Kezdeményezés (Exzellenzinitiative) mint politikai program. A megszokott kutatástámogatás folytatása vagy paradigmaváltás? In: A kiválóság jegyében. Felsőoktatási Műhely 2009. 11., 41–56.

FEMU_2010-4.indd 28

2011.06.17. 14:32:57

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

29

feltételeket teremt a fiatal kutatók számára, elmélyíti az együttműködést a tudományterületek és az intézmények között, erősíti a kutatói szektor nemzetközi hálózatosodását, elősegíti a nemek közötti egyenlőséget, fokozza a tudományos versenyt és növeli a németországi kutatóhelyek átlagos minőségét is.(6) A támogatási összeget a 2006–2011-es, ötéves időszakra 1,9 milliárd euróban jelölték meg, a pályázati pénz 75%-át az állam, 25%-át a tartományok adták. Pályázatokat a kiírás szerint három kategóriában lehetett benyújtani: „doktori iskolák”, „kiválósági klaszterek” és „jövőkoncepciók”(7) pályázhattak. A beérkezett pályázatokat a Deutsche Forschungsgemeinschaft (DFG) és a Wissenschaftsrat koordinálja.(8) Ezen szervezetek szakbizottságai értékelték később a pályamunkákat, a támogatásról végül a tudósokból és politikusokból összeálló DFG bíráló plénuma döntött.(9) 2007 októberéig a két pályázati kiírás során összességében 39 „doktori iskola”, 37 „kiválósági klaszter” és 9 „jövőkoncepció” nyert támogatást. A két fordulóban 37 egyetem részesült támogatásban, amely a német egyetemek 45%-át jelenti.(10) A támogatást öt éven keresztül folyósítják. A kutatásközpontú támogatás sikerességéről megoszlanak a vélemények.(11) A kormány és a tartományok azonban 2009 júniusában a projekt folytatásáról döntöttek: újabb ötéves, 2012–2017 közötti időszakra 2,7 milliárd eurót indítványoztak elő.(12) A német kiválóság elsősorban a központi (állami-tartományi) kutatástámogatást jelenti, a pályázat megnyerése ugyanakkor indirekt módon egyfajta „minőségdíjjal” is megjelölte az egyetemeket: a német felsőoktatásban megjelent az „elitegyetem” kategóriája.(13)

A brit modell Az angolszász egyetemi tradíciók okán az Egyesült Királyságban és az Amerikai Egyesült Államokban a felsőoktatás állami orientációja az európaitól merőben eltérő struktúrában realizálódik. Az egyetemi autonómia tényleges megvalósulása ugyanis sokkal inkább jellemző ezen államok felsőoktatási rendszerére, mint a kontinentális Európa országaira. A „kutatóegyetem” a brit modellben éppen ezért nem létrehozott cím, melyet pályázási folyamaton keresztül lehet elnyerni. Nem működik tehát olyan kiválasztási eljárás, ami a magyarhoz hasonlatos módon szabályozná az egyes egyetemek kiemelését és többletforrással való szubvencionálását. A brit felsőoktatási ágazat vonatkozó, forráselosztó kompetenciájának megértéséhez érdemes bemutatni, hogy miképpen (6) http://www.wissenschaftsrat.de/arbeitsbereiche-arbeitsprogramm/exzellenzinitiative/ (A tartalom elérésének dátuma: 2011. január 15.) (7) A „jövőkoncepció” magát az egyetemet célozza meg, tehát nem egyes szakok, tudományterületek kiválóságát értékeli. A támogatások mégis a szakmai munkát végző egységeknek szóltak. A német államszervezet föderalizmusra vonatkozó reformelképzelései lassították a koncepció véglegesítését. A problémát annak megítélése jelentette, hogy a szövetségi állam vagy a tartományok kompetenciájába tartoznak-e a vonatkozó felsőoktatás-igazgatási kérdések. Szintén erős vita övezte azt a kérdést, hogy a magas szintű minőség mennyiben köthető magához az egyetemhez, ill. mennyiben egyes szakokhoz, „professzúrákhoz”. (8) A két szervezet információs portálján (http://www.dfg.de, http://www.wissenschaftsrat.de), valamint a Kiválósági Kezdeményezés videoportálján (http://www.exzellenz-initiative.de) az egész támogatási folyamat nyomon követhető. (9) A tudomány 39, a politika 32 szavazattal bír a plénumban. Pasternack: i. m. 44. (10) Pasternack: i. m. 45. (11) Ezeket Peer Pasternack idézett írásában röviden össze is foglalja. Pasternack: i. m. 54–56. (12) http://www.wissenschaftsrat.de/download/veroeffentlichungen/2000-2009/2009/13/pm_1309.pdf (A tartalom elérésének dátuma: 2011. január 15.) (13) Pasternack: i. m. 55.

FEMU_2010-4.indd 29

2011.06.17. 14:32:57

30

FÓKUSZBAN alakult a királyság felsőoktatásának története a XX. század utolsó időszakában. Különösen fontos ez, mivel a brit egyetemi élet és a gazdaság együttműködése napjainkban példaértékkel bír európai összehasonlításban is. Szélesebb európai párhuzamokat vonva megfigyelhető, hogy az 1970-es és 1980-as években lezajlott folyamatok ellenére sem vonult ki teljesen az állam a felsőoktatást igazgató-koordináló szerepéből, és a kilencvenes évek elejére már világosan artikulálódik, hogy milyen szervezeti utak nyílnak ezen szerep tulajdonképpeni megőrzésére. Az angol felsőoktatás esetében az állami akarat a szféra történeti önállóságával összefüggésben egy „áttétet” integrált az igazgató és igazgatott végpontok közé. A szakirodalom sok esetben a „buffer” jelzővel látja el ezeket a szervezeteket, ami leginkább azt jelenti, hogy egyfajta közvetítő szerepet töltenek be az állam és a felsőoktatási szféra között. Ennek az a jelentősége, hogy ily módon elkerülhető az egyetemi autonómia direkt úton való megsértése. A buffer szervezetek tevékenysége leggyakrabban az állami források elosztására irányul. Tipológiájukat tekintve két alapvető modellre különíthetőek el. Beszélhetünk olyan közegekről, amelyek az állami szervezetrendszer legalsó, integratív részét képezik és olyanokról, amelyek szervezetileg nem az államhoz, hanem a felsőoktatás rendszerének legfelső szintjéhez tartoznak. Mindez persze az akarat kifejeződési irányának függvényében állapítható meg. A brit felsőoktatás finanszírozása regionális alapon szerveződő tanácsok feladatkörébe tartozik. A hatvanas évekkel kezdődően az ún. University Grant Comittee, valamint a Research Council biztosította a felsőoktatási intézmények számára a működésükhöz szükséges forrásokat, természetesen az ipari szférából származó bevételeket nem ide sorolva. Ennek a metódusnak a helyébe – az egységesítésre való törekvés jegyében – az az eljárás lépett, amelynek értelmében létrehozták a Higher Education Funding Council for England (HEFCE) nevű tanácsot, amely regionális alapon szerveződve látja el az ország felsőoktatási intézményeinek finanszírozását. A Brit Királyság valamennyi egyeteme és főiskolája a szervezeten keresztül jut hozzá az állami dotációhoz, amelynek megállapításakor természetesen az adott intézményben tanuló hallgatók számán túl megjelennek az egyéb mérhető szempontok is. A HEFCE a felsőoktatás oktatási és kutatási tevékenységeit is támogatja, valamint a finanszírozásban nagy hangsúlyt fektet az egyetemek regionális szintű együttműködésének értékelésére. A támogatások alapját nemzeti standardok képezik. Az oktatási dimenzióban a hallgatók után járó normatív támogatásról beszélhetünk, míg a kutatási tevékenységeket hierarchizált rendszerben veszik figyelembe. Az állam tehát a kutatási aktivitást súlyozottan értékeli. A magas kutatási potenciállal bíró egyetemek kiemelt támogatást kapnak. A brit felsőoktatás kutatóegyetemeit csakis oly módon lehet értelmezni, ha a legnagyobb kutatási potenciállal bíró intézmények közötti megállapodások, szövetségek célkitűzéseit is bemutatjuk.

The Russel Group A Russel Group 1994 óta létező ernyőszervezet. 20 vezető brit egyetem szövetsége, amelyek közös célja, hogy azon egyetemek érdekeit képviselje a politikai szféra és döntéshozatal felé, amelyek élen járnak a kutatás és forrásteremtés területén. A csoport missziója, hogy a legkiválóbb hallgatókat és oktatókat legyen képes tagjai kötelékébe vonzani. Filozófiája szerint a kutatásban elért kiválóságnak és az elért eredményeknek hosszú távon függetlenné kell válniuk a hallgató megelőző társadalmi státusától és anyagi helyzetétől. A szövetség nem titkolt véleménye, hogy mindezen elérendő célok alapja a felsőoktatásban megmutatkozó állami irányítás és kontroll redukálásában rejlik.

FEMU_2010-4.indd 30

2011.06.17. 14:32:57

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

31

A Russel Group forrásfelhasználását tekintve beváltotta reményeit, hiszen az elmúlt évek folytán a HEFCE által kutatásokra fordított források javarészét a csoport tagjaiként is aktív egyetemek kapták meg. A Russel Group 16 angliai tagegyeteme az összes egyetem kutatásaira szánt forrás 62,11 százalékát nyerte el.(14) 1. táblázat. A Russel Group angliai tagegyetemeinek részesedése a kutatásra szánt összes forrásból(15) Egyetem

Forrás (1000 £)

1

University of Oxford

119,434

2

University of Cambridge

114,060

3

University College London

104,916

4

Imperial College London

92,761

5

University of Manchester

83,000

6

King’s College London

59,431

7

University of Nottingham

51,045

8

University of Bristol

50,424

9

University of Leeds

49,502

10

University of Sheffield

45,610

11

University of Birmingham

44,976

12

University of Southampton

44,594

13

University of Liverpool

39,452

14

Newcastle University

35,865

15

University of Warwick

32,633

16

London School of Economics

16,181

Összesen

983,884

Összes egyetem részére kiosztott forrás

1583,879

A brit egyetemek esetében megállapítható, hogy kutatási profi ljuk értékelése éppen ellenkező irányú az európai gyakorlattal abban az értelemben, miszerint nem az állam emel ki bizonyos szempontok alapján egyetemeket a sokaságból, hanem az egyetemek saját érdekeiket pontosan megfogalmazva tömörülnek érdekszövetségbe, hogy érvényesíthessék azon szempontokat, melyek a források elosztásánál nagy súllyal esnek a latba. Az egyetemek ilyen jellegű szövetségén keresztül tehát a közös ügyek okán megvalósul az intézmények politikai testületek felé kifejezett érdekérvényesítése.

(14) http://www.guardian.co.uk/education/table/2009/mar/05/university-funding-research-england-table (Az elérés dátuma: 2011. január 5.) (15) HEFCE university funding tables for 2009–10”. The Guardian (London). http://www.guardian.co.uk/education/table/2009/mar/05/university-funding-research-england-table

FEMU_2010-4.indd 31

2011.06.17. 14:32:57

32

FÓKUSZBAN

League of European Research Universities(16) A kutatóegyetemek lényegében szövetségbe, partneri viszonyba rendeződve bírnak a lehető legmagasabb érdekérvényesítő képességgel. Ennek számos olyan megvalósulási formája ismert, amely során az egyetemek internacionális szövetséget alkotnak. Az európai példák között említést kell tennünk a League of European Research Universities (LERU) társulásról. Az „Európai Kutatóegyetemi Liga” 22 olyan vezető európai egyetem szövetsége, amelyek magas színvonalú oktatási tevékenységüket a nemzetközi színtéren is versenyképes kutatási aktivitás mellett fejtik ki. A 2002-ben létrehozott kezdeményezés célja, hogy olyan egyetemek stratégiai közösségét hozza létre, amelyek élen járnak az innováció és kutatás tökéletesítésében a felsőoktatás, gazdaság és társadalom viszonyrendszerét tekintve. A Liga „ars poeticája” és célja, hogy a kutatási tevékenységek lehetőségeit a jó gyakorlatok megismerése alapján bővíteni legyen képes, alapjául téve ennek a vezető európai egyetemek együttműködését. A LERU szándéka, hogy tagsági kötelékében lévő intézményeinek kutatási tevékenységeit oly módon hangolja össze, hogy azok hosszú távon is az európai alapkutatások meghatározó közegét alkothassák. Ennek érdekében állásfoglalásában leszögezi, hogy tagjai között 2014-ig legfeljebb 25 intézmény képviseltetheti magát, illetve ezt követően sem emelkedhet számuk 30 tagintézmény fölé. A tagság legalapvetőbb feltétele, hogy egy adott egyetem kiemelkedő minőséget képviseljen a profi lját leginkább jellemző tevékenységekben. Mindazonáltal szükséges, hogy kiválóságában ne kizárólag oktatói-tanítási profi lja emelkedjen ki. Kutatási tevékenysége nem szorulhat háttérbe a legmagasabb szintű és minőségű oktatói tevékenysége mellett sem. A kutatásbázisú oktatási karakternek ki kell elégítenie a legmagasabb szintű hallgató igényeket, miközben az egyetem kutatási tevékenysége nem lehet pusztán egyetlen tudományterületen kiemelkedő; biztosítania kell az interdiszciplináris kutatási lehetőségek kiválóságát is. A LERU a kutatási eredményeket mennyiségi szempontból is értékeli, amelynek domináns szempontja leginkább az évenkénti összes kutatás mennyisége és a publikált anyagok hivatkozásainak száma. A szervezet a minősítés kapcsán arra törekszik, hogy ne egyetlen mutatószám fejezze ki az egyetem minőségét és teljesítményét. A LERU által fontosnak talált paraméterek okán saját értékelési metódust fejlesztettek ki. A tagságra szóló meghívás előfeltétele az egyetem meghatározott mutatószámok szerinti alapos átvilágítása, értékelése. Megállapítható, hogy a LERU ugyan hasonlatos elképzeléseket fogalmaz meg, mint amire a magyar kutatóegyetemi modell feltételrendszere is épül, ugyanakkor konkrét megfelelési szempontokat tulajdonképpen nem említ. Ezért lényegében a vezető nyugat-európai elit- egyetemek rendhagyó szerveződéseként érdemes értékelni, mely semmiképpen sem az adott államok ágazati forráselosztási politikájával áll összefüggésben, hanem sokkal inkább beilleszthető abba a folyamatba, melynek során a felsőoktatás tömegessé válása, az egyetemek és főiskolák számának ugrásszerű növekedése azt eredményezi, hogy a korábbi elitegyetemek számos eszközzel kívánják artikulálni kiválóságukat. Az egyetemek alapkutatások terén megmutatkozó teljesítménye szoros összefüggésben van az egyetemek és a gazdasági élet kapcsolatával is. Ezen keresztül az egyetemi élet és az egyetemeken folyó kutatások minősége és mennyisége megjelenik a regionális együttműködések színterén. A számok tekintetében beszédes adat, hogy a szervezet tagegyetemeinek összes kutatásra fordított költségvetése meghaladja az ötmilliárd eurós összeget, melynek több mint egyötödét kutatási (16) http://www.leru.org (A tartalom elérésének dátuma: 2011. január 2.)

FEMU_2010-4.indd 32

2011.06.17. 14:32:57

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

33

pályázatokon nyerik el; ennél valamivel nagyobb összeget pedig a partnerekkel való szerződéses jogviszony keretében teljesített kutatások eredményeznek.

Az Egyesült Államok példája Az USA esetében, mint már említettük, nem volt nehéz az egyetemeken folyó kutatási folyamatokat pozícionálni és K+F innovációs tevékenységeket kezdeményezni a felsőoktatási intézményekben, hiszen ebben az országban ezek soha nem is kerültek az egyetemi világ szervezetrendszerén kívülre. Az amerikai egyetemek számára a szövetségi állam nem nyújt közvetlen anyagi támogatást, ugyanakkor az európai modellektől meglehetősen eltérő struktúrában mégis kiemelkedően fontos szerepet játszik a megrendeléseken alapuló kutatásfinanszírozás. Azokban az intézményekben ugyanis, ahol jelentős kutatási tevékenységet folytatnak, az innen származó bevételek az egyetemek költségvetésének jelentős részét teszik ki. Az USA területén számos olyan szervezet létezik, amely meghatározott szempontok alapján elemzi a felsőoktatási intézmények teljesítményét.

The Carnegie Classification of Institutions of Higher Education(17) A Carnegie Alapítvány az Egyesült Államokban 1970 óta vizsgálja az akkreditált felsőoktatási intézményeket a statisztika módszereivel, önkéntes intézményi adatszolgáltatás alapján osztályokba sorolja azokat. Az adatok forráshelyei között olyan szervezetek is szerepelnek, mint a National Center for Education Statistics, a National Science Foundation és a College Board. A Carnegie Classification 1970-ben indult útjára, amikor országszerte 2800 felsőoktatási intézmény működött. A felsőoktatás tömegesedése az USA esetében is tendencia, hiszen 40 év alatt az intézmények száma 4500 fölé emelkedett. 2005-ben ezért az alapítvány új értékelési metódust vezetett be, mely igazodik a mennyiségi paraméterek változásaihoz. A Carnegie hitvallásának megfelelően az intézményeket nem rangsorolják. A classification értelmében az egyes egyetemek és főiskolák az egymáshoz való hasonulás és eltérések függvényében sorolódnak be egyes kategóriákba, képeznek ez által jellegükben tipikus csoportokat. Az egyes intézményeket több szempont alapján is csoportosítják. A kutatási potenciál alapján kategorizálják azokat az egyetemeket, amelyek doktori képzést nyújtanak. Ennek megfelelően különíthetőek el „nagyon magas kutatási aktivitással rendelkező kutatóegyetemek”, „magas kutatási aktivitással bíró kutatóegyetemek” és „kutatóegyetemek”. A besorolási szempontok között kizárólag osztályozhatósági paraméterek fordulnak elő, amelyek minden esetben a kutatási tevékenységek szintjét állapítják meg. Ezen szintek mennyiségi kategóriákban különböznek egymástól, tehát nem a minőség és a hasznosság szempontjából értékelik a kutatásokat. Az eljárás folyamán két mérőszámot alakítanak ki oly módon, hogy ezeket a kutatásra jellemző adatokat kombinálták az ún. alapadatokkal. A kutatási tevékenységet az egyes tudományágakra (science, engineering) fordított költségekben, a kutatói állomány összetételében, valamint a doktori címek tudományterületenkénti adományozásának mértékében mérik. A nagyon magas kutatási faktorú intézmények közé a vonatkozó megállapítások értelmében 108 intézmény tartozik. Magas kutatási tevékenységet végzők közé 98, a harmadik, „csak” kutatási aktivitással bíró csoport közé pedig 88 intézményt soroltak.(18)

(17) http://classifications.carnegiefoundation.org/ (18) http://classifications.carnegiefoundation.org/lookup_listings/srp.php?clq={„basic2005_ids”%3A”15”}&start_ page=standard.php&backurl=standard.php&limit=0,50 (Az elérés dátuma: 2011. január 14.)

FEMU_2010-4.indd 33

2011.06.17. 14:32:57

34

FÓKUSZBAN

The Center for Measuring University Performance Egy másik amerikai szervezet szintén az egyetemek rangsorolásával foglalkozik. Az Egyetemek Teljesítményét Mérő Központ (The Center for Measuring University Performance) kilenc szempont szerint értékeli az egyetemeket, mely alapján besorolja azokat a Top American Research Universities (Vezető Amerikai Kutatóegyetemek) kategóriába. A vizsgálandó szempontok között szerepel például az összes kutatás mennyisége, a támogatások összege, a Nemzeti Akadémia tagjainak száma és az avatott doktorok száma. Az Egyesült Államok egyetemeit tehát kutatási tevékenységükön keresztül is lehet értékelni és osztályozni. Az intézmények kutatási tevékenységük elismerése esetén, az előírt megfelelési szempontoknak megfelelően sem részesülnek szövetségi támogatásban.

MÉRLEG A kutatóegyetemek vonatkozásában összességében megállapítható, hogy a magyar modell a vizsgált országok közül a németországi kiválósági kezdeményezéshez áll a legközelebb, ugyanakkor a felsőoktatási intézmények kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenységének megítélése nem szorítható modellezhető kategóriákba. A magyar kutatóegyetemi elképzelésről egyértelműen elmondható, hogy az állami akarat indukálja az egyetemek meghatározott szempontrendszer szerinti súlyozott értékelését. Mivel a hazai törvényi szabályozás a témában igen új keletű, ezért várható egyfajta megfelelési verseny az egyetemek részéről. Ennek motivációs háttere abban az esetben korrelálhat a nemzetközi gyakorlattal, ha a felsőoktatási intézmények nem az állami jutalmazás elnyerése érdekében, a pályázati feltételeknek való megfelelés miatt teljesítik a szükséges kritériumokat, hanem azért, mert a piaci igények megkövetelik az egyetemektől a kiváló teljesítményt a vonatkozó területen. Mindez a nemzetközi gazdasági szféra és a magyar egyetemek kapcsolatának további fejlődését vonhatja maga után. Az amerikai, brit és német felsőoktatásról, kutatásfinanszírozásról készített jelen körkép azt tárja elénk, hogy azon esetekben, ahol az állami akarat erősebben fejeződik ki az ágazat irányításában, ott könnyebben meghatározható, hogy az egyetemek mekkora részesedéssel bírnak az állam vagy szövetségi szint teljes kutatási keretéből. Ezért sem lehetett célunk olyan összehasonlítást végezni, ami minden vizsgált ország esetében ugyanazon elemzési szempontokat veszi alapul.

Irodalom •

Altbach, Philip G. – Berdahl, Robert O. – Gumport, Patricia J. (szerk.) (1999): American Higher Education in the Twenty-First Century. Social, Political and Economical Challenges. Baltimore

•

Meek, V. Lynn – Teichler, Ulrich – Kearney, Mary-Louise (szerk.), (2009): Higher Education, Research and Innovation: Changing Dynamics. Report on the UNESCO Forum on Higher Education, Research and Knowledge 2001–2009., Kassel

•

A Magyar Köztársaság 2005. évi CXXXIX. törvénye a felsőoktatásról

•

276/2009. (XII. 4.) Korm. rendelet a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény egyes végrehajtási rendeleteinek módosításáról

•

Kwiek, M. (2006): The university and the state: a study into global transformations. New York

FEMU_2010-4.indd 34

2011.06.17. 14:32:57

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY •

Middaugh, M. F. (2010): Planning and assessment in higher education: demonstrating institutional effectiveness. San Francisco

•

Pasternack, P.: A Kiválósági Kezdeményezés (Exzellenzinitiative) mint politikai program. A megszokott kutatástámogatás folytatása vagy paradigmaváltás? In: A kiválóság jegyében. Felsőoktatási Műhely 2009./II., 41–56.

•

Slaughter, S. – Rhoades, G. (2009): Academic capitalism and the new economy: markets, state, and higher education. Baltimore, Johns Hopkins University Press

•

Capaldi, Elizabeth D. – Lombardi, John V. – Abbey, Craig W. – Craig, Diane D. (szerk.), (2009): The Top American Research Universities. Annual Report 2009. The Center for Measuring University Performance. (http://mup.asu.edu/research2009.pdf)

•

http://classifications.carnegiefoundation.org/

•

http://www.dfg.de

•

http://www.exzellenz-initiative.de

•

http://www.guardian.co.uk/education

•

http://www.leru.org

•

http://www.wissenschaftsrat.de

FEMU_2010-4.indd 35

35

2011.06.17. 14:32:57

Vámos Bence: LÉK

FEMU_2010-4.indd 36

2011.06.17. 14:32:57

SZERKESZTETTE: GARAI ORSOLYA ÉS KISS PASZKÁL

Kerekasztal-beszélgetés a kutatóegyetemi stratégiákról, várakozásokról E számunk főszereplői a 2010 tavaszán kutatóegyetemi és kiváló egyetemi címet elnyert magyarországi felsőoktatási intézmények. Fontosnak éreztük, hogy a pályázaton induló intézmények képviselői általában a kutatóegyetem ideájával, a megbecsülést kifejező címmel és a támogatott kutatási pályázatokkal kapcsolatban eszmét cserélhessenek, közösen kifejthessék véleményüket. A pályázatra stratégiai lehetőségként tekintettek a beszélgetésben részt vevő rektorok, rektorhelyettesek, szakmai vezetők. Legnagyobb veszélyként éppen ezért azt vetítették előre, hogy ha 2012 után nem lesz kiszámítható formában folytatása a pályázatnak. A vélemények mellet keretes írásokban röviden az intézmények kutatóegyetemi, kiváló egyetemi projektjei tükrében mutatjuk be a főbb innovációs törekvéseiket.

Beszélgető társaink voltak: Dr. Mészáros Tamás rektor (Budapesti Corvinus Egyetem – BCE) Dr. Kovács Kálmán projektigazgató (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem – BME) Dr. Páles Zsolt tudományos rektorhelyettes (Debreceni Egyetem – DE) Szabó Gergely projektigazgató (Eötvös Loránd Tudományegyetem – ELTE) Dr. Patkó Gyula rektor (Miskolci Egyetem – ME) Dr. Kristóf János rektorhelyettes (Pannon Egyetem – PE) Dr. Kovács L. Gábor tudományos és innovációs rektorhelyettes (Pécsi Tudományegyetem – PTE) Tamasikné Dr. Helyes Zsuzsanna docens (Pécsi Tudományegyetem) Dr. Tóth Miklós tudományos és innovációs rektorhelyettes (Semmelweis Egyetem – SE) Dr. Rácz Béla rektorhelyettes (Szegedi Tudományegyetem – SZTE) Dr. Hornok László rektorhelyettes (Szent István Egyetem – SZIE) Felsőoktatási MŰHELY: Mai kerekasztal-beszélgetésünk apropóját a kutatóegyetem és kiváló egyetemi cím megjelenése, illetve az ezekhez kapcsolódó TÁMOP fejlesztési pályázat adja. A most nyertes egyetemek már hosszabb ideje kiváló intézményei a magyar felsőoktatásnak, ám ezzel együtt a kutatási tervek megfogalmazása és ezek megmérettetése új stratégiai célok kitűzését is elősegíthette. Az első kérdésem tehát a definícióra vonatkozik: van-e egyáltalán értelme annak, hogy egy egyetemet kutatóegyetemnek, kiváló egyetemnek nevezünk? Egy marketingkiadványban nyilván szépen hangzik, de intézményirányítóként, hazai és nemzetközi kitekintésben mi lehet ezen túl a szerepe annak, hogy egy egyetemet kinevezünk kutató- vagy kiváló egyetemnek? Dr. Patkó Gyula, ME: Egy kicsit furcsa az elnevezés maga, valószínűleg az angol „research university”ből jött. Kutatás nélkül egy egyetem sem létezhet, minden valódi egyetem kutatóegyetem. Az egyete-

FEMU_2010-4.indd 37

2011.06.17. 14:33:02

38

FÓKUSZBAN mek színvonala, véleményem szerint, három dologtól függ: az oktatók, a hallgatók és az infrastruktúra minőségétől. Ugyanakkor annak nagyon nagy a jelentősége, hogy valamelyik egyetemet kutató, vagy akár kiváló egyetemnek nevezik. Már csak annak fényében is, hogy világossá teszi mindenki számára, hogy a főiskolák, egyetemek nem egyformák. Rendkívül fontos tudatosítani, hogy egyetemek és egyetemek, főiskolák és főiskolák között óriási különbségek vannak. Ezek a különbségek részben mérhetőek, például tudományos minősítettség alapján most kétharmad volt a minimum, amivel pályázni lehetett. Azt gondolom, hogy ennek jelentősége van. A mérés szempontja lehet továbbá az infrastruktúra, annak elavultsága, a felszereltség, és a hallgatók minősége is. Bizonyítani nem tudjuk, de azért elég sok jel mutat arra, hogy bizonyos felsőoktatási intézményekből egyes vállalatokhoz nem vesznek fel végzett diplomásokat. Ez talán motiválja egy picit a jelentkezőket, hogy jó egyetemre vagy jó főiskolára, tehát jó intézménybe menjenek, és a kutatóegyetemek, kiváló egyetemek egyfajta rangsort jelentenek. Jó ilyen egyetemen dolgozni, és én örülök annak, hogy mi a kiváló egyetemek között vagyunk. Jó, mert ez egyfajta vonzást jelent. Három mérhető dolgot említettem, de úgy vélem, hogy van egy további szempont, ami nem mérhető: ez az egyetem szellemisége. Mindannyian voltunk külföldön sok helyen. Volt, ahol én szívesen maradtam, szívesen visszamegyek, és olyan egyetemen is jártam, ahová nem olyan szívesen megyek vissza. Ez is mutatja az egyetem szellemiségét. Nem is tudom, hogy hogyan lehetne igazán megfogni, de biztos vannak bölcsészek vagy közgazdászok, akik meg tudnák mérni. Arról meg vagyok győződve, hogy az egyetem oktatásának, kutatásának a minősége és a szellemisége szorosan kapcsolódik a hagyományokhoz.

Miskolci Egyetem A projekt célja, hogy hozzájáruljon a Miskolci Egyetem vonzerejének növeléséhez a minőség javításán keresztül, ezzel elősegítse a régió gazdasági és társadalmi modernizálását. Ennek érdekében a Miskolci Egyetem a hazai gazdaság és társadalom szempontjából kiemelt fontosságú, stratégiai kutatási területeken a kiválósági központok fejlesztésén keresztül nemzetközi színvonalú K+F+I tevékenység műveléséhez szükséges szellemi kapacitás („kritikus tömeg”) felépítésére törekszik. Kiválósági Központok: A projekt keretében négy olyan Kiválósági Központ jön létre, amely feltérképezi és kihasználja a Karok közötti infrastrukturális és kutatási kapacitásban meglévő szinergia lehetőségeket; stratégiai partnerséget épít a Régió kulcsszereplőivel; a rendelkezésre álló infrastruktúrára alapozva összehangolt fejlesztésbe kezd, elkerülve a párhuzamosságokat; feltételeket teremt régióbeli fiatal kutatók helyben tartására magas színvonalú kutatási környezet és tudományos vezetés biztosításával; lehetőséget nyújt más régióbeli, határon túli vagy külföldre távozott doktoranduszok, posztdoktorok és szenior kutatók régióbeli letelepítésére. A fejlesztés megalapozza a Miskolci Egyetem tudományos teljesítményének növekedését. 1. Fenntartható Természeti Erőforrás Gazdálkodás Kiválósági Központ 2. Alkalmazott Anyagtudomány és Nanotechnológia Kiválósági Központ. 3. Mechatronikai és Logisztikai Kiválósági Központ. 4. Innovációs Gépészeti Tervezés és Technológiák Kiválósági Központ.

FEMU_2010-4.indd 38

2011.06.17. 14:33:02

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

39

F.M.: Címként fogalmazható-e meg a kiválóság, amit el lehet nyerni, valaki odaadományozza valakinek, vagy egy állapot, ami létrejön egy egyetemen? Egyáltalán, egy egyetemen jön-e létre ez az állapot, vagy egy laborban, egy karon, egy vezető oktató körül? Dr. Patkó Gyula, ME: Általában a karok a nagy kutatási egységek, azon belül a tanszékek – legalábbis nálunk a Miskolci Egyetemen. Évszázadok óta a tanszék a kutatási egység: ott tanítanak olyan egyéniségek, akikhez szívesen mennek a doktoranduszok. Az új alapítású karok – azt mondják – akkor válnak majd igazán egyetemi karrá, amikor már a professzorok unokái mennek arra a karra tanulni. Tehát valóban, nem az egész egyetem a kiváló, de a szellemisége átsugárzik valamennyi karra, tanszékre. Dr. Mészáros Tamás, BCE: Nagyon leegyszerűsítve mondhatnám, hogy egyetértek Patkó rektor úrral, és itt be is fejezhetném. De én inkább vitatkoznék egy-két dologban. Amivel egyetértek, hogy ahol a legjobb a kutatás, azok a legjobb egyetemek, ez vitathatatlan. Erre számos példa van a világban. Ugyanakkor én az oktatás szerepét is hangsúlyoznám. Máskor is elmondtam már, hogy számomra tanulságos volt, amikor egy nemzetközi fórumon a hallgatókat európai szinten képviselő szervezetből (European Students’ Union, a szerk.) egy hallgatónő őszintén megmondta, hogy a hallgatókat kevésbé érdekli, hogy milyen kutatási eredményeket ért el az a bizonyos egyetem. A hallgatót az érdekli, hogy ő milyen értékű diplomát kap. A kettő nyilván összefügg, de azért lássuk be, hogy ha kizárólag a kutatást hangsúlyozzuk, túlzottan háttérbe kerülhet az oktatás minősége. Előrebocsátom, hogy a kutatóegyetemi cím céljával mindig is egyetértettem, és meg is érdemelték azt a nyertes egyetemek. A mostani pontozásos rendszerben azonban nem számították be kellő súllyal a hallgatói kiválóságot. Talán 3 vagy 6 pontot lehetett erre kapni összesen, miközben 23 pont járt azért, hogy milyen összegű kutatási projekteket nyert el valaki. Egy bölcsész- és társadalomtudományi profi lú egyetem nyilván nem nyer milliárdos projekteket, mert már akkor is örülhet, ha egy 10 milliós innovációs pályázata sikeres. Ugyanakkor lehet, hogy van 8 szakkollégiuma, amelyek nemzetközileg is kiválóak, az országban ők nyerik a legtöbb tudományos diákköri versenyt, s erre alig kap pontot. Jó figyelmeztetés volt a Corvinus Egyetemnek, hogy nem lett kutatóegyetem, mert ez megmutatta az irányt, hogy merre próbáljunk meg kapaszkodni és ösztönözni egymást, és ezt meg is tesszük. Mégis fontosnak tartom, hogy a kiválóság megítélésében jelenjen meg az egyetemek egyik nagyon fontos funkciója, a tudásátadás és az oktatás is, hogy a hallgató ott versenyképes diplomát kap-e. A másik, a kar (intézet) vagy egyetem kérdése. Most abba az irányba megy a felsőoktatási törvénytervezet is, hogy lehessen kiváló intézet, kiváló kar is. Tudjuk, hogy nincs olyan egyetem, ahol minden kar egyforma tudományos teljesítményt nyújt, mindenhol egyforma mennyiségű, arányú az akadémikusok száma. Tehát itt nem beszélhetünk egy homogén világról. Ugyanakkor, ha ilyen különbséget teszünk egyetemen belül, akkor minden olyan erőfeszítés hiábavaló, amely megpróbálja a karok közötti együttműködést erőltetni, mint ebben a kutatóegyetemi TÁMOP-pályázatban is, amiben végre elértük, hogy együttműködjenek az egyetemünk régi és újonnan integrált karai. A világ is egyfajta centralizáltabb egyetemi irányítás felé halad, amely lényege, hogy megpróbálja a működést összegyetemi szinten optimalizálni.

FEMU_2010-4.indd 39

2011.06.17. 14:33:02

40

FÓKUSZBAN

Budapesti Corvinus Egyetem Kutatási, fejlesztési és innovációs teljesítmény növelése öt interdiszciplináris kiválósági központ létrehozásával A Budapesti Corvinus Egyetem a hazai felsőoktatás nemzetközileg is elismert, kiemelkedő színvonalon teljesítő oktató- és kutatási intézménye, szakterületeinek hazai piacvezetője. Az Egyetem CEMS és PIM tagsága (a CEMS-hez minden európai országból csak egyetlen egyetem csatlakozhat, illetve a PIM a világ legjobb üzleti iskoláit tömöríti) a nemzetközi jelenlétet erősítik. A Budapesti Corvinus Egyetem a nemzetközi színvonalú értékteremtést és értékközvetítést tekinti küldetésének. Az egyetemi műhelyekben folyó kutatási és innovációs tevékenység közös törekvése az emberi életminőség javítása, s azt ezt szolgáló részvétel nemzetközi és nemzeti fejlesztési programokban. A Budapesti Corvinus Egyetem egyidejűleg, az Egyetem teljes vertikumát átfogóan tekinti ezt feladatának. A projekt a Budapesti Corvinus Egyetem kutatás-fejlesztési tevékenységének nagyarányú fejlesztését, öt kiválósági központ létrehozásával a kutatási tevékenység minőségi mutatóinak jelentős javítását támogatja. A projekt általános célja a Budapesti Corvinus Egyetem, mint oktatási és kutatási központ, tudásteljesítményének értelmezhető és érzékelhető javítása. Az öt kiemelt kutatási alprojekt 1. A fenntartható fejlődés – élhető régió – élhető települési táj. 2. A nemzetközi gazdasági folyamatok és a hazai üzleti szféra versenyképessége. 3. Kihívások és megoldások a XXI. század élelmiszertudományában, a jövő K+F feladatai az élelmiszervertikumban. 4. A tudás alapú gazdaság Magyarországon, az innovációs szemlélet erősödésének és a K+F teljesítmények növelésének feltételei. 5. Hatékony állam, szakértő közigazgatás, regionális fejlesztések a versenyképes társadalomért. Honlap: http://corvinusscience.uni-corvinus.hu

Dr. Patkó Gyula, ME: Azzal értek egyet, hogy el kell kerülnünk a belső szembeszállásokat, torzsalkodásokat, a „fighting university”-t. Egy rektor rémálma az olyan egyetem, ahol a karok, a profeszszorok egymás ellen harcolnak. Ide nem lenne szabad eljutni semmiképpen. Szükség van viszont az elitképzés megőrzésére, aminek Magyarországon évszázados hagyománya van, és amit manapság fenyeget a tömegképzés. Dr. Kovács Kálmán, BME: Itt folytatnám, ennél a pontnál, mert a kutatóegyetemi pályázat szerintem is megkavarta az állóvizet, újragondolásra késztette a résztvevőket, s ez mindenképpen előnye. Kulcskérdés szerintem is, hogy az egész egyetemet minősítik-e, vagy annak egy részét. Mi, a Műszaki Egyetemen az egyetem egészével vettünk részt a pályázaton. A jövőre nézve azt tartanánk célszerűnek, hogy egész egyetemek indulhassanak, hiszen a címet is az egész egyetem kapja meg. Nálunk is az a legnagyobb hiányosság, hogy nincsen a tanszékek, a karok között olyan színvonalú együttműködés, ami elvárható lenne. Két, azonos kutatási területen működő, közép-európai színvonalú laborunk kutatói most tettek először egymásnál látogatást, mert a projektben mégiscsak egyetlen kiemelt kutatási projektként kell szerepelniük. Az egyetemeken belül, ha őszinték vagyunk, ez nem ritkaság. A belső kohézió erősítése is bizonyosan azt igényelné, hogy az egyetemek egésze pályázzon a címre, akkor is, ha vannak kiváló és kevésbé kiváló részei. Egy másik fontos

FEMU_2010-4.indd 40

2011.06.17. 14:33:02

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

41

kérdés, amelyre ez a pályázat ráirányította a figyelmet: a külső környezettel való kapcsolat fejlesztése, amely szerintem döntő fontosságú. Ha most saját magunkkal kapcsolatban nagyon egyszerűen fogalmazok, akkor állíthatom, hogy a Műszaki Egyetemnek kiváló nemzetközi, tengerentúli és európai kapcsolati hálózata van intézményi szinten. Ezzel is összefüggésben az oktatásban a világ több kiváló egyetemén is ott vagyunk, bekapcsolódva a nemzetközi vérkeringésbe. De ha azt vizsgáljuk, hogy milyen vállalatokkal, cégekkel működünk együtt, s hol jelenik meg a gazdaságban az egyetem kutatási eredménye, az innovációt merre tudja közvetíteni, akkor csak itthoni partnereket tudunk felmutatni, az „anyacégekhez” nem jutunk el. Sok esetben szerződésben állunk a magyarországi leányvállalatokkal, de nem tudunk részt venni a központi kutatásokban. Gazdasági kapcsolataink jellemzően lokálisan korlátozottak, bár egyetemi szinten megvannak a nemzetközi kapcsolatok. Az összes magyarországi egyetemre ez a jellemző, nincsenek igazából komoly súlyú, nemzetközi színvonalon mérhető gazdasági partnereink, csak helyi partnerek. És ebben szerintem előrébb kéne lépni. Ezt be kellene emelni az értékelési szempontok közé, mert ez az oktatás és a diákok sikeressége szempontjából is kulcskérdés. A végzettek tudásának értéke függ attól is, hogy az mennyire eladható ma a világon. Dr. Kovács L. Gábor, PTE: Ha szabad, kritikusabban kezdeném. Úgy érzem, az a tény, hogy itt most az ország 8-10 egyetemének a vezetői egy évvel azután, hogy elnyerték a kutatóegyetemi és kiváló egyetemi címeket, arról beszélgetnek, hogy ennek vajon mi lehet a jelentősége, az önmagában egy kritikáját adja annak, ahogy ez kiírásra és elbírálásra került. Mert azt hiszem, nyilvánvaló, hogy ezt a vitát előtte kellett volna lefolytatni, és világosan megfogalmazott célokhoz, eszközökhöz kötni ezen címeket. Ezzel együtt is teljesen egyetértek azzal, hogy ez egyfajta pezsgést hozott az egyetemeken, egyfajta tükörbenézést jelentett a saját egyetemünkön is az a tény, hogy a kiváló egyetemek csoportjába kerültünk. Erre egyrészt büszkék vagyunk, másrészt pedig kihívást is jelent, mert nyilvánvalóan szeretné az ember, ha az NB1-be kerülne, s nem a fakóban focizna. Nálunk a pályázat egybeesett az egyetemvezetés megújulásával is. Most a korábbinál sokkal erőteljesebben próbálunk az egyetem tudományos-, innovációs stratégiájának kidolgozására, az innovációs partnerek fölkutatására koncentrálni. El kell fogadtatni az ország közvéleményével is ezt a titulust, s hogy a felsőoktatási intézmények nem azonos hagyománnyal, nem azonos értékrendszerrel és nem azonos felkészültséggel vesznek részt a hallgatók oktatásában vagy a tudományos életben. Ebben a versenyben fontos adottságbeli különbséget jelent, hogy az egyetemek egy része megtartotta az eredeti szervezeti struktúráját, de a 2000. évi reformmal az egyetemek másik része több, eredetileg nem együvé tartozó intézményt integrált egybe. Ez az összeérési folyamat, legalábbis nálunk biztosan, nem fejeződött még be. Három-négy, korábban főiskolai szinten működő kart integráltunk, az egyetem egészét tekintve ezt a hendikepet is figyelembe véve kerültünk összehasonlításra egy olyan egyetemmel, amelyik megtartotta a hagyományos, régi struktúráját. Egy új kiírás esetén, én úgy gondolom, feltétlenül tisztázni kellene, hogy egy egyetem a legjobbjait mutassa-e be, vagy az egészet. Most úgy érzem, nem volt teljesen biztos, hogy magasat ugrunk vagy hosszú távot futunk, ez a végén derült ki. Egyébként magát azt a sorrendet, amit a zsűri akkor kialakított, és a differenciálást is reálisnak és elfogadhatónak tartom.

FEMU_2010-4.indd 41

2011.06.17. 14:33:03

42

FÓKUSZBAN

Pécsi Tudományegyetem Az intézmény „küldetésnyilatkozata”– Kutatás és tudás a Régió szolgálatában • • • •

•

A PTE a magyarországi tudományos és szellemi élet egyik kiemelkedő központja, magas színvonalú tudományos és kutatási tevékenységet folytat. A PTE több mint hat évszázados örökségére alapozva, tudással és képzéssel szolgálja a szűkebb és tágabb régió felemelkedését. A PTE széles képzési portfolióban végez minőségi felsőoktatást alap-, mester- és doktori szinten, rugalmas képzési formákban, szolgálva az élethosszig tartó tanulás társadalmi programját. A PTE magas színvonalú alap- és alkalmazott kutatások helyszíne, a kutatások eredményeinek aktív hasznosítója. Az orvos-, egészség- és természettudományok területének tudatos fejlesztésével, modern kutatási infrastruktúra kialakításával, a kutatói kritikus tömeg megteremtésével az európai tudományos élet kiválósági központjává kíván válni. A PTE felhalmozott tudástőkéjével, tudományos tevékenységével támogatja a régió és az ország gazdaságának, társadalmának fejlődését.

A PTE a 2010–2012-es idôszakra a következô tématerületek kiemelt fejlesztését tûzi ki legfontosabb kutatás-fejlesztési és innovációs célként: • • • • •

Funkcionális genomika és gyógyszertudományi kutatások. Anyagszerkezeti kutatások. Idegtudományok és mesterséges intelligencia. Környezetgazdaságtani és energiadizájn kutatások. Természetes anyagok szerepének kutatása a betegségek megelőzésében.

F.M.: Csak közbevetőleg, az ördög ügyvédjeként jegyezzük meg, ha senki nem lepődik meg a nyerteseken, akkor nem veszít-e a verseny a jelentőségéből? Dr. Tóth Miklós, SE: Szeretném azzal kezdeni, hogy a kiválóság keresése egyidős az oktatással. Aki Arisztotelésznél tanult, az jobb volt, mint aki nem Arisztotelésznél tanult. Európai és világszinten is évtizedek óta születnek különböző rankingek. Böngésszük is, hogy mikor kerül be magyar egyetem egy kiválósági listába. Az, hogy ma a magyar felsőoktatásban a kiválósági szó egyre gyakrabban fordul elő, az egy nagyon jó tendencia. Megjelentek először a KKK-k (Kooperációs és Kutatási Központok, bővebben http://www.nih.gov.hu/aktualis-hirek-esemenyek/2005/kooperacios-kutato-080519, a szerk.), aztán a Regionális Tudásközpontok (bővebben http://www.nih.gov.hu/hivatal/regionalis/ pazmany-peter-program, a szerk.), most éppen a kutatóegyetemek. Hangsúlyt kap az, hogy vannak jobbak. Persze, ezt eddig is tudtuk annak alapján, hogy a diákok hova mennek: a jobb egyetemekre mennek a jobb diákok. Most föl is címkéztük, hogy vannak jobbak, ez lehet még szokatlan itthon, de pár év múlva teljesen természetes lesz szerintem. Kétségtelen, hogy ma a tudományegyetem és a szakegyetem közötti különbség nagyon nehezen kalapálható be egy kiválóságiegyetem-jelölésbe. Talán helyesebb lenne, hogyha nem az egyetemek egészét értékelnénk, hanem projekteket értékelnénk, és projekt alapon döntenénk el, hogy melyik a kiválósági egyetem. Önmagában az a projekt kaphatná meg a kitüntető címet, azok a karok, azok az intézetek, amelyek a legjobbak az egyetemen

FEMU_2010-4.indd 42

2011.06.17. 14:33:03

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

43

belül. Nekem személyesen elegánsabbnak tűnik egy egyetemet fölcímkézni, mint kiváló egyetem, de ez is elnevezés kérdése. Röviden ennyi. F.M.: A Semmelweis Egyetem, és az orvostudományi karok általában nagyon ügyesek a nemzetközi hallgatók vonzásában. Ebben látszik-e ennek a research university vagy university of excellence címnek bármilyen szerepe? Változik-e így a hazai orvosképzés nemzetközi rangja, a hallgatók így érnek-e el hozzánk, vagy ez ettől többé-kevésbé független folyamatokon keresztül alakul? Dr. Tóth Miklós, SE: Én azt hiszem, hogy az bármilyen rendszerben hasznos, ha külföldiek látogatják meg egy ország valamely oktatási intézményét, biztos, hogy nagyon jó követei az ország teljesítményének. Ilyen értelemben a kiválósági hír terjedéséhez hozzájárul. Gondoljunk például a Humboldt-ösztöndíjrendszerre, az egyik legzseniálisabb exportja a német kultúrának és a német tudásnak. Sajnos éppen ez a hazai ösztöndíjrendszer hiányzik. Azzal egyetértek, hogy a hallgató nem a kutatás miatt jön az egyetemre. A jó minőségű oktatásért jön. Más kérdés, hogy ez a kettő valahol egybeesik, mert ha abból indulunk ki, hogy az egyetemek azért szeretnék megszerezni a legkiválóbb oktatókat, és olyanokat, akik egyúttal a kutatásban is jók, mert ők azok, akik pluszforrásokat tudnak bevonni. Ha egy egyetem – semmelweises példát mondok – összköltségvetése (és ebben a betegellátás is benne van) 55 milliárd, és a K+F forrásunk az 5 milliárd plusz, ez óriási jelentőségű. E nélkül az egyetem gyakorlatilag működésképtelen lenne. Tehát a diák a jó oktatóért jön, de az a legjobb oktató, aki még jó kutató is.

Semmelweis Egyetemen Modern Orvostudományi Technológiák A Modern Orvostudományi Technológiák a Semmelweis Egyetemen című projekt során négy kiemelt kutatási területen kritikus kutatói tömeget hozunk létre, amely biztosítja az egyetem felzárkózását az élvonalbeli kutatóegyetemek sorába. Megvalósul az egyetem versenyképességének erősítése a nemzetközi piacon, a kutatási és fejlesztési körülményeinek javítása, illetve a kutatói és vállalati szféra közötti kapcsolatok erősítése, a szinergiák kihasználása, az innovációt elősegítő fizikai és szellemi infrastruktúra összehangolt kiépítése. Az egyes kiemelt kutatási területeken tervezett általános célok a következôk: MODUL 1.: Prevenciós Modul – Személyre szabott orvoslás MODUL 2.: Diagnosztikai Modul – Modern képalkotó eljárások a molekulától az emberig MODUL 3.: Technológiai Modul – Bio-engineering MODUL 4.: Terápiás Modul – Molekuláris medicina a betegségek gyógyításában

Dr. Hornok László, SZIE: Rengeteg okos dolog hangzott el, majdnem minden véleményt csak megerősíteni tudok. De azért azt gondolom, hogy ezt a kiváló egyetemi és kutatóegyetemi címet jobb lenne valahogy összevonni. Mert a kutatóegyetemmel tényleg nem nagyon tudnak mit kezdeni az emberek. Még a szakma sem. Hozzáteszem, az így kialakult rangsor szinte teljesen egybeesik az állami ösztöndíjas doktorandusz helyeknek az Országos Doktori Tanácsban már jó néhány ciklus

FEMU_2010-4.indd 43

2011.06.17. 14:33:03

44

FÓKUSZBAN óta csiszolt rangsorával. Tehát igazságos. De mire tudná igazából használni a magyar társadalom (most már nem is csak a felsőoktatás) ezt a kiváló egyetemi címet? Szerintem arra, hogy koncentrálni kell az erőket. Tegyük nyilvánvalóvá: aki ezekre a mentőcsónakokra föl tud kapaszkodni, az megmarad, aki nem, az nem, mert ennyi egyetem és főiskola amennyi ma van, nem tud megélni ebben a kis országban. Még valamit! Mészáros Tamás hozzászólásához annyiban csatlakoznék (ezt ő nem mondta ki, szerintem udvariasságból, mert van nekik néhány szakjuk, ahol óriási pontszámok vannak): azt is figyelembe kellene venni egy ilyen kiválósági szelekció esetén, hogy az adott egyetem vezető szakjaira mekkora pontszámmal lehet bejutni. És az utolsó dolog: én nem azt mondom, hogy hívjunk életre egy kádári tudománypolitikai bizottságot, de valami hasonló testületre szükség lenne. Hozzanak létre a politikusaink egy korszerű tudománypolitikai bizottságot, és tűzze végre ki az ország a stratégiai célokat. Pici népek ezt megcsinálták, tessék gondolni a finnekre, akikből csoda lett. Miért? Ők tudták, hogy mijük van és azzal foglalkoztak: fa, hal, meg ott van az a hatalmas Szovjetunió, majd oda átviszik a technológiát, és ebből kinőtt a Nokia. Nálunk semmi nincs. A nemzetstratégiai koncepció teljesen hiányzik, és ez bizony nem az egyetemek bűne. Mert nem kérdeztek meg bennünket, és nem kérték meg, mondjuk a 10 legkiválóbb egyetemet, hogy segítsünk már egy kicsit a politikának kitűzni azokat a K+F stratégiai célokat, amelyekben parlamenti ciklusokon átnyúló módon legalább úgy 10-15 évre meghatároznák, hogy nekünk mit kell tenni Magyarországért. De a legfontosabb gondolatot még egyszer hangsúlyoznám: a kiváló egyetemek vagy kutatóegyetemek szelekciós szerepét, amit meg kell őrizni.

Szent István Egyetem Kutatási prioritások Minthogy a Szent István Egyetem – egyetlen jelentős egyetemként – nem nyert a kutatóegyetemi pályázat ikerpályázatának számító TÁMOP-pályázaton, s jelenleg új pályázatuk elbírálás alatt van, így most csak első kutatóegyetemi pályázatuk főbb célkitűzéseit tudjuk bemutatni. A SZIE négy nagy területre összpontosítja er it: 1. az állategészségügyre, különös tekintettel annak környezet-egészségügyi, élelmiszerbiztonsági és közegészségügyi vetületeire, 2. a fenntartható, környezetkímélő, egészséges élelmiszer alapanyagot biztosító mezőgazdasági technológiák kutatására-fejlesztésére, 3. a megújuló energiaforrások hasznosítására, energiatakarékos technológiák fejlesztésére a mezőgazdaságban és a vidéki környezetben, valamint 4. a fenntartható fejlődés megvalósítására az agrárgazdaságban és a vidékpolitikában.

F.M.: Az eddig elhangzottakból is úgy tűnik, hogy az egyetemek is leginkább stratégiában gondolkodnak, hiszen valószínűleg egy országstratégia úgy áll össze, hogy vannak intézmények, akiknek saját stratégiájuk van, és ha megkérdezik őket, ha nem, azt követik, egyszerűen észrevetetik magukat azzal, hogy ezekre kérik a támogatást, mert ez egy sikeres dolog.

FEMU_2010-4.indd 44

2011.06.17. 14:33:04

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

45

Dr. Páles Zsolt, DE: Visszamennék oda, hogy amikor egyetemre jártam, a 70-es évek végén, akkor egy adott korosztálynak 7–8%-a került be a felsőoktatásba, most pedig, ha jól tudom, 40–45%-a. Tehát hatalmas extenzív fejlődésen ment keresztül a teljes felsőoktatás, de az ezt támogató elvek szerintem fals vezérelvek voltak. Tehát például a normatív finanszírozás 20 éven keresztül rossz irányba motiválta a fejlesztést, hiszen az volt csak a feladat, hogy minél több hallgatót megszerezni, minél több hallgatót oktatni. Vagyis eltolódott a hangsúly, és a minőségi képzésnek kisebb szerepe lett az elmúlt 20 évben. Nem mondom azt, hogy egy pár egyetem nem próbálta megtartani a minőséget. Próbáltuk megtartani az oktatói követelményrendszerben, meg nagyon sok mindenben, ez folyamatosan jelen volt a mindennapokban. De úgy érzem, hogy ez a pillanat, amikor sikerült 10 egyetemet elkülöníteni a többitől – talán 60–70 felsőoktatási intézmény van ebben a pillanatban Magyarországon –,egy elég fontos pillanat, mert be kell látni azt, hogy 70 egyetemen nem lehet elit felsőoktatást csinálni, nem lehet ennyi felsőoktatási intézményt hatékonyan finanszírozni. Az alapképzést meg lehet valósítani nagyszámú felsőoktatási intézményben, de a mesterképzés és a doktori képzés elsősorban a 10 kiválasztott egyetemhez tartozik, bár a létszámadatokat pontosan nem ismerem. Ezeken a helyeken lesz meg a minőségi képzés feltétele. Egyébként hogy ez mennyire van így, azt azon az adaton keresztül is meg lehetne közelíteni, hogy ez a 10 egyetem a magyar felsőoktatásban tanuló hallgatók hány százalékát fogadja be. Azt gondolom, hogy bőven több mint 50%-ot. Valójában tehát nem volt annyira drámai a szelekció, mint amilyennek látszik. Például Németországban is létrehoztak kutatóegyetemeket, de ott a számuk alacsony, azt hiszem, hogy egy kézen meg lehet őket számolni, és az is biztos, hogy nem a hallgatói létszám 50%-át oktatják. Dr. Kristóf János, PE: Minden eddigi felszólalóval egyet tudok érteni. Visszatérve az eredeti gondolathoz, hogy mitől kutató- vagy kiváló egy egyetem, azt mondanám, hogy alapvető feltétel a magas színvonalú oktatás, kutatás, szolgáltatás, gazdasági beágyazottság és egy innováció vezérelt stratégia. Most nyilván lehet ezeket a küszöböket paraméterekhez kötni, hivatkozás, nemzetközi elismertség stb. A kiváló- vagy kutatóegyetemi címet én nem bontanán szét, nem azért, mert mi ugye kiválók lettünk, és ez minket csalódásként ért. Ahogy elhangzott, van egy elit klub. Van annak jelentősége, hogy egy kar vagy egyetem célul tűzi, hogy egyszer kiváló legyen. A mi példánkat véve, 90-ig volt egy Veszprémi Vegyipari Egyetem, ami világszínvonalú volt, utána az egész vegyipar leépült. Nem volt semmilyen hátterünk, és most azon kívül, hogy a vegyészmérnökképzés nemzetközi akkreditációval bír, nekünk már nem a vegyipar a fő profilunk. Tehát az a stratégiai váltás, amit mi 10 év alatt megcsináltunk, az egy kényszerpálya volt. 2004-ben az intézmény költségvetésének 20,3%-a volt a saját bevétele, azaz a pályázati támogatás, ez most 54%, tavaly 49%, tavalyelőtt 47% volt. Nem lehet megélni az állami támogatásból. Nagyon fontos az oktatás színvonala, de azt el kell mondani, hogy nem tud sebészetből előadást tartani az, aki életében nem operált. Tehát ahhoz olyan szakmai műhely kell, ahol olyan színvonalú kutatások folynak, amire pénzt lehet adni, és az majd vonzza a hallgatókat. A MOL például nálunk csinált egy tanszéket, ami az oktatás szempontjából fontos, mert az összes érdekeltségének Horvátországtól Szlovákiáig nálunk fogja kiképezni a speciális szakembereit. Magunkkal példálózom megint, de van a győri Széchenyi Egyetemmel egy 3,2 milliárdos projektünk, aminek Mobilitás és környezet a címe. A „termék” az autó, és a kutatási terület pedig mindenre kiterjed, ami az autóba „belemegy”, az összes környezetvédelmi vonatkozással együtt. Szerintem csak ilyen nagy projekt esetében van esélye, hogy a szétaprózott kutatócsoportokat össze tudjuk hozni egy főirányba. És a szinergia, az csak ilyen esetben jön létre. Tehát úgy gondolom, hogy az irány ez, egy kutatóegyetem azért kutatóegyetem, mert vannak olyan kutatási

FEMU_2010-4.indd 45

2011.06.17. 14:33:04

46

FÓKUSZBAN területei, amelyekben a legjobb az országban. Mindenki elmondhatja ezt magáról ebben a körben, és ez lenne szerintem a fő cél, és a meghatározó. Mert van nagy egyetem, ahová 30 ezer hallgató jár, és ott nyilván több a nagydoktor, mint ahol csak 10 ezer hallgató tanul. De ez nem azt jelenti, hogy egy kisebb vagy egy közepes méretű intézményben az oktatás nem olyan színvonalú, mint egy nagy egyetemen, mert ott sok akadémikus van. Örülök, hogy mi kiváló egyetem lettünk, mert ez a 3,2 milliárd, ez célirányosan megy el, és nem aprózódik szét. Én ebben látom a mozgási lehetőséget.

Pannon Egyetem Az egyetem az oktatás iránt messzemenően elkötelezett kutatóegyetemnek tekinti magát, ahol az oktatók és a kutatók tudományos, innovációs tevékenysége nemzetközi szinten is kimagasló, s a hallgatók nemzetközi szintű képzését is szolgálják. Mindezek alapján az elkövetkező évek kutatási-fejlesztési és innovációs célkitűzését úgy határozta meg, hogy az tükrözze a nemzetközi, az európai uniós, a kormányszintű (pl. Új Magyarország Fejlesztési Terv) és a regionális igényeket és prioritásokat. A Pannon Egyetem innovációs szervezeteinek küldetése és céljai: •

• • •

a technológiai áttörést elősegítő, korunk nagy kihívásait – a fenntartható fejlődés biztosítását, környezetünk állapotának megóvását, illetve javítását – szem előtt tartó, piacorientált multidiszciplináris kutatásifejlesztési és innovációs tevékenység végzése, magas szintű szakemberképzés a doktori iskolák keretében a speciális ipari igényeknek megfelelően, kapcsolatok kiépítése gazdasági partnerekkel az eredmények alkalmazására, a gazdasági és a társadalmi igények megjelenítésére a képzési és kutatási struktúrában, integrált, rendszerszemléletű intellektuális környezet kialakítása az alap-, mester- és doktorképzés segítésére és a tananyag fejlesztésére.

A Pannon Egyetem Kutatási-Fejlesztési-Innovációs szervezetei 1. Regionális fejlesztési programok (Pólus programok: Veszprém–Székesfehérvár kétpólus) • INFOPOLIS Tudásközpont • ECOPOLIS Tudásközpont 2. Regionális egyetemi tudásközpontok • FuturIT • ECORET 3. Intézményen belüli innovációs szervezetek (kooperációs kutatóközpontok) • Vegyészmérnöki Intézet Kooperációs Kutatási Központ • Fenntartható Fejlődésért Környezeti és Informatikai Kooperációs Kutató Központ Kutatási és Technológia Központ • Műszaki Kémiai Kutató Intézet • Burgonyakutatási Központ • Bioinnovációs Szolgáltató Központ • Agrártudományi Centrum • Badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet • Tan- és Kísérleti Üzem • Veszprémi Regionális Innovációs Centrum Kht.

Dr. Rácz Béla, SZTE: Az a helyzet, hogy én könnyen beszélek, mert én a kutatóegyetemiek közül való vagyok. Mindenesetre, mi elég régen kezdtük a Tamással ezt a pályát, még a Világbanki prog-

FEMU_2010-4.indd 46

2011.06.17. 14:33:04

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

47

ram keretében, és akkor az egyetemi integráció azért elég értelmes dolognak látszott. Annak idején ez úgy indult, hogy meg kell növelni a hallgatói létszámot a munkaerő-piaci igényeknek megfelelően. És akkor létrejött 29 állami finanszírozású felsőoktatási intézmény Magyarországon. Kétfajta egyetemi finanszírozás van: az egyik a hallgatói létszám alapján, azaz ha odatéved egy ember, azt 7 évig tároljuk, mert az hozza a normatívát. A másik lehetőség a diploma alapján van finanszírozva. Ha odatéved valaki, az máris oklevéllel a kezében fordul ki a rendszerből. Most a kettő között kellene valamilyen normális kompromisszumot találni, és visszatérni a munkaerőpiac igényeihez. Mert most ott tartunk, hogy a Mercedes nem tud munkaerőt találni magának. Hiába építik Kecskeméten a gyárat, hogy ha nem lesznek gépészmérnökök, meg olyan mérnökök, akik azért nagyjából a járműiparban járatosak.

Szegedi Tudományegyetem Kutatóegyetemi Kiválósági Központ A projekt átfogó célkitűzése, hogy a Kutatóegyetemi Kiválósági Központ intézmény létrehozásán keresztül elősegítse az SZTE kutatás-fejlesztési versenyképességének javítását a „Harmadik Generációs Egyetem” koncepció mentén. Programcélok és kapcsolódás az egyetemi stratégiához Jelen projekt általános céljai közvetlenül vezethetők le az SZTE kutatóegyetemi célrendszeréből, amelyből 5 tudományterület került kiemelésre, amelyek szellemi potenciáljának, valamint kutatási infrastruktúrájának fejlesztése elősegítheti a nemzetközi kutatási térségbe való becsatlakozást, valamint a kapcsolódó innovációs programok sikeres lebonyolítását. A létrejövő Kiválósági Központ pedig elősegítheti az egyetem K+F+I versenyképességének javítását. A program szorosan kapcsolódik a munkahelyi környezet minőségének javítása, kapcsolódó informatikai infrastruktúra, belső intézményi kommunikáció és koordináció rendszerének fejlesztéséhez, az ún. „intelligens egyetem” megvalósításához. Emellett nagyban épül az SZTE Intézményfejlesztési tervére is. Az 5 interdiszciplináris Alprogram a nemzetközi kutatás élvonalába tartozik, és szinergikus fejlesztést, valamint a kapacitások közös kiaknázását tesz lehetővé a kiemelt területeken, a szellemi potenciál és a kutatási infrastruktúra fejlesztése mellett, stratégiai és operatív menedzsmentszervezet irányítása mellett. 1. Szuperlézer Alprogram 2. Kémia, anyagtudomány, gyógyszerkutatás Alprogram 3. Molekuláris biológia, genetika, orvostudomány Alprogram 4. Környezettudomány, energetika Alprogram 5. Információs társadalom Alprogram

Dr. Mészáros Tamás, BCE: A felsőoktatásunk jövője azon múlik, hogy el tudjuk-e fogadni a differenciálást. Különböző egyetemek vannak, különböző felsőoktatási intézmények vannak. Ha ezt el tudjuk fogadni, és ezt a finanszírozásban képesek leszünk leképezni, akkor azt tudom mondani, hogy az elit hallgató el fog menni majd oda, ahol előre tud haladni, a hallgatóság nagy része el fogja tudni végezni a főiskolát vagy az egyetemet. És a kiválasztódás vagy menet közben, vagy az elején megtörténik, de csak egy ilyen differenciált felsőoktatási struktúra teszi adekvát módon lehetővé, hogy a tömegképzés mellett legyen elitképzés is.

FEMU_2010-4.indd 47

2011.06.17. 14:33:05

48

FÓKUSZBAN

F.M.: A jelenlevők azt mondják, hogy ez egy verseny, és örülnek, ha megkapták a kutatóegyetemi címet, ha csak a kiválót, akkor pedig megkétszerezik erőfeszítéseiket. Van, aki azt állítja, hogy ha nem kapta meg egy intézmény, annak nincsenek is esélyei a nehezedő feltételek mellett. Tehát versenyt teremt vagy tükröz ez a felsőoktatási intézmények között Magyarországon, ami remélhetőleg minőségnövekedéssel jár együtt. Engem ezen felül az is megragadott a hozzászólásokból, hogy egyetemi vezetőként az egyetemi integráció, a közös stratégiaalkotás eszközét látják a kutatóegyetemi pályázatokban. Hozzátéve, hogy nagy összeg ugyan a TÁMOP-pályázaton elnyert 1,5–3 Mrd Ft, de a nagyobb egyetemeknek más kutatási bevételekből is bejön legalább ennyi. És a többi bevételt általában centrumok kapják, professzorok vagy akadémikusok, akik az adott témának egy nagyon jó kutatói csapatát hozzák össze. Ebben a sokszínűségben tehát az integrációt szolgálja ez a pályázat? Dr. Kovács Kálmán, BME: Néha csodákat várunk egy-egy lépéstől, de a kutatóegyetemi pályázatok sem fogják megoldani a felsőoktatás problémáit, mint ahogy egy intézménynek sem oldja meg az elnyert támogatás az összes problémáját. Megint csak saját magunknál maradva, ezzel együtt két pontot mindenképpen kiemelnék, ahol ez a folyamat valószínűleg elegendő irritációt jelentett ahhoz, hogy a meglévő problémára rámutasson. A Műszaki Egyetemnek gyakorlatilag nem volt olyan részletességgel kidolgozott kutatási stratégiája, mint amilyennek elkészítésére ez a pályázat lehetőséget nyújtott. Egyetemi szinten nem fókuszáltunk egy-egy kiemelt témára, hanem mindenki a maga területén igyekezett előrejutni. Rengeteg tudásközponttal, rengeteg külön pályázattal. Miközben az elmúlt 5 évben a Műegyetem bevételeinek mintegy 50-60%-a saját bevétel, azaz pályázatokból, megbízásokból, egyebekből fakadt, ennek fönntartása inkább individualizálta, elaprózta a kutatásokat, mint hogy egy közös stratégia igényét alakította volna ki. Tehát nálunk lehet, hogy ez volt a legfájóbb pont. Egy biztos, a pályázatban előírtaknak megfelelően el kellett készítenünk egy intézményi K+F+I stratégiát. Ez sok konfliktussal járt. Komoly területeken érezték úgy, hogy sérti őket az 5 fókusz kijelölése, mert az már önmagában egy rangsor, egy értékelés. És nyilván vannak, akiket ez érzékenyebben érint, másokat meg éppen újabb teljesítményre sarkall, a harmadik részük meg elmegy, és másutt valósítja meg magát. Mindezek ellenére egy magára adó egyetemnek kell, hogy legyen stratégiája, missziója, amiből azután deriválja a kutatási-oktatási tevékenységét és mindent. Ez szerintem nálunk sikeresen lezajlott, ez egy nagyon nagy eredmény. A másik pont nem ennyire szembetűnő, de még egyszer hangsúlyoznám, csak azért, mert elsiklik fölötte a figyelmünk. Rávilágított a folyamat arra, hogy az egyetemek nagyon is lokális környezetet vesznek figyelembe, és abban a pillanatban, amikor ebben a lokális környezetben a finanszírozás romlik, akár az állami, akár a vállalati oldalról, akkor kiderül, hogy nincsenek további tartalékok. Most úgy tűnik, hogy a hazai forrás önmagában biztosan nem lesz elegendő már a következő években sem. Tehát itt valóban nemzetközi színvonalú eredményekkel kell kirukkolnunk, legalábbis egy-két területen, hogy legalább európai szinten sikeres pályázataink, projektjeink és vállalati K+F+I partnereink legyenek. Dr. Mészáros Tamás, BCE: Ha valaki, én Bologna-párti vagyok, én úgy gondolom, hogy ezt nem kell bizonygatnom, de Bolognának van egy nagy hibája, a sztenderdizálás. Tehát a BME-n ugyanazt tanítják gazdálkodási menedzsmentben, mint a Hornok akadémikus úréknál. Gazdálkodás és menedzsment szaknak gyakorlatilag ugyanaz a struktúrája, már majdnem hogy azt mondom, hogy ugyanazok a tantárgyak vannak, ugyanaz a háttéranyag stb. Mi hát a különbség? Ugye a különbség-

FEMU_2010-4.indd 48

2011.06.17. 14:33:05

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

49

tétel mellett tettük le itt a voksot, akkor mi a különbség az intézmények között? Kettő. Az egyik az, hogy milyen kutatás áll mögötte, és az az oktató, aki kiáll, az hiteles-e abból a szempontból, hogy ő pusztán megtanulta a tananyagot, vagy csinálta és kutatásban is bizonyítani tudja a dolgokat. És a másik, hogy milyen egyéb profi llal rendelkezik az egyetem? Mert itt lehet különbséget tenni, mondjuk egy műegyetemi gazdálkodás és menedzsment szakos, meg egy közgázos gazdálkodás és menedzsment szakos, vagy egy Szent István gazdálkodás és menedzsment szakos között. Nálunk a business szaknak mindig az volt az előnye (ezért van 460-470 körül a felvételi ponthatár) hogy egy nagyon alapos közgazdasági alapképzést nyújt, amit senki más nem tud kínálni az országban, ugyanis egyedül nekünk van önálló közgazdasági karunk. A nagyon erős módszertani képzés matematikából, statisztikából, ez már máshol is megvan tulajdonképpen. De mi hozzáadtunk valamikor, bár ez már egyre halványul, egy nagyon jó társadalomtudományi, fi lozófiai, szociológiai, illetve politológia képzést. Ez a mix végül is a vállalatok szempontjából is egy kreatív, alkotó jellegű szakembert adott, és ezért tisztelték a nálunk szerzett diplomát. Még talán van előnyünk a továbbiakban is, de ezek a karok közötti bezárkózások, ezek halványítják az esélyeinket. Tehát én ezért tartom fontosnak ezt a pályázatot is, mert mi például meg tudtuk azt az 5 kutatási területet határozni, amiben minimum kettő, de általában három-négy, korábban egymással szóba nem álló kar most együttműködik. Dr. Tóth Miklós, SE: Én oda térnék vissza, hogy mit lehet várni az ilyen volumenű támogatástól. Azt hiszem, hogy két dolog meghatározó. Az egyik az összegszerűség, a másik pedig a kiszámíthatóság. 3 milliárd forint, az egyetemi szférában, Magyarországon nagyon sok pénznek számít, Európa más felében pedig ez nagyjából egy intézetnek a hasonló időre tervezett költségvetése. Ez óriási különbség. Nem egy egyetem kap ennyit, hanem egy intézet. A másik szempontból, a kiszámíthatóság oldaláról milyen folyamatokat indít be ez az egyetemen? A kutatás-fejlesztési támogatások rendszere meglehetősen kiszámíthatatlan volt az elmúlt években. Elindítottuk a KKK-kat, majd elengedtük a kezüket. Elindítottuk a tudásközpontokat, majd elengedtük a kezüket, most kutatóegyetemeket indítunk. Nagyon szeretném azt látni, hogy nem engedjük el a kezüket 2 év múlva. Egy kiszámítható rendszerben, mondjuk Nyugaton a hasonló projektek 4+4+2 évre tervezhetőek. És minden ciklus utolsó évének megkezdése előtt, vagyis a 3. év végén születik arról döntés, hogy a következő ciklusra, még 4 évre kapnak-e támogatást? Ez kiszámítható. Nagy baj, hogyha nem kiszámítható a kutatástámogatás. A Semmelweis Egyetemen működött a Szentágotai János Tudásközpont, például a legelején mi 12 darab posztdoktort hazahoztunk külföldről, kiemelt fi zetéssel. Ez a 12 posztdoktor már ismét külföldön van, soha többé nem fog hazajönni az aktív idejében, mert 4 évet elvettünk az életükből. Szabó Gergely, ELTE: Én egy kicsit másképp közelítek ehhez a kérdéshez, talán abból eredően, hogy a kutatóegyetemi kutatási projektet magam irányítom az ELTE-n, és így közvetlen visszajelzéseim vannak. És itt szeretnék reagálni több felvetésre. Úgy gondolom, hogy bár az eredeti elképzelés nem azt célozta, ami most kerekedik belőle, hogy ezt a tudománypolitikai stratégiát dolgozzuk ki. Már vannak azonban visszajelzések a projekt előrehaladtával, hogy bizony, ez lesz az, ami mint egy pilot projekt, az országos tudománypolitikai stratégia kialakításának a csírája lesz. Azt kell mondjam, hogy az ELTE nagyon sokat küszködött és küszködik azzal, hogy a címet kiteljesítse. Sok nemzetközi hírű jelentős kutatásunk volt, van az ELTE-n. Mégis, ezeknek az erőforrásoknak az összecsatornázása nehéz. Már elhangzott, hogy egy egyetemen belül is különböző módon hatá-

FEMU_2010-4.indd 49

2011.06.17. 14:33:06

50

FÓKUSZBAN rozták meg, definiálták magának a kutatásnak a fogalmát vagy eszközeit, infrastrukturális hátterét, ez az ELTE-n nagyon eklatánsan megjelent a 8 különböző kar megközelítésében. Emellett azt kell mondjam, a kíváncsiság, amit a hallgatók behoznak az egyetemre, hogy több tudást szerezzenek, az átragadt ebben a projektben a részt vevő oktatókra. Tehát igenis, a projekt nagyon erősen ébresztette föl a kíváncsiságot, egyfajta kutatói kíváncsiságot az érintett kutatókban, és az általuk megírt stratégiát már elkezdték módosítani. Ennek a rövid időszaknak, a két évnek a végén biztos, hogy egy módosított stratégiát fogunk visszacsatolni a projektből. Erőteljesen azt gondolom, hogy szükség van a folytatásra. Itt azért szeretném jelezni a rektor úrnak és a rektorhelyettes uraknak, hogy van köztünk, a kutatóegyetemek között egy rendszeres projektvezetői egyeztetés. Ennek eredményeképpen gondoltunk arra, hogy mi ezt a visszacsatolást, vagyis azt, hogy a kutatóegyetemi cím kiteljesítésével milyen munkát, milyen stratégiát dolgoztunk ki, bemutatnánk a Parlamentben, hogy legyen folytatása, hogy 2–4–4 éves támogatási idejű projektek indulhassanak. Be akarjuk mutatni, ha nem is a projekt végén, inkább egy kicsit még előtte, hogy mire jutottunk. Addigra már erőteljesebb visszacsatolásunk lesz a résztvevőktől vagy a részt venni kívánóktól. Tudomásom szerint már jött olyan visszajelzés, hogy ehhez a rendszeres egyeztetéshez, ami a kutatóegyetemi projektvezetők között történik, a kiváló egyetemek is csatlakoznának. Erős visszacsatolás érkezett, hogy tartsuk meg időről időre, havonta, kéthavonta ezeket az egyeztető megbeszéléseket, hogy ki, mire jutott, ki, mivel küzd. Már két ilyen megbeszélést tartottunk, és nagyon érdekes volt látni, hogy pontosan ugyanazokkal a problémákkal szembesülünk, mindenki egy kicsit másfajta vagy ad abszurdum teljesen más módszert talált ezeknek a kezelésére, és mindenki számára hasznos ezeknek a megvitatása. Azt gondolom, hogy talán most még korai, de pár megbeszéléssel később akár egy közös dokumentumot vagy összegzést is ki fogunk tudni bocsátani azokról a nehézségekről, a megoldásokról, megközelítésekről, amik segíthetik az országos tudománypolitikai stratégiának a kialakítását. Mert az egyértelműen kiderült, hogy első nekifutásra az ELTE kutatói is úgy érezték, jaj de jó, itt van ez a pénz, akkor örüljünk neki, hogy itt van, úgysem lesz semmi utána. Most már kezdik érezni az igényét az oktatók és a hallgatók is, hogy legyen folytatása. Nem mohóságból, hanem a hasznát akarják ennek érezni, márpedig ezt két év alatt nem lehet.

Eötvös Loránd Tudományegyetem Az „Európai Léptékkel a Tudásért, ELTE” projekt célja az Egyetem nemzetközi versenyképességének megerősítése az oktatási és kutatási minőség javításán, illetve a kiválóság személyi és szervezeti feltételeinek erősítésén keresztül. Technikai beruházásaink, világszínvonalú műszereink és laborjaink a kutatásban, az oktatásban és az ipari partnerkapcsolatokban is jelentős fejlődést eredményeznek. Kutatásaink nemzetközivé tételére és integrálására az Egyetem a projekt megvalósítása során kiemelt figyelmet szentel. A létrejövő Anyagés Élettudományi Szerkezetkutató Centrum, illetve a Doktori Kiválósági Központ illeszkedik az Egyetem hosszú távú kutatási–fejlesztési–innovációs stratégiájához. A projektben 700 kiváló kutató vállal többletfeladatot. Az egyetem kutatóegyetemi programjának egyik legfontosabb újdonsága, hogy az elmúlt évtizedeknél nagyobb mértékben vonhatunk be a kutatásba diákokat, doktoranduszokat és frissen végzett posztdoktori kutatókat. A projekt az Egyetem nyolc karának bevonásával öt alprojektben valósul meg a reáltudományok, a bölcsészeti- és jogtudományok, a társadalomtudományok, illetve a pedagógiai és

FEMU_2010-4.indd 50

2011.06.17. 14:33:06

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

51

pszichológiai tudományok területén, nemzetközileg elismert kutatóink szakmai irányításával, interdiszciplináris együttműködésekben. 1. Nagy rendszerek a természettudományokban és számítógépes szimulációjuk (Természettudományi Kar – Társadalomtudományi Kar) 2. Szubmikroszkópos anyag- és élettudományi kutatások (Természettudományi Kar) 3. Elosztott és sokmagos rendszerek szoftvertechnológiai kérdései (Informatikai Kar) 4. Kultúrák közötti párbeszéd (Bölcsészettudományi Kar – Állam- és Jogtudományi Kar) 5. Az élethosszig tartó tanulás társadalmi folyamatai és biopszichoszociális háttere (Pedagogikum Központ: Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Tanító- és Óvóképző Kar, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar) Bővebb információ: http://kp.elte.hu

Dr. Rácz Béla, SZTE: Igen. Még befejezésül azért elmondanám, azért, hogy az embernek ipari kapcsolatai legyenek, ahhoz évtizedes, megszakítás nélküli kemény, keserves munkát kell végezni, csapatban természetesen. És ez a munka nálunk már beérni látszik, tehát van egy rossz hírem: nem csak a tudományos publikációk területén, hanem az ipari kapcsolatok területén is eléggé intenzív munka folyik. Az bevett szokás most már, hogy egy ipari kapcsolat ott végződik, hogy valamelyik tanszéken laboratóriumot alapítanak, és minden valamire való harmadéves gyereket ipari témán dolgoztatnak. És a diplomaosztás után ő lesz az, aki fiatal, kezdő, nyelvet beszél, és gyakorlata is van az ipari cég munkájában. És ez egyre több területre igaz, most már vagy 4-5 ilyen ipari laboratórium működik az egyetemen. És szerintem ez egy viszonylag biztos módja annak, hogy stabil kapcsolatokat építsünk ki. Ez nem jelenti azt, hogy az állami támogatásokra nincs szükség, mert nálunk a 61%, az 65, úgyhogy ennyit a számokról. Dr. Patkó Gyula, ME: Az egész pályázat nagy érdemének tartom, hogy kialakultak – legalábbis a mi egyetemünkön – a fő kutatási irányok. Mi is így tettünk, megnéztük mi az, amiben igazán jók vagyunk, hogy ott erősítsünk. Ezek a fő irányok szépen kialakultak. Nekünk a műszaki képzésben nagyon nagy hagyományaink vannak. Ott vannak tradíciók, régi tudományos iskolák. Szépen becsatlakoztak ezekhez a közgazdászok, a jogászok, a bölcsészek. A környezetvédelem jogi szempontjai például közös ügye a mérnököknek, a jogászoknak, a közgazdászoknak. És a másik dolog, ami nagyon fontos, hogy a pályázat tükröt tartott elénk. Mikor meg kellett írni a pályázatot, azt mondtuk, hogy akkor minden kar, minden tanszék írja össze, mi is volt az, amit eddig csináltak, és mit akarnak ezután kutatni. Ez egyfajta megerősítést hozott a pályázatok készítése során, és utána is. Tehát az új kutatási stratégia, az egész felsőoktatási stratégia – legalábbis a mi egyetemünkön – teljesen átalakult, és ezt a mi szempontunkból hallatlan nagy előnynek és nagyon nagy eredménynek érzem. Elhangzott, hogy azok az intézmények, amelyek a kutató- és kiváló egyetemek között vannak, közel 70%-át fedik le a hallgatóságnak. Tehát mi itt erősek vagyunk. 71 felsőoktatási intézmény van Magyarországon, de akiket mi itt képviselünk, azok a felsőoktatásban részt vevő hallgatók több mint 70%-át oktatják, akkor valahogy ezekre az intézményekre oda kellene figyelni. Valamennyien olyan területeken dolgozunk, ahol sok-sok évtizedes vagy évszázados hagyományokra épülő szakmai műhelyek vannak. Nagyon igaz, amit Rácz Béla mondott, hogy huzamosabb ideig, évtizedekig kell dolgozni a kapcsolatépítésen, mire egy vállalat eljön hozzánk és tanszéket alapít vagy labort hoz létre. Valóban, ki kell alakuljon egy nagyon hosszú távú bizalmi kapcsolat. És ezért nem tudunk

FEMU_2010-4.indd 51

2011.06.17. 14:33:06

52

FÓKUSZBAN mi, például Miskolcon a BOSCH tanszéken a stuttgarti BOSCH központtal versenyezni, mert ott nincs meg, még nem lehet meg felénk a bizalom, mi onnan nagyon messze vagyunk. Én boldog vagyok, hogy a mi egyetemünknek legalább Magyarországon a helyi leányvállalatokkal ilyen szoros kapcsolata van. Hadd térjek rá a fi nanszírozásra. Adva van ez a 3 milliárdos pályázat, amit el lehet nyerni, de ez a 10 legjobb egyetem hol jelentkezik az ország büdzséjében? Hol van ez az ország büdzséjéhez képest, illetve a felsőoktatás büdzséjéhez képest? Azt szoktam én ilyen fórumokon elmondani, hogy a magyar felsőoktatás a rendszerváltás óta nagyjából a GDP 1%-át kapja, a kormány színétől teljesen függetlenül Ez az OECD-átlaghoz képest egyre csökkenő arány. A BME-n volt az a fórum, ahol az ELTE bölcsész dékánja elmondta, hogy milyen a finanszírozása a világ legjobb egyetemeinek. Engem egy dolog ragadott meg ebben. Az MIT (Massachusetts Institut of Technology) 2009-ben 10 300 diákot oktatott, és az éves finanszírozása 2461 millió $, azaz 492 milliárd forint volt. Tehát arra figyeltem fel, hogy ezen az egyetemen 10 300 diákot oktattak 2009-ben, és a 10 300 diákra jutó finanszírozás az több, mint a teljes magyar felsőoktatás éves költségvetési támogatásának a 2,5-szerese, és mi versenyezni akarunk velük Tehát én azt gondolom, hogy ezt a finanszírozást – a GDP 1%át – próbáljuk egyszer 1,2%-ra felemeltetni, mert ez a mai finanszírozás az egyetemek közönséges szükségleteire sem elegendő. Azt még nem tettem hozzá, hogy ebben az 1%-ban benne van a hallgatói szociális juttatás, amelyik más országokban nincs ott, tehát ez a GDP 1%-a igazán csak 0,8%. Úgy gondolom, hogy ezen igenis kellene változtatni. Azt gondolom, hogy erre a kutatóegyetemi rangsorra szükség van, és ha mi 70%-át lefedjük a felsőoktatásnak, akkor kellene, hogy legyen szavunk is. Na, én most ezt nem érzem. Sem a finanszírozási megjelenést, sem azt, hogy olyan túl nagy beleszólásunk lenne a magyar felsőoktatás politikájába. Fontosnak tartom, hogy a kutató-, kiváló egyetemek összetartsanak. Figyelem a főiskolákat, hallatlan előnyben vannak, mert alacsonyabb minőségű oktatást olcsóbban képesek összehozni. Ha megnézzük a hirdetéseiket, a legnagyobb plakátjaik nekik vannak. Ha egy tanársegédet vesznek fel, és az oktatja például a mikroökonómiát, ez sokkal olcsóbb, mintha azt egy professzor tenné. F.M.: A főiskoláknak már meg kellett kapaszkodniuk, és elképzelhető, hogy a nagy elit egyetemeink egy kicsit még kényelmesebb pozícióban voltak egy darabig, de Kovács Kálmán mondta éppen, hogy kezd elfogyni a támogatás az innovációs alapból, illetve az állami támogatásból. Dr. Patkó Gyula, ME: Nem értek egyet. Egyszer egy gazdasági főigazgató azt kérdezte tőlem, mi a garancia arra, hogy ha egy professzor megír egy könyvet, akkor az jó? Azt mondtam, hogy egy egyetemen természetes az, hogy egy professzor nem adja a nevét olyan anyaghoz, amelyik nem jó. Tehát az egyetemeken nagyon szorgalmasan, nagyon komolyan, a többségükben, legalábbis a túlnyomó többségükben nagyon komolyan dolgoznak – legalábbis akiket én ismerek. Akik pedig meghívnak néhány órára egy tanársegédet Pestről vidékre, az ő reklámjaik a legnagyobbak. Tehát a tévében, rádióban, a reklámfelületeken őket látni, nem a nagy kutatókat. F.M.: Nem minőségi többletre gondoltam, hanem arra, hogy számos főiskolának van stratégiája, még ha ez marketingstratégia is elsősorban, és örömmel látom, hogy a kutatási stratégia viszont egyre fontosabb a nagy egyetemek számára. Nyilván eltérő dimenziók mentén szerveződnek a különböző felsőoktatási intézmények. Az egyikben a hallgató vadászata a fő cél, és nem éppen a legszínvonalasabb hallgatók köréből, a másikban az, hogy a nemzetközi versenyben megállja-e a helyét.

FEMU_2010-4.indd 52

2011.06.17. 14:33:07

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

53

Dr. Kovács Kálmán, BME: Egy korábban elhangzott gondolatra szeretnék reflektálni: Tehát 1990ben közel 1% volt a GDP arányos finanszírozása a területnek, de ha jól emlékszem, még nem érte el évente a hallgatók száma a 90–100 ezret. Mostanra pedig a hallgatók száma megnövekedett, körülbelül a négyszeresére, de a finanszírozási arány ugyanannyi (1%) maradt, és ez itt a kulcskérdés. Egy másik jelenségre is felhívnám a figyelmet: Nagyon sok főiskolán voltam, elsősorban persze az informatikai fejlesztéseket néztem, meg a laborokat. Azt kell mondanom, hogy kevés kivételtől eltekintve a főiskolák technikai adottságai messze túlmutatnak a tudományegyetemek átlagos technikai felszereltségén, pont azért, mert lényegesen olcsóbban tudnak egy diákot ugyanabból a normatívából oktatni. Ez egy nagyon komoly gond, mert a diák gyakran nem tudja jól fölmérni, hogy a diplomája mennyit fog érni. Elmegy oda, ahol jobb körülmények között tanulhat, és esetleg könnyebben szerezhet diplomát, majd pedig becsapottnak érzi magát, ha végül munkanélküli diplomás lesz.

Budapesti Mûszaki Egyetem A BME működési területéből és kompetenciáiból adódóan az ország versenyképességének és fenntartható fejlődésének egyik meghatározó szereplője. A Műegyetem határozott törekvése, hogy intézményünket a társadalom a továbbiakban is a környezettudatos és emberközpontú technológiai és gazdasági innováció kiemelt szerepet játszó kutatóegyetemeként tartsa számon. Küldetése, hogy ennek megfelelő színvonalon és minőségben ismereteket adjon át, hosszú távú képességeket fejlesszen, új tudást hozzon létre, és ezzel a társadalom számára hasznos értéket termeljen. Ezen küldetés megvalósítása érdekében a BME olyan programok megvalósítására, illetve olyan mechanizmusok működtetésére törekszik, amelyek az értéktermelést és az arra való képességet illetően az Egyetemet fenntartható fejlődési pályán tartják. A Műegyetem K+F+I stratégiája egyrészt az intézmény egésznek működését támogató horizontális elemek (humán erőforrás, infrastruktúra, kapcsolatok és eredményhasznosítás) fejlesztésére, másrészt szakma-specifikus, illetve interdiszciplináris erőforrásokat is koncentrálni képes, kiemelt kutatási területek működésének harmonizálására épül. A pályázat keretében az egyetem az alábbi 5 kiemelt kutatási területet határozta meg (zárójelben a karok kooperációjában végzett kiemelt kutatási program alprojektvezetőjét, azaz koordinátorát jelölő kar neve): 1. Fenntartható energetika (Gépészmérnöki Kar) 2. Járműtechnika, közlekedés és logisztika (Közlekedésmérnöki Kar) 3. Biotechnológia, egészség- és környezetvédelem (Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar) 4. Nanofizika, nanotechnológia és anyagtudomány (Természettudományi Kar) 5. Intelligens környezetek és e-technológiák (Villamosmérnöki és Informatikai Kar) Bővebb információ: https://kutatas.bme.hu/portal/content/kiemelt-kutatasi-teruletek http://portal.bme.hu/Document Library/Kutatoegyetem/default.aspx

Dr. Hornok László, SZIE: Mészáros Tamás egy nagyon fontos dolgot mondott, de megint udvarias volt, és emiatt én fogom befejezni a gondolatát. Természetesen van az egyes szakokon verseny az elit egyetemek között, a nem elitek között meg pláne. Azért is jó tehát a kutatóegyetemi, elit egyetemi kör, mert szelektál. De van itt egy kérdés, amit egyikünk sem érintett. Milyen célok mentén fogalmazták meg az intézmények a kutatóegyetemi pályázataikban a kutatási stratégiájukat? Ez elég nehéz kérdés, de nyilván őszinte választ várnak. Azt hiszem, hogy az intézmények egyfelől azt lesték, mit szeretne hallani a pályázatkiíró? Most aktualitásokat nem mondok. 20 évvel ezelőtt még azt

FEMU_2010-4.indd 53

2011.06.17. 14:33:07

54

FÓKUSZBAN kellett mondani, hogy biotechnológia, anyagtudomány, meg nem tudom micsoda. Most más szlogenek vannak forgalomban, azért nem nevezem meg ezeket, mert senkit nem akarok megbántani. Tehát egyfelől válogattunk a divatos szólamok között, és utána megnéztük otthon a realitásokat, hogy körülbelül mit tudunk csinálni. De ez nem igazán az a stratégia, amire az országnak szüksége van. Még egyszer visszatérnék ahhoz, hogy szükségünk lenne egy nemzeti stratégia kijelölésére. Úgy gondolom, még egy nagyon fontos dolgot érinteni kellene, bár a kérdések között ilyesmi nem szerepel. De ma is többször megfogalmazódott az a vágy: maradjon fönn a kutató-, kiváló egyetemi rendszer. Most majd megesszük a pudingot, és kiderül, hogy fönnmarad-e? De a rendszer akkor fog fönnmaradni, ha ebből a 10-es körből ki lehet esni, ha a következő meghirdetéskor ez a kör nem bővül 18-ra, és nem lesz kézi vezérléssel történő belenyúlás a keretszámba. Dr. Tóth Miklós, SE: Nekem három nagyon rövid gondolatom lenne Patkó rektor úr gondolataihoz. Eszembe jutott, hogy 3 milliárd forint, az nagyjából 1 kilométer autópálya. Aztán az, hogy 20 évvel a rendszerváltás után egy olyan országban élünk, ahol legszebb épületeink a bankok és a MOL kutak. Most mi olyan országban szeretnénk élni, mi tízen, de többen is, ahol a legszebb épületek az egyetemek, a kutatóintézetek, az iskolák, a színházak stb. Lezárult a bankkonszolidáció, 3000 milliárdba került, sok évvel ezelőtt. Most már talán sorra kerülhetnének az egyetemek is. És a végén, hogy ezt érdemes csinálni, a finnországi példa került elő, azt hiszem, talán Rácz Béla hozta föl, hogy mit hasznosított Finnország. 93-ban a fi nn gazdaság összeomlott. 50%-os volt az infláció és 30%-os a munkanélküliség. Az állam mit csinált? Amit lehetett, piacra dobott és eladott. És a befolyt összeget kivétel nélkül K+F-re költötte. Semmi másra, öt év alatt felállt az ország. Dr. Kovács L. Gábor, PTE: Én úgy gondolom, az itt elhangzott vita alapján, hogy a kutató- és kiváló egyetemi cím az itt ülők szerint fenntartandó és hasznos. Egy világos eredményt biztosan elért már, hogy kijelölte azt az első csoportot, az első tízet, amiben hosszú távon azért egy kis diff úziót kéne engedni, hogy ki és be lehessen ezen a membránon járni. Amit szerintem nem hozott, nem is hiszem, hogy célja lenne, legalábbis én nem érzékelem, hogy például a hasonló profi lú, nagy, sokfakultású egyetemek között versenyt eredményezett volna. Nem érzékelem ennek tulajdonképpen semmiféle nyomát. Kérdezted a nemzetközi kitekintést, hát az orvosképzést ketten is közelről ismerjük. Itt nem csak arról van szó, hogy a magyar orvosképzésben ma már mind a 4 egyetemen a magyarral azonos létszámú angol nyelvű és azonos létszámú német nyelvű hallgatót veszünk föl, tehát megháromszorozzuk a felvett hallgatókat. Emellett megjelentünk – a Semmelweis Egyetem volt az első, de a többiek is, Szeged, Debrecen is, Pécs is felzárkóztak – az Unióban, és az Unión kívül is kihelyezett oktatásokkal. Német piacon ott van a Semmelweis Egyetem, Svájcban ott van. Debrecen az Egyesült Államokban van jelen, Távol-Keleten jelen vannak, tehát itt egy nagyon jelentős nemzetközi jelenlétről beszélhetünk. Ezekért a piacokért egy csomó ország verseng Európából. A lengyelek, a csehek, a szlovákok, ezek mind ugyanott szeretnének oktatni, és valamit nyújtani. Tehát itt én úgy gondolom, van jelentősége annak, hogy például ezekre a helyekre az európai piacra úgy tudnak kimenni a magyar egyetemek, hogy biztosan tudják, itthon benn vannak az első körben. Az utolsó dolog, ami bennem motoszkál, az az, hogy a kutató-, meg a kiváló egyetemi cím jelen pillanatban megállt a Rektori hivatal kapujánál. Nem vagyok benne biztos, hogy az egyetem belső struktúrájában ez ténylegesen tovább gyűrűzik. Elindultunk a stratégiaalkotással, de a mindennapi zsigerekben ez még nincs bent, ott még igazi pezsgést nem tud előidézni.

FEMU_2010-4.indd 54

2011.06.17. 14:33:07

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

55

Dr. Páles Zsolt, DE: Azt hiszem, hogy több szempontból is jó pillanatban született meg ez a döntés, ami által 10 egyetem kiválasztódott. A kutatás feltételei Magyarországon sajnos nem kiszámíthatóak. Ha azt nézzük, hogy mi történt az OTKA-val az elmúlt 10 évben, akkor ki lehet jelenteni, hogy nominál értékben 50%-ra csökkent a szétosztott pénz mennyisége. A szemünk előtt lehetetlenül el ez a szervezet. Például az elmúlt időszakban beadott OTKA-NKTH-s pályázatokról a mai napig nem született döntés. A kutatóegyetemi támogatás elnyerése legalább két évre egyfajta biztos fogódzó, amit szerencsére nem fűnyíróelven osztottak szét a felsőoktatásban, hanem megpróbálták valamiféle kiválósági szempontok alapján odaítélni. Az is fontos, hogy az egyetemek autonómiája eközben érvényesült, hiszen maguk dönthették el a saját kutatási stratégiájuk alapján, hogy mire fordítják ezt a pénzt. Persze, a végén el kell vele számolni, tehát eredményeket kell felmutatni. Remélem, hogy ebből már egy korai fázisban is látszik valami, hogy legyen további támogatás. Mert szerintem nagyon nagy szükség lenne a folytatásra. Én a 2+2+2 év helyett inkább 2+4+4ben gondolkodnék. Hogyha bebizonyosodik, hogy ez a pályázat sikeres, akkor fontos lenne, hogy nagyobb léptékű legyen, nagyobb időintervallumokra szóljon, hogy kiszámítható, és tervezhető legyen a kutatómunka. Azt gondolom, hogy az egyetemen belül is egyfajta jobb jövőképet teremtett, például nálunk nem részesül a pénzből mindenki, hanem tényleg az 5 fókuszterületnek a legjava jut támogatáshoz. És az sem igaz feltétlen, hogy a 2 év alatt mindig ugyanazok, mert a támogatási rendszerből egy év után, az előrehaladási jelentések ismeretében, ha nincs teljesítmény akár ki is lehet esni. Tehát énszerintem egyetemen belül is elindulhat egyfajta erjedés és törekvés arra, hogy jó jobbnak lenni, érdemes eredményt fölmutatni.

Debreceni Egyetem Kutató-elitegyetem A felsőoktatás minőségének javítása a kutatás–fejlesztés–innováció–oktatás fejlesztésén keresztül a Debreceni Egyetemen A Debreceni Egyetem 2010. július 1-én megkezdte a kutatóegyetemi program megvalósítását. Az intézmény 2010 áprilisában nyerte el a kutatóegyetemi címet. A kutatóegyetemi programban a Debreceni Egyetem célja, hogy elérje a vezető európai elitegyetemek tudományos teljesítményét, színvonalát és elismertségét. Öt kiemelt területen belül azok a kutatók és kutatócsoportok, belső kiválósági helyek kerülnek támogatásra, melyek optimális feltételek között dolgozva képesek kutatási területük nemzetközi élvonalában jelentős tudományos eredmények, nemzetközi díjak elnyerésére, továbbá széles körű együttműködésre a hazai és külföldi kutató társintézményekkel. 2010. július 1-je, a projekt kezdete óta az öt kiemelt alapkutatási témakörben 118 kutatócsoport indított kutatási témát. A programot felügyelő Kutatóegyetemi Koordinációs Tanács meghatározta a kutatók kétéves projektben történő alkalmazásának feltételeit és a projekt megvalósításának belső eljárásrendjét, belső szerződést kötött a kutatócsoportokkal, amely tartalmazza a kutatási tervet, költségvetést és a két évre tett vállalásokat. • Egészség- és környezettudomány • Fizikai-, számítás- és anyagtudomány • Molekulatudomány • Molekuláris medicina • Nyelvtechnológia és bioetika • Technológiatranszfer és infrastruktúra-hasznosítás

FEMU_2010-4.indd 55

2011.06.17. 14:33:07

56

FÓKUSZBAN

Tamasikné Dr. Helyes Zsuzsanna, PTE: Még valamit hozzá szeretnék fűzni a már előttem elhangzottakhoz. Mivel én a TÁMOP–TIOP pályázatok – főleg szakmai – összeállításában vettem részt, és erről is szó volt, hogy ez ugye majd újból mérlegelésre kerül néhány éven belül, vagyis hogy akkor ki kerülhet egyik kategóriából a másikba, vagy esetleg végleg ki az egész körből, ezért mindenképpen fontos, hogy ennél sokkal egyértelműbb feltételrendszert alakítsunk ki, sokkal világosabb felépítésre lenne szükség majd a következő pályázatok kiírásánál. Mert ugye arról beszéltünk, persze, mindenkinek világos, hogy pont ezek az egyetemek kerültek be a 10 közé, és valóban ez a realitás is, de a pályázat maga rosszul lett kiírva. A mi egyetemi stratégiaalkotásunkba is kicsit beleláthattam ebben az évben, gyakorlatilag mi is 5 területet emeltünk ki. Ebből azért az orvoskar nagyon jelentős és húzó rész volt, de igyekeztünk a bölcsészeket, a közgazdászokat, jogászokat is integrálni. Dr. Kristóf János, PE: Én azt mondom, hogy ennek a pályázatnak a legnagyobb előnye az volt, hogy miután az intézményeket elindította egy főcsapás felé, felelősséget is kellett vállalniuk, mert ha nem tudják teljesíteni az indikátorokat, akkor kiesnek, nem kapnak pénzt, netalán vissza kell azt fizetni. Tényleg azok szálltak fel a vonatra, akiknek a kompetenciájuk megvolt, és most elindultak a főcsapáson ezek a kutatási programok. De ha ez most nem a 2+4, hanem a 2+0 lesz, akkor teljesen fölösleges volt ezt elindítani, mert megreked, és a befektetett pénz is rosszul hasznosul majd.

FEMU_2010-4.indd 56

2011.06.17. 14:33:07

HAVAS ATTILA

A vállalatok és a közfinanszírozású kutatóhelyek K+F és innovációs együttmûködése Magyarországon(1) A nemzeti, ágazati és regionális innovációs rendszerek szereplői közötti együttműködés sok országban – különösen a sikeresekben – az elemzők és a szakpolitikusok érdeklődésének előterében áll. Ennek egyik fő oka, hogy a sikeres innovációs folyamatokhoz sokféle tudás szükséges, és ez a tudás általában megoszlik az innovációs rendszer különböző szereplői között. Az együttműködésük tehát nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a szükséges tudáselemek megszülethessenek, s majd azokat integrálni lehessen a társadalmi-gazdasági hasznosítás érdekében. Általánosabban megfogalmazva, az innovációs rendszerek teljesítménye nem az alkotóelemeik „egyéni” teljesítményétől függ elsősorban, hanem az elemek közötti kapcsolat és együttműködés intenzitásától és minőségétől. (Fagerberg et al. 2005; Lundvall et al. 2002; Niosi, 2002) A cikk a magyar nemzeti innovációs rendszer (NIR) szereplői közötti lehetséges együttműködési formák közül a vállalatok és a közfinanszírozású kutatóhelyek kutatás-fejlesztési és innovációs (KFI) együttműködését elemzi. Először különböző szemszögekből, statisztikai adatokra támaszkodva jellemzi ezeket a kapcsolatokat, majd vállalati interjúk alapján vizsgálja az együttműködések indítékait és eltérő típusait. Ezekre az eredményekre támaszkodva szakpolitikai ajánlások zárják az elemzést.

A nemzeti innovációs rendszer szereplôi és KFI együttmûködésük: statisztikai elemzés A K+F tevékenységet folytató szervezetek száma megduplázódott Magyarországon 1995–2009 között: 1442-ről 2898-ra nőtt.(2) 2004-ig különösen a felsőoktatási kutatóhelyek száma emelkedett gyorsan, újabban viszont a vállalkozási K+F egységeké. A legtöbb kutatóhely azonban még 2009ben is a felsőoktatásban működött (1394), és közel ugyanennyi a vállalkozások tulajdonában (1307). A vállalkozások súlyának növekedését jelzi a kutatók foglalkoztatási szerkezetének átalakulása is: 2006-tól a vállalkozások foglalkoztatták a legtöbb kutatót (teljes munkaidőre átszámítva [FTE]). A szektor részesedése a 2005-ös 31,5%-ról 2006-ban 35,6%-ra nőtt, majd 2009-ben már 44,7%-ra emelkedett. A legnagyobb foglalkoztató 2005-ben még a felsőoktatás volt (37,2%), de azóta csökken (1) A cikk a magyar innovációs rendszert különböző szempontok alapján vizsgáló elemzésekre támaszkodik: „Ágazati innovációs és termelési rendszerek: A járműipar, az elektronika és a távközlési berendezésgyártás esete.” (OTKA, T 046880 KGJ) és Micro-Dyn (EU 6. KTF Keretprogram; http://www.micro-dyn.eu). A kézirat első változatához hasznos megjegyzéseket fűzött Garai Orsolya és Szunyogh Zsuzsanna. (2) Az adatok forrása a KSH és az Eurostat.

FEMU_2010-4.indd 57

2011.06.17. 14:33:07

58

FÓKUSZBAN a részaránya, és 2009-ben már csak 30,7%-ot ért el. Az államháztartási K+F szektor(3) súlya a 2005ös 31,2%-ról 2009-ben 24,6%-ra csökkent. Évtizedek óta a vállalkozások K+F ráfordításai (BERD) a legmagasabbak, a második helyen az államháztartási K+F intézetek állnak (GOVERD), a harmadikon pedig a felsőoktatási kutatóhelyek (HERD). A vállalkozások K+F ráfordításai 2007 óta meghaladják a másik két szektor összesített adatát is, és 2009-ben már a teljes K+F ráfordítás (GERD) 57,2%-át tették ki. Ez az arány azonban elmarad az EU27 átlagától (62,1%). A NIR szereplői között többféle kapcsolat alakulhat ki: a vállalkozások K+F megbízásokat adhatnak a másik két szektornak, ötleteket kaphatnak a KFI tevékenységükhöz a felsőoktatási és államháztartási szektorban működő kutatóhelyektől, és innovációs feladatok megoldása érdekében együtt is működhetnek azokkal.(4) A fejezet további részei ezeket a kapcsolatokat tekintik át, nemzetközi összehasonlításban.(5)

A vállalati források súlya a K+F tevékenységek finanszírozásában A magyar vállalkozások a K+F tevékenységüket döntő mértékben a saját forrásaikból finanszírozzák: 2008-ban 79,8% volt ez az arány, megközelítve az EU27 átlagát (82,0%), de 2009-ben 71,0%-ra csökkent. Az üzleti források jelentős részét – 2009-ben 87,5%-ot – a „kerítésen belül”, azaz a vállalkozási szektorban költik el. Azt is érdemes kiemelni, hogy a vállalkozások nem elhanyagolható mértékben járulnak hozzá a felsőoktatási, valamint az államháztartási kutatóhelyeken végzett K+F tevékenység költségeihez. Sőt, a pénzügyi adatok tanúsága szerint az elmúlt években szorosabbá vált a három szektor közötti együttműködés Magyarországon.

(3) Az államháztartási K+F szektor az Eurostat és az OECD-statisztikákban kormányzati szektor (government sector), a KSH kiadványaiban pedig „kutató-fejlesztő intézet és egyéb kutatóhely” megnevezéssel szerepel. Ebben a szektorban az MTA kutatóintézetei a legfontosabb szereplők. Az „egyéb kutatóhelyek” – többek között múzeumok, könyvtárak, levéltárak, kórházak – nem kizárólagos alapfeladatként végeznek K+F tevékenységet. (A három szektor pontos definícióját lásd például a KSH „Kutatás és fejlesztés” c. kiadványainak módszertani mellékletében.) (4) A magyar NIR, illetve egyes elemeinek részletesebb elemzéséhez lásd többek között: Borsi és Udvardi, 2009; Havas, 2004, 2006, 2007, 2009; Havas és Nyiri (szerk.) 2007; INNO-Policy TrendChart 2008, 2009; Karsai, 2007, 2009; Mosoniné és Szunyogh, 2008; OECD 2008. A vállalatok és az egyetemek közötti együttműködést vizsgálja Inzelt, 2004, 2010, valamint Inzelt et al. 2009. (5) Inzelt, 2004 és 2010 ismerteti a gazdag külföldi szakirodalom néhány fontos megállapítását. Egy alapos irodalmi összefoglalás kötetnyi terjedelmű lenne, ezért a részletek iránt érdeklődő olvasók számára itt csak megemlíteni lehet néhány tanulmányt a szerteágazó kínálatból: Agrawal és Cockburn, 2002; Cowan, 2005; D’Este és Patel, 2007; Etzkowitz és Leydesdorff, 2000; Feller et al. 2002; Freeman, 1991, 1995; Howels és Nedeva, 2003; Laursen és Salter, 2004; Lester, 2005; Lundvall (szerk.) 1992; Mazzoleni és Nelson, 2007; Mansfield és Lee, 1996; Nelson (szerk.) 1993; Meyer-Kramer és Schmoch, 1998; Mora-Valentin et al. 2004; OECD 2001, 2002; Pavitt, 1999; Rosenberg és Nelson, 1994; Schartinger et al. 2002; Smith, 2002.

FEMU_2010-4.indd 58

2011.06.17. 14:33:08

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

59

1. ábra. A magyar felsőoktatási kutatóhelyek kutatás-fejlesztési ráfordításának pénzügyi forrásai, 2000–2009 (milliárd Ft) 70 60 Külföldi források

50 40

Egyéb hazai források

30

Állami költségvetés

20

Vállalkozások

10 0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009

Forrás: A KSH adatai alapján a szerzô által készített ábra

Míg 2000–2001-ben a felsőoktatási K+F ráfordítások 4–5%-a származott a vállalkozásoktól, ez az arány 2002–2006-ban 11–13%-ra ugrott, majd ezután is évről-évre emelkedett, és 2009-ben már 15,5% volt. (1. ábra) Ez számottevően magasabb, mint az EU27 átlaga (2008-ban 6,8%). A vállalkozások és az államháztartási K+F intézetek közötti pénzügyi kapcsolatok intenzitása többször, lényeges mértékben változott a vizsgált időszakban. A vállalkozásoktól származó források aránya 11–13% volt 2000–2001-ben, ennek a felére csökkent 2002–2004-ben, majd ismét 10% fölé emelkedett 2005-ben. 2006-ban 14,3%-ra ugrott, majd 2007–2009-ben 12,4–13,3% között hullámzott (2009-ben 12,6% volt) (2. ábra). Ez a gyakori és nem elhanyagolható arányú változás arra utal, hogy az állami ösztönző eszközök mellett további tényezők is jelentős mértékben befolyásolhatják az innovációs folyamatokat, azon belül a szereplők közötti együttműködést. 2. ábra. A magyar államháztartási kutatóintézetek kutatás-fejlesztési ráfordításának pénzügyi forrásai, 2000–2009 (milliárd Ft) 70 60 Külföldi források

50 40

Egyéb hazai források

30

Állami költségvetés

20

Vállalkozások

10 0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009

Forrás: A KSH adatai alapján a szerzô által készített ábra

FEMU_2010-4.indd 59

2011.06.17. 14:33:08

60

FÓKUSZBAN Ez a magyar adat is meghaladja az EU27 átlagát (2008-ban 8,2%). A magas magyar arány feltehetően azzal magyarázható, hogy abszolút értékben a K+F ráfordítások meglehetősen alacsonyak mind a két esetben: a HERD 43,1–62,6 Mrd Ft, a GOVERD pedig 53,6–62,3 Mrd Ft között mozgott 2002– 2009-ben. Így néhány cég nemzetközi összehasonlításban nem túl nagy összegű K+F megbízása is már a vállalkozási források magas arányához vezet(het) a HERD-en, illetve a GOVERD-en belül.

Az innováció legfontosabb információforrásai A NIR szereplői közötti kapcsolat minőségét jelzi az is, hogy a vállalkozások mit tekintenek az innováció legfontosabb információforrásának. A magyar innovatív vállalkozások messze a legnagyobb arányban a vállalatcsoporton belüli információkat tekintik a legfontosabbnak (2006–2008ban 50%-uk), és a velük kapcsolatban álló más vállalkozásokat is magas arányban említik (vevők: 39%, beszállítók: 26%, versenytársak: 21%). Az államháztartási kutatóintézetek jelentősége eltörpül a többi forráséhoz képest, a felsőoktatási kutatóhelyek pedig csak a 2004–2006-os időszakban váltak fontosabbá, mint a szakirodalom és a szakmai szövetségek(6). (1. táblázat) 1. táblázat. Az innovációs tevékenységek információforrásainak megítélése: a „nagyon fontos” válaszok aránya (100 = minden innovatív vállalkozás) Információforrás

1999–2001

A vállalkozáson belül

64,0

A vállalatcsoporton belüli más vállalkozások

5,6

2002–2004

2004–2006

2006–2008

41,7

40,5

50,3

Vevôk

72,0

28,2

33,9

39,0

Beszállítók

33,2

23,4

21,5

26,3

Versenytársak, más vállalkozások az ágazatban

47,5

17,7

19,8

20.9

Tanácsadók, magántulajdonú K+F szervezetek

–

6,5

9,3

15,0

12,6

13,1

12,7

4,7

7,6

10,2 8,1

Konferenciák, kiállítások, vásárok Felsôoktatási kutatóhelyek Szakirodalom Szakmai szövetségek Államháztartási kutatóintézetek

32,4

a

6,3 25,9b

9,9

7,4

–

5,5

4,2

6,1

8,6

1,2

2,4

4,2 Forrás: Eurostat

a A táblázat első oszlopában megnevezett információforrás, azaz „Konferenciák, kiállítások, vásárok” a 2002–2004-es időszaktól érvényes. Az 1999–2001-es kérdőívben „kiállítások, vásárok” szerepelt ebben a sorban. b A táblázat első oszlopában megnevezett információforrás, azaz „Szakirodalom” a 2002–2004-es időszaktól érvényes. Az 1999–2001-es kérdőívben „Szakmai konferenciák, találkozók és folyóiratok” szerepelt ebben a sorban.

(6) Az 1. táblázat a 2006–2008-as „helyezések” szerint rendezve sorolja fel az egyes információforrásokat. Az 1999–2001es időszak adatai jelentősen eltérnek a következő három felmérés során adott válaszoktól, amit nehéz lenne kézenfekvő okokkal magyarázni. A teljesség kedvéért azonban ezek az adatok is szerepelnek a táblázatban, már csak azért is, mert az abszolút számokban meglévő nagy különbségek ellenére a vizsgált időszakokban csak kis elmozdulások voltak az egyes források egymáshoz viszonyított jelentőségében.

FEMU_2010-4.indd 60

2011.06.17. 14:33:09

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

61

A 2006–2008-as innovációs felvétel elérhető adatai alapján nemzetközi összehasonlításban is hasonló kép rajzolódik ki: az innovatív vállalkozások minden országban a vállalatcsoporton belüli információkat tekintik a legfontosabbnak, és a velük kapcsolatban álló más vállalkozásokat is magas arányban említik. Éppen ezért – és a jobb áttekinthetőség érdekében – a 3. ábra csak az innovációs tevékenységek üzleti információforrásainak megítélését tünteti fel. A 4. ábra foglalja össze, hogy az egyes országokban hogyan értékelik az innovációs tevékenységek – kis leegyszerűsítéssel – tudományosnak tekinthető információforrásait. Ezeket szembetűnően kevesebb innovatív vállalkozás tekinti „nagyon fontosnak”. A legtöbb országban a konferenciákat, kiállításokat és vásárokat említik ebben a csoportban az első helyen, a szakirodalmat a második – néhány kivételes esetben az első – helyen, s csak ezeket követik a felsőoktatási kutatóhelyek és az államháztartási kutatóintézetek. Ettől eltérően a magyar felsőoktatási kutatóhelyek a második helyre kerültek, lényegesen magasabb értékkel, mint az egyetlen másik kivételt jelentő finn egyetemek, főiskolák. Tehát a magyar felsőoktatási kutatóhelyek megítélése a legjobb az EU-ban.(7) 3. ábra. Az innovációs tevékenységek üzleti információforrásainak megítélése: a „nagyon fontos” válaszok aránya, 2006–2008 (100 = minden innovatív vállalkozás) 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% CY

LU

FI

SI

FR

DE

BE

Vállalatcsop.

MT

HU 7FWåL

PL

ES

RO

#FT[»MMÇUÍL

NL

IT

SK

7FSTFOZU»STBL

CZ

HR

LV

EE

PT

LT

BG

5BO»DTBEÍL

Forrás: Eurostat adatok alapján a szerzô által készített ábra Az országokat az Eurostat által használt kódok jelölik.

(7) Az Eurostat által koordinált innovációs felmérésben az EU-tagországok mellett Horvátország és Norvégia is részt vett.

FEMU_2010-4.indd 61

2011.06.17. 14:33:09

62

FÓKUSZBAN 4. ábra. Az innovációs tevékenységek „tudományos” információforrásainak megítélése: a „nagyon fontos” válaszok aránya, 2006–2008 (100 = minden innovatív vállalkozás) 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% CY

LU

LV

MT

SI

PL

RO

DE

Konf. kiállítás

HR

HU

BE

SK

Szakirodalom

CZ

PT

BG

Szakmai szöv.

IT HE

LT

FI

FR

EE

NL

ES

PRO

Forrás: Eurostat adatok alapján a szerzô által készített ábra Az országokat az Eurostat által használt kódok jelölik. HE= felsôoktatási kutatóhelyek PRO= államháztartási kutatóhelyek

Az innovációs együttmûködések gyakorisága és hasznossága vállalati szemszögbôl Magyarországon az innovatív vállalkozások a beszállítóikkal működnek együtt a legnagyobb arányban (2006–2008-ban a 27,5%-uk). A 2000-es évek elején még majdnem ilyen arányban említették a vevőket is. Azóta a vevők szerepe csökkent, s felzárkóztak melléjük a felsőoktatási kutatóhelyek, valamint a tanácsadók és magántulajdonú K+F szervezetek (rendre 18,6%; 18,7% és 16,6%). Az  említés gyakorisága alapján a következő csoportba tartoznak a versenytársak és a vállalatcsoporton belüli más vállalkozások (13,1%; 11,8%), majd leszakadva az államháztartási kutatóhelyek (6,5%). (2. táblázat) 2. táblázat. A magyar innovatív vállalkozások együttműködésének gyakorisága a partnerek típusa szerint (100 = minden innovatív vállalkozás) Az együttmûködésben résztvevô partner

1999–2001

2002–2004

2004–2006

2006–2008

A vállalatcsoporton belüli más vállalkozás

5,1

10,1

8,3

11,8

Beszállítók (berendezések, anyagok, alkatrészek, szoftver)

26,8

26,2

25,5

27,5

Vevôk

24,8

19,6

16,2

18,6

Versenytársak (az ágazatban mûködô más vállalkozások)

10,9

13,6

12,1

13,1

Tanácsadók*

14,6

12,6

15,3

16,6

Magántulajdonú K+F szervezetek

13,7

Felsôoktatási kutatóhelyek

21,6

13,7

18,0

18,7

Államháztartási kutatóintézetek

8,6

4,9

6,1

6,5

Forrás: 1999–2001: KSH, azután Eurostat

* A tanácsadók és a magántulajdonú K+F egységek részvételével végzett együttműködést 2002 óta összevontan vizsgálták a CIS-kérdőívek.

FEMU_2010-4.indd 62

2011.06.17. 14:33:10

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

63

A 3. táblázat öt új tagországgal (Csehország, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia), két korábban csatlakozott ún. kohéziós országgal (Írország és Portugália), valamint az EU egyik leggazdagabb tagországával (Ausztria) együtt mutatja a magyar adatokat. A fejlettebb Szlovéniában több innovatív vállalkozás jelzett valamilyen együttműködést mint Magyarországon, és meglepő módon az osztrák adat kis mértékben ugyan, de még a lengyeltől is elmarad: rendre 48,0%; 41,3%; 39,3% és 38,8%. A magyar vállalkozások és a felsőoktatási kutatóhelyek közötti együttműködés gyakorisága nem éri el a szlovén és osztrák értékeket, viszont meghaladja a cseh, szlovák, lengyel, ír, portugál és román gyakoriságot. Az államháztartási kutatóhelyekkel folytatott együttműködés gyakorisága más képet mutat: a többi országot messze megelőzve Szlovénia vezeti a sort (16,9%), Lengyelország és Szlovákia következik 9% körüli értékkel, Magyarországon, Csehországban, Portugáliában és Írországban 5,6–6,5% közötti a gyakoriság, míg Románia 3%-kal zárja sort.

Ausztria

Csehország

Írország

Lengyelország

Magyarország

Portugália

Románia

Szlovákia

Szlovénia

3. táblázat. Az innovatív vállalkozások együttműködésének gyakorisága kilenc EU tagországban, 2006–2008 (100 = minden innovatív vállalkozás)

A vállalatcsoporton belüli más vállalkozás

17,0

13,0

11,6

9,4

11,8

7,4

4,6

12,7

20,2

Beszállítók (berendezések, anyagok, alkatrészek, szoftver)

21,9

24,3

14,6

31,3

27,5

21,9

10,5

27,8

41,0

Vevôk

16,2

19,4

13,3

20,4

18,6

18,6

8,2

22,0

35,9

Versenytársak (az ágazatban mûködô más vállalkozások)

9,2

11,7

5,5

11,7

13,1

9,4

4,8

14,7

24,4

Tanácsadók, magántulajdonú K+F szervezetek

14,6

13,4

9,4

10,8

16,6

11,0

4,4

14,6

24,2

Felsôoktatási kutatóhelyek

19,6

13,0

9,2

10,7

18,7

8,9

5,1

12,5

23,1

Államháztartási kutatóintézetek

7,3

6,2

5,6

9,1

6,5

5,7

3,0

8,6

16,9

38,8

32,9

24,1

39,3

41,3

28,4

13,8

32,2

48,0

Az együttmûködésben részt vevô partner

Együttmûködések összesen

Forrás: Eurostat

Az együttműködés ténye mellett fontos információ, hogy a vállalkozások kit tekintenek a leghasznosabb partnernek. Magyarországon a legnagyobb arányban a beszállítókat tartják annak, majd a vállalatcsoporton belüli más vállalkozások és a felsőoktatási kutatóhelyek következnek (12,7%; 7,5–7,5%). Számos EU-tagországban a beszállítók, a vevők és a vállalatcsoporton belüli más vállalkozások számítanak a leghasznosabb partnernek. (5. ábra)

FEMU_2010-4.indd 63

2011.06.17. 14:33:10

64

FÓKUSZBAN 5. ábra. Az innovációs együttműködés során leghasznosabbnak tartott partnerek, 2006–2008 (innovatív vállalkozások = 100) CY PL HR SI NL BE LT SL EE HU SE FR AT CR PT NO BG LU IT ES MT RO DE LV 0%

5%

10%

15%

20%

25%

30%

7»MM
DTPQ









#FT[»MMÇUÍL










7FWåL










7FSTFOZU»STBL


















5BO»DTBEÍL
NBH»O
, '
T[FSWF[FUFL











)&












130T

Forrás: Eurostat adatok alapján a szerzô által készített ábra Az országokat az Eurostat által használt kódok jelölik. HE = felsôoktatási kutatóhelyek. PROs = államháztartási kutatóhelyek

FEMU_2010-4.indd 64

2011.06.17. 14:33:10

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

65

A 2006–2008-as innovációs felvétel elérhető adatai szerint az innovatív vállalkozások és a felsőoktatási kutatóhelyek közötti együttműködés gyakorisága alapján Magyarország az ötödik helyen áll, és a magyar felsőoktatási kutatóhelyek megítélése ebben az összehasonlításban is a legjobb az EU-ban(8). (6. ábra) 6. ábra. Az innovatív vállalkozások és a felsőoktatási kutatóhelyek együttműködésének gyakorisága és megítélése, 2006–2008 (innovatív vállalkozások = 100) FI SI AT BE HU DK HR SE NL CZ LT NO SK FR LU DE PL LV IE PT EE CY ES IT RO BG MT

0%

5%

10%

van HE partner

15%

20%

25%

30%

HE a leghasznosabb partner Forrás: Eurostat adatok alapján a szerzô által készített ábra Az országokat az Eurostat által használt kódok jelölik. HE = felsôoktatási kutatóhelyek

(8) Az Eurostat által koordinált innovációs felmérésben az EU-tagországok mellett Horvátország és Norvégia is részt vett.

FEMU_2010-4.indd 65

2011.06.17. 14:33:11

66

FÓKUSZBAN Az államháztartási kutatóintézetekre is elvégezve ugyanezt az összehasonlítást, az együttműködés gyakorisága alapján Magyarország a 16. helyre kerül, és a magyar államháztartási kutatóintézeteket mindössze az innovatív vállalkozások 0,8%-a tekintette a leghasznosabb partnernek. Összesen 18 országban volt ez az arány 1% körül, vagy az alatt. A legmagasabb értéket (4,1%) Norvégiában mérték. (7. ábra) 7. ábra. Az innovatív vállalkozások és az államháztartási kutatóhelyek együttműködésének gyakorisága és megítélése, 2006–2008 (innovatív vállalkozások = 100) FI SI DK NO BE LU HR NL LT PL SK FR SE AT LV HU ES CZ PT IE DE BG CY EE RO IT MT

0%

5% van PRO partner

10%

15%

20%

25%

PRO a leghasznosabb partner Forrás: Eurostat adatok alapján a szerzô által készített ábra Az országokat az Eurostat által használt kódok jelölik. PRO = államháztartási kutatóhelyek

FEMU_2010-4.indd 66

2011.06.17. 14:33:12

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

67

A KFI együttmûködések mozgatórugói alulnézetbôl Az elmúlt 10 évben számos pályázat ösztönözte a vállalkozások és a felsőoktatási, valamint az államháztartási kutatóhelyek közötti KFI együttműködést.(9) Feltehetően ezeknek is köszönhető, hogy az évtized elejéhez képest az innovatív vállalkozások nagyobb hányada számolt be ilyen típusú együttműködésekről. (2. táblázat). Az utóbbi években egyre több egyetem működik szorosan együtt vállalkozásokkal (például közösen határozzák meg a PhD-képzések programját, a diákok a vállalkozások által megjelölt problémák közül is választhatnak kutatási témát). Ebben feltehetően szerepe volt a kooperációt ösztönző pályázatoknak is. Azonban az egyetemi kutatók és a vállalkozások céljai még most is jelentősen eltérnek, és a kutatók gyakran a szükségesnél kisebb mértékben veszik figyelembe a vállalkozások igényeit. Ennek következtében általában a kívánatosnál gyengébb az egyetemek és a vállalkozások közötti együttműködés. (Arnold et al., 2007) A GKM helyzetértékelése is súlyos gondokra hívja fel a figyelmet: „A kutatói és a gazdasági szféra között nem megfelelő a tudásáramlás. A gazdasági szempontok nem jelennek meg a közfinanszírozású kutatóhelyek menedzsmentmunkájában, a kutatási témák kiválasztásában és a kutatók értékelésében sem. A dinamikus fejlődést esetenként merev, tekintélyelvű struktúrák korlátozzák, a költségvetési kutatóhelyek nagy része reformra szorul. Alig van szakembercsere a költségvetési kutatóhelyek és a vállalatok között […].” (GKM 2008, 34) A cikket megalapozó kutatás során készített interjúk is megerősítették, hogy jelentős eltérés van az egyetemek, kutatóintézetek és a vállalatok KFI tevékenységét meghatározó célok és érdekek között. Röviden: a vállalatok sokféle KFI tevékenységben érdekeltek – a napi műszaki problémák megoldásától a hosszú távú célokat szolgáló, stratégiai jellegű, magas szintű tudományos-technikai tudás létrehozását, sőt új elméleti eredmények elérését követelő projektekig –, de ezeknek előbbutóbb mind mérhető üzleti eredményhez kell vezetniük (javuló termelékenység, nagyobb piaci részesedés, új piacok meghódítása vagy létrehozása, magasabb haszon stb.). A projekteket rendszeresen értékelik, s amikor úgy látják, hogy a kitűzött cél elérése nem valószínű, az adott projektet alaposan átalakítják (résztvevők köre, kutatási módszerek, költségvetés stb.), vagy leállítják. A szigorú, szoros ellenőrzés (határidők, költségkeretek betartása) tehát mindennapos gyakorlat, s alapvető követelmény az elért eredmények – különösen az üzletileg érzékeny információk – titkosságának védelme is. Ezzel szemben a közfi nanszírozású kutatóhelyeken dolgozók egyik legfontosabb célja az eredmények minél gyorsabb, minél szélesebb körű publikálása: a szakmai becsvágyukon túl erre kényszeríti őket a teljesítményük értékelési rendszere is. Ebben a világban hagyományosan lazábbak voltak a határidőkkel kapcsolatos követelmények, de újabban ez változik. A potenciális partnerek eltérő érdekeltsége, az első látásra kibékíthetetlen, strukturális okokból fakadó ellentétek tehát komoly akadályokat gördítenek az egyetemek, kutatóintézetek és a vállalatok együttműködése elé. Ezek azonban nem magyar sajátosságok, más országokban is hasonló különbségek érvényesülnek, mégis intenzívebb és eredményesebb az együttműködés, különösen az államháztartási kutatóintézetekkel. (6., 7. ábra) Az interjúk alapján a vállalatok és az egyetemek, kutatóintézetek közötti együttműködés három lényegesen eltérő típusát lehet megkülönböztetni, de természetesen más fajta kooperáció is létezhet, illetve ennél részletesebb osztályozás is lehetséges. Az alábbi osztályozás két fő szempontot vesz figyelembe: van-e tulajdonosi kapcsolat a partnerek között, illetve mi a KFI együttműködés célja. (9) Ezeket a pályázatokat részletesebben ismerteti pl. Havas és Nyiri (szerk.) 2007 és az ERAWATCH szakpolitikai adatbázisa: http://cordis.europa.eu/erawatch/

FEMU_2010-4.indd 67

2011.06.17. 14:33:13

68

FÓKUSZBAN

K+F intenzív spin-off cégek és az alapító egyetem/kutatóintézet együttmûködése A K+F (vagy K+F intenzív termelő és szolgáltató) tevékenységek végzésére létrehozott spin-off cégek és az ezeket alapító egyetem(ek)/kutatóintézet(ek) között magától értetődően szoros az együttműködés, különösen akkor, ha a spin-off cég vezető kutatói folytatják a korábbi tevékenységüket (pl. rész-munkaidőben) az alapító szervezetnél. A személyes kapcsolatok ellenére ezekben az esetekben is lehetnek súrlódások, ha az alapító szervezetek nem eléggé rugalmasak, nem képesek eléggé figyelembe venni a spin-off cég üzleti érdekeit, nem tudják összehangolni az egyetemi-akadémiai és az üzleti világ eltérő érdekeit, viselkedési szabályait. A közösen végzett KFI tevékenység célját és jellegét a spin-off cég üzleti lehetőségei határozzák meg.

Együttmûködés egyszerûbb mûszaki-technikai problémák megoldása érdekében A vállalatok többsége – beleértve a nagyon egyszerű gyártási eljárásokat alkalmazó cégeket is – gyakran szembe találja magát műszaki-technikai problémákkal (más alapanyagot vagy részegységet használnak a termék módosítása vagy a beszerzési forrás megváltoztatása miatt, a megrendelők nyomására csökkenteni kell a költségeket, javítani kell a gyártási folyamatok megbízhatóságát vagy egy termék műszaki színvonalát, ezek miatt korszerűbb gépet kell beilleszteni a meglévő gyártási rendbe stb.). A nagyvállalatok általában a belső erőforrásaikra támaszkodva megoldják ezeket a feladatokat. A kis és közepes méretű cégek azonban többnyire külső segítséget keresnek ilyen esetekben, legtöbbször a közelükben működő egyetemekhez, főiskolákhoz fordulnak – különösen akkor, ha találnak olyan pályázati lehetőséget, ami az egyébként is elvégzendő feladat költségeit részben fedezi.

Együttmûködés hosszabb távú, stratégiai jelentôségû K+F feladatok elvégzése érdekében A KFI intenzív tevékenységet folytató vállalatok számára stratégiai jelentőségű feladat az ígéretes, de még kiforratlan tudományos-technikai lehetőségek alaposabb megismerése, vagy áttörést hozó új lehetőségek teremtése. Ezekben az esetekben jelentős szakmai előnyöket hozhat az élenjáró ismeretekkel, a szükséges kutatói képességekkel rendelkező, a tudományos hálózatokba beágyazott egyetemekkel, kutatóintézetekkel kialakított együttműködés. A tudás és a feladatok megosztása révén csökkenthető a tudományos-műszaki kockázat és a kutatás költsége is. Ráadásul ezt a fajta együttműködést hazai és európai uniós pályázatok is ösztönzik. A hosszú távra szóló KFI kapcsolat gyakran együtt jár a felsőoktatás támogatásával (pl. laborok felszerelése révén), PhD-ösztöndíjak felkínálásával, de legalábbis kutatási témák felajánlásával a PhD-disszertációkhoz. A vállalatok számára mindez azért előnyös, mert így az egyetemről kikerülő diplomások már diákként megismerik azokat a módszereket, amelyeket a vállalathoz kerülve használniuk kell majd, illetve a vállalat által felajánlott témákon dolgozó PhD-hallgatókat munka közben is megismerhetik, így megalapozottabban – nemcsak interjúkra, írott dokumentumokra támaszkodva – dönthetnek arról, hogy alkalmazzák-e őket. Ezzel megtakaríthatják a keresésre és betanításra fordítandó idő és energia egy részét. Ez a fajta együttműködés leginkább nagyvállalatokra jellemző, de természetesen vannak olyan kis- és közepes méretű vállalkozások is, amelyek üzleti stratégiája ezt szükségessé teszi. Az osztályozást még finomítani kell és lehet. Attól függően, hogy egy elemzés milyen kérdésekre keres választ, többek között a következő szempontok alapján lehet az eltérő típusokat meghatározni: az együttműködés célja, szervezeti keretei és időtartama; a résztvevők köre (pl. hazai és külföldi

FEMU_2010-4.indd 68

2011.06.17. 14:33:13

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

69

egyetemek, kutatóintézetek), valamint a résztvevők fontosabb jellemzői (pl. a vállalatok mérete, tulajdonosi köre). Annyit azonban már a jelenlegi, korlátozott körre kiterjedő – csak négy ágazatot vizsgáló, viszonylag kevés interjúra támaszkodó – kutatás alapján is meg lehet állapítani, hogy jelentősen eltérő típusai vannak a vállalatok és az egyetemek, kutatóintézetek közötti együttműködésnek, amit a támogató szakpolitikai intézkedések tervezésekor is figyelembe kellene venni. Ez azonban még nem jellemző Magyarországon.(10)

Következtetések, ajánlások A szakirodalomban általánosan elfogadott megállapítás szerint eredményes innovációs folyamatokhoz mindig többfajta tudás együttes alkalmazására van szükség, s ez a tudás gyakran több szervezet között oszlik meg. A NIR szereplői közötti együttműködés intenzitása és minősége tehát kulcsfontosságú. A cikk ebből az állításból kiindulva mutatta be a magyar NIR szereplői közötti pénzügyi kapcsolatokat, valamint a vállalatok által hasznosnak ítélt információforrásokat és az innovációs együttműködésben részt vevő partnerek vállalati értékelését. A statisztikai elemzést vállalati interjúk tanulságai egészítették ki. Több intézkedés is támogatta a vállalatok és az egyetemek, kutatóintézetek együttműködését Magyarországon. Az elmúlt években ezek közül egyet, a „Kooperációs Kutató Központ” (KKK) pályázatot értékelték külső szakértők. Összefoglaló megállapításuk szerint a KKK pályázat pozitív hatást gyakorolt a részt vevő vállalkozások innovációs tevékenységére, a PhD-képzésre, az egyetemeken, főiskolákon folyó oktatási és képzési tevékenység fejlesztésére, valamint spin-off cégek alapítására. (Netwin Kft és Laser Consult Kft 2005) A támogatás révén 19 KKK alakult, de további 19 központ jött létre egy másik pályázat eredményeként, amelynek hasonló céljai voltak („Pázmány Péter” Program – Regionális Egyetemi Tudásközpontok). A kooperációs kutatóközpontok és a regionális egyetemi tudásközpontok párhuzamosan működnek, feladataik és a megcélzott technológiai vagy tudományos területek alapján semmilyen különbségtétel nem történt közöttük. Az Állami Számvevőszék is megállapította, hogy az egyes támogatási programok céljai között jelentős átfedések vannak. (ÁSz 2008, 44) A pályázati kiírások másik hiányossága, hogy nem vették figyelembe az együttműködések sokszínűségét: a különböző szereplők eltérő célok elérése érdekében, más-más jogi, szervezeti formák között és időtartamra kezdenek együttműködni. Ezért szükséges az állami támogatási formák újragondolása, az eltérő típusú szereplők igényeihez, céljaihoz igazított pályázatok bevezetése. A vállalatok és az egyetemek, kutatóintézetek együttműködésének hatásosabb ösztönzéséhez át kell alakítani a közfinanszírozású kutatóhelyeken dolgozók értékelési rendszerét is: a publikációk és az idézettség mellett el kell ismerni a gyakorlati eredmények létrehozásához, az innovációs folyamatok sikeréhez nyújtott hozzájárulást is. Ez különösen érzékeny pont, hiszen egyrészt évszázados hagyományokat kell felülvizsgálni, másrészt az egyetemi autonómia megsértése nélkül kell az új értékelési rendszer alapelveit az érintettekkel közösen kidolgozni, majd bevezetni. A közfinanszírozású kutatóhelyeken dolgozókat nemcsak kiváló kutatókká kell képezni, hanem a projektek kiválasztásában, majd vezetésében résztvevőket fel kell vértezni a kölcsönösen előnyös

(10) Külön vizsgálatot igényelne annak megállapítása, hogy vannak-e olyan országok, amelyekben ilyen módon tervezik a szakpolitikai intézkedéseket, és ha igen, akkor ez minek köszönhető, illetve milyen elemzésekre támaszkodnak a célok és eszközök meghatározása során.

FEMU_2010-4.indd 69

2011.06.17. 14:33:13

70

FÓKUSZBAN együttműködéshez szükséges általános jogi, vezetési, iparjogvédelmi, hálózatépítési stb. ismeretekkel is. Ezeknek az ismereteknek a terjesztését érdemes lenne állami eszközökkel is támogatni. Az együttműködések gördülékenyebbé tételét szolgálná, ha sikerülne az egyetemek és kutatóintézetek döntéshozatali módszereit az üzleti világban ismert és elfogadott normákhoz közelíteni – de természetesen a fontos értékek és érdekek feladása nélkül, a tudományos kutatás autonómiájának tiszteletben tartásával. Szükséges lehet az értékek és a jogi szabályozás egyes részeinek az újragondolása is, ami szintén kizárólag az érintettek bevonásával képzelhető el.

Irodalom •

Agrawal, A., – Cockburn, I. M. (2002): University Research, Industrial R&D, and the Anchor Tenant Hypothesis. NBER Working Paper Series, 9212, http://www.nber.org/papers/w9212

•

Arnold, E., – Busch, N., – Fayl, G., – Guy, K. (2007): Programme Monitoring at NKTH: Principles and a Pilot Exercise, http://www.nkth.gov.hu/main.php?folderID=507&articleID=5 420&ctag=articlelist&iid=1

•

ÁSz (2008): Jelentés a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap működésének ellenőrzéséről. Állami Számvevőszék, http://www.asz.hu/ASZ/jeltar.nsf/0/01DF2F521B764B1EC125746C0044 740A/$FILE/0809J000.PDF

•

Borsi B., – Udvardi A. (2009): Innovációpolitika hogyan? Kis- és középvállalati tükör 2007-ben. Külgazdaság, LIII, 68–100.

•

Cowan, R. (2005): Universities and the Knowledge Economy, MERIT-Infonomics Research Memorandum series, 2005-027

•

D’Este, P., – Patel, P. (2007): University–industry linkages in the UK: What are the factors underlying the variety of interactions with industry?, Research Policy, 36, 1295–1313.

•

Etzkowitz, H., – Leydesdorff, L. [2000]: The Dynamics of Innovation: From National Systems and ’Mode 2’ to A Triple Helix of University-Industry-Government Relations, Research Policy, 29, 109–123.

•

Fagerberg, J., – Mowery, D. C., – Nelson, R. R. (szerk.) (2005): The Oxford Handbook of Innovation, Oxford, Oxford University Press

•

Feller, I., – Ailes, C. P., – Roessner J. D. (2002): Impacts of research universities on technological innovation in industry: evidence from engineering research centers, Research Policy, 31, 457–474.

•

Freeman, C. (1991): Networks of innovators, a synthesis of research issues, Research Policy, 20, 499–514.

•

Freeman, C. (1995): The ‘National System of Innovation’ in historical perspective, Cambridge Journal of Economics, 19, 5–24

•

GKM (2008): A kis- és középvállalkozások fejlesztésének stratégiája (2007–13), http://nfgm.gov. hu/feladataink/kkv/vallpol/helyzetelemzes

•

Havas A. (2004): A nemzeti innovációs rendszer erősítése: Elméleti keret, nemzetközi összehasonlítás és gazdaságpolitikai javaslatok, kutatási jelentés a MeH részére, Budapest, MTA KTI

FEMU_2010-4.indd 70

2011.06.17. 14:33:13

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY •

Havas A. (2006): A nemzeti innovációs rendszer lehetséges fejlődési útjai. In: Tamás Pál (szerk.): A tudásalapú társadalom kialakulása Magyarországon (184–223. o.), Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó

•

Havas A. (2007): A vállalati K+F és innovációs tevékenységek ösztönzésének lehetőségei Magyarországon. Budapest, Tudomány- és Technológiapolitikai, Versenyképességi Tanácsadó Testület

•

Havas A. (2009): Magyar paradoxon? A gyenge innovációs teljesítmény lehetséges okai. Külgazdaság, LIII, 74–112.

•

Havas A., – Nyiri L. (szerk.) (2007): A magyar nemzeti innovációs rendszer, háttértanulmány az OECD 2007/2008. évi innovációs országjelentése számára, http://www.nih.gov.hu/ oecd-innovacios

•

Howels, J., – Nedeva, M. (2003): The international dimension to industry-academic links, International Journal of Technology Management, 25, 5–17

•

INNO-Policy TrendChart (2008): Policy Trends and Appraisal Report, Hungary, 2008, http:// www.proinno-europe.eu/extranet/upload/countryreports/Country_Report_Hungary_2008.pdf

•

INNO-Policy TrendChart (2009): Innovation Policy Progress Report, Hungary, 2009, http:// www.proinno-europe.eu/extranet/upload/countryreports/Country_Report_Hungary_2009.pdf

•

Inzelt A. (2004): Az egyetemek és a vállalkozások kapcsolata az átmenet idején. Közgazdasági Szemle, LI, 870–890.

•

Inzelt A. (2010): Külföldi részvétel a hazai egyetemek és az ipar közötti együttműködésben. Közgazdasági Szemle, LVII, 431–456.

•

Inzelt A., – Schubert A., – Schubert M. (2009): Egyetemi és gyakorlati szakemberek együttműködése. Educatio, 18, 32–49.

•

Karsai J. (2007): Kifelé a zsákutcából: Állami kockázati tőke és innováció. Közgazdasági Szemle, LIV, 1085–1102.

•

Karsai J. (2009): A kockázati tőke szerepe az innováció finanszírozásában Magyarországon. Külgazdaság, LIII, 42–62.

•

KSH (2003): Innováció 1999–2001. Budapest, Központi Statisztikai Hivatal

•

Laursen, K., – Salter, A. (2004): Searching high and low: what types of firms use universities as a source of innovation?, Research Policy, 33, 120–1215.

•

Lester, R. K. (2005): Universities, Innovation, and the Competitiveness of Local Economies: summary report from the local innovation project – phase I, MIT IPC Working Paper IPC-05-010

•

Lundvall, B-Å., – Johnson, B., – Andersen, E. S., – Dalum, B. (2002): National systems of production, innovation and competence building. Research Policy, 31, 213–231.

•

Lundvall, B-Å. (szerk.) (1992): National Systems of Innovation: Towards a theory of innovation and interactive learning, London, Pinter

FEMU_2010-4.indd 71

71

2011.06.17. 14:33:13

72

FÓKUSZBAN •

Mansfield, E., – Lee, J-Y (1996): The modern university: contributor to industrial innovation and recipient of industrial R&D support. Research Policy, 25, 1047–1058.

•

Mazzoleni, R., – Nelson, R. R. (2007): Public research institutions and economic catch-up, Research Policy, 36, 1512–1528.

•

Meyer-Kramer, F., – Schmoch, U. (1998): Science-based technologies: university-industry interactions in four fields. Research Policy, 27, 835-851.

•

Mora-Valentin, E. M., – Montoro-Sanchez, A., – Guerras-Martin, L. A. (2004): Determining factors in the success of R&D cooperative agreements between firms and research organizations. Research Policy, 33, 17–40.

•

Mosoniné Fried J., – Szunyogh Zs. (2008): Kutatás és fejlesztés a közszférában. Közgazdasági Szemle, LV, 60–69.

•

Nelson, R. R. (szerk.) (1993): National Innovation Systems: A comparative study, Oxford, Oxford University Press

•

Netwin Kft. és Laser Consult Kft. (2005): Értékelési zárójelentés. Kooperációs Kutató Központok Program: A vállalkozások versenyképességére gyakorolt hatások. http://www.nih.gov.hu/ innovaciopolitika/publikaciok-tanulmanyok/kooperacios-kutato

•

Niosi, J. (2002): National systems of innovation are ‘x-efficient’ (and x-effective): Why some are slow learners. Research Policy, 31, 291–302.

•

OECD (2001): Innovative Networks: Co-operation in national innovation systems. Paris, OECD

•

OECD (2002): Benchmarking industry-science relationships. Paris, OECD

•

OECD (2008): OECD Reviews of Innovation Policy: Hungary. Paris, OECD

•

Pavitt, K. (1999): Technology, Management and Systems of Innovation. Cheltenham, Edward Elgar

•

Rosenberg, N., – Nelson, R. R. (1994): American universities and technical advance in industry. Research Policy, 23, 323–348.

•

Schartinger, D., – Rammer, Ch., – Fischer, M.M., – Fröhlich, J. (2002): Knowledge interactions between universities and industry in Austria: sectoral patterns and determinants. Research Policy, 31, 303–328.

•

Smith, K. (2002): What is the ‘Knowledge Economy’? Knowledge intensity and distributed knowledge bases. UNU/INTECH Discussion Paper Series 2002–6.

FEMU_2010-4.indd 72

2011.06.17. 14:33:13

BALOGH JUDIT – KÁDÁR-CSOBOTH PÉTER

Úton a kutatóegyetemek felé(1) A tudásalapú gazdaság kialakításának igénye az egyetemek szerepének újragondolását eredményezi. Szakirodalmi elemzések vizsgálják a következő kérdéseket: Ha az állam által alapkutatásra fordított forrásokat befektetésnek tekintjük, mérhető-e annak megtérülése? Hogyan járul hozzá az alapkutatások finanszírozása a gazdasági növekedéshez? Hol van az egyetemek helye az innovációs láncban? Szektorfüggő-e a megtérülés mértéke? A szakirodalmi összegzés bemutatását követően jelen tanulmány kitér – a fentiek függvényében, valamint a Debreceni Egyetem példáján – a felsőoktatási kutatás-finanszírozás sajátosságaira, az európai uniós támogatással megvalósuló kutatóegyetemi pályázat szerepére, céljaira.

Az egyetemek szerepe a gazdaságban Megjelent a vállalkozó egyetem A tudásalapú gazdaság kialakításának igénye az egyetemek szerepének újragondolását eredményezi. Szakirodalmi elemzések vizsgálják a következő kérdéseket: hogyan változott az egyetemi szerepkör az idő múlásával?(2) Milyen elemekből áll a tudás- és a technológiatranszfer folyamat?(3) Mitől függ, hogy az egyetem hatékonyan tudásközponttá tud-e válni a gazdaságban?(4) Etzkowitz szerint az egyetemek társadalomban betöltött szerepe kétszer alakult át alapvetően. Az első gyökeres változás a 19. század végén kezdődött az Egyesült Államokban, melynek eredményeképpen az oktatás hagyományos feladata mellé társult a kutatási-tudományos funkció is. Bár ez a folyamat még korántsem zárult le – állítja Etzkowitz –, a világ legelőrehaladottabb egyetemein, építve az oktatási és a kutatási funkcióra, új irány van kialakulóban: a vállalkozó egyetem, amely mintegy harmadik feladatként vállalja fel a gazdasági fejlődés elősegítését. E funkció keretében az intézmény célul tűzi ki a „tudás hasznosítását” (capitalization of knowledge), és a tudást hasznosítókkal szorosabban együttműködő gazdasági aktorrá válik.(5) Az új szerepkör betöltése során az egyetemek részt vállalnak olyan projektekben, amelyek lezárultával innovatív termék jön létre, szolgáltatás vagy egyéb mérhető, jól megfogható gazdasági eredmény. Mivel az oktatás és a tudo-

(1) A szerzők ezúton szeretnének köszönetet mondani Prof. Dr. Fésüs Lászlónak, a Debreceni Egyetem prorektorának, a Debreceni Egyetem Kutatóegyetemi Koordinációs Tanács elnökének, jelen cikk írásához nyújtott támogatásáért. (2) például Etzkowitz 1998, Mokyr 2005, Geuna et al 2006 (3) például Decter et al 2006, Nickols 2000, Lee 1996 (4) például Geuna et al 2006, Stadler et al 2007 (5) Etzkowitz 1998

FEMU_2010-4.indd 73

2011.06.17. 14:33:13

74

FÓKUSZBAN mányos kutatás tovagyűrűző hatásai nehezebben becsülhetőek meg, a politikai döntéshozók és a társadalom hajlamos kisebbíteni az alapkutatás jelentőségét a fenti folyamatokban.

Az alapkutatás szerepe a gazdasági fejlôdésben Az alapkutatás és a gazdasági fejlődés összefüggését vizsgáló szakirodalom három módszertani megközelítést alkalmaz: (1) ökonometriai megközelítés, (2) felmérések, és (3) esettanulmányok. Salter és Martin(6) szerint az ökonometriai tanulmányok makro megközelítése alkalmas bizonyos összefüggések feltárására, azonban becsléseik a kutatás-fejlesztési összegekre fordított források megtérüléséről félrevezetőek lehetnek, hiszen kizárólag üzleti szempontok alapján értékelnek, és nem vizsgálják a társadalmi hasznosságot. Egy adott technológia visszakövetésekor például nehéz megállapítani, hogy mi tartozott pontosan a technológiát megalapozó kutatásokhoz, és milyen kutatási környezet járult hozzá a kutatási eredmények eléréséhez. A felmérések azt vizsgálják, hogy a megkérdezett vállalkozások innovációs ötleteinek menynyiben képezik forrását az állami finanszírozású kutatások. Mivel az innovációs lánc szereplői és hosszúsága szektoronként változnak, másképp érvényesül az egyes ágazatokban az állami finanszírozású kutatás szerepe is. Arundel 1995-ös tanulmánya(7) szerint például tizenhat iparágban megkérdezett vállalkozások közül a gyógyszeripari cégek értékelték legmagasabbra az alapkutatásból származó általános információk jelentőségét. A gyógyszeripar mellett a számítástechnika épít jelentős mértékben az alapkutatásra, az élelmiszeripar és a vegyipar is –, hogy csak néhány ágazatot említsünk a felsoroltak közül. 1996-ban született az Egyesült Királyság Gazdasági és Pénzügyminisztériumának megrendelésére a Sussexi Egyetem tanulmánya(8), amely a közfinanszírozású kutatás gazdasági szerepét vizsgálta. A kutatás hat területen állapítja meg az alapkutatás gazdasági hatásait (Salter és Martin 2001-es kiegészítéseivel): 1. az alapkutatás új, hasznos információ forrása; 2. az alapkutatók új alkalmazásokat és módszereket hoznak létre – a Carnegie Mellon kutatás(9) szerint például a gyógyszercégek harmincöt százaléka tartotta hasznosnak az egyetemek, kutatóintézetek által fejlesztett metodológiákat és alkalmazásokat; 3. az alapkutatásban dolgozók új képességekre tesznek szert, amelyek akkor realizálódnak, amikor az egyén az alapkutatásból továbblép az ipar felé; 4. a részvétel az alapkutatásban hozzáférést eredményez egy információs és szakértői hálózathoz. A komplex innovációs folyamatok különböző specializációjú emberek formális és informális interakcióit kívánják meg, amelyek az egyetemek, kutatóintézetek környezetében jönnek létre; 5. az alapkutatásban dolgozók vélhetően különösen jók komplex technológiai problémák megoldásában, új ötletek kitalálásában, amely az ipar számára gyakran komoly hasznot jelent; 6. spin-off cégek jönnek létre.

(6) Salter – Martin, 2001 (7) Arundel et al 1995 (8) SPRU 1996 (9) Salter – Martin, 2001

FEMU_2010-4.indd 74

2011.06.17. 14:33:13

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

75

A fentieket ismerve kétségtelen, hogy az alapkutatás az innovációs láncban és a gazdasági fejlődésben komoly szerepet játszhat. Az alapkutatásra fordított összegek megtérülése attól függ, hogy a fenti gazdasági hatásokat mennyiben tudjuk elérni és maximalizálni.

Alapkutatásra fordított források a kutatóegyetemi konstrukcióban Kutatás-fejlesztési tevékenységek finanszírozása a magyar felsôoktatásban A felsőoktatási intézmények a kutatás-fejlesztésben érintett és aktív szereplők között meghatározó szerepet töltenek be Magyarországon. 1. ábra. A felsőoktatás szerepe és súlya a kutatás-fejlesztésben K+F ráfordítások megoszlása szektorok szerint (%, MFt)

K+F helyek megoszlása T[FLUPSPL
T[FSJOU

Gå

, '
GPHMBMLP[UBUPUUBL
MÃUT[»N»OBL NFHPT[M»TB
T[FLUPSPL
T[FSJOU

Gå

29% (7980)

22% (58 704) 54% (140 042)

24% (62 314)

41% (1155)

52% (1471)

42% (11 373)

29% (8050)

7% (195) 'FMTåPLUBU»TJ
LVUBUÍIFMZ

'FMTåPLUBU»TJ
LVUBUÍIFMZ

'FMTåPLUBU»TJ
LVUBUÍIFMZ

,VUBUÍGFKMFT[Uå
JOUÃ[FU

,VUBUÍGFKMFT[Uå
JOUÃ[FU

,VUBUÍGFKMFT[Uå
JOUÃ[FU

7»MMBMLP[»TJ
LVUBUÍGFKMFT[Uå
IFMZ

7»MMBMLP[»TJ
LVUBUÍGFKMFT[Uå
IFMZ

7»MMBMLP[»TJ
LVUBUÍGFKMFT[Uå
IFMZ

Összes K+F ráfordítás: 261 060 MFt

Összes kutatóhely: 2821 db

°TT[FT
, '
GPHMBMLP[UBUPUU


Gå

Forrás: KSH 2010

Az intézmények a hazai kutatás-fejlesztési kapacitások (kutatóhelyek, foglalkoztatottak) fenntartásában jelentős szerepet vállalnak, ugyanakkor a ráfordítások összességéből lényegesen kisebb mértékben részesülnek a statisztikai adatok szerint. Ennek oka részben az alapkutatási típusú tevékenységek dominanciája, illetve ezek alulfinanszírozottsága, részben pedig a tudományos tevékenységet támogató állami normatíva felhasználásának mechanizmusa. A magyar felsőoktatási intézmények által végzett kutatás-fejlesztési tevékenységekre, valamint a kapacitások fenntartására egy rendkívül széttagolt finanszírozási környezet nyújt lehetőséget. E környezet magas szintű elemzésével világosan azonosítható a kutatóegyetemi pályázat intézményi szempontú jelentősége. A felsőoktatás állami finanszírozási rendszerében részben a tudományos, részben pedig a fenntartói normatíva biztosítja a kutatás-fejlesztéshez szükséges szellemi és infrastrukturális kapacitá-

FEMU_2010-4.indd 75

2011.06.17. 14:33:13

76

FÓKUSZBAN sok fenntartását.(10) Az elviekben tervezhető, kiszámítható kutatás-fejlesztési források azonban az intézmények autonóm, belső forrásallokációs mechanizmusainak köszönhetően az esetek jelentős részében más alaptevékenység fi nanszírozásához is hozzájárulnak, összességében feloldódnak az intézmény költségvetésében, és jellemzően csak és kizárólag a meglévő kapacitások fenntartására elegendőek, gyakran arra sem. A „normatív támogatás” fent részletezett sajátosságai miatt Magyarországon kiemelt szerep jut a pályázati támogatási lehetőségeknek, valamint az ipari partnerekkel közösen végzett kutatás-fejlesztési tevékenységeknek. E források nélkül nem csak új kutatási projektek indítása, végrehajtása lenne elképzelhetetlen, de az esetek jelentős részében a kapacitások fenntartása is csak a projektek célirányos finanszírozásán keresztül oldható meg. Ez a helyzet kiemelten fontossá teszi az intézmények számára azokat a pályázati lehetőségeket, amelyek hosszabb időtávban biztosítanak kiszámítható finanszírozást. A kutatóegyetemi pályázat intézményi jelentőségének egyik kiemelt tényezőjévé válhat a folytonosság, amelyre egy 2+2+2 vagy 2+4 éves támogatás nyújthat lehetőséget.

A kutatóegyetemi pályázat első kétéves periódusa 2010-től 2012-ig tart, forrását a konvergenciarégiókban az Európai Unió Strukturális Alapjaiból társfinanszírozott TÁMOP- pályázat teremti meg, míg a központi régiókban az uniós jogszabályok miatt hazai forrásból kellett megoldani a hasonló feltételekkel kiírt konstrukció megvalósítását. A nagy európai kutatóegyetemekhez hasonló, stabil, többéves finanszírozást biztosító rendszer kiépítésére lehetőség nyílik azzal, hogy a felsőoktatási törvény koncepciójának tervezetében szerepel egy négy évre szóló, három százalékos összeg a kutatóegyetemek finanszírozására: „a kutató- egyetem címmel járó támogatás 4 évre elkülönített forrásból történik, mely a felsőoktatás teljes állami támogatásának 3%-a”(11). (A konvergencia-régiók kutatóegyetemei számára ugyanakkor 2013-ig kihasználható lenne a Strukturális Alapok TÁMOP-programja, bár a jelenlegi akciótervekben a kutatóegyetemi konstrukció nem szerepel). A felsőoktatási intézmények kutatás-fejlesztési tevékenységének finanszírozási lehetőségeit áttekintve megállapítható, hogy az intézményeknek 14 támogató, összességében 100-as nagyságrendet is meghaladó pályázati programja van, melyek optimális kihasználásával képesek vállalt feladataik ellátására. Ezen programok összehangolása, eltérő támogatási céljaiknak és felhasználási szabályaiknak menedzselése kiemelt adminisztrációs tehertételt jelent, ami jellemzően a kutatásban érdekelteken csapódik le. A kutatóegyetemi pályázat intézményi jelentőségének másik fontos tényezője, hogy a támogatás mértéke intézményi szinten messze meghaladja a hazai támogatási programokban megszokott mértéket, azaz egyetlen finanszírozási forrásból képes az alapkutatási tevékenységek jelentős mértékű finanszírozására az érintett egyetem.

Az intézmények által elérhető források rendkívül heterogének abból a szempontból, hogy a kutatás-fejlesztési projektek megvalósítása során felmerülő kiadások közül mely költségek számolható(10) 50/2008. (III. 14.) Korm. rendelet (11) A Felsőoktatási törvény koncepciója, 2010

FEMU_2010-4.indd 76

2011.06.17. 14:33:14

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

77

ak el. A hazai forrásokat jellemzően elkülönítik a bérekre, a dologi kiadásokra, az infrastruktúra fejlesztésére, illetve a szolgáltatások vásárlására, és gyakran csak egyik-másik költséget teszik elszámolhatóvá. Ebben a helyzetben mindennapos jelenség, hogy egy pályázati úton finanszírozott kutatócsoportnak problémát okoz az eszközök, anyagok, szolgáltatások beszerzése, és persze az is, hogy az újonnan megvásárolt eszközöket, infrastruktúrákat üzemeltető személyzet, és rezsiköltség nélkül kell működtetni. A kutatóegyetemi konstrukcióban ugyanakkor komoly problémát jelent a felsőoktatási intézményekben kiépített és üzemeltett infrastruktúra használatának finanszírozása, hiszen az úgynevezett belső bizonylatok jelenleg nem elszámolhatóak. A kutatóegyetemi pályázat intézményi jelentőségének harmadik fontos tényezője, hogy a támogatható tevékenységek, és az elszámolható költségek olyan kombinációjára nyújt lehetőséget, amely komplex finanszírozást tesz lehetővé, azaz – néhány kivétellel – egy kutatási projekt kapcsán felmerülő összes kiadástípus elszámolható.

2. ábra. Felsőoktatási intézmények K+F tevékenységét támogató alapok

OKM Svájci Alap

KTIA

OTKA

Norvég Alap

EU Közösségi Programok

ÚMFT TÁMOP

'FMTåPLUBU»TJ K+F tevékenység

Interreg programok

ÚMFT TIOP

ÚMFT GOP

KTK programok EP7

ÚMFT ROP

ÚMFT KEOP

Forrás: NFGM 2010 és Pörzse 2009

A potenciális támogatási források döntő többsége az alkalmazott kutatási tevékenységet preferálja, és gyakran vállalati együttműködéseket feltételez. A felsőoktatási intézményekben végzett – a képzési tevékenységhez szorosan kapcsolódó – alapkutatási tevékenységet az állami normatívák (amelyek csak fenntartási költségek részbeni fedezésére elegendőek), az OTKA és a TÁMOP forrásai finanszírozzák.

FEMU_2010-4.indd 77

2011.06.17. 14:33:14

78

FÓKUSZBAN

A kutatóegyetemi pályázat intézményi jelentőségének negyedik fontos tényezője, hogy elsősorban az egyébként is forráshiányos alapkutatások támogatását célozza meg.

A kutatás-fejlesztési tevékenységek jelenlegi finanszírozási környezetének egyik strukturális problémája, hogy lehetőségvezéreltté teszi az intézményi aktivitást, azaz abban a témában és azzal a tevékenységi körrel kapcsolatban vállalnak feladatokat, amelyeket a finanszírozók meghatároznak. Ez mind a kapacitások kihasználásában, menedzselésében, illetve a humánerőforrások biztosításában is jelentős kihívások elé állítja az intézményeket. A kutatóegyetemi pályázat intézményi jelentőségének ötödik fontos tényezője, hogy az intézményeknek lehetőségük volt olyan saját kutatási fókuszok megjelölésére, amelyekben képesek kritikus tömeg kialakítására, hiszen a támogató nem határozta meg azokat a területeket, amelyeken a pályázók aktivitást vállalhatnak. Így lehetőség nyílt az intézmények számára fundamentálisan lényeges területek és kapacitások fejlesztésére.

A kutatóegyetemi támogatások alapdilemmája A Magyar Köztársaság Országgyűlése a Felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX tv. 5. §. (6) bekezdésében rendelkezett arról, hogy a felsőoktatási intézmények kutatóegyetemi minősítést kaphatnak, illetve hogy az ennek odaítélésével kapcsolatos feltételrendszert a kormánynak kell rendeletben szabályoznia. A törvény elfogadását követően a Felsőoktatási és Tudományos Tanács egy albizottsága 2006ban részletes javaslatot dolgozott ki a Kormányrendelet tartalmára vonatkozóan, azonban végül csupán 2009. december 4-én jelent meg a Kutatóegyetemi minősítés adományozásának rendjéről szóló kormányrendelet. Az intézményeknek 2010. január 11. és 29. között, azaz 18 nap alatt kellett összeállítaniuk a minősítéshez szükséges pályázati dokumentációt, amelynek kiemelkedő előnye, hogy érvényesítette a nemzetközi szinten összehasonlítható teljesítmény reális, objektív értékelését. Ezzel párhuzamosan 2010. január 4. és február 15. között, azaz 39 nap alatt az egyetemeknek lehetőségük volt 3,5 milliárd forintos támogatási értékhatárig egy európai uniós finanszírozású kutatási program megtervezésére. Az elvileg eltérő két pályázat között ok-okozati összefüggést teremtett, hogy 2010. április 16-án, azonos időpontban és helyszínen hirdettek eredményt. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a kutatóegyetemi cím és a kutatóegyetemi források nyertesei nem feleltethetőek meg egyértelműen egymásnak. Mindezt azért fontos rögzíteni, mert a kutatóegyetemek többletfi nanszírozását biztosító pályázatok rohamtempóban történő levezénylése odavezetett, hogy a pályázat fentebb megnevezett erősségei valójában lehetőségekké váltak: a pályázati konstrukció elvárta ugyan az erőteljes tartalmi fókuszálást az intézményektől, de ezt a bírálati folyamat során nem volt képes érvényesíteni, így az elvi lehetőség sajnos megvan a támogatás intézményen belüli szétporlasztására. A támogatás biztosította ugyan a dologi-, eszköz- és infrastruktúrafejlesztések költségeit, de a források felhasználásának időbeli korlátozásával ezeket a kiadásokat mesterségesen elválasztotta a projektek természetes életciklusától. A TÁMOP forrásai kizárólag alapkutatási tevékenységekre fordíthatóak, azonban a bírálati folyamat során nem volt mód és lehetőség annak elemzésére, hogy ennek megfelelő projekttartalmak

FEMU_2010-4.indd 78

2011.06.17. 14:33:14

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

79

születtek-e. A nyerteseknek tulajdonképpen a projekt részeként kellett kidolgozniuk azokat a stratégiákat és kutatási koncepciókat, amelyekre a támogatást fordítják a projektidőszak alatt. A tervezési és a pályázati időszak rövidségének köszönhetően olyan konstrukció jött létre, amelyben kizárólag az intézmények elkötelezettségén, a projekt megvalósítását felügyelő irányító testületek tevékenységén múlik, hogy ki tudják-e aknázni a komplex fejlesztéseket, célirányos és erősen fókuszált kutatási programokat megvalósítva, vagy élve a pályázati konstrukció laza feltételrendszerével, kapacitásaik és tevékenységeik fenntartására, működtetésére fordítják a támogatást a fejlesztések helyett. Ezért is különösen fontos a jó gyakorlatok bemutatása, terjesztése. A kutatóegyetemi pályázat intézményi jelentőségének hatodik fontos tényezője, hogy az intézményeknek először kellett szembe nézni azzal a kihívással, hogy intézményi szintű, hatékony és hiteles belső elosztási rendszert hozzanak létre.

A kutatóegyetemi konstrukció megvalósítása a Debreceni Egyetemen A kutatóegyetemi projektben(12) a Debreceni Egyetem a következő átfogó célt fogalmazta meg: „Jelen projekt átfogó célja, hogy a Debreceni Egyetem elérje a vezető európai kutatóegyetemek színvonalát és elismertségét. A cél elérése érdekében kiemelkedő teljesítményekre képes kutatói réteget, csoportokat képezünk, akik optimális feltételek között dolgozva képesek nemzetközi szintű publikációk megalkotására, versenyképes, pályázati vagy ipari bevételt generáló kutatások folytatására és nemzetközi díjak elnyerésére, továbbá széles körű együttműködésre hazai és külföldi kutató társintézményekkel, valamint az iparral. A kutatási segédszemélyzet bővítésével és a szellemi erőforrás minőségi fejlesztésével, illetve új munkahelyek teremtésével, valamint az eszközök és az infrastruktúra biztosításával azt kívánjuk elérni, hogy azon kutatói csoportok, akiknek feladata az oktatás és kutatás legmagasabb szintjein a tudás átadása, munkájuk során kizárólag kutatás-fejlesztési feladatokkal foglalkozzanak. Az öt kiemelt kutatási terület koncentrálja az erőforrásokat, lehetővé teszi a nemzetközi versenyképesség növeléséhez szükséges kritikus tömeg elérését, javítva az Egyetem belső egységei közötti kutatási együttműködések feltételrendszerét.”(13) A megfogalmazott cél – bár egyértelműen alapkutatási projektről van szó – világosan utal az elnyert projekt megvalósításával járó lehetőségekre: ilyenek a nemzetközi szintű alapkutatási területek létrehozása, fókuszált fejlesztések és az ipari együttműködések számára fontos területek alapkutatási hátterének megerősítése. Mit tesz az Egyetem a gazdasági hatások maximalizálásáért, az alapkutatásba „befektetett tőke” társadalmi megtérülése érdekében? Természetesen, a projekt megvalósítása közben, hat hónap elteltével korai lenne értékelni a konstrukció alkalmasságát, vagy az egyes projektek megvalósításának eredményességét. Az első fejezetben bemutatott sussex-i előnyök mentén gondolkozva, Salter és Martin 2001-es magyarázataival kiegészítve azonban megvizsgálhatjuk, hogy milyen intézkedéseket tett a Debreceni Egyetem a projekt eredményes megvalósítása érdekében.

(12) „A felsőoktatás minőségének javítása a kutatás-fejlesztés–innováció–oktatás fejlesztésén keresztül a Debreceni Egyetemen.” TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KONV-2010-0007 (13) A Debreceni Egyetem kutatóegyetemi pályázata (2010)

FEMU_2010-4.indd 79

2011.06.17. 14:33:14

80

FÓKUSZBAN

Az alapkutatás új, hasznos információ forrása – fókuszterületek és kiválósági helyek Az alapkutatás akkor lehet új, hasznos információ forrása, ha a kutatócsoportok alapkutatási szinten is versenyképes témákat választanak, és ezeket alkalmas személyi és infrastrukturális háttérre támaszkodva dolgozzák ki. A kiválasztás rendszere a Debreceni Egyetemen rendkívül szigorú menetet követett: kijelölték az öt fókuszterületet, majd megtörtént a fókuszterületek közötti források elosztása, végül az egyes fókuszterületeken működő kutatócsoportok felállítása. A kiválósági helyek kiválasztási szempontrendszerét, és a potenciális fókuszterületeket, majd az ezekhez kapcsolódó alkalmazott kutatási és innovációs kitörési pontokat a Debreceni Egyetem 2009-ben jóváhagyott K+F+I stratégiájában fogalmazta meg. A kiválósági helyek szempontrendszerének mutatói a stratégiában a következők: 1. A tudományos fokozattal rendelkezők száma és aránya, valamint belső megoszlásuk (akadémikus, MTA doktora, PhD). 2. A publikációs tevékenység és a független hivatkozások száma, elsősorban a Debreceni Egyetem Publikációs Adatbázisa alapján, az élő és élettelen természettudományok területén, különös tekintettel az SCI-re. 3. A doktori iskolában a törzstagoknak (különösen az eredményes törzstagoknak) a szükségest jelentősen meghaladó száma, és e szint távlati fenntarthatósága a biztosított utánpótlás révén. 4. Jelentős mértékű alapkutatási projektek megléte, különös tekintettel az OTKA- pályázatokra. 5. Működő, MTA által támogatott kutatóhelyek, amelyek fő profi lja alapkutatási jellegű. 6. Aktív, eredményesen működő hazai és nemzetközi kutatási együttműködések, kutatási hálózatok megléte. A stratégia igen fontos eleme, hogy a kiválósági hely szervezeti formája nincs előírva, így az eredmények létrehozásának alapja a fenti mutatókat tekintve releváns eredményeket felmutató kutatócsoport, amely működhet tanszéken, intézetben és doktori iskolában is.”(14) A fókuszterületeken tehát minden mutató szerint dolgozik releváns teljesítménnyel bíró kutatói közösség (pl. tanszék, doktori iskola, akadémiai kutatócsoport stb., ezek többnyire átfedésben is vannak egymással). A fentiekkel összhangban kiválasztott öt fókuszterületen az Egyetemen összesen tizenkét akadémiai kutatócsoport, huszonegy doktori iskola és hét, korábbi TÁMOP-pályázaton támogatást elnyert innovatív kutatói team működik. A kiemelt kutatások a társadalmi-gazdasági haszon szempontjából is jelentősek lehetnek, különösen, ha a regionális és nemzetközi innovatív húzóágazatokhoz (gyógyszer- és vegyipar, biotechnológia, egészségipar, valamint az informatikai- és környezetipar) kapcsolódnak. Az öt fókuszterület közötti két évre szóló forrásmegosztást és a fókuszterületeken a részt vevő kutatócsoportok kiválasztását már a projekt későbbi irányító testülete, a Kutatóegyetemi Koordinációs Tanács alakította ki. A fókuszterületek közötti forrásmegosztás alapja az elmúlt tíz év OTKA teljesítménye volt.(15) A projektben részt vevő kutatócsoportokat kétkörös belső pályázat elbírálása után választották ki. A kiválasztásnál a következő szempontokat vették figyelembe: a kutatók korábbi OTKA, FP és innovációs pályázatainak száma, a humán erőforrás adatai (minősített oktatók, kutatók száma, DsC, Phd, MTA doktora felbontásban, elnyert kitüntetések száma), a kutatócsoport (14) A Debreceni Egyetem kutatás-fejlesztési és innovációs stratégiája (2009) (15) A Kutatóegyetemi Koordinációs Tanács elnöke a program szakmai vezetője, Professzor Dr. Fésüs László, tagjai az öt fókuszterület vezetői (a Debreceni Egyetem öt tekintélyes akadémikus professzora), az Egyetem Tudományos rektorhelyettese, valamint a hálózati, infrastruktúra-hasznosítási és technológiatranszfer elemekért felelős hatodik alprogram vezetője.

FEMU_2010-4.indd 80

2011.06.17. 14:33:14

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

81

tudományos közleményeinek száma és minősége. Befolyásoló tényező volt a rendelkezésre álló infrastruktúra, valamint a választott kutatási téma terve is.

Az alapkutatók új alkalmazásokat és módszereket hoznak létre – számonkért teljesítmény A projekt megtervezésekor a kutatócsoportok olyan kutatási terveket készítettek, amelyeket a Kutatóegyetemi Koordinációs Tanács alkalmasnak ítélt arra, hogy nemzetközi szinten is eredményeket hozhatnak, valamint elősegítik új alkalmazások és módszerek létrehozását. A kutatási tervek végrehajtását a Kutatóegyetemi Koordinációs Tanács felügyeli. A Tanács a szigorú értelemben vett pályázati kritériumok betartása mellett további belső szabályokat hozott létre a minél magasabb szintű szakmai eredmény elérése érdekében: meghatározta a projektbe bevonható kutatók alkalmazásának feltételeit és belső szerződést kötött a kutatócsoportok vezetőivel. A belső szerződés tartalmazza a projekt megvalósításának alapelveit, például, hogy a projekt célja mindig új kutatási téma indítása. A belső szerződés felhívja a figyelmet a szakterületre vonatkozó etikai előírások betartására, mellékletként tartalmazza minden egyes kutatócsoport kutatási tervét, költségvetését és a két évre szóló vállalásaikat. Fontos alkotó eleme a Tanács kompetenciáinak, miszerint dönthet úgy, hogy megvonja a forrásokat a kutatócsoporttól, ha úgy ítéli meg, hogy azokat nem adekvát módon használják fel. A belső szerződést a kutatócsoportok vezetői és a Tanács elnöke írták alá. A napi működést és az információ áramlását a projektmenedzsment biztosítja: a Kutatóegyetemi Koordinációs Tanács a projektmenedzsmenten keresztül napi kapcsolatot tart a projektben részt vevő kutatócsoportokkal. A Kutatóegyetemi Koordinációs Tanács döntései rendszeres időközönként kiküldött hírlevelekben jutnak el a kutatócsoportokhoz.

Az alapkutatásban dolgozók új képességekre tesznek szert, amely akkor realizálódik, amikor az egyén az alapkutatásból továbblép az ipar felé – magas szintû szellemi kapacitás A Debreceni Egyetemen a projekt megvalósításának két éve alatt a szellemi kapacitás 73 kutatóval bővül, és további 70 jelenlegi dolgozó is mentesül az oktatási feladatok alól. A projekt keretében 22 fiatal kutató kap lehetőséget önálló kutatócsoport indítására. A fiatal kutatók önálló kutatási tervvel, humán erőforrással és eszközökkel lehetőséget kapnak önálló kutatócsoportok létrehozására és felépítésére. Egyik oldalról a projekthez is kapcsolódó, támogató hálózati környezet, a másik oldalról a magas szintű teljesítményelvárások teremtenek kitörési lehetőséget a fiataloknak. „Áldás és átok” egyben, hogy a Debreceni Egyetem körül csoportosuló cégek számos tehetséges fiatalt csábítanak el az egyetemi kutatói pályától. A gazdasági teljesítmény szempontjából ezek a fiatalok akkor is hasznosítják a tudásukat, ha az ipari karriert választják, de akkor is, ha a kutatói életpálya mellett döntenek egy hosszú távon fennmaradó kutatóegyetemi rendszerben. A rendszerben a kutatók mentesülnek az egyetemi oktatási terhek alól, így erőteljesebben koncentrálhatnak versenyképes kutatási eredmények létrehozására, míg tudásukat újabb fiatal tehetségekkel osztják meg. A tehetséggondozó program, amely a kutatóegyetemi projekt szerves része, tudományos diákkörök, szakkollégiumok, önképzőkörök formájában törekszik megtalálni azokat a hallgatókat, akiknek biztonságos, stabil kutatói életpályát kell létrehozni a maximális szellemi kibontakozáshoz.

FEMU_2010-4.indd 81

2011.06.17. 14:33:14

82

FÓKUSZBAN

A részvétel az alapkutatásban hozzáférést eredményez egy információs és szakértôi hálózathoz – a nemzetköziség hozzájárul a külsô-belsô megmérettetéshez A pályázati kiírás lehetőséget adott a rendezvények, utazások támogatására. A debreceni projektben a teljes költségvetés mintegy másfél százaléka rendezvényszervezési, három százaléka utazási költség. Tekintettel arra, hogy a kutatási területek kutatói közösségek összességéből tevődnek össze, a szinergia, és az öt területen látható módon elért eredmény létrehozása érdekében a kutatók közötti információcsere – mind informális, mind formális módon – igen jelentős. A projekt keretében rendezett konferenciák, klubok során a kutatócsoportok beszámolnak kutatásaik előrehaladásáról, keresve a kapcsolódási pontokat egymás projektjeivel. A beszámolók kivonatát a projektmenedzsment a közös egyetemi honlapon helyezi el. A rendezvények túlmutatnak a kutatóegyetemi projektben folytatott kutatásokon, és szinergiákat hozhatnak létre az innovatív kutatói teamek, a kutatóegyetemi kutatócsoportok, doktori iskolák, egyszóval az egymást részben átfedő, de más-más kontextusban dolgozó kutatói közösségek között. A külső-belső megmérettetés szellemében a Kutatóegyetemi Koordinációs Tanács nemzetközi tanácsadó testület létrehozásán is dolgozik, melynek feladata a folyamatban lévő projektek és témák ellenőrzése, véleményezése. A nemzetközi tanácsot a jobbítás szándéka vezérli, szerepe hasonlít ahhoz, mint mikor önmagunkat külső, bíráló szemmel nézzük. A nemzetközi szellemiséget az idehozott külföldi kutatók is erősítik. A kutatói közösségek életére gyakran már egy külföldi kutató alkalmazása is komoly hatást tesz, hiszen az új szemlélet és külföldi kapcsolatrendszer a napi szintű munkában, például angol nyelven tartott munkamegbeszélések formájában is megjelennek. A hálózati hatás nemcsak a kutatócsoportok között, hanem az ipari partnerek világában is erősödhet. Bár szokatlannak tűnhet, hogy a kutatóegyetemi projektmenedzsment a Tudás- és Technológiatranszfer Iroda keretei között valósul meg, a kutatási projektekben létrejövő esetleges szabadalmak és új tudás, valamint a kutatók felé tacit és explicit módon történő piaci információk becsatornázása növeli a későbbi gazdasági szerepvállalás lehetőségeit.

Az alapkutatásban dolgozók vélhetôen különösen alkalmasak komplex technológiai problémák megoldásában, mely az ipar számára gyakran jelent komoly hasznot – kedvezô háttér a tudástranszferhez Kétségtelen, hogy a kiválósági kutatócsoportok tagjai, a hálózati tevékenység és a kutatásoknak kedvező atmoszféra jó lehetőséget teremt nemcsak alapkutatási, hanem a komplex technológiai problémák megoldásához is. A különböző specializációjú emberek összejövetelét a konferenciák, tudományos klubok teszik lehetővé, míg a cégek és kutatók találkozásáért elsősorban a Tudás- és Technológiatranszfer Iroda szemléletterjesztő rendezvényei – az innovációs klubok, tudományos és innovációs napok, projektgeneráló meetingek segítik.

Spin-off cégek létrehozása – a tudástranszfer sokféle módon erôsíti a vállalkozásokat A spin-off cégek, melyek működését (vagy működésképtelenségét) Salter és Martin cikke is némileg szkeptikusan vizsgálja, valójában a sikeres technológiatranszfer jelképévé váltak.(16) A tudástransz(16) Sokszor emlegetett példa – Salter és Martin is bemutatja –, hogy 1995-ben 199 MIT érintettségű biotechnológiai cég az Egyesült Államokban 22 900 főt foglalkoztatott. Bár az arány szép, megjegyzendő, hogy ezen cégek nem mindegyike volt spin-off (pl. MIT érintett cégnek számít az is, amit MIT alumni hozott létre), másrészt nem ismerjük a cégek fennmaradási rátáját.

FEMU_2010-4.indd 82

2011.06.17. 14:33:14

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

83

fer sikerességének a spin-off cégek száma egy, gyakran nem helyesen alkalmazott mérőszáma, különös tekintettel arra, hogy Magyarországon a spin-off cég OECD defi níciója és a jog által ismert hasznosító vállalkozás fogalma eltérő entitást takarhat. A gazdasági hasznosulás és munkahelyek teremtése nem feltétlenül spin-off cégekben, hanem közös vállalkozásokban, illetve már meglévő, az új tudás átadásával megerősödött vállalkozásokban jelentkezik. A vállalkozások megerősítésében a kutatási potenciál szerepet kell játsszon, ha a keretrendszer adott: a jogi háttér stabil és kedvező, a támogatási rendszer komplex és adaptív. Természetesen a hatékony tudástranszfer-folyamat ezen esetekben esszenciális.

Adminisztratív akadályok – szabályosan, de hatékonyan? Említettük, hogy a kutatóegyetemi pályázat elemei több szempontból is egyedülállóak, és az intézményeken múlik, hogy kihasználják-e a támogatási összegben rejlő lehetőségeket. Éppen az egyedi feltételek miatt azonban az intézményeknek számos adminisztratív akadályt is le kell győzniük a hatékony megvalósítás érdekében. Ilyenek a roppant összeg elköltését érintő közbeszerzési szabályok, az európai uniós rendeletek, de ilyen maga az intézmények belső rendje is. A Debreceni Egyetem projektje megvalósítóinak alapelve, hogy a megvalósítás során minden szempontból szabályosan kell eljárni, de úgy, hogy ez a lehető legkevésbé akadályozza a kutatócsoportok eredményes munkáját. Ennek érdekében a Kutatóegyetemi Koordinációs Tanács, a Debreceni Egyetem funkcionális és szolgáltató egységei a projektmenedzsment koordinációjával, komoly erőfeszítésekkel új belső eljárásrendet hozott létre a projekt megvalósítására. Az eljárásrend többek között egységes szerződésmintát, megállapodás-sablonokat, beszámoló-sablonokat, aláírási rendet és az alkalmazások feltételrendszerét tartalmazza.

Összegzés Egy pályázati konstrukció és esettanulmány bemutatását követő feladat az értékelés. Tekintettel azonban arra, hogy a projektek mindössze hat hónapja futnak, értékelés helyett néhány általános érvényű következtetést tudunk levonni: 1. Az alapkutatás támogatása a tudásalapú gazdaság létrehozásában alapvető feladat. 2. A kutatóegyetemi konstrukció több szempontból is egyedülálló módon biztosít lehetőséget, hogy az intézmények fókuszált összegeket fordítsanak az alapkutatás támogatására. 3. A támogatási összeg eredményes felhasználása, és az ebben rejlő lehetőségek kiaknázása a projekteket megvalósító intézményeken múlik. A kutatóegyetemi projektek 2012-ben lezárulnak: fontos feladat lesz a projektek kiértékelése, az esetleges eredménytelenség okainak feltárása és javítása. A projektek megvalósítása kapcsán az intézmények alapjaiban gondolják-gondolták át a felsőoktatási kiválóság és minőség kérdéskörét, hogy nemzetközi mércével is definiálják helyüket és fejlesztési irányaikat. A TÁMOP-projekt egy kutatóegyetemi program első lépéseként kijelölte a kiválósági területeket. A kutatóegyetemi rendszer kiépítése kiemelt aktualitással bír az EU 2020 stratégia tekintetében: a kutatóegyetemmé válás felkészíti az egyetemeket az európai innovációs partnerségek létrehozására, amelyek keretében a releváns szereplők ambiciózus és meghatározott cél köré szerveződött, széles körű együttműködései kapnak majd támogatást. Az EU 2020 stratégiai dokumentum ré-

FEMU_2010-4.indd 83

2011.06.17. 14:33:14

84

FÓKUSZBAN szei megegyeznek a kutatóegyetemi konkrét célokkal is: sztárkutatók idehozása, kiválósági helyek létrehozása, egymillió új kutatói állás létesítése, a vállalkozói tőke biztosítása, valamint kutatási infrastruktúrák kiépítése.(17) Hogyan történik a kiválóság fenntarthatóságának biztosítása? Az eredményes megvalósítás esetén a társadalom és gazdaság összességét tekintve nehezen mérhető, de széles körű hatásokkal számolhatunk. Az intézmények szintjén generálódhat többletbevétel, hiszen a nemzetközi kiválóság növekedése a külföldi hallgatók számának megugrásával, kutatás-fejlesztési szolgáltatásokból származó bevételek növekedésével, a nyugdíjba vonuló kutatók minőségi, produktív utánpótlásának biztosításával jár. Kialakulhat a magánszférából történő támogatások kultúrája is. A kutatóegyetemi program megvalósításának hosszú távú módja azonban mindezek mellett az európai modell alkalmazása lenne, tehát ha a rendszer továbbfejlesztésében, új programok indításában az állam megtartaná jelentős, kiszámítható, stabil környezetet teremtő szerepét.

Irodalom •

A Debreceni Egyetem kutatóegyetemi projekt honlapja (2010): 2010. december 20. http:// kutatoegyetem.unideb.hu/portal/

•

A Debreceni Egyetem kutatás-fejlesztési és innovációs stratégiája (2009): A Debreceni Egyetem 2009-ben a Szenátus által jóváhagyott Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégiai dokumentuma (munkaanyag), 2. o.

•

A Debreceni Egyetem kutatóegyetemi pályázata (2010): A Debreceni Egyetem kutatóegyetemi pályázat megvalósíthatósági tanulmánya (munkaanyag), 3. o.

•

Arundel, A. – van de Paal, G. – Soete, L. (1995): PACE Report: Innovation Strategies of Europe’s Largest Industrial Firms: Results of the PACE Survey for Information Sources. Public Research, Protection of Innovations, and Government Programmes, Final Report, MERIT, Limburg University, Maastricht

•

Decter, M. – Bennett, D. – Leseure, M. (2006): University to business technology transfer –UK and USA comparisons. Elsevier Science

•

Etzkowitz (1998): The norms of entrepreneurial science: cognitive effects of the new university– industry linkages. Research Policy 27.

•

EU2020 (2010): EUROPE 2020 A strategy for smart, sustainable and inclusive growth, Communication from the Commission, European Commission, Brussels, 3.3.2010

•

Felsőoktatási törvény koncepció (2010): Az új felsőoktatási törvény tervezetének vitaanyaga. NFGM honlap 2010. november 7., http://www.nefmi.gov.hu/felsooktatas, 20. o.

•

Geuna – Nesta, L. J. J. (2006): University patenting and its effects on academic research: The emerging European evidence. Research Policy 35. 790–807. o.

•

KSH (2010): KSH adatszolgáltatás, 2010 (munkaanyag)

•

Lee (1996): ‚Technology transfer’ and the research university: a search for the boundaries of university¬ industry collaboration. Research Policy 25.

(17) EU 2020 (2010)

FEMU_2010-4.indd 84

2011.06.17. 14:33:14

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY •

Malo (2006): The contribution of (not so) public research to commercial innovations in the field of combinatorial chemistry. Research Policy 38. 957–970 o.

•

Mokyr (2005): The Intellectual Origins of Modern Economic Growth. Journal of Economic History 65. (June)

•

Nickols (2000): The knowledge in knowledge management. In: Cortada, J. W. – Woods, J. A. (Eds) The knowledge management yearbook 2000¬–2001 ( 12¬21. o.). Boston, MA: Butterworth¬ Heinemann

•

Salter, A. J. – Martin, Ben R. (2001): The economic benefits of publicly funded basic research: a critical review. Research Policy 30., 509–24. o.

•

SPRU (1996): Martin, B. – Salter, A. – Hicks, D. – Pavitt, K. – Senker, J. – Sharp, M. – von Tunzelmann, N. (1996): The Relationship Between Publicly Funded Basic Research and Economic Performance. SPRU Review. HM Treasury, London

•

Macho-Stadler, I. –Pérez-Castrillo, D. – Veugelers, R. (2007): Licensing of university inventions: The role of a technology transfer office. International Journal of Industrial Organization 25. (3), 483–510. o. Elsevier Science

•

50/2008. (III. 14.) Korm. rendelet: a felsőoktatási intézmények képzési, tudományos célú és fenntartói normatíva alapján történő finanszírozásáról.

•

NFGM (2010): Kutatás-fejlesztési és innovációs támogatások forrástérképe 2010. Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium; illetve Dr. Pörzse Gábor (szerk.): Innováció-menedzsment, Semmelweis Kiadó, 2009, 61–75. o.

FEMU_2010-4.indd 85

85

2011.06.17. 14:33:15

Vecsei Zéta: Álomkép

FEMU_2010-4.indd 86

2011.06.17. 14:33:15

KISS LÁSZLÓ

Kutatóegyetemek és kiváló egyetemek a Felvi-rangsorokban A felsőoktatás funkcióinak bővülésével, az úgynevezett „harmadik generációs egyetemek” megjelenésének eredményeként az egyetemeken folyó tudományos tevékenység, kutatás is újfajta jelentőségre tett szert. A tudományos kutatás immár nemcsak a tudás felhalmozásában vagy az értelmiség újratermelésében játszik szerepet, hanem az intézményi működésben, az intézmények közötti versenyben is kiemelt fontosságúvá vált, mondhatni maga is funkcióbővülésen ment át. Mindez számos pozitív hatással jár: az egyetemek számára nélkülözhetetlenné válik az innováció, a megújulás, a tudományos kutatási tevékenység erősítése és a nemzetközi versenypiacon való jelenlét,(1) ami pedig kivételesen jó lehetőséget jelent a tudományos kutatói igénnyel érkező hallgatóknak. Így dinamikusan fejlődő tudományos intézményben sajátíthatják el az elméleti és gyakorlati tudás alapjait, a folyamatos innováció következtében megismerhetik a legújabb tudományos eredményeket, elképzeléseket, és nem utolsósorban részesei lehetnek a nemzetközi kutatói térnek, bekapcsolódhatnak a tudományos kutatás nemzetközi hálózatába.

Rangsortanulmányunk a 2010 áprilisában kutatóegyetemi, valamint kiváló egyetemi címet kapott intézményeket vizsgálja, először a statisztikai alapú felsőoktatási rangsorok – az oktatói és a hallgatói minőség mutatói: a fokozattal rendelkező oktatók száma és aránya, az akadémiai doktorok jelenléte az oktatásban, a hallgató–oktató arányok; a hallgatói oldalról többek között a bejutási arányok, a bejutott hallgatók középiskolai teljesítményének, hátterének egyes aspektusai, a felvételin nyújtott teljesítmény, a doktori képzés volumene – tükrében. A statisztikai alapokon nyugvó rangsorok jelentősége abban áll, hogy objektív képet adnak az intézményekről. A hallgatói rangsorok a jelentkezők és a felvettek alapvető minőségi mutatói mellett az egyes egyetemek hallgatóinak tudományos tevékenységéről, illetve az egyetemek tudományos képzésbe való bekapcsolódásáról is tájékoztatnak. A jelentkezők középiskolai háttere jó mutatója egy-egy intézmény általános presztízsének, de egyben jelzi a lehetséges várakozásokat is: a már a középiskolákban kiválóan teljesítő diákok további képzése az egyetemek számára is kivételes lehetőségeket hordoz. A magas átlagpontszám, az alacsony bekerülési ráta egy-egy intézmény „szűrőképességét” mutatja, ami a minőségi képzés alapjául szolgálhat. Az oktatói kiválóság statisztikai rangsorai lényegében önmagukért beszélnek. A tudományos minősítéssel rendelkező oktatók, valamint az akadémiai doktori címmel rendelkező tanárok részvétele a képzésben egyértelműen az egyetem szakmai bázisának erősségét mutatja, az egy minősített oktatóra jutó minél alacsonyabb hallgatói létszám pedig az intenzív képzés lehetőségét hordozza. (1) Wissema, J. G.: Towards the Third Generation University. Managing the University in Transition. Northampton, 2009. Edward Elgar Publishing Ltd.

FEMU_2010-4.indd 87

2011.06.17. 14:33:15

88

MÛHELY

A hallgatói kiválóság összintézményi rangsorai Vizsgáljuk meg először az integrált intézmények szintjén az egyes rangsormutatók alakulását a 2010-es évben. A kutató-, illetve kiváló egyetemek akadémiai rangsorát az Eötvös Loránd Tudományegyetem vezeti, amely mind a hallgatói, mind az oktatói kiválóság összesített mutatói alapján a legjobbnak bizonyult. 1. táblázat. Elitegyetemek – Összesített rangsor Hallgatók kiválósága

Oktatók kiválósága

helyezés

helyezés

1.

1.

Összesített helyezés

Intézmény

1.

ELTE

2.

SZTE

3.

2.

3.

BCE

2.

6.

4.

DE

6.

3.

5.

SE

5.

5.

6.

PTE

7.

4. 8.

7.

BME

4.

8.

ME

10.

7.

9.

PE

9.

8.

10.

SZIE

8.

10. Forrás: Educatio Nonprofit Kft. – Felvi-rangsorok

Évek óta az ELTE vonzza a legtöbb első helyes jelentkezőt, köztük a legtöbb egykori középiskolai tanulmányiverseny-helyezettet. Kiemelendő a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szereplése: noha a jelentkezők összlétszámát tekintve csak a negyedik helyen áll, mégis a legtöbb elit-középiskolából érkező jelentkező ide szeretne bekerülni. 2. táblázat. Elitegyetemek – Hallgatók kiválósága

Összesített helyezés

Középiskolai

1.

PhD-képzés

minôség* OKTV-

Intézmény

herang

lyezett

ELTE

Legjobb isko-

OTDKJelentkezôk

Jelent kezôk-

Felvettek

Nyelvvizsgá-

helyezésre

száma*

bôl bejutott*

pontátlaga*

val felvettek*

jutó nappalisok

lából

hall-

rang

jött

fô

fô

rang

fô

rang

arány

rang

érték

rang

arány

rang

fô

1.

203

340

1.

8672

8.

39,7%

4.

414,6

4.

83,8%

2.

104

foko-

ga-

zatot

tók

szer-

szá-

zet-

ma

tek

fô

fô

1.

1400

363

2.

BCE

3.

123

198

5.

4993

1.

26,3%

1.

437,3

1.

95,3%

6.

169

7.

292

63

3.

SZTE

5.

59

137

3.

6174

7.

39,1%

5.

377,3

5.

66,0%

1.

96

3.

610

138 68

4.

BME

1.

160

437

4.

5613

10.

53,7%

3.

416,0

3.

89,0%

4.

155

5.

570

5.

SE

6.

28

156

7.

3715

2.

26,7%

2.

427,9

2.

89,7%

9.

256

5.

336

83

6.

DE

4.

23

340

2.

6356

6.

38,3%

6.

375,3

7.

64,2%

8.

188

2.

862

160

7.

PTE

7.

30

25

6.

4791

5.

37,9%

9.

364,0

9.

59,2%

5.

159

3.

859

136

8.

SZIE

9.

10

29

8.

2903

3.

28,5%

8.

364,5

8.

63,8%

3.

154

7.

257

67

FEMU_2010-4.indd 88

2011.06.17. 14:33:15

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

Összesített helyezés

Középiskolai

PhD-képzés

minôség* OKTV-

Intézmény

herang

lyezett

89

Legjobb isko-

OTDKJelentkezôk

Jelent kezôk-

Felvettek

Nyelvvizsgá-

helyezésre

száma*

bôl bejutott*

pontátlaga*

val felvettek*

jutó nappalisok

lából

hall-

rang

jött

fô

fô

rang

fô

rang

arány

rang

érték

rang

arány

rang

fô

foko-

ga-

zatot

tók

szer-

szá-

zet-

ma

tek

fô

fô

9.

PE

9.

13

7

10.

1958

4.

34,0%

7.

368,6

6.

65,6%

10.

258

9.

173

46

10.

ME

8.

12

111

9.

2340

9.

40,1%

10.

357,2

10.

57,7%

7.

179

9.

195

38

* Csak az első helyen jelentkezők.

Forrás: Educatio Nonprofit Kft. – Felvi-rangsorok

A jelentkezők száma alapján jól látható a nagy vidéki tudáscentrumok, egyetemi központok hangsúlyos szerepe is. A Debreceni Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem több mint hatezer első helyes jelentkezőt tudhat magáénak, és a mennyiségi mutatók mellett a minőségi mutatók (a felvételi során legjobban teljesítő középiskolákból érkezők, illetve a középiskolai tanulmányi versenyeken helyezést elértek) terén is jórészt felveszik a versenyt a fővárosi elitegyetemekkel. Két fővárosi intézménybe, a Budapesti Corvinus Egyetemre, valamint a Semmelweis Egyetemre lehetett a legnehezebben bekerülni, de ez a két egyetem képzési sajátosságait, hagyományait tekintve egyáltalán nem meglepő. Az ellenpólust a BME jelenti, ahová az első helyes jelentkezők több mint ötven százaléka felvételt nyerhetett. A felvettek pontátlaga az összes elitegyetemen viszonylag magas, a listavezető és a sereghajtó között azonban így is nyolcvan pontos különbség alakult ki. A felvett hallgatók minőségi mutatóit vizsgálva igen érdekes főváros–vidék kettősséget figyelhetünk meg. A fővárosi elitegyetemek (ELTE, BCE, BME, SE) mind a felvettek átlagpontszámát, mind a nyelvvizsgával felvettek arányát tekintve kifejezetten elszakadtak a vidéki székhelyű intézményektől. A PhD-képzés az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a legjelentősebb, viszont itt a jelentkezőszámokhoz hasonlóan ismét jól körvonalazódik a vidéki elitegyetemek, különösen a kiemelkedő regionális oktatási központok – Pécs, Debrecen és Szeged – tudástermelő ereje.

Az oktatói kiválóság összintézményi rangsorai Az elitegyetemek oktatói állományának rangsorolt mutatói alapján lényegesen kisebb különbségeket fedezhetünk fel az intézmények között, mint a hallgatói rangsorok esetében. Az egy minősített oktatóra jutó hallgatók számában a kisebb hallgatói létszámú Semmelweis Egyetem viszonylag nagy fölénnyel listavezető, a tudományos fokozattal rendelkező oktatók számát és teljes oktatói körön belüli arányukat vizsgálva azonban már jól látható a mezőny kiegyenlítettsége. A tíz kutató-, illetve kiváló egyetem mindegyikében ötven–hatvan százalék közötti a minősített (PhD-vel vagy kandidátusi fokozattal rendelkező) oktatók aránya. Jelentősebb különbség az intézmények között csak az akadémiai doktori címmel rendelkező oktatók esetében érzékelhető – itt a lista első fele, az ELTE, a Debreceni Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, a BME, valamint a Pannon Egyetem 8–10 százalékos arányával némiképp elszakadt a többiektől.

FEMU_2010-4.indd 89

2011.06.17. 14:33:16

90

MÛHELY 3. táblázat. Elitegyetemek – Oktatók kiválósága Összesített helyezés

Egy minôsített oktatóra jutó hallgatók

Intézmény

1.

ELTE

3.

24

20 820

2.

651

42,4%

1.

234

15,2%

1.

10,1%

2.

SZTE

2.

22

17 973

3.

604

40,7%

2.

218

14,7%

3.

8,8%

3.

DE

6.

26

21 043

1.

656

46,0%

5.

153

10,7%

2.

9,5%

4.

PTE

3.

24

17 476

5.

575

39,5%

7.

145

10,0%

6.

5,6%

Hallgatók száma*

PhD / DLA fokozattal rendelkezôk

rang

fô

fô

rang

száma fô

Kandidátusi fokozattal rendelkezôk

Akadémiai doktorok

az az az száma összesbôl rang összesbôl rang összesbôl arány fô arány arány

5.

SE

1.

17

7943

8.

333

33,7%

5.

135

13,7%

8.

5,0%

6.

BCE

8.

29

10 789

7.

238

36,0%

3.

133

20,1%

7.

5,0%

7.

ME

3.

24

8056

10.

226

34,7%

4.

103

15,8%

10.

4,6%

8.

BME

10.

32

17 232

4.

445

41,4%

10.

94

8,7%

4.

8,4%

9.

PE

8.

29

6201

6.

167

43,5%

9.

48

12,5%

5.

8,3%

10.

SZIE

7.

27

8803

8.

232

35,3%

8.

91

13,9%

9.

4,9%

* A hallgatók száma tájékoztató adat, a rangsorban nem játszik szerepet. Forrás: Educatio Nonprofit Kft. – Felvi-rangsor

Hallgatói vélemények az elitegyetemekrôl A hallgatói és az oktatói kiválóság statisztikai alapú mutatóinál finomabb értékelésekre adnak lehetőséget a 2009-ben végzett Hallgatói motivációs felmérés – néhány, a karok szakmai teljesítményével, a képzéssel, a képzés körülményeivel való hallgatói elégedettséget mérő kérdések – alapján összeállított rangsorok. Vizsgáljuk most meg a kutató-, illetve kiváló egyetemi címet elnyert intézmények bölcsészettudományi, természettudományi, valamint általános orvostudományi karainak szakmai teljesítményét a hallgatók véleménye alapján!(2) A három terület kiválasztását „klasszikus tudományegyetemi” hagyományuk mellett az is indokolja, hogy ezeken a területeken igen jelentős a kutató funkció jelenléte a képzésben; a gyakorlati képzéselemek megalapozására kifejezetten magas szintű elméleti oktatásra van szükség. A három képzési területen a tapasztalatok szerint kifejezetten jelentős a kutatói érdeklődésű hallgatók részaránya is – a Hallgatói motivációs felmérés adatai szerint a három terület hallgatóinak huszonöt–harminc százaléka szeretné diplomaszerzését követően a doktori képzésben is folytatni tanulmányait.(3) A statisztikai alapú („akadémiai”) rangsorok, valamint a hallgatói véleményrangsorok természetesen meglehetősen eltérő módszertani alapokkal rendelkeznek. Egy intézmény „objektív” tel(2) A Hallgatói motivációs felmérés során képzési terület/szak, évfolyam és nem szerinti, az egyes karokon arányos kvótás mintavételt végeztünk, a mintanagyság karonként 80 és 200 fő között mozgott. A vizsgálatba nem került be valamennyi, az adott területen képző kar, így elemzésünk további részében el kell tekintenünk a teljes elitegyetemi kör további szempontok szerinti rangsorolásától, és csak a kutatásba bevont intézmények eredményeinek bemutatását és értelmezését végezhetjük el. (3) Veroszta Zsuzsanna: A hallgatói tanulási stratégiák sokfélesége. Felsőoktatási Műhely, 2009/3. 47. o.

FEMU_2010-4.indd 90

2011.06.17. 14:33:16

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

91

jesítménye nem feltétlenül befolyásolja az intézmény hallgatóinak szubjektív vélekedéseit. A minősített oktatók, az akadémiai doktorok nagy száma a képzésben nem biztos, hogy együtt jár azzal, hogy a hallgatók megfelelőnek érzik az oktató–hallgató viszonyt vagy az oktatói részről megnyilvánuló általános segítőkészséget. A nagy hallgatói létszámok sok esetben negatívan is befolyásolhatják a hallgatók közösségérzését, a képzés intenzitását, ezáltal esetlegesen a szakmai érdeklődés kielégítésének lehetőségét; a sok hallgató megfelelő ellátása komoly infrastrukturális felszereltséget feltételez, ennek hiányában a hallgatói elégedettség természetesen alacsony, a véleményekben inkább a negatív elemek uralkodnak.(4) Bölcsészettudományi területen az elitegyetemi karok hallgatói leginkább az elméleti képzéssel elégedettek – önképzési, illetve kutatásokba való bekapcsolódásra azonban alig van lehetőségük. A természettudományi területen a hallgatók valamivel egységesebben értékelték a karok teljesítményét az egyes, most rangsorolt szempontok tekintetében, figyelemre méltó azonban, hogy az osztályzatok átlaga jellemzően a közepes és a jó érték között változik, kiemelkedően magas fokú elégedettségről lényegében sehol sem számoltak be.

Összesített helyezés

4. táblázat. Elitegyetemek bölcsészettudományi karai – Az intézmények szakmai teljesítményének hallgatói értékelése

Kar

Szakmai Önképzési Könyvtár érdeklehetôszínvonala lôdés ségek kielégítése

Szakmai SzakKutatákonferenterület sokba való Elméleti ciákon elismert bekapképzés való képviselôi csolódás színvonala részvétel az lehetôsége lehetôsége oktatásban

rang átlag rang átlag rang átlag rang átlag rang átlag rang átlag rang átlag DE-BTK

1.

4,23

1.

3,9

1.

3,97

1.

3,95

1.

3,78

1.

4,22

1.

4,28

2.

ELTE-BTK

4.

3,43

3.

3,11

4.

3,15

2.

3,5

3.

2,9

2.

3,97

2.

4,27

2.

SZTE-BTK

2.

4,16

2.

3,19

3.

3,46

3.

3,42

2.

3,12

4.

3,66

4.

3,96

4.

PTE-BTK

3.

4,03

4.

3,01

2.

3,5

4.

3,36

4.

2,74

3.

3,89

3.

4,08

A hallgatók elégedettsége (1–5 közötti osztályzatok átlaga) Bölcsészettudományi képzésben a Debreceni Egyetem, természettudományi képzésben a Szegedi Tudományegyetem emelkedik ki a mezőnyből: a DE-BTK az összes rangsorolt szempont alapján listavezető, az SZTE-TTIK mindössze egy alrangsorban szorult a második helyre – a szakterület elismert képviselőinek oktatásban való részvételét éppen az egyébként az összesítésben leggyengébben teljesítő ELTE-TTK-n érzik legjelentősebb mértékűnek a hallgatók. Az intézmények (karok) szubjektíve értékelt szakmai teljesítménye és objektív mutatói között a legfigyelemreméltóbb különbség az ELTE esetében mutatkozik: noha az egyetem a hallgatói és az oktatói összesített mutatók tekintetében komoly fölénnyel vezette a ranglistát, a hallgatói elégedettség alapján sem bölcsészettudományi, sem természettudományi kara nem tudta megszerezni az első helyezést. (4) A két rangsortípus közötti tipikus különbségekről és ezek lehetséges magyarázatairól bővebben: Fábri István – Veroszta Zsuzsanna: Adatok és vélemények mérlegen. A hazai rangsorkészítés döntései és dilemmái tíz év távlatában. Felsőoktatási Műhely, 2009/4. 29. o.

FEMU_2010-4.indd 91

2011.06.17. 14:33:16

92

MÛHELY

5. táblázat. Elitegyetemek természettudományi karai – Az intézmény szakmai teljesítményének hallgatói értékelése Összesített helyezés

Szakmai SzakKutatákonferenterület sokba való Elméleti ciákon elismert bekapképzés való képviselôi csolódás színvonala rész vétel az lehetôsége lehetôsége oktatásban

Kar

1.

SZTE-TTIK

1.

4,34

1.

3,75

1.

3,92

1.

3,66

1.

4,03

2.

3,84

1.

4,26

2.

DE-TTK

2.

4,12

2.

3,52

3.

3,63

2.

3,4

3.

3,37

4.

3,62

3.

3,83

2.

PTE-TTK

3.

3,87

3.

3,27

2.

3,74

4.

3,15

2.

3,51

3.

3,83

3.

3,87

4.

ELTE-TTK

4.

3,84

4.

3,1

4.

3,51

3.

3,28

4.

3,21

1.

4,07

4.

3,82

Szakmai Önképzési Könyvtár érdeklehetôszínvonala lôdés ségek kielégítése

rang átlag rang átlag rang átlag rang átlag rang átlag rang átlag rang átlag

A hallgatók elégedettsége (1–5 közötti osztályzatok átlaga) Forrás: Educatio Nonprofit Kft. – Felvi-rangsor

Az orvosképzésben ugyancsak a Szegedi Tudományegyetem szakmai teljesítményének hallgatói megítélése a legjobb, miközben a kiváló hallgatói mutatókkal rendelkező Semmelweis Egyetem öszszességében a negyedik, sereghajtó helyre szorult. Az általános elégedettség ezen terület hallgatói körében jóval magasabb fokú, mint a bölcsészek és a természettudósok esetében – mind az elméleti képzés, mind a szakterület elismert képviselőinek oktatásban való jelenléte kapcsán valamennyi vizsgált kar a jó és a kiváló közötti átlagot produkált. 6. táblázat. Elitegyetemek általános orvostudományi karai – Az intézmény szakmai teljesítményének hallgatói értékelése Összesített helyezés

Szakmai SzakKutatákonferenterület sokba való Elméleti ciákon elismert bekapképzés való képviselôi csolódás színvonala részvétel az lehetôsége lehetôsége oktatásban

Kar

1.

SZTE-ÁOK

1.

4,61

1.

3,95

1.

4,06

1.

3,81

2.

3,97

1.

4,44

1.

2.

PTE-ÁOK

3.

4,03

3.

3,53

2.

3,83

2.

3,75

1.

4,15

4.

4,19

4.

4,07

2.

DE-ÁOK

2.

4,58

2.

3,63

3.

3,72

4.

3,47

4.

3,92

3.

4,23

3.

4,29

4.

SE-ÁOK

4.

3,74

4.

3,29

4.

3,44

3.

3,67

3.

3,93

2.

4,28

2.

4,37

Szakmai Önképzési Könyvtár érdeklehetôszínvonala lôdés ségek kielégítése

rang átlag rang átlag rang átlag rang átlag rang átlag rang átlag rang átlag 4,66

A hallgatók elégedettsége (1–5 közötti osztályzatok átlaga)

A diploma értékének megítélése A hallgatói vélemények között kiemelkedő fontosságú annak megítélése, mennyire értékes a kar által kibocsátott diploma a munkaerőpiacon, mennyire értékeli azt a hazai és nem utolsósorban a nemzetközi versenypiac. A kérdés nemzetközi vonatkozásban természetesen nem kizárólag a tisztán munkahelyi elhelyezkedés oldaláról érdekes – a mindinkább globalizálódó felsőoktatási és

FEMU_2010-4.indd 92

2011.06.17. 14:33:16

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

93

kutatási tér szempontjából is elsődleges fontosságú, hogy a(z) – esetünkben az elitegyetemek által kiadott –diplomáról milyen a nemzetközi szinten kialakult kép, mennyire elismert, mennyire elfogadott az a külföldi szakemberek, a lehetséges külföldi partnerek körében. Az utóbbi időszakban a természettudományi képzéssel, a természettudományi diplomával kapcsolatban számos negatív kritika fogalmazódott meg, így kifejezetten érdekes, hogy a válaszok alapján a természettudományi terület hallgatói összességében jobbra értékelik a diplomájuk által nyújtott (piaci) lehetőségeket, mint a leendő bölcsészek. A négy vizsgált természettudományi kar élesen kettéválik – a szegedi és az ELTE-n tanuló hallgatók mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban értékesebbnek látják diplomájukat debreceni és pécsi társaiknál. A bölcsészeknél ugyanakkor az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatói a legkevésbé derűlátóak – diplomájuk várható munkaerő-piaci értékét legfeljebb közepesnek találják, ezzel messze elmaradnak a három másik elitegyetemi kar bölcsészhallgatói mögött. 7. táblázat. Elitegyetemek bölcsészettudományi karai – A diploma értéke itthon és külföldön Diploma értéke itthon

Diploma értéke külföldön

Összesített helyezés

Kar

rang

átlag

rang

1.

DE-BTK

1.

3,82

1.

3,52

2.

PTE-BTK

3.

3,48

2.

3,39

2.

SZTE-BTK

2.

3,52

3.

3,36

4.

ELTE-BTK

4.

3,01

4.

2,87

átlag

(1–5 közötti osztályzatok átlaga) 8. táblázat. Elitegyetemek természettudományi karai – A diploma értéke itthon és külföldön Összesített helyezés

Kar

Diploma értéke itthon rang

Diploma értéke külföldön

átlag

rang

átlag

1.

ELTE-TTK

1.

4,11

2.

3,84

1.

SZTE-TTIK

2.

4,04

1.

3,96

3.

DE-TTK

3.

3,48

4.

3,41

3.

PTE-TTK

4.

3,35

3.

3,43

(1–5 közötti osztályzatok átlaga) 9. táblázat. Elitegyetemek általános orvostudományi karai – a diploma értéke itthon és külföldön Összesített helyezés

Kar

1. 1.

Diploma értéke itthon rang

átlag

SZTE-ÁOK

1.

SE-ÁOK

3.

3.

DE-ÁOK

3.

PTE-ÁOK

Diploma értéke külföldön rang

átlag

4,23

1.

4,31

4,04

2.

4,16

2.

4,13

4.

4,04

4.

4,03

3.

4,09

(1–5 közötti osztályzatok átlaga) Forrás: Educatio Nonprofit Kft. – Felvi-rangsor

FEMU_2010-4.indd 93

2011.06.17. 14:33:16

94

MÛHELY A három vizsgált tudományegyetemi terület közül egyértelműen az orvosi képzések hallgatói vélik legértékesebbnek diplomájukat – a hazai orvosi kutatási és egészségügyi munkaerőpiaccal kapcsolatos problémákat is jelzi ugyanakkor, hogy a legtöbb megkérdezett a diploma külföldi értékét tartotta nagyobbra. A listavezető Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának hallgatói egészen kiemelkedőnek látják diplomájuk külföldi felhasználási lehetőségeit, de figyelemre méltó, hogy az orvosi területen a vélemények a mérhető legalacsonyabb értéket mutatják, de még így is magasabbak a bölcsészettudományi terület legjobb kari átlagainál, nagyjából megegyeznek a természettudományi karok listavezetőinek eredményeivel.

Összegzés A statisztikai adatokon alapuló rangsorokat vizsgálva a kutató- és kiváló egyetemi címet elnyert felsőoktatási intézményi kör mutatói összességében jónak tekinthetők. A jelentkezők bejutási rátája 30–40 százalék közötti, a felvettek átlagpontszáma az összesítésben mindenhol meghaladja a 350et, és igaz, a felvettek középiskolai hátterét és teljesítményét illetően már erősebben szegmentált a mezőny, a felvett hallgatói kör alapvetően lehetővé teszi a sikeres képzést. Az oktatók esetében is jó a helyzet, az intézményekben tanítók átlagosan ötven százaléka rendelkezik tudományos minősítéssel, a kiemelkedő tudományos teljesítményt jelző akadémiai doktori címmel bírók aránya jellemzően öt és tíz százalék között alakul. A hallgatói vélemények alapján felállított rangsorok kismértékben árnyalják a képet. Az önmagában nem meglepő, hogy a „puha” véleményrangsorokban elfoglalt helyezések nem mindig vannak összhangban a „kemény” statisztikai adatokon alapuló rangsorhelyekkel, az azonban már erősen elgondolkodtató, hogy a hallgatók megítélése szerint az egyes kutató- és kiváló egyetemi karok, különösen a kutatásokba való bekapcsolódások lehetővé tétele, az önképzési lehetőségek biztosítása, valamint az egyéni szakmai érdeklődés kielégítése terén teljesítenek némiképp alul. A „harmadik generációs egyetemek” fontos feladata, hogy az általános versenypiaci pozíció erősítése, a kutatás-fejlesztés előtérbe helyezése mellett a hallgatói szolgáltatások bővítésében, a hallgatók szakmai előmenetelének elősegítésében is kiemelkedő teljesítményt nyújtsanak. A kívánt új egyetemi modell megvalósításához a hazai egyetemeknek ezen a téren – legalábbis hallgatóik véleményének tükrében – még mindenképpen komoly erőfeszítéseket kell tenniük.

FEMU_2010-4.indd 94

2011.06.17. 14:33:16

PAPSZT MIKLÓS – ROSTA GERGELY

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara a hallgatói értékelések tükrében A 2000-es évek első évtizedében az oktatási rendszer minden szintjén emelkedést mutatott az egyházi fenntartású oktatási intézményekben tanuló diákok részaránya. A felsőoktatás esetében mintegy egynyolcadával növekedett az arányuk, amelynek eredményeként a 2008–2009-es tanévben a hallgatók 5,5%-a iratkozott be valamely egyházi fenntartású intézménybe. (FSA 2006, Csécsiné et al 2009) Ennek a hallgatói létszámnak több mint 40%-át egyetlen intézmény, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adta. Az 1992-ben újjáalakult, idén alapításának 375. évfordulóját ünneplő intézményen belül mind oktatói, mind hallgatói létszámát tekintve a Bölcsészettudományi Kar a legnagyobb önálló oktatási egység.

Bevezetô Az egyházi felsőoktatás arculatát markánsan meghatározó intézmény legnagyobb kara stabil helyet foglal el a felsőoktatás magyarországi mezőnyében, ezt igazolják a felsőoktatási rangsorokban elfoglalt helyezések is. (Daróczi et al 2008) Ugyanakkor az elmúlt évek demográfiai és oktatáspolitikai változásai a PPKE-BTK-t sem kerülték el, ami a jelentkezők létszámának csökkenésében és az intézmények versenyhelyzetének erősödésében is megmutatkozott. Ezek a tendenciák némileg késve jelentkeztek az országos trendekhez képest a PPKE Bölcsészettudományi Karán. Országosan már 2005-ben csökkenni kezdett a bölcsész szakokra jelentkezők összlétszáma, de 2006-ra már az öt évvel korábbi létszámot sem érte el a beiratkozók száma, míg a PPKE-BTK-n 2007-ben kezdődött a csökkenés, és még akkor is több mint másfélszer annyian jelentkeztek, mint 2001-ben. (Daróczi et al 2008) A legújabb mutatók ugyan újra a hallgatói létszám országos szintű növekedéséről szólnak (Fábri, 2010), azonban a hosszabb távú demográfiai folyamatok miatt, valamint a későbbi jobb munkaerő-piaci pozíciókat biztosító szakok felé irányuló egyre nagyobb arányú érdeklődés következtében a jövőben a bölcsészettudományi felsőoktatásba újonnan belépők számának további csökkenésével számolhatunk. (Polónyi, 2004) A hallgatókért folytatott erőteljesebb verseny, valamint a kari minőségbiztosítási folyamatok is a hallgatók véleményeinek pontosabb megismerésére késztetnek. Ilyen megfontolásoktól vezérelve több felmérés is készült a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán a 2009– 2010-es tanévben jelen cikk szerzőinek irányítása mellett, amelyek célja a hallgatói motivációk, vélemények feltárása volt. A vizsgálatokban az elsőéves BA-, illetve elsőéves MA-hallgatók korábbi, a továbbtanulási döntést befolyásoló indítékait, a jelenlegi tanulmányokkal kapcsolatos véleménye-

FEMU_2010-4.indd 95

2011.06.17. 14:33:16

96

VENDÉGOLDAL iket, valamint az aktuális tanulmányok lezárása utáni terveiket kívántuk közelebbről megismerni. Nem ezek az első hasonló tematikájú felmérések a karon, és a korábbi vizsgálatok (Ambrózy – Katona – Rosta, 2005; Szemerszki 2003 2006; Fekete – Papszt, 2007) több helyen viszonyítási alapot nyújtanak bizonyos előfeltevések megfogalmazásához, a legfrissebb eredmények értelmezéséhez. A kutatás egyik kérdése arra fókuszált, hogy az intézményválasztás során mennyiben játszik szerepet az egyházi jelleg, mint speciális motivációs faktor. Korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy ez a szempont feltétlenül megjelenik a döntési tényezők között, de a többség számára nem elsődleges, és az oktatás minőségével kapcsolatos szempontok az átlagos fontosság tekintetében általában megelőzik. Kérdés, hogy a két különböző képzési szintre történő jelentkezés során eltérő súllyal esik-e a latba a vallási tényező. A másik fő fókusza a kutatásnak az alapképzésről a mesterképzésre történő átmenet volt. A BAdiploma alacsonyabbra értékelésével, a többség továbbtanulási terveivel számoltunk, de kérdés volt, hogy az újabb felvételi a helyben maradás vagy a továbblépés tendenciáját erősíti-e inkább. Ezzel kapcsolatos előfeltevésünk az volt, hogy a mesterképzés hallgatóságának a fő rekrutációs bázisát – szakonként eltérő mértékben – a saját alapképzések adják, s ez nagyobb részt az addig szerzett tapasztalatokon alapuló tudatos döntés eredménye. Jelen vizsgálatunk egy egyetemi kutatószeminárium keretében készült a PPKE-BTK Szociológia szakán, amelynek adatfelvételére 2009. december 7–12. között került sor, csoportos, kérdezőbiztos által felügyelt lekérdezés keretében. A kérdőíveket az őszi félév alatt, a kutatószeminárium keretében dolgoztuk ki.(1) Az adatfelvétel során külön kérdőívet készítettünk a BA-s, illetve az MA-s hallgatók számára az eltérő élethelyzetnek megfelelően. Az alábbiakban a két felmérés legfontosabb eredményeit ismertetjük, majd konklúzió gyanánt egyes kiemelt szempontok szerint az összevetésre is kísérletet teszünk.

A BA-s hallgatók A minta összetétele A PPKE-BTK Tanulmányi Osztályának nyilvántartása szerint a 2009–2010-es tanévben 698-an kezdték meg tanulmányaikat a kar valamelyik nappali tagozatos BA-képzésén. Közülük választottunk ki kétszempontú (nem, szak) kvótás mintavételi eljárással 248 válaszadót, akiket egy standard kérdőívvel kerestek meg a kérdezőbiztosok. A mintának a kvóta nem tökéletes teljesüléséből fakadó enyhe torzulását súlyozással korrigáltuk. Az elsőéves nappali tagozatos BA-hallgatók összetétele több szempontból is hasonló a korábbi felmérésekben és statisztikákban tapasztaltakhoz, ugyanakkor eltérésekkel is találkozunk. A hallgatók mintegy kétharmada (68%) nő, míg a 2005-ben végzett, a kar teljes hallgatóságára kiterjedő vizsgálatban 72% volt a nők aránya. (Fekete – Papszt, 2007) A megkérdezettek többségének (61%) legalább egyik szülője diplomás, 38%-uk származik olyan családból, ahol mindkét szülő diplomás. Ez az érték valamivel alacsonyabb egy 2002-es PPKE-s kutatás 68%-os arányánál (Ambrózy – Katona – Rosta, 2005), ugyanakkor Szemerszki Mariann 10 évvel korábbi, a teljes magyar nem állami

(1) Ezúton mondunk köszönetet a kutatásban végzett munkájukért a szemináriumon részt vevő hallgatóknak, Horváth Dánielnek, Jónás Ágotának, Karap Juditnak, Szabó Csabának, Tóth Máténak és Varró Virágnak.

FEMU_2010-4.indd 96

2011.06.17. 14:33:16

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

97

felsőoktatásra kiterjedő kutatásában(2) az egyházi felsőoktatási intézménybe járók valamivel kisebb részének (55%-ának) volt legalább az egyik szülője diplomás (Szemerszki, 2006, 33), ilyen értelemben viszonylag alacsony a leendő első generációs értelmiségiek aránya a hallgatóságon belül. A hallgatók 86%-a gimnáziumból érkezett a PPKE-BTK-ra, ez az arány enyhén magasabb a Szemerszki által korábban az egyházi felsőoktatási intézményekre vonatkozóan kimutatott magas aránynál (79%) is. (Szemerszki, 2006, 15) A középiskolai tanulmányaikat 4,5 feletti érettségivel lezárók aránya kifejezetten magas, a kérdésre válaszolók 50%-át teszi ki, míg a szintén Szemerszki által közölt, a teljes nem állami felsőoktatásra vonatkozó adatok alapján a humán-bölcsész szakosok esetében ez az arány csupán 25% volt. (Szemerszki, 2006, 23) A BA-s tanulmányaikat az elmúlt évben megkezdők 45%-a 400 pont feletti felvételi eredménnyel került be a PPKE-BTK-ra. A mintába bekerült hallgatók 68%-a jár állami támogatású képzésre, 32% pedig költségtérítéses.

Érettségi után Az általános továbbtanulási motivációk közül kiemelkedik a szakterület iránti érdeklődés, a kérdőívben felkínált lehetséges válaszok közül az ötfokú skálán egyértelműen ez a szempont kapta a legmagasabb átlagértéket (4,48). A második helyen a jól jövedelmező állás megszerzése áll, de már nem sokkal közepes feletti átlagértékkel (3,36), míg maga az egyetemi lét, annak értékelése került a harmadik helyre (3,14). A szülők, illetve a középiskolai tanárok a továbbtanulás melletti döntésben kis szerepet játszottak a kérdezettek szerint. A motivációk átlagos megítélését statisztikai értelemben nem befolyásolja sem az érettségi vagy a felvételi eredménye (azaz a relatíve gyengébb tanulók esetében is hasonlóan magas a szakmai érdeklődés dominanciája a továbbtanulás motívumai között), sem a választott szak típusa. A jelenlegi szakját a megkérdezettek valamivel több mint fele (52%) jelölte meg az első helyen a felvételi jelentkezési lapon, 27% a második helyen, 13% pedig harmadiknak. Magát a PPKE-t a kérdésre válaszolók 53%-a jelölte meg első helyen, 28% az ELTE-re jelentkezett első helyen, 14% pedig máshová. A PPKE-re 2009-ben felvettek körében a korábbi évekhez képest némileg csökkent az ELTE-prioritással rendelkezők száma, 2002-ben egyharmad volt azok aránya, akik első helyen az ELTE-t jelölték meg. Az elsődlegesen az ELTE-re pályázó, de végül a PPKE-BTK-ra bejutott hallgatók átlagosan alacsonyabb pontszámmal kerültek be a PPKE-re (381 pont), mint akik eleve első helyen a PPKE-t jelölték meg (403 pont). A társadalomtudományi szakok esetében alacsonyabb az ELTE-t első helyre tevők aránya, ezzel szemben magasabb az egyéb intézményeké.

(2) Szemerszki Mariann szintén kvótás eljárással állította össze saját mintáját, amely az akkori képzési rend szerinti első- és harmadéves hallgatókat reprezentálta együttesen a felmérés idején. Saját kutatásunk két mintája az évfolyamokat tekintve az akkori rendszer első és negyedik évfolyamának feleltethető meg, ami korlátot szab az összehasonlíthatóságnak. Szemerszki Mariann kutatásánál – szemben saját felmérésünkkel – nem szerepelt a kvótaszempontok között a kérdezett szakja, csupán évfolyama. Szemerszki sok esetben együttes adatokat közöl a teljes egyházi felsőoktatási szektorra, ami – bár a PPKE-BTK ennek meghatározó szereplője – szintén korlátozza az összehasonlíthatóságot.

FEMU_2010-4.indd 97

2011.06.17. 14:33:16

98

VENDÉGOLDAL 1. ábra. Egyes szempontok átlagos fontossága a PPKE-BTK kiválasztásánál (1–5 skálán) 4,5 3,5 2,5 1,5 0,5 0 kö

ze

k l la

om á t an

r ai

m

n aj á

lá s b

a

t ar á

a im

id

ár ej

na c

k

lá sa

do

m

n aj á

lá s e

a

h gy

áz

i in

m té z

én

y ba

r át

ok

n aj á

lá s

a sz

ép

k

y ör n

ez

et

o

t k ta

ás

s

v z ín

on

al a

Az egyetemválasztásnál két szempont átlagos fontossága bizonyult közepesnél jelentősebbnek: első helyen az oktatás színvonala, második helyen pedig a szép környezet (1. ábra). Érdekes látni, hogy az intézmény egyházi jellegének átlagos fontossága a közepes szintet sem éri el, ezzel együtt a sorrend alapján a fontosabb szempontok között szerepel. Ez egybecseng egyfelől Szemerszki eredményeivel, aki szerint az egyházi intézmények esetén hangsúlyosabb az intézményválasztás során az egyetem szellemisége, mint a nem egyháziak esetében, de a szakmai szempont fontosabb (Szemerszki, 2006, 26), másfelől korábbi hasonló felméréseink tapasztalataival is egybevág (Fekete – Papszt 2007), nevezetesen, hogy az egyházi jelleg a hallgatóság egy kisebb része számára bír nagy jelentőséggel, a többség elsődlegesen az oktatás minőségét nézi, s ez alapján döntött a PPKE-BTK mellett.(3) Ugyanakkor, ha összevetjük a PPKE-t első helyen megjelölőket azokkal, akiknek nem első választásuk volt az intézmény, akkor épp ez az a motívum, ahol a legjelentősebb eltérés mutatkozik a két csoport értékelésében, az előbbiek javára. Ez a tény pedig arra utal, hogy a vallási jelleg, ha nem is minden jelentkező számára, de jelen van a PPKE melletti döntés motívumai között. Az intézmény- és szakválasztással kapcsolatos lehetséges információs források mindegyikével találkozott a megkérdezettek többsége. Ezek közül a felvi.hu és a Felsőoktatási felvételi tájékoztató bizonyult a két leghasználhatóbbnak, de a többség az egyetem honlapjáról is jól tudott tájékozódni. Az Educatio rendezvénye és a Felsőoktatási Iroda viszont a legalacsonyabb átlagos értékelést kapták a hasznos információforrás szempontjából.

(3) Az egyházi középiskolások körében végzett kutatásai alapján Pusztai Gabriella is arra a következtetésre jutott, hogy a vallással kapcsolatos elvárások jelen vannak az intézményválasztásnál, de nem ezek képviselik az egyedüli, vagy a leginkább meghatározó közvetlen motivációt. (Pusztai, 2002, 2004).

FEMU_2010-4.indd 98

2011.06.17. 14:33:16

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

99

1. táblázat. Az egyes információs források hasznosságának megítélése az intézményés szakválasztás során (1–5 skála) Egyáltalán nem hasznos

2

3

4

Teljes mértékben hasznos

Nem ismeri

Összesen

www.felvi.hu

3%

3%

10%

23%

60%

1%

100%

Felsôoktatási felvételi tájékoztató

2%

6%

16%

23%

51%

2%

100% 100%

www.btk.ppke.hu

13%

4%

14%

26%

38%

5%

Egyetemi nyílt nap

37%

7%

9%

14%

21%

12%

100%

Educatio rendezvény

39%

15%

12%

10%

12%

12%

100%

Felsôoktatási iroda

53%

10%

11%

5%

2%

18%

100%

Eddigi tapasztalatok Az első éves BA-s hallgatók meglehetősen friss tapasztalatai általában véve pozitívak a PPKE-BTKval kapcsolatosan. Az értékelésre felkínált szempontok mindegyike közepesnél jobb osztályzatot kapott, még ha az egyetemre eljutás sarkalatos kérdése épp hogy csak (3,06)(4). Négy esetben azonban egyértelműen jók a tapasztalatok, s ezek közül kettő magával az oktatással kapcsolatos: a színvonalat 4,16-ra, az átadott tudás naprakészségét 4,14-re értékelték a válaszadók. A másik két szempont az épületekkel kapcsolatos, azok egyedi külső megjelenésére, illetve – a campus rövid múltjából fakadó – jó állapotukra vonatkozik (2. ábra). 2. ábra. PPKE-BTK értékelése egyes szempontok átlagos osztályzatai alapján (1–5 skála) 6,0 4,0 2,0 0

eg

y

m ete

re

v

a ló

kij

TQ

ut á

PS

s

»T U PM

J
MF

Uå IF

TÃ

LV

HF

L MF

M

T
»MJ UVS

Uå IF LP

TÃ

HF

MMÃ

L

N HJV


T

PL

W [ÇO

PO

PL

UB

BMB


O U »T

BQ

SB

T LÃ

[T

ÃH

F

UB PL


T

U »T

W [ ÇO

PO

BM B ÃQ

ÖM F

UF

ÃQ

Q MMB L
»

ÖM F

UF

PU B

Ö L
L

MT å


N

KFM FH

FO

ÃT

F

A PPKE-re nem első helyen felvételizett hallgatók értékelése egyik szempont alapján sem különbözik szignifi kánsan azokétól, akik eleve ide szerettek volna leginkább bekerülni. Az oktatás színvonalát és aktualitását is hasonlóan magasra értékeli ez a csoport. Ugyanez a helyzet a szaktípusok (4) A helyben lakó kollégisták szignifikánsan jobb értékelést adtak, de ez az ő esetükben sem éri el a 4-es átlagértéket. Az osztályzást befolyásolhatta az értékelési szempont nem legszerencsésebb megfogalmazása is, amely az „egyetemre kijutásra” vonatkozott, erősebben utalva ezzel a Budapestről történő indulás lehetőségére.

FEMU_2010-4.indd 99

2011.06.17. 14:33:17

100

VENDÉGOLDAL szerinti csoportosítás esetén is: ahol elvileg mutatkozhatna eltérés a szakonként különböző tapasztalatok alapján, azaz az oktatással kapcsolatos szempontok esetében sincs különbség a nyelv-, a hagyományos bölcsész- és a társadalomtudományi szakok hallgatóinak átlagos értékelése között. Az  oktatással kapcsolatos pozitív kép tehát meglehetősen egyenletesen érvényes az egész intézményre vonatkozóan.

Tervek A BA képzési szint elvégzése után a jelenleg elsőéves hallgatók 90%-a szeretne továbbtanulni. A továbbtanulni szándékozók kétharmada ugyanakkor nem zárja ki, hogy ezzel párhuzamosan főállású munkát is vállaljon. Az igen jelentős továbbtanulási hajlandóság – azaz a változó alacsony szórása – miatt alig mutatkozik összefüggés más, lehetséges magyarázó változókkal. A költségtérítésesek is ugyanolyan magas arányban szeretnének továbbtanulni, mint az állami finanszírozású képzésben résztvevők, és a korábban gyengébb tanulmányi eredményt mutatók (alacsonyabb érettségi átlag, felvételi pontszám(5)) is 80% feletti továbbtanulási hajlandóságot mutatnak. A szakok alapján mutatkozik némi különbség: a hagyományos bölcsész szakok (amelyekben a történelem és a magyar szak dominál) esetében gyakorlatilag mindenki (98%) folytatni szeretné tanulmányait, míg a nyelv- és a társadalomtudományi szakokon 88, illetve 85% ez az arány. A továbbtanulásnál megcélzott képzési forma tekintetében is hasonlóan egyöntetűek a tervek. A tanulmányaikat folytatni szándékozók 94%-a MA-képzést választana, 4% egy másik BA-t, 3% pedig valamilyen OKJ-s képzést. Az újabb BA-képzés némileg népszerűbb a társadalomtudományi szakokon (7% választaná), mint a többi képzés hallgatói körében, de itt is az MA-s folytatás határozza meg a terveket. A tervekben szereplő további tanulmányok egyéb jellemzőire (pl. szakok, szakirányok, tagozat, finanszírozási forma) vonatkozóan nem szerepelt kérdés a kérdőívben, de az egyes szakok sajátosságainak megfelelően feltehetőleg ott heterogénebb képet kaptunk volna. A továbbtanulni szándékozók mintegy kétharmada (65%) BA-s tanulmányai kezdetén úgy látja, hogy a PPKE-BTK-t választja majd, további 4% pedig az egyetem valamelyik másik karát. Akik másutt folytatnák tanulmányaikat, azok közül 17% másik magyarországi egyetemen tanulna tovább, 14% pedig külföldön. Nincs szignifi káns különbség a PPKE-BTK-t választók arányát tekintve azok között, akik a BA-jelentkezésnél jelenlegi egyetemüket, vagy egy másik intézményt írtak be első helyen. Ez azt jelenti, hogy a korábban nem a PPKE-t preferálók több mint 60%-a egy alig féléves tapasztalatszerzés után leginkább itt képzeli el a továbbtanulást is. Az államilag támogatott és a költségtérítéses hallgatók is hasonló arányban választanák a PPKE-BTK-t (65, illetve 67%), akik máshol folytatnák, azok esetében ugyanakkor eltérés mutatkozik. Az államilag támogatottak 21%-a másik magyarországi felsőoktatási intézményben folytatná, a költségtérítésesek esetében csak 7% ez az arány. Utóbbiak körében viszont magasabb a PPKE másik szakára, és a külföldre pályázók aránya is. A továbbtanulást motiválja az a tény is, hogy a megkérdezett elsőéves BA-s hallgatók 69%-a szerint nehéz volna elhelyezkedni a BA-diplomával, s egyetlen olyan válaszadó sem akadt, aki szerint a hároméves képzés után megszerzett diplomával nagyon könnyen munkához juthatna. A BAdiploma munkaerő-piaci értékének megítélését befolyásolja az egyéni teljesítmény és a választott szak is. A jobb tanulók szerint (magasabb érettségi átlaggal, felvételi pontszámmal rendelkezők) inkább nehéz a BA-val elhelyezkedni, az alacsonyabb pontszámúak körében a kérdéssel kapcsolatos (5) A két változó között természetesen erős pozitív korreláció mutatható ki, r=0,62.

FEMU_2010-4.indd 100

2011.06.17. 14:33:17

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

101

bizonytalanság a jellemzőbb. A szakokat nézve pedig azt láthatjuk, hogy a hagyományos bölcsész szakok hallgatói a leginkább borúlátók a BA-diploma munkaerő-piaci értékét illetően – talán ezért is volt az ő esetükben a legmagasabb a továbbtanulni szándékozók aránya –, míg a társadalomtudományi szakos hallgatók körében a legalacsonyabb az elhelyezkedést nehéznek ítélők aránya. Ez utóbbi esetben azonban inkább a helyzet ismeretének hiánya a jellemző, mint sem a BA-s diploma magasabbra értékelése, hiszen egyharmaduk nem tudja megítélni a későbbi elhelyezkedés esélyeit. (3. ábra) 3. ábra. A BA-diplomával történő elhelyezkedés esélyének megítélése szaktípusonként bölcsész

idegennyelv

társadalom tudomány 0%

20% nagyon nehéz

40% inkább nehéz

60%

JOL»CC
LÐOOZé

80%

100% még nem tudom

Az elhelyezkedés nehézsége ugyanakkor feltehetőleg nem kifejezetten a PPKE-s diplomát minősíti, hanem általában a hároméves képzését. Erre következtethetünk abból, hogy akik a BA-s tanulmányaik lezárása után nem a PPKE-BTK-n szeretnének tovább tanulni, azok hasonló, sőt valamivel – nem szignifi kánsan – alacsonyabb arányban (66%) tartják nehéznek a (PPKE-s) BA-diplomával történő elhelyezkedést, mint akik itt szeretnék folytatni (76%). A most elsőéves BA-hallgatók felének nincs még elképzelése arról, hogy hol szeretne elhelyezkedni tanulmányai lezárása után. A leggyakoribb válasz az oktatási intézmény (16%), de a hagyományos bölcsész szakok hallgatói közül is csak alig minden negyedik (24%) kezdi úgy egyetemi tanulmányait, hogy pedagógus szeretne lenni. Akik már tudják, merre szeretnének továbbmenni a munka világába, azok közül az oktatási intézményeken felül 45% a magánszférát említette, 16% a köztisztviselői, közalkalmazotti pályát, 8% pedig a nonprofit szektort. A társadalomtudományi szakok hallgatói a kar többi hallgatójától meglehetősen eltérő pályaorientációval rendelkeznek. Azok közül, akiknek határozott elképzelései vannak a jövőjükről, 60% szeretne a magánszektorba kerülni, 21% köztisztviselő, közalkalmazott lenne szívesen, s csupán 13%-uk folytatná az oktatási szférában.

Az MA-s hallgatók A tavalyi év volt az első olyan tanév, amelyben már a Bologna-rendszer első képzési szakaszában végzettek kerültek a következő szintre, a mesterképzésbe. Az első évfolyam egyedülállóságát minden intézmény megtapasztalta, hiszen számos képzési területen nem indult, vagy éppen még nem

FEMU_2010-4.indd 101

2011.06.17. 14:33:17

102

VENDÉGOLDAL is akkreditálták az alapszakot követő mesterképzést, így egyes szakok jelentős túljelentkezést könyvelhettek el, míg más szakok esetében csupán néhány jelentkezőről beszélhetünk. Összességében a PPKE Bölcsészettudományi Karán az elindult mesterszakok száma 14, ahol a kar tanulmányi osztályának adatai alapján 159 hallgató kezdte meg tanulmányait 2009 szeptemberében. Körükben végzett felmérésünk során személyes megkeresés alkalmával, csoportos kitöltés keretében minden hallgatót igyekeztünk felkutatni és a kérdőívünkkel lekérdezni. A teljes körű megkérdezésre törekvő kutatás adatfelvételének végén 109 kitöltött kérdőív állt rendelkezésünkre, azaz a teljes nappali tagozatos alapsokaság több mint kétharmada (69%) válaszolt a megkeresésünkre. A mintavétel torzulását utólagos súlyozás segítségével igazítottuk ki.(6) A mesterképzésre vonatkozóan kevés olyan irodalom áll rendelkezésre, amellyel jelen felmérésünket érdemes lenne összevetni, ezért az összehasonlítás elsődleges alapjául a BA-képzéssel kapcsolatos felmérést használtuk.(7)

A minta összetétele A Bologna-rendszer egyik erőssége, hogy a hallgatóknak a három évet követően lehetőségük van másik intézményben folytatni tanulmányaikat. Adataink ezt a fajta hallgatói mobilitást csak részben támasztják alá, hiszen a felvettek kétharmada (67%) korábban is a PPKE-BTK hallgatója volt, míg egyes szakokon (művészettörténet, történelem) közel 100%-ban a már ide alapképzésre járókból rekrutálódott mesterképzések indultak el. Mindazonáltal a felvettek harmada más intézményben kapta meg alapképzettségét. Az intézmények között nagy szórás tapasztalható: Eötvös Loránd Tudományegyetem (BTK, TáTK), Általános Vállalkozási Főiskola, Nyugat-magyarországi Egyetem, Pannon Egyetem, Szegedi Tudományegyetem (BTK), de nem meglepő módon többnyire humán területről érkeztek a PPKE-BTK-ra. Az új rendszer másik nagy előnye, hogy párhuzamosan, több intézményben is végezhetők a tanulmányok. A megkérdezett Pázmányos diákok közül ugyanakkor csak nagyon kevesen (3%) járnak a jelenlegi mellett másik felsőoktatási intézménybe is. A BA-képzés első évfolyamának létszámához képest a negyedét sem éri el az első mesterképzésben részt vevő hallgatók összlétszáma, ugyanakkor a fi nanszírozási formát tekintve eltérés, hogy a diákok döntő többsége (94%) államilag finanszírozott formában tanul. A hallgatók nemi megoszlása továbbra is egyenetlen, a BA-képzésnél tapasztaltnál is magasabb a női hallgatóink aránya (78%).

Az egyetem választása Tekintettel arra, hogy a megkérdezettek kétharmada korábban is erre az egyetemre járt, külön érdekes kérdés, hogy mi alapján választották éppen a PPKE-BTK-n tanulmányaik folytatását(8). (6) A kisebb mintaméret miatt alminták összehasonlítására jóval korlátozottabban nyílt lehetőség, mint a BA-s minta esetében. (7) Az összehasonlíthatóságot korlátozza, hogy ez nem szerepelt az eredeti célkitűzések között, így a kérdőívek csak részben adnak lehetőséget az egybevetésre. (8) A hallgatókat arra kértük, hogy megadott jellemzőket rangsoroljanak aszerint, mennyire tartották fontosnak a felvételi döntés során. Tizenegy jellemző közül kellett választani, amelyek mindegyike felsorolásra kerül az eredmények közlése során. A rangsorolásnál alapvetően figyelemmel voltunk arra, hogy az eredményt befolyásoló tényező lehet a lapon szereplő sorrend, ezért két kérdőívet készítettünk eltérő sorrendekkel. A kitöltött kérdőívek alapján azonban úgy tűnik, hogy a kérdések sorrendje nem befolyásolta a válaszadást.

FEMU_2010-4.indd 102

2011.06.17. 14:33:18

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

103

A tizenegy lehetséges szempont rangszámainak átlaga alapján kialakult sorrendet követve azt mondhatjuk, hogy kiemelkedik az oktatás minősége (1,7).(9) A válaszadók 73%-a első helyen jelölte meg az említett szempontot azok sorrendjében, amelyeket figyelembe vett a felvételi jelentkezési lap kitöltése során. A következő csoportba tartozó jellemzők az iskola híre (4,5); a képzések gyakorlattartalma (4,6); az oktatók szakmai sikerei (4,7) voltak. Tehát elsősorban a diploma presztízsét meghatározó tényezőket soroltak a többi elé a megkérdezettek. Az ennél kevésbé lényeges szempontok közül kiemelkedik a barátságok (6,4), az elhelyezkedés (6,5), valamint az aktív diákélet (6,5). Összességében tehát úgy tűnik, a leginkább a korábbi BA-képzés tapasztalatai alapján döntöttek ismét az egyetem mellett a régi-új hallgatók. A PPKE-BTK-n, illetve a más anyaintézményben BA-s végzettséget szerzők sorrendjében közös, hogy az oktatás minősége elsődleges szerepet játszott az egyetem választása során. A minőségi szempont magasra értékelésében annak tényleges fontossága mellett – ahogyan az másutt végzett hasonló vizsgálatok esetén is tapasztalható volt – a döntés utólagos önigazolása is szerepet játszhatott, de ennek mértékét nehéz volna jelen esetben megbecsülni. A más intézményben végzetteknek kevésbé volt fontos az aktív diákélet és a nyelvoktatás az intézményválasztásnál, mint a korábban is a PPKE-BTK-ra járt hallgatók számára. Voltak olyan jellemzők ugyanakkor, amelyek éppen a másik egyetemen végzettek esetében számítottak jobban, mint például a képzések gyakorlattartalma vagy a külföldi ösztöndíjprogramok. Az egyetemi kollégiumok hátrébb sorolása az MA-felvételinél mérlegeltek sorrendjében érthető a budapesti és a környező településeken élő válaszadók magas száma miatt, akik feltehetőleg nem kívánják igénybe venni ezt a szolgáltatást. A BA-képzésbe belépő első évfolyamnál tapasztaltakhoz képest hangsúlyosabban szorul háttérbe az egyetem katolikus jellegének szerepe az egyetemválasztási döntés motívumai között, hiszen mind átlagértéke, mind modális értéke alapján az utolsó helyre sorolt szempontok között foglal helyet. A korábbi felmérésekben, valamint a mostani BA-s vizsgálatunkban találtakat megerősíti jelen kutatásunk is, amely szerint a jelentkezési döntések alkalmával az egyetem katolikus jellegénél összességében fontosabb szempont az oktatás minősége, s úgy tűnik, ez a tendencia erőteljesebben érvényesül a képzés magasabb szintjén. A rangszámok átlagai jól érzékeltetik az egyes jellemzők közötti eltéréseket, ugyanakkor a modális értékük(10) alapján meghatározott sorrendjük világosabb képet ad az egyes jellemzők fontosságáról, amelyet a 2. táblázat tartalmaz. 2. táblázat. Az MA-felvételi során fontos szempontok modális értékei Szempont

Leggyakoribb helyezés

oktatás minôsége

1

képzések gyakorlattartalma

2

az iskola híre

2

az oktatók szakmai sikerei

3

külföldi ösztöndíjprogramok

4

barátok (korábbi iskolatársak)

5

(9) Rangszámokról lévén szó, az alacsonyabb érték jelenti a nagyobb fontosságot. (10) Azaz a leggyakoribb helyezési érték a rangsorban.

FEMU_2010-4.indd 103

2011.06.17. 14:33:18

104

VENDÉGOLDAL Szempont

Leggyakoribb helyezés

az intézmény elhelyezkedése

7

aktív diákélet

8

nyelvoktatás az egyetemen

10

egyetemi kollégiumok

11

az iskola katolikus jellege

11

Elégedettség Az egyetemmel való elégedettség egyik fontos mérőszáma, hogy mekkora a korábban PPKE-s alapképzést végzők aránya a mesterképzéses programokon. Ugyanakkor ennek jelentőségét sem szabad túlértékelni, hiszen a képzések és intézmények közötti eltérésekre vonatkozó vélemények éppen annyira szerepet játszanak a döntés meghozatalakor, mint a hároméves alapképzés során szerzett személyes tapasztalatok. Éppen ezért több explicit kérdés segítségével körbejártuk azt a kérdést, hogy mennyire elégedettek eddigi tapasztalataik alapján egyetemünkkel. Az elemzés során a korábban is Pázmányos csoportot külön vizsgáltuk, hiszen itt egy hosszabb időre vonatkozó kapcsolat értékeléséről van szó, míg az új hallgatók (a nem a PPKE-n alapképzést végzettek) esetében inkább a korábbi várakozásokhoz történő viszonyításról. A nagyon eltérő esetszámok miatt csupán leíró statisztikák szintjén van értelme összevetni a mintában lévők válaszait. Ez alapján úgy látszik, hogy a hétfokú skálán mérve átlagosan valamivel elégedettebbek az egykori Pázmányosok, mint azok, akik az idei tanévet megelőzően nem jártak a PPKE-BTK-ra, bár az eltérés mind az egyetem, mind a képzés megítélése esetén legfeljebb fél egységnyi. Az elégedettségi értékek átlagai körülbelül egy értékkel vannak a középső, „semleges” válasz felett, ami összességében pozitív értékelést jelent. 4. ábra. Szubjektív elégedettségi mutatók az alapdiploma kiállító intézményei szerint 7 5 3 1 0

Mennyire vagy elégedett összességében az egyetemmel?

Mennyire vagy elégedett a képzéssel?

PPKE-en végzett

Szeretsz Pázmányos diák lenni?

Máshol végzett

A képzéssel, illetve az egyetemmel való elégedettség mellett szerepelt a kérdőívben egy további kérdés, amely arra vonatkozott, hogy mennyire szeret a válaszadó „Pázmányos” lenni. A korábban a PPKE-re járók esetében egyértelműen magasabb átlag és medián értéket kaptunk, mint a máshonnan érkezettek körében, tehát az előbbiek esetében mélyebb kötődés feltételezhető. Emellett az erre

FEMU_2010-4.indd 104

2011.06.17. 14:33:18

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

105

a kérdésre kapott válaszok átlagértéke az egyetemmel való elégedettség átlagánál is magasabb, amit úgy is értelmezhetünk, hogy a régebb óta a PPKE-BTK-ra járók számára maga a „Pázmányos” lét egyfajta többletet hordoz az egyetem által nyújtott szolgáltatások összességénél. A rövidebb ideje ide járóknál ez a fajta identitástöbblet – még? – nem jelentkezik. Összességében a mesterképzésre járók fele a 6., illetve 7. értékek valamelyikét jelölte meg a hétfokú skálán (7=nagyon). Az egyetemmel való elégedettség kontrolljaként (szándékosan túlzó formában) megkérdeztük, hogy „A lehető legjobb döntés volt, hogy erre az egyetemre jelentkeztem”? A kérdéssel viszont a válaszadók 74%-a inkább egyetértett vagy teljesen egyetértett. Természetesen itt is szerepelhet a háttérmotívumok között a valós elégedettség mellett az önigazolás is. (5. ábra) 5. ábra. PPKE-BTK-ra történő felvételi utólagos megítélése(11)

nem tudja

egyáltalán nem ért egyet inkább nem ért egyet

teljes mértékben egyetért inkább egyetért

A diákok semlegeshez közeli, középre húzásra jellemző válaszait e kontrollkérdés eredményei alapján értelmezve úgy tűnik, hogy a kérdezettek nagy többsége alapvetően elégedett a választásával. Tovább erősíti az elégedettségről alkotott képet, hogy az MA-s elsőévesek 70%-a szerint megfelelő a tanár–diák párbeszéd a szakján, amelyet hallgat, és a válaszadók több mint fele (57%) szerint az egyetem mindent biztosít ahhoz, hogy kiváló szakemberek váljanak belőlük.

Elvárások A diplomával kapcsolatban fontos tudni, hogy mit gondolnak a jelenlegi hallgatók, milyen eséllyel pályáznak majd egy állásra más, azonos szakterületen végzetthez képest. A diákok nagy többsége (66%) nem értett egyet azzal, hogy kisebb eséllyel pályázik majd egy állásra(12). Érdekes, hogy a mesterképzésre járók több mint fele (57%) MA-s tanulmányait követően doktori fokozat megszerzését is tervezi, s csak alig negyedük nem doktorálna, míg további 18%-a még nem tudja eldönteni, szeretne-e a későbbiekben doktorálni (6. ábra).

(11) Mennyire ért egyet azzal, hogy „A lehető legjobb döntés volt, hogy erre az egyetemre jelentkeztem”? (12) A mintaszerű (pattern) válasz kiszűrésére alkalmaztunk néhány esetben tagadó mondatokat.

FEMU_2010-4.indd 105

2011.06.17. 14:33:18

106

VENDÉGOLDAL 6. ábra. A PhD-tanulmányokkal kapcsolatos tervek(13)

nem tudja

teljes mértékben egyetért

egyáltalán nem ért egyet inkább nem ért egyet inkább egyetért

Miközben az egyetemi képzés magas színvonalával elégedettek voltak a hallgatók, elvárásaik alapján az is látszik, hogy egy szolgáltatás alapú, életútmenedzsment felé eltolódó egyetemre szeretnének járni, hiszen pl. a diákok jelentős többsége (80%) szerint az egyetem feladata, hogy gyakorlati helyről gondoskodjon. A végzést követő munkahellyel kapcsolatban is hasonló elvárásokkal találkozunk, miközben a diákok 40%-a dolgozik(14) MA-tanulmányai mellett.

Összefoglalás Rövid vizsgálatunk eredményei alapján úgy tűnik, hogy a két képzési rendszer között több olyan hasonlóság és eltérés látszik, amelyek alapján – bár a két külön felmérés nem ezzel a céllal készült – érdemes a BA- és MA-hallgatók összehasonlítása. A mesterképzés bejutási arányszámai és a felvételi pontok alapján egy olyan másodlagos szűrés következik az oktatási rendszerben, amelynek hatásai ma még nem ismertek széles körben. A BA-diplomának tulajdonított alacsony munkaerő-piaci érték és a nagyarányú MA-továbbtanulási aspirációk éppúgy jelenthetik egy még éppen csak kialakulófélben lévő rendszer bizonytalanságainak a tükrét, vagy a jelenlegi rendszer kritikáját, mint ahogy a realitásokkal ellentétes elvárásokat is. Hasonló a kép egy szinttel feljebb, az MA-hallgatók nagyarányú PhD-terveivel kapcsolatosan. Természetesen ezek az elvárások az intézmények számára is kihívást jelentenek, hiszen a tömeges továbbtanulási szándék az elméleti képzés erőteljesebb hangsúlyozására késztethet a munkaerőpiaci belépésre történő felkészítéssel szemben, miközben az ismert felvételi arányszámok, illetve a hallgatóságnak a képzések gyakorlatiasságával kapcsolatosan – ebben a kutatásban is – megfogalmazott konkrét elvárásai ezzel épp ellentétes cselekvésre ösztönöznek. A tervek és a valóság közötti összhang hiányára hívják fel a figyelmet a munkavállalással kapcsolatos válaszok is. A jelenleg alapképzésben résztvevők között a későbbi MA-tanulmányaik mellett főállásban dolgozni szándékozók magasabb aránya, és a már a mesterképzésben járók alacsonyabb arányú, és inkább alkalmi munkavállalása egyfelől arra mutat rá, hogy az MA-ra ténylegesen bejutók tervei nem feltétlenül azonosak az MA-s továbbtanulást tervezők – jóval nagyobb – csoportjáéval. Az alapképzést végzők jó része számára valóban megkezdődik a főállású munkavállalás (13) Mennyire ért egyet azzal, hogy „Az MA-diploma megszerzése után folytatni szeretném tanulmányaim PhD- hallgatóként”? (14) BA-hallgatók kétharmada valószínűsítette, hogy MA-tanulmányai mellett dolgozik majd, de a jelenlegi mesterképzéses hallgatók körében nem találkoztunk ilyen arányú munkavállalóval. Ez többnyire alkalmi (diák) munkát, illetve részmunkaidős foglalkoztatást jelent. A válaszadók közel fele-fele arányban jelölték meg a szakjukhoz kapcsolódó, vagy ahhoz közeli területet, illetve attól teljesen eltérő munkakört.

FEMU_2010-4.indd 106

2011.06.17. 14:33:19

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

107

a hároméves képzés lezárultával – de az MA-tanulmányok nélkül. Ez az ellentmondás másfelől rámutat arra, hogy a nappali tagozatos MA-tanulmányok melletti főállású munkavállalás a korábbi tervek ellenére a többség számára nem elérhető és/vagy elérni szándékozott cél. Vizsgálatunk alapján egy biztosan állítható: a továbbtanulási döntések meghozatala során – akár alap-, akár mesterképzésről van szó –, az egyházi fenntartású intézmény választása esetén is kiemelkedően a legfontosabb döntési szempont a hallgatók számára az oktatás minősége. Az intézmény egyházi jellege egy kisebb csoport számára bír az átlagosnál nagyobb jelentőséggel, de az ő esetükben is megelőzi ezt az oktatás színvonala. A hallgatók értékelése a minőség tekintetében a képzés mindkét szintjén alapvetően pozitív képet fest a PPKE BTK-ról, s ez bizonyára közrejátszik a viszonylag alacsony hallgatói mobilitásban, a korábbi saját hallgatóknak a mesterképzésekben történő nagyarányú megjelenésében. A helyben továbbtanulási igény is jelentős az alapképzés megkérdezett hallgatói körében. Az eredmények ugyanakkor arra a kérdésre is ráirányítják a figyelmet, hogy mi szolgálja hosszabb távon a felsőoktatási intézmények érdekeit: a jelenlegi hallgatók megtartására vagy az erősebb versenyre, a szélesebb merítésre való törekvés.

Irodalom •

Ambrózy Áron – Katona Krisztián – Rosta Gergely (2005): 30 kilométer – sok vagy kevés? – Az ELTE és a PPKE a bölcsészhallgatók véleményének tükrében. In: Educatio, 14.3.: 574–589.

•

Daróczi Helga – Rosta Andrea – Rosta Gergely (2008): A bevezetett minőségbiztosítási képzéssel kapcsolatos képzés, át- és továbbképzés. In: Hegedűs Attila (szerk.): A bolognai folyamat. Piliscsaba

•

Fekete Attila – Papszt Miklós (2007): Kutatási beszámoló – a PPKE BTK ROP 3.3.1. „Regionális Munkaerő-fejlesztés – Életpálya-tanácsadó Iroda a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán” című pályázatához kapcsolódó munkaerő-piaci kutatássorozatról. Piliscsaba

•

Csécsiné Márasi Emőke et al (2009): Oktatás-statisztikai évkönyv 2008/2009, Oktatási és Kulturális Minisztérium, 2009.

•

Polónyi István (2004): A hazai felsőoktatás demográfiai összefüggései a 21. század elején. Budapest

•

Pusztai Gabriella (2002): Közösségek rejtett erőforrásai. A felekezeti középiskolások társadalmi összetétele napjainkban. In: Protestáns Szemle 2002/4: 3–18.

•

Pusztai Gabriella (2004): Iskola és közösség. Felekezeti középiskolások az ezredfordulón. Budapest

•

Szemerszki Marianna (2003): A magánfelsőoktatás kialakulása Magyarországon. PhD-értékezés, Budapest

•

Szemerszki Marianna (2006): A nem állami felsőoktatási intézmények hallgatói. Budapest

FEMU_2010-4.indd 107

2011.06.17. 14:33:19

108

VENDÉGOLDAL

Konferenciaelôadás •

Fábri István (2010): Jelentkezési és felvételi tendenciák Magyarországon 2000–2010. között; Jelentkezési Tendenciák Kutatás – Műhelykonferencia, Budapest, 2010. június 16. (https://www.felvi.hu/images/pub_bin/dload/JTK_muhelykonferencia_prez/jtk_konferencia_fabri_istvan.ppt)

Adatbázis •

Felsőoktatási Statisztikai Adatok 2006 (FSA 2006), Oktatási és Kulturális Minisztérium, (http:// db.okm.gov.hu/statisztika/fs06_fm/)

FEMU_2010-4.indd 108

2011.06.17. 14:33:19

Szerzôink

Balogh Judit igazgató Debreceni Egyetem, Tudás- és Technológiatranszfer Iroda [email protected] Havas Attila tudományos főmunkatárs MTA Közgazdaságtudományi Intézet [email protected] Hrubos Ildikó professor emerita Budapesti Corvinus Egyetem [email protected] Kádár-Csoboth Péter felsőoktatási vezető tanácsadó IFUA Horváth & Partners [email protected]

Őrsi Gábor politológus, PhD-hallgató – ELTE BTK, Történettudományok Doktori Iskola felsőoktatási szakmai menedzser Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. [email protected] Papszt Miklós egyetemi tanársegéd Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológiai Intézet [email protected] Rosta Gergely, PhD egyetemi docens Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológia Intézet [email protected]

Kiss László szociológus, elemző Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft., Felsőoktatási Műhely [email protected]

FEMU_2010-4.indd 109

2011.06.17. 14:33:19

Vecsei Zéta: Őrszemek

FEMU_2010-4.indd 110

2011.06.17. 14:33:20

Illusztrációink – KLG Fotókör

Fotókörünk 2007 őszén alakult meg a mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium maroknyi lelkes diákjának közreműködésével és Bacher József tanár úr szakmai vezetésével. Célunk egy olyan fórum létrehozása volt, ahol kiteljesíthetjük fotózás iránti vonzalmunkat, elsajátíthatjuk a fotózás technikai és kompozíciós alapjait, megbeszélhetjük a felmerülő problémáinkat, ötleteinket, valamint pályázatokon indulhassunk és kiállításokat szervezzünk. Mindehhez a keretet a heti rendszerességgel megrendezett klubfoglalkozások és a hétvégi fotóstúráink adják. A KLG Fotókör eredményei a 2010/11-es évben • A 2009–2010-es tanévre a MAFOSZ által meghirdetett Országos Diák Fotópályázaton a fotókörök versenyében I. helyezett a KLG Fotókör (Bagi Dóra, Farkas Judit, Horváth Réka, Tóth Lilla, Vámos Bence, Vecsei Zéta). Alkotásaik bekerültek „A kortárs magyar fotográfia fiatal tehetségei 2010” évkönyvbe. • Ágens Nemzetközi Fotópályázat 2010, Budapest, kiállították: Vecsei Zéta „Sorsvető”. • 43. Pécsi Országos Középiskolás Fotópályázat: Vecsei Zéta I. hely, MAOE különdíj „Fantazmagória” Kiállították Farkas Judit (2), Horváth Réka (1) és Vámos Bence (2) képeit. • A 32. Ifjúsági Fotóbiennáléra (Vietnám) Vecsei Zéta egy képét beválogatták az Ország-kollekcióba (Magyarországról 10 kép), csapatban 3. helyezés. • Prizma Kör által „FÉNY ÁRNYÉK SZÍN” 2010 fotópályázat: Horváth Réka országos 3. helyezés, Farkas Judit (2) képét kiállították. • 2010-es Galántai Nemzetközi Fotópályázat: Farkas Judit elismerő oklevél, kiállították Bagi Dóra (2), Farkas Judit (3), Horváth Réka(1), Mäh Zoltán (1), Vecsei Zéta (1) fotóit. • 7. Budapesti Nemzetközi Fotókiállítás: Farkas Judit (2) képét kiállították. • Pannónia Fotószalon 2011: Bacher-Tuli Andrea (1), Farkas Judit (2), Vámos Bence (1), Vecsei Zéta (1) fotóit kiállították. • 44. Pécsi Országos Középiskolás Fotópályázat: Bagi Dóra „Gyújtsd lángra!” Mecseki Fotóklub különdíj, Farkas Péter (1) fotóját kiállították. Elérhetőségek: • http://www.klgfotoegyesulet.eoldal.hu/; https://picasaweb.google.com/103653356824831621254 A Felsőoktatási Műhely 2010/3. számának fotó-illusztrációit is a KLG Fotókörének egyik tagja, Vecsei Zéta készítette, akinek nevét abban a kiadványban helytelenül jelentettük meg. Az elírásért ezúton is elnézést kérünk az alkotótól.

FEMU_2010-4.indd 111

2011.06.17. 14:33:20

ISSN 1789-1922 Minden jog fenntartva. A kiadvány adatainak bármilyen formában történő nyilvános közzétételéhez vagy felhasználásához a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges. ©Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Szerkesztőség: Educatio Nonprofit Kft. Felsőoktatási MŰHELY 1122 Budapest, Maros utca 19–21. e-mail: [email protected] honlap: www.felvi.hu/felsooktatasimuhely Terjesztés: www.felvi.hu/felsooktatasimuhely/rendeles [email protected] Képek: KLG Fotókör Borítóterv: Tirpák Gábor Ábrarajzok: Pattantyus Miklós Tördelés: Nagy Milán Nyomás és kötés: Alföldi Nyomda Zrt., Budapest Felelős vezető: György Géza vezérigazgató

FEMU_2010-4.indd 112

2011.06.17. 14:33:20